Idén elsőként a köztisztviselők szakszervezetei jelentettek be munkabeszüntetést. A kormány költségcsökkentési intézkedései miatt kétórás munkabeszüntetéssel tiltakoznak március 2-án a köztisztviselők. Szakszervezetük az elbocsátások, túlórapénz és a pótlékok megszüntetése után döntött a tiltakozás mellett, ami március 9-én általános sztrájkkal folytatódna. Nem törlik a pedagógusoknak járó pótlékokat és jutalékokat, így továbbra is kapnak kétszázalékos támogatást, jutalomfizetést, megfizetik a pluszórákat és az oktatási segédkönyvekre továbbra is lesz támogatás. /O. M. : Kezdődik a sztrájkidény. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 27./

Constantin Stoica, az ortodox egyház szóvivője a biometrikus útlevelek kapcsán azt nyilatkozta: az útlevélhez minden állampolgárnak joga van, de nem kötelessége azt kiváltani. Az ortodox egyház zsinatának közleménye szerint egyeseknek fenntartásaik vannak a biometrikus útlevéllel szemben, és a román állam intézményeivel együtt igénylik az útlevéllel kapcsolatos törvény megváltoztatását és kiegészítését, hogy azok is útlevélért folyamodhassanak, akik vallási okokra hivatkozva nem igényelhetik a 666-os számjegyet tartalmazó biometrikus változatot. Stoica elmondta: a vita tárgya a biometrikus útlevél 666-os számjegye, amely az apokalipszis szimbóluma. Nincs teológiai magyarázat sem arra, hogy miért ellenzik a 666-os számjegyet tartalmazó biometrikus útlevelet – adott magánvéleményének hangot a szóvivő. /Egyházi tiltakozás a biometrikus útlevelek ellen. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 27./

A templomba járás helyett a munkát választják vasárnaponként a csekelaki reformátusok, és a magyar nyelvű oktatás visszaállítását sem tartják fontosnak. Így fennáll a veszély, hogy a Maros megyei falu lakossága hamarosan nem ért majd saját anyanyelvén. Csekelaka 450 lakosból valamivel többen mint háromszázan vallják magukat magyarnak. Nagy részük református, közel tíz százalékuk pünkösdista. Ambrus András református lelkész elmondta, a templomlátogatók aránya tíz százalék körüli. „A csekelakiak szinte megállás nélkül dolgoznak. Mindegyre azt mondják, hogy a szénának, szalmának nincs vasárnapja. Nagyon szorgalmas emberek, ami meg is látszik házaikon, gazdaságaikon, de a szellemiek iránt, néhány falubeli kivételével, nem sok érdeklődést mutatnak” – panaszolja a lelkész. Ambrus András meghirdette, hogy minden falubelinek ingyen kölcsönöz könyvet, de csak egy-két személy jelentkezett. „Oda jutottunk, hogy ünnepekkor szinte nem találunk fiatalt, aki szépen fel tudna olvasni” – mondta. Az elemiben az anyanyelvi oktatás biztosított, ötödik osztálytól azonban csak román nyelven tanulhatnak a kisdiákok. Magyar diákok teszik ki a román osztályok felét, indokolt volna az anyanyelvű oktatás visszaállítása. Ehelyett naponta iskolába viszik és hozzák gyermeküket a 14 kilométerre lévő Marosludasra. /Szucher Ervin: Az önként vállalt elrománosodás fenyeget Csekelakán. = Krónika (Kolozsvár), febr. 27./

