Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2003. július 3.
"A Külügyminisztérium a leghatározottabban cáfolta a sajtóban megjelent, minden alapot nélkülöző híreszteléseket, amelyek szerint Kovács László külügyminiszter olyan nyilatkozatot tett volna, hogy lekerül a magyar igazolványokról a magyar korona - közölte a magyar külügyi szóvivő júl. 2-án MTI-vel. Tóth Tamás arra reagált, hogy napilapokban olyan cikkek jelentek meg, amelyek szerint a külügyminiszter felvetette a magyar igazolvány küllemének esetleges megváltoztatását a jövőben. Hangsúlyozta, a külügyminiszter nevét a magyar igazolványokkal mindössze olyan értelemben lehet egy cikkben érinteni, hogy az elmúlt időkben folytatott nemzetközi megbeszéléseken Kovács László határozottan azt mondta: nincs lehetőség arra, hogy a kiadott mintegy 700 ezer magyar igazolványban bármilyen változás történjék. /Marad a korona a magyar igazolványokon. = Krónika (Kolozsvár), júl. 3./"
2003. július 3.
"A Kovászna és Hargita megyei román kulturális és civil szervezetek aggodalommal követik "a bizonyos magyarországi körök és a romániai magyar szélsőségesek által folytatott revizionista kampány erősödését", áll a közleményükben és "e soviniszta és irredenta elképzelések terjesztése pedig megmérgezi az etnikai együttélés légkörét és veszélyezteti a társadalmi békét". Tiltakoztak az ellen, hogy a hivatalos vezetés megengedhetetlen módon engedett az RMDSZ nyomásának, és az új alkotmányban törvényessé teszi a magyar nyelv használatát az igazságszolgáltatásban, ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy a magyar nyelv második hivatalos nyelvvé válik. Ez a szabályozás súlyos zavarokat idézne elő az igazságszolgáltatás működésében és "oda vezetne, hogy a magyar nyelvet nem ismerő bírákat, ügyészeket, ügyvédeket és más tisztviselőket diszkriminatív módon leváltanák", áll a közleményben. A tiltakozók felszólítottak minden románt, hogy csatlakozzon az alkotmánymódosítás bojkottálásához és vegyen részt "a magyar szélsőségesek revizionista, soviniszta és irredenta kampányának visszaszorításában, mivel annak célja 2007-ig kivívni a Székelyföld területi autonómiáját". /(Mediafax): Újra tiltakoznak a székelyföldi románok. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 3./"
2003. július 3.
"Románia a balázsfalvi gyűlésen is, azután Párizsban is vallotta a nemzetiségek jogainak tiszteletben tartását, de csak addig tartott, amíg a jegyzőkönyveket aláírták. Az alkotmányában már nemzetállamról beszélt. Ez a kétarcúság jellemző tulajdonsága maradt napjainkig. 1989-ben a román nép nagy többsége megpróbálta levetni magáról ezt a kétarcú kényszerzubbonyt, de sajnos nem sikerült. Még három hónap sem telt el a nagy fogadkozások után, 1990. márciusában a Nagy-Románia Párt már képes volt felhasználni az ártatlan, tájékozatlan hodáki román lakosságot, akik a pópa szavában vakon bíztak, s lett belőle véres pogrom, s utána ártatlan magyar és cigány emberek évekig tartó bebörtönzése. 1992-ben Gh. Funar már bemutatkozik a nemzetközi bíróságon a Brassai Sámuel Líceum igazgatója elleni váddal. A bíróság az ügy kivizsgálása után megállapította, hogy nem az igazgató, Funar érdemelne 6 hónaptól 5 évig tartó börtönbüntetést. Ezt már nem voltak hajlandók tudomásul venni. 1993-ban Tőkés László Amerikában kimondja az igazságot, hogy itt etnikai tisztogatás folyik. Az eredmény nagy felhördülés, de eszükbe sem jut utánanézni az igazságnak. Ugyanakkor már 1994-ben szabadon engedik az 1990-ben 14-15 évre ítélt tömeggyilkosokat, de az ártatlanul elítélt magyarokat - akiket az amnesztia ellenére zártak le - a börtönben tartják. 1995-ben egy román olajfinomító medencéjéből szennyezett olaj a Berettyóba, onnan a Körösökbe, majd a Tiszába került. Magyarországi szakemberek azonnal jöttek segíteni, ami 40 millió forintjába került az országnak, nem is beszélve a halpusztulásról. Amíg a munka folyt, Románia ígérte a költségek visszafizetését, a baj elhárítása után azzal állt elő, hogy ilyen megállapodás nincs. 1997-ben 160 marosvásárhelyi becsületes román ember kérte a márciusi pogrom szervezőinek megnevezését, persze hiába. Ezért április elején kerekasztal-megbeszélést rendeztek és kimondták, hogy a főszervező Ciontea, a Vatra megteremtője volt, Iliescu támogatásával. Közben folyik Székelyudvarhelyen a csereháti építkezés a város félrevezetésével és becsapásával, amit mai napig sem tisztáztak. 2001-ben beindul a huzavona a státustörvénnyel kapcsolatban. Július végén Iliescu elszólja magát: "Ha életbe lép a státustörvény, Romániában legalább 7 000 000 magyar lesz". Tehát ezért indult el a hadjárat, aminek a jelenlegi magyar kormány tökéletesen bedőlt. 2001 novemberében a gyimesbükki gyermekotthont, amit a svédek szereltek fel a fogyatékos gyermekek számára, egyszerűen ellopták, bevitték Bákó megyébe. 2002 februárjában eldőlt Bárányi Ferenc, Rákóczi Lajos, Aranyosi István pere, kiket alaptalanul vádoltak azzal, hogy a Securitate besúgói voltak. Elmondták, hogy e per alatt az RMDSZ a kisujját sem mozdította értük, pedig képviselői voltak. 2002. március 20-án írta le az újság, hogy a görög katolikus bíboros 1990. március 19-én Iliescu elnöknél volt. Mondta neki, hogy avatkozzék be, de ő azt felelte, most még nem, majd csak a végén. 2002 októberében az ortodox pap szemet vetett a szatmári Lemák család házára. A bíróság visszaítélte a házat a gazdájának, október 15-én át is akarták adni, de a pópa összehívta a híveit, elzavarták a törvény embereit, Lemákékat csúfolták, bozgorozták, majd a városházára hívatták. A polgármester azzal állt elő, hogy az egyháznak nincs annyi pénze, hogy kifizesse, elégedjenek megy egy másik lakással, ami a város tulajdonában van. Szerencsétlen családnak bele kellett egyeznie, de valószínű, hogy abból nem fognak kimenni a lakók. Ehhez hasonló "hőstettre" készül most megint az ortodox egyház Székelykálban, melynek jogtalanul 40 hektárnyi területet ajándékozott a hatalom kolostor építésére. Mit keres az ortodox kolostor egy székely faluban? Hisz ott egyetlen híve sincs. Célja a falu és az egész vidék elrománosítása, a székely fiatalok kiszorítása. /Szabó Rozália,Kisgalambfalva: Még meddig? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), Postafiók rovat, júl. 3./"
2003. július 3.
