Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2017. február 24.
Dél-Erdély pedig van
Lapunk tavaly közölt hatalmas, román falfeliratot Brassó városából, amelyen újból tudomásunkra hozták a szerzők, mennyire utálják a magyarokat; azt is jelezvén a gyakorlatban is, hogy hiába törlik le azt, úgyis visszaírják. Hiába na, szavatartók a szerzők. Én most Brassó lakosságának tudomására akarom hozni és örömmel, hogy nem vész el minden, amit veszett kutyák riogatnak. Lám, a városról írásos emlékünk van már 1252-ből, IV. Béla magyar királyunk egyik adományleveléből. Nyilván, adományozni már 750 évvel ezelőtt is csak azt lehetett, ami megvolt. És Brassó megvala.
Brassót Dél-Erdélyhez sorolja mind a történelem, mind a történetírás –, na, én itt hozakodom elő a magam friss, mai felfedezésével, hogy mindenki tudjon arról. Jelenkori történelmünkben járom Sepsiszentgyörgy várost, felejthetetlen a város mellett ez a járkálás is. Be kellett köttetnem a villanyt a lakásba. Hát ez a kálváriám tartott sok iroda és annyi déli harangszó között… Tudhatják a mai lakók, mennyit.
Az egyik papíron olvasom a román nyelvű írást, fordítom magyarra emitt: Elektromos Energiaszolgáltató Szövetség Dél-Erdélyben. Brassó. Ettől – tíz nap után – új erőre meg derűre kaptam. Hiszen ha van Dél-Erdély, akkor van Észak-Erdély is, és ott van az Erdélyi-érchegység is a sok történelmi papíron. És a dolgok ilyen állapotában meg kell lennie Székelyföldnek is, ma is!
Hogy is van az, hogy manapság begyepesedett, megélhetési fajgyűlöletbe jármozott román történészek és ugyancsak hasonló kötelezettségű politikusok szerint olyan föld, fogalom, hogy Székelyföld nincs! Punktum! Ebből a zavaros léből következik, hogy székely lakosság sincs.
Innen már csak egy (malom-) kőhajításnyira van az a bukaresti elképzelés, hogy újra kell osztani s kebelezni a „nem létező” Székelyföldet, annak nem is létező magyar lakosságát, el Brassó, Bákó felé, kinek mennyi kell s mennyi jut a földünkből. És a munkánkból. Meg az adónkból. Aztán ha nem loccsan, akkor cseppen Bukarestből valamennyi vissza, hogy el tudjuk látni az elnyomott, halmozottan hátrányos helyzetű nemzeti kisebbségeket…
Mindig is mondtam, el kell olvasnunk a számlák titokzatos szövegeit, a falfeliratokat, IV. Béla magyar király leveleit, ha még levelező viszonyban vagyunk őfelségével is.
Czegő Zoltán
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
Lapunk tavaly közölt hatalmas, román falfeliratot Brassó városából, amelyen újból tudomásunkra hozták a szerzők, mennyire utálják a magyarokat; azt is jelezvén a gyakorlatban is, hogy hiába törlik le azt, úgyis visszaírják. Hiába na, szavatartók a szerzők. Én most Brassó lakosságának tudomására akarom hozni és örömmel, hogy nem vész el minden, amit veszett kutyák riogatnak. Lám, a városról írásos emlékünk van már 1252-ből, IV. Béla magyar királyunk egyik adományleveléből. Nyilván, adományozni már 750 évvel ezelőtt is csak azt lehetett, ami megvolt. És Brassó megvala.
Brassót Dél-Erdélyhez sorolja mind a történelem, mind a történetírás –, na, én itt hozakodom elő a magam friss, mai felfedezésével, hogy mindenki tudjon arról. Jelenkori történelmünkben járom Sepsiszentgyörgy várost, felejthetetlen a város mellett ez a járkálás is. Be kellett köttetnem a villanyt a lakásba. Hát ez a kálváriám tartott sok iroda és annyi déli harangszó között… Tudhatják a mai lakók, mennyit.
Az egyik papíron olvasom a román nyelvű írást, fordítom magyarra emitt: Elektromos Energiaszolgáltató Szövetség Dél-Erdélyben. Brassó. Ettől – tíz nap után – új erőre meg derűre kaptam. Hiszen ha van Dél-Erdély, akkor van Észak-Erdély is, és ott van az Erdélyi-érchegység is a sok történelmi papíron. És a dolgok ilyen állapotában meg kell lennie Székelyföldnek is, ma is!
