Csak valós történésekre alapuló mondák születtek Mátyásról
Lámpások vitték az égbe az idei ünnepség hírét
Legalább egy-két nap erejéig becsempészni életünkbe a reneszánsz értékeket, hangulatot, életérzést – ezzel a csöppet sem titkolt szándékkal szervezi meg évről évre Mátyás-napi rendezvény- és ünnepségsorozatát a kolozsvári Amaryllis Társaság. Idén kerek évforduló is gazdagította a tematikát, mivel Mátyás királyunk 570 esztendővel ezelőtt született. A szervezők minden évben igyekeznek valamilyen különlegességgel is előállni a hagyományos programok mellett: idén kezdő mozzanatként lámpásokat eresztettek szélnek február 22-én, pénteken este a Főtérről. Ezt régizene-koncert követte a Bánffy-palotában, Szerelmes mese címmel, a Trei parale együttes előadásában. A szombat délelőttöt hagyományosan a gyermekeknek szentelték: a Mátyás-házban közös mesekönyv született. A téma azonban a délutánba is belenyúlott, szakemberek a Mátyás-mesék népszerűségének titkáról értekeztek, majd a Carmina Danubiana együttes koncertezett. A program ünnepi misével zárult.
Királyi udvar a könyvtárban
A Mátyás király születésnapjának 570. évfordulójára szervezett rendezvények kavalkádjában a Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány Gróf Mikó Imre Könyvtára ezúttal Mátyás, az igazságos címmel szervezett játékosan ismeretbővítő programot kisiskolások számára azzal a céllal, hogy megismertesse és megértesse leghíresebb királyunk ellentmondásos személyiségét. A tevékenységre kíváncsian és a gyermeki játékosság szellemében jelentkeztek a Donát negyedi Onisifor Ghibu Természettudományi Líceum magyar tagozatának alsósai, Illés Csilla, Diószegi Roberta Beáta, Korábián Krisztina tanítók, valamint Lőrincz Andrea segítőpedagógus kíséretében.
A királyunkról való lényegesebb tudnivalók bemutatása után meseolvasás következett, a mese témáját a kicsik rajzolással, a nagyobbacskák pedig a hallottak elmélyítéséhez hasznos feladatlappal folytathatták, majd a jó hangulat elmélyítése érdekében énektanítással és a Mátyás király szobrászt keres mozgásos játékkal zárult a program. A hangulat és a tudásvágy megvolt, csupán a rohanó idő nem volt cinkostársunk, így bármennyire is jó volt királyi vendégnek lenni, az időutazás határideje lejárt, és elkövetkező alkalmak ígéretében elérkezett a búcsúzás ideje is.
Miklós Erika
Kódex születik
Az Amaryllis Társaság és a kolozsvári gyerekek összefogásával szombaton egyedi projekt született. Mátyás király szülőháza délelőtt néhány órára komoly műhelymunka helyszínévé vált: seregnyi szorgoskezű kis művész merített ihletet Markó Botond meséjéből, a Ficfakirályból, amelyet Kürti Andrea már előzőleg papírra vetett, így az alkotó kedvnek, csupán a képzelet szabhatott határt, s elkezdődhetett a valódi munka, az illusztrálás. Zsírkrétával, színes ceruzával, vízfestékkel, ecsettel, kézzel, ki amihez hozzáfért. Itt mindenki megtalálta a számára legmegfelelőbb kifejezési eszközt. A sokszínű és vidám alkotásokhoz mindenki hozzátett egy keveset. Különösen jó érzés volt látni, hogy a modern kor hősei, a mesék, filmek és rajzfilmek megannyi változatos karaktere közt a nagy orrú király alakja éppúgy megtalálja a helyét a gyerekek szívében. Mindenki ismeri ezt az álruhás igazságosztót, minden gyermek fejében ott lakozik a róla alkotott kép, amely testet öltött az általuk készített kódex lapjain.
A munkában elfáradt illusztrátorok addig sem unatkoztak, míg később érkező társaikat a tervezőasztalhoz engedték. Szórakoztatásukról Both József és Zsuzsa, valamint a Csereklye zenekar gondoskodott mesés játékkal, tánccal. A vidám forgatag egyaránt magával ragadott kicsiket és nagyokat, szülőket és nagyszülőket, s egészen a kódex kiállításáig tartott az önfeledt mulatság. Trombiták harsonájára ekkorra halkult el az énekszó, s álltak meg egy pillanatra a fürge lábak, hogy mindenki megtekinthesse a közös munka gyümölcsét.
A nyolc darab 70x100 cm-es ív jól látható helyre került, így végül képzeletben mindenki végigforgathatta lapjait, s a Mátyás király koronázásáról szóló mese életre kelt.
Simó Helga
Mesékről meséltek
Lelkileg és szellemileg egyaránt gazdagodhattak a kolozsváriak a délutáni kerekasztal-beszélgetésen, ahol három különböző területen dolgozó szakember járta körül a Mátyás-mesék és -mondák különleges világát. Miből fakad a királyról szóló történetek népszerűsége? Melyek azok az értékek, amelyeket Hunyadi Mátyás emlékezetes cselekedeteiből, megnyilvánulásaiból ihletve a mesék, mondák is előszeretettel felhasználnak? Milyen hatást gyakorolnak az értékek az olvasókra, a felnőttekre és a gyerekekre? Többek között ezekre a kérdésekre kaphattunk választ Antalfai Márta magyarországi pszichológustól, Keszeg Vilmos néprajzkutatótól és Lupescu Radu művészettörténésztől, akikkel Kurta József beszélgetett.
Lupescu Radu kifejtette: mozgalmas és érdekes, eseményekben gazdag az 1458 és 1490 közötti időszak, Hunyadi Mátyás uralkodásának több mint harminc esztendeje, amikor szinte minden évben vezetett hadjáratot, és a többi királytól eltérően erőteljes nyugati politikát folytatott. – A rengeteg esemény közrejátszott abban, hogy különféle történetek keringtek a cselekedeteiről, bizonyára már az ő korában is. Szorosan összefonódik viszont ez a fókusz apja, Hunyadi János alakjával, akiről szintén sokat regéltek. Roppant gazdag irodalma van ennek, nem csak a magyarok, de a szomszédos népek körében is, és valahol ez folytatódik Mátyás király esetében – magyarázta Lupescu Radu. Tartalmi szempontból persze jócskán eltér apa és fia folklorisztikus megközelítése: míg Hunyadi János vonatkozásában inkább a győzedelmes hadjáratokra esik a fő hangsúly, s a történetek a hadvezér alakját állítják előtérbe, addig a Mátyásról szóló mesék egészen másról szólnak.
Keszeg Vilmos utalt arra, hogy nagyon széles a skála, amelyen a király alakjához kapcsolódó értékek sorakoznak: a harcos vitézség, a leleményesség és az őszinteség tisztelője, a szegények pártfogója, segítőkész és jószívű, a dolgozó ember felkarolója és tisztelője, mindeközben pedig erőskezű uralkodó is, aki az öntelt, hatalmával visszaélő hatóságot képes rendre utasítani, és igazságot szolgáltatni. Műfaji szempontból is igencsak változatos kép tárul elénk: míg az anekdotákban az urakat megleckéztető Mátyás jelenik meg, a tréfás mesékben fizikai ereje helyett a leleményessége kerül előtérbe. – Gyakran hallhatunk olyasmit, hogy legendák szólnak Mátyásról, ez azonban nem igaz: a legenda istenekről, szentekről, vallási személyekről szóló történet, a Mátyás király történetek nagy része viszont monda, amely a valóság elemeire épül – hangsúlyozta Keszeg Vilmos.
Akárcsak a tündérmesékben, a Mátyás-mesék esetében is győzedelmeskedik a jó, a rossz pedig megkapja méltó büntetését, gyermekek és felnőttek épülésére, lelki világuk pozitív fejlődésére egyaránt alkalmasak tehát. Antalfai Márta úgy fogalmazott: „az emberi fantázia és képzelet egészen a lélek mélyéig hatol, onnan jönnek a vágyak, amelyek ezekben a mesékben is megfogalmazódnak – mindenekelőtt a jóság, az igazmondás és az igazságtevés, amely számos Mátyás-mese üzenete. – A másik ilyen témakör az okosság: olyan készségeket, képességeket szerepeltetnek – furfangosság, talpraesettség –, amelyek révén a legnagyobb bajból is győztesen kerülhetnek ki a szereplők. Ezekben a mesékben nem csak a király okos, hanem azok az emberek is, akik hatalmas furfanggal, erővel, bátorsággal rendelkeznek, amely által kiemelkedhetnek a többiek közül, ilyen például Mátyás király kovácsa – mondta a pszichológus. Véleménye szerint kicsik és nagyok fejlődésére egyaránt jó hatással lehetnek ezek a mesék, hiszen megtanítanak arra, hogy mindig van megoldás, még a kilátástalannak tűnő helyzetek és az elkeseredettség közepette is, ugyanakkor pedig az empátiakészséget is fejlesztik.
A beszélgetés után a Carmina Danubiana (Juhász Katalin, Csörsz Rumen István, Szabó Zoltán, Orci Géza) régizene-együttes koncertezettMátyás király és a Hunyadiak emlékezete a folklórban címmel.
Ferencz Zsolt
Zárszó a templomban
A Kolozsmonostori Kálvária-templomban vasárnap délelőtt megtartott ünnepi misén fejeződtek be az idei Mátyás Napok. Kádár István plébános arra figyelmeztette a templomot zsúfolásig megtöltő jelenlévőket, hogy Mátyás királyról csakis a szeretet és a tisztelet jegyében emlékezhetünk meg.
A jelenlegi mulandó és a jövőbeli örök haza közötti kapcsolatot a hit teremti meg. Amint pénteken este az égbe szállt a sok-sok lampion, legyen a szívetekben lévő hit is a lampion fényéhez hasonló. Ahogy Jézus mondja: ügyeljetek a hit lámpására, hogy az ki ne aludjon. Ne váljunk közömbössé a hit iránt. Folyamatosan vizsgáljuk meg magunkban azt, hogy élő hittel rendelkezünk-e – figyelmeztetett a plébános.
Bitay Levente kolozsvári magyar konzul beszédében először gratulált a szervezőknek a példaértékű Mátyás-napi rendezvényért, majd a kultúra összekötő hatásáról értekezett. A mise a Himnusz eléneklésével ért véget.
A rendezvényen közreműködött a Lux Aurumque csíkszeredai kamarakórus és a MUN Schola (karnagy: Ványolós András). Három kortárs zeneszerző művét adták elő; az erdélyi származású Orbán György Ave verum, az amerikai Eric Whitacre Lux Aurumque és az észt Arvo Pärt Magnificat című művét tolmácsolták. Három külön zenei világba nyerhettünk betekintést, amelyet a (főként) profi zenészekből álló kórus tökéletes, muzikális előadása kovácsolt eggyé.
A rendezvénysorozat létrejöttét támogatta a Verbau Romania Kft., a Bethlen Gábor Alap és az FKM Építészműhely.
Nagy-Hintós Diana
Szabadság (Kolozsvár),

Kallós Zoltán: a mezőségi magyar ember kétszáz éve él a szórványban
Értetlenül áll Szász Jenőnek az önkéntes területfeladásra és a szórvány kiköltöztetésére vonatkozó kijelentése előtt Kallós Zoltán néprajztudós. Abból a több mint egymilliárd forintból, amit Szász Jenő kapott a Nemzetstratégiai Kutatóintézet létrehozására és működtetésére, meg lehetne oldani nem csak az erdélyi, hanem a moldvai szórvány anyagi gondjait is – vélekedett Kallós Zoltán.
– Szívesen elbeszélgetnék a szórvány kérdéséről Szász Jenővel. Vajon járt-e valaha szórványban? Ne riogasson a szórvány halálával, mivel a mezőségi magyar ember, a történelem viharai miatt, már kétszáz éve szórványban él, és remélem, még sokáig élni fog. A mezőségi magyarok még mindig ugyanúgy ragaszkodnak szülőföldjükhöz, kutúrájukhoz, egyházukhoz. Ezt bizonyítja a magyar népi kultúrának az az archaikus rétege, ami itt maradt fenn a legkésőbbi időkig. Ha nem is tudnak magyarul, vállalják a magyarságukat. Szász Jenő nagyot hibázott ezzel a kijelentésével, bizonyára jócskán vesztett népszerűségéből az erdélyi magyarok körében. Ha Szász Jenőt olyannyira érdekli a szórvány, akkor látogassa meg Budapesten az Apáczai Közalapítvány volt igazgatóját, Csete Örsöt, aki az elmúlt években több mint 300 ezer kilométert utazott a Kárpát-medence magyarlakta területein, hogy megismerje a magyar nyelvű oktatás fontosabb szereplőit. Csete ellátogatott olyan kis erdélyi szórványtelepülésekre is, ahol mindössze két-három magyar élt a faluban – magyarázta lapunk kérdésére Kallós Zoltán. (Csete Örsöt idén január 1-jétől nevezte ki Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő főigazgatójának – szerk. megj.).
Nézze meg továbbá nem csak a válaszúti, hanem a szamosújvári, a kőhalmi, a vicei és a sármási kollégiumot (ez utóbbit ebben a tanévben indítottuk be), vagy a Böjte Csaba által vezetett alapítványt – ajánlotta Kallós. Akár azt is hozzátehetném, hogy jó lenne, ha nem csak a magyar, hanem a román kormány is jobban odafigyelne a kistelepüléseken működő iskolákra, hiszen még a román tannyelvű iskolák is nehéz körülmények közepette működnek ezekben a helységekben – fűzte hozzá Kallós.
– Abból a keretből, amit Nemzetstratégiai Kutatóintézet létrehozására és működtetésére fordítanak, meg lehetne oldani a Kárpát-medencei szórvány gondjait. Nem hiszem, hogy a politikusok kellő figyelmet fordítanak az elemi tagozatos magyar tannyelvű osztályokra. Tudni kell, hogy a már létező szórványközpontok a nagyon nehéz szociális és társadalmi helyzetből gyűjtik össze a gyerekek többségét, ennek ellenére a tízéves tapasztalat azt mutatja, hogy értékes magyar emberekként nőnek fel. Van olyan nyolcéves tanítványunk, aki a forró csoki megvásárlására kapott heti egy lejt hazaviszi hétvégén édesanyjának, mert tudja: szükség van még arra a kis pénzre is. Egy másik kislányt az édesanyja egy szál ruhában engedett el otthonról a válaszúti kollégiumba. Egy hétéves kisfiú akkor látott életében először vonatot, amikor szülőfalujából Válaszútra hozták tavaly ősszel. A Kallós Alapítvány elnökével, Balázs-Bécsi Gyöngyivel együtt pontosan tudjuk: milyen körülmények közepette élnek nem csak a növendékeink, hanem azok szülei is. Munkalehetőség nincs, a háztáji gazdaság pedig csak a legszükségesebbet biztosítja a családnak. Sok növendékünk, amikor idejön, csak levest eszik, mert nincs kétfogásos ebédhez szokva. S ha ezeket a tényeket nem vesszük figyelembe, ha nem próbálunk gazdaságilag is lépni, akkor pár év múlva nem lesz középiskolás, majd egyetemista, aki magyarul tanuljon – magyarázta Kallós.
Megtudtuk: a Kallós Alapítvány jelenleg több mint 90 elemista gyereknek biztosít otthont, akik 26 településről jönnek.
– Az észak-mezőségi falvakból származó gyerekek többsége olyan közösségekből jön, ahol 15-20 magyar él. Nagyrészük jobban tud románul, mint magyarul, amikor Válaszútra érkezik. A szomszédos Bonchidáról 20 gyerek ingázik. Fontosnak tartjuk, hogy az itt tanuló gyerekek 24 százaléka vegyes házasságból származik, ami a minőségi oktatásnak köszönhető. Az idén hozta el a válaszúti óvódába kisfiát a zsuki rendőr, hogy az magyarul tanuljon – hangoztatta.
Kallós Zoltán magától értetődő természetességgel közölte, hogy vegyes nemzetiségű faluban nőtt fel, ahol románok, magyarok és cigányok éltek, és ennek köszönhetően mindhárom nyelvet megtanulta, és válaszúti cigányasszony szomszédjával ma is tökéletesen beszél cigányul.
A néprajztudós büszkén mondta el, hogy egyik tanítványuk rajzai bekerültek egy gyerekeknek szóló, nemrég Budapesten napvilágot látott verseskötetbe illusztrációként.
– A politikusoknak nagyon oda kell figyelniük a szórványban élő romániai magyarságra. Ha nem ügyelnek, ha nem szívlelik meg a szakemberek és az ott dolgozók tanácsait, akkor 15-20 év alatt akár 500 000 magyart is elveszíthetünk... – összegzett Kallós Zoltán.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár),

