Dsida Jenő születésének századik évfordulója alkalmából az Erdélyi Magyar Ifjak szervezete Erdély több városában rendezett megemlékezést: Csíkszeredában, Kézdivásárhelyen, Kolozsváron, Nagyenyeden, Nagyváradon és Sepsiszentgyörgyön. Nagyenyeden október 12-én az EMI helyi szervezete emlékezett a költőre. A Bethlen Kollégium dísztermében Psalmus Hungaricus címmel tartottak verses-zenés összeállítást. /(Sz. B.): Dsida Jenőre emlékeztek. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 17./

Október 16-án a Concordia Vonósnégyes fellépésével zárult az a kétnapos nemzetközi konferencia, amelynek keretében a bonchidai Bánffy-kastélyban működő kulturális központok képviselői találkoztak, hogy megosszák egymással tapasztalataikat és közösen új megoldásokat találjanak. Az European Network of Cultural Centres-Historic Monuments hálózat egyetlen romániai tagja a Transylvania Trust, a bonchidai Bánffy-kastély. A konferencián hét országból vett részt mintegy hetven meghívott. /F. I. : Nemzetközi konferencia a Bánffy-kastélyban. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 17./

Az idei évad első nagyszínpadi bemutatóját rendhagyó módon a Nagyváradi Állami Filharmónia koncerttermében tartja október 17-én a Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulata. Georges Feydeau A hülyéje című, háromfelvonásos bohózatát Meleg Vilmos rendezésében láthatják a nézők (címe ismertebb nevén: A balek). A színház belső felújítása miatt az idei évadban a filharmónia épületében játszik a Szigligeti Társulat, egy produkciót pedig a Szakszervezetek Művelődési Házában adnak majd elő. /Both Abigél: Váradi „balek”. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 17./

2010-ben Pécs lesz Európa Kulturális Fővárosa, ezért a városban már most készülnek erre. Pécsen nemrég kezdődött el a Magyarok Európai Fesztiválja, amelyen a HID – Nagyszebeni Magyar Kulturális Iroda munkatársai is jelen voltak. A rendezvény második napján Orth Barbara népdalénekes lépett fel Juhos Nándor Kárpáti Rapszódia című kiállításának megnyitóján. A néptánc gálán szerepelt a medgyesi Nefelejcs Néptánccsoport. /Pécsre látogattak a nagyszebeniek. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 17./

Különleges bábelőadásnak adott helyett a kolozsvári Bulgakov kávéház október 14-én, vasárnap. Az Excalibur (Báb) Theátrum az Oidipusz Kolonoszban című darabot vitte színre K. Kovács István rendezésében. A maszkok mögött Demeter Ferenc, bábszínész bújik meg, aki megpróbálja játékával a színház és a bábszínház találkozását közvetíteni az egybegyűlteknek. /Varga Melinda: Oidipusz maszk mögött. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 17./

Kettős könyvbemutatót, egyben író-olvasó találkozót tartott Kolozsváron a Bretter György Irodalmi Kör. Ambrus Lajos Az én szőlőhegyem címet viselő prózakötetét és L. Simon László Versenyhátrány – A (kultúr)politika fogságában című esszékötetét Burus János Botond és Király Zoltán mutatta be. A meghívott szerzők József Attila-díjasok, Ambrus a budapesti Kortárs szépirodalmi folyóirat szerkesztőjeként, Simon a Magyar Írószövetség titkáraként folytat irodalomszervezői tevékenységet, ráadásul mindketten a Kárpát-medence szőlő- és borkultúrájának jeles ismerői. Az én szőlőhegyem szerzője az emlékek sebességével mozog térben és időben L. Simon László költő, az elmúlt évek magyarországi kultúrpolitikai eseményeinek résztvevője, az ellehetetlenített kulturális intézményekről, a működésükben korlátozott írószövetségekről, az állagmegőrzés szintjén sem védett épített örökségről, zenészek, képzőművészek, színészek megszűnt érdekvédelmi szervezeteiről fest átfogó, tényeken alapuló összképet. /A művészet abroncsai. = Krónika (Kolozsvár), okt. 17./

Törvényhozási kuriózumnak számít lassan, ami a kisebbségi törvénnyel történik a román parlamentben. Kezdeményezője, az RMDSZ, kormánypártként sem tudta elfogadtatni elképzeléseit a honatyákkal. Amikor Traian Basescu államfő lett, megígérte az RMDSZ-nek, hogy a kisebbségi törvény a kormányprogram része lesz. Az lett. Azóta sok változás történt, a jelenlegi két kormánypárt – a liberálisok és az RMDSZ – parlamenti támogatottsága húsz százalékosra apadt. A kisebbségi törvényt a szociáldemokraták támadásai után először a koalíciós társ Konzervatív Párt, majd a szintén koalíciós társ Demokrata Párt – az államfő alakulata – torpedózta meg röviddel azután, hogy a kormány, elfogadta a tervezetet. /Cseke Péter Tamás: Kuriózumok. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 18./

„Vagy megszavazzák, vagy elutasítják!” Ez az RMDSZ álláspontja a kisebbségi törvény tervezetéről, amelyről közel másfél éve készül a szakbizottsági jelentés a képviselőházban. A szövetség ezért a plénum elé viszi a tervezetet. A kisebbségi törvény tervezetét 2005. májusában terjesztették elő a szenátusban, félévvel azt követően, hogy bekerült a kormány programjába. A késedelem oka az volt, hogy az RMDSZ ragaszkodott hozzá: a kezdeményező a kormány legyen. Egyes miniszterek azonban – a Demokrata Párt képviselői, valamint Mona Musca művelődési tárcavezető, hosszú időn át ellenezték a tervezet elfogadását a kabinet ülésein. A szenátus nem foglalkozott a dokumentummal mindaddig, amíg „jóindulatú” képviselők nem figyelmeztettek, hogy lejár az alkotmányban megszabott hatvannapos határidő, amely után a tervezet elfogadottnak számít. A felsőház plénumában – egy héttel az első román–magyar együttes kormányülés után – a koalíció egyes képviselői is nemmel szavaztak, így a tervezet megbukott. Ekkor felmerült az RMDSZ kilépése a kormányból, de végül nem borult a koalíció, miután a Konzervatív Párt és a Demokrata Párt vezetése ígéretet tett arra, hogy helyrehozzák a hibát a képviselőházi, döntő szavazáson. Ebbe a szakaszba a tervezet az azóta eltelt két év alatt sem jutott el. A 2006. június végétől a tervezet cikkelyeinek ötödét sem sikerült elfogadni. /Döntés kisebbségi törvény-ügyben. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 18./

