Trianon nemcsak országrészeket szakított le, de a református egyházat is részekre tagolta. Istennek különös kegyelme azonban, hogy elszigeteltségünk ellenére túléltük a történelem viharait, és lelki egységünk sohasem szűnt meg, vallja dr. Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke. Az egység megvalósulása hosszú folyamatnak bizonyult. Ennek a betetéződése az alkotmányozó zsinat megalakulása és a közös alkotmány elfogadása. A püspök nem hiszi, hogy a román többség részére ez gondot jelentene, hiszen a Román Ortodox Egyház ugyanilyen struktúrában gondolkozik. Több, határon túli ortodox egyháztest létezik, amely szerves része a Román Ortodox Egyháznak. Dr. Pap Géza számára május 22-e Isten csodája. A püspököt ez Bocskai István végrendeletének beteljesedésére emlékezteti, aki így fogalmazott: „meghagyom, s írom, szeretettel intvén mind erdélyi és magyarországi híveimet az egymás között való szép egyességre. Atyafiúi szeretetre az erdélyiekért, hogy Magyarországtól, ha más fejedelmek alatt lennének is, el ne szakadjanak. A magyarországiakat, hogy az erdélyieket tőlük el ne taszítsák, tartsák atyafiaiknak és vérüknek, tagoknak”. /S. B. Á. : Hitélet – Május 22., az egység beteljesedése. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 20./

A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház kivételével az összes részegyház elfogadta a Magyar Református Egyház alkotmányát május 22-én Debrecenben, az alkotmányozó zsinat ünnepi ülésén. Erre az alkalomra az előzetes becslések és bejelentkezések alapján mintegy 20 ezer református hívőt vártak a Kárpát-medencéből és a világ minden tájáról. Az ilyen módon újraegységesült Magyar Református Egyház mintegy 3 millió lelket számlál, és ezzel előkelő helyet foglal el az európai református egyházak nagy családjában. A Nagytemplomban az alkotmányozó zsinat munkálatait irányították az egyházi vezetők, a templom előtti és mögötti téren sátrak sorakoztak portékáikat, különböző szórakozási lehetőségeket kínálva a látogatóknak. Egy-egy marék otthonról hozott földet öntöttek a zsinat tagjai, majd a küldöttségek a debreceni Nagytemplom előtti téren elhelyezett medencébe. Ezt követte az alkotmányozó zsinat ülése a Nagytemplomban, ahol a házigazda Tiszántúli Református Egyházkerület nevében Bölcskei Gusztáv püspök tartott bevezető áhítatot, majd Kósa Lajos, Debrecen város polgármestere köszöntötte a vendégeket. A mostani esemény emlékére a város díszzászlót készített s adományozott a résztvevő részegyházaknak. Ünnepi üzenetét juttatta el Sólyom László köztársasági elnök is, aki szerint a magyarigazolvány bevezetése óta nem történt hasonlóan pozitív lépés, amely az összes magyar nemzetrészt érintené a Kárpát-medencében. Az alkotmányozó zsinat munkálatait Tonk István, az Erdélyi Református Egyházkerület főgondnoka moderálta, az alkotmány szövegét és tartalmát pedig Bibza István, a Kolozsvár-Külső Egyházmegye esperese ismertette. A 32 cikkelyből és 12 fejezetből álló dokumentum szabályozza az egységes Magyar Református Egyház működését, kijelölve az utat, amelyben a jövőben haladni fog. Az iratot előzetesen ratifikálta a romániai, a szerbiai, a kárpátaljai, a szlovéniai és a magyarországi református egyház, a szlovákiai azonban specifikus, kétnyelvű helyzetére hivatkozva nem fogadta el, így ők nem írták alá a dokumentumot. Ezzel szemben azonban kifejezte csatlakozási szándékát, és az elfogadás után kézjegyével látta el a dokumentumot az Amerikai Református Egyház képviseletében Szabó Sándor püspök és dr. Kocsis Attila esperes. Az aláírás ünnepélyes pillanatai után a zsinat elfogadta azt az üzenetet, amelyet a jeles alkalom tiszteletére fogalmaztak meg. Az üzenet kimondja, hogy közel 20 évnyi fáradozás után a magyar reformátusság ebben a formában juttatja kifejezésre évszázados közösségét, bár lelki és szellemi egységét a reformáció évszázadától kezdve megtartotta. Kimondja továbbá, hogy sem a trianoni döntés, sem a 2004. december 5-i (lelki Trianonként is emlegetett) népszavazás nem tudta szétzilálni a református közösséget, amely május 22-én a közös alkotmánnyal is kifejezi és megszilárdítja egységét. A sajtótájékoztatón Bölcskei Gusztáv püspök kifejtette: a jelen mozzanat nem hoz létre új egyházat, hanem a meglévő egyházrészeket fogja egységbe, ugyanakkor a közös zsinat csak azon kérdésekben dönt, amelyekre a részegyházak vezető testületei felhatalmazzák. Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke ugyancsak kifejtette ünnepi gondolatait, kiemelve: számára május 22-e Isten csodája, a megmaradás csodája. A délutáni órákban a program egyesítő menettel folytatódott, majd az úrvacsorás istentiszteleten részt vettek a magyarországi evangélikus, baptista, metodista és római katolikus egyházak vezetői is. Közben bemutatkoztak a Kárpát-medence minden tájáról érkezett gyülekezetek és egyházi intézmények, színes műsorokat kínálva az egész napon át hömpölygő tömegnek. /Sándor Boglárka Ágnes: Megalakult az egységes Magyar Református Egyház. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 23./

Dr. Pap Géza püspök és Tonk István főgondnok az Erdélyi Református Egyházkerület híveihez intézett felhívásában szeretettel kértek minden szavazati joggal rendelkező református egyház-tagot, hogy június 7-én vegyen részt a választáson és szavazatával járuljon hozzá ahhoz, hogy a magyar képviselők minél nagyobb számban nyerjenek mandátumot. /Az Erdélyi Református Egyházkerület híveinek. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 5./

Az Erdélyi Református Egyházkerület idei közgyűlését a vajdahunyadi vár Bethlen-szárnyában tartották. A hunyadi egyházmegye első alkalommal adott helyet ilyen jelentős egyházi rendezvénynek. A közgyűlés első napiján 15 ifjú lelkipásztort szenteltek fel a 400 éves vajdahunyadi református templomban. Gáll Sándor Hunyad megyei esperes köszöntőjében elmondta, nagy örömére szolgál, hogy a legkisebb lélekszámú egyházmegyeként megszervezhették a közgyűlést, amely jó alkalom arra, hogy a máshonnan érkezett lelkipásztorok is megértsék, miért fontos a szórványban a magyarul már nem beszélő híveket is megszólítani. Pap Géza püspöki jelentésében a múlttal való szembenézésre hívta fel a figyelmet. A kommunista időkben tudták, hogy vannak köztük besúgók. Miért vártunk húsz évet a számonkéréssel? – tette fel a kérdést a püspök. „Ha valaki elbukott, az még nem megbocsáthatatlan bűn” – mondta Pap Géza. Hozzátette, a református egyház egyetlen megoldást tud erre, a bűnbocsánatot, amely azonban bocsánatkérést feltételez. A bűn elkövetőinek pedig vállalniuk kell tetteik következményét, többek között le kell mondaniuk tisztségeikről, közölte a püspök. /Református közgyűlés a Hunyadiak várában. = Krónika (Kolozsvár), júl. 3./

Pap Géza püspök az Erdélyi Református Egyházkerület közgyűlésén elmondta, megtekinthette a titkosrendőrség által összeállított dossziéját. Olvashatta álnéven író lelkésztársainak róla szóló jelentéseit is. Betekintett beletekinteni Dobri János Kolozsvár-kerekdombi lelkipásztor több mint 2000 oldalt kitevő gyűjteményébe. Őt, a börtönviselt lelkipásztor a szeku nem tudta legyőzni, megtörni, beszervezni. Aki a dossziékat olvasgatja, az emberi gyarlóságnak olyan sötét mélységei nyílhatnak meg előtte, amelyeket nem könnyű elviselni. Kiderült, hogy családi vagy baráti beszélgetésekről is van jelentés. Pap Géza püspök tavalyi jelentésében javasolta, hogy mindenki vegye ki a saját dossziéját, aztán mindenki döntse el, kinek kitől kell bocsánatot kérnie. Azután nem történt semmi. - Vannak, akik kényszerből, megfélemlítés alatt, családjukat féltve írtak valamit. Jelentésükön érződik a visszafogottság. A széles skála csúcsán viszont a nagy gazemberek állnak, akik haszonélvezői voltak a rendszernek. A múltunkkal szembe kell nézni, bármennyire fájdalmas is. Aki elbukott, kérjen bocsánatot, és vállalja tettei következményét, javasolta a püspök. „A Szekuritáté egyháztörténelmet írt, s ennek mindnyájan – így vagy úgy – a szereplői vagyunk. Feltárta, leírta és megőrizte a legapróbb részleteket is. Jelenkori egyháztörténetünk értékes leletei a Szekuritáté levéltárában nyugszanak” – hangsúlyozta. Azt javasolta, hogy a lelkészek vegyék ki dossziéikat, és annak egy másolatát helyezzék el az egyházi levéltárban. /Pap Géza, püspök: A „szekus”-dossziék. = Üzenet (Az Erdélyi Református Egyházkerület gyülekezeti lapja, Kolozsvár), 15. szám, 2009. augusztus 1./

Örömünnepet ült október 11-én a kis mezőségi falu, Oláhgyéres maroknyi magyarsága, a település fennállása óta először avattak itt református templomot, csöppnyi, 50 férőhelyeset. A falu Mocs községhez tartozik, összesen mintegy 350 lelket számlál, ebből 42-re tehető a nyilvántartott református hívek száma Oroszhegyi Attila Zsolt pusztakamarási lelkipásztor köszöntötte az egybegyűlteket, az igét dr. Pap Géza püspök hirdette. A holland támogatók képviselője is megjelent. Páll Zoltán, a magyarkályáni missziós egyházközség lelkész már második alkalommal épít templomot: a kályánit 2001-ben fejezték be és adták át a gyülekezetnek. Az összesen 225 lelket számláló egyházközségbe Magyarkályánon kívül Kályánivám, Lárga, Kötelend, Mezőszava, Oláhgyéres, Apahida és Zsuk reformátussága is beletartozik. Oláhgyéres mindig is a 10 km-re fekvő Mocshoz tartozott. A templom hatalmas összefogással készült el. Most már csak harangot kell szerezni és be kell vezetni az áramot is. /Sándor Boglárka Ágnes: Református templomot avattak a mezőségi Oláhgyéresen. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 12./

A Kálvin-napok tiszteletére szervezett rendezvények október 25-én kezdődtek. Marosvásárhelyen megnyílt Fekete Zsolt festőművész Tisztelgés Kálvin előtt című képzőművészeti kiállítása. 29-én Keresztes Gyula és Szász Béla műépítészek a száz éves marosvásárhelyi református kollégium épületéről tartottak előadást. 30-án az erdélyi református kollégiumok énekkarainak ünnepi hangversenyét rendezték meg a Kultúrpalotában, majd 31-én a Gecse utcai Kistemplomban áhítat, előadás és kiállítás is volt. November 1-jén a Vártemplomban dr. Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke hirdetett igét, majd egyháztörténeti előadást tartott dr. Buzogány Dezső teológiai professzor és Ősz Sándor Előd levéltáros-kutató. A gyülekezet arra is, emlékezett, hogy 450 évvel ezelőtt tartották Marosvásárhelyen azt a zsinatot, amely az önálló erdélyi református egyház megalapítását is jelentette. Kálvin János 1536-ban írta meg az Institutio religionis christianae – A keresztény vallás alapvonalai című munkáját, ebben összegezte a későbbiekben reformátusnak nevezett vallást és alig 23 évvel később a „helvét irányzat követői” összeültek Marosvásárhelyen és az 1559-ben tartott zsinaton kimondták, hogy a kálvini tanítást követik s ezzel létrehozták az önálló magyar nyelvű református egyházat Erdélyben. A kálvinizmus terjesztésében a legnagyobb szerepe Szenczi Molnár Albertnek volt, aki könyveit eljuttatta Erdélybe. /Vajda György: Ragaszkodni a hitvalláshoz. Erdélyi Kálvin-napok. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 2./

Bár két törvény is rendelkezik az 1945. március 6-a és 1989. december 22-e között államosított javak – ingatlanok, földterületek – visszaszolgáltatásáról, ez hosszan tartó ügyintézést, perek sokaságát „eredményezte” magánszemélyek, civil szervezetek és a magyar történelmi egyházak esetében egyaránt. Az Erdélyi Református Egyházkerület közel ezer ingatlan visszaszolgáltatását kezdeményezte a törvényes előírások betartásával. Ebből közel egyharmadának visszaszolgáltatásáról döntött a restitúciós bizottság, további egyharmad elbírálása még folyamatban van, míg a fennmaradó egyharmad rész nem került a testület elé. Az Erdélyi Református Egyházkerület visszaszolgáltatási ügyeinek megoldása érdekében több pert is indított a Strasbourgi Európai Emberjogi Bíróságon, de ott is több évbe telik, amíg döntés születik. Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke elmondta, amikor elismerték az egyházkerület tulajdonjogát, akkor az önkormányzatok a törvényszéken megtámadták a bizottság döntését. Az is előfordult, hogy a visszaszolgáltatott ingatlant nem sikerült telekkönyvezni. Több telekkönyvi kivonatban tulajdonosként a református egyház szerepel, ezért az Erdélyi Református Egyházkerületet most nem tulajdonosnak, hanem jogutódnak tekinti a hatalom. Ki akarják zárni az egyházkerületet a tulajdonjogból. Egy példa: a kolozsvári Farkas és a Petőfi utcai kollégiumok épülete az államosítási határozatban úgy szerepel, mint a református egyház fiúiskolája. A jogértelmezésük szerint, tulajdonosnak csak azt lehet tekinteni, akinek elnevezése megegyezik a telekkönyvi bejegyzéssel, a fiúiskola pedig nem azonos az egyházkerület megnevezéssel. Egy másik esetben a telekkönyvben „a kolozsvári református egyházi közösség” szerepel, és a bíróság értelmezése szerint ennek a református egyházkerülethez semmi köze. Az egykori Kolozsvári Református Kollégium épületét évekkel ezelőtt birtokba vehették, de a hatalmas udvar, a tornaterem és az újkollégium épületének visszaszolgáltatását megakadályozta a Sincai Líceum vezetősége, mert szerintük a visszaszolgáltatás csak a Farkas utca 16. szám alatti ingatlanra vonatkozott. Pap Géza püspököt elmondta: öt esetben fordultak a Strasbourgi Európai Emberjogi Bírósághoz, de az ügyek ott is nagyon lassan kerülnek napirendre. /Nagy-Hintós Diana: Tovább harcol elkobzott javaiért a református egyház. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 6./

120 éves templomát és százéves orgonáját ünnepelte a marosludasi református gyülekezet. E kerek évfordulók alkalmából Református Napokat szervezetek. Az ünnepségek november 7-én kezdődtek, Kilyén Ilka színművésznő előadásával, majd megnyitották Kiss Ibolya képzőművészeti tárlatát. A november 8-i ünnepi istentiszteleten dr. Pap Géza püspök hirdetett igét, majd számos köszöntés, előadás, kórus- és orgonamű hangzottak el. Az istentisztelet végén a torony alatti előtérben lelepleztek egy márványtáblát, amellyel az itt szolgáló lelkészeknek kívánnak emléket állítani. Marosludas múltjáról tartott előadást Szekeres Adél tanárnő, a templom történetét Piperné Zilahi Piroska ismertette, aki az emléktáblát adományozta a gyülekezetnek. /Mezey Sarolta: Megújult hajlékban megújult lélekkel. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 9./

