Bolsevik módszerekkel keresi a fecsegőt az MSZP-ben a pártvezetés. A kormányközeli Népszabadság értesülése szerint bekérették az elnökségi tagok szombati mobil híváslistáját, hogy kiderüljön, ki szivárogtatta ki idő előtt Gyurcsány Ferenc lemondásának hírét. Bajnai Gordon megkezdte a tárgyalásokat kormánya minisztereiről. A Népszabadság úgy tudja, a jelölt teljes diszkréciót próbál tartani, ezért még a legközelebbi munkatársai sem tudhatnak arról, kiket szemelt ki a kulcsfontosságú tárcák élére. A titoktartás oka, hogy Bajnai maga is kutyakomédiának tartja az elmúlt hét miniszterelnökjelölt-keresését, és szeretné megelőzni, hogy az általa kiszemelt, tiszteletben álló embereket meghurcolja a politika és a sajtó. /Keresik Gyurcsány lemondásának kiszivárogtatóját. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 1./

Nem diszkriminált Codrin Munteanu Kovászna megyei prefektus, amikor körlevélben kérte a közintézmények vezetőitől, hogy hány magyar és román alkalmazottjuk van, így döntött a Diszkriminációellenes Tanács (CNCD). Albert Álmos, az RMDSZ területi elnöke azután jelentette fel a prefektust, hogy az etnikai statisztikákat kért 38 intézményvezetőtől. Az ügyben Márton Árpád RMDSZ-képviselő nyilvános levelében fejtette ki, hogy legalább három törvényt sértett meg Kovászna megye prefektusa. A prefektus védelmére kelt a Szociáldemokrata Párt (PSD) helyi elnöke, Horia Grama, aki szerint „szabad szemmel látható”, hogy Asztalos Ferenc a Diszkriminációellenes Tanács elnöke az RMDSZ politikai parancsára cselekszik. Albert Álmos kifejtette: „Ha a Diszkriminációellenes Tanács a prefektus kérését korrektnek találta, akkor azt jelenti, hogy mi is kérhetünk etnikai statisztikát a rendőrség és csendőrség dolgozóiról, bár ezeket az adatokat eddig titokban tartották”. /Kovács Zsolt: Törvényes az etnikai statisztika? = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 16./

Szinte naponta lehet hallani elszomorító tényekről: a magyarság az egész Kárpát-medencében fogy, erodálódik, föladja korábbi szállásterületeit, hagyja szétzülleni százados kompakt közösségeit, mintha mindegy lenne minden. Az anyaországban a sok évtizedes kommunista és ,,internacionalista” agymosás tette meg romboló hatását, a határokon túl az önfeladás, a reményvesztettség, az elöregedés, az identitástudat fokozatos elvesztése. Megdöbbentő például, hogy a Nagyvárad környékén lévő, nemrég még színmagyar településekre tucatjával költöznek be az idegen családok, s most már szemet vetettek a környékre is, a nagyváros és a határ között sokáig színmagyarnak megmaradt településekre, Újszántóra, Borsra, Szentjobbra, Szentjánosra... A két világháború között az akkori román hatalom úgy ,,lazította” fel az Érmellék tömbmagyarságát, hogy úgynevezett telepes falvakat hozott létre a határ közelében, s a kisajátított birtokokra, tanyákra és majorságokba ezrével verbuválta az ingyért földhöz juttatott mócokat, oltyánokat, más vidékekről származókat. Azt a látszatot akarták kelteni ezzel, hogy az erőszakosan megvont politikai határ egybeesik az etnikai határral. Amit nem sikerült az erőltetett iparosítással megvalósítani, az most a közigazgatás álságos manipulációival, az erőszakszervek felduzzasztásával, az ortodoxia nyomakodó térhódításával valósul meg. A magyarság, a székelység önvédelmi reflexei pedig ellankadtak. A térhódításra számbeli és közösségi gyarapodással, a nemzeti tudat szívós erősítésével, az értékek, az örökség megőrzésével kell válaszolni. /Magyari Lajos: Pusztulunk, veszünk? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 18./

Az elmúlt húsz évben gyakorlatilag nem volt olyan esztendő, hogy a kutak fertőzött vize ne okozott volna csecsemőhalált Háromszéken – közölte Klárik László megyemenedzser. A háromszéki kutak négyötöde fertőzött. A gondokat súlyosbítja, hogy az elmúlt években számos településen vadonatúj víztisztító állomásokat szereltek fel, ezeket azonban senki sem akarja üzemeltetni, kisebb településeken ugyanis ez gazdasági szempontból nem kifizetődő tevékenység. Klárik szerint az egyetlen megoldás a megye víz- és csatornarendszerének teljes felújítása és a regionális vízszolgáltató létrehozása. Elkészült már a programban részt vevő négy város – Sepsiszentgyörgy, Kovászna, Bodzaforduló és Kézdivásárhely – és a környező települések víz- és csatornahálózat-rendszerének mesterterve, létrehozták az Aquacov egyesületet, és a helyi tanácsok elfogadták a regionális vízszolgáltató létrehozására vonatkozó határozatokat. Jelenleg a megvalósíthatósági tanulmány elkészítésén dolgoznak. Ez egyébként a megye legnagyobb horderejű fejlesztési terve, a beruházás összértéke 86,5 millió euró. Ennek négyötödét uniós forrásokból finanszírozzák, 18 százalékkal a környezetvédelmi minisztérium száll be, az önrész két százalék. Ha minden a terv szerint halad, 2010-ben meghirdetik a versenytárgyalást, és elkezdődhetnek a munkálatok, amelyeket 2013–2014-re fejeznek be. /Farcádi Botond: Vizes gondok. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 22./

