A Markó–Tőkés találkozó a napokban megtörténik, a közvetlen RMDSZ-elnök–MPP-elnök eszmecserére azonban aligha lehet számítani. A lap munkatársa megmagyarázta: nem hasonló súlycsoportbeliek, továbbá Szász Jenő MPP-elnök sorozatos RMDSZ-szidalmaival hiteltelenségét bizonyította. Az újságíró szerint Szász Jenő leszálló ágba került, és alighanem szép lassan kihull a rostán. Az MPP-s tanácsosok és polgármesterek számbeli aránya nem éri el a bejutási küszöbre vonatkozó zsarolási szintet, és így kénytelen-kelletlen üdvözlik a Markó–Tőkés-találkozót. /Székedi Ferenc: Alma a fa alatt. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 25./

Szász Jenő, az Magyar Polgári Párt elnöke soha nem a saját, még csak nem is a pártja, hanem majd mindig az erdélyi magyarság nevében beszél. A legutóbbi kinyilatkoztatása szerint az erdélyi magyarság számára a parlamenti választások előtt legfontosabb a koalíció, mármint a Romániai Magyar Demokrata Szövetség és a Magyar Polgári Párt között. A lap vezércikkében megmagyarázta: a helyhatósági választások megmutatták, hogy az MPP parlamentbe jutásának esélyei egyenlőek a nullával, ezért akarnak koalíciót, mert az MPP némely megélhetési politikusának jól jövedelmező tisztség a legfontosabb célja. Az RMDSZ vezetői kijelentették: az RMDSZ ajtaja nyitva áll az MPP-tagok előtt is. /Székedi Ferenc: Fátylat a múltra. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 3./

Az Ezer Székely Leány Napjáról írta az Új Magyar Szó: „nem volt siránkozás, nem volt pusztulás és porladás, nem esett szó népünk fogyásáról. Alighanem Budapesten maradtak, hogy a cigányok után most más szexuális beállítottságú honfitársaik ellen tiltakozzanak vagy éppen rendőrautókat gyújtsanak fel, mert mindössze három Árpád-sávos zászlót lehetett látni a szombati, csíksomlyói Ezer székely lány találkozón…” A lap szerint a „szervezők lemondtak a nemzeti giccsbe torkolló rockoperákról”. /Székedi Ferenc: Porlik, mint a szikla? = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 8./

A Székely Nemzeti Tanács Állandó Bizottsága úgy döntött, újabb autonómia-népszavazást kezdeményez a székelyföldi területi autonómia ügyében. Székedi Ferenc, a lap főmunkatársa kifejtette, ebben a népszavazásba majd „erkölcsi kényszerrel próbálják belehajszolni a helyi tanácsokat és tanácsosokat, elvonva őket a gyakorlati munkától. Ez a népszavazás csak pótcselekvés. Először ugyanis tisztázni kell, mi az autonómia, milyen intézmények lesznek stb. /Székedi Ferenc: Népszavazás, újratöltve. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 9./

A lap főmunkatársa, Székedi Ferenc vezércikkében kiállt az RMDSZ mellett, elítélve az RMDSZ-t gyalázó egynémely MPP-vezetőt. – Nagyon sokan választási távolmaradásukkal tüntethettek az MPP ellen. /Székedi Ferenc: Dobj vissza kenyérrel. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 16./

Az elmúlt napokban, hetekben két nyári ifjúsági tábort is tartottak Tusnádfürdőn. A Bálványosi Nyári Szabadegyetem megint csak a nép és nemzet körül forgott, írta Székedi Ferenc, a másik, az EU-tábor az európai uniós eszmék jegyében zajlott. Közben Tusnádfürdőtől néhány kilométerre csíki és háromszéki kis burgonyatermelők hordták ki szekerestől-lovastól-autóstól eladhatatlan krumplijukat a szemétbe. /Székedi Ferenc: Hívjuk meg Pamela Andersont! = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 21./

A lap munkatársa szerint a Magyarok Világszövetsége /MVSZ/ botrányról botrányra lépkedve, különböző populista szólamokkal próbálta magát erőszakosan visszajuttatni arra a politikai-közéleti küzdőtérre, ahonnan önmagát száműzte. A határ menti erdélyi magyar napilap az MVSZ-t „a legátfogóbb legitimitású magyar köztestület”-nek nevezte, amely most tartja VII. Világkongresszusát. Milyen törvények alapján a legátfogóbb legitimitású a Magyarok Világszövetsége? Az MVSZ Magyarországon bejegyzett civil szervezet, amely megőrizte a hangzatos nevet, miközben a vezetősége jelenleg erkölcsi vagy anyagi tőkét próbál kovácsolni a névből. Magyarországnak alkotmányba foglalt kötelessége törődni az országhatáron túl élő magyar közösségekkel. A legitim magyarországi pártok keresnek kapcsolatot a magyar közösségek különböző irányultságú pártjaival. /Székedi Ferenc: Magyarok világa. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 18./

