Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2014. május 15.
Nemzetpolitikai Kutatóintézet: Magyarország továbbra is Ukrajna területi egységét támogatja
Magyarország az ukrán konfliktus kialakulásának első pillanatától kezdve kijelentette, hogy Ukrajna területi egységét támogatja, ezen az álláspontján a magyar állam nem módosított - rögzítette a Nemzetpolitikai Kutatóintézet elemzésében, amelyet csütörtökön juttatott el az MTI-hez.
Az intézet felidézte a miniszterelnök hétvégi beszédét, amelyben az ottani magyarságot is érintő nemzetközi helyzet miatt -, az Ukrajnában élő magyarságot emelte ki: "Mindennek közeli aktualitást ad az Ukrajnában élő 200 ezres magyar közösség helyzete, amelynek meg kell kapnia a kettős állampolgárságot, meg kell kapnia a közösségi jogok teljességét, és meg kell kapnia az önigazgatás lehetőségét is. Ez világos elvárásunk a most formálódó új Ukrajnával szemben, akik egyébként élvezik együttérzésünket és támogatásunkat a demokratikus Ukrajna megteremtéséért végzett munkájukban."
Az elemzésben kifejtették: Magyarországon az új kormányfő minden kormányalakítás előtt jelez a külhonban élő magyaroknak is. Ez a jelzés ebben az esetben az eddigi nemzetpolitika folytatása - írták, hozzátéve: a miniszterelnök kijelentése csak azok számára okozhatott meglepetést, akik a magyar állam nemzetpolitikáját eddig nem követték figyelemmel. A kijelentett célokat számos ismert, és angol nyelven is hozzáférhető dokumentum tartalmazza - erősítették meg.
"Sem a kárpátaljai magyarság, sem Magyarország nem tett arra utalást, hogy népszavazást kezdeményeznének Kárpátalja, vagy annak egy részének elszakadása céljából. Így akár az autonómia, akár az önigazgatás kérdése semmilyen módon nem állítható párhuzamba sem a krími, sem a múlt heti kelet-ukrajnai "népszavazásokkal"." - olvasható.
Az intézet elemzésében rámutatott arra is: úgy az autonómia, mint az önigazgatás a kisebbségek azon jogait jelenti, amelyek alapján törvényes keretek között az adott területen élők vagy a kisebbségekhez tartozók demokratikus módon döntenek bizonyos kérdésekben. Ennek különböző formái ismertek Európában: a területi autonómia, a személyi elvű autonómia vagy a kisebbségi önkormányzati rendszer - sorolták.
Leszögezte: sem az autonómia, sem az önigazgatás nem jelent egyet az elszakadással. Az autonómia és az önigazgatás fogalma az adott államon belüli berendezkedésre utal, a határok megkérdőjelezése nélkül; az autonómia a kisebbség belső önrendelkezését jelenti. Mindkettő demokratikus választások során létrejött, adott államon belüli, a politikai és közjogi rendszert érintő berendezkedés (mint az olaszországi Dél-Tirol, a spanyolországi Katalónia vagy Baszkföld, de a németországi dánok vagy a finnországi svédek és számi kisebbségek helyzetének rendezése).
A nemzeti kisebbségek mindenkori elvárása az adott többségi állammal szemben, hogy biztosítsák a közösségi fennmaradásukat és gyarapodásukat - olvasható a dokumentumban, amely hangsúlyozza: a közösségi fennmaradáshoz szükséges az autonómia és a közösségi jogok, tulajdonképpen az a jogi és közigazgatási keret, amely biztosítékul szolgál a megmaradáshoz. Ezen elvárások az elmúlt két és fél évtized során számos alkalommal és formában megfogalmazódtak a Romániában, Szlovákiába, Szerbiában és Ukrajnában élő magyarság körében - fejtették ki, hozzátéve: jelentősebb sikert csak Szerbiában sikerült elérni, ahol működő autonómiamodellt találni.
Az intézet rögzítette: Ukrajna, de más kisebbségekkel rendelkező állam demokratizálódása sem képzelhető el a kisebbségi kérdés megfelelő rendezése nélkül. Nem véletlen, hogy az EU-csatlakozási tárgyalások során minden államtól megkövetelték a kisebbségi jogok tiszteletben tartását, mint ahogy az sem, hogy az Európa Tanács és az EBESZ kisebbségi főbiztosa az ukrán válság idején többször felhívta a figyelmet a kisebbségi jogok tiszteletben tartására. MTI
Magyarország az ukrán konfliktus kialakulásának első pillanatától kezdve kijelentette, hogy Ukrajna területi egységét támogatja, ezen az álláspontján a magyar állam nem módosított - rögzítette a Nemzetpolitikai Kutatóintézet elemzésében, amelyet csütörtökön juttatott el az MTI-hez.
Az intézet felidézte a miniszterelnök hétvégi beszédét, amelyben az ottani magyarságot is érintő nemzetközi helyzet miatt -, az Ukrajnában élő magyarságot emelte ki: "Mindennek közeli aktualitást ad az Ukrajnában élő 200 ezres magyar közösség helyzete, amelynek meg kell kapnia a kettős állampolgárságot, meg kell kapnia a közösségi jogok teljességét, és meg kell kapnia az önigazgatás lehetőségét is. Ez világos elvárásunk a most formálódó új Ukrajnával szemben, akik egyébként élvezik együttérzésünket és támogatásunkat a demokratikus Ukrajna megteremtéséért végzett munkájukban."
Az elemzésben kifejtették: Magyarországon az új kormányfő minden kormányalakítás előtt jelez a külhonban élő magyaroknak is. Ez a jelzés ebben az esetben az eddigi nemzetpolitika folytatása - írták, hozzátéve: a miniszterelnök kijelentése csak azok számára okozhatott meglepetést, akik a magyar állam nemzetpolitikáját eddig nem követték figyelemmel. A kijelentett célokat számos ismert, és angol nyelven is hozzáférhető dokumentum tartalmazza - erősítették meg.
"Sem a kárpátaljai magyarság, sem Magyarország nem tett arra utalást, hogy népszavazást kezdeményeznének Kárpátalja, vagy annak egy részének elszakadása céljából. Így akár az autonómia, akár az önigazgatás kérdése semmilyen módon nem állítható párhuzamba sem a krími, sem a múlt heti kelet-ukrajnai "népszavazásokkal"." - olvasható.
Az intézet elemzésében rámutatott arra is: úgy az autonómia, mint az önigazgatás a kisebbségek azon jogait jelenti, amelyek alapján törvényes keretek között az adott területen élők vagy a kisebbségekhez tartozók demokratikus módon döntenek bizonyos kérdésekben. Ennek különböző formái ismertek Európában: a területi autonómia, a személyi elvű autonómia vagy a kisebbségi önkormányzati rendszer - sorolták.
Leszögezte: sem az autonómia, sem az önigazgatás nem jelent egyet az elszakadással. Az autonómia és az önigazgatás fogalma az adott államon belüli berendezkedésre utal, a határok megkérdőjelezése nélkül; az autonómia a kisebbség belső önrendelkezését jelenti. Mindkettő demokratikus választások során létrejött, adott államon belüli, a politikai és közjogi rendszert érintő berendezkedés (mint az olaszországi Dél-Tirol, a spanyolországi Katalónia vagy Baszkföld, de a németországi dánok vagy a finnországi svédek és számi kisebbségek helyzetének rendezése).
A nemzeti kisebbségek mindenkori elvárása az adott többségi állammal szemben, hogy biztosítsák a közösségi fennmaradásukat és gyarapodásukat - olvasható a dokumentumban, amely hangsúlyozza: a közösségi fennmaradáshoz szükséges az autonómia és a közösségi jogok, tulajdonképpen az a jogi és közigazgatási keret, amely biztosítékul szolgál a megmaradáshoz. Ezen elvárások az elmúlt két és fél évtized során számos alkalommal és formában megfogalmazódtak a Romániában, Szlovákiába, Szerbiában és Ukrajnában élő magyarság körében - fejtették ki, hozzátéve: jelentősebb sikert csak Szerbiában sikerült elérni, ahol működő autonómiamodellt találni.
Az intézet rögzítette: Ukrajna, de más kisebbségekkel rendelkező állam demokratizálódása sem képzelhető el a kisebbségi kérdés megfelelő rendezése nélkül. Nem véletlen, hogy az EU-csatlakozási tárgyalások során minden államtól megkövetelték a kisebbségi jogok tiszteletben tartását, mint ahogy az sem, hogy az Európa Tanács és az EBESZ kisebbségi főbiztosa az ukrán válság idején többször felhívta a figyelmet a kisebbségi jogok tiszteletben tartására. MTI
2014. május 16.
Felhőszakadások után özönvíz
Országszerte házakat öntött el, utakat mosott alá, hidakat sodort el a csütörtökre virradóra és a nap folyamán lezúdult felhőszakadás, a viharos szél pedig több helyen fákat döntött az útra.
Több Kárpátokon túli régióban első fokú árvízriadót bocsátottak ki, Vrancea megyében hétezer lakos elszigetelődött.
Románia szinte egész területén károkat okozott a viharos erejű széllel kísért, helyenként özönvízszerű felhőszakadás. Hivatalos jelentések szerint a legkritikusabb helyzet a Kárpátokon túli vidékeken alakult ki, Vrancea megyében csütörtökön első fokú, vörös árvízriadót bocsátottak ki a Putna és a Râmnicu Sărat folyókra.
Jitia és Vintileasca településeken mintegy 7000 lakost elzárt a külvilágtól az ítéletidő, az ár ugyanis tönkretett egy utat és egy hidat. A Vâlcea megyei, 150 lakosú Nicolae Bălcescut is csak 30 kilométeres kerülővel lehet megközelíteni, miután a Topolog hídját hajnalban elsodorta a víz. A polgármester a hadsereg utászaihoz fordult, hogy építsenek ideiglenes pontonhidat a folyón.
Vrancea megyében a 2N jelzésű országutat földcsuszamlás miatt lezárták, a 23A jelzésű országúton pedig azért szünetel a közlekedés, mert a medréből kilépett Milcov folyó egy százméteres szakaszon elöntötte az utat.
Craiova városában tucatnyi utcát, a környező falvakban 30 gazdaságot öntött el az esővíz, a házak pincéi víz alá kerültek. Temesváron a vasúti aluljárók teltek meg vízzel, több órára megbénítva a közlekedést az északi városrész felé. Ítéletidő tombolt Bukarestben is: a szél fákat döntött ki, amelyek több autót megrongáltak.
Különben Szerbiában három halálos áldozata van az esőzések okozta áradásoknak, a kormány csütörtökön rendkívüli helyzetet hirdetett ki az egész országban. Székelyhon.ro
Országszerte házakat öntött el, utakat mosott alá, hidakat sodort el a csütörtökre virradóra és a nap folyamán lezúdult felhőszakadás, a viharos szél pedig több helyen fákat döntött az útra.
Több Kárpátokon túli régióban első fokú árvízriadót bocsátottak ki, Vrancea megyében hétezer lakos elszigetelődött.
Románia szinte egész területén károkat okozott a viharos erejű széllel kísért, helyenként özönvízszerű felhőszakadás. Hivatalos jelentések szerint a legkritikusabb helyzet a Kárpátokon túli vidékeken alakult ki, Vrancea megyében csütörtökön első fokú, vörös árvízriadót bocsátottak ki a Putna és a Râmnicu Sărat folyókra.
Jitia és Vintileasca településeken mintegy 7000 lakost elzárt a külvilágtól az ítéletidő, az ár ugyanis tönkretett egy utat és egy hidat. A Vâlcea megyei, 150 lakosú Nicolae Bălcescut is csak 30 kilométeres kerülővel lehet megközelíteni, miután a Topolog hídját hajnalban elsodorta a víz. A polgármester a hadsereg utászaihoz fordult, hogy építsenek ideiglenes pontonhidat a folyón.
Vrancea megyében a 2N jelzésű országutat földcsuszamlás miatt lezárták, a 23A jelzésű országúton pedig azért szünetel a közlekedés, mert a medréből kilépett Milcov folyó egy százméteres szakaszon elöntötte az utat.
Craiova városában tucatnyi utcát, a környező falvakban 30 gazdaságot öntött el az esővíz, a házak pincéi víz alá kerültek. Temesváron a vasúti aluljárók teltek meg vízzel, több órára megbénítva a közlekedést az északi városrész felé. Ítéletidő tombolt Bukarestben is: a szél fákat döntött ki, amelyek több autót megrongáltak.
Különben Szerbiában három halálos áldozata van az esőzések okozta áradásoknak, a kormány csütörtökön rendkívüli helyzetet hirdetett ki az egész országban. Székelyhon.ro
2014. május 16.
Pillanatkép az erdélyi magyar politikáról
Az erdélyi magyar politika alakulását figyelemmel kísérők számára egyre nyilvánvalóbb, hogy kétosztatúvá vált az erdélyi magyar politikai élet.
Egyfelől van a magát az erdélyi magyarság egyetlen legitim érdekvédelmi és közképviseleti szervezetének tartó RMDSZ, másfelől pedig az alig két éve alakult Erdélyi Magyar Néppárt. A választási eredménytelensége miatt kiszolgáltatottá és politikailag zsarolhatóvá vált Magyar Polgári Párt önfeladó módon besorolt az RMDSZ ernyője alá, befolyása mára nem több maradt, mint amennyi a „szövetség” valamely platformjának, mondjuk a női tagozatnak van. Szinte kizárt, hogy önállóan indulhatnának egy következő választáson.
Az RMDSZ a 2010-es magyarországi választások óta, különösen amióta Kelemen Hunor tölti be az elnöki tisztséget igyekszik rendezni viszonyát a Fidesz-szel. A legfőbb magyarországi kormányerő elsősorban a fiatalabb generációhoz tartozó székelyföldi vezetőket fogadta el tárgyalópartnereként, általuk próbálja befolyásolni, a kívánt irányba terelni az RMDSZ politikáját. A folyamat nem sima, hisz amennyit javult a „szövetség” hazai megítélése a Fidesz-kapcsolatok viszonylagos normalizálása okán, annyit romlott a posztkommunista PSD-vel kötött újabb egyezséggel, a kormánybalépéssel.
Az imént kétosztatúnak neveztem az erdélyi magyar politikát, pedig egyesek szerint az inkább kétpólúsú. Az RMDSZ-ről tudjuk, hogy az EP-ben az Európai Néppárt frakciójához tartozik, amiből az következne, hogy maga is jobboldali.
Ennek viszont ellentmond a tény, hogy eddigi „szokásait”, működési mechanizmusát, magyarországi kapcsolatrendszerét tekintve inkább posztkommunista pártnak tűnik, mint jobboldali, konzervatív alakulatnak. Ezt támasztja alá az is, hogy Romániában a posztkommunistákkal áll koalíciós viszonyban, ennek a pártnak a tagjaival, vállalkozói holdudvarával épített ki olajozottan működő kapcsolatokat.
A Fidesz erdélyi politikájában is bizonyos fajta kettősség tapasztalható. Köztudomású, hogy a néppártot sokan, különösen RMDSZ-berkekben a Fidesz, személyesen Orbán Viktor kreálmányának tartják. Igaz viszont az is, hogy minden Fideszhez köthető anyaországi erkölcsi, szellemi és anyagi támogatás ellenére, az első, 2012-es választásokon nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Egy alig alakult, ebből következően gyenge társadalmi beágyazottságú párt esetében badarság is lett volna túl magasra állítani a lécet. Ebből következően az országgyűlési választásokra készülő Fidesz úgy támogatta „stratégiai partnerét”, az EMNP-t, hogy közben megpróbálta megtalálni a modus vivendit az RMDSZ-szel is.
Sokszor elhangzott már, hogy az EMNP elsősorban 2016-ra gyúr, főleg a helyhatósági választásokra. Ezért egyáltalán nem mindegy, hogy miként kerül ki az idei EP-választásokból. A legvitatottabb döntésük, hogy Tőkés Lászlót nem saját listájukon indították. Merthogy az pozitívum ugyan, hogy fővédnökük, igaz, Fidesz-listán, de újra ott lehet az EP-ben, az viszont egyértelmű kudarc, hogy nem merték az önálló indulás kockázatát vállalni. Az is megválaszolandó kérdés, hogy új helyzetében Tőkés mennyire lesz képes a néppárti érdekek hatékony képviseletére, magának a pártnak a támogatására?
Úgy hírlik, az EMNP az eddigieknél szigorúbb anyagi feltételek között kényszerül folytatni. Dehát a siker nem kizárólag az anyagiakon múlik, annál inkább az elkötelezettségen, kitartáson, következetességen, áldozatkészségen.
Szentgyörgyi László
Központ. Erdély.ma
Az erdélyi magyar politika alakulását figyelemmel kísérők számára egyre nyilvánvalóbb, hogy kétosztatúvá vált az erdélyi magyar politikai élet.
Egyfelől van a magát az erdélyi magyarság egyetlen legitim érdekvédelmi és közképviseleti szervezetének tartó RMDSZ, másfelől pedig az alig két éve alakult Erdélyi Magyar Néppárt. A választási eredménytelensége miatt kiszolgáltatottá és politikailag zsarolhatóvá vált Magyar Polgári Párt önfeladó módon besorolt az RMDSZ ernyője alá, befolyása mára nem több maradt, mint amennyi a „szövetség” valamely platformjának, mondjuk a női tagozatnak van. Szinte kizárt, hogy önállóan indulhatnának egy következő választáson.
Az RMDSZ a 2010-es magyarországi választások óta, különösen amióta Kelemen Hunor tölti be az elnöki tisztséget igyekszik rendezni viszonyát a Fidesz-szel. A legfőbb magyarországi kormányerő elsősorban a fiatalabb generációhoz tartozó székelyföldi vezetőket fogadta el tárgyalópartnereként, általuk próbálja befolyásolni, a kívánt irányba terelni az RMDSZ politikáját. A folyamat nem sima, hisz amennyit javult a „szövetség” hazai megítélése a Fidesz-kapcsolatok viszonylagos normalizálása okán, annyit romlott a posztkommunista PSD-vel kötött újabb egyezséggel, a kormánybalépéssel.
Az imént kétosztatúnak neveztem az erdélyi magyar politikát, pedig egyesek szerint az inkább kétpólúsú. Az RMDSZ-ről tudjuk, hogy az EP-ben az Európai Néppárt frakciójához tartozik, amiből az következne, hogy maga is jobboldali.
Ennek viszont ellentmond a tény, hogy eddigi „szokásait”, működési mechanizmusát, magyarországi kapcsolatrendszerét tekintve inkább posztkommunista pártnak tűnik, mint jobboldali, konzervatív alakulatnak. Ezt támasztja alá az is, hogy Romániában a posztkommunistákkal áll koalíciós viszonyban, ennek a pártnak a tagjaival, vállalkozói holdudvarával épített ki olajozottan működő kapcsolatokat.
A Fidesz erdélyi politikájában is bizonyos fajta kettősség tapasztalható. Köztudomású, hogy a néppártot sokan, különösen RMDSZ-berkekben a Fidesz, személyesen Orbán Viktor kreálmányának tartják. Igaz viszont az is, hogy minden Fideszhez köthető anyaországi erkölcsi, szellemi és anyagi támogatás ellenére, az első, 2012-es választásokon nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Egy alig alakult, ebből következően gyenge társadalmi beágyazottságú párt esetében badarság is lett volna túl magasra állítani a lécet. Ebből következően az országgyűlési választásokra készülő Fidesz úgy támogatta „stratégiai partnerét”, az EMNP-t, hogy közben megpróbálta megtalálni a modus vivendit az RMDSZ-szel is.
Sokszor elhangzott már, hogy az EMNP elsősorban 2016-ra gyúr, főleg a helyhatósági választásokra. Ezért egyáltalán nem mindegy, hogy miként kerül ki az idei EP-választásokból. A legvitatottabb döntésük, hogy Tőkés Lászlót nem saját listájukon indították. Merthogy az pozitívum ugyan, hogy fővédnökük, igaz, Fidesz-listán, de újra ott lehet az EP-ben, az viszont egyértelmű kudarc, hogy nem merték az önálló indulás kockázatát vállalni. Az is megválaszolandó kérdés, hogy új helyzetében Tőkés mennyire lesz képes a néppárti érdekek hatékony képviseletére, magának a pártnak a támogatására?
Úgy hírlik, az EMNP az eddigieknél szigorúbb anyagi feltételek között kényszerül folytatni. Dehát a siker nem kizárólag az anyagiakon múlik, annál inkább az elkötelezettségen, kitartáson, következetességen, áldozatkészségen.
Szentgyörgyi László
Központ. Erdély.ma
2014. május 16.
Ballagtak a BBTE kihelyezett tagozatának hallgatói
Kicsengették a Babeș-Bolyai Tudományegyetem sepsiszentgyörgyi kihelyezett tagozatán működő közgazdaságtan kar hallgatóit. Az oktatás májusban még folytatódik, június elejétől pedig elkezdődik a vizsgaidőszak.
A BBTE sepsiszentgyörgyi tagozatának Közgazdaságtan- és Gazdálkodástudományi kar alap és mesteri képzésén végző, összesen 109 hallgatójának szerveztek ünnepélyes tanévzárót.
A rendezvényt Fosztó Mónika, az ideiglenes főigazgató nyitotta meg, beszédében említve, hogy az egyetemi épület az évek során a hallgatók számára nem csupán egy oktatási intézmény volt, hanem otthonként is szolgált. Kapui a jövőben is nyitva állnak azok számára, akiknek szükségük van rá, ugyanakkor hangsúlyozta, az elsajátított tudást itthon kell kamatoztatnia a ballagóknak, hiszen haza csak egy van.
Sztakics Éva, Sepsiszentgyörgy alpolgármestere az ünnepségen elmondta: a megyeközpont vezetősége folyamatosan hitt abban, hogy a fiatalság segítségével egyetemi várossá fejlődhet, ugyanakkor kultúrát támogatóvá is, ahol jó infrastruktúra és közhangulat segíti a kinevelt értelmiségiek itthon maradását.
Az tanévzárón felszólalt még Oltean Laura, a Közgazdaságtan kar igazgatója, a végzős hallgatók képviselői, Georgeta Giurgiu, illetve Kovács István unitárius lelkész. A kicsengetést Sebestyén Lázár Enikő és ifjabb Herbert Zsolt zenés műsora, majd az oklevelek átadása zárta.
Fosztó Mónika ideiglenes főigazgató megkeresésünkre elmondta, a környezetmérnöki kar jelenleg Kolozsvárhoz tartozik, illetve a közigazgatási karon tanulók gyakorlati időszakukban vannak, ezért volt csak a közgazdaságtan hallgatói számára megszervezve a kicsengetés. A főigazgató azt is elmondta, az oktatás még folyik májusban, ugyanakkor június elején kezdődik az utolsó félév vizsgaidőszaka, amelyet követően a fiataloknak a kötelező tantárgy vizsgákat kell letenniük, illetve licensz-, és disszertációs dolgozataikat kell megvédeniük.
Bencze Melinda. Székelyhon.ro
Kicsengették a Babeș-Bolyai Tudományegyetem sepsiszentgyörgyi kihelyezett tagozatán működő közgazdaságtan kar hallgatóit. Az oktatás májusban még folytatódik, június elejétől pedig elkezdődik a vizsgaidőszak.
A BBTE sepsiszentgyörgyi tagozatának Közgazdaságtan- és Gazdálkodástudományi kar alap és mesteri képzésén végző, összesen 109 hallgatójának szerveztek ünnepélyes tanévzárót.
