Ünnepel Csíkszeredában a Petőfi Sándor Általános Iskola: 125 éves. Jelenleg 540 gyerek jár a Petőfibe, valamennyien délelőtt. A város, a megye legjobb iskolái között tartják számon az iskolát. Idén 260 ezer eurós világbanki támogatást hagytak jóvá az iskola épületének teljes felújítására. Évfordulós emléktáblát helyeznek el az iskola főbejáratánál. /Kiss Ernő igazgató: 125 éves a Csíkszeredai Petőfi Sándor Általános Iskola. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 3./ 1994. március 14-én, a névadás 5. évfordulóján leleplezték Nagy Ödön és Ercsei Ferenc Petőfi-szobrát. A mellszobor bronz változatát az iskola fennállásának 120. évfordulóján avatták fel, 2000. március 14-én. /125 év krónikájából. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 3./

November 6-án, vasárnap Tordán az IKE Galériában megnyílt Suba László akvarelljeinek, kerámiáinak, márvány- és bronz-kompozícióinak kiállítása. A tárlatot dr. Keszeg Vilmos egyetemi tanár és Dumitriu Anna, a Petőfi Társaság ügyvezető elnöke nyitotta meg. Suba László kiállításán két sorozat, a Jézus szenvedései és az Ótestamentumra utaló dombormű-láncolat tekinthető meg. A tárlat a Petőfi Társaság által szervezett Népfőiskola nyitányának tekinthető. /(lek): Suba László tárlata Tordán. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 8./

Romániai viszonylatban 1953–1954-ben készítettek egy átfogó műemlék-jegyzéket, mely 1956-ban jelent meg a Román Népköztársaság Akadémiájának a kiadásában 195 lapon: Lista monumentelor de cultura de pe teritoriul R.P.R. (A Román Népköztársaság területén található művelődési emlékek jegyzéke). Kolozsvár város műemlékei összesen 174 tételt tettek ki. Kolozsvár akkor szerencsés volt, mert az összeírás „felelősi” tisztségét igazi szakember, Debreczeni László töltötte be, s tapasztalatait külön tanulmányban is összegezte: Az 1953. évi kolozsvári műemlék-összeírás építéstörténeti eredményei (Emlékkönyv Kelemen Lajos születésének nyolcvanadik évfordulójára. Kolozsvár–Bukarest, 1957). Amint írta, 284 házszám szerinti műemléket vettek jegyzékbe, közülük válogatták ki a hivatalossá nyilvánított 174 tételt. Ez a jegyzék némely utólagos kiegészítéssel 1989-ig hivatalos maradt. Azután is csak belső használatú listák készültek. 2004 nyarán jelent meg újra a teljes romániai műemlék-jegyzék. Ennek előkészítése már az 1990-es évek elejétől folyt. A kolozsvári Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság például a Házsongárdi temető védelemre javasolt síremlékeinek a jegyzékét állította össze még az 1990-es évek közepén s juttatta el az illetékesekhez. Talán ennek köszönhető, hogy maga a temető egyetlen címként mégiscsak bekerült a jegyzékbe. Hogy végül is ki volt az új jegyzéknek a kolozsvári vezetője, nem sikerült megtudni, de érezhetően nem végezte felelősségteljesen munkáját. Az új jegyzék a Hivatalos Közlöny függelékeként jelent meg román nyelven. A rendeletet Razvan Theodorescu akkori miniszter látta el kézjegyével. Három vaskos, ezer oldal körüli kötet tartalmazza a megyénként összeállított nyilvántartást. Az első kötetben van Kolozs megye, összesen 1382 tétellel. E lista közzététele után a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság több jelzést kapott az egyes tételek pontatlanságával kapcsolatban. Éppen ezért javasolták, hogy erdélyi viszonylatban készüljön el a magyarok lakta megyék műemlék-jegyzékének a lefordított, helyesbített változata. Ilyen irányban tett írásos javaslatot az RMDSZ ügyvezető elnöksége is kapott. Egy év óta még nem kaptak választ. Az új kiadványban összesen 363 tétel vonatkozik Kolozsvárra, tehát az 1956-os listához képest jó kétszeres a bővülés. Azonban szakmai igényesség tekintetében a lista nem megfelelő. Számos ház sarok-jellegéből kifolyólag kétszer is szerepel (mindkét utcánál) a jegyzékben. A régi Református Kollégium még mindig „Ady–Sincai” Líceum – pedig az elnevezésből 1990-ben törölték Ady nevét, s azóta az épületet visszakapták a reformátusok. A II. József, Deák és Vörösmarty, Petőfi, Bem kolozsvári látogatását megörökítő belvárosi táblák nem szerepelnek a jegyzéken. A jegyzék legnagyobb hiányossága a Házsongárdi temető. Más megyékben, nagyobb városoknál néhány síremléket megneveznek. A Házsongárdi temetőnél egyetlen sírt sem méltattak felsorolásra. /Gaal György, a KLMT elnöke: A kolozsvári műemlékek jegyzéke. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 9./

