Ostalgie új szó, a német szótárakban sem található. Két szóból olvasztották egybe, a kelet jelentésű Ostból és a nostalgie-ből (nosztalgia). Jelentése az NDK (Honecker Német Demokratikus Köztársasága) utáni sóvárgás. Egy élelmes vállalkozó megvásárolt és felújított egy lerobbant tömbházat Kelet-Berlinben, s a hajdani NDK-standardra emlékeztető szállodát rendezett be benne. Minden szobába Honecker-portrét tettek, az előcsarnokban NDK-relikviák sorakoznak. Jó előre le kell foglalni a szobát, olyan sokan jönnek. Mindez nemcsak az egykori NDK-ra, a volt szovjet blokk többi államára is jellemző. Közvélemény-kutatások szerint nem kevesen vannak olyanok Romániában, akik visszasírják a Kondukátor idéző jelbe kívánkozó „aranykorát”. A pártelit kevésbé szemfüles tagjai, akik a 1989 után nem fértek a tűz közelébe. Nosztalgiáznak a rendszerváltás áldozatai, a munkanélküliek, a kisnyugdíjasok, a falusi öregek. Az egykor szekusok az átlagosnál többszörösen nagyobb nyugdíjukkal ma is a kivételezettek közé tartoznak. Nem maradnak le a románoktól a magyarok sem. /Borbély László: Ostalgie. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 19./

Marosvásárhelyen a Dózsa György utcai, jelenleg 2-es iskola folyosóin nagyrészt román vonatkozású történelmi eseményekről és személyiségekről lehet olvasni. Kiírták Nicolae Iorga-idézetet: Ardealul nu mai e Ardeal, ci Romania. Magyarul: Erdély már nem Erdély, hanem Románia. Laslo Ioan tanár szerint ez nem sértő. „A magyar gyerekeket miért zavarja az a tény, hogy Erdély már nem Erdély, hanem Románia?”- kérdezte. A főbejárat melletti márványtáblán áll: „Ezt az épületet építette a magyar népoktatás céljaira Marosvásárhely Szabad Királyi Város Közönsége, a M. Kir. Közoktatásügyi Kormány hozzájárulásával Dr. Bernády György polgármestersége idején Ifj. Csiszár Lajos építőmester az 1905-1906. években”. Magyar vonatkozású anyagokat nem látni a falakon. „Én a románok történelmét tanítom, és őszintén: kevés magyar történelmi személyiséget ismerek” – fogalmazott Laslo. Ilyen feliratok mellett nem lehet csodálkozni azon, hogy Marosvásárhelyen a Bolyai Farkas Kollégiumon kívül egyetlen magyar nevű líceum (Szász Adalbert Sportlíceum) van, egyetlen magyar személyiségről elnevezett általános iskola sincs, sőt, már nemcsak a magyar személyiségek neveit veti el a tanintézet névadásakor a többségében román nemzetiségű pedagógusokból álló testület, hanem a gimnázium csupán „gimnaziul”-ként válik elfogadhatóvá. /Törzsök Gyopár: „Magyar népoktatás” száz év után. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), okt. 19./

Böjte Csaba ferences szerzetes vallja: Célunk nem csak az elittel foglalkozni, aki elmegy majd Udvarhelyre, Vásárhelyre és onnan Spanyolországba, vagy ki tudja… A falut az viszi tovább, aki otthon tanul meg élni szülőhelyén… Nem a legjobb képességűeket képezzük. Inkább azokat, akikre azt mondhatják: ‘maradjon csendben, ne zavarja az osztályt!’ Napköziink csak annyi feladatot vállalnak át, amit a hátrányosabb helyzetű gyermekek nem kaphatnának meg nélküle. Ebédet, ha szükséges, ruhát, tanszert, higiéniai felszereléseket, esetenként orvosi segítséget is. Ha nincs aki megtanítsa családban, csoportjainkban megtanulhatja a ház körüli teendőket, a fürdőszoba használatát, hogy tartsa rendben saját ruháját, a pénz és egyéb anyagiak beosztását is. Iskolaházunk otthon; egyszerű, de emberhez méltóbb életet jelent sok-sok rászorulónak. Márton Áron-i a módszer. Egyszóval, népnevelés. Négyes fogatban: iskola, szülők, plébánia és az alapítvány. Testvéri szolgálat: ami magot délelőtt az iskola elvet, délután szeretnénk megkapálni. Havi hatvanezer forintnyi pénzből már működhet egy osztály. ” „Nem indítunk egyházi iskolákat. Tudjuk, kevés a gyermek, nem akarunk az állami intézményeknek konkurenciát. Összefogással együtt, tovább. „Oda megyünk, ahova hívnak. Egyetlen cél vezet, őszintén, vidáman, jóakarattal szeretni azt, akivel az isteni gondviselés összehoz. Azt tapasztalom, hogy Isten gyermekeinek jókedvű, szabad együttléténél mindig jelen van áldásaival az élet Ura is. Így nyomunkban napközik, bentlakó otthonok nőttek ki a semmiből, s megteltek kacagó gyermekekkel. ” „2006 szeptemberétől működik egy csoportunk Székelyvarságon, Isten kegyelméből és a Kovács nevelő házaspár kitartó munkájával. ” Kiadványok: Hiszek a szeretet végső győzelmében! Budapest, Szt. Gellért Kiadó, 2005. Kevesebb pátoszt és több áldozatot! Budapest, Szt. Gellért Kiadó, 2006. A fénygyújtogató. Böjte Csaba atyával beszélget Benkei Ildikó. Budapest, Kairosz, 2006. Istennel a semmiből a végtelen felé. Böjte Csabával beszélget Csengei Ágota. Budapest, Kairosz, 2006. Szövetség az életért – 40 elmélkedés. Szent Ferenc Alapítvány, 2007. Munkáját bemutató filmek: Csillagösvény (2005.) Utazások egy szerzetessel (2005.) Szeressük ki egymásból a jót! (2006) www.magnificat.ro, www.devaigyerekek.hu/Molnár Melinda: Szövetségben Csaba testvérrel. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), okt. 19./

Múlt hét végén Bencéden a helyi unitárius egyházközség támogatásával megrendezték az idősek vasárnapját. Valamennyi, 70 évnél idősebb lakos élelmiszercsomagot kapott, és a helyi gyermekek ünnepi műsorral kedveskedtek. A faluban 2006 májusától folyamatosan megjelenik a Bencédi Zarándok című helyi újság. Bencéden teleház működik. /M. M. : Hogy fellendüljön a falu. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), okt. 19./

