Az RMDSZ és az SZNT is december 10-én ülésezett. Két érdekvédelmi csoport kisebb vagy nagyobb tömegháttérrel, de mindenképp a közösség feje felett egymástól teljesen különböző, a valóságtól kellő mértékben elrugaszkodott programmal jelentkezik a szélsőséges nacionalizmust uraló román politikai életben. A román politikai szereplők magyarságfóbiája pártállástól függetlenül létezik. A nacionalista érzelmeket kavaró román politikusok így akarják megőrizni másfél évtizede tartó privilégiumaikat. A DA Szövetség, mely indulásakor progresszív erőnek tűnt, a kormányzás súlya alatt eltorzult, megtorpant. Mintha az RMDSZ is kicsit felhőjáró lenne, mikor kijelenti, nem távozik a koalícióból, menjen az, aki nem tartja be még az írásos egyezségeket. Lát valaki esélyt erre? A Székely Nemzeti Tanács konfliktusmegelőzésként területi autonómiát követelő, a román parlamenthez intézett ilyen irányú felhívása és a nemzetközi fórumok, egyebek közt az ENSZ Biztonsági Tanácsához és főtitkárához, Javier Solanához intézett felkérése dicséretes elképzelés. A két érdekképviselet között mély szakadék és bevallott rivalitás van. Amíg asztalhoz nem ülnek, a közösség jövője bizonytalan marad, figyelmeztetett Simó Erzsébet, a lap munkatársa. /Simó Erzsébet: Külön nem lehet. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 12./

1994. október elsején nagy ünnep volt Illyefalván, ott volt mindenki, aki számított Erdélyből, egyházi méltóságok, művészek, közéleti emberek. Gyermekfalut avatott a KIDA Alapítvány és a református gyülekezet, szinte tucatnyi család befogadására alkalmas pompás házakat, melyek árát, ahogyan Kató Béla sepsiillyefalvi református tiszteletes fogalmazott, Európából koldulták össze. A kétszintes, tágas lakások egy része hamar benépesedett. Kató Ibolya pszichológus, a Gyermekfalu működtetésének felelős-mindenese emlékezett a tízéves zavartalan működésükre, s az utolsó év kálváriáira. 1992-ben elhatározták, hogy létrehoznak egy gyermekfalut. Tervük két év alatt megvalósult, és 1994. október elsején megnyitották, azzal a szándékkal, hogy segítsenek az árván vagy elhagyottan maradt gyermekeken. Úgy tervezték, hogy a gyermekfaluban családi rendszerben működő nevelést valósítanak meg. Körülbelül hat év alatt népesedett be teljesen a gyermekfalu hét háza. Lelki támaszt és anyagi segítséget szerettek volna nyújtani. Tizenegy évig működött így a gyermekfalu. Azután közbelépett a törvény. Tavaly novemberben a munkaügytől jött egy személy, aki közölte, hogy az örökbe fogadó anya státus nem létezik Romániában, ezért most, tizenegy év után el kell végezniük a hivatásos nevelőszülői iskolát. El is végeztették ezt a képzést a nevelőkkel. A következő lépés az volt, hogy a KIDA Alapítvány, mint civil szervezet, nem tarthat fenn hivatásos nevelőszülői hálózatot, annak ellenére, hogy három minisztérium és a Kovászna Megyei Gyermekjogvédelmi Bizottság jóváhagyta e tevékenység folytatását. Más nem maradt, mint hogy az anyukák és velük a gyermekek átmenjenek a gyermekjogvédelem hatáskörébe. A családokat nem küldték el azokból az otthonokból, ahová tizenegy évvel ezelőtt jöttek, hogy a gyermekeket felneveljék. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az anyák fizetését a mai napig a KIDA állja, mert a gyermekjogvédelemnek nem volt erre pénze. Nagyon nehezen élték meg az alapítók és a szülők, gyermekek ezt a változást. 2005 januárjától új törvény jelent meg. A gyermekek után járó pénzjuttatásokat, ami az élelem és ruháztatás költségét jelenti, annak a megyének kell fizetnie, ahonnan a gyermek származik. 1994-ben több helyről hozták a gyermekeket: Bihar és Szatmár megyéből, Marosvásárhelyről, Hargita megye falvaiból. Rengeteg időbe és hiábavaló utazgatásokba került, amíg a támogatások egy részét sikerült megszerezni. Hargita megye a tíz gyermekből csak három költségeit vállalta fel, arra hivatkozva, hogy ezek a gyermekek tizenegy éve Illyefalván élnek. Három hónapig jártak a nyakukra, végül átvette őket a Kovászna Megyei Tanács, vállalva ezzel a rájuk eső költségek fedezését. Nagyon felkavarodott a családok élete, félnek, hogy esetleg elveszíthetik a gyermekeiket. Mind a házak felépítését, berendezését, felszerelését, mind a gyermekek ellátását, az anyák fizetését a KIDA-alapítvány állta 1994-től 1998-ig száz százalékban. Az állam ebben az időszakban semmivel sem támogatott, arra hivatkozva, hogy ez egy sajátos intézmény, ilyen nincs Romániában. Külföldi adományozók pénzéből tartották fönn a gyermekfalut. 1998 júliusától a gyermekek megkapták a román államtól a kihelyezési pénzt, ami minden elhagyott vagy árva gyerek után jár. /Simó Erzsébet: Széttört álmok. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 4., folyt. jan. 5./

A Sonntags Blick svájci lap január 8-i, vasárnapi száma arról tudósított, hogy titkosszolgálatuk november 10-én az Onyx kémhold segítségével elfogta az egyiptomi hasonló szerv egyik jelentését, mely szerint a romániai Kogalnicenau repülőtéren huszonhárom iraki és afgán foglyot tartottak fogva, és hallgattak ki. A román hatóságok hevesen tagadták mindezt. /Simó Erzsébet: Összefüggések. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 10./

