"Lemondott tisztségéről Bartha András, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének elnöke. A tisztséget a november végére kitűzött közgyűlésig helyettese, Bilibók Jenő tölti be. - Nem bírtam már azt a stresszt, amit a munkánkhoz szükséges anyagiak hiánya okozott - magyarázta lemondása okait Bartha András, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének leköszönt elnöke. Bartha 2000 júliusától töltötte be a csángó szövetség elnöki tisztségét. Egyike volt azoknak a csángó fiataloknak, akik erdélyi vagy magyarországi tanulmányok után tértek vissza szülőföldjükre. Elnöki tevékenysége idején vásárolt bákói székházat a szövetség, és ebben az időben indult be a csángó oktatási program is. Különösen a bákói tömbházlakásban berendezett iroda működtetési költségeinek az előteremtése okozott állandó stresszes állapotot. "Minden hónap végén jöttek a számlák, és fogalmam sem volt, hogy miből fizethetem ki" - panaszolta a leköszönt elnök. Döntéséhez személyes okok is hozzájárultak. Úgy érezte, közgazdászi és informatikus diplomájával a többszörösét kereshetné annak a pénznek, amit a szövetség vezetőjeként kapott. "Nélkülem nem áll meg az élet, a társaim folytatják a munkát" - tette hozzá Bartha András. A csángó szövetség vezetését átmenetileg Bilibók Jenő alelnök vette át azzal a feltétellel, hogy munkájában Benke Pavel és Róka Szilvia is segíti. /Gazda Árpád: Stresszelő jogvédelem. Lemondott a csángó szövetség elnöke. = Krónika (Kolozsvár), okt. 23./"

"Új vezetőséget neveznek ki a Gloria Nyomda és Kiadó élére, a régit lemondatják. A Kolozsváron, a Főtéren levő kereskedelmi társaság a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség tulajdonában szerepel, eszmei tulajdonosként azonban a vállalkozást irányító alapítvány működteti, amelyet a temesvári, nagyváradi, szatmárnémeti püspökségek és a gyulafehérvári érsekség képviselői alkotják. A Gloria nyomdában állítják elő egyebek között a Vasárnap című katolikus hetilapot és a Keresztény Szó folyóiratot. A Vasárnap utolsó két számában Kádár István, a vállalkozást működtető alapítvány kuratóriumának elnöke a Gloria nyomda nehéz anyagi helyzetéről írt cikket, amelyben elmarasztalóan szólt annak vezetőségéről. Kádár úgy vélte, hogy "a nyugati testvéreink által áldozatosan megvásárolt Gloria mostohagyerek lett, és a csőd felé közeledik a nem Isten dicsőségét szolgáló nyomda." A kuratóriumi elnök szerint a vállalkozás felelőtlen és hanyag vezetés miatt jutott ebbe a helyzetbe. A cikk szerint a Gloriának az is gondot jelent, hogy egyes plébániák nem fizették ki rendszeresen a kiadónak a két lapra szóló előfizetési árat, és húszmillió lejes tartozást halmoztak fel. Hoch Sándor, a nyomda igazgatója elmondta, hogy vezetőségi szinten "voltak változások, és a jövőben is lesznek módosulások". A Gloria Kft. 2001-ben 288 millió 860 ezer, 2002-ben pedig 124 millió 826 ezer lej tiszta nyereséget könyvelt el. /Borbély Tamás: Változások a Gloria Kft-nél. Hanyagsággal vádolják a vezetőséget. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 8./"

"Erkölcsi és anyagi kárt okozó rágalmazás vádjával Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármester, valamint az általa elnökölt Székelyudvarhelyért Alapítvány is pert indított az Erdélyi Riport című Nagyváradon megjelenő hetilap ellen. A kiadvány szept. 4-i száma szerint az alapítvány "csalás gyanújába keveredett" egy ingatlanvásárlás kapcsán. A Szász Jenő a gyanú árnyékában című riportban Stanik István és Mihály László így fogalmaztak: "Csalás gyanújába keveredett Szász Jenő polgármester alapítványa, amelyről kiderült, hogy az Illyés Közalapítvány pénzén, több mint ötmilliárd lejért, a reális érték közel tízszereséért vásárolt meg egy kétszobás székelyudvarhelyi ingatlant." Rátz-Illés Zoltán, a Szász által a saját és a Székelyudvarhelyért Alapítvány képviseletére felkért ügyvéd nov. 3-án három pert kezdeményezett az udvarhelyi bíróságon. A polgármester magánszemélyként hívja perbe az Erdélyi Riportot, illetve Stanik Istvánt és Mihály Lászlót, a vád a jó hírnév ellen elkövetett rágalmazás vétsége. Rátz-Illés elmondta, védence nevében egymilliárd lej összegű kártérítést kér, valamint a perköltségek kifizetését. Hasonló követelésekkel és ugyanazon személyek ellen indít rágalmazási pert a Székelyudvarhelyért Alapítvány is - amelynek kuratóriumi elnöke ugyancsak Szász Jenő polgármester -, feltüntetve az ügyiratban, hogy a riportban megjelent állítások rontották az alapítvány hitelét. Szász egy harmadik pert is indít Vánky Szabolcs Zsombor ellen, rágalmazásnak minősítve a vitatott ingatlan egykori tulajdonosának állításait, miszerint a polgármester törvénytelenül járt volna el a Kogalniceanu utcai ház megvásárlásakor, Vánkyval szemben ötszázmillió lejes követelést fogalmaz meg a felperes. Stanik István, az Erdélyi Riport hetilap főszerkesztője szakmailag teljesen korrektnek véli a lapban közölt írást, és nem tart a Szász Jenő által indított pertől. Az első tárgyalást mindhárom perben dec. 3-án tartják a székelyudvarhelyi bíróságon. /Perelik a Riportot. Kétmilliárd lejt követel Szász Jenő polgármester. = Krónika (Kolozsvár), nov. 19./"

