Január 22-én az RMDSZ Maros megyei székházában sajtótájékoztatót tartott Kerekes Károly parlamenti képviselő és Szabó Árpád, a megyei szervezet ügyvezetője. Ezen szó esett a nyárádszeredai ortodox templom ügyéről is. – Mi nem az ortodox egyház ellen vagyunk, hanem a környezetvédelmi előírásokat akarjuk betartani – mondta a képviselő. Azt a területet, ahova az ortodox egyház építkezni szeretne, kormányrendelettel Nyárádszereda város közterületté nyilvánította. Ezeknek megfelelően a Nyárádszeredai Polgármesteri Hivatal jogosan járt el akkor, amikor elutasította az építkezést az említett területen. /Vajda György: „Nem az ortodox egyház ellen vagyunk”. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 23./

Az RMDSZ Maros megyei ügyvezető elnöksége közleményt adott ki, amely szerint néhány marosvásárhelyi RMDSZ-körzetben szabálytalanságokat tapasztaltak, ezért elrendelték a tisztújító közgyűlések megismétlését. Szabó Árpád megyei ügyvezető elnök elmondta, több óvást is iktattak, amelyekben kifogást emelnek körzetekben tartott közgyűlések törvényességét illetően. /Mózes Edith: Újráznak az RMDSZ- körzetek. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 14./

A Babes–Bolyai Tudományegyetem Magyar Néprajz és Antropológia Tanszékén nemrégiben megvédett négy doktori disszertáció kötetben kiadott változatát mutatták be Kolozsváron, a Kriza János Néprajzi Társaságnál. Ozsváth Imola, Szabó Árpád Töhötöm, Tötszegi Tekla és Barabás László könyvét neves néprajzkutatók ismertették. Káli Király István, a Mentor Kiadó igazgatója szerint kultúrtörténelmet alkotott az a négy szerző a kiadónál megjelent köteteivel. –Elsőként Keszeg Vilmos mutatta be az Ozsváth Imola által sajtó alá rendezett Lámpások voltunk című kötetet. – Ambrus Judit és Vajda András könyvei után ez a harmadik kiadványa a mindennapi élet vizsgálatához hozzájáruló Emberek és kontextusok sorozatnak. Három személy életét előtérbe állítva Ozsváth Imola arra kereste a választ, milyen volt a falusi tanítók élete. Szabó Árpád Töhötöm Kooperáló közösségek című kötete a szerzőnek a magyarlónai juhtartó gazdaságról írt államvizsga-dolgozatának kibővített változata. Tötszegi Tekla A mérai viselet változása a 20. században című kötete freskószerű képet mutat a Kolozsvártól 14 km-re fekvő falucskáról, az ottani gazdasági és társadalmi viszonyokról. Barabás László Akiket fog a figura című műve, a farsangi szokásokat vizsgáló és értelmező könyv átgondolt terepkutatáson alapszik. A rendezvényen jelen volt T. Bereczki Ibolya, a Magyar Néprajzi Társaság főtitkára is, aki közölte, idén Keszeg Vilmos kapja a Magyar Néprajzi Társaság által 1970-ben alapított, a nagy magyar néprajztudós, Györffy István nevével fémjelzett emlékérmet. /Mindenki számára hasznos kötetek bemutatója a Krizánál. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 3./

Ünnepi zsinat keretében iktatták be március 6-án Bálint Benczédi Ferencet, az erdélyi unitárius egyház 31. püspökét a kolozsvári belvárosi unitárius templomban. Az ünnepségen erdélyi és magyarországi egyházi méltóságok, önkormányzati képviselők, angol és amerikai univerzalista szövetségek képviselői vettek részt. A beiktatási szertartást Szabó Árpád nyugalmazott püspök, Nagy László főjegyző, Rüsz F. Tibor, Nagy Endre, Lőrinczi Lajos, Simó Sándor és Pap Mária esperesek vezették le. Bálint Benczédi Ferenc beszédében arról beszélt, hogy egyház küldetése és feladata: felmutatni egy pozitív jövőképet. Jakubinyi György érsek a római katolikus egyház képviseletében köszöntötte a püspököt. Tőkés László református püspök elmondta: Erdélyben mindig bástyának számítottak az egyházak. Adorjáni Dezső evangélikus-lutheránus püspök jószomszédi és jóbaráti kapcsolathoz hasonlította az egyházak közötti viszonyt. Füzes Oszkár magyar nagykövet támogatásáról biztosította az unitárius egyházat mindabban, amit tesz a magyarság érdekében. /D. I.: Beiktatták az erdélyi unitárius egyház 31. püspökét. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 7./

Kolozsváron a Kriza János Néprajzi Társaságnál (KJNT) Gazda Klára, Keszeg Vilmos, Peti Lehel és Tötszegi Tekla könyvét ismertették. Gazda Klára Közösségi tárgykultúra – művészeti hagyomány című egyetemi jegyzetére az interdiszciplinaritás és az antropológiai szemlélet jellemző. Keszeg Vilmos Alfabetizáció, írásszokások, populáris írásbeliség című kötetét termékeny egyensúly jellemzi. Peti Lehel A moldvai csángók vallásossága című könyvében található nyolc tanulmány a vallásosság témájával (látomások, szektásodás, mozgalmak) foglalkozik. A Tötszegi Tekla által szerkesztett Satul traditional vazut prin obiectivul lui Denis Galloway című kötet bemutatja Galloway fényképész-festő életpályáját. Szabó Árpád Töhötöm a fiatal kutatók tanulmányait tartalmazó Lenyomatok című kiadvány VII-es számú kötetét, Ilyés Sándor a KJNT 16. évkönyvét, Jakab Albert Zsolt pedig a néprajz szak oktatóinak tanulmánykötetét mutatta be. /Ferencz Zsolt: Néprajzosok könyvbemutatója. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 19./

Péterffy Gyula teológiai zenetanárra, a kollégium kórusának névadójára emlékeztek március 22-én, vasárnap Kolozsváron a belvárosi unitárius templomban, születésének 100., halálának 30. évfordulóján. Szabó Árpád nyugalmazott püspök hirdetett igét, majd röviden ismertette Péterffy Gyula életének és munkásságának jelentősebb mozzanatait. Péterffy Gyula végigélte a 20. század hatalmas vérzivatarát. A kolozsvári zeneakadémia elvégzése után Székelykeresztúrra helyezték. Énekkart, zenekart alapított. 1949-ben érkezett ismét Kolozsvárra, ahol a teológián oktatatott. Ugyanakkor beindította az énekvezér képzést. Számos orgonát újított fel, orgonakoncerteket adott. Nevéhez fűződik az unitárius énekeskönyv szövegeinek és dallamainak felújítása, amelyet azóta sem adtak ki. 1961-től Guttman Mihálynak köszönhetően a zeneiskolában tanított, majd 1968-ban betegnyugdíjazzák, de 1973-ig nyugdíjasként is oktatott. Ünnepélyes keretek között került sor a kórus zászlajának felavatására. A Péterffy Gyula nevét felvevő kórus gazdag repertoárja, számos kitüntetése Majó Julianna karnagy munkájának és a mögötte álló összetartó közösségnek köszönhető. /Dézsi Ildikó: Zászlóavatással tisztelegtek Péterffy Gyula zenetanár emléke előtt. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 23./

A Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) arról értesítette az ügyészséget, hogy Szabó Árpád, a Maros Megyei Tanács alelnöke, elhallgatott bizonyos információkat az összeférhetetlenségi nyilatkozatában. Szabó Árpád 2007-es vagyon- és összeférhetetlenségi nyilatkozatát késve, csak 2008. július 25-én nyújtotta be. Az ANI szerint a tanács alelnöke nem említette meg, hogy a nyárádszeredai SC Kumatraf SRL társtulajdonosa, és hogy a SC Servagromec Mures cég ügyvivője. Szabó Árpád szerint félreértés történhetett, hiszen őt a múlt év júniusában választották a tanács alelnökének, ezt követően pedig lemondott a fent említett tisztségekről. /Antal Erika: Szabó Árpád tisztázná magát. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 23./

A kormányalkotó pártok Maros megyei képviselőivel, valamint Dorin Florea marosvásárhelyi polgármesterrel folytatott tárgyalások alkalmával a helyi RMDSZ-nek sikerült elérnie, hogy a leváltott magyar intézményvezetők megmaradjanak a hivatali struktúrákban. Néhány Maros megyei igazgatóság keretében „a korábbi magyar nemzetiségű vezetők másodhegedűsök” lettek. A Maros megyei nyugdíjpénztárt korábban irányító Morent Ilona igazgatóhelyettes lett. Györfi Mária a Megyei Munkaügyi, Társadalom- és Családvédelmi Igazgatóságot vezette, elbocsátását követően a megyei önkormányzatnál alkalmazták. A pénzügyi igazgatóság keretében Dénes Irénke közgazdász korábban vezérigazgató-helyettesként dolgozott, de ebben a beosztásban nem maradhatott meg. Most olyan ügyosztályt vezet, amely a kis- és közepes vállalkozások tanácsadásával foglalkozik. Moldován Ibolya és Marton Csilla nemrég még a marosvásárhelyi, illetve a szovátai pénzügyi hivatalt vezette, ők a helyükön maradnak. Csíki Zsuzsa a pénztár alkalmazottja marad, de nem vezető beosztásban fog dolgozni. A megyei ifjúsági igazgatóság korábbi vezetője, Kakassy Blanka most az aligazgatói tisztséget tölti be. A megyei postaigazgatóság főnöke maradt Erős Csaba, de ott is újabb igazgatói állást „találtak ki”, tehát immár neki is román nemzetiségű főnök diktál. A mezőgazdasági igazgatóságnál Antal Lehel igazgatóhelyettes volt, most már csak tanácsadó. Suba Kálmán eddig az Állatnemesítő és Szaporodásbiológiai Igazgatóságot vezette, ő az egyetlen, akit „felfelé buktattak”: Bukarestben annál a hatóságnál fog dolgozni, amelynek a Maros megyei kirendeltségét irányította. A marosvásárhelyi diákház igazgatója, Tóth Andrea a tanügyben kapott munkát. Ferencz Gábor a Maros megyei vámkirendeltséget vezette, továbbra is ott dolgozik felügyelőként, ő is román főnököt kapott. A környezetvédelmi felügyelőség eddigi vezetője, Gyékény Gertrúd az intézmény keretében dolgozik, de nem vezetői beosztásban. Dávid Csaba sem vezeti már a Maros Megyei Vízügyi Igazgatóságot, de annak keretében dolgozik. Nem maradhatott meg vezetői állásában Nagy Edit sem, aki a pedagógusok házát irányította. Szabó Árpád aggasztónak tartja, hogy nincs magyar főtanfelügyelő-helyettes. Továbbra is magyar vezetője van Maros megyében a múzeumnak, az Energomur hőenergia-szolgáltató közüzemnek és a közlekedési vállalatnak. /Máthé Éva: Maros megye: sikeres RMDSZ-lobbi a magyar intézményvezetők ügyében. = Krónika (Kolozsvár), jún. 19./

A székely megyékben tovább folytatódnak a magyar vezetők leváltása elleni tiltakozások, közben Szabó Árpád, az RMDSZ Maros megyei szervezetének ügyvezető elnöke azt nyilatkozta, hogy elégedettek a helyzettel. A tárgyalásokon sikerült a lehető legtöbbet elérni, ami azt jelenti, hogy a leváltott magyar intézményvezetők megmaradhatnak a hivatali struktúrában, alacsonyabb beosztásban. Elégedettségről beszélni túlzás, mert az a néhány személy, aki az elmúlt választási időszakban tisztséget vállalt, közel sem jelentett olyan arányt, amely létszámánál fogva Maros megye magyarságát megilletné, szögezte le Bodolai Gyöngyi. A leváltott főtanfelügyelő-helyettes helyzete ma is megoldatlan. Nem rendezték illő módon sem a biztosítási pénztár volt vezetőjének, sem a közegészségügyi igazgatóság leváltott aligazgatójának a jogállását. A mostani hatalom egyik legfontosabb célja, hogy szétverjék azt, amit magyar vezetők irányításával sikerült felépíteni. Közben embereket aláztak meg. Ezek után tapsolni kellene, hogy egyeseket másodrendű szerepben megtűrnek még egy ideig? /Bodolai Gyöngyi: Sikeres lobbi? = Népújság (Marosvásárhely), jún. 20./ Előzmény: Máthé Éva: Maros megye: sikeres RMDSZ-lobbi a magyar intézményvezetők ügyében. = Krónika (Kolozsvár), jún. 19./

Felmentette az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) vádjai alól a Maros megyei ügyészség Gombos Csaba marosvásárhelyi RMDSZ-es politikust. Az ANI az év elején hamis nyilatkozattétel gyanújával továbbította a megyei önkormányzati képviselő dossziéját az ügyészségre. Gombos mellett két másik RMDSZ-es politikus, Szabó Árpád, a Maros Megyei Tanács alelnöke és Szalkay József megyei tanácsos, illetve Eugen Bandea PNL-s önkormányzati képviselő ügyében vizsgálódott az ANI szintén hamis nyilatkozattétel miatt. Az ügynökség szerint Gombos „elfelejtette” feltüntetni, hogy egy több mint 1800 négyzetméteres marosvásárhelyi telekkel és háromszobás, összkomfortos tömbházlakással rendelkezik, valamint egy Mercedes márkájú személygépkocsit birtokol. A vagyonnyilatkozatban nem szereplő 1800 négyzetméteres telket és a Mercedest Gombos még 2004-ben eladta. Erről az ügyészek is meggyőződtek, így nem kezdeményeztek bűnügyi eljárást. Szabó Árpád, Szalkay József és Eugen Bandea ügyében egyelőre nem született döntés. Szabó Árpád vagyonnyilatkozatában nem tett említést a különböző gazdasági egységekben lévő érdekeltségeiről, továbbá nem mondott le a nyárádszeredai Kumatraf Kft.-ben betöltött társtulajdonosi minőségéről. Szabó elismerte, hogy vagyonnyilatkozatából kimaradtak a felsorolt tisztségek és minőségek, azonban hangsúlyozta, az űrlapot azután töltötte ki, miután, a törvényes határidőn belül lemondott róluk. Szalkay József az egyetlen, aki bírságra számít. Mindhárom megyei tanácsos úgy véli, politikai lejáratás áldozatai. /Szucher Ervin: Felmentették az ANI vádjai alól Gombos Csabát. = Krónika (Kolozsvár), aug. 7./