"Az idei Bolyai Nyári Akadémia hivatalos megnyitóját júl. 14-én tartják Csíkszeredában, azonban a tanfolyamsorozat már a héten megkezdődött. Jún. 30. és júl. 6. között a csíkszeredai Apáczai Csere János Pedagógusok Háza a helyszíne az óvodavezetők számára meghirdetett képzésnek. A tanfolyamon harminc óvónő vesz részt. Ezzel párhuzamosan zajlik Szovátán, a Teleki Oktatási Központban a tanítók számára szervezett, egyhetes előadás-sorozat nyolcvan pedagógus részvételével. Jövő héten Szovátán kilencvenöt óvónő és Csíkszeredában harminc tanító vesz részt a nyári akadémia tanfolyamán. Lászlófy Pál, a Bolyai Nyári Akadémiát szervező Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) elnöke elmondta, hogy hat helyszínen, huszonhat tanfolyamon mintegy nyolcszáz magyar pedagógus részesül képzésben. /Sarány István: Bolyai Nyári Akadémia. Megkezdődtek a tanfolyamok. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 3./"
2003. július 3.
"Súlypontos számokat szerkesztünk - mondta Kántor Lajos főszerkesztő a Korunk kolozsvári folyóirat bemutatóján Marosvásárhelyen, a Deus Providebit Házban. Az erdélyi magyar arisztokrácia és annak fölszámolási kísérlete; A sztálinizmus Romániában; Kávéházak, kocsmák (azok kultúrtörténeti, irodalmi vonatkozásai); A harmincéves Korunk Galéria - íme néhány problémakör. A júniusi szám a vendégmunkásokkal foglalkozik. A Nyugaton dolgozó román állampolgárok évente 1,3 milliárd dollárt küldenek haza különféle bankszámlákon, ez a summa Románia egyik legfontosabb pénzforrása: az 1,3 milliárd dolláros keret 200 millió dollárral több, mint amennyit a külföldi befektetések jelentenek. Jelenleg 600 ezer román állampolgár dolgozik (törvényesen vagy félhivatalosan) külföldön. A folyóirat másik tömbje két szöveget foglal magába. Tófalvi Zoltán tanulmányát (Fodor Pál és az erdélyi kérdés és Schiff Júlia Bogáncsos táj. Egy deportált feljegyzései című prózáját. Az utóbbi forrásként édesapja, dr. Büchl Antal (1808-1980) bánsági kultúrtörténésznek az 1951-56-os baragáni deportálásáról készült feljegyzéseit használta fel. /B. D.: A megújult Korunk. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 3./"
2003. július 3.
"V. Lármafa-Találkozón, a Szent László király emlékét őrző zarándoklaton Cegőtelkén, az alig 500 lakosú Beszterce-Naszód megyei faluban jártak a résztvevők, itt volt a cserhalmi ütközet. Győztes csatáink egyik színhelye. A 102 főből álló Szent László sereg Beder Tibor irányításával érkezett Cegőtelkére, ahol megcsodálták a Kolozsi Tibor alkotta, több mint tíz méter magas szoborkompozíciót, amely egy kettétört kardmarkolatot és egy pajzsot szimbolizál, rajta egy kereszt, illetve a pogány által elrabolt magyar lány két hajfonatával. A következő stáció Nagyvárad volt, amelynek püspökségét 1093-ban Szent László király alapította. Folytatták útjukat Felvidék felé. Rozsnyón az a szakavatott idegenvezető fogadta őket, Thököly Gábor, akinek nemrég jelent meg Kastélyok, kúriák, várkastélyok Gömörben című könyve. A kisebb településeket is felkeresték, ahol valamilyen Szent Lászlóval kapcsolatos legenda vagy templom létezik. Voltak Betlér, Hárskút, Szádelő, Debrőd, Lucska falukban, ahol a magyarság ugyan csökkenő számban van jelen, de közösségtudatuk és nemzetiségi öntudatuk magas. Lenyűgöző volt Krasznahorka büszke vára, a betléri Andrássy-kastély meg az emberek közvetlensége, barátsága. Kassa volt a zarándoklat utolsó stációja, ahol bejárták az óvárost, szentmisén vettek részt a Szent Erzsébet-székesegyházban, felkeresték a Rákóczi-emlékmúzeumot. /Farkas Aladár: V. Lármafa-Találkozó. Szent László emlékét őrző zarándoklat. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 3./"
2003. július 3.
"Határon túli és magyarországi középiskolás diákok számára idén már hatodszor szerveznek anyanyelvi tábort jún. 29-étől a Nógrád megyei Szurdokpüspökiben. Az egyhetes táborban 160 diák vesz részt, 35-en Magyarországról, a többiek Erdélyből, a Felvidékről, a Délvidékről és Kárpátaljáról érkeznek. Jönnek gyerekek Ausztriából, Svédországból, Finnországból, Oroszországból, Németországból, és az idén először amerikai táborozó is lesz Szurdokpüspökiben. /Anyanyelvi tábor Magyarországon. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 3./"
2003. július 4.
"Egyetértés mutatkozik Bukarest és Budapest között abban, hogy a státustörvény romániai alkalmazásáról a két félnek új megállapodást kell kötnie. A román kormány az elmúlt hónapban két nyilatkozatot adott ki a státustörvény módosításáról. Az elsőt jún. 3-án, s ebben arra hívta fel a figyelmet, hogy bár a magyar kormány a módosított törvény tervezetéből a területen kívüliség és a megkülönböztetés elemeinek többségét kiszűrte, Magyarországnak továbbra is a jogszabály eurokonformmá tételére kell törekednie. A dokumentum szerint Románia azt szeretné, ha a jelenlegi magyarigazolványokat a magyar fél "egyszerűbb és korszerűbb" dokumentummal helyettesítené. A második, jún. 24-i, román kormánynyilatkozat egy nappal a státustörvény országgyűlési módosítása után látott napvilágot. Ebben Bukarest közölte: tudomásul vette, hogy a jogszabályt a magyar törvényhozás módosította, de Magyarországnak további határozott lépéseket kell tennie annak érdekében, hogy a törvényt az európai normákhoz igazítsa. Az új státus-megállapodásban a román fél "a magyarigazolványok ügyét" kívánja rendezni, s garanciákat kíván kapni arra nézve, hogy a státustörvényt Magyarország területén kívül nem alkalmazzák. Bukarest egyben arra törekszik, hogy az oktatási támogatásokat a magyar tannyelvű intézmények kapják, mégpedig a vegyes bizottság által kidolgozott és elfogadott módon, s hogy a támogatásokról Románia pontos tájékoztatást kapjon. Az RMDSZ ezzel szemben úgy véli, módosított formájában a státustörvény megfelel az európai normáknak, s azt Romániában minden további nélkül alkalmazni lehet. /Bukarest feltételekhez köti a státustörvény alkalmazását. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 4./"
2003. július 4.
