Sógor Csaba szenátor elmondta, hogy Toró T. Tiborral együtt az RMDSZ konstruktív belső ellenzékéhez tartoznak. Szerinte nem szétverni kell az RMDSZ maradék belső ellenzékét, hanem együtt kellene menetelni. /Román Győző: Sógor Csaba szenátor szerint: Hősi túlélők is vannak. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), febr. 8./

Toró T. Tibor képviselő a vele készült beszélgetésben kijelentette, hogy optimista, mert az Európai Unió diktálta fontos stratégiai döntéseket a jelenlegi kormány könnyebben tudja meg hozni, mint elődje. Tariceanu miniszterelnök előítélet-mentesen kezeli a nemzeti kérdést, és a kulturális autonómia bekerült a kormányprogramba. Fontos a kisebbségi törvény megalkotása. Jelenleg egy kis bizonytalanságot érez éppen az RMDSZ-vezetés részéről, hogy még várjunk vele. Azonban most van itt a pillanat, most kell lépni. Toró szerint az RMDSZ-vezetés ellenzékének egy kis önfegyelmet kell gyakorolnia egy fél évig, segíteni kell az RMDSZ-t abban, hogy az autonómia tervét a gyakorlatba ültesse. Az autonómia körül egységet kell teremteni. A magyar karok ügyében is most kellene megkötni azokat az egyezségeket, amelyek majd döntéshez vezetnek. A Sapientia Erdélyi Magyar Egyetem legyen az, amelyet mind a magyar, mind a román állam támogat. /Román Győző: Toró T. Tibor képviselő szerint: Parlamenti képviseletünk hiányos. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), febr. 22./

Akad még jó néhány “pettyes” múltú a frissen kinevezett kormánybiztosok és kormánybiztos-helyettesek között. Például Strujan Constantin Hargita megyei kormánymegbízott egy esztendővel ezelőtt még szocdem színekben szaladgált, de azóta demokrata lett. Azt sem lehet érteni, hogy a brassói Madaras Lázár miért lett Mehedinti megye prefektusa. Mona Musca művelődési miniszternek a Trianon című film vetítésének hallatán Erdély elrablása jutott eszébe. Közben a Demokrata Párt elnöke, Emil Boc által vezetett Kolozsvár egyik negyedének főutcája továbbra is a háborús bűnös Ion Antonescu nevét viseli. A bukaresti Északi pályaudvar közelében lévő Negruzzi utcában hatalmas zöld tábla hirdeti, hogy itt van Mihály arkangyal légiójának, azaz a Vasgárdának a székhelye, ahol fasiszta típusú összejöveteleket tartanak. Az újságárus bódékban a legionáriusok lapjait meg könyveit árulják. /Román Győző: Újból ellopjuk Erdélyt? = Erdélyi Napló (Kolozsvár), márc. 1./

Kónya-Hamar Sándor képviselő, az RMDSZ Kolozs megyei elnöke a vele készült beszélgetésben megjegyezte, fel lehet tenni a kérdést: az RMDSZ jelenleg mennyire közképviseleti, mennyire érdekvédelmi és mennyire szövetség? Már nem szövetség, hanem párt. Sem az alapszabályzatát, sem a programját nem tartotta meg, az utolsó esztendőkben csak az a célja, hogy mindenáron a hatalom közelében maradjon. Az RMDSZ vezetősége egyfajta egyezkedő hátrálással azokat az elveket és célokat adta föl, amelyek végül is az erdélyi magyarság túlélését biztosították volna. Emlékeztetett arra, a külhoni állampolgárságért az aláírásokat annak idején úgy gyűjtötték, hogy Frunda György államelnöki jelöltségét kapcsolták hozzá. Az RMDSZ-ben nem is lehet szervezett ellenzék. A parlamenti frakcióban, de az SZKT-ban is, önkényuralmi módszereket alkalmaznak, nem szólva arról, hogy hiányzik mindenfajta tájékoztatás. Kónya-Hamar Sándor hangsúlyozta, hogy amit nem érnek el Romániának az Európai Unióba lépése előtt, azt már utána aligha érik el. Példa erre Szlovákia. A képviselő úgy látja, oltalom nélkül maradt a magyarság. Az anyaország lemondott róla, hiszen vezetői nem akarják állampolgárainak tudni a külhoni magyarokat. Romániában a magyar iskolákat továbbra is minden szinten sorvasztják. A képviselő elmondta, hogy a kormány és a parlamenti képviselet között sem felhőtlen a viszony. Még az RMDSZ-ben sem. Furcsa a magyarországi MSZP-hez való viszonya az RMDSZ-nek: egy jobboldali kormány magát jobboldalinak tartó csoportosulása egy baloldali párttal van a testvérinél is szorosabb viszonyban. Végül Kónya-Hamar Sándor megállapította, hogy az RMDSZ külső ellenzéke megosztott. Elhibázottnak tartja, hogy ha megalakult a Polgári Szövetség, akkor még létrehozzák az Erdélyi Nemzeti Tanácsot is, hogy aztán kiváljon belőle a Székely Nemzeti Tanács. Olyan ez, mintha minden tiszt saját hadsereget akarna létrehozni. Az ellenzéki erőket nem szabad szétforgácsolni. /Román Győző: Kónya-Hamar Sándor képviselő, az RMDSZ Kolozs megyei elnöke szerint: Egyezkedő hátrálással föladták az elveket, célokat. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), márc. 8./

Román Győző, a lap munkatársa szerint az RMDSZ által frissen kormánytisztségekbe kinevezettek közül többen az RMDSZ vezéreinek csicskásai. Megjegyezte, látott már pálfordulást az RMDSZ-ben. Kelemen Atilla eleinte belső ellenzéki politikus volt. A szatmári Kereskényi Sándor, a néhai ellenzéki újságíró a szenátusba kerülve hirtelen elfelejtett mindent, amit addig írt. A valahai Orient Expressz számait olvasva pálfordulások tömegére bukkan az újságíró. Egyik cikk Borbély Lászlót és Frunda Györgyöt bírálta, a szerző: Csutak István. Évekig az RMDSZ belső demokratikus ellenzékének egyik meghatározó alakja volt. Jelenleg az Integrációs Minisztérium RMDSZ-es államtitkára. /Román Győző: Tiszta vizet a nyílt kártyákba. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), márc. 8.)

