Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
névmutató
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
intézmény
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
helyszín
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
Kovács István (Kokó)
19364 tétel
1996. november 30.
"Az 1994-es választások után nyomban "bekékült" (szabaddemokrata) közszolgálati Magyar Televízió rendszeresen jelentkező stúdióműsora a Sajtóklub - írta Dénes László. A műsor szerkesztői arra gondosan ügyelnek, hogy az asztalhoz a budapesti pillanatnyi hatalmi viszonyoknak megfelelően ültessék a sajtómogulokat. A Sajtóklub rendezői eleinte még meg-meghívtak egy-egy "népnemzeti" újságírót is, hogy legyen kit letorkolniuk a "szabadelvűeknek". Az ilyen kirakatpluralizmust ma már nem is tartják fontosnak. A magyarországi politikai-szellemi életet háttérből irányító, az SZDSZ-hez közel álló vezető hatalmi koncentráció irányelveit saját nézeteikként előadó neves tollnokok "vitáznak" bizonyos tévéműsorokban. A műsorokban szó esik a határokon túli magyarságról is. "Csalhatatlan nagyvonalúsággal tudnak rólunk mindent, sőt azt sem röstellik kinyilvánítani, hogy miként kellene élnünk, dolgoznunk, politizálnunk, viselkednünk, stb." Nem hívnak meg határon túli újságírót. Hébe-hóba hangzik el egy-egy mondat Markó Bélától, netán Tokay György arca felvillan, "a székelyek nevében pedig néha szót kap Kolumbán Gábor, az SZDSZ ." A romániai magyar élet magyarázója Szőcs Géza. Az alapszerződés dicsérésében leginkább a Nagyváradról Budapestre emigrált Ara Kovács Attila "SZDSZ-tanácsnok volt elemében", megállapítva, hogy bealkonyult a "romániai magyar nacionalistáknak", az RMDSZ radikális szárnyának. Világosnak tűnt az RMDSZ számára közvetített üzenet: üdvös lesz támogatni az új román kormányt, nem sarokba szorítani igényekkel, ki kell szorítani az "erdélyi radikálisokat". "Ha bírni akarjuk a mai magyar kormányzat jóindulatát, támogatását." ? magyarázta a helyzetet Dénes László Jól illusztrálja a média és a hatalom magyarországi összefonódását az a hír, hogy Göncz Árpád köztársasági elnök kitüntette Tibori Szabó Zoltánt, a Szabadság kolozsvári napilap főszerkesztőjét. Példátlan eset, de nem véletlen. Tibori Szabó Zoltán "ugyanis azzal vívta ki magának a szociálliberális hatalom szimpátiáját, hogy több írásában is vehemensen bírálta az RMDSZ , illetve a Magyarok Világszövetségét, annak vezetőit, magára vonván a romániai magyar közvélemény nagyobbik felének haragját, történelmi egyházaink vezetőinek bírálatát, illetve az RMDSZ autonomistáinak rosszallását." /Dénes László: Boszorkánykonyha. A cikk után áll a szerkesztőségi jegyzet: A fenti szöveg elsősorban a szerző magánvéleményét tükrözi. = Bihari Napló (Nagyvárad), nov. 30. - dec. 1./"
1996. december 6.
A romániai katolikus püspökök ad limina látogatásra utaztak Rómába, a katolikus püspököknek ugyanis ötévenként kötelező megjelenni a pápa előtt, hogy beszámoljanak tevékenységükről. A püspökök dec. 6-án a Szent Péter bazilika altemplomában szentmisét mutattak be. A román nyelven végzett szertartáson egyetlen magyar szó nem hangzott el, kivéve azt, hogy a szentmise végén magyarul is elénekelték a pápai himnuszt. Dec. 6-án fogadta a pápa az erdélyi magyar főpásztorokat. Dec. 7-én II. János Pál pápa egyszerre fogadta az összes romániai püspököt. A pápa örömmel emlékezett vissza a romániai főpapok 1991-es ad limina látogatására, amikor 43 év után először érkezhettek Rómába. Románia püspöki konferenciáját különböző szertartású közösségek főpásztorai alkotják. Feladatuk, hogy közösen hirdessék az evangéliumot. A különféle szertartások nem vetélkedhetnek egymással az egyetlen katolikus egyházon belül. A pápa örömmel állapította meg, hogy egyre nagyobb az együttműködés a különböző rítusok hívei között. II. János Pál pápa utalt azokra nehézségekre, amelyekkel számolniuk kell: nincs megfelelő oktató személyzet, hiányoznak a taneszközök, könyvtárak és épületek. Figyelmeztetett, hogy a főpásztorok fordítsanak nagy gondot a papok állandó továbbképzésére is. Szükséges, hogy a fiatalokkal megismertessék a hitet, mert Romániában is terjednek a káros erkölcsi magatartásformák. Az alkoholizmus, a kábítószer-fogyasztás, az abortusz súlyosan veszélyeztetik a közösséget. A pápa utalt az egyházi javak visszaadásnak problémájára is. /Magyar Kurír (Budapest), dec. 9., 268. sz./
1996. december 7.
Emil Constantinescu elnöki eskütétele előtt Németországba utazott villámlátogatásra, Iliescunak minden erőfeszítése ellenére nem sikerült jó kapcsolatba kerülnie Bonnal. Emil Constantinescu első munkanapján elküldte az elnöki palotát őrző tankokat. /Heti Világgazdaság, dec. 7./
1996. december 7.
"Benkő Levente sorozatának /Politikai foglyok a román Gulagon/ ebben a részében az 1958-as börtönlázadást elevenítették fel volt foglyok. 1958-ban elviselhetetlen körülmények uralkodtak a szamosújvári börtönben. 1996-ban is zsúfolt ez a börtön, három, négyemeletes ágyak vannak a zárkákban, most 2500-an raboskodnak itt. 1958-ban viszont tízezer foglyot zsúfoltak össze csak a szamosújvári börtönben. Szilágyi Árpád résztvevője volt a börtönlázadásnak. Elmondta, hogy a több mint száz rabot őrző cella vécéjét elfalazták és helyette egy csebret tettek be az emberek orra alá. A rabok ezt kifogásolták, mire az őrök az egyik panaszkodót bestiálisan összeverték. 1958. jún. 14-e volt, a tízezer rab egyszerre kiáltozta: "Több kenyeret!", "Emberségesebb körülményeket!". Megjelent az udvaron a börtönparancsnok, Goiciu őrnagy. "Le Goiciuval! Le a gyilkossal!" - ordították a rabok. Katonaság érkezett és az udvarról gépfegyverrel lőni kezdték az ablakokat. Ott helyben huszonkilenc rabot lőttek agyon, sok volt a sebesült is. Az őrök ezután celláról cellára járva kiemelték azokat, akikről úgy gondolták, hogy szervezői voltak a lázadásnak. Az ő cellájukból éppen őt szólították ki. Az egyik börtönőr például egy asztallábbal verte a rabokat, a fadarabból százas szög állt ki. A folyosón sorfalat álltak a szekusok, köztük kellett elmenni, miközben puskatussal verték az áldozatokat. Az első emeleten a börtön segédorvosa vasdarabbal aprította a kezébe kerülőket. Szilágyinak fejéből, karjaiból ömlött a vér, ahogy ez a segédorvos verte. Végül ketten a földön húzva vitték el, mert nem tudott lábra állni. A földszinten háromszáz borzalmasan összevert rab feküdt a cementpadlón, volt, akinek a szemét verté ki, a másiknak a fülét hasították le. fogát verték ki. Ezután felírták az adataikat. A börtönőrök rájuk léptek, a fejükbe rúgtak: Hé, te bandita, hogy hívnak? Innen bevitték őket egy cellába, ahol a súlyos sérüléseket bekötözték. Olyan sokan voltak, hogy a rettenetesen összevert emberek álltak a cellában egész éjjel. Kivezényelték őket, induljanak a cellájukba. Szilágyi zárkája a negyedik emeleten volt. Nem tudott lábra állni, kúszott, mászott fölfelé, a lépcsőkön. Az emeleteken az őrök még belerúgtak. Volt jóindulatú őr is, aki segíteni próbált az egyik emeleten. A következő emeleten levő őr viszont rugdosni kezdte olyan erővel, hogy visszagurult a lépcsőn. A börtönőrök kilencvenkilenc százaléka képes volt bármely pillanatban bárkit agyonverni. Két napot pihentek a verőlegények, akkor kezdték elölről, újabb rabokat rángattak ki a cellákból, akiket szörnyen összevertek. Sokan belehaltak a verésbe. Szilágyit ismét vitték. Egy hosszúkás padra hasra fektették, mindkét oldalon állt három szekus, kezükben husánggal, tetőtől talpig verték a szerencsétlen áldozatot. A talpát is verték. /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 7./"
1996. december 7-8.
