Az RMDSZ közel tizennyolc éves létezése alatt annyira elidegenedett választóbázisától, hogy most, az EP- és az azt követő választások küszöbén az erdélyi magyar civil szervezetek egy részének Tőkés László vezetésével sokhetes és -fordulós tárgyalással sikerüljön esetleg feloldania ezt a pártként működő, önmagát érdekvédelmi ernyőszervezetként meghatározó képződményt. Látszik, hogy az RMDSZ nem is akarja önmaga reformját. A rendszerváltás – amit Tőkés László követel – létrejöhetne, ha az RMDSZ és külső ellenzéke valóban létrehozná az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumot. Ezzel véget lehetne vetni Markó Béla és SZKT-nak nevezett szavazógép zavartalan működésének, vissza lehetne állítani a magyarság viszonylagos egységét. /Simó Erzsébet: Csendélet csata előtt. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 5./

Nincs tragédia abban, hogy az RMDSZ, Markó Béla és Tőkés László tárgyalócsoportja nem jutott egyezségre a közös európai parlamenti lista ügyében. A fontos az, hogy nem fogják egymást támadni a választási kampányban, és hogy tető alá hozzák az egyeztető kerekasztalt. Az EP-képviselet nem elhanyagolható tét, de súlya szempontjából összevethetetlen a soron következő választásokkal. /Simó Erzsébet: Nincs más út, ki kell egyezni! = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 8./

Markó Béla, az RMDSZ elnöke a vendégként Nagyváradon és Érmihályfalván tartózkodó, illetve koszorúzó Orbán Viktort kemény szavakkal megrótta, történelmi botlásnak nevezte, hogy Tőkés László mellett beleavatkozik az erdélyi magyar politizálásba. A FIDESZ elnöke ugyanis támogatásáról biztosította az EP-választások független magyar jelöltjét. Markó kijelentette, Tőkés egyéni jelöltként nem juthat be az Európai Parlamentbe. Dávid Ibolya, az MDF elnöke természetesen Orbán Viktorral ellentétben Markóék nótáját fújta, de Markó nem kérte meg őt is: kétértelmű kijelentéseivel ne avatkozzék be az erdélyi magyar politikai életbe, ne hurcolja át a határon az anyaországi pártharcokat. Markó új honfoglalást hirdetett. Vajon nem a törvényhozásban kellene valamit elkezdeniük? Bogdan Olteanu, a képviselőház elnöke Marosvásárhelyen utasította el Borbély László miniszter néhány nappal korábban bemutatott régióátszervezési elképzelését. Olteanu elmondta, hogy a liberális párt nem vállalhatja fel az önálló Bolyai Egyetem ügyét, mivel az nem szerepel pártja és az RMDSZ közös kormányprogramjában. /Simó Erzsébet: Új honfoglalás, régi teketóriák. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 8./

Háromszéken idén jelentősen csökkent a kórházban felejtetett újszülöttek száma, mondta el Nagy Anna szociális asszisztens. Tavaly 96 gyermeket hagytak hosszabb vagy rövidebb ideig az osztályon, s 18 kicsi sorsának végső rendezése hárult a gyermekjogvédelemre, idén ez 39-re csökkent. Az előrelépés az önkormányzatok, a rendőrség, a szociális munkások kitartásának, s annak az anyagi segítségnek köszönhető, amit a saját gyerekeiktől menekülő családoknak fel tudnak ajánlani. /Simó Erzsébet: Kevesebb gyermeket felejtenek a szülészeten. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 18./

