Van teleház, magyarház, de mi a Filiház? A Hargita nyugati lábánál, Szentegyházán 140 tagú Gyermekfilharmónia működik, amely ahol csak Európában eljárt, templomokban, koncerttermekben, kultúrházakban és rádió-televízióban fellépett, hatalmas sikerrel énekelt. A Gyermekfilharmóniát becézve Gyerekfilinek nevezik. A Gyerekfili Alapítvány nemrég megvásárolt Szentegyházán egy falusi portát. Ennek a népi építkezés elemeit megőrizve felújított portának a neve Filiház. Szálláshely, néprajzi múzeum, szabadtéri kiállítás kerül ide, hogy a jelenlegi Gyerekfili központi épületét tehermentesítsék a népművészeti tárgyaktól. A Filiház újjáépítéséhez nyújtott támogatást Hódmezővásárhely önkormányzata. Szentegyháza fantasztikus nagyságrendű turistaforgalmat bonyolít le. A központi épületben harmincöt személynek – szükség esetén ennél többnek – biztosítanak szállást, s a falusi turizmus keretében félpanziós ajánlattal további százakat tudnak fogadni a településen. A Gyerekfiliben a székelymagyar kultúra értékeivel ismerkedhet meg a vendég. A Gyerekfili órás koncertjét hallgathatják meg DVD-n. Külön színt jelent, hogy a helyi ízeket megkedveltető étkezést a székely népviseletbe öltözött ,,filitagok” szolgálják fel. /Sylvester Lajos: Szentegyházi Filiház (Falusi turizmus a szomszédban). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 14./

Dr. Berényi Károly települési képviselő, a határon túli magyar ügyek hódmezővásárhelyi tanácsnoka Szentegyházán az erdélyi magyarok önszerveződésének támogatására elkülönített költségvetési forrásból pénzösszegeket adott át erdélyi partnereiknek, Hódmezővásárhely itteni tiszteletbeli polgárainak. A támogatottak közül a lista élén a Háromszéki Mikes Kelemen Közművelődési Egyesület állt, amely felvállalta dr. Rákossy Árpád felsőcsernátoni származású ügyvéd emlékművének – a felsőcsernátoni Bod Péter Általános Iskola elé kerülő bronz mellszobor – felállítását. Hódmezővásárhely nagyvonalú gesztusával segít befejezni a Rákosi- és a Kádár-korszakban koncepciós perekben elítélt jogászdoktor szobrának elkészítését. A hódmezővásárhelyiek jelentős összeggel támogatták a szentegyházai Gyermekfilharmónia Alapítványt, egy évig biztosítva a Szentegyházi Hírlap című, információs-kulturális újság megjelenését és az alapítvány által vásárolt régi székely ház felújítását. A csekefalvi unitárius egyházközösség az unitárius parókia felújításhoz kapott támogatást, a Tarcsafalvi Egyesület a megrongálódott iskolaépületet javíttathatja ki, és támogatásban részesült a parajdi Áprily Lajos Emlékház egy Ki tud többet Áprily Lajosról? című verseny lebonyolítására. Ezek a támogatások olyan időszakban érkeztek Erdélybe, amikor a magyar politikai és gazdasági élet súlyos válságban van. A tizenhét éven át polgári vezetésű Hódmezővásárhelyt a jelenlegi kormányzat hátrányos megkülönböztetéssel sújtja, s olyan anyagi elvonásokkal ,,bünteti”, amelyek botrányosak és kormányzathoz méltatlanok. A kórház esetében az ,,ágyelvonások” a legdrasztikusabbak, 60 százalékon felüliek. Dr. Berényi Károly ismételten felhívta a figyelmet arra a lehetőségre, amelyet a határon túli magyaroknak mintegy jóvátételül ajánl fel a 2004. decemberi népszavazás lehangoló eredménytelensége miatt felelősséget érző alföldi város, Hódmezővásárhely lakossága. A Hódmezővásárhely Tiszteletbeli Polgára cím elnyerésére csupán egy bejelentkezési levelet kell elküldeni postai vagy elektronikus úton a jelentkezők személyes adataival és pontos lakcímével Hódmezővásárhelyre. /Sylvester Lajos: Hódmezővásárhelyiek jobbja. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 25./

Kilakoltatási végzést hozott a nagykárolyi bíróság a másfél éve felfüggesztett gencsi református lelkész, Bátori Gyula ügyében. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület 2006 februárjában egyházi vagyon hűtlen kezelése miatt 3 évre felfüggesztette a Nagykároly mellett fekvő település papját, azonban Bátori nem volt hajlandó kiköltözni a parókiáról, mindemellett több ízben is világi bíróságon támadta az egyház határozatait, és büntetőjogi panaszt tett Tőkés László püspök ellen, hivatali visszaélés miatt. „Politikai háttere van a dolognak, akik Bátorit támogatják, engem és a református egyházat akarják lejáratni – nyilatkozta Tőkés László. Bátori sikkasztott, és a börtönben a helye, nem a vádlók padján. ” A gencsi közösség két pártra szakadt, és hosszú hónapok óta folyik a gyűlölködés. A gencsi botrány egy, az Új Kézfogás Közalapítvány által kiutalt 24 900 dolláros földvásárlási támogatás kapcsán pattant ki, melyet 2003–ban ítéltek oda a helyi gyülekezetnek. A pénzt a lelkész elmulasztotta bevételezni az egyházközség pénztárába. Bátori Gyula a pénzből 162 hektárnyi földet vásárolt, amit nem íratott az egyházközség nevére. Később a földeket eladta, és mivel két év alatt az árak megháromszorozódtak a környéken, valószínűnek tartják, hogy tetemes jövedelemre tett szert. A presbitérium több ízben is megpróbált betekintést nyerni a földvásárlási ügyekbe, azonban a lelkész mindannyiszor visszautasította kérelmüket. Végül 2005-ben mégiscsak átnézték az egyházközség költségvetését, és kiderült, hogy sem a földek, sem ezek ára nincs már a gyülekezet tulajdonában. Emiatt augusztusban hoztak egy határozatot, melynek értelmében megvonták bizalmukat a lelkésztől, és kérvényezték a felfüggesztését. A gencsi lelkész több ízben is megfellebbezte egyházon belül a határozatokat, továbbá számos munkaügyi, illetve bűnvádi pert indított az egyházi fórumok, illetve az ügyben érintett egyházi tisztségviselők ellen. A lassan három éve folyó huzavona során a 65 százalékos magyarságú falu református közössége megoszlott. – Bátori az uszításaival két pártra szakította a református közösséget, és az elmúlt három év alatt a maga pártjára állította a falu lakosságának körülbelül egyötödét – panaszolták a presbiterek. – Ezek jó része olyan ember, akik korábban nem is jártak templomba. Bátori elzárkózott az újságíró kérdései elől. Máté Edit, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület jogásza szerint a gencsi földvásárlási ügyet független szakértővel is kivizsgáltatták, melynek eredménye azt mutatta, hogy valóban sikkasztásról van szó. /Babos Krisztina: Gyülekezeti acsarkodás. = Krónika (Kolozsvár), jún. 7./

