Markó Béla: a MOGYE-kérdés rendezése nélkül nem megyünk tovább
A kormányalakítást megelőző koalíciós tárgyalások során az RMDSZ egyértelművé tette: a további kormányzati részvételének egyik alapvető feltétele az oktatási törvény és a kisebbségi nyelvi jogok alkalmazása, valamint a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen kialakult helyzet megoldása. Enélkül nem megyünk tovább – jelentette ki Markó Béla az Erdélyi Magyar Televíziónak (ETV). A miniszterelnök-helyettes kifejtette: a MOGYE-ügy egy rossz precedenst teremthet a kisebbségi oktatási jogok be nem tartására, több vezetőjének retorikája, hangneme pedig a marosvásárhelyi márciusi események hangulatát idézi, ami teljességgel elfogadhatatlan.
Markó Béla a „Többszemközt” című vitaműsorban beszélt az elmúlt napokban lezajlott kormányalakítási tárgyalásokról, valamint az új kabinet előtt álló kihívásokról. Mint mondta, az RMDSZ csupán szigorú feltételekkel volt hajlandó továbbmenni koalíciós partnereivel. – Az RMDSZ egyértelműen megmondta, hogy semmiféle radikális fordulatra nem készülünk: nem fogadunk el olyan jellegű változásokat, amelyek egy adott területet fenekestül felfordítanának. Az egészségügyi törvénnyel amúgy sem értünk egyet, de közigazgatási átszervezést sem fogadunk el, hiszen itt is élesen ütköznek a koncepcióink. A kormánynak kiegyensúlyozottan, stabilan kormányoznia kell, konszolidálnia kell az eddig elért eredményeket, mert javult a gazdasági helyzet és nyugalmat kell teremteni az országban – mutatott rá, hozzátéve: az RMDSZ feltételei között az észak-erdélyi autópálya építésének folytatása, valamint – a gazdaság jövőbeni teljesítőképessége függvényében – a fizetések és nyugdíjak emelése is szerepelt. Az anyanyelvű oktatás és a MOGYE kérdése ugyanakkor szintén sarokköve volt a kormányzati részvételnek. „Én egyszerűen azt mondtam, hogy most beszéljük meg, ha ezekben a dolgokban elakadunk, mert akkor nem érdemes nekifogni. Azért, hogy egy két hónap múlva felálljunk, mert nem tudunk megoldani dolgokat, azért most nem érdemes belemenni – hangsúlyozta Markó Béla, aki úgy érvelt, az orvosi és gyógyszerészeti egyetem kérdése önmagában is fontos, másrészt ennek van egy nagyon fontos üzenete. „Ha elfogadjuk azt, hogy törvényben foglaltuk bizonyos jogainkat, és azok alkalmazásától el lehet tekinteni itt, akkor el lehet tekinteni másutt is. Másrészt azt a retorikát, azt a hangvételt, amit az utóbbi időben hallunk a rektortól és másoktól, az elfogadhatatlan. Én megértem Marosvásárhely márciusát, és ez egyszerűen arra emlékeztet, ahogyan akkor beszéltek egyes emberek, például a Vatra Romaneasca vezetői. Már csak ezért is meg kell oldani ezt a helyzetet” – szögezte le.
Markó Béla szerint az új kormánynak javítania kell a lakosság életkörülményein, és a lehetőségekhez mérten vissza kell adnia valamennyit abból, amit a 25%-os közalkalmazotti bérlevágás során szenvedtek el az emberek. – Ez egy durva, vad levágás volt, bár később némiképp sikerült javítani ezen. Utólag azt kell mondanom, hogy igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy Romániát ez az intézkedés tartotta fenn, akármennyire is fájdalmas volt. Ha a gazdasági helyzet megengedi, szerintem itt van az a pillanat, amikor még valamennyit vissza kellene adni a fizetésekből, és a nyugdíjakon is javítani kellene – mondta a miniszterelnök-helyettes az ETV-ben. Erdély Tv
Erdély.ma

Tőkés: uniós jogszabályra van szükség a kisebbségi jogokról
A kisebbségi jogok ügyében európai uniós polgári kezdeményezést indít a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács. Azt szeretnék elérni, hogy az Európai Unió ne utalja kizárólag tagállami hatáskörbe a kisebbségi jogokat, és ennek érdekében jogalkotásra késztetni az unió illetékes testületét. A kihívás nagy, a kezdeményezés bejegyzése után húsz hónap alatt kell legalább egymillió aláírást összegyűjteniük, s ebben számítanak az európai kisebbségekre és a civilek szervezetekre is. A Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács szerint az autonómia a határon túli magyar nemzetrészek fennmaradása érdekében elengedhetetlenül szükséges. Tőkés László uniós parlamenti képviselő a Kossuth Rádió Vasárnapi újság című műsorában úgy fogalmazott, még távolról sem állunk ott, hogy az autonómiaformák felépítésén és az önrendelkezés tagországonkénti bevezetésén fáradozzunk, hiszen az Európai Unió szabályozásai szerint a kisebbségi kérdés, vagy konkrétan az autonómia bevezetésének kérdése a tagországok hatáskörébe tartozik. Tőkés László hozzátette, készek arra, hogy a román többséggel megtárgyalják a magyar autonómia ügyét, Románia viszont hajlamos elfeledkezni arról, hogy 1918-ban, a gyulafehérvári nemzetgyűlésen autonómiát ígért az erdélyi magyarságnak.
Ahogy a romák kérdése európai üggyé vált, romastratégia készült, precedens értékű ügy lett, ugyanígy a magyarság ügyét is erre a szintre kellene emelni. Amikor a teljes kárpát-medencei összefogáson fáradozunk, ebbe az irányba haladunk, mondta Tőkés László. Hozzátette, az Európai Uniónak nincs határozott kisebbségi keretrendszere. Még az európai tanácsi kisebbségvédelmi rendszer és joganyag is kívánnivalókat hagy maga után és nehezen alkalmazható. Ha azonban nincs ilyen szabályozás, a kisebbségeknél jobban érzik magukat a háziállatok, melyeknek a bánásmódjáról rendelkezik az unió, mely azonban nem akar beleszólni abba, hogy mi lesz a felvidéki magyarokkal, a szerbiai románokkal vagy éppen a görögországi trákokkal. Nagy szükség lenne ezért egy olyan jogi kisebbségvédelmi rendszerre, amely ellenőrizhető és számon kérhető az Európai Unióban. Gyökeres változásokat kell elérni ahhoz, hogy esély legyen a határon túli magyarság nemzeti felemelkedésére, hangsúlyozta Tőkés László.
hirado.hu/Kossuth Rádió, Vasárnapi újság
Erdély.ma

A tékozló fiú hazatért
Nagy érdeklődés közepette mutatták be a nagyváradi Ady Líceum dísztermében az egykori nagyváradi orvos, dr. Kiss András memoárkötetét.
A könyvbemutatók megszokott rendjével ellentétben a szombat délutáni könyvbemutató a dedikálással kezdődött. Hosszú sorokban várták az érdeklődők, hogy dr. Kiss András dedikálja nekik Egy váradi orvos visszaemlékezései című könyvének első kötetét, mely az idén jelent meg a Könyvmester.ro és a Z-Press Kiadó gondozásában. A kötetet Szilágyi Aladár közíró méltatta. Azzal a megállapítással kezdte fejtegetését, hogy az orvosok szeretnek írni, és ez alól a kitétel alól Kiss András sem kivétel, aki nem csak szeret, de tud is írni. Ennek bizonyítéka a könyvben olvasható számos igen érzékletes, irodalmi erényeket felcsillantó portré, leírás, jellemzés. A kötetből kirajzolódik Kiss András gyermek- és ifjúkora, és a kommunista rendszerben már-már megszokottnak számító viszontagságok (egy évre kicsapják az orvosi egyetemről, mert apjáról „kiderítik”, hogy kizsákmányoló volt). Megtudtuk a méltatótól azt is, hogy Kiss András az államvizsga után Vaskohsziklásra kerül. A visszaemlékezések 1971-ig, a szerző Nagyváradra kerüléséig követik az eseményeket, az azt követő időszak feldolgozása a készülő második kötetben vár feldolgozásra. Egyetlen bíráló megjegyzése volt csupán Szilágyi Aladárnak a könyv kapcsán, érzése szerint ugyan is túl sok név került be a könyvbe, és a névsorolvasások némileg visszavettek a kötet olvasmányosságából, „de a szerzőnek olyan nagy szíve van, hogy nem akart senkit kihagyni a kötetből, aki kedves az ő lelkének” – fogalmazott Szilágyi Aladár.
Ezt követően Kiss András szólt a mintegy száz megjelenthez, megköszönve a rendkívül nagy érdeklődést, majd a könyv megszületésének indítékairól beszélt röviden. Elmondta, hogy családjának, barátainak szánja ezt a könyvet, és elárulta, hogy már készül a második kötet is, amely 1989-ig követi majd az eseményeket. „Úgy érzem, én vagyok a tékozló fiú, aki elment innen, de akit szeretettel visszafogadtak” – zárta szavait Kiss András.
Pap István
erdon.ro

Pillantás egy életre
Kovács Levente rendező Ránézek az életemre című interjúkötetét mutatták be szombaton délután a nagyváradi színház emeleti előcsarnokában.
Az önéletrajzi jellegű mélyinterjú-kötetet Nagy Béla, a váradi Szigligeti Társulat egykori irodalmi titkára méltatta, kiemelve, hogy a könyv színtere az erdélyi magyar színjátszás, de e kötet olvasói megismerhetik belőle a kommunizmusban uralkodó állapotokat és „a demokrácia hepehupás tájait” is. A méltatás után Kovács Levente beszélgetett Kádár Dombi Katalinnal, aki az interjúkötet kérdezője is volt. A beszélgetés során Kovács Levente humorban bővelkedő stílusban mesélte el életének néhány fontos, vagy érdekes momentumát, többek között első nagyváradi „dicsőséges” bevonulását, Nagyváradhoz való viszonyulását. Ez utóbbi tekintetben elmondta: „Várad vonzó atmoszférája miatt szerettem ide járni, de időközben Váradon idegenek jelentek meg, és megbomlott a város és az ember közötti kapcsolat, elfogyott az a váradi hangulat, ami ide vonzott. De ezt a váradiságot meg kell őrizni, mert még visszaszerezhető” – fogalmazott. A jelenlevők megtudhatták azt, hogy 1983-ban a Káin és Ábel című darabot rendezte meg először Nagyváradon, ahol összesen tizenhét előadást vitt színre, sőt az is kiderült, hogy 1989 előtt a gombfoci olyan szenvedélye volt, ami még a színháztól is képes volt elvonni, de ez a szenvedélye is áldozatul esett a rendszerváltásnak. Kovács Levente emlékeztetett arra, hogy a rendszerváltás után összeomlott a mozikultúra, az egyetemi színpadok, a közös kávéházi olvasás hagyománya, és a színház szerepe is megváltozott: „A hatvanas években a színház szerepe az volt, hogy megtartó erőt sugározzon, és azt üzente, hogy lehet másképp is gondolkozni. 1989 után ezek az értékek elbizonytalanodtak. A posztmodern korban az a kérdés, hogy ki vagyok én, és az egyéni életérzéseket a legnehezebb közös nevezőre hozni. A színház jelenleg az önkeresés állapotában van, már nincs meg a mindent összefogó funkciója. A színháznak akkor van értelme, ha találkozóhely, és ezt a találkozóhelyet kell megőrizni, ez azonban csak akkor lehetséges, ha kíváncsiak vagyunk egymásra” – fejtette ki Kovács Levente.
Pap István
erdon.ro

Az Erdélyi Magyar Néppárt elutasítja a „szélsőségesség” vádját
Az EMNP nyilatkozatban utasította vissza, Victor Ponta hétvégi sepsiszentgyörgyi kijelentéseit, melyekkel a politikus „szélsőséges, majdnem fasiszta módon” politizáló alakulatnak minősítette szervezetüket. Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) álláspontja szerint a túl egyszerű címkézés, a fogalmak erodálása vezetett el oda szerte Európában, hogy mára a szélsőjobb ideológiájú pártok akár kormányzati tényezők is lehetnek. A megállapítás abban a – Toró T. Tibor ideiglenes elnök által jegyzett – nyilatkozatban szerepel, amellyel az EMNP Victor Pontának, a baloldal vezérének válaszol hét végi kijelentéseire.
Victor Ponta egyebek között arról beszélt egy sepsiszentgyörgyi sajtótájékoztatón, hogy fontosnak tartja az erdélyi magyarság parlamenti jelenlétét, de csakis a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) képviselőit látná szívesen a bukaresti törvényhozásban. Megjegyezte, az általa vezetett alakulat számára „Tőkés László nem is volt és soha nem is lesz tárgyalópartner”, az EMNP pedig „szélsőséges, majdnem fasiszta módon politizál”.
Az EMNP nyilatkozata szerint érthető Victor Ponta Tőkés Lászlóval kapcsolatos álláspontja, hiszen „ha a temesvári református lelkipásztor 1988–1989-ben nem lép fel következetesen Ceausescu diktatúrája ellenében, akkor Victor Ponta ma talán a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának szépreményű titkára lenne”.
Az EMNP úgy véli, Victor Ponta nincsen tisztában a fasizmus szó jelentésével. Szomorúnak találja ugyanakkor, hogy a homogén nemzetállamban gondolkodó bukaresti politikusoknak 22 évvel a kommunista diktatúra megdöntése után is „szélsőségesnek” tűnik egy olyan magyar párt, amelyik Erdély-központú politizálást folytat, és a magyarság autonómiatörekvéseit nemcsak nyilatkozataiban, hanem politikai döntéseiben is felvállalja.
Az EMNP beszédesnek tartja, hogy az ilyen politikusok számára csak az RMDSZ számít megbízható partnernek.
„Victor Pontának és koalíciós társainak a kormányzásra készülődvén inkább hiteles, az ország polgárainak bajaira valós megoldásokat kínáló politikai programot és cselekvési tervet kellene kínálniuk” – áll az EMNP nyilatkozatában.
MTI
Erdély.ma

Nemzetpolitikai államtitkárság: a kormány idén is biztosítja a moldvai oktatási program korábbi támogatását
magyar kormány az idei évben is rendelkezésre bocsátja a moldvai oktatási program előző éveknek megfelelő mértékű támogatását, és mindent megtesz annak érdekében, hogy a program működését, növekvő hatékonyságát és átlátható finanszírozását biztosítsa, amelyhez egy új struktúra létrehozása szükséges – ezt Répás Zsuzsanna hangsúlyozta, amikor a programban résztvevő mintegy harminc tanárt fogadta.
A nemzetpolitikai államtitkárság tájékoztatása szerint a tanácskozáson jelen volt a Moldvai Csángó Magyarok Szövetségének (MCSMSZ) több tagja, akik maguk is részt vesznek az oktatási programban, A Moldvai Magyar Oktatásért Alapítvány (AMMOA) kuratóriumának jelenlegi és korábbi kuratóriumi elnöke, a Keresztszülők a Moldvai Csángó Magyarokért Egyesület (KEMCSE) kuratóriumi elnöke, továbbá a Teleki László Alapítvány (TLA) ügyvezetője. A közlemény szerint a programban közreműködő tanárok kijelentették, hogy maguk is rendkívül fontosnak tartják a moldvai magyar oktatási program kiszámítható működését, és egyben üdvözölték a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) szerepvállalását.
Közös cél a program folytatása
Diószegi László, a TLA ügyvezetője a találkozón leszögezte, hogy egy új alapítvány létrehozása kizárólag a program finanszírozásának átláthatóvá tétele érdekében szükséges, működtetése minimális költségekkel jár, az oktatási program munkáját az abban jelenleg is dolgozó tanárok végzik a jövőben is. A felek megegyeztek abban, hogy közös cél az oktatási program zökkenőmentes folytatása, az új struktúra kialakítása, továbbá kölcsönösen megállapodtak az oktatási program szilárd alapokra való helyezésében, illetve az egyeztetések további folytatásában.
A moldvai oktatási programot még az első Orbán-kormány indította el 2000-ben, és azt eddig kizárólagosan az MCSMSZ bonyolította. E célra évente mintegy 150 millió forintot fordítanak, ennek mintegy felét, 70 millió forintot biztosítja a magyar kormány, a másik felét a keresztszülői programon keresztül a Moldvai Magyar Oktatásért Alapítvány adja. A program keretében ma 25 moldvai faluban oktatják mintegy 2200 csángó gyermeknek a magyar nyelvet. A csángó szövetség a hozzá érkezett adományokból hét moldvai településen magyar házat épített vagy vásárolt, a magyarul tovább tanuló diákoknak pedig bentlakási lehetőséget hozott létre Csíkszeredában.
Amint arról korábban beszámoltunk, az MCSMSZ vezetősége január 30-án tette közzé: a magyarországi költségvetésből nyújtott támogatás rendszerének tervezett átszervezése miatt testületileg lemondanak. A szövetség tizenkét vezető beosztású tisztségviselője által jegyzett dokumentum szerint 2012. január elsejével lejárt a csángó szövetség szerződése a Bethlen Gábor Alappal, és újabb szerződés hiányában a szövetség idei működése teljesen ellehetetlenült.
Az összetartozás bálja
Pénteken nyílt meg a hagyományos, immár 14. alkalommal megszervezett csángó bál is Budapesten. A rendezvény megnyitóján Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) megbízott elnöke szólalt fel, hangsúlyozván, az új magyar alkotmány rögzíti, Magyarország felelősséget visel a határon túli magyarok sorsáért, új fejezetet nyit a magyar nemzet történetében. Szükség volt erre a fordulatra, hiszen az elmúlt húsz év megmutatta, hogy a változást, a nemzetpolitikai rendszerváltozást „nekünk kell kicsikarni, magától nem történik meg, várni rá pedig hiú ábránd”.
Toró a moldvai csángó oktatási programot sikertörténetnek nevezte, amiért tisztelet illeti a program létrehozóit és benne áldozatos munkát végző oktatókat, pedagógusokat. „Merjünk álmodni, és higgyünk álmainkban, merjük álmodni azt, hogy a Kárpát-medencei magyarság egy nemzethez tartozik, merjünk hinni a határokon átnyúló nemzetegyesítés nagy ívű programjában. Merjük álmodni azt, hogy erős közösségek alkotják ezt a Kárpát-medencei magyar nemzetet, és ezek egymással szolidárisak” – fogalmazott a politikus.
A bál fővédnöke Schmitt Pál köztársasági elnök volt, aki levélben köszöntötte a résztvevőket. „A csángókkal testvérek vagyunk, de sosem árt újra meg újra megismerkednünk. A bál mindkét ügyet jól szolgálja, azt is, hogy többet tudjunk meg egymásról, és azt is, hogy kifejezzük együvé tartozásunkat, közös színpompás, ezerarcú kultúránk erejét” – fogalmazott levelében a köztársasági elnök. A szervezők a bálon idén is a moldvai magyarság létét alapjaiban fenyegető, kedvezőtlen társadalmi és gazdasági folyamatokra akarták felhívni a közvélemény figyelmét, és igyekeztek támogatókat nyerni a csángó magyarság megmaradását, felemelkedését célzó erőfeszítésekhez.
A rendezvény alapvető célja a moldvai és a gyimesi csángó magyarok rendkívül régies, páratlanul gazdag népművészetének bemutatása. A 14. csángó bálon Lakatos Demeter csángó magyar költőnek állítottak emléket születésének 100. évfordulója alkalmából. Lakatos Demeter volt az északi csángó nyelvjárás egyetlen szépirodalmi megörökítője. Versei irodalmi értékük mellett elsősorban tájnyelvi dokumentumként fontosak a magyar művelődés számára.
Krónika (Kolozsvár)