"Ion Iliescu államfő természetes fejleménynek tekintené, ha az ország NATO- és uniós csatlakozása után Románia újraegyesülne Moldovával - olvasható az elnök Nyezaviszimaja Gazeta című lapnak adott interjújában. "Románia csatlakozása után ez a gondolat még hangsúlyosabban jelenik meg, és az orosz lakosság körében is elterjed. Országunk vonzóbbá válik a magasabb életszínvonalnak köszönhetően" - fogalmazott a moszkvai látogatáson lévő Iliescu. A Moldovai Köztársaság területének nagy része Romániához tartozott, mielőtt az 1939-ben megkötött Molotov-Ribbentrop paktum értelmében a Szovjetunióhoz csatolták volna. Az ország lakosságának kétharmada román anyanyelvű. Ion Iliescu moszkvai látogatása során kétoldalú barátsági szerződést ír alá orosz kollégájával, Vlagyimir Putyinnal.A dokumentum kidolgozása több mint tíz évet vett igénybe. A román államfő emellett arra buzdította az orosz üzletembereket, hogy fektessenek be Romániában, mivel ily módon hozzáférhetnek majd az európai piachoz is az ország 2007-re előirányzott EU-csatlakozása után. A román elnököt útjára népes, üzletemberekből álló delegáció is elkísérte. A 250 fős küldöttség azzal a céllal érkezett Moszkvába, hogy felélessze a két ország között 1990 óta elhanyagolt gazdasági kapcsolatait. A kétoldalú kereskedelem szintje 2002-ben mindössze 1,3 milliárd dollár volt az 1989-ben jegyzett 5 milliárddal szemben. /Iliescu: természetes egyesülés. = Krónika (Kolozsvár), júl. 4./"
2003. július 4.
"Vekov Károly képviselő júl. 3-i sajtótájékoztatóján cáfolta azokat a beszámolókat, amelyek arról szóltak, hogy a bekövetkezett módosítások az RMDSZ és a kormánypárt közötti megegyezés alapján születtek meg. Ez nem fedi a valóságot, hiszen a vitákon a Nagy-Románia Párton kívül, a többi parlamenti párt is jelen volt, és hozzájárult a törvénytervezet kidolgozásához. Az előzetes tárgyalásokon az RMDSZ elfogadta, hogy a vitán ne essen szó két érzékeny problémáról, amelyet a Vekov Károly által vezetett RMDSZ-platform javasolt, éspedig az autonómia, valamint a szubszidiaritás kérdéséről. Vekov Károly jelezte: az általa előterjesztett törvénytervezet, amely a műemlék-templomok környékén zajló különböző rendezvények, sörfesztiválok és egyéb események korlátozását, illetve betiltását írná elő, egyetlen kifejezés módosításával átment a szenátusi vitán, majd ősszel kerül a képviselőház plénuma elé. A képviselő véleménye szerint az SZKT továbbra is az RMDSZ jelenlegi vezetőségének közvetlen irányítása alatt áll. /Köllő Katalin: Az SZKT-t továbbra is a csúcsvezetőség irányítja. A szenátus elfogadta Vekov Károly törvénytervezetét. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 4./"
2003. július 4.
"Megtartotta első ülését Kolozsváron az RMDSZ Szövetségi Küldöttek Tanácsa által megválasztott új összetételű ügyvezető elnökség. Nagy Zsolt alelnök tájékoztatása szerint a júl. 3-i ülésen a főosztályok vezetői bemutatták elképzeléseiket arról, hogy hány munkatárssal dolgoznak majd, és milyen feladatokkal bízzák meg őket. Különösen fontos az új - európai integrációs, szórványügyi és szociális, valamint az ifjúsági - főosztályok tevékenysége. A Nagy Zsolt által vezetett területi szervezeti és önkormányzati főosztálynak szoros együttműködésben kell dolgoznia vidékszervezési, a gazdasági, régiófejlesztési kérdésekben az integrációs főosztállyal. Az európai integrációs és régiófejlesztési főosztály, az ifjúsági, illetve a szórványért és a szociális kérdésekért felelős főosztály vezetői: Niculescu Tóni, Kovács Péter, illetve Porcsalmi Bálint. Az egyházi kapcsolatok is az oktatási főosztályhoz kerültek, amelyet Kötő József vezet. Továbbra is Borbély László felel a kormánykapcsolatokért, Szép Gyula a művelődésért és Kerekes Gábor a gazdaságért. Takács hangsúlyozta, megfiatalította a csapatot. /Cseke Péter Tamás: Összehangolják a tevékenységüket. Ülésezett az RMDSZ új ügyvezető elnöksége. = Krónika (Kolozsvár), júl. 4./"
2003. július 4.
"Dr. Sasi Nagy Béla keserű iróniával összegezte a kedvezménytörvény alakulását: " ott volt a kovács, aki a sarló mellől lehullott kalapáccsal átkovácsolta egy schengeni üllőn a Törvényt. Azt, amit az egységes magyar nemzet szomszédban élő fiaiért alkottak nemrégiben. Csakhogy az ország új urai nem néztek jó szemmel senkit és semmit abból, ami előttük létezett és minden idejüket és erejüket arra összpontosították, hogy leváltsanak és változtassanak." Kovács László külügyminiszter a státustörvényről kisütötte, hogy ez sérti a szomszédok érzékenységét is, tehát meg kell változtatni. A törvény régebbi formájában kimondta: egységes magyar nemzet. Azonban Kovács "a kalapácskezelő főguru" szerint a nemzetközi konszenzusok előbbrevalók és az egységes magyar nemzet kifejezés nemigen fedi a realitásokat. "Mondták, hogy az Unióban nem lehet az egységes magyar nemzetet emlegetni. Van ellenben egy egységes nemzetállam" amivel szemben nincs kifogásuk. A benes dekrétum sem zavarja. "Megszólalt Détata is. (Ismertebb nevén D 209)" Ő gondol a határon túliakra. - "Volt egy Antall József is, aki lélekben 15 millió magyar miniszterelnökének tartotta magát. Vajon nem forog a sírjában?" /Dr. Sasi Nagy Béla: Megszűnt az egységes magyar nemzet. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), júl. 4./A D-209 Medgyessy Péter miniszterelnök"
2003. július 4.
"Moldován Gyula székelyudvarhelyi festőművész ötvenéves, 25 egyéni és 50 csoportos kiállítása volt bel- és külföldön, 13 nemzetközi és 15 belföldi alkotótábornak volt a résztvevője. Az alkotót a Hargita és a Sóvidék csodálatos tájai ihlették. Június elsején nyílt meg Budapesten a Korona Szálló kiállítótermében tárlata, 25 olaj- és pasztellképét mutatta be. Állandó kiállítása van Parajdon. /Fekete B. Zoltán: Moldován Gyula, a Hargita és Sóvidék festője. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), júl. 4./"
2003. július 4.
"Idén ősztől jelentősen bővül a magyar nyelv oktatása a csángóföldi településeken - közölte júl. 3-án Markó Béla RMDSZ-elnök, miután tárgyalásokat folytatott Bákóban a megye prefektusával és főtanfelügyelőjével. A találkozón jelen volt Viorel Hrebenciuc, a kormánypárt alelnöke, valamint Bartha András és Bilibók Jenő, a Moldvai Csángómagyar Szövetség két vezetője is. Idén szeptemberben további hat településen kezdik meg a magyar nyelv oktatását az általános iskolákban, miután mintegy 140 szülő kérte gyermeke számára ezt a lehetőséget. Összesen hét új magyar tannyelvű csoport indul. /Hét csángó faluban lesz magyaróra. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 4./"
2003. július 4.