Kozma Dezső irodalomtörténész, egyetemi tanár november 6-án lett hetvenéves. Munkásságát jelzi 19 önálló kötete, 17 bevezetővel, jegyzetekkel ellátott válogatása magyar írók, költők műveiből és mintegy 300, romániai és magyarországi lapokban, folyóiratokban megjelent tanulmánya, szakcikke. Fő kutatási területe a XIX. század második felének magyar irodalma, magyar klasszikusok (Petőfi, Arany, Madách, Mikszáth, Petelei, Ady, Krúdy) utóélete Erdélyben, illetve az erdélyi századforduló irodalmi és művelődési élete. 2000-ben a Madách Irodalmi Társaság Madách Imre-díjjal tüntette ki, ugyanabban az évben lett a Magyar Tudományos Akadémia köztestületi tagja, 2003-ban pedig a Magyar Professzorok Világtanácsa a Pro Universitate et Scientia kitüntetésben részesítette. Kozma Dezső a Szilágy (egykor Kolozs) megyei Középlak faluban született. A Bolyai Egyetem elvégzése után rövid kitérővel 1959 februárjától immár oktatóként folytathatta tevékenységét az egyetemen. 1970-ben védte meg a XIX. század végi Kolozsvár szellemi életéről írott doktori értekezését. Több mint négy évtizeden át oktatta a magyar irodalomtörténet különböző korszakait. Jelenleg konzulens professzorként tevékenykedik a BBE-en, ugyanakkor a Partiumi Keresztény Egyetem Bölcsészettudományi Karának professzora és dékánja. A Szabadságban 1991-től 1994-ig heti rendszerességgel látott napvilágot Régi kolozsvári arcok című portrésorozata. /(-eth): Kozma Dezső, a „jeles hetvenes”. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 12./

Márton Áron püspökre emlékeztek november 9-én a bukaresti Petőfi Művelődési Társaság összejövetelén. Árvay Zsolt, a társaság alelnöke „25 éve hunyt el Márton Áron, Erdély püspöke” címen tartott előadást. Édesapja, Árvay Árpád emlékeiből merített, aki 1945-től a kolozsvári börtönben politikai fogolyként raboskodott. A püspök számtalanszor misézett a foglyoknak, bátorította őket. Lőrinczi Gyula arról beszélt, hogy a magyarországi zsidó deportálásokért felelős Eichman perében tett tanúvallomás megemlített egy katolikus papot, aki Erdélyben tiltakozott a zsidók üldöztetése ellen. Minden bizonnyal Márton Áronról volt szó. /(Árvay Zsolt): Márton Áronra emlékeztek Bukarestben. = Vasárnap (Kolozsvár), nov. 20./

Civil kezdeményezés eredménye Szatmár megye negyedik Petőfi-szobra, amelyet november 23-án avattak fel Lázáriban. Kovács Albert kőfaragó mester teljes költségét állta a mellszobornak, az alkotómunkát is ő végezte el. Kovács Albert elmondta: tartozott iskolájának, községének és kedvenc költőjének az emlékművel. /Petőfi-szobor Lázáriban. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 24./

Ötvenéves az Ady Endre Emlékmúzeum Nagyváradon. Az évfordulóra ünnepséggel emlékeztek, többek között Ady Endre publicisztikáiból összeállítottak könyvvel (Ha hív az acélhegyű ördög, Ady Endre Társaság, Nagyvárad). Az épület előtti Ady-szobornál egyházak, civil szervezetek koszorúztak, a múzeumban pedig emlékülést rendezett a helyi Ady Endre Társaság. A tanácskozás meghívottjaiként jelen voltak a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum képviselői, Hegyi Katalin irodalomtörténész, muzeológus, valamint Cséve Anna tudományos titkár. /Ötvenéves Ady-emlékmúzeum. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 24./ A november 22-én tartott emlékülésen Indig Ottó, az Ady Endre Társaság elnöke, majd Tóth János, a múzeum vezetője mondott beszédet. /Gálovits Zoltán: Adyra emlékeztek. = Reggeli Újság (Nagyvárad), nov. 24./

December 4-én megnyílt a tordai Petőfi Társaság galériájában a helyi képzőművészek kiállítása. A közönség találkozhatott festményekkel, textil-, üveg-, valamint fából készült alkotásokkal. A magyar kiállítók között volt Deleanu Márta festményeivel, Labancz Lóránt szőnyegeivel, Gruian Alexandra installációival és Nagy Anna-Mária üvegszobraival. /Suba László: Ünnepi kiállítás Tordán. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 9./

Tordán a Petőfi Társaság által szervezett népfőiskolának gazdag volt a programja. Egészségügy, történelem, művelődés, kultúra egyaránt szerepelt az előadásokon. Dr. Fábián András kolozsvári főorvos a krónikus bronchitisről, Csomafáy Ferenc a média világáról beszélt. Író-olvasó találkozón a Művelődés főszerkesztőjét, Szabó Zsoltot, Csetri Elek történészt és Kovácsné József Magdát látták vendégül, akik frissen megjelent könyveikről szóltak. Csetri Elek Erdélyi fejedelmek a francia forradalom és a napóleoni idők háborúiban (1792–1815) című könyvéről számolt be. Előadástéma volt Torda helytörténete is, illetve szó esett a Tordán megjelenő Aranyosvidék című hetilap 1906-os évfolyamáról is. /Ladányi Emese Kinga: Gazdag program a tordai népfőiskolán. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 21./