75 új könyvet – szépirodalmi, gyermekirodalmi, tudományos ismeretterjesztő köteteket – ajándékozott a szászrégeni városi könyvtárnak a Magyar Könyvtárosok Egyesülete. Ugyanebben az időszakban a szászrégeni könyvesboltokból újabb 35 kötetet vásárolt a könyvtár. A városi könyvtárban mintegy 6000 magyar nyelvű könyv közül válogathatnak az érdeklődők. /Könyvadomány a szászrégeni városi könyvtárnak. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 11./

Gyulai Líviusz Kossuth-díjas könyvgrafikusról és animációsfilm-rendezőről nevezték el szülővárosában, Baróton a könyvtárat. „Furcsa lehet, hogy valakiről éltében neveznek el intézményt, de úgy gondoltuk, hogy ilyen rendkívüli eset rendkívüli embernek kijár” – magyarázta Nagy István polgármester. Az idén 70. születésnapját ünneplő Gyulai Líviusz mindjárt az 1989-es rendszerváltozás után Barótról készített grafikákkal ajándékozta meg a várost, újabban pedig animációs filmeket és általa illusztrált könyveket hozott el az erdővidéki tékába. „Még most sem tudtam feldolgozni ezt az érzést. Igen nagy megtiszteltetés, hogy rólam nevezték el a könyvtárat, és ezt úgy próbálom viszonozni, hogy képességeimhez mérten igyekszem hasznosan szolgálni és segíteni szülővárosom tékáját” – mondta az avatót követően Gyulai Líviusz. Barót 47 ezer kötetes tékája idén nyáron került méltó helyre, miután az önkormányzat a városi könyvtárnak otthont vásárolt. Gyulai Líviusz 1937-ben született Baróton. Gyermekkorában Sopronba került, ahol a képzőművészeti gimnáziumban, majd a képzőművészeti főiskolán tanult. Főként könyvillusztrációkat és animációs filmeket, ironizáló, archaizáló tollrajzokat, linómetszeteket, litográfiákat és rézkarcokat készít. /Benkő Levente: Gyulai Líviuszról nevezték el a tékát. = Krónika (Kolozsvár), okt. 10./

Ostalgie új szó, a német szótárakban sem található. Két szóból olvasztották egybe, a kelet jelentésű Ostból és a nostalgie-ből (nosztalgia). Jelentése az NDK (Honecker Német Demokratikus Köztársasága) utáni sóvárgás. Egy élelmes vállalkozó megvásárolt és felújított egy lerobbant tömbházat Kelet-Berlinben, s a hajdani NDK-standardra emlékeztető szállodát rendezett be benne. Minden szobába Honecker-portrét tettek, az előcsarnokban NDK-relikviák sorakoznak. Jó előre le kell foglalni a szobát, olyan sokan jönnek. Mindez nemcsak az egykori NDK-ra, a volt szovjet blokk többi államára is jellemző. Közvélemény-kutatások szerint nem kevesen vannak olyanok Romániában, akik visszasírják a Kondukátor idéző jelbe kívánkozó „aranykorát”. A pártelit kevésbé szemfüles tagjai, akik a 1989 után nem fértek a tűz közelébe. Nosztalgiáznak a rendszerváltás áldozatai, a munkanélküliek, a kisnyugdíjasok, a falusi öregek. Az egykor szekusok az átlagosnál többszörösen nagyobb nyugdíjukkal ma is a kivételezettek közé tartoznak. Nem maradnak le a románoktól a magyarok sem. /Borbély László: Ostalgie. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 19./

Az István, a király című rockopera bemutatásának 25. évfordulója alkalmából Társulat címmel augusztusban szereposztó show-műsor-sorozat indult a Magyar Televízióban azzal a céllal, hogy megtalálják azokat a fiatal énekeseket, akik először 2008. június 18-án a Budapest Sportarénában, majd augusztus 20-án a Szegedi Szabadtéri Játékok színpadán bemutatják a darabot. A csaknem kétezer jelentkező közül öten a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színházból voltak, akik idén tavasszal a Temesváron is színre vitt rockoperában játszottak: Balázs Attila, Borbély B. Emília, Éder Enikő, Kiss Attila és Molnos András Csaba. Az aradi illetőségű, Sarolt szerepére pályázó Éder Enikő a többlépcsős vetélkedő döntőjébe jutott (egyedüliként a Magyarország határain kívülről jelentkezők közül. /(pataky): Éder Enikő a Társulat döntőjében. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 1./

Budapesten árverezi el a Jancsó Elemér-téka egy részét az irodalomtörténész fia, Jancsó Miklós kolozsvári színművész. A budapesti Studio Antikvárium árverés alá bocsátja Jancsó Elemér irodalomtörténész, kritikus, egyetemi tanár, szerkesztő és gyűjtő hagyatékának egy részét. „A budapesti könyvkereskedés által áruba bocsátott könyveket magam vittem ki, én adom el őket” – szögezte le Jancsó Miklós. Jancsó Miklós éveken át hiába kereste-kutatta édesapja hagyatékának közel húsz éve Magyarországra küldött részét, mivel szerinte budapesti megbízottja, Barabás Béla történész nem adott pontos választ arra, hogy a rábízott könyvritkaságokat miért nem juttatta el az Országos Széchényi Könyvtárba. Barabás akkor a Krónikának azt mondta: tisztességesen elszámolt. Jancsó Miklós elmondta, nehéz szívvel válik meg ezektől a könyvektől is, de nincs más választásuk, mert maholnap ki kell költözniük az államtól megvásárolt lakásukból. /Benkő Levente: Könyvet lakásért. = Krónika (Kolozsvár), nov. 7./

Jövőtől újfajta finanszírozási rendszert vezetnek be a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem fenntartására, melynek következtében a támogató dönt a különböző szakok támogatásáról. Emellett egy-két éven belül újabb épületekkel bővül az intézmény: Kolozsváron egy új kar épületével, Marosvásárhelyen bentlakással és egy kis épülettel, Csíkszeredában pedig egy árvaházi épületet újítanak fel. Az új rendszert fokozatosan vezetik be, ugyanis a jelenlegi hallgatók esetében korábban megkötött tanulmányi szerződés határozza meg az ingyenes, illetve tandíj-hozzájárulásos helyek számát – nyilatkozta dr. Dávid László, az egyetem rektora. A változás legfeljebb az egyes szakokon meghirdetett tandíjas helyek növekedésében mutatkozik meg, az ösztöndíjrendszer nem fog módosulni. Az új rendszer értelmében jövőre 1,4 milliárd forintos támogatást biztosít az egyetemnek a magyar költségvetés, de ez nem elegendő. Ahhoz, hogy megfelelően működjön, 1,6 milliárdra van szükség – magyarázta Dávid, remélve, hogy hamarosan döntenek a kiigazításról. Az intézmény az elmúlt években olyan beruházásokat eszközölt – nevezetesen földterületeket vásárolt –, melyek nyereségéből ma több épületre is van kilátás. Kolozsváron egy kart szeretnének új épületbe költöztetni, Marosvásárhelyen a nemrég épült kampusz mellé bentlakást és egy kertészeti, műszaki laboratóriumot terveznek. A tervek szerint a kolozsvári beruházás egy-két éven belül készülne el, a vásárhelyi bentlakás pedig már a következő tanévben fogadná a diákokat 240 férőhellyel. /B. I. : Új támogatási rendszer, új bentlakás. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), nov. 13./

