Emlékezzünk a kommunizmus bűneire és áldozataira
A XX. század fantasztikus tudományos és technikai felfedezései egy új, boldog és reményteljes jövőt ígértek, de két véres háború és két szörnyű ideológia az öldöklések és téboly korszakát zúdították a világra.
Magyarországon minden év február 25-én tartják a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapját.
Eggyel több a szomorú emléknapok száma, hiszen január 27-e (Auschwitz felszabadítása) Holokauszt Emléknap, de a szomorú emléknapokhoz sorolnám a mi október 6-ánkat is, és ez folytatódhatna tovább, hiszen történelmünk világviszonylatban is telve gyásznapokkal. Ezek az emléknapok valójában emlékeztető napok, hiszen tulajdonképpeni céljuk, hogy a szomorú események soha ne ismétlődjenek meg. Próbálkozunk, igyekszünk, de sajnos ezek a megemlékezések sem segítenek eléggé, a történelem egyelőre ismétli magát, a gonoszkodás tovább folyik.
A nácik által elindított borzalmas háború, és az „alacsonyrendűek” ritkítása, 12 év alatt legalább 50 millió áldozatot követelt, de a szám valószínű nem reális, ennél többen pusztultak el. A 73 évig tartó kommunista diktatúra áldozatainak számát száz millióra becsülik, de a statisztika itt is valószínűleg pontatlan. Már abba is szörnyű belegondolni, hogy ahogy ma – a tőke birodalmában – milliárdokkal dobálózunk, úgy labdázunk a sötét múlt emberáldozatainak statisztikai adataival is, hiszen újabb és újabb adatok feltárása után, még ezer, még millió áldozat kerül a listára. A Szovjet birodalom felbomlása után „felszabadult” kelet-európai országok különböző módon viszonyultak múltjukhoz. Sokan még a rendszerváltás tényét is megkérdőjelezik, hiszen a szovjet hegemóniától megszabadult legtöbb országban, bár az egypártrendszert átalakították, a volt kommunista nómenklatúrát megtartották, akik különböző „pártszínekben” még most, húsz év után is jelen vannak ezen országok vezetésében. A régi kommunista bűnök feltárása, a bűnösök felelősségre vonása, az elszámoltatás a legtöbb országban elmaradt, de ezt sokan még ma is megtennék, még ha kissé késve is. Ne felejtsük el azonban, hogy ma már tettesek és áldozatok gyermekei, unokái egymás mellett dolgoznak, és együtt néznek szembe a jelen és a jövő nehéz kérdéseivel.
A magyarok a konzervatív kormány idejében, 2000 júniusában jelölték meg február 25-ét emléknapnak, Kovács Béla kisgazdapárti politikus letartóztatásának és Szovjetunióba hurcolásának emlékére. Igen, bőven van mire emlékezni!! A hírhedt recski kényszermunkatábor, a váci börtön, Kistarcsa, Márianosztra sok ezer ártatlan magyarnak volt meghurcoltatási és kínzási helye. Az Andrássy út 60. szám alatti neoreneszánsz palota, egykor a nyilasok Hűség Háza, majd ÁVO és ÁVH székház, 1944 és 1956 között az állami terror központja volt. Tíz éve, 2002 februárja óta Terror Háza Múzeum, minden, már érett magyar fiatalnak legalább egyszer meg kellene látogatnia.
A szomorú magyar múltnál talán még tragikusabb a kommunisták romániai terrorja. „A kommunizmus fekete könyve” francia kiadásban jelent meg 1997-ben, de csakhamar minden európai nyelvre lefordították, Bukarestben 1998-ban már kapható volt. A könyv harmadik része foglalkozik Kelet-Európával, de eléggé hiányos, egy román kiegészítést már készítettek, de további kutatói munkára még nagy szükség volna.
1945. március 6-án lépett a Gróza-kormány hivatalba, és innen lehet számítani a román kommunisták terrorjának kezdetét, ami megszakítás nélkül 1989 decemberéig tartott. Már a sokak által „felmagasztalt”, „magyar barát”, Gróza alatt elkezdődtek a tisztogatások, 1945 augusztusáig sok ezer letartóztatást hajtottak végre, elsősorban a történelmi pártok soraiból. Mihály király távozása után felgyorsult a hajtóvadászat a kommunista rendszer ellenségei után, Georghiu–Dej felállította a hírhedt szekuritáte hálózatát, és politikai foglyokkal elkezdte építtetni a Duna–Fekete-tenger csatornát, amelyet a román polgárság temetőjének szánták. („Un mormant al burgheziei româneşti”.)
Jelen publicisztika nem teszi lehetővé a román kommunisták gaztetteinek a felsorolását, megnyugtató, hogy erről már sokat írtak, és remélhetőleg még sok, eddig elhallgatott anyag is a nyilvánosság elé kerül. Mert a mai fiatal román nemzedéknek meg kell ismernie múltját, annak szépségeivel, dicsőségével, de sötétségével és gyalázatos tetteivel is.
Románia, a többi szomszédos állammal, ma nagyon nehéz gazdasági helyzetben van, de legalább megadatott, hogy mindenki megmondhatja véleményét anélkül, hogy az államvédelem lakatot tegyen a szájára: oda utazhat ahova akar, tiltakozhat a kormány intézkedései ellen, és nem vetik börtönbe politikai hovatartozása miatt. Ezt ma meg kell becsülni, de igazán értékelni csak akkor tudjuk, ha nem felejtjük a közelmúltat. Ha nem feledjük a Duna-csatorna rabszolgáit, Jilava földbe vágott celláit, Nagyenyedet, Szamosújvárt, ahol ártatlan rabok töltöttek hosszú-hosszú éveket, évtizedeket; a piteşti „átnevelési” programot, ahol fiatal értelmiségi rabok ördögi kegyetlenséggel igyekeztek fogolytársaikat „jobb belátásra” bírni, és meggyőzni őket a kommunizmus felsőbbrendűségéről. És még sorolhatnám!
A kommunista ideológia a megvalósulás érdekében ölt, pusztított, a cél érdekében milliók szenvedtek, egész népcsoportok tűntek el, társadalmi osztályokat megsemmisítettek. Hála a Mindenhatónak, ez a hamis ideológia nem győzedelmeskedett.
Ha egy ember valahol meghal, sírnak a hozzátartozók, barátok; ha egy ember valahol gyilkol, hosszú hónapok pereskedése következik, aztán az ítélet súlyos, vagy néha elnéző. A téves eszmék, ideológiák milliós áldozatait még igazán megsiratni sem tudjuk – annyi könny nem is létezik –, pereskedésre is csak részlegesen került sor, a bosszú nem hoz megoldást. Maradnak az emléknapok és az állandó figyelmeztetés: soha többet!
Végezetül csak annyit, hogy Romániában még élnek a terror áldozatai. Nincsenek már sokan, és a legtöbbjük nagyon idős. Egy 2009/221-es törvény előírja a volt politikai foglyok kárpótlását, ezt más – volt szocialista – országokban már végrehajtották, a románok itt is késlekednek. Az idő telik, sokan még reménykednek!
Hollai Hehs Ottó Németország
Szabadság (Kolozsvár)

Román, magyar, két jó barát
Többszörös üzenete lehet annak, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt első országos küldöttgyűlésén hangsúlyosan felmerült a románsággal való viszony: Tőkés László magyar–román kerekasztalt szorgalmazott, Németh Zsolt a két ország közti stratégiai szövetségről beszélt, de a párt keretprogramjába is fontosnak tartották beiktatni, hogy a sajátos státusú székelyföldi régió létrejötte esetén kulturális autonómiát biztosítanak az itt élő román közösség számára.
A román közösséggel való szót értés, az Erdélyben gondolkodni merészelő román politikai, civil elittel való kapcsolatfelvétel kinyilvánított szándéka pragmatizmusról, őszinteségről és realitásérzékről tanúskodik. Autonómiatörekvéseink sikeréhez elengedhetetlenül szükség van a többségi nemzettel való szót értésre – és erre csak nyílt, őszinte párbeszéd útján lehet esélyünk. Az RMDSZ egyik legfőbb bűne és legnehezebben korrigálható tévedése éppen az, hogy az évek során eljátszotta ezt a lehetőséget. Kettős diskurzust folytatott: a magyar közösség felé minduntalan az autonómia fölöttébb szükséges voltáról áradozott, a román pártokkal folytatott tárgyalások, a különféle alkuk során azonban fel sem vetette ezt az igényt. Apró eredményeket próbált kicsikarni, miközben néhány miniszteri székkel gyakorlatilag befogták száját a román pártok. Persze, az RMDSZ tétova magatartása a bukaresti politikusoknak is kapóra jött: ők az ország területi épségének elvesztésével való riogatás révén gyűjtötték be a voksokat, valahányszor a magyarság önrendelkezésének igénye mégiscsak felmerült – rendszerint választási kampányok idején. Így aztán az RMDSZ és a román pártok egyaránt hasznot húztak a jogos autonómiaigény köré mesterségesen gerjesztett etnikai viszálykodásból – s hogy mindez milyen kárt okozott a magyar közösség számára, azt hűen tükrözik a népszámlálás adatai is. A magyar–román dialógus e törekvésben hozhatna tehát valamilyen áttörést. Persze, ne tápláljunk illúziókat: egyelőre nagyítóval kell keresni, hol vannak azok a román értelmiségiek, akik hajlandóak régiókban gondolkodni, és hol rejtőzködhetnek azok a politikusok, akik ezt fel is vállalnák. De talán reményt keltő lehet, hogy a bálványosi folyamat elindítói jutnak egyre fontosabb szerephez a közéletben – Magyarországon, Romániában és Erdélyben egyaránt.
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A prefektus újabb pert indított Nyárádszereda ellen
Marius Pascan Maros megyei prefektus újabb pert indított a nyárádszeredai ortodox telekvita ügyében: ezúttal nem az önkormányzat képviselőit, hanem a nyárádszeredai polgármesteri hivatal zöldövezeti nyilvántartását támadta meg, azzal az egyértelmű céllal, hogy vonják vissza a város központi terének részét képező, az ortodox egyház által birtokolt telek zöldövezetté nyilvánítását – értesült az Erdélyi Magyar Televízió (ETV). Tóth Sándor alpolgármester törvénytelennek és erkölcstelennek nevezte az újabb nyomásgyakorlást, de – mint mondta – a törvény a város oldalán áll, és felkészültek a küzdelemre. A bíróság első olvasatban február 29-én tárgyalja az ügyet.
Mint ismeretes, az ortodox egyház templomot építene a telken, de az önkormányzat és a helyi lakosság is elutasítja ezt. A prefektus korábban beperelte az önkormányzati képviselőket, mert a jelzett egyházi telket közvagyonként tartották nyilván. A testület később, eleget téve a felszólításnak, kivette a területet a közvagyoni leltárból, melynek nyomán a prefektus visszavonta keresetét. A Polgármesteri Hivatal továbbra is úgy tartja, az említett, mintegy 1ooo négyzetméteres telekre így sem épülhet templom, ugyanis ez a zöldövezetekre vonatkozó törvény alapján továbbra is zöldövezetnek minősül, tehát attól függetlenül, hogy az kinek a tulajdona, nem beépíthető.
Tóth Sándor az előzőhöz hasonló politikai erőfitogtatásnak, a helyi közigazgatás ügyeibe való újabb durva beavatkozásnak tartja a pert, ugyanakkor úgy látja, minden erre vonatkozó törvényes előírás az önkormányzatnak ad igazat. „Elkészítettük a védekezésünket, és a tárgyalás előtt öt nappal beiktattuk a törvényszéken. Emellett hivatalos átiratban kértük a prefektustól, hogy lépjen vissza a pertől, ezt a kérésünket több törvenycikkellyel is alátámasztottuk, sőt, csatoltuk a Környezetvédelmi Minisztérium véleményét a zöldövezetes nyilvántartásunkról, amelyben határozottan az áll, hogy a hivatal teljesen jogosan és törvenyesen járt el a nyilvántartás elkészítésénél. A prefektus azonban ezt szóra sem méltatva, továbbra is ragaszkodik a perhez. Felteszem a kérdést, milyen kormánybiztos az, aki a törvényeket figyelmen kívül hagyva, az ortodox egyház ügyvédjének gondolja magát – hangsúlyozta az alpolgármester.
A marosvásárhelyi közigazgatási bíróság február 29-ére tűzte ki a tárgyalást: az önkormányzat képviselői szerint már a dátum is gyanús, ugyanis a testület a törvény által előírt utolsó napon, február 14-én kapta kézhez az idézést és a perrel kapcsolatos dokumentációt, mindez a városvezetők szerint arról tanúskodik, hogy a törvényszék a lehető legrövidebb időt kívánta biztosítani számukra a felkészülésre. Ez pedig a prefektúra és az igazságszolgáltatás képviselőinek jól kigondolt, összehangolt támadására utal. A nyárádszeredaiak azonban felkészültek a perre és továbbra is kiállnak az igazukért – mondta Tóth Sándor alpolgármester az ETV-nek.
Erdély.ma

