Március 11-én Kolozsváron, a Protestáns Teológiai Intézetben tisztújító közgyűlést tartott az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME). Az erdélyi magyar tudományos élet legrangosabb egyesületi eseményén Egyed Ákos elnök vázolta az elmúlt négy esztendő munkájának legjelentősebb eredményeit. Az EME helyzete stabilizálódott. Nem mondott le elsődleges feladatairól: az anyanyelven történő tudományművelésről, az erdélyi tudományos ismeretek hagyományának ápolásáról. Önállósodott a Matematikai és Informatikai Szakosztály, megalakult az Agrártudományi Szakosztály. Állandó fórummá nőtte ki magát a magyar tudomány napja Erdélyben rendezvénysorozat, az EME-t együttműködési megállapodás köti a Magyar Tudományos Akadémiához. A munkatervben helyet kapott a szervezet könyvtári anyagának elektronikus feldolgozása, az EME 150 éves fennállása megünneplésének előkészítése, az 1956-os magyarországi forradalom romániai eseményeit feltáró bizottság munkába állása stb. A hozzászólásokban volt, aki a Rhédey-házbeli központi könyvtár állományának bővülésére hívta fel a figyelmet (Újvári Mária főkönyvtáros), és volt, aki nagyobb gazdasági hatékonyságot, minél kevesebb meddő gyűlést sürgetett (Gyenge Csaba alelnök). Kovács Dezső, a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerésztudományi Szakosztály vezetője, több gazdasági önállóságot követelt az egyes szakosztályok számára, és azt, hogy az elkobzott ingatlanok visszaszerzése érdekében kérjenek politikai támogatást. Az elnöki válaszból kiderült: Ha minden szakosztály autonómiát kapna, széthullna az EME. Garda Dezső hangsúlyozta, hogy Székelyföldön a román állam az erdők visszaszolgáltatásának elodázásával valóságos genocídiumot hajt végre, mert az ottani lakosság középosztályának megélhetése került ezáltal veszélybe. A közgyűlés elfogadta a létrejövő Kutatóintézet szervezeti szabályzatát. Elfogadott felhívásuk értelmében összehangolt eljárást indítanak az EME államosított gyűjteményeinek visszaigénylésére. Ezek az ingó javak jelenleg a Központi Egyetemi Könyvtár, az Állami Levéltár, a Történelmi Múzeum, a Művészeti Múzeum és a Babes–Bolyai Tudományegyetem tulajdonában találhatók. Az EME vissza akarja szerezni a tulajdon- és felügyeleti jogot ezen tudományos kutatási értékek fölött, ehhez kérik az RMDSZ és a hazai közvélemény támogatását, szükség esetén a nyugati világ segítségét is igénybe fogják venni. Tiszteleti tagokat választottak /Antal Árpád irodalomtörténész, Benkő Samu művelődéstörténész, Gazda Klára néprajzkutató, Péter Mihály orvosprofesszor/. A Gróf Mikó Imre Alapítvány elnöke, Monok István (főigazgató, Országos Széchenyi Könyvtár) életműdíjként nyújtotta át Jakó Zsigmond professzornak az újonnan létrehozott Teleki József–díjat, amelyet ötévente adományoznak az erdélyi, partiumi, máramarosi és bánsági magyarság történetét, néprajzát, szociológiai értékeit legigényesebben feltáró munkák szerzőinek. A közgyűlés második alkalommal osztott ki Mikó Imre–emlékplaketteket. Ezúttal Vizi E. Szilveszternek /a MTA elnökének/, Czirják Árpádnak, Murádin Lászlónak, Soó Tamásnak és Várhelyi Csabának. A tisztújítás eredményeként az új elnökség: Egyed Ákos elnök, Brassai Zoltán, Péntek János, Sipos Gábor, Gyenge Csaba alelnökök, Bitay Enikő főtitkár, Farkas Mária gazdasági tanácsos, Bányai József jogtanácsos, Somai József ellenőr. A választmány, a szokásos évi egyharmados megújítása során, a következő tagokkal cserélődött: Gaal György, Fejér Tamás, Kovács András, Csomortáni Magdolna, Jakó Zsigmond, Balla Árpád, Bocskay István, Feszt György, Bódizs György, Feyné Vincze Mária, Vallasek Magdolna, Kolumbán József és Farkas Zoltán. /Ördög I. Béla: Az EME tisztújító közgyűlése. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 13./

Radetzky András, a székesfehérvári Fehérvár Rádió tulajdonosa és ügyvezetője március 10-én mutatta be A helyi rádió című könyvét Kolozsváron. A szerző a Pázmány Péter Katolikus Egyetem BTK Kommunikációs Intézetének megbízott oktatója. A Gaudeamus Könyvesboltban most induló nyílt sajtófórum sorozatról hiányoztak a rádiósok, a média szakos diákok. A Krónika főszerkesztője, Csinta Samu beindította beszélgetésen a szerző a saját városában működő kereskedelmi rádió műhelytitkaiba engedett betekinteni. Orbán Katalin, a Kolozsvári Rádió magyar osztályvezetője a közszolgálatiság értékközvetítő szerepéről beszélt. Balló Áron, a Szabadság főszerkesztője az erdélyi magyar média helyzetéről rögtönzött képet. /B. Á.: Induló nyílt sajtófórum. Magyar kereskedelmi rádió Kolozsváron is. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 13./

A segesvári Gaudeamus Alapítvány háromezer kötetes könyvtárat, bentlakást működtet, a bentlakók a tanulótermet használhatják. Két számítógépterem is az érdeklődők rendelkezésére áll, a Sulinet programon keresztül elnyert tíz gépet internetre csatlakoztatták. Az alapítvány a diákok különféle kategóriáit támogatja ösztöndíjaival. Az idei tanévben mintegy háromszázmillió lej jut a hátrányos helyzetű, ingázó vagy kiváló eredményeket elért diákoknak. /Baráti társaság közgyűlése. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 14./

