Salamon Márton László, az Új Magyar Szó felelős szerkesztője vezércikkben reagált a MIÉRT közleményére. Az Erdélyi Magyar Ifjakat a lap így minősíti: „ ők a mi kis szélsőségeseink, az erdélyi magyarság testéből kinőtt kellemetlen dudorok. ” A MIÉRT-közlemény: nyomásgyakorlásként szánalmas, írta Salamon Márton László. Szerinte mellbevágó az antiszemita és idegengyűlölő szervezetek, a Jobbik és a Magyar Gárda vezetőinek meghívása a közpénzből támogatott gyergyószentmiklósi rendezvényre. /Salamon Márton László: Borboly Jobbik énje. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 28./

Augusztus 21-én jár le Asztalos Csaba, az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) elnökének mandátuma. Asztalost az elmúlt hét év eredményeiről kérdezte az ÚMSZ. A tanács nehezen indult 2002-ben, „mi sem nagyon értettük akkor, hogy mit is kell tenni” – nyilatkozta Asztalos Csaba. Kezdetben gyakori volt a politikai beavatkozás a tanács tevékenységébe. Inkább imidzsépítő tevékenység volt, hogy kifelé közöljék: Romániában nincs diszkrimináció. Az országjelentések kifogásolták, hogy az intézmény nem független, hanem kormányhoz tartozik. Ez a 2002–2005 közötti időszak volt. Külső nyomásra jött létre az intézmény. Eckstein-Kovács Péter kisebbségügyi minisztersége alatt, 2000-ben fogadták el a diszkriminációellenes jogszabályt, két év múlva létrehozták az intézményt. A tagokat a miniszterelnök nevezte ki, az RMDSZ–PSD-protokollumnak köszönhetően lett egy kisebbségi tag is, Asztalos Csaba. 2005-ben őt nevezték ki elnöknek. Az intézmény 2006-ban a parlament fennhatósága alá került. Asztalos Csaba hangsúlyozta, hogy ő mindig független volt. Újra megpályázza a tisztséget. Annak ellenére, hogy voltak olyan döntések is az elmúlt hét év alatt, amelyek nem kedveztek a magyarságnak, Asztalos Csaba úgy gondolja, szakmailag is, politikailag is dolgozott a közösségért. A legnagyobb kudarc az volt, amikor a kollégái az ő tudta nélkül döntöttek magyar kérdésekben. Például amikor a Kovászna megyei székelyek találkozóját diszkriminatívnak ítélték meg. Asztalos Csaba magyarázkodott, neki itt egyetlen szavazata volt. Kudarc volt számára a romakérdés is Székelyföldön, a kialakult helyzetet kudarcként könyveli el, felelősséget érez. Kudarc, hogy a magyar kisebbségen belül most sincs komoly tevékenység az emberi jogok tekintetében, hogy nem biztosítanak ügyvédi támogatást azoknak a magyaroknak, akiket diszkrimináltak, hogy nem készülnek szakszerű jelentések az emberi jogok gyakorlásáról a magyar kisebbség viszonylatában. /Salamon Márton László: Hét bő esztendő: a vallásos szimbólumoktól a romakérdésig. Beszélgetés Asztalos Csabával, az Országos Diszkriminációellenes Tanács leköszönő elnökével. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 21./

„A magyar középiskolákban hiúság kérdésévé vált a román nyelv nem ismerése” – idézte a nyár derekán a romániai magyar sajtó Frunda György RMDSZ-es szenátort, aki buzdította a magyar fiatalokat a többség nyelvének elsajátítására. Frunda elmondta, idén érettségizett lánya amiatt sajnálkozott, hogy az marosvásárhelyi Bolyai Farkas Gimnáziumban már nem működnek román osztályok, hogy a magyarok románul tanulhassanak és fordítva. A szenátor kijelentésén a „polgári oldal” felháborodott. Az Új Magyar Szó viszont vezércikkben állt ki Frunda nézete mellett, azzal érvelve, Sütő András hiába adta fél szemét a magyar kisebbségi jogokért. Két évtized múltán „meg kell állapítani: az iskolák szétválasztása bizonyára segítette a közösségi identitásőrzést, de ugyanakkor hozzájárult egyfajta elszigetelődéshez is, ami rontja a közösséghez tartozó egyén versenyképességét és helytállási esélyeit a romániai és/vagy európai (munka)piaci környezetben. ” /Salamon Márton László: Eretnekek. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 8./

George Maior, a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) igazgatója tájékoztatta az általa vezetett intézményt felügyelő parlamenti bizottság tagjait a hétvégén megrendezett székelyudvarhelyi székely önkormányzati nagygyűléssel kapcsolatban gyűjtött háttér információkról. George Maior egyfelől aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy az országban „fokozódik az autonomista diskurzus”, másfelől viszont arról tájékoztatta a honatyákat, hogy a székelyek „demokratikus”, „megszokott” rendezvényen vettek részt. Cezar Preda, a SRI-bizottság elnöke „demokratikusnak” nevezte a székelyudvarhelyi nagygyűlést. „A rendezvénnyel kapcsolatban felvetődött az a kérdés, hogy veszélyt jelent-e az ország biztonságára. A helyszínen tartózkodó SRI-sek részéről azt a tájékoztatást kaptuk, hogy demokratikus, a székelyek szokásos megnyilvánulásáról volt szó” – tette hozzá Preda. Markó Béla RMDSZ-elnök is védelmében vette a székelyudvarhelyi nagygyűlés szervezőit, szerinte egy civil szervezetnek megvan a teljes szabadsága hasonló jellegű rendezvények szervezésére. Emil Boc kormányfő „rendkívül súlyosaknak” nevezte Corneliu Vadim Tudor PRM-s pártelnök azon kijelentését, hogy az RMDSZ-t és leányvállalatait, a z MPP-t és az SZNT-t törvényen kívül kellene helyezni. /Moldován Árpád Zsolt, Salamon Márton László: Ártalmatlan székelyek? = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 9./

Az RMDSZ az egységes bértábla törvénytervezetével kapcsolatban nyújtott be bizalmatlansági indítványt, a PNL-vel együtt. Ez meglepő volt, mert az RMDSZ végig csak a tanügyi törvénycsomagot bírálta, jegyezte meg a lap szerkesztője. Markó Béla, az RMDSZ elnöke ezt azzal magyarázta, hogy az RMDSZ-nek ki kellett fejeznie éles kritikáját a kormánnyal szemben. A legnagyobb elégedetlenséget a közvéleményben a bértáblával kapcsolatos törvénycsomag váltotta ki. Az RMDSZ-nek érdeke, hogy kormányzati eszközök legyenek a kezében. Megfelelő partnerek és megfelelő kormányprogram esetén az RMDSZ részt venne a kormányzásban. /Salamon Márton László: Szigorúan bizalmatlan. Interjú Markó Bélával, az RMDSZ elnökével. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 18./

Az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) szeptember 19-i ülésén felértékelődtek az erdélyi, helyi jellegű problémák. Vitát váltott ki a háromszéki területi szervezetek egyesítése, valamint a marosvásárhelyi városi tanács RMDSZ-frakciójának egyik állásfoglalása, amellyel hozzájárult ahhoz, hogy a tömeggyilkosnak tartott Stefan Gusa tábornoknak szobrot állítsanak. Szó esett az új oktatási törvénycsomagról is, amely egyik rendelkezésével hátrányos helyzetbe szorítja szórványban az anyanyelvű oktatást. Markó Béla RMDSZ-elnök hangsúlyozta, hogy tévednek az RMDSZ-en kívüli bírálóik, akik sokszor alternatívaként mutatják fel a bukaresti és az erdélyi politizálást. A csíkszeredai nagygyűlés hozadéka az, hogy összefogást nyilvánítottak ki a Hargita, Kovászna és Maros megyei magyar önkormányzati vezetők, akik megerősítették az autonómia iránti igényüket. Az RMDSZ elnöke bírálta a Székely Nemzeti Tanács és a Magyar Polgári Párt által szervezett székelyudvarhelyi önkormányzati nagygyűlés résztvevőit, akik azt hiszik, hogy kiáltványokkal és memorandumokkal megoldhatók a kitűzött célok. Markó a szlovák nyelvtörvény ügyét hozta fel arra, hogy Európa nem hajlandó beleszólni az ilyen problémákba. Király András, Lakatos András és Kötő József azt kifogásolta, hogy az új közoktatási törvény szerint 200-ról 300-ra emelték a minimális kötelező diáklétszámot ahhoz, hogy egy iskola jogi személyiséget nyerjen. Lakatos szerint ez lefejezi szórványban az anyanyelvű oktatást. Az SZKT állásfoglalásában felszólította a pozsonyi parlamenti pártokat, hogy vonják vissza a módosított szlovákiai nyelvtörvényben foglalt diszkriminatív intézkedéseket. Elfogadta az SZKT azt a határozattervezetet, amely a Kulturális Autonómia Tanács (KAT) összetételéről rendelkezik: az RMDSZ a helyek 75 százalékéra (84 hely), az EMNT pedig 25 százalékára (28 hely) tarthat igényt. /Borbély Tamás: Erdélyi hangsúlyeltolódás az RMDSZ politizálásában. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 21./ A Kulturális Autonómia Tanácsban megfigyelői és tanácskozási joggal meghívást kapnak a magyar történelmi egyházak képviselői is. Kelemen Hunor, az RMDSZ ügyvezető elnöke arról tájékoztatott, hogy szeptember végére elkészül választási programja, egy hete pedig elkezdődött azoknak a támogatói aláírásoknak az összegyűjtése is, amelyek a választáson való indulásához szükségesek. /Salamon Márton László: BeKATtant” autonómia. A Kulturális Autonómia Tanács összetételéről döntött az SZKT Marosvásárhelyen. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 21./

Barabás Csibi Márti, az Új Magyar Szó riportere veheti át idén a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének (MÚRE) éves közgyűlésén átadásra kerülő Oltyán László-emlékdíjat a hét végén Gyergyószárhegyen, jelezte Szucher Ervin, a Pro Novum Kulturális Egyesület elnöke. Voltak nagyon jó pályamunkák, amelyek közül kimagaslott két szerző teljesítménye, Barabás Csibi Mártié és a Mózes Lászlóé, utóbbi a Háromszék újságírója. A holtversenyt Csibi Márti nyerte. Ambrus Attila, a MÚRE elnöke az Oltyán László-emlékdíjat kitűnő lehetőségnek tartja arra, hogy az egyesület ne csak azokat díjazza, akiket életművük érdemesít fel, hanem a fiatalokat is. /Elismerték a tényfeltárót. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 17./ Emlékeztető: Salamon Márton László egy évvel ezelőtt az ÚMSZ főszerkesztőjeként élesen elítélte MÚRE-t, és a MÚRE szakmai díja odaítélésének módját szégyenteljesnek nevezte. Kifogásolta, hogy nem Barabás Márti, az ÚMSZ munkatársa kapta a legjobb tényfeltáró írásaiért járó kitüntetést. /Salamon Márton László: Csak a szégyen. = Új Magyar Szó (Bukarest), 2008. szept. 24./

Lucian Croitorut, a jegybank elnökének tanácsadóját bízta meg kormányalakítással Traian Basescu. Döntésével az államfő elutasította a három ellenzéki alakulat – a Szociáldemokrata Párt (PSD), a Nemzeti Liberális Párt (PNL), az RMDSZ – és a nem magyar nemzeti kisebbségek egy technokrata kormányról szóló közös javaslatát Klaus Johannis, Nagyszeben németajkú polgármesterének vezetésével. Az 52 éves Lucian Croitoru a Román Nemzeti Bank (BNR) elnökének, Mugur Isarescunak a tanácsadója, és egyben a Román Gazdaságpolitikai Központnak az elnöke. Az államfőhöz családi kapcsolatok is fűzik, hiszen menyasszonya nem más, mint Isarescu lánya. /Croitorut bízta meg az államfő a kormányalakítással. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 16./ Traian Basescunak csak akkor lett volna joga visszautasítani egy kialakult parlamenti többség jelöltjét, ha törvényességi kifogást talál a jelöléssel kapcsolatban. Ilyesmiről azonban nem volt szó: az államfő egyszerűen nem vette tekintetbe a javaslatot, és egy másik jelöltet javasolt Klaus Johannis helyett – magyarázta Markó Béla, az RMDSZ elnöke. Hozzátette: „az RMDSZ-nek nagy felelőssége van a jelenlegi helyzetben, minthogy mi vagyunk, vagy legalábbis lehetünk a mérleg nyelve”. /Moldován Árpád Zsolt, Salamon Márton László: Elnökre szabott jelölt. Lucian Croitorut nevesítette Traian Basescu államfő a kormányfői tisztségre. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 16./

Tisztogat Székelyföldön a már megbukott „Boc II” kormány. Hargita megyében a dekoncentrált intézmények élére az év első felében kinevezett valamennyi PSD-s igazgatót menesztették az elmúlt napokban, kettő kivételével. A mostani tisztogatás nem jelenti a korábbi igazságtalanság jóvátételét: az időközben ellenzékbe került PSD-s igazgatók helyére román személyeket neveznek ki. „Tárgyalunk a Hargita megyei Demokrata Párttal, és próbálunk odahatni, hogy az eredetileg leváltott, RMDSZ-es igazgatók kerüljenek vissza helyükre, legalábbis azok, akik ezt óhajtják még. A PD-L-nek nincsenek a Székelyföldön olyan szakemberei, hogy betölthessék ezeket a helyeket” – magyarázta Borboly Csaba. Az egyelőre még tisztségben levő Hargita megyei PSD-s közegészségügyi igazgató, Emilia Braic széke veszélyben forog: Tar Gyöngyi korábbi intézményvezető ugyanis a közigazgatási bíróságon első fokon megnyerte a pert, amelyet leváltása miatt az Egészségügyi Minisztérium ellen indított. /Salamon Márton László: Székelyföldön tisztogat a már megbukott Boc-kormány. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 20./

Salamon Márton László, a lap főmunkatársa vezércikkében elítélte a Boc-kormányt, mert politikai válság leple alatt elvégzik a piszkos munkát, az újabb tisztogatást, embereiket a megyei tisztségekbe helyezik, elítélte azokat, akik nem vesznek részt az RMDSZ elnökválasztási kampányában. A „Nagy Magyar Összefogók” ugyanis mással vannak elfoglalva: szervezetépítéssel. Az egyszemélyes intézmény vezetője alá kell szervezetet építeni. /Salamon Márton László: Piszkos munkák. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 27./

Elkezdődött a miniszter-jelöltek megszavazása. Korodi Attila RMDSZ-képviselő indokolta az RMDSZ-nek Vasile Blaga régiófejlesztési miniszterjelölt mellett szóló szavazatát: nem részesítette hátrányban a magyarlakta régiókat, ezért gesztusként mellette szavaztak a szakbizottsági meghallgatáson. Ez nem jelent politikai állásfoglalást a Lucian Croitoru miniszterelnök-jelölt kormánya mellett. „Amikor a teljes kormányról voksolunk majd a parlamentben, ellene szavazunk” – tette hozzá Korodi. Bogdan Aurescunak megelőlegezett pozitív szavazaton kívül a honatyák elutasítottak négy miniszter-jelöltet. /Moldován Árpád Zsolt, Salamon Márton László: Meghallgatások: hatból kettő. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 29./

Kolozsvárt manapság már inkább csak Nyugaton emlegetik úgy, mint a hírhedt magyarellenes polgármester, Gheorghe Funar városa. Funar ma már nem mer indulni a városatyai székért abban a városban, amely egymás után háromszor szavazta meg őt polgármesternek, és amely tizenkét keserves esztendőt köszönhet neki. Öt és fél évvel ezelőtt Kolozsváron megtörtént a nagy fordulat, egy olyan polgármester került a kincses város élére Emil Boc személyében, aki a második választási forduló előtt a Bibliára tett kézzel esküdött meg arra, hogy soha nem szövetkezik magyarokkal. Emil Boc később a kormánypárt elnökeként mindent megtett, hogy megakadályozza a kisebbségi törvény megszavazását a parlamentben, és miniszterei révén igyekezett keresztbe tenni minden kisebbségjogi kezdeményezésnek. Azután Emil Boc lett a kormányfő. A kincses város szavazópolgárai megválasztották maguknak a város első számú emberévé Boc addigi alpolgármesterét. Az új polgármester haladt tovább a nagy elődök által kitaposott úton, igyekezett mellőzni mindent, ami Kolozsvár magyar múltjára emlékeztetne. A városvezetés most felavatja az újjáalakított főteret, amelynek sarkában egyébként továbbra is ott éktelenkedik a kolozsváriak által guillotine-nak gúnyolt otromba memorandista-emlékmű, akárcsak a Funar-korszak érintetlenül megőrzött többi kolozsvári „relikviája” is – az Avram Iancu-szobor, a fellegvári kereszt és egyebek. Az avató újabb alkalom arra, hogy a városvezetés ismét látványosan hanyagolja a magyar elemet. /Salamon Márton László: Posztfunárok. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 3./

Balázs Péter magyar külügyminiszter a Közép-európai Kezdeményezés (KEK) hétvégi bukaresti találkozóján képviselte Budapestet, és a külügyminiszteri szintű találkozón is részt vett. Elmondta, hogy nem kerültek szóba az olyan kétoldalú kérdések, mint például a szlovák–magyar viszony. Két konfliktusos terület volt a nyáron a magyar és a szlovák fél között: az egyik a Sólyom Lászlóval köztársasági elnököt érintő, augusztus 4-én, Révkomáromban történt incidens, amikor nem engedték be Sólyom Lászlót. Emiatt Magyarország az EU-nál panaszt tett, aminek révén jogi és erkölcsi elégtételt nyerhettek. A másik kérdés a nyelvtörvényé – ez egy hosszabb folyamat, hiszen törvény van, de végrehajtási utasítás nincs. Balázs Péter szerint nincs jele annak, hogy a román-magyar közös kormányülés elmaradásának politikai okai lennének. /Salamon Márton László: Ki kapja a tornaórát? Bukaresti beszélgetés Balázs Péterrel, Magyarország külügyminiszterével. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 16./

Jó döntés volt, hogy legyen az RMDSZ-nek államfőjelöltje, szögezte le Markó Béla, az RMDSZ elnöke a vele készült interjúban. Sikerült mozgósítani a választókat, Markó reméli, hogy legalább akkora vagy valamivel nagyobb lesz a magyar részvétel, mint a román. Az RMDSZ bizonyos esetekben a mérleg nyelve lehet. /Salamon Márton László: „Döntsük el mi, ki legyen az elnök” Interjú Markó Bélával, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnökével. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 17./

A magyar szavazók – vagy legalábbis a székelyföldiek – az országos átlagnál jóval alacsonyabb arányban mentek el voksolni. Azok, akik mégis elmentek, túlnyomó arányban az RMDSZ jelöltjére szavaztak. Salamon Márton László, a lap felelős szerkesztője vezércikkében Tőkés Lászlót tette felelőssé azért, mert a magyarok alacsonyabb arányban mentek el szavazni: „a Magyar Összefogás jelszavával brüsszeli székét megőrző EP-képviselő végigfanyalogta az RMDSZ elnökválasztási kampányát, és szavazói értettek a szóból: távol maradtak az urnáktól. Az MPP és az SZNT viszont nem tudta eltántorítani a magyarokat attól, hogy, ha már szavaznak, az RMDSZ jelöltjére tegyék. Igaz, Tőkéstől eltérően ők legalább nem hintapolitikáztak... ” /Salamon Márton László: Hintapolitika. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 24./

Markó Attila az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának államtitkára az utolsó, még hivatalban lévő magyar államtitkár. 2005 januárjában nevezte ki Calin Popescu-Tariceanu akkori miniszterelnök. /Salamon Márton László: Egy hosszútávfutó magányossága. Beszélgetés Markó Attila DRI-elnökkel, az utolsó, még hivatalban lévő magyar államtitkárral. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 27./

Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke szerint jó döntés volt, hogy az RMDSZ saját államfőjelöltet állított Kelemen Hunor személyében. Kevesebb, mint négy százalékot ért el, de ez jó eredmény. Salamon Márton László felelős szerkesztő szerint a Magyar Összefogás válságban van, Tőkés László ismét kiásta a csatabárdot. Markó Béla nem így látja, Tőkés László gyakran nyilvánított különvéleményt. Sokan azt mondják, hogy az RMDSZ a baloldalra állt. Szó sincs erről, hangsúlyozta Markó. Szerinte a román parlamentben egyetlen jobboldalinak mondható párt van, a Nemzeti Liberális Párt. A Demokrata–Liberális Párt hiába tagja az Európai Néppártnak, és hiába vallja magát jobboldalinak, nem az számít, hogy ki mit mond magáról. – Traian Basescu és pártja el akarják vinni az országot egy autoritárius rendszer felé, ahol a hatalom egyetlen kézben összpontosul. – A Magyar Összefogás nem ért véget. Az RMDSZ – közvetve – Mircea Geoana PSD-elnök megszavazására buzdít, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács távolmaradásra, a Magyar Polgári Párt pedig Traian Basescura szavaztat. Mit ért meg mindebből a magyar választópolgár? – hangzott a kérdés. Az RMDSZ bírja a romániai magyarság elsöprő többségének támogatását, és vannak különböző csoportosulások, fejtette ki Markó Béla. Hangsúlyozta: „Meggyőződéssel állítom, hogy ha Mircea Geoanát megválasztják, akkor Klaus Johannis miniszterelnök lesz, és olyan kormány lesz, amely a magyarok és Székelyföld javára is tud cselekedni. ” /Salamon Márton László: Román jelöltek magyar mérlegen. Interjú Markó Bélával, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnökével. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 3./

A december 6-án, vasárnap tartott elnökválasztás második fordulójának hivatalos végeredménye szerint nem az exit poll becslések által győztesnek hirdetett Mircea Geoana győzött. A szociáldemokrata jelöltet megelőzte Traian Basescu államfő, aki 70 048 szavazattal kapott többet. Basescu a voksok 50,33 százalékát gyűjtötte össze, Geoana pedig csak a 49,66 százalékát. A szociáldemokraták bejelentették, hogy megóvják a választás eredményét „választási csalások” miatt. Az EBESZ megfigyelői szerint a választás a nemzetközi szervezet normáinak megfelelően zajlott. Klaus Johannis búcsút vett a szociáldemokrata-liberális koalíciótól, és bejelentette, hogy Nagyszeben polgármestere marad. Traian Basescu jelenlegi államfő kapta a legtöbb, 5 275 808 szavazatot, Mircea Geoana 5 205 760 voksot gyűjtött. A két jelöltet 70 048 szavazat választotta el egymástól. Basescu főleg Erdélyben és Bánságban nyert, Geoana pedig főleg a moldvai és a regáti megyékben. /B. T. : Hetvenezer szavazaton bukta el Geoana az államfőséget. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 8./ Traian Basescu régi-új államelnök szerint semmiség volt legyőznie Mircea Geoanát. Az államfő külön köszönetet mondott a határon túl élőknek, ahol fölényesen megnyerte a választásokat, az ott begyűjtött száztízezer szavazat biztosította számára a végső győzelmet. Crin Antonescu PNL-pártelnök és Ludovic Orban alelnök ismételten kizárták a PD-L-vel való együttműködést. „A romániai magyarság Traian Basescura szavazott a romániai elnökválasztáson, de nem érezte magáénak a voksolást, miután két rossz között kellett választania” – jelentette ki Tőkés László európai parlamenti képviselő. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke emlékeztetett arra, hogy a két jelölt egyike sem kínált semmit a magyaroknak. Ezért volt az EMNT álláspontja az, hogy az emberek a lelkiismeretük szerint szavazzanak – tette hozzá. Tőkés László úgy vélte, hogy a választási győztes Basescunak viszonoznia kell a magyar voksokat, és felül kell vizsgálnia Székelyföld politikáját. Tőkés ismét összefogásra szólította a magyarságot, az RMDSZ-t pedig arra, hogy hagyjon fel egypárti politikai filozófiájával és gyakorlatával, amely „végérvényesen megbukott”. Markó Béla RMDSZ-elnök kifejtette, az exit pollok szoros, de egyértelműen Mircea Geoana szociáldemokrata jelöltnek kedvező eredményt mutattak, ezért kétségtelenül igazuk lehet azoknak, akik megkérdőjelezik a választások eredményét, tisztességességét. Az RMDSZ-nek újra kell gondolnia a taktikáját”– mondta Markó Béla. /Salamon Márton László: Még öt év Basescuból. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 8./

A hanuka ünnepét szimbolizáló nyolcágú gyertyatartót december 11-én, az ünnep előestéjén állították fel Chisinau-ban, a Moldovai Köztársaság központi parkjában, Stefan cel Mare moldvai fejedelem szobrának szomszédságában. Ortodox hívek jelentek meg a téren, zsidóellenes jelszavakat kezdtek skandálni. Az ortodox templom esperese vezette csoport kiszakította talapzatából a bronzból öntött zsidó gyertyatartót, és helyére egy fakeresztet szúrtak be. „Moldova egy keresztény ortodox ország, amelyet Stefan cel Mare megvédett a jöttment zsidóktól. Erreföl most oda jutottunk, hogy ezek a szent fejedelem szobra mellé menórát tűznek ki, Ez egy törvénytelen, önkényes tett, amely ellen az ortodox keresztényeknek fel kell emelni a szavukat” – hangoztatta az esperes. A helyi zsidó közösség vezetője, Ilia Sat tiltakozott az ortodoxok tette ellen, és elmondta, a hanuka szimbólumának számító gyertyatartót a törvényes keretek betartásával helyezték el. A zsidó vezető antiszemitának minősítette az akciót, és kifejtette, tudomása szerint a Moldovai Ortodox Egyház felső vezetése nem hagyta jóvá azt. Ezt támasztotta alá maga a keresztény egyházi intézmény szóvivőjének nyilatkozata is. Moldovában jelenleg harmincezres lélekszámú a zsidó közösség. 1900-ban ezen a földrajzi területen mintegy 300 ezer zsidó élt, akiknek jelentős része a cári pogromok, majd a második világháborúban a zsidókat és cigányokat Transznisztriába deportáló román Antonescu-rezsim áldozatává vált. /Salamon Márton László: Hanukát „ünneplő” ortodoxok. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 14./

Lenne kivel, lenne mivel, lenne hol – mégsincs Romániában egész napos magyar tévécsatorna. A romániai magyar televíziózás 40. évfordulóját a hétvégén Csíkszeredában ünnepelték. Bodor Pál, az 1969-ben a román közszolgálati televízió keretében létrehozott magyar adás első főszerkesztője kifejtette: „Nem kellett volna hagyni felaprózódni az energiákat, fel kellett volna építeni az egésznapos magyar csatornát. Ehelyett most egészen másvalami zajlik, mert az illetékesek nem éltek a lehetőségekkel, amelyek az évek során adottak voltak. ” Boros Zoltán – aki az 1989 után, négyéves szünetet követően újraindult magyar adás főszerkesztőjeként emlékezett a múltra – szintén az egyetlen magyar csatorna mellett érvelt. Kacsó Sándor jelenlegi főszerkesztő leszögezte: „A TVR magyar adását független szerkesztőség készíti. Nincs cenzúra, nincs politikai beavatkozás. ” Szerinte a román közszolgálati televízió három csatornáján meglévő műsoridő elégséges, de elismerte, hogy ez a műsoridő nem a legjobb napszakokban áll rendelkezésre. 1969. november 23-án szólalt meg először a román nemzeti televízióban magyar bemondó, a kommunista rezsim azonban 1985-ben megszüntette a magyar adást. Ezzel véget is ért a romániai magyar televíziózás tizenhat évig tartó első fejezete: négy éven át, 1989 karácsonyáig nem hangzott el magyar szó a közszolgálati televízióban. Az 1989-es romániai változások után a magyar adás néhány régi szerkesztője újraindította a magyar nyelvű műsort. A kilencvenes évek második felétől kezdve a bukaresti magyar szerkesztőség monopóliuma megszűnt, megjelent a számos kábeltévé-hálózat által Romániában is sugárzott magyarországi adó, megjelentek a közszolgálati televízió magyar nyelvű területi stúdiói Kolozsváron, Temesváron, Marosvásárhelyen. Ezeken kívül vannak helyi magántelevíziók is. /Salamon Márton László: Tévéünnep – múlt és jövő. Csíkszeredában emlékeztek meg a romániai magyar televíziózás negyven évéről. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 14./

A romániai pártok vezetői valóságos „politikai akrobatamutatványokat” mutattak be korábbi, sziklaszilárd kijelentéseik és meggyőződéseik gyors és magabiztos megcáfolásával. Az RMDSZ esetében húszéves tapasztalat mutatja, hogy a mindenkori hatalom mellé állni gyümölcsözőbb, mint ellenzékieskedni. Most a dilemmát az RMDSZ vezetőinek kell feloldaniuk: engednek saját helyi szervezetei nyomásának, és kormányra lépnek annak a Traian Basescunak az oldalán, akit az elnökválasztásokon következetesen a nagyobbik rossznak neveztek, vagy ellenzékben maradva lépnek Magyar Összefogás felé. /Salamon Márton László: Logika és politika. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 15./

Az új kormány az esti órákban megtartott első kormányülésen elfogadta a 2010-es költségvetést. Geoana szociáldemokrata /PSD/ elnök kifogásolta, hogy a kabinetnek nincsenek megoldásai a válságból való kilábaláshoz. Antonescu, az ellenzéki PNL elnöke felszólalásában kiigazította saját párttársát, Relu Fenechiu képviselőt. Fenechiunak a Boc-kormánnyal szembeni egyik kifogása az volt, hogy a kulturális tárcát „nem egy románra”, hanem Kelemen Hunor RMDSZ-képviselőre bízták. „Kelemen Hunor ugyanolyan román állampolgár, mint bármelyikünk” – szögezte le határozottan Antonescu. „Nem vádolhatnak bennünket következetlenséggel, hűtlenséggel, hiszen programunkhoz mindig is hűek maradtunk” – utasította vissza beszédében Markó Béla RMDSZ-elnök, miniszterelnökhelyettes-jelölt az opportunizmus vádját. /Moldován Árpád Zsolt, Salamon Márton László: Boc-kormány a fa alatt. Felesküdtek és átvették hivatalukat a tegnap megszavazott új kabinet tagjai. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 24./

„A politikában minden szövetségkötés kompromisszum. Az RMDSZ számára ez a dilemmák és a szövetségkötések éve volt. Nagy dilemma volt, hogy a magyar egységet hogyan tudjuk kiteljesíteni, és ez a Magyar Összefogás által történhetett meg” – mondta Markó Béla RMDSZ-elnök, a Boc-kormány miniszterelnök-helyettese. Nehéz szívvel mentek bele a kormányzásba, mert programjaik nem inkompatibilisek a Demokrata-Liberális Párttal. A PD-L félelnöki rendszerben gondolkodik, amit az RMDSZ nem tud támogatni. Markó emlékeztetett, az RMDSZ-nek valamikor régen volt már egészségügyi minisztere: Hajdú Gábor. Akkor is óvtak ettől a tárcától, de Hajdú Gábor úgy dolgozott, hogy azóta is emlegetik, hogy ő volt Románia legjobb egészségügyi minisztere 1990 után. Arra a kérdésre, hogy mi a garancia arra, hogy a Demokrata Párt, amely öt évvel ezelőtt megakadályozta a kisebbségi törvény elfogadását, most másképpen fog dönteni, Markó kijelentette, garancia semmire sincs. „A puding próbája az evés, de szerintem van esélye annak, hogy ezúttal több sikerrel járunk. ” /Salamon Márton László: A puding próbája az evés” Évértékelő interjú Markó Béla RMDSZ-elnökkel, a Boc-kormány miniszterelnök-helyettesével. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 24./

„Zárjuk össze sorainkat”
Évfordulós beszélgetés Markó Bélával, a húszéves „születésnapját” ünneplő RMDSZ elnökével
Nagyszabású gálával ünnepli megalakulásának huszadik évfordulóját Kolozsváron szombaton az RMDSZ. A rendezvényre hétszáz meghívottat várnak. Markó Béla szövetségi elnököt a szervezet elmúlt két évtizedéről kérdeztük.
Húsz éve bukott meg a kommunista rezsim, húszéves a demokrácia, húszéves az RMDSZ. A húszéveseké most a világ, elnök úr?
– Nem, nemcsak a húszéveseké... Én magamat sem érzem húszévesnek...
Hát nem, mert ön még csak tizenhét. A napokban tölti a tizenhetedik évét az RMDSZ elnökeként...
– Valóban, én magam csak jövőre leszek nagykorú.
Az RMDSZ-t 1990 januárjában jegyezték be véglegesen a bukaresti 1. kerületi bíróságon, a romániai magyarság érdekképviseleti, illetve politikai ernyőszervezeteként. Ez a kettősség végigkísérte az RMDSZ-t ez alatt a húsz év alatt.
– Sok vita nem volt erről annak idején, és csak néhány ember volt azon a véleményen, hogy pártot kellene alapítani. Köztük voltak jelentős személyiségek is, én például tudom, hogy Király Károly így vélekedett a kezdet kezdetén. Aztán 1990 elején létre is jött több kisebb magyar párt, a Kereszténydemokrata Párt, a Kisgazda Párt és a Független Magyar Párt. De ők is aztán – kivéve a Független Magyar Pártot, amelynek volt egyféle RMDSZ-ellenes éle – hamar bekerültek az RMDSZ ernyője alá.
Az ernyőszervezeti, mozgalmi jelleg akkor nagyon nyilvánvaló volt. Nem merült fel a kezdet kezdetén, hogy az RMDSZ ideológiailag is helyezze el, határozza meg magát a politikai skálán. Ez jóval később vált témává, amikor felmerült, hogy melyik európai pártszövetséghez csatlakozzunk. Természetes módon indult így, hogy a szervezetbe minden magyar beletartozik.
– Marosvásárhely fekete márciusa keresztútnak számít Románia és az egész erdélyi magyarság életében. Az volt a nagy kérdés, hogy az erdélyi magyarság politikai úton kívánja-e a problémáit rendezni, vagy előáll itt a későbbi jugoszláviai helyzet. Végiggondolva a marosvásárhelyi eseményeket megelőző három hónapot, számos kérdés maradt nyitva.
Elvben az RMDSZ azzal a céllal jött létre 1989 decemberében, hogy a román parlamentben és más politikai fórumokon ellássa a romániai magyarság érdekeinek védelmét. December utolsó és január első napjaiban még úgy tűnt, hogy ez nagyon zökkenőmentesen történik majd, akkora volt az eufória. Utána viszont kiderült, hogy ez nem olyan egyszerű, fellángolt a nacionalizmus – minden bizonnyal nem spontánul, hanem a háttérből irányítva.
Ez vezetett a marosvásárhelyi fekete márciushoz, és akkor és ott dőlt el, hogy erőszakos konfrontáció által próbálja valaki rendezni a román-magyar viszonyt, vagy pedig a politikai utat választjuk. Az utóbbit választottuk.
Hogyan jellemezné egyetlen mondatban a Domokos Géza nevével fémjelzett, 1990–1993 közti korszakot?
– A programalkotás és az önmeghatározás korszaka.
1993 januárjában, a brassói kongresszuson Markó Bélát választották meg az RMDSZ elnökévé. Hány évre rendezkedett be akkor?
– Annak idején még két évre választottuk meg az RMDSZ elnökét, azután tértünk rá a négyévenkénti mandátumokra, és meg kell mondanom, nekem akkor a rám váró két esztendő is rendkívül hosszúnak tűnt. Aki volt katona, tudja, mire gondolok: én akkor arra a két évre úgy tekintettem, mint a rám váró katonaságra. Szó sincs arról, hogy életpályát terveztem volna ebből.
1992-ben már nyilvánvaló volt, hogy Domokos Géza nem akarja folytatni – és az is igaz, hogy nem is tudta már akkor az RMDSZ-ben kialakult két tábort összetartani. Ő bölcs és kiegyensúlyozott ember volt, de annyira besorolták az egyik táborba, és annyira polarizáltak voltak az RMDSZ-ben a viszonyok, hogy már akkor látszott, nem tudja ezt a két tábort összetartani. Valamiféle szükségmegoldás voltam én erre...
1993 nyara, Neptun. Hosszú ideig szitokszó volt az erdélyi magyar közéletben a fekete-tengeri üdülő neve, ahol az RMDSZ az első tárgyalásait folytatta a román hatalommal.
– Az én RMDSZ-elnökségemnek is ez volt az első nagy megrázkódtatása. A román hatalom képviselőivel való első jelentős tárgyalás amúgy 1990. március 20-a után zajlott, a marosvásárhelyi eseményeket követő napokban. Két álláspont ütközött az RMDSZ-ben: megpróbálni tárgyalásos úton, kis lépésekkel, részeredményekkel, kompromisszumokkal elindulni a megoldás útján, vagy pedig az az álláspont, hogy addig nem érdemes ebbe belevágni, amíg a radikális megoldásokat legalább elvben el nem fogadtatjuk.
Ugyanaz volt a szembenállás, mint most: akkor is Tőkés László volt a fő-fő képviselője annak az álláspontnak. Neptunnal az volt a gond egyébként – és azért ítélte el a Szövetségi Képviselők Tanácsa –, mert azok a kollégák, akik tárgyaltak, nem egyeztetett mandátummal tették. De ezek a kezdet, a teremtés kínjai, a szülés fájdalmai voltak.
1995 márciusa, RMDSZ-kongresszus Kolozsváron. A küldöttek célul tűzik ki a területi autonómia megvalósítását. Újabb szitokszó, ezúttal román oldalról...
– Engem például nyilatkozatban ítélt el a román szenátus azért, mert Londonban egy előadáson az erdélyi magyarok autonómiaköveteléseiről beszéltem, amiből rendkívüli botrány lett. Ezek eléggé kivételes dolgok, hogy egyetlen szenátort a szenátus elítéljen egy politikai nyilatkozatáért. Azóta beszélünk, beszélhetünk az autonómiáról, ma már nem borzolódnak fel a kedélyek.
A központosított, autoritárius állam eszméje Romániában fellazult, a helyi autonómia gondolata nem talál ellenkezésre, sőt cél mindenki számára. Most az a kérdés, hogy csak beszélünk róla, vagy valami történt is? Valami egészen biztosan történt. Az, hogy ma Romániában van valós választott megyei és helyi önkormányzat, amely még nem jutott el ugyan a helyi autonómia állapotába, de ezeknek a választott megyei elnököknek, tanácsoknak, polgármestereknek van valós költségvetési erejük és hatáskörük.
A magyar nyelv nyilvánossá válhatott Romániában, és bizonyos helyzetekben hivatalos jellege van. Ezek olyan nyelvhasználati jogok, amelyek közelebb vittek az autonómiához.
1996-ban a Demokratikus Konvenció oldalán – történetében először – kormányra került az RMDSZ. Ez jelentős minőségi változás.
– Az azt megelőző években megtapasztaltuk: a parlamenti ellenzékiség alkalmas arra, hogy a hangunkat hallathassuk, hogy lefolytassuk a vitáinkat a románokkal, hogy megfogalmazzuk a céljainkat. De arra nem alkalmas, hogy megoldásokat érvényesítsünk. Gyakorlatilag a tanügyi törvény tekintetében – 1995-ben elfogadtak egy rendkívül diszkriminatív törvényt – sem tudtunk előrelépni.
A nyolcvanas években a magyarságot már kiszorították az államvezetésből, a helyi vezetésből is, úgyhogy nem volt igazán vezetési tapasztalatunk, de 1996-ban végül úgy döntöttünk, hogy kormányra lépünk, aminek az érzelmi feltételei is megvoltak, mert olyanok készültek kormányozni, akikkel összekapcsolt az addigi közös ellenség, az Iliescu-féle Nemzeti Megmentési Front.
Attól kezdődően a román kormányra és parlamentre tettük a hangsúlyt ami a megoldások keresését illeti. Nyilván, ez háttérbe szorította a protesztpolitikát.
Ennek a négy évnek mi volt a legfontosabb eredménye és kudarca?
– Jelentősen bővült a magyar nyelvű egyetemi oktatás Kolozsváron. Az a cél viszont, amelyet nem értünk el abban a pillanatban, az önálló magyar egyetem visszaállítása. A nyelvhasználati kérdésben is léptünk előre: egy sürgősségi kormányrendelettel a hússzázalékos szabályozást bevezettük, de azt az Alkotmánybíróság aztán visszadobta, és csak 2001-ben, a Szociáldemokrata Párttal együttműködve fogadtattuk el.
A legnagyobb eredmény azonban az oktatási törvény volt: hosszú, éles viták után 1999-ben sikerült úgy módosítanunk az 1995-ös, diszkriminatív oktatási törvényt, hogy bennemaradt ugyan egy-két megszorító intézkedés a Románia földrajza és a történelemoktatás tekintetében, de szinte minden egyebet megoldottunk.
A szakoktatás lehetségessé vált magyarul, felvételizni lehetett anyanyelven, az egyetemi oktatásból kiiktattuk a tiltást, ami az anyanyelven való tanulást illeti, önálló iskolák létesítését tettük lehetővé.
A kisebbségpolitika tekintetében a leggyümölcsözőbb periódus a szociáldemokrata kisebbségi kormány támogatása volt a parlamentből, 2000–2004 között. Ez volt az RMDSZ–PSD protokollumok korszaka, melynek végén a Szabadság-szobrot is sikerült felállítani.
– Adrian Năstaséék pragmatikus politikusok voltak, Năstase szerintem akarta is a reformot a román–magyar viszony tekintetében, és nem is volt olyan rossz az az együttműködési forma, hogy mi hagytuk őket kormányozni, s a protokollumok jobbára kisebbségjogi célokat tartalmaztak. Ez egy klasszikusan kisebbségpolitikai együttműködés volt: nem volt meg számunkra a kormányzás felelőssége, nekik pedig nagy érdekük volt, hogy egyedül kormányozhassanak.
Miközben a román–magyar viszony javulóban volt, az RMDSZ-beli belső feszültségek növekedtek. A 2003. januári szatmári kongresszuson megszűnt a tiszteletbeli elnöki tisztség, Tőkés László az RMDSZ-en kívülre került. Jó döntés volt, vagy megbánta?
– Ezt nem én döntöttem el egyedül, számomra az utolsó percig dilemma volt, hogy kell-e ilyen döntést hozni. A döntés lényege az volt, hogy meg kell-e szüntetni a tiszteletbeli elnöki funkciót. Én úgy láttam, hogy abban a formájában a tiszteletbeli elnöki funkciót így is, úgy is meg kellett szüntetni, és ez úgy volt Tőkés Lászlóhoz igazítva, hogy volt is valós hatásköre is, meg nem is, amivel lehetett élni, és lehetett visszaélni is.
Szerintem ezt mindenképp tisztázni kellett, de pontosan azért, mert Tőkés Lászlóról volt szó, én az utolsó pillanatig dilemmában voltam. Meg kell mondanom, hogy végül engem is és a kongresszusi küldöttek nagyrészét is az győzte meg, hogy akkor Tőkés László erőnek erejével ütközni akart az RMDSZ-szel, hiszen ellenrendezvényt hozott össze a Láncos-templomban.
Ennek a kongresszusnak azért voltak előzményei is, ne felejtsük el, hogy Tőkés László ezt megelőzően az RMDSZ-t bíróságra adta. Mindannyian okultunk abból, ami akkor történt, de szerintem Tőkés László kikényszerítette a válást, és úgy próbálta csinálni, hogy ne ő adja be a válókeresetet. Rég volt, azóta létrejött a Magyar Összefogás. Van, amiben változott a viszony, van, amiben nem.
2004, választások, az RMDSZ ismét kormányon. Kisebbségpolitikai szempontból kevésbé eredményes négy év következik.
– Ahhoz, hogy eredményeket érjünk el ilyen téren, kényelmes, stabil korményzati többségre lett volna szükség, és ilyen az első hónapokat kivéve nem volt. A kisebbségi törvény elakadása jelezte tulajdonképpen a többségi szolidaritás végét, aztán következett a kisebbségi kormányzás a Nemzeti Liberális Párttal, amikor kisebbségpolitikai szempontból sok mindent megoldottunk a meglevő jogszabályokra támaszkodva: iskolakérdést, anyanyelv-használati problémákat, visszaszolgáltatást – mindent, amit a végrehajtás eszközeivel meg tudtunk csinálni.
Sőt, jogszabályi szempontból is – csak erről kevesen tudnak – az én kormányfő-helyettesi tisztségem, amikor az oktatást is felügyeltem, bizony alkalmas volt arra, hogy a minisztériumi rendelkezésekbe, az ezzel kapcsolatos határozatokba, bevittük nemcsak az elvet, hanem a gyakorlati megoldást is azzal kapcsolatban, hogy mindenütt kell lennie kisebbségi képviseletnek. Egy egész rendszert építettünk fel, a meglevő törvények alapján.
2008 végén ellenzékbe került az RMDSZ. Hasznos volt ez az egy év ellenzékiség, és ha igen, mire volt jó?
– Hasznos volt. Minden helyzetet lehet kamatoztatni a politikában, és ennek az egy évnek megvolt a haszna, hogy mindenki végiggondolhatta az RMDSZ helyét, szerepét, azt, hogy kell-e kormányra törekedni. Az én konklúzióm egyértelműen az volt ezekben a hónapokban, hogy amint lehetségessé válik, ki kell alakítani ismét a kormányzás lehetőségét az RMDSZ számára, és hát ki is alakítottuk.
Egy eredménye biztosan volt ennek az egy évnek: a Magyar Összefogás.
– Igen, és látszik is, hogy most, az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum legutóbbi találkozóján már élesebbek voltak a véleménykülönbségek, megint előjött az alapvető elvi konfliktus. Tőkés Lászlóék tulajdonképpen ellenzik azt, hogy egy magyar érdekvédelmi szervezet kormányzati szerepet vállaljon. Pedig a Kárpát-medencében a magyar közösségek egyike sem talált még ennél hatékonyabb eszközt.
Való igaz, a kormányralépés most valószínűleg el fog bennünket megint távolítani, de mi konzultációt, egyeztetést kínáltunk, és továbbra is kínálni fogunk Tőkés Lászlóéknak. Döcögve bár, de működni fog a Magyar Összefogás.
Az összefogás az ön meglátásában újraintegrálást jelent, vagy alkalmi koalíciót bizonyos helyzetekre?
– Újraintegrálódást ebben a pillanatban nem látok, és nem is erőltetnék. Én továbbra is egységpárti vagyok, de most, ha józanok vagyunk, csak arra látok esélyt, hogy amikor szükséges, összezárjuk sorainkat.
Salamon Márton László. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)

A „szürke eminenciás” visszatér
Holnapi ülésén erősíti meg tisztségében az SZKT Takács Csaba megbízott ügyvezető elnököt
„Én mindig azt hangsúlyoztam – saját példámmal is –, hogy nem a mindennapi szereplés a fontos. Nem az, hogy mindig odatolakodjunk, ahol nyilatkoztatnak, nem az, hogy ha két hétig nem írt rólunk az újság, akkor odatelefonáljunk a főszerkesztőnek, hanem hogy legyen becsülete annak a munkának, amit nem a rivaldafényben, nem a nyilvánosság előtt végzünk.
Ezeket az embereket kell felfedezzük, egyre több ilyen emberrel kell kapcsolatot teremtenünk, ezeknek az embereknek kell minél több lehetőséget teremtünk. Mert az RMDSZ nem párt, hanem kisebbségi érdekvédelmi szervezet és én erre büszke vagyok” – nyilatkozza az Új Magyar Szónak adott interjúban Takács Csaba, az RMDSZ régi-új ügyvezető elnöke.
Három év után, egy politikai konjunktúra – Kelemen Hunor miniszteri kinevezése – nyomán, ön most újra átveszi az ügyvezető elnöki teendőket. Mi az, amit most másképp kell csinálni ahhoz képest, mint ami évekkel ezelőtt volt?
– Valóban, egy olyan konjunktúra alakította ki ezt a helyzetet, amelyet megértettem, és Markó Béla szövetségi elnök kérésére meghatározott ideig elvállaltam ezt a tisztséget.
Az RMDSZ az elmúlt két és fél-három évben több választási kampányon ment keresztül, egyéves ellenzéki politizálás körülményei között kellett valamilyen módon megszervezni a Szövetség életét, és nem utolsó sorban a politikai változások és társadalmi mozgások terén is sok változást észlelhettem. Persze nem tekinthetem magam kívülállónak, hiszen ebben a periódusban is sok kérdés kapcsán jelen voltam az RMDSZ életében, például a 2008-as választási kampányt is én vezettem – szintén egy politikai konjunktúra következtében.
Mi változott az RMDSZ-ben azóta?
– Az RMDSZ húszéves múltra visszatekintő aktív társadalmi-politikai szervezet. Vannak megítélésem szerint jó irányú változások, de olyan prioritások is változtak ebben az időszakban, amelyeket megítélésem szerint szükséges lesz a következő időszakban újragondolni. Jelentős a fiatalítás az RMDSZ-ben, elmondhatom, hogy például a Szövetségi Állandó Tanácsban az átlagéletkor tizenöt évvel csökkent az öt évvel ezelőttihez képest.
Persze önmagában a fiatalítás nem elég, hanem annak az RMDSZ teljesítményében is látszania kell. A társadalomszervezésre kellene megítélésem szerint több hangsúlyt fektetni, minthogy a közösségben a nyomasztó gazdasági helyzet miatt befele fordulás tapasztalható.
Az elmúlt két hétben, mióta ezt a megbízatást elvállaltam, hangsúlyoztam ezen prioritások újra megfogalmazásának a szükségességét. Tulajdonképpen ezért is térek vissza, mert úgy gondolom, hogy ezen a téren van elég tapasztalatom, elég ismeretem, hogy segítségére legyek a Szövetségnek.
Az aradi, 2007-es kongresszuson tartott beszédében leköszönő ügyvezető elnökként azt mondta: „nekünk ma Romániában még mindig a román nacionalizmussal van a legnagyobb problémánk, nem a magyar-magyar vitával, ugyanis az uniós csatlakozással a román nacionalizmus problematikája még nem oldódott meg”.
– Ahogy mondani szokás, az ördög nem alszik. Az erdélyi magyarok helyzete nagyon nagy mértékben attól függ, hogy Románia milyen ritmusban tudja kiépíteni demokratikus intézményeit, mennyire tudja stabilizálni azokat a rendszereket, amelyek megvédik az etnikai közösségeket mindenfajta visszaéléssel szemben.
Jelenleg a nacionalizmusnak nem a kilencvenes évek elején tapasztalt agresszívabb, rudimentárisabb formáival találkozik az ember, hanem a lopakodó nacionalizmus olyan formáival, mint amilyen például a régióátalakítással vagy a decentralizációval szembeni ellenállás. Arra figyelmeztettem akkor is, hogy ezek ellen a rejtett nacionalizmusok ellen Románia egészét érintő döntések meghozatala révén védekezhetünk, mert ha mi csakis magunkkal vagyunk elfoglalva, akkor nem leszünk eredményesek.
Az elmúlt két és fél-három év alatt, amíg Kelemen Hunor vezette az ügyvezető elnökséget, a legtöbb bírálat arról szólt, hogy nem lehet Bukarestből ugyanolyan hatékonyan végezni ezt a munkát.
– Az RMDSZ kormányzási eszközök révén nagyon jelentősen hozzá tudott járulni az romániai magyarság intézményeinek felépítéséhez, fejlesztéséhez. Egy ügyvezető elnöknek a politikai súlya a bukaresti jelenlét révén is nő, de ennek a jelenlétnek persze tagadhatatlanul hátrányai is voltak. Háttérbe szorult a társadalomszervezésnek az a része, amely nem a kormányzati eszközök révén történik, és ezt kell visszahozni az RMDSZ-be.
Tehát jogos a kritika, de a kormányzati eszközök kihasználásában Kelemen Hunor ügyvezető elnökként Bukarestben többet tudott tenni, mintha Kolozsvárról vezette volna a szervezetet. Kelemen Hunor bizonyított államelnökjelöltként is, és az ő kulturális miniszteri kinevezése nagyon fontos volt, mert a román közvélemény nem fogadott volna el egy kevésbé erős és fajsúlyos személyiséget, aki nem jeleníthette volna meg megfelelően az RMDSZ-t a kormányban, ebben a miniszteri tisztségben.
2005-ben, amikor – ugyanúgy, mint most – kormányra került az RMDSZ, az ügyvezető elnökség szinte „kiürült”. Most ez a veszély nem áll fenn?
– 2005-ben az RMDSZ elkövetett egy hibát, és ügyvezető elnökként ez az én hibám is volt. Az RMDSZ mindig igyekezett a szakemberek sorából megfelelő személyeket találni, amikor szüksége volt diplomatára, fizikusra, közigazgatási szakemberre, Közel-Kelet-szakértőre, nemzetpolitikában jártas emberekre.
2000-ben legalább hetven önkéntes diák dolgozott az Ügyvezető Elnökségen, és az én elképzelésem az volt, hogy a fiatalokat Communitas-ösztöndíjakkal támogatva, belőlük szakembereket nevelhetünk különböző területeken. Akik közül, amikor szükséges, kiemelhetők azok a személyek, akik adott esetben betölthetnek felelős tisztségeket. Akkor az a bírálat ért, hogy „az RMDSZ ne csináljon a fiatalokból pártkatonákat”.
Óriási hiba volt ennek a nyomásnak engedni, de ezt a hibát korrigáltuk, és most egy igen jó csapatot találtam az Ügyvezető Elnökségen. Kovács Péter területi szervezetekért felelős ügyvezető alelnök itt van Kolozsváron, ugyanez a helyzet Lakatos András oktatási, Szép Gyula művelődési alelnökkel. Igaz, az önkormányzatokért felelős ügyvezető alelnök, Tánczos Barna régiófejlesztési államtitkárként jelenleg Bukarestben dolgozik, ő viszont a kormányban betöltött szerepét igen szerencsésen ötvözheti az RMDSZ-tisztséggel.
Takács Csabáról azt mondják, nem a szavak, hanem a tettek embere. A politikában a szavak és a tettek egyaránt fontosak, ön pedig, ha fogalmazhatok így, beérte a szürke eminenciás szerepével.
– Én mindig azt hangsúlyoztam – saját példámmal is –, hogy nem a mindennapi szereplés a fontos. Nem az, hogy mindig odatolakodjunk, ahol nyilatkoztatnak, nem az, hogy ha két hétig nem írt rólunk az újság, akkor odatelefonáljunk a főszerkesztőnek, hanem hogy legyen becsülete annak a munkának, amit nem a rivaldafényben, nem a nyilvánosság előtt végzünk.
Ezeket az embereket kell felfedezzük, egyre több ilyen emberrel kell kapcsolatot teremtenünk, ezeknek az embereknek kell minél több lehetőséget teremtünk. Mert az RMDSZ nem párt, hanem kisebbségi érdekvédelmi szervezet, és én erre büszke vagyok.
Salamon Márton László. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)

Romacsúcs közjátékkal – Konferenciát tartottak Bukarestben Băsescu jelenlétében, Markó védnöksége alatt
„Bármilyen projekt, terv vagy stratégia, amely a romák helyzetének javítására irányul, csak akkor lesz hatékony, ha a romák aktívan részt vesznek ezek kidolgozásában” – fogalmazott Markó Béla a védnöksége alatt tartott konferencián tegnap Bukarestben. A kormányfőhelyettes szerint a székelyföldi romák helyzete nem különbözik érdemben az általános romániai állapotoktól.
Róma Oslo, Milánó – a roma kisebbség mindenütt jelen van a múzeumok bejáratánál, és nem azért, mert a múzeumot akarja meglátogatni – ecsetelte Traian Băsescu tegnap a szerinte Románia imidzsét romboló, Európa fővárosaiban tapasztalható helyzetet. Az államfő azon a konferencián vet részt, amelyet Bukarestben, a parlament Emberi Jogok termében tartottak, Markó Béla miniszterelnök-helyettes védnöksége alatt.
A teremben levő roma szervezetek egyes képviselői azonban nem vették jó néven az államelnök ironikus hangvételét, és Băsescu beszéde után hangoskodni kezdtek, diszkriminációellenes jelszavakat tartalmazó bannereket emelve a magasba. Erre az államfő testőrei kituszkolták az Emberi Jogok terméből (sic!) a roma fiatalokat, akik ezt követően a folyosón tartottak rögtönzött sajtótájékoztatót, a teremből kisereglő riporterhad előtt.
Teodor Baconschi lemondását követelik
„Elegünk van a közjogi méltóságok rasszista megnyilvánulásaiból. Elegünk van az olyan külügyminiszterekből, akik született bűnözőknek nevezik a romákat, elegünk van az olyan államfőkből, akik büdös cigánynak nevezik az újságírókat. És elegünk van az olyan államelnöki testőrségből, amely kilökdös a konferenciatermekből, és szánkba fojtja a szót” – méltatlankodott Florin Manole, a Romák Polgári Szövetsége aktivistája.
Amint arról hírt adtunk, több hazai emberjogi szervezet rasszizmussal vádolja, és nyílt levélben lemondásra szólította fel Teodor Baconschi külügyminisztert. A román diplomácia vezetőjét egy múlt heti kijelentése miatt marasztalják el.
Baconschi február 11-én, Pierre Lellouche francia külügyi államtitkárral tartott találkozója után, a Franciaországban bűncselekményeket elkövető román állampolgárokról szólva állítólag azt mondta: „egyes romániai közösségekben, elsősorban a roma etnikumúak körében fiziológiai probléma a bűnözés”.
Băsescu provokált?
A roma emberjogi aktivisták szerint egyébként az államfő provokálta is őket azzal, hogy beszédében gúnyolódott a külföldön élő romániai romákkal, illetve azzal, hogy – az államéval szemben – végig a roma közösség felelősségét hangoztatta azokért a problémákért, amelyekkel küzd: szegénység, iskolázatlanság, elmaradottság.
„Honnan tudja Băsescu, hogy hány roma van azok között az emberek között, akik a múzeumok előtt koldulnak?” – tette fel a kérdést Manole. Az aktivisták szerint azok, akik a parlamentben képviselik a közösséget, cinkosan hallgattak akkor is, amikor az államfő „büdös cigányozott”, és akkor is, amikor a külügyminiszter a romák fiziológiai jellemzőjének nevezte a bűnözési hajlamot.
A konferencián jelen lévő Nicolae Păun roma parlamenti képviselő a közjáték után úgy vélte, a külügyminiszter „szerencsétlenül fejezte ki magát”, de a megoldás „nem az ilyen hangoskodás”. Păun elmondta, a külügyminiszter mára kért újabb találkozót a lemondását követelő civil szervezetek képviselőitől, akik korábban már elutasították a meghívást arra való hivatkozással, hogy a román diplomácia vezetője megpróbálja „elkenni a dolgot”.
Ami az államfő beszédét illeti, a roma képviselő árnyalni kívánta Traian Băsescu kijelentéseit azzal, hogy „a roma közösség nem kis része igenis megpróbál megtenni mindent azért, hogy integrálódjon a hazai társadalomba”.
Partnerség a romákkal
„Bármilyen projekt, terv vagy stratégia, amely a romák helyzetének javítására irányul, csak akkor lesz hatékony, ha a romák aktívan részt vesznek ezek kidolgozásában, gyakorlatba ültetésében és felügyeletében” – fogalmazott Markó Béla A közösségek hangja – Jelentés a romák helyzetének javítását célzó nemzeti stratégiáról elnevezésű konferencián.
A miniszterelnök-helyettes elmondta, nagyon fontos, hogy a romákat bevonják a döntéshozatalba a legmagasabb szintekig, mivel a közösségnek minél erősebb politikai képviseletre és civil szférára van szüksége. Álláspontja szerint az identitás-kérdéseket, ezen belül a romákét is, ugyanazon elvek alapján kell kezelni: nem az önazonosság elvesztesének kockázatával kell integrálódni. Úgy vélte, alapvető hiba, hogy sokáig a romakérdést a szociális támogatások kérdésévé szűkítették le, anélkül, hogy elismernék a helyzet bonyolultságát.
Markó a székelyföldi romahelyzetről
Ami a székelyföldi romák helyzetét illeti, az Új Magyar Szó kérdésére az RMDSZ elnöke úgy vélte, az nem különbözik érdemben az általános romániai állapotoktól.
„Az erdélyi és a székelyföldi roma közösségek kulturálisan és nyelvileg integrálódtak a magyar kultúrába, sok roma közösség magyarul beszél. Ezeknél a közösségeknél elképzelhető a további kulturális és nyelvi integráció” – vélekedett Markó.
Ami a csíkszentkirályi és csíkkarcfalvi tavalyi romaellenes incidenseket, illetve a nemzetközi emberjogi szervezetek által is kifogásolt csíkszeredai romakitelepítéseket illeti, Markó úgy vélte: ezek hasonló intenzitású sajnálatos incidensek, mint amilyenek az ország bármelyik más régiójában is előfordulnak, illetve nemcsak Romániában, hanem Kelet-Európa más országaiban, például Magyarországon is. „Ezeket a problémákat önkormányzatról önkormányzatra, közösségről közösségre kell megoldani” – szögezte le a kormányfő-helyettes.
Salamon Márton László. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)

„Ha kell, elmegyünk a falig”
Beszélgetés Kelemen Hunor kulturális és örökségvédelmi miniszterrel
Kőrösi Csoma Sándor útját mérnénk fel, a Selyemút mintájára, de persze sokkal kisebb léptékben. Ott, ahol vannak Kőrösi-emlékhelyek, azokat feltérképezve hozhatnánk létre a Megismerés Útját. Mert Kőrösi Csoma Sándor élettörténete a kultúrák és a vallások közötti átjárást is jelenti, és az Unesco 2010-es programjában van lehetőség ezt a projektet partnerségben megvalósítanunk.
Miniszter úr, ön egy négyéves mandátum első esztendeje után vette át elődjétől a kulturális tárcát. Mi az, ami folytonosság a programjában, és mi az, ami elvetendő, ami újítást igényel?
– Valóban, ez egy más helyzet, mint amikor az ember eleve négy évre rendezkedik be. Bizonyos dolgokon nem lehet változtatni, ezeket kénytelenek vagyunk folytatni. A tárca működését ugyanakkor nagy mértékben befolyásolja a költségvetés. Sajnos, szinte nem is tudok beszélni új dolgokról, annyira kicsi az idei költségvetés – 677 millió lej –, hogy semmi új dolog finanszírozását nem teszi lehetővé.
Az olyan intézmények, mint a múzeumok, a színházak, a nemzeti könyvtár működését biztosítanunk kell, ezen felül a tárca saját működésére minimális összeget költ, a műemlékvédelemre pedig nem tudunk elegendő pénzt adni. Az igény tíz-tizenkétszerese a rendelkezésünkre álló összegnek. 280 építőtelepen vannak elkezdett munkálatok, amelyeket folytatni kellene, de ennyi pénzből majdnem lehetetlen.
A tárca programjai tehát takaréklángon lesznek.
– Igen, de néhány korrekciót azért elvégzünk. Olyasmikre gondolok, mint felvenni a prioritások listájára a marosvásárhelyi AlterNative filmfesztivált, az őszi marosvásárhelyi könyvvásárt, a csíki régizene-fesztivált. Ezek olyan kulturális programok, amelyek hatóköre túllépi a község, a város, a megye, az ország határait.
Első miniszteri sajtótájékoztatóján bejelentette, hogy elkezdődik az örökségvédelmi törvénykönyv kidolgozása. Ennek az a nagy előnye, hogy ilyen pénzügyi körülmények között is el lehet végezni, mert nem jelent plusz költséget.
– Pontosan, és Romániának ilyen szempontból jókora a lemaradása. A műemlékvédelem területén – ide értve a tárgyi örökséget, a régészeti örökséget is – a törvénykezés legnagyobb hiányossága az, hogy nincsenek olyan szankciók, amelyek megfékeznék a műemlékrombolást, a műkincslopást, a feketekereskedelmet, a hamisítást.
Ha Románia nem szigorítja ezt a részét a törvénykezésnek, vajmi kevés esély van arra, hogy a jóindulaton túl bármi megfékezze azokat az ingatlanberuházókat, akik szándékos pusztítást végeznek. Magyarországon, Olaszországban, Franciaországban vagy Ausztriában olyan szabályozások vannak, amelyek fékezik és sok esetben tiltják a védett zónákban az építkezést; az új épületeket, az új városnegyedeket, a kereskedelmi negyedeket más városrészekben, nem a város központjában helyezik el.
A műkincskereskedelmet is liberalizálják ugyan, biztosítva a műtárgyak értékesítésének lehetőségét, ugyanakkor a feketekereskedelmet, a hamisítást, a lopást igen szigorúan büntetik.
Elődje, Theodor Paleologu miniszteri programjában a műemlékleltározás prioritásként szerepelt. Megmarad prioritásként ez a terület az ön programjában is?
– A műemlékleltározás folyamatos munka, nem új program. Románia köteles négyévente közölni a Hivatalos Közlönyben azt az új műemléklistát, amely mintegy harmincezer műemléképületet, illetve régészeti szempontból védett területet tartalmaz.
Tavaly kellett volna közölni az új listát, de ez nem történt meg; remélem, idén tavasszal sikerül. Vannak olyan épületek, amelyek eltűnnek az előző listához képest, és vannak, amelyek felkerülnek menet közben. Érdekes, hogy ipari létesítményeket, ipari épületeket is felvettek az elmúlt években a műemlékvédelmi listára, s azok most fel fognak kerülni hivatalosan is.
- A színháztörvényt annak idején Demeter András kulturális államtitkár kezdeményezte. Mi a helyzet most, bő két év után?
– A színháztörvény remek elképzelés, kitűnő ötlet volt, amelynek gyakorlatba ültetése nem sikerült úgy, ahogy reméltük. A színháztörvényt megcsonkította az új bértörvény is, amely a színházi menedzsmenttel járó minden juttatást keresztülhúzott. Ilyen szempontból egyelőre nem látok egyebet, mint káoszt, és csak olyan két-három esztendő múlva lehet majd megállapítani, milyen korrekciókra van szükség.
A Magyar Kulturális Intézet új székhelyének avatóünnepségén jelentette be magyarországi kollegájával, Hiller Istvánnal együtt, hogy meghosszabbították az együttműködési egyezményt a román és a magyar kultúrtárcák között. Beszéltek a Kőrösi Csoma Sándor-projektről is. Részletezné?
– Kőrösi Csoma Sándor útját mérnénk fel, a Selyemút mintájára, de persze sokkal kisebb léptékben. Ott, ahol vannak Kőrösi-emlékhelyek, azokat feltérképezve hozhatnánk létre a Megismerés Útját. Mert Kőrösi Csoma Sándor élettörténete a kultúrák és a vallások közötti átjárást is jelenti, és az Unesco 2010-es programjában van lehetőség ezt a projektet partnerségben megvalósítanunk.
Románia és Magyarország ebben érdekelt, és megpróbálnánk bevonni Indiát is, bár Kőrösinek a megítélése Indiában állami szempontból nem mindig egyértelmű, mert adott pillanatban az angoloknak dolgozott, hogy fenn tudja magát tartani. De ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne elindítani a programot.
- Egy, már folyamatban levő román–magyar projekt a kolozsvári Mátyás-szoborcsoport helyreállítása. Nemrégiben ott járt; mit látott?
– Nagyon érdekes, ahogy dolgoznak. Térségünkben egyedülálló ez a helyreállítási munka, számomra nagy élmény volt látni. Úgy tűnik, a határidőt is tudják tartani, és június végére, július elejére a helyreállítási munkálatok befejeződnek. Azt hiszem, hasonló programokról fogunk még beszélni. Nem feltétlenül Mátyás-szobrokról, mert abból ugye nincs több, de más jelentős műemlékhelyreállítási, feltárási programokról, közös régészeti kutatásokról igen.
- Mennyire tud magyar lenni egy magyar nemzetiségű kulturális miniszter Románia kormányában? Hiszen a román közvélemény eleve gyanakvóan fogadta a kinevezését, ugyanakkor a magyar közösség elvárásainak is eleget kell tennie.
– Teljes mértékben magyar tud lenni, magyarnak kell lennie. Az más kérdés, hogy mit várnak el a románok egy kulturális minisztertől, és mit a magyarok, illetve, hogy milyen lehetőségei vannak a tárcának és a miniszternek. A kettő köszönő viszonyban sincs, hiszen pénzügyi szempontból a lehetőségek nagyon, de nagyon korlátozottak.
Egyéb ügyekben viszont elmegyünk a falig, és az elkövetkező hetekben, hónapokban olyan dolgokat is fognak látni, amelyek következményeikben ugyan nem változtatják meg az emberek életminőségét, de a szimbolikus térben sokat jelenthetnek a romániai magyar közösségnek. Ilyen például Gábor Áron egyetlen megmaradt ágyújának hazaszállítása Bukarestből: az ágyút március 15-én Kézdivásárhelyen már megcsodálhatják az arrajárók, majd a sepsiszentgyörgyi múzeumban állítják ki.
Salamon Márton László. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)

Kormánypénzt várak a székelyföldi fürdőhelyek korszerűsítésére
Több székelyföldi település hagyományos fürdőtelepének felújítási, korszerűsítési terve került a Regionális Fejlesztési és Turisztikai Minisztérium beruházási listájára. A Hargita megyei önkormányzat által fejlesztésekre és javításokra igényelt összeg meghaladja az 1,3 millió lejt. Ebből az összegből borszéki, tusnádfalui, csíkszenttamási, gyergyócsomafalvi, lázárfalvi, csíkkozmási, csíkrákosi, madéfalvi, csíkszépvízi, csíkszentkirályi és csíkszentimrei hagyományos fürdőhelyek korszerűsítését tervezik. Borboly Csaba tanácselnök, akárcsak az érintett települések elöljárói, a székelyföldi turizmus fellendülését várja a projekttől.
„Elég sokat hangoztattuk már, hogy a turizmus fellendülése húzza ki a Székelyföldet a csávából, azonban ennek érdekében tenni is kell” - szögezte le Márton László Szilárd, Gyergyócsomafalva polgármestere, aki a Krónikától értesült, hogy a Nyírkerti „feredő” fejlesztésére 50 ezer lejt kért az illetékes minisztériumtól a megyei önkormányzat. A Nyírkerti fürdőt egyébként néhány évvel ezelőtt a budapesti Ars Topia Alapítvány szervezte Székelyföldi Fürdőépítő Kaláka keretében alakították ki azon a helyen, ahol helyiek szerint a régmúlt időkben is működött egy "borvízfürdő". A megyei önkormányzat által támogatott projektben területrendezésbe, a Maros holtágának halászatra való kiképezésébe, illetve kemping létesítésébe ruháznának be. De az összegből jutna egy szabadtéri színpadra, az ásványvizes fürdő korszerűsítésére, útjavításra és a villany bevezetésére is. „A megvalósuló létesítmény elsősorban a csomafalviaknak jelentene pluszt” - fejtette ki Márton László Szilárd, hozzáfűzve, hogy számára lényeges szempont, hogy otthon, a saját településükön érezzék jól magukat az emberek. Kifejtette, emellett nem elhanyagolandó szempont az sem, hogy az esetlegesen, illetve célzatosan idelátogató turisták is annyira jól érezzék magukat, hogy még máskor is meglátogassák a települést.
Már vannak olyanok, akik visszatértek
„Nem számítottam ekkora érdeklődésre a Tündérkert iránt” - szögezte le a Krónika kérdésére Mik József borszéki polgármester, aki örömmel konstatálta, hogy tavaly augusztusban - szintén a Székelyföldi Fürdőépítő Kaláka keretében - kialakított Tündérkert létesítmény sok turistát vonz. Sőt a polgármester szerint már arra is volt példa, hogy aki nyáron kipróbálta az ásványvizes lábáztató jótékony hatását, az ősszel visszatért egy újabb kúrára. A megyei önkormányzat a létesítmény fejlesztésére 200 ezer lejt kért a minisztériumtól, de a helyi tanács is elkülönített a költségvetéséből 50 ezer lejt, hogy a Tündérkertben sóházat építsenek, napozó teraszokat létesítsenek, és minden szempontból vonzóvá tegyék a turisták számára.
Beruházás tanulmányi célokkal
Tusnádfaluban két létesítmény felújítására is pénzt kért a megyei közgyűlés: 160 ezer lejt fordítanának a nádasfürdői közfürdő felújítására, illetve további közel 123 ezer lejt az Olt-Rét Verebesi fürdő modernizálására. „Nádasfürdő természeti rezervátum, az ott kialakított létesítményt inkább tanulmányi célokra ajánlanánk természetjáró fiataloknak, mert a kockás liliom mellett még sok más védett növény megtalálható itt” - magyarázta Ravasz József alpolgármester, aki azt fájlalja, hogy a falutól távol eső létesítmény nagyon elhanyagolt állapotban van. Mint mondta, a 2004-ben létrehozott fürdőt olyan könnyű szerkezetű elemekből építették, amit kikezdett az ásványvíz és az iszap, ráadásul a tél folyamán őrizetlenül hagyott létesítmény épen maradt deszkázatát is széthordták illetéktelen arrajárók. „A község nem tud külön őrt alkalmazni a feredő őrzésére, jó lenne »időtálló« építményekkel felszerelni” - hangsúlyozta az elöljáró, aki többek közt emiatt is szívesebben látná ezen a helyen a tanáruk kíséretében érkező egyetemistákat. Az Olt-Rét Verebesi fürdő esetében viszont már szélesre tárná a kapukat, és ide minden rendű-rangú turistát szívesen látna. Elsősorban, mert nincs természetvédelmi övezetben, másodsorban pedig a faluturizmus fellendülését reméli a projekttől. Az Olt-Rét Verebesi fürdőnél egyébként fürdőmedencét alakítanának ki öltözőkkel és butikokkal, a megyei tanács által kezdeményezett projekt magában foglalná a tervezés és engedélyeztetés költségeit.
Állagmegőrzés és felújítás
„Ráfér az alapos felújítás a Dugás fürdőre” - ismerte el lapunk megkeresésére Gáll Attila csíkdánfalvi alpolgármester, kifejtve, az egyébként nyáron meglehetősen látogatott fürdő nyitvatartási idejét szeretnék meghosszabbítani az őszi szezonra is a beruházás által. A 103 millió lejt megközelítő összegből hőközpontot építenének, területrendezési munkálatokat végeznének, de jutna pénz tetőszerkezet-javításra, villanyhuzalok és nyílászárók cseréjére, masszázsszalon-építésre és a kádak kicserélésére is. A beruházás sikerétől a turistaszezon meghosszabbodását, illetve azt várná az elöljáró, hogy ne csak a környező településekről jöjjenek gyógyulni a jótékony hatású borvíztől az emberek, hanem távolabbi vidékekről is érkezzenek olyanok, akik szívesen időznek hosszasabban is Csíkdánfalván. „Mindezek az elképzelések olyan ütemben valósulnak meg, ahogy az illetékes minisztérium utalja a pénzt” - mondta a Krónikának Borboly Csaba megyei tanácselnök, kifejtve, hogy további lobbi zajlik a borszéki multifunkcionális balneológiai központ, a Gyilkos-tó környezetének védelmére, illetve az üdülőtelep infrastruktúrájának javítására, valamint a gyergyóremetei gyógyfürdőközpont építésére is.
Jánossy Alíz. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

Szakszervezeti ostrom alatt a Boc-kormány
Le a narancsos maffiával! Mutassuk meg a narancsos táliboknak! Ilyen és ehhez hasonló jelszavakkal tüntetett tegnap a bukaresti kormánypalota előtti téren az a mintegy harminc-negyvenezer szakszervezeti tag, aki az ország minden szegletéből érkezett a román fővárosba a Bockabinet által tervezett költségvetési megszorítások ellen tiltakozni.
Száműzzük a kalózt a Kígyók szigetére! Băsescu–PD-L: sorozatgyilkosok! Le a narancsos maffiával! Mutassuk meg a narancsos táliboknak! Ilyen és ehhez hasonló jelszavakkal tüntetett tegnap a bukaresti kormánypalota előtti téren az a mintegy harmincnegyvenezer (a szervezők szerint ötvenezer) szakszervezeti tag, aki az ország minden szegletéből érkezett a román fővárosba a Bockabinet által tervezett költségvetési megszorítások ellen tiltakozni.
Az államelnöké után a legtöbbször Emil Boc kormányfő neve hangzott el a mintegy két és fél órán át tartó rendezvényen, amely miatt szinte a teljes belváros és Bukarest északi fele lebénult. A miniszterelnök aligha nyert volna népszerűségi versenyt tegnap a Victoria téren; a tanügyi szakszervezetek képviselőinek átkai csak úgy záporoztak rá.
„Emil Boc menjen vissza a katedrához, lássa ő is, hogyan lehet megélni egy lecsökkentett tanári fizetésből!” – kívánta neki egy Ploieşti melletti faluban tanító tanár. Ion Băieşu a kormánypalotával szemben felállított emelvény előtt hadonászott egy Pinochio-orral ellátott Traian Băsescu arcképpel, miközben az emelvényen a legnagyobb hazai szakszervezeti szövetségek vezetői adták egymásnak a mikrofont.
„Ha egy kis esze van Traian Băsescunak, akkor most lemondatja a kormányt” – nyilatkozta az Új Magyar Szónak a helyszínen Dragoş Frumosu, az élelmiszeripai szakszervezeti szövetség elnöke. Úgy vélte, várakozásaikat meghaladó létszámban jöttek el a tiltakozók, ami azt bizonyítja, hogy hatalmas méreteket öltött az elkeseredés.
A szakszervezeti vezető kérdésünkre elutasította azokat a vádakat, miszerint a tüntetőket az ellenzéki pártok bujtatták fel és pénzelik. „Ez aljas rágalom. A szakszervezetek saját pénzükből fizették ki az autóbuszokat, a részvétel pedig mindenki saját belátására volt bízva” – tette hozzá.
Székely különítmény
„Elsősorban azért jöttünk ide, hogy ne vágják le a munkások fizetését. Mi, autóbuszvezetők 800 lejért dolgozunk reggel fél négytől éjfélig, s ha még ebből is elvesznek, nem tudom, miből élünk meg” – fogalmazott lapunknak a Victoria tér forgatagában Leopold Imre, a sepsiszentgyörgyi Multitrans közszállítási vállalat szakszervezetének alelnöke, akitől mint megtudtuk, a háromszéki megyeszékhelyről megközelítőleg háromszázan érkeztek a fővárosba. „Tisztában vagyok azzal, hogy a mai akciónak egyelőre nem lesz eredménye, de reméljük, hogy a már betervezett további tiltakozásokkal tényleg elérjük célunkat” – tette hozzá az alelnök.
Általános sztrájkra készülnek
A meghirdetett záróra előtt öt perccel a szakszervezeti vezetők takarodót fújtak. „Május 31-én általános sztrájk! Le Băsescuval! Le Bockal!” – hangzott az ukáz. Néhány, el nem használt záptojás csattant a pódium előtt, még a sajtósoknak is kijutott belőlük.
A tüntetés egyébként fegyelmezetten zajlott, a tömeg méreteihez képest villámgyorsan – kevesebb mint tíz perc alatt – kiürült a tér. Már csak a jól ismert román hiphip sláger (Oficial ne merge bine – Hivatalosan jól megy nekünk) zengett a kormánypalota előtti, szemétszőnyeg borította téren.
Felelősségvállalás után bizalmatlansági
A szakszervezetiek elvonulása után tartott kormányülésen Emil Boc miniszterelnök bejelentette: kabinetje kész kormányzati felelősségvállalással elfogadni a megszorító csomagot annak érdekében, hogy június elejétől életbe lehessen léptetni az intézkedéseket. A miniszterelnök hozzátette: végső soron a parlament kezében van a döntés. „A képviselőknek el kell dönteniük, hogy milyen irányba haladjon az ország: legyen egészséges, termelésre és hatékonyságra vagy fogyasztásra és kölcsönökre alapozódó gazdaságunk” – mondta Boc.
Válaszként a Szociáldemokrata Párt és a Nemzeti Liberális Párt jelezte, amennyiben ez megtörténik, akkor élni szándékoznak az alkotmány adta lehetőségekkel. „Ha tartalmi kifogásaink lesznek a felelősségvállalással benyújtott rendelettel, akkor bizalmatlansági indítványt nyújtunk be. Ha viszont az alaptörvénnyel ellentétes dolgokat észlelünk, akkor az alkotmánybírósághoz fordulunk” – jelentette be Mihai Voicu, a PNL főtitkára.
Victor Ponta szociáldemokrata elnök szerint várható volt a kormány lépése. „A PSD már a múlt héten meghozta döntését, bizalmatlansági indítványt nyújtunk be a kormány ellen” – mondta el Ponta.
Fleischer Hilda, Salamon Márton László
Új Magyar Szó (Bukarest)

Feltarisznyáló a Sapientián
"Sapis" jó szokáshoz illően idén is három felvonásban köszöntek el egyetemüktől az EMTE marosvásárhelyi Műszaki és Humántudományok Karának végzősei. A ballagók csütörtök délutáni szimbolikus stafétafutását – a tanintézet régi, központbeli otthona és az ötéves új épület közötti kilométerek "lekocogását" – péntek délután diplomaosztással egybekötött ünnepség követte a Kultúrpalotában, majd szombat délelőtt az egyetem előcsarnokában hagyományosan – de nem feltétlenül véglegesen – búcsúzott a koronkai dombtetőn megismert szellemi közösségtől a 165, alapképzésének végéhez ért diák. A Szózatot éneklő tömeghez elsőként dr. Székely Gyula, a Sapientia-EMTE marosvásárhelyi karának dékánja szólt az egyetem rektorának, dr. Dávid Lászlónak a diplomaosztás alkalmával elhangzott üzenetéből emelve ki néhány gondolatot, különös hangsúllyal azt, hogy a kilenc éve született Sapientia minden bizonnyal rövid időn belül megkapja a Felsőoktatás Minőségét Felügyelő Ügynökség részéről a végleges működési engedélyt és az új tanévben megindíthatja mesterképzőit. Ezt követően a tanszékvezetők adták át útravalóikat a diákoknak.
– Vegyétek le a reménytelenség és tehetetlenség ruháját és öltsétek fel a cselekvés és a szeretet díszruháját" – kérte dr. Horváth Zsófia a humán tanszék részéről, míg dr. Márton László a villamosmérnökin tanult fiatalokat intette arra, hogy "ebben a nagy indoeurópai tengerben" ne felejtsék el nyelvüket és gyakran mormoljanak magukban olyan szavakat, mint Isten, boldogság. Az útnak indulók üzenetét Sándor Eszter, kommunikáció szakot végzett diák tolmácsolta, majd Csatári Zsuzsa, a Hallgatói Önkormányzat elnöke osztotta meg évfolyambúcsúztató gondolatait az egybegyűltekkel. A továbbiakban a végzős diákok képviselői átadták az utánuk következőknek a szimbolikus búzakalászt, majd Baricz Lajos katolikus plébános, Szabó László református és Pál János unitárius tiszteletes áldását adta a ballagókra.
– Gyakran hallhatjuk azt, hogy a kutyának sem kellünk. A campus két négylábúja itt volt az előbb. Bizonyára elbúcsúzni jöttek – jegyezte meg kedves, meleghangú köszöntőjében Baricz Lajos, aki arra kérte a fiatalokat, vigyék a sokszínű világba a jóságot és a szeretetet. Utolsóként a tanári minőségében búcsúzó dr. Hollanda Dénes, a marosvásárhelyi Sapientia "örök dékánja" állt mikrofon elé.
– Sokszor kaptunk bírálatot, amiért túl nagyot álmodtunk, mikor ezt az épületet elterveztük, most azonban bebizonyosodott, hogy ennek éppen az ellenkezője igaz – mondta dr. Hollanda az előcsarnokot zsúfolásig betöltő egybegyűltek üdvözlésekor.
– Büszke vagyok a diákjainkra, mert magukénak érzik ezt az egyetemet. Ilyent soha, egyetlen tanintézetben sem tapasztaltam – hangsúlyozta az egykori dékán, akinek szavait állva, percekig tartó tapssal köszönték meg az ünneplők. A ballagás utolsó, legemelkedettebb mozzanatában nemzeti imánkat, majd a székely himnuszt énekelte a tömeg, végül a kicsengetettek még egyszer bejárták értelmiségivé válásuk színtereit.
Nagy Székely Ildikó
Népújság (Marosvásárhely)