Kié a Sapientia, az Erdélyi Magyar Tudományegyetem? – tette fel a kérdést Székedi Ferenc. „A két esztendővel ezelőtti magyarországi kormánypárté, aki ösztönözte, vagy jelenlegi utódjáé, aki továbbra is szorgalmazza a támogatást?” A Sapientia az erdélyi magyarságé. Az erdélyi magyar sajtó soha nem írt a láncszerű ingatlanvásárlások egyéni és csoportos pénzkiáramlással járó hátteréről, soha nem írt rokoni vagy baráti gesztusként felkínált egyetemi órákról. Az erdélyi magyar sajtó az erdélyi magyaroknak juttatott magyarországi kárpótlások esetében sem írta meg, hogy egyesek alaposan megszedték magukat a háborús veteránok pénzén az ingadozó árfolyamokat, a részvényvásárlási lehetőségeket, a tudatlanságot és az információközelséget kihasználva. Az erdélyi magyar sajtó a Sapientia tekintetében „sem teljesítette közösségi funkcióit”, továbbra is csak nyilatkozatokat közöl. /Székedi Ferenc: Zsögödből a világ. Noli turbare circulos meos! = Romániai Magyar Szó, márc. 31./

Székedi Ferenc cikkében újból elítélte a Székely Nemzeti Tanácsot, a dr. Csapó-féle területi autonómia-tervezetet: a tervezet „életidegen és székelyidegen”, „ Dr. Csapónak fogalma sincs a jelenkori székelyföldi életről…” – írta. /Székedi Ferenc: A térség nevében. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 6./

Csíkszereda Zsögöd felőli kijáratánál hatalmas reklámtábla hirdeti, hogy 75 éves a csíki hoki. A kétnapos ünnepi program a Csíki Székely Múzeumban kezdődött, a csíki hoki múltjáról és jelenéről szóló kiállítással. Az évforduló tiszteletére készült könyvet, fotóalbumot és filmrészleteket máj. 1-jén mutatták be a nagyközönségnek. Becze Zoltán készítette a 75 év kék-fehérben című filmet. Székedi Ferenc újságíró irányításával készült a Hoki a Hargita alján című könyv, amelynek több szerzője a csíki jégkorong egy-egy időszakát elevenítette fel. A Vákár Lajos Műjégpálya előcsarnokában Sárpátki Zoltán képzőművész által készített Vákár Lajos-domborművet lepleztek le, majd a jégpályán a múlt, a jelen és a jövő jégkorongozói vonultak fel. /D. Balázs Ildikó: Hetvenöt év hőseit ünnepelték. Film, fotóalbum és könyv készült a csíki hokiról. = Krónika (Kolozsvár), máj. 3./

Nagyváradon került sor a Free Press Alapítvány szemináriumára, amelynek témája „A romániai magyar média szerepvállalása a választásokban” volt. A szeminárium háromrészes: szeptemberben és októberben folytatódik neves előadók bevonásával. Nagyváradon Stanik István, a Free Press Alapítvány igazgatótanácsának elnöke, az Erdélyi Riport főszerkesztője nyitotta meg a szemináriumot. Az alapítványt 1996-ban néhány újságíró hozta létre. A Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) támogatásával másokat is bevonhattak a mostani képzésbe. Gáspárik Attila szerint a felméréseket nem vette figyelembe az RMDSZ kampánystábja. Székedi Ferenc, a Csíki Tv főszerkesztője beszélt a csíkszeredai helyhatósági választásokról, az RMDSZ szerepléséről, s azt is kifejtette, hogy szerinte csak látszatra demokratikus az előválasztás. Magyari Nándor szociológus szerint a média a politikai folyamatok foglya. /Nagyálmos Ildikó: A magyar média szerepvállalása a választásokban. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 19./

