"A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) idén is megrendezi jún. 4-ei fáklyás felvonulását, ahová több ezer fiatalt (és persze idősebbeket is) vár a Kárpát-medence egész területéről. Gyülekezés jún. 4-én 18.30-tól Budapesten, a Regnum Marianum-kereszt előtt, a Felvonulási téren. A menet innen indul Franciaország követsége elé, majd Szerbia-Montenegró külképviseletének érintésével végigvonul a Dózsa György úton, az Ajtósi Dürer soron és a Stefánia útról kanyarodik Románia követsége elé, majd Szlovákia nagykövetsége előtt ér véget a felvonulás. A menet élén platós teherautó halad majd, amelyen a HVIM Kárpát-medencei vezetői és erdélyi, délvidéki és felvidéki elnökei, valamint nyugat-európai nemzetközi szervezetek és a magyarokhoz hasonlóan elnyomott nemzetek (csecsenek, palesztinok, dél-tiroliak stb.) képviselői mondanak beszédet. A diplomáciai képviseleteknek petíciókat adnak át, amelyeken felsorolják a HVIM által az elmúlt egy évben összegyűjtött magyarellenes jogsértéseket és követelni fogják a határokkal szétszabdalt magyar nemzet önrendelkezési jogának elismerését. /Fáklyás felvonulás Budapesten június 4-én. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), máj. 28./"

"Ukrajnában magyar-magyar ellentétek késleltetik az Illyés alapítványi támogatást.Még az erdélyi magyarság életkörülményei is irigylésre méltóak a kárpátaljaiakhoz képest. A magyarság belső ellentétei egyelőre az anyaországi segélyek folyósítását is befagyasztották. Ungváron aggódva tekintenek a jövőre, amely Magyarország európai uniós csatlakozásával a határok lezárását, a vízumkényszer bevezetését is jelenti. Kárpátaljának alig van kapcsolata Máramaros megyével. Hiába épült meg jó két éve a Tisza-híd Máramarossziget és a túloldalt lévő Aknaszlatina között, a két hídfőn nem építették ki a határátkelés infrastruktúráját. A hosszúmezői vasúti hídon is csak a határövezetben lakókat engedik át a Tisza túloldalára. Kevés erdélyi turista vállalkozik kárpátaljai kirándulásra. Beregszászba vagy Ungvárra ugyanis Magyarországon keresztül vezet a különleges engedély nélkül is járható út. A régióról, a kárpátaljai nehéz életkörülményekről az 1998-as, majd a 2001-es tiszai árvíz idején lehetett hallani.Ötvös Ida, a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége felső-tiszavidéki szervezetének elnöknője elmondta, hogy az árvíz után az állam által nyújtott újjáépítési segélyből sokan tágasabb házat akartak építeni, mint ami odaveszett, de a pénz még az épület befejezése előtt elfogyott. Ezért látható a sok félbehagyott, félig megépült ház. A kárpátaljai magyarság Budapesthez igazítja az óráját, noha Ukrajnában a romániaival megegyező kijevi időt tekintik hivatalosnak. A helybeliek furcsa mód jól kiigazodnak e kettős időszámításban. "A vonat természetesen a kijevi idő szerint indul, az iskolánkban a tanítás viszont az európai idő szerint kezdődik" - magyarázza Forgon László, a viski Kölcsey Ferenc Gimnázium igazgatója. A szovjet birodalom felbomlása után hivatalossá tett ukrán nyelvet még a tanárok sem tudják. A magyar gyermekek magyarul tanulhatják Ukrajna földrajzát, történelmét, és a magyar történelem oktatásában is csak a tankönyvhiány okoz nehézséget. Az ukrán kormányzat 185 hrivnyában (1,2 millió lej vagy 8100 forint) állapította meg a minimálbért, és amint Horváth Sándor, a Kárpáti Igaz Szó főszerkesztő-helyettese elmondja, a fizetések zöme alig haladja meg ezt az összeget. A tanári bér 220 hrivnya (9680 Ft, 1,4 millió lej), ami vásárlóértéke szerint is szánalmasan alacsony. A megélhetés alapvető feltétele a mellékkereset. Forgon László matematikatanár csak azzal a kikötéssel vállalta el a viski magyar iskola igazgatását, ha mellette folytathatja a lakodalmi zenélést. A kárpátaljai régiókban a magyarországi feketemunkából vagy a határ menti üzletelésből lehet megélni. Az ukrán benzin magyarországi eladása különösen jól jövedelmező "iparág". Az ukrán költségvetésből idén csak 40 ezer hrivnyát szántak a nemzeti kisebbségek támogatására. A 260 millió lejnek vagy 1,7 millió forintnak megfelelő összeg nagyobb része a legnagyobb kisebbségként számon tartott orosz közösségnek jutott. A 195 ezer fősre becsült magyar közösség Kárpátalján a lakosság 16 százalékát teszi ki. A magyar kultúra ápolásának legfontosabb forrása az anyaországi támogatás. "Az Illyés Közalapítvány tavalyi, Kárpátaljának szánt keretének 60 százalékát a Beregszászi Tanárképző Főiskola emésztette fel, a megmaradó 18 millió forintra mintegy 300 pályázatot nyújtottak be" - világosított fel Horváth Sándor, aki az elmúlt négy évben a kárpátaljai alkuratórium tagjaként vett részt a pályázatok elbírálásában.Nem véletlen, hogy az Illyés-alkuratórium összetétele az egyik legkényesebb politikai kérdés a magyar közösség számára. Noha az egyházak vállaltak közvetítő szerepet az egymással szemben álló Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) és Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) között, a május eleji, Beregszászra összehívott alakuló ülést dolgavégezetlenül kellett felfüggeszteni. "A felek már megállapodtak abban, hogy paritásos alapon lesznek jelen az alkuratóriumban - magyarázza Sari József, a KMKSZ Felső- Tisza-vidéki régióelnöke -, a közalapítvány budapesti képviselői azonban külön-külön tárgyaltak valamennyi kurátorjelölttel, és felborult az egyezség." Horváth Sándor - aki az UMDSZ jelöltjeként vett részt az ülésen - elmondta, tulajdonképpen az elnök és az alkuratóriumi titkár személyében nem sikerült megállapodni. Úgy vélte, az lenne a legjobb, ha az Illyés budapesti kuratóriuma vállalná a kárpátaljai pályázatok elbírálásának felelősségét, és kivenné a feladatot a helyiek kezéből. Csak így lehetne elkerülni, hogy ne a saját programjaik támogatásáról döntsenek a kurátorok. Erős az KMKSZ-UMDSZ szembenállás. A kárpátaljai magyarság autonómiáját zászlajára tűző KMKSZ alulmaradt a magyarok által megszerezhető egyetlen képviselői helyért folyó választási küzdelemben. A kijevi parlamentben immár nem Kovács Miklós KMKSZ-elnök, hanem Gajdos István képviseli a kárpátaljai magyarságot. Utóbbit az Egyesített Ukrán Szociáldemokrata Párt jelölte a beregszászi járásban, amely korábban együttműködési megállapodást kötött az UMDSZ-szel. "A kárpátaljai magyarságnak nincs parlamenti képviselője - értelmezi a helyzetet Sari József Felső-Tisza-vidéki KMKSZ-elnök. - Gajdos Istvánt az ukrán hatalom juttatta parlamenti székhez. Ukrán szavazatokkal győzte le a magyarság jelöltjét, Kovács Miklós KMKSZ-elnököt, és a parlamentben is egy ukrán párt frakciójában tevékenykedik." "Arra a lóra tettünk, amelyik a mi ügyünket viszi - jelentette ki Dupka György, az UMDSZ alelnöke. "A két magyar szervezet politikai programja nagyjából ugyanazokat az elemeket tartalmazza. Csupán annyi a különbség, hogy a Fidesz a KMKSZ-t, a Magyar Szocialista Párt és a Szabad Demokraták Szövetsége pedig az UMDSZ-t fogadja el partnerének" - magyarázza a helyzetet Horváth Sándor. Az UMDSZ az autonómiaformák közül csak a kulturális önrendelkezésnek a híve, míg a KMKSZ a területi autonómiát is hangoztatja. /Gazda Árpád: Szegény gazdagok Kárpátalján. = Krónika (Kolozsvár), máj. 28./"