Hogy is van az, hogy manapság begyepesedett, megélhetési fajgyűlöletbe jármozott román történészek és ugyancsak hasonló kötelezettségű politikusok szerint olyan föld, fogalom, hogy Székelyföld nincs! Punktum! Ebből a zavaros léből következik, hogy székely lakosság sincs.
Innen már csak egy (malom-) kőhajításnyira van az a bukaresti elképzelés, hogy újra kell osztani s kebelezni a „nem létező” Székelyföldet, annak nem is létező magyar lakosságát, el Brassó, Bákó felé, kinek mennyi kell s mennyi jut a földünkből. És a munkánkból. Meg az adónkból. Aztán ha nem loccsan, akkor cseppen Bukarestből valamennyi vissza, hogy el tudjuk látni az elnyomott, halmozottan hátrányos helyzetű nemzeti kisebbségeket…
Mindig is mondtam, el kell olvasnunk a számlák titokzatos szövegeit, a falfeliratokat, IV. Béla magyar király leveleit, ha még levelező viszonyban vagyunk őfelségével is.
Czegő Zoltán
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
2017. február 24.
Több száz Hargita megyei gazdaságot elárasztott a víz
Az esőzések és a nagy mennyiségű hó hirtelen olvadása miatt csütörtökön több száz Hargita megyei gazdaságot elárasztott a víz, két iskolában pénteken szünetel az oktatás.
Az egyik legérintettebb község Gyergyószárhegy, ahol mintegy 800 háztartás udvaráról, pincéjéből és kútjából szivattyúzták ki a vizet – olvasható az Agerpres hírügynökség összefoglalójában. A község polgármestere, Danguly Ervin a hírügynökségnek elmondta, az önkéntes tűzoltók jelenleg is dolgoznak, munkájukat a ditrói és újfalusi önkéntesek segítik.
Szárhegyen a domboldalról lefolyó víz elöntötte az iskolák körüli területeket, az oktatási intézményekbe körülményes a bejutás, ezért úgy döntöttek, hogy pénteken nem lesz tanítás. „Értesítettük a tanfelügyelőséget is. Az igazgató asszonnyal úgy határoztunk, hogy a gyerekek ne menjenek iskolába, mert nagyon veszélyes, főleg a kisebb diákok számára” – nyilatkozta Danguly Ervin. A két iskolában mintegy 400 diák és óvodás tanul. Az elmaradt órákat a diákoknak később be kell pótolniuk – mondta Görbe Péter tanfelügyelő.
Gyergyóújfaluban is gondokat okozott az áradás. Egy patak kilépett medréből, és hat házat valamint száz pincét, illetve udvart öntött el – tudatta Egyed József polgármester. A községben mintegy harminc hidat tett tönkre az árvíz, a lakosok homokzsákokkal védik háztartásaikat. Az önkéntes tűzoltók jelenleg is szivattyúzzák a vizet az udvarokról.
Csíkszentmihályon a csütörtökön lezúduló víz harminc pincét árasztott el, és két kilométernyi megyei útszakaszt is elöntött – tájékoztatta a hírügynökséget Izsák-Székely Lóránt polgármester.
A Hargita Megyei Sürgősségi Felügyelőség (ISU) csapatai több településen is beavatkoztak az árvízvédelmi munkálatokba. Csíkszentléleken, Székelyudvarhelyen, Gyergyószentmiklóson, Csíkszeredában, Szárhegyen, Maroshévízen és Csíkpálfalván is dolgoztak – tájékoztatott Alina Ciobotariu, az ISU Hargita megyei szóvivője.
A tűzoltók felhívják a lakosság figyelmét, takarítsák ki a sáncokat, hogy a lezúduló víznek semmi ne állhasson útjába.
Székelyhon.ro
Az esőzések és a nagy mennyiségű hó hirtelen olvadása miatt csütörtökön több száz Hargita megyei gazdaságot elárasztott a víz, két iskolában pénteken szünetel az oktatás.
Az egyik legérintettebb község Gyergyószárhegy, ahol mintegy 800 háztartás udvaráról, pincéjéből és kútjából szivattyúzták ki a vizet – olvasható az Agerpres hírügynökség összefoglalójában. A község polgármestere, Danguly Ervin a hírügynökségnek elmondta, az önkéntes tűzoltók jelenleg is dolgoznak, munkájukat a ditrói és újfalusi önkéntesek segítik.