"Idén harmadik alkalommal hirdet felvételit a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem. Tonk Sándor rektor elmondta, az elmúlt napokban megrótták a sajtóban, mert azt merte nyilatkozni, hogy a jelenlegi professzori kinevezési rendszer alapján nagyon kicsi a remény arra, hogy az elkövetkező időkben magyar professzorokat nevezzenek ki. A feltételek olyanok, hogy sok magyar oktatót eleve kizárnak a versenyből. A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem feladata az erdélyi tudományos élet szervezése. Sok a gond, kezdve azzal, hogy az EMT egy különleges struktúrájú intézmény, amely a Partiumtól egész Csíkszeredáig 25 szakot működtet, 1600 diákkal, 300 tanárral működnek. Mindenütt növekvőben van a továbbtanulás iránti igény. Az egyetem akkor magyar, ha szellemiségében az, ha olyan közösséget tud kialakítani, amelyben öntudatos magyar értelmiségit lehet nevelni. Ezért vezették be és tették kötelezővé minden szakon a diákoknak egy magyarságtudomány kurzusra való feliratkozást, hogy minden héten legyen egy előadás a magyarság történetéről, néprajzáról, irodalomtörténetéről. Ugyanakkor elkezdődött a lélekrombolás, lélektiprás a sajtóban. A Sapientia, az Erdélyi Magyar Tudományegyetem feladata megszólítani az erdélyi magyar társadalmat, hogy valahogy ellensúlyozzák ezt a folyamatot. Az újságíró megjegyezte, hogy a Babes-Bolyai Tudományegyetemen volt egy sajtótájékoztató, ahol Tonk Sándor rektor kijelentéseit cáfolták. A rektor megjegyezte: szavait félreértették. Feltette a kérdését: Mondhatjuk azt, hogy minden rendben van a BBTE-n? A sajtóban megjelent cikkekben azon volt a hangsúly, hogyan meri Tonk Sándor azt kritizálni, ami rendben van. Pedig nincs rendben. Több szakon van magyar nyelvű oktatás, ebből csak négyből lehet magyarul letenni a magiszteri vizsgát. /Csomafáy Ferenc: Öntudatos magyar értelmiségi. Beszélgetés Tonk Sándor rektorral. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 4./"
2003. július 4.
"Eredményes volt az Erdélyi Napló főszerkesztőjének Nagyváradon a városháza előtti júl. 3-i tiltakozó akciója. Dénes László kiállt a Szent László téri polgármesteri hivatal elé, mellkasán-hátán egy-egy, a városvezetést és a közműveket kárhoztató feliratú transzparenssel. Az önkormányzat részéről szinte senki sem méltatta arra, hogy szóba elegyedjék vele. Egyedül az RMDSZ egyik városi tanácsosa kérdezte meg a tiltakozót: miért nem próbálja meg felhasználni hírlapírói tisztségéből eredő befolyását az ügy érdekében. Dénes azonban elutasította a vízkérdés effajta megoldását. Később érkezett a helyszínre Constantin Tomulescu, az Apaterm műszaki igazgatója, és közölte a tiltakozóval, immár értelmetlen az akciója, mivel lakásában ismét folyik a hideg víz. A műszaki igazgató szerint a szolgáltatás újraindításának oka nem az egyszemélyes tüntetés volt, hanem hogy időközben a lakótársulás törlesztette 59 millió lejes adósságának egy részét. /Pengő Zoltán: Dénes vizet fakasztott. = Krónika (Kolozsvár), júl. 4./"
2003. július 4.
"Jún. 14-én került sor Máréfalván immár a negyedik Székelykapuk Napja rendezvényre. Kovács Piroska, aki a kapumentés nagyasszonyaként él a köztudatban, emlékeztetett: a Kőlik Hagyományőrző Művelődési Egyesület szervezésében a 90-es években elindult egy folyamat, megmenteni a düledező öreg kapukat. Az utóbbi évek kaputermése elszomorító, 2002-ben csupán egyetlen oszlopos kötött kapu készült, az idén viszont egy sem. Az egyesület 1998-ban egy hosszú távú programot dolgozott ki a kapuvédelemre. Máréfalván 11 műemlékkaput és 20 kapuból álló védett zónát tart nyilván a műemlékvédelem. Az első tanácskozáson főleg a község kapuiról beszélgettek, 2001-ben kibővült a téma, Népművészeti örökségünk, az Udvarhely vidéki öreg kapuk címmel tartottak szimpóziumot. A legutóbbi tanácskozás témája az Udvarhely vidéki székely kapuk múltja és jelene. Időközben elkészült 250 kapu adatlapja, ezt rajz- és fotódokumentáció egészíti ki, melyet számítógépen tárolnak. /Kristó Tibor: Kapunyitó Máréfalva. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 4./"
2003. július 5.
"Ion Iliescu elnök júl. 3-án érkezett hivatalos moszkvai látogatásra. Júl. 4-én találkozott vendéglátójával, Vlagyimir Putyin orosz elnökkel. Iliescu az orosz fővárosban - egykori egyetemi tanulmányainak színhelyén - aláírta a két ország közötti barátsági és együttműködési szerződést, amelynek megszövegezése hét éven keresztül húzódott, történelmi viták miatt. A román fél ragaszkodott ahhoz, hogy a dokumentumba kerüljön bele a Molotov-Ribbentrop paktum elítélése, amelynek következtében Besszarábia - a mai Moldova - 1940-ben a Szovjetunióhoz került. Ezenkívül Bukarest el akarta érni a román királyi család által 1916-17-ben az Osztrák-Magyar Monarchiától és Németországtól elszenvedett vereséggel összefüggésben Szentpétervárra menekített aranykincs visszaadását, amire a bolsevik fordulat után az új vezetés tette rá a kezét. A megállapodás értelmében ez a kérdés kikerült az alapszerződésből, de a két ország egyeztetni fog a megoldásról. A román-orosz politikai kapcsolatokban a legfőbb vitás kérdés ma is Moldova: Moszkva és Bukarest az elmúlt évtizedben rendszeresen vádolta egymást a posztszovjet állam belügyeibe való beavatkozással azzal kapcsolatban, hogy az ottani orosz ajkú és a román lakosság között súlyos feszültségek alakultak ki, amelyek az 1990-es évek elején fegyveres konfliktusba torkolltak. Az orosz-román üzleti fórumon részt vevő Iliescu a két ország gazdasági kapcsolatainak dinamizálását sürgette, hangsúlyozva, hogy az oroszországi román kivitel mindössze az albániai export szintjét éri el: az energiahordozókból álló közel 1 milliárd 300 millió dollár értékű román importot mindössze 40 millió dolláros export ellensúlyozta tavaly. (Az oroszországi magyar export ennek több mint tízszerese.) Iliescu megfogalmazása szerint nem kár a hidegháborúban létrejött KGST-ért, de hiba volt teljes mértékben lebontani a volt szocialista országok gazdasági integrációját. /Ion Iliescu államfő Moszkvában. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 5./ Júl. 4-én barátsági és együttműködési szerződést írt alá Moszkvában Vlagyimir Putyin és Ion Iliescu elnök. A megállapodás megszövegezéséhez tíz év kellett, döntően a két ország történelmi múltba visszanyúló viszályai miatt. Az alapszerződés legvitatottabb kérdése a Molotov-Ribbentrop paktum elítélése volt, amelyből nem volt hajlandó engedni a román fél. A vitát végül kompromisszummal oldották meg: az alapszerződés a paktum mellett elítéli Románia II. világháborús szerepét is a hitleri Németország mellett. A román királyi család aranykincsének kérdése nem szerepel az alapszerződésben, de a két fél tárgyalni fog a megoldásról. /Aláírták a román-orosz alapszerződést. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 5./"
2003. július 5.