Emlékezés a kommunizmus áldozataira
Aktuálpolitikai utalásoktól sem volt mentes a kommunizmus áldozataira emlékező vasárnapi rendezvény a Partiumi Keresztény Egyetem nagyváradi székhelyén.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által szervezett rendezvény este hat órakor Forró László református lelkész igei köszöntőjével kezdődött, majd Nagy József Barna, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács partiumi régióelnöke köszöntötte az egybegyűlteket. Ezt követően Tőkés László, az EMNT elnöke, az esemény fővédnöke szólalt fel. Elöljáróban kijelentette, hogy Csíkszeredában megalakult az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP), mely az 1989-es rendszerváltás jegyében kívánja a magyar MSZP típusú pártnak alternatívát nyújtani. „Joggal vetődik fel bennünk a kérdés, hogy mikor tudjuk már végre tűzre vetni ezt a bűnös kommunista korszakot” – fogalmazott, majd elárulta, hogy pénteken Marosvásárhelyen találkozott a „December 21.” forradalmár egyesület vezetőségével. Velük arról beszélt, hogy anyagi előnyökkel, forradalmár igazolvánnyal lekenyerezték a forradalmárokat, de amikor a posztkommunista rendszernek már nincs szüksége arra, hogy semlegesítse őket, akkor nagyot rúg beléjük. Ezt követően felidézte Orbán Viktornak Tusnádfürdőn 2009-ben tartott beszédéből azt a gondolatot, hogy a kommunisták a huszadik században időről időre rárontottak saját népükre. 2006-ban ugyanez ismétlődött meg: a szó szoros értelmében megint rárontottak a posztkommunisták a békés megemlékezőkre, és ugyanez történt 1956-ban, amelynek évfordulójára emlékeztek 2006-ban. Elmondta, hogy 1956-ban szovjet csapatokat hívtak be, manapság pedig olyan időket élünk, amikor a szovjet tankok helyét baráti bankokat szabadítanak Magyarországra. „Tehát más értelemben megint rárontottak Magyarországra, és most az eszményített unió részéről érik békés, de annál súlyosabb támadások drága hazánkat, nemzetünket, nemzeti kormányunkat” – fogalmazott Tőkés László. A továbbiakban kifejtette, hogy a kommunista rendszer diskurzusát hazugságbeszédnek lehet minősíteni, mint ahogy hazugságbeszéd volt a Gyurcsány Ferenc nevével fémjelzett politikai diskurzus is, de lényegében az EP felszólalásai is hazugságbeszédek a maguk módján. „Az fáj ugyanakkor, hogy ez a fajta beszéd a romániai MSZP-re, az RMDSZ-re is átterjed. A legutóbb éppen tegnapelőtt folyamodott hazugságbeszédhez az RMDSZ elnöke, megpróbálván a magyarságban bizalmatlanságot kelteni irántunk, akik az EMNT-vel és az EMNP-vel következetesen harcolunk együtt a kommunizmus utáni demokratikus rendszerváltás folytatására és betetőzésére.”
Végezetül örömét fejezte ki, hogy Magyarországon végre törvénybe iktatták, hogy a nemzeti szocializmus és a kommunizmus bűnei nem évülnek el. „Sajnos csak 22 év késéssel, de mégis kimondatott ez a fontos elv, és ennek köszönhetően készülhetett el a Balsai jelentés, és ennek köszönhetően nyert hivatalos legitimitást is a Civil Jogász Bizottság” – fogalmazott.
Megdöbbentő adatok
Tőkés László felszólalása után dr. Horváth Attila a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jogtudományi Karának docense tartott előadást A szovjet diktatúra emberiesség elleni bűnei Magyarországon címmel. Elmondta: 1945-ben a Független Kisgazdapárt a szavazatok 57 százalékát nyerte el. Ezt követően hirdette meg Rákosi Mátyás a korrekció elvét, aminek célja a Kisgazda Párt szétverése volt. 1945 és 1956 között mintegy ötszáz embert végeztek ki koncepciós perek alapján, az 1956-os forradalom után kétszázezer ember emigrált Magyarországról, négyszáz embert kivégeztek, de azt nem lehet tudni, hogy hány embert lőttek le mindenféle peres eljárás nélkül, hány embert hurcoltak meg, kínoztak meg, huszonegyezer embert vetettek börtönbe, tizenhatezer embert internáltak. A közhiedelemmel ellentétben a hatvanas években folytatódtak Magyarországon a koncepciós perek, még 1989-ben is ítéltek el egy nyugdíjast koncepciós perben, szerencsére a másodfokú ítéletet már a rendszerváltás után mondták ki, és felmentették a polgárt. 1950-53 között összesen kétmillió ember ellen folyt valamilyen eljárás, volt időszak Magyarországon, amikor egyszerre hetvenezer ember ült börtönben, miközben manapság, amikor a bűnözés sokkal nagyobb méreteket öltött a magyar társadalomban, összesen 17 ezer ember van börtönben egyszerre. Kijelentette továbbá, hogy Magyarországon burkolt falurombolás zajlott, mely kezdődött a téeszesítéssel, majd következett a körzetesítés. 1989-ig több ezer falusi iskolát zártak be, felszámolták a vidéki értelmiséget, hiszen városokba zavarták a tanítókat, a papokat, a történelmi magyar egyházak klérusának egy negyede börtönbüntetést szenvedett. Felhívta a figyelmet arra, hogy ma is sokan mentegetik a kommunizmust azzal, hogy az tulajdonképpen egy jószándékú ideológia. „Én elolvastam Marx, műveit, és elmondhatom, hogy olyan gyűlölködő szófordulatai vannak, amilyenek aztán Hitler beszédeiben köszönnek vissza. Ne dőljünk be azoknak, akik próbálják menteni a menthetetlent” – zárta előadását Horváth Attila.
Ne idealizáljunk
Felelősségre vonás a pártállamban elkövetett emberiesség elleni bűntettekért címmel dr. Juhász Imre az ELTE jogtudományi Karának adjunktusa, a Civil jogász bizottság alapító tagja tartott előadást. Elmondta, hogy a magyarországi rendszerváltás felemásra sikeredett, mert az MSZMP élére állt a folyamatnak, de az új Alkotmánnyal talán sikerül lezárni a posztkommunista korszakot. Megtudtuk, hogy Magyarország 1968-ban csatlakozott egy nemzetközi egyezményhez, mely kimondja, hogy az emberiség elleni bűncselekmények nem évülnek el, csakhogy a magyar kormányok nem emelték be ezt az egyezményt a magyar jogrendbe, ahogy azt az eljárásrend megkívánta volna. Ezt most az Orbán kormány megtette, sőt az egyezményt fogalommagyarázattal is ellátta, ezek között az első helyen szerepel a kommunista bűnök meghatározása, így most már nem lehet jogi kiskapukat találni azoknak, akik a kommunizmusban bűnöket követtek el. Az előadó véleménye szerint 1956 után megtört a magyar nemzet gerince és a kommunizmus szelleme nem múlt el, bizonyítja ezt az is, hogy az állampárt jogutódja ma is gondolkodás nélkül nyúl a fegyveres erőszak eszközéhez. Végezetül felhívta a figyelmet arra, hogy ne idealizáljuk az Európai Unió intézményeit; példaként említette a Strasbourgi európai emberi jogi bíróság egyik döntését, amely felmentett egy Magyarországon önkényuralmi jelkép viseléséért elítélt embert. A strasbourgi bíróság azzal az indoklással mentette fel a vörös csillagot hordó személyt, hogy jogában van a vörös csillagot hordani, mert az egy igazságos társadalomért küzdő eszmerendszer jelképe. E mondat elhangzása után döbbent moraj hangzott fel a díszteremben.
Megkomponált akció
Az eseményen levetítették a Becsapott ország című filmet, mely a 2006-os magyarországi utcai megmozdulásokat dolgozza fel, majd dr. Völgyesi Miklós a Civil Jogász Bizottság alapító társelnöke beszélt a rendszerváltás utáni állami erőszakról. Kiemelte, hogy a 2006-os brutális rendőri fellépés azt bizonyítja, hogy a kommunizmus szelleme még mindig Magyarországon van. Leszögezte, hogy a rendőrség bevetett alakulatai bűncselekményeket követtek el. Majd Gyurcsány Ferenc politikai életútját ismertette, leszögezve, hogy első alkalommal alkotmányellenesen lett miniszterelnök, hiszen úgy jelölték erre a tisztségre, hogy nem volt parlamenti képviselő. Völgyesi Miklós elmondta, hogy a 2006-os tiltakozó megmozdulások brutális leverése egy megkomponált akció volt, melynek az volt a célja, hogy megfélemlítse az embereket. A mai napig nem tisztázott, hogy ki és mire adott felhatalmazást Gergényi Péternek, Budapest főkapitányának a budapesti tüntetések brutális leverésekor, mondta Völgyesi, de leszögezte, hogy bűn volt az, amit a politikai és a rendőri intézmények akkor műveltek, amiért a fő felelősséget az akkori miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc kell vállalja. Az előadó fontosnak nevezte a felelősségre vonást, mert mint mondta, „ha nincs jogkövetkezmény, akkor nincs visszatartó erő.”
Elrománosítás
A díszteremben megtartott előadások között a Nagyváradi Asszonykórus és a Váradi Dalnokok léptek fel rövid műsorral. A díszteremben lezajlott eseményt követően a megjelentek levonultak a székház belső udvarára, ahol koszorúkat helyeztek el a kommunizmus áldozatainak emléktáblájánál. Itt Tőkés László elmondta: „kegyelettel hajtsunk fejet a katolikus és református súlypontú két kirakatper áldozatairól az egyik a Szoboszlai per néven híresült el, a másik a Sas Kálmán nevéről ismeretes. Sas Kálmán ügyében még nem sikerült perújrafelvételt elérnünk, a másik ügyben viszont sikerült perújrafelvételt elérni, és jogilag rehabilitálni az áldozatokat. (…)Várjuk a Tismaneanu jelentés folytatását, mert Trianon óta első ízben ismeri el román hivatalos dokumentum azt, hogy a magyar településeinket erőltetettet betelepítéssel románosították el a kommunizmus idején. Többek között így románosodott el Kolozsvár, Vásárhely, Nagyvárad, de különösképpen Zilah és Szilágysomlyó is “- fogalmazott Tőkés László.
Pap István
erdon.ro

Nyílt levél a nagyváradi EMNT-EMNP vezetőségéhez az „Igen, tessék! – Da, poftiti!” mozgalommal kapcsolatos kifogásaik margójára
Még nem tudom minősíteni a tényállást: a jó ügy érdekében megnyilvánuló szent együgyűség vagy félműveltségből táplálkozó agresszív politikai szűklátókörűség? Két partiumi illetékességű EMNP-EMNT-s helyi vezetői duó február 22-én „elkövetett” egy sajtótájékoztatót, amelynek keretén belül kifogásolták, és durva jelzőkkel leminősítették az Igen, tessék! civil kezdeményezésű, magyar nyelvi revitalizációs mozgalmat.
Érintettként (az „Igen, tessék!” egyfajta ötletgazdájaként) a hírek olvasatán megakadt a torkomon a reggeli kávé. A mozgalom félévvel ezelőtti, kolozsvári elindítása óta az összmagyar sajtó határozottan pozitív és támogató viszonyulásán túl, a román sajtóban sem volt egyetlen negatív visszhang, egyre több településen, egyre több üzletben és hivatalban tűnik fel a lassan ismertté váló jelvénye. Nos, ilyen előzmények után nem csoda, hogy a felcím, miszerint Kifogásolja az Igen, tessék! programot a nagyváradi EMNT–EMNP szerény személyem esetében spontán pupillatágulást eredményezett, hiszen a sajtótájékoztató úriemberek nyilvánvalóan vagy nem értették meg az Igen, tessék! mozgalom lényegét, vagy szűk látókörű politikai vagdalkozásban öncélúan felhasználva próbálják több hónap munkáját hitelteleníteni.
Az Igen, tessék! mozgalom mindenekelőtt, de nem kizárólag a magán ellátói kereskedelmi és szolgáltatói szférában (üzleteken, piacokon, biztosítóknál, kávézókban, benzinkutaknál, mozi jegypénztáránál stb.) szeretné megerősíteni, bátorítani a magyar nyelv használatát. Nyilvánvaló, hogy ezeken a színtereken a történelmi hivatkozások, a törvényes keretre, illetve a tételes nyelvi jogokra vonatkozó szabályozások nem bizonyultak hatékony megközelítésnek, annál is inkább, mivel a magánszféra által működtetett nyilvánosság esetében alig vannak tételesen a kisebbségi nyelvek használatát előíró, támogató érvényes jogi normák. Ám ezeken a színtereken a kisebbségi nyelvek használatát hathatósan lehet marketing jellegű érvekkel és stratégiákkal elősegíteni: az anyanyelvű kiszolgálás, szolgáltatás tényleges kereskedelmi előnnyel járhat. Nem kell tudományoson bizonyított érveket felhozni, elég a mindennapi tapasztalat: két közelítő árú és minőségű termék közül azt vásároljuk meg, amely esetében a kiszolgálásnak van egy hozzáadott értéke, például anyanyelven történő tájékoztatás (jobban értjük, amit mondanak, nagyobb a komfortérzésünk stb.). Nagyváradon és általában Partiumban ezt az érvelést kétségtelenül kiegészíti a jelentős, marketing szempontból egyáltalán nem elhanyagolható magyarországi turistaforgalom.
A módszer egyszerű, a mozgalomhoz csatlakozó egyének, cégek használják az Igen, tessék! – Da poftiţi! feliratozású matricát, jelvényt vagy kis plakátot, ezáltal jelezve, hogy ismerik a magyar nyelvet, és hajlandók arra, hogy magyarul társalogjanak az ügyféllel. Az ok kézenfekvő, a távlati cél pedig a mozgalom számára megnyerni, például, nem csak a magyar helyként nyilvántartott lokálok tulajdonosait, hanem a nemzetközi áruházláncok menedzsereit vagy a román érdekeltségű vállalkozói szférát is. Rávezetni arra őket, hogy az alkalmazottak magyar nyelvismerete bármely cég számára gazdasági erőforrás, használatának van marketing értéke (és haszna).
Meglátásunk szerint ennek a piciny jelnek a használata szükséges és hasznos, mivel felmérések szerint a települési arányuk szerint kisebbségben élő magyarok több, mint egyharmadával fordult elő havonta legalább egyszer, hogy magyar elárusítóval, kiszolgálóval románul beszélt. Vagyis őshonosság ide, nagy politikai retorika oda, ezek az adatok tények, melyek kétségen felül azt jelzik, hogy számos erdélyi nagyvárosban beszűkülőben van a magyar nyelv nyilvános használata. Márpedig (hogy Wolland mestert idézzem a Mester és Margarétából) a tény pedig a legmakacsabb dolog ezen a világon.
Nos, ilyen előzmények jegyében nyilvánult meg a sajtó előtt a két politikával foglalkozó EMNT-EMNP-s polgártárs, többek között azt kifogásolva, hogy az Igen, tessék! mozgalom nagyváradi kibontakozása során a kezdeményezők Magyarországról jövő turistákra és nem az őshonosságra hivatkoznak. Egy dolog biztos: az Igen, tessék! fentebb vázolt filozófiája nem annyira vitézkötésesen, díszmagyarosan hangzatos, mint az őshonosság fél téglája, de minden jel arra mutat, hogy hatékony. Ennek a hatékonyságnak a mutatója a mozgalomhoz eleddig csatlakozott kereskedelemben, szolgáltatásokban dolgozó magánszemélyek, cégek és közintézmények növekvő száma. A közintézmények esetében elsődleges az intézményvezetők elkötelezettsége a közszolgáltatások minőségének a javítása irányába, arra buzdítva a magyar nyelvet ismerő tisztviselőt, hogy a magyar anyanyelvű ügyfeleknek udvariasan kínálja fel a választás, a magyar nyelvű párbeszéd lehetőségét. Ez a forma, tehát, nem mentesíti a közintézményt azon törvény által előírt kötelezettsége alól, hogy megszervezze a többnyelvű szó- és írásbeli kommunikációt, viszont gördülékenyebbé teheti ezt a folyamatot. Ugyanakkor lehetővé teszi, hogy azok a közintézmények is éljenek ezzel a lehetőséggel, melyeket a törvény nem kötelez a magyar nyelv használatára.
Összegzésképpen: az Igen, tessék! mozgalom célja megerősíteni a magyar nyelv nyilvános használatát, úgy, hogy felvállaltan érdekalapú retorikában közelíti meg ezt a kérdéskört. Szeretném még egyszer hangsúlyozni, hogy az Igen, tessék! mozgalom nem jogérvényesítési eszköz, hanem a magyar nyelv szélesebb körű, a törvényes korlátokon is túlmutató használatát hivatott ösztönözni.
Bármennyire igyekszem az elmarasztalóan nyilatkozó EMNP-EMNT színekben politizáló polgártársak hozzáállásában nem feltételezni a rossz szándékot (hisz nem kötelező egyetérteni a megközelítés alapfilozófiájának helyességével vagy kritikátlanul bízni annak a hatékony kivitelezésében), az a tény, hogy a magyarság közügyeit politikailag felvállalni szándékozó, alternatívát kínálni akaró személyek azt nyilatkozzák, hogy az Igen, tessék! mozgalom káros és veszélyes volna, nos, ezt én sem magánemberként, sem a kisebbségi nyelvi jogok érvényesülését kutató szakemberként, de még a közügyek irányába valamelyest elkötelezett polgárként sem tudom elnézően értelmezni. A magam részéről nem az Igen, tessék! mozgalmat tartom károsnak és veszélyesnek, hanem azt, hogy a politikai versengés hevében egy civil kezdeményezés is áldozatul eshet, hogy egy, magát magyar érdekvédelmiként feltüntető szervezet képviselői, flottul „káros”, „felelőtlen”, „szégyenletes” (a sajtó által idézett/parafrazált címkék) ténykedésnek minősítsenek egy olyan törekvést, amelyre közügyek iránt elkötelezett személyek pénzt, időt és energiát fordítanak.
Dr. Horváth István egyetemi docens
Kolozsvár, 2012. február 27.
erdon.ro