Súlyos hibának tartja a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) október 17-i közleményében az RMDSZ-nek azt a törekvését, hogy “a romániai régiók átszervezésével próbálja helyettesíteni Székelyföld autonómiáját és semlegesíteni a székelyek autonómiakövetelését”. A SZNT szerint Európában egyetlen területi autonómia sem jött létre úgy, ahogyan azt az RMDSZ szakértői javasolják. „Fejlesztési régióból soha és sehol nem alakult széles hatáskörökkel felruházott autonómia. Székelyföld autonómiájának alapja – akárcsak a baszk, a katalán, a skót stb. autonómiáké – a népek önrendelkezési joga” – áll a közleményben. Az RMDSZ javaslata „a kommunista diktatúrában ránk erőltetett, mesterséges közigazgatási határokból éppen azokat kívánja véglegesíteni, amelyeket úgy alakítottak ki, hogy Székelyföld magyar nemzeti közösségének erőszakos asszimilációjához a feltételeket megteremtsék”. „Aki ezt a közleményt megírta, életében nem olvasott el egy eurórégiós ajánlatot, halvány fogalma sincs arról, hogyan néz ki az EU NUTS-rendszere – reagált az SZNT állásfoglalására Frunda György szenátor, az RMDSZ EP-képviselőjelöltje. A szenátor szerint a székelyföldi népszavazások nem többek közvélemény kutatásoknál, azokkal nem lehet eredményeket elérni. /Lokodi Imre: RMDSZ: rövidlátó az SZNT. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 18./

Néhány esztendeje még konszenzusközeliség jellemezte a magyar nemzetpolitikát. Ma nem csupán kormánypárti és ellenzéki különbözőségekről beszélhetünk, hanem a koalíción belül is léteznek, alternatívák. Szűcs László, a lap főmunkatársa, az Erdélyi Riport hetilap főszerkesztője szerint a Gyurcsány-kormány által végrehajtott lendületes változtatások közül igazán sikeresnek, korszerűnek a támogatáspolitika reformja bizonyult. Az átláthatóbbá tétel ellen aligha lehet elvi kifogást emelni. Szűcs László útkeresésnek nevezi az intézményrendszer radikális változásait, „a megszűnt hivatal, a jegelt állandó értekezlet helyett kapcsolódási pontok kerestetnek. ”Vannak „kibeszéletlen ügyek”, amilyen a 2004. december 5-i népszavazás, melyet „hamis adatokkal is operáló kormányzati kampányhisztéria” előzött meg. A kapcsolatépítési próbálkozások lekezelő, ironizáló, indulatos reakciót váltottak ki. Így például Szili Katalin bírálói olyan sületlenségeket állítanak, hogy a házelnök Kárpát-medencei fórum-szervezési kezdeményezéseivel sikertelen államfői indulását próbálja kompenzálni. A htm-ügyek /határon túli magyar ügyek/ körében ugyancsak vizsgálódást érdemel, hogy a határon túli politikai szervezetek mozgásterének beszűkülése milyen mértékben tulajdonítható e tömörülések elhibázott politizálásának, valamint a hatalmon lévő erők változó érdekeinek. A Felvidéken és Vajdaságban lezajlott vezetőváltások épp úgy nélkülözik a generációváltást, mint az RMDSZ-ben. /Szűcs László: Nemzetpolémiák határok nélkül. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 18./

Bálint-Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatala /HTMH/egykori elnöke helyesbítette Gémesi Ferenc szakállamtitkárnak a HTMH működési költségeire vonatkozó adatát. Gémesi „tájékozatlanságból vagy ki tudja milyen megfontolásból túloz, nagyvonalú, csúsztat vagy éppen „hamis tanúbizonyságot” tesz” – írta Bálint-Pataki József. Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkára azt nyilatkozta: a magyar-magyar kapcsolattartás intézményeinek gyökeres átalakításával jelentősen csökkentek a magyarországi intézményrendszer működési költségei. Egyebek mellett „a 2006-ban megszűnt Határon Túli Magyarok Hivatalának 96 fős létszámával és 1 milliárd forintot megközelítő költségével szemben az idei évtől működő szervezet csaknem harmadára csökkent létszáma áll, az ennek megfelelő bérköltséggel”. Fenti állítással szemben a tények, írta Bálint-Pataki: A Határon Túli Magyarok Hivatala megszüntetése évében, a 2006-os költségvetési törvény alapján 566,8 millió forint támogatásban részesült. Ebből évközben történt egy 19,7 milliós elvonás, így az ‘1 milliárdot megközelítő összeg’ pontosan 547, 1 millió forint volt. (A fenti adatok elérhetők a Miniszterelnöki Hivatal honlapjáról Pénzügyminisztérium honlapjára lépve a http://www.pm.gov.hu „költségvetések” fejezetcímen). Bálint-Pataki József reméli, hogy az említett nyilatkozatban szintén szereplő és jövőbeni, a határon túli magyar közösségek számára juttatandó támogatási összegeknél nem érvényesült hasonló „nagyvonalúság”. /Bálint-Pataki József pontosított. = Felvidék. ma, okt. 18./ Előzmény: Új támogatási forma segíti a jövő évtől kezdődően a kárpátaljai és a vajdasági magyarokat az anyaországgal való kapcsolattartásban – közölte Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal kisebbség- és nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkára október 16-án Budapesten. A tervek szerint évi 720 millió forint áll majd rendelkezésre ahhoz, hogy a Vajdaságban és a Kárpátalján élő magyarok magyarországi beutazását támogassa az anyaország. Az egyéni támogatásra pályázni lehet majd. Gémesi Ferenc elmondta, hogy az elképzelések szerint évente egyszer lehet majd ilyen támogatást kérni, és ebből az összegből várhatóan mintegy 50 ezer határon túli magyar magyarországi beutazását lehet majd segíteni. Az államtitkár elmondta, idén a korábbi szinten maradtak a határon túli magyarok támogatását szolgáló pénzösszegek, a kormány által most benyújtott jövő évi költségvetési törvényjavaslatban az e célra szánt összeg 200 millió forinttal emelkedik. A jövő évi költségvetési javaslatban a határon túli magyarok oktatási programjainak támogatására valamivel több mint 1 milliárd forintot, a kedvezménytörvény alapján járó oktatási-nevelési célokra, valamint a szórványoktatás és a csángó magyarok támogatására 3 milliárd 475 millió forintot, a nemzetpolitikai tevékenység támogatására 2 milliárd 422 millió forintot; a Szülőföld Alap törvény szerint 1 milliárd forintjával együtt összességében 7,9 milliárd forintot terveznek. Az idei elfogadott támogatási összeg 7 milliárd 696 millió forint volt. Gémesi Ferenc hangsúlyozta, hogy az oktatási-nevelési támogatás kerete felülről nyitott, az idén a tervezett 3,475 milliárd forintot ténylegesen csaknem 2 milliárd forinttal túllépik. Egyéb forrásokból a Szülőföld Alap törvény szerinti 1 milliárd forintja a duplájára nő. Az államtitkár szerint hasonló helyzetre lehet számítani jövőre is. Kiemelte, hogy a magyar-magyar kapcsolattartás intézményrendszerének gyökeres átalakításával jelentősen csökkentek a magyarországi intézményrendszer működési költségei. A határon túli magyarok támogatásával foglalkozó korábbi három közalapítvány évi 160 millió forintos költségével szemben a Szülőföld Alap működési költsége 100 millió forint. A 2006-ban megszűnt Határon Túli Magyarok Hivatalának 96 fős létszámával és 1 milliárd forintot megközelítő költségével szemben az idei évtől működő szervezet csaknem harmadára csökkent létszáma áll, az ennek megfelelő bérköltséggel. Az államtitkár elmondta, hogy a jövő évben tervezik a határon túli magyarok támogatásával a szomszédos országokban foglalkozó öt különböző hálózat integrálását is. /Gémesi Ferenc: új támogatási forma segíti az anyaországgal való kapcsolattartást, MTI, okt. 16./