Markó Béla RMDSZ-elnök Egy elmaradt egyezség története címmel hosszabb írást jelentetett meg a magyarországi Élet és Irodalom című hetilapban, megpróbálta a magyarországi olvasó számára is értelmezni azokat a folyamatokat, amelyek a romániai magyar politizálásban az utóbbi közel két évtizedben végbementek. Markó felvázolta a magukat racionálisnak tartó politizálók és a nemzeti retorikájú radikálisok közötti véleménykülönbségeket. Markó úgy látja, hogy Tőkés László európai parlamenti képviselő az örök ellenzéki szerepében érzi magát a legjobban, Orbán Viktor Fidesz-elnök legfontosabb érdekének pedig azt tartja, hogy „az erdélyi MPP-nek RMDSZ-ernyő alatti parlamentbe juttatásával saját politizálása számára barkácsolhatna össze olyan eszközt, amellyel esetleg még az ágakat is el lehetne fűrészelni az RMDSZ alatt. ” Markó azt mondta ezzel, hogy az RMDSZ-t egyik magyarországi párt sem tudta becsábítani kizárólag a saját holdudvarába. Erdélyben elsősorban az MPP-tábor próbálta ízekre szedni az RMDSZ-elnök írását. Az Erdélyi Riport hetilap sorra vette és elítélte azokat, akik Markó írását támadták. Papp Kincses Emese szerint, ha a szellemi és anyagi kultúrjavak elosztási szintjén keressük az erdélyi magyar egységet, csalódni kell, hiszen szakadék tátong a szűk gazdasági és politikai elit és a nemzeti közösség többi része között. Papp Kincses Emese pedig olyan társadalmi egység, egyenlőség, illetve egyenlőtlenség nevében írta sorait, amelyen a különbségek megszüntetését célzó diktatórikus és utópisztikus társadalmi berendezkedés sem tudott segíteni, írta az Erdélyi Riport. Az erdélyi magyar politikai, gazdasági és társadalmi elit azonban nem csupán kiváltságosabb helyzetbe került RMDSZ-es tisztségviselőkből áll, hanem legalább ugyanilyen arányban találni magas polcra került személyeket a másik oldalon is, érvelt a hetilap. Érdekcsoportok szövetkeznek egymással, „befolyásukat a közpénzekről döntéseket hozó országos és helyi vezetőségekre már nem is tagadja senki”, olvasható az Erdélyi Riportban. Papp Kincses Emese szerint az RMDSZ nem foglalkozik az autonómiával, illetve ha igen, akkor demagóg célokból. Az Erdélyi Riport szerint a dr. Csapó József-féle autonómia tervezet „központosított, diktatórikus rendszert, egyfajta nemzetállamot szeretne meghonosítani egy olyan országban, amely ha lassan is, de demokratizálódik”. Vannak azután olyan cikkek, amelyek Markó Bélát személyesen támadják. Az egyik írás szerint „Be akarja csapni az erdélyi magyar szavazókat. ” Egy másik, Markó írásának ürügyén, bizonyos erdélyi magyar lapokat vádol: „…az Erdélyi Riport, az Új Magyar Szó vagy a nagy múltú, de szellemileg teljesen lepusztított A Hét nem egy esetben az Élet és Irodalomra, Mozgó Világra vagy a 168 Órára emlékeztető balos szövegei a jövendő elit ideológiai indoktrinációját szolgálják. A majdani vélemény-multiplikátorokét. Kinevelnek sok kis Czika Tihamért, akik már csak merő véletlenségből beszélnek magyarul, primer értékiránytűik teljesen függetlenek a magyar nemzeti értékrendtől. ” Az Erdélyi Riport válaszol erre: „Alighanem a szerző úgy gondolja: a magyar nemzeti értékrendbe nem fér bele a nyitott, európai, a más népeket is megbecsülő gondolkodás, ahogyan az erdélyi fiatalok jelentős része teszi, hanem csak az ős- vagy a búsmagyarkodás. ” /Székedi Ferenc: Elvek és elvtelenségek. = Erdélyi Riport (Nagyvárad), okt. 9. Papp Kincses Emese: Erdélyi kecske és káposzta – Reflexió Markó Béla helyzetelemzésére. = Szabadság (Kolozsvár), 2008. szept. 26., 27. Székedi Ferenc nem nevezte meg, milyen cikkeket ítélt el, ezek között van: Román Győző: Csúsztatásos közelmúlt, hazug jelen. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), okt. 1. Borbély Zsolt Attila: A sapka. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), okt. 1.