Második száma jelent meg Kis- és Nagygalambfalva Postagalamb címmel megjelenő havilapjának. A Postagalamb csupa-csupa jó hírt hozott: testvértelepülési kirándulás beszámolóját, szüreti báli tudósítást, idősek-napi templomi ünneplés emlékeit. Továbbá a községből elszármazottak Villa Galamb Küküllő Közhasznú Egyesülete havi beszámolóit. /Molnár Melinda: A Postagalamb hírei nyomán. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), okt. 19./

A szórványközösség szolidaritása példaértékű a végeken, akár a Zsil völgyére, Hunyad megyére gondolok, akár Krassó-Szörény megyére, Resicabányára. A közösség építéséhez, a nemzeti öntudat megerősítéséhez eszközöket kell találni, és csak egységesen lehet építkezni – nyilatkozta a resicabányai Magyar Napok nyitórendezvényén Winkler Gyula távközlési és informatikai miniszter, EP-képviselő-jelölt. Emlékeztetett arra, hogy az RMDSZ autonómiatörekvéseiben sajátos módon figyel a szórványra, és célja önálló kisebbségi intézmények létrehozása. /A szórvány szolidáris. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 20./

Csíkszereda először ad otthont az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány (ERMACISZA) által immár kilencedik alkalommal megszervezett Civil Fórumnak. A Csíksomlyói Jakab Antal Tanulmányi Házban zajló rendezvény munkálatai október 19-én kezdődtek. Idén a központi téma az európai uniós források. A civil társadalomnak nincs városokhoz köthető központja, a civil társadalom nem más, mint emberek hálózata – hangsúlyozta Egri István, az ERMACISZA elnöke. /Orbán Ferenc: Civilek seregszemléje Csíksomlyón. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 20./

Október 16-án Kőhalomban a Diaszpóra Alapítvány fennállásának 15 éves évfordulóját ünnepelték. Az ünnepség Vetési Lászlónak, az alapítvány elnökének vetítettképes előadásával kezdődött. Ezt követően Jenei Tamás díjalapító, az Alapítvány alelnöke mondott beszédet. Az Erdélyi Református Egyházkerület és a Diaszpóra Alapítvány idén Czelder Márton-díjjal Gudor András gyulafehérvári lelkészt tüntette ki, aki több évtizedig Búzásbocsárdon és Alsókarácsonyfalván szolgált, és éveken át gondnoka volt az algyógyi szórványtáboroknak. A Földes Károly-díjat Szabó Endre ploiesti-i református gondnoknak ítélték oda, aki több évtizede hűségesen szolgálja a Kárpátokon kívüli szórványmagyarságot. /Sipos-Vízaknai Balázs: Tizenöt éves a Diaszpóra Alapítvány. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 20./

Működésének tíz éves évfordulóját ünnepelte a kolozsvári Tranzit Ház. A házat működtető Tranzit Alapítvány vezetője, Könczei Csilla a vele készült beszélgetésben elmondta, a tranzit elnevezéssel jelezték, állandóan változó állapotot szeretnének fenntartani a Tranzit Házban, társadalmi és művészi szempontból egyaránt. Kellett egy csapat meg némi anyagi alap ahhoz, hogy működjön a ház. Különböző rétegeket szólítanak meg, nem akarnak versenyezni sem a színházakkal, sem a művészeti galériákkal, inkább együttműködnek velük, például jövő héten a bábszínházzal. A Tranzit Alapítvány független magánalapítvány, nem kap semmiféle normatív támogatást. Az épület karbantartása is az ő feladatuk. Könczei Csilla az alapítvány vezetése mellett tanít az egyetemen, filmeket készít. Alapmunkának az egyetemi oktatást tekinti, tanít a Babes–Bolyai Tudományegyetem magyar néprajz és antropológia szakán, illetve a kultúrakutatási magiszteren. Nagy port kavart Könczei Csillának a Transindexen működő „szekus blogján” megjelent, Egy táncházra szakosodott ügynök: „Bíró Ferenc”, az RTV magyar adásának munkatársa című bejegyzése. Ebből kiderült, hogy édesapja, Könczei Árpád megfigyelés alatt állt. A rendszer az emberek nélkül egy elvont fogalom, és nem tudjuk leírni a konkrét történések és a konkrét emberek nélkül. Megtörtént egy beismerés Xantus Gábor részéről, de ő nem azonos a jelentő „Bíró Ferenc” álnevű személlyel. Könczei Csilla kérte, hogy fedjék fel a személy igazi nevét. /Köllő Katalin: Fenntartani egy állandóan változó állapotot. Beszélgetés Könczei Csillával, a Tranzit Alapítvány vezetőjével. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 20./

Gáspárik Attila színművész, az Országos Audiovizuális Tanács alelnöke internetes médianaplójában felvetette a kérdést: mi legyen azokkal a közéleti személyiségekkel, akik az elmúlt rendszerben dicsőítő cikkeket írtak a Ceausescu-házaspárról, illetve a pártról. Ezek a személyek ma is jelen vannak a közéletben anélkül, hogy valaha magyarázattal szolgáltak volna egykori írásaikért. Példaként Gáspárik bemásolta Barabás Zoltán (Tőkés László szóvivője), illetve Bodó Barna (a Bolyai Kezdeményező Bizottság elnöke) egy-egy nyolcvanas évekbeli cikkét. A hozzászólók egy része azt kifogásolta, hogy mindkét példaként idézett személy az RMDSZ ellenzékéhez tartozik, úgy vélték, a vitaindításnak politikai okai vannak. A Szabadság kérdésére az egyik érintett, Bodó Barna elmondta: ízléstelen dolognak tartja az egészet, hiszen mindenki tudja, hogy abban az időben a sajtó nem volt szabad. Ha valakinek kiosztották a feladatot, hogy az elvtársnő születésnapjára ilyen meg ilyen cikket kell írni, akkor nem volt kibúvó, azt meg kellet írni. Bodó szerint, aki ilyen ügyeket ebben a formában boncolgat, az vagy rosszindulatú, vagy bosszúálló. Szeretné látni, mit tett volna Gáspárik Attila az ő helyében – tette hozzá a BKB elnöke. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Gáspárik a múlttal való szembenézést sürget. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 20./