Gazdag programmal ünnepelte fennállásának tizedik évfordulóját december 2-án a Házsongárd Alapítvány: a Szilágyi Mátyás, Magyarország kolozsvári főkonzulja védnökségével zajló rendezvény Kolozsváron a Farkas utcai református templomban Pap Géza erdélyi református püspök áhítatával kezdődött, majd Sipos Gábor főlevéltáros, az alapítvány elnökének köszöntője után a kolozsvári Magyar Pedagógusok Kórusának műsora következett. Gergely Istvánné Tőkés Erzsébet igazgató díszokleveleket adott át az alapítvány tevékenységéből részt vállaló személyeknek, majd Németh Júlia műkritikus megnyitotta az erdélyi és határon túli képzőművészek munkáiból szervezett kiállítást. Zárásként Gaal György Tört kövön és porladó kereszten című kötetének ötödik, átdolgozott kiadását méltatta Asztalos Lajos helytörténész. Az elmúlt majd fél évezredben a Házsongárdi temetőből Erdély aranykorát idéző pantheon lett, amelyet kötelességünk óvni és a következő fél évezred számára megőrizni – mondta bevezetőjében Németh Júlia műkritikus. Hangsúlyozta: a Tőkés Erzsébet, a Báthory-líceum tanára által tíz évvel ezelőtt elkezdett munka folytatása érdekében anyagi alapokra van szükség, „ezt szolgálja az a több mint félszáz, erdélyi, magyarországi és külföldi képzőművész és műgyűjtő adományából összeállt kiállítás”. A kiállított munkák megvásárolhatók. Gaal György történész elmondta, hogy a kötet első kiadásának 1993–94-ben Pusztuló múlt és fájó jelen a Házsongárdi temetőben alcímet adta, de az ötödik, átdolgozott könyv megjelenésekor örömmel állapíthatja meg: ez az alcím már nem igazán találó. A Házsongárd Alapítványnak köszönhetően sikerült megállítani a további pusztulást, és ebben mindenekelőtt Gergely Istvánné ereje és kitartása rejlik. A Tört kövön és porladó kereszten című kötetet méltatva Asztalos Lajos helytörténész megjegyezte: a könyv egyértelműen mutatja, hogy a történész által végzett munkát tovább lehet, és kell is folytatni. /Ferencz Zsolt: Szilágyi Mátyás: a temetőmentés a közösség élni akarását jelképezi. Tizedik évfordulóját ünnepelte a Házsongárd Alapítvány. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 4./

December 6-án, vasárnap Tordaszentlászlón hálaadó istentisztelettel ünnepelték a parókia felújítását, melyen Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke hirdetett igét. /(n. -h. d.): Felújították Tordaszentlászlón a parókiát. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 9./

Az Erdélyi Református Egyházkerület Igazgatótanácsa életre hívta azt a bizottságot, melynek feladata megvizsgálni azon lelkészeknek, illetve egyházi intézményekben dolgozó személyeknek a múltját, akik 1989 decemberéig betöltötték 18. életévüket. Eddig nem lehetett hozzáférni a „szekus” dossziékhoz, ezért az egyház múltját sem lehetett tárgyilagosan megvizsgálni. A bűnbocsánat elengedhetetlen feltétele a bűnvallás. Dr. Pap Géza püspök rávilágított arra, hogy mi az alapvető különbség az egyházi bizottság és a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS) vizsgálódási módszerei között. Az állami bizottság csupán azt vizsgálja meg, hogy egy személy együttműködött-e vagy sem a régi rendszer nemzetbiztonsági intézményével. Az egyházi bizottság megvizsgálja a körülményeket is, melyek következtében beszerveztek valakit. /Hover Zsolt: Hitélet – Szembenézés a múlttal. Vizsgálja a szekusdossziékat a református egyház is. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 16./

Beiktatták hivatalába Várad új református püspökét
Szombaton beiktatták tisztégébe Csűry Istvánt, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület novemberben megválasztott új püspökét. A beiktatási ünnepségre a nagyvárad-újvárosi templomban került sor, nagy köz- és médiaérdeklődés közepette. A patinás istenháza megtelt, a ceremónia közel négy órán át tartott, a tervezettnél jó félórával tovább. Főtiszteletű Csűry István a trianoni határrajzolások után létrejött egyházkerület negyedik szabadon, az államhatalom beleszólása nélkül megválasztott püspöke, közvetlen elődje, a kommunista rezsim megbuktatásában elévülhetetlen érdemeket szerzett Tőkés László közel húsz évig volt első őrállója a Partium reformátusságának.
Az új püspök beiktatása ünnepi közgyűlés keretében történt meg, kánoni alapokon és a hagyományokat követő szertartással. Csűry István előbb egyházközségében, annak mindmáig parókus lelkészeként találkozott a nagyvárad-őssi gyülekezet tagjaival az őssi templomban, itt fogadta Bíró Rozália váradi alpolgármester gratulációit és jókívánságait, akinek Kolozsvárra kellett utaznia az RMDSZ központi jubileumára.
Fél tizenegykor az Igazgatótanácsi Hivatalban gyülekeztek az egyházkerület tisztségviselői és lelkészei, innen indultak el a harang szavára az újvárosi templomba a meghívott jeles vendégekkel egyetemben. A fennálló ének intonálása után az ünnepi közgyűlés – amelyet Forró László közigazgatási előadótanácsos vezetett le –megnyitása következett, Kovács Zoltán egyházkerületi főgondnok köszöntötte sorra a megjelenteket, név szerint is az illusztris meghívottakat, egyházi és közéleti méltóságokat.
Igehirdetésében Tőkés László leköszönő püspök, európai parlamenti képviselő mózesi idézetekből kiindulva mutatott rá: mérföldkőhöz érkezett a kereszténység, a magyarság, a reformátusság, az egész civilizált Európa. Meg kell számláltatnunk, hogy lássuk-tudjuk, hányan és kik vagyunk, kikre és miképpen lehet számítani az előttünk álló, megvívandó harcokban, küzdelmekben. Mindvégig igei alapon maradva jelölte ki prédikációjában a követendő utat, a feladatokat, a magatartásmintákat.
Következett a püspökválasztó közgyűlési határozat felolvasása és az eskütétel. Atyai és testvéri szeretettel nemesített beiktató beszédet és imádságot Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke mondott, miután Csűry István letette a gyülekezet színe előtt a szolgai esküt és Sipos Miklós, az esperesek kollégiumának elnöke bevette azt. Az egyházkerület jelen lévő esperesei ezek után sorra megáldották választott elöljárójukat.
Az új püspök igei szolgálata következett, amely székfoglaló beszédként vonul be majd az egyháztörténetbe, lásd teljes terjedelmében a következő újságoldalon.
A köszöntések rendjén Bölcskei Gusztáv, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke, a Generális Konvent elnöke kapott elsőként szót, majd Jakubinyi György, a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye érseke, Adorjáni Dezső, a Romániai Magyar Evangélikus-Lutheránus Zsinatpresbiteri Egyház püspöke, Bálint Benczédi Ferenc, az Erdélyi Unitárius Egyház püspöke, Koppelman Félix, a Nagyváradi Zsidó Hitközség elnöke (román nyelven), Ioan Codorean tanácsos, a Nagyváradi, Bihari és Szilágysági Ortodox Püspökség képviseletében (a saját egyházmegyéjük közgyűlésen rész vevő elöljáróit kimentve), Virgil Bercea, a Nagyváradi Görög Katolikus Püspökség püspöke, Kovács Gyula, a Nagyváradi Baptista Szövetség elnöke és
Ries Nieuwkoop, a Holland Református Egyházak Zsinatának küldötte próbált meg beilleszkedni a megbeszélt két perces hozzászólások rendjébe, több-kevesebb sikerrel.
Nagyváradi kántorok és zenetanárok ez alkalomra szervezett kórusának üdítő szolgálata következett. Claudin de Sermisy Míg csak az Úr megtartja életem, Ch. Uhran–Beharka Pál Szólsz hozzám, Istenem, Tarnóczy Pál 100. zsoltár című művei hangzottak el.
A közéleti személyiségek köszöntései következtek, de mindenekelőtt Orbán Viktor levelét olvasta fel a főgondnok. Barabás János kolozsvári vezető konzul a Magyar Köztársaságot és annak kormányát képviselte, de gratulációi és jókívánságai inkább személyes jellegűek voltak. Nagy Mihály, a román Vallásügyi Államtitkárság tanácsosa felettesének, Adrian Lemeni államtitkárnak a levelét olvasta fel románul, majd a maga nevében magyarul is biztosította az új püspököt együttműködési készségéről. Gavrilă Ghilea, Bihar megye prefektusa protokolláris szavakat, Radu Ţîrle, a Megyei Tanács elnöke – lévén maga is teológus – erkölcsi megújulást szorgalmazó és hitet erősítő buzdítással lepte meg a hallgatóságot, Gheorghe Carp nagyváradi alpolgármester pedig magyarul szólt és tetszést kiváltó rövidséggel. Hörcsik Richárd országgyűlési képviselő a FIDESZ – Magyar Polgári Szövetség nevében emlékeztetett és ígért további támogatást és gondoskodást, Cseke Attila egészségügyi miniszter az RMDSZ országos vezetőségének üdvözletét adta át, Kiss Sándor, az RMDSZ megyei elnöke a volt és az új püspökhöz intézett szellemesnek szánt, de kétértelműségükben intésként, elvárásként ható mondatokat, Zatykó Gyula, a Magyar Polgári Párt váradi elnöke és Szilágyi Zsolt, az EMNT alelnöke a cselekvő együttműködés szellemében biztosította szervezetük támogatásáról Csűry Istvánt. Kovács Sándor, a Szatmár megyei Egri lelkipásztora az 1980-ban teológiai főiskolát végzett évfolyamtársak nevében üdvözölte és biztatta az egykori kollégát, aki immár püspökké emelkedett ki közülük. A meghatódottság és szeretet hangját-hangulatát csak tetézte a Partiumi Kórus szolgálata, amelyik Berkesi Sándor professzor vezényletével Kodály Zoltán Sík Sándor Te Deuma című művét adta elő az alkalomhoz illő fennköltséggel és szakmai tudással.
A püspökbeiktató ceremónia zárásaként az egyházkerület megajándékozta a sokéves eredményes szolgálatáért, bátor kiállásáért és intézményépítő törekvéseiért szombaton is nagyon sok méltatást kapott Tőkés Lászlót és méltónak remélt-hitt utódát, az egyelőre egyéves megbízatással felruházott Csűry Istvánt. Mindketten a nagybányai festőtelep egy-egy értékes alkotását kapták emlékbe.
A tartalmas, felemelő mozzanatokban bővelkedő együttlét a Himnusz eléneklésével ért végett, szinte megremegtek a szívből fakadó nemzeti imádság erőteljes hangjaira az ódon falak.
D. L. Forrás: Reggeli Újság (Nagyvárad)

Markó: Az egyházak szólhassanak bele a felekezeti iskolák működésébe
Árpádházi Szent Erzsébet Római Katolikus Gimnázium, Az új oktatási Gyimesfelsőlok törvénytervezet előrelépést jelent az anyanyelvű oktatás tekintetében, de tagadhatatlanul számos pozitívumot tartalmaz a decentralizáció terén is – jelentette ki kedden, Kolozsváron Markó Béla szövetségi elnök, miniszterelnök-helyettes azon a találkozón, amelyre a magyar egyházak vezetői és oktatási tanácsosai, valamint a Szövetség oktatási szakemberei között került sor. A találkozón elsősorban az új oktatási törvénytervezetet, ennek az egyházakat, a felekezeti oktatást érintő részeit vitatták meg.
Bevezetőjében Markó Béla elsősorban a Szövetség kormányzati szerepvállalásának fontosságára hívta fel a figyelmet. Úgy fogalmazott: „kormányzati pozícióból rendelkezünk bizonyos eszközökkel, amelyek segítségével megoldhatunk függőben lévő ügyeket, felgyorsíthatjuk a restitúciót, befolyásolhatjuk, hogy számunkra kedvező döntések szülessenek bizonyos kérdésekben, annak ellenére, hogy a Szövetséggel szemben álló politikusok mindent megpróbálnak elkövetni annak érdekében, hogy gyengítsék azokat az eszközöket, amelyekre kormányzati szerepvállalásunk révén tettünk szert”. Bejelentette, kormányhatározattal létrejön egy olyan tárcaközi bizottság, amelynek az egyházakkal kapcsolatos elemzéseket kell elvégeznie, döntéseket kell meghoznia. Ennek vezetője, a román kormány miniszterelnök-helyetteseként ő maga lesz, így bízik abban, hogy kedvező döntéseket lehet majd hozni a magyar egyházakat érintő kérdésekben.
Az új oktatási törvény kapcsán az RMDSZ elnöke elsősorban azokat az intézkedéseket vázolta, amelyek az oktatás decentralizációját segítik elő. Elmondta: az önkormányzatok iskolafenntartókká válnának, ugyanakkor valós döntéseket hoznának meg az iskolaszékek, amelyek egyharmadát az önkormányzatok, egyharmadát a szülők, egyharmadát a tanári kar képviselői tennék ki. Rendkívül fontos a decentralizációs szándék a finanszírozás tekintetében: fejpénz lenne gyereklétszám szerint, minden gyerek után járna egy bizonyos összeg, ebből állna össze a fizetésekre, az iskolák működésére szánt alap. Ez bizonyos kockázatot jelenthet a kis gyereklétszámmal működő intézményeink esetében, hívta fel a figyelmet a miniszterelnök-helyettes. „Ez számunkra elfogadhatatlan, ezért bevittünk az új tervezetbe egy nyelvi pótlékot, ami azt jelenti, hogy a kisebbségi iskolák eleve nagyobb szorzóval működnek, azaz több fejpénzt kapnak. Ez sem oldja meg problémánkat, így beiktattunk egy másik szempontot is, az úgynevezett diszperziós, szétszórtsági pótlékot: olyan közösség esetében, ahol gyerekek, családok szétszórtan élnek, megint egy jelentős emelés jár a gyerek után. A pozitív diszkrimináció ebben az esetben azt kellene hogy jelentse, hogy dupla fejpénzt adnak egy magyar, vagy német gyerek után, ellenkező esetben sok helyen nagyon nehéz helyzetbe kerülünk” – mutatott rá Markó.
A felekezeti oktatás kapcsán a Szövetség vezetője kiemelte, hogy az elkövetkező időszakban e kérdésben is számos rendelkezést kell gyakorlatba ültetni. Mint mondta, el kell érni, hogy a felekezeti iskolák, az állami iskoláktól eltérően, ne csak a kötelező oktatás végét jelentő kilencedik osztályig, hanem tizenkettedikig részesüljenek fejpénzben. „A döntések decentralizációjánál ki kell találnunk egy olyan döntési mechanizmust, amelyben helyet kap az egyház is: meg kell néznünk, hogy a szülők, a tanárok, az önkormányzat mellett hogy kerülhetnek be az iskolaszékek összetételébe az iskolafenntartó egyházak” – fogalmazott.
Ezt követően az egyházak vezetői, oktatási tanácsosai felvázolták azokat az intézkedéseket, amelyek fontosak lennének a felekezeti oktatás szempontjából. A törvényben elvi különbséget kellene tenni a felekezeti és a magánoktatás között, az biztosítsa a jelenlegi felekezeti iskolák megmaradását, ugyanakkor tegye lehetővé, hogy ezek a tanintézmények minden szinten és változatos profillal működhessenek. Az egyházak számára fontos, hogy a felekezeti oktatási intézmények részesüljenek minél szélesebb állami finanszírozásban, a működő iskolák maradjanak az állam hatáskörében, de az egyházaknak legyen beleszólási joguk az iskola működésébe, vehessenek részt az iskolával kapcsolatos döntésekben. Javaslatként hangzott el az is, hogy azokban az esetekben, amikor egy iskolában nincs lehetőség arra, hogy minden diák a saját felekezetének megfelelő vallásórán vegyen részt, a saját felekezetéhez járhasson vallásórára, ezt pedig egyháza hivatalos dokumentummal igazolhassa.
Markó Béla szövetségi elnök mellett az RMDSZ részéről a tanácskozáson részt vett: Király András oktatásügyi államtitkár, Lakatos András oktatási kérdésekért felelős ügyvezető alelnök, Szép Gyula művelődési és egyházügyi ügyvezető alelnök, Kötő József képviselő, a Képviselőház oktatási, tudomány, ifjúsági és sport bizottságának alelnöke, Bokor Tibor szenátor, a Szenátus oktatási, tudomány, ifjúsági és sport bizottságának tagja, Pásztor Gabriella oktatásügyi államtanácsos és Veres Valér felsőoktatási tanácsos.
Az egyházak részéről jelen volt Papp Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, Csűri István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke, Bálint Benczédi Ferenc erdélyi unitárius püspök, Adorjáni Dezső, az Evangélikus-Lutheránus Egyház püspöke, Fodor József, a Nagyváradi Római-Katolikus Egyházmegye vikáriusa, Szilvágyi Zsolt, a Temes-Csanád Egyházmegye vikáriusa, Andrássy Benedek, az Erdélyi Unitárus Egyház tanügyi tanácsosa, Kató Levente, az Erdélyi Református Egyházkerület tanügyi tanácsosa, Tolnay István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület tanügyi tanácsosa.
RMDSZ-tájékoztató. Forrás: Erdély.ma