Ha az önálló magyar politizálásról van szó, a román politika egy nótát fúj: minden eszközzel vissza akarják szorítani e közösség érdekérvényesítő képességét, alapjaiban aknázva ezzel alá mind az RMDSZ, mind a most épp megszületni készülő párt létét. Markóéknak valamivel könnyebb az életük. Az elmúlt tizenhét-tizennyolc év alatt annyi szívességet tettek az épp hatalmon lévő pártoknak, úgy összenőttek velük, hogy azok néhány látszatengedményre bármikor készek. Hálából egyrészt az RMDSZ-frakciók szavazataiért, másrészt kormánytisztviselőik hűségéért. De igazán jelentős dolgokban még őket is átverik. A legutolsó példa erre Bíró Rozália megbuktatása a nagyváradi polgármesteri székért folytatott harcban, de tucatjával lehetne idézni – a tanügyi törvénytervezettől a választójogi törvénytervezeten át – az RMDSZ megcsalatását. Nem járt jobban Tőkés László és Szász Jenő sem az államelnökkel való egyeztetéssel. Mint ismeretes, Brüsszelben a Demokrata Párt – Basescu ígérete dacára – mindent megtesz, hogy megakadályozza Tőkés László néppárti frakcióba való felvételét. Ebben a pártban minden úgy történik, ahogy a vezér, az államfő akarja. Basescu előzőleg mást ígért. Sepsiszentgyörgyön is aktatologatással halogatják egy éve a Szövetség a Székelyföldért Egyesület bejegyzését, bizonyítékául annak, hogy a független igazságszolgáltatás jó ideig még csak álom marad. Ezért végre rá kellene döbbennie mind az RMDSZ-nek, mind Szász Jenőéknek vagy Tőkés Lászlónak, hogy csak a kiegyezés útja járható. /Simó Erzsébet: Egymásra utalva. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 14./

Különböző újságok beszámoltak az RMDSZ legutóbbi SZKT-üléséről, az RMDSZ-es kudarcok miatti bűnbakkeresésekről, különösképpen Székelyföldön, és leginkább Háromszéken. Markó Béla alaptalan vádaskodásával újra bebizonyította, hogy nem ismeri el a másságot.,,Győztünk”, állítja, de nem mondja, hogyan? Nem ismeri el, hogy rosszul kezdték a választási kampányt. A gyermekek felhasználásával, tulipános zászlók lobogtatásával, RMDSZ-es polgármesterek hatalmi pozíciójuk latba vetésével dolgoztak a választás megnyerése érdekében. Albert Álmos pedig az iskolai oktatásban dolgozók, az egyház egy része és a sajtó összefogásával igyekezett igazolni a háromszéki kudarcot, és nem azzal, hogy tévedett, amikor nem fogadta Orbán Viktor volt miniszterelnököt, és meg akarta volna gátolni azt is, hogy az unitárius templom előterében népgyűlést tartson Tőkés László. Márton Árpád súlyos kijelentéseket fogalmazott meg a háromszéki napilappal kapcsolatban. A Háromszék újság jobboldali beállítottságú, ez természetes. Ugyanis Farkas Árpád, Sylvester Lajos, Magyari Lajos, Simó Erzsébet és a fiatalabb nemzedék: Farkas Réka, Fekete Réka, Farcádi Botond, Demeter Ildikó és még mások nem képviselhetik azt a baloldaliságot, amit az RMDSZ akarna. Elege volt a magyarságnak a baloldali világnézetből! Elég, ha csak az 1918–19-es eseményeket (Kun Béla és Károlyi Mihály örökségét), az 1944–45-ös éveket, 1956-os forradalmat, megtorlásokat, kivégzéseket nézzük, vagy napjainkban a magyarországi balliberális kormány nemzetellenes intézkedéseit. Soha nem tudjuk megbocsátani a 2004. december 5-i szégyenletes népszavazást a kettős állampolgárságról, írta Kovács Gyula. Ezekkel szövetkezett az RMDSZ. Az RMDSZ vezetői vonják le reálisan az EP-választáson vereséggel egyenlő győzelem tanulságait, és fogadják el már végre a Tőkés László által javasolt közeledést. /Kovács Gyula, Sepsiszentgyörgy: A legutóbbi SZKT-ülés margójára. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 21./

Az alacsony születési, a magas elhalálozási mutatók, valamint a nagyfokú elvándorlás miatt – nem hivatalos adatok szerint csaknem négymillió román állampolgár külföldön dolgozik, és több mint 30 százalékuk ott kíván letelepedni – drámaian csökken az ország lakossága. Az Európai Fejlesztési Bank kutatási adatai szerint, ha a beindult folyamatok nem változnak, 2015-ben 20 millió, 2025-ben 18, míg 2050-ben 13 millió lakosa lesz Romániának. A magyar lakosság számának alakulása majdnem teljes mértékben azonos az országos tendenciákkal, csökken a születések száma, magas az elhalálozás, a kivándorlás is folyamatos, ráadásul a magyar lakosság jóval öregebb az országos átlagnál. Hazai magyar demográfiai kutatások szerint az utolsó népszámláskor összeírt 1,6 millió magyar lakos száma már most nem haladja meg a 1,5 milliót. Ez 2015-ben jó esetben 1,3 millió lesz, 2025-ben egymillió, 2050-ben pedig alig 750 000./Simó Erzsébet: Együtt fogyunk. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 16./