Magyar–szláv összefogás helyett magyar–magyar együttműködést javasol az EMNT Temes megyei szervezete
Nyilatkozat
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Temes megyei szervezete örömmel veszi tudomásul az Alkotmánybíróság idei választásokról szóló döntését, melynek értelmében a helyhatósági választások időpontja marad a törvények által előírt periódusban, június hónapban.
Szervezetünk üdvözli, hogy nem a politikai érdekeknek, hanem az alkotmány szövegének megfelelő döntés született és a kisközösségek számára jóval fontosabb önkormányzati megmérettetés nem szorul háttérbe a parlamenti választások által keltett – Bukarestből irányított – politikai hangzavarban.
Ugyanakkor, a helyi választások közeledtével az EMNT sajnálattal veszi tudomásul, hogy az RMDSZ Temes megyei szervezete ismét a térség szláv nemzeti kisebbségeivel készül szövetkezni a megyei és temesvári önkormányzati mandátum megszerzése érdekében. Ez a megközelítés négy évvel ezelőtt is (barátságosabb demográfiai mutatók mellett) csak szerény részeredményt hozott, ráadásul ennek a partnerségnek az elmúlt négy évben a magyar közösség számára érezhető hozadéka nem volt.
Mindezek tehát egyértelműen rávilágítanak a magyar–magyar együttműködés fontosságára és szükségességére, éppen ezért az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Temes megyei szervezete választási stratégiájának újragondolására kéri az RMDSZ Temes megyei vezetőit. Továbbá szorgalmazza az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Néppárt Temes megyei szervezetei közötti párbeszédet és közös cselekvést.
Az EMNT Temes megyei szervezete a magyar–szláv összefogás helyett magyar–magyar együttműködést javasol: olyan közös magyar temesvári és megyei tanácsosjelöltek indítását szorgalmazzuk, akik nem csak a pártérdeket látják, akiket magukénak éreznek a magyar politikai szervezetek és akiket jó szívvel támogatnak a bánsági magyar civilszervezetek, valamint a történelmi egyházak is. Egy ilyen mértékű együttműködés sikere példaértékű lehet Erdély bármelyik szórványmegyéje, illetve szórványtelepülése számára.
Temesvár az elmúlt 22 évben többször mutatott követendő példát. Miért ne lenne ez lehetséges most, 2012-ben is.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Temes megyei szervezetének elnöksége
Nyugati Jelen (Arad)

Hunyad megye és a magyar közösség szolgálatában
Beiktatták a megye új prefektusát, Dezméri Istvánt
Ünnepélyes körülmények között iktatták be szombaton Dezméri Istvánt, Hunyad megye új prefektusát.
A megyeháza díszterme zsúfolásig megtelt az ünnepségre, eljött a legtöbb polgármester, megyei igazgatóságok vezetői, parlamenti képviselők, Mircea Moloţ megyei tanácselnök, Winkler Gyula EP-képviselő, a Hunyad megyei magyarság számos képviselője, valamint egyszerű Zsil-völgyi emberek, tiszteletüknek adva hangot, hogy újabb kiemelkedő bányavidéki személyiség került a prefektusi tisztségbe.
A beiktatási ceremóniát Dézsi Attila kormányfőtitkár végezte a kormány részéről, aki Dezméri elődje volt a tisztségben. „A prefektusi eskü kötelez, a megye, a lakosság szolgálatára, illetve az intézményekkel való együttműködésre”, üzente utódjának a kormányfőtitkár. A Zsil-völgyi, közelebbről petrillai származású Dezméri prefektusi kinevezése kettős üzenetet hordoz, azt, hogy a kormány prioritásként kezeli a bányavidéket, másrészt, hogy a maréknyi Hunyad megyei szórványmagyarság fontos tényező marad, hangsúlyozta Dézsi Attila. Aki szerint utódja helytáll, kiegyensúlyozott, tapasztalt, kitartó ember lévén, aki figyelembe veszi mások véleményét is.
Mircea Moloţ teljes együttműködési készségéről biztosította az új magyar prefektust, mindenekelőtt a megye gazdasági fejlesztése és a szociális béke megtartása céljából. Remélhetőleg Dezméri István elődje, Dézsi Attila nyomdokain halad, s minél több kormánytámogatást – beleértve az EU-s projekteket – eszközöl ki a megye számára. Ugyanakkor ne feledkezzen meg gyökereitől, a bányavidék súlyos problémáit tartsa szem előtt, üzente a liberális megyei tanácselnök.
Winkler Gyula, a Hunyad megyei RMDSZ elnöke a nyitottságot és együttműködési készséget tartja fontosnak az új prefektus számára. A kompetenciával nincs gond, hiszen az RMDSZ országos és megyei szinten többszörösen bebizonyította 15 év alatt, hogy szakszerű, jól képzett embereket jelölt, akik mindig helytálltak a vezető tisztségekben. „Fájó szívvel írtam alá lemondását az RMDSZ-ből és annak megyei ügyvezető elnöki tisztségéből, értékes embert veszítettünk”, mondta Winkler. Aki a megyei tanácselnökhöz hasonlóan azt javasolta Dezmérinek, hogy Dézsi Attila nyomdokain járjon, s igyekezzen hozzájárulni a megye és a magyarság fejlődéséhez, noha a beruházások vonzása például nem a prefektus feladata. Hunyad megye lakosságának drámai csökkenése jelentősen visszaveti a megye súlyát a kormány- és EU-s finanszírozások elosztásánál, a problémák viszont maradnak.
„Megtisztelő a belém vetett bizalom. Prioritásaim a lakosság szolgálata, az átláthatóság, az intézményekkel való együttműködés lesz, vezérelvem pedig a törvényesség betartása” szögezte le az új prefektus. Természetesen a megye fejlesztése is kiemelt célkitűzés marad, Dezméri folytatni kívánja az elődje által beindított programokat, elsősorban a megye infrastruktúrájának korszerűsítését. A Zsil-völgye és a bányászat problémái azonban összetettek, nem oldódnak meg egyik napról a másikra, megfontoltan kell kezelni ezeket, hangsúlyozta az új prefektus, aki 20 éves petrillai bányamérnöki tapasztalatból közelről ismeri a Zsil-völgye problémáit. Családja támogatásában, a törvényesség tiszteletében és mélységes hitében azonban erőt talál az előtte álló kihívások megoldására, mert „a problémákat nem kerülgetni kell, hanem meg kell oldani”.
Sok sikert kívánunk Dezméri Istvánnak, hogy Dézsi méltó utódja legyen, s a megye és a magyarság büszke lehessen rá.
Chirmiciu András
Nyugati Jelen (Arad)

Ponta: Tőkésék helyett RMDSZ
Az RMDSZ-nek a parlamentben van a helye, de az ellenzéki oldalon, jelentette ki hétvégi, sepsiszentgyörgyi látogatásakor Victor Ponta. A Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke elmondta: azt szeretné, ha az RMDSZ jutna be a román parlamentbe, és nem „Tőkés pártja”.
A politikus szerint a Tőkés László védnöksége alatt létrehozott Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) szélsőséges, szinte fasiszta politikát folytat, ami hasonlít a magyarországi szélsőjobb pártok politikájára, a Jobbikra sőt még az Orbán Viktor által vezetett pártéra is, ez számukra elfogadhatatlan. Victor Ponta ugyanakkor bírálta az RMDSZ-t is, amikor kifejtette, hogy a szövetségnek vállalnia kell a jelenlegi kormány intézkedéseinek következményeit. Hozzátette: egy demokratikus országban egy akkora kisebbségnek, mint a magyar, kell hogy legyen parlamenti képviselete, e nélkül ugyanis a feszültségek helyi szinten maradnának, magyarázta Ponta, aki szerint az RMDSZ-szel tudnak párbeszédet folytatni, de nem veszik be az USL-kormányba.
Arra az újságírói kérdésre, hogy alakulatának milyen választási ajánlata van a magyar kisebbség számára, leszögezte: nincsenek ellenérzései a romániai magyar közösséggel szemben, „nem vagyok soviniszta vagy szélsőséges, szerintem minden román állampolgárt ugyanazok a jogok illetnek meg”. Hozzátette: a Năstase-kormány idején a magyar közösség több eredményt ért el, mint azelőtt összesen, hasonlóképpen a Tăriceanu-kormány idején is bővültek a magyar közösség jogai. Hozzátette: kizárólag politikai okai vannak annak, hogy nem akar az RMDSZ-szel kormányozni.
Márton: nincs sok esélye az USL fellebbezésének
A mihamarabbi kormányra kerülés érdekében az USL ma beadványt tervez benyújtani az Alkotmánybírósághoz, amelyben kéri az Ungureanu-kabinet felfüggesztését és előrehozott választások kiírását. Márton Árpád, az RMDSZ jogász-képviselője szerint nem valószínű, hogy a taláros testület helyet ad az ellenzék óvásának. „Nincs olyan paragrafusa az alkotmánynak, amely sérült volna. Az Alkotmánybíróság amúgy sem foglalkozik a parlament eljárásbeli kérdéseivel, bár az is igaz, hogy volt már rá precedens” – magyarázta az ÚMSZ-nek. A képviselő szerint a határozatképtelen szakbizottságok a miniszterekről nem véleményezést állítottak ki, a jegyzőkönyvekben „ajánlást” fogalmaztak meg.
Összevesztek, kibékültek?
Az Ungureanu-kabinet beiktatásakor mondott békülékeny hangnemű beszédéért Victor Ponta a hétvégén továbbra is megosztotta az USL vezetőit. Ion Iliescu volt államfő, a PSD tiszteletbeli elnöke védelmébe vette a szerinte érett politikusként viselkedő Pontát, és ajánlkozott Crin Antonescu liberális elnök „ráncba szedésére”. Politikai elemzők az USL két társelnöke közötti szakadék mélyüléseként értelmezték azt a hírt is, hogy Ponta egyedül tesz eleget kettejük tengerentúli meghívásának. Utóbb mindketten cáfolták, hogy összevesztek volna, hangsúlyozták, már hetekkel ezelőtt eldöntötték, hogy csak Ponta utazik az Egyesült Államokba.
Traian Băsescu ismét magához hívta a pártokat
A kormányváltás sikeres lebonyolítása után Traian Băsescu államfő ismét magához rendelte a parlamenti pártok képviselőit, hogy az uniós pénzügyi stabilitási szerződés ratifikálásáról és a törvényhozási munka biztosításáról egyeztessen velük. Az ellenzéki Szociál-Liberális Szövetség (USL) vezetőit ma délre, a koalíciós alakulatok képviselőit pedig délután egy órára várja a Cotroceni-palotába. Victor Ponta PSD-elnök tegnap elmondta, az USL még nem döntötte el, hogy eleget tesz-e a meghívásnak, de előrebocsátotta, a részvétel ellen érvel majd. Mint ismeretes, az ellenzéki alakulatok parlamenti bojkottot hirdettek mindaddig, amíg előrehozott választásokat nem írnak ki, így a törvényhozás több szakbizottsága és a szenátus döntésképtelen.
Új Magyar Szó (Bukarest)