A lap munkatársai pécskai olvasóikkal találkoztak. Bán Béla tanár, a helyi ökoklub vezetője kérte a helyi hatóságok segítségét a díszfák közterületen való ültetéséhez és gondozásához. Az anyanyelvű oktatással kapcsolatban egy édesanya nehezményezte a Zágonyi iskolaként ismert elemi helyzetét, az ott tanuló egyre kevesebb gyermek hátrányos helyzetben van máshol tanuló diáktársaival szemben. Szó esett még a Pécskán 1956. emlékére felállítandó emlékműről. /Sinka Pál: Pécskai olvasóinkkal találkoztunk. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 14./

„A szabadság az, amikor nem kell mindenben egyetérteni, a béke – a békés gyarapodás – feltételeit pedig az teremti meg, ha megleljük azt, amiben mindannyian egyet tudunk érteni. Például a közös ünnepekben, a nemzeti érdekben, a haza senkitől sem elvitatható szeretetében. Vagy éppen a nemzeti sorskérdésekben, amelyeket a napi politika minden szirénhangja, minden kísértése ellenére sem emelünk be a politikai csatározásokba, amelyeket kormányzati ciklusokon átívelően is megvédünk attól, hogy bárki is kampánytémává tegye, vagy tehesse. Ilyen sorskérdés a határon túli magyarság ügye, a nemzet határok feletti, békés újraegyesítésének szent ügye is, amelyben közel másfél évtizeden át megvolt a nemzeti konszenzus. És amelyben – ezt szenvedélyesen hiszem – lehet újra nemzeti konszenzus, ciklusokon és országhatárokon átívelő egyetértés, ha minden anyaországi és határon túli magyar politikusoknak újra a hazafiság lesz a vezérlőelve a nemzetpolitika közös alakításában. A Magyar Köztársaság hivatalban lévő kormánya tisztességes, fontos és bátor lépéseket tett annak érdekében, hogy ez így legyen. Megalkottuk a nemzeti felelősség programját, létrehoztuk a Szülőföld Alapot, megkönnyítettük és méltányosabbá tettük a határon túli honfitársaink számára a letelepedési eljárást, és bevezettük a nemzeti vízumot. Nincs Magyarországnál elkötelezettebb támogatója a szomszédos országok integrációs törekvéseinek uniós tagságának. És dolgozunk azon, hogy a Magyar Köztársaság Alkotmányába méltó módon foglaltassék bele az anyaország felelőssége, amellyel a határain kívül élő nemzetrészek felé fordul. Hazafiak vagyunk mind, akik azt akarjuk, hogy a magyar nemzet minden tagja – anyaországban és azon kívül élő – a szülőföldjén találhassa meg boldogulását. Hogy ott, ahol tegnap magyarul beszéltek és álmodtak, így lehessen holnap és holnapután és azután is” – olvasható Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek a határon túli magyarokhoz intézett üzenetében. Calin Popescu Tariceanu kormányfő telefonon hívta fel Gyurcsány Ferencet, hogy kifejezze jókívánságait március 15-e alkalmából. A magyar miniszterelnök megköszönte a román kormányfőnek, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy megakadályozzák az Erdélyben ünneplő magyar közösség provokálását. /Gyurcsány üzenete a határon túli magyarokhoz. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 16./ Tariceanu és Gyurcsány Ferenc beszélgetésük során egyetértettek abban, hogy a két ország között létező stratégiai partnerséget nem szabad ezen a napon „extrém erők“ megnyilvánulására használni. A miniszterelnökök elutasítottak minden olyan szélsőséges megnyilvánulási formát, amely esetleg alkotmányba ütközőnek nyilvánítható. Gyurcsány kijelentette, hogy a magyar kormány nem szándékozik beleavatkozni Románia belügyi problémáiba. /Tariceanu-Gyurcsány beszélgetés. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), márc. 16./

Csíkszeredában a március 15-i ünneplésen nagy tapssal köszöntötték Szabó Béla magyar főkonzult. A megemlékezések Gál Sándor negyvennyolcas ezredes szobránál kezdődtek. Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere köszöntőjében arra hívta fel a figyelmet, hogy kivívott jogaikkal éljenek. A csíkszeredaiak a hagyományokhoz híven a Vár-téren is összegyűltek, ahol Kelemen Hunor képviselő fogalmazta meg köszöntőjét. Constantin Strujan prefektus magyar kokárdát tűzött kabátjára. Beszédében hangsúlyozta: szeretné, ha a város minden polgára együtt ünnepelne. /Daczó Dénes: Csíkban magyar kokárdát viselt a román prefektus. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 16./

Hargita megyében mindenütt emlékeztek a szabadságharcra. Székelykeresztúron a város főterén került sor az ünnepségre. Az Orbán Balázs Gimnázium, az Unitárius Teológiai Középiskola diákjai, valamint a Polgári Fúvószenekar és a fiatfalvi lovasbandérium felvonulásával kezdődött az emlékezés. Benyovszki Lajos polgármester üdvözölte a résztvevőket. A főszónok, Potyó Ferenc általános érseki helynök, a város egykori plébánosa az ünnep összetartó erejére hívta fel a figyelmet. A múzeumban Vármegyeházak a századfordulón címmel nyílt meg Hatvani Sándor fotókiállítása. Gyergyószentmiklóson az ünnepi szentmise után a tekerőpataki fúvósok muzsikájára vonultak az ünneplők a térre. Ünnepi beszéd helyett diákok szerepeltek, majd a Szabadság-emlékmű és a Kossuth-szobor megkoszorúzása után a mintegy félezer ember a temetőbe vonult Kiss Antal szabadságharcos honvédezredes kopjafájához koszorúzni. A Gyergyói-medencében egyébként Vasláb és Marosfő kivételével minden településen megünnepelték március 15-ét. Borszéken két helyszínen zajlottak az események: délben az iskolában és délután az Emlékparkban. Agyagfalván a kultúrotthonban Farkas Márton polgármester köszöntötte az egybegyűlteket, majd Antal István parlamenti képviselő, az Agyagfalva 1848 Alapítvány elnöke mondott ünnepi beszédet. /1848. március 15-re emlékeztek megyeszerte. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 16./