Kolozsvár főterén a Bánffy-palota felújítási munkálatainak első lépése a régészeti feltárás elvégzése. Eddig a XVIII. század közepére datálható mészégető kemence került elő, valamint egy középkori ház boltíves pincéje és alapzata, középkori ajtó- és ablakkeret darabok, illetve apró tárgyak, bronzérmék, veretek, vaseszközök és kerámiák. A Főtéren több ásatást végeztek, ezek közül jelentős az 1942-ben Méri István és László Gyula által vezetett, amely a tér észak-keleti sarkában, a mai közvécé mellett zajlott. Akkor a korai Kolozsvár első Árpád-kori temetője került elő, amely a XI–XII. századra keltezhető, nagyjából egyidős a kolozsmonostori földvár temetőjével. Ettől a helyszíntől légvonalban 60 méterre zajlik a mostani ásatás. /Farkas Imola: Értékes régészeti leletek a Bánffy-palota udvarában. Az első lépés a tervezett átalakításokhoz a régészeti feltárás. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 20./

A Temesvári Református Egyházmegye a hét elején Végváron tartotta rendkívüli közgyűlését, amelynek napirendjén az egyházi tulajdonban lévő iskolaépület értékesítése szerepelt. Az egykor államosított ingatlant visszakapta az egyház, továbbra is oktatási célokat szolgál, de a bérleti szerződés lejártával a Tanügyminisztérium felajánlotta, hogy megvásárolja az épületet. Fazakas Csaba esperes szerint ellenkezik az egyházpolitikával ingatlanjaik elidegenítése, de a helyi viszonyokat kell figyelembe venni. Fenntartása sokba kerülne, megterhelné az egyházközséget és a gyülekezetet. A közgyűlés az eladás mellett döntött, de ezt a novemberi egyházkerületi közgyűlésnek is jóvá kell hagynia. /P. L. Zs. : Egyházmegyei döntés a végvári iskolaépület eladásáról. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 20./

Erdély kellemes meglepetést jelentett számára, mondta az erdővidéki kiránduláson egy pedagógusképzőbe járó magyarországi, aki elemiben fogja tanítani a gyerekeket. Székelyudvarhelyre jöttek, csoportos kirándulásra. A fiatalember elmondta, jó volt hallani, mennyien, s milyen szépen beszélik itt a magyar nyelvet, mert ő úgy tudta, hogy errefelé már nem él a magyar szó, lévén, hogy Románia az ország neve… Szívélyes üdvözlet a szóban forgó diák magyar- és történelemtanárainak, a tanítóképző teljes oktatói karának és szüleiknek, írta Mózes László. /Mózes László: Kellemetlen meglepetés. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 20./

Az 1978-ban Temesváron elhunyt neves magyar költő első versei 1906-ban jelentek meg, barátja volt Ady Endrének, megjárta az első világháború tűzvonalait, levelezett a magyar és világirodalom élő klasszikusaival, egyéb nagy emberekkel. Család híján egyedül élt otthonában. Temetésén váratlanul mégis megjelent egy müncheni fiatalember; németül közölte, hogy ő az egyedüli vér szerinti leszármazott. A lényeg azonban csak ezután következett: bejelentette, hogy igényt tart a megboldogult rokon házára és minden ingóságára. Kiderült, hogy a „nagybácsi” egyetlen sorát sem olvasta. Megkapta a házkulcsot. Jött a váratlan fordulat: a szomszédok kétségbeesetten telefonáltak szerkesztőségekbe, hogy napszámosok zsákokban hordják szemétre a dolgozószoba polcainak, fiókjainak tartalmát, főképpen testes papírkötegeket. Irodalmi mentőosztag az utolsó pillanatban érkezett a helyszínre, hogy megtudja: a német örökös egy betűt sem ért a kéziratokból, levelekből, a szobát fel akarja szabadítani, hogy az egész lakással együtt eladja. Szerencsére örömmel egyezett bele, hogy a kihordott „szemetet” írókból szervezett bizottság biztonságba helyezze. Így menekült meg a pusztulástól a romániai magyar irodalom számára felbecsülhetetlen értékű dokumentumanyag. A cikkben nem szerepel a neve, Franyó Zoltánról van szó. Pintér Lajos /Arad, 1910. jan. 18. – Bukarest, 2005. ápr. 20./ újságíró, a magyar és román zenetörténet kutatója, több monográfia szerzője két évvel ezelőtt, 95 éves korában hunyt el bukaresti lakásán. Magányosan élt. Egyetlen rokona, a szintén Bukarestben élő unokahúga, Szabóné Pintér Diána és férje látogatta rendszeresen, segítette élelemmel, anyagiakkal. Halála után ők örökölték minden ingóságát, beleértve megsárgult aradi újságokat, folyóiratokat, nagy zeneszerzők leveleit, dedikált fényképeit, háborús emlékeket, a családi irattárat stb. Szabóék meggazdagodhattak volna, ha mindezt régiséggyűjtőknek, antikváriumoknak eladják. Értelmiségiek lévén, tisztában voltak a hagyaték felbecsülhetetlen eszmei értékével, ezért szokatlan nagylelkűségről tettek tanúbizonyságot: az anyagot a bukaresti magyar közösségnek ajándékozzák. A Pintér Lajos-hagyaték így került a Viilor úti református egyházközség dokumentációs részlegének tulajdonába, ahol azóta is bárki számára hozzáférhető. Régi, úri hagyomány folytatói, például gróf Kemény József és gróf Kemény Sámuel 1841-ben aranyosgerendi birtokuk kézirat- és ásványgyűjteményét a Kolozsváron szerveződő erdélyi múzeumnak ajándékozták, mire példájukat követték Csík-, Udvarhely- és Marosszék közismert személyiségei is. A szép hagyomány folytatódott 1862-ben, amikor gróf Mikó Imre, Erdély főembere 800 régi könyvet ajándékozott egykori iskolájának, a nagyenyedi Bethlen Kollégiumnak. Úgyszintén, gróf Teleki Sámuel önzetlen gesztusának köszönhető a ma is nevét viselő marosvásárhelyi Téka, Batthyány Ignác püspöknek a gyulafehérvári csillagvizsgáló és érseki könyvtár. A legfrissebb példa: Molnár Attila dokumentumfilmes, Tekerőpatak szülöttje (1975), édesapjával, Molnár Jánossal és Ádám Gyula csíkszeredai fotóművésszel együtt tervezi az Erdélyi Fotográfiai Múzeum megalapítását. Céljuk összegyűjteni a családok birtokában lappangó régi fényképeket. /Barabás István: Mentsük múltunkat! = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 20./