Tabajdi Csaba /MSZP/ EP képviselő értetlenkedve olvasta Törzsök Erika, a Miniszterelnöki Hivatal kisebbség- és nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkársága főigazgatójának nyilatkozatában „a rendszerváltás utáni kormányok kisebbségpolitikai gyakorlatának sommás, igaztalan és veszélyes elmarasztalását. ” Törzsök Erika kijelentette: „Az az intézményrendszer, amely a kilencvenes évek elején alakult, a két világháború közötti revíziós politika intézményrendszerének az újraélesztését jelentette. ” Ez nem többet és nem kevesebbet sugall, mint azt, hogy ‘90 óta valamennyi kormány – így a Horn-, a Medgyessy- és az első Gyurcsány-kormányzat – nemzetpolitikai felfogása és gyakorlati lépései (intézményrendszere, támogatáspolitikája) is a revansizmust és a revizionizmust kívánták szolgálni. Ilyen megközelítéssel Tabajdi az elmúlt közel húsz évben idehaza nem, csak környező országok nacionalista, szélsőséges politikusainak nyilatkozataiban találkozott, ezért határozottan visszautasítja ezt az érvelést. Tabajdi nem érti, hogy mire alapozza a Határon Túli Magyarok Hivatalának 1994–1998 közötti elnökhelyettese, megbízott vezetője – Törzsök Erika –, hogy például az általa irányított intézmény a revíziós politika elkötelezettje lett volna. Esetleg saját magát is e revansista, revizionista politika kiszolgálójának tartja-e a főigazgató asszony? Tabajdi nem érti, hogy az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány (vezetője a Fidesznek, nevezetesen Németh Zsoltnak köszönhetően immár sokadik éve Törzsök Erika) miért igényelt és fogadott el súlyos tízmilliókat a korábbi kormányzatoktól, miért maradt egyedüli túlélője a bírált intézményrendszernek, ha az alapítványi elnök ennyire negatívan vélekedik a korábbi bőkezű fenntartóiról? /Tabajdi Csaba reagálása Törzsök Erika nyilatkozatára. = 168 Óra Online, okt. 18./ Előzmény: Forró Evelyn: Megváltozott a nemzetpolitika – Oda az etnobiznisz. = 168 Óra (Budapest), okt. 2., 39. szám/

A Krónika napilap birtokába került kampányterv szerint kontrasztosan kommunikálna az elkövetkező hetekben az RMDSZ-nek. Noha az RMDSZ pozitív kampányt ígért, kedvezőtlen színben fogja feltüntetni Tőkés Lászlót. A dokumentumot „ref. P. B. ” (feltehetőleg Porcsalmi Bálint, az RMDSZ ügyvezető elnökségének alkalmazottja, a kampánystáb tagja) jegyzi. Az első rész augusztus 31-i keltezést tartalmaz. Különös módon az RMDSZ kampánytervezői már augusztus végén azt a helyzetet veszik alapul, hogy az RMDSZ és Tőkés László külön indul. Ekkor még javában zajlottak az RMDSZ és az ellenzék munkacsoportjainak a tárgyalásai, csupán a szeptember 6-i Markó–Tőkés-csúcstalálkozón derült ki, hogy nem írják alá a megegyezést. Ráadásul az RMDSZ vezetői a megegyezés elmaradását a másik fél okozta váratlan meglepetésként tüntették fel. Az is meglepő, hogy a kampánykaravánokat már ekkor Markó Bélára, Frunda Györgyre és Sógor Csabára szabták, noha az utóbbi két jelöltet a Szövetségi Állandó Bizottság csak szeptember hetedikén sorolta befutónak számító helyre. A dokumentum szerint az RMDSZ-nek a szembenállást minden üzenetükbe bele kell vinni. Azt kell hangoztatni, hogy az RMDSZ-listán „fiatal, dinamikus, európai csapat” szerepel, az ellenzék jelöltje viszont „kiöregedett, tradicionalista, balkáni egyén”. A beterjesztő szerint a pozitív üzenetekkel jobban fogják bírni az iramot, mint az ellenjelölt. A dokumentum arra a közvélemény-kutatásra is kitér, amelynek létezését Kelemen Hunor kampányfőnök nagyvárosi legendának minősítette. A felmérés szerint mind Markó Bélának, mind Tőkés Lászlónak csökkent a népszerűsége, Markóé nagyobb arányú csökkenést mutat. Most nagyobb jelentősége lesz „az ajtóról ajtóra, emberről emberre kampánynak”. A dokumentum szerint kvótát kap minden község az RMDSZ-nek szállítandó szavazatokat illetően. Az RMDSZ 28 500 golyóstollat már elkészített a kampányra, de lesz aki RMDSZ-es hűtőmágnest és noteszt kap, mások gyufát, C vitamint, naptárat, az autósok pedig szélvédő-kaparót remélhetnek. Kelemen Hunor kampányfőnök kijelentette, ez nem kampányterv, hanem munkaanyag, ami azóta módosult. Szeptember 6-án volt az utolsó Markó–Tőkés-találkozó, amikor kiderült, hogy nem köttetik meg a megállapodás, a belső anyag szerint viszont az RMDSZ már augusztus 31-én a Tőkéssel való versenyre készültek. Miért? – kérdezte e lap munkatársa. Kelemen Hunor megmagyarázta: volt több tervük, ez csak az egyik, arra az esetre, hogy esetleg nem sikerül megegyezni. /Gazda Árpád: Ifjú profik és őskövületek. = Krónika (Kolozsvár), okt. 18./

