A területi autonómiát Romániában a törvények nem teszik lehetővé, a román etnokratikus állam fogalmát szentesítő alkotmány módosítása nélkül nem lehet előrelépni. Egyelőre a személyi elvű autonómiát kellene elérni. Ennek a személyi elvű vagy kulturális autonómiának a helyi döntéshozatali szervekben kell érvényesülnie. /Salamon Márton László: Autonómia – keményen, puhán. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 12./

Sylvester Lajos jegyezte meg tavaly: Dálnok annyi jelességet és értéket küldött a nagyvilágba, hogy ha egyet-egyet közülük minden esztendőben felmutatnának, húsz évig is lenne egy-egy példa. Ennek kapcsán Márton László polgármester kezdeményezésére a községi tanács megszavazta, hogy a Dálnoki Napokon minden esztendőben egy dálnoki személyiséget emelnek ki a népes panteonból, hogy a rendezvény szellemi védnöke legyen. A sort idén dr. Kicsi Sándorral kezdik. Erre az alkalomra kiadják dr. Kicsi Sándor Dálnoki történetek címmel a szerző negyven elbeszélésből, anekdotákból, színes, olvasmányos karcolatból álló kötetét. Dr. Kicsi Sándor hagyatékát dr. Zsigmond Győző gondozza, a könyvet Nagy Balázs lektorálta, s a sepsiszentgyörgyi Cova-Print Nyomdában készült. Sylvester Lajos emlékeztetett, hogy a Dálnoki Veress család három írót is adott a világnak – két Gerzsont és egy Dánielt –, de adott tábornokot, honvédelmi minisztert és emlékiratírót is. /Sylvester Lajos: Dálnoki pártolópéldányok. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 12./

Az ÚMSZ eljuttatta a Civic Media Egyesülethez azon személyek listáját, akik a romániai magyar írott sajtóban vezető szerepet töltenek be, s ekként a romániai magyar közvélemény formálóinak tekinthetők; a lista a Szekuritáté Irattárát Átvilágító Bizottsághoz(CNSAS) kerül. Az ÚMSZ ezáltal csatlakozott a kezdeményezéshez, amely a romániai sajtó és civil szféra átvilágítását tűzte ki célul. A Civic Media eddig benyújtott névsorában az országos román napilapok, televíziók és rádiók, hírügynökségek főszerkesztői és helyetteseik szerepelnek. A MÚRE elnöke, Ambrus Attila üdvözölte a kezdeményezést. Gáspárik Attila, az Országos Audiovizuális Tanács alelnöke örömmel fogadta az átvilágítás hírét. Kiadvány/Újságíró neve/ Tisztsége: A Hét/Parászka Boróka/felelős szerkesztő; Bányavidéki Új Szó/Soltz Anna/igazgató és Szilveszter Mária/ főszerkesztő; Bihari Napló/George Catuneanu/igazgató és Rais W. István/főszerkesztő; Brassói Lapok/Ambrus Attila/főszerkesztő; Erdélyi Napló/Makkay József/főszerkesztő és Szentes Szidóni/főszerkesztő-helyettes; Erdélyi Riport/Szűcs László/főszerkesztő és Stanik István/felelős kiadó; Európai Idő/Horváth Alpár Szilamér/főszerkesztő; Gyergyói Kisújság Ábrahám Imre/főszerkesztő és Balázs Katalin/főszerkesztő-helyettes; Hargita Népe/Sarány István/főszerkesztő és Hecser Zoltán/felelős kiadó; Háromszék/Farkas Árpád/főszerkesztő és Torma Sándor/főszerkesztő-helyettes, Magyari Lajos, Sylvester Lajos/rendszeresen közlő publicisták, elemzők; Heti Új Szó/Graur János/főszerkesztő; Korunk/Kántor Lajos/főszerkesztő és Horváth Andor/főszerkesztő-helyettes; Krónika Csinta Samu/felelős szerkesztő, Gazda Árpád/vezető szerkesztő, Rostás Szabolcs/vezető szerkesztő és Bakk Miklós/főmunkatárs; Látó/Gálfalvi György/főszerkesztő és Kovács András Ferenc/főszerkesztő-helyettes; Népújság/Makkai János/főszerkesztő és Nagy Miklós Kund/főszerkesztő-helyettes; Nyugati Jelen/Böszörményi Zoltán/főszerkesztő és Jámbor Gyula/főszerkesztő-helyettes; Polgári Élet/Zsidó Ferenc/főszerkesztő; Reggeli Újság/Dénes László/főszerkesztő; Szabadság/Kerekes Edit/főszerkesztő-helyettes és Tibori Szabó Zoltán/publicista; Szatmári Friss Újság/Elek Anikó/főszerkesztő; Szatmári Magyar Hírlap/Princz Csaba/lapigazgató, Veres István/főszerkesztő és Benedek Ildikó/főszerkesztő-helyettes; Székely Hírmondó/Kocsis Cecília/főszerkesztő és Willman Walter/főszerkesztő-helyettes; Udvarhelyi Híradó/Jakab Árpád/főszerkesztő; Új Kelet/Péter Csaba/főszerkesztő és Barabás Orsolya/felelős szerkesztő; Új Magyar Szó/Stanik István/lapigazgató, Salamon Márton László/felelős szerkesztő, Bércesi Tünde/vezető szerkesztő, Ágoston Hugó/vezető publicista, Bíró Béla, Lokodi Imre/rendszeresen közlő publicisták, elemzők, Simon Judit, Székedi Ferenc; MÚRE/Karácsonyi Zsigmond/ügyvezető elnök, Szűcs László/írott sajtó alelnök, Csép Sándor/audiovizuális alelnök, Rácz Éva/szakmai oktatási biz., Hecser Zoltán/sajtójog-érdekvédelmi biz., Kacsó Sándor/médiapolitikai biz., László Edit/szoc. tagságkezelő biz., Bálint Zsombor/gazdasági biz. A Civic Media Egyesület elektronikus levelet kapott többek közt a Krónika napilap egyik munkatársának e-mail címéről, amelyek feladója a következők átvilágítását javasolja: Stanik István, Szűcs László, Simon Judit (Új Magyar Szó), Makkai János (Népújság), Ferencz Imre (Hargita Népe), Farkas Árpád, Magyari Lajos (Háromszék). /Cseke Péter Tamás: Az Új Magyar Szó csatlakozott a Civic Media Egyesület kezdeményezéséhez. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 18./

A kommunista múlt bűneit is napvilágra kell hozni. Auschwitz után is megismétlődött, megismétlődhetett a szenvedés. A kommunista diktatúráról kevesebbet tud a világ, mint a holokausztról, vagy akár az örmény népirtásról. „A rendszerváltások után kitörölték a múltat. Olyan ez, mintha kiradíroztak volna negyven évet a történelemből. Semmit nem tudnak az emberek a saját múltjukról, mert mindeddig hiányoztak a tudományos eszközök, és még inkább hiányoztak a jó kérdések” – vallja egy interjújában az erdélyi magyarság történelmének ezt a korszakát vizsgáló Stefano Bottoni történész. Bottoni szerint a megtörténtek résztvevőit továbbra is összetartja „egyfajta képzeletbeli kötelék”. A ma is közvélemény-formáló személyeknek az akkori elnyomó rezsimmel kötött kompromisszumait a közvéleménynek ma joga van megismerni. /Salamon Márton László: Az emlékezés hangja és csendje. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 18./

Lemondott Radu Timofte, a Román Hírszerző Szolgálat /SRI/, Gheorghe Fulga a Külföldi Hírszerző Szolgálat /SIE/ és a Virgil Ardelean, a Belügyminisztérium hírszerzési szolgálatának elnöke, lemondásuk Omar Hayssam eltűnésének következménye, jelentette be július 20-án Adriana Saftoiu elnöki szóvivő azután, hogy Traian Basescu államfő összehívta a titkosszolgálatok vezetőit annak tisztázására, mi történt Hayssam szabadlábra helyezése után. A szíriai üzletembert terrorizmussal vádolják, ő az Irakban tavaly elrabolt újságírók ügyének fő gyanúsítottja. Amikor egészségügyi okok miatt szabadlábra helyezték, egyik szolgálat sem folytatta a megfigyelését. A három vezető lemondását elfogadta az elnök. Kelemen Hunor RMDSZ-képviselő szerint Timoftéék lemondásának már nagyon rég meg kellett volna történnie. „Traian Basescuban már régóta halmozódott az elégedetlenség a három titkosszolgálati vezetővel szemben, gesztusuk szinte bizonyosan az államfő nyomására született. Egyikük sem olyan, hogy önszántából megváljon a tisztségétől” – nyilatkozta a politikus, aki szerint Omar Hayssam eltűnése csupán ürügy volt Basescu számára, hogy megváljon tőlük. Kelemen Hunor úgy véli: a titkosszolgálatok élén legalább 4-5 hónapig tartó „ideiglenességi állapot” várható, mert Timofte, Fulga és Ardelean helyettesei már Basescu emberei. „Ezért az államfő várhatóan nem siet majd az új vezetők kinevezésével” – mondta Kelemen. A titkosszolgálatok vezetőit az elnök javaslatára a parlament nevezi ki. A lemondott három titkosszolgálati vezető még Ion Iliescu korábbi elnöktől kapta megbízatását. /Cseke Péter Tamás, Isán István Csongor: Földrengés a hírszerzésnél. Lemondott a három legnagyobb titkosszolgálat vezetője. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 21./ A titkosszolgálatok vezetőinek lemondásával Románia eljutott a teljes káosz közvetlen közelébe. Az államelnöki hivatal közlése annyit elárul, hogy a hármak lemondását maga az államfő kérte. Az elnök most már eléggé konszolidáltnak érezhette hatalmát ahhoz, hogy lefejezze azokat a titkosszolgálatokat, amelyekkel hatalomra jutása után lepaktált, írta Salamon Márton László, a lap főmunkatársa. /Salamon Márton László: Hármat egy csapásra. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 21./

Salamon Márton László, az ÚMSZ főmunkatársa szerint a tusnádfürdői szabadegyetemen rendszeresen megtartott eddigi fellépései közül Orbán Viktornak a mostani volt a talán legkevésbé alkalomhoz és helyzethez illő beszéde. A Fidesz elnöke részéről mindenképpen szegénységi bizonyítvány, hogy a határon túli magyarok vállán sírja el csúfos választási veresége feletti bánatát, tette hozzá. A Gyurcsányt Erdélyben hazugsággal vádoló Orbán riválisa ellen hergeli a határon túli magyar közvéleményt. Orbánnak volt még egy igen rossz üzenete az erdélyi magyarok felé: a határon túli magyar intézményeknek nincs esélyük túlélésre az anyaországi segítség nélkül. Az újságíró szerint hűségesküt kell tenni a mellett az oldal mellett, ahonnan a segély jön. /Salamon Márton László: V, mint vesztes. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 25./

Vajda Dénes olvasó gratulált a formában és tartalomban megújult lapnak, az ÚMSZ-nek. Ugyanakkor van olyan dolog is a lapban, amely bulvárlapok színvonalára degradálja. Az olvasót felháborította a V, mint vesztes című iromány. Nem tudja, miért kellett kirohanni Orbán Viktor ellen. Szó sincs csúfos vereségről, hanem egy hazugságokra épített kampánnyal a posztkommunista párt megnyerte a választásokat. „A másik: Orbán Viktor akármikor, akármilyen bánatát „elsírhatja” vállunkon, mert mi őt magunkénak tudjuk, mivel Ő, ellentétben a mostani bohóccal, 15 millió magyar miniszterelnökeként érzett és dolgozott!” Az anyaország segítsége nélkül sok minden gyengébben működne, „de ezért tőlünk senki nem várt megalázkodást vagy szolgai bólogatást!” Mindnyájan „nagyon jól tudjuk, hogy Magyarországon kikre lehetett és lehet számítani, és kik azok, akiknek sikerült megalázni bennünket”. Egy újságíró, aki Erdélyben Orbán Viktort támadja, abba a gyanúba kerül, hogy Gyurcsányék bérence. /Vajda Dénes, Sepsiszentgyörgy: Tőlünk senki nem várt megalázkodást vagy szolgai bólogatást. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 27./ Salamon Márton László felelős szerkesztő azonnal válaszolt. Ő írta a V, mint vesztes című vezércikket. Az olvasó kritikájára így válaszolt: „A hír szent, a vélemény szabad. Ezt az elvet követi az Új Magyar Szó is.” /Salamon Márton László felelős szerkesztő: Tisztelt Vajda úr! = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 27./ Megjegyzés: a Budapesten ingyenesen terjesztett Metro című napilap egyetlen mondatot vett át a határon túli magyar sajtóból: „Orbán Viktor a Fidesz elnöke részéről szegénységi bizonyítvány, hogy a határon túli magyarok vállán sírja el csúfos választási veresége feletti bánatát” Ez az idézet Salamon Márton László V, mint vesztes című cikkéből való /Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 25./

Olvasói levelet és reagálást közölt a lap. Néhány hete küldték az ÚMSZ-t a parókiára reklámcélból, írta Szatmarine Breier Ingrid református lelkész, gondolkozott is a megrendelésén. Aztán letett róla, amint politikai jellegű cikkeiket olvasva kapott néhány pofont. A lapban az újságírónő lelkendezett Gyurcsányról, de a pohár a főszerkesztő legutóbbi vezércikkével telt be. Felháborító, megalázó, ahogy egy nép lelkivilágába gázolnak, ahogy bizonyos irányba akarják politikai irányultságát változtatni. Az Új Magyar Szó nem az RMDSZ-politikusoknak íródik, hanem az erdélyi magyar népnek. E nép nagy többsége pedig ösztönösen tudja, ki a barátja és ki az ellensége. Van objektív, tényekre alapozott újságírás is. Ilyennek kellene lennie az Új Magyar Szónak is. Feltűnő, hogy csak a Népszabadságból közölnek cikkeket, hogy a lap szerint Gyurcsány „tehetséges reálpolitikus”, Orbán pedig a hőzöngő, uszító vesztes. Ezt sulykolják az olvasóknak. Salamon Márton László felelős szerkesztőtől több józanságot várnának, talán jobb helye lenne a Népszabadságnál vagy hasonló sajtótermékeknél. Erre válaszolt Stanik István, felelős kiadó, kifejtve, hogy a véleményszabadság és a tények tisztelete miatt nem tehetnek ígéretet arra, hogy olyan irányban változzanak, ahogy a levélíró elvárja. A „Népszabadság a magyar sajtó legnagyobb példányszámú mérvadó napilapja.” Stanik az objektív, a tényekre alapozott újságírás szabályaira hivatkozott, mondván, olyan lapot szeretne, amelyben egymás mellett megfér minden demokratikus vélemény és elmagyarázta, hogy az Egyházra a Jó Hír (görögül evangélium) hirdetése bízatott, amelyik a baloldalnak is éppen úgy szól, mint a jobboldalnak. „Ezért is nehéz elfogadni számunkra azokat a papokat, lelkipásztorokat, egyházi vezetőket, akik valamelyik politikai tábor mellé szegődtek el.” A lap olyan üzenetet vár, amely mindkét oldalhoz szól. Közölték Bartus László hozzászólását. Bartus László gratulált a szerzőnek. „Jó látni, hogy a határon túli magyarok között is van értelmes, lényeglátó, tisztességes ember.” „Jó lenne, ha nem ülnének fel az uszításnak, amit Orbán Viktor folytat évek óta, és rájönnének arra is, hogy mindez kizárólag a piti politikai érdekeit szolgálja, a határon túli magyarokat a jelenlegi magyar jobboldal a legalantasabb módon felhasználja saját politikai szándékaira.” Bartus leszögezte, az anyaországi magyarok nem hagyták cserben a határon túli magyarokat a december 5-i népszavazás alkalmával, ugyanis épeszű ember akkor nem mondhatott igent. „Patrubány és Orbán felelőssége, hogy az indulatokat felkorbácsolták, és ezt is politikai játszmára, a magyarok kettészakítására használták fel.” „Ne engedjétek becsapni magatokat”, kérte Bartus, „egy kis akarnok ember ennek révén akar a hatalomba kapaszkodni.” (A levelek írói Salamon Márton László az ÚMSZ július 25-i számában megjelent V, mint vesztes című írásához szóltak hozzá.) /A hét levelei. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 3./ A lap nem közölte, hogy Bartis László a balliberális Népszava újságírója.

Olvasói levélben reagált Vajda Dénes Salamon Márton László V, mint vesztes című cikkére és a lap irányultságára. A lap sértő megjegyzéseket, megállapításokat tartalmazó írásokat közöl. Bizonyos „Bartus Lászlónak nevezett magyarországi akárki megengedi magának, hogy közvetve tisztességtelennek, butának, elvakultnak nevezzen!!! Ezt a leghatározottabban kikérem magamnak, úgy a magam, mint nagyon sok velem hasonlóan gondolkodó erdélyi magyar nevében!!” – írta. Az olvasó emlékeztet Kovács László és társai „hisztériakeltő kampányára” a húszmillió románról. Hol van itt a Patrubány meg az Orbán felelőssége? Azt állítani, hogy Orbán osztotta meg a magyarságot, ez hazugság. Gyurcsány az, aki kivívta a leghazugabb magyar megtisztelő címét. A magyar igazolványokat pedig Medgyessyék szabadították meg a tartalmától. Orbán Viktort pici kis akarnoknak nevezni mégis tűrhetetlen. Salamon cikke a saját érzéseire, meglátásaira, politikai beállítottsága szellemében született! /Vajda Dénes, Sepsiszentgyörgy: V, mint vesztes. Vitatkoznak olvasóink. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 10./ Az olvasó Salamon Márton László V, mint vesztes /júl. 25./ című írásához szólt hozzá.

Egyre többen boszorkányüldözésnek nevezik az „úgynevezett szekusbotrányt”. A felsorolt kifogások legnagyobb része jogos. Az egyes politikusok, közéleti szereplők múltjának megszellőztetése a legtöbbször kifejezetten zsarolási célból történik. De akkor mi a teendő? A holokauszt utáni első egy-másfél évtized is azzal telt el, hogy mindenki – az áldozatok is! – felejteni próbált. A hóhéroknak és segítőiknek ez az idő lehetőséget adott arra, hogy növekvő biztonságérzetükben bemerészkedjenek a német, francia, amerikai vagy argentin közéletbe, míg a nácivadászok le nem csaptak rájuk. Ha tehát elfogadjuk az érvelést, miszerint Romániának nincs most szüksége a szekusdossziék tartalmának kiteregetésére, akkor el kell fogadnunk azt is, hogy soha nem is lesz, írta Salamon Márton László, a lap főmunkatársa. /Salamon Márton László: Kísértő múlt. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 18./

Göncz Kinga külügyminiszter exkluzív interjút adott az ÚMSZ-nek. Arra a kérdésre, hogy a tavalyi bukaresti közös kormányüléssel kapcsoltban körülbelül hány százalékban teljesített a magyar fél, és hány százalékban a román, rámutatott, nem tudna százalékot mondani, de egyértelműen intenzívebbé váltak a kapcsolatok. A sepsiszentgyörgyi magyar kulturális központ vagy a csíkszeredai konzulátus ügye nekilendült. A román fél ötven százalékban teljesített? Göncz szerint „inkább olyan hetven százalékról beszélhetünk”. A kisebbségi törvény ügyét tavaly az RMDSZ kérésére nem tették fel a közös kormányülés napirendjére, minthogy akkor úgy tűnt, simán megy majd az elfogadása. Göncz most kifejtette: Budapest fontosnak tartja, hogy ez az ügy előrelépjen, és hogy a kisebbségi törvényt az RMDSZ részéről tett további engedmények nélkül fogadják el. Göncz Kinga tájékoztatta román partnerét, hogy a magyar állam most már átadta a kisebbségeknek a kulturális intézményeiket, és az iskoláikat is sorban átadja, a kisebbségi önkormányzatoknak befolyásuk van arra, hogy egy kisebbségi iskolában ki legyen az igazgató, és hogyan történjen a tanítás, tehát van egyfajta autonómia. Arra a kérdésre, hogy a szlovák-magyar kapcsolatok romlása mellett van-e reális veszély, hogy a román-magyar viszony ehhez hasonló legyen, Göncz válasza: „remélem, hogy nem.” /Salamon Márton László: Exkluzív interjú Göncz Kingával, Magyarország külügyminiszterével. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 29./

Senkit sem sikerült meggyőznie Göncz Kinga külügyminiszternek arról, hogy Magyarország valójában nem készül korlátozni 2007 után a romániai állampolgárok magyarországi munkavállalását. A látogatása előtti napon Gyurcsány Ferenc miniszterelnök jelezte, korlátozásokat tervez a romániai állampolgárok munkavállalásával kapcsolatban. Lehet, hogy Gyurcsány Ferenc előre megfontolt szándékkal cselekedett így, vagy pedig diplomáciai hibát követett el. Magyarország kormánya tizenhét évvel a kelet-európai kommunista rendszerek összeomlása után sem tud mit kezdeni a határon túli magyar közösségekkel. Ezt mutatja a korlátozásokat jelző Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, a Bukarestben magyarázkodó Göncz Kinga külügyminiszter, vagy a határon túli magyarokat Budapestre édesgető Demszky Gábor főpolgármester esete. /Salamon Márton László: Zavar. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 30./

A vallási-etnikai gyűlölet Közép- és Kelet-Európa rákfenéje, és ezekben a kérdésekben a magyaroknak sem tiszta a kezük – fejtette ki az ÚMSZ-nek Tom Lantos. A hét végén Bukarestben tartózkodó amerikai törvényhozó a napokban Pozsonyban a magyarellenes incidensekről tárgyal. Tom Lantos elfogadhatatlan tartja, hogy az újra megtalált szabadságukat élvező közép-kelet-európai államok nem mindig hajlandók kivenni a részüket abból a harcból, amelyet a civilizált világ a szélsőséges iszlám terrorizmus ellen vív Afganisztánban vagy Irakban. Románia nem ez az eset; a román kormányzat megértette, hogy Amerika nem vállalhatja fel egymaga ezt a harcot. A lap munkatársai jelezték, az 1956-os magyar forradalom félévszázados évfordulóján emlékezni kell arra is, hogy a magyar forradalmárok éppen az Egyesült Államokat vádolták passzivitással. Tom Lantos szerint 1956 kapcsán nem arról kell beszélni, hogy Amerika miért nem indított el felszabadító háborút, mert a hidegháborús helyzet elképzelhetetlenné tett egy ilyen katonai akciót. Kétségtelen, hogy a kelet-európai államok 1989-ben bekövetkezett felszabadulása egyenes következménye volt annak a folyamatnak, amely az 1956-os magyar forradalommal vette kezdetét. A romániai magyar kisebbség helyzetével kapcsolatban kifejtette, Romániában vannak még igen negatív erők, és mindent meg kell tenni, hogy ezeket az erőket visszaszorítsák. A szlovákiai magyarveréssel kapcsolatban Tom Lantos kijelentette, „a magyaroknak sem tiszta a kezük. Elfogadhatatlan, hogy magyarországi futballmeccseken gyakoriak az antiszemita megnyilvánulások; a magyar kormánynak nagy felelőssége van abban, hogy ezeket a problémákat súlyuknak megfelelően kezelje. A vallási-etnikai gyűlölet Közép- és Kelet-Európa rákfenéje, és mindent meg kell tenni ellene.” /Gujdár Gabriella. Salamon Márton László: „A magyaroknak sem tiszta a kezük” Exkluzív interjú Tom Lantossal. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 4./

Stanik Istvánt, az Új Magyar Szó vezérigazgatóját nevezte ki a lap főszerkesztőjének, valamint igazgatójának a Scripta Kiadó Részvénytársaság igazgatótanácsa. A testület legutóbbi közgyűlésén továbbá határozat született egy igazgatótanács létrehozásáról, amelynek tagjai: Lányi Szabolcs, Balogh Anna és Miklós Károly. A tavaly október 3-án indított országos napilap első főszerkesztője Ágoston Hugó volt, majd – felelős szerkesztőként – Salamon Márton László irányította a szerkesztőség munkáját. /Igazgató-főszerkesztő az Új Magyar Szó élén. = Krónika (Kolozsvár), szept. 4./

Salamon Márton László, a lap felelős szerkesztője szerint az érsemlyéni verekedés történetéről, egy „országúti kakaskodásból vált fontos politikai témává, kisebbfajta román-magyar Tiszaeszlárrá. Nem kellett hozzá egyéb, mint kedvező széljárás – a szennyezetté vált szlovák politikai környezet -, valamint a témát kereső kárpát-medencei magyar közvélemény, forgatókönyvírói fantáziával fűszerezve.” A cikkíró szerint pozitív szereplője a sztorinak talán csak egy van, és ez a Bihar megyei rendőrparancsnok, aki elárulta a gyanúsítottak nemzetiségét. /Salamon Márton László: Magyar krimi. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 8./ Emlékeztető: Liviu Popa Bihar megyei rendőrfőkapitány azt állította, hogy mindhárom elkövető magyar. Valójában csak egyikük magyar.

Az utóbbi időben halmozódtak azok az esetek, amelyek vélhetően az Országos Diszkriminációellenes Tanács hatáskörébe tartoznak: magyarverés Érmihályfalván, magyar sorompóőr bántalmazása Csíkszentsimonban, romák elleni pogromgyanús hatósági túlkapás Szászrégenben. Asztalos Csaba, az Országos Diszkriminációellenes Tanács elnöke a vele készített interjúban közölte, az érmihályfalvi esetben szerinte a Diszkriminációellenes Tanács nem illetékes. Büntetőjogi esetben ugyanis csak a rendőrség illetékes. Ugyanaz a helyzet a szászrégeni romák elleni feltételezett hatósági túlkapással is. Korábban Asztalos hangsúlyozta: nem kell olyan képet kialakítani, hogy Romániában a magyarverés napi rendszerességű. A besztercei polgármesteri hivatal azzal utasította el az Új Magyar Szó hirdetési ajánlatát, hogy magyar lapban nem hirdetnek. Asztalos erre úgy reagált, hogy a törvény szerint az általa vezetett tanács nem foglalkozik a kereskedelmi társaságok, cégek hátrányos megkülönböztetésével. A Moldvai Csángó-Magyarok Szövetsége június 14-én a tanácsot hivatalosan értesítette arról, hogy a magyar oktatást akadályozzák a hatóságok. Asztalos elmondta, hogy volt kint a vizsgálóbizottságuk a Tanügyminisztériumnál, és készül a válasz. /Salamon Márton László: Diszkrimináció: nem minden az ő asztala? = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 15./

A Magyar Ifjúsági Értekezlet (Miért) hatvan tagja vett részt a Sinaián tartott kommunikációs képzésen. Gáspárik Attila főszervező, az Országos Audiovizuális Tanács (CNA) alelnöke mellett az előadók között volt Kelemen Attila, a Transindex internetes portál főszerkesztője, Salamon Márton László, az ÚMSZ felelős szerkesztője, Hajdu Zoltán a marosvásárhelyi Eco Focus Center részéről, valamint Curtifan Cristina és Gáspárik Ildikó trénerek. /Kommunikálni tanultak a Miértesek. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 18./

Három évvel ezelőtt Románia hivatalosan elismerte a holokausztot. Azonban Romániában nem jutott el az emberek tudatáig: a holokauszt itt történt, ebben az országban. /Salamon Márton László: A jó hír, meg a rossz. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 10./

Nemcsak a román politikusokra jellemző, hogy népszerűséget, szavazatokat remélve megjátsszák olykor a „magyar kártyát”. A fejlett, nyugat-európai demokráciák ugyanúgy előveszik az idegengyűlölet érvrendszerét, valahányszor esély mutatkozik rá, hogy ez valamiféle választási előnnyel járhat. Most éppen a román és bolgár állampolgárokon a sor, illetve azon, hogy a brit, ír vagy holland közvéleményt az alig két hónap múlva az Európai Unióhoz csatlakozó Románia és Bulgária ellen hangolják. Salamon Márton László szerint a lapok rémtörténeteket találnak ki arról, hogy a románok bankkártyát hamisítanak. /Salamon Márton László: Óva intjük Angliát! = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 3./

November 9-én megnyílt a 12. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár, a színház előcsarnokában. A könyvkiállítást Káli Király István, a Mentor Kiadó igazgatója, az Erdélyi Magyar Könyves Céh elnöke és Péliné Bán Éva, a magyar Oktatási és Kulturális Minisztérium főtanácsosa nyitotta meg. A kiadók több mint 8000 könyvcímmel jelentkeztek. Megjelölték a vásár nyomdailag legesztétikusabb könyveit, így a Szép Könyv – 2006 első díját a kolozsvári Komp Press – Korunk Könyvkiadó vitte el a Buday György és Kolozsvár című kötetéért. A második díj a csíkszeredai Pallas-Akadémia Kiadónál megjelent Szabó András: A bőfény forrása – Zsögödi Nagy Imre művészalbumáé lett, amelyet a festő halálának 30. évfordulójára adtak ki. Az irodalmi esten Csaplár Vilmos, a budapesti Szépírók Társaságának elnöke, Márton László, Láng Zsolt, Szilágyi István és Balázs Imre József írók beszélgettek a modern történelmi regény műfajáról. /Lokodi Imre: Könyvélet a fagyban. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 10./

Készül a nagy mű, a pamflet, maga Corneliu Vadim Tudor írja majd, és a Romania Mare hasábjain fog megjelenni. Arról fog szólni, hogy Bukarestben sem lehet már megszabadulni ezektől az elvetemült magyaroktól. Ezek megszólítják az embert az utcán a barbár nyelven: magyarul. Azért alakult meg a dákok és rómaiak keveredéséből a dicső román nép, hogy legkülönb fiát holmi jöttment hontalanok megalázhassák? Vadim kérni fogja a magyar újságok betiltását, bezúzását, a magyar újságírók letartóztatását. /Salamon Márton László: Jó estét, Vadim úr! = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 16./

Hogyan lehetne javítani a nemzeti kisebbségek megítélésén a többségi írott sajtóban? Erre kereste a választ a Project on Ethnic Relations (PER) november 22-i rendezvényén, a civil szervezet bukaresti székházában. A központi román sajtókiadványok vezetői, – bár elfogadták a meghívást – nem jelentek meg a rendezvényen. „A román nyelvű sajtó felületesen kezeli a magyar kisebbséggel kapcsolatos kérdéseket” – fejtette ki a PER-kerekasztalon Salamon Márton László, az ÚMSZ felelős szerkesztője. „Bár napi rendszerességgel lefordítottuk románra a lap tartalmát, hozzáférhetővé téve a román nyelvű szöveget honlapunkon, és hírlevélben el is juttattuk több száz címre, a központi román sajtó teljes érdektelenségébe ütköztünk” – összegezte Salamon. A lap az Országos Audiovizuális Tanácshoz (CNA) is fordult annak érdekében, hogy a bírja rá a közszolgálati televíziót: az audiovizuális törvénynek megfelelően lapszemléjébe vegye be a magyar sajtótermékeket is. Annak ellenére, hogy a médiafelügyelet írásban szólította fel a TVR-t a szemlézésre, ez máig nem történt meg. /Érdektelenség övezi a központi román sajtóban a kisebbségeket. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 23./

A Babes-Bolyai Tudományegyetem szenátusának magyar tagjainak ki kell állniuk Hantz Péterék mellett, még akkor is, ha jól tudják: a BKB-sok partizánakciója helytelen és törvénytelen volt, írta az ÚMSZ szerkesztője, Salamon Márton László. A rektornak nem lett volna szabad azonnali megtorló intézkedéseket foganatosítani Hantz Péterrel és BKB-s társaival szemben. Ágyúval lődözzött verebekre. /Salamon Márton László: Ágyúval verebekre. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 29./

Salamon Márton László a Transindex internetes portálon közölte „Anarchista-e?” címmel a Bolyai Kezdeményező Bizottság táblakifüggesztési partizánakcióját elítélő írását. Erre válaszolt Németországban élő valamikori osztálytársa, Tamás Péter. Salamon szerint nézőpontja a Nyugatra emigrált erdélyi magyarok sajátja. A múltban élnek, nem tudják elfogadni, hogy közben megváltoztak a dolgok. Tamás Pétert felháborította Salamon írása, és védelmébe vette Hantz Pétert, a BKB alelnökét, akinek akciójában nem talál semmi kivetnivalót, semmi törvénysértőt. Tamás Péter az RMDSZ-t is elítéli. Salamon Márton László válasza: Temesvárról Németországba kivándorolni, majd onnan okosakat mondani „az erdélyi magyar kisebbség megfosztott jogainak kétségbeesett hangjáról” – az igen. Az aztán a bátor cselekedet. Eine echte Ungarische Kunst. /Salamon Márton László: Ungarische Kunst. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 8./ Előzmény: Hantz Péter, a Bolyai Kezdeményező Bizottság alelnöke szembeszállt a karhatalmat képviselő egyetemi portásokkal, biztonsági emberekkel, hogy látványosan kinyilvánítson egy politikai véleményt, amelynek a lényege a következő: “Mi, erdélyi magyarok, igényt és jogot formálunk arra, hogy intézményeinken magyar nyelvű feliratok legyenek. Ha ezt az igényünket a román állam nem veszi tekintetbe, akkor készek vagyunk akár erőszakkal érvényt szerezni neki.” Nos, anarchista-e Hantz Péter? Kétségtelenül az, hiszen a meglévő rendet kérdőjelezi meg azzal, hogy tetteivel a törvényes hatóságok fölé helyezi magát. Békeaktivista-e? Nos, az már nem. Sokkal inkább a háború aktivistája, minthogy tette nemcsak törvény betűjét sérti, hanem a többségi románok érzékenységét és ezáltal hozzájárulhat az oly nehezen eltemetett csatabárd kiásásához. /Salamon Márton László, az Új Magyar Szó felelős szerkesztője: Anarchista-e? A háború aktivistája. = Transindex.ro, nov. 24./ Tamás Péter hozzászólt Salamon Márton László cikkéhez. Érdekes, sőt cinikus méreteket ölt, ahogyan Romániában egyesek a rend, a polgári biztonság és a jogiság miatt aggódnak. Tamás Péter egyetért abban, hogy Hantz Péter akciója főként látványkeltés volt, üzenete közérthető. Mi ebben a kivetnivaló, a törvénysértés? Hantz Péter a kétnyelvű táblákat akasztott ki egy olyan egyetemen, mely multikulturális nyitott európaiságáról beszélt. Salamon Márton László úgy véli, hogy Hantz Pétert el lehet ítélni és kijelenteni, hogy a kolozsvári tanár anarchista. Az RMDSZ politikája: csak lassan a testtel, kompromisszumokkal, hol előre, hol hátra. Van egy magyar miniszterelnök-helyettesünk, ez nagy eredmény. Hantz Péter üzenete politikai jellegű, jogosan tiltakozás, az erdélyi magyar kisebbség megfosztott jogának kétségbeesett hangja. /Tamás Péter, az Erdélyi Világszövetség elnöke, a Németországi Magyar Szervezetek alelnöke: Válasz Salamon Márton Lászlónak. = Transindex.ro, dec. 5./

Kevés olyan programpont volt az erdélyi magyarság politikai érdekképviseletének igénylistáján, amelyben minden politikai szereplő egyetértett. Még az autonómia és a kettős állampolgárság sem tartozik ezek közé. A kettős állampolgárságot csak akkor karolta fel az RMDSZ, amikor a Magyar Polgári Szövetség a Népi Akció pártjának színeiben a 2004-es választáson ezzel kampányolt. Az önálló Bolyai Egyetem viszont olyan követelés volt, melyről egyetlen politikus sem mondott le. Történt egy SZDSZ-es sugallatú kemény támadás a Bolyai Egyetem ellen, amelyet az erdélyi SZDSZ, a Szabadelvű Kör balszárnya indított 1997-ben, de a Szabadelvű Kör vezetősége kénytelen volt hivatalosan elhatárolódni a bajkeverőktől. Akkor Törzsök Erika a Magyar Hírlapban adta meg az alaphangot, majd Cs. Gyimesi Éva és Magyari Nándor László vezérletével megindult a konszenzustörő sajtóoffenzíva, akárcsak fél évtizeddel korábban ugyanezen személyek vezetésével az autonómia elleni koncentrált médiatámadás, írta Borbély Zsolt Attila. Ezúttal azonban az egész erdélyi magyar értelmiséget megmozgató, százas nagyságrendű cikket és közleményt produkáló társadalmi vita bontakozott ki, melynek eredményeképpen éppenséggel a Babes–Bolyai Egyetemen tanító s a Bolyai Egyetem önállósodását ellenző említett oktatók magukra maradtak. Az események akkor vettek újabb lendületet, amikor a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) aktivizálta magát és hat Nobel-díjas tudós, valamint félszáznál több elismert egyetemi oktató és tudományos kutató aláírásával nyílt levelet intéztek a Bolyai Egyetem ügyében az illetékes román és európai fórumokhoz. Kovács Lehet és Hantz Péter kirúgása végre egyfajta nemzeti egységet teremtett. Úgyszólván minden hivatalos magyar közszereplő kiállt mellettük kül- és belföldön egyaránt. A balliberális sajtó erdélyi orgánumaiban sajnos akadt néhány disszonáns megszólalás is. A Transindex hasábjain, jellemző módon a „Fütyi” rovatban jelent meg az Új Magyar Szót szerkesztő Salamon Márton László eszmefuttatása. Salamon úgy véli, hogy „a szélsőségesség fogalmának meghatározása nehéz feladat, hiszen a határvonalak elmosódottak, és egyedi elbírálás alá esik, hogy adott helyzetben szalonképes-e egy bizonyos megnyilvánulás. Jelen esetben is a jogszerűséget helyreállítani igyekvő Hantz Péterről derül ki, hogy szélsőséges: „Hantz Péter, a Bolyai Kezdeményező Bizottság kezdeményező kedvű alelnöke (…) szembeszállt a karhatalmat képviselő egyetemi portásokkal, biztonsági emberekkel, hogy látványosan kinyilvánítson egy politikai véleményt, politikai üzenetet a román közvélemény felé. Amelynek a lényege a következő: »Mi, erdélyi magyarok, igényt és jogot formálunk arra, hogy intézményeinken magyar nyelvű feliratok legyenek. Ha ezt az igényünket a román állam nem veszi tekintetbe, akkor készek vagyunk akár erőszakkal érvényt szerezni neki.« Nos, anarchista-e Hantz Péter? Kétségtelenül az, hiszen a meglévő rendet kérdőjelezi meg azzal, hogy tetteivel a törvényes hatóságok fölé helyezi magát. Békeaktivista-e? Nos, az már nem. Sokkal inkább a háború aktivistája, minthogy tette nemcsak a törvény betűjét sérti, hanem a többségi románok érzékenységét és ezáltal hozzájárulhat az oly nehezen eltemetett csatabárd kiásásához.” Ez a fajta újságírás emlékeztet a Ceausescu korabeli magyartalan pártsajtóra, mely rendelésre elhatárolódott az „irredenta, revizionista, szélsőséges” magyar pártvezetéstől, amikor az engedélyezte Erdély történetének megjelenését. Salamon nem említette, hogy a szélsőséges anarchista mindössze egy érvényben levő, de elszabotált határozatot kívánt a gyakorlatba ültetni. Mindig akadtak olyan újságírók, akik az áldozatot pocskondiázták. /Borbély Zsolt Attila: Bolyai-ügy: cseppben a tenger. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), dec. 12./

Kérdés, hogyan politizáljon majd az RMDSZ egy uniós tagország parlamenti alakulataként? A szövetségnek eddig három fronton kellett helytállnia: Bukarestben, a román politikai közegben, Budapesten, az anyaországi politikai csatatereken, illetve Erdélyben, ahol szavazóbázisa felé kellett bizonyítania. Az RMDSZ-nek a Brüsszelben megnyíló negyedik fronton is helyt kell állnia. Az RMDSZ a rendszerváltás óta eltelt 15 év alatt lezajlott öt parlamenti választáson mindannyiszor kényelmesen elérte a parlamenti bejutási küszöböt. Bekövetkezhet az, hogy magyar politikai formációk egymást semlegesítő módon lépnek fel a parlamenti választásokon. Ez viszont évekkel visszavetheti a romániai magyar közösségi törekvéseket. /Salamon Márton László: RMDSZ 2007: hogyan tovább? = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 28./

Új felállásban kezdi a 2007-es évet az Új Magyar Szó bukaresti napilap. Távozik a szerkesztőség éléről Salamon Márton László, akinek – vezető szerkesztőként, majd felelős szerkesztőként – meghatározó szerepe volt a lap készítésében. „Főmunkatársként továbbra is a lap kötelékében maradok, és reményeim szerint gyakran jelentkezem publicisztikával, de az operatív munkában már nem vállalhatok szerepet” – nyilatkozta. Salamon Márton László az amerikai Joint Alapítvány által létrehozandó közösségi központ igazgatói tisztségét foglalja el. Mint mondta, az alapítvány 80 éve támogatja a diaszpóra zsidóságát. A távozó felelős szerkesztő teendőit Cseke Péter Tamás, a lap aktuális és társadalmi rovatainak szerkesztője veszi át vezető szerkesztői tisztségben. A Krónika arról értesült, hogy Králik Lóránd, a gazdasági rovat szerkesztője és Ágoston Hugó volt főszerkesztő, jelenlegi vezető publicista is távozik a laptól. Ágoston Hugó csak annyit kívánt hozzáfűzni értesülésünkhöz, hogy ezt még egyáltalán nem lehet ténynek tekinteni. A laptól december elején távozott Debreceni Hajnalka kolozsvári tudósító és Vincze Lóránt korábbi marketingigazgató is visszatért a román közszolgálati rádió bukaresti magyar adásának szerkesztőségébe, de marketingképviselőként továbbra is a lap kötelékében maradt. A Bukarestben szerkesztett lapot egyébként a Transindex hírportál az év negatív legjei között vette számba. Mint fogalmazott, „a Romániai Magyar Szó hűlt hamvaira kitalált RMDSZ-barát médiaprojekt csúfosan megbukott példányszám tekintetében is.” A Transindex értékelése szerint az Új Magyar Szó „RMDSZ-témákban dogmatikus, és már azok számára is kellemetlen, akiket fényez”. A Verestóy Attila szenátor többségi tulajdonában levő lap igazgató-főszerkesztője, Stanik István sem a Transindex minősítésére, sem a szerkesztőségi változásokról szóló értesüléseinkre nem kívánt reagálni. Csak annyit jegyzett meg: „ellendrukkereink korán örvendenek”. /Gazda Árpád: Változik a felállás. = Krónika (Kolozsvár), dec. 29./

Az ÚMSZ elítélte a sepsiszentgyörgyi, Duna tévés „erdélyi magyar szilvesztert”: A magyarkodó magunkba zárulás, a külön ünneplés, a „külön öröm-külön bánat” legalább olyan károkat okozhat közép- és hosszú távon a romániai magyar közösségnek, mint amilyeneket az asszimiláció és az identitásvesztés – írta Salamon Márton László. /Salamon Márton László: Külön európaiság. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 3./

Salamon Márton László, a lap felelős szerkesztője a felekezeti törvény elfogadása miatt elmarasztalta a nagy egyházakat, a magyar történelmi egyházakat és a zsidó felekezetet. Szerinte az egyházak úgy gondolják, hogy világi hatalom illeti meg őket, hogy az egyháznak előjogai vannak, beleszólhat a közéletbe, a művészetekbe, az irodalomba, a sajtóba – és joga van cenzúrázni a művészeti, irodalmi és sajtótermékeket. /Salamon Márton László: Természet- és törvény fölött. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 8./

Holokauszttagadás miatt perelte be a Romániai Zsidó Hitközségek Szövetsége Ion Coját, a Vatra Romaneasca szervezet elnökét. A Romania Mare lapban megjelent írásában Coja kifejtette, „annak hangoztatása, hogy a második világháborúban volt holokauszt Romániában, csak arra való, hogy a kollektív bűntudat érzését ültesse el a román nép lelkében”. A Vatra Romaneasca vezetője ugyanakkor ismerni véli egy olyan terv létezését, miszerint a következő években Izrael államból egymillió zsidót Romániába telepítenének, akik „rátennék a kezüket a román nép ingatlanjaira, bankjaira, teljes vagyonára”. /Salamon Márton László: Holokauszttagadásért perelik Ion Coját. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 1./