A Déva és Vajdahunyad között félúton lévő Csernakesresztúr Hunyad megye legnagyobb magyar faluja. Olyan 1300 lakosából körülbelül 800 magyar nemzetiségű bukovinai székely, de közülük csupán 94 református, a többi római katolikus. Eddig a faluban csak katolikus és ortodox templomok léteztek, a reformátusok a 3 kilométerre lévő Kisbarcsára jártak istentiszteletre.
Megvalósult álom
Annak ellenére, hogy Csernkeresztúron már a tizenhetedik században létezett református közösség, templom mégsem adódott számukra. 1948-ban Kós Károly elkészítette a templom tervét, az akkori hatalom azonban nem engedélyezte megépítését, ismertette a történelem viszontagságait Lázár Balázs helyi lelkipásztor.
A templomépítés gondolata 1996-ban vetődött fel újból. Négy évig tartott az engedélyek megszerzése, 2000 júniusában került sor az alapkő letétére, a száz évvel korábbi katolikus templom fennmaradt tornya tőszomszédságában. 2003 karácsonyakor tartották az első istentiszteletet az alagsori irodában, 2007-ben került sor a templom befedésére. Végül 2010 május 16-án zsúfolásig megtelt a teljesen kész szép templom, az ünnepi felszentelés alkalmával.
Álom valósult meg. Az építkezés közmunkával, önkéntes alapon történt, ismertette a helyzetet Horváth Sándor gondnok. A reformátusoknak besegítettek a katolikus testvérek, sőt, az ortodoxok is. Jóformán az egész falu. A terveket dévai Lucian Muntean, valamint a marosvásárhelyi Lázár Pál, Horváth Miklós és Gál Ferenc készítették el, ingyenesen. A bútorzat és az orgona a holland testvérgyülekezet ajándéka, a többi tárgy a helybéliek adományából származik. Külön köszönetet nyilvánítottak a leglelkesebb támogatóknak, a dévai Eőry Lászlónak, valamint a csernakeresztúri Horváth Samunak és Köpeczi Lászlónak, akik túl korán költöztek el közülünk, s nem lehettek ott személyesen a vasárnapi felemelő ünnepségen.
Mert bizony felemelő ünnepség volt, a templom hosszú, nehéz munka, eredménye, viszontagságos évek gyümölcse ért be, dicséretes siker, hangsúlyozták az évek során Csernakeresztúron szolgált református lelkészek, akik Erdély különböző tájairól jöttek el a vasárnapi ünnepségre.
Nemcsak a reformátusok örvendeznek: Tóth János római katolikus plébános szintén örömét fejezte ki, hogy a református testvéreknek is van külön hajlékuk, ahol az Úrhoz fordulhatnak. Ioan Faur ortodox pap pedig azon reményének adott hangot, hogy a most felavatott templom hosszú ideig jelentsen lelki támaszt a reformátusoknak.
Mircia Muntean, Déva polgármestere meghatódott hangon emlékezett Csernakeresztúron töltött gyermekkorára, amikor az akkori idős reformátusok 3 kilométert tettek meg minden vasárnap, hogy a kisbarcsai templomba dicsőíthessék az Urat, miközben a katolikusoknak és az ortodoxoknak voltak helybéli templomaik. Egy álom valósult meg, a három templomos falu olyan, mint egy ember, amelynek három lelke van, s ezáltal közelebb van Istenhez is, embertársaihoz is.
Folytatódó építkezés
A templom felépítése befejeződött, a munka azonban nem, hangsúlyozta az ünnepi istentiszteletet levezető dr. Pap Géza, az erdélyi református egyházmegye püspöke. A falak egymagukban nem érnek túl sokat, ha a nem párosul a gyülekezet építésével. A templomot lélekkel, emberi összetartással kell megtölteni. A kereszténység nem helyben toporgás, hanem céltudatos haladás. A neheze csak most következik, az élő kövekből való építkezés, a közösség megerősítése. Ez soha sem ér véget, örök folyamat, ami a szórványban még nehezebb, szögezte le a püspök úr.
A csernakeresztúri református közösség, pedig a szórvány szórványa: magyarként kisebbség a román többségű vidéken, reformátusként kisebbség az erősen katolikus faluban. Mégsem adja fel, mégis képes haladni. Hiszünk és élünk: ez kell legyen minden szórvány közösség vezérelve, mondta ünnepi felszólalásában Fazekas József, a Hunyad megyei református gyülekezet főgondnoka.
Az istentisztelet és az ünnepi beszédek után a helyi iskola diákjai verseket szavaltak el, majd a kolozsvári református teológia diákjai magyar, angol és német nyelvű vallási témájú dalokat adtak elő. Ezután a falu kultúrotthonában ünnepi ebédre került sor, ahol – akárcsak a templomban – a katolikusok és ortodoxok együtt ünnepeltek a reformátusokkal.
Noha 20 év alatt a csernakeresztúri reformátusok száma 195-ről 94-re apadt, mégis megvan az ok a bizalomra. Végül is annyi keserves évtized után ki álmodta volna, hogy – a dévai unitárius templom után – a keresztúri református lesz az első teljesen újonnan létesített Istenháza a Hunyad megyei szórványban?
Chirmiciu András
Nyugati Jelen (Arad)

Felújították a 8 lelkes kackói református gyülekezet templomát
Az 50 ezer lejt adományokból és pályázatokból sikerült összegyűjteni
Tavaly március végén, a Berde Mária írónő születésének 120. és halálának 60. évfordulója alkalmával szülőfalujában, Kackón megrendezett eseményen vetődött fel konkrétan a nyolc református lelket számláló gyülekezet leromlott állapotban levő temploma felújításának szükségessége. Nyeste László Csaba református lelkipásztor adománykérő felhívása nem maradt megválaszolatlanul, így tavaly szeptemberben elkezdődtek a felújítási munkálatok. Az „újjászületett” templom átadására vasárnap került sor. Az ünnepi eseményen Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke hirdetett igét, Berde Mária testvérének leszármazottai is jelen voltak az eseményen. Az 50 ezer lej összértékű befektetés főleg gyülekezetek és magánszemélyek adományaiból valósult meg, de a Kackói Polgármesteri Hivatal, magánszemélyek, továbbá Berde Mária leszármazottai is segítették templommentő törekvésében a kis szórványközösséget.
Feljegyzések szerint a több mint hatszáz éves településen a XIX. század elején már pénzgyűjtés folyt templomépítésre. A mintegy kétszáz éves templom megérett a javításra, első hallásra egy ilyen terv önmagában is igen merésznek számít, annál inkább álomszerűnek hatott a 2009-ben elhangzott templomrestaurálási kezdeményezés az alig nyolc lelket számláló szórványgyülekezetben. A valóság egyenesen csodával határos: alig egy évvel a kezdeményezés elhangzását követően ragyogó fehérséggel fogadta híveit és vendégeit a felújított kackói templom. A templom ezúttal szűknek bizonyult: a hozzávetőlegesen száz ülőhelyes templombelsőt megtöltötték a környékbeliek, de vendégek jöttek Marosvásárhelyről, Nagyenyedről, Székelyudvarhelyről, Debrecenből stb.
Gudor Lajos dési esperes bibliaolvasása után Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke hirdetett igét, Dániel próféciás könyve 9. részének Jeruzsálem újjáépítésére vonatkozó verssorai alapján. „Újra megépíttetnek az utcák és a kerítések, mégpedig viszontagságos időkben” hangzott az ószövetségi igerészlet. „Amikor a kackói gyülekezet tagjaiban felvetődött a gondolat, hogy meg kell javíttatni a templomot, sokan gondolhatták: nyolc lélek képes lesz erre? Ám Isten ígéretei igazak és beteljesednek, mert Isten azt akarja, hogy népe számára legyen hajlék. Isten felkínálja népének a vele való közösséget. Ám a megújult templom megújult életet igényel. Nem elégséges megjavítani a templomot, engedni kell, hogy Isten új életet kezdjen el bennünk” hirdette a püspök.
Isten rátekintett a nyolc-lelkes gyülekezetre
Nyeste László Csaba helyi református lelkipásztor beszédében emlékeztetett a tavaly márciusi Berde Mária-emlékünnepélyre, amikor először hangzott el: a közösség fogjon össze, és mentsék meg a templomot. „Ma hálát adunk, mert Isten rátekintett a nyolclelkes gyülekezetre, és megmutatta: nála semmi sem lehetetlen” vélekedett a fiatal lelkipásztor, majd felolvasta az adományozó személyek és gyülekezetek nevét, nem hallgatva el azt sem, hogy a dési egyházmegye – amelyhez Kackó is tartozik – nagy gyülekezetei nem válaszoltak a pap adománykérő levelére. A kackói és a szelecskei ortodox egyház kisebb összeget ajánlott fel a református templom helyrehozatalára. A Kackói Polgármesteri Hivatal 5000 lejjel támogatta a munkálatokat. A művelődés- és vallásügyi minisztériumnál megnyertek egy 8000 lej értékű pályázatot, így sikerült összegyűjteni az 50 ezer lej összértékű befektetéshez a pénzt. Végezetül Nyeste lelkipásztor románul mondott köszönetet a helybeli román lakosoknak és az ortodox papnak a munkálatok lebonyolítása során nyújtott segítségért.
Szilágyi Mátyás: élő közösség a kackói
Berde László székelyudvarhelyi lelkész Isten csodálatos működéséről értekezett. Berde Mária lánytestvérének, Amálnak Debrecenben élő leszármazottai szép régi terítőt és három szál rózsát hoztak, a Kackón megkeresztelt három Berde-gyermek – Sándor, Mária és Amál – emlékére. Ioan Mărginean kackói ortodox pap beszédében kifejtette: Nyeste lelkipásztorral együtt ezután is közösen, békében szolgálják Istent a településen. Szilágyi Mátyás, magyar főkonzul élő közösségnek nevezte a kackóit, amelynek van jövője, majd megköszönte a magyarországi árvízkárosultaknak eddig nyújtott erdélyi segítséget. Adamovits Éva, a marosvásárhelyi Lórántffy Zsuzsanna Egyesülettől a tagok által készített terítőket adott át. A nagyenyedi küldöttség tagjai Berde Mária szüleinek emlékét elevenítették fel. Nyeste Csaba egy linómetszetet adományozott a püspöknek, majd a kozárvári gyermekek énekeltek. Jancsó Miklós és Rekita Rozália színművészek szavalata után a marosvásárhelyi tiszteletes asszony is verset mondott, népdalt énekelt Boros Erzsébet. Az esemény zárásaként Maneszes Márton, a Kolozsvári Magyar Opera tagja és Szilágyi Róbert szentmargitai lelkipásztor vallásos énekeket adtak elő. A Kackón vasárnap begyűlt perselypénz – mintegy 900 lej –, a közeli Szentmargitához tartozó szórványgyülekezethez kerül, amely templomépítésbe kezdett. A főkonzul 600 lejes adománnyal támogatta a kackói gyülekezetet, ennek felét átadják a templomépítésbe kezdő lonkaiaknak.
Szabadság (Kolozsvár)

Élő kövek Isten hajlékában
Szeretetből felépült templom
Nagy ünnep volt a maroskeresztúriak életében vasárnap: tíz év nehézségei, gondjai, küszködései után végre áll a templom, készen van Isten hajléka. A felszentelési istentiszteletendr. Pap Géza püspök az "építkezés" folytatásának szükségességéről beszélt a gyülekezetnek.
Az elmúlt évtized megfeszített munkájának gyümölcse az új templom – hangzott el a felszentelési istentiszteleten, vasárnap délelőtt. A maroskeresztúriaknak immár két református templomuk is van: a Templom utcai, valamint a felszentelt Református Központ. Pap Géza erdélyi református püspök hangsúlyozta: bár sokan úgy gondolják, hogy a templomkészítés folyamata befejeződött, az építkezésnek nincs vége. "A külső építkezés lehet, véget ért, de a belső építkezésnek folytatódnia kell népünk, közösségünk érdekében. Ez a hajlék az a műhely, ahol az élő köveket faragják, alakítják, a folyamatosan épülő falba beépítik" – mondotta az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, Isten áldását kérve Maroskeresztúr templomos népére. Az úrvacsoraosztást követően Rácz Sándor maroskeresztúri lelkész – aki immár két templomban tart istentiszteletet a több mint ezer tagot számláló gyülekezetnek – számolt be a 10 év munkájáról, adott számot mindazokról a dolgokról, amelyek az építkezéshez tartoztak. A templom terveit Kali Ellák egyházmegyei főgondnok készítette, az építési munkálatokat 2000 tavaszán kezdték el. Semmi pénze nem volt az egyháznak a munka kezdésekor, mégsem róttak ki a családokra kisebb vagy nagyobb összegeket. A lelkipásztor javaslatára elfogadták, hogy mindenki szíve szerint adományozzon, hogy szeretetből és szeretetadományokból épüljön fel Isten hajléka. Az első három év alatt a megfogadott cégek felemésztették a teljes kiadás csaknem felét. 2003-tól megváltozott a presbitérium összetétele, valamint a gondnok személye. A maros-keresztúriak egynegyede járult hozzá adományaival az építkezéshez, azaz minden negyedik család fizetett 50 lejnél nagyobb összeget, de voltak, akik 1000 lejnél is nagyobb összeggel támogatták az építkezést. 2002–2006 között évenként három közmunkanapot határozott meg a presbitérium és fogadott el a közgyűlés a 18-65 év közötti férfiak számára, így a keresztúriak 3.153 napot dolgoztak le vagy fizettek meg. 2002-től a munkálatokat Rácz Sándor lelkipásztor és felesége irányították. A kőművesmunkát Somorai Albert presbiter vezetésével az egyháztagok napszámra fizetve végezték el, a bejárati ajtók, padok, szószék Kádár István nyárádtői gondnok keze munkáját dicsérik, a többi asztalosmunka Huszár István presbiternek köszönhető. "Azért imádkozunk, hogy a maroskeresztúri reformátusok élő kövekként épüljenek be Krisztus földi testébe, hogy sajátjuknak tekintsék e hajlékot és töltsék meg alkalmatos és alkalmatlan időben" – mondotta a gyülekezetnek Rácz Sándor lelkész. Ha a helyi alapokból, kormányalapokból, a megyei önkormányzattól, a polgármesteri hivataltól, testvérgyülekezettől, a marosi egyházmegyétől, az egyházkerülettől és másoktól származó támogatásokat összeadnánk, 406.000 lejre rúgnának az építés költségei, a valóságban azonban legalább kétszer ennyibe került a templom. A beszámoló után a helyi egyház ifjúsági csoportja énekelt, szavalatokat Aszalos Szidónia, Nagy Leila és Bodnár Tünde adott elő.
A vasárnapi templomszentelési istentiszteleten dr. Pap Géza püspök mellett meghívottként részt vettek Ötvös József, a Marosi Református Egyházmegye esperese, Székely Ferenc nyárádtői, Molnár Endre székelykakasdi, Zöld György székelyvajai, Szilágyi Imre aranyosgyéresi, Csenteri Levente uzdi-szentpéteri lelkipásztorok.
Antalfi Imola. Népújság (Marosvásárhely)