Több mint száz résztvevő érkezett a Kárpát-medence minden régiójából a Gyergyószentmiklóson szervezett 17. Nemzetközi Gépészeti Találkozóra. Az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság (EMT) szervezésében múlt hét végén lezajlott rendezvény első napján a résztvevők kiránduláson vettek részt. A konferencia – melynek keretében kilencven szakdolgozatot mutattak be – április 25-én zajlott. „A magyar gépészek találkozójának az egyik legfőbb célkitűzése a műszaki anyanyelv ápolása” – mondta dr. Csibi Vencel-József professzor, az EMT gépészeti szakosztályának elnöke. A részt vevő gépészmérnökök többsége nem az anyanyelvén sajátította el szakmáját, és többször is szembesültek azzal a kényelmetlen helyzettel, hogy magyarországi kollégáikkal nehezen tudtak szót érteni szakmai dolgokban. /Jánossy Alíz: Magyar gépészek találkoztak Gyrergyószentmiklóson. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 27./

Kolozsváron az Erdélyi Múzeum-Egyesület székhelyén mutatták be május 18-án Nagy Mihály Zoltán és Olti Ágoston fiatal történészek Érdekképviselet vagy pártpolitika? Iratok a Magyar Népi Szövetség történetéhez 1944–1953 /Pro Print Kiadó, Csíkszereda/ című munkájukat. Egyed Ákos EME-elnök rámutatott, annak idején a Magyar Népi Szövetség (MNSZ) érezhetően alakította a romániai magyar közvéleményt. Kezdetben az MNSZ reményeket fűzött a kiépülő új hatalomhoz, tárgyalási pozíciót keresett a hazai magyarság számára, aztán következett a leépülés, a többségi ígéretek be nem tartása. A kötet célja a valóság megismerése. Kiderült, hogy helyi szinten az MNSZ determináltabb volt, mint az országos vezetés. Az 1990 utáni román történetírás megfeledkezett a magyar kisebbségről, amelyhez legfeljebb azt a sémát csatlakoztatja, hogy a kommunizmust a magyarok és a zsidók hozták be az országba, és ezt még „megspékelik” a magyar irredentizmus nyomaival. Vitatható, hogy az MNSZ keretében milyen mértékben valósultak meg a Moszkvából és Bukarestből diktált pártérdekek. /Ö. I. B. : Érdekképviseletünk múltjáról. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 20./ „A Magyar Népi Szövetség története rendkívül összetett. Ebbe a bonyolult belső életbe nyújtanak betekintést a most nyilvánosságra hozott iratok” – jelezte Lönhárt Tamás egyetemi adjunktus az Érdekképviselet vagy pártpolitika? című forráskötetről. – Az MNSZ történetéből nemrég szintén könyvet író Lönhárt elmondta: tagadhatatlan, hogy a szövetségnek az illúziók és elvárások, illetve az elért eredmények közötti mérlege negatív. Az MNSZ az évek során, 1953-ban bekövetkezett megszűnéséig a Román Munkáspárt magyar tagozatává, azaz a kommunista hatalom magyar hivatalos szervévé vált. Olti Ágoston szavai szerint sokáig nem tudták, hogy az MNSZ iratanyaga egyáltalán megmaradt-e. „A véletlennek köszönhető, hogy ezek a források a birtokunkba kerültek, és arra törekedtünk, hogy a szervezet életét tükröző iratokat tegyük közzé” – mondta a Tismaneanu-jelentés összeállításában is tevékenykedő kutató. Nagy Mihály Zoltán elsősorban az EME-ének köszönte meg, hogy lehetővé tette a kutatást, és sajnálatát fejezte ki, hogy a mai „divat” a kutatóknak legfeljebb egy-másfél éves „projektek” keretében nyújt munkalehetőséget, holott „ennyi idő legfeljebb arra elegendő, hogy a kutató feltérképezze a keresett iratokat őrző levéltárakat és gyűjteményeket”. Elhangzott: az erdélyi magyar kutatók munkáit román nyelven is ki kell adni. /Benkő Levente: Tisztító források. = Krónika (Kolozsvár), máj. 20./ Megjegyzés: Lönhárt Tamás említett könyve: Uniunea Populara Maghiara in perioada instaurarii regimului comunist in Romania, Argonaut, Kolozsvár, 2008.