Csutak István vitát gerjesztő írása jól meghatározott politikai célt szolgál: az RMDSZ csúcsvezetésének érdekeit. Kétségtelen, a régiónak nem sikerült az elmúlt tizennyolc év alatt számottevő haladást elérnie. Éppen azt felejtette elmondani Csutak István, hogy közel két évtizede Székelyföld minden megyéjének irányítása az RMDSZ kezében volt/van, minden számottevő funkciót a bukaresti szűk vezérkar bizalmi emberei töltenek be. Sikerült a szervezetből messzi űzni minden más gondolatot. Próbálkozások voltak. Emlékezni kell a már évek óta betegágyhoz kötött Birtalan Ákos képviselő próbálkozásaira, szinte jajkiáltásként ható cikkeire, beszédeire, melyekben megfogalmazta: az RMDSZ bűnös, mert csak szórványpolitikája van, a tömbmagyarság jövőjére tervei nincsenek. A kilencvenes évek közepén fiatalabb politikusok a Legyen a Székelyföld belső anyaország szlogennel próbálkoztak programot kidolgozni. Igaz, nem nagy sikerrel, az RMDSZ óvatos magatartása miatt. Öt-nyolc évvel ezelőtt Markó Bélától Frunda Györgyön át az elnökválasztási kampányban úgy tiltakoztak a román vitapartnerek által felvetett területi autonómiaigény vádja ellen, mintha országárulást követtek volna el. Közben két autonómiaterv is elkészült, a Csapó Józsefé, melyet csak leszóltak, de figyelembe sem vettek, és a Bakk Miklóséké, melyet most nem aktuális, most a kulturális autonómia megszerzésére kell minden erőt összpontosítani jelszóval félredobtak. Székelyföld jelene és jövője valójában attól függ, hogy e térségnek sikerül-e kiharcolnia a területi autonómiát. /Simó Erzsébet: A Székelyföld területi autonómiája a jövő. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 23./ Előzmény: Csutak István miniszteri tanácsos, volt integrációs államtitkár: Székek földje – Székelyföld? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 8.

Az RMDSZ néhány ismert és aktív képviselője számolt azzal, hogy a parlamenti választásokon az RMDSZ szerényebb eredményeket ér el, kevesebb képviselője, szenátora lesz, ezért visszahúzódnak eredeti szállásterületeikre, Borbély László például Marosvásárhely polgármestere szeretne lenni, Tamás Sándor Háromszék tanácselnöke, esetleg alelnöke, Antal Árpád Sepsiszentgyörgy városvezetője. Azonban a jelenleg helyben funkcióban lévők sem hagyják magukat, maradni akarnak, mintha összenőttek volna székeikkel. Az egység fontos lenne, de már az RMDSZ sem erre törekszik, pusztán győztes párt szeretne lenni. /Simó Erzsébet: Múltidéző latolgatás. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 26./

Magukra maradt, kiszolgáltatott, veszélyeztetett, anyagilag teljes bizonytalanságban élő kisgyermekes anyáknak hozta létre úgy jó öt évvel ezelőtt Vidor Aliz és a Talita Kumi Alapítvány Sepsiszentgyörgyön a menedékként szolgáló otthont, ahol mind a magukra maradt anyák, mind gyermekeik meghatározott ideig otthont, ellátást, lelki támogatást kapnak. 2006 januárjától fenntartását a városi tanács vállalta fel. Jelen pillanatban tíz anya és tizenhat gyermek él ebben a házban. /Simó Erzsébet: Huszonhat lélek menedéke. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 13./