Az erdélyi unitárius egyház történetének második kötetét mutatták be Kolozsváron az elmúlt héten. Bálint Benczédi Ferenc unitárius püspök, Szabó Árpád nyugalmazott unitárius püspök az esemény ünnepi voltáról és a kötet fontosságáról értekezett. Évszázados adósságot törlesztünk”, figyelmeztetett Szabó Árpád, majd felsorolta a kötetet sajtó alá rendező szakemberek – az irányító Balázs Mihály, Hoffmann Gizella tudományos munkatárs, Kovács Sándor egyetemi oktató és Molnár B. Lehel főlevéltáros, a kötet mellékletében található térképeket készítő Elekes Tibor, valamint ifj. Szombatfalvi József lelkész – nevét. Hoffmann Gizella méltatta az eredeti latin nyelvű kötet szerzőinek, Kénosi Tőzsér Jánosnak és Uzoni Fosztó Istvánnak, valamint a fordító Márkos Albertnek a tevékenységét. /Nagy-Hintós Diana: Unitárius egyháztörténeti könyvet mutattak be. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 24./

Kossuth-szobrot avattak a Maros megyei Havadon
Először a domboldalon futó úton a falu központja felé ereszkedő, magyar és székely zászlók kísérte gegesi református kórust pillantotta meg a Havad központjában nagy számban összesereglett nézősereg, majd pár perc múlva a fúvószenekar Kossuth-nótákból álló kísérete mellett megérkeztek a huszárok. Félkörben sorakoztak fel, a talapzaton álló, lepellel takart szobor és az ünneplő közösség mögé: elkezdődött az ünnepély. A március 15-i, március 14-én, különleges a hagyományosban. Mert Havad községben e vasárnapon szobrot avattak: Kossuth Lajos szobrát, Hunyadi László marosvásárhelyi szobrászművész alkotását, amelynek felavatására eljöttek a község, a megye elöljárói, az RMDSZ országos szintű vezetői. Markó Béla miniszterelnök-helyettes, Kelemen Atilla és Kerekes Károly parlamenti képviselők, Szabó Árpád, a Maros Megyei Tanács alelnöke, illetve a házigazda Veress Gergely Domokos polgármester két fenyőfát ültettek a szobornak otthont adó központi parkba, majd Adorjáni Ildikó magyar szakos tanárnő ceremóniamesterségi tevékenysége alatt elkezdődött az ünnepi beszédek sorozata.
Elsőként Veress Gergely Domokos lépett az emelvényre, aki a tavasz, a szabadságharc és az összefogás tematikái köré építette mondandóját.
– Az ünnepnek van egy olyan vetülete is, amelyről gyakran megfeledkezünk: és ez a véres események mögül a megváltás örök reménységével kitündöklő tavasz. Ezelőtt 162 évvel hitték, hogy a változás elhozhatja a békét. Nincs olyan ünnepünk, amely mélyebb és magyarabb lenne március tizenötödikénél. A lélek lármafái gyúltak ki a szívekben, mert üzent a haza. Most is üzen: összefogást, közös munkát, emberséget, szeretetet. Ez a szobor a magyar összefogás tanúja, mely jelenünket, jövőnket meghatározza, és azt mutatja, hogy az elöregedés ellenére életképesek vagyunk, lehet jövőképünk. Ünnepeljük e napon az életet, legyen a szobor összmagyarságunk, összetartozásunk jelképe! – mondta beszédében a polgármester, majd Markó Bélával közösen leleplezték a művet, Hunyadi László szobrászművész alkotását.
Nem sok helyen áll Kossuth-szobor Erdélyben, Marosvásárhelyen még az utcanév körül is komoly gondok vannak – szólt a hallgatósághoz az RMDSZ elnöke. – Havad példát mutat. '48 számunkra egy szimbólum, és erre a szimbólumra szükségünk van. Kiemelkedő alakja Petőfi, Széchenyi, de a forradalom lényegét talán legteljesebben Kossuth fejezi ki. Megvolt benne a bölcsesség, hogy a reformokat, a tettvágyat összefogja. Nem csak vezető, hanem egyik legfontosabb gondolkodónk is, a Duna-konföderáció megálmodója. A történelem nagy csodája, hogy regimentje mégsem fogyott el. Itt vagyunk, és olyan dolgokat kell véghez vinnünk, amelyeket ő alkotott meg egykoron. – Azt is ünnepeljük, hogy élnek itt olyan emberek, akik mertek merészet és nagyot álmodni – tette hozzá dr. Kelemen Atilla. – Mert 2010-ben az Európai Unióban még vannak olyan erők, amelyek a hisztériáig nyúlóan képesek akadályozni azt, hogy Kossuth Lajosról újra utcát nevezzünk el. Pedig szobra áll Washingtonban, New Yorkban, Tokióban, Ausztráliában, és a világ mint az egyik nagy, demokratikus gondolkodót tiszteli. Minket azonban nem vigasztalhat, hogy műveletlen emberekkel vagyunk körülvéve. Hiszem, hogy a magyarságnak még sok évszázadon keresztül lesz jövője, hiszen hány nagy nép tűnt el, és mi még mindig itt vagyunk. Kerekes Károly szerint jogunk van szobrokat és emlékműveket állítani. – Nem azért állítunk szobrokat, mert ez divat vagy ez a mániánk. Hanem azért, mert a műből a megidézett személyiség szól hozzánk: hogy egyek vagyunk és oszthatatlanok. Hogy semmit sem fogunk tálcán megkapni. Hogy nem elég, ha csak álmodunk, cselekednünk is kell. És többre vagyunk képesek, mint gondolnánk. Hogy gyengék vagyunk-e vagy erősek, az csak a hozzáállásunkon múlik. Szabó Árpád, a Maros Megyei Tanács alelnöke a betegsége miatt hiányzó Lokodi Edit elnök asszony üzenetét olvasta fel, amelyben a székelyek tízparancsolatáról és az annak parancsolatait vigyázó Veress Gergely Domokos polgármesterről írt – mert fontos a becsület, a hűség, a magyar nyelvhez való rendületlen ragaszkodás, a tettek igazsága, a közvagyon szentsége. Buksa Ferenc rigmányi lelkész szerint a magyar nemzet szabadságot, egyenlőséget, testvériséget kíván ma is, Nagy Attila havadi lelkipásztor rövid áhítatában hozzátette: a keresztény magyarság a világiasodásba süllyedt, és égetően fontos az Istenhez való visszatérése, amely nélkül boldogabb jövendőre nem számíthatunk. Kossuth Lajos életútját Tőkés Attila gegesi lelkész ismertette, majd a dalárda műsora, László János tanár szavalata, az oklevelek kiosztása és a szobor megkoszorúzása után a magyarok világhimnusza, a Himnusz és a székely himnusz eléneklésével ért véget a tavaszi hűvösben szívmelengető, kellőképpen rövid és nívós ünnepség, melyet vigyáztak a havadi dombok, a Magyar Királyi Marosvásárhelyi 9. Hagyományőrző Huszárezred, a Torboszlói Lófők és helyi hagyományőrzők lovasai, őrzött a felhőkön túli égbolt és a megidézett elődök szellemisége – talán szelleme – is.
Nagy Botond, Népújság. Forrás: erdély.ma

Kutatómunka anyanyelven – marosvásárhelyi TDK
A marosvásárhelyi Kultúrpalotában tegnap délben tartották a XVII. Tudományos Diákköri Konferencia nyitóünnepségét. Az Orvos- és Gyógyszerésztudományi Egyetem hallgatói által szervezett rendezvény célja, hogy a diákok anyanyelven mutassák be tudományos kutatómunkájuk eredményét, fejlődjön előadó- és vitakészségük, felkészüljenek az államvizsgára – hangzott el a szervező diákszövetség képviselőjének köszöntőjében.
Szép teljesítmény, hogy az idei tanácskozáson 229 dolgozatot és posztert mutatnak be a résztvevők 13 szak keretében – hangzott el a rendezvényt köszöntő dr. Nagy Örs rektorhelyettes beszédében, aki szerint a Diákszövetség érdeme, hogy az idén is neves külföldi vendégelőadókat hívtak meg. Nagy Örs professzor elismeréssel szólt a részt vevő diákok és a hallgatók munkáját irányító tanárkollégák munkájáról. A belföldi hallgatók mellett az idén nőtt a határon túli résztvevők száma is, akik tudományos dolgozatot mutatnak be a konferencián. A Diákszövetségnek köszönhetően a gazdasági válság ellenére is sikerült szponzorokat megnyerni, s elsősorban a megyei tanács támogatta a rendezvényt. A megyei önkormányzat nevében Szabó Árpád alelnök köszöntötte a résztvevőket. A nyitóbeszédeket követően dr. Lukovich Péter magyarországi vendégelőadó tartott érdekes előadást arról, hogy milyen jövője van a test természetes nyílásain keresztül történő sebészetnek, amely a lyuksebészet, robotsebészet után a jövő eljárását jelentheti. Az előadások mellett tegnap az általános sebészet, majd a fül-orr-gégészet, nőgyógyászat, szemészet és urológia szekcióban kezdődött meg a dolgozatok és a poszterek bemutatása.
A konferencia szombat délután dr. Czeiczel Endre előadásával, 19 órától gálaesettel és díjkiosztással zárul. Forrás: Erdély.ma

A magyarság szabadságharca volt ’90-ben
Az RMDSZ elnöke a húsz évvel ezelőtti véres események áldozataival, illetve áldozatainak hozzátartozóival találkozott
"Úgy gondolom, kötelességünk életben tartani azoknak az emlékét, akik áldozatul estek a véres eseményeknek, éskötelességünk emlékeztetni rá mindenkit, hogy akkor mi történt, éppen azért, hogy ne ismétlődhessen meg" –hangsúlyozta Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke tegnap a marosvásárhelyi szövetségi elnöki hivatalban, ahol ahúsz évvel ezelőtti március 19-20-i véres események áldozataival, illetve áldozatainak hozzátartozóival találkozott,szimbolikus támogatással jelezve, hogy ezt az áldozatot a szövetség nem felejtette el.
Az eseményen Markó Béla mellett Szabó Árpád, az RMDSZ megyei ügyvezető elnöke és Szepessy László, a szövetségi elnöki iroda igazgatója vett részt.
Kísérlet volt a demokratikus kibontakozás megállítására
Markó rámutatott, húsz év, két évtized telt el az 1990 márciusi események óta, azóta felnőtt egy generáció, lehet, sokan nem is tudják, vagy csak hallomásból tudják, hogy akkor mi történt Marosvásárhelyen. Az elnök úgy fogalmazott, hogy tulajdonképpen akkor ez egyfajta szabadságharca volt a marosvásárhelyi és a környékbeli magyarságnak és magának az erdélyi magyarságnak. Szabadságharc nem azok ellen a románok ellen, akikkel ott megütköztek, akiket félrevezettek a szervezők, és akiket ráuszítottak a magyar emberekre, hanem azok ellen, akik a háttérből irányították ezeket az eseményeket és akik nagyrészt a régi rendszer emberei voltak.
Véleménye szerint tulajdonképpen "egy nagy és veszedelmes kísérlet volt akkor Marosvásárhelyen, hogy ami 1989 decemberében elindult Romániában, azt valamiképpen megállítsák és visszafordítsák. Ha úgy tetszik, egyfajta kísérlet volt egy ellenforradalomra, hogy mindazt, amit ki akartunk alakítani, azt megakadályozzák. Nemcsak a magyarság szempontjából, de tulajdonképpen kísérlet volt a demokratikus kibontakozás megállítására is, hiszen, ha sikerült volna itt, Romániában véres polgárháborút kirobbantani, amire volt akkor esély, nyilvánvalóan mindaz semmivé vált volna, ami 1989 decemberében megvalósult. Tehát szervesen kapcsolódik 1989 decemberéhez".
A magyarok nem hagyták magukat megfélemlíteni
Kijelentette, tulajdonképpen itt, Marosvásárhelyen azok akartak visszaütni 1990 márciusában, akik ezáltal semmissé akarták tenni az 1989 decemberi változásokat is, és meg akarták félemlíteni egyúttal a magyarságot. "Mi azért tartozunk köszönettel azoknak, akik szembefordultak akkor ezzel a kísérlettel, mert ők akadályozták meg tulajdonképpen azt, hogy a régi rend embereinek szándékai érvényesüljenek. Azért kell rájuk emlékeznünk, mert ami akkor történt, meghatározta mindazt, amit mi utána Romániában cselekedtünk, és azt is, amit elértünk, hiszen tulajdonképpen a magyarság szabadságküzdelme azáltal érvényesült, hogy akkor a magyarok nem hagyták magukat megfélemlíteni" – mondta az RMDSZ elnöke.
Ugyanakkor külön emlékezett Sütő Andrásra, aki 1990. március 19-én veszítette el a fél szeme világát, aki már nincs közöttünk. Sírjára a találkozó előtt helyeztek el koszorút.
Ezek után adták át az 1990-es marosvásárhelyi márciusi események során elhunyt Gémes István, Csipor Antal és Kiss Zoltán hozzátartozóinak, a sokévi börtönre ítélt és bántalmazott Cseresznyés Pálnak, Szabadi Ferencnek, illetve Juhász Ilonának a virágcsokrot és adományokat, amelyeket az Ügyvezető Elnökség 2000-ben hozott döntése alapján az RMDSZ Szolidaritási Alapjából különítettek el erre a célra.
Mózes Edith. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