Csak a magyar templomon „szúrta a szemet” a pápai zászló
Ideje lenne véget vetni a Romániában eluralkodó zászlófóbiának
A megyei, a kolozsvári és a városházi rendőrségre eljuttatott átiratban tiltakozik Kovács Sándor római katolikus főesperes, amiért a rendőrök felelősségre vonták a templomőrt néhány órával azután, hogy a Szent Mihály templomra kifüggesztették a sárga-fehér vatikáni zászlót. A lobogót végül nem vétették le, és nem is bírságoltak, ennek ellenére a főesperes úgy véli: a rendőrök beavatkoztak az egyház belső életébe, és az alkotmányt is megsértették. Lapunk érdeklődésére a Görög Katolikus Egyház szóvivője elmondta: a püspökség falán állandóan kint lobog a pápai zászló – Románia és az Európai Unió zászlaja mellett –, de mindeddig ez senkit sem zavart. Máté András Levente RMDSZ-es parlamenti képviselő, a Kolozs megyei RMDSZ elnöke szerint a pápai zászló vallásra és nemzetiségre való tekintet nélkül mindenki számára üzenetértékű, kifüggesztése nem adhat okot semmiféle vizsgálódásra.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár),

Kitüntetésátadás és koncert március idusának előestéjén
Új 12 pontot fogalmazott meg az erdélyi magyar ifjúság
Március idusa előtti napon, március 14-én ünnepi rendezvénnyel adózott az 1848-as forradalom emlékének Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusa. A Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Auditorium Maximum nagytermében Magdó János főkonzul beszédében kifejtette: március 15-e olyan sikerélménye volt a magyar nemzetnek, amely közös, önzetlen cselekvésre sarkallta az embereket. Soós Anna, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) rektorhelyettese felszólalásában arra összpontosított: a fiataloknak ma is nemes célért kell küzdeniük. Magdó János kolozsvári magyar főkonzul hat erdélyi személyiségnek nyújtott át kitüntetést Áder János, Magyarország köztársasági elnöke nevében. Ezt követően az anyaországi Savaria Barokk Zenekar lépett fel. A Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) az erdélyi magyar ifjúságnak a közösség irányába megfogalmazott elvárásait tizenkét pontban foglalta össze.
A kitüntettek: Jakobovits Márta, dr. Szabó Judit, Bálint-Benczédi Ferenc, Zsakó Erzsébet, Serfőző Levente és Mócsy Ildikó
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár),

Meggyalázták a magyar koszorút
Kolozsváron levették, majd rátapostak a Mátyás király szoborcsoport talapzatára elhelyezett és piros-fehér-zöld szalaggal átkötött kis koszorúra azon a szimpátia-tüntetésen, amelyen azzal a kovásznai román iskolás lánnyal szolidarizáltak, aki március 15-én piros-sárga-kék színű hajpánttal a hajában jelent meg az iskolában.
A tegnap délután 5-re meghirdetett esemény elején alig 50-en voltak a Főtéren, majd számuk egyre nőtt. A százfősre duzzadt tömeg így kívánt szolidarizálni a kovásznai lánnyal, aki azt állítja, hogy leparancsolták róla a hajpántot, majd az iskola magyar igazgatója berendelte az irodájába, és uszítással vádolta, egy magyar nevű férfi pedig halálosan megfenyegette egy közösségi portálon.
A tüntetésen megjelent a város expolgármestere, a magyarellenességéről hírhedt Gheorghe Funar is, aki azt hangoztatta: Băsescunak ki kellene tüntetnie a kovásznai román lányt tette miatt.
Sem a metsző hideg szél, sem a szemerkélő havas eső sem lohasztotta le a tüntetők kedvét, akik fél hat előtt elénekelték a román himnuszt, az egységes román nemzetet éltető szlogeneket skandáltak, „Kovászna román föld” – kiáltották. Volt olyan résztvevő is, aki azt mondta: Románia a zsidók hatalomra jutása miatt van ebben a rettenetes helyzetben. Két fiatal levette a piros-fehér-zöld szalaggal átkötött kis koszorút a Mátyás szobor talapzatáról, majd pár méterrel odébb vitték, és rátapostak, ezt követően pedig visszahelyezték azt a talapzatra.
A tüntetők nagy része tizen- és huszonéves volt, alig tízen voltak nyugdíjas korúak. A résztvevők többsége piros-sárga-kék zászlót lengetett, vagy a sáljukon szerepeltek ezek a színek. Két fiú piros-sárga-kék zászlót feszített ki, amelyre feketével fel volt írva Kovászna megye neve románul.
Máté András Levente RMDSZ-es parlamenti képviselő az ügy kapcsán azt nyilatkozta: mind a román többségnek, mind a magyar kisebbségnek tisztelnie kell egymás nemzeti szimbólumait. – Nem várhatjuk el, hogy a kolozsvári román tisztelje az itt élő 15 százaléknyi magyart, ha a Kovásznán élő magyarok nem tisztelik az ott élő 15 százaléknyi románt – mondta a képviselő.
Eckstein-Kovács Péter ügyvéd szerint a szimbolikus ellenfelek szimbólumainak meggyalázása nem is balkáni, hanem keleti szokás, amelynek itteni megjelenése aggodalomra adhat okot, mert nem fér össze a köznapi ember jóérzésével. Előfordulhat, hogy feljelentés alapján indul eljárás az ügyben, vagy a rendőrség hivatalból jár el.
Hasonló tüntetésre több romániai nagyvárosban is sor került, például Kovásznán is.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár),

Rónai István, a versköltő zongoraművész és zenekritikus
Kolozsvári zenészcsalád tagjával, Rónai Antal karmester fiával, Rónai István zongoraművésszel, a kolozsvári Gh. Dima Zeneakadémia nyugalmazott oktatójával beszélgetett a Zeneszó március 20-i rendezvényén Horváth Zoltán zongoratanár, moderátor. A Györkös-emlékházban megtartott rendezvény jó hangulatához nem csak a kellemes emlékek felidézése, hanem a Rónai István által megírt humoros, ötsoros versikék felolvasása is hozzájárult.
Horváth Zoltán először arról kérdezte meghívottját, hogy milyen emlékek fűzik Györkös Mányi Alberthez. Rónai elmondta, hogy Györkössel már középiskolás korában megismerkedett. – Kegyelettel emlékezem Györkös Mányi Albertre, aki osztálytársam, László György klarinéttanára volt. Gyurit többször kísértem zongorán, ezért bemutatott hangszertanárának. Tanárként, művészként és emberként is sokat lehetett tanulni tőle – elevenítette fel emlékeit a zongoraművész. Megtudtuk: zenelíceumi zongoratanárától, Amirás Pálma asszonytól olyan szakmai alapot kapott, amellyel aztán sikeresen felvételizett a kolozsvári zeneakadémiára (az akkori konzervatóriumba), ahol a híres zongoraművész, Halmos György (1915–1985) növendéke lett, akinek szintén sokat köszönhetett.
A beszélgetés során Rónai kitért arra is, hogy az 1960-as évek első felében, már konzervatóriumi hallgatóként is korrepetitor szeretett volna lenni, ezért több évfolyamtársát kísérte különböző országos és nemzetközi versenyen.
– Mivel már diákkoromban megismerkedtem Adorjáni Ilonával, a konzervatórium énektanárával, egyre több énekes kollégát kísértem, úgy, mint Simon Editet, Mátyás Jenőt, Barabás-Kásler Magdát, Molnár Jánost. Ekkor ismerkedtem meg Albert Annamária operaénekessel, a Kolozsvári Magyar Opera szólistájával, akivel közös dalesten léptünk fel – magyarázta Rónai István.
Diákéveivel kapcsolatosan megjegyezte: mivel akkor csak Kolozsváron működött felsőfokú zenei képzés, az erdélyi magyar zenei élet képviselőinek már egyetemi hallgatóként is alkalmuk nyílt egymás jobb megismerésére. Zeneakadémiai tanárai közül még Weiss Ferdinánd (1932–2002) zongoraművészt említette, akire tudása és embersége folytán példaképként tekintett.
Sokak számára titok volt eddig az, amiről Horváth Zoltántól értesültünk: Rónai István gyakran ír ötsoros Limerick-verseket, amelyekben humoros formában elevenít fel zenei eseményeket, szereplőket. Ezekből többet fel is olvastak az est folyamán. Ami pedig az élőzenét illeti, felvételről meghallgathattunk néhány Mahler-dalt a kolozsvári zeneakadémia egykori diákja, az európai hírű bariton, Gheorghe Petean előadásában és Rónai István kíséretében.
Rónai nem csak aktív zenészként írta be nevét az erdélyi (és ezen belül a kolozsvári) komolyzenei életbe, hanem zenekritikusként is: 1968-tól 1984-ig folyamatosan jelentek meg zenekritikái A Hétben, az Utunkban az Igazságban.
– Most úgy vélem: zenekritikusként elég merész voltam. G. B. Shaw, Tóth Aladár zenekritikáit gyakran olvastam. Hogy miért hagytam fel zenekritikusi tevékenységemmel 1984-ben? Az akkori bezártság, a magyarellenes hangulat közepette nem láttam értelmét az írásnak, 1990 után pedig úgy véltem: kiírtam magamat – hangsúlyozta Rónai.
A Kolozsvári Magyar Operával kapcsolatosan megjegyezte: mivel 1988-ban félnormás korrepetitori állást vállalt el az intézményben, ezért sem tartotta etikusnak, hogy az ottani előadásokról írjon. Szívesen emlékezett arra az időszakra is, amikor az opera kamarazenekarának tagjaként több kortárs szerző (Demény Attila, Vidovszky László stb.) operájában közreműködött zongorakísérőként.
Megtudtuk: Mariana Nicolesco világhírű szopránhoz több évtizedes ismeretség fűzi: 1970-ben Rónai kísérte a művésznőt egy meghallgatáson, amelynek eredményeképpen olaszországi ösztöndíjat nyert, ahonnan az operaénekesnő… elfelejtett hazajönni. Rónai elmesélte: Nicolescónak köszönhetően egyszer a Cotroceni-palotába is eljutott. – Jó tíz évvel ezelőtt történt, hogy az akkori olasz államfő Bukarestbe látogatott, és ezzel egy időben Mariana Nicolesco is fellépett. Engem kért meg, hogy kísérjem a koncertjén, így kerültem én életemben először és talán utoljára a Cotroceni-palotába. László Ferenc (1937–2010) muzikológusnak köszönhetően pedig az osztrák nagykövetség bukaresti székhelyére jutottam el. Ott Simona Ivaş és Marius Budoiu magánénekeseket kísértem – jegyezte meg Rónai.
Szóba kerültek még az 1980-as évek első felében megtett székelyföldi koncertkörutak, amelyek során Márkos Albert és ifj. Balogh Ferenc hegedűművészt, Kriza Ágnes, Hercz Péter és Daróczi Tamás magánénekest kísérte. – Az akkori rossz életkörülmények közepette a székelyföldi koncertek pozitívan hatottak lelkivilágunkra. Öcsémmel, Rónai Ádámmal pedig szólistaként is felléptünk – tette hozzá Rónai.
A Brăilán kétévente megrendezendő Hariclea Darclée Nemzetközi Énekversenyen Rónai többször részt vett 1995–2005 között; mesterkurzust is tartott zongorakíséretből, illetve olyan fiatal kolozsvári énekeseket kísért, akik aztán díjjal tértek haza: Ramona Eremia, Gheorghe Petean és Iulia Merca.
Végezetül a meghívott a jelenlévők kérdéseire is válaszolt.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár),