Újraalakulásának huszadik évfordulóját ünnepli a Kolozsvári Református Kollégium
Szellemi útravalónk a hitvallásos nevelés, becsület, munkatisztelet – vallja Székely Árpád igazgató
Az 1989-es rendszerváltozást követően Erdélyben az első, újraindított felekezeti tanintézet a Kolozsvári Református Kollégium volt. Székely Árpád zenetanár, igazgató már huszonegyedik tanévét kezdi az iskolában.
A kezdeti nehézségek elmúltával mára a tanintézet hírnevet szerzett magának, az iskola kórusa pedig többször vendégszerepelt nem csak Erdélyben, de külföldön is. Kolozsváron is rendszeresen fellépnek a március 15-i, október 6-i és 23-i ünnepségeken, de szívesen tesznek eleget a legkisebb vidéki település egyházközségének felkérésére is. A Kolozsvári Református Kollégiumban jelenleg több mint háromszáz diák tanul és 35 tanár oktat. Két évvel ezelőtt sikerült első és ötödik osztályt indítani, tavalytól pedig az óvodacsoport apróságainak kacagásától hangosak az ódon falak.
Földrajzfüzetből – napló
Hogyan emlékszik vissza a húsz évvel ezelőtti kezdetre?
Már 1990 tavaszán szó volt arról, hogy ősszel újraindul a Kolozsvári Református Kollégium. Én akkor Petrozsényben voltam tanár, mivel a zeneakadémia elvégzése után oda helyeztek ki. Úgy gondoltam, hogy szívesen tanítanék az újralétesített Református Kollégiumban, hiszen mindig szoros szálak kötöttek egyházamhoz: hatodikosként otthon, Alsó- Felsőszentmihályon kántorkodtam, családommal együtt részt vettem az egyházi ünnepeken, Kolozsváron egy ideig a Belvárosi Egyházközség kórusának is tagja voltam. 1990 szeptemberében több zenetanár közül a püspökség engem választott. Sok akadályt gördítettek Petrozsényben elmenetelem elé. Többen azt mondták: miért hagyom ott a biztos állásomat, mert a Kolozsvári Református Kollégiumból „úgysem lesz semmi...” 1990. október 1-jén a Farkas utcai református templomban megtartott évnyitó után tudtuk meg, hogy az ókollégium épületét nem adták vissza az Erdélyi Református Egyházkerületnek, és még nem lehet tudni, hol működik majd a kollégium. Végül a Györgyfalvi negyedi 16-os Általános Iskolában bocsátottak a rendelkezésünkre négy osztálytermet – a nyolc osztálynyi diákságunknak – és itt töltöttünk el 12 évet. Az első tanév naplói nyolc, nagy méretű földrajzfüzet volt, ezeket ma is őrizzük. Akkor 12 megyéből jöttek a diákok. Nem volt ritka az olyan eset sem, hogy a X. vagy XI. osztályt máshol már elvégzett tanuló újrakezdte nálunk ugyanazt az osztályt, mert felekezeti iskolába akart járni. Az öregdiákok és a református leánygimnázium volt növendékei az első pillanattól kezdve mellénk álltak, segítettek. A 16-os iskola vezetőségével mindig jó, kollegiális kapcsolatot tartottunk fenn.
Mi volt a helyzet a tanárokkal?
Az első tanév elején a kinevezett főigazgató Székely József volt. Úgy emlékszem, az első tanári fizetést 1991. telén kaptuk kézhez. Addig minden pedagógus ingyen dolgozott. A már nyugdíjas tanárok, azt hiszem, jó ideig semmilyen pénzbeli juttatást nem kaptak.
A kollégium akkori diákságának többsége nem volt kolozsvári. Hogyan oldották meg az elszállásolásukat?
Az első tanévkezdés után a bentlakó diákokat főleg a belvárosi gyülekezet tagjainál szállásoltuk el. 1991. februárjában a Traian Vuia Líceum bentlakásában utaltak ki számunkra két emeletnyi helyet. Habár az iskola vezetőségével mindig szót tudtunk érteni, azért nem kis gondokkal kellett szembenéznünk 1995-ig, amikor az energetikai líceum bentlakásában helyeztek el minket. Ma is emlékszem a tanfelügyelőség értesítőjére, amelyben felszólítottak, hogy két nap alatt hagyjuk el a Vuia-líceum bentlakását, mivel az ingatlant át kellett adni a BBTE-nek.1996-ban felépült a Bethlen Kata Diakóniai Központ, azóta is ott vagyunk a bentlakásunkkal.
Mikor kerültek vissza az ókollégiumba?
Az Erdélyi Református Egyházkerület soha nem mondott le arról, hogy visszakérje 1948-ban államosított ingatlanjait. Évekig tartó pereskedés eredményeképpen az egyháznak sikerült visszaszereznie az ó- és az újkollégium (a mostani Şincai-líceum) épületét, ám ezek visszatáblázását megvétózta a városháza és a Şincai-líceum. Beperelték az Erdélyi Református Egyházkerületet, és annak ellenére, hogy a kihívott szakértők bebizonyították, hogy a két épület, az udvar, a tornacsarnok egy együttest alkotott, a kolozsvári bíróság ítélete értelmében csak az ókollégiumot és az ahhoz tartozó udvart vehettük újra birtokba. Az újkollégium épületét, a nagyudvart és a tornacsarnokot 2000-ben visszaírták az állam tulajdonába. 2002-ben szerencsés politikai fordulat következett be. A Kolozs megyei RMDSZ akkori elnöke, Kónya-Hamar Sándor mellénk állt. 2002. december 20-án birtokba vehettük az ókollégium egy részét. A második emeleten egy magániskola működött, az étkezdét kibérelte egy cég, a földszinten a Sincai-líceum karbantartó műhelyei kaptak helyet. Két évbe telt, ameddig a teljes épületet birtokba vehettük. Egy tönkrement, lelakott ingatlant kaptunk vissza, amely állandó javításra szorult. Most már kezdjük “kinőni” az épületet. Nagy szükség lenne az újkollégium épületére is. Reménykedjünk, hogy Isten teljesíti ezt az óhajunkat is. Az évek során nagy hangsúlyt fektettünk nem csak az osztálytermek javítására és szépítésére, hanem a felszereltségre is. Ma korszerű informatikai laboratóriumok és szertárak várják diákjainkat. A bentlakók ellátása is megoldódott. Dísztermünk alkalmas az istentiszteletek és ünnepségek lebonyolítására. Mindezért Istennek adunk hálát. Diákjaink többsége egyre jobb eredményeket ér el. Nem csak a városban, hanem Erdély-szerte ismerik az iskolát, és ebben oroszlánrésze van az iskola kórusának.
Jelenleg milyen karbantartási munkálatokat végeznek?
A mostani felújításokat nagyobb mértékben az egyház, kisebb mértékben a városi tanács finanszírozza. Külső javításokat végzünk, az ingatlan északi részét újracserepeztettük. A bejáratot kívül-belül felújítjuk, a csatornák egy részét kicseréljük. Egy új osztálytermet is berendeztünk és bővítettük az óvodát.
Mi az a szellemi útravaló, amelyet a kollégisták az iskolától kapnak?
Elsősorban a hitvallásos nevelés fontosságát emelném ki, amely az Istenbe vetett hiten alapszik. Emellett a becsületet, a munka tiszteletét említeném. A hitvallásos nevelés és a keresztyén értékek birtokában másként állsz hozzá a munkához, más a kapcsolatod embertársaiddal. Diákjaink ezek elsajátításával lépéselőnyben lehetnek a többi iskola diákjaival szemben. Az elmúlt húsz évben több mint 1500 tanuló végezte el a kollégiumot, közel 86 százalékuk egyetemet végzett. Majdnem másfélszázan végezték el a Teológiát. A legfontosabb alapelvünk az, hogy hívő, református, de ugyanakkor jó magyar emberekké váljanak. Úgy vélem, az eltelt húsz év alatt pozitív irányba alakítottuk az erdélyi magyarság jövőjét, jövőképét.
Milyen a kollégium kapcsolata más iskolákkal?
Nagyon jó kapcsolatot tartunk fenn a többi erdélyi református kollégiummal: hagyományszámba mennek bibliaismereti-, népdal- és zsoltáréneklési versenyeink, diáktalálkozóink. Jó a kapcsolatunk a János Zsigmond Unitárius Kollégiummal, illetve a magyarországi református kollégiumokkal. A Kolozsvári Ortodox Szemináriummal évek óta közös karácsonyi koncerteken lépünk fel. Emlékszem: az első közös koncertünkre Cucu Imola, a Brassai-líceum akkori igazgatója biztosította nekünk a helyszínt a líceum dísztermében. Ezt követően a Kétágú, majd a Farkas utcai református templomban és az ortodox katedrálisban léptünk fel. Egyházunk vezetői is részt vesznek ezeken a közös koncerteken, amelyek jól szolgálják egymás hitének és művészetének megismerését és tiszteletét.
Mi az, ami változott az elmúlt húsz év alatt?
Nem hiszem, hogy a romániai közoktatás jó irányba halad. Stabil tanügyi rendszerre, világos törvénykezésre van szükség. Az iskolák tekintélyét vissza kell állítani, a diáksággal pedig meg kellene értetni a tanulás fontosságát és hasznát. A fiatalság körében egyre nagyobb méreteket öltő nemtörődömség, a jövőkép-nélküliség ellen a hitvallásos nevelés hatásosan veheti fel a harcot.
Az iskola kapuja mindenki előtt nyitva áll
Most két ünnepségre készülnek.
Húsz éve, pontosabban 1990. október 1-jén indult újra a Kolozsvári Református Kollégium, hála egyházunk akkori vezetőjének, ft. Csiha Kálmán püspök úrnak és Székely József generális direktornak, az iskola első igazgatójának. Másrészt pedig szeptember 18-án és 19-én Kolozsváron először kerül sor a kilenc erdélyi református kollégium országos évnyitójára.
Az erdélyi meghívottak mellett meg kell említenem a magyarországi testvériskolákat is, amelyek képviseltetik magukat az ünnepségen: a Gödöllői Református Líceum, a Miskolci Református Gimnázium, a Hódmezővásárhelyi Református Gimnázium, a Pécsi Református Gimnázium és nem utolsósorban a Budapesti Lónyai Református Gimnázium.
Meg kell említenem, hogy kollégiumunk létesítésének húszéves évfordulója alkalmával szeretettel várunk minden volt diákot és tanárkollegát. Külön örömömre szolgál, hogy olyan volt növendékeink is elfogadták a meghívást, mint Pataki Adorján és Szilágyi János, a Kolozsvári Magyar Opera énekesei, Várvári Gabriella, a temesvári opera énekese, Nagy Zoltán, a bécsi Staatsoper énekese, továbbá Németi Zsuzsa, a szatmári színház és Varga Balázs, a nagyváradi színház művésze.
Szombaton, szeptember 18-án kollégiumigazgatók konferenciájára kerül sor, amelyen ft. Pap Géza püspök úr is részt vesz, ha ideje megengedi.
A szeptember 19-i vasárnapi évnyitó ünnepségre meghívtuk László Attilát, Kolozsvár alpolgármesterét, aki sokszor segített rajtunk, Kötő József képviselőt, akit több szál fűz iskolánkhoz. Igét hirdet nt. Kató Béla főjegyző úr. A vasárnapi ünnepség a megszokott keretek között zajlik, lesz zászlós bevonulás, áhítat, köszöntőbeszédek hangzanak el, és átadják a Bethlen-díjat is amellyel a két református egyházkerület érdemes oktatókat tüntet ki. Dr. Gubcsi Lajos Magyarországról átadja az Ex Libris díjat minden erdélyi református kollégium számára.
NAGY-HINTÓS DIANA. Szabadság (Kolozsvár)

20 éves a Kántor-Tanítóképző Főiskola
A marosvásárhelyi Kántor-Tanítóképző Főiskola fennállásának 20. évfordulóját ünneplik a hét végén a Vártemplomban. Szombaton délelőtt 10 órától ökumenikus istentisztelettel veszi kezdetét a hálaadó ünnepség, igét hirdet dr. Nagy István, a KRE TFK dékánja, majd a vendégek köszöntése után a főiskola kórusát hallhatják a jelenlevők. Ezt követően a főiskola 20 évére emlékeznek. A jubileumi emléklapok átadását az Iskola a magasban, iskola a mélyben címmel könyvbemutató és kiállítás-megnyitó követi. A rendezvényen közreműködik Kilyén Ilka, Magyar Örökség-díjas színművész.
Délután 14.30 órától Tanároké a szó címmel előadásokra és beszélgetésekre kerül sor, többek között a kántor-tanítóképzés az ezredfordulón témakörben, majd zenészek, kórusok, együttesek lépnek fel.
Vasárnap délelőtt 10 órától hálaadó istentisztelettel folytatódik az ünnepségsorozat, igét hirdet dr. Pap Géza, az egyházkerület püspöke. 12 órától sajtótájékoztatót tartanak az évforduló alkalmából, majd 12.30-tól megkoszorúzzák az elhunyt lelkészek, tanárok sírját. Népújság (Marosvásárhely)