A területrendezés kezdetei Romániában
Románia 1945-1989 közötti története számos olyan jelenséget produkált, ami felkeltette az európai közvélemény figyelmét. Mit akart valójában tenni Ceauşescu a falvakkal?
A romániai területrendezés és annak „falurombolásként” elhíresült változata, a maga radikalizmusával, politikai-ideológiai alárendeltségével méltán tartozik ezek közé
Mi volt a falurombolás? Hogyan kezdődött és miért? Milyen szakaszai voltak? Hogyan dolgozták ki és miért az első terveket?
A hetvenes évek elejére Nicolae Ceauşescu konszolidálta hatalmi pozícióit, félreállította a potenciális politikai ellenfeleit, a külpolitikai taktikázásokkal erős politikai és társadalmi bázist kovácsolt magának, belföldi és külföldi népszerűsége jelentősen megnövekedett. A feltételek adottá váltak a hatvanas években, elméletben kidolgozott grandiózus társadalmi és gazdasági átalakítási projektek (iparosítás, városok és falvak szisztematizálása, a homogén szocialista nemzet kialakítása) megvalósításának felgyorsítására. 1971-től kezdődően több jel is arra utalt, hogy hamarosan radikális gazdaságpolitikai és ideológiai változások következnek be: júliusban megjelent az RKP legújabb tézise az ideológiai nevelésről és az év végén a KB pontosította és felgyorsította a területrendezési (szisztematizálási) terv gyakorlati kivitelezését.
1971 végére elkészültek az első területrendezési projektek és decemberben a VB meg is vitatta ezeket, majd a párt 1972-es országos konferenciája elfogadta az országos területrendezés irányelveit. A romániai területrendezés megszervezését és lebonyolítását a pártvezetés két szintén képzelte el: városrendezés, valamint falu- és községrendezés. Az ún. városrendezés a már létező és a jövőben kialakuló városok szerkezetét, felépítését, városképét hivatott át- és megszervezni az illető város gazdasági profilja, adottságai lapján. A városrendezési elképzelések egyértelműen az ország gazdasági érdekeinek, a nagyfokú iparosításnak voltak alárendelve. A Ceauşescu-elképzelte városrendezés a városok népsűrűségének növelését és az adott gazdasági, ipari egységek kiszolgálását valamint azok történelmi arculatának megváltoztatását tűzte ki céljául.
A területrendezési tervek másik célpontja az ún. falu- és községrendezés. A pártvezetés úgy értékelte, hogy az ország aktuális településhálózati adottságai nem szolgálják a nagyfokú iparosítási politikát. „Ismeretes, hogy Románia a régi rendszertől olyan, anarchikusan fejlett helységek hálózatát örökölte, amelyben igen nagy számú, szétszórt, területi szempontból túlságosan kiterjedt kis település volt.”- jelentette ki a párt első számú vezetője.
A pártvezetés konkrét, negatívnak tartott példákat is megnevezett: „Az utóbbi 20-15 évben igen sok falu túlzott mértékben kiterjedt, főként a közlekedési vonalak mentén, olykor kétszeresére is megnövelték területüket, és egyes vidékeken, mint például Bukarest és Ploieşti, vagy Bukarest és Piteşti közti úton, a falvak több tucat kilométeren át szakadatlanul folytatódnak.” Az alapkoncepció szerint a szétszórt falusi települések helyett ún. „agrár városokat”, nagyobb centrumokat hoznak létre. Ezen új centrumok kialakításában is elsődleges szerepet kapott a terület- és a nyersanyagforrás megtakarítása és a minél nagyobb népsűrűség elérése. 1971-ben, a tervek alapján az ország 13 149 faluja közül 1220 esetében gondolták úgy, hogy a párt szempontjai alapján fejlődőképesek. Ezek közül, első lépéskent (1971-1975 között), 340 vidéki települést alakítottak volna át ún. urbánus jellegű központtá. A települések kijelölésében a következő szempontokat vették figyelembe:
- az illető település elhelyezkedése, a hatáskörébe tartozó településekhez viszonyítva, a kommunikációs lehetőségei
- az aktuális gazdasági helyzete és annak fejlődési perspektívái, anyagi és emberi erőforrásai
- a lakosság foglalkozási sajátosságai, hagyományai – társadalmi, kulturális, létező infrastrukturális adottságok
A kiválasztott és felfejlesztett centrumok, adottságaik függvényében különböző gazdasági, társadalmi, kulturális funkciókat töltöttek volna be: nyersanyag-feldolgozás (mezőgazdaság, állattartás, bányászat, kőfejtés stb.), turisztika, üdülés, gépparkok, munkagépjavítás, lerakatok, raktárak, oktatási, kulturális centrumok.
A pártvezetés határozott koncepcióval rendelkezett az új városnegyedek és kisebb centrumok esztétikai kivitelezést illetően is: “Nagyobb gondot fordítunk arra, hogy a lakóházak és a szociális-kulturális létesítmények kivitelezésénél egybefonjunk a román építészeti hagyományokat a modern irányzatokkal, egyszerű, ésszerűen méretezett, minél könnyebb és túlzott díszítés nélküli épületeket emelve.” Minden jelentősebb település egy olyan, ún. politikai-közigazgatási centrum köré szerveződött volna, amely egységes modell alapján tartalmazza a hivatalos párt- és állami épületeket, a szónoklatokra alkalmas erkéllyel és nagyméretű tömeggyűlésre, felvonulásra használható tér, valamit a környező lakóházakat.
A tervezett területrendezéssel a párt több célkitűzést is követett: gazdasági, ideológiai, politikai. A hetvenes évek elejére a pártvezetésen belül diadalmaskodott a Ceauşescu képviselte politikai-gazdasági irányvonal. A kitűzött cél, a lehetőségek között egy gazdaságilag és politikailag független és erős, nemzeti jegyeket is magán viselő román állam megteremtése volt. A hatvanas évek közepére és utolsó felére jellemző politikai-ideológiai nyitás fokozatosan véget ért. A politikai életben, miután egy teljes mértékű elitváltás zajlott le, erősödött a centralizált vezetés. A kultúra területén a cenzúra újra erőteljesebben követelte meg, hogy minden kulturális tevékenység kizárólag a párt új társadalmi-politikai programját szolgálja ki. Előtérbe került az „új típusú ember” és a „román szocialista nemzet” kialakításának igénye. A párt gazdaságpolitikáját illetően szintén a Ceauşescu-irányvonal vált meghatározóvá.
A mérsékeltebb gazdasági reformpolitika hívei alulmaradtak a politikai „szuverenitást” egy gazdasági önállósággal is kiegészítő, erőteljes iparosítást szorgalmazó irányvonallal szemben. A területrendezés tehát ebben a politikai kontextusban kapott új lendületet, illetve kapcsolt különböző fokozatokra a nyolcvanas évek során. A tervszerűen kialakított új városok, mezőgazdasági centrumok és falvak e gazdaságpolitikai irányvonalat kellett volna, hogy kiszolgálják. A nagy népsűrűségű városoknak az volt a rendeltetése, hogy befogadják ezt az iparosítási hullámot, ipari egységeket és munkaerőt biztosítsanak. Az új vidéki gazdasági centrumok az adott, regionális sajátosságaik függvényében szolgálták volna ki az ipari centrumokat, nyersanyag-előkészítéssel vagy feldolgozással, élelmiszer előállításával, vagy éppenséggel turisztikai szolgáltatásokkal. A mindkét településtípus esetében, szigorúan előírt területtakarékosság egyrészt a gazdasági beruházások, közművesítés, infrastrukturális beruházások stb. Költségeit kellett volna, hogy csökkentse, a koncentrált falvak esetében pedig a termőföldek területét kellett volna, hogy növelje.
Ceauşescu modernizációs álmának része volt az új embertípus alkotta homogén szocialista nemzet is. A területrendezéssel járó lakosságcserékkel, település-felszámolásokkal pedig a homogenizációt akadályozó, még létező társadalmi sejtek (család, szomszédi viszony, vallási, nemzetiségi mikroközösségek) felszámolása is lehetővé vált volna. Uglár József, szatmári első titkárnak, az ugyanezen az ülésen elhangzott hozzászólása pedig jól példázza a még nem integrált társadalmi sejtek felszámolására tett kísérleteket: „Két dologról szeretnék beszélni. Egy jegyzéket is készítettem. Ez egy sajátos szatmári jelenség. Nagyon sok olyan ház, gazdaság létezik a megyében, amelyeket valahol a mezőkön, dombokon építettek fel szétszórva, rendezetlenül. Igyekszünk meggyőzni őket, hogy elköltözzenek, de számukra nem létezik törvény. Azt javasolom, hogy találjunk valami megoldást vagy a termelőszövetkezeteken, vagy pedig az állami gazdaságokon keresztül, hogy rávegyük őket az elköltözésre. Ezek olyan emberek, hogy a puszta látványuktól megijed az ember. Tanulatlanok, kulturálatlanok. A háztáji gazdaságaik szétszóródtak a mezőkön. Ez az állapot egy régi jelenség eredménye, amikor is a kulákok embereket telepítettek le a birtokaik végében, hogy őrizzék azokat. Nem sikerült ellenőrzés alá vonni őket. Hozzunk egy olyan határozatot, amelynek alapján az illető termelőszövetkezet vagy állami gazdaság, amelynek a területén találhatók ezek, elköltöztethesse őket. Máskülönben ott maradunk ezekkel az elveszett emberekkel a mezőkön...”
Az előkészítő tanulmány nagyszabású, az egész országot lefedő projektet tartalmazott. Olyan projektet, amelynek megvalósítása több száz falut érintett közvetlen vagy közvetett módon. Maros megyében a turisztikai kisrégiók, a mezőgazdasági centrumok, faluösszevonások a tervek szerint 46 községközpontot, valamint 190 települést érintettek volna valamilyen formában. Hargita megyében az arányok 34, illetve 146, Kovászna megyében 25, 43, Bihar megyében 74, 109, Szatmár megyében 37, 207, Kolozs megyében pedig 58 illetve 287. A területrendezés elméleti kérdéseinek megvitatása és az első tervek elkészítése után a munkálatok elkezdéshez szükséges jogi keretet az 1974-ben megjelent. 59. számú törvény fogalmazta, illetve teremtette meg. Habár az előkészítő viták során konszenzus született arról, hogy a város és falurendezés párhuzamosan zajlik majd, az első konkrét lépéseket a városok esetében tették meg. A Helyi Gazdálkodási és Közigazgatási Állami Bizottság, a Falusi és városi települések szisztematizálásáért felelő központi bizottság és a helyi megyei és municipiumi pártbizottságok elkészítették az első konkrét tervezeteket.
Az 1971-ben beinduló romániai területrendezés nem volt egyedi eset a szocialista tömbben, sőt a nyugati világban sem. A hetvenes évek elején több szocialista országban, köztük pl. Magyarországon is területrendezési terveket fogadott el a pártvezetés. A román pártvezetés ismerte és használta is a már megvalósított terveket. Azt is mondhatjuk, hogy a romániai területrendezés első szakasza (kb. a hetvenes évek végéig) a korabeli viszonyokhoz mérten átgondoltabb volt és létezett egy minimális konszenzus a helyi elitekkel.
Novák Csaba Zoltán
1975-ben születetett Nyárádszeredában. Középiskolai tanulmányait a székelyudvarhelyi Benedek Elek Tanítóképzőben végezte. 2002-ben történelem szakos oklevelet szerzett, majd 2002-2003 között mesteri képzésen vett részt a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetemen. 2004-től doktori tanulmányokat folytat a Román Akadémia Nicolae Iorga Történettudományi Intézetében Bukarestben. Jelenleg a Román Akadémia Gheorghe Şincai Társadalomtudományi Kutatóintézet munkatársa Marosvásárhelyen. Kutatási területe: nemzetiségpolitika Romániában a 20. sz. második felében, román-magyar kapcsolatok, Kelet-Európa története, baloldaliság, rendszerváltás 1989.
Transindex.ro

Miniszteri rendelet védi a Házsongárdi temető 394 műemléksírját
Kelemen Hunor kulturális és örökségvédelmi miniszter rendelettel erősítette meg a Házsongárdi temető egyéni műemlékké nyilvánított sírjainak a védettségét.
Az Országos Műemlékvédelmi Bizottság december végi ülésén javasolta a kiemelt sírok törvény általi védettségét. A javaslat kiindulópontja az az összesen 394 tételből álló, műemlékké nyilvánításra beterjesztett, Házsongárdi sírok, síremlékek helyrajzi felmérésre alapuló jegyzék és a hozzá csatolt fényképes adatlapokat tartalmazó dokumentáció volt, amelyet a Kulturális és Örökségvédelmi Minisztérium Kolozs megyei Igazgatósága és az általa felkért szakértők, a Házsongárd Alapítvány és a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság munkatársai készítettek el.
Mint ismeretes, a kolozsvári Házsongárdi temető „B” kategóriás műemlékként szerepel az Országos Műemlékvédelmi Listán, ám az általános keret nem jelentett egyéni, kiemelt védettséget egy-egy síremlék számára. Az elmúlt évben tapasztalt sírrongálások miatt Kelemen Hunor kulturális és örökségvédelmi miniszter felkérésére tavaly nyáron elkezdődött a sírok egyéni felmérése. A munkát a Kulturális és Örökségvédelmi Minisztérium Kolozs megyei Igazgatósága és az általa felkért szakértők, a Házsongárd Alapítvány és a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság munkatársai végezték el, akik 2011. december 12-én véglegesítették és jutatták el a dokumentációt a kulturális tárcához. Kelemen Hunor kulturális és örökségvédelmi miniszter elmondta:
„A kulturális tárca és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség egyik kiemelten fontos célkitűzését véglegesítettük ma. A kolozsvári Házsongárdi temető közel 400 sírjának biztosítunk kiemelt védettséget, ezáltal az erdélyi magyar történelmi múlt előtt hajtunk fejet, őrizzük meg nagyjaink méltó emlékét. Nem véletlen, hogy a védetté nyilvánított 394 síremlék 85 százaléka magyar származású személyiségé. Ugyanakkor felkértem a Kolozs Megyei Kulturális és Örökségvédelmi Igazgatóságot, hogy javasolja további sírok műemlékké nyilvánítását „ – hangsúlyozta Kelemen Hunor tárcavezető. A 394 síremlék műemlékké való nyilvánítása a legmagasabb fokú védelem biztosítását jelenti a több mint 400 éves temető számára, amelyet 40 évvel ezelőtt nyilvánítottak „B” kategóriás műemlékké. A védetté nyilvánított síremlékek között található többek között Apáczai Csere János, Tóthfalusi Kis Miklós, az Esterházy-Mikó-Mikes család sírkertje, Dsida Jenő, Jósika Miklós, Szenczi Molnár Albert, Bölöni Farkas Sándor, Kriza János, Xántus János sírboltja valamint Szilágyi Domokos és Hervay Gizella közös síremléke.
2012. február 13.
Erdély.ma

Falvaink – Négyfalu, Brassó megye (I. rész)
Négyfalu négy barcasági csángó település, Bácsfalu, Csernátfalu, Hosszúfalu és Türkös egyesüléséből jött létre 1950-ben Săcele néven, ami falvacskákat jelent. Ebből a román elnevezésből származott a város későbbi Szecseleváros elnevezése. Mai neve románul Săcele, magyarul pedig Négyfalu.
Lakói feltehetően a 11. századi magyar és besenyő határőrök leszármazottjai. A közeli Székelyföld lakói csángóknak nevezik a hétfalusiakat. Négyfalu másik három közeli településsel: Tatranggal, Zajzonnal és Pürkereccel együtt képezi Hétfalut.
Négyfalut 1366-ban említették először I. Lajos király adománylevelében. Hétfalu 1498-ig a Törcsvári uradalomhoz tartozott. 1498-ban II. Ulászló király a brassói szászoknak elzálogosította a hét falut, akiknek lakói így a szászok jobbágyai lettek. Szász hatásra felveszik az evangélikus vallást.
1651-ben Brassó város hűbéri birtokává váltak Négyfalu, illetve Hétfalu települései. Lakósai az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban is nagy számban részt vettek a 126-os honvéd zászlóaljba tömörülve. 1848 októberében az Agyagfalván megtartott Székely Nemzeti Gyűlésen Brassó-vidék magyar csángó falvai arra kérték a nagygyűlés vezetőségét, hogy ők is a székelység honvédelmi rendszeréhez tartozhassanak.
2000 június 6-án Négyfalut municípiumnak nyilvánították.
32 ezer hektárnyi területen fekszik. A Tatrang nevű folyó szeli át, amely Négyfalu fő ivóvíz-forrását képezi. A település a Barcasági-medence déli perempontján foglal helyet, a Nagykőhavas illetve a Csukás-hegység „bejárati kapuját” képezi.
Települései gazdag népművészeti hagyományokkal rendelkeznek. Híresek szőtteseik és hímes tojás mintakincsük is, melyből mintegy 150 mintát őriznek. Négyfalunak néprajzi múzeuma van, ahol az itteni szász hatásra létrejött csángó népviselet látható.
E népességből vált ki Zajzoni Rab István néprajzi író, költő, Tóthpál Dániel csángó költő és Istók János szobrászművész. Ebben a műsorban Daragus Endre evangélikus lelkész, Márk László Gyula református lelkész, Köpe Mihályné Domos Ilona nyugalmazott tanítónő és Barkó Etelka nyugalmazott tanárnő vallomásai alapján kapunk képet a hajdani és a jelenlegi faluról. Összeállításunk első részét hallhatják. Marosvásárhelyi Rádió
Erdély.ma

Rendőrségi meghurcoltatás magyar feliratok miatt Marosvásárhelyen
A napokban megújultak a kétnyelvű feliratok a marosvásárhelyi 2-es Számú Általános Iskolában. Szülői adománynak köszönhetően 40 új kétnyelvű, valamint 30 osztálynév-táblácska került ki az iskola belső terébe. Az elmúlt héten a szülők az aligazgató támogatásával hosszú órákon át szerelték, illesztették a körülbelül 1000 lej értékű feliratokat.
Kedden az egyik szülő, a magyarul megfogalmazott kétnyelvű táblákhoz kapcsolódó adománylevelet szerette volna iktatni az iskola titkárságán. Fontos megjegyezni, hogy a magyar nyelven megírt adománylevél a jelenleg hatályos jogszabályok értelmében törvényes, mindazáltal lehet, hogy a román anyanyelvű igazgatónő kevés ilyet szeretne látni iskolájában, még kevesebbet iktatni.
Talán ez lehetett az oka annak, hogy az intézmény vezetője, Codruţa Băciuţ, a szponzori szerződés átadásakor hálaadás és köszönet helyett, azt állította, hogy Romániában a hivatalos nyelv román, visszautasította a szponzori szerződés iktatását és mivel a szülő nem volt hajlandó román nyelven megfogalmazni a beadványt, a helyi rendőrséghez fordult, amely úgy gondolta, hogy nagy a baj, összesen 6 darab rendőrt küldött az iskolába, megvédeni az igazgatónőt a romániai kisebbségi jogok paradicsomában, ahol egy magyar beadványra nem kevesebb mint féltucat rendőr jut. Az adománylevelet benyújtó szülő kérte az igazgatónőt, hogy hívja fel Illés Ildikót – a minden magyar gyermek számít kampány marosvásárhelyi arcát – Maros megyei főtanfelügyelő-helyettest és kérdezzen rá, hogy jogos-e a magyar beadvány vagy sem. Jelenleg nem tudni, hogy Illés Ildikó mit válaszolt telefonon az iskolaigazgatónak, viszont az biztos, hogy az intézményvezető hajthatatlan maradt, a rendőrökkel elkísértette a szülőt.
Lévén, hogy a rendőrség időközben rájöhetett, hogy ez azért mégiscsak Románia és a marosvásárhelyi magyarok békében és harmóniában élnek az itteni román anyanyelvűekkel, megérthették, hogy az nem jár, hogy magyar nyelven megfogalmazott beadványért meghurcolni valakit, viszont az igazgatónő segítségükre sietett és megsúgta, hogy mégiscsak nagy szabálytalanság történt, hiszen az adománylevelet iktató személy nem jelentkezett be az iskolaszolgálatos diáknál, úgy ahogy az iskolai szabályzata előírja.
Az intézmény igazgatója viszont elfelejtette megemlíteni a rendőrségnek, hogy amikor a kétnyelvű táblákat szerelték a szülők, akkor sem jelentkeztek be, és nem is kellett, hiszen mégiscsak az iskolának nyújtottak egy nagy értékű adományt, nem törvénytelenségre készültek. Vagy talán az igazgató azt gondolta, hogy a kétnyelvű feliratok nem tetszenek neki és keresett egy mondvacsinált okot, hogy a táblákat szorgalmazó szülőt kicsit megbüntesse, megmutatva neki, hogy ki is az úr a háznál... A magyar beadványt benyújtó szülőt a rendőrség 500 RON büntetés kifizetésére kötelezte, amely megfellebbezhető. A kétnyelvű feliratok témája már 2010-ben napirendre került, amikor 50 szülő beadványban kérte a külső és belső feliratok kétnyelvűsítését, ugyanis abban az időben az egyedüli magyar felirat azon a márványtáblán volt látható, amely az iskola építtetőjéről, Dr. Bernády Györgyről emlékezik meg. 2011 május 4 -i 172-es számú Határozatában a Civil Elkötelezettség Mozgalom feljelentése alapján az Országos Diszkriminációellenes Tanács elmarasztalta a 2-es Általános Iskolát, valamint az Európa, Dacia és Liviu Rebreanu marosvásárhelyi kéttanyelvű általános iskolákat a kétnyelvű feliratok hiánya miatt. Az iskola új aligazgatója, Márton Imre, a beadványok és az iskola által küldött válaszok áttanulmányozása után saját költségén kétnyelvűsítette a tájékoztató feliratok többségét, amelyeket azonban valakik azóta rendszeresen megrongálnak, eltüntetnek. A mostani adomány az eltüntetett kétnyelvű feliratokat hivatottak pótolni.
Jelen pillanatban, amikor a „Minden magyar gyermek számít kampány” zajlik, Marosvásárhelyen a 2-es Számú Általános Iskola egyike azon kevés (számszerint három) kéttannyelvű marosvásárhelyi iskola közé tartozik, ahol részlegesen kétnyelvű feliratok hirdetik a magyar diákoknak az esélyegyenlőséget. Mindez a szülőknek és „merészebb” aligazgatónak köszönhetően valósult meg, mindennemű párttámogatás és segítségnyújtás nélkül.
A Bernády akciócsoport a rendőrségre hurcolt és ott megbüntetett szülő mellé állt és a tagok úgy döntöttek, hogy feljelentik Codruţa Băciuţ igazgatót hatáskör túllépés miatt, valamint kérni fogják az igazgató és Illés Ildikó főtanfelügyelő helyettes lemondatását.
Horváth-Kovács Ádám
Erdély.ma

