"Minden jel arra mutat, hogy még magát a népnyomorító politikai rendőrség múltját átvilágítani hivatott testületet is a régi Securitate mai utódai ellenőrzik. Csakis az kerülhet napvilágra, amit a régi és az új rezsim titkosszolgálatai akarnak. A valahai szekusok (fizetett kémek, verőlegények, ügynökök, besúgók stb.) mindenütt jelen vannak. Van, akiből nagyhatalmú politikus lett, mások újgazdag vállalkozókká váltak, de közülük sokan a mostani a kormányberkekben, állami intézmények vezetőségeiben ténykednek. Sok volt szekus üzletet nyitott, vállalkozást, bankot, export-import céget alapított. Mint Hristea Priboi szekustiszt, aki a brassói munkások 1987-es kommunistaellenes felkelésének leverésekor vallató volt, most a képviselőház és a kormánypárt oszlopos tagja. Vagy Dumitru Jude, akinek az Amerikába menekült kémfőnök Ion Mihai Pacepát kellett volna eltennie láb alól, jelenleg pedig ismert cégvezető. Volt úgy, hogy a román főváros üzleti negyedében szinte csak kvietált tisztek voltak a cégtulajdonosok. Ők tudták, hogy milyen számlákon vannak a fegyverkereskedelemből származó valutaösszegek, hol vannak elrejtve a különböző titkos vagyonok, párt- és állami pénzek: el is osztogatták szépen egymás közt. Mind a mai napig nem tudja senki, hogy mennyi volt és hova lett az RKP, a KISZ, a szakszervezetek vagyona meg a különböző titkos és féltitkos számlákról a pénz. Romániában nem számolnak el az újsütetű multimilliárdosok. A Securitatéhoz valaha igencsak közel álltak a Paunescu-fivérek. Kétséges Sorin Ovidiu Vantu vagy Viorel Catarama vagyona is. Sokan állítják, hogy a kormánypárttal összefonódva haladó Román Humanista Párt nevű szervezet vezére, Dan Voiculescu sem keresztényi módon hozta össze a vagyonát. Végig kell futni a száz leggazdagabb romániai közkézen forgó listáján. Az első Iosif Constantin Dragan, a valahai vasgárdista. Ilie Ilascu szenátor, akit egy köztörvényes bűnözőknek fenntartott transznisztriai börtönből importált Románia a honatyai székbe, azért nem kaphat vízumot az Egyesült Államokba, mert a szovjet Vörös Hadsereg tisztjeként a robbanóanyagok gyártására és bevetésére szakosodott. A román közigazgatás kiskirálya, Octav Cozmanca valamikor a Ceausescu családot szolgálta. A kilencvenes évek elején Petre Roman miniszterelnök megkérdezte: ki ez a fickó? Cozmanca, Nicu Ceusescu volt fullajtára - jött a válasz. Azonnal menesszék! - zengte a kormányfő. Nem lehet, replikáztak a tanácsadói, ő ismeri a kódokat, telefonszámokat és irodakulcsokat. Hát akkor maradjon, de semmi tisztsége ne legyen - egyezett bele a miniszterelnök. És Cozmanca maradt. Annyira, hogy Petre Roman mára nincs sehol, Cozmanca viszont teljhatalmú miniszterként uralkodik. Romániát meghívták a NATO-ba. Egy olyan országot, amelyben virágzik a korrupció, a kulcspozíciókban pedig a diktatúra második vonalából jövő "pártkáderek" és egykori szekusok ülnek. /Román Győző: Szekusék a NATO-ban. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 3./"

"Sógor Csaba szenátor jelen volt a Székelyföld-konferencián. Ez a harmadik székely konferencia, 2000-ben volt a második, az első pedig száz évvel ezelőtt. A legutóbbin megállapíthatták, hogy a száz évvel ezelőtti gondok a mai napig fennállnak. A gazdasági élettől a társadalomszervezésig, egyháztól a kultúráig ugyanazok a problémák léteznek. Sokan gondolják úgy, hogy az egyház nemigen tud válaszolni a társadalom kihívásaira. Az egyház hármas küldetése: megmaradjon egyháznak, eleget tegyen a missziós feladatának és végezze a diakóniát. Sógor Csaba politikusként is úgy látja a világot, mint lelkészként. Ha fennáll a szakadás veszélye az RMDSZ-ben, mindannyian felelősek vagyunk a helyzetért, jelentette ki Sógor Csaba. - Székelyföldet gyarmatként kezelik. Elég csak végignézni Székelyföld útjain, mintha e vidék a világ végén lenne. Amíg nem a helyi közösségek döntenek a saját sorsukról és bejövő adóikról, addig lassan fog valami is javulni. Sógor Csaba egy évvel ezelőtt kimondta, hogy dec. 1. nem lehet a magyarság ünnepe. "Ha tudatosítjuk a román társadalomban, hogy egy olyan napot ünnepelnek, amikor semmit nem ők döntöttek el, hanem a nagyhatalmak, és elmondjuk a helyi hatalmasságoknak, hogy nem ildomos kihívni a hadsereget, a tankokat e napon egy olyan országrészbe, ahol legfeljebb a Gyulafehérvári Kiáltvány pontjairól emlékezhetünk meg, és a régi módszerekkel nem szabad a gyerekeket felvonulásra kényszeríteni, s ezt megértik, akkor csend lesz. /Román Győző: Gondterhelt szavak a százéves gondokról. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 3./"

"Több ember kijelentette, hogy nem megy el a kolozsvári eskütétel tizedik évfordulójára időzített ünnepségre, mert nem jó az, ha ott látják őket. Ma már lényegében az RMDSZ vezetői döntenek kinevezésekről, támogatásokról, közpénzelosztásról. Tizenhárom évvel 1989 után megint halkan beszélnek, lopva körbenézve, nehogy valaki meghallja, mi a véleményük az egészről. Nemcsak a vállalkozók és közalkalmazottak, hanem minden bérből és fizetésből élő is fél. Például a "független sajtóban" dolgozó sem a valóságra figyel ma már, hanem arra, hogy ha a maga valós vagy vélt igazát megírja, akkor honnét kaphatja az ütést, írta Román Győző. /Román Győző: Visszatért a félsz. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jan. 21./"