A rendezvényt Fosztó Mónika, az ideiglenes főigazgató nyitotta meg, beszédében említve, hogy az egyetemi épület az évek során a hallgatók számára nem csupán egy oktatási intézmény volt, hanem otthonként is szolgált. Kapui a jövőben is nyitva állnak azok számára, akiknek szükségük van rá, ugyanakkor hangsúlyozta, az elsajátított tudást itthon kell kamatoztatnia a ballagóknak, hiszen haza csak egy van.
Sztakics Éva, Sepsiszentgyörgy alpolgármestere az ünnepségen elmondta: a megyeközpont vezetősége folyamatosan hitt abban, hogy a fiatalság segítségével egyetemi várossá fejlődhet, ugyanakkor kultúrát támogatóvá is, ahol jó infrastruktúra és közhangulat segíti a kinevelt értelmiségiek itthon maradását.
Az tanévzárón felszólalt még Oltean Laura, a Közgazdaságtan kar igazgatója, a végzős hallgatók képviselői, Georgeta Giurgiu, illetve Kovács István unitárius lelkész. A kicsengetést Sebestyén Lázár Enikő és ifjabb Herbert Zsolt zenés műsora, majd az oklevelek átadása zárta.
Fosztó Mónika ideiglenes főigazgató megkeresésünkre elmondta, a környezetmérnöki kar jelenleg Kolozsvárhoz tartozik, illetve a közigazgatási karon tanulók gyakorlati időszakukban vannak, ezért volt csak a közgazdaságtan hallgatói számára megszervezve a kicsengetés. A főigazgató azt is elmondta, az oktatás még folyik májusban, ugyanakkor június elején kezdődik az utolsó félév vizsgaidőszaka, amelyet követően a fiataloknak a kötelező tantárgy vizsgákat kell letenniük, illetve licensz-, és disszertációs dolgozataikat kell megvédeniük.
Bencze Melinda. Székelyhon.ro
2014. május 16.
Ami mindig aktuális
Autonómia, önrendelkezés – csak ennyit kellett mondania Orbán Viktornak a határon túli magyarokkal kapcsolatosan, és Kijevtől Bukarestig, Varsótól Zágrábig mindenki felhorkant. Merthogy az ukrajnai helyzet miatt ezek a szavak félreérthetők, és egyébként sem időszerűek.
Kezdjük ott, hogy ami Ukrajnában zajlik, nem nevezhető éppenséggel békés autonómiatörekvésnek. Mocskos kavarások miatt emberek halnak meg minden egyes nap. Könnyű kijelenteni, hogy igen, mert a szélsőséges ukránok nem tudnak kijönni a galamblelkű oroszokkal, csakhogy a történet sokkal összetettebb. Ukrán és ukrán, orosz és orosz között is véres nézeteltérések dúlnak, és akkor a szomszédos országok bekavarásairól még nem is beszéltünk. Mindennek a súlyos geopolitikai érdekháborúnak nem sok köze kellene legyen a mi területi autonómiánkhoz, már csak azért sem, mert mi történetesen békés úton akarjuk kivívni, nem vérrel és vassal. Nem fantázia, hanem rosszindulat kell ahhoz, hogy összemossa valaki a közel egy évszázada intézményesen szívatott határon túli magyarok ügyét és a komolytalan referendumokkal megfejelt fegyveres lázadást.
A romániai magyarok ígéretet kaptak különböző jogokra, csak ezek éppen 96 éve nem időszerűek. Az 1918-as gyulafehérvári ígéreteket kitehetjük az ablakba, mert annyit érnek. Minden olyan ország, amely retteg a valóságtól, mindig is ezt fogja játszani: a kisebbségek jogai maximálisan tiszteletben vannak tartva, több nem jár, pont. Fegyveres konfliktust generálni azonban nemcsak felelőtlenség, hanem egyenesen bűn. Az oroszok segítségéről álmodozni pedig teljesen felesleges, mert Putyin számára a kisebbségek ügye csak hivatkozási alap. Elég megnézni, hogy Oroszországban miként viszonyulnak a nemzeti kisebbségekhez, hát nem irigylésre méltó. Ámbár az kétségtelen, hogy enyhén szólva zaccos az alsógatya Bukarestben, amióta Moszkva napi rendszerességgel üzen valamit.
Túl a színjátékokon, a vérontásokon és a szarkeveréseken egyedül Budapest őszinte támogatására számíthatunk. A határon túli magyarok autonómiaigényéről és önrendelkezéséről beszélni mindaddig időszerű marad, amíg kielégítő megoldás nem születik. Ez ilyen egyszerű.
Szüszer-Nagy Róbert. Székelyhon.ro
Autonómia, önrendelkezés – csak ennyit kellett mondania Orbán Viktornak a határon túli magyarokkal kapcsolatosan, és Kijevtől Bukarestig, Varsótól Zágrábig mindenki felhorkant. Merthogy az ukrajnai helyzet miatt ezek a szavak félreérthetők, és egyébként sem időszerűek.
Kezdjük ott, hogy ami Ukrajnában zajlik, nem nevezhető éppenséggel békés autonómiatörekvésnek. Mocskos kavarások miatt emberek halnak meg minden egyes nap. Könnyű kijelenteni, hogy igen, mert a szélsőséges ukránok nem tudnak kijönni a galamblelkű oroszokkal, csakhogy a történet sokkal összetettebb. Ukrán és ukrán, orosz és orosz között is véres nézeteltérések dúlnak, és akkor a szomszédos országok bekavarásairól még nem is beszéltünk. Mindennek a súlyos geopolitikai érdekháborúnak nem sok köze kellene legyen a mi területi autonómiánkhoz, már csak azért sem, mert mi történetesen békés úton akarjuk kivívni, nem vérrel és vassal. Nem fantázia, hanem rosszindulat kell ahhoz, hogy összemossa valaki a közel egy évszázada intézményesen szívatott határon túli magyarok ügyét és a komolytalan referendumokkal megfejelt fegyveres lázadást.
A romániai magyarok ígéretet kaptak különböző jogokra, csak ezek éppen 96 éve nem időszerűek. Az 1918-as gyulafehérvári ígéreteket kitehetjük az ablakba, mert annyit érnek. Minden olyan ország, amely retteg a valóságtól, mindig is ezt fogja játszani: a kisebbségek jogai maximálisan tiszteletben vannak tartva, több nem jár, pont. Fegyveres konfliktust generálni azonban nemcsak felelőtlenség, hanem egyenesen bűn. Az oroszok segítségéről álmodozni pedig teljesen felesleges, mert Putyin számára a kisebbségek ügye csak hivatkozási alap. Elég megnézni, hogy Oroszországban miként viszonyulnak a nemzeti kisebbségekhez, hát nem irigylésre méltó. Ámbár az kétségtelen, hogy enyhén szólva zaccos az alsógatya Bukarestben, amióta Moszkva napi rendszerességgel üzen valamit.
Túl a színjátékokon, a vérontásokon és a szarkeveréseken egyedül Budapest őszinte támogatására számíthatunk. A határon túli magyarok autonómiaigényéről és önrendelkezéséről beszélni mindaddig időszerű marad, amíg kielégítő megoldás nem születik. Ez ilyen egyszerű.
Szüszer-Nagy Róbert. Székelyhon.ro
2014. május 16.
Húsz átkelőhelyet építenének a román-magyar határra
Máramarostól Temes megyéig húzódó határterületeken építenének még húsz átkelőhelyet Románia és Magyarország között – mondta el Borbély László csütörtökön Sepsiszentgyörgyön. A politikus látogatása alkalmával értékelte az RMDSZ kéthónapos kormánykoalíciós tevékenységét.
Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke elmondta, szerdán egy memorandummal jóváhagyta a kormány, hogy további húsz határátkelőhely nyíljon Románia és Magyarország között Máramaros megyétől egészen a déli fekvésű Temes megyéig. Az alelnök hozzátette, így az utazóknak útirány szempontjából több lehetőségük lesz a szomszédos országba utazni, ugyanakkor amennyiben Románia csatlakozna a schengeni övezethez, úgy ezeken az átkelőhelyeken meg sem kellene állniuk.
Borbély beszámolt arról is, hogy eddig a beruházások technikai adatainak jóváhagyását a minisztériumok, illetve más bizottságok munkatársai is át kellett nézzék, továbbá jóvá kellett hagyják. Emiatt például az Országos Infrastruktúra Fejlesztési Program ideje alatt több alkalommal is napokat kellett várjanak egy-egy válaszra. Most a parlament egy sürgősségi kormányrendelettel eltörölte az erre a szabályozásra vonatkozó szakaszt, és ezután csak az önkormányzatok lesznek felelősek a jóváhagyásért.
A találkozón Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere a közbeszerzéssel kapcsolatos procedúrákról is beszélt. Elmondta gyakran nehéz megmondani a közbeszerzési eljárások kezdeti pillanatában, hogy mikor írják alá a szerződést. Kiemelte, nem az önkormányzati vezetők és nem az Európai Unió okolható ebben az esetben, hanem Bukarestet említette hibásnak, mivel „rosszak” a meghatározott procedúrák.
Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke hozzátette, hogy a procedúrák lefolyásának egyik nehezítő oka a 2012 óta érvénybe lépett szabályozás, amely alapján a legkisebb árat ajánlók végezhetik a munkálatokat, függetlenül attól, hogy milyen minőséget tud biztosítani az adott vállalkozás. Véleménye szerint ezért halad néhány munkálat úgy Székelyföldön is, ahogy.
Bencze Melinda. Székelyhon.ro
Máramarostól Temes megyéig húzódó határterületeken építenének még húsz átkelőhelyet Románia és Magyarország között – mondta el Borbély László csütörtökön Sepsiszentgyörgyön. A politikus látogatása alkalmával értékelte az RMDSZ kéthónapos kormánykoalíciós tevékenységét.
Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke elmondta, szerdán egy memorandummal jóváhagyta a kormány, hogy további húsz határátkelőhely nyíljon Románia és Magyarország között Máramaros megyétől egészen a déli fekvésű Temes megyéig. Az alelnök hozzátette, így az utazóknak útirány szempontjából több lehetőségük lesz a szomszédos országba utazni, ugyanakkor amennyiben Románia csatlakozna a schengeni övezethez, úgy ezeken az átkelőhelyeken meg sem kellene állniuk.
Borbély beszámolt arról is, hogy eddig a beruházások technikai adatainak jóváhagyását a minisztériumok, illetve más bizottságok munkatársai is át kellett nézzék, továbbá jóvá kellett hagyják. Emiatt például az Országos Infrastruktúra Fejlesztési Program ideje alatt több alkalommal is napokat kellett várjanak egy-egy válaszra. Most a parlament egy sürgősségi kormányrendelettel eltörölte az erre a szabályozásra vonatkozó szakaszt, és ezután csak az önkormányzatok lesznek felelősek a jóváhagyásért.
A találkozón Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere a közbeszerzéssel kapcsolatos procedúrákról is beszélt. Elmondta gyakran nehéz megmondani a közbeszerzési eljárások kezdeti pillanatában, hogy mikor írják alá a szerződést. Kiemelte, nem az önkormányzati vezetők és nem az Európai Unió okolható ebben az esetben, hanem Bukarestet említette hibásnak, mivel „rosszak” a meghatározott procedúrák.
Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke hozzátette, hogy a procedúrák lefolyásának egyik nehezítő oka a 2012 óta érvénybe lépett szabályozás, amely alapján a legkisebb árat ajánlók végezhetik a munkálatokat, függetlenül attól, hogy milyen minőséget tud biztosítani az adott vállalkozás. Véleménye szerint ezért halad néhány munkálat úgy Székelyföldön is, ahogy.
Bencze Melinda. Székelyhon.ro
2014. május 16.
Határtalan pszichológia a határon túl
Első alkalommal szervezték meg Erdélyben a Magyar Pszichológus Társaság éves kongresszusát, amelyen neves szakemberek adtak elő. A magyarországi és erdélyi pszichológusok eseményének a Sapientia Egyetem marosvásárhelyi kara ad otthont.
A Magyar Pszichológus Társaság évente megrendezett kongresszusának 23. alkalmát tartják Marosvásárhelyen május 15-17. között. A konferencia címe Határtalan pszichológia, amelyen a tudomány legkülönbözőbb ágairól és kutatásairól hallhatnak mindazok, akik regisztrálnak az eseményre. Több mint 350 résztvevő jelentkezett – tudtuk meg Krízbai Tímeától, a kongresszus szervezőbizottságának elnökétől. „Nagyon örülünk, hogy a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem befogadta ezt a rendezvényt, hiszen ez premiernek számít az erdélyi és magyarországi pszichológusok számára. Az idén létrehoztuk a Magyar Pszichológus Társaság Erdélyi Tagozatát, így a magyarországi szakemberek köre bővült az erdélyiekkel. A pszichológia sok területe képviselve van ezen az alkalmon, klinikai-, egészség-, munka és szervezetpszichológia szekciókban több előadás is elhangzik a hétvége folyamán. Folyamatban lévő kutatások bemutatóival is készültek a szakemberek” – mondta a bizottsági elnök.
Olyan rangos előadók is tartottak előadást, mint Pléh Csaba pszichológus és nyelvész, az egri Eszterházy Károly főiskola tanára. Előadásának címe A lélek a WEB világában: Kapcsolatok és tanulás az új kütyük világában volt, amelyben a kapcsolatok kialakításáról beszélt a mai internetfüggő világunkban. A kutatásból kiderült, hogy az új kommunikációs eszközök, mint például a mobiltelefon, internet, chat, sms stb., látszólag kitágítják kapcsolati hálózatainkat, ám ez csak a külső szférára igaz. Igazán intim, belső baráti kapcsolataink személyes kapcsolaton alapulnak. A személyiség is meghatározza, hogy kivel kerülünk közeli kapcsolatba. Ez alatt olyan személyeket értett az előadó, akiktől segítséget kérünk szükség esetén, akiktől érzelmi támaszt kapunk, és akikkel sűrűn találkozunk.
A konferencián számos neves előadó szólal fel a következő napokban, műhelymunkák és szimpózium előadások várják a szakma iránt érdeklődőket.
Becze Dalma. Székelyhon.ro
Első alkalommal szervezték meg Erdélyben a Magyar Pszichológus Társaság éves kongresszusát, amelyen neves szakemberek adtak elő. A magyarországi és erdélyi pszichológusok eseményének a Sapientia Egyetem marosvásárhelyi kara ad otthont.
A Magyar Pszichológus Társaság évente megrendezett kongresszusának 23. alkalmát tartják Marosvásárhelyen május 15-17. között. A konferencia címe Határtalan pszichológia, amelyen a tudomány legkülönbözőbb ágairól és kutatásairól hallhatnak mindazok, akik regisztrálnak az eseményre. Több mint 350 résztvevő jelentkezett – tudtuk meg Krízbai Tímeától, a kongresszus szervezőbizottságának elnökétől. „Nagyon örülünk, hogy a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem befogadta ezt a rendezvényt, hiszen ez premiernek számít az erdélyi és magyarországi pszichológusok számára. Az idén létrehoztuk a Magyar Pszichológus Társaság Erdélyi Tagozatát, így a magyarországi szakemberek köre bővült az erdélyiekkel. A pszichológia sok területe képviselve van ezen az alkalmon, klinikai-, egészség-, munka és szervezetpszichológia szekciókban több előadás is elhangzik a hétvége folyamán. Folyamatban lévő kutatások bemutatóival is készültek a szakemberek” – mondta a bizottsági elnök.
Olyan rangos előadók is tartottak előadást, mint Pléh Csaba pszichológus és nyelvész, az egri Eszterházy Károly főiskola tanára. Előadásának címe A lélek a WEB világában: Kapcsolatok és tanulás az új kütyük világában volt, amelyben a kapcsolatok kialakításáról beszélt a mai internetfüggő világunkban. A kutatásból kiderült, hogy az új kommunikációs eszközök, mint például a mobiltelefon, internet, chat, sms stb., látszólag kitágítják kapcsolati hálózatainkat, ám ez csak a külső szférára igaz. Igazán intim, belső baráti kapcsolataink személyes kapcsolaton alapulnak. A személyiség is meghatározza, hogy kivel kerülünk közeli kapcsolatba. Ez alatt olyan személyeket értett az előadó, akiktől segítséget kérünk szükség esetén, akiktől érzelmi támaszt kapunk, és akikkel sűrűn találkozunk.
A konferencián számos neves előadó szólal fel a következő napokban, műhelymunkák és szimpózium előadások várják a szakma iránt érdeklődőket.
Becze Dalma. Székelyhon.ro
2014. május 16.
Tanuljanak Mihály vajdától a román politikusok
Nem az a megoldás, hogy provokációra provokációval válaszolunk – egyebek mellett ezzel indokolta Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester azon döntését, hogy nem engedélyezi az MPP által korábban december elsejére kezdeményezett tüntetést a Mihai Viteazul térre.
Kulcsár-Terza József, az MPP megyei elnöke a székely szimbólumok elleni hadjáratra válaszként javasolta, hogy december elsején a Mihai Viteazul-szobor előtt szervezzenek autonómiatüntetést, amelyen emlékeztetnék a román hatalmat a Gyulafehérvári Nyilatkozatban foglalt, be nem váltott ígéretekre. A politikus a városházán is iktatta a kérést, Antal Árpád azonban hétfőn közölte: nem engedélyezi a megmozdulást. Ezt követően Kulcsár jelezte: egyeztettek a polgármesterrel, és az a megoldás körvonalazódott, hogy a megmozdulást előrehozzák november 29-re. A polgármester tegnap a sajtó előtt kifejtette: nem tartaná jónak, ha Sepsiszentgyörgyön egyfajta helyfoglalási verseny kezdődne a nemzeti ünnepekre, ezért nem támogatja a december elsejei időzítést és a helyszínt. Közölte viszont: éppen november 29-én lesz a 415. évfordulója annak, hogy Mihály vajda kiadott egy dokumentumot, melyben a sepsiszéki székelyek autonómiáját, szabadságjogait biztosította. Erre pedig emlékeztetni kellene a román hatalmat, mert a mai román politikusoknak lenne, mit tanulniuk Mihály vajdától – fűzte hozzá. Ugyanakkor reményét fejezte ki, hogy döntése egyfajta precedenst teremt majd az ország többi városában – például Aradon, Kolozsváron –, és a magyar nemzeti ünnepeken nem engedélyeznek más felvonulást. Farcádi Botond. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Nem az a megoldás, hogy provokációra provokációval válaszolunk – egyebek mellett ezzel indokolta Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester azon döntését, hogy nem engedélyezi az MPP által korábban december elsejére kezdeményezett tüntetést a Mihai Viteazul térre.
Kulcsár-Terza József, az MPP megyei elnöke a székely szimbólumok elleni hadjáratra válaszként javasolta, hogy december elsején a Mihai Viteazul-szobor előtt szervezzenek autonómiatüntetést, amelyen emlékeztetnék a román hatalmat a Gyulafehérvári Nyilatkozatban foglalt, be nem váltott ígéretekre. A politikus a városházán is iktatta a kérést, Antal Árpád azonban hétfőn közölte: nem engedélyezi a megmozdulást. Ezt követően Kulcsár jelezte: egyeztettek a polgármesterrel, és az a megoldás körvonalazódott, hogy a megmozdulást előrehozzák november 29-re. A polgármester tegnap a sajtó előtt kifejtette: nem tartaná jónak, ha Sepsiszentgyörgyön egyfajta helyfoglalási verseny kezdődne a nemzeti ünnepekre, ezért nem támogatja a december elsejei időzítést és a helyszínt. Közölte viszont: éppen november 29-én lesz a 415. évfordulója annak, hogy Mihály vajda kiadott egy dokumentumot, melyben a sepsiszéki székelyek autonómiáját, szabadságjogait biztosította. Erre pedig emlékeztetni kellene a román hatalmat, mert a mai román politikusoknak lenne, mit tanulniuk Mihály vajdától – fűzte hozzá. Ugyanakkor reményét fejezte ki, hogy döntése egyfajta precedenst teremt majd az ország többi városában – például Aradon, Kolozsváron –, és a magyar nemzeti ünnepeken nem engedélyeznek más felvonulást. Farcádi Botond. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2014. május 16.
Mária Rádió-stúdió Sepsiszentgyörgyön
Nagyvárad, Csíksomlyó, Székelyudvarhely, Gyulafehérvár és Kolozsvár után Sepsiszentgyörgyön is beindul pünkösdkor a Mária Rádió stúdiója a Máltai Szeretetszolgálat Horgász utcai épületében – tudtuk meg Görgényi Tündétől, a sepsiszentgyörgyi stúdió mindenesétől.
A programot Nagyváradról hangolják össze, és a hat stúdiónak mindennap lesz műsorideje. Egyelőre úgy tűnik, a sepsiszentgyörgyi hétfő délután és szerda hajnaltól 13 óráig sugároz, de a stúdiót nyitva tartják, mert igénylik az emberközeli kapcsolatot. Görgényi Tünde három éve önkéntesként dolgozik a Mária Rádiónál, az éjszakai virrasztásokat közvetítette. A stúdiót Tamás József segédpüspök áldotta meg május 10-én a Mariathon elnevezésű, világméretű rádiós rendezvény második napján, amikor a tervezett írországi Mária Rádióért gyűjtöttek és imádkoztak. A Mária Rádió világszerte önkéntesek munkáján alapszik, a stúdiók egy-egy alkalmazottal működnek; ahogyan Böjte Csaba atya fogalmazott, az idős nénikék két fillérjéből, adományokból tartja fenn magát. Görgényi Tünde lapunknak elmondta: sajátos műsorral, a Lélek szerinti élet bemutatásával készülnek, amivel nemcsak elméleti, hanem gyakorlati módszerekbe is beavatják a hallgatóságot, hiszen nagyon sok lelki betegséget az orvostudomány sem tud gyógyítani.
Józsa Zsuzsanna. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Nagyvárad, Csíksomlyó, Székelyudvarhely, Gyulafehérvár és Kolozsvár után Sepsiszentgyörgyön is beindul pünkösdkor a Mária Rádió stúdiója a Máltai Szeretetszolgálat Horgász utcai épületében – tudtuk meg Görgényi Tündétől, a sepsiszentgyörgyi stúdió mindenesétől.
A programot Nagyváradról hangolják össze, és a hat stúdiónak mindennap lesz műsorideje. Egyelőre úgy tűnik, a sepsiszentgyörgyi hétfő délután és szerda hajnaltól 13 óráig sugároz, de a stúdiót nyitva tartják, mert igénylik az emberközeli kapcsolatot. Görgényi Tünde három éve önkéntesként dolgozik a Mária Rádiónál, az éjszakai virrasztásokat közvetítette. A stúdiót Tamás József segédpüspök áldotta meg május 10-én a Mariathon elnevezésű, világméretű rádiós rendezvény második napján, amikor a tervezett írországi Mária Rádióért gyűjtöttek és imádkoztak. A Mária Rádió világszerte önkéntesek munkáján alapszik, a stúdiók egy-egy alkalmazottal működnek; ahogyan Böjte Csaba atya fogalmazott, az idős nénikék két fillérjéből, adományokból tartja fenn magát. Görgényi Tünde lapunknak elmondta: sajátos műsorral, a Lélek szerinti élet bemutatásával készülnek, amivel nemcsak elméleti, hanem gyakorlati módszerekbe is beavatják a hallgatóságot, hiszen nagyon sok lelki betegséget az orvostudomány sem tud gyógyítani.
Józsa Zsuzsanna. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2014. május 16.
