Böjte Csaba iránytűje
Farsangi hangulatban mutatta be tegnap a Bukaresti Magyar Kulturális Intézet székházában Böjte Csaba ferences szerzetes Iránytű a Végtelenhez című legújabb könyvét, ugyanis a csíkszeredai Role zenekar megzenésített Ady-verseket és vallásos dalokat kínált „zenei aláfestésként”.
Az idei év első kulturális rendezvénye kettős bemutatkozó volt, a Böjte Csabáé mellett a Fazekas Mártáé is, aki az intézet új vezetőjeként lépett a bukaresti magyar közönség elé. Amint arról lapunkban már beszámoltunk, Bretter Zoltánnak, a kulturális intézet igazgatójának politikai indíttatású visszahívása után az új igazgató kinevezéséig Fazekas művészeti titkárként irányítja az intézményt. A nemrégiben Európai Polgár díjjal kitüntetett Böjte Csaba Iránytű a Végtelenhez című könyve egy trilógia (Ablak a Végtelenre, Út a Végtelenbe) harmadik része, amely a tízparancsolatról és annak a mindennapjainkban betöltött szerepéről szól. „Isten azt akarja, hogy az általa teremtett világban mindenki jól érezze magát, amihez utat mutat a Tízparancsolat” – fogalmazott a könyvbemutatón a ferences szerzetes, aki elmondása szerint a létezés örömére próbál rávilágítani könyveiben. „Nemcsak létezni, alkotni is jó. Arra születtünk, hogy szeressük azt, amit csinálunk” – magyarázta Böjte Csaba.
Hozzátette: a mai embernek minél előbb vissza kellene adni az alkotás örömét. A szerzetes könyvében a tőle megszokott módon, úgy közelíti meg az isteni parancsokat, hogy azokkal mindennapi problémákra ad közérthető választ. Olyan aktuális kérdésekre válaszol, mint: időszerűek-e még a mózesi időben kőtáblára vésett intelmek? Mit kezdjen a ma embere a szigorú tiltásokkal? „Egyszerű könyveimet elsősorban felnövekvő szép fiaimnak és a hittel ismerkedő, az igazságra szomjas embereknek írom, és az a célom, hogy a titkokat ők is megértsék, a végtelenhez tartó vándorútjukra könnyedén magukkal is vigyék” – fogalmazza meg ars poeticáját Böjte Csaba.
F.I. maszol.ro
Erdély.ma

Méltatlanul elfeledett csíki mesemondók emlékezete
Talán nincsen olyan magyar ember szerte a világon, aki ne ismerné el a székelység meghatározó szerepét a magyar folklór, ezen belül is a magyar népmesekutatás területén. Ha „magyar népmesét hallunk, elsőre biztosan Benedek Elek jut eszünkbe, vagy éppen Arany László, akit szintén a Székelyföldön gyűjtött meséi tettek ismertté. De tévedünk, ha azt hisszük, hogy már minden titkát felfedte a székely mesevilág. Amint nemrég egy, a Székelyföld folyóiratban megjelent írásból megtudtuk, egy hihetetlenül értékes és gazdag mesekincs lapul még kiadatlanul Budapesten az ELTE néprajzi archívumában.
Ez az „eltemetett archívum”, melyet a szűk szakmán kívül senki sem ismert eddig, Belatini Braun Olga csíkszentdomokosi gyűjtése a múlt század negyvenes éveiből. A gyűjtésben 17 csíkszentdomokosi mesemondótól mintegy 100 mese szerepel, ezek felét egy Albert András nevű parasztember mesélt el a gyűjtőnek. Hogy Albert András nem csak gazdag, de páratlanul értékes mesekincset hagyott ránk, arról egy szakmai kiadvány (Ortutay Gyula szerkesztésében 1960-ban megjelent Magyar népmesék) a következőképpen vall: „Albert András egyike a legkiválóbb (...) mesemondóinknak. Mesekincse úgyszólván kifogyhatatlan. Figyelemre méltó gazdag teremtő fantáziája, mellyel új meseelemeket alkot (...), valamint fordulatos költői nyelve.
De ki is ez az Albert András, és hogy lehet, hogy kiválósága ellenére sem a szülőfalujában, sem a szakmában nem vált mindmáig széles körben ismertté? Ennek a kérdésnek a megválaszolására és egyúttal a domokosi népi mesemondók ismertetésére indított projektet a Csíkszentdomokosi Községi Könyvtár az IREX könyvtári alapítvány támogatásával.
A tavaly ősszel elkezdett, idén márciusig tartó program során Sándor Edit községi könyvtáros és Gáll Ida tanítónő az interneten közzétették a jelenleg fellelhető domokosi népmeséket (www.meselofalu.eoldal.hu), mesemondó és meseillusztráló versenyt szerveztek iskolásoknak, nagyobb diákok bevonásával pedig gyűjtőmunkába kezdtek, hogy felkutassák a mesemondók ma még fellelhető nyomait a faluban. Ugyanakkor helyi tanítónők készülnek néhány mese dramatizálásával, Gáll Ida pedig kiadásra előkészíti Albert András kéziratban fennmaradt regényes önéletírását.
Ennek a programnak a keretében 2012. január 24-én Csíkszentdomokos vendégül látja Hermann Zoltán budapesti irodalomtörténészt, mesekutatót, aki néprajzkutatókkal együttműködve kiadni készül a Balassi Kiadónál a teljes csíkszentdomokosi meseanyagot. A déli egy órától a Márton Áron Általános Iskolában sorra kerülő beszélgetésen a kutató érdekes részleteket árul el a helyi hallgatóságnak erről a rejtett mesekincsről, a helyiek pedig elmondják neki, amit megtudtak a jósként, feltalálóként, lakodalmi gazdaként és naiv festőként is tevékenykedő, fiatalon elhunyt Albert Andrásról. A program iránt érdeklődőknek készséggel szolgál további tájékoztatással Sándor Edit községi könyvtáros. (E-mail cím: editsandor68@gmail.com; a Községi Könyvtár hétköznap délutánonként elérhető telefonszáma: 0266336758)
Erdély.ma

Nem külön kórházakat, csak a törvény betartását
Január 13-i ülésükön a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar oktatói nyílt levelet intéztek román kollégáikhoz.
Ebben emlékeztetnek a 2011. évi 1-es számú tanügyi törvény 363-as cikkelyére, amely előírja, hogy mindazok a felsőoktatási intézmények, amelyekben a törvény életbe lépésekor a kisebbségek nyelvén is folyt oktatás, multikulturális egyetemi státust nyernek; a kolozsvári Babes–Bolyai és a marosvásárhelyi Művészeti Egyetem mellett a MOGYE is.
A nemzeti kisebbségekre vonatkozó 135-ös cikkely szerint a multikulturális egyetemeken szakok, tanítási vonalak alakulnak a kisebbségek nyelvén folyó oktatás céljából. A tanítási vonal a többnyelvű multikulturális egyetemeken főtanszékekbe szerveződik. Az oktatási vonal keretében dolgozó egyetemi oktatók hat hónapon belül saját működési szabályzatot dolgoznak ki és fogadnak el, amely meghatározza a választások lebonyolítását és az oktatási vonal egyéb sajátos aspektusait is az egyetemi chartának megfelelően.
Az említett (135-ös) cikkely 3. bekezdése szerint a tagozat olyan kisebbségi nyelven működő oktatási forma, amely mind az egyetem, mind pedig egy fakultás keretén belül önálló intézményt alkothat az adott szak főtanszékére alapozva, amely önálló tantervet és szervezési kereteket dolgoz ki. A szakokon folyó oktatási tevékenységet az egyetemi autonómia szellemében kell megszervezzék.
A 4. bekezdés szerint a kisebbségek nyelvén történő oktatást minden szinten biztosítani kell: az első ciklusban, a mesteri, a doktori képzésben és az egyetem utáni oktatásban is.
A főtanszékeket az egyetemi karok javaslatára a szenátus döntése alapján lehet megszervezni, felosztani, összevonni vagy felszámolni (133/3).
A jogszabály 121-es cikkelye szerint az Oktatási, Kutatási, Ifjúsági és Sportminisztérium az a közhatóság, amely a felsőoktatás területére érvényes törvényes előírások végrehajtását és betartását hivatott követni, ellenőrizni és indokolt esetben büntetni, ha nem tartják be azokat. Hasonlóképpen a szóban forgó minisztérium ellenőrzi az egyetemi autonómia érvényre juttatását, gyakorolja általános és sajátos feladatát és a közügyekért vállalt felelősséget is.
A magyar oktatók kérik a törvény által előírt szerkezetek létrehozását (a román tagozaton megalakult főtanszékekkel egyenlő jogállású főtanszékeket, amelyek a tanügyi törvény 135/b pontja értelmében lehetővé teszik az anyanyelvű oktatást. Véleményük szerint ezt a jogot a törvény biztosítja és nem a rosszul értelmezett egyetemi autonómia függvénye, ahogy azt a MOGYE szenátusa a 133/3. törvénycikkelyre hivatkozva állítja. A szenátus összetételétől függenek a főtanszékek megalapításának részletkérdései is.
Nyílt levelükben a magyar oktatók kérik a magyar nyelv bevezetését a gyakorlati oktatásba, anélkül, hogy az a román nyelvű szakmai felkészítés elhanyagolását jelentené. A klinikai munkában a román páciensekkel román nyelven történik a párbeszéd, román nyelven íródnak a hivatalos dokumentumok és román nyelven folyik a párbeszéd a román kollégákkal is. A román szaknyelv elsajátítása kötelező marad, ahogy azt a tanügyi törvény megfogalmazza (46/11).
”Határozottan visszautasítjuk egyes politikusok vagy a MOGYE Diákligája által a sajtóban közzétett vádakat. Pontosítjuk, hogy nem akarunk külön kórházakat, külön laboratóriumokat, külön kutatóközpontot, nem akarjuk, hogy a magyar diákok kizárólag csak magyar nyelven tanulják az orvostudományt, nem akarjuk, hogy román nyelvismeret hiányában képtelenek legyenek Romániában gyakorolni a mesterségüket. Visszautasítunk az egyetemi életre gyakorolt bármilyen politikai befolyást. Azt kérjük csupán, hogy a tanügyi törvény előírásait tartsák be. A törvény 121-es cikkelye alapján az Oktatási, Kutatási, Ifjúsági és Sportminisztérium az egyetlen felhatalmazott szerv, hogy a felsőoktatásban a vonatkozó törvényes előírások gyakorlatba ültetését és betartását, illetve az egyetemi autonómiának a felsőoktatási intézmények általi gyakorlását ellenőrizze. Kérjük a minisztériumot, hogy teljesítse ezt a feladatát.
Egyetemünk chartáját a szaktárca arra hivatkozva utasította el, hogy az nem tesz eleget a törvény előírásainak. A magyar tagozat főtanszékei a mai napig sem alakultak meg, holott az egyetem szerkezete a charta szerves részét képezi, tehát nem tekinthetjük törvényesnek a jelenlegi szerkezetet. Emiatt nem veszünk részt az egyetem vezetőségének megválasztásában addig, amíg a MOGYE nem az érvényes törvény alapján működik” – olvasható a január 13-án írt nyílt levélben.
(bodolai)
Népújság (Marosvásárhely)

Antal: álprobléma a táblaper
Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester álproblémának nevezte azt, hogy Valentin Ionaşcu alprefektus beperelte az önkormányzatot, amiért a városháza bejáratánál egy táblán a magyar felirat a román fölött helyezkedik el.
Az elöljáró felhívta a figyelmet arra, hogy a kifogásolt táblák már tíz éve ott vannak az intézmény bejáratánál, gyakorlatilag egyik oldalon a magyar felirat van a román fölött, a másik oldalon pedig a román szerepel a magyar előtt. „Úgy tűnik a Kovászna megyei prefektúrán nincs elég munka, ha ilyen álproblémákkal foglalkoznak” – fogalmazott Antal Árpád. Amint arról lapunkban már beszámoltunk, Valentin Ionaşcu alprefektus múlt héten perelte be a sepsiszentgyörgyi és sepsibodoki önkormányzatokat, mert meglátása szerint nem tartják be a kétnyelvű táblákra vonatkozó előírásokat. Az alprefektus közölte: már több alkalommal is felszólította a sepsiszentgyörgyi városházát, cseréljék meg a táblák sorrendjét. Hangsúlyozta: az alkotmány és a helyi közigazgatási törvény szerint a román nyelvnek elsőbbsége van Romániában. „A közintézményeken első a román nyelvű tábla” – jelentette ki az alprefektus.
Ionaşcu hasonló okok miatt perelte be a sepsibodoki polgármesteri hivatalt is, mivel ott a helységnévtáblán, a kultúrotthon és a sportcsarnok épületén elhelyezett táblákon először magyarul, és csak alatta jelenik meg román nyelven a felirat.
K. Zs.
Új Magyar Szó (Bukarest)