Dec. 5-én a Vatikánban a Szentté avatási kongregációjának átadták azokat az előzetes vizsgálati anyagokat, amelyek alapján Márton Áron gyulafehérvári és Schleffler János szatmárnémeti püspökök boldoggá avatását kezdeményezik az érintett egyházmegyék. A dokumentumokat Jakubinyi György gyulafehérvári érsek, Reizer Pál szatmárnémeti, Tempfli József nagyváradi püspök, valamint Szőke János páter, a két ügy posztulátora adta át a vatikáni illetékeseknek. A Márton Áronról készült mintegy 1000, a Schleffler Jánosról készült mintegy 500 oldalas dokumentum tartalmazza a jelöltek életéről valló tanúk nyilatkozatait, kritikai életrajzukat és nyomtatásban megjelent műveik listáját. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 7-8./
1996. december 9.
"A dec. 7-i lapok beszámoltak arról, hogy a volt kormánypárt /Társadalmi Demokrácia Pártja/ vezetősége Ion Iliescu volt államelnök részvételével megtartott ülésén úgy döntött, hogy áramvonalasítja struktúráját. A 950 tagú országos tanácsot 75-re, a központi végrehajtó bizottságét 171-ről 15-re, az állandó küldöttségét 17-ről 5-re, az alelnökök számát 14-ről háromra csökkenti. Ezeket a változtatásokat az Országos Tanács januárra tervezett ülésén fogják szentesíteni, ez a fórum fogja hivatalosan a párt elnökévé választani Ion Iliescut. A párt több nyilatkozatban támadta Emil Constantinescu államfőt és Victor Ciorbea kijelölt miniszterelnököt: az előbbi túllépte hatáskörét, amikor parlamenti ellenőrzést kezdeményezett a pénzügyminiszter ellen "a közpénzzel való rossz gazdálkodás címén, az utóbbi hozzánemértéséről tett tanúbizonyságot, amikor a Nemzetközi Valutaalappal kapcsolatban nyilatkozott. /Szabadság (Kolozsvár), dec. 9./"
1996. december 11.
"Dec. 8-án Debrecenben az Alapszerződések és regionális gazdasági együttműködés című konferencia megnyitásakor Tabajdi Csaba politikai államtitkár kifejtette: az alapszerződések nem csodaszerek, de nem is a nemzetárulás dokumentumai. A magyar, ukrán, szlovák, román és jugoszláv részvétellel kezdődött kétnapos /dec. 8-9./ konferenciát levélben köszöntötte Horn Gyula miniszterelnök. Az előadások témakörei: régiók közötti együttműködés, bankok szerepe a két- és sokoldalú együttműködésben, a nemzeti kisebbségek lehetőségei az együttműködésben. Bod Péter Ákos, a londoni székhelyű Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank /EBRD/ kelet-közép-európai országokat képviselő igazgatója elmondta, hogy "elégtelen intenzitású kapcsolatok léteznek a kelet-közép-európai térségben". A tanácskozás szervezői - Miniszterelnöki Hivatal, határon Túli Magyarok Hivatala és az Új Kézfogás Alapítvány - abból indultak ki, hogy a térség államai között létező politikai viszony és a határokon átnyúló gazdasági együttműködés minősége szorosan összefügg egymással. /Szabadság (Kolozsvár), dec. 7., Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 10., Bihari Napló (Nagyvárad), dec. 11./"
1996. december 12.
A Magyar Középiskolások Országos Szövetsége /MAKOSZ/ dec. 6-8-a között Marosfőn rendezte meg tanügyi táborát. Grünstein Szabolcs, a MAKOSZ tanügyis elnöke bemutatatta az általa kidolgozott programját, amelyben a fő hangsúlyt a szórványban levő végzős diákok egyetemi felvételire való felkészülésének segítésére, a tantárgyversenyek támogatására helyezte. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 12./
1996. december 12.
"Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke nyilvánosságra hozta az SZKT ülésén nov. 28-án elmondott beszédét Mit kíván a romániai magyar nemzeti közösség? címmel. A püspök kifejtette: a kormányban való részvételről érdemben az SZKT-nak kellett volna döntenie, de nem ez történt. Nov. 27-i levelében Somai József joggal kifogásolta, hogy "megrendült a szövetség belső demokráciája", nem hívták össze az SZKT-t háromhavonta, ahogy az alapszabály előírja. Tonk Sándor szerint az SZKT összehívásával az RMDSZ vezetői elkéstek. - A szűkszavú sajtótájékoztató szerint Markó Béla "rövidesen eljuttatja ajánlatát a kormányzásban való részvételre", "tárgyalások folynak a konvencióval". Miben áll Markó Béla "ajánlata"? - Szó sem esik az RMDSZ tárgyalási feltételeiről. - Előzőleg meg kellett volna fogalmazni az RMDSZ tárgyalási feltételeit, igényeit és elvárásait, valamint a teljesítésükre vonatkozó biztosítékokat. - Az "RMDSZ-t a Frunda-féle választási különítmény hajszolta be a kormányba." Frunda György elnökjelöltként való indításával az SZKT szabad utat engedett a hatalombarát neptuni irányvonalnak. Frunda György megnyilatkozásiból látható "egy új és más RMDSZ-politika erőszakos arculata, mely minden bizonnyal mind Bukarestnek, mind a jelenlegi Budapestnek, mind Washingtonnak a leginkább kedvére van". - A neptuni irányvonal az önfeladás politikája. - A kormányba belépést ésszerű szerződéses alapokra kell helyezni. A következő elvárások és jogos igények támaszthatók a román demokratikus kormánnyal szemben: - az alkotmány és valamennyi olyan törvény felülvizsgálása, melyek kisebbségellenes kitételeket tartalmaznak, a kisebbségi és vallásügyi törvény elfogadása, a tanügyi törvény felülvizsgálata és az RMDSZ módosító indítványának megfelelő átalakítása, az RMDSZ személyi autonómiára vonatkozó törvénytervezetének törvényerőre emelése, a kisebbségi autonómiaformák és kollektív kisebbségi jogok elismertetésére vonatkozó tárgyalások elindítása, az egyházi és közösségi javak visszaszolgáltatása, a magyar nyelvű felsőoktatás és szakiskolai képzés helyreállítása, anyanyelvű oktatás a fogyatékos és kisegítő iskolákban, a felekezeti oktatás 1948 előtti állapotoknak megfelelő helyreállítása és állami támogatása, az egyházi szociális intézmények központi pénzügyi támogatása, anyanyelv használata a közigazgatásban, az igazságszolgáltatásban és a társadalmi közéletben, a helységnevek anyanyelvű használata, anyanyelvű és kétnyelvű feliratok alkalmazása, a Kisebbségi Tanács átalakítása kisebbségi kormányhivatallá, magyar prefektusok kinevezése a székely megyékbe /Hargita, Kovászna, Maros/, Cseresznyés Pál szabadon bocsátása. A felsorolt elvárások mellett az RMDSZ indítványozza: a Demokrata Konvenció előzetes kötelezettségvállalásának megfelelően ültessék életbe a Gyulafehérvári Határozatok nemzeti kisebbségekre vonatkozó tételeit, szerezzenek érvényt az Európa Tanács 1993/176-os számú dokumentumába foglalt ajánlásokat, melyek teljesítésére a román állam kötelezettséget vállalt, az új kormány határolja el magát az előző kormány magyarellenes politikájától, hívják össze a román-romániai magyar kerekasztalt. - Meg kellene szabni a megvalósítások határidejét. /Tőkés László: Mit kíván a romániai magyar nemzeti közösség? = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 11., Szabadság (Kolozsvár), dec. 12./"
1996. december 12.