Az RMDSZ továbbra is a devizahitelesek problémáinak megoldását kéri
"Az RMDSZ az egyetlen olyan politikai alakulat, amelynek saját törvénykezdeményezése van a devizahitelesek problémáinak megoldására, amelynek értelmében a devizahitelek visszafizetése a szerződés megkötésekor érvényes valutaárfolyam alapján történne" – hangsúlyozta Cseke Attila parlamenti képviselő csütörtöki nagyváradi sajtótájékoztatóján, majd hozzátette: ,,mi továbbra is úgy gondoljuk, hogy ezekben az esetekben nemcsak az állampolgárnak, hanem a bankoknak is felelősségük van, és a hitelek kockázatát nekik is vállalniuk kell."
A képviselő elmondta: az elmúlt hónapok eseményei is azt bizonyítják, hogy a legjobb megoldást az RMDSZ törvénykezdeményezése jelenti, hiszen tudnivaló, hogy készül egy új európai direktíva a szerződésekben megtalálható tisztességtelen feltételek szabályozására, de az csak a 2016 után megkötendő hitelszerződésekre érvényes. ,,Ugyanakkor a bírósági eljárások is időbe és és pénzbe kerülnek az állampolgárok számára, a mostani EU- bírósági határozat pedig a nemzeti bíróságoknak ad jogosítványokat, amelyek akkor tudnak igazából dönteni, ha van a nemzeti jogban devizahitelekre vonatkozó rendelkezés. Ezt a rendelkezést csak az RMDSZ törvénytervezete oldaná meg" – fejtette ki Cseke Attila.
A sajtótájékoztatón az RMDSZ politikusa a devizahitelekkel kapcsolatosan ismertette az Európai Bíróság 2014. április 30-i határozatát, amely egy magyarországi svájci frank alapú hitel kapcsán született meg, és amelyben a Magyar Kúria a 93/13-as Direktíva két szakaszának értelmezését kérte. A Magyarországon elindított per lényege, hogy lehet-e tisztességtelennek minősíteni azokat a hitelezési feltételeket, melyek az átváltási árfolyamra vonatkoznak. Az Európai Bizottság ítéletében megállapította, hogy az árfolyamra való átváltás csak a hitelszerződésben megtalálható rendelkezések adott körülményei között tekinthető "a szerződés elsődleges tárgyának", amelynek megállapítása minden esetben a nemzeti bíróság hatásköre.
Cseke Attila elmondta, ennek következményeként a nemzeti bíróság megállapíthatja, hogy az átváltási árfolyamra vonatkozó hitelezési rendelkezés tisztességtelen feltételnek minősül. Ilyen esetben az európai uniós joggal nem ellentétes azon rendelkezés, amely lehetővé teszi a nemzeti bíróságnak, hogy a tisztességtelen feltétel megsemmisítése révén, azt egy más, a nemzeti jogban megtalálható rendelkezéssel helyettesítse.
A parlamenti képviselő szerint a határozat üzenete Románia számára az, hogy a hazai törvényhozásban is szükség van a devizahiteleseket érintő szabályozásokra.
Az RMDSZ parlamenti képviselete 2013 novemberében iktatta a devizahitelesek megsegítésére vonatkozó törvényjavaslatát, amelynek legfontosabb rendelkezése, hogy a szerződés megkötésekor érvényes valutaárfolyamon számolják tovább a törlesztendő hitelrészleteket. A törvényjavaslatot jelenleg a szenátus tárgyalja. Népújság (Marosvásárhely)
"Az RMDSZ az egyetlen olyan politikai alakulat, amelynek saját törvénykezdeményezése van a devizahitelesek problémáinak megoldására, amelynek értelmében a devizahitelek visszafizetése a szerződés megkötésekor érvényes valutaárfolyam alapján történne" – hangsúlyozta Cseke Attila parlamenti képviselő csütörtöki nagyváradi sajtótájékoztatóján, majd hozzátette: ,,mi továbbra is úgy gondoljuk, hogy ezekben az esetekben nemcsak az állampolgárnak, hanem a bankoknak is felelősségük van, és a hitelek kockázatát nekik is vállalniuk kell."
A képviselő elmondta: az elmúlt hónapok eseményei is azt bizonyítják, hogy a legjobb megoldást az RMDSZ törvénykezdeményezése jelenti, hiszen tudnivaló, hogy készül egy új európai direktíva a szerződésekben megtalálható tisztességtelen feltételek szabályozására, de az csak a 2016 után megkötendő hitelszerződésekre érvényes. ,,Ugyanakkor a bírósági eljárások is időbe és és pénzbe kerülnek az állampolgárok számára, a mostani EU- bírósági határozat pedig a nemzeti bíróságoknak ad jogosítványokat, amelyek akkor tudnak igazából dönteni, ha van a nemzeti jogban devizahitelekre vonatkozó rendelkezés. Ezt a rendelkezést csak az RMDSZ törvénytervezete oldaná meg" – fejtette ki Cseke Attila.
A sajtótájékoztatón az RMDSZ politikusa a devizahitelekkel kapcsolatosan ismertette az Európai Bíróság 2014. április 30-i határozatát, amely egy magyarországi svájci frank alapú hitel kapcsán született meg, és amelyben a Magyar Kúria a 93/13-as Direktíva két szakaszának értelmezését kérte. A Magyarországon elindított per lényege, hogy lehet-e tisztességtelennek minősíteni azokat a hitelezési feltételeket, melyek az átváltási árfolyamra vonatkoznak. Az Európai Bizottság ítéletében megállapította, hogy az árfolyamra való átváltás csak a hitelszerződésben megtalálható rendelkezések adott körülményei között tekinthető "a szerződés elsődleges tárgyának", amelynek megállapítása minden esetben a nemzeti bíróság hatásköre.
Cseke Attila elmondta, ennek következményeként a nemzeti bíróság megállapíthatja, hogy az átváltási árfolyamra vonatkozó hitelezési rendelkezés tisztességtelen feltételnek minősül. Ilyen esetben az európai uniós joggal nem ellentétes azon rendelkezés, amely lehetővé teszi a nemzeti bíróságnak, hogy a tisztességtelen feltétel megsemmisítése révén, azt egy más, a nemzeti jogban megtalálható rendelkezéssel helyettesítse.
A parlamenti képviselő szerint a határozat üzenete Románia számára az, hogy a hazai törvényhozásban is szükség van a devizahiteleseket érintő szabályozásokra.
Az RMDSZ parlamenti képviselete 2013 novemberében iktatta a devizahitelesek megsegítésére vonatkozó törvényjavaslatát, amelynek legfontosabb rendelkezése, hogy a szerződés megkötésekor érvényes valutaárfolyamon számolják tovább a törlesztendő hitelrészleteket. A törvényjavaslatot jelenleg a szenátus tárgyalja. Népújság (Marosvásárhely)
2014. május 16.
Hivatalosan is megnyitották a Marosvásárhelyi Napokat
Testvérvárosok küldöttségeit fogadták a polgármesteri hivatalban
Tegnap délelőtt hivatalosan is megnyitották a XVIII. Marosvásárhelyi Napok rendezvényeit, amelyeknek mindig kiemelkedő eseménye a testvérvárosok küldöttségeinek érkezése, a városvezetés általi fogadása. Az évek során kialakított barátság ünnepe ez, amikor ismét találkoznak az önkormányzatok, civil szervezetek képviselői. Kora délután a főtéri kézművesvásár és virágkiállítás is megnyílt.
A Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal gyűléstermében Claudiu Maior és Peti András alpolgármesterek, Ciobanu Maria jegyző és dr. Csegzi Sándor, a polgármester személyes tanácsadója köszöntötték a testvérvárosok delegációit, Dorin Florea polgármester nem jelent meg a fogadáson. Bár Marosvásárhelynek több mint tíz külföldi várossal van partnerszerződése, idén visszafogott volt a városnapok rendezvényein való részvétel: csupán Kecskemét, Kisinyov és Baja küldöttsége jött el, illetve a bolgár Strumyani város polgármestere által vezetett delegáció. A bolgár várossal várhatóan aláíródik a testvérvárosi szerződés – adott hangot reményének Claudiu Maior alpolgármester, aki megtisztelőnek nevezte a küldöttségek Marosvásárhelyre látogatását.
Peti András alpolgármester magyarul és angolul köszöntötte a város vendégeit, hangsúlyozva, az önkormányzat változatos, gazdag programot készített elő, amelynek keretében az Omega együttes két koncertjére kerül sor, első alkalommal "viszik ki" a kulturális és szórakoztató rendezvényeket a lakónegyedekbe, illetve szerveznek virágkiállítást a főtéren. Fontosnak tartja a testvérvárosok közötti kapcsolatot, amit a jövőben még szorosabbá kívánnak tenni.
Dr. Csegzi Sándor szerint a legnagyobb nyereség, hogy a testvérvárosi kapcsolatok ápolása során barátságok alakultak ki, megismerhettük egymás kultúráját, hagyományait, történelmét. Bár éppen a Bajai Csillagvizsgáló Intézettel közös projekten dolgoznak, Csegzi Sándor hangsúlyozta: Marosvásárhely számára minden testvérvárosi kapcsolat egyaránt fontos.
A kecskeméti küldöttség részéről Lévai Jánosné önkormányzati képviselő, a kisinyovi delegáció részéről Sergiu Anisei, Rîscani kerület kulturális hivatalának vezetője, Baja küldöttsége részéről Vizin Tamás önkormányzati képviselő, illetve a bolgár Strumyani város polgármestere, Emil Iliev mondtak köszöntőbeszédet. Az ünnepi fogadás csoportkép készítésével és pezsgőbontással zárult, a vendégek a nap további részében a városnapi programokon vettek részt.
Virágkiállítás – első alkalommal a Marosvásárhelyi Napokon
Dorin Florea polgármester, Claudiu Maior és Peti András alpolgármesterek jelenlétében nyitották meg tegnap kora délután a főtéri kézművesvásárt és virágkiállítást. Mintegy 70 kézműves termékeiből és 24 virágtermesztő legszebb virágaiból, dísznövényeiből vásárolhattak az érdeklődők. A polgármester megköszönte a résztvevőknek, hogy eljöttek a városnapokra, Peti András alpolgármester hangsúlyozta, jó ötlet volt a virágok városában, a Rózsák terén szebbnél szebb virágokat kiállítani, és örömmel állapította meg, évről évre egyre nagyobb a rendezvények látogatottsága. A szemet gyönyörködtető virágözön valóban sok vásárhelyit vonzott, de a kézművesek sem panaszkodhattak: már első nap értékesítették termékeik jó részét.
Antalfi Imola. Népújság (Marosvásárhely)
Testvérvárosok küldöttségeit fogadták a polgármesteri hivatalban
Tegnap délelőtt hivatalosan is megnyitották a XVIII. Marosvásárhelyi Napok rendezvényeit, amelyeknek mindig kiemelkedő eseménye a testvérvárosok küldöttségeinek érkezése, a városvezetés általi fogadása. Az évek során kialakított barátság ünnepe ez, amikor ismét találkoznak az önkormányzatok, civil szervezetek képviselői. Kora délután a főtéri kézművesvásár és virágkiállítás is megnyílt.
A Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal gyűléstermében Claudiu Maior és Peti András alpolgármesterek, Ciobanu Maria jegyző és dr. Csegzi Sándor, a polgármester személyes tanácsadója köszöntötték a testvérvárosok delegációit, Dorin Florea polgármester nem jelent meg a fogadáson. Bár Marosvásárhelynek több mint tíz külföldi várossal van partnerszerződése, idén visszafogott volt a városnapok rendezvényein való részvétel: csupán Kecskemét, Kisinyov és Baja küldöttsége jött el, illetve a bolgár Strumyani város polgármestere által vezetett delegáció. A bolgár várossal várhatóan aláíródik a testvérvárosi szerződés – adott hangot reményének Claudiu Maior alpolgármester, aki megtisztelőnek nevezte a küldöttségek Marosvásárhelyre látogatását.
Peti András alpolgármester magyarul és angolul köszöntötte a város vendégeit, hangsúlyozva, az önkormányzat változatos, gazdag programot készített elő, amelynek keretében az Omega együttes két koncertjére kerül sor, első alkalommal "viszik ki" a kulturális és szórakoztató rendezvényeket a lakónegyedekbe, illetve szerveznek virágkiállítást a főtéren. Fontosnak tartja a testvérvárosok közötti kapcsolatot, amit a jövőben még szorosabbá kívánnak tenni.
Dr. Csegzi Sándor szerint a legnagyobb nyereség, hogy a testvérvárosi kapcsolatok ápolása során barátságok alakultak ki, megismerhettük egymás kultúráját, hagyományait, történelmét. Bár éppen a Bajai Csillagvizsgáló Intézettel közös projekten dolgoznak, Csegzi Sándor hangsúlyozta: Marosvásárhely számára minden testvérvárosi kapcsolat egyaránt fontos.
A kecskeméti küldöttség részéről Lévai Jánosné önkormányzati képviselő, a kisinyovi delegáció részéről Sergiu Anisei, Rîscani kerület kulturális hivatalának vezetője, Baja küldöttsége részéről Vizin Tamás önkormányzati képviselő, illetve a bolgár Strumyani város polgármestere, Emil Iliev mondtak köszöntőbeszédet. Az ünnepi fogadás csoportkép készítésével és pezsgőbontással zárult, a vendégek a nap további részében a városnapi programokon vettek részt.
Virágkiállítás – első alkalommal a Marosvásárhelyi Napokon
Dorin Florea polgármester, Claudiu Maior és Peti András alpolgármesterek jelenlétében nyitották meg tegnap kora délután a főtéri kézművesvásárt és virágkiállítást. Mintegy 70 kézműves termékeiből és 24 virágtermesztő legszebb virágaiból, dísznövényeiből vásárolhattak az érdeklődők. A polgármester megköszönte a résztvevőknek, hogy eljöttek a városnapokra, Peti András alpolgármester hangsúlyozta, jó ötlet volt a virágok városában, a Rózsák terén szebbnél szebb virágokat kiállítani, és örömmel állapította meg, évről évre egyre nagyobb a rendezvények látogatottsága. A szemet gyönyörködtető virágözön valóban sok vásárhelyit vonzott, de a kézművesek sem panaszkodhattak: már első nap értékesítették termékeik jó részét.
Antalfi Imola. Népújság (Marosvásárhely)
2014. május 16.
Telbisz, a városfejlesztő
A temesvári Magyar Ház Bolyai termében május 15-én, szerdán Szekernyés János helytörténész tartott kiválóan dokumentált, vetített képes előadást Telbisz, a városfejlesztő címmel. A 100 esztendővel ezelőtt elhunyt Telbisz Károly (1853–1914) 29 évig, 1885-től 1914-ig volt Temesvár első embere. Polgármesteri időszakának végén sokan úgy ítélték meg, hogy Temesvár az Osztrák–Magyar Monarchia harmadik legjelentősebb városává vált Bécs és Budapest után.
Óbesenyői Telbisz Károly tipikus bánsági családból származott – mondta Szekernyés János –, édesapja óbesenyői bolgár nemes ember, édesanyja lovrini sváb volt, ő maga pedig jó magyar ember lett. A bánsági bolgárok is magukénak vallják Telbisz Károlyt, ők járták ki, hogy szobra ma ott áll a Személyiségek Sétányán. „Minden, ami Temesváron történt a XIX. század végén, a XX. század elején, az Telbisz Károlynak volt köszönhető” – mondta Geml József polgármestert idézve Szekernyés János. Hivatali ideje alatt modernizálódott Temesvár: elbontatta a város fejlődését gátoló régi erődítéseket, a várost egy új, nyugat-európai városrendezési terv alapján formálta újjá, széles sugárutakkal, csatornázással, vezetékes vízellátással, közvilágítással és közösségi közlekedéssel. A várfalak lebontását csak a XX. század első éveiben tudta kiharcolni az osztrák katonai hatóságoknál Telbisz Károly, a várost széttagoló katonai területekért cserébe a város hat laktanyát volt köteles építeni a hadseregnek.
A helytörténész régi képeslapok és fotográfiák kivetítésével mutatta be a Telbisz Károly polgármestersége idején épült középületeket, iskolákat, bankokat, belvárosi bérpalotákat, közműveket és ipari létesítményeket, vasútállomást és emlékműveket. Temesváron létesült ebben az időszakban Magyarország első elsősegély-állomása, valamint a mai Románia területén az első aszfaltozott utca (1895) és az első villamos (1899). A vállalkozások megtelepedését adómentességgel, ingyen telekkel és építőanyaggal támogatta Telbisz Károly, a városban vízmű, közvágóhíd, téglagyár létesült, amelyek jelentősen hozzájárultak a helyi költségvetéshez.
A várost leghosszabb ideig vezető Telbisz Károly 1914-ben ment nyugdíjba, és még azon a nyáron meg is halt Ausztriában, ahová betegségét kezeltetni utazott el. Földi maradványait 100 esztendővel ezelőtt, 1914 őszén helyezték örök nyugalomra a temesvár-belvárosi temetőben. Sírhelyét nyerskőből készült kereszttel jelölték meg, azzal az elképzeléssel, hogy díszes kriptát, emlékművet emelnek Telbisz Károlynak, de közbejött az első világháború, és a hozzá méltó síremlék soha nem valósult meg – mondta Szekernyés János. Telbisz Károly kőkeresztje, amelyre magyar nyelven vésték fel a város legnagyobb polgármesterének nevét, sokáig elhanyagolt állapotban volt, csak az utóbbi években tisztíttatták meg a város elöljárói. A két világháború között belvárosi utca viselte a nevét, amelyet a kommunisták Bocşa utcára kereszteltek át, és csak a közelmúltban kapta vissza Telbisz Károly nevét.
Pataki Zoltán. Nyugati Jelen (Arad)
A temesvári Magyar Ház Bolyai termében május 15-én, szerdán Szekernyés János helytörténész tartott kiválóan dokumentált, vetített képes előadást Telbisz, a városfejlesztő címmel. A 100 esztendővel ezelőtt elhunyt Telbisz Károly (1853–1914) 29 évig, 1885-től 1914-ig volt Temesvár első embere. Polgármesteri időszakának végén sokan úgy ítélték meg, hogy Temesvár az Osztrák–Magyar Monarchia harmadik legjelentősebb városává vált Bécs és Budapest után.
Óbesenyői Telbisz Károly tipikus bánsági családból származott – mondta Szekernyés János –, édesapja óbesenyői bolgár nemes ember, édesanyja lovrini sváb volt, ő maga pedig jó magyar ember lett. A bánsági bolgárok is magukénak vallják Telbisz Károlyt, ők járták ki, hogy szobra ma ott áll a Személyiségek Sétányán. „Minden, ami Temesváron történt a XIX. század végén, a XX. század elején, az Telbisz Károlynak volt köszönhető” – mondta Geml József polgármestert idézve Szekernyés János. Hivatali ideje alatt modernizálódott Temesvár: elbontatta a város fejlődését gátoló régi erődítéseket, a várost egy új, nyugat-európai városrendezési terv alapján formálta újjá, széles sugárutakkal, csatornázással, vezetékes vízellátással, közvilágítással és közösségi közlekedéssel. A várfalak lebontását csak a XX. század első éveiben tudta kiharcolni az osztrák katonai hatóságoknál Telbisz Károly, a várost széttagoló katonai területekért cserébe a város hat laktanyát volt köteles építeni a hadseregnek.
A helytörténész régi képeslapok és fotográfiák kivetítésével mutatta be a Telbisz Károly polgármestersége idején épült középületeket, iskolákat, bankokat, belvárosi bérpalotákat, közműveket és ipari létesítményeket, vasútállomást és emlékműveket. Temesváron létesült ebben az időszakban Magyarország első elsősegély-állomása, valamint a mai Románia területén az első aszfaltozott utca (1895) és az első villamos (1899). A vállalkozások megtelepedését adómentességgel, ingyen telekkel és építőanyaggal támogatta Telbisz Károly, a városban vízmű, közvágóhíd, téglagyár létesült, amelyek jelentősen hozzájárultak a helyi költségvetéshez.
A várost leghosszabb ideig vezető Telbisz Károly 1914-ben ment nyugdíjba, és még azon a nyáron meg is halt Ausztriában, ahová betegségét kezeltetni utazott el. Földi maradványait 100 esztendővel ezelőtt, 1914 őszén helyezték örök nyugalomra a temesvár-belvárosi temetőben. Sírhelyét nyerskőből készült kereszttel jelölték meg, azzal az elképzeléssel, hogy díszes kriptát, emlékművet emelnek Telbisz Károlynak, de közbejött az első világháború, és a hozzá méltó síremlék soha nem valósult meg – mondta Szekernyés János. Telbisz Károly kőkeresztje, amelyre magyar nyelven vésték fel a város legnagyobb polgármesterének nevét, sokáig elhanyagolt állapotban volt, csak az utóbbi években tisztíttatták meg a város elöljárói. A két világháború között belvárosi utca viselte a nevét, amelyet a kommunisták Bocşa utcára kereszteltek át, és csak a közelmúltban kapta vissza Telbisz Károly nevét.
Pataki Zoltán. Nyugati Jelen (Arad)
2014. május 16.
Almási Béla öt éve ment el
Öt év… Mintha évtizede távozott volna közülünk.
A hiánya miatt érzi így az ember?
1986-ban jelent meg Magyar Krisztus című regényem, s jól éreztem, hogy egy darabig nem érdemes nekivágnom (Csabáról) az erdélyi határnak. Mert gyanítottam, tűvé teszik érte – és olvasóiért – bizonyos Szerv emberei (?) fél Arad megyét, s ez nekem sem ígért sok jót. Hogy 1989 végétől újra mehettem haza, Aradba-Csanádba (Kisiratosra és Aradra), hamar megtudhattam: valóban zaklattak nem egy aradit s kisiratosit a táj magyar parasztvilágának legutóbbi kétszáz évéből merítő regényem miatt.
Az 1980-as évek elején emlegette Almási Bélát, Kisiratos körorvosát Kurtucz Gergő öcsém (unokatestvéreim egyike, Béla egykori osztálytársa – nyugodjék békében ő is!), hogy szeretne velem beszélgetni. Ekkor, a ’90-es évek elején ismerkedtünk meg végre egymással. Hogy egész további életünkre szóló barátság legyen belőle – túl síron, akármin?
Hogy milyen ember volt, az aradiak nagyon jól tudják, nem kell nekik bemutatnom! Szerénysége, hon- s népszeretete, szorgalma, önfeláldozása, műveltsége és művészetszeretete, mély embersége, önzetlensége, megannyi áldozatvállalása és vállalkozása közismert. (Nálunk, Csonka-Magyarországon van megyei díszpolgárság is. Ha lenne Aradban, tisztelettel ajánlhatnám az Arad megyei illetékesek figyelmébe: Almási Béla nagyon megérdemelné! Megszolgálta… ezt a megtiszteltetést is.) De hogy mit jelentett e (zarándi–bihari–aradi–békési–csanádi) táj magyar világát megörökíteni igyekvő írónak – szerénységünknek – az ő barátsága, tán ideróható. Alakuló, lassan kész, Lönni vagy nem lönni című kisiratosi falurajzom odaadó munkatársa lett; segített, amiben csak lehetett. Tanulmányaimhoz szükséges adatok sokaságát nyújtotta, elvitt jó emlékezetű idős emberekhez, vagy más forrásra hívta föl a figyelmemet; ha nem tudom, hogy nála (Kürtösön, Kisiratoson) sosem vagyok hívatlan vendég, ritkábban fordulok meg errefelé, s biztos, hogy soványabb lenne a falurajzom.