Elindult az erdélyi Mikó Imre-terv első operatív programja
Legalább ötmillió eurós befektetési lehetőségre várnak üzleti terveket az erdélyi gazdaságfejlesztést elősegítő Mikó Imre-terv első programjaként – nyilatkozta Jakabos Janka, a Mikó Imre-terv koordinátora az MTI-nek kedden.
Ágazati megkötés nélkül, termeléssel, termék-előállítással foglalkozó üzleti terveket fogad be a Mikó Imre-terv. Az erdélyi javaslatokat egy svájci közvetítő-tanácsadó céggel együttműködve nemzetközi alapokból lehet majd megvalósítani, amennyiben a befektetők jövedelmezőnek és kivitelezhetőnek tartják a tervet – mondta Jakabos Janka.
Egy Hargita megyei gyógyszergyár megépítésére és üzemeltetésére már érkezett üzleti terv, ugyanakkor határidő nélkül várják a további javaslatokat.
Az üzleti terv helyszíne lehet bárhol Erdélyben, lehet zöldmezős beruházás, vagy egy már létező vállalkozás továbbfejlesztése.
A Mikó Imre-terv gazdaságfejlesztési stratégia, amely arra keres megoldásokat, hogy megerősítse, fenntarthatóvá tegye az erdélyi magyarság létét. A tervhez az európai uniós támogatásokon kívül a magyar kormány, a helyi gazdasági élet szereplői és más nemzetközi források bevonásával is számolnak.
MTI/Erdély.ma

Székelyföldön versenyre készül az EMNP
A Székelyföldön versenyre, a szórványban együttműködésre kell készülnie az Erdélyi Magyar Néppártnak – jelentette be Toró T. Tibor megbízott elnök Sepsiszentgyörgyön, a háromszéki megyei szervezet alakuló ülésén.
Az áldatlan időjárás és a kedvezőtlen, vasárnap esti időpont dacára is megtelt a Gábor Áron Terem, s ez jelzi, “aki mindezek ellenére itt van, valóban komolyan gondolja a pártépítést” – hangzott el az ülésen. A Kovászna megyei szervezetet 12 megalakult helyi szervezet 75 küldöttje hívta életre. Az ülésről nem hiányoztak a lelkesítő beszédek, ünnepi momentumok, a felszólalók többnyire az új párt létjogosultságát igyekeztek igazolni. Erdély fejlesztéséért
Jakabos Janka, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács megyei elnöke, a Mikó-terv egyik kidolgozója a múlt héten Budapesten hivatalosan is bemutatott gazdaságfejlesztési elképzelést vázolta: hosszú távú stratégiáról van szó, amely tíz évre meghatározhatja Erdély fejlesztését. Ilyen terv eddig nem készült, most úgy tűnik, mások is felfedezték szükségességét – utalt az RMDSZ hasonló kísérletére, amely véleménye szerint tulajdonképpen az “EU 2020-as stratégiájának magyar tallózása”. Sok a munka még, az operatív programokon most dolgoznak, és igyekeznek megtalálni a forrásokat is ezekhez. Egy másik tervük diák inkubátorház-hálózat létrehozása, és életre szeretnék hívni az Erdélyi Magyar Fejlesztési Ügynökséget – vázolta röviden elképzeléseiket Jakabos Janka. Toró Tamás, a szomszédos, már szórvány Brassó megyeiek üzenetét hozta el. Drámai az ottani magyarság fogyása, de ők is hozzájárulhatnak a nemzetépítéshez, napról napra mind többen csatlakoznak az új párthoz – mondta el, és megköszönte a háromszékiek eddigi támogatását, kiemelte a további együttműködés fontosságát. Szólítanák a kiábrándultakat
Papp Előd Székelyföldért felelős országos alelnök a Kárpát-medencei magyarság vidékfejlesztési együttműködéséről beszélt, de szólt arról is, hogy az EMNP azokat az embereket próbálja mozgósítani, akik az elmúlt 22 évben elvesztették hitüket, bizalmukat az erdélyi magyar politikusokban. Ő is kitért a szórvány fontosságára, “ha elvész, a Székelyföld is zsugorodik” – mondotta. A felszólalásokat követően bemutatkoztak az eddig megalapított háromszéki szervezetek helyi elnökei, majd Toró T. Tibor beszélt a pártkezdeményezés körülményeiről. Immár visszatérő motívumként ő is használta a harmadik legkisebb királyfiról szóló népmesei elemet, kiemelte, szükség volt “erre a harmadik gyermekre”, mert az első kettő nem tette megfelelően a dolgát, “az egyik nem akarta (RMDSZ – szerk. megj.), a másik nem tudta vagy nem volt lehetősége (MPP) az autonómiát képviselni” – mondotta. Toró T. Tibor felidézte azt is, hogy a 90-es évek eleje óta 600 000 szavazatot veszített a magyar képviselet, az erdélyi magyarság egy része elment, egy része meg sem született, de jelentős hányada itt él, igaz, kiábrándult, közönyössé vált. Az EMNP az ő képviseletükre szövetkezett – hangsúlyozta. Kifejtette azt is, az EMNT civil mozgalomként, az EMNP politikai pártként kiegészíti egymást, összeköti őket az az értékrend, amelyet Tőkés László képvisel. Ismertette a párt decemberi programalkotó ülésén megfogalmazott tíz programpontot, és magyarázattal is szolgált az elképzelésekhez. Az EMNP háromszéki alakuló ülésén Nemes Elődöt elnöknek választották, a felső-háromszékiek végül Illyés Botondot delegálták alelnöknek, Erdővidéket Farkas Domokos és Szép Béla képviseli a megyei elnökségben, jegyzőnek Szász Rékát választották.
Verseny és együttműködés
Toró T. Tibor hétfőn Sepsiszentgyörgyön tartott sajtótájékoztatóján más kérdésekre is kitért. Beszélt az EMNP RMDSZ-hez és MPP-hez fűződő viszonyáról az önkormányzati és parlamenti választások tükrében. “Az EMNP az együttműködés és a verseny egészséges elegyét kívánja támogatni mindenhol. Ez régiófüggő, tömbvidéken, például a Székelyföldön a verseny hangsúlyosabb, a szórványban az együttműködés” – mondotta, de hozzáfűzte: itt, a Székelyföldön is vannak olyan települések, ahol nem kizárt az együttműködés. Az RMDSZ azonban úgy képzeli ezt, hogy az EMNP támogatja jelöltjeit, az MPP esetében a párt országos elnöke jelent akadályt – mondotta, de hangsúlyozta: mindenképpen nyitottak a tárgyalásokra. Toró T. Tibor elismerte, az MPP-vel több a közös pontjuk, kevesebb az akadály. Kivel szövetkezzék Ponta?
Az EMNP megbízott elnöke kitért Victor Ponta szombati, sepsiszentgyörgyi nyilatkozatára is, szomorúnak nevezte, de nem meglepőnek, hogy a “Tőkés-pártot” szélsőséges, szinte fasiszta alakulatnak minősítette. Még szomorúbb, hogy az SZDP elnökének megnyilvánulása illeszkedik abba az egységes nemzetállami szemléletbe, amely szélsőségesnek gondolja az autonómiaformákat, a szubszidiaritást – fejtette ki az EMNP elnöke. “Nem más ez, mint az európai baloldalnak az igyekezete, hogy szélsőségesnek minősítsék az országok, népek önrendelkezési elvét. Csak azt tekintik helyesnek, ha hol Moszkvából, hol Brüsszelből mondják meg, mi a megfelelő” – hangsúlyozta. Rendkívül beszédesnek nevezte azt is, hogy az SZDP az RMDSZ-t tartja egyedül elfogadható partnernek, véleménye szerint ez azt jelezi, “az RMDSZ nem zavarja köreiket”.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Másodrangú rendezvénynek tekinti a kolozsvári önkormányzat a magyar napokat
Éles vita alakult ki a kolozsvári önkormányzat magyar és román képviselői között a Kolozsvári Magyar Napok vonatkozásában a tegnapi tanácsülésen. A vitát a 9-es napirendi pontként tárgyalt határozattervezet váltotta ki, amelynek alapján az önkormányzat 400 ezer lejt különít el a kolozsvári városnapok, a román nemzeti ünnep, valamint a szilveszteri ünnepségek finanszírozására.
Molnos Lajos RMDSZ-es tanácsos, a kulturális bizottság elnöke javasolta, hogy az összeget 65 ezer lejjel egészítsék ki, és a Kolozsvári Magyar Napokat is vegyék fel a város kiemelt rendezvényei közé. Az önkormányzati képviselő ugyanakkor kifogásolta, hogy a javaslatot úgy terjesztették be, hogy előzetesen nem mutatták be a kulturális bizottságnak. Radu Moisin megbízott polgármester Molnos javaslatát azzal hárította el, hogy a Kolozsvári Magyar Napokat a civil szervezeteknek szánt keretből támogatják inkább. A szociáldemokrata (PSD) képviselők azzal érveltek, hogy a Kolozsvári Magyar Napok etnikai és kulturális rendezvény, míg a határozattervezetben szereplő három esemény a város valamennyi lakójához egyaránt szólt.
Az RMDSZ-es városi tanácsosok próbáltak érvelni amellett, hogy a kolozsvári magyarság rendezvénye méltó arra, hogy Kolozsvár legjelentősebb rendezvényei közt szerepeljen, a szavazáskor azonban magukra maradtak, a román tanácsosok teljes egyetértésben szavazták le a magyar javaslatot. A városnapokra és a december elsejei román nemzeti ünnepre 150–150 ezer lejt, a szilveszteri utcai ünnepségre pedig 100 ezer lejt szavaztak meg a tanácsosok, s mint kiderült, a tűzijátékokra decemberben és szilveszterkor további 30 ezer lejt költ a város.
„Nem számítottam arra, hogy ennyire intoleránsan viszonyulnak ehhez a kérdéshez, és nem értettem a PSD-sek hozzáállását sem. Felháborító, hogy a magyar kultúrát bemutató rendezvény koncepciójában kizárólag az etnikai elemeket vélték felfedezni. Szerintem ez teljesen intoleráns álláspont, és azt gondolom, hogy Kolozsváron a multikulturalizmus csak üres szlogen, különböző alkalmakkal előhozakodnak vele, de tartalom nélkül” – nyilatkozta a Krónikának Csoma Botond, az RMDSZ frakcióvezetője.
Molnos Lajos a magyar sajtó képviselőinek hangsúlyozta: elsősorban elvi kérdés volt, hogy a Kolozsvári Magyar Napokat a többi tömegrendezvénnyel egyenrangúnak ismerjék el, de anyagi vonzata is van a döntésnek. Mint részletezte, attól nem kell tartani, hogy nem fogja az önkormányzat támogatni a Kolozsvári Magyar Napokat, de ezt majd a civil szervezetek támogatására elkülönített keretből teszi. Ez az összeg mintegy 1,9 millió lej, ennek 20 százaléka – durván számolva mintegy 400 ezer lej – áll a magyar civil szervezetek rendelkezésére.
Az önkormányzat döntése értelmében a Molnos által javasolt 65 ezer lejes összeget ebből kellene elkülöníteni a magyar civil szervezetek rovására. László Attila, Kolozsvár alpolgármestere ugyanakkor úgy nyilatkozott: választási év van, és ilyenkor a román önkormányzati képviselők saját árnyékuktól is megijednek. „Amikor a közösségünkről van szó, látható, hogy a különböző politikai színezetek egybeolvadnak” – jellemezte a román pártok hozzáállását az alpolgármester. Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)

Hóban fulladozik Dél-Románia
Százhúsz település van elzárva a külvilágtól az ország déli és dél-keleti részén a vastag hóréteg miatt, több ezer iskolában szünetel az oktatás, és több mint kétszáz vonatjáratot töröltek tegnap, de a közúti közlekedésben is korlátozásokat vezettek be, több tucatnyi országutat pedig lezártak – ez a mérlege a szokatlanul zord téli időjárásnak, amely mintegy három hete alaposan megnehezíti a déli országrészek lakosainak életét.
Főleg a déli és keleti területeken vasárnap óta szinte megállás nélkül havazik. A meteorológusok hétfőre és keddre narancssárga jelzésű hóriadót adtak ki, ez főként a déli országrészt érinti. Ezen a két napon 60 centiméterrel vastagodik a hóréteg, miközben az elmúlt három hét alatt esett hó nem olvadt el a fagy miatt.
Az országutak kezelésével megbízott állami társaság (CNADNR) kedden közölte, hogy több partiumi és erdélyi útszakaszon tilos közlekedniük a 7,5 tonnánál nagyobb teherautóknak. A korlátozás tegnap délelőtt fél tizenegykor lépett érvénybe, és a DN7 jelzésű országút Nagylak és Déva, a DN13 jelzésű út Marosvásárhely és Brassó, a DN79 jelzésű út Nagyvárad és Arad, a DN76 jelzésű út Nagyvárad és Püski, valamint DN1 jelzésű út Kolozsvár és Szászsebes közötti szakaszait érinti. A társaság szerint a korlátozásokat az időjárás függvényében oldják fel.
Van elég áram vagy nincs?
A dél-keleti Vrancea és Buzău megyékben tegnap folytatódott az elszigetelődött településeken élők megmentése. Ott szükségállapot van érvényben, így több ezer katonát vezényeltek ki az elszigetelődött településeken bajba jutott emberek kimentésére. Traian Băsescu tegnap hibás döntésnek nevezte a szükségállapot elrendelését, szerinte Victor Ponta ellenzéki pártvezér politikai csapdát állított a kormánynak, amely ebbe belesétált. Tegnap felröppent az a hír, miszerint az országot nem tudják ellátni elég árammal. Horia Hăhăianu, a Transelectrica vezérigazgatója szerint az export miatt veszélybe kerülhet az akadálymentes áramellátás. Ezt Băsescu cáfolta, majd Mihai Răzvan Ungureanu miniszterelnök kérésére Lucian Bode gazdasági miniszter leváltotta az állami vállalat vezérigazgatóját pánikkeltés miatt. A kormány bejelentette, hogy ma fogja megtárgyalni azt a határozatot, amelynek értelmében ideiglenesen felfüggesztik az áramexportot azért, hogy ne merüljenek fel ellátási gondok.
Nőtt a halottak száma
A katasztrófavédelmi hatóság jelentése szerint a külvilágtól elzárt 120 településből 23-ban részlegesen vagy teljes mértékben megszűnt az áramellátás, az ivóvíz biztosítása is nehézségekbe ütközik. Tegnap több mint hatvan országút le volt zárva, akárcsak az A2-es autópálya a Bukarest és Feteşti közötti szakaszon. Tíz vasútvonalat is lezártak, a vonatok késéssel közlekednek, több mint kétszáz járatot töröltek. Bukarestben is komoly fennakadást okoz a havazás, bejelentették, hogy kedden valamennyi fővárosi iskolában szünetelni fog a tanítás. Hétfőn több mint 3800 romániai iskolában nem volt oktatás. Hét megyében kellett teljes mértékben felfüggeszteni a tanítást. Tegnap tovább nőtt a fagy miatt elhunyt személyek száma. Az elmúlt három hétben összesen 74 ember szenvedett fagyhalált, nagy részük az utcán vesztette életét. Az egészségügyi minisztérium tegnap közölte, hogy növekedőben van azon hajléktalanok száma, akiket rohammentő-szolgálat egységei a kórházakba, valamint a szociális otthonokba szállítottak a szélsőséges időjárás következtében. A mentők az elmúlt huszonnégy órában 207 hajléktalant szállítottak különböző egészségügyi intézményekbe, valamint szociális otthonokba.
Szabadság (Kolozsvár)