Mi lesz veled, (nem) tanuló ifjúság?
A Kolozs Megyei Tanfelügyelőség a múlt héten tette közzé a nyolcadikosok próbavizsga-eredményeit, a felmérést március végén végezték. Nincs mit szépítenünk, az eredmények láttán-hallatán aligha tölthet el bennünket az öröm. Az első félévben lebonyolított próbavizsga eredményeinél (54 százalékos sikerarány) valamivel jobbak a mostaniak (60 százalékos sikerarány), ám ez még korántsem ad okot az elégedettségre. Sajnálatosnak tartom azt is, hogy a kolozsvári magyar tannyelvű iskolák tanulói is hetes átlag körüli eredményt értek el.
Ürömben öröm, hogy a líceumba való bejutást nem kötik az 5-ös vizsgaátlaghoz, hanem ez előbbi jegyet összeadják az V-VIII. osztályos tanulmányi átlaggal. Így tehát jócskán lecsökken azoknak a gyerekeknek a száma, akik így sem érik el az ötöst, ám ennek ellenére folytathatják tanulmányaikat egy-egy líceumban. Ezek a próbavizsgák tehát csupán egyfajta vészjelzőként működnek tanárnak, diáknak egyaránt.
A vizsgai sikertelenség okai, azt hiszem, közismertek még a kevésbé beavatottak előtt is. Túl sok az információhalmaz, amelyet a gyereknek el kell sajátítania. Egy nyolcadikos napi 6-7 órát ül az iskolapadban. Amire hazaér, fáradt, alig van kedve és ereje tanulni. Sokan hibáztatják a tanügyi rendszert, a pedagógusokat. Szomorú tény, hogy a romániai közoktatás közel negyedszázaddal a rendszerváltozás után sem tudta gyakorlatba ültetni azt a nagyon szép elképzelést, miszerint az iskolában elsősorban készségeket fejlesztenek, és nem információ-átadásra összpontosítanak. Bizony, itt még jókora tudásanyagot kell a tanulók fejébe „gyömöszölniük” a tanároknak. Akár tetszik nekik, akár nem.
Hogy „könnyítsen” a diákokon, a tanügyminiszter azon gondolkodik, hogy bizonyos tantárgyakból ne kapjanak jegyet a diákok. Kimondatlanul is érzem, hogy itt elsősorban a zene, a rajz, a testnevelés, a műszaki nevelés elnevezésű tantárgyakra gondolt a tárcavezető. Pedig a diákot nem a fentebbi tantárgyak heti egy vagy heti fél órája (!!!) fárasztja ki, hanem igenis a vizsgatantárgyak követelményei. Sajnos, ezt nem látják sem a miniszteri bársonyszékből, még talán a tanfelügyelőségi kispadról sem.
Kevésbé esik szó viszont arról, hogy az oktatás több faktoros tevékenység, és ha a diák azért nem akar tanulni, mert nem látja értelmét (?), vagy mert otthon nem kapja meg a tanulásra az ösztönzést, akkor a világ legjobb pedagógusa sem tudja elérni azt, hogy megkapja az átmenő jegyet. Megkockáztatom azt a kijelentést is, hogy a most rossz eredményt elért tanulók döntő többsége nem azok közül kerül ki, akiket úgy neveltek a szülők, hogy tanulni nem csak kell, hanem tanulni jó, tanulni öröm. Inkább abból a társadalmi rétegből származó gyerekeket éri kudarc, akiknek a szülei kevésbé iskolázottak, vagy évek óta attól rettegnek, hogy meddig tudják családjuknak a minimumot biztosítani, vagy attól, hogy mikor szűnik meg a munkahelyük. Van egy másik kategória is, amelyik sajnos, egyre népesebb nálunk: a külföldön munkát vállaló szülők gyerekeiről van szó, akiket itt nagyszülők vagy rokonok nevelnek, akik nemigen tudják tanulásra bírni a rakoncátlan tizenéveseket. Főleg nem akkor, ha a távol élő és dolgozó szülő – aki szintén meghozza ezzel a maga áldozatát – az anyagiakkal pótolja a szülői szeretet. Ez esetben mit lát a fiatal? Azt, hogy képzettséget nemigen igénylő munkával is jól lehet élni. Illetve jobban, mint az itteni (egyébként alig létező) középosztálybeliek. Ördögi kör ez, a mai elanyagiasodott világban, valóságos mókuskerék, amelyből nehéz kiszállni.
Van egy harmadik diák-kategória is, akiket tényleg az észbeli képességek hiánya gátol meg abban, hogy elérjék az ötöst. Azért nekik is meg kell kapniuk a helyüket a társadalomban, és őket is meg kell becsülnünk.
Joggal tehetjük fel tehát a kérdést: a sokat hangoztatott tudás-alapú társadalomban mi lesz azzal az országgal, amelynek mostani fiatal generációja egy elavult tanügyi rendszerben és a fentebbi mentalitással nő fel?
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár).

Háromnyelvű városjelző obeliszkje lesz Kolozsvárnak?
Májusban 30 műemlék épületre kikerülhetnek a többnyelvű feliratok
A város négy bejáratánál obeliszkszerű egységes és korszerű településjelzők elhelyezésére különített el 60 ezer lejt az idei megyei költségvetésből a Kolozs Megyei Tanács – jelentette be Horváth Anna alpolgármester és Vákár István, a Kolozs Megyei Tanács alelnöke az RMDSZ Kolozs megyei szervezete vezető tisztségviselőinek tegnapi közös sajtóértekezletén. A településjelzőn három nyelven tüntetnék fel a város nevét – köztük magyarul is. Kolozsvár alpolgármestere arról is beszélt: minden oka megvan rá, hogy abban bízzon, egy hónapon belül többnyelvű tájékoztató feliratok kerülnek fel a kolozsvári műemlék épületek homlokzatára, kezdetben 30 ingatlanra. Mint arról a Szabadság korábban tájékoztatott, erre a célra szintén a Kolozs Megyei Tanács utalt ki tavaly 60 ezer lejt a város részére, ám a táblák elhelyezését az azokon szereplő magyar nyelvű szöveg miatt a városi tanács szenvedélyes vita után elvetette.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár).

Mától a hét végéig Gaudeamus könyvvásár
Tizennegyedik alkalommal szervezi meg április 17-e és 21-e között a Román Közszolgálati Rádió Kolozsváron a Gaudeamus Könyvvásárt. Az eseményre most is a Főtéren felállított sátorban kerül sor. Idén 89 könyvkiadó jelentkezett a vásárra, ahol a könyvstandok 500 négyzetmétert foglalnak le a 900 négyzetméteres összterületből, tudtuk meg a tegnap délelőtt e célból megtartott sajtótájékoztatón. Florin Zaharescu, a kolozsvári rádióstúdió igazgatója nem csak a vásár gazdag kínálatát emelte ki, hanem az esemény kísérőrendezvényeit is. A könyvvásár tiszteletbeli elnöke Ioan Aurel Pop, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) rektora. A rendezvényt népszerűsítő sajtótájékoztatón jelen volt még a vásár ötletgazdája, a bukaresti Vladimir Epstein is.
A tizennegyedik Gaudeamus Könyvvásáron a számos könyvbemutató mellett idén is megszervezik a Miss Lectura szépségversenyt, lesz tombola, továbbá meghívják a különböző nemzetközi versenyeken 10-es osztályzatot elért tanulókat is, nyilatkozta Florin Zaharescu. Ez utóbbi eseményre várják többek között Bogdán Esztert a Zilahi S. Bărnuţiu Általános Iskolából, Szekeres S. Ilmát, a besztercei A. Mureşanu Főgimnáziumból és Oláh Mátyást a margittai Horváth János Iskolaközpontból. Könyvadományokat is gyűjtenek, amelyeket aztán „alulfinanszírozott könyvtárakba” juttatnak el a szervezők.
Ioan Aurel Pop BBTE-rektor emlékeztette a jelenlévőket, hogy Kolozsváron már 1550-ben is működött egy nyomda, amely „a multikulturalitás jegyében német, magyar és román nyelvű könyveket adott ki”. Pop felhívta a sajtó figyelmét, hogy az erdélyi könyvszeretet több évszázadra visszamenőleg kimutatható. A rektor utalt arra, hogy a gyulafehérvári Batthyaneumban őrzik az egyik értékes középkori kódexet, a Codex aureust is. Ugyanakkor arra is figyelmeztetett, hogy a könyvvásár voltaképpen a könyvek dicshimnusza is egyben.
Vladimir Epstein egyetemi tanár, a bukaresti rádió munkatársa és a Gaudeamus Könyvvásár ötletgazdája kifejtette: a rádió által megszervezett esemény a normalitás győzelme.
NAGY-HINTÓS DIANA.
Szabadság (Kolozsvár).

Toró: Kamarillapolitika helyett átlátható, kiszámítható politikát
Második küldöttgyűlését tartotta Kolozsváron az EMNP
Újraválasztották Toró T. Tibort az Erdélyi Magyar Néppárt elnöki tisztségébe a szombati küldöttgyűlésen. A héttagúra bővült elnökségben a visszavonulását személyes okokkal magyarázó Gergely Balázs helyett a torockói Király Melindát választották a közép-erdélyi régióért felelős alelnöknek. Az országos testület további tagjai: Szilágyi Zsolt alelnök (külügy), Papp Előd alelnök (Székelyföld), Zatykó Gyula alelnök (Partium), dr. Zakariás Zoltán, az Országos Választmány elnöke és Benedek Erika, az Országos Önkormányzati Tanács elnöke. A küldöttgyűlésen többek közt elfogadták a néppártnak az alkotmánymódosításra és a regionalizációra vonatkozó programadó dokumentumát, gazdasági és vidékfejlesztési koncepcióját, az államosított javak visszaszolgáltatására vonatkozó elképzeléseit. Egyetértettek azzal, hogy a romániai magyarság gondjait csakis az autonómia oldhatja meg.
NAGY-HINTÓS DIANASZÉKELY KRISZTA
Szabadság (Kolozsvár)

Megállíthatatlanul
Habár a tanügyminisztériumi és a tanfelügyelőségi illetékesek örömmel és határozottan arról számoltak be, hogy országszerte rendben folyt le a beiratkozás április 2-a és 22-e között az előkészítő osztályba, továbbá a fentnevezett források szerint a romániai (beleértve tehát a magyar nemzetiségű) gyerekek 99,5 százalékát beíratták a szülők, a tanügyminiszter hétfői videokonferenciáján közzétett adatok láttán-hallatán kevésbé örülhetünk. Megerősítette a negatívumokat Király András oktatási államtitkár is, aki lapunknak hétfőn azt nyilatkozta: idén 15 681 előkészítő osztályos magyar gyerekkel számoltak, akiket születésükkor szüleik magyar nemzetiségűnek diktáltak be az anyakönyvi nyilvántartásba. Az áprilisi beiratkozás során azonban mindössze 9822 magyar gyereket írattak be szüleik az előkészítő osztályba. Felmerül a kérdés tehát: mi történt több mint ötezer magyar gyerekkel?
Zsigerből azt válaszolnám, hogy ezek többsége vegyes házasságból származó gyerek, akinek magyar szülője a születéskor még el tudta érni azt, hogy gyerekét magyar nemzetiségűnek jegyezzék be, ám az iskolába román tagozaton kezdi el már az elemi tanulmányokat is. Sajnos, vannak olyan esetek is, ahol mindkét szülő magyar, ám a több évtizedes „könnyebb érvényesülés” tévhitében révedezve, gyereküket szintén román osztályba íratták. Egy harmadik lehetséges ok az, hogy a magyar nemzetiségűnek bediktált gyerek szülei már réges-rég külföldön élnek, dolgoznak, ott teremtenek maguknak és családjuknak biztos egzisztenciát, gondtalan jövőt.
Még az sem nyugtat meg, hogy hasonló a helyzet a többségi gyermekek esetében is. Ugyancsak tanügyminisztériumi adatokra hivatkozva írom: az anyakönyvi nyilvántartás szerint a mostani iskolaköteles (azaz hatéves) gyerekek száma meghaladja a 218 000-et, de a mostani iratkozáskor csak közel 160 000-et írattak be.
Ha visszatérünk „szűkebb pátriánkba”, Kolozsvárra vagy Kolozs megyére: itt is van még ok az izgalomra. Sajnos, valós az a veszély, hogy az egyik kolozsvári lakónegyedi iskolába már beíratott pár gyereket más tanintézetbe irányítja át a tanfelügyelőség, mivel nem érik el a minimális 12-es létszámot. Más kolozsvári magyar tanintézetek előkészítő osztályaiba is van még jó néhány gyermek számára hely.
Nem örvendezhetünk különösképpen azért sem, mert az idei beiratkozási adatok is azt mutatják, hogy tovább csökken Kolozsváron és a megyében a magyarság száma, aránya. Ha pár évvel ezelőtt a magyarság aránya a megyében megközelítette a 16 százalékot, a most előkészítő osztályba beíratott magyar gyerekek aránya alig valamivel több, mint tíz százalék. Van olyan vidéki tanintézet Kolozs megyében, ahol egy tanítónő oktat mind az öt (előkészítő, első, második, harmadik és negyedik) osztályban. Merthogy az öt évfolyamon kevesebb mint húsz gyerek tanul. Minden bizonnyal ezek nem csak Kolozs megyei gondok, hanem egész Erdélyre érvényesek. Megkockáztatnám azt is, hogy Dél-Erdélyben és a Bánságban talán még rosszabb a helyzet magyar oktatás-ügyben.
Eme valós tények ismeretében van miért aggódnunk: több száz éves iskolahálózatunk, oktatásunk nagy veszélyben van. Egyre több vidéki iskola néptelenedik majd el, és mások veszik majd birtokukba. És a vidéki kis létszámú tanintézeteket követhetik majd a nagyobb városokban levő „nem elit” iskolák, hogy alig ötven év múlva embrió méretűvé zsugorodjon a romániai magyar közoktatás. Megállíthatatlannak tűnik a folyamat, a romániai magyarság jövőjéért felelős intézmények erőfeszítései ellenére.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)