Szárhegyen a domboldalról lefolyó víz elöntötte az iskolák körüli területeket, az oktatási intézményekbe körülményes a bejutás, ezért úgy döntöttek, hogy pénteken nem lesz tanítás. „Értesítettük a tanfelügyelőséget is. Az igazgató asszonnyal úgy határoztunk, hogy a gyerekek ne menjenek iskolába, mert nagyon veszélyes, főleg a kisebb diákok számára” – nyilatkozta Danguly Ervin. A két iskolában mintegy 400 diák és óvodás tanul. Az elmaradt órákat a diákoknak később be kell pótolniuk – mondta Görbe Péter tanfelügyelő.
Gyergyóújfaluban is gondokat okozott az áradás. Egy patak kilépett medréből, és hat házat valamint száz pincét, illetve udvart öntött el – tudatta Egyed József polgármester. A községben mintegy harminc hidat tett tönkre az árvíz, a lakosok homokzsákokkal védik háztartásaikat. Az önkéntes tűzoltók jelenleg is szivattyúzzák a vizet az udvarokról.
Csíkszentmihályon a csütörtökön lezúduló víz harminc pincét árasztott el, és két kilométernyi megyei útszakaszt is elöntött – tájékoztatta a hírügynökséget Izsák-Székely Lóránt polgármester.
A Hargita Megyei Sürgősségi Felügyelőség (ISU) csapatai több településen is beavatkoztak az árvízvédelmi munkálatokba. Csíkszentléleken, Székelyudvarhelyen, Gyergyószentmiklóson, Csíkszeredában, Szárhegyen, Maroshévízen és Csíkpálfalván is dolgoztak – tájékoztatott Alina Ciobotariu, az ISU Hargita megyei szóvivője.
A tűzoltók felhívják a lakosság figyelmét, takarítsák ki a sáncokat, hogy a lezúduló víznek semmi ne állhasson útjába.
Székelyhon.ro
2017. február 25.
Szükség van mindkét iskolára (Barót)
Februári soros ülésén Barót tanácsa több napirendi pont keretében foglalkozott az iskolákkal. Többek közt elfogadták a város iskolahálózatának működését a 2017-2018-as tanévben szabályozó határozatot, épületeket adtak kezelésbe, egy új vezetőtanácsi tagot is kineveztek. Az ülésen elhangzott: a gyermeklétszám csökken, de a közösség érdekét az szolgálja, ha a Gaál Mózes Általános Iskola és a Baróti Szabó Dávid Szakközépiskola is még jó ideig külön-külön működik.
A tervezet tárgyalása előtt a két nemrég kinevezett iskolaigazgató néhány mondatban vázolta fő célkitűzéseit. Az általános iskola vezetője, Bán Annamária elmondta, szeretné visszavonzani mindazokat, akik a baróti helyett a bardoci iskolát választják. Claudiu Cristian középiskolai igazgató biztosította a képviselő-testületet: Derzsi Kázmér aligazgatóval mindent elkövetnek, hogy az utóbbi időben történt többszöri igazgatóváltás ne legyen hatással a diákok tanulmányi előmenetelére, majd a Gaál Mózes-iskolával való együttműködés fontosságát emelte ki. Nagy István független tanácstag úgy fogalmazott, tisztelet jár a fiatal tanintézményi vezetőknek, amiért e nem mindig hálás feladatot vállalták, s azt kívánta, az épületek és közszolgáltatások igénybevételét testvéri módon oldják meg. Pál-Szilágyi Zoltán RMDSZ-es frakcióvezető hosszú távú stratégia kialakítását nevezte a baróti oktatás sikere zálogának, majd kifejtette, mindent el kell követni, hogy az évtizedek óta tervbe vett új iskola elkészüljön, mert jó eredményeket csak jó körülmények közt lehet elérni. Dimény László (EMNP) a városi tanács és iskolák közti jó kommunikáció szükségességét hangoztatta: ha ismerik a felmerülő gondokat, segíteni is jobban tudnak. Lázár-Kiss Barna András polgármester azt javasolta, a megyei tanácsba „igazolt” Gál Károly helyét szintén RMDSZ-es vegye át a Gaál Mózes Általános Iskola vezetőtanácsában, és nevesítette Weithaller Waltert.
