Március 13-16-a között Magyarországon vendégszerepel a dicsőszentmártoni Kökényes Néptánccsoport. Hazaérkezésük után, március 17-én a dicsőszentmártoni művelődési házban mutatják be az ünnepi összeállítást. /Magyarország után itthon is. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 12./

Tizedik évfolyamának 1–2., összevont számához érkezett az Agapé, a marosvásárhelyi Református Kollégium diáklapja. Van benne diákelnöki köszöntő, versszerűség, sztori, sztárpletyka stb. Szinte semmi sem derül ki a nagymúltú kollégium diákjainak mai életéről. /b.d.: A refis diákok lapja. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 12./

A Magyar Politikai Foglyok Szövetsége (Pofosz) alapításának huszadik évfordulója alkalmából dr. Sólyom László köztársasági elnök fővédnöksége alatt Budapesten tartotta ünnepi megemlékezését. Az ünnepségen részt vettek a határon kívüli volt politikai foglyok szövetségeinek és szervezeteinek képviselői is, köztük a sepsiszentgyörgyi Török József. A rendezvényen az 1956-os forradalom és szabadságharc eszméinek ápolása érdekében végzett tevékenység elismeréseként emlékplakettet adományoztak, többek között Török Józsefnek és Sylvester Lajosnak. Megdöbbentőek azok az adatok, amelyeket az ünnepségen megidéztek. A kommunizmus áldozatainak emléknapján mintegy 90 millió áldozatra emlékeztek. Török József, a Volt Politikai Foglyok Szövetségének háromszéki elnöke, akit 1962-ben ítéltek el a magyarországi forradalmárokkal való kapcsolattartás miatt, felszólalásában elmondta, hogy Romániában több mint 400 000 ember szenvedte el a kommunista diktatúra megtorlásának valamilyen formáját – Stefano Bottoni és mások kutatásai szerint több mint 28 000 személyt tartóztattak le. Ez az adat nem fedi teljes mértékben a valóságot, mert tömegével fordultak elő olyan esetek, amikor a letartóztatott személyeket hónapokig vagy akár évekig tartották vizsgálati fogságban, majd törvényszéki tárgyalás nélkül küldték őket haza. Volt eset rá, amikor az illetőnek egyszerűen nyoma veszett, vagy elegendő volt egyetlen elejtett szó, egy szál virág, virágkoszorú elhelyezése – beszédes példa erre a sepsiszentgyörgyi mikós diákok és Erőss János tanár esete –, hogy súlyos börtönbüntetéssel illessék még a kiskorúakat is. – A Pofosz március 15-én a Nyerges-tetőn állít kopjafát az 1849-es forradalom és szabadságharc emlékére. A Pofosz budapesti évfordulós rendezvényének krónikásai – különösképpen Frigyessy Ágnes – a kárpátaljai Dupka György megdöbbentő adatait emelik ki a kommunista diktatúra barbár embertelenségéről. Legalább 35 000 ember ellen indult rendőrségi és ügyészségi vizsgálat. Az ungvári szovjetellenes ifjúsági szervezet diákjait röplapterjesztésért ítélték el. Benyák Nándor hat évet töltött munkatáborban, bűnözőkkel, rablógyilkosokkal és tolvajokkal zárták össze. Gecse Endre református lelkész, akit a huszti templomból hurcoltak el, a börtönbeli kínzásokba halt bele. Bucsella József a szovjet hadsereg katonájaként került Magyarországra. 1956 októberében a 32. gépesített hadosztály katonájaként nem volt hajlandó a forradalmárokra lőni. Fegyverét eldobta. November végén elfogták, golyó általi halálra ítélték. Kivégzése sikertelen volt, a koponyájába röpített golyót kioperálták. Előbb a bolondokházába dugták, majd Szibériába száműzték, ahol ötven évet töltött, s onnan élő tanúként került haza. Négy-öt éves árvaházi gyermekeket hurcoltak el, hogy speciális szovjet iskolákban janicsárokat neveljenek belőlük. /Sylvester Lajos: Egy megalázott nép nemzetté válik. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 13./

Segesváry Viktor négy kontinens számos országában élt, több, egymástól különböző vezető beosztásban dolgozott, változatos témákban, három nyelven írt meg huszonkét történeti, művelődéstörténeti vagy eszmetörténeti kötetet, vendégszónokként számos kérdéskörben tartott előadást. Hogyan fért bele mindez most betöltött nyolcvan évébe? Teológus diplomát szerzett. Képzettségét Svájcba menekülése után két magas fokú diplomával „toldotta meg”. Előbb a genfi Református Teológiai Karon avatták a református teológia doktorává (1968), majd ugyancsak Genfben, a Nemzetközi Tudományok Főiskoláján, politikai tudományokban szerzett doktorátust (1973) Segesváry Viktor régi erdélyi család sarja. Apja 1926-ban átszökött Magyarországra, fia már Miskolcon született. Észak-Erdély visszatérése után a család ismét Kolozsvárra költözött. Ifj. Segesváry Viktor 1940–1944 között a Református Kollégium diákja volt, az érettségi vizsgát a háború után már Budapesten tette le. A Keresztény Diákok Egyesületének egyik alapítója volt; ezért 1949 januárjában eltávolították a Pázmány Péter Tudományegyetem Jogi Karáról. Akkor iratkozott át a Református Teológiai Akadémiára, ahol 1954-ben lelkészi diplomát szerzett. Az 1956-os forradalom idején a Keresztény Ifjúsági Szövetség társelnöke volt, ezért száműzetésbe kényszerült. Közel másfél évtizeden át Genfben élt, ahol előbb a francia–svájci református magyarok lelkésze, 1961–1963 között pedig felvállalta a Genfi Afrika-Intézet főtitkári teendőit. New Yorkban 1984–1994 között az ENSZ tervosztályának és műszaki együttműködési-fejlesztési részlegének főtanácsadója-konzultánsa volt, majd 2002-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem Földrajztudományi Tanszékének, illetve a MTA Településfejlesztési és Regionális Bizottságainak meghívott előadója. Egyik munkája, a Magyarság és modernitás (2004) című tanulmánykötete felmérte az új társadalmi, gazdasági, művelődési és politikai kihívásokat. Segesváry Viktor ötvenöt év után egyhetes látogatásra jött Erdélybe. A Marosvásárhelyen megjelenő Látóban közölt hosszú beszámolója tanúskodik arról, mit jelentett számára ez az erdélyi út: „Visszatértem oda ahonnan jöttem – lelkileg és szellemileg – visszataláltam létem gyökereihez, az erdélyi patakok és folyók zúgásához, az erdők fáinak susogásához, gyermekkori felejthetetlen emlékeimhez. Életutam végre visszavezetett azok közé az emberek közé akikhez, mint a magyarság egy részéhez, tartozom.” Segesváry Viktor 22 kötetnyi összes műve, a Hollandiai Mikes Kelemen Kör kiadójának gondozásában, 2004–2006 között felkerült a világhálóra, és bekerültek az Országos Széchényi Könyvtár elektronikus katalógusába is. Ezzel ő az első Nyugaton élő magyar író, akinek teljes életműve a világhálón elérhető. /Lőwy Dániel: Évforduló – Gyarapodó életmű a lassan folyó időben. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 14./