Mellettem állna most is – például rendíthetetlen hitével, hogy érdemes. Érdemes dolgozni, küzdeni, hinni. Álmodni! Valami jobbat. (Ha a végén meg-megroggyanunk is… nyilván valamennyien.)
Dr. Almási Béla (1947–2009) e napon, május 15-én hunyta le végleg a szemét. Emlékét sokan őrizzük, munkáját… – ha szabad ezt mondani: – folytatjuk. Mert van mit továbbvinni. Máltai ház, tájház, gazdakör, önálló község, magyar érdekvédelem (…s mi minden még!) őrzi valamikori ittlétét.
Sarusi Mihály. Nyugati Jelen (Arad)
Öt év… Mintha évtizede távozott volna közülünk.
A hiánya miatt érzi így az ember?
1986-ban jelent meg Magyar Krisztus című regényem, s jól éreztem, hogy egy darabig nem érdemes nekivágnom (Csabáról) az erdélyi határnak. Mert gyanítottam, tűvé teszik érte – és olvasóiért – bizonyos Szerv emberei (?) fél Arad megyét, s ez nekem sem ígért sok jót. Hogy 1989 végétől újra mehettem haza, Aradba-Csanádba (Kisiratosra és Aradra), hamar megtudhattam: valóban zaklattak nem egy aradit s kisiratosit a táj magyar parasztvilágának legutóbbi kétszáz évéből merítő regényem miatt.
Az 1980-as évek elején emlegette Almási Bélát, Kisiratos körorvosát Kurtucz Gergő öcsém (unokatestvéreim egyike, Béla egykori osztálytársa – nyugodjék békében ő is!), hogy szeretne velem beszélgetni. Ekkor, a ’90-es évek elején ismerkedtünk meg végre egymással. Hogy egész további életünkre szóló barátság legyen belőle – túl síron, akármin?
Hogy milyen ember volt, az aradiak nagyon jól tudják, nem kell nekik bemutatnom! Szerénysége, hon- s népszeretete, szorgalma, önfeláldozása, műveltsége és művészetszeretete, mély embersége, önzetlensége, megannyi áldozatvállalása és vállalkozása közismert. (Nálunk, Csonka-Magyarországon van megyei díszpolgárság is. Ha lenne Aradban, tisztelettel ajánlhatnám az Arad megyei illetékesek figyelmébe: Almási Béla nagyon megérdemelné! Megszolgálta… ezt a megtiszteltetést is.) De hogy mit jelentett e (zarándi–bihari–aradi–békési–csanádi) táj magyar világát megörökíteni igyekvő írónak – szerénységünknek – az ő barátsága, tán ideróható. Alakuló, lassan kész, Lönni vagy nem lönni című kisiratosi falurajzom odaadó munkatársa lett; segített, amiben csak lehetett. Tanulmányaimhoz szükséges adatok sokaságát nyújtotta, elvitt jó emlékezetű idős emberekhez, vagy más forrásra hívta föl a figyelmemet; ha nem tudom, hogy nála (Kürtösön, Kisiratoson) sosem vagyok hívatlan vendég, ritkábban fordulok meg errefelé, s biztos, hogy soványabb lenne a falurajzom.
Mellettem állna most is – például rendíthetetlen hitével, hogy érdemes. Érdemes dolgozni, küzdeni, hinni. Álmodni! Valami jobbat. (Ha a végén meg-megroggyanunk is… nyilván valamennyien.)
Dr. Almási Béla (1947–2009) e napon, május 15-én hunyta le végleg a szemét. Emlékét sokan őrizzük, munkáját… – ha szabad ezt mondani: – folytatjuk. Mert van mit továbbvinni. Máltai ház, tájház, gazdakör, önálló község, magyar érdekvédelem (…s mi minden még!) őrzi valamikori ittlétét.
Sarusi Mihály. Nyugati Jelen (Arad)
2014. május 16.
Semjén Zsolt: az RMDSZ jó választási szereplése nemzeti érdek
,,Két feladatunk van az Európai Unióban: az egyik az, hogy keményen képviseljük a magyar nemzeti érdekeket, a másik, hogy az Uniót a keresztény civilizáció értékeinek irányába mozdítsuk el. Az Uniót ugyanis nem elszenvedni kell, hanem alakítani. Ezért fontos, hogy a magyar nemzetrészek – így az erdélyi magyarság is – minél nagyobb arányban jelen legyen az Európai Parlamentben – jelentette ki Semjén Zsolt, Magyarország miniszterelnök-helyettese az Erdélyi Magyar Televíziónak (ETV) adott exkluzív interjújában.
A Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) elnöke a közel fél órás beszélgetésen kifejtette: az RMDSZ feladata az erdélyi magyar érdekek képviselete, ezért legitimnek tartja a Szövetség jelenlétét a szocialista többségű román kormányban. „Általában véve, amikor valaki egy pártcsaládhoz tartozik, azt köti a tekintetben, hogy azon politikai pártcsalád vonatkozásában kössön pártkoalíciót. Ez így van a gyűjtőpártok és az ideológiai pártok esetében. (...) Tudom, sokan támadták az RMDSZ-t a szocialistákkal való koalíciókötés miatt. Az RMDSZ esetében azonban más a helyzet, mivel itt kisebbségvédelemről van szó, következésképpen az RMDSZ legfőbb feladata az erdélyi magyar kisebbség képviselete. Nem az RMDSZ-en múlik, hogy a jobboldal nem tudta kellőképpen összeszedni magát, és a szocialisták kormányoznak. Az RMDSZ-nek a feladata az, hogy a mindenkori szituációban próbálja a magyar nemzeti érdekeket érvényre juttatni – hangsúlyozta a KDNP elnöke.
Hozzátette, a Magyar kormány támogat minden, a magyar érdeket képviselő határon túli politikai szervezetet. Azt kell belátnia mindenkinek, hogyha az RMDSZ megroppan, és nem éri el az öt százalékos küszöböt, nem kerül be a parlamentbe, akkor nem egy másik magyar párt fog bekerülni. (...) Az RMDSZ képes erőből képviselni a magyar érdekeket. Ebből kifolyólag magyar nemzeti érdek, hogy az RMDSZ minél jobban szerepeljen most például az EP-választásokon, ezért a Magyar kormány nevében arra kérek minden erdélyi magyart függetlenül a politikai beállítottságától, hogy menjen el a választásokra és szavazzon az RMDSZ listájára. Mert ez teszi lehetővé azt, hogy erős magyar képviseletünk legyen Brüsszelben, és ez teszi lehetővé azt, hogy erős képviseletünk legyen Bukarestben is. Tehát politikai beállítottságtól függetlenül szavazzanak az RMDSZ-re, mert az RMDSZ súlya a magyar érdekképviseletnek a súlyát növeli Brüsszelben – szögezte le a magyar kormány miniszterelnök-helyettese az interjúban. Szabadság (Kolozsvár)
,,Két feladatunk van az Európai Unióban: az egyik az, hogy keményen képviseljük a magyar nemzeti érdekeket, a másik, hogy az Uniót a keresztény civilizáció értékeinek irányába mozdítsuk el. Az Uniót ugyanis nem elszenvedni kell, hanem alakítani. Ezért fontos, hogy a magyar nemzetrészek – így az erdélyi magyarság is – minél nagyobb arányban jelen legyen az Európai Parlamentben – jelentette ki Semjén Zsolt, Magyarország miniszterelnök-helyettese az Erdélyi Magyar Televíziónak (ETV) adott exkluzív interjújában.
A Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) elnöke a közel fél órás beszélgetésen kifejtette: az RMDSZ feladata az erdélyi magyar érdekek képviselete, ezért legitimnek tartja a Szövetség jelenlétét a szocialista többségű román kormányban. „Általában véve, amikor valaki egy pártcsaládhoz tartozik, azt köti a tekintetben, hogy azon politikai pártcsalád vonatkozásában kössön pártkoalíciót. Ez így van a gyűjtőpártok és az ideológiai pártok esetében. (...) Tudom, sokan támadták az RMDSZ-t a szocialistákkal való koalíciókötés miatt. Az RMDSZ esetében azonban más a helyzet, mivel itt kisebbségvédelemről van szó, következésképpen az RMDSZ legfőbb feladata az erdélyi magyar kisebbség képviselete. Nem az RMDSZ-en múlik, hogy a jobboldal nem tudta kellőképpen összeszedni magát, és a szocialisták kormányoznak. Az RMDSZ-nek a feladata az, hogy a mindenkori szituációban próbálja a magyar nemzeti érdekeket érvényre juttatni – hangsúlyozta a KDNP elnöke.
Hozzátette, a Magyar kormány támogat minden, a magyar érdeket képviselő határon túli politikai szervezetet. Azt kell belátnia mindenkinek, hogyha az RMDSZ megroppan, és nem éri el az öt százalékos küszöböt, nem kerül be a parlamentbe, akkor nem egy másik magyar párt fog bekerülni. (...) Az RMDSZ képes erőből képviselni a magyar érdekeket. Ebből kifolyólag magyar nemzeti érdek, hogy az RMDSZ minél jobban szerepeljen most például az EP-választásokon, ezért a Magyar kormány nevében arra kérek minden erdélyi magyart függetlenül a politikai beállítottságától, hogy menjen el a választásokra és szavazzon az RMDSZ listájára. Mert ez teszi lehetővé azt, hogy erős magyar képviseletünk legyen Brüsszelben, és ez teszi lehetővé azt, hogy erős képviseletünk legyen Bukarestben is. Tehát politikai beállítottságtól függetlenül szavazzanak az RMDSZ-re, mert az RMDSZ súlya a magyar érdekképviseletnek a súlyát növeli Brüsszelben – szögezte le a magyar kormány miniszterelnök-helyettese az interjúban. Szabadság (Kolozsvár)
2014. május 16.
Az RMDSZ újrafogalmazta az EU pénzkereteiből megvalósuló fejlesztési prioritásait
Az RMDSZ újrafogalmazta az Európai Unió pénzkereteiből megvalósítandó fejlesztési prioritásait. Az Erdély 2020 operatív programjavaslat frissített változatát ma mutatta be Kolozsváron Borbély László, a szövetség politikai alelnöke, és Winkler Gyula európai parlamenti képviselő, a szövetség gazdasági tanácsának a koordinátora.
Borbély László elmondta, az RMDSZ párbeszédet kezdeményez a koalíciós partnerekkel annak érdekében, hogy az Európai Unió pénzforrásai a következő költségvetési ciklusban jobban szolgálják Erdély és az ország érdekeit.
A politikus elfogadhatatlannak találta például, hogy Románia a Brüsszelbe márciusban benyújtott partneri szerződésjavaslatában kétmilliárd euróval kevesebbet irányoz elő környezetvédelemre, mint a korábbi ciklusban.
Borbély László elképzelhetetlennek tartotta, hogy az előirányzott 3,5 milliárd eurós környezetvédelmi keretből Románia teljesíteni tudja a csatlakozási szerződésben vállalt vízellátási és szennyvízgazdálkodási kötelezettségeit. Úgy vélte, az ország rendelkezésére álló 41 milliárd euróból legalább hét milliárdot kellene környezetvédelemre szánni.
Winkler Gyula európai parlamenti képviselő arra figyelmeztetett, hogy a pénzlehívás csak eszköz a célok elérésében. A gazdaságpolitikus az intelligens, fenntartható és a társadalmi befogadást elősegítő növekedést jelölte meg célként. Hozzátette, az operatív programjavaslat 14 prioritást és 33 intézkedést jelöl meg Erdély fejlesztésére.
Ezek sorában a szállítási és a kommunikációs infrastruktúra fejlesztését, a kis és középvállalatok versenyképességének a növelését, az oktatás és a szakképzés fejlesztését, fenntartható munkahelyek létesítését, a szegénység elleni küzdelmet és a társadalmi befogadást, a mezőgazdaság gépesítését illetve a leader akciócsoportok hangsúlyosabb támogatását említette.
Winkler Gyula azt is hozzátette, Romániának sürgősen módosítania kellene a közbeszerzési eljárásokkal kapcsolatos jogszabályait. Csökkentenie kellene a pályázati bürokráciát és immár nem a legalacsonyabb ár alapján, hanem az ár/érték arány, illetve az ár/szavatossági idő arány alapján kellene győztest hirdetnie a közbeszerzési pályázatokon.
Az Erdély 2020 című gazdasági stratégia első változatát 2012 októberében mutatta be az RMDSZ. Szabadság (Kolozsvár)
Az RMDSZ újrafogalmazta az Európai Unió pénzkereteiből megvalósítandó fejlesztési prioritásait. Az Erdély 2020 operatív programjavaslat frissített változatát ma mutatta be Kolozsváron Borbély László, a szövetség politikai alelnöke, és Winkler Gyula európai parlamenti képviselő, a szövetség gazdasági tanácsának a koordinátora.
Borbély László elmondta, az RMDSZ párbeszédet kezdeményez a koalíciós partnerekkel annak érdekében, hogy az Európai Unió pénzforrásai a következő költségvetési ciklusban jobban szolgálják Erdély és az ország érdekeit.
A politikus elfogadhatatlannak találta például, hogy Románia a Brüsszelbe márciusban benyújtott partneri szerződésjavaslatában kétmilliárd euróval kevesebbet irányoz elő környezetvédelemre, mint a korábbi ciklusban.
Borbély László elképzelhetetlennek tartotta, hogy az előirányzott 3,5 milliárd eurós környezetvédelmi keretből Románia teljesíteni tudja a csatlakozási szerződésben vállalt vízellátási és szennyvízgazdálkodási kötelezettségeit. Úgy vélte, az ország rendelkezésére álló 41 milliárd euróból legalább hét milliárdot kellene környezetvédelemre szánni.
Winkler Gyula európai parlamenti képviselő arra figyelmeztetett, hogy a pénzlehívás csak eszköz a célok elérésében. A gazdaságpolitikus az intelligens, fenntartható és a társadalmi befogadást elősegítő növekedést jelölte meg célként. Hozzátette, az operatív programjavaslat 14 prioritást és 33 intézkedést jelöl meg Erdély fejlesztésére.
Ezek sorában a szállítási és a kommunikációs infrastruktúra fejlesztését, a kis és középvállalatok versenyképességének a növelését, az oktatás és a szakképzés fejlesztését, fenntartható munkahelyek létesítését, a szegénység elleni küzdelmet és a társadalmi befogadást, a mezőgazdaság gépesítését illetve a leader akciócsoportok hangsúlyosabb támogatását említette.
Winkler Gyula azt is hozzátette, Romániának sürgősen módosítania kellene a közbeszerzési eljárásokkal kapcsolatos jogszabályait. Csökkentenie kellene a pályázati bürokráciát és immár nem a legalacsonyabb ár alapján, hanem az ár/érték arány, illetve az ár/szavatossági idő arány alapján kellene győztest hirdetnie a közbeszerzési pályázatokon.
Az Erdély 2020 című gazdasági stratégia első változatát 2012 októberében mutatta be az RMDSZ. Szabadság (Kolozsvár)
2014. május 16.
Énlaka világa a KJNT-nél
Énlaka kulturális öröksége címmel nyílt kiállítás szerdán délután a Kriza János Néprajzi Társaság (KJNT) székhelyén, Kolozsváron, az intézmény, a Pécsi Tudományegyetem Régészeti Tanszéke, annak Légirégészeti Tékája, az Építéskivitelezési és Mérnöki Menedzsment Tanszék, valamint az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottság Kulturális Szakbizottságának közös szervezésében. Az egybegyűlteket Pozsony Ferenc néprajzkutató köszöntötte, kiemelve Visy Zsolt, a Pécsi Tudományegyetem régész professzorának munkáját, aki az elmúlt időszakban számos esetben népszerűsítette a Hargita megyei települést.
GEDŐ DALMA-ORSOLYA. Szabadság (Kolozsvár)
Énlaka kulturális öröksége címmel nyílt kiállítás szerdán délután a Kriza János Néprajzi Társaság (KJNT) székhelyén, Kolozsváron, az intézmény, a Pécsi Tudományegyetem Régészeti Tanszéke, annak Légirégészeti Tékája, az Építéskivitelezési és Mérnöki Menedzsment Tanszék, valamint az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottság Kulturális Szakbizottságának közös szervezésében. Az egybegyűlteket Pozsony Ferenc néprajzkutató köszöntötte, kiemelve Visy Zsolt, a Pécsi Tudományegyetem régész professzorának munkáját, aki az elmúlt időszakban számos esetben népszerűsítette a Hargita megyei települést.
GEDŐ DALMA-ORSOLYA. Szabadság (Kolozsvár)
2014. május 16.
Újabb síroknak biztosítanának védettséget a Házsongárdban
Kelemen Hunor kulturális miniszter szerint a kolozsvári Házsongárdi temető újabb sírjainak kell műemléki védettséget biztosítani. A tárcavezető a történeti temetők örökségi értékeinek a megőrzéséről és a Házsongárdi temetőről szóló nemzetközi szeminárium megnyitóján mondott beszédet péntek reggel Kolozsváron.
Kelemen Hunor emlékeztetett arra, hogy korábbi miniszteri mandátuma idején, 2012-ben nyilvánították védettnek a műemléknek minősülő temető 392 síremlékét.
„Tovább kell haladni ezen az úton” – jelentette ki az RMDSZ elnöki tisztségét is betöltő politikus. Hozzátette, hogy ezzel párhuzamosan kell megtalálni a forrásokat, amelyekkel a történelmi jelentőségű sírokat helyre lehet állítani. A miniszter szerint elsősorban az örökös nélküli sírok esetében van felelőssége a közösségnek, a városnak és a tárcának.
Kelemen Hunor megjegyezte, elég egy sétát tenni a 429 éves sírkertben, és kiderül, hogy az nemcsak Kolozsvár, hanem Erdély, Románia és Európa örökségének is fontos része, amit semmiképpen nem szabad veszni hagyni.
Emil Boc, Kolozsvár polgármestere a város egyik legértékesebb műemlékeként említette a Házsongárdi temetőt, amellyel a város méltán büszkélkedhet. A volt miniszterelnök Kelemen Hunor érdemének tartotta, hogy 392 sír műemléki védelmet kapott, és reményét fejezte ki, hogy a lista tovább bővül.
Emil Boc köszönetet mondott a szeminárium kolozsvári megszervezéséért, megjegyezve, hogy a rendezvényen bemutatandó nyugati példákból a kolozsvári városvezetés is sokat tanulhat.
A mulandóság emlékkövei című szeminárium keretében portugál, spanyol, olasz, osztrák, angliai, amerikai, magyarországi és romániai szakemberek osztják meg a történelmi temetők irányításában, megőrzésében, népszerűsítésében szerzett eddigi tapasztalataikat az érintett helyi vezetőkkel, civil szervezetekkel, kutatókkal.
A kolozsvári Házsongárdi temetőben nyugszik az erdélyi magyarság megannyi kiemelkedő személyisége. A védetté nyilvánított sírok között van Apáczai Csere János, Tóthfalusi Kis Miklós, Szenczi Molnár Albert, Bölöni Farkas Sándor, Kriza János, Dsida Jenő, Jósika Miklós, Xántus János sírboltja, Szilágyi Domokos és Hervay Gizella közös síremléke. Krónika (Kolozsvár)
Kelemen Hunor kulturális miniszter szerint a kolozsvári Házsongárdi temető újabb sírjainak kell műemléki védettséget biztosítani. A tárcavezető a történeti temetők örökségi értékeinek a megőrzéséről és a Házsongárdi temetőről szóló nemzetközi szeminárium megnyitóján mondott beszédet péntek reggel Kolozsváron.
Kelemen Hunor emlékeztetett arra, hogy korábbi miniszteri mandátuma idején, 2012-ben nyilvánították védettnek a műemléknek minősülő temető 392 síremlékét.
„Tovább kell haladni ezen az úton” – jelentette ki az RMDSZ elnöki tisztségét is betöltő politikus. Hozzátette, hogy ezzel párhuzamosan kell megtalálni a forrásokat, amelyekkel a történelmi jelentőségű sírokat helyre lehet állítani. A miniszter szerint elsősorban az örökös nélküli sírok esetében van felelőssége a közösségnek, a városnak és a tárcának.
Kelemen Hunor megjegyezte, elég egy sétát tenni a 429 éves sírkertben, és kiderül, hogy az nemcsak Kolozsvár, hanem Erdély, Románia és Európa örökségének is fontos része, amit semmiképpen nem szabad veszni hagyni.
Emil Boc, Kolozsvár polgármestere a város egyik legértékesebb műemlékeként említette a Házsongárdi temetőt, amellyel a város méltán büszkélkedhet. A volt miniszterelnök Kelemen Hunor érdemének tartotta, hogy 392 sír műemléki védelmet kapott, és reményét fejezte ki, hogy a lista tovább bővül.
Emil Boc köszönetet mondott a szeminárium kolozsvári megszervezéséért, megjegyezve, hogy a rendezvényen bemutatandó nyugati példákból a kolozsvári városvezetés is sokat tanulhat.
A mulandóság emlékkövei című szeminárium keretében portugál, spanyol, olasz, osztrák, angliai, amerikai, magyarországi és romániai szakemberek osztják meg a történelmi temetők irányításában, megőrzésében, népszerűsítésében szerzett eddigi tapasztalataikat az érintett helyi vezetőkkel, civil szervezetekkel, kutatókkal.
A kolozsvári Házsongárdi temetőben nyugszik az erdélyi magyarság megannyi kiemelkedő személyisége. A védetté nyilvánított sírok között van Apáczai Csere János, Tóthfalusi Kis Miklós, Szenczi Molnár Albert, Bölöni Farkas Sándor, Kriza János, Dsida Jenő, Jósika Miklós, Xántus János sírboltja, Szilágyi Domokos és Hervay Gizella közös síremléke. Krónika (Kolozsvár)
2014. május 16.
Anyaország
Felszisszentek a Magyarországgal szomszédos államok hatóságai Orbán Viktornak a határon túli magyarok autonómiájával, ezen belül is az önrendelkezés igényének jogosságával kapcsolatos kijelentésére.
Bukarestből és Kijevből az utódállamoktól megszokott reakciót váltottak ki a magyar miniszterelnök szavai, amelyekről még az anyaországi balliberális ellenzék, sőt néhány jobboldali elemző is úgy vélekedett, hogy nem szolgálta a nemzetpolitikai érdekeket, inkább kardcsörtetésnek illett be az Ukrajna miatt puskaporos hordóhoz hasonlítható térségben.
Amúgy pedig – folytathatnánk a kritikusok érvelését – a Krím annektálása, Ukrajna keleti régióinak elszakadási kísérlete, a Nyugat és Oroszország között dúló hidegháború közepette a kárpátaljai magyarok autonómiáját követelni annyit tesz, mint akasztott ember házában kötelet emlegetni.
Holott Orbán semmi újat nem mondott ahhoz képest, amit a mindenkori magyar kormányok – több-kevesebb hangsúllyal – képviselnek a rendszerváltás óta a témában, és amit a 2012-ben módosított alkotmány tömören úgy foglal össze: Magyarország felelősséget visel a határon túli magyarok sorsáért, támogatva jogaik érvényesítését.
Igenis hasznosan teszi Budapest, ha ennek az alapállásnak az elhallgatása helyett határozott és markáns anyaországként lép fel a Kárpát-medencében, egyértelművé téve szomszédai, de egyszersmind az EU számára is, hogy határain kívül élő nemzettársai sorsát, boldogulását épp olyan fontosnak tekinti, mint az országon belül élőkét.