A Magyar Polgári Szövetség sepsiszéki vezetősége sajtótájékoztatón kifogásolta György Ervin prefektus munkáját, és élesen bírálta a megyei tanács tevékenységét. Gazda Zoltán, a sepsiszéki MPSZ elnöke szerint “noha a prefektúra élére magyar prefektust neveztek ki az RMDSZ javaslatára, (...) bebizonyosodott, hogy a magyarok köréből kinevezett kormánybiztos nem dolgozik jobban” – mondta. Gazda szerint György Ervin prefektus szélsőséges elődjéhez hasonlóan ugyanazokat az önkormányzati határozatokat támadta, például az autonómiáról szóló népszavazással kapcsolatos, illetve a sepsiszentgyörgyi 1918. December 1. sugárút egy részének Petőfi Sándorról való elnevezésével kapcsolatos határozatokat. A sepsiszéki MPSZ elnöke bírálta a megyei tanácsot a térség fejlesztése területén végzett tevékenysége miatt. A megyei utak katasztrofális állapotban vannak, a megyében nem történt külföldi befektetés, és életképes tervezetek sem születtek. /Hazai krónika. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 23./

Botár László festményi láthatók Csíkszeredán a Petőfi utcai Golden Gallery kiállítóteremben. /Botár László a Golden Galleryben. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 30./

Öt esztendeje január elsején délben Petőfi szobránál gyűlnek össze bensőséges tisztelgésre a költő marosvásárhelyi hívei. Így történt most is, kevesebben állták körül a Hunyadi László alkotta bronzalakot, de a megyei EMKE kezdeményezte megemlékezés meghitt, családias volt. Dr. Ábrám Zoltán EMKE-elnök beszéde után Bartis Ildikó színművésznő szavalt, majd a Bernády kórus Petőfi-dalaihoz a jelenlevők is csatlakoztak. A főhajtás emlékezetes mozzanata volt a Vártemplom lelkésze, Ötvös József esperes beszéde. Hangsúlyozta, hogy 2006 a Kárpát-medencei magyarság számára Bocskai-év. A Kárpát-medencében (és Svájcban – Genfben) 28 Bocskai-szobor emlékeztet a fejedelemre. Az esperes ajánlotta, hogy az EMKE kutassa fel, hány Petőfi-szobor van a Kárpát-medencében /Ötvös József: Álmai is halhatatlanok. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 4./

Egy Marosvásárhelyen szerkesztett hetilap Rendes megtámadás című közleménye szerint „A kezdeteknél, talán Antall rontotta el a dolgot, amikor úgy nyilatkozott, hogy »lélekben« tizenötmillió magyar miniszterelnöke szeretne lenni.” A fogalmazvány írója szerint „Minden, amit azóta nemzetstratégiának vagy magyarságpolitikának neveznek, az nem más, mint valami politikai ráolvasás, a magyar nacionalizmus szűnni nem akaró kísérlete arra, hogy felszámolja önnön célját: a magyar nemzetet”. Eszerint a magyar nacionalizmus igyekszik felszámolni a magyar nemzetet. Azért, mert „Kevés olyan merész javaslat született, amely az érzelmi tényezőt merte volna, mint ide nem illőt, teljesen kihagyni”. Ugyanis: „A magyar–magyar viszony elsősorban érzelmi, »lelki« kérdés maradt”. Támadás éri tehát azokat, akiknek lehetnek magyar érzelmei. Akiknek a magyar–magyar viszony nem utolsósorban lelki kérdés, írta Nagy Pál. Amikor Antall József szavai elhangzottak, egy megalázott nemzet lelkében szökött szárba a remény, hogy ismét vállalhatja önmagát, múltját és jövőjét, emlékeztetett Nagy Pál. Leszögezte, hogy a határon túli magyaroknak az anyaországhoz való benső kötődés mindig is meghatározó erejű érzelmi, lelki kérdés volt. Ez lesz a mindenkori magyar–magyar viszony lényege. Mi egyéb határozhatja meg jobban szellemiségünket, eszményeinket, ha nem a lelkiség? – kérdezte Nagy Pál és Cs. Szabó László 1940 őszén írt esszéjéből idézett (megjelent újból 2005-ben, az Erdélyi metszetek című kötetben, Kolozsvárt; sajtó alá rendezte és bevezette Pomogáts Béla): „Hol végződik Erdély? Bessenyei, Kazinczy, Kölcsey sírja még beletartozik, Bessenyei testőrbarátai mind erdélyiek, maga is Erdély lábához húzódik remeteségbe, Kazinczy legnagyobb szellemi kalandja az erdélyi utazás, Bessenyei is, Kazinczy is sárospataki diák volt; Kölcsey anyja erdélyi lány, barátja s védence: Wesselényi Erdély vértanúja. Ady Mátyás király erdélyi íródeákjának álmodta magát. A Báthoryak fél lábbal a szatmári lápvilágban, fél lábbal Erdélyben, a Rákócziak fél lábbal a Hegyalján, fél lábbal a fejedelemségben éltek. Bethlen Gábor minden jel szerint Kassát az erdélyi Strassburgnak tartotta. Hol van hát a nyugati határ?” Mikor Cs. Szabó hírül vette a második bécsi döntést, „Este a lámpafényben megmozdult a térkép. Acélszürke felhők vonultak fölötte, sebes vizek szántották, megcsörrent a lomb, árnyékot vetettek a kopjafák, kinyíltak a faragott kapuk, fölkeltek a bivalyok a folyókból, lobogtak a tornyok, zúgott a Szamos-gát. Ezentúl a Királyhágóról jelentjük a hóesést s Gyergyóból a csapadékot. Visszatért a hamu, amelybe Arany Jánoska írt: a szőlődomb, amely Juhász Gyulát vendégelte (...) a tornác, amelyen Orbán Balázs írogatta a székelyek életét; a porta, amelyben egy képzelt nagynéni várta bujdosó leveleit; a rét, amely Kriza szép »kápónavirágait« termette; a rengeteg, ahol Ábel az ördögre lövetett; a templom, amelyben pogány írással dicsérik Istent, s a kúria, hol Petőfi Segesvár előtt meghált”. /Nagy Pál: Valóban: hol a határ? = Népújság (Marosvásárhely), jan. 5./ Az A Hét (Marosvásárhely) liberális hetilapról van szó.