"Kónya-Hamar Sándor, az RMDSZ parlamenti képviselője kiemelte, hogy van egy fiatal politikuscsapat, tagjai nem látják a helyüket, távlataikat az RMDSZ-ben, mert nem tudják elfogadni a szövetséget jelenleg jellemző szűkkeblű politizálást, például azt, hogy a vezetők klientúrájához tartozó MIÉRT nevű ifjúsági fantomszervezet nyomul és minden helyet elfoglal. A magyar fiatalok tisztább példákat keresnek annál, mint amit az egyszínűvé váló szövetségben találnak, ezért történhet meg, hogy a román pártokhoz csatlakoznak, ha egyáltalán itthon maradnak. Ma már csak Kolozsváron huszonhét fiatal magyar politikus tevékenykedik román pártokban. Egy részük a demokratáknál, a többiek a liberálisoknál találták meg a helyüket. RMDSZ-tisztségviselők gyerekei is vannak közöttük. A RMDSZ-vezetőség nem törődik ezzel. Tőkés püspöknek sok híve van Erdély-szerte. Nastase kormányfő tavaly nyáron sürgette a tiszteletbeli elnök félreállítását. A magyarországi választások után hatalomra került utódkommunista kormánypárt erre csak rábólintott. Ami a szövetség kongresszusán történt, azt két posztkommunista pártnak a vigyázó tekintete övezte. A csángóknál jelenleg az alapvető emberi jogok - mint az anyanyelv használata - sincsenek biztosítva, de erről hallgat az RMDSZ vezetősége. Kónya-Hamar Sándor hangsúlyozta, aggasztó, hogy Nastase kormányfő nyíltan kimondta: nem lehet szó autonómiáról, önálló állami magyar egyetemről, mindezt fergeteges tapssal "köszönte meg" a kongresszus. /Román Győző: A megköszönt kudarcok politikája. Beszélgetés Kónya-Hamar Sándorral, az RMDSZ parlamenti képviselőjével. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 25./"

"A Szociáldemokrata Párt-RMDSZ parlamenti koalíció a szenátusban elutasította a Demokrata Párt által kezdeményezett Magukra hagyott nyugdíjasok című egyszerű indítványt a múlt héten. Az indítvány kérte a nyugdíjalapoknak a politikai irányítás alóli kivételét, a nyugdíjak növelését, valamint a kedvezményes gyógyszerek jegyzékének növelését. Az RMDSZ szenátorai, mintha a magyarok körében nem is lennének nyugdíjasok és ezek nem nyomorognának, ellene szavaztak az indítványnak - amikor tartózkodni is lehetett volna. Mondják is a parlamentben akkreditált tudósítók, hogy az RMDSZ a kormánypárt magyar részlege lett. A felsőházból kijövő nyugdíjasok között két magyar is volt. Az egyikük szomorúan jegyezte meg: "Nagyon szégyelltem, hogy ilyen vezetőink vannak, akiknek az egyszerű ember élete a semmivel egyenlő. Mondja, miért kellett a kormánypárttal szavazni, miért?" /Román Győző: Legalább tartózkodnának. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), márc. 18./"

"Vekov Károly képviselő, az RMDSZ Nemzetépítő Platformja vezetője kifejtette: éppen a Szatmárnémetiben tartott RMDSZ-kongresszus hibás lépései miatt szabadultak el az indulatok. A tiszteletbeli elnöki cím törlése közfelháborodást váltott ki Erdélyben. A belső választások megtartása olyan formában, amiként azt a kongresszus meghatározta, az erdélyi magyarság bizonyos hányadának kirekesztését jelenti. Szükség van egy olyan átfogó szervezetre, amely megtestesíti a magyar nemzeti közösség önkormányzatát. Főleg Székelyföldön egy fórum létrehozására komoly lépések történtek. /Román Győző: Ki szelet vetett, vihart aratott. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), márc. 25./"

"A most készülő új román nemzetbiztonsági törvény tervezete a Romániában élő magyar nemzeti kisebbséget veszélyforrásnak tekinti mindaddig, amíg az autonómiára törekszik - jelentette ki Toró T. Tibor, az RMDSZ parlamenti képviselője az Erdélyi Napló hetilapnak adott interjújában. Ha ebből a tervezetből törvény lesz, hatályba lépésekor azonnal kezdeményezni lehet az RMDSZ betiltását, mivel a szövetség programja - mint távoli célt - még tartalmazza az erdélyi magyarság autonómiáját. Veszélyes dolog az, ha a kisebbségi kérdést a nemzetbiztonság szigorával próbálják kezelni - fogalmazott. Hozzátette: az RMDSZ vezetése által gyakorolt "kis lépések politikája" fejében elvárható lett volna, hogy a román kormány partnernek tekintse a romániai magyar nemzeti közösséget és elfogadja, hogy az autonómiatörekvések nemhogy veszélyeztetnék, de stabilizálják az államrendet. Toró T. Tibor szerint ezt a törvénytervezetet romániai magyar parlamenti képviselő nem szavazhatja meg. /Román Győző: Nemzetbiztonsági (t)örvény.= Erdélyi Napló"

"Kónya-Hamar Sándor parlamenti képviselőt, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnökét immár harmadszorra választották meg erre a tisztségre. Az ellene kampányolók részéről elhangzott az az "ígéret", hogy amennyiben új elnök kerül a szervezet élére, akkor a pénzosztó alapítványok kuratóriumaiban, illetve szaktestületeiben helyeket biztosít a csúcsvezetőség. Eddig semmibe sem volt beleszólásuk, úgymond a radikalizmusuk és ellenzéki szereplésük miatt. A Kolozs megyei RMDSZ precedenst teremtett, megmutatta, hogy a békés politizálásban is lehet keménynek, következetesnek lenni. Kolozsvárt a magyarságnak nem szabad föladnia, s ezt el kell fogadnia az RMDSZ vezetőinek is. /Román Győző: Békésen, de határozottan és következetesen. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), ápr. 15./"