Aradon március 15-én a Megbékélési parkban Bölöni György, az Arad Megyei RMDSZ ügyvezető elnöke a Szabadság-szobor talapzatáról üdvözölte az ünnepség közel ezer résztvevőjét. Takács Csaba, az RMDSZ országos ügyvezető elnöke, dr. Cseh Áron kolozsvári magyar főkonzul és az RMDSZ megyei vezetése mellett ott volt Arad megye és város legfontosabb intézményeinek valamennyi vezetője (Stragea prefektust kivéve): Ila Carmen és Horváth Levente alprefektusok, Iosif Matula megyei tanácsi elnök, Gavril Popescu és Búza Gábor alelnökök, Gheorghe Falca aradi polgármester, Tiberiu Dekany és Bognár Levente alpolgármesterek. A kétnyelvű ünnepségen felolvasták Traian Basescu államfő, Calin Popescu-Tariceanu román és Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnökök március 15-i üzenetét, majd az ünnepi szónokok következtek. /Főhajtás két forradalom hősei előtt. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 16./

Március 15-én Szatmárnémetiben az RMDSZ és a MIK szervezett megemlékezést a Petőfi–szobornál. Imát mondott Schönberger Jenő megyés püspök, valamint Sipos Miklós esperes. Az ünnepi beszédet Kereskényi Gábor, az RMDSZ szatmárnémeti szervezetének elnöke tartotta. Diákok az alkalomhoz illő verseket szavaltak, majd az RMDSZ tisztségviselői, civil szervezetek, egyházak és magánszemélyek helyezték el a kegyelet koszorúit Petőfi szobránál. Az ünneplés a színházban folytatódott, melynek nyitányaként a Fátyol Rudolf által vezetett Consonantia együttes Bartók–műveket játszott. Ez alkalommal adták át a Szent–Györgyi Albert Emlékportrét, amelynek idei kitüntetettje Fazekas Lóránd. Az RMDSZ nevében Nagy Zsolt miniszter beszélt, az ünnepi szónok pedig Szabó István, a megyei tanács elnöke volt. A Hám János, a Református Gimnázium és Kölcsey diákjaiból álló csoport megemlékező műsort mutatott be. /Ünnepségek Szatmárnémetiben. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), márc. 16./

Kolozsváron a Római Katolikus Nőszövetség Szent Rafael Köre és a piaristák szervezésében báró Jósika Miklós emlékestet tartottak. A magyar regényírás atyja Kolozsváron a Piarista Líceum diákja volt. Fodor György a Piaristák Romániai Rendtartományának megbízottja és az Erdélyi Piarista Diákszövetség elnöke a piarista diákokról emlékezett. Orbán István, a Báthory István Elméleti Líceum tanára felelevenítette báró Jósika Miklós életének meghatározó pillanatait. A regényíró Tordán született, 1830-ban Wesselényi oldalán, az ellenzék mellett állt ki. 1836-ban jelent meg az Abafi című romantikus regénye, amely egy csapásra meghódította az olvasóközönséget. A regényíró 1848–49-ben Kossuth Lajos híve volt, ezért a szabadságharc leverése után egy ideig bujdosnia kell, majd Lipcsébe, végül pedig feleségével Brüsszelbe ment, ahol az emigrációs politika egyik irányító személyiségévé vált. /D. I.: Báró Jósika Miklósra emlékeztek. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 16./

„Üdvözlendő Traian Basescu államfő székelyföldi látogatása, ugyanis az elmúlt hetekben számos hazugság hangzott el a két székely megyével kapcsolatban, a kezdeményezés pedig hozzájárulhat ezek megcáfolásához” – jelentette ki a sajtónak nyilatkozva Markó Béla Marosvásárhelyen. Szerinte furcsa, hogy az eddig radikális nézeteiről ismert székelyudvarhelyi polgármester, Szász Jenő az államelnökkel való találkozón említést sem tett a magyarság problémáiról, az autonómiáról. Markó ismételten leszögezte, természetesnek tekinti, hogy a székelyföldi megyékben dolgozó közhivatalnokok értsék és beszéljék az ott élő közösség nyelvét, ez érvényes mindazokra, akik a közösségek szolgálatában állnak, rendőrök, orvosok, a megyei és helyi önkormányzatokban dolgozók. Erre egyébként van törvény, de ezeket nem tartják be, vagy félreértelmezik – mutatott rá. /Üdvözlendő Basescu székelyföldi látogatása. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 18./

