Már jó ideje nem olvassa sem a magyarországi, sem az erdélyi balliberális pártsajtót, írta Borbély Zsolt Attila. A most szóba hozott cikket egyik barátja hozta el, nézze csak meg, miket írnak apjáról. Székedi Ferenc Tehénszarv és útilapu (Új Magyar Szó, aug. 22.) című írásában a balliberális sajtó tollnokaitól megszokott módon keveri a csúsztatást, a torzítást és a tényhamisítást. Székedit alighanem az zavarta, hogy Borbély Imre az EMI gyergyószentmiklósi táborában kimondta, hogy az RMDSZ 1996 óta a komprádor-logika szerint működik. Székedi azt állította, hogy az RMDSZ-t még soha nem nevezték komprádornak. Valójában Toró T. Tibortól Szilágyi Zsolton keresztül a mostani cikk írójáig már többször mutattak rá az RMDSZ neptuni politikai vonalvezetésének komprádori ihletettségére.      Székedi azt írta: „Borbély Imre, mielőtt Budapestre telepedett volna, olyan temesvári képviselőként koptatta a bukaresti parlament padjait, akit a szervezet helyi tagságának megdöbbenésére a Székelyföldre hajóztak be, és amikor másodszor is függetlenként próbálta megtenni ugyanazt, csakhamar zátonyra futott.” Valójában Borbély Imrét az RMDSZ akkoron érvényben levő alapszabályzatának megfelelően megtartott választmányi gyűléseken választották meg. Az alapszabályzat szellemével és betűjével ellentétben „megalakították” a Hargita megyei RMDSZ-szervezetet, mely mellesleg azóta sem létezik, egyetlen funkciója az volt, hogy összehívhassák azt a manipulált elektorgyűlést, amelynek a román hatalomnak és a Domokos vonalnak egyaránt megfelelő megyei listát kellett hogy formailag „legitimálnia”. A manőver sikerült. A kialakult ex lex állapotban az elnökség hozott kompromisszumos megoldást, a két listát, a szabályszerűt és a manipuláltat „összeházasította”. E listába Domokos Géza még egyszer belenyúlt, és Borsos Gézát kihúzta a befutó helyről. Borbély Imre azért indult a Székelyföldön parlamenti mandátumért, mert kezdettől fogva Székelyföld területi autonómiáját hirdette, már akkor is, amikor ez eretnekségnek számított az RMDSZ-ben. Azért indult függetlenként, mert az RMDSZ megakadályozta, hogy részt vegyen az előválasztáson   Székedi azt állítja, a hitelrontás nyilvánvaló szándékával: Borbély Imre Budapesten telepedett le. A valóság az, hogy Borbély Imre, az MVSZ nemzetstratégiai bizottságának elnöke soha el nem költözött Temesvárról, s nem rendelkezik sem letelepedési engedéllyel, sem magyar állampolgársággal. /Borbély Zsolt Attila: Az újságírói alkalmasságról. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), szept. 13./

Hardau tanügyminisztert a tanévnyitó bukaresti tüntetések miatt nem fogadták Csíkszereda egyetlen román líceumában, az Octavian Goga Főgimnáziumban, ezért a miniszter a színmagyar Márton Áron Gimnáziumba ment, a középiskola igazgatója, Varga László románul köszöntötte, és ugyanígy vázolta fel a pedagógusok igényeit, és hasonlóképpen cselekedett a diáktanács elnöke is saját tanulótársai nevében. A magyar igazgató ugyanakkor megköszönte a volt román prefektusnak, jelenleg PSD-s parlamenti képviselőnek a segítségét, mert nélküle nem tudták volna korszerűsíteni a magyar gimnázium hőközpontját. Ráduly Róbert csíkszeredai polgármester viszont mindvégig magyarul beszélt, kifejtve, hogy itt Erdélyben, a Székelyföldön, a hivatásukhoz hű pedagógusok mindig szeretettel fogadják a feszültségek idején Bukarestből e tájakra menekülő román minisztert, és nem minden célzás nélkül megjegyezte, hogy a hivatalosságokat köszöntő román nyelvű szövegek a már letűnt múltra emlékeztetnek. A Márton Áron igazgatója az európai viselkedéskultúra betartásának szabályaira hívta fel az ugyancsak RMDSZ-es polgármester figyelmét, hiszen a vendéget illik a saját nyelvén köszönteni, a miniszter pedig minderre bejelentette, hogy Bukarestben a saját kabinetfőnöke magyar, és nem csupán az erdélyi, hanem a máshol élő, éppen tüntető pedagógusokat is hivatásszeretőknek nevezte. /Székedi Ferenc: Román-magyar. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 18./