Iskola a magasban, a mélyben
Ezt a címet viseli az a fényképekkel teli vaskos kötet, amely a Marosvásárhelyi Kántor- Tanítóképző Főiskola elmúlt húsz évének eseményeit örökíti meg. Erre a húsz évre emlékeztek szombaton és vasárnap a Vártemplomban tartott kétnapos ünnep keretében, amely valóságosan és jelképesen is azt bizonyította, hogy a Bolyaiak városában hogyan lehet a semmiből egy új világot teremteni.
Az alapítást követő eufória után a romániai oktatásügy barátságtalan intézkedéseivel szembesülve, a törvények útvesztőiben botladozva, az elkeseredés és reménykedés között egyensúlyozva, az iskola számára a nagykőrösi tetvérgyülekezet, a Károli Gáspár Egyetem kéznyújtása tette lehetővé, hogy főiskolai oklevelet állítsanak ki a hallgatóknak. Az elmúlt húsz év során nem a falak, de a hit, a lelkesedés, a hűség, a jövő nemzedékek neveléséért, a kis és nagyobb közösségek építéséért és megtartásáért érzett felelősség éltette és élteti tovább az 1990-es marosvásárhelyi események sodrásában megálmodott iskolát.
A szombat délelőtti istentisztelet, amelyen Ötvös József vártemplomi esperes, az iskola kuratóriumának vezetője adta meg az alaphangot, s amelyen dr. Nagy István, a Károli Gáspár Református Egyetem Tanítóképző Főiskolai Karának dékánja végezte a szószéki szolgálatot, a hálaadás jegyében zajlott.
A marosvásárhelyi vallási felekezetek képviselői is köszöntötték az ökumenikus szellemben működő képzőt, s hálát adtak azért, hogy alkalmas időben alkalmas emberek álltak az iskola megálmodója, néhai Fülöp G. Dénes vártemplomi lelkész mellé, hogy tanítókat, énekvezéreket és kántorokat képezzenek – hangzott el Ferencz István római katolikus és Nagy László unitárius püspökhelyettes hálaadó imájában.
A pártfogó nagy testvér, a Károli Gáspár Egyetem rektorának üzenetét dr. Nagy István dékán tolmácsolta. Legyetek a világ világossága – biztatta a hallgatókat Lokodi Edit, a megyei tanács elnöke. Az iskolaalapító néhai Fülöp G. Dénes szerepét, a gaudai Dienstar Főiskola rektora nevében Piet Booj méltatta, s értékelte a holland és a vásárhelyi intézmények közötti jó kapcsolatot, s ígért segítséget a megtervezett új épület felépítésére.
Most, amikor az oktatás szintje lefele halad, ki kell használni azt a történelmi lehetőséget, hogy a nehézségekhez hozzáedződve, mi itt, Erdélyben még tudunk szívvel-lélekkel dolgozni, s erre kell megtanítani a fiatalokat is – hangzott el dr. Hollanda Dénes köszöntőjében.
Az üdvözlő táviratokat az iskola igazgatója, dr. Barabás László olvasta fel, aki az elmúlt húsz év történetének legfontosabb eseményeit, a mélységek és magasságok közötti vívódást foglalta össze. Ma sincs önálló épülete az intézménynek, amelynek igazgatása a régi vártemplom lelkészi lakásából történik. Mivel a Marosvásárhelyi Református Egyházközségek Kuratóriumának képviselői nem egyeztek bele, hogy a volt leányiskola felújítására és bővítésére kidolgozott terv, a Göcsi Máté oktatási, művelődési és szociális központ terve elkezdődhessen, a volt parókia bővítésére készült újabb terv által szeretnék elérni, hogy a képzőnek biztos otthona legyen – hangzott el a sok adat, esemény felelevenítése mellett az igazgató visszatekintőjében. E terv megvalósítására keresik a támogatókat, hogy létrejöhessenek Marosvásárhelyen a református iskolarendszer hiányzó láncszemei is, a református óvoda, elemi és általános iskola, ahol a főiskola hallgatói eredményesebben végezhetnék a felkészülést.
A köszöntőkben sok szó esett arról, hogy sok-e vagy kevés a húsz év egy iskola történetében. Nos, az adatok szerint 619-en szerezték meg a tanítói és sokan közülük a kántori oklevelet is, ami a kötetet összeállító Barabás László szerint, abból kiindulva, hogy "kiművelt emerfők" tehetnek csuda dolgokat, jelentős számadat erdélyi magyar közösségünk viszonylatában.
Az ünnepségen oklevéllel méltatták azok mukáját, akik hozzájárultak az iskola építéséhez. Gubcsi Lajos, a magyarországi Zrínyi Kiadó vezetője két könyvet hozott az iskola diákjainak és tanárainak, az ünnepség résztvevőinek ajándékba.
A jubileumi alkalomra készült kötetet, amelyet Barabás László igazgató állított össze, Gáspár Sándor méltatta.
Az ünnepségen Kilyén Ilka Magyar Örökség díjas színművésznő szavalt, s az iskola kórusa énekelt.
A kántor-tanítóképzőben végzett diákok munkáiból készült kiállítást a gótikus teremben Ábrám Noémi nyitotta meg. A szellemi termékek mellett a végzettek kézügyességét bizonyították a kiállított kézimunkák, festmények, faragások, babák, az iskolában folyó munka sokszínűségét a kiállított képek.
A zenei anyanyelvünk érdekében vállalt munkát a délutáni előadás bizonyította, amelynek során az iskolában végzett zenészek, a végzősök által vezényelt kórusok, valamint a művésztanárok léptek fel.
Kora délután a tanároké volt a szó. A külföldi vendégek és a hazai előadók a kántor-tanítóképzés az ezredfordulón (kereszténység, magyarság, kultúra) témakörökban tartottak előadást.
Vasárnap dr. Pap Géza, az erdélyi egyházkerület püspöke hirdetett igét, s az újabb köszöntéseket követően közös ima hangzott el a főiskola jövőjéért. Ezúttal is fellépett az iskola kórusa, majd az ünnepség az elhunyt lelkészek, tanárok, öregdiákok sírjának megkoszorúzásával ért véget. Népújság (Marosvásárhely)

A püspök nem tudott eljönni az ünnepségre
Milyennek kell lennie az egyházi tanítónak ma? Erről értekeztek szombaton a nagykőrösi, a váci és a fennállásának 20. évfordulóját ünneplő marosvásárhelyi Kántor- tanítóképző Főiskola tanárai – tájékoztatott az ünnepség szombat délutáni rendezvényéről Barabás László igazgató. Számunkra nagyon fontos, hogy végzettjeink az anyanyelvi kultúra oktatását, mind a hitbeli tanítást fel tudják vállalni. És nagy szerepük lehet a világi és egyházi zenei műveltség megalapozásában, zenei anyanyelvünk ápolásában is. Ezt igazolta a délutáni ünnepség, amelyen énekesként vagy karvezetőként bizonyították az öregdiákok, hogy a Gyimesektől Gyergyón át a Küküllő mentéig és Marosvásárhelyen milyen munkát végeznek. A két zeneművész tanár, Csíky Csaba és Molnár Tünde orgonajátékát követően a gyülekezet közösen énekelte az el az Ároni áldást Csíky Csaba vezényletével – tette hozzá.
Bár a program szerint vasárnap dr. Papp Géza, az Erdélyi Egyházkerület püspöke kellett volna igét hirdessen, lapzárta után értesültünk, hogy elfoglaltságai miatt Ötvös József esperes, generális direktor helyettesítette a szószéken. Dr. Bustya Dezső és dr. Fodor Ferenc volt nagykőrösi lelkész imádkozott az iskola jövőjéért, s Kiss Zoltán, a Vártemplom főgondnoka mondott köszöntő beszédet. Barabás László igazgató nemcsak a jelenlevőkhöz, az erdélyi magyarsághoz fordult azzal a kéréssel, hogy segítsenek az iskola fenntartásában, működtetésében, s a tervezett új épület megvalósításában.
Az eltelt két évtized alatt elhunyt hat lelkipásztor, tíz tanár és három öregdiák iránti kegyeletből az iskolaalapító Fülöp G. Dénes lelkész, Csiha Kálmán püspök és Juhász András lelkipásztor sírjára helyezték el a megemlékezés koszorúit, Reményik Sándor-vers hangzott el és az iskola kórusa énekelt.
(bodolai) Népújság (Marosvásárhely)

Hitélet – Bethlen Gábor emléktáblát avatnak Gyulafehérváron
A Kárpát-medencei magyar református egyházak vezetőit tömörítő testület, a Generális Konvent kezdeményezésére Bethlen Gábor (1580–1629) erdélyi fejedelem emléktábláját avatják fel november 16-án, 11 órakor a Gyulafehérvári Székesegyházban.
Tavaly volt 380 éve, hogy a Gyulafehérvári Székesegyházban eltemették Bethlen Gábor erdélyi fejedelmet, akinek sírja azonban a történelem viharaiban megsemmisült. Mivel munkássága Magyarország és Erdély szempontjából meghatározó jelentőségű, a Generális Konvent – a Kárpát-medencei református egyházak közös képviseleti testülete – május 27-i komáromi ülése úgy határozott, hogy születésének 430. évfordulójához kapcsolódóan 2010. november 16-án emléktábla állításával örökíti meg a fejedelem emlékét.
A november 16-án 11 órakor kezdődő ünnepi istentiszteleten dr. Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke hirdet igét, Bethlen Gábort dr. Huszár Pál főgondnok, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának világi elnöke méltatja, a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye nevében Msgr. Potyó Ferenc általános érseki helynök mond köszöntőt. Közreműködik a Kolozsvári Református Kollégium és a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet kórusa, valamint Bogdán István színművész.
Az emléktábla a székesegyházban lévő Szent Anna kápolnában kap helyet. Itt találhatók többek között a Bocskai István fejedelem és Martinuzzi Fráter György emlékére állított emléktáblák, valamint Izabella királynő és János Zsigmond szarkofágja is.
Bethlen Gábor (Marosillye, 1580. november 15. – Gyulafehérvár, 1629. november 15.) erdélyi fejedelem (1613–1629), I. Gábor néven megválasztott magyar király (1620–1621), a 17. századi magyar történelem egyik legjelentősebb személyisége volt. Nevéhez Erdély felvirágoztatása és aranykora fűződik. A sokoldalú és mélyen vallásos fejedelem 16 évi uralkodása alatt fő célja a Magyar Királyság egységének helyreállítása, a Habsburg és Török Birodalom közé ékelődött Erdély megerősödésének és fennmaradásának biztosítása, valamint a vallás szabadságának megőrzése volt. Több ízben bekapcsolódott az Európában folyó harmincéves háborúba. A sikerei nyomán megkötött békék orvosolták a rendi és vallási sérelmeket, biztosították a vallás szabad gyakorlását a királyi Magyarország lakosai számára is.
Gyulafehérvári udvarát politikai és művelődési központtá fejlesztette, ugyanitt 1622-ben református főiskolát is alapított. Támogatta a magyar diákok külföldi tanulmányait, főleg a polgári fejlődés élén járó Hollandiában és Angliában. 1629-ben rendeletben biztosítja a prédikátorok és azok leszármazottai számára közös nemesi levéllel a nemesi rangot. A más felekezethez tartozókat is becsülte és segítette. Ő állta az első katolikus Bibliát fordító Káldi György jezsuita költségeit, és román nyelvre is az ő jóvoltából készülhetett el az első bibliafordítás. Szabadság (Kolozsvár)

300 éves méltánytalanság jóvátétele
Lőrincz László, a Bethlen Baráti Társaság elnöke
Bethlen Gábor (1580–1629), Erdély nagy fejedelme tiszteletére emléktáblát avattak november 16-án a gyulafehérvári római katolikus székesegyházban egy méltóságteljes rendezvény keretében. A három évszázada jeltelen síremlék, amelyet a történelem vihara sodort el 294 évvel ezelőtt, amikor is 1716-ban az osztrák császári csapatok feldúlták, megsemmisítették, immár bekerülhet a köztudatba. A sírokban Bethlen Gábor, I. Rákóczi György, Gelei, Alstedius és Bisterfeld (a Bethlen Kollégium német ajkú professzorai), Keresztúri és Pápai Páriz Imre hamvai nyugodtak.
A rendezvényt a Kárpát-medencei magyar Református Generális Konvent szervezte. Számos, külföldről és belföldről ide sereglett emlékező – becslések szerint több mint ezer résztvevő – jelenlétében zajlott az ünnepély. Az ünnepi istentiszteleten dr. Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke hirdetett igét, Bethlen Gábort dr. Huszár Pál főgondnok, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának világi elnöke méltatta, a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye nevében Msgr. Potyó Ferenc általános érseki helynök mondott köszöntőt. Az emléktábla a székesegyházban lévő Szent Anna- kápolnában kapott helyet. Itt találhatók többek között a Bocskai István fejedelem és Martinuzzi Fráter György emlékére állított emléktáblák, valamint Izabella királynő és János Zsigmond király szarkofágja is. Az emléktábla felirata Bethlen Gábor jelmondatával kezdődik:/ "SI DEUS PRO NOBIS,/ QUIS CONTRA NOS?"/ (Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk:?),/ BETHLEN GÁBOR/ 1580-1629/ Princeps Transsilvaniae, Comes Siculorum, Dominusque Partium Regnum Hungariae./ Erdély aranykorának református fejedelme emlékére állították a magyar reformátusok./ 2010. november 16/.
A XX. század végén és XXI. század elején ébredt rá az emberi társadalom arra, hogy megfelelő fejlődést és életszínvonal-emelést csakis a tudás alapú társadalom építésével lehet elérni, minek megvalósítása erkölcsi és anyagi támogatást jelent az iskolarendszer és a tudományos kutatás irányában. A nemzeti jövedelem 3%-át kellene erre fordítani!!!. Több iskolát létesíteni, nem pedig megszüntetni, az infrastruktúrát fejleszteni, a tanítás minőségét javítani kell, mindenkinek biztosítva az anyanyelvén való tanulást, a tanárok számát növelni. Vannak olyan fejlett országok, ahol három tanulóval foglalkozik egy tanár. Ez a befektetés hosszú távon meghozza gyümölcsét. A tudás erős fegyver. (Itt megjegyezzük, hogy a tudás a legnagyobb érték, amit senki és semmilyen hatalom nem képes elvenni tulajdonosától. Bármennyit is adunk ebből másoknak, nem leszünk szegényebbek, de azok, akik átveszik ezt, bizonyára gazdagabbak lesznek.) Nem elég azonban a tudásalapú társadalom építését csak a politikai ígéretek szintjéig vinni. Ez demagógia. Tudni kell, hogy az emberi társadalomban a legnagyobb rossz, ami csak létezhet, nem az atombomba, sem a súlyos betegségek, hanem a demagógia. A demokráciáknak is rákfenéje, ami ma – a XXI. században – jobban virágzik, mint bármikor.
Bethlen Gábor megelőzte korát, a fent említett problémákra ráérzett, és konkrét lépéseket tett ez irányban négyszáz évvel ezelőtt a tanügy és a tudomány pártolásával, anyagi támogatással. Négy hosszú évszázad, ezen érdemes kissé elgondolkozni. (Leonardo da Vinci is kb. ennyivel előzte meg korát.) A fejedelem külhoni neves tudósokkal vette magát körül udvarában, iskolákat és főiskolát hozott létre, biztosítva az anyagi javakat is az optimális működéshez, ezzel önellátóvá tette őket. Célja a költséges külföldi egyetemek helyett az országban nevelni értelmiségieket. Külföldi professzorokat hívott meg kollégiumába azzal a céllal, hogy megfelelően képzett, egészséges ifjú nemzedéket neveljen Erdély számára. Elképzelése jónak bizonyult, íme négy évszázad óta ma is működik kollégiuma, amelynek akadémiai rangja volt annak idején, mely intézmény a magyar nyelv megőrzésének Mekkája. A társadalom és a történetírás elismeri és értékeli érdemeit ezen a területen is, amellett, hogy jó politikus és jó hadvezér volt. Ami az emlékezetét illeti, bizony adósok voltunk. Sírja három évszázad óta jeltelen, sőt nem létezik síremléke, nem volt hely, ahol egy szál virággal tisztelegjünk nagysága előtt. Megjegyezzük, hogy a Bethlen Baráti Társaság tíz évvel ezelőtt, 2001-ben átiratban javaslattal fordult a legilletékesebb fórumhoz, a Magyar Tudományos Akadémiához és a Magyar Történelmi Intézethez, személyesen dr. Glatz Ferenc elnök úrhoz, a fejedelmi síremlék felállításának ügyében. Íme ez a probléma valamelyest jóvátétetett. Népújság (Marosvásárhely)