A romániai magyar sajtónak a helyhatósági választásokban betöltött szerepét és a médiumok helyzetét vizsgálták Nagyváradon, a Free Press Romania Alapítvány szervezte kétnapos szemináriumon. A tízesztendős múltra visszatekintő alapítvány a külső sajtómunkatársak támogatására született, általa jött létre előbb az erdélyi Krónika, majd az Erdélyi Riport, sommázta tevékenységüket Stanik István lapkiadó, a Free Press vezetője. Ezúttal Gáspárik Attila médiaszakértő az Audiovizuális Tanács tagjaként, Székedi Ferenc televíziósként, Magyari Nándor szociológusként, Székely Ervin politikusként fejtette ki véleményét az idei helyhatósági választásokról. „Romániában ma elsöprő manipulálási lehetőség van a televíziózásban" – mondotta Gáspárik Attila. Médiaszakemberek szerint az RMDSZ részvétele a romániai politikai kampányműsorokban csekély volt, a magyar közszolgálati média pedig ugyanazon a szinten kampányolt az illegitim MPSZ-nek, mint az erdélyi magyar érdekképviseleti szövetségnek, így nem is csoda, ha a romániai magyarok nem szívesen mentek el szavazni. A médiaszakemberek szempontjai szerint gyenge minősítést kapott az RMDSZ kampánya. /Balla Tünde: Ősszel csatatér lesz a média. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 21./

A Sapientia Egyetemen Csíkszeredában a legnagyobb túljelentkezés a könyvelésen van, valamint a társadalmi kommunikáció és a PR szakon. Az agrárgazdaság 50 helyére csupán 11-en jelentkeztek, az ugyanennyi meghirdetett hellyel szemben mindössze 39-en szeretnének általános közgazdászok lenni. Hiába van félszáz hely, csak 15-en vállalnak egy olyan hasonszakmát, amely a közvetlen környezetre szakosodik. A be nem jutó fiatalokat valószínű felszívják majd a Csíkszeredában és Hargita megyében is működő román magánegyetemek a maguk kihelyezett tagozataival. /Székedi Ferenc: Sapientia: A kecske és a káposzta. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 23./

Székedi Ferenc újságíró ismételten elítélte a dr. Csapó által hangoztatott székelyföldi területi autonómiát. Székedi kifejtette: az egyénen alapul az autonómia. Egy jól működő magyar intézményen. „Az alulról felfele történő építkezésen. És nem a hordószónoklatokon.” Az autonómia nem a dilettáns szabályzatokon múlik, melyet nem fogadott el a román parlament. /Székedi Ferenc: Valami történt. – Zsögödből a világ rovata. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 11./

Székedi Ferenc, a Romániai Magyar Szó munkatársa ellenérveket hozott fel a székelyföldi magyar autonómia ellen. A programok azt sugallják, ha magyarok lesznek a vezetők, minden menni fog. Székedi az egykori Magyar Autonóm Tartományra hivatkozott. /Székedi Ferenc: Zsögödből a világ. Festett egek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 25./

Székedi Ferenc, a lap munkatársa a székelyföldi autonómia ellen írt cikket. A balavásáriak kivételével egyetlen székelyföldi település helyi magyar tanácsa sem szavazott úgy, miszerint ki kellene írni helyi népszavazásra az autonómia kérdését. Vajon a Székely Nemzeti Tanács közleményei a mérvadóak, miszerint a hatalom megfélemlítette a tanácsokat? – tette fel Székedi a kérdést. A székelyföldi települések tanácsosai nem gyávák, csupán józanul gondolkodó emberek. Székedi szerint a Székely Nemzeti Tanácsnak „a félresikerült autonómia-tervezeten alapuló népszavazási kezdeményezése alkalmas lehet a fogalom érzelmi megközelítésére, de alkalmatlan az értelmire.” /Székedi Ferenc: Székelyföldi nyuszikák. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 13./

Székedi Ferenc, a Romániai Magyar Szó munkatársa bírálta a kettős állampolgárságról kibontakozott magyarországi politikai vitát: ez a vita az erdélyi magyarság számára mélységesen megalázó. „Hogy megint helyettünk gondolkoznak.” „Állampolgárságtól függetlenül magyarnak maradtunk” – írta. Hozzátette: a kettős állampolgárság megadása vagy meg nem adása az erdélyi magyar létnek nem a kulcskérdése. /Székedi Ferenc: Svéd asztal. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 9./