1956-ról Bölöni Domokosnak egyetlen ember élete és halála jut az eszébe. Marosvásárhely közelében van Szászcsávás falu. Többszólamú énekhagyománya tette híressé, újabban pedig cigányzenekara öregbíti hírnevét. Az egyházi többszólamúság Szászcsáváson a mai napig fennmaradt és teljesen folklorizálódott: a falu magyar lakosai kottaismeret és kóruspróba nélkül is tudják, a fülükben hallják a szüleiktől eltanult ötszólamúság elveit, írta róluk Szabó Csaba zenetudós. A dalárda megalapítása Dali István segédpap és Belle József tanító nevéhez fűződik. 1837. február 12-én szólalt meg először a szászcsávási kórus. A falu dalárdájának karnagyai között az ötödik Keszeg János, aki 1954 és 1973 között tanított Szászcsáváson. A csávási dalárda akkor már nagy hírű volt, minden jelentősebb dalos versenyen felléptették. Márkanév lett Szászcsávás. Keszeg János tanító bebörtönzésével azonban elnémult a híres dalárda. A rendtartó falu megmakacsolta magát, egy emberként állt ki karnagya mellett. Egyik folyamodványt a másik után menesztették az állami és pártszervekhez a szerencsétlenül járt pedagógus kiszabadítása érdekében. És megtörtént, ami sehol másutt Erdélyben: egy kistelepülés megzsarolta a pártállamot: „Ha nem jön haza a tanító úr, nem énekelünk!” Keszeg János végül kiszabadult, és Csáváson ismét felhangzott az ének. Keszeg János élete végéig megbélyegzettje maradt a rezsimnek. Állandó megfigyelés alatt tartották, házassága tönkrement, idegrendszere összeomlott, a fiatalember megroppant, egyre többször nézett a pohár fenekére, s végül magára maradva, betegen, hosszas szenvedés után halt meg. Ez a tanító dalos nemzedékek sorát nevelte fel, a felnőtteket a szőlőoltás tudományára oktatta. Bölöni Domokos a hatvanas évek végén szintén ott tanítóskodott, nála talált szállásra. Az az állítólagos elszólása, hogy „na, emberek, eddig volt, ami volt, de most magyar világ lesz” – a sírig kísérte és kísértette. Ötvenhat még mindig itt zajlik, a levegőben, a vizekben, a tájak fölött, a hegyek és földek és erdők között, a falvak és városok utcáin – és mindenekelőtt az elmékben és a szívekben, írta Bölöni. Azokéban, akik még élnek, és azok emlékében, akik mártírjai voltak a zsarnokságnak. Ötvenhat az erdélyi magyarság szabadságának és függetlenségének éltető valósága. /Bölöni Domokos: Ötvenhat legbelül. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 20./

Képek Kolozsvárról – így lehetne összefoglalni Bokor Ernő festőművésznek a Gy. Szabó Béla Galériában bemutatott tárlatát. Az őrzők, a megőrzők táborát gazdagítja Bokor Ernő. Kolozsvár egyébként mindig „kitermelte” kincseinek megörökítőit. A neves elődök, festői megjelenítőinek táborából ide kívánkozik Tóth István neve. /N. J. : Kolozsvárról nemcsak kolozsváriaknak. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 20./

Bálint Zsigmond fotóművész hetvenéves, ebből az alkalomból Marosvásárhelyen, a Bernády Ház galériáján állították ki fotóit. Bálint Zsigmond fáradhatatlanul járja a vidéket, Erdélyt és Magyarországot. Nemrég nyerte el a Magyar Fotográfusok Országos Szövetségének aranyelismerését. Feltérképezi a feledőbe menő népszokásokat. Több mint 250 hazai, 300 nemzetközi és közel 70 egyéni tárlaton is túl van már. /Nagy Botond: Jellemek tárlata. Bálint Zsigmond hetvenéves. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 20./

Hagyománya van Erdélyben az önéletrajzi fogantatású memoárirodalomnak. A Mikes Kelemen Törökországi leveleivel mindjárt európai színvonalon jelentkező magyar próza kiemelkedő előzményei a fejedelem kori emlékírók vallomásos művei. Bethlen Miklós, Kemény János fejedelem, Cserei Mihály, Bethlen Kata, Apor Péter, Misztótfalusi Kis Miklós dokumentumértékű írásai azonban csak a kezdetét jelzik az önéletrajzi visszaemlékezéseknek. Rettegi György, Deák Farkas, Jósika Miklós, Barabás Miklós, Teleki Sándor, Koós Ferenc, Tolnai Lajos – meg mások – emlékezései után a közelmúlt nem egy ilyen prózaváltozata született, például Kuncz Aladár, Szántó György, Szentimrei Jenő, Bartalis János, Kemény János báró, Méliusz József, Kacsó Sándor, Szemlér Ferenc, Nagy István könyvei. Nyírő József önéletrajzi regényei külön fejezetet jelentenek. Az Isten igájában című könyve 1930-ban jelent meg először Kolozsváron az Erdélyi Szépmíves Céh kiadásában, legutóbb pedig Budapesten, a Kairosz Kiadónál látott napvilágot, az Arénába űzve cím alatti önéletrajzi vallomások kötetében. (Szerkesztette és a kitűnően tájékoztató előszót Medvigy Endre írta.) Németh László nagy elismeréssel fogadta a regényt, Benedek Marcell szintén, de szót ejtett a kompozíció gyöngeségéről. Cs. Nagy Ibolya 1999-ben írt tanulmányában a legsikerültebb Nyírő-regénynek nevezte az Isten igájábant. Nyírő ekkor még nem gondolta, hogy majd elkövetkeznek a hontalanság évei, mikor is hazátlanná vált magyar íróként, kényszerű kivetettségben kell tengetnie mindennapjait, majd emigránsként halt meg Spanyolországban, 1953-ban. Életének ebben a szakaszában írta meg önéletrajzi könyveit, az Íme, az emberek!-et és a Zöld csillagot: „az otthontalanság szomorú dokumentumait” – ahogyan Cs. Nagy Ibolya mondta. Két önéletrajzi regény az emigrációról. Magyarországon is, Erdélyben is hosszú évtizedeken hozzáférhetetlen volt Nyírő József munkái. Nyírőnek a Mi az igazság Erdély esetében? című nemzetpolitikai tanulmányát Amerikában, Clevelandben adta ki annak idején (1952-ben) a Katolikus Magyarok Vasárnapja, a közelmúltig hírét sem hallhattuk ennek a röpiratnak, írta Nagy Pál, melyet szerzője a nyugati világ közvéleményének tájékoztatására készített. Nyírő József a távolban is minden idegszálával, gondolatával az otthoni világhoz kötődött. Pomogáts Béla írta az Isten igájában 1990-es kiadásának előszavában: „Nem egyszerűen író, hanem erdélyi író, aki népének, közelebbről a székely népnek a történelmi sorsát kívánta megörökíteni. Ez a szándék jelölte ki azt az utat, amelyet bejárt, s ha irodalmunkat a nemzeti élet krónikásának is tekintjük, méghozzá olyan krónikásnak, amely a magyar világ változatairól ad képet, elkészíti ennek a világnak a kulturális térképét, akkor kétségtelen, hogy – Tamási Áron mellett – Nyírő József volt az, aki maradandó képekben mutatta be a székely nép életét, történetét, hagyományait, észjárását és lelkiségét. ” Szülőfalujában, Székelyzsomborban 2004. július 18-án felavatták Nyírő mellszobrát. Megtörtént az ő „szellemi” hazatérése”. A budapesti Kairosz Kiadó 1997-ben éppen A zöld csillaggal indított sorozatot, s emellett Erdélyben, Csíkszeredában a Pallas- Akadémiánál látnak napvilágot Nyírő írásai. A Kairosznál előkészületben van Nyírő József kiadatlan elbeszéléseinek kötete és Medvigy Endre Nyírő-monográfiája. /Nagy Pál: Az emlékező Nyírő József. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 20./