Minden egyes nap, amit az MSZP még kormányon tölt, közelebb viszi őket a történelmi vereséghez. A még legfeljebb tíz hónapig regnáló kormány sorra hozza a hosszabb távra szóló, népszerűtlen intézkedéseket. Az MSZP-ben azután hígítják a terveket, így a kormány hitelessége kerül megint veszélybe. A kormányt támogatják az MSZP-s és SZDSZ-es képviselők, hogy elkerüljék az előrehozott választásokat. /Mózer András, hvg. hu: Bajnai és az MSZP-s önpusztító gép. A közeledő vereség. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 22./

Horváth István magyarózdi születésű író, költő 100. születésnapja alkalmából emléktáblát avattak május 21-én Kolozsváron, a Görögtemplom utcai családi háznál. Az avatáson Dávid Gyula irodalomtörténész a költő verseivel tarkította ünnepi beszédét. „A népi életsors és élettapasztalat legmélyéről bocsátotta fel őket valami titokzatos erő, hogy megszólaltatói legyenek eltemetett, s most újra feltalált kincsekből felragyogó szépségeknek, évszázadokon át lefojtott reményeknek, akarásoknak” –, mondta Dávid Gyula. Az avatás befejezéseképpen Vetési László szórványlelkész megáldotta az emléktáblát. /J. J. : Emléktábla avatás Horváth István századik születésnapján. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 22./

Az UD Zrt. megfigyelési botránya ügyében máig nem sikerült semmi törvénysértőt feltárni Magyarországon. Gyanúsítottként beidézték, és még a héten kihallgatják Szilvásy Györgyöt a Központi Nyomozó Főügyészségen. A volt titokminiszter jelenleg a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. humánpolitikai és koordinációs főigazgatója. Az UD Zrt. cég még tavaly szeptemberben tett feljelentést, miután a sajtónak kiszivárogtattak egy lehallgatott telefonbeszélgetést egy UD Zrt-s vezető és Csányi Sándor OTP-vezér között. Az ominózus beszélgetés során Dávid Ibolya MDF-enökre vonatkozó terhelő adatok gyűjtéséről esett szó. A pártvezető ezt a hírt használta fel riválisa, Almásy Kornél visszaléptetésére a pártelnöki versenytől. Az UD Zrt. körüli botrány tavaly ősszel tört ki, miután a cég Szilvásy titokminiszter szerint megtámadta a kormányzati gerinchálózat informatikai rendszereit, ezért a vagyonvédelmi céget az ellenzékhez kötődő árnyék-titkosszolgálatként próbálták láttatni. Azonban a gyanú nem igazolódott be, az ügynek máig nincs gyanúsítottja. Ugyanakkor kérdések merültek fel az NBH eljárásával kapcsolatban, ugyanis nem volt jogalap a cég megfigyelésére és lehallgatására. /Büntetőeljárás Szilvásy György ellen. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 27./

1982. július 15-én, az utolsó tanítási napon a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium tornakertjében leleplezték Bethlen Gábor fehér márványszobrát, Ion Irimescu bukaresti szobrászművész alkotását. Ma is rejtély, hogyan került a nagy fejedelem szobra a tornakertbe a diktatúra legsötétebb korszakában. A szobrot a bukaresti Országos Képzőművészeti Alap udvaráról hozták, ahol régóta porosodott. A leleplezésre a városi és megyei hatalmasságok jelenlétében került sor. A hivatalos román nyelvű beszédek után a magyar diákok szép műsorral: székely tánccal, magyar nyelvű szavalattal és énekekkel tették emlékezetessé az eseményt. A rendezvényen jelen volt a Román Televízió magyar nyelvű adásának titokban meghívott stábja is, így az ország magyarsága megtudhatta, hogy szobrot avattak. /Józsa Miklós: Egy szobor kálváriája. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 10./

A legutóbbi két európai parlamenti választás eredményeit összehasonlítva 15 ezer voks tűnt el abból a szavazatszámból, amit két évvel ezelőtt az RMDSZ és a függetlenként induló Tőkés László összegyűjtött a regáti és moldvai megyékben. A 2007-es EP-választásokat követően a Nagy-Románia Párt (PRM) vezetősége bejelentette, hogy a nép ügyvédjéhez fordul, mivel – mint mondták – titokzatos módon megszaporodtak a magyar jelöltek által begyűjtött szavazatok, a 2002-es népszámlálás szerint a Kárpátokon túli megyékben élő magyarok létszámához viszonyítva. Akkor az RMDSZ és Tőkés László együttesen 22 841 szavazatot gyűjtött a regáti és moldvai megyékben. A református püspök győzelmet aratott az interetnikus környezetben köztudottan jól szereplő RMDSZ fölött, és megszerezte a magyar jelöltekre a Kárpátokon túl leadott voksok 65 százalékát, vagyis összesen 14 895 szavazatot gyűjtött. A különbség majdnem 7 ezer volt a felek között, hiszen az RMDSZ a regáti és a moldvai megyékből összesen csak 7946 szavazatot számolhatott össze. A két évvel ezelőtti eredményekhez képest a múlt vasárnapi EP-választáson a „magyar szereplés” jóval gyengébb volt, hiszen ezúttal a Magyar Összefogás listája körülbelül annyit kapott, mint 2007-ben az RMDSZ. A szövetség akkor 7946 szavazatot gyűjtött, most pedig az összefogás listájára 7841 személy voksolt. /B. T. : Eltűnt a titokzatos 15 ezer szavazat. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 15./