Először szerveznek magyar napokat Kalotaszegen
A rendezvény fővédnöke Füzes Oszkár nagykövet
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) idén először szervezi meg a Kalotaszegi Magyar Napokat május 31-e és június 2-a között, Bánffyhunyadon. A rendezvény fővédnöke Füzes Oszkár, Magyarország bukaresti nagykövete lesz, akinek mandátuma néhány hónap múlva véget ér. A szervezők biztosították a sajtót – és rajta keresztül a kalotaszegieket –, hogy a rendezvényen minden magyar találhat kedvére valót a sokszínű programpontok között: a kulturális rendezvények, sportesemények, gyerekprogramok mellett a népzene- és a néptánc, de a rockzene is fontos szerepet kap a 20 ezer eurós költségvetésű rendezvénysorozaton, amely minden kalotaszegi magyar ember rendezvénye kíván lenni, kortól és pártállástól függetlenül. A Kalotaszegi Magyar Napok ugyanis elsősorban a bánffyhunyadi magyar közösség megerősítését tűzte ki célul, és amennyiben ez az első rendezvény sikeres lesz, minden évben megszervezik.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)

Szili az együttműködés fontosságát hangsúlyozta
Erdélyi körútja első, kolozsvári állomásán Szili Katalin a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen tartott előadást május 14-én a magyar nemzetpolitikáról.
Először Tonk Márton, a Sapientia kolozsvári karának dékánja köszöntötte a jelenlevőket, majd arra emlékeztetett, hogy Szili előadásával lezárulnak a kar nyílt napjai. Dávid László, a Sapientia EMTE rektora a magyarországi politikusnak az intézmény iránt az elmúlt években tanúsított támogatását emelte ki. Szili Katalin előadásának alapgondolata arra vonatkozott, hogy a magyar nemzetpolitikának a kooperációra, az azonos értékkeresésre kell alapoznia oly módon, hogy az elősegítse az anyaország határain túl élő magyarság szülőföldön való maradását és boldogulását. Az előadás utáni beszélgetést Bodó Barna politológus moderálta.
– Szili Katalint nem kell bemutatni a jelenlevőknek: tartalmas szakmai és politikai pálya állt mögötte. Az elmúlt másfél évtizedben bebizonyította, hogy az egyetem mellett áll, mindentől függetlenül – mondta a dékán. Dávid László, a Sapientia rektora hiteles előadónak nevezte Szili Katalint, majd a magyarországi politikus főtanácsadóját, Kerényi Györgyöt méltatta, aki mindig bátorította a Sapientia vezetőségét, valahányszor erre szükség volt.
Szili Katalin előadásának első felében történeti visszatekintésben mutatta be a magyar kormány nemzetpolitikájának főbb irányvonalait az 1980-as évek végétől egészen napjainkig. Megtudtuk: a rendszerváltást követően Antall József miniszterelnöksége alatt a határon túli magyarság jogainak (autonóm döntéshozó szervek, állami finanszírozású magyar egyetem létesítésének elősegítése stb.) bővítésére és a jó szomszédsági viszonyokra helyezték a hangsúlyt. Az 1990-es évekre a stabilitás volt a jellemző: létrehozták a Magyar Állandó Értekezletet (MÁÉRT) és a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumát (KMKF), amelynek keretében megvalósult a nemzetpolitika terén a kooperáció.
– Habár 2004 és 2007 között a Kárpát-medencei magyarság nagy része uniós polgárrá vált, a magyar kisebbségek közösségi alanyiságát és önrendelkezését az euroatlanti integráció nem biztosította, helyenként még az igény megfogalmazásának jogát is megkérdőjelezték – hangoztatta Szili Katalin, majd a 2004. december 5-i népszavazást a nemzeti kooperáció mélypontjának nevezte. – A célunk az, hogy nemzetpolitikánk által biztosítsuk a szülőföldön való megmaradást, mind egzisztenciálisan, mind az oktatásban, a kultúrában, továbbá a civil és a hitéletben. Nagyon fontos, hogy legyen koherens nemzetpolitikai jövőképünk, határozzuk meg erre vonatkozó célkitűzésünket, amelyek átívelnek a kormányzati ciklusokon – hangsúlyozta a politikus.
Ami a magyar közösségek szülőföldön való megmaradását illeti, azt mondta: ez csakis a szomszédos európai nemzetekkel a demokrácia értékein nyugvó kölcsönös szolidaritásban való együttélés által valósulhat meg.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)

Pillanatok egy kolozsvári filmzeneszerző életéből
Ha a kolozsváriakat megkérdeznénk, hány kortárs filmzeneszerzőt ismernek, valószínűleg kevesen tudnának válaszolni. Pedig Fazakas Áron – a Györkös Mányi Albert Emlékházban megszervezett Zeneszó című rendezvénysorozat májusi vendége – Kolozsváron él és alkot. A Horváth Zoltán által moderált beszélgetésből megtudhattuk: hogyan lesz a Báthory-líceum volt tanulójából, aki gyerekként agysebésznek készült, sikeres filmzeneszerző és egyetemi oktató, Fazakas ugyanis a Sapientia EMTE kolozsvári karán oktat főállásban.
Horváth Zoltán először arról kérdezte interjúalanyát: a Báthory-líceum padjaiból hogyan került a kolozsvári zeneakadémiára? Fazakas elmondta: eredetileg agysebésznek készült, de az érettségi előtt pár hónappal felhagyott ezzel az elképzelésével, mivel látta, milyen a romániai kórházi világ… és a zeneakadémiát választotta. Számára nem volt teljesen idegen ez az irány, hiszen középiskolásként a Horea úti zeneiskolában tanult zongorázni. – A zenepedagógia szakon az első két évben arra összpontosítottam, hogy pótoljam be a hiányosságokat. Az akkor még ötéves alapképzés után a zeneszerzés szakon mesteriztem és zeneszerzésből doktoráltam Terényi Ede zeneakadémia professzor irányításával. Ede bácsi, akinek én voltam azt hiszem az utolsó doktorandusza, igazi klasszis: pontosan tudta, hogyan kell engem a jó irányba terelni. Remélem, hogy végül meg volt elégedve a munkámmal. A Bukaresti Nemzeti Zeneművészeti Egyetemen 2012-ben fejeztem be zeneszerzés szakon posztdoktori tanulmányaimat – részletezte Fazakas.
Találóan jegyezte meg Horváth Zoltán, hogy Fazakas úttörő volt a romániai kortárs filmzene terén, aki „először bozótvágó késsel, majd szuperszonikus vágóeszközzel” haladt a zenészek által kevésbé ismert területen.
Első nemzetközi sikerét 2005-ben aratta, amikor egy dél-koreai négyperces reklámfilmhez kellett hat nap alatt zenét komponálnia. – Felhívott telefonon egy dél-koreai hölgy, aki azt mondta: az interneten meghallgatta korábbi, Sztalaktitek című művemet, és úgy gondolja: én vagyok a megfelelő ember. Azt sem hallgatta el, hogy a beküldési határidő hat nap múlva esedékes. Hat nap megfeszített munka után a hetedik nap elutaztam Kijevbe, ahol az ottani filharmonikusokkal és Cristian Sandu kolozsvári karmesterrel másfél óra alatt vettük fel a reklámfilm zenéjét. A komponálás során még arra is ügyelnem kellett, hogy amikor a filmben szereplő nagyzenekar lefele húzza a vonót, hosszabb hangot játszva, akkor a zenében is egy hosszabb hang következzen. A kijevi felvételkor nem várt akadállyal kellett szembenéznünk: az eredeti tempójelzést mutató digitális metronómhoz nem volt elem, ezért a zenekar egyik tagja végigutazta a várost, hogy szerezzen egy elemet, mivel ünnepnap volt, és az üzletek többsége be volt zárva – magyarázta.
Fazakas Áron elmondta: a kortárs filmművészetben megszűnik a zeneszerző autonóm művészi státusa; a nem folyamatosan hangzó zene pedig fontos dramaturgiai mondanivalóval rendelkezik. – A filmben nem csak a zene, hanem a csend is dramaturgiai eszköz. Ugyanakkor a film zeneszerzőjére, ahogy mondani szokás, „a kutya sem kíváncsi”, hiszen a zene csak egy kis fogaskerék a film gépezetében. A filmzene esetében nem beszélhetünk stiláris egységről, de nagyon fontos a pontosság, azaz a film és a zene közötti korrespondencia – hangsúlyozta Fazakas.
A beszélgetés során megtekinthettük az említett négyperces reklámfilmet, továbbá Horaţiu Damian kolozsvári román újságíró által 2010-ben készített A szerződés (Contractul) című rövidfilmet is, amelynek zenéjét szintén Fazakas Áron szerezte.
A hírnevet hozó Sztalaktitek című művet a Csíki Kamarazenekar tolmácsolásában és Ménesi Gergely budapesti karmester vezényletével hallgathattuk meg. Az alkotás a Duna televízióban is látható volt, a budapesti Bartók Rádió pedig élőben közvetítette.
Horváth Zoltán a Sapientiában folytatott oktatói tevékenységéről is kérdezte Fazakast, aki áldásos munkahelynek nevezte a fentebbi egyetemet, ahol filmzenét és filmhangot tanít. – Hallgatóimnak mindig azt mondom, hogy a legfontosabb az alkotói gondolat. Továbbá arra buzdítom őket, hogy tudjanak különbséget tenni értékes és értéktelen zene között, hiszen számomra csak ez a két kategória létezik. A jövő filmes szakembereinek tisztában kell lenniük a zenei fogalmakkal, hogy aztán filmjük zeneszerzőjének elmondhassák, hogy mit akarnak. Régi álmom az, hogy majd vénemberként ülök a karosszékben, és a tévében egy volt tanítványom filmjét mutatják. Erre én felkiáltok: az én tanítványom volt! – humorizált az előadó.
Fazakas kitért arra is, hogy most dolgozik egy hat kötetből álló szakkönyvsorozaton, amely nem csak a rendezőknek nyújt majd eligazítást, hanem a filmkedvelők számára is. E sorozat része egy háromnyelvű (román, magyar, angol) szakszótár is.
Felvételről meghallgattuk továbbá a Don’t catch the Mouse című fúvósötöst is, majd a hallgatók is feltehették kérdésüket a filmzeneszerzőnek.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)

In memoriam Guttman Mihály
(1926–2013)
Május 19-én lezárult egy sikerekben gazdag, tartalmas életút, amelynek központjában a komolyzene, és ezen belül a magyar kórusirodalom népszerűsítése, a közösség szolgálata és nem utolsósorban szeretett családja iránti gondoskodása állt. Guttman Mihály élete a kodályi eszme, azaz a zenei anyanyelvhez való ragaszkodás jegyében telt el.
Hatalmas szakmai tudása, kiváló memóriája, pontossága mellé rendkívüli emberség, szerénység és jóság társult. Misi bácsi mindent tudott, sőt, mindent jól tudott, és mindenkinek segített. Élete során oly sokrétű tevékenységet fejtett ki, amely más ember teljesítőképességét meghaladta volna, ám Misi bácsi mindent egymaga végzett el – tökéletesen.
Guttman Mihály 1926. július 21-én született Petrozsényben. Érettségi után került Kolozsvárra, ahol két egyetemet végzett el: a konzervatóriumot és az akkor még Bolyai Egyetem geológia–csillagászattan szakát. 1949-ben felkérték a kolozsvári Zeneművészeti Középiskola létrehozására, amelynek igazgatói tisztségét 1950–1958 között töltötte be. Az igazgatói teendők mellett azonban zenekart és kórust vezetett, kamarazenét tanított. 1959–1975 között a kolozsvári filharmónia művészeti titkára volt. Karmesterként többször vezényelte a magyar opera és a filharmónia zenekarát is. Az 1989-es rendszerváltozás után oroszlánrészt vállalt a Romániai Magyar Dalosszövetség újralétesítésében, amelynek tiszteletbeli elnöke volt. A tordaszentlászlói énekkart 1988–2009 között vezényelte.
Kiváló tevékenységét több kitüntetéssel ismerték el: Munka érdemrend (1954), Kulturális érdemrend (1969) és „Románia Csillaga” – lovagi rend (2000). Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) Nagy István-díjjal jutalmazta (1998); a Romániai Magyar Pedagógusszövetség (RMPSZ) Ezüst Gyopárral ismerte el több évtizedes munkásságát. Az anyaországban Kisebbségekért Díjat és Kóta Díjat kapott (2005). 1999. szeptember 29-én, Szent Mihály-napján Tordaszentlászló díszpolgárává avatták.
A komolyzene, és ezen belül a magyar kórusirodalom iránti elkötelezettségének tudható be a Romániai Magyar Dalosszövetség keretében kifejtett, szó szerint áldásos tevékenysége. Számtalan kórustalálkozón vett részt, és mindig örült, ha új, tehetséges énekkart és karnagyot dicsérhetett meg. Nekik is mindig lelkükre kötötte: ne hagyják veszni Kodály és Bartók örökségét!
Mi, hátramaradottak is megszívlelhetjük ezt az intelmét: még ha nem is tudjuk olyan fokon és intenzitással művelni, mint Ő…
Drága Misi bácsi, nyugodjék békében!
Nagy-Hintós Diana
Krónika (Kolozsvár)