"Elkészült az Amnesty International nemzetközi emberjogi szervezet 2002-es évre szóló jelentése, amelynek meglehetősen terjedelmes a Romániáról szóló része. A szervezet elsősorban a román rendőrök erőszakos beavatkozási módszereit, az elítéltekkel szembeni rossz bánásmódot, valamint a szabad véleménynyilvánítás korlátozását kifogásolja. A jelentés szerint a múlt évben több esetben is előfordult, hogy a rendőrök kínozták foglyaikat. "Legalább hat személy gyanús körülmények között vesztette életét a fogdákban. A rendőrök olyan körülmények között is használták a fegyverüket, amelyeket a nemzetközi joggyakorlat tilt. Áldozataik többsége roma etnikumú volt" - áll a jelentésben. Az Amnesty International szerint a rendőrök a kiskorúakkal sem bántak szelídebben. Sok esetben szüleik vagy gyámjaik hiányában hallgatták ki őket. "Az áldozatok csak igen kis számú esetben panaszolták be a velük erőszakoskodó rendőröket" - említi meg az emberjogi szervezet dokumentuma. Az Amnesty International megállapította, hogy a rendőri erőszaknak, a kínzásnak leggyakrabban a cigányok esnek áldozatul. A jelentés szerint a karhatalmi szervek képviselői sokszor rasszista tartalmú kijelentésekkel szidalmazzák a romákat.Az emberjogi szervezet méltányolja viszont, hogy Románia igyekszik a nemzetközi joggyakorlathoz igazítani az emberi jogokra vonatkozó törvényeit, többek között a Btk. módosításával. "Kár azonban, hogy ez az elkésett módosítás sem száműzte végképp a szabad véleménynyilvánítás jogainak bizonyos korlátozásait" - szól a Londonban közzétett jelentés. /Cs. P. T.: Rasszista rendőrök. Elkészült az Amnesty International jelentése. = Krónika (Kolozsvár), máj. 29./"

"Marosvásárhelyen máj. 25-én, vasárnap a Nagy-Románia Pártot a parlamentben képviselő Dumitru Pop szenátor és Adrian Moisoiu képviselő valósággal megrohamozta a marosvásárhelyi prefektúra épületét, ahol az előcsarnokban található a hajdani tornyos városházát építtető dr. Bernády György polgármestert ábrázoló dombormű. Amióta korában már levették az emlékművet, azóta szigorúan őrzik a polgárőrök az épületet. A "nagy-romániás" honatyák azt mondták az őröknek: azért jöttek, mert Ovidiu Natea prefektus nem képes eleget tenni kérésüknek, hogy levegye a "gyalázatos" domborművet. Mivel most akciójuk nem volt sikeres, azt ígérték, a Marosvásárhelyt környező falvakból gyűjtenek embereket, hogy többen legyenek majd legközelebb, mint a rendfenntartók. (Remember fekete március...) Folytatás tehát következhet. /Nagy-romániás" anarchia. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 29./"

"Kincses Előd Geoana külügyminisztert pereli. Geoana ugyanis elítélte a kolozsvári márciusi fórumot. Kincses Előd, aki szónokként jelen volt a fórumon úgy vélte: amennyiben az állítás igaz volna bűnügyileg elmarasztalható lenne minden résztvevő. Ezért az ügyvéd a külügyminiszter erkölcsi elmarasztalását valamint 1 lej erkölcsi kártérítést követelt a kilátásba helyezett perben. Ám mint mondta, ha Geoana nyilvánosan visszavonja kijelentését, ő sem késlekedik visszavonni a panaszt. A mintegy két hete iktatott panasz nyomán az első kijelölt tárgyalási határidő a Marosvásárhelyi törvényszéken jún. 6-a lesz, de ezen csak az ügy halasztását fogják kérni. A fenti ügy mellett Kincses Előd részletesen ismertette az erdőszentgyörgyi tanács ellen indított pert. Ebben Molnár József volt erdőszentgyörgyi RMDSZ-elnök védőügyvédjeként a helyi tanács azon döntését kifogásolták, hogy a megüresedett tanácsosi helyre nem az RMDSZ-listán elsőként szerepelő korábbi RMDSZ-elnököt javasolták, hanem a listán utána következőt. Ezt a határozatot már a prefektúra is megtámadta, így a két per összekapcsolása után június 2-án kerül sor a tárgyalásra. Molnár Józsefet, aki a Reform Tömörülés tagja volt, jogtalanul állították félre, ami arra utal, hogy az igazságot nem mindenhol osztják egyformán. Ezért polgári kártérítést követel Kincsesn, valamint 100 millió lej erkölcsi kártérítést, mivel az ügy kapcsán olyan kijelentések is elhangzottak, hogy Molnár József fegyelmi kihágásokért elítélhető. Kincses Előd beszámolt két ingatlan éppen zajló peres ügyeiről is. - Politkai "ízű" a volt Köpeczi-ház visszaszolgáltatásának ügye is, hiszen az elsőfokú döntés alapján nem szolgáltatnák vissza a lakás felső emeletét, melyet korábban a ma már nem létező Városi Klinikai Kórház használt - fogalmazott Kincses Előd. Az ügyvéd hasonlóképpen törvénytelennek tartja a Kistemplom tér 4 szám alatti ingatlan ügyében hozott elsőfokú döntést. /Korondi Kinga: Kincses Előd Geoana külügyminisztert pereli. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 29./"

"Kitöltheti négyéves mandátumát Szász Jenő polgármester. Nem írhatja már ki a Szász Jenő polgármester leváltására kezdeményezett székelyudvarhelyi népszavazást a közigazgatási törvény előírásainak megfelelően a román kormány. A jogszabály ugyanis 60 napos határidőt szab a kabinet számára a népszavazás időpontjának kijelölésére, ez a határidő pedig május közepén lejárt. A Közigazgatási Minisztérium azzal magyarázza a késést, hogy újabb kétségek merültek fel az aláírások hitelessége tekintetében. Az Udvarhelyért Biztosan Érdemes Egyesület 2002 tavaszán aláírásgyűjtést kezdeményezett Szász Jenő polgármester leváltása céljából. Az egyesület ügynökei csaknem valamennyi udvarhelyi lakásba bekopogtak, és 8253 aláírást sikerült összegyűjteniük. Az íveket ez év január 28-án adták át a prefektusnak, aki úgy találta, hogy noha kétségbe vonható egyes aláírások hitelessége, ez nem elég ok ahhoz, hogy ne javasolja a népszavazás kiírását. Szász Jenőt székelyudvarhelyi polgármester márciusban úgy vélte, a kormány alaposan megfontolja majd a döntést. Őt ugyanis nem a román hatalom, hanem az RMDSZ akarja eltávolítani a tisztségéből. /Gazda Árpád: Nem írták ki az udvarhelyi népszavazást. = Krónika (Kolozsvár), máj. 29./"

"Máj. 29-én Sepsiszentgyörgyön tartja évi közgyűlését az Erdélyi Múzeum-egyesület (EME) Orvosi Szakosztálya. A Pápai Páriz Ferenc-életműdíjjal az EME évente a magyar tudományos élet legnagyobb személyiségeit tünteti ki. Idén a rangos díjat temesvári kutató-orvosnak, dr. Sándor Istvánnak nyújtják át. A méltatást dr. Bárányi Ferenc mondja majd el, ebből idézett a lap.Dr. Sándor István, a Román Akadémia rendes tagja, az orvos-kutatók legnagyobbjai közé tartozik, de mint közéleti személyiség, publicista, színi- és filmkritikus is beírta nevét a történelembe. Több irodalmi mű, útleírás, riportkötet szerzője. Dr. Sándor István /sz. Nagyvárad, 1927. máj. 16./ az orvosi egyetemet 1951-ben végezte el Marosvásárhelyt, magyar nyelven. A marosvásárhelyi kórbonctani katedrán dolgozott és kutatott néhány évig. Embriológiai-teratológiai kutatásokba kezdett, és ehhez a szakterülethez hű maradt ötven éven át. Teratológia-laboratóriumot hozott létre Temesváron a semmiből. 246 tudományos értekezése jelent meg, 12 tudományos filmjét használják ma is a világ embriológusai. Európa nagy városaiban és a tengerentúlon is tartott előadásokat vagy jelentek meg cikkei, hét külföldi kiadvány társszerzője. Itthon megjelent négy nagymonográfiája. /Pápai Páriz Ferenc-díj dr. Sándor Istvánnak. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 29./"