Petre Strachinaru demokrata-liberális képviselő felhozta az 1984-es sepsiszentgyörgyi szoborrobbantás ügyét, azt állítva, hogy netán ,,magyar szélsőségesek” tették volna. A román civil szféra és a politikum 1990 óta hallgatott erről a magyar kisgyereket a halálba vitt cselekedetről. Simó Erzsébet és Puskás Attila megpróbálták kideríteni, mi történt. Nem kevésszer járták meg Brassót, a táblabíróságot, a megyei törvényszéket. Az azóta hivatali visszaélések miatt leváltott ügyész végül a Volt Politikai Foglyok Szövetsége országos elnökének határozott kérésére megkapta a mintegy nyolc-tíz dossziéból álló aktacsomót. Simó Erzsébet és Puskás Attila azonban nem tekinthetett bele. Azután ezt a végzést kapták: mivel a Vaszi Jánoska halálát okozó cselekedet óta (1999. augusztus 18., az átirat kelte) eltelt a ,,törvényes” elévülés tizenöt éve, megszüntetik a nyomozást. Ezt Nicolae Vasilescu főügyész írta alá. Ennél embertelenebb, arcátlanabb indoklást még nem olvasott, írta Puskás Attila. Eddig a dátumig húzták az időt. Vannak információk arról, hogy ki volt a robbanóanyagot elhelyező szekus tiszt. Azonban az információt közlő sohasem állna ki tanúskodni, nem vállalhatja a név kimondását. /Puskás Attila: Sokadszor a szoborrobbantásról. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 5./

Úgy néz ki, a romániai magyar társadalom belefullad a politikai vitába. Ma már két párt feszül egymásnak, küzd a polgármesteri, megyei tanácselnöki, tanácstagi székekért, ígérnek fűt-fát, vagy annál is többet, írta a lap munkatársa. Nemzeti öntudattal felvértezett, képzett, tanult emberekre van szükség, olyan anyanyelvi oktatási rendszerrel, amely magasabb szintű képzést nyújt. Elkötelezettebb, önfeláldozóbb oktatókra lenne szüksége a magyar iskolarendszernek. Ezért megdöbbentő, hogy Háromszék megye harminc iskola- és óvodaigazgatójának fele meg sem mukkant az új oktatási törvénytervezet vitájában. Elpuhult, elkényelmesedett a pedagógustársadalom egy része. /Simó Erzsébet: Közömbös pedagógusok és a jövő. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 23./

Sepsiszentgyörgyön a Szent György-napi ünnepségek idején Pro Urbe-elismerésben részesül Bunika Mihály kereskedő, Péter Albert nyugalmazott tanár, László Attila zenetanár, kórusvezető és Gheorghe Zaharia köztisztviselő. Sepsiszentgyörgy önkormányzata post mortem díszpolgári címet adományozott Marco Bota svájci állampolgárnak. Harmincezer kötetes könyvgyűjteményét, mely sok irodalmi, természettudományos kuriózumot is tartalmaz, családja átadta a Bod Péter Megyei Könyvtárnak. /Simó Erzsébet: Taps nélkül a közért (Pro Urbe-díjak). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 5./

A közvélemény-kutatások alkalmasak a választók manipulálására, elbizonytalanítására. Az RMDSZ minap közzétett felmérése szerint Háromszéken, győzelemre áll mind a szövetség, mind tanácselnök- és polgármesterjelöltje. Ezzel a közléssel az RMDSZ híveit megerősíti, az ellentábort összezavarja. /Simó Erzsébet: A közvélemény-kutatás és a győzelem. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 24./

Orbán Viktor erdélyi látogatását ellenezte az az RMDSZ, amely egy évtizeddel ezelőtt még oszthatatlan magyar nemzetről, oltalmazó anyaországról beszélt. Akkoriban Orbán Viktor választások előtti erdélyi kampányútjának közvetlen haszonélvezői voltak. A Fidesz és annak elnöke a határon túli politikai vezetőket az autonómiához való viszonyuk szerint becsüli. Már 2002-ben eldőlt, a hivatalosan középjobbként meghatározott RMDSZ balra húz: Medgyessy Péter győzelmét már az első forduló után őszinte örömmel ünnepelte a szövetség vezérkara. És folyt a belső ellenzék kiiktatása, Tőkés László szatmári kongresszuson való megalázó elbocsáttatása. A magyarországi balliberálisok legalább olyan dühvel estek neki Orbán Viktornak egynapos székelyföldi körútja után, mint az RMDSZ-vezetők. Kis-antantot vizionálnak, a környező országok vezetőinek magyarellenes intézkedéseit jósolják. Szándékosan félremagyarázzák Orbán beszédeit. /Simó Erzsébet: Ne féljetek, szavazzatok! = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 28./