In memoriam – Aki számára a halál csak átmenet, és nem megsemmisülés
Több száz ember vett részt Guttman Mihály karnagy temetésén. Először négy énekkart hallgathattunk meg: a Kolozsvári Református Kollégium (karnagy: Székely Árpád), a Kolozsvári Magyar Pedagógusok (karnagy: Bedő Ágnes), a kolozsvári S. Toduţă Zenelíceum IX–XII. osztályos tanulóinak vegyeskarát (karnagy: Kállay-Miklós Tünde), és a Tordaszentlászlói Vegyeskart (karnagy: Balázs Ágnes).
Jakab Gábor római katolikus pap a gyászszertartáson Pál apostolnak a Rómaiakhoz írt leveléből idézett, amelynek alapgondolata: „akár élünk, akár halunk, az Úré vagyunk”. – Guttman Mihály mindig Isten szent hite szerint élte tartalmas életét. Közéleti emberként, muzsikusként, karnagyként céltudatosan és elkötelezetten munkálkodott – hangsúlyozta Jakab Gábor, majd arra összpontosított, hogy istenhívő emberként Guttman Mihály számára a halál csak átmenet volt, és nem megsemmisülés.
Rövid román nyelvű fohász után Kállay-Miklós Tünde, a kolozsvári zenelíceum magyar igazgatóhelyettese szólalt fel magyarul és románul. – Művész volt, alkotó pedagógus. Ma már tudjuk, minek is voltunk boldog, szerencsés haszonélvezői annak idején. Zsigereinkbe építette a kodályi szellemiséget, zenei anyanyelvünk őrzésének fontosságát, megtanultuk megkülönböztetni a remekműveket a fércművektől. Példát mutatott mindannyiunknak kitartásból, szívós munkából, alázatból – mondta Kállay.
Dáné Tibor Kálmán, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) elnöke szintén magyarul és románul szólt a jelenlévőkhöz. Beszédében kiemelte: szerencsés embernek mondhatja magát, hiszen az elmúlt húsz évben Misi bácsi munkatársa lehetett. – Misi bácsi volt az, aki mellett rájöttem, a pihenés órái is közüggyé válnak. Az elmúlt húsz évben karmesteri pálcája varázsvesszővé vált, amikor életre keltette a Romániai Magyar Dalosszövetséget. Kevesen tudják, hogy ez mennyi munkát, álmatlan éjszakát, adminisztrációt, szervezést és utazást jelentett neki – hangsúlyozta. Misi bácsi hivatásszeretetére még sokáig szüksége lesz az EMKE-nek, amelynek továbbra is tiszteletbeli tagja marad.
Simon Gábor, a Kolozsvári Magyar Opera volt igazgatója felidézte 2012 decemberét, amikor új kiadvány jelent meg a kolozsvári hivatásos magyar nyelvű színjátszásról, és Misi bácsit is felkérték, hogy járuljon hozzá a kötet tartalmához. Simon felolvasott egy részt Guttman Mihály írásából, amelynek lényege az volt, hogy a magyar opera továbbra is nevelje, tanítsa, lelkesítse, gyönyörködtesse, vigasztalja nézőit, pártfogóit.
– Higgyünk abban, hogy van egy hivatásunk. Hozzunk létre egy iskolát, majd egy újonnan létrejött filharmónia művészeti életét irányítsuk. Az időjárással dacolva járjuk a falvakat, és vegyük rá az ottaniakat, hogy az egész napos mezei munka után az első pihenő a dalárda legyen. Szerencsések lennénk, ha legalább ennek egy részét sikerülne végigélnünk, ha példát vehetnénk attól, aki mindezt megtette – hangoztatta beszédében Marius Tabacu, a kolozsvári Transilvania Filharmónia igazgatója.
Szőke Zoltán nyugalmazott református pap elmondta: Tordaszentlászló lakosainak szívébe beköltözött a fájdalom. Majd felelevenítette azt a húsz évet, amikor (1998–2009 között) Misi bácsi az ottani énekkart vezette. – Nem véletlenül lett Guttman Mihály Tordaszentlászló díszpolgára, hiszen mindnyájan szerettük. Azzal a hittel állok most itt, hogy Guttman Mihály örök hazára lelt Isten országában.
Felszólalt továbbá Kapdebó Ivó, aki Misi bácsi legöregebb, még élő tanítványának tartja magát. Kapdebó arra emlékezett, amikor az 1948–1949-es tanévben Misi bácsi 25-30 tagú zenekart állított össze a 2-es számú Magyar Fiúlíceum énektanáraként, amelynek a felszólaló is tagja volt.
Guttman Mihály egyik unokája, Zsolt, egy ismerősének, Sipos Áronnak a levelét olvasta fel, amelyben rávilágított arra, hogy Misi bácsitól mindenki megtanulhatta, hogy a magyar zenét nem lehet félvállról venni.
Jakab Gábor végül bejelentette, hogy vasárnap délelőtt a kerekdombi római katolikus templomban 9,30 órától gyászmisét tartanak Guttman Mihály emlékére.
A gyászoló menet ezt követően a Házsongárdi temetőbe vonult.
Nagy-Hintós Diana
Szabadság (Kolozsvár)

Magyar siker az országos kórusversenyen
Közel húsz líceumi énekkar vett részt a hét végén Bukarestben a tanügyminisztérium által szervezett kórusverseny országos szakaszán. A vasárnapi eredményhirdetés kettős örömet hozott a kolozsvári magyar zenei élet számára: a Sigismund Toduţă Zenelíceum magyar tanulóinak énekkara és a Kolozsvári Református Kollégium kamarakórusa egyaránt országos második díjjal térhetett haza. A kórusverseny országos szakaszáról Kállay-Miklós Tünde, a zenelíceum igazgatóhelyettese, a kórus vezetője, valamint Székely Árpád, a Kolozsvári Református Kollégium karnagya, igazgatója nyilatkozott lapunknak.
– Iskolánk 64 éves történetében először fordul elő, hogy a magyar tanulók kórusa képviseli Bukarestben a tanintézményt egy ilyen rangos eseményen – magyarázta a Szabadságnak Kállay-Miklós Tünde. – Nagy örömet szereztünk iskolánk alapítójának, Guttman Mihály karnagynak, amikor az április végén lezajlott területi verseny után közöltük vele, hogy továbbjutottunk az országos szakaszra. A versenyt három kategóriában hirdetik meg: zenelíceumok, szemináriumok és elméleti líceumok számára. Mivel a versenyszabályzatban az is szerepel, hogy nem csak az éneklést, hanem a színpadi mozgást is pontozzák, ezért felkértük Könczei Csongort, hogy énekkarunk két tagjának, László Renátának és Réman Gergőnek – akik a Bogáncs néptáncegyüttesben is táncolnak – tanítson be egy néptáncot. Könczei végül az általunk elénekelt feldolgozás népdalának eredeti táncát tanította be a gyerekeknek. Nagyon izgultunk, hiszen a többi kórus is jó teljesítményt nyújtott – hangsúlyozta Kállay-Miklós Tünde igazgatóhelyettes.
Az igazgatóhelyettes elmondta, hogy a zenelíceum magyar tanulói Praetorius Psallite, S. Toduţă Arhaisme, Mokranjac szerb zeneszerző Njest Svjat című művét és Karai József Szép a tavasz, szép a nyár című, erdélyi népdalfeldolgozásokat tartalmazó kórusművét adták elő.
Székely Árpád, a Kolozsvári Református Kollégium karnagya is örömmel számolt be a bukaresti sikerről. – A versenyt a bukaresti Dinu Lipatti Zenelíceumban tartották. A zsűri szerint nehéz, de igényesen előadott repertoárral léptünk fel: G. Pittoni 150. zsoltár feldolgozása, A. Bruckner Graduálé (Locus iste), Terényi Ede Karácsonyi ima üldözöttekért, Bárdos Lajos Tréfás házasító és Constantin Râpă Cântec satiric című művét adtuk elő – közölte az igazgató.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)

Ünnepelt a telefonos szeretetszolgálat
Fennállásának negyedik évfordulóját ünnepelte szerdán a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet dísztermében a Református Telefonos Szeretetszolgálat. Ez alkalommal beszámoltak az eddigi munkájukról és jövőbeli terveikről.
Sógor Árpád lelkész, teológiai oktató az Apostolok cselekedeteinek könyvéből idézett. Sajó Norbert, a szolgálat „lelke” elmondta: 2009. május végétől mostanáig 3000 telefonhívást jegyeztek; jelenleg Kolozsváron és Marosvásárhelyen 32 önkéntessel és egy alkalmazottal dolgoznak. A működéshez szükséges 170 000 lejt pályázatokból és adományokból szerezték meg, illetve az Erdélyi Református Egyházkerület biztosította.
Sajó Norbert beszámolójából megtudtuk: a betelefonálók kora 16–86 év között ingadozik, de 21 százalékuk a 66–70 év korosztályhoz tartozik. Nem csak Kolozsvárról, hanem további 72 településről érkeznek a segítséget kérő vagy felajánló hívások, felekezeti hozzátartozástól függetlenül. – Eleinte azzal riogattak minket, hogy mindenki pénzt fog kérni, ám ez nem így történt. A segítséget kérőknek mindössze 3 százaléka igényelt pénzt valamilyen célra, és nő azok száma is, akik azért hívnak, hogy anyagi támogatást nyújtsanak nekünk. Eredményesnek mondhatjuk a szolgálatot, hiszen a kérések 82 százalékát megoldottuk, 12 százalékuk pedig folyamatban van. Négyéves működésünk alatt egyetlen téves vagy gúnyolódó hívást sem jegyeztünk – magyarázta Sajó Norbert, majd megemlítette azt is, hogy hét kolozsvári vállalkozó havonta 200 lejjel támogatja a telefonos szolgálatot.
Sajó megható történeteket is elmesélt egy idős hölgyről, aki fia hirtelen elhunyta miatt hívta fel kétségbeesetten őket, illetve a 16 éves kamaszról, akinek egy cipőre volt szüksége.
Terveik között szerepel, hogy Nagyváradon, Temesváron és Brassóban is indítanak telefonos szolgálatot, illetve a kolozsvárit pedig éjjel-nappal hívhatóvá teszik. Végül két önkéntes, egy vállalkozó és egy segítségben részesült személy vallott arról, milyen érzés volt segíteni, illetve segítve lenni.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)

Hitélet – Régi bibliák a templomtoronyból az új könyvtárba
Több XV. századi könyvet, ritkaságnak számító misekönyveket és Márton Áron bejegyzését viselő misekönyvet is megtekinthettünk a Kolozs-Dobokai Főesperesség 700 éves fennállását ünneplő, Elődeink Bibliái című tárlaton, a római katolikus nőszövetség Szentegyház utcai székhelyén, kedden délután. A bibliák a főtéri templom tornyából átkerülnek a rövidesen megnyíló új levél- és könyvtárba.
Fábián Mária nőszövetségi elnök köszöntő szavai után Kovács Sándor római katolikus főesperes elmondta: a most kiállított bibliák eddig a Szent Mihály-templom tornyában voltak. – A hőmérsékletingadozás miatt a torony nem volt megfelelő a könyvek tárolására. A Szentegyház utca 2. szám alatti ingatlanunk felső részében nemsokára megnyitjuk az új levél- és könyvtárat. Így az eddig elraktározott könyveket el lehet majd olvasni, a szakembereknek pedig megadjuk a lehetőséget a kutatásra. A Szentegyház utca 4. szám alatti ingatlan egyik földszinti termében állandó egyházművészeti kiállításon megtekinthetőek lesznek a toronyban őrzött szobrok, barokk képek, oltárrészek – közölte a jó hírt a főesperes. – A szent, azaz a biblikus irodalom kezdetei a szájhagyományban gyökereznek. Lelki és nyomdaművészeti kincsek szép csokrát emelhetjük ki ezen a kiállításon, és szemlélhetjük hitünk és lelkünk gazdagodásáért – magyarázta Kovács Sándor, majd a Biblia tanításáról szóló Gárdonyi-versrészletet olvasott fel.
A Potyó István karnagy vezényelte Szent Cecília kórus fellépésekor szólót énekelt Sándor Csaba, zongorán kísért Geréd István.
– A nehézségek ellenére szerencsés korban születtünk. A gyulafehérvári egyházmegye létesítésének 1000., a kolozsmonostori bencés apátság 950., és most a Kolozs-dobokai Főesperesség 700-ik esztendeje előtt tiszteleghetünk – kezdte előadását Sas Péter budapesti művelődéstörténész. – Érdekes a plébánia könyvtára, ám nem áll a rendelkezésünkre olyan adat, amelyből kiindulva hitelesen be lehet mutatni a történetét. A templom történetét alapul véve elmondhatjuk, hogy a hívek sokszor adományoztak könyveket a templom javára. A XX. század első évtizedében Kelemen Lajos kolozsvári helytörténész naplójában arról számolt be, hogy az aporfalvi Apor-kúria könyvtárát kutatva a Szent Mihály-plébánia könyvtárából származó könyveket fedezett fel, amelyek valószínűleg a XVII. századbeli Apor József plébános által olvasott könyvek közül felejtődtek a családi könyvtárban. Sajnos, az Apor-könyvtárat 1944-ben felgyújtották, az egyetlen leírás róla az, amit Kelemen Lajos naplójából olvashatunk – közölte az előadó, majd további forrásokat említett. Mint mondta, Kelemen Lajos 1915-ben a Keresztyén Magvetőben közölt írást a Szent Mihály-plébánia könyvtárának egyes darabjairól. Kelemen Lajos még kiadatlan naplójából tudjuk meg, hogy 1925-ben Csűry Bálint nyelvésszel elkezdték a plébánia könyvtárának átnézését. 1932-ben Hirschler József plébános megmutatta a könyvtár anyagát Asztalos Miklós budapesti történésznek, aki 1934-ben megjelentetett a Könyvtári Szemle folyóiratban egy tanulmányt.
Megtudtuk továbbá, hogy a XVII. század előtt megjelent egyes könyvekben nem katolikus papok írtak a lapszélekre bejegyzéseket, amelyek most az egyháztörténészek érdeklődésére tarthatnak számot.
– Vorbuchner Adolf erdélyi római katolikus püspök 1938-ban felkérte Baráth Bélát, aki 1928–1942 között a gyulafehérvári Batthyaneum igazgatója volt, és könyvtörténettel is foglalkozott, hogy írja össze a Szent Mihály-plébánia könyvtárában található ősnyomtatványokat. Baráth hozzávetőlegesen 100 ősnyomtatványt írt össze, amelyeket 1440–1500 között adtak ki. Munkája eredményeképpen tájékoztató kiadványt jelentetett meg. Mindez azt mutatja, hogy a korabeli plébánosok fontosnak tartották a könyvek beszerzését. Sajnos, a két világháború idején sok levéltár, könyvtár elpusztult. Ma a Szent Mihály-plébánia könyvtára kb. 2000 kötetből áll, ebből 24 ősnyomtatvány, bibliákat, misekönyveket, a vallásos élettel kapcsolatos kiadványokat tartalmaz – közölte Sas Péter.
Az előadó röviden ismertette a kiállított könyveket, mint például az 1575-ben kiadott Concordia-jegyzéket. – Ez a szép fatáblás, bőrkötéses könyv sarokveretekkel, a korabeli mesterek szakértelmét, gondosságát bizonyítja. Az eltelt évszázadok ellenére ma is jó állapotban van, és sok érdekességet tartalmaz. Ezt a bibliát Hirschler József plébános ajándékozta a XX. század elején az Auguszteumnak, ahol a Miasszonyunkról elnevezett nővérek iskolát működtettek (a mostani református Kakasos templom mellett – szerk. megj.) – mutatott rá egy könyvre Sas Péter. – Megtekinthetünk itt egy Károli Gáspár-féle eredeti bibliafordítást, amit Amszterdamban adott ki Misztótfalusi Kis Miklós, továbbá a Petrus Lombardus munkáit tartalmazó, 1487-ben kiadott negyedik kötetet. Nagy gondot fordított a könyvtár fejlesztésére Kedves István plébános, akinek a nevéhez a templomtorony felépítése fűződik. Éltes Károly plébános pedig francia és latin nyelvű kiadványokat szerzett be külföldi útjai során – tette hozzá Sas Péter.
Az előadás után Albert Júlia színművész a Szent Mihály- templomhoz kapcsolódó verseket mondott erdélyi magyar költőktől.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)