Feltuningolt” RMDSZ
„Ne a politikai ellenfelek rágalmaival foglalkozzunk!” – intette Kelemen Hunor RMDSZ-elnök a Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) szombati, marosvásárhelyi ülésének küldötteit. A felszólalások jelentős része mégis az Erdélyi Magyar Néppártnak az „RMDSZ-miniparlament” ülésével egyidőben, Csíkszeredában zajló rendezvényére „üzent” – oda, ahol Toró T. Tibort választották az EMNP elnökévé.
Kelemen kerek egy éve megválasztott szövetségi elnökként a tavaly februári nagyváradi kongresszus óta eltelt időszakot „a folytonosság és az építkezés évének” nevezte, mely idő alatt „önkormányzati, parlamenti és kormányzati téren is számos eredményt értünk el”. Mint emlékeztetett: 2011-ben az RMDSZ Erdélyi Konzultációja során megkérdeztek „százezer embert Erdély minden szegletéből”. Ugyanakkor tavaly ősszel zajlott le a szövetség „Minden magyar számít!” szlogenű népszámlálási kampánya, illetve „Minden magyar gyermek számít!” elnevezésű beiskolázási kampánya.
A szövetségi elnök úgy értékelte: az elmúlt 22 év legnehezebb önkormányzati választása elé néz idén az RMDSZ és az erdélyi magyar közösség, éspedig azért, mert „először fordul elő 22 esztendő után, hogy olyan megméretkezés lesz, amelyen három magyar szervezet versenyez a szavazatokért”: az RMDSZ, a Magyar Polgári Párt (MPP), illetve idéntől Tőkés László Erdélyi Magyar Néppártja (EMNP) is. „Az EMNP élvezi a magyar kormány teljes támogatását, ennek láthattuk már az első jeleit az RMDSZ-ellenes matricák megjelenésében. Mi mindig a párbeszéd hívei voltunk, Tőkés László azonban leszögezte: nem akarnak együttműködni az RMDSZ-szel” – mondta el az RMDSZ elnöke, aki szerint „az RMDSZ-nek nem a zsebpártok kampányolásával kell foglalkoznia, hanem az elvégzendő feladatokra kell koncentrálnia”.
A szövetségi elnöki intés ellenére az SZKT-ülésen elhangzott felszólalások jelentős része utalt az egyik ellenpártnak az „RMDSZ-miniparlament” ülésével egy időben, Csíkszeredában zajló rendezvényére. A legélesebben Kovács Péter főtitkár fogalmazott, aki Tőkés László EMNP-„védnök” egyik, nemrégiben tett kijelentésére reagált. „Tőkés László az RMDSZ-t egy rozoga autóval hasonlította össze, amely letért az útról. Ha ennyire rozoga ez az autó, és ha valóban rossz irányba halad, miért nem száll ki belőle? – vetette fel a kérdést Kovács. A főtitkár emlékeztetett arra, hogy a szövetség színeiben európai parlamenti képviselői mandátumot nyert Tőkés sajtóközleményeiben posztkommunistáknak, neptunistáknak, korruptaknak, tájba simulóknak, bársonyszékhez ragaszkodóknak, az autonómia eszményét feladóknak címkézi az RMDSZ képviselőit. „Hogy bírja Tőkés László egy ilyen társaságban, miért nem veszi a kalapját, adja vissza az RMDSZ-listán nyert európai parlamenti mandátumát, és megy a megújulást hirdető társaságba? – fogalmazott Kovács, aki „évről évre tuningolt, megbízható, kiszámítható gépkocsinak” nevezte az RMDSZ-t, amely „reggeltől estig rója a köröket, hónapokon, éveken keresztül, nem vállal be őrült előzéseket, nem kockáztat egy végzetes balesetet”.
Markó Béla miniszterelnök-helyettes az összefogás lehetőségéről és értelméről beszélt. „Összefogni csak azokkal lehet, akiknek az a fontos, hogy ott leszünk-e a parlamentben, a kormányban, hogy lesznek-e erős önkormányzataink. Akiknek viszont arról szól minden, hogy ki tetszik a magyar kormánynak, ki fog ebből a hiúság vásárából nyertesként kikerülni, akik gyengíteni akarják a romániai politikai jelenlétünket és akik egy magyarországi politikai jelenlétet akarnak felerősíteni, azokkal nem hiszem, hogy össze lehetne fogni” – szögezte le Markó. A miniszterelnök-helyettes egyértelművé tette: a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem kérdése sarokköve az RMDSZ kormányzati szerepvállalásának, és ha nem sikerül rövid időn belül létrehozni az önálló magyar intézeteket, akkor “nagyon komoly kérdés, hogy tudunk-e továbbmenni” ezzel a koalícióval. „Szerintem nem” – adott választ saját kérdésére a miniszterelnök-helyettes.
Borbély László politikai alelnök hangsúlyozta, az RMDSZ felkészült a választásokra. Kitért arra is, hogy az újonnan alakult párt védnöke, Tőkés László jelenleg a szövetség színeiben európai parlamenti képviselő. „Furcsának találom, hogy Tőkés László úgy akar új autót vezetni, hogy közben nincs is jogosítványa” – folytatta az előtte szólók gondolatmenetét a politikai alelnök.
Kampányfőnökké „kenték fel” Kovács Pétert
Az SZKT-n elfogadták a 2012-es önkormányzati választások előkészítéséről szóló határozatot is, amely az RMDSZ jelöltállítási módozatait, eljárási rendjét és ütemtervét, illetve a jelölési feltételeket rögzíti. A dokumentum leszögezi: a polgármester- és helyi tanácsos-jelöltek kiválasztásának módozatairól és az annak megfelelő teljes eljárási rendről a helyi szervezet javaslata alapján a Megyei/Területi Állandó Tanács hoz döntést. Az RMDSZ helyi és megyei szervezetei tanácsos-jelölteket indítanak minden olyan közigazgatási egységben, ahol esély van a magyar képviselet biztosítására. Ahol a magyar lakosság számaránya meghaladja a 15 százalékot kötelező, illetve azokban a közigazgatási egységekben, ahol a magyarság számaránya nem éri el a 15 százalékot, javallott a polgármester-, illetve megyei tanácselnökjelölt indítása. Az önkormányzati jelöltlisták véglegesítésének határideje 2012. április 15. Az SZKT ugyanakkor megszavazta Kovács Péter főtitikár kampányfőnökké való kinevezését is.
Antal Erika
Új Magyar Szó (Bukarest)

Macovei támadja Mártonékat
Románia schengeni csatlakozásának veszélyeztetésével vádolta a hét végén blogján Monica Macovei volt igazságügyi miniszter az RMDSZ-t.
A Demokrata Liberális Párt alelnöke és európai parlamenti képviselő bírálatait Máté András Levente és Márton Árpád képviselők legújabb törvénymódosítási indítványai váltották ki.
A két RMDSZ-es politikus az új Büntető Törvénykönyv múlt heti jogi bizottsági vitáján két módosító javaslatot terjesztett elő. Az egyik szerint a köztisztségviselők – köztük a parlamenti képviselők és szenátorok –, valamint a közhasznú társaságok – például a civil szervezetek – alkalmazottai nem tekinthetők köztisztviselőknek. E szerint nem vonhatók felelősségre, ha esetükben érdekkonfliktus áll fenn többek között amiatt, hogy rokonaikat alkalmazzák képviselői vagy szenátori irodáikban.
Egy másik javaslat értelmezési kiskaput visz be a törvény szövegébe: „Az a köztisztviselő, aki szolgálati hatáskörének gyakorlása közben közvetlenül vagy közvetve indokolatlan haszonra tesz szert önmaga, házastársa vagy másodfokú rokona számára, egytől öt évig terjedő börtönbüntetéssel és a köztisztség betöltésétől való eltiltással büntetendő.” A Mediafax hírügynökség jogi szakvéleményekre hivatkozva arra figyelmeztet, hogy az „indokolatlan” szó bevitele a törvény szövegébe többféle értelmezési lehetőséget nyit meg, amelyek alapján az érintett tisztségviselő elkerülheti a felelősségre vonást.
Monica Macovei szerint az RMDSZ javaslatait a korrupcióellenes fellépés gyengüléseként értelmezi majd a romániai igazságszolgáltatásról szóló júliusi jelentésében az Európai Bizottság, és ez közvetve befolyásolja Románia schengeni csatlakozását is.
Márton Árpád szűkszavúan reagált az EP-képviselő vádjaira. „Macovei mindenkit támad, mert ilyen ő. A kommunista időszakban ügyész volt, innen eredeztethető a hozzáállása. Született vádaskodó” – jelentette ki a Mediafaxnak az RMDSZ-es képviselő.
Kelemen Hunor RMDSZ-elnök a múlt héten a manipuláció iskolapéldájának nevezte azt, ahogyan az ellenzék és a bukaresti sajtó beállítja a két képviselő módosító javaslatait. Mint mondta, Márton és Máté indítványa arról szól, hogy különbséget kell tenni a törvényben a választott köztisztségviselők és a más közalkalmazottak között. „Ezt a jelenlegi törvény összemossa, de a módosítást után is mindkét kategória egyformán büntethető maradna” – mondta Kelemen.
Cs. P. T.
Új Magyar Szó (Bukarest)

EMNP: rendőrségről az urnák elé
A tavaly szeptemberben hivatalosan bejegyzett, alakuló kongresszusát a hétvégén megszervező Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) aláírásgyűjtői ellen jelenleg is rendőrségi vizsgálat folyik. A büntetőjogi eljárás a bejegyzéssel kapcsolatos jogi procedúrával párhuzamosan indult be, miután a sajtóban bizonyítékok jelentek meg arról, hogy a támogatók névsorát tartalmazó aláírási listák hamisak.
A tavaly szeptemberben hivatalosan bejegyzett, alakuló kongresszusát a hétvégén megszervező Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) aláírásgyűjtői ellen jelenleg is rendőrségi vizsgálat folyik: az illető személyeket azzal gyanúsítják, hogy szignókat hamisítottak rá a gyűjtőívekre a párt bejegyeztetése érdekében. Mint arról a sajtó tavaly decemberben beszámolt, az egyik ilyen vizsgálatot a Hunyad megyei rendőrség folytatja, három kolozsvári és három dévai személy – az EMNP aláírásgyűjtő önkéntesei – ellen. A „Tőkés-pártként” emlegetett politikai alakulat illetékesei szerint a rendőrségi eljárás „politikai színjáték”, amely „az aláírásgyűjtők megfélemlítését és az aláírók elbizonytalanítását” szolgálja. Szász Péter, az EMNP kezdeményező bizottságának tagja – az egyik gyanúsított – akkor elmondta: tudomása szerint a rendőrség mind a 812 aláírót felkeresi és kikérdezi az aláírás körülményeiről. A grafológusi verdiktum
A büntetőjogi eljárás egyébként a bejegyzéssel kapcsolatos jogi procedúrával párhuzamosan indult be, miután a sajtóban bizonyítékok jelentek meg arról, hogy az EMNP támogatóinak névsorát tartalmazó aláírási listák hitelessége megkérdőjelezhető. A dossziéban megfogalmazott vád – amely ismeretlen elkövetők ellen szól – okirat-hamisításra és hamis iratokkal való visszaélésre vonatkozik. Az okirat-hamisítás gyanúját az Új Magyar Szó és a Jurnalul Naţional tényfeltáró cikksorozata támasztja alá. A két központi napilap által felkért írásszakértők megállapították: az EMNP-nek a Bukaresti Törvényszékre idén májusban benyújtott aláíráslistái ezrével tartalmaznak hamis aláírásokat. A vâlceai román rendőraltiszt esete a „Tőkés-párttal”
Emellett beigazolódott az ankétot lefolytató két újságíró másik gyanúja is, miszerint nemcsak az aláírások hamisak, hanem a bukaresti és az Erdélyen kívüli megyék támogatói listáin szereplő nevek is légből kapottak. Erre az a bukaresti terepszemle engedett következtetni, amelynek során az újságírók kiszálltak szúrópróba-szerűen kiválasztott lakcímekre, és melynek nyomán a két lap szerkesztőségébe érkezett, majd az újságírók által a törvényszéken leellenőrzött aláíráslista-másolatokon szereplő személyek létezése is kérdésessé vált. Ezenfelül ismertettük Mircea Vasile Ion Râmnicu Vâlcea-i rendőraltiszt esetét, akinek neve tudta és beleegyezése nélkül került fel az Erdélyi Magyar Néppárt Vâlcea megyei támogatólistáira. Az ő esetében a nevével való visszaélés, személyi adatainak illetéktelen felhasználása és aláírásának meghamisítása egyéb jogi problémákat is felvet, ugyanis a rendőrök jogállását szabályozó törvény számukra nem teszi lehetővé politikai párt támogatását, annak soraiba való belépést.
Az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzéséhez szükséges listákon szereplő aláírások meghamisításával kapcsolatos bűnvádi dossziét a bukaresti törvényszéki ügyészség továbbította a 3. kerületi ügyészségre, azzal az indokkal, hogy a Bukaresti Törvényszék a főváros 3. kerületi bűnüldözési szerveinek kompetenciájába tartozik. A harmadik kerületi ügyészség a rendőrségnek továbbította az ügyet. Érvényteleníthető a bejegyzés
Mint jogi szakértők lapunknak korábban megerősítették: amennyiben az ügyészségi vizsgálat vádemeléssel zárul, és végleges bírósági határozat mondja ki az aláíráshamisítás és hamis aláírásokkal való visszaélés tényét, a polgári perrendtartás törvénykönyve 322. cikkelyének 4. pontja szerint a párt bejegyzéséről szóló táblabírósági határozat érvényteleníthető, lévén, hogy hamisnak nyilvánított okiratok alapján született meg.
S. M. L.
Új Magyar Szó (Bukarest)

Király András: fölösleges volt a MOGYE-szavazás
Az oktatási tárca nem ismeri el a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) megszervezett választások eredményét, mivel a kiírást egy olyan egyetemi charta alapján szervezték meg, amelyet a tárca nem fogadott el – jelentette ki a Krónikának Király András oktatási államtitkár.
Mint mondta, a következő lépésben a minisztérium értesíti a marosvásárhelyi intézmény szentátusát, hogy amennyiben nem tartja be az oktatási törvény által előírtakat, és nem alakítja meg a magyar intézeteket, ezek létrehozását kormányhatározattal fogadják el.
Hasonlóan nyilatkozott az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) szombati ülését követően Markó Béla miniszterelnök-helyettes is, aki bejelentette, ha nem sikerül érvényesíteni a törvényt és létrehozni az önálló magyar intézeteket a MOGYE keretében, akkor az RMDSZ komolyan átgondolja, hogy szerepet vállal-e a jelenlegi kormánykoalícióban. Markó szerint elfogadhatatlan, hogy Romániában az oktatási törvényt szelektíven alkalmazzák.
A múlt csütörtöki választáson, amint arról beszámoltunk, Leonard Azamfirei korábbi dékánt választották a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) rektorává. Annak ellenére, hogy a megmérettetésben két vetélytársa is volt, az új intézményvezető már az első fordulóban begyűjtötte a szavazatok 53,68 százalékát. A magyar oktatók több mint kilencven százaléka bojkottálta a választásokat.
A tárca két ízben is „visszadobta” a vásárhelyi egyetem törvénytelennek vélt alapokmányát, a MOGYE szenátusa – melyet szintén az érvénytelen charta alapján és a magyar professzorok bojkottja mellett választottak meg – perbe hívta a szaktárcát. A moldvai származású Azamfirei volt egyébként egyike azon román nemzetiségű oktatóknak, akik kirobbantották az újabb etnikai konfliktust.
Az idei tanév kezdete előtt a magyar tanárok a gyógyszerészeti és fogorvosi karon egy-egy önálló tanszéket szerettek volna alapítani, az általános orvosi karon pedig belementek román kollégáik javaslatába, miszerint öt román és három magyar főtanszéket hozzanak létre. Az eredeti egyezséget Leonard Azamfirei, az általános orvosi kar dékánja azonban felrúgta, és az öt vegyes tanszék megalakítását szavaztatta meg.
Krónika (Kolozsvár)

Nőtt a magyar lakosság aránya Nagyszalontán
Az országos szinten elszomorító népszámlálási eredmények ellenére vannak olyan települések Erdélyben, ahol nőtt a magyar lakosság aránya. Pozitív példa a Bihar megyei Nagyszalonta, ahol a 2002-es számlálás szerint a lakosságnak 57 százaléka volt magyar, 2011-re azonban ez az arány 58 százalékra nőtt. Bihar megye második legnagyobb városának összlakossága 17 042 fő.
Török László polgármester azt mondja, az arány javulása valószínűleg annak köszönhető, hogy az elmúlt esztendőkben sikerült meggyőzni a hajdúvárosi magyarokat arról, hogy gyermekeiknek érdemes szülővárosukban maradni. „Meg tudtuk mutatni a szalontaiaknak, hogy itthon is elképzelhetik az életüket” – nyilatkozta a Krónika megkeresésére az elöljáró. Ugyanakkor fontosnak tartja a cenzust megelőző RMDSZ-es kampányt is, amelynek során arra hívták fel a lakosság figyelmét, hogy a kérdőíveken is vallják magukat magyarnak.
Mint mondja, ebben nagy szerepet játszott az a tény is, hogy tavaly kétszer annyi magyar számlálóbiztost sikerült toborozni, mint tíz évvel azelőtt, nekik ugyanis bátrabban vallják meg nemzetiségi hovatartozásukat a megszámlált magyarok. A Nagyszalontán tavaly elindított magyar iskolát az önkormányzati autonómia jó példájának nevezte Török László.
Mint arról mi is beszámoltunk, a város korábbi vegyes tannyelvű iskolája tavaly hivatalosan kettévált, így Nagyszalontán létrejött egy színmagyar tanintézet. Azokat a fiatalokat azonban, akik később a felsőoktatásban is részt vesznek, nehéz „hazacsábítani”, hiszen a kisváros kulturális vagy szórakoztatási kínálatban nem veheti fel a versenyt a nagy egyetemi központokkal, mindemellett erre is van jó példa – véli Török László. A nemzeti identitás felvállalása és az oktatás megoldása mellett azonban fő prioritás a gazdasági fejlődés segítése, ha már etnikai arányokról beszélünk, hiszen ahhoz, hogy a magyarok itthon maradjanak, jövőképre van szükségük, amit egyelőre sem Románia, sem Erdély nem képes megadni nekik – mondja a polgármester.
Török László szerint a város gazdaságának több lábon kell állnia, a fejlesztésben tehát a helyi tőkéjű kis- és középvállalkozásoknak kell első helyen szerepelniük. Mint mondja, a fejlődésben közvetlenül sokat nem segíthet az önkormányzat, de lobbizhat a nagybefektetőknél azért, hogy helyi cégeket szerződtessenek különböző munkálatokra – ilyen például az az osztrák cég, amely a város határában bölényfarmot hoz létre hamarosan, és mind a közműhálózatok bevezetéséhez, mind a farmot körülvevő kerítés megépítéséhez helyi cégekre van szüksége.
Nagy Orsolya
Krónika (Kolozsvár)