Városházi nem a Magyar Napokra
A Kolozsvári Városi Tanács tegnapi ülésén elsöprő többséggel leszavazták Molnos Lajos RMDSZ-es tanácsos azon javaslatát, hogy az önkormányzat vállalja fel hivatalosan, azaz támogassa anyagilag az idén harmadszorra megrendezendő Kolozsvári Magyar Napokat. A határozattervezet alapján az önkormányzat 400 ezer lejjel támogatta volna a városnapok, Románia nemzeti ünnepe és a szilveszteri ünnepély költségeit. A román tanácsosok politikai színezettől függetlenül elvetették az RMDSZ-es tanácsos azon javaslatát, hogy a magyar napoknak is jusson pénz: főleg azzal érveltek, hogy a májusi városnapokon vannak magyar vonatkozású rendezvények.
A kilences napirendi pont kapcsán Molnos Lajos RMDSZ-es városi tanácsos első javaslata arra vonatkozott, hogy a három említett rendezvényre szánt összeget növeljék meg 465 ezer lejre, és ebből 65 ezer lejt utaljanak a Kolozsvári Magyar Napok támogatására. Egy másik javaslata az volt, hogy maradjon meg a 400 ezer lej, de ne csak a fentebbi három rendezvény megvalósítását támogassák ebből a pénzből, hanem a Kolozsvári Magyar Napokat is. Radu Moisin megbízott polgármester szerint Molnos javaslata „nem időszerű”, mivel a májusi városnapoknak van magyar vonatkozása, és a Kolozsvári Magyar Napok még más forrásból is szerezhet támogatást, nem csak a városi önkormányzattól. László Attila alpolgármester szerint a kolozsvári magyarság számára jelzés értékű lenne, ha az önkormányzat támogatná ezt a számunkra fontos rendezvényt. Csoma Botond RMDSZ-es tanácsos, frakcióvezető pedig arra figyelmeztette tanácsos kollégáit, hogy a Kolozsvári Magyar Napok támogatásával a sokat hangoztatott multikulturalitás tartalommal telne meg. Claudia Anastase szociáldemokrata tanácsos hangsúlyozta: a Kolozsvári Magyar Napokat más forrásból – például a civil szervezeteknek kiosztandó pénzből – lehetne támogatni.
A szavazás lezajlása után László Attila alpolgármester kifejtette: számára nem volt meglepő az elutasítás, a városháza magatartása pedig semmiféleképpen nem befolyásolja a Kolozsvári Magyar Napok megszervezését, illetve lebonyolítását. – Választási évben tanácsos kollégáink még a saját árnyékuktól is megijednek. A kolozsvári magyar közösség elvárásai ennek ellenére megmaradnak, a Kolozsvári Magyar Napokat megszervezzük – mondta lapunknak az alpolgármester. Csoma Botond az ellenzék vehemens tiltakozását, intoleráns magatartását kifogásolta. Molnos Lajos zárszóként elmondta: ennek ellenére elképzelhető, hogy a Kolozsvári Magyar Napok szervezésében részt vevő Kincses Kolozsvár Egyesület részesül némi támogatásban a városháza által a civil szervezeteknek kiutalandó pénzből. Tavaly a fentebbi egyesület 2000 lejt kapott ugyanerre a célra a városházától.
Szabadság (Kolozsvár)

A népszámlálási eredmények következményei
A nyilvánosságra hozott előzetes népszámlálási adatok felborították Románia makrogazdasági adatait. A romániai magyarság százalékarányban sok helyen növekedőben van, ami számunkra biztató jel.
Az egy főre eső bruttó nemzeti össztermék (GDP) értéke jelentősen növekedett, ami első ránézésre akár pozitívan is értelmezhető, ugyanakkor a munkanélküliségi arány szintén jóval nagyobb lett, ami problémákat vet fel — tudtuk meg Csehi Árpádtól, a Szatmár Megyei Tanács elnökétől. A csökkenő lakosságnak hatása van a 2021–gyel kezdődő hétéves EU–költségvetésre is (a 2014–2020 közötti költségvetést még a 2002–es népszámlálási adatok alapján számolják), csökkenni fog a bruttó nemzeti össztermék, ami minden ország területén az adott évben megtermelt áruk és szolgáltatások értékének az összege. Az egy főre vetített GDP–t az ország életszínvonalának elemzésekor használják, mostani árfolyamon ez immár kb. 4870 eurót — a 2002–es népszámlálási adatok szerint 4265 eurót — jelent. A mostani — egyébként statisztika–módszertani szempontból sok sebből vérző — népszámlálás viszont felhívhatja a figyelmet arra, hogy a gazdasági számok sem az égből potyognak ránk, hanem a lakosság állapota alakítja azokat. A népesedésről folyó diskurzus most megélénkül, kérdés, hogy a közpolitikában milyen válaszok érkeznek. A gazdaságpolitika egyik válasza a gyerekvállalás élénkítésében kell legyen, ami családi kedvezményben mutatkozhat meg.
Csehi Árpád, a Szatmár Megyei Tanács elnöke belátja, hogy az ország lakosságával együtt a magyarság aránya is csökkent, de ennél sokkal súlyosabbak az általános következmények.
Az új EU–s népszámlálási irányelveknek (a 12 hónapnál hosszabb ideje külföldön tartózkodó román állampolgárokat nem vették számításba), illetve a lebonyolítás körüli amatörizmusnak is köszönhető 2,6 milliós fogyást kimutató népszámlálási adatok alapján egyik pillanatról a másikra mintegy 6–700 euróval nőtt Romániában az életszínvonal. Persze ez egyrészt egyáltalán nem érzékelhető a mindennapokban, hiszen puszta statisztikai adatról van szó, másrészt hozzá kell fűzni, hogy az EU–ban ez még mindig a második legkisebb, Bulgária után. Arról nem is beszélve, hogy a lakosság lélekszámának drasztikus csökkenésével az egy főre eső államadósság is jelentősen növekedett (4750 euróról immár 5130–ra). Ráadásul mindezen népességmozgás és az abból adódó gazdasági számok olyan időszakban születtek (a 2000–es évek első évtizede), amikor gazdasági fellendülés volt a világban, és azon belül Romániában is. Arról nem is beszélve, hogy az Országos Statisztikai Hivatal által közreadott előrejelzések szerint mintegy 1,9 millió külföldön tartózkodó román állampolgár túlnyomó többsége az aktívak közül került ki, akik valószínűsíthetően nem tervezik hazatérésüket. Vagyis a román népesség korstruktúráját tekintve egyre inkább elöregedő, az inaktívak arányában növekvő képet mutat, aminek kihatása lesz az egyensúlyi helyzet fenntartására — foglalta össze Csehi Árpád.
Negatív és pozitív hatások
Természetesen a migrációnak vannak pozitív hatásai is, hiszen a külföldi munkavállalók az elmúlt években jelentős összegeket küldtek haza, amivel a belső keresletet növelték, és így áttételesen munkahelyteremtésben is részt vettek, vagyis a kép nem teljesen fekete — tette hozzá Csehi. De mielőtt ujjongani kezdünk, azt is tegyük hozzá, hogy az aktív lakosság teljesítményét tekintve a legjobb helyzetben lévő egyének távoztak, vagyis a megkeresett összeg töredékét küldték haza, miközben hasonló hazai teljesítménnyel a hazai termelékenységet növelték volna és a belső fogyasztást is jobban erősítették volna. A puszta népességmozgáson (migráción) túl ugyancsak szomorú képet mutat a születési és elhalálozási arányokból adódó későbbi probléma. Kevesebben a születések, mint az elhalálozások száma, amiből következően a lakosság-kicserélődés nagyságrendekkel rosszabb képet mutat. Azt azért figyelembe kell venni, hogy a mostani adatok pusztán csak materializálódtak, de a gazdaságra vetített hatásuk már eddig is érzékelhető volt. Romániában a produktivitás nagyon alacsony szinten van, ami bizony a fellendülő gazdasági ciklusban is megmutatta határait, a recessziós időszakban meg olyan visszaesést hozott, ami messze túlmutat azon országokén, amelyek egészségesebb korstruktúrával rendelkeznek.
erdon.ro

Ülésezett a Nemzetpolitikai Tárcaközi Bizottság
A kormányzati szervek nemzetpolitikai munkáját összehangoló testület plenáris ülése után Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, Németh Zsolt külügyi államtitkár és Répás Zsuzsanna nemzetpolitikai helyettes államtitkár adott tájékoztatást kedden, az Országházban.
Semjén Zsolt elmondta, hogy három tárcaközi bizottság működik jelenleg, a romaügyekkel, az európai ügyekkel és a nemzetpolitikával foglalkozó testület. Félévente tartanak plenáris ülést, negyedévente pedig az egyes szakpolitikai képviselők találkoznak. A keddi ülésen minden minisztérium képviseltette magát, az egyes tárcák vezetői arról számoltak be, hogy a saját szakterületükön a nemzetpolitikával kapcsolatban mit tettek, milyen problémákat, megoldási lehetőségeket látnak.
A miniszterelnök-helyettes emlékeztetett, hogy a Magyar Állandó Értekezleten (MÁÉRT) széles konzenzus mellett fogadták el a nemzetpolitika alapdokumentumát. Az egyes szakpolitikai terveket ebből vezetik le – húzta alá Semjén Zsolt. Eddig két ilyen tervezet készült el, a Vidékfejlesztési Minisztérium a Darányi Ignác Terv keretében mutatta be a Kárpát-medence agrárfejlesztési javaslatát, a Nemzetgazdasági Minisztérium pedig Erdély gazdasági tervét készítette el – mondta a politikus.
Semjén Zsolt bejelentette: lista készült a nemzetstratégiai szempontból kiemelt jelentőségű intézményekről. Ezek az intézmények a jövőben stabil, kiszámítható, nem pályázat alapú finanszírozásra számíthatnak. A lista elérhető a Bethlen Gábor Alapkezelő weboldalán.
Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára az állampolgársági ügyekről adott tájékoztatást. Elmondta: a tárcára és a külképviseletekre hatalmas munkát ró a feladat, de folyamatosan dolgoznak az eljárások egyszerűsítésén és gyorsításán. Az államtitkár reményét fejezte ki, hogy a hamarosan esedékes szlovák választások után a felvidéki magyarok állampolgársági helyzete is rendeződik. Németh Zsolt elmondta azt is, hogy tervezik az előző kormány által bezárt konzulátusok újranyitását.
Répás Zsuzsanna, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára egy oktatási kérdést emelt ki. A magyar felsőoktatási intézmények eddig felsőfokú nyelvvizsgának fogadták el azon határon túli diákok érettségijét, akik többségi nyelvű középiskolában tanultak. Annak érdekében, hogy ne érje hátrány azokat, akik kisebbségi magyar nyelvű középiskolában végeztek, az ő esetükben is középfokú nyelvvizsgának fogják tekinteni a többségi nyelven letett érettségijüket.
Kormany.hu

Bernády-ügy: rendőrséggel kísértette ki az igazgató a magyar nyelvű adománylevelet iktatni akaró szülőt
Rendőrökkel kísértette ki a tegnap délelőtt a marosvásárhelyi 2-es számú általános iskolából az egyik szülőt Codruţa Băciuţ igazgatónő. Az intézményvezető azért folyamodott a hatóságokhoz, mert Horváth Kovács Ádám, aki maga is pedagógus, egy magyar nyelvű adománylevelet szeretett volna iktattatni az iskola titkárságán, de a titkárnő, majd az igazgatónő elutasította kérését. A szülő egy szponzori szerződést szeretett volna átadni a tanintézmény vezetőségének.
„Köszönet és hála helyett az igazgatónő azt állította, hogy Romániában a hivatalos nyelv román, és visszautasította a támogatói szerződés iktatását. Azt hajtogatta, hogy csak akkor teszi meg, ha átírom román nyelvre. Mivel a törvény és az alkotmány szavatolja az anyanyelv-használatot, elmondtam, hogy én szabályosan jártam el. Ekkor Băciuţné vette a telefont, és a rendőrséghez fordult” – számolt be lapunknak a tegnapi incidensről Horváth Kovács Ádám. Néhány percen belül a helyi rendőrség szomszédos épületéből hat rendőr jelent meg, akik 500 lejre bírságolták meg Horváth Kovács Ádámot.
A jegyzőkönyv szerint az apuka úgy ment be a titkárságra, hogy előzőleg nem értesítette a folyósón szolgálatot teljesítő diákot. „Ez kész röhej, hisz nem illegálisan, nem lopózva jutottam el a titkárságig, hanem egy hivatalos ügyintézés végett. És különben is a kisdiák ott ült, egy szóval nem említette, hogy nekem nála is regisztrálnom kellene” – mondta el Horváth Kovács Ádám, aki a bíróságon készül megfellebbezni a rendőrségi jegyzőkönyvet. A szülő ugyanakkor kilátásba helyezte, hogy hivatali visszaélés miatt feljelentést tesz Codruţa Băciuţ ellen.
A szülők újították fel a kétnyelvű feliratokat
Anyanyelvén írt adománylevelében Horváth Kovács Ádám a többi magyar szülő nevében is tudatni szerette volna az iskola vezetőségével, hogy támogatásuknak köszönhetően negyven darab új, kétnyelvű, valamint harminc osztálynévtáblácska került ki az iskola belső terébe. Az elmúlt héten a szülők Márton Imre igazgató-helyettes támogatásával hosszú órákon át szerelték, illesztették a körülbelül ezer lej értékű feliratokat. A kétnyelvű feliratok ügye már 2010-ben terítékre került, amikor ötven szülő beadványban kérte a külső és belső feliratok kétnyelvűsítését, ugyanis abban az időben az egyedüli magyar felirat azon a márványtáblán volt látható, amely az iskola építtetőjéről, Bernády György néhai polgármesterről emlékezik meg.
Ezért az Országos Diszkriminációellenes Tanács is elmarasztalta a 2-es iskola vezetőségét. Azóta a tanintézmény új igazgató-helyettese, Márton Imre a saját költségén próbálta helyenként pótolni a feliratokat, amelyeket azonban időközben megrongáltak vagy eltűntettek. A mostani szülői adomány révén ezeket a táblácskákat pótolták.
Névadás: egymásnak ellentmondó hírek
Közben a 2-es iskola magyar pedagógusai nyílt levélben adtak hangot aggodalmuknak amiatt, hogy a Bernádyról való elnevezés ügyében továbbra sincs előrelépés. „Sajnos mindezidáig a névadásról és a várható következményeiről az iskola magyar pedagógusait hivatalosan nem értesítette senki, ennek következtében az iskolában elég nagy bizonytalanság uralkodik – írják a magyar tanerők. – A jelenlegi, birtokunkban levő információkat a médiából szereztük, és azok alapján a névadás ügye mintha stagnálni látszana, nem ismerünk időpontokat, határidőket. Fontos lett volna az iskola vezetőségét is hivatalosan értesíteni, mert a két tagozat pedagógusai számára a névadás két különböző üzenetértékkel bír. A román anyanyelvű kollegáink szerint nem lesz névadás, erről folyamatosan jelennek meg információk az iskola román nyelvű blogján, amelyet olvasva olyan érzésünk támad, hogy a névadás nem fog megvalósulni.”
Szerintük az is aggodalomra ad okot, hogy az iskola román tagozatának pedagógusai, szám szerint huszonheten, január 26-án beadvánnyal fordultak a városi tanácshoz, melyben a december 22-én hozott határozat visszavonását és az iskola Adrian Păunescuról való elnevezését kérték. Az RMDSZ szerint a napokban újabb lépést sikerült tenni a Bernády nevének felvétele ügyében.
Hétfőn az önkormányzat névadó bizottsága is kedvezően bírálta el a javaslatot, amit, Kolozsváry Zoltán frakcióvezető ígérete szerint, a tanév végéig valóra kell váltani. „Jelenleg arról folyik a vita, hogy melyik törvény alapján válthat nevet az iskola. A jegyzőnk, Maria Cioban szerint a minisztériumnak kell jóváhagynia minden változtatást, mások azt mondják, hogy nem így van. Tény, hogy véleményen szerint a tanév végéig az iskolát Bernády Györgynek fogják hívni” – jelentette ki a Krónikának Kolozsváry.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)

Nemzeti jelentőségű intézmények
Összesen ötvenhat intézmény és program került fel a nemzeti jelentőségű intézmények listájára.
A Bethlen Gábor Alap honlapján olvasható tájékoztató szerint nemzeti jelentőségű intézmény minősítést kapott Erdélyből 16, Kárpátaljáról 12, Vajdaságból 11, Felvidékről 10 intézmény, illetve program. Bekerült ebbe a körbe Szlovéniából és Horvátországból 2-2 intézmény, a diaszpórából 3 intézmény.
Vajdaság – összesen 11 intézmény:
Magyar Nemzeti Tanács – felsőoktatási ösztöndíj programja, szórványprogramja, kiemelt kulturális programok, 1941-48 feltárással együtt; Katolikus Diákotthon, Tóthfalu (Munkás Szent József Kr. Plébánia Hivatal); Nagybecskerei Lánykollégium; Bonaventuriánum Fiúkollégium, Újvidék; Apáczai Diákotthon, Újvidék; Emmausz Fiúkollégium, Muzslya; Újvidéki Egyetem Magyar Nyelvű Tanítóképző Kar; Pannon RTV (MNT); Zentai Gimnázium.
Szlovénia – összesen 2 intézmény:
Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet és a Magyar Nemzetiségi Tájékoztatási Intézet
Horvátország – összesen 2 intézmény:
Magyar Oktatási és Művelődési Központ, Eszék és a Horvátországi Magyar Pedagógusok Fóruma
Erdély – összesen 16 intézmény ill. program:
Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem; Protestáns Teológiai Intézet; Mezőségi Szórványkollégium, Válaszút; Mezőségi Téka Szórványkollégium, Szamosújvár; Bástya Kollégium, Vice; Erdélyi Múzeum Egyesület (EME); Házsongárd Alapítvány; Romániai Magyar Pedagógus Szövetség; Szent Ferenc Alapítvány; Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (+ Fiókok); Kincses Kolozsvár (Kolozsvári Magyar Napok); Nemzeti jelentőségű programok (meghívásos pályázatként meghirdetve): Jelentős szakmai és kulturális intézmények működésének támogatási programja; Szórványkollégiumi programok (kollégium+iskolabusz); Felsőoktatási háttérintézmények támogatási programja (BBTE, MOGYE, MME); Kulturális és tudományos médiatámogatási program; Színházak, bábszínházak, néptáncegyüttesek támogatási programja
Kárpátalja – összesen 12 intézmény:
II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola; Karácsfalvi Sztojka Sándor Görög Katolikus Líceum; Nagyberegi Református Líceum; Nagydobronyi Református Líceum; Péterfalvi Református Líceium; Munkácsi Szent István Katolikus Líceum; Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség; Géniusz Jótékonysági Alap; Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társasága; Kárpátaljai Megyei Drámai Színház; Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet; Szolyvai Emlékpark Bizottsága
Felvidék – összesen 10 intézmény:
Csemadok; Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége; Selye János Egyetem; Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség; Fórum Intézet; Komáromi Jókai Színház; Kassai Thália Színház; Gramma Nyelvi Iroda; Pro Civis Polgári Társulás; Szlovákiai Magyar Televíziósok Szövetsége
Diaszpóra – összesen 3 intézmény:
NYUGAT-EURÓPAI ORSZÁGOS MAGYAR SZERVEZETEK SZÖVETSÉGE; KÜLFÖLDI MAGYAR CSERKÉSSZÖVETSÉG; LAMOSZSZ
Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes február 14-én a nemzetpolitikai tárcaközi bizottság ülése után jelentette be, hogy elkészült a nemzeti jelentőségű intézmények listája az egész Kárpát-medencére vonatkozóan. Az érintett intézmények normatív alapon kapnak támogatást egy-egy költségvetési évben, és nem a nyílt pályázati rendszereken kell eseti jellegű forrásokat kérniük. Olyan intézményekről van szó, amelyek régóta működnek és remények szerint még sokáig működni fognak – ismertette Répás Zsuzsanna helyettes államtitkár.
Az intézmények listáját minden évben áttekintik, kerülhetnek fel rá újak, és kerülhetnek le is listáról. A támogatásokat már az idei évben eszerint folyósítják, a pontos összeg a szükségletektől, és az intézménytípustól függően eltérő, a döntést a Bethlen Gábor Alap bizottsága hozza meg, várhatóan heteken belül.
A Bethlen Gábor Alap egy elkülönített állami pénzalap, amelynek célja a kormány nemzetpolitikai stratégiájához kapcsolódó nemzetpolitikai célok megvalósulásának elősegítése.
MTI és bgazrt.hu nyomán Felvidék.ma