Rosszindulatról, már-már magyarfóbiáról tesz tanúbizonyságot, aki ebből arra következtet, hogy Magyarország az erdélyi, vajdasági, kárpátaljai magyarok elszakadását szorgalmazza, hiszen Budapest mindig egyértelművé tette: elismeri az országhatárok sérthetetlenségét, és nincsenek területi igényei egyetlen állammal szemben sem.
Egyes román és ukrán politikusok hiába próbálják annak beállítani, Orbán attól még nem válik irredentává, ha például Ukrajna uniós csatlakozása esetében a kárpátaljai magyarok kisebbségi jogainak rendezését szabja feltételként. Elég nagy mulasztás volt Magyarország részéről, hogy ezt Románia EU-integrációjakor nem tette meg.
Rostás Szabolcs. Krónika (Kolozsvár)
Felszisszentek a Magyarországgal szomszédos államok hatóságai Orbán Viktornak a határon túli magyarok autonómiájával, ezen belül is az önrendelkezés igényének jogosságával kapcsolatos kijelentésére.
Bukarestből és Kijevből az utódállamoktól megszokott reakciót váltottak ki a magyar miniszterelnök szavai, amelyekről még az anyaországi balliberális ellenzék, sőt néhány jobboldali elemző is úgy vélekedett, hogy nem szolgálta a nemzetpolitikai érdekeket, inkább kardcsörtetésnek illett be az Ukrajna miatt puskaporos hordóhoz hasonlítható térségben.
Amúgy pedig – folytathatnánk a kritikusok érvelését – a Krím annektálása, Ukrajna keleti régióinak elszakadási kísérlete, a Nyugat és Oroszország között dúló hidegháború közepette a kárpátaljai magyarok autonómiáját követelni annyit tesz, mint akasztott ember házában kötelet emlegetni.
Holott Orbán semmi újat nem mondott ahhoz képest, amit a mindenkori magyar kormányok – több-kevesebb hangsúllyal – képviselnek a rendszerváltás óta a témában, és amit a 2012-ben módosított alkotmány tömören úgy foglal össze: Magyarország felelősséget visel a határon túli magyarok sorsáért, támogatva jogaik érvényesítését.
Igenis hasznosan teszi Budapest, ha ennek az alapállásnak az elhallgatása helyett határozott és markáns anyaországként lép fel a Kárpát-medencében, egyértelművé téve szomszédai, de egyszersmind az EU számára is, hogy határain kívül élő nemzettársai sorsát, boldogulását épp olyan fontosnak tekinti, mint az országon belül élőkét.
Rosszindulatról, már-már magyarfóbiáról tesz tanúbizonyságot, aki ebből arra következtet, hogy Magyarország az erdélyi, vajdasági, kárpátaljai magyarok elszakadását szorgalmazza, hiszen Budapest mindig egyértelművé tette: elismeri az országhatárok sérthetetlenségét, és nincsenek területi igényei egyetlen állammal szemben sem.
Egyes román és ukrán politikusok hiába próbálják annak beállítani, Orbán attól még nem válik irredentává, ha például Ukrajna uniós csatlakozása esetében a kárpátaljai magyarok kisebbségi jogainak rendezését szabja feltételként. Elég nagy mulasztás volt Magyarország részéről, hogy ezt Románia EU-integrációjakor nem tette meg.
Rostás Szabolcs. Krónika (Kolozsvár)
2014. május 16.
Szombat esti múzeumláz Erdélyben is
Minden évben mintegy háromezer európai közgyűjtemény csatlakozik a Múzeumok éjszakája nevű programhoz, amelyet 2005-ben hozott létre a francia kulturális és kommunikációs minisztérium.
Az európai múzeumok éjszakáját minden évben a május 18-ai múzeumok nemzetközi napjához legközelebb eső szombaton tartják. Most szombaton számos romániai intézmény is késő estig várja a látogatókat, akik jobbára ingyen vagy jelképes összeg kifizetése ellenében látogathatják meg a különféle tárlatokat.
Háromnapos ünnep Vásárhelyen
Marosvásárhelyen immár kilencedik alkalommal szervezik meg a múzeumok éjszakáját, a tavalyi évhez hasonlóan többnapos rendezvénysorozattal, péntektől vasárnapig várják az érdeklődőket. Míg múlt évben „kulturális sétáló utcává” alakult az Enescu utca, idén a Színház tér lesz a rendezvénysorozat központi helyszíne.
Itt zajlik majd a képzőművészeti vásár, de itt épül fel az a színpad is, amely a szabadtéri koncerteknek ad teret, de kulturális kávézót is üzemeltetnek a rendezvény ideje alatt. A Maros Megyei Múzeum által szervezett programok sorát pénteken 20 órától nyitja meg Bayer Friderika magyarországi énekesnő gospelkoncertje a Kultúrpalotában. Az énekesnő 1994-ben első magyar indulóként 4. helyezést ért el az Eurovíziós Dalverseny dublini döntőjében.
A Színház téri színpadon többek között Palya Bea magyarországi énekesnő, a kolozsvári Nightlosers zenekar, valamint a marosvásárhelyi művészeti iskola diákjaiból álló Echoesphere nevű együttest is fellép.
Szombaton délelőtt megnyitják a Maros Megyei Múzeum valamennyi részlegét, és hajnali 2 óráig várják majd a látogatókat. Idén a Múzeumok éjszakája programsorozatba kilenc marosvásárhelyi intézmény, szervezet is bekapcsolódott: a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház, a Maros Művészegyüttes, a Teleki Téka, a Bolyai téri unitárius egyházközség, a Keresztelő Szent János Plébánia, a Bernády Alapítvány, a Maros Megyei Speciális- és Hegyimentők Egyesülete, az Állatkert és a Classiccarclub.ro.
A Múzeumok éjszakájának programjaira a belépő felnőtteknek 5 lejbe, a 6-18 éveseknek 3 lejbe, míg a nagycsaládoknak 10 lejbe kerül. Hat éven aluli gyerekeknek ingyenes. A karszalagos belépőt egyszer kell megvenni, ez érvényes minden programra, minden helyszínen.
Rembrandt-tárlat ingyen
A kolozsvári múzeumok ingyen látogathatók szombat délutántól késő estig. Az Erdélyi Néprajzi Múzeumban például ingyen tekintető meg a Rembrandt, a metszet művészetének csúcsa című tárlat második „felvonása”, a holland mester összesen 273 metszetét tartalmazó gyűjtemény második fele.
A Kolozsvári Szépművészeti Múzeum Egy éjszaka a palotában című programjának keretében a látogatók a tárlatok megtekintése mellett keringőzhetnek is a Bánffy-palotában, de megszervezik a Kolozsvár legjobb rétese elnevezésű versenyt is.
A csucsai Octavian Goga Emlékmúzeum – ahol nemrég nyitottak meg egy Ady Endre-emléktárlatot is – ingyenesen gondoskodik a kolozsvári érdeklődők szállításáról. A két gyűjteményt 15 órától éjfélig tekinthetik meg ingyen a látogatók.
Mindezek mellett országszerte számos közgyűjtemény várja a látogatókat a múzeumok éjszakáján. Az érdeklődők a Noapteamuzeelor.ro oldalon tájékozódhatnak a programokról.
Szász Cs. Emese Krónika (Kolozsvár)
Minden évben mintegy háromezer európai közgyűjtemény csatlakozik a Múzeumok éjszakája nevű programhoz, amelyet 2005-ben hozott létre a francia kulturális és kommunikációs minisztérium.
Az európai múzeumok éjszakáját minden évben a május 18-ai múzeumok nemzetközi napjához legközelebb eső szombaton tartják. Most szombaton számos romániai intézmény is késő estig várja a látogatókat, akik jobbára ingyen vagy jelképes összeg kifizetése ellenében látogathatják meg a különféle tárlatokat.
Háromnapos ünnep Vásárhelyen
Marosvásárhelyen immár kilencedik alkalommal szervezik meg a múzeumok éjszakáját, a tavalyi évhez hasonlóan többnapos rendezvénysorozattal, péntektől vasárnapig várják az érdeklődőket. Míg múlt évben „kulturális sétáló utcává” alakult az Enescu utca, idén a Színház tér lesz a rendezvénysorozat központi helyszíne.
Itt zajlik majd a képzőművészeti vásár, de itt épül fel az a színpad is, amely a szabadtéri koncerteknek ad teret, de kulturális kávézót is üzemeltetnek a rendezvény ideje alatt. A Maros Megyei Múzeum által szervezett programok sorát pénteken 20 órától nyitja meg Bayer Friderika magyarországi énekesnő gospelkoncertje a Kultúrpalotában. Az énekesnő 1994-ben első magyar indulóként 4. helyezést ért el az Eurovíziós Dalverseny dublini döntőjében.
A Színház téri színpadon többek között Palya Bea magyarországi énekesnő, a kolozsvári Nightlosers zenekar, valamint a marosvásárhelyi művészeti iskola diákjaiból álló Echoesphere nevű együttest is fellép.
Szombaton délelőtt megnyitják a Maros Megyei Múzeum valamennyi részlegét, és hajnali 2 óráig várják majd a látogatókat. Idén a Múzeumok éjszakája programsorozatba kilenc marosvásárhelyi intézmény, szervezet is bekapcsolódott: a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház, a Maros Művészegyüttes, a Teleki Téka, a Bolyai téri unitárius egyházközség, a Keresztelő Szent János Plébánia, a Bernády Alapítvány, a Maros Megyei Speciális- és Hegyimentők Egyesülete, az Állatkert és a Classiccarclub.ro.
A Múzeumok éjszakájának programjaira a belépő felnőtteknek 5 lejbe, a 6-18 éveseknek 3 lejbe, míg a nagycsaládoknak 10 lejbe kerül. Hat éven aluli gyerekeknek ingyenes. A karszalagos belépőt egyszer kell megvenni, ez érvényes minden programra, minden helyszínen.
Rembrandt-tárlat ingyen
A kolozsvári múzeumok ingyen látogathatók szombat délutántól késő estig. Az Erdélyi Néprajzi Múzeumban például ingyen tekintető meg a Rembrandt, a metszet művészetének csúcsa című tárlat második „felvonása”, a holland mester összesen 273 metszetét tartalmazó gyűjtemény második fele.
A Kolozsvári Szépművészeti Múzeum Egy éjszaka a palotában című programjának keretében a látogatók a tárlatok megtekintése mellett keringőzhetnek is a Bánffy-palotában, de megszervezik a Kolozsvár legjobb rétese elnevezésű versenyt is.
A csucsai Octavian Goga Emlékmúzeum – ahol nemrég nyitottak meg egy Ady Endre-emléktárlatot is – ingyenesen gondoskodik a kolozsvári érdeklődők szállításáról. A két gyűjteményt 15 órától éjfélig tekinthetik meg ingyen a látogatók.
Mindezek mellett országszerte számos közgyűjtemény várja a látogatókat a múzeumok éjszakáján. Az érdeklődők a Noapteamuzeelor.ro oldalon tájékozódhatnak a programokról.
Szász Cs. Emese Krónika (Kolozsvár)
2014. május 16.
Múltidézés önmentés nélkül – Bemutatták Tőkés István egyháztörténeti könyvét
Új reformációt indít el az egyházban Tőkés István A romániai magyar református egyház élete 1944–1989 című könyve, mutattak rá a méltatók a kiadvány kolozsvári bemutatóján.
„Az a lényege ennek a könyvnek, hogy elindít egy új reformációt a református egyházban, 70 olyan esztendő kórtüneteit mutatja be a romániai református egyház életében, melynek következtében az egyház padlóra került. Most ezt az egyházat talpra kell állítani, ezeket a tüneteket gyógyítani kell, ez a könyv pedig megadja a diagnózist” – méltatta a nyugalmazott teológiai tanár új könyvét Tóth Albert, a Magyar Református Lelkészegyesületek elnöke.
Hozzátette, a református emberek egyértelműen azt vallják, hogy egyetlen terápia van a világ minden bajával és nyomorúságával szemben, ez pedig Isten Igéje. A könyv témájáról szólva kifejtette: a kommunista, bolsevik diktatúra adta „azt a bal horgot az egyháznak, amilyet annak idején Pap László olimpiai bajnok adott az ellenfeleinek”.
„Ezt azért tehette meg, mert sajnos az egyháznak nagyon sok tagja prostituálódott, és eladta magát az államhatalomnak, kiszolgálta azt, és esztelenül végrehajtotta a kommunista diktatúra minden parancsát” – magyarázta Tóth Albert. Hozzáfűzte, Tőkés István könyve éppen azt mutatja be, hogyan érhető mindez tetten az egyház életében.
Rámutatott: az elnyomás időszaka alatt az egyház adminisztratív képződményé alakult. Ugyanezek a veszélyek, kísértések napjainkban is leselkednek az egyház embereire, csak most nem a tartótisztek képében, hívta fel a figyelmet Tóth Albert.
Tőkés István a kiadványról szólva úgy fogalmazott, hogy az adminisztratív egyház a szó igazi értelmében nem egyház. Mint kifejtette: az 1944–1989-es időszakban az egyház igazi lényege kívülre került, ami pedig addig a periférián volt, belülre került. Nem szabad önfelmentéssel viszonyulni az egykori vezetők bűneihez, bűnbánatot kell tartani, hívta fel a figyelmet a szerző. „Próbáljuk a múltat önmentés nélkül, de hálaadással értékelni” – fogalmazott Tőkés István.
A 98. életévében járó lelkészt, nyugalmazott teológiai tanárt a kiadvány megjelenésének alkalmával kollégai, tisztelői és családtagjai is köszöntötték.
Kiss Előd-Gergely
(Újból kiadták Tőkés István A romániai magyar református egyház élete 1944–1989 /Magyarságkutató Intézet, Budapest, 1990/ című könyvét). Krónika (Kolozsvár)
Új reformációt indít el az egyházban Tőkés István A romániai magyar református egyház élete 1944–1989 című könyve, mutattak rá a méltatók a kiadvány kolozsvári bemutatóján.
„Az a lényege ennek a könyvnek, hogy elindít egy új reformációt a református egyházban, 70 olyan esztendő kórtüneteit mutatja be a romániai református egyház életében, melynek következtében az egyház padlóra került. Most ezt az egyházat talpra kell állítani, ezeket a tüneteket gyógyítani kell, ez a könyv pedig megadja a diagnózist” – méltatta a nyugalmazott teológiai tanár új könyvét Tóth Albert, a Magyar Református Lelkészegyesületek elnöke.
Hozzátette, a református emberek egyértelműen azt vallják, hogy egyetlen terápia van a világ minden bajával és nyomorúságával szemben, ez pedig Isten Igéje. A könyv témájáról szólva kifejtette: a kommunista, bolsevik diktatúra adta „azt a bal horgot az egyháznak, amilyet annak idején Pap László olimpiai bajnok adott az ellenfeleinek”.
„Ezt azért tehette meg, mert sajnos az egyháznak nagyon sok tagja prostituálódott, és eladta magát az államhatalomnak, kiszolgálta azt, és esztelenül végrehajtotta a kommunista diktatúra minden parancsát” – magyarázta Tóth Albert. Hozzáfűzte, Tőkés István könyve éppen azt mutatja be, hogyan érhető mindez tetten az egyház életében.
Rámutatott: az elnyomás időszaka alatt az egyház adminisztratív képződményé alakult. Ugyanezek a veszélyek, kísértések napjainkban is leselkednek az egyház embereire, csak most nem a tartótisztek képében, hívta fel a figyelmet Tóth Albert.
Tőkés István a kiadványról szólva úgy fogalmazott, hogy az adminisztratív egyház a szó igazi értelmében nem egyház. Mint kifejtette: az 1944–1989-es időszakban az egyház igazi lényege kívülre került, ami pedig addig a periférián volt, belülre került. Nem szabad önfelmentéssel viszonyulni az egykori vezetők bűneihez, bűnbánatot kell tartani, hívta fel a figyelmet a szerző. „Próbáljuk a múltat önmentés nélkül, de hálaadással értékelni” – fogalmazott Tőkés István.
A 98. életévében járó lelkészt, nyugalmazott teológiai tanárt a kiadvány megjelenésének alkalmával kollégai, tisztelői és családtagjai is köszöntötték.
Kiss Előd-Gergely
(Újból kiadták Tőkés István A romániai magyar református egyház élete 1944–1989 /Magyarságkutató Intézet, Budapest, 1990/ című könyvét). Krónika (Kolozsvár)
2014. május 16.
Maros megyében is kiküldött a hadsereg behívó parancsokat
Nem csak Hargita megyében, Maros megyében is kaptak behívó parancsot a katonai központtól a férfiak. Közéjük tartozik J. T. gépipari mérnök, aki a napokban már jelentkezett is a katonai központnál.
„Kaptam levélben a katonai központtól egy számítógépen megszerkesztett értesítést, amelyben felszólítottak, hogy a megadott időpontban jelenjek meg náluk. Jelentkeztem is. Azzal fogadtak, hogy ne ijedjek meg, ez az nem az, aminek tűnik” – mondta a maszol.ro-nak az 50 éves magyar férfi.
Tájékoztatása szerint a katonai központban különböző személyes adatokat kértek tőle, és ezeket nyilvántartásba vették. „Elég nagy káosz fogadott. Az egyik tiszt az irataimat kérte, a másik más adatokra volt kíváncsi, egy harmadik újabb információkat kért” – mesélte.
A katonai központban tudomásukra hozták, hogy a 60 éven felülieket nem kéretik be. A behívottakkal ugyanakkor aláírattak egy nyilatkozatot, amelyben vállalják, hogy ha szükség van rá és újból szólítják őket, jelentkezni fognak.
J. T. elmondta, amióta az egyetemet elvégezte, számára ez volt az első behívó. Ám tudomása van arról, hogy a korosztályából többen öt-hat évvel ezelőtt is kaptak értesítést és nyilvántartásba vették őket. Behívásakor vele egy időben más 40-50 évesek is jelentkeztek a katonai központban.
„Nem gondolom azt, hogy csak a magyarokat vagy a székelyföldieket hívják be, néhány román szomszédommal is találkoztam a katonai központban. Többségében románok voltak a velem egyszerre behívottak” – magyarázta a maszol.ro-nak a magyar férfi.
Lapunk csütörtökön írásban kért választ a védelmi minisztériumtól arra a kérdésre, hogy mi a célja a hadseregnek a behívó parancsokkal, és kik azok, akik számíthatnak értesítő levelekre. Constantin Spânu minisztériumi szóvivő gyors választ ígért lapunknak, ám ez még nem érkezett meg.
Antal Erika. maszol.ro
Nem csak Hargita megyében, Maros megyében is kaptak behívó parancsot a katonai központtól a férfiak. Közéjük tartozik J. T. gépipari mérnök, aki a napokban már jelentkezett is a katonai központnál.
„Kaptam levélben a katonai központtól egy számítógépen megszerkesztett értesítést, amelyben felszólítottak, hogy a megadott időpontban jelenjek meg náluk. Jelentkeztem is. Azzal fogadtak, hogy ne ijedjek meg, ez az nem az, aminek tűnik” – mondta a maszol.ro-nak az 50 éves magyar férfi.
Tájékoztatása szerint a katonai központban különböző személyes adatokat kértek tőle, és ezeket nyilvántartásba vették. „Elég nagy káosz fogadott. Az egyik tiszt az irataimat kérte, a másik más adatokra volt kíváncsi, egy harmadik újabb információkat kért” – mesélte.
A katonai központban tudomásukra hozták, hogy a 60 éven felülieket nem kéretik be. A behívottakkal ugyanakkor aláírattak egy nyilatkozatot, amelyben vállalják, hogy ha szükség van rá és újból szólítják őket, jelentkezni fognak.
J. T. elmondta, amióta az egyetemet elvégezte, számára ez volt az első behívó. Ám tudomása van arról, hogy a korosztályából többen öt-hat évvel ezelőtt is kaptak értesítést és nyilvántartásba vették őket. Behívásakor vele egy időben más 40-50 évesek is jelentkeztek a katonai központban.
„Nem gondolom azt, hogy csak a magyarokat vagy a székelyföldieket hívják be, néhány román szomszédommal is találkoztam a katonai központban. Többségében románok voltak a velem egyszerre behívottak” – magyarázta a maszol.ro-nak a magyar férfi.
Lapunk csütörtökön írásban kért választ a védelmi minisztériumtól arra a kérdésre, hogy mi a célja a hadseregnek a behívó parancsokkal, és kik azok, akik számíthatnak értesítő levelekre. Constantin Spânu minisztériumi szóvivő gyors választ ígért lapunknak, ám ez még nem érkezett meg.
Antal Erika. maszol.ro
2014. május 16.
Rasmussen Bukarestben: a NATO nem hagyja magára Romániát
Anders Fogh Rasmussen, a NATO főtitkára pénteken arról biztosította Romániát, hogy „nincs egyedül" a térségben kialakult komoly válsággal szemben, hiszen tagja a NATO-nak, amelyben mindegyik szövetséges élvezi a NATO teljes védelmét. Ugyanakkor hangsúlyozta: Ukrajna jövőjéről nem Oroszországnak és nem a NATO-nak, hanem Ukrajnának kell döntenie. Ugyanez érvényes Moldovára is, a NATO pedig elvárja Oroszországtól: tartsa tiszteletben Ukrajna és Moldova szuverenitását és ne próbálja destabilizálni se Ukrajnát, se Moldovát – mondta Rasmussen, miután a térségben kialakult helyzetről egyeztetett Traian Băsescu román államfővel Bukarestben.
„Azok után, amit Ukrajnában láttunk, senki sem bízhat abban, ha Oroszország garantálja valamely állam szuverenitását és területi egységét" – fogalmazott a NATO-főtitkár, hozzátéve, hogy miután Oroszország 1994-ben garanciát vállalt Ukrajna területi épségére, most „illegális katonai műveletekkel, erővel elveszi területét".
Kifejtette: az orosz agresszió aláaknázza azokat az elveket, amelyekre a béke és jólét épül, a népek önrendelkezésének elvét és ismét a már elvetett „befolyási övezetek" elvét helyezi előtérbe. Úgy értékelte: most bebizonyosodott, milyen fontos a közös védelem, amelynek „Európa és Észak-Amerika erős kapcsolata képezi a szilárd alapját".
Băsescu köszönetet mondott Rasmussennek, hogy a Krím orosz annektálásával megnövekedett instabilitásra a tagállamok szolidárisan reagáltak: az Egyesült Államok, Franciaország és Kanada harci repülőket küldött Lengyelországba és Romániába, illetve hadihajókat a Fekete-tengerre. A NATO mint szövetség is a legmagasabb szinten, a főtitkár jelenléte által fejezi ki eltökéltségét, hogy komolyan veszi a kollektív védelmet - hangsúlyozta Băsescu a NATO-főtitkárral közösen tartott bukaresti sajtóértekezletén.
Közös sajtóértekezletükön Băsescu arról beszélt, hogy Románia a NATO keleti szárnyának megerősítését szorgalmazza. Úgy vélekedett: a Fekete-tenger lett a térség „legsérülékenyebb" pontja és emiatt is szükség van a felborult stratégiai egyensúly helyreállítására. maszol.ro
Anders Fogh Rasmussen, a NATO főtitkára pénteken arról biztosította Romániát, hogy „nincs egyedül" a térségben kialakult komoly válsággal szemben, hiszen tagja a NATO-nak, amelyben mindegyik szövetséges élvezi a NATO teljes védelmét. Ugyanakkor hangsúlyozta: Ukrajna jövőjéről nem Oroszországnak és nem a NATO-nak, hanem Ukrajnának kell döntenie. Ugyanez érvényes Moldovára is, a NATO pedig elvárja Oroszországtól: tartsa tiszteletben Ukrajna és Moldova szuverenitását és ne próbálja destabilizálni se Ukrajnát, se Moldovát – mondta Rasmussen, miután a térségben kialakult helyzetről egyeztetett Traian Băsescu román államfővel Bukarestben.