Vámosok, ha találkoznak...
Magyarország, Szlovákia és Románia 20 településéről érkezett vendégek találkoztak a hét végén Vámosgálfalván. Bár sok száz kilométer választja el őket egymástól, mégis egy "családot" alkotnak, mivel mindenik a település nevében, ott a Vámos tag. Mára e kötelék baráti kapcsolattá nőtte ki magát, így évente találkozik "vámos a vámossal". Idén első ízben került sor a találkozóra Magyarország határain kívül.
Nem lehetett nem észrevenni szombaton Vámosgálfalván, hogy ünneplőbe öltözött a falu: a legkisebbektől a botjaikra támaszkodó idősekig mindenki kíváncsian várta a kapuban, hogy a magyarországi Vám- és Pénzügyőrség fúvószenekarának kíséretében felvonuljanak a főutcán a 20, Vámos nevű település képviselői Keszeg István vámosgálfalvi polgármesterrel és Balog Elemér alpolgármesterrel az élen, akik oroszlánrészt vállaltak a Vámos Települések IV. Nemzetközi Találkozójának a megszervezésében. A két elöljáró kitűzte maga elé ezt a célt és fáradságot nem ismerő munkájuknak, valamint egy közel 30 ezer eurós európai uniós pályázat révén meg is valósították. A magyarországi Vámos települések 2007-ben szövetséget hoztak létre (amelyhez egy évvel később Vámosgálfalva is csatlakozott) a lakók közötti kapcsolatok kialakítása, a települések hagyományainak egymással való megismertetése, valamint az önkormányzatok közötti kölcsönös segítségnyújtási lehetőségek kiaknázása végett. A szövetségnek jelenleg 3 román, 11 magyar és 6 szlovák tagja van.
"Szétszórtan is, de egymásra találunk"
A felvonulók végcélja a Szász Hordója étterem és panzió udvara volt, ahol kis sátrakban berendezett "kézművesműhelyekben" a hagyományos mesterségek csínját-bínját leshették el a vendégek, a korabeli ruhákba öltözött "íjászok" pedig csalogatták az arra járókat, próbálják ki, megy-e nekik a célba lövés.
A sátrak szomszédságában a Vám- és Pénzügyőrség Fúvószenekarának kíséretében a himnusz eléneklésével vette kezdetét a rendezvény hivatalos megnyitója. – "Szétszórtan is, de egymásra találunk" – egy álmatlan éjszakán jutott eszembe az esemény jelszava – hangzott el Keszeg István polgármester beszédében, aki a "Vámos család" tagjaihoz szólva örömmel nyugtázta: – Évente találkozunk, megéljük az összetartozás élményét és mindenhol, ahová megyünk, testvérként fogadnak – hangsúlyozta, majd átnyújtotta a vándorbotot Hám Lászlónak, a Vámos Települések Szövetsége elnökének, aki majd ama település polgármesterének juttatja, amely a jövő évi találkozónak fog otthont adni. Ezt követően a díszvendégek vették át a szót: Dorel Fronea, a Romániai Országos Vámhatóság igazgató-helyettese, dr. Nagy János altábornagy, a magyarországi Vám- és Pénzügyőrség országos parancsnoka, Hám László, a Vámos Települések Szövetségének elnöke, Szabó Árpád, a Maros megyei Tanács alelnöke, valamint Bárczi Győző, Maros megye alispánja szólt elismerően a háromnapos rendezvényről.
Vámosok két keréken
A beszédek közepette berobogott az udvarra a magyarországi Vám- és Pénzügyőrség sportegyesületének, valamint a vámos települések képviselőiből álló 30 fős kerékpáros csapat. Ők szombat reggel 6 órakor indultak Vámosudvarhelyről és még aznap továbbtekertek Vámosláz felé.
20 vámos, 20 fenyőfa
– Őseinktől úgy tanultuk, hogy ha van rá lehetőséged, hagyjál valamit hátra – mondotta Keszeg István polgármester a vámosgálfalvi református templom kertjében, ahol a hét végi nemzetközi vámostalálkozó tiszteletére kopjafát állítottak és szenteltek fel református és ortodox istentisztelet közepette. A kopjafán ott áll felvésve a 20 vámos település neve, valamint a "Szétszórtan is, de egymásra találunk" jelszó. A kopjafa mellett fennmarad ugyanakkor az a 20 facsemete is, amelyet a vámos települések polgármesterei ültettek el a templomkertben.
Délután a kultúra kapott főszerepet: a Szász Hordója panzió udvarán felállított színpadon a vendégtelepülések művészei mellett fellépett a vámosgálfalvi Magvető Kórus, a Frisskarézó Néptánccsoport, a dicső- szentmártoni Kökényes Néptáncegyüttes, a helyi Fogarasi Sámuel Általános Iskola óvodás csoportja pedig dalokkal tarkított játékos műsorral szórakoztatta a több mint 500 fős közönséget, miközben a finom bográcsgyulyást elfogyasztották.
Menyhárt Borbála
Népújság (Marosvásárhely)

Kevesebb pénz jut a kultúrára, a legtöbb városban leépítések következnek
Eredeti megoldást találtak Szatmár megyében a közintézmények költségcsökkentései miatt szükségessé vált elbocsátások elkerülésére: a Szatmár megyei önkormányzat átadta a szatmárnémeti Dinu Lipatti Filharmónia és az Északi Színház felügyeleti jogát a partiumi megyeközpontnak. Erről tegnap Csehi Árpád Szabolcs, a megyei közgyűlés elnöke tájékoztatta a nyilvánosságot. Ilyés Gyula, Szatmárnémeti polgármestere szerint ez az intézkedés mind a város, mind pedig a megye javára válik.
„A hónap elején napvilágot látott egy olyan kormányhatározat, amely megszabja, hogy az önkormányzatoknak a lakosság arányában maximálisan hány alkalmazottja lehet. A város szinte valamennyi kulturális intézménye a megyének van alárendelve, így nekik nagyon sok embert kellene elbocsátaniuk. Mivel hozzánk csak a kultúrház tartozik, átvesszük a színházat és a filharmóniát is, így mindkét önkormányzat belefér az új rendelet megszabta keretbe” – magyarázta Ilyés. A szatmárnémeti színháznak jelenleg 135, a filharmóniának pedig 63 állandó alkalmazottja van. Ilyés információi szerint egyébként a temesvári színháznál leépítések várhatóak, Arad egyik legrégebbi kórusát pedig felszámolják. „Szatmáron minden a régi marad” – tette hozzá a városvezető. A Szatmár megyei önkormányzat hatáskörében a megyei könyvtár, a megyei múzeum, a Művészeti Alkotóház és a Népi Hagyományok Háza marad.
Nagyvárad: fájdalmas lesz
Gavrucza Tibor, a Bihar Megyei Tanács kulturális bizottságának elnöke arra számít, hogy igen érzékenyen érintheti a rendelkezés a megyei művelődési intézményeket. „Attól tartok, nagyon fájdalmas lesz” – fogalmazott a református lelkipásztor. A megyei tanácshoz tartozik a Nagyváradi Állami Színház, a filharmónia, a megyei könyvtár, illetve az Árkádia Gyermek- és Ifjúsági Színház is. Gavrucza tudomása szerint összesen mintegy hetven embert kellene elbocsátani a művelődési intézményekből – ez anynyi, mint a filharmónia román és magyar néptánccsoportja, a Crişana és a Nagyvárad együttvéve. Ezeket természetesen nem szüntetik meg a rendelkezés miatt, inkább megpróbálnak egyéb megoldásokat keresni.
Maros megyében a Nemzeti Színház a művelődési minisztérium finanszírozását élvezi, a többi 11 művelődési intézmény a megyei önkormányzathoz tartozik. A megyei tanács alelnöke, Szabó Árpád lapunknak elmondta: „Még nem tárgyaltunk külön arról, hogy mi lesz a sorsa a kulturális intézmények alkalmazottainak. A kormánynak, a szaktárcáknak mindenképpen figyelembe kell venniük, hogy kulturális szempontból egyáltalán nem egyformák a megyék. Például nincs mindenütt filharmónia”. Szabó elmondta, a Kultúrpalota, az ifjúsági színház, az állami zenekar és énekkar mellett a megyének két kulturális lapot is el kell tartania: a Látót és a Vatrát, ezenkívül ott vannak a más megyékben is létező intézmények. „Úgy gondoljuk, hogy ha a megyei tanács felvállalta ezeknek az intézményeknek a finanszírozását, akkor ezt folytatni kell. Egyelőre nem foglalkoztunk külön a művelődési intézményekben esedékes létszámcsökkentéssel, és arról sincs szó, hogy a városi önkormányzat átvegyen intézményeket” – mondta Szabó.
Csíkszeredában egyelőre nem sikerült konkrét döntést hozni az önkormányzat alkalmazottainak ügyében, hiszen megnehezítik a helyzetet a város fennhatósága alá tartozó kulturális intézmények: a Csíki Játékszín és a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes. „Minden területen megvizsgáljuk a helyzetet, és igyekszünk azonosítani azon személyeket, akiknek a munkáját átháríthatjuk teherbíróbb kollégáinkra” – magyarázta a város alpolgármestere, Antal Attila. Amint kiderült, az új törvény miatt komoly bevételkiesésre számíthat az önkormányzat, hiszen a fővárosból előirányzott pénzösszeg nem lesz elegendő arra, hogy a művelődési intézmények alkalmazottait kifizessék, az esetleges leépítések miatt azonban félő, hogy nem lehet fenntartani az intézményeket. „A hivatali apparátusba bőven beleférünk, csupán a kulturális intézmények okoznak fejtörést” – fejtette ki az elöljáró, aki a társulatok vezetőivel és tagjaival is tárgyalt a kialakult helyzetről. Az alpolgármester a Krónikának elmondta: Kelemen Hunor kulturális miniszter tanácskozni szeretne a jelenlegi csíkszeredai helyzetről és arról, hogy hogyan érinti a kormányrendelet a helyi kulturális intézményeket. Erre a beszélgetésre várhatóan jövő hét elején kerülne sor Bukarestben.
Sepsiszentgyörgy: nem átszervezés, pénz kell
A sepsiszentgyörgyi önkormányzathoz tartozó kulturális intézményeknél nincs kényszerhelyzet, az ott dolgozók létszáma beilleszkedik a törvény által megszabott keretbe, így nem kell senkit elbocsátani vagy átcsoportosítani, mondta a Krónikának Sztakics Éva alpolgármester. A város tartja fenn a Tamási Áron és az Andrei Mureşanu színházat, a Kónya Ádám Művelődési Házat és részben a Kovászna megyei önkormányzathoz tartozó Háromszék Táncegyüttest is a város finanszírozza. A város által fenntartott három művelődési intézményben összesen mintegy 130-an dolgoznak, ezzel nem lépik át a törvény által megszabott keretet. Idén a kulturális intézmények költségvetését a tavalyhoz képest 15 százalékkal csökkentette az önkormányzat, a Tamási Áron Színház 2,6 millió lejből, míg az Andrei Mureşanu-teátrum 800 ezer lejből gazdálkodhat. A tanács nem a produkcióra szánt összeget, hanem a béralapot csökkentette. A magyar teátrum dolgozói a költségvetés megnyirbálása miatt három hónapos készenléti szabadságra kényszerültek, június 24-től szeptember 24-éig, ezalatt a fizetésük 75 százalékát kapják, és a munkaadó nem fizeti utánuk a járulékokat és az adókat. Erre a lépésre azért volt szükség, mert különben ősztől nem tudták volna biztosítani a fizetéseket. A béreket így is csak akkor tudják az év végéig kiadni, ha megkapják a megígért 150 ezer lej költségvetés-kiegészítést. A sepsiszentgyörgyi volt az egyik olyan színház, ahol belevágtak az átszervezésbe: a 103 állásból 88 maradt, ebből jelenleg 81 van betöltve. A városi rendezvényszervező iroda létrehozásával sikerült állásokat átcsoportosítani, a nyugdíjas színészek szerződése pedig megszűnt. Ugyanakkor a Tamási Áron Színház sikeresen alkalmazta a színházi törvényben rögzített új értékelési- és bérszámolási módszert. A román színház is takaréklángon működik, Horaţiu Mihaiu igazgató is költségvetés-kiegészítésben reménykedik, számításaik szerint még legalább 25 ezer lejre lenne szükségük ebben az évben.
A Kovászna megyei önkormányzattól és az alárendelt intézményektől a közeljövőben összesen 108 alkalmazottat kell elbocsátani. Tamás Sándor, a háromszéki közgyűlés elnöke elmondta, az alárendelt művelődési intézményeket – a Bod Péter-könyvtárat, a Székely Nemzeti Múzeumot, a Háromszék Táncegyüttest, a Népművészeti Iskolát – is érinti a létszámcsökkentés. Egyelőre nem tudják pontosan, melyik intézményben hány munkatárstól lesznek kénytelenek megválni, hogy minimális legyen az átszervezés negatív hatása, hangsúlyozta Tamás. Krónika (Kolozsvár)