A magyar tudósok 1996-os világtalálkozóján november 3-át a magyar tudomány napjának nevezték el, az Országgyűlés pedig 2003-ban hivatalosan is felvette a jeles napok sorába. A magyar tudomány napjáról számos tanácskozáson, konferencián emlékeznek meg, az MTA és a Kolozsvári Akadémiai Bizottság agrártudományi és társadalmi szakbizottságai néhány nappal ezelőtt például a csíkszeredai Sapientia Egyetemen értekeztek. A romániai magyar természet- és társadalomtudományi tábor csendesen gyarapszik, közben terjed a tudománytalanság, a dilettantizmus, az amatőrködés. Az erdélyi magyar történelemtudomány hiába mondja ki, hogy az egykori, magyarok elfoglalta területeken a székelység nyugatról keletre való fokozatos megtelepedése a legvalószínűbb, mégis vannak, akik amellett kardoskodnak, hogy a székelyek a magyar honfoglalás előtt már a Kárpát-medencében éltek. Könczei Csongor figyelt fel arra, hogy a Maros Művészegyüttes csak román címszó alatt, de magyarul bejelentkező honlapján néhány menüpontot rovásírással is megjelentettek. „Tánctörténeti tény, hogy a Kárpát-medencei hagyományos tánckultúra és ezen belül a magyar paraszti tánckultúra (sőt még a hangszeres tánczene) legrégebbi rétegei is késő középkori és reneszánsz nyugat-európai gyökerekre vezethetők vissza, (…) azaz a XX. századi magyar néptánc-kultúra azt őrizte és hagyományozta, amit az angolok, franciák, németek, olaszok stb. néhány évszázada elfelejtettek. Hogy ennek mi köze az ősi magyar honfoglaló kultúrához? Semmi. A rovásíráshoz? Még annyi se. Mert képletesen fogalmazva: ahogyan latin betűkkel írunk, úgy latinul táncolunk is. ” – írta Könczei. /Székedi Ferenc: Latinul táncolók. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 13./

Sólyom László köztársasági elnök megfigyelő, érzékeny emberként érkezett Székelyföldre. 2006 tavaszán Határon túli magyarság a 21. században címmel olyan konferenciasorozatot indított, amelynek célja a határon túli magyarok helyzetének és problémáinak pontos megismerése, „mindenekelőtt a magyarországi közvélemény és a közélet számára”. A négy elméleti konferencia után természetes a folytatás: a köztársasági elnök a terepen is tájékozódni akar, harmadik és leghosszabb erdélyi látogatása éppen a Székelyföldet érintette. „A Magyar Köztársaság felelősséget érez a határain kívül élő magyarok sorsáért, és előmozdítja a Magyarországgal való kapcsolatuk ápolását. ” Az alkotmány mindössze egyetlen mondatba sűríti mindazt, amelyre határon túli magyar viszonylatban az államelnöknek és hivatalának a tevékenysége épül. Sólyom László számára ez a feladatkör válik kulcsmondattá: „A magyar nemzet mint kulturális nemzet egységet alkot: azonos nyelv, történelmi tudat, azonos kultúra és magyar identitás által összetartott közösség vagyunk. Ám a kulturális nemzet egysége nem áll ellentétben azzal, hogy a magyar nemzet különböző politikai nemzetekbe integrálódva él, különböző államok lojális állampolgára. ” Mindenütt kiemelte, hogy jelenléte a magyar nemzet egységét jelképezi. /Székedi Ferenc: Jött és látott. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 27./

Székedi Ferenc főmunkatárs vezércikkében a magyarországi drukkereket hibáztatta a Dunaszerdahelyen DAC– Slovan-labdarúgó-mérkőzésen történtek miatt. A magyarországi médiumok nagy teret szenteltek az ügynek, csupán a szlovákiai magyarokat nem kérdezték meg: hogyan látják a történteket? – írta. Ők is úgy gondolják, hogy a nehéz nemzetiségi küzdelmükben a magyar iskolákért, a megfelelő tankönyvekért az ilyen szabadcsapatok segítenek? A nemzetiségi kérdés jóval bonyolultabb annál, semmint az „elefánt a porcelánboltban” típusú átvonulásokkal, ilyen vagy amolyan zászlólengetésekkel valamiféle eredményt lehetne elérni. /Székedi Ferenc: Öngól. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 5./

A Székely Nemzeti Tanács a székelyföldi közösségi önrendelkezés egyik legfontosabb kerékkötője, írta Székedi Ferenc, a lap főmunkatársa. A Székely Nemzeti Tanács ugyanis nem dolgozott ki autonómia-statútumot Székelyföldnek, nem tárgyalt vidékfejlesztési szakemberekkel, nem vizsgálta a székelyföldi települések költségvetéseit. A Székely Nemzeti Tanács „saját öntömjénezése mellett, mindössze valamiféle érzelmi pótlékot ajánlott fel”. Az újságíró szerint a dr. Csapó József-féle, több mint tízesztendős autonómia-statútum, tele van elvi ellentmondásokkal. Abban az országban szeretne „diktatórikus székely államot létrehozni”, amely lassan elmozdul a helyi önkormányzatiság irányában. /Székedi Ferenc: Amíg el nem tűnnek a szekerek… = Erdélyi Riport (Nagyvárad), nov. 6./

