Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
névmutató
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
intézmény
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
helyszín
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
Marton László
525 tétel
2004. november 22.
Nov. 20-án tartotta tisztújító küldöttgyűlését a Magyarok Világszövetsége (MVSZ). Lényegében egyhangúlag döntöttek arról, hogy a következő négy évben is a kolozsvári Patrubány Miklós lesz a szervezet elnöke. Patrubány egyedüliként indult az elnöki posztért, miután a korábban jelölt szombathelyi Sárközi Csaba és az ausztráliai Kardos Béla még a szavazás előtt visszalépett. Az 53 országból Budapestre érkezett MVSZ-tagok által állított 200 küldött közös állásfoglalásban szólította fel a magyar választópolgárokat, hogy a kettős állampolgárságról tartott dec. 5-i népszavazáson mind „a nemzet egységéről”, mind „a nemzet egészségéről” szóló kérdésre szavazzanak igennel. Patrubány Miklós kifejtette: a világszövetség azért támogatja az általa kezdeményezett referendumot, mert úgy látják: „A haldoklás évtizedei után eljött az újjászületés ideje a magyarság számára.” A Kárpát-medencei régióelnöki tisztségben Sárközy Csaba szombathelyi magyartanár váltja Borbély Imre temesvári politológust, aki egészségi okokból nem vállalta tovább a sok utazással járó posztot, és a stratégiai bizottság elnökeként tevékenykedik tovább. A Kárpát-medencén kívüli (korábban nyugatinak nevezett) régió elnöke Pungur József Kanadában élő református lelkész lett, aki a franciaországi Léh Tibort váltja a tisztségben. /Salamon Márton László: Status quo a világszövetség élén. = Krónika (Kolozsvár), nov. 22./
2004. december 7.
Salamon Márton László szerint a kettős állampolgárságról szóló magyarországi népszavazás legnagyobb baja, hogy egyáltalán megtartották. A népszavazásból senki nem nyert az olyan peremre szorult szervezeteken kívül, mint a Magyarok Világszövetsége és – a kórház-privatizáció témájában – a Munkáspárt. Az újságíró azt állította, hogy a két nagy magyarországi politikai tábor kezdettől fogva nem tekintette magáénak a kettős állampolgárság ügyét. /Salamon Márton László: Mostohaanya-ország? = Krónika (Kolozsvár), dec. 7./
2005. január 7.
Keserű és megrázó könyv Lőrincz György háromrészes regénye, a Pusztulás /Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 2004/. A regény Sajgóföld néven szereplő történelmi táj egyik szegletének lassú felőrlődését követi nyomon a kommunizmus évtizedeiben, majd a belső tartásukban megingott közösségek gyors széthullását 1990 után. A Pusztulás egyik központi motívuma az egyéni és kollektív emlékezetvesztés. A regény a Köblös család négy nemzedéke és a körülöttük élők sorsát kíséri figyelemmel. /Márton László: Sajgóföld fölött az ég. = Krónika (Kolozsvár), jan. 7./
2005. január 17.
A korrupcióellenes törvény értelmében adott vagyonnyilatkozatok szigorítását tervezi Monica Macovei igazságügy-miniszter, aki szerint a nyilatkozati űrlapok részletesebbé tétele hozzásegítené a közvéleményt ahhoz, hogy alaposabban tájékozódhasson a köztisztviselők anyagi helyzetéről. Az érvényben levő törvény alapján a Tariceanu-kabinet a közelmúltban közzétette tagjai vagyonnyilatkozatait. Elmondható, hogy az RMDSZ-es miniszterek a kevésbé tehetős kormánytagok közé tartoznak. A miniszterelnök-helyettesek közül Markó Béla a „legszegényebb”: az RMDSZ elnöke egy 5,5 hektáros mezőgazdasági területet birtokol, ezenkívül van egy 1997-ben vásárolt 46 négyzetméteres lakása, valamint egy 2001-ben tulajdonába került 149 négyzetméteres lakóháza. Ezek adózási értéke összesen 1,127 milliárd lej. Az államminiszter tulajdonában van még egy 2001-es gyártmányú Renault Clio személygépkocsi és összesen 25 ezer euró értékű bankszámla. Érdekeltségeiként Markó a marosvásárhelyi Aranka György Alapítvány elnöki, illetve az RMDSZ elnöki tisztségét jelölte meg. A kormánypénzeket osztó Communitas Alapítvány élén betöltött tisztségről Markó kormányfő-helyettesi kinevezését követően lemondott. A kuratóriumot ideiglenesen Takács Csaba eddigi alelnök vezeti. Nagy Zsolt távközlési miniszter tulajdonában van egy 1999-ben vásárolt 70 négyzetméteres lakás, van egy 1996-os gyártmányú Ford és egy 2001-es gyártmányú Volvo személygépkocsija, valamint egy 10 ezer eurós bankszámlája. Nagy Zsolt az erdélyi magyar televízió létrehozását kezdeményező Janovics Jenő Alapítvány kuratóriumának elnöke, illetve a Progress Alapítvány elnöke. Markóhoz hasonlóan kinevezése után Nagy Zsolt kilépett a Communitas kuratóriumából. Borbély László területrendezési miniszternek nem kell lemondania az RMDSZ ügyvezető alelnöki tisztségéről, a politikus ugyanakkor a marosvásárhelyi Bernády György Alapítvány kuratóriumának vezetője marad. Borbély egy 140 négyzetméteres, 1,120 milliárd lej adózási értékű lakóházzal, egy lízingben vásárolt, 2004-es gyártmányú Volkswagen Passat személygépkocsival és 20 ezer euró értékű bankszámlával rendelkezik. Az RMDSZ-esek közül is talán a legkevésbé tehetős Winkler Gyula külkereskedelmi miniszter, aki egy fél lakóházat birtokol, egy 80 négyzetméteres lakást Vajdahunyadon, valamint egy falusi házat. Autója, bankszámlája nincs. /Salamon Márton László, Cseke Péter Tamás: Gazdag kormány, szegény magyarok. = Krónika (Kolozsvár), jan. 17./
2005. február 1.
Teljes a káosz a hazai fordítótársadalomban azután, hogy fél éven belül többször is megváltoztatták a hiteles fordítói engedélyekre vonatkozó törvényi szabályozást. Először a fordítók arról értesültek, hogy a korábban letett vizsgáikat már nem ismerik el, majd kiderült, hogy az új törvény megjelenését követő első rendes vizsgaidőszakra, 2004 októberére beteltek a helyek, és az újabb alkalomra fél évig még várni kell. Most pedig az új kormány első rendelkezéseinek egyikeként eltörölte a fordítók újravizsgáztatásának kötelezettségét. Nem derül ki azonban egyértelműen a szövegből, hogy a kormányrendelet csak a bölcsészkaron szerzett oklevelekkel rendelkező fordítókra vonatkozik-e, vagy valamennyi olyan fordítóra és tolmácsra, akik még a tavalyi törvény megjelenése előtt szerezték meg az engedélyüket. Ennek a kétértelműségnek estek áldozatul azok a fordítók, akik mégis elutaztak Bukarestbe vizsgázni. A minisztériumban nem tájékoztatták a vizsgázókat arról, hogy az új rendelkezések alapján már nem lenne szükség a tesztelésre. /Salamon Márton László: Véget ért a fordítók kálváriája? = Krónika (Kolozsvár), febr. 1./
2005. február 3.
Az Európai Parlament külügyi bizottságának meghallgatásán Schöpflin György, a Fidesz-MPSZ listáján megválasztott EP-képviselő azt tudakolta Mihai Razvan Ungureanu külügyminisztertől, hogy a román diplomáciában miért nem dolgozik egyetlen magyar etnikumú román állampolgár sem. Válaszában a külügyminiszter kifejtette: a kormány már tett is lépéseket e probléma megszüntetésére. Ungureanu a továbbiakban azt mondta: a decentralizáció és a regionális politikák keretében fogják kialakítani a helyhatósági-önkormányzati-regionális hatalmat. /Salamon Márton László: Sikert aratott a külügyminiszter. = Krónika (Kolozsvár), febr. 3./
2005. február 18.
Asztalos Csaba, az Országos Diszkriminációellenes Tanács elnöke közölte, eljárást indítottak Molnár József, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) erdőszentgyörgyi küldöttje ügyében. A vizsgálat arra irányul, hogy megállapítsák: Molnár József kijelentéseire vonatkoztathatók-e a fajgyűlölő, fasiszta, xenofób megnyilvánulásokat büntető kormányrendelet előírásai. A Székely Nemzeti Tanács elmúlt hétvégi, gyergyószentmiklósi ülésén ugyanis Molnár József a kettős állampolgárságra vonatkozó 2004. december 5-ei népszavazás kudarca kapcsán kijelentette: „Magyarország lassan második Izraellé válik, s nincs kiút!” A kivizsgálás után a testület négyfős dönt arról: diszkriminációnak minősül-e az eset. Amennyiben kihágásnak minősülő gyűlöletbeszédként könyvelik el az esetet, 500 ezertől 20 millió lejig terjedő büntetés szabható ki a vétkesre. Ha viszont az eset büntetőügyi eljárást követel, az elkövető fél évtől öt évig terjedő börtönbüntetéssel sújtható. /Salamon Márton László: Kivizsgálják Molnár ügyét. = Krónika (Kolozsvár), febr. 18./
2005. március 10.
Erdélyi magyar értelmiségiek két levelet is közzétettek, mindkettőben az intolerancia és idegengyűlölet elutasítása és a véleményszabadság mellett foglalnak állást, ugyanakkor – a kolozsvári Eörsi-incidens kapcsán – felhívták a figyelmet az új, nyílt vagy burkolt alakban jelentkező antiszemitizmus leselkedő veszélyeire. A két közlemény szövegében nem, csak lényegét és aláíróinak egy részét tekintve azonos. Az első levél az SZDSZ országos sajtószolgálatán keresztül, a második A Hét szerkesztőségétől érkezett. Az aláírók: Ádám Gábor, Ágoston Hugó, Ármeán Otília, Balázsi-Pál Előd, Bányai Péter, Bíró Béla, Borbély Tamás, Boros Kinga, Egry Gábor, Demény Péter, Eckstein-Kovács Péter, Gagyi Ágnes, Gáspárik Attila, Gergely Edit, Cs. Gyimesi Éva, Haller István, Irsai Zsolt, Kovács András Ferenc, Kelemen Attila Ármin, Könczei Csilla, Láng Zsolt, M. László Ferenc, Miklós Ágnes Kata, Parászka Boróka, Parászka Miklós, Salamon Márton László, Schneider Tibor, Selyem Zsuzsa, Sipos Géza, Soós Károly Róbert, Spielmann-Sebestyén Mihály, Szabó Róbert Csaba, Székely Csaba, Székely István, Szilágyi Gál Mihály, Szilágyi Júlia, Tibori Szabó Zoltán, Ungvári Zrínyi Ildikó, Ungvári Zrínyi Imre, Virginás Andrea, Visky András, Vakarcs Szilárd. Ugyanakkor egy harmadik levél szerzője, Dénes László azon morfondírozott, hogy a véleménynyilvánítás miért csak az egyik felet illetné meg, illetve miért csak a tüntetőkön kérik számon az idegengyűlölet megnyilvánulásait. /Belföldi hírek rovat. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 10./
2005. március 10.
A Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem vezetősége közleményben határolta el magát attól, hogy Eörsi Mátyás szabaddemokrata képviselőt egy harminc fős csoport megakadályozta előadása megtartásában. Az Erdélyi Magyar Ifjak elnöksége, valamint Juhász Péter, a tüntetés egyik résztvevője írásban tiltakozott a Szabadság kolozsvári napilap két újságírója – Borbély Tamás és Tibori Szabó Zoltán – ellen, mivel szerintük antiszemita megmozdulásként állították be a történteket. Az EMI-nek szándékában áll a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének etikai bizottságához fordulni. Mint leszögezik, az antiszemitának minősített kijelentéseket nem ők, hanem hozzájuk társult idősebb személyek tették, akik provokátorok is lehettek. Felháborítónak tartják ugyanakkor, hogy a másik részről viszont nyilasokhoz hasonlították szervezetüket. Az esettel kapcsolatban két kolozsvári újságíró, Kelemen Attila (Transindex) és Salamon Márton László (Krónika) fogalmazott meg állásfoglalást. Eszerint az erdélyi toleranciával összeegyeztethetetlen, szélsőséges megnyilvánulások, az antiszemitizmus újszerű megjelenése nem csupán az értelmiségiek aggodalmát kell kiváltania. Tennie kell ez ellen az oktatás és az egyház közmunkásainak is, hiszen a fiatalok körében tapasztalható türelmetlenség és uszító magatartás csak így helyezhető normán kívül. /(Rostás-Péter Emese): Tovább gyűrűzik az Eörsi-botrány. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 10./
2005. március 10.
Fennállása óta először hozott határozatot antiszemitának minősített megnyilvánulás ügyében az Országos Diszkriminációellenes Tanács, ötmillió lejes pénzbírsággal sújtva Molnár Józsefet, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) erdőszentgyörgyi küldöttjét. Molnár József az SZNT február 12-i gyergyószentmiklósi ülésén elhangzott felszólalásában a kettős állampolgárságra vonatkozó december 5-ei népszavazás kudarca kapcsán megállapította, hogy „Magyarország lassan második Izraellé válik (...), és ha nem vigyázunk, még messzebbre is eljutnak!” A tanács három héttel ezelőtt indított eljárást az ügyben, a Krónika február 16-ai számában megjelent cikk alapján. A tanács korábban az ilyen eseteket a testület az ügyészség hatáskörébe tartozónak minősítette, amely viszont nem foglalkozott velük. Erdélyiek az új antiszemitizmus ellen címmel nyílt levelet hozott nyilvánosságra civil értelmiségiek, újságírók egy csoportja. A dokumentum szerint „több egyértelmű jele is volt annak, hogy egy újfajta, retorikájában, szótárában alighanem Magyarországról importált antiszemitizmus próbálja ki magát Erdélyben is... A sajtóra, az egyházakra, a pedagógusokra és a civil szervezetekre hárul annak felelőssége, hogy amikor látják, felismerjék az antiszemitizmust. (...) Az antiszemitizmus minket, mindenkit érint!” – zárul a levél, amelynek aláíróihoz Eckstein-Kovács Péter szenátor is csatlakozott. /Salamon Márton László: Ötmillió lejes pénzbüntetés antiszemita felszólalásért. = Krónika (Kolozsvár), márc. 10./
2005. március 12.
Az utóbbi hetekben egy újfajta, retorikájában, szótárában alighanem Magyarországról importált antiszemitizmus jelentkezik Erdélyben is. Az explicit antiszemitizmus elítélésének és a kétértelműségek mögé bújó gyűlölet leleplezésének nem szabad egyféle értelmiségi „kedvtelésnek” maradnia. A romániai magyar társadalom felkészületlen az antiszemitizmus jelenségének kezelésére, és ezen változtatni kell. Elsősorban a sajtó és az egyházak napszámosaira, a pedagógusokra és a civil szervezetekre hárul annak felelőssége, hogy amikor látják, felismerjék az antiszemitizmust, hogy ne hagyják szótlanul, kérjenek magyarázatot, ítéljék el. Ádám Gábor; Ágoston Hugó; Balázsi-Pál Előd; Borbély Tamás; Eckstein-Kovács Péter; Gáspárik Attila; Haller István; Kelemen Attila Ármin; Parászka Boróka; Salamon Márton László; Schneider Tibor; Sipos Géza; Soós Károly Róbert; Spielmann-Sebestyén Mihály; Székely Csaba; Székely István; Szilágyi Gál Mihály; Szilágyi Júlia. /Erdélyiek az új antiszemitizmus ellen. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 12./
2005. március 16.
Politikaiból szakmai kérdéssé minősült vissza a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem magyar tagozati reformjának évek óta húzódó kérdése azután, hogy Markó Béla oktatási ügyekért is felelős RMDSZ-es miniszterelnök-helyettes és Kötő József oktatásügyi államtitkár a BBTE magyar tagozata képviselőinek értésére adták: a pillanatnyi politikai helyzetben nem tartják érvényesíthetőnek az egyetem vezetői által korábban megfogalmazott célokat. „Az a tervezet, amelyet a BBTE oktatói juttattak el az RMDSZ-hez röviddel a tavalyi választások előtt, olyan célokat fogalmazott meg, amelyeket az RMDSZ a jelenlegi politikai helyzetben nem tart érvényesíthetőeknek” – foglalta össze Salat Levente, a BBTE rektor-helyettese az RMDSZ vezetőivel tartott találkozó konklúzióit. Az RMDSZ-nek döntenie kellett: a kisebbségi törvényt és azon belül a kulturális autonómia kérdését, vagy pedig a Babes–Bolyai ügyét, az egyetem autonóm struktúráinak kialakítását tartja prioritásnak. „Érthető módon ebben a helyzetben a kisebbségi törvény támogatása mellett döntöttek” – összegzett Salat Levente. Salat két tételből álló rendezési javaslatot terjesztett elő, amelyek közül az első pénzügyi vonatkozású. Kérték Kötő Józsefet, járjon közben annak érdekében, hogy a jelenleg alkalmazott 1,5-ös finanszírozási szorzót emeljék meg a magyar nyelvű oktatás esetében kettőre. A javaslat második eleme: a magyar tagozat helyzetének javítása érdekében fölhasználni azokat az érvényes rendelkezéseket, amelyek a döntéshozatali autonómia intézményes kereteinek a kialakítását is lehetővé teszik. Magyar tanszékek létrehozása nem igényel külön kormányhatározatot, egy másik javaslat arra vonatkozott, hogy olyan szakokon, ahol a magyar tagozat személyi állománya, illetve a szakmai tevékenység színvonala ezt lehetővé teszi, önálló tanszékek jöjjenek létre. A rektor-helyettes szerint jó esély van rá, hogy három-négy esetben legalább sor kerüljön önálló magyar tanszék létrehozatalára. Azt is javasolják, hogy a magyar és német nyelvnek a BBTE belső adminisztrációjában, az egyetem belső nyilvános terében történő használata lehetővé váljon. – A rektori arcképcsarnokban jelenjen meg a magyar rektorok arcképe is, és az egyetem bizonyos termeit rangos magyar személyiségekről nevezzék el – tette hozzá a rektor-helyettes. /Salamon Márton László: A kisebbségi törvény háttérbe szorította a BBTE magyar karait. = Krónika (Kolozsvár), márc. 16./
2005. március 18.
A Krónika napilapban Salamon Márton László összefoglalta a Földes-üggyel kapcsolatban az A Hét hetilapban közölteket /Parázs vitát gerjesztett az erdélyi magyar közéletben a Földes László-ügy/, emellett Stefano Bottoni reagált A hatalom értelmisége – az értelmiség hatalma. A Földes László-ügy című tanulmánya nyomán kibontakozott vitára. /A Krónikának ez a száma nem jelent meg az interneten/ Az eddigiekhez képest új megvilágítás ad a vitának egy kortársnak és a vita szemtanújának, a tavaly elhunyt Izsák József irodalomtörténésznek a vallomása, melyet 1985-ben írt. a/ Földes László polgári származású kritikus és esszéíró már diákkorában hangadója volt a kommunista ifjúsági mozgalomnak. Hűséggel szolgálta korát így került Gaál Gábor bukása után az Utunk irodalmi hetilap főszerkesztői tisztébe. Hajszálra sem tért el a hatalom, a diktatúra előírásaitól. Jócskán túlteljesítette az elvárásokat, karrierizmusában osztozott nemzedéktársaival – mindent a hatalomban való részvételért – ez volt az ő jelszava is. Ebbeli mohósága idézte elő meghurcoltatását. Az ügy körül sok a legenda meg a torzítás. Izsák József felidézte a történteket. 1958-ban a Román Munkáspárt határozatban elítélte a revizionizmust, célozva az 1956-os magyarországi eseményekre. Földes László az Utunkban sietett támogatni a határozatot, példákkal bizonyítva, hogy a revizionizmus a romániai magyar irodalomban is felütötte a fejét. A támadás az Igaz Szó folyóirat és főszerkesztője, Hajdu Győző ellen irányult. Mindketten kiszolgálták a hatalmat, csak más iskolát jártak végig. Hajdu Győző a református kollégiumból indult hagyománynak tekintette a népi mozgalmat. Nem szerették egymást. Hajdu Földest kozmopolitának tekintette, Földes Hajdut narodnyiknak, népinek, aki a magyar nemzeti hagyományokat többre tartja a szocialista realizmusnál. Földes Utunkban közölt cikksorozatára válaszként Hajdu Győző egy leleplező beadványt készített a Román Munkáspárt Központi Bizottsága részére, ebben leírta, hogy a Földes László Rákosi Mátyás menesztése után előtte és Sütő András előtt kijelentette, hogy Gheorghe Gheorghiu-Dejt is el kell mozdítani a párt éléről, mert ő is kiszolgálta a személyi kultuszt. Beadványát aláíratta Sütő Andrással is. Hajdu Győző behívatta Izsák Józsefet és elolvastatta vele beadványát, véleményét kérve. A szobában ott ült némán Sütő András is. Izsák József megpróbálta lebeszélni Hajdu Győzőt a beadvány elküldéséről, de hiába, nem hallgatott rá. A beadványt Kovács György író, központi bizottsági tag juttatta el az illetékesekhez. Ezután Kolozsváron pártgyűlést hívtak össze, ahol Földest leleplezték és kizárták a pártból. Marosvásárhelyen is összehívtak egy Földest leleplező gyűlést. A gyűlésen Hajdu Győző közölte, itt is van egy Földes-bérenc, mégpedig Izsák József. Izsák az ülésen nem válaszolt a vádaskodásra. Földes Lászlóval nagy tragédia nem történt, megmaradt főiskolai állásában, rövid ideig nem közölhetett. Utolérte a karrieristák végzete. Rehabilitálása után próbáltak mártírkoszorút vonni a feje köré. Valójában nem mártírja volt ő a hatalomnak, hanem pallosa. Nemsokára, Gheorghe Gheorghiu-Dej halála előtt újból közölhetett, visszavették a pártba, a bukaresti A Hét főszerkesztő-helyettese lett. A Földes-ügy minden ódiuma Kovács Györgyre hullott, valósággal kiközösítették az irodalomból. Izsák többször kérte őt, írja meg az utókor számára a történteket. Kovács György Izsák Józsefnek Sütő András szerepéről elmondta, hogy Sütő András 1956 őszén megtagadta a magyar forradalmat „ellenforradalomként” elítélni, több írótársával együtt. Végül bizonyos szervek nyomására aláírta, de ezt az ellenállást a felettes szervek nem bocsátották meg. Kolozsváron 1956-ban Földes László is „ingadozott”. Példát kellett statuálni, állította Kovács György, egy írót fel kellett áldozni. Ki legyen az? Sütő vagy Földes? 1958-ban úgy döntöttek, hogy Sütő a nagyobb író, őt kell menteni, és felvonultatják éppen Földes ellen. – Végülis Földest nem érte végzetes csapás. /Izsák József: Földes László meghurcolásának történetéhez. = Krónika (Kolozsvár), márc. 18./ b/ Stefano Bottoni a Krónika napilap kérésére reflektált A hatalom értelmisége – az értelmiség hatalma. A Földes László ügy című tanulmánya nyomán kibontakozott vitára. A Földes-ügy szereplői mindannyian magyarok voltak, az akkori baloldal, a hatalmon levő értelmiség legismertebb alakjai. Bottoni a hozzászólások többségéből azt érzi, hogy az ügy résztvevőit még mindig összetartja egy képzeletbeli kötelék. Mai ködösítésre készteti őket. Bottoni döbbenettel olvasta, hogy Kántor Lajos, a Korunk főszerkesztője hozzászólását azzal zárta, „a múlt sokkal bonyolultabb, mint azt Sipos Géza véli” /A megszakított csendről, A Hét, márc. 3./ Bottoni megállapította, hogy K. Lengyel Zsolt, Bárdi Nándor és Vincze Gábor alapkutatásai nem épültek be az erdélyi értelmiség önismeretébe. A közelmúlt feltárásában Romániában óriási változások indultak el az utóbbi 8-10 évben. Van azonban egy terület, ahova a román történészek nemigen hatoltak be: az erdélyi magyar társadalom működési zónájába. Nem írtak arról, „hogy kik juttatták börtönbe magyar szekustiszteknek tett jelentéseikkel a Bolyai Tudományegyetem diákjait, tanárait 1956 után, vagy arról, miként hálózta be az állambiztonság szívélyes magyar emberekkel/ügynökökkel a magyar kulturális intézményeket.” /Stefano Bottoni: Akarják-e tudni? = Krónika (Kolozsvár), márc. 18./ c/ Salamon Márton László összefoglalta a Földes-üggyel kapcsolatos vitát. Stefano Bottoni Olaszországban élő történész a magyarországi Korall társadalomtörténeti folyóirat 2004 decemberi számában közölte A hatalom értelmisége – az értelmiség hatalma. A Földes László-ügy című tanulmányát. Ennek akkor nem volt nagyobb visszhangja. Salamon Márton László összegzése kiegészíthető azzal, hogy az A Hét (Marosvásárhely) hetilap 2005. február 17-i száma újraközölte Bottoni tanulmányát azután indult meg a vita. A vitacikkek eddig az A Hét hasábjain láttak napvilágot, most adott hírt a vitáról a Krónika. Salamon Márton László szerint a vita két romániai magyar szereplőt hoz kínos helyzetbe, Gálfalvi Zsoltot, a Román Televízió igazgatótanácsának RMDSZ-es tagját, a Magyar Pen Klub elnökét és Sütő András írót. Sütő András „légből kapott és gyalázatosságában bíróságért kiáltó” állításnak nevezte Traumát oldó emlék címmel megjelent írásában Stefano Bottoni azon állítását, miszerint „Ahhoz azonban, hogy Hajdu elindíthassa Földes elleni támadást, folyamatosan információra volt szüksége Kolozsvárról. Ezt biztosította Sütő”. Sütő András a feljelentő levelek kapcsán azzal védekezett, hogy Hajdu csak véleményeket kért az Igaz Szó Földes által elmarasztalt szerkesztőiről. Gálfavi Zsolt ugyanebben a számban csapdahelyzetekre hivatkozott. /Salamon Márton László: Parázs vitát gerjesztett az erdélyi magyar közéletben a Földes László-ügy. „Tündérország sötét oldala” = Krónika (Kolozsvár), márc. 18./
2005. április 5.
„Kolozs megye többet érdemel” – ez volt az egyöntetű vélekedés azon a találkozón, amelyet az elmúlt hétvégén a Romániai Magyar Gazdák Kolozs megyei szervezete az Önkormányzati Menedzsment Alapítvánnyal közösen rendezett Tordaszentlászlón. Makkai Zsolt, az alapítvány igazgatója a faluturizmusban rejlő lehetőségeket vázolta. /Salamon Márton László: „Kolozs megye többet érdemel” – a kistérségekről Tordaszentlászlón. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 5./
2005. április 14.
Csapó I. József, a Székely Nemzeti Tanács elnöke ellen is eljárást indított az Országos Diszkriminációellenes Tanács, miután az SZNT erdőszentgyörgyi küldöttjét, Molnár Józsefet ötmillió lejes pénzbírsággal sújtotta. Molnárt az SZNT február 12-i gyergyószentmiklósi ülésén tett, antiszemitának minősített kijelentése miatt bírságolták meg; akkor a küldött a decemberi magyarországi állampolgársági népszavazás kudarca kapcsán azt fejtegette, hogy „Magyarország második Izraellé válik”. Az ülésvezető, Csapó I. József felelősségét már az incidens után felvetette Eckstein-Kovács Péter szenátor, aki szerint Csapónak rendre kellett volna utasítania Molnárt, és fel kellett volna szólítania, hogy vonja vissza kijelentéseit. A tanács úgy döntött, hogy eljárást indít Csapó ellen, és Asztalos Csaba, a Diszkriminációellenes Tanács elnöke szerint már a jövő heti plénumán döntést hozhat az SZNT-elnök szankcionálásáról. /Salamon Márton László: Csapó I. Józsefet is kivizsgálják Asztalosék. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 14./
2005. április 15.
A jövő hétre halasztotta a Tariceanu-kabinet az RMDSZ által kidolgozott kisebbségi törvénytervezet megvitatását, annak ellenére, hogy végül valamennyi szükséges minisztériumi jóváhagyás megtörtént. Az Országos Diszkriminációellenes Tanács is láttamozta a tervezetet, bár korábban Asztalos Csaba elnök kifogásokat fogalmazott meg a szöveggel szemben. /Salamon Márton László: Láttamozták a tárcák kisebbségi törvényt. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 15./
2005. április 20.
A diszkriminációt megállapították, mégsem szabhatott ki bírságot az Országos Diszkriminációellenes Tanács a kolozsvári Szent Kamill szociális otthon ügyében, mert a tettesek ismeretlenek, tájékoztatott Asztalos Csaba, a kormánytestület elnöke a tanács április 19-i ülése után. A tanács a Krónika napilap Szent Kamill megpróbáltatásai /ápr. 5./című cikke alapján indított vizsgálatot a kolozsvári intézmény alkalmazottainak zaklatása ügyében. Az otthon női alkalmazottait és hozzátartozóikat ugyanis környékbeli fiatalok rendszeresen bántalmazták. A rendőrségi nyomozás nem igazolta az alkalmazottak által korábban jelzett rendszeres „bozgorozást”. /Salamon Márton László: Szent Kamill: nincs tettes, nincs bírság. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 20./
2005. április 22.
A Velencei Bizottság és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) véleményezésére vár a kormány a kisebbségi törvény tervezetének elfogadása előtt – jelentette be Oana Marinescu kormányszóvivő. A Velencei Bizottság és az EBESZ korábban kritikákat fogalmazott meg a szövegnek a parlamenti képviselettel nem rendelkező kisebbségi szervezeteket diszkrimináló rendelkezéseivel szemben. /Salamon Márton László: Európai véleményezésre vár a kisebbségi törvénytervezet. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 22./
2005. április 25.
Az RMDSZ jó súllyal, aránnyal van jelen a kormányban, kormányfő-helyettese, három további minisztere, kilenc államtitkára van, és több államtitkári rangú vezetője dolgozik különböző országos hivatalok és hatóságok élén. Ezzel az RMDSZ valóra válthatja mindazokat az ígéreteket, amelyeket a választási kampányban tett – jelentette ki Markó Béla miniszterelnök-helyettes április 23-án a Marosvásárhelyen rendezett sajtótalálkozón. A találkozóra – amelyet moderátorként Stanik István, a szövetség új kommunikációs tanácsosa vezetett – a hazai magyar írott és elektronikus sajtó képviselőit hívták meg. Az RMDSZ elnöki hivatalának sajtóirodája pedig erre az alkalomra elkészítette a Jelenlét című füzetet, amely – a sajtó munkájának megkönnyítése végett – az RMDSZ valamennyi szervezeti, kormányzati és parlamenti tisztségviselőjének címét és telefon-elérhetőségét is tartalmazza. Markó leszögezte: az erdélyi autópálya építése folytatódik. A kisebbségi törvénytervezetnek a kormány által történt halasztását az elnök a kabineten belüli ellenzéssel magyarázta. /Tibori Szabó Zoltán: RMDSZ-es médiatalálkozó. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 25./ A kisebbségi törvénytervezetből kikerültek azok a rendelkezések, amelyeket a Velencei Bizottság és az EBESZ kisebbségügyi főbiztosa diszkriminatívnak talált, így az RMDSZ nem látja okát annak, hogy az említett szervezetek ne véleményezzék pozitívan a tervezet szövegét – jelentette ki Márton Árpád képviselő a marosvásárhelyi médiatalálkozón. A változtatás után 15 helyett a kisebbség összlétszáma 10 százalékának kell aláírnia a támogatólistát, illetve a 15 megyés területi megoszlásból kikerült a kötelező bukaresti taglista; a 25 ezres taglétszám felső határként érvényben maradt. A sajtóval fenntartott kapcsolatáról Markó Béla elmondta, politikusi pályafutása alatt soha nem perelt be egyetlen újságírót sem, a replika jogával is mindössze két-három esetben élt. „Szélsőséges pártokhoz közel álló lapoknak nem is replikázom” – jelentette ki Verestóy Attila szenátor, aki szerint nagyon sok alaptalan támadás érte személyét. /Salamon Márton László, Szucher Ervin: Nem diszkriminál a kisebbségi törvény? = Krónika (Kolozsvár), ápr. 25./
2005. április 27.
A napokban megjelent dr. Márton László mérnök-szakíró Toronyórák és napórák Erdélyben /Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda/ című könyve, ez a szerző technikatörténeti sorozata harmadik munkája a Harangok és a Vízimalmok című könyvek után. Székelyföldön sokkal több a napóra és toronyóra, mint Erdély más vidékein. /Gál Éva Emese: Könyv a nap- és toronyórákról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 27./
2005. május 11.
Román–magyar üzletember-konferenciát rendeztek Debrecenben a székelyföldi befektetési lehetőségekről. Borbély László területrendezési miniszter Befektetési lehetőségek a Székelyföldön címen tartott előadást. Elmondta, míg a 2001 és 2004 közötti időszakban az akkori kormány Erdély számára 98,77 milliárd lejt különített el infrastruktúra-fejlesztésre, a havasalföldi megyék összesen 114,064 milliárd, a moldvaiak 132,318 milliárd, a dobrudzsaiak pedig 267,107 milliárd lejt kaptak hasonló célból. Hangsúlyozta: 2007 és 2013 között jelentős uniós forrásokra lehet majd pályázni Romániában, ahhoz viszont, hogy a pénzek lehívhatók legyenek, pályázni képes befektetőkre lesz szükség. „Ebben számítunk önökre” – zárta előadását Borbély. – Tulajdon-tudás-tranzit-turizmus-tartás – fogalmazta meg az „5T” elvét előadásában Matolcsy György volt gazdasági miniszter, a budapesti Növekedéskutató Intézet igazgatója. Matolcsy hangsúlyozta: a Kárpát-medencei földterületek magyar tulajdonban tartása egyre nehezebb feladat, amióta a főleg olasz befektetők földvásárlása Erdély-szerte elterjedt. A „tranzit” címszó alatt az autópályák építésének fontosságát hangsúlyozta. „Ausztria ma már csak jövedelme 8–10 százalékát köszönheti az idegenforgalomnak, de kezdetben ez az arány magasabb volt. Ezt az utat kell követnie a Székelyföldnek is” – tette hozzá. A „tartás” kapcsán figyelmeztetett: rossz kompromisszumokat nem szabad kötni, a közösségi méltóság pedig olyan célok révén tartható, mint a területi autonómia. Geréb László, a Modern Üzleti Tudományok Főiskolája (MÜTF) székelyudvarhelyi képzési központjának ügyvezető igazgatója a belső tényezők – vállalkozóbarát gazdaságpolitika, infrastrukturális fejlesztések, lakossági derűlátás – fontosságát hangsúlyozta. Halász János, az ITD Hungary Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Kht. romániai hálózatának vezetője igazat adott Matolcsy Györgynek abban, hogy a magyar kormánynak nincs koherens határon túli stratégiája. /Salamon Márton László: Debrecenből kéne jönni… = Krónika (Kolozsvár), máj. 11./
2005. május 17.
Az RMDSZ győzelmeként könyvelte el Markó Attila államtitkár, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának elnöke azt a tényt, hogy Mona Musca művelődési miniszter elfogadta: a kisebbségi törvénytervezet szerint megalakuló autonómiatanácsnak hatósági jogköröket kell gyakorolnia. „A miniszter asszony kitétele az volt, hogy az autonómiatanácsoknak legyen valamiféle beszámolási kötelezettségük egy felsőbb hatóság felé. Ezt a kérést mi is megalapozottnak tartjuk, így abban egyeztünk meg, hogy az autonómiatestületek ne legyenek ugyan alárendelve egy másik intézménynek, ám legyen számukra kötelező beszámolni tevékenységükről a parlament előtt. Akárcsak az olyan, kormánypolitikától független intézményeknek, mint az Országos Audiovizuális Tanács vagy a Számvevőszék” – részletezte az államtitkár. Egy másik módosítás Markó Attila szerint kedvezőbb, mint az eredeti változat. A művelődési miniszter kifogásolta, hogy a központi hatóságoknak ki kell kérniük az autonómiatanácsok kötelező véleményezését valamennyi, az illető kisebbséget érintő kérdésben. Végül a miniszter kérésére a kötelező véleményezés fogalmát a beleegyezés fogalmával helyettesítették, ami a kisebbség szempontjából előnyösebb. „A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az autonómiatanács beleegyezése nélkül például nem lehet olyan oktatási vagy művelődési, illetve a kisebbségi médiát érintő kérdésekben döntéseket hozni, mint az iskola-összevonás és -megszüntetés vagy kultúr- és médiastratégiák kidolgozása” – tette hozzá Markó Attila. /Salamon Márton László: Ünnepelni készül az RMDSZ. = Krónika (Kolozsvár), máj. 17./
2005. május 20.
Jövő ilyenkorra már lesz magyar autonómiatanács Romániában – jósolta Markó Béla RMDSZ-elnök, miniszterelnök-helyettes azután, hogy a kormány elfogadta a kisebbségi törvénytervezetet. Az egyik változtatás szerint a központi hatóságoknak már nem az autonómiatanácsok kötelező véleményezését kell kikérniük az illető kisebbséget érintő kérdésben, hanem azok beleegyezését. Markó Béla szerint arra már nincs lehetőség, hogy a kabinet kormányzati felelősséget vállaljon a kisebbségi törvénytervezetért is, ahogyan azt Eckstein-Kovács Péter RMDSZ-es szenátor kérte. /Salamon Márton László: Autonómiatanács egy év múlva? = Szabadság (Kolozsvár), máj. 20./
2005. május 20.
„A kormány és a Bechtel képviselői közötti egyeztetések folyamatban vannak, és egyáltalán nincs szó az amerikai céggel a Brassó–Bors autópálya megépítésére kötött szerződés felbontásáról” – tájékoztatott Adrian Ionescu közlekedési minisztériumi szóvivő. A felek megegyeztek a munkálatok folytatásáról. Előzőleg Calin Popescu-Tariceanu miniszterelnök a Bechtellel kötött szerződés felbontását helyezte kilátásba. /Salamon Márton László: Bukarest beadta a derekát. = Krónika (Kolozsvár), máj. 20./
2005. június 9.
Stefano Bottoni: A hatalom értelmisége – az értelmiség hatalma. A Földes László-ügy /A Hét (Marosvásárhely), 2005. február 17./ című tanulmányával kapcsolatos vitát ismertette a budapesti hetilapban Salamon Márton László. /Salamon Márton László / Kolozsvár: Erdélyi magyar múltfeltárási viták. Kolozsvári közjáték. = Heti Világgazdaság, jún. 9./
2005. június 20.
A két székelyföldi megye mindeddig csupán egyetlen projektet állított össze, a Borvíz útja elnevezésűt. Könnyen lehet azonban, hogy Kovászna és Hargita megye közös programjából sem lesz semmi, miután a Kovászna megyeiek által összeállított és elnyert projektet Hargita megyeiek nem támogatják, jelezte Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető alelnöke. A Borvíz útja elnevezésű projekttel az eredeti elképzelések szerint a három székely megye rukkolt elő, Maros megye azonban időközben kiszállt, Hargita megye pedig átengedte a kezdeményezést a háromszékieknek. Végül a pályázatot a Kovászna Megyei Tanács készítette el. A 8,5 millió eurós terv tíz háromszéki és hat Hargita megyei „borvizes” település infrastrukturális fejlesztését, valamint a Kovászna–Kézdivásárhely–Sepsibükszád útvonal korszerűsítését irányozza elő. A döntésnél meglepő módon a Hargita megyei küldöttség tagjai testületileg a terv ellen szavaztak. „Takács Csaba téved, mi nem a Borvíz útja ellen szavaztunk Gyulafehérváron, hanem a teljes, harmincas projektlista értékelése ellen. Egyéb, Hargita megyei illetőségű pályázatokat elutasítottak, vagy hátrányosabban rangsoroltak, mint megérdemelnék: ezt kifogásoltuk” – nyilatkozta Petres Sándor, a Hargita Megyei Tanács alelnöke. /Salamon Márton László: Hargita–Kovászna-ellentét a közös fejlesztési projekt ügyében. = Krónika (Kolozsvár), jún. 20./
2005. augusztus 25.
„A parlament két házelnökének leváltása megerősítené a kormánykoalíciót” – nyilatkozta Markó Béla RMDSZ-elnök. Ugyanakkor a Marosvásárhelyen tartózkodó Adrian Nastase képviselőházi elnök kizártnak tartotta, hogy az RMDSZ „alkotmányellenes lépésre” szánja el magát. /Salamon Márton László: Markó leváltaná Nastasét és Vacaroiut. = Krónika (Kolozsvár), aug. 25./
2005. szeptember 5.
Szeptember 5-én a határon túli magyar szervezetek vezetőivel találkozik Gyurcsány Ferenc miniszterelnök. – Az én véleményem egyezik az erdélyi magyarok véleményével: a kettős állampolgárságot csak a kettős állampolgársággal lehet kiváltani, semmi egyébbel – nyilatkozott Markó Béla, az RMDSZ elnöke. Markó elmondta, az RMDSZ nem kapott semmiféle hivatalos iratot a magyar kormánynak a határon túli magyarok közjogi státusa rendezésére vonatkozó elképzeléseiről. „Csak a sajtóból értesültem arról, hogy a határon túli magyarok Európai Unión belüli utazását a magyar kormány – görög mintához hasonló – speciális személyi okmánnyal kívánja biztosítani” – fejtette ki Markó. Az RMDSZ elnöke közölte, várja a tájékoztatást Budapest elképzeléseiről, azonban a találkozónak nemcsak erről kellene szólnia. „Fontos lenne tárgyalni a magyar–magyar kapcsolatokról, hangsúlyosan a Szülőföld Alapról, hiszen az abból nyújtandó támogatásokra nagy szükség lenne” – szögezte le. Gyurcsány Ferenc nem sokkal a december 5-ei népszavazást követően, még januárban hirdette meg a nemzeti felelősség ötpontos programját. „A kettős állampolgárság kérdéséről a kormány nem kíván tárgyalni, nem változott az álláspontja december 5-e óta” – szögezte le Avarkeszi Dezső kormánymegbízott. A napokban Kasza József, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke kifejtette, továbbra is alapvető követelésnek tekinti a magyar állampolgárságot. Ugyanezen az állásponton van Ágoston András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnöke is, aki szerint a határon túli magyaroknak szüksége van a kettős állampolgárságra. Bugár Béla, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának elnöke viszont azt hangsúlyozta, hogy a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) fenntartásához és rendszeres üléseihez a jövőben is ragaszkodnak. A Fidesz álláspontja szerint a határon túli magyarok problémái nem kezelhetők sem a kormány által javasolt nemzeti vízummal, sem a „görög-útlevéllel” – jelentette ki Németh Zsolt, az ellenzéki párt külügyi kabinetjének vezetője. /Salamon Márton László: Zsákbamacska a „görög-útlevél”. = Krónika (Kolozsvár), szept. 5./
2005. szeptember 6.
Markó Béla RMDSZ-elnök azután, hogy a többi határon túli vezetővel együtt Budapesten találkozott Gyurcsány Ferenc miniszterelnökkel, elmondta, továbbra sem tud többet a magyar kormány elképzeléséről – miszerint a külhoni magyarok EU-n belüli utazását görög mintához hasonló, speciális személyi okmánnyal biztosítanák. „Higgyék el, erről semmi több nem hangzott el” – fogalmazott az RMDSZ elnöke. A kettős állampolgárság ügyében „világos és éles a nézetkülönbség”. A határon túli vezetőkkel folytatott megbeszélésen Gyurcsány Ferenc a külhoni magyarságért viselt felelősség alkotmányba foglalására, a speciális magyar személyi igazolvány megadására, valamint a határon túli magyar ügyekkel foglalkozó parlamenti bizottság létrehozására tett javaslatot. Gyurcsány elmondta: az igazolványt polgárjogi és nem történelmi alapon lehet megadni. /Salamon Márton László: Homály maradt a konzultáció után is. = Krónika (Kolozsvár), szept. 6./
2005. szeptember 30.
Szeptember 30-án megjelenik országos napilapként az Új Magyar Szó első száma. Az új lapban a közéleti tömb tartalmazza a politikai, társadalmi, gazdasági, kulturális információkat, tudósításokat, kommentárokat, a második tömb egyszerre több réteget szólít meg, de alapvetően a családot, a háziasszonyokat, a falvak lakóit, a különböző korosztályokat: lesz olvasói fórumoldal, gyerekoldal, ifjúsági oldal, nyugdíjasoldal, lesznek egészségről, természetről, lakásberendezésről szóló oldalak, és nem utolsósorban a szórakozást garantáló rész. Mindez 16 oldalon hétfőn, kedden, szerdán és csütörtökön, s 32 oldalon pénteken. A régi előfizetők megkapják a lapot, sőt, mindazok, akik előfizetnek a jövő évre, az idén szintén ingyen kapják. A lap ára 0,95 lej. Vezérigazgató: Stanik István, főszerkesztő: Ágoston Hugó, vezető szerkesztők: Bércesi Tünde, Salamon Márton László. Az ingyenes, 32 oldalas mutatványszám 40 ezer példányban jelenik meg. /Holnap megjelenik az Új Magyar Szó. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 29./ Az Új Magyar Szó tulajdonosa Verestóy Attila RMDSZ-szenátor, aki ugyanakkor nem tagja az igazgatótanácsnak. A lap kizárólag magántőkéből építkezik, a beruházás értéke mintegy 200 000 euró. /Megjelenik az Új Magyar Szó. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 30./