A Bolyai Egyetem tízéves évfordulójának látványos megünneplése, az ebből az alkalomból az Állami Tanügyi és Pedagógiai Kiadó által kiadott emlékkönyv, melyet minden külföldi delegációnak átadtak, a Babes Egyetemmel közösen rendezett tudományos konferenciák, mind azt sugallták, hogy végleg elfogadott a két egyetem létezése Kolozsvárt. 1956-tal kapcsolatban diákok, tanársegédek letartóztatása (Dávid Gyula, Páskándi Géza, Bartis Ferenc pere), nem mutatott nyíltan arra, hogy valójában a Bolyai Egyetem elleni akció-sorozatról van szó. Az oktatás rendben folyt, a diákok vizsgáztak, hűségnyilatkozatok is elhangzottak, néhány szembenállót, mint Várhegyi István, lekapcsoltak, a kizárások is megtörténtek, mint a többi egyetemen. 1958 január elején az Előrében megjelent Takács Lajos rektor cikke Tudományos munkánk új sikerei felé címmel, melyből azt lehetett gondolni, hogy a Bolyai Egyetem ígéretes jövőnek néz elébe. Nem keltett feltűnést két román szerző 1959. február 7-én az Előrében megjelent írása, melynek címe: „A kolozsvári Babes és Bolyai Egyetemek testvéri együttműködése”. Csak később lehetett észrevenni, hogy ez a cikk is az előkészítő taktika része volt. Február 13-án kezdődött a „bolyaisták” pere Kolozsvárt, Varró János és Lakó Elemér, valamint néhány diák ügyét – a szokásos forgatókönyv szerint – közös perben hozták össze, mint a Bolyai Egyetemen működő, nacionalista csoportosulásként tárgyalható ügyeket. A per célja a Bolyai Egyetemen működő „nacionalista” csoportok „leleplezése” volt. 1959. február 15-én cikk jelent meg a bukaresti Előrében „A diákság ideológiai-politikai nevelése a Bolyai Egyetemen” címmel. Szerzője Sztranyiczky Gábor, az egyetem tanársegéde kifejtette, hogy a Bolyai Egyetem ifjúsága ki van téve a burzsoá-nacionalista ideológia állandó befolyásának. Február 19-én szintén „véletlenül” nyilvános tárgyaláson mondták ki az ítéletet a bolyaisták perében, ezen a napon kezdődött Bukarestben az RNK Diákszövetségének konferenciája, melyen a legmagasabb rangú román pártvezetők vettek részt, Gh. Gheorghiu-Dej főtitkárral az élen. A konferencián a főtitkár elítélt minden nemzeti elkülönülést. Idézte a lenini tételt, hogy a különböző nemzetiségű tanulókat egy iskolába kell tömöríteni, hogy ne szigetelődjenek el. Ion Iliescu, a Diákszövetség országos elnöke (a Ceausescu utáni első államfő!) méltatta az RMP bölcs politikáját a „nemzeti” kérdésben, melynek eredménye a román nép és az együttlakó nemzetiségek testvéri barátsága, és kifejtette, hogy a román és a nemzeti kisebbségekhez tartozó diákságnak együttes munkával, tanulással közös szakmai, tudományos, kulturális akciók szervezésével még szorosabbra kell fűzniük testvériségüket. Az oktatásügyi miniszter helyeselte az iskolák egyesítésének gondolatát. Ilyen bevezető szövegek után nem maradhatott el a Diákszövetség magyar küldötteinek egyetértő felszólalása. A kijelölt felszólaló nem térhetett ki a feladat elől. A felszólaló bolyaisták, köztük Koszti István, teljesen egyetértettek a leadott szövegekkel. A marosvásárhelyi orvosi egyetem küldöttje azt kérte, hogy a végzett magyar orvosokat küldjék az ország bármely tartományába dolgozni (később az lett a gyakorlat, hogy a magyar végzetteket, orvosokat, tanárokat, olyan Kárpátokon túli félreeső területekre helyezték, ahova a románok sem akartak menni, a román végzetteket pedig főleg magyar városokba, körzetekbe nevezték ki). Mindez hozzátartozott az asszimilációs politikához és a magyar értelmiség szétveréséhez. /A Bolyai egyetem és a Babes egyetem kényszerházassága 1959-ben – Részlet Katona Szabó István A nagy hazugságok kora (1948–1968) című készülő önéletrajzi kötetéből. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 27./

Február 26-án a kolozsvári Művészeti Múzeumban megnyílt az 1926-ban Kolozsváron született, Magyarországon élő Rác András festő- és grafikusművész kiállítása. A budapesti Körmendi Galéria ezúttal Rác András márványlapokból készült, Kapu című alkotását adományozta a múzeumnak. A kolozsvári Művészeti Múzeum és a budapesti Körmendi Galéria közötti együttműködés eredménye volt 2008. július–augusztusában Kerényi Jenő Kossuth-díjas szobrászművész születésének 100. évfordulója alkalmából rendezett tárlat Kolozsváron. Akkor a Körmendi Galéria tulajdonosai többek között Kerényi Jenő Csontváry című alkotását adományozták a Művészeti Múzeumnak. Rác András művész munkáiban visszatérő téma a Farkas utcai templom. A művész megköszönte, hogy alkotásait szülővárosában is kiállították. /Ferencz Zsolt: Mozaikok a Bánffy-palotában. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 28./

800 ezer euró kártérítést kap a román államtól Réman Domokos, a Mezőgazdasági Minisztérium volt államtitkára, egy bebizonyítatlan korrupciós vád miatt. Réman peres úton nyerte a kártérítést, azok után, hogy két hónapi letartóztatás és háromévi nyomozás után bebizonyosodott az ártatlansága. A bukaresti törvényszék 2008 novemberében ítélkezett Réman javára, ezt a Pénzügyminisztérium sikertelenül fellebbezte meg. Rémant 2004-ben tartóztatták le, állítólagos 180 ezer dollárnyi kenőpénz elfogadása miatt. Három év múlva a Korrupcióellenes Ügyészég lezárta a dossziét bizonyítékok hiányában, és Réman beperelte az államot. Réman Domokos, aki ma igazgató a Mezőgazdasági Szaktanácsadó Hivatalban, elmondta, hogy letartóztatása és ügyének a sajtó elé való tárása politikai és tanári karrierjét törték derékba, felesége a letartóztatása hírére egy spontán abortusz miatt elveszítette gyerekét, ráadásul munkát kellett keresnie, hogy ügyvédeit fizetni tudja. /800 ezer euró kártérítést kap a korrupcióval megvádolt Rémán Domokos. = Erdély.ma, márc. 1./

Székelyföldi körútja során Sepsiszentgyörgy után Csíkszeredába látogatott Ecaterina Andronescu oktatási miniszter. Február 28-án Csíkszeredában találkozott a tanintézmények igazgatóival. Bondor István főtanfelügyelő ismertette a Hargita megyei oktatásügy számadatait, majd rátért a legfontosabb, megoldásra váró kérdésekre. Ezek között a megkezdett beruházások folytatását, a decentralizáció véghezvitelét, a IX. osztályba való felvételirendszer megváltoztatását, az érettségi vizsga könnyítését, a román nyelvnek a magyar tannyelvű iskolákban való oktatását, a szakoktatás modernizálását említette. A tananyag könnyítését, a diákok heti óraszámának csökkentését ígérte a miniszter. Folyamatos ellenőrzésre, az egységes dolgozatok eltörlésére, valamint differenciált és kevesebb tartárgyból tartott érettségire van szerinte szükség, jelentette ki Andronescu. A decentralizációról szólva az oktatási törvény módosításának szükségességét említette, nagyobb mozgásteret biztosítva az önkormányzatoknak és az iskoláknak. A román nyelvnek a magyar tannyelvű iskolákban való oktatásának megváltoztatását illetően a miniszter így fogalmazott: nyitott kapukat döngetnek, meg kell találni a leghatékonyabb módszereket. Meglepetést jelent, hogy kilencedikes szakiskolai osztályok nem indulnak, helyettük szakközépiskolai osztályok lesznek. /Takács Éva: Párbeszédet folytatna a tanárokkal. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 2./

A kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem magyar irodalomtudományi tanszékén nem csupán irodalomtanárokat képeznek, hanem az egyéb, irodalommal kapcsolatos szakmákba (kiadványszerkesztés, kritikaírás, rendezvényszervezés, korrektúra) is bevezetik a diákokat. Balázs Imre József erdélyi irodalomóráin 1918-tól mutatja be a térség irodalmát. Balázs Imre József egyetemi adjunktus a BBTE Magyar Irodalomtudományi Tanszékén 1998 óta tanít a 20. század magyar irodalmával kapcsolatos tantárgyakat. 2004-ben védte meg Az avantgárd az erdélyi magyar irodalomban című doktori értekezését, amely 2006-ban a marosvásárhelyi Mentor Kiadó gondozásában jelent meg könyv formában. 2008 áprilisától a Korunk főszerkesztője. Legutóbbi kötete: Vidrakönyv (Koinónia Könyvkiadó, 2006). Folyamatosan születnek doktori értekezések és államvizsga-dolgozatok is kortárs szerzők műveiről. Jentős államvizsga-dolgozatok készültek Faludy György, Bodor Ádám, Szávai Géza, Szőcs Géza, Király László, Oravecz Imre, Márton László, Kovács András Ferenc, Láng Zsolt, Dragomán György és mások műveiről. Selyem Zsuzsa a Bevezetés az irodalmi tanulmányokba című tantárgy keretében a téma a kortárs költészet, próza, dráma és esszé. A harmadévesekkel a későmodernitás (Ottlik, Pilinszky, Weöres, Mészöly stb.) és a posztmodernitás (Bodor Ádám, Kertész Imre, Esterházy Péter, Nádas Péter, Parti Nagy Lajos stb.) irodalmával foglalkozik. Selyem Zsuzsa 2002-ben Balassa Péter szakirányításával doktorált Esterházy Péter prózájából az ELTE esztétika szakán. Balázs Imre József elmondta: A tanszék szakkollégiuma a Láthatatlan Kollégium (LK). A Láthatatlan Kollégium 1993-ban indult Gyimesi Éva irányításával, ennek az intenzív irodalmi műhelynek 2000–2002 között Lk.k.t. néven irodalmi lapja jelent meg, Selyem Zsuzsa volt a felelős szerkesztője. Selyem Zsuzsa szerint az egyetem felelőssége, hogy tudatosítsa a hallgatókban a világszinten megjelenő kortárs elméletek eredményeit. /Bonczidai Éva: Beszélgetés a kortárs irodalom tanításáról. = Krónika (Kolozsvár), márc. 2./

A pozsonyi Pravda szerint Ján Mikolaj oktatási miniszter megrendelésre akar új történelmet csinálni a magyar nemzetiségű diákoknak. Szlovák öntudatot akar verni a magyar nemzetiségű gyermekek fejébe a szlovák oktatásügyi miniszter – állítja a Pravda. A minisztériumnak nem tetszik az eddig elfogadott magyar kisebbségi történelemkönyv, amely a szlovák történelemkönyvön alapul, kiegészítve a magyar történelem néhány fejezetével. Helyette a minisztérium olyan könyvet szeretne látni a magyar diákok padjain, amely erőteljesen szlovák nemzeti szellemű – mutat rá a lap. /Szlovák öntudatot akarnak verni a magyar gyerekek fejébe. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 2./

Február 28-án tartotta Kolozsváron idei közgyűlését a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság (KLMT). Gaal György elnök az elmúlt év munkásságáról számolt be. Az ülésszakokon, szakmai rendezvényeken való részvétel mellett kiemelte László Csabának a társaság támogatásával rendezett műemlékeket bemutató két kiállítását a Fehér Galériában. Szólt a májusban Maksay Ádám ügyvezető alelnök rendezte műemlékfelmérő táborokról (Ótorda, Ördöngösfüzes, Nagybacon, Magyarigen, Szék), ahol fiatalokat vezettek be a hagyományos és digitális felmérések titkaiba. Elkezdték egy erdélyi műemlékvédelmi adatbázis felállítását, egyelőre régebbi felvételek rögzítésével. Veress Mihály kivetítőn bemutatta a társaság megújított honlapjának szerkezetét (www.klmt.veres.ro). A közgyűlést megszakítva délben kivonultak a Márton Áron-szobor leleplezéséhez. Délután díjkiosztásra került sor. A Kós Károly-díjat és plakettet Gergely Istvánné tanárnő nyerte el „a Házsongárdi temető műemléksírjainak megmentése és ápolása terén kifejtett munkásságáért”. A Debreczeni László-díjjal és plakettel Murádin Jenő művészettörténészt tüntették ki „műemlékeink múltjának felkutatása és ezek ismertetése terén kifejtett munkásságáért”. A laudációt Kovács András professzor, a társaság alelnöke írta. Befejezésként a két kitüntetett rövid előadást tartott. Gergely Istvánné vetített képekkel szemléltette a Házsongárdban folyó mentési-restaurálási munkálatokat, Murádin Jenő pedig művészeti kincseket feltáró munkájáról vallott. /Gergely Gyula: Közgyűlést tartott a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 3./

