Levél Markó Bélához
Tisztelt Elnök úr!
Az országunkban előállott – immár a görögországira emlékeztető – rendkívül súlyos gazdasági-szociális helyzet komoly aggodalommal tölt el bennünket. Ennél is nagyobb aggodalomra ad okot ugyanakkor, hogy ennek a helyzetnek – kormánybeli jelenléte folytán – az Ön által vezetett Szövetség is alanyi részese. Az RMDSZ felelőssége tehát óriási – különösképpen azok iránt, akiket képvisel.
Ezen körülmények között viszont én egy belső természetű – magyar – ügyben vagyok kénytelen megkeresni az Elnök urat, éspedig az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumban testet öltő erdélyi Magyar Összefogás viszonylatában.
A nagyváradi magyar utcanév-táblák kérdéséről, ennek mentén pedig az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács megromlott Bihar megyei viszonyáról van szó. Ami Váradon történik, az talán leginkább a marosvásárhelyi Guşă-szobor körül kialakult helyzethez hasonlítható. Ott és akkor az Elnök úr határozottan állást foglalt a helyi RMDSZ elhibázott döntésével szemben, amikor is városi tanácsosaik a tömeggyilkos tábornok szobrának felállítását egyhangúlag megszavazták. Ismételt módon, hasonló baklövéseket követett el a bihari RMDSZ, példának okáért akkor, amikor évekkel ezelőtt a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium sportpályájának a Román Ortodox Egyház részére való átadást egyöntetűen megszavazták.
Utóbb a magyar utcanév-táblák ügyében cselekedett a bihari RMDSZ-szervezet városunk magyar lakosságának sérelmére és megbotránkoztatására. Nyilvánvaló hibáikat és tévedéseiket azonban ahelyett, hogy kijavították volna, ezeket még botrányos „kultúrharccal” tetézték, mely folyó év május 7-én, az EMNT és az EMI nagyváradi fórumán tetőzött. Ezen a rendezvényen egy 20–25 tagú „botránykommandóval” az oldalán Szabó Ödön megyei RMDSZ-ügyvezető elnök Református Egyházunk megszentelt Dísztermében minősíthetetlen botrányt provokált, olyannyira, hogy – a nyílt konfrontációt kerülendő – a Szervezők menet közben a fórumot kénytelenek voltak áttenni az egyházkerületi-egyetemi Székház egy másik termébe.
Anélkül, hogy az esetet részletezném, okkal teszem fel a kérdést: az EMEF keretében megvalósuló-félben lévő összefogás ellenében megengedhető-e, hogy helyi, illetve megyei szinten az Ön által vezetett szervezet ilyenképpen rúgja fel a kívánatos együttműködést?!
Nekünk az a szent meggyőződésünk, hogy olyan – vitán felül álló – közügyekben, mint amilyen a magyar feliratok, illetve nyelvhasználat kérdése, mindnyájunknak egyakarattal össze kell fognunk, és népünket szolgálva, nem szabad hamisan politizálnunk.
Kérem az Elnök urat, hasson oda, hogy a bihari RMDSZ vizsgálja felül névtábla- és nyelvhasználati ügyben folytatott eddigi elhibázott politikáját (1.)
Továbbá arra is kérem, hogy – miként annakidején Marosvásárhelyen – az országos RMDSZ-szervezet foglaljon állást a nagyváradi RMDSZ-es botránykeltés ügyében, és nevezett hatalmaskodó ügyvezető elnököt fogja vissza a hasonló, megbotránkoztató és ártalmas cselekményektől (2).
Arra is kérem, hogy vállaljon közvetítő szerepet abban, hogy országos együttműködésünk Nagyváradon és Biharban is megvalósulhasson (3).
Mindezeken túlmenően, megragadom az alkalmat, hogy közös ügyeink megtárgyalása és – meglazult – együttműködésünk erősítése szempontjából rámutassak az EMEF kiemelt fontosságára. Időszerű kérdések sora teszi szükségessé az EMEF összeülését, mint amilyenek: az EMEF szakbizottságainak működtetése; az oktatási autonómia és a felekezeti oktatás szempontjainak érvényesítése a tanügyi törvény parlamenti vitája során; a kisebbségi törvénytervezet sorsa és az autonómia kérdése; a Kulturális Autonómia Tanács (KAT) létrehozása; európai parlamenti együttműködésünk és a ciánalapú bányakitermelés ügye; az új magyarországi kormány felállása – hogy csak a legfontosabbakat említsem.
Végezetre, de nem utolsósorban azt is javaslom, hogy az országunkban kialakult súlyos gazdasági-társadalmi helyzetről s a hazai magyar politika ehhez való viszonyulásáról is sürgősen folytassunk megbeszélést.
Annak reményében, hogy megkeresésem meghallgatásra talál, tisztelettel küldöm jókívánságaimat:
Nagyvárad, 2010. május 12.
Tőkés László,
az EMNT elnöke, az EMEF társelnöke
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Elfogadták a kilúgozott ANI-törvényt
Elfogadta szerdán a szenátus a magas rangú állami tisztségviselők vagyonának vizsgálatára hivatott ügynökség működését szabályozó törvényt, amelynek korábbi változatát az alkotmánybíróság alaptörvénybe ütközőnek nyilvánította. A felsőházban elsöprő többséggel született meg a döntés: 92 támogató, egy ellenszavazat és egy tartózkodás mellett fogadták el a jogszabályt.
Az új törvény gyengíti az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) hatáskörét: ezentúl nem számít bűncselekménynek, ha a tisztségviselők pontatlanul töltik ki vagyonnyilatkozatukat. A vagyonellenőrök ezentúl nem kérhetik a bíróságtól, hogy kobozzák el a vagyonnyilatkozattal összhangban nem lévő, úgymond igazolatlan vagyonrészt. Az ANI munkatársainak azt kell vizsgálniuk, hogy a vagyonnyilatkozatban feltüntetett javak és a tisztségviselő jövedelme között van-e, vagy nincs megfelelés.
Az alkotmánybíróság korábban érdemben nyirbálta meg az állami szerv működését szabályozó törvény több cikkelyét. Döntése értelmében például az ANI nem fordulhat az igazságügyi szervekhez, ha eltéréseket észlel a vagyonnyilatkozat és a birtokolt javak mennyisége, értéke között.
Az új jogszabály arról is rendelkezik, hogy a tisztségviselőknek egy titkos – csak a vagyonvizsgáló intézményhez eljuttatott – és egy nyilvános vagyonnyilatkozatot kell kitölteniük. Ez utóbbi nem tartalmaz olyan információkat, amelyeket a törvényalkotók úgy ítéltek meg, hogy a magánszférát sértik.
Monica Macovei volt igazságügyi miniszter - aki az intézmény létrehozásának legfőbb szorgalmazója volt - szerdán élesen bírálta az új jogszabályt amiatt, hogy a nyilvánosság nem férhet hozzá többé a teljes vagyonnyilatkozatokhoz.
Szerdán két civil szervezet is bírálta az új jogszabályt. A szervezetek vezetői arra kérték Traian Băsescut, hogy ne írja alá a törvényt, mivel az nem teszi lehetővé az ANI hatékony működését. A feddhetetlenségi ügynökség létrehozását Románia az Európai Unióhoz való csatlakozáskor vállalta, a korrupció visszaszorítása érdekében. (mti)
Transindex.ro

Basescu: Románia nincs Görögország helyzetében, de oda kerülhet
A 25%-os, illetve 15%-os megszorítások előreláthatóan az év végéig maradnak érvényben - jelentette ki csütörtök esti sajtótájékoztatóján az államfő. Kijelentéseit pontokba szedtük.
- Románia nincs Görögország helyzetében, de intézkedések nélkül Görögország sorsára juthat.
- Romániának megvan a lehetősége arra, hogy egy ilyen helyzetet elkerüljön. A kérdés az, hogy akarjuk-e ezeket a lehetőségeket hasznosítani?
- Az EU és a pénzintézmények (IMF, Világbank) szolidaritására számítunk.
- Nem szeretném, ha ebből a beszédemből arra következtetne a közvélemény, hogy az ország helyzete rózsás.
- A forradalom után eltelt 20 évvel alatt klientúra-állam jött létre. A politikai osztály elfogadta a klientúra kifejlődését.
- A költségvetési és a szociális rendszer beteg, és kezelésre szorul.
- Meg kell valósítani az államreformot.
- Szükség van a szociális rendszer és a költségvetési rendszer finanszírozásának csökkentésére.
- A pénzhiány miatt az állam képtelen finanszírozni rendszereit.
A nyugdíjakról
- Az állam képtelen előteremteni azt az összeget, amely a nyugdíjak jelen pillanatban meghatározott, 2,2 milliárd euróra tehető értékének finanszírozására elegendő lenne.
- Az állam 1,7 milliárd eurót tud jelenleg erre a célra fordítani, a fél milliárd eurót kitevő különbözetet nem tudja előteremteni, ezért a nyugdíjak 15%-os csökkentése elkerülhetetlen.
A nyugdíjrendszer azért beteg, mert
- Az országban jelenleg 1,8 millió, teljes munkarégiséggel rendelkező nyugdíjas él.
- 1,3 millió az idő előtt nyugalmazott személy, további 960 ezer személy betegnyugdíjas. A hiányos régiséggel nyugdíjazottak száma több mint 2,2 millió, számuk meghaladja a teljes munkarégiséggel nyugdíjba vonultak számát.
- Az utóbbi 2-3 évben ugrásszerűen megnőtt a betegség miatt nyugdíjazottak száma. Bihar megyében 52756 betegnyugdíjas él, arányuk az összes Bihar megyei nyugdíjas 32,9%-át teszi ki.
- Amennyiben ez az arány országszinten jellemző lenne, azt mondhatnók, hogy Romániában a nehéz életkörülmények miatt könnyebben megbetegszenek az emberek. Azonban ha a többi megyében vizsgáljuk meg ezeket az adatokat, az láthatjuk, hogy például Kovászna megyében a betegnyugdíjasok aránya 12,2%, Mehedinţi megyében 13,6%, Bukarest I. kerületében 13,1%, Tulcea megyében pedig alig 7,2%. Így arra a következtetésre jutunk, hogy valami nem stimmel Bihar megyében. Ezért a munkaügyi minisztériumnak az lesz a feladata, hogy év végéig kivizsgálja a gyanús eseteket, mert félő, hogy ezeknek a betegnyugdíjasoknak egy része például Spanyolországban vállal munkát.
- A kormánynak az a szándéka, hogy a 15%-os, illetve 25%-os jövedelem-csökkentéseket év végéig, tehát 7 hónapon keresztül tartsa érvényben.
- Abban reménykedem, hogy 2011-re lesz pénz, és a megszorításokat fel lehet majd oldani.
- Sok múlik azon, hogy mennyire válik be a kormányprogram, és sikeres lesz-e például a csempészet és az adócsalás elleni harc.
Szociális segélyek
- Romániában jelenleg 200 különböző fajta szociális segély létezik. Ezeknek a kifizetésére évente 2 milliárd eurót költ az állam, és 7 millió állampolgár részesül belőlük.
- A szociális juttatásokban részesülők egy része jogtalanul jut ezekhez a pénzekhez.
- Léteznek olyan személyek, akik a munkanélküli segély mellett feketén vállalnak munkát.
- A kormány az állami költségvetés 36%-át szociális juttatásokra, 27%-át pedig a közalkalmazottakra fordítja.
- Az év végéig egy hatékony szociális segélyrendszert kell kidolgozni, amely véget vet a pénzszórásnak, és amely lehetővé teszi, hogy a juttatásokból csak a valóban rászorulók részesüljenek.
- A megszorításokat az IMF-fel kötött megállapodás hiányában is be kellett volna vezetni.
- 2005 elején 17 milliárd lej ment el a közalkalmazottak bérére, ma már ez az összeg 43,6 milliárd lejt, tehát az öt évvel ezelőtti összegnek több mint a kétszeresét teszi ki.
- 3 millió alkalmazottnak kell eltartania 1,4 millió közalkalmazottat, és 6 millió nyugdíjast, hogy az intézmények – iskolák, hadsereg, rendőrség - működésének finanszírozásáról most ne is beszéljek.
- Ha nem intézkedünk most, akkor ismét kölcsönhöz kell folyamodnunk, és 2013-ra Görögország sorsára jutunk.
- Most még van idő elkerülni az államcsődöt.
- Jelenleg a Románia adóssága a GDP 31%-át teszi ki, év végéig ez az arány 36%-ra növekedik.
- A kormány megszorításokra vonatkozó döntése a lehető legjobb, amit most meg lehetett hozni.
- A gyermeknevelési segély remélhetőleg nem csökken 15%-kal. A két éves korig juttatott havi 200 lejes gyermekpénz nem csökken.
- Szerdán a kormánnyal tárgyalok, majd az értekezést követően szóba állok a szakszervezetekkel, és a nyugdíjasok képviselőivel.
- Az érintetteknek jogukban áll tiltakozni.
- Felszólítok mindenkit: meg ne próbáljanak provokálni, erőszakos cselekedeteket véghezvinni. Civilizáltan is lehet tiltakozni.
- Nem gondolom azt, hogy a Boc-kormánynak le kellene mondania. Egy politikai válságra van most legkevésbé szüksége az országnak.
- Azért beszéltem én a megszorításokról, mert korrekt szeretnék lenni a kormánnyal szemben. Ha a nyugdíjakat 15%-kal, a közalkalmazottak bérét 25%-kal csökkentik, az államfő nem bújhat el a Cotroceni palota kertjében.
- Felróttam a kabinetnek a tavalyi, 13. fizetés kiosztását. Nem tudom, hogy a nyugdíjasok a nyugdíj csökkentésének okát megértik-e vagy sem, de kötelességem elmagyarázni az embereknek, hogy miért nincs pénz.
K. M.
Transindex.ro

Felelős képviseletre kérik az RMDSZ-t az EMNT területi elnökei
A magyar parlamenti képviselet végzetes hitelvesztésének megállítása érdekében az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) területi elnökei felszólítják az RMDSZ vezetését, hogy a törvényhozásban és a végrehajtásban a leszegényedett lakosságot, a közalkalmazottakat, a pedagógusokat és nem utolsósorban a kisnyugdíjasokat próbálja képviselni, amikor az államelnök és a nagyobbik kormánypárt a társadalmi genocídiumot közelítő általános megszorító intézkedésekben gondolkozik.
Az EMNT területi elnökeinek közös felhívása szerint a világgazdasági válság begyűrűzése Romániába nyilvánvaló és elkerülhetetlen volt, azonban ennek kezelésére a jelenlegi kormány mindeddig képtelennek bizonyult. Megfelelő gazdaságélénkítő és ugyanakkor a szociális egyensúlyt biztosító megoldások hiányában társadalmi földrengés fenyeget, amely nemcsak a kormány és a mögötte álló koalíciós erők politikai tőkéjét emészti fel, de a magyar parlamenti képviselet monopóliumát birtokló RMDSZ kormányzati szerepvállalása következtében ez a negatív kép kivetül a romániai magyarság egészére is.
Álláspontjuk szerint az elszabadult költségvetési hiány csökkentését célzó megszorításokat elkerülni nem lehet, ám azokat több megfontoltsággal és differenciáltan kellene alkalmazni az állami intézmények mindeddig elodázott reformjával párhuzamosan.
A levélírók több szempontot is megfontolásra ajánlanak az RMDSZ-nek. Felhívják a figyelmet, hogy az állami intézményeket átszövő korrupció több bevételtől fosztja meg az állami költségvetést, mint a gazdasági és pénzügyi világválság negatív következményeinek összessége – ennek visszaszorítására kell elsősorban koncentrálni. Gazdaságélénkítő intézkedések nélkül az életminőséget lerontó intézkedések hiábavaló áldozatnak bizonyulnak, legfeljebb a lakosság amúgy is fogyófélben levő bizalmát emésztik fel a politikai döntéshozók vezetési képességeiben.
A közalkalmazottak esetében is differenciált kezelés szükségeltetik - írják. „Ha az oktatást kiemelt stratégiai ágazatnak tekintjük, nem lehet a pedagógustársadalom amúgy is hátrányos helyzetét tovább rontani” - vélekednek. Hozzáteszik: külön védelmet igényelnek a megszorítások közvetlen negatív hatásaival szemben a nagycsaládok és a kisgyermeket nevelők.
A EMNT területi elnökei szerint a kisnyugdíjasok jövedelmének megnyirbálása nemcsak haszontalan, hanem erkölcstelen is. Ha a nyugdíjalap kiadásait csökkenteni kell, mert az állami költségvetés nem győzi a hiányt pótolni, akkor ezt nem a kisnyugdíjak további kurtításával kell elérni, hanem például a kommunista diktatúra védelmében elévülhetetlen érdemeket szerzett egykori állami és pártnomenklatúra, különösen a politikai rendőrség tagjainak kiemelt állami nyugdíját kell a minimálnyugdíj szintjéhez közelíteni. Mint írják: egy aránytalanul és érdemtelenül odaítélt nyugdíj fele akár több tíz kisnyugdíjast megnyomorító megvonást is fedezheti.
Krónika (Kolozsvár)