Az események az elmúlt évekhez képest jóval feszültebb légkörben zajlottak, amelynek egyik fontos kiváltó okát Sólyom László köztársasági elnök erdélyi látogatása körüli huzavona képezte. Kolozsváron a március 15-i ünnepségek végül rendbontás és incidensek nélkül zajlottak le. A nagyszámú utcai rendőri és csendőri jelenlétből lehetett következtetni, hogy a radikális és a közrenddel dacolni kész román szélsőségesek csoportja is éreztette jelenlétét. Zsúfolásig megtelt a Szent Mihály-templom, ahol ökumenikus istentiszteletet tartottak a négy erdélyi magyar történelmi egyház képviselői. László Attila, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke arra buzdította a hallgatóságot, hogy őrizze meg igazságszeretetét és kitartását. A helyi hagyománynak megfelelően a Biasini-házhoz vezető zászlós-éneklős felvonulással folytatódott az ünnepség. Beszédet mondott László Attila, aki hangsúlyozta, hogy Kolozsvár és Erdély nem létezhet nélkülünk. Florin Stamatian prefektus a múlt hibáiból való tanulásra szólított fel, és kifejezte reményét, hogy Kolozsvár multikulturális város marad. Sorin Apostu polgármester az 1848-as forradalom értékeinek időszerűségét emelte ki, és azt hangoztatta, hogy ennek a városnak nem politikai vitára, hanem összhangra van szüksége. Tófalvi Tamás felolvasta az erdélyi magyar ifjúság 12 pontos követelését. /Ördög I. Béla: Összefogásra buzdították az erdélyi magyarságot. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 16./ A „Mit kíván az erdélyi magyar ifjúság? elnevezésű dokumentumot Petőfi Sándor emléktáblájánál olvasták fel. Az 1848-as hagyományokat követve kilenc ifjúsági szervezet az alábbi 12 pontban foglalta össze az erdélyi magyar ifjúság követeléseit: Mit kíván az erdélyi magyar ifjúság? 1. Versenyképes magyar oktatást bölcsődétől egyetemig! Erős magyar egyetemi diákképviseletet! 2. Véleménynyilvánítási jogot a diákoknak az iskolák döntéshozatalában! Színvonalas középiskolai szakoktatást! 3. Önálló állami magyar egyetemet! 4. Itthon maradást ösztönző, pozitív jövőképet, gazdasági jólétet biztosító közösségi képviseletet! 5. Fejlődő karrierlehetőséget, munkahelyteremtést és a lakásgondok megoldását! 6. A nemzetiségi arányok megváltoztatására irányuló államhatalmi intézkedések leállítását! 7. A román hatóságok és szélsőséges szervezetek magyarellenes megnyilvánulásainak megszüntetését! 8. Teljes körű önrendelkezést az erdélyi magyar nemzeti közösség számára! Területi és kulturális autonómiát! 9. A magyar nyelv használatát az állami intézményekben! 10. Az elkobzott egyházi javak teljes körű visszaszolgáltatását! 11. Méltóságteljes és békés ünneplési lehetőség biztosítását nemzeti ünnepeink alkalmából! 12. Egységes Kárpát-medencét! Erős nemzetet! Közösségi magyar felelősségvállalást! A 12 pont szerzői: Erdélyi Magyar Ifjak (EMI), Kolozsvári Ifjúsági Fórum (KIFOR), Kolozs Megyei Magyar Diáktanács (KMDT), Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ), Magyar Ifjúsági Tanács (MIT), Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT), Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (ODFIE), Országos Magyar Diákszövetség (OMDSZ), Romániai Magyar Középiskolások Szövetsége (MAKOSZ)/. /Március idusa Kolozsváron. = Reggeli Újság (Nagyvárad), márc. 16./