Dec. 13-14-ig ülésezik Székelyudvarhelyen az unitárius egyház püspökválasztó zsinata, ebből az alkalomból elfogadják az unitárius egyház új alaptörvényét is. Másodszor lesz unitárius püspökválasztás Székelyudvarhelyen, mondta Kedei Mózes helyi esperes-lelkész, először 1972-ben a városban választották meg dr. Kovács Lajost. Az új alaptörvény elmozdulást jelent a presbiteriánus, demokratikus egyházvezetés irányába. Eddig a püspököket életfogytiglan választották, az új törvény szerint viszont hatéves ciklusra választják a püspököt, egyszeri újraválasztási lehetőséggel. Székelyudvarhelyen hatezerre tehető az unitáriusok száma, ami a százezernyi erdélyi unitáriushoz viszonyítva is jelentős szám. A püspökválasztás a városban, a beiktatási ünnep pedig Kolozsváron, az unitáriusok központi templomában lesz. /Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), dec. 12./
1996. december 13.
Jan. 15-i hatállyal felmentését kérte Lábody László címzetes államtitkát, a Határon Túli Magyarok Hivatalának /HTMH/ elnöke. Lemondólevelét dec. 12-én juttatta el a miniszterelnöknek. Részben intézményi, részben személyi okokkal indokolta döntését. /Népszabadság, dec. 13./
1996. december 17.
Székelyudvarhelyen ülésezett az unitárius püspökválasztó zsinat, dec. 14-én püspökké választotta dr. Szabó Árpád teológiai tanárt /sz. 1935. ápr. 15./, aki az elhunyt dr. Erdő János utóda lett. Dr. Szabó Árpád 1990 és 1994 között a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet rektora volt /Szabadság (Kolozsvár), dec. 16., Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 18./, emellett segédpüspök. A zsinaton segédpüspökké választották dr. Rezi Eleket, az egyházi főgondnokok pedig Balogh Ferenc és dr. Kis György Árpád lettek. /Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), dec. 17./
1996. december 18.
"Több mint fél év telt el a romániai magyar sajtóban talán egyedülálló, az Erdélyi Napló főszerkesztője-kiadója, Szőcs Géza ellen irányult puccskísérlet óta. Mint ismeretes, a lap kilenc munkatársa ultimátumot intézett a lapvezetéshez: követelve, Szőcs Géza mondjon le tulajdonosi jogköréről. Ezután hetekig visszhangzott az erdélyi média a "kilencek" protestálásáról. Cikkek jelentek meg a lap szubjektivitásáról. A felszíni hullámzás által eltakart mozgatórugókat a közönség nem ismerhette meg. Németh Tünde megkereste az Erdélyi Napló májusban kilépett munkatársait, most hogyan látják a történteket. Simon Judit, aki most a Brassói Lapokban publikál és Kinde Annamária, aki jelenleg a nagyváradi Ady Endre Sajtókollégium programszervezője, nem kívántak nyilatkozni, T. Szabó Edit nem hajlandó közétenni álláspontját. Varga Eleonóra szerint Sorbán Attila akkori főszerkesztő-helyettes miatt mentek el. Az kellett volna, hogy akkor Szőcs Géza eljöjjön és elbeszélgessenek, de erre nem került sor. Ferencz Zsuzsanna szerint a kilépésük utáni időben a romániai magyar sajtó megszűnt. "Atomizálódott minden." Papp Sándor Zsigmond szerint gazdasági okok miatt történtek meg a kilépések, minden politikai színezet nélkül. Szőke Mária úgy látja, hogy tranzakció áldozatai lettek. Azok, akik a konfliktus kirobbanásakor vállon veregették őket, nem törődtek a kilépettekkel, sem a lappal. Számukra csak az volt fontos, hogy nagyot üssenek Szőcs Gézán. A kilencek lázadása intrikákra épülő konfliktussorozat volt, melyet a megbízott lapvezetőség aljas módon csiholt ki a szerkesztőségben. Ő is sajnálja, hogy nem volt köztük Szőcs Géza. Azt kevesen tudják, hogy Boros Zoltán a magyar tévéadástól már május elején, a Varadinum alatt javasolta, hogy pakoljanak ki bátran Szőcs Géza ellen. A konfliktus idején pedig ott volt a bukaresti tévé adásának magyar stábja, hogy idejében rögzítsen. Ezután viszont senki sem foglalkozott azzal, hogy mi lett a kilépett újságírókkal. "Ekkor már nem voltunk fontosak nekik." A MÚRE /Magyar Újságírók Romániai Egyesülete/ nem igazi érdekvédelmi szervezet, hanem belterjes társaság, tőlük akár éhen is halhattak volna. Szőcs Géza is megszólalt. Szerinte az Erdélyi Napló megsemmisítésére szervezett kísérlet a sajtószabadság elleni legszégyenletesebb merényletként fog fennmaradni. "Amire az Iliescu-rezsim nem mert vetemedni -szétverni az erdélyi magyar sajtó legjelentősebb szerveződését -, arra a budapesti és marosvásárhelyi elvtársak egy csoportja feljogosítva érezte magát." - Az Analog /az Erdélyi Napló, a Kelet-Nyugat, a Családi Tükör, a Cápa, a Média, a Szemfüles kiadója/ 1993 tavaszára fizetésképtelenné vált. Ekkor adta át a részvénytöbbséget Szőcs Gézának Stanik István. Valójában csődtömeget vett át. Az újságírók nem értették meg, hogy a túlélésért kell küzdeni. Szőcs Géza a legfontosabbnak az Erdélyi Napló megtartását tartotta, akár a többi lap kárára. Teljes magánvagyonát a lapra fordította. Amikor támogatást kért a hetilap számára, elutasították. Kidolgozott egy konstrukciót a kárpótlási jegyekkel kapcsolatban, ezt elfogadták: javasolta, hogy az Erdélyi Naplóban és máshol is hirdessék a lehetőségeket a kárpótlási jegyek felhasználására vonatkozóan. - A "kultúra