Európarlamenti képviselőjelöltek is szerepelnek a Koalíció egy Tiszta Parlamentért (CPC) feketelistáján. Ezen 11 olyan személy szerepel, aki nem felel meg a CPC hét jelölési kritériumának, köztük egy magyar van, Bíró Rozália (RMDSZ). A megfigyelés eredményeit a koalíció elküldte a pártoknak. Nevük nyilvánosságra hozatala előtt a jelölteknek fellebbezési idő állt a rendelkezésükre. /Hírek röviden. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 22./ Az RMDSZ-es EP-képviselőjelölt, Biró Rozália hasonlóképpen megkérdőjelezi az intézmény hitelességét, mivel az nem kereste meg őt. Biró Rozália nagyváradi alpolgármester elmondta, valótlan állítások azok a vádak, miszerint a helyi önkormányzat gazdasági kapcsolatban állna olyan cégekkel, amelyekben ő Kiss Sándor megyei tanácselnökkel cégtárs. Biró ugyanakkor jogtalannak tartja, hogy valakit sajtóinformációk alapján vádoljanak. /Mihály László: Biró Rozália „feketelistán”. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 22./

Október 21-én, vasárnap Aradon, az arad-belvárosi református templomban Tőkés László püspökön kívül megjelent a 70. életévét nemrég ünnepelt szlovákiai dr. Erdélyi Géza püspök, a Református Egyházak Egyetemes Zsinatának elnöke. A Partiumban vasárnap több gyülekezetben is szlovákiai magyar lelkész hirdetett igét, akik október 19-én a Nagyváradon tartott zsinaton vettek részt, amely újra elnökévé választotta dr. Erdélyi Gézát. A királyhágómelléki és a szlovákiai református egyházkerület között több éve testvérkapcsolat áll fenn. Erdélyi Géza igehirdetésében elítélte a mellébeszélést, félrevezetést és hangsúlyozta: hiteles és tiszta emberekre van szükségünk. A teljesen megtelt imateremben Tőkés László püspök, az Európai Parlament független képviselőjelöltje a közte és az RMDSZ közötti ellentétek kapcsán kijelentette: az RMDSZ vezetői “konokul, arrogáns módon, cinikusan” bántak vele, és “mindenkit kilóra megvásárolnak”. “Megrökönyödve olvasom, hallom azokat, akik egységről papolnak”, folytatta, és személy szerint Markó Bélát, valamint október 6-i aradi beszéde kapcsán Dávid Ibolyát említette. Kikérte magának, hogy Tempfli József nagyváradi katolikus püspököt, valamint Sógor Csabát, “az én egyházkerületem alkalmazottját, az én papomat, az én előadó-tanácsosomat ellenem fordítsák”. Ellenjelöltjével kapcsolatban még hozzátette: Sógornak „kell elszámolnia lelkiismeretével”. /J. Gy. : Református püspökök Aradon. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 22./ A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház és a Királyhágómelléki Református Egyházkerület 2000-ben kötöttek egymással testvéregyházi szövetséget. Együttműködésük keretében, 2006. július 8–9-én, Dunaszerdahelyen rendezték meg az I. Felvidéki-Partiumi Találkozót. A megegyezés szerint évenként váltakozó helyszínen sorra kerülő, idei találkozó házigazdája a Királyhágómelléki Református Egyházkerület volt. A 2007. október 20–21-i II. Partiumi–Felvidéki Találkozó alkalmából rendezett tanácskozáson a két egyház, illetve egyházkerület népes küldöttségei vettek részt. Közös nyilatkozatot fogadtak el: 1. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület és a Felvidéki Református Keresztyén Egyház megerősíti a testvéregyházi kapcsolatok továbbépítésére és a testvéri együttműködés elmélyítésére irányuló kölcsönös szándékát. Két országhatár által elválasztva, a közel kilencven éve tartó elszakítottság hátrányos következményeinek leküzdése és szétfejlődésük ellensúlyozása végett, együttes erővel munkálják a Magyar Református Egyház eredeti egységének a helyreállítását. Kisebbségi sorsközösségükben közös felelősség- és szolgálatvállalással végzik missziói munkájukat és teljesítik evangéliumi hivatásukat. 2. Testvéregyházaink Istennek adnak hálát azért, hogy országaik európai uniós tagságával az őket elválasztó határok átjárhatóvá váltak, és ennek köszönhetően híveik, illetve magyarságunk érdekeinek közös szolgálatára és képviseletére kedvező lehetőség nyílik. Megegyeznek az együttes érdekképviselet megszervezésében – mind egyházi-ökumenikus, mind polgári-politikai téren. 3. Megállapítják, hogy az idén szeptemberben, Nagyszebenben megrendezett III. Európai Ökumenikus Nagygyűlés előrelépést jelentett ugyan az egyesült Európa kialakulása irányába – mindazonáltal a megosztott és szekularizált Európa régi jegyeit is magán hordozta. Remélik és tenni kívánnak azért, hogy a múltból örökölt látszatökuménia helyét a krisztusi szereteten alapuló, hiteles ökumenikus kapcsolatok foglalják el, és az Unió országainak érdekközössége Európa régióinak és közösségeinek értékszövetségévé fejlődjön. 4. Mindezekkel összhangban a II. Partiumi–Felvidéki Találkozó résztvevői támogatásukról biztosítják Tőkés László püspök európai parlamenti képviselővé való megválasztatását, és Kárpát-medencei magyarságunk, valamint keresztyén egyházunk és értékeink képviseletére irányuló vállalását. Elszakított magyar közösségeinknek alapvető érdekük, hogy Erdély és Felvidék, Partium és Csallóköz, Bihar- és Gömörország visszatérjen Európába. 5. A néhai csehszlovákiai kitelepítések és deportálások 60. évfordulóján, másfelől a Benes-dekrétumoknak a szlovákiai parlament általi szégyenletes megerősítése alkalmával a Királyhágómelléki Református Egyházkerület testvéri együttérzéséről biztosítja a Felvidéki Református Egyházat. Testvéregyházaink együttesen emelnek szót a híveiket, illetve magyar közösségeinket érő, bármiféle jogfosztás és hátrányos megkülönböztetés ellen. Hitük szellemében és az Európai Unió jogrendjének megfelelően visszautasítják a magyarság háttérbe szorításának tovább tartó gyakorlatát (betelepítések, gazdasági diszkrimináció, elkobzott közösségi és egyházi tulajdonok visszatartása stb.), valamint az egyházainkat és a magyar nyelvű oktatást sújtó, nacionalista politikát. 6. Egyházaink hasonlóképpen szót emelnek nemcsak a jogfosztás ellen, hanem az ennek teljes felszámolását lehetővé tévő és a magyarságunk felemelkedését szolgáló közösségi önrendelkezés biztosítása érdekében. A régiók és közösségek Európájában az önigazgatás joga erdélyi és felvidéki magyar közösségeinket is megilleti. 7. A romániai és a szlovákiai magyarság vészes fogyatkozása, beolvadása és elvándorlása láttán, másfelől református egyházunk történelmi nemzetmegtartó szerepének tudatában – testvéregyházaink ezúton is elkötelezik magukat féltve szeretett népünk védelmére és szolgálatára. Az egyházi misszió terén, valamint az Áldás, Népesség Mozgalom keretében összefognak és szorosan együttműködnek magyarságunk megmaradása és közösségi megépülése érdekében. 8. Ebben a szolgálatukban természetes szövetségesüknek tartják a Magyar Református Világszövetségben és a Magyar Református Egyházak Egyetemes Zsinatában szerveződő testvéregyházaikat. A hatékony együttműködés érdekében magyar református egyházaink megromlott kapcsolatainak mihamarabbi rendezését szorgalmazzák, beleértve az ún. Generális Konvent előbbiekhez fűződő viszonyának a tisztázását. A II. Partiumi–Felvidéki Találkozó második napján, vasárnap délelőtt a vendég-lelkipásztorok Nagyvárad, illetve Királyhágómellék tíz gyülekezetében hirdették Isten Igéjét, és foglalták imádságaikba egyházaink közös szolgálatát és célkitűzéseit. Nagyvárad – Rimaszombat. Tőkés László püspök. Erdélyi Géza püspök. Kovács Zoltán főgondnok. Fekete Vince főgondnok/A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház és a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület közös nyilatkozata. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), okt. 31./