* Marosvásárhelyen az 1848-as eseményekre való emlékezés Bem tábornok emléktáblájának a megkoszorúzásával kezdődött, melyre kevesen gyűltek össze. A Magyar Polgári Párt a Petőfi-szobornál ünnepelt. Csintalan László római katolikus főesperes keserűségének adott hangot, mondván, hogy három ünnepet kellett meghirdetnie, holott összefogásra lenne szükség. Méltatta az Erdélyi Magyar Ifjak kezdeményezését, akik fáklyásmenetükkel összekötötték a két helyszínt. Az MPP ünnepélyén Kali István megyei alelnök a nemzet leépülésére és a forradalmi tizenkét pont újbóli időszerűségére hívta fel a figyelmet. Az RMDSZ megemlékezésén Kelemen Atilla megyei elnök kifejtette: még nagyon sokáig szeretnénk itt úgy élni, hogy magyarságunk és román állampolgárságunk összeférhető legyen. Tizenkilenc év után először az eseményt a Marius Pascan prefektus is megtisztelte jelenlétével, Emil Boc kormányfő üzenetét tolmácsolta. * Az utóbbi évek legnagyobb szabású március 15-ei ünnepségének lehettek tanúi a kézdivásárhelyiek: a felvonulásra a helyi diákokon kívül a környező falvakról is érkeztek lovasok, szekeresek, valamint háromszéki és határon túli hagyományőrzők vonultak fel, akiknek Rácz Károly polgármester nemzeti színű emlékszalagot ajándékozott. A politikamentes rendezvény díszszónoka Koltai Róbert, a Kormorán együttes frontembere volt, aki testvérének, Koltai Gábornak a gondolatait tolmácsolta. Koltain kívül a Zúg a március című, diákok számára megszervezett szónokverseny nyertese, Nagy Babos Rebeka mondott beszédet, majd a Kormorán együttes énekelt. Gábor Áron szobra előtt áldást osztottak a történelmi egyházak képviselői. A főtéri rendezvény rendhagyó módon csatajelenettel zárult, amelyben felső-háromszéki és szegedi hagyományőrzők vettek részt. A székelyek az osztrákokkal csaptak össze. * Sepsiszentgyörgyön is rendhagyónak bizonyult az ünnep: a metsző szélben kokárdák lobogtak, első ízben kapott ilyen díszítést az 1918. december 1. sugárút. A Székely Március nevű politikamentes rendezvényt együtt szervezte az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt. A háromezres tömeg lelkesen ünnepelte a díszegyenruhában feszítő lovas huszárokat. „Szembe merünk fordulni a gyarmatosítókkal, a militarizálókkal, akik ellehetetlenítették a mára esedékes autonómia-népszavazásunkat, és akik megpróbálták megakadályozni a Magyar Köztársaság elnökét, hogy hazajöjjön hozzánk, és együtt ünnepeljen velünk” – fejtette ki Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester. Éhn József, a Társaság a Kárpát-medencei Magyarságért elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy az EU-nak el kell ismernie az őshonos kisebbségek jogait, majd a budapesti Honvéd Színház művészeinek előadásában szabadtéri előadásra került sor. Nagyváradon a szokásos menetrend szerint zajlott a március 15-ei megemlékezés: délelőtt a különböző városnegyedekben álló emlékműveknél koszorúztak, majd Rulikovszky Kázmér emlékműve előtt hajtottak fejet az emlékezők. A hagyományos ökumenikus imádkozásra ezúttal a Szent László római katolikus templomban került sor, majd az ezernél is több ünneplő Szacsvay Imre szobrához vonult, ahol Tőkés László volt a főszónok, akit a közös magyar EP-lista vezetőjeként mutattak be. Ezt követően huszárok vezette fáklyásmenettel vonultak a Petőfi parkba, ahol megkoszorúzták a költő szobrát. /Március 15: Erdély-szerte méltón ünnepelnek. = Krónika (Kolozsvár), márc. 16./

Németi János régész a nagykárolyi cigányság történetét ismertette nemrégiben a nagykárolyi múzeum Helytörténet mindenkinek című előadás-sorozata keretében. A történelem több nagykárolyi származású zenészdinasztiát is számon tart. „Ezek a családok olyan világhírű muzsikusokat adtak a zenetörténetnek, mint például Ruha István és Fátyol Rudolf hegedűművészek” – tette hozzá Németi. Németi szerint manapság azért beszélnek mindenütt cigányproblémáról és megélhetési bűnözésről, mert a roma lakosságot megfosztották eredeti életformájától. A kosárfonáshoz, gyékényszövéshez is jól értettek a nagykárolyi cigányok, de ezeket a termékeket ma már nincs kinek eladniuk. A több mint egy éve útjára indított Helytörténet mindenkinek című sorozatról Hágó Attila Nándor régész, a városi múzeum helytörténésze, az előadások ötletgazdája elmondta: „Célunk, hogy minél több, lehetőleg helyi szakember ismertesse meg a városlakókkal Nagykároly és vidéke nevezetességeit.” /Végh Balázs: Helytörténeti előadás Nagykárolyban. = Krónika (Kolozsvár), márc. 17./

Számos kávéház várja azokat a kolozsvári fiatalokat, akik kulturális rendezvények kínálta kikapcsolódásra is vágynak. A Bulgakov Café nevű irodalmi kávéház 2002. júniusában indult, Orbán János Dénes író, költő és üzlettársa, Kovács Ferenc változtatták kis kulturális fellegvárrá. Évek óta hetente itt ülésezik a Bretter György Irodalmi Kör, ugyanakkor havonta különböző kiállításoknak, koncerteknek és író-olvasó találkozóknak ad otthont a kávézó. A Bulgakov a magyar egyetemisták legkedveltebb helye. 2007. november 24-én nyílt meg Corvinus kávézó, ahol azóta számos erdélyi humorista lépett fel, és több koncertnek adott otthont. A tulajdonos, Mátéi Lénárd elmondása szerint a hely bármilyen kulturális rendezvényre kapható. Márkos Tünde és Lőrincz Gyula képzőművész vezetésével tizenkét évvel ezelőtt nyitották meg az Insomniát, amely Kolozsvár szívében várja vendégeit. Havonta nyolc-tíz előadást tartanak, gyakran vannak felolvasások, könyvbemutatók, koncertek. Mátyás szülőháza és a Karolina tér közelében nyílt meg 2004 decemberében a kolozsvári egyetemisták másik kedvelt találkozóhelye, a Krajczár. Finta Csaba Gábor és Vincze László tulajdonosok olyan helynek képzelték el a Krajczárt, ahol a kolozsvári magyar diákok jól érzik magukat. A lokál ideiglenes kiállításoknak ad otthont, fotók és más képzőművészeti alkotások díszítik a falakat. /Dima Krisztina, Tőrös-Szőke Enikő, Vakarcs Melinda: Kultúrkocsmatúra Kolozsváron. = Krónika (Kolozsvár), márc. 18./