Korábban, a Székely Nemzeti Tanács egyik zsákutcába fulladt autonómia- kísérleténél írta Székedi Ferenc, a lap munkatársa, hogy a területi autonómia akkor lesz, ha azt nem közfelkiáltással követelik „az önmagukat a Székelyföld megváltóinak kinevezők”, hanem a demokrácia eszközeivel próbálják megteremteni azt a régió választottjai, akik hiteles székelyföldi legitimációval rendelkeznek: a polgármesterek és tanácsosok. Csíkszeredában szeptember 23-án a székelyföldi városokat és községeket képviselő polgármesterek, alpolgármesterek, helyi tanácsosok erre tettek kísérletet. A Szövetség a Székelyföldért elnevezésű önkormányzati társulás, a Székelyföld egységes kulturális és gazdasági fejlesztési stratégiájának kidolgozása már szerepelt néhány előző tanácskozás napirendjén. /Székedi Ferenc: Ne közfelkiáltással. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 25./

A csíkszeredai Márton Áron Gimnázium megjelent évkönyvében a névjegyzék tartalmazza valamennyi tanár és a kisegítő személyzet névsorát is. Több mint száztízen vannak, az ezer diák mellé ugyanis ilyen nagyságrendű felnőtt gárda kell ahhoz, hogy működjön az intézmény. Az iskola egykori meghurcolt, bebörtönzött tanárainak vallomása nyomán egész fejezet szól 1956-ról. /Székedi Ferenc: Évkönyv – októberben. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 30./

Bezárták Csíkszeredában a Transzilvánia filmszínházat, Hargita megye utolsó moziját. Sem Udvarhelyszéknek, sem Gyergyószéknek, sem Csíkszéknek nincs már mozija. /Székedi Ferenc: A huszonegyes csapdája. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 14./

Az Erdélyi Riport hetilap szerint a Babes–Bolyai Egyetemen zajló vita a fekete dobozhoz hasonló: a nem szakértő nagyközönség nem tudja elképzelni, mi is történik a falak mögött. A magyar tanárok nem értenek egyet valamivel. Mások szerint egy szegény kis magyar egyetem soha nem tud felnőni azokhoz a nagy európai projektekhez, melyeket az egyetemi oktatást egységesítő bolognai folyamat megkövetel. A hetilap szerint a nagyközönség nem annyira a diplomák nyelvét, mint inkább romániai vagy külföldi gyakorlati értéküket nézi. /Székedi Ferenc: Bolyai és a fekete doboz. = Erdélyi Riport (Nagyvárad), nov. 30./

A Székely Nemzeti Tanács nyílt levéllel fordult a Sepsiszentgyörgyön megalakult Szövetség a Székelyföldért Egyesülethez. Egy három éve megalakított, de mindmáig még be nem jegyzett civil szervezet intézett atyai jótanácsokat egy most megalakult, még szintén be nem jegyzett civil szervezethez, írta ironikusan Székedi Ferenc, a lap munkatársa. Sietett megjegyezni, a most megalakult szervezet jóval közelebb áll a székelyföldi közösség képviseletéhez, figyelni kell rájuk, „nem légvárakat építenek, hanem az önrendelkezés járható útjait tapossák ki.” /Székedi Ferenc: Ácsok és kőművesek. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 8./