Fő kritérium a jó munkavégzés
Létszámcsökkentés a közigazgatásban
A közigazgatási intézmények dolgozói hetek óta bizonytalan helyzetben vannak, az általános, 25 százalékos bércsökkentés mellett többüknek a munkaszerződését is felbontják. Legtöbb esetben még nem tudni pontosan, ki marad és kinek kell mennie, az önkormányzatok zöme a hónap végi tanácsülésen dönti el, miként módosítják a szerkezeti felépítést. Az elbocsátások csak a megye városaiban több száz közhivatalnokot érintenek.
Mint ismeretes, a június 30-i 63-as számú kormányrendelet előírja a közigazgatási intézmények karcsúsítását, ami az alkalmazottak egy részének az elbocsátását vonja maga után. A 63-as kormányrendelet a július 2-i Hivatalos Közlönyben jelent meg, ettől számított 40 napon belül kell a kormánynak eljuttatni a létszámcsökkentésre vonatkozó adatokat, a helyi tanácsi határozattal jóváhagyott módosított organo-gramokat.
Ki megy és ki marad?
A Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatalban a jelenlegi 719 alkalmazottból közel 30-at kell meneszteni – tájékoztatta lapunkat Aurel Trif sajtószóvivő. – Az elbocsátások nem érintik a hivatal alárendeltségébe tartozó intézmények személyzetét (iskolaorvosi rendelők, bölcsődék, állatkert), kivéve az anyakönyvi hivatalt, ahol öt dolgozótól válnak meg, valamint a közösségi rendőrséget, ahol 110 alkalmazottnak bontják fel a munkaszerződését – fejtette ki a szóvivő, aki szerint az állás nélkül maradók kiválasztásakor elsősorban hatékonysági kritériumokat vesznek majd figyelembe. A létszámcsökkentés által módosított személyzeti felépítés jóváhagyás végett a július végi soros ülésen kerül a tanácsosok elé, majd a prefektúra augusztus közepéig eljuttatja ezeket a kormányhoz.
A Maros Megyei Tanácsnál valamint a hozzá tartozó intézményekben dolgozók közül várhatóan 189 személytől válnak meg – közölte a napokban Szabó Árpád alelnök.
Tegnap a megye több városában is a létszámcsökkentés ügyében tárgyaltak az önkormányzati képviselők. Dorin Danesan, Segesvár elöljárója közölte, a jelenlegi 224 alkalmazottból 17-et kell elbocsátaniuk. – Közülük nyolcan nyugdíjba mehetnek, az osztályvezetők pedig a munkavégzés minősége alapján eldöntik, hogy kiket menesztünk – fogalmazott a polgármester.
– Dicsőszentmártonban a polgármesteri hivatal 205 alkalmazottja közül 34-nek mennie kell ahhoz, hogy illeszkedjünk az előírt személyzeti létszámhoz – magyarázta Szabó Albert alpolgármester, aki szerint még nem tisztázódott, hogy kik maradnak állás nélkül. Várhatóan a hónap végi tanácsülésen állítják össze a kritériumrendszert.
– A megengedettnél nincs több alkalmazottunk, ám mégis lesznek elbocsátások a személyzeti költségek csökkentése végett – tudtuk meg Maria Precuptól, Szászrégen alpolgármesterétől. A hivatal 247 személyt foglalkoztat (beleértve a hozzá tartozó intézmények személyzetét is), a létszámcsökkentés pedig legtöbb 30 személyt érint majd.
Egyesek megússzák
– A radnóti önkormányzat alkalmazottainak a száma nem haladja meg a prefektusi rendeletben előírtat, emiatt nem kényszerülünk arra, hogy valakit is elbocsássunk – állítja Simona Turcu alpolgármester. Szerinte a kisvárosra vonatkozó megengedett létszám 88 fő, ezen felül vannak a személyi gondozók, akiket nem menesztenek.
Erdőszentgyörgyön hasonló a helyzet. Tar András, az önkormányzat vezetője kifejtette, az előírások szerint 53 alkalmazottal dolgozhatnak, ám a hivatal jelenleg is csak 27 dolgozót foglalkoztat, így fel sem merül a létszámcsökkentés.
A tiltakozásnak nem volna értelme
Amint köztudott, több száz közigazgatási dolgozó marad állás nélkül. Mi a szakszervezet álláspontja ez ügyben? – kérdeztük Virgil Macesant, a közigazgatásban dolgozókat tömörítő országos szakszervezet alelnökét. – A törvény törvény, emiatt jelen esetben semmiféle tiltakozásnak nem volna értelme. Annyit tehetünk, hogy figyelemmel kísérjük a kritériumrendszer összeállítását, amely alapján kiválasztják azokat, akiket elbocsátanak. Például az elmúlt pénteken tárgyaltunk a közösségi rendőrök ügyében, és egyetértettünk azzal, hogy figyelembe veszik a szakmai teljesítmény mellett azt is, ha valaki egyedüli családfenntartó – fogalmazott az érdekképviseleti országos tömb alelnöke.
Menyhárt Borbála. Népújság (Marosvásárhely)

I. Keresdi Kulturális Kastély Nap
Marosvásárhely – A Pro Castrum Bethlen Egyesület és a Pont pályázatok.ro 2010 szeptember 11-én megszervezik az I. Keresdi Kulturális Kastély Napot, “A keresdi élő Bethlen kastély” projektzáró rendezvényét.
A rendezvényen bemutatásra kerülnek a 2010-ben megszervezett öt tábor – kertész- tájépítő tábor, marketing- és kommunikációs tábor, foto-médiatábor, építész tábor, mozgásművészeti tábor – eredményei. Ugyanakkor kerekasztal-megbeszélést is lesz a táborvezetők, a támogatók, a kastély tulajdonosok, a szervezők között, melynek témája a kastély élő központtá való alakítása lesz.
Az egy napos rendezvényt különböző programok fogják színesebbé tenni, mint a fényképkiállítás, filmvetítés, alternatív mozgásszínház és butoh performance.
Az eseményen fellép a szőlősi táncegyüttes.
A rendezvény ideje alatt a Bethlen kastély látogatható lesz a résztvevők számára.
Program
16:00 Hivatalos megnyitó beszédek
16:30 Fénykép kiállítás megnyitó – a foto-médiatáborban készült fényképanyag bemutatása – Egyed Ufó Zoltán
16:50 A marketing-kommunikáció tábor és eredményeinek bemutatása – Szabó Árpád
17:05 A kertész-tájépítő tábor eredményeinek bemutatása – Kentelky Endre
17:20 Filmvetítés: A foto-médiatáborban készült dokumentumfilm bemutatása – Simonffy Katalin
17:45 Az építész tábor eredményeinek bemutatása – Makay Dorottya 18:00 Néptánc: fellép a szőlősi táncegyüttes
18:30 Alternatív mozgásszínház és butoh performance – Bicskei Zsuzsanna rendezésében
19:20 A nyílt napok hivatalos programzárása. erdon.ro

Életet leheltek a kastélyba
Első alkalommal szerveztek a Maros megyei Keresden Kulturális Kastélynapot azzal a céllal, hogy ismertté tegyék Erdély egyik legszebb reneszánsz épületét, valamint hogy életet leheljenek bele. A várkastély az 1400-as években épült, a Bethlen család egykori rezidenciája volt, 1949-ben államosították
A szervezők elégedetten zárták az első alkalommal megrendezett Keresdi Kulturális Kastélynapot, amelynek több mint száz résztvevője volt, és amelynek az egyik legnagyobb hozadéka, hogy sikerült egy tévhitet, egy ellenérzést szétoszlatni a falubeliekben, miszerint a kastély magyar tulajdonosai csak a román jobbágyok kizsákmányolására voltak jók.
Szabó Árpád szervező elmondta, ezzel az eseménnyel sikerült egyfajta együttműködést elindítani a tulajdonosok és a falubeli román lakosok között, hiszen leginkább az említett téves felfogás bélyegezte meg eddig ezt a kapcsolatot.
„Minden várakozásomat felülmúlta a szombati rendezvény, amelyre eljöttek a falubeliek is, az ortodox lelkész is, megnézték a fotókiállítást, nagy sikert aratott köreikben Simonffy Katalinnak a kastélyról készített dokumentumfilmje, de nagyon tetszett Bicskei Zsuzsanna performansza is” – mondta lapunknak a szervező, aki a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem tanáraként korábban tanítványaival járt Keresden, és a diákok kezdeményezték, hogy alkotótáborokat kellene ott szervezni.
„Marosvásárhelyen Keresztes Gyula műépítésztől hallottam, hogy Keresden áll Erdély egyik legszebb reneszánsz kastélya, elmentem és megnéztem, meggyőződtem erről magam is. Majd gróf Bethlen Anikóval is beszélgettem, akinek az volt az elképzelése, hogy valamilyen módon életet kellene lehelni a kastélyba” – ecsetelte a kastély népszerűsítésére vonatkozó tervek születésének körülményeit Szabó Árpád.
A terveket követték a különböző táborok. Az elhanyagolt és tönkrement dendrológiai kertet a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem kertészmérnöki szakos diákjai mérték fel, a kastélyépületről a kolozsvári építészhallgatók készítettek felmérést, a látványt a fotó-médiatábor résztvevői rögzítették fényképeken és filmfelvételeken, mindezt egy-egy többnapos tábor keretében.
Ezt követték más alkotótáborok, így a marketing- és kommunikációs, foto-média tábor, építész- és mozgásművészeti tábor. Ugyanakkor kerekasztal-megbeszélést is szerveztek a táborvezetők, a támogatók, a kastély tulajdonosaival, amelynek témája a kastély élő központtá való alakítása volt. Szabó Árpád lapunknak elmondta, az egyetlen felmerülő problémát az okozza, hogy a kastély rendbehozatalára az építészek szerint legkevesebb 2,8 millió euróra van szükség.
A továbbiakban a szervezők szeretnék folytatni a jó ötletnek bizonyult kastélynapot, mi több, azt az elképzelést is megvalósítanák, hogy tíz éven belül a Bonchidai Kastélynapokhoz hasonló fontos kulturális esemény jöjjön létre a keresdi Bethlen-kastélyban. „Ha évről évre többnapos rendezvénysorozattal sikerül életre kelteni a reneszánsz épületegyüttest, minden bizonnyal sikerül a befektetők érdeklődését is felkelteni”– fejtette ki Szabó Árpád.
Antal Erika. Krónika (Kolozsvár)

Elhunyt Dr. Szabó Árpád, az Erdélyi Unitárius Egyház nyugalmazott püspöke
Az Erdélyi Unitárius Egyház Képviselő Tanácsa megrendüléssel tudatja, hogy az egyház 30. főpásztora, D. Dr. Szabó Árpád nyugalmazott püspök életének 76. évében, egy esztendőnyi, méltósággal és hittel viselt nehéz betegség után, 2010. szeptember 30-án elhunyt.
Életében az unitárius egyház évszázados történelmi hivatása betöltésének elősegítésén munkálkodott, és önfeláldozó odaadással szolgálta annak szükségleteit, alkalmas és alkalmatlan időkben. „Ti vagytok a világ világossága; nem rejthető el a hegyen épült város!” – hirdette a jézusi evangéliumot: Isten gondviselő szeretetének megtapasztalását, a keresztény ember felelős többre hivatását, az egyházi közösség megtartó erejét. 1935-ben született egy ősi Homoród menti unitárius fészekben, iskoláit Városfalván, Székelykeresztúron és Kolozsváron végezte, ahol 1953-1957 között lelkészi oklevelet szerzett. Egyházi pályafutását püspöki titkárként kezdte 1958-1965 között, majd 1965-1976 között a kolozsvári belvárosi egyházközség lelkésze volt. 1974-től a Protestáns Teológiai Intézetben az unitárius bibliai teológia tanára lett, 1977-1978-ban a chicagoi Meadville Lombard Teológiai Intézet ösztöndíjasa volt. 1996-ban a zsinat az egyház 30. főpásztorává választotta, 2002-ben pedig e tisztségében megerősítette. 2008-ban, fél évszázados egyházi szolgálat után, nyugalomba vonult.
Szolgálatának egyik része az egyháztörténelem megpróbáltatásokkal teli időszakára esett, a másik a megnyílt lehetőségek távlataira nézett. Ő mindkettőben felelősséggel és elkötelezettséggel töltötte be hivatását. Lelkészként Isten gondviselő szeretetére és a közösség megtartó erejére hívta fel a hívek figyelmét. Tanárként a teológiai tudományok és a lelkészi hivatás fiatalok általi elsajátításán fáradozott. Püspökként az egyház előtt megnyílt új lehetőségek közötti eligazodást kereste, a lelki és vagyoni megerősödést szorgalmazta. Figyelme kiterjedt a szellemi szükségletekre is: a teológiai tudományok és irodalom művelését, valamint az egyházi folyóiratok szerkesztését személyes példaadással buzdította. Az egyházi iskolák újraindítása és minőségi oktatási intézménnyé fejlesztése, az egyháztársadalmi szervezetek megerősítése, új templomok építése, a nemzetközi kapcsolatok ápolása mind tanúbizonyságai önfeláldozó, céltudatos, felelős szolgálatának.
Temetése 2010. október 4-én, hétfőn déli 12 órakor lesz a kolozsvári belvárosi unitárius templomból a Házsongárdi temetőben.
Emléke legyen áldott!
Dr. Szabó Árpád /Homoródszentpéter, 1935. ápr. 15. – Kolozsvár, 2010. szeptember30./ Erd.ma