Egyenlőtlen volt a Magyar Polgári Párt és az RMDSZ küzdelme, az egyik mögött mindössze hetvennapos múlt áll, a másik több mint tizennyolc éve szervezi-építi önmagát, ráadásul keze ügyében minden: pénz, paripa, fegyver. A voksoló polgárok távolmaradásukkal jelezték: elégedetlenek a politikai elit teljesítményével, sem a régi, sem az új emberek, sem az újszerű programok, illetve választási kampányfogások nem voltak képesek kimozdítani őket közömbös lelkiállapotukból. Túl sok csalódás érte az embereket, túl hosszúra nyúlt az átmenetnek nevezett korszak. Egy dolog nyilvánvalóvá vált, az egypárti politizálás ideje lejárt, az erdélyi magyar társadalom nem egyszínű és nem egyszólamú. Az RMDSZ tárgyalni lesz kénytelen. /Simó Erzsébet: Választottunk. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 2./

A magyarok fele nem ment el szavazni. Fölösleges tehát az RMDSZ vezetőinek a félkudarc, félgyőzelem miatt az MPP-re mutogatni, s azt állítani, hogy a rendszerváltás óta elért leggyengébb eredményt az új párt megjelenése okozta. Új emberek, új arcok jelentek meg a politikai kínálat asztalán, új eszmék és új elvárások fogalmazódtak meg. Az RMDSZ-nek, mely több mint tizennyolc éve uralja a politikai porondot, számolnia kellett a versenyhelyzettel. Érthetetlen az RMDSZ csúcs- és megyei vezetőinek vagdalkozása, bűnbakkeresése, az ellenfél lejáratására tett újabb és újabb kísérletei. Mindkét tábor vezetői jobb ügyhöz méltó elszántsággal tépték egymás plakátjait Az RMDSZ-esek büszkén újságolják: kicsit átalakított a Háromszék napilap fejlécét – épp annyira, amennyi a lopás vádja alól a bíróság előtt felmentheti őket. Miért nem saját logójukkal buzdították szavazásra az embereket? Egyszerű a válasz: mi vagyunk a hitelesebbek! – írta a lap munkatársa. /Simó Erzsébet: Ki hiteles? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 6./

Antal Árpád, az RMDSZ sepsiszentgyörgyi polgármesterjelöltje nyerte meg a választást. A 54–46 százalékos győzelmi arány alacsony részvétel mellett történt. A város élére új ember kerül. Amennyiben valóra váltja ígéreteit, remény lesz egy fajta áttörésre. Győzteseknek és veszteseknek egyaránt az elkövetkező hónapokban azon kell dolgozniuk, hogy a parlamenti választásokig megszülessék az új egység. Végre – június 15-én a Duna Televízióban sugárzott nyilatkozatában – Markó Béla is a helyi szinten megkötendő szövetségek lehetőségét villantotta fel. Antal Árpád első nyilatkozata szerint tiszta lappal indít, s a választásokat követő első napon leül tárgyalni a helyi tanácsban többséget szerzett párt, az MPP képviselőivel. /Simó Erzsébet: Új esély. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 16./

Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke, Tusnádon – fiatal hívei körében – arról ejtett szót, hogy nem kellene túlünnepelni a helyhatósági választásokon elért eredményeket. Az RMDSZ továbbra is mereven viszonyul ellenfeleihez, s nem tud túllépni azon a meggyőződésén, hogy ő az igazság egyetlen letéteményese. A jelenlét, a magyar voksolók száma az alfája és ómegája az őszi általános választásoknak. Botorság mind az RMDSZ, mind az MPP részéről, hogy viszonyítási alapnak az európai parlamenti választásokat tekintik. Az RMDSZ-nek és az MPP-nek tárgyalni kell az új egységről. /Simó Erzsébet: Önmérséklettel, önelégültség nélkül. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 11./

