Még folynak a tárgyalások a Református Gimnázium, a Kölcsey Ferenc Főgimnázium /Szatmárnémeti/, a Speciális Iskola, valamint a Szatmár Megyei Tanfelügyelőség vezetősége között, az elkobzott ingatlanok visszaszolgáltatásának ügyében. A református egyház visszakapta azokat az épületeket, amelyekben jelenleg a Speciális Iskola, valamint a Kölcsey Ferenc Főgimnázium is tevékenységet folytat. Az egyház igényt tart a fentebb említett épületekre, mivel azokban felsőfokú oktatást, valamint iskolabővítést szeretne véghez vinni. /Februárban dől el a Kölcsey sorsa. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), jan. 22./

Két, Aradon megjelentetett könyvet mutatnak be Kolozsváron január 23-án, az Erdélyi Múzeum-Egyesület székhelyén. A vértanúk sírja. Összegyűjtötte Ficzay Dénes, sajtó alá rendezte és előszóval ellátta Pávai Gyula (az Evangélikus Egyház kiadása); Pataki Sándor: Feljegyzések az aradi vértanú-sírok feltárásáról. Arad, 1934 (a Kölcsey Egyesület kiadása, 2008.) A köteteket Pávai Gyula magyar nyelv- és irodalomtanár, Arad művelődéstörténetének kutatója ismerteti. /Szabadság (Kolozsvár), jan. 22./

A magyar kultúra napján tartotta meg az aradi Kölcsey Egyesület beszámoló és tisztújító ülését. Újraalakulása, 1990 óta ilyenkor is megemlékezik az egyesület tagsága névadójáról. Idén nem nézhetett túl optimista várakozással a Kölcsey Egyesület csökkenő számú tagsága a közgyűlés elé: Pávai Gyula elnök Marosvásárhelyre költözött, nem vállalhatja tovább az egyesület vezetését. Szokás szerint ezúttal is átadták Az aradi magyar kultúráért elnevezésű Kölcsey-oklevelet és mellé egy (Dinyés László budapesti művész készítette) Kölcsey-plakettet. Idén a megtiszteltetés Kövér Gábort és Ódry Máriát érte. Előbbiről Pávai laudációjában azt mondta: az Egyesület legrégibb tagja a legidősebb (98 éves) aktív magyar ember Aradon, kincsesbányája az emlékeknek, ápolója a hagyományoknak. Az Ódry Mária képzőművész sokoldalú munkásságát méltató laudációt (a szerző Berecz Gábor, az Egyesület titkára távollétében) Ruja Ildikó olvasta fel. Az elnöki beszámolóban Pávai Gyula megemlítette az elmúlt évi rendezvényeket – kulturális műsort, könyvbemutatót, megemlékezést az elhunyt Szűcs Sándorról. A színjátszók vezetését Faragó Zénó (jelenleg temesvári) színművész vette át. Pávai említette az egyesület lapját, a Havi Szemlét. A Kölcsey Egyesület nem kapott támogatást, az RMDSZ mellőzte őket a Fábián-szobor felavatása kapcsán, kifelejtették az egyesületet a tavalyi aradi magyar napokról. Kemény bírálat hangzott el az Egyesület tisztségviselőiről, Lehoczky Attila alelnökről és Berecz Gábor titkárról különböző ügyek kapcsán. Lehoczky Attila visszautasította a vádakat, a későbbiekben (bár javasolták) nem volt hajlandó tisztséget vállalni. Király András, a megyei RMDSZ és a Szabadság Szobor-Egyesület üdvözletét tolmácsolva együttműködésre szólított fel, azt javasolva az újonnan megválasztandó Kölcsey-vezetőségnek és a többi aradi magyar kulturális szervezetnek, hogy üljenek össze, és beszéljék meg a teendőket. Az ezután következő tisztújítás majdnem teljes kudarccal végződött. Elnök és alelnök nem került, s Cziszter Kálmán áthidaló javaslatára úgy döntöttek, hogy az új tisztségviselők megválasztásáig a jelenlegi testület maradjon a vezető. /Jámbor Gyula: Kövér Gábor és Ódry Mária a Kölcsey-díjas. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 24./

A nagyváradi Harangszó, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület gyülekezeti lapja legújabb számában Kölcsey Ferenc Himnusza előtt tisztelgett Csohány János. Sass Kálmánra, “az Érmellék messiására” emlékeztek Érmihályfalván – tudósított a lap. A Sebes-Körös menti református ifjúsági csoportok találkozójáról Pál László számolt be. Első karácsonyát ünnepelte újonnan épült templomában a feketeerdői gyülekezet. /A Harangszó legújabb számából (2009/2.). = Nyugati Jelen (Arad), jan. 24./

Annak idején úgy mutatták be John Reed Tíz nap, amely megrengette a világot című riportkönyvét, mint olyan írást, amelyet dokumentumként lehet használni az orosz bolsevik forradalom történetének írásakor. Résztvevője volt a történéseknek, megőrizte teljes objektivitását. Azután, mint annyi más hasonló mítoszról, kiderült, hogy nem fedi teljesen a valóságot. Az amerikai újságíró ugyanis kommunista-szimpatizáns volt, s leírásába „belecsúszott” néhány szándékos csúsztatás. Vladimir Iljics Leninék talán jól megfizették érte, mert róluk, az egész bolsevik összeesküvésről kedvező imázst teremtett a világban. – Az aradi temetőkben minden ígéret ellenére a magyar feliratú sírokat eladják, hogy a régi aradi családok kriptái, sírkertjei új tulajdonosok kezébe kerüljenek. Néhány évvel ezelőtt a cikkíró, Ujj János a jelenlegi alpolgármesterrel végigjárta a Felsőtemetőt, s felíratták azon magyar neves személyiségek sírjait, amelyeket nem lehet eladni, a sírköveket nem szabad eltávolítani. Alig néhány hónappal később egy magyar színésznő sírköve eltűnt. Amikor Ujj János gondnoktól érdeklődni szeretett volna, az irodában egy másik személyt talált. A régi gondokot menesztették, az új nem tudott semmiféle listáról. Azóta is folyik a régi sírok módszeres felszámolása. 2008-ban két olyan síremléket tüntettek el, amely alatt nyugvók hozzátartoztak az aradi magyarság kultúrtörténetéhez. A Nachtnébel-Csiky-Aszlán család síremléke az egyik, itt nyugodott Csiky Gergely édesanyja, húga, Ilka, sógora, Nachtnébel Ödön, az ő leányuk és vejük. Egyik napról a másikra eltűnt a kőkereszt, a friss sír tulajdonosa hamarosan egy másik síremléket tesz a régi helyébe. Felszámolták továbbá a Szőllőssy István-síremléket is, eltűnt a betonkoszorús, kőlappal fedett, fejpárnás teljes síremlék. Az évtizedeken keresztül az aradi Kölcsey Egyesület titkári tisztjét viselő tanár maradványainak helyét legfeljebb az idősebb aradiak tudják, az ő kihaltukkal végérvényesen kiesik a köztudatból. Egy jeles aradi család külföldön élő leszármazottja érdeklődött a temetőgondnokságon: hogyan tudná megvásárolni elődei sírját. Ő már nem a család nevét viseli. Csak akkor van eshetősége a sírkert megmentésére, ha közjegyző által hitelesített okmányokkal igazolja egyenes ági leszármazását. Mi lenne a jó megoldás a sírok megmentésére? Nagyváradon találtak egy megoldást: egy felszámolt temetőből a jeles személyiségek síremlékeit egy templomkertbe szállították, ott állították fel azokat. Vajon Aradon nem lehetne ugyanígy megoldani? /Ujj János: „Temetett” örökségünk. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 16./

Rövid távon megoldódott Szatmárnémetiben a Kölcsey Ferenc Főgimnázium sorsa, jelezte Kónya László főtanfelügyelő–helyettes. Tárgyalások folytak a református egyháznak visszautalt ingatlanokkal kapcsolatban, ugyanis a Speciális Iskola mellett, a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumnak is költöznie kellett volna mostani épületéből A Speciális Iskola a nyári vakációban költözni fog, a Kölcsey azonban továbbra is maradhat az épületben. A jövő tanévtől a két tanintézmény, a Kölcsey Ferenc Főgimnázium, valamint a Református Gimnázium közösen használják majd az épületet. /Megegyeztek: nem költözik a Kölcsey. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), febr. 21./

Szatmárnémetiben a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumnak mégiscsak költöznie kell a jelenlegi épületből, ugyanis a református egyház igényt tart arra. Kónya László főtanfelügyelő–helyettes elmondta, hogy a Református Gimnázium a jövő tanévtől átköltözik a Kölcsey épületébe, és a fennmaradó „üres” osztálytermeket – előzetes egyeztetés alapján – használhatja majd a Főgimnázium. Azoknak a kölcseys osztályoknak, amelyek nem kapnak majd helyet az eddig használt épületben, a tanítási óráik ugyancsak a református egyház tulajdonában lévő Speciális Iskola épületében zajlanak majd. A két tanintézmény a jövő tanévtől közösen használja a Kölcsey Ferenc Főgimnázium által eddig használt épületében a könyvtárat, a dísztermet és a tanárit, továbbá az iskola udvarát és a kazánházból átalakított, a közeljövőben átadásra kerülő tornatermet is. /Költözik a Kölcsey egy része. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), febr. 24./

Február 24-én zajlott Aradon a Kölcsey Egyesület második tisztújító ülése. Az első, január 22-én nem tudott dűlőre jutni, mert nem akadt jelentkező az egyesület új elnökének tisztségére. Új elnökre azért volt szükség, mert az eddigi, Pávai Gyula tanár Marosvásárhelyre költözött. Berecz Gábor titkár beszámolójából kiderült: az egyesület az 1990-es évek elején 115 tagú volt, a tavaly kibocsátott új tagsági könyveket 34-en vették át. Elmondta azt is, mit kellene a továbbiakban tenni: folytatni a színjátszó tevékenységet, megjelentetni a Havi Szemlét, tovább vinni a könyvkiadást a helytörténetet, irodalomtörténetet felkaroló Fecskés könyvekkel (ezek gondozására később a tiszteletbeli elnököt kérték fel), valamint aradi vagy Aradhoz közelálló szerzők könyveinek megjelentetésével, kiosztani továbbra is a Kölcsey-díjakat. Berecz Gábor elnöknek a jogi végzettségű Jankó András ny. rendőrtisztet javasolta, aki egy évre vállalta a megbízatást, s elmondta terveit, amelyek között szerepel a Kölcsey képzőművészeti és zenei tevékenységének beindítása kiállításokkal, kórustalálkozóval. Megválasztották a Kölcsey Egyesület elnökének Jankó Andrást, alelnöknek pedig Ruja Ildikó tanárnőt. /Jámbor Gyula: Jankó András a Kölcsey Egyesület elnöke. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 27./

Pávai Gyula tanár 18 évig, a rendszerváltás utáni 1990-es újraalakulástól napjainkig fenntartotta a Kölcsey Egyesületet, irányította a Kölcsey Színpad munkáját. Sok embernek egész további életét befolyásolta az a pár év, amit a színpadon töltöttek, például Faragó Zénó életét, aki színész lett. Pávai tanár elköltözése óta Faragó Zénó a Temesvári Állami Színház jelenlegi, a Kölcsey Színpad régi tagja tanította be a darabokat. Jankó András, a Kölcsey Egyesület új elnöke felkérte Pávai Gyulát, szedje össze a színpaddal adatokat, hogy azokat kiadhassák egy kis kötetben. /Jankó András, a Kölcsey Egyesület elnöke: Bemutató a Kölcsey Színpadon. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 28./

Sikeresnek ígérkezik az a diverzió, amely a szatmárnémeti magyarság megosztására irányul, s amely a szatmárnémeti Kölcsey Ferenc Főgimnázium által használt ingatlan kapcsán kezd kibontakozni. Az 1948-ban államosított egyházi épületet a református egyház öt évvel ezelőtt visszakapta, s idén májusban járna le a törvényben meghatározott öt év, amikor a bérlő/használónak költöznie kellene az épületből. A Kölcsey Ferenc Főgimnázium vezetősége, arra való hivatkozással, hogy az intézmény a Szatmár megyei magyarság szellemi-oktatási fellegvára volt az elmúlt ötven évben – s jelenleg is az – vonakodik a költözködéstől. Az a klasszikus eset áll fent, amikor a tolvaj kiált rendőrért. A fő bűnbak a református egyház, amely használni is akarja a visszakapott iskolát, a szatmári magyarság érdekeit szem előtt tartva. Felajánlották a Kölcseynek a szóban forgó főépület közös használatát, továbbá a szomszédos két egyházi ingatlan épület használatának jogát. Kónya László megyei főtanfelügyelő-helyettes szerint megegyezés született arról, hogy a Kölcsey Főgimnázium a három egyházi épületben megosztva fogja szeptembertől az új tanévet kezdeni. Elek Imre, a Kölcsey igazgatója azonban ezt a megoldást nem fogadta el. Az igazgató Tőkés Lászlónak címezve nyílt levelet tett közzé, amelyben a Kölcsey vezetősége, tanári kara és szülői bizottsága nevében arra kéri a püspököt, hogy vesse latba befolyását annak érdekében, hogy a szatmári református egyház hagyja meg a főgimnázium használatában legalább még egy ideig az épületet. /Bódi Sándor: Reményik nem a tolvajt: a tulajdonost inti. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), márc. 4./

A Kölcsey Ferenc Főgimnázium /Szatmárnémeti/ tanári közössége nyilatkozatban áll ki az iskola mellett. A református egyház visszakapta ingatlanait. Romániában nem létezik egyházi iskola, hangsúlyozták a nyilatkozatban, csak állami iskolák vannak, melyek közt egyházi jellegű állami iskolák is működnek, mint amilyen a Református Gimnázium is. Milyen erkölcsi alapon áll épületválasztási előnyben a Református Gimnázium? – tették fel a kérdést. Mindkét iskola a Szatmár megyei magyar oktatás egy sajátos szeletét vállalja fel, mindkettőre szükség van. /Kölcseys tanárok nyilatkozata. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), márc. 10./

Március 19-én Aradon, a Kölcsey Egyesület estjén előbb a Vox Angelicus vonósnégyes lépett fel, következett Czernák Ferenc A világ, ahogyan látom, prózában és versben című előadása. Előadásának üzenete egyértelmű volt: önismerettel megtartani önazonosságunkat. Az esten szó volt az Info TV magyar adásának megmentéséről. Jankó András Kölcsey-elnök ismertette a cég vezetőivel folytatott tárgyalások újabb fejleményeit: havi 300 eurós stúdióköltség szükséges, amelynek fejében hetente négyszer egy-egy órás, ráadásul főidőben, azaz 20–21 óra között leadott magyar nyelvű, részben élő műsort biztosítanának. A Kölcsey Egyesület olyan cégeket keres, amelyek érdemesnek tartják főidőben hirdetni egy magyar nyelvű Arad megyei tévéműsorban, és ezzel egyúttal támogatni is azt. /Kiss Károly: Ha egy-két magyar összeborul... = Nyugati Jelen (Arad), márc. 21./

Március 2-én Tőkés László református püspök igehirdetése után fórumot tartottak Szatmárnémetiben, a Láncos templomban, a Kölcsey Ferenc Főgimnázium, illetve a Református Gimnázium épületcseréjének, valamint a küszöbön álló átszervezéseknek az ügyében. A találkozón az egyház képviselői, valamint RMDSZ-es vezetők szólaltak fel, egyként hangsúlyozva, hogy egész magyarságunkra káros hatással lehet a rossz közhangulat, ami a két magyar iskola helycseréje kapcsán kialakulóban van. Tőkés László kifejtette, nem az egyház hibája, hogy idáig fajultak a dolgok, ebben a helyzetben pedig megoldást csak az összefogás hozhat. Ilyés Gyula polgármester hangsúlyozta: mindössze egy évig tartó „kényelmetlenségről“ van szó, amíg az átszervezés lezajlik. Az elöljáró szerint két-három éven belül Erdély legszebb magyar iskolaközpontjával büszkélkedhet majd Szatmárnémeti. A találkozón szó esett arról is, hogy mekkora kárt okozhatnak a magyarságnak a sajtóban megjelenő nyílt tiltakozó levelek, illetve a Kölcsey kiköltöztetését kifogásoló vélemények. A fórumon a Kölcsey Gimnázium vezetősége nem képviseltette magát. /A békességet próbálták keresni. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), márc. 23./

A szatmárnémeti polgármesteri hivatal kezdeményezésére március 30-án újabb egyeztetést szerveztek a Kölcsey Ferenc Főgimnázium ügyében. Az egyház, a városi és megyei tanács, a megyei tanfelügyelőség és a két iskola képviselői megtárgyalták, és aláírták az iskolák épületcseréjére vonatkozó ütemtervet. Elek Imre, a költözni kényszerülő főgimnázium igazgatója nem látta el kézjegyével a dokumentumot. „Nem írhattam alá a felkínált szerződést, mert azzal az általam képviselt tantestület, szülő- és diákközösség, valamint a szatmári magyarság érdekei sérültek volna” – magyarázta az intézményvezető. „A törvény a másik félnek ad igazat, ezt nem is vitatom, ám azt kifogásolom, hogy a kialakuló helyzet Erdély egyik legjobban működő magyar középiskolájának munkáját lehetetlenítené el” – nyilatkozta Elek Imre. Szerinte a három épületben nem lehetne folytatni az eddigi minőségi oktatást. Annak, hogy az igazgató nem látta el kézjegyével a szöveget, különösebb jogi vonzatai nincsenek, a dokumentum alapvetően morális erejű megállapodás, amit azért kezdeményeztek, hogy egy mindenki számára elfogadható megoldást találjanak –mondta Kereskényi Gábor jogász, alpolgármester. Hangsúlyozta, a városvezetés megpróbálja megoldani, hogy a Kölcsey ne kerüljön ki a városszélre, relatíve központi helyen maradjon, a jelenlegi épületétől mintegy 50 méterre. „Ez csak három épület igénybevételével oldható meg. Mást nem tehetünk, az nem lenne jó senkinek, ha a végrehajtók lakoltatnák ki az iskolát” – tette hozzá az alpolgármester. Szatmár megye tanácsa vállalja a jelenleg református épületben működő kisegítő iskola elköltöztetését. Az ütemterv szerint első lépésben a 2008/2009-es tanév lezárásakor, az érettségi vizsgák után a református gimnázium átadja a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumnak a Béke tér 10. szám alatti épületét. A főgimnázium továbbra is korlátlanul használhatja majd a főépület új szárnyát, mivel az nem képezi a református egyház tulajdonát. /Végh Balázs: Elosztották a Kölcseyt. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 1./

Április 1-jén megtelt Aradon a Jelen Ház kávézója, ahol a Jelen Galéria vendégül látta az első alkalommal megrendezett Kölcsey-tárlatot. A Kölcsey Egyesület nemrég megválasztott új vezetősége úgy döntött: a hagyományos rendezvényeken kívül újabbakra is gondol, így kért fel aradi magyar képzőművészeket, hogy együtt állítsanak ki munkáikból. Brittich Erzsébet, Eisele-Szűcs Zoé, Kett Groza János, Laukó Katalin, Móré-Sághi Annamária, Ódry Mária, Simó Margit, Siska-Szabó Hajnalka, Szép Zoltán és Takács Mihály két-két alkotása került a falakra. Mind a szervező Kölcsey Egyesület, mind a házigazda Jelen Galéria ezért arra kéri a most kimaradt művészeket, hogy a következő csoportos kiállításon legyenek jelen. A tárlatot házigazdaként Böszörményi Zoltán köszöntő szavai nyitották meg, majd Jankó András elnök ismertette a Kölcsey Egyesület terveit, amelyek nemcsak további tárlatokat, hanem zenei elképzeléseket is tartalmaznak. /Kiss Károly: Kölcsey-tárlat a Jelen Galériában. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 2./

2009. január 24-én a szatmárnémeti Kölcsey Ferenc Főgimnázium vezetősége, tanári kara és szülői bizottsága nevében Elek Imre igazgató intézett nyílt levelet a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspökéhez, az általa vezetett gimnázium sorsa, illetve a Református Egyház visszaszerzett iskolai ingatlanai jogos birtokbavételének intézése tárgyában. Ugyanebben az ügyben a Kölcsey Főgimnázium tanári közössége március 9-én nyilatkozatot tett közzé. Az iskolai szülőbizottság is Tőkés László püspökhöz fordult az iskolaügy általuk helyesnek tartott rendezése tárgyában. Mindezekre válaszolt Tőkés László, előrebocsátva, hogy április 15-én újabb egyeztetés lesz az RMDSZ és a református egyház vezetőinek, valamint az iskolaügyben közvetlenül érintett felek képviselőinek részvételével Szatmárnémetiben. Tőkés László kifejtette, hogy az egyház több évtizedes jogfosztás után, 2004-ben visszaszerezte önkényesen elkobzott szatmárnémeti iskolaépületeit, és ezáltal megnyílt az út a több évszázados református felekezeti oktatás – részleges – helyreállítása előtt. Nem helyénvaló, hogy a saját iskolaépületek iránti jogos igényt rossz színben próbálják feltüntetni. Vissza kell utasítani azt, hogy az egyházat megvádolják az iskolai épületvita ügyében, és megkérdőjelezzék a román kommunista rezsim által elorozott iskolájához való jogát. /Tőkés László válasza iskolaügyben. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 15./

Kompromisszumos megoldás születhet a szatmári Kölcsey Ferenc Líceum és a Református Gimnázium közötti ingatlanvitában: április 15-én Szatmárnémetiben a helyi és megyei önkormányzat, az RMDSZ, a két tanintézmény, illetve a református egyház képviselői közötti egyeztetésen javaslat született, melynek értelmében egy évvel elhalasztják a Kölcsey Ferenc Líceum kiköltözését és egyúttal a református kollégium beköltözését a református egyház által már 2004-ben visszaszerzett központi épületbe, a Kölcsey Gimnázium pedig 2010-ben a Református Kollégium jelenleg használt, szintén egyházi tulajdonú épületében, valamint a közelben lévő kisegítő iskola ingatlanában kezdi meg a tanévet. Tőkés László, az EMNT elnöke fontosnak nevezte, hogy közelebb kerültek az álláspontok. /Megoldódhat a két szatmári középiskola közötti vita. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 16./

Szatmárnémetiben a Kölcsey Főgimnázium év halasztást kapott a költözésre. A reformátusok birtokba akarják venni visszakapott épületüket, a Református Gimnázium számára. Ezt nem akarja elfogadni a Kölcsey Főgimnázium igazgatója. Az újságíró elítélte Tőkés László püspököt, szinte kiprovokálva, hogy újabb vita induljon a lassan megszülető egység helyett. /Sike Lajos: Elegánsan. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 23./

Aradon a korabeli civilszervezetek, mindenekelőtt a Kölcsey Egyesület, a Honvédegylet, a Kossuth és az Asztalos Asztaltársaság, a Színügyi kiharcolták a hármas célt, amellyel méltó emléket állítottak az 1849. október 6-án a várban és a közeli mezőn kivégzett 13 honvédtábornoknak: a vesztőhelyi obeliszket, a Szabadság-szobrot és a ‘48-as ereklyemúzeumot. A vesztőhelyi obeliszk, a Szabadság-szobor túl nagy szálka volt Ferenc József szemében. Az aradi szoboravatásról 1890. október 6-án –óvatosságból – testületileg hiányoztak a politikusok. Voltak Arad város, a megye egykori szellemi nagyságaira utaló táblák is: Munkácsy Mihály aradi éveit megörökítő, illetve a Fábián Gábor-házon elhelyezett tábla Aradon. Radnán Kossuth utolsó hazai földön eltöltött éjszakájának emlékére vagy Majláthfalván az iskolaalapítók tiszteletére elhelyezett tábla, többek között. Arad műszaki nagyjairól nem emlékeztek meg eleink. Boros Béniről, a zseniális vasútépítő mérnökről teret neveztek el ugyan, de az ACSEV-palota fala, ahol élt és alkotott, azóta is üresen maradt. Weitzer Jánosnak is volt egy kis mellszobra a gyárudvaron, akárcsak az élesztő- és szeszgyárat alapító Neuman fívérek közül Edének, de ezekről csak a gyár dolgozói tudtak. A két világháború közötti időszak első felében eltüntették a magyar vonatkozású szobrokat, táblákat a város köztereiről, parkjaiból és a házfalakról. A ‘70-es évek derekán emléktáblák tűntek fel a munkásmozgalom különböző mozzanatairól (Ujj János könyvében megtalálható a teljes ”választék.) 1989 után elsőként egy román és egy magyar nyelvű emléktábla jelent meg Tóth Sándor, a forradalomban Aradon hősi halált halt hódmezővásárhelyi magyar sofőr mementójaként. Aztán a minorita kultúrház előcsarnokának falán helyezhették el a hálás utókor apró jeleit: Tóth Árpád Aradon született költő, Lóczi Lajos geológus földrajztudós, Znorovszky Attila népművelő, majd Simonyi Imre ezredes, az aradi vár egykori rabja kapott emléktáblát. A református templomban Fábián Gábor polihisztorról, a Magyar Tudományos Akadémia tagjáról, a templom egyik alapítójáról és Kazinczy Lajosról emlékeztek meg táblaavatással, a minorita templomban a másik három ‘48-as aradi mártír – Ormai Auffenberg Norbert, Lenkey János és Hauck Alajos – kapott közös emléktáblát. Később sikerült felállítani az első utcai táblát Damjanich tábornok emlékére. Következett Rozsnyay Mátyás, a tudós gyógyszerész. Közben szaporodtak román részről is a megjelölésre érdemes épületek. Bukaresti sugallatra hatalmas csúsztatással szövegezték meg a pályaudvar peronján elhelyezett táblát az aradi vasút 150 évéről: Romániának az akkori eseményekhez semmi köze nem volt. Se Arad, se Kürtös nem tartozott oda. Sőt még Románia se volt, csak különálló fejedelemségek. /Puskel Péter: Emléktáblák a régióban. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 13./

Megnyílt az aradi magyar képzőművészek csoportos tárlatára a Jelen Galériában. Június 12-én tartották Aradon a Kölcsey Egyesület újabb rendezvényét. Meglepetést volt a Kölcsey Színpad kiscsoportjának a bemutató előadása a Kölcsey Egyesület ülésén. Pávai Gyula A részeges király című mesejátékát Faragó Zénó, a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház színművésze rendezte. A zenés programban Szenes Andrea, az aradi filharmónia szimfonikus zenekarának elsőhegedűse és Szenes András, a Polydy együttes billentyűse lépett fel. /Kiss Károly: Kölcsey-rendezvény a minorita palotában. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 15./

Megalakult Budakalászon a Kárpát-medencei Kulturális Szövetség. Mintegy 70 határon túli és anyaországi civil szervezet hozta létre. Cselekvési programja többek között az oktatásra és a nevelésre összpontosít. „Ezek a szervezetek rászorulnak és igénylik az érdekvédelmet is, a szövetség fölvállalja mind a magyarországi mind pedig a Kárpát-medencében működő civilek érdekvédelmét” – mondta Szabó Tibor, a Kárpát-medencei Kulturális Szövetség elnöke. /Megalakult a Kárpát-medencei Kulturális Szövetség. = Erdély. ma, jún. 22./ A múlt hét végén tartotta a Kárpát-medencei Kisebbségi Magyar Közművelődési Civil Szervezetek Budakalászon 9. konferenciáját. A fórum egyik határozatának értelmében ezt a hosszú nevet lerövidítették, és ezentúl Kárpát-medencei Kulturális Szövetségként fog szerepelni. Az alapszabályt a mostani követelményekhez igazították. Ez a szövetség az egész Kárpát-medence magyarlakta vidékein működő kulturális egyesületek fóruma, ahol az egyesületek képviselői megismerhetik egymást, egymás eredményeit, gondjait. A cél a nemzeti tudat megerősítése, a nemzet megmaradásának elősegítése. A fórumon szó volt az oktatás és nevelés helyzetéről – nem csak az iskolákban –, további témák: a közművelődés, a közgyűjtemények helyzete, az épített környezet és a természetvédelem, a média, az internet hatása, a népegészség és a sport stb. A legfontosabb azonban a mostani helyzetből való kilábalást elősegítő koncepció, stratégia kidolgozása. /Jankó András, a Kölcsey Egyesület elnöke: Tanácskozás. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 22./

Amennyiben jövő nyáron valóban költöznie kell a szatmárnémeti Kölcsey Ferenc Főgimnáziumnak, az iskola minden valószínűség szerint a Zárda templomhoz tartozó épületben folytatja majd működését, mondta Kereskényi Gábor szatmárnémeti alpolgármester A katolikus egyház a Zárda épületének mindkét szárnyát (azt, ahol jelenleg az Aurel Popp Művészeti Líceum működik, illetve ahol a Vointa Sportklub székel) hajlandó volna hosszú távra bérbe adni e célra. Az ingatlan alkalmas volna arra, hogy a Kölcseyt befogadja, így nem kellene „szétszakítani” az iskolát, ami ellen hevesen tiltakozott mind a főgimnázium vezetősége. A főgimnázium épületét ugyanis visszaszolgáltatták a református egyháznak, a felekezet pedig a szatmárnémeti Református Gimnáziumot kívánta beleköltöztetni. Az alpolgármester szerint, ha a Kölcsey a Zárdába költözik, az Aurel Popp Művészeti Líceum ismét visszamegy majd régi helyére. A legjobb megoldásnak Elek Imre, a Kölcsey Ferenc Főgimnázium igazgatója is a Zárdát tartja. /Babos Krisztina: A Zárdába költözhet a Kölcsey. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), júl. 2./

Tizennyolcadik alkalommal rendezték meg a szatmárnémeti Kölcsey Ferenc Főgimnáziumban a véndiákok találkozóját. A kétnapos rendezvény rendhagyó osztályfőnöki órával kezdődött, amit felvonulás és mulatság követett. /Véndiák-találkozót tartottak a Kölcseyben. = Krónika (Kolozsvár), júl. 13./

Szatmárnémerti képviselő-testülete jóváhagyta azt a határozattervezetet, amely lehetővé teszi a Kölcsey Ferenc Főgimnázium áthelyezését a volt katolikus zárdaiskola épületébe. A református egyház jogos tulajdonosként visszakapta a Béke téri saroképületet, így a Szatmár megyei elitlíceumnak ki kell költöznie az ingatlanból. Az előzetes tervek szerint a város pályázati pénzekből kívánja megoldani a viszonylag romos állapotban lévő zárdaépület felújítását. Amennyiben a szükséges pénzt nem sikerül határidő előtt megpályázni, a város kénytelen lesz saját tartalékaiból félretenni az építkezésre, ugyanis a kérdés sürgető, mert a kölcseyseknek a 2010–2011-es tanévet már ebben az ingatlanban kell kezdeniük. A kölcseysek megelégedéssel fogadták a költözés ötletét. /Végh Balázs: Költözhet a Kölcsey-főgimnázium. = Krónika (Kolozsvár), júl. 31./

Több mint két és fél évtizedes kutatómunka eredményeként ősszel megjelenik Ujj János legújabb könyve, amely az aradi temetők történetét foglalja össze, és egyben a bennük nyugvó jeles aradi magyar személyiségek sírjainak gyűjteménye. Előző munkája: Emlékhelyek és emlékművek Arad megyében. Ujj János elmondta, hogy az aradi Alsótemetőben a magyar hősök sírját, százvalahány sírt felszámoltak. Az 1980-as években buldózerrel kiforgatták a csontokat. 1999-ben a váradi Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság kiadott egy könyvet, a Partiumi temetőket, amelyben Pávay Gyula tanulmányt tett közzé az Aradi Panteon címmel, a Felsőtemető sírjaira hívta fel a figyelmet. Ujj János döbbenten látta, hogy annyi idő alatt, amíg megírta, az alatt is tűntek el a sírok közül. Könyvének mottójában szerepel Reményik Sándor két sora: „Itt áll a temető tanúnak / Fejfáin magyar még a szó”. Eltűnnek a sírok, felszámolják őket. Eldugják a sírokat, aztán amikor eladják a helyeket, a sírkövekről a régi feliratokat lecsiszoltatják. Salacz Gyula 1875 és 1901 között volt Arad polgármestere, már nem tudják, hol a sírja. Elsősorban Salacz idejében alakult ki a modern városkép. Az úgynevezett törzskönyvek eltűntek a temetőkből. Amikor Bognár Levente jelenlegi alpolgármestert kinevezték alprefektusnak, elmentek a Felsőtemetőbe, Az akkori gondnokkal megjelöltek 26 sírt. Négy hónap múlva az egyik megjelölt sírra rátemettek. Sokan már nem tudják, hogy 1948-ig Aradon magyar színház létezett. Valamennyi jeles színész sírja eltűnt. 2008-ban is eltűnt két jelentős sír. Szőllőssy István harmincvalahány éven keresztül volt a Kölcsey Egyesület titkára, jeles aradi pedagógus. Egyetlen sikeres mentőakció volt: az 1990-ben alakult Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság Barabás Péternek – a legnagyobb aradi magyarnak tartott, a magyar, majd román országgyűlési képviselőnek tizenhétszer megválasztott Barabás Béla apjának – az emlékművét megtalálta kidobva, és felállíttatta a fia síremléke mellé. /Pataky Lehel Zsolt: Megjelenés előtt Ujj János Aradi temetők című könyve. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 4./

Huszadjára gyűltek egybe az emlékezők Sződemeteren a református templom előtt. Az idei Kölcsey-megemlékezés más szempontból is jubileumi volt: 165 éve annak, hogy a költő megalkotta a Hymnust Az idei rendezvény fő szónoka, Kiss Gy. Csaba irodalomtörténész „Kölcsey Himnusza Közép-Európából” címmel tartott előadást. Kiss Gy. kiemelte azokat a hasonlóságokat, amelyek megtalálhatók a közép-európai himnuszokban: ezen túl azonban Kölcsey alkotása azért is kilóg a sorból, mert a műfaja is himnusz. Nemzeti himnusz nélkül nem képzelhető el nemzeti identitás, a nemzeti identitásnak pedig a sors egészséges önkritikával való vállalására kell épülnie – mondta el az irodalomtörténész. A megemlékezés az immár hagyományos módon kezdődött: András Gyula magyar nyelven, Marcel Mirea pedig románul szavalta el a Hymnust. Az idei rendezvényen a szomszédos megyékből, Magyarországról és Kárpátaljáról is voltak résztvevők. Muzsnay Árpád, az EMKE alelnöke megnyitóbeszédében elmondta: Kölcsey, illetve a Hymnus szellemiségéhez méltóan kell tiltakoznia a nemzetnek a szlovákiai magyarságot ért, anyanyelvhasználatot korlátozó intézkedések ellen. Erdei D. István parlamenti képviselő a tisztségviselő Kölcsey politikusi magatartásáról, szellemiségéről beszélt. Kifejtette: sajnos, az őszinteség, az elvek melletti kitartás hiányzik a mai politikusok többségéből. Kölcsey a politikát művészi szintre tudta emelni, és lemondott a jegyzőségről akkor, amikor az őt támogató párt nem tartott ki addigi elképzelései, elvei mellett, eközben a maiaknak nem számít csak az, hogy tagjai maradhassanak pártjuknak. Bár a programban nem szerepelt Vári Fábián László felszólalása, a József Attila-díjas költőnek szót adtak a szervezők: a Himnuszról, illetve annak összekötő, nemzetegyesítő szerepéről beszélt a kárpátaljai költő. Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület megbízott püspöke szerint amennyiben valóban hittel mondjuk azt, hogy „megbűnhődte már e nép…”, akkor Isten áldását magunkon tudhatjuk. /Fodor István: Kölcsey-megemlékezés Sződemeteren. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), aug. 8./

Idén 37. alkalommal találkoztak a magyar nyelvterület irodalomkedvelői a Tokaji Írótáborban. Csaknem 200 meghívott és számos érdeklődő vett részt az augusztus 12–14. között megrendezett írótábor változatos programjain. Anyanyelvünk általános helyzetéről, megújulásáról, a nyelvőrzés és a nyelvújítás kérdéseiről tanácskoztak kortárs irodalmárok a magyar borok fővárosában, Tokajon. Az előadások, szakmai viták és kiállítások mellett a résztvevők idén a 250 éve született Kazinczy Ferencre is emlékeztek. Az idei tábor címe Élő nyelv, élő irodalom – Hagyomány és kihívások. „Az író és olvasó nyelve a szórványban eltávolodik egymástól. Itt Petőfi és Jókai nyelve érthetetlenné válik” – fogalmazott az írótábor egyik előadásában Vetési László kolozsvári református lelkész. Vetési kifejtette: irodalom nélkül nincsen kultúra, és ott, ahol már nem beszélik a nyelvet, bezárul a magyar irodalom megértése felé vezető út. Vetési felhívta a figyelmet: már annyira kevesen beszélik a magyar nyelvet a Szatmár megyei Sződemeteren, hogy ott szinte teljesen érthetetlenné vált Kölcsey, és ez igaz a mezőségi Pusztakamarásra is, ahol Sütő András már nem csak fizikai valójában halott. Mezey Katalin, a tábor elnöke bejelentette: a jövő évi Tokaji Írótábort a határon túli magyar irodalomnak szentelik, a címe pedig Sokágú síp: Kánon, hatás, közvetítés lesz. /Végh Balázs: Csaknem 200 meghívottja volt idén a Tokaji Írótábornak. = Krónika (Kolozsvár), aug. 18./

Jankó András, aradi Kölcsey Egyesület elnöke beszámolt arról, hogy folytatni kívánják a Kölcsey Diákszínpad tevékenységét, aminek az eddigi hozadéka – figyelembe véve a rendszerváltás óta innen kinőtt színművészek számát – túlnő minden Arad megyében szervezett közművelődési rendezvény eredményén. A Diákszínpad munkájának a folytatását a pénzhiány veszélyezteti. Az aradi Havi Szemle rendszeres kiadása is anyagi gondokba ütközik, akárcsak a könyvkiadás, amire szintén nincs pénz, ezért az utóbbi időben kiadott köteteket csupán 50-100 példányban tudták kinyomtatni. Például most Pávai Gyula kiadta Kulcsár Sándor és Horváth Imre aradi emlékei című kötetét. Idén öt pályázatot írtak különféle alapítványokhoz, támogatást azonban sehonnan sem kaptak. /Balta János: Magasztos célokért munkálkodni. Támogassuk a Kölcsey Egyesületet. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 11./

Bura László szatmárnémeti nyelvész, nyugalmazott főiskolai tanár még a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen végzett, magyar szakon. A magyaron kívül állandó tárgy volt a heti négy román és négy orosz nyelvóra, de ezeket nem ismerték el második szakként. Bura László /sz. Szatmárnémeti, 1932. márc. 31./ 1954-ben végzett az egyetemen, majd egy évig az egyetem Magyar Nyelvészeti Tanszékének főgyakornoka volt. 1955 márciusa és 1956 májusa között politikai fogoly. 1956. szeptember 1-től általános iskolai tanár később középiskolai, főiskolai tanár. Csaknem száz tanulmány, számos cikk, több mint 40 kötet szerzője és lexikonok szerkesztője. A filológia doktora, 1972-ben védte meg magyar nyelvészeti disszertációját a BBTE-n. Kutatási területei a lexikológia (szakszókincskutatás), a névtan, a nyelvművelés, a (szellemi) néprajz és a művelődéstörténet. 2000-től az MTA Köztestületének tagja. Bura László emlékezett arra, hogy az egyetemen tanára volt Nagy István író is. Előtte nem lehetett más íróra dicsérő szót szólni, mert számára saját maga volt az egyedüli. Nagyon érdekes volt az egyetemi években a Moldvában folytatott gyűjtés. Együtt dolgoztak nyelvészek, néprajzosok, zenekutatók. Burát 1955-ben letartóztatták államellenes szervezkedés címén. A vádirat szerint indirekt módon megsértette a munkásosztály önérzetét, mert tiltólistán lévő könyvet is találtak nála. Végül a másfél év fogság után kiengedték. Néprajzi, nyelvészeti és később hely-, iskola- és egyháztörténeti munkákkal, falumonográfiával foglalkozott. 1989 után Bura Lászlót Szatmárnémetiben megválasztották az akkori román–magyar vegyes tannyelvű líceum, a későbbi Kölcsey igazgatójának. 1998-ban sikerült kihelyezni Szatmárra a BBTE tanítóképző főiskoláját, amelynek néhány évre tanulmányi igazgatója volt. Jelenleg betanít az azóta egyetemmé fejlődött tanítóképzőbe, és számos munkája van kész vagy félkész állapotban. /Végh Balázs: Évtizedek óta a magyar kultúra szolgálatában. Beszélgetés Bura László szatmárnémeti nyelvésszel, nyugalmazott főiskolai tanárral. = Krónika (Kolozsvár), szept. 11./

1997 óta a mostani a 18. Fecskés könyv, amit az aradi Kölcsey Egyesület megjelentet az úgynevezett tartozás könyvek sorozatában, amelyet Pávai Gyula szerkeszt. Azért tartozás, mert utódoknak és elődöknek tartoznak a múlt valódi megismertetésével. Erre még Ficzay Dénes gondolt, az anyag gyűlt is, de kiadni nem lehetett. A Fecskés sorozatban közölték Dr. Széll Lajos visszaemlékezéseit és Ficzay Dénes öt kötetét, Az aradi híres emberek című munkát, és most kiadják Kulcsár Sándor és Horváth Imre kultúrtörténeti visszaemlékezéseit. Kulcsár Sándor 1911-ben született Aradon Kulcsár Sándor Kálmán néven. Az aradi Katolikus Gimnáziumba járt, Marosvásárhelyt érettségizett. Teológiát végzett, és egy éves római felkészülés után minorita lelkész lett. Részt vett a közművelődési munkában, dolgozott dr. Wild Endre Vasárnapjánál és a Kölcsey-zsúrokon. Újságíró lett Kulcsár Sándor néven, kilépett a rendből, Horváth Imrével dolgozott Erdős Sándor lapjánál, majd Temesvárra ment a Déli Hírlaphoz, és az Új Szótól ment nyugdíjba. Emlékeit 1975-ben írta meg, Ficzay Dénes kérésére. Horváth Imre Aradi éveiről ír, hiszen itt lett költő, innen került Nagyváradra, s ezzel az egyetemes magyar irodalomba is. Emlékezéseit ő is elküldte Ficzay Dénesnek. A két írásmű most közös kötetben jelenik meg. Pávai Gyula önéletrajzi ihletésű prózáját már ismerik az aradi olvasók. Az ötvenes évek kolozsvári egyetemista életét bemutató kisregényének átdolgozott – a szerző a folytatás megírásával regényes krónikává kerekítette ki – kiadását veheti most ismét kézbe az olvasó. A hangulatos könyv az Egy év az ötből… és még kettő címet viseli. A kettős könyvbemutató az aradi Evangélikus Imateremben lesz szeptember 23-án. /Kettős könyvbemutató a Kölcsey Egyesületben. A 18. fecske. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 22./