A történelemről szóló kötetek állnak az erdélyi magyar kiadók karácsonyi kínálatának középpontjában. A kolozsvári Kriterion Kiadó kiadványai közül H. Szabó Gyula igazgató Gazdovics Miklósnak Az erdélyi örmények története című kötetét emelte ki. A kolozsvári Polis Kiadó 1956 Erdélyben. Politikai elítéltek életrajzi adattára 1956–1965 című könyve, melyet az Erdélyi Múzeum-Egyesülettel közösen adtak ki, több mint 1400 egykori meghurcolt elítélt legfontosabb adatait tartalmazza. A Polis további két új, történelmi témájú könyve Bánffy Miklóshoz kapcsolódik. Az egyik Bánffy Miklós Politikusportrék című albuma, a másik pedig Bánffy Miklós Erdélyi történet című regénytrilógiája, első kötete annak a Bánffy-életműsorozatnak, amelyet a Polis Kiadó a magyarországi Balassi Kiadóval közösen ad ki. A Polisnál jelent meg Gazda Ferenc kolozsvári nyelvész kutató, egykori politikai elítélt börtönben töltött időszakát felelevenítő kötete, az Elrabolt esztendők. A kolozsvári Komp-Press Kiadó Buday György és Kolozsvár című albuma jelentős könyv. A Komp-Press kiadványa a Kovács Kiss Gyöngy szerkesztette Történelmünk a Kárpát-medencében című könyv. A marosvásárhelyi Mentor Kiadó Barackvirág és béke címmel Wass Albert írások részleteiből nyújt szemelvényeket. A csíkszeredai Pallas-Akadémia gondozásában előkészületben van Székedi Ferenc Nagy erdélyi játszma és Papp Kincses Emese Ha meglebben a függöny című könyve. Nemrég adták ki Tömöry Péter Erdélyi anekdotika című tárcasorozatát, amelyet a Németországban élő szerző 1989-1990-ben írt. Gólyostoll – Egy értelmiségi jegyzetfüzetéből 1980-82 címmel jelent meg a marosvásárhelyi Mentor gondozásában, a kötet válogatás Horváth Andornak A Hét című hetilapban közzétett írásaiból. A Mentornál jelent meg két „első kötet” is: Szabó Róbert Csaba Az egész Antarktisz kontinens, valamint Vermesser Levente Az egyensúly ígérete című könyve. A Kriterion adta ki a Régi erdélyi népballadák című válogatást. A Művelődés című közművelődési folyóirat gondozásban idén látott napvilágot Janicsek Jenő Sztána történeti és névanyagát tartalmazó könyve, és megjelenés előtt áll egy tanulmánykötet a 2005-ös sztánai napokról. Az Erdély emlékezete sorozatban több új Mentor-kötet is napvilágot látott: Péter Mihály Az erdélyi fogorvoslás történetéből, valamint Pál Antal Sándor Marosvásárhely XVII.-XVIII. századi jogszabályai és polgárnévsorai és az Áldozatok című, forrásmunkákkal kiegészülő könyve, amely az 1956-os forradalom következményeit összegzi a Magyar Autonóm Tartományban. A Koinónia Kiadónál nemrég jelent meg Visky S. Béla Játék és alap című könyve és Victor János Csendes percek című kétkötetes munkája. Ez utóbbi könyv szerzője határozta meg a magyar közegyházi gondolkodást a két világháború között. A Mentor adta ki Gyallai Domokos Rég volt, igaz volt című könyvét, mely Erdély történelmét igyekszik közelebb hozni a 10–14 éves korosztályhoz. /Márton Éva, Rostás-Péter Emese: Könyvek a karácsonyfa alá. = Krónika (Kolozsvár), dec. 14./

Székedi Ferenc, a lap munkatársa át nem gondolt társadalmi játéknak látja az autonómiáról folyó belső népszavazást, amely most Erdővidéken folyik. /Székedi Ferenc: Szavakon innen, szavakon túl. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 19./