Két évtized krónikája
Legyen minden kántor-tanító Erdélyben Isten drága ezüst kürtje. Kürtfúvó nemzedék, amely az Isten üzenetét juttatja el a mi pusztában vándorló népünkhöz, hogy eljussunk egyszer az ígéret földjére. (Dr. Csiha Kálmán)
Nem kis kiváltság évezredek határán iskolát alapítani, fenntartani, és az induló nemzedékeknek utat mutatni – véli Ötvös József vártemplomi lelkész-esperes. – A húszéves visszatekintés egyben igazolás is – fontos volt, mert él, mert szükség volt rá, mert fogalommá vált, és él tovább, mert még vagyunk.
– Népünk, nemzetiségünk gyermekeiért, a jövő generáció neveléséért érzett felelősségünk tudatában, az 1990/91-es iskolai évtől egyházi összefogással egy érettségi utáni hároméves ökumenikus kántortanító főiskolát szerveztünk az 500 éves marosvásárhelyi református Vártemplom mellett – jelentette be a jó hírt 1990. november 15-én Fülöp G. Dénes vártemplomi lelkipásztor.
– Létrehozását az tette szükségessé – írja dr. Barabás László –, hogy a romániai változások után Erdély-szerte nagy hiány mutatkozott magyar tanítókban, keresztyén értelmiségiekben (csak Maros megyében több mint 180 magyar tanítóra lett volna szükség), gyülekezeteinkben pedig képzett kántorokban, énekvezérekben. – Akik ma ezt a pályát választják, sohasem feledkezhetnek meg a hajdani kántor-tanítók, a régi "mesterek" példáiról. Azokról, akik valóban hű pásztorai, mindenesei tudtak lenni egy-egy kis gyülekezetnek – olvassuk Nagy Pálnak a tízéves évfordulóra készült méltatásában.
A Vártemplomban ünnepelte a kántor- tanítóképző főiskola 2010. november 6-án és 7-én, szombat-vasárnap, működésének 20. évfordulóját. A közösség a közelmúltba tekintve a jövőre is gondolt, és mintegy hagyományt teremtve jelentette meg krónikáját, a Mentor Kiadó gondozásában. A két évtizedes intézményépítő munkára visszatekintő, a küzdelmes hétköznapokat és emlékezetes ünnepeket fölidéző jubileumi kötet címe: Iskola a magasban, iskola a mélyben. Szerkesztője Barabás László, kiadja az MKTF, összeállításában közreműködtek: Kicsi Noémi, Berekméri Csilla, Kerekes Tímea.
– Ne várjunk külső segítséget, nézzük önmagunknak az erejét, hitét, reménységét, ősöknek a példaadását, e vártemplomoknak az üzenetét. És akkor hiszem, hogy mi is ott vagyunk, és ott leszünk mindig azok között, akik szántanak, mert reménységük van arra, hogy aratni is fognak – vélekedett 2000 decemberében Nagy László unitárius lelkész, esperes.
Testvéri segítség mégis érkezett, mégpedig Nagykőrösről. 1992-ben jött létre a testvériskolai kapcsolat az akkor éppen újjáalakult és önállósodott, államilag elismert hasonló típusú tanintézménnyel, a Duna melléki és nagykőrösi Hitoktató és Tanítóképző Főiskolával, amely jelenleg a Károli Gáspár Református Egyetem Tanítóképző Főiskolai Kara. Az MKTF ennek a kihelyezett tagozata. A kapcsolat több mint gyümölcsöző!
Az elmúlt húsz évben (pontosabban 1994-től 2010-zel bezárólag) a főiskolán 619-en végeztek, megszerezve a tanítói, és legtöbbjük a kántori oklevelet is. A húszéves évforduló küszöbén 150 nappalis és levelező szakos diák és közel 40 tanár, lelkész, orgonaoktató, a pedagógiai gyakorlatot segítő tanítónő, óvónő tartozott a főiskola hatósugarába. Fülöp G. Dénes alapító lelkész gondjaiban hordozta a képző sorsát, szívügyének tekintette fennmaradását. 2005-ben bekövetkezett halálával nagy veszteség érte az intézetet. A kuratóriumi elnöki tisztséget azóta Ötvös József lelkipásztor-esperes tölti be, vezetésével a Vártemplomi Egyházközség a helyi fenntartó patrónus. Az egyházközség az MKTF és a Calepinus népfőiskola használatába adta a régi parókia épületét, az intézet itt működik, és tanteremként használja az egyházközség diakóniai központjának földszinti termeit és az egykori leányiskola épületének néhány helyiségét is.
– Tanárként, közművelődésünk szellemi munkásaként, néprajzkutatóként az elmúlt két évtizedben sok erdélyi településen megfordultam. Iskolában, osztálytermekben, templomban, falutalálkozókon, kórustalálkozókon, táncházban és tájházavatókon, és felsorolni is nehéz lenne még, hányféle helyen: ismerős arcokkal találkoztam. Ők a mi végzett diákjaink, a "kántortanítósok". Úgy tapasztalom: legtöbbjük büszkén viseli ezt a nevet. Lassan ők lesznek a tanítók és anyanyelvi kultúránk szellemi munkásainak derékhada – vallja az iskola szíve és motorja: dr. Barabás László.
A főiskolán az ezredfordulóig 244-en végeztek, legtöbbjük visszatért szülővidékére, ott tanítanak, ahonnan jöttek: Maros, Hargita, Kovászna, Fehér, Brassó, Szeben, Hunyad, Arad, Szilágy, Szatmár megyékben. A fiatal kántortanítók közel fele szórványvidéken tanít. A négyszáz oldalas könyv külön-külön foglalkozik az első és a második évtized eseményeivel, dr. Barabás László tollából; továbbá ünnepi istentiszteleti tanévnyitó és ballagási beszédek (a szerzők: dr. Csiha Kálmán, Fülöp G. Dénes, Tőkés Elek, Nagy László, dr. Nagy István, dr. Pap Géza, dr. Bustya Dezső, dr. Szőcs Ferenc, Ötvös József), valamint sajtótudósítások, méltatások sorjáznak. A Tanítóképzés és a Kántori szolgálat című tömbök taglalják a szakmai kérdéseket, dr. Szenczi Árpád, Mester Mihály, Piet Boot, dr. Gasparics Gyula, dr. Pletl Rita, Makkai Kinga, illetve dr. Benkő András, Ferencz István, dr. Csíky Csaba, dr. Péter Éva, dr. Bögözi Molnár Erzsébet Tünde szerzőségével. A harmadik fejezet a Faluról falura, templomtól templomig, lélektől lélekig (Néprajzi táborok, 1993–2005) címet viseli, és a nyári egyházszolgálati és népismereti táborok, tanulmányutak, a szórványokban tett látogatások tapasztalatait, élménybeszámolóit tömöríti. A kiadvány dokumentáris értékét növeli a Vivat academia, vivant professores cím alatt olvasható negyedik rész, a főiskola tanári névsoraival 1990–2000 és 2000–2010 között, illetve a 20. évfordulón, tanári kislexikonnal. Következik az Évfolyamok, csoportképek, vallomások című összeállítás a főiskola eddigi végzettjeinek, valamint a jelenlegi diákok névsoraival, majd a pontos statisztika: összesített létszám a végzett kántortanítókról, s végül a főiskolán készült szakdolgozatok tematika szerinti jegyzéke. Közben pedig szemünket gyönyörködteti a sok, zömmel színes fotó, a két évtized hálaadó, emelkedett hangulatú történéseinek megannyi értékes képi dokumentuma. Népújság (Marosvásárhely)

Református küldöttgyűlés sok vitával
Nagyvárad – A Királyhágómelléki Református Egyházkerület szombati nagyváradi küldöttgyűlésén elutasították Tőkés László volt püspök, és dr. Pap Géza, az erdélyi református egyházkerület püspökének beadványát is.
Dénes István generális direktor tartotta áhitattal vette kezdetét a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) tisztújító közgyűlése. Még mielőtt a napirendi pontok megvitatására sor került volna, Varga Attila főgondnok mondott beszédet, melyben kiemelte, hogy saját szolgálatát egy új kezdetnek tekinti, majd kiemelte, hogy célja visszaadni az egyháznak azt a tekintélyt, mely megilleti. Jelenleg túl sok munka terheli a lelkészek vállát, ezek egy részt át kell venni tőlük, hogy a lelkészek betöltsék rendeltetésszerű hivatásukat, azt, hogy a közösségek lelki, vallási irányítói, segítői legyenek – hangsúlyozta beszédében a főgondnok. Csűry István püspöki bejelentése során kiemelte, hogy törekedni kell az egyház, és ezen belül az egyházkerület autonómiájára, hangoztatta, hogy a törvényességet betartatja és betartatja, és elmondta azt is, hogy püspöksége alatt az egyházkerület egyenlő távolságot fog tartani az RMDSZ és az újonnan alakuló romániai magyar párt között. „Eljött az ideje, tessék bizonyítani” – fogalmazott Csűry, hangsúlyozva azt, hogy a Királyhágómelléki Református Egyházkerület konkrét segítséget vár mind az RMDSZ-től, mind a Tőkés László által kezdeményezett új párttól, ugyanakkor a román és a magyar államtól is. Ezt követően felszólította a nagykárolyi, valamint az érmelléki egyházmegyéket, hogy tegyenek lépéseket az évek óta húzódó, és az egyházkerületet károsan érintő gencsi, illetve érsemjéni református gyülekezeteken belüli konfliktusok megoldása érdekében; kiemelte továbbá, hogy az egyházi jogrendben számos kiskapu van, amelyeket tisztázni kell. Végezetül Csűry István kijelentette: „Nem leszek senkinek sem a meghosszabbított keze, és arra kérek mindenkit, hogy támogassuk egymást a közös munkában.”
Megbízott főjegyző
A napirendi pontok megvitatása során a küldöttgyűlés elfogadta az Egyházkerületi Választó Bizottság (EVB) jelentését, majd többek között dr. Pap Géza erdélyi református püspök ésTőkés László Ep alelnök beadványát vitatták meg. Előbbi azt kifogásolta, hogy Forró László lelkészt egyházi főjegyzővé választották, holott a lelkésznek nincs tizenöt évnyi szolgálata az egyházon belül, ahogy azt a református kánon megköveteli ennek a funkciónak a betöltésére megválasztott személyek esetében, míg Tőkés László többek között azt kifogásolta, hogy dr. Varga Attilát választották világi főgondnokká annak ellenére, hogy Tőkés véleménye szerint Varga 2001-ben önkényesen mondott le a református egyházban akkor betöltött tisztségéről, és emiatt nem választható ilyen magas tisztségbe az egyházkerületben. Csűry István hozzászólásában az egyházkerület autonómiájába való beavatkozásnak mínősítette Pap Géza beadványát és nehezményezte azt, hogy a püspök törvénytelenséggel vádolja az egyházkerületet, holott ilyen ítéleteket csak a presbiteri gyülekezet mondhat ki. Csűry álláspontja szerint be kell számítani a lelkészek szolgálatába azt a munkát is – az ún. exmissziót -, amelyet ők nem az egyház keretében, de az egyház szolgálatában fejtettek ki. „Ha nem fogadjuk el az exmissziós éveket, akkor saját munkánkat köpjük szembe” -, fogalmazott élesen Csűry. Ezt követően bejelentette, hogy Forró László ügyét a zsinat elé viszik elbírálásra, addig Forró László megbízott jegyzőként látja el feladatát. Maga az érintett is felszólalt, kijelentve, hogy amíg nem tisztázódik az ügye, addig nem tesz esküt. Varga Attila is kiemelte, hogy Forró lászló ügyében az EVB döntött, így veszélyes precedenst teremtene az, ha az egyházkerület elfogadna egy az EVB döntése után beérkező beadványt. „Ez nem jelenti azt, hogy elzárkózunk a zsinati döntéstől” – szögezte le Varga.
Katasztrófa
Tőkés László beadványa kapcsán egységesebbnek tűnt a közgyűlés, még a szavazás előtt ugyanis már többen azon véleményüknek adtak hangot, hogy határozottan el kell utasítaniTőkés László kérelmét; Szűcs András Ottó az EVB elnöke egyenesen kijelentette: „Tőkés László hagyjon békét az egyházkerületnek!”. A számos és hosszúra nyúló jogi vitákat megelégelve ez egyik küldött felszólalásában kifakadt: „Húsz éven át hiányzott a törvényességhez való ragaszkodás az egyházkerületből. Nekünk most azzal kell törődnünk, hogy a református egyház katasztrófahelyzetben van!” – majd elmondta, hogy a kis gyülekezetek vannak a legnehezebb helyzetben. A küldöttgyűlés végül elutasította Tőkés László beadványát.
Pap István, erdon.ro

Határon túli magyar egyházi méltóságokat fogadott Schmitt Pál
Határon túli magyar egyházi méltóságokat fogadott Schmitt Pál köztársasági elnök advent alkalmából szerdán Budapesten, a Sándor-palotában. "A mai magyaroknak talán minden korábbinál nagyobb szükségük van erős biztatásra, és ezt a biztatást a lelkipásztorok adhatják meg. Az önök személyén keresztül az emberek az örök értékekhez kötődnek, a biztos alapot keresik és kapják" - fogalmazott az államfő a díszebéd kezdete előtt. Schmitt emlékeztetett: jó pár éve hagyomány, hogy advent alkalmából a határainkon túli magyarság egyházi vezetőit vendégül látja a magyar államfő.
"Az invitálással is jelezve, hogy ez az összetartozás éppoly természetes és magyarázatra nem szoruló, amilyen egy asztalközösség. Egy asztal körül mindig egyértelmű az egymásra hangolódás. A közös étkezés az elfogadás-befogadás jelképe is egyben" - fogalmazott a köztársasági elnök. Hozzátette: "így vagyunk együtt, így tartozunk össze felvidéki, kárpátaljai, vajdasági, erdélyi, partiumi, vagy a világ bármely pontján élő magyar testvéreinkkel".
Az idei "örömteli emlékek" közül az államfő kiemelte, hogy októberben Nagyváradon különleges ünnepet tartottak: boldoggá avatták az egyházmegye titokban szentelt egykori püspökét, a magyar családok megerősítéséért dolgozó, az üldözöttek védelmében járó, börtönhalált halt Bogdánffy Szilárdot. "Ez az esemény nemcsak a nagyváradiaknak, de még csak nem is az erdélyieknek, vagy a katolikusoknak szóló üzenet. Történelmi pillanat volt, amely a szakrális tartalmon túl hűségről, megmaradásról, kiállásról, emberségről szól" - hangsúlyozta Schmitt Pál.
Az államfő szólt arról: "a világ látszólag folytonos bomlásban van, megannyi helyen látjuk a szétesés, az értékvesztés tüneteit. De egyre több a reményteli pillanat: a magunkra találás, a bizalom visszanyerésének élménye is". "Ilyen magunkra találás, hogy idén végre törvényi alapokkal, és minden korábbinál egyértelműbben mondtuk ki a magyarok összetartozását" - hangsúlyozta Schmitt Pál.
Mint mondta, "a magyar polgárok akaratának kiteljesedéseként a spirituális, érzelmi ragaszkodást" most jogi kapcsolat is megpecsételheti. Idén augusztus 20-án lépett hatályba a gyorsított eljárásban megszerezhető állampolgárságról szóló törvény - mutatott rá az államfő, hozzátéve: "e régóta várt, kinyújtott kéz lehetővé teszi, hogy még jobban támaszkodjunk egymásra". Ez minden magyar közös öröme és a hétköznapokban nyer gyakorlatias értelmet. A nemzethez való kötődés ugyanis nem csak a magasztos pillanatok ideig-óráig tartó jó érzése. "Magyarságunk elválaszthatatlan tőlünk" - szögezte le Schmitt Pál.
A díszebéden 16 határon túli magyar egyházi méltóság vett részt: Pap Géza református püspök (Erdélyi Református Egyházkerület), Csűry István református püspök (Királyhágómelléki Református Egyházkerület), Adorjáni Dezső Zoltán evangélikus püspök (Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház), Bálint Benczédi Ferenc unitárius püspök (Erdélyi Unitárius Egyház), Fazekas László református püspök és Fekete Vince főgondnok (Szlovákiai Református Keresztény Egyház), Herdics György címzetes apát-kanonok (Dunaszerdahelyi Római Katolikus Egyház), Pásztor Zoltán püspöki helynök (Kassai Római Katolikus Egyházmegye), Mahulányi József püspöki helynök (Besztercebányai Római Katolikus Egyházmegye), Német László római katolikus püspök (Nagybecskereki Római Katolikus Egyházmegye), Pénzes János római katolikus püspök (Szabadkai Római Katolikus Egyházmegye), Dolinszky Árpád szuperintendens (Evangélikus Keresztyén Egyház), Zán Fábián Sándor református püspök (Kárpátaljai Református Egyház), Bendász Dániel görög katolikus főesperes és Egressy Miklós görög katolikus esperes (Munkácsi Görög Katolikus Egyházmegye), Pogány István általános helynök (Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye). Transindex