"Megalakulásának 10. évfordulóját ünnepelte a napokban a Máltai Szeretetszolgálat nagyenyedi munkaközpontja. Fari Palkó Ilona, a helyi szervezet vezetője gazdag, kiterjedt tevékenységgel büszkélkedhet: a nagyenyedi "máltaiak" nem csak a szociális gondozás terén felvállalt feladatoknak - nagy családok, idős, beteg rászorultak, kis nyugdíjasok, fogyatékosok, szétzilált családokból származó gyerekek megsegítésének - igyekeznek eleget tenni, hanem nagy hangsúlyt fektetnek a közösségfejlesztő munkára is. Beteggondozásban segítségükre vannak a Caritas segélyszolgálat nagyenyedi egészségügyi szakemberei. Szintén a Caritasszal karöltve vették gondjukba a felenyedi roma közösség kis iskolakezdőit, akiknek tanszereket, ruhákat, uzsonnát biztosítanak. A szentkirályi árvaházból kikerülő 18 éves fiataloknak a Caritas Csombordon és Szentkirályon vásárolt házat, ezeket a "máltaiak" rendezték be, itt 20 árvaházból kikerült fiatalnak biztosítanak otthont, amíg sorsuk rendeződik. /Sz. Tóth Alíz: Tízéves a nagyenyedi Máltai Szeretetszolgálat. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 19./"

"Déván a helyi Geszthy Ferenc Társaság közgyűlést tartott. Varga Károly elnök részletes beszámolót tartott az immár közel egyesztendős tevékenységről. Az igazgatótanács jelenleg a nyár elején megvásárolt épület továbbépítésének engedélyeit igyekszik beszerezni, illetve tárgyalást folytat az önkormányzattal az épület körüli telkek megvásárlásáról, udvar és parkoló kiépítése céljából. Ismertette az iskolaépítés, -berendezés költségvetés-mutatóit is. Varga Károly hangsúlyozta: ezt az intézményt úgy kell beépíteni a hazai oktatási rendszerbe, hogy az állam részéről a többi iskolához hasonló bánásmódban részesüljön. Széll Zoltán alelnök javaslatára a közgyűlés három szakmai csoportot alakított ki azzal a szándékkal, hogy az elkövetkező két esztendőben, az iskola teljes átadásáig, egyes csoportok kiemelten foglalkozzanak a népszerűsítő, szervezői munkával, az intézmény belső, pedagógusi rendszerének kialakításával, illetve az anyagi háttér megteremtésével. A jelen lévő tanítónők, Csatlós Zsófia javaslatára, "jótékonysági" kézimunka- és rajzkiállítást, illetve irodalmi műsort szerveznek december elején, melyen saját barkács-munkáikat fogják értékesíteni, az összegyűlt pénzt pedig felajánlják a Geszthy Ferenc Társaságnak az iskola építésére. /Gáspár-Barra Réka: Közgyűlést tartott a Geszthy Ferenc Társaság. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 19./"

"Tettlegességig fajuló vita robbant ki nov. 18-án a Sapientia - Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) rektori irodájában Tánczos Vilmos, az intézmény rektor-helyettese és Xántus Gábor, az idén alapított fotó, filmművészet és média szak egyik vezetője között. Az incidens Szilágyi Pál rektor jelenlétében zajló szakmai megbeszélésen történt. Xántus Gábor elmondta, hogy az egyetem média szaka új felszerelésének elhelyezéséről tárgyaltak. Ebben nem sikerült egyetérteniük, Tánczos Vilmos ezért nekiment. Az EMTE 114 ezer euró értékű fotó- és filmstúdió felszerelést vásárolt Magyarországról. A konfliktus valós oka, hogy Pethő Ágnes, Tánczos Vilmos felesége az elméleti képzés irányába fejlesztené a szakot, addig Xántus a filmes-televíziós gyakorlati oktatásra fektetné a hangsúlyt. Szilágyi Pál rektor kezdetben cáfolta, hogy tettlegességig fajult volna a megbeszélés, utólag kijelentette: az esetet a kuratórium vizsgálja meg. /-or-: Tettlegességig fajuló konfliktus. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 20./ Tánczos Vilmos Kató Béla kuratóriumi elnökhöz eljuttatott levelében tagadta, hogy tettlegességre, vagy pedig verbális agresszióra került volna sor közte és Xantus között. Tánczos szerint Xantus - annak hallatára, hogy a rektor-helyettes független kolozsvári és budapesti szakemberekkel is konzultált a médialabor kapcsán - "felugrott a székről, majd az asztalom sarkához állva, az előttem álló papírnyalábot felragadva, megvető gesztussal folyamatosan csapkodni kezdett, egészen közel az arcomhoz, miközben hangosan azt kiabálta, hogy velem soha többé nem áll szóba, és végül a papírköteget megvetően felém lökte. Az előkészített érveim belémfojtása és a sértő gesztus miatt magam is indulatba jöttem, felugrottam, azzal a szándékkal, hogy Xantus Gábort saját irodámból, sőt az egész épületből kikergessem. Ekkor a jelen lévő Szilágy Pál rektor úr elém állt, Xantus kolléga ijedtében kiugrott az ajtón, én pedig utána szaladtam, és az emeleti üléstermen átvágva a titkárságig követtem, ahová ő előlem bemenekült. Az incidens során sem testi, sem pedig szóbeli inzultus nem történt, egyikünk részéről sem" - áll a Katónak címzett levélben. Szilágyi Pál a Krónika kérdésére elismerte, hogy az irodában szóbeli konfliktus alakult ki a két fél között, de több ízben is kijelentette: irodáján belül nem történt tettlegesség, szerinte az ügy rendkívüli mértékben "fel van fújva". A rektor úgy nyilatkozott: nem hallott senkitől semmit a testi bántalmazásról. Xantus kifejtette, megvárja a szenátus és az alapítói közgyűlés döntését. Mint mondta, számára teljesen elfogadhatatlan, hogy Tánczos és Szilágyi tagadják a testi bántalmazás tényét, és fontolóra veszi, hogy távozni fog a Sapientiáról. A filmes szakember egyelőre nem tartja meg előadásait az Erdélyi Magyar Tudományegyetemen. /Lepedus Péter: Akadémiai tettlegesség? = Krónika (Kolozsvár), nov. 21./"