Minden romániai magyar szavazatára szükség van ahhoz, hogy ez a közösség a jövőben is biztosíthassa képviseletét a román parlamentben – ezt fogalmazta meg nov. 18-án közzétett felhívásában tizenhét vezető erdélyi értelmiségi. A dokumentumot Ágoston Hugó, Dávid Gyula, Domokos Géza, Egyed Péter, Fodor Sándor, Gálfalvi György, Gálfalvi Zsolt, Horváth Andor, Jakobovits Miklós, Kántor Lajos, Kányádi Sándor, Kovács András Ferenc, László Ferenc, Parászka Miklós, Sütő András, Székedi Ferenc és Varga Gábor írta alá. "Egy erősen központosított országban, ahol a politikai mentalitások és cselekvésmódok többsége is erősen centralizált, a jelenlét a parlament döntéshozó folyamatában – az ehhez tartozó intézményrendszert is figyelembe véve – különösképpen nélkülözhetetlen" – állapítják meg az aláírók, hangsúlyozva, hogy ehhez minden magyar szavazatra szükség van. "Lehetnek közöttünk véleménykülönbségek világnézeti, politikai, magatartásbeli kérdésekben, beleértve az RMDSZ eddigi politikai gyakorlatának megítélését is" – fejtik ki a dokumentum szerzői, de hozzáfűzik: most nem egyszerűen az egyik vagy a másik politikai álláspontra, hanem az érdekképviseleti szövetség egészére, az erdélyi magyarság érdekvédelmének további lehetőségére és folyamatos érvényesítésére kell szavazni. /Értelmiségiek felszólítása a szavazásra. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 19./

Az erdélyi magyar sajtóban a magyarországi népszavazás után sok otrombaság megjelent. „Most a kicsinyes önzés, az egzisztenciaféltés, az anyagiasság erősebb volt, mint a nemzeti szolidaritás, s az anyaország lakossága, mely Kádár népéből a plázák népévé vált, távolmaradásával tüntetett ki minket." „Ezek után még csak ne is jöjjenek Erdélybe, felejtsék el a csíksomlyói búcsút…”– idézgetett Székedi Ferenc a megnyilvánulásokból. Székedi Ferenc megállapította: ez a népszavazás csak ilyen eredménnyel járhat. Nemzedékek nőttek fel más körülmények között, más világra látással. Székedi Ferenc szerint „nem történt semmi rendkívüli.” A Fidesz majd kihátrál a Magyarok Világszövetsége mögül, hiszen „öngyilkos lenne az a párt, amely saját állampolgárainak csendes többségével kezdene hadakozni.” Az MSZP pedig megszavaztatja mindazt, ami egyéni szempontból most is működőképes. Az RMDSZ majd hagyja, hogy a kettős állampolgárság hazai választásoknak szánt jelmondata lassan eltűnjön. /Székedi Ferenc: A magyar Trabant. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 13./

Az utóbbi időben egyre több visszhang érkezik Kuszálik Péterhez, Monfondír rovatával kapcsolatban. Egy levélíró Budapestről megdicsérte a december 13-i Szempont rovatot – ebben Fey László, Székedi Ferenc és Kuszálik elítélő véleményét a magyar népszavazásról. /Kuszálik tavalyi cikke szerint a népszavazás tétje: Patrubány Miklós csupán arra volt kíváncsi, a téli szezonban pantallóban járjon-e vagy székely harisnyában./ Egy Németországban élő erdélyi szerint „túl gőgös a magyar, ő mindent tud és jobban, mint más, s ráadásul inkább beledöglik, mint hogy kompromisszumot kössön.” Kuszálikról egyik kritizálója megállapította: „Tényleg fogalma sincs semmiről. Honnan szalasztották ezt az embert?” „Már unalmas, hogy a romániai magyar sajtóból ezek az őrültségek ömlenek folyamatosan.” /Kuszálik Péter: Visszhang. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 14./

Székelyföld – számokban címmel jelent meg szociológusok összegzése, melyet a Magyar Tudományos Akadémia felkérésére készítettek sokszáz székely háztartást, gazdálkodási formákat és a térség társadalmi közérzetét vizsgálva. Székedi Ferenc újságíró a könyvet Csapó Józsefnek, a Székely Nemzeti Tanács elnökének figyelmébe ajánlja, hozzátéve, honnan veszi a bátorságot valaki, hogy saját közösségének jelenkori ismerete nélkül bármiféle konstrukciót létrehozzon? A könyv szerint „a térség öndefiniciós folyamata jelenlegi formájában alapvetően nem politikai, hanem egyfajta természetes társadalmi folyamat.” /Székedi Ferenc: Székelyföld – számokban. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 13./