Június 16-án húsz éve temették újra Nagy Imrét. Nagy Imre és társai exhumálását és újratemetését hatalmas viták előzték meg a már szétesőben lévő MSZMP felső vezetésében, az elvtársak féltek, mi fog történni a temetésen. Az ‘56-os Intézet néhány napja közzétette annak a 185 ismert besúgónak a névsorát, akiket mozgósítottak 1989. június l6-án, megbízták őket, hogy figyeljenek, ki mit beszél, hogyan viselkedik. Felesleges volt Grósz Károly akkori miniszterelnöknek és a hozzá közel állóknak vízágyúkról vizionálniuk, a több százezres tömeg méltóságteljesen emlékezett. Igaz, hogy néhány beszéd felháborította az elvtársakat, de leginkább az akkor még fiatal, kezdő politikus Orbán Viktor szónoklata, aki akkor vált Magyarország egyik ismert politikusává. Elmondotta ugyanis, hogy Nagy Imre kormányának követelései – a többpártrendszer, a magyar függetlenség és a szovjet csapatok kivonása Magyarországról – mit sem vesztettek aktualitásukból. Ezzel megkezdődött a vértelen magyar forradalom, és megbukott egy hazugságokon alapuló rendszer. Kádár János halála azt is jelentette, hogy a vérrel megpecsételt titok – Nagy Imre és mártírtársai nevét kimondani sem lehetett – nem titok többé. Hogy a 185 besúgó miket jelentett, talán nem is fontos. Megkezdődött valami, amit már nem lehetett vízágyúkkal és besúgókkal megállítani. /Bogdán László: A magyar bársonyos forradalom kezdete. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 16./

Tavaly szeptemberben Magyarországon a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) egy vagyonvédelmi cég után nyomozott, amely „saját titkos hálózatot hozott létre” és törvénytelen eszközökkel államtitoknak minősülő információkhoz is hozzájutott. – Az ügyben Szilvásy György, a Gyurcsány-kormány titokminisztere viszi a prímet. Demeter Ervin, az Orbán-kormány egykori titokminisztere bejelentette, hogy az ügyben hivatali hatalommal való visszaélés miatt az ügyészséghez fordulnak. Kifogásolta, hogy Szilvásy György azzal vádolt egy vállalkozót, hogy politikusok és a Fidesz megbízásából adatokat gyűjtött. /Lokodi Imre: Magyar adatgyűjtés: körkörös feljelentések. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 18./

Húsz évvel ezelőtt, az 1989-es rendszerváltás után lett Simon Gábor a Kolozsvári Állami Magyar Opera igazgatója. 1968-tól 1972-ig az opera zenekarában fuvolázott, majd elbocsátották, mert ellent mert mondani. Egy évig könyvet árult, majd a balettiskolába felvételizett, ahol 17 éven keresztül korrepetitor volt. 1989-ben megvoltak már a papírok, hogy végleg elmenjen az országból, akkor keresték meg az ajánlattal, hogy legyen a Magyar Opera igazgatója, ezt pedig nem lehetett visszautasítani. Ez köz- és nemzeti ügy volt. A húsz év alatt évente négy-öt új produkciót mutattak be. Simon fontosnak tartotta a magyar zeneirodalom népszerűsítését. Komolyan vették az erkeli hagyatékot, bemutattak minden Erkel-operát – a világon egyedülállóan! –, és nem csak koncert formájában. Ezt mások helyett is tették. A gyulai várszínház vezetősége odafigyelt szándékukra, és minden Erkel-művel felléptek náluk. Ugyancsak fontosnak érezte a kortárs magyar szerzők műveinek bemutatását. Tizenhat kortárs művet játszottak az elmúlt húsz évben, a kortárs zeneszerzők támogatásáért Artisjus-díjat kaptak. Társulatépítés szempontjából fontos volt, hogy rendszerváltás után végre külföldre is kimehettek. /Fekete Adél: ”Én mindig úgy képzeltem, hogy a kultúra ékszer” Beszélgetés, a Kolozsvári Magyar Opera leköszönő igazgatójával. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 19./

Erre az évre Urbán Balázs vette át a válogatás feladatát a kisvárdai fesztiválra, a fesztivál profilját meghatározó, fontos és eredményes munkát végző Szűcs Katitól és Darvay Nagy Adrienne-től. Idén először redukálódott számszerűen a versenyprogram. /Urbán Balázs, kritikus, művészeti tanácsadó: Átmenetek. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 19./