Hogyan értelmezi Traian Basescu Szász Jenőnél tett látogatását? Egyfajta „betartás” az RMDSZ-nek? – tette fel a kérdést a lap munkatársa Markó Bélának, az RMDSZ szövetségi elnökének. A román államelnökök nem látogatnak gyakran Székelyföldre, Markó helyesli, jöjjenek el Székelyudvarhelyre, Sepsiszentgyörgyre, Csíkszeredába, Hargita megyébe és Kovásznába is, nézzék meg a helyszínen, mi a helyzet. A látogatás alkalmával a székelyudvarhelyi polgármester nem vetett föl semmilyen fontos kérdést a magyarság helyzetével kapcsolatosan, sem az autonómiáról, sem az iskolaproblémákról. A vezető román lapok Markó március 15-i beszédét primitív, sovén, agresszív nacionalista szónoklatnak nevezték. Markó erről kifejtette, egyes füleknek szokatlanul éles hangütés lehetett, de nem különbözik attól, amit ő eddig is mondott. Aki magyar közösségben akar hivatalt ellátni, az tudjon magyarul. Komoly támadás indult az RMDSZ ellen. Az eddig a románok által legjobban elfogadott Frunda Györgyöt támadták meg minősíthetetlen módon Most Markót támadják. Sok magyarnak vágták a fejéhez, hogy milyen kenyeret eszik. A székelyudvarhelyi rendezvényt az RMDSZ meggyengítésére próbálják felhasználni. Az oszd meg és uralkodj rajta elv működik. Markó szerint a székelyudvarhelyi polgármester is beleájult az államelnök ölébe, és rettenetesen elérzékenyült. Önérzetesen hozzátette: Nekünk nem szabad meghatódni ezektől a dolgoktól. – /Mózes Edith: Markó Béla: Aki magyar közösségben akar hivatalt ellátni, az tudjon magyarul! Szász Jenő „beleájult” Traian Basescu ölébe. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 18./

Az 1990-es marosvásárhelyi márciusi események ma is arra figyelmeztetnek, hogy a nemzetek közötti békés együttélés csak akkor lehetséges, ha egyenlő módon élhetünk, és ha elismerjük a másik jogát arra, hogy nyelvét, kultúráját hagyományait megőrizze – jelentette ki Markó Béla miniszterelnök-helyettes március 17-én Marosvásárhelyen, a márciusi események 16. évfordulóján tartott találkozón. Az RMDSZ elnöke és Takács Csaba ügyvezető elnök az idén is fogadta a véres események során elhunyt Gémes István és Kiss Zoltán hozzátartozóit, valamint a sok évi börtönre ítélt Cseresznyés Pált, illetve a súlyosan bántalmazott Juhász Ilonát. A találkozón a Szövetség vezetői átnyújtották azokat az adományokat, amelyeket az Ügyvezető Elnökség 2000-ben hozott döntése alapján az RMDSZ Szolidaritási Alapjából különítettek el az áldozatoknak, valamint hozzátartozóinak. Beszédében Markó Béla sajnálatát fejezte ki, hogy az akkori magyar jogkövetelő megmozdulások szellemi vezére, a szintén súlyosan bántalmazott Sütő András objektív okok miatt nem lehetett jelen az eseményen. Úgy értékelte, a nemzeti közösségek együttélése csupán egymás értékeinek, jogainak tiszteletben tartásával biztosítható, ha a nemzetiségek háborítatlanul élhetnek saját elképzelésük szerint. – Ha nincs tolerancia, akkor könnyen lángba borulhat ez az együttélés. Ezt ma sem szabad elfelejtenünk, hiszen az elmúlt hetekben bebizonyosodott, bármikor feleleveníthető a szélsőséges nacionalizmus, bármikor elővehető az a beszédmód, az az intolerancia, amely csakis kárt okozhat az együttélő közösségeknek – mutatott rá a szövetségi elnök. /Megemlékeztek az 1990-es marosvásárhelyi márciusi események áldozatairól. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 18./

Csepella János Arad megyei tanácsos, az RMDSZ pécskai szervezetének elnöke közölte, a közelmúltban új székházat kaptak a városvezetéstől, ahol több helyi magyar szervezetnek is helyet biztosítanak. Korábban évekig az egyik óvoda épületében rendezkedett be a helyi RMDSZ. Az új hely Pécska központjában van, az épület valóságos pártszékházzá válik, ugyanis ott működnek a liberálisok és a szociáldemokraták irodái is. Az RMDSZ irodája az emeleten található, ahol helyet biztosítanak az eddig székhellyel nem rendelkező Búzavirág Egyesületnek, az M-KIDSZ ifjúsági szervezetnek, valamint az RMGE helyi fiókjának. A fentieken kívül aktívan részt vesz a közéletben Pécskán a Kálmány Lajos Közművelődési Egyesület, az Ipartestület, a Kolping Egyesület, a Szent Antal Társulat (utóbbi kettő részt vesz a szegények megsegítésében), az YO2KBB rádióamatőr klub és az Ökoklub. /(Sinka): Közös székhely a magyar szervezeteknek. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 18./

Nagyvarjason a kultúrotthon tönkrement, a teteje foghíjas volt, a nagyterem falairól, mennyezetéről lemállott a vakolat, az ablaküvegeket kitörték. Tavaly októberben a helybeli magyar fiatalok rendbe hozták az épületet, kifestették a nagytermet, világítótesteket szereltek fel, az átfestett ablakokra új függönyök, a színfalakra új bevonat, a kályhára csövek kerültek. A felújítással párhuzamosan beindult a magyar közösségi élet: szüreti bált szerveztek, néptánccsoport alakult, karácsonykor Ujj Ágnes, Sándor Erika és Pintér András betanításában színvonalas előadást tartottak. Legutóbb nagy sikerű farsangi bál helyszíne volt a kultúrotthon. Később a kész teremre a faluba betelepültek is igényt tartottak, noha sem a munkákban, sem az adakozásban nem vettek részt. Szóvivőjük felkereste Pintér András községi tanácsost, azzal fenyegetőzve: ha nem adja át a kulcsot, felfeszítik a bejárati ajtót. Pintér átadta a kulcsot az igénylőnek, aki az épületben lévő tárgyak, berendezések állagáról, a leltárról szóló átadási-átvételi jegyzőkönyvet nem volt hajlandó aláírni. Később a polgármester azt tanácsolta Pintérnek: ha nincs kinek átadni a leltárt, az adományozók által hozott tárgyakat, berendezéseket vigye el. Ez megtörtént, amire a betelepültek képviselője a leltár eltulajdonítása miatt feljelentette őt a rendőrségen. A kiszállt rendőrök előtt a polgármester tisztázta a helyzetet. Lacatus Gheorghe polgármester elismerte a nagyvarjasi lelkes csapat felújításban vállalt áldozatát. Azonban vita van a kultúrotthon használatáról, ezért a jövőben ha valaki szervezni óhajt valamit Nagyvarjason, fizesse ki az 50 új lej bért. A községben Pintér András ingyen vállalná a kultúrotthon-felelősi tisztet, mégsem nevezik ki, nehogy gazdája kerüljön a falu által épített kultúrháznak és a magyar nyelvű közművelődési életnek. /Balta János: Folytatódik a kultúrotthon kálváriája= Nyugati Jelen (Arad), márc. 18./