Kelemen Hunor: nem kell előválasztás Marosvásárhelyen
Vass Levente az RMDSZ jelöltje és nincs szükség előválasztásokra, mondta az RMDSZ elnöke a szombati Szövetségi Képviselők Tanácsának ülésén. Hamar kiderült, azonban, hogy nézetkülönbség van a jelölt és az RMDSZ vezetése között.
Marosvásárhelyt nem 2012-ben fogjuk elveszíteni, hanem azt már 2000-ben elveszítettük, jelentette ki Kelemen Hunor az RMDSZ elnöke a polgármester jelölt állítással kapcsolatban. Elmondta, Vass Levente az RMDSZ színeiben indul. A jelölt azonban nem teljesen értett egyet.
Vass Levente marosvásárhelyi polgármesterjelölt
„Értsék meg kérem, muszáj egyeztessek a történelmi egyházak vezetőivel, muszáj egyeztessek az egyetemek vezetőségével, muszáj egyeztessek a saját pártomnak a vezetőségével, és igenis azzal a szövetségessel, aki az elmúlt 8 hónapban, a mi pártunkhoz hasonlóan mindent megtett azért, hogy Vass Levente ne 1%-on, hanem sokkal többön legyen, nem magáért, hanem a magyarságért.”
A szövetség elnöke válaszában figyelmeztetett, hogy Smaranda Enache és Benedek Imre indulásával Dorin Florea jelenlegi polgármester kétszeresen nyert a kampányban. Ugyanakkor feltette a kérdést, hogy kivel akar előválasztáson megmérkőzni Vass Levente. Azzal, akinek egyetlen célja az RMDSZ szétverése, vagy azzal a jelölttel, aki 2000-ben felajánlotta Szász Jenőnek, hogy induljanak az Alianta Civica színeiben?
Kelemen Hunor szövetségi elnök, RMDSZ
„Nem kell Marosvásárhelyen azért előválasztást szervezni, hogy kiderüljön, hogy kit szeretnek jobban. Marosvásárhelyen egyetlenegy szövetséget kell kötni, a marosvásárhelyi magyar emberekkel, a marosvásárhelyi polgárokkal kell szövetséget kötni.”
Az RMDSZ elnöke hozzátette, mivel Tőkés László megüzente, hogy nem lesz összefogás, ezért Vass Levente az RMDSZ jelöltje és nincs szükség előválasztásra.
Szép Zoltán
Erdély Tv
Erdély.ma

Szikra éri, lángra lobban
Ez a könyv történelmi barangolás: visszatekintés a múltba, elidőzés a jelenben és kitekintés a jövőbe. Ezeréves magyar kereszténységünk megidézése a történelem és a hit tükrében. Reflexió, amely a jeles ünnepet a tovatűnő időben szemléli. Az Olvasó a felvázolt gondolatkörben a régmúlt, múlt, közelmúlt, jelen eseményeiben barangolhat, hogy a jövőbe tekintsen. A jövő legalább annyira fontos, mint a múlt!
Nehéz, szinte reménytelen kísérlet könyvet csempészni mások asztalára. A hölgyeknek talán megbocsátható, hogy hamarabb nyúlnak a virág, mint a könyv után, de ők is tudják, hogy csak könyvből olvasható ki a virág szépsége. A tisztelt Olvasót és keveseket leszámítva a tömeg manapság nem olvas. Az irodalom iránti érdeklődés látványosan megfogyatkozott. Soha ennyi könyv nem jelent meg, de még soha nem volt ilyen kevés olvasó. A néhai olvasók televíziónézővé váltak. Gutenberg kiütötte a krónikaírók kezéből a tollat, és az internet manapság áll bosszút Gutenbergen. Örkény István epés megjegyzése ide illik: a világ legnagyobb kalóriafogyasztói a kanadai favágók, utánuk az írók következnek. Náluk nincs vasárnap, nincsenek piros betűs ünnepek, nincs karácsony, húsvét, pünkösd, a tollat munkavégzés közben nem lehet letenni. Az író, ha egy gondolatot megszült, sóhajtásnyi szünet után már a másikon emészti magát. Fáradhatatlanok, de a pusztába kiáltó szó őket is próbára teszi.
Lassan eltűnik az érdeklődő, értő, irodalomból esztétikai élményt merítő olvasó. A tömeg életéből kimarad mindaz, ami létünket jellemzi, meghatározza; kimarad az is, amitől szenvedünk, aminek örülünk, ami után vágyakozunk. S főként kimarad a távlat, ami tartalmat, értelmet, kitartást kölcsönöz az életnek. Lassan feledésbe merül, hogy a nemzeti lét közös azonosságtudat, közös emlék a múltról. Közös helytállás a jelenben és közös kitekintés a jövőbe. Nem lenne szabad feledni: nem elég egymás szemébe nézni, közösen egy irányba is kell nézni!
Ez a könyv gondolatforgács-gyűjteménynek is tekinthető. A forgácsnak alig van értéke, sokan szemétnek tekintik, de a tűzgyújtásnál fontos kellék, ha szikra éri, lángra lobban. Az Olvasó lelkéből kipattanó szikrától függ, érdemes volt-e a szerzőnek a forgács összegyűjtésén fáradoznia. (Czirják Árpád: Pogány és keresztény örökség. Esszék. Kolozsvár, 2012 – részlet a Prológusból)
b.d.
Népújság (Marosvásárhely)

Nürnberg
Még nem jött el az ideje, de szükség lenne a kommunizmus Nürnbergi perére, nyilatkozta a hét végén Tőkés László.
2009-ben az Európai Parlament elítélt mindenféle totalitarizmust, egyenlőséget téve a fasizmus és a kommunizmus között. Az utóbbi években – főleg lengyel, cseh és balti kezdeményezésre – Európa már elfogadja, hogy a két rossz, a fasizmus és a kommunizmus ugyanannak az éremnek a két oldala. Jóllehet nyugati baloldali körökben ez még felháborodást kelt, a kommunizmus és a fasizmus közötti egyenlőség egyre inkább elfogadott, noha korábban Nyugaton egyszerűen nem fogták fel, mit is jelentett a kommunista szörnyeteg, hiszen nem tapasztalták saját bőrükön – vetette fel többször az évek folyamán Tőkés László, Vaclav Havel, Lech Walesa, Vitautas Landsbergis, vagy számos más közismert személyiség.
Elvi síkon Európa elítélte a kommunizmust, gyakorlatilag azonban nem szabadult meg a kommunistáktól, azokat nem vonták felelősségre gaztetteikért, tevékenységük, szellemiségük tovább fertőz. Cseh-, Lengyel- és Németország (volt NDK) eltávolította a kommunizmus kiszolgálóit a politikából, a volt szekusok és pártaktivisták nyugdíját az országos minimumra csökkentette, bíróság elé azonban nem állították őket.
Nálunk még annyira sem jutottak. Traian Băsescu államelnök (volt kommunistaként) elítélte a kommunizmust, s felszólította a parlamentet további intézkedések meghozatalára. Azóta eltelt 5 év, s a parlament ujját sem mozdította. Hogy is tenné, mikor sok honatyáról kiderült a szekus múlt, továbbiakról kiderülhet, s a szekusok és elvtársak meghatározó szerepet szereztek a gazdaságban, a sajtóban (főleg az elektronikusban) és a közéletben?!
Magyarországon az új alaptörvény a kommunista bűnök elévülhetetlenségét írja elő, ami megnyitja a kaput a bűnösök felelősségre vonásához. Kapott is érte Orbán Viktor a szocialista utódpárttól (önjelölt „demokrácia védelmezőtől”), lásd a Budapestre zúdított rágalomhadjáratot.
Bárcsak példává válna Magyarország, s mások is megszabadulnának a kommunista befolyás fertőző hatásától. Ahogy Németország megszabadult a fasisztáktól 1945 után. Chirmiciu András
Nyugati Jelen (Arad)

OGY – Nemzeti összetartozás bizottság – Répás: a normatív alapú támogatásokat szeretné előtérbe helyezni
A határon túli magyar közösségek intézményeinek és programjainak normatív alapú támogatását szeretné előtérbe helyezni a magyar kormány a pályázati, eseti segítségnyújtással szemben – hangsúlyozta Répás Zsuzsanna az Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottsága keddi ülésén a nemzeti jelentőségű intézményekről tartott beszámolójában. A listát több ellenzéki képviselő élesen kritizálta.
A nemzetpolitikai helyettes államtitkár – utalva a nemzetpolitikai stratégiára – kiemelte: a magyar kormány legfőbb célja, hogy a külhoni magyar nemzeti közösségek gyarapodó közösségek legyenek, és intézményeik stabil anyagi háttérre támaszkodjanak a kabinet támogatásával.
Felidézte, hogy a Magyar Állandó Értekezleten (Máért) a nemzeti jelentőségű intézmények kritériumrendszerét teljes konszenzussal fogadták el, és mint mondta a Máért tagszervezetek ajánlásai alapján végül 56 intézmény és program került e körbe. Répás Zsuzsanna hangsúlyozta az identitás megőrzését célzó programok, valamint az oktatás és kultúra támogatását, és megjegyezte: az unió határain kívül eső régióknak – így például Kárpátaljának – külön figyelmet szentelnek.
A helyettes államtitkár beszámolója után ellenzéki képviselők közül többen éles kritikával illeték a lista összeállítását.
Szávay István (Jobbik) arról beszélt, hogy az alapelvet jónak tartják, és támogatják, hogy ezek az intézmények ne napról-napra éljenek. Ugyanakkor majd minden régióból vannak elégedetlen hangok. Szerinte következetlenség jellemzi a lista összeállítását, és példaként említette egyebek között, hogy azon a Délvidékről semmilyen színház sem szerepel. Úgy látta, sokkal nagyobb konszenzussal kellett volna a támogatotti kört összeállítani.
Szabó Vilmos (MSZP) szintén meglehetősen kritikus volt a lista kapcsán, és azt mondta: “erősen” a mai kormánynak tetsző szervezetek javaslatait tartalmazza. Úgy fogalmazott: elszomorítja a lista, ez a nemzetpolitika Budapestről centralizált nemzetpolitika, és nem törődik azzal, hogy a helyi szervezetek mit mondanak. Kifogásolta, hogy nem tudni egyes intézmények mekkora támogatásra számíthatnak.
Dorosz Dávid (LMP) kiemelte: a lista elkészítésének szándékával egyetértenek, ugyanakkor szerinte a kormánynak nem az ellenzéki pártokkal, hanem a határon túli magyar szervezetekkel van vitája. A lista “a Budapestről osztjuk az észt” típusú mentalitást tükrözi, és mostani formájában “bizonyos célokat és irányokat szolgál” – vélekedett. Hozzátette: ez a határon túli magyarság számára káros.
Szili Katalin (független) a bizottság alelnöke kiemelte: örül, hogy készült egy ilyen lista, és az elvi alapvetésekkel egyetért, de azokat szeretné kibővíteni a minőséggel, és fontos az is, hogy egy-egy program, intézmény mekkora közösségre van hatással. Hiányérzetének adott hangot a határon túli magyar színházak és az irodalmi folyóiratok kapcsán.
Répás Zsuzsanna válaszában kiemelte: a Máért szakbizottságai több hónapig dolgoztak a kritériumrendszeren. Azt szerették volna, ha kifejezetten a határon túli magyar szervezetek javasolnak intézményeket, és nem Budapesten születik döntés. Ugyanakkor bizonyos döntések meghozatala a kormány felelőssége – szögezte le.
A helyettes államtitkár azt a kijelentést, hogy “a kormányhoz közel álló szervezetek” nem tudta értékelni, és mint mondta: a támogatások összege nem lett nagyobb, mint tavaly volt, így az intézmények körülbelül akkora keretre számíthatnak mint előző évben. Reméli azonban – folytatta, – ha javul az ország gazdasági helyzete, növelni tudják ezeket az összegeket.
További kérdésre jelezte: minden színháznak, néptáncegyüttesnek lesz támogatása, és a folyóiratok is szerepelnek a kulturális és médiatámogatások között. Délvidékről pedig kifejezetten színházra nem érkezett javaslat – mondta.
Hozzátette: a Máért keretében minden évben áttekintik majd a listát, és megkérdezik a szervezeteket. Hangsúlyozta: nem csak a nemzeti jelentőségű intézmények kapnak támogatást, pályázati úton egyedi támogatás is kérhető lesz.
MTI

Nyár elejéig felállhat a Kárpát-medencei jogsegélyszolgálat – Konkrét jogi segítség a határon túli magyaroknak
A magyar nemzetpolitikai helyettes államtitkár szerint tavasz végére, nyár elejére felállhat a Kárpát-medencei jogsegély szolgálat, az ügyben a szükséges egyeztetések már megkezdődtek.
Répás Zsuzsanna az Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottságának keddi ülésén felidézte: e célra Gaudi-Nagy Tamás jobbikos képviselő javaslatára ötven millió forintot különítettek el.
Mint elmondta: a jogsegély szolgálat felállításáról a szükséges egyeztetések már megkezdődtek. A konkrét jogi segítségnyújtás mellett a tervek között szerepel nyári egyetemek indítása, amelyeken a határon túli jogi szakemberek ismereteit bővítenék. Szeretnék felvenni a kapcsolatot azokkal a civil szervezetekkel is, amelyek ezt a munkát már régóta végzik a szomszédos országokban.
A helyettes államtitkár kiemelte: számos esetben éri jogsérelem a külhoni magyarságot, és ezek a sérelmek nagyon sokrétűek. Útjelző táblák nem szerepelnek két nyelven, sérülnek az oktatási-kulturális jogok, sok helyen a kollektív bűnösség elvének bevezetése is felmerül, és a magyarverések sem szűntek meg például a Vajdaságban – sorolta, majd megemlítette a diszkriminatív szlovák állampolgársági törvényt.
Répás Zsuzsanna szerint nem pusztán a magyar nemzetiséget érő sérelmekről van szó, hanem egyetemes emberi jogi sérelmekről, hiszen a nemzeti önazonosság az egyetemes emberi jogok része.
Ugyanakkor kitért arra is, hogy a szomszédos országokban sokkal több jog adott, mint amennyivel valójában élnek. Ennek sok oka van – mondta, és példaként említette a megszokást, a konfliktusok fel nem vállalását, de sokszor nem is tudnak az érintettek arról milyen jogaik vannak, azaz meglehetősen alacsony a külhoni magyarság jogtudata. Ezért nagyon fontos, hogy a különböző jogsegélyszervezetek ne csak a jogkiterjesztésre figyeljenek, hanem felvilágosítsák az embereket arról, hogyan tudnak élni a meglévő jogokkal – hangsúlyozta a helyettes államtitkár.
Hozzátette: arra törekednek, hogy a szomszédos államok biztosítsák a magyar kisebbségeknek az egyéni és kollektív jogokat.
Bumm.sk