"Kónya-Hamar Sándor parlamenti képviselő leszögezte: Kolozsvár nemcsak Funar miatt, hanem az RMDSZ felső vezetősége miatt is ostromváros. Kommunikációhiány van a szövetségben. A kapcsolatok rosszak. A magyarországi választások után pedig feltűntek olyan gesztusok, amelyeket úgy lehetett értelmezni, hogy na lássuk, mire mentek nélkülünk. Úgy hozták például Kolozsvárra Medgyessy miniszterelnököt, mint aki mit sem akar tudni a Kolozs megyei RMDSZ-ről, mintha nem is létezne a kolozsvári magyar közösség. Megtették azt is, hogy Mádl köztársasági elnökkel messze elkerültették Kolozsvárt, Nagyváradon találkozott az RMDSZ helyi vezetőivel. Legutóbb Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke járt úgy Kolozsváron, mintha itt RMDSZ-szervezet, számottevő magyarság nem is létezne. Idén a kolozsvári magyarság a megosztott helyzetben is együtt tudott ünnepelni március idusán. Ezt is el kellene fogadni országos modellként. Ő is érzékelte azt, amit az újságíró állított, hogy az RMDSZ-ben a marosvásárhelyi gárda diktál és minden eszközzel a csúcson akar maradni. Egyetlen kolozsvári sincs az RMDSZ szűk körű vezetőségben. Marosvásárhelyi annál több. Kolozsvár minden látszat ellenére még mindig Erdély legfontosabb központja, történelmi fővárosa. Székelyföld sincs kellőképpen képviselve az RMDSZ-vezetésben. /Román Győző: Az RMDSZ mostohagyermekei. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), ápr. 22./"

"Önzés és önteltség korát éli az RMDSZ, sajnos, állapította meg Kónya-Hamar Sándor képviselő a vele készített interjúban. Az egység jelszava ma már nem elegendő. Aggasztó ugyanakkor a riogatás, hogy parlamenti képviselet nélkül marad az erdélyi magyarság. Talán csak Kolozsban működött a belső pluralizmus, hiszen az egyetlen megye, ahol a mérsékeltek és radikálisok. Nem igaz az, hogy az anyaországi pártok részéről egyfajta politikai export zúdul Erdélyre. Inkább véleményt kell mondani a státustörvény kilúgozásától kezdve a helyi gazdasági reform stagnálásáig sok mindenben. Az RMDSZ-ben "van egy élcsoport, amelyik azt hiszi, hogy eredményes, hatékony és pótolhatatlan. Ezért öntelt és önző, az uralkodásig menően. Létezik egy másik, egy elkeseredett csapat, amely alternatívát keres, de pillanatnyilag nem látja, nem találja, emiatt aztán pótcselekvésekhez folyamodik." Közösen fel kellene mérni, hogy tizenhárom év alatt mit sikerült teljesíteni. Most már az egyházak, valamint a civil társadalom tekintélyes része is kivonult az RMDSZ-ből. A Szövetségi Egyeztető Tanácsban például a történelmi magyar egyházak jobbára csak megfigyelőkkel, a civil társadalom pedig volt és jelenlegi RMDSZ-tisztségviselőkkel van jelen. Az erdélyi magyar adófizetők pénzének visszaosztása ugyanazoktól függ, akik csak e közösségnek egy részét képviselik. Mmindenre csak rálicitál a magyar kormány, amikor arra biztatja az erdélyi magyarságot, hogy merjünk kicsik lenni. Az erdélyi magyar társadalomban kísértetiesen ismétlődik minden, ami a két világháború között történt. Most is megint a többségnek sikerült éket verni az erdélyi magyarság különböző érdekcsoportjai közé. /Román Győző: Önzés és önteltség. Beszélgetés Kónya-Hamar Sándor képviselővel, a Kolozs megyei RMDSZ elnökével. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jún. 24./"

"Iliescu elnök magyarázkodik. Azt bizonygatja, hogy miként kell értelmezni a holokausztról általa mondottakat. Immár hosszú évek óta nemzeti buzgalommal teli politikusok szeretnék kitörölni a világ emlékezetéből a romániai zsidóüldözést, hogy az egyik nemzeti példakép, Ion Antonescu marsall háborús bűnösségét is kétségbe vonhassák. Néhány esztendővel ezelőtt elkezdték a diktátor szobrainak felállítását, valamint utcák sorát nevezték el róla, még Bukarestben is van, mind a mai napig. Pedig Ó-Romániában volt zsidóüldözés, még Hitlernél is hamarabb indították el a halálvonatokat, szervezték a pogromokat. Ezt, mint oly sok más, a román történelemre, népre, államra nézve nem hízelgő dolgot, elfelednék-feledtetnék a román nacionalisták. A kormánypárt egyik alaptagja, Adrian Paunescu szenátor, kétes múlttal a háta mögött megint feltornászta magát a hangadók egyikévé. A bukaresti tévéállomások a lábainál hevernek. Adásaiból szinte csöpög a mássággal szembeni intolerancia, de ugyanúgy a tömény hazugság, hamisítás is. A tévében egyik "vitatársa" az egyébként magyar iskolákat járt és románul tökéletesen nem is beszélő Roaul Sorban, aki egy kis nyugdíj-kiegészítésért megereszti a fantáziáját. A túlzottan nacionalista és fasiszta eszmék alkotmányellenes terjesztése ellen semmit nem tesznek az illetékesek. Az agresszív nacionalizmus még mindig hatalmas, szavazathozó és rendszerkonzerváló erő ebben az országban. Olyan szervezetekhez sem nyúlnak Romániában, mint a törvény által el nem ismert, de mégis nyilvánosan működő fasiszta Vasgárda. A legionárius mozgalom által kiadott havi folyóirat - amelynek reklámplakátjaival tele van Bukarest - terjesztője maga a Rodipet, vagyis a lapterjesztő állami mamutcég. /Román Győző: Hasbeszélők. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), aug. 5./"