A városvezető tudatta: a tanfelügyelőségi jóváhagyás megvan, az iskolahálózat úgy marad, mint ebben a tanévben.
Nagy István szóvá tette: a Tanulók Klubja miért szerepel a baróti hálózatban, amikor épülete nem a városé, s fenntartója is a megyei tanács? A Tanulók Klubjának jogi hátterét a város jegyzője, Dombi Réka Hilda ismertette mondván, az épület az állam közvagyonlistáján szerepel, ám az intézményt a megye kezeli. Lázár-Kiss Barna András szerint a Tanulók Klubja mindig is a baróti iskolahálózat részét képezte, fenntartása pénzbe nem kerül, nem látja értelmét tehát, hogy most azt keressék, az kié, s jó-e vagy rossz, ha a listájukon szerepel. A határozattervezetet az előterjesztett formában egyöntetűen fogadta el a jelenlevő tizennégy tanácstag. Fennakadás nélkül fogadták el azokat a határozatokat is, amelyekkel a két iskola, valamint a Cimbora Óvoda kezelésébe adták az általuk használt ingatlanokat. Felvetődött viszont, hogy az iskolák meg tudnak-e egyezni egyes épületek használatáról, illetve az, hogy a közös használat esetén miként rendezik a közköltségek számláit.
Lázár-Kiss Barna András úgy vélte, nem a polgármesteri hivatal tiszte, hogy közvetítsen az épületek használatáról: az iskolaigazgatók azért vannak, hogy az ilyen kérdéseket is megoldják, az egymás közti számlázásnak is van módozata, úgyhogy azok kifizetését sem végzi többé a hivatal.
Hecser László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Februári soros ülésén Barót tanácsa több napirendi pont keretében foglalkozott az iskolákkal. Többek közt elfogadták a város iskolahálózatának működését a 2017-2018-as tanévben szabályozó határozatot, épületeket adtak kezelésbe, egy új vezetőtanácsi tagot is kineveztek. Az ülésen elhangzott: a gyermeklétszám csökken, de a közösség érdekét az szolgálja, ha a Gaál Mózes Általános Iskola és a Baróti Szabó Dávid Szakközépiskola is még jó ideig külön-külön működik.
A tervezet tárgyalása előtt a két nemrég kinevezett iskolaigazgató néhány mondatban vázolta fő célkitűzéseit. Az általános iskola vezetője, Bán Annamária elmondta, szeretné visszavonzani mindazokat, akik a baróti helyett a bardoci iskolát választják. Claudiu Cristian középiskolai igazgató biztosította a képviselő-testületet: Derzsi Kázmér aligazgatóval mindent elkövetnek, hogy az utóbbi időben történt többszöri igazgatóváltás ne legyen hatással a diákok tanulmányi előmenetelére, majd a Gaál Mózes-iskolával való együttműködés fontosságát emelte ki. Nagy István független tanácstag úgy fogalmazott, tisztelet jár a fiatal tanintézményi vezetőknek, amiért e nem mindig hálás feladatot vállalták, s azt kívánta, az épületek és közszolgáltatások igénybevételét testvéri módon oldják meg. Pál-Szilágyi Zoltán RMDSZ-es frakcióvezető hosszú távú stratégia kialakítását nevezte a baróti oktatás sikere zálogának, majd kifejtette, mindent el kell követni, hogy az évtizedek óta tervbe vett új iskola elkészüljön, mert jó eredményeket csak jó körülmények közt lehet elérni. Dimény László (EMNP) a városi tanács és iskolák közti jó kommunikáció szükségességét hangoztatta: ha ismerik a felmerülő gondokat, segíteni is jobban tudnak. Lázár-Kiss Barna András polgármester azt javasolta, a megyei tanácsba „igazolt” Gál Károly helyét szintén RMDSZ-es vegye át a Gaál Mózes Általános Iskola vezetőtanácsában, és nevesítette Weithaller Waltert.
A városvezető tudatta: a tanfelügyelőségi jóváhagyás megvan, az iskolahálózat úgy marad, mint ebben a tanévben.