Narancspuding
Próbaidejét tölti a II. Orbán-kormány, akármennyire is határozottan elhárította a türelmi időt a leendő pesti kabinet első embere, s még maga a beiktatás is pár hetes szusszanást hagyna az éppen belemelegedő hatalomnak. Hogy felpörgesse magát, parlamenti különszesszióban túlórázva letudja őszig a törvénymódosítások első (ha nem is minden szempontból legsürgősebb) csoportját. A kétharmad kezdeti izomgyakorlataiból mindeddig a győzelem nyomasztó súlyára és az önmérséklet nehézségeire utaló jelek villantak elő.
Orbán Viktor – korábbi miniszterelnöki habitusától eltérően – élen jár a visszafogottságban, körültekintésben. Hosszas ellenzéki szerepvállalása és személyiségének belső fejlődése arra késztetik, hogy már az elején néhány biztosítékot beépítsen a rendszerbe. A közvetlen környezetében kialakított nulladik fokú döntési szinten sokkal egyenletesebb a felelősségek elosztása, mintegy enyhítendő azt a felfokozott várakozást, amely pártja, de főleg ő maga iránt megnyilvánul. Nem meglepő, és aligha írható a forgatókönyv hiányára, ha sarkalatos gazdasági kérdésekben kitérő, vagy semlegesen általános válaszokat adott a választásokat követő első nemzetközi sajtótájékoztatóján: egyszerűen ódzkodott attól, hogy a voksszerzési hadjárat ígéretektől szárnyaló, lendületes retorikáját egyetlen éjszaka után az államigazgatás pragmatikus, szikár, kijelentő mondatszerkezeteire váltsa. A konkrétumokban olyasmire koncentrált, ami rövid távon látványosan felmutatható: a közbiztonság fokozására és kiterjesztésére. Ezáltal ugyanakkor az egyik kedvenc jobbikos kampánytémát rekvirálta el, bár vélhetően tisztában van azzal, hogyha minden harmadik utcasarkon ott posztol egy rendőr, az a szociális biztonság alapfeltételeit még távolról sem garantálja.
Kárpát-medencei viszonylatban üzenetértékű, hogy a külügy személyi és hatásköri leosztása a konzekvens vonalvezetést sejteti, bár a Semjén Zsolt asztalára áttolt nemzetpolitikai feladatcsomag nehezen írható le mindössze a KDNP-s partner étvágyának csillapításaként. A kettős állampolgárság körüli találgatások, véletlenként feltüntetett elszólások és áttételes utalások szintén zavaró tényezőként hatnak, hiszen most túl sokan (legújabban a parlamentből kiszorult MDF) úsznak rá a témára, mely az osztrák és a szlovén felet leszámítva, valamennyi szomszédos államban hullámokat ver.
A fenti kérdésekre lesz még alkalom bőven és szabatosabban visszatérni, egy dolog már az Országgyűlés alakuló ülésén kétségtelenné vált: a magyar parlament a kétosztatú hatalom–ellenzék paritás és a pártfrakciók mellett újabb kritériumrendszer szerint is tagolódik: vannak székely himnuszt éneklő honatyák és azt nem daloló képviselők. A Fidesz padsoraiból bár Vona-kodva, de mégis rázendítettek páran a Ki tudja merre… kezdetűre, meglehet a muzikálisabb alkatúak. Hogy a Jobbik vezérének mellénykedéséről eltereljék a figyelmet.
Nyolcéves diéta után egy dologgal biztosan nem vádolható az éppen nyeregbe lendülő budapesti kormánykoalíció: hogy híjával lenne az ét-, illetve hatalomvágynak. A pudingot hamarosan tálalják. Egyöntetűen kívánatos. Próbára vár.
ROSTÁS-PÉTER ISTVÁN
Szabadság (Kolozsvár)

Mérlegeljék, kit sújtanak a levonások! – Az EMNT területi elnökeinek felhívása az RMDSZ vezetőségéhez
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács területi szervezeteinek elnökei Kolozsváron adták ki szombaton az alábbi felhívást a parlamenti képviselettel rendelkező és a jelenlegi román kormány túlélését biztosító RMDSZ-nek címezve.
A világgazdasági válság begyűrűzése Romániába nyilvánvaló és elkerülhetetlen volt, ám ennek kezelésére a jelenlegi kormány mindeddig képtelennek bizonyult. Megfelelő gazdaságélénkítő és ugyanakkor a szociális egyensúlyt biztosító megoldások hiányában társadalmi földrengés fenyeget, amely nemcsak a kormány és a mögötte álló koalíciós erők politikai tőkéjét emészti fel, de a magyar parlamenti képviselet monopóliumát birtokló RMDSZ kormányzati szerepvállalása következtében ez a negatív kép kivetül a romániai magyarság egészére is.
A magyar parlamenti képviselet végzetes hitelvesztésének megállítása érdekében az EMNT területi elnökei határozottan felszólítják az RMDSZ politikáját alakító csúcsvezetést, hogy a törvényhozásban és a végrehajtásban a leszegényedett lakosságot, a közalkalmazottakat, a pedagógusokat és nem utolsósorban a kisnyugdíjasokat próbálja képviselni akkor, amikor az államelnök és a nagyobbik kormánypárt a társadalmi genocídiumot közelítő általános megszorító intézkedésekben gondolkozik. A mi álláspontunk szerint az elszabadult költségvetési hiány csökkentését célzó megszorításokat elkerülni nem lehet, de több megfontoltsággal és differenciáltan alkalmazni minden bizonnyal lehetséges, ha a politikai döntéshozók ezzel párhuzamosan hajlandók az állami intézmények mindeddig elodázott reformjára. Megfontolásra ajánljuk a következőket:
– az állami intézményeket átszövő korrupció több bevételtől fosztja meg az állami költségvetést, mint a gazdasági és pénzügyi világválság negatív következményeinek összessége – ennek visszaszorítására kell elsősorban koncentrálni;
– gazdaságélénkítő intézkedések nélkül az életminőséget lerontó intézkedések hiábavaló áldozatnak bizonyulnak, legfeljebb a lakosság amúgy is fogyófélben levő bizalmát emésztik fel a politikai döntéshozók vezetési képességeiben;
– a közalkalmazottak esetében is differenciált kezelés szükségeltetik. Ha az oktatást kiemelt stratégiai ágazatnak tekintjük, nem lehet a pedagógustársadalom amúgy is hátrányos helyzetét tovább rontani.
– külön védelmet igényelnek a megszorítások közvetlen negatív hatásaival szemben a nagycsaládok és a kisgyermeket nevelők;
– a kisnyugdíjasok jövedelmének megnyirbálása nemcsak haszontalan, hanem erkölcstelen is. Ha a nyugdíjalap kiadásait csökkenteni kell, mert az állami költségvetés nem győzi a hiányt pótolni, akkor ezt nem a kisnyugdíjak további kurtításával kell elérni, hanem például a kommunista diktatúra védelmében elévülhetetlen érdemeket szerzett egykori állami és pártnómenklatúra, különösen a politikai rendőrség tagjainak kiemelt állami nyugdíját kell a minimálnyugdíj szintjéhez közelíteni. Könnyen kimutatható, hogy egy aránytalanul és érdemtelenül odaítélt nyugdíj fele akár több tíz kisnyugdíjast megnyomorító összeg megvonását is fedezheti.
Ismételten kérjük az RMDSZ képviselőit, mérlegeljék mindezeket akkor, amikor – vélt koalíciós lojalitásból vagy magasabb rendű állami érdekre hivatkozva – az őket szavazatukkal döntéshozói tisztségekbe segítő százezrek érdekei ellen kell hogy döntsenek.
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Az EMNT az RMDSZ vezetőihez
Ne döntsenek saját választóik érdekei ellen!
Az EMNT területi elnökei közös felhívással fordultak az RMDSZ országos vezetőségéhez, amelyben rámutatnak, hogy a világgazdasági válság begyűrűzése Romániába nyilvánvaló és elkerülhetetlen volt, ám ennek kezelésére a jelenlegi kormány mindeddig képtelennek bizonyult, és felkérik, rosszul értelmezett koalíciós lojalitásból ne döntsenek saját választóik érdekei ellen.
Megfelelő gazdaságélénkítő és ugyanakkor a szociális egyensúlyt biztosító megoldások hiányában társadalmi földrengés fenyeget, amely nemcsak a kormány és a mögötte álló koalíciós erők politikai tőkéjét emészti fel, de a magyar parlamenti képviselet monopóliumát birtokló RMDSZ kormányzati szerepvállalása következtében ez a negatív kép kivetül a romániai magyarság egészére is. A magyar parlamenti képviselet végzetes hitelvesztésének megállítása érdekében az EMNT területi elnökei határozottan felszólítják az RMDSZ politikáját alakító csúcsvezetést, hogy a törvényhozásban és a végrehajtásban a leszegényedett lakosságot, a közalkalmazottakat, a pedagógusokat és nem utolsósorban a kisnyugdíjasokat próbálja képviselni akkor, amikor az államelnök és a nagyobbik kormánypárt a társadalmi genocídiumot közelítő általános megszorító intézkedésekben gondolkozik, olvasható a felhívásban.
Az EMNT szerint az elszabadult költségvetési hiány csökkentését célzó megszorításokat elkerülni nem lehet, de több megfontoltsággal és differenciáltan alkalmazni igen, ha a politikai döntéshozók ezzel párhuzamosan hajlandók az állami intézmények mindeddig elodázott reformjára. Felhívják a figyelmet, hogy * az állami intézményeket átszövő korrupció több bevételtől fosztja meg az állami költségvetést, mint a gazdasági és pénzügyi világválság negatív következményeinek összessége, tehát ennek visszaszorítására kell elsősorban koncentrálni, * gazdaságélénkítő intézkedések nélkül az életminőséget lerontó intézkedések hiábavaló áldozatnak bizonyulnak, * a közalkalmazottak esetében is differenciált kezelés szükségeltetik, * külön védelmet igényelnek a megszorítások közvetlen negatív hatásaival szemben a nagy családok és a kisgyermeket nevelők, * a kisnyugdíjasok jövedelmének megnyirbálása nemcsak haszontalan, hanem erkölcstelen is.
Kérik az RMDSZ képviselőit, mérlegeljék mindezeket akkor, amikor – vélt koalíciós lojalitásból vagy magasabb rendű állami érdekre hivatkozva – az őket szavazatukkal döntéshozói tisztségekbe segítő százezrek érdekei ellen kell döntsenek.
Aláírók: Bencze Tibor csíkszéki elnök, dr. Burián Sándor Arad megyei elnök, Gazda István Temes megyei elnök, Gergely Balázs Kolozs megyei elnök, Hupka Félix Máramaros megyei elnök, Jakabos Janka háromszéki elnök, Kali István Maros megyei elnök, Kerekes Zoltán Beszterce megyei elnök, Nagy Pál Udvarhelyszéki elnök, dr. Sándor József Szi-lágy megyei elnök, Toró Tamás Brassó megyei elnök, Török Sándor Bihar megyei elnök, Veres Kupán Enikő Szatmár megyei elnök.
(mózes)
Népújság (Marosvásárhely)

Mindennapi ünnepek
Bálint Zsigmond tárlatáról
Idősek és egészen ifjak arcai, munka és templom – hétköznapok képekbe merevített pillanatai vették körül a telt házas közönséget a Marosvásárhelyi Fotóklub várgalériájában csütörtök délután. Az érdeklődés sem véletlen, sem alaptalan – Bálint Zsigmond fotóművész legutóbbi tárlatnyitójáról van szó, a Mezőségi mindennapok című kiállításról, amely – mint a címe is sugallja – három mezőségi település hétköznapjait tárja az érdeklődő publikum elé.
A tárlatot Nagy Miklós Kund méltatta: – Bálint Zsigmond vidékre talán a legtöbbet járó fotográfusunk. Senki sem jár olyan gyakorisággal alkotótáborokba – és nem csak fotós, hanem képzőművészeti táborokba is –, mint ő. Képei életünket mutatják meg. Vonzódik a falu világa felé, noha városi ember. Akit befogadtak falun, ennek bizonyítékai képei is. Ezen a tárlaton a mezőségi mindennapokat örökíti meg, amelyek izgalmasak és kedvesek számunkra is. Három falu és azok emberei láthatók a képeken, az arcok nagyon közel vannak hozzánk, akik tehetik, még párosan. Feltűnik a templom, a kenyérsütés, a vetett ágy – mindennapi ünnepeink. Öröm ide jönni, és ezt a kiállítónak köszönhetjük – hallottuk a méltatótól, majd Kucsera Jenő galériavezető Kányádi-szavalata után Bálint Zsigmond köszöntötte a résztvevőket, egészítette ki a mondottakat: – A képeken csak idősek és gyerekek vannak. Hogy miért nincsenek rajtuk fiatalok is? Mert ezt látjuk falun. Az idősek ragaszkodnak a múltjukhoz, hagyományaikhoz. A fiatalok a városban dolgoznak, miközben otthon maradnak az iskolába járó, a városiaktól már megkülönböztethetetlen gyerekek. Példa ez a falu és város közeledésére. Én egységessé kívántam tenni a három településen fényképezett képanyagot, ezért állítottam össze belőlük egy kiállításnyira valót. Arról, hogy mi történik akkor, amikor elkezdődik egy falusi nap. A helybéli lelkészek nagyon sokat segítettek, elmondták, hogy kinél, hol és mit érdemes fényképezni, köszönöm nekik – mondta a művész a hagyományos koccintás előtt.
Nagy Botond
Népújság (Marosvásárhely)

Burebista= Boros Pista?
A képviselők megszavazták, hogy magyarul tanítható az ország történelme és földrajza
Nacionalista felhangú vita után elfogadta a képviselőház tegnap a tanügyi törvény vitáján azt a bekezdést, amely kimondja, hogy a nemzeti kisebbségekhez tartozó diákok a román nyelv és irodalom kivételével valamennyi tantárgyat anyanyelvükön tanulnak.
Ez azt jelenti, hogy Románia földrajzát és történelmét is, amelyet eddig a magyar tanulóknak is románul kellett elsajátítaniuk. Tiltakozásul a Nemzeti Liberális Párt (PNL) honatyái – bevett szokásukhoz híven – még a szavazás előtt kivonultak a vitáról.
„Ez nemzetellenes törvény, s ekként a szavazás is a román nép érdekei ellen irányul. Ennek mi nem kívánunk részesei lenni” – jelentette ki Eugen Nicolăescu liberális képviselő a teremből való kivonulás előtt. Hozzátette, az új tanügyi törvény megsemmisíti a románok történelmét, s az „árulók”, akik ezt most megszavazzák, felelni fognak cinkosságukért. A liberálisok távozása után, a szociáldemokraták vádaskodásai következtek, képviselőjük gúnyosan megjegyezte: reméli, hogy az új, magyar nyelvű történelemkönyvekből majd az derül ki, hogy Burebista valójában magyar volt és Boros Pistának hívták.
A tervezet elfogadása után tartott indoklásokkor Toader Stroian demokrata-liberális képviselő vette először védelmébe a törvényt. „Nem a magyarok vagy a kormány kedvéért szavaztam így, hanem azért, mert olyan helyzetbe kerültem, hogy a kétszínűség és magyarok között kell választanom. Egy jellemtelen szociáldemokrata és egy magyar közül pedig inkább a magyart választom” – érvelt Stroian, aki a PSD-nek azt rótta fel, hogy amikor polgármester volt, arra kényszeríttették őt, hogy a hivatali ajtóra a román felirat mellé, magyarul is kiírja a „polgármester” szót.
„A tervezet megszavazása a normalitás győzelme, mert túl mindenfajta koalíciós egyezségen, ez egy olyan alapvető emberi jogot rögzít, amelyet tiszteletben kell tartani. Annak ellenére, hogy egyesek ezt nacionalista kirohanásokkal próbálták kétségbe vonni” – fogalmazott lapunknak közvetlenül a szavazás után Kötő József, a képviselőház oktatásügyi szakbizottságának RMDSZ-es alelnöke. A politikust meglepte, hogy éppen a PNL viselkedett ennyire szélsőségesen.
„Mi elmondtuk, hogy ezzel a törvénnyel nem az a cél, hogy a diákok mereven megtanulják a tantárgyat, hanem hogy elsajátítsák az ismereteket, s ezáltal segítsük integrálódásukat” – magyarázta Kötő. A 37-es paragrafus teljes elfogadásának értelmében a második bekezdés is átment, amely arról szól, hogy a román nyelvet minden szinten sajátos tanterv és sajátos tankönyvek szerint lehet tanítani.
„Azért fontos ez, mert így valóban a kommunikációt tesszük lehetővé, vagyis a diákok nem azt fogják megtanulni, hogy moldvai tájszólásban a pozdorjának hogy mondják románul, hanem elsajátítják azokat a kifejezéseket.
Fleischer Hilda

Új Magyar Szó (Bukarest)