Körülbelül százan vettek részt a Székely Nagygyűlés ellentüntetésének Bukaresten, az Egyetem téren. Az Új Jobboldal szervezte tiltakozó akción a szónokok tiltakoztak az ellen „hogy a magyaroknak sohasem elég, és Székelyföldön csak akkor kapsz munkát, ha tudsz magyarul.” /Autonómia-ellenes tüntetés. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 20./

1991 elején Bíró István, az RMDSZ oktatási alelnöke, Lőrinczi Gyula matematikus, egyetemi tanár és Nagy E. József egyetemi adjunktus kezdeményezésére bizottság alakult, hogy a másfél évszázados bukaresti magyar közművelődési hagyományok folytatásaként intézményt teremtsenek. Március 6-án megválasztották a vezetőséget. Az elnöki tisztséget azóta mindmáig Lőrinczi Gyula tölti be. A Bukaresti Petőfi Művelődési Társaság az 1857-ben alakult Hunnia Olvasóegylet jogutódjának vallja magát, a társaság jelenleg mintegy ötszáz tagot számlál. Céljuk a bukaresti magyarság művelődési és tudományos életének fellendítése és az Ady Endre Iskola támogatása. Alakulásuk után vissza kellett szerezniük a kommunista rendszerben államosított Petőfi Házat, noha azt a XIX. század derekán a bukaresti magyarok közadakozásból építették. Az RMDSZ vezetősége parlamenti úton szorgalmazta az erre vonatkozó sürgősségi kormányrendelet megszavazását, ennek alapján 1999-ben a Petőfi Ház újból visszakerült, 2004-ben pedig sikerült a könyvtárat is visszaszerezniük, számolt be az elnök a társaság munkájáról. A Bukaresti Petőfi Művelődési Társaság Értesítője cím alatt eddig két kötet jelent meg, a harmadik, amely 2005-ig foglalja össze az intézmény történetét, a napokban kerül nyomdába. Munkájuk elismeréseként a Magyar Tudományos Akadémia Berényi Dénes akadémikus javaslatára BPMT-t fölvette a határon túli magyar tudományos műhelyek jegyzékébe. A bukaresti és ezen felül az ókirályságbeli magyarság közművelődését és egyházainak történetét Bíró István, Takács Pál, Lőrinczi Gyula, Zágoni Albu Zoltán, Bányai László, Árvay Árpád, Árvay Zsolt, Adorjáni Dezső és Szász Ferenc tanulmányai örökítették meg. 2001-ben a BPMT pályázattal elnyerte az Arany János Alapítvány támogatását „A bukaresti magyar diaszpóra szellemi élete” című programjához. Molnár Szabolcs a Bukaresti Tudományegyetem magyar tanszéke, illetve az ennek folytatásaként beindult hungarológiai oktatás adatait dolgozta fel. Demény Lajos akadémikus levéltári felfedezések alapján új adalékokkal gazdagította a bukaresti református egyház és iskola 1848 előtti történetét. Lőrinczi Gyula az 1857-ben alakult Bukaresti Magyar Olvasóegylettel kezdődően a közművelődési szerveződéseket mutatja be korabeli jegyzőkönyvek, egyéb dokumentumok alapján, Bántó István, Tapodi Zsuzsanna, Bányai Éva és Szonda Szabolcs sajtótörténeti tanulmányokkal kapcsolódott a kutatói programba. Az érdeklődők tudják, hogy a Petőfi Házban melyik nap milyen rendezvény várja őket. A hétfői nap például a Petőfi Színköré: irodalmi megemlékezések, színielőadások teszik emlékezetessé az esteket; Kováts László, a kör vezetője tavaly az EMKE Szentgyörgyi István díját érdemelte ki. Baloghy Bibiánna divattervező minden ellenszolgáltatás nélkül készíti a színjátszók és a régizene-együttes jelmezeit. Szerda a tudománynépszerűsítő, nyelvművelő előadások napja, de működik itt komolyzenei klub is Árvay Zsolt vezetésével, ahol rendszeresen fellép az Öllerer Ágnes vezette Lyceum Consort régizene-együttes is. Egy nap az időseknek van fenntartva: klubjuk keretében találkoznak, szükség esetén ingyenes orvosi konzultációban részesülnek. A BPMT Kozma Kiss Tibor ügyvédnek köszönhetően ingyenes jogi tanácsadással is az érdeklődők rendelkezésére áll.. /Barabás István: Tizenöt év a bukaresti magyarságért. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 21./ Emlékeztető: az első évkönyv: A Bukaresti Petőfi Művelődési Társaság Értesítője 1991-1993 /Kriterion, Bukarest, 1995/