"Máj. 23-25-e között tizedik alkalommal szervezték meg az Erdélyi Református Egyházkerület Nőszövetségi Konferenciáját, ezúttal Besztercén. Maros megyéből 70 helység egyházközsége képviseltette magát. A tanulságos előadásokkal tűzdelt eseményre neves hazai előadók mentek el. Az idei konferencia témája a magány volt, jelezte Borsos Melinda, a Marosi Református Egyházmegye nőszövetségének elnöke, a konferencia főszervezője. A konferencia lehetőséget biztosított a gyülekezetben diakóniai munkát végző asszonyoknak a találkozásra. Ötvös József esperes felhívta a nőszövetség figyelmét arra, hogy tevékenységükkel segítsék elő a felekezetek és a nemzetek összefogását. Másnap pszichológusok és lelkészek tartottak előadásokat. Dr. Albert Lőrincz Enikő, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem tanára a társas magányról beszélt. Az öregedés elfogadását és kudarcait dolgozta fel Páll Éva lelkész. Dr. Bakos Katalin előadásának témája az egészséges élet volt. /(nagy a.): X. nőszövetségi konferencia. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 29./"

"Alig ötven személy jelent meg azon a tiltakozáson, amelyet a Román Humanista Párt (RHP) rendezett máj. 28-án Aradon, a Szabadság-emlékmű felállítása ellen, noha a szervezők legalább ötszáz résztvevőre számítottak. A humanisták az aradi városi tanács egyik határozata ellen tiltakoztak, amelyben az önkormányzat mintegy kétmilliárd lejt utalt ki egy park létrehozására, ahol a Szabadság-szobrot helyezik el. /Tüntetés a Szabadság-emlékmű ellen. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 30./ A tüntetők között kiosztott kérdőíven a PUR aradi vezetői több kérdésre kerestek választ. A kérdések egyike arra vonatkozott, ki hivatott hatálytalanítani a Szabadság-szobor levételéről szóló 1925-ös kormányhatározatot: a román kormány vagy az aradi városi tanács. Az egyik tüntető közölte: a román hadsereg már kétszer kiakasztotta a bocskort a budapesti parlamentre, itt az ideje, hogy ezt most harmadszor is megtegye. A tüntetők között megjelent Vasile Dan Ungureanu Arad megyei prefektus, aki újságírói kérdésre az eseményt a szabad véleménynyilvánítási gyakorlat példájaként említette. /Gazda Árpád: A szobor ellen tüntettek. = Krónika (Kolozsvár), máj. 30./"

"A kommunista rendszer elnyomó szerveiben szolgálatot teljesítő egykori tisztségviselők eltávolítását kéri a volt államfő. Emil Constantinescu kijelentette: előléptetésben részesültek azok az ügyészek, akik az 1990-es Egyetem téri tüntetések idején lefolytatták a vizsgálatokat.Emil Constantinescu és Marius Oprea történész szerint a kommunista rendszer politikai rendőrei a rendszerváltás után kulcsfontosságú pozíciókba kerültek, és ma is megtalálhatók a Belügyminisztérium egységeiben és az igazságügyi rendszerben. Sajtótájékoztatójukon példaként említették Marian Urechét, a Szekuritáté belbiztonsági osztályának helyettes vezetőjét, aki jelenleg az Igazságügyi Minisztérium Védelmi és Korrupcióellenes Független Szolgálatát (SIPA) vezeti. Marius Oprea 1990 után több könyvet írt a Securitate-ról - többek között az 1987-es brassói munkástüntetés leveréséről -, a 2001. szeptember 11-i terrortámadásokat követően pedig olyan dokumentumokat jelentetett meg a sajtóban, amelyek bizonyítják, hogy magas tisztségekben lévő egykori szekusok kapcsolatban álltak terrorszervezetekkel, többek között az al-Kaidával. Ugyanakkor eltávolították azokat az ügyészeket, akik az 1996-os hatalomváltás után olyan dossziékon dolgoztak, mint a Szekuritáté bankszámláinak vagy a Jugoszláviával szembeni ENSZ-embargó megsértésének ügye. A volt elnök úgy vélte, hogy az igazságszolgáltatás engedékenyen bánik a Nagy-Románia Párttal (PRM) és annak vezetőjével. "Corneliu Vadim Tudor megrögzött bűnöző, akivel egy kézre játszik a Legfelsőbb Bíróság" - jelentette ki Constantinescu, aki szerint csak azzal magyarázható a PRM-elnök több száz perének története, hogy a bíróság együttműködik a volt Szekuritáté és a kommunista nómenklatúra tagjait tömörítő alakulattal. A volt államfő kérte egy parlamenti bizottság felállítását, amely kivizsgálná a jelenleg is tisztségben lévő volt szekusok ügyét. /Szőcs Levente: "Tovább él a Szekuritáté és a Milícia" . = Krónika (Kolozsvár), máj. 30./"

"Nehezen birkózik meg a sírhelyek rendben tartásával a kolozsvári Házsongárd Alapítvány.Az erdélyi panteon az elmúlt évtizedekben állandó pusztításnak volt kitéve, rengeteg sírkő eltűnt, több kripta oldala bedőlt, ismeretlenek pedig a sírok fémrészeit is lopkodják. Lépten-nyomon fellelni kipakolt régi sírokat. A Házsongárd Alapítvány az egyetlen olyan szervezet, amely a nagyon rossz állapotban levő síremlékek helyreállításával foglalkozik. Munkáját a kolozsvári magyar gimnáziumok diákjainak segítségével végzi. Tőkés Erzsébet, az alapítvány igazgatója, felhívta a figyelmemet néhány sírra. A Jósika család kriptája nagyon rossz állapotban van. Mintegy 30 sírhely van benne, de a kriptát többször is feltörték, nem egy koporsóból egyszerűen kilógnak a csontok. A temetőben levő arisztokrata sírok nagy részét az elmúlt évtizedek alatt többször is feltörték. "Hol vannak, akik állandóan siratják Kolozsvárt és a Házsongárdot? - teszi fel a kérdést Tőkés Erzsébet. - Bánffy Miklóst is egy szemétdomb tetején akarták megkoszorúzni, előtte egy nappal takaríttattam ki." Az Erdélyi Múzeum-Egyesület ma is működik, de gróf Mikó Imrének, az Erdélyi Múzeum-Egyesület alapítójának sírjáról három teherautó szemetet kellett elhordatniuk. Berde Mózes síremléke elé a múlt nyáron hat új, terjedelmes betonsír épült, az útról szinte észre sem vehető a régi. Akkor dobták ki a földből a Ruzitska család tagjainak csontjait, annak a Ruzitska Györgynek a családjáét, aki a zeneakadémiát alapította. Elejébe egy betonsírt építettek, félig az egykori hantra. Az idejében meg nem váltott sírhelyeket ugyanis a városháza az új igénylőknek adja. "Az alapítvány azért jött létre, hogy a temető óvását szervezett formában biztosítsa" - mondja Gaal György, az alapítvány ügyvezető elnöke. Célja az állagmegőrzés, helyretenni mindazt, amit az idő vasfoga kikezdett. A szándékos rombolásokkal viszont nincs mit kezdeniük. Ennek legutóbbi példája gróf Kuún Géza sírjának megszentségtelenítése, amelyről ismeretlen tettesek lefeszítették az ott álló bronzszobrot. "Több síremlék áll az összeomlás szélén, óriási összegekre volna szükség a helyreállításukhoz - magyarázta Gaal György. A Házsongárd Alapítvány egyik legnagyobb munkája a temető főbejáratától balra levő Zsigmond mauzóleum, erre a Magyar Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumától és a Határon Túli Magyarok Hivatalától kaptak támogatást. Habár már több mint egy éve nekifogtak a munkálatoknak, a városháza közbelépésére le kellett állniuk, ugyanis nem volt építkezési engedélyük. A kiterjedt temetőnek csak a lutheránus része van az egyház tulajdonában, a többi az államé, a városháza gondozásába tartozik. Boros János alpolgármester szerint a legnagyobb gondot a temetőkert őrzése jelenti. A sírkertnek három bejárata van, a városháza mindössze egy személlyel tudja őriztetni, több helyen pedig a kerítésen keresztül is be lehet járni. /Lázár Lehel: Pusztulófélben az erdélyi panteon. = Krónika (Kolozsvár), máj. 30./"