Elhelyezték a Sapientia új kolozsvári ingatlanjának alapkövét
A hatezer négyzetméteres ingatlan kizárólag oktatási célokat szolgálna
Elhelyezték a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem új épületének alapító okiratát és alapkövét tegnap délelőtt a Koreográfiai és Színművészeti Középiskola szomszédságában lévő Tordai úti telken. A közel hatezer négyzetméteresre tervezett új ingatlan munkálatait teljes egészében magyarországi támogatásból finanszírozzák, kivitelezésének várható határideje 24 hónap. A tervezők kéttornyú ingatlant képzeltek el – miután felépül, a Sapientia kolozsvári karának szakjai kapnak majd helyet benne, valamint egy 250 négyzetméteres tévé- és filmstúdió. A kizárólag oktatási és adminisztratív célokra használható épület alapkőletételén Németh Zsolt, a magyar külügyminisztérium államtitkára kifejtette: a Sapientia egészen egyedülálló példája a magyar történelmi egyházak és az anyaország együttműködésének. Végül az egyházak püspökei, illetve képviselői megáldották az elhelyezett fundamentumot.
Az alapkőletétel során ünnepi beszédet mondott Kató Béla, a Sapientia Alapítvány elnöke, Németh Zsolt, a Magyar Köztársaság külügyminisztériumának parlamenti államtitkára, Répás Zsuzsanna helyettes államtitkár, a közigazgatási és igazságügyi minisztérium nemzetpolitikai államtitkárságának vezetője és Dávid László, az egyetem rektora.
– Akik ma itt vagyunk, tudjuk azt, hogy hit nélkül nem lehet tovább indulni, nem lehet a múltra tekinteni, sem a jövőbe látni. Ezért most mindannyiunk számára a hit tanulságtétele az, hogy annyi veszteség után, annyi levert fészek után most, ezen a helyen az Erdélyi Magyar Tudományegyetemnek új hajlékot kívánunk építeni – mondta el ünnepi beszédében Kató Béla. Hozzátette: mindegyikünk napi parancsot teljesít, ami nagy fejedelmünktől, Bethlen Gábortól származik: „Úgy cselekedjünk, hogy megmaradjunk: erdélyi magyarokul, ősi nyelvünkben és vallásunkban, gyermekeink fényes tekintetében, és a szülőföldhöz való ragaszkodásunkban!”
– Alapkövet elhelyezni olyan, mint diófát ültetni. Megvan bennünk a hit, hogy ki fog nőni – vélte Németh Zsolt. Az államtitkár szerint ennek a hitnek mély gyökerei vannak már most, itt Kolozsváron, abban a városban, ahol 1959-ben felszámolták az önmálló magyar egyetemet.
– Ma bátran mondhatjuk azt, hogy nagyon közel kerültünk ahhoz, hogy a Sapientia révén újra legyen önálló magyar egyeteme az erdélyi magyarságnak – mondta Németh. Hozzátette: az intézményi akkreditáció már megtörtént, de a parlament általi jóváhagyás még várat magára. – Meggyőződésem, hogy az elkövetkező néhány hónapban jóváhagyják az egyetem teljes akkreditációját, és akkor elmondhatjuk, hogy jelentős lépést tett az egyenjogúság felé az erdélyi magyar közösség – hangsúlyozta. Az államtitkár szerint a Sapientia ugyanakkor egészen egyedülálló példája a magyar történelmi egyházak és az anyaország együttműködésének.
– Tíz éve nagyon sokan szkeptikusan fogadták az egyházak által létrehozott, magyarországi finanszírozású magánegyetem hírét. És lám, a Sapientia ma már ott tart, hogy megvan a szakmai akkreditációja, és csak a politikai akkreditáció hiányzik – beszélt az elért eredményekről. – Az alagútból kiértünk, itt vagyunk, új lendülettel állunk neki ennek a munkának. Nagy örömömre szolgál, hogy a magyar külpolitikának és nemzetpolitikának újra kiemelkedő jelentőségű intézménye lesz Erdély vonatkozásában a Sapientia – hangsúlyozta Németh Zsolt.
– Ünnepelni jöttünk ma, mert az a csoda, ami tíz évvel ezelőtt elindult a Sapientiával, ma újra egy fontos mérföldkőhöz érkezett – kezdte ünnepi beszédét Répás Zsuzsanna. – Beszélhetnénk itt az új épületnek, a minél teljesebb spektrumú képzésnek a fontosságáról, hiszen nagyon sokat jelent számunkra és a jövendőbeli diákok számára, de én csak egyetlenegy szempontot szeretnék ma kiemelni, hogy miért fontos nekünk ez a mai nap és miért fontos nekünk a Sapientia. És ez a szempont az, amit a Sapientia kifejez a Kárpát-medencei egység szempontjából – részletezte. – Ezt az egységet akkor tudjuk a maga természetességében megélni, hogy ha együttérzünk egymással a jóban, ami minket ér, meg a rosszban is, odafigyelünk egymás gondjaira és együtt örülünk egymás örömeinek – vélte a helyettes államtitkár. Hozzátette: Nagyon sokszor kifejeztük már az elmúlt száz év folyamán, hogy milyen természetességében nyilvánul meg ez az egység, amikor baj van. – Amikor a magyar kormány segítséget nyújt a Sapientiának, akkor ezt az egységet éli meg, és ebben az az öröm van, ami minket összeköt, és szeretném, ha az itt tanuló diákok is ugyanolyan természetességgel élnék ezt meg – mondta Répás.
A Sapientia egyetem többször bizonyította azt, hogy mindannak, amit tesz, szimbolikus jellege van – mondta el Dávid László. – Szimbolikus az, hogy először a Székelyföldön építkeztünk, mert fel kell emelni azt a régiót. Szimbolikus, hogy a rektori hivatal a Bocskai-házban működik, és szimbolikus az is, hogy itt újra építkezünk – fejtette ki a rektor. – Mi ez a szimbólum? – tette fel a kérdést. – Az, hogy van értelme ennek az építkezésnek, az, hogy nem mondunk le arról a tudásról, ami megillet bennünket. Mert itt és most lehet erdélyi egyetemet, magyar egyetemet és ugyanakkor egyetemes értékeket szolgáló egyetemet építeni. Tudjuk, hogy ez egy kissé nehezebb, mint másnak, már Kós Károly is látta ezt, hogy csak az a miénk, amit kiharcolunk magunknak – beszélt a felsőfokú intézmény jelentőségéről a rektor. Hozzátette: egy egyetem sokkal nagyobb hatalmat jelent, mint egy ma oly sokra tartott politikai hatalom, ezért ebbe érdemes befektetni.
Az alapító okirat aláírását, valamint az alapkő és okirat elhelyezését követően a fundamentumot megáldotta Pap Géza református püspök, Bálint Benczédi Ferenc unitárius püspök és Fehér Attila evangélikus püspöki tanácsos.
Tonk Márton, a Természettudományi és Művészeti kar dékánja az alapkőletételt követő sajtótájékoztatón részletezte az új ingatlan tervét. Megtudtuk: a Sapientia kolozsvári karának szakjai kapnak majd helyet az új ingatlanban, a fotográfia, filmművészet, média, az európai tanulmányok, nemzetközi kapcsolatok, környezettudomány és jogászképzés szakok, valamint a februártól beinduló mesterképzés.
A tervek szerint a föld alatt 250 négyzetméteres tévé- és filmstúdiót építenének, amivel nem csak az egyetemi oktatást szeretnék kiszolgálni, hanem mindazokat az igényeket, amelyek amúgy ezen a szakterületen a kolozsvári közösséghez köthetők. Ebben az épületben kapna helyet a kolozsvári kar 200–250 férőhelyes nagy aulája is, amelynek sajátossága, hogy megfelel az európai uniós szabványoknak, és szintén használható az oktatást kiegészítő rendezvények megszervezésére.
A tervezők kéttornyú ingatlant képzeltek el: egy négy és egy hat emeletes torony álla majd a tanárok és diákok rendelkezésére. Kolozsvár polgármesteri hivatala az erre vonatkozó építkezési engedélyt már kibocsátotta, legkésőbb január közepéig a kivitelezésre vonatkozó versenytárgyalást is kiírják. Az ingatlan várható kivitelezési ideje 24 hónap.
A dékán szerint a jelenlegi bérleményeket váltják ki az új ingatlannal, és a Bocskai-házat továbbra is oktatási célokra használják. Elmondta: az építkezés költségeit a magyar kormány 2000-es költségvetéséből vásárolt telek értékesítéséből és a 2011-es költségvetésben elkülönített pénzalapból finanszírozzák. A beruházással kapcsolatban csak annyit árult el, hogy egy négyzetméternyi felület kivitelezése 500–700 euró között mozog.
(dézsi) Szabadság (Kolozsvár)

Isten éltesse a Magyar Himnuszt, a magyar kultúrát!
A Magyar Himnusz kivételes Európában és talán az egész világban, mert számunkra a Himnusz több politikai üzenetnél: a Himnuszban a teljes magyar kultúra, a teljes magyar történelemszemlélet benne van – jelentette ki szombaton Kolozsváron Markó Béla, az RMDSZ elnöke a Magyar Kultúra Napja alkalmából rendezett ünnepi eseményen.
A Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház, az RMDSZ, a Kolozsvári Magyar Opera és a Járosi Andor Keresztény Kulturális Műhely által szervezett rendezvényen a szövetségi elnök kifejtette: ennek a sajátos ünnepnek az a legfőbb üzenete, hogy a magyar nemzet számára mindennél fontosabb a kultúra, mert ez magába foglal minden mást, legyen szó politikáról vagy közéletről. Rámutatott: Himnuszunk mondandója az, hogy értékeinkhez és hagyományainkhoz ragaszkodó nemzet vagyunk. Nem a politika éltette a magyarságot történelmi fordulópontról történelmi fordulópontra, hanem a kultúra – mondta Markó Béla. – Himnuszunk más, mint más nemzetek himnuszai: nem lehet díszlépésben menetelni rá és énekelni, ez a Himnusz többet jelent számunkra ennél. Azt üzeni, hogy értékeinkhez, hagyományainkhoz ragaszkodó nemzet vagyunk, amely nem dobja el értékeit. Ez a himnusz töprengő, önmagunkba néző, önkritikára képes nemzetnek mutat föl, amely nem más nemzetekben keresi a hibát, hanem önmagában. Olyan nemzet vagyunk, amely képes önmagába nézni, képes újra és újra végiggondolni saját történelmét. Isten éltesse a Magyar Himnuszt és a magyar kultúrát! – zárta beszédét a miniszterelnök-helyettes.
A rendezvényt megelőzően ökumenikus istentiszteletet tartottak, amelyet Adorjáni Dezső Zoltán, Dr. Pap Géza és Bálint Benczédi Ferenc püspökök, valamint Kovács Sándor főesperes cerebrált.
Az ünnepségen többek között jelen volt Lukács Tamás magyarországi kereszténydemokrata országgyűlési képviselő, Dr. Sipos Gábor, az Erdélyi Múzeum Egyesület elnöke, valamint Szép Gyula, az RMDSZ ügyvezető alelnöke is. A magyar kultúrát 1989 óta ünneplik annak emlékére, hogy Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon véglegesítette a Himnusz szövegét. Nyugati Jelen (Arad)

Félreértés szoborügyben?
Megdöbbenést váltott ki, és értetlenséget eredményezett a Pro Iuventute Szocio-Kulturális Egyesületnél és a Kolozs megyei RMDSZ szervezeténél a református, unitárius és evangélikus-lutheránus püspökök által, a Szabadságban is közölt, Pontosító szó, amelyben az egyházvezetők azt állítják, nem bocsátották ki, nem írták alá, sőt, nem volt tudomásuk a két szervezet által kezdeményezett (Meg)hívó szóról. Mit több, a lapunk tegnapi számában megjelent közleményben ez áll: „Habár a kezdeményezéssel sok tekintetben egyet tudunk érteni, egyházunk nevének megkérdezésünk nélkül való feltüntetését a szervezők részéről visszaélésnek minősítjük” – áll a dokumentumban.
A kérdéssel kapcsolatban Molnos Lajos, a Pro Iuventute Szocio-Kulturális Egyesület elnöke azt állítja: a kezdeményezés a civil szervezeté, amelyet az RMDSZ Kolozs megyei szervezete felkarolt. – A jegyzéken szereplő minden szervezetet meghívtunk. Tájékoztattuk, hogy milyen akciónk van, s felkértük, hogy írja alá a szöveget. Ezeket a beszélgetéseket nagyrészt én bonyolítottam le. Senkinek sem volt semmilyen kifogása, első szóra egyetértettek a kezdeményezéssel. Az Amaryllis Társaság az elején valamit félreértett, de rövid idő után tisztáztuk, így ők is csatlakoztak – jegyezte meg Molnos.
Hozzátette: az RMDSZ pénteki elnökségi ülésén jelezte, hogy a Pro Iuventute Szocio-Kulturális Egyesület vezetőjeként koszorúzást kezdeményez Mátyás király születési évfordulója kapcsán. – Tehát nem a civil szervezetek kapcsolódtak volna a Kolozs megyei RMDSZ szervezet kezdeményezéséhez, hanem fordítva. Elképzelésem az volt, hogy a négy egyház egy-egy képviselője mondjon el egy rövid imát. Ezt koszorúzás, a Himnusz eléneklése követte volna. Lévén, hogy az egyházak képviselőivel ő tartja a kapcsolatot, arra kértem László Attila alpolgármestert, az Kolozs megyei RMDSZ elnökét, keresse meg őket. Ez a jelenlétemben megtörtént. Személyesen beszélt Adorjáni Dezső evangélikus-lutheránus, Bálint Benczédi Ferenc unitárius és Pap Géza református püspökkel. Kovács Sándor katolikus főesperes jelezte, hogy mást küld, mert nem lesz itthon. Utólag Adorjáni püspök úr is ugyanezt jelezte vissza. Nem értem, hogy mi a gond – mondta Molnos.
A civil szervezet elnöke szomorúnak tartotta azt, hogy kolozsvári magyarok között ilyen problémák jelentkeznek Mátyás király születésnapján, a szobor megkoszorúzása ügyében. – Gond egy egyháznak, hogy adott esetben nem okmánybélyeges meghívót kapott? Ha valóban úgy lett volna, hogy semmit sem tud róla, akkor telefonál, hogy gyerekek, többet ilyet ne csináljatok – fakadt ki a civil szervezet vezetője.
Hozzátette: az egyházak képviselői jelen lesznek a rendezvényen, s rövid imát mondanak.
A kérdéssel kapcsolatban László Attila alpolgármester, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének az elnöke leszögezte: a szöveg megfogalmazása előtt mindenkivel egyeztettek. – Aki el akar jönni, azt szeretettel várjuk, aki ott lesz, szeretettel látjuk. Eljött az idő, amikor városunk szülöttjét méltó helyen ünnepelhetjük, nem pedig kisebb-nagyobb rendezvények keretén belül. Aki eljön, eljön, aki nem, az nem – így állunk 2011-ben Kolozsváron. Ismét sikerült bebizonyítanunk, hogy civil kezdeményezésként mindenki elvégezte a dolgát, amelyet kiosztottak, s van mivel büszkélkednünk. Azt látom, hogy a kezdeményezést követően nagyon hamar eldőlt a hivatalos újraavatás dátuma – mondta László Attila.
A művelődési és örökségvédelmi miniszter sajtóirodájától az esti órákban kapott közlemény szerint, Kelemen Hunor tárcavezető „részt vesz február 23-án a Mátyás-szoborcsoport koszorúzásán.”
KISS OLIVÉR , Szabadság (Kolozsvár)