Bolyai és a fekete doboz címmel írt hosszabb eszmefuttatást az Erdélyi Riport számára Székedi Ferenc. Szerinte mindenki önálló Bolyait akar, mindenki másként, a kívülállók nem látják, mi történik a fekete dobozban. Azóta közzétették a Babes–Bolyai Tudományegyetem Magyar Tagozata vezető tanácsának állásfoglalását: „A BBTE magyar tagozatának saját erejéből nem áll módjában a romániai magyarságot ért történelmi sérelmek, így az önálló Bolyai Tudományegyetem megszüntetésének jóvátétele. Felvállaljuk a magyar tannyelvű karok szakmai előkészítését, de létrehozásuknak a meglévő egyetemi keretekben mindeddig nem tudtunk érvényt szerezni. E kérdés megoldására politikai akarat szükséges. ” Székedi szerint ez jelzi, a kormányon levő RMDSZ-nek kell kiharcolnia a döntést. „Nem engedhetjük, hogy a magyar felsőoktatás szervezése és vezetése leálljon. Ezért a tiltakozásból lemondott egyetemi vezetők helyét a magyar oktatók által legitim módon megválasztott személyek kell átvegyék minden szinten. ” A közlemény szerint „Nem értünk egyet a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) két alelnökének fegyelmi okokból történő elbocsátásával. ” „A BKB a nyilvánosság előtt mindvégig a BBTE magyar tagozata és magyar oktatói testülete hiteles képviselőinek nyilvánította magát. Ez részükről önkényesen történt. ” A közlemény szerint elhatárolódnak: „a BBTE magyar tagozata és oktatótestülete nevében. ” /Székedi Ferenc: A feltört fekete doboz. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 29./

Megjelent Székedi Ferenc hírlapi cikkeinek gyűjteménye A nagy erdélyi játszma /Pallas–Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda/ címen. /Új Könyv. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 29./

Kozma Mária, Egyed Péter és Székedi Ferenc legújabb könyveivel ismerkedhetett meg február 6-án Csíkszeredában a közönség. A műfajilag eltérő könyvekben közös nevezőként az elnyomó hatalom megjelenítése fellelhető. A Szarvassá vált… című regényében Kozma Mária a szívünk mélyén is létező székely erdőt rajzolta meg. A regény írója így vallott: „Eddigi könyveimben mindig kijelentettem, hogy a jóság és szeretet képes megváltani a világot. Most mintha elbizonytalanodtam volna, mert úgy tűnik, a társadalom felkarolja a gonoszt. ”Egyed Péter 23 buborék – Kurszk balladája című versciklusa az orosz tengeralattjáró valós történetén alapszik. A robbanás következtében életben maradt, azaz a haláltól haladékot kapott huszonhárom tengerész utolsó gondolatait fogja egybe ez a lírai alkotás, amely a szerző negyedik verseskötete. /Antal Ildikó: Hármas könyvbemutató közös nevezővel. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 8./

A Hargita megyei tanács két esztendővel ezelőtt kiterjedt társadalomtudományi vizsgálatokat kezdeményezett a KAM – a Regionális és Antropológiai Kutatások Csíkszeredai Központja –, valamint a Sapientia Egyetem csíkszeredai társadalomtudományi tanszékének közreműködésével. Február 15-én a csíkszeredai sajtótájékoztatón Bunta Levente, a Hargita Megyei Tanács elnöke, dr. Biró A. Zoltán egyetemi docens, a tényfeltárást végző munkacsoport vezetője és több kutató a „Székelyföldi elitek jövőképe” című vizsgálat témaköreit, illetve eredményeit ismertette. Arra a kérdésre, hogy melyik a legfontosabb székelyföldi probléma, amely nem tűr halasztást, az infrastruktúra volt a válasz, majd rögtön utána a munkahelyek, a munkanélküliség, az alacsony bérek következtek. Tizenötször kevesebben gondolták azt, hogy az autonómia lenne a legsürgősebb, vagy éppen a népességmozgás megállítása. /Székedi Ferenc: A székelyföldi elitek jövőképe. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 16./ A székelyföldi társadalom elitjének jelentős része csakis a turizmusban látja a térség fejlesztési lehetőségét, pedig még számtalan olyan kilátás van, amely kitörési pontot jelenthet – hangzott el a Székelyföldi jövőkép program bemutatásán. A kutatók tapasztalata szerint a jövőkép-stratégiák kidolgozásában problémát jelent az abban jártas szakemberek hiánya, ezért a térség számára egyre fontosabb a jól képzett társadalomkutatók feltérképezése. /Kozán István: Csak a turizmusban látják a jövőt. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 16./