Nagy István szóvá tette: a Tanulók Klubja miért szerepel a baróti hálózatban, amikor épülete nem a városé, s fenntartója is a megyei tanács? A Tanulók Klubjának jogi hátterét a város jegyzője, Dombi Réka Hilda ismertette mondván, az épület az állam közvagyonlistáján szerepel, ám az intézményt a megye kezeli. Lázár-Kiss Barna András szerint a Tanulók Klubja mindig is a baróti iskolahálózat részét képezte, fenntartása pénzbe nem kerül, nem látja értelmét tehát, hogy most azt keressék, az kié, s jó-e vagy rossz, ha a listájukon szerepel. A határozattervezetet az előterjesztett formában egyöntetűen fogadta el a jelenlevő tizennégy tanácstag. Fennakadás nélkül fogadták el azokat a határozatokat is, amelyekkel a két iskola, valamint a Cimbora Óvoda kezelésébe adták az általuk használt ingatlanokat. Felvetődött viszont, hogy az iskolák meg tudnak-e egyezni egyes épületek használatáról, illetve az, hogy a közös használat esetén miként rendezik a közköltségek számláit.
Lázár-Kiss Barna András úgy vélte, nem a polgármesteri hivatal tiszte, hogy közvetítsen az épületek használatáról: az iskolaigazgatók azért vannak, hogy az ilyen kérdéseket is megoldják, az egymás közti számlázásnak is van módozata, úgyhogy azok kifizetését sem végzi többé a hivatal.
Hecser László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2017. február 25.
Székelyföldről kisugárzó minták (Beszélgetés BAKK MIKLÓS előadótanárral, a Székely Kongresszus egyik szervezőjével)
Száztizenöt évvel az első, Tusnádfürdőn tartott kongresszus után, 2017. április 20–21-én három helyszínen, Marosvásárhelyen, Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön újabb Székely Kongresszust rendeznek. Bakk Miklóssal, a tanácskozás szakmai előkészítő bizottságának vezetőjével tervekről és elvekről egyaránt beszélgettünk.
- Mire készülnek, mi kerüljön a kongresszus munkálatainak előterébe: a tiszta tudományosság vagy az 1902-es hagyományokra visszautaló közpolitikai-szakpolitikai kérdések, újítások? – Sokat vacillált ebben a kérdésben a kongresszus szakmai előkészítő bizottsága. Úgy próbáltunk feloldást találni, hogy az idei Székely Kongresszus ne csak visszautaljon az 1902-es, majd 2002-es felújítás kínálta előzményekre és hagyományokra, hanem tétként is megfogalmazza, hogy a jövőben intézménnyé alakuljon. A metaforikus, hagyományokra visszautaló elnevezéssel gyakorlatilag azt az állandóan működő szakmai és politikai kerekasztalt jelentse, amely ahhoz szükséges, hogy Székelyföld jól előkészített döntések, saját erőforrásai alapján fejlődhessen. Ehhez állandó tevékenységi keretet, szakmai konzorciumot kell kialakítani, az idei kongresszus ennek első lépcsőfoka kíván lenni.
– Honnan, kitől származik a Székely Kongresszus életre lehelésének alapötlete?
– Az ötletnek több forrásvidéke is van. Az 1902-es előzményeken túl közvetlen impulzus is érkezett Darvas-Kozma József csíkszeredai plébánostól, akinek javaslatát a Székely Nemzeti Tanács is felkarolta, ebből is szűrtünk át az első programvázlatba. Ne feledjük ugyanakkor, hogy 2002-ben, jóval az SZNT neve által fémjelzett mozgalom előtt Kolumbán Gábor már szervezett egy szakpolitikainak szánt, megújító jellegű konferenciát. Az eredeti, 1902-es kongresszussal a magyar állam valamiképpen reagálni kívánt az akkori Magyarország egyik legszegényebb, nagyfokú kivándorlás által is sújtott perifériájának égető kérdéseire. Székelyföld perifériajellege azóta sem változott alapvetően, csakhogy a térség immár a román nemzetállamon belüli belső periféria. Elsősorban saját, az önkormányzatokban megtestesülő politikai erőforrásaira építhet, ezen az alapon kell újragondolni a régióépítést. Miközben két állami centrum is hatással van Székelyföld fejlődésére: a román nemzetállam, azaz Bukarest és a magyar kormány, vagyis Budapest.
– Milyen ideákkal, elképzelésekkel láttak neki a szervezésnek?