"Százhúsz évvel ezelőtt több bukovinai faluból indultak útnak székely családok, hogy Magyarország legdélibb csücskébe, az Al-Duna mentén telepedjenek le. Itt három faluban, Székelykevén, Hertelendyfalván és Sándoregyházán találtak otthonra. A két emberöltő távlatából az egykori kivándorlók ősei az évfordulót a mai Kárpát-medence három országán áthaladó kerékpártúrával szeretnék emlékezetessé tenni, hangzott el azon a sajtótájékoztatón, amelyet a Heltai Alapítvány vendégeiként Rancz Károly, a Pancsovai Petőfi Kulturális Egyesület elnöke, illetve Dani Ernő és Dani Zoltán, a TINET ifjúsági klub vezetői tartottak. A vajdasági vendégek magukat al-dunai, bukovinai székely magyarként határozták meg, akik ma is hűséggel őrzik elődeik hagyományait és hitét. Székelykevén működik a Vajdaság talán egyetlen színmagyar oktatási intézménye, ahol nyolcadik osztályig folyik magyar nyelvű oktatás. Az 1400 km-nyi biciklitúra törzsgárdáját a 10-15 főnyi vajdasági székely fiatal jelentené, akik busszal utaznak majd Madéfalvára, a kerékpártúra indulási helyére. Innen a Békási szoroson át öt bukovinai falut látogatnának meg, majd Erdélybe visszakanyarodva, Szatmárnémeti érintésével átlépnek Magyarországra, és onnan déli irányba, hazafelé haladnának. Pilich László a Heltai Alapítvány részéről elmondta, hogy folynak az egyeztetések a bukovinai fogadtatásról azokban a falvakban, ahol ma már csak románok laknak. A júl. 24-én induló csapat soraiba várja mindazokat, akik rövidebb-hosszabb időre részt vennének a rendezvényen. /(m. j.): Székely kerékpártúra Bukovinába. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 30./"

"Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Orvostudományi és Gyógyszerészeti Szakosztálya harmadszor tartja évi találkozóját Sepsiszentgyörgyön. (Hetven évvel ezelőtt a VI. orvostudományi és gyógyszerészeti ülésszak, 1996-ban az 1990-es újrakezdéstől számított IV. vándorgyűlés zajlott itt.) A tizenharmadik ülésszak máj. 29-i megnyitóján dr. Kovács Dezső szakosztály-elnök gróf Mikó Imre (az EME alapítója) szellemiségére emlékeztetett. A hazai magyar orvos- és gyógyszerésztársadalom legnagyobb (kilencszáz tagú) és legrangosabb civil szervezete évente tartott vándorgyűlések keretében veszi számba a közös gondokat, sikereket, kutatási eredményeket. Péter Mihály professzor, az EME alelnöke tolmácsolta dr. Egyed Ákos akadémikus, az EME elnökének a konferenciához intézett jókívánságait. Gazdag a múlt, szerény a jelen - jellemezte az egészségügy mostani állapotát dr. Albert István, a szakosztály alelnöke.A megnyitón tájékoztattak a székelyudvarhelyi Pápai Páriz Ferenc Alapítvány idei díjazottjairól, elhangzott a Bocskai István nyugalmazott professzorról, Sándor István tudományos kutatóról és Balla Árpád gyermekgyógyászról szóló laudáció, előadást tartott a Háromszék Táncegyüttes. Máj. 29-30-án tizennyolc szakosztályban százhetven dolgozatot mutatnak be hazai és magyarországi előadók, lesz termék- és könyvbemutató is. /(fekete): Az anyanyelvű tudományosság számbavétele (XIII. EME-ülésszak). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 30./"

"Máj. 29-én ballagtak a Benedek Elek Tanítóképző /Székelyudvarhely/ főiskolai végzettségű tanítói. Az intézmény 1999 óta biztosít felsőfokú képzést, idén a második évfolyam is elbúcsúzott az iskolapadtól. A csengőhang 176 végzőst búcsúztatott: ebből 36-an végeztek a nappali tagozaton, a többiek pedig távoktatási rendszerben tanultak. A középiskolás tanítóképzés idén zárul le végleg, júniusban ballagnak az utolsó, középiskolát végzett tanító- és óvónők. A végzősök háromnegyede egyetemen vagy főiskolán tanul tovább, közölte Bálint Mihály, a tanítóképző igazgatója. /Tóth Adél: Az idei első ballagóünnepség. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), máj. 30./"

"Újabb otthoni idős- és beteggondozó központot avattak fel máj. 29-én Csíkkarcfalván. A megyei tanács és a Gyulafehérvári Egyházmegyei Caritas együttműködésével, az Európai Unió Phare-programjának támogatásával bővülő intézményhálózat újabb láncszeme ez a központ, amely a legnagyobb a meglévők közül, tevékenysége egész Felcsíkra kiterjed - hangsúlyozta a megnyitón Miklós Árpád, a község polgármestere. Jelen volt Szász János, a Gyulafehérvári Egyházmegyei Caritas igazgatója is. /Idős- és beteggondozó központ Csíkkarcfalván. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 30./"

"A BÚSZ, azaz a Bányavidéki Új Szó még él, mert van aki szponzorálja. Nagybányán él 15-20 ezer magyar, sokan kijelentik, nem olvasom az Bányavidéki Új Szót, hiszen nincs abban semmi. Itt van Nagybányán a Teleki Magyar Ház, különböző csoportokkal, körökkel, gyermekeknek és mindenkinek. Sajnos az összejöveteleken csak az idősek az aktívabbak. Csoma György alig tudja Erdélyi Féniks /Nagybánya/ folyóiratot eladni. A Teleki Magyar Ház és az RMDSZ között sem szoros a kapcsolat. Tudott dolog, hogy a Teleki Magyar Házban kezdett a reformer-ág szervezkedni, míg az RMDSZ régi vezéreit újraválasztották. A legrosszabb a helyzet az olvasással. A Teleki Magyar Házban ott állnak a könyvek. Nemigen fogynak, pedig a szűkebb pátriával foglalkoznak. /Dr. Sasi Nagy Béla: Információ, kultúra és egyebek. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), máj. 30./"

"Fennállásának 55. évfordulójáról emlékezett meg ünnepi összejövetelén a Tóth Árpád Irodalmi Kör /Arad/. Bokor Ella, a kör alapító tagja az indulást idézte fel, az első összejöveteleket. Regéczy Szabina Perle a kör életéről, tevékenységéről szólt, felvázolva a jelenlegi alkotók munkáját. Előadását Brittich Erzsébet, Fiegel Erzsébet, Kenyeres Pál, Ódry Mária, néhai G. Pataky András, Regéczi Szabina Perle, Szép Mária és Szűcs Éva verseivel illusztrálták. A jubileumi rendezvényen vendégül látták a Kőrösmente, az Olosz Lajos Irodalmi Kör és az aradi Kölcsey Egyesület képviselőit. /R. P.: Tóth Árpád Irodalmi Kör. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 30./"

"A Lakatos Demeter Csángómagyar Kulturális Egyesület kiadásában, Libisch Győző szerkesztésében megjelent Lakatos Demeter csángómagyar költő Csángú országba című versgyűjteménye. Csíkszeredában Libisch Győző a könyvbemutatón előadásában kitért arra, hogy Lakatos Demeter, a moldvai magyarság máig egyetlen jelentős költője nem élhette meg, hogy életében önálló verseskötete jelenjen meg. Néhány tucat írása napvilágot láthatott romániai és magyarországi újságban, folyóiratban, ezek azonban többnyire nem mérhetők a magyar irodalom csúcsaihoz, megmaradtak néprajzi és -nyelvi kuriózumoknak. A magyar irodalomkritika nem fogadta kebelére a legkeletibb magyar költőt. Dsida Jenő 1935-ben ujjongva fedezte föl és avatta költővé a Keleti Újság hasábjain a halotti beszéd nyelvén verselgető csángó fiatalembert, Széfeddin Sefket bey, ez a török nevű erdélyi magyar író, amikor máig is talán legismertebb költeményét, a Messze ott, hul nap szentül le címűt először közreadta egy erdélyi riportkönyvében, a Hét vár országában. Mindenki tévedett, aki ismerte és szerette a szabófalvi "népköltő" munkáit? Ki volt Lakatos Demeter: költő vagy egy két lábon járó nyelvemlék? 1911-ben született Szabófalván, Moldvában, Demeter László néven. Az iskolában csak románul tanultak írni, így a magyar helyesírást nem ismerték. Kitanulta a lakatos mesterséget , ez adta a "lakatos" ragadványnevét is. 1930-ban saját vándor színtársulatot alapított, amelynek házi szerzője, igazgatója, főszereplője és előadója egy személyben. Először román nyelven kezdett verset írni, hamarosan az egyik legjelentősebb román népi költőnek tekintették. E korszakának dokumentumai, versei máig is felkutatlanok. Egy napon azonban a kezébe kerül egy magyar újság - mások szerint Reményik Sándor egyik költeménye, és megdöbbenve látja, hogy magyarul, vagyis "csángóul": azon a nyelven írták, melyet gyermekkorában anyanyelvként megtanult. De hiszen akkor ő nem is román, hanem magyar - hasít bele a felismerés, és elhatározza, hogy ő is megpróbál magyarul verselni. 1935. október végén Kolozsváron bekopogtatott Dsida Jenő ajtaján. Falevelek hulodoznak című versét Dsida a Keleti Újság 1935. november 13-i számában leközölte a következő alcímmel: A legelső magyar nyelvemlék ódon levegője árad a "modern" költeményből, melyet Lakatos Demeter csángó költő írt az őszről és a mulandóságról. Vegyesboltot nyitott Szabófalván, és a háború végéig ebből tartotta fenn magát. Közben megnősült, egy székely leányt vett feleségül, akitől egy leánya, Elvira és egy fia, Demeter született. 1948-ban azonban tönkrement, ekkor Románvásárba a cséplőgépgyárba, 1952-ben a vajgyárba, majd a csőgyárba ment dolgozni. 1974-ben, első nyugdíja felvétele után nem sokkal meghalt. "Nem volt beteg - mesélte egy barátja, Erdős Szászka Péter. Életrajzában meglehetősen sok a hiányzó láncszem, az átfedés, a bizonytalanság. Ideje lenne egy eddiginél sokkal részletesebb biográfia megírása. /Libisch Győző: Költő vagy egy lábon járó nyelvemlék? Lakatos Demeter összegyűjtött versei. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 30./"