"Az RMDSZ Kolozs megyei szervezete indította el évekkel ezelőtt az aláírásgyűjtést, amelyben az erdélyi magyarok kérték a magyar kormánytól a kettős állampolgárság megadását. Kónya-Hamar Sándor parlamenti képviselő, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke e vele készült beszélgetésben leszögezte, hogy 1998-tól ugyanazt vallják és nyilatkozzák, hogy a külföldön élő magyaroknak meg kell adni a kettős állampolgárságot. A kettős állampolgárságot illetően Romániában hallgattak és cselekedtek. Eközben a magyar vezetők itt is, ott is furcsán nyilatkoznak és viselkednek ez ügyben. A képviselő szerint óriási politikai és történelmi lehetőség adódik ebben a pillanatban arra, hogy végre a nemzet együtt lehet. "Bár annak idején az Orbán-kormány nagyot lépett, a státustörvény végső formájában egyfajta koldusfilozófia érvényesült. A státus azt jelentette volna, hogy az anyanemzet a leszakadt részeivel gazdasági és szociális szerződést köt, amelynek meglettek volna a maga jogi következményei is. Ezt aztán az utólagos változtatásokkal felhígították, és minden lényegétől megfosztva ma már nincs benne egy ilyen szerződés lehetősége a jogszabályban. A nemzetközi integrációnak első lépése lett volna a státustörvény. De ez csak egy lépcsőfok lett volna, amelyet követett volna a kettős állampolgárság megadása." Franciaországban és Németországban is ma már a származás számít. Lakhat a francia bárhol a világon, ha franciának született, bármikor francia állampolgárságot kaphat. A horvátok is ezt alkalmazzák, akkor miért nem vezetheti ezt be Budapest is? A képviselő leszögezte, hogy a származásból fakadó elvet kell érvényesíteni, és ki kell mondani, hogy aki bárhol a világon magyarnak született, az kérésre megkaphatja a magyar állampolgárságot. "A posztkommunista politikusi fejekben ezt illetően nagy zavarok vannak, a negyven évig sulykolt internacionalizmus nem érteti meg egyesekkel, hogy éppen a közös Európában kell tartoznia mindenkinek a maga nemzetéhez. Jó lenne, ha a magyar nemzeten belül megszűnne a vörös pilátusok ágálása a kettős állampolgárság ellen." - hangsúlyozta. Nélkülözhetetlen annak tudata, hogy honnan jöttünk, kihez tartozunk és adott esetben - ha kell - kihez fordulhatunk segítségért és támaszért. "És akkor ezzel véget érne az a hungarocídium, amely immár szinte egy évszázada tart. Mert elég csak a statisztikai adatokra pillantani, hogy láthassuk: hosszú évek során a mindenkori román kormányok célja éppen a magyarság - és persze más kisebbségek, az "idegenek" - számának csökkentése, sőt kultúrájuk, gazdasági életük elsorvasztása volt. Ennek kell végre véget vetni." /Román Győző: Véget érne a hungarocídium. Beszélgetés Kónya-Hamar Sándor parlamenti képviselővel, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnökével. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), szept. 16./"

"Az erdők jogos tulajdonosainak visszaadása nem halad úgy, ahogy kellene, sem az állami, sem a magánerdők kitermelése nem történik mindenütt a törvényes előírások szerint. Nemrégiben parlamenti kivizsgáló bizottság járta be Hargita megye északi tájainak erdőit. Garda Dezső képviselő, a bizottság tagja összegezte a tapasztalatokat. Jelentősek az erdőlopások. Az egykori tulajdonosoknak legtöbbször nem az ősi helyen osztották ki a fás területeket, hanem kimértek nekik egy csutakos részt, és amikor nem voltak megelégedve mindezzel, a helyi rendőrséggel megfenyegették őket. Ugyanakkor egész erdőrészeket irtottak ki, s e törvénytelenségek fedezésére az állami erdőgazdálkodás számlatömbjeit használták. E vidéken egy szűk csoport tartja kezében a hatalmat, s nemegyszer megtörtént, hogy a fatolvajok kiirtották mások erdeit, s legjobb esetben a tulajdonos az érték alig néhány százalékát, zsebpénzt kapott. És azt állították a kárvallottak, hogy ha mertek emiatt szólni, a kivizsgálást végző intézmények - rendőrség, ügyészség, bíróság - azoknak adtak igazat, akik gazdagabbak és hatalomközelben voltak. Gyergyó vidékén a helyi földosztó bizottság tagjai - többségben RMDSZ-es magyarok - nem akarják birtokba helyezni a jogos tulajdonosokat. Megsokasodtak az erdőlopások.A helyi rendőrparancsnok Garda képviselőről azt állította, hogy szélsőséges nacionalista, fasiszta, ezért a 90 százalékban románokból álló parlamenti bizottság a további kivizsgálást leállította. Garda nem hagyott fel az igazság kiderítésével, az idén újból parlamenti bizottság járhatott a vidéken. Ők újra elkaptuk a fatolvajokat, a rendőrség nem volt képes erre. Azért, hogy eltüntessék a lopás nyomait, meggyújtották a csutakokat. Azonban a friss ültetvények is a lángok martalékaivá lettek az idei tavaszon. A tetteseket a rendőrség nem tudta azonosítani, annak ellenére, hogy az emberek tudják a tolvajok nevét. A helyi vezetők megígérték, hogy egy hónapon belül megoldják azoknak a helyzetét, akik csutakot kaptak vissza. Azóta eltelt több hónap, de eddig minden maradt a régiben, hallani sem akarnak arról, hogy a kárvallottakat kártalanítsák. /Román Győző: Fa helyett csutak. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), szept. 30./"

"Még jól meg sem alakult a Székely Nemzeti Tanács, már támadták őket a román nemzetféltők. Az élen Vadim Tudorral, a Nagy-Románia Párt elnökével, aki szerint az említett tanács minden tagját bilincsbe kell verni. Egymást túllicitálva kérik, követelik az SZNT-vel való leszámolást, annak megszüntetését. Az RMDSZ vezetői különböző rész- és önérdekek miatt erről nem akarnak beszélni, tárgyalni erről. Romániában a nacionalista hang még mindig uralkodó, "államalkotó" gondolat. Románia nem demokrácia. A tévében a kormánypárti Adrian Paunescu, . Ceausescu udvari költője nacionalista tirádákkal, mítoszokkal szédíti az egyszerű emberek millióit. Több régi volt főelvtárs ma felsőházi tag, s a legvadabb nacionalisták közül valók. Azután a priuszos Pruteanu, a szovjet őrnagyból román honatyává avanzsált Ilie Ilascu, a folytonosan háttérügyek után kutató Sergiu Nicolaescu - így áll pillanatnyilag a román politikum.Az ország érdeke az, hogy a szélsőséges nacionalizmustól és nacionalista politikusaitól megszabadult korszerű, demokratikus Románia kopogtasson az Európai Unió kapuján. /Román Győző: Bilincszörgetés Bukarestben. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 18./"