Eltemették Szabó Árpád püspököt
Zsúfolásig megtelt a kolozsvári unitárius templom hétfőn délben, amikor a szeptember 30-án, 75 éves korában elhunyt Szabó Árpád nyugalmazott püspököt búcsúztatták. Az Erdélyi Unitárius Egyház Képviselőtanácsa a Homoród menti kis faluból elindult, és élete javarészét – lelkészként, tanárként és egyházi vezetőként – Kolozsváron leélő főpásztorától vett búcsút. Utódja, Bálint-Benczédi Ferenc, aki két éve vette át a stafétabotot a 30. erdélyi unitárius püspöktől, Szabó Árpádnak a vegyészettel szemben tanúsított fiatalkori vonzódására utalva mondta: „az élet lett az ő laboratóriuma, aminek méltósággal viselt betegség vetett véget. Istentől elrugaszkodott világban őrizte a lángot”. A gyászbeszédek sorát Máthé Dénes főgondnok nyitotta meg, aki azt emelte ki, hogy az elhunyt sok figyelmet és energiát szentelt az egyházi oktatásnak.
Máthé Dénes főgondnok hangsúlyozta: a püspök hittel és tisztességgel fogadta a halált, utolsó napjaiban is iskolaügyekről cserélt véleményt az őt meglátogatókkal.
Rezi Elek, a Protestáns Teológiai Intézet rektora az elhunyt szakmai felkészültségét, igényességét, hivatástudatát, elkötelezettségét méltatta. Gyászbeszédet mondott még Popa Márta (igazgató, János Zsigmond Unitárius Kollégium), Varró Margit (igazgató, székelykeresztúri Berde Mózes Unitárius Gimnázium), Asztalos Klára (elnök, Unitárius Nők Országos Szövetsége), Balázsi László (főjegyző, Magyarországi Unitárius Egyház), Csűri István (püspök, Romániai Református Egyházak), Jakubinyi György (érsek, Római Katolikus Egyház), Adorjáni Dezső (püspök, Evangélikus-Lutheránus Egyház), Hans Frölich (esperes, Szász Evangélikus Egyház) és Kelemen Hunor művelődésügyi miniszter.
A gyászszertartáson az unitárius kollégium énekkara szolgált Majó Julianna vezetésével. Jelen volt László Attila alpolgármester, Tőkés László EU-parlamenti képviselő, közéletünk sok ismert személyisége. Szabó Árpádot legkevesebb félezren kísérték utolsó útjára a Házsongárdi temetőbe.
(Ö.I.B.) Szabadság (Kolozsvár)

Markó Béla: az RMDSZ közös szellemi vagyonunk
A kongresszuson az 555 igazolt mandátumú küldött közül 533 jelent meg, ami 97 százalékos részvételi arányt jelent. A napirend elfogadása után Markó Béla leköszönő elnök tartott beszámolót, amelyben hangsúlyozta: a politikai egység önmagában is érték egy kisebbségi helyzetben lévő közösség esetében, mert azt mutatja, hogy abban a közösségben erősebb az összetartozás szándéka, mint a széthúzás, erősebbek a közös érdekek, mint a véleménykülönbségek.
Markó emlékeztetett: a szervezet partneri viszonyt alakított ki a különböző demokratikus pártokkal, ma már közigazgatáshoz, kormányzáshoz értő, felkészült politikusi gárdája van. A pártelnök emlékeztetett a szövetség a kilencvenes évek elején megfogalmazott programjára, a menet közben elfogadott cselekvési programokra, az 1993-ban az Európa Tanácsnak benyújtott Memorandumra. Azoknak a dokumentumoknak a legtöbb pontja megvalósult, egyedül az akkor még csak általánosságban emlegetett területi autonómia maradt beváltatlan követelés, hiszen ahhoz mélyreható államszervezési, közigazgatási reformra van továbbra is szükség – mondta a szónok. A kulturális autonómia bizonyos feltételei viszont már ott vannak a most elfogadott oktatási törvényben – fűzte hozzá.
A romániai magyarság egységének gondolata alkotta a leköszönő elnök beszédének gerincét. Felidézte, hogy az alapvető szembenállás az elmúlt két évtizedben a „mérsékeltek és radikálisok” között volt tapasztalható. „Azok, akik a román parlamentben vagy később kormánykoalícióban próbáltak eredményt elérni, joggal nevezhetők mérsékelteknek azokhoz képest, akik akkor még hevesen tagadták a románokkal való politikai párbeszéd, netán együttműködés értelmét” – emlékeztetett. A tizennyolc év legnagyobb belső politikai változása éppen az – vélte a szónok –, hogy ma már ilyen értelemben mérsékeltek vitáznak mérsékeltekkel.
„Elégtétellel látom, hogy aki leghangosabban támadott minket azért, hogy bízunk a parlamenti politikában, most ott van az Európai Parlamentben, pártot alapít, és minden bizonnyal román parlamenti jelenlétről, esetleg kormányzásról álmodik... a mi igazunkat ma már azok is vallják, akik egyébként bíráltak minket” – állapította meg az elnök. „Az RMDSZ közös szellemi-politikai vagyonunk. Még azoké is, akik úgy tudják magukról, hogy nem szeretik ezt a szövetséget” – mondta Markó. A szervezet két évtized során elért vívmányai között említette, hogy a magyar nyelv ma Erdélyben számos helyzetben hivatalos erővel bír, ma a magyarok nemzeti ünnepét az államelnök és miniszterelnök köszönti, szimbólumaik használatát kormányhatározat szavatolja, köztéren áll az aradi Szabadság-szobor, az oktatás területén sikerült a magyar közösség számára kedvezőbb jogszabályokat elfogadtatni.
Felidézte, hogy az RMDSZ az elmúlt négy évben kiállta az ellenzékiség próbáját, majd az egészségügyi reform elindításával és az oktatási törvény elfogadásával minden gazdasági nehézség és elkerülhetetlen népszerűségvesztés ellenére kiállta a „reformkormányzás” próbáját is.
Markó beszélt az önálló erdélyi magyar politika eszméjéről, hangsúlyozva: szerinte nem volt ellentmondás az önálló erdélyi magyar politika Kós Károly és kortársai által vallott eszméje és az egész magyar nemzet ügye iránti erős elkötelezettség között. „Mindennapos dilemmánk – mondta –, hogy miképpen integrálódhatunk egyrészt a magyar nemzet egészébe, másrészt a romániai társadalomba úgy, hogy közben önállóak is vagyunk, és alapjában véve a fontos döntéseket mi hozzuk meg”. Markó megállapította: Magyarországon is sokak haragját magára vonta amiatt, hogy makacsul kitartott az egyenjogú, partneri viszony elvénél.
Takács Csaba köszönetet mondott Markó Béla szövetségi elnöknek a 18 éves elnöksége alatt kifejtett munkájáért. Az RMDSZ megbízott ügyvezető elnöke könnyekig meghatottan fejtette ki: Markó Béla a közelmúltban bejelentette, hogy nem kíván indulni még egy elnöki mandátumért. Ezért az RMDSZ X. kongresszusa nem csak négy évet értékel és zár le, ennél sokkal többre hivatott: egy korszakra, pontosabban 18 évre tekint vissza. Leszögezte: ez a 18 év nem volt más, mint egy örökös küzdelem az erdélyi magyarság felemelkedéséért. „Ha a visszatekintést az elmúlt 18, vagy az RMDSZ 21 éves múltjára irányítjuk, elmondhatjuk azt, hogy ebben a történetben nincs semmi újszerűség. Hiszen a szülőföldön való megmaradás ezeréves dilemmáját éltük át újra Erdélyben, miszerint mindent vagy semmit, mindent, amit lehet, avagy valamit valamiért elv határozza meg a magyarság fennmaradásáért folytatott küzdelmet a honfoglalástól napjainkig” – mondta.
Takács szerint ami húsz évvel ezelőtt elkezdődött, az egy álom, amit mindannyian RMDSZ-nek hívtunk. Minden magyart átölelt ez a szervezet, védett, bátorított, büszkeséget, dacot és konokságot, elismerést és megbecsülést, időnként csalódást, de mindig biztonságot talált benne az erdélyi magyar. „Nem csak talpra álltunk általa, hanem emelt fővel tehetjük azt magyarként Romániában” – mondta. Hozzátette: az elmúlt 18 évben ezen az úton vezette Markó Béla, az RMDSZ elnökeként a szövetséget olyan politikusként, aki tudott választani az elmúlt századok történelmi tapasztalataiból.
Takács Csaba beszédét követően a színpadra hívta Markó Bélát, és köszönetképpen Bethlen Gábor erdélyi fejedelmet ábrázoló domborművet adott át nagy taps közepette a leköszönő elnöknek.
A szövetségi elnök beszámolójának értékelése késő délutánig elhúzódott, a hozzászólások után Markó Béla megköszönte az elhangzott méltatásokat, azokét is, akik az elmúlt években inkább kritikusai voltak. Visszautalt azokra a személyekre, akikkel a szövetségben együtt dolgozott, de akik azóta eltávoztak az élők sorából, s a kapott köszönetek egy részét rájuk hárította: elsősorban Domokos Gézára, Sütő Andrásra, Demény Lajosra, Szabó Károlyra, Pálfalvi Attilára, Csiha Kálmánra, Szabó Árpádra és másokra emlékezett. A többi köszönetet az RMDSZ-ben jelenleg is dolgozó személyeknek adta tovább, akik minden nyűg és baj dacára szolidárisan dolgoznak a közösség érdekében.
„Nem a jó elnök teszi a jó szövetséget, hanem a jó szövetség teszi a jó elnököt” – mondta. Hozzátette: arra bíztatja a következő elnököt, hogy szeresse a szövetséget.
A küldöttek a szövetségi elnök beszámolóját egyhangúlag elfogadták
Szabadság (Kolozsvár)

Hiszünk az erdélyi magyar jövőben
Méltósággal ünnepelt Marosvásárhely magyarsága
Nekünk, erdélyi magyaroknak nem szalmalángra van szükségünk, kitartóaknak kell lennünk még legalább ezer évig, hogy dolgainkat rendezni tudjuk. Mi, akik itt vagyunk, erdélyi magyar jövőt építünk. Éreznünk kell, hogy hiszünk a magyar jövőben, hiszünk az erdélyi magyar jövőben. Amíg olyan eszményképeink vannak, mint Márton Áron püspök, mint Wass Albert, Kós Károly vagy Bethlen Gábor, amíg ilyen nagy elődök világítják az utat, addig ezt az erdélyi jövőt fel tudjuk építeni – jelentette ki dr. Kelemen Atilla, az RMDSZ megyei szervezetének elnöke.
Elmondta, hogy a megye 73 településén ünnepelték a magyarok tegnap a nemzeti ünnepet. Kijelentette, szereti, ha rend van körülötte, s mivel túl sok volt a vita, hogy a székely zászlót kitegyék-e vagy ne, úgy gondolta, van még egy szabad lyuk, s megkérte, tegyék ki a székely zászlót is. A javaslatot a tömeg tapssal jutalmazta.
Harcolj, harcolj, föld, a téllel,/Ne félj, megbírod, levágod,
S szabadságodat kivívod,/Tavasz a te szabadságod.
Petőfi szavait idézte Lokodi Edit, a megyei tanács elnöke. Kijelentette:
– Ünnepelni jöttünk a Székely vértanúk emlékművéhez. Emlékezünk az 1848-as szabadságharcra itt, Erdélyben, az anyaországban, és szerte a világon, ahol magyarok élnek. Rajtunk múlik, hogy megtartsuk közösségünk egységét, ne engedjük, hogy aktuálpolitikai harcokban megosszanak minket. A tél elmúlik, jön a tavasz, a föld megvívja saját harcát újra és újra. Folytassuk hát mi is munkánkat, bízzunk egymásban a márciusi ifjak hitével. Vállaljuk, ha kell, a lehetetlent is, mert mi, erdélyi székelyek, hisszük, hogy megmaradunk őseink hagyatéka szerint – mondta egyebek mellett az elnök asszony.
Államfői és kormányfői jókívánságok
Traian Basescu államfő üzenetében, amelyet Szabó Árpád, a megyei tanács alelnöke tolmácsolt, kiemelte: Történelme során a magyar nép bebizonyította: olyan nemzet, amely képes küzdeni a szabadságáért. Bizonyította ezt 1956- ban is, mikor fellázadt a kommunista diktatúra ellen, és bebizonyította 1989 decemberében is, mikor románok és magyarok együtt harcoltak a kommunista rezsim megbuktatásáért. Tőlünk függ, hogy életben tudjuk-e tartani az 1848-as forradalom eszméit. Kötelességünk megőrizni történelmi értékeinket, üzente az elnök, arra szólítva, hogy az elkövetkezendőkben is közösen vegyünk részt a társadalom modernizációjában.
Emil Boc a "Magyar Köztársaságot és a baráti magyar népet" köszöntötte, amellyel, mint fogalmazott, "nemcsak történelmi múltunk, de európai jövőnk is összeköt". Kiemelte: a magyar közösség képviselői a parlamentben és a kormányban jelentős mértékben hozzájárultak a reformok életbe ültetéséhez, s "megmentették Romániát a gazdasági összeomlástól". – Az RMDSZ komoly és megbízható partnerként járult hozzá a reformfolyamatok életbe léptetéséhez. A nemzeti kisebbségek általában, ezen belül a magyar közösség Románia szellemi gazdagságának olyan fontos forrása, amelyet támogatni kell a nemzeti kulturális örökségünk kiteljesítése érdekében – fogalmazott a kormányfő. Az üzenetet Bárczi Győző alpolgármester olvasta fel.
Bajtai Erzsébet, Magyarország bukaresti nagykövetének felesége a magyar államfő és Orbán Viktor miniszterelnök üdvözletét hozta Marosvásárhelyre.
Segítsünk 1848 eszméi beteljesülésének
Csegzi Sándor alpolgármester 1848 szellemét idézve jelentette ki, hogy annak jelszavai megvalósultak, kivéve a testvériséget. Három testvért említett: egyik az itthon megmaradás mindennapi küzdelmeiben, egy kríziskormányban vállalt szimpátiavesztéssel járó szerepet, a másik a nemzeti hovatartozásunkat igazoló, annyira várt és elérhetetlen kincsként érzett kettős állampolgárságot nyomasztó kampányhangulatra váltotta, a harmadik meg kapkodja a fejét, hogy megcsappant jövedelmével (nyugdíj vagy fizetés) és kisebbségi kiszolgáltatottságával melyikhez is álljon közelebb.
Segítsünk 1848 eszméi beteljesülésének! Segítsünk Petőfi Sándornak, Kossuth Lajosnak, Széchenyi Istvánnak, a 13 aradi vértanúnak, s még annyi másnak, segítsünk magunknak, segítsünk gyermekeinknek, hogy az egységes nemzetbe vetett hit, az összefogásban megnyilvánuló testvériség ne csak eszme, hanem valóság lehessen! Tegyük ezt a forradalom jegyében, nem látványos fogadalmakkal, szólamokkal, hanem az egyszerű, belülről jövő, természetes magyar érzelmünkkel. Ez lenne a mi feladatunk, érdemünk és esélyünk egyben – mondta végezetül Csegzi.
A Székely vértanúk emlékművénél, a Postaréten összegyűlt többezres magyarság együtt énekelte a magyar és a székely himnuszt. A rendezvényen, amely koszorúzással ért véget, felléptek a marosvásárhelyi egyesített kórusok, a mezőcsávási fúvószenekar, Szabó Előd, a Titán együttes szólistája, Sebestyén Aba színész. Műsorvezető Nagy István színművész volt.
Mózes Edith. Népújság (Marosvásárhely)