Sára Sándor, a neves filmrendező Illyés Gyulát idézve mondotta az egyik tévéműsorban: „A magyar asszonyok ma sem szülnek tehetségtelenebb gyermekeket, mint korábban.” A magyar filmiparban ma sincsenek kevésbé jó rendezők, operatőrök, vágók, hangmérnökök, mint korábban. Nem ez az oka annak, hogy manapság a magyarok nem készítenek olyan sikeres filmeket, mint régen. Hova tűntek a kimagasló eredményeket elérő erdélyi magyar sportolók? – tette fel írásában a kérdést Ujj Jánoss Az atlétikában olyan romániai bajnokok, mint a világcsúcstartó, olimpiai bajnok magasugró Balázs Jolán, az olimpiai helyezett futó Vámos Zoltán és Barabás András, a gerelyhajító csúcstartó Bizim Sándor. Olyan, aki vallja is nemzetiségét, nem mint a közelmúltban a magyarul megszólalni sem akaró Szabó Gabriella. Nincs elfogadható magyarázat arra, hogy egy másfél milliós nemzeti közösség nem tud kitermelni bajnokokat, példaképeket. Mint alig néhány évtizeddel ezelőtt. Amikor az erdélyi városok kosár- vagy vízilabda együttese jószerével szinte csak kisebbségiekből verődött össze, de az első osztályú labdarúgó csapatok mindegyikében két-három magyar fiú volt. A nemzetiségi fiatalok nem szívesen járnak edzésre. Számukra idegen környezetbe, idegen nyelvű edző keze alá! Ahol sokszor még társai is ellenségesen viszonyulnak hozzájuk. Évekkel ezelőtt egy igen tehetséges aradi rögbiző azért hagyta abba a sportolást, mert társai valamennyien csak bozgornak szólították. Minden játékostársának volt becsületes neve a csapatban, csak neki nem! Létre kellene hozni az erdélyi városokban a nemzetiségi sportklubokat, javasolta a cikkíró. Gyermekeknek, fiataloknak, felnőtteknek. Hogy megyei szinten vagy iskolás bajnokságban szurkolni lehessen magyar fiataloknak. A két világháború között Aradon létezett a városban a soraiból nemzetisége, anyanyelve miatt senkit ki nem tiltó AAC, ATE, AMTE sportegyesület, a Turista Egylet, a román fiatalok számára mégis létrehozták a Gloriát, a zsidó fiataloknak pedig a Hakkoah nevű egyesületet. Jó lenne végiggondolni az ötletet. Néhány év múlva ismét lehetnének országos bajnokaink, írta Ujj János. /Ujj János: „A magyar asszonyok…” = Nyugati Jelen (Arad), márc. 3./

A marosvásárhelyi vár Kádárok bástyája adott helyet március 1-jén a Nyílt Színi rendezvénysorozat első eseményének. A harmadéves bábtagozatos diákok mutatkoztak be féléves vizsgaelőadásukkal a nagyközönség előtt azért, fogalmazta meg Gáspárik Attila rektor, hogy az egyetemi tanulmányok előtt álló fiatalok kedvet kapjanak a Színházművészeti Egyetemhez. /Antal Erika: Szellemi kirándulás. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 3./

Codrin Munteanu Kovászna megyei prefektus tevékenységét bírálta politikai nyilatkozatában Márton Árpád RMDSZ-es parlamenti képviselő, hangsúlyozva, hogy a prefektus célszerűségi okokra hivatkozva nyíltan szembehelyezkedik némely kormányhatározat-tervezettel, amelyeket maga az államelnök és az illetékes miniszter is támogat, ugyanakkor első intézkedései az utcanévadó és címertani bizottságok etnikai összetételét érintik.,,Ezek a döntések bizonyítják, hogy félelmeink nem voltak alaptalanok, a prefektus tevékenységének vissza kell térnie a törvényes útra, mielőtt újabb feszültségekre és utcai felvonulásokra kerülne sor” – összegezte a képviselő. /Belföldi hírek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 4./

Már jó ideje kész az alternatív tanterv, mely a román nyelv hatékonyabb oktatását biztosítaná a kisebbségek számára, jelezte Matekovits Mihály, a szaktárca illetékese, akitől Ecaterina Andronescu oktatási miniszter megoldást vár a kérdés rendezésére. „Ha a miniszter asszony valóban tőlünk várja a megoldást, mi ezt legtöbb egy órán belül az asztalára tesszük” – mondta a tárca kisebbségi oktatásért felelős vezérigazgató-helyettese. Felvetésünkre, hogy a tanterv módosításához a tanügyi törvényt is módosítani kell, Matekovits azt mondta: nincs tudomása arról, hogy Andronescu sürgetné a jelenlegi jogszabály megváltoztatását, ehelyett új törvényi törvény kidolgozására készül. A tárcavezető mást mondott a románnyelv-oktatásról a székelyföldi pedagógusokkal tartott hétvégi tanácskozáson és mást az azt követő sajtótájékoztatón. A román nyelv oktatására vonatkozó új, alternatív tantervet már jó ideje kidolgozta Balázs Lajos, a Sapientia egyetem docense munkatársaival. Balázs Lajos elmondta, csakis a magyar és a román politikusok együttműködésével lehetne megoldani a román nyelv oktatását az erdélyi magyarok körében. „Az RMDSZ mindezidáig nem tekintette elsőrendű feladatának a probléma megoldását. Ha csak a statisztikákat nézzük, a magyar nemzetiségű diákok 40-50 százaléka az egységes írásbeli dolgozatoknál megbukott románból. A pótvizsgára pedig már nagyon kevesen jelentkeznek. Így csak alacsony szintű iskolákba juthatnak tovább. A lemorzsolódásunk már itt elkezdődik, és a másod-, harmadrendű polgárrá válásunk pedig innen folytatódik” – magyarázta Balázs Lajos. Balázs nem érezte az RMDSZ támogatását. Kötő József, a képviselőház oktatási szakbizottságának alelnöke elhárította azt a vádat, hogy az RMDSZ nem kezeli elsőrendű problémaként a románnyelv-oktatás kérdését, mondván „nem létezik olyan RMDSZ által szignált előterjesztés, amelyben ne szerepelne a román nyelv oktatásának, valamint a történelem, földrajz anyanyelven való tanításának problémája.” /Oborocea Mónika: „Bevetésre” kész román tanterv. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 4./