Hegyeli Attila: szolgálatos magyarok kellenek
A moldvai magyarság számára biztosított, jól működő oktatási program sem tudja megállítani, vagy legalább lelassítani a csángók asszimilációját – szögezte le a Krónikának adott interjújában Hegyeli Attila. A Moldvai Csángómagyar Szövetség (MCSMSZ) programvezetője szerint ha az anyanyelvű oktatás mellett nem történik előremozdulás vallási, kulturális, gazdasági területen, akkor a pedagógusok munkája mindössze csepp a tengerben.
– Ha tíz évvel ezelőtt meg kellett volna jósolnia, hogy 2010-ben hol fog tartani a moldvai magyarság oktatási programja, mit előlegezett volna meg a jövőnek?
– Tíz évvel ezelőtt nem reméltem azt, hogy mára ekkora méreteket ölt. Ugyanakkor azt hiszem, ha annak idején tudtam volna, hogy ez mivel is jár, nem biztos, hogy nekivágok. Most is kiráz a hideg, amikor az indulás első esztendeire gondolok, az akkori nehézségekre, meg egyáltalán arra, hogy mindent szinte a nulláról kezdtünk. Azt semmiképpen nem hittem, hogy ennyi embert sikerül megmozgatnunk, és ekkora területet sikerül átölelnünk. Mára az oktatási programot egy nagy, összetartó társaság, ötvenfős csapat végzi. Mintegy huszonkét Bákó megyei faluban vagyunk jelen, foglalkozunk a csángó gyerekek oktatásával, nevelésével. Viszont az is az igazsághoz tartozik, hogy egy évtizeddel korábban bizonyos szempontokból sokkal optimistábbak voltunk. Azt hittük, hogy a befektetett energiánk sokkal eredményesebben kamatozhat.
– Értsem úgy, hogy a tíz év megfeszített munka nem hozta meg a várt eredményt?
– Nem fogalmaznék ennyire mereven. Inkább azt mondanám, hogy annak idején kissé elszámítottam magam. Azt hittem, hogy az anyanyelvű oktatásnak sokkal nagyobb hatása van az identitástudat alakulására. Sajnos tévedtem. Ha az anyanyelvű oktatás mellett nem történik előremozdulás vallási, kulturális, gazdasági területen, akkor a mi munkánk mindössze csepp a tengerben. Ha a moldvai római katolikus papság nem tartja értéknek a magyar nyelvű imádkozást, misézést, mi több megpróbálja kiűzni a templomból meg az emberek agyából, akkor az oktatási program egymagában nem éri el a célját. Ahogy nem éri el akkor sem, ha a csángóságnak nincsenek ifjúsági programjai, vagy hiányoznak a gazdasági projektjei. Ha nincs egy olyan vállalkozó, aki például Klézsén azt mondaná, hogy az ő cégénél a kommunikációs nyelv a magyar, és ezt minden egyes alkalmazottnak tiszteletben kell tartania, ha a szociális kérdésekre nem találunk megoldást, ha nem tudunk időseinkkel foglalkozni, nem szervezzük meg kulturális vagy sportéletünket, akkor be kell látnunk, hogy csak az oktatással képtelenek vagyunk megállítani az asszimilációs folyamatot.
– 1990-hez képest a jól működő oktatási program, meg az emberek felvilágosodása ellenére is megállíthatatlan asszimilációról beszélhetünk?
– Sajnos igen. Ki kell mondanunk, hogy az asszimilációs folyamat sokkal előrehaladottabb állapotban van, mint húsz évvel ezelőtt.
– Mindezek ellenére miként sikerül a csángószövetségnek évről évre előteremteni azt a csodálatos félszáz pedagógust, azokat a tanárokat, akik nem egy munkahely betöltésére, hanem szolgálatra jelentkeznek Moldvába?
– Aki csupán munkahelyet keres, az elég hamar ráébred, hogy rossz helyen kopogtat és továbbáll. Ezért nem veszünk fel sorainkban olyant, aki előzőleg nem jön el, nem tájékozódik a helyszínen, és nem győződik meg arról, hogy mire vállalkozik. Itt szolgálatos magyarnak kell lenni a csángóság körében. Olyannak, aki, ha kell, kis ovisokat tanítgat versikékre, ha kell, a szülőknek ad útbaigazítást, vagy szükség esetén, a Magyarországon dolgozó apuka orvosi papírjait fordítja. Ez se nem négy-, se nem nyolcórás munkahely, ez huszonnégy órás taposómalom, amit csak életformaszerűen lehet felfogni és végezni. Ezért nem is engedjük a tanárainknak, hogy ingázzanak, nekik állandóan ott kell lenniük a faluban, a közösségben.
– Mivel magyarázható, hogy a cudar körülményeket oly sok magyarországi, köztük számos budapesti pedagógus vagy tanárjelölt felvállalja?
– Ők talán jobban látják és átérzik a felelősségvállalás fontosságát és erkölcsi súlyát. Mi, erdélyi magyarok kissé pironkodhatnánk is azért, hogy a budapestieket jobban érdekli mindaz, ami a végeken történik, mint minket. Nem elég néhány táncház és kiállítás megszervezésével letudni a csángókérdést. A külföldiek előtt hajlamosak vagyunk büszkélkedni a csángóinkkal meg az ő néphagyományaikkal, esetleg még fel is kérjük Kallós Zoltánt, hogy meséljen az ő ötven évvel ezelőtt átélt moldvai élményeiről. Ennyi viszont nem elég. Mint ahogy az is édeskevés, amit az RMDSZ tesz a csángómagyarokért.
– Úgy tudom, az oktatási programot is többnyire anyaországi szervezetek és intézmények pénzelik?
– Valahogy így. A tíz év alatt az RMDSZ egy fillérrel nem járult hozzá. Az eltelt időszakban mindössze két olyan momentum volt, amikor valóban magunk mellett érezhettük a szövetséget. Az RMDSZ vezetősége ugyan sokat segített a magyar nyelv állami oktatási rendszerbe való bevezetésében, ezen kívül azonban még számtalan olyan kérdés van, amiben nem sikerült közös nevezőre jutnunk. Erdélyi magyarként és székely emberként azért is szégyellem magam, mert a keresztszülő programban mindössze két százalékban képviseltetjük magunkat, a többi jótékonykodó magyarországi. Vagy ott van Csíkszeredában a csángó gyerekek bentlakásának ügye. Örvendetes lenne, ha több értelmiségi – pedagógus, pszichológus, lelkész vagy vállalkozó – bekapcsolódna a gyerekek délutáni foglalkoztatásába, nevelésébe vagy akár támogatásába is. Mit veszítene egy nagytermelő, ha például évente egyszer odaküldene egy szekér pityókát és azt mondaná, ez a tiétek, fogyasszátok egészséggel! Mi, erdélyi magyarok elvárjuk az anyaországtól, hogy velünk foglalkozzék, nemzetpolitikájába építsen be, azonban nem vesszük észre, hogy úgymond középső testvérként elhanyagoljuk a moldvai kistestvéreinket, a nálunk sokkal sanyarúbb sorban élő csángókat. Lássuk be azt is, hogy ugyanúgy lerománozzuk őket itt, Erdélyben, ahogyan minket is lerománoznak Budapesten. Máig sem értem miért nem tudunk tanulni azokból a pofonokból, amiket az anyaországi nagytestvéreinktől kapunk.
– A Bákó megyei tanfelügyelőséggel meg a vidéki iskolaigazgatókkal folytatott kötélhúzásban sem segít az RMDSZ, illetve a párt visszaszerzett kormánypozíciója?
– A tanügy-minisztérium új magyar államtitkára és igazgatója még nagyon új. Ennek ellenére én derűlátó vagyok, és bízom abban, hogy előbb-utóbb megpróbálnak segíteni. Most, hogy szinte kéttucatnyi iskolában folyik a magyar nyelv oktatása, nagyon elkelne legalább egy ember, aki a tanfelügyelőségen képviselné az ügyeinket. Nem elég, hogy tanfelügyelőségi szinten most már szinte senki nem gáncsoskodik; szükségünk van egy emberre, aki nem szemléli passzívan mindazt, amit egyes igazgatók önszorgalomból tesznek ellenünk. Akkor nem fordulhatnának elő olyan esetek, mint például Lujzikalagorban, ahol az iskolaigazgató rendszeresen sanyargatja, bukással fenyegeti és megszégyeníti azokat az elemistákat, akiknek szülei merészelni kérték a magyar nyelv oktatásának bevezetését. Mikor a harmadikos kislányt a tantestület előveszi, nekiszögezvén a kérdést, hogy gyermekem, nem félsz attól, hogy megbuksz, ha magyarul tanulsz, a csöppség azt is megbánja, hogy magyarnak született. Az ilyesmin pedig a tanfelügyelőségen csak kuncognak, örülnek, hogy még akadnak olyan iskolaigazgatók, akik kordában tartják a moldvai magyarságot.
– Mi lesz azzal a mintegy huszonöt-harminc településsel, ahol nem az iskolaigazgatók gátolják a nyelvoktatás bevezetését, hanem az MCSMSZ-nek még nem sikerült megszerveznie?
– Mindenki, beleértve a hazai és anyaországi politikumot, ettől az egy csángó civil szervezettől várja a megoldást, de arról megfeledkezik, hogy mi nem rendelkezünk egy normatív támogatással, hanem évente, mindig újból és újból elő kell valahonnan teremtenünk azt a pénzt, amivel tanáraink ittlétét finanszírozzuk. A Fennvaló a megmondója annak, hogy sokszor jómagam sem tudom, miként fogjuk pályázatokból meg kalapozásból összegyűjteni a szükséges pénzalapot.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)

Tíz éve működik együtt Szatmárnémeti és Nyíregyháza
Dísztanácsüléssel és kulturális rendezvényekkel ünnepelték meg csütörtökön Szatmárnémeti és Nyíregyháza tízéves testvérvárosi kapcsolatát.
Szatmár és a magyarországi Szabolcs-Szatmár-Bereg megye központja rögtön a kommunista rezsim bukása után kapcsolatra lépett, ám csak tíz év után sikerült hivatalos testvérvárosi szerződést kötniük – hangzott el a dísztanácsülésen, amelyet a két város képviselői tartottak csütörtökön délután a szatmárnémeti városháza gyűléstermében.
Ilyés Gyula szatmárnémeti polgármester beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy a testvérvárosi együttműködéseknek nem csupán üres szóvirágoknak kell lenniük, hanem a Szatmárnémeti–Nyíregyháza-együttműködéshez hasonló gyümölcsöző kapcsolatoknak kell a hátterükben állniuk.
„Nem az a célunk, hogy sok más városhoz hasonlóan, a helységnévtábla mellett véget nem érő lista hirdesse, mennyi testvértelepülésünk van, hanem hogy azt a néhány kapcsolatot, amelyet szerződés szentesít, komoly együttműködés és termékeny közös munka jellemezze” – fogalmazott a partiumi megyeközpont elöljárója. Nagy László, Nyíregyháza alpolgármestere szerint a tíz évvel ezelőtti megállapodás egyrészt későinek bizonyult, mert jóval hamarabb „közös vérkeringésbe kapcsolódott a két város”, másrészt korai volt, hiszen semmit sem változtatott a két város korábbi viszonyán.
„A közeljövőben egy újabb típusú kapcsolatot kívánunk kiépíteni, amely immár regionális alapokra helyezi a korábbi testvériséget, és bevonja a kárpátaljai Beregszászt is” – részletezte a további terveket a szabolcsi politikus. Nagy arról is beszámolt, hogy az Unió komoly támogatást biztosít a hasonló szövetségeknek, amelyek a közeljövőben egyesített erővel, sokkal hatékonyabban tudnak majd pályázni és fejleszteni.
Az erről szóló határozattervezetet Nyíregyháza képviselőtestülete még ebben a hónapban megtárgyalja. A két szomszédos megyeközpont az utóbbi húsz évben többsíkú együttműködési stratégiát dolgozott ki, így a két város múzeuma, színháza, oktatási intézményei, civil szervezetei több közös pályázatban vettek már részt. Ilyés többek között azt tartotta említésre méltónak, hogy a két megye katonái az elmúlt 50 évben ugyanazon hadseregben, illetve egymás ellen is harcoltak, és napjainkban eljutottak arra a pontra, hogy a veteránszövetségek újra egymásra találtak, és közös találkozókat szerveznek.
Végh Balázs
Krónika (Kolozsvár)

Csődközelban a társadalmi párveszéd
Egyre valószínűbbnek látszik, hogy a kormány által javasolt megszorító intézkedések lépnek hatályba június elsejétől, miután a szakszervezetek, illetve a kormány képviselői közötti csütörtöki tárgyaláson sem közeledtek a társadalmi partnerek álláspontjai. Emil Boc miniszterelnök a megbeszélést követően ugyan úgy nyilatkozott, hogy a párbeszéd a napokban folytatódik, azonban maga is belátta, hogy nem sok esély van arra, hogy olyan közös megoldás szülessen, amellyel módosítani lehetne a Nemzetközi Valutaalapnak (IMF) jövő héten postázandó szándéknyilatkozatot, amely egyebek mellett a bérek és nyugdíjak csökkentését tartalmazza.
„Megvitattuk a szakszervezetek valamennyi javaslatát. Vannak azonban olyan területek, amikor a két álláspont homlokegyenest eltér egymástól. Ilyen például a szakszervezetek által javasolt adóemelés, amitől a kormány teljes mértékben elzárkózik” – részletezte a kormányfő. Hozzátette: Mihai Şeitan munkaügyi és Sebastian Vlădescu pénzügyminiszterre hárul a feladat, hogy a szerdai kormányülésig megvizsgálja a szakszervezetek javaslatait, s akkor bemutassa a kabinet tagjainak. „Amennyiben a javaslatokat számokkal és valós érveléssel támasztják alá, akkor a kormány támogathatja azokat” – fogalmazott Boc, aki korábban leszögezte, hogy az általa vezetett kabinet szerdán elfogadja a szándéknyilatkozatot, amit az előzetes bejelentések szerint kormányzati felelősségvállalással kívánnak elfogadtatni a parlamenttel.
Victor Ponta, a legnagyobb ellenzéki alakulat, a PSD elnöke egyébként csütörtökön bejelentette, a szakszervezetekkel közösen dolgoznak a kabinet megbuktatását célzó bizalmatlansági indítvány szövegén, amelyet akkor nyújtanak be, amikor a kormány a parlament előtt felelősséget vállal a megszorító intézkedésekért.
Marius Petcu, a Frăţia szakszervezeti tömb elnöke eközben a csütörtöki tárgyalást követően úgy nyilatkozott, a kormánynak egyáltalán nem áll szándékában módosítani eredeti elképzelésein. „Újra át kellett vennünk a szándéknyilatkozatot, s rájöttünk, a kormányfő hajthatatlan a legtöbb kérdésben” – közölte. Hozzátette: arra talán mutatkozik esély, hogy a gyermeknevelési pótlékot, a fogyatékkal élők, illetve a háborús veteránok segélyét ne érintsék annyira drasztikusan a megszorítások. Petcu ugyanakkor közölte, arra kérte vidéki kollégáit, hogy a hét végén úgymond ostromolják meg a honatyák területi irodáit, s próbálják meggyőzni őket arról, hogy ne szavazzák meg a szándéknyilatkozatot.
Máté András RMDSZ-es képviselő csütörtökön sajtóközleményben jelezte, hogy teljes mértékben elutasítja a kormány nyugdíjcsökkentésre vonatkozó intézkedéseit.
„Azon túl, hogy a kisnyugdíjasok puszta létét fenyegeti a nyugdíjak csökkentése, alkotmányellenes politikai lépésről van szó” – fogalmazott. Kérdésünkre, hogy egy esetleges ellenzéki bizalmatlansági indítványt támogatna-e, Máté úgy nyilatkozott, ezt nem teheti meg, de a szavazáson mindenképp tartózkodni fog.
Bogdan Hossu, az Alfa Kartell szakszervezeti tömb vezetője csütörtökön, még a tárgyalásokat megelőzően leszögezte, ha a szándéknyilatkozat végső szövegébe nem kerülnek be a szakszervezeti javaslatok, akkor még május 31-e előtt elkezdhetik az általános sztrájkot. Szintén csütörtökön jelentette be a Román Vasúttársaság (CFR) szakszervezete, hogy amennyiben 25 százalékkal csökkentik béreiket, május 31-én leáll a vasúti közlekedés.
Jeffrey Franks, az IMF romániai küldöttségének vezetője eközben az Euronewsnak nyilatkozva leszögezte, bármikor készek visszatérni Romániába. „Mi az IMF-nél rugalmasak vagyunk. Ha újabb intézkedéscsomagot javasolnak, biztosan figyelembe veszszük azt. Azt a luxust azonban nem engedhetik meg maguknak, hogy semmilyen megszorítást ne alkalmazzanak” – szögezte le Franks.
Nagy Ágnes az adóemelés ellen
A szakszervezetek által javasolt adónövelés ellen foglalt állást a Krónikának nyilatkozva Nagy Ágnes, a Román Nemzeti Bank igazgatótanácsának tagja is. „Az adóemelés inflációgerjesztő, nem biztos, hogy eléri a célját, hiszen nem olyan élénk a gazdaság 2010-ben, másrészt az infláció az egész lakosságra negatívan hatna” - fogalmazta meg a gazdasági szakértő, aki szerint a társadalomnak el kell fogadnia a megszorító intézkedéseket, hiszen egyetlen kormány és központi bank sem tudja végrehajtani a döntéseit a társadalom beleegyezése nélkül.
Az adónövelés meglátása szerint tovább nehezítené a helyzetet, hiszen a gazdaság nem áll úgy, hogy egy plusz adóterhet kitermeljen. Olyan körülmények között, hogy a gazdaságban az első negyedévben is visszaesés volt, az egyéni vállalkozói engedéllyel tevékenykedőkre ki lehet vetni a különadókat, de kérdés, hogy megtermelődik-e a pluszérték és befolyik-e az az államkasszába. „A kormány éppen erre nem látott lehetőséget, hisz a gazdasági növekedés nem indult el úgy, ahogy tavaly gondolták. Ennek ellenére az államháztartás deficitjét csökkenteni kell, így az egyetlen megoldás a közalkalmazotti fizetések és a szociális juttatások csökkentése” – szögezte le Nagy Ágnes.
Kutyaszorítóban a kormány, mélyül a recesszió
Nem hiszem, hogy módosítani fogják a kormány Nemzetközi Valutalappal kötött megállapodását – nyilatkozta a Krónikának Ilie Şerbănescu gazdasági elemző. „Az adóhatóság csődben van, a kormánynak egész egyszerűen nincs más választása, mint teljesíteni a megállapodásban vállaltakat, mert az IMF-segély nélkül már nem tudnának sem nyugdíjat, sem béreket fizetni” – indokolta álláspontját a szakértő, aki szerint a helyzetet tovább súlyosbítja, hogy a Boc-kormány intézkedései tovább mélyítik a recessziót, a megszorítások ugyanis nem fogják növelni az állam bevételeit.
A Krónika kérdésére, miszerint mit szól ahhoz, hogy a szakszervezetek azt szeretnék, ha a nyugdíjak csökkentése helyett 30 százalékosra emelnék az egyéni vállalkozók (PFA) adóját, a gazdasági elemző elmondta, ez az intézkedés egyszerűen kevés. „Egész más dimenziókról beszélünk, a nyugdíjak 15 százalékos csökkentése 1,5 milliárd euró megtakarítást jelent, még ha az egyéni vállalkozásokra százszázalékos adót is vetünk ki, akkor sem fogja elérni ezt az összeget” – szemléltette a különbséget.
Hozzátette: kissé nevetséges, hogy a szakszervezetek mindent a magánszférával akarnak megfizettetni, a szakértő szerint ezzel saját tehetetlenségüket akarják leplezni. „Nincsenek jelen a magánszférában, csak a kormánnyal szemben tudnak keménykedni. Vagy emlékszik ön olyasmire, hogy amikor tavaly a magánszférában 25 százalékkal csökkentek a bérek, nagy tiltakozó megmozdulások lettek volna?” - tette fel a költői kérdést Şerbănescu. Szemléltetésként hozzátette, 400 ezer ember vált tavaly munkanélkülivé a magánszférában, ami figyelembe véve, hogy az aktívan dolgozó népesség alig 3 millió főt tesz ki, országos szinten 15 százalékos leépítést jelent.
Fehéríteni kell a gazdaságot, nem megfojtani
Sem a bérek és nyugdíjak csökkentését, sem az adók növelését nem tartja hatékony válságkezelő módszernek Herman Rosner. A Kovászna megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke a Krónikának elmondta, a bérek és a nyugdíjak csökkentése elkerülhetetlenül a piac szűkülését vonja maga után, és ez negatívan csapódik le a magánszférában is. A gazdasági szakember szerint a nyugdíjat nem ajándékba adják, a nyugdíjasok ezeket a pénzeket befizették az államkasszába, amikor dolgoztak. „A csökkentésről talán tárgyalni lehetne egy kétezer eurós átlagnyugdíj esetében, ellenben 150 eurós nyugdíjakat nem lehet tovább csökkenteni” – szögezte le Rosner, aki szerint a kormány ezzel a megszorítással csak azt éri el, hogy lanyhul a munkamorál, hiszen a jelenlegi munkavállalók még abban se bízhatnak, hogy ledolgozott éveik után megkapják a tisztességes járandóságot. Rosner ugyanakkor üdvözli, hogy a kormány nem emelte meg az adókat és az áfát.
„Az adóemelésnek beláthatatlan, katasztrofális következményei lehetnek, hiszen a gazdasági világválság amúgy is nagyon megviselte a vállalkozókat. Kovászna megyében az elmúlt húsz év alatt első alkalommal történt meg, hogy több cég vált fizetésképtelenné és ment csődbe, mint ahány új alakult” – ecsetelte a kamara elnöke. Rosner szerint a kormánynak legalább háromféle megoldást kellett volna kidolgoznia a válság kezelésére. Mint felidézte, az üzletemberek szervezetei, a kereskedelmi kamara már egy évvel ezelőtt javasolta, hogy a kölcsönpénzt az állam infrastrukturális beruházásokra fordítsa, munkahelyeket teremtve, és hogy fizesse ki a magánszféra felé az adósságait, megelőzve a pénzügyi zárlatot. Hozzátette: a pénzt elköltötték fizetésekre és nyugdíjakra, most már késő ezekről a lehetőségekről beszélni.
A közgazdász szerint jelenleg a fekete és szürke gazdaság kifehérítésére kellene fektetni a hangsúlyt, hiszen a vállalkozók érdeke is egy valós versenyen alapuló piacgazdálkodás kialakulása. Ugyanakkor az újramagánosítás, valamint a magánosított vállalatok adóterhének a növelése lehet egy másik megoldás. „Az állami vállalatokat azért privatizálták, hogy hatékonyan menedzseljék őket. Ha évek óta nem fizetnek profitadót vagy jutalékot, ez nem valósult meg, és újra kell tárgyalni a szerződéseket. Segíteni kell a kis- és közepes vállalkozókat a piac felkutatásában, vásárokon, kiállításokon való részvételben, hogy legyen esélyük a túlélésre, az esetleges újrakezdésre” – összegzett Rosner, aki szerint a válság utáni időszakra is fel kell készülni, vállalkozóbarát törvényekkel és ajánlatokkal.
„A magánszférát ne sújtsák tovább”
Nem lehet már újabb terheket róni a magánszférára, vélik a székelyföldi üzletemberek. László János, a székelyudvarhelyi Küküllő szálloda tulajdonosa a Krónikának elmondta, a vállalkozóknak már nincsenek tartalékaik, hiszen a gazdasági válság, a tavaly bevezetett átalányadó megviselte őket. Ugyanebben a helyzetben vannak az egyéni engedéllyel működő vállalkozások is, ha a szakszervezetek javaslata szerint közel megkétszereznék adójukat, az ellehetetlenítené a működésüket. László János szerint a költségvetést kell tüzetesen átvizsgálni, és a kiadási oldalon olyan tételeket keresni, amelyek a legkisebb társadalmi következménnyel lefaraghatók.
Hasonlóképpen vélekedik Bagoly Miklós, az ASIMCOV vállalkozói szövetség elnöke is, aki szerint az adókat már semmiképpen nem lehet növelni, a vállalkozói rétegről – és ide tartoznak a szerzői jogdíjból élők vagy az egyéni vállalkozói engedéllyel működők is – már nem lehet több bőrt lehúzni. Nem azokat kell sújtani, akik valóban dolgoznak és adóznak. Átlátható módon az állami költségeket kell csökkenteni, megvizsgálni, hol folynak el a pénzek, magyarázta a háromszéki vállalkozó. Bagoly Miklós szerint túlméretezett az állami apparátus, hiszen míg Magyarországon ezer lakosra 32 közalkalmazott jut, Romániában nyolcvan. „A kormánynak a felesleges kiadásokat kell visszaszorítania, a gazdaságot kifehérítenie, a csempészetet felszámolnia, nem a béreket, a nyugdíjakat csökkenteni, vagy az adókat növelni” – szögezte le a vállalkozói szövetség elnöke.
Krónika (Kolozsvár)