A Magyarok Világszövetsége újabb kongresszusának foglalkozni sem nagyon kellene, az MVSZ ugyanis 2001 májusában, mikor Patrubány Miklós nem túl elegáns puccsal átvette a szervezet irányítását Csoóri Sándor költőtől, hitelét vesztette. Csoórinak sikerült a kommunista rezsim alatt meglehetősen kétes hírnévnek örvendő szervezetet a nemzeti összetartozás szervezetévé változtatni. Ezt zúzta szét 2001-ben Patrubány Miklós kolozsvári informatikus és világmegváltó, valamint szűk baráti köre, mikor megkaparintotta a Magyarok Világszövetségét. A szervezet tömegháttér nélkül maradt, légüres térbe került. Patrubány a legnagyobb kárt a 2004-es népszavazás kezdeményezésével okozta a magyarságnak. Szinte gyerekes, pótcselekvésnek is tekinthető akciók kötődnek az MVSZ és Patrubány nevéhez. /Simó Erzsébet: A világmagyar. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 18./

Háromszék megyében évről évre nő a daganatos megbetegedések száma. Míg országos szinten 355 000 személy szenved a rákos betegség valamelyik fajtájától, Háromszéken számuk 3800-ra tehető, és évente több mint 200 új esetet regisztrálnak. 2004-től folyamatosan nő a megbetegedések száma. A legtöbben (67 százalékuk) hatvan év felettiek, de egyre több a tíz év alattiak száma. / Simó Erzsébet: Egyre több a daganatos beteg. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 21./

Románia és Magyarország kormánya eddig három ízben tartott együttes kormányülést, a negyedik, idén október 21-re tervezett közös kormányülés házigazdája Magyarország lesz. Induláskor, három évvel ezelőtt Calin Popescu Tariceanu és Gyurcsány Ferenc úgy gondolta, hogy a román–magyar kapcsolatokban meg tudják ismételni a híres francia–német megbékélést. Az álmok nem váltak valóra, a két kormány minden eddigi találkozója protokolláris volt. A kormányülések elősegítették ugyan néhány fontos gazdasági, kulturális gond megoldását, új intézmények születtek mind Romániában, mind Magyarországon, a korábbinál jobb viszony jött létre az Etnikumközi Kapcsolatokért Felelős Román Hivatal és a Magyar Kisebbségügyi Hivatal között, autópálya-építési és vasútbővítési megállapodást írtak alá, tető alá hozták a határ menti megyék együttműködésének programját. Az eddig tartott három közös kormányülésen kerülték a magyarság szempontjából legfontosabb kérdések napirendre tűzését. Az autonómia soha szóba sem került, az önálló Bolyai Egyetem újraindítása sem, vagy nem sikerült közös nevezőre jutni a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem közös finanszírozása ügyében sem. /Simó Erzsébet: Kormányok, ha találkoznak. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 11./

Olosz Gergely körül országos botrány kerekedett. A sajtó érdeklődött házai, földjei, telkei, üzletei, készpénze után, ugyanis – ifjúkorához viszonyítva – ez rendhagyóan soknak tűnt. Olosz Gergely felfuttatásának okát az RMDSZ politikáját figyelő körök nem nagyon értik. Négy évvel ezelőtt képviselői mandátumért indult, nem jutott parlamenti székhez, kárpótlásként előbb Románia atomenergia-ellenőrző hatóságának vezetője lett, majd beült az energiaügynökség elnöki székébe. Telefonvégre sem lehetett kapni, amikor a szerkesztőség kereste azzal, hogy miért drágul a gáz vagy a villany. Az RMDSZ-nek éppen Olosz Gergelyre vagy a Rétyi-klánhoz és Sepsiszentgyörgy polgármesteréhez üzleti kapcsolatok révén szorosan kötődő Édler Andrásra van szüksége a parlamentben, ez mutatja, hogy hódít a Verestóy-modell: gazdagodni, terjeszkedni bármi áron, bárkivel szövetségben. /Simó Erzsébet: Fiatal reménységek az RMDSZ-ben. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 14./