1995 novemberében hivatalosan is megalakult az Apáczai Csere János Líceum /Kolozsvár/ néptáncegyüttese Szarkaláb néven. A Szarkaláb Néptáncegyüttes vezetője a kezdetekben Pillich Gyöngyvér volt. Az évek során mind az együttes-vezetők, mind pedig a tagok cserélődtek. 1998-tól a Szarkaláb vezetését Pillich Balázs vette át, az Apáczai Csere János Líceum részéről pedig 1999-től Mihály Béla testnevelés tanár felelt a csapat munkájáért. 1999-ben teljes egészében kicserélődött az együttes tagsága, ez a szakadás egybeesett egy új kolozsvári néptáncegyüttes, az Ördögtérgye megalakulásával. Ettől kezdve a Szarkaláb zömét már nem apáczais diákok, hanem Erdély különböző vidékeiről származó, Kolozsváron tanuló egyetemi hallgatók alkotják. Az új csapat több bel- és külföldi rangos fesztiválon, rendezvényen vett részt. A Szarkaláb fennállásának tíz éve alatt több mint 40 fesztiválnak, falunapnak, kiállításnak, ünnepségnek volt a meghívottja Magyarországon, Felvidéken, Vajdaságban Horvátországban és más országokban. A Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány az együttes fenntartó intézménye, turnészervezéssel, támogatásszerzéssel, a teljes infrastruktúrájának használatával nyújtott támogatást. A Heltai Alapítvánnyal való szoros együttműködés eredményeként a Szarkaláb társszervezője az évente megszervezendő „Szent István-napi Néptánctalálkozónak”, melyet a szakmai körök már Erdély legnagyobb nemzetközi kisebbségi fesztiváljaként tartják számon. Az együttesnek saját zenekara nincs, Erdély valamennyi táncház-zenekarával dolgoztank már. Muzsikált már nekik a Palló, Tarisznyás, Tüske, Pirászló zenekar, a Háromszék és a Hargita Együttesek zenekarai és mások is. A Szarkaláb Néptáncegyüttes 2005/2006-ban ünnepli fennállásának 10. évfordulóját. /Tíz év Szarkaláb – Ünnepi fesztivál március 25–26-án. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 22./

Marosvásárhelyen a Bolyai Farkas Líceumban is emlékezetek március 15-éről. A VII. osztályosok történelem szakkört indítottak Hajdú Zoltán tanár vezetésével. Úgy érezték, a tananyagból hiányzik a helyi történelem. Ellátogattak Marosvásárhely egy-egy híres és régi épületéhez, lefényképezték és valamelyik osztálytárs anyagot gyűjtött a történetéről. Az épületeken keresztül megismerték a város történelmét. A diákok megírták személyes véleményüket is. A Flinstones Kiadó felajánlotta, hogy kinyomtatja munkájukat, így megjelent a Marosvásárhely diákszemmel című összeállítás. /A Bolyai VII. osztálya: Emlékezés és könyvbemutató. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 22./

“A nagy kérdés az, hogy a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottságba (CNSAS) jelölt új tagokban mekkora lesz majd a működési készség és beszélhetünk-e majd valódi leleplezési folyamatról” – nyilatkozta Eckstein Kovács Péter, a szenátus jogi bizottságának elnöke azután, hogy a parlament két házának jogi bizottsága együttes ülésen hallgatta meg a CNSAS-ba jelölt tizenegy személyt. A jogi bizottság egyik jelöltet sem utasította el. Traian Basescu elnök sokak meglepetésére Dragos Petrescu történészt, Calin Popescu-Tariceanu kormányfő pedig az első hazai szekustörvény megalkotóját, Constantin Ticu Dumitrescu volt szenátort jelölte a testületbe és annak élére. Az RMDSZ újból jelölte Csendes Lászlót. Mircea Dinescu kifejtette, a CNSAS tagja akar maradni, mert a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) a testület rendelkezésére bocsátotta a volt szekuritáté archívumának 80 százalékát. Eddig a szekusdossziék mintegy 5 százalékát vizsgálták át. Dinescu elégedetlen amiatt, hogy a SRI nemzetbiztonsági okokra hivatkozva mintegy 110 ezer dossziét nem volt hajlandó átadni. /G. G.: Véleményezték a CNSAS leendő tagjait. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 23./

Az Orbaiszéki Székely Tanács elnöke, Ferencz Botond felháborítónak tartja azokat a nyilatkozatokat, amelyek a március 15-i székelyudvarhelyi székely nagygyűlés után a sajtóban napvilágot láttak. Albert Álmos, az RMDSZ alsó-háromszéki területi elnöke azt nyilatkozta, miszerint Székely­udvar­helyen ,,nem történt semmi”, Ferencz Botond kifejtette: ,,Ott történt valami, mégpedig az, hogy kinyilvánítottuk és a világ tudtára adtuk még egyszer autonómiaigényünket. És azt is megmutattuk, hogy minden előzetes híresztelés ellenére rendbontás nélkül, méltósággal ünnepelünk.” Fe­rencz Botond azt is szóvá tette: a román sajtó és az RMDSZ elhallgatta, hogy a székely nagygyűlésen a székely nép tulajdonképpen nem kért egyebet, csak azt, amit 1918-ban a románok ígértek. Orbaiszékről egy autóbusznyi polgár vett részt a nagygyűlésen, indulásukat a Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ mintegy ötven méterről filmezte. Markó Béla Kézdivásárhe­lyen elhangzott beszédére reflektálva Ferencz kifejtette: ,,Könnyű azt mondani, hogy a román hivatalnokok tanuljanak meg románul. Azt meg is kellene valósítani.” Kovásznán a helyi tanácsban a törvény szerint lehetne magyarul beszélni, de az RMDSZ-es ta­nácstagok románul beszélnek. /(bodor): A Székely Nagygyűlés utórezgései. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 23./

A Bolyai Kezdeményező Bizottság által napirendre tűzött harc kezdete óta a multikulturalitás dogmává változott. Az alapelv egyszerű: minden lehetséges alkalommal elsorolják a magyar és német diákok számát, a képzési lehetőségeket, vigyázva arra, hogy olyan szavak mint a „méltányos” és „széleskörű” feltétlenül bekerüljenek a szövegbe. Közben néhány évvel ezelőtt az egyetem vezetőségének egyik magyar tagja, egy szintén magyar kormányhivatalnok (!) társaságában érkezett az épületbe, tárgyalni szerettek volna, de a kapus nem engedte be őket. A magyar egyetemi vezető pedig fejet hajtott, és meghátrált. Ercsey-Ravasz Ferenc, a lap munkatársa csodálja Hantz Péteréket, amiért képesek ebben az ellenséges hangulatban dolgozni. Múlt heti sajtóértekezletén az Akadémiai Tanács elnöke, Andrei Marga bemutatott egy levelet, amelyet a BKB-t támogató külföldi tudományos hírességeknek szándékozik elküldeni. /Ercsey-Ravasz Ferenc: A multikulturalitás, mint dogma. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 23./