Elcsuklik a hangja a református, régi RMDSZ-tagnak, mert döntenie kell, egyházának irányítói és az RMDSZ vezetősége egymásnak szegültek, írta az ÚMSZ. Az RMDSZ küzd a magyar egyházi vagyonok visszaszerzéséért, az egyházi iskolákért, sorolta az újságíró, majd feltette a kérdést, az egyház világot érintő dolgokban kinek a nevében vagy dönthet, foglalkozhat-e napi politikával? /Székedi Ferenc: Rosszkedvünk tavasza. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 27./

Budapesti párthivatalokban vagy más intézményekben dönthetnek helyettünk, írta Székedi Ferenc. Sólyom László köztársasági elnök legutóbbi erdélyi magánlátogatásával keveset foglalkozott a magyarországi média, annál többet és az erdélyi magyar médiumok. Az államfő Kolozsváron elhangzott beszédében rejlik nem nézeteinek összefüggő rendszere. Az autonómiáról a következőt mondta: „Az autonómiának számos konkrét megoldása lehetséges. Ezért mindenek előtt demokratikus, tisztázó párbeszédre van szükség az autonómia fogalmáról és jövendő tartalmáról. Sok félreértést és előítéletet kell eloszlatni a többségi társadalomban, és meg kell szerezni az adott állam egyetértését. ” Az autonómia tehát építkezés és nem kikiáltás. Az EU-ról: „Az Európai Unió tárgyszerűségre késztet: az emberi jogok nyelvén ért, az ilyen igényeket és sérelmeket tudja kezelni. Csak érzelmi alapú politizálással nem jutunk előre. ” Ehhez nem kell egyetlen szót sem hozzáfűzni. Egy másik mondat az erdélyi, felvidéki, délvidéki és más magyar közösségek, valamint Magyarország viszonyáról: „Tiszteletben kell tartanunk az egyes nemzetrészek társadalmainak önállóságát. A politikában mindezek az érzelmeknél súlyosabban esnek latba, ám nem érintik a magyarként együvé tartozás mély és erős érzését, amely személyiségünk és emberi méltóságunk része. ”Azaz: nem dönthetnek budapesti párthivatalokban vagy más intézményekben. Sólyom László kolozsvári beszéde félreérthetetlenül megmutatja azt az eszmerendszert, amelyből nagyon sokan hajlamosak kisebb darabokat lecsipkedni, és csupán egyetlen töredéket állítani előtérbe. /Székedi Ferenc: A rész és az egész. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 19./

Janitsek András kolozsvári képzőművész és fémrestaurátor kiállítása nyílt meg április 20-án Csíkszeredában, a Kriterion Házban. A megnyitóra egybegyűlteket Székedi Ferenc, a Kriterion Alapítvány igazgatója köszöntötte és méltatta a művész munkáit. /Janitsek András kiállítása. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 21./

Botár László és Szabó Árpád közös festészeti kiállításának ad otthont Csíkszeredán az Ave Art Gallery. A többnyire hazai tájakat visszatükröző pasztellképek kiállítását Székedi Ferenc nyitotta meg. /Festészeti kiállítás. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 19./

Az Új Magyar Szó kiállt az RMDSZ vezetői mellett, hangsúlyozva, felelősségre vonni azokat a politikusokat, akik választóiknak tett ígéreteiket teljesítik, nyilvánvalóan súlyos szabályszegés. „Az RMDSZ immár évek óta, megbecsült közvetítőként törekszik nem csupán a román és magyar kormány közötti jó viszony ápolására, hanem a két ország olyan közös jövőképének a kialakítására, amely többek között egész sor, európai ihletettségű program véghezvitele nyomán jöhet létre. ” Az RMDSZ-nek kulcsszerepe van a két ország viszonyában. Nem véletlen, hogy a magyar külügyminisztérium nem hagyja szó nélkül mindazt, ami Bukarestben az RMDSZ- politikusokkal, illetve az RMDSZ-törvénykezdeményezésekkel történik. /Székedi Ferenc: Célok és eszközök. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 15./

