Nem fenyegeti kilakoltatás Szatmárnémeti legnagyobb magyar középiskoláját, a Kölcsey-gimnáziumot – erősítette meg Tőkés László püspök, reagálva a Vita a Kölcsey-gimnázium épületéről című cikkre. Ebben az ÚMSZ azt írta: Tőkés korábban megfogalmazta azt az igényt, hogy az iskolaépületet „ténylegesen” is vissza kellene szolgáltatni a Református Gimnáziumnak. „Mikor egyházunknak visszaítélték ingatlanait, azonnal találkozót kezdeményeztünk a szatmári illetékesekkel, és megegyeztünk a magyar nyelvű iskolaügy általános rendezésében, külön a Kölcsey-gimnázium megegyezéses alapú rendezésében. Ezt követően még egy találkozóra sor került, ahol folytattuk a párbeszédet és a konszenzusra törekvő rendezési terveket. Semmiféle nézeteltérés nem történt, megállapodtunk” – nyilatkozta a püspök. /Both Abigél: Tőkés László: nem lakoltatunk ki senkit. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 26./; Előzmény: Sike Lajos: Vita a Kölcsey-gimnázium épületéről. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 25.

Az elmúlt hétvégén immár ötödik alkalommal rendezték meg a Szatmári Ifjúsági Napokat. A Kölcsey Ferenc Főgimnázium és a Hám János Iskolaközpont dísztermében rendhagyó irodalomórát tartottak. A szombati nap a versenyek napja volt, a szatmárnémeti RMDSZ-székház Pinceklubjában asztalitenisz-, sakk- és számítógépesjáték-bajnokságokat rendeztek. A rockkoncerten az Under Construction nevű zenekar lépett fel, majd a magyarországi rockzenekar, a Zanzibár lépett színpadra. A Liberté 56 című film vetítésével zárultak az idei ifinapok. /Ifjúsági Napok – nem csak fiataloknak. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), máj. 2./

A Szatmárnémetiben működő Szent István Kör kidolgozta új munkatervét. Szőcs Péter elnök és Kereskényi Sándor alelnök elmondta, megállapodtak abban, hogy a kört jogi személyként fogják bejegyeztetni, így lehetősük lesz pályázati úton olyan pénzösszegekre szert tenni, melyek segítségével támogatási rendszert dolgoznának ki. Támogatnák a Szatmár megyei értékek feltárásán dolgozó történészeket, szorosabbra fűzhetnék kapcsolataikat a hasonló érdeklődésű helyi, hazai és külföldi szervezetekkel. Előadások lesznek a kulturális antropológia, a néprajz, a szociográfia vagy a statisztika területéről is. A filmklubot a Magyar Ifjúsági Kezdeményezés szatmárnémeti szervezetével közösen működtetik. Fontosnak tartják a falvak múltját érintő helytörténeti kutatások szervezett támogatását. Fontos a programok összehangolása a többi civil szervezettel. Erre már eddig is volt példa, az EMKE, az EME, a Kölcsey Kör vagy a LiterArt esetében. Hasonló kapcsolat szükséges a Szent-Györgyi Albert Társaság, a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság, az EKE vagy a Pro Europa Liga esetében is. /Czinzel László Folyamatban a bejegyeztetés. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), máj. 4./

A közel két évtizede Magyarországra áttelepült Szávai Géza író, a Pont Kiadó vezetője Aletta bárkája című regénye a múlt ősszel jelent meg, azóta elfogyott, most újból kiadták. A szerző jelezte, május 16-án Marosvásárhelyen is bemutatja művét. Szávai Géza elmondta, hogy gyerekkorát Erdélyben több náció közötti konfliktusokban élte meg, most azt tapasztalja, hogy ugyanez mind elterjedtebb, csúnya szóval, globális életérzéssé terebélyesedik a világban. Budapesten nemegyszer mondták neki: „igen tájjellegű arcod van, Géza. ” Szávai Géza elmondta, van egy nemzetközi programjuk, amelybe tizenkét ország ugyanennyi kiadóját kapcsolták be. Amikor létrehozta a Pont Kiadót, a magyar Himnuszt, amit száz éve szidnak a románok, és rengeteg magyart meghurcoltak miatta, lefordította és kiadta románul. Kiadta Kölcsey válogatott műveit kétszer egymás után, magyarul és románul, hogy a román értelmiség szembesüljön a szöveggel. Szávai Géza regényeit is megjelentette román fordításban. /N. M. K. : Aletta bárkája Marosvásárhelyen. Interjú a regény szerzőjével, Szávai Gézával. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 12./

Aradon a Kölcsey Színpad társulata május 17-én a minorita kultúrotthonban olyan darab előadásával rukkolt elő, amelyet egyszer már 1992 bemutatott. Akkor kizárólag Gabányi Árpád fordítására alapoztak, ezúttal az előadás szövegét Pávai Gyula a Kazinczy-fordítás figyelembe vételével állította össze. Molière A botcsinálta doktor című komédiája méltán érdemelte ki a vastapsot. /Kiss Károly: Évadzárásra készül Kölcsey Színpad. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 19./