Vihart kavart egy döntés, mely szerint másfél hónapon belül vissza kell fizetnie az Illyés Közalapítvány számlájára a Székelyudvarhelyért Alapítványnak azt a 163 ezer eurót, amelyből két évvel ezelőtt egy ingatlant vásárolt a városban működő civil szervezetek részére. Az IKA azért döntött így, mert a pályázati cél nem teljesült. Előzőleg az IKA elfogadta az elszámolást . Orbán Attila, az alapítvány igazgatója politikai leszámolást sejt a döntés mögött. Az IKA honlapján megjelent a 2003. évi sikeresen pályázók listája. Máramaros megyéből a listát messzemenően az RMDSZ közeli Németh László Alapítvány vezeti, mely egy napilap megjelentetési költségeire 6 millió Ft-ot kapott, annak ellenére, hogy az IKA új lap indítására eddig nem adott pénzt. És talán az egész erdélyi sajtó nem kapott ennyit összesen. Ugyanakkor templom külső nagyjavítására 100 ezer Ft. elégséges a döntés értelmében. Továbbá a Kolozsváron bejegyzett Progress Alapítvány a 2003. július 10-i döntés értelmében 4 millió Ft-ot kapott "Mi számítunk – népszerűsítő és figyelemfelkeltő kampány a 2002-es romániai népszámlálás alkalmából" című programjára. /(dlf): Elszámolások vagy leszámolások ideje? = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), jan. 9./

Székelyudvarhelyen március 3-ára halasztották a bíróságon a Szász Jenő polgármester vezette Székelyudvarhelyért Alapítvány által az Erdélyi Riport /Nagyvárad/ hetilap ellen indított büntetőpert. Az alapítvány beperelte a sajtóorgánumot, mert a Vánky ház megvásárlásával kapcsolatban a hetilap munkatársai csalás gyanújával illették Szász Jenőt. Hajdú Gábor, az Erdélyi Riport védőügyvédje kifejtette, hogy ezelőtt egy hónappal előterjesztettek egy peráthelyezési kérést a Legfelsőbb Törvényszék büntetőjogi tanácsához, mert a lap fenntartással viseltetik a székelyudvarhelyi bíróság elfogulatlanságát illetően. A perben érintett Fekete Stefan által 1996 után megvásárolt Kogalniceanu utcai ingatlant a törvény szerint tíz évig nem lehetett volna eladni, és mégis eladták a Szász Jenő vezette Székelyudvarhelyért Alapítványnak. /(Oláh István): Megkérdőjelezték a bíróság elfogulatlanságát. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 28./

A történelmi Máramarosban a Hollósy Simon Művelődési Egyletnek meghatározó szerepe volt a vidék magyar művelődési életében. A Hollósy Simon Művelődési Egylet az elmúlt napokban baráti találkozóra hívta Máramarosszigetre, a Magyar Házba a többi civilszervezet vezetőit. Zahoránszky Ibolya a HSME elnöke beszámolójából kiderült, a nagy távolság (például Borsabánya és Sziget közt jó 70 km az út), a magas hegyek sem állhatják útját az összetartozás kinyilvánításának. A kórustalálkozók egyik célja éppen az, hogy minden helységben, ahol magyarok élnek, legalább egy kisebb dalkör, éneklő csoport jöjjön létre és működjék. Legutóbb Felsővisó, Borsabánya és Kövesláz kapcsolódott ebbe a mozgalomba. A megbeszélésen Bodnáruk Magdolna, a rónaszéki Apafi Mihály Kulturális Egyesület elnöke tánccsoportjuk sikeréről is beszámolt. Az aknasugatagi Ecker Ferenc az egykori sóbányászok Anna-báljának felélesztéséről beszélt. Horzsa Zsófia, a felsővisói Reményik Sándor Kulturális Egyesület vezetője a Nagy Heródes betlehemes játék felújításának ismertetése mellett külön szólt a magyar oktatás beindításáról. Arról, hogy 44 év után ismét iskolában tanítják a magyar nyelvet a kisvárosban, Kolozsvári Éva tanárnő két csoportban 23 fiatalt oktat a hivatalos tanrend keretében. Az Illyés Közalapítvány, a Határon Túli Magyarok Hivatala támogatásával a felsővisói RSKE számára két éve megvásárolt egy házat, mely az ottani magyarság újraéledésének gerjesztője lett, ahol immár népfőiskola is működik. A megjelentek elpanaszolták, hogy kellő oda nem figyelés miatt, Nagybocskón megszűnt a korábban kínkeservesen beindított magyar oktatás.(Nem gondoskodtak időben a Szigetre helyezett tanító utódjáról.) A felsővisói római katolikus templomban felújítás közben lefestették és latinnal helyettesítették az eredeti magyar feliratot. Egy olyan templomban, amely 90 éve a magyar kormány támogatásával épült, s ahol ma is jelentős számú magyar hívő imádkozik. Az ügyben nemrég Schönberger Jenő megyés püspökhöz fordultak. /Sike Lajos: Önmagára találó szórványmagyarság. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 4./