A színház és a halál a témája a június 20-án kezdődött zágrábi EUROKAZ színházi fesztiválnak, amelyet 1987 óta rendeznek meg, és melyen idén hét ország, köztük Magyarország művészei lépnek föl. A rendezvényen Najmányi László író, színházművész Az ember, aki színház volt címmel tart előadást és videoprojektet vetít Halász Péterről, a világszerte ismert független magyar színházművészről, avantgárd íróról. Halász Péter 1969-ben saját színházat alapított Kassák Ház Stúdió néven. 1972-ben A skanzen gyilkosai című előadásukat betiltották, a színház működési engedélyét megvonták, így csak titokban működhetett tovább. Az együttes tagjai emigráltak, majd Squat Színház néven Nyugat-Európa számos városában játszottak, később New Yorkban telepedtek le. A Squat Theatre-t az 1980-as években New York 10 legfontosabb kulturális intézménye egyikeként tartották számon. Halász 1991-ben visszatért Magyarországra, a budapesti Katona József Színházban és más színházakban is rendezett. Halász Péter három évvel ezelőtt New Yorkban meghalt. /Halász Péter emlékezete Zágrábban. = Krónika (Kolozsvár), jún. 22./

A rendszerváltás óta eltelt időszak közvélemény-kutatásai mindig kimutatják, hogy a román lakosság bizalmát leginkább az ortodox egyház és a katonaság intézménye élvezi. A magyar lakosságnál valószínűleg ez a két intézmény gyűjti be (a rendőrséggel karöltve) a legnagyobb ellenszenvet. Titokként kezelt, de közismert tény, hogy a székelyföldi településeken a rendőrség létszáma meghaladja az ország más vidékein lévő, hasonló nagyságú településein állomásoztatott állományét. Arról is lehet hallani pletykákat, hogy az ide költöző rendőrök bizonyos „veszélyességi” pótlékokat is kapnak. Az ortodox egyház agresszív székelyföldi terjeszkedési politikáját kőkemény tények támasztják alá. A hamarosan a Csíkszereda központjában megtartandó katonai felvonulás az átlagosnál nagyobb jelentőséget kap: részt vesz rajta Traian Basescu államfő is. Amikor felerősödtek a nacionalista szólamok, akkor az elnök is katonai parádéra érkezik Székelyföldre. /Isán István Csongor: A parádés elnök. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 23./

A Magyar Tudományos Akadémia dísztermében június 20-án idei második kitüntetési ceremónia alkalmával a csángó magyar kultúrát közvetítő szerepéért Nyisztor Ilona, a pusztinai Magyar Ház vezetője, óvónő, csángó énekes Magyar Örökség Díjat vehetett át. A népszerű előadó, valamint a karácsonyi csángó dalokat és édesanyjától tanult régi énekeket tartalmazó CD-iről, illetve a csángó gyermekek egyik legeredményesebb zenei oktatójaként ismert énekes tevékenységét Kobzos Kiss Tamás előadóművész méltatta. /(fekete): Magyar Örökség Díj Nyisztor Ilonának. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 23./

Húsz évvel ezelőtt szűnt meg a vasfüggöny Magyarország nyugati határán: a két rendszert elválasztó elektromos és műszaki zár elbontása 1989. május 2-án kezdődött. A határnyitásra emlékezve június 26-án az ausztriai St. Margarethenben Sólyom László államfő részvételével ünnepséget rendeznek, 27-én pedig az Országgyűlésben külföldi állam- és kormányfők, házelnökök részvételével tartanak emlékülést. Magyarországon a határok védelmére a második világháborút követően határvadász-, majd határőrszervezeteket állítottak fel, amelyek 1950-től az Államvédelmi Hatóság /ÁVH/ felügyelete alá kerültek. Nyugaton a magyar–osztrák határt, illetve délen az ellenségnek kikiáltott titói Jugoszláviával közös határszakaszt lezárták, s már 1949-ben megkezdődött a határ menti drótakadály és aknazár telepítése. A Sztálin halála utáni enyhülés nyomán a magyar kormány döntése alapján 1953-ban megkezdődött, 1956 őszére gyakorlatilag befejeződött a határzárak eltávolítása, az aknák felszedése. Az 1956-os forradalom leverése után a Kádár-kormány 1957 márciusában elrendelte a nyugati országhatár újbóli lezárását. A drótkerítés felhúzását és az újraaknásítást 1957. áprilisa és júliusa között hajtották végre, kétsoros tüskésdrót kerítést húztak négy-, illetve ötsoros aknamezővel, benne 800 ezer taposóaknával. A rendszert 1963-ra korszerűsítették, új típusú drótakadállyal és több mint egymillió aknával. A vasfüggöny kiépítésének harmadik szakasza akkor kezdődött, amikor az MSZMP Politikai Bizottsága 1965-ben jóváhagyta, hogy építsék meg a Szovjetunióban alkalmazott elektromos jelzőrendszert, amelyet 1971-ig működésbe is helyeztek. Ehhez véglegesen el kellett távolítani az aknazárat és a drótakadályokat, megépíteni a jelzőkerítést. Ha valaki a 24 voltos feszültség alatt álló kerítéshez hozzáért, a rendszer riasztotta a legközelebbi határőrsöt. Az MSZMP politikai bizottsága 1989. február 28-án határozatot hozott a határrendszer megszüntetéséről. Május 2-án nemzetközi sajtótájékoztatón jelentették be, hogy a 350 kilométer hosszú magyar–osztrák határon megkezdődött az elektromos határzár felszámolása. A jelzőrendszer teljes lebontása 1990. december 31-én fejeződött be. Az átjárhatóvá vált határon 1989 nyarán naponta egyre több keletnémet állampolgár szökött át Ausztriába, majd onnan a Német Szövetségi Köztársaságba. Ezt a folyamatot tetézte az, hogy a Fertő-tó mellett augusztus 19-én megrendezett „páneurópai piknik” alkalmából ideiglenesen megnyitott határon kilencszáz NDK-állampolgár lépett át Ausztriába. 1989 szeptember 11-től a Magyarországon tartózkodó és az NDK-ba hazatérni nem kívánó keletnémet állampolgároknak a magyar kormány engedélyezte a kiutazást olyan országokba, amelyek hajlandóak voltak őket befogadni, vagy számukra átutazást biztosítani. Ezt követően mintegy 12 ezer NDK állampolgár ment Ausztrián keresztül a Német Szövetségi Köztársaságba. /Húsz év vasfüggöny nélkül. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 25./