Kolozsvárnak jelenleg 747 utcája és tere van, s közülük csupán 22-nek a neve tekinthető magyarnak vagy magyar vonatkozásúnak. 1945-től folyamatosan tart a kolozsvári helynevek magyartalanítása. Az 1989-es változás után még a Petőfi és Rákóczi utcát is megváltozatták. Asztalos Lajos ebben a helyzetben kezdett cikksorozatot a régi kolozsvári utcanevekből. 1994 áprilisáig 58 közleménye jelent meg. Asztalos Lajos hatalmas munkát végzett, munkája eredményeként megszületett a 2004-es impresszummal kinyomtatott, de csak 2005-ben elkészült összegzése: Kolozsvár. Helynév- és településtörténeti adattár /Polis Könyvkiadó, Kolozsvár, 2004/. A könyv több mint 600 oldalán a szerző Kolozsvár ezeréves történetét dolgozza fel. Kolozsvár helynévanyagát Szabó T. Attila tette közzé 1946-ban. Ezt dolgozta tovább, tette teljessé Asztalos. A betűrendben sorakozó szócikkekben az utca neve után a betájolása, körülírása következik, majd az utca kialakulásával kapcsolatos adatok, az utca későbbi nevei, a következő a nyelvtörténeti adattár: évszám és szövegrész, melyben az utca előfordul, irodalmi idézetek is, majd az utcanév eredete, itt a szerző történelmi érveket hoz, amennyiben az épülethez emléktábla kötődik, annak szövegét is közli. Egyik-másik szócikk tanulmánnyá kerekedik /Házsongárd, Híd-utca, Sétatér stb./ A kötet az utcákon kívül minden határ, kaputorony, kocsma, üzlet, gyógyszertár, szobor, emlékmű felsorolását is tartalmazza. A könyvben várostörténeti tanulmány is van, a Kolozsvár előzményei című fejezet a régészeti kutatásokat foglalja össze. A könyv függeléke Kolozsmonostor és Szamosfalva rövid története. A bibliográfia vagy 250 címert tartalmaz, mindazt, amit valaha Kolozsvárról írtak. A könyvhöz hat 1714 és 1942 között készült térképet tartalmazó mappa járul. Asztalos Lajos ezzel a művével beírta nevét Kolozsvár várostörténetébe, írta nagy elismeréssel Gaal György, maga is a város ismert helytörténésze. /Gaal György: Várostörténet helynevekben. = Helikon (Kolozsvár), jan. 10./

Újabb kiállítás helyszíne volt január 15-én Tordán a Petőfi Társaság IKE Galériája. Ezúttal Keszeg Ágnes, IV. éves textil-design szakos hallgató divatterveiből nyílt kiállítás. A tárlatot Dumitriu Anna, a Petőfi Társaság ügyvezető elnöke és Suba László helybeli képzőművész nyitotta meg. /(lek): Keszeg Ágnes kiállítása Tordán. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 20./

Tordán az Aranyosvidéki Népfőiskola hét végi előadásai betekintést nyújtottak a magyar történelem, illetve az egészséges életmód rejtélyeibe. Lupescu Makó Mária Bocskai István politikai testamentumáról, míg Lupescu Radu Vajdahunyad váráról tartott előadást. Páll Gyöngyvér pszichológiatanár a tordai Petőfi Társaság könyvtárának névadójára, Vásárhelyi Géza íróra, költőre és orvosra emlékezve, az elmagányosodás tüneteiről értekezett. Az egészséges életmódról Máthé Enikő kémiatanár beszélt. /Ladányi Emese Kinga: Királyokról, az emberi élet minőségéről, a társkereséséről. Népfőiskolai előadások. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 24./

Kölcsey Ferenc 1823. január 22-én befejezett Himnusza önmagában is óriási hozzájárulás az egyetemes kultúrához, de abban az esztendőben olyan nagy személyiségek és művek, felfedezések születtek, ami miatt méltán nevezhetjük a magyar kultúra csodálatos évének – fejtette ki Toró Tibor professzor, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja abban az előadásában, amit január 24-én a magyar kultúra napja jegyében tartott a temesvári Bartók Béla Elméleti Líceum érdeklődő diákjainak és tanárainak. 1823. január elsején látta meg a napvilágot Petőfi Sándor, január 21-én született Madách Imre, november 3-án írta meg Bolyai János híres temesvári levelében, hogy “semmiből egy új, más világot teremtettem”, így adva hírül az első nem euklideszi geometria alapképletének felfedezését. Hogy a költészetet és a tudományt éppen egy atomfizikus foglalta össze egy értekezésben? “Nincs abban semmi – magyarázta Toró –, mert szerintem a tudomány a kultúra szerves része.” Az előadás végén a 97. évét hamarosan betöltő Anavi Ádám költő olvasta fel Temesvári rézkarcok című versét. /Pataky Lehel Zsolt: A magyar kultúra csodálatos éve. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 25./