„Ideje lenne Sütő András szeme fényéért valakinek bocsánatot kérnie” – mondta kilenc évvel ezelőtt, 2000. március 15-én Markó Béla, az RMDSZ elnöke. 1990. március 19. és 20. fekete napként maradtak meg Marosvásárhely történetében. A 6 halottat és közel 300 sebesültet követelő események tárgyilagos feltárása, kivizsgálása azóta is várat magára. Közel húsz évvel az események után emlékeztető a Népújság az 1990. március 19-i eseményekről szóló tudósításából: „Délután 3 órakor teherautóval érkezett Rusii Munti-i férfiak szálltak le a főtéren azzal a fennen hangoztatott szándékkal, hogy agyonverik az összes magyar egyetemistát. De jöttek a hodákiak, a régeni Republica vállalatból és ki tudná megmondani, hogy még honnan. Mint egyesek kiabálták, a Fratia és a Vatra Romaneasca hívta őket. Négy óra felé, miután egy csoport az egyetem (az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemről van szó) előtt is tüntetett, botokkal indultak felfelé a Bolyai utcán. A cél az RMDSZ székháza volt. Letépték a Bolyai tér táblát, összetaposták, majd leverték és elégették az RMDSZ és a többi párt feliratát is. A Nemzeti Parasztpárt felirata érintetlenül maradt. Betörték a főbejárat ajtajának üvegét, egyesek az udvari vaskapuhoz tódultak, köveket dobtak az udvarra, s betörték a vaskaput is. Halál a magyarokra! – kiabálták és betódultak az épület udvarára. Néhány rendőr tehetetlenül járkált a székház körül és nem tett semmit.(…) Ekkor erősítés közeledett, újabb csapat férfi jött vasvillával, baltával, husángokkal, botokkal felfegyverkezve. Betörték a főbejárat ajtaját, fölmentek az emeletre, ahol baltával verték ki az ablakokat, a falat. A téren levő tömeg ujjongott, éljenezett.” /Mózes Edith: 1990. március 19.–2009. március 19. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 19./

Kolozsváron 1996 tavaszán a Biasini szálló falára hazug, torz adatokat tartalmazó emléktáblát helyeztek el, miszerint az 1848-as forradalom idején meggyilkoltak 40 ezer románt, felgyújtottak és megsemmisítettek 230 falut. Ezt „természetesen” a magyarok követték el. Erdélyi magyar történészek többször szóvá tették, ideje lenne eltüntetni ezt a felháborító táblát, mert ma is mérgezi a tudatlan lelkeket, a közéletet. Mindez soviniszta, magyarellenes megnyilvánulásokban ölt testet. Ezt tapasztalható Kolozsváron a több épület falán megjelenő uszító, magyarellenes feliratok esetében. A nacionalista Új Jobboldal csoportosulás szónoka március 15-én azzal hozakodott elő, hogy a magyarok 1848–1849-ben „több mint negyvenezer románt gyilkoltak le, több mint háromszáz román falut semmisítettek meg. De a végén mi [mármint a románok] legyőztük a forradalmukat.” Asztalos Lajos cikkében újból összefoglalta, hogyan keletkezett ez a hazug állítás. Avram Iancu és küldöttsége Bécsben beszélt erről, de ezt semmilyen adattal nem támasztotta alá. Bécsben is túlzónak találták ezt, az osztrákok felmérés készítettek, eszerint a fegyveres összetűzéseknek összesen 4834 áldozata volt. Arról nem beszélnek, hogy a forradalmat hátba támadó románok halomra gyilkolták a fegyvertelen magyar lakosságot. A Maros völgyén a Iancu, Axente Sever, Dobra, Balint vezette csapatok rémületben tartották a magyar falvak lakosságát, és sorra gyújtották föl e falvakat. 1848. november 13-án Felvincet perzselték föl. 1849. január 8-án Nagyenyed következett: több mint nyolcszáz asszony, gyermek, öreg lelte halálát a vérfürdőben. Január 14-én Járát borították lángokba. Az áldozatok száma itt több mint száz volt. És mikor győzték le a románok a magyar forradalmat? Az Új Jobboldalnak ez az állítása is nevetséges. /Asztalos Lajos: Több mint 40 000 román, több mint 300 falu. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 19./

Változnak az idők. A kilencvenes években Aradon éveken keresztül rohamkocsikon érkezett rendőrök százai, maszkos rohamosztagosok ”vigyázták” az október 6-án tartott emlékezéseket. Most pedig Sólyom László köztársasági elnök csíkkozmási érkezését a hóesésben is kitartó, a beszédet hallgató ünneplő, kokárdás sokezres tömeg fogadta. Rendőrkordon sehol! Másnap a televízió közvetítette a sepsiszentgyörgyi ünnepséget. Itt is sokezres civilizált, fegyelmezett ünneplő közönség, amely együtt énekelte a Szózatot, nemzeti imánkat és a székely himnuszt. Egyenruhás rendőr, csendőr még elvétve sem volt a környéken. Nem volt szükség reájuk! És Budapesten, az anyaországi rendezvényeken? Megdöbbentő volt a kontraszt! A hivatalos ünnepségen néhány száz (?) meghívott. A közjogi méltóságok mellett csak a kormány megbízható támogatói, a rendszer haszonélvezői, a tapsnokok. Demszky Gábor főpolgármester beszédét önmaga, néhány esernyős kíváncsi, a háta mögötti Petőfi-szobor és a kivezényelt jelentős számú rendőri biztosítás hallgatta. Mert az anyaország vezetői reszketnek a tömegektől. A magyar vezetés ezért akarja átalakítani a magyar rendőrséget a hatalmat kiszolgáló politikai rendőrséggé. Amelynek osztagai egy üres tojásos dobozért, egy Sztálin-kötetért, egy bekiabálásért, egy transzparensért (szövege szerepel a 48-as 12 pontban!) embereket tepernek földre, bilincselnek meg, zárnak rendőrségi fogdába, fújnak le könnygázzal, indítanak ellenük eljárást. /Ujj János: Változtak az idők! = Nyugati Jelen (Arad), márc. 19./

„Több rokonom is itt sérült meg, ismerek olyan embereket is, akik elmenekültek az országból ezután. A két fél káromoló, illetlen módon beszélt a másikról. Az egész a fajgyűlölés, az elrománosítás miatt és az ez ellen való védekezés és büszkeség miatt robbant ki. Szerintem egyáltalán nem így kellett volna megoldani ezt a problémát. Ez súlyosan rontotta a román és magyar társadalom viszonyát. Semmi értelme nem volt az egésznek” – fogalmaz markáns véleményt az 1990. március 19-én és 20-án történt marosvásárhelyi eseményekről egy tizedik osztályos diák. Szüleik átélték. A Bolyai-gimnázium tizedikesei a családi legendáriumból értesültek a márciusi eseményekről Az események után majdnem húsz évvel a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Gimnázium diákjainak nagy része éppen azt rója fel tanárainak: intézményes keretek között nem tájékoztatták őket a Fekete márciusként elhíresült eseményekről. A tizedikes diákok számára már csak történelem a fekete március, hiszen még egyikük sem született meg a történtek idején. Néhányuk szüleiktől, tanáraiktól értesültek az akkor történtekről, vannak közöttük olyanok is, akik semmit sem tudnak arról, hogy mi is történt. A családok szétszakadásáról is több diák mesélt a márciusi események kapcsán, „Levideózták őket, vagy más úton tetten érték. Ezért menekülniük kellett” – idézte fel egyikük a szülői választ. /Élő történelem: fekete március. = Krónika (Kolozsvár), márc. 20./