Román Győző publicisztikai figyelmeztetésére (Tiszta vizet a nyílt kártyákba, Erdélyi Napló, márc. 8.) válaszolt Kereskényi Sándor. Román Győző három kirívó példát említett: Kelemen Attila, Kereskényi Sándor és Csutak István esetét. Szerinte az első ostobán, a második szánalmasan, a harmadik megalkuvó módon viselkedett új, hatalmi helyzetében. Kereskényi Sándor kifejtette, hogy a sajtóban a kilencvenes évek közepén az ún. neptunosokat elmarasztalta ugyan, de valójában nem volt annyira ellenzéki. Megmagyarázta, hogy fellépésében „inkább a szereplés, mint az alternatívaképzés igénye” vezette. Csutak István koccintgathat ugyan Nagy Benedekkel, de egyeztetni a Duna-parti metropoliszban Gézával vagy Zsolttal szokott. /Kereskényi Sándor: A kéjhölgy lehajtja szép fejét (Megjegyzések Román Győző cikkéhez). = Erdélyi Napló (Kolozsvár), ápr. 5./

A Földes-ügyről eddig is sokan tudtak, legfeljebb hallgattak róla. Jött azonban egy Stefano Bottoni nevű polgár, és föllebbentette a fátylat az erdélyi közelmúltról. Lett erre nagy fejvakargatás. Pedig az ötvenes években csak annyi történt, hogy az egyik kommunista csoport leszámolt a másikkal. A román hatalom meg akarta szüntetni Kolozsvárnak az erdélyi magyar közművelődésben, irodalmi életben és tanügyben játszott központi szerepét. Erre jó volt első lépésként a marosvásárhelyi kártya. Marosvásárhelyre került a Bolyai Egyetem orvosi és gyógyszerészeti kara, a színművészeti egyetem, megalakult a Filharmónia, a Székely Színház, a Székely Népi Együttes, Bukarestbe vitték a Magyar Népi Szövetséget, a Falvak Népét, létrehozták a Művelődést, a rádió magyar szerkesztőségét, a Romániai Magyar Szót, majd az Előrét. Sütő András pályája ekkor kezdett felívelni, és kinevezték (1950-ben) a Falvak Népe főszerkesztőjének. Ugyanakkor, amikor szülei kuláklistára kerülnek, a lapban megjelennek a kulákellenes írások. Amíg Sütőt menti tehetsége és későbbi tettei, addig a Földest feljelentő másik kettő – Hajdu Győző és Gálfalvi Zsolt – ezt nem hozhatja fel mentségéül. Hajdu Győző három évtizedre lett az Igaz Szó főszerkesztője, hosszú évekig a kommunista párt központi bizottságának tagja, majd a diktátor főmagasztalója. Gálfalvi pedig az Igaz Szó főszerkesztő-helyettese, a marosvásárhelyi Állami Magyar Színház igazgatója, az Előre főszerkesztő-helyettese, a Szocialista Művelődési Tanács nemzeti igazgatóságának vezetője, a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa bürójának tagja, a Hét főszerkesztője, az Írószövetség, majd a Román Televízió vezetőtanácsának tagja. Az 1989-es változás után Gálfalvi Zsolt továbbra is a magas hatalmi szférákban maradhatott. Közben Kolozsvárnak mint az erdélyi magyarság központjának a leépítése folytatódott a fordulat után is. A román hatalom továbbra sem engedélyezte a Bolyai Tudományegyetem újraindítását. Az RMDSZ vezetését pedig kezdetben a bukarestiek ragadták magukhoz. Ma már a döntéshozó kétségen kívül a bukaresti elnökség és a szövetség vezetőségében túlnyomó többségben lévő marosvásárhelyi csoport – Markó Béla, Frunda György, Borbély László, Kelemen Atilla. Kolozsvári nincs benne. /Román Győző: Az ellopott Kolozsvár. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), ápr. 5./

Román Győző korábbi cikkében megírta, hogy az RMDSZ háza táján szép számmal forgolódnak politikai szélkakasok, akik jól élnek abból, hogy egykori elveiket sutba dobva a hatalomnak, a szövetség vezetőinek gazsulálnak. Megnevezte Kereskényi Sándort, aki ellenzéki újságíróból lett „a jelenlegi RMDSZ-vezetés csicskása”. Kereskényi amikor szenátor lett, az újságíróknak elmesélte: mennyire félreismerte korábban pl. Verestóy Attilát, most be kellett látnia, hogy ő az egyik legnagyobb erdélyi magyar. /Román Győző: Megjegyzés a megjegyzéshez. Csicskássirató. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), máj. 3./ Előzmény: Román Győző: Tiszta vizet a nyílt kártyákba. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), márc. 8.) Kereskényi Sándor: A kéjhölgy lehajtja szép fejét (Megjegyzések Román Győző cikkéhez). = Erdélyi Napló (Kolozsvár), ápr. 5./

Március 29-én a Romániai Magyar Szóban megjelent Barabás István Aláírni veszélyes! című cikke, amelyben a szerző azt bizonygatta, hogy ha a Magyar Polgári Szövetség párttá alakul, akkor ennek a magyar egység, a romániai magyarság látja kárát. Román Győző reagált erre, megállapítva, Barabás nem szólt arról, hogy az RMDSZ nyomására a parlament által elfogadott jogszabály olyan szűk időhatárt adott a nem parlamenti kisebbségi szervezetek számára az aláírások megszerzésére, hogy a listák ellenőrzése nem volt lehetséges, ezt a Velencei Bizottság is antidemokratikusnak titulálta. Román Győző kifogásolta Barabásnak az Országos Magyar Pártra vonatkozó kitételeit is, ezek tele vannak tévedéssel. Barabás István az (Országos) Magyar Párttal akarta példázni, hogy mennyire fontos az erdélyi magyarság egysége. Barabás szerint valaha a Magyar Néppárt is megbukott, vezetői az ismeretlenségbe távoztak. Valójában Kós Károly akarta föltámasztani a Magyar Néppártot. /Román Győző: Ki ellenzi a romániai magyar pluralizmust? = Erdélyi Napló (Kolozsvár), ápr. 19./

Az RMDSZ-ben a kliensrendszer gyakorlata már annyira elterjedt, hogy nem lehet szó nélkül hagyni. A választási törvényből, de más megnyilatkozásokból érződött, hogy a pluralizmus az RMDSZ-ben már nem lehetséges, állapította meg Kónya-Hamar Sándor képviselő. A polgári erők nagy ostobaságot követtek el, amikor román pártok listáin próbáltak bejutni a parlamentbe. Ez tette lehetővé az RMDSZ bejutását a törvényhozásba. A képviselő a kisebbségi törvénytervezettel kapcsolatban leszögezte, ha egy normatív szabály mögött nincs megfelelő hatalom és erő, amely végrehajtatja és ellenőrzi, akkor abból valós jog soha nem lesz. – A magyarok lakta vidékeken mindinkább hallatják szavukat a fiatal generációs tömörülések, az Erdélyi Magyar Ifjak, a felvidéki mozgalom, ezek egy újabb nemzeti gondolat kikristályosodását hozhatják. – A jelenlegi budapesti hatalom konok magatartása miatt megint elvész egy lehetőség. A nemzetállamokban folytatódik a nemzetiségek beolvasztása, és ez elkeseredést szül, mindezt az RMDSZ ölbe tett kezekkel nézi. /Román Győző: Kónya-Hamar Sándor képviselő szerint: Csonka az RMDSZ (is). = Erdélyi Napló (Kolozsvár), máj. 10./