Születésének százéves évfordulója alkalmából Horváth Imre-emlékévvé nyilvánította a 2006-os évet a Nagyváradi Ady Társaság (NAT). Horváth Imre /Margitta, 1906. nov. 4. – Nagyvárad, 1993. ápr. 11./ szülővárosában, Margittán, a nevét viselő könyvtár szavalóversenyt szervez, a NAT pedig irodalomtörténeti szimpóziumon szeretné méltóképpen ünnepelni. Tervezik a költő bronz mellszobrát felállítani Nagyváradon kedvenc sétálóhelyén, a Körös-parton, vagy a már több magyar személyiség szobrának helyet adó Petőfi-parkban. Emellett Nagyvárad post mortem díszpolgárává avattatnák. Bemutatkozott a NAT-ot új elnöksége is: Szilágyi Aladár közíró az új elnök, alelnökök Jakobovits Miklós és Szűcs László. A szervezet továbbra is kiadja a Várad folyóiratot. /P. M.: Horváth Imre-emlékév lesz. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 27./

Resicabányán az RMDSZ székházában a nemrég bejegyzett Platanus Kulturális Egyesület január 28-án megtartotta az első teadélutánját, amelyen Makay Botond Petőfi Krassó-Szörény megyében címmel tartott előadást. Nagy Péter, a Platanus elnöke a legnagyobb gonddal készítette elő a műsort. Kellemes meglepetés volt a Cziczeri Béni Műkedvelő Együttes váratlan feltámadása, ami abban nyilvánult meg, hogy Rácz-Virág Vilma az egykori együttes tagjainak gyermekeit tanította be néhány népdalként ismert Petőfi-vers eléneklésére. /Szakmáry Károly: Petőfire emlékeztek a Platanus első teadélutánján. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 30./

Demény Péter megfogalmazta kételyeit Bodó Barna – Hantz Péter – Kovács Lehel cikksorozatával (Érvek a Bolyai Egyetem ellen – és ezek cáfolatai, Szabadság, jan.12, 13, 14, 16.) kapcsolatban. Demény öt éve tanít az egyetem bölcsészkarán. A hallgatók többsége (kb. nyolcvan százaléka) a „Petőfi a legnagyobb magyar költő” jellegű sztereotípiákban gondolkodik; elemzés helyett a diákok nagy része az adott mű tartalmát meséli el. A hallgatók műveltsége hiányos, dolgozataikat gyakran helyesírási hibák tarkítják. Demény szerint először a jelenlegi egyetemet kell megtölteni tartalommal, azután lehet tovább építkezni. Szerinte az önálló egyetem megteremtése önmagában nem szellemi eredmény. Mitől lenne a magyar egyetem magasabb színvonalú? „Pusztán attól, hogy magyar? Ez a szó nem érték- vagy minőségjelző – egyszerűen egy nemzetet megnevező főnév.” Demény szerint nincs meg az a szellemi kapacitás, amely több egyetemet képes fenntartani. A cikkíró Gyimesi Évát idézi, vele ért egyet. /Demény Péter: Vágy a beszélgetésre. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 31./

Bölöni Domokos újságíró volt a tordai Aranyosvidéki Népfőiskola vendége az elmúlt hét végén. Az előadó a marosvásárhelyi Népújságtól érkezett, az 1990 utáni gyülekezési szabadságról és a kulturális egyesületek létesítéséről tartott előadást. A vendéget Dumitriu Anna, a Petőfi Társaság ügyvezető elnöke köszöntötte. Bölöni Domokos munkásságát Korondon kezdte, mint könyvtáros, tanár, iskolaigazgató, valamint a Firtos Irodalmi Kör pártfogója. Kifejtette: 1990 után megalapozták az azóta is élő, évente négyszer megjelenő Hazanéző helybeli lapot, amelyben magyarságtanítás, irodalom, történelem, gyermekoldal, hungarológia egyaránt megfért. Előadásában Székelyföld városainak – Székelyudvarhely, Gyergyószentmiklós, Sepsiszentgyörgy, Csíkszereda – kulturális szervezeteiről, egyesületeiről, csoportosulásairól adott képet. Bemutatta a Baróton megjelenő Erdőszentgyörgyi Figyelőt, a segesvári és medgyesi Nagy-Küküllő, a dicsőszentmártoni Kis-Küküllő folyóiratot, az évente megjelenő Fehéregyházi Emlékeztetőt, a marosszentgyörgyi Harangszót, a székelyudvarhelyi Keddet, valamint a Moldvai Magyarság, Szászrégen és Vidéke, a Hétfalu és a Bábel című lapokat. Az előadó hangsúlyozta: a lapok terjesztése és ismertetése még a megyék között sem működik. /Ladányi Emese Kinga: Székelyföldi vendégelőadó Tordán. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 31./