A Pro Europa Liga (PEL) dicséretesnek tartja, hogy a hazai pártok közül az RMDSZ elsőként és komolyan foglalkozik az ország régióinak újraalakításával, de nem tartja szerencsésnek a szövetség elképzelését. Smaranda Enache elnök szerint két-három, 1968-ban létrehozott megye összeolvasztásával még nem oldódik meg a valós regionalizáció. „Nem több, mesterségesen létrehozott megyéből kell kialakítani egy-egy térséget, hanem vissza kell állítani az ország történelmi régióit, amelyek keretében létrejöhetnek alrégiók is” – nyilatkozta Smaranda Enache. Ilyen lenne Erdély esetében Székelyföld „kialakítása”, ami Enache megítélésében a lehető legtermészetesebb dolognak számítana. A PEL elnöke meglátásában a megyéknek teljesen el kellene tűnniük, helyükben a történelmi régiókat kellene közigazgatási szerepkörrel felruházni. Az RMDSZ sem ragaszkodik a jelenlegi megyehatárokhoz – jelentette ki Markó Béla. Az RMDSZ nem zárkózik el a térkép újrarajzolásától sem. Az RMDSZ által kidolgozott koncepció értelmében Erdélyben önálló régiót képezne Maros, Hargita és Kovászna megye; Kolozs, Beszterce-Naszód és Máramaros megye; Brassó és Szeben megye; Fehér és Hunyad megye; Szatmár, Bihar és Arad megye, valamint Temes és Krassó-Szörény megye. /Sz. E. : Megszüntetnék a megyéket. = Krónika (Kolozsvár), okt. 18./

Sike Lajos, a lap munkatársa elmondta, valamikor nagy Fidesz-párti volt. Gyarmath Jánoshoz, a lapelőd, a Romániai Magyar Szó főszerkesztőjéhez elküldte 1999 őszén felmondólevelét, mert az újság, amelynek ő is vezetőségi tagja volt, kétszeri tiltakozása ellenére továbbra is közölt Fideszt bíráló cikkeket. Gyarmath János kérte, ne siesse el döntését, inkább figyeljen Orbánék erdélyi tevékenységére. Pár hónap elég volt, hogy megváltozzon Sike véleménye. Belátta, hogy a Fidesz csakis saját „brancsát, az alakuló jobboldalt segíti. ” Emlékezetes marad számára Németh Zsolt kampányolása. Azt üzente Székelyudvarhely népének: a magyar kormány tízmillió dollárt ad a városnak, hogy az visszavásárolja az utóbb elhíresült, románoknak átjátszott árvaházat. „Szász Jenő, a díszszékely azóta is ott trónol a székely anyavárosban – a románok pedig a fölötte lévő Csereháton. ” Sike Lajos azért is Fideszt hibáztatja, mert csökken a város magyar lakossága. A vajdasági és a kárpátaljai magyarság parlamenti csődje is jórészt a Fidesz ottani ténykedésének köszönhető, írta Sike Lajos. /Sike Lajos: Csókolózhatnak! = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 18./

A Kovászna megyei rendőrség beleegyezését adta a Székelyföld határát jelző tábla újbóli kihelyezéséhez. Laurentiu Todoran, a Kovászna megyei rendőrség parancsnoka elmondta, hogy a háromszéki önkormányzat kérését kizárólag közlekedésbiztonsági kritériumok alapján bírálták el. Demeter János, Kovászna Megye Tanácsának elnöke szerint már csak az Országos Útügytől kell a szükséges engedélyt beszerezniük. /Kovács Zsolt: Előrelépés táblaügyben. = Krónika (Kolozsvár), okt. 18./ A Nagy-Románia Párt Kovászna megyei szervezetének vezetősége Cristian David belügyminiszter lemondását kéri, miután a megyei rendőr-felügyelőség közlekedési osztálya kibocsátotta az engedélyt a Székelyföld tábla újrafelállítására Kovászna megye Brassó megye felőli határában. /Hazai krónika. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 18./

Háromszéken idén jelentősen csökkent a kórházban felejtetett újszülöttek száma, mondta el Nagy Anna szociális asszisztens. Tavaly 96 gyermeket hagytak hosszabb vagy rövidebb ideig az osztályon, s 18 kicsi sorsának végső rendezése hárult a gyermekjogvédelemre, idén ez 39-re csökkent. Az előrelépés az önkormányzatok, a rendőrség, a szociális munkások kitartásának, s annak az anyagi segítségnek köszönhető, amit a saját gyerekeiktől menekülő családoknak fel tudnak ajánlani. /Simó Erzsébet: Kevesebb gyermeket felejtenek a szülészeten. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 18./