Kevesen olvasnak manapság, Aradon a megyei könyvtár a nemzeti örökséghez tartozó részlegének kiállításai nem túl népszerűek. Pedig sohasem látott szellemi értékek kerülnek közszemlére. Legutóbb például a 16. századbeli nyomtatott ritkaságokat mutatták be, a hivatalból meghívott könyvtári alkalmazottakon kívül ketten volta a megnyitón. Az aradi tékában nagyon sok Gyulai, Réthy, Reismann és Lovrov nyomdában készült könyvet őriznek. Ezek java magyar nyelvű. A megyei könyvtár Xenopol nevét viseli, holott a jeles történész és filozófus kb. 2000 kötetet számláló adományánál jóval nagyobb és értékesebb az Atzél, az Orczy-Vásárhelyi hagyaték. Nem is szólva arról, hogy első aradi városi közkönyvtárat 1913-ban a Kölcsey Könyvtár készlete alapozta meg. És akkor még nem volt szó Kerpel Izsó százezer kötetet meghaladó magánkönyvtáráról, majd a Méra Paula-féle könyvkereskedésből is sok minden átkerült államosításkor a közkönyvtárba. Tavaly év végén volt a Kölcsey Egyesület megalakulásának 125. évfordulója. Ez lett volna a legjobb alkalom, hogy a megyei közkönyvtár felvegye a Xenopol mellé a Kölcsey nevet is. A méltányosság ezt kívánta volna. Ehhez megvolt a civil kezdeményezés, az elfogadtatáshoz szükséges kulturális és politikai lobbi azonban elmaradt. /Gutenberg-galaxis. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 22./

Szatmárnémetiben a Kölcsey Hét keretén belül a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumban tudományos diákkonferencia zajlott. A diákok sorra bemutatták szemináriumi jellegű dolgozataikat, amelyeket tanárokból álló zsűri bírált el. /(bodnár): Tudományos diákkonferencia. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), máj. 23./

Május 29-én Aradon bemutatták a Ficzay Dénesre emlékező Emlékkönyvet. Ficzayt sokan “aradológusnak” nevezték, felidézték városi sétáit, amelyeken szinte mindent hallhattak Arad történelmi, de legfőképpen irodalmi, művészeti múltjáról, épületeiről, egykor élt kiválóságairól. “Ficus” – sokan így nevezték – kifogyhatatlan tárháza volt az Aradról szóló ismereteknek. Az aradi Kölcsey Egyesület – amely Ficzay Dénes halála (1985), pontosabban az egyesület 1989 utáni újraalakulása óta mindenekelőtt elnöke, Pávai Gyula révén hű ápolója Ficzay emlékének. A most kiadott Emlékkönyvnek Pávai Gyula a szerkesztője, aki most a városból távozni készül. Bevallotta: 22 év alatt, amíg a Ficzay-örökséggel foglalkozott, megszerette Aradot (hozzátette, “Arad nem szeretett engem”). Ujj János tanár hiányolja a könyvből az aradiak visszaemlékezését a jól ismert tanárra, irodalomtörténészre. /Jámbor Gyula: Ficzay-emlékkönyv. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 31./

Május 31-én Aradon, az RMDSZ székházában tartotta meg Czernák Ferenc A világ, ahogyan én látom című egyéni szavalóestjét. Kölcsey Himnuszával indított, majd felolvasta Illyés Gyulának a Himnuszról szóló esszéjét. A továbbiakban a magyar zászlóról, a jelvényekről, vetített képes illusztrációkkal a koronázási ékszerekről tartott előadást, majd magyar költők verseit szólaltatta meg. /(b): Czernák Ferenc előadóestje Aradon. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 2./

A határon túli magyar területeken tanító magyar pedagógusok egyhetes nyári szakmai képzése kezdődött meg június 25-én Debrecenben, a Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskolán. Az immár 18 éve tartó nyári kurzusra az idén 30 erdélyi, vajdasági és kárpátaljai magyar pedagógus érkezett. Az idei képzés központi témája a gyermekközpontú pedagógia. /Határon túli magyar tanítók képzése Debrecenben. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 26./

Szatmár megyében az érettségin az átmeneti arány 81,97 százalékos volt, az óvások benyújtása előtt. A magyar anyanyelven tanuló diákok zöme Szatmárnémetiben, a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumban érettségizett. A főgimnázium diákjai mellett itt bizonyították felkészültségüket a Református Gimnázium és a Hám János Római Katolikus Iskolaközpont végzősei is, összesen 304–en, közülük mindössze 38 diák bukott meg, a 38-ból 36-an román nyelv és irodalomból. /Bodnár Gyöngyi: Nyolcvanegy százalékos az átmeneti arány. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), júl. 9./

Idén is több mint kétezer a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumban végzett diák gyűlt össze a hétvégi Véndiák-találkozón. A Szatmárnémeti Véndiákszövetség tizenhatodik alkalommal szervezte meg a város magyarságának egyik legnépszerűbb rendezvényét. Az iskola termeiben Czinzel Erzsébet fotóiból, Petkes József festményeiből, illetve Buú József fafaragásaiból nyílt tárlat. /Babos Krisztina: Vén diákok a Kölcseyben. = Krónika (Kolozsvár), júl. 16./