Pártos ünneplés Erdély-szerte
Ünnepi hangulatban, de korántsem feszültségektől mentesen telt március 15-e Erdélyben. Több városban külön ünnepeltek a magyar szervezetek, Kézdivásárhelyen viszont egységesen hátat fordítottak a civilek a politikusoknak.
Marosvásárhely: párhuzamos megemlékezések
Több helyszínre is ünnepi rendezvényt szerveztek tegnap Marosvásárhelyen: emiatt kevesen jelentek meg a városi RMDSZ-tagszervezet és az MPP által szervezett megemlékezésen. Népesebb közönség csak a délutáni, megyei RMDSZ által rendezett ünnepségen volt. Az idei megemlékezést az tette különlegessé, hogy most először piros-fehér-zöld szalaggal díszített koszorúkat helyezhettek el az ünneplők a hadsereg tulajdonában lévő Görög-ház falára.
Itt emléktábla emlékeztet arra, hogy Petőfi Sándor innen indult a segesvári csatába. Andrássy Árpád, a 7-es Számú Általános Iskola igazgatója a tanulók és a pedagógusok nevében kérvényezte a hadügyminisztériumtól a koszorúzást, az illetékesek pedig, a magyar nemzeti ünnepre való tekintettel, jóváhagyták a megemlékezést.
Az RMDSZ szervezésében a székely vértanúk emlékművénél Lokodi Edit Emőke, a Maros Megyei Tanács elnöke nyitotta meg az ünnepi szónoklatok sorozatát, aki az összetartozás, a szülőföld iránti szeretet, a „feltöltekezés napjának” nevezte március idusának ünnepét. Traian Băsescu üzenetét Szabó Árpád, alelnök, míg Emil Boc miniszterelnök szavait Bárczi Győző alprefektus tolmácsolta.
A megemlékezésen részt vett Füzes Oszkárné Bajtai Erzsébet. A magyar nagykövet felesége Schmitt Pál üdvözletét hozta, illetve felolvasta Orbán Viktor üzenetét. Bajtai hangsúlyozta: most a magyar nemzet „demokratikus egyesítése folyik”, de ez a folyamat – emlékeztetett a szónok – ugyanakkor „harc is, amit békésen kell megvívni”.
Csegzi Sándor alpolgármester a magyarság korszerű gondolkodását emelte ki beszédében, az elöljáró úgy fogalmazott: a történelmi viszontagságokon a haladó világlátás segítette túl a magyar nemzeti közösséget. Az MPP, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom, a református és az unitárius egyház, valamint a Siculitas Egyesület a Petőfi-szobornál külön ünnepelt. A rendezvényen jelentős számban vettek részt a Jobbik Magyarországért Mozgalom jelképeit és a Magyar Gárda egyenruháját viselő demonstrálók is, akik árpádsávos zászlókkal tüntettek.
Kézdivásárhely: hitelüket vesztették
A Kovászna megyei kisvárosban a Gábor Áron téren népes közönség gyűlt össze a nemzeti ünnep tiszteletére: becslések szerint 10 ezer ember volt kíváncsi a helyi iskolák, a környező falvak és a 15. székely határőr-gyalogezred hagyományőrző csoportjainak a bevonulására. A kulturális műsor végén azonban, amikor a politikai szónoklatok kezdődtek, harmadára csökkent a résztvevők száma: vélhetően a napokban kirobbant korrupciós botrány miatt fordítottak hátat a civilek a politikusoknak.
A helyi önkormányzatot Szarvadi József alpolgármester képviselte, aki beszédében az egységet, a közösen kiharcolt eredményeket nevezte az 1848-as forradalom legfontosabb hozadékának, a jelen legfontosabb örökségének. Bardócz Csaba református lelkész, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács kézdivásárhelyi elnöke a márciusi ifjak szellemét idézve 12 pontban foglalta össze, hogy 2011. március 15-én mit kíván Kézdiszék.
Beszédében utalt Rácz Károly kézdivásárhelyi polgármester korrupciós ügyére is, amikor kifejtette: „kívánjuk, hogy vezetőink ne a pártért és saját érdekeikért, hanem az emberekért, értünk cselekedjenek”. Bokor Tibor RMDSZ-es szenátor a magyar nemzet szabadságszeretetéről és az összefogás erejéről beszélt. Sepsiszentgyörgyön mintegy hatezer ember ünnepelt, a kézdivásárhelyinél érezhetően derűsebb, bizakodóbb hangulatban.
Jelentős számú közönség kísérte figyelemmel az egész napos programsorozatot. Beszédet mondott Tamás Sándor háromszéki tanácselnök, aki a nemzetek közötti összefogás fontosságára, a lengyel–magyar barátság felemelő példájára és Székelyföld forradalmi örökségére emlékeztetett. Sajátos szempontból emlékezett Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere, aki kifejtette: „miközben emlékezünk a harcban jeleskedő ifjak tetteire, sokszor megfeledkezünk azokról a nőkről, akik kitartóan hazavárták férjüket a harcokból, akik odaadták az utolsó kanalakat is a házból, hogy legyen miből Gábor Áron ágyút öntsön.
Azokról a nőkről, akik eltemették szeretteiket, akik megözvegyülten a forradalom áldozataiként éltek keserves életet, nevelték árva gyermekeiket, és akik a jövő nemzedékek számára átmentették a szabadság nemes eszméjét”. Az elöljáró hozzátette: 1848-ban is fontos kérdés volt Erdély ügye, akkor is a nemzet politikai egysége lebegett mind a budapesti forradalmárok, mind a székelyföldi szabadságharcosok szeme előtt.
Most újra olyan időszakot élünk – fogalmazott az elöljáró – amikor, a 12 pontban megfogalmazott kérésnek megfelelően, egyfajta unió jön létre Erdély és Magyarország között. Most a kettős állampolgárság intézménye teremt hidat az emberek között.
Kolozsvár: kalács és tea
A Szamos-parti városban családias hangulatú ünnepség zajlott tegnap. A Biasini szálloda előtt László Attila alpolgármester szónokolt. „Sajnos nem mindig tudunk felhőtlenül ünnepelni. Mindig vannak, voltak és lesznek olyanok, akik szívesen zavarják meg mások közös örömét. Annak idején Petőfiék is szembesültek azzal, hogy forradalmi ünnepüket megzavarták, és nekünk kolozsváriaknak sem ismeretlen ez a jelenség.
De mi az ünneprontókat, zavargókat lenézzük és megvetjük. Ezen az ünnepen lehet megidézni és felidézni de beidézni, és felróni nem” – mondta a politikus, aki hangsúlyozta: senki sem szabhatja meg, hogyan ünnepeljen a magyar közösség. Kelemen Hunor kulturális miniszter üdvözlő levelét Molnos Lajos költő tolmácsolta. A tárcavezető levelében arra emlékeztette a kolozsváriakat: húsz éve szabad ünnep március 15-e, ám a történelmi évforduló üzenete elhalványulhat.
Az egykori forradalomnak új értelmet adott az 1989-es romániai rendszerváltás, Kelemen Hunor úgy véli, azóta az erdélyi magyarság a fennmaradásért folytatott küzdelemben él. A kolozsváriak a Deák Ferenc utcában levő Bem-emléktábla előtt is lerótták kegyeletüket tegnap: a résztvevőket egy szelet kaláccsal és meleg teával vendégelték meg a szervezők.
Szatmár: román–magyar béke
A román–magyar megbékélés jegyében zajlottak az ünnepségek Szatmár megyében. Erdődön szinte több román, mint magyar nemzeti szalagos koszorú került tegnap Petőfi Sándor és Szendrey Júlia szobrának talapzatára. Huszonegy évvel az atrocitásokig fajuló etnikai zavargások után teljes egyetértésben ünnepelték a márciusi forradalmat a helyi románok és magyarok.
A koszorúzáson megjelentek az önkormányzat román tagjai, és a többségében román fiatalokból álló fúvószenekar Cacu Mircea karnagy vezényletével megzenésített Petőfi-verseket adott elő. A megyei tanács liberális alelnöke, Ştef Adrian is beszédet mondott, közösen koszorúzott a két magyarországi testvértelepülés, Szakoly és Napkor vezetőivel.
A megyeszékhelyen, Szatmárnémetiben Schönberger Jenő katolikus püspök és Kovács Sándor református esperes imájával kezdődött a megemlékezés. A helyi felszólalók mellett beszédet mondott Tilki Attila Fehérgyarmat polgármestere, a Fidesz Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei elnöke is. Az ünnepi hangulatot a Bartók Béla kórus fellépése, valamint a Harag György Társulat előadása biztosította.
Nagyenyed: diákoknak szólt
A civileké volt a főszerep Nagyenyeden: az ünnepi műsort a Bethlen Gábor Kollégium diákjai nyitották meg. A forradalom előtt tisztelgők meghallgatták a középiskolások számára kiírt Pápai Páriz Ferenc-pályázat értékelését. Szőcs Ildikó igazgató a magyar forradalom jelentőségét méltatta, beszédet mondott Kováts Krisztián megyei RMDSZ-elnök is. A kollégiumi megemlékezést Boros Emese népdalénekes műsora egészítette ki. A tisztelet virágait a vártemplomban található Széchenyi István- domborműnél helyezték el a résztvevők.
Székelyudvarhely: megköszönték
Tegnap a Márton Áron téren emlékeztek a székelyudvarhelyiek. Beszédet mondott Ladányi László, Hargita megye prefektusa, Bunta Levente polgármester és Mátyás Károly főesperes is. Koszorúztak a magyar politikai szervezetek helyi képviselői, a civil szervezetek tagjai, az iskolák, illetve művelődési intézmények vezetői is. Mátyás Károly katolikus főesperes beszédében kiemelte, hogy az emberi szabadság külön ünnepnapot érdemel.
Sokszor nehezebb feladat az egyéni szabadság kivívása, mint egy közösség szabadságáért harcba szállni – emlékeztetett az egyházi elöljáró – mert nehéz feladni az önös érdekeket. Bunta Levente köszönetet mondott a magyar államnak a magyar állampolgárság biztosításáért. A politikus úgy vélte: fontos, hogy úgy lehetnek magyar állampolgárok az erdélyiek, hogy nem kell elhagyniuk szülőföldjüket. Bunta kitért továbbá arra: a mindenkori magyar kormány felelős az erdélyiek egységéért.
Nagyvárad: pártos emlékezők
A párhuzamos ünneplés jegyében telt március 15-e Nagyváradon is. Ünnepi megemlékezést, koszorúzást tartottak a rogériuszi református templom melletti honvédemlékhelyen, Rulikowszky Kázmér síremlékénél, Nicolae Bălcescu és Szacsvay Imre szobránál, majd huszárok, cserkészek vonultak végig a Fő utcán a Petőfi szoborig. Az RMDSZ politikusai – Kis Sándor, a Bihar megyei tagszervezet elnöke, Bíró Rozália alpolgármester – az összefogás és a forradalmi örökség fontosságára hívták fel a figyelmet.
A magyar nemzeti ünnepen a helyi román politikai élet szereplői is képviseltették magukat, Traian Băsescu államelnök üzenetét Gavril Ghilea prefektus olvasta fel. Az EMNT is több helyszínen volt jelen: a szervezet által rendezett ünnepségek díszvendégeként Pelczné Gáll Ildikó európai parlamenti képviselő, a Fidesz alelnöke volt jelen Nagyváradon. Új Magyar Szó (Bukarest)