A Hét egyik legutóbbi lapszámában újabb cikket közöltek a Bolyai Egyetem és a Bolyai Kezdeményező Bizottság elleni. Ezúttal Niedermüller Péter kulturális antropológus fejtette ki véleményét, mely szerint az egyetemek, karok, tagozatok etnikai alapon történő megszervezése, létrehozása szemben áll a modern tudományok legfőbb jellemzőjével, a nemzetköziséggel és a nyitottsággal. Minden valamirevaló egyetem arra törekszik, hogy minél kozmopolitább legyen, hogy minél több különböző országból, kultúrából, gondolkodásbeli hagyományból érkező tanárral és diákkal büszkélkedhessen. Sylvester Zoltán, Hudson (USA) szerint nem igazán van így: a jó egyetemek nem abból élnek, hogy minél több országból és kultúrából érkező tanárt és diákot szereznek, hanem abból, hogy jó tanárokat és diákokat vonzzanak. N. P. szerint „egy olyan egyetem koncepciójával előállni, amely etnikai alapon szerveződik, nem egyszerűen anakronisztikus, hanem pontosan a kulturális és gondolkodásbeli sokféleségben rejlő kreatív és innovatív energiáktól zárja el tagjait”. A magyar nyelvű „saját nyelvbe és kultúrába való bezárkózás” azt sugallja, miszerint a Bolyai Egyetem magyar volta abban fog megnyilvánulni, hogy valamiféle sajátos, magyar fizikát, matematikát, biológiát stb. fog termelni, ez egyszerűen nevetséges. A világszerte elfogadott egyetemi rangsorolásokat teljesen hidegen hagyja, hogy mennyire multikulturális egy intézmény, vagy hány nyelven tanítanak. N. P. szerint a mai ,,posztnacionális” világban egy etnikai vagy nyelvi alapon szerveződő egyetem koncepciója anakronisztikus. A cikkíró cáfolta ezt: ilyen alapon azonban nagyon sok kiváló európai egyetem anakronisztikusnak számít: milyen dolog az, hogy a Sorbonne-on elsősorban franciául tanítanak? És a Humboldt Egyetemen németül? Egy egyetem nem jöhet létre kulturális és nyelvi vákuumban; régi és új egyetemeknek egyaránt van és lesz domináns oktatási nyelvük. Hozzá kell tenni, hogy minden multikulturalitása és ,,posztnacionalitása” mellett a Babes–Bolyai a jelenlegi világranglistán pontosan az 1997. helyet foglalja el. /Sylvester Zoltán, Hudson (USA): Bolyai Egyetem: miért ne? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 28./ Előzmény: Niedermüller Péter: Az egyetemi vita. = A Hét (Marosvásárhely), márc. 23.

Többnyire közgazdasági szakokkal bővül az idén a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) magyar nyelvű oktatási kínálata. Nagy László, a BBTE rektor-helyettese elmondta: a Közgazdaságtudományi Kar nappali tagozatán menedzsment szak indul Kolozsváron. Ugyanezen a karon távoktatás formájában pénzügy és bank szak indul magyarul Segesváron, Nagyszalontán és Szatmárnémetiben egyaránt. A menedzsmentet távoktatás formájában Szatmárnémetiben is el lehet majd sajátítani. Kereskedelem, turizmus és szolgáltatások gazdaságát szintén Segesváron, az élelmiszeripari gazdaságot pedig Sepsiszentgyörgyön lehet távoktatásos tagozaton magyarul tanulni. Emellett tanító- és óvónőképző pedagógiai szak indul Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Székelyudvarhelyen, Szatmárnémetiben, Kézdivásárhelyen és Nagyenyeden. Az egyetem egyéb szakokon is létrehozna magyar csoportokat, de ezeket az oktatási minisztérium egyelőre nem akkreditálta. /B. T.: Főleg a távoktatásban bővült a BBTE magyar kínálata. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 24./

A Gaudeamus Alapítvány fontos szerepet tölt be a segesvári magyarság életében. Bentlakást, étkezdét működtet, van könyvtára és számítógépes terme. Ösztöndíjakkal támogatja az ingázó, kiváló eredményeket elért vagy hátrányos helyzetű diákokat. A már meglévő két épületszárny mellé egy újabb felépítésébe fogtak, a munkálatok azonban pénz hiányában akadoznak. A régi épületszárnyban közel ötven diákot tudnak elszállásolni, rendelkezésükre áll egy tanulóterem is. A könyvtárban mintegy háromezer kötet van, tervezik a könyvek számítógépes feldolgozását, jelezte Farkas Miklós, a Gaudeamus elnöke. A legújabb épületnél az első emelet egy részét sikerült eddig elkészíteni. A düsseldorfi Niermann Alapítvány kilencvenezer eurós támogatást nyújt erre a célra, az Illyés Közalapítvány által ígért összegek késnek. /(mr): Művelődési központot építenek. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 24./

Bukaresti hivatali irodájában támadták meg március 23-án Tánczos Barnát, az Állami Birtokok Ügynökségének vezérigazgatóját. Hét óra körül a Iasi megyei Bals község lakosa, Alecu Chitaru a hivatalban tartózkodott, napok óta várt egy birtokügyének megoldására. Az ügynökségtől kapott válasz azonban számára kedvezőtlen volt, ezért késsel támadott a vezérigazgatóra, Tánczost mellkasi tájékon sebesítette meg. A sérültet a bukaresti egyetemi kórházba szállították, majd megműtötték. Tánczos nincs életveszélyben. /Megkéselték hivatalában Tánczos Barnát. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 24./