Suba László konfessziója
Mindig szerettem volna világot látni, de az élet úgy hozta, hogy végül is a szülőfalum, Makfalva és választott városom, Torda között töltöttem el az életemet. Most már kevésbé vágyom el, mert részben a televízió kielégítette kíváncsiságomat, és – tegyem hozzá –, úgy érzem, Erdély annyira a lelkemhez nőtt, hogy ki merem mondani: szerencsésnek érzem magam, hogy itt születtem és éltem le az életemet. (Bevezetés)
Nem kedvelem különösebben az idegen kifejezéseket, de a címbéli konfesszió a "hitvallás", a "művészi ez-meg-az" helyett most különösképpen alkalmas annak jellemzésére, ami a szobrászművész és művészpedagógus könyvében "képzőművészeti beszéd" minősítéssel szerepel. A megengedés itt helyénvaló, Suba László ugyanis "egyszólamú" ember: ugyanazt mondja, ha más- más szövegkörnyezetben vagy művészeti térben tenné is. Nagy Miklós Kund írja róla: "Suba a Kis-Küküllő menti község hűséges fia, állandó tárlata is van ott, senki sem csodálkozik, hogy munkáinak egy részén népművészeti hatásokat vélünk felfedezni. Ez a szobrokra és a kerámiákra egyaránt vonatkozik. De a népi rusztikus ihletettség mellett tematikailag a mediterrán mondavilág, bibliai kapcsolódások sem hagyják érintetlenül, ezt főleg keretes kerámiáin vehetjük észre, formai megoldásai, lényegre törő egyszerűségükben is sokat mondó alabástrom- és faplasztikái pedig a modern szobrászat iránti vonzalmát tanúsítják. Plakettjei, íróportréi irodalmi, történelmi elkötelezettségre vallanak."
Ebben majdnem minden benne van Suba Lászlóról. Vallomásos életbeszéde, művészmonológja is ezt nyomatékosítja, a gyermekkortól máig terjedő időintervallum vázlatos megírásával, a pálya főbb mozzanatainak fölvillantásával. Ne hallgassuk el, hogy 2005-ben a kolozsvári Kriza János Társaság kiadásában jelent meg Suba László gyűjtésének eredménye: Torda és környékének fazekassága, szerkesztői jártassága pedig ebben a friss kötetben is megmutatkozik: az első részben Makfalva és Torda áll a középpontban, mindig az "elbeszélő" életkapcsolatainak tükrében; a második, szerényen csak Függelék, cikkek, tanulmányok címmel ellátott részben Makfalváról, Kibédről vagy Tordáról, a Wesselényi Művelődési Egyletről vagy a tordai Petőfi Társaságról, számos jeles megnyilvánulásról, tárlatról esik szó – Balázs Imre, Keszeg Vilmos, Nagy Miklós Kund, Németh Júlia, Ráduly János és Suba László írásaiban. Maradt hely a reprezentatív képtárnak is a könyvben, harminckét repróval, amelyekhez hozzájön a fedél Dózsa című szobra (márványba vésett szövege szerint: In memoriam Georgius Dosa, Siculus de Makfalva 1474-1514), a hátsó borítón pedig a Petőfit és Szendrey Júliát a kisfiukkal felmutató alkotás. * Suba László: Makfalvától Tordáig. Képzőművészeti beszéd a művelődési körökről. Hiperborea Kiadó, Torda 2010
(bölöni)
Népújság (Marosvásárhely)

Romániában csak a fejfán maradhat a magyar név
Számos esetben Bukarest igényeinek megfelelően intézkednek a magyar hivatalnokok és ügyintézők, amikor határon túli nemzettársaink hivatalos ügyeiben járnak el. Sokan azt remélik, hogy a magyar állampolgárság kiterjesztésének a lehetősége az eddig értelmetlen és felesleges magyarországi hivatali praktikákat is megszünteti. Románia támogatja ugyan a kettős állampolgárság bevezetését, de akarata bizonyos területeken megkerülhetetlennek tűnik. A kettős állampolgárok magyar útlevelébe elrománosított név is kerülhet.
„Nekem nem mindegy, hogy milyen néven regisztrál a magyar állam, amikor majd visszaadja a magyar állampolgárságomat” – jelentette ki a Magyar Hírlapnak Veress Dávid. A székelyföldi Csíkszeredában működő Édes Anyanyelvünkért Szövetség elnöke ezzel rögtön két fontos problémát is érintett: a regisztrá ciót említve jelezte, hogy kettős állampolgárként nem kíván letelepedni Magyarországon, de útlevél viszont neki is jár, másrészt rámutatott a magyar hatóságok rugalmatlanságára. Amikor ugyanis egy Romániából érkezett magyart a különféle ügyintézők azonosítanak, erre a célra elkérik az illető útlevelét. Abban viszont nagy valószínűséggel egy elrománosított, többnyire ékezetek nélküli, magyartalanul leírt nevet találnak, amelynek a magyar iratokba való helyes átvezetésére még akkor sem vállalkoznak, ha egyébként az adott név kézenfekvő lenne: a Maria az Mária, a Sandor az pedig Sándor. (A román személyigazolványokban viszont az anyakönyvi kivonatok szerinti, tehát jó esetben az ékezetes névváltozatok szerepelnek, de ezeket az okmányokat nem fogadják el a magyar hatóságok.)
Hogy felfejtsük, miként alakult ki ez az áldatlan állapot, Trianonig kell visszamennünk az időben. Attól kezdő dően a román nyelv hivatalossá tételét minden eszközzel szorgalmazták. A hely- és utcaneveket a magyar többségű helyeken sem lehetett magyarul kiírni, a kétnyelvű cégtáblákat megadóztatták, végül megszüntették. A bíróságokon 1921-től románul tárgyalták az ügyeket, a románul nem tudó ügyfelek tolmács segítségével beszélhettek. Minden hatósági beadványt az állam nyelvén kellett megfogalmazni. Az elrománosítás fokozatosan zajlott, de Nicolae Ceausescu 1965-ös színre lépése újabb fordulatot hozott a kisebbségellenes nacionalista politikában. A hetvenes évek elején korlátozásokat vezettek be a település- és a személynevek használatáról. A sajtóban csak azon településeket lehetett a nemzetiségek nyelvén megnevezni, amelyek neve hasonlóan hangzott a románhoz (Arad, Déva), vagy ha a kisebbségi elnevezés erősen hasonlított a többségihez (Segesvár – Sighisoara), esetleg megjelent a román elnevezés hű fordítása (Odorheiu Secuiesc – Székelyudvarhely). Az elrománosítás az 1980-as években hágott a tetőfokára: végérvényesen megtiltották a helységnevek idegen nyelvű megnevezését. A magyar lakosság többnyire furfanggal védekezett a személynevek elrománosítása ellen: olyan nevet adtak gyermekeiknek, hogy azoknak ne lehessen román megfelelőt találni. A Györgyből ugyanis könnyen Gheorghe lett, a Ferencből pedig Francisc, míg az Álmossal, a Botonddal, a Tündével, a Szilárddal vagy éppen a Lehellel már nem birkóztak meg a román anyakönyvvezetők.
Az Édes Anyanyelvünkért Szövetség a szülőföldjükön élő székelyeket arra kéri, ha elvették tőlük: „Kérjék vissza, és méltósággal viseljék a szüleik által adott becsületes magyar neveiket. Soha ne engedjék, hogy a különböző hivatalok, intézmények vagy szolgáltatók, az alkalmazott számítógépes programokra hivatkozva, a tisztességes magyar nevüket ékezetek nélkül, megcsonkítva, azaz meggyalázva írják le.” A minap a kérdésben parlamenti felszólalás is elhangzott a bukaresti törvényhozásban az RMDSZ-es politikusok részéről.
Amint azt Veress Dávidtól megtudtuk, ma sokan mégis ódzkodnak attól, hogy visszakérjék eredeti nevüket. Mégis megnyugtatóan sokan érdeklődnek szövetségük alapvető célkitűzése iránt, amelyet az anyanyelv használatának a bátorításában jelöltek meg. „Mozgalom önmagunk bátorítására, önmagunk méltóságának a felébresztésére és az önértékelésünk növelésére.” Szerintük aki nem az anyanyelvén kezdi el a tanulást (például vegyes, román–magyar vagy tisztán román óvodai csoportokban), az gyengül a jellemében, a tartásában és a magyar tudatában. Nyolc éve azonban Bukarest megkönnyítette a személynevek visszamagyarosítását, sőt két éve még egyszerűbbé tette az eljárást: a kérvényezőnek a születési helye szerinti polgármesternél kell kérvényezni eredeti neve visszaállítását. A Veress Dávid vezette szövetség mégsem bízza a véletlenre a dolgokat, és inkább valóságos kampányt folytat, mert jelenleg „az az áldatlan állapot van, hogy egy embernek a becsületes magyar nevét hivatalosan csak a gyászjelentőre és a fejfájára írják fel”.
De Veress Dávid nem áll meg itt. Tavaly azért tüntetett tíz hétig a csíkszeredai bíróság előtt, hogy az igazságszolgáltatásban alkalmazzák az anyanyelvet. „Mert törvények sora biztosítja ugyan az anyanyelvhasználatot, Románia mégis olyan jogállam, hogy ezt a deklarált jogállamiságot ki is kell kényszeríteni, mert a gyakorlatban a jogaink nem érvényesülnek.” Visszatérve a személyazonossági iratok közti hercehurcára, a nyelvi jogvédő arra is figyelmeztetett, hogy sokan azért jutnak Magyarországon is helytelenül, ékezetes nevek nélkül kiállított iratokhoz, mert az eredeti, román útlevelüket kiállító hatóságok emberei azt állítják: így működik az a számítógépes program, amelynek a segítségével az úti okmányokat előállítják. Veress Dávid azonban felvilágosította a csíkszeredai útlevélosztály alkalmazottjait arról is, milyen billentyűkombinációval érhető el az adott szoftverben a betűk ékezetes változata. Szerinte a magyarországi ügyintézőknek sem kellene tehetetlenül szemlélniük, vagy ügyfeleik méltóságát nekik is megsérteniük azzal, hogy a románok által elferdített változatban vezessék át azok neveit a kiállított iratokra vagy éppenséggel a leendő kettős állampolgárok magyar útlevelébe. „A magyar ügyintéző figyelmeztesse a felettesét, hogy jogtiprás történik, ha a technikát az emberi méltóság ellen használják fel. Számomra, leendő magyar állampolgárnak ez roppant fontos” – foglalta össze aggodalmait Veress Dávid.
Bukarest diktál a zuglói hivatalnoknak
Tehetetlennek, de legalábbis rugalmatlannak bizonyulnak a román igényekkel szemben a magyar hivatalnokok akkor is, amikor a hazánkban már letelepedett, személyigazolvánnyal és lakcímkártyával rendelkező, de még román állampolgárnak számító erdélyi magyar házaspárnak például gyermeke születik. Ebben az esetben az újszülött anyakönyvi kivonatára az a megjegyzés kerül, hogy „állampolgársága ismeretlen”. Az eljárás ebben az esetben az, hogy a román konzulátuson csaknem tízezer forintért kérvényezni kell a gyermek állampolgárságának a megállapítását. Miután ez megtörténik, ismét az anyakönyvvezetőhöz kell fordulni, ahol kérni kell az anyakönyvi kivonat kijavítását. A folyamat azonban nem áll meg itt. Az anyakönyvvezető e kérelmet a közigazgatási hivatalba küldi tovább engedélyezésre. Hogy miért ez az emberi méltóságon aluli, felesleges, időrabló és költséges ügyintézés, amikor a szülők úti okmányai alapján a magyar hivatalnokok is megállapíthatnák az újszülöttek állampolgárságát? Az anyakönyvvezetők válasza egybecsengő: Románia hivatalos igénye, hogy magyarországi hivatalnokok ne állapíthassák meg saját állampolgárai gyermekeinek az állampolgárságát. Nem utolsósorban pedig ez a külképviselet egyik garantált jövedelemforrása is.
Kristály Lehel
Magyar Hírlap

Felelős politizálás szükséges
Kisebbik koalíciós partnerként, az RMDSZ is része a népszerűtlen megszorító intézkedésekre készülő kormánynak. A nadrágszíj drasztikus meghúzásának következményei a szövetséget sem kerülhetik el. Hogyan viszonyulnak mindezekhez? Winkler Gyula EP-képviselőt kérdeztük.
-Nemrég Markó Béla szövetségi elnök azt nyilatkozta, hogy az RMDSZ ellenzi a kisnyugdíjak csökkentését. A kormány azonban felelősségvállalással szándékszik keresztülvinni az összes nyugdíj 15%-os megnyirbálását. Mit tesz ez esetben az RMDSZ, hogyan magyarázza el választóinak?
-Még nem láttam a felelősségvállalás pontos szövegét, a frakció tagjai is csak most kapták meg. Még nem elemeztük az intézkedés-csomagot, még nem alakult ki a szövetség hivatalos álláspontja, de egyvalami biztos: a szociális kiadások – azaz a közalkalmazottak bérezése, a nyugdíjak és a szociális segélyek – jelenlegi szintje fenntarthatatlan. Ez a 20 éve elhalasztott reformok eredménye. Már nem lehet kerülgetni a forró kását, tudomásul kell venni, hogy a szociális kiadások lefaragása elhalaszthatatlan.
Belátásunk szerint azonban a kormány intézkedés-csomagjában egyensúly kell legyen a szociális kiadások csökkentése, a pénzügyi fegyelem növelése, vagyis a fekete gazdaság visszaszorítása, illetve a gazdaságserkentő intézkedések között. Gazdaság-serkentés alatt elsősorban az EU-s pénzek fokozott felhasználását értem. Az RMDSZ szociális érzékenységgel párosuló közep-jobboldali politikai ideológiája ezen elvek mentén foglal állást.
-A kisnyugdíjak lefaragása érzékenyen érinti az erdélyi magyarságot is. A Székelyföldet különösen, hiszen Hargita és Kovászna Erdély szegényebb megyéi közé tartoznak, ahol ritkák a nagy nyugdíjak. Mit gondol, a tervezett megszorítások mennyire befolyásolják az RMDSZ támogatottságát a 2012-es választásokon?
-Korai lenne 2012-ről beszélni, addig még sok minden történhet. Az erdélyi magyarság tájékozott, szórványban és Székelyföldön egyaránt. Nem hiszem, hogy be lehet csapni őket. Őszintén kell politizálni. A populista intézkedések folytatásával csak ámítani lehetne ideig-óráig az embereket, következményeik katasztrofálisak lennének. Névértékben megmaradhatna ugyan a közalkalmazotti bérek, nyugdíjak és szociális segélyek jelenlegi szintje, de reális értéke hamarosan felére csökkenne, ami az életszínvonal zuhanását jelentené.
Mi a felelős politizálást választjuk, s a felelős politizálás áldozatokkal jár. Európa-szerte mindenütt megszorítások, szociális kiadások megnyirbálásának tanúi vagyunk: nincs más választás. Görögországban tiltakoznak, gyújtogatnak, de ez nem megoldás, az államkassza ettől még ugyanolyan üres marad. Ezt szeretnénk elkerülni, megoldást akarunk az ország problémáira, még ha fájdalmas megszorításokkal is jár. Ezért felelősséget is vállalunk.
Chirmiciu András
Nyugati Jelen (Arad)