Budapesten az Operaházban október 22-én, a forradalom kitörésére emlékező díszelőadáson Gyurcsány Ferenc miniszterelnök mond beszédet. A Fidesz és a KDMP az Astoriához várja híveit. A beszédek elhangzása után az ünneplők a Terror Házához vonulnak. Október 22-én és 23-án a rendőrség szinte a fél Budapestet lezárja. Az állami megemlékezések mellett a Fidesz nagygyűlése miatt lesznek még komoly korlátozások. A forradalom kitörése évfordulójának napján teljesen körbezárják az Opera környékét, gyalogosan sem lehet arra közlekedni. A Fidesz békés, nyugodt megemlékezést akar. Beszédet mond Orbán Viktor, a Fidesz elnöke, Wittner Mária, a Fidesz országgyűlési képviselője, ‘56-os halálraítélt, Tarlós István, a Polgári Szociális Bázis vezetője, a népszavazási kampány politikai felelőse, és Tőkés László királyhágómelléki református püspök. Az ünnepi megemlékezéseket megelőzően Gyurcsány azt mondta: „Másképp ítéli meg a forradalmat egy túlélő hős, és másképp az, akinek lelőtték az édesapját. Másképp ítéli meg Kádár-népe Nagy Imre örökségét, és másképp viszonyul ehhez a modern baloldal”. Szerinte egy biztos: progresszív szocialista nem közösködik Kádárral. /Megemlékezések ‘56-ra – óvintézkedésekkel. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 22./

Október 21-én, vasárnap ökumenikus istentiszteleten emlékeztek meg az 1956-os magyarországi forradalomról a kolozsvári evangélikus lutheránus templomban. Az igehirdető Sógor Csaba református lelkész elmondta: nem az a fontos, hogy többségben legyünk, hanem az Isten áldása. A forradalomra emlékezett beszédében Visky András dramaturg. Elmondta: bár 1956-nak megvannak a maga politikai-gazdasági előzményei, ettől függetlenül, a forradalom csoda, felvillanás, amely egy pillanatra fénybe borította Európát, a világot. Végignézve az akkori fényképeken, feltűnő az a minden arcon látható ragyogás, a letisztult lelkesedés, amely a forradalom sajátossága volt. Ennek vagyunk mi az örökösei, és ezért a mai megosztottságban, acsarkodásban is tragikusan hibás feltenni a kérdést: kié 1956? – sokkal helyénvalóbb azt kérdezni: mi vajon 1956-éi vagyunk-e, képesek vagyunk-e annak lelkiségét, örökségét átadni gyermekeinknek? /Ercsey-Ravasz Ferenc: A mi örökségünk 1956. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 22./ Adorjáni Dezső evangélikus püspök elmondta: Budapesten, a forradalom idején teológiai nyilatkozat született, amely kimondta, a felekezetek „teljes szívvel azonosítják magukat a forradalmárok követeléseivel. A forradalom nem csupán a társadalomé volt, de lelki megújulást is hozott”. A kincses városban az ‘56-os emlékhét keretében fáklyás megemlékezést tartanak Mátyás szülőháza előtt. /Erdélyben istentiszteletek és fáklyás menetek. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 22./