"A napokban egy felhívás járta végig a román parlament két házát, amelyben Adrian Severin, jelenlegi kormánypárti képviselő arra kérte a honatyákat, hogy csatlakozzanak a kezdeményezéséhez, és véglegesen döntsék el: az aradi Szabadság-szobrot ne az egykori Attila téren állítsák fel, ha egyáltalán erre sor kerül, mert ez csak a magyar irredenták találkozóhelyéül szolgálna. Severin eddig magyarbarátságáról volt ismert, a Tusványosokon is nem egy alkalommal maximális toleranciáját villogtatta. A románok nem akarnak emlékezni arra, hogy ezer éven át Erdélyben és a Bánságban a történelmi események főszereplői nem ők, hanem a magyarok és a szászok meg svábok voltak. Aradot például 1880-ban 44 320 fő lakta, ebből 21 148 volt magyar, tehát az összlakosság 47,7 százaléka, 10 770 fő volt német, és csak az összlakosság 21,3 százaléka román (9440 fő). 1910-ben a magyarság a városban az összlakosság 63,4, míg a románság 19,1 százalékát tette ki. Mára már Arad lakosainak döntő többsége román, a magyarság létszáma évről évre fogy. És az újonnan betelepedtek nem akarnak emlékezni arra az időkre, amikor Erdély és a Bánság városaiban a magyarság volt többségben. Mert amint Severin az említett felhívásában említi is: élénken él bennük 1940, amikor is Észak-Erdély visszakerült Magyarországhoz, és érdekes módon a különböző etnikumok nagyvárosokbeli aránya is hirtelen megváltozott. Kolozsváron például a magyarság létszáma az 1930-beli 53,3 százalékról 1941-ben 87,1 százalékra nőtt, míg a románságé 35,6 százalékról 10 százalékra csökkent, Nagyváradon pedig ugyanebben az évben a magyarok részaránya a 67,8 százalékról 92,1 százalékra emelkedett, míg a románságé 24,5 százalékról 5,2 százalékra csökkent. Kolozsváron például ma már állítólag a 20 százalékot sem éri el a magyarok száma. És ugyanilyen változás ment végbe a többi nagyvárosban is. Még a többségben magyarok lakta székelyföldi megyékben is folyamatosan növekszik a románság részaránya. A kérdés csak az: Severin "mikor őszinte, amikor Tusnádfürdőn mosolyog ránk, vagy amikor Bukarestben ágál ellenünk?" - kérdezte cikkében Román Győző. /Román Győző: Te is fiam, Severin?! = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 9./"

"A következő választás számadás is lesz, szögezte le Kónya-Hamar Sándor képviselő, a Kolozs megyei RMDSZ elnöke e vele készült beszélgetésben. Az SZDP-vel való együttműködés elhozta azt a népszerűtlenséget vagy népszerűséget, amellyel választóink elé kell állni. Erdélyben nemcsak gazdasági és szociális, hanem etnikai értelemben is nagy az elégedetlenség. Elég csak felidézni, hogy mi történt Aradon a Szabadság-szoborral vagy Kolozsváron a két magyar egyetemi kar be nem indításával, vagy feleleveníteni a Székely Nemzeti Tanács elleni hatósági fellépést. A magyar választók egyre növekvő része szerint az RMDSZ egy végtelenül korrupt, az országot rossz irányba vivő kormányzat kollaboránsa. S míg az RMDSZ lojális az SZDP-hez, a kormánypárt nem figyel a magyar érdekekre. Az egyéni választókörzetes voksolási rendszer olyan politikai kultúrát föltételez, amellyel a román választók nem rendelkeznek. Az EU nagyon gyakran behunyt szemmel dönt, ha Romániáról van szó. Ezt a román politikusok is tudják. Az erdélyi magyar közvéleményt megmozgatta az aradi Szabadság-szobor ügye. Azonban az RMDSZ vezetői megpróbáltak a háttérben maradni. A kormánypárt a hatalom megszerzéséért bármire képes. Ha szükséges, teret enged a nacionalizmus tombolásának. Az RMDSZ-nek nem volna szabad kutyahűséggel követni azt a Nastase-csapatot, amely ráadásul a protokollum több pontját nem teljesítette. Az erdélyi autósztrádánál megegyeztek a nyomvonalban, de a kormánypárt megváltoztatta azt. A civil társadalomban is nagyok az ellentétek. Ott van például a szentgyörgyi Mikó-kollégium ügye, ahol magyar a magyarral feszül egymásnak. Mint amiképpen Kolozsváron a Brassai és az unitárius kollégium tanári kara, diákjai is egymás ellen harcolnak. A polgári mozgalom bejelentette a választásokon való részvételét, amire az RMDSZ vagy arrogánsan reagált. Le kellene ülni végre egy kerek asztal köré. Meg kellene keresni azokat a közös célokat, amelyek egyben tartják az egyre fogyó erdélyi magyarságot, ezeket kellene újra megfogalmazni és fölvállalni. /Román Győző: Nem választás, számadás lesz. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 9./"