Kocsis László Lajos sepsiszentgyörgyi főiskolai tanár diákjai azzal vádolják, hogy kenőpénz ellenében engedte át jó néhányukat a vizsgákon. A tanár tagadja és egy ellene indított lejárató kampány részének tekinti a vádakat, annak ellenére, hogy a megrendezett akció során lebukott: azzal az 500 ezer lejessel vásárolt használt mosógépet, amelyet egy nappal korábban két diák hagyott nála. Az ügyészség nyomozást indított az ügyben. A sepsiszentgyörgyi főiskolán már három éve nyílt titok, hogy a közigazgatástant és jogot tanító Kocsis László Lajos vizsgáin úgy a legegyszerűbb átmenni, ha borítékot „felejtenek” nála az érintettek, állította több, neve elhallgatását kérő hallgató. A diákok azt szerették volna elérni, hogy kirúgják a főiskoláról az általuk korrupcióval vádolt tanárt, azonban az elfogadott kenőpénzek összege kezd akkora lenni, hogy akár börtönbüntetést is kaphat a gyanúsított. /Farkas Réka: Pénzért adta az átmenőjegyeket Kocsis? = Krónika (Kolozsvár), márc. 4./

Mintegy két évvel ezelőtt a fehéregyházi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület megvásárolt az emlékpark közelében egy házat, amelyet magyar házzá szeretnének alakítani. Azóta sikerült egy irodát, közösségi termet és könyvtárat berendezni, azonban az épületet korszerűsíteni kell. Szabó József, a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület alelnöke tavaly eljutott a magyar külügyminisztériumba, ahol okt. 6-án személyesen tárgyalt Kovács László miniszterrel. A külügyminisztérium 2 millió forintot biztosított a felújítás finanszírozására. Az elképzelések szerint a jelenlegi épületet egy konyhával és két vendégszobával bővítenék, ezenkívül be kell vezetni a vizet. /-vagy-: Kétmillió forint építkezésre. Petőfi művelődési központ lesz Fehéregyházán. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 4./

Egy 17 személyes, televízióval, videólejátszóval, hűtőszekrénnyel és a világhálóhoz csatlakoztatható számítógéppel ellátott kisbuszt vásárolt Marosvásárhely polgármesteri hivatala. Míg kisbuszra jut pénz, Ráduly Levente kifogásolta, hogy a városháza évek óta halogatja az önkormányzat által megszavazott fordítógép megvásárlását. Florea polgármestert kérdőre lehetne vonni a költségvetés végrehajtásakor, de az RMDSZ-ben erre nincs meg a kellő akarat” – mondta Ráduly Levente, aki egyúttal az Magyar Polgári Szövetség elnökségi tagja. /Mercedesszel jön az újabb viszály. = Krónika (Kolozsvár), márc. 9./

Jogi úton akarja visszaszerezni a kommunizmus idején elkobzott aranyát Moldova és Bukovina ortodox érseksége a Nemzeti Banktól. Az 5 milliárd lej értékű aranykészlet mellett több nemesfémből készült tárgyat és 29 darab aranypénzt is visszakér az érsekség. Ezeken kívül több, az 1945–1989 közötti időszakban a Neamt, Botosani és Iasi megyei templomokból eltulajdonított nemesfém kegytárgyat is visszakérnek, amelyeket az egyház képviselői szerint az állam 200 lejes szimbolikus összegért vásárolt meg akkoriban. /(S. L.): Az ortodoxok visszakövetelik vagyonukat. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), ápr. 9./

Az érsemlyéni Kazinczy Ferenc Általános Iskolába 70 kisdiák ingázik rendszeresen a környező falvakból, az elemi osztályok elvégzése után. Legtöbbjük hét, tíz kilométernyire fekvő településeikről érkezik. A bihari sajtó legalább már egy évtizede cikkezett a nehéz körülmények között ingázó kisdiákokról. Most a Bihar Megyei Tanács rendkívüli segélyként 300 millió lejt utalt ki autóbuszvásárlásra. A 33 férőhelyes iskolajáratot az önkormányzat saját büdzséjéből tartja fenn, gépkocsivezetőt alkalmazott, így márciustól elejétől 50 gyermek már autóbusszal közlekedhet Érkenézből és Érseléndről, a tanyasiakat pedig egy korábban hasonló céllal vásárolt Aro gépkocsi szállítja iskolába. – Érsemlyéni Hírmondó néven jelent meg folyóirat az érmelléki községben. Az újság szerkesztői helybeli pedagógusok, Taar Erzsébet és Varga József. /Balla Tünde: Megoldódott a messziről gyalogló iskolások gondja. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 23./

Az OTP Bank 47,5 millió dollárért megvásárolt egy román bankot, a RoBank teljes részvénycsomagját, a következő öt évben pedig mintegy 100 millió dollárt kíván befektetni Romániában, nyilatkozta Csányi Sándor, az OTP elnök-vezérigazgatója. Az OTP a következő öt évben száz bankfiókot nyit, hároméves tevékenység után pedig 4-5 százalékos piaci részesedést kíván megszerezni. /Az OTP Bank 47,5 millió dollárt fizetett a RoBank átvételéért. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 29./