Erdélyben üdvözölték a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem akkreditálását
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke és a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektora is üdvözölte az egyetem parlamenti akkreditálását.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) közleményében emlékeztetett arra, hogy a szövetség több éves politikai küzdelme vezetett el a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem akkreditálásához. “Az erdélyi magyar közösség számára egy olyan intézményt sikerült ma hivatalosan elfogadottá tennünk, amely hosszú évtizedekre meghatározza sorsunk és jövőnk alakulását. Az elért eredményért köszönettel tartozom az RMDSZ minden tisztségviselőjének, aki ezzel a nemzeti jelentőségű üggyel foglalkozott éveken keresztül” – nyilatkozta Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke.
Dávid László, a Sapientia rektora közleményében hangsúlyozta: az egyetem az akkreditálás által válik teljes jogú felsőoktatási intézménnyé. Ezt követően szervezhet államvizsgát, adhat ki oklevelet, működtethet mesteri, majd távlatilag doktori képzést és távoktatási programokat. Az akkreditálás teszi azt is lehetővé, hogy az egyetem részt vegyen európai együttműködésekben, pályázatokban, és ez által lehet jogosult román állami támogatásra is.
“E jogszabály elfogadása meghatározó lépést jelent az erdélyi magyar felsőoktatási intézményrendszer önállósodásában és megerősödésében” – fogalmazott a rektor. Dávid László az egyetem nevében köszönetét fejezte ki mindazon intézményeknek, szervezeteknek, magánszemélyeknek és közéleti szereplőknek, akik hozzájárultak az egyetem akkreditálásához.
MTI

“A vlachok nem románok”
”A vlach közösség tagjaitól senki sem várhatja el, hogy románoknak vallják magukat”, jelentette ki ma Radiša Dragojević a Vlach Nemzeti Tanács elnöke.
Dragojević szerint Románia nem állíthatja ultimátum elé Szerbiát, ha a vlach kisebbségről van szó, mégpedig két okból sem: egyfelől azért, mert a vlachok nem érzik magukat jogfosztottaknak, másfelől pedig azért, mert a vlach kisebbség mellett létezik legitim román kisebbség is. Emlékeztetett arra, hogy a 2002-es szerbiai népszámlálás adatai szerint Szerbiában megközelítőleg 31 ezer román és mintegy 40 ezer, magát vlachnak valló polgár van, s a vlachok többsége Kelet-Szerbia 19 községében él, míg a románok java része Bánátban. “Minden hasonlóság mellett ez két autochton nemzeti kisebbség. A románok anyaországuknak Romániát nevezik meg, a vlachok pedig anyaországuknak Szerbiát tekintik. Nekünk semmi okunk, semmi alapunk Romániához fordulni, de neki sincs oka és joga, hogy a nevünkben bármit is követeljen”, hangsúlyozta Dragojević.
Szavai szerint, a vlach közösségen belül létezik az elégedetlenek egy csoportja, akik úgy vélik, a román nyelv az anyanyelvük, s ők – mondta – csináltak ebből problémát, a román hatóságokhoz fordulva segítségért.
Románia, magyarázta Dragojević, a legutóbbi népszámlálás előtt azt kérte, töröljék a vlach kategóriát, illetve, hogy a vlach kisebbség minden képviselőjét románokként vagy vlacho-románokként jegyezzék, amire a vlachok semmi szín alatt nem hajlandók ráállni. “A kelet-szerbiai mintegy 40 ezer vlachra, az előző népszámlálás adatai szerint kb. 1500 román jut. A Petrovac na Mlavi melletti Melniciben, ahol én dolgozom, az 1072 helybeliből 770 a vlach és 13 a román. Ez az arány van Petrovac na Mlavi község szintjén is, ahol 2002-ben 3500, manapság pedig kb. 7000 polgár vallja magát vlachnak. Egy részük szerbnek vallotta magát, ami a szívük joga. Egy részük nem nyilatkozott a nemzeti hovatartozásáról, viszont anyanyelveként a vlachot jelölte meg”, mondta Radiša Dragojević, aki úgy pontosított, hogy a tavalyi szerbiai népszámlálás nem hivatalos adatai szerint Szerbiában mintegy 64 ezer vlach él, vagyis az előző népszámláláshoz képest jelentősen nőtt a magukat vlachoknak vallók száma. Azt, hogy milyen kis számban vannak a vlach közösségben azok, akik megpróbálják “romanosítani” ezt a közösséget, Dragojević szavai szerint ékesen beszél az a tény is, hogy a Vlach Nemzeti Tanács 23 tagja közül mindössze négyen képviselik a “proromán opciót”.
”Nemzeti tanácsuk választási ülésén, a proromán opciót képviselő listán hét jelölt szerepelt, közülük hárman azonnal csatlakoztak hozzánk, s onnantól a mai napig, úgy szavaznak, mint mi. Magában a nemzeti tanácsban, a Romániával kacérkodó politikai opció képviselőinek csoportja mindössze négy személyre korlátozódott”, magyarázta Radiša Dragojević, a Vlach Nemzeti Tanács elnöke. (Tanjug) *** A vlachok (ejtsd: vlah) a Balkán-félsziget különböző országaiban élő népcsoportok, akik a latin nyelvből származó nyelveket beszélnek. A következő országokban élnek: Görögország, Románia, Albánia, Macedónia, Bulgária, Szerbia és Horvátország. Jelentősebb etnikai kisebbséget alkotnak Romániában (Dobrudzsa tartományban).
Saját magukat Görögországban, Romániában, Macedóniában és Albániában arománoknak nevezik, és csak a többi országban használják önmagukra a vlach nevet. A többi nép azonban mindenhol vlachoknak hívja őket. A horvátországi csoportjukat horvát elnevezéssel csiribirinek is nevezik. Magyarországon és Szerbiában az aromán népcsoport tagjai régen cincár néven voltak ismertek. A dél-romániai románokat a 19. századig szintén vlachoknak hívták. Havasalföld román fejedelemség román neve Valachia, azaz Vlachföld volt. A vlach szó régi magyar változata az „oláh” volt, amellyel a románokat jelölték a régi Magyarországon. A vlachok egymáshoz igen közel álló, a román nyelvhez hasonló, kölcsönösen érthető nyelveken beszélnek. A nyelvészek ezeket a következő nyelvjárási csoportokra osztják: dákoromán vagy román, aromán, meglenoromán és isztroromán. Mindezek a nyelvek vagy nyelvjárások együtt az újlatin nyelvek keleti ágát alkotják.
A vlachok ma ortodox vallásúak. Régen a kisebbik részük – főleg Horvátországban – katolikus volt, de az idők folyamán ők asszimilálódtak.
A vlachok hivatalosan becsült lélekszáma a balkáni országokban együttvéve 200 000 körüli lehet, bár egyes román források egy-kétmilliós létszámról is beszélnek. A korábbi évszázadokban még valóban milliós volt a vlach népesség, a 20. században azonban rendkívül felgyorsult az asszimiláció, így ez a magas szám ma már inkább csak a vlach származásúakra igaz. A legnagyobb lélekszámú vlach közösségek Görögország északi felén, a romániai Dobrudzsában és Albániában élnek. A vlachok népcsoportjai lakóhely és becsült létszám szerint:
Arománok • Görögország, főként a Pindosz-hegységben – 65 000 fő
• Románia – 50 000 fő, elsősorban Dobrudzsában
• Albánia – 40 000 fő
• Macedónia – 10 000 fő
• Szerbiai vlachok: az ország keleti megyéiben (román nyelvűek) – 40 000 fő.
Moglenai vlachok: hat falu Észak-Görögország Pella és Kilkisz megyéiben (Moglena völgy) – 20 000 fő
• Bulgáriai vlachok (román nyelvűek) – kb. 10 000 fő
• Isztriai vlachok: Horvátország, az Isztriai-félsziget néhány falvában – 1 200 fő
A vlachoknak egyik balkáni országban sem biztosítják a nemzetiségi jogokat, így az anyanyelvi oktatást és médiát sem. Egymástól elszigetelt, szórványos elhelyezkedésük és kis létszámuk miatt eddig nem tudtak eredményesen küzdeni a jogaikért. A második világháború előtt Görögországban román állami támogatással saját iskoláik voltak, melyeket mára teljesen felszámoltak a Pindoszi Fejedelemség idején létesített intézményekkel együtt.
A vlachok nyelve, néprajza, település- és néptörténete alapvető fontosságú a románok eredete szempontjából. A balkáni vlach népcsoportok nyelvi elkülönülése a románságtól viszonylag későn, a 10–11. század körül bontakozott ki.
Bár a bizánci típusú feudalizáció a vlachokat korán érintette, nemzeti államuk, szervezetük nem alakult ki. Az aromán népcsoport azonban jelentős szerepet játszott a Balkán-félsziget városainak életében. Pásztorkodással foglalkozó falusi közösségeik mellett sokfelé keresettek voltak építőmestereik, ötvöseik, kereskedőik. Sokan foglalkoztak fuvarozással is. Híresek voltak szőtteseik. A Déli-Kárpátok vidékén megjelenő vlach pásztoroktól származnak a terület mai román lakói. Az Északi-Kárpátok vidékén a vlachok a 14. században tűntek fel. Hatásuk hamar megfigyelhető az itt élő népek, a magyarok, ruszinok, szlovákok, lengyelek és morvák juhtartásában, elsősorban a havasi és a transzhumáló pásztorkodásban, valamint a juhtej feldolgozásában. A 13-16. század között Erdélytől Galíciáig és Morvaországig úgynevezett vlach jogú juhtartó falvak jöttek létre. Ezek népeit nem terhelték a jobbágyok királyi és földesúri szolgáltatásai, kedvezőbben adóztak és saját kenézeik irányítása mellett élhettek. A vlach jogú juhászok között a táj minden népe – románok, magyarok, ruszinok, lengyelek, szlovákok, morvák stb. – megtalálható volt. (Wikipédia)
Vajdaság.ma

A tanügyminisztert várták a MOGYE-ra
A “szétválasztás” ellen tüntettek a román tagozat hallgatói
Tegnap délután mintegy 200 fős diáksereg gyűlt az orvosi egyetem elé, a ’90-es évekre emlékeztető jelszavakat skandálva: Le a szeparatizmussal!, Egység az országban, egység az iskolában! stb.
A román diákszövetség elnöke, Dan Zolog elmondta, hogy aláírásgyűjtésbe kezdtek és petíciót is megfogalmaznak, amelyet az aláírásokkal együtt elküldenek a tanügyminisztériumnak, a kormánynak, az államelnöknek, és amelyben azt követelik, hogy a politikum ne avatkozzék bele az egyetem autonómiájába. Zolog szerint a magyar diákok elutasították a részvételt, bár korábban abban egyeztek meg, hogy együtt fognak tiltakozni a tagozatok szétválasztása ellen. Mások azt állították, hogy a magyar tanárok tiltották meg a diákjaiknak, hogy részt vegyenek a tiltakozáson.
Leonard Azamfirei rektor szerint a diákok kezdeményezték a tiltakozást, a tanárok pedig szolidarizálnak velük. Egyetlen közös üzenetet fogalmaztak meg: tiltakoznak a politikum beavatkozása ellen, amelyet károsnak és veszélyesnek tartanak.
A délután folyamán Catalin Baba tanügyminisztert várták. A tárcavezető lapzártáig nem érkezett meg.
(mózes)
Népújság (Marosvásárhely)

Megemlékezett az EMNT a kommunizmus áldozatairól Nagyváradon
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Szatmár és Bihar megyei szervezete a kommunizmus áldozatairól emlékezett meg vasárnap Nagyváradon. Az ünnepség keretében a magyarországi Civil Jogász Bizottság három szakértője tartott előadást. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület székházában Tőkés László EMNT-elnök köszöntötte az egybegyűlteket, aki elmondta: a kommunista propaganda hazugságbeszéd, mely – sajnos – mind a mai napig él. Ide sorolhatóak például azok a vádak, melyeket az EU-parlament egyes pártjai Magyarországra és a magyar kormányra zúdítanak az utóbbi időben. „Fáj, hogy ez a hazugságbeszéd a romániai MSZP-re, az RMDSZ-re is átterjedt, akik próbálnak a magyarság körében bizalmatlanságot kelteni az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács illetve az Erdélyi Magyar Néppárt iránt, melyek elkötelezték magukat a kommunizmus elleni harc mellett.” – mondta a püspök.
Dr. Horváth Attila, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem docense szerint Marx művei – Hitlerhez hasonlóan – tele vannak terrorista, gyűlölködő uszítással, aki politikai ellenfeleit nem ritkán olyan jelzőkkel illette, mint „félkretén zsidó nigger”. A magyarországi kommunizmus történéseit vázolva elmondta, 1945 és 1956 között 500 embert végeztek ki koncessziós perben, az 56-ban pedig további 400-at. A forradalom vérbe fojtása után több mint 200 ezren emigráltak. A kommunisták uralma idején Magyarországon összesen 2 millió ember ellen folyt valamiféle eljárás és 220 ezer embert internáltak. „A nyugat-európában élőknek fogalmuk sincs arról, hogy mik történtek a kommunizmus alatt” – állította Dr. Juhász Imre, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem adjunktusa. Az előadó kifejtette, hogy Magyarországon működik egy kommunista sejt, melynek tagjai provokációképpen vörös csillagot viselnek a gallérjukon. Annak ellenére azonban, hogy ezt az önkényuralmi jelképek használatára vonatkozó nemzetközi jogszabály tiltja, a Strassbourg-i bíróság folyamatosan a javukra dönt. Ezt pedig azzal az indokolják, hogy a vörös csillag más, mint a horogkereszt, mert az „egy igazságosabb társadalomért küzdő erő jelképe”.
Dr. Völgyesi Miklós, a Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiumának társelnöke a 2006-os budapesti rendőri visszaélésekről beszélt. Állítása szerint: az öszödi beszédet szándékosan szivárogtatta ki a kormány, hogy a zavargásokat keltsen és hogy megfélemlítse az ellenzéket. Elmondta: a hatósági akciók a Büntetőtörvénykönyv szerint terrorcselekményeknek minősülnek, melyért életfogytiglani fegyházbüntetés is kiszabható, Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök pedig közvetlenül felelős az eseményekért. Az előadások után megkoszorúzták a kommunizmus áldoztai tiszteletére a Partiumi Keresztény Egyetem belső udvarán elhelyezett emléktáblát, ahol Veres-Kupán Enikő, az EMNT Szatmár megyei elnöke mondott beszédet, aki rámutatott, hogy a kommunizmus és a nacionalizmus mind a mai napig él közöttünk és szedi áldozatait. Ezek a káros eszmék továbbra is fertőzik közösségeinket, azonban csak akkor terjedhetnek, ha a jók tétlenek maradnak. Arra buzdított továbbá, hogy ne tűrjük ezt némán, hanem tegyünk ellene, mert különben cinkosokká válhatunk. emnt.org
Erdély.ma

Törvényt szeg, aki beavatkozik a MOGYE dolgába
Az alkotmányt és az egyetemi autonómiáról szóló törvény vonatkozó cikkelyeit idézte tegnap Ciprian Dobre liberális képviselő, aki az RMDSZ-es politikusok múlt hét végi nyilatkozatait kívánta cáfolni, s bizonyítani, hogy törvénytelenséget követtek el, amikor azt mondták, hogy visszautasítják az egyetem chartáját.
Dobre kedden délben azt állította, hogy a késő délutáni órákban Vásárhelyre érkezik a tanügyminiszter, hogy semmissé tegye a rektorválasztást, ha nem vezetik be a magyar tagozatot. Véleménye szerint ezt csak a törvény megszegésével lehet megtenni, s az RMDSZ nem kényszerítheti a rektort, hogy törvényt szegjen. Az új szekció létrehozásának procedúrája többéves folyamat, nem lehet egyetlen tollvonással elintézni, jelentette ki. Az RMDSZ-politikusok nyilatkozatait bűncselekményre való felbujtásnak nevezte, akik egy közpénzekből fenntartott intézmény autonómiáját sértik. A magyar tagozat létrehozását közvitával, nem politikai zsarolással kell megoldani, jelentette ki, hozzátéve, hogy a PD-L az RMDSZ cinkosa ebben a törvényszegésben.
(m.e.)
Népújság (Marosvásárhely)