"Máj. 30-án Kovács László magyar és Mircea Geoana román külügyminiszter közösen utazott Belgrádba. Magyarország és Románia teljes mértékben támogatja azokat az erőket, amelyek békés, demokratikus és virágzó európai országgá kívánják változtatni Szerbia-Montenegrót. Kovács László magyar külügyminiszter szerint ez az egyik fő üzenete látogatásuknak. A magyar és a román külügyminiszter Belgrádban tárgyalt Goran Svilanovics szerbia-montenegrói külügyminiszterrel. A találkozó után Kovács László úgy fogalmazott, hogy a közös látogatás egyben üzenet a térségbeli országoknak és az Európai Uniónak is: a három országnak sok a közös érdeke, s noha különböző szakaszban vannak az európai integráció folyamatában, céljuk mindenképp közös. Mircea Geoana szerint az európai újraegyesítés folyamata nem ér véget, amíg nem zajlik le a nyugat-balkáni térség teljes és gyors integrációja az EU-ba és a NATO-ba. A két külügyminiszter közösen helyezett el koszorút a meggyilkolt Zoran Djindjics sírjánál.Geoana és Kovács a koszorúzás előtt Belgrádban rövid megbeszélést folytatott Szvetozar Marovics szerbia-montenegrói államfővel és Zoran Zsivkovics szerb miniszterelnökkel.Kovács László tájékoztatta a szerbia-montenegrói és a román partnerét arról, hogy a módosítások révén a kedvezménytörvény alkalmazhatóvá vált. Kovács közölte: a román és a szerbia-montenegrói külügyminiszterrel elköltött ebéd idején, kötetlen eszmecsere keretében szóba került a kedvezménytörvény módosítása is. /Kovács és Geoana Belgrádban. = Krónika (Kolozsvár), máj. 31./"

"Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Kezdeményező Testülete Sepsiszentgyörgyön megrendezésre kerülő munkaülésén dönti el, hogy milyen stratégiát dolgoz ki a Magyar Nemzeti Tanács megválasztására, jelentette ki máj. 30-i sajtótájékoztatón Toró T. Tibor, a kezdeményező csoport ügyvezető elnöke. A 31 tagú testület zárt ajtók mögött arról is tárgyal, hogy a Nemzeti Tanács milyen helyet foglaljon el az erdélyi politikai életben. Toró leszögezte, a Tanács nem lehet alternatívája semmilyen politikai pártnak. Szerinte az RMDSZ monopóliuma elveszett a szatmárnémeti kongresszus után, a megbomlott egységet pedig újra kell szervezni. Toró kifejtette, a közösségi önkormányzathoz vezető útnak három szakasza van. Az első szakaszban a közösségi önkormányzat igénylését, szerkezetét és működését tartalmazó kerettörvényeinek kidolgozása és elfogadása a cél, ezt követően a tervezetek támogatására aláírásgyűjtés megszervezését kezdeményezik, majd az elfogadott tervezeteket a parlament elé terjesztik. Toró szerint 2 kerettörvényt kell elfogadtatni a parlamenttel: az egyik a nemzeti kulturális autonómia, a másik pedig a regionális autonómia. A harmadik szakasz a normalitás állapota, a törvények által szavatolt jogok gyakorlása. A politikus kijelentette: jelen pillanatban szemben állnak a szinte teljhatalommal bíró RMDSZ-nómenklatúrával, az önkormányzati törékvéseket áthúzó román állammal és a jelenlegi magyar kormánnyal, amelyik megalapozta a kétoldalú mosolypolitikát. /Többlépcsős autonómia. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 31./"

"Egyház és/vagy politika összeférhető-e vagy sem, a lelkészi státus összeegyeztethető-e a politikai szerepvállalással, kizárja-e egyik a másikat? - teszik fel sokan a kérdést. Legutóbb az Erdélyi Református Egyházkerület Igazgatótanácsa foglalt állást az ügyben, amikor határozatban kimondta: megtiltják a lelkipásztoroknak, hogy akár politikai párt, politikai szervezet vagy politikai jellegű érdekvédelmi szövetség tagjaként, akár független jelöltként helyi, megyei vagy országos szervezetben, illetve helyhatósági testületben választott vagy fizetett tisztségviselőként feladatot végezzenek. A határozatban ugyanakkor azt is leszögezték: az a lelkipásztor, akit e döntés hatályba lépése előtt választottak politikai tisztségbe, mandátumát a választási időszak végéig megtarthatja, de új megbízatást nem vállalhat. Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület főjegyzője leszögezte, természetesen az egyház tovább is fog politizálni. Elmondta, hogy a szatmárnémeti RMDSZ-kongresszus után nyilvánvalóvá vált, hogy többé már nem egységes a szövetség és nem az egyedüli képviselője az erdélyi magyarságnak. Az egyháznak, a tisztséget viselő lelkipásztorainknak állást kell foglalniuk valamilyen platform, kezdeményezés mögött, be kell állniuk a sorba. Így a gyülekezetek egysége megbomolhat. Ezért döntöttek úgy, hogy nem jó, ha a lelkipásztor a napi politikai szinten részt vesz a csatározásokban. Körülbelül száz lelkész van, aki valamilyen szinten betölt vezetői szerepet akár helyi vagy megyei tanácsosként, akár ügyvezető elnökként az RMDSZ-en belül. Általában mind a lelkészek, mind a gyülekezeti tagok pozitívan fogadták a döntést. Néhány helyen azonban voltak ellenvetések is. Kató Béla hozzátette: Tőkés László püspököt külön kell választani a többi esettől, hiszen az 1989-es történelmi szerepe annyira egyértelmű, hogy őt nem lehet kivonni a politikából.Tőkés László püspök kifejtette: miközben a Királyhágómelléki Református Egyházkerületet élesen elítélte az RMDSZ több tisztségviselője, köztük Markó Béla is, mivel az egyházkerület felülvizsgálja az RMDSZ-hez való viszonyát és az RMDSZ támogatását feltételekhez köti, ezzel szemben a szövetségi elnök valósággal üdvözölte az Erdélyi Református Egyházkerület Igazgatótanácsának a döntését, miszerint ezután a lelkipásztorok nem tölthetnek be választott vagy fizetett tisztséget az RMDSZ-ben vagy más politikai alakulatban. Tehát kettős mércével mérnek. Tőkés püspök szerint az Erdélyi Református Egyházkerület döntése hozzájuk is közel áll, hiszen mindig is hangsúlyozták, hogy nem pártpolitikai részvételre tart igényt az egyház. Ilyen értelemben semmilyen ellentmondás nincs a két egyházkerület álláspontja között.Tőkés László úgy látja, megpróbálják megakadályozni őt abban, hogy a nemzeti érdekeket képviselje. Sógor Csaba RMDSZ-es szenátor egyben lelkipásztor is, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület volt tanácsosa véleménye: A lelkésznek igenis részt kell venni a közéletben, és ha kell, a politikában is Elmondta, hogy parlamenti mandátuma megkezdése óta rendelkezési állományba vonult. Ez azt jelenti, hogy nincs parókiája, de lelkész maradt továbbra is, és amennyiben nem lesz többé politikus, onnan folytathatja lelkészi hivatását. Sógor szerint A kisebbségi létben elvárják a lelkészektől, hogy ne csak prédikáljanak, hanem amennyiben nincs megfelelő világi ember a faluban, akkor igenis a lelkész álljon oda iskolát építeni, alapítványt vezetni, ösztöndíjat szerezni, megoldani a szociális gondokat, gazdasági problémákat. /Papp Annamária: Egyház és/vagy politika? = Szabadság (Kolozsvár), máj. 31./"