Közös nyilatkozatban ítélték el a Magyar Gárda tevékenységét, és a Benes-dekrétumok szlovákiai megerősítését a határon túli magyar pártok ifjúsági szervezetei és a Fidesz ifjúsági tagozata október 20-án Komáromban, a Magyar Állandó Ifjúsági Értekezleten. A nyilatkozatokat aláírta a romániai Magyar Ifjúsági Értekezlet (Miért), a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) ifjúsági fóruma, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja Via Nova ifjúsági csoportja, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) ifjúsági szervezete, a Burgenlandi Magyar Népfőiskola, valamint a Fidesz ifjúsági tagozata és a Magyar Ifjúsági Közösség. A Gárda-ellenes nyilatkozat aláírói elutasítanak minden olyan szerveződést, amely a határon túli magyarság védelmének nevében, de a határon túli magyar közösségek érdekei ellenében, valójában egyszerű politikai haszonszerzés céljából szélsőséges és idegengyűlölő álláspontot képvisel. A Magyar Gárda október 21-én újabb hatszáz új tagot avatott Budapesten, a Hősök terén. /Elítélték a Magyar Gárda tevékenységét. = Krónika (Kolozsvár), okt. 22./

Kolozsvár a legdinamikusabban fejlődő vidéki nagyváros, derült ki a Capital pénzügyi lap felméréséből. Az elemzés az eltelt év gazdasági mutatóit vette figyelembe. Kolozsvár első helyét az ingatlanbefektetések, valamint az ipari létesítmények és a turisztikai irányú befektetések mértékének köszönheti. Bukarest és Kolozsvár után harmadik helyen Nagyszeben áll. Arad következik, helyét leginkább a hatalmas ingatlan-befektetéseknek köszönheti. Aradot Konstanca és Brassó követi. /D. A. : Kolozsvár: a vidék gazdasági tigrise. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 22./

Öt Szatmár megyei község szegény diákjainak is jut a leggazdagabb magyar üzletember milliárdjaiból. Rövid magánlátogatást tett Börvelyben Demján Sándor magyarországi milliárdos, aki 1943-ban ebben a Szatmár megyei községben látta meg a napvilágot. Akkor az üzletember bejelentette, hogy a Demján Sándor Alapítvány egymillió eurós támogatást nyújt a térség több magyarországi és romániai településének. A pénzt az érintett településeken élő szegény gyermekek tanulásának finanszírozására és tehetséges fiatalok támogatására fordítják, 26 magyarországi és 5 romániai település diákjait támogatják. Az ötévi támogatásban részesülő romániai települések a következők: Börvely, Csanálos, Csomaköz, Kálmánd és Mezőfény. Az érintett középiskolások évente 80 ezer, az általános iskolások 50 ezer forintot kapnak. Az önkormányzatoknak pályázatot kell készíteniük, amelyet a kuratórium bírál el. Demján Sándor vagyonát jelenleg 260 milliárdra becsülik, ezzel megelőzte Csányi Sándort, az OTP Bank elnök-vezérigazgatóját, akinek vagyonát jelenleg „csak” 140 milliárdra tartják. Így immár Demján Magyarország legvagyonosabb embere. /Boros Ernő: „Üzleti angyal” a határnál. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 22./

Kiállítással rukkolt elő az idei Filmtettfeszt. A hetedik alkalommal megrendezett születésnapi fesztiválon Kolozsvári fotók és plakátok a némafilm korszakából címmel tárta az érdeklődők elé a Filmtettesek Filmstúdió a színház udvarán a kolozsvári filmgyártáshoz kapcsolódó rendkívül értékes dokumentumokat. A kiállítás értelmi szerzője Zágoni Bálint munkáját Balogh Gyöngyi úgy értékelte: rendkívül szép kezdet, továbbra is segíteni kell a kutatásban, hiszen a kolozsvári filmgyártás nagy korszakának feltárása a fiatal kutatókra hárul. Zágoni Bálint elmondta, több mint hetven film készült Janovics Jenőék idejében, többnyire népszínműveket, melodrámákat filmesítettek meg. A magyar nemzeti szellemet próbálta megörökíteni, ellentétben a budapesti filmgyártással, amelynek termékei inkább a nemzetközi piacot célozták meg. Az első kolozsvári nagyjátékfilm, a Sárga csikó /1913/ olyan sikernek örvendett, hogy 137 kópiát készítettek belőle, még Japánban is vetítették. Az 1913-as film a francia Pathé cég közreműködésével készült, később Janovics megalapította a Corvin filmstúdiót, majd ezután a Transsylvania Filmgyárat. /Köllő Katalin: Filmstúdió a színház udvarán. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 22./

Néhány napja elhunyt a Szabadság egyik évtizedek óta elkötelezett pártolója, Korodi Zoltán. A háborúban szovjet hadifogságba került, az erdőgazdálkodással foglalkozott, munkája megbecsülés szerzett. Nem érhette meg, hogy hivatalosan bemutassák néhány hete napvilágot látott kötetét, A farkasvezér címmel, amely a Szabadság hasábjain éveken keresztül közölt, az erdei élettel kapcsolatos kalandos történeteinek válogatása. Ezekben őstehetségre valló módon, már-már az irodalmiság határát súrolva írta le a tájat, legyen az a Görgényi-havasok vagy a Mócvidék. /Ö. I. B. : Elment egy igazi zöldaranyműves. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 22./

Kérdésenként közel 300 000 aláírást gyűjtött a Fidesz és a KDNP a vizitdíjról, a kórházi napidíjról és a tandíjról szóló népszavazási kezdeményezésekhez 48 óra alatt ― jelentette be Tarlós István, a népszavazási kampány irányítója. Tarlós közölte azt is, hogy október 24-én várhatóan leadják az aláírásgyűjtő íveket az Országos Választási Irodához. /Kérdésenként közel 300 000 aláírás. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 22./

Káptalan Erna aligazgatónő bevezető szavai után Varga Júlia A kolozsvári jezsuita gimnázium és akadémia hallgatósága 1641–1773 (1784) /Budapest, 2007/ című adattárát dr. Sipos Gábor történész, az Erdélyi Múzeum-Egyesület alelnöke mutatta be október 19-én a Báthory-líceum dísztermében. A diákok adataiból kiderül, hogy döntő többségük székelyföldi volt, de szép számban akadt közöttük csángómagyar is. Dr. Szögi László, a budapesti Egyetemi Könyvtár főigazgatója a Felsőoktatástörténeti Kiadványok című sorozatot mutatta be, amelynek hatodik láncszemeként jelent most meg Varga Júlia munkája. A fiatal szerző marosvásárhelyi származású budapesti kutatóként elkötelezettje az erdélyi múlt levéltári feltárásának. /Ö. I. B. : Oktatástörténet, 300 éve. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 22./