Akkreditálták a Sapientia-egyetemet
Megszavazta a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) akkreditálását tegnap a képviselőház. A magyar felsőoktatási intézmény akkreditálásában a képviselőházé volt az utolsó szó, a szenátus már múlt év decemberében rábólintott a törvénytervezetre. Annak ellenére, hogy az ellenzéki pártok nem vettek részt a gyűlésen, a 172 jelen lévő honatya közül hárman a törvénytervezet ellen szavaztak, heten pedig tartózkodtak. Ezzel lezártnak tekinthető az intézmény amúgy is szokatlanul hosszúra nyúlt akkreditációs folyamata.
Ünneplő intézményvezetők. Dávid László rektror, Hollanda Dénes egykori és Tonk Márton jelenlegi dékán
A hír örömére tegnap délután az egyetem mindhárom székhelyén – Marosvásárhelyen, Kolozsváron és Csíkszeredában – pezsgőt bontottak, és diákjaikkal koccintottak az oktatók. A parlamenti döntést követően Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke köszönetet mondott a szövetség valamennyi tisztségviselőjének, akik az évek során hozzájárultak a nemzeti ügynek tartott Sapientia akkreditálásához. „Az erdélyi magyar közösség számára egy olyan intézményt sikerült hivatalosan elfogadottá tennünk, amely hosszú évtizedekre meghatározza sorsunk és jövőnk alakulását” – nyilatkozta a szövetségi elnök.
Dávid László: a következő lépésen gondolkodunk
Tizenegy év kemény munkájának az eredményeként értékelte a tegnapi napot Dávid László, az egyetem rektora. Szerinte a romániai magyarság életében a Sapientia akkreditálása nemcsak a 2012-es év, hanem az utóbbi huszonkét év egyik legfontosabb eseménye. A rektor tegnap már a következő lépéseken gondolkodott. Mint mondotta, most már a mesterképzés és a doktoriskola szervezésén kell hogy dolgozzanak. „Tudtuk, hogy megérdemeljük az akkreditációt. Lezárult egy szakasz, amely nem volt könnyű, de ami következik, talán még nehezebb lesz. Az igazi eredmények majd évtizedek múltán mérhetők, miután több nemzedék is kikerül egyetemünk padjaiból” – értékelte a helyzetet a Krónikának nyilatkozó rektor.
Kérdésünkre, hogy ennyi várakozás után nem feltűnő, hogy éppen a választási kampány küszöbén szavazza meg a parlament az erdélyi magyar egyetem akkreditációját, Dávid úgy vélte, a közelgő választások mindenképpen siettették az eredményt. „Minden politikus úgy érzi, ez az az időszak, amikor oda kell figyelnie az eredményekre. Ettől függetlenül úgy érzem, a Sapientia ügye nem politikai ügy, hanem mindanynyiunk közös kisebbségi ügye. Az Erdélyi Magyar Tudományegyetembe valamennyiünk közös jövője van bekódolva” – fogalmazott Dávid László. A szinte váratlan esemény miatt a rektor kénytelen volt egy órával elhalasztani magyarországi utazását. Dávid előbb tanár kollégáival, majd a diákokkal koccintott.
Hollanda Dénes: életem legszebb születésnapja
Hollanda Dénesnek, az egyetem megálmodójának és első dékánjának – aki tegnap utódjával, Székely Gyulával és Dávid Lászlóval ünnepelt – szinte nem jött hogy higgye, hogy végre eljött az akkreditáció napja. „Nyugodtan kimondhatom: életem legszebb születésnapja a mai – mondta el lapunknak a 73. évét töltő professzor. – Már a ’90-es évek elejétől erre tettem fel mindent; hittem és tudtam, hogy az erdélyi magyarságnak szüksége van egy önálló műszaki egyetemre.”
A Sapientia létrejöttét a Marosvásárhelyen húsz évvel ezelőtt uralkodó magyarellenes hangulat is elősegítette. Hollanda Dénesben akkor fogalmazódott meg a magyar egyetem létrehozásának fontossága, amikor kisebbségellenes gesztusaikkal, egyes román kollégái ellehetetlenítették a magyar tanárok és diákok létét a Petru Maior Műszaki Egyetemen. A professzor húsz évvel ezelőtti álmát annak idején sokan még azok közül is megmosolyogták, akik jelenleg a Sapientia legnagyobb pártolójának vallják magukat. „Ha az év elején kérdezett volna, hiszem-e, hogy február végére a parlament is megszavazza a hitelesítést, nemmel válaszoltam volna.
Pedig már rég eljött egyetemünk akkreditációjának az ideje” – vélekedett az EMTE első dékánja. Azt már csak viccesen tette hozzá, hogy a román politikusok számára valószínűleg azért vált oly sürgőssé a végső szavazás, hogy az RMDSZ-t a koalícióban tudják tartani. Hollanda megítélésében a végső igen legalább két évet késett, jelentősen hátráltatva az intézmény fejlesztését. „Megszoktuk, hogy nekünk kétszer annyit kell dolgoznunk ahhoz, hogy valamit elérjünk” – nyugtázta az egyetemi tanár. A magyar kormány is nagy örömmel értesült az elismerésről – mondta Répás Zsuzsanna nemzetpolitikai helyettes államtitkár. „A Sapientián folyó komoly szakmai munka eredménye a döntés, amelynek értelmében román állami támogatásban részesülhet. Reméljük, hogy ezek a források is meg fognak nyílni a Sapientia számára, hiszen az onnan kikerülő szakemberek is gazdagítják Románia gazdaságát” – fogalmazott Répás Zsuzsanna.
A Sapientia akkreditálása azt jelenti, hogy az egyetemet teljes jogú felsőoktatási intézményként ismerik el, és joga lesz többek között államvizsgát szervezni, ugyanakkor a román állam is támogathatja. A szenátus plénuma már 2011 decemberében jelentős szavazati többséggel döntött a hitelesítés mellett. A kormány tavaly szeptember elsején fogadta el a Sapientia EMTE akkreditációjára vonatkozó törvénytervezetet. A Boc-kabinet döntésére egy évvel azt követően került sor, hogy a Romániai Felsőoktatás Minőségét Ellenőrző Bizottság (ARACIS) 2010 júliusában jóváhagyta az egyetem intézményes elismerését. A felmérések során bebizonyosodott, hogy a Sapientia teljesít minden követelményt, ezért az ARACIS tizennégy szak, valamint az intézmény akkreditációját javasolta.
Az Erdélyi Magyar Tudományegyetem 2001. október 3-án nyitotta meg kapuit a magyar kormány támogatásával, a felsőoktatási intézménynek Kolozsváron, Marosvásárhelyen és Csíkszeredában is vannak karai. A magyar kormány és az Országgyűlés 1999-ben döntött úgy, hogy támogatja az önálló erdélyi magyar egyetemi oktatást, és létrehozza a magyar tudományegyetemet. Az ehhez szükséges forrásokat a Magyar Köztársaság 2000. évi költségvetéséből különítették el. A Sapientia EMTE 11. tanévét kezdte meg tavaly szeptemberben, a három oktatási helyszínen, Csíkszeredában, Marosvásárhelyen és Kolozsváron az egyetemnek négy kara működik, amelyek keretében 27 alapképzési szakon tanulhat magyar nyelven csaknem kétezer hallgató.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)

Teodor Meleşcanu az új kémfőnök
Jóváhagyta tegnap a parlament Teodor Meleşcanu, az ellenzéki Nemzeti Liberális Párt (PNL) szenátorának kinevezését a Külügyi Hírszerző Szolgálat (SIE) igazgatói tisztségébe. A parlament két házának együttes ülésén a 463 képviselőből és szenátorból 242 volt jelen – a parlamenti sztrájkot folytató ellenzék távol maradt, akárcsak a délelőtti bizottsági meghallgatástól –, Meleşcanu kinevezését 238 honatya támogatta.
Felfelé buktatták. Teodor Meleşcanu az ellenzék soraiból került a hírszerzés élére
A liberális politikus a voksolás után azonnal le is tette a hivatalos esküt. Mint arról beszámoltunk, a SIE igazgatói tisztsége azért vált szabaddá, mert a korábbi vezetőt, Mihai-Răzvan Ungureanut kinevezték miniszterelnökké. Traian Băsescu államfő ezt követően az ellenzéki Meleşcanut jelölte hétfőn a tisztségbe, ami nagy felháborodást váltott ki a PNL-n belül. Bár Meleşcanu közölte, hogy mandátuma időtartamára felfüggeszti párttagságát, Crin Antonescu, a PNL elnöke közölte, hogy kezdeményezni fogja a politikus pártból történő kizárását.
Meleşcanu, aki eddig a szenátus védelmi bizottságának elnöke volt, a szavazás előtti bizottsági meghallgatáson többek között arról beszélt, hogy teljesíti a kinevezés feltételeit, mivel nem volt tagja az 1989 előtti elnyomó rendszer titkosszolgálatának, sem más titkosszolgálatnak. Mint kifejtette, mandátuma egyik legfőbb prioritásának a Románia számára elérhető pénzalapok felderítésének és lehívásának előmozdítását tekinti. Ezt az ország gazdasági helyzete miatt tartja fontosnak. Elmondta azt is, hogy kapcsolatot kíván teremteni a hírszerzés, valamint a parlament, illetve az egész romániai társadalom között. Fontosnak nevezte a politikai ellenőrzés növelését a SIE fölött, valamint az együttműködést a szolgálat és a többi NATO-, illetve EU-tagország hírszerzései között. Emellett a hírszerzés korszerűsítését is fontosnak nevezte.
Az 1941-ben a Hunyad megyei Brádon született Meleşcanu 1964-ben szerzett jogi diplomát a Bukaresti Egyetemen, majd 1966-tól diplomáciai pályára lépett. A Nicolae Văcăroiu vezette kormányban 1992 és 1996 között külügyminiszter volt, majd 2007 áprilisa és 2008 decembere között a védelmi tárcát irányította a Tăriceanu-kormányban. Rövid ideig, 2008 januárjában és februárjában az igazságügyi tárcát is vezette, miután a kormányfő és Băsescu államfő között vita robbant ki Norica Nicolai PNL-s politikus kinevezése kapcsán. A 90-es években a kommunista utódpárt PSDR színeiben politizált, majd 1997-ben létrehozta a Szövetség Romániáért nevű pártot, amely 2002-ben fuzionált a PNL-vel. A liberális pártban Crin Antonescu elnökké választásáig különböző vezető tisztségeket töltött be.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Az erdélyi Sapientia Egyetem története – Kronológia
Elfogadta a képviselőház a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) akkreditálásáról szóló törvénytervezetet. Így a Sapientia teljes jogú felsőoktatási intézmény lett, amely államvizsgát szervezhet diákjainak, mesterképzést indíthat, ugyanakkor román állami támogatásra is jogosult. Az EMTE Erdély magyar nyelvű magánegyeteme a magyar állam támogatásából tartja fenn magát. Három oktatási helyszínén, Csíkszeredában, Marosvásárhelyen és Kolozsváron négy kara működik, amelyek keretében 27 alapképzési szakon tanulhatnak magyar nyelven a hallgatók. Az MTVA Sajtó- és Fotóarchívumának összeállítása a Sapientia egyetem történetének főbb állomásairól:
2000. január 13. – Az erdélyi magyar történelmi egyházak döntöttek a Sapientia Alapítvány létrehozásáról, amelynek célja a Romániai Alapítványi Magánegyetem szervezése és kiépítése volt. A magyar országgyűlés a 2000. évre szóló költségvetésben 2 milliárd forint támogatást hagyott jóvá az erdélyi egyházi hátterű magánegyetem felállításához.
2000. március 16. – Kolozsvári székhellyel hivatalosan is bejegyezték a Sapientia Alapítványt, amelynek vezető testülete a kilenctagú Kuratórium, a kuratórium elnöke Dr. Tonk Sándor lett.
2000. április – Az alapítvány és a Határon Túli Magyarok Hivatala (HTMH) között együttműködési megállapodás született az Erdélyi Magyar Magánegyetem finanszírozásáról.
2000. október 7. – A SA kuratóriuma elfogadta, hogy az indítandó egyetemen az oktatás négy helyszínen (Csíkszereda, Kolozsvár, Marosvásárhely és Nagyvárad) folyik, s egyben döntöttek az alapítvány csíkszeredai és marosvásárhelyi fiókjainak létrehozásáról.
2000. december 6. – Kolozsváron létrehozták a Kutatási Programok Intézetét (KPI), amely az Alapítvány fiókszervezeteként működött.
2001. február – Döntöttek egy Marosvásárhely határában található telek megvásárlásáról a felépítendő egyetemi campus céljaira, majd márciusban megvásárolták a volt csíkszeredai Hargita Szálló épületét is. 2001. február – Létrejött a Sapientia Hungariae Alapítvány (SHA) az egyetemhez kapcsolódó magyarországi tevékenységek összehangolására.
2001. április l. – Arról döntöttek, hogy az Alapítvány elnöke egyben az Egyetem megbízott rektora is. 2001. május – A bukaresti Akkreditációs Bizottság megadta az ideiglenes működési engedélyt az Erdélyi Magyar Tudományegyetem első szakjainak.
2001. június 6. – Az alapítvány kuratóriumának határozata szerint a létrehozandó egyetem megnevezése Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (románul: Universitatea Sapientia) lesz. A Szenátus első ülésén elfogadta a Sapientia EMTE Chartáját, Felvételi Szabályzatát, valamint Ösztöndíjszabályzatát, s megkezdték a felvételik előkészítését.
2001. október – A hónap első napjaiban Románia négy városában: Kolozsvárott, Nagyváradon, Marosvásárhelyen és Csíkszeredán nyitotta meg kapuit az Erdélyi Magyar Tudományegyetem, amelynek központja és rektori hivatala Kolozsvárott, a fenntartó Sapientia Alapítvány székhelyén működik. Az első tanévben Nagyváradon 800, Marosvásárhelyen 165, Csíkszeredán 209 diák kezdte meg felsőfokú tanulmányait.
2001. október 8. – Elindult az oktatás Csíkszeredában az agrár- és élelmiszeripari gazdaság, könyvelés és gazdálkodási informatika, szociológia, román nyelv és irodalom, valamint az angol nyelv és irodalom szakokon. Marosvásárhelyen pedig az informatika, mechatronika, automatika és alkalmazott informatika, számítástechnika és pedagógia szakokon.
2002. január 24. – A magyar Oktatási Minisztérium hozzáférési lehetőséget biztosított a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem számára az Elektronikus Információs Szolgáltatáshoz (EISZ), amelynek használata, a mintegy 1500 tudományos szakmai folyóirat, a kutatói adatbázis jelentősen segíthetik az intézményben folyó tudományos és kutatói munkát.
2002. május 23. – A román kormány határozatában engedélyezte újabb kilenc szak működését.
2002. október 10. – Bevezették a normatív finanszírozási rendszert a Sapientia EMTE működési költségeinek fedezésére.
2002. december 6. – Tonk Sándor lett a Sapientia Alapítvány új kuratóriumának elnöke.
2003. január 17-18. – Megállapodtak a Sapientia és a Debreceni Egyetem, majd áprilisban a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem (ma: Budapesti Corvinus Egyetem) közötti együttműködésről.
2003. szeptember 4. – Kató Bélát nevezték ki a Kuratórium új elnökének, majd a kuratórium kinevezte Szilágyi Pált a Sapientia EMTE rektori tisztségébe. (Augusztus 14-én elhunyt Tonk Sándor professzor, a Sapientia Alapítvány elnöke, a Sapientia EMTE első rektora.)
2004. június 11. Együttműködési megállapodást írtak alá a Pécsi Tudományegyetemmel.
2004. szeptember 20. – Csíkszeredában két különálló kar – a Gazdaság- és Humántudományok Kar, valamint a Műszaki és Társadalomtudományi Kar – jött létre.
2004. október – Együttműködési megállapodást kötöttek a Brassói Transilvania Egyetemmel.
2004. október 21. – A magyar Informatikai és Hírközlési Minisztérium e-Magyarország pontot hozott létre a marosvásárhelyi campus diákklubjában.
2004. november 7. – Marosvásárhelyen átadták a kar új épületét.
2005. július 1. – A Sapientia EMTE első végzősei sikeresen záróvizsgáztak a Babes-Bolyai Tudományegyetemen és a Bukaresti Egyetemen.
2005. október – Együttműködési megállapodást kötöttek a Bukaresti Műszaki Egyetemmel, majd 2006 tavaszán az Eötvös Loránd Tudományegyetemmel, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemmel, illetve a Kecskeméti Főiskolával.
2006. október 2. – A Kuratórium kinevezte Dávid Lászlót az egyetem új rektorának, aki 2007. január 1-jén lépett hivatalba.
2007. március 6. – Együttműködési megállapodást írtak alá a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemmel.
2007. május 11. – Stratégiai együttműködési megállapodást kötöttek a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemmel.
2007. május 25. – A Szenátus jóváhagyta a Sapientia EMTE 2007-2011 közötti időszakra vonatkozó Fejlesztési Stratégiáját.
2007. november 5. – Együttműködési megállapodást írtak alá a szlovákiai Selye János Egyetemmel.
2008. február 22. – Együttműködési megállapodást írtak alá a marosvásárhelyi Petru Maior Egyetemmel. 2008. július 8. – A Szenátus jóváhagyta az első kutatóközpontok létrehozását.
2008. október 22. – Együttműködési egyezményt kötöttek a soproni Nyugat-Magyarországi Egyetemmel. 2009. június 19. – A Sapientia EMTE kérvényezte az intézményi akkreditációt.
2010. június 11. – Együttműködési megállapodást írtak alá a Miskolci Egyetemmel, a Pannon Egyetemmel és a Budapesti Gazdasági Főiskolával.
2010. szeptember 19. – A tizedik tanévben a Budapesti Corvinus Egyetem kihelyezett képzéseként a csíkszeredai Gazdaság- és Humántudományok Kar keretében elindult a Vezetés és szervezés mesterképzés. 2011. február – A Budapesti Gazdasági Főiskola kihelyezett képzéseként Kolozsváron keresztféléves rendszerben elindult a Nemzetközi tanulmányok mesterképzés.
2011. szeptember 1. – A román kormány elfogadta a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem akkreditációjára vonatkozó törvénytervezetet.
2011. szeptember 19. – A tizenegyedik tanévét megkezdő egyetemen, három helyszínen összesen 1959 diák kezdte el tanulmányait. A Budapesti Corvinus Egyetem kihelyezett képzéseként a csíkszeredai Műszaki és Társadalomtudományi Kar keretében elindult a Szociológia mesterképzés.
2011. december 1. – Együttműködési szerződést kötöttek a gödöllői Szent István Egyetemmel.
2011. december 6. – A román szenátus megszavazta a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem akkreditálásáról szóló törvénytervezetet. A román kormány azután terjesztette a törvényhozói testület elé a tervezetet, hogy a román felsőoktatás minőségellenőrző és akkreditációs bizottsága elismerte, hogy az egyetem, amely Kolozsváron, Csíkszeredában és Marosvásárhelyen működtet karokat, valamennyi minőségi követelménynek eleget tesz.
2012. február 15. – A magyar kormány nemzetpolitikai tárcaközi bizottságának döntése értelmében a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem felkerült a magyarság megmaradását és fejlődését szolgáló nemzeti jelentőségű intézmények listájára.
MTI
Erdély.ma