Vargyas Lajos könyvéről írt dolgozatában arról beszélt Domokos Mátyás 1985-ben, hogy a 20. század második felére a magyar népi kultúra a végére ér. Nem folytatódhat, mert megszűnt az a társadalmi osztály, amely századokon át fönntartotta a folytonosságát. Csoóri Sándor szerint a városi értelmiségnek kellene megőriznie és továbbörökítenie a paraszti kultúrát. Magyarországon az ezredfordulóra lényegében szétestek a nagyvárosi közösségek, és belátható idő kérdése, hogy a kisvárosi és a falusi társadalmak mikorra atomizálódnak. Domokos Mátyás idézte Honeggert, aki szerint a modern korban a komolyzene, sőt, maga az úgynevezett elit művészet is megszűnik. Amíg az alsóbb osztályoknak volt autentikus kultúrájuk, mindig tudtak utánpótlást küldeni a centrumba, ha az elit meggyöngült. Az ezredvégre ez a potenciális hátország lehanyatlott, és az történik, amit Kodály prognosztizált, hogy a népkultúra helyét a tömeges analfabetizmus veszi át. Az elit nem akar tovább váteszkedni, népben-nemzetben gondolkodni. Az ezredvégre – globálisan is – fölénybe kerültek a paradigmaváltók. Az új paradigma megtagad bizonyos hagyományokat, megszakít századokon át érvényes folytonosságokat, elbizonytalanít olyan axiómákat, amelyekre a régi Európa támaszkodott (nemzet, család, erkölcs stb.). (…) Fátumszerű-e vagy törvényszerű, hogy jelentős hagyományok folytonossága szakadt meg a magyar irodalomban is az utóbbi évtizedekben? Fátum- vagy törvényszerű-e, hogy aki a létező szocializmusról végre cenzúra és öncenzúra nélkül, az elmúlt másfél évtized súlyos gondjairól, a mai magyar hárommillió koldusról szeretne olvasni, az vajmi keveset talál erről a kortárs magyar irodalomban? – kérdezte Pécsi Gyöngyi, Domokos Mátyás munkásságára emlékezve. Domokos Mátyás gondolatait összefoglalta Az olvasó fényűzése és A magyar esszé antológiája című köteteiben. Az esszéválogatás azt reprezentálja, mi az a hatalmas szellemi-intellektuális-morális örökség, amit folytatnia kellene a mai magyar irodalomnak, de aminek hátat fordít. Domokos Mátyás mindkét könyvnek a ,,sorskérdések” a hangsúlyozott kulcsfogalma. Azt látta, hogy sorskérdéseink európai horizontú, kritikai végiggondolása mintegy két évtizede elakadt. Domokos Mátyás a 20. század második felének irodalomtörténeti folyamatában több nagy törést regisztrált. Az első törés a hosszú ötvenes években történt, a rákosista totális diktatúra és a kádári megtorlás esztendeiben. Az ötvenes éveket követő kádári-aczéli korszak is – bizonyos engedékenysége ellenére is – az ötvenes évek gyakorlatát folytatta, roppant alattomossággal. Domokos Mátyás nem csak a Leltárhiány című könyvében, de többkötetnyire rúgó tanulmányban vette számba azt a szellemi csonkítást, amit a hatvanas, hetvenes, nyolcvanas években követett el a magyar irodalommal szemben a hatalom. (…) Elképesztő mennyiségben és megdöbbentő részletezettséggel sorolta a példákat, melyek együttesen azt jelezték és igazolták, hogy (…) a magyar irodalomra szisztematikusan rátelepedett finomabb-durvább agykontroll egy idő után eredményes lett: a magyar irodalmat sikerült eltérítenie több száz éves, progresszív hagyományaitól. Domokos Mátyás újra és újra azt állapította meg, hogy az utóbbi kétszáz év magyar irodalmának alapvető folytonosságát az képezte, hogy legjobbjai – Kölcseytől Adyn, Babitson, a Nyugat nemzedékén át a népi írókig, Németh Lászlóig, Illyésékig – következetesen, minden körülmények között fölvállalták a nemzet sorskérdéseit. A tartós korlátozás, a ,,zsákbanhelybenfutás” (Nagy Gáspár), a durvább vagy finomabb tilalmak és kényszerítések azonban egy idő után visszafordíthatatlan folyamatokat generáltak. Domokos Mátyás a ‘45 utáni harmadik töréspontnak a nyolcvanas éveket és a rendszerváltozás körüli, utáni esztendőket látta: a nemzeti sorskérdéseket életben tartó fővonal – összhangban a nagy nemzedékek távozásával – a léleknyomorító, folyamatos ostrom, prés alatt meggyöngült, a nyolcvanas évekre utóvédfrontvonalakra zsugorodott, az ezredvégen pedig már nem kezdeményezője szellemi folyamatoknak – azaz perifériára sodródott, lényegében fölszámolódott. Egy nagy hagyomány elgyöngültével megszakadt egy több száz éves folytonosság, helyét expanzívan átvette egy másik. Domokos Mátyás keserűen állapította meg, hogy a marxista-leninista-lukácsista és a heideggeri-gadameri-derridai teoretikus irány között folytonosság áll fönn, hogy a nyolcvanas-kilencvenes évekre az élő magyar irodalomban, a modernizmus, a progresszió fogalmát kisajátítva, denunciálva évszázados hagyományokat, újjászülte magát a régi rend ,,más eszközökkel”. A hazai, posztmodernnek nevezett irodalomnak lényegét illetően ugyanaz az elváráshorizontja, mint volt a létező szocializmus hatalomé. Nem az irodalom belső logikája szerinti modernizációs folyamat zajlott le pusztán, hanem egy másik, a megelőző évtizedekben egyetemlegesen elutasított trend került ismét uralkodó pozícióba. Bemutatta, miként áll fönn folytonosság a régi és az új trend között. Például: a szocialista irodalompolitika a valóság meghamisítását követelte, az új irányzat nehezményezi az irodalom valóságreferencialitását; az előbbi betegesen irtózott a nemzet sorskérdéseitől, ez közönnyel viszonyul hozzá; az előbbi a párthatalom érdekei alá rendelte az erkölcsi axiómákat, az utóbbi tagadja, hogy léteznének morális axiómák a társadalomban. Radikálisan átértékelték a hagyományt, az átértékelés pedig mindenekelőtt a teljes hagyomány radikális szűkítését célozta meg, diszkvalifikált mindenkit, akinek művei nem simíthatók bele az új elváráshorizontba. Furcsa módon ugyanazon írókat tartotta és tartja korszerűtlennek a régi és az új kánonképző elit: elsősorban azokat, akik a nemzet sorskérdésein gyötrődtek, és a társadalom valóságos életének a lenyomatát adták – Tömörkény Istvántól Illyés Gyuláig. A magyar irodalom egyre inkább magyar nyelvű irodalomként próbál meg funkcionálni. Domokos Mátyás szerint megroppant a magyar irodalomnak a nemzeti sorskérdéseket európai szinten és távlatokban fölvállaló irányzata, az ezredfordulóra pedig a magyarországi posztmodern is kimerítette lehetőségeit. Domokos Mátyás A rontás ellen című összegző könyvét a 2004-es népszavazásról írott vallomásával zárja. Ezzel a harmadik Trianonnal a magyarországi nemzetrész nemcsak újabb öncsonkítást hajtott végre, de a ,,tömeges emberárulás” a társadalom oly mértékű gyógyíthatatlan bajáról tanúskodott értelmezése szerint, hogy beteljesültnek látta Ady jövendöléseit.,,2004. december 5-én (pedig) nemcsak a testvéreinket s nemcsak a halottainkat, de halhatatlanjainkat is elárultuk” – írta. Domokos Mátyás kétségbeejtőnek látta az ezredvégi Magyarországot: az elit elárulta a társadalmat, elfordult jelentős hagyományaitól, a szétesett, média vezérelte társadalom megtagadta az alapvető erkölcsi értékeket. Az olvasó fényűzése és A magyar esszé antológiája – utolsó széttekintések: nagy nemzedék utolsó koronatanújaként, ,,régi értékek utóvédje”-ként, mielőtt a rezervátum karámjai összezárnak, még egyszer számba veszi, hol tévesztettünk utat ismét. Az egy évvel ezelőtt elhunyt szerkesztő, Domokos Mátyás emlékére a budapesti Illyés Gyula Archívum és Műhely Az olvasó fényűzése címmel konferenciát szervezett 2007. május 31-én. Itt hangzott el Pécsi Györgyi kritikus és irodalomtörténésznek, a Kányádi Sándor- és Tőzsér Árpád-monográfiák szerzőjének előadása. /Pécsi Gyöngyi: Mielőtt a karámok összezárnak (Domokos Mátyás emlékezete). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 25./