1952-ben, központilag elrendelték a burzsoá-földesúri rendszer ,,széles dolgozó tömegeket megrontó” szellemi termékeinek, a ,,reakciós” irodalomnak a megsemmisítését. Bagoly Vilmos zágoni igazgató-tanítóra hárult a pártfeladat, hogy a háború és az ezt követő viszontagságok elől az iskola padlására menekített ,,reakciós” tartalmú könyveket megsemmisíttesse, a szellemi inkvizíciónak megfelelően a ,,reakciós” könyveket máglyán kellett elégetni. Bagoly Vilmos fia, Miklós kezébe nyomott egy könyvet. Címe: Hős fiúk. Regényes történet a szabadságharcból. Írta Rákosi Viktor. Mikor édesapja már elég érettnek tartotta arra, hogy a veszélyes titkokba beavassa, akkor mesélte el, hogy 1952-ben a könyvégetést az iskolásokkal kellett elvégezni, ő pedig közel félszáz, értékes művet, főleg történelmi és természettudományi témájú kötetet titokban hazavitt, és otthon elrejtette. Fia legkedvesebb olvasmánya, a Hős fiúk ebből származik, tehát a tűzhaláltól megmentett könyv. Bagoly Miklós mérnök 2009. március 15-re a sepsiszentgyörgyi Charta Nyomdával újra kiadatja Rákosi Viktor halálra ítélt regényes történetét. /Sylvester Lajos: Egy regényes történet romantikus megmentése. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 4./

Hetven év tömény környezetmérgezés után bezárni készül kapuit Kelet-Európa legszennyezőbb vállalata, közel nyolcszáz alkalmazottját bocsátotta el Kiskapuson a Sometra gyár. A Sometra bezárása miatt ugyanakkor 60 százalékkal csökkent Kiskapus költségvetése. Kiskapus kohóipari színesfémvállalatának gyárkéményei hetven éve okádják a füstöt, a házak a koromtól feketék, a lakók átlagélettartama hét évvel kevesebb az országos átlagnál, és a gyerekhalandóság itt a legmagasabb európai szinten. Az 50-60-as években hajszolt iparosítás teljesen tönkretette a vidéket, a nehézfémekkel és kéndioxiddal történő szennyezés a vizet, talajt, növényzetet súlyosan szennyezte. Két éve a kéndioxid-kibocsátás 125-ször nagyobb volt a megengedettnél. /B. M.: Nem okád füstöt többé Kiskapus. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 5./

„Véget kell vetni annak, hogy a prefektus úgy érezze, ő a megyefőnök” – jelentette ki Markó Béla, az RMDSZ elnöke azon a kihelyezett frakcióülésen, amelyet az RMDSZ március 5-én tartott Kovászna megyében. Az árkosi találkozón tizenhat RMDSZ-es képviselő és hét szenátor vett részt. Markó szerint a kormányzati alárendeltségű intézményeknek nem a prefektúrához kellene tartozniuk. Az árkosi tanácskozást megelőző estén a honatyák Bodokon találkoztak több mint háromszáz polgármesterrel, alpolgármesterrel és tanácstaggal, számolt be a frakcióülés házigazdája, Tamás Sándor megyei tanácselnök. A frakcióülésen Keresztély Irma Kovászna megyei főtanfelügyelő azt a tízpontos dokumentumot mutatta be, amelyeket Ecaterina Andronescu oktatási miniszter tájékoztatására állított össze. Ezek közül a legfontosabb a román nyelv oktatásának kérdése. Keresztély Irma hangsúlyozta, a háromszéki falvak 50 százalékában csak magyarok laknak, az itt élő gyerekek az iskolában hallják először a román nyelvet, ezért az első osztálytól a tizenkettedikig speciális módszerrel kell tanítani a nem román anyanyelvű diákoknak. Markó emlékeztetett, hogy tíz éve, 1999-ben elérték, hogy az 1–4. osztályban speciális tankönyvekből, külön tanterv szerint tanítsák a kisebbségieknek a románt, de a nekik szánt tankönyv és a tanterv azóta is rossz, még nem javították ki. A tanácskozáson felvetették a helyi problémákat. Vargha Mihály, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója elmondta, az intézményben dolgozó szakemberek átlagéletkora hatvan év, de az alkalmazások leállításával nem tud fiatalítani. Kelemen Tibor a súlyos munkanélküliségről tájékoztatott, elmondása szerint a nyilvántartásokban csak az állástalanok egy része szerepel, hiszen a 90 ezer munkaképes háromszéki közül csak 49 ezernek van állása. A sajtótájékoztatón Kelemen Hunor ügyvezető elnök reagált Szász Jenő MPP-elnök nyilatkozatára, amelyben az Tőkés Lászlót javasolta az RMDSZ élére. Kelemen kifejtette: Szász Jenő „politikai sztriptízt” végez, de senki nem veszi komolyan. /Kovács Zsolt: Háromszéken a két frakció. A Kovászna megyei Árkoson üléseztek az RMDSZ honatyái. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 6./