Az idő csak illúzió
Háromszéki körútján, a hétfői kovásznai állomást követően tegnap Sepsiszentgyörgyön mutatta be a Magyarországi Kulturális Koordinációs Központ György Attila (felvételünkön) csíkszeredai író legutóbbi, sorrendben nyolcadik kötetét, a Tájképek, harcosokkal címűt.
Hogy Erdélyben erdélyi írót miért magyarországi közvetítéssel kell bemutatni, arra Lakatos Mihály, a kulturális központ vezetője már bevezetőjében választ adott: mert a magyar irodalom egy és oszthatatlan, másrészt az erdélyi magyar írók ismertsége nem éri el a kívánatos szintet. György Attila elmondta, az elmúlt húsz éve “újságok és könyvek csapdájában telt el”, beszélt hivatás és küldetés összefonódásáról, kijelentve, az alkotó embernek részt kell vennie közössége sorsának alakításában, állást kell foglalnia, mert erről szól az ember élete. A jelen és a történelmi korok “párhuzamos valóságok bennem” – mondta könyvéről, mely – tette hozzá Lakatos Mihály – azon a filozófián alapszik: az idő csak illúzió, minden most történik. (vop)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Megalakult a Magyar Állampolgárok Klubja
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) kezdeményezésére február 28-án Nagyváradon is megalakult a Magyar Állampolgárok Klubja.
Marosvásárhely, Brassó és Székelyudvarhely után Nagyváradon is megalakult a Magyar Állampolgárok Klubja, amelynek első ülését február 28-án, kedden tartották meg a Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központban. Már az első alkalomra is sokan eljöttek, a klub kezdeményezői és tagjai a következő találkozóra még több visszahonosított magyar állampolgárra számítanak. Török Sándor az EMNT Bihar megyei szervezetének elnöke már az első percekben kihangsúlyozta, hogy a klubhoz bárki csatlakozhat, politikai nézetektől függetlenül, aki magyar állampolgárságát visszakapta, vagy azt igényelni fogja. Elmondta, hogy a találkozókat kötetlen beszélgetésekként képzelték el, amelyek alkalmával a jelenlevők megoszthatják tapasztalataikat a magyar állampolgárság vagy az útlevél igénylésével kapcsolatban, ismertetik a magyar kormány határozatait, amelyekről magyar állampolgárként tudniuk kell, megbeszélik a jogokat és kötelezettségeket stb. Kavinszki András a klub vezetője kihangsúlyozta, hogy akinek kérdése van, bármikor bizalommal fordulhat hozzájuk, e mellett a klubtagok építő jellegű javaslatait is várják.
Útlevél
Orbán Mihály az EMNT gazdasági bizottságának tagja a találkozó során gyakorlati információkat osztott meg a magyar útlevél igénylésével kapcsolatban. „Miután megkapjuk a magyar állampolgárságot, körülbelül tíz nap múlva igényelhetjük az útlevelet is. A személyi igazolvány, a honosítási okirat és a lakcímkártya szükséges a kérvény kiállításához, amelyet Biharkeresztesen, de máshol is kérhetünk. A kérvény alapján egy csekket kapunk, amelyet a legközelebbi postán be lehet fizetni, öt évre 7 500, tíz évre 14 000 forint. Az illeték befizetése után már készítik a fényképet és hét-tíz napon belül kész is az útlevél”-magyarázta Orbán Mihály. Török Sándor a továbbiakban elmondta, hogy március 4-én a Nagyvárad–olaszi református templomban 10 órától szolidaritást vállaló istentiszteletet fognak tartani azokért a Szlovákiában élő magyarokért, akik elvesztették szlovák állampolgárságukat. Kassai Gyula lévai református lelkipásztor hirdeti majd az igét, tőle szintén elvették a szlovák állampolgárságot, miután igényelte a magyart. Nagy József Barna az EMNT partiumi régióelnöke elmondta, a romániai magyarok nyugodtan felvállalhatják magyar állampolgárságukat, hiszen itt a nagy számarány miatt nem történhet meg az, ami Szlovákiában.
Folytatás
Kavinszki András zárásként kijelentette, hogy a fiatalokat is be kell vonni a klub életébe, hiszen „nem csak az a magyar akinek ősei is magyarok voltak, hanem az, akinek unokái is magyarok lesznek.” A Magyar Állampolgárok Klubja továbbra is várja a nagyváradi és Bihar megyei visszahonosított magyar állampolgárokat és mindazokat, akik a magyar állampolgárságot kérik, vagy kérni fogják. Kavinszki hozzátette a következő találkozóról a tagok a sajtóból értesülhetnek majd.
Nagy Noémi
erdon.ro

Az RMPSZ-szel kötött szerződésüket is felbontották a csángó szövetség vezetői
Másodszor is lemondott a moldvai csángó magyar oktatási program működtetéséről a Moldvai Csángó Magyarok Szövetségének (MCSMSZ) vezetősége, amely tegnap a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségével (RMPSZ) kötött szerződését is felbontotta.
Burus Siklódi Botond, az RMPSZ elnöke a Krónikának elmondta, az MCSMSZ vezetőségének hat tagja, akik korábban a program működtetésével foglalkoztak, és akikkel február elején a pedagógusszövetség is szerződést kötött, tegnap testületileg felmondott. Az adminisztrációs feladatokat ellátó munkatársak nem indokolták meg lépésüket. Az RMPSZ-elnök elmondta, meglepte az MCSMSZ-esek hirtelen lépése, de úgy gondolta, biztos megvan az okuk erre, és elfogadta a döntésüket.
Válságmenedzsert neveztek ki
Mint Burustól megtudtuk, az oktatási program működtetésében januárban felmerült problémák miatt a finanszírozókkal közösen úgy vélték, szükséges egy válságmenedzser kinevezése, és a feladatra hétfőn Figula Olimpiut kérték fel. A szatmárnémeti születésű, három éve Bákóban élő férfi – aki egyébként az RMDSZ Bákó megyei szervezetének ügyvezető elnöke – a program működtetéséért, a helyszínek biztosításáért felel; oktatási felelősnek a tanári kar javaslatára Márton Attila lészpedi tanárt nevezték ki. Az MCSMSZ vezetői „nem fogadták túl nagy lelkesedéssel” a döntést, részletezte Burus Siklódi, aki szerint valószínűleg emiatt döntöttek a távozás mellett.
„Ez nem jelenti azt, hogy olyan problémák lennének, amelyek alapjaiban veszélyeztetik az oktatási programot” – hangsúlyozta a pedagógusszövetség elnöke, aki szerint Csángóföldön minden a legnagyobb rendben van, a gyerekek és oktatók a hétvégi bákói tantárgyversenyre, illetve szentegyházi kórustalálkozóra készülnek. Hozzátette, mivel a szolgáltatói szerződések, az oktatási helyszínek bérleti szerződései is az MCSMSZ nevén vannak, ezek helyett a továbbiakban újakat kell kötni, és reményét fejezte ki, hogy a moldvai magyar szervezet „megengedi”, hogy a tulajdonában lévő ingatlanokban is folytatódjék az oktatási tevékenység.
Kezdett ellehetetlenülni a helyzet
A szerződések átírása már hétfőn elkezdődik – mondta el a Krónikának Figula Olimpiu, aki szerint a jövő héten felkeresik az oktatási helyszíneket, tisztázva a helyzetet. A válságmenedzser kifejtette, kinevezése – amely elmondása szerint Füzes Oszkár, Magyarország bukaresti nagykövete ajánlására történt – azért vált szükségessé, mert az elmúlt hetekben kezdett ellehetetlenülni az oktatási program működtetése, anyagi gondok támadtak, az illetékesek nem fizették ki a számlákat, nem biztosították a tűzifát. Feladata a napi pénzügyi gondok rendezése lesz, megbízatása pedig arra a három hónapos átmeneti időszakra szól, amíg az RMPSZ látja el a program működtetését.
Kifejtette, mivel három éve él Bákóban, tisztában van a körülményekkel, jól ismeri az ottani helyzetet, embereket, akik közül sokkal baráti kapcsolatot is ápol. Mint kifejtette, az MCSMSZ régi vezetőségének egyes tagjaival is megpróbál majd a jövőben együtt dolgozni. Figula Olimpiu szerint a tegnap lemondott MCSMSZ-vezetők az ő kinevezése miatt távoztak, nem akarták vállalni, hogy vezető legyen fölöttük, és a személye ellen is voltak kifogásaik. „Régóta ismertem őket, és próbáltam elmondani nekik, hogyan lehetne mindezt több eredménnyel csinálni” – magyarázta lapunknak a válságmenedzser, hozzátéve, hogy meglévő, régi kollégákat bízna meg az MCSMSZ-vezetőség távozásával lefedetlenül maradt feladatokkal.
Hozzátette, reméli, hogy az MCSMSZ új vezetőségében – melyet a március 10-i küldöttgyűlésen választanak meg – partnerre talál, a csángó szövetség tulajdonában lévő ingatlanokat is használhatják, és nem lesznek gondok az oktatási program működtetésével. Lapunk a tegnap ugyancsak lemondott Solomon Adrián véleményére is kíváncsi lett volna, de a korábbi MCSMSZ-elnök nem kívánt nyilatkozni. Mint kifejtette, nem szeretné, ha az emberek azt hinnék, újabb problémák vannak a csángóföldi magyar oktatási programmal.
Mint arról beszámoltunk, február elején ideiglenesen a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) vette át a moldvai csángó magyar oktatási program felügyeletét és irányítását, miután január közepén a program addigi működtetői, a Moldvai Csángó Magyarok Szövetségének (MCSMSZ) 12 tagú vezetősége testületileg lemondott.
Távozásukat azzal indokolták, hogy a magyar kormány egy új, Romániában létrehozandó alapítványra akarja bízni a program működtetését, miután a tavaly őszi átvilágítás során számos pénzügyi rendellenességet tapasztaltak. Az RMPSZ három hónapig, április végéig látja el a feladatot, ehhez a lemondott MCSMSZ-vezetők egy részének a segítségét kérte, akikkel február elején szerződést is kötött.
Pap Melinda
Krónika (Kolozsvár)

Nemet mondtak Nagyváradon a magyar utcanevekre
Tovább húzódik a nagyváradi kétnyelvű utcanévtáblák ügye, miután a helyi tanács szerdai ülésén visszautasította az RMDSZ-frakció erre vonatkozó javaslatát. A tervezet az önkormányzat jogi igazgatóságának felülbírálása után már eleve úgy került a tanácsülés napirendjére, hogy az nem az utcanév-táblák kihelyezéséről, hanem az RMDSZ indítványának visszautasításáról szólt. A szavazás előtt Biró Rozália RMDSZ-es alpolgármester szólalt fel és kijelentette: a frakció fenntartja a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezését illető kérését.
Az RMDSZ a tulajdonában lévő négy körzeti székházra is felszerelte az elnevezést és a házszámot románul és magyarul is jelző táblákat
Az RMDSZ javaslata értelmében Nagyvárad utcáira kétnyelvű, a hivatalos román elnevezést és annak magyar fordítását hordozó táblák kerülhetnek ki, és meggyőződése, hogy a jogi bizottság bírálata ellenére a kérés törvényileg megalapozott. Indoklásképpen az európai Kisebbségi keretegyezményt említette, amelyet Románia 1993-ban ratifikált, és amely világosan kimondja a hasonló kezdeményezések törvényességét. Emlékeztetett: Nagyváradon 2006-ban már született olyan tanácsi határozat, amely előírná, hogy a közterek típusát (utca, tér) magyarul is ki kell írni, ám ezt a mai napig nem ültették gyakorlatba, bár ezt a verziót az RMDSZ sem támogatja, ugyanis az akkori koalíciós partner, a Demokrata-Liberális Párt fogadtatta el eképpen az eredetileg is lefordított nevekről szóló javaslatot. Ahhoz, hogy a mostani javaslat átmenjen, tehát a kétnyelvű táblák ügye elbukjon, 14 tanácsos szavazatára volt szükség, ennél eggyel több is született, így a testület 15 szavazattal, hat ellenszavazattal és egy tartózkodással visszadobta az RMDSZ indítványát.
Történelmi nevek csak később
Biró Rozália a tanácsülés után emlékeztetett: a kétnyelvű váradi utcanévtáblák ügye évek óta húzódik, és mindmostanáig nem sikerült dűlőre jutni, pedig megjegyzendő, hogy a táblák kihelyezéséhez valójában nem is volna szükség tanácsi határozatra, elegendő volna egy polgármesteri rábólintás – vagyis politikai akarat, annak azonban jelenleg nyoma sincs. Mint elmondta, a mostani koalíciós partnerrel, a Nemzeti Liberális Párttal való egyeztetések alapján 2011 eleje óta megvan az ígéret arra, hogy a javaslat napirendre kerül, de mivel ez azóta sem történt meg, most az RMDSZ egyedül kérte a tervezet felvételét – ennek viszont az lett a következménye, hogy a koalíciós partner sem támogatta a magyar frakciót. Dr. Fleisz János RMDSZ-es tanácsos, helytörténész azért tartózkodott a szavazáson, mert ő maga nem támogatja a lefordított utcanevek kihelyezését, inkább a történelmi elnevezéseket szeretné viszontlátni a házfalakon. Ezzel kapcsolatban Biró Rozália azt mondja, ebben a formában lehetetlen átvinni a tervezetet, ám az Integrált Városfejlesztési Tervben szerepel a történelmi belváros utcáinak hagyományos magyar nevekkel való ellátása is.
Az alpolgármester azt ígéri, az RMDSZ minden törvényes lehetőséget meg fog ragadni, hogy a tervezet újra napirendre kerüljön. Első körben a prefektúránál próbálnak meg közbenjárni, amelynek tíz napon belül el kell bírálnia, hogy a tervezet törvényes-e vagy sem. Amennyiben a prefektúra törvényesnek nyilvánítja a visszautasítást, az RMDSZ közigazgatási bírósághoz folyamodhat. Ilie Bolojan polgármester kérdésünkre elmondta: az önkormányzat jogi bizottsága megállapította, hogy Romániában jelenleg a törvények nem teszik lehetővé a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezését.
Lesz magyar honvédemlékmű
Pozitív előrelépés viszont, hogy új helyet találtak a világháborúkban elesett magyar honvédek emlékművének a nagyváradi Rulikowski temetőben. Az emlékgúla új helyét tegnapi ülésén fogadta el a városi közgyűlés, így remélhetőleg május végén, a Hősök Emléknapja környékén felavathatják a mintegy két és fél méter magas emlékmű. Mint Sárközi Zoltán RMDSZ-es önkormányzati képviselő felidézte: az előző helyszín, amelyet a magyar Honvédelmi Minisztérium illetékeseivel közösen jelöltek ki, állítólag azért nem nyerte el Ilie Bolojan polgármester tetszését, mert szerinte akadályozta volna a temető forgalmát. Az eredeti helyszín annak a parcellának a közvetlen szomszédságában lett volna, ahol valaha a Váradon eltemetett mintegy 2800 katona és hadifogoly nyugodott, s amelyet később a román hadi veteránok kaptak meg. A zsidó temetővel szemben lévő, 68 négyzetméteres új helyszín, bár nem helyezkedik el ilyen jelentős történelmi helyszínen, bizonyos értelemben jobb is, mint az előző, ugyanis nem parcellában, hanem sétányon terül el, véli Sárközi. A tervezett emlékgúla pontos mása lesz azoknak az emlékműveknek, amelyeket a háború után állítottak fel a Doberdó-hegyen, ahol számtalan Bihar megyei és nagyváradi honvéd vesztette életét.
Alakul a statútum is
Eközben lassan elnyeri végleges tartalmát Nagyvárad statútuma is. Sárközi, aki a több éve készülő dokumentumon dolgozó bizottság tagja, azt állítja: kiegyensúlyozott, az etnikumok felé megfelelő tiszteletet mutató munkát tárnak majd a helyi önkormányzati testület elé a soron következő, március végi ülésen. Mint beszámoltunk, a 2002-es, 53-as számú kormányrendelet alapján elkészítendő dokumentumot már többször is visszavonták a helyi tanács napirendjéről, általában azért, mert formai és tartalmi hibákban is bővelkedett. Legutóbb az RMDSZ-frakció egyebek közt azért kérte a halasztást, mert a statútumtervezetben nagyon kevés magyar vonatkozású adat jelent meg, a váradi vár története például kizárólag a turisztikai fejezetben szerepelt, a várostörténetiben nem, a magyar színházról pedig egy mondatnál több nem szerepelt. Az akkori tanácsülés után héttagú bizottság alakult a tervezet átdolgozására, amelyben a román pártok képviselői, illetve Sárközi és Fleisz János mellett Dukrét Géza és Péter I. Zoltán független helytörténészek is szerepet kaptak. Sárközi Zoltán azt mondja, a most kialakult tervezet nyugodtan magáénak vallhatja majd minden váradi magyar polgár. Ahhoz, hogy a statútumot elfogadják, még a város jegyzőjének, illetve a polgármesternek is ellenjegyeznie kell azt, ám ennek Sárközi Zoltán meggyőződése szerint semmi akadálya nem lehet.
Nagy Orsolya
Krónika (Kolozsvár)