A Kovászna Megyei Törvényszék a prefektúrának kedvező ítéletet hozott, miután a kormánybiztosi hivatal a közigazgatási bíróságon megtámadta a sepsiszentgyörgyi városi önkormányzat döntését azzal kapcsolatban, hogy az 1918 December 1 sugárút egy szakaszát Petőfi Sándorról nevezzék el. György Ervin prefektus akkor kijelentette, a prefektúra azt követően támadta meg a városi tanács határozatát, miután az önkormányzat nem válaszolt arra a felszólításra, amely a határozat utcanév-változtatással kapcsolatos részének visszavonását kérte. György Ervin prefektus elmondta, kérte, hogy a sepsiszentgyörgyi tanács módosítsa az utcák elnevezésével foglalkozó bizottság rendszabályzatát, mivel ebben az esetben nem kényszerült volna arra, hogy megtámadja a határozatot. /Nem kell Petőfi utca a „magyar” prefektusnak. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 2./

Hiányosnak nyilvánította a Szilágy Megyei Tanács illetékes bizottsága azt az iratcsomót, amelyet Szilágycseh önkormányzata hét utca és egy tér nevének a megváltoztatása érdekében állított össze. A hét utcából négy magyar nevet kapna, a helyi RMDSZ kezdeményezésére a Gutinului utca Petőfi Sándor, az Avram Iancu utca Drágffy János, a Ciresilor utca Gyulaffy László, a Május 1 pedig Kossuth Lajos nevét viselné, míg a Gheorghe Pop de Basesti teret Neményi Ambrusra keresztelnék át. Az önkormányzat egy hetet kapott a hiányzó adatok pótlására. /Deák Zoltán: Egyelőre nem kapnak magyar neveket az utcák. Szilágycseh. = Krónika (Kolozsvár), febr. 14./

A bukaresti Ziua napilap Sorin Rosca Stanescu irányítása alatt magyarellenes kampányba kezdett. Február 15-én az Erdélyben évekkel ezelőtt felállított Wass Albert-emlékműveket tüntette ki figyelmével. Nehezményezte, hogy amíg Ion Antonescu marsallnak tilos szobrot emelni, ez nem vonatkozik Wass Albertre is, noha 1946-ban mint háborús bűnöst halálra ítélték. A lap szerint Frunda György RMDSZ-szenátor 2002-ben kezdeményezte az író rehabilitálását. Február 18-án a Ziua hasábjain Göncz Árpád, és Orbán Viktor mellett tűnt fel Frunda György és az RMDSZ réme. Az öles cím önmagáért beszél: Budapest nem mond le Nagy-Magyarország álmáról: a Kárpát-medence magyar hegemóniájának visszaszerzését tervezi. Az olvasó megtudhatja, milyen messzire nyúlnak a gyökerek: 1992. június 13-án Horvát Attila diplomata Ulmban felvázolta Magyarország politikai stratégiáját, utalva arra, hogy Trianon területrablást szentesített. Mindaz, amit a diplomata akkor elmondott, ma is érvényes Magyarország külpolitikájára, csak ezzel magyarázható az RMDSZ-nek az utóbbi időben tanúsított, rendkívüli agresszivitása. Nagy-Magyarország visszaállításának stratégiájába illeszkedik két közismert politikus megnyilatkozása is. Göncz Árpád volt államelnök kijelentette (a Ziua természetesen nem jelzi, mikor, hol, kinek): „A magyar nemzet ragaszkodik jogához, hogy Erdély az övé legyen, ezért bármely pillanatban készen áll, hogy akár fegyvert is ragadjon”. Orbán Viktor volt kormányfő 1999. június 18-án utasította Kövér Lászlót, a titkosszolgálatok főnökét, hogy indítsa be a Duna fedőnevű akciót azzal a céllal, hogy az Egyesült Államok mintájára megalakuljon a Dél-keleti Magyar Régió, vagyis az új Nagy-Magyarország, benne Erdéllyel, majd Kárpátalja és a Felvidék bekebelezésével, de a román kémelhárítás idejében értesült a tervről, és sikerült ellenlépéseket tennie. Ugyanebben a lapszámban a Ziua betekintést nyújtott a magyar sovinizmus előzményeibe. Hivatkozott Petőfi Sándor 1848-as verseire és Dücső Csabára, aki Erdély minden románjának kiirtására buzdított. A történelemhamisításokat leleplezték olyan kiváló román hazafiak, mint Raoul Sorban és Petre Turlea. – Evenimentul Zilei című lap, február 16.: Sorin Rosca Stanescut a főügyészség vád alá helyezte a Rompetrol-ügyben. Miután az ügyészek beidézték kihallgatásra, a nyomozati anyag alapján közölték vele a vádat: szövetkezés szervezett bűnözői csoporttal. Erdélyi Riport /Nagyvárad/, február 16.: A kérdésre, hogy miben látja okát a személye ellen indított támadásoknak, Frunda György szenátor többek között így válaszolt: „El akarták terelni az emberek figyelmét a látványos korrupcióellenes harc sajtóvisszhangjáról. Nem véletlen, hogy ellenem a Ziua napilapban indult meg a támadás, abban az újságban, amelynek igazgatóját, Sorin Rosca Stanescut másnapra idézték be a korrupcióellenes igazgatóságra, pénzmosás és megvesztegetés vádjával.” /Barabás István: Magyar rémek Bukarestben. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 20./