Nemzeti színű ferdítések
Gabriel Catalan
A szerző két, 1990 után kiadott történelemkönyvet elemez, amelyben hemzsegnek a bizonyítékok arra, hogy a tankönyvírók továbbra is a nemzeti-kommunista szemlélet szerint tálalják a románok történetét, és tovább folytatják a történelemhamisító manipulációkat, kárt okozva vele a végre lehetővé váló román–magyar megbékélésnek.
Azokat a hűbéri szerződéseket, amelyeket az erdélyi fejedelem Ştefan Răzvannal, valamint a  Mihai által küldött munténiai bojárok küldöttségével kötött, a tankönyvírók „Báthori Zsigmond által készítettek”-nek minősítik, és  „megalázó kikötéseket” tartalmaznak. Mi több, Havasalföld esetében „a bojárok összeesküvéséről” van szó, azokéról, akik az szerették volna elérni, hogy a Mihai hatalma csökkenjen, és hogy újabb „jogokat és kiváltságokat” szerezzenek (helyeket az országgyűlésben, egyházi gyarapodást az Ungrovalahiai [Havasalföldi] Érsekségnek, gazdasági és politikai előjogokat), és e tekintetben Mihai szavaira hivatkoznak, arra, amit egyik lengyelországi vendégének mondott: „Orcátlanul becsaptak”, a bojárok „saját akaratuk szerint cselekedtek”. Tekintetbe véve Mihai vendégének kilétét, valamint azt, hogy híre sincs a megtorlásnak Eftimie érsekkel, a püspökökkel, illetve „az áruló” bojárokkal szemben, vagy annak, hogy a sértett uralkodó felmondta volna az említett szerződést, mindössze arra következtethetünk, hogy Mihai amolyan diplomáciai nyilatkozatott tett azért, hogy Lengyelország gyanakvását csökkentse, a lengyelek ugyanis időközben, 1995 augusztusában, Moldvában Ştefan Răzvan helyett Ieremia Movilát ültették trónra, a törökellenes politika ellenzőjét és a lengyel érdekek hűséges kiszolgálóját.
A létrehozott hűbéri viszony működőképességének legfőbb bizonyítéka az, hogy a szerződő felek 1594 és 1599 között kölcsönös katonai támogatásban részesítették egymást a törökök elleni harcban. A tankönyvek részletesen foglalkoznak vele, bár nem minősítik ezt a tényt valóságos értékének és jelentőségének megfelelően. Így Báthori Zsigmond már a Mihai törökellenes fellépésének kezdetén (1594. november 13-án Bukarestben) „2000 katonát küldött”, segítségként. Velük találkozhatunk – „Király Albert parancsnoksága alatt” – az 1595-ös harcokról, beleértve a călugăreni-i csatáról (1595. aug. 23.) szóló leírásokban is. Azt viszont a szerzők nem tisztázzák kétséget kizáróan, hogy Mihai (akárcsak számos elődje) magyar hűbérura segítségével szerzi vissza a törökök által elvett országát és trónját, annak ellenére, hogy megemlítik: „Mihai 1595. szeptember 12-én Bran mellett, a Dâmboviţa menti Stoeneşti-en várta a segítség érkezését szövetségeseitől”, valamint azt, hogy „Zsigmond átkelt a hegyeken mintegy 23 000 katonával, közöttük 13 000 zsoldossal, a székely csapatokkal, Ştefan Răzvan kis hadával és a toscanai segédcsapattal (a Silvio Piccolomini vezénylete alatt álló 300 katonával)”. A katonai együttműködés további példái: Mihai és Zsigmond 1596-ban és 1598-ban összehangolta a támadó és a védelmi hadműveleteket [jóllehet a havasalföldi vajda időközben, 1598 márciusában békét kötött a törökökkel], vagy „a Habsburg Rudolffal (1598-ban a Dealu kolostorban) megkötött barátsági és katonai szövetségi szerződés, amely által, miközben Zsigmond első ízben lemondott a trónról, Mihai egykori hűbérura hűbérurának a vazallusa lett, vagyis II. Rudolf német császáré, aki egyben a magyar királyi címet is birtokolta. Erről az alárendeltségi viszonyról hallgat a tankönyv, csupán azt említi, hogy a Báthori Zsigmonddal szembeni „kierőszakolt vazallusság ettől kezdve végképp megszűnt”.
Ezután Mihai „személyes kezdeményezésének” eszméjét bizonygatják, amely már az 1596–1597 közötti időszakkal kapcsolatban is felmerült, miszerint Mihai „a hegyeken túli hadjárat mellett döntött, amelynek tökéletes megszervezése arra vall, hogy e hadjárat gondolata őt régóta foglalkoztatta”. Csakis azért, veszi fel Mihai „a császári tanácsos és helytartó címet (…) valamint a császári hadak főparancsnoka” címet, hogy a II. Rudolf császár gyanúját eloszlassa.
Ugyanezt a nézetet vallják Moldva meghódítása esetében is, amely ugyancsak alkalmat adott Mihainak, hogy a függetlenségét éreztesse: „Egyrészt az, hogy állandóan megtagadta azoknak a területeknek az átadását, amelyeket a császár kardjával szerzett, valamint az, hogy Erdélyben teljesen független politikát folytatott, újabb merész lépésre kötelezte őt.”
Annak ellenére, hogy Mihai Târgoviştébe és Iaşi-ba helytartókat iktatott be (fejedelmi helytartókat; uralkodót nevezett ki Moldvába, akárcsak korábban Havasalföldre), váltig bizonygatják, hogy „1600-ban politikai egyesülés történt” (ami mindössze öt hónapig, májustól szeptemberig tatott). A szerzők szerint a politikai egyesülést bizonyítja  Mihai rangcíme (amelyet az 1600. május 27-én kibocsátott okirat szerint használt) és a „jól ismert pecsét, amelyen megjelenik a három román testvérállam”. „Hosszas tárgyalások nyomán sikerült kicsikarnia azt, hogy a Habsburg Birodalom elismerje őt Havasalföld és Moldva uralkodójának, valamint Erdély fejedelem rangú kormányzójának.”
Ennél súlyosabb ferdítés az, hogy Mihai tetteihez nemzeti célokat társítanak, a nemzeti egység és öntudat eszméjének meglétét mind a fejedelem, mind pedig a román népesség esetében. Néhány kivételt (A.D. Xenopolt, P.P. Panaitescut) leszámítva, a nemzeti motiváció állandó jellemzőként jelenik meg a román történetírásban. A tankönyvek lemondanak az egyik hamis beállításról, miszerint „Havasalföld, Moldva és Erdély – együtt, amire úgy vágytunk”, de kitartanak a másik, a „dák eszme” mellett: „A dák terv – minden román egyesítése egy energikus hatalom révén – az egyetlen út számunkra a függetlenség felé a minket leigázni kívánó hatalmi érdekekkel szemben, az Ottomán Birodalomtól kezdve Lengyelországig és a Habsburg Birodalomig”, más szóval „a Román Országok egyesítésének a szükségszerűsége”. „Tudva azt, hogy az ottománellenes koalíció széthullik, Mihai rájött arra, hogy ilyen veszedelmes politikai körülmények között csakis a Román Országok egyetlen vezetés alatt történő egyesülése mentheti meg az olyan nagy áldozatok árán elnyert függetlenséget.”
A szerzők e felfogásnak megfelelően eltúlozzák azokat a proromán intézkedéseket, amelyeket Mihai Viteazul vezetett be Erdély kormányzása idején: havasalföldi bojárokat ültetett be a fejedelmi tanácsba (a munténiai főurak nagyrésze nem is volt román származású, hanem görög vagy levantei); az erdélyi várakba bizalmi emberei közül nevezett ki várkapitányokat (akik közül sokan balkáni származásúak voltak); bevezette a román nyelv használatát egyes kancelláriai iratok készítésekor (kevés ilyen irat készült, s azok is cirill betűs írással); adományokat nyújtott román nemeseknek (amellett hogy e nemesek etnikai hovatartozása meglehetősen vitatható, a szerzők megfeledkeznek arról, hogy Mihai Viteazul adományban részesített magyar és székely nemeseket is); a jobbágy parasztoknak kisebb engedményeket kaptak tőle: legeltetési jogot, megtiltotta a kínzásukat, felmentetette őket az ortodox papok javára való robot végzésétől (az erdélyi parasztmegmozdulások miatt volt kénytelen ilyen engedményeket tenni; ezzel szemben Havasalföldön egészen más intézkedéseket hozott: törvényerőre emelte például a parasztok földhöz kötését, 1595-ben és 1596-ban megtiltotta a munténiai jobbágyok számára a költözködést).
A tankönyvírók különösképpen eltúlozták Mihai Viteazul vallási politikáját. Mihai, ortodox lévén, görögkeleti templomot alapított Gyulafehérváron. De ne feledjük, hogy a tismanai rendházfőnöknek, Serghiének a  kinevezését máramarosi püspökké, vagy a Neagoslav papét Brassóban a bolgárszegi ortodox templom élére, akárcsak egyes Kárpátokon túli szerzetesek áttelepítését a gyulafehérvári kolostorba Eftimie érsek határozta el, az egyházi hatóságokkal együtt – ők a fejedelemmel szemben autonómiával rendelkeztek minden egyházi kérdésben. Különben Eftimie érsek 1595 óta rendelkezett a fent említett jogokkal, attól kezdve, hogy május 20-án Gyulafehérváron a havasalföldi küldöttség vezetőjeként aláírta a Báthori Zsigmonddal, az akkori erdélyi fejedelemmel szembeni vazallusi szerződést (lehetséges, hogy Báthori András uralkodása alatt visszavont egyet-mást e szerződés előírásaiból).
Alaptalan az az állítás, miszerint Erdélyben: „az ortodox vallás hivatalosan elfogadott vallássá vált, és [Mihai]  Gyulafehérváron megalapította  az Erdélyi Ortodox Érsekséget”, ugyanis ő nem alapított ilyen érsekséget, hanem abban az időben Eftimie havasalföldi érsek ellátta az erdélyi ortodox püspök szerepét is (ami különben a tankönyvből is kiderül, amikor a gyulafehérvári püspöki székről ír, amely a Mihai Viteazul által 1597-ben alapított templomban található).
Tehát egyáltalán nem nyilvánvaló Mihai Viteazul politikájának „a központosító és egyesítő jellege” sem általános külpolitikai aspektusát tekintve, sem pedig annak alapján, ahogyan Erdélyt kormányozta, jóllehet mindkét tankönyvben azt állítják, hogy „Mihai Viteazul megpróbált uralkodásához társadalmi alapot, különösképpen román társadalmi alapot teremteni. Mihai Viteazulnak az a próbálkozása, hogy román közigazgatást vezessen be, akárcsak általában az ő politikája, elégedetlenséget váltott ki a nemesek körében, s megrontotta a császárral való kapcsolatot”; „Bár szándékainak véghezviteléhez nem volt elég idő, Mihai Viteazul az egyesülés legfőbb szavatolójaként tevékenykedett, ő volt a legfontosabb politikai és katonai döntéseket hozó tényező a Kárpátok, a Duna és a Fekete-tenger közötti egész térségben.”
Ezzel szemben viszont a tankönyvek elismerik: „Mihai Viteazul kötelezettséget vállalt arra, hogy érintetlenül hagyja az erdélyi kiváltságosok érdekeit”;  „megerősítette a székelyek régi szabadságjogait, mint olyanokét, »akik a keresztény közösség javáért harcoltak«, vagyis a törökök ellen”. Továbbá tényként állapítják meg, hogy 1600 szeptemberében a tordai országgyűlésen „az erdélyi kiváltságos rendek (...) fellázadtak Mihai ellen »a rájuk rótt szokatlan terhek«, valamint »az erejüket gyengítő« kötelezettségek miatt”, nem pedig etnikai megfontolásokból (Székely Mózes székelyei kitartottak Mihai Viteazul mellett, hálából a régi kiváltságaik visszaállításáért), illetve a románok feltételezett előnyben részesítése miatti elégedetlenségből.
(Folytatjuk)
Új Magyar Szó (Bukarest)

EMNP Marosvásárhelyen is
Január 17-én, kedden sajtótájékoztatón mutatkozott be az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) hétfő este megalakult szervezetének vezetősége.
Az elnök Portik Vilmos, eddig a Maros megyei EMNT közkapcsolatokért felelős elnökségi tagja volt, alelnökök: Kali István jogász és Angi Balázs informatikus, elnökségi tagok: Hollanda Dénes nyugalmazott egyetemi tanár és Mátyás Attila technikus.
Hollanda Dénes elmondta, amikor úgy döntött, hogy beáll a pártba és vezetői szerepet vállal, azért tette, mert úgy gondolja, csak akkor lehet az erdélyi, marosvásárhelyi magyarságot visszatéríteni arra az útra, amelyen a ’90-es évek elején elindult, ha erkölcsileg tiszta, a régi rendszert nem kiszolgáló, nem zsarolható emberek vállalnak politikai szerepet. “Ezek a fiatalok nem voltak a régi rendszer kiszolgálói, én magam soha nem fogadtam el egy cigaretta értékű csúszópénzt sem. Ez a vezetőség tiszta lappal indul, remélem, elérik, hogy a vásárhelyi magyarság melléjük álljon” – jelentette ki.
Kali István emlékeztetett a decemberben az RMDSZ-szel közösen megtartott sajtótájékoztatóra, amelyen bemutatták az RMDSZ és az EMNT közös polgármesterjelöltjét, és amelyen bejelentették, hogy a közös koalíciós szerződést a párt fogja aláírni. Reményét fejezte ki, hogy minél hamarabb sor kerül rá.
A tagságuk meghívásos alapon bővül, tudtuk meg továbbá, illetve azt is, hogy szombaton részt vesznek az MPP által szervezett, a magyar kormánnyal szolidarizáló mítingen.
(mózes)
Népújság (Marosvásárhely)

Gyarapodás és összetartozás
Beszélgetés Répás Zsuzsannával, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkárával
  2011 novemberében a Magyar Állandó Értekezlet elfogadta a magyar nemzetpolitikai stratégia kereteit tartalmazó dokumentumot, melynek alapvető célja, hogy a nemzet gyarapodó közösség legyen. Az okmány megfogalmazói a számbeli, szellemi, jogi és gazdasági gyarapodásra egyaránt gondoltak. Erről a jövőbemutató elképzelésről kérdeztük Répás Zsuzsannát, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkárát, aki Zentán a Magyar Kultúra Napja alkalmából szervezett Kárpát-medencei Kulturális Fórum rendezvényén vett részt.     – Beszéljünk először a számbeli gyarapodásról! Tudjuk, hogy egész Európára jellemző a demográfiai fogyatkozás, a kisebbségi közösségeket viszont ez mindig súlyosabban érinti, hiszen esetükben az alacsony születésszám mellett az asszimilációt és az elvándorlást is számításba kell venni. Ezek a problémák azonban eltérően érintik az egyes határon túli közösségeket. Míg például a Felvidéken erőteljes az asszimiláció, elvándorlás pedig gyakorlatilag nincs, addig Vajdaságban az utóbbi okoz nagy problémát. Szeretnénk megállítani a csökkenést, megtalálni azokat a módokat, hogy jó legyen magyarnak lenni, hogy az emberek büszkén vállalják az identitásukat, de ehhez a többi említett tényező is szükséges. Nagyon fontos a szellemi gyarapodás, amelyhez az ilyen rendezvények is hozzájárulnak, amelyet itt tartottak ma Zentán. Ki kell emelni, hogy a Kárpát-medence minden részéből érkeztek küldöttek. Ezek azok az események, amelyeken együtt tudjuk átélni a magyarságunkat, másrészt megláthatjuk, hogy a többi közösségben is szinte ugyanazokkal a problémákkal szembesülnek, akkor is, ha mások a körülményeik. Tudnunk kell egymásról, mert ez az összetartozás alapja.     A jogi gyarapodást azért emelnék ki, mert létfontosságú, hogy a kisebbségi jogokat minél jobban kiterjesszük, és minél több jogi garanciát állítsunk a megmaradás és a gyarapodás szolgálatába. Ezen a téren a Kárpát-medencéből talán a vajdasági magyar közösség ért el a legtöbbet, hiszen törvényben rögzítették a kulturális autonómiát. Lehetőség volt arra, hogy létrejöjjön egy olyan belső magyar parlament, amely az itteni magyarságot érintő legfontosabb ügyekről hozhat döntéseket. Nagyon remélem, hogy a többi magyar közösség esetében is ebbe az irányba haladhatunk.     ” A szülőföldön maradás egyik legsarkalatosabb kérdése a megélhetés, a gazdasági fellendülés, ami minden bizonnyal csökkentené a fiatalok elvándorlását is.     – Természetesen annak az eszközeit is meg kell találnunk, hogy a közösségek gazdaságilag is gyarapodjanak, különösen a mostani időkben, amikor a válság nem kedvez a különböző támogatásoknak. Éppen ezért fontos észrevenni az új formákat, például az európai uniós pályázatokat, és mindenképpen ki kell használni a határ menti együttműködésben rejlő lehetőségeket. Az előadásomban szóltam arról az új, kultúrát támogató tervezetről, a Kreatív Európa Programról, amely majd a 2014-2020 közötti európai uniós költségvetési tervezési időszakban lesz elérhető, és az uniós tagállamok, valamint a csatlakozásra várók egyaránt igénybe vehetik.     Olyan projektumokat kell megvalósítani, amelyek valóban szolgálhatják a helyben maradást, gazdasági lehetőségeket nyitnak, segítenek, hogy az emberek a szülőföldjükön boldoguljanak. Terveinkben szerepel a vállalkozókat, a kis- és középvállalkozásokat támogató programok újraindítása is.     ” A nemzetpolitikai stratégia túlmutat a Kárpát-medencén, hiszen a diaszpórában élő magyarokkal is foglalkozik.     – A diaszpóra egészen a legutóbbi időkig a nemzetpolitikának egy méltatlanul háttérbe szorított és elhanyagolt területe volt. Az elmúlt húsz évben akadtak ugyan próbálkozások a megszólításukra, de vagy elhaltak, vagy sikertelennek bizonyultak. Tavaly, november közepén nagy élmény volt számomra a Magyar Diaszpóra Tanács megalakulása, amelyre ötven magyar szervezetet hívtunk meg a világ számos tájáról. Mintha egy kicsit tartózkodva jöttek volna, hiszen korábban nem létezett velük az az élő párbeszéd, ami a Kárpát-medencei magyarokkal, de jó volt látni a tartózkodásuk oldódását, az egymásra való kölcsönös odafigyelést. Azóta is keresnek minket a különböző ötletekkel, közös tervekkel, javaslatokkal. Egyébként a Magyar Állandó Értekezlet ülésén mostantól a Magyar Diaszpóra Tanács küldöttei is ott lesznek, vagyis olyan fórummá vált, amelynek a munkájában a világ összmagyarságának a képviselői vesznek részt.     ” Megkezdődött a nemzetpolitikai stratégia megvalósításához szükséges háttérintézmények kiépítése is, mint például a Magyarság Háza.     – A Magyarság Háza hiánypótló intézmény, hiszen egy olyan komplex kulturális, tudományos, továbbképző, szórakoztató központot szeretnénk létrehozni, amely méltó módon mutathatja be a magyarságot, a magyar kultúrát, a magyar szellem teljesítményeit részben saját magunknak és a fiataljainknak, részben a Magyarországra látogató külföldieknek. Állandó kiállítást tervezünk, amelynek témája a Kárpát-medencében, sőt az egész világon élő magyar közösségek. Ez nem hagyományos értelemben vett múzeum lesz, hanem olyan interaktív összeállítás, amely a fiatalok érdeklődésére is számot tart. Kapcsolódik a Határtalanul! programhoz is, amellyel azt szeretnénk elérni, hogy a magyarországi diákok legalább egyszer egy osztálykirándulás keretében ellátogassanak a határon túlra. Olyan rendezvényekkel igyekszünk megtölteni a Magyarság Házát, amelyek bemutatják az ezerszínű magyar kultúrát. Hetente-kéthetente szeretnénk új programmal jelentkezni, hogy élő központ legyen, ahova jó betérni.     ” A válság és a belső ügyek rendezésén kívül lesz-e ereje a jelenlegi kormányzatnak arra, hogy a határon túli magyarsággal is kellőképpen törődjön?     – Nyilván mindenhol arról a támadássorozatról hallani, amelyet Magyarország ellen indítottak. Én ezt próbatételnek tekintem, melyen túl kell lennünk, és nagyon fontos, hogy a problémák között is megőrizzük azt a szilárd elhatározást, amellyel nekiláttunk a kormányzásnak. Ennek az alapja és fő célja, hogy minden tekintetben megerősítsük Magyarországot. Nehéz úton indultunk el, és nehéz nemzetközi környezetben vagyunk, a válság mellett azt is tapasztalhatjuk, hogy vannak olyan erők, amelyek nem nekünk szurkolnak. Éppen ezért nagyon fontos az összetartás, ami azt feltételezi, hogy odafigyelünk egymásra, mert csak közösen tudunk eredményeket elérni. Magyarország figyelme továbbra is ott lesz a határon túli közösségeken, nemcsak erkölcsi, hanem anyagi értelemben is számíthatnak a segítségünkre. A határon túli támogatások volumene az idei évben nem csökken, és ez a gazdaság mostani helyzetét tekintve nagy eredménynek számít.
TÓTH Lívia
Hét Nap (Szabadka)