"Újabb feszültséget támasztott Ion Iliescu államfő a román-moldovai kapcsolatokban a két ország lehetséges egyesüléséről tett nyilatkozatával - állapította meg júl. 4-i számában a Curentul román napilap. Ion Iliescu szerint a moldovai állam kialakulása után derül majd ki, hogy mit akarnak a moldovaiak. Ha egyesülni akarnak Romániával, akkor példaként szolgálhat Németország újraegyesítése. Ha nem akarják az egyesülést, akkor a közös nemzeti önazonosság, a közös nyelv, a közös érdekek és célok alapján a két állam között privilegizált kapcsolatok alakulnak ki. A román államfői hivatal külön nyilatkozatban közölte, hogy a Nyezaviszimaja Gazeta meghamisította Ion Iliescu szavait. Az elnöki hivatal által ismertetett változat szerint Ion Iliescu úgy fogalmazott, hogy a közös történelem, a közös nyelv és kultúra fényében természetesnek tűnik az egyesülés gondolata, de Románia megérti azt a történelmi valóságot, hogy a Moldovai Köztársaság önálló államként létezik. Az Evenimentul Zilei című lap szerint a román államfő első alkalommal beszélt arról, hogy belátható időn belül megtörténhet Románia és Besszarábia egyesülése. Az utóbbi időben az orosz sajtóban komoly vita folyt arról a lehetőségről, hogy a Moldovai Köztársaságot föderatív állammá alakítják át, majd a Dnyeszteren túli terület Ukrajnához, a történelmi Besszarábia pedig Romániához kerül. A román államfő végre kimondta azt, amit minden román gondol: természetes dolog Románia és a Moldovai Köztársaság egyesülése - írta júl. 4-i számában a Cronica Romana című napilap, amely ebből az alkalomból az egykori Nagy-Románia térképét közölte első oldalán. /Románia és Moldova egyesül? Vitatott elnöki elszólás. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 5./"
2003. július 5.
"Júl. 1-jén aláírták a megállapodást, amely a román kormány, ezen belül a Szállításügyi Minisztérium és az amerikai Bechtel cég között született, és amelynek nyomán az amerikai társaság megépíti a Bukarest-Budapest autósztráda Brassó-Marosvásárhely-Kolozsvár-Nagyvárad közötti útvonalát. A munkálatokat 2004 tavaszán kezdik el, befejezési határidő 2009. A munkálatokat két ponton kezdik el: egyik Borstól befele, a másik pedig Brassóból indul Segesvár fele, a Bukarest-Brassó útszakasz valószínűleg egy másik szerződés tárgyát fogja képezni. Vasile Dincu, volt tájékoztatási miniszter véleménye szerint Erdélyben, de Bukarestben is sokan féltek a Nagyvárad-Kolozsvár-Brassó-Bukarest autósztráda megépítésétől, mondván, hogy ezen az úton fogják a magyarok megszállni Erdélyt. Az exminiszter elmondta: ebből is látszik, hogy még mindig baj van az emberek mentalitásával. /Köllő Katalin: Elkezdik a Nagyvárad-Kolozsvár-Bukarest autópálya építését. Vasile Soporan a kormánypárt polgármester-jelöltje. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 5./"
2003. július 5.
"Részletes írás jelent meg a Capital folyóiratban arról, hogyan folynak el a közpénzek. A folyóirat adatokat közöl a politikusok munkaprogramjáról, keresetéről, a keresetkiegészítő lehetőségekről, külföldi utazgatásaik gyakoriságáról és áráról, a parlament "anyagbeszerzési" szokásairól. Ebben az évben nagyjából a költségvetés egyharmadát utalták ki a szenátorok és képviselők, valamint a kisegítő személyzet fizetésének és napidíjának fedezésére, személyzet pedig van bőven: 344 képviselő, emellett a képviselőháznak még 1300 alkalmazottja van, 141 szenátor mellett pedig a szenátus 916 alkalmazottat foglalkoztat. A parlament egy évben közel kétezer milliárd lejt használ el, ez nagyjából 60 millió dollárnak felel meg. A képviselőháznak idén 1345 milliárd lejt utalnak ki, ami képviselőnként 3,9 milliárd lejt jelent. A politikusok keresete 124, a kisegítő személyzet keresete 226 milliárd lej. 132 milliárdot tesz ki az elszállásolási költség, ugyanannyit a parlament épületének fenntartása, amelybe 154 milliárdot ruháznak be. Telefonköltségre 30 milliárdot, üzemanyagra 14,4 milliárdot szánnak, belföldi napidíjra 43, külföldire 5 milliárdot számoltak, és 29 milliárdba kerül a külföldi utazás. A szenátusnak 600 milliárd lejt utalnak ki ebben az évben, ez 4,25 milliárdot jelent szenátoronként, akiknek a fizetése 53, a kisegítő személyzetüknek pedig 80 milliárd lej, a területi irodák alkalmazottainak bére pedig 39 milliárd. Belföldi napidíjra 11,5, külföldi utazásra 20 milliárd lejt szánnak, 50 milliárdba kerül a szállásdíj, 7 milliárdba a protokollköltségek. Telefon-beszélgetésre 16, számítógép-felszerelésre 42, üzemanyagra pedig 42 milliárdot szánnak. Egy egyszerű parlamenti tag bruttó keresete 29,5 millió lej, ez a pénzösszeg a betöltött tisztség szerint növekszik közel 40 millió lejig, amelyhez még hozzászámítják a hűségpénzt, az üléseken való részvételi hányadot, továbbá a területi munkát, amelyet az általuk képviselt körzetben kellene hogy végezzenek. /Pénznyelő intézet az éhes parlament. A költségvetés egyharmadát emészti fel a politikai gépezet. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 5./"
2003. július 5.