„Kissé fordítva ülnek a lóra, ugyanis a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés ötletgazdája a Székely Nemzeti Tanács volt. Ezért azt gondolom, hogy az SZNT felhívásának kell ilyen szempontból eleget tenni” – jelentette ki Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke azután, hogy az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) kolozsvári ülésén döntés született: az RMDSZ és az EMNT szeptember 5-én Székelyudvarhelyen szervezi meg a Székely Önkormányzati Nagygyűlést. Tőkés László EMNT-elnök bejelentése szerint az eseményre elvárják a Kovászna, Hargita és Maros megyei magyar – RMDSZ-s és MPP-s – polgármestereket és tanácsosokat egyaránt. Szász Jenő leszögezte: bízik benne, hogy „ötletgazdaként” Izsák Balázs, az SZNT elnöke fogja a továbbiakban az egyeztetéseket folytatni a nagygyűlés megszervezése érdekében. Izsák Balázs, az SZNT elnöke a sajtóból szerzett tudomást az RMDSZ-nek és az EMNT-nek a székelyföldi nagygyűléssel kapcsolatos döntéséről. „Úgy tudom, Kolozsvár nem része a Székelyföldnek. Ezért is furcsának találom, hogy Kolozsváron határoznak a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés összehívásáról. ” Ezen a gyűlésen fontos dokumentumokat fogadnak majd el. Izsák Balázs reméli, hogy ezek meg fognak felelni azoknak a közösségi elvárásoknak, amelyeket ők célként megfogalmaztak. /P. A. M. : Kisajátították a székelyföldi nagygyűlést? = Szabadság (Kolozsvár), jún. 27./

„A kisebbségben élő közösségek önbecsülését ébren kell tartani, és erre az egyik lehetőség a választási eredmény. ” – fejtette ki Kelemen Hunor, az RMDSZ államfőjelöltje. Évek óta nyílt titok, hogy Markó Béla utódjául szemelte ki Kelemen Hunort az RMDSZ élére, jelezte a lap, Kelemen Hunor ezt cáfolta. /Salamon Márton László: „Közösségi önbecsülésünket mindig ébren kell tartanunk” Interjú Kelemen Hunor parlamenti képviselővel, az RMDSZ államelnök-jelöltjével. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 1./

Elfelejtett csontvázként kerülnek elő időnként az egykori „besúgók”. Újabban Gheorghe Popescuról, a román aranycsapat egyik vezéregyéniségéről azt állítja a média, hogy együttműködött a Securitatéval. 20 évvel a rendszerváltás után semmi nem indokolja, hogy továbbra is hétpecsétes titokként őrizzék a hatóságok a kommunista titkosszolgálat archívumát. Az aktáknak már régóta nyilvánosaknak kellene lenniük, akkor nem lehetne zsarolásra használni a dokumentumokat. Az olyan esetek váltak a múlt feltárására tett kísérletek jelképévé, mint a liberális Varujan Vosganiané. Őt három évvel ezelőtt azzal vádolta meg egy lap, hogy együttműködött a Securitatéval. A botrány következtében az akkori miniszterelnök kénytelen volt az örmény származású politikust lecserélni, és helyette Leonard Orbant javasolni az Európai Bizottság Romániát megillető biztosi tisztségére. Azóta se derült fény arra, hogy a lap állításának legalább a töredéke valós volt-e. Ez a leleplezősdi azt a veszélyt rejti magában, hogy a közvéleményben elhatalmasodik az a nézet, miszerint nem kell foglalkozni a múlttal. Mindenkinek az aktája külön, sajátos esetet jelent, amit csak egyedi elbírálás alapján lehet besorolni egyik vagy másik kategóriába. Az 1989 előtti események kutatása nem fölösleges, holmi értelmiségi hóbort. Fontos, hogy a múltról folytatott vita ne a besúgókra korlátozódjon, hanem elsősorban szóljon azokról a rendőr- és szekustisztekről, akik közvetlenül működtették a gyilkos gépezetet. /Borbély Tamás: Csontvázkutatás. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 7./