Október 14-én, vasárnap az alig 170 lakost számláló Nyárádszentimre faluban felavatták az államalapító István király és Gizella királyné fiatalon elhunyt fiának, Szent Imrének a mellszobrát. Az eseményen részt vett Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke, a rendezvényt kezdeményező Szent Imre Millenniumi Emlékbizottság elnöke, Lokodi Edit, a Maros megyei tanács elnöke, továbbá több, határon innen és túli, Szent Imre nevét viselő település képviselője, a falu lakói mellett. Erdélyben a Hargita megyei Csíkszentimre után került sor a mostani, nyárádszentimrei ünnepségre, amelyet Székelybere polgármesteri hivatala és a helybéli református egyházközség szervezett. Gligor Róbert alapos helytörténeti ismertetőt tartott, amiből kiderült, hogy a legenda szerint Nyárádszentimre első lakóit még Szent László király telepítette be. A 13. században épített templomot Szent Imre hercegnek ajánlották fel, így erről kapta a település a nevét, amely már a 14. századi pápai tizedjegyzékben S. Emerico néven szerepel. A Szent Imre Millenniumi Emlékbizottság minden Szent Imre nevet viselő faluban elhelyez egy-egy szobrot. – Az emlékbizottság azáltal, hogy a Szent Imre nevet viselő határon innen és túli településeknek egy-egy szobrot ajándékozott, egy látható erőteret alakított ki, amely összefogja nemzetközösségünk tagjait és cselekvésre ösztönzi őket, úgy, ahogy intelmeiben Szent István is fiát a hit megtartására, nemes tettek felvállalására tanította. Ma a megtartó, otthont teremtő erőt a megvalósíthatósági tanulmányok készítése, a gyakorlatba ültetett programok jelentik, amelyekhez szükség van az összetartásra az egységes Európában – mondta Lezsák Sándor, s megígérte, felkarolják a kicsiny nyárádmenti települést is. /Vajda György: Szent Imre-szobrot avattak. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 18./

Október 17-én Sepsiszentgyörgyön a Holló Ernő Sajtóklubban a marosvásárhelyi Látó irodalmi folyóirat szerkesztői-munkatársai tartottak valóságos irodalomtörténeti előadást, s élő bemutatót a folyóiratról. A lapelőd az Igaz Szó volt, a diktatúra idején, Hajdú Győző volt a főszerkesztője. A Látó névválasztás az alapító főszerkesztő, Markó Béla ötlete volt. A folyóirat erőssége szerkesztői szerint az irodalomkritika. Később létrehozták a Látó Irodalmi Színpadot, a Látó-díjat. Vannak túlélési gondjai a Látónak is, jó lenne megoldani terjesztését Erdélyen túl, mondta az esten Kovács András Ferenc (KAF). /Váry O. Péter: Delikatesz (A Látó a sajtóklubban). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 18./

Megkezdődött a Román Filmhét Budapesten, az Uránia Nemzeti Filmszínházban. A szemle díszvendége Cristian Mungiu, aki 4 hónap, 3 hét, 2 nap című filmjével az idén Cannes-ban elnyerte az Arany Pálma-díjat. Az Oktatási és Kulturális Minisztérium támogatásával, a Budapesti Román Kulturális Intézet szervezésében megvalósuló hatnapos mustrán olyan alkotásokat mutatnak be, amelyek a cannes-i filmfesztiválon díjat kaptak. /Román Filmhét Budapesten. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 18./

Tőkés László püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke elmondta, azért vállalta el, hogy független jelöltként induljon az EP-választásokon, mert RMDSZ mára rossz irányba ment el, mint ahogy ezt a negyvenes évek vége felé a Magyar Népi Szövetség tette. Szerinte Európa számára Erdély ma is a kontinens keleti bástyáját és végvidékét jelenthetné. Úgy vagyunk mi Európával, mint valami egyoldalú szerelemmel. Erdély Romániának a legkiaknázhatóbb része, ilyenformán a román nacionalista állam is gyarmatként kezeli Erdélyt. Szükség van önálló, autonóm erdélyi magyar külpolitikára. Az 1989 óta folytatott romániai magyar politikának teljes revíziójára volna szükség, ez az egész erdélyi magyar közösségre váró kihívás és célkitűzés. Románia gyarmatosító, asszimiláló stratégiája érdemben nem változott, Tőkés László azért van útjában nemcsak a román nacionalista politikának, hanem magyar szövetségesüknek, az RMDSZ-nek is, mert nem ezt a kirakatpolitikát szeretné folytatni. Többször elhangzott, hogy Tőkés Lászlónak vissza kell térnie az RMDSZ-be. Ha visszatérne, csak feloldódhatna a mostani RMDSZ-ben, reagált erre a püspök. Amennyiben megválasztanák, arra az időre felfüggesztené püspöki szolgálatát. A vele szemben álló RMDSZ-nomenklatúra kezében van most minden pénz és hatalom. A romániai magyar média jelentős részét szintén a kezükben tartják. Azonban a püspök hisz az igazságban. Nem lehet tovább haladni az eddigi hagyományosan kisebbrendűségi komplexustól szenvedő kisebbségi politika útján, mert ez zsákutcába vezet. Meg kell újítani Erdélyben a magyar közéletet, közgondolkodást, politikát. Önbizalomra van szükség. /Szőke Mária: Dávid, Góliát és az európai aréna − Beszélgetés Tőkés László püspökkel, európai parlamenti képviselőjelölttel. = Reggeli Újság (Nagyvárad), okt. 19./

Szeben ortodox püspöki helynökéről, Visarion Rasineanuról kiderült: együttműködött a volt Szekuritátéval – közölte Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság /CNSAS/. Az egyházi méltóságot az 1989-es forradalom előtt szervezte be a Külügyi Információs Igazgatóság (DIE). Ez az ötödik eset, amikor magas rangú ortodox méltóságról derül ki, hogy nem tiszta a politikai múltja. /Röviden. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 19./

A vajdasági és az erdélyi magyar közösségek együttműködéséről tárgyalt Szabadkán október 17-én Nagy Zsolt, az RMDSZ külügyi megbízottja. A látogatás során Nagy a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) és a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) vezetőivel találkozott. Nagy emlékeztetett, volt már ilyen jellegű megbeszélés a felvidéki MKP-val, de a vajdaságiakat is látták már vendégül Erdélyben. „Elmondtuk a vajdaságiaknak, mi az eMagyar Pontokat hogyan töltöttük fel tartalommal, miként kívánjuk továbbvinni, ezáltal is közösen gondolkodva a hálózat jövőjéről”. Nagy találkozott a VMSZ és az MNT vezetőségével, akikkel arról tárgyaltak, miként lehet Románia előcsatlakozási és csatlakozási tapasztalatait, régiófejlesztési elképzeléseit a Vajdaságban is meghonosítani. /Lokodi Imre: Vajdasági–erdélyi magyar együttműködésről tárgyaltak. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 19./