Csíkszeredában vasárnap zárult az ifjúsági rövidpályás gyorskorcsolya világbajnokság. A Magyar Rádió honlapján az egyik almenüben, a hétvége sporteseményei között megjelent: Junior rövidpályás gyorskorcsolya világbajnokság, Miercurea-Ciuc. Mellette ott volt egy másik rendezvénysorozat: Jégkorong Bajnokok Kupája, Szentpétervár. A rádió hosszú évek óta határok nélkül közvetít műsorokat a határokon túli magyarságról a nemzet egysége jegyében, és Csíkszeredából is megrendel tudósításokat. A politikával leginkább szimbiózisban élő magyarországi média egy részéből hiányzik a helyzet- és tárgyismeret. /Székedi Ferenc: Sankt Petersburg. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 9./

A Székely Nemzeti Tanács felhívást adott közre: a székelyek március 15-ét ünnepeljék együtt Székelyudvarhelyen. Székedi Ferenc, a lap munkatársa ellenkezett. Miért éppen Székelyudvarhelyen? Miért nem Sepsiszentgyörgyön vagy Marosvásárhelyen? Miért nem másik székelyföldi városban? Abban a városban, kellene ünnepelni, amelynek színmagyar vezetősége lassan egy évtizede vitatkozik egymással? /Székedi Ferenc: Udvarhelyre kéne menni? = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 15./

Amikor feszült a helyzet, Tudor százezres román tüntető tömeggel fenyeget, az ÚMSZ munkatársa, Székedi Ferenc a tiszteletbeli székely cím elnyeréséről írt ironikus hangnemben. /Székedi Ferenc: Íme, a Székely! = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 7./

A román nyelvből és irodalomból megtartott képességvizsga-főpróbán a székelyföldi magyar nyolcadikosok nagy része az idén is elbukott, vagy alig lépte túl a bukásküszöböt. Gyenge vigasz, hogy más magyarlakta megyék általános iskoláinak végzős osztályaiban sem sokkal rózsásabb a helyzet. Régen megfogalmazták már: a román nyelvet idegen nyelvként, külön könyvekből kell oktatni a romániai magyar általános oktatásban. A jelenlegi helyzetben a gyenge eredményű román képességvizsgák miatt a különben értelmes gyermekek sem folytathatják tanulmányaikat a magyar értelmiségi pályákat megalapozó iskolákban. Az RMDSZ a kormányban, a parlamentben van. Politikai döntéshelyzetben. Cselekednie kell. /Székedi Ferenc: Padban és parlamentben. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 13./

Székedi Ferenc, a lap munkatársa szerint hasznosan tette A Hét hetilap, amikor március 14-i számában lehozott összeállítást azokból az írásokból, amelyeket a rendőrségi visszaélések miatt néhány napig az érdeklődés középpontjába került Európai Idő hetilapból válogatott. A gyalázkodó szövegek után az újságíró várta, hogy a MÚRE /Magyar Újságírók Romániai Egyesülete/ állásfoglalásban fejezi ki véleményét erről, de ez nem történt meg. /Székedi Ferenc: Meddig az eddig? = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 28./

Ferenczes István helyi költő talán nem eléggé ismert verseiből hallhattunk egy csokorra valót Csiky Csengele színésznő előadásában, olvasható a megyei napilapban, mindez sértő félreértéseket okozhat. A „helyi költő” szókapcsolat értékítéletet jelöl: a helyi költő fűzfapoéta. Ferenczes István nem helyi költő, József Attila-díjas, a jelenkori magyar irodalom egyik neves alkotójaként tartják számon. Jobban kell figyelni a szavakra. /Székedi Ferenc: Ferenczes István, a helyi költő. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 11./ Az említett cikk: Székely Judith: Didergés. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 7./

Székedi Ferenc leszögezte, hogy Dávid Ibolya mellett áll. Szerinte őt ugyanúgy tisztelik Erdélyben és a Székelyföldön, mint bármikor. /Székedi Ferenc: A kőbe vésett fogadalom. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 19./