Az új tanév kezdetén ismét felmerül a kérdés, hol laknak majd Szatmárnémetiben a Református Gimnázium vidékről érkezett tanulói. Jelenleg a Kölcsey, a Hám János, valamint a Ioan Slavici iskolák bentlakásában kapnak helyet. Mikor lesz kész a több mint tíz éve elkezdett Rákóczi Kollégium? Sipos Miklós esperes közölte, a munkálatok folynak, ezen a télen már fedél alatt lesz a teljes épület, beleértve a toronyrészt is, amit az épület homlokzati oldalán alakítanak ki, Makovecz Imre tervei szerint. Jövő tavasszal megkezdik a falak építését is. /Folyamatban van az építkezés. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), szept. 7./

Szatmárnémetiben a tanév elkezdéséig helyet cserél az Aurel Popp Művészeti Gimnázium és a Református Gimnázium. A költözést a helyi önkormányzat kezdeményezte takarékossági megfontolásokból, ugyanis mindkét iskola visszaszolgáltatott egyházi ingatlanokban működött. A Református Gimnázium átköltözik a visszaszolgáltatott hajdani Református Tanítóképzőbe, és a művészeti gimnázium elfoglalja ennek helyét. „Örülök, hogy végre a saját ingatlanunkban működhetünk – nyilatkozta a Krónikának Szilágyi Éva, a Református Gimnázium igazgatója. A református egyház a Láncos templom szomszédságában újabb két ingatlant kapott vissza: övék a Kölcsey Ferenc Főgimnázium épülete, illetve a hallássérültek speciális iskolája által használt ingatlan is, melyek egyelőre a helyükön maradnak. /Babos Krisztina: Otthon a reformátusok. = Krónika (Kolozsvár), szept. 13./

Megkezdődött a tanév Szatmárnémetiben. A Kölcsey Ferenc Főgimnáziumban Elek Imre igazgató elmondta egy V–es és hat IX–es osztályt indítottak idén, jelentős létszámnövekedés nem történt, egy csonkaosztály is indult. Az iskola épülete a református egyház tulajdonát képezi, ezért állami támogatást nem kaptak volna újabb felújítási munkálatokra. Elek Imre igazgató megköszönte a Szatmárnémeti Polgármesteri Hivatal és a tanács segítségét, finanszírozták a főgimnázium munkálatait. Ünnepi misével, illetve istentisztelettel kezdte meg a tanévet a Hám János Római Katolikus Teológiai Iskolaközpont és a Református Főgimnázium is. A római katolikus líceum diákjai a Székesegyházban voltak, a misét Schönberger Jenő megyés püspök celebrálta. A Hám János Iskolaközpontban is történt tatarozás, a munkálatokat a római katolikus egyház finanszírozta. A Református Főgimnázium diákjai a Láncos templomban gyűltek össze. /Szappanos Andrea: Tanévkezdés Szatmárnémetiben. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), szept. 18./