A Székely Nemzeti Tanács közleménye szerint a „parlamenti választásokon most megbukott a központosított állammodell. ” Székedi Ferenc, a lap főmunkatársa ironikusan fogadta ezt a megállapítást, mondván, mostanáig azt hitték, hogy az 1989-es változás megrázkódtatta a központosított, egyetlen ember vezérelte állammodellt, létrejöttek a pártok, új alkotmányt fogadtak el, besorolták Romániát a demokratikus úton elindult országok sorába. A kiút az SZNT közleménye szerint: a hatalmi kompetenciák nagy részének átruházása a helyi közhatóságokra. Az SZNT mindehhez felajánlja a segítségét. Romániában valóban szükség van az állam szolgáltatási szerepköreinek jóval nagyobb mértékű lebontására és területi átrendezésére, ez szerepel az RMDSZ programjában, magyarázta az újságíró. /Székedi Ferenc: Bölcsek tanácsa. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 6./

A diktatúra idején Romániában bevett mondás volt, miszerint a magyar szép lehet, de okos nem. Vagyis lehetett aligazgató, de igazgató soha; egy klubalelnöki címet még elcsíphetett, elnökségre azonban hiába ácsingózott. Kivétel volt a még meglévő néhány magyar nyelvű intézmény, de ezek száma vészesen apadt, a magyar iskolák helyét átvették a vegyes tannyelvűek, ahol az addigi magyar igazgatóból nyomban aligazgató lett. Lassan szinte természetesnek vették: az intézmények élén román nemzetiségű vezető áll. És ki tudja, mi történt volna, ha 1989 decemberében nem jön a változás. Azonban az átörökölt reflexek mindmáig élnek a mindenkori román hatalom képviselőiben, még akkor is, ha amúgy jó szándékúak. Mindez Theodor Stolojan várható másodszori miniszterelnökké ütése jutott az újságíró eszébe, ő nyújtotta a legszemléletesebb bizonyítékát mindennek. A román hatalom akkor is – akárcsak most, tizenhét év elteltével a jobboldali vezetés – szentségtörésnek tartotta, hogy legalább a tömbmagyar vidéken, a Székelyföldön a magyar közösség soraiból nevezzen ki vezetőket a megyék élére. A magyar megyevezetésre az akkor még technokratának tartott kormányfő, Stolojan sem mert rábólintani, választások közeledvén romános huszárvágásra szánta el magát: a vonatkozó törvényeket és az alkotmányt semmibe véve, Hargita és Kovászna megye élére két-két prefektust – egy-egy románt és magyart – nevezett ki. Papíron ugyan azonos hatáskörrel, a gyakorlatban a román prefektus egy árnyalattal „egyenlőbb” volt magyar kollégájánál, így végül is mindig az ő szava volt a döntő. Most pedig a régi-új kormánykoalíció, szintúgy Stolojan karmester vezényletével, ismét kiosztaná a másodhegedűs szerepét a romániai magyarságra. /Bogdán Tibor: Magyar másodhegedűs. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 15./ Stolojan annak idején, miniszterelnökségének második évében arra hivatkozva, hogy a megyei kormánymegbízottakat a kormánypárt nevezi ki, márpedig az RMDSZ ellenzékben van, leváltotta Orbán Árpádot és Pataki Imrét, Kovászna, illetve Hargita megye magyar prefektusát. Sem az RMDSZ, sem a két megye magyar lakossága nem nyugodott bele a döntésbe, egymást érték a tiltakozó nyilatkozatok és tüntetések. A miniszterelnök ezért hajlandónak mutatkozott arra, hogy két tárgyaljon az RMDSZ- szel. A Domokos Géza vezette magyar küldöttség már két órája tárgyalt, amikor Magyari Lajos újságíró /későbbi szenátor/, javasolta, próbáljanak kompromisszumot keresni, egyezzenek ki olyan magyar és román prefektusokban, akik csak közösen hozhatnak döntéseket. Stolojan végül elfogadta a kompromisszumot. A korabeli, etnikai feszültségekkel teli életben ez a kompromisszum magyar szempontból győzelemnek, román szempontból vereségnek tűnt. A választások után, 1993 áprilisában megszüntették az iker-prefektusi állásokat, és minden tüntetés, tiltakozás ellenére csak a román prefektusokat hagyták meg tisztségükben. /Székedi Ferenc: Emlék, Stolóval. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 15./

Ha az Ojtozon összegyűlt székelyföldi tisztségviselők pusztán politikai-közigazgatási alapon akarják megvalósítani elképzeléseiket, akkor könnyen melléfoghatnak. Ha viszont nyitottak maradnak, kitartóak és következetesek, akkor valami létrejöhet mindabból, amit elképzeltek. Egyik ötletüket, a székely hírügynökség létrehozását ellenzi Székedi Ferenc, a lap főmunkatársa. A nyitott világháló megjelenésével ugyanis a hírügynökségek jelentős teret veszítettek. Ezt a szolgálatot megtenné egy székelyföldi katalógus-, vagy index-típusú internetes oldal is. /Székedi Ferenc: Több szólamban. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 19./