Európa kísértete
Múlt héten szélsőjobboldaliak – akik tudatták szervezetük nevét, címét, telefonszámát is – uszító tartalmú plakátokat ragasztottak a Brassó főterén található Bem-emléktáblára. Ki a magyarokkal a román jégkorongsportból! Ez állt a papírlapokon. Mivel félő, hogy a közeljövőben így alakulhat a plakátok szövege: Ki a magyarokkal Romániából!, s mert akár atrocitások is érhetnek nemzetiségük miatt gyerekeket, időseket, az elkövetőket büntetni kellene.
Lehetne akár uszításért, akár engedély nélküli plakátolásért, esetleg emlékmű gyalázásáért. (A hatnyelvű Bem-tábla azt a helyet jelöli, ahonnan a 48-as tábornok elmondta máig megfontolandó beszédét: „Magyarok, szászok, románok nyújtsatok egymásnak kezet!” ) A helyi rendőrség vezetőit is kérdőre kell vonni: hol voltak a rend őrei, amíg az elvakult fiatalok végigragasztották a Kapu utcát? Az RMDSZ városi tanácsosai ezt meg is teszik!
Mert a szélsőjobboldal veszélyét pillanatig sem szabad lebecsülni. Az ordas eszmék terjednek az iskolában, a sportpályákon és a művelődési otthonokban is. Gyerekeim néha elképesztő butaságokkal térnek onnan haza, megbélyegző véleményt mondanak egyik vagy másik népcsoportról. Igyekszem, de vajon sikerül-e lenyesegetnem e vadhajtásokat, büszkeséggé tompítani a nemzeti gőgöt, elfogadássá változtatni a kirekesztést? Csak egy családapa aggodalmának tűnik ez, noha a keresztény, a toleráns Európa fennmaradásának nagy kérdése ez.
A gazdasági válság önmagában is súlyos kihívást jelent Európa számára. „Sok szó esik az Európával szembeni befektetői bizalom visszaállításának szükségességéről. Valójában ennél is fontosabb lenne a fiatal nemzedékek bizalmának visszanyerése” – írja a svéd Anders Lindberg annak apropóján, hogy a brit Demos agytröszt kutatói közzétették A digitális populizmus új arcai című tanulmányukat. A társadalomkutatók tizenegy európai országban vizsgálták az egyre erősödő radikális szélsőjobboldali pártok aktivistáit. Kiderült, a szélsőjobboldal híveinek kétharmada harminc évesnél fiatalabb, s nem gazdasági megfontolásból fordultak a szélsőjobbhoz, hanem mert félnek a nemzeti identitásuk elvesztésétől. Miközben szeretnének nagy magyarok, nagy románok, nagy szlovákok, frankó frankok, übermenschek lenni, érzik, hogy haszontalan senkik, akikről a nemzeti kultúra nem úgy hull le, mint másról a ruha a boldog szerelemben, hanem mint rozzant házról a vakolat… Bizalmatlanok a demokratikus politikai intézményekkel szemben, és ellenzik a szerintük a nemzeti identitást romboló EU-integrációt. Az átlagnál jóval nagyobb arányban tartják elfogadhatónak az erőszak alkalmazását. Sokkal jobban kihasználják az online média lehetőségeit, mint a mérsékelt pártok tagjai vagy választói. Bár a szélsőséges pártoknak kevés tagjuk van, szimpatizánsaikat könnyen elérik – alkalomadtán könnyen mozgósítják is – a közösségi oldalak segítségével. A felmérés szerint az aktívan internetező radikális hívek az offline közéletben is aktívabbak: nagyobb arányban vesznek részt demonstrációkon (ott voltak a bukaresti utcai harcok frontvonalában is a szélsőjobbosok, akárcsak néhány évvel ezelőtt Budapesten), sőt a választási hajlandóságuk is magasabb.
„Azt gondolhatnánk, hogy Európa elég tapasztalatot szerzett már a háborúról és a népirtásról, ezért immunis a nacionalizmussal szemben. Úgy tűnik, nem ez a helyzet” – értékeli helyesen Anders Lindberg a felmérést.
Akkor is közel jár az igazsághoz, amikor a radikálisok térnyeréséért az európai elitet teszi felelőssé. Azokat, akik az egyensúlyteremtést és a kiadáscsökkentést bármi áron meg akarják valósítani. Hogy ennek mi a következménye, azt a demokrácia kitalálói már megtapasztalhatták: négyszázezer görög vesztette el a munkahelyét, Hellász lakosságának negyede a létminimum alatt él.
„Iskolapéldáját láthatjuk annak, hogyan kell olyan szociális katasztrófát előidézni, amely előcsalogatja a radikális szélsőségeseket” – kesereg a svéd újságíró, s vele együtt mi is, hogy lám, az iskolapéldákból senki sem tanul. Terjed a görög tűz, s nyomában liheg, tarkónkon liheg Európa kísértete.
Ambrus Attila
Új Magyar Szó (Bukarest)

Kevesebb magyar osztály indul Marosvásárhelyen
Kevesebb magyar kilencedikes osztály indul a következő tanévtől Marosvásárhelyen. A megyei tanfelügyelőség ugyanis két középiskolában tervezi csökkenteni a jövőtől induló magyar osztályok számát. Egyelőre még dolgoznak a 2012-13-as tanév beiskolázási tervén, és ezt pénteken a minisztérium elé viszik. Ha Bukarestben elfogadják a tervet, akkor kevesebb magyar osztályba iratkozhatnak a Maros megyei gyerekek.
Maros megyében ez az egyetlen sport líceum, ide jönnek magyar és román gyerekek a megye minden pontjáról. Évente legalább két magyar kilencedik osztály indul, de jövőre csak egyet engedélyezne a tanfelügyelőség.
Csíki Zsolt igazgató, Szász Albert Sportlíceum
„A magyar osztályokban például, eddig két magyar osztályom volt, nekem. Az azt jelenti, hogy hatvan gyermek. Na most Vásárhely szinten nagyon nagy az érdeklődés, de ugyanúgy a Nyárádmentéről rengeteg magyar gyerek jelentkezik a sportiskolába. A felmérés a nyolcadikos gyerekeknél, az 84 gyerek volt, aki jelentkezne a román szakra és 65 vagy 68 gyerek a magyar szakra.” Tehát, legalább két magyar osztálynyi jelentkező lenne jövőre. A zavaró az, hogy ott csökkentik az osztályok számát, ahol igény lenne, mondja az igazgató. A tanfelügyelőség azzal magyarázza az osztályok számának csökkentését, hogy problémás ez a megye, mert kevés a gyerek.
Raluca Marian kommunikációs felelős, Maros Megyei Tanfelügyelőség
„A kilencedikes osztályok esetében kevesebbre kell számítani, azért, mert kevesebb diák van. Tavaly 5900 nyolcadikos volt, most alig több mint 5100. Így akármennyire is szeretnének több osztályt az igazgatók, meg kell érteniük, hogy nem lehet, mert nincsenek diákok.”
Márpedig a Sport Líceumba lenne jelentkező, sőt a következő tanévet a tavaly életbe lépett oktatási törvény szerint tervezik meg. Ez azt jelenti, hogy jövőtől már 25 diákkal is meg lehet alkotni egy osztályt, nem szükséges 30, mint eddig. Ennek ellenére, mégis egyelőre úgy tűnik, a tanfelügyelőség terve szerint a marosvásárhelyi Sport Líceumban és az Unirea Líceumban egy-egy magyar osztállyal kevesebbet indítanak ősszel.
Székely Varga Edina
Erdély TV
Erdély.ma

Eldőlt: óvodától érettségiig oktat a Szatmárnémeti Kölcsey Főgimnázium
Óvodával és elemi osztályokkal bővül a Kölcsey Ferenc Főgimnázium és a Református Gimnázium, döntötte el csütörtök délután Szatmárnémeti Városi Tanácsa.
A januári rendes havi tanácsülés a megszokottnál jóval kurtábbra sikeredett: a városatyák mindössze hat pontban szavaztak. Ezek közül kétségkívül a beiskolázási terv volt a legfontosabb, mely a 2012-2013-as tanévtől lehetővé teszi, hogy a két említett intézmény kiszélesíthesse oktatási palettáját.
A döntés értelmében a Széchenyi utcán található 29-es számú óvoda megszűnik önálló jogi személyiség lenni és a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumba tagozódik be. Hasonlóképpen a 24-es számú óvoda, amely a Református Gimnáziumba tagozódik be. Utóbbi lépés következtében a 2-es óvoda, amelyhez eddig a 24-es tartozott, szintén elveszíti önálló jogi személyiségét, mivel a szétválás következtében nem éri el a szükséges gyerekszámot. A 2-es óvoda megmaradt részét így a 6-os óvodához csatolják.
Mindezen lépések mellett a Kölcsey Ferenc Főgimnázium és a Református Gimnázium lehetőséget kapott, hogy elemi osztályokat is indítson a 2012-1013-as tanévtől.
Kereskényi Gábor, az oktatásért felelős alpolgármester elmondta, hogy a lépést hosszas konzultáció és tárgyalássorozat előzte meg. Mivel az új tanügyi törvény az oktatási intézmények Nyugat Európában ismeretes vertikális szintű tagozódását jelölte meg prioritásnak, így a tanfelügyelőség is rábólintott a javaslatra. Szintén a tanügyet érintő változás, hogy a gyereklétszám lecsökkenése miatt a Szatmárzsadányi Általános Iskola is megszűnik önálló jogi személyiségnek lenni és a Lucian Blaga Általános Iskolához tagolják be. Ez amúgy a gyerekeket semmiben nem érinti, hisz ugyanoda járnak majd iskolába, mint eddig. Költségcsökkentés jegyében megszűnik viszont az igazgatói, a titkárnői és egy-két további tisztség.
A tanács megszavazta továbbá, hogy Szatmárnémeti Európai területi Együttműködési Csoportosulást hozzon létre Nyíregyházával és az ukrajnai Beregszásszal. Felhatalmazta továbbá Leitner Jánost, az Apaserv vezetőjét, hogy peren kívüli tárgyalásokat folytasson az Aqua Engineering nevű céggel. Az osztrák vállalat késlekedett egy munka kivitelezésével, ezért az Apaserv a munkálatok értékének 10%-ára perelte. Ugyanakkor az osztrákok 340.000 eurót követelnek az Apaservtől. A két vállalat már Bukarestben és Bécsben is pereskedett – most peren kívül igyekeznek megegyezni.
Kocsis Zoltán
szatmar.ro
Erdély.ma

Nem csak az utca elégedetlen
Romániában terjed az elégedetlenkedési hullám, az utolsó hírek szerint több mint húsz megye városainak utcáin követelik az államelnök, a miniszterelnök lemondását és előrehozott választások kiírását. Már London utcáin is Băsescu–Boc fejét vennék az ott tanuló diákok.
A hatalom meg sunyít. Az alkotmánybíróság tegnap ismét egy héttel elhalasztotta a döntést arról, hogy alaptörvény-ellenes vagy sem az önkormányzati és parlamenti választások összevonása. Az érdekli a tisztelt urakat, és bizonyítékot is kérnek a kormánytól, hogy valóban megtakaríthat-e húszmillió eurót, ha fittyet hány a demokráciára. A kilenctagú, bordó köntösbe öltöztetett bírói testület – a hírek szerint – felismerte: ha bejelenti, hogy nyugodtan össze lehet vonni a választásokat, az utca robban fel, ha meg kihirdeti, hogy e szándék alkotmányellenes, Băsescu ugrik a plafonig és a torkuknak. Így négy-öt arányban még egy hetet tétovázhatnak. Tegnap délben Emil Boc, Kelemen Hunor s Gabriel Oprea, a derék katona egy kerek órát tárgyalt az ellenzéki pártszövetség vezetőivel, s csak annyira jutottak, hogy soron kívül hétfőre összehívják a parlamentet, a “román demokrácia alapintézményét”, és bizottságot alakítanak az ellenzék, a kormánypárt és a jegybank szakértőiből. Arra koncentrálnak – derült ki nyilatkozataikból –, amire eddig hajlamuk sem volt, hogy tárgyaljanak, egyeztessenek. Minden bizonnyal elsősorban azokkal, akikkel eddig is szót értettek. Különben látszólag csak az utcán kiabáló emberek és az ellenzéki pártok elégedetlenek az országban kialakult helyzettel. A hatalom úgy véli: az ország gazdaságilag stabil, a választásokat csakis összevonva és november végén lehet megtartani, s természetesen békességre vágyik. Bocot tűzön-vízen át meg akarják tartani, s nem mondták ki, de logikusan az következik: Traian Băsescu vezetésével újabb és újabb csúcsok meghódítására törnek, s kilenc hónapig még korlátlan hatalomra és a soron következő választások megszervezésére. Ma minden jel arra mutat, az RMDSZ a végsőkig kitart a koalíció és Traian Băsescu mellett. Baj lehet hallásukkal, látásukkal, nem jut el magasságukig az utca hangja. Igaz, a magyar megyékben csendesek a terek, nagy a csend. Sok párt között elveszni látszik az elégedetlenség, miközben egekig nőtt a bizalmatlanság. De mi történik, ha kiderül: ami az utcán zajlik, s elcsitulni nem akar, valójában a vég kezdete?
Simó Erzsébet
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Ismét meggyalázták Mátyást
Mondhatni, szinte már várható volt, hogy az egészségügyi törvénytervezet miatt múlt héten kirobbant megmozdulások előbb-utóbb nacionalista síkra terelődnek. Ezen megnyilvánulások helyszínéül a tettesek ismét Kolozsvárt, a kincses város Főterét és az itt pompázó, nemrég felújított Mátyás-szoborcsoportot szemelték ki. Valószínűleg nem véletlenül, hiszen azok, akik a kedd esti tüntetés alkalmával meggyalázták a műalkotást, és trágár szavakat („Muie UDMR”) festettek ennek talapzatára, nagyon is jól tudták, hogy ezáltal milyen reakciókat váltanak majd ki. Nagyon is tisztában voltak azzal, hogy Fadrusz János alkotása milyen jelentőséggel bír a magyar közösség számára, milyen szellemi értékeket képvisel, és milyen érzékenységeket fognak érinteni a műalkotás összemázolásával.
Teljesen természetes, hogy az országban napok óta tartó tiltakozáshullám – amely Bukarestben összecsapásokhoz is vezetett a tiltakozók egy része és a rendfenntartó erők között – az RMDSZ ellen is irányul, hiszen az érdekvédelmi szövetség a demokrata-liberális mellett fő kormányzati tényező. Nem beszélve arról, hogy az RMDSZ kezében van az egészségügyi tárca irányítása, így a szövetség hangsúlyozottan érintett az ügyben. Egyértelmű tehát, hogy a tiltakozók felháborodásától, elégedetlenségétől és ellenszenvétől az RMDSZ sem mentesül. Az viszont teljes mértékben elfogadhatatlan, hogy a tüntetők közül egyesek mindezt egy műemlék meggyalázása, összemázolása és lefestése által juttassák kifejezésre. Számos lehetőség létezik arra, hogy az emberek világgá kürtöljék követeléseiket, illetve az államelnökkel, a miniszterelnökkel és a kormányt alkotó pártokkal szembeni esetleges elégedetlenségüknek hangot adjanak. Ebből is világosan látszik, hogy a Mátyás-szoborcsoport ismételt meggyalázása – legutóbb tavaly ilyenkor a nyilvánosság számára máig ismeretlen tettesek műanyagot és gumidarabokat égettek el a műalkotás talapzatának Szent Mihály-templom felőli oldalán – tudatos cselekedet volt, szándékosan követték azt el, mi több: a tettesek provokációnak szánták a trágár szavak felfestését a talapzatra.
A történtek kapcsán ugyanakkor jogosan tevődik fel immár a kérdés, hogy ettől a pillanattól kezdve mennyire tekinthetők hitelesnek az esetleges további megmozdulások, pontosan mi ezeknek a célja, illetve kik állnak az utcára vonuló tömegek mögött, kik mozgatják, irányítják a háttérből az eseményeket. Félő, hogy a Raed Arafat melletti – egyébként teljesen jogos – kiállásként országszerte elterjedt tiltakozáshullám mára egészen más dimenziót kapott. Ezt bizonyítja a kedd esti kolozsvári eset is, és a Fadrusz-alkotás meggyalázása: valaki/valakik célja a megmozdulásokat szociális síkról nacionalista „utakra” terelni, és magyarellenes hangulatot kelteni. Természetesen találgatni lehetne az okokat, hogy mindez kinek, illetve miért lenne az érdeke, tény viszont az: tudatosan jártak el a tettesek, akikről időközben kiderült, hogy az U FC focicsapat – akik köztudottan híresek magyarellenességükről – drukkerei. Nem árnyalja a helyzetet az sem, hogy hasonló feliratot fedeztek fel a tegnapi nap folyamán a Kolozs megyei prefektúra épületén is. Ha kizárólag kormány- és nem magyarellenes megnyilvánulásról lenne szó, akkor a tettesek miért csak az UDMR feliratot mázolták fel a szobor talapzatára, illetve a kormány helyi képviseletének a székhelyére? Tudtommal a fő kormánypárt nem az érdekvédelmi szervezet, hanem a PD-L…
A négy tettest, akik közül három fiú és egy lány, a kedd esti tüntetésen jelenlévő csendőrök rövidesen a (bűn)cselekmény végrehajtása után előállították, és a rendőrőrsre szállították. A hírek szerint a vonatkozó jogszabályok értelmében 1000 és 500 lej közötti pénzbírsággal sújtották őket. Ezzel azonban még az alapvető probléma nem oldódott meg, ami a Mátyás-szoborcsoport jövőbeni védelmét illeti. Hiszen mi a garancia arra, hogy egy következő tüntetés alkalmával ugyanezen csoportosulások vagy más személyek nem követnek el hasonló vandál cselekedetet. Valamelyes megoldást talán a szoborcsoport bekerítése jelentene, amelynek lehetősége korábban már felvetődött, és talán a jelenleginél hangsúlyosabb védelmet biztosítana Mátyás királyunk és hadvezérei számára. Eljött tehát az ideje annak, hogy a helyi önkormányzat, a magyar érdekképviselet, illetve a kérdésben illetékes személyek megtegyék ennek érdekében a szükséges, konkrét intézkedéseket.
PAPP ANNAMÁRIA 
Szabadság (Kolozsvár)