és a sajtó finanszírozása az eszköz, amivel egy közösség a legjobban befolyásolható kívülről. A román állam nem volt hajlandó tudomásul venni az erdélyi magyar közösség kulturális igényeit, ily módon "az egész kulturális felépítmény a budapesti köldökzsinórról kezdett táplálkozni." Ezzel azok, akik a pénzcsapoknál állnak, erdélyi klientúrájukkal együtt totális monopóliumhoz jutnak. Egy centralizált struktúra jött létre, amely nem tűri a kritikát, az ellenvéleményt, a másságot. - Amikor a Hungária Közalapítvány kuratóriumába javasolták Szőcs Gézát, akkor figyelmezették, hogy tönkreteszik. "Tabajdi Csaba felhívta telefonon Markó Bélát és utasította, hogy tiltakozzon a magyar országgyűlésnél." Markó Béla ezt megtette, tiltakozott Szőcs Géza jelölése ellen. Tabajdi és Markó kérte Szokai Imrét, az ÁPV Rt. igazgatótanácsának elnökét, hogy szüntesse be az Erdélyi Napló finanszírozását /vagyis hirdetéssel való ellátását/. Ezután a hetilapnál hatalomátvételt készítettek elő. A cél az volt, hogy szétverjék a szerkesztőséget. - Változás várható a közeljövőben: a tulajdonjogot a Dialog Nyomdára átruházza, ebben az Erdélyi Híradónak van részesedése, a Dialog pedig az Erdélyi Híradót bízza meg a lapkiadással. Gazda Árpád lesz a főszerkesztő. - Szőcs Géza elmondta még, hogy a laptól eltávozott szerkesztők is közölhetnek az Erdélyi Naplóban. /Németh Tünde: Ultimátum és puccs. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 18./"
1996. december 20.
"Dec. 16-án a hivatalos ünnepségekkel párhuzamosan Temesváron Kisebbségi érdekvédelem - kormányból és/vagy ellenzékből címmel tudományos tanácskozás folyt a református egyházközség Újvárossy Ernő-termében a helyi RMDSZ és a temesvári Szórvány Alapítvány szervezésében. Borbély Imre politológus a dél-tiroli autonómiáról beszélt és az RMDSZ kormánykoalíción kívülmaradásának előnyeit ecsetelte. Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke a katalán példát ajánlotta a hallgatóság figyelmébe, annak alátámasztására, hogy az RMDSZ-nek nem kellett volna belépnie a kormánykoalícióba. A katalánok nem léptek be az általuk támogatott parlamenti szövetségbe, előnyös alkuhelyzetet teremtve maguknak. Bodó Barna szerint az RMDSZ mint érdekvédelmi szövetség nem lehet kormányzati tényező. Bárdi Nándor szegedi egyetemi tanár megjegyzést fűzött az elhangzottakhoz. Pataki Zoltán szükségesnek tartotta ezt szó szerint közölni, mondván: kormányon kívüli, független kutató. A belső népszavazásról: Erdélyben nincs olyan apparátus, amely ezt meg tudná oldani. Ellenben van példa, a szlovákiai, ahol összehívják a magyar önkormányzati képviselőket, ez legitim testület. Bárdi kimondja saját kérdésfeltevését és válaszát: "Mi a nemzeti sorskérdés? Az út, a villany, a csatorna, az iskolai végzettség, vagy pusztán az etnicitás megélése." A kataszter kérdése. Ma Erdélyben az RMDSZ még egy olyan listát sem tud letenni az asztalra, hogy melyik magyar településen milyen magyar iskola van és nincs egy olyan szakértői központ, amely ezeket a listákat elkészítené. "Ez az erdélyi értelmiség egyik legnagyobb hibája." Bárdi magyarországi diákok segítségével tárja föl azt, hogy például Iasiban, az egyetemen milyen szakon hány magyar tanul. Mérsékeltek és radikálisok: egyik oldalon vannak azok, akik tudják, hogyan lehet valamit elintézni egy minisztériumban Bukarestben és Budapesten, a másikon a humán értelmiségiek. - Hatalmon belül vagy kívül. Felvidéken az Együttélés azt mondja, hogy a magyarság érdekeit kell képviselni, a Magyar Polgári Párt viszont azt mondja: az a lényeg, hogy bent vagyunk a pozícióban. - A döntő: a magyar kormány viszonyulása az alapszerződéshez. - Az RMDSZ rádöbbent: cserbenhagyták és szövetséges nélkül nem tud politizálni. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 20./"
1996. december 24.
"Mindenkitől türelmet kértek, az RMDSZ-től is. "Megvolt és meg is van az erkölcsi tekintélyem ehhez, mert végső soron e radikális változásban a legfőbb, legnagyobb kockázatot az elnök vállalja" - jelentette ki Emil Constantinescu elnök a vele készült interjúban, melyet a Magyar Nemzetnek adott. Arra a kérdésre, hogy miként vélekedik a romániai magyarság elvárásairól, a Bolyai Egyetem, a magyar konzulátus újbóli megnyitásáról és az államosított egyházi javak sorsáról, Emil Constantinescu óvatosan válaszolt: "nem lehet egyedi esetként kezelni a Babes-Bolyai Egyetem kérdését, a kisebbségi anyanyelvi oktatás összefüggéseiben kell megvizsgálni." Megvitatják az egyetemek kérdését is. "Beleértve az anyanyelvükön tanuló román és magyar diákok közös ténykedésének kedvező feltételeit is." A magyar konzulátus megnyitását szükségesnek tartja. Az egyházi javakkal kapcsolatos válasza kitérő volt: ez minden egyházra vonatkozik, beleértve a "román nemzeti egyházakat is." Hangsúlyozta, "hogy közösen kell elvetnünk azokat a szektáns megközelítési módokat, amikor kizárólag csak saját problémáink érdekelnek." /Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 24., ugyanezen a napon jelent meg a Magyar Nemzetben is./"
1996. december 24.