Kopjafa emlékeztet a lemészárolt csángókra
Türkösön a Nemzet Televíziója barcasági csángó hősök és ártatlan áldozatok emlékére állított kopjafát. 1848 decemberében Hétfaluban félszáz határvédő csángót mészároltak le a román népfelkelők.
Aki foglalkozik egy kicsit a helytörténelemmel, és az itteni emberekkel beszélget, rögtön tapasztalja, hogy a negyvennyolcas forradalom idején ártatlanul lemészárolt 51 ember a halála a mai napig megrendíti a barcaságiakat. Emellett a televíziónál múlékonyabb műfaj nincs, ugyanis az együtt pereg el az élettel, az idővel. Persze mi is szeretünk nyomokat hagyni, úgyhogy ezért hagytuk itt emlékezetül ezt a kopjafát, de ennél egyébként mindenki számára fontosabb az, ami a templom mögött folyik, a kertben. Az az ünnepség, ahol az emberek boldogan vannak együtt velünk – jelentette ki Cselényi László elnök.
Magyarország bukaresti nagykövete is ott volt a Duna Televízió által állított kopjafánál. Azt mondta: ha csak teheti, nem használja a szórvány kifejezést.
- Én úgy gondolom, hogy bármekkora lehet egy magyar közösség, ha magyar és közösség, akkor nem annyira fontos a létszám. Azon kívül mindig bízom benne, hogy ez a létszám gyarapodik. Az utóbbi időben több, úgynevezett szórványtelepülésen láttam, hogy több a gyerek, több a magyarul tudó, több a magyar iskolába járó. Jó, legyen szórvány, de a szórványból idővel lehet erős, masszív közösséget csinálni – vélekedett Füzes Oszkár nagykövet.
Duna TV
Erdély.ma

Lépésről lépésre az érmelléki autonómiáért
Bár nem újkeletű az elképzelés, a folyamat még meglehetősen a kezdeti stádiumban van. Azt, hogy pontosan milyen elképzelések mentén indulhat meg az érmelléki autonómiáért való küzdelem, dr. Szilágyi Ferenc Kitekintőnek adott válaszai mutatják be.
Az autonómia ötlete több szempontból is kedvező lenne az érmelléki térségnek, és nem csupán a magyar nemzetiségű lakosoknak. A romániai régiók beosztása jelenleg felülvizsgálat alatt van, ennek megfelelően lenne lehetőség ésszerű, működőképes egységek létrehozására. Mindez kiemelt jelentőséggel bír a közpénzek elosztásánál. Emellett egy nagyobb önállósággal bíró közigazgatási egység megkönnyítené – többek közt – az együttműködést a magyarországi határ menti régiókkal is.
A közelmúltban indult meg az Érmelléki Autonómia Fórum szervezése. Az első rendezvényre Érmihályfalván került sor – többek között – olyan politikusok részvételével, mint Tőkés László európai parlamenti képviselő, EMNT-elnök, Toró T. Tibor EMNT-alelnök, stb. A fórum igen sikeres volt, nemcsak előadásokból és beszélgetésekből állt, hanem döntések is születtek.
Érmihályfalván választották meg az autonómia-tervet kidolgozó bizottság tagjait is. A jelenlévők szavazatai alapján az Érmellék Autonómia Kezdeményező Bizottság elnöke dr. ifj. Szilágyi Ferenc lett. A Kitekintő az Érmelléki Autonómia kérdésével kapcsolatosan az elnökkel készített interjút.
- Honnan indult az új Autonómia Mozgalom: az EMNT kezdeményezése, vagy a partiumi-érmelléki lakosok fejezték ki igényüket az autonómiára?
- Az autonómia mint lehetőség már néhány éve közbeszéd tárgyát képezi, elsősorban az érmelléki értelmiség körében. Nem egy határozott, célratörő igényre gondolok, de valami folyamatosan lóg a levegőben. Voltak olyan kezdeményezések, melyek az Érmellék mint regionális egység, kistérség kihangsúlyozására törekedtek. A legfontosabb az volt, amikor néhány éve több érmelléki önkormányzati RMDSZ kezdeményezte egy önálló területi szervezet megalakítását, hiszen nyilvánvaló, hogy az itteni magyarság más kihívásokkal néz szembe, más hétköznapi realitásokat él át, mint a megye más részein, kisebbségben, nyelvszigeten és szórványban élők. Az eltérő nyelvi helyzet eltérő lehetőségeket is jelent. Sajnos, az akkori kezdeményezés az RMDSZ megyei szervezetének ellenállása miatt elbukott.
Én regionális földrajzi szemmel közelítettem meg a kérdést, disszertációmban is az Érmellék és a Partium közigazgatási kérdéseit kutattam. Más, már működő modelleket próbáltam alkalmazni az itteni helyzetre, illetve sajátos megoldásokat is kidolgoztam. Ezekre figyeltek fel, elsősorban az itteni magyar jobboldal képviselői, a Magyar Polgári Párt, az EMNT vezetése és személyesen Tőkés László. Lassan megfogalmazódott bennünk, hogy ki kell mondani végre mindazt, ami már régóta kimondatlan volt. Emellett fontos megemlíteni, hogy más kezdeményezések is léteznek. Az EMI (Erdélyi Magyar Ifjak) nagyváradi szervezete is kiforrott koncepcióval rendelkezik, de már az érmihályfalvi autonómia-fórum szervezésekor is függetlenek kerestek meg saját elképzeléseikkel.
- Kik állnak pontosan a kezdeményezés mögött? Civil mozgalom, politikai pártok, stb? Milyen a viszony például a SZNT-vel vagy az Autonómia Tanáccsal?
- Az autonómia sokáig tabutémának számított Erdélyben. A csendet Székelyföldön az SZNT, a Partiumban az EMNT törte meg. Így tehát a válasz a kérdés első felére az, hogy az EMNT mint szervezet áll mögötte, bár itt átfedések vannak a bihari MPP szervezetével is, melynek én magam is tagja vagyok. Megemlíteném ugyanakkor, hogy Török László RMDSZ-es politikus is megemlítette az érmelléki autonómia szükségességét. Így ezt az igényt ők is érzik, bár konkrétummal nem álltak elő, sőt a megyei ügyvezető elnök legutóbbi nyilatkozatában megpróbálta elbagatelizálni ennek a jelentőségét. A mi feladatunk (Autonómia Kezdeményező Bizottság) lesz, hogy megtaláljuk a kapcsolatot az RMDSZ-en belül mindazokkal, akikkel létezik közös nevező ebben a témában.
Az SZNT-vel én közvetlenül nem állok kapcsolatban, de természetesen támogatom kezdeményezéseiket. Ők jóval előttünk járnak, megpróbálunk majd felzárkózni hozzájuk, és lépést tartani velük. Olyan koncepciót kell kidolgoznunk a Partiumban, amely kompatibilis a székelység igényeivel, hogy akár közösen léphessünk fel a továbbiakban.
- Hogyan reagált a kezdeményezésre a partiumi közvélemény?
- Nem lennék őszinte, ha azt mondanám, hogy egyöntetűen mellénk álltak. Ez nem is csoda, hiszen itt nincsenek olyan hagyományai az önrendelkezésnek, mint a székelyeknél. A többség nem ismeri a kifejezés valós tartalmát, így sokan inkább kíváncsian, mások bizalmatlanul szemlélik kezdeményezésünket. Természetesen nagyon sokan örülnek a felvetésnek, de pontos adatot nem tudnék mondani, hogy ez a népesség mekkora szegmensét teszi ki. Remélem, hogy nem keveset. Az SZNT-vel ellentétben nekünk kétfrontos munkát kell elvégezni. Meg kell értetnünk a kormányzattal, hogy az önrendelkezési igényünk nem jelent veszélyt Romániának, eközben pedig a lakosságnak is meg kell magyaráznunk, hogy milyen lehetőségek rejlenek ebben.
- Bemutatná néhány szóban az Érmelléket? Mely tényezők teszik indokolttá és miért éppen most az autonómiamozgalom beindítását?
Az Érmellék egy partiumi, határ menti tájegység. Mintegy 150.000 lakosa van a történelmi Bihar, Szilágy és Szatmár területén. Déli felében a magyar etnikum erőfölénye túlnyomó, és területileg összefügg a kisebb, de hasonlóan magyar Hegyközzel. Az Érmellék északi felében a magyar és román etnikum aránya szinte azonos. Az, hogy milyen határok között kezdeményezzük az önrendelkezést, még vita tárgyát képezi, és véglegesen persze még sokáig nem is fog eldőlni. Legvalószínűbb azonban, hogy a „magterület” a Sebes-Körös és Kraszna folyók közötti határsáv (a Hegyközzel együtt), melynek 130.000 lakosa van, és ebből 100.000 magyar anyanyelvű. Hogy miért most? Az elmúlt években magyar nemzetpolitika és nemzetstratégia nem létezett. A december ötödikei népszavazás szintén letargiát okozott. Most kezd visszatérni a hitünk.
- Nem tartanak-e attól, hogy a kezdeményezés hatására – ismerve a székelyföldi autonómiatörekvéseket rendre elutasító országos reakciókat – az etnikumok békés egymás mellett éléséről közismert Partiumban is megjelenhetnek az etnikai feszültséget generáló politikai hangok?
- Én személy szerint jelenleg jobban tartok a magyar-magyar ellentét blokkoló hatásaitól, mint a román-magyar szembenállástól. Emellett pedig úgy gondolom, hogy ezt a kockázatot vállalnunk kell, nem lehet állandóan kompromisszumot kötni és megalkuvóan viselkedni. Ilyen kockázatvállalás nélkül ma a világon sehol nem létezne területi autonómia.
- Nem lenne-e célszerűbb – főként gazdasági szempontból – az Erdélytől magát mindig határozottan „leválasztó", egységes Partium számára kezdeményezni a területi autonómiát? Nem profitálna-e abból többet a vidék magyarsága?
- Ez a kérdés bennünk is motoszkál. Azt nem tudom, hogy ez a partiumi autonómia mitől lenne magyar. A Partium népességének negyede tartozik nemzetünkhöz, és jól tudjuk, hogy ez jelenleg Romániában még arra sem elég, hogy kielégítően rendeződjön például a magyar feliratok és a nyelvhasználat ügye. Nagy kérdés, hogy változna-e valami egy ilyen regionális és nem-etnikai jellegű összautonómiával. Azt mindenesetre kezdeményezni fogjuk, hogy az ország régióinak átszervezésekor a Partiumot önállósítsák. Ebben találkozik az érdekünk úgy a helyi románság, mint a régiók átalakítását szintén kérő székelyek igényével. Amire oda kell majd figyelnünk, hogy a Partiumi Régió kétnyelvűként alakuljon meg. Egy ilyen területegység létrejötte nem zárja ki az érmelléki autonómia létezését.
- Tervezik-e referendum kiírását a kérdésben?
- Ez még nagyon távoli lépés. Nem szabad ennyire előre szaladnunk, egyelőre a helyi identitást kell megerősíteni. A jövőben persze erre is szükség lesz.
- Milyen esélyt lát a céljak elérésére? Milyen lépésekben képzelik a megvalósulást?
- Figyelembe véve, hogy a magyarság ezt csak egységesen tudja elérni, azt gondolom, hogy jelen pillanatban kicsi az esély. Nagyon eltávolodott egymástól a közember és a politikai vezető, a helyi kis magyar társadalmat is politikai és szociális árkok tagolják. Ha nem sikerül legalább a stratégiai fontosságú kérdésekben összhangot elérni, úgy nem csak autonómia nem lesz, de néhány év múlva még a magyar képviselet is megszűnik majd. Ami a lépéseket illeti, nem tervezünk sokkal előre. A következő két lépés: egy nemzeti érdeket szolgáló és működőképes stratégia megtervezése, és a lakossággal folytatott folyamatos kapcsolattartás, párbeszéd megvalósítása.
Kitekintő
Erdély.ma

Speciális magyar osztályellenségek
Fel kell számolni a kolozsvári Báthory István Elméleti Gimnáziumban működő speciális osztályokat, mert túlságosan költséges a fenntartásuk. A Kolozs megyei tanfelügyelőségnek az év elején kiadott rendelete alapján ősztől megszűnik ez az oktatási forma az egyetlen olyan romániai magyar tanintézményben, ahol speciális integrált tanítás folyik magyar nyelven.
A Kolozs megyei tanfelügyelőség főként finanszírozási nehézségekre hivatkozva utasította el az iskola és a Báthory Szülői Szövetség kérését, hogy az osztályokat tovább működtessék. A felajánlott megoldás szerint a szóban forgó gyerekeket vagy normál osztályba, vagy súlyosan fogyatékos gyerekeket foglalkoztató osztályba kellene beírat, tudhattuk meg a Báthory Szülői Szövetség sajtótájékoztatóján.
A szakemberek egyöntetű véleménye szerint egyik megoldás sem lenne jó számukra, és a mostani a legeredményesebb oktatási módszer, mivel egyszerre valósítja meg a személyre szabott speciális nevelést és integrációt, ugyanis több extrakurrikuláris tevékenységet a speciális igényű gyerekek együtt folytatnak a többiekkel.
Egy kis történelem
A speciális oktatási vonal létszükségletként, lelkes szakemberek kezdeményezésére jött létre a Báthory Gimnáziumban, ezelőtt tizennégy évvel, 1996-ban. „Amikor az RMDSZ Tanügyi Szakosztálya indítványozta a magyar nyelvű speciális oktatás elindítását, az iskolánk volt az egyedüli, amely igennel válaszolt, zöld utat nyitva ezzel a különleges igényű gyerekek fejlődésének, tanulási lehetőségeinek”– mondta lapunknak Albert-Nagy Erika, a Pszichopedagógiai Katedra felelőse.
Kezdetben egyetlen elemi osztállyal indult az oktatás, majd a 2007-2008-as tanév befejeztével már a harmadik VIII. osztály került ki az iskolából. A hagyományostól eltérően az oktatás differenciált formában történik, ami annyit jelent, hogy a legtöbb esetben a tanterv egyénre, illetve kis csoportokra szabott, de minden esetben a nemzeti kerettanterv követelményeit követi, osztály- és képességszintet szem előtt tartva.
Felszámolás előtt
„Január végén minden iskolaigazgató összeállítja a következő tanévre szóló beiskolázási tervet, amikor az iskolánk igazgatója elment ezzel a tanfelügyelőségre, akkor azt mondták, a speciális osztályokat vegye ki a beiskolázási tervből, mert különben nem veszik el a beiskolázási tervet” – tudtuk meg Albert-Nagy Erikától a mostani felszámolási indítvány első mozzanatait. Akkor az igazgatónk arra kényszerült, hogy ott helyben újranyomtassa az anyagot, a mi osztályaink nélkül, hogy le tudja adni a beiskolázási tervet.
Az iskola másnap írt egy hivatalos átiratot a tanfelügyelőségnek, hogy engedélyezzék a speciális osztályok visszahelyezését is a beiskolázási tervbe. Akkor kaptunk harminc napra rá egy levelet a tanfelügyelőségtől, hogy ők azt javasolják, a gyerekeket osszuk szét, akik értelmesebbek iratkozzanak be a normál osztályokba, a fogyatékosabbak pedig menjenek fel a Hallássérültek 2-es Számú Intézetébe, mert ott is van kisegítő osztály. De egyik sem jó megoldás, mert a hallássérültek iskolájában erősen sérült gyerekekkel foglalkoznak, a normál osztályokban lévő követelményeket meg nem tudják teljesíteni.
A tanfelügyelőség értesítőjében ráadásul nincs hivatkozás egyetlen törvényre sem. Csak annyi az indoklás, hogy nincs rá pénz.
Ezt a helyzetet senki nem tudta elfogadni, sem a tanári kar, sem az igazgató, sem a szülők. Egy újabb kérést adott le az iskola vezetősége, egy vaskos indoklási dosszié kíséretében, amelyben minden egyes gyerekre nézve szakszerű indoklás a fejlődési igényeire vonatkozóan, a gyermekjogvédelem iratai, amellyel ők ide küldik hozzánk ezeket a speciális igényű gyerekeket. Ekkor már a szülők is elindultak, tiltakoztak, kérvényeztek, az iskola igazgatója úgyszintén, de erre a második kérésre is ugyanaz az elutasító válasz érkezett: nincs pénz, és a gyerekeket szét kell osztani különböző osztályokba.
Abszurd helyzet
„A helyzet abszurd – mondta lapunknak Daray Attila a szülői szövetség képviselőjeként –, mert a tanfelügyelőség kezdetben arra hivatkozott, nincs pénz az osztályok fenntartására, mert kevés a gyerek, és minden osztályban két pedagógus van. Utána azonban kiderült, hogy a speciális igényű gyerekek oktatása nem a városi tanács fennhatósága alá tartozik, hanem a megyei tanács hatásköre. A megyei tanács támogatná a Báthoryban működő speciális osztályokat, csakhogy a tanfelügyelőség ki kellene utalja ezt a feladatkört a megyei tanácsnak. És ezt a rendeletet nem akarják már megírni a tanfelügyelőségen. Mert ők már kétszer utasították az osztályok megszűnését, most már nem változtatnak az állásukon.”
Király: nem pénzkérdés
Király András tanügyi államtitkár lapunk megkeresésére elmondta, tud kolozsvári helyzetről. „Tímár Ágnes, a Báthory Líceum igazgatója személyesen megkeresett, ő maga is volt Kolozsváron, az említett osztályokban. Világossá vált számunkra, hogy nem pénzkérdés miatt akarják megszüntetni ezeket az osztályokat” – jelentette ki az államtitkár. Mint elárulta, a Kolozs megyei tanfelügyelőségen van néhány ellenzője a dolognak, éspedig a román szaktanfelügyelő és a főtanfelügyelő egyik helyettese. A főtanfelügyelő és annak magyar helyettese, Péter Tünde támogatólag állnak hozzá.
„Az év elején elfogadták azt, hogy csökkenteni kell a tanügyi állások számát, és jó lehetőségnek tűnt, hogy nyolc állást lehet felszámolni egyszerre. De hát miért éppen azt számoljuk fel, ami jól működik? Ráadásul arról is tudunk, hogy ugyancsak Kolozsváron osztályokat adtak még pluszba, tehát nem mindenhol érvényesült annyira az állások csökkentésének szempontja” – tette hozzá Király András.
Baló Levente
Új Magyar Szó (Bukarest)