Surján váltotta Tőkést
Az Európai Parlament (EP) strasbourgi plenáris ülésén szerdán az EP egyik alelnökévé választották Surján László kereszténydemokrata politikust. Az EP ötéves törvényhozási ciklusának felénél újraválasztják a parlament és az egyes frakciók vezetőit, tisztségviselőit. A legnagyobb létszámú, jobbközép irányzatú néppárti frakció ennek keretében már decemberi tisztújító ülésén döntött saját EP-alelnökjelöltjei, köztük Surján jelöléséről. Az EP első magyar alelnökeként megválasztott Schmitt Pált Tőkés László váltotta ebben a pozícióban, aki azonban a közelmúltban – erdélyi elfoglaltságaira tekintettel – bejelentette, hogy nem kívánja újra jelöltetni magát a tisztségre.
„Megtisztelő számomra, hogy az Európai Parlament alelnökévé választott. Tudom, hogy ez a szavazás nem csak nekem, hanem Magyarországnak is szólt. Tapasztalom, hogy az európaiak egyre kevésbé bíznak az Európai Unióban. Ennek elsődleges oka, hogy az unió sok mindenben eltért attól az úttól, amelyet az alapítók kijelöltek. A magyar polgárok is egyre kritikusabbak az unióból jövő hírekkel szemben. A kritika jogos. Alelnökként az alapítók szellemében fogok dolgozni, s ezzel reményeim szerint hozzájárulok az unió tekintélyének növekedéséhez” – jelentette ki megválasztását követően Surján László.
Surján László 2004 óta európai parlamenti képviselő, 2007 óta a költségvetési bizottság néppárti koordinátora. Tőkés László volt EP-alelnöknek európai vezető politikusok köszönték meg kifejtett munkáját – tájékoztatott közleményében a politikus sajtóirodája.
Az Európai Parlament soros lengyel elnöksége 2012. január 16-án Strasbourgban tartotta utolsó ülését. A parlamenti mandátum félidejének lejártával leköszönő Jerzy Buzek lengyel EP-elnök az alelnökökkel való kiváló együttműködés sikerének nevezte az elmúlt időszakot. Az uniós törvényhozási folyamatban való állandó részvétel mellett – egyebek közt – az Európai Parlament új látogató-központjának, a Parlamentáriumnak a megnyitását, a képviselők és asszisztensek statútumának életbe ültetését. Az alelnökök tevékenysége vonatkozásában az elnök külön is megköszönte Tőkés László alelnöknek a Lisszaboni Szerződés 17. szakaszának gyakorlati megvalósítása terén kifejtett munkáját. Joseph Daul néppárti frakcióelnök levélben üdvözölte Tőkés Lászót, elismerését és köszönetét fejezve ki alelnöki tevékenységéért, méltatva a vallási párbeszéd intézményesítése ügyében elvégzett munkáját.
Szabadság (Kolozsvár)

Májusra lesz kész a Holnaposok-szoborcsoport
Bár az eredeti határidő január közepe lett volna, valószínűleg csak májusban kerülhet leleplezésre a nagyváradi Holnap Irodalmi Társaság tagjait ábrázoló szoborcsoport. Benyovszky Tünde, a Nagyváradi Ingatlankezelőség aligazgatója megkeresésünkre elmondta: a bürokrácia volt az oka, hogy néhány hónappal csúszott a szerződés aláírása – hosszadalmas papírmunkára és az előírások szigorú betartására volt szükség, hiszen a szoborcsoport közpénzből készül.
„Eredetileg tavaly szeptemberben írtuk meg a közbeszerzési pályázatot, s akkor úgy számoltuk, január 15-e lehet az átadási határidő. A bürokratikus procedúra miatt azonban a kivitelezési szerződést csak december végén sikerült aláírnunk, így a négy hónapos periódus, amit a kivitelezésre szánunk, csak április végén jár le” – magyarázta el lapunknak Benyovszky Tünde.
A tenderre egyébként egyetlen képzőművész jelentkezett, Deák Árpád, akinek köztéri alkotásaival Nagyszalontán, Budapesten, de még Párizsban is találkozhatunk. Tervére öttagú zsűri bólintott rá: Biró Rozália alpolgármester, Jakobovits Márta képzőművész, a képzőművészek egyesületének nagyváradi reprezentánsa, Benyovszky Tünde, illetve a helyi önkormányzati testület két képviselője. A képzőművész a Krónikának elmesélte: feltétlenül szüksége van a négy hónapnyi időre, hiszen a bronzszobor különleges, úgynevezett viaszvesztéses technikával készül. Előbb az alakokat agyagból mintázza meg az alkotó, majd a mintákról viaszból készül levonat, amelyet kerámiával vonnak be, és ebbe öntik ki végül a bronzfigurákat.
A szoborcsoport egyébként maga is rendhagyó lesz: interaktív köztéri alkotásként tervezte meg alkotója. Az irodalmi alakok között ugyanis egy üres szék is lesz a kompozícióban, amelyre bárki leülhet majd, és a váradi irodalmi élet, egyben a magyar irodalom nagyságainak bronzalakjaival – Ady Endrével, Dutka Ákossal, Emőd Tamással és Juhász Gyulával – közös fotót készíthet. A kompozíció az Ady Endre Gimnázium bejáratának közelében áll majd.
Nagy Orsolya
Krónika (Kolozsvár)

Magyarságismereti tábor határon túli fiataloknak
Idén is meghirdeti a Rákóczi Magyarságismereti Mozgótábort a II. Rákóczi Ferenc Alapítvány a Kárpát-medencei Fiatalokért. A 14–19 éves fiatalok március 30-áig pályázhatnak a nyári programra.
A szervezők az immár 19. alkalommal megrendezett tábor keretében határon túli magyar fiatalokat táboroztatnak Magyarországon, hogy azok megismerkedhessenek a magyar történelemmel, kultúrával és művészetekkel. A táborra azok a határon túli magyar fiatalok jelentkezhetnek, akik a Kárpát-medencében élnek, 14. életévüket június 30-áig betöltik, még nem múltak el 19 évesek, érdeklődnek a magyar történelem és kultúra iránt, felekezettől függetlenül gyakorolják vallásukat, valamint még nem vettek rész a mozgótáborban. A diákok több tétel közül választhatnak, így pályamunkát nyújthatnak be Kastélyok, kúriák környezetemben – múlt, jelen és jövő témában (eredeti elképzelések régi épületek megmentésére és felhasználására), vagy arról, hogy Kodály Zoltán születése 130. évfordulóján mennyire tartják fontosnak a népi hagyományok ápolását a 21. században. Választható téma továbbá a szóbeli történelem fontossága és megőrzése. A tábort június 30. és július 15. között tartják meg több helyszínen, így a fiatalok Győrben, Pécsett, Kecskeméten, Miskolcon és Budapesten is látogatást tesznek. A programokat a budapesti II. Rákóczi Ferenc Alapítvány a Kárpát-medencei Fiatalokért mellett a Kanadai Rákóczi Alapítvány, valamint a magyarországi Templomos Lovagrend szervezi.
Krónika (Kolozsvár)

Kongresszusra készülődik az Erdélyi Magyar Néppárt
Váltás és folytonosság egyidejűleg jellemezte 2011-ben a nemzeti oldalt
Kolozsváron tartott sajtótájékoztatót Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt megbízott elnöke, aki többek között kijelentette: február 25-én rendezik meg Csíkszeredában az EMNP kongresszusát.
Elfogadják majd a párt szervezeti és működési szabályzatát, a bővített programot, ugyanakkor a választási esztendő prioritásait is meghatározzák. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács új ügyvezető elnökének, Sándor Krisztinának a részvételével megtartott sajtótájékoztatón szóba került a nemzedékváltás, az elmúlt év eseményeinek kiértékelése, és körvonalat nyertek a jövőbeli tervek is. „A váltás és a folytonosság jellemezte az EMNT tevékenységét” – hangsúlyozta Toró T. Tibor, az EMNP megbízott elnöke, utalva arra, hogy 2011-ben elnökváltás történt az Erdélyi Magyar Néppárt élén, ugyanakkor a 2012-es esztendőben folytatják az elmúlt évben meghatározott feladatok végrehajtását. Toró a tavalyi év végén adta át az EMNT ügyvezető elnöki tisztségének stafétabotját Sándor Krisztinának, a Magyar Ifjúsági Tanács volt elnökének. A leköszönt elnök emlékeztette a sajtó képviselőit, hogy 2011 eseményekben és eredményekben gazdag év volt az EMNT szempontjából: többek között húsz területi szervezet konszolidációját jelentette, az általa kiépített Demokrácia Központ-hálózat 30 irodája mintegy 140 000 személynek nyújtott tájékoztatót a honosítással kapcsolatban, ugyanakkor közel 75 000 érdeklődőnek segítettek a dossziék összeállításában. Jelentős szerepet vállaltak a népszámlálás előkészítésében és lebonyolításában, kidolgozták a Mikó Imre Tervet, és hangsúlyosan foglalkoztak Verespatak ügyével. Ismét részt vállaltak a Kolozsvári Magyar Napok, illetve a Brassói Magyar Napok megszervezésben, de sok más helységben is sor került jelentős kulturális rendezvényekre az EMNT égisze alatt. „2011 a konszolidáció éve volt” – vonta le a következtetést Toró T. Tibor.
Közös érdekek, közös célok
Az év legfontosabb eseményének az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzése bizonyult. A 2010. decemberében Székelyudvarhelyen megalakított Néppártot, minden akadályoztatás ellenére, tavaly nyáron sikerült beíratni a bukaresti táblabíróságon. „A két alakulatot közös érdekek vezérlik, és közös célok mentén lépnek fel” – jellemezte az EMNT és az EMNP viszonyát Toró T. Tibor. Hozzátette, immár a politikum és a civil szféra eszközeit egyaránt kihasználva, közös értékrend mentén folytathatják tevékenységüket, hiszen nemzeti értékrendben gondolkodó csapat áll a két alakulat mögött, akik két különböző szervezeti keretben bár, de azonos célokért küzdenek. „Az érdekérvényesítés egy új eszköze az Erdélyi Magyar Néppárt, amelyet a közösség kezébe adunk” – jelentette ki.
Üdvözlik az új magyar alkotmányt
A magyarországi helyzetről szólva a Néppárt megbízott elnöke kifejtette: a maguk részéről üdvözlik a január elején életbe lépett új magyar alkotmány, hiszen ezzel új korszak nyílik a magyar nemzet történetében. Örvendetes, hogy a magyar kormány felelősséggel viseltetik a határon túli magyarság iránt, és támogatja az autonómia-törekvéseket. Mint mondta, büszkék rá, hogy az EMNT javaslatainak egy része szövegszerűen is helyet kapott az Alaptörvényben. „Aktív nemzetpolitikára sarkall, és számos elem jelzi, hogy nem csak a 10 millió magyarországi Alaptörvénye, de az egész Kárpát-medencei magyar nemzeté is” – mutatott rá Toró T. Tibor. A Magyar Szocialista Párt tiltakozó akcióiról kifejtette: nevetséges, hogy azok, akik az elmúlt nyolc évben a nemzetpolitikát „lebutították”, a 2004. decemberi sikertelen népszavazás felelősei így tiltakoznak a nemzetpolitikai fordulat ellen. „Határozottan szolidaritást vállalunk az új Alaptörvény kidolgozóival” – jelentette ki a politikus.
Februárban alakuló kongresszus
Az Erdélyi Magyar Néppárt megbízott elnökségének döntése szerint az alakuló kongresszust február 25-én Csíkszeredában tartják – jelentette be Toró T. Tibor elnök. Itt fogadják majd el a szervezeti és működési szabályzatot, a bővített programot, valamint a választási esztendő prioritásait is. Mint elmondta, januárban folytatódnak a helyi szervezetek megalakulásai, melyeket februárban a megyei szervezetek létrehozása követ. Az alapító elnök hozzátette: a párttörvény értelmében a helyi szervezetek székházait az önkormányzatok kellene biztosítsák, a Néppárt igénylései eddig azonban jobbára válasz nélkül maradtak. Kiemelt figyelmet szentel továbbra is a Néppárt a verespataki bánya megnyitásának problémájának. Toró elmondta: kíváncsian várják, hogy a román kormány a magyar miniszterein keresztül milyen döntést hoz a verespataki bányaberuházás ügyében, amely egyben politikai és erkölcsi kérdés is a Néppárt számára. Az esetleges bányanyitás „nemzetbiztonsági veszélyforrás” lenne – mutatott rá az elnök. Készülődés a választásokra
Toró közölte: a Néppárt az időközi választásokra is készül. A Hargita megyei választókerületben önálló jelöltet állítanak. „Az etnikai arányoknak köszönhetően nincs veszélyben a magyar képviselet, sőt a verseny serkent és munkára késztet” – jelentette ki a megbízott elnök. Mint fogalmazott, kusza a jogszabályi háttér, de a Néppárt értelmezése szerint törvényesen indíthatnak önálló jelöltet. „Semmiképp sem a megfonnyadt tulipán jele alatt indulunk” – tette hozzá Toró. A Néppárt Bihar megyében ugyanakkor már tavaly jelezte az RMDSZ-nek, hogy konszenzusos döntést, és pártoktól független jelölt állítását javasolják. „Most majd kiderül, hogy az RMDSZ együttműködési szándéka csak retorikai fogás, vagy komolyan vehető. Egyelőre a támogatásukra szólítanak fel, de még jelöltjük sincs. Nem akarjuk, hogy megint előhúzzanak egy kétes közéleti szereplőt a kalapból” – fogalmazott Toró. Kijelentette: korrupciós vádaktól mentes, a helyi közösségbe kellőképpen beágyazott, kreatív, a pártpolitikától független jelöltre van szükség. A Bihar megyében megüresedett képviselői szék esetében a kiírásra a törvény által előírt 90 nap január 17-én jár le, de volt már arra precedens, hogy a hatóságok megkerülték a törvényt, és elodázták a kiírást.
Bemutatkozott az EMNT új ügyvezető elnöke
Sándor Krisztina, a Tanács tavaly év végén megválasztott ügyvezető elnöke először vett részt sajtótájékoztatón Kolozsvárott. Erősödést, erősítést és fejlesztést ígért a Tanács keretében, ugyanakkor elmondta, konszolidált szervezetet vehetett át elődjétől, Toró T. Tibortól. Sándor Krisztina kijelentette: a társadalomszervező munkát folytatják, arra törekednek, hogy a már létező helyi rendezvények közös szervezése mellett a párhuzamosan dolgozó civil szervezetek munkáját is összehangolják, valamint a már elkezdett országos terveket folytassák. Az EMNT jelenléte 2012-ben is meghatározó lesz a Bálványosi Nyári Szabadegyetemen. Az ügyvezető elnök véleménye szerint a magyar honosítás igénylése a továbbiakban is az eddigi mértékben alakul, így szeretnék megismételni a tavalyi számokat.
Januárban országos elnökségi ülés
Az EMNT új országos elnöksége január folyamán megtartja első ülését, valamint a Választmány is ülésezik, amelynek tagjai az országos elnökség mellett a területi elnökök és a szakbizottságok elnökei is – ismertette az ügyvezető elnök. Decemberben a közép-erdélyi régió vezetésében is megtörtént a „staféta” átadása, és megalakult a területi egyeztetőtanács is. Ennek mintájára a partiumi és a székelyföldi régióban is hasonló egyeztetőtanácsok megalakítása van folyamatban – tette hozzá.
Az idei tervekről szólva az ügyvezető elnök kifejtette: az EMNT és a Néppárt szakmai hátterét a Bálványos Intézet keretein belül működő szakbizottságok fogják biztosítani. „Ebből is látszik, hogy a két szervezet együtt halad tovább” – mutatott rá Sándor Krisztina. Az EMNT idén hozza létre a Közszolgálati Szabadegyetemet is, amely jelölteknek, a közéletben aktív, közszolgálatot vállaló szereplőknek nyújt majd szakmai képzést.
Az EMNT háza táján történt stafétaváltásról az ügyvezető elnök kijelentette: „Az elmúlt időszakban a Magyar Ifjúsági Tanácsban tevékenykedő több fiatal is úgy döntött, hogy az ifjúsági szférában szerzett tapasztalatait, tudását a továbbiakban a civil politikai erőtérben kamatoztatja, s ezt egy szerencsés és természetes folyamatnak tartom”.
Nánó Csaba
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Újból János Szatmári Szabolcsot választották a PKE rektorává
Visszaválasztották János Szatmári Szabolcsot a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) élére, így újabb négy évig töltheti be a rektori tisztséget. A felsőoktatási intézmény szenátusa által kinevezett 12 tagú versenyvizsga bizottság két jelöltet – Dr. János Szatmári Szabolcsot és Dr. Horváth Gizellát – hallgatta meg, majd az általuk benyújtott menedzseri tervek tanulmányozása nyomán titkos szavazással döntöttek a rektor személyéről.
Az újraválasztott rektor befejeződő mandátuma során beindult az egyetemen a mesterképzés, új képzési szakirányok létesültek (magyar nyelv és irodalom, bank és pénzügy szakok), valamint az egyetem bekapcsolódhatott a ERASMUS európai hallgatói és oktatói csereprogramba. Dr. János-Szatmári Szabolcs rektori programjának fő eleme az új egyetemi épület kivitelezése, valamint további új szakok indítása, valamint az egyetem részvételének biztosítása nagy hatósugarú európai uniós kutatási programokban. (hírszerk.)
Transindex.ro