"Tavaly volt az áttörés, amikor Pusztinán és Klézsén intézményesített keretben is megindult a magyar nyelvoktatás, az elmúlt napokban ismét fordulóponthoz érkezett a moldvai csángómagyar iskolásgyerekek ügye. A bákói székhelyű Moldvai Csángómagyarok Szövetsége által az utóbbi időben folytatott tájékoztató-meggyőző munka eredményeként más csángóföldi falvakban is több tucatnyi szülő fogalmazott meg hivatalos, közjegyző által hitelesített kérést, amelyben kifejezi óhaját: gyermeke tanulhassa a magyar nyelvet az iskolában. Júl. 3-án megbeszélés zajlott le a bákói megyeházán. A Bákóba érkezett RMDSZ-küldöttség tagjait, Markó Béla szövetségi elnököt, Szép Gyula művelődésügyi alelnököt, Márton Árpád képviselőt, valamint Szepessy Lászlót, a marosvásárhelyi Elnöki Hivatal vezetőjét a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének székhelyén Bartha András elnök és Bilibók Jenő alelnök tájékoztatták a kezdeményezés részleteiről, átfogó helyzetképet nyújtva egyúttal a csángómagyarok mindennapjairól is. Szó esett többek között a csángóföldi iskolákban és iskolán kívül magyar nyelvet oktatók javadalmazásáról, az Erdélyben vagy épp Bukarestben tanuló csángómagyar gyermekek bentlakásköltségeinek fedezéséről, a státustörvényből eredő, gyermekes családoknak szánt támogatás folyósításáról, valamint a csángómagyarok megélhetési lehetőségeiről (a férfiak közül sokan dolgoznak vendégmunkásként Magyarországon, illetve Olasz- és Spanyolországban, valamint Izraelben). Elhangzott, hogy egyes csángóföldi papok igyekeznek - lebeszélés vagy akár megfélemlítés révén - eltéríteni a magyaroktatásról a szülőket. Markó Béla szerint jó lenne, ha létrehoznák klézsei székhellyel az RMDSZ Bákó megyei szervezetét. A prefektúrai megbeszélésen az RMDSZ-küldöttség tagjai, valamint a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége elnöke és alelnöke mellett jelen volt Viorel Hrebenciuc, a kormánypárt alelnöke, Radu Catalin Mardare prefektus, illetve a Bákó megyei főtanfelügyelő, Gheorghi Iorga. A bő félórás találkozó sikeres volt, a vártnál könnyebben elvi megállapodás született további egy-egy, magyar nyelvet tanuló csoport ősszel történő indításáról Frumószán, Magyarfaluban, Külső-Rekecsinben, Lészpeden, Somoskán, valamint Pusztinán. Markó Béla elmondta, megegyezetek abban, hogy a más településen megfogalmazott kéréseket is jóváhagyják, így újabb csoportok alakulhatnak. Remélhető, hogy szeptemberre az eddigi 31 mellett még közel 140 csángó gyermek ismerkedhet majd szülőhelyén a magyar nyelvvel és kultúrával. Bilibók Jenő úgy látta, hogy meglepő könnyedséggel született meg a beleegyezés, eddig apró kifogásokat hoztak föl, amelyek miatt szerintük nem indulhatnak újabb csoportok. Bilibók Magyarországra indul, támogatást kér az Erdélyben tanuló csángómagyar gyermekek bentlakás-költségeinek térítéséhez. /(Szonda Szabolcs): Kedvező fejlemény a csángóföldi magyaroktatás ügyében: ősszel további csoportok indulhatnak. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 5./"
2003. július 5.
"Nyolcadik alkalommal gyűlt össze Budapesten, jún. 29-júl. 8 között mintegy hatszáz határon túli magyar fiatal tucatnyinál több országból a Vendégségben Budapesten rendezvényre. A többszáz fiatalt a Kós Károly Kollégiumban szállásolták el, itt zajlott a programok egy része is. Az első nap a Rév-Komáromi Gimasz Diákszínpad lépett fel, másnap a Petőfi Csarnokban erdélyi, felvidéki, horvátországi, kárpátaljai, németországi és szlovéniai művészeti csoportok, szólisták mutatkoztak be. Erdélyből fellépett a gyimesközéploki Ordasok Hagyományőrző Együttes, a mákófalvi Kós Károly Népház Hagyományőrző Színköre, a mezőbándi Komlód Néptáncegyüttes, a balánbányai Ördögborda Gyermek Néptánc Együttes, a szamosújvári Kaláka Néptáncegyüttes és Mihók Előd Gyimesközéplokról. A program ideje alatt az előcsarnokban a határon túli magyarlakta tájegységek tárgyi kultúráját bemutató kiállítást lehetett megtekinteni. Július 1-én, a Nemzeti emlékezet napja c. program keretében a Rákóczi-szabadságharc 300., Deák Ferenc születésének 200. és Petőfi Sándor születésének 180. évfordulójára emlékeztek. Délután a budai várnegyed történelmi és építészeti emlékeivel ismerkedtek, este a Vidámparkban szórakoztak. Ellátogattak a Parlamentbe is. Idén Felvidék mutatkozott be. Minden évben más- más régió történelmével, néprajzával, jellegzetességeivel ismerkednek a résztvevők. A fiatalok megnézték a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumot, az egyik napon hatszáz népviseltbe öltözött résztvevő menettáncban vonult a Vörösmarty térre, bemutatót tartva a budapestieknek, mintegy nyitányaként a találkozó keretében első alkalommal megrendezésre kerülő ÉGTÁJAK - Határon Túli Magyar Művészeti Fesztiválnak. /(Guther M. Ilona): Vendégségben Budapesten. Zajlik a Határon Túli Magyar Fiatalok Találkozója. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 5./"
2003. július 5.
"Rendhagyó módon az idén Kolozsváron nyitották meg a hagyományos kalotaszegi ünnep, a Vasvári Pál Emléknapok háromnapos rendezvénysorozatát. Júl. 4-én a Reményik Sándor Galériában Péntek László, elismert Vasvári-kutató köszöntötte az egybegyűlteket a Kőrösfői Rákóczi Kultúregylet és a Rákóczi Szövetség által szervezett eseményen. Pécsi L. Dániel jelképtervező Új címerek és protestáns jelképek Erdélyben és a Kárpát-medencében című kiállítását Okos Márton nyitotta meg. Dr. Egyed Ákos történésznek, az EME elnökének Kalotaszeg a szabadságharc alatt című előadása hangzott el, majd a kolozsvári Horváth Béla Stúdiószínpad alkalomhoz illő verseit hallgathatta meg a közönség. A rendezvénysorozat júl. 5-én Kőrösfőn, este pedig Magyarvalkón folytatódik. Júl. 6-án, vasárnap Kőrösfőn ünnepelnek, majd a Vasvári Pál sírját kutatják fel a Jósikafalván-Havasnagyfaluban tett kirándulás során. /Kolozsváron nyitották meg a kalotaszegi Vasvári-napokat. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 5./"
2003. július 5.
"Ünnepélyes keretek között vette birtokba júl. 3-án Nagyváradon a Római Katolikus Püspökség a Barokk Palota restitúciója első lépéseként visszaadott helyiségeket. A palota részleges visszafoglalását az épületnek a kápolna mellett található, emeleti termében ünnepelte Tempfli József megyés püspök, Fodor József püspöki helynök, Markó Béla szövetségi elnök, Székely Ervin képviselő, Pete István szenátor, Lakatos Péter, a Bihar Megyei RMDSZ elnöke és Kiss Sándor megyei választmányi elnök, a megyei önkormányzat alelnöke. Tempfli József köszönetet mondott mindazoknak, akik kitartó lobbival hozzájárultak ahhoz, hogy az egyház "birtokon belül" kerüljön. Tempfli József elérzékenyülve mondta, reméli, rövidesen a palota dísztermében lehet majd ünnepelni az épület teljes visszaszolgáltatását. Most egy emeleti és három földszinti termet, a kápolnát és a pince egy részét veszi birtokba az egyház. Októberben további három helyiség kerül vissza a püspökség tulajdonába. A püspökség vállalta, hogy megtűri a Körösvidéki Múzeumot az épületben mindaddig, amíg annak új székhelyet találnak, de ennek legtöbb öt év alatt meg kell történnie. /Pengő Zoltán: Biztató kezdet. Néhány helyiséget birtokba vett a püspökség. = Krónika (Kolozsvár), júl. 5./"
2003. július 5.