A szenátusi döntés csakis a kormánykoalíciót alkotó pártokon múlott. A kormányrendelet törvénnyé válásához 69 szavazatra lett volna szükség, de mindössze 47 igent kapott.  Az RMDSZ-szenátorok közül Pete István és Szabó Károly a törvénytervezet ellen voksolt, Verestóy Attila és Fekete Szabó András tartózkodott, Sógor Csaba, Eckstein-Kovács Péter, Frunda György, Németh Csaba, Markó Béla hiányzott. Utóbbinak kormányülése volt, Frunda meg édesanyja halála miatt nem volt jelen. Ez a szavazás mutatja a szenátori székekbe évtizednél is hosszabb ideje bent maradt RMDSZ-esek választottjaink viszonyulását a nagykorrupció letörésének ügyéhez. Azok, akik saját kormánykoalíciójuk korrupcióellenes rendeletét nem szavazzák meg, maguk is nyakig ülhetnek bajban, s csak önmaguk érdekeit hajlandóak védeni, írta a lap munkatársa. /Simó Erzsébet: Kibújt a szög a zsákból. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 11./

Székelyföld autonómiát akar! – derült ki a március 15-i ünnepségeken nemcsak Székelyudvarhelyen, de Sepsiszentgyörgyön, Kézdivásár­helyen, Baróton vagy Kovásznán is. Markó Béla szövetségi elnök tőle szokatlan, radikális hangot ütött meg. Kiderült, Traian Basescu elnök lelkiismeretfurdalás nélkül hagyja cserben vélt vagy valós szövetségeseit, köt új látszatszövetséget, hogy céljait elérje. Azzal, hogy március 15-e előtt néhány nappal Szász Jenőt, Székelyudvarhely polgármesterét, az MPSZ elnökét fogadta, zavart és bizonytalanságot keltett az RMDSZ-ben. Vadim Tudo­rék és a sajtó megszelídítése elárulta: bizonyos politikai erők, a titkosszolgálatok egyetlen beintéssel az egekig tudják korbácsolni a magyarellenes hangulatot, majd ugyanazon kar egyetlen mozdulata le is tudja állítani őket, írta Simó Erzsébet, a lap munkatársa. Nyilvánvaló, Traian Basescu azért fogadta Szász Jenőt, hogy megregulázza az RMDSZ-t és Markó Bélát. Ugyancsak az államelnök tiltotta meg Vadimnak, hogy Udvarhelyre menjen, és ő kényszerítette rá politikusait, például Emil Bocot Kolozsvárott, hogy részt vegyen a március 15-i ünnepségeken. /Simó Erzsébet: Vezet-e út az egység felé? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 17./

Várható volt, hogy a régi rendszerhez kötődők megakadályozzák, hogy Constantin-Ticu Dumitrescu, a Volt Politikai Foglyok Szövetségének elnöke, az átvilágítási avagy szekusdosszié-törvény szülőatyja legyen a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság elnöke. Sokakat kellemetlenül érintett volna, ha tizenöt év után, a dokumentumok alapján nyilvánosságra hozzák mindazok nevét, akik a Ceausescu-rendszert működtették, annak elkötelezett kiszolgálói voltak. Ez a tanács Dumitrescu vezetésével, valamint a kormány által létrehozott, a kommunizmus bűneit vizsgáló bizottsággal úgy tűnt, elég erős lesz ahhoz, hogy elvégezze a nagytakarítást. Azonban Romániában még 2006-ban sincs politikai akarat minderre. Traian Basescu elnök – elismeri vagy sem – a titkosszolgálatok rabja, múltja sem makulátlan. A legtöbb veszítenivalója a demokratáknak és az államfőnek van. /Simó Erzsébet: Mitől félnek a demokraták? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 30./

Ilyen rossz sajtója az RMDSZ-nek régen nem volt. Most nem a román szélsőségesek támadnak, hanem az a román elitértelmiség, mely az utóbbi esztendőt leszámítva mindig elismeréssel és megbecsüléssel szólt az RMDSZ-politikusokról, és komolyságukat, megbízhatóságukat, jó szakmai felkészültségüket állította szembe a román modellel.  A progresszív román értelmiség 22 című lapjában megszólalók feltételezik, hogy a magyar politikusoknak már nem is annyira a kisebbség szolgálata a céljuk, hanem a hatalom megtartása, és ezzel párhuzamosan vagyonosodásuk biztosítása. Rodica Palade a lap vezércikkében a Monica Macovei miniszter elleni RMDSZ-kampányról megállapította, hogy a magyar vezetők képesek kockára tenni másfél évtized során kemény munkával elért hitelességüket is. Monica Macovei korrupcióellenes törvénytervezetei ellen a parlamentben és a kormányban legkövetkezetesebben és leghevesebben az RMDSZ, illetve annak elnöke, a kabinet miniszterelnök-helyettese, Markó Béla tiltakozott, aki szerint az igazságügyi tárca vezetője elkezdte idegességét a magyarokon levezetni.    A lap szerint az RMDSZ-nek is megvannak a maga oligarchái. Név szerint Verestóy Attilát említi, aki nemcsak a sajtóra, de a legjelentősebb gazdasági vállalkozásokra is rátelepedett. Kelemen Hunor is rosszul jár a Monica Macoveijel kapcsolatos indulatos kijelentéseiért (,,ha józan volt, vagy ha a miniszter asszony nem mutat fel bizonyítékokat, közönséges hazudozó”). Kelemen politikai pályáját Verestóy támogatta. A hetilap kicsinyes és nevetséges viselkedésnek s megmagyarázhatatlannak tartja Frunda György szenátor álláspontját, aki az emberi jogok szlogenjeinek hangoztatásával támadja Macoveit. Sebastian Lazaroiu még messzebbre ment, szerinte az RMDSZ kétarcúsága azzal magyarázható, hogy az RMDSZ vezetői valójában a liberális párt parancsai szerint cselekednek a parlamentben. /Simó Erzsébet: A korrupció és az RMDSZ. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 12./