Eredeti állapotába állítsák vissza a temesvári Mária-szobrot! – ALÁÍRÁSGYŰJTÉS
Január 11-én vandál kezek ledöntötték Temesváron Dózsa György kivégzésének feltételezett színhelyén Szűz Mária szobrát. A Temesvári Magyar Nőszövetség aláírásgyűjtést kezdeményez az ismeretlen elkövetők által megrongált Mária-szobor és Dózsa György-emlékmű helyreállítására.
„Nem nézhetjük ölbe tett kézzel Temesvár épített örökségének, emlékműveinek és emlékhelyeinek rombolását. A Mária téri emlékmű esete figyelmeztet, hogy a különböző okokból történő vandalizmus már szinte megállíthatatlan méreteket öltött városunkban. A civil szférának nyomást kell gyakorolnia a Polgármesteri Hivatalra, hogy tegyen valamit ennek megállítására” – olvasható a Nőszövetség néhány napja közzétett felhívásában, amely nemcsak a január 12-én ledöntött Mária-szobor, hanem a szobrot magában foglaló egész emlékmű helyreállítását kezdeményezi.
A TMN azt szeretné elérni, hogy a történelmi-kulturális-vallási értéket képviselő emlékművet a tulajdonosi jogokkal bíró Polgármesteri Hivatal eredeti állapotába állítsa vissza, tüntesse el róla és környékéről az engedély nélkül hozzátoldott elemeket, illetve pótolja ki a hiányzókat.
A Mária-szobornak több szempontból is jelentősége van Temesvár életében: egyrészt három városnegyed határán található: a Józsefváros, az Erzsébetváros és a Belváros találkozási helyén. A középkori legendák szerint Dózsa György kivégzésekor csoda történt: megjelent Szűz Mária képe. Az esemény után, nem a kivégzés helyét, hanem a csoda helyét jelölték meg. Lényegében ez a harmadik szobor, amely ezen a helyen állt. A kivégzés utáni időkben a közelben egy kápolnát is építettek, amelyet a régi térképek és leírások Magyar Kápolnaként (Capela Hungarica) tartottak számon, amelyet az ugyancsak ott megjelent Szűz Mária tiszteletére emeltek.
A szobor és a Dózsa György-emlékmű eredeti állapotában való visszaállítást itt támogathatja: http://erdely.ma/alairas.php?al_id=9 
Erdély.ma

Határtalanul! – Magyar diákok ismerkedése magyarokkal
Határtalanul! program összeköti a Magyarországon és határon túl élő fiatalokat. A tavalyi költségvetésben 500 millió forintot különítettek el a programra, ebből az összegből összesen 15500-an utazhattak Erdélybe, Felvidékre, Kárpátaljára, Délvidékre.
A legnépszerűbb úticél Erdély, ide irányult az utazások 60 százaléka; a diákok 13 százaléka Kárpátalja, 10 százaléka Felvidék felfedezésére indult.
A támogatáshoz meglehetősen komoly pályázat útján lehetett jutni, mert sokkal inkább tanulmányi útról szól az akció, mint vakációról.
A megbízott pedagógusnak előtte felkészítő órákat kell szerveznie, hogy a diákok már előre képben legyenek – esetünkben – Erdély és azon belül a Székelyföld történelmével, illetve földrajzi, turisztikai nevezetességeivel. Forrás: civishir.hu
Erdély.ma

Átadták a gyulafehérvári Szent Mihály székesegyház tavaly restaurált részeit
Átadták a héten a gyulafehérvári római katolikus székesegyház restaurált részeit. A munkálatok során renoválták az érseki palota homlokzatát, valamint a 18. században átalakított szentélyt külsőleg és belsőleg is felújították. A Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye az idei évre újabb restaurálási munkálatokat tervez, a remények szerint a déli torony és a fejedelmi kapu újulna meg – közölte a Krónikával Szász János gazdasági igazgató.
A hívek immár új megvilágításban csodálhatják meg a székesegyház belülről is restaurált szentélyét
A gyulafehérvári római katolikus székesegyház restaurálása Erdély egyik legnagyobb, magyar műemlék-felújítási programjának számít, a tavalyi munkálatok költségeit a román kulturális és örökségvédelmi minisztérium állta a nemzeti restaurálási program keretében, a felújítás több szakember összehangolt munkáját igényelte. A felújítási munkálatok koncepciója és kivitelezése az egyházművészeti bizottság bevonásával történt, Márton Judit műemlékvédelmi szakmérnök koordinálásával.
Összehangolt munka
Az érseki palota homlokzatának restaurálása az Arh Service Guttmann & Co SNC tervezőiroda által készített kivitelezési terv alapján történt, Guttmann Szabolcs építész koordinálásával. A munkálatokat fővállalkozóként a csíkszeredai székhelyű Harbau Kft. végezte, a beruházás összértéke 1 383 687 lej volt. A szentély teljes felújítása a FKM Kft. tervezőiroda Macalik Arnold építész vezetésével készített terve alapján történt. A munkálatokat a csíkszeredai székhelyű Harbau Kft. végezte, a felújítás értéke a dóm belső világításával együtt 4 333 800 lej. A szentély felújítása során a figurális díszű román kori főpárkány, valamint a támpillérek fölött beépített román kori domborműveknek a restaurálására és azok másolatának elkészítésére is sor került.
Továbbá a román kori kórusrész károsodott bordájának tartószerkezeti megerősítése, a román kori boltozat megerősítése, a mérműves ablakok restaurálása is elkészült. A felújított szentélyt Szent Mihálynak, a főegyházmegye és a gyulafehérvári székesegyház védőszentjének napján ünnepi szentmise keretében áldotta meg Jakubinyi György gyulafehérvári érsek.
Ezzel immár a székesegyház restaurálásának második szakasza fejeződött be, miután korábban a déli torony és a Lázói-kápolna kőrestaurálási munkálatait végezték el a szakemberek, a 600 ezer eurós beruházást, a magyar és a román kormány támogatása és a hívek adománya révén valósult meg.
Van még tennivaló
Egy akkora épületnél, mint a gyulafehérvári székesegyház, mindig van tennivaló, azonban a tavalyi restaurálási szakasszal sikerült elvégezni a sürgős munkákat – értékelte lapunknak Szász János gazdasági igazgató. Mint elmondta, a továbbiakban a déli torony belső felújítását, a déli homlokzat és a déli fejedelmi kapu restaurálását tervezik. A toronyban kiállítóteret alakítanának ki, ahol állandó kiállításként a templom építészettörténeti anyagát, az ásatások során talált leleteket tekinthetnék meg a látogatók, ugyanakkor időszakos kiállításokat is rendeznek itt.
De az építményt teljes egészében megnyitnák a turisták számára, egyfajta kilátóként is működne. A déli oldalon található fejedelmi kapunak egyes elemei az első székesegyház idejéből, a 12–13. századból származnak, a 16–17. században még használatos volt, mint a neve is mutatja, ezen érkeztek a székesegyházba az erdélyi fejedelmek. A kivitelezési tervek készítése és az engedélyeztetés folyamatban van, ezt követi a pályázási szakasz. Ezeket a munkálatokat is a kulturális minisztérium segítségével valósítanák meg, de a magyarországi kormány részéről is érkezett ígéret a támogatásra.
Ugyanakkor a hívek segítségét is várják, ők az érsekség számlájára vagy a katolikus plébániákra juttathatják el adományaikat. Szász János szerint az említett munkálatokat még az idén meg szeretnék valósítani, így a következő évekre még a Szent Anna-kápolna restaurálása és a székesegyház külső részeinek korszerűsítése maradna tennivalóként.
Pap Melinda
Krónika (Kolozsvár)

Markó: gyorsítani szeretnénk a tanügyi reformot
Markó Béla miniszterelnök-helyettes támogatja a tanügyi reform felgyorsítását, elmondta, lassúnak tartja a tanügyi törvény előírásainak alkalmazási ritmusát, és ez elsősorban a gazdasági válság miatti költségvetési megszorításokkal magyarázható.
Markó Kolozsváron, a nemzeti kisebbségek nyelvén folyó oktatásért felelős tanfelügyelőkkel folytatott megbeszélésen mondta el, hogy nagyon kicsi a tanügy költségvetése, és ezt a jövőben növelni kell, hogy elérje a GDP hat százalékát.
„Véleményem szerint most, hogy eltelt egy év, látszik, a tanügyi törvény elfogadása után ennek alkalmazása sokkal lassabb és nehézkesebb volt, mint akartuk. Az okok ismertek, elsősorban a gazdasági válságról van szó. Az iskolák új finanszírozási módját már tavaly alkalmazni kellett volna, de csak 2012-től vezették be. Én szeretném felgyorsítani a reform alkalmazását az egész oktatási rendszerben. Az alkalmazás lassú üteme a költségvetési lehetőségek miatt van, nem elegendő és nem megfelelő a tanügy költségvetése, és ez érzékelhető a beruházásoknál, az iskolák felszereltségénél, az új tankönyveknél. Valahogy el kell érnünk a GDP hat százalékát a tanügyi költségvetésnél. Az oktatás minden társadalom számára kulcskérdés. A költségvetés szegény, ennyit lehetett, de ez nem jelenti, hogy a jövőben nem kell megpróbálnunk nagyobb költségvetést kiutalni” – fejtette ki Markó.
Markó Béla miniszterelnök-helyettes csütörtökön Kolozsváron részt vett egy találkozón a nemzeti kisebbségek nyelvén folyó oktatásért felelős tanfelügyelőkkel. A találkozót a Kolozs Megyei Tanfelügyelőség szervezte. Az ülésen körülbelül 80 tanfelügyelő vett részt, és ott volt Daniel Funeriu tanügyminiszter is.
(Mediafax)
Nyugati Jelen (Arad)

Erdélyi Himnusz-nap
Kölcsey Ferenc kéziratának tanúsága szerint 1823 január 22-én fejezte be a Himnusz megírását a költő. 1989 óta ezen a dátumon ünnepeljük a Magyar Kultúra Napját. A jeles ünnepre ma már minden magyarlakta településen  szerveznek kulturális eseményeket. Ezekből nyújtunk ízelítőt.
Sepsiszentgyörgy: kiadóbemutatkozás
Szombaton Sepsiszentgyörgyön 17 órától a Bod Péter megyei könyvtárban kezdődik a rendezvénysorozat a Magyar Könyvkiadás – Értékteremtő hivatás előadással, amelynek keretében a szegedi Lazi Könyvkiadó mutatkozik be. Az esten fellép Fekete Vince költő. A Tamási Áron színházban szombaton délután öt órától Ránézek az életemre címmel, Kovács Levente marosvásárhelyi színházi rendező élettörténetét összefoglaló interjúkötet bemutatójára kerül sor. Kovács Leventével Bogdán László író beszélget, és színészek részleteket olvasnak fel a kötetből. Szintén szombaton 19 órától a sepsiszentgyörgyi színház nagytermében a Rétyi Fúvószenekar ad hangversenyt. Kézdivásárhely: fotótárlat nyílik
Vasárnap 12.15-kor a Vigadóban nyitják meg Kézdivásárhelyen a Varázsképek, Székelyföld című fotókiállítást, amit Csire Gabriella könyveinek bemutatója követ, 14.30-kor felolvasnak Fülöp István verseiből. A Vigadóban vasárnap 18 órakor az Osonó színházműhely mutatja be az Ahogyan a víz tükrözi az arcot című darabot, nó színházműhely lép színpadra.
Nagyvárad: a színészeké a szerep
A színtársulat Színház az iskolában, iskola a színházban nevű, középiskolásoknak szóló program adja az ünnepi rendezvények fénypontját a partiumi városban. A projekt lényege a fiatalok közelebb vonása a színházhoz és a magyar drámairodalom meghatározó műveihez – fogalmazott Szabó K. István, a Szigligeti Színház művészeti igazgatója. Ebben az évadban Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde című költeményét dolgozzák fel a különböző iskolákban szerveződött diákcsoportok. A produkciót vasárnap, a Magyar Kultúra Gálaestjén mutatják be a diákok, amely során a Magyar Kultúráért díjak is átadásra kerülnek.
Szatmárnémeti: versmaraton
Szatmárnémetiben 24 órás versmondó-maratont szervez az RMDSZ Szatmár megyei szervezete. A helyi versbarátokat várják, hogy elszavalják-olvassák kedvenc verseiket. Szombat déltől vasárnap délig bárki betérhet a székházba, hogy pár percig a nagy nyilvánosság előtt hódoljon a magyar költészetnek, miközben egy csésze meleg teát vagy kávét, egy friss szendvicset is elfogyaszthat. Semmi megkötés nincs, csupán annyi, hogy az utolsó órában csak szatmári költő versét lehet szavalni.
Székelyudvarhely: kamarazene
A székelyudvarhelyi program Sas Péter: A heraldikus Köpeczy Sebestyén József élete és munkássága című kötet bemutatásával kezdődik a Haáz Rezső Múzeumban. A Művelődési Házban ugyanakkor a székelyudvarhelyi Cimbora Tanulók Házába járó gyermekek munkáiból nyílik kiállítás. Késő délután magyar kamarazene-koncertnek ad otthont a polgármesteri hivatal Szent István-terme.
Szombaton az udvarhelyszéki fúvószenekar koncertjére várják az érdeklődőket, repertoárjukon Kodály Zoltán művei szerepelnek.  A napot az Udvarhely Táncműhely előadása, a Varázsének című folklórműsor zárja. Vasárnap délelőtt Egy évtized fényképlenyomatai címmel gyűjteményes kiállítás nyílik az Orbán Balázs szemével Udvarhelyszéken dokumentációs fotótábor anyagából. Az Udvarhelyszék Kultúrájáért díjak kiosztására vasárnap délután kerül sor.
Marosvásárhely: felolvasások
Irodalmi felolvasó-maratonnal és marosvásárhelyi írókkal ünnepel a Studium Alapítvány. A rendezvény szombat éjfélkor kezdődik és vasárnap éjfélig tart, a Gh. Avramescu (volt Rigó) utca 11. szám alatti Orvosi Szakkönyvtárban. A felolvasás a marosvásárhelyi szerzőkre összpontosít, bárki jelentkezhet rá, a felolvasnivalót pedig a szervezők biztosítják. A Vártemplomban szombaton 18 órától Hűvösvölgyi Ildikó bemutatja Reményik Sándor: Csendes csodák című estjét.
A Művészeti Egyetem Stúdió Színháza szintén szombaton új bemutatóval lép közönség elé: Pintér Béla és Darvas Benedek szerzőpáros Parasztopera című darabját, amelyet Porogi Dorka vitt színre. A Tompa Miklós Társulat Székely János Hugenották című drámájával tiszteleg a Magyar Kultúra Napja előtt. Kolozsvár: ökumenikus istentisztelet
A kolozsovári ünnepi rendezvény  ökumenikus istentisztelettel kezdődik a lutheránus templomban szombaton 17 órától, majd Egyed Péter egyetemi tanár előadását hallgathatják meg Böhm Károly filozófusról. A kolozsvári színművészeti hallgatók előadásában  Heltai Gáspár: Egy nemes emberről és az ördögről című darabot nézhetik meg.
Új Magyar Szó (Bukarest)