Nemzeti jelentőségű intézmény lett a Sapientia és a Kolozsvári Magyar Napok
Elkészült a nemzeti jelentőségű intézmények listája az egész Kárpát-medencére vonatkozóan – jelentette be Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes kedden Budapesten. A tizenhat erdélyi intézmény és program között a Sapientia egyetem és a Kolozsvári Magyar Napok is szerepelnek.
A listán szereplő intézmények nem évről évre, pályázatok útján, hanem kiszámítható módon részesülnek majd támogatásban – mondta a kormányfő kereszténydemokrata helyettese a nemzetpolitikai tárcaközi bizottság ülése után.
Mint kifejtette: akik kiszámítható partnerek a nemzetstratégia tekintetében, azok kiszámítható, speciális finanszírozást fognak kapni. Az érintett intézmények listáját a Bethlen Gábor Alap honlapján teszik közzé.
A nemzeti jelentőségű erdélyi intézmények listája (zárójelben a támogatás tárgya):
Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem (működés)
Protestáns Teológiai Intézet (működés)
Mezőségi Szórványkollégium, Válaszút (szórv. Kollégium)
Mezőségi Téka Szórványkollégium, Szamosújvár (szórv. Kollégium)
Bástya Kollégium, Vice (szórv. Kollégium)
Erdélyi Múzeum Egyesület (EME) (működés+program)
Házsongárd Alapítvány (működés+program)
Romániai Magyar Pedagógus Szövetség (működés+program)
Szent Ferenc Alapítvány (működés+program)
Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület + Fiókok (működés+program)
Kincses Kolozsvár, Kolozsvári Magyar Napok (program)
Nemzeti jelentőségű programok (meghívásos pályázatként meghirdetve)
Jelentős szakmai és kulturális intézmények működésének támogatási programja (működés+program)
Szórványkollégiumi programok – kollégium+iskolabusz (működés+program)
Felsőoktatási háttérintézmények támogatási programja – BBTE, MOGYE, MME (működés+program)
Kulturális és tudományos médiatámogatási program (működés+program)
Színházak, bábszínházak, néptáncegyüttesek támogatási programja (működés+program)
Répás Zsuzsanna nemzetpolitikai helyettes államtitkár elmondta: a Magyar Állandó Értekezletet (Máért) kérték fel, hogy határozza meg azt a kritériumrendszert, ami alapján ebbe a körbe be lehet kerülni, a Máért alapszervezetektől pedig azt kérték, javasoljanak intézményeket. Az elvárt kritériumok között említette, hogy egy adott intézmény mennyire szolgálja a közösség megmaradását, a magyar nyelv terjesztését, az autonómiát, a helyi közösségek gyarapodását. Feltétel még, hogy mennyire stabil, kiszámítható a működése, vagy tud-e pluszforrásokat bevonni.
Az érintett intézmények normatív alapon kapnak támogatást egy-egy költségvetési évben, és nem a nyílt pályázati rendszereken kell eseti jellegű forrásokat kérniük. Olyan intézményekről van szó, amelyek régóta működnek és remények szerint még sokáig működni fognak – ismertette a helyettes államtitkár.
Az intézmények listáját minden évben áttekintik, kerülhetnek fel rá újak, és kerülhetnek le is listáról. A támogatásokat már az idei évben eszerint folyósítják, a pontos összeg a szükségletektől, és az intézménytípustól függően eltérő, a döntést a Bethlen Gábor Alap bizottsága hozza meg, várhatóan heteken belül.
Semjén Zsolt beszámolt még arról, hogy az ülésen arra biztatták a tárcákat, minden egyes szakterület készítse el saját szakpolitikáját és kössön megállapodást a határon túli szervezetekkel. Fontos, hogy gazdasági konkrétumokkal is kitöltsék azt a szellemi keretet, amelyet létrehoztak – fogalmazott.
Németh Zsolt külügyi államtitkár feladatként említette annak áttekintését, hogy az állampolgársági folyamatot hogyan lehet még gördülékenyebbé tenni. Úgy látják, hogy a nyugati magyar diaszpórában komoly tartalékok vannak, ezért a külügyi tárca az év folyamán a remények szerint újra tudja nyitni az előző kormány által bezárt konzulátusokat.
Szólt arról is, hogy a külhoni magyarok szavazati jogának technikai részleteiről is rendelkező választási eljárásról szóló törvény szakértői munkái elkezdődtek.
(Középfokú nyelvvizsgának számít a román érettségi
Répás Zsuzsanna az ülés egy másik témáját ismertetve elmondta: módosítást dolgoztak ki azon határon túli magyar diákokra vonatkozóan, akik egyetemi tanulmányaikat Magyarországon szeretnék folytatni. Ennek értelmében aki magyar nyelvű középiskolában végzett, és az adott ország nyelvén leteszi az érettségit, azt elismerik középfokú nyelvvizsgának. Arra is figyelmet fordítanak, hogy a felvételi pontoknál se kerüljenek hátrányba az ilyen diákok – jelezte.
Eddig, akik otthon többségi nyelvű iskolába jártak, azoknak a nyelvtudását azonnal elismerték nyelvvizsgának Magyarországon. Akik viszont magyar nyelvű középiskolába jártak, és letették az adott állam nyelvén az érettségit, nem ismerték el ezt semmilyen módon. Szeretnék ezt orvosolni, nem szeretnék, ha ez a határon túli magyar diákok arra ösztönözné, hogy ne magyar nyelvű középiskolában végezzék tanulmányaikat – mutatott rá a helyettes államtitkár.)
Krónika (Kolozsvár)

Az első erdélyi autós hírlap
A kocsi.ro célja, hogy a romániai magyarok sajátos szemszögből értesüljenek az autósvilág híreiről, a szalonokat elözönlő újdonságokról, az autóipar gazdasági szerepéről. A kocsi.ro hasznos tanácsaival megkönnyíti az autóvezetők életét, közlekedési információival pedig elősegíti a gyorsabb és biztonságosabb megérkezést.
A romániai hírek, tudósítások, gazdasági elemzések mellett a kocsi.ro széles kaput nyit a magyarországi autós információk előtt is.
Küldetésünket a száraz tények mellett könnyed tartalmakkal (nap képe, nap videója, zenés videók) és látványos galériákkal tesszük élvezhetőbbé, de oldalunkon számos egyedi megoldást is talál: közöljük minden autó műszaki adatlapját és folyamatosan frissítjük kalkulátoraink sorát is (jelenleg szennyezési adókalkulátor és gyorshajtási büntetés-kalkulátor található oldalunkon).
A kocsi.ro jelen van a nagyobb közösségi és kommunikációs felületeken, így követhető a Twitteren és a Facebookon is, amelyen már folyamatosan bővülő rajongótáborral büszkélkedik.
A kocsi.ro hamarosan mobil eszközökön is megjelenik.
Népújság (Marosvásárhely)

Magyar fejkvótás gimnázium indítását tervezi egy vállalkozó Csíkszeredában
Magyar állami normatív támogatással működtetne Csíkszeredában levelezői tagozatos ingyenes gimnáziumi oktatást egy magyarországi vállalkozó. A Székelyhon portálnak elmondta, az újdonsült magyar állampolgárokat készítené fel magyarországi érettségire.
A helyi sajtóban közölt felhívással próbál levelezői tagozatos gimnáziumi oktatásra diákokat toborozni Csíkszeredában egy magyarországi vállalkozó. Szilasi György, az oktatási lehetőséget meghirdető SZILTOP Oktatási Nonprofit Kft. ügyvezetője a Székelyhon portálnak elmagyarázta, oktatási közhasznú társaságként működnek, és magyar állami normatív finanszírozással magániskola- hálózatot tartanak fenn. Az ügyvezető szerint régóta tervezik már az erdélyi terjeszkedést, most az itt élő magyar állampolgárok számának a megnövekedésével megnyílt erre a lehetőség. “A magyar állampolgá-rok számára az oktatás ingyenes lenne, hisz a cég magyar állami normatív finanszírozásból tervezi megszervezni az oktatást” – magyarázta Szilasi György.
Hozzátette, Csíkszeredában levelezői tagozaton indítanák el a gimnáziumi oktatást. A négyéves levelezői rendszerben azonban lehetőség van arra, hogy egy év alatt több év anyagából is levizsgázzanak a diákok, és a megadott szabályok szerint a romániai tanulmányok is elismertethetők.
Szilasi György szerint még nem világos, hogy az érettségi vizsgára Csíkszeredába is kiszállhat-e egy magyarországi vizsgáztató bizottság, vagy a diákoknak kell Magyarországra utazniuk. Az ügyvezető szerint főként olyanok érdeklődnek a lehetőség iránt, akik már dolgoznak, esetleg családjuk is van, és a román nyelv gyenge ismerete miatt nem iratkoztak be eddig helyi esti tagozatos képzésbe. A cégvezető elmondta, szorgalmazni fogják, hogy a csíkszeredai diákok idegen nyelvként a román nyelvet válasszák.
Ferencz S. Alpár, Hargita megye főtanfelügyelője a Székelyhon kérdésére kijelentette: “Garancia kell arra, hogy a román állam el fogja ismerni ezt az érettségit.” Közölte, találkozott a magyarországi cég képviselőjével, és kapcsolatot teremtett számára a minisztériumi illetékesekkel, hogy a cég tisztázhassa, lesz-e akadály az érettségi oklevelek elismertetése terén.
Népújság (Marosvásárhely)