"A Gábor Dénes Főiskola öt évvel ezelőtt indult be Szatmárnémetiben, idén kerül ki a második végzős évfolyam, tájékoztatott Varga György, a szatmárnémeti tagozat vezetője. A szatmárnémeti tagozaton évfolyamonként egy-egy csoport működik, jelenleg összesen hetven hallgatóval, akik a számítástechnika, az informatika elméleti és gyakorlati területein kívánnak dolgozni. A főiskolát elvégző hallgatók üzemmérnöki diplomát kapnak, amit különbözeti vizsgával mérnöki diplomaként is el lehet ismertetni. A főiskola előnye az, hogy itt hétvégén folyik a tanítás; magánoktatási formáról lévén szó, évi 600 dollár a tandíj, melyet két részletben kell befizetni. Jövőre a főiskola áttér az E-learning oktatási rendszerre, ami Romániában egyedülálló módszer - Magyarországon kísérleti formában működik -, a konzultációkra internet segítségével, chattelés formájában kerül sor. A következő iskolai évben 25 hellyel indul az évfolyam, felvételi nincs, kritérium viszont az érettségi vizsga. /(anikó): Korszerű informatika-oktatás a Gábor Dénes Főiskolán. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), máj. 31./"

"Máj. 18-án Marosvásárhelyen bemutatták a Molnár Dénes Erdélyi műtár című kötetét. Molnár Dénes /1947-2000/ sokoldalú művész volt, képzőművészként kirándult szépirodalomba is. Verses albumának ezt a címet adta: Ordított sorok. "Erdélyi magyar művészetünk a még élő, idős mestereken kívül nem sok olyan alkotót tart számon a középgenerációból, akikre a folyamatos alkotótevékenység, a sokoldalú szakmai jártasság, hivatástudat és közösségi elkötelezettség a jellemző - írta róla 1992-ben monográfusa, képzőművész kollégája: Muhi Sándor. Nem alkudott meg, ezért a Képzőművészek Szövetsége többször is elutasította tagsági kérvényét. Az 1989 utáni "új rend" is ellenségesen viseltetett iránta, a nacionál-sovinizmus őt is kikezdte. Elkergették katedrájáról, emberségében megalázták. Elkezdte az erdélyi magyar művészekre vonatkozó adatgyűjtést, 1995-ben megjelentette ennek a könyvnek az előképét, az Erdélyi magyar képző- és iparművészek tárát. Ennek adatai még hézagosak. A teljes Tárat 1999-ben kívánta megjelentetni, azonban a kötet csak később, halála után jelenhetett meg, a Nemzeti Kulturális Alapprogram támogatásával. Az első erdélyországi művészeti tár, írta az ajánlásban, képző-, ipar-, fotó- és építőművészek, muzeológusok, tárgyi néprajzosok, műemlékvédők, műgyűjtők, művek adattára, képírók, képfaragók, aranyművesek, fundátorok, fotográfusok és festőművészek, szobrászok, grafikusok, formatervezők, építészek, műírók, műértők életrajzgyűjteménye, életművek pályaképe, elhalványuló arcképek, eltűnő műemlékek, életpályák leltára, mesterművek képtára. Műhelyek, művésztelepek, festőiskolák, mesterek, művészi sikerek listája. Erdélyi magyar és szász és román és örmény és zsidó művészek és műértők nevei sorjáznak, iskolák, műhelyek résztvevői mellett megtaláljuk a Felvidék, Kárpátalja, a Vajdaság és Szlovénia magyar képzőművészeinek a lajstromát is. A munka nem teljes, mert nem is lehet teljes egy ilyen természetű vállalkozás. Egy részük elhagyta az országot. Molnár Dénes, lám, föltette a koronát életművére. Adott utókorának egy kézikönyvet. /Bölöni Domokos: Démol erdélyi bárkája. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 31./"

"Aradon külön útra tért a magyar társulat és a színházalapításra létrehozott alapítvány.Kenyértöréshez vezetett az Aradi Magyar Színház megalapozásán fáradozó különböző csoportok ellentéte. Miközben a színház alapítását kezdeményező színész és társulata Nádas Péter Temetés című darabjának bemutatására készül, az aradi Jelen Házban a simonyifalvi iskolások néptáncműsorát nevezték ki a színház évadzáró előadásának. - Hát ez nem tudathasadás? - kérdezte Tapasztó Ernő fiatal színész. - Hogyan lehet évadzáró színházi előadásnak tekinteni egy többnyire elemi iskolásokból álló néptánccsoport műsorát? Úgy, hogy a hírt Böszörményi Zoltán lapja közli, aki az Aradi Magyar Színház megteremtőjének tekinti magát, noha nincsen színtársulata. Tapasztó Ernő pártfogója, Nótáros Lajos tanár elmesélte az aradi magyar társulat megalakításának történetét. Nótáros kétszer felvételizett a marosvásárhelyi színművészeti főiskolára, s ha nem is vették fel, a színház szívügye maradt. Tapasztó Ernő jelezte, hogy hazajönne a békéscsabai színháztól. Tapasztó Ernő hívására két békéscsabai színész, Kohut Manyi és Bodor Richárd is vállalta, hogy a nyári hónapokra Aradra költözik, és itt is bemutatják otthoni produkciójukat. A tervnek a Nagyváradon játszó, de szintén aradi származású Simon Mátyást is sikerült megnyerni. A Federico Garcia Lorca szövegek alapján összeállított Don Cristobal és Donna Rosita tragikomédiája színpadra állításához azonban némi pénzre és valamilyen jogi keretre is szükség volt. Tapasztó ekkor kereste meg Böszörményi Zoltán vállalkozót, akit minden magyar kulturális ügy pártfogójaként, első számú mecénásként ismernek nemcsak Aradon. Böszörményinek megtetszett az ötlet. A színészek rendelkezésére bocsátotta a kulturális központként működő, általa építtetett Jelen Ház nagytermét. Abban állapodtak meg, hogy Tapasztót a Nyugati Jelen kulturális referenseként alkalmazza. A próbák Nótáros irányítása alatt kezdődtek el, aki Tapasztó kérésére végül vállalta a rendezői feladatot. Bejárták a környező magyar falvakat, és mindenütt sikert arattak. A kiszállásokhoz a Nyugati Jelen biztosította az autókat, ezek egyike volánjánál pedig Balta János, a lapot kiadó Concord Media Részvénytársaság igazgatója ült. A magyar színház ügyének az aradi román társulat tagját, Lovas Zoltánt is sikerült megnyerni, aki magyarul is bemutatta a korábban románul játszott egyszemélyes előadását. A sikereken felbuzdulva a társulat elérkezettnek látta az időt ahhoz, hogy olyan produkciót is bemutasson, mellyel immár a szakma elismerését is elnyerheti. A választás Nádas Péter Temetés című drámájára esett. A bemutatót június 15-ére tűzték ki. A rendezést ezúttal is Nótáros vállalta. Ehhez már komolyabb befektetésre lett volna szükség. Balta János azonban leszögezte: a szórványban könnyű, szórakoztató darab kell. Olyan, amivel körbe lehet járni a falvakat. Kezdetben a kalapozásból összegyűlt pénzt Tapasztó Ernő osztotta szét a társulat tagjainak. Elkezdték szervezni az Aradi Magyar Színházért Alapítványt. Tapasztó neve kimaradt az alapítók sorából. Versenyvizsgát hirdettek meg a színházigazgatói állás betöltésére. Balta János elmondta, hogy Tapasztóval és társaival az első pillanattól nehéz volt együttműködni. A kiszállások rendre a kocsmában kezdődtek. A társulat pedig egyre népesebb volt. A végén már zenekart is akartak vinni magukkal. Nem lehetett őket fegyelmezni. Az ellentétek oda vezettek, hogy Tapasztó április közepén benyújtotta a felmondását a Jelen kulturális referensi állásából. Időközben megegyezett a városi kultúrház vezetőjével, hogy az intézmény keretében tovább működhet a társulat. Tapasztó Ernő később kérte a városi tanácsot, hogy az előirányzott pénzt ne az Aradi Magyar Színházért Alapítványnak, hanem a Városi Művelődési Háznak utalják át. A Nemzeti Kulturális Alapprogramnál pedig immár a városi kultúrház fejléces papírján pályázott egy Carlo Goldoni-darab színpadra állításának támogatására. Május 8-án Budapesten támogatandónak ítélték a pályázatot, és 900 ezer forintot ítéltek meg rá. Míg Nótárosék a június 15-i bemutatóra készülnek, Balta János elmondta, több frissen végzett színésszel is tárgyaltak már, és azt remélik, hogy hat vagy hét tagú fiatal társulattal indítják a következő évadot. A fiataloknak lakást és méltányos fizetést ígérnek. Mindenképpen színházat csinálnak, közölte Balta János igazgató. /Gazda Árpád: Ki építi és ki ássa el az aradi színházat? = Krónika (Kolozsvár), máj. 31./"

"Máj. 31-én Zentán felavatták a Vajdasági Magyar Művelődési Intézetet (VMMI), amely a jövőben a délvidéki magyarság kulturális és szellemi központjaként fog működni. Az épület alapkövét tavaly január 22-én, a magyar kultúra napján tette le többedmagával Szabó Tibor, a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) akkori elnöke, s az intézetet most avatta fel Bálint-Pataki József, a HTMH jelenlegi elnöke és Juhász Attila zentai polgármester. Az ünnepi megnyitón a HTMH korábbi és mostani elnöke mellett jelen volt Huszár János, Magyarország szabadkai főkonzulja. Juhász Attila az MTI-nek nyilatkozva rámutatott: az intézet a teljes tárháza lesz a délvidéki magyarság múltjának és jelenének, kultúrájának és szellemi potenciáljának. A VMMI az Orbán-kormány által létrehozott, a délvidéki magyarság művelődését és szellemi életét ápolni hivatott félmilliárd forintos pénzalap költségeiből épült fel. Juhász szerint a VMMI-nek fel kell térképeznie a délvidéki magyarság múltját, jelenét és a jövőjét. Remények szerint a VMMI a délvidéki magyarság "jövőépítő és stratégiai" központjává válik. Az intézményben kap majd helyet az egyházi dokumentációs központ, itt lesz a délvidéki magyarság kulturális "katasztere", amelybe összegyűjtik az információkat és adatokat az összes délvidéki magyar művelődési és civil szervezetről. Multimediális funkciókkal ellátott, előadó- és olvasóteremmel is rendelekező számítógépes központ kap itt helyet, emellett délvidéki digitális magyar könyvtár létrehozását tervezik, illetve az intézet ad majd otthont a délvidéki magyar népzenei archívumnak és képtárnak. /MTI, Zentán felavatták a Vajdasági Magyar Művelődési Intézetet/"

"Máj. 31-én Kolozsvár ülésezett a megújult, az egyházakat, civil szervezeteket és közéleti személyiségeket tömörítő Szövetségi Egyeztető Tanács. Újra Kelemen Hunor képviselőt választották a SZET elnökének. Markó Béla szövetségi elnök kifejtette: az RMDSZ az együttműködésre, a vitára és a párbeszédre alapozza a politikáját, ennek köszönhetően sikerült elérni, hogy a nemrégiben sorra kerülő Magyar Állandó Értekezleten ne csökkenjen a kedvezmények száma. Újdonságnak számít, hogy az egygyerekes családok is kapnak anyagi támogatást, a juttatás pedig kiterjed az egyetemi hallgatókra is. Az EU-ba való belépéskor a törvény nem veszíti el érvényét. Markó bejelentette: a legújabb tervek szerint a Budapest-Bukarest közötti autópálya két nyomvonalon szeli majd át Erdélyt. A Communitas Alapítvány máj. 30-i ülésén ítéltek meg 12 hivatásos művész (3 író, 3 zenész, 3 képzőművész és 3 színész) számára egy évre szóló havi három millió lej értékű ösztöndíjat. Támogatási rendszerekben, intézménybővítésben gondolkodik tehát az RMDSZ, mondotta Markó, akik pedig ezt az eszközrendszert próbálják úgy feltüntetni, hogy nem fontos, vagy akik azt mondják, hogy az RMDSZ-nek 2004-ben nem biztos, hogy be kellene jutni a parlamentbe, azok rosszat tesznek az erdélyi magyarságnak. Tempfli József, nagyváradi római katolikus püspök leszögezte: a szétszakadási tendenciákban a fő szempontot kell figyelembe venni, hogy szolgálni akarunk, nem pedig uralkodni. Le kell szállni a büszkeség "szemétdombjáról". Kötő József a következőképpen határozta meg a SZET feladatát: a politika és a civil társadalom partnerségének a megtestesítője. Két egyenlő fél beszél egymással, figyelmeztetett az EMKE elnöke, és egyben megígérte, hogy a civil szervezetek nem lesznek kényelmes partnerei a politikumnak. /Köllő Katalin: Markó: Új Erdélyre, új magyarságra van szükségünk. Tisztújítás az RMDSZ újjáalakult "felsőházában". = Szabadság (Kolozsvár), jún. 2./ A megújuló SZET-be két új civil szervezet kérte felvételét, ami az ülést vezető Markó Béla szövetségi elnök szerint "fontos jelzés, hogy a civil szervezetek jelen akarnak lenni az RMDSZ mellett, és fontos jelzés a tamáskodóknak is, akik azt akarják elhitetni, hogy megszakadt a szövetség kapcsolata a civil társadalommal". Markó Béla hangsúlyozta, az egyházak többsége igennel válaszolt a SZET-be való meghívásra, és megköszönte Tempfli József nagyváradi római katolikus püspöknek a jelenlétét. A szövetségi elnök idézett Jakubinyi György gyulafehérvári római katolikus érseknek az egyeztető tanács tagjaihoz intézett üdvözlőleveléből is. Tonk Sándor, az Erdélyi Református Egyházkerület gondnoka elmondta: miután a püspökség megtiltotta lelkészeinek a politikai életben való részvételt, az egyházkerület világi vezetőjeként ő képviseli a püspökséget a 45 tagú SZET-ben. Tempfli József hozzászólásában azt a kérdést tette fel, hogy a kolozsvári SZET-ülés vagy az azonos időben zajló sepsiszentgyörgyi fórum időpontját rögzítették-e előbb. Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke Tempflihez eljuttatott üzenetében ugyanis azt írta, hogy szívesen eleget tett volna a tanács meghívásának, ha - a fórum időpontjára való tekintettel - elhalasztják a SZET-ülést. A római katolikus püspök maga adta meg a választ a kérdésre: minthogy a kongresszus határozata szerint a megújult SZET megalakulásának határideje május 31-e volt, lehetetlen lett volna elhalasztani az ülést. Vitát váltott ki Wanek Ferencnek, a Bolyai Társaság elnökének az a megállapítása, hogy a SZET-tagszervezetek számának növelése az állami magyar egyetem létrehozásáért küzdő szervezet kárára történik. Markó Béla RMDSZ-elnök válaszában elmondta, az új szervezetek felvétele annak az alapelvnek a gyakorlatba ültetése, miszerint a SZET-ben jelen kell lennie a romániai magyar közélet minél több szegmensének. Markó szerint Tőkés László püspök még nem adott választ a SZET-tagságra való felkérésre. A SZET két alelnökévé Kötő Józsefet és Korodi Attilát, titkáraivá pedig Pető Csillát és Páll Tibort választották. Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke szerint a SZET mindeddig csak az "elégedetlenkedő testület" formájában jelent meg, holott "az RMDSZ-nek nem erre van szüksége, hanem arra, hogy a SZET hatásköre tartalommal telítődjék. Ehhez az kell, hogy az egyeztető tanács állandóvá tegye azt a titkársági munkát, amely az állandó kommunikációt, tevékenységet biztosítja." Kelemen Hunor, a SZET régi-új elnöke a Krónikának elmondta, a szatmárnémeti kongresszus újabb kompetenciákkal bővítette az egyeztető tanács hatáskörét. "A SZET tevékenységének hatékonyabbá tételéhez azonban aktívabbá kell tenni a szakbizottságokat. Az Állandó Bizottság létszámának növelésével olyan civil szervezeteket és személyiségeket hoztunk be a SZET vezetőségébe, akik a maguk területén hatékonyabban végezhetik el a koordinációs tevékenységet". Markó szerint "megtagadni az RMDSZ eszközrendszerét és ideológiai alapon pártokba tagolni az erdélyi magyarságot: súlyos hiba." Az RMDSZ olyan ösztöndíjrendszer bevezetését javasolta a magyar oktatási minisztériumnak, amely minden Erdélyben tanító magyar nemzetiségű egyetemi oktatónak havi 10 ezer forintos támogatást biztosítana. Markó kiemelte az RMDSZ-nek az észak-erdélyi autópálya felépítése érdekében kifejtett lobbitevékenységét. Markó ugyanakkor elismerte, hogy a román kormánypárttal kötött idei megállapodás feltételei nem teljesültek az elvárt ütemben. A Babes-Bolyai Tudományegyetem két magyar karának létrehozásától nem lehet eltekinteni. Kása Zoltán, a BBTE rektor-helyettese hangsúlyozta, hogy a magyar karok létesítésére a megfelelő pillanat idén ősszel érkezik el. "2004-ben már nem lesz erre alkalmas a helyzet" - vélte Kása, utalva a jövő évi választásokra. A Kolozsváron létesítendő erdélyi magyar könyvtár tervével kapcsolatban a szövetségi elnök utalt arra, hogy az RMDSZ tárgyalt már az Erdélyi Múzeum-Egyesület vezetőségével a könyvtár ügyét felkaroló alapítvány létrehozásáról."Az RMDSZ eredményei, megvalósításai csak esetlegesen, szerkesztőségi szeszély folytán kerülnek be a mindennapi sajtóba" - jellemezte a romániai magyar sajtó gyakorlatát Sütő András író, a SZET tagja. Sütő kifejtette, szerinte ezt a problémát úgy lehetne megoldani, ha az RMDSZ saját napilapot adna ki, amelyben válaszolhatna a más kiadványokban megjelenő rágalmakra. Takács Csaba ügyvezető elnök a Sütő által említett rágalmak kapcsán elmondta: ő amúgy sem a sajtónak köteles beszámolni a Communitas vagy az Illyés alapítványi támogatások elosztásáról, és nem a sajtóban megjelentekre köteles válaszolni, hanem - az RMDSZ alapszabálya értelmében - csakis a SZET előtt tartozik felelősséggel. /Salamon Márton László: SZET - tartalom és (papír)forma SZET - tartalom és (papír)forma. = Krónika (Kolozsvár), jún. 2./"