Gyurcsány Ferenc, elődpártjának hagyományaira támaszkodva, mindent el akar törölni a magyar és Kárpát-medencei közéletből, ami a Fideszre emlékeztet, ezért nem hívta össze több mint két esztendeig a Magyar Állandó Értekezletet (Máért), és ezért jelentette ki hogy ezt a kompromisszumképtelen intézmény szükségtelen. A határon túli magyar szervezetek zöme nem tudott együttműködni a szocialista kormánnyal, s a 2004-es népszavazás után, illetve azt megelőzően, amikor Gyurcsány irányításával az egész magyar kormány a kettős állam­polgárság megadása ellen lobbizott, s úgy állította be az erdélyi, kárpátaljai, felvidéki és délvidéki magyarságot, mintha életében más célja, dolga nem lenne, mint tönkretenni Magyarország nyugdíjasait, a munkaképes lakosság elől jóval árán aluli bérért elszipkázni a pénzkereseti lehetőséget. Azt állították, hogy az országra ráomlani készülő 3–3,5 millió határon inneni tönkreteszi a társadalombiztosítást és az egészségügyet, az országot.     A Gyurcsány-blog tanúsítja, a magyar miniszterelnök nem fogta fel, hogy nem létezhet olyan ,,elvi ok”, ami miatt a tízmilliós népnek meg kell tagadnia államhatárokon kívül került testvéreit. Más kelet-európai kis népek nem foglalkoznak ,,elvi kérdésekkel”, hanem vérségi alapon igyekeznek nemzetük egységét megteremteni.   Gyurcsány a himnuszt, Clinton elnököt utánozva, szívére tett kézzel énekli. Senki nem vette komolyan Gyurcsánynak a választások után tett kijelentését, miszerint tízmillió magyar miniszterelnökeként tizenötmillió magyar érdekében fog munkálkodni. /Simó Erzsébet: Minek is Máért? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 15./

A tiszta tollak mozgalom tisztázni kívánja, kik azok a mértékadó tollforgatók, akik a Ceauescu-rezsimben együttműködtek a Szekuritátéval. Cazimir Ionescu, az Átvilágító Bizottság szóvivője elmondta, hatszázezernél több iratcsomót kell megvizsgálniuk, ebből négyszázezer politikusét, s kétszázezer egyéni kérelmet. A munka volumene oly nagy – jelentette ki a szóvivő -, hogy az igényeknek öt-hat év alatt tehetnek csak eleget. Dacára annak, hogy 93 kutatóval bővült a státusuk, a krónikus irodahiány miatt alkalmazásuk kérdéses. A tiszta tollak akciót kezdeményező Victor Roncea és a Ziua lap sem erkölcsi, sem emberi biztosítékot nem nyújt arra, hogy ötletük mögött nem áll valamiféle manipuláció. Mircea Dinescu szerint a politikusok iratcsomóinak kutatását akarják ezzel lassítani. Victor Ronceának, a tiszta tollak élharcosának magyarellenes, rasszista cikkei ellen a MÚRE alig egy hónapja erélyesen tiltakozott. Radu Timofte, a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) igazgatója azt nyilatkozta, hogy jelenleg minden szerkesztőségben legalább egy-két, ha nem több fedett titkosszolgálati ügynök dolgozik. /Simó Erzsébet: Lássuk az igazságot! = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 2./

Három éve, 2003. október 16-án nyilvánosságra hozták a Hivatalos Közlönyben az első olyan szekustiszt-névsort, akiknek tevékenysége minden kétséget kizáróan kimerítette a politikai rendőr fogalmát. A 131 nevet tartalmazó lajstrom előkelő 7. helyét foglalta el Stefan Cerghizan, a Háromszéken ismert szekustiszt, aki 1939-ben született Mezőszentmargitán. 1968-69-ben főhadnagyként a Belügyminisztérium Hargita megyei Felügyelőségének alkalmazottja, a Szekuritáté 1-es ügyosztályának helyettese. Őrnagyként a Belügyminisztérium Kovászna Megyei Felügyelősége 1-es ügyosztályának vezetője, 1982-től ezredesi rangot kapott, és ugyanazt az 1-es ügyosztályt vezette, azaz a lakosságot megfigyelő részleget. 1986-ban Szatmárra helyezték, a forradalom ott érte. Cerghizan az egyik legrettegettebb szekustiszt volt Háromszék megyében, a lakosság sakkban tartása volt a feladata. Sok embert besúgóvá tett. Minden megtorló akcióban benne volt, ő tartóztatta le annak idején Visky Árpád színészt, ő szállíttatta Bukarestbe, az ő általa összegyűjtött vádpontok alapján ítélték börtönben letöltendő büntetésre, és minden bizonnyal benne volt a keze abban is, hogy kiszabadulása után azzal alázták meg, hogy nem engedték a színpad közelébe. Öngyilkosságba is ő és csapata kergette. De loholt a tanárok nyomába, külföldi vendégek, diplomaták után, árgus szemekkel figyelte az értelmiségieket, vallatott, ha ENSZ-tisztviselő járt erre, ha Szőcs Géza robogott át a megyén. Cerghizan a bűnös szekustisztek listájára került, de a közlésnek a megszégyenítésen túl semmiféle hatása nem volt. Cerghizant egy ideig nem lehetett Sepsiszentgyörgyön látni, majd elkezdett visszajárni egykori vétkei színhelyére. Mostanában gyakran látják békésen beszélgetni vendéglőben, sétálni – mi több, Sepsiszentkirály határában impozáns házat is épített. /Simó Erzsébet: A szekustiszt visszatért. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 26./