Szász Jenő, Székelyudvarhely polgármestere beperelte az Erdélyi Riportot, pontosabban Stanik Istvánt és Mihály Lászlót, hasonlóképpen a Székelyudvarhelyért Alapítvány is pert indított becsületsértésért. Stanik István elmondta, hogy az Erdélyi Riport 2003. szept. 4-i számában arról írt, hogy a Székelyudvarhelyért Alapítvány gyanús körülmények között vásárolt meg 5,2 milliárd lejért egy ingatlant. 5,2 milliárdot kifizetni készpénzben törvénytelen, 30 millión felül a jogi személyeknél nincsen is készpénzes kifizetés. Ráadásul a házat igazából nem is lehetett volna eladni, az államosított lakásokra vonatkozó törvény lehetővé teszi, hogy a bérlő megvásárolja a házat, de tíz évig nem idegenítheti el. Máj. 25-én volt a negyedik idézés az ügyben, a sepsiszentgyörgyi bíróságon. Szász Jenő, a felperes nem jelent meg. A következő tárgyalás jún. 24-én lesz. /(Oláh István): Inog az ingatlan. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 26./

„Sepsiszentgyörgy román kézbe kerülhet!” – olvasható egy szórólapon. „Tudja-e, hogy: A román PSD Sepsiszentgyörgy irányításának átvételére készül?; Ezért a PSD polgármesterjelöltje egy megvásárolt magyar?; A román PSD a magyar jelölt indításával téveszt meg bennünket?” Többen azt mondták, hogy Albert Álmos polgármester, területi RMDSZ-elnök tudtával szórták szét ezt, de Albert Álmos visszautasította, hogy tudott róla. /Csinta Samu: Durva kampány Háromszéken. = Krónika (Kolozsvár), jún. 2./

Ingatlanokat kapott vissza a nagyszebeni magyarság. Negyven év után ismét közösségi házat szeretnének működtetni Nagyszeben. Nagyszeben 3500 lelkes magyar közösségnek 2000-ben, de az újonnan megválasztott városi önkormányzatban sincs egyetlen képviselője sem. Sikerült visszaszerezni a Nagypiac téren egy háromszintes ingatlant, amelyet az egykori Magyar Polgári Kör vásárolt 1895-ben. 1956-ban az épület előtti téren meggyújtották a régi, értékes magyar könyveket, amelyeknek egy része szerencsére megmenekült, és a nyugdíjasok egyesületéhez került, mondta el Szombatfalvi Török Ferenc, az RMDSZ szebeni elnöke. Miután az épületben lévő nyolc család, valamint a bélyeggyűjtők egyesülete kiköltözik, az épületet az uniós alapokból történő központ-rehabilitációs program keretében szeretnék tataroztatni. Szórványbentlakást terveznek a diákoknak. Az emeleteken rendeznék be a polgári egyesület meg az RMDSZ irodáját. A település szász polgármesterének hozzájárulásával néhány hónappal ezelőtt az Nagyszebenben, az alsóvárosban sikerült parkot elnevezni Petőfiről, a tervek között szoborállítás is szerepel. A római katolikus egyház további három jelentős ingatlant szerzett vissza: az orvosi egyetem egyik épületét, a Hegy utcai Ferenc-rendi zárdát és az Orsolya-rendi nővérek zárdáját. Az utóbbi kettőben iskola működik. Szombatfalvi Török Ferenc RMDSZ-elnök szerint esély mutatkozik annak az épületnek a megszerzésére is, amelyben Kós Károly élt gyermekkorában. /Képviselet nélkül, hatékonyan. = Krónika (Kolozsvár), jún. 10./

Jelenleg a torockószentgyörgyi vár tövében, a református egyház által újonnan megvásárolt mintegy 10 ár területen táborozik az Áprily Lajos nevét viselő cserkészcsapat. Előadások, kirándulások, játékok színesítik a cserkészek nyaralását. /Bakó Botond: Mint egy nagy család. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 7./

A marosvásárhelyi román napilap (Cuvantul Liber) júl. 23-i számában. Dr. Mircea Dogaru történész annak a bizonyítására vállalkozott, hogy az államalapító Szent István király valójában román volt. Szerinte már Árpád fia, Zoltán is román lányt vett feleségül, unokája, Taksony úgyszintén, aki a mamától a magyarok között szokatlanul finom vonásait örökölte. Hogy a magyar történetírásban kunként (kazár) emlegetik a Taksony feleségét? Dogaru szerint a kunok országa nevet valójában az erdélyi román területek viselték. Taksony fia, Géza (Geyza) az erdélyi Gyula (Iuliu cel Batran) lányát, Saroltot vette feleségül, "akinek neve az Olt által átitatott földet (sár+olt)" jelent. Ebből a vegyes házasságból született a cikkíró szerint Voicu, Waic, azaz Vaik Olachis (törökül hőst, vitézt jelent Vajk), aki a keresztségben a Szent István nevet kapta. A leendő fejedelem már gyermekkorában anyanyelvét, a románt beszélte mind a családban, mind pedig a királyi udvarban – állította Dogaru, s bizonyításképpen Tata, Tatabánya nevét említi, ami szerinte a román tataból származik. A cikk szerint István valójában azért akarta kiterjeszteni uralmát Erdélyre, mert ezáltal az anyai örökséget vette birtokába, s ez az érzés képezte a magyar királyoknál a románok elleni örökös agresszió alapját is. – Egy dolog miatt lehet örülni a lap sűrűn szereplő történésze, Dogaru úr cikkének. Ha szavai értő fülekre találnak, ha ugyanis Szent István többíziglen is román volt, miért ne állhatna az ő szobra Marosvásárhely főterén. A magyar-román megbékélés jegyében felállíthatnának a Rózsák terén egy impozáns Szent István-szobrot. /(bodolai): Főtéri szobrot Szent Istvánnak! = Népújság (Marosvásárhely), júl. 24./