Egy műalkotás értelmezése, meghatározása attól függ, mennyire tudjuk megközelíteni a társadalmi valóságot, amely létrehozhatta”
Elképesztő ütemben fogy a műemlékállományunk – figyelmeztet Kovács András művészettörténész
Kovács András művészettörténész, művelődéstörténész, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) professzora 1946-ban született Marosvásárhelyen. 2010-től a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja. Székfoglaló előadását 2011. október 20-án tartotta meg, Erdély fejedelmeinek a gyulafehérvári palotája címmel, amelyben négy évtizedes kutatása eredményeit foglalta össze. Publikációi elsősorban az erdélyi késő reneszánsz építészethez, e korszak művészetének meghatározó jelenségeihez kötődnek, de középkori és barokk emlékekkel kapcsolatos témákat is tárgyal. Alapvető monografikus kötete a késő reneszánsz erdélyi építészetről írt összefoglalója, amely Balogh Jolánnak az 1541-nél abbahagyott nagy munkáját folytatja az építészetre összpontosítva, jóval árnyaltabb folyamatokat vázolva. Mindemellett nevéhez egy sor olyan mérvadó tanulmány is kötődik, amelyek Erdély jelentős építészeti emlékeit tárgyalják. Az építészeti kérdések mellett a történelmi segédtudományokkal, címerfestéssel, pecsétekkel kapcsolatos témákkal is foglalkozik publikációiban. Az 1990-es évektől szerepe kulcsfontosságúvá vált a fiatal generációk képzésében, a tudományos élet újjáélesztésében, a műemlékek helyreállításának folyamatában. Kovács András köré immár művészettörténeti iskola szerveződött, amelynek első generációja a közelmúltban saját tanulmányaiból összeállított kötettel köszöntötte tanárát, mesterét. Szemléletmódját, módszertanát az összetett látásmód, a műalkotások részletes, pontos, stíluskritikai és az írott forrásokra alapozó vizsgálata, az emlék történelmi, művelődéstörténeti, társadalmi összefüggései felderítésének igénye határozza meg.
- Akadémiai székfoglaló előadásában négy évtizeden át végzett kutatómunka eredményeit foglalta össze: az erdélyi fejedelmek gyulafehérvári palotájának építéstörténetét, történelmi, társadalmi kontextusát tárgyalva rekonstruálta az egykor három belső udvar köré szerveződő impozáns épületegyüttest. Hogyan kezdődött ez a kutatás, mi keltette fel a téma iránti érdeklődését?
– 1966-ban kerültem először Gyulafehérvárra, amikor államvizsga dolgozatomat előkészítendő, a Gyulafehérvári Káptalan birtoklevéltárában kutattam az alvinci kastély és uradalom történetét. Talán egy hónapig laktam az akkori prépostnál, néhai dr. Faragó Ferencnél, és a Római Katolikus Hittudományi Főiskola menzáján étkeztem. Furcsa, szokatlan volt a környezet, de a munka is, amit végeztem: először szembesültem nagymennyiségű latin nyelvű forrással, amelyeket nagyon csekély latin nyelvismerettel próbáltam lemásolni és megérteni. Pihenésként a várban sétálgattam. Akkor figyeltem fel arra, hogy a 18. században szétválasztott két kaszárnyának és püspöki palotának feltétlenül korábbról, a 17. századból kell származniuk, hiszen azonosak az ablakaik, s nemigen szokott előfordulni, hogy két szomszéd egy időben ugyanabban a stílusban építkezzék.
Ezek az élmények meghatározóak voltak számomra, és amikor a nyolcvanas évek elején a Bethlen Gábor fejedelem építkezéseiről szóló doktori disszertációmat készítettem, Gyulafehérvár, és az ottani fejedelmi építkezések mindjárt a dolgozat első fejezetébe kívánkoztak.
Az egykori fejedelmi palota a középkori vár délnyugati sarkában közel 200 x 42 méteres téglalapba írható, eredetileg három belső udvar köré szerveződött emeletes együttes volt, amelynek nyugati felét a 18. században leválasztották, ebből a római katolikus püspöki, a jelenlegi érseki kúria lett, keleti része pedig 1687-től Románia NATO-csatlakozásáig kaszárnyaként szolgált. A kutatás során kilátástalan nehézséget jelentett, hogy katonai létesítményben nem lehetett vizsgálódni: rájöttem például arra, hogy a Kendervárt, a fejedelmek 16. századtól működő ágyúöntő házát – amelyet az előttem járók a székesegyház és a palota környékén kerestek – a délkeleti sarokbástya foglalta magába, de a szigorúan őrzött építményt akkor még kívülről sem lehetett fényképezni. Valamikor a nyolcvanas évek végén egyszer le is akartak tartóztatni, mert kémnek hittek. Közben persze gyűjtöttem a forrásokat Gyulafehérvár és a palotaegyüttes történetével kapcsolatban. Sikerült összeszednem néhány alapvető felmérést, s segítségükkel a jelenből visszaindulva lépésről lépésre próbáltam azonosítani az épületegyüttesnek azokat az elemeit, amelyek a 17. században, esetleg korábban is létezhettek.
Voltak olyan részei a palotaegyüttesnek, amelyek a kommunizmus idején megsemmisültek?
– Jóformán fel sem mérhetjük mindazt, ami elpusztult. És nem a kommunizmus volt ebben a legnagyobb bűnös: tulajdonképpen hálásak kell lennünk a sorsnak, hogy egyáltalán fennmaradhatott ez az együttes. A katonák, bár nagyon titkolózó természetűek, szerencsére vigyáznak az épületekre, amelyekben laknak. A 17. századtól egyfolytában kaszárnya volt az épületegyüttes kétharmad része, amelyet nyilvánvaló, hogy a katonák nagyon alaposan és sokszor javítottak, alakítottak. Ez jó is, rossz is egyszerre: vannak például olyan reneszánsz ajtókeretek, amelyeknél nem tudni, mi bennük az igazi, és mi a kiegészítés, de legalább léteznek. Az érseki palotában a nyolcvanas évektől elkezdődött helyreállítások során bukkantak elő a nagyon jelentős reneszánsz elemek, ablakkeretek töredékei. A legutóbbi időben pedig, azt is mondhatnánk, el is kényeztettek bennünket a mindenfelé előkerülő részletek. Mindamellett alig várom, hogy elkezdjék a restaurálását a két kaszárnya épületének. Oda akarják ugyanis átköltöztetni a városházát, de lehet, hogy a megyei adminisztrációt is. Immár csak az a kérdés, hogy ott lehetünk-e és beleszólhatunk-e a felújítási munkálatokba. Abban reménykedem, hogy eddigi vizsgálataim megalapozhatnak egy újabb falkutatást és helyreállítást.
– Mi a legfontosabb eredménye művészettörténeti szempontból ennek a kutatásnak?
– Kétszáz métert átfogó, ma már nem egészen összefüggő, de egységes, emeletes reneszánsz palotahomlokzatot lehetett rekonstruálni a székesegyház felőli oldalon, és alig valamivel rövidebbet a másik, a várfalak felőli oldalon is. Erdélynek tulajdonképpen nincs ehhez fogható méretű reneszánsz emléke (a szamosújvári vár Martinuzzi-palotája, a nagyváradi vár fejedelmi palotája és a fogarasi vár agyonrestaurált lakóépülete is kisebb nála). Restaurálva valószínűleg nyugodtan beilleszthető lenne a közép-európai reneszánsz építészet legjelentősebb emlékeinek sorában.
Hogyan vált kedvenc kutatási korszakává a reneszánsz, illetve a késő reneszánsz? És nemcsak, hiszen a középkor, illetve a barokk emlékeit is kutatta?
– A késő reneszánsz korszak emlékeivel ismerkedtem meg először: az alvinci kastélyról a szakma és a köztudat is úgy vélte, hogy Fráter György építtette. Én bizonyítottam be, hogy valójában nem ő, hanem Bethlen Gábor építtette, és a Fráter György-féle kastély a föld alatt van. Adrian Rusu régész kollégámmal azonosítottuk az első nyomait ennek a régészeti együttesnek. A doktori disszertációm ugyanakkor Bethlen Gábor építkezéseiről, tehát ismét késő reneszánsz témáról szólt. Rómában akkor, a 17. század első harmadában már javában tevékenykedett Bernini, és létrejöttek az olasz barokk jelentős emlékei, miközben nálunk még a késő reneszánsz formák uralkodtak. Tulajdonképpen egész pályám folyamán Bethlen Gábor korának emlékeit nyomoztam, azt hiszem, meglehetős sikerrel, mert Nagyvárad, Marosillye és Déva, vagy Gyergyószárhegy és Fogaras között elég sok mindent sikerült azonosítanom. Időnként azért elémkerültek olyan dolgok is, amelyek nem a késő reneszánsz korszakhoz tartoztak: így például a gyulafehérvári Batthyaneum a városhoz és alapítójának személyéhez való vonzódásom eredményeként lett kutatásaimnak időben korunkhoz legközelebb eső témája. A középkori témák egyfajta nosztalgikus vonzódást képviselnek: nagyon szerettem volna egyre közelebb kerülni a középkor történetének és művészetének vizsgálatához, de nem úgy alakult az életem, hogy azokkal érdemben is foglalkozhassam, hiszen volt elég dolgom a 16–17. században is. E korszakhoz kötődően leginkább a történeti segédtudományok művelésével kapcsolatos, azaz felirattani, címertani problémákról írtam, újabban a középkori zarándoklatokról is, esetleg Gyulafehérvár középkori épületeiről és művészetéről, de ezek inkább pihentető kirándulások, tartósan nem tudtam elszakadni kedvenc témámtól.
– A kilencvenes évek elején a műemlék-helyreállításban is nagy szerepet játszottak kutatásai...
– A kilencvenes évek sok tekintetben újat jelentettek a pályámon: először is akkortól kezdve publikálhattam a kutatásaim eredményeit. Az 1989 előtti időkben ugyanis sem templomokról, sem pedig erdélyi fejedelmek kastélyairól nem lehetett írni. Ha akkor meghaltam volna, soha ki nem derül, hogy én a késő reneszánsszal foglalkozom. Voltak olyan kényszerképzeteim, hogy kutatok, de nincs kinek, hiszen eredményeimre itthon senki nem volt kíváncsi, külföldön pedig a hetvenes évek végétől nem volt szabad közölni, csak beszerezhetetlen bukaresti engedélyekkel vagy álnéven. Annak ellenére, hogy a Román Akadémia Történeti Intézetének a művészettörténeti közösségében – akkor úgy hívták a munkahelyemet – egy egész Erdélyt átfogó műemlék-repertóriumon dolgoztunk, abból semmilyen publikáció nem született. Kétévente kellett befejeznünk egy-egy megye műemlékeinek összeírását. Eleinte egészen jól ment a munka, 1974–1976 között Kolozs megyét mértük fel. 1976-ban viszont elvették a terepjáró autónkat, és megszűntették a kutatások anyagi támogatását, így terepre vonattal, autóbusszal még elmehetett az ember, de filmek vásárlását (akkoriban, ha volt mire, úgy napi hat tekercs filmet használtam el) és a fényképek kidolgozását már nem fizették. Az is előfordult, hogy Szentágotán például a nyolcvanas években nem tudtam kenyeret vásárolni, mert akkor már jegyre adták, és az üzletben egyszerűen azt mondták, ha nincs jegyem, akkor kenyeret sem kapok. A sógorom autóján bonyolítottam Szeben megye falvainak a bejárását, de a kutatás közben nem mindig sikerült ebédelnünk.
Kilencven után viszont kinyílt a világ, elkezdődtek és megsokasodtak a műemlék-épületek helyreállítási munkálatai. Körülbelül negyven műemlék-együttesnek vagy műemlék épületnek a kutatásában működtem közre azóta valamilyen szinten: levéltári adatokat gyűjtöttem a történetéhez, művészettörténeti tanulmányt írtam róla vagy pedig falat kutattam/kutattunk. Ezek a kutatások lettek a kiindulópontjai tudományos közleményeim egy részének is.
– 1997-től oktatja művészettörténetre a Babeş–Bolyai Tudományegyetem magyar anyanyelvű hallgatóit. Hogyan alakultak azóta a művészettörténet-tanítás lehetőségei?
– Az egyetemen 1995–1996 táján indult be a magyar nyelvű művészettörténet-oktatás. Kiderült, hogy ha én nem vállalom, akkor nem lesz kinek tanítania a magyar hallgatókat, így, bármennyire is menekültem a tanítástól, kénytelen voltam mégis belevágni. A szomorú az volt, hogy a barlangok művészetétől Marc Chagallig majdnem mindent nekem kellett tanítanom. 2000 táján végzett Kovács Zsolt tanítványom, ő vezette attól kezdve a szemináriumokat, illetve ő volt az első, akire rábízhattam a 19–20. századi művészet nagyon nehezemre eső oktatását is. Saját kutatási témáimról tulajdonképpen csak a mesteri kurzusok elindítása után beszélhettem. Nehéz volt egyetemes művészettörténetet oktatni, emlékekről beszélni úgy, hogy jóformán semmit nem láttam belőlük. A nyolcvanas évek végéig Leningrádban, azaz Szentpéterváron, Moszkvában és Kijevben, továbbá Magyarországon és Csehszlovákia szlovákiai részén jártam. Csak a kilencvenes évektől kezdődően jutottam el Olaszországba, Németországba, Ausztriába meg Angliába, és kezdtem megnyugodni, hogy olyan nagy butaságokat azért nem tanítottam.
A legelső évfolyamnak még bélyegméretű képecskéket, reprodukciókat mutogattam, mert más nem volt. A tanszék abban az időben egy olyan ormányos, epidiaszkóppal kombinált vetítővel rendelkezett, amelyben a régi, 9x9-es, vagy 9x12-es méretű, törékeny, olvadékony emulziójú üveg diapozitíveket lehetett vetíteni. Az első, vagy a második tanítási évet követő vakációban ellopták ennek a hatalmas gépnek minden optikai alkatrészét, így aztán nem volt mivel vetíteni sem. Lehet, hogy a tanítástól való ódzkodásom is főleg annak tudható be, hogy nagyon nehéz úgy tanítani a művészettörténetet, hogy a hallgatók, ha akarják, elképzelhették az épületet, festményt vagy szobrot, annak alapján, amit én mondtam nekik. 1999–2000-ben létrehoztuk az Entz Géza Művelődéstörténeti Alapítványt néhai Tonk Sándor professzorral, valamint Sipos Gábor tanár úrral, hogy könyvtárat, és a digitális illusztrálás lehetőségét biztosíthassuk magyar anyanyelvű hallgatóink számára. Minthogy számítógéppel nem lehetett cipekedni, az EGA könyvtára évekig a magyar nyelvű előadások, szemináriumok és vizsgák színhelye is volt.
Az EGA létrehozása kapcsolatos azzal a törekvésünkkel is, hogy hallgatóink gyakorlati tapasztalatokat szerezzenek a terepmunkában. Velük indult a magyarországi Teleki László Alapítvány és a Kulturális Örökség Hivatalának a támogatásával az Erdély magyar vonatkozású épített örökségét dokumentáló programunk is az egykori székely székek területén.
– Mennyire fontos a helyszíni szemle egy művészettörténet-hallgatónak?
– Ezt a mesterséget nem lehet távolról művelni. És ez minden tudományra érvényes. Nem lehet úgy kutatni, hogy nem láttuk kutatásunk tárgyát. A biológus a metszetet mikroszkóp alatt vizsgálja, a növénytanosok herbáriumba gyűjthetik a növényeket, de nekünk úgy kell felmérnünk, körbefényképeznünk egy-egy emléket, templomot, várat, kastélyt, hogy bármikor, bármelyik részletét fel tudjuk idézni. A fényképezés hőskorában a kutatót rajzai, feljegyzései és vizuális memóriája segítették. Balogh Jolán például még olyan (box)gépet használt, amellyel 6x6-os negatívokra fényképezett, két rekeszidőt lehetett rajta beállítani, így épületbelsőkben nem is remélhette, hogy rendes fotót készíthet. Az előhívás és másolás, a nagyításról nem is beszélve, viszonylag drága volt, s megtörténhetett, hogy az ember párszáz kilométeres utazás után rájött, hogy a filmje beleszakadt a gépbe, útja pedig menthetetlenül értelmetlen volt. Mindemellett az én ifjúkoromban nyolc lejért árultak egy 12 kockás szélesfilmet, a Leica-filmet pedig 14 lejért. Ez akkoriban nagyon nagy összeg volt, és hozzá kellett még számolni az előhívás és a szükségszerű nagyítás költségeit is.
Negyedik elemista koromtól kezdtem fényképezni, a szüleim gyógyszerészek voltak, így a patikában, ahol felnőttem, sok mindent megtanultam, és többnyire onnan szereztem a vegyszereket is az előhíváshoz. Egész ifjúkorom úgy telt el, hogy próbáltam valahogyan filmre pénzt szerezni. 1999 után ajándékoztam oda a nagyítógépemet és a laborfelszerelésemet az EGA-nak, mert nekem már nem volt rá szükségem. Végül aztán múzeumi darab lett, mert a digitalizáció forradalmasította a képalkotási eljárást.
Vannak olyan fényképeim is a gyulafehérvári palota részleteiről, amelyeket még öt dines érzékenységű kelet-német filmre készítettem. Ezt mikrofilmekhez használták, s műtermen kívül ezekből különleges előhívással lehetett valami nagyon rossz, kemény fényképet készíteni. Az elődeink és az én korosztályom által készített fehér-fekete filmanyag számtalan, többé meg nem ismételhető képet tartalmaz. Minthogy ma már nem létező részleteket örökítenek meg, ezeket kellene sürgősen megmenteni, hogy később is használhatók legyenek.
– Min alapul művészettörténeti kutatási módszertana?
– Pályám kezdetén meghatározó volt, hogy Balogh Jolán 1541-ig nagyjából összefoglalta az erdélyi reneszánsz művészet történetét. Egy máig úttörő munkában gyűjtötte össze és tette közzé azokat az adatokat, amelyeket terepbejárásai, levéltári, könyvtári kutatásai során talált. Az ő kutatásaiból indultak ki az enyémek is, nagy hatással volt rám néhai tanárom, Jakó Zsigmond professzor, aki az alvinci kastély levéltári anyagára meg a kolozsvári sáfárpolgárok számadáskönyveire irányította a figyelmem még egyetemi hallgató koromban. Ugyanakkor az Akadémia kolozsvári intézetében munkatársa lehettem B. Nagy Margitnak, aki szintén reneszánsz és barokk témákat kutatott és Kelemen Lajos példáját is követve levéltári kutatásokkal próbálta pótolni azt, amit az emlékekről állapotuk, és a különböző utólagos alakítások miatt már nem lehetett megtudni. B. Nagy Margitnak nagyon sokat köszönhetek, és nagyon tiszteltem azért a pontosságért és fegyelemért, ahogyan körüljárta és leírta az általa vizsgált emlékeket. Történészek vagyunk: akár statisztikával, akár műemlékekkel, akár földből előkerült régészeti lelettel, akár levéltári anyaggal foglalkozunk. A forrásunkat mindig úgy próbáljuk értelmezni, hogy beillesztjük abba a környezetbe, ahonnan származik, ahol létrejött. És ez mindig társadalmi környezet, hiszen ember nélkül nem lehet épületet emelni, vagy műalkotást létrehozni. Nagyon sok esetben egy műalkotás értelmezése, meghatározása attól függ, hogy mennyire tudjuk megközelíteni azt a társadalmi valóságot, amely létrehozhatta.
– Milyen érvényesülési lehetőségei vannak ma a fiatal művészettörténészeknek?
– Azt szeretném, hogy az ifjú művészettörténészek, akik nálunk végeznek, mindannyian állást kapjanak a szakmában, és ne kelljen nekik mással foglalkozni. Meg vagyok győződve róla, hogy szükség van rájuk, de azt is tudom, hogy az elmúlt évtizedek során ilyenfajta kutatásokra, vizsgálódásokra nagyon keveset áldozott a társadalom. Siránkozunk, hogy nem ismerjük a saját múltunkat, de amikor meg kellene ismernünk, kiderül, nincs pénz arra, hogy megbízzunk egy fiatal embert azzal, hogy a legfontosabb műemlékekkel, vagy éppen lakóhelyünk történetével foglalkozzék. Sokszor, noha csak rajtunk múlik, még több pénzt olyanra költünk, aki valamilyen mutatós, délibábos, a valósággal köszönő viszonyban sem álló „mélymagyar” dajkamesével traktál bennünket.
Ezek a dolgok elhivatott embert kívánnak, a hivatástudat viszont hamar kialszik, ha az embernek családja van, és passzióját úgy kell kiélnie, hogy nincs állása hozzá. Tele vannak a kulturális intézményeink olyanokkal, akiknek semmi közük nincs a diszciplínához, amit állítólag kutatnak, védenek, őriznek, hivatástudatuk ennek megfelelően a nullával egyenlő, és akik elfoglalják a helyét azoknak a fiataloknak, akik tudnának tenni valamit, mert erre készültek fel. Normálisan működő polgári társadalommá kellene válnunk, hogy megbecsüljük saját, meglévő értékeinket. Az erdélyi művészettörténet kutatásában az előttem járók munkája s az én munkám is csupán a legfontosabb mozzanatokat emelte ki, rengeteg részletkutatásra lenne még szükség, amelyeket a következő nemzedékeknek kellene majd elvégezni. Reméljük, hogy lesz is majd mit kutassanak, mert az a baj, hogy időközben elképesztő ütemben fogy a műemlékállományunk, jó- és rosszakaratú emberek révén egyaránt, s a műemlék nem várja meg, hogy kilábaljunk éppen soros válságunkból.
– Tehetség, képesség vonatkozásában mi mondható el napjaink diákjairól?
– A képességekkel nincs gond, soha nem is volt: ezek szerintem adottak és állandóak egy társadalomban. Jó képességű, tehetséges embernek bizonyos százalékban mindig kell születnie. A mi szakunkra jelentkezők között – elsősorban hiányos műveltségük miatt – vannak olyanok is, akik más területen valószínűleg jobban magukra találtak volna. Karunk első tanácsülésén, amelyen évekkel ezelőtt részt vettem, akkori dékánunk kijelentette, hogy oktatókként felejtsük el, hogy az egyetemen mi kutatókat nevelünk. Lehet azért, mert nem egyetemi oktatóként futottam be a pályám nagy részét, de ezt én nem tudom elfogadni. Továbbra is úgy vélem, hogy az egyetemnek elsősorban ez lenne a célja. Hogy az a kutató azután elmegy tanítani, vagy bármi mással foglalkozni, az más kérdés. De az egyetem által kiállított oklevele kötelezi, hogy azokra a kérdésekre, amelyeket a hivatása felvet, tudományosan megalapozott, világos és hiteles válaszokat adjon, s hogy rendelkezzék azokkal az eszközökkel, amelyek őt szakemberré, tudományos kutatásra alkalmassá teszik.
Szabadság (Kolozsvár)

Aggódnak Budapesten a romániai magyarok miatt
A romániai népszámlálás adatai is terítékre kerültek tegnap a magyar Országgyűlésben: napirend előtti felszólalásában Varga István, a Fidesz képviselője arra hívta fel a figyelmet, hogy a cenzus nyilvánosságra került adatai szerint jelentősen csökkent a magyarok száma Romániában a 2002-es népszámlásához képest.
Csurka István írót, volt miépes politikust idézve azt mondta, az öt világrészen szétszórt magyarság olyan nép, hogy ha „végveszélyben tisztségviselői felmutatják a véres kardot”, akkor páratlan hőstettekre, csodákra volt képes. Hozzátette: a véres kardot most szimbolikusan felmutatja. Rétvári Bence, a közigazgatási és igazságügyi minisztérium államtitkára hangsúlyozta, hogy a magyar kormány számára fontos az erdélyi, külhoni magyarság demográfiai helyzete, ugyanakkor szerinte egy közösség erejét nemcsak a lélekszáma adja. Elismerte, hogy 2002-höz képest 196 ezer fővel csökkent a romániai magyarság, viszont arra hívta fel a figyelmet, hogy a magyarok aránya csupán egy ezrelékkel csökkent Románia összlakosságán belül, 6,6 százalékról, 6,5 százalékra. Hangsúlyozta, hogy a magyar kormány közvetlenül nem tud hatni a demográfiai helyzet alakulására, de a magyar intézményeken keresztül eredményesen befolyásolhatja a magyarság megmaradását.
Krónika (Kolozsvár)