Kevesen tudják: az 1990-es márciusi marosvásárhelyi események előjátéka Szatmárnémetiben zajlott le. A teherautókon ide hozott szekus verőlegények provokációját azonban nem vette fel sem a magyar, sem pedig a román lakosság. Így azonkívül, hogy a főtéren felborítottak néhány magyarországi rendszámú kocsit (mert szerintük „a rohadt bozgorok ide jöttek saját nemzeti ünnepüket megülni!”) és megbotoztak pár itteni kokárdás magyart, egyéb alig történt. Szatmárnémetiben a magyarok meg akarták koszorúzni Balcescu, a román forradalmár emlékművét, de a melegítő ruhába öltözött szekusok megakadályozták őket. A megvertek közt volt Hegedüs Pál, a csipkegyár főmérnöke. Néhány napja a Poesis Napok keretében a románok megkoszorúzták a magyar költők köztéren lévő szobrait is, így a Kölcseyét, Petőfiét, Dsida Jenőét és Szilágyi Domokosét. Viszonozni kell ezt a gesztust. /Sike Lajos: Román virág Kölcseynek. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 27./

Az Aradi Magyar Napok keretében Perecsényi Nagy Lászlóra (1768-1827) emlékezett a Kölcsey Egyesület és a Szabadság-szobor Egyesület. Borosjenőben megkoszorúzták a református templomban lévő Perecsényi-emléktáblát (szolgabíróként Borosjenőben szolgált, az Arad megyei Háromalmásról költözött oda), majd szeptember 30-án, vasárnap Aradon – Pávai Gyula tanár, a Kölcsey Egyesület elnöke és Király András parlamenti képviselő, a Szabadság-szobor Egyesület elnökének nyitó szavai után –megtartották a Perecsényi emlékülést. A Perecsényi-évforduló (180 esztendő telt el halála óta) alkalmat szolgáltatott arra, hogy az emlékülésen a magyar felvilágosodás és reformkor néhány kiemelkedő képviselőjének (Baróti Szabó Dávid, Verseghy Ferenc, Szacsvay Imre) munkásságával is megismertessék a hallgatóságot. Előadást tartott dr. Hubert Ildikó (Budapest, ELTE), dr. Egyed Emese (Kolozsvár, Babes–Bolyai), dr. Fleisz János (Nagyvárad, Sapientia) és Pávai Gyula. Perecsényi elkezdte a helynevek gyűjtését, Szabó T. Attila az első helynévkutatónak nevezte, foglalkozott nyelvújítással (neki köszönhető a körlevél, elnapolás, érdemjel, okmány, küldöttség, szórend, viszály, estély stb. szavunk!), és elsőként készítette el Arad történeti monográfiáját. Az alkalomra jelent meg az előadásokat tartalmazó könyv a két szervező együttes kiadásában, Lehoczky Attila szerkesztésében. /-r –a: Perecsényi Nagy Lászlóra emlékeztek. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 2./