Szimpátiatüntetés Erdélyben és Kanadában a magyar kormány mellett
A Magyar Polgári Párt felhívására kilenc erdélyi és székelyföldi város csatlakozott a budapestivel egy időben tartott demonstrációhoz.
Csíkszeredában fontosnak nevezték, hogy azok is elmondhassák véleményüket, akik hisznek a polgári demokráciában és elutasítják a kormányt ért vádakat.
Székelyudvarhelyen a szónokok köszönetet mondtak a magyar kormánynak a nemzet egységének megteremtésére tett valamennyi intézkedéséért és elítélték az anyaországot érő, szerintük méltatlan és igazságtalan támadásokat.
„Amikor Magyarországot, a nemzetileg elkötelezett kormánya, köztársasági elnöke vagy éppen kétharmados többsége nemtelen támadásokban szenved, vagy úgy is fogalmazhatnék, hogy irányába nemtelen támadásokat fogalmaznak meg, akkor mi határon túli magyarok együtt érzünk velük, bátorítjuk őket és éljünk bárhol a világban, Székelyudvarhelyen, Budapesten vagy a Felvidéken, mostantól nincs külön határon túli magyar ügy, csak egy magyar ügy van, ennek a tanúságtétele a mai találkozásunk”- mondta a Duna Híradónak Szász Jenő, a Magyar Polgári párt elnöke.
A kanadai és svédországi magyarok is szimpátiatüntetést tartottak szombaton. A göteborgi magyarok felhívásukban nyomasztónak nevezték a Magyarországot ért nemzetközi támadásokat, a kanadai magyarok pedig közleményben tudatták: kiállnak a sarkalatos törvények és az új alaptörvény mellett.
Duna Tv, Híradó
Erdély.ma

Elszántabban nemzetiségi jogainkért (Gondolatok egy következetesebb érdekképviseletről)
A nemzeti etnikai kisebbségi lét hangosabb és hatásosabb artikulálása, az asszimilációs tendenciák elleni fellépés alapvető emberi jog. Ehhez azonban nem elegendő csupán a jó akarat és bátorság, hanem az európai szintű meghallgatás érdekében tudni kell használni az európai megszólalás billentyűzetét.
Vajon mi az oka annak, hogy Szlovákiának sikerül a magyar állampolgársági törvény állítólagos veszélye miatt európai szintű riadót fújnia anélkül, hogy ők maguk kritika alá kerülnének nyílt rasszista és alapvető EU-jogot sértő saját rendelkezésük miatt, miszerint azon személyeknek, akik idegen ország állampolgárságát felveszik, szlovák személyi igazolványuk elvesztésével kell számolniuk? Ennek oka az EU-n belüli nyelvezet tökéletes ismerete. Amíg a magyar kormány és a magyar, az anyaországon túli kisebbség képviselői állandóan, precízen a jogi finomságokat kívánják hangsúlyozni, addig más körök egészen egyszerű és tudatalatti kifejezéseket alkalmaznak, melyekkel bár a szakmai vitákat nem, de a marketingszempontból oly fontos médiafennhatóságot megnyerhetik. Ezek után minden állampolgársági joggal, médiatörvénnyel, alkotmánnyal kapcsolatos tény helyreállítása ellenére nem lehet kikerülni a diszkrimináló, alattvalóvá válási folyamat szívó hatásából. Ez az ördögi kör csak akkor törhető át, ha megértjük, hogy milyen hangon kell európai szinten artikulálni a pozitív figyelemfelkeltés érdekében. Az ehhez használatos nyelvet Franciaországban és Németországban fejlesztették ki, és jelentősen különbözik a Magyarországon használatostól. Míg utóbbit az udvariasság, visszafogottság és a részletekre való túlzott törekvés jellemzi, addig előbbi plakatív leegyszerűsítésekre és nagy hatású jelszavakra épít – és ezek hatnak. Tetszik, nem tetszik, de az Európában vitatott témák hatáshatalmát tudomásul kell venni. És éppen itt nyílik nagy lehetőség az erdélyi magyar kisebbség számára. Meg kell végre tanulniuk helyzetüknek az egész kontinenssel való megismertetését. Az erdélyiek a rendszerváltás óta túlságosan sokat foglalkoztak magukkal. Sajnálatos és jellemző, hogy a húsz éve fennálló nyílt társadalmi rendszer ellenére Magyarországon és Románián kívül alig akad európai ember, kinek ismeretei lennének Erdély különleges történelmi és etnikai helyzetéről. Itt az ideje az Erdély, illetve a Székelyföld márka népszerűsítésének. A SIC védjegynek olyan tulajdonnévvé kell válnia, mely egyediséget és összetéveszthetetlenséget jelent. Hol figyelhetők meg ezzel kapcsolatos törekvések? Testvérvárosi kapcsolatok és alapítványok célzott létrehozása, valamint turisztikai programok által széles körű tudatosságot kell teremteni az európai porondon. Csak ezután állhat fenn annak lehetősége, hogy bizonyos bukaresti érdekeltségek óvatosabbak legyenek. Eme – önmagukban véve könnyű – utak bejárása érdekében Erdély magyar politikusainak is tudomásul kell venniük azt a fontos tényt, hogy ők nem szokványos román államemberek. Ők elsősorban a kisebbségvédelem képviselői. Az ő politikai karrierjük célja nem lehet Bukarestben a rosszul értelmezett megbízhatóságért kitűzött érdemrend elérése. Minden tevékenységüket az általuk képviselt kisebbség polgári és emberi jogainak védelme alá kell vonniuk. Mert egy kisebbségi párt politikusa egyidőben mindig védenceinek kulturális harcosa is. Aki közülük ezt tudatosítani képes, az érteni fogja, hogy mikor lehet fájdalommentes kompromisszumokba bocsátkozni, és mikor kell keménynek maradni. Mivel ők nem a klasszikus értelemben vett állampolitikusok, hanem úgymond védelmezők és segítők, ezért sokkal kevesebb időt és energiát kellene fektetniük olyan döntéshozatalokba, melyek nem érintik az általuk képviselt kisebbséget. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ezek a döntéshozatalok ne lennének fontosak, de megnyugodhatunk abban, hogy elegendő mennyiségű román párt és érdekeltségi kör áll rendelkezésre, melyek ezekkel a gondokkal foglalkoznak. Koncentráljanak inkább szakterületeikre, hogy keresztülvihessék az oda tartozó követeléseket. Egy politikai póker alkalmával nem szabad a befektetett munkát és vétójogokat a kisebbséget nem érintő kérdésekre elpazarolni, hanem meg kell azokat spórolni a valóban fontos témákra. Csak ilyen irányú következetességgel és szilárdsággal érhető el a nagy cél, az autonómia. Meg kell érteni azt, hogy Erdély, Székelyföld ügyein kívül eső témákban nyugodtan köthetők kompromisszumok. Túlerőltetésnek ez ügyekben helye nincs, hanem sokkal inkább minden erőt a fenti magasztos és alapvető célokba kell fektetni. Lehet, ez oda vezet, hogy eggyel kevesebbszer lehet ünnepi bankettek alkalmával a bukaresti piros szőnyegen sétálni, de éppen ezt kell elfogadni. Mert bármilyen kényelmetlen is, a sors a kisebbségi képviselőséget osztotta rájuk – mégpedig jóban és rosszban. A következmények ezek után egyszerűen fogalmazhatóak. Minden tevékenységet annak kell alávetni, hogy mi az, ami a képviselt kisebbség életét megkönnyíti és fejlődését biztosítja. A magyar nyelvű felsőoktatás és a következetes, nem csak esetenkénti magyar nyelvű táblaállítás és feliratozás csak legszembetűnőbb példák. Borzalmas tény, hogy rendészeti és jogi hivatalnokok széles köre nem beszél magyarul, és kimondottan az elbizonytalanítás céljából küldték őket Székelyföldre. Ez a diszkrimináló helyzet azonnali, európai szintű megismertetésre és megszüntetésre vár. Egyidőben utalni kell a mesterséges régiók tervezett létrehozása általi kényszerasszimilációra és kulturális alárendeltségre irányuló törekvésekre is. Ezen jelenség ellenhatásaként, a szubszidiaritás szellemében a megyék és városok felelősségét kell megerősíteni. Több feladatot, kompetenciát és mindenekelőtt hivatali hatalmat kell nekik adni – az alárendelő jellegű és egy 21. századi demokratikus országhoz nem illő prefektúrákat meg kell szüntetni. A gazdasági politikát is azon alapgondolatokhoz kell igazítani, hogy a saját régiónak mi a jó. Mert csak azok a családok vernek itt gyökeret, illetve maradnak helyben, melyeknek gazdasági biztonsága adott, hogy aztán továbbadják kulturális identitásukat és erősítsék azt az országot, melyben születtek. Ennek a gondolatnak mindent alá kell vetni. E magasztos célokat követve tudatossá válik, hogy az RMDSZ és az MPP közötti önző hatalomjátéknak nincs létjogosultsága. Amíg egy városi és megyei szintű konkurencia jó hatású és üdvözölendő, ráadásul még a választási részvételi arányt is növeli – a parlamenti választások alkalmával feltétlenül szükséges a kompromisszum megtalálása. A személyes érzelmek és csalódások ellenére: a közös sors megparancsolja a kibékülést, és ezáltal egy közös és erős magyar listát. Kisebbségi képviselőként ugyanis mindennél jobban ellen kell állni a politikai intrikák édes csábításainak. Eljött a mentalitásváltás ideje. A politikai képviselőknek jobban, mint valaha, a veszélyeztetett kisebbség megóvóinak és támogatóinak kell tekinteniük magukat. Ebben a szellemben és csakis ebben kell munkájukat végezniük. Akkor sok minden könnyebbé válik, és a közös cél, az élhetőbb és autonóm Székelyföld, is elérhető lesz.
A szerző, Vida Péter német-magyar állampolgár, 1983-ban az egykori NDK-ban született. Több évet élt szüleivel a Zala megyei Nagykanizsán. 2003-óta egy Berlin közeli városnak, Bernaunak városi képviselője. 2008 óta megyei képviselő Barnim megyében. A Brandenburgi Egyesült Polgári Mozgalmak (BVB / Freie Wähler) regionális párt elnöke. Nagy előszeretettel és minden lehetőségét kihasználva lép fel a Kárpát-medencei magyar kisebbségek érdekében. Ezt elősegítendő és az ottani állapotok németországi politikai körökben és sajtóban történő ismertetése végett évente különböző régiókba utazik. 2010 óta ügyvédként ténykedik Berlinben
Vida Péter
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Antipátiára szimpátia
Az utóbbi időben Magyarországot érő megsokasodott bírálatra reagálva szombaton Békemenet Magyarországért címmel szimpátiatüntetést szerveztek a magyar fővárosban.
A békemenet a Hősök teréről indult Közép európai idő szerint délután négy órakor, de már órákkal a kezdés előtt a magyar fővárosban sok helyen lehetett látni a tüntetésre igyekvő, ünneplőbe öltözött, kokárdát viselő embereket. Sokan buszokkal jöttek vidékről, és Romániából is. A menet elején a Magyar Hírlap tulajdonosa, Széles Gábor, valamint a lap főszerkesztője, Stefka István, munkatársa, Bayer Zsolt, a Magyar Demokrata főszerkesztője, Bencsik András, Pataki Attila popzenész és mások haladtak egy piros-fehér-zöld zászló mögött, amire ez volt írva magyar, valamint angol nyelven: „Nem leszünk gyarmat” Amikor a menet elérte a Parlament főbejárata előtti teret, a már ott korábban összegyűltek tapssal köszöntötték az érkezőket. Bayer Zsolt közíró, a Fidesz alapító tagja a Kossuth téren arról beszélt, hogy tüntetésük azt üzeni: “ez a kormány nincs egyedül”. Széles Gábor nagyvállalkozó szerint ez az évtized legnagyobb megmozdulása, és lehet, hogy 1956 óta nem volt ekkora tüntetés Magyarországon. A civil demonstrációt követően a Magyar Szocialista Párt (MSZP) közleményt adott ki, amelyben arra hívta fel a figyelmet, hogy a kormány elhibázott gazdaságpolitikáját, a költségvetés hiányát növelő igazságtalan adórendszerét, az árakat növelő és a forintot értéktelenítő szabadságharc károkozásait nem semlegesíti “pár tízezer ember” demonstrációja.
Románia
Több mint ezren vettek részt Erdély városaiban a Magyar Polgári Párt (MPP) által szervezett szimpátiatüntetéseken, amelyeket a budapesti Hősök teréről indult megmozdulással egy időben szerveztek. Az MPP szombati közleménye szerint Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Székelyudvarhelyen, Csíkszeredában, Gyergyószentmiklóson, Kovászánán, Baróton is elhangzott a Hősök terének üzenete, amit a budapesti megmozduláson is felolvastak. Az Agerpres román hírügynökség szerint Hargita, Kovászna és Maros megyében több mint ezren vettek részt a megmozdulásokon. Az MPP szerint növekvő aggodalommal figyelik Erdélyből és Székelyföldről, hogy a nemzetközi nyilvánosságban megjelenő hazug és elfogult híradások miként teremtettek olyan hangulatot, amely “méltatlan és igazságtalan” színben tünteti fel Magyarországot. Úgy vélik, hogy a keresztény hagyományokra és a Szent Koronára hivatkozó új alaptörvény egyben a nemzet egységének okmánya, a választójog kiterjesztése pedig a kölcsönös bizalom és a közös felelősségérzet garanciája.
Lengyelország
Ugyancsak Magyarországot támogató szimpátiatüntetéseket tartottak szombaton a varsói magyar nagykövetség és más lengyel nagyvárosok külképviseletei előtt is több száz ember részvételével. A varsói tüntetésben a jobboldali és nemzeti radikális pártok képviselői vettek részt. A “Szabad Lengyelország, szabad Magyarország” és unióellenes felkiáltások mellett elhangzott a magyar és a lengyel himnusz is. A felszólalók “a nemzetközi baloldal támadásai ellen” tiltakoztak, és szolidaritásukat fejezték ki “a nemzetek Európájának eszméjét támogató Magyarországgal”. Felolvasták a “drága magyar barátoknak” címzett levelet, amelyet egyebek közt Marek Jurek, a szejm volt elnöke, a Lengyel Köztársaság Jobboldala párt elnöke és Zbigniew Ziobro EP-képviselő, a Szolidáris Lengyelország frakció vezetője írt alá. Ebben elismerésüket fejezték ki a magyaroknak “a haza újjászületéséért tett kezdeményezéseiért” és hangsúlyozták, hogy az új alaptörvény “mindenki számára fontos alapelvekre hívja fel a figyelmet”.
erdon.ro