Aggodalmának adott hangot az elmúlt időszakban Magyarországon elharapódzott erőszakos cselekmények miatt a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) az MTI-hez eljuttatott nyilatkozatában. „Aggodalommal töltenek el bennünket az utóbbi időben hazánkban elharapódzott erőszakos cselekmények. Ezúton fejezzük ki együttérzésünket az áldozatoknak és hozzátartozóiknak” – olvasható az állásfoglalásban. Az MKPK aggasztónak ítéli az ezek kapcsán jelentkező provokációsorozatot, amely a magyarságot rasszista színben igyekszik feltüntetni. Ennek érdekében egyesek nem riadnak vissza társadalmi támogatottsággal nem rendelkező, szélsőséges jelképeket használó áldemonstrációk szervezésétől sem – írták. Meggyőződésük, hogy ezek az igazi problémákról terelik el a figyelmet. Ebben a kiélezett helyzetben a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia felszólít minden döntéshozót, hogy „a gerjesztett problémák és médiamegoldások helyett” a valós kérdésekkel foglalkozzanak, mint a közbiztonság, a szociális biztonság, a szükséges egészségügyi ellátás, a családok védelme, a jövő nemzedék felelős oktatása és nevelése. A társadalom tagjai, különösen azok, akik egy élet munkájával járultak hozzá az ország építéséhez – mégpedig olyan körülmények között, amikor munkájuk ellenértékének jelentős részét az állam visszatartotta – jogosan várhatják el, hogy a megszorításoknak ne ők legyenek a legfőbb áldozatai – áll a nyilatkozatban. /Aggódó magyar püspökök. = Krónika (Kolozsvár), márc. 6./

Kolozsvárott tartotta soros megbeszélését az RMDSZ Területi Elnökök Konzultatív Tanácsa, amely Markó Béla szövetségi elnök rövid politikai beszámolójával kezdődött, majd a területi elnökök is ismertették a megyékben tapasztalható politikai változásokat. Az RMDSZ hamarosan megkezdi a jelöltjeit támogató aláírások gyűjtését. Az EP választások mellett megtárgyalták az RMDSZ áprilisban sorra kerülő kongresszusának a megszervezését és tartalmi kérdéseit is. /Kampányelőkészületek az RMDSZ-nél. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 7./

Úgy tett szemrehányást önmaguknak Markó Béla Árkoson, mintha nem ő és csapata irányította volna az RMDSZ-t az elmúlt tíz esztendőben, és eközben két évig nem ő lett volna az oktatásért felelős miniszterelnök-helyettes. Kiderült, hogy a gyermekek rossz tankönyvekből tanulják a román nyelvet, 1999 óta az elemi iskolában nyitva minden lehetőség az alternatív oktatásra, és V–VIII.-ban is könnyíteni lehetett volna a diákok sorsán. Tíz éve adott egyfajta törvényes keret, de még ennek lehetőségeit sem használták ki. Elkészült egyfajta tanterv, születtek tankönyvek, melyek rendkívül rosszak. Azok a magyar minisztériumi szakemberek, akik az RMDSZ jóvoltából kerültek funkcióba, nem tartották fontosnak a helyzet javítását. Most hozzájuk fordult Markó Béla, felszólítva őket, dolgozzanak ki jobb oktatási módszert. /Farkas Réka: Áldozati nemzedékek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 7./

Marosvásárhelyen nagy szükség lenne egy magyar tannyelvű szakközépiskolára, ahol nem kerülnek hátrányos helyzetbe a diákok és a szakoktatás valóban anyanyelven történne – erre a következtetésre jutott azon pedagógusok többsége, akik Marosvásárhelyen részt vettek a szakoktatás jövőjéről szervezett kerekasztal-megbeszélésen. A magyar tannyelvű szakoktatás problémája, hogy nincs annyi osztály, ahányra szükség volna. Míg a román osztályok helyenként alig több mint tíz diákkal működnek, a magyar szakosztályokban előfordul, hogy 30 gyerek tanul. Keresett, jó szakok hiányoznak a magyar tagozaton, nincs elég mérnök-tanár és mester, s előfordul, hogy az oktatás színvonala sem megfelelő. Manapság már kevés mérnök vállalkozik arra, hogy a tanügyben helyezkedjen el. Nem is hirdetnek meg állásokat, a román tagozaton tanító mérnökök, mesterek jönnek át órákat tartani. Az is előfordul, hogy valamennyi szaktantárgyat román nyelven oktatnak a magyar szakos diákoknak, sőt az osztályfőnök sem beszéli tanítványai nyelvét. Van olyan szakközépiskola, ahol a magyar mérnöknek szándékosan a román tagozaton adnak órákat. Dr. Hollanda Dénes dékán ígéretet tett arra, hogy a Sapientián tanító tanárkollégáival együtt besegítenek a magyar nyelvű szakoktatásba. /(bodolai): A szakoktatás gondjai. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 7./