Garda Dezső képviselő egy esztendővel ezelőtt írt panaszlevelet a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete /MÚRE/ becsületbíróságához, amelyben kérte, hogy vizsgálják ki egy helyi lap rágalmát. A gyergyószentmiklósi Új Kelet a tavalyi választások előtt majdnem minden számban a becsületébe gázolt. Az Új Kelet laptulajdonosa Hodgyai Géza. A lapban Botos László és Péter Csaba cikkeiben azt akarta bebizonyítani, hogy Garda Dezső harca az erdőmaffia és az erdőlopások ellen csak színleges, hogy ártatlan embereket támad. Garda Dezső egy esztendeje hiába várja a MÚRE válaszát. Kérdésére azt mondták, hogy küldtek választ, de azt Garda nem kapta meg. A MÚRE véleménye kimondásának halogatásával nem a törvénytisztelők pártjára állt. /Román Győző: Garda Dezső gyergyói képviselő a becsületét keresi. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), máj. 17./

Toró T. Tibor parlamenti képviselő kapcsolatot tart fenn a Magyar Polgári Szövetséggel, de nem tagja annak. Sok barátja, régi harcostársa az MPSZ-ben találta meg a helyét, összekötőnek tartja velük a közösen vallott értékrendet. Közös problémájuk, hogy jelenleg egysíkú, féllábú a politikai képviselet. Toró T. Tibor egy olyan plurális, egységes politikai képviseletben gondolkodik, amelyben létezik a belső demokrácia. A Reform Tömörülés a pluralizmusért harcolt egy évtizeden át. Az RMDSZ szatmárnémeti kongresszusán azonban a sokszínű politikai képviselet koncepciója és képviselői látványos vereséget szenvedtek. A 2004-es választási évben azonban beszűkült a Reform Mozgalom mozgástere. A reformos csapat többsége Szász Jenő vezetésével az önálló indulás mellett döntött, a Magyar Polgári Szövetség színeiben. Az RMDSZ vezetése azonban adminisztratív eszközökkel – a régi posztkommunista hatalom hathatós támogatásával – ezt megakadályozta. Jelenleg az RMDSZ vezetése az erdélyi magyar–magyar politikai párbeszédet megoldottnak tekinti azáltal, hogy nemlétezőnek tekinti ellenzékét. Az RMDSZ-ben is azok kerültek felül, akik a román posztkommunista elittel leginkább szót tudtak érteni. /Román Győző: Többpólusú politikai képviselet kell. Beszélgetés Toró T. Tibor parlamenti képviselővel= Erdélyi Napló (Kolozsvár), júl. 5./

Kerekes Károly képviselő politikai nyilatkozatában kiállt az idősebb nemzedék jogai mellett. A Romániában 1940. szeptember 6. és 1945. március 6. között hatalmon lévő rendszerek által etnikai okokból üldözött személyek kárpótlására vonatkozó törvényt még öt évvel az életbelépése után sem alkalmazzák megfelelően. A jogszabállyal orvosolni akarták a romániai nemzeti kisebbségek által elszenvedett jogsérelmeket. Jelenleg Maros, Hargita és Kovászna megye kivételével Erdély többi vidékén a jogszabályt eltorzítva értelmezik. Például a gyulafehérvári, hunyadi, brassói és kolozsvári megyei pénztárak – az országos nyugdíjpénztár értelmezése alapján – elutasítják a magyar nemzetiségűek kérelmeit, arra hivatkozva, hogy 1944. szeptember 1-jén az 1627-es számú törvényerejű rendelet eltörölt minden etnikai üldözésre vonatkozó diszkriminatív törvényt. Ha ez így lenne, mivel magyarázható az, hogy 1944. november 3-án, tehát két hónappal a törvényerejű rendelet megjelenése után, a Hivatalos Közlönyben megjelent az internáló táborok létrehozására és működésére vonatkozó szabályzat? Ezekbe a lágerekbe az észak-erdélyi magyar és német kisebbségeket internálták. Nem alkalmazzák a törvényt a Dél-Erdélyből Észak-Erdélybe menekültekre sem. Ezzel szemben a megyei nyugdíjpénztárak minden további nélkül helyet adnak az Észak-Erdélyből Dél-Erdélybe menekült román nemzetiségűek kérelmeinek. /Román Győző: Kerekes Károly képviselő pontosít: Ki az etnikai üldözött? = Erdélyi Napló (Kolozsvár), júl. 19./

A most megjelent Megmaradásunk esélyei /Státus Kiadó, Csíkszereda, 2005/ című, dr. B. Garda Dezső szerkesztette könyv az Erdélyi Múzeum-Egyesület és a Romániai Magyar Közgazdász Társulat gyergyói fiókszervezeteinek konferenciáján elhangzott négy tanulmányt tartalmazza. A közös téma: mekkora esélye van az erdélyi magyarság s főleg a Gyergyói-medencében élők boldogulásának az EU-ba lépés küszöbén. A tanulmányírók mindegyike – Somai József, Györfy Lehel, Pápai Emese, Garda Dezső – azt feleli, hogy van esély. Somai József, a Romániai Magyar Közgazdász Társulat elnöke rámutatott, Románia nem készült fel a csatlakozásra. Az agrárium maradt le a legjobban az EU-s átlagtól, a vidék lehet a csatlakozás legnagyobb vesztese. A falu konzerválja az elmaradt gazdasági rendszereket, versenyképtelen a globális kereskedelmi hálózatok olcsó és minőségi áruival szemben. A földet felvásárolja a külföldi tőke. Györfy megállapította, hogy egy esetleges közös gazdaság önmagában várhatóan nem hatna csodaszerként. A modern költségvetési módszerekről értekezett Pápai Emese. Garda Dezső, az örök optimista azt fejtegette, hogy főleg a Gyergyói-medencében hogyan maradhatnak meg. Az utóbbi esztendőkben több mint tízezer lakos hagyta el a szülőföldjét, a kedvezőtlen életkörülmények miatt. /Román Győző: Négy gyergyói tanulmány. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 3./

Romániában hivatalos adatok szerint tavaly 140 ezer ember telefonját hallgatták le. Ma már biztosak lehetünk abban, hogy a „kékszemű fiúk” figyelnek, hiszen bevallották, írta Román Győző. Legutóbb a liberális vállalkozó Dinu Patriciunak mondták az ügyészek, hogy ne beszéljen mellé, már 2003 derekától minden távbeszélőbe mondott szavát jegyzik. Azonban akkor még nem indult eljárás Patriciu ellen, márpedig az érvényes jogszabályok szerint csak ekkor adható ki törvényszéki jóváhagyás a lehallgatásra. Veszélyes, hogy Traian Basescu államelnök az utóbbi időkben a hírszerzőknek nagyobb hatalmat, tevékenységük ellenőrzésére pedig kevesebb lehetőséget adott. Az újságíró meggyőződése, hogy a magyar politikusok, újságírók, vállalkozók telefonbeszélgetései is vastag köteteket tesznek ki. Még akkor is, ha az RMDSZ kormányon van. Nemrégiben magyarul tudó fiatalokat szerződtetett a hírszerző iroda. /Román Győző: A fülelés folytatódik. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), febr. 3./