"A Szamosújvári Téka Művelődési Alapítvány jól ismert Kaláka Néptáncegyüttese immár negyedik alkalommal vesz részt a Vendégségben Budapesten elnevezésű nemzetközi ifjúsági találkozón. Az örmény kisváros 36 táncosa ezúttal is gazdag műsorral lép fel a Petőfi-csarnokban. A Balázs Bécsi Attila klubvezető tanár irányításával útrakelő szamosújvári táncosok fellépnek még a Margitszigeten megrendezendő Égtájak Budapesten elnevezésű fesztiválon is. Az idén Vendégségben Budapesten rendezvényen 12 országból összesen 600 fiatal vesz részt. /Erkedi Csaba: Budapesten a Kaláka. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 5./"
2003. július 5.
"Az 1966-ban Bukarestben, 74 éves korában elhunyt Pakocs Károly írót, költőt Szatmár megyéhez köti születési helye (Nagykároly), valamint a szatmári római katolikus egyházmegyében kifejtett három és fél évtizedes papi tevékenysége. Többször volt börtönben, egyelőre tisztázatlan, hogy halála előtt miként és miért bántalmazta külföldön (?) a román politikai rendőrség. Lehet, hogy előkerülhet (az 1956-os magyar forradalom hatására írt) Dávid és Góliát című költeménye (valószínűleg ezért is került börtönbe), kéziratban megvan a Küzdelem a lelki vakság ellen című, 160 oldalas emlékirata is. Életpályája, személyisége nemcsak az irodalom szakemberei, hanem a lélektan búvárai számára is számos feladvány lehet. Pakocs Károly 1950-ben szabadult a börtönből. 1951 decemberében főiskolai tanár lett Gyulafehérváron, az állami hatóságok által szervezett teológián. Pakocs Károly 1953-1955 között Gyulafehérváron írt, Küzdelem a lelki vakság ellen című prózai emlékiratáról nyomtatásban először Tempfli Imre tette említést A szatmári római katolikus egyházmegye író papjai című könyvében (2000), később, a Sárból és napsugárból - Pakocs Károly püspöki helynök élete és kora 1892- 1966 című, 1160 oldalas munkája (2002) bevezetőjében. Tempfli Imre azt ígérte, hogy könyvéből) jobban megismerhető Pakocs Károly. Könyve terjedelmes mellékletanyagában azonban nem közli az emlékiratot, csupán folyamatosan hivatkozott annak oldalszámaira. Pakocs Károly emlékirata egészében olvasmányos. Pakocs ellenfelei azt mondták, hogy "Pakocs helynök megalkuvó, a hierarchia létráján törtető, és a kommunista érdekek lelketlen kiszolgálója lett". Pakocs kiszabadulásakor meg volt győződve arról, hogy a gondviselés rendet teremteni küldte haza. Pakocs kéziratában hangoztatta a maga roppant felelősségét, s elmondta, milyen szívesen osztaná ezt meg más feljebbvalóval, ilyen azonban nincsen, sem püspök, sem érsek, az Apostoli Szentszékkel pedig nem tudott érintkezni. Pakocs hangoztatta, hogy az állammal meg kell egyezni, ő már a börtönben látta - írja -, hogy az államhatalom nem akar nemzeti egyházat. Valójában 1948. július 19-én Takáts Lajos nemzetiségügyi államtitkár ( alminiszter ) Szatmárnémetiben mondott beszédében jelentette ki: "A kormány el van határozva, hogy a katolikus püspökökkel szemben feladja a békés megegyezés álláspontját. Lehetőséget adunk, hogy a római katolikus egyház nemzeti egyházzá alakuljon és ne legyen kénytelen külföldi irányításra hallgatni. Megadjuk a módot a híveknek is, a papoknak is, hogy szakítsanak az elzárkózás eddigi politikájával." (Szabad Élet, IV. évf. 162.sz.) Kevésbé hihető, hogy erről Pakocs Károly nem hallott volna. Szövegeiben bizony gyakori a szó és a tett ellentéte. A papok féltek tőle, elhallgatnak előtte dolgokat, hiszen - emlékiratában megírta - a rendőrség tőle érdeklődött többször is a "zug-teológiáról", a minisztériumi megbízott őt kérte, hogy "izgató beszédei" miatt figyelmeztesse Dr. Czumbel Lajost, "megfelelő helyen" őt kérték - írja -, hogy P. Godó Mihály áthelyezését kérje. Ő közölte a szatmáriakkal: "biztos forrásból tudja: a minisztérium nem engedi a titkos ordináriusok működését", illetőleg, hogy a "kormány kimeríti a sorukat" (azaz letartóztatják őket). A minisztérium és a rendőrség emberei mindegyre őt keresték, vele tárgyalnak. Pakocs Károlyt a megmerevedett, régi korokra jellemző abszolút tekintélyelvűség jellemezte. Jellemzéseiben nem kímélte munkatársait, kortársait, esetenként ellenfeleit. Megírta: az egyházmegye nagy baja az, hogy Dr. Scheffler János püspök nem talált vezetésre alkalmas utódokat, ugyanis Dr. Czumbel Lajos ordinárius, akinek a kormányzást átadta, az egyházjogban szokatlanul járatlan (noha két doktorátusa is van!), a kormányzásra alkalmatlan. Az őt követő Szvoboda Ferenc "hihetetlenül tehetetlen", "impotens öregember", ráadásul "jellemes paphoz méltatlanul, kétszínűen jár el", mert nem mondja meg neki, hogy ő az ordinárius. Dr. Dobos János szatmári lelkész, majd máramarosszigeti plébános (a harmadik ordináriusjelölt) "jólelkű, de egészen férfiatlanul gyenge ember". Elítélően írt dr. Révész Gáborról vagy Rényi Ferencről, aki "valóságos őrültje a szatmári lázadásnak", "a legfelső fokon befolyásolható természete miatt és beteges aggályossága miatt a leghasználhatóbb eszközévé hipnotizálta [P. Godó] ez a hatalmi tébolyban szenvedő jezsuita". P. Godó Mihály jezsuita atyát tekintette legfőbb ellenfelének. Róla írta, hogy "ideges tettvágy, nagyfokú hevesség, meggondolatlanság jellemzi. Kalandocskákban éli ki ábrándjait. A szatmári anarchia megteremtéséhez démoni eszélyességgel választotta ki munkatársait. Fölényes, magát nagyra tartó, sokszor pökhendi és hihetetlenül elbizakodott szerzetes. Ideggyönge ember. Népszerűséget hajhászó. Modortalan." "Mit tolakodik élők és holtak fölött ítélkező bíróul?" - kérdezte. "Kiközösítési dührohama van." Jellemzésére szinonimák sorát használja: "Megbomlott lélek, felajzott agyú és beteg idegzetű, elmeelferdülésben szenved; jogi elmebajban szenved; elmebillent ember.". "Elmebetegséggel, lelki kórral áll(unk) szemben" - írja. "Szamosújvári kalandor, szamosújvári düh jellemzi, a szamosújvári terror (képviselője), sátáni vonás (jellemzi); a vadászebek dühével keres okokat magatartása igazolására." Pakocs Károly véleménye szerint egyébként az erdélyi jezsuiták mind ideges, zavart lelkű emberek, ideggyengeség jellemzi őket. Elmarasztalja a női szerzeteseket is, elsősorban a Szatmári Irgalmas Nővérek rendjébe tartozókat, akik P. Godó "női roham-osztagai", "egyházi barisnyák" "a farizeusok női utódai", akik "barisnya-támadást", "barisnya-rohamot" hajtanak végre, "barisnya-őszentsége" házról-házra jár és lázít, s terrorjuk apostolkodja a közvéleménybe a tévtanokat. "Mulieres in ecclesia taciant" - írja (azaz: Nők ne szóljanak bele az egyház ügyeibe!). Jól leteremtette ellenfeleit, közben arról panaszkodott, hogy azok "szeretetlenül" viselkednek a békepapokkal szemben, ahelyett, hogy "térdenállva kérnék őket, hogy lássák be hibáikat" Mindszenty József hercegprímással kapcsolatban mesének, propaganda-híresztelésnek tartotta azt, hogy a bíboros akaratát a börtönben injekciókkal megbénították, s a tárgyalásán való teljes lelki letörését, ott elhangzott vallomását így befolyásolták. A Pakocs-emlékirat állításai csak fenntartással, más forrásokkal szembesítve fogadható el, ezt mutatja, hogy Tempfli Imre idézte Márton Áron véleményét, aki szerint a Rómával kapcsolatos ügyekben Pakocs Károly a legkevésbé megbízható forrás. Jellemző, hogy Pakocs a vatikáni államtitkársághoz írt levelében javasolta, hogy a politikailag exponált Márton Áron püspök helyett ki kellene/lehetne nevezni egy másik, a kormány bizalmatlanságát eloszlató püspököt. Pakocs Károly jellemvonása volt a hatalom vágya. Emberi gyengeségeit az ördögi rendszer szakemberei valószínűleg tudatosan keresték, személyisége (esetleg kóros alapon kifejlődött) jellemvonását, ambícióit aztán fel- és kihasználták. Valójában ő vált lelkileg vakká, s élete végén emiatt vált a rendszer áldozatává. Tempfli Imre Sárból és napsugárból című terjedelmes könyvében sok a töltelékanyag, ez megnehezíti az olvasó eligazodását. Problémát jelent, hogy az ábrázolni kívánt kor világában járatlan a szerző. /Bura László: Pakocs Károly írói hagyatéka. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 5./"
2003. július 5.