Dr. Jakab Antal /1909-1993/ püspök a kettős kisebbségi sorsba került erdélyi ember minden megaláztatását és küzdelmét átélte. Tanulóévei alatt meg kellett tapasztalnia a román iskolapolitika diszkrimináló megaláztatásait. Fiatal papként átélte a gazdasági válságot, egyházmegyéje és szülőföldje kettészakadását, a második világháborút, az azzal együtt járó nyomorúságot. A kommunista diktatúra idején letartóztatták, tizenhárom évig volt börtönben. Amikor legfelelősségteljesebb beosztásokba került (teológiai tanár, segédpüspök és megyéspüspök), megrokkant egészséggel, de annál nagyobb lelkesedéssel vitte keresztjét. Jakab Antal száz évvel ezelőtt, 1909. március 13-án a Gyergyói-medence kis falujában, Kilyénfalván született. Dr. Jakab Antal 1944-1945-ben főesperesi kinevezést kapott Gyergyószentmiklósra. 1945-ben Márton Áron püspök ismét Kolozsvárra küldte, 1946-ban pedig megbízta a Gyulafehérvári Hittudományi Főiskolán az egyháztörténelem tanításával. Dr. Jakab Antal a püspöki helynökök letartóztatása után lett az egyházmegye vezetője 1951-ben. Fellépése révén a gyulafehérvári egyházmegye megmaradt a Róma-hű vonalon. 1951-ben tartóztatták le, tizenhárom évet raboskodott Románia hírhedt börtöneiben. 1967-ben Márton Áron kinevezte őt a Gyulafehérvári Hittudományi Főiskola erkölcstan és egyházjog katedrájára. Márton Áron Jakab Antalt jelölte ki segédpüspökének. Jakab Antalt II. János Pál pápa 1980. április 2-án nevezte ki gyulafehérvári megyéspüspökké, amely felelősségteljes főpásztori munkát 1990-ig végezte. /Marton József: Száz éve született dr. Jakab Antal püspök. = Vasárnap (Kolozsvár), márc. 8./

Ősztől megszűnik a hat évvel ezelőtt létrehozott szakiskolai hálózat, felvételit már csak a szakközépiskolai osztályokba hirdetnek. Ecaterina Andronescu oktatási miniszter azt a szakoktatást számolja fel, amit a Nastase-kabinet idején tárcavezetőként ő hozott létre. Hat esztendővel ezelőtt kezdték meg működésüket a 2+1+2 év kifutású szakiskolák. Kiss Imre, a sepsiszentgyörgyi Kós Károly Szakközépiskola igazgatója szerint a változtatással a diákok járnak rosszul, mert a munkaerőpiacon a gyakorlati tudást várják el a szakiskolásoktól, erre pedig a líceum nem készíti fel őket. /Fekete Réka: Felszámolják a szakiskolákat. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 9./

A magyar tannyelvű szakoktatás szükségességéről, valamint önállóan működő magyar szakközépiskola létrehozásáról tárgyaltak az elmúlt héten a Maros megyei oktatásügyi intézmények vezetői a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Gimnáziumban megszervezett pedagógustalálkozón. A Romániai Magyar Pedagógusszövetség helyi fiókjának elnöke, Horváth Gabriella, akárcsak a Sapientia-EMTE jelen levő dékánja, Hollanda Dénes professzor azon a véleményen volt, hogy csakis különálló intézmény biztosítaná a magyar nyelvű szakoktatást Maros megyében. Pethő László mérnök-tanár, a vásárhelyi Electromaros Gimnázium munkatársa vitaindító felszólalásában siralmas helyzetképet vázolt a hazai szakoktatásról. „Itt olyan autószerelők kapnak diplomát, akik életükben egyetlen gyakorlati órán sem vettek részt – jegyezte meg a pedagógus. – A tanműhelyeket egyenként felszámolták, tönkrementek. A román szakoktatásban dolgozó tanárok érdemtelenül magas jegyeket osztogatnak, így a magyar tanárok sem lehetnek igényesek, mert akkor hátrányos helyzetbe hozzák a diákokat.” Papíron mindenütt léteznek magyar osztályok, azonban a szakoktatás román nyelven történik, kivételt talán az építészeti szakiskola képez. Többek szerint feltétlenül szükség van egy vásárhelyi magyar szakiskolára. Csintalan Sándor marosvásárhelyi római katolikus esperes úgy véli: az egyház a visszakapott épületei valamelyikében teret tudna biztosítani a szakiskolának. /Máthé Éva: Magyar tanintézményt hoznának létre. = Krónika (Kolozsvár), márc. 9./

Hauer Erich, nyugalmazott vajdahunyadi sebész-főorvost jelölték idén Hunyad megyéből az Ezüst-fenyő díjra. A marosvásárhelyi Kultúrpalotában tartott átadási ünnepségen egészségi okokból nem lehetett jelen, az emlékplakettet és oklevelet otthonában vette át. Hauer Erich alapító tagja volt Vajdahunyadon az EMKÉ-nek, a Hunyadi János Humanitárius Társaságnak (HJHT), a Corvin Savaria Társaságnak, támogatta Déván a Segesvári Miklós Pál Egylet megalakulását, a Magyar Egészségügyi Társaság munkáját, a Hunyad és Fehér megyei szervezet megszervezését is elvállalta, és támogatta a dévai Téglás Gábor Iskolacsoport tanárainak kezdeményezését, hogy létrehozzák a Hauer Erich Társaságot, 2003-ban meghalt fia emlékére. Jelenleg is a társaság elnöke. A legjobb eredményt elérő diáknak pedig Hauer Erich díjat osztanak egy kis anyagi juttatás kíséretében. Létrehozták a Vajdahunyadi Magyar Házat, amihez azután építettek egy újat. Orvosi rendelőt és magyar könyvtárat is alapítottak. Hauer Erich érdeme, hogy megalapították a Christiana nővérképzőt, ezzel Vajdahunyadon magyar tannyelvű asszisztensképzés indult. 1998-ban kezdték az első tanévet. Ebben nagy szerepet vállalt dr. Schmidt Alfréd kollegája is. Később elfogytak a diákok, leállt a magyar nyelvű képzés. Addig azonban 65 magyar gyermek anyanyelvén tanulta meg a szakmáját és elhelyezkedett az egészségügyben. /Gáspár-Barra Réka: „Nem sokat unatkoztam”. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 9./