Niculescu Tóni külügyi államtitkár felszólalt az ENSZ 62. Közgyűlésén. Előzőleg, 1996-ban, Genfben az ENSZ Emberi Jogok albizottságának égisze alatt működő kisebbségi munkacsoport ülésén is felszólalt a Nem Képviselt Népek és Nemzetek Szervezete (UNPO, az ENSZ társult tagja) svájci székhelyén, az RMDSZ nevében. A román kormány kisebbségpolitikáját, pontosabban a kilencvenes évek közepén elfogadott helyi közigazgatási, valamint a tanügyi törvényt kérte számon Bukaresten. Pozsonyban kormányra kerültek a magyarok képviselői. Megszerezték a miniszterelnök-helyettesi posztot is. Azóta sajnos jelentős visszalépés történt. Niculescu Tóni október 1-jén az ENSZ-ben, a Franciaország és az UNICEF által kezdeményezett A kiskorúak és a hadviselés című miniszteri találkozón szólalt fel. Másnap a Demokráciák közössége miniszteri gyűlésén kapott szót, október 4-én pedig előadást tartott a közgyűlés nagytermében a kultúrák és vallások közötti, valamint a békéért folytatott együttműködést célzó magas rangú párbeszédcsoport munkálatain. Az ENSZ-ben járatos kollégái készítették elő a szövegeit. Előadására kapóra jött Nagyszeben valamint az idei ökumenikus világtalálkozó. Bíró Anna-Mária a kilencvenes évek elején az RMDSZ-elnök akkori külügyi tanácsosaként szólalt fel Genfben. Niculescu szerint „sokat veszítettünk, amikor az angolul és franciául tökéletesen beszélő kolléganőnk „átigazolt” a világ legismertebb kisebbségkutató intézetéhez, a londoni Minority Rights Grouphoz”. /Ágoston Hugó: Magyar képviselő az ENSZ-ben. Beszélgetés Niculescu Tóni külügyi államtitkárral. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 19./

A Krónikában nyilvánosságra hozott RMDSZ-es kampányterv jelzi, hogy nem volt őszinte az RMDSZ nyári megegyezési készsége – jelentette ki Szilágyi Zsolt, Tőkés László kampányfőnöke. – Kiderült, hogy az RMDSZ már jó időben elkészítette a negatív kampány forgatókönyvét, Sógor Csaba szenátor felfuttatását. Szilágyi nem tartotta lehetetlennek, hogy Kelemen Hunort ugyanazok a reklámszakértők készítették fel arra, hogy nyíltan vállalja a kampányterv állításait, akik annak idején Gyurcsány Ferencnek javasolták, hogy büszkén vállalja a leleplezett balatonőszödi beszédét. Mint emlékezetes, ebben a magyar miniszterelnök a Magyar Szocialista Párt parlamenti frakciója előtt beismerte, hogy csak folyamatos hazudozással tudták megőrizni a hatalmat. A Krónika október 18-i számában ismertetett kampányterv felháborodást váltott ki az RMDSZ táborában. A szövetség kampány-honlapján Porcsalmi Bálint, az ismertetett kampányterv szerzője közölt terjedelmes kommentárt. Azt sérelmezte, hogy a Krónika beleegyezése nélkül szellőztette meg a dokumentumot. Annak létezését és az idézetek hitelességét azonban ő maga is elismerte. „Ezt a dokumentumot ellopták” – írta. Meglátása szerint a Krónika nemcsak az újságírói etikát lépte túl, de a szerzői jogra vonatkozó törvényt is. Porcsalmi természetesnek tartotta, hogy a Markó–Tőkés tárgyalások lezárulta előtt elkészült egy olyan tanulmány is, amely a megegyezés elmaradásának esetével számolt. Hozzátette, ő maga Tőkés László stábjától szerzett információk alapján tudta, hogy „bármit is ajánl az RMDSZ, a püspök nem fog megegyezni”. A Figyelő hírportál írásában azt elemezte, hogy ki járt jól a dokumentum nyilvánosságra kerülésével. Nem zárta ki, hogy a Krónika az RMDSZ tudatos kiszivárogtatásának esett áldozatul. Szerinte mindenki jól járt, az RMDSZ azért, mert nyilvánvalóvá vált: professzionális és modern csapattal dolgozik. Tőkés László csapata pedig azért, mert belső információkhoz jutott az RMDSZ háza tájáról. /Vitatott kiszivárogtatás. = Krónika (Kolozsvár), okt. 19./

A Székely Nemzeti Tanács mellett a Magyar Polgári Szövetség is kifogásolja az RMDSZ legújabb kezdeményezését, amely a Székelyföldi Fejlesztési Régió létrehozatalát célozza. Kampányfogásnak minősítik, és úgy vélik, ez az akció eltereli a figyelmet a lényegről. A történelmi Székelyföldön 76 százalékos a magyarság aránya, a Székelyföldi Fejlesztési Régióban ez alig 59 százalék lenne, megbillentené az egyensúlyt Maros és Hargita megye román vidéke, illetve Bodzaforduló környéke. A két szervezet leszögezi, Székelyföld végső közigazgatási határait és nemzetiségi összetételét népszavazás, és nem rögtönzött ötletek alapján kell eldönteni. /Farkas Réka: Csak népszavazás dönthet (Székelyföldi Fejlesztési Régió vagy autonómia). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 19./