Borboly Csaba, Hargita megye tanácselnöke és Hajdú Gábor megyei tanácsos a megye környezetvédelmi ügynökségének vezetője beperelte Karda Emesét. Karda a Hargita Népe megyei napilap kiadóját vezette, mielőtt az ügynökség élére került volna. A panaszosok a levéltitok megsértésével vádolják Kardát, aki rögzítette és közzétette egyik közös beszélgetésük felvételét. A felvétel rögzítésekor Karda még a napilap kiadójának élén állt, a szóbanforgó beszélgetés is a kiadó ügyeit érintette. A felvétel hanganyaga, vágott formában megjelent a YouTube videómegosztón, nyomtatásban pedig a Hargita Népe hasábjain. /Borboly beperelte Karda Emesét. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 8./

Egyre csökken a szőkefalvi lakosság esélye arra, hogy megmenthesse a közösség javára néhai Petrichevich Horváth Dániel kastélyát. Az aránylag jó állapotban lévő ingatlan hosszú ideje üresen áll. Végh József korábbi polgármester hiába kérlelte a Bécsben élő gróf Rottenthal Schneider Annát, hogy igényelje vissza a szőkefalvi kastélyt, a kommunisták által okozott traumái miatt az idős nő kijelentette: hallani sem akar Romániáról és Szőkefalváról. Egy időben nyílt titoknak számított, hogy a valamikori mintagazdaságra a Szociáldemokrata Párt (PSD) helyi bárói próbálják rátenni a kezüket. A település szeretné megszerezni a kastélyt. Végh József korábbi polgármester vaskos dossziéban őriz a kastéllyal kapcsolatos minden okiratot. Leginkább öregek otthonára lenne szükség, fejtette ki Végh József. Évekkel ezelőtt a szőkefalvi és környékbeli magyarság egy alkalommal a kastély udvarán, Wesselényi Margit sírjánál gyűlt össze megünnepelni a magyar forradalom évfordulóját. A román tulajdonos azóta március 15-én nem engedi be ide a helyi közösséget. Az év többi napján azonban szabadon lehet kószálni erre. /Szucher Ervin: Hiába kéri a szőkefalvi közösség Petrichevich Horváth Dániel egykori birtokát. = Krónika (Kolozsvár), júl. 9./

Fel kell rázni a közösséget, mondta Borbély László parlamenti képviselő, hozzátette, hiányolja, hogy a lakosságban nincs megfelelő civil kurázsi, nincs kezdeményezőkészség, holott a marosvásárhelyi polgároknak érezniük kellene, elegendő erejük van a változtatáshoz. Úrrá lett a közöny, az emberek elveszítették abbéli reményüket, hogy egyszer még Marosvásárhelyen is jó irányba fordulhatnak a dolgok. Tény, hogy a városban napról-napra romlik a helyzet. Egy kis csoport kisajátította magának Marosvásárhelyt, ezt meg kell akadályozni. Borbély arra kérte a városi RMDSZ-frakció tagjait, legyenek aktívabbak. Az RMDSZ új városi vezetése sem őt, sem pedig Frunda Györgyöt nem hívta meg a szervezet alakuló ülésére. Számos beruházási terv indult Marosvásárhelyen Borbély minisztersége alatt. Nem szabad megengedni, hogy a polgármester miatt egy egész város húzza a rövidebbet. Maros megye a nagy megyék között az egyetlen, ahol minden magyart leváltottak a dekoncentrált intézmények éléről. /Lokodi Imre: „Fel kell rázni a közösséget” Beszélgetés Borbély Lászlóval, az RMDSZ Maros megyei parlamenti képviselőjével. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 24./

Fűrészporhalmok, háztartási hulladék, építkezési törmelék több kilométeren az út mellett, valamint illegálisan felépített lakóházak Szentegyháza egykori közbirtokossági legelőjén – ez a látvány fogadta a helyszíni ellenőrzésre kiszálló környezetőröket. Annak ellenére, hogy a szentegyházi helyi tanács bezárta a városi hulladéktározót, valamint szerződést kötött a szemétszállításról, a lakosok egy része továbbra is a település szélén, az egykori községi legelőn szabadul meg a szeméttől. Az illegális szemetelők módszere egyszerű: egy óvatlan pillanatban kiosonnak egy szekérderék szeméttel, és mint aki jól végezte dolgát, az út mentén leürítik. Nem titok, hogy Szentegyháza az erdészeti kihágások egyik „forró pontja” Hargita megyében, ebből adódóan a törvénytelen hulladéktelep főszereplője a fűrészpor és egyéb fatelepi hulladék. – Rendszeresen takarítottunk a kérdéses zónában, ennek ellenére a szeméttelep folyamatosan újjászületik, panaszkodott Burus Mária Ella, a település polgármester asszonya. Ez a városszeglet az, amelynek lakosai – túlnyomó többségükben romák – kezelhetetlenek. Házaik kivétel nélkül közterületre épültek, mindenféle engedély nélkül. – Amikor kimentek, számon kérni a „tulajdonosokat”, azok fejszével fenyegették meg őket. Utat kellene javítani-építeni, a városka ivóvizét biztosító medencét kellene felújítani, lenne tennivaló, de nincs hozzá pénz. Szentegyházán feszült a helyzet a romák, valamint a magyar és román lakosok között, ennek egyik oka éppen a romák szemetelése, amelyet közpénzen kell eltakarítani. /Hompoth Loránd: Az erdő fogy, a szemét szaporodik. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 27./