Nyolc udvarhelyi tanuló és egy vezető Erdélyből, valamint további 30 fő Magyarországról és Kárpátaljáról vesz részt az aug. 8. és 15-e közötti turnusban szervezett nyaraláson, a Kiskunmajsai '56-os Ifjúsági Táborban. A Kiskunmajsa-Marispusztán épült tábor kialakításához Pongrátz Gergely bátyja, Pongrátz Ödön jelentős anyagi segítségével megvásárolt egy romos tanyát, az '56-os Kápolna közelében, ahol felépülhetett a közadakozásból létrehozott Ifjúsági Tábor. Az ingyenes táborba olyan fiatalok érkeznek, akik a Kárpát-medence magyarok lakta területein élnek. A tábor megnyitása 2004. június 26. óta már több csoportot fogadott Magyarországról, Erdélyből, Zentáról, Kárpátaljáról. A működtetéshez számtalan felajánlást kapott az '56-os Történelmi Alapítvány. A táborban nemzettudatra és hazaszeretetre is nevelik – a szabadidő és pihenés gondtalan eltöltése mellett – a határon túli és az anyaországi magyar fiatalokat. /(Balázs Árpád): Székelyudvarhelyiek az '56-os Ifjúsági Táborban. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), aug. 6./

Szamosújváron a református gyülekezet látta vendégül az ötvenes években bebörtönzött, és 1964-ben szabadult politikai foglyok egy csoportját, akik meglátogatták a szamosújvári fegyházat. A börtönmúzeumnak berendezett pinceszerű helyiségben néhány megfakult papírlap emlékeztet az egykoron politikai okokból kivégzettekre, a felsorolás azonban nem teljes, hiszen több részvevő is elmondta, hogy az ötvenes évek végén szinte napi rendszerességgel, reggel hatkor lőtték tarkón a falhoz állított embereket, így akár több százra is tehető a kivégzettek száma. A politikai okokból fogva tartott lelkészek listája is foghíjas, hiszen zömmel román papok szerepelnek rajta, miközben az ötvenes években itt raboskodott az unitárius egyház lelkészi karának a fele, közel ötven református lelkész és nagyon sok római katolikus pap. Néhány évvel ezelőtt, amikor a börtön melletti temetőben keresztet emeltek a meggyilkoltak emlékére, és jelképesen újratemették a koporsó nélkül, hiányos rabruhába a sírgödörbe hányt kivégzetteket, magyar lelkész nem tarthatott istentiszteletet vagy szentmisét. Az egyik egykori elítéltet, dr. Péter Miklós nyugalmazott lelkészt, teológiai tanárt az egyetem elvégzése után hurcolta el Biharvajdáról a Szekuritáté. Az ő bűne az volt, hogy gyászszalagot vásárolt az 56-os szabadságharcban elesettek emlékére. Tizennégy évre ítélték sok más sorstársával együtt. A szenvedés, a napi megaláztatás ellenére a hívő embereknek mindig volt erejük a reményre, a bizakodásra, a derűs órákra, emlékezett a lelkész. A szűk termekben összezárt politikai foglyok egymás előadását hallgatták, megülték egymás ünnepeit, megtartották istentiszteleteiket. /Makkay József: Szamosújvár. A hit a rácsok mögött is megtartó erő volt. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 31./

Ion Iliescu államfő három napra Nagy-Britanniába látogat, ahol 2007-es EU-csatlakozásáról, illetve az iraki brit-román katonai együttműködésről tárgyal. Az elnök részt vesz a Románia által Nagy-Britanniától vásárolt két hajó egyikének, a Ferdinánd királynak az átadásán. Az eddig a brit haditengerészet által használt hajók kompatibilisek a NATO hadihajóival és katonai rendszereivel. /Ion Iliescu Nagy–Britanniába látogat. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), szept. 8./

Törvénytervezet kezdeményezésével rendezné Puskás Bálint háromszéki RMDSZ-es szenátor a második világháború alatt, valamint után Az Ellenség Javait Felügyelő és Igazgató Pénztár (Casa de Administrare si Supraveghere a Bunurilor Inamice – CASBI) által törvények alapján magánszemélyektől elkobzott javak visszaszolgáltatását. Az első ilyen törvényt 1942-ben Ion Antonescu idején hozta a román állam, és megfogalmazása szerint „azon államok polgárai vagyonának rendezésére vonatkozott, amelyekkel Románia hadiállapotban volt”. A Romanizáló Államtitkárság vagyonfelszámoló titkársága foglalkozott az üggyel, felleltározták és zárolták az érintettek vagyonát, köztük számos magyarét is, annak ellenére, hogy 1942-ben Magyarország nem számított ellenséges államnak. 1944. szeptember 2-án újabb jogszabály jelent meg ugyanazzal a tartalommal, majd október 6-án érvénybe lépett az 1944/478-as CASBI-törvény is, és elkezdték összegyűjteni a magyarok vagyonát. Lefoglaltak gyárakat, bankokat, kastélyokat, műhelyeket, házakat, földeket, valamint állatokat, bútorokat koboztak el. Becslések szerint ekkor 40-50 ezer erdélyi magyar vagyonát vették el, az akkori elkobzott érték Puskás Bálint szerint meghaladta a 300 millió dollárt is, ám akadnak szakértők, akik több milliárd dollárra teszik a veszteséget. 1946-ban újabb törvény kivonta a CASBI-felügyelet alól a román állam polgárait. 1948. szeptember 4-én megszüntették a CASBI-t, ezzel a román állam jogilag lezártnak tekinti az elkobzott javak ügyét, de köztudott, hogy Háromszéken például több száz család nem kapta vissza egykori értékeit. A CASBI-ügy egyik károsultja, a Sepsiszentgyörgyön élő Vargha József az elmúlt 12 évben mindent megtett javai visszaszerzésére. A Zágonban élő nagybirtokos ősei jelentős vagyont gyűjtöttek, földjeik, erdőik, házaik voltak, jelentős állatállomány, mezőgazdasági géppark birtokosai voltak. A két házat 1990 után hosszas pereskedéssel visszaszerezte, de a földek tulajdonjogát nem sikerült tisztáznia. Szerinte Háromszéken legalább 700 károsult család van. Puskás Bálint szenátor azt kéri, hogy az érintettek, akik jegyzőkönyvvel is bizonyítani tudják elkobzott javaikat, jelentkezzenek irodájában. – A magyar Pénzügyminisztérium 1952-ben összefoglaló ismertetést és értékelést készített azokról a magyar természetes és jogi személyek tulajdonát képező, Romániában lévő javakról, jogokról és érdekeltségekről, amelyek a CASBI-törvények hatálya alá kerültek. Vincze Gábor szegedi történész kutatásaiból kitűnik, a javak értékeket egységesen USA-dollárban mutatták ki. A kimutatásban szerepelnek a magyar állam, közületek, valamint intézmények tulajdonát képező ingatlanok, a Magyar Nemzeti Bank által 1940 óta vásárolt és épített ingatlanok, a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Rt. orsovai és szulinai ingatlanjai. Ugyanakkor ingóságok és árukövetelések tételes felsorolását is közölték. A romániai ipari és kereskedelmi vállalatokban levő magyar érdekeltségek összege az 1943-as hivatalos nemzeti banki árfolyam alapján megfelel 40 millió dollárnak. Például: a Magyar Acélgyár Rt.-nek Kolozsváron 100 százalékos érdekeltsége volt a Corvinus kolozsvári vasöntő és gépgyár rt.-ben. A Román Nemzeti Bank vette át a magyar pénzintézetek érdekeltségeit és ingatlanjait. A földreform és a CASBI-törvény alapján mintegy 3815 lakóházat és 21 353 kataszteri hold magyar állampolgári tulajdont képező kisbirtokot, továbbá 28 836 kataszteri hold magyar tulajdont képező 50 hektárnál nagyobb birtokot sajátítottak ki. Ezek közös értéke kereken 10 millió dollárt tesz ki. /Farkas Réka: Kártérítés az „ellenségnek”? = Krónika (Kolozsvár), szept. 17./