Túlszárnyalta a reményeket az első Kalotaszegi Magyar Napok
Gergely Balázs: elégedettek, boldogok és hálásak vagyunk
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT), a Reconstructio Egyesület és a Kalotaszeg Klub először szervezett Kalotaszegi Magyar Napokat Bánffyhunyadon, május 31-e és június 2-a között. A rendezvényre a helybeliek által csak Barcsay-kertnek nevezett elkerített zöldövezetben került sor. A változatos program minden korosztály számára tartogatott meglepetést, élményt nyújtó eseményt. Június 1-jén, szombaton, a Nemzetközi Gyermeknap alkalmával kiemelt hangsúlyt kaptak a kisebbeknek szánt programok, amelyekben oroszlánrészt vállalt a kolozsvári Donát Alapítvány. Ami a zenei kínálatot illeti, itt is a bőség zavarával találták szembe magukat a bánffyhunyadiak: a néptáncegyüttesek fellépése mellett a könnyűzene különböző műfajaiból is kaphattak ízelítőt. Gergely Balázs elmondta: a Kalotaszegi Magyar Napok első rendezvényének sikere túlszárnyalta a reményeiket; ez pedig erőt ad a szervezőknek a folytatásra is.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)

Új honlap segíti az érettségizni készülő magyar maturandusokat
Elavult a hazai oktatáspolitika: nem tartja a lépést a digitális nemzedékkel
Iskolások és hallgatók által működtetett, nemrég üzembe helyezett honlapot – www.erettsegi.ro – mutattak be tegnap délelőtt az Iskola Alapítvány székhelyén. A portál célja, hogy hasznos információkkal lássa el a magyar anyanyelvű érettségizőket. Márkus András, a honlap ötletgazdája elmondta: ez az első olyan weboldal, amely kimondottan a romániai magyar érettségizőkhöz szól. Magyari Tivadar, az RMDSZ Oktatási főosztályának főtitkár-helyettese támogatásáról biztosította a kezdeményezést, Szekernyés Réka tanártól pedig megtudtuk: a projektben közreműködő 14 pedagógus már lefordította és közzétette a weboldalon az érettségi tantárgyak programjait, az oktatási minisztérium honlapján szereplő tételmintákat és javítókulcsokat. A honlap működtetői várják a további információkat, javaslatokat az érettségizőktől, tanároktól stb. Az új weboldal tanulási tippeket is ad, mert sok végzős fiatal még mindig nem tudja, hogyan kell tanulni.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)

Letakarították a festékkel elcsúfított honvédemlékművet
Horváth Anna: nem ilyen üzenetváltásra van szükség
Csütörtök délután egy teherautónyi vízzel és több zsáknyi homokkal több mint két órán át takarították a Kismezői temetőben az első világháborúban elesett katonák emlékművét, amelyet feltehetőleg június 4-én délelőtt vagy az azt megelőző éjszakán ismeretlen tettesek piros színű festékkel öntöttek le. A szobortakarításon jelen levő Horváth Anna RMDSZ-es kolozsvári alpolgármester is elmondta: a román és a magyar nép közötti érzékeny kérdéseket meg lehet és meg kell beszélnünk, és nem ilyen „üzenetváltásra” van szükség a két nép között. Az eseményen több ifjúsági szervezet, így a Kolozs Megyei Ifjúsági Fórum (KIFOR) is jelen volt. Értesüléseink szerint képviseltette magát a Share Föderáció is, amely 31, főleg román ifjúsági szervezetet tömörít. Habár a résztvevők (fiatalok, középkorúak és idősek) száma nem haladta meg az ötvenet, az obeliszk-takarításon való részvételük a barbár gesztus elítéléseképpen értelmezendő.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)

Újdonságok a Kriterion Kiadónál
A 3. Kolozsvári Ünnepi Könyvhét keretében a Kriterion Könyvkiadó szombat délután a Kolozsvár Társaság székhelyén mutatta be gyér számú érdeklődő előtt két újdonságát: Donáth László A pap tehene című, valamint Ambrus Lajos Ősz és hatalom című könyvét.
H. Szabó Gyula, a Kriterion Könyvkiadó igazgatója ismertette Donáth László /1883-1967/ református pap életét és munkásságát. – Áprilisban múlt 130 éve, hogy megszületett. Kötetei 1928-tól kezdődően láttak napvilágot. Életében öt könyvet adott ki, és ez az első, amely halála után jelenik meg. Falusi történetek, soknak lelkész a főhőse, drámai és humoros elbeszélések kaptak helyet benne – magyarázta az igazgató. H. Szabó kitért arra is, hogy amikor válogatták a kötetbe kerülő írásokat, előkerültek azok a levelek is, amelyeket Donáth László Szentimrei Jenő íróval, költővel (H. Szabó Gyula anyai nagyapjával) folytatott az 1950-es években, egy Donáth-színmű kiadása kapcsán, ami aztán nem valósult meg.
– Azért adtuk ki ezt a könyvet most, mert a falusi közösség leírása, a novellák cselekményszövése, a falusi élet közelsége miatt figyelemre tarthat igényt. Vissza szeretnénk adni Erdélynek Donáth Lászlót – összegzett H. Szabó Gyula.
Molnos Lajos kolozsvári költő, publicista először a 111 vers a Sóvidékről című versantológiáról beszélt, amelyet ugyan 2010-ben adtak ki, de ebben megtalálható Ambrus Lajos verse is. – Milyen csodálatos föld lehet az, amelyhez ennyien kötődnek? A válogatás bebizonyította, hogy a Sóvidék költői ihletforrás is lehet – mondta Molnos, majd a Hazanéző című folyóiratról beszélt, amelyet huszonhárom éve Ambrus Lajos szerkeszt.
– Ritkaság, hogy egy folyóirat huszonhárom éven át fennmaradjon egy faluban, és ilyen színvonalas reprezentatív szerzőgárdát vonultasson fel. Egy ilyen lapot összehozni nagy szellemi munkát jelent. Ambrus már 1989 előtt is írt; ekkor jelent meg első prózakötete. Az 1989-es fordulat az ő életét is megváltoztatta: több verseskötete jelent meg, érdekes a hazai mondákat tartalmazó könyve, meséskönyveket és honismereti tárgyú írásokat is írt, most pedig ismét prózakötettel jelentkezik. Ismerem e könyv sok szereplőjét, hiszen Ambrus Lajoshoz több évtizedes ismeretség, barátság fűz. A novellák lényege az, hogy megragadja a környezet egy-egy jellegzetes figuráját. Nem szenzációs eseményeket mond el, hanem sok, apró hétköznapi dolgot. Fő erőssége a nyelv, az ízes otthoni nyelv. Az írások közt jócskán találunk önéletrajzi fogantatásúakat is, de vannak szép, megdöbbentő balladák is – zárta bemutatóját Molnos.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)

Erdély-szintű tehetségnapot tartottak városunkban
A 2010-ben létrejött Erdélyi Tehetségsegítő Tanács (ETT) és a János Zsigmond Kollégium (JZSK) egész Erdélyt átfogó tehetségnapot szervezett szombaton, amelynek keretében az ETT-t alkotó 32 tehetségpont (iskolák, egyesületek stb.) által támogatott több mint 40 tanuló mutathatta be képességét. A hagyományos területek (matematika, informatika, fizika, földrajz, kémia, biológia, irodalom) mellett volt homokrajzolás, robotépítés, mechatronika, népdaléneklés, papírruha-bemutató és régizene-előadás is.
A diákok Közép-Erdélyből, a Székelyföldről, Partiumból és a Bánságból érkeztek.
Péntek János akadémikustól, a Nyilas Misi Tehetségtámogató Egyesület elnökétől megtudtuk: kisebb földrajzi területet átfogó tehetségnapokat már szerveztek, ám az egész Erdélyt felölelő első rendezvényre Kolozsváron került sor.
Popa Márta, a házigazda tanintézet igazgatója köszöntőjében elmondta: nem véletlen, hogy a JZSK adott otthont az első Erdélyi Tehetségnapnak, mert az unitárius kollégium 455 éves múltja során mindig úgy adott esélyt a tanulásra, hogy idevonzotta távoli települések tehetséges gyermekeit is.
– A neves személyiségeken kívül nemzedékek hosszú sora kapta meg azt az erkölcsi alapot és tudást, amelyet saját életében és közössége javára kamatoztathatott. Az iskola homlokzatára vésett Musis et virtutibus szellemében most is olyan pedagógusok oktatnak és nevelnek, olyan diákok tanulnak a Múzsák és Erények otthonának falai között, akik hisznek abban, hogy az életben nemcsak a felhalmozott tudás jelent felbecsülhetetlen értéket, hanem a lelki-szellemi épség és az erkölcsös magatartás is – magyarázta az iskolaigazgató.
– Bármilyen tudás és tehetség önmagában erkölcsileg közömbös, csak a helyes cél és eszköz, azaz a szeretet teszi azt áldásossá az egyén és közösség számára. Kívánom, bontakozzon ki tehetségetek, tudásotok pedig a szorgalmatok és kitartásotok által gyarapodjon, hogy végül kapjátok meg a saját utatokat – fűzte hozzá az iskolaigazgató.
András Szilárd, az ETT ügyvezető elnöke (és a Babeş–Bolyai Tudományegyetem oktatója) rámutatott: a tehetség fogalmát a hagyományosnál sokkal általánosabban kell értelmeznünk, és semmiképpen sem szabad leszűkítenünk valamilyen területre, valamilyen mérések eredményére, vagy akár az elért teljesítményre.
– Ez a rendezvény annak is a bizonyítéka, hogy a társadalom irányából megindult egyfajta nyitás, érzékennyé válás, a sokszínű tehetség megértése, elfogadása, támogatása irányába. Másrészt a tartalmak minőségéből arra következtethetünk, hogy diákjaink közt szép számmal akadnak olyanok, akik profi szinten teljesítenek a különféle hagyományos és modern területeken. Érdemes tehát támogatni ezt a sokszínű tehetség-kinyilvánítást – hangsúlyozta András Szilárd.
Török Ferenc tanfelügyelő, az ETT szakbizottsági tagja szerint az ETT és a tanfelügyelőség által működtetett kiválósági központok kiegészíthetik egymás tevékenységét.
Péntek János, a Nyilas Misi Tehetségtámogató Egyesület elnöke, akadémikus szerint a rendezvény célja az, hogy a tehetséges gyerekek megismerjék egymást, össze tudják hasonlítani egyik teljesítményt a másikkal stb.
A tehetséges gyerekek bemutatkozása után szombat délután az erdélyi tehetségpontok képviselői tanácskoztak.
– A tanácskozás során megfogalmazódott az a következtetés, hogy a diákok érdekében sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetni a tanári együttműködésre, a több iskolát felölelő szakmai műhelyek (városi, regionális szakkörök) működtetésére. A kolozsvári iskolák képviselői megfogalmazták azt az óhajt, hogy városszintű szakköröket működtessünk magyar nyelven (román nyelven már működnek ilyen szakmai műhelyek a kiválósági központokban), az egyetemmel vagy a civil szférával közösen. A tehetségpontok hálózatát és a kisebbségek nyelvén történő tehetségápolást el kell ismertetnünk a romániai tanügyminisztérium által is. Létre kell hoznunk egy erdélyi nyilvános adatbázist, amely segíti a tehetségek fejlődését, ki kell építeni egy mentorhálózatot, átláthatóvá kell tenni és rendszerbe kell foglalni a helyi tehetségtámogató és tehetségfejlesztő programokat. Magyarországról az erdélyi tehetségápolásnak szánt támogatást valamilyen módon át kellene szervezni és figyelembe venni a helyi hiányokat, nehézségeket, speciális helyzeteket – nyilatkozta lapunknak András Szilárd az első Erdélyi Tehetségnapról, amelyet a szervezők a továbbiakban rendszeresíteni kívánnak évi egy találkozó formájában.
– Nem csak a tanulóknak, hanem az őket felkészítő mentoroknak is hasznos volt az első Erdélyi Tehetségnap. Mindannyiunk számára jó alkalom volt a tapasztalatcserére, ismerkedésre. Ugyanakkor a tehetségpontok működésének erősítése is szóba került – összegezte tapasztalatait a rendezvényről Popa Márta iskolaigazgató.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)

Év végén regionális választásokat szervezhetnek
Ősszel véglegesítik a közigazgatási átszervezésre vonatkozó jogszabályt
A Regionális Fejlesztési és Közigazgatási Minisztérium tegnap Kolozsváron szervezett közvitát az ország küszöbönálló regionalizálásáról, Liviu Dragnea tárcavezető jelenlétében. Hasonló rendezvényekre már más erdélyi városban is sor került. Dragnea beszédéből kiderült: a Szociálliberális Szövetség (USL) ősszel fejezi be az országos közvitákat, majd az ezeken elhangzott javaslatokat mérlegeli, és kidolgozza az erre vonatkozó jogszabályt, amelyet ősz elején beterjeszt a parlamentbe. Ha a jelenleg kétharmados többséggel rendelkező kormánynak sikerül megszavaztatnia a törvényt, elképzelhető, hogy már 2013 decemberében megtartják az első regionális választásokat. A miniszter azt sem hallgatta el: még nem tudja, kik fogják vezetni az új közigazgatási struktúrákat, és milyen városok kapják meg a régióközpont megtisztelő címét. Megígérte, hogy 2016-ban egyszerre tartják a helyi, a megyei és a regionális választásokat.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)