1946-ban tüntettek először Erdélyben magyarok a kommunistákkal való együttműködés ellen. Azok ellen, akik az erdélyi magyarság nevében róla, de nélküle akartak dönteni. Majdnem tíz évvel ezután itt, Kolozsváron került sor az erdélyi magyar egyetemi ifjúság közös, 1956-hoz méltó összefogására, amelyet a kommunista diktatúra könyörtelenül megtorolt. Temesváron a magyar és román egyetemi ifjúság megmozdulása, a Szoboszlay-csoport mártíriummal végződött szervezkedése, a nagyváradi diákok csoportja, Székelyföld megannyi mártírja jelzi a megtorlást. Romániában az 1944–1947 közötti időszak fő jellemzője a „népi demokratikus” rendszer fokozatos bevezetése volt. A szovjet nyomásgyakorlással hatalomra juttatott, kommunisták által vezetett kormány, a párizsi békekonferencia lezárta (1947. február) előtt a kisebbségpolitikát illetőleg egy sor, a magyarság helyzetét lényegesen javító intézkedést is törvénybe iktatott. A romániai magyar kisebbség érdekképviseletét magára vállaló Magyar Népi Szövetség érdeme a magyar iskolahálózat, a Bolyai Tudományegyetem, az erdélyi magyar kultúregyesületek, a többségében magyar lakta településeken, a hivatalos intézmények keretében a magyar nyelvhasználat, a közigazgatási testületekben az arányos képviseltséget célzó törekvések, majd az 1946. évi választásokon a jelentős parlamenti képviselet biztosítása. Ennek ára is volt: a valós plurális politikai opció kizárása, a hatalom hivatalos kurzusának átvétele és kötelezővé tétele, valamint a „marosvásárhelyi nyilatkozatként” ismert, 1945. november 17-én a Magyar Népi Szövetség százas intézőbizottságával elfogadtatott állásfoglalás, amely a román állam keretében, az „igazi demokrácia” megvalósítása függvényének tekintette a kisebbség jövőjének biztosítását. Ezt a román hatóságok a párizsi békekonferencián is felhasználták. Ez az állásfoglalás a Magyar Népi Szövetség és az erdélyi magyarság jelentős része közötti törésvonal alapvető elemévé vált. Ennek a mélyülő szakadéknak a kifejezése volt az 1946. június 27–30. közötti, székelyudvarhelyi Magyar Népi Szövetség kongresszusa idején történt első tömeges tüntetés, amely a kommunista hatalommal való együttműködés elleni közösségi fellépést jelentette. A közművelődési intézmények (Erdélyi Múzeum-Egyesület, EMKE, Erdélyi Magyar Dalosszövetség), a hitel- és értékesítési szövetkezetek hálózata, de még az iskolahálózat is megsínylette az 1947 utáni fordulattal kiépülő proletárdiktatúrát. 1949-ben ugyanúgy áldozata lett a koncepciós kirakatpereknek Márton Áron püspök, Szász Pál, Korparich Ede, Nagy Géza, Pásztai Géza, a Magyar Népi Szövetség vezetőségéből Kurkó Gyárfás, Balogh Edgár, a szociáldemokrata Lakatos István vagy Jordáky Lajos is. Az 1950-es évek nem csak a hagyományos erdélyi magyar kulturális, gazdasági intézményhálózat, hanem a Magyar Népi Szövetség (ön)feloszlatásának időszaka is. A kommunista hatalommal jött a nincstelenség, ínség, nyomor mellett a félelem, a meghurcolás, kényszerlakhely és bebörtönzés. Az 50-es évek első felében új elit jelent meg, amely a kommunista egypártrendszer keretei közt kereste az utat. Az 1952-es közigazgatási reform következtében létrehozott Magyar Autonóm Tartomány az új szovjet mintájú, „adminisztratív megoldás” következménye. Nem valós autonóm intézményről, hanem a szovjet közigazgatási rendszer mintájára létrejött testületről volt szó, amely az állami- és pártintézmények helyi, regionális szintű függvényeként működött. Központja Marosvásárhely lett, amelyet az erdélyi magyarság új, jól ellenőrizhető centrumává változtattak. 1947 után Bukarest, az 50-es években pedig Marosvásárhely lett a központi román kommunista hatalom által megtervezett kisebbségi intézmény és érdekképviseleti hálózatok regionális központja – Kolozsvár ellenében. Kulturális intézményeinek köszönhetően azonban Kolozsvár továbbra is fontos centrum maradt az erdélyi magyarok számára. Elkezdődött a magyar kultúrintézmények „átvándorlása” Marosvásárhelyre. A sort az Utunk kezdte, a Romániai Magyar Írószövetség központi lapja, majd követte a Színművészeti Intézet 1954-ben. Az 1953–1954-es tanévben megszűnt a kolozsvári Mechanika Intézet magyar oktatási részleg. A következő évben a Mezőgazdasági Főiskolára való felvételin már nem hirdettek meg magyar tannyelvű helyeket. A tiltakozó levelek miatt az 1956–1957-es egyetemi tanév kezdetén újból lehetett felvételizni magyar nyelven ezekre a szakokra. A Román Munkáspártnak 1956. július 15-én kiadott határozata a vegyes (román–magyar) oktatási egységek és vonalak bevezetését célozta. 1956. október 24-én, a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem bölcsészkari diákszervezete az új statútumot és program-tervezetet előkészítő bizottság tagjai kérték a diákszervezet tényleges függetlenségének alapszabályzatba iktatását. 1956. november 1-jén Dávid Gyula tanársegéd vezetésével a bölcsészkar hallgatói felkeresték a Házsongárdban eltemetett jeles magyar irodalmi személyiségek sírjait. November 12-én Várhegyi István, Nagy Benedek, Koczka György, Kelemen Kálmán, valamint a csoportjukhoz időközben csatlakozott Gyöngyösi Gábor, Bartis Ferenc, Páskándi Géza, Zalányi Ágota bemutatták a Diákszövetség vezetősége előtt az általuk elkészített programtervezetet, s egy perc néma csenddel adóztak a magyarországi áldozatok emlékének. 1956. november 18-án következtek a letartóztatások. 1957 tavaszáig egymást követő több hullámban letartóztatták, elítélték, majd munkatáborokba, börtönökbe zárták mindazokat, akik 1956 folyamán kifejezték elégedetlenségüket, vagy csupán méltó módon szóltak. /Lönhárt Tamás: Tiltakozás és közösségi összefogás. 1946-ban és 1956-ban Erdélyben. Az erdélyi magyarság a kommunista rendszer első évtizedében. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 22./