Magyar-román kormányülésre készül a Gyurcsány- és Tariceanu-kabinet. Gönz Kinga külügyminiszter jön előkészíteni a nagy eseményt. Annál több hozadéka aligha lesz, mint az egy évvel korábban tartott, hasonló eseménynek. Akkor sem kerültek terítékre a magyar kisebbséget foglalkoztató, igazán fontos témák, az autonómiáé, vagy például a tömbmagyar területek jelentős gazdasági lemaradásáé. Amolyan protokollesemény volt. Most mindkét kormány rosszabb helyzetben van az egy évvel korábbinál, Gyurcsányék olyan megszorító intézkedéseket akarnak bevezetni, melyeket nehezen nyel le a magyar nép, Tariceanuék kezében meg esik szét a kormány. Budapesten az Észak-Erdélyt átszelő autópályáról, a kisebbségi törvényről és a Sapientia Egyetem közös finanszírozásáról kívánnak tárgyalni jelentette be a külügyminiszter asszony, ami igen szegényes programnak tűnik. A vendéglátó kormány sincs a legjobb állapotban, népszerűségi indexük a választások óta 20 százalékkal visszaesett. Most fontolgatják, hogy nagy nyugati példaképeikhez hasonlatosan lezárják a határokat a romániai munkavállalók előtt, ami enyhén szólva nagy meghökkenést okozott a románság körében. /Simó Erzsébet: Találkoznak, s annyi. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 26./

Végre észhez tért az RMDSZ, és a csíkszeredai polgármester-találkozón felvállalta azt, aminek halogatásáért, valójában inkább nem támogatásáért oly sok bírálatot, egykori híveinek és szavazóinak elidegenedését kellett megélnie, írta Simó Erzsébet, a lap munkatársa. A román média és politika éppoly ellenségesen és értetlenül áll a Markó-beszéd egy-egy élesebb részlete előtt, akár korábban, nem akarja megérteni, miért akar mást, többet az RMDSZ a Székelyföld fejlődése, hagyományainak, nyelvének és kultúrájának megőrzése érdekében. Székelyföld gazdaságilag a legelmaradottabbak vidékek egyike. Most kell számba venni a tennivalókat, és párhuzamosan Bukarestben el kell érni a megfelelő törvény- és alkotmánymódosításokat. /Simó Erzsébet: Késő, de korszakos felismerés. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 26./

Történelmi parkot és 1956-os emlékművet avattak Sepsiszentgyörgyön a Városi Művelődési Ház udvarán, október 22-én, vasárnap. A szervezők, a Volt Politikai Foglyok Szövetsége, az Erdélyi ’56-os Bajtársi Társaság a helyi tanács és a prefektúra támogatásával állították fel Vargha Mihály alkotását. Megnyitóbeszédében Török József, a Volt Politikai Foglyok Szövetségének elnöke az ember olthatatlan szabadságvágyáról szólt. Az emlékművet Hajdó István plébános szentelte meg. /Simó Erzsébet: Emlékművet avattak Sepsiszentgyörgyön (1956-ra emlékezünk. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 23./

Október 23-án, az ötvenhatos forradalom ötvenedik évfordulóján végképp levizsgázott a magyar szocialista kormány és párt. Olyan megtorlássorozattal akarta megfélemlíteni az ünnep alkalmával utcára vonult embereket, amire a modern demokráciákban aligha van példa. Valószínűnek tetszik, jó időben kitervelték, ha esetleges utcai megmozdulások lesznek, azok résztvevőit rányomják az Astoria mellett szervezett Fidesz-nagygyűlésre. Fejmagasságban lőtték ki a könnygázbombákat, meg is sebesítettek sok-sok embert. Bevetették a gumigolyókat, azokkal is fejmagasságban tüzeltek, ami külföldi szakértők szerint szigorúan tilos, s hogy az utólagos megtorlásból az utcán levők közül senki ne maradhasson ki, olyan festett vízzel ágyúzták a tömeget, mely nehezen, csak három-négy nap múltán kopik le. A magyar rendőrök földre esett emberekbe rúgtak, ütöttek-vertek. A magyar tévécsatornák mutatták a barbár akciót, melynek a bosszú, a megfélemlítés mellett még egy célja volt: nyugalmat teremteni Gyurcsányéknak és vendégeiknek az ünnepléshez. /Simó Erzsébet: Meggyalázott ünnep. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 25./

Közönyös, fáradt, kiábrándult lett a magyar közösség, pár ezren jelennek meg egy-egy népgyűlésen, az ünnepeken is egyre kevesebb a résztvevő. Szemmel láthatóan közömbösebben fogadják mind a román, mind a magyar politikai élet főszereplőinek időnként visszatetsző nyilatkozatait. Az elmúlt immár tizenhét esztendő azt az érzést alakította ki az emberekben, kevés értelme van annak, hogy megpróbáljanak beleszólni a közéletbe. A romániai magyar politikai elitről is el lehet mondani, hogy az elmúlt hat-nyolc esztendő alatt befelé fordult. Például a feddhetetlenségi törvénytervezet kizsigerelésében elévülhetetlen érdemeket szerzett az RMDSZ-frakció. Más: eljön Sepsiszentgyörgyre Mihail Hardau tanügyminiszter, és kijelenti, hogy a román nyelvet – félredobva a módszertani, pedagógiai eredményességi szempontokat – csakis anyanyelvként lehet tanítani, mert a román nyelv, az román nyelv. Felháborodás hullám nem követi méltatlan kijelentését. Csak a Bolyai Kezdeményező Bizottság tiltakozott, írta a lap munkatársa. /Simó Erzsébet: A hallgatás ára. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 1./