A megszokottnál jóval nagyobb érdeklődés, beszervezett romák, tagsággal nem rendelkező, de szavazni akaró csoportok, a szabályzatot be nem tartó körzeti elnökök, óvások – nagyjából ezek az elemek tarkították Marosvásárhelyen az RMDSZ tisztújítási, illetve a küldöttek megválasztására szervezett gyűléseit. A Maros megyei szervezet vezetőségének több körzetben csak a gyűlések megismétlésével, valamint tagságikönyv-ellenőrök állításával sikerült a törvényes keretek közé szorítani a körzeti szinten zajló csatákat. Az RMDSZ megyei szervezete számos óvást iktatott, amiből hatnak helyet is adott, elrendelve a gyűlések megismétlését. A 13 marosvásárhelyi RMDSZ-körzetből ötnek az élére új vezető került. A végső döntést a 139 küldött hozza meg, közülük 85-öt a körzetek jelöltek, a többi pedig hivatalból rendelkezik szavazati joggal. Ilyen például a sokak számára jóformán ismeretlen 15 tagú Magyar Ifjúsági Egyeztető Tanács, a városi és megyei önkormányzat, illetve a Területi Képviselők Tanácsa marosvásárhelyi lakhellyel rendelkező tagsága, valamint a parlamenti képviselők és szenátorok ötfős csoportja. A körzetekben mind a tisztújító, mind a jelölőgyűléseket soha nem tapasztalt érdeklődés övezte. Miközben néhány évvel ezelőtt egy-egy körzeti elnöknek alig sikerült összegyűjtenie húsz-harminc, netán ötven, többnyire nyugdíjas személyt a találkozóra, most százával tódultak az emberek a gyűléstermek felé. Neve elhallgatását kérve egy frissen kiállított tagsági könyvvel rendelkező roma nemzetiségű személy elmesélte, hogy „az illető személy, akire szavazni kellett, egy emberével minden cigányhoz házhoz küldte az RMDSZ-könyvecskét és a beígért figyelmességet”. Az ülések nagy részét levezető Brassai Zsombor elismerte, hogy nagyon sok olyan személy és csoportosulás jelent meg a találkozókon, akiknek addig nem sok közük volt az RMDSZ-hez. /Szucher Ervin: Zűrzavaros tisztújítás a Maros megyei RMDSZ-ben. = Krónika (Kolozsvár), márc. 23./

Fennállásának kétéves évfordulója alkalmából tartott ünnepséget a nagyváradi Hobby Libri könyvesbolt. Fleisz János nagyváradi történész, önkormányzati képviselő mondott köszöntőbeszédet. Konglovits Enikő üzletvezető beszámolt arról, elérték azt, hogy tudják, mit olvas a váradi közönség. A törzsközönség egy részét diákok és pedagógusok teszik ki. /Nagy Orsolya: Születésnapot ünnepelt a váradi Hobby Libri könyvesbolt. = Krónika (Kolozsvár), márc. 23./

Nyomozás a famaffia, az illegális kavicskitermelés után, a bányák és meddőhányók, bezárt ipari létesítmények szennyező maradványainak számbavétele, szeméttelepek és szennyezett folyók, nemzeti parkok, természetvédelmi területek feltérképezése – egy év alatt több mint ötven helyszínen végzett tényfeltárást Barabás Cs. Márti. Dicsőszentmárton híres bikromátgyáránál egy évvel ezelőtt a vállalat legnagyobb gondja a vegyileg fertőzött területek fertőtlenítése volt. Most is az. A bányák után maradt meddőhányók helyzete országszerte problémás, ez több mint ötszáz bányát érint, így a máramarosi bányákat is. A legveszélyesebbnek számít a borsabányai meddőhányó-rendszer, mely áradáskor komoly szennyezéseket eredményez. A bezárt bányák mellett a bányanyitások is nagy port kavarnak. Verespatakon továbbra sem hagyja nyugodni az üzletembereket a földben lévő nagy mennyiségű arany, csakúgy, mint a drága gyegyóditrói szienit az olasz befektetőket. A lakosság mindkét helyszínen ellenzi a bányanyitást. A föld alatti kincsek mellett a felszíni kitermelés is vonzza az üzletembereket. A Vargyas-szorosban az andezit illegális kitermelésére hívta fel a figyelmet a lap. A kitermelést azonban nem sikerült leállítani. Mintegy 3000-5000 hektár erdő tűnt el az utóbbi pár évben a Madarasi Hargita és a Hargitafürdő közötti területről, a csíkmadarasi közbirtokosság erdejéből. A számadatokat duzzasztják a gyergyói térségben történt tolvajlások is. Románia erdeinek több mint fele tűnt el az utóbbi évszázadban. Az országban 350 ezer hektár erdőt illegálisan vágtak ki. Országos szinten problémák vannak a szeméttárolók körül is: az összesen 65 megépíthető tárolóból mindeddig 21 készült el. A Maros, Küküllők, Aranyos, Ompoly nehézfémekkel és biológiailag lebonthatatlan anyagokkal való szennyezettsége krónikus. /Barabás Cs. Márti: Egy „zöld” esztendő. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 23./ Emlékeztető: az illegális fakitermelés ellen Garda Dezső képviselő emelte fel a szavát, sok-sok adattal igazolva állításait. Garda ma már nem képviselő.