Felavatták Székelyudvarhelyen a vitatott civil központot. Korszerűen kiépített, kilenc irodából és egy tárgyalóteremből álló irodaépületté alakult a Székelyudvarhelyért Alapítvány által 5,2 milliárd lejért vásárolt, Vánky-házként elhíresült ingatlan. Az alapítvány elnöke, Szász Jenő polgármester bejelentette, a központ inkubátorházként kívánja a helyi civil szféra fejlődését segíteni. „Személyes tapasztalatom azt igazolja, hogy az Illyés Közalapítványhoz a Székelyudvarhelyért Alapítvány által benyújtott pályázat célja megvalósult, és a létrejött Civil Központ és Médiacentrum méltó helyet tud biztosítani a jövőben itt működő szervezeteknek” – nyilatkozta a Krónikának Herényi Károly, az MDF parlamenti frakcióvezetője. Herényi elmondta, a legközelebbi kuratóriumi ülésen arról fog beszámolni, hogy a Székelyudvarhelyért Alapítványnak juttatott, a szóban forgó ingatlan megvásárlására költött adóforintok jól hasznosultak. Szász Jenő polgármester a Székelyudvarhelyért Alapítvány elnökeként megemlítette azt a botrányt is, amelyet az IKA magyarországi kormányváltás után átalakult kuratóriuma gerjesztett azáltal, hogy túl drágának ítélte az ingatlan vételárát, és kivizsgálást rendelt el. „Politikai megrendelés alapján történt a személyemet és az általam vezetett alapítványt meghurcoló intézkedés” – vélekedett Szász. /Lukács János, Zilahi Imre:­ Révben a Vánky-ház ügye? = Krónika (Kolozsvár), szept. 20./

Okt. 27-én Kolozsváron, az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság (EMT) székházában ünnepélyes keretek között átadták a Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK) kolozsvári digitalizáló műhelyét. A végcél a Kolozsvári Virtuális Könyvtár és Információs Központ. Égly János programfelelős elmondta: a www.mek.ro honlapon elérhető tükörszerver beindítását követően az EMT megnyerte a magyarországi informatikai és hírközlési minisztérium által kiírt pályázatot, amely során 74 kötetet, pontosabban 20 ezer oldalt dolgoztak fel és tették digitális megjelenítésre alkalmassá. A pályázat segítségével az EMT három nagy teljesítményű számítógépet, egy-egy hordozható komputert, tükörreflexes digitális fényképezőgépet és lapolvasót vásárolt. Lehetőségük van nagyon régi dokumentumok lefényképezésére, képi és szöveges adatbevitelre. Egyelőre a munkatársak hiánya miatt lassan halad a munka. – A digitalizálási műhely köré az EMT erős intézményt szeretne felépíteni. /Kiss Olivér: Digitalizáló műhely az EMT-nél. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 28./

Két héttel a Cotroceni-palotából való kiköltözése előtt Ion Iliescu volt államelnök rendeletben ítélte oda saját magának a forradalmári címet. A ,,kiemelkedő érdemű harcos” minősítéssel Iliescunak joga van egyhektárnyi kültelekhez, versenytárgyalás nélkül vásárolt 100 négyzetméteres üzlethelyiséghez, ingyenes tévé- és rádióbérlethez vagy végső nyughelyhez, írta az Adevarul. /Hírsaláta. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 6./