Az év végén ünnepi megemlékezést szerveztek Budapesten abból az alkalomból, hogy tíz évvel ezelőtt hozták létre a Kézfogás Alapítványt, mely később Új Kézfogás néven átalakult közalapítvánnyá. Pécsi Ferenc szatmári parlamenti képviselő elmondta, hogy jelen volt az RMDSZ szinte egész vezérkara, csodálkozott is ezen az erődemonstráción. Az ünnepi megemlékezés után szakmai tanácskozás volt. Szatmár megyében az Új Kézfogás Közalapítvány segítségével valósíthattak meg nem egy elgondolást. A támogatásnak köszönhetően a Magyarország határain kívül élő magyarság mintegy 30 ezer új munkahelyet létesíthetett. Pécsi arról beszélt a tanácskozáson, hogy a kétoldalú együttműködésre alapozott vállalkozások támogatásánál figyelembe kellene venni a PHARE-kiírásokat is. Az Új Kézfogás Közalapítvány vezetősége vállalta, hogy minden javaslatot összpontosít. Nehezményezte a jelenlévők többsége, hogy az RMDSZ-vezetők szinte rátelepedtek az összejövetelre, figyelembe sem vették: az itt lévők immár tíz esztendeje dolgoznak a vállalkozások beindításán és fejlesztésén. Pécsi például az RMDSZ vezetőségét még évekkel ezelőtt írásban kérte: segítsen beindítani minden erdélyi megyében a vállalkozásfejlesztési központokat, de akkor süket fülekre talált. Elterjedt a hír, mely szerint egyes politikai pártok befolyásolni szeretnék a kuratóriumot és annak elnökét, hogy ne támogassa azokat a vállalkozásfejlesztési központokat és vezetőiket, akik a hatalmi csoportosulásokkal szemben ellenzéki szerepet játszanak. Lábody László elnöknek erre az volt a válasza, hogy az új kuratórium is az alapító okirat szerint fog eljárni: csak a szakmai kritériumokat fogja alapul venni és nem enged semmilyen politika nyomásnak. /Román Győző: Vonz a pénz. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jan. 6./

Markó Béla RMDSZ-elnök dolgozatánál /Egy magyar-magyar egyetértés esélyeiről/ már a mottónál megakadt, írta Román Győző. "Számba kell vennünk erőinket, szerveznünk kell a munkát, tudnunk kell a célt, amit el akarunk érni" – idézett Markó Kós Károlyék Kiáltó szó című felhívásából. Eddig minden rendben, de valami hiányzik e mondat végéről. A Kiáltó szóban a fenti bekezdés így fejeződik be: "A cél: a nemzetiségi autonómia!" Erről egy magyar szövetség elnökének tudnia kellene. /Ezt már nem idézte Markó Béla/. A magyarság Erdélyben való megmaradásának ez a záloga. Kós Károlyék is így gondolták ezt. A többi csak látszatcselekvés. /Román Győző: Az elhallgatott cél. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 10./

Ráduly Róbert képviselő a vele készült beszélgetésben elmondta, a legutóbbi közvélemény-felmérés szerint, mind Csíkban, mind Csíkszeredában a politikusok között a legnagyobb népszerűségi indexet érte el. Csak ezért azonban nem pályázta volna meg a polgármesteri széket. Döntésébe a törvényhozás jelenlegi helyzete is belejátszott. A magyar képviselők szerepe mind súlytalanabb, főleg amióta az RMDSZ elveszítette önálló arculatát, és szinte teljesen összemosódott a jelenlegi kormánypárttal. Ezért a következő években nem kíván a román törvényhozásban tevékenykedni. Mindaddig, amíg nem lesznek Romániában is egyéni választókerületek, mert Ráduly ebben látja a garanciáját annak, hogy a politikai elit magatartása megváltozik, és a képviselők, szenátorok ne a három-négy emberből álló pártvezetés ukázait teljesítsék, hanem a közösségi akaratot képviselhessék. A következő évek nagy kihívása az Európai Unióhoz való csatlakozás. Fel kell készíteni Csíkszeredát, hogy az itt élőknek ez ne újabb terheket, hanem jólétet hozzon. Ráduly a régi értékeket – a rendtartó székely falut, benne az erős székely közösséggel – újra elővéve szeretne segíteni a településeken. Ráduly Csík területi RMDSZ szervezetének elnöke, az RMDSZ színeiben akar indulni. Sok terve van, ipari park létrehozása stb. Rámutatott: anélkül, hogy Székelyföld szintű népszavazás lenne az autonómiáról, a román hatalom sohasem fog foglalkozni az autonómiával. /Román Győző: Kihívás a gödörben. Beszélgetés Ráduly Róbert képviselővel, a Csík területi RMDSZ elnökével, Csíkszereda polgármesterjelöltjével. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), márc. 16./

Toró T. Tibor képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnöke a vele készült beszélgetésben kiemelte: az erdélyi magyar politikai képviseletben konszenzust kell teremteni az autonómiaköveteléseket illetően, és ki kell jelenteni, hogy az autonómia a nemzeti közösség számára életbevágóan fontos dolog. Jelenleg azonban a hivatalos RMDSZ-vezetés azt az üzenetet küldi Európába és a román közösség felé, hogy igazából nem akarja az autonómiát. Hivatalosan még senki sem mondta ki: nem kell autonómia. Talán csak Székely Ervin bihari képviselő az egyedüli kivétel, aki szerint az autonómiaprogram divatjamúlt dolog, sőt áttételesen lefasisztázta azokat, akik ki mertek állni az SZNT autonómiatörekvései mellett. Kívánatos lenne az is, hogy Székelyföld teljes lakossága, etnikai hovatartozástól függetlenül, mondjon véleményt, hogy akarja vagy nem akarja ezt az autonómiát. A Polgári Szövetség több ízben kinyilatkoztatta, hogy az autonómiaprogramban látja a nemzeti közösség jövőjét. Toró T. Tibor természetesnek tartja, hogy az erdélyi magyarság egységes képviselettel jelentkezzen a parlamenti választásokon /Román Győző Esély az esélytelenségben. Beszélgetés Toró T. Tibor képviselővel, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnökével. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), márc. 16./