Tanévzáró
Nem hozott számottevő újdonságot a romániai közoktatás számára a napokban véget ért 2012/2013-as tanév. Az ígéretek, tervek ellenére az oktatási körülmények semmivel sem javultak, lényeges, a közoktatás minőségét emelő változtatásokra sem került sor.
Ma kezdődik a nyolcadikosok szakaszzáró vizsgája, és alig egy hét múlva szervezik meg az írásbeli érettségi vizsgákat. Nehéz két hét előtt állnak tehát az iskolások és szüleik: a gyerekek fáradtak, a nagy melegben még nehezebb összpontosítani. A nyolcadikosok, és a tizenkettedikesek számára szervezett próbavizsgák nem vetítettek elő jobb helyzetet a tavalyinál – bár a jóhiszeműek még reménykednek abban, hogy idén elfogadhatóbb eredmények születnek, mint 2012 nyarán. Hogy mennyire volt hiú ábránd, az hamarosan kiderül. Azt viszont már most elmondhatom, és a vizsgaeredmények közzététele után ez talán hangsúlyosabbá válik, hogy a társadalom szinte minden rétegéből süt a felháborodás, a rosszallás a közoktatás és a tanintézetek felé. (Már akit érdekel, hogy mi lesz a gyermekével...)
Az oktatás mindhárom tényezője – a gyermek és családja, továbbá a pedagógusréteg – elégedetlen az oktatási körülményekkel: túl sok a tananyag, túl nehéz a tanulnivaló, az iskola nem nevel, csak oktat, az iskola nem az életre nevel, rosszak a tankönyvek, túlzsúfolt maga a tanrend. A tanárokat továbbra is a hatalmas bürokrácia sújtja: a minisztérium a megyei tanfelügyelőségeket, ezek az tanintézményeket, az iskolák a pedagógusokat sanyargatják több kilónyi irat megírásával, benyújtásával. Azt hiszem, kevesen vannak, akik meg tudják mondani: mire jó az a sok kimutatás, jelentés.
A gazdasági, politikai és egyéb nehézségek ellenére sokan várják el azt, hogy 23 évvel a rendszerváltás után oktatási rendszerünk minőségi legyen. Cinikusan feltehetjük a kérdést: a folyamatos belpolitikai viszály, a gyengén teljesítő gazdaság, a büntetlenül maradó nagykorrupciós ügyek közepette miért pont az oktatás működne jól?
Ilyen elszomorító tények mellett egércincogásként hat a „tanulj, gyermekem, tanulj!” szlogen. A fiatalok közel fele nem látja értelmét a (tovább)tanulásnak, a tisztességes munkának. Ez utóbbinak főleg nem itt... És akkor szembe kell néznünk azzal, hogy (tanult vagy akár tanulatlan) fiataljaink nem itt valósítják meg a jövőre vonatkozó elképzeléseiket. Meg sem haragudhatunk rájuk ezért.
Vajon a mindenkori kormány mikor döbben rá arra, hogy a rendszerváltást követő negyedszázados tartalmatlan, következetlen politizálásuknak a fiatalok isszák meg a levét? Az a fiatalság, akire, ugye, számítunk, számítanunk kellene és lehetne.
Nagy-Hintós Diana
Szabadság (Kolozsvár)

Figyelnünk kell a sikertelenül érettségizőkre is
Beszélgetés Magyari Tivadarral, az RMDSZ oktatási ügyekkel foglalkozó főtitkár-helyettesével
Nem volt mentes a botrányoktól, a feszültségtől a 2013-as év nyári érettségije sem. Igaz, hogy az eredmények első közzététele kissé megörvendeztette a közvéleményt és ezzel együtt a vizsgázókat, ám ennek ellenére az átlagember nehezen tud szabadulni attól a benyomástól, hogy az oktatás (és ezzel együtt az érettségi is) a korrupció melegágyává válhat. Magyari Tivadar, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) volt rektor-helyettese, több mint egy éve látja el az RMDSZ oktatási ügyekkel foglalkozó főtitkár-helyettesi tisztséget. Ily módon tehát alkalma nyílt nem csak a romániai magyar felsőoktatás, hanem a közoktatás buktatóit is feltérképezni. A próbakőnek tekintett érettségi néhány aspektusát górcső alá véve a szakember kifejti: ideális érettségi nincs. Figyelmeztet: a romániai magyarságnak a sikertelenül érettségizőkre is figyelnie kell.
– Egyetért azzal, hogy évről évre botrányok tarkítják az érettségit? Vagy ezek csak kisebb rendellenességek, amelyek nem befolyásolják döntő mértékben a romániai köz- és felsőoktatást, és csak a média tálalása folytán növekedtek botránynagyságúvá? Itt elsősorban a tételeknek a vizsga előtti internetes közzétételére gondolok, évekkel ezelőtt arra is volt példa, hogy a tételeket pénzért adták-vették a bukaresti piacon, idén pedig melltartóba rejtett kenőpénzekre bukkantak stb.
– Most inkább az egyes esetekre vonatkozó botrányok a jellemzőek, és ez beárnyékolja az egészet, de tízezres nagyságrendben a szabályoknak megfelelően történik az érettségi.
– Az elmúlt 4-5 évben több változtatást eszközöltek az érettségit illetően. Például a szóbeli vizsgákra eleinte jegyet adtak, ez jócskán megemelte az érettségi átlagát. Utána csak minősítéseket kapott a vizsgázó. Két éve, amióta bevezették a térfigyeléses kamerákat, jókorát csökkent a sikerarány. Ebből az átlagember azt a következtetést vonhatta le, hogy az előző évek jó eredményei csaláson alapultak. Egyetért ezzel?
– Az érettségit megszigorították, és az utóbbi években arra törekedtek, hogy az érettségi a lehető legjobban megfeleljen eredeti szerepének: azaz különböző helyeken és különböző módon tanított-tanult személyeket egységesen, országosan megmérettesse. Ez persze még távolról sem sikerült. Nyolc-tíz évvel ezelőtt érettségizők egy beszélgetésen így számoltak be élményeikről: egyikük azt mesélte, hogy „bármit mondtam a szóbelin, a tanár bólogatva bátorított, és mindenben segített, szinte súgott”. A másik azt mondta, hogy náluk viszont nagyon szigorúak voltak, fél órán keresztül „forgatták” a kérdéseikkel. Nyilván a megfigyelő kamerák mellékes dolgok, sőt furcsák, a rendszer továbbra is fennálló problémáinak egyik tünete.
– Hogyan „nézne ki” Ön szerint az ideális érettségi? Szóbeli és írásbeli vizsgával? Hány vizsgával? Tényleg szükség van térfigyelő kamerákra?
– Ideális érettségi nincs, mert az érettségi alapvetően egy mérés, és ideális mérés pedig nincs. Az a jó érettségi, amire hosszú évekkel előre ki van jelölve, hogy – tantárgyanként – mi az a tudás, képesség, amit ki kell alakítani lehetőleg úgy, hogy mindenki felkészülhessen a maga képességei szerint az adott oktatási rendszeren (azaz országon) belül rá. Szóbeli vagy írásbeli: ez tantárgytól, témától függ. Kamera nem kell, bizarr dolog. A pedagógusokat kell érdekeltté tenni abban, hogy a jó, a diákokat megmérő, a különböző teljesítményű fiatalokat jól elkülönítő rendszerben szaktudásuk szerint vegyenek részt, ebben legyenek érdekeltek. Például: tekintsék a sikertelenül érettségizőket is a rendszer részének, ne akarják titkolni, „átsegíteni” a vizsgán, vagy – az újabb módszer – el sem engedni a próbatételig.
– Idén figyelt fel a sajtó az egyes iskolák által életbe léptetett buktatási stratégiára. Etikusnak/elfogadhatónak tartja azt az eljárást, hogy a tanulók 30-40 százalékát a tanárok megbuktatják, és nem engedik nyáron érettségizni? Milyen gyakorlati haszna származhat a tanulónak abból, ha végigizgulja a nyarat, és őszre az összes vizsgatantárgyból kell készülnie, ahelyett, hogy egy esetleges sikertelen nyári érettségi után csak az elbukott – egy vagy két – tantárgyból kellene tanulnia?
– Elkeseredett, nyomás alatt álló emberek világa ez, ahol kamerát kell tenni, hogy a tanár ne engedje puskázni a fiatalt, vagy ahol a tanárnak a fél osztályt meg kell buktatnia, hogy csak azok mehessenek érettségizni, akik biztosak a sikerben. Miért? Mert hétfejű szörnyeteggé vált az érettségi, és nem csak az a szerepe, hogy – mint mondtam – egységesen, „államilag” mérje a különböző iskolákban elért képességeket, hanem ezáltal az iskolákat is vizsgáztatják, rangsorolják, besorolják, és a pedagógusok (joggal) tartanak attól, hogy amikor vágás-akasztás lesz, elő fogják venni az érettségi eredményeket, orrukhoz dörgölik a rangsorban elfoglalt helyüket.
– Hogyan vélekedik a differenciált érettségiről? Az ötlet tavaly merült fel, idén egyáltalán nem foglalkoztak ezzel. Az elképzelés szerint kétféle érettségi lenne, az egyik feljogosít az egyetemi felvételire, a másik pedig csak a munkaerőpiacon való elhelyezkedésre. Ezzel állítólag megoldódna azon fiatalok gondja, akik gyengébb értelmi képességűek, de egy könnyebb érettségin még átmennének. A tanügyi törvény mindenféleképpen előírja ennek bevezetését. Mi az Ön álláspontja erre vonatkozóan? Ha a 12. osztályt elvégzett, de érettségi diplomával nem rendelkező fiatal úgyis kap egy diplomaszerűséget, amivel el tud helyezkedni, akkor mi az értelme az ilyen típusú differenciált érettséginek?
– A differenciált érettségi sok mindent megoldana, az RMDSZ-nek erről az az álláspontja, hogy átgondolt, a rendszer különböző részeire kihatónak kell lennie, mert az eddigi elképzelések inkább magának a vizsgának a kétféle – közepes és emelt – szintjére vonatkoztak, illetve a vizsga szervezésére. Mondok példát rossz megközelítésre (az eddig feldobott elképzelések ilyenek): Tegyük fel, hogy emelt szintű irodalmi érettségin verstanilag és nyelvezetileg kell elemezni Fazekas Ludas Matyiját, alacsonyabb szintű érettségin pedig csak el kell mesélni a költemény cselekményét. Ez a rossz példa. A jó változat: az emelt szintű érettségizőnek behatóan ismernie kell akár Fazekas Mihály költészetét, elmenve a verstani részletekig, de magát a korszakot is, a közepes szintű érettségizőnek pedig csak néhány, kiválasztott szerzőt kell ismernie, és nem baj, ha Fazekasról „éppen csak sejt valamit”.
– A közelmúltban indították útjára az erettsegi.ro honlapot. Melyek a következtetések, mennyire volt hasznos ez a kezdeményezés? Folytatni kívánják?
– Igen, folytatni fogjuk, ez fiatal munkatársainknak kedves, reméljük hasznos kezdeményezése.
– Az egyetemek kezdik bevezetni a felvételi vizsgát (teszt, interjú, írásbeli vizsga stb.). Erről hogyan vélekedik? Milyen hatása lesz ennek az intézkedésnek a kevésbé népszerű szakokon?
– Tudomásom szerint az érettségi eredmények továbbra is meghatározók maradnak az egyetemi felvételiken. A vizsgákat inkább azért vezetik be, hogy eredményesebb legyen a szelekció azon fiatalok körében, akik kifejezetten az adott szak iránt érdeklődnek.
– Az utóbbi öt-hat évben úgy tűnik, csökkent a tanulás értéke, fontossága. A tizenkét osztályt végzett fiatalok már nem „kínozzák magukat” azzal, hogy kétszer vagy akár háromszor is nekirugaszkodjanak az érettséginek, hanem megpróbálnak elhelyezkedni, akár külföldön is. Sőt: egyre több fiatal mondogatja azt, hogy érettségi vagy egyetem után külföldre költözik. (Lásd a tavaly decemberi választások előtt közzétett „Az utolsó pecsét” című videoklipp esetét!) Tehát érettségivel vagy anélkül, új kivándorlási hullám van készülődőben. Tehet ez ellen valamit az iskola, az oktatási tárca?
– Az iskola meglehetősen keveset tehet ez ügyben. Ez a kérdés a munkaerőpiaci lehetőségeken múlik. Évekkel ezelőtti jelenség az úgynevezett „iskolai vándorlás”, amikor a romániai magyar fiatalok egy része külföldre, főleg Magyarországra ment tanulni. Ez mára megszűnt. A sikeresen érettségizőket meg szokás dicsérni. Én azok előtt is fejet hajtok, akik nem érettségiznek, de ennek ellenére megállják helyüket a társadalomban: nem kételkedem abban, hogy érettségi nélkül is el tudnak sajátítani egy szakmát, amelyet aztán megfelelő színvonalon művelnek. Nem kell mindenkinek érettségizni, illetve átmenni ezen a megmérettetésen.
– Az idei érettségi „mumusa” nem a matematika, hanem a román nyelv és irodalom írásbeli vizsga volt, nem csak a romániai magyar vizsgázóknak, hanem a többségi maturandusoknak is. Mi az esélye annak, hogy belátható időn belül a romániai magyar fiatalok könnyebb, azaz más tételt kapjanak, mint többségi társaik?
– Nem látom ennek esélyét. A romániai érettségi tantárgyakra lebontott. Amerikában például az érettségi nem kötődik tantárgyakhoz. Ott van száz-kétszáz kérdés, amelyre mindenkinek tudnia kell a választ egy közös, egységes tudásalapnak köszönhetően.
– A köz- és talán a felsőoktatást sokszor tüntetik fel az áldozat szerepében. Minek tulajdonítható ez, a politikumnak, a hozzá nem értésnek?
– Nem hinném, hogy az oktatásra áldozatként kellene tekintenünk. A politikumnak pedig mindössze azt lehet felróni, hogy túl sok volt a kísérletezés, a változtatás. Az oktatásban stabilitásra, kiszámíthatóságra van szükség, és ez az, ami a legjobban hiányzik nálunk.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)

Bálint Tibor emlékharangja összefogó erő lehet
Több politikus felszólalása tarkította hétfőn este a magyar operában megtartott IV. Kolozsvári Magyar Napok nyitógáláját. Máté András Levente, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke, parlamenti képviselő azt hangsúlyozta: a romániai magyarság saját maga határozhatja meg jövőjét, jobban mondva azt közösen kell építenünk. Sándor Krisztina az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) nevében szólva felelevenítette: bő négy évvel ezelőtt sokan kételkedtek a Kolozsvári Magyar Napok sikerében, de már az első rendezvény után eloszlott minden kételye. – A Kolozsvári Magyar Napok sikere példátlan teljesítmény. Minta és követendő példa lett sok más erdélyi nagyváros, Brassó, Nagyvárad és Marosvásárhely magyarságának is, ahol hasonló rendezvényeket szerveznek. Habár a fentebbi városok etnikai összetétele megváltozott az 1970-es és 1980-as évekhez képest, mégis a magyar közösség megtalálta a számára megfelelő magyar napos rendezvénysorozatot – összegzett a politikus. 
Gheorghe Vuşcan prefektus először gratulált a Kincses Kolozsvár Egyesületnek a szervezésért és a gazdag programkínálatért, majd elmondta: a politikusok radikalizálódó nyilatkozatai közepette Kolozsvárnak meg kell maradnia a tolerancia és a kölcsönös tisztelet, valamint a két nemzetség békés együttélése példájának. – A románok és a magyarok történelme nem volt mentes a megpróbáltatásokról, ám ezek nem távolítottak el minket egymástól. Bebizonyosodott, hogy őszinte párbeszéddel minden megoldható. Váljon hagyománnyá a Kolozsvári Magyar Napok rendezvénysorozat, és a kultúra ezen templomában kijelentem: Kolozsvár az Önök kultúrája és művészete által gazdagodik! – összegzett a prefektus.
A Kolozs Megyei Tanács elnöke, Horea Uioreanu beszéde „a két nép közös bölcsője, Erdély” gondolat alapján körvonalazódott. – Mindkét nép bölcsője Erdély. Örüljünk tehát ennek a rendezvénynek, amelyet a megyei tanács is támogatott. Kiváló az együttműködés a tanács RMDSZ-es alelnökével, Vákár Istvánnal és a szövetséggel, s ez remélem, a jövőben is megmarad. Isten védje Kolozsvárt! – közölte a liberális politikus.
Magdó János, Magyarország kolozsvári főkonzulja a magyar napok nyitottságát hangsúlyozta először beszédében, majd a szervezőket dicsérte, és úgy vélekedett, hogy a példamutató kolozsvári rendezvény valóságos magyar napok vonzalmat indított el Erdély-szerte. – Amikor egy évvel ezelőtt – még beiktatásom előtt – eljöttem Kolozsvárra, pont a magyar napok idején érkeztem. A magyarországi Szent István-nap mottója: együtt az ország. Ha ezt Kolozsvárra vonatkoztatjuk, akkor elmondhatjuk: együtt Kolozsvár – fogalmazott a főkonzul.
A Kolozs Megyei Tanács alelnöke, Vákár István jelképes töltetű gesztusnak nevezte azt, hogy Erdély fővárosának magyar színpadán mondhat köszöntőt a kincses város egyik legfontosabb eseményén, a Kolozsvári Magyar Napokon. – Szent István királyunk országot, hazát és nemzetet alkotott, s hagyott örökségül. Ez az ünnep itt, Mátyás király szülővárosában annak a bizonyítéka, hogy tudunk együtt szervezni és ünnepelni. Kolozsvár igazi kincseit az itt élő és alkotó emberek alkotják, ám mi csak kis részecskéi vagyunk ennek az időórának. Feladatunkat a történelem diktálja nekünk, értékeinket ápolnunk kell egymást erősítve. Ahogy eddig, továbbra is magaménak tekintem a KMN-t és támogatom – mondta Vákár.
Tőkés László Európai Parlamenti képviselő először a Marosvásárhelyen első alkalommal megszervezendő Vásárhelyi Forgatagról beszélt. – A demokrata-liberális párti Dorin Florea a magyar vandalizmustól félti Marosvásárhelyt, habár az eddigi magyar napos rendezvények során nem történt rendbontás, hanem emelkedett méltósággal mutattuk fel értékeinket. Távolról sem lehetünk elégedettek azzal, amit elértünk Kolozsváron, Erdélyben, Romániában. Távolról sem beszélhetünk még magyar jövőről. A magyar napos rendezvények a jövő irányába mutatnak, és ezért a jövőért cselekednünk, dolgoznunk, harcolnunk kell. Szent István olyan alapokat teremtett, amelyre a jövőben is számíthatunk – kezdte beszédét Tőkés.
– Huszonnégy évvel a kommunista diktatúra után nem találjuk a jövőbe vezető utat, az ország a csőd szélén áll, és a regionalizmus veszélyével kell szembenézni. A többségi nacionalizmus egymás ellen uszítja a románokat és a magyarokat – hangsúlyozta a politikus. Tőkés szerint az ország regionalizálása három történelmi nagyrégiót kíván: Erdélyt, Havasalföldet és Moldvát, majd hozzátette: egy föderális Romániában a visszacsatolt Moldova Köztársaság is elférne. Tőkés szerint a Szent István-i állameszme szellemében rendezzük dolgainkat, majd arra buzdított, hogy 2014-ben vegyünk részt a választásokon „ideát és odaát”.
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke Kolozsvárt a legnagyobb erdélyi magyar városnak nevezte, pontosabban Erdély szellemi fővárosának, ahol elsődleges volt a kulturális értékek létrehozása. – Kolozsvár azért vált szellemi fővárossá, mert mindig befogadó város volt. A kérdés most csak az: tudunk-e élni ezzel a tartalékkal, erővel, amit Kolozsvár jelent az erdélyi magyarság számára – mondta a politikus. – Nem siránkozni kell, hanem cselekedni. Döntéseink tekintsenek a jövő fele, mi pedig őrizzük meg a transzszilván szellemiséget és értékeinket – hangoztatta a politikus, majd az önbecsülés és az egymásba vetett bizalom megerősítésének fontosságát hangsúlyozta. Bejelentette ugyanakkor, hogy politikai tárgyalások eredményeképpen Marosvásárhelyen mégis a Városligetben szervezik meg a Vásárhelyi Forgatagot.
A nyitógála után Gergely Balázs főszervező kérésének eleget téve Kelemen Hunor és Tőkés László együtt húzták meg az épület előcsarnokában elhelyezett Bálint Tibor-emlékharangot, majd ezt követően Horváth Anna alpolgármester és Gergely Balázs is közösen harangozott. A harangozást a nyitógála közönségének nagy része is kipróbálta.
Nagy-Hintós Diana
Szabadság (Kolozsvár)

Fesztivál – Hova tovább, Kolozsvár?
Hova tovább Kolozsvár? címmel került sor kerekasztal-beszélgetésre pénteken a TIFF-ház teraszán. A moderátor, Szalma György, a kolozsvaros.ro internetes újság főszerkesztője Horváth Anna alpolgármestert, Vass Attila közgazdászt, a Kárpát Régió Üzleti Hálózat kolozsvári irodájának vezetőjét, és Czilli László építészt kérdezte a kincses város gazdasági kilátásairól.
Vass Attila elmondta: további ipari parkok létesítésére van szükség, az itt tanuló diákság ugyanakkor hatalmas munkaerő-potenciált jelent. Horváth Anna azt nehezményezte, hogy a jelenlegi törvénykezés nagyon kevés lehetőséget ad az önkormányzatoknak arra, hogy a befektetőket adócsökkentésben vagy adókedvezményben részesítse. – Bukarestnek nem érdeke, hogy a vidéki önkormányzatok adókedvezményt biztosítsanak a cégeknek. Ha ezen túlléphetnénk, akkor már csak az önkormányzatok rátermettségén múlna az új cégek, vállalatok vonzása – magyarázta az alpolgármester. Elmondta: a 2014-2020-as időszakra érvényes és készülőfélben lévő városfejlesztési stratégiában arra törekszik az önkormányzat, hogy Kolozsvár vonzó célpontja legyen a fiataloknak.
Czilli László építész kifejtette: a betondzsungel-lakónegyedeket is élhetőbbé lehetne tenni a parkolóhelyek megoldásával, és a meglévő zöldövezetek felújításával.
A jelenlévők egyetértettek abban, hogy Kolozsvár turisztikai szempontból nem célpont, hanem átutazó város. Ahhoz, hogy ez megváltozzon, fesztiválokat, sporteseményeket kell szervezni, korszerű kikapcsolódási lehetőségeket biztosítani.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)

Fesztviál – Döntetlen Borbély–Szilágyi kupadöntő
Sportról és politikáról beszélgetett Eckstein-Kovács Péter moderálásával Borbély László RMDSZ-es és Szilágyi Zsolt EMNP-s politikus vasárnap délután a TIFF-házban.
Gergely Balázs, a Kolozsvári Magyar Napok főszervezője köszöntőjében reményét fejezte ki, hogy a két egykori teniszpartner, Borbély és Szilágyi, ezúttal is tartja magát a fair play-hez és barátságos beszélgetést folytat.
Egyik fél sem adott pontos választ Eckstein első (beugrató) kérdésére, hogy ki volt a romániai női kézilabdacsapat „Görbicz Anitája” az 1970-es években? Szintén sporttal folytatta: felmerült Bölöni László marosvásárhelyi futballista neve, aki nem fogadta el az RMDSZ felkérését, hogy marosvásárhelyi polgármesterjelöltként induljon a 2012-es önkormányzati választásokon.
A Bölöni Lászlóval kapcsolatos emlékeik felelevenítése után a futballról áttértek egy sokkal veszélyesebb „sportágra”, a politikára.
A felek megállapodtak abban, hogy mindkét párt közös gondja a romániai magyarok távolmaradása a szavazások alkalmával. Szilágyi Zsolt EMNP-alelnök elmondta: a tavalyi parlamenti választások előtt az ügyészség zaklatta a néppártiakat, ezért, véleménye szerint, az RMDSZ okolható. Borbély László „back handje” következett, az RMDSZ politikai elnöke azt hánytorgatta fel, hogy Tőkés László, miután 2009-ben az RMDSZ listavezetőjeként bejutott az EP-be, „rögtön létrehozott egy pártot az RMDSZ ellen”. A tavalyi parlamenti választásokkal kapcsolatban megjegyezte: óriási volt a veszély, hogy az RMDSZ tavaly nem jut be a parlamentbe.
– Ti tudtátok, hogy nincs esélyetek bejutni a törvényhozásba, mégis indultatok. A romániai magyarság azonban úgy érezte, hogy 23 év után is megbízik az RMDSZ-ben. Most az a cél, hogy a 2014-es EP-választásokra minél több szavazót visszahozzunk, és ne feledjük: jön a 2016-os választási év – mondta Borbély.
Elfogadjuk, hogy nem az EMNP a domináns párt, de az RMDSZ-nek is el kell fogadnia, hogy nincs egyedül a pályán, és ne viselkedjen úgy, mintha erről nem lenne tudomása – mondta Szilágyi. Véleménye szerint a romániai magyarságot nem csak összefogással, hanem versenyhelyzettel is lehet mozgósítani, mindkettőre bizonyíték a 2007-es és a 2009-es EP-választás.
Szilágyi elmondta: az EMNP még mindig várja Kelemen Hunor válaszát arra a július eleji néppárti levélre, amelyben párbeszédet javasoltak. Válaszában Borbély László arra emlékeztette a politikust, hogy az EMNP-levél után egy nappal a néppárt elnöke, Toró T. Tibor sajtótájékoztatón jelentette be a július 20-i néppárti tüntetést, ezért szkeptikus a további kommunikációt illetően. Borbély László szerint a két párt között nincs áthidalhatatlan ellentét a romániai magyarság fontos kérdéseit illetően, majd visszahívta az RMDSZ-be a néppártiakat.
Szilágyi Zsolt szerint az RMDSZ-ben az „első törést” az okozta, hogy a szövetség nem állt ki az autonómia mellett.
– A néppártiak azt szeretnék, ha a román és az európai parlamentbe, továbbá az önkormányzatokba minél több magyar politikus jutna be, ám a szövetség érdeke az, hogy ezek a politikusok RMDSZ-esek legyenek – közölte a politikus.
Borbély László csak azt a bíráló észrevételt tartotta jogosnak, miszerint az RMDSZ eddig nem fogalmazta meg a magyarok területi autonómiájának statútumát, de a kulturális autonómia törvénytervezetét már 2005-ben benyújtották a parlamentbe, csak nem volt politikai akarat annak megszavazására. A területi autonómiára vonatkozó RMDSZ-álláspontot két hónapon belül véglegesítik – jelentette be a politikus, majd hozzátette: az autonómia kérdésében először a román politikusokat kell meggyőzniük. Nehezményezte, hogy a román társadalom a centralizáció felé halad, és nélkülözi a szubszidiaritást.
Arra a kérdésre, hogyan látják a 2014-es EP-választásokon való részvételt, Borbély azt válaszolta: az EMNP nem akar érdembeli tárgyalást folytatni az RMDSZ-szel. Az elmúlt három évben a néppárt mindent megtett a romániai magyarság erejének gyengítése érdekében. Szilágyi Zsolt elismerte, hogy a 2014-es EP-választás rizikósabb lesz, mint az eddigiek, de bízik abban, hogy az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumon, amelynek vezetőségében RMDSZ-es és a néppárti politikusok vesznek részt, meg tudnak egyezni az együttműködésről.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)