Domokos Géza RMDSZ elnök és képviselő korában, a kilencvenes évek elején, madéfalvi dermesztő hidegben, a székely vértanúk emlékművénél az építkezésről beszélt. Hogy nem aki jajong, hanem aki épít, csak az maradhat meg. Domokos Géza ezt tette egész életében. Épített. Kiadót, szervezetet, alapítványt, intézményeket. /Székedi Ferenc: Az építő. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 28./

A romániai magyarságnak szüksége van a lehető legnagyobb létszámú europarlamenti képviseletre, ezért Markó Bélának és Tőkés Lászlónak föltétlenül beszélgetnie kell egymással, az lenne a legjobb, ha minden különösebb ceremónia nélkül, többször is találkoznának. /Székedi Ferenc: Egy hajóban evezés. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 12./

Székedi Ferenc publicista, a galéria igazgatója nyitotta meg Horváth Levente pályakezdő képzőművész kiállítását a csíkszeredai Kriterion Házban. Horváth Levente a monumentális festészet újjáélesztője, 1996-ban fejezte be a csíkszeredai Nagy István Képzőművészeti Líceumot, majd Budapesten tanult a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, és munkásságát itthon, Erdélyben szeretné folytatni. /Horváth István: Székelyföldi posztmodern. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 8./

Az Új Magyar Szó elutasítóan írt a szakértői munkacsoportról: az egyik fél képviselője tárgyal azzal a szervezettel, amely a parlamentbe juttatta. - A szakértők között nincs egyetlen társadalomkutató, alkotmányjogász, közigazgatási szakember és így tovább, így zártkörű politikai tárgyalás lesz, amelynek egyetlen a célja: a politikában kompromisszumkészségnek nevezett, húzd meg-ereszd meg összmagyar népi játék erdélyi változata. /Székedi Ferenc: Szakértők. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 10./

Vannak, akik pálcát törnek egyik vagy másik magyarországi politikai csoportosulás mellett, döntéseiket pedig az befolyásolja, ami a magyarországi médiumokon keresztül átszűrődik. Nyitottak vagyunk, írta a lap munkatársa, Székedi Ferenc. Az elmúlt napokban Csíkszeredában, egy rozsdás csatornán látott egy nyilaskeresztet. Élete első nyilaskeresztjét. Az újságíró az interneten, a Wikipédián nézett utána a hungarizmusnak. „Nyaranta egymást érik Erdélyben az úgymond nemzetismereti táborok, ahol – hála a véleményszabadságnak – mindenki arról beszél, amiről akar. Botcsinálta őstörténészek, székelységet Szicíliában keresők és ki tudja még milyen jeles szakemberek szövegelnek a fiataloknak ezredévekről, feledtetve, hogy a történelem mítoszokon innen és túl mégiscsak tudomány. ” /Székedi Ferenc: Egy rozsdás csatorna. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 14./

Basescu elnök is felfedezte a Székelyföld alulfejlettségét. Ennek okát a magyar befektetőkben, illetve a vélt etnikai konfliktusok által megriasztott más befektetők hiányában és az utak állapotában látja. A székelység megmaradt a földművelés és állattenyésztés mellett, s ezekből tengeti életét. 2000. augusztus 24-én a Tusnádfürdőn megtartott Székelyföld Konferencia többek között javasolta a gazdasági erőforrások értékesítési fokának emelését, a közlekedés problémák állami, önkormányzati, lakossági feladatokra való lebontását, és így tovább. /Székedi Ferenc: Egy évszázad magány. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 17./