Szép az élet – ez volt a jelszava Albert atya ferences szerzetesnek, akit Szent Ferencnek neveztek székely kiadásban, mások biciklis apostolnak. Másfél éve hunyt el, tavaly megjelent róla egy kis füzet. Albert atya 2003-ban, a csíksomlyói búcsún beszélt. „Fiatalok, nem csak az életszínvonalra van szükség, hanem az élet minőségére is!” „Maga az Úr Jézus is harminc éves korában kezdte nyilvános működését, globálisan gondolkodott, globális körülmények között tevékenykedett, csak az önszerető emberekhez nem volt gyomra.” „Most már a magyar nemzethez tartozunk, akár van magyar igazolványunk, akár nincsen. Ezt mondhatjuk és élhetjük, ebbe nem szólhat bele senki.” „Itt van a cigánykérdés. Ne borzolódjatok fel, mert azt akár akarjuk, akár nem, van. Tudom azt, hogy három formában viszonyulnak hozzá. Vannak, akik ki nem bírják, gyűlölik őket. Vannak, akik nem törődnek, közömbösek. S vannak, akik szeretnének segíteni rajtuk. Ha akarunk segíteni, hozzá kell őket segíteni ahhoz, hogy nekik is legyenek képzett embereik, legyenek saját papjaik, mert akkor lehet bízni abban, hogy az a nép, amely nemcsak szociológiailag különbözik tőlünk, hanem kultúrában is, felemelkedik.” – mondta többek között. /Székedi Ferenc: Lélekvételnyire. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 8./

Vergődik Bardócz Ferenc, Gyergyóditró független polgármestere az erkölcsi és a politikai kényszer között. Ő ugyanis ígéretet tett a következő székely népgyűlés megszervezésére, viszont az RMDSZ-többségű helyi tanács megfontoltságra buzdítja. A népakarat hívja össze a népgyűlést, mondta az egyik szervező. Székedi Ferenc, a lap munkatársa szerint viszont társadalmi manipulációról van szó. A politikai népakarat a választásokon érvényesül. A politikán túli vagy inneni népakarat a demokratikus országokban ezt követően lebomlik, széttöredezik. Egy székely település akkor tesz legtöbbet az autonómiáért, ha saját választott vezetősége él mindazokkal a közösségi és törvényes lehetőségekkel, amelyek az emberek a javát szolgálják. A szerepzavarokra vigyázni kell. /Székedi Ferenc: Az összehívott népakarat. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 22./

Az erdélyi és a székely nyíltlevél-irodalom újabb sorokkal gazdagodott, írta ironikusan a lap munkatársa, Dr. Csapó József ugyanis Cselényi Lászlónak, a Duna Televízió elnökének írt nyílt levelében kifejtette, elégedetlen, hogy a Duna TV nem óhajtja élőben közvetíteni Gyergyóditróból a Székely Nemzeti Tanács által összehívott Székely Nemzetgyűlést. Azt a választ kapta: az élő közvetítésre a Duna TV-nek nincs pénze. Ezért azzal a kéréssel fordul a világ magyarságához, részesítse anyagi támogatásban a Duna Televíziót. Székedi Ferenc, a lap munkatársa szerint a dr. Csapó-féle gyűlésezés nem igazi küzdelem az erdélyi magyarság jogaiért, hanem színjáték. /Székedi Ferenc: Live from Ditró. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 12./

A Székely Nemzetgyűlés megtartása előtt megírta Székedi Ferenc, hogy lesz határozat, áldás, éneklés, himnusz, meghatódottság, majd a jelen nem levő RMDSZ vezetők ki tudja hányadszor megint nyilatkoznak a maguk SZNT-vel kapcsolatos bükkfa-nyelvén: kell az autonómia, de nem népgyűlésekkel. Az újságíró leszögezte, Székelyföldnek, a székelyek lakta településeknek egyetlen legitim képviselete van: demokratikus módon megválasztott polgármesterek és tanácsosok igazgatják a városokat és községeket. Ők jórészt nem lesznek ott Ditróban. Talán félnek valamitől? Erre kell válaszolni. /Székedi Ferenc: Egy mondat az autonómiáról. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 19./