Nem fulladt sem botrányba, sem rendőri brutalitásba a magyar forradalom és szabadságharc leverésének 50. évfordulója. A Fidesz szorosra zárta sorait, a 170 000-nyi csendes, fáklyás felvonuló a fél évszázaddal korábban a szovjet tankok által vérbe fojtott forradalomra és az október 23-i rendőri erőszak áldozatainak emlékére gyújtotta meg gyertyáit, fáklyáit, s vonult néma csöndben a Terror Házától az Astoriáig az Igazság szabaddá tesz felirat után. A rendőrség hatalmas erőkkel, bevetésre készen állt ugyan, de visszafogta magát, s nem támadott fölöslegesen. Október 23-át is meg lehetett volna úszni erőszak és rombolás nélkül, ha a karhatalom nem viselkedett volna a politika pincsikutyájaként. Gyurcsány Ferenc szigorú biztonsági intézkedések közepette helyezte el virágját az új ötvenhatos emlékmű talapzatánál, a 301-es parcellánál Nagy Imre, Maléter Pál és az ismeretlen forradalmár sírján, és este a Hősök terén. Ekkor ezekre a helyekre halandó ember aligha juthatott be. A kiürített Hősök terén Gyurcsányék maguk voltak virágaikkal, lelkiismeretükkel, szoros rendőrkordon védelmében. Egyszerűen azért, mert félnek – írta a lap munkatársa. Gyurcsány és szocialistái a népharag elől rendőrkordonok és pajzsok mögé menekültek, ami jelzi, nem a csodálatos -56, hanem az azt követő terrort levezénylők örökösei. /Simó Erzsébet: Az igazság szabaddá tesz. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 6./

Traian Basescu elnökről sok mindent el lehet mondani: kiszámíthatatlan, öntörvényű, konfliktust kereső személyiség, két éve már folyamatos politikai háború izgalmában tartja az országot. Sokan már a diktatúra körvonalait vizionálják, mert szemmel láthatóan maga alá akarja gyűrni nemcsak a kormányt, az igazságszolgáltatást, de a titkosszolgálatokat is. /Simó Erzsébet: A román nemzeti érdek mindenek felett. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 18./

Sok igazságot mondott Markó Béla az SZKT múlt hét végi ülésén. Az általános román politikai helyzet értékelése hibátlan, azonban kissé túldramatizálja az RMDSZ üldöztetését. A liberális párt ragaszkodik szövetségeséhez, az RMDSZ-hez, mert nem egy esetben a hálátlan, piszkos munkát is elvégezte helyette, például a feddhetetlenségi ügynökség esetében. Azonban amikor Markó Béla miniszterelnök-helyettes szövetségi elnök magyar politikai ellenfeleiről kezd beszélni, túlzásba esik. Kijelentette, hogy az európai parlamenti választások jelöltlistáin az RMDSZ a jövőt, a függetlenként induló Tőkés a múltat jelképezi, ez rosszindulatú állítás. Tőkés László nem hallgatta el, hogy az RMDSZ vezetői elpuhultak, balkanizálódtak. /Simó Erzsébet: A múlt és a jövendő. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 7./

Nem minden község büszkélkedhet egy olyan rangos sajtótermékkel, mint a Csernátoni Füzetek. A kiadvány idén januárban ünnepelte a 16. születésnapját. Első száma 1991 januárjában jelent meg. Címoldalán egy jellegzetes buzogányvégződésű kopjafa díszelgett, derekán, a molnárgomb alatt egy székely kereszttel a főmotívumok között. Azóta a Csernátoni Füzeteknek 38 száma látott napvilágot, egyenként több mint kétezer példányban. A lap színvonalas helytörténeti és művelődéstörténeti dolgozatokat tesz közzé. A csernátoni lap születésénél Haszmann Pál, Kocsis Károly és Salamon Ferenc bábáskodtak. Később olyan szakemberekkel bővült a szerkesztői gárda, mint Simó Erzsébet, Kádár Gyula, Tompa Ernő, Sylvester Lajos, valamint Albert Levente fotográfus. A kiadvány első számait a Háromszék Kiadó adta ki a Bod Péter Közművelődési Egyesület égisze alatt, a 24. lapszámtól kezdődően a megyeszékhelyi Charta Kiadó, illetőleg Kisgyörgy Tamás technikai szerkesztő gondozásában jelenik meg. Haszmann Pál olyan szerkesztői közösséget gyűjtött maga mögé, amelynek tagjai díjmentesen és kötelességtudattal látják el feladatukat. /Brassai István: Székely kereszt és molnárgomb. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), márc. 23./

A titkosszolgálatok világát homály lengte körül a rendszerváltás óta, nem lehetett pontosan tudni, kik, hányan dolgoznak ott. Idővel kiderült, jó ideig az egykori Szekuritáté emberei vezették valamennyi, információszerzéssel foglalkozó intézményt, kilenc van belőlük. Újabban már magáncégek is foglalkoznak személyek megfigyelésével, követésével, lehallgatásával. Iliescu a régi struktúrák megőrzését támogatta, ráadásul a szolgálatok működési törvényei szerint gazdasági tevékenységet is folytathatnak, munkájuk, pénzeik tehát ellenőrizhetetlenek. A Külügyi Titkosszolgálat /SIE/, azaz a román kémszervezet esetében még zavarosabb a helyzet, az ő kötelékeikbe tartoznak a fedett tisztek, akik beépültek a mindennapi életbe, a politikai pártokba, a parlamentbe, szakszervezetekbe, szerkesztőségekbe. Szemmel tartják a politikai és civil szféra minden mozdulatát. A parlamenti ellenőrzés felületes, csak bizonyos pontig nézhetnek be dolgaikba. Amíg Claudiu Saftoiu, a SIE volt igazgatója kimondta, hogy az általa irányított kémszervezet ügyészségi engedéllyel (!) lehallgatásokat végez, nem ellenőrizték őket. Traian Basescu államfőnek köszönhetően a titkosszolgálatok ismét elszemtelenedtek, működési törvényeiket az államfő a szolgálatokkal dolgoztatta ki, s rossz néven vette, hogy a kormány, érzékelve a veszélyt, teljesen új törvénycsomagot terjesztett a parlament elé. /Simó Erzsébet: Titkosszolgálatok világa. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 26./