A jelenleg magyar nyelvű oktatást is biztosító romániai egyetemeken kívül egy újabb felsőoktatási intézményt kell létrehozni azért, hogy a romániai magyarság önálló magyar egyetemmel rendelkezzen – fejtette ki február 24-én Kolozsváron Markó Béla, az RMDSZ elnöke. Markó nem ért egyet azzal, hogy az oktatók olyan lépéseket tegyenek, amivel kockáztatják az oktatás minőségét és menetét. Eckstein-Kovács Péter szenátor szerint egy esetleges oktatói sztrájk elfogadható, ha az törvényes keretek között zajlik, de a polgári engedetlenségnek súlyos következményei lehetnek. Markó Béla szerint nem a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) román állami oktatási intézménnyé válásával kell megoldani a romániai magyarság önálló egyetemre vonatkozó igényét, hanem a jelenleg működő egyetemek mellett egy újabb felsőoktatási intézményt kell létrehozni. Szükségesnek tartja, hogy az EMTE akkreditálása után valóra váltsák a tavaly októberi együttes román–magyar kormányülésen megszületett kötelezettségvállalást, miszerint Magyarország mellett a román állam is biztosítson finanszírozást a magánegyetemnek. Szintén az RMDSZ-t képviselő Kötő József román oktatási államtitkár tavaly november elején a Szabadságnak nyilatkozva premierként kijelentette: az RMDSZ egy újabb felsőoktatási intézmény létrehozásán is gondolkodik, ami akár az 1998-ban tervezett Petőfi–Schiller Egyetem is lehetne. A BBTE-n tervezett három önálló magyar kar kapcsán – amelyek létrehozását az egyetem szenátusa február 20-án közvetett módon elutasította – Markó Béla kifejtette: sokat remélt a BBTE román és a magyar oktatóinak párbeszédétől, ami azonban kudarcot vallott. A politikus kifogásolta az egyetem vezetőségének a magyar oktatók javaslata elől való teljes elzárkózását. Markó szerint a magyar karok létrehozására vonatkozó igény tisztességes, ehhez ragaszkodni kell. Ugyanakkor a BKB-nak az egyetem adminisztrációjának bojkottjára vonatkozó javaslata kapcsán kifejtette: nem ért egyet az olyan elképzelésekkel, amelyek „kockára tennék az oktatás jó menetét”. Markó kételyeit fejtette ki a tekintetben, hogy az RMDSZ a közeljövőben kormányhatározattal segíthetne a magyar karok létrehozásán, de emlékeztetett: folyamatban van a tanügyi törvény módosítása, amely lehetővé tehetné a kisebbségi egyetemek és karok létrehozásának a kormány hatáskörébe való tartozását. A BKB február 24-i sajtótájékoztatón kifejtették: a BKB egyes vezetőit – például Bodó Barna oktatót – az egyetem fizetéscsökkentéssel, Hantz Pétert pedig szakmai ellehetetlenítésére tett törekvésekkel próbálja elbátortalanítani. Ugyanakkor a BBTE félretájékoztatás útján történő manipulálással vádolja a kezdeményező bizottságot, akik az elmúlt hetekben több nemzetközi visszhangú sajtótájékoztatót tartottak és európai politikusoknál lobbiztak, kérve a Bolyai Egyetem és a magyar karok létrehozását. – Ha a BBTE magyar tanárai és diákjai radikális álláspontra helyezkednek, azért elsősorban az egyetem vezetősége okolható, amely elzárkózott a párbeszéd és a méltányos megegyezés elől – nyilatkozta Eckstein-Kovács Péter szenátor. /Borbély Tamás, Ercsey-Ravasz Ferenc: Markó: Újabb intézmény létrehozása által valósulna meg az önálló magyar egyetem. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 25./

Büntetést helyezett kilátásba a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) két vezetőjével szemben. A figyelmeztetés az oktatók munkaszerződésének felbontását is eredményezheti. Nicolae Bocsan, az egyetem rektora Hantz Pétert és Kovács Lehelt arra figyelmeztette, hogy rendszeres nyilvános állásfoglalásaikkal szándékos módon hamis dolgokat közöltek az egyetem multikulturális jellegével és az intézmény által biztosított magyar nyelvű oktatással kapcsolatban. Felhívja a figyelmüket, hogy az egyetem szabályai szerint kötelesek érvényt szerezni a szenátus, a rektorátus, valamint a kari tanács döntéseinek. A figyelmeztető levél végén Bocsan leszögezte, magatartásukkal megsértették az egyetemi személyzet státusáról szóló törvény, amely kimondja, hogy fegyelmi büntetéssel sújthatók azok, akik ártanak az egyetem érdekeinek és hírnevének. – Ezt jelenti a demokrácia a BBTE értelmezésében – jelentette ki a Szabadságnak Hantz Péter. Szerinte ez a figyelmeztetés is bizonyítja, hogy a BBTE diktatórikus intézmény, amelynek célja a magyar tagozat önállósulásának bármi áron való megakadályozása. A figyelmeztetés ellenére továbbra is megragadnak minden jogi eszközt, hogy „a nyilvánosság elé tárják az egyetem mélyen antidemokratikus gyakorlatát”. Kovács Lehel közölte: a matematika karon a magyar oktatók önfelfüggesztése a kari tanácsban betöltött tisztségükből továbbra is érvényben van. Kovács az egyetem rektorának vádja kapcsán, miszerint szakmai okok miatt nincs joguk ilyen vitákat gerjeszteniük, emlékeztetett: 1998-ban is a BBTE vezetősége hozzá nem értéssel vádolta azokat akik a magyar felsőoktatás kiterjesztésén dolgoztak. Akkor éppen a Petőfi-Schiller Egyetem létrehozásával megbízott testület tagjait támadták hasonló érvekkel. Megdöbbenéssel fogadta a magyarországi egyetemek rektorait tömörítő Magyar Rektori Konferencia (MRK), hogy a BBTE szenátusa elutasította az egyetem 149 magyar oktatójának az önálló karok létrehozására vonatkozó kérését. A testület által február 28-án elfogadott nyilatkozat szerint az MRK „támogatja – az európai uniós normákkal összhangban – a nemzeti kisebbségek kulturális autonómiáját”, amely mellett elvben kiállt Románia is. Az MRK szilárd meggyőződése, hogy „a kulturális autonómia nem lehetséges a kisebbségek anyanyelvén történő széleskörű felsőoktatás lehetősége nélkül”. „Egy multikulturális intézményen belül is egy nemzeti kisebbség képviselőinek joga van arra, hogy önállóan döntsön az anyanyelvi oktatást illető kérdésekben” – áll a nyilatkozatban. A dokumentum szerint az MRK „ezzel a nyilatkozattal és személyes megkereséssel is kezdeményezi a BBTE vezetésénél, hogy a fenti indokok alapján vegye fontolóra döntésének felülvizsgálatát”. /Borbély Tamás: Megbüntetné az egyetem a BKB tagjait. Kirúgással fenyegették meg Hantzot és Kovácsot. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 1./