Jóvátétel
Amolyan erkölcsi jóvátétel számunkra, határon kívül rekedt magyarok számára a magyar állampolgárság megadása. A magyar állam jóváteszi ezáltal a december 5-i előkészítetlen, elsietett, rossz kérdésfelvetéssel megszervezett népszavazás-elutasító, bennünket megtagadó eredményét.
Jóváteszi ugyanakkor a rendszerváltás óta eltelt húsz esztendő következetlenségét, amelyet az anyaország kormányai a határon túli magyarok ügyében tanúsítottak, és jóváteszi az ötvenesztendős kommunista, szocialista-internacionalista struccpolitikáját.
Hangsúlyozom, hogy az amolyan erkölcsi jóvátétel, nem hiszem, hogy a határon túli magyarok tömeges repatriálását is jelentené. Legalábbis az erdélyi és a szlovákiai magyarok körében. Aki akart, eddig is elmehetett, magyar állampolgárságot is kaphatott, akár gyorsított eljárással, aki meg eddig maradt, ezután is maradni fog. Amúgy nem sokat jelent egy magyar útlevél egy olyan európai térségben, amelyben úti okmányok nélkül lehet utazgatni, s jelentőségét ugyanvalóst elveszíti akkor, amikor Románia is schengeni állam lesz, s megszűnik a határőrzés és a vámvizsgálat a román–magyar határon. Gyakorlatilag megszűnik a határ.
S akkor miért kell nekünk magyar állampolgárság?
A kérdésre választ keresve eszembe jut egy 2002-ben történt eset: Gyimesbükkön, az akkor 104 éves Pecman András bácsi – akit volt szerencsém személyesen is megismerni – kiváltotta magyar igazolványát. Nem akart ő már sehova se menni, nem kívánt semmilyen kedvezményt igénybe venni, csupán egy hivatalos, a Szent Koronával ellátott dokumentumot akart arról, hogy ő magyar, arról, hogy ő vállalja magyarságát.
Nos, ezért igénylik majd a magyar állampolgárságot azok, akik élnek a felkínált lehetőséggel.
Ez az állampolgárság pedig amolyan szövetség a magyar állam és a magyar nemzet között. Immár 90 éve a kettő nem esik egybe, mint ahogy térségünkben kevés olyan nemzet van, amely saját nemzetállama határain belül élne. Nagyok az átfedések. S ezek az átfedések okozták a hovatartozási, a területi vitákat, viszályokat, háborúkat. És sok szenvedést okoztak. Most megadatik a lehetőség, hogy mindenki rendezze viszonyát a saját anyaországával, no meg azzal az állammal, amelyben él.
Romániának és Szerbiának ez már sikerült, Szlovákiának kevésbé. Ők nemzetbiztonsági ügyet csináltak – erre jobb szót nem tudok ebben az összefüggésben – a magyar Országgyűlés döntéséből, s máris szankciókat helyeztek kilátásba azon szlovákiai magyarok ellen, akik netán igényelnék a magyar állampolgárságot. Azaz: bűnös, aki magyar.
Nagyon pragmatikus világot élünk, mindenki azt nézi, hogy mi mire vezet, mi a haszna belőle. Az képes potenciális veszélyforrásként tekinteni a magyar állampolgárságot kérő határontúliakra, aki ennyire leegyszerűsíti a dolgokat. E pragmatikus – azaz haszonleső – logika szerint semmi hasznunk ebből az állampolgárságból.
Én viszont kérni fogom a magyar állampolgárságot. Csak azért, hogy hivatalosan is megerősítést nyerjen a magyar nemzethez való tartozásom.
Sarány István
Erdély.ma

Nyelvrendőrséget!
Ilyentájt, érettségik meg tanév végi (fel)mérések idején a Magyarországgal határos országokban az oktatáspolitikusok rendre elálmélkodnak azon a makacs tényen, hogy van a tanulóknak egy népes csoportja, amely jobban beszéli az anyanyelvét, mint az állam hivatalos nyelvét. És ez roppant módon deprimálja őket a szakmai sikeresség szempontjából.
Mert hiába van ezerféle rendelet, tanterv, utasítás, tankönyv, módszertani segédlet, sőt nyelvtörvény, ezen a területen egyszerűen nem működik a pedagógiai tudomány, nincs előrelépés. Pocsékul szerepelnek a magyar gyerekek a szlovák, román, ukrán vizsgákon, és ezáltal nem tudnak rendesen betagozódni a nemzetállam keretei közé. Pedig nekik is mennyivel egyszerűbb lenne az életük, ha fel tudnák fogni azzal a primitívebb agyberendezésükkel.
Gyaníthatóan nem csak a pedagógusok szakmai felvértezettségén múlik az eredmény, hanem – ki kell mondani - a magyarországi politika burkolt és újabban nyíltan ellenséges viszonyulása bújik meg a jelenség mögött. Bujtogatják ezeket az egyszerű román, szlovák, szerb, ukrán állampolgárokat, akik ideológiai támogatást kapnak a lustaságukhoz. Mert alapvetően csak a lustaság áll az eredményeket nem produkáló magatartás mögött, ugyanis mindenki látott már három-négy éves apró gyermekeket hibátlanul beszélni szlovák (román, ukrán stb.) nyelven.
Az Orbán Viktor nevű választott vezető meg újabban állampolgársággal hitegeti őket, ami pedig durva beavatkozás más országok belügyeibe. Csak arra alkalmas a Budapesten megalkotott törvény, hogy további ellenállásra késztesse a nyelvtanuláshoz motiválatlanul hozzáálló tömegeket.
Arról nem is beszélve, hogy mindig alkalmatlan, rossz pillanatokban jönnek elő a magyarok ezzel a „most megmutatom” izmozással. Mindegyik szomszédos országban a szélsőségesen jobboldali pártoknak szállítanak a magatartásukkal muníciót, ahelyett, hogy tárgyalnának a szelídebben nacionalista középerőkkel, akik európaibbak, és csak annyira utálják a magyarokat, amennyire illendő, amennyiért nem jár kigolyózás a klubból.
Tovább kell menni a nyelvtörvény meg a többségi akarat által kijelölt úton. Nyelvi rendőrséget kell felállítani, amely helyben bírságol, és elveszi a kedvét a magyar nyelven megszólalóknak a közterületeken. Ha ezt megszokták, akkor előbb-utóbb ráneveljük őket, hogy egymás között is gyakorolják az államnyelvet, s ezáltal sikeresebben fog vizsgázni az ifjúság. Ennek következtében javulnak a vizsgaeredmények, sikeresebbek lesznek a fiatalok a munkaerőpiacon, mindenki jól jár.
Egyszerű, mint a pofon.
Krebsz János
Új Magyar Szó (Bukarest)

Itt Csángó Rádió, Csíkfalva
Van egy hely Moldva közepén, ahol a rádió magyarul, autentikus moldvai és gyímesi népzenét közvetít, és híreket mond román és magyar nyelven. A magyarul is tudó moldvaiak száma 60-70 ezerre teendő, Csíkfalva lakossága is ezek közé tartozik.
Cselesztin, a 36 éves fiatalember húsz évvel ezelőtt leesett a cseresznyefáról, azóta mozgáskorlátozott, magyarul beszélni szüleitől tanult, magyarul írni és olvasni egyedül. Tavaly létrehozta az első online csángó rádiót. Nincs ebben semmi különös a 21. században, de ha a csángók viharos történelmére gondolunk, akkor szenzációnak is nevezhető.
Cselesztin aktív rádiózást folytat azokkal a csángó fiatalokkal, akik közül sokan Olaszországban és Spanyolországban keresik a kenyerüket és a Duna Televízión keresztül most nekik is üzen:
– Legyenek jók, mert ez a világ nagyon el van romolva, s próbálják, hogy több jót csináljanak. Most ahogy látszik, többnyire nehézség van az embereknek, azt üzenem, aki tud segíteni, bárkit segítsen, hát ez embernek, akinek szüksége van segítségre, annak jól esik, aki megsegíti. Magyarországiaknak azt, hogy segítsék a csángókat mert szükség van rá, de úgy segítik, hogy voltak olyan esetek, hogy idejött a magyarországi, s úgy akart, hogy na nagyoskodjék itt a csángók között. Mink úgy vagyunk, hogy megszoktuk az embereket, s barátságosak vagyunk, de nem szeretünk úgy, hogy fennről lenézzen valaki. Itt a falu, ahogy látták maguk es, az utak es rosszak, de attól mi büszkék vagyunk magunkra, hogy csángók vagyunk, s itt lakunk Csíkfaluba.
Csáky Zoltán
Duna Tv, TÉRkép
Erdély.ma

Leselkedő krónikások
Marosvásárhelyi Krónikák – avagy krónikák Marosvásárhelyről, néhai polgárok feljegyzései, vitái, észrevételei a város középkori és újkori életéből – mostantól könyvbe szedve, megvásárolhatóan, Sebestyén Mihály válogatásában. És két kötetben. E kötetek bemutatóján vett részt szépszámú közönség a Bernády Házban kedd délután.
Káli Király István, a könyveket gondozó Mentor Kiadó igazgatója fogadta a megjelenteket, majd a szerkesztő, Gálfalvi Ágnes szólt hozzájuk.
– A kötetek a kiadó Erdélyi Ritkaságok sorozatában jelentek meg, e sorozatnak a világháború előtt már volt előzménye. Eredetileg egykötetesre terveztük, de Sebestyén Mihály sorra hozta az érdekességeket, így kétkötetnyire duzzadt a mű.
– Ha az ember könyvtáros, állandóan olyan könyveket kérnek tőle, amelyek nincsenek meg a könyvtárban. Innen származott az ötlet, sajtó alá rendezni az egykori vásárhelyi krónikákat. Egy dolog közös bennük: hogy szerzőik marosszékiek, illetve marosvásárhelyiek voltak. Polgáremberek, egyikük kivételével – erre Tonk Sándor hívta fel a figyelmemet. A középkori és újkori város életét ábrázolják a kommentárokkal ellátott szövegek. A XVII. században Vásárhelyen krónikaíró-iskola alakult, a krónikaírás divattá vált. Egyszerű polgáremberek szabadidejükben leírták, hogy mi történt velük és mi történt a városban aznap. Az egyik szerzőnk Borsos Sebestyén bíra, Borsos Tamás apja. Borsos Tamás szövegeit nem közöljük, mert azok már megjelentek a Fehér Kötetek sorozatban, Nagy Szabó Ferenc, a szabócéh céhmesterének írásait azonban igen. Ő negyvenévesen kezdett írni, munkái átölelnek egy fél évszázadot. Mindent részletesen közöl a városi életről. Ebben Vásárhely élenjáró, más, korabeli, a városi életet taglaló munka nem született. Enyedi Lakatos Márton ugyancsak polgár és mondhatni voyeur, amolyan leselkedő krónikás. Kitűnő portrékat írt az igazi, veszekedő polgárokról, riporteri frissességgel, maró gúnnyal számol be a nézeteltérésekről 1660 és 1675 között. De közöljük – többek között – még Petri Nagy György és Rozsnyai Dávid írásait is. A teljes szöveget adjuk és igyekeztünk az olvasmányosságot szem előtt tartani anélkül, hogy a filológia szabályait áthágnánk. Mellékletekkel, hely- és névmutatóval, magyarázatokkal láttuk el a könyveket, amelyekben folyamatos mesélést olvashatunk. Kár, hogy Jókai nem inspirálódhatott belőlük. A sorozat eredetije Jancsó Elemér nevéhez köthető, 1938-ban indult, és keretében '48-ig jelenhettek meg kötetek. A Mentorén kívül van egy másik folytatása is, a Kriterion Téka-sorozata, az már hozzáedzte a közönséget a történelmi szövegekhez. Nekünk még jobbat kell csinálnunk – mondta Sebestyén Mihály.
– Átlagolvasóknak szánjuk a sorozatot, ezért is ügyeltünk az olvasmányosságra – tette hozzá a szerkesztő. – Két típusú szöveggel dolgoztunk: amelyeket már átírtak egykori szöveggondozók – mellesleg nagyon szépen –, és amelyek kézírását úgy kellett kisilabizálni. Az átírásnál a tájszólás jellegzetességeit ott is megőriztem, ahol az nem volt következetes. Rendkívül szórakoztató, regényes és egyáltalán nem száraz történelmi szövegekről van szó, ráadásul ez már a második idei kötetünk, amely Vásárhelyhez kapcsolódik. És hamarosan újabb következik: Szabó Éva Erzsébet Vásárhelyi villanypózna című könyve, amelyben a szerző két világháború közötti Palás-közi élményeit meséli el, tulajdonképpen a Palás-köz történetét írja le.
Nagy Botond
Népújság (Marosvásárhely)

Iskolanapot és öregdiák találkozókat tartottak az Adyban
Nagyvárad – Az ősi schola-t Szenczy István babolcsai apát alapította 1772-ben, amikor Orsolya-rendi zárdát, valamint leányiskolát létesített. Az iskolában több évszázada zajlik nevelő tevékenysé
Szombaton iskolanapot és öregdiák találkozókat tartottak a nagyváradi Ady Endre Középiskolában. A rendezvények a Szent Anna templomban lezajlott ökumenikus imával kezdődtek, ahol Mons. Fodor József római katolikus általános helynök és Sándor Lajos várad-újvárosi református tiszteletes köszöntötte mindazokat, akik 1960-ban végeztek az akkoriban 3. számú középiskolának nevezett líceum XI. B és C osztályaiban. Természetesen egyéb osztálytalálkozókra is sor került a délelőtti órákban az Adyban. A csupán 2-3 évtizeddel ezelőtt elballagott öregdiákok az osztálytermeikben üdvözölték egymást, míg az 50, illetve 60 éve érettségizettek a tanári szobában gyűltek össze. Itt Tóth Márta igazgatónő, Fleisz Judit aligazgatónő, Závodszky Tamás, az Alma Mater Alapítvány elnöke, Matkovics Mária Emerica nővér és Soeur Marie de la Trinité Hubert, az orsolyiták győri, illetve váradi rendfőnöknője köszöntötte az ünneplőket, akik gyémánt és arany diplomákat vehettek át.
 Sportvetélkedők és kiállítás
 Ezzel párhuzamos számos tevékenység zajlott a tanintézet különböző szegleteiben. A sportpályán és a tornateremben Antal Károly testnevelési tanár szervezett sportvetélkedőket (sakk, staféta, asztalitenisz, streetball, női labdarúgás, tanár-diák focimeccs), a folyosón pedig Kapás Sára rajztanárnő koordonálásával Ungvári Oszkár és Sabău Cristian XII. A osztályos diákok állították ki fényképeiket, melyekkel a Communitas Alapítvány által támogatott Szecessziós Várad fotópályázaton vettek részt. A díszteremben a magyar katedra rendezett vetélkedőt, Tegnap a holnapban címmel, ahol Lakatos Balla Attila régész is előadást tartott.
 Tudományos diákkonferencia
 A fizikalabor a Puskás Ágnes és Ujvárosi Edit biológiatanárnő által meghirdetett és a X. F. által lebonyolított Zöld-ség elnevezésű megmérettetésnek biztosított helyszínt. A Pillepalackok (György Edina, Kiss Hajnal, Fekete Csilla és Tötős István) csapata nyert, maga mögé utasítva a Macskacápákat és a Delfineket. A X. D-sek egy olyan felmérés eredményeit ismertették, mely a Comenius-projekt keretében valósult meg, és azt kutatta, hogy az adysok mennyire élnek környezettudatosan.
Fél tizenegykor a könyvtár olvasótermében nyitották meg a Tárnoky György diákkonferenciát, melyet Puskás Ágnes biológia- és dr. Ambrus Attila földrajztanár szervezett. Érdekes és színvonalas előadások hangzottak el, melyek azt bizonyították, hogy a tanitézet falai közt napjainkban is élénk szellemi tevékenység zajlik, az Adyt nem hiába emlegetik elitiskolaként. A humán kategóriában két első díjat osztottak ki - Miron Vilidár Vivien és Pető Erzsébet Katalin -, második Csiki Katalin lett. A reál szekcióban Molnár Zsolt és Pető Ferenc diadalmaskodott, a képzeletbeli dobogó második és harmadik fokára Villás Krisztina és Csikos Adél állhatott. Különdíjjal Székely Ádámot jutalmazták. A dolgozatírók felkészítői András Emese, Takács Péter, Kozma Éva, Ujvárosi Edit, Bogdán Károly és István Zoltán tanárok voltak.
Az iskolanap alkalmából programokat rendezett még az angol és a történelem katedra, valamint az Ady Diáktanácsa is. (A biológia teremben például pillepalackokat zsugorítottak össz egy gép segítségével.) Színvonalas és érdekes események sora zajlott, a résztvevők csupán azt sajnálhatták, hogy ugyanazon időpontban nem lehettek jelen egyszerre több helyszínen is.
 Ciucur Losonczi Antonius
 erdon.ro