Patikamérlegen a kétnyelvűség
Pénzbüntetéssel fenyegetik a kórházigazgatót
Közismert, hogy bár Románia is aláírta a kisebbségi és/ vagy európai nyelvek chartáját, nagyon messze vagyunk attól, hogy annak előírásai a mindennapi gyakorlatban is érvényesüljenek. Ezt igazolja az a pénzbüntetéssel fenyegető átirat, amelyet dr. Szász János főorvos, a dicsőszentmártoni kórház menedzsere kapott Matei Alexandru Adrian polgármestertől, aki azt kéri, hogy 24 órán belül távolítsa el a helybeli kórház és járóbeteg-rendelő „homlokzatára” kitett kétnyelvű táblácskákat.
A feliratok a kormányhivatal utasítására kiadott megyei tanácsi átirat alapján kerültek fel a Dr. Gh. Marinescu Municípiumi Kórház kapusszobájának falára és a járóbeteg-rendelő esővédőjére. Egyes helyi tanácsosoknak és a polgármesternek, akik az RMDSZ-szel szövetséges Liberális Demokrata Párt színeit képviselik, a fenyegető levél szerint még így is szúrja a szemét. Arra hivatkoznak, hogy a népszámlálási adatok szerint a Kis-Küküllő menti városban csak 17,74 százalék a magyar lakosság számaránya. Következésképpen az igazgatónak nem volt joga kitenni a kétnyelvű feliratokat, amihez véleményük szerint a helyi tanács határozatára lett volna szükség. A prefektusi utasítás pedig csak ott kötelező, ahol 20 százalék fölött van a kisebbségi lakosság részaránya.
A polgármesteri levelet egy beszélgetés előzte meg az igazgató és a polgármester között. Bár szemtől szemben Matei Alexandru úgy vélekedett, hogy nem érdemes foglalkozni az üggyel, a múlt csütörtökre összehívott tanácsülés után, amelyen Muntean Ioan nyugalmazott mérnök, szintén demokrata-liberális képviselő felháborodásának adott hangot, mégis megszületett a kórházigazgatónak és a megyei tanácsnak is elküldött fenyegető levél. Ami nem mentes a csúsztatásoktól sem. Egyrészt a kétnyelvű táblák nem a két épület homlokzatára kerültek, ahol megmaradtak az eredeti román feliratok. Másrészt a kórház a megyei tanács tulajdonában és adminisztrálásában van, a megyei önkormányzatnak pedig, mint önálló közigazgatási egységnek, a megye magyar lakosságának arányát figyelembe véve joga van elrendelni a kétnyelvű feliratozást.
Ami a dicsői magyarság számarányát illeti, nem titok, hogy az emlegetett arányt két félreeső román falucska Dicsőhöz csatolásával sikerült elérni. Ha azt is figyelembe vesszük, hogy az ipari egységek bezárása miatt munkanélkülivé vált lakosság hány százaléka vállalt munkát külföldön, ma már kétségbe vonható a népszámláláskor megállapított arányszám. Másrészt, ami sokkal többet nyom a latban, a kórház nemcsak a város, hanem a környék lakosságát is kiszolgálja, akik közel 60 százalékát teszik ki az ellátott eseteknek. Így pedig igencsak felborul az a kényes arány, amire a polgármester hivatkozik. Másrészt a helyhatósági törvény előírja ugyan a 20 százalékot, de nem zárja ki azt, hogy ahol kevesebb az arány, ott is éljenek a kétnyelvűséggel. Ez jóérzés dolga lenne, ami azonban a jelek szerint nem teng túl a dicsői kormánypárti képviselőkben.
Bár szerettük volna megszólaltatni, a polgármestert többszöri megkeresésünkre sem tudtuk elérni.
Szabó Árpád, a megyei tanács alelnöke szerint nem akartak etnikai konfliktust kelteni, és úgy gondolják, hogy a megyei tanács tulajdonaként a dicsői kórház sok magyar ajkú beteget kiszolgál, ezért nem kellene senkit zavarjon a kétnyelvű felirat. A történteket az alelnök kampányízű megmozdulásnak tartja.
Bárczi Győző alprefektus felháborítónak érzi a polgármester viselkedését, és azt reméli, hogy az igazgató nem tesz eleget a fenyegető levélben foglaltaknak. Végezetül úgy gondoljuk, hogy a két táblácska, ami annyira szemet szúrt, távolról sem jelenti a valós kétnyelvűséget, ami a jelek szerint még várat magára a Kis-Küküllő menti városban is.
BODOLAI GYÖNGYI
Népújság (Marosvásárhely)

Új néprajzi és eszmetörténeti kiadványok
Kolozsvári Ünnepi Könyvhét keretében pénteken délután a Kriza János Néprajzi Társaság székházában a Magyar Néprajz és Antropológia Tanszék három új kötetet ismertetett.
Peti Lehel „házigazdáskodása” mellett előbb Szabó Árpád mutatta be a KJNT 18. évkönyvét, amely két konferencia anyagát közli három témakörben (tudomány és néprajz, oktatástörténet, kutatói pályaképek).
Ebből kiderül, hogy még sok homályra kell fényt deríteni, és felmerül a kérdés, hogyan lehet a népszerűbb kutatástörténet árnyékában a tudománytörténetet is vonzóbbá tenni a diákok számára. Ilyés Sándor a Korunk márciusi számát (Élettörténetek antropológiája) mutatta be. Ezeknek a 20. századi tanulmányoknak a közös vonása, hogy esztétikai szempontok helyett nagyobb hangsúlyt fektetnek a közösségi viszonyok elemzésére (legfőbb témák:migráció, vendégmunka, kisebbségi sors). A lapszám szerkesztője, Keszeg Vilmos elmondta, hogy még tart az igény a narratív láttatásmódra. Könczei Csillának a Kulturális identitás, rítus és reprezentáció a Brassó megyei Háromfaluban. A boricacímű kötetét Jakab Albert Zsolt és Könczei Csongor három évtizednyi kutatómunka lezárásának nevezte. A barcasági hétfalusi csángók egy részének (Zajzon, Tatrang, Pürkerec) ez a sajátos néprajzi eleme, tánca az emberi kommunikáció része, amelyet a helyi társadalmi és gazdasági feltételrendszer szabályoz. A jelen lévő szerző a kötetre áldozott sok gyűjtőmunkát emlegette fel, és arra biztatta a fiatalokat, hogy mélyedjenek alaposan bele egy-egy kutatási témába. (Ö. I. B.)
Balázs Sándor kötetei a múltról szólnak
Balázs Sándor köteteit ismerhették meg mindazok, akik pénteken délután ellátogattak a Kolozsvár Társaság főtéri székházába. A Kriterion Kiadó gondozásában 2008-ban megjelent Magyar képviselet a királyi Románia parlamentjében című könyvet, valamint a Román képviselet a dualista Magyarország parlamentjében című, tavaly napvilágot látott háromkötetes kiadványt (I. – Beszédek 1906–1909, II. – Beszédek 1910 –1918, III. – Analógiák) Bakk Miklós politológus ajánlotta a résztvevők figyelmébe. A szerző kiemelte: az eszmetörténeti vonatkozású kötetek, műfajukat tekintve nem tartoznak azon olvasmányok közé, amelyeket az ember este, lefekvés előtt lapozgatna. Elsősorban könyvtári használatra készültek, ahol tanulmányozni lehet a múltat, és ennek nyomán következtetéseket levonni a történelem különböző korszakaival kapcsolatban.
– Ezek a kötetek a múltról szólnak, és én bízom abban, hogy a lezárt múltról. Mert kisebbségről, abban az értelemben, ahogyan ebben a két államberendezkedésben beszélni lehetett, remélem, soha többé nem fogunk szót ejteni. Napjainkban, a globalizált Európában mindenki kisebbség, a szó korábbi értelme mára már megváltozott – hangsúlyozta Balázs Sándor. Hozzátette: ebben a lezárt múltban azonban nagyon sok olyan elem van, amelyből a jelenlegi politikusok is sokat tanulhatnak, hogy elődeik jó és rossz döntéseit, módszereit megismerve, „a múltat átlapozva” a jelen hasznára legyenek. (F. ZS.)
Szabadság (Kolozsvár)

A magyar nyelvű oktatásért harcol továbbra is a KMEI
Szabó Á. Töhötöm váltja Veres Valért az igazgatói tisztségben
A magyar nyelvű oktatás megerősítését és versenyképességének növelését, a tehetséggondozást és a külföldi szervezetekkel való kapcsolatok mélyítését az elkövetkező időszakra nézve is céljai között fogalmazza meg a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet (KMEI), a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) magyar tagozatának szakmai háttérintézménye. Az erdélyi tehetséggondozásnak a magyarországi Országos Tudományos Diákköri Tanács rendszerébe való illesztése érdekében tavaly többoldalú együttműködési megállapodást aláíró intézet a napokban megújította megállapodását a BBTE magyar tagozatával is, amelynek eredményeként – több más mellett – a vendégtanári programok megszervezésére és a magyar nyelvű jegyzetkiadásra fókuszálnak. Tegnap délben Veres Valér leköszönő igazgató az elmúlt egy év megvalósításairól tájékoztatta a sajtó képviselőit, ugyanakkor Szabó Árpád Töhötöm néprajzkutató, a KMEI újonnan megválasztott igazgatója is bemutatkozott.
– Jelen pillanatban nem tudok gyökeres változásokat ígérni, mindenekelőtt mélyebben meg kell ismerkednem ezzel a munkával. Reménykedem ugyanakkor abban, hogy Veres Valér segíteni fog, hiszen mindig is nyilvánvaló volt az ő szakmai hozzáértése, konszenzusteremtő képessége, szakmaisága pedig hozzájárult ahhoz, hogy az intézet sikereket érjen el – hangsúlyozta Szabó Árpád Töhötöm, a BBTE oktatója, akit – miután Veres Valér június 21-én benyújtotta lemondását, – az intézet igazgatótanácsa, az alapszabály értelmében egyhangúlag, egy tartózkodással választott meg igazgatónak. A néprajzkutató szerint lényeges elgondolkodni a KMEI jelenlegi struktúráján: működtethető-e az jelenlegi formájában az elkövetkező időszakban is, a székház és a partnerintézményi hálózat vonatkozásában egyaránt.
Szabó Á. Töhötöm iskoláit szülőfalujában, Siménfalván, majd Székelyudvarhelyen végezte, 1999-ben szerzett magyar–néprajz szakos diplomát a BBTE-n, majd doktori dolgozatát 2008-ban, a Debreceni Egyetemen védte meg. Vezetői tapasztalatokat a Kriza János Néprajzi Társaság alelnökeként és programigazgatójaként, valamint a KMEI aligazgatójaként, egyes programjainak felelőseként szerzett az elmúlt időszakban.
Mint kiderült, az új igazgató, és egyúttal az intézet jövőbeli tervei között szerepel a magyar nyelvű oktatás megerősítése, versenyképességének növelése minden lehetséges eszközzel, közösen a BBTE magyar tagozatával, valamint tagszervezeteikkel és partnerintézményeikkel. Ezen belül lehetőség szerint évente meg kívánják hirdetni a konferenciarészvételek támogatását: ezt elsősorban az hívta életre, hogy a hazai lehetőségek mellett a 2000–2500 lejre duzzadó részvételt sokan (főként a pályakezdők) nem engedhetik meg maguknak.
Emellett még szorosabb kapcsolatokat és együttműködést építenének ki a hazai és a magyarországi intézményekkel (a BBTE magyar tagozata mellett a Kolozsvári Magyar Diákszövetséggel, az Erdélyi Múzeum-Egyesülettel, a Bolyai Társasággal, a Stúdium Alapítvánnyal, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemmel stb.). A KMEI és az egyetem magyar tagozatának nemzetközi megítélését is erősíteni kívánják, ugyanakkor a tehetséggondozásra is hangsúlyt fektetnének: együttműködési programok keretében, a szakkollégiumokon keresztül tehetségpontokat alakítanának ki, hogy aztán ezeket tehetséghálózatba kapcsolják be. Segítenék továbbá az egyetemi oktatás szerkezetének átalakulása miatt nehéz helyzetbe került alapszakokat, és nem titkolt céljuk – amely már jó ideje foglalkoztatja a KMEI vezetőségét –, hogy a KMDSZ-szel együttműködve szakkollégiumi központot hozzanak létre.
– Sikerült jelentős mértékben felfuttatni a szervezetet, a visszajelzések azt mutatják, hogy az oktatók nagy többsége pozitívan vélekedik a KMEI-vel kapcsolatban – magyarázta Veres Valér leköszönő igazgató, hozzátéve: az a tény, hogy a magyar tagozaton meglehetősen jól mentek a dolgok az elmúlt években, a KMEI tevékenységének is köszönhető, kezdve a támogatási rendszer kialakításától a szakmai tevékenységeken át el egészen az önállósodás segítéséig. A leglátványosabb eredménynek a 24 szakkollégiumot magában foglaló programot említette, amelynek eleinte alig 2–3 előzménye volt Kolozsváron. Amint az elmúlt egy év megvalósításait számbavevő beszámolóból kiderült, a program keretében 258 szakkollégistát támogattak, akik közül 96 személy ösztöndíjban részesült. A támogatás keretében 125 konferencia- és 34 versenyrészvételt tartanak nyilván, az idei egri Országos Tudományos Diákkörü Konferenciáról (OTDK) pedig két első és öt harmadik díjat kaptak.
Eseményekben és megvalósításokban gazdag az évi tevékenységek listája: a BBTE-n 22 magiszteri képzést támogattak, a vendégtanári program keretében 82 külföldi személy költségeinek fedezéséhez járultak hozzá (teljes egészében a Magyar Kormány Nemzetpolitikai Államtitkársága támogatásával), a jegyzetkiadás támogatási programon belül egyetemi jegyzetek megjelenését támogatták, a magyar nyelvű felnőttképző programban főleg a tanártovábbképzés terén segítettek, ugyanakkor, bár szerény mértékben, de a tagszervezetek működési költségeinek fedezéséhez is hozzájárultak.
A BBTE magyar tagozatával megújított együttműködési megállapodás pontjai között szerepel a vendégtanári programok további közös megszervezése, a magyar nyelvű akkreditált tanártovábbképzés és felnőttképzés megszervezése a közoktatásban dolgozók számára, a magyar nyelvű szakkollégiumok és mesteri programok működésének és programjainak biztosítása, a jegyzetkiadás, az Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencia és más tudományos konferenciák stb. megszervezése.
FERENCZ ZSOLT. Szabadság (Kolozsvár)