Nicolae Vacaroiu az elnöki palotában – olyan, mintha visszarepültünk volna 1993-ba, a posztkommunista semmittevés és halogatás éveibe, amikor a volt kommunisták utódjai tartották kezükben a hatalmat és az országot. Tariceanu miniszterelnök és az RMDSZ árulásának eredménye most mérhető le igazán, írta a lap munkatársa. Most a Ceausescu-rezsim relikviái osztják az észt. Halaszthatatlanul fontos, hogy kormányrendelettel megváltoztassák a népszavazási törvényt úgy, hogy a volt államfő soha ne térhessen vissza. A külügyi titkosszolgálat vezetője, Corneliu Saftoiu két hónapja parlamentben heverő lemondását is el kell fogadni, s a liberális-szocialista-RMDSZ-es érdekeknek megfelelő embert kell helyébe ültetni. Senki sem veszi észre, hogy a változtatások lényegét Iliescu sugallatai alapján Vacaroiu és Geoana fogalmazza meg. /Simó Erzsébet: Időutazás. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 25./

Basescu volt államfő csodát tett: egy akolba terelte a Nagy-Románia Pártot és az RMDSZ-t. Meghökkentő Corneliu Vadim Tudor, Markó Béla és társai elmúlt hetekbeli szövetkezése. Magyarázza is az RMDSZ a bizonyítványát, személyeskedéstől mentes Basescu-ellenes kampányt ígér. Jó lenne, ha a független törvényhozás, a végrehajtó hatalom, a kormány és igazságszolgáltatás megfelelő ellensúlyok beépítése mellett dolgozna, tiszta és egyértelmű törvények alapján, jó lenne, ha a titkosszolgálatok „nem nőnének a fejünkre”, írta a lap munkatársa. A modern Romániáig még nagyon hosszú az út. /Simó Erzsébet: Egy akolban. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 28./

A felfüggesztett államfő találkozóin, választási beszédeiben a politikai elit romlottságáról panaszkodott. Markó Bélát is emlegette, aki szavai szerint közbenjárását kérte, hogy állítsák le a Korrupciós Ügyészségen az ellene folyó kivizsgálást. Az RMDSZ elnöke mindezt határozottan tagadta. Markó Béla honoráriumügye tavaly kavart vihart. Azon ütköztek meg, hogy amikor az ügy kirobbant, az Markó előbb nem akarta megnevezni a nagylelkű kiadót, majd közhírré tette, hogy a 2004-ben alapított csíkszeredai Bookarttal kötötte meg szerződést 2005 szeptemberében. A cég igazgatója, Hajdú Áron, az Alutus nyomda vezetője, az RMDSZ csíki szervezetének elnöke a Transindexnek adott interjújában annak idején elmondta, eddig nem adott ki könyveket, de most Markó gyermekeknek és ifjúságnak eddig megírt három és szerződésben vállalt újabb három kötetével forradalmasítani akarja a hazai könyvkiadást és -terjesztést, vonzó irodalmat kínálva úgy, hogy még a létező hazai és magyarországi támogatásokat sem veszi igénybe. A szerződés öt évre szól, a kiadó tulajdonába kerül az ez idő alatt írt minden Markó-mű, és újabb öt esztendőre fenntartja cége számára az említett szerző könyveinek terjesztési jogát. A könyvek nem jelentek meg, dacára annak, hogy az Evenimentul Zilei vizsgálódása szerint a Bookart évi teljes jövedelme 70 százalékát fizette ki Markó-jogdíjakra. A romániai magyar kiadók általában tízmillió alatti összegeket fizetnek egy-egy szerzőnek, legyen az neves irodalmár vagy elismert tudós. (Ennél kevesebb összeget juttatott idei támogatásként az RMDSZ által koordinált Communitas Alapítvány két romániai magyar irodalmi lapnak – Helikon, Székelyföld.) Markó azóta jegyzett könyveit mind más kiadónál jelentette meg. Oligarchaként emlegette Basescu Verestóy Attila RMDSZ-szenátort is, aki törvénytelen erdőkitermelésből, -feldolgozásból gazdagodott meg, s ráadásul – állította az államfő – a Hungastro cég, melynek tulajdonosa, nem épp ortodox eszközökkel jutott az ebédjegyek forgalmazási jogához. Verestóy a vádat visszautasította. Magyar tisztségviselők nevének meghurcolását Markó Béla szövetségi elnök, a román kormány miniszterelnök-helyettese RMDSZ- és magyarellenes kirohanásnak tartja. Basescuék cáfolják ezt, állítván: az RMDSZ-re és annak legszűkebb vezetésére gondol az államfő, mikor magyar neveket is szájára vesz. /Simó Erzsébet: A magyarokat vagy az RMDSZ vezetőit támadja Basescu? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 12./

A népszavazás okozta politikai földcsuszamlás hatása már érezhető. A pártvezetők hamut szórnak fejükre. Az RMDSZ kiállt az elnöki hatalmat ellen, most kellemetlen helyzetbe került. A magyar választók zöme nem ment el szavazni, nem hallgatott az RMDSZ-re. A magyar választók tisztában vannak azzal, hogy egyelőre nem született meg az a román politikus, aki a közösség autonómiaigényt felkarolná. Háromszéken a szavazók 83 százaléka nemet mondott az államelnök menesztésére. /Simó Erzsébet: Az RMDSZ lebőgött. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 21./