Alapot kell építenünk falak nélkül - Orbán Viktor beszéde a Kossuth téren
A székely himnusszal, majd a Himnusszal megkezdődött a Parlament épülete előtt a Fidesz-KDNP ünnepi nagygyűlése szombat délután, miután az Országgyűlés elfogadta a kormányprogramot, és az új Orbán-kabinet letette hivatali esküt.
Orbán Viktor szerint az ő feladatuk az, hogy alapot építsenek falak nélkül, az elmúlt nyolc évben felhúzott falakat pedig porig fogják rombolni, és gránitalapot építenek a helyükre.
Az új kormányfő a Fidesz-KDNP nagygyűlésén úgy fogalmazott: „azért jöttünk ma össze, hogy megerősítsük szövetségünket, és megerősítsük azt, amit négy éve mondtunk”. Így hangzott: „én maradok, fent vagy lent, de mindig maradok, mert ez nem jutalom, hanem hűség kérdése. Engem mindig meg fogtok találni, a sikerben, a bajban, az örömben, a munkában, és én az elkövetkező négy évben is harcolni fogok veletek, értetek, a hazámért”. Hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok – zárta szokásos fordulatával beszédét Orbán Viktor.
Közjogi értelemben egyesült a magyar nemzet
Ezt már Semjén Zsolt hangoztatta a nagygyűlésen. Megjöttünk, nem kértünk száz napot, tíz napot, egy napot, egyetlen órát sem, a kormány még meg sem alakult, már megteremtettük, hogy a magyar nemzet közjogi értelemben egyesült – mondta a magyar állampolgárságról szóló törvény módosítására utalva a KDNP elnöke, akinek szavait „szép volt fiúk” felkiáltással fogadta a tömeg.
Semjén Zsolt szerint „kutya nehéz” időszak következik, az országot kirabolták, kifosztották, a szekrényeket telerakták csontvázakkal.
Mi azonban nem a meghátrálás emberei vagyunk! – mondta a politikus, aki azt ígérte, a következő éveket arra szentelik, hogy felépítik Magyarországot a romokból.
A Kossuth tér a nemzet tere
A nemzet terének nevezte a Kossuth teret Schmitt Pál házelnök, amikor köszöntötte az ünnepi nagygyűlés résztvevőit .
A fideszes politikus úgy fogalmazott: „mától véglegesen visszafoglaltuk” a Kossuth teret, újra eljött az idő, amikor „újra kezünkbe vehetjük” az ország és a nemzet sorsát.
Kitért arra: nyolc év kellett ahhoz, hogy ne legyen kordon az ország háza és a nemzet között, ami elzárja a különféle világnézetű és származású embereket attól, hogy közel kerüljenek a Szent Koronához.
Szép ünnepet Magyarország – zárta a tömeghez intézett szavait Schmitt Pál, aki szerint, ha lenne az ország házának lelke, bizonyára azt is megérintené, akárcsak az ő lelkét, az ünneplők látványa.
Tömegek érkeztek az ország minden részéből
A Parlament előtti teret megtöltötték az ország különböző részeiről érkezett szimpatizánsok, akik nemzeti színű és árpádsávos zászlókat lobogtatnak, illetve településneveiket tartalmazó transzparenseket emelnek a magasba.
A feliratok szerint – többek között – Nyírlugosról, Tiszaújvárosból, Esztergomból, Szegedről, Emődről, Mohácsról és Bicskéről is érkeztek, hogy üdvözöljék a hivatalba lépett új kormányt és Orbán Viktor miniszterelnököt.
Az Országház főbejárata előtti lépcsőkre épült a színpad, amelynek két oldalán székek sorakoznak, ahol a meghívott vendégek foglalnak helyet. A szónoki pulpituson, a mikrofon előtt az „Új kezdet napja” felirat olvasható.
A tömegben egyaránt megtalálható valamennyi korosztály, de a túlnyomó többségben a középkorúak vannak. A színpadról megzenésített verseket énekelnek.
Duna Tv, MTI
Erdély.ma

Össztűz
A rendszerváltást követően talán soha nem voltak ennyire össztűz alá véve a romániai közoktatásban dolgozó pedagógusok, mint most. Egyrészt a már konkrétumként kezelhető huszonöt százalékos jövedelemcsökkentés, másrészt a szaktárca illetékeseinek az emberségre való „hivatkozásai”, harmadsorban a szakszervezeteknek a sztrájkra való ösztönzése és nem utolsó sorban a közvélemény nyomása között vergődik – úgy látszik, menthetetlenül – a négyszázezres réteg.
Köztudott: május 31-től beláthatatlan időre általános sztrájkba kezd a négy tanügyi szakszervezet. A helyzetet most az bonyolítja, hogy május 31 és június 4 között kerül sor az idegen nyelvi ismereteket felmérő szóbeli érettségi vizsgára.
Ha a pedagógusok az elmúlt két évben azért tüntettek, hogy béreik 50 százalékos emelésének érvényt szerezzenek, most az amúgy sem magas bérek 25 százalékos csökkentése miatt fejezik ki nemtetszésüket. A pedagóguspálya már régóta nem tartozik a túlfizetett szakmák közé Romániában. A tervezett 25 százalékos bércsökkenés katasztrofális következményekkel járhat. Ha ez bekövetkezik – és sajnos, alig van kilátás ennek elkerülésére –, akkor a mindennapi létminimumon tengődve a pedagógusok elveszítik még meglévő motiváltságukat, továbbá hivatástudatuk, önértékelésük vészesen csökken. Marad tehát a magánórákból származó többletjövedelem, vagy pályát változtatnak. Ám nem minden pedagógus olyan szerencsés, hogy jól fizetett magánórát tartson, vagy akár húsz-harminc évi munka után új szakmát sajátíthasson el.
A szaktárca magas rangú tisztviselői most is elővették hangzatos szólamaikat az emberségről, a gyerekek érdekéről. Így kívánták rábírni a pedagógusokat, hogy álljanak el az általános sztrájktól.
Ezzel pedig újabb bizonyítást nyert az emberi cinizmus határtalansága. Legalábbis előttem. Azok a magasrangú minisztériumi tisztviselők, akik jóval magasabb bért kaphatnak, mint a pedagógusok többsége, hogyan hivatkoznak az emberségre? Miért nem veszik észre sorstársaik kilátástalanságát?
A szakszervezetek nem látnak más kiutat a helyzetből, mint az általános sztrájkhoz folyamodni. Már többször hangoztattam egyetértésemet a szakszervezetek érdekvédelmi szerepével, ám kifogást emelnék a már-már hisztérikussá fajuló „sztrájkolunk, sztrájkolunk, ti csak sztrájkoljatok” típusú magatartásukkal szemben.
A közvélemény nem állt a tanárok mellé. Több helyről hallani lehetett, hogy a (végzős) tanulók ellentiltakozás során juttatták kifejezésre ama véleményüket, hogy nem értenek egyet tanáraik sztrájkjával, amely veszélyezteti az érettségi vizsga normális körülmények között történő lebonyolítását.
Értesüléseim szerint a tanügyminisztérium és a megyei tanfelügyelőségek megoldották mind az érettségi, mind az évvégi tanulmányi átlagok lezárásának kérdését. A nem szakszervezeti tagok vállalták azt, hogy lebonyolítják az érettségit, az iskolák igazgatóinak pedig megadták azt a hatáskört, hogy lezárhassák a médiákat.
Vajon ki hiszi el még mindig azt, hogy az általános sztrájkkal bármit is elérhetnek a tiltakozó pedagógusok?
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)

Videokonferencián beszéltek a kormánytagok a prefektusokkal a megszorító intézkedésekről
„A kormánynak, illetve a területi képviselőinek egyaránt nehéz lesz az elkövetkező időszak, hiszen nekünk kell elmagyaráznunk a nyugdíjasoknak a megszorító intézkedéseket, a fizetések és nyugdíjak csökkentésének szükségességét, de nincs alternatíva” – jelentette ki tegnap Emil Boc miniszterelnök a prefektusokkal folytatott videokonferencián. Hozzátette: Románia sem egy elefántcsonttoronyban helyezkedik el, hogy megmenekülhessen a világgazdasági történések hatásától.
A miniszterelnök megszólalásában többnyire megismételte, összefoglalta korábbi bejelentéseit, mintegy tájékoztatva a prefektusokat, hogy milyen intézkedésekre kényszerül a kormány a költségvetési megszorítások keretében. Mint hangsúlyozta, a két felmerülő lehetőség – az adóemelés és a kiadások csökkentése – közül a kormány az utóbbit választotta – 25 százalékkal csökkentette a béreket, 15 százalékkal a nyugdíjakat, a gyermeknevelési pótlékot, illetve a szociális juttatások egy részét –, mivel ezek által csökkenteni lehet a strukturális hiányt, s egy időben lehetőséget teremt arra, hogy pénzösszegeket különítsenek el a magánszféra számára, elindítva ezáltal a gazdasági fellendülést. Boc ugyanakkor leszögezte, hogy a megszorítások csak ideiglenesek, december 31-éig érvényesek.
A kormányfő ismételten úgy vélekedett, hogy az ország jelenlegi gazdasági helyzetéért a Tăriceanu-kormány tehető felelőssé, amely 2007–2008-ban „mérgezett ajándékokat” adott a lakosságnak a bérek, nyugdíjak emelésével, ezeket ugyanis nem tették lehetővé a munkatermelékenységi mutatók. „Még amit megtermelünk, azt is rosszul osztja be a költségvetés, ez az elmúlt 20 év Romániájának problémája” – hangoztatta Boc.
Emil Boc ugyanakkor arról is beszámolt, hogy olyan információk jutottak el hozzá, hogy egyes önkormányzatok a napokban 25 százalékos béremelésről hoztak határozatot, hogy a csökkentés nyomán a jelenlegi szinten maradhassanak a bérek. Éppen ezért a kormányfő azt kérte a prefektusoktól, hogy támadják meg a közigazgatósági bíróságon az ilyen jellegű határozatokat.
A területi kormánymegbízottakat egyúttal arra is kérte, hogy kezeljék prioritásként a beruházásokat, mivel – mint hangoztatta – az idei év első harmadában 13 százalékkal ugrottak meg a különböző javakra és szolgáltatásokra fordított kiadások. Eközben – példálózott – a minisztériumoknak és a központi közigazgatási intézményeknek sikerült ezeket a kiadásokat 3 százalékkal csökkenteniük.
Bírák a megszorítások ellen
Nem indokolható a nemzetbiztonságra való hivatkozással a kormány megszorító intézkedéseinek elfogadása – reagált szombati közleményében a romániai bírákat és ügyészeket tömörítő szervezet Emil Boc kormányfő azon kijelentésére, hogy a megszorító csomag elfogadásának szükségességét az alkotmány nemzetbiztonsági érdekeket rögzítő 53. cikkelye alapján kívánják megindokolni.
Érvelésükben rámutatnak: az intézkedés nem érinti az egész nemzetet, csupán egy részét, hiszen csupán a közalkalmazottakra és a nyugdíjasokra vonatkoznak a megszorítások. Leszögezik: a kormány ezen tervezett lépése a jogállam iránti megvetést jelzi.
Álláspontjuk szerint a nyugdíjak csökkentése alkotmányellenes, ráadásul a 15 százalékosra tervezett megvonás valójában 30 százalékos lesz, miután a kabinet az illetmény kiszámításának alapját képező nyugdíjpont értékét is csökkenteni kívánja.
Balogh Levente
Az ANL-lakások eladását sürgetik
A videokonferencián részt vett Elena Udrea fejlesztési miniszter is, aki a prefektusokkal folytatott beszélgetésben az Országos Lakásügynökség (ANL) által épített lakások eladásának felgyorsítását sürgette. Mint részletezte, az új beruházások kieszközöléséhez elengedhetetlen, hogy ezek a pénzek befolyjanak az államkasszába, a polgármesteri hivatalok azonban sok esetben visszautasítják az ANL-lakások értékesítését. Szerinte ennek fő oka, hogy a lakók által fizetett albérleti díj jelenleg a települések büdzséjébe folyik be. Udrea azonban leszögezte, a lakrészek eladása esetén a helyi önkormányzatokat gazdagítanák a lakástulajdonosok által fizetett adók, illetékek is.
Şeitan több beleszólást akar
A munkaügyi felügyelőségek, illetve a szociális segélyeket kezelő igazgatóságok támogatását kérte eközben tegnap a prefektusoktól Mihail Şeitan munkaügyi miniszter, hogy minél jobban meg lehessen szűrni, hogy kik azok, akik valóban jogosultak a garantált minimális jövedelemre, valamint a fogyatékkal élőknek szánt pénzösszegekre. „A hozzánk eljutott statisztikák szerint sok olyan dolog történik, amelyeket ellenőrizni kell, s vissza kell térnünk a norma-litásba – fogalmazott a szaktárcavezető. – Mercedesszel járó és villában élő személyeknek nem szabadna segélyekben részesülniük.”
Bálint Eszter
Krónika (Kolozsvár)

Civil kurázsi – Kulturált jövő 2009–2010 – Összefoglaló
A Kráter Műhely Egyesület 2009 őszétől 2010 májusáig lezajlott rendezvénysorozata a Kárpát-medencei magyar civil kezdeményezések fokozottabb együttműködését szolgálta. Az öt, filmvetítéssel egybekötött határon túli találkozón felvidéki, kárpátaljai, erdélyi és bácskai-bánáti civil szervezetek képviselőivel folytatott kerekasztal-beszélgetést a KME delegációja.
Turcsány Péter író, a KME elnöke a rendezvényeket bevezető előadásaiban a civil világ és az állam lehetséges új kapcsolatait vázolta fel. Minden esetben hangsúlyozta a szervezett formájú civil együttműködések, a közös fellépések és állásfoglalások jelentőségét.
A felvidéki úton (érsekújvári és ipolysági találkozó) a Kárpát-koszorú – Csángóföldtől Őrvidékig című, Csontos Jánossal közös kötetet jegyző Mihály Zoltán fotóművész is jelen volt. Diavetítéssel egybekötött előadását komoly beszélgetés követte. Emelte a hangulatot Elmer István a Lépcsők c. kötet szerzőjének felolvasással egybekötött előadása. A mindenkori keresztény értelmiség kálváriajárása példamutató lehet a felvidéki nemzetrész magyar kisebbsége számára is.
Az ipolysági találkozón a résztvevők és a rendezők nagy örömére szolgált Duray Miklós, a Magyar Koalíció Pártja tiszteletbeli elnöke problémafeltáró és közös civil cselekvésekre buzdító előadása. Példának hozta fel a komáromi székhelyű Szövetség a Közös Célokért (SZAKC) társulás tevékenységét, mely mára komoly közéleti és mozgósító erővel bír. Z. Urbán Aladár, a Palóc Társaság elnöke a magyar–magyar, magyar–szlovák, ill. a magyar és uniós kapcsolatok lehetőségeiről beszélt.
A kárpát medencei civil körkép című film levetítése a résztvevők véleménye szerint – nemcsak itt, hanem a további fórumokon is – jelentős példával szolgál(t) a jövőben alakuló civil szervezetek számára is, és segíti a Kárpát-medencei magyar nemzeti együttműködés programját.
Rendezvénysorozatunk harmadik állomása alkalma szándékosan egy kárpátaljai kis magyar falu művelődési otthonába vezetett. Iskolások, fiatalok és turisztikai szakértők voltak a közönség soraiban. Az itteni összefogást jól tükrözi a helyi civil és a régiós turisztikai szervezetek együttműködése, melynek egyik motorja Szuhán András, Bene polgármestere.
A régiós sajtó erőteljesen van jelen e többnemzetiségű táj civil közösségeinek hétköznapjaiban. A beszélgetés után a résztvevők kiemelték a civil szervezetek munkahelyteremtő és kultúramegtartó jelentőségét is.
A negyedik út a patinás Kolozsváron, a Farkas utcai Református Kollégium dísztermébe vezetett. Szabó Zsolt, a Művelődés folyóirat főszerkesztője és Székely Árpád, a kollégium igazgatója fogadta az ide „tékozló fiúként” hazalátogató Kovács Attila Zoltánt, a Kráter főszerkesztőjét, és Turcsány Pétert, az ismert Wass Albert-kutatót. A filmvetítés kapcsán a szervezők megállapodtak abban, hogy október elején megismételt nagyszabású rendezvényre hívják össze az egyetemváros ifjúságát és civil szervezeteit. Külön öröm számunkra, hogy programunkkal szinte egy időben ülésezett és hozta meg határozatát a Kárpát-medencei Civil Egyeztető Fórum. Az alapító szervezetekhez a KME – mint aki másfél évtizede foglalkozik hasonló tevékenységekkel – örömmel csatlakozott.
Csak emlékeztetőül: 2007. szeptember 21-én több magyar civil szervezet tisztségviselőivel közösen a KME vezetése megállapodott a Kárpát-medencei Civil Együttműködési Lánc (KCEL) létrehozásában és működtetésében.
Ezt a kezdeményezésünket sajnálatosan nem követte igazi megvalósulás; nem az aktivitás hiányzott, hanem a kellő pályázati feltételek biztosítása, melyek révén működtetni lehetett volna ezt a fórumot. A tervezett elektronikus portál kialakításáról természetesen a jövőben sem mondunk le. 
Zentai rendezvényünk társszervezője a „Ci-Fi” Civil Központ volt, mely Zsoldos Ferenc irányításával a tájegység legkiválóbb előadóit hívta meg fórumunkra: Dr. Hódi Sándor, a Széchenyi István Stratégiakutató és Fejlesztési Intézet igazgatója, Hajnal Jenő, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet igazgatója és Horváth László, a kishegyesi Dombos Fest főszervezője voltak az est vendégei.
Ezen a beszélgetésen már előtérbe került az összegző, zárókonferencia témája is. Az előadókat és az érdeklődő közönséget egyformán foglalkoztatta, vajon rombolja-e a személyiséget a névtelen kommentek világa, vagy éppen közösségteremtő hatásukat kellene-e kiemelni; mennyire veheti át az internet más adathordozók, hírközlők szerepét, milyen az internetes nyelv hatása az anyanyelvre, és milyen változást hozhat a műveltségben. Mindentudóvá lesz az internetező vagy elbutul? Hogyan segítheti az oktatást a világháló?
Hajnal Jenő, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet igazgatója hangsúlyozta a bácskai tanárgenerációk és fiatalok szép együttműködését és közös munkáját a délvidéki magyar folyóirat- és könyvkultúra elektronikus feldolgozása terén. Horváth László az épített kultúra további megmentését sürgette, a civil összefogás és civil lehetőségek megmutatásával.
Dr. Hódi Sándor nagyszabású előadásban, mintegy az e-galaxis kultúrájának „apostolaként” szólalt fel, mely különböző fordításportálok és -programok lehetőségével képes egyenrangúvá tenni magyar anyanyelvi kultúránkat a világ nagyobb lélekszámú nemzeteinek kultúráival. Gondként említette, hogy a kisebb települések sávszélesség-problémák miatt nehezen tudnak csatlakozni a világhálóra.
Gruik Ibolya a zentai Magyar Szó munkatársa az e-galaxis oktatásban és tájékoztatásban betöltött szerepét nyomatékosította, hiszen nagy lehetőség, hogy a kultúrában is naprakész társai lehetünk a Kárpát-medencében többfelé szakítva, sőt egyes helyeken jelentős szórványban élő magyaroknak.
Fórumsorozatunk Pomázon megrendezett zárókonferenciája kapta a legszélesebb körű nyilvánosságot, ezt kísérte a legnagyobb érdeklődés. A tanácskozás összefoglalóját és az elhangzott előadásokat külön írásokban tettük közzé.
A Nemzeti Civil Alapprogram Nemzetközi Kapcsolatok és Európai Integráció Kollégiuma által támogatott rendezvénysorozat betöltötte hivatását. Körútjaink és konferenciáink a civil szférában több, együtt megoldandó kérdésre hívták fel a figyelmet. Szerencsés volt az időpont választása is, mert a magyar Országgyűlés nemzetépítő és nemzetegyesítő szándéka párhuzamba került a civil világ fokozottabb közéleti jelenlétének és együttes fellépésének szándékával.
A munka folytatódik: a PoLíSz-ban közzétett beszámolók és írások a jövőben is képesek az elindított folyamatot továbbgenerálni; erre a KME szervezőgárdája, honlapunk és társszervezeteink is készen állnak.
A rendezvénysorozatról összesen 34 médiamegjelenés adott hírt, 35 különböző sajtóorgánumban. Ezek közül a legtöbb anyag az interneten látott napvilágot (29 db), ezt követte 2 televíziós, illetve 4 írott sajtóbeli megjelenés. Egy alkalommal a Katolikus Rádió is beszámolt a rendezvényről, összegzéséről.
Köszönettel tartozunk azoknak a civileknek és munkatársaknak, akik munkájukkal segítették a fórumsorozat megvalósulását:
Csemadok Érsekújvári Alapszervezete (Szlovákia)
Honti Corvin Kör – Polgári Társulás (Szlovákia)
Bene Alapítvány (Ukrajna)
Diaszpóra Alapítvány (Kolozsvár)
Művelődés Egyesület (Kolozsvár)
„Ci-Fi” Civil Központ (Szerbia)
Pest Megyei Ifjúságért Egyesület (Pomáz)
Hitünk szerint ma már nem kell „civil kurázsi” a civil együttműködéshez, de nemzetünk és társadalmunk gondjai egyként igénylik a civil leleményességet, az együttműködést, a közös kiállást – s ha kell, a közös kurázsit is.
Pomáz, 2010. május 31.
(Kráter Press)
Polísz (Budapest)