A székely nagygyűlés megrendezése körüli vitát a kisstílű, a személyes ellentéteket a közösség érdekei fölé helyező politizálás jellemzi. Nem titok, hogy az RMDSZ és a Székely Nemzeti Tanács viszonya enyhén szólva sem nevezhető zökkenőmentesnek. Az SZNT autonómiastatútumát az RMDSZ fércmunkának, kivitelezhetetlen stratégiának tartja. Mindezek ellenére érthetetlen Markó Bélának a Székelyudvarhelyre tervezett nagygyűléssel kapcsolatos sértődött kirohanása. A széthúzás, az ellenségeskedés üzenetét hordozó kudarc azonban már közös lesz, ha az erdélyi magyar szervezeteknek nem sikerül közös nagygyűlést szervezniük. Ezzel szemben a székelyföldi román szervezetek ellenakciója máris sikerrel kecsegtet. /Rostás Szabolcs: Fiaskó. = Krónika (Kolozsvár), júl. 30./

Augusztus 2-án van a roma holokauszt áldozatainak emléknapja. Az évforduló kapcsán Európa számos országában, így Magyarország több városában is a második világháborúban elpusztított, mintegy félmillió roma áldozatra emlékeznek. A roma holokausztról 1972 óta emlékeznek meg a Cigány Világszövetség párizsi kongresszusának határozata alapján. A második világháború idején összesen 23 ezer cigányt deportáltak Magyarországról. /Ma van a roma holokauszt áldozatainak emléknapja. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 3./

Borisz Tadics szerb államfő megígérte, hogy az ősz folyamán kinevezik a Vajdaságban 1944–45-ben elkövetett háborús bűntetteket kivizsgáló szerb–magyar történész munkacsoport szerb tagjait – közölte Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke. Az ígéret a két politikus magyar részről három hónapja várt találkozóján hangzott el. 1944 őszén és 1945 tavaszán legkevesebb 20 000, más becslések szerint 50 000 magyart gyilkoltak meg ítélet nélkül a partizánok. Nagygyörgy Zoltán történész elmondta, Horgoson a halálra szántakkal ásatták meg saját sírjukat, a tufaköves rétegben azonban nem tudtak mélyre ásni, a kutyák a hantolásokat később kikaparták. A nyolcvan horgosi áldozatot az út mellől az éj leple alatt szállították át a Horgosi csárda mögötti területre, csontjaik ma is ott vannak. A 60-as években egy építkezéskor előkerült itt cipő, reverenda és más ruhadarab is. 2004-ben a horgosi temetőben egy kripta épült, ide akarják elhelyezni az áldozatok földi maradványait. Szabadkán a téglagyár agyaggödrében végezték ki az áldozatokat. Több mint 850 név került fel a márványtáblákra. Az emlékművet időről időre meggyalázzák, ezt tették az Újvidék melletti Csúrogon – ahol háromezer ártatlanul kivégzett magyar holttestét rejti a szeméttelep – felállított márványtáblával is. A most alakuló állami bizottság szeptembertől kezdi feltárni a tömegsírokat. Azonosítják az elhunytakat, hogy a hozzátartozók eltemethessék őket. /Még idén létrejöhet a délvidéki megtorlásokat kivizsgáló bizottság. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 6./ Borisz Tadics szerb államfő felkérte Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnökét /a legnagyobb délvidéki magyar párt vezetőjét6, hogy tegyen javaslatot a Belgrád által kiválasztandó személyekre. Pásztor István szerint számítani lehet rá, hogy Budapesten is döntenek a közös munkacsoport magyar tagjairól. A testület felállítását Pásztor István, valamint Ágoston András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt és Páll Sándor, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének elnöke február közepén kezdeményezte a szerb államfőnek, miniszterelnöknek és parlamenti elnöknek írt közös levelében. Szerbiában nemrég kezdődött meg a Tito partizánjai és a kommunista rendszer által 1944 és 1946 között bírói ítélet nélkül kivégzettek sorsának felderítése. /Vizsgálják a vajdasági háborús bűntetteket. = Krónika (Kolozsvár), aug. 6./

Romániában egyszerre három tanügyi törvénytervezet létezik. Mindegyiket egy-egy politikai párt sajátította ki magának. A Cristian Adomnitei tanügyminisztersége alatt összeállított „liberális” tervezet rég túljutott az egyhónapos nyilvános közvitán, de a parlament asztalára már nem került. Az államelnöki hivatal oktatásügyi tanácsosa, a „becsületből” lemondott egykori tanügyminiszter, Mircea Miclea is összeállított alig egy éve egy másik tervezetet, ezt most a Demokrata-Liberális Párt reklámozza. A múlt év őszén szociáldemokrata miniszter asszony került a tárca élére, összehívta a szaktárca okosait, nekiláttak egy harmadik törvénytervezet kidolgozásának. Húsz éve Romániában az oktatás teljesen a politikának, az éppen hatalmon levő kormánynak van alárendelve. /Nagy-Hintós Diana: Tervezetek kuszasága. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 13./