A korrupcióellenes törvény értelmében adott vagyonnyilatkozatok szigorítását tervezi Monica Macovei igazságügy-miniszter, aki szerint a nyilatkozati űrlapok részletesebbé tétele hozzásegítené a közvéleményt ahhoz, hogy alaposabban tájékozódhasson a köztisztviselők anyagi helyzetéről. Az érvényben levő törvény alapján a Tariceanu-kabinet a közelmúltban közzétette tagjai vagyonnyilatkozatait. Elmondható, hogy az RMDSZ-es miniszterek a kevésbé tehetős kormánytagok közé tartoznak. A miniszterelnök-helyettesek közül Markó Béla a „legszegényebb”: az RMDSZ elnöke egy 5,5 hektáros mezőgazdasági területet birtokol, ezenkívül van egy 1997-ben vásárolt 46 négyzetméteres lakása, valamint egy 2001-ben tulajdonába került 149 négyzetméteres lakóháza. Ezek adózási értéke összesen 1,127 milliárd lej. Az államminiszter tulajdonában van még egy 2001-es gyártmányú Renault Clio személygépkocsi és összesen 25 ezer euró értékű bankszámla. Érdekeltségeiként Markó a marosvásárhelyi Aranka György Alapítvány elnöki, illetve az RMDSZ elnöki tisztségét jelölte meg. A kormánypénzeket osztó Communitas Alapítvány élén betöltött tisztségről Markó kormányfő-helyettesi kinevezését követően lemondott. A kuratóriumot ideiglenesen Takács Csaba eddigi alelnök vezeti. Nagy Zsolt távközlési miniszter tulajdonában van egy 1999-ben vásárolt 70 négyzetméteres lakás, van egy 1996-os gyártmányú Ford és egy 2001-es gyártmányú Volvo személygépkocsija, valamint egy 10 ezer eurós bankszámlája. Nagy Zsolt az erdélyi magyar televízió létrehozását kezdeményező Janovics Jenő Alapítvány kuratóriumának elnöke, illetve a Progress Alapítvány elnöke. Markóhoz hasonlóan kinevezése után Nagy Zsolt kilépett a Communitas kuratóriumából. Borbély László területrendezési miniszternek nem kell lemondania az RMDSZ ügyvezető alelnöki tisztségéről, a politikus ugyanakkor a marosvásárhelyi Bernády György Alapítvány kuratóriumának vezetője marad. Borbély egy 140 négyzetméteres, 1,120 milliárd lej adózási értékű lakóházzal, egy lízingben vásárolt, 2004-es gyártmányú Volkswagen Passat személygépkocsival és 20 ezer euró értékű bankszámlával rendelkezik. Az RMDSZ-esek közül is talán a legkevésbé tehetős Winkler Gyula külkereskedelmi miniszter, aki egy fél lakóházat birtokol, egy 80 négyzetméteres lakást Vajdahunyadon, valamint egy falusi házat. Autója, bankszámlája nincs. /Salamon Márton László, Cseke Péter Tamás: Gazdag kormány, szegény magyarok. = Krónika (Kolozsvár), jan. 17./

Ünnepélyes keretek között adta át a Bartók Béla Alapítvány a magyarországi támogatással vásárolt két és félmillió forint értékű taneszközt Temes megye 52 magyar tannyelvű oktatási intézményének, illetve magyar nyelvet tanuló csoportjának a hét végén. Temesváron a Bartók Béla Líceum dísztermében az oktatási intézmények képviselői, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége helyi vezetői, a Bartók Béla Alapítvány elnöksége, a Temes megyei Civil Tanács oktatási-tudományos szakbizottságának tagjai, valamint a magyar nyelvű oktatást támogató civil szervezetek képviselői jelenlétében ismertették a projekt célkitűzéseit és a pályázat lebonyolítását. Fénymásolók, színes tévékészülékek, képmagnók, kazettás magnók, CD-lejátszók, oktató filmek, mikroszkópok, térképek, iránytűk, földgömbök, falitablók, fejlesztő játékcsomagok, szakkönyvek segítik a Temes megyei pedagógusok (32 óvónő, 35 tanító, 113 tanár) munkáját. 520 óvodás, 420 kisiskolás, 337 V–VIII. osztályos tanuló, 335 líceumi diák, valamint 339 magyar nyelvet fakultatívan tanuló gyermek iskolai munkája vált korszerűbbé az Apáczai Közalapítvány támogatása által. /(Sz. I.): Taneszköz-támogatás 52 oktatási intézménynek. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 17./

Kiderült, hogy lehallgatták a Mediafax hírügynökség telefonjait. A Közigazgatási és Belügyminisztérium Belföldi Hírszerző és Védelmi Főosztálya „érdeklődött” a szerkesztőségi munka iránt. A Ziua című napilap szerint Virgil Ardelean, a belföldi hírszerző főosztály vezetője Ioan Amarie, az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (OKÜ) főügyészének engedélyét kérte a Mediafax és az A. M.Press telefonjainak lehallgatására arra hivatkozva, hogy bizonyos rendőrök titkos információkat adtak ki a médiának. Ardelean szerint beosztottjai megállapították, hogy Constantin Duvac főfelügyelő „személyes haszonszerzés céljából folyamatban levő vizsgálatok adatainak illetéktelen személyekhez juttatása érdekében eddig azonosítatlan személyeket használ fel, akik kártyás, nyilvános telefonokról a kért adatokat médiaintézményeknek továbbítják”. A Mediafax kijelentette: soha nem vásárolt információkat rendőrtisztektől, ez a módszer idegen a hírügynökség újságírói gyakorlataitól. A Medifax kérte, hogy indokolják meg a két telefonvonal lehallgatásával kapcsolatos kérelmet. Radu Stroe (NLP), a szenátus honvédelmi bizottságának vezetője hangsúlyozta: Virgil Ardeleant, a főosztály vezetőjét meneszteni kell, ha bebizonyosodik, hogy törvénysértést követett el. Az ügyészség leszögezte: soha nem rendelték el újságírók vagy médiaintézmények telefonbeszélgetéseinek lehallgatását. /Lehallgatták a Mediafax telefonjait. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 25./