Magánvállalatokban valóságos hírszerzőszolgálatok alakultak ki – jelentette ki február 13-án Traian Basescu államelnök, a Legfelsőbb Védelmi Tanács (LVT) ülése után. Az államfő szerint léteznek olyan magántőkéjű cégek, amelyekben volt hírszerzők dolgoznak. Basescu hangsúlyozta: ezeket ellenőrzés alatt tartják az illetékes állami intézmények. Basescu a nem hivatalos hírszerzői szolgálatokat gyanúsítja törvénytelen lehallgatásokkal. Romániát távolról sem lehet rendőrállamnak nevezni, érvelt Basescu. /Párhuzamos hírszerzőszolgálatok. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 14./ A nemzetbiztonsági stratégia hat törvényt foglal magában: A nemzeti védelem törvényét, A hírszerzésre, kémelhárításra és biztonságra vonatkozó törvényt, A vészhelyzetek kezelésének törvényét, a Külügyi Hírszerzési Szolgálat (SIE) és a Román Hírszerzési Szolgálat (SRI) működésének új kerettörvényét, valamint a titkosszolgálati alkalmazott státusának jogszabályát. Az államfő leszögezte, a SRI és a SIE jogilag nem válik a civil szféra részévé, de alkalmazottak közhivatalnokok lesznek. Basescu elmondta, hogy a tavalyi év folyamán 2373 személy telefonbeszélgetését hallgatták le a titkosszolgálatok, akik összesen 6370 telefonkészüléket tartottak folyamatos megfigyelés alatt. 80 százalékban külföldi állampolgárok beszélgetéseit hallgatták le. /A nemzetbiztonsági stratégia elfogadását sürgeti Basescu. = Krónika (Kolozsvár), febr. 14./ Emlékeztető: Romániában hivatalos adatok szerint tavaly 140 ezer ember telefonját hallgatták le. /Román Győző: A fülelés folytatódik. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), 2006. febr. 3./

Romániában Iliescutól Basescuig minden államelnök a szekuból kinőtt titkosszolgálatokra támaszkodott. 1990-ben a marosvásárhelyi fekete március végjátéka az volt, hogy létrehozták a Román Hírszerző Szolgálatot /SRI/. Az állítólagos magyar irredentizmus ellen. Az 1996-ban győztes Emil Constantinescu elnök egyszer csak azt vette észre, hogy a titkosszolgálatok hálójában vergődik, és amikor ezek megsúgták neki: nincs esélye a 2000-es választások megnyerésére, visszalépett a megmérettetéstől, kijelentve, hogy a szeku legyőzte. Az is lehet, hogy Constantinescut valamivel megzsarolták.  Iliescu visszatért a hatalomba, akkor egy volt katonatiszt került a hírszerzők élére, Radu Timofte. Timofte újból a román társadalom egyik legfontosabb intézményévé szervezte az SRI-t. Napirenden voltak a telefonlehallgatások, volt, hogy az utcán tartóztatták le a nemszeretem polgárokat, például Mugur Ciuvicát. Több mint másfél évtizeddel az 1989-es fordulat után 110 ezer szekusdossziét zároltak, nemzetvédelmi okok ürügyén ezekbe tekinteni tilos. Tehát 110 ezer régi besúgó, szekus hírszerzővé lépett elő. A liberális Dinu Patriciu ügyeinek vizsgálatakor kiderült, hogy a vállalkozó telefonját hosszú évekig törvénytelenül lehallgatták. Az utóbbi időszakban hivatalosan 14 ezer állampolgár telefonálást hallgatták le, még az ország elnöke is a napokban 2373 személy tavalyi lehallgatásáról beszélt. Traian Basescu az államelnöki választási kampányban megígérte: győzelme esetén leváltja mind a hírszerzőszolgálat, mind a kémelhárítás vezetőit. Nem váltotta le. Mert Radu Timofte és Traian Basescu egyetértett a hírszerző és kémelhárító szolgálatok szerepének felértékelésében. Előbb hozzákezdtek a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) és a Külügyi Hírszerző Szolgálat (SIE) átfestésére. Erre jó volt a három újságíró iraki „elrablása”, amely körül immár egy esztendővel az eset után is sok a kérdőjel. Traian Basescu regnálása óta folyamatosan mind nagyobb hatáskörhöz jutnak a hírszerzők. Számos jogszabályba csempésztek be olyan cikkelyt, amely megkönnyíti a közpolgárok utáni kutakodást. A 10 ezer eurón felüli adásvételeket – tehát a telek- és házügyletek tekintélyes részét – jelenteni kell az SRI-nek. Basescu újra be akarja vezetni a rendőrspicli intézményét. Vagyis a fedett ügynökök alkalmazását, akik munkahelyeken, kocsmákban, templomokban vigyáznák az emberek viselkedését, beszédét.  A polgárok bankszámláiba is beletekinthetnek a titkosszolgálat emberei. Az újságíró biztos benne, hogy az úgynevezett magyar irredenták utáni kutakodás is felerősödött. A hírszerzők évi jelentéseiben szerepelt, hogy a magyar irredentizmus nemzetvédelmi szempontból veszélyes. Ezen az RMDSZ kormányzati szerepvállalása sem változtatott. /Román Győző: Téglák és sasszeműek. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), febr. 21./

A MÚRE vezetői végre megszólaltak és kérték a magyar kormányt, hogy ne csökkentse a határokon túli magyaroknak nyújtandó segélyt. Arra számítanak, hogy nekik is jut majd a külhoniak támogatásából. Azonban az RMDSZ vezetői a túloldalról küldött egyetlen fillért sem engednek ki a kezükből, írta Román Győző. A jelenlegi magyar kormány, Gyurcsány Ferenccel az élen, csak a mai Magyarország területén élő lakosokban gondolkodik. Megsértődtek, mert a jelenlegi külhoni magyar egyesületek vezéreinek véleménye nem egyezett a Gyurcsányéval. „Így aztán egyszerűen feloszlatták a Határon Túli Magyarok Hivatalát (HTMH) és létrehoznak majd egy miniszterelnöki hivatal melletti valamit, ami a külhoni magyarokkal biztosan nem fog foglalkozni, de azt mindig meg fogja magyarázni, hogy ezt miért nem teszi.”   Felerősödik a román pártok vezetőinek nacionalista szövege, hiszen az árván maradt népcsoportba már bele lehet rúgni. Az RMDSZ célja sem a nemzetiségi jogok kivívása, hanem az önös érdekek miatti kormányon maradás. /Román Győző: Dőre remény. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), júl. 3./