Karácsonyi megbékélésért imádkoznak a vitázók a 6200 lelkes, román többségű, Kolozs megyei Aranyosegerbegy 1100 lelkes református gyülekezetében. A heves szócsatáktól terhes perpatvarban a hívek egy része a lelkészt és az egyházközség presbitériumát, utóbbiak és a gyülekezet másik része az előbbieket teszi felelőssé a kialakult helyzetért. Többen Gede Sándor lelkészt teszik felelőssé a kialakult helyzetért, mert a lelkész nem látogatja a betegeket, a presbitérium jóváhagyása nélkül vásárolt és rendelt bútordarabokat az egyházközségi irodába, és egyéves halogatás után helyezte el a bankban azt a 42 millió lejnyi összeget, amelyet a holland hittestvérek hoztak az egerbegyi gyülekezetnek. Amikor a presbiterek felszólították a lelkészt a pénz bankbeli elhelyezésére, a lelkész kihívta az egyházi pénzügyi ellenőröket, akik megrovásban részesítették a presbitériumot, amiért nem az egyházközség nevére helyezték el a pénzt a bankban. A viták miatt a presbiterek egymás után mondtak le, 2003 januárjában pedig szabálytalanul kellett tisztújító közgyűlést tartani, miután senki sem vállalta a presbiteri megbízatást. A lelkész szerint a felsorolt állítások nem fedik a valóságot. /Benkő Levente: Gonosz szóra jót várnak. = Krónika (Kolozsvár), dec. 6./

Több ügyész ellen is vizsgálatot indított a közelmúltban a Legfelsőbb Ügyészség Korrupcióellenes Ügyosztálya (DNA), miután kiderült róluk, hogy csúszópénzek segítségével szereztek vezető tisztségeket. Ennek ellenére a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács (CSM) plénuma úgy döntött: jóváhagyják a tisztségek betöltésére kiírt vizsgák eredményeit. A korrupcióellenes ügyészek december 12-én 24 órás őrizetbe vételi parancsot bocsátottak ki Gheorghe Dumitru ügyész és Gheorghe Bucur közjegyző – a CSM volt tagja – ellen, miután a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács (CSM) ügyészekért felelős osztálya jóváhagyta az őrizetbe vételt. Laura Codruta Kövesi, Románia főügyésze megengedhetetlennek minősítette az ügyészek őrizetbe vételére vonatkozó döntést. /Nagy B. István: Megvásárolt ügyészi állások. = Krónika (Kolozsvár), dec. 13./

Nem lehet egyenlőségjelet tenni minden fedőnevet viselő jelentéstevő közé. A családja miatt megzsarolt ifjú, vagy a börtön kínjait elviselni már képtelen elítélt és az önszántából jelentgető besúgóvá vált törtető között óriási a különbség. Szükség van a kutatásra, akkor is, ha az igazság fájdalmas lehet. A legnagyobb megrázkódtatást a Stefano Bottoni kutatásai nyomán nyilvánosságra került Szilágyi Domokos dosszié jelentette. A költő, a rendkívüli formaművész megmaradt, a nemzeti hős eltűnt. Egy egész közösség megszenvedte a hiányt. Kérdés, hogy csak azokat az informátor-listákat teszik elérhetővé, amelyekben számukra már érdektelen nevek szerepelnek? Az utóbbi hónapok hozadéka, hogy a megfigyelők szervezetüket tovább működtetik. Mára nem az információszerzés a fontos, a besúgó ügynök helyét a befolyásolási ügynök foglalta el. Kísért a gyanú, hogy a hajdani jelentéstevők bármikor hadrendbe állíthatók. /Németh Júlia: Miért? = Szabadság (Kolozsvár), dec. 18./

Balázs Ferenc (1901-1937) unitárius lelkész a marosvécsi Helikon írói közösség tagja volt, Kolozsváron született, ott érettségizett, az egyetemen zenét, bölcsészetet és unitárius teológiát végzett. Oxfordban ösztöndíjasként tanult, majd Amerikába ment, onnan hozott feleséget. Hazafelé a világ legkülönbözőbb egzotikus tájaira is eljutott, Indiában Gandhinál töltött több napot, de járt Japánban, Szingapúrban, Burmában, Irakban. Bejárom a kerek világot – ezt a címet adta úti élményeit megörökítő művének. Hazatérve Torda mellett, Mészkőn volt lelkész. Templomot épített, orgonát vásárolt, iskolát és lelkészi lakást bővített, népfőiskolát szervezett, életre hívta az Aranyosszéki Vidékfejlesztő Szövetkezetet. Faluélményeit a Rög alatt című művében mondta el. Tüdőbaja fiatalon végzett vele. A fiatal, alig húszéves teológushallgató megírta a Trianon utáni erdélyi magyar irodalom első művét, a Mesék címűt. Kézirata 1921-ben keletkezett: „Írta és kézzel másolta, fűzte és kötötte Balázs Ferenc” – áll a 108 oldalas, 25 mesét tartalmazó kéziraton. A címzett vagy a múzsa az akkor 14 éves szentgericei Kuti Ilus, akinél a hetvenes évek elején találta meg a kéziratot Marosi Ildikó, és 1973-ban adta ki először a Kriterion Kiadó. Halálának 70. fordulóján újból kiadták (Mesék. Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2007). /Kuti Márta: Mesék a szerelemről, szeretetről. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 26./

Röpke egy hónap alatt jóformán kiszorultak a könyvesboltok Déva központjából. Néhány cég a külvárosba menekült, a nagyobbak beférkőztek a gomba módra szaporodó bevásárlóközpontokba, s van, aki teljesen feladta a harcot. Déva esete nem egyedi. – Nekünk Marosvásárhely központjában kellett feladnunk a boltunkat, és egy kevésbé költséges helyiséget bérelni, mert már több ezer dollárban számolták a bért – jelezte Kósa R. Géza, az Erdélyi Magyar Könyvklub (EMK) megbízott igazgatója. Véleménye szerint a jelenség az egész országra jellemző. A gyakorlatilag legnagyobb és legismertebb erdélyi magyar könyvforgalmazónak, az EMK-nak ezen a vidéken összesen egy partnerkönyvesboltja van, az aradi Tulipán. Fehér és Hunyad megyében már állandó könyvterjesztőjük sincs. Déván, a központi boltok már felszámolásuk előtt jó néhány évvel lemondtak a magyar nyelvű könyvek forgalmazásáról, az EMK indította be a postai, sőt ma már on-line könyvrendelést is. Az évek folyamán 2683 személy vált a könyvklub tagjává az öt megyében. Legtöbben Arad megyében, ahol jelenleg 1112 klubtagot tartanak számon. Temes és Fehér megyében már csak fele ennyit, Hunyad megyében 336 tagot, Krassó-Szörényben pedig összesen 21 személy rendelt magyar könyvet az utóbbi években. Ami a tavalyi könyvrendelési átlagot illeti, Hunyad megyében például, száz emberre nem jut egy megvásárolt könyv. A legjobban álló Arad megyében is, összesen 603 rendelés volt tavaly. A könyvforgalmazók az áruházakba mentek. Máris vannak a könyvstandok a Real, Artima és Trident hipermarketekben. /Gáspár Barra Réka: Sorozatban tűnnek el könyvesboltok. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 19./