"A bukaresti World Trade Center (WTCB), ahogyan a képzőművészek látják - címmel rendezett országos művészeti vetélkedőt a WTCB, a Romániai Képzőművészek Szövetsége tagjai, valamint a képzőművészeti egyetemek végzős diákjai számára egy majdani magángyűjtemény létesítése céljából. A több tucatnyi beérkezett alkotásból a zsűri huszonöt pályamunkát érdemesített a verseny végső szakaszában való részvételre. A három legjobbnak ítélt munka pedig kolozsvári festők műve. A nagydíjat Dobribán Emil, a kolozsvári Képzőművészeti és Formatervezői Egyetem adjunktusa nyerte el Építészet és tükröződés című, nagyméretű 1,60/2 méteres olajképével, az utána következők pedig Calin Anton és Marius Ghenescu Karnevál, illetve. A WTC-nagydíjjal egyidőben Dobribán Emilnek a bukaresti Schiller-házban nyílt egyéni tárlata. A kiállítás központi témája az emberi test. /Németh Júlia: Kolozsvári festők sikere Bukarestben. Dobribán Emil WTC-nagydíjas. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 5./"
2003. július 5.
"A Kriterion Könyvkiadó nyolcvan év elmúltával jelentette meg a Tizenegyek című antológiát, az eredeti kötet hasonmásában, illetve külön kötetben foglalkozott annak jelentőségével, Egy antológia elő- és utóélete (1923-2003) címmel. A kettős kiadvány szerkesztője Cseke Péter, akinek Paradigmaváltó erdélyi törekvések című tanulmánykötetét (amelyet szintén a Kriterion adott ki, Gordiusz sorozatában) a Tizenegyekkel egy időben mutatták be júl. 3-án Kolozsváron a Gaudeamus könyvesboltban. A csoport rövid életűnek bizonyult ugyan, ám tagjai annál jelentősebbek. A legismertebb nevek: Tamási Áron, Kacsó Sándor, Maksay Albert, Balázs Ferenc, Jancsó Béla, Kemény János. De nem szabad megfeledkezni a többiekről sem: Dobay István, Finta Zoltán, Jakab Géza, Mihály László és Szentiványi Sándor nevével teljes a lista. A méltató külön kiemelte: Cseke Péternek ez a harmadik ilyen jellegű munkája, hiszen korábban már földolgozta az Erdélyi Fiatalok irodalmi csoportosulás történetét, illetve Makkai Sándor Nem lehet! című vitairatát. /Sándor Boglárka Ágnes: Bemutatták a Tizenegyek hasonmáskötetét. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 5./ "
2003. július 6.
"Életének 93., szerzetességének 77. évében elhunyt dr. Bálint Albert Szálvátor /Székelyszentkirály, 1911. jan. 23. - Dés, 2003. jún. 25./ ferences lett, Vajdahunyadon elvégezte a teológiát, majd Rómában, az Antonianum Pápai Egyetemen folytatta tanulmányait. Pappá szentelése után megszerezte a doktorátust egyháztörténelemből.1949-ig a vajdahunyadi ferences rendi főiskolán tanított. Közben 1945-től 1947-ig házfőnök volt Nagyszebenben, a következő évben vajdahunyadi házfőnök lett. 1949. december 1-jén a vajdahunyadi kolostort megszállta a milícia, s a szerzetesek tíz percet kaptak a ház elhagyására. Szálvátor atyát Királybányára vitték lelkésznek. Amikor Erdélyben kommunista iranyítás alatt megalakult az úgynevezett "papi békemozgalom", a nevét szándékosan a békepapoké között tüntették fel az újságokban. Szálvátor páter a szószékről tiltakozott, ezért letartóztatták és Déván magánzárkával büntették. Miután kiengedték, megtiltották, hogy elhagyja a helységet. 1951. augusztus 20-án éjszaka rendtársaival együtt Máriaradnára hurcolták, majd 1952-1961 között kényszerlakhelyet jelöltek ki számára. Benedek Domokos OFM ex-rendtartományfőnök visszaemlékezése szerint: "P. Szálvátor rovásán mindenekelőtt tanári tevékenysége, majd boldog emlékű Márton püspök és a provincia vezetősége között összekötő kapocsként betöltött szerepe volt. Nem utolsósorban a püspöktől kapott megbízatása, azaz a békepapi mozgalomban részt vetteknek lelkigyakorlatok keretében való feloldozása fundamentális rendszerellenes cselekménynek minősült." 1961. szeptember 14-én tartóztatták le Körösbányán. A katonai törvényszék államellenes izgatás, idegen rádióadók hallgatása, hazaárulás, kémkedés, a görög katolikus hívek szentségekkel való kiszolgálása és titkos teológiai oktatás vádjával 6 évi börtönbüntetésre ítélte. Megismerte a kolozsvári, máramarosszigeti, nagyenyedi és szamosújvári börtönök poklát. Általános amnesztiával szabadult 1964-ben. Restauráltatta mind a szászsebesi, mind a medgyesi templomot. Désen helyezték örök nyugalomra. A gyászmisét dr. Jakubinyi György érsek celebrálta. /Fodor György: Elhunyt az utolsó erdélyi ferences teológiai tanár. = Vasárnap (Kolozsvár), júl. 6./"