Szilágyi Zsolt képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, Nagyvárad polgármesterjelöltje közölte a nyilvánossággal, ha az RMDSZ Bihar megyei szervezete fölvállalja jelölését, akkor elfogadja a mind a két oldalról jövő támogatást. Az RMDSZ azonban elutasította a párbeszédet. Ezzel a törvénycikkellyel lehetetlenné akarják tenni a politikai versenyhelyzet kialakulását. Az a törvény, hogy 25 ezer aláírást kell öszegyűjteni, mélyen sérti a demokratikus pluralizmust. Toró T. Tibor képviselőtársával együtt sajtótájékoztatón tiltakoztak az említett törvény diszkriminatív kitételei ellen, és közölté, hogy elfogadása esetén nemcsak a román közvéleményhez, hanem az Európai Unió, valamint az Európai Tanács megfelelő intézményeihez fordulnak. /Román Győző: Választás, változás, vállalás. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), márc. 23./

Garda Dezső gyergyói képviselő a napokban törvényjavaslatot tett a parlament asztalára, amelyben kérte: a történelmi magyar egyházak kapjanak a szórványtelepüléseken állami támogatást. Az előbbi kormányzat még 1999-ben hozott egy sürgősségi kormányrendeletet, amely különleges státust adott Hargita és Kovászna megyében a román ortodox egyháznak, emlékeztetett Garda Dezső. Ennek megszavazását akkor az RMDSZ meg a kisebbségi képviselők és szenátorok próbálták megakadályozni, végül a többség mégis megszavazta. A törvénytervezet történelmi igazságtalanságot szüntetne meg. Garda elmondta, hogy az ötlet Darvas-Kozma József csíkszeredai plébánosé, aki egyben a főegyházmegye szórványbizottságának titkára is. /Román Győző: Támogatást a szórványban működő egyházaknak. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), máj. 11./

Szatmárnémeti egyik legnépszerűbb polgárát, Pécsi Ferenc képviselőt sikerült az RMDSZ-nek kizáratnia a város polgármesteri címéért folyó választási küzdelemből. Pécsi leszögezte, a helyhatósági választásról szóló törvény 7. cikkelye kimondottan a Magyar Polgári Szövetség ellen irányult, egyértelműen diszkriminatív az előírás, miszerint az RMDSZ részt vehet a választásokon, mint bármely politikai párt, az MPSZ viszont csak abban az esetben, ha 15 megyéből és Bukarestből 25 ezer aláírással bizonyítani tudja a tagságot. Ez a törvénycikkely konzerválja az RMDSZ monopóliumát. Az SZDP számára elfogadhatatlan a polgári szövetség részvétele a romániai politikai életben, mert felvállalja az erdélyi magyarság autonómiatörekvéseit. Pécsi Ferenc máj. 8-án letette a jelölési aktát Szatmárnémetiben, a választási irodába, ahol azt iktatták. A támogatók listáján 2380 személy neve szerepelt. A jogszabály szerint a támogatók száma el kell hogy érje a választásra jogosultak két százalékát, és ez a választási iroda szerint 2140 volt. Máj. 10-én egy, az RMDSZ vezetősége által megbízott személy óvást nyújtott be Pécsi ellen. A bíróság  helyt adott az óvásnak, és csak 1971 aláírást ismert el érvényesnek. Azonban ez sem volt igaz. Szatmárnémetiben nincs több mint 90 ezer szavazásra jogosult állampolgár, ami azt jelenti, hogy a városi bíróság által elismert 1971 aláírás meghaladja a két százalékot. Pécsi megfellebbezte a városi bíróság döntését. Pécsi hiába érvelt azzal, hogy a választók listáját nem a törvényes határidőn belül, hanem csak máj. 11-én kapta kézhez, és a szatmárnémeti polgármesteri hivatal irathamisításhoz folyamodott: fehér festékkel letörölte a Pécsi levelén szereplő máj. 10-i dátumot, és helyette ápr. 16-át tüntetett fel a listaátadás időpontjaként, mindezt nem vették figyelembe. A fellebbezést elutasították. /Román Győző: Sérült az erdélyi magyar demokrácia. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jún. 29./

Az Új Nemzedék Párt elnöke a juhászból milliárdossá lett Gigi Becali. Becali megvásárolta az Új Nemzedék Pártot – valaha a liberálisként Bukarest polgármesteri székébe került Viorel Lis volt az élén. Becali nem titkolta, hogy a Vasgárdával szimpatizál.  Alvezérei: a valaha demokratikus érzelmeiről ismert Paul Ghitiu, a volt liberális szenátor Emil Tokaci, tanácsadója pedig Dan Pavel. A pártvezér szórja a pénzt. Az egész Új Nemzedék – éppúgy, mint a Nagy-Románia Párt és a Nemzeti Egységpárt – a jelenlegi kormánypárt találmánya. Ez esetben Viorel Hrebenciuc volt az, aki kiötölte: kebelbarátja, Gigi Becali álljon élére egy olyan pártnak, amely szavazatokat vesz el az ellenzéktől, egyszersmind fokmérője lehet a külföld tűrőképességének a nacionalizmus iránt. Hrebenciuc másik jó barátját Verestóy Attilának hívják, tette hozzá Román Győző újságíró. /Román Győző: Az Új Nemzedék régi nótája. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), júl. 27./

Toró T. Tibor képviselő elmondta, hogy Szilágyi Zsolt független képviselővel számos olyan törvénymódosító javaslattal álltak elő, amely a romániai nemzetiségek számára a választást is lehetővé tenné, nemcsak a szavazást. Az arányos parlamenti képviselet elvét követve azt akarták elérni, hogy minden nemzetiségnek a számarányától függően járjon a törvényhozásban hely. A 2002-es népszámlálási adatok szerint a törvény által előírt 70 ezres képviseleti küszöböt két nemzetiségi közösség – a magyaroké és a romáké – lépi túl. A magyaroknak így a román parlamentben 21 képviselői és kilenc szenátori, a romáknak nyolc képviselői és négy szenátori hely jutna. A többi történelmi kisebbségnek hivatalból járna az egy-egy hely. Ez javaslatuk lényege.      Ennek ellenére a nemzetiségi szervezeteknek tizenöt megyéből és Bukarestből 35 ezer támogatói aláírást kell hogy összeszedniük, annak ellenére, hogy az Európai Parlament néppárti frakciójának bizottsága éppen Romániában jár a helyhatósági választásokon történt szabálytalanságokat nemzetközi mércével felleltározni.  A független jelölt parlamentbe jutását országos öt százaléknyi küszöbhöz kötötték. Ez elméletileg csak Bukarestben lehetséges. /Román Győző: Beszélgetés Toró T. Tibor Temes megyei képviselővel. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), szept. 7./