Köszönjük, hogy jöttetek!
A szombati budapesti „béketüntetést” sokan nem tudták hová tenni. A megállapodni még résztvevők számában sem tudó elemzők egyetlen dologban értettek egyet: hogy „ilyen még nem volt”…
Antipátiára szimpátia
Ragyogó napsütésben érkeztek meg Budapestre a szombat délutáni rendezvényen részt venni kívánók autóbuszai a „Kárpát-haza” minden tájáról. Már jószerével egy tűt nem lehetett leejteni a Hősök terén az erdélyi, partiumi, felvidéki, vajdasági meg egyéb, közöttük az anyaország különböző településeiről folyamatosan áradó tömegben, akik meglepő csöndben és fegyelmezetten vártak a szervezők egyetlen szavára. Majd megindult a menet: minden csoport készségesen tagozódott be a mintegy négy kilométeres emberkígyó számára kijelölt „testrészébe”. Közben bőven jutott idő meggyújtani a gyertyákat, fáklyákat, meginni egy jó szívvel kínált forró teát vagy kávét. S az inkább jó hangulatú vasárnapi sétára mint a régi rendszer felvonulásaira hasonlító — milliós? négyszázezres? mindkét tábor másként számolta— emberfolyam egymásba torkolló hullámaiban rég nem látott rokonként üdvözölni a többieket.
Valami összeforrt…
Senki nem értette ugyan, miért érzi egyszerre annyira közelinek, szinte lelke másik felének az addig soha nem látott, ugyanazért a célért ugyanoda tartó többieket, de a különös folyamat már beindult. S mire elértek az Andrássy útig, a faltól falig hömpölygő, egymásba folyó, laza soraival is méltóságteljes tömeg mintha egy másik dimenzióba került volna át. Az egymással lépten–nyomon kapcsolatot kereső, kedves szavakat váltó emberek arcán öröm, szeretet és leírhatatlan belső béke. A különböző nézeteket vallók közötti feszültségeket mintha a tavaszias szél fújta volna el. Szemlátomást vigyáztak, meg ne bántsák egymás érzékeny pontjait, könnyítsenek a kisgyermeket cipelő szülők terhén, óvják az időseket. Az anyaországiak ragyogó, meghatott mosollyal fordultak a határokon kívül szorultak sorai felé:
— Köszönjük, hogy jöttetek!
— Köszönjük, hogy jöhettünk! — válaszolták azok. Valaki belekezdett a Himnusz éneklésébe, a többiek csatlakoztak hozzá. Majd jött a Szózat, a Székely–, illetve a Mária– himnusz, egyházi énekek, népdalok. Mindegyik mindenkié volt. Hangok, lelkek forrtak össze egyetlen érzéssé, vággyá, akarattá. Véletlenül sem valami ellen, hanem valamiért.
Nem félünk, megvédünk!
A menetben táblák, rajtuk helységnevek, jelszavak. Olyanok, hogy „Ez itt jogállam, nem EU–gyarmat!”, „Elég volt a rágalmakból, mocskolódásból, gyűlöletkeltésből!” „1956 — 2012. Akkor a tankok, most a bankok?” A Parlament elé érve, idős asszony kiált fel: „Hajrá Orbán Viktor, hajrá Magyarország!” Százezrek erősítik fel a szavát. Utána egy férficsoport kiáltásával — „Nem félünk! Megvédünk!” — történik ugyanaz. Majd a szervezők jelenlétet megköszönő, a tömeg elejét a Kossuth térről tapintatosan kifelé terelő szavai. Hiszen azoknak is kell a hely, akik még az Oktogonnál vonulnak… Este kilenc körül kezdenek szállingózni az emberek autóbuszaik felé. Útközben még elérik őket politikusok és újságírók kérdései. Hogy kik és miért jöttek. A határozott, méltóságteljes válaszokban még érezhető a közös élmény bizalma, derűje. Emberek, akiken annyiszor keresztülgázolt a történelem, most úgy érzik: hazataláltak. És készek kiállni egy kormányért, amelyik bebizonyította: értük dolgozik.
Báthory Éva
erdon.ro

Több százan vettek részt az MPP és az SZNT által szervezett szimpátiatüntetéseken
Összesen több mint ezren vettek részt néhány erdélyi városban a Magyar Polgári Párt (MPP) és a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) által szervezett szimpátiatüntetéseken szombaton, amelyeket a budapesti megmozdulással egy időben szerveztek. Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Székelyudvarhelyen, Csíkszeredában, Gyergyószentmiklóson, Kovásznán, Baróton is elhangzott a Hősök terének üzenete.
Marosvásárhelyen mintegy 250-en válaszoltak az MPP és a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) felhívására, és dacoltak félórán keresztül a nullafokos hideggel a Petőfi-szobor előtt. A szimpátiatüntetésként meghirdetett rendezvényre, mely inkább meghitt, békés megemlékezésre hasonlított, többnyire az erdélyi magyar jobboldal képviselői és hívei jöttek el. A tömegben mindössze egy-két RMDSZ-es körzeti elnököt lehetett látni.
Az emberek nem skandáltak, és nem rázták ökleiket, csendben végighallgatták a szónokokat, majd a székely himnusz eléneklése után hazatértek otthonaikba. Amint Andrássy Árpád, az MPP egyik helyi vezetője fogalmazott: a marosvásárhelyiek és környékbeliek lélekben csatlakoztak magyarországi testvéreikhez. „Üzenjük, hogy el a kezekkel Magyarországról, a Székelyföldről, a magyarokról. A haza nem eladó!” – jelentette ki beszédében az MPP megyei elnöke, László György. „56 évvel ’56 után azt tapasztaljuk, hogy Magyarország szuverenitása újra veszélyben van – hangsúlyozta diskurzusában Bíró Zsolt, a Székely Nemzeti Tanács marosszéki elnöke. – Brüsszel nem lehet Moszkva, gondoltuk, amikor a budapesti bársonyos és a hazai véres forradalmakat követően abban reménykedtünk, hogy a közös Európához csatlakozva, nemcsak a schumanni elvek mentén létrejött értékközösség tagjai lehetünk, hanem a határok légiesítésével gyakorlatilag a békés nemzetegyesítés haszonélvezői is”.
Beszédében rámutatott, hogy a demokratikus, a keresztény értékrendre és a felebaráti tiszteletre épülő társadalom helyett, ma egy, a moszkvai tankoknál alattomosabb diktatúra, az úgynevezett kalmárdiktatúra sötét fellegei gyülekeznek a magyarság feje fölött. „Ha pedig ez ellen egy ország vagy nemzet saját érdekei védelmében lépni mer, arra könyörtelen pergőtűzzel sújtanak le napjaink csodafegyverének, a médiának a bevetésével. A tömegkommunikáció mára sajnos legtöbb esetben már a tömegmanipuláció eszközévé vált, és az üdítő kivételektől eltekintve általánosan elterjedt harcászati eszközként kezelik azt” – figyelmeztetett Bíró. Az SZNT vezetője a bukaresti – román és magyar – hatalomnak is üzent, amikor rámutatott, hogy a szubszidiaritás elve már-már elcsépelt szóhasználattá vált Romániában. „Nem kampányszövegként megfogalmazott marosvásárhelyi kiáltványokra van szükség, hanem tudatos Székelyföld-politikára, tiszta és világos vonalvezetésre, melynek hiányát nem lehet unos-untalan a gazdasági válság okozta nehézségekkel magyarázni. Az alibipolitizálás helyett konkrét és előremutató lépésekre van szükség idehaza is” – szögezte le Bíró Zsolt.
Autonómiáról is szó volt Sepsiszentgyörgyön
Sepsiszentgyörgyön több mint háromszázan gyűltek össze az Erzsébet parkban, az egykori országzászló helyén gyertyával, magyar és székely zászlóval, Orbán Viktor-fotókkal és az EP-képviselőknek üzenő magyar és angol nyelvű feliratokkal, amelyek szerint ma Magyarország, ám holnap bármelyik más nemzet sorra kerülhet. „Világgá kiáltjuk, hogy Brüsszelben is hallják: El a kezekkel Magyarországról!” – fogalmazta meg a közel egyórás szimpátiatüntetés üzenetét Fazakas Tibor, az MPP országos alelnöke. Elmondta, az Európai Unió történetében példátlan a félrevezető rágalomhadjárat, amit a balliberális körök indítottak Orbán Viktor és a magyar kormány ellen.
A világuralomra törő pénzügyi körök attól félnek, hogy a magyar példa ragadós lesz, más nemzetek is felemelik a szavuk a bankokrácia, az eladósodás, a Világbank uralma ellen – fogalmazott Fazakas, aki szerint Magyarország ismét zászlóvivője a népek, nemzetek szabadságért vívott harcának. Gazda Zoltán, a Székely Nemzeti Tanács sepsiszentgyörgyi elnöke hangsúlyozta, Magyarország is az önrendelkezésért, az autonómiáért vív harcot, miként a székelyek. „Ugyanaz a sorsunk, bízunk benne, hogy Magyarország is támogatni fog a Székelyföld autonómiájának elérésében” – mondta Gazda. A szimpátiatüntetésen az MPP több elöljárója is felszólalt, áldást mondtak Kovács István unitárius és Incze Zsolt református lelkipásztorok, felolvasták a közös nyilatkozatot, Veres László színművész Wass Albert egyik versét mondta el, majd a csendesen tüntetők elénekelték a magyar és a székely himnuszt.
Különböző válságkezelési módok
Több százan vettek részt a Csíkszeredában, Székelyudvarhelyen és Gyergyószentmiklóson tartott szimpátiatüntetésen is, utóbbi városban és a hargitai megyeszékhelyen mintegy 150 személy, míg Udvarhelyen az MPP mintegy 200 tagja és szimpatizánsa gyűlt össze. A résztvevők magyar zászlókat és égő gyertyát tartottak a kezükben, illetve elénekelték a Himnuszt. Szász Jenő MPP-elnök, aki Udvarhelyen vett részt a szimpátiatüntetésen, arra hívta fel a figyelmet, hogy bár Romániában és Magyarországon is nehéz a gazdasági helyzet, míg nálunk a megszorító intézkedések a lakosok ellen irányultak, a szomszédos országban a kormány támogatja a polgárokat.
A Mediafax hírügynökségnek nyilatkozva elmondta, amennyiben az Orbán-kormánynak sikerül véghez vinni a tervét, ez modell lehet más országok számára is, és ily módon tért veszíthetnek a globalizáció hívei. Albert Tibor, Tusnádfürdő polgármestere, a Mediafax hírügynökségnek elmondta, a rendezvény célja az volt, hogy „lelkileg támogassák” Orbán Viktor magyar kormányfőt, míg Mezei János gyergyószentmiklósi elöljáró sok erőt kívánt a magyarországi politikusnak, hogy véghez tudják vinni azt, amit elkezdtek.
Pincében tüntettek Kolozsváron
Kolozsváron csupán néhány tucatnyi magyar vett részt a szombat délután a Heltai Alapítvány Mikó utcai udvarán tartott szimpátiatüntetésen. A részvevők előbb gyertyát gyújtottak, majd tekintettel a zord időjárásra levonultak a vendéglő pincéjébe, ahol László György megyei MPP-alelnök felvázolta az összejövetel célját. „Erkölcsi és szent kötelességünk kiállni a nemzeti kormány mellett” – mondta. A rendezvényen felolvasták a budapesti tüntetés nyilatkozatát, illetve Simon Csaba országos alelnök a polgári alakulat nyilatkozatát, amelyben támogatásukról biztosítják Magyarország kormányát, a dokumentumot a későbbiekben átadták a kolozsvári magyar főkonzulátusnak. A szervezők a beszédek végeztével teával és borral vendégelték meg a szimpatizánsokat.
Krónika (Kolozsvár)