Dr. Becsek Garda Dezső képviselő kézhez kaphatta a szekusdossziéját. Megtudta, hogy 1978 óta figyelték. 1989 előtti nagy bűne volt, hogy a magyarság történetét – benne a székely sajátosságokat – és néprajzát kutatta.      Távollétében lakását átkutatták. Egy történelmi tanulmányait tartalmazó könyvét 1982-ben kinyomtatták, majd elégették. Előzőleg Imreh István professzor és Kovács József kedvezően véleményezték. Az akkori propagandatitkár, Rab István gyűlést hívott össze Gyergyószentmiklóson, ugyanis az egész helyi pártbizottságot szankcionálták, amiért egy irredenta személyt, Garda Dezsőt, támogattak egy ilyen könyv megírásában. Rab mellett a főinkvizítor Hargita megye kulturális bizottságának az elnöke, Májai Albert volt. Végül elégették a könyvét. Az volt a baj, hogy könyvében nem írt a román nép székelyföldi folytonosságáról. Ezért nem engedték, hogy olyan helyre kerüljön, ahol a kutatásait folytathatta volna.    Garda megalázónak tartja: bizonyos médiumok azt írták róla, hogy besúgó. A romániai magyar újságírók ezt a rágalmat Magyarországra is kijuttatták. Gardának 1992 és 2000 között tíz kötetet jelentett meg. A szövegük már ott volt a fejében, csak le kellett írnia. /Román Győző: Lángoló könyvek. Hogyan lesz a besúgottból besúgó? = Erdélyi Napló (Kolozsvár), okt. 17./

A napokban Bukarest utcáin újra feltűnt Zelea Codreanunak, a vasgárdisták valahai kapitányának képe és a légióba való belépésre buzdító felhívás. A jelenlegi vezér, bizonyos Suru testvér szerint nem ő a kiválasztott, várják, hogy vagy Corneliu Vadim Tudor, vagy Gigi Becali – aki egyébként pénzzel is segíti őket –, esetleg egy harmadik álljon a zöldingesek élére. Romániában több vasgárdista „fészek” létesült, a kiképzés is több helyen folyik. Ahányszor a lap munkatársa, Román Győző politikusoknak felemlíteti, hogy a román alkotmány tiltja fasiszta és fasisztoid szervezetek létrehozását, mindannyiszor azt válaszolták, hogy nem kell a dolognak nagy feneket keríteni, mert nem veszélyes az efféle. Éppen e nemtörődömséget kihasználva támadhatja büntetlenül a nagy-romániás vezér, Corneliu Vadim Tudor a demokratikus pártokat, politikusokat, újságírókat. Gigi Becali, az Új Generáció Párt elnökének soviniszta elszólásaira sincs semmilyen válaszuk. Jelenleg nincs olyan román párt, amelyben ne játszana jelentős szerepet a nacionalizmus, sőt, olykor a nem is titkolt magyarellenesség. Ideig-óráig elfogadják az RMDSZ-t társnak, de csak olyan másodhegedűsként kezelik, kisebbségi jogokat csak külföldi nyomásra adnak meg. Nincs olyan hét, hogy a román parlament két házában ne hangoznának el nacionalista szózatok. Most Corneliu Vadim Tudor segédletével hozhatták létre az Európai Parlamentben a szélsőjobboldali Identitás, Tradíció, Függetlenség frakciót. A nagy-romániásokkal jött ki a szükséges 20-as létszám. /Román Győző: Nacionalisták uniós fészekben. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 23./

Merre ment volna az RMDSZ, ha nem ténykedik benne Verestóy Attila? Az ilyen kérdésre nincs felelet. Csak arról lehet beszélni, hogy mit cselekedett a politikai színtéren Udvarhely szenátora 1989 óta. Az erdélyi magyar társadalom demokratizálásáért nem sok jót. Sokáig Bukarestben élve, tökéletesen beilleszkedett a balkáni létbe, kapcsolat-kialakításba. Az egyik román újságíró mondotta: Verestóy a legbalkánibb magyar. Azonnal megtalálta a szót mind a szocdemek valahai szürke eminenciásával, Viorel Hrebenciuc-kal, mind pedig a liberálisok pénzelőjével, Dinu Patriciuval, de nincs olyan kétes hírű román politikus, akivel Verestóy ne tudott volna egyeztetni. Előbb Domokos Géza, majd Markó Béla háta mögött fontos emberré, olyan mindent elintéző bennfentessé lett. Évről évre növelte vagyonát. Annak, hogy az RMDSZ-ből eltávolították a belső ellenzék jelentős hányadát, nem kis mértékben neki köszönhető. A szocdemek országlása idején jutott Verestóy a csúcsra. Továbbra is Markó főtanácsadója. Most pedig kijelentette: csírájában kell elfojtani Tőkés püspök próbálkozását, hogy összegyűjtse az európai választáson való induláshoz szükséges százezer aláírást. A listák nagyítóval való átvizsgálása nem fog elmaradni. /Román Győző: A legbalkánibb magyar. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), febr. 20./

Claudiu Elvis Saftoiu, a külügyi hírszerzés volt vezetője egy parlamenti bizottság előtt kikottyantotta, hogy ők megszegik a törvényt, és a főügyész – nem pedig egy törvényszéki bíró – jóváhagyásával hallgatják le a polgárokat. Toró T. Tibor képviselő elmondta, hogy a nemzetbiztonsági kerettörvény 1991-ben, tehát az új demokratikus alkotmány elfogadása előtt keletkezett. Ebben az áll, hogy az ügyész jóváhagyásával lehet lehallgatásokat végezni. 2003-ban azonban módosították a törvényt, eszerint csak sürgősséggel és 48 óráig lehet ügyészségi engedéllyel lehallgatni valakit, normális körülmények között ehhez bírói engedély kell. Toró hangsúlyozta, hogy a sok hírszerzéssel foglalkozó intézmény tevékenysége teljesen átláthatatlan és ellenőrizhetetlen. Hiába vannak parlamenti bizottságok, ellenőrzésük nagyon alacsony hatékonyságú. Arról is hallhattunk, hogy a lehallgatásokat – akár bírói, akár ügyészségi engedéllyel történnek – nemcsak az erre szakosodott intézmények végezhetik, hanem bárki, ha rendelkezik a megfelelő technikával. Ioan Talpes – a hírszerzésnek volt az igazgatója – azt nyilatkozta, hogy mindegyik ilyen tevékenységet végző szolgálat rendelkezik a megfelelő műszaki felszereléssel. Több ezer hírszerző tiszt hagyta el a hálózatot és elkezdett ezen a másik területen, tehát az információkkal való kereskedelemben, magániparosként dolgozni. Toró biztos abban, hogy a magyarokat is figyelik. „Sőt az a megtiszteltetés ér bennünket, hogy számarányunk fölötti mértékben hallgatják, mit beszélünk, hiszen szerintük az autonómiával való foglalkozás potenciális veszélyforrás. ” Ezért kellene pontosan megfogalmazni, mi a hírszerzők feladata. Romániában a hírszerzők létszáma államtitok. Nem tudni, hogy milyen a hírszerzéssel foglalkozó intézmények szerkezete és hány emberrel rendelkeznek. Ez nem derül ki a költségvetésből sem. A hírszerzéssel foglalkozó intézményekből nagyon sok van. Éppen ezért kellene az egész hírszerző szolgálatot egyszerűsíteni és korszerűsíteni, valamint átláthatóbbá tenni. /Román Győző: Beszélgetés Toró T. Tibor képviselővel, az alsóház nemzetvédelmi bizottságának tagjával. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), márc. 28./

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök tanulhatna a románoktól. Mára Moldávia hárommillió lakosából mintegy milliónak megadták a román állampolgárságot. És még két konzulátust akarnak nyitni Besszarábia területén, hogy minden kérést mielőbb megoldjanak. Felmérések szerint tíz év alatt Moldávia lakosságának kétharmada kaphatja meg a román állampolgárságot, s kapcsolódik valamilyen formában – főleg gazdaságilag – Romániához. A románok nem tartottak erről sem népszavazást, hanem a mindenkori kormány ebben egyöntetű volt, megadta a moldáviai kérelmezőknek az állampolgárságot. Nem féltek attól, hogy majd elveszik a Románia határain belül élőktől a munkát. /Román Győző: A moldáviai példa. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), ápr. 11./

A napokban előbb az SZDSZ-es Kóka János, majd maga Gyurcsány Ferenc miniszterelnök azt nyilatkozta, hogy a kormány nem támogatja az erdélyi magyarság autonómiaköveteléseit, mert „ez egy ország számára egy szomszédos állam politikai igényeként értelmezhető”. Hozzátette, hogy mindenfajta autonómia követelést „össze kell egyeztetni a nemzeti szuverenitás szempontjával”. A magyar kormányfő felhívta a figyelmet arra is, hogy sokak számára „az autonómia az elszakadási törekvések előszobáját jelenti”. – Ha az osztrák kormány így viszonyult volna a dél-tiroliak autonómiaigényéhez, soha nem kapták volna meg azt. Gyurcsányék a szocialista együttműködés oltárán feláldozták – ki tudja már hányadszorra – a külhoni magyarságot. /Román Győző: Gyurcsány, a sírásó. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), szept. 5./

Az Új Magyar Szónál dolgozók megünnepelték a Romániai Magyar Szó megjelenésének 60. évfordulóját. Ennek nincs oka, mert nincs közös a két újság között. A Romániai Magyar Szó országos demokratikus napilapként 1947. szeptember 1-én jelent meg, a kommunista párt pénzelte, ennek volt a központi magyar szócsöve. 1951. február 19-től lett hivatalosan a Magyar Népi Szövetség központi bizottságának napilapja, de ettől a lényeg nem változott. Az MNSZ megszűnése után, 1953. március 31-tól vette fel az Előre nevet és vált a néptanácsok lapjává, elismerve, hogy az RMSZ utóda, az évfolyamjelzést sem kezdte újra. Az Előre végül mint a Szocialista Egységfront lapja fejezte be pályafutását 1989. december 21-én. Másnap, december 22-én a volt Előre maroknyi munkatársa megjelentette az új Romániai Magyar Szót. Román Győző is részt vett az új lap indításában, mindnyájan szakítani akartak a múlttal. Azonban nem mindenki gondolkodott így. Bár megváltak több, a diktatúra idején hangadó kollegától, maradtak elegen olyanok, akik nem függetlenként, hanem az RMDSZ árnyékában szerették volna látni a lapot. A lapindítók többsége azonban nem akart újból pártlapnál dolgozni, s így az elején még ki lehetett védeni a szövetség lapfoglalási szándékát. Már a többedik számot szerkesztették, a lapot kiadó Transil Rt – ahol az újságírók voltak a részvényesek – beíratását is megkezdték, amikor megjelent a szerkesztőségben a bukaresti RMDSZ hat tagú küldöttsége, benne Domokos Gézával, Verestóy Attilával, Demény Lajossal, hogy átvegye az... Előrét. A szerkesztők megmondták, az Előrét, ha még létezik, menjenek és vegyék át, ez már a Romániai Magyar Szó, független napilap, amelynek nincs szüksége sem gazdasági, sem politikai mankókra, megáll a maga lábán. Nagyon hosszú ideig a magas példányszám és a reklám biztosította a szerkesztőségnek a szükséges pénzösszegeket. Azonban teltek az évek és mindinkább pártosodott az RMDSZ, a szerkesztőségben is megerősödött a hangja azoknak, akik az újságot pártlappá akarták visszaminősíteni. Lassanként a lapindítók is távoztak az RMSZ szerkesztőségéből, a lap élére kerülők könnyen átjátszhatták az RMDSZ-t kiszolgáló Birtalan Józsefnek (akinek a háta mögött Verestóy állt) a részvények többségét. A kisebbségi részvények azonban továbbra is a volt munkatársak kezében maradt, akik a közgyűlések alkalmával mindegyre felvetették a lap függetlenségének kérdését. Az RMDSZ vezetősége egy időn túl nagyon jól tudta, hogy a Gyarmath János vezette újság az RMDSZ támogatása nélkül nem jelenhet meg. Akkor ugyanis már óriási volt a veszteség. Olyannyira, hogy azzal a pénzzel könnyebb volt egy új lapot indítani. Főleg úgy, hogy nemcsak a szerkesztőségi szobákat, hanem az újságírók, korrektorok nem kis hányadát, a dokumentációt is fizetség nélkül eltulajdonítják. A Transil Rt. kiad egy napilapot, amely bizonyos részvényesek tulajdona és akkor jön a Scripta Rt., amelyben Stanik István mellett, főleg Verestóy Attila a főrészvényes, tehát mások a tulajdonosok és az előfizetőknek, mintha mi sem történt volna, kezdik küldeni az új lapot. Az egészért a Scripta a Transil Rt. -be pénzt beruházó részvényeseinek, egy banit nem fizetett. S mindezt a Stanik vezénylete alatt tették, akinek intézkedésére leállították a Romániai Magyar Szó nyomtatását és hozzákezdtek az Új Magyar Szó szerkesztéséhez. S mivel féltek, hogy a Transil Rt. részvényesei beperelik ezért a Scripta Rt. -t, a Transilt suba alatt felszámolták, úgy hogy, amikor ezt a kisrészvényesek megtudták, már kifutottak a perindítási időből. Mindezek tudatába kérdés, hogy akkor az ÚMSZ-sok mit ünnepelnek? Talán csak nem az RMSZ-t kiadó Transil Rt. vagyona lenyúlásának második évfordulóját? /Román Győző: Az ellopott lap. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), okt. 17./

Jó tucatnyi esztendővel ezelőtt hallotta először az újságíró: a szekuból kinőtt hírszerzők célja, hogy a Nemzetmentési Frontból kifejlődő két nagy párt létezzen Romániában és ezek felváltva kerüljenek hatalomra. Ehhez azonban fel kell számolni a történelmi pártokat, a nacionalistákat fel kell osztani kisebb csoportokra, az RMDSZ pedig jó lesz dísznek a hatalom kalapján. Akkoriban csak megmosolyogták ezt, mert e tervhez egy akkor másod-, harmadrendű politikusnak, Traian Basescunak a nevét kapcsolták. Abban az időben éppen a parasztpárt került hatalomra, a liberálisok is mindinkább erősödtek, C. V. Tudor és a nagy-romániások pedig népszerűségük csúcsán voltak. Aztán előbb eltűntek a süllyesztőben a keresztény-demokrata parasztpártiak. Lejáratásukhoz, nem kis mértékben, az akkori szállításügyi miniszter, Traian Basescu járult hozzá. Később a liberálisokat szerette volna besorjázni a demokrata pártiak közé, de ennek Calin Popescu-Tariceanu állt ellent. A két párt összeboronálására még Teodor Stolojannal, Tariceanu elődjével egyezett meg, azonban Tariceanu került a pártelnöki, s ezzel a miniszterelnöki székbe. Igaz, azzal az ígérettel, hogy néhány hónap múlva visszalép. Tariceanu azonban nem mondott le a kormányfői tisztségről. És ezzel megkezdődött a harc az időközben államfői bársonyszékbe került Basescu és a kormánypalotába magát befészkelő Tariceanu között. Megindították a kormány tagjai ellen a lejárató hadjáratot, Tariceanut ez sem zavarta. A cél megmaradt: két pártnak váltakozva kell kormányoznia, egy darabig Traian Basescu elnöksége alatt. Ezt nem tudták elérni a régi választási törvény szerint, ezért új választási törvényt hoztak létre. Tariceanu azonban s előbb lépett és elfogadtatott a kormánnyal egy új, nemcsak két párt parlamenti jelenlétét biztosító választási jogszabályt. Az államfőnek nem maradt más hátra, mint, hogy lejárassa a parlamentet és népszavazást rendezzen egy közvetlen választásért. /Román Győző: Egy vezér, két párt, egy nemzet. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), nov. 28./

A Romania Libera bukaresti napilapban titkot, rejtélyt üzenő írás jelent meg „Az ompolygyepűi földhalom titka" és „Rejtett sír az Erdélyi Szigethegységben" címmel. 1848 egyik csatájának többszáz halott katonája fekszik egy autóbuszmegálló melletti földhalom alatt – írta Dorin Timonea. A cikkíró történészekre hivatkozva állította, „nehéz harcok" voltak itt 1848-ban magyarok és románok között. Szerinte azok vannak itt eltemetve, akik az 1848. október 23-i „rajtaütéskor" vesztették életüket. Egyesek szerint magyarok, mások szerint románok. Itt van a magyarok által épített emlékmű, holott az újságíró szerint Ompolygyepű volt „az 1848-as forradalom egyik legfontosabb román győzelmének helyszíne. " A helyi polgármester szerint a sírban magyarok nyugszanak, mert a románokat hazavitték. A gyulafehérvári múzeum igazgatója szerint itt a zalatnai magyar nemzetőrség és a románok csaptak össze, mert a „magyarok nem tartották be a fegyverszünetet. " A fegyverszünet arról szólt, hogy „a magyarok hagyják el teljesen a zónát". A cikk taglalta, miként szegték meg a magyarok és németek és örmények a fegyverszünetet, és hogyan győzedelmeskedtek fölöttük a hős román seregek. Valójában ami itt történt, zalatnai mészárlás, avagy zalatnai vérfürdő névvel vonult be a magyar történelembe. Dél-Erdélyben több ilyen „győzelmet" arattak a románok. Zalatna város magyar polgárai egyezséget kötöttek a román csapatokkal: leteszik fegyvereiket, cserébe szabadon elvonulhatnak családjaikkal, vagyonukkal. Az alkut megszegték a románok, megtámadták a védteleneket és 640 embert mészároltak le, az akkori Zalatna teljes értelmiségét, nőket, aggokat, gyerekeket. A „hőstettektől", a válogatott kínzásoktól, az apróságok, csecsemők kivégzésétől még a cinkos osztrák tisztek is elborzadtak. Voltak túlélők. Köztük egy történelmi személyiség, Lukács Béla, aki egyéves volt, és román dajkája csak úgy tudta megmenteni, hogy azt hazudta: saját gyereke. Édesapja, édesanyja és öt testvére elpusztult a mészárlásban. Lukács Béla felnőtt, író, politikus lett, a tragédiát sosem tudta kiheverni. Miniszterként, a MÁV igazgatójaként megépíttette a Gyulafehérvár–Zalatna kisvasutat, valamint az egykori román dajkájának szülőotthona felé vezető almásvölgyi utat. Lukács Béla 1904-ben Zalatnán szobrot kapott, ezt később, Trianon után lerombolták. Az Avram Iancu „kulturális-hazafias" társaság lépéseket kíván tenni azért, hogy elismertessék: Ompolygyepűn románok is nyugszanak. /!/ /Szondy Zoltán: Sajtószűrő. Ompolygyepű titka. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 9./Emlékeztető: Valójában Ompolygyepűn is vérengzés volt, magyar lakosokat gyilkoltak meg. Alsó-Fehér vármegyében a vérengzésnek 4250 ártatlan magyar áldozata volt /Papp Gy. Attila: Az 1849-es áldozatokra emlékeztek. A béke koszorúit helyezték el a tömegsírt jelölő emlékműre. = Nyugati Jelen (Arad), 2003. jan. 13./

Az utóbbi mintegy két évtizednyi időben az erdélyi magyarság nem egyszer, nem kétszer elment egy valóban demokratikus társadalom létrehozásának lehetősége mellett. El lehet gondolkodni azon, hogy hol állnánk, ha mondjuk az RMDSZ vezetőségében nem a bukaresti – tehát a román politikai pártokkal összekacsintó és már az elején megalkuvásra hajlamos – mag kerül a szövetség megalakulása után hatalomra, hanem igazi erdélyi politikusok – Tőkés László, Király Károly, Szőcs Géza, Borbély Ernő, Borbély Imre stb. – veszik át az irányítást – írta Román Győző, a lap munkatársa. Mert azon is el lehet gondolkodni, hogy egy Verestóy Attila, Tokay György, Frunda György, de még Markó Béla nélkül is merre, hol tartanánk, tette hozzá. /Román Győző: Esély!? = Erdélyi Napló (Kolozsvár), ápr. 2./

Olvasva az RMDSZ elnökének, Markó Bélának egy elmaradt egyezségről szóló írását, nem hittem a szememnek, hogy a nemrég történtekről ennyi valótlant írhasson valaki, írta Román Győző. Markó be akarja csapni az erdélyi magyar szavazókat. Az RMDSZ megalakulása utáni „első” években nem voltak sem mérsékeltek, sem radikálisok, amint azt a szövetségi elnök állítja. Akkoriban Tőkés Lászlónak olyan befolyása volt az egész szervezetre, hogy a diktatúra felszámolása ellen semmit nem tett személyek meg sem mertek mukkanni. Az RMDSZ vezetésében bőven voltak olyanok, akik a sokszínűségben és az erdélyi magyarság szolgálatában hittek – Tőkés László mellett Szőcs Géza, Borbély Ernő, Kónya-Hamar. A mérsékelt–radikális ellentét később, a neptunosok külön utasságának kitudódása után jelent meg. Ekkor dolgozták ki az úgynevezett kis lépések politikáját. Markó Béla úgy lett elnök, hogy kívül maradt a csoportok vitáján, függetlennek tartották. Markó Verestóy Attila hatása alá került. Lekerült a napirendről az állami magyar egyetem újraindítása, de még az erdélyi magyarság megszámlálása is. Az RMDSZ-ben a mérsékeltek kezdték előbb a szélre, majd a szervezeten kívülre szorítani a radikálisokat. Sokakat – különböző manőverekkel –eltávolítottak, legutóbb Garda Dezsőt, aki már terhükre volt. Az MPP elég későn alakult meg. Az erdélyi magyarság hosszú távú érdeke a különféleképpen gondolkodó embereknek a nemzet létkérdéseiben való együttműködése. Markó Béla írása szerint az egyezség megkötésének elmaradása miatt mindenki hibás, csak éppen ők nem. /Román Győző: Csúsztatásos közelmúlt, hazug jelen. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), okt. 1./ Előzmény: Markó Béla: Egy elmaradt egyezség története. = Élet és Irodalom, 38. sz. 2008. szept. 19

Markó Béla RMDSZ-elnök Egy elmaradt egyezség története címmel hosszabb írást jelentetett meg a magyarországi Élet és Irodalom című hetilapban, megpróbálta a magyarországi olvasó számára is értelmezni azokat a folyamatokat, amelyek a romániai magyar politizálásban az utóbbi közel két évtizedben végbementek. Markó felvázolta a magukat racionálisnak tartó politizálók és a nemzeti retorikájú radikálisok közötti véleménykülönbségeket. Markó úgy látja, hogy Tőkés László európai parlamenti képviselő az örök ellenzéki szerepében érzi magát a legjobban, Orbán Viktor Fidesz-elnök legfontosabb érdekének pedig azt tartja, hogy „az erdélyi MPP-nek RMDSZ-ernyő alatti parlamentbe juttatásával saját politizálása számára barkácsolhatna össze olyan eszközt, amellyel esetleg még az ágakat is el lehetne fűrészelni az RMDSZ alatt. ” Markó azt mondta ezzel, hogy az RMDSZ-t egyik magyarországi párt sem tudta becsábítani kizárólag a saját holdudvarába. Erdélyben elsősorban az MPP-tábor próbálta ízekre szedni az RMDSZ-elnök írását. Az Erdélyi Riport hetilap sorra vette és elítélte azokat, akik Markó írását támadták. Papp Kincses Emese szerint, ha a szellemi és anyagi kultúrjavak elosztási szintjén keressük az erdélyi magyar egységet, csalódni kell, hiszen szakadék tátong a szűk gazdasági és politikai elit és a nemzeti közösség többi része között. Papp Kincses Emese pedig olyan társadalmi egység, egyenlőség, illetve egyenlőtlenség nevében írta sorait, amelyen a különbségek megszüntetését célzó diktatórikus és utópisztikus társadalmi berendezkedés sem tudott segíteni, írta az Erdélyi Riport. Az erdélyi magyar politikai, gazdasági és társadalmi elit azonban nem csupán kiváltságosabb helyzetbe került RMDSZ-es tisztségviselőkből áll, hanem legalább ugyanilyen arányban találni magas polcra került személyeket a másik oldalon is, érvelt a hetilap. Érdekcsoportok szövetkeznek egymással, „befolyásukat a közpénzekről döntéseket hozó országos és helyi vezetőségekre már nem is tagadja senki”, olvasható az Erdélyi Riportban. Papp Kincses Emese szerint az RMDSZ nem foglalkozik az autonómiával, illetve ha igen, akkor demagóg célokból. Az Erdélyi Riport szerint a dr. Csapó József-féle autonómia tervezet „központosított, diktatórikus rendszert, egyfajta nemzetállamot szeretne meghonosítani egy olyan országban, amely ha lassan is, de demokratizálódik”. Vannak azután olyan cikkek, amelyek Markó Bélát személyesen támadják. Az egyik írás szerint „Be akarja csapni az erdélyi magyar szavazókat. ” Egy másik, Markó írásának ürügyén, bizonyos erdélyi magyar lapokat vádol: „…az Erdélyi Riport, az Új Magyar Szó vagy a nagy múltú, de szellemileg teljesen lepusztított A Hét nem egy esetben az Élet és Irodalomra, Mozgó Világra vagy a 168 Órára emlékeztető balos szövegei a jövendő elit ideológiai indoktrinációját szolgálják. A majdani vélemény-multiplikátorokét. Kinevelnek sok kis Czika Tihamért, akik már csak merő véletlenségből beszélnek magyarul, primer értékiránytűik teljesen függetlenek a magyar nemzeti értékrendtől. ” Az Erdélyi Riport válaszol erre: „Alighanem a szerző úgy gondolja: a magyar nemzeti értékrendbe nem fér bele a nyitott, európai, a más népeket is megbecsülő gondolkodás, ahogyan az erdélyi fiatalok jelentős része teszi, hanem csak az ős- vagy a búsmagyarkodás. ” /Székedi Ferenc: Elvek és elvtelenségek. = Erdélyi Riport (Nagyvárad), okt. 9. Papp Kincses Emese: Erdélyi kecske és káposzta – Reflexió Markó Béla helyzetelemzésére. = Szabadság (Kolozsvár), 2008. szept. 26., 27. Székedi Ferenc nem nevezte meg, milyen cikkeket ítélt el, ezek között van: Román Győző: Csúsztatásos közelmúlt, hazug jelen. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), okt. 1. Borbély Zsolt Attila: A sapka. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), okt. 1.