Ünnepélyes keretek között avatták fel március 11-én Segesváron a Mircea Eliade Gimnázium magyar termét. A korszerűsített teremben helyet kapott a kiskunfélegyházi Alma Mater Alapítvány ajándéka: egy Petőfi Sándor-dombormű. Tóth Tivadar, a gimnázium aligazgatója közölte, két évvel korábban kezdtek el nevet adni a különféle termeknek. Van már már Petőfi Sándor magyarterem is, amelyet új bútorzattal, számítógépekkel, videoprojektorral, könyvtárral rendeztek be, a falakon pedig 40, a magyar irodalom neves képviselőit ábrázoló képet, plakátokat helyeztek el. Az avatóra a három magyarországi – a keszthelyi, a hévízi és a kiskunfélegyházi – partneriskola képviselőit is meghívták. Kiskunfélegyháza Segesvár testvérvárosai közé tartozik. Ebben a segesvári iskolában a középiskolai magyar oktatás csak 46 éves múltra tekint vissza. Az avatás végén ünnepélyesen aláírták a keszthelyi és hévízi illetve a segesvári tanintézmények közötti partneregyezményt. A szóban forgó iskolák 15 éve ápolják a kapcsolatot, ez most hivatalos keretet kapott. /(antalfi): Petőfi Sándor Termet avattak Segesváron. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 13./

Március 12-én Kézdivásárhelyen, a Céhtörténeti Múzeumban 1989 után tizenhetedik alkalommal nyílt ünnepi tárlat a nemzeti ünnep tiszteletére. Idén huszonegy brassói, sepsiszentgyörgyi és kézdivásárhelyi képzőművész harmincöt munkát állított ki. A kiállítást házigazdaként Dimény Attila, a múzeum vezetője és Deák Ferenc, a Petőfi Sándor Általános Iskola magyar szakos tanára nyitotta meg. /(Iochom): A múzeumban ünnepi tárlat nyílt. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 13./

Már napokkal az 1848-as szabadságharc és forradalom évfordulója előtt elkezdődtek a megemlékező ünnepségek. Désen március 12-én, vasárnap a katolikus és református hívek közösen ünnepeltek a fél évezredes református templomban, majd március 15-én a Kakashegyen koszorúznak. Györgyfalván szavalóversenyt szerveztek a jeles évforduló tiszteletére, a kolozsvári földészek a kismezői temetőben áldoztak a hősök emlékének, Gyaluban vidámsággal emlékeztek szabadságharcos elődeinkre. Szamosújváron megkoszorúzták az örmény-katolikus temetőben nyugvó forradalmárok sírját. Tordán a magyarság az ótordai református templomban ünnepel, majd elhelyezi koszorúit a helyi Petőfi Háznál. /Március 15-ére emlékeztek. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 14./

Lőrincz Lehel szobrászművész már hatodik térszobránál tart. Báthory István szobra Szilágysomlyón áll, Apafi Mihályé Nagyenyeden, a Bethlen-kollégium udvarán, Petőfi Sándoré Szilágykrasznán, Ady Endréé Szilágylompérton. Szilágybagosra turulmadaras hősi emlékműve került. Ezekhez járult március 14-én felavatott Arany János-mellszobor Szilágynagyfaluban. A művész jelentős dokumentációt gyűjtött össze Lőrincz Lehel következő munkája Nagyenyedre készül, Pápai Páriz Ferenc szobrát szeptemberben avatják. Ezt a szobrot Lőrincz Lehel, mint volt Bethlen Gábor Kollégium volt diákja, anyagi ellenszolgáltatás nélkül készíti el. Lőrincz Lehel indíttatását meghatározta, hogy édesapja református lelkész volt. Emiatt a kolozsvári képzőművészeti középiskolában és az egyetemen is osztályellenségnek kiáltották ki. /Csomafáy Ferenc: Szakrális helyek teremtője. Az Arany János-szobor alkotójának műhelyében. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 15./