Pomogáts Béla irodalomtörténész Magyar irodalom Erdélyben (1918–1944) /Pallas-Akadémia Kiadó, Csíkszereda/ című kétkötetes művét mutatták be március 20-án Székelyudvarhelyen, a művelődési házban. Több évtizedes munka eredménye ez a két kötet. Pomogáts hangsúlyozta: nem véletlen, hogy a könyv címe: Magyar irodalom Erdélyben, és nem erdélyi magyar irodalom, ugyanis magyar irodalom csak egy van, amelynek része, amelyhez hozzátartozik az elszakított magyar nemzetrészek irodalma. Az irodalomtörténeti munka következő része az 1945 és 1989 közti időszakot öleli fel. Az irodalmi berkekben kialakított kánonokról az irodalomtörténész úgy vélekedett, hogy a kánonok tévutakra vezethetnek, mint ahogy ez az elmúlt irodalomtörténeti korszakokban bebizonyosodott, amikor bizonyos írókat, költőket többre értékeltek – ez mindig utólag derült ki –, mint megérdemelték. /Bágyi Bencze Jakab: Magyar irodalom Erdélyben. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 23./

Személyes okokra hivatkozva nem jelent meg március 24-én Codrin Munteanu Kovászna megyei prefektus az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) kezdeményezte meghallgatáson, annak ellenére, hogy előzőleg megígérte, ott lesz. A CNCD hivatalból indított eljárást a prefektus ellen, amiért 38 közintézmény vezetőjét körlevélben szólította fel, hogy készítsenek kimutatást magyar és román nemzetiségű alkalmazottaik számáról. /Kovács Zsolt, Oborocea Mónika: Elmaradt a meghallgatás. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 25./

A Maros megyei tanfelügyelőségen véglegesítették a korábban sok vitát kavart beiskolázási tervet a 2009–10-es tanévre. A dokumentumban 197 osztály szerepel a nappali és négy az esti tagozaton, ez utóbbiak azonban nem jöhetnek számításba a végzős diákok esetében. A nappali tagozatra tervezett 197 közül 131 román és mindössze 59 magyar tannyelvű osztály indul, ami messze elmarad a diákok létszámának megfelelő 67 osztálytól, és a későbbiekben ígért 60 osztálynál is eggyel kevesebb. A tanfelügyelőségnek nem sokat számított, hogy január végén több ezer szülő által aláírt petíciót nyújtott be a Civil Elkötelezettség Mozgalom és a Romániai Magyar Pedagógusszövetség megyei szervezete, amelyek hátrányos megkülönböztetésnek minősítették, hogy a kötelező tízosztályos oktatásban nem biztosítják minden magyar diák számára az anyanyelven történő továbbtanulás lehetőségét. /(bodolai): Messze az ígéretektől. 59 nappali és egy esti magyar osztály.= Népújság (Marosvásárhely), márc. 25./

A Somogy megyei Csurgón idén jubileumi konferenciát tartottak, tizenötödik alkalommal hívták versenyre a Kárpát-medence református iskoláinak tanulóit. A Református Középiskolák Természettudományos Diákkonferenciáját eredetileg Kunszentmiklóson álmodta meg Szabó Sándor biológus igazgató, majd, amikor elvállalta a csurgói Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnázium vezetését, a verseny is helyszínt váltott. A rendezvényre az évek során erdélyi diákok is beneveztek, és becsületesen helytálltak. A nagyenyedi Fenichel Sámuel Önképzőkör diákjainak ez jelentette az ugródeszkát más konferenciák felé, az itt elért eredmények garantálták a későbbi sikereket. A nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium öt diákja indult útnak március 19-én Csurgóra. Tizenegy iskola diákjai három szekcióban mutatták be kiselőadásaikat. A nagyenyedi diákok a házigazdákkal holtversenyben elsők lettek. /Dvorácsek Ágoston: A tudomány és a hit harmóniája. Református diákkonferencia Csurgón. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 25./

Kolozsváron a Protestáns Teológiai Intézetben nyitották meg március 26-án a XIV. Fiatal Műszakiak Tudományos Ülésszakát. A hagyományos rendezvényre sok részvevő érkezett Erdélyből és Magyarországról. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) védnöksége alatt lebonyolított találkozón dr. Bitay Enikő, az EME Műszaki Tudományok Szakosztályának elnöke emlékeztetett az évek során ismétlődő célokra: az erdélyi magyar fiatal műszaki értelmiség szakmai színvonalának emelése, a kutatási munka ösztönzése, a tudományos kapcsolatok kialakítása, a magyar műszaki nyelv művelése. Dr. Gyenge Csaba akadémikus, EME-alelnök köszöntő elégedettségét fejezte ki, hogy idén a Sapientia EMTE is képviselteti magát a konferencián. Délután az EME székhelyén négy szekcióban ötvenkét előadás hangzott el, zömében fiatal kutatók és diákok részéről. /Ö. I. B.: Fiatal magyar műszakiak ülése. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 28./

A kommunista rendszerben a párt mindenható „szakembere” még a megnyitás előtt kötelezően megnézte minden kiállítás anyagát, kiparancsolta a műtárgyak közül mindazokat, amelyek ellen ideológiai kifogása támadt. Vagy a premier előtt egyszerűen letiltotta a színházi előadást, emlékeztetett Ujj János. Mostanság az egykori szigorú cenzorok egyike a modern tárlatoknak egyik leglelkesebb támogatója! Folyik a szerecsenmosdatás. Az itteninél nagyobb mértékben történik ez az anyaországban. A régi rendszer kiváltságosait, haszonélvezőit jól megfizetett tollnokok, az egykori elvtársaik igyekeznek tisztára mosni. Kezdődött 1990-ben, amikor Farkas Mihálynak, az ötvenes évek magyar kommunista „négyesfogata” egyik tagjának fia, az ÁVH-s alezredes Vlagyimir megírta a Nincs mentség c. könyvét. A cím ellenére ő talált mentséget a törvényszegésekre, apja és önmaga tetteire. Néhány hónapja a magyar közszolgálati televízió levetítette azt a dokumentumfilmet, amelyet az 1956-os miniszterelnök, Hegedűs András Ausztráliába kivándorolt unokája készített az akkor még élő nagyapjáról Budapesten. Az 56-os forradalom értékelésénél az 1956-ban a diktatúra ellen lázadókat, a Nagy Imre kormány tagjait felelőtlen személyeknek nevezte. A legocsmányabb szerecsenmosdatást Moldova György követte el Kádár Jánosról írt könyvével. A magyar történelem vérengző hóhérát (ő több embert ítéltetett el, mint ahány náci vezért a második világháború után Németországban!) a 20. század legnagyobb magyar politikusának nevezni, ez több mint alávalóság. És a Moldova György nevével fémjelzett könyv hány, a kádári gulyáskommunizmus után nosztalgiázó személyt téveszt meg. Minap este Aczél Györgyről, az MSZMP egykori mindenható ideológusáról vetített portréfilmet a Duna Televízió. (Ő volt Révai József politikájának a folytatója, a magyar Zsdanov.) Családtagjai, ismerősei, barátai szólaltak meg. Szinte valamennyien dicsérően! A megszólított írók, művészek, filmrendezők valamennyien Aczél György lekötelezettjei voltak. Mindnyájan az ő jóvoltából jutottak közlési, fellépési, rendezési lehetőséghez, kaptak útlevelet külföldre. Az elutasítottakat, hallgatásra ítélteket, az országhatárok mögé zártakat, az állásukból elbocsátottakat, a visszaminősítetteket szándékosan (?) nem kérdezte a film alkotója. Romániában a szerecsenmosdatás nem ilyen mértékű. A központi párt- és államvezetésben, sőt minden megyei pártbizottságban akadtak, akik felelősek voltak a gazdasági romlásért. /Ujj János: Szerecsenmosdatás. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 28./