„Azok után, amit Ukrajnában láttunk, senki sem bízhat abban, ha Oroszország garantálja valamely állam szuverenitását és területi egységét" – fogalmazott a NATO-főtitkár, hozzátéve, hogy miután Oroszország 1994-ben garanciát vállalt Ukrajna területi épségére, most „illegális katonai műveletekkel, erővel elveszi területét".
Kifejtette: az orosz agresszió aláaknázza azokat az elveket, amelyekre a béke és jólét épül, a népek önrendelkezésének elvét és ismét a már elvetett „befolyási övezetek" elvét helyezi előtérbe. Úgy értékelte: most bebizonyosodott, milyen fontos a közös védelem, amelynek „Európa és Észak-Amerika erős kapcsolata képezi a szilárd alapját".
Băsescu köszönetet mondott Rasmussennek, hogy a Krím orosz annektálásával megnövekedett instabilitásra a tagállamok szolidárisan reagáltak: az Egyesült Államok, Franciaország és Kanada harci repülőket küldött Lengyelországba és Romániába, illetve hadihajókat a Fekete-tengerre. A NATO mint szövetség is a legmagasabb szinten, a főtitkár jelenléte által fejezi ki eltökéltségét, hogy komolyan veszi a kollektív védelmet - hangsúlyozta Băsescu a NATO-főtitkárral közösen tartott bukaresti sajtóértekezletén.
Közös sajtóértekezletükön Băsescu arról beszélt, hogy Románia a NATO keleti szárnyának megerősítését szorgalmazza. Úgy vélekedett: a Fekete-tenger lett a térség „legsérülékenyebb" pontja és emiatt is szükség van a felborult stratégiai egyensúly helyreállítására. maszol.ro
2014. május 16.
Románia megkétszerezi a katonai kiadásait
A hazai bruttó termék (GDP) két százalékát kapja majd meg a költségvetésből 2017-ben a védelmi minisztérium, ez a tavaly előirányzott összeg kétszerese – nyilatkozta az Agerpresnek pénteken Victor Ponta kormányfő, miután tárgyalt Andreas Fogh Rasmussen NATO-főtitkárral.
A miniszterelnök emlékeztetett arra, hogy idén eredetileg a GDP 1,1 százalékát fordította volna Románia a védelmi kiadásokra, ám ezt azt arány egy költségvetés-kiegészítéssel 1,5 százalékra növelték. Tájékoztatása szerint a következő években 0,2 százalékponttal növelnék évente a védelmi minisztérium részesedését a GDP-ből, amíg el nem érik a NATO által kért 2 százalékos arányt.
A hírtelevíziók szerint a védelmi kiadások növelésével az államfő is egyetért. Traian Băsescu pénteken, a déli órákban fogadta hivatalában a NATO-főtikárt. maszol.ro
A hazai bruttó termék (GDP) két százalékát kapja majd meg a költségvetésből 2017-ben a védelmi minisztérium, ez a tavaly előirányzott összeg kétszerese – nyilatkozta az Agerpresnek pénteken Victor Ponta kormányfő, miután tárgyalt Andreas Fogh Rasmussen NATO-főtitkárral.
A miniszterelnök emlékeztetett arra, hogy idén eredetileg a GDP 1,1 százalékát fordította volna Románia a védelmi kiadásokra, ám ezt azt arány egy költségvetés-kiegészítéssel 1,5 százalékra növelték. Tájékoztatása szerint a következő években 0,2 százalékponttal növelnék évente a védelmi minisztérium részesedését a GDP-ből, amíg el nem érik a NATO által kért 2 százalékos arányt.
A hírtelevíziók szerint a védelmi kiadások növelésével az államfő is egyetért. Traian Băsescu pénteken, a déli órákban fogadta hivatalában a NATO-főtikárt. maszol.ro
2014. május 16.
Sógor Csaba: erős gyülekezetekre van szükség a szórványban
„A szórványmagyar közösségekben felerősödik az egyházak szerepe, hiszen számos olyan település van, ahol a templom a magyar emberek számára a legfontosabb közösségi teret jelenti” – hangsúlyozta Sógor Csaba Bethlenben, ahol május 15-én egyházi vezetőkkel találkozott.
Az RMDSZ EP-képviselőjelöltje elmondta: az egyházi vezetőknek mindig jelentős küldetésük volt, nem csupán lelki, hanem közösségi szolgálatot is végezniük kell. Különösen igaz ez, azokra a vidékekre, ahol a magyar identitás megőrzése mindennapos küzdelmet jelent. „Ha egy közösség feladja az önszerveződés mindenféle formáját, akkor a saját létére mond nemet. Nem létezik egyetlen olyan rövid vagy hosszútávú stratégia sem, amely ezt a helyzetet meg tudja menteni. Ilyenkor egyetlen gyógymód segíthet, mégpedig a közösségi erő és akarat megőrzése” – hangsúlyozta Sógor Csaba, aki szerint ebben rejlik a lelkészek igen fontos szerepe is. Az EP-képviselőjelölt szerint, ahol erős közösségek vannak, oda a civil szféra és a politikum támogatása is célzottabban eljut.
Sógor Csaba azt is hangsúlyozta, hogy az Európai Unióban is az erős, önszerveződő közösségeknek van jövője, hiszen a támogatáspolitika egésze a közös tervezésen és együttműködésen alapszik. „Nem az a legfontosabb, hogy hányan élünk egy-egy településen, hanem az, hogy képesek legyünk összefogni, együtt dolgozni, mert akkor tudunk erősödni és gyarapodni is” – magyarázta az RMDSZ EP-képviselőjelöltje, aki elmondta, a következő alkalom május 25-e lesz, amikor az erdélyi magyarságnak fel kell mutatnia erejét és bizonyítania kell összetartását. maszol.ro
„A szórványmagyar közösségekben felerősödik az egyházak szerepe, hiszen számos olyan település van, ahol a templom a magyar emberek számára a legfontosabb közösségi teret jelenti” – hangsúlyozta Sógor Csaba Bethlenben, ahol május 15-én egyházi vezetőkkel találkozott.
Az RMDSZ EP-képviselőjelöltje elmondta: az egyházi vezetőknek mindig jelentős küldetésük volt, nem csupán lelki, hanem közösségi szolgálatot is végezniük kell. Különösen igaz ez, azokra a vidékekre, ahol a magyar identitás megőrzése mindennapos küzdelmet jelent. „Ha egy közösség feladja az önszerveződés mindenféle formáját, akkor a saját létére mond nemet. Nem létezik egyetlen olyan rövid vagy hosszútávú stratégia sem, amely ezt a helyzetet meg tudja menteni. Ilyenkor egyetlen gyógymód segíthet, mégpedig a közösségi erő és akarat megőrzése” – hangsúlyozta Sógor Csaba, aki szerint ebben rejlik a lelkészek igen fontos szerepe is. Az EP-képviselőjelölt szerint, ahol erős közösségek vannak, oda a civil szféra és a politikum támogatása is célzottabban eljut.
Sógor Csaba azt is hangsúlyozta, hogy az Európai Unióban is az erős, önszerveződő közösségeknek van jövője, hiszen a támogatáspolitika egésze a közös tervezésen és együttműködésen alapszik. „Nem az a legfontosabb, hogy hányan élünk egy-egy településen, hanem az, hogy képesek legyünk összefogni, együtt dolgozni, mert akkor tudunk erősödni és gyarapodni is” – magyarázta az RMDSZ EP-képviselőjelöltje, aki elmondta, a következő alkalom május 25-e lesz, amikor az erdélyi magyarságnak fel kell mutatnia erejét és bizonyítania kell összetartását. maszol.ro
2014. május 16.
Borbély a behívókról: ilyen helyzetben mindenki körülnéz a saját háza táján
Aggodalmat keltett a lakosság körében a hadügyminisztériumnak az elmúlt időszakban néhány olyan intézkedése, amelyeket a katonai készültséggel hoztak összefüggésbe: Marosvásárhely egyik sugárútján harckocsik vonultak végig, a sorkatonai szolgálatot teljesített férfiak egy része a katonai státuszuk tisztázására vonatkozó behívókat kapott, és eltörölték a hadiipari vállalatok államadósságát. Borbély Lászlót, az RMDSZ politikai alelnökét, a képviselőház külügyi bizottságának elnökét arról kérdeztük, hogy külügyi viszonylatban miként kell értelmezni ezeket az intézkedéseket.
"Ukrajnában küszöbön van egy polgárháború. Az, ami most Ukrajnában történik, sajnos, kihatással van a teljes régióra. Ilyenkor nyilvánvalóan mindenki körülnéz a saját háza táján" - mondta el a külügyi bizottság elnöke, hozzátéve, hogy aggasztják az ukrajnai történések. Elmondta, a hadügyminisztérium intézkedései egyenes következményei annak, hogy Románia NATO-tagállam.
"A hadügyminiszterrel személyesen tisztáztam a behívók kérdését, elmondta, nem a tartalékosok fogják megoldani a helyzetet, a behívókat úgy kell értelmezni, hogy azok egy rutin-ellenőrzés részei. NATO-tagállam vagyunk, bízzunk abban, hogy nem fogunk oda eljutni, de ha valami probléma lesz, akkor a NATO megvédi minden tagországát. Ezért van itt Rasmussen NATO-főtitkár, ezért lesz itt jövő héten Joe Biden alelnök az Amerikai Egyesült Államokból. Ilyenkor természetes, hogy oda kell figyelni a hadtechnikára, és az ezzel kapcsolatos dolgokra. Sajnos ilyen helyzetben vagyunk, hogy Ukrajnában naponta halnak meg emberek, felfegyverzett illegális csapatok állnak szemben az ukrán hatóságokkal" - nyilatkozta Borbély László.
Elmondta, minden azon múlik, hogy a felek le tudnak-e ülni egymással tárgyalni, azonban nem tudni, hogy milyen következményekkel kell számolni, a hadügyminisztérium intézkedéseit is ennek a bizonytalan helyzetnek a jegyében foganatosította. (hírszerk.) Transindex.ro
Aggodalmat keltett a lakosság körében a hadügyminisztériumnak az elmúlt időszakban néhány olyan intézkedése, amelyeket a katonai készültséggel hoztak összefüggésbe: Marosvásárhely egyik sugárútján harckocsik vonultak végig, a sorkatonai szolgálatot teljesített férfiak egy része a katonai státuszuk tisztázására vonatkozó behívókat kapott, és eltörölték a hadiipari vállalatok államadósságát. Borbély Lászlót, az RMDSZ politikai alelnökét, a képviselőház külügyi bizottságának elnökét arról kérdeztük, hogy külügyi viszonylatban miként kell értelmezni ezeket az intézkedéseket.
"Ukrajnában küszöbön van egy polgárháború. Az, ami most Ukrajnában történik, sajnos, kihatással van a teljes régióra. Ilyenkor nyilvánvalóan mindenki körülnéz a saját háza táján" - mondta el a külügyi bizottság elnöke, hozzátéve, hogy aggasztják az ukrajnai történések. Elmondta, a hadügyminisztérium intézkedései egyenes következményei annak, hogy Románia NATO-tagállam.
"A hadügyminiszterrel személyesen tisztáztam a behívók kérdését, elmondta, nem a tartalékosok fogják megoldani a helyzetet, a behívókat úgy kell értelmezni, hogy azok egy rutin-ellenőrzés részei. NATO-tagállam vagyunk, bízzunk abban, hogy nem fogunk oda eljutni, de ha valami probléma lesz, akkor a NATO megvédi minden tagországát. Ezért van itt Rasmussen NATO-főtitkár, ezért lesz itt jövő héten Joe Biden alelnök az Amerikai Egyesült Államokból. Ilyenkor természetes, hogy oda kell figyelni a hadtechnikára, és az ezzel kapcsolatos dolgokra. Sajnos ilyen helyzetben vagyunk, hogy Ukrajnában naponta halnak meg emberek, felfegyverzett illegális csapatok állnak szemben az ukrán hatóságokkal" - nyilatkozta Borbély László.
Elmondta, minden azon múlik, hogy a felek le tudnak-e ülni egymással tárgyalni, azonban nem tudni, hogy milyen következményekkel kell számolni, a hadügyminisztérium intézkedéseit is ennek a bizonytalan helyzetnek a jegyében foganatosította. (hírszerk.) Transindex.ro
2014. május 17.
Védekezünk
Megemelte a védelmi minisztérium költségvetését a kormány, így már a nemzeti össztermék 1,5 százalékát fordíthatja fegyverkezésre Románia, de három éven belül a NATO-tagországokban szokásos 2 százalékig növeli katonai kiadásait, mert jelenleg a csőd szélén áll a hadiipar, és nem eléggé ütőképes a hadsereg – nyilatkozta a kormányfő derűsen mosolyogva. Kiemelte, hogy ezért az erőfeszítésért az észak-atlanti küldött is megdicsérte, ám arról nem számolt be, hogy az orosz vezetőket ingerlő román csúcsvezetői megnyilvánulásokról mi a nyugati szövetségesek véleménye, csak a látogatás hirtelenségéből sejthetjük.
A miniszterelnök azonban tréfálkozik, még a háború lehetőségéről is. Közben újabb árvizek öntötték el az ország jelentős részét, pár héttel a húsvéti áradások után. A gond azonnali, a kár jelentős, az okok ismertek: a klímaváltozás mellett a lassan huszonöt éve folyó nyaklótlan és büntetlen erdőirtás, a faültetés és a vízügyi védekezési rendszerek elhanyagolása, az ellenőrizetlen út- és házépítések vezettek oda, hogy lassan a fél ország retteg a valamikor aranyat érő májusi esőtől, hiszen az új évezredben két-három évenként beköszönt egy-egy özönvíz. A kivédésére hivatott minisztériumok – a víz- és erdőügyi mellett a mezőgazdasági, környezetvédelmi, szállítási, fejlesztési, közigazgatási tárca is érdekelt a megelőzésben, kárpótlásban, helyreállításban – költségvetésének emeléséről mégsem hallani.
Még rosszabb, hogy az oktatás és az egészségügy számára kiutalt pénzek az uniós szint és még a román törvények betartásától is távol állnak, noha e területek felzárkóztatásához nem a vállalt (de nem teljesített) minimumot, hanem ennek kétszeresét kellene biztosítani, legalább annyi éven keresztül, amennyi ideig következetesen lefaragták a keretet, noha ennek a takarékosságnak hosszú távon sokkal nagyobb ára van. Lehetetlen, hogy ezt Bukarestben ne tudnák, mégsem változtatnak az eddigi hibás gyakorlaton, noha a gazdaság megint dübörög, illetve ezt állítják a hivatalos források. A lakosság ugyan nem ezt érzi, talán mert nem a megfelelő oldalon áll, ahogy a víz sem onnan jött és nem ott pusztított, ahol az eurómilliókból nemrég elkészült kockázati térképek szerint várták. Ezek után egészen hihető, hogy a honvédelem sem áll jobban, bár ezen a tárcán soha nem spóroltak. Az erős katonai szövetségben szerencsére bízhatunk – de ki véd meg minket a kormánytól? Demeter J. Ildikó. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Megemelte a védelmi minisztérium költségvetését a kormány, így már a nemzeti össztermék 1,5 százalékát fordíthatja fegyverkezésre Románia, de három éven belül a NATO-tagországokban szokásos 2 százalékig növeli katonai kiadásait, mert jelenleg a csőd szélén áll a hadiipar, és nem eléggé ütőképes a hadsereg – nyilatkozta a kormányfő derűsen mosolyogva. Kiemelte, hogy ezért az erőfeszítésért az észak-atlanti küldött is megdicsérte, ám arról nem számolt be, hogy az orosz vezetőket ingerlő román csúcsvezetői megnyilvánulásokról mi a nyugati szövetségesek véleménye, csak a látogatás hirtelenségéből sejthetjük.
A miniszterelnök azonban tréfálkozik, még a háború lehetőségéről is. Közben újabb árvizek öntötték el az ország jelentős részét, pár héttel a húsvéti áradások után. A gond azonnali, a kár jelentős, az okok ismertek: a klímaváltozás mellett a lassan huszonöt éve folyó nyaklótlan és büntetlen erdőirtás, a faültetés és a vízügyi védekezési rendszerek elhanyagolása, az ellenőrizetlen út- és házépítések vezettek oda, hogy lassan a fél ország retteg a valamikor aranyat érő májusi esőtől, hiszen az új évezredben két-három évenként beköszönt egy-egy özönvíz. A kivédésére hivatott minisztériumok – a víz- és erdőügyi mellett a mezőgazdasági, környezetvédelmi, szállítási, fejlesztési, közigazgatási tárca is érdekelt a megelőzésben, kárpótlásban, helyreállításban – költségvetésének emeléséről mégsem hallani.
Még rosszabb, hogy az oktatás és az egészségügy számára kiutalt pénzek az uniós szint és még a román törvények betartásától is távol állnak, noha e területek felzárkóztatásához nem a vállalt (de nem teljesített) minimumot, hanem ennek kétszeresét kellene biztosítani, legalább annyi éven keresztül, amennyi ideig következetesen lefaragták a keretet, noha ennek a takarékosságnak hosszú távon sokkal nagyobb ára van. Lehetetlen, hogy ezt Bukarestben ne tudnák, mégsem változtatnak az eddigi hibás gyakorlaton, noha a gazdaság megint dübörög, illetve ezt állítják a hivatalos források. A lakosság ugyan nem ezt érzi, talán mert nem a megfelelő oldalon áll, ahogy a víz sem onnan jött és nem ott pusztított, ahol az eurómilliókból nemrég elkészült kockázati térképek szerint várták. Ezek után egészen hihető, hogy a honvédelem sem áll jobban, bár ezen a tárcán soha nem spóroltak. Az erős katonai szövetségben szerencsére bízhatunk – de ki véd meg minket a kormánytól? Demeter J. Ildikó. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2014. május 17.
Árvák könnyeit letörölni - Báró Szentkereszty Stefánia, a székelyek Nagyasszonya (1842. február 5.–1906. május 26.)
1842 februárjában az égiek bizonyosan jókedvükben voltak, amikor báró Szentkereszty Istvánt és feleségét, vargyasi Daniel Annát kolozsvári házukban leánygyermekkel ajándékozták meg.
A család meglehet, jobban örvendett volna egy címet-rangot, hagyományt továbbvivő fiúnak, de belenyugodva Isten akaratába, keresztvíz alá tartva leánygyermeküket, Szent Istvántól kölcsönözve a nevét, Stefánia keresztnévvel illették.
A szülők leányuknak, valószínű, csendes családi tűzhelyet kívántak, ahol férje árnyékában, gyarapodó családja körében biztonságban élheti majd életét. De ember tervez, Isten végez. A gyermeknek más utat kellett járnia. Nem követte a hagyományos etikettek irányította úri életmódot, ahol még a szórakozásnak módját is előírták.
Születésekor nem is sejtették, hogy e kis csecsemő majd Szent István-i szellemben éli életét, s egykoron a szegények gyámolítójaként az „árvák könnyeit letörlő” Nagyasszonyaik közé sorolják a székelyek. Hogy vezér lesz belőle, aki maga köré gyűjti a szunnyadó tehetségeket, irányt és célt ad minden adakozó szívű embernek, kézfogásra bírja a közösség elheverő erőit. Előkelő, módos házba született, de kisgyermekkora és ifjúsága „édes örömek, de leginkább égető fájdalmak” között telt. Édesanyja korán elhunyt. Nemsokára szeretett jó apja, akinek mindent köszönhetett, szintén a fellegajtó nyitogatók közé szólíttatott. Ezek után sokan belerokkantak volna az élet nyomorába, de nem Ő. Nagy családot alapított: anyja lett a leányárváknak, és viselte gondjukat felnőtt korukig. Mivel szüleit nem támogathatta, hiszen azok korán elhunytak, kárpótlásként sok idős embernek nyújtott gyermeki gondoskodást. Andor testvérének élete, aki szomorú megpróbáltatásban, egy svájci intézetben éldegélte napjait, nem hagyta érzéketlenül a Nagyasszonyt. Az elesettek iránti érzületét a város szegényeire és elhagyott, magára maradt betegeire testálta, azoknak öregotthont, kórházat létesítve. Otthont az elesetteknek
Eszes, művelt emberhez méltóan mérlegelni és dönteni számára pillanat műve volt. Első ízben 1872 októberében emeli fel szavát egy megyei árvaház alapítása érdekében Sepsiszentgyörgy vagy Kézdivásárhely központtal. A két város közötti versengésre sok idő nem maradt. Kézdivásárhely telket ajánlott fel e nemes ügy érdekében, a városi polgárok pedig az első tíz árva gondozását vállalták magukra. A legfontosabb még hátra volt: az anyagi háttér megteremtése épp azokban az esztendőkben, amikor a nagy gazdasági válság egy évtizedre megbénítja az országot. A bárónő viszont útnak indult postakocsin, váltott lovakkal, hiszen akkor még errefelé nem vezetett vasútvonal. Személyes varázsával, szívhez szóló szavaival kérte és bírta adakozásra, akikhez bekopogott, Erdély és Magyarország törvényhatóságait. Egy esztendő leforgása alatt annyi pénzt sikerült egybegyűjtenie, hogy megnyithatta kapuját az Erzsébet királyné nevét viselő Háromszék Megyei Erzsébet Árvaleány Nevelő Intézet 1873. október 12-én.
A bárónő saját adománya, valamint a város nagylelkű pártfogása mellé sorakoztatta fel Széchényi Pál ipari és kereskedelmi, Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi, Bethlen András földművelés- és iparügyi minisztereket, Budapest városát, Bihar, Nyitra és Gömör vármegyét. Itthon pedig Isten tudja, hányszor hangoztak el segélykérő szavai: „Felkérem ezen gyűlést és nemes Háromszék lakosait”, karolják fel e szent ügyet. A háromszékiek nem késlekedtek, hiszen maradt még egy tál étel minden asztalnál, egy váltás fehérnemű, egy rend ruha vagy egy pár lábbeli egy árva gyermek részére. De perdült táncra a város és a környék lakossága bál idején, nyitottak tárlatot, hallgattak úgymond hangversenyt, helyeztek perselyt a templomokba, szántak árverésre vitrinből kivett dísztárgyakat, almáriumból kiemelt értékes tárgyakat, amelyek követték útját a bárónő ama gyönyörű antik művű legyezőjének, melynek bevétele az árvaleány intézetet támogatta. Ezúton vált hasznossá minden jóindulatú gondolat, tettrekészség, tánclépés és dísztárgy, s vált hasznára a közösségnek, de főképpen a 19 év alatt felnevelt 110 árva leánynak. Az intézetnek rendszere, célja volt: értelmet művelni, kézügyességet fejleszteni, hogy a munkában az ott nevelkedők örömüket megtalálják. Ezáltal vált a szülők nélküli, vagyontalan árvából szakácsnő, tanítónő, gondozó, szobaleány vagy önbizalmát visszanyerő, székely lelkiségét, szellemiségét továbbadó anyja gyermekeinek. Öregeknek menedék
Egy alkalommal Pap András kézdivásárhelyi városi tanácsos neje, Nagy Karolina a bárónő jelenlétében felvetette: szánandóbbak azok az emberek, akik család nélkül maradva öregségben, gyógyíthatatlan betegségben nyomorognak, s még koldulni sem tudnak. A bárónő azonnal felkarolta az ügyet, s 1874 őszén a városi képviselő bizottság elé írásbeli indítványt terjesztett egy menedékház létrehozására. A város támogatta. Megfelelő helyiséget biztosított örök időre annak létesítéséhez. Két hónap elteltével már tudott erről a vállalkozásról is Erdély és Magyarország, s nyílt meg a szíve császári és apostoli királyi fenségnek, Rudolf főherceg trónörökösnek, aki magánpénztárából jelentős összeget utalt a Stefánia Menedékház számlájára.