Nagyot álmodni és tenni a szülőfaluért, a magyarságért
Példaértékű kezdeményezésként tájházat avattak vasárnap Várasfenesen. A megye déli részén, a Béli-hegység és a Bihari-havasok között, a Belényesi-medencében lévő ősi településen az ünnepséget a Fekete-Körös menti, sajnos egyre fogyatkozó magyarság találkozójává emelték.
Istentisztelettel kezdődött az egész napos rendezvény. A fenesi református templomban számosan népviseletben jelentek meg, ami manapság már ritkaságszámba megy. Meg is telt színültig az istenháza. Meghívottként a nagyvárad-réti parókus lelkész, Pálfi József hirdette az igét. Magyarázatát a Máté evangéliumából felolvasott passzusokra alapozta. Ahol megjelenik Jézus, közösség alakul ki, mégpedig olyan, amely magára talál hagyományaiban – mondta. Továbbá azt javallta, hogy a krízisekkel, elszegényedéssel teli mindennapokat hittel kell megélni, hiszen a teremtő ige fundamentuma a jövőnek. Imájában cselekvő embereket kért, akiknek példamutatása az egész Fekete-Körös menti magyarság önbecsülésének visszanyeréséhez vezet.
A fenesi egyházközség parókus lelkésze, Szabó László köszöntötte ezután a vendégeket, a faluból elszármazottakat, a környező településekről érkezetteket. A rétiek Csillagfény kórusának szolgálata következett. A Márkus Zoltán kántor-karnagy vezette énekkar három alkalomhoz illő egyházi dallal köszöntötte az ünneplőket.
A faluból elszármazott Miklós Mihály történelemtanár előadásán volt a sor, aki a Fekete-Körös mentének többi magyar, Árpád-kori alapítású helységéről is szólt. Az itteni magyarság székely eredetűnek tudja magát – noha a fennmaradt dokumentumok alapján ez nem bizonyítható, de a néprajzosok szerint ez igencsak valószínű. Egyes történészek kész ténynek veszik, hogy az itteniek a hajdani székely határőrök leszármazottai, akik még az erdélyi honfoglalás (vagyis a keletre való kirajzás) előtt telepedtek le az általuk őrzött gyepűvidéken. Miklós a máig fennmaradt jellegzetes nyelvjárást (sajátságos a magánhangzók kiejtése, a cselekvő múlt jelenléte, a román szavak magyarul történő ragozása, valamint a kicsinyítő képzők különlegessége) ismertette pár mondatban. Mesélt arról, hogy szülőfaluja elnevezésének eredetét a neves erdélyi történésztől, néhai Jakó Zsigmondtól is tudakolta. A biharfélegyházi születésű professzor a fenyves, a fene és a latin finis (gyepű vége, határa értelemben) kifejezéseket tartotta elképzelhetőnek, viszont a finis és a fenyves közül nem tudta, hogy melyik hatása érvényesül a Fenes elnevezésben. Miklós Mihály üdvözölte a tájház létrehozását – amint mondta, bár minden faluban lenne egy-egy áldozatokra ennyire képes cselekvő embere, amilyen Fenesnek Vura Ferenc –, valamint a Fekete-Körös mente magyarsága közös kulturális mozgalmának létrehozását javallta.
Nemzeti imánk eléneklésével zárult az ünnepség istenházabeli része.
„Mifelénk ez már csak így járja”
Bohókás, nyárinak tetsző szellő kísérte át a templombeli sokadalmat a Bélavár alatti falu egykoron legmódosabb portájára. A másfélszáz évnél régebben emelt Benedek-házat tavaly vásárolta meg Vura Ferenc. A Fenesen született, ma Nagyváradon élő vállalkozó gyermekkori álma valósult meg azzal, hogy az épületet tájházzá alakíthatta. Az avatóünnepséget pedig a Fekete-Körös magyarságának találkozójává akarta emelni. Jöttek is a környékbeli településekről százával. A szépen felújított épület udvarára színpadot emeltek, s e köré csoportosult a sokadalom – már aki odafért, merthogy bizony a porta kapuján kívül is rengetegen álltak, legalább a hangokat kiélvezve. Előbb a község alpolgármestere, Halász Sándor köszönte meg a tájház létesítésének önzetlenségét. Amikor Vura Ferenc díszpolgárrá avatásáról szólt, vastaps üdvözölte javaslatát. Kitért arra is, hogy a település lakói azzal fejezhetik ki hálájukat, hogy a mindenki a saját portáját, utcáját tisztán és ápoltan tartja.
Ifjabb Vura Ferenc (a leendő díszpolgár nagyobbik fia) szavalt ezután, majd a váradi Szigligeti Társulat színművésze, Kiss Csaba konferálta fel a színpadra a többi fellépőt. Énekszóval és néptánccal kedveskedett a köröstárkányi, a belényesújlaki, a magyarremetei, a kisnyégerfalvi, valamint a helybéli néptánccsoport, továbbá a váradréti Csillagocska és a fenesi nótacsoport és citerazenekar. A bő két óra alatt mindenik csoport többször is fellépett s mindahány nagy-nagy tetszést aratott. Különösen lelkes tapsot kapott a nyégerfalviak lakodalmas összeállítása („hagyomány szerint, Nyégerfalván ez így járja” – tudatták jó előre, hogy bizony csak az igazi szokásoknak állítanak emléket, de azoknak igazán mulattatósan). Mosoly nélkül nem állta meg senki a réti csillagocskák produkcióit sem. Természetesen hatalmas tapssal jutalmazták a helybélieket, azaz a 11 pár alkotta néptánccsoportot (amelyet már ’90-ben alapítottak, de megszűnt, ám nemrégiben újjáéledt), valamint a citerakísérettel éneklőket.
Jó falatokhoz jó bor és muzsikaszó
Igazán tüzesen sütöttek a napsugarak a porta udvarán. Hűvösre a tájházban lehetett bukkanni. A szobákban bábuk álltak, rajtuk korabeli viseletek, és a bútorok is éppen úgy festettek, mint annak idején. A hatalmas búbos kemence, mellette a Benedekék családfája (hogy a látogató megismerhesse azt is, kik éltek a házban), kint a tornácon számos fénykép szintén a famíliáról. A pincében hordók, a csűrben szekér stb. Minden a helyén. A tájház állandóan nyitva lesz a Bélavárhoz, a Fenesre látogató előtt – magyarázza lapunknak Vura Ferenc. Amint mondja, a 111. szám alatti épületben szívesen látnak mindenkit, s a 115. alatt lakó szülei körbe is vezetik a messziről érkezetteket, szólnak a hagyományokról, a tárgyak funkciójáról. Mindezt ingyenesen. Idővel foglalkozások is lesznek – számol be a tervekről is. A fenesi konyhaművészet megismertetése mellett leginkább a gyerekekre koncentrálnak. Szeretnék velük megismertetni őseik értékeit – vallja. Beszélgetésünk alatt mindegyre mindenkihez szól. Hol ismerőst lát, akitől egy régi fényképet kér, máskor vendégtől érdeklődik, jól érzi-e magát. „Úgy tűnik, hogy érdemes álmodni, mert az álmok néha megvalósulnak” – mondja gratuláló szavainkra.
Időközben a sokság átvonult a fenesi kultúrházba. Igazi szeretetvendégségen tartották ott a távolabbról érkezetteket. Színültig megtelt a terem. Minden asztalnál a finom ételek mellett arról szóltak, hogy ez igen, ilyen emberek kellenének mindenhova. Chifiriuc András bihari borász különlegességeitől, valamint a helyben termett nedűktől nekibuzdulva aztán majd mindenki megeresztett egy-egy dalt. Merthogy a muzsikaszó sem maradhatott el. A nyégerfalviak már a falu utcáit végig dalolászták idejövet, a kultúrházban pedig kiegészültek a többi nótás kedvű Fekete-Körös-völgyivel. Persze ki hangosan, ki csak úgy magában, az ünnepnek örülve fújta a dalokat. Ezt fokozni már csak Márkus Zoltán és zenekara tudta. A zenészeket körbeölelve ünnepeltek.
A találkozót hagyományteremtő szándékkal szervezte a Vura család, így jövőre is lesz ilyen falu-, tájegység-, magyarságünnep Fenesen.
Megyeri Tamás Róbert
Reggeli Újság (Nagyvárad)

A régió egyházi és kulturális központjává válna Bálványosváralja
A régió egyházi és kulturális központjává válna a jövőben a Déstől 16 kilométerre fekvő Bálványosváralja, a célok elérésééig azonban számos teendő akad még a valamivel több mint 1900 lelket számláló Kolozs megyei faluban.
A település lakói közül egyre kevesebben gondolják úgy, hogy érdemes gazdálkodással foglalkozni – egyre több a parlagon maradt szántóföld és a gondozatlan legelő –, a fiatalok pedig amiatt panaszkodnak, hogy kevés lehetőségük adódik tartalmas kikapcsolódásra. A bálványosváraljai közösség azonban két néptánccsoportot és zenekart tart fenn, a helyi labdarúgócsapat pedig sok helybéli sportkedvelő örömére idén megnyerte a körzeti bajnokságot.
Fekete Emőke, a Kolozs Megyei Tanács alelnöke a hétvégén ellátogatott a településre a helyi közösséget foglalkoztató problémák feltérképezése érdekében, a látogatásra a Krónika is elkísérte az elöljárót. „Nagyon fontos, hogy a megyei önkormányzat érdemi információval lássa el a helyi közösségeket, és az is, hogy helyszínen tájékozódjunk a vidéken élők napi gondjairól, hogy azokról érdemben tudjunk tárgyalni és közösen keressünk megoldásokat” – mutatott rá Fekete Emőke. A Kolozsvártól mintegy hatvan kilométerre található falu nemrég felújított művelődési otthonában a megyei önkormányzat alelnöke falugyűlésen találkozott a helybeliekkel is.
Asszimilációs kísérletek?
Barabási Ferenctől, a falu református lelkészétől megtudtuk, a településen közel 1750 magyar él. „Az itt élő románok kivétel nélkül tudnak magyarul, ami példaértékű” – jegyezte meg Barabási, aki ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy bár rendkívül erős, összetartó magyar közösség a bálványosváraljai, a román asszimilációs törekvések itt is megfigyelhetők. Példaként említette, hogy a faluban óriási ortodox parókiát építenek.
A lelkész szerint kulturális életére büszke Bálványosváralja. Van népi zenekaruk, egy ifjúsági néptánccsoport, továbbá a neves népzenegyűjtőről, Bartalos Istvánról – a falu szülöttjéről – elnevezett csoport is működik.
Megtudtuk még, Bálványosváralja lakói többnyire kisiparosok vagy nyugdíjasok. Sok köztük a kőműves, néhányan Magyarországon keresik kenyerüket, de van, aki saját vállalkozásba kezdett. A többiek pedig Désre ingáznak dolgozni. Több olyan nyugdíjas is él a faluban, aki korábban a Zsil-völgyében dolgozott bányászként. Barabási hozzátette, igaz ugyan, hogy a falu lakossága fogy, de a népesség csökkenése nem drasztikus: 150 általános iskolást, és 70–75 óvodást tartanak nyilván a településen.
Falu a vár alatt
Bálványosváralja a Várhegy tövébe épült, ahol régen történelmi jelentőségű vár állt. A falu a Várhegy északi lejtőjén keletkezett, majd onnan később húzódott lennebb a Bándó-völgyébe.
Váralja lakossága a népszámlálás szerint 1927 fő, ebből: 1756 magyar, 168 román. Bálványosváralja egyik legmagasabb dombján állt a falunak nevet adó Bálványos vára.
A várat első alkalommal 1269-ben névtelenül, majd 1291-től említik név szerint. 1537-ben az erdélyi vajda serege foglalta el és megerősítette. Valószínűleg 1538-ban rombolták le, köveit Szamosújvár építéséhez használták fel. Ma már csekély maradványai láthatók.
„A legtemplomosabb gyülekezet”
Barabási Ferenc megfogalmazása szerint „a bálványosváraljai az egyik legtemplomosabb gyülekezet”: minden vasárnap telt ház van az istentiszteleten. Az Árpád kori templom ráadásul műemlék épület – a 13. században építette a ciszterci rend. 1912-ben egy hatalmas szélvihar rongálta meg az épületet, a természeti katasztrófáról azóta évente megemlékeznek. Az egyházközség és a falu jó viszonyt ápol egyházi és világi alapon több külföldi testvértelepüléssel, így hollandiai, belga, franciaországi és magyarországi településekkel is jó a kapcsolatuk. „Nem titkolt szándékunk, hogy a jövőben regionális egyházi és kulturális központtá akarunk válni, ezért az 1866-ban épült parókia emeletén vendégszobákat, konferenciatermet alakítanánk ki” – mutatta meg Barabási Ferenc az egyelőre még berendezésre váró felső emeletet.
Falugyűlés válságról, pályázati lehetőségekről
A falugyűlésen Fekete Emőke beszámolt a falubelieknek a kormány megszorító intézkedéseiről és annak hatásáról, és arról, hogy mi az RMDSZ álláspontja a kérdésben. Majd a megyei tanács által társfinanszírozott programokat is ismertette. Mureşan Ildikót, Bálványosváralja polgármesterét elsősorban a pályázati lehetőségek és annak technikai részletei érdekelték, mert a helyi önkormányzat éppen egy sportcsarnokot épít pályázati forrásokból, és gondjaik vannak az építkezés befejezésével.
A helybeliek közül többen az erdő-visszaszolgáltatások körüli visszásságokról panaszkodtak a megyei önkormányzat alelnökének. Egyikük beszámolójából kiderült, a gondot az okozza, hogy több esetben az örökösök úgy igényelték vissza jogos tulajdonukat, hogy csak egyikük nevét tüntették fel a hivatalos okmányokban. A kedvezményezett örökösök pedig nem minden esetben hajlandóak osztozni a többi örökössel.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)

Tudathasadék
Ahogy az várható is volt, az oktatást tette leginkább próbára az általános sztrájk első napja. A meglehetősen szélsőséges álláspontokat nyilván elsősorban az időzítés váltotta ki, hiszen a tanügyiek ügyével való, mégoly szolidáris azonosulást is kikezdi az a veszélyeztetettségi tudat, ami az érettségizőket és szüleiket hatalmába kerítette.
A bizonytalanság — amelyre jócskán rátett felelőtlen, már-már provokatív nyilatkozatával néhány szakszervezeti vezér — ugyanis a legjobb szándékot is képes sötét árnyékba tolni.
Márpedig bizonytalanság volt bőven még hétfő reggel is, bár a háromszéki érettségi központok nagyobb arányban álltak készenléti állapotban, mint ahogy az az elmúlt hét utolsó napjaiban körvonalazódott. Egy órával a soros érettségi vizsga kezdete előtt a Puskás Tivadar Szakközépiskola még a feketelistán volt, olyannyira, hogy a tanfelügyelőség illetékese is ódzkodott megnevezni az egyetlen ,,renitens" tanintézményt, nyilván abban a reményben, hogy az utolsó pillanatban ott is minden megoldódik. Így is történt, ez azonban aligha módosítja az összképet.
A sztrájkban való részvétel ugyanis egyre inkább presztízskérdéssé alakul, számháborúvá, amely egyik vagy másik erővonal dominanciáját hivatott alátámasztani. Vezérkari jelentésekre emlékeztetően érkeznek a hírek, amelyek szerint hol ,,mindössze" két és fél iskola lóg ki a fegyelmezett tornasorból, hol aggasztóan sok, azaz négy. Az esetenként egymásnak ellentmondó adatok persze elsősorban arra szolgálnak, hogy statisztikákat erősítsenek, de legfeljebb arra jók, hogy tanárt és szülőt egyaránt elbizonytalanítsanak egy önmagában indokolt tiltakozási kezdeményezésben való részvétel jogosságában. No meg arra, hogy rohamosan növekvő repedéseket okozzanak a szolidaritás és a szakmai lelkiismeret falán. Mert állítólag nem nagyon találkozni olyan elvetemült tanárral, akit hidegen hagyna az általa évekig pallérozott diák egyetemi bejutásának sorsa, s ha mindez még társadalmi rosszallással is társul, ember legyen a talpán, aki magabiztosan jár az elvszerűség és lelkiismeretesség közötti keskeny ösvényen.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)