Elképesztő, hogy egy politikai vagy irodalompolitikai nézet behatol a közéletbe, és meghatározó szerepet játszik írók elismerésében, könyvek megjelenésében, korszakok megítélésében – mondta Pomogáts Béla budapesti irodalomtörténész Magyar irodalom Erdélyben 1918-1944 /Pallas-Akadémia, Csíkszereda/ című könyvének marosvásárhelyi bemutatóján. A szerző kétkötetes irodalomtörténeti munkájával sorra járja az erdélyi tájakat. Kozma Mária, a kiadó főszerkesztője egy nyolcvanas évekbeli rendeletre emlékezett, melynek értelmében az erdélyi magyar írók művei román írók magyar nyelvű fordításaiként szerepelhettek a könyvtárak állományaiban. Az irodalom lényegét nem az határozza meg, hogy milyen országban működik, milyen állampolgárságú. A besoroláskor az irodalom nyelve az egyetlen döntő tényező – fejtette ki Pomogáts Béla. Magyarországon olyan kockázatot jelent élő irodalomról írni, mint annak idején amerikai kémnek lenni, vallja a szerző, különösen akkor, ha egyes írókról nem az elvárásoknak megfelelően ír. /Nagy Székely Ildikó: Akinek az Úristen is megbocsát. Pomogáts Béla és az erdélyi magyar irodalom. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 28./

Kettős állampolgárságot ígért Kárpátalján Orbán Viktor, a Fidesz–MPP elnöke, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség közgyűlésén azt mondta: a magyar nemzet újraegyesítése pártja programjának egyik alappillére. „Nem tartom erkölcsileg vállalhatónak azt a helyzetet, hogy a Kárpát-medencében minden népnél, szerbeknél, horvátoknál, szlovénoknál, osztrákoknál, szlovákoknál is létezik kettős állampolgárság, egyedül mi nem adjuk meg a sajátjainknak, holott nekünk volna rá a legnagyobb szükségünk” – fejtette ki. /Simon Judit: Státusmagyar téma újratöltve. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 30./

Magyar származása miatt vertek meg egy 16 éves fiút a vajdasági Zomborban. A 7-8 szerb fiatalból álló társaság hátulról támadt a magyar fiúra, akit súlyos sérülései miatt meg kellett műteni. Többen elmondták: szinte mindennaposak a szerb diákok részéről a magyarokat sértő megjegyzések. A sértett édesanyja elmondta, hogy fiát azok a 18 év körüli szerb fiatalok támadták meg, akik ugyanabba a műszaki középiskolába járnak, ahova a fia. Az édesanya elmondta, hogy fiát magyarsága miatt támadták meg, a rendőrök azt válaszolták, hogy „hagyják ezt a nemzeti alapon történt támadás mesét”. Az Emberi Jogi Központ közleményében, a helyzet tarthatatlanságára való tekintettel, felszólította a Magyar Koalíció vezetőit, Pásztor Istvánt, Ágoston Andrást és Páll Sándort, hogy a leghatározottabban ítéljék el a történteket. Az Emberi Jogi Központ munkatársa elmondta, a központ alapvető céljai között szerepel a sértettek ingyenes jogi képviselete, feladatát nem tudja ellátni, mivel már több mint két éve nem részesült magyar állami támogatásban. /Magyar fiatalt vertek meg a Vajdaságban. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 30./

A temesvári Kós Károly Közösségi Központban ülésezett március 28-án az RMDSZ Területi Képviselők Tanácsa. Kaba Gábor zsombolyai polgármestert választották TKT-elnöknek, alelnökök Fazakas Csaba református esperes és Sütő Udvari Magda fogorvos. Halász Ferenc megyei RMDSZ-elnök javaslatára, az új alapszabályzat adta lehetőséget kihasználva, a testület a kongresszusi küldötteket is megválasztotta. /Pataki Zoltán: Temes. Tisztújítások az RMDSZ-ben= Nyugati Jelen (Arad), márc. 31./

A Kovászna Megyei Közigazgatási Bíróság sorozatban vonja vissza a háromszéki önkormányzatok székely szimbólumokra vagy autonómia- referendumokra vonatkozó határozatait. Codrin Munteanu prefektus bejelentette, a bíróság visszavonja a megyei önkormányzat azon határozatát, amelyben másodszorra is ki szerették volna rakni Kökös határába a Székelyföld-táblát. Ezúttal azon bukott el az ügy, hogy a megyei tanács helyi határozatot készítő alkalmazottai rosszul azonosították be a telket, ahová a reklámtábla került volna. Tamás Sándor, megyei tanácselnök elmondta: Háromszék területén, több helyen szeretnének reklámpannókat elhelyezni, amelyek többek között a Székely Nemzeti Múzeumot, vagy a Bod Péter megyei könyvtárat mutatnál be. A Kovászna megyei Közigazgatási Bíróság a baróti önkormányzat autonómia-referendumra vonatkozó határozatát is törvénytelennek minősítette. /Kovács Zsolt: Ismét kidőlt a Székelyföld-tábla. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 31./