1993 szeptemberének egyik hétvégéjén közel ezren szorongtak a csíkszeredai Mikó-vár udvarán. A szórványból érkeztek ide, olyan erdélyi falusi településekről, ahol a magyarság kisebbségben van. A Lármafának nevezett találkozót a Julianus Alapítvány szervezte, majd a búcsúmegbeszélésen megfogadták, hogy hasonló nagyságrendben vagy még inkább kiszélesítve a Székelyföld–szórvány egymásrautaltságát, összefogását sugalló találkozókat évi rendszerességgel megtartják. Nem így történt. A Lármafa-találkozók ugyan megmaradtak, de különböző történelmi jelképek jegyében szervezték. Többen megírták, jó lenne, ha egy-egy székely falu egy-egy szórvány magyar közösséget fogadna testvértelepülésnek, egy székelyföldi magyar iskola egy hasonló szórványbeli iskolát. Az elmúlt évtizedben sor került néhány közös rendezvényre. A népi együttesek – és főleg a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes – a lehető legtudatosabban foglalta programjába az évi mezőségi vendégjátékokat, a székelyföldi táncházas fiatalok nagyon szívesen rajzottak ki szórványtelepüléseken megtartott nyári táborokba. Erdélyi színházi turnék gyakorlatilag nem léteznek (pénzszűke van). Éppen ideje volt, hogy Winkler Gyula európai parlamenti képviselő és Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere, partnerséget kezdeményezett a Székelyföldön és a szórványban, valamint az interetnikus környezetben élők között. /Székedi Ferenc: Székelyek, szórványok, spanyolok. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 2./

A tüntetések érvrendszerei alapján úgy tűnik, mintha az eltelt másfél évtized alatt semmi sem változott volna Romániában. 2009 februárjában tüntettek Sepsiszentgyörgyön a prefektúra előtt a Boc-kormány feltételezett szándékai ellen, miszerint a megyei kormányhivatalok éléről le akarja váltani a magyar tisztségviselőket, a Kovászna megyei magyar prefektust már leváltották. A tüntetésen szép számban megjelentek csíkszeredaiak. Tizenhat esztendővel ezelőtt, 1993 áprilisában, Csíkszeredában tüntettek a prefektúra előtt a Vacaroiu-kormány szándéka ellen, hogy leváltja a Hargita és Kovászna megyei magyar prefektusokat, és cserék lesznek a megyei kormányhivatalok élén is. A tüntetésen szép számban megjelentek sepsiszentgyörgyiek. Az 1993-as tüntetésen elhangzott érvek: a hagyomány- és szokásjog megköveteli, hogy a kisebbségi közösségek saját soraikból kinevezettek által vezettessenek. A megyei kormányintézmények vezetői tisztségeinek betöltése nem tükrözi a lakosság etnikai arányait. A felszólalók beszéltek arról, hogy voltaképpen huszadik század végi gyarmatosítás mindaz, ami történik. A 2009-es tüntetésén, a különböző tiltakozó szövegekben, ugyanezek az érvek ismétlődtek meg. Néhány különbség azonban felfedezhető. Akkor a megyei és helyi tanácsosok kilátásba helyezték együttes lemondásukat. Most erről szó sem volt. Akkor a tüntetéseket, tiltakozásokat az RMDSZ szervezte. Most az egyházak szervezték, az RMDSZ és az MPP csatlakozott hozzájuk. 1993-ban a tüntetéseknek, tiltakozásoknak nem volt semmi hatásuk. A lap főmunkatársa szerint mégis vannak változások: „EU- meg NATO-tag lettünk”, bárhová lehet szabadon utazni. Ezért „csípjünk le egy picit a búskomorságból” – ajánlja Székedi Ferenc. /Székedi Ferenc: Párhuzamok! – Párhuzamok? = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 9./

Izsák Balázs mögött nincsen semmiféle olyan jogi személyiség, amely az érvényben levő jogi szabályozások alapján alakult volna meg, a Székely Nemzeti Tanács sem a romániai, sem a nemzetközi jogi szabályozásnak nem lehet az alanya. Vezetőjének hitelessége csupán saját testületére terjed ki, mondta Markó Béla az RMDSZ elnöke. Szász Jenő Magyar Polgári Pártja bejegyeztetése után hiteles, az MPP elnök viszont még nem esett át semmiféle belső választáson. Legitim a szervezet, országos kérdések megtárgyalásában nem legitim annak vezetője. Tőkés László háttérszervezete, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ernyőszervezetként, úgynevezett erdélyi magyar parlamentként jött létre, de semmiféle jogi bejegyeztetés nem áll mögötte. Tőkés László megválasztott európai parlamenti képviselő. Nem legitim a szervezet, de legitim a vezetője. Tehát legitim egy szervezet, annak vezetőjével együtt és legitim egy személyiség, szervezet nélkül ez az RMDSZ és Tőkés László. Következésképpen két önálló legitimitás kötött most szövetséget, és ebből a szempontból nincs jelentősége annak, hogy a Székely Nemzeti Tanács az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácstól függetlenítette magát, mint ahogyan az MPP elnökének kifogásait is félre lehet tenni. /Székedi Ferenc: Két önálló legitimitás kiegyezése. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 24./