„Az ‘56 kapcsán Erdélyben folytatott kutatás inkább helyzetfelmérésnek nevezhető. Nem elégedhetünk meg a szubjektív visszaemlékezésekkel. Rekonstruálnunk kell a teljes belpolitikai helyzetet, de azt is a nemzetközi konjunktúrába ágyazva” – mondta Pál-Antal Sándor marosvásárhelyi levéltáros a vele készült beszélgetésben. Az igazi kutatás és feldolgozás a jövő évek feladata. Várni kell, hogy megnyíljanak a katonai levéltárak, mert az anyagok nagy része nem a már tanulmányozható Szekuritáté irattárában, hanem a kolozsvári és brassói katonai törvényszék birtokában van. Sokan kemény ellenállásukról regélnek, mondván, hogy a vallatások során egy kukkot sem szóltak. Azonban a jegyzőkönyvek szerint a legtöbb esetben a vallatott előbb-utóbb megtört. A megtorló szervek a rendszerellenes elemek semlegesítésére használták a magyar forradalmat. Az ‘56-ig kiépített besúgóhálózat később egyre szerteágazóbbá és szervezettebbé vált. Feltűnő, hogy egyetlen költő, író vagy színész sem volt az ‘56-os megtorlás szenvedő alanyai között. Ez is pártpolitika volt. Gheorghe Gheorghiu-Dej 1956. december 15-én és 16-án Marosvásárhelyen tartott beszédeiben megjegyezte, hogy míg a magyarországi írók közül sokan az úgynevezett ellenforradalmárok mellé szegődtek, romániai magyar társaik a párt politikáját támogatva, egyenként sorakoztak fel a román hatalom mögött. Ennek az volt az előzménye, hogy közvetlenül az események után a Kolozsvárra kiküldött Miron Constantinescu és a Marosvásárhelyre látogató Fazekas János gyűlést hívatott össze, melynek során az íróknak, költőknek állást kellett foglalniuk, majd az ellenforradalmat elítélő nyilatkozatot kellett tenniük. Az írók viselkedése három csoportba sorolható. Hajdu Győző és a párt politikájához hű társai nyíltan elítélték a Budapesten történteket. A második kategóriába az óvatosak tartoztak, mint például Sütő András, akik elfogadták a párt irányelveit. A harmadik, legvékonyabb csoportot Nagy Pál és Oláh Tibor képviselte, akik kényszerből foglaltak állást, akkor is nagyon kurtán-furcsán. Fazekas János a gyűlés végén szemrehányóan megjegyezte, hogy „ha fegyvert kellene fogni, maguknak, kettőjüknek csak fapuskát adnék”. A hatalom az 1948 és ‘53 közötti politikai tisztogatás után a végső leszámolásra használta fel az ‘56-os forradalmat. Az egyházi vezetők szerepvállalása szinte az egész közösségre nagy befolyással bírt. A Szekuritáté ezért is tartóztatta le a hangadókat. Erdélyben nem volt olyan vidék, ahonnan ne hurcoltak volna le papokat. A gyergyóalfalusi plébánost például azért zárták be, mert úgymond arra utasította a kántort, hogy irredenta énekeket játsszon, holott csak zsoltárokról, egyházi énekekről volt szó. Az itthoni megmozdulások eleve kudarcra voltak ítélve. Hiányzott a politikai eszme, amelyért az emberek – úgy, mint Magyarországon – utcára vonuljanak. Voltak Erdélyben csoportosulások, amelyek szervezkedtek, de ezek naiv próbálkozásoknak számítottak. Pál-Antal Sándor /sz. Csíkkarcfalva, 1939/ levéltáros, a történelemtudományok doktora. A kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem elvégzése után a marosvásárhelyi levéltárba került, és azóta is ott dolgozik. Fő kutatási területe Székelyföld története, a levéltártan, pecséttan és heraldika. A magyar forradalom erdélyi utórezgéseiről számos tanulmányt közölt, tavaly megjelent az Áldozatok – 1956 (A forradalmat követő megtorlások a Magyar Autonóm Tartományban) című kötete. Munkásságáért A szabadság hőse emlékéremmel tüntették ki. /Szucher Ervin: Erdélyi ‘56: hiányzott a politikai eszme. = Krónika (Kolozsvár), okt. 19./

Temetetlen halottak? Egy kor mártírjai? Romániában a hatalom arroganciája nem teszi lehetővé, hogy a kollektív emlékezet részévé váljon mindazok sorsa, áldozatvállalása és elkötelezettsége, akik részt vettek 1956-ban az eseményekben, és változást akartak. Huszonnégy kivégzés, 14 ezernyi börtönév, néhány ezer életfogytiglan megváltozott sors – ez a sommázata azok büntetésének, akik megpróbáltak Romániában szolidarizálni a magyarországi eseményekkel. Azok az emberek, akik mertek kételkedni, kérdezni és lázadni, majdhogynem névtelenek, közjogi értelemben közellenségként megbélyegzett elítéltek. A „kommunizmust építették”, a rendszer valójában az embertelenség mellett tartott ki, a nap mint nap megismétlődő megfélemlítésekkel. A Sor(s)ok között című, több romániai helyszínt bejáró bukaresti vándorkiállítás és válogatott dokumentumokból összeállított publikáció a lelkiismeret nyomására jött létre, vallja Varga Andrea történész, a kiállítás szervezője. Ezek az emberek, magyarok és románok, védtelenek voltak a hatalommal szemben, de a jó erejébe, az emberségbe, a méltóságba vetett szilárd hittel… és még a nevüket sem gyűjtötték össze, hogy emlékezzenek rájuk. Ezeket az elítélteket máig sem rehabilitálták. Az ébredést, a cselekvést szolgálhatja ez a kiállítás. /Varga Andrea: Sor(s)ok között – vándorkiállítás az ‘56-osokért. = Krónika (Kolozsvár), okt. 19./