Figyelemfelkeltő akcióval folytatta országos szintű tiltakozó akcióját a Romániai Magyar Középiskolások Szövetsége, a MAKOSZ. Március 30-án több száz líceumi tanuló vett részt Kolozsváron azon a felvonuláson, amely a Báthory István Elméleti Líceum előtti térről indult, végigvonult a Farkas utcán, majd a prefektúra előtti téren megállt. Kolozs megye mellett Hunyad, Szilágy és Bihar megye is képviseltette magát megyénként hozzávetőlegesen húsz-húsz tanulóval. Ezt megelőzően a Pro Iuventute székházban a MAKOSZ vezetősége, azaz Vetési Imola elnök és Borzási Sarolta oktatásügyi alelnök tájékoztatta a sajtót: párbeszédet kívánnak kezdeményezni az oktatási minisztériummal, hiszen a diákok túlterheltségét csakis az oktatási intézmények oldhatják meg. „Múlt hét végére tizenhárom megyéből hetven tanintézmény csatlakozott a MAKOSZ akciójához, azaz hozzávetőlegesen 25 000 középiskolás. Ugyanakkor egyetértésükről biztosított a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ), az Országos Magyar Diákszövetség (OMDSZ), a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) és az Erdélyi Családszervezetek Szövetsége.” Az óraszámok csökkentése elengedhetetlen, de nem a testnevelés, az osztályfőnöki és az idegennyelvórák rovására. Akciójuk után szóbeli ígéretet kaptak, hogy Florin Stamatian prefektusnak előterjeszthetik javaslataikat, a magyar középiskolások pedig a prefektus közbenjárását kérik majd gondjaik megoldásához. /Nagy-Hintós Diana, Dombi Ibolya: Több száz magyar középiskolás vonult fel Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 31./

A magyar nemzet egészébe mi, a határokon kívülre szorult magyarok is beletartoznánk, írta Sylvester Lajos. Az ország vagyonának elherdálásáért, a közönséges lopások, tolvajlások, kétes eredetű vagyongyarapítások miatt egy új választás után felelősségre vonható bűnszövetkezetek, kamarilla-politikusok, a következményektől való félelmükben ugyancsak berezelt zsurnaliszta bértollnokok újra elétárták a Fidesz-győzelem esetére a kettős állampolgárság visszaállításának rémét. Orbán Viktor ungvári beszéde után, amely a KMKSZ 20. évfordulóján hangzott el, kórusban kiabálják, hogy „ezek” – mármint mi, határon kívül rekedt magyarok –, ha szavazójogot kapunk, akkor az elsöprő győzelmet arató mai ellenzéki párt alkotmánymódosító javaslatainak érvényt szerezhet az Országgyűlésben. Így a cigánytéma, a „másságtéma”, a fasisztázás, az „antiszemitázás” újfent háttérbe szorult, a 23 millió román beözönlésének rémét is ejtették, és maradnak bűnbankoknak a határokon kívül rekedt magyarok. Hiába hangzott el annak idején milliószor, hogy nem kell a csonkaországi szavazójog. /Sylvester Lajos: Mi, a rémmagyarok. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 1./

Magyarul megcímzett leveleket továbbított a Román Postán keresztül az elmúlt időszakban a marosvásárhelyi Civil Elkötelezettség Mozgalom (Cemo). A Kétnyelvűség Program keretében lebonyolított akció célja az volt, hogy teszteljék az erdélyi postai szolgáltatásokat, A Cemo magyarul címzett borítékokban brosúrákat küldött a Lármafa-levelezők címére. Egyetlen küldemény érkezett vissza a marosvásárhelyi Párkány sétányról (Aleea Cornisa), ennek magyar neve még a magyar lakosok körében sem közismert. „A Marosvásárhelyre küldött levelekre a postai alkalmazottak legtöbb esetben golyóstollal ráírták az illető utca román megfelelőjét. A Székelyföldre címzett levelek az eredeti állapotukban érkeztek meg” – mondta Szigeti Enikő, a Cemo ügyvezető igazgatója. A Cemo folytatni szeretné az akciót, felkéri az erdélyi lakosságot, kapcsolódjon be a Postai címzések magyarul mozgalomba. A Román Posta Társaság bukaresti sajtóirodája a magyar címzésre vonatkozó kérdésre csupán annyit válaszolt, hogy a levél- vagy más küldemény esetén mit kell tartalmaznia a címzésnek. Kifejtik, ennek olvashatónak kell lennie, és akkor is kikézbesítik a küldeményt, ha azon nem szerepel a postai irányítószám. Nicoleta Vartic szóvivő úgy vélte, a magyar nyelvű címzésekkel csupán az lehet a gond, hogy a postás, aki kézbesíti, nem ismeri a magyar nyelvet. /Máthé Éva: Magyar címzéssel tesztelik a postát. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 1./

Az ötvenöt kiállító között egyetlen romániai magyar könyvkiadó sem képviselteti magát az április 1-jén kezdődő, tízedik alkalommal megrendezett kolozsvári Gaudeamus Könyvvásáron. Az eddigi évek során a kisebbségi – így a magyar – könyvkiadók helyett is a Nemzeti Kisebbségi Tanács fizette ki a standok bérleti díját, idén azonban, a költségvetés késése miatt erre nincs lehetőség. A magyar könyvkiadók vezetői úgy tartják, önerőből egyszerűen képtelenek részt venni a vásáron, Zsehránszky István, a kisebbségi hivatal főtanácsosa viszont a kiadók érdektelenségét tartja a legfontosabb akadálynak. Tavaly mindössze a kolozsvári székhelyű Koinónia és a Kriterion Könyvkiadó képviseltette magát a Gaudeamus Könyvvásáron. Ennek ellenére idén lesznek magyar könyvek, amelyeket a Babes–Bolyai Tudományegyetem és a Kolozsvári Egyetemi Lapok szerkesztősége hoz el. A kisebbségi könyvkiadókat idén meg sem hívták, illetve nem is értesítették őket a részvételi feltételekről. Káli Király István, a Mentor igazgatója elmondta: a marosvásárhelyi kiadónak anyagi okok miatt nem éri meg, hogy részt vegyen a könyvvásáron. „A könyveink iránti érdeklődés a kolozsvári könyvesboltokban nagyon alacsony, a Gaudeamus Könyvvásárra pedig ez különösen igaz. Egyik évben a kötetek Kolozsvárra szállítása, a kiszolgáló személyzet étkeztetése, illetve a különböző költségek 500 lejre rúgtak, miközben csak 350 lejre árultunk” – fejtette ki. Káli Király. Kolozsváron nagyon nehéz megszólítani a célközönséget. /Ferencz Zsolt: Nem lesznek magyar kiadók a Gaudeamus könyvvásáron. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 1./