A világon akadnak országok, népek és nemzetek, amelyek jóval nagyobbakat buktak, jóval többet veszítettek, mint a magyarok – állította a lap munkatársa Székedi Ferenc. Idézett lapjából, Ágoston Hugó augusztus 20-i ünnepi vezércikkéből: „Szeretnénk, ha ez az ország, amelyet szívünkben kitörölhetetlenül a mienknek is érzünk, szerethetőbb lenne. Ha nem gyűlne benne egyre inkább a rossz, nem a jó. Ha nem állna gazdaságilag olyan rettenetesen. És morálisan is még és mind rettenetesebben. Ha nem lennének mind gondterheltebbek és szomorúbbak a testvéreink, rosszabb az utca hangulata. Ha a politikát, a közéletet, a mindennapokat nem árasztaná el a gyűlöletbeszéd. Ha valóban sikerülne modernizálódnia az országnak, s mint egykor, bizonyos területeken a világ élvonalába tartozna. “ /Székedi Ferenc: A félelem csapatai. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 27./

Székedi Ferenc, a lap munkatársa szerint a megegyezés elutasítása érthető: ha a romániai magyar ellenzék vezetői besimulnak az RMDSZ-tájba, akkor nem lesz kivel szemben felépíteniük önmagukat. Az RMDSZ feladata: a korszerű, európai értékekre támaszkodó, romániai magyar társadalomépítés. Az RMDSZ-nek meg kell mutatnia, hogy működőképes szervezet, amely erős szálakkal kötődik a romániai magyarság különböző rétegeihez. /Székedi Ferenc: Esély. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 7./

Született egy lista, amelyért néhány hónappal ezelőtt nagyon keményen érveltek, rámutatva, hogy nem a személyiségek, hanem csakis a kimondottan profi szakemberek hozhatják meg az erdélyi magyarság számára az európai üdvösséget. Utána esett a másik lista, rámutatva, hogy a személyiségek vezethetik el az urnákhoz a romániai magyarságot. Azonban a romániai magyar napi politika mesteremberein túl is vannak még nevek, művek, az európai kultúrához számos szállal kapcsolódó elismert erdélyi személyiségek. Olykor rájuk is lehet számítani, írta a lap munkatársa. /Székedi Ferenc: Habemus papam! = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 10./

Az RMDSZ részvételű kormányzat az egész ország számára jelentett olyan politikai-szakmai irányítást, amely a gyorsütemű gazdasági növekedés és az európai integráció útjára helyezte Romániát, írta Székedi Ferenc, a lap munkatársa. Ezért kizárólagos belső etnikai szavazás útjára téríteni az európarlamenti választásokat nagy botorság. /Székedi Ferenc: Kire számítsunk? = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 26./

Már nem csupán magyarországi egyetemi tanárok tanítanak Erdélyben, hanem erdélyiek is Magyarországon, nemcsak magyarországi vállalkozók alapítanak céget Erdélyben, Romániában, hanem erdélyi és romániai vállalkozók Magyarországon. Csökkennek a társadalmi-gazdasági különbségek. A Biennále az eltűnő határokhoz, az integrációhoz járul hozzá, a rendezvényeket évente vagy még inkább havonta kellene megtartani. /Székedi Ferenc: Külhon, belhon. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 1./

Nem árt visszatekinteni a kezdetre. 1990. őszén volt a gyergyószárhegyi magyar–román értelmiségi találkozó. A megbeszélés budapesti majd bukaresti eszmecseréket folytatott, romániai magyar és román értelmiségiek keresték a kiutat a marosvásárhelyi véres események után. A beszélgetések a román–magyar irodalmi fordítások jegyében kezdődtek. Az eddigi irodalmi fordításokat kellene kiszélesíteni, eszmetörténeti sorozatokat létrehozni. Többen egy román nyelvű magyar újság létrehozása mellett törtek lándzsát, illetve gyakoribb magyar tévérészvétellel szerették volna ellensúlyozni a bukaresti közszolgálati tévében elhangzó magyarellenes nézeteket. A nyitottság, a rugalmasság még mindig jobb tanácsadó, mint a bezárkózás, köldöknézés és önmarcangolás. /Székedi Ferenc: Tizenhét év. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 1./