„Magyarnak lenni nemcsak állapot, hanem hivatás és felelősség”
Méltóságteljesen és békésen zajlottak a március 15-i rendezvények
Csíkszereda volt az idei március 15-i erdélyi rendezvények központja, de valamennyi magyar lakta városban nagyszabású műsorral tisztelegtek az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emléke előtt. Kolozsváron ökumenikus istentisztelet nyitotta meg az ünnepi rendezvények sorát a Szent Mihály-templomban, ahonnan az ünneplők Kossuth-nótákat énekelve vonultak át a Biasini Szálló elé. A koszorúk elhelyezése előtt magyar és román politikusok tolmácsolták köszöntő beszédüket, majd a Petőfi-emléktáblánál való ünnepség után az előző évekhez képest idén koszorút helyeztek el a Főtér és a Deák Ferenc (Eroilor) utca sarkán álló Bem-háznál is, a lengyel hadvezér tiszteletére. Az esti órákban a Kolozsvári Magyar Opera, valamint a Mátyás-szülőház előtti tér szolgált a rendezvények helyszínéül. Az idei ünneplést nem zavarta meg tüntetésével a Noua Dreaptă szélsőséges jobboldali román szervezet.
A hagyományok szerint felvonulással kezdődtek idén is Kolozsváron a március 15-i ünnepségek. A menet a protestáns teológia elől indult, és zeneszóval vonult fel a Főtérre, a Szent Mihály-templomba, ahol az ökumenikus istentiszteleten mintegy ezer személy vett részt. „Vajon mi, a XXI. századi, Kárpát-medencei magyarok tudjuk-e, mi a küldetésünk?” – tette fel nekik a kérdést Kovács Sándor római katolikus főesperes, aki a magyarság küldetését a következőképpen fogalmazta meg: magyarnak lenni – őseink szellemében, a közjóért, egy cél érdekében élni és dolgozni. „Március 15. főszervezője mindig is az ifjúság volt. Nagy feladat vár most is rátok, fiatalokra, amit az élet és a magyar nép bízott rátok. Magyarnak lenni nem csak állapot, hanem hivatás és felelősség!” – mondta a főesperes, majd Isten áldását kérte a magyar népre.
Bibza István esperes az Erdélyi Református Egyházkerület nevében, Pap Géza püspök megbízásából Pál apostolt idézte. „Isten mindnyájunkat szabadságra teremtett. Az ember joga a szabadság. Aki ezt a jogot el akarja venni, az bűnt követ el. Isten szabadító szeretete érintette meg népünket 1848-ban. Most minket is érintsen meg, és melegítsen a szabadság sugara” – hangoztatta az esperes, majd arra figyelmeztette a jelenlevőket, hogy szabadság csak ott van, ahol egyetértés, összefogás és önfeláldozás van.
Gyerő Dávid, az Erdélyi Unitárius Egyház tanácsosa Bálint Benczédi Ferenc püspök távollétében és kérésére szólt az egybegyűltekhez. „Krisztus szabadsága szabadított meg minket. Álljatok meg szilárdan Jézus Krisztusban” – szólította fel az egybegyűlteket a tanácsos, majd hozzátette: a szabadság mindig tartalommal teljes, lényege a szeretet. „A szabadság nem a valamitől való függetlenséget jelenti, hanem a közös elhívatottságra, a szeretetben való szolgálatra való lehetőséget. Ha szeretettel vagyunk egymás iránt, és nemet mondunk a széthúzásra, akkor az utánunk jövők is hálával gondolnak ránk 163 év távlatából” – összegzett az unitárius egyház képviselője.
Fehér Attila, az Erdélyi Evangélikus-lutheránus Egyház képviselője szintén Pál apostol idézetéből indult ki, majd így folytatta: „Ez az alkalom az isteni hálaadás szent alkalma kell hogy legyen. Magyarnak lenni nem szégyen, hanem dicsőség. Mi most olyan tetteket kell véghezvinnünk, amelyekért utódaink büszkék lesznek ránk: érték- és hagyományteremtőkké, jelenépítőkké kell válnunk. Ünnepeljünk úgy, mint aki tudja: Isten szeret minket, ezért hazát és családot ad nekünk!
Az ökumenikus istentiszteleten fellépett a Kolozsvári Református Kollégium (Székely Árpád), a János Zsigmond Unitárius Kollégium (Majó Julianna) és a Báthory István Elmélet Líceum (Potyó István) énekkara.
Emlékezés megújuló bizalommal
Az egyháziak után világi személyiségek szólaltak fel. Elsőként Szilágyi Mátyás, Magyarország kolozsvári főkonzulja Orbán Viktor magyar kormányfő üzenetét olvasta fel, majd saját nevében derűt, boldogságot és hitet kívánt az erdélyi magyarságnak.
„A szokáshoz igazodva most is megtöltöttük a templomot. Látszólag ugyanaz a helyzet, de valamiért most jobb magyarnak lenni. Új lehetőséget kaptunk: a magyar állampolgárság most már nem álom, hanem valóság, ez pedig tettvágyat hozhat számunkra. Ma nem a kesergés, hanem a megújuló bizalom hangján emlékezhetünk – mondta Sándor Krisztina, a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) elnöke, majd arra is figyelmeztetett: ma a kényelem és a hitetlenség ellen kell harcot vívnunk.
László Attila kolozsvári alpolgármester pedig úgy fogalmazott: „Jó és megnyugtató itt lenni, Kolozsvár, sőt Erdély egyik legismertebb templomában. Kolozsvár a miénk, az önöké. Lakjuk be a várost szeretetünkkel!”
A kolozsvári magyar ifjúság üzenete
A Biasini Szálló előtt a Kolozsvári Református Kollégium énekkara Székely Árpád igazgató vezetésével és a Beszterce-Naszód megyei Cegőtelke fúvószenekara közreműködésével verses-zenés műsort adtak elő. Molnos Lajos kolozsvári városi tanácsos Kelemen Hunor művelődési miniszter üzenetét olvasta fel, ezt követően a március 15-i ünneplésben együttműködő kilenc kolozsvári ifjúsági szervezet üzenetét Dénes Hunor közvetítette: a ’48-as hősök áldozata összekapcsolja a múltat és a jelent, hiszen 1848–49 egyet jelent a szabadságért való küzdelemmel, a szabadságharcos hősök példája pedig évről évre táplálja az emlékezés fáklyáját.
– Nemzetünk értékeiért való közös lelkesedés, az együttműködés alapfeltétele a bizalom, az egységes szellemi, nemzeti alap felismerése, az értéktőke, amelytől akkor sem hajlunk el, ha a közös célok megvalósítását különböző utakon képzeljük el – összegezte Dénes Hunor. Kiemelte: az elmondottak pozitív előképéül szolgálhat az ünnepi nyilatkozatot aláíró kilenc, eltérő tevékenységi körökkel rendelkező szervezet összefogása, akik közös célnak tekintik az önálló magyar egyetem létrehozását, az ifjúság nemzeti öntudatának erősítését, a küszöbön álló népszámlálás ügyében való felvilágosítást, az anyanyelv és a nemzeti jelképek minél szélesebb körben való használatát, az autonómia kivívását, a nemzet egyesítését a magyar állampolgárság megszerzése által. A közös célok megvalósulásának alapfeltétele, hogy az egyének és közösségek a mellettük élőkben ne a vetélytársat, hanem a munka-, és honfitársat lássák – tette hozzá. – Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc hősei előtt tisztelegve el kell köteleznünk magunkat közös célunk mellett, meg kell erősödnünk abban a tudatban, hogy csupán együtt tudunk bármit is tenni nemzetünk érdekében – hangsúlyozta.
A szabadsággal nem lehet sáfárkodni
László Attila, Kolozsvár alpolgármestere beszédében kiemelte: a szabadság az, amelynek mindig a legnagyobb ára volt, és amivel nem lehet sáfárkodni. Seneca írására hivatkozott, aki szerint „gyakran annak van a legnagyobb ára, amiért semmit sem kapunk”, illetve: „ha önmagad birtoklod, semmit sem vesztettél el”. Szép és méltóságteljes ünneplést kívánt a közösségnek, hangsúlyozva: a minden korban felbukkanó ünneprontókkal szemben a jót, a nemest, a kedvcsinálót kell egyedi büszkeséggel öveznünk – emelte ki László Attila.
– A lelkes utód eljár ősei sírjához és gyújt régi fénynél új szövétneket – jelentette ki a maga során Csép Sándor, a Magyar Polgári Párt (MPP) Kolozs megyei szervezetének elnöke, hozzátéve: bár a forradalmi eszmékért a legnagyobb áldozatot meghozó Petőfi Sándornak, Vasvári Pálnak sírja sincs, örök tanyát vertek az utódok lelkében, akik március 15-én megidézik őket, mindazokkal a hősökkel, mártírokkal egyetemben, akik a szabadságért csatatérre vonultak.
Ellenzéki rossz üzenetek…
Traian Băsescu köztársasági elnök köszöntő beszédét Eckstein-Kovács Péter, az államfő kisebbségi ügyekért felelős tanácsosa tolmácsolta. A szöveget – annak ellenére, hogy a hivatalos magyar fordítás is nála volt – románul olvasta fel a tanácsos, majd hozzáfűzte észrevételeit.
„Traian Băsescu azt üzeni, hogy megérti a magyarok március 15-éhez kötődő érzelmeit. Egyik pártelnök – azt hiszem Pontának hívják – azt üzente ezen a héten, hogy nagyon rossz dolog Orbán Viktor magyar miniszterelnök és Băsescu román államelnök baráti viszonya. Ez is üzenet, amit meg lehet hallgatni, de nem hiszem, hogy jó üzenet volna. És ott van egy másik párt elnöke, Antonescu úr, aki megüzente a magyar parlament elnökének, hogy jó lenne, ha minél hamarabb visszamenne Budapestre. Ez sem volt szerintem jó üzenet” – fejtette ki a politikus.
Az államelnök együttérzését azért tekinti fontos üzenetnek Eckstein, mert március 15. kifejezetten magyar ünnep. „Petőfi azt mondta, hogy talpra magyar. Nem pedig azt, hogy talpra magyar és vele együtt élő népek, vagy talpra, magyar állampolgárok” – mondta a tanácsos.
„Nemcsak a szabadságot, hanem az egyenlőséget és a testvériséget is hirdették a forradalmárok. Ezzel a testvériséggel van egy kis probléma: mások szemében keressük a szálkát, ahelyett, hogy a magunkéba néznénk” – jegyezte meg Eckstein, hozzátéve, hogy számos sebet kell begyógyítania a mai nemzedéknek.
Florin Stamatian, Kolozs megye prefektusa Emil Boc kormányfő üzenetét közvetítette.
Sorin Apostu polgármester üdvözlő beszédében elmondta: március 15-én, az 1848-as forradalom 163. évfordulója alkalmából annak valamennyi résztvevője emléke és bátor tettei előtt tisztelgünk. Felhívta a figyelmet arra, hogy a jobb közös jövő építésén, illetve Kolozsvár európai színvonalú várossá való fejlesztésén kellene minden polgárnak fáradoznia, együttműködnie.
Kedvező román–magyar távlatok
Máté András Levente RMDSZ-es képviselő, az RMDSZ képviselőházi frakciójának elnöke üdvözlő beszédében kifejtette: a maga szabadságharcát minden nemzedéknek meg kell vívnia, bár mi már nem fegyverekkel, hanem a diplomácia eszközeivel harcolunk, áldozatokat, kompromisszumokat hozunk, nem tévesztve szem elől nemzetünk szabadsághoz és önrendelkezéshez való jogát. Mint elmondta, ily módon sikerült a tanügyi törvényt elfogadtatni, illetve indult meg útján a kisebbségi törvénytervezet, amely a szabad és méltóságteljes élet megvalósulásának lehetőségét hordozza.
Szilágyi Mátyás magyar főkonzul Orbán Viktor magyar miniszterelnök üdvözlő levelét tolmácsolta, majd összegezte: Magyarország és Románia között örvendetesen fennálló és fejlődő stratégiai partnerség kedvező távlatokat nyit az államközi együttműködés számára. – Precedens nélküli módon közel jutottunk az 1848–1849-ben csupán megpróbált, Kossuth és Bălcescu által eltervezett közeledés tényleges megkezdéséhez – mondta. – Ma, amikor közös műemléki projekteket valósítunk meg az egymás országaiban élő nemzeti közösségek érdekében, amikor a kolozsvári képzőművészeti múzeumban a legnevesebb magyar festők sok évtizede raktárban elzárt munkáit tárják szép kiállítás keretében a nagynyilvánosság elé, amikor egymás nemzeti konyháinak napjait szervezzük meg a városnapok keretében, amikor a régóta várt magyar nyelvű feliratok és városnevek kérdésében Erdély számos, magyar kisebbség lakta városában látható előrelépés történik, amikor nemcsak általános oktatási, de nemzeti kisebbségi szempontból is előremutató oktatási törvény került elfogadásra, amikor esély nyílik a magyar közösség szempontjából is elfogadható kisebbségi törvény parlamenti elfogadására, úgy érezzük, hogy esély körvonalazódik a jó irányban való elmozdulásra – összegezte.
Lelkesedéssel a közöny eloszlatásáért
„Vajon ünnepelnénk-e ma ennyien, ha 1848. március 15-én a Pilvax Kávézóban ülők megmosolyogják és cinikusan legyintenek Petőfi első alkalommal felolvasott Nemzeti dalára, majd közönyösen szürcsölgetnék tovább a kávéjukat? – indította ünnepi beszédét Gergely Balázs, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) közép-erdélyi régióelnöke – A válasz: egyértelműen nem.”
Gergely Balázs a forradalom és az azt megelőző reformkor tanulságának a közöny eloszlatását tekinti. „A közöny a legnagyobb ellenségünk, és ha átitatja a mindennapjainkat, akkor nem jutunk egyről a kettőre. A közöny ellen a lelkesedéssel vehetjük fel a harcot” – mondta az EMNT-elnök, majd hozzátette, hogy ennek a harcnak a gyümölcse például a páratlan lelkesedéssel megszervezett tavalyi Kolozsvári Magyar Napok is.
Az ünnepi beszédeket követően politikai pártok, parlamenti képviselők és civil szervezetek helyeztek el koszorút a Biasini Szálló Petőfi-emléktáblájánál, majd a nemzeti és a székely himnusz eléneklése után valódi premiernek lehetettek tanúi az ünneplők: átvonultak a Főtér Deák Ferenc (Eroilor) utcai sarkához, majd koszorút helyeztek el a saroképületnél, ahol 1848. december 25-ének éjjelén megszállt Bem József. A Bem-háznál Kossuth-nóták éneklése közben két koszorút helyezett el a fiatalság az 1794. március 14-én született tábornok emléktáblájánál, majd a Mátyás-szoborcsoport elé vonult a menet, ahol népviseletbe öltözött zászlóvivők rezesbanda kíséretével további, az 1848–49-es forradalomhoz és szabadságharchoz kapcsolódó nótákat énekeltek.
Késő délután az Állami Magyar Operában folytatódott az ünnepi rendezvények sora, ahol a társulat a Mária főhadnagy operettel emelte a nemzeti ünnep színvonalát. Az ifjúság ezalatt Mátyás király szülőháza előtt szervezett kulturális estet, késő este pedig a forradalmi kávéházzá alakított Corvinus pubban zárult a rendezvénysorozat. Szabadság (Kolozsvár)