Húsz esztendeje, 1987. szeptember végén került sor Lezsák Sándor költő lakitelki kertjében a magyar értelmiség jeleseinek találkozójára. A Duna tévéadó szeptember 29-én bemutatta a húsz éve Lakiteleken történt tanácskozás videofelvételét. Akkor jelen voltak a később megalakuló Magyar Demokrata Fórum alapítói Csurka Istvántól Kiss Gy. Csabáig, Lezsák Sándorig, Csengey Dénesig, Für Lajosig, Bíró Zoltánig, de ott voltak mások is, fontos lehetett a résztvevők védettségének szempontjából is Pozsgay Imrének, a Hazafias Népfront akkori elnökének a jelenléte. Ekkor a magyar pártban még javában dúlt a hatalmi harc, és még 1988. március l5-én is brutálisan verte szét a rendőrség a tüntetőket. Jelen volt Makovecz Imre építész, de Lengyel László közgazdász is, Csoóri Sándor költő, aki mozgalomként képzelte el a későbbi pártot... Sok független értelmiségi is megjelent, közgazdászok, történészek, írók. A résztvevők többsége megegyezett abban, hogy a létező szocializmus megbukott, valami más kezdődik. A legnagyobb nyíltsággal talán Csurka fogalmazta meg a csődöt. A húszéves évfordulón újra összegyűlt az egykori résztvevők jelentékeny része, többen befejezték azóta földi pályafutásukat. A felszólalók keserűen emlékeztek, kifejtve, hogy akkori elképzeléseikből, terveikből sok minden nem valósult meg, a morális válságot elmélyült azóta... Makovecz Imre beszédében sokak véleményét fejezte ki, amikor kimondta ,,elegünk van a politikusokból, akik az ország ügyének szolgálata helyett karrierjüket építik, elegünk van abból, hogy Magyarországot Brüsszelből irányítják, és nem Budapestről... ” ,,Ezt az országot – fogalmazta meg Kiss Gy. Csaba szintén sokak véleményét – kifosztották, ezért egyszer a mai hatalmi garnitúrának felelnie kell. ” Sok minden nem történt meg a vértelen, békés rendszerváltozás után, aminek meg kellett volna történnie – fogalmaztak többen –, és ennek ma is viseljük következményeit... /Bogdán László: Húsz év után. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 2./ A lakiteleki találkozó 20. évfordulója alkalmából rendezett emlékkonferencián az egykori szervezők beszédeikben kormányváltást, és új rendszerváltást tartottak szükségesnek. Európa és a magyarság esélyei címmel Lakiteleki Népfőiskola Kölcsey Házában hangzottak el az előadások. Fekete Gyula író, aki húsz évvel korábban és most is az elnöke volt a tanácskozásnak, a magyarság esélyeiről beszélt, s úgy értékelte: „sokkal-sokkal rosszabb a helyzet, mint 20 évvel ezelőtt”. Mint mondta, fontos megnevezni, hogy mi rontotta el a magyarság esélyeit. A „minden fordulatot túlélő bolsevik párt vezényelte a rendszerváltást és vezényel ma is” – állapította meg. ”Gyurcsány Ferenc pártdiktatúrává fokozta le a demokráciát” – mondta. „Pusztulásunk, züllésünk megállíthatatlanul folytatódik” – szögezte le az író. Bíró Zoltán irodalomtörténész egyebek mellett arról beszélt, hogy 1989-ben elkezdődött, majd folytatódott az ország vagyonának a kiárusítása, a gazdasági hatalom a régi nomenklatúra kezébe került. Leszögezte: a „Gyurcsány–Kóka féle bűnszövetkezet” az erkölcsi normákat semmibe véve tönkretette a családokat. Csoóri Sándor Kossuth-díjas költő az MDF megalakulásáról beszélt, majd az első szabadon választott kormány nehézségeit idézte. Véleménye szerint nem a Szabad Demokraták Szövetségével, hanem a magyar néppel kellett volna paktumot kötni, s az MDF–SZDSZ paktum a demokrácia megszűnését jelentette. Lezsák Sándor hangsúlyozta, hogy derűlátó, mert az elmúlt 60 esztendőben soha nem volt akkora esélye a nemzeti újjászületésnek, mint most. Elképzelése szerint az új nemzeti program új alkotmányt jelent, kisebb országgyűlést felsőházzal. „Nemzetgyűlésnek fogják hívni, ahol az elszakított nemzetrészek képviselői is ott fognak ülni” – tette hozzá. /Valódi rendszerváltást vár Magyarország. Emlékkonferencia a lakiteleki találkozó 20. évfordulóján. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), okt. 3./ A lakitelki találkozó emlékére megrendezett értelmiségi fórumon az előadók szinte mindegyike azt hangsúlyozta, hogy rosszabb helyzetben vagyunk, mint 20 évvel ezelőtt. Márpedig nem akárkik beszéltek e fórumon, ismét ott volt a magyar értelmiség színe-java, írta Borbély Zsolt Attila. Ott volt Lezsák Sándor egykori sátorverő, Fritz Tamás politológus, Morvai Krisztina büntetőjogász, az október 23-i rendőrterrort vizsgáló Civil Jogász Bizottság vezetője, Kelemen András külpolitikus, fideszes képviselő, Csurka István, a MIÉP elnöke, Széles Gábor nagyiparos, Pálinkás József akadémikus, s a névsor még folytatható Orbán Viktorig. A szocialista országrombolás valóban tragikus képet fest elénk. Orbán Viktor is rámutatott, a kormányzó milliárdos klikk mindeközben saját zsebre dolgozik, a rendőrség pártrendőrségként működik, az igazságszolgáltatás sem minden esetben pártatlan, a médiában az országrombolók uralkodnak, a gazdasági hatalom is az övék. S mi maradt a nemzetéért aggódó magyarnak? Bízhat abban, hogy Orbán Viktor optimizmusa nem megalapozatlan. Orbán úgy fogalmazott Lakitelken: „nem lehet ezt az országot sohasem úgy tönkretenni, hogy ha a polgári, nemzeti erők összefognak, akkor közös erővel ne tudnák azt újra felemelni”. /Borbély Zsolt Attila: Lakitelek egykor és most. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), okt. 3./

A közoktatási intézményeknek október 10-ig kell leadniuk jelentéseiket a belső minőségellenőrzési felmérésről, amelyet az előző tanévre vonatkoztatnak. Az iskolák minősítéséhez kétlépcsős, adminisztratív és nevelési feltételeket vizsgál az erre kijelölt szerv, a Közoktatási Minőségellenőrző Ügynökség (ARACIP). Elek Imre, a szatmári Kölcsey Ferenc Főgimnázium igazgatója úgy véli, a szülők nagyon is jól tudják, hogy egy adott városban vagy körzetben melyik a jó iskola. Keresztély Irma Kovászna megyei tanfelügyelő szerint az iskolák minősítése egy kísérleti projekt második lépése, ez nem jelenti az iskola megbélyegezését. Botos Erika sepsiszentgyörgyi iskolapszichológus szerint nem jó, ha kategorizálnak. /”Billog” gyenge iskoláknak. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 9./