Tőkés László püspök, EP-képviselő nyilatkozatot adott ki az új püspökök beiktatása kapcsán. 2009. március 6-án és 7-én volt Bálint Benczédi Ferenc kolozsvári unitárius és Böcskei László nagyváradi római katolikus püspökök beiktatása. Mikó Imre Huszonkét év című politikatörténeti könyvében (1941) írta: „Erdélyben mindig az egyházak jelentették a jogfolytonosságot, … a magyar közéletben fokozott súlyra tettek szert azok a főpapok, akiket ezentúl a román kormány is a magyarság lelki vezetőinek ismert el”. A négy magyar történelmi egyház azóta is – alkalmas és alkalmatlan időben – ennek a nemzeti, kisebbségvédelmi hivatásának törekszik eleget tenni. Ennek az egyházi közösségi felelősségvállalásnak volt kiemelkedő képviselője Márton Áron gyulafehérvári püspök. A püspökök beiktatásán részt vevő román görög katolikus és ortodox egyházak, valamint más felekezetek képviselőinek a jelenléte az egyházak és nemzeti közösségek 1989-béli összefogásának a temesvári szellemét idézik fel. Az egyházak és erdélyi magyar közélet Trianon utáni példája ma is követendő. /Tőkés László püspök, EP-képviselő, az EMNT elnöke: Jelen és múlt. Nyilatkozat új püspökeink beiktatása kapcsán. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 10./

Elfogadták a Kolozs megyei beiskolázási tervet, jóváhagyták a kért huszonnégy, magyar tannyelvű kilencedik osztályt, tehát a jelenlegi közel 650 magyar nyolcadikosnak lehetősége lesz arra, hogy líceumi tanulmányait anyanyelvén folytassa. Újdonság, hogy szeptembertől az inas iskolák műszaki líceummá alakulnak. Rosszul jártak azok a tanintézmények, amelyek új szakokat indítottak volna: hiába tették le az ehhez szükséges dokumentációt, s hiába szálltak ki a közoktatás minőségéért felelős szakbizottság képviselői, a minisztérium nem adta ki az új osztályok, szakok létesítéséhez szükséges engedélyt. /Nagy-Hintós Diana: Elfogadták a Kolozs megyei beiskolázási tervet a 2009/2010-es tanévre. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 11./

Több kilencedik osztály beindítását kéri az Oktatási Minisztériumtól a Kovászna megyei tanfelügyelőség, ellenkező esetben hátrányos helyzetbe kerülhet a magyar oktatás – jelentette ki Keresztély Irma háromszéki főtanfelügyelő. A minisztérium a nyolcadikos diákok létszáma alapján határozta meg a létesülő kilencedik osztályok számát. A minisztérium szakemberei azt vették alapul, hogy egy osztályba legtöbb 28 diák iratkozhat be, így a nyolcadikos diákok számát elosztották 28-cal, és az eredménynek megfelelő számú osztály létrehozását hagyták jóvá. Háromszéken vannak olyan kisvárosok, ahol kevés román diák iratkozik be kilencedik osztályba, de biztosítani kell számukra a lehetőséget, hogy a lakhelyükhöz közel tanuljanak tovább, és így kénytelenek csökkentett létszámú osztályokat létrehozni. Ez a magyar osztályok rovására megy, ugyanis ezekben túljelentkezés lesz. Maros megyében botrányt okozott a beiskolázási terv, mert a tanfelügyelőség kevesebb kilencedik osztály létrehozását javasolta, mint amennyi szükséges a magyar tagozaton tanuló diákok számára. /Bíró Blanka: Szigorú beiskolázási terv. = Krónika (Kolozsvár), márc. 11./

A Baróti Szabó Dávid Középiskola és a Babes–Bolyai Tudományegyetem irodalomtudományi tanszékének szervezésében múlt hét végén került sor a X. Hermészkedő műértelmező vetélkedőre. A több városból érkezett diákok Radnóti Miklós költészetének (IX–X. osztályosok), illetve Karácsony Benő prózájának (XI–XII. osztályosok) ismeretéből bizonyíthattak. Dimény János iskolaigazgató megtiszteltetésnek nevezte, hogy Barót szervezhette meg a versenyt. /Hecser László: Baróton a Hermészkedő vetélkedő. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 11./

Valamikor a hetvenes években a Bethlen-kollégium hangulatos képzős bankettjein diákok, tanárok, szülők együtt ünnepelték a végzősöket. Ezúttal a tizenharmadik alkalommal megrendezett Bethlen-bál keretében elevenítették fel ezt a szokást. A főszereplők az öt végzős osztály tanulói. Lőrincz Helga, a kollégium tanára ceremóniamesterként igazgatta a rendezvényt. A Bethlen-bálra a véndiákok Marosvásárhelyről és Magyarországról is érkeztek. /Bakó Botond: Sikeres Bethlen-bállal ünnepelték a fiatalokat. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 11./