Székedi Ferenc, a lap munkatársa szerint a HTMH szerkezeti átalakulása nyomán a támogatáspolitikát józanul kell áttekinteni. Már sorolja is. Könyvtámogatás? A kiadók egész sor, igen értékes erdélyi magyar könyvet megjelentettek, de olyan kötetek tömkelege is napvilágot látott, amelybe soha senki még csak bele sem lapozott. Újságtámogatás? Az MTI híreinek, elemző anyagainak korlátlan átvétele kinyitotta a világot, de az erdélyi magyar újságírást kényelmessé tette. Színháztámogatás? Az erdélyi magyar színházak holdudvarában tevékenykedő alapítványok támogatásával egész sor remek előadás létrejött, de az erdélyi magyar színházak a magyar kultúra egységének hangoztatása ellenére nem nőtték ki a „határon túli” státust, még mindig külön rendezvényeken kell bemutatni őket a magyarországi közönségnek. Képzési támogatások? Tagadhatatlanok a korszerű információk átadására tett erőfeszítések, de az is igaz, hogy a ráfordított összegek jelentős része még csak ki sem jön Magyarországról, hanem helyi szakértők és egyetemi tanárok jövedelmét egészíti ki. Gazdasági támogatások? A közalapítványokon vagy befektetői társaságokon átáramló, államilag támogatott magyarországi beruházások adott mértékben hozzájárultak az erdélyi vállalkozások fejlesztéséhez, de a beviteli tőke nem egyszer olyan elavult gépek megvételének kényszerét jelentette, amelyek bizonyos érdekcsoportokhoz kötődtek. Iskolások támogatása? Remek és pontosan felmérhető. Sapientia-támogatás? A karok, egyetemisták, tanárok száma jól behatárolható. Emlékművek és műemlékek helyreállításának támogatása? Azonosítható és felmérhető. Az erdélyi magyarság élete saját, romániai körülményei között az elmúlt másfél évtized alatt javult. A magyarországi támogatáspolitika átvizsgálása nélkülözhetetlen. /Székedi Ferenc: Kilencven fok. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 3./

Az ÚMSZ eljuttatta a Civic Media Egyesülethez azon személyek listáját, akik a romániai magyar írott sajtóban vezető szerepet töltenek be, s ekként a romániai magyar közvélemény formálóinak tekinthetők; a lista a Szekuritáté Irattárát Átvilágító Bizottsághoz(CNSAS) kerül. Az ÚMSZ ezáltal csatlakozott a kezdeményezéshez, amely a romániai sajtó és civil szféra átvilágítását tűzte ki célul. A Civic Media eddig benyújtott névsorában az országos román napilapok, televíziók és rádiók, hírügynökségek főszerkesztői és helyetteseik szerepelnek. A MÚRE elnöke, Ambrus Attila üdvözölte a kezdeményezést. Gáspárik Attila, az Országos Audiovizuális Tanács alelnöke örömmel fogadta az átvilágítás hírét. Kiadvány/Újságíró neve/ Tisztsége: A Hét/Parászka Boróka/felelős szerkesztő; Bányavidéki Új Szó/Soltz Anna/igazgató és Szilveszter Mária/ főszerkesztő; Bihari Napló/George Catuneanu/igazgató és Rais W. István/főszerkesztő; Brassói Lapok/Ambrus Attila/főszerkesztő; Erdélyi Napló/Makkay József/főszerkesztő és Szentes Szidóni/főszerkesztő-helyettes; Erdélyi Riport/Szűcs László/főszerkesztő és Stanik István/felelős kiadó; Európai Idő/Horváth Alpár Szilamér/főszerkesztő; Gyergyói Kisújság Ábrahám Imre/főszerkesztő és Balázs Katalin/főszerkesztő-helyettes; Hargita Népe/Sarány István/főszerkesztő és Hecser Zoltán/felelős kiadó; Háromszék/Farkas Árpád/főszerkesztő és Torma Sándor/főszerkesztő-helyettes, Magyari Lajos, Sylvester Lajos/rendszeresen közlő publicisták, elemzők; Heti Új Szó/Graur János/főszerkesztő; Korunk/Kántor Lajos/főszerkesztő és Horváth Andor/főszerkesztő-helyettes; Krónika Csinta Samu/felelős szerkesztő, Gazda Árpád/vezető szerkesztő, Rostás Szabolcs/vezető szerkesztő és Bakk Miklós/főmunkatárs; Látó/Gálfalvi György/főszerkesztő és Kovács András Ferenc/főszerkesztő-helyettes; Népújság/Makkai János/főszerkesztő és Nagy Miklós Kund/főszerkesztő-helyettes; Nyugati Jelen/Böszörményi Zoltán/főszerkesztő és Jámbor Gyula/főszerkesztő-helyettes; Polgári Élet/Zsidó Ferenc/főszerkesztő; Reggeli Újság/Dénes László/főszerkesztő; Szabadság/Kerekes Edit/főszerkesztő-helyettes és Tibori Szabó Zoltán/publicista; Szatmári Friss Újság/Elek Anikó/főszerkesztő; Szatmári Magyar Hírlap/Princz Csaba/lapigazgató, Veres István/főszerkesztő és Benedek Ildikó/főszerkesztő-helyettes; Székely Hírmondó/Kocsis Cecília/főszerkesztő és Willman Walter/főszerkesztő-helyettes; Udvarhelyi Híradó/Jakab Árpád/főszerkesztő; Új Kelet/Péter Csaba/főszerkesztő és Barabás Orsolya/felelős szerkesztő; Új Magyar Szó/Stanik István/lapigazgató, Salamon Márton László/felelős szerkesztő, Bércesi Tünde/vezető szerkesztő, Ágoston Hugó/vezető publicista, Bíró Béla, Lokodi Imre/rendszeresen közlő publicisták, elemzők, Simon Judit, Székedi Ferenc; MÚRE/Karácsonyi Zsigmond/ügyvezető elnök, Szűcs László/írott sajtó alelnök, Csép Sándor/audiovizuális alelnök, Rácz Éva/szakmai oktatási biz., Hecser Zoltán/sajtójog-érdekvédelmi biz., Kacsó Sándor/médiapolitikai biz., László Edit/szoc. tagságkezelő biz., Bálint Zsombor/gazdasági biz. A Civic Media Egyesület elektronikus levelet kapott többek közt a Krónika napilap egyik munkatársának e-mail címéről, amelyek feladója a következők átvilágítását javasolja: Stanik István, Szűcs László, Simon Judit (Új Magyar Szó), Makkai János (Népújság), Ferencz Imre (Hargita Népe), Farkas Árpád, Magyari Lajos (Háromszék). /Cseke Péter Tamás: Az Új Magyar Szó csatlakozott a Civic Media Egyesület kezdeményezéséhez. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 18./

Az Erdélyi Magyar Ifjak második, gyergyói táboráról szóló tudósítások között voltak gunyorosak, lekezelők vagy éppen a részvételt felnagyítók. Adjuk meg a sokszínűségnek, ami a sokszínűségé, írta a lap munkatársa, Székedi Ferenc. Tegyük mindezt megvetés, lekezelés, gyűlölet nélkül. Az egyik, EMI-táborról szóló összefoglaló szerint „Borbély Imre, a Magyarok Világszövetsége Stratégiai Bizottságának elnöke úgy gondolta, a magyarországi társadalom nem képes a jelenlegi állapotában a rendszert megdönteni, Erdélyben viszont a román hatalom érdekeit képviselő komprádor politikai elit telepedett rá a magyarságra, de mégis van esély az újjászületésre, ami akkor következhet be, mikor az EU-csatlakozás után útilaput kötnek az RMDSZ talpára.” Székedi fennakadt a komprádor kifejezésen, mondván „a pidzsin angolon és más gyarmati nyelveken nevelkedett nagy stratégiai gondolkodókhoz jobban illenek a hasonló kifejezések”. Székedi ezután Borbély Imre múltját vette elő: mielőtt Budapestre telepedett volna, temesvári RMDSZ-képviselő volt. /Székedi Ferenc: Tehénszarv és útilapu. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 22./

Csíksomlyón katolikus ifjúsági találkozót tartottak, románok is eljöttek. Egyesek az utolsó magyar bástya feladásával vádolták a szervezőket: Székelyföldön beengedték a románokat a magyar templomokba, ezután nem lesz megállás. A lap munkatársa örömmel üdvözölte a román nyelvű misét, megmagyarázta, hogy nem Csíksomlyó és Székelyföld a világ közepe. A katolikus egyház jobban tudja: „nem székelyföldi burokban élünk”, a nyitott világban a rugalmasság a jövő legfőbb tanácsadója. /Székedi Ferenc: Bevett bástya? = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 29./

A Székely Nemzeti Tanács szeptember végére újabb székely nemzetgyűlést hív össze, majd a polgármesterek, az önkormányzatok írják ki autonómia ügyében, azaz országos ügyben a népszavazást, ha pedig nem megy, akkor más intézményekhez fordulnak Gyermeteg elképzelések – írta az ÚMSZ. Autonómia csak a romániai törvények módosítása nyomán jöhet létre. /Székedi Ferenc: Délibáb. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 12./