Hamarosan Kolozsvár kerül a magyarságkutatás figyelmébe
Hungarológiai kongresszust rendeznek a kincses városban
Budapest (1981), Bécs (1986), Szeged (1991), Róma–Nápoly (1996), Jyvaskyla (Finnország, 2001), Debrecen (2006) után a Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság augusztus 22. és 27. között Kolozsváron, illetve egy nap erejéig Marosvásárhelyen rendezi meg nagyszabású tudományos kongresszusát, amelyre a világ minden tájáról több mint hatszáz részvevő érkezik. Az idei rendezvény gyűjtőcíme Nyelv és kultúra a változó régióban. A helyszín megválasztása szakmai elismerést jelent az itteni kutatók, de ugyanakkor az erdélyi magyarság számára is. Kolozsvárra és Marosvásárhelyre irányul majd a közvélemény figyelme, a tudósok pedig tucatnyi tudományág hungarológiai vonatkozású kutatási eredményeit teszik közzé. A világ a magyar nyelv, irodalom és kultúra ötévenként ismétlődő legrangosabb seregszemléjét figyelheti majd a kincses városból a különböző szekcióelőadások, szimpóziumok közvetítésével. A szervezők összesen 616 részvevőre számítanak.
A szervezőbizottság egyik társelnökétől, Péntek Jánostól (elnök, Kolozsvári Akadémiai Bizottság) megtudtuk, hogy a nagyszabású rendezvény a Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság kongresszusa. Ezt korábban Nemzetközi Magyar Filológiai Társaságnak nevezték, 1976-ban létesült, a professzor úr tíz évig volt az alelnöke. Nem mindig magyar az elnök, jelenleg Thuomo Lahdelma finn professzor tölti be ezt a tisztséget. Főtitkára viszont mindig magyarországi, jelen pillanatban Monok István. A magyar nyelv, irodalom, kultúra kutatásának legnagyobb kongresszusát ötévenként tartják meg, váltakozva Magyarországon és más államban. Most egy napra Marosvásárhely lesz a színhelye, amely az erdélyi magyarság életében fontos szerepet játszik. Főszervező a Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság és a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (Pozsony Ferenc vezetésével), társszervező az Erdélyi Múzeum-Egyesület, a Kolozsvári Akadémiai Bizottság és a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem. A szervezőmunka már két-három éve folyik, a város önkormányzata is támogatást ígért. Eddig minden kongresszuson, amit nem Magyarországon tartottak, jelen volt mindkét államfő, és remény van arra, hogy Kolozsvárra is eljön Schmitt Pál, illetve Traian Băsescu. A rendezvény védnöke a két tudományos akadémia elnöke, valamint a két művelődésügyi miniszter. Már augusztus 21-én választmányi ülést, a zárónapon, augusztus 27-én pedig tisztújító közgyűlést tart az NMFT. Szakmailag kitüntető Kolozsvárra és Marosvásárhelyre nézve, hogy otthona lehet ennek a nagyszabású eseménynek. Az ünnepélyes megnyitó a Kolozsvári Állami Magyar Színházban lesz, az előadások, szekcióülések egyetemi épületekben.
A szervezőbizottság főtitkára, Szabó Árpád Töhötöm (BBTE, Néprajz Szak) szerint összesen 616 részvevő előadóra számítanak, akik hungarológiában, nyelvészetben, irodalomtudományban, történelemben, néprajzban, képző- és iparművészetben, építészetben, zene-, színház- és filmtudományban, szociológiában, politológiában, demográfiában, filozófiában jeles szakemberek. A vendégek a következő államokból érkeznek: Románia, Magyarország, Szerbia, Szlovénia, Lengyelország, Litvánia, Finnország, Ukrajna, Szlovákia, Oroszország, Franciaország, Olaszország, Bulgária, Amerikai Egyesült Államok, Ausztria, Németország, Nagy-Britannia, Észtország, Hollandia, Norvégia, Japán, Dél-Korea. A főtitkár arra a kérdésre, hogy miért nem időzítették a kongresszust a Kolozsvári Magyar Napokra, azt válaszolta:
– Ekkora méretű rendezvény számára gondot okozhat a város elszállásolási kapacitásának végessége akkor, ha egybeesik valami más eseménysorozattal. Egyébként amikor évekkel ezelőtt elkezdődött a kongresszus megszervezése, még senki sem tudott a Kolozsvári Magyar Napok.
ÖRDÖG I. BÉLA. Szabadság (Kolozsvár)

A polgármester egyetért az engedélyező bizottsággal:
"Marosvásárhelyen nem lehet érzelmi felvonulást szervezni!"
Nem engedélyezték a Romániai Magyar Orvos és Gyógyszerész Képzésért Egyesület (RMOGYKE) és a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) által ma estére tervezett tiltakozó körmenetet a város főterén. Dorin Florea polgármester az engedélyező bizottság javaslata alapján elutasította a szervezők kérelmét, őket téve felelőssé, ha engedély híján mégis tüntetni fognak és a tüntetésen incidensek történnek.
Közel két órát tartott tegnap a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal engedélyező bizottságának ülése, amelynek a Romániai Magyar Orvos és Gyógyszerész Képzésért Egyesület (RMOGYKE) és a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) képviselői által benyújtott kérelmet kellett elbírálnia. A múlt héten benyújtott beadványban a ma estére tervezett békés, gyertyás körmenetről értesítették az önkormányzatot, jóváhagyást kérve a felvonulásra, amelyen a történelmi egyházak vezetői is jelen lettek volna. A szervezők a körmenettel szerették volna a közvélemény és a politikum figyelmét felhívni a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem szenátusának román nemzetiségű tagjai által elkövetett törvénysértésre, ugyanakkor az önálló magyar tagozat létrehozását támogatták volna. A szervezőbizottság részéről dr. Kincses Előd ügyvéd és Ádám Valérián vett részt a megbeszélésen, a sajtó képviselőit nem engedték be a terembe. Az engedélyező bizottság tagjai, arra hivatkozva, hogy az egyetemi autonómia keretében az egyetem dönti el, hogy hogyan működik, illetve a tömegek érzelmi megnyilvánulását, a forgalom megbénítását el kell kerülni a főtéren, elutasították a szervezők kérelmét, ugyanezt javasolva a polgármesternek.
A teremből kijövet dr. Kincses Előd elmondta: a bizottság azt indítványozta a polgármesternek, hogy ne hagyja jóvá a demonstrációt. "A bizottság tagjai a 60-as, a népgyűlések megtartására vonatkozó törvény 8. szakasza értelmében kérhették volna, hogy módosítsunk bizonyos dolgokat a bejelentésünkben, de semmi esetre sem jogosultak betiltani a tüntetést, mert a törvény 9. szakasza pontosan meghatározza, melyek azok az esetek, amikor egy tüntetést be lehet tiltani – pl. ha fasiszta, kommunista, rasszista, sovén és terrorista, diverziós célokat akarnak népszerűsíteni vagy ha államcsínyt akarnak elkövetni, ha az erkölcs, az állambiztonság és az állampolgárok jogait és szabadságjogait veszélyeztetné a gyűlés – azonban a szóban forgó tüntetés semmi esetre sem tartozik ezek közé… Mi annyit kérünk, hogy a MOGYE szenátusa méltóztassa tiszteletben tartani a 2011. évi 1-es tanügyi törvénynek a kisebbségi, multikulturális egyetemre vonatkozó szabályait. A kérvényünkre választ nem kaptunk a 48 órás határidőn belül, ez is azt bizonyítja, hogy a polgármester a törvényesség betartása szempontjából nem a legjobb példa a MOGYE szenátusa számára" – jelentette ki az ügyvéd. A sajtó megkeresésére dr. Dorin Florea polgármester kifejtette, a polgármesteri hivatalnak nincs semmilyen köze a MOGYE ügyeihez, a körmenet szervezőinek azt ajánlotta, nyújtsanak be beadványt a prefektusnak, aki majd továbbítja a kormánynak és az oktatási miniszternek.
"Én személyesen támogatom a MOGYE-t, ahol színvonalas oktatásnak kell folynia. Egyforma mértékben támogatom a magyar-román tagozatot, azt kívánom, hogy az egyetem oktatói, vezetői bölcsen járjanak el. Bármikor hajlandó vagyok párbeszédet folytatni erről. A tüntetés szervezői értsék meg, hogy nem engedélyezünk semmiféle érzelmi alapú demonstrációt. Marosvásárhely főtere nem a gyűlöletre való uszítás helyszíne. Láttuk, az érzelmek mit okoztak, és nem oldódott meg semmi. Mindegy, hogy ki kér engedélyt, nem adunk teret az ilyen megnyilvánulásoknak. A szervezők felelősek, ha mégis tüntetni fognak az emberek, és viselniük kell a törvényes következményeket" – jelentette ki Florea. A polgármesteri hivatalban Dorin Florea tegnap fogadta dr. Kelemen Atilla megyei RMDSZ-elnököt és Szabó Árpádot, a megyei tanács alelnökét. A megbeszélésről kijövet Kelemen Atilla az újságírók kérdésére elmondta, a polgármesterrel PD-L elnöki minőségében tárgyaltak.
"A MOGYE magyar tagozatának létrehozása ügyében a tanügyminiszternek kell döntenie, olyan értelmű rendeletet kibocsátania, hogy az egyetem szenátusában kétharmados többséggel hozzanak döntéseket, nem fele plusz eggyel. Az egyensúlyt meg kell tartani, bölcsességgel, empátiával, hisz mindkét tagozatnak minőségi oktatást kell biztosítania, a román kádereknek sem lehet érdeke elsorvasztani a magyar oktatást. Nem hiszek a körmenetekben, a dolgokat másként kell megoldani, de körmeneteket mindenhol szerveznek, ezért arra kell vigyázni, hogy ne fajuljon el a tüntetés, amint az például Londonban történt. Dorin Florea azt mondta, megérti érveinket, de nem tőle függ a probléma megoldása, azonban támogatja a kétharmados döntés bevezetését a szenátus részére. Ebben az ügyben a szaktárcának kell a sarkára állnia, nem pedig az egyetemi autonómia mögé bújni" – jelentette ki.
Ádám Valérián, a RMOGYKE képviseletében hangsúlyozta, az egyetem szenátusa sértette meg az oktatási törvényt, júniustól augusztus 11-ig ezt a problémát megoldhatták volna. Reményét fejezte ki, hogy a felvonulásra minél többen elmennek.
"Ha a polgármester jóváhagyja, legális lesz, ha nem, akkor is törvényes a körmenet, mert mi nem szegtük meg a törvényt. Békés tüntetést akarunk, ha lesz incidens, akkor ezért a rendfenntartók a felelősek, mert mi idejében jeleztük a felvonulási szándékunkat, törvényesen jártunk el" – tette hozzá. Tegnap délben Ádám Valérián a sajtónak még azt nyilatkozta, hogy az engedély elutasítása ellenére is megszervezik a tüntetést a városháza előtt, arra azonban nem tudott válaszolni, hogy az egyházvezetők részt vesznek-e ilyen feltételek mellett a tüntetésen.
– A Romániai Magyar Orvos és Gyógyszerész Képzésért Egyesület (RMOGYKE) és a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) vezetősége tegnap délután úgy döntött, nem kíván törvénysértést elkövetni azzal, hogy a betiltott rendezvényre összehívja a magyarságot. A kialakult helyzetben a református Vártemplom udvarán 19 órától tartják meg az összejövetelt. Az egyházak, felekezetek helyi vezetői méltóságteljes, emlékezetes imaestét tartanak népünk jogaiért és az anyanyelvünkön való tanulás korlátlan szabadságáért. Az összejövetelen megfogalmaznánk, hogy milyen további lépésekre van lehetőség a MOGYE magyar tagozatának önállóságáért – áll abban a közleményben, melyet lapzártakor juttattak el szerkesztőségünkbe.
Antalfi Imola. Népújság (Marosvásárhely)

Hétfőtől Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus
Kolozsváron zajlik augusztus 22-e és 27-e között a VII. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus. A Nyelv és kultúra a változó régióban címmel megrendezendő tudományos kongresszusra több mint 600 előadót várnak. A sajtónak Pozsony Ferenc egyetemi oktató, a szervezőbizottság elnöke továbbá a két társelnök Péntek János (a Kolozsvári Akadémiai Bizottság elnöke) és Sipos Gábor (az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnöke), Magyari Tivadar, a BBTE rektorhelyettese és Szabó Árpád Töhötöm KMEI-elnök számolt be az előkészületekről.
Pozsony Ferenc egyetemi oktató, a kongresszus szervezőbizottságának elnöke hangsúlyozta: több intézmény összefogásával zajlott a kongresszus előkészítése, majd ismertette a hétfői nyitónap eseményeit. A hétfői megnyitón a Kolozsvári Magyar Operában jelen lesz Schmitt Pál magyar köztársasági elnök, Szőcs Géza a magyar Nemzeti Erőforrás Minisztériumának államtitkára, László Attila, Kolozsvár alpolgármestere, Andrei Marga, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) rektora és Dávid László, a Sapientia-EMTE rektora.
– Elődeinknek is köszönhetjük azt, hogy itt szervezhetjük meg a rangos eseményt, ám a mostani fiatal kutatóinkra is büszkék lehetünk – összegzett Pozsony, majd kitért arra is, hogy a globalizálódó társadalomban fontos az, hogyan képviseljük identitásunkat, kultúránkat.
Péntek János, a Kolozsvári Akadémiai Bizottság (KAB) elnöke elmondta: már tíz éve megfogalmazódott az a gondolat, hogy Kolozsváron nemzetközi hungarológiai kongresszust szervezzenek. – Kolozsvár és az erdélyi magyarság szempontjából fontos ez a kongresszus, amely az itt működő szakmai műhelyeket erősíti – vélekedett a szakember, majd elégedettségét fejezte ki azért, hogy a mostani kongresszuson sok fiatal erdélyi magyar kutató tart előadást, így valóságos nemzedékváltásnak lehetünk tanúi.
Magyari Tivadar, a BBTE rektorhelyettese is úgy gondolta: a BBTE magyar tagozatát erősíti meg az a tény, hogy a budapesti, a bécsi, a szegedi és a római helyszín után Kolozsváron rendezik meg a soron következő, hetedik nemzetközi hungarológiai kongresszust.
Sipos Gábor, az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) elnöke fontosnak találta azt, hogy az erdélyi magyar fiatal kutatók előadást tartanak ezen a kongresszuson, mert ezzel méltó módon viszik tovább elődeik hagyományait, és eredményeik érdemesek a nemzetközi nyilvánosságra. Megtudtuk: az előadásokat tartalmazó több kötetes kiadvány megjelenése jövőre várható; a kongresszus előadásait pedig kívülállók is meghallgathatják.
Szabó Árpád Töhötöm, a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet (KMEI) elnöke a több mint egy éve tartó szervezésről beszélt, majd kifejtette: Kolozsvár tudományos életének fontosságát jelzi az, hogy egy több mint 600 fős konferenciát megszervezhettek.
NAGY-HINTÓS DIANA. Szabadság (Kolozsvár)