"Romániában a Babes-Bolyai Tudományegyetem vezetői ismerték fel elsőként, hogy a több évtizedes elzártság után átfogó és radikális tantervi-kutatási reformokra van szükség ahhoz, hogy felzárkózzanak az európai egyetemek színvonalához, vázolta a helyzetet Cs. Gyimesi Éva tanszékvezető egyetemi tanár. Az elmúlt években az egyetem nemzetközi kapcsolatai kibővültek, integrálódtak a regionális hálózatokba, a Szokratész - és Erasmus-programokba, amelyeknek Brüsszelben van a központja. A kolozsvári egyetem 14 ezer hallgatójából háromezer magyar, mintegy ezernyolcszázan tanulhatnak anyanyelvükön. A magyar oktatók száma megközelíti a százhatvanat. A romániai magyar értelmiségi utánpótlás maradásra bírásához olyan kutatási és intézményi hálózatot kell létrehozni, ahol a legkiválóbb tanárok és diákok az európai egyetemekre jellemző követelmények szerint együtt dolgoznak. Határozottan elitképzésre gondol. Ez már korábban felvetődött, Venczel József 1935-ben - 23 éves korában -, arról értekezett a kolozsvári Erdélyi Helikonban, hogy a budapesti Eötvös Kollégium mintájára Kolozsváron létre kellene hozni a kisebbségi elitképző Collegium Transssylvanicumot. Cs. Gyimesi Éva többedmagával ezt valósította meg 1993-ban, alapítványuk létrehozásával és ugyanúgy nevezték el, ahogy Venczel József annakidején javasolta. Szeretné, ha ez lenne a magyar értelmiségi elitképzés egyik háttérintézménye. Ez nem az egyetem falai között történik. Cs. Gyímesi legkedvesebb vállalkozása a kolozsvári bölcsészek Láthatatlan Kollégiuma, a budapesti hasonló nevű intézmény "kistestvére". A különféle magyar és nemzetközi pályázatokon sikerült anyagi támogatáshoz jutniuk, kibéreltek egy háromszobás lakást, ahol naponta több mint nyolcvan diák veszi igénybe az alapítvány szolgáltatásait. Eddig hét számítógépet vásároltak, amelyeket rákacsoltak a Soros-internet programra. - A Kolozsváron működő patinás tudományos egyesületek miért nem fogadják be a Collegium Transsylvanicumot? - tette fel a kérdést Fábián Péter. Cs. Gyimesi Éva "igyekezett tapintatosan válaszolni". Szerinte a hagyományőrzőbb erdélyi magyar tudományosság idegenkedik az új időktől, a változásoktól. Az erdélyi magyar tudomány legtekintélyesebb képviselői humán területen azt tartják kutatásra érdemes témának, ami a múlthoz kapcsolódik. Ettől a szemlélettől a szociológia igen távoli, ők viszont éppen ezt művelik. - A Collegium Transsylvanicum jogi személy, ennek ernyője alatt szervezte meg kitűnő partnere, Magyari Vincze Enikő a Tudományos Kutatási Programok Intézetét. Ez összefogja a szakkollégiumokat, a szociológiait, ahol magyar és román diákok dolgoznak együtt, a fizikusokét, a filozófusok Diotima Körét, az irodalomelméleti kurzust, a Kultúra és Kutatási Központot. Ugyancsak az intézet gondozza a különféle kiadványokat. A kutatásokhoz kapnak támogatást. Magyarország segíti munkájukat: a Művelődési és Közoktatási Minisztérium fedezi a vendégtanárok útiköltségét, a jövőben pedig a Széchenyi-program keretében fizetésüket is biztosítja és átutalja az anyaországban érvényes hallgatói fejkvótát. - A szakkollégiumok diákjai közül már többen szereztek külföldi ösztöndíjat. Cs. Gyimesi Éva reméli, hogy hallgatóik közül kerülnek ki az új doktoranduszok, a majdani egyetemi oktatók. - A kolozsvári Láthatatlan Kollégiumot Hannah Arendt-díjra javasolták, ez anyagi segítséget jelenthet. /Fábián Péter: Magyar elitképzés Kolozsvárott. = Népszabadság, dec. 24./"
1997. január 2
"A román politikai akaratot jelenleg két alapvető cél vezérli: Moldávia bekebelezése és Erdély maradék magyarságának teljes asszimilálása. Minden mást, így a bel- és külpolitikát ennek a két fő célnak rendeli alá. - Emil Constantinescu elnök taktikai okokból sem tehet engedményeket: a román nacionalizmus hajthatatlan ebben az ügyben. Ezért nem várható tőle a jövőben sem változás, csupán a kormányzati módszerekben remélhető megújulás. Iliescu a durva bolsevik módszereket alkalmazta, Constantinescu valószínűleg kifinomultabb, bizánci-konzervatív fogásokkal él majd, és a halogató-mellébeszélő-megvesztegető hármas taktikával kíséreli megvalósítani a román nacionalizmus kétszáz év óta változatlan terveit - állapította meg Hajdú Demeter Dénes, aki Katona Ádámmal beszélgetett erről a kérdésről. Az RMDSZ-nek tagja lehet egyaránt a volt kommunista pártfunkcionárius, aki az utolsó másodpercig kiszolgálta Ceausescut, és az is, akit üldözött a Securitate. - fejtette ki Katona Ádám. "Nagy bajunk, hogy az RMDSZ-t nem a belső kohézió, hanem egyedül a külső etnikai nyomás, a rendkívül durva asszimilációs fenyegetettség tartja össze. Már létrejöttekor rossz példát követett, a Magyar Népi Szövetség nyomdokaiba lépett. Ez ellen az első pillanattól kezdve, amikor '90-ben vízkeresztkor összejöttünk, határozottan tiltakoztam." Domokos Gézát Iliescu elnök tette az RMDSZ vezető posztjára, együtt jártak Moszkvában pártfőiskolára. "Domokos kiválóan értett a hatalom megszerzésének és megtartásának »lenini művészetéhez«. Nem maradt hálátlan Iliescuhoz." 1990. jan. 13-án Marosvásárhelyen tartották első, még zártkörű konferenciájukat, ahol Domokos Géza arra szólított fel, hogy az RMDSZ feltétel nélkül támogassa Iliescut. Katona Ádám ellentmondott neki. Később Domokos "gyanús választási körülmények között, néhány szavazatnyi előnnyel formálisan is elnyerte az elnökséget, Szőcs Gézával szemben." Domokos maga köré gyűjtötte a vezetésre szánt embereit, a saját táborából. "Azóta is ott vannak." - Tavaly Katona Ádám egyik vitacikkében azt állította, hogy nem látja szívesen "az RMDSZ vezetésében azokat, akiknek román a házastársuk, gyermekeik román iskolába járnak, és akiknek otthon a román a családi nyelvük. Ezt a három ismérvet természetesen együtt értettem, és nem külön-külön. Kijelentésemet azonnal felhasználták ellenem, heteken át hecckampány céltáblája voltam. Főként Markó Béla és Tokay György támadott. Szavaimat kiforgatták." "Tokay György, aki ilyen vegyes házasságban él, nem átallotta kijelenteni: fasiszta vagyok. Ez lenne a fasizmus?" "A Domokos-csoport /Verestóy Attila, később Tokay György, majd Frunda György és az ő famulusa, Borbély László/ már korábban is titkos tárgyalásokat folytattak Iliescuval, és a kormány exponenseivel, de máig sem tudjuk, mert nem hozták nyilvánosságra, hogy miről és miben állapodtak meg." Tokay György már 1991. okt. 5-én a Szövetségi Képviselők Tanácsa egyik összejövetelén olyan előterjesztést tett, hogy az RMDSZ lépjen be a Stolojan-kormányba." Az SZKT azonban elvetette a javaslatot. - A mostani döntésre /a kormányba lépésről/ az SZKT-nak kellett volna dönteni, de csak utólagos tájékoztatást kaptak. Az Erdélyi Magyar Kezdeményezés ellenzi a kormányba lépést. Számítani lehet a lakosság elégedetlenségére. Minden várható bajért a magyarokat teszik majd felelőssé, jelentette ki Katona Ádám. /Hajdú Demeter Dénes: Merre tart az RMDSZ? = Magyar Fórum, jan. 2/"
1997. január 2.