"Magyarországon valamit félreértettek. Mi azt kértük, hogy gazdasági leányvállalatokat létesítsenek Erdélyben, nem pedig azt, hogy politikai leányvállalatokat hozzanak létre. Nem kértük, hogy Bayer Zsolt eljöjjön ide, és elmondja nekünk: kisebbségi jogaink érvényesítésében az írek és a baszkok példáját kövessük" - fejtette ki a SZET kolozsvári ülésén Markó Béla.Az RMDSZ elnöke úgy látja, hogy a fórummozgalomnak nincs megfelelő támogatottsága. "A szervezők azt remélték, hogy komoly tömegtámogatást szerezhetnek, de ez szerencsére nem történt meg. A közember sokkal bölcsebb, mint egyik-másik frusztrált politikusunk. Tudomásom szerint Sepsiszentgyörgyön már sokkal kevesebben voltak, mint néhány hete Székelyudvarhelyen - nyilatkozta a Krónikának a szövetségi elnök. - A fórumosok zsákutcába kerültek, hiszen a nemet már kimondták, de hogy mire akarnak igent mondani, mindmáig nem derült ki a számomra." /Salamon Márton László: Markó: csökkenőben a fórumok támogatottsága. = Krónika (Kolozsvár), jún. 2./"

"Máj. 30-án az RMDSZ néhány képviselője Erdőszentgyörgyön a térségben élő értelmiségiekkel találkozott. A házigazda Osváth József, helyi RMDSZ-vezető volt. Markó Béla vitaindító bevezetőjében arról beszélt, hogy az új európai trendek révén az erdélyi magyarság soha nem tapasztalt esélyhez jutott, amivel élnie kell. Ahhoz, hogy az esélyből valóság legyen, az erdélyi magyarság érdekképviseletének a lehető legjobb kapcsolatot kell kiépítenie mind a magyar, mind a román kormánnyal. Ennek eredménye lehet az Erdélyen is áthaladó autópálya, a magyar kedvezménytörvény "Ehhez egységes, erős politikai képviselet kell, fölöslegesek a burkolt viták" - üzent a belső ellenzéknek a szövetségi elnök. Asztalos Ferenc szólt az új típusú szakoktatásról, amely végződhet érettségivel, de ez nem lesz kötelező, csak a tíz osztály elvégzése, és megszűnik a képességvizsga. A megjelent lelkészek sürgették az egyházi épületek visszaadását. Mások azt sérelmezték, hogy az egyházak szinte semmilyen fórumon, alapítványnál nem pályázhatnak. A helyi kórház az év eleje óta a fizetéseken kívül egyetlen lejt sem kapott, ha az egyházak nem segítenék az intézményt, akkor a beutalt betegeknek élelmet sem tudtak volna biztosítani. Virág György megyei elnök közölte: miközben a megyei költségvetésben egy lej sincs előirányozva ilyen célokra, idén a kormány a helyi önkormányzatok hatáskörébe utalta át a kórházak épületeinek a fenntartását. Volt, aki azt kérdezte: miért nem lehetett megtartani Tőkés Lászlót a tiszteletbeli elnöki szerepkörben. Markó Béla szerint Tőkés László évek óta nem vállalta már az együttműködést az RMDSZ többi vezetőjével. Markó szerint "ha a román bíróság helyt adott volna Tőkés László keresetének, akkor az oda vezethetett volna, hogy a joghatóság feloszlatja az RMDSZ-t". /(Máthé Éva): RMDSZ-tanácskozás Erdőszentgyörgyön. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 2./"

"Tizenkét erdélyi magyar alkotóművész (esetenként csoport) számára ítélt oda egy évre szóló ösztöndíjat a Communitas Alapítvány ösztöndíj bizottsága máj. 30-i ülésén: irodalom, képzőművészet, színházművészet illetve zene témakörben 3-3 alkotónak. A nyertesek egy éves időtartamra havonta 3 millió lejes támogatásban részesülnek. Az okleveleket jún. 13-án, Kolozsváron nyújtják át a nyerteseknek. A bizottság a következő művészeknek ítélte meg a támogatást. Irodalom: Papp Sándor Zsigmond újságíró, Vallasek Júlia egyetemi hallgató, Vida Gábor író. Képzőművészet: Ferencz S. Apor képzőművész, Nemes-Kovács Ernő szobrász, Vilhelem József Hunor egyetemi hallgató. Színházművészet: Dimény Áron színész, Keresztes Attila, Bodó A. Ottó, Sebestyén Aba színész. Zene: Amaryllis Együttes, Jankó Zsolt karmester, Vox Turturis kamarakórus - Flórián Gergely karvezető. A Communitas Alapítvány ösztöndíj bizottságának tagjai: irodalom: Gálfalvi György, Markó Béla, Szilágyi István; képzőművészet: Jakobovits Miklós, Márton Árpád; színházművészet: Béres András, Kötő József; zene: Angi István, Csíky Boldizsár. /Tizenkét művészt támogat a Communitas. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 2./"

"Nagyszebenben máj. 30-án megkezdődött a X. Nemzetközi Színházi Fesztivál, melynek műsorában budapesti és kolozsvári magyar színészek is közreműködnek. A fesztiválon idén 64 ország több mint 1500 képviselője vesz részt. Az idei rendezvényre három erdélyi magyar társulatot is meghívtak. A sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház Bocsárdi László rendezte Rómeo és Júlia, a Háromszék /Sepsiszentgyörgy/ táncegyüttes Áldozat című produkciója és a Kolozsvári Magyar Színház előadása, Samuel Beckett Játék című produkciója szerepel a műsorban. /X. Nemzetközi Színházi Fesztivál. Rangos magyar részvétel a nagyszebeni rendezvényen. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 2./"