Székelyföldtől a Partiumig szinte valamennyi nagyobb erdélyi településen emlékeztek 1956-ra. Háromszéken Sepsiszentgyörgyön, Kovásznán, valamint Baróton tisztelegtek a forradalom hősei előtt. A megyeszékhelyen a városháza falán levő „Gloria Victis” feliratú emléktábla előtt rótta le kegyeletét a háromszéki Volt Politikai Foglyok Szövetsége, valamint az Erdélyi ‘56-os Bajtársi Társaság. „1956-ot követően Sepsiszentgyörgy 23 polgárát, összesen 265 év börtönbüntetésre ítélte a volt kommunista diktatúra” – dokumentálják a múltat a kőtáblába rótt betűk. Délután a tavaly felszentelt emlékoszlopnál az ‘56 Emlékparkban, illetve a központi park kopjafájánál koszorúztak. Csíkszeredában a Kalász negyedi temetőnél felállított kopjafánál elsőként Nagy Benedek, az ‘56-os Baráti Társaság nevében mondott beszédet. A megemlékezés a koraesti órákban, fáklyásmenettel folytatódott a Szabadság-tértől, a magyar főkonzulátus előtti téren felállított ‘56-os emlékműhöz. Marosvásárhelyen az Erdélyi Magyar Ifjak kétnapos rendezvénysorozattal emlékezett meg az ‘56-os forradalomról és szabadságharcról. Varga László nyugalmazott református lelkész, ötvenhatos elítélt tartott előadást. Ezt követően a Szabadság, Szerelem című filmet vetítették le. Október 23-án Hajdú Zoltán történelemtanár a forradalom leverése utáni megtorlásról beszélt. Nagyváradra október 23-án érkezett az a vándorkiállítás, amely az 1956-os forradalomhoz kapcsolódó erdélyi és román vonatkozású dokumentumokból áll. Mind a három szatmári magyar középiskolában (Kölcsey Ferenc, Hám János, Református Gimnázium) megemlékeztek október 23-án az ‘56-os magyar forradalomról. Délután az RMDSZ székházában a Szent-Györgyi Albert Társaság szervezésében Sárándi Tamás muzeológus 1956 romániai vonatkozásáról tartott előadást. Snagovban friss, piros-fehér-zöld szalagos koszorúk emlékeztetnek arra, hogy több mint fél évszázaddal ezelőtt itt tartották fogva Nagy Imrét, az 1956-os magyar forradalom vezetőjét és sorstársait. Az október 23-i megemlékezésen a Markó Béla szövetségi elnök vezette RMDSZ-küldöttség helyezte el az emlékezés koszorúit az ‘56-os hősök emlékművénél. Markó Béla beszédében rámutatott arra, hogy ötvenegy év után „még mindig adósságunk van azokkal az emberekkel szemben, akik 1956-ban a szabadságért harcoltak”, egyesek közülük az életükkel fizettek. /Adósságot törlesztettek Erdélyben. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 24./

Burus Siklódi Botond, a csíkszeredai Apáczai Csere János Pedagógusok Háza igazgatója köszöntötte a hét végén Gyergyócsomafalván az egybegyűlteket, az általuk is támogatott Köllő Miklós Informatikai és Dokumentációs Központ (IDK) átadásakor. Megemlítette, hogy Korondról érkezett, ahol a Kölcsey Ferenc nevét viselő, hasonló központot adtak át. E megvalósításokat nem lehet csak helyi forrásokból létrehozni, ezért társult be intézményük is. Antal Teréz iskolaigazgató elmondta, hogy a 100 ezer lejes beruházással megvalósított Köllő Miklós IDK létrehozásához a helyi önkormányzat 80 ezer lejjel járult hozzá, s a megyei pedagógusok házának 20 ezer leje mellett a holland Die Heltender Hand Alapítvány kilenc számítógépet ajándékozott a központnak. /Bajna György: Informatikai és Dokumentációs Központ Gyergyócsomafalván. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 19./

Mi pénzbe kerülhetett ez a választás nemcsak az RMDSZ-nek, de a független jelöltnek is. Legalább két-három kollégiumot lehetett volna építeni a kampányolásra költött pénzekből. Szatmárnémetiben mintegy kétezer vidéki magyar fiatal tanul. Ehhez viszonyítva van 250 kollégiumi szálláshely (A Kölcsey és a Hám János gimnáziumoknál). A reformátusok tizenöt éve építik a Rákóczi-kollégiumot, de még nem készült el. (A katolikusok másfél év alatt felhúzták az övéket, miközben legalább negyven-ötven más közösségi célt szolgáló intézménynek is új épületeket emeltek a megyében.) Sike Lajos újságíró szerint nem a hívek, az egyházvezetés szégyene, hogy sok vidéki református fiatal ingázik vagy egy közeli román iskolában tanul tovább. /Sike Lajos: A Rákócziért is! = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 29./

December 6-án bemutatták a Hírlap Könyvek legújabb, sokak által legszebbnek tartott darabját /A hattyúleány – Erdélyi szász népmesék, Hírlap Könyvek, Szatmárnémeti/ Szatmárnémetiben, a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumban. A bemutatón az érdeklődő gyerekek mellett az iskola aligazgatója, Izsák György és Muhi Sándor tanár is részt vett. A köszöntő után Veres Istvánnak, a Szatmári Magyar Hírlap főszerkesztőjének szavai hangzottak el. Elmondta, hogy kik is valójában a szászok. A könyvben szereplő meséket Veres István fordította le németből, Josef Haltrich „Deutsche Volksmärchen aus dem Sachsenlande in Siebenbürgen” című gyűjteményéből. A kiadvány szerkesztése és grafikai megjelenítése Muhi Sándor képzőművész, grafikus munkáját dicséri, és a szatmárnémeti Europrint nyomdában látott napvilágot. /Nagy Krisztina: A hattyúleány bemutatkozása a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumban. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), dec. 7./