– Amikor 2016 augusztusában elvállaltam a szakmai előkészítést, nagy léptékű tudományos konferenciára gondoltam, amely nagyjából tükrözi a térségre mint régióra vonatkozó releváns tudományos kutatások eredményeit, másrészt megjeleníti, hogy hol is tart Székelyföldön a „tudománytermelés”, milyen lehetőségei vannak a tudományos javak helyi előállításának, illetve milyen a székely jelenlét a világ tudományosságában. Most úgy látom, ezt nem sikerül elérni. De talán elkezdhetjük a folyamatosan működő intézménnyé való alakítást, ami idővel összefogja azt a szakmai, részben tudományos gondolkodást, és szolgálja a következő időszak közpolitikai döntéseinek előkészítését és megalapozását.
– Elvárásainak megfelelően alakult a tervezet társadalmi, illetve politikai és civil szervezetek általi fogadtatása? Az 1902-es kongresszus előkészületeinek történetéhez ugyanis az is hozzátartozik, hogy szervezőinek megosztottsága miatt két jelentős erdélyi gazdaszervezet végül kimaradt a dologból.
– Azt érzékelem, hogy a Székelyföldben való gondolkodás a távolabbi centrumokban nem igazán tűnik fontosnak. Részben még mindig tartja magát az a 19. századból, a dualizmus korából származó gondolkodásmód, amely szerint Székelyföldnek a fejlődő erdélyi nagyvárosok, Kolozsvár, Brassó, Temesvár etnikai hátországának kell lennie, népességtartalékait modernizációs szükségleteiknek megfelelően felszippanthatják ezek a városok. Ma stratégiaváltást tartok fontosnak, amely Székelyföldet is a modernizációs centrumok közé emelné, ahonnan minták sugároznának ki más, magyarok által lakott régiókra is. Belátom, nehéz ügy, amolyan fából vaskarika, hiszen a modernizáció ma is alapvetően a nagy urbánus központok kisugárzása. De már nem kizárólag.
– Milyen érvekkel igyekszik meggyőzni az ellenállókat?
– Egyre inkább érzékelhető, hogy az erdélyi magyar városi társadalom kisvárosivá kezd átalakulni. A nagyvárosokban visszaszorult a magyarság, kiszorult a modernizációs folyamatok befolyásolásából, ezért ma már a kisvárosokban való építkezést kell felfognunk modernizációs építkezés gyanánt. Itt kell a közösségek életének területi-települési és kulturális fejlődését valamiképpen összekapcsolni, és mi más lenne ez, mint modernizáció? Olyan modernizációban – és ebben vagyunk érdekeltek –, amely elsősorban az etnikai térszerkezetből indul ki, és olyan modelleket eredményez, amelyek elsősorban a közép- és kisvárosokban hozhatnak létre kisugárzó mintákat. Ebből a szempontból pedig Székelyföld elsődlegessége vitathatatlan.
– Azt tartják, hogy azok a minták életképesek, amelyek más közegbe is átültethetők. Biztosan alkalmazhatók a székelyföldi minták gyökeresen más etnikai, demográfiai, önkormányzati környezetben? – Az első benyomás talán az lehet, hogy nem, de sok probléma oldható meg Székelyföldön úgy, hogy az intézményesítés révén a megoldás máshol is alkalmazható legyen. – Például?
– Székelyföldön például könnyen megvalósítható lenne egy nyelvi-szakfordítói közszolgáltatás, amely magas szakmai színvonalon támogathatná az önkormányzatokban, hivatalokban a hivatalos kétnyelvűséget. Egyelőre ugyanis a törvény által engedélyezett kétnyelvűséggel sem élünk, az objektív okok között pedig ott van az is, hogy egyelőre nem létezik koncentrált, magas szakmai színvonalú fordítói kompetencia, amely létrehozná és életben tartaná a szükséges magyar közigazgatási szaknyelvet. A kisebb településeken ugyanis nem tudnak fordítókat alkalmazni, akik helyi szinten képesek lennének előállítani a kétnyelvű dokumentumokat. A két székely megye társulásában létrehozandó szakszolgálat biztosítani tudná a professzionális fordításokat, a szinkrontolmácsolást, magyar nyelvű önkormányzati honlapok előállítását. Beépíthető ebbe egy baszk minta is, az online terminológiai adatbázis, egy bárki által lekérdezhető jogi-közigazgatási szótár, amelyet épp a napi fordítói gyakorlat kihívásai tartanának naprakészen. Hozzá lehetne kapcsolni a tudományos szférát is, nyelvészeinket, nyelvtudományi műhelyeinket, ez lenne a romániai magyar hivatalos nyelv tervezési kerete. És ennek alapja már most megteremthető székelyföldi önkormányzati összefogással.