Jakab Antal megyéspüspökre emlékeztek Gyergyókilyénfalván a március 12-én és 13-án a gyergyóújfalusi önkormányzat, a budapesti Határtalanul Alapítvány és a gyergyócsomafalvi Borsos Miklós Művészetéért Alapítvány által rendezett emlékkonferencián, amellyel Jakab Antal születésének 100. évfordulóját ünnepelték. „Írni kell a nagy személyiségekről, amelyekre a jövőnek, a történelemnek nagy szüksége van”, fogalmazott Vencser László római katolikus lelkész, volt teológiai tanár, amikor bemutatták Varga Gabriellával írt Megalkuvás nélkül – Száz éve született Jakab Antal /Kairosz, Budapest/ című munkájukat. Varga Gabriella hangsúlyozta, a bemutatón maga mellett tudhatja azokat, akiknek köszönhetően a könyv létrejöhetett: Kolumbán Csilla hitoktatót, Jakab Antal életművének kutatóját, Vencser László professzor/kanonokot és Tempfli Imre teológus/történészt. /Barabás Cs. Márti: Száz év, megalkuvás nélkül. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 16./ Március 13-án Gyergyókilyénfalván leleplezték a falu nagy fiának, a száz esztendővel ezelőtt született Jakab Antal püspöknek, Márton Áron püspök utódjának a szobrát a templomkertben, Dóczi András csíkszeredai szobrászművész alkotását. Amikor Márton Áron püspököt bebörtönözték, a Vatikán a gyulafehérvári egyházmegye első titkos ordináriusává, azaz püspök-helyettesévé nevezte ki Jakab Antalt. Számos paptársával együtt 1951-ben őt is letartóztatták, tizenhárom esztendőt raboskodott. 1964-es szabadulása után egyházjogi és erkölcsteológiai tanári katedráját csak 1968-tól nyerhette vissza. Jakab Antal 1980 és 1990 között megyéspüspökként vezette a gyulafehérvári egyházmegyét. Az ő ideje alatt épült fel – a romániai diktatúra vallás- és magyarellenességét figyelembe véve mondhatni csodaszámba menő módon – néhány új katolikus templom Gyimesbükkön, Tusnádfürdőn, Maroskeresztúron, Sepsiszentgyörgyön, Kézdialmáson, Kézdivásárhelyen és másutt. /Székedi Ferenc: Négy tételben az egységről. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 16./

Ambrus Attila, a Romániai Magyar Újságírók Egyesületének elnöke néhány gondolatot fűzött azokhoz az állásfoglalásokhoz, amelyek György Attilának a Hargita Népében megjelent eszmefuttatása kapcsán láttak napvilágot. György Attila leginkább vitatott mondatai: „A magyar politikai élet »liberálisaira« nyugodtan ki lehet mondani, hogy senkiházi gazemberek. (...) A magyar liberálisokat egyetlen dolog tartja össze, na persze a lopott szajrén kívül: ez pedig a magyarság gyűlölete. (…) Ebbe a gyűlöletbe fognak belepusztulni. Előbb-utóbb. Remélem előbb, mint utóbb (…)” Publicisztikai kezdeményezésekre, internetes oldalakon két aláírásgyűjtés indult: az idézett gondolatok Székedi Ferenc szerint – nem György Attila – ellen mintegy háromszázan, zömükben romániai magyar értelmiségiek emelték fel szavukat, György Attila mellett közel hatszor annyian törtek lándzsát, a magyarországi társadalom legkülönbözőbb rétegeiből is. Ambrus Attila a szólásszabadság igenlése és az indulatos beszéd elutasítása között egyensúlyozva nem csatlakozott sem egyik, sem másik táborhoz, mivel a köpködés szorgalmazásán kívül ugyanúgy nagyra becsüli a jobboldali gondolkodót, az írót, mint a köpködést elszenvedő baloldali gondolkodót, a költőt. Székedi Ferenc, a lap munkatársa ezt nem fogadta el, mert szerinte a kifogásolt cikk csöpög a gyűlölettől. A gyűlöletbeszédről van szó. Arról, hogy a szakma felemeli vagy sem a szavát a Bayer Zsolt által fémjelzett magyarországi publicisztikai stílus erdélyi átültetése ellen. /Székedi Ferenc: A csatlakozás. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 31./ Előzmény: Ambrus Attila: A szólás szabadossága. = Új Magyar Szó (Bukarest), 2009. márc. 25./