Szépszámú néző előtt mutatták be december 19-én Aradon az evangélikus-lutheránus egyház imatermében Pávai Gyula tanár Patakvárban, aranykancsó c. legújabb kisregényét. A szerző bevallása szerint idei második kötetét búcsúzásnak szánta Aradtól és vidékétől. Ujj János történész a kort, a Szent Istvántól II. Béláig terjedő korszak történelmi tényeit tárta fel. A bemutató előtt a Kölcsey Színpad egy érdekes, XIII. századi angol betlehemes játékot adott elő. /Pávai Gyula új könyve. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 20./

Január 15-én tartotta 2008-as első munkaülését az aradi Tóth Árpád Irodalmi Kör. Kölcsey Ferencre emlékeztek a költő halálának idei 170. évfordulója kapcsán. Dr. Brauch Magda beszélt a kor irodalmi irányzatairól, felelevenítette Kölcsey korát. /Regéczy Szabina Perle: A Tóth Árpád kör első idei ülése. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 17./

Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) ügyvezető püspöke nemrégiben vette át hivatalát Tőkés Lászlótól. Kifejtette, hogy a legsürgetőbb teendő a KREK egyházközségeinek dolgát rendbe tenni. Meg kell keresni azon egyházközségeket, amelyekben a lelkipásztor nem érzi jól magát, és gondjai vannak. Csűry folytatni szeretné az egyházközségek látogatását. Hamarosan leülnek tárgyalni Pap Gézával, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökével a két egyházkerületet érintő kérdésekről. Csűry szeretné, ha a gencsi ügy minél hamarabb lezárulna. Emellett továbbra is nyitottak a Krisztusért és Egyházért /CE/ Szövetséggel szemben. Zilahon a Református Wesselényi Kollégium ingatlanügyeit kell rendezni. Az iskolaépület szintén a református egyház tulajdonában volt, de az 1990-es évek eleje óta sikertelenül igényelték vissza. A nagyváradi Lorántffy-gimnázium épületét szeretnék felújítani, Szatmárnémetiben pedig rendezni kell a Kölcsey Ferenc Főgimnáziummal a felmerült gondokat. Tavaly augusztusban a KREK visszakapta azt az épületet, amelyben jelenleg a gimnázium működik, és egy másik, egykori egyházi tulajdonú ingatlant a Láncos-templom mögött. A Szatmári Református Gimnázium néhány osztálya jelenleg a Kölcsey épületében tanul, s voltak kísérletek arra, hogy összeugrasszák a két magyar tanintézetet. /Fried Noémi Lujza: Szolgálat a szeretet jegyében. = Krónika (Kolozsvár), jan. 18./

A magyar kultúrát 1989 óta ünneplik január 22-én, Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon fejezte be a Himnuszt. Kölcsey Ferenc halálának 170., a Himnusz születésének 185. évfordulója alkalmából január 20-án, vasárnap Szatmárcsekén, a református templomban tartottak megemlékezést. Január 21-én Budapesten átadták a második alkalommal odaítélt Magyar Kultúra Követe címet. Az elismerésben Eötvös Péter zeneszerző-karmester, Esterházy Péter író, Kányádi Sándor költő, Julia Marton-Lefevre magyar származású környezetvédelmi és tudományos szakdiplomata, Palya Bea énekes és Schiff András zongoraművész-karmester részesült. /Ma ünneplik a magyar kultúra napját. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 22./

Január 22-én a magyar kultúra napja alkalmából az arad-belvárosi evangélikus-lutheránus gyülekezet imatermében tartotta ünnepi közgyűlését az aradi Kölcsey Egyesület. Pávai Gyula elnök méltatta a magyar kultúra napját. A Kölcsey-díj idei kitüntetettjei: dr. Hubert Ildikó és Sándor Tivadar arad-gáji plébános. Dr. Hubert Ildikó budapesti egyetemi tanár az aradi magyar kultúráért kifejtett több mint egy évtizedes odaadó munkájáért nyerte el a díjat, Sándor Tivadar katolikus plébános a Szabadság-, illetve a Szentháromság-szobor elemeinek megőrzéséért, a Csiky Gergely Iskolacsoport bentlakásának a felújításáért, az anyanyelvű oktatás támogatásáért kapta a díjat. A Kölcsey Egyesület ügyvezető elnöke, Lehoczky Attila az újraindított Havi Szemle első számát mutatta be. /(balta): Átadták a Kölcsey-díjakat. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 23./

Kolozsváron a magyar kultúra napjára az evangélikus templomban megtartott ökumenikus ünnepséggel emlékeztek. Fehér Attila lelkész kifejtette: e nem hivatalos ünnep alkalmával évezredes hagyományainkra, kulturális értékeinkre emlékezünk. Bálint Benczédi Ferenc unitárius lelkész szerint a magyar kultúrához tartozik mindaz, amit a magyar emberek létrehoztak, hogy Isten gondviselését és szeretetét láthatóvá tegyék. A Református Kollégium kórusa három kórusművet és egy harangjátékot adott elő Székely Árpád igazgató vezényletével. Kötő József EMKE-elnök hangsúlyozta, hogy Kölcsey közel két évszázaddal ezelőtt megfogalmazott gondolatai ma is érvényesek. /Nagy-Hintós Diana: Ma is érvényes Kölcsey-gondolatok. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 24./