Azt azonban szükséges hangsúlyozni, hogy királyi fenség ide, főherceg oda, a város polgárai, a környékbeli községek lakói támogatása nélkül aligha működhetett volna bármelyik báró Szentkereszty Stefánia-intézet. A város elöljárósága ismét vállalkozott, biztosítva 12 szegény beteg egy-egy heti élelmezését, s gyűjtöttek össze kegyes adakozásból csaknem 5000 forintot. Jancsó Géza gyógyszerész pedig megígérte, míg ő Kézdivásárhely polgára, ingyenes gyógyszerellátást biztosít az intézetben lakóknak. Jól szervezett, részleteiben is kidolgozott menet szerint gyűlt a vegyes adomány a menedékház részére. A megnyitáskor rendezett bál alkalmával a kegyes adományok közé írtak szalonnát, bélhúst, csirke- és pulykahúst, skatulya szardíniát, kenyeret, befőttet, bort és borvizet, skatulya bonbont, süteményt, „lemonadet”. Felszerelésére adakoztak „laskaserítőt”, guzsalyt, ágylepedőt, rokolyát és levesmerőt, imakönyvet és tormástálat, keszkenőt, herbateát és számos más hasznos dolgot. A menedékházban lévő öregeknek reggeli, ebéd és vacsora is kitellett a jóakaratú emberek konyhájáról. Ezek mellett a kézdivásárhelyi asszonyok külön gyűjtést is felvállaltak. Így gyarapodott a menedékház éléstára több véka pityókával, kupa fuszulykával, köböl búzával, rakás murokkal, számos koszorú hagymával, különböző bútorokkal, lábbelikkel, ruhaneművel s egyéb hasznos dologgal.
Betegeknek kórház
Elképzelhető, ennyi vállalkozás, adakozás után a város és környéke már jócskán kimerült, de a bárónő tovább vitte a fáklyát. 1877 ősszén megalakította Kézdivásárhely városi és vidéki Rudolf Kórházát akkor, amikor még alig működött ilyen intézmény, s az egészségügy fejlettségét is szinte csak a nagyvárosok lakói élvezhették. Az újabb alaptőke előteremtése újabb nehézségekbe ütközött. A bárónő ismét útnak indult, s „a trón zsámolyától a kunyhókig mindenütt” hallatta hangját. A ház védnökségét a trónörökös Rudolf főherceg vállalta, aki a bárónő kérésére magánpénztárából 200 forintot adományozott.
Igaz, ezúttal hosszabb időbe telt, míg kapuit az intézmény megnyithatta, de 1884-ben ennek is eljött az ideje. Örvendetes tény: szaporodott a tőke, de sajnos, ugyanakkor a betegek száma is. 1892-ig összesen 2056 beteget ápoltak az intézetben. S ne feledjük, egy esztendő múltán is Erdély-szerte még igen kevés kórházat, pontosabban 29 működő egységet tartottak nyilván. Amikor a nehézségek mellé a közösség részéről lassacskán az unalom, a megszokás is felzárkózott, és lanyhult az adakozás népszerűsége, a jó barátok ismét az ügy mellé álltak. Ezúttal gróf Mikes Benedekné Moser Sofie rendezett zabolai kastélyában fényes estélyt, ahová annyian érkeztek, hogy adakozásukkal ismét kihúzták a kátyúba ragadt szekeret.
Templom és nőegylet
A ország szükségére az Úrnak szolgálatát teljesítő „földön megtestesült angyal, Zágoni báró Szentkereszty Stephanie úrhölgy”, ahogyan kortársai nevezték, már mindenre odafigyelt. Látván, hogy Székelyföld templomai, mint egyedüli s igazi őrtornyai a keresztényi gondolatnak és művelődésnek, mily szegények, az általa eddig létrehozott intézetek áldásos tevékenységének köszöneteként maga köré gyűjtötte a kézdivásárhelyi-kantai római katolikus iskolába a papokat és híveiket, s „az úrnak 1876-ik évében létrehozták a »kézdi-vásárhelyi Oltáregyletet« november hó 19-én árpádházi szent Erzsébet napján, Erzsébet felséges királyné dicső névünnepén”. A bárónő kedvenc évszaka kezdeményező készségét illetően az ősz lehetett, ugyanis 1871 szeptemberében felhívására megalakult a 16 tagból álló Zágoni Jótékony Nőegylet. Ezen újabb alapítvány már követte útját a jól bejáratott rituáléknak: dalra fakadtak a kórusok, megszólaltak a hegedűk egy-egy háromszéki udvarház vastag falai mögött tartott koncerten. Hat esztendő múltán, 1878-ban, amikor befejeződött Bosznia elfoglalása, a Monarchiából származó halottak száma meghaladta a 7000 főt, s ki tudja, hányan maradtak árván, család nélkül vagy sebesülten. A falu akkor is gyűjtést rendezett. A megsebesült katonák s az árvák segélyezésére a pénz mellett 7 kiló tépést és sebkötőt, 7 láda húskivonatot küldtek az arra szorultaknak. Éberen figyelték a világ eseményeit, nemzettársaik sorsát. 1879 tavaszán, amikor a megáradt Tisza egyik éjjelen átszakította a gátat, romba döntve Szeged városát, annak hírét véve, a zágoniak máris útnak indították a segélyt. Más alkalommal a bárónő arra kérte embertársait, hogy akik családjukban örömteljes eseményt ünnepelnek, gondoljanak a szegényekre, elesettekre, az őket felkaroló intézetre is, és küldjenek élelmet számukra. Jó példával ismét ő járt az élen, minden év augusztus 20-án édesapja és az ő neve napján egyheti élelmet küldött intézete részére.
Működött is megszakítás nélkül e szeretet lánca hosszú időkig. Hatékonyságát a szabad kezdeményezés biztosította abban a korban, amikor az egyik dualista vezető politikus arról szólt, hogy „olyan messze vannak innét a jó székelyek, hogy mire óhajtásuk idáig” ,azaz Budapestig ér, akkorra már idejét veszíti a kérelem, megbukik az eszme és javaslat. Végezetül: ennyi munka láttán kinek van bátorsága nagyságát mérlegelni báró Szentkereszty Stefániának? Hiszen ő egyike volt azoknak a géniuszoknak, akik jól tudták, a fennkölt eszmék, a veretes szavak elszállnak, mint a pillanat, ha nem fogja szolgálatra őket az ember. Halálának évfordulójához kapcsolódóan csupán egy rövid idézetet emelünk ki gyászjelentéséből: „zágoni br. Szentkereszty Stefánia úrhölgy az Erzsébet-rend és a koronás arany érdemkereszt tulajdonosa, tiszteletbeli alapítványi hölgy, Kézdivásárhely díszpolgára stb. stb. f. hó 26-án este 10 órakor, Budapesten, hosszú ideig tartó súlyos szenvedések után, angyali lelkét visszaadta Teremtőjének”. A gyászjelentő pontosan fogalmaz, hiszen a Nagyasszony a lelkét adta vissza Teremtőjének, de szellemiségét örökre nekünk hagyta, amikor 64 éves korában eltávozott az élők sorából. Örök mécsest hagyott számunkra, hogy világítson utunkon a nehéz időkben. Megemlékező sorainkat végezetül zárja Nagyasszonyunk gondolata: „Noha ezennel távozom körükből, de szememmel hű kísérőjük leszek ezentúl is.”
Úgy legyen.
Tüdős S. Kinga. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
1842 februárjában az égiek bizonyosan jókedvükben voltak, amikor báró Szentkereszty Istvánt és feleségét, vargyasi Daniel Annát kolozsvári házukban leánygyermekkel ajándékozták meg.
A család meglehet, jobban örvendett volna egy címet-rangot, hagyományt továbbvivő fiúnak, de belenyugodva Isten akaratába, keresztvíz alá tartva leánygyermeküket, Szent Istvántól kölcsönözve a nevét, Stefánia keresztnévvel illették.
A szülők leányuknak, valószínű, csendes családi tűzhelyet kívántak, ahol férje árnyékában, gyarapodó családja körében biztonságban élheti majd életét. De ember tervez, Isten végez. A gyermeknek más utat kellett járnia. Nem követte a hagyományos etikettek irányította úri életmódot, ahol még a szórakozásnak módját is előírták.
Születésekor nem is sejtették, hogy e kis csecsemő majd Szent István-i szellemben éli életét, s egykoron a szegények gyámolítójaként az „árvák könnyeit letörlő” Nagyasszonyaik közé sorolják a székelyek. Hogy vezér lesz belőle, aki maga köré gyűjti a szunnyadó tehetségeket, irányt és célt ad minden adakozó szívű embernek, kézfogásra bírja a közösség elheverő erőit. Előkelő, módos házba született, de kisgyermekkora és ifjúsága „édes örömek, de leginkább égető fájdalmak” között telt. Édesanyja korán elhunyt. Nemsokára szeretett jó apja, akinek mindent köszönhetett, szintén a fellegajtó nyitogatók közé szólíttatott. Ezek után sokan belerokkantak volna az élet nyomorába, de nem Ő. Nagy családot alapított: anyja lett a leányárváknak, és viselte gondjukat felnőtt korukig. Mivel szüleit nem támogathatta, hiszen azok korán elhunytak, kárpótlásként sok idős embernek nyújtott gyermeki gondoskodást. Andor testvérének élete, aki szomorú megpróbáltatásban, egy svájci intézetben éldegélte napjait, nem hagyta érzéketlenül a Nagyasszonyt. Az elesettek iránti érzületét a város szegényeire és elhagyott, magára maradt betegeire testálta, azoknak öregotthont, kórházat létesítve. Otthont az elesetteknek
Eszes, művelt emberhez méltóan mérlegelni és dönteni számára pillanat műve volt. Első ízben 1872 októberében emeli fel szavát egy megyei árvaház alapítása érdekében Sepsiszentgyörgy vagy Kézdivásárhely központtal. A két város közötti versengésre sok idő nem maradt. Kézdivásárhely telket ajánlott fel e nemes ügy érdekében, a városi polgárok pedig az első tíz árva gondozását vállalták magukra. A legfontosabb még hátra volt: az anyagi háttér megteremtése épp azokban az esztendőkben, amikor a nagy gazdasági válság egy évtizedre megbénítja az országot. A bárónő viszont útnak indult postakocsin, váltott lovakkal, hiszen akkor még errefelé nem vezetett vasútvonal. Személyes varázsával, szívhez szóló szavaival kérte és bírta adakozásra, akikhez bekopogott, Erdély és Magyarország törvényhatóságait. Egy esztendő leforgása alatt annyi pénzt sikerült egybegyűjtenie, hogy megnyithatta kapuját az Erzsébet királyné nevét viselő Háromszék Megyei Erzsébet Árvaleány Nevelő Intézet 1873. október 12-én.
A bárónő saját adománya, valamint a város nagylelkű pártfogása mellé sorakoztatta fel Széchényi Pál ipari és kereskedelmi, Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi, Bethlen András földművelés- és iparügyi minisztereket, Budapest városát, Bihar, Nyitra és Gömör vármegyét. Itthon pedig Isten tudja, hányszor hangoztak el segélykérő szavai: „Felkérem ezen gyűlést és nemes Háromszék lakosait”, karolják fel e szent ügyet. A háromszékiek nem késlekedtek, hiszen maradt még egy tál étel minden asztalnál, egy váltás fehérnemű, egy rend ruha vagy egy pár lábbeli egy árva gyermek részére. De perdült táncra a város és a környék lakossága bál idején, nyitottak tárlatot, hallgattak úgymond hangversenyt, helyeztek perselyt a templomokba, szántak árverésre vitrinből kivett dísztárgyakat, almáriumból kiemelt értékes tárgyakat, amelyek követték útját a bárónő ama gyönyörű antik művű legyezőjének, melynek bevétele az árvaleány intézetet támogatta. Ezúton vált hasznossá minden jóindulatú gondolat, tettrekészség, tánclépés és dísztárgy, s vált hasznára a közösségnek, de főképpen a 19 év alatt felnevelt 110 árva leánynak. Az intézetnek rendszere, célja volt: értelmet művelni, kézügyességet fejleszteni, hogy a munkában az ott nevelkedők örömüket megtalálják. Ezáltal vált a szülők nélküli, vagyontalan árvából szakácsnő, tanítónő, gondozó, szobaleány vagy önbizalmát visszanyerő, székely lelkiségét, szellemiségét továbbadó anyja gyermekeinek. Öregeknek menedék
Egy alkalommal Pap András kézdivásárhelyi városi tanácsos neje, Nagy Karolina a bárónő jelenlétében felvetette: szánandóbbak azok az emberek, akik család nélkül maradva öregségben, gyógyíthatatlan betegségben nyomorognak, s még koldulni sem tudnak. A bárónő azonnal felkarolta az ügyet, s 1874 őszén a városi képviselő bizottság elé írásbeli indítványt terjesztett egy menedékház létrehozására. A város támogatta. Megfelelő helyiséget biztosított örök időre annak létesítéséhez. Két hónap elteltével már tudott erről a vállalkozásról is Erdély és Magyarország, s nyílt meg a szíve császári és apostoli királyi fenségnek, Rudolf főherceg trónörökösnek, aki magánpénztárából jelentős összeget utalt a Stefánia Menedékház számlájára.
Azt azonban szükséges hangsúlyozni, hogy királyi fenség ide, főherceg oda, a város polgárai, a környékbeli községek lakói támogatása nélkül aligha működhetett volna bármelyik báró Szentkereszty Stefánia-intézet. A város elöljárósága ismét vállalkozott, biztosítva 12 szegény beteg egy-egy heti élelmezését, s gyűjtöttek össze kegyes adakozásból csaknem 5000 forintot. Jancsó Géza gyógyszerész pedig megígérte, míg ő Kézdivásárhely polgára, ingyenes gyógyszerellátást biztosít az intézetben lakóknak. Jól szervezett, részleteiben is kidolgozott menet szerint gyűlt a vegyes adomány a menedékház részére. A megnyitáskor rendezett bál alkalmával a kegyes adományok közé írtak szalonnát, bélhúst, csirke- és pulykahúst, skatulya szardíniát, kenyeret, befőttet, bort és borvizet, skatulya bonbont, süteményt, „lemonadet”. Felszerelésére adakoztak „laskaserítőt”, guzsalyt, ágylepedőt, rokolyát és levesmerőt, imakönyvet és tormástálat, keszkenőt, herbateát és számos más hasznos dolgot. A menedékházban lévő öregeknek reggeli, ebéd és vacsora is kitellett a jóakaratú emberek konyhájáról. Ezek mellett a kézdivásárhelyi asszonyok külön gyűjtést is felvállaltak. Így gyarapodott a menedékház éléstára több véka pityókával, kupa fuszulykával, köböl búzával, rakás murokkal, számos koszorú hagymával, különböző bútorokkal, lábbelikkel, ruhaneművel s egyéb hasznos dologgal.
Betegeknek kórház
Elképzelhető, ennyi vállalkozás, adakozás után a város és környéke már jócskán kimerült, de a bárónő tovább vitte a fáklyát. 1877 ősszén megalakította Kézdivásárhely városi és vidéki Rudolf Kórházát akkor, amikor még alig működött ilyen intézmény, s az egészségügy fejlettségét is szinte csak a nagyvárosok lakói élvezhették. Az újabb alaptőke előteremtése újabb nehézségekbe ütközött. A bárónő ismét útnak indult, s „a trón zsámolyától a kunyhókig mindenütt” hallatta hangját. A ház védnökségét a trónörökös Rudolf főherceg vállalta, aki a bárónő kérésére magánpénztárából 200 forintot adományozott.
Igaz, ezúttal hosszabb időbe telt, míg kapuit az intézmény megnyithatta, de 1884-ben ennek is eljött az ideje. Örvendetes tény: szaporodott a tőke, de sajnos, ugyanakkor a betegek száma is. 1892-ig összesen 2056 beteget ápoltak az intézetben. S ne feledjük, egy esztendő múltán is Erdély-szerte még igen kevés kórházat, pontosabban 29 működő egységet tartottak nyilván. Amikor a nehézségek mellé a közösség részéről lassacskán az unalom, a megszokás is felzárkózott, és lanyhult az adakozás népszerűsége, a jó barátok ismét az ügy mellé álltak. Ezúttal gróf Mikes Benedekné Moser Sofie rendezett zabolai kastélyában fényes estélyt, ahová annyian érkeztek, hogy adakozásukkal ismét kihúzták a kátyúba ragadt szekeret.
Templom és nőegylet
A ország szükségére az Úrnak szolgálatát teljesítő „földön megtestesült angyal, Zágoni báró Szentkereszty Stephanie úrhölgy”, ahogyan kortársai nevezték, már mindenre odafigyelt. Látván, hogy Székelyföld templomai, mint egyedüli s igazi őrtornyai a keresztényi gondolatnak és művelődésnek, mily szegények, az általa eddig létrehozott intézetek áldásos tevékenységének köszöneteként maga köré gyűjtötte a kézdivásárhelyi-kantai római katolikus iskolába a papokat és híveiket, s „az úrnak 1876-ik évében létrehozták a »kézdi-vásárhelyi Oltáregyletet« november hó 19-én árpádházi szent Erzsébet napján, Erzsébet felséges királyné dicső névünnepén”. A bárónő kedvenc évszaka kezdeményező készségét illetően az ősz lehetett, ugyanis 1871 szeptemberében felhívására megalakult a 16 tagból álló Zágoni Jótékony Nőegylet. Ezen újabb alapítvány már követte útját a jól bejáratott rituáléknak: dalra fakadtak a kórusok, megszólaltak a hegedűk egy-egy háromszéki udvarház vastag falai mögött tartott koncerten. Hat esztendő múltán, 1878-ban, amikor befejeződött Bosznia elfoglalása, a Monarchiából származó halottak száma meghaladta a 7000 főt, s ki tudja, hányan maradtak árván, család nélkül vagy sebesülten. A falu akkor is gyűjtést rendezett. A megsebesült katonák s az árvák segélyezésére a pénz mellett 7 kiló tépést és sebkötőt, 7 láda húskivonatot küldtek az arra szorultaknak. Éberen figyelték a világ eseményeit, nemzettársaik sorsát. 1879 tavaszán, amikor a megáradt Tisza egyik éjjelen átszakította a gátat, romba döntve Szeged városát, annak hírét véve, a zágoniak máris útnak indították a segélyt. Más alkalommal a bárónő arra kérte embertársait, hogy akik családjukban örömteljes eseményt ünnepelnek, gondoljanak a szegényekre, elesettekre, az őket felkaroló intézetre is, és küldjenek élelmet számukra. Jó példával ismét ő járt az élen, minden év augusztus 20-án édesapja és az ő neve napján egyheti élelmet küldött intézete részére.
Működött is megszakítás nélkül e szeretet lánca hosszú időkig. Hatékonyságát a szabad kezdeményezés biztosította abban a korban, amikor az egyik dualista vezető politikus arról szólt, hogy „olyan messze vannak innét a jó székelyek, hogy mire óhajtásuk idáig” ,azaz Budapestig ér, akkorra már idejét veszíti a kérelem, megbukik az eszme és javaslat. Végezetül: ennyi munka láttán kinek van bátorsága nagyságát mérlegelni báró Szentkereszty Stefániának? Hiszen ő egyike volt azoknak a géniuszoknak, akik jól tudták, a fennkölt eszmék, a veretes szavak elszállnak, mint a pillanat, ha nem fogja szolgálatra őket az ember. Halálának évfordulójához kapcsolódóan csupán egy rövid idézetet emelünk ki gyászjelentéséből: „zágoni br. Szentkereszty Stefánia úrhölgy az Erzsébet-rend és a koronás arany érdemkereszt tulajdonosa, tiszteletbeli alapítványi hölgy, Kézdivásárhely díszpolgára stb. stb. f. hó 26-án este 10 órakor, Budapesten, hosszú ideig tartó súlyos szenvedések után, angyali lelkét visszaadta Teremtőjének”. A gyászjelentő pontosan fogalmaz, hiszen a Nagyasszony a lelkét adta vissza Teremtőjének, de szellemiségét örökre nekünk hagyta, amikor 64 éves korában eltávozott az élők sorából. Örök mécsest hagyott számunkra, hogy világítson utunkon a nehéz időkben. Megemlékező sorainkat végezetül zárja Nagyasszonyunk gondolata: „Noha ezennel távozom körükből, de szememmel hű kísérőjük leszek ezentúl is.”
Úgy legyen.
Tüdős S. Kinga. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2014. május 17.
Egy politikai kalandor (4.)
Şaguna püspöki méltósága miatt kénytelen elvállalni a balázsfalvi nemzetgyűlés elnöki feladatkörét és a Nemzeti Komité elnöki tisztségét. A 25 tagú Komité feladata a román érdekek védelme. A román követelések képviseletére két küldöttséget szerveznek, egyet a bécsi udvarba és egyet a kolozsvári országgyűlésre.
A gyűlésen megszerkesztett petíciót gyorsan szeretnék eljuttatni a császárhoz, mielőtt a május 29-re összehívott erdélyi országgyűlés kimondaná Erdély unióját Magyarországgal. Rendelkezésükre kevés idő áll, sietniük kell Bécsbe. A bécsi küldöttség egy része már május 18. és 20. között elindul, csupán a küldöttség vezetője, elnöke, Şaguna az, akit nem tudnak rábírni, hogy velük együtt menjen. Neki most fontosabb feladatai akadnak, mint hogy a román ügyet Bécsben képviselje. Kolozsvárra utazik, és a főkormányzót tájékoztatja a kialakult helyzetről.
Úgy tűnik, Şaguna kivár, nem tudja elkötelezni magát az osztrákok mellett, mert még nem tudja, a mérleg nyelve hol állapodik meg. Nem tudja, hogy a küzdelemből a magyar forradalom vagy az osztrák reakció kerül-e ki győztesen, de azt sem, hogy a magyarok és az osztrákok nem kötnek-e egyezséget. A balázsfalvi gyűlés bécsi küldöttsége nélküle kénytelen boldogulni. Ő ekkor nem vállalja fel a román érdekek védelmét, de megpróbálja elhitetni a románokkal, hogy őket képviseli. Amíg teheti, húzza-halasztja az indulást. A 120 tagú, Balázsfalván választott küldöttséggel együtt Kolozsváron tartózkodik. Ez idő tájt Şaguna még mindig a magyar egyezkedés híve. Liviu Maior kolozsvári román történész úgy értékeli, hogy Şaguna ekkor mérsékelt álláspontot képvisel, a tömegek mozgósítását ellenzi.
Fő feladatának a románság és a magyar hatóságok közti közvetítést tartja, gondosan ügyel arra, hogy megfelelő gesztusokat, kijelentéseket tegyen az osztrák udvar felé is.