Székedi Ferenc az Új Magyar Szó március 31-én megjelent A csatlakozás című cikkében felrótta, hogy Ambrus Attila jegyzetében nem foglalt állást a Magyar Újságírók Románia Egyesületének (MÚRE) elnökeként egy sajtóetikai ügyben. Ambrus Attila szabadkozott, megmagyarázta: etikai kérdésekre azért nem tért ki, mert arra csak a MÚRE Becsületbírósága illetékes, ezért felhívta a Becsületbíróság figyelmét György Attila Liberálisok /Hargita Népe, márc. 4./ című cikkére. Ambrus Attila szerint „a Hargita Népe főszerkesztőjének, Kozán Istvánnak nem elhatárolódnia kell György Attila írásától, hanem el kellett volna utasítania a cikk megjelentetését. (És ez nem cenzúra, hanem szükséges öncenzúra.)” Ambrus Attila javasolta, hogy az április 17-én Tatrangon tartott MÚRE-tanácskozás témái közt szerepeljen a gyűlöletbeszéd elfojtásának lehetősége a romániai magyar sajtóban. /Ambrus Attila: Az ügyész ítélete. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 6./ Előzmény: Ambrus Attila: A szólás szabadossága. = Új Magyar Szó, márc. 25.

Személyesen érintette az Új Magyar Szóban megjelent két írás, Székedi Ferenc és Ambrus Attila cikke, írta Vincze Lóránt, az ÚMSZ lapvezetője és főszerkesztője Mindketten György Attilának a Hargita Népében megjelent írásával kapcsolatban cikkeztek. Vincze Lóránt /a MÚRE Becsületbíróságának elnöke/ nem foglalkozott még György Attila cikkével, minden jogi eljárás időigényes. A testületnek tanácskoznia kell erről. Lehetséges: valaki formálisan bepanaszolja a kifogásolt írást (eddig ez nem történt meg), vagy hivatalból indít eljárást Becsületbíróság, mely „nem gyorsreagálású médiakommandó. ” Bármilyen döntést hoz is a Becsületbíróság, nem pótolja a szakmai alázatot, a leírt szó felelősségét, a következmények előrelátását, a lapkiadók felelősségét. /Vincze Lóránt: Megfontolt szavak. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 8./

Mindig a romániai magyar vezető testületek, intézmények mellé csatolják a romániai magyar írott vagy audiovizuális média kiadását és működtetését. Szabad sajtó nélkül nem létezhetnek jól működő intézményrendszerek. Beszéljünk egyszer már őszintén arról, hogy az önálló romániai magyar társadalomnak önálló és független médiára lenne szüksége, javasolta Székedi Ferenc, a lap főmunkatársa. /Székedi Ferenc: A meggyőződés szava. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 4./

Domokos Géza /1928-2007/, a Kriterion Könyvkiadó egykori igazgatója, az RMDSZ egyik alapítója és első elnöke emlékére, az általa alapított Kriterion Alapítvány kuratóriuma Domokos Géza-díjat létesített. Az első Domokos Géza-díjat Bálint Lajos kolozsvári műszaki könyvszerkesztő vehette át május 11-én, a csíkszeredai Kriterion Házban. A műszaki könyvszerkesztő rendszerint ott szerepel megbújva valahol a hátsó oldalak egyikén. Barátai vallják, Bálint Lajoson nem fog az idő, pedig 1928-ban született Székelydályán, a középiskolát Székelyudvarhelyen végezte, 1947-ben beiratkozott az akkor még Bolyai Egyetem magyar szakára, ahonnan az osztályharc a kulákgyermeket eltávolította, kolozsvári Világosság szerkesztőségében lett korrektor. Az egyetemet csupán a korszak enyhülésének időszakában, 1972-ben tudta befejezni, a Korunk szerkesztéséről írt államvizsga dolgozatával, de addig már korrektorként, műszaki szerkesztőként dolgozott több lapnál és könyvkiadónál. Domokos Géza fogalmazta meg: “Elsősorban Deák Ferencnek és Bálint Lajosnak köszönhetően, mindkét magyar szerkesztőségben, a bukarestiben és a kolozsváriban is, igazi kultusza alakult ki a betűnek és mindannak, ami az írással – az istenek találmányával – összefüggött. Bálint Lajos nyugodtan odaállhatott volna bármelyik nyomdagép mellé, a könyvnyomtatás minden csínja-bínja, minden módja és szakasza ismert volt előtte. ” Bálint Lajos már több mint ötezer könyvet tekinthetett saját gyermekének, 1992-es nyugdíjba vonulása után sem hagyott fel a szakmával: 1992-ben a református egyház kérte meg, hogy segítsen a Misztótfalusi Kis Miklós nevére keresztelt nyomdát létrehozni. /Székedi Ferenc: Aki a könyveknek él. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 22./

Egy hónappal ezelőtt a Székely Nemzeti Tanács elnöke bejelentette be, hogy az SZNT kezdeményezésére sikerül virtuális térben megjeleníteni a Székelyföldet, a siculitas rövidítéseként – a.sic legmagasabb szintű doméniumnévvel. Izsák Balázs ezt a székely autonómiatörekvés győzelmeként értékelte. Székedi Ferenc újságíró megmagyarázta, a.sic névhez pénz kell, nem pedig hősiesség. A jelenlegi romániai törvények a közigazgatásban csak.ro-t és .gov-t engedélyezik. A.sic névvel ugyanúgy lehet játszadozni, mint a nemzeti érzelmekkel. /Székedi Ferenc: Játék a szavakkal. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 15./

Szász Jenő, az MPP elnöke lemondott Hargita megyei tanácsosi mandátumáról. Arra hivatkozott, hogy a testületben nem tud semmit tenni, az RMDSZ Borboly Csaba vezette szavazógépezete mindegyre legyűri. Arról nem beszélt, hogy milyen gondolatai voltak, emellett a tanácsülések többségén nem vett részt. Szász Jenő képtelen bármilyen intézményben betölteni a másodhegedűs szerepét, írta az ÚMSZ. Lemondott Csinta Samu is MPP-s tisztségéről, Székedi Ferenc, a lap főmunkatársa elmagyarázta, az újságírás és a politika két különböző szakma. Csinta Samunak, „a Krónika egykori vezető szerkesztőjének a lemondása mondhatni természetes. ” /Székedi Ferenc: A visszatérés. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 3./

A romániai közszolgálati rádió marosvásárhelyi területi stúdiója magyar adásának szerkesztője beszámolt az V. Gyergyószentmiklósi EMI-táborról. Vona Gábor, a Jobbik elnöke előadása után a riporter nem talált semmi kivetnivalót az elhangzottakban, sőt úgy fogalmazott: a magyarországi vendég igazából nem mondott semmiféle sértőt, botránykeltőt, mindaz, ami elhangzott a lehető legtermészetesebb. Vona kijelentette, Magyarország legyen újra a magyaroké! Székedi Ferenc, az ÚMSZ főmunkatársa elítélte ezt a kijelentést, mondván, mit szólnának a romániai magyarok, ha egy romániai román politikus mondaná: „Románia legyen újra a románoké!” Erre azt mondanánk, írta Székedi, hogy nacionalista, hogy fajgyűlölő, hiszen itt vannak a romániai magyarok, németek, bolgárok, örmények, törökök, tatárok, cigányok, lipovánok és így tovább. Vona jelmondata: Magyarország legyen újra a magyaroké! – éppen ilyen nacionalista. A fiataloknak „Vonától ezért kell vonakodniuk. ” /Székedi Ferenc: Vonakodás. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 10./

A cikkíró szerint idők során a különböző kormányzatok, közigazgatóságok, a katonaság elegendő mennyiségű térképet termeltek ahhoz, hogy az egyikkel mindig meg lehessen cáfolni a másikat Hargita megye és Neamt megye vitájában, hogy kié a Békás-szoros. A Békás-szorosnak nem csupán a román-magyar helyfoglalással kapcsolatos történelmi jelképrendszere vagy gazdasági vonzereje a fontos, hanem belefoglalható a jövőbeli, uniós szemléletű stratégiai fejlesztési elképzelésekbe is. Neamt megye 1968 óta saját megyetábláját próbálta az országút mentén kilométerenként előretolni, utóbbi napokban azonban már nagyméretű turisztikai jelzőtáblát is kihelyezett. Hargita megye tanácsa most sikeresen lépett közbe, a táblát leszerelték, de a tartóoszlopokat otthagyták. Neamt megye már jó ideje más csatornákon már tudatosan önmagához kapcsolta a Békás-szorost. A Neamt megyei tanács honlapján látható térképen a Békás szoros, a „Cheile Bicazului” egyértelműen Neamt megye része, ugyanígy van ez feltüntetve több angol, német, francia nyelvű más információs forráson, a turisztikai vásárok információhordozóin, egész sor román nyelvű kiadványon. /Székedi Ferenc: Táblaháború. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 17./

Pénzes József, a csíkszeredai Szent Ágoston plébánia esperese tizenöt esztendős, olykor meg-megszakadó, de összességében mégiscsak szakadatlan munkája után, augusztus 29-én felszentelik Erdély méreteiben legnagyobb új katolikus hajlékát. Ezt a televízió közvetíteni fogja. A csíkszeredai Szent Ágoston plébániának honlapja van, a templom építésének adatokkal, fényképekkel illusztrált krónikája. /Székedi Ferenc: Templomépítők. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 24./

Az RMDSZ és az EMNT olyan önkormányzati nagygyűlésre hívja meg Csíkszeredába a székelyföldi polgármestereket, alpolgármestereket, a megyei és helyi tanácsosokat, ahol a régió sajátos közigazgatási státusával, infrastrukturális, gazdasági és kulturális fejlesztésével kapcsolatos stratégiai fontosságú dokumentumokat beszélnek meg. A Székely Nemzeti Tanács szólamokat ismételgető határozattervezeteivel Székelyudvarhelyen azonban mindössze az autonómia színes ábrándját szeretné eladni, írta az ÚMSZ, továbbá az SZNT szövegei tele vannak csúsztatásokkal és fogalmi zavarokkal. /Székedi Ferenc: Ábránd és valóság. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 26./