Toró T. Tibor képviselő a vele készült beszélgetésben rámutatott: a választási törvény elfogadásánál a román parlament nagyon kis mértékben vette figyelembe az ő és képviselőtársa, által megfogalmazott módosítási indítványokat. A választási törvény antidemokratikus, Romániában újból törvény szentesíti az etnikai diszkriminációt. A román választási törvényhez az RMDSZ frakció is hozzájárult. Ezzel bebetonozzák a kisebbségek körében az egypártrendszert, és a kisebbségek a mindenkori román kormány klienseivé válnak. Svájcból, Portugáliából, Spanyolországból, Finnországból és Európa több más vidékéről is érkeznek a választási törvény kitételei elleni tiltakozások. /Román Győző: Beszélgetés Szilágyi Zsolt független képviselővel, az EMNT elnökével. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), szept. 14./

Asztalos Ferenc képviselő, az alsóház oktatási szakbizottságának alelnöke a vele készült beszélgetésben kifejtette, hogy a 2004–2005-ös tanévtől kezdve jogi személyiségként csak azok a tanintézmények működhetnek, ahol a tanulók létszáma eléri a 200-at. Ezek az iskolák rendelkezhetnek vezetőséggel, külön ügyvitellel, költségvetéssel. A többi vagy egy nagy iskola fiókintézete lesz, vagy több ilyen iskola összeáll egy nagy intézménnyé, vagy megszűnik. A szórványban, de általában az erdélyi magyar oktatási hálózatban számos kis létszámú iskola van és ahol megszűnik az iskola, ott a kisebbségi közösség is a megszűnés útjára lép. Ezért sikerült a törvénybe betenni, hogy sajátos esetekben minisztériumi jóváhagyással 200-as létszám alatti intézmények is tovább működhetnek, tájékoztatott Asztalos Ferenc. Az iskolák finanszírozásának alapja a fejkvóta lesz. A magyar iskolák diákjai számára nagyobb fejkvóta jár, mint amilyent az ugyanolyan román iskoláknak adnak, figyelembe véve a magyar nyelv és irodalom tanításából származó többletköltségeket. /Román Győző: Mit ér a tanár, és mit ér a bér? Beszélgetés Asztalos Ferenc képviselővel, az alsóház oktatási szakbizottságának alelnökével. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), szept. 28./

Kónya-Hamar Sándor képviselő, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke a vele készült beszélgetésben kifejtette, hogy új politikai evangelizációra van szükség, ezt jelzi az RMDSZ programja is. Az autonómia ugyanis önmegvalósítás, és eléréséhez párbeszédre van szükség. Teljes egészében föl kell karolni az autonómiát, s aki ezt nem teszi, annak le kell mondania. Az erdélyi magyarság körében nem egységről, hanem egyetértésről kell beszélni, hangsúlyozta. Ehhez pedig tárgyalni, vitatkozni kell. /Román Győző: Tizenkét apostol vagy egy mameluk. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), okt. 26./

Magyarországnak már sokféle miniszterelnöke volt, de ilyen kupecgondolkodású, mint a jelenlegi, még soha, írta Román Győző. Gyurcsány Ferenc kijelentette, hogy “nem a nagyapáinkra kell gondolnunk, hanem a jövőre”. Vagyis hagyjuk a trianoni igazságtalanságot, nézzük csak azt, hogy mi miként élhetünk jobban. Még azt is kiszámította: mennyibe kerül majd az anyaországinak egy határon kívül rekedt magyar. A világtörténelemben volt már, aki a pénzbe kerülő betegekből szappant akart főzni. Babits Mihály meg 1941-ben így értekezett: “Magyarság csak egyetlenegy van a világon. El se lehetne képzelni, hogy több legyen belőle! Olyan lenne ez, mintha teszem azt több példány volna egy emberből. A nemzet éppannyira egyéniség, mint az egyes emberek.” /Román Győző: Kupeckedés a nagyapákkal. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), dec. 7./

Silvian Ionescről, a frissen kinevezett bukaresti kormánybiztosról kiderült, hogy a Szekuritateban indult, Bukarestben a 90-es években is bányászokat irányította, mindezért beadta lemondását. Dicséretes, de akad még jó néhány frissen kinevezett kormánybiztos és kormánybiztos-helyettes, aki “pettyes” múltú. Például a Hargita megyei kormánymegbízott egy esztendővel ezelőtt még szocdem színekben szaladgált, de azóta demokrata lett. Az is érthetetlen, hogy a brassói Madaras Lázár miért Mehedinti megyében lett prefektus, ahol nemigen nyüzsögnek a magyarok. Román Győző újságíró az egyik vezető liberális politikustól megkérdezte, hogy nem túlhaladott-e a párt nevében a nemzeti jelző? Azt válaszolta, hogy nem, mert ők továbbra is kitartanak az alkotmány első szakasza mellett, amely szerint Románia nemzeti, független stb. állam. Szavalta, hogy nem hagyják elveszni Erdélyt, és Bukovinát is románnak tartják. A román politikusok többsége előtt, még ha liberális vagy demokrata pártiak is, amikor a magyarokról van szó, mindjárt az országot elorozni akaró ellenség képe jelenik meg. Még a jelenlegi művelődési miniszternek, Mona Muscának is Trianon című film vetítésének hallatán mindjárt Erdély elrablása jutott eszébe. Közben a Demokrata Párt elnöke, Emil Boc által vezetett Kolozsváron egy utca továbbra is a háborús bűnös Ion Antonescu nevét viseli. A bukaresti Északi pályaudvar közelében lévő Negruzzi utcában hatalmas zöld tábla hirdeti, hogy itt van Mihály arkangyal légiójának, azaz a Vasgárdának a székhelye, ahol a “régi szép időkre” emlékeztető filmeket vetítenek. Az újságárus bódéknál a legionáriusok lapjai meg könyvei találhatók. /Román Győző: Újból ellopjuk Erdélyt? = Erdélyi Napló (Kolozsvár), febr. 1./