Volt egyszer egy pártlap Sepsiszentgyörgyön, Megyei Tükörnek hívták, a nyolcvanas évek elején, miután négyoldalas napilappá vált, elvesztette olvasói kétharmadát, mindössze hatezer példány kelt el belőle. A kommunista párt szócsöve volt, nem tetszett a pártbizottságnak, hogy propagandaeszköze ily látványosan népszerűtlenné vált, kiadta a parancsot a községi párttitkároknak, fizessenek elő, s az apparátussal is rendeltessék meg a lapot. Sikeres akció volt, néhány hónap alatt tízezer fölé emelkedett a példányszám, s kúszott rendesen fölfelé. A négyoldalas, jórészt Nicolae Ceausescu elvtárs beszédeivel, a pártélet rovattal és némi napi információval megjelenő újság meglehetősen magas példányszámmal érte meg a rendszerváltást. 1989 után egymás után szűntek meg a korábban nagy példányszámú és nem is népszerűtlen lapok, átrendeződött a sajtópiac, a helyzet stabilizálódni látszott. Az RMDSZ kivetette soraiból a másként gondolkodókat, elmosta a platformokat, egy szűk csoport vette kezébe a vezetést. Megvásárolta a már működő lapok, rádiók közül azokat, amelyek erre kaphatók voltak, esetleg újakat alapított. S a támogatásra szánt pénzeket – melyeket a román állam a magyar kisebbségnek, s nem az RMDSZ-hez hű sajtónak, kulturális egyesületeknek adott – szemrebbenés nélkül saját körén belül osztotta el. Sokatmondó tény, hogy Kelemen Hunor, a Communitas Alapítvány elnöke, amikor újságírók szóvá tették e természetellenes helyzetet, így reagált: nincs kommentárom. Az RMDSZ szócsöveit nagylelkűen támogatja. Tulajdonosaik minden létező romániai vagy magyarországi anyagi forrást felkutatnak, és alaposan meg is fejik azokat. A Romániai Magyar Szó két évvel ezelőtt csődbe jutott, most Új Magyar Szó (Maszol) néven jelenik meg, kiadója, többségi tulajdonosa Verestóy Attila RMDSZ-szenátor. Példányszámgondjai lehetnek, mert a hazai és magyarországi átlagot meghaladó támogatások ellenére, no meg a Nagy Zsolt vezette minisztérium százezer eurós nagyságrendű reklámjuttatásai dacára, most terjesztési hadjáratot indított. Sepsiszentgyörgyi irodájuk vezetője, Király Róbert azzal az ajánlattal keresi fel a községek polgármestereit, hogy fizessenek elő önkormányzati pénzből ötven példányra, ellentételezésképp a 8,9 millió régi lej értékben az év folyamán bármikor hirdetést közölhetnek a lapban. Abban reménykednek, hogy az ötven ingyen példányból néhányat megszeretnek, és előfizetnek rá. Kovászna megye 46 településének felében Király sikerrel járt, máshol nem. Márton Árpád képviselő egy korábbi körlevélben felszólította az RMDSZ tisztségviselőit, vegyék, olvassák a lapot, mert pontosan tájékoztat az RMDSZ politikájáról, a bukaresti történésekről. A kézdivásárhelyi Székely Hírmondó azt ajánlotta, hogy a helyi tanács pengessen le minden hónapban száz eurót a szerkesztőségnek, s ellenszolgáltatásképpen a Hírmondó igen szép cikkeket fog közölni a községről. A Communitas Alapítvány írott sajtónak szánt román kormánypénzéből az átlagot meghaladó 15 000 lejes támogatásban részesült a Székely Hírmondó, de a magyarországi Szülőföld Alapítvány is tavaly bőven csurgatott Tamás Sándor és Antal Árpád képviselő rádióinak, vállalkozásainak. Antal Árpád Pro Regio Siculorum Egyesület fejlesztési központjára kétmillió forintot adtak, az Antal & Tamás Kft. az Aktív nevű tévére (amiről eddig úgy tudták, hogy a sepsiszentgyörgyi Média3 Alapítvány tulajdona) 2,5 millió forintot kapott, az Antal Árpád vezette Pro Regio Siculorum Egyesület a Régió Rádió beindítására 3,5 millió forintot, a kézdivásárhelyi Profi Rádió támogatására, mely közismerten társtulajdonban él a Székely Hírmondóval, 3,5 millió forintot kapott, miközben az Anyanyelvápolók Sepsiszentgyörgyi Szövetsége 700 000 forintot. /Simó Erzsébet: Sajtószabadság, -etika és a mindent fölülíró pénz. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 9./

A jól végzett munka tudatában búcsúzott Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke miniszterelnök-helyettesi posztjától, a kabinet tagjaitól, a kormányfőtől. Úgy érzi, mind a kormány, mind a benne ügyködő magyar politikusok eredményes munkát végeztek, hozzájárultak az ország euroatlanti integrációjához, az ország általános gazdasági-társadalmi fejlődéséhez. A liberális–RMDSZ kormány csak jót mond magáról, dacára annak, hogy se az intézményi reformok, se az uniós pénzek lehívása terén nem jeleskedtek. A mezőgazdaság helyzete drámainak nevezhető, a tanügy a középszerűség melegágya, az infrastruktúra fejlesztése döcög, a nyugdíjasok hatvan százalékának 300 új lejből kellene megélniök. Az RMDSZ a kormánykoalíció tagjaként még a puha kulturális autonómiát szavatoló törvényt sem tudta átverekedni a parlamenten, a tanügyi törvény kisebbségellenes cikkelyeit képtelen volt megváltoztatni, az önálló Bolyai Egyetem újraindításáért folytatott harcot teljesen a civil szervezetekre bízta, nem jeleskedett az egykor államosított magyar vagyonok visszaszolgáltatása terén sem. /Simó Erzsébet: Talmi álmok. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 5./