– Tekinthetjük mindezt egyfajta általánosan beépíthető tudásnak?
– Úgy hiszem, igen. Az erdélyi magyarság egésze számára távlatilag hasznos megoldások többnyire nem a bukaresti törvényhozásban születnek, ahol az erdélyi magyarság képviselői azt valamilyen szerencsés konjunktúra folytán elérik. A román–magyar együttélés mintáit elsősorban helyi szinteken kell kidolgozni, elérni, és itt fontosak lehetnek azok a minták, amelyek elsősorban Székelyföldön valósulhatnak meg a helyi demokrácia követelményei között. A törvényhozás feladata pedig, hogy felismerje azokat, és törvényszövegek révén segítse elterjesztésüket.
– Szűk két hónappal a rendezvény előtt milyen célkitűzések tűnnek megvalósíthatóknak a kongresszuson? – Néhány kérdéskörben mindenképpen képesek leszünk közös gondolkodást gerjeszteni. Az egyik a térségi identitáshoz, egy másik a fejlődéshez kapcsolódik. Külön szekció foglalkozik a székelyföldi értéktárral, a történelmi szekcióban pedig olyan problémafelvetésekre számítok, amelyek a Székelyföld története című háromkötetes munkával is összefüggenek. De tárgyaljuk a székelyföldi épített örökség témáját, a demográfiai és a romakérdést is. A fejlesztéssel foglalkozó szekció napirendjét még nem zártuk le, a sok ötlet közül fontosnak tartom a területfejlesztési irányokra koncentrálót, illetve az önkormányzatok hálózatszerű együttműködését taglaló témákat, ehhez nemzetközi előadókat is igyekszünk találni. A fontosabb városok közötti hálózati együttműködés kialakítása azért is fontos, mivel Székelyföldnek nincs igazi nagyvárosi centruma, amely mozdonyként húzhatná maga után az egész térséget. Ezért lenne szükségünk a városhálózati együttműködés sikeres európai mintáira. – A Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem szervezői státusa azt üzeni, hogy az oktatás is a központi témák között szerepel...
– Valóban, a szervező tudományos társintézmények, a három székelyföldi múzeum, a Székelyföldi Regionális Tudományos Társaság és a Sapientia között a helyszíneket adó egyetem a primus inter pares. Már csak azért is, hogy ily módon is erősödjék a Sapientia regionális hivatása, megtalálja azt az utat, amelyen az oktatási kínálatát képes közelíteni a régió igényeihez. Az oktatási témakörön belül külön szeretnénk reflektálni a közoktatás és a felsőoktatás témakörére is.
– Az önkormányzatiság kérdéskörében legilletékesebb politikai-közösségi vezetők reakciói mit ígérnek? – Segítőkészséget tapasztalok, témaérzékenységet is, persze változó színvonalon, a vezetők nem egyformán szembesülnek azzal, hogy a székelyföldi önkormányzatiság a gyakorlati politika színterén is megújulásra szorul. Az áprilisi Székely Kongresszus csak kezdet lehet ebben a megújításban, amelyet intézményesíteni kell, keretet kell létrehozni a további minél rendszeresebb, szakpolitikai alternatívákat felmutató kisebb szakmai rendezvények megvalósításához. Nagyon fontos, hogy egyfajta folytonosságot valósítsunk meg, hogy ne mindig újrakezdeni kelljen, hanem folytatni lehessen már megkezdett dolgokat. Bakk Miklós
Politológus, a Bihar megyei Székelyhídon született 1952. június 14-én. A kézdivásárhelyi Nagy Mózes Gimnáziumban érettségizett, 1976-ban diplomázott a Temesvári Műszaki Egyetem villamosmérnöki karán, filozófiai doktori címét 2006-ban szerezte a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetemen. 1991-ig mérnökként és rendszerelemzőként dolgozott. 1991–1999 között A Hét című hetilap szerkesztője, 2001-ig a Krónika című napilap politikai elemzője, publicistája, majd 2003-ig a lap főszerkesztője. 2004–2012 között a BBTE Politikatudományi Tanszéke magyar tagozatának vezetője volt, 2016-tól a Sapientia – EMTE kolozsvári karának docense. Kutatási területei: regionalizmus, etnoregionalizmus, kisebbségpolitika, kisebbségi pártok, politikaelmélet.
Csinta Samu
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Száztizenöt évