Június 23-án Aradon a Tulipán könyvüzletben bemutatták a helyi Kölcsey Egyesület Arad és Vidéke című antológiáját, amely nemcsak az Aradon élő vagy élt, hanem az Arad megyei szerzők műveit is tartalmazza. A szép számú közönség jelezte: igény van az aradi irodalmi műhelyre. /K. K.: Igény az aradi irodalmi műhelyre! = Nyugati Jelen (Arad), jún. 24./

Szatmár megye magyar iskoláiban, illetve tagozatain 172 szakképzett pedagógus, pontosabban 128 tanár 23 tanító és 21 óvónő hiányzik. Pályázatot írtak ki, de kevés a jelentkező, elsősorban a magyar, illetve a román nyelv és irodalom, de a matematikánál, biológiánál, földrajznál és történelemnél sem lesz nagy a verseny. Különösen lehangoló a magyartanárok hiánya, a meghirdetett 24 állásra mindössze heten jelentkeztek. A jobb megélhetés miatt többen év közben hagyják el a pályát. Nagy Gyula, a Kölcsey Ferenc Főgimnázium /Szatmárnémeti/ országosan ismert magyar nyelv és irodalom tanára szerint az elmúlt években leértékelődött a magyar tanítása. A gyakran változó, az igazi értékeket mellőző elitista tanrend nem tudja vonzóvá tenni az irodalmat. /Sike Lajos: Nem vonzó a magyar nyelv és irodalom tanítása! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 25./

Június 26-án Aradon a zsúfolásig megtelt evangélikus-lutheránus belvárosi templom, a Vörös templom felszentelésének 100. évfordulóján közel 30 egyházi méltóság jelenlétében megtartott ünnepélyes istentiszteleten Adorjáni Dezső Zoltán püspök hirdetett igét. Mózes Árpád ny. püspök Tóthpál Béla lelkipásztor közreműködésével leleplezte a százéves évfordulóra elkészített emléktáblát. Az igeverseket magyarul, románul, németül, hollandul, sőt szlovákul is felolvasták, énekekkel, versekkel közreműködött a gyülekezet ifjúsági csoportja, valamint a Kölcsey Színpad tagjai. Az egybegyűlteket köszöntötték Arad megye és város közigazgatásának vezetői, továbbá a testvéregyházak képviselői. /(balta): A templom él, a templomnak lelke van. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 27./

A Himnusz költőjének szülőfalujában, a Szatmár megyei Sződemeteren hagyományos, koszorúzással egybekötött megemlékezést tartottak hétvégén, a költő születésének 215. évfordulóján. A himnuszt Meleg Vilmos, majd román nyelven Marcel Mitrea színművész előadásában hallgathatták meg az ide zarándokolók. Muzsnay Árpád szervező mondta a bevezető beszédet. Kalász Márton, a Magyar Írószövetség elnöke méltatta Kölcsey szilárd politikai gondolkodását. Tempfli József római katolikus püspök beszéde után a szilágypéri és a tasnádi kórus, szatmárcsekei és tasnádi szavalók léptek fel. /Konglovits Éva: Kölcsey Ferenc: a költő és politikus. = Krónika (Kolozsvár), aug. 8./

Augusztus 13-án ünnepelte 77 születésnapját Dávid Gyula irodalomtörténész, a Polis Kiadó elnöke. Dávid Gyula könyvkiadót vezet, köteteket szerkeszt, eközben saját munkáira már alig jut ideje. Kolozsváron végezte az egyetemet, bejutott a Móricz Zsigmond Kollégiumba. Ebben az időben készültek az új középiskolai tankönyvek, őt bevonták a kollektívába. Az Irodalmi Könyvkiadó 1950 végén elkezdett kiépülni Kolozsváron Földes László vezetésével, odahívták és 1951 februárjától kezdve a kiadónak ő lett a szerkesztője. 1953-ban aspirantúrára felvételizett ösztöndíjas helyre. Dávid Gyulát hét év börtönbüntetésre ítélték, azt le is ülte. A börtön után a román irodalommal foglalkozhatott. Az irodalmi kapcsolatokat kutatta, így született meg a Találkozások című kötete. Közben megírta Jókai Mórnak az erdélyi tárgyú műveiről szóló monográfia-jellegű kötetét, 1972-ben pedig megjelent a Mikó Imrével közösen írt, híressé vált Petőfi Erdélyben című könyve. Ezután következett Tolnai Lajos Marosvásárhelyen című tanulmánya. Időközben Balogh Edgártól megörökölte a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon szerkesztését, ennek a harmadik kötetét már ő szerkesztette. Azóta megjelent a negyedik, és most már majdnem készen van az ötödik. Dávid Gyula tavaly elkezdte módszeresen gyűjteni a volt politikai elítéltek életrajzi adatait. Nagyon sokan vannak, akikről mindenki elfelejtkezik. Szeretne munkatársaival összeállítani egy kötetet, amely a Romániában elítélt, politikailag üldözött magyarok életrajzi adattára lenne. – A Polis Kiadó új sorozata a Prospero könyvek, az erdélyi magyar színészet nagyjairól szólnak. Lohinszky Loránddal készült az első könyv, utána jött Orosz Lujzáé. Készen van az Elekes Emmával készült beszélgetés. László Gerő nem érte meg, de az ő kötete is készen van, és már szerkesztésre vár a Vitályos Ildikóval készült interjú kézirata. A másik sorozat, szintén Demény Péter ötlete nyomán, a Kettős tükörben címet viseli. Olyan írói monográfiák vannak a sorozatban, amelyekben a szerző olyanformán írja meg egy-egy írónak az életét és az írói pályáját, hogy abban egy kicsit a saját élete is benne van. Megjelent már Gellért Sándor Kölcsey-könyve, Németh László Széchenyije, a harmadik pedig Szilágyi Domokos Kortársunk Arany János című munkája volt. Idén folytatódott Féja Géza Móricz Zsigmondjával, Schöpflin Aladár Adyjával, Németh Andornak 1944-ben írott és megjelent könyve József Attiláról. A legutolsó Lászlóffy Aladár Szabó Lőrinc költői helyzetei című könyve. /Köllő Katalin: Megpróbáltunk előre menekülni. Születésnapi beszélgetés Dávid Gyulával. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 10./

Az elmúlt hét végén Bánffyhunyadon tizedik alkalommal rendezték meg a Ravasz László-emléknapokat. A kétnapos rendezvényen Gy. Szabó Béla fametszeteit, pasztelljeit és olajfestményeit tekinthették meg az érdeklődők. Turcsány Péter Kölcsey-díjas költő saját verseiből olvasott fel, Szutor Ágnes csángómagyar dalokat, a Bánffyhunyadi Nőszövetség Kórusa pedig helyi népdalokat adott elő. A Ravasz László Emlékházban a Kalotaszeg tárgyi kultúráját őrző kiállítást dr. Szacsvay Éva néprajzkutató, Ravasz László unokája ismertette. Kudor István fafaragásait, Kudor Mária hímzéseit, valamint magángyűjtők anyagait tekinthették meg a látogatók. A nemrég felújított Kolonics-orgonát Barta Tibor orgonaművész szólaltatta meg. /Toth Ibolya: Ravasz László református püspökre emlékeztek Bánffyhunyadon. = Krónika (Kolozsvár), okt. 3./

Az Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesülete a „Tiszteld múltadat, s a jelent vele kösd a jövőhöz” közösségépítő program részeként idén is meghirdette az 1848–49-es magyar szabadságharc hősei tiszteletére rendezett „Arad a magyar Golgota” elnevezésű régiós versmondó versenyt, amely október 2-án zajlott le a Jelen Házban. A verseny sikeréhez hozzájárultak a társszervezők, az aradi Kölcsey Egyesület és a pécskai Kálmány Lajos Egyesület is. /(Kiss): Arad a magyar Golgota – régiós versmondó verseny. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 3./

A csatószegiek régi vágya megörökíteni az utókor számára az 1848-as szabadságharc résztvevőinek, valamint a két világháború hősi halottainak emlékét. Az emlékmű elkészítésére Nagy Ödön szobrászművészt kérték fel, azt az alkotót, akinek mindeddig közel 40 köztéri szobra áll, itthon és külföldön. Nagy Ödön a háborúba odaveszett szeretteit sirató, hárászkendős asszonyt formázta meg Csatószeg számára. A magyarságtudat szimbólumaira alapozott. A már említett fő alak egy szárnyasoltár előtt áll, fölötte kettős kereszt. A kompozíció két oldalán, a kiterített turulszárnyakon tüntették fel a háborúkba odaveszett hősök névsorát. Ezt az aprólékos munkát Siklódi Ferenc grafikusművész végezte. A talapzaton olvasható felirat egy Kölcsey Ferenctől vett idézet: Ha van hited, lészen hazád. A környezetet, ahol a szobor állni fog, Korodi Szabolcs műépítész tervezte meg. A szobor a régi iskola előtti téren fog állni. Az emlékművet október 30-án, vasárnap, a templom búcsúja alkalmával szentelik fel. /Kristó Tibor: Háborús emlékművet avatnak Csatószegen. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 28./

November 9-én immár a tizenhatodik évadnyitóját tartotta Aradon, a Jelen Ház nagytermében a Kölcsey Színpad társulata. A közönség elé ez alkalommal két Móricz Zsigmond- és egy Tamási Áron-alkotás került. /(Kiss): Évadot nyitott a Kölcsey Színpad. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 11./

A Szatmárnémeti Református Gimnázium versmondói nyerték a hét végén Szatmárnémetiben megrendezett, Ifjú szívekben élek elnevezésű Kárpát-medencei szavalóversenyt, melyre Ady Endre születésnapja alkalmából, 1990 óta csaknem minden évben sor kerül, az EMKE és a szatmári Kölcsey Kör szervezésében. A legjobb versmondók november 19-én ott voltak Adyfalván, az Érmindszenti Zarándoklaton. /A Református Gimnázium versmondói nyerték a szavalóversenyt. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 22./

Az aradi Magyar Színház Alapítvány idén második alkalommal megrendezte a régió színjátszóinak az Amatőr Színjátszók Fesztiválját, melynek célja a magyar nyelvű iskolai színjátszás bátorítása, felkarolása, és ezáltal az anyanyelvi kultúra fejlesztése, a közösségépítés. A kezdeményezést felkarolta Arad városi tanácsa. November 26-27-én négy együttes mutatkozott be az aradi Jelen Házban. Az igazfalvi (Temes megye) általános iskolások produkciója némileg elütött a fesztivál meghirdetett profiljától, de a közönség tetszéssel fogadta. Az ágyai műkedvelők előadása (Nóti Károly: Nyitott ablak) kellemes meglepetés volt. Sikert arattak a temesvári Bartók Béla Líceum színjátszói, végül a Pávai Gyula vezette aradi Kölcsey Színpad színjátszói léptek fel. /Hagyományápoló amatőr fesztivál. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 28./

Svédországban jelent meg Kő, bronz, buldózer – Láthatatlan és újra látható emlékműveink /Erdélyi Könyv Egylet, Stockholm, 2004/ című kötet Dávid Gyula és Veress Zoltán szerkesztésében. A könyv a Kárpát-medence magyar vonatkozású műemlékeinek, emlékműveinek, a kultúrában meghatározó szerepet játszó közösségeinek múltbeli és jelenlegi sorsát taglaló írások gyűjteménye. A tanulmányok túlnyomó része a Trianon előtti néhány évtized emlékműveiről szól. Ebben az időszakban százával születtek emlékművek. Előbb a magyar középkor, az államalapítás, később a forradalom és a szabadságharc emlékjelei, szobrai kerültek túlsúlyba. Impériumváltáskor mértéktelen szoborrombolás kezdődött. Csoda, hogy a kolozsvári Mátyás-szobor, a zilahi Wesselényi-szobor vagy az aradi Szabadság-szobor megmenekült a beolvasztástól. Sylvester Lajos a székelyföldi szabadságharcos emlékművek mentéséről, Bura László a Szatmár környéki Kölcsey-emlékekről írt. Olvasható a könyvben a lerombolt és egy ideig Sztálin-szoborral éktelenített budapesti Regnum Marianum templom máig elevenen élő emlékéről, a Nemzeti Színházról, Érsekújvár, Rozsnyó, Losonc Kossuth-szobrairól és a Párkány-esztergomi Mária Valéria hídról is. /N. J.: Láthatatlan és újra látható emlékműveink. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 3./

Aradon a hét végén a Kölcsey Egyesület és a belvárosi református egyházközség kétnapos tudományos ülésszakot szervezett Fábián Gábor (1795-1877) író, műfordító, nyelvész, a Magyar Tudományos Akadémia tagja születésének 210. évfordulójára emlékezve. Megkoszorúzták Fábián Gábor kriptáját és a református templomban öt éve felavatott emléktábláját. Hét anyaországi és három itteni iskola képviselői közösen koszorúztak Aradon a Csiky Gergely Iskolacsoport hagyományos Csiky-napján. /Kultúr hírek. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 12./

December első napjaiban zajlott Szatmárnémetiben a Gellért Sándor vers- és prózamondó verseny, amelyet idén tizenhatodszorra szerveztek meg. Oda mindig nagy szeretettel megyek, jelezte Rüsz Károly versmondó. Megkoszorúzták Gellért Sándor sírját. A Kölcsey Kollégiumban szállásolták el őket, Dsida Jenő is lakott diákkorában. A ház falán Dsida-emléktábla áll, ezt is megkoszorúzták december 4-én. /b.d.: A versmondás öröméről. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 13./

Hatodik alkalommal rendezte meg a Szatmárnémeti MADISZ december 18-án, vasárnap a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumban karácsony előtti ünnepváróját. Számos elfoglaltság várta a gyermekeket: papírból különböző fajtájú képeslapokat, ablakdíszeket, csillagokat, Mikulás-formát készíthettek. Az ünnepség sikeresen zárult, több száz gyermek és szülő látogatott el oda. A rendezvényről távozókat ajándékcsomaggal lepték meg a szervezők. Az ünnepváróval párhuzamosan gyermektácház, bababörze és karácsonyi vásár is volt. /(bodnár): MADISZ–karácsonyváró. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), dec. 19./

Egy Marosvásárhelyen szerkesztett hetilap Rendes megtámadás című közleménye szerint „A kezdeteknél, talán Antall rontotta el a dolgot, amikor úgy nyilatkozott, hogy »lélekben« tizenötmillió magyar miniszterelnöke szeretne lenni.” A fogalmazvány írója szerint „Minden, amit azóta nemzetstratégiának vagy magyarságpolitikának neveznek, az nem más, mint valami politikai ráolvasás, a magyar nacionalizmus szűnni nem akaró kísérlete arra, hogy felszámolja önnön célját: a magyar nemzetet”. Eszerint a magyar nacionalizmus igyekszik felszámolni a magyar nemzetet. Azért, mert „Kevés olyan merész javaslat született, amely az érzelmi tényezőt merte volna, mint ide nem illőt, teljesen kihagyni”. Ugyanis: „A magyar–magyar viszony elsősorban érzelmi, »lelki« kérdés maradt”. Támadás éri tehát azokat, akiknek lehetnek magyar érzelmei. Akiknek a magyar–magyar viszony nem utolsósorban lelki kérdés, írta Nagy Pál. Amikor Antall József szavai elhangzottak, egy megalázott nemzet lelkében szökött szárba a remény, hogy ismét vállalhatja önmagát, múltját és jövőjét, emlékeztetett Nagy Pál. Leszögezte, hogy a határon túli magyaroknak az anyaországhoz való benső kötődés mindig is meghatározó erejű érzelmi, lelki kérdés volt. Ez lesz a mindenkori magyar–magyar viszony lényege. Mi egyéb határozhatja meg jobban szellemiségünket, eszményeinket, ha nem a lelkiség? – kérdezte Nagy Pál és Cs. Szabó László 1940 őszén írt esszéjéből idézett (megjelent újból 2005-ben, az Erdélyi metszetek című kötetben, Kolozsvárt; sajtó alá rendezte és bevezette Pomogáts Béla): „Hol végződik Erdély? Bessenyei, Kazinczy, Kölcsey sírja még beletartozik, Bessenyei testőrbarátai mind erdélyiek, maga is Erdély lábához húzódik remeteségbe, Kazinczy legnagyobb szellemi kalandja az erdélyi utazás, Bessenyei is, Kazinczy is sárospataki diák volt; Kölcsey anyja erdélyi lány, barátja s védence: Wesselényi Erdély vértanúja. Ady Mátyás király erdélyi íródeákjának álmodta magát. A Báthoryak fél lábbal a szatmári lápvilágban, fél lábbal Erdélyben, a Rákócziak fél lábbal a Hegyalján, fél lábbal a fejedelemségben éltek. Bethlen Gábor minden jel szerint Kassát az erdélyi Strassburgnak tartotta. Hol van hát a nyugati határ?” Mikor Cs. Szabó hírül vette a második bécsi döntést, „Este a lámpafényben megmozdult a térkép. Acélszürke felhők vonultak fölötte, sebes vizek szántották, megcsörrent a lomb, árnyékot vetettek a kopjafák, kinyíltak a faragott kapuk, fölkeltek a bivalyok a folyókból, lobogtak a tornyok, zúgott a Szamos-gát. Ezentúl a Királyhágóról jelentjük a hóesést s Gyergyóból a csapadékot. Visszatért a hamu, amelybe Arany Jánoska írt: a szőlődomb, amely Juhász Gyulát vendégelte (...) a tornác, amelyen Orbán Balázs írogatta a székelyek életét; a porta, amelyben egy képzelt nagynéni várta bujdosó leveleit; a rét, amely Kriza szép »kápónavirágait« termette; a rengeteg, ahol Ábel az ördögre lövetett; a templom, amelyben pogány írással dicsérik Istent, s a kúria, hol Petőfi Segesvár előtt meghált”. /Nagy Pál: Valóban: hol a határ? = Népújság (Marosvásárhely), jan. 5./ Az A Hét (Marosvásárhely) liberális hetilapról van szó.

Az Arad Megyei A. D. Xenopol Könyvtárban az olvasók száma stabilan a 7500-8000-es szint körül mozog, tájékoztatott Florin Didilescu igazgató. Az igényelt, kölcsönzött könyvek nyelvi megoszlása: 260 ezer román, közel 11 ezer magyar, 1800 német stb. Idén májusban a könyvtár megemlékezik az aradi közkönyvtári mozgalom dokumentálhatóan több mint 150 éves hagyományáról. Ez alkalommal egy monográfiát is megjelentetnek, amelyben feltüntetik azon egyesületeket /a Kölcsey Egyesülettől a Concordiáig/, amelyek hozzájárultak az Arad megyei közkönyvtári mozgalom megteremtéséhez és megerősítéséhez. /Kiss Károly: Több mint 150 éves az aradi közkönyvtári mozgalom. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 20./

Kétnapos rendezvényre került sor a magyar kultúra napja tiszteletére, a THÉ színházkutató műhely és a kolozsvári Magyar Irodalomtudományi Tanszék irodalom szakos doktoranduszai szervezésében január 21–22-én. A Képzőművészeti és Formatervező Egyetem hallgatói állítottak ki tanáruk, Dobribán Emil társaságában. Kísérletező, különböző anyagokat, műfajokat próbálgató munkák voltak láthatók, festészet, szobrászat, textil, ruhatervezés egyaránt helyet kapott. A rendezvény másnap zenés-irodalmi-képzőművészeti összeállítással, illetve dr. Hubert Ildikó és dr. Pomogáts Béla budapesti irodalomtörténészek Pannoniai ének és Kölcsey himnusza című előadásával, valamint az Ördögtérgye együttes által előadott kalotaszegi és mezőségi táncokkal folytatódott. Egyed Emese tanszékvezető kiemelte, Kolozsváron a magyarság ritkán gyűl össze csoportosan valahol, ezt is meg lehetne honosítani. /Köllő Katalin, Farkas Imola: Magyar Kultúra Napja Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 23./

Január 24-én Szatmárnémetibe, a Megyei Főtanfelügyelőségre kárpátaljai küldöttség érkezett, akiket Buda Viorel, Kónya László és Muzsnay Árpád magyar nyelven is köszöntöttek. A küldöttség 35 személyből állt, akik között a kárpátaljai főtanfelügyelő, Rabovics Ludmilla, illetve Nagyszőlős, Tiszaújlak, Szőllősgyula, Nevetlenfalu, Salánki, Péterfalva, Nagypalád általános iskoláinak igazgatói, aligazgatói, tanárai és vállalkozói vettek részt. A megye és Szatmárnémeti több iskolájából is jelen voltak az igazgatók, aligazgatók. A bemutatkozásokat követően a Hám János Római Katolikus Iskolaközpontba és a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumba látogattak a vendégek, akiknek célja megismerni a romániai, azon belül a szatmári oktatást, az oktatás menetét, a tanórák összetételét. Ma ugyanez a küldöttség tanfolyamon vesz részt, európai uniós pályázatok kitöltését illetően. A testvérkapcsolati viszony ápolásaként a vendégek meghívták Szatmárnémeti pedagógusait Ukrajnába, hogy lássák, milyen ott az oktatás helyzete. /Farkas Orsolya: Kárpátaljai küldöttség Szatmárnémetiben. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), jan. 24./

Kölcsey Ferenc 1823. január 22-én befejezett Himnusza önmagában is óriási hozzájárulás az egyetemes kultúrához, de abban az esztendőben olyan nagy személyiségek és művek, felfedezések születtek, ami miatt méltán nevezhetjük a magyar kultúra csodálatos évének – fejtette ki Toró Tibor professzor, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja abban az előadásában, amit január 24-én a magyar kultúra napja jegyében tartott a temesvári Bartók Béla Elméleti Líceum érdeklődő diákjainak és tanárainak. 1823. január elsején látta meg a napvilágot Petőfi Sándor, január 21-én született Madách Imre, november 3-án írta meg Bolyai János híres temesvári levelében, hogy “semmiből egy új, más világot teremtettem”, így adva hírül az első nem euklideszi geometria alapképletének felfedezését. Hogy a költészetet és a tudományt éppen egy atomfizikus foglalta össze egy értekezésben? “Nincs abban semmi – magyarázta Toró –, mert szerintem a tudomány a kultúra szerves része.” Az előadás végén a 97. évét hamarosan betöltő Anavi Ádám költő olvasta fel Temesvári rézkarcok című versét. /Pataky Lehel Zsolt: A magyar kultúra csodálatos éve. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 25./

Kászonújfalu lakói a falu központjában emlékművet állítottak a két világháború hősi halottainak. Koszti István iskolaigazgató – akinek szintén szerepe volt az emlékmű felállításában – tájékoztatott a Szent Miklós nevét viselő tájház melletti telken megépült emlékmű felállításáról. A Kászoni Kistérségi Társulat, valamint az újfalvi közbirtokosság anyagi támogatásának, a plébániának és a falu lakosságának köszönhetően épült meg az emlékmű. Kézdiszentléleki mester, Bartalis Béla és fiai: Béla és János homokkőből faragták ki az emlékművet. Oldalaira 127, az első és a második világháborúban életüket vesztett kászonújfalvi katona nevét vésték fel. A homlokzaton Kölcsey Ferenc-idézet olvasható: „Négy szócskát üzenek. Vésd jól kebeledbe. S fiadnak hagyd örökül. Ha kihunysz, a haza mindenek előtt.” /Kristó Tibor: Világháborús emlékmű Kászonújfaluban. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 26./

2004. novemberében ünnepélyesen bejelentettek Székelyhídon az Ady Endre Kulturális Központ létrejöttét. Fekete Katalin, a központ vezetője sikeresnek tartja az eltelt időszakot. Ez a debreceni Kölcsey Ferenc Művelődési Központ segítségének is köszönhető. Az idei tervek között nagy szerepet kap a hagyományőrzés. Februártól a népi hagyományok felelevenítését célzó tanfolyam indul, anyaországi segítséggel. /D. Mészáros Elek: A feledésbe merült népi mesterségek felelevenítése. = Reggeli Újság (Nagyvárad), jan. 26./

Háy János budapesti drámaíró jelenlétében tartottak vitát A Senák című kétrészes színművének szatmári bemutatójáról, melynek előadásai nem találtak a városban kedvező visszhangra. Szatmárnémetiben a Harag György Társulat és a Kölcsey Főgimnázium által rendezett vitán kiderült, hogy ami nem tetszett sok felnőttnek, főleg idősebbeknek, az tetszett a tanuló ifjúságnak. Ezúttal senki nem ütközött meg a darabban igen gyakran használt, a nemiségre utaló b és f betűvel kezdődő szavakon. Lőrincz Ágnes színművész, a Harag György Társulat igazgatója felhívta a fiatalok figyelmét, hogy a színpadon elhangzó nyelvet „az életben” nem tartja követendőnek és ne is kövessék. A vitába bekapcsolódott Parászka Miklós, a Csíki Játékszín igazgatója, aki hiányolta a kortárs erdélyi magyar színműveket. /Sike Lajos: Vita a trágárságról Szatmárnémetiben. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 27./

Aradon január 30-án szűknek bizonyult a Tulipán könyvüzlet: a Kölcsey Egyesület ünnepi műsoros összejövetelét tartotta. Pávai Gyula, a Kölcsey Egyesület elnöke értékelte az elmúlt évet, majd Horváth Andrea, a Csiky Gergely Iskolacsoport magyartanára értekezett Kölcsey Ferencnek unokaöccséhez, Kölcsey Kálmánhoz intézett Intelmeiről. Ez alkalommal adták át a 2005-ös Kölcsey-díjakat Ruja Ildikó, a Csiky magyartanárai munkaközösségének vezetőjének és Kett-Groza János képzőművésznek. Az esten nem hiányozhattak a szép magyar versek sem, a Kölcsey Stúdió tagjai tolmácsolásában. /(Kiss): Átadták a Kölcsey-díjakat. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 1./

Két füzetet adott ki Arad Művelődési Háza, az egyik az egész idei évre szóló kulturális műsorkínálat, a másik a március havi műsorelőzetes. Ezúttal is szinte nagyítóval kell keresni a magyar rendezvényeket – szerepel a farsangi megabál, lesz Kölcsey-rendezvény és Aradi Magyar Sajtónap, lesznek Aradi Magyar Napok. /Kiss Károly: Évi műsorajánlat és havi műsorelőzetes. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 7./

Március 6-án ünnepelte Aradon a Kölcsey Színpad és Stúdió tizenöt éves fennállását. Pávai Gyula tanár, a Kölcsey Egyesület elnöke, a Kölcsey Színpad és Stúdió vezetője meghatottan tapasztalhatta a közönség szeretetét a fellépő mai és korábbi társulati tagok műsora után. Pávai Gyula bejelentette: visszavonul mind az egyesületi, mind színházi munkától, hadd jöjjenek a fiatalok. /Kiss Károly: Nagy sikerű előadással ünnepelt a Kölcsey. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 9./

Március 15-én Aradon a Kölcsey Egyesület kezdeményezésére emléktáblát lepleztek le Damjanich János honvéd tábornok, a legendás vörös sipkások vezére, aradi vértanú tiszteletére az egykori Csernovits-házon. A fekete márványtáblára helyezett bronz dombormű Brittich Erzsébet munkája. A házat Csernovits Emília hozományként vitte a Damjanich Jánossal kötött házasságba. Az avatáson Pávai Gyula, a Kölcsey Egyesület elnöke az összefogás fontosságát hangsúlyozta, Bognár Levente aradi alpolgármester pedig a civilszervezetek kezdeményezéseit. Az In memoriam Damjanich feliratú emléktáblát Kádár Pál, az arad-belvárosi római katolikus templom diakónusa szentelte fel. /(Kiss): Damjanich-emléktáblát avattak. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 16./

Március 15-én Szatmárnémetiben az RMDSZ és a MIK szervezett megemlékezést a Petőfi–szobornál. Imát mondott Schönberger Jenő megyés püspök, valamint Sipos Miklós esperes. Az ünnepi beszédet Kereskényi Gábor, az RMDSZ szatmárnémeti szervezetének elnöke tartotta. Diákok az alkalomhoz illő verseket szavaltak, majd az RMDSZ tisztségviselői, civil szervezetek, egyházak és magánszemélyek helyezték el a kegyelet koszorúit Petőfi szobránál. Az ünneplés a színházban folytatódott, melynek nyitányaként a Fátyol Rudolf által vezetett Consonantia együttes Bartók–műveket játszott. Ez alkalommal adták át a Szent–Györgyi Albert Emlékportrét, amelynek idei kitüntetettje Fazekas Lóránd. Az RMDSZ nevében Nagy Zsolt miniszter beszélt, az ünnepi szónok pedig Szabó István, a megyei tanács elnöke volt. A Hám János, a Református Gimnázium és Kölcsey diákjaiból álló csoport megemlékező műsort mutatott be. /Ünnepségek Szatmárnémetiben. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), márc. 16./

Az Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesülete és a pécskai Kálmány Lajos Közművelődési Egyesület március 17-én Aradon a Jelen Házban Mit kíván(t) a magyar nemzet? címmel tartottak rendezvényt. A hangulatot a Kölcsey Stúdió Sors, nyiss nekem tért című verses összeállítása alapozta meg, majd „A ’48-as követelések mai mérlegen” címen a meghívott előadó, dr. Kulin Ferenc Miklós egyetemi tanár, a budapesti Károli Gáspár Református Egyetem dékánja azt próbálta összegezni, milyen szellemi és politikai háttér alapozta meg az 1848-as forradalmi célkitűzéseket, s mi valósult meg azokból. /(Kiss): Mit kíván(t) a magyar nemzet? = Nyugati Jelen (Arad), márc. 18./

Gavrucza Tibor székelyhídi református lelkész festményeiből vándorkiállítást állított össze Álmom, az Érmellék címmel. Bihar megyében eddig négy helyszínen mutatták be alkotásait. A debreceni Kölcsey Ferenc Közművelődési Egyesület támogatásával mostanság Magyarországon tekinthetik meg a lelkész-festő munkáit az érdeklődők. /D. Mészáros Elek: Gavrucza Tibor álma Hajdú-Biharban. = Reggeli Újság (Nagyvárad), ápr. 10./