Egy ausztráliai román, bizonyos Laurentiu Fulga, internetre tette Románia volt ausztráliai, jelen pillanatban mexikói nagykövet asszonyának magánlevelezését Theodor Bakonszky elnöki tanácsossal, illetve Dorin Mariannal, a kormány kancelláriahivatalának vezetőjével. A levelekből egy-két pikáns kapcsolatra derül fény, s arra, hogy a politikai elit személyes ügyeit (például ha veszélyben van potom pénzen bérelt lakása) magas magánkapcsolatai révén próbálja megoldani. Romániában ma bárkit titkosszolgálatok által megszerzett anyagokkal tönkre lehet tenni. Ha valamelyik politikai kör ártani akar a vele rivalizáló csoportnak, a titkosszolgálatokhoz fordul, s azok készséggel szolgáltatnak anyagot. Ha kell, levelezéseik nyilvánosságra hozatalával, ha kell, az illetők megfigyelésével. A nagykövetek levelezésének többszörösen biztosítottnak kellene lenniük, mert Románia külpolitikájával kapcsolatos információk is áramlanak rajtuk. A titkosszolgálatok túl nagy hatalomra tettek szert, lehallgatnak mindenkit, akit akarnak, ügyészségi vagy bírósági engedéllyel, esetleg anélkül, embereket tesznek tönkre, kompromittálnak, azaz politikai rendőrségként működnek. /Simó Erzsébet: A titkosszolgálatok hatalma. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 28./

A román nacionalisták mindig a szívükhöz kapnak, ha a Székelyföldön valami történik. Elszakadás lesz, mondták – hogy ez itt, az ország közepén miként volna lehetséges, nem lehet elképzelni, de népbutításra alkalmas. Olguta Vasilescu nagy-romániás képviselő asszony harsogta: akár háromszáz feldühített emberrel is érkezhetett volna, mert a románok nagyon nem szeretik a magyarok effajta megnyilatkozásait. Hátuk mögött állnak a hatalmas erőszakszervezetek, rendőrség, csendőrség, titkosszolgálatok. Sokat tenni-venni a szómenésben szenvedő többségi politikusok viselkedését nem érdemes. Amíg tartott a világtalálkozó, míg féltek a nagyvilágba kivitt rossz hírüktől, vártak. Hazudtak, csaltak most is. A táblát eltávolította a szélsőséges román politikusok nyomására a jelenlegi liberális kormány, ez komoly kételyeket ébreszt politikai hovatartozásukat illetően. Ráadásul gyávák, semmibe veszik koalíciós partnereiket, mert most végül is az RMDSZ-t döngölték a földbe, s gondolkodhatnak Markóék, érdemes volt-e oly hűséges odaadással szolgálni, írta a lap munkatársa. Meddig kell még ezt a primitív, durva, önérzetünket, múltunkat, jelenkori életünket sárba taposó román politikát elviselnünk? /Simó Erzsébet: Még meddig? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 21./

Az autonómia az erdélyi magyarság megmaradásának záloga, ehhez egységes belső akarat, erős anyaország, a román állam és az Európai Unió támogatása szükséges. Az anyaországnak az autonómiához való viszonyát illetően Kóka, majd Gyurcsány Ferenc kormányfő megnyilatkozásai után nem sok jó remélhető. A pénzvilágból érkezett két anyaországi politikusnak halvány fogalma sincs a kisebbségi létről, a határon túl rekedt nemzetrészek gondjairól, törekvéseiről, céljairól. Gyurcsány Ferenc képes még román testvérpártja, a megtépázott tekintélyű Mircea Geoana kedvéért is autonómiaellenes kijelentésekre. Képes kijelenteni: az autonómiatörekvés árt a magyar szomszédságpolitikának, s miként a legszélsőségesebb román nacionalista politikusok, ő is azt vizionálja, hogy az ,,autonómia az elszakadás előszobája”. Hányaveti kijelentései azt tudatosítják, az az erős anyaország, mely az autonómiatörekvéseket felvállalná, Románia és a nemzetközi fórumok előtt képviselné (mint egykor Ausztria Dél-Tirol ügyét), egyelőre nem létezik. Gyurcsány és társai fogadatlan prókátorok. /Simó Erzsébet: Fogadatlan prókátorok. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 29./

A határon túli magyar szervezetek immár három esztendeje a magyar kormány és a magyar parlamenti pártok hiányában kénytelenek megszervezni a Kis-Máértnak elkeresztelt találkozójukat. Azért kicsi ez a Máért, mert Gyurcsány Ferencék, mióta megtapasztalták, hogy a határon túli szervezeteket nem tudják ujjuk köré csavarni, egyszerűen feladták az évi rendszerességgel megtartott magyar–magyar tárgyalásokat. A Párkányban tartott kis Máérton a két magyar népcsoportról volt szó, mely kiesik a schengeni rendszerből, Délvidék és Kárpátalja. Ők, hacsak a magyar állam nem vezet be olcsó, könnyen megszerezhető nemzeti vízumot, vagy nem ad magyar állampolgárságot, újabb vasfüggöny mögé kerülnek. Kárpátalján rettenetes a szegénység, az ukrán állam sem túl nagylelkű kisebbségi állampolgáraival, Délvidéken meg a koszovói helyzet alakulásának függvényében újabb masszív szerb betelepítésekre lehet számítani. Nem rózsás a helyzete az uniótagsággal rendelkező Szlovákia vagy Románia magyarságának sem. A megmaradás egyetlen záloga az autonómia, melyet nemcsak a szlovákok vagy románok támadnak, de maga Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és Kóka János is ellenzi. /Simó Erzsébet: Párkány és a magyar kormány. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 4./