Kevesen jöttek el a kolozsvári Tranzit Házba, ahol a Pro Európa Liga szervezett kerekasztal-megbeszélést „Az értelmiség párbeszéde és a másság kihívásai” címmel. Január óta felerősödött a román sajtóban a magyar veszély emlegetése, ennek három kiváltó oka: a Bolyai Egyetem körüli vita, a kisebbségi törvénytervezet körüli konfliktus, és a „Frunda-ügy”. Horváth Andor egyetemi tanár kifejtette: az említett kiváltó okok olyan problémákra vonatkoznak, amelyek egyáltalán nem újkeletűek. Hantz Péter részletezte az egyetemen a magyar oktatásért folyó harcot, kijelentve: a kérdést nem lehet az egyetemen belül megoldani, a párbeszédre nincs lehetőség. Zárószavában Smaranda Enache kifejtette: reméli, hogy eljutnak oda, amikor a hazafiság nem jelent feltétlenül nacionalizmust, amikor értékelni tudják majd azt a kincset, amit a mellettünk élők különbözősége jelent. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Kerekasztal a másságról és a magyar oktatásról. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 25./

A kórházban fekvő Tánczos Barna, az Állami Birtokok Ügynökségének (ADS) vezérigazgatója exkluzív nyilatkozatot adott. Támadója, Alecu Chitaru, aki megkéselte, előzetes letartóztatásban van. Chitaru elmondása szerint “éppen csak megszúrta az ADS-vezérigazgatót, utána még két-három percig békésen beszélgettek az irodában, Tánczos bocsánatot is kért tőle, amiért durván viselkedett vele”. Az orvosi mást igazol. Tánczost mellsérüléssel utalták be, hátán egy szabálytalan szélű szúrásnyom volt, ami azt jelenti, hogy a támadó a szúrás közben még egyet fordított is a pengén. /Mihály László: Tánczos Barna: Chitaru hazudik! = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 27./

Erdőszentgyörgyön március 25-én iskolaünnep volt. A középiskola csak félszáz éves, oktatása annál régebbi, az első iskolamesterről 1626-os adat tanúskodik, a román oktatásról az első írásos adat 1869-ből való. 1922-től román nyelvű oktatás folyt a községben. 1940-44 között az állami iskola nyelve a magyar volt. 1955-ben jött létre a magyar középiskola, 1960-ban kapott román tagozatot. Az évfordulón Szent György Iskolaközpont lett a hivatalos neve. Sokan jöttek el a mostani ünnepre, egyes évjáratok öregdiák-találkozójukat is megtartották. Temetőlátogatás, tisztelgés az elhunyt pedagógusok, volt osztálytársak sírjainál, díszgyűlés a kultúrházban, a diákok műsora – ezek töltötték ki a napot. Az egykori tanítványok jó része szintén pedagógus lett, például Erdőszentgyörgyön Magyarosi Erzsébet igazgató és Muica Doina aligazgató. Az ünnepi alkalomra két emlékkönyv is megjelent, egy magyar és egy román nyelvű. Az iskola végzettjei közül számosan szereztek magasabb képesítést, Bartos Miklós tavaly megjelent Erdőszentgyörgy című monográfiája négy biológust, öt állatorvost, tizennégy gyógyszerészt, hét jogászt, négy közgazdászt, harmincöt mérnököt, ugyanannyi orvost, tizennégy lelkészt, hatvanhat tanárt, négy képzőművészt tart nyilván, és itt diákoskodott Koszta Gabriella színművésznő is. Egy volt diák – Fekete Pál –kisplasztikáit, ügyeskedő-művészkedő tanulók munkáit, rajzot, kollázst, festett ikonokat és Bartha Ágnes (1989-93 között a líceum igazgatója) kicsengetésikártya-gyűjteményét tekinthették meg a vendégek. /Bölöni Domokos: Iskolaünnep Erdőszentgyörgyön. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 27./ A megjelent emlékkönyv: „Én iskolám, köszönöm most neked...” Összeállította Kovrig Magdolna. Kiadja az Erdőszentgyörgyi Iskolaközpont és a Bodor Péter Művelődési Egyesület, Erdőszentgyörgy, 2006.

A kisebbségi törvénytervezet jóváhagyásához politikai akarat kell – foglalta össze a Project on Ethnic Relations (PER) által március 27-én Bukarestben szervezett konferencián elhangzottakat Markó Attila, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának elnöke. A kerekasztal-megbeszélésre számos politikus meghívást kapott, objektív okokra hivatkozva csupán néhányan vettek részt. Adrian Severin, a Szociáldemokrata Párt (PSD) képviselője és a PER tagja szerint a PSD által a kisebbségi törvénytervezet kapcsán írásban megfogalmazott és az államfőnek is átadott állásfoglalás nem ellenzi sem a kisebbségi törvényt, sem a kulturális autonómiát, azzal a feltétellel, hogy ez utóbbira vonatkozó kitételeket az európai gyakorlatnak megfelelően fogalmazzák meg. Adrian Severin, hangoztatta, a kisebbségi törvényről és Székelyföld autonómiájáról nem lehet egyszerre tárgyalni. A rendezvényen részt vevő Markó Béla RMDSZ-elnök szerint a tervezet elfogadásának halogatásával a román politikai élet stabilitása kerül veszélybe. Livia Plask, a PER elnök asszonya aggodalmának adott hangot a kisebbségi törvény kapcsán felerősödött nacionalista retorika miatt. /Gujdár Gabriella: Már „csak” a politikai akarat kellene. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 28./