Konszolidált szervezetet vehettem át elődeimtől”
Beszélgetés Sándor Krisztinával, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnökével
Az elmúlt év végi EMNT választásokon a vezetői tisztségeket javarészt fiatalok vették át idősebb kollégáiktól. A fiatalság azonban nem jelent tapasztalatlanságot, hiszen az új garnitúra többnyire a Magyar Ifjúsági Tanácsban (MIT) töltött be fontos pozíciókat. Sándor Krisztina, aki Toró T. Tibortól vette át az elnöki tisztséget, nyolc esztendőn keresztül vezette a MIT-et. Ilyen vezetői tapasztalattal a háta mögött szinte érthető is, hogy miért rá esett a többség választása. A generációváltás az EMNT-ben zökkenőmentesen zajlott, ez derül ki az új ügyvezető elnökkel készített interjúnkból is.
– Nemzedékváltás történt az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsban, fiatalok kerültek a vezetés élére. Ön ezt előnyként vagy hátrányként éli meg?
– Az én szempontomból egyértelműen előnyt jelent. Örülök annak, hogy sok fiatal, aki eddig az ifjúsági civil szervezetekben dolgozott az elmúlt években, úgy érezte, itt az ideje, hogy átlépjen a „felnőtt” pályára, ezáltal az EMNT-ben tovább dolgozhatok olyan volt munkatársakkal, akikkel a Magyar Ifjúsági Tanácsban hosszabb-rövidebb ideig kollégák voltunk.
– Hogyan fogadták a fiatalítást az idősebb EMNT tagok, vezetők? Nem érezték azt, hogy félre lettek állítva?
– Egyetlenegy ilyen véleményt sem hallottam, inkább egyfajta várakozásnak élem meg az idősebbek részéről.
– Azt nyilatkozta, hogy egy konszolidált szervezetet vett át elődeitől. Mit jelent ez pontosabban?
– Gyakorlatilag azt jelenti, hogy van közel harminc irodánk, több mint húsz területi szervezetünk, ezek az elmúlt évben folyamatosan erősödtek, illetve kialakult egy jól meghatározott rendszerük, mind a humánerőforrás, mind az elvégzendő feladatok tekintetében. A legfontosabb feladat most nem az építkezés, hanem inkább az, hogy továbbra is erősítsük a területi szervezeteket, és minél több emberhez jusson el az EMNT közvetlen formában, ugyanakkor a most alakult pártot is tudjuk népszerűsíteni.
– Sikerült az EMNT-t egész Erdély területére kiterjeszteni, vagy vannak olyan helyek, ahol még fejlesztésre szorul a szervezet?
– Többet kell dolgozni a szórványban. A dél-erdélyi szórványmegyékben is vannak Demokrácia Központjaink, de a szervezetet azokon a vidékeken nem sikerül úgy megerősíteni, ahogyan azt szeretnénk. A Székelyföldön és a Partiumban a területi lefedettségünk jónak mondható, de a területi szervezeteken is sok múlik, mennyire folytatnak a társadalmat érintő vagy érdeklő tevékenységet.
– A leköszönt elnök, Toró. T. Tibor némi kritikával illette a szakbizottságok vezetőit. Egyetért az elmarasztalással?
– Azelőtt alelnökként működtem a szervezetben, így volt némi rálátásom a helyzetre; elmondhatom, valóban nem nagyon működtek a szakbizottságok. Ígéretesnek indult néhány bizottsági munka – a média, a kultúra, az oktatás terén – de az élet úgy hozta, hogy nem tudtunk igazán odafigyelni a szakbizottságok tevékenységére, nem volt aki gondoskodjon az összehívásukról, a szakmai munka folyamatossá tételéről. Terveink szerint a január végi választmányi ülésen újra áttekintjük, milyen szakbizottságaink vannak, melyiknek ki áll az élén. Valószínűleg újraszervezzük őket, és megpróbálunk a rendszeren belül keresni egy felelőst, aki felvigyázza működtetésüket.
– Megszületett a gazdasági érdekeltségű Mikó-terv, amelyet már közvitára bocsátottak, mellette most a Bodola Gyula-tervet is elindítják útjára. Ez utóbbi pontosabban mi jelent?
– Ifjúsági- és sportstratégiát foglal magában, elsősorban az erdélyi magyar sportra figyelne. Olyan terület ez, amelyet nem nagyon emelt ki egyik politikai szervezet sem, és nincs elképzelés arra, hogy azokat az erdélyi fiatalokat, gyerekeket, akik egy-egy sportágban jeleskednek, hogyan tudjuk közösségi szinten elismerni, miként támogassuk fejlődésüket, és hogyan integrálódhatnak a magyarországi sportéletbe, egyáltalán lehet-e ez cél.
– Célul tűzték ki többek között a civil szervezetek munkájának az összehangolását is.
– Amikor az EMNT területi szervezetei létrejöttek, több olyan ember is szerepet vállalt bennük, akik civil szervezetek munkatársai voltak, azokban tevékenykedtek, vagy tevékenykednek. Több helyen is úgy szervezték éves rendezvényeiket, hogy igyekeztek bevonni a településeiken hasonló jelleggel működő szervezetek. Az EMNT által szervezett Magyar Napok munkájába is sok civil szervezet kapcsolódott be Kolozsváron, Brassóban és máshol. Olyanokkal társultunk, akik az elmúlt években jelentős eredményeket értek el. Ebből is kiviláglik az, hogy az EMNT nem azért jött létre, hogy versenytársa legyen a civil szervezeteknek, inkább úgy kíván működni, hogy az adott település, régió civil szervezeteinek lehetőséget adjon arra, hogy együtt dolgozzanak többen, több területen. Ebben látok fantáziát, hiszen, mint aki a civil szférában is dolgozott, sokszor tapasztaltam, hogy gyakran párhuzamosan történnek a dolgok. Bizonyos területeken jobb egyesíteni az áramvonalakat, mert a párhuzamos munkának egy idő után nincs értelme.
– A Néppárt megalakulásának következtében vannak olyan feladatok, amelyek lekerültek a Nemzeti Tanács válláról? – Az EMNT célkitűzései nem változnak, de nyilván a politikai téren felvállalt feladatok átkerülnek a Néppárt udvarába. Ők vesznek részt a választásokon, de gyakorlatilag ugyanazokat a témákat vállalják fel, amit eddig a Nemzeti Tanács vitt a közvélemény elé. A Mikó Imre terv a Néppárt gazdasági programja is lesz, szakbizottságaink pedig olyan programokat készítenek elő, melyeket a Néppárt is hasznosítani tud. Nem mondhatom, hogy a feladatok lekerültek az EMNT válláról, csupán annak, amit eddig is végeztünk, egy része a Néppárt javára is válik.
– Nem fordulhat elő, hogy párhuzamosan végzik ugyanazt a munkát?
– Pontosan ezt szeretnénk elkerülni, ezért nem hoz létre a Néppárt különböző szakbizottságokat. A testületi ülésekre minden esetben hívjuk egymást, a Néppárt elnökségi ülésére például, egy-két elnökségi társammal hivatalos vagyok én is, ugyanígy az EMNT elnökségi ülésére meghívót kap a Néppárt megbízott elnöke, és az alelnökök is. Tőkés László személye egyébként garancia arra, hogy a két formáció tevékenysége nem válik szét, ő egyrészt az EMNT elnöke, másrészt a Néppárt védnöke. Gyakorlatilag kéz a kézben kell egymás mellett mennünk, azzal a megjegyzéssel, hogy mivel választási év van, és most kell a Néppártot mindenhol létrehozni, helyi szervezeteit megerősíteni, természetszerűleg az elkövetkező egy évben nagyobb hangsúlyt kap a Néppárt, akár a sajtó, akár a nyilvánosság felé. Ezt természetesnek tartom, hiszen egy erős Néppárt jó az EMNT-nek is, és ez fordítva is igaz.
– Az idei választásokba milyen módon kapcsolódik be az EMNT?
– Irodahálózata, infrastruktúrája egyelőre a Tanácsnak van, ez a tény az elkövetkező időben segíti a Néppárt helyi szervezeteinek megalakulását, és azok megerősítését. Azt is el kell fogadnunk, hogy az EMNT-ben sok olyan vezető van, aki helyi, illetve területi szinten nem kíván politizálni, nem akar párttag lenni. Olyanok is vannak a tanácsban, akik párttagok lesznek, viszont nem szeretnének a választásokon szerepelni. Az EMNT előnye, hogy van kiépített rendszerünk, és azt se feledjük, hogy a Tanács döntötte el, hogy legyen Néppárt, ezért teljesen természetes, hogy irodailag és humán-erőforrás szintjén segítsük az elkövetkező évben a pártot.
– Igaz, hogy az EMNT döntését követően alakult meg a Néppárt, ugyanakkor a Tanács pártokon felüli szervezetként jött létre. A lehetőségek szintjén továbbra is vállalják az együttműködést az RMDSZ-szel és egyéb formációkkal?
– Véleményem szerint be kell látnunk: az elképzelés, amely mentén 2003-ban létrejött az EMNT, mint egy erdélyi magyar parlament – hiszen ez volt az eredeti cél –, nem működött, hiszen az RMDSZ a kezdetektől fogva kijelentette, hogy ebben nem kíván részt venni. A 2008-as újraszervezésre is azért volt szükség, hogy magunk is leszámoljunk azzal az illúzióval, amiért az EMNT-t annak idején létrehoztuk. Természetesen évekig hittünk az eredeti elképzelésben, de nem volt partner, akivel ezt kellőképpen működtetni tudtuk volna. A 2008-as újjáalakulást követően ugyanazokat a célokat fogalmaztuk meg, de kezdett megérni a gondolat, hogy olyan pártot kell létrehozni, amelyik felvállalja és továbbviszi ezeket a célokat. Ennek ellenére, mivel az EMNT nem párt, fontosnak tartom, hogy nyitott maradjon a Székely Nemzeti Tanács, a Magyar Polgári Párt, vagy az RMDSZ irányába is. Mivel az idén lesznek a választások, valószínűleg nem lesz túl sok közös felület, bár ami az egymillió aláírásos EU-s tervet illeti, nagyon jó közös téma lehetne. De éppen azért, mert választási év van, a Néppárt fog megméretkezni az említett politikai pártokkal.
– Melyek a visszajelzések a Demokrácia Központok által lebonyolított újrahonosítással kapcsolatban? Ugyanolyan méretű érdeklődés, mint tavalyi?
– Az év elején azt mondtam: ha ugyanazokat a számadatokat meg tudjuk ismételni, mint amelyekkel a tavalyi esztendőt zártuk, az megfelelő folytatás lesz. Úgy tűnik, hogy az érdeklődés nem lankad, sőt, az év elején többen jártak például a kolozsvári irodánkban, mint 2011 második felében általában. Az újrahonosítás továbbra is fontos tevékenységi területünk marad, nem utolsó sorban egy olyan lehetőség ez, amivel az EMNT minél több emberhez közvetlen formában is eljuthat, ami nagyon fontos számunkra.
– Milyen az EMNT kapcsolata a történelmi egyházakkal, hiszen az egyik új régióelnök például unitárius lelkész?
– Az elmúlt években a korábbi vezetőség jó kapcsolatokat ápolt a történelmi egyházak vezetőivel. Természetesen ez a kapcsolat esetszerű volt, nem folyamatos egyeztetésre kell gondolni, de ezt a jó viszonyt továbbra is megpróbáljuk fenntartani, ha lehet, erősíteni. Az egyházak szerepe jelentős Erdélyben, és ezt érdemes figyelembe venni.
– Hamarosan választmányi illetve elnökségi ülésre kerül sor az EMNT-ben.
– Január 27-én lesz az elnökségi, 28-án pedig a választmányi ülés Kolozsváron. Ami újdonság: ezúttal első alkalommal választották meg úgy az elnökséget, hogy az elnökségi tagok egy-egy területért felelnek. A szakbizottságokat az adott területen megválasztott alelnökök fogják koordinálni, ugyanakkor a régióelnökségi rendszert jónak értékeltük, ezért ez változatlan maradt.
Nánó Csaba
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

50 éves a marosvásárhelyi református gyűjtőlevéltár
Az Erdélyi Református Egyházkerület Marosvásárhelyi Vidéki Gyűjtőlevéltára és a marosvásárhelyi Református Kollégium a levéltár 50 éves fennállása alkalmából tegnap emlékünnepséget tartott a kollégium dísztermében.
Az emlékünnepség témája akkor vált igazán érdekessé, amikor a szakértők szólaltak meg és mondták el, miért is fontos az erdélyi reformátusságnak és magyarságnak a levéltárak felbecsülhetetlen értékű hagyatékának az őrzése. A hallgatóságban, a részt vevő diákokban itt tudatosult, hogy e kulturális örökség milyen gazdaggá teszi közösségünket, s erről a gazdagságról sokan nem is tudnak.
– Nekünk valamit mindig bizonyítani kell, ezért jó, ha a dokumentumainkat gondosan megőrizzük – mondta megnyitójában Székely Emese, a Református Kollégium igazgatója, aki dr. Sipos Gábornak, az erdélyi egyházkerület főlevéltárosának adta át a szót. Előadásában a marosvásárhelyi levéltár emlékeit idézte fel. 1957-ben a kommunista állam meghozta a levéltári törvényt, amely kimondta, hogy az egyházak megőrizhetik levéltáraikat. Ennek szellemében az egyháznak létre kellett hoznia egy gyűjtőlevéltár-hálózatot, azonban ez a hálózat csak részben valósult meg, csupán a kolozsvári és a marosvásárhelyi gyűjtőlevéltár jött létre. A marosvásárhelyi hosszú ideig a vár egyik bástyájában, majd a Teleki-ház alagsorában kapott helyet. Az Erdélyi Református Egyházkerület marosvásárhelyi gyűjtőlevéltára jelenleg a Bernády tér 3. szám alatti Teleki-ház felső szintjén van. Raktáraiban 1567-1987 közötti dokumentumok találhatók. 1692-től őrizzük az esperesi vizitáció jegyzőkönyveit, a zsinati jegyzőkönyveket! Elsősorban a Marosi Egyházmegye iratai ezek, de itt található a görgényi, a bekecsalji, ludasi esperességek és egyházi intézmények 170 folyóméternyi iratanyaga is. Nem tudjuk, hogy mit hoz a jövő! Azt szeretnénk, ha valamelyik egyházi ingatlanban helyet kapna a levéltár. Az iratok méltó elhelyezése a legfontosabb – mondta az egyházi gyűjtőlevéltár igazgatója.
Márton Krisztina restaurátor a levéltári dokumentumok károsodásáról és konzerválásáról tartott érdekes, vetített képes előadást. – Amit itt én egy mondatban elmondok, azon hónapokig dolgozom. A levéltári anyagok, könyvek restaurálása rendkívül időigényes munka. Nagyon sok irat került rossz állapotba a szakszerűtlen tárolás miatt. Rovarok, rágcsálók, a nedves, savas környezet, a penész nagyon sok értéket kikezdett. Ezekkel kell felvennünk a harcot, s megmenteni az iratokat az utókornak – mondta a restaurátor, aki külön kitért a megrongálódott Bolyai-kéziratok restaurálására.
Ősz Sándor Előd levéltáros a kommunista rezsim által 1971-ben Bukarestbe szállított kolozsvári egyházi kincsek és levéltári anyag visszaszerzésének kálváriáját vázolta fel, melyet a “leuntatás” taktikájával próbáltak helyben tartani. Az egyház nem unt bele a hercehurcába, és 2011 tavaszán sikerült ezeket visszaszerezni. Kiderült, hogy az erdélyi reformátusok kincseit – kilenc úrasztali edényt, textíliákat, levéltári dokumentumokat, köztük egy 1518-as pápai brevét vagy Apáczai Csere János 1659-ben írt levelét, Báthory Zsigmond fejedelem adománylevelét, amelyben 150 forintot adományoz a marosvásárhelyi iskolának – a Román Nemzeti Múzeumban soha nem állították ki, a pincében őrizték, hála Istennek sértetlenül – mondta az előadó.
Az előadások során Botos Csaba somosdi lelkipásztor, Nemes Gyula nagyernyei helytörténész és Berekméri Árpád-Róbert levéltáros a rendezvény bonyolítójának előadásait hallhatták a résztvevők.
Fellépett a Kájoni János furulyaegyüttes, Enyedi Dorottya zongorán játszott.
Mezey Sarolta Népújság (Marosvásárhely)

Jól sikerült színházi bemutatkozás Budapesten
A Határon Túli Színházak Előadásai sorozat keretében lépett fel hétfőn este Budapesten a Nagyváradi Szigligeti Színház a Liliomfi című produkciójával.
A Határon Túli Színházak Előadásai sorozat a tavaly megszűnt Vendégségben Budapesten című program folytatásának is tekinthető, annál is inkább, mert a néhai program igazgatója és a mostani sorozat projektvezetője ugyanaz a személy, Goldschmied József. Ő volt az, aki, miközben színészeink az öltözőben készültek az előadásra, néhány érdekes és hasznos információval látott el: „1996-ban indítottam el a Vendégségben Budapesten című, a határon túli magyar színházi előadásokat bemutató sorozatot. Akkoriban ez kuriózum volt, noha akkor már működött a Kisvárdai fesztivál. A rendszeres jelenlét, az évadszerű működés sokban hozzájárult ahhoz, hogy most már nem beszélünk határon túli magyar színházakról, hanem mára a magyar színjátszásnak szerves része lett a külhoni színházak munkája. Egy olyan vérkeringés indult meg, amire nagyon nagy szükség volt. Évről évre egyre többen jönnek el a határon túli színházak előadásokra.” A mostani sorozatra a fővárosi önkormányzat biztosított költségvetést a József Attila színháznak, az intézmény pedig Goldschmiedet kérte fel a sorozat lebonyolítására. Ő hangsúlyozta: fontosnak tartották azt, hogy a megújult, önálló nagyváradi magyar színház bemutatkozzon Budapesten, még úgy is, hogy a meghívott előadásukat előzőleg nem látták.
Okok az örömre
A váradiak nagyon jól teljesítettek, Liliomfijukkal meghódították a teltházas közönséget, különösen a fiatalok voltak vevők a darabban megjelenített merész, aktuális poénokra. A vastapssal gazdagon jutalmazott produkció végeztével egy rövid protokollrendezvényre került sor a színpadon. Elsőként Nemcsák Károly, a József Attila Színház igazgatója szólt a színészekhez: „Goldschmied Józseffel egyetemben nagyon örülök annak, hogy ezt az előadást ide tudtuk hozni. Bízunk benne, hogy nekünk is lesz majd alkalmunk a ti gyönyörűen felújított színházatokban játszani” – fogalmazott. Répás Zsuzsanna a nemzetpolitikai államtitkárság helyettes államtitkára sem fukarkodott a dícséretekkel: „Nagyon örülök annak, hogy Nagyváradon ezt az évadot már önállóan kezdte meg a magyar társulat. Hallottam a Színház az iskolában, iskola a színházban programjukról, hallom, hogy nagyon gyakran járják a szórványvidéket, hallottam arról is, hogy jótékonysági előadást tartanak a nagyváradi árvaháznak. Örülök annak, hogy egy embernek egy estjét ilyen vidámmá és könnyűvé tudják varázsolni.”
Az összetartozás érzése
Csomós Miklós főpolgármester-helyettes kifejtette: „most már lassan harc lesz a határon túli színházak befogadásáért és a vidéki színházak bemutatóiért. Nagyon jó változásnak tekintem ezt, hiszen ez összhangban van azzal, amit 2010-ben meghirdettünk Tarlós István főpolgármesterrel a Budapest, a nemzet fővárosa programban. Még intenzívebbé szeretnénk tenni ezt a kapcsolatot a határon túli magyarsággal. Nagyon fontos, hogy az összetartozás érzése meglegyen, és ennek az egyik legjobb eszköze a kultúra, ezen belül a színház. Ezért nagyon fontos, hogy minél több ilyen előadás legyen.” A darab rendezője, Keresztes Attila is mondott néhány szót a protokollrendezvényen: „Tavaly egy pillanatra temettük a Vendégségben Budapest programot, ezért nagyon örülök, hogy ez a találkozó ismét létre tud jönni, de nem azért, hogy a szegény erdélyiek el tudjanak jönni Budapestre, hanem azért mert önhibánkon kívül, óhatatlanul másmilyen lett egy kicsit a kultúránk, és nagyon jó, hogy ez a fajta szellemi cserebere megtörtént, és így legalább a kultúrában egységesek vagyunk.” A beszédek elhangzása után művészek és meghívottak pezsgővel koccintottak a sikeres bemutatkozásra.
Pap István
Krónika (Kolozsvár)