"A román politikai akaratot jelenleg két alapvető cél vezérli: Moldávia bekebelezése és Erdély maradék magyarságának teljes asszimilálása. Minden mást, így a bel- és külpolitikát ennek a két fő célnak rendeli alá. - Emil Constantinescu elnök taktikai okokból sem tehet engedményeket: a román nacionalizmus hajthatatlan ebben az ügyben. Ezért nem várható tőle a jövőben sem változás, csupán a kormányzati módszerekben remélhető megújulás. Iliescu a durva bolsevik módszereket alkalmazta, Constantinescu valószínűleg kifinomultabb, bizánci-konzervatív fogásokkal él majd, és a halogató-mellébeszélő-megvesztegető hármas taktikával kíséreli megvalósítani a román nacionalizmus kétszáz év óta változatlan terveit - állapította meg Hajdú Demeter Dénes, aki Katona Ádámmal beszélgetett erről a kérdésről. Az RMDSZ-nek tagja lehet egyaránt a volt kommunista pártfunkcionárius, aki az utolsó másodpercig kiszolgálta Ceausescut, és az is, akit üldözött a Securitate. - fejtette ki Katona Ádám. "Nagy bajunk, hogy az RMDSZ-t nem a belső kohézió, hanem egyedül a külső etnikai nyomás, a rendkívül durva asszimilációs fenyegetettség tartja össze. Már létrejöttekor rossz példát követett, a Magyar Népi Szövetség nyomdokaiba lépett. Ez ellen az első pillanattól kezdve, amikor 90-ben vízkeresztkor összejöttünk, határozottan tiltakoztam." Domokos Gézát Iliescu elnök tette az RMDSZ vezető posztjára, együtt jártak Moszkvában pártfőiskolára. "Domokos kiválóan értett a hatalom megszerzésének és megtartásának ?lenini művészetéhez?. Nem maradt hálátlan Iliescuhoz." 1990. jan. 13-án Marosvásárhelyen tartották első, még zártkörű konferenciájukat, ahol Domokos Géza arra szólított fel, hogy az RMDSZ feltétel nélkül támogassa Iliescut. Katona Ádám ellentmondott neki. Később Domokos "gyanús választási körülmények között, néhány szavazatnyi előnnyel formálisan is elnyerte az elnökséget, Szőcs Gézával szemben." Domokos maga köré gyűjtötte a vezetésre szánt embereit, a saját táborából. "Azóta is ott vannak." - Tavaly Katona Ádám egyik vitacikkében azt állította, hogy nem látja szívesen "az RMDSZ vezetésében azokat, akiknek román a házastársuk, gyermekeik román iskolába járnak, és akiknek otthon a román a családi nyelvük. Ezt a három ismérvet természetesen együtt értettem, és nem külön-külön. Kijelentésemet azonnal felhasználták ellenem, heteken át hecckampány céltáblája voltam. Főként Markó Béla és Tokay György támadott. Szavaimat kiforgatták." "Tokay György, aki ilyen vegyes házasságban él, nem átallotta kijelenteni: fasiszta vagyok. Ez lenne a fasizmus?" "A Domokos-csoport /Verestóy Attila, később Tokay György, majd Frunda György és az ő famulusa, Borbély László/ már korábban is titkos tárgyalásokat folytattak Iliescuval, és a kormány exponenseivel, de máig sem tudjuk, mert nem hozták nyilvánosságra, hogy miről és miben állapodtak meg." Tokay György már 1991. okt. 5-én a Szövetségi Képviselők Tanácsa egyik összejövetelén olyan előterjesztést tett, hogy az RMDSZ lépjen be a Stolojan-kormányba." Az SZKT azonban elvetette a javaslatot. - A mostani döntésre /a kormányba lépésről/ az SZKT-nak kellett volna dönteni, de csak utólagos tájékoztatást kaptak. Az Erdélyi Magyar Kezdeményezés ellenzi a kormányba lépést. Számítani lehet a lakosság elégedetlenségére. Minden várható bajért a magyarokat teszik majd felelőssé, jelentette ki Katona Ádám. /Hajdú Demeter Dénes: Merre tart az RMDSZ? = Magyar Fórum, jan. 2./"
1997. január 10.
"Takács Csaba ügyvezető elnök jan. 12-ére az RMDSZ kolozsvári Pavlov utca 21. sz. alatti székházába összehívta a Területi Elnökök Konzultatív Tanácsát. A tanácskozáson, amelyen részt vesz Markó Béla szövetségi elnök is, napirenden szerepelnek: 1. A kormánykoalíciós tárgyalások ? helyzetértékelés, tájékoztatás országos és helyi szinten; 2. Szervezési, tájékoztatási és önkormányzati kérdések; 3. Az idei első félév RMDSZ-munkaprogramja (belső választások, kongresszus) ütemterv, javaslatok megtárgyalása. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), jan. 10., 942. sz./"
1997. január 10.
"Tempfli József nagyváradi megyéspüspök számolt be a katolikus püspökök ad limina látogatásáról: a püspökök ötévenként megjelennek a pápa előtt és beszámolnak a tevékenységükről. A romániai római katolikus és görög katolikus püspökök tavaly december 1-9-e között voltak Rómában. II. János Pál pápa magánkihallgatáson fogadta mindegyik püspököt. A pápai kihallgatás előtt a Vatikán felkérésére minden egyházmegye jelentést állít össze, a nagyváradi például 58 oldalas volt. Tempfli püspök a pápa segítségét kérte ahhoz, hogy kiterjedtebb egyházi tevékenységet folytathassanak: működtethessenek felekezeti iskolákat, kórházakat, öregek otthonát. Mindehhez anyagi keret szükséges, ezért a pápa közbenjárását kérte, hogy visszakapják elkobzott egyházi értékeiket. II. János Pál pápa jól tájékozott a román-magyar ügyben, a moldvai csángókról érdeklődött. Tempfli József elmondta, hogy a magyar történelmi egyházakkal jó az együttműködés, kevésbé jó a kapcsolat az ortodox és görög katolikus egyházzal. - A pápa kérte, állítsák össze a kommunista rezsim áldozatainak névsorát, a Vatikán ki akar adni egy könyvet erről. /Bihari Napló (Nagyvárad), jan. 10./"
1997. január 13.
"Jan. 12-én Kolozsváron ülésezett a Területi Elnökök Konzultatív Tanácsa. Markó Béla és Takács Csaba tájékoztatott az országos szintű koalíciós egyeztetésekről, a területi elnökök pedig beszámoltak a megyékben folyó hasonló tárgyalások menetéről és eddigi eredményeiről. A beszámolókból kialakult kép azt mutatja, hogy a szövetség által a különböző megyei tisztségek betöltésére ajánlott személyek kiválasztása széleskörű társadalmi konzultációval történik, amelynek alapvető szempontja a jelöltek kiváló szakmai felkészültsége és politikai elkötelezettsége. - Javasolták, hogy ott, ahol ez még nem történt meg, az RMDSZ kezdeményezze, illetve szorgalmazza a koalíciós partnerek helyi képviselőiből álló politikai egyeztető-tanácskozó állandó bizottságok létrehozását, amelyek célja a koalíciós megegyezésből, illetve a kormányzási programból következő tennivalók megvalósításának követése helyi szinten. - A részvevők véleményezték az 1997-es RMDSZ-tevékenység ütemtervét is. A idei év két legjelentősebb eseménye lesz a belső választások és a kongresszus megtartása. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), jan. 13., 943. sz./"
1997. január 16.