Röpke egy hónap alatt jóformán kiszorultak a könyvesboltok Déva központjából. Néhány cég a külvárosba menekült, a nagyobbak beférkőztek a gomba módra szaporodó bevásárlóközpontokba, s van, aki teljesen feladta a harcot. Déva esete nem egyedi. – Nekünk Marosvásárhely központjában kellett feladnunk a boltunkat, és egy kevésbé költséges helyiséget bérelni, mert már több ezer dollárban számolták a bért – jelezte Kósa R. Géza, az Erdélyi Magyar Könyvklub (EMK) megbízott igazgatója. Véleménye szerint a jelenség az egész országra jellemző. A gyakorlatilag legnagyobb és legismertebb erdélyi magyar könyvforgalmazónak, az EMK-nak ezen a vidéken összesen egy partnerkönyvesboltja van, az aradi Tulipán. Fehér és Hunyad megyében már állandó könyvterjesztőjük sincs. Déván, a központi boltok már felszámolásuk előtt jó néhány évvel lemondtak a magyar nyelvű könyvek forgalmazásáról, az EMK indította be a postai, sőt ma már on-line könyvrendelést is. Az évek folyamán 2683 személy vált a könyvklub tagjává az öt megyében. Legtöbben Arad megyében, ahol jelenleg 1112 klubtagot tartanak számon. Temes és Fehér megyében már csak fele ennyit, Hunyad megyében 336 tagot, Krassó-Szörényben pedig összesen 21 személy rendelt magyar könyvet az utóbbi években. Ami a tavalyi könyvrendelési átlagot illeti, Hunyad megyében például, száz emberre nem jut egy megvásárolt könyv. A legjobban álló Arad megyében is, összesen 603 rendelés volt tavaly. A könyvforgalmazók az áruházakba mentek. Máris vannak a könyvstandok a Real, Artima és Trident hipermarketekben. /Gáspár Barra Réka: Sorozatban tűnnek el könyvesboltok. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 19./

Március 9-én, vasárnapi istentisztelettel és az azt követő ünnepi műsorral emlékeztek Désaknán a református templomban az 1848–49-es szabadságharcra. Az istentiszteletet követő megemlékező műsor mottójául a tiszteletes a dési 1. sz. Általános iskola irodalomszakos tanárával, Tárkány Margittal közösen Wass Albert hazaszeretetét, a szülőföldhöz, a Mezőséghez való ragaszkodást jelölte meg. A mintegy 60 gyermek által bemutatott zenés-verses összeállítás során forradalmi dalok is elhangzottak – a diákok a fellépést mintegy főpróbának szánták a dési megemlékező ünnepség előtt. Végül Faragó István lelkész a Communitas Alapítvány támogatásával vásárolt, valamint a Heltai Alapítvány adományából származó könyvekkel köszönte meg minden tanulónak a fellépést. /Désakna. A szabadságharcra emlékeztek. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 12/

Szatmár megyében komoly problémát okoz a múlt rendszerben Németországba kitelepülteket érintő visszaszolgáltatási törvény, ennek értelmében – hiába kaptak annak idején kártérítést a házaikra – most visszakövetelhetik ingatlanjaikat. Szatmárnémetiben az elmúlt időszakban már többen maradtak otthon nélkül azt követően, hogy az annak idején az államtól megvásárolt házaikat visszakapták a volt tulajdonosok – akik többsége Németországba költözött a múlt rendszerben. Szakács Imre alpolgármester közölte, Erdődön is óriási gondot jelent az egykoron államosított ingatlanok ügye: 46 esetben kellene visszaadni a törvény értelmében a házat – amelyet a jelenlegi tulajdonos megvásárolt 1989 előtt vagy azt követően. /(fodor): Negyvenhatan maradhatnak otthon nélkül. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), ápr. 8./

Április 19-én a Társulat Sarolt-szerepdöntőjét az aradi Éder Enikő, a Temesvári Csiky Gergely Színház tagja nyerte meg, így júniusban az István, a királyban ő énekli majd Sarolt szerepét. /Éder Enikő énekli Sarolt szerepét! = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 21./

Sűrűsödnek a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) anyagi biztonságával kapcsolatos vészkiáltások. Sokan keveslik azt a pénzt, amelyet a magyar kormány évről évre az EMTE működtetésére és fejlesztésére fordít. Azt állítják, a jelenlegi magyar kormány megszegte az egyetemet 2000-ben alapító Orbán-kabinet ígéretét, hogy Magyarország évente kétmilliárd forintot utal majd át a költségek fedezésére, s hogy a Budapestről kapott összeg mára szinte a felére zsugorodott. Tibori Szabó Zoltán, a lap munkatársa, a Népszabadság tudósítója szerint az EMTE szórta a pénzt, megállapodásokat rúgott fel, a fejlesztésekről nem konzultált a finanszírozóval, más forrásokat nem vont be. Annak idején a sajtó ismertette, hogy az intézményt beindító programirodák mekkora összegeket emésztettek fel, gyakorlatilag számolatlanul. Nem derült ki, hogy az eltűnt pénzekből mennyi jutott magánzsebekbe, esetleg pártkasszába. Az egyetem a hazai állami felsőoktatáshoz képest csaknem dupla béreket fizetett, a közbeszerzési kötelezettségekről megfeledkezett, ötletszerű fejlesztésekbe bocsátkozott. A ténylegesen Sapientiának átutalt összegek a következők (millió forintban): 2000 – 1850,90; 2001 – 1895,50; 2002 – 1687,10; 2003 – 1837,05; 2004 – 1448,72; 2005 – 1746,59; 2006 – 1380,01; 2007 – 1278,79; 2008 (január-március) – 483,74. Eddig a magyar költségvetés összesen 13 608,40 millió Ft-tal finanszírozta az EMTÉ-t. Ennek az összegnek az 5,81 %-át a kolozsvári, 24,87 %-át a csíkszeredai, 26,93 %-át a marosvásárhelyi karok, 25,98 %-át pedig a nagyváradi Partium Keresztény Egyetem (PKE) kapta meg. Az összegből az egyetem rektori hivatala 7,05 százalékot, a Sapientia Alapítványi Iroda 3,38 %-ot, a Kutatási Programok Intézete pedig 4,87 %-nyit emésztett fel. Az EMTE működését többször átvilágították. A mindeddig bizalmasan kezelt jelentésekből kiderült, hogy az intézményben rengeteg visszaélés történt- az újságíró szerint. Az egyetem semmit nem tett annak érdekében, hogy a költségekhez az erdélyi magyar vállalkozói réteg hozzááruljon. Az egyházak sem járultak hozzá az általuk patronált egyetem finanszírozásához, de a magyar állam pénzén vásárolt és/vagy felújított ingatlanaikat is busás bérek ellenében adták ki az évek folyamán az egyetemnek, azaz szintén a magyar államnak. Nagyváradon az EMTE évi 5000 eurót fizetett bérként az egyházkerületi és egyetemi székházért, 4000 eurót az Arany János Kollégium régi szárnyáért, csaknem 15 ezer eurót a Mihai Viteazu utca 3. szám alatti ingatlanért. Kolozsvári a Déva utca 19. szám alatti ingatlanért a magyar állam havi 390 ezer forintnyi bért plusz üzemeltetési költséget fizet a református egyháznak. Tőkés László püspök, mint a PKE vezető testületének elnöke „irányítóként” havi 4000 új lejt inkasszált, Kató Béla kuratóriumi elnök pedig havi 450 ezer Ft-nyi bért vett fel. Éveken át tetemes „havi pénzek” kerültek olyan kuratóriumi tagok zsebébe, akik még az ülésekre sem jártak el. Misovicz Tibor a Magyar Kisebbség 2006. évi Sapientia-számában írta: „Az egyházaknak előbb-utóbb meg kell fogalmazniuk saját intézményeik és közösségeik szempontjából fontos igényeiket, cserében viszont éves finanszírozást vagy vagyoni támogatást kell nyújtaniuk. ” Az auditálók megállapították: a döntéshozatal rendszere kritikán aluli, hiányzik a döntésekért való felelősségvállalás, nincs stratégiai tervezés. Az egyetem az el nem költött összegeket letagadta, bankokban kamatoztatta, a román állam által visszatérített áfából, a finanszírozó beleegyezése nélkül ingatlanokat vásárolt stb. Az egyetemvezetést soha nem választották, mindig kinevezték, nem egy esetben rokoni alapon. Azokat, akik a hatályos törvények alkalmazását szorgalmazták, ellehetetlenítették. Példa erre a marosvásárhelyi kertészmérnöki tanszék vezetőjének, Ferencz Lászlónak az esete. Az egyetem több szakán kétes minőségű oktatás zajlik, vannak persze dicséretes kivételek is. /T. Sz. Z. : A Sapientia–EMTÉ-ről – a kíméletlen tények nyelvén. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 3./