Képviselőségéről Alsó-Fehér megye főispánja és a megyei vezetés 1848. május 13-án arra kéri a Főkormányszéket, hogy a május 29-én kezdődő erdélyi diétán (országgyűlésen) Şaguna mint regalista, azaz királyi meghívott képviselhesse a románokat.
Igaz ugyan, hogy ez a hagyományos erdélyi jogrend alapján szabálytalan, mert Erdélyben a görögkeleti vallás csak megtűrt, így a püspök hivatalból való képviselői kinevezése jogtalan. Az erdélyi főkormányzó arról tájékoztatja a Bécsbe utazó gróf Mikó Imrét, hogy a magyar forradalom ügyének szolgálatáért jó lenne, ha a püspök ott lehetne az erdélyi diétán.
Szabó József és báró Bánffy Miklós, a balázsfalvi nemzetgyűlés kormányszéki biztosai szintén javasolják a Főkormányszék közbelépését azért, hogy Şaguna püspök részt vegyen az erdélyi országgyűlésen. Papiu Ilarian úgy véli, hogy a püspöknek regalistává való kinevezése nem szolgálja a románok érdekeit, a püspök hírének is „inkább kárára” van.
Román–magyar együttműködés
Báró Wesselényi Miklós a kolozsvári országgyűlés munkálatairól készített beszámolójában – melyet a belügyminiszternek állít össze – ismerteti a kolozsvári magyar és román képviselők közti tárgyalásokat. Elmondja, hogy sikerült megegyezni az oláhok (románok) jelentősebb vezetőivel, köztük az óhitű (görögkeleti) Şaguna püspökkel. A románok megnyugszanak, ha az országgyűlés kimondja Erdély népeinek egyenlőségét, az egyenlő jogokat és kötelezettségeket. Wesselényi Miklós megjegyzi, hogy az Erdély unióját kimondó első cikkely is ennek szellemiségében készült. A román történészek és politikusok állításaival szemben a kolozsvári országgyűlésen részt vevő románok megszavazták Erdély unióját Magyarországgal. E szavazás nem egyéni döntésként, hanem a városban tartózkodó, 120 tagot számláló balázsfalvi küldöttség tudtával, közös akaratából történt.
A szászok országgyűlési jegyzőkönyve is tud arról, hogy a román képviselők a szavazás előtt egyeztettek a román küldöttséggel. Feljegyzik, hogy Şaguna is „sokszor tárgyalt a magyarok képviselőivel”. Úgy tűnik, ekkor Erdélyben még megvolt az esély arra, hogy a románok ne az osztrák reakció csatlósai legyenek. A román–magyar együttműködés a Bánságban és a Partiumban megvalósult. A románság vezetői – köztük Emil Gojdu, Ioan Dragoş és Eftimie Murgu – az erdélyi románokat a magyarokkal való együttműködésre ösztönzik.
A püspök Bécsben
A bécsi román küldöttség 1848. június 5-én Noptsa László alelnök vezetésével császári kihallgatásra jelentkezik. Nem fogadják őket, fagyos légkörben hozzák tudomásukra, hogy a benyújtott balázsfalvi petícióra az uralkodó írásban fog válaszolni. A választ június 7-én keltezik, miután a kolozsvári országgyűlés a románokra vonatkozó törvényeket már megszavazta. Eszerint a román követelések tárgytalanok, mivel azokat az erdélyi diéta törvényekkel garantálja.
A román küldöttség június 16-án újabb petíciót terjeszt a császár elé. A válaszért Innsbruckba kénytelenek utazni, mert a forradalmi események miatt a császár székhelyét ideiglenesen áthelyezik a biztonságosabbnak vélt városba. Időközben Şaguna püspök is megérkezik, és kihallgatásra jelentkezik V. Ferdinándnál. A második petícióra június 23-án adott újabb válasz a korábbi ismétlését jelenti, vagyis azt, hogy a magyar törvények már elismerték a románok jogait. A császár Şagunát Pestre küldi, hogy bekapcsolódjon a pesti országgyűlés munkájába. Pesten nem kötelezi el magát, és semmilyen érdemleges feladatot nem vállal. Találkozik a Magyar kormány jeles képviselőivel, köztük Kossuth Lajossal. A püspök bizonyára jól forgatja a szavakat, mert elnyeri Kossuth bizalmát akkor, amikor a nagyszebeni Román Komité szélsőséges tagjainak magyarellenessége egyre nyilvánvalóbb.
1848. október derekáig a magyar forradalom vezetői támogatják Şagunát, mert még hisznek magyarhűségében. Batthyány Lajos magyar miniszterelnök 1848 októberében ezért is szólítja fel Şagunát – mint a magyar országgyűlés tagját is –, hogy segítse a kormányzatot a békesség helyreállításában. Bizalmatlanság Pesten
Miután Pesten az a lejárató jellegű hír kapott lábra, miszerint Şaguna még áprilisban „muszka zászlót” vitt Karlócáról az erdélyi románoknak, a püspök úgy érzi, hogy két szék között a földre esett, mert nem bíznak benne. Titokban hagyja el Pestet, és Nagyszebenbe megy, de itt sem fogadják kitörő lelkesedéssel, az osztrákok is gyanakvással figyelik.
A magyar politikusok közül id. gróf Bethlen János – az erdélyi liberálisok egyik vezetője – már 1848. május 20-án felfigyel a püspök kétkulacsos politikai viselkedésére. Azt írja a magyar minisztertanácsnak, hogy Şaguna nemrég még Bécsben járt, de Karlócát érintve tért Erdélybe. Olyan vélemény is van, amely arról tud, hogy a püspök kapcsolatban áll a délszláv mozgalommal, az illír párttal is. Jakab Elek történész a püspök jellemére utalva megjegyzi: „ment nép-békítni Hunyad vármegyébe, esküdni Karlovicra, informálni Pestre s a királyi kegyelmet megköszönni Bécsbe”. (folytatjuk) Kádár Gyula
Háromszék. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Şaguna püspöki méltósága miatt kénytelen elvállalni a balázsfalvi nemzetgyűlés elnöki feladatkörét és a Nemzeti Komité elnöki tisztségét. A 25 tagú Komité feladata a román érdekek védelme. A román követelések képviseletére két küldöttséget szerveznek, egyet a bécsi udvarba és egyet a kolozsvári országgyűlésre.
A gyűlésen megszerkesztett petíciót gyorsan szeretnék eljuttatni a császárhoz, mielőtt a május 29-re összehívott erdélyi országgyűlés kimondaná Erdély unióját Magyarországgal. Rendelkezésükre kevés idő áll, sietniük kell Bécsbe. A bécsi küldöttség egy része már május 18. és 20. között elindul, csupán a küldöttség vezetője, elnöke, Şaguna az, akit nem tudnak rábírni, hogy velük együtt menjen. Neki most fontosabb feladatai akadnak, mint hogy a román ügyet Bécsben képviselje. Kolozsvárra utazik, és a főkormányzót tájékoztatja a kialakult helyzetről.
Úgy tűnik, Şaguna kivár, nem tudja elkötelezni magát az osztrákok mellett, mert még nem tudja, a mérleg nyelve hol állapodik meg. Nem tudja, hogy a küzdelemből a magyar forradalom vagy az osztrák reakció kerül-e ki győztesen, de azt sem, hogy a magyarok és az osztrákok nem kötnek-e egyezséget. A balázsfalvi gyűlés bécsi küldöttsége nélküle kénytelen boldogulni. Ő ekkor nem vállalja fel a román érdekek védelmét, de megpróbálja elhitetni a románokkal, hogy őket képviseli. Amíg teheti, húzza-halasztja az indulást. A 120 tagú, Balázsfalván választott küldöttséggel együtt Kolozsváron tartózkodik. Ez idő tájt Şaguna még mindig a magyar egyezkedés híve. Liviu Maior kolozsvári román történész úgy értékeli, hogy Şaguna ekkor mérsékelt álláspontot képvisel, a tömegek mozgósítását ellenzi.
Fő feladatának a románság és a magyar hatóságok közti közvetítést tartja, gondosan ügyel arra, hogy megfelelő gesztusokat, kijelentéseket tegyen az osztrák udvar felé is.
Képviselőségéről Alsó-Fehér megye főispánja és a megyei vezetés 1848. május 13-án arra kéri a Főkormányszéket, hogy a május 29-én kezdődő erdélyi diétán (országgyűlésen) Şaguna mint regalista, azaz királyi meghívott képviselhesse a románokat.
Igaz ugyan, hogy ez a hagyományos erdélyi jogrend alapján szabálytalan, mert Erdélyben a görögkeleti vallás csak megtűrt, így a püspök hivatalból való képviselői kinevezése jogtalan. Az erdélyi főkormányzó arról tájékoztatja a Bécsbe utazó gróf Mikó Imrét, hogy a magyar forradalom ügyének szolgálatáért jó lenne, ha a püspök ott lehetne az erdélyi diétán.
Szabó József és báró Bánffy Miklós, a balázsfalvi nemzetgyűlés kormányszéki biztosai szintén javasolják a Főkormányszék közbelépését azért, hogy Şaguna püspök részt vegyen az erdélyi országgyűlésen. Papiu Ilarian úgy véli, hogy a püspöknek regalistává való kinevezése nem szolgálja a románok érdekeit, a püspök hírének is „inkább kárára” van.
Román–magyar együttműködés
Báró Wesselényi Miklós a kolozsvári országgyűlés munkálatairól készített beszámolójában – melyet a belügyminiszternek állít össze – ismerteti a kolozsvári magyar és román képviselők közti tárgyalásokat. Elmondja, hogy sikerült megegyezni az oláhok (románok) jelentősebb vezetőivel, köztük az óhitű (görögkeleti) Şaguna püspökkel. A románok megnyugszanak, ha az országgyűlés kimondja Erdély népeinek egyenlőségét, az egyenlő jogokat és kötelezettségeket. Wesselényi Miklós megjegyzi, hogy az Erdély unióját kimondó első cikkely is ennek szellemiségében készült. A román történészek és politikusok állításaival szemben a kolozsvári országgyűlésen részt vevő románok megszavazták Erdély unióját Magyarországgal. E szavazás nem egyéni döntésként, hanem a városban tartózkodó, 120 tagot számláló balázsfalvi küldöttség tudtával, közös akaratából történt.
A szászok országgyűlési jegyzőkönyve is tud arról, hogy a román képviselők a szavazás előtt egyeztettek a román küldöttséggel. Feljegyzik, hogy Şaguna is „sokszor tárgyalt a magyarok képviselőivel”. Úgy tűnik, ekkor Erdélyben még megvolt az esély arra, hogy a románok ne az osztrák reakció csatlósai legyenek. A román–magyar együttműködés a Bánságban és a Partiumban megvalósult. A románság vezetői – köztük Emil Gojdu, Ioan Dragoş és Eftimie Murgu – az erdélyi románokat a magyarokkal való együttműködésre ösztönzik.
A püspök Bécsben
A bécsi román küldöttség 1848. június 5-én Noptsa László alelnök vezetésével császári kihallgatásra jelentkezik. Nem fogadják őket, fagyos légkörben hozzák tudomásukra, hogy a benyújtott balázsfalvi petícióra az uralkodó írásban fog válaszolni. A választ június 7-én keltezik, miután a kolozsvári országgyűlés a románokra vonatkozó törvényeket már megszavazta. Eszerint a román követelések tárgytalanok, mivel azokat az erdélyi diéta törvényekkel garantálja.
A román küldöttség június 16-án újabb petíciót terjeszt a császár elé. A válaszért Innsbruckba kénytelenek utazni, mert a forradalmi események miatt a császár székhelyét ideiglenesen áthelyezik a biztonságosabbnak vélt városba. Időközben Şaguna püspök is megérkezik, és kihallgatásra jelentkezik V. Ferdinándnál. A második petícióra június 23-án adott újabb válasz a korábbi ismétlését jelenti, vagyis azt, hogy a magyar törvények már elismerték a románok jogait. A császár Şagunát Pestre küldi, hogy bekapcsolódjon a pesti országgyűlés munkájába. Pesten nem kötelezi el magát, és semmilyen érdemleges feladatot nem vállal. Találkozik a Magyar kormány jeles képviselőivel, köztük Kossuth Lajossal. A püspök bizonyára jól forgatja a szavakat, mert elnyeri Kossuth bizalmát akkor, amikor a nagyszebeni Román Komité szélsőséges tagjainak magyarellenessége egyre nyilvánvalóbb.
1848. október derekáig a magyar forradalom vezetői támogatják Şagunát, mert még hisznek magyarhűségében. Batthyány Lajos magyar miniszterelnök 1848 októberében ezért is szólítja fel Şagunát – mint a magyar országgyűlés tagját is –, hogy segítse a kormányzatot a békesség helyreállításában. Bizalmatlanság Pesten
Miután Pesten az a lejárató jellegű hír kapott lábra, miszerint Şaguna még áprilisban „muszka zászlót” vitt Karlócáról az erdélyi románoknak, a püspök úgy érzi, hogy két szék között a földre esett, mert nem bíznak benne. Titokban hagyja el Pestet, és Nagyszebenbe megy, de itt sem fogadják kitörő lelkesedéssel, az osztrákok is gyanakvással figyelik.
A magyar politikusok közül id. gróf Bethlen János – az erdélyi liberálisok egyik vezetője – már 1848. május 20-án felfigyel a püspök kétkulacsos politikai viselkedésére. Azt írja a magyar minisztertanácsnak, hogy Şaguna nemrég még Bécsben járt, de Karlócát érintve tért Erdélybe. Olyan vélemény is van, amely arról tud, hogy a püspök kapcsolatban áll a délszláv mozgalommal, az illír párttal is. Jakab Elek történész a püspök jellemére utalva megjegyzi: „ment nép-békítni Hunyad vármegyébe, esküdni Karlovicra, informálni Pestre s a királyi kegyelmet megköszönni Bécsbe”. (folytatjuk) Kádár Gyula
Háromszék. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2014. május 17.
Hírsaláta
BEHÍVÓLEVÉL VAGY RUTINELLENŐRZÉS? Több magyar és román nyelvű sajtóorgánum is foglalkozik a katonai központok által kézbesített behívólevelekkel. Traian Băsescu államfő a közelmúltban azt nyilatkozta, hogy az ukrajnai helyzetre való tekintettel szükségessé válhat a romániai hadkötelezettek mozgósítása. Az elnök hangot adott aggodalmának, miszerint Románia nem rendelkezik megfelelő számú tartalékossal, ráadásul a magas munkanélküliség miatt a lakosság közel egyötöde külföldön él. Az elmúlt napokban több román nyelvű napilap is napirenden tartotta a tartalékosok behívásának kérdését, arra utalva, hogy országos szinten történik a hadköteles fiatalok megkeresése.
CSÚSZIK AZ AUTÓPÁLYA. Nem állapítanak meg több határidőt a Brassó–Comarnic autópálya építésére – jelentette be Dan Şova szállításügyi miniszter. Szerinte a munkát már áprilisban el kellett volna kezdeni, de a nemzetközi bankok, amelyek a befektetéseket állnák, még nem döntöttek. Előzőleg a kormány úgy tervezte, hogy az autópálya legkésőbb 2017-ig elkészül, de a 60 kilométeres sztrádára nincs meg a szükséges 1,8 milliárd euró. TENGER HELYETT A FÖLD LETT A SZENVEDÉLYE. Nemcsak államfőként, hanem gazdaként is vett részt Traian Băsescu a gazdák országos konferenciáján. Mi több, be akar iratkozni a LAPAR gazdaszervezetbe, ha lejár államfői mandátuma, mert ő már úgy érzi, az életben két fontos dolog van: hogy legyen gyereked és földed. (Vocea Transilvaniei) TÚLSZABÁLYOZTÁK A GYERMEKTÁBOROZÁST. Ellehetetleníti az osztálykirándulások, táborozások szervezését az oktatási minisztérium erre vonatkozó új rendelete a pedagógusok szerint. A miniszteri rendelet értelmében ugyanis a szervező pedagógusnak dossziét kell összeállítania, amelynek tartalmaznia kell a részt vevő gyerekek nevét, szüleik írásbeli beleegyezését, háziorvosi igazolást, miszerint a programon részt vevő diákok egészségesek, a szállításra, szállásra, étkezésre vonatkozó megrendelőlapokat, a díjszabásokat, a körülményekre, szolgáltatások minőségére vonatkozó adatokat és az előleg kifizetését igazoló számlát. Az iratcsomót a tanintézet vezetőségével, illetve a tanfelügyelőséggel is láttamoztatni kell. Emellett a szervezőnek a területi fogyasztóvédelmi hivatalt is értesítenie kell a kirándulás helyszínéről és időtartamáról. A tanítónak, osztályfőnöknek arról is gondoskodnia kell, hogy a tábor időtartama alatt minden tíz gyerekre jusson egy szakképzett pedagógus, és ha a tábor helyszínén nincs egészségügyi ellátás, a csoportot elsősegélynyújtásban képzett szakembernek is el kell kísérnie. (EuroCom) Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
BEHÍVÓLEVÉL VAGY RUTINELLENŐRZÉS? Több magyar és román nyelvű sajtóorgánum is foglalkozik a katonai központok által kézbesített behívólevelekkel. Traian Băsescu államfő a közelmúltban azt nyilatkozta, hogy az ukrajnai helyzetre való tekintettel szükségessé válhat a romániai hadkötelezettek mozgósítása. Az elnök hangot adott aggodalmának, miszerint Románia nem rendelkezik megfelelő számú tartalékossal, ráadásul a magas munkanélküliség miatt a lakosság közel egyötöde külföldön él. Az elmúlt napokban több román nyelvű napilap is napirenden tartotta a tartalékosok behívásának kérdését, arra utalva, hogy országos szinten történik a hadköteles fiatalok megkeresése.
CSÚSZIK AZ AUTÓPÁLYA. Nem állapítanak meg több határidőt a Brassó–Comarnic autópálya építésére – jelentette be Dan Şova szállításügyi miniszter. Szerinte a munkát már áprilisban el kellett volna kezdeni, de a nemzetközi bankok, amelyek a befektetéseket állnák, még nem döntöttek. Előzőleg a kormány úgy tervezte, hogy az autópálya legkésőbb 2017-ig elkészül, de a 60 kilométeres sztrádára nincs meg a szükséges 1,8 milliárd euró. TENGER HELYETT A FÖLD LETT A SZENVEDÉLYE. Nemcsak államfőként, hanem gazdaként is vett részt Traian Băsescu a gazdák országos konferenciáján. Mi több, be akar iratkozni a LAPAR gazdaszervezetbe, ha lejár államfői mandátuma, mert ő már úgy érzi, az életben két fontos dolog van: hogy legyen gyereked és földed. (Vocea Transilvaniei) TÚLSZABÁLYOZTÁK A GYERMEKTÁBOROZÁST. Ellehetetleníti az osztálykirándulások, táborozások szervezését az oktatási minisztérium erre vonatkozó új rendelete a pedagógusok szerint. A miniszteri rendelet értelmében ugyanis a szervező pedagógusnak dossziét kell összeállítania, amelynek tartalmaznia kell a részt vevő gyerekek nevét, szüleik írásbeli beleegyezését, háziorvosi igazolást, miszerint a programon részt vevő diákok egészségesek, a szállításra, szállásra, étkezésre vonatkozó megrendelőlapokat, a díjszabásokat, a körülményekre, szolgáltatások minőségére vonatkozó adatokat és az előleg kifizetését igazoló számlát. Az iratcsomót a tanintézet vezetőségével, illetve a tanfelügyelőséggel is láttamoztatni kell. Emellett a szervezőnek a területi fogyasztóvédelmi hivatalt is értesítenie kell a kirándulás helyszínéről és időtartamáról. A tanítónak, osztályfőnöknek arról is gondoskodnia kell, hogy a tábor időtartama alatt minden tíz gyerekre jusson egy szakképzett pedagógus, és ha a tábor helyszínén nincs egészségügyi ellátás, a csoportot elsősegélynyújtásban képzett szakembernek is el kell kísérnie. (EuroCom) Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2014. május 17.
Kányádi Sándor 85
Az idén 85 esztendős Kossuth-díjas költőt barátai, pályatársai és tisztelői ünnepelték a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumban (PIM).
Az ünnepségen Kányádi Sándor verseit Havas Judit előadóművész és Őze Áron színművész, a megzenésített költeményeket a Kaláka együttes adta elő.
Kányádi Sándor az ünnepségen elmondta: az ő Magyarországa addig terjed, ameddig a magyar nyelv, és ezt az általa nagyon szeretett országot addig szolgálja, ameddig csak tudja. „Minden művészetek közül a magyar költészetet tartom a legszebbnek, a legfontosabbnak” – hangsúlyozta Melocco Miklós szobrászművész, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) rendes tagja köszöntőbeszédében. Hozzátette, hogy hiába tud fejből egy verset, elmondani képtelen, mert meghatódik a szavak, a gondolatok szépségétől. Úgy fogalmazott, hogy ők Kányádi Sándorral barátok, és sok időt töltenek együtt, verseit olvasva mégis gyakran megdöbben, hogy ismeri annak ma élő szerzőjét.
Kányádi Sándort hite és vallomása szerint az a cél vezeti egész életében, hogy a Kárpát-medencében és mindenhol, ahol magyarok éltek és élnek, a magyar költészetet közelebb vigye kicsikhez és nagyokhoz egyaránt – mondta E. Csorba Csilla irodalomtörténész, a PIM főigazgatója. Szentmártoni János költő, a Magyar Írószövetség elnöke arról szólt, hogy Kányádi Sándor „két lábon járó eleven példája annak, amikor a szó és a tett, a költészet és az élet egy és oszthatatlan”. Áder János köztársasági elnök születésnapi üdvözletét Gróh Gáspár olvasta fel. Az estet az MMA, a PIM, a Magyar Írószövetség és a Digitális Irodalmi Akadémia szervezte. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Az idén 85 esztendős Kossuth-díjas költőt barátai, pályatársai és tisztelői ünnepelték a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumban (PIM).
Az ünnepségen Kányádi Sándor verseit Havas Judit előadóművész és Őze Áron színművész, a megzenésített költeményeket a Kaláka együttes adta elő.
Kányádi Sándor az ünnepségen elmondta: az ő Magyarországa addig terjed, ameddig a magyar nyelv, és ezt az általa nagyon szeretett országot addig szolgálja, ameddig csak tudja. „Minden művészetek közül a magyar költészetet tartom a legszebbnek, a legfontosabbnak” – hangsúlyozta Melocco Miklós szobrászművész, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) rendes tagja köszöntőbeszédében. Hozzátette, hogy hiába tud fejből egy verset, elmondani képtelen, mert meghatódik a szavak, a gondolatok szépségétől. Úgy fogalmazott, hogy ők Kányádi Sándorral barátok, és sok időt töltenek együtt, verseit olvasva mégis gyakran megdöbben, hogy ismeri annak ma élő szerzőjét.
Kányádi Sándort hite és vallomása szerint az a cél vezeti egész életében, hogy a Kárpát-medencében és mindenhol, ahol magyarok éltek és élnek, a magyar költészetet közelebb vigye kicsikhez és nagyokhoz egyaránt – mondta E. Csorba Csilla irodalomtörténész, a PIM főigazgatója. Szentmártoni János költő, a Magyar Írószövetség elnöke arról szólt, hogy Kányádi Sándor „két lábon járó eleven példája annak, amikor a szó és a tett, a költészet és az élet egy és oszthatatlan”. Áder János köztársasági elnök születésnapi üdvözletét Gróh Gáspár olvasta fel. Az estet az MMA, a PIM, a Magyar Írószövetség és a Digitális Irodalmi Akadémia szervezte. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)