"Lábody László lemondott elnöki funkciójáról, jan. 15-én távozott a Határon Túli Magyarok Hivatalából /HTMH/. A vele készült interjúban hangsúlyozta, hogy döntése mögött személyes okok állnak, semmiképpen sem politikaiak. Rossz a struktúra a kisebbségi kérdés kormányon belüli hatékony képviseletére, szerinte az lenne a jó megoldás, hogy tárca nélküli miniszter foglalkozzon ezzel a kérdéssel. 1994 szeptemberétől volt a hivatal elnöke. Visszatekintve megállapította, hogy a HTMH nem "nagypolitizál, nem külpolitizál", ez a Külügyminisztérium feladata. A hivatal feladata a közösségek önszerveződésének elősegítése, a gazdasági együttműködés támogatása. Elnöksége legnagyobb sikerének azt tartja, hogy megpróbálták függetleníteni a politikától és csak szakmai oldalról megközelíteni mindazt, amit lehetséges. A legnagyobb eredmény a gazdasági programok elindulása, az Új Kézfogás Közalapítvány létrejötte, de az is, hogy kizárólag gazdasági alapon bárki haszonélvezővé válhat, nemzeti hovatartozástól függetlenül. Lábody László visszamegy a dohányiparba, a British-American Tobacco regionális igazgatóságának PR-igazgatója lesz. /Magyar Nemzet, jan. 16./"
1997. január 22.
"Eva Maria Barkival Tófalvi Zoltán készített interjút. A bécsi ügyvédnő nem tartja megfelelőnek az RMDSZ kormányba lépését. Emlékeztetett arra, hogy nemrég megjelent német nyelven Jimmy Carter amerikai elnök tanácsadójának, Samuel P. Huntingtonnak, a Harvard Egyetem stratégiai tudományok tanszékvezető tanárának a könyve német nyelven /Kamf der Kulturen/. Azért fontos ez, mert Carter és Huntington a PER-tárgyalások mögött áll. Huntington szerint új világpolitikai helyzet előtt állunk. A következő konfliktusok nem politikai, hanem kulturális és vallási konfliktusok lesznek. A délszláv háború is a kulturális törésvonalak mentén robbant ki. Huntington szerint az etnikai tisztogatások jelentik az egyetlen lehetőséget a konfliktusok megelőzésére. Szerinte hiba volt az Egyesült Államok boszniai beavatkozása, s még nagyobb a bosnyákok támogatása. Barki szerint az RMDSZ kormányba lépése elzárja az utat az autonómiatörekvések előtt. "Nyitva kellett volna hagyni a lehetőséget a sérelmek megfogalmazására, esetleges orvoslására." Az RMDSZ kiszolgáltatottá válik. /Tófalvi Zoltán: A kormánypárti részvétel buktatói. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jan. 22./"
1997. január 25.
"A határon túli magyarság művelődését tavaly csaknem másfél milliárd forinttal támogatta a magyarországi költségvetés. Ennek elosztását a Művelődési és Közoktatási Minisztérium, valamint az e célra létrehozott alapítványok hatáskörébe tartozik. A támogatás főbb területei: határon túli diákok támogatása, pedagógusképzés, tankönyv- és könyvkiadás, a kultúra, a közművelődés, a színházak és a menekültek oktatása. A határon túli módszertani központok támogatására 4 millió 377 ezer forintot fordítottak, a tankönyvtámogatás összege 25 millió forint, a közművelődésé 19,4 millió, Illyés Alapítvány 450 millió forintot kapott a költségvetéstől, a Segítő Jobb Közalapítvány pedig 180 milliót. /Nagy Marianna: Másfél milliárd kisebbségi művelődésre. = Népszabadság, jan. 25./"
1997. január 28.
"Jan. 17-én Zilahon találkoztak a megye magyar hetilapjának, a Szilágyságnak a külső munkatársai. A lapot amatőrök, tanárok, mérnökök, orvosok írják már a hetedik éve. Józsa László főszerkesztő elmondta, hogy alapnak jelenleg nincsenek anyagi gondjai, de a hetilap árát az általános áremelkedés miatt emelni kell. /Híroszlop rovat. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 28./"
1997. január 28.
"A Budapesten élő Halász Péter, a Magyar Művelődési Intézet tudományos főmunkatársa, a Honismereti Szövetség elnöke három évtizede foglalkozik a moldvai csángók néprajzával. Felvázolta a csángók történelmi múltját, akik hagyományos kultúrájukat tekintve - a harmadik évezred küszöbén - a szóbeliség szintjén élnek, anyanyelvükön nem tudnak sem írni, sem olvasni. A csángók nyelvünk igen archaikusrétegét őrzik - Szabófalva környékén például a XV. századi magyar nyelvet beszélik! - , a XVIII. század végén kezdődött nyelvújítás után keletkezett szavaink túlnyomó részét nem ismerik. Háromféle sors várhat a moldvai magyarokra. Moldvában maradnak és a gyorsuló asszimiláció sodrában anyanyelvüket elveszítik, elrománosodnak. A második út: Moldvában maradva ideig-óráig megőrzik tájnyelvüket. Az utóbbi években ugyanis az erdélyi és magyarországi gazdasági /vendégmunkások/ kapcsolatok felértékelték valamelyest a magyar nyelvet. Ez azonban a nyelvi beolvadást nem állítja meg, csak lassítja. A harmadik változat a hetvenes években kezdődött, amikor a népességkeverő politika jegyében megkezdődött Székelyföld iparosítása. Ekkor ezrével érkeztek erre a vidékre csángók, egy részük nem olvadt be a románságra. A fordulat után, 1990 januárjában - székely segítséggel - ők hozták létre a Csángó Újságot, amely Moldvai Magyarság néven most is megjelenik. 1990 óta több mint száz csángó fiatalt hoztak Magyarországra tanulni. E diákok ráhangolt anyaországi tanárok hiányában mérhetetlen nehézségekkel találták magukat szembe.Csupán néhányuk fejezte be tanulmányait, többségük lemorzsolódott, az akció kudarcba fulladt. Szerencsésebb kezdeményezés és ma már gyakorlat, hogy Erdélyben Csíkszeredán, Székelyudvarhelyen, Sepsiszentgyörgyön, Kézdivásárhelyen és másutt csángó gyerekek százai tanulnak magyar iskolákban. A majdani csángó értelmiség csíráit jelentik, akik majd hatékonyabban képviselhetik szegény, árva népük érdekeit. /Moldvai csángók vándorúton. "Mü mindig lejjebb vagyunk". = Magyar Nemzet, jan. 28./"
1997. január 29.