Mindig a választások előtti hetekben, hónapokban derül ki, hogy a kormányzó pártok miként viszonyultak az ország közös nagy vagyonához, kik és mily módon dézsmálták meg azt. A jelenlegi, kisebbséginek is nevezett kormányról kiderült, hogy miközben irracionálisan felduzzasztotta az államapparátust, szabad kezet is adott embereinek. A nagy apparátus nem volt eredményes, hatékony, de igen sokba került. A rendőrség vezetői autóvásárlási tervvel akarják megdézsmálni a költségvetést, az iskolafelújításokra szánt pénz jelentős része a minisztérium környezetéhez tartozó vállalkozók zsebében kötött ki. A kabinet 225 ügynöksége, hivatala a hatalmas fizetések mellett alig tett valamit. Mindez elmondható az RMDSZ köztisztviselőinek zöméről is. Hírük jó ideje a megyékbe is visszajutott. Tökéletesen beilleszkedtek a balkáni mentalitású bukaresti közegbe. Néhány szerencsés kivételtől eltekintve (Borbély László, Korodi Attila) cselekedeteik hírét is alig lehetett hallani, s most is csak annyi jut el a magyar emberekig, hogy megtömték zsebeiket. /Simó Erzsébet: Nem ilyen lovat akartunk. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 17./

Torday Cecília idén februártól a Kovásznai Városi Művelődési Ház igazgatója, menedzsere. Kicsit fájlalja, hogy több hónapos munkájának, az elmúlt időszakban szervezett művelődési eseményeknek alig volt visszhangja. Kovásznának nincs rádiója, újságja, így tevékenységükről csak a Székely Hírmondó vagy a Háromszék írhatna. Elmondta, hogy megszervezik a nagyon népszerű képzőművészeti kiállításokat mind amatőrök, mind profik számára. Elindították a filmklubot, az eszközöket külföldi adományokból szerezték be, s mivel sokat segített a budapesti Uránia Nemzeti Filmszínház, Kovásznán is Uránia Filmklubnak nevezték el az övéket. Új kezdeményezés a táncház. Ennek Kovásznán nincs hagyománya, s kudarccal indult. A felnőtt-táncház nem volt sikeres, de a gyermek-táncházba legutóbb annyian jöttek, hogy nem fértek el a teremben. Az épület, melyben most dolgoznak, korábban szociális intézmény volt. Nagytermük nincs, valószínűleg ez az oka annak, hogy elszoktak az emberek innen. Kovászna város művelődési életében igen fontos szerepet tölt be a Kőrösi Csoma Sándor Egyesület, ők működtetik az Ignácz Rózsa Irodalmi Klubot, a Fábián Ernő Népfőiskolát. Nagyon aktívak, mindig hangsúlyosan jelen vannak a város életében. Sikeres a nyár folyamán indított rendezvény, a Kovásznai Nyári Esték. Ennek célja: a város lakosságán kívül egyfajta szórakoztatást biztosítani az itt megforduló fürdővendégeknek is. /Simó Erzsébet: A visszhangtalanság sem ölheti meg a terveket (A kovásznai művelődési életről). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 18./

A Háromszék nem újság, a Háromszék pártlap – jelentette ki Takács Csaba, az RMDSZ kampányfőnöke, amikor a Régió Rádió szerkesztői a sajtó és kampány viszonyáról kérdezték. Hozzátette, hogy szerinte az ellentábor, tehát az MPP lapjaként számon tartott újságot ezek után még választási reklám-közlés céljából sem veszi igénybe az RMDSZ. Mondja mindezt a pártszempontból ugyancsak függő Régió Rádióban, a megyei tanács-elnök és Sepsiszentgyörgy polgármestere szócsöveként fungáló médiában. Kijelentésével szemben a Háromszék nem az MPP lapja, kínosan vigyázott az önkormányzati választások alatt, hogy középen maradjon. Az RMDSZ mindenfajta bírálatot személyes sértésként kezel, s ráadásul, mióta módjában áll, gazdasági eszközökkel megtorolja. Most hozta a Háromszék szerkesztősége tudomásunkra az RMDSZ-es vezetés alatt álló megyei tanács, hogy a több mint harminc éve a lap székházául szolgáló épületből májusban fel is út, le is út. /Simó Erzsébet: A kampányfőnök megtorlással fenyeget. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 24./