Román anyaország
Rengeteg tanulsággal szolgál a Belgrád és Bukarest között Szerbia EU-tagjelöltsége, valamint a kisebbségi kérdés rendezése kapcsán kialakult, az egész kontinensen visszhangot verő vita. Amelyből ráadásul elsősorban Romániának kell levonnia a megfelelő következtetéseket.
Az elmúlt két évtizedben Bukarest folyamatosan kikérte magának, amikor Budapest kisebbségi, oktatási, anyanyelv-használati jogokat kért az erdélyi magyarok számára. A román politikusok részéről rendszerint az volt a válasz, hogy a kisebbségek ügye kizárólag arra az országra tartozik, ahol az illető közösség él, ebbe egy másik államnak nem lehet beleszólása – és különben is, Románia nem kíván „gyakorlótereppé” válni a kisebbségi jogérvényesítés terén.
Nos, időközben változott a bukaresti retorika, és mint azt a mostani szerb–román egymásnak feszülés bizonyítja, Románia ugyanolyan intézkedéseket kér számon Szerbiától, mint amelyek ellen nemrég még rettenetesen berzenkedett – persze csak ha az erdélyi magyarokról volt szó. A román diplomácia erőfitogtatását ezúttal a schengeni csatlakozás elodázása miatti sérelmek is motiválják, tény azonban, hogy Bukarest látványos offenzívát intézett a Szerbia területén élő románok és vlachok védelmében.
Az ügy pikantériája, hogy éppen ama szomszédjával kénytelen összefejelni, amely mellett saját érdekeiből kifolyólag a végsőkig kiállt Koszovó függetlensége kapcsán, amelyet a moldovai szakadár Transznisztria, no meg a Székelyföld „szeparációjának” rémképe miatt utasít el a mai napig. Ettől függetlenül üdvözölni tudjuk a bukaresti kormány igyekezetét, ahogy az EU fősodrával is szembeszállva próbál jobbítani a határon túli románság helyzetén.
Most legalább beláthatják a román politikusok, mennyire legitim egy anyaország részéről a határain kívül élő nemzettársaival szembeni gondoskodás, ugyanakkor arra is ráébredhetnek, milyen érzéketlen a brüsszeli kormány, az EU, ha a kisebbségek ügye kerül szóba. A román baloldal ugyanakkor ismét bebizonyította, hogy számára a kisebbségek ügye egyszerűen nem létezik. Legyen szó a romániai magyarokról vagy a szerbiai románokról, a Victor Ponta-féle politikusok nem képesek nemzetben, csak internacionáléban gondolkodni.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Bukarest, a kisebbségvédő
Miközben mind külföldről, mind belföldről bírálják a román kormányt, amiért Bukarest csupán feltételekkel hajlandó támogatni Szerbia európai uniós tagjelöltté nyilvánítását, a román külügyminisztérium jelezte: azt várja Belgrádtól, hogy egyezményt írjon alá Bukaresttel a szerbiai kisebbségek védelméről.
Mint arról beszámoltunk, az EU-tagállamok külügyminisztereiből álló általános ügyek tanácsának kedden kellett döntenie arról, hogy támogatja-e a balkáni ország tagjelöltté nyilvánítását.
Románia ugyanakkor már korábban jelezte, hogy a Timok-völgyi vlachok elleni jogtiprások miatt vétót emelhet. A külügyminiszterek végül hosszasan elhúzódó ülés után javasolták a tagjelöltté nyilvánítást, de Bukarest ellenkezése miatt hivatalos álláspontot nem fogalmaztak meg.
Cristian Diaconescu román külügyminiszter közölte: Románia nem akadályozza meg a szerb EU-tagjelölti státus elfogadását, de elvárja, hogy Szerbiát is ugyanolyan szigorú megfigyelés alá vessék a kisebbségi jogok betartása terén, mint korábban Romániát. A román külügyminisztérium nyilatkozatot adott ki, amelyben tudatta: konkrét és gyors előrelépést tart szükségesnek a szerbiai kisebbségek jogállását rögzítő kétoldalú dokumentum aláírása terén.
Egyúttal szükségesnek nevezte, hogy az Európai Bizottság és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) kisebbségügyi főmegbízottja is megfigyelje, hogyan tarja be Szerbia az Európai Unió kisebbségvédelmi előírásait. A szerb uniós tagjelöltségről egyébként az uniós állam- és kormányfők hétvégi ülésén születik döntés.
Az uniós partnerek közül volt aki elégedetlenségének adott hangot a román álláspont miatt: Guido Westerwelle német külügyminiszter szerint az „beárnyékolta az amúgy sem könnyű tárgyalásokat”. A bukaresti döntést európai uniós körökben annak tudják be, hogy Románia így akarja jelezni elégedetlenségét, amiért egyetlen uniós tagállam – Hollandia – ellenkezése miatt halasztódik az ország schengeni csatlakozása.
Román feltételek
Leonard Orban román Európa-ügyi miniszter ugyanakkor tegnap kijelentette: jelentős problémák vannak a szerbiai nemzeti kisebbségek jogainak tiszteletben tartásával, ezért kívánta Románia az Európai Tanácsban napirendre tűzni a témát. „Nem akadályozásról van szó. Erről a témáról az Európai Tanács szintjén tárgyalunk. Románia rendkívül fontos dolgot kér, azt, hogy Szerbia tartsa tiszteletben a nemzeti kisebbségek jogait” – jelentette ki Orban.
Eugen Tomac, a határon túli románokért felelős államtitkárság vezetője a szerbiai románok küldöttségével folytatott tegnapi találkozót követően leszögezte: Románia nagyon jól tudja, milyen a szerbiai román kisebbség valós helyzete, az általa küldött jelzés pedig világos és egyértelmű: valós garanciákat akar e kisebbség védelmében. „Nem akarjuk, hogy a román kisebbség vlachokra és románokra oszoljon. Nincs vlach nemzeti kisebbség, nem tudjuk szabványosítani a román nyelvjárásokat. A román állam álláspontja szilárd: a román nyelv hivatalos az EU-ban, ezért ragaszkodunk ahhoz, hogy ahol román kisebbségek élnek, tartsák tiszteletben nemzettársaink jogait” – jelentette ki Tomac. Hozzátette: a román állam nem akar sokat, csupán anyanyelvű oktatást, a szerbiai román ortodox egyház elismerését, valamint román nyelvű televíziós és rádióműsorokat.
Viorel Badea demokrata-liberális párti szenátor, a felsőház határon túli román ügyekkel foglalkozó bizottságának elnöke rámutatott: a vita 15 éve folyik Románia és Szerbia között. Leszögezte: elfogadhatatlan, hogy valakik új nyelvet találjanak ki, majd új identitást azok számára, akik magukat kelet-szerbiai románoknak tartják. A szenátor reményét fejezte ki, hogy a Bukarest által követelt kisebbségi egyezményt még a napokban alá lehet majd írni.
Megismételte: a román parlament megvétózhatja a szerb EU-csatlakozást, ha Szerbia nem írja alá az egyezményt. Bojan Alekszandrovics szerbiai román püspök szerint nem helyénvaló, hogy a szerbiai hatóságok román és vlach közösségre akarják felosztani a szerbiai románokat. Rámutatott: a román hatóságok segítségét kérik, hogy alapvető jogaikat – az anyanyelvű oktatást és a templomi szertartást – biztosítsa számukra Szerbia. Zavişa Jurj, az Ariadnae Filum román–vlach kulturális egyesület elnöke kifejtette: a Timok-völgyi románok lojálisak Szerbiához, és támogatják annak EU-csatlakozását, azzal a feltétellel, hogy tartsák tiszteletben a jogaikat.
Tadics: nem hagyjuk zsarolni magunkat!
Nem mindenki tartja azonban megalapozottnak a román álláspontot. Borisz Tadics szerb elnök szerint országa nem fogadja el, hogy Románia „teljesíthetetlen” feltételeket szabjon, és úgy vélte, a szerbiai vlachok nem tartják románnak magukat. Leszögezte: Szerbia nem hagyja zsarolni magát. Belföldi bírálói is vannak a román álláspontnak: Victor Ponta, az ellenzéki Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke szerint nem helyes, hogy Románia akadályozza a szerb uniós csatlakozást, Bukarestnek inkább támogatnia kellene a szomszédos országot. Szerinte Szerbiának valóban tiszteletben kell tartania a kisebbségi jogokat, azonban megjegyezte: ettől függetlenül helytelen, hogy Románia egyedüliként akadályozza a csatlakozást.
„Mit gondolunk Hollandiáról, amely az egyedüli ország, amely a schengeni csatlakozásunkat gátolja. Most pedig ugyanezt tesszük egy olyan országgal, amely rendszerint a barátunk volt” – mutatott rá. „Mit tettünk volna, ha Magyarország élt volna a vétójogával a mi EU-csatlakozásunkkor? Jogosnak találtuk volna?” – tette föl a kérdést. Azonban nem minden párttársa gondolja így: Titus Corlăţean, a szenátus külügyi bizottságának szocialista elnöke szerint Románia támogatja ugyan Szerbia uniós csatlakozását, ám a csatlakozás érdekében Belgrádnak tiszteletben kell tartania a kisebbségi jogokat. Rámutatott: a szerbiai románok jogairól szóló vita húsz éve húzódik a két ország között, eredménytelenül.
Szerbiai vlachok szerint nem éri jogtiprás őket
Nem éri jogtiprás a szerbiai vlach nemzeti közösséget – erről biztosította Radisa Dragojevic, a (szerbiai vlachok kulturális autonómiáját képviselő) Vlach Nemzeti Tanács elnöke (VNT) az újvidéki Magyar Szó című napilapot. A Magyar Szó szerdán honlapján idézte Dragojevicet, aki szerint Románia vádja alaptalan. A Vlach Nemzeti Tanács (VNT) nevében senki sem kereste fel a román szerveket, hogy jogtiprás történne, és senki sem támaszthat a nevünkben feltételeket, ultimátumokat, mint azt Románia tette Szerbiával – mondta Dragojevic. Szerbiában két közelálló nemzeti közösség van, a vlach és a román. Mindkét nemzeti közösségnek saját nemzeti tanácsa van, de míg a román nemzeti közösség Romániát tekinti anyaországának, addig a vlachok Szerbiát.
Ezért Romániának nem áll jogában, hogy a nevünkben bárkitől valamit is kérhessen – hangoztatta. Dragojevic megjegyezte, bár vannak olyan nyílt kérdések, amelyeket jelenleg a közösségen belül megvitatnak, ez közösségen belüli probléma és senki sem erőltette rájuk. A VNT például a minap alkotta meg a vlach ábécét, s készülőfélben van egy vlach értelmező szótár is. A VNT vezetője szerint azok, akik Romániában panaszkodnak, tagjai voltak az előző összetételű nemzeti tanácsnak, és a mandátumuk alatt semmit sem tettek ez ügyben. Hozzátette: az ő anyanyelvük a vlach, és aki románnak akarta vallani magát a népszámláláson, szabadon megtehette.
A 2002-es népszámlás szerint Szerbiában 40 054 polgár vallotta magát vlachnak, a tavalyi népszámlálás nem hivatalos adatai szerint ma 50 százalékkal többen, megközelítőleg 64 ezer szerbiai polgár van. Míg a vlachok többsége Kelet-Szerbiában él, a románok legnagyobb része a Vajdaságban, a Bánátban – magyarázta Dragojevic.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Kifogásolja cikkünket Markó Attila
Félretájékoztatásnak tartja azt a tegnapi lapszámunkban megjelent cikket Markó Attila államtitkár, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának RMDSZ-es vezetője, amelyben arról írtunk: olyan, Tőkés László nevében írt levelet osztott meg a Facebook közösségi portálon, amelyben az áll, hogy Tőkés gratulál Kelemen Hunor RMDSZ-elnöknek, valamint a szövetségnek a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem akkreditálása kapcsán kifejtett tevékenységük miatt, és amelyről kiderült, hogy hamisítvány.
Markó különösen a cikk címét – Hamis Tőkés-levelet tett közzé Markó Attila államtitkár – kifogásolja. „Én nem tettem közzé semmit, hanem egy ma már vissza nem kereshető felhasználó közölt egy Moro Péter nevű felhasználó által készített fotót az „Üzenőfalra feltöltött képek” kategóriában (ennek technikai lehetőségét nem tudom megítélni, mert nem értek hozzá). Én nem szórtam világgá, hanem pusztán annyit tettem, hogy megmutattam Demeter Szilárdnak (Tőkés László EP-irodavezetőjének – szerk. megj.), hisz előtte egy ideje épp azon vitatkoztunk teljesen civilizált hangnemben, hogy az akkreditáció ebben a fázisban tényleg RMDSZ-siker, nem hal bele senki, ha megköszönné... Amikor rájöttünk, hogy nem valódi, mindketten leszálltunk a témáról” – nyilatkozta Markó.
A közösségi portál működési mechanizmusa olyan, hogy amennyiben valaki nem tiltja le ezt a lehetőséget, ismerősei láthatják, mit oszt meg vagy mit ajánl többi ismerőse figyelmébe.
Krónika (Kolozsvár)