Tőkés tulipános tőkéje
Tőkés László és az RMDSZ bizalmi tőkéje egy tőről fakad, ezért nehéz az Erdélyi Magyar Néppártnak az EP-képviselő támogatottságát szavazatokká konvertálnia – kommentálta KISS TAMÁS szociológus egy múlt év végi közvélemény-kutatás eredményét. A kisebbségkutató intézet munkatársát Cseke Péter Tamás kérte fel a felmérés politikai tanulságainak összegzésére az Erdélyi Riport 2012/4. számában.
Nem sikerült politikai tőkét kovácsolnia a tavaly szeptemberben bejegyzett Erdélyi Magyar Néppártnak (EMNP) Tőkés László ismertségéből és népszerűségéből – derül ki az erdélyi magyarok körében végzett legfrissebb felmérésből. A kolozsvári kisebbségkutató intézet közvélemény-kutatása szerint az Európai Parlament volt alelnöke által „védnökölt” EMNP a biztos pártválasztók szavazatainak mindössze 5,1 százalékát kapná meg a választásokon; az erdélyi magyarok 72,6 százaléka az RMDSZ-re, 3,2 százaléka az MPP-re, 3,5 százaléka pedig román pártokra szavazna. Az új magyar politikai szervezetnek annak ellenére gyenge a vonzereje, hogy a 2007-es európai parlamenti választásokon Tőkés László független jelöltként, egymaga az erdélyi magyar szavazatok közel negyven százalékát gyűjtötte be.
Tőkés az RMDSZ tőkéjének „részvényese” A közvélemény-kutatás vezetője, Kiss Tamás szociológus nem lát ellentmondást az EMNP alacsony támogatottsága és Tőkés öt évvel ezelőtti kimagasló választási teljesítménye között. „A parlamenti választásokon nem egyetlen személyre kell szavazni. Akármennyire is kötődik az új magyar párt Tőkés László nevéhez, támogatottsága nem konvertálható az EMNP-re adott szavazatokra. Ez az RMDSZ ellenzékének egy régi problémája” – mondta az Erdélyi Riportnak. A felmérésvezető a jelenség nyitját abban látja, hogy – mint fogalmazott – Tőkés és az RMDSZ bizalmi tőkéje egy tőről fakad. Emlékeztetett arra, hogy a magyar érdekvédelmi szervezetnek a kilencvenes évek elején „hihetetlenül erős” politikai brandje jött létre. „A tulipánra a mai napig azért ütik a pecsétet a választók, mert ennek a brandnek az emblémája. Tőkés László – a temesvári hős és az egykori tiszteletbeli elnök – ugyanebből a brandből részesül, képletesen szólva részvényesként” – magyarázta. A szociológus ezért úgy véli: szavazói számának növeléséhez az EMNP-t egy új politikai brandként kellene felépíteni az RMDSZ ellenében. „Kérdés, lesz-e az ebben érdekelteknek elég erejük ehhez” – tette hozzá.
A felmérés szerint a megkérdezettek 57 százaléka állította, hogy elmenne szavazni. A bizonytalanok száma eléri a 15 százalékot. Az országos átlaghoz képest magas részvételi szándék még a kutatók számára is meglepetést jelentett. „Ennek fő oka valószínűleg az, hogy a felmérést a népszámlálási kampányt követően végeztük. Ez a kampány mozgósította a magyar közösséget, úgy, hogy román oldalon nem volt megfelelője. Természetesen az is kérdés, hogy sikerül-e ezt a mozgósítottságot idén fenntartani” – véli Kiss Tamás.
Kelemenben jobban bíznak Az új magyar párt dolgát nehezíti, hogy a felmérés – korábbi adatokhoz viszonyítva – a Tőkés László iránti bizalom csökkenését mutatja. Az EP volt alelnöke továbbra is a legismertebb erdélyi magyar politikus, a megkérdezettek 98,4 százaléka hallott róla, ám csak 49,5 százalékuk bízik is benne. Ezzel szemben Kelemen Hunort, az RMDSZ elnökét ugyan valamivel kevesebben ismerik (91 százalék), de népszerűbb Tőkésnél, ugyanis a válaszadók 59 százaléka bízik benne. Toró T. Tibor, az EMNP megbízott elnöke és Szász Jenő, az MPP elnöke ismertségben és népszerűségben is elmarad az előbbiektől, a megkérdezettek 22, illetve 23 százaléka bízik bennük.
Az sem jó hír az EMNP számára, hogy a felmérés szerint az erdélyi magyarok 69 százaléka azt szeretné, ha egyetlen politikai szervezet képviselné az érdekeit, és 19 százalék szeretne választani több magyar párt közül. Ez az eredmény még a kutatásvezetőt is meglepte. „Nem hittem volna, hogy csökkent azoknak az aránya, akik a politikai pluralizmust részesítik előnyben az egységes képviselettel szemben. Az EMNP bejegyzését követően én inkább ellenkező trendre számítottam volna” – jegyezte meg Kiss Tamás.
Inkább Băsescu, mint Ponta Nem meglepetés, hogy a román politikusok bizalmi indexe a magyarokénál lényegesen alacsonyabb az erdélyi magyarok körében. Ám az talán igen, hogy az országos átlagtól eltérően a megkérdezettek körében a hatalmon lévő politikusok népszerűbbek az ellenzékieknél. Traian Băsescu államfőben az erdélyi magyarok 19,8, Emil Boc kormányfőben 17,2 százaléka bízik, míg az ellenzéki szövetség két társelnökének, Victor Pontának és Crin Antonescunak a bizalmi indexe 7,7, illetve 13,7 százalék. Kiss Tamás szerint a jelenségnek két oka is van. Az egyik az, hogy a hatalmon lévő politikusok az RMDSZ szövetségesei a kormányban. „Tendenciaszerű, hogy az RMDSZ politikai szövetségeseit a magyarok valamivel kedvezőbben ítélik meg, mint az ellenzéki oldalt” – magyarázta. Másfelől a szociológus szerint a magyar választók ellenszenvvel viszonyulnak a Szociáldemokrata Párthoz (PSD). Ez Kiss szerint részben a kilencvenes évekből ered, amikor a baloldal mint kommunista utódpárt jelent meg az erdélyi magyar sajtóban. „Másrészt az elmúlt években is volt a PSD-nek több olyan megnyilvánulása, ami erre ráerősített; 2009-ben úgy csapódott le, hogy az RMDSZ a PSD miatt került ellenzékbe, és ezt követően távolították el például a magyar hivatalnokokat a székelyföldi dekoncentrált intézmények éléről. Az ezt követő politikai kampány és mozgósítás miatt ez viszonylag megragadt a magyarok emlékezetében. Ponta ráadásul személyesen jelentette ki, hogy »a Székelyföld nem létezik«. Nem csodálom, hogy ebben a régióban nem ő a legnépszerűbb politikus” – mondta a szociológus.
Az EMNP sem kérdőjelezi meg Egyébként a közvélemény-kutatás eredményeinek hitelességét az EMNP politikusai sem kérdőjelezték meg. A párt közép-erdélyi régióelnöke, Gergely Balázs azonban kifogásolta, hogy a politikai preferenciák mérésekor „tendenciózusan” említették a parlamenti választásokat a kérdésben az önkormányzati megmérettetés helyett. A politikus szerint helyi szinten az EMNP-nek jóval nagyobb a támogatottsága. Kiss Tamás erre úgy reagált: országos mintán relevánsabb kérdés a parlamenti választás, hisz az egyes településekre vagy megyékre nem, csupán a teljes magyar közösségre reprezentatív egy ilyen mérés. „Így a helyi ügyek vizsgálatára kevésbé alkalmas, bár egy összkép kétségkívül így is kibontakozhat” – magyarázta a kisebbségkutató intézet munkatársa.
A Közélet és közérzet című felmérés adatait 2011. november 25. és december 13. között vették fel Erdély 16 megyéjében összesen 1190 fő megkérdezésével, a reprezentatív mintán alapuló felmérés eredményeinek hibahatára plusz-mínusz 2,9 százalék.
Tarolna a Fidesz, de gyenge a Jobbik Erdélyben
A kisebbségkutató intézet két munkatársa, Kiss Tamás és Barna Gergő nevéhez fűződik az a HVG hetilap megbízásából készített decemberi közvélemény-kutatás is, amely a magyarországi pártok népszerűségét mérte az erdélyi magyarok körében. A kolozsvári Kvantum Research által végzett felmérés szerint a magyarországi választásokon biztosan szavazni kívánó romániai magyarok 55,5 százaléka a Fidesz–KDNP-re adná a voksát, az MSZP támogatottsága 4,1, a Jobbiké 2,9 százalékos. A közvélemény-kutatás legváratlanabb eredménye, hogy már a Gyurcsány Ferenc fémjelezte, tavaly alakult Demokratikus Koalíciónak is mérhető az erdélyi támogatottsága (1,8 százalék). Az LMP az erdélyi szavazatok 0,2 százalékára számíthat, más pártokra 0,4 százalék szavazna. Kiss Tamás az Erdélyi Riportnak Gyurcsány Ferenc ismertségével magyarázta a DK mérhető támogatottságát. „Mindig volt egy 3-5 százaléka az erdélyi magyaroknak, aki kedvelte Gyurcsányt, amellett a 95-97 százalék mellett, aki nemzetárulóként tekintett a volt miniszterelnökre. Ez a néhány százalék szavazna a DK-ra, amivel azonban nagyjából ki is merült a párt növekedési potenciálja” – magyarázta a szociológus. Kiss Tamás számára nem meglepetés a Jobbik alacsony erdélyi beágyazottsága. „Azért is örvendtünk a HVG felmérésének, mert talán elkezdenek oszlani az ezzel kapcsolatos magyarországi tévképzetek” – mondta Kiss. Szerinte a tévképzetekhez azok a sajtótudósítások, írások is hozzájárulhattak, amelyek például összemossák az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) nevű szervezetet a magyar szélsőjobboldallal.
Erdélyi Riport (Nagyvárad)

Jogszerűnek tekinti a magyar nyelvű iratot iktatni kívánó férfi megbírságolását a marosvásárhelyi rendőrfőnök
Mind a marosvásárhelyi 2. számú általános iskola igazgatója, mind a helyi rendőrség főnöke úgy véli, jogszerűen járt el Horváth-Kovács Ádám ügyében. A marosvásárhelyi férfi gyermeke iskolájában szeretett volna magyar nyelvű iratot iktattatni, mire bekísérték a rendőrségre, és megbírságolták.
Példásan intézkedtek és dicséretben részesültek azok a marosvásárhelyi rendőrök, akik kedden Horváth-Kovács Ádám ügyében jártak el – jelentette ki az MTI-nek Valentin Bertfelean, a rendőrség főnöke.
Mint elmondta, az 112-es sürgősségi hívószámra érkezett kedden riasztás arról, hogy egy férfi illetéktelenül behatolt az iskolába. A riasztást a rendőrség valamennyi egysége megkapta, ezért történt az, hogy hat rendőr is egyszerre érkezett a helyszínre. Bertfelean utalt arra: Romániában is volt már rá példa, hogy idegen behatolók veszélyeztették egy-egy iskola tanulóinak a testi épségét. Kijelentette, a legkisebb kiszabható bírságot rótták ki Horváth-Kovácsra, aki maga is elismerte vétkességét. A rendőrfőnök szerint csak a törvényt alkalmazták. Visszautasította, hogy egyesek etnikai színezetet próbálnak adni a történetnek.
Codruta Baciut, az iskola igazgatója az MTI-nek elmondta, ő kérte a rendőrség sürgős beavatkozását. Mint mondta, ezt azért tette, mert Horváth-Kovács nem tartotta be az iskolába való belépésre vonatkozó szabályokat: sem az ügyeletes diáknál, sem az iskola titkárságán nem igazolta magát. Az igazgatónő ugyanakkor elismerte, hogy ismeri Horváth-Kovács Ádámot, aki az iskola szülői bizottságának is tagja. Azt is megerősítette, hogy beszélgetett a férfival, akit arról próbált meggyőzni: fordítsa le románra az iktatandó dokumentumot. Az igazgatónő szerint az intézmény felelős vezetőjeként nem járulhatott hozzá egy olyan irat iktatásához, amelynek a tartalmát nem ismeri. Baciut nem kívánta kommentálni azt a tényt, hogy az iskola épületében az iktatandó dokumentumról vitatkozott Horváth-Kováccsal, és a rendőrséget azt követően riasztotta, hogy nem sikerült megegyezniük.
Az igazgatónő hangsúlyozta, szó sincs bosszúállásról, ő mindig is az iskola érdekeinek rendelte alá cselekedeteit.
Horváth-Kovács Ádám kedden délelőtt egy magyar nyelvű adománylevelet próbált iktattatni, amely azt rögzítette, hogy a magyar szülők egy csoportja szülői adományként készíttette el és tűzte ki az iskola folyosóin a kétnyelvű táblákat. Korábban az Országos Diszkriminációellenes Tanács megbírságolta az intézményt a kétnyelvű feliratozás elmulasztása miatt.
erdon.ro

Támogatások: kit húztak ki a listáról
Több mint egyéves csúszással közzétette tegnap a magyar kormány a nemzeti jelentőségű intézmények és programok új listáját. Ezen azok a Kárpát-medencei magyar intézmények és szervezetek szerepelnek, amelyek nem évről évre, pályázatok útján, hanem egy kormányzati ciklusban előre megállapított összegű támogatásban részesülnek. A Bajnai-kormány idején, 2010-ben 14 erdélyi intézmény kapott normatív támogatást, összesen 366 millió forintot. Finanszírozásukat a Fidesz-kormány tavaly leállította arra hivatkozva, hogy a nemzeti jelentőségű intézmények listája módosításra szorul.
A tegnap közzétett lajstrom már tizenhét erdélyi intézmény és program nevét tartalmazza. A 2010-ben még kiemelt támogatásban részesülő intézmények közül nem került fel az új listára három kulturális folyóirat (Látó, Korunk, Helikon), a Studium-Prospero Alapítvány és az Eurotrans Alapítvány. Újdonságként normatív támogatást kap viszont idéntől a Kolozsvári Magyar Napok rendezvénysorozat, a dévai Szent Ferenc Alapítvány, egy Beszterce, illetve két Kolozs megyei szórványkollégium.
Az új lista szerint az erdélyi színházak nem az Eurotrans Alapítványtól, hanem a „Színházak, bábszínházak, néptáncegyüttesek támogatási programja” keretében jutnak támogatáshoz, és csak gyanítani lehet, hogy a Látó, a Korunk, a Helikon a „Kulturális és tudományos médiatámogatási programtól” jut pénzhez.
Azt, hogy mennyihez, még nem tudni, ugyanis Semjén Zsolt kormányfő-helyettes tegnapi tájékoztatása szerint „a pontos összeg a szükségletektől és az intézménytípustól függően eltérő”, a döntést a Bethlen Gábor Alap bizottsága hozza meg, várhatóan heteken belül.
A Korunk főszerkesztője lapunktól tudta meg, hogy a folyóirat már nem szerepel külön intézményként a nyilvánosságra hozott listán. Balázs Imre József így azt sem tudta megmondani, valóban kaphatnak-e támogatást a médiatámogatási programtól. „Annyit tudok, hogy tavaly egyetlen forintot sem kaptunk” – mondta lapunknak.
Az RMDSZ még tavaly elküldte a magyar kormánynak azoknak az erdélyi intézményeknek listáját, amelyet normatív támogatásra javasolt. Kovács Péter főtitkár a tegnap közzétett listát úgy kommentálta: „továbbra is köd fedi a nemzeti jelentőségű intézmények körét”. Szerinte az egyedüli pozitívum, hogy az idén lesz normatív támogatás. A főtitkár elmondta, továbbra is kevés a konkrétum: nem lehet tudni, hogy a nevesített 11 szervezeten kívül, kik részesülnek a meghívásos pályázat által nyújtott lehetőségben, köd fedi a teljes pályázati keretet, nem hozták nyilvánosságra, hogy a döntések Magyarországon vagy Erdélyben születnek, és kik lesznek az elbírálók.
Megjegyezte, a nevesített nemzeti jelentőségű intézmények esetén is vannak érdekességek. „A Beszterce-Naszód megyei Vicén két szórványkollégium működik, akkor miért csak az egyik részesül kiemelt támogatásban? Csak remélni tudom, hogy ennek nem az az oka, hogy az egyik kollégium partnere az EMNT szórványtanácsának, a másik pedig nem” – mondta a politikus.
A nemzeti jelentőségű erdélyi intézmények és programok listája
Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem (működés); Protestáns Teológiai Intézet (működés); Mezőségi Szórványkollégium, Válaszút (szórv. kollégium); Mezőségi Téka Szórványkollégium, Szamosújvár (szórv. kollégium); Bástya Kollégium, Vice (szórv. kollégium); Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) (működés+ program); Házsongárd Alapítvány (működés+ program); Romániai Magyar Pedagógus Szövetség (működés+program); Szent Ferenc Alapítvány (működés+program); Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület + Fiókok (működés+ program); Kincses Kolozsvár, Kolozsvári Magyar Napok (program); Jelentős szakmai és kulturális intézmények működésének támogatási programja (működés+program); Szórványkollégiumi programok – kollégium+iskolabusz (működés+program); Felsőoktatási háttérintézmények támogatási programja – BBTE, MOGYE, MME (működés+program); Kulturális és tudományos médiatámogatási program (működés+program); Színházak, bábszínházak, néptáncegyüttesek támogatási programja (működés+program).
Új Magyar Szó (Bukarest)