Gubcsi Lajos, a Magyar Művészetért Díj kuratóriumának elnöke adta át a Háromszék szerkesztőségének az Árpád fejedelem díjat. Laudációjában hangsúlyozta, a Háromszék olyan magyar szellemi műhely, mely „romániai-erdélyi viszonylatban a legnagyobb példányszámban, legnépesebb olvasóközönség számára sugároz a Kárpát-medencéből világmagyarságig kihajló nemzeti megmaradást és jövőépítést célzó eszmeiséget anélkül, hogy bármely politikai vagy hatalmi szférával szembeni függetlenségét feladta volna. Ezért ma már nagyon sokan a Háromszéket a magyar nyelvterület hatalmi szféra által legbefolyásolhatatlanabb, legfüggetlenebb napilapjának tekintik. ”Történelmi nemzettudat-építését értékfelmutatás jellemzi. Népszerű összefoglalókat közölt a magyar nép történetéről (Nemeskürty Istvántól), s még tudományosabbat Székelyföld históriájáról (Egyed Ákostól) több mint ötven-nyolcvanezer olvasója ébresztésére. Rendszeresen megemlékezik nemzetünk történelmének, irodalmának, művészetének nagyjairól, figyeli a magyar diaszpóra szellemi világát is. A Háromszék a napilapok közül legkövetkezetesebb elkötelezettje az autonómia eszméjének. A lap újságírói: Sylvester Lajos, Kisgyörgy Zoltán, Bogdán László, B. Kovács András, Simó Erzsébet, Magyari Lajos, Ferencz Csaba, Fekete Réka, Áros Károly, Váry O. Péter, Farkas Réka, Farcádi Botond, Szekeres Attila, Mózes László. /Gubcsi Lajos: Árpád fejedelem-díj a Háromszék szerkesztőségének. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 25./

Jó lenne, ha teret vesztene a nacionalizmus Romániában. A Nagy-Románia Párt és Gigi Becali alakulatának választási veresége nem jelent változást. Vannak újabbak, amellett a nagy-romániások ― vesztüket érezve ― tömegesen igazoltak át a liberális, demokrata-liberális és a szociáldemokrata pártba, s magukkal vitték kisebbségellenes, szélsőséges nacionalizmusukat. Horia Grama háromszéki szociáldemokrata képviselő például első nyilatkozatában aberrációnak nevezte Székelyföld területi autonómiáját, s az ellene való küzdelmet fő feladataként határozta meg. Silviu Prigoana a demokrata-liberálisok legújabb szerzeménye. Kijelentette: nem tűrheti, hogy az ő hazájában kétnyelvű feliratok legyenek, hogy az iskolákban ne csak románul tanuljanak, hogy országában ne kizárólag román nyelven beszéljenek. Ez a képviselő nincs egyedül. /Simó Erzsébet: A nacionalizmus új papjai. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 5./

A tizenkilenc éves román demokrácia alatt ilyen felháborodással, ellenszenvhullámmal még nem fogadtak román kormányt, mint most. Már a bal–jobb koalíció felháborított sok-sok embert. Mindkét párt legalább fele-fele arányban régi motorosokkal, egykori kormánytagokkal állt elő, Radu Berceanutól Adriean Videanun és Vasile Blagán vagy Gheorghe Pogeán át a szocdem Ecaterina Andronescuig, Ilie és Marian Sarbuig. Ráadásul egyik sem feddhetetlen, mindenik nevéhez kapcsolódik valamilyen kétes cselekedet, üzlet vagy nagy megalkuvás. A belügyminisztert, Gabriel Opreát egykor maga Basescu gyanúsította meg maffiakapcsolatokkal. /Simó Erzsébet: Bocra futottak. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 20./

Traian Basescu elnök a gyors váltások embere, sem elveihez, sem bajtársaihoz nem ragaszkodik különösebben. Mégis a Boc-kormány beiktatásán mondott beszédében sértő módon a legszebb álmait beteljesítő kormányról kijelentette, hogy száz százalékban Románia kormánya. Nem azt mondta, hogy nem ülnek a miniszteri székekben Varujan Vosganianok, Borbély Lászlók vagy Korodi Attilák, hanem arról kezdett beszélni, hogy e kabinet embereit nem fogják Patriciu, Vantu vagy Fenechiu-féle érdekcsoportok irányítani, hanem valamennyien a hazát, azaz Romániát szolgálják majd. Bevallotta: régen készül a két, egy gyökérből fakadó párt összeboronálására. /Simó Erzsébet: Száz százalék. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 24./