Húsz évvel ezelőtt a lakiteleki mozgalom tette nyilvánossá a magyarság esélyeinek kérdését. Az 1987. szeptember 27-i alapítás után az 1988. március 6-i és 21-i budapesti tanácskozáson már a határon túli kisebbségekről készült állásfoglalás: „A magyarságnak érdeke a térség országainak és népeinek együttműködése, a határok jelentőségének csökkentése, a nemzeti érdekek kölcsönös tiszteletben tartása, a nyelvi és kulturális egyenjogúság elismerése minden kisebbség számára. (…) A magyar alkotmányban kapjon helyet az az alapelv, hogy a magyar állam nemcsak szolidáris, hanem kötelezettséget is vállal a magyarokért, éljenek bárhol. ” A kitűzött irány érvényesnek bizonyult, és ma is érvényesnek bizonyul. 1989-90-ben felbomlott a közép-európai kommunista pártállami övezet, benne a még trianoni egyensúlyt őrző Csehszlovákia és Jugoszlávia, majd a Szovjetunió maga. Ezzel megszűnt a kétpólusú világrend. A demokráciát és piacgazdaságot vállaló tizenkilenc önálló állam megjelenésével az addigi nyugati kötődésű Európai Közösség 1993-ban Európai Unióvá alakult. Magyarország és a kelet-közép-európai magyar kisebbségi közösségek ebbe az új politikai, szellemi, gazdasági térbe kerültek bele. Európa természetes újraegyesüléséről van itt szó. Ezen a szilárd alapon most már a magyarság természetes újraegyesülésének kell végbe mennie, írta Székelyhidi Ágoston. A természetes nemzeti újraegyesülés nem területileg és politikailag teljesedhet ki, hanem a nyelv, a hagyományápolás, az oktatás, a kultúra, a kisebbségi nemzeti közösség önszerveződése, az érdekképviselet, a helyi önkormányzatiság és az emberi kapcsolatok szintjén, a kettős állampolgárságig. A Romániában, Erdélyben élő másfél milliónyi magyar 1541 óta bizonyítja nemzetépítő és államalkotó képességét. 1990-től a nemzeti kisebbségi önrendelkezés programjával és egy ideje kormányzati képviselettel vállal szerepet az Európai Unióhoz való csatlakozásban. Ukrajna és azon belül Kárpátalja százhatvanezres magyarsága az 1992-es független ukrán államalapítás óta szerény országos és helyi képviselettel érvényesíti sajátos törekvéseit. Ukrajna és benne Kárpátalja azonban 2008. január 1-jétől kívül reked az Európai Unión. Ezt a magára maradó magyar kisebbséget az ukrán többségi nemzet valósággal beszippanthatja. Erdély magyar lélekszáma a romániai lakosság tizenöt százalékával azonos. Ez a szellemi és közösségi alkotóerő saját országán kívül az egyetemes magyarságot és egész Európát gazdagítja. A természetes kiteljesedést természetellenes csonkítás töri meg. Hiányzik az arányos jogkör, önkormányzatiság, mindenoldalú intézményrendszer és gazdasági forrás. Kárpátalja magyar közössége viszont mentésre, megmentésre szorul. Ez a két példa arra figyelmeztet, hogy a magyarság esélyeinek meghatározásában csak a teljességet fogadhatjuk el. Ezekben a napokban Magyarországon a szocialista–liberális kormányzat nemzeti érdekérvényesítésből rosszul vizsgázott. Megint rosszul vizsgázott – a 2004-es népszavazáson a kettős állampolgárság elleni uszítás óta sokadszor. A kárpátaljai magyarság védelmére nem készített megelőző intézkedési tervet. A kormányzatot irányító szocialisták közben saját magukat ünneplik a párt tizennyolcadik születésnapján. A nemzet nem ünnepel. Veszteséget nem szokás ünnepelni. /Székelyhidi Ágoston, az 1956-os Kárpát-medencei Emlékbizottság elnöke: A magyarság esélyei. = Magyar Hírlap, okt. 19./

A Diaszpóra Alapítvány díjazta a románok lakta vidéken élő magyarokért fáradozókat. Amikor három éve megkezdte működését, még csak három-négy magyar gyermeket hoztak ide a szülők, azóta már közel harmincan járnak a gyulafehérvári szórványközpontban működő magyar napközibe. A szórványközpont létrehozását kezdeményező és hívei segítségével kivitelező Gudor András gyulafehérvári református lelkész reméli, hogy nem kell majd győzködni a szülőket: írassák magyar tannyelvű osztályba a gyermekeket. A közel 80 ezres Gyulafehérváron és közvetlen körzetében mindössze 1500 magyar él, közülük közel 700 római katolikus és valamivel több mint 400 református. Meghaladja a százat azoknak a száma, akik már alig tartoznak valamelyik felekezethez. A lemorzsolódást és a lassú beolvadást szeretnék fékezni az amerikai és holland segítséggel 2001 és 2004 között felépült szórványközpont révén. Ezt az igyekezetet segíti a római katolikus felekezetű, magyar tannyelvű Gróf Majláth Gusztáv Károly Líceumi Szeminárium is, amelyben magyar tannyelvű óvoda is működik. A kicsik innen minden délben átjárnak a szórványközpontba, és pajtásaikhoz csatlakozva a közel harminc apróság napközis rendszerben tölti el a délutánt. Gyulafehérváron pillanatnyilag a Gróf Majláth Gusztáv Károly-Líceum mellett a Vasile Goldis Iskolában működnek magyar tannyelvű osztályok. Utóbbiban összevont osztályok vannak, mind az 1–4., mind az 5–8. -os tagozatonA gyulafehérvári szórványközpontban működik a Bod Péter Alapítvány és egy kisebb könyvtár is. Gudor András örömmel vette át az Erdélyi Református Egyházkerület Diaszpóra Alapítványa 15. évfordulóján, a Brassó megyei Kőhalomban megtartott ünnepségen a Czelder Márton-díjat. Hozzá hasonlóan az ünnepségen Földes Károly-díjjal jutalmazták a Fehér megyei Kiskapusról származó Szabó Endre ploiesti-i református egyházgondnokot. „Nagyon meglepett a díj, hiszen én csak azt tettem és teszem, amit magyar reformátusként tennem kell a Ploiesti-en élő magyarokért. Az ajtóm mindenkor minden magyar előtt nyitva áll, nálam a magyar szóért soha nem kellett sorba állni, és az nem került semmibe” – nyilatkozta a nyugalmazott egészségügyi asszisztens. Az alig ötvenfős ploiesti-i református gyülekezet az egyetlen a városban, ahol még magyarul imádkoznak, és magyarul szól a zsoltár. A gyülekezet 99 százaléka 70 év feletti. Czelder Márton a 19. század második felében tíz évig dolgozott Ó-Romániában református misszionárius lelkészként. Ő szervezte meg, és alapította a pitesti-i, a ploiesti-i, a galaci, a brailai, a calarasi-i, a focsani-i, a craiovai, a szászkúti és a konstancai református, illetve protestáns gyülekezeteket, amelyekben templomokat és iskolákat építtetett. A mezőújlaki születésű Földes Károly az 1900-as évek első felében több tanulmányában dokumentálta, és hívta fel a figyelmet a mezőségi szórványban élő magyarok beolvadására. /Benkő Levente: Szolgálat a szórvány szórványában. = Krónika (Kolozsvár), okt. 19./