"Oda kell figyelni arra, hogy miután hirtelen győzött Constantinescu elnök, egy lisszaboni nemzetközi csúcsfórumon a magyar-román alapszerződésre és az RMDSZ kormányra kerülésére célozva máris kijelentette: a legmagasabb szinten megoldódott a magyar-román kérdés. - figyelmeztetett Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke az Új Magyarországnak nyilatkozva. . Azonban kétnyelvű táblák továbbra sincsenek, a tanügyi törvény változatlan, Kovászna megye nem kapott magyar prefektust, holott korábban az RMDSZ tiltakozó akciókat szervezett a magyar prefektusok leváltása ellen. A kormányprogram jobb az előzőnél, de elmarad a várakozástól. A magyar nyelvű szakoktatásra lehetőség nyílik, de ez még ellentétes a hatályos tanügyi törvénnyel. Tőkés László hangsúlyozta, hogy nem ellenezte a kormányban való részvételt, hanem a feltételek írásba foglalását sürgette, ahogy a másik két kormánykoalíciós párt is tette. - Távolról sem rendelkezik már olyan politikai súllyal, mint korábban. Régebben csupán a nacionalista román pártok támadták, majd ez beszüremkedett az RMDSZ-be is, "sőt a magyar kormány részéről is érzek hasonlót." A magyar kormány a "neptuni" vonalat tünteti ki figyelmével és díjaival. "A külügyi kormányzat és a határon túli magyarok ügyében illetékes miniszterelnökségi államtitkár között csak annyi a különbség, hogy az utóbbi tapintatosabban jár el." /Joó István: A püspök kétségei és reményei. = Új Magyarország, jan. 29./ Az államtitkár Tajadi Csaba."
1997. január 30.
"Jan. 25-én Szovátán tartotta a Romániai Magyar Pedagógus Szövetség tisztújító közgyűlését.A közgyűlésen Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke és Béres András oktatásügyi államtitkár is részt vett. Köszöntötték a több éves eredményes munkára visszatekintő szervezet küldötteit, és tájékoztatták őket az RMDSZ kormánykoalíciós tárgyalásairól, az anyanyelvű oktatással kapcsolatos elképzelésekről, majd válaszoltak a részvevők kérdéseire. A közgyűlésen jelen volt Asztalos Ferenc és Ráduly Róbert képviselő is. Asztalos Ferenc a napokban elfogadott, a tanügyi dolgozók helyzetét rendező statútumról tájékoztatta a közgyűlést. Asztalos Ferenc a napokban elfogadott, a tanügyi dolgozók helyzetét rendező statútumról tájékoztatta a közgyűlést. A tisztújítás során újraválasztották Lászlófy Pált elnöknek, továbbra is Bíró István a főtitkár, az alelnökök pedig: Pál Ferenc /Székelyföld/, Szőcs Judit /Közép-Erdély/, Matekovics Mihály /Partium/ és Nagy F. István /oktatáspolitikai alelnök/. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 30./"
1997. február 1.
"Megszűnt a kisantant réme, írta helyzetelemzésében Törzsök Erika, a Határon Túli Magyarok Hivatala elnökhelyettese, itt állunk ellenségkép nélkül "pedig be szerettek ezzel ijesztgetni még a közelmúltban is a legkülönbözőbb oldalakról." Belátható időn belül nincs nagyhatalmi hátterük az ilyen törekvéseknek. - A demokratikus legitimitásba való átmenet új helyzetet teremt, "amely mind Magyarország, mind a Magyarországon kívül élő magyar közösségek helyzetét jelentősen befolyásolja." Ahol a demokratizálódást tekintik kiindulópontnak, ott a kisebbségek aktív résztvevői az eseményeknek. Az ilyen helyzetbe került kisebbségi politikai elit a hatalom résztvevőjeként felelős társadalmi szereplőként jelenhet meg. - 1990 és 1992 között a csehszlovákiai magyarság is részese volt a hatalomnak a Független Magyar Kezdeményezés révén. Ekkor a magyar kormány nem velük, hanem az Együttéléssel tartott kapcsolatot. Törzsök Erika szerint ez azért volt, mert az akkori magyar kormány "anyaország-kisebbség" modellben tudott gondolkozni. Szerepzavar volt, állapította meg Törzsök Erika. - Változnia kell a stílusnak. A kultúrmenedzsereknek, a gazdasági fejlesztő társaságoknak nagyobb szerephez kell jutniuk, "mint a szereptévesztésben levő önjelölt redisztribútoroknak, klientúrafőnököknek." A közelmúltban autonómiát, önálló egyetemet követelt "boldog-boldogtalan". A nagy követelők ugyanakkor hirdették, "hogy nincs remény, ezzel mintegy kivándorlásra biztatva honfitársaikat." "Az 1990-96 között eltelt évek tapasztalatai arra mutatnak, hogy az anyaország-kisebbség XX. századi modelljét a XXI. század elejére ki kell egészítenie az intézmények, régiók együttműködési modelljének." /Törzsök Erika: Ellenségkép nélkül. = Magyar Hírlap, jan. 25., újraközölte: Szabadság (Kolozsvár), febr. 3., Magyar Szó (Újvidék, febr. 1./"
1997. február 3.
"A magyar nyelvű egyetem kérdése a megváltozott helyzetben címmel szervezett megbeszélést Kolozsváron az RMDSZ Szabadelvű Köre jan. 31-én. Az egyetemi diákokból és érdeklődőkből álló közönség előtt Cs. Gyimesi Éva, Magyari Vincze Enikő, Egyed Péter és Magyari Nándor László olvasott fel vitaindító tanulmányt. Az előadók szerint önjelölt illetékesek nem képesek a korszerűségi követelményeket felismerni, a hajdani Bolyai Egyetemből mítoszt csináltak, a négy előadást tartó szerint időszerűtlen egy különálló egyetemi infrastrukúra most kezdődő kiépítése. Egyelőre egy önálló, de a megerősödött egyetemi kört el nem hagyó magyar tagozat megalakítását tartják optimálisnak. Cs. Gyimesi Éva beszélt önjelölt illetékesekről, akik sohasem dolgoztak egyetemeken vagy főiskolákon: "Politikusok, laikusok, becsvágyó szervezők." - minősített. Dezső Gábor, a Bolyai Társaság titkára felolvasta a Bolyai Társaság nyilatkozatát: kiállnak az önálló állami magyar egyetem mellett, és tolmácsolta Horváth Andornak, a társaság elnökének a részvevőkhöz intézett levelét, melyben ő is a magyar egyetem mellett tett hitet. A tanácskozás második részében Béres András oktatásügyi államtitkár és Takács Csaba, az RMDSZ Ügyvezető elnöke ismertették az RMDSZ álláspontját a magyar nyelvű egyetemi oktatás kérdésében, majd válaszoltak a jelenlevők kérdéseire. A vitában felszólalók szerint az erdélyi magyar diákok és egyetemi oktatók továbbra is kitartanak a külön, magyar nyelven működő állami egyetem létrehozása mellett, melynek székhelye gyakorlati és szakmai meggondolások miatt csak Kolozsváron lehet. Vita tárgyát képezte viszont, hogy a jelenlegi feltételek mellett reális lehet-e az az igény, hogy a közeljövőben megalakuljon és működjön az egyetem. A tanácskozáson meghívottként jelen volt Egyed Albert, a magyarországi Közoktatási és Kulturális Minisztérium főosztályvezetője. /Horváth Anikó: Önálló magyar egyetem a megváltozott helyzetben. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 3., RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), febr. 3., 958. sz., Horváth Anikó: Lényegében erről volt szó. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 7./"