„A Sapientián rengeteg visszaélés történt. Szerződések maradtak lezáratlanul, a szerződött összegek jelentős részét pedig nem számolták el” – ez csupán néhány azokból a súlyos vádakból, amelyeket Tibori Szabó Zoltán fogalmazott meg egyik írásában a Sapientia vezetősége ellen, s amelyek miatt a kolozsvári újságírót a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének Becsületbírósága elé citálja az intézmény rektorátusa. Tibori Szabó Zoltán, a Szabadság munkatársa A kíméletlen tények nyelvén /Szabadság, máj. 3./ című írásában súlyos vádakat fogalmazott meg az intézménnyel szemben. A szerző szerint az egyházak nemhogy nem járultak hozzá az általuk patronált egyetem finanszírozásához, „de a magyar állam pénzén vásárolt és/vagy felújított ingatlanaikat is busás bérek ellenében adták ki az évek folyamán az egyetemnek, azaz szintén a magyar államnak”. A cikkíró szerint az egyetem elkezdett spekulálni a Budapestről érkező pénzekkel. „A Sapientia vezetősége az el nem költött összegeket letagadta, bankokban kamatoztatta, a román állam által visszatérített áfából, a finanszírozó beleegyezése nélkül, ötletszerűen és semmilyen pályáztatás nélkül ingatlanokat vásárolt” – állította. A Sapientia rektora, Dávid László „hamis, hazug, álnok állítások sorozatának” nevezte Tibori Szabó Zoltán cikkét. Elutasította azt a vádat, miszerint a Sapientián „kétes minőségű” oktatás zajlik. „Hogy lehet ilyesmit állítani, amikor az intézmény az akkreditáció közelében áll és diákjaink kilencven százalékban sikeresen államvizsgáznak?” – méltatlankodott a rektor. Dávid László cáfolta azt is, hogy az egyetem vezetőségét nem választják, hanem kinevezik. A rektor elutasította azt a megállapítást is, miszerint a Sapientia vezetősége „spekulál” a Magyaroszágról érkező pénzösszegekkel. A rektor szerint az újságíró célja az egyetem lejáratása volt. „Az szándék szülte ezt a cikket, hogy a diákokat elriassza a Sapientiától” – vélekedett. Tibori Szabó Zoltán nem először áll a MÚRE elé. Korábban a Reform Tömörülés emelt panaszt ellene egyik írása miatt. A MÚRE akkori etikai bizottsága első és másodfokon elmarasztalta, ügyét az egyesület közgyűlése újratárgyalásra visszaküldte, a testület pedig végül felmentette az újságírót. /Cs. P. T. : Sapientia, falhoz állítva. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 7./

A Szabadság 2008. május 3-án terjedelmes összeállítást közölt a Sapientiáról, két, Tibori Szabó Zoltán által készített hosszabb interjút, két Ercsey-Ravasz Ferenc által készített lényegesen rövidebb interjút, továbbá a Tibori által aláírt „tényfeltáró” vezércikket. Ez utóbbi látszólag az interjúk, valamint a szerző által „áttanulmányozott” dokumentumok alapján, a „kíméletlen tények nyelvén” kíván szólni, a gyakorlatban azonban a közölt tények ellenében, sokszor a nyilatkozókkal ellentétes, nyilván a szerző prekoncepcióját tükröző dolgokat állítva. Tibori kérdéseiből kiderül, hogy az újságíró nem pártatlan, hanem Sapientia-ellenes. A Tibori által jegyzett vezércikk tele van rosszindulatú ferdítésekkel. Az egyetem vezetői nem állították, hogy a magyar kormány megszegte az Orbán-kabinet ígéretét azáltal, hogy nem támogatja évente kétmilliárd forinttal a Sapientiát. A 2007-es évre vonatkozó, 1,4–1,6 milliárd forintos támogatásról szóló, budapesti ígéretek ellenére, az egyetemi intézményrendszer 2007-ben mindössze 1,28 milliárd forint támogatást kapott, és ennek a pénznek egy részét, 120 millió forintot csak 2008-ban utalták át. Emiatt az egyetem többször igen nehéz helyzetbe került. A finanszírozóval még 2000-ben kötött együttműködési megállapodásban a támogató kötelezettséget vállalt arra, hogy 2001-től „a Magyar Köztársaság költségvetésének kihirdetésétől számított tizenöt napon belül közli a […] tárgyévi támogatási összeget”. Továbbá a finanszírozó „az Alapítvány működését illetően részleges, az Alapítvány személyes joga szerinti önállóságát nem sértő, ellenőrzési jogkörrel bír. ” A szerződés szerint a MeH – felügyeli és ellenőrzi az Alapítvány szakmai, pénzügyi, műszaki, eszköz-beszerzési, valamint ingatlanforgalmazáshoz és -fejlesztéshez kapcsolódó tevékenységét. Tibori minden bizonyíték nélkül, közölte, hogy „az EMTE szórta a pénzt”, „megállapodásokat rúgott fel”, és a „fejlesztésekről nem konzultált a finanszírozóval”. Az Sapientia Alapítvány honlapjáról letölthető, hogy melyik évben mekkora összeget költöttek ingatlanberuházásra. A magyar kormány képviselői, a Sapientia Alapítvánnyal közösen, a vásárlások előtt minden ingatlant ingatlanszakértőkkel megvizsgáltattak és felértékeltettek. A beruházások legtöbb esetben a finanszírozó kezdeményezésére történtek. Tibori az általa „székelyföldi szállodaprivatizációként”, „botrányként” emlegetett vásárlásról ő maga írt „tényfeltáró” cikkeket a Népszabadságban 2001-ben és 2003-ban, az Adevarul nevű napilapból átvett „tények” alapján. A Beszerzési Szabályzatot minden esetben betartották. Minden eljárásbeli hiányosságot belső vizsgálattal feltártak. A magánzsebekbe, pártkasszákba került pénzekről szóló állítás rosszindulatú rágalom. „Az egyetem a hazai állami felsőoktatáshoz képest csaknem dupla béreket fizetett” – állítja a cikk. Valójában a román állami egyetemeken alkalmazott bérrendszer minden oktatói kategória esetében megállapítja a minimális és a maximális bért. Az EMTE és a PKE ennek a tartománynak a középértékét szorozta meg 1,5-del, ami akkor is távol állt a dupla bérektől, és amely nélkül nem lehetett volna megfelelő oktatókat toborozni. A Sapientián a bérek jelenleg az állami bérrács minimuma közelében mozognak, professzorok esetében pedig alatta vannak a minimális állami béreknek. Az erdélyi vállalkozói réteg felszereléssel, laboratóriumi eszközökkel, konferenciatámogatással és ösztöndíjak felajánlásával stb. – jelentős támogatást nyújtott az egyetemnek. A tavalyi évben az EMTE 8,7%-ban vont be saját forrásokat az egyetem működtetésébe, szemben a felvállalt 5%-kal. Az önkormányzatoktól számon kért támogatásra vonatkozóan tudni kell, hogy a román törvények nem teszik lehetővé a közvetlen pénzügyi támogatást. Tibori cikke egyértelműen durván és tendenciózusan egyházellenes. Tőkés László esetében, aki a Partiumi Keresztény Egyetem elnöki tisztségét töltötte be, azt írja, hogy „havi 4000 új lejt inkasszált”, miközben azt szándékosan nem közli, hogy ez bruttó összeg volt, tehát csak 2789 lej nettó bért jelentett. Kató Béla Sapientia kuratóriumi elnök esetében pedig még ennél is nyilvánvalóbb a lejárató szándék, hiszen kéthónapnyi összeget számított át forintra, így dupláját tüntette fel a havi elnöki fizetésnek. A szerző értesüléseivel ellentétben a kurátorok már jó ideje nem havi fizetést, hanem az üléseken való részvételtől függő havi juttatást kapnak. Nem igaz Tiborinak azon állítása sem, hogy a kuratóriumi tagok nem jártak el az ülésekre. Durva csúsztatás a Misovicz Tibortól idézett szöveg. Ezt Tibori ekképpen olvassa: „Az egyházaknak előbb-utóbb meg kell fogalmazniuk saját intézményeik és közösségeik szempontjából fontos igényeiket, cserében viszont éves finanszírozást vagy vagyoni támogatást kell nyújtaniuk. ” Ezzel szemben Misovicz Tibor ezt írja: „A magyar kormányzat nyilvánvaló tehetetlensége (nemtörődömsége?) azonban megerősíti azt az alapvető kérdést, hogy mire szánja az egyetemet az akkreditáció megszerzése után az alapítók köre, a szélesebb értelemben alapítónak és fenntartónak tekinthető magyar közösség, valamint annak politikai és akadémiai képviselete. Politikai szimpátiák ide, gyakorlati fenntartások oda, a jogi elismerés megszerzésével az egyetem teljesítheti az inkubációs szakasz fő célját, s innentől már nem lehet bizonytalanságra, s ebből adódó cselekvésképtelenségre hivatkozni. A működőképesség biztosítása most már évtizedekre szóló feladat. A jelenlegi finanszírozási gondok közepette az alapítói közösség nehezen kerülheti el, hogy nagyobb szerepet vállaljon az intézmény fenntartásában, üdvösebb lenne azonban, ha egyúttal a konkrét célok is világosabbá válnának. Az alapító egyházaknak saját intézményeik és közösségeik szempontjából is meg kellene fogalmazniuk a szociális gondozáshoz, az alsó- és középfokú oktatáshoz, a kulturális tevékenységhez kapcsolódó, a magyar közösség várható jövőbeli helyzetét is tükröző felsőoktatási igényeiket, s az ezért „cserébe” általuk nyújtott éves finanszírozást vagy vagyoni támogatást. ” Van egy különbség. Tibori szerint „sokan igyekeztek minél nagyobb hasznot húzni az egyetemből”, „az egyetemi stallumok aranybányának bizonyultak”, „érdek-összefonódás, nepotizmus, kompetencia-hiány tapasztalható”, stb. Mindezeket sehol nem támasztja alá. Továbbá „vitatható értékű diplomákról”, „diáksorsokkal való játszadozásról”, „kétes minőségű oktatásról” beszélni, miközben az akkreditációnak a hallgatókra vonatkozó szakmai feltételeit az EMTE magasan túlteljesíti, közönséges manipuláció. Az akkreditált állami egyetemeken elért államvizsga-eredmények magukért beszélnek: az előírt 50% sikeres államvizsgázóhoz viszonyítva minden szak esetében 95% feletti az arány! A Sapientia végzettjeinek az államvizsgáztató állami akkreditált egyetemek – Babes–Bolyai Tudományegyetem, Bukaresti Egyetem, Temesvári Nyugati Egyetem, Bukaresti Műszaki Egyetem stb. – adnak (vitatható értékű??) oklevelet. A cikkíró szerint „az intézmény elkezdett spekulálni a Budapestről érkező pénzekkel: az el nem költött összegeket letagadta, bankokban kamatoztatta, a román állam által visszatérített áfából, a finanszírozó beleegyezése nélkül, ötletszerűen és semmilyen pályáztatás nélkül ingatlanokat vásárolt stb. Amikor pedig mindezekre fény derült, és a finanszírozó azt kérte, hogy a szóban forgó anyagi eszközöket az akkreditációhoz szükséges költségek fedezésére fordítsák, az egyetemiek megsértődtek, és kezdetét vette a siránkozás, a panaszkodás, a vészkiáltások sorozata. ” Ez a passzus már önmagában megérne egy rágalmazási pert. A valóságban a Sapientia intézménycsoport igen szigorú szabályok szerint számol el a támogatás minden fillérével. A támogatási szerződésekben a finanszírozó azt is megszabja, hogy a kapott támogatásból származó kamatokat, áfákat mikor és mire szabad fordítani. Az egyetemen a vezetőket – a cikkben szereplő valótlan állításokkal ellentétben – a hatályos román törvények szerint választják. /Kató Béla, a Sapientia Alapítvány elnöke, Dr. Dávid László professzor, a Sapientia EMTE: Kire öltik nyelvüket a kíméletlen tények? Válasz Tibori Szabó Zoltán vezércikkére. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 8./

Eldőlt, kik alakítják a júniusi díszelőadáson az István, a király főbb szerepeit. A Társulat című, tizenkét részes döntő során a határon túli jelentkezők kiemelkedő eredményt értek el: Sarolt szerepét Éder Enikő, a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház művésze nyerte el, Asztrik megformálója a felvidéki Derzsi György lesz, Koppányt a szintén felvidéki Vadkerti Imre alakíthatja. /Összeállt a Társulat. = Krónika (Kolozsvár), máj. 15./

Két év alatt három millió euróval gyarapodott Szász Jenőnek, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnökének a vagyona – írta a Transindex hírportál összehasonlítva az MPP elnök 2006-os és az idei vagyonnyilatkozatát. A dokumentum nyilvános, Szász a Hargita megyei tanácselnöki tisztségre való jelentkezéskor adta le azt, de a nyilatkozat nem érhető el a Székelyudvarhelyi Polgármesteri Hivatal honlapján. Szász Jenő egy-egy csíkszeredai és székelyudvarhelyi telekkel gazdagodott, amit feleségével együtt fele-fele arányban birtokol. Az MPP szerint a Transindex „folytatja azt a lejárató hadjáratot, amelyet az RMDSZ évek óta művel politikai versenytársának vezetőjével szemben”, majd arra kéri a portált, hogy amennyiben az MPP elnökére vagy bármely más tisztségviselőjére nézve terhelő adójogi vonatkozású adatok birtokában van, forduljon a nyomozó hatósághoz. /Mennyivel gyarapodott Szász vagyona? = Szabadság (Kolozsvár), máj. 23./ Az MPP sajtóirodája szerint a Transindex portál feltételezésekre és vélelmekre alapozva folytat lejárató hadjáratot. A portál Kelemen Hunornak, az RMDSZ ügyvezető elnökének az érdekeltségi körébe tartozik, és a közelmúltban Gyurcsány Ferenctől kapott Szabad Sajtó díjat. Nyolc telekkel és egy házzal gazdagodott 2004 óta Borboly Csaba is, aki az RMDSZ színeiben pályázik a Hargita megyei tanácselnöki tisztségre. Borboly a családtagjaitól vásárolt, illetve kapott adományként tekerőpataki, tordátfalvi és bencédi föld- és erdőterületeket. Ezek összterülete meghaladja a 13 hektárt, 2007-ben vásárolt ugyanakkor negyedhektáros csíkszeredai belterületet. Édesapja 2004-ben egy 55 négyzetméteres tekerőpataki lakóházat is adományozott a politikusnak, akinek a bankbetétjei mintegy tízezer euróra rúgnak. /Gazda Árpád: Gazdagodó politikusok. = Krónika (Kolozsvár), máj. 23./

A Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) magyar tagozata, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (Sapientia – EMTE), a Partiumi Keresztyén Egyetem (PKE), a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar oktatási vonala, a marosvásárhelyi Színházművészeti Egyetem (SZME) azzal a határozott kéréssel fordultak a politikai pártokhoz, minden közéleti szereplőhöz, hogy véleményük kifejezésében tartózkodjanak attól, hogy a romániai magyar felsőoktatást kiszolgáló intézeteket azok megkérdezése nélkül minősítsék, a nevükben – akár jóhiszeműen – különböző kampányokban szóljanak rájuk politikai hangulatkeltő szövegekben utaljanak, ellenük (vagy nevükben) fellépő önjelölt csoportosulásokat legitimáljanak. A politikai vita során „a már létező és működő intézeteket ne támadják, az ott folyó anyanyelvi oktatás rendezett voltát ne tagadják. Igényeljük, hogy tényfeltárás címén alaptalanul ne keltsék a közpénzekkel való rossz gazdálkodás hírét. Igényeljük, hogy a már működő erdélyi magyar felsőoktatási alternatívák elért eredményeit, fejlődését hazai és anyaországi politikai szereplők ne vonják kétségbe, de ne is sajátítsák ki” olvasható a Magyari Tivadar rektor-helyettes (BBTE), Dávid László rektor (Sapientia – EMTE), Geréb Zsolt rektor (PKE), Gáspárik Attila rektor (SZME), Nagy Örs rektor-helyettes (MOGYE) által aláírt közleményben. /Egyetemek felhívása a politikai pártokhoz. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 5./ Közös nyilatkozatban léptek fel az erdélyi magyar felsőoktatási intézetek vezetői a romániai és anyaországi politikai és közéleti szereplők részéről tapasztalt támadások ellen. Az elmúlt idő-szakban a Gyurcsány-kormány illetékesei vették össztűz alá a Sapientia Egyetemet. A Gyurcsány-kormány hevesen támadta az elmúlt időszakban a Sapientiát. Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára nemrég elhibázott menedzsmenttel vádolta és szocialista nagyüzemnek nevezte az Orbán-kormány idején alapított EMTE-t, amelyről a Népszabadság romániai tudósítója a kolozsvári Szabadság hasábjain többek között azt állította, hogy „spekulált a Budapestről érkező pénzekkel, az el nem költött összegeket letagadta, bankokban kamatoztatta, és ötletszerűen, pályáztatás nélkül vásárolt ingatlanokat”. Eközben Hantz Péter, a Bolyai Kezdeményező Bizottság alelnöke a napokban Hágában tárgyalt Knut Vollebaekkel, az EBESZ kisebbségi főbiztosával az erdélyi magyar felsőoktatás bővítési lehetőségeiről. /Rostás Szabolcs (Kolozsvár): Erdélyi rektorok a támadások ellen. = Magyar Nemzet (Budapest), jún. 5./ Emlékeztető: Tibori Szabó Zoltán cikke:T. Sz. Z. : A Sapientia–EMTÉ-ről – a kíméletlen tények nyelvén. = Szabadság (Kolozsvár), 2008. máj. 3.

A román–magyar határ közelében az egyik legvirágzóbb feketepiaci tevékenység az ócskavas-kereskedelem. A határ menti romániai településekről gépkocsin, szekéren, biciklin viszik a fémhulladékot Magyarországra, ott kétszer annyit kapnak érte, mint odahaza, a pénzből vásárolt árucikkeket pedig Romániában adják el drágábban. Magyarországról meg Székelyhídra járnak át egy-egy hangulatos vacsora erejéig. Van úgy, hogy bankettekre, különböző ünnepi alkalmakra lefoglalják az egész éttermet az anyaországiak. /D. Mészáros Elek: Román ócskavas forintért. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 12./

Beke Mihály András hetek óta izgalmas olvasmányt olvas. Apja, Beke György író nem akart belenézni, attól tartott, csalódnia kell. Vannak benne nyomozók, rendőrök és gyanúsítottak, csak az, hogy kik a gyilkosok, kik az igazi bűnösök és az igazi áldozatok, az nem derül ki az olvasmány végére sem… A családi „szekus dossziét”, apja és – meglepően vaskos – saját nyomozati anyagát böngészi. Kíváncsi lett saját múltjára, úgy, ahogyan mások, a nem-barátai látták. Apjáról két dosszié, róla egy készült, elég vaskosak és állítólag ez csak az eddig előkerült anyag. Majd szólnak, ha még lesz. A konspiratív neveket csak felelőtlen ember tudná teljes bizonyossággal azonosítani. A nevek azonosítását külön kellett kérnie, mondták: talán, majd, egyszer, valamikor. Ember legyen a talpán, aki megmondja, hogy a „forrás” („sursa”) mikor jelent megfigyelt személyt és mikor besúgót. Beke Mihály András megtudta, hogy a „szekus keresztségben” apja „Barbu”, ő meg „Béla” lett, Magyarországot csak „Helga”-ként emlegetik, megtudta, hogy őt így jellemzik: „merev, zárkózott, rögeszmés nacionalista”, továbbá számára ismeretlen hölgyekkel akarták összeházasítani; megtudta,, hogy az egyik illusztris megfigyeltnek, Tőkés Lászlónak olyan konspiratív névjegykártyával kellett volna bemutatkoznia, amelyikre átszúrt szívet kellett volna rajzolnia. /!/ A „szeku” jól tudta kezelni a lehallgató magnókat, ezekből valóban sok volt. Kiváló követési jegyzőkönyvet tudtak írni arról, hogy apja például – igen gyanús módon – paradicsomot vásárolt a piacon. Egyébként egyetlen magyar nyelvű jelentés szerepelt a paksamétában. A dossziék jól dokumentálják a hajdani rendszer logikáját. Alig találni utalást arra, hogy bárki bírálni merészelte volna a Ceausescut, a Kondukátort vagy a szocialista rendszert. A megfigyelt személyek magatartásának a jelzője a „nem megfelelő” („nekorászpunzátor”). Az összes magyar megfigyelt „irrendenta és nacionalista” eszméket vallott. Azonban többen voltak a tisztességesek, mint remélni merte volna! Nagyon sok volt a besúgó, de kevesebb, mint amennyitől rettegtek az emberek. Néhányra persze kíváncsi lenne: ki volt végülis „Bíró Ferenc”, aki apjáról is szorgalmasan írta jelentéseit; ki lehetett „Adam”, a Korunk szerkesztője; ki volt „Vasilescu”, a Dacia Könyvkiadó szerkesztője, akitől a Szentendrei Múzeum igazgatója – Balogh Edgár, Benkő Samu és apám mellett – írást kért Kós Károlyról; és ki volt „Literat”, az Utunk szerkesztője, írója, neves értelmiségi („intelectuál cu prestigiu”), aki morálisan apjára is hatással volt? Ki volt „Goga”, Bartha”, „Szabó Tibor”, „Rusz Péter”, „Dinu”, „Udrea”, „Kovács”, a szebeni „Ghergel”, a besztercei „Peiut”,”Stelian”, „Dragan”, a nagybányai „Kiss Gheorhe”, a kolozsvári „Suster”, a szilágysági „András” ,”Constantinescu”, a kolozsvári „Horea”, „Luca”,”Maes”, a bákói „Clejeanu” ,”Constantinescu”? A jelentgetők kevesen voltak, szánalmasak és nevetségesek. /Beke Mihály András: Töltőtoll. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 14./

Éder Enikő, a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház művésze alakítja Saroltot az István, a király című rockopera június 18-i díszbemutatóján a Budapest Sportarénában. A mű ősbemutatójának 25. évfordulójára létrehozott előadás három bemutatójára 36 ezer nézőt várnak. A Szikora János rendezte előadás szereposztása a Magyar Televízió 1-es csatornáján közvetített Társulat című műsorban dőlt el a szakmai zsűri és a nézők szavazatai alapján. Éder Enikő a mezőny egyetlen erdélyi színművészeként versenyzett. A díszbemutatón a Szörényi–Bródy szerzőpáros is színpadra lép. A rockoperát augusztus 20-án sugározza a Magyar Televízió, idén bemutatják a szlovákiai Komáromban, jövőre pedig Csíkszeredában. A szereposztás véglegesítése óta a művészek napi tizenhat óra próbával készültek a produkcióra. /A Társulat bemutatja: István, a király. = Krónika (Kolozsvár), jún. 18./

A képviselőház megszavazta, hogy az elidegenített ingatlanokat volt tulajdonosaik többé nem kaphatják vissza természetben, azokért csakis kárpótlásban részesülhetnek. Ezt az igazságtalanságot tartalmazó törvényt már csak az államfőnek kell kihirdetnie, erre azonban bizonyára sor is kerül, hiszen Traian Basescu is mástól elvett villát vásárolt meg bagóért – akárcsak elődje, Ion Iliescu. /T. SZ. Z. : A kommunizmus kedvezményezettjeit kárpótolják. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 26./

Egyre gyengül Homoródkeményfalva, a Homoródszentmárton községhez tartozó kis település. Az 1992-es népszámláláskor 227 lakosa volt, Kardos József unitárius lelkész szerint napjainkban 155-re tehető a lakosok száma. Sokan elhagyták szülőfalujukat, idős emberek maradtak. Buszjárat sem éri el a falut. Gyönyörű település, masszív kőházak, vastag kőkerítések. Több székelyudvarhelyi vásárolt épületet, hétvégi házként használják. A falu legmozgalmasabb pillanata, amikor a székelyudvarhelyi Kuckó Egyesület kiszáll nyári kézműves alkotótáborával. /Máthé László Ferenc: Falunéző – Egyre gyengül Keményfalva. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), aug. 1./

Kalmarban utcát neveznek el Pallay Józsefné, született Pálffy Gizella Ildikó asszonyról, a bevándorlóról Svédországban első ízben –, aki immár 40 éve él ebben a városban. A rendkívüli megtiszteltetést önfeláldozó munkájával érdemelte ki, amellyel Kalmar művelődési életét megszervezte. A Gyilkostó környékéről származik, erdőmérnök édesapjával járta pici korától az erdőt. Olyan kövületet talált, amely az ő adományaként került a kolozsvári egyetem geológiai gyűjteményébe. Tatabányáról az 1956-os forradalom után kényszerült távozni, két fiútestvérének élete forgott kockán. Évtizedekkel ezelőtt filmet készített a lappok vándorlásáról, nemrég mutatta be a Duna TV. Soha nem volt gazdag. Gondolkodás nélkül elzálogosította ékszereit, hogy anyagilag támogathassa egyik bevándorló társát, aki az első tánciskolát nyitotta meg a városban. Igazi mecénásként éli az életét. A 61 000 lakosú városban eddig összesen négy nagy koncertet tartottak. A harmadik költségeit teljes egészében ő fedezte és a rendezését is vállalta. Meghívta a marosvásárhelyi zenekart, és Stockholmban is felléptette őket. Házi koncerteket szervezett. 40–50 ismeretlen személyt fogadott, mindenkit vendégül látott. Rangot jelentett bejutni ezekre a koncertekre. Zongorát vásárolt, hogy a vajdasági háború egyik menekültje gyakorolhassa hivatását. A vendégek adományából helyi fiatal tehetségeket támogatott, illetve azokat a magyar zenészeket, akiket a menekülttáborok lakói közül választott ki. Legutóbb a csíkszeredai kamarazenekart látta vendégül, a szó szoros értelmében: saját házában szállásolta el a 24 zenészt. A fiatal muzsikusoknak nagy sikerük volt. Kalmar kitüntetettje magyar maradt! /Szőcs Judit: Magyarként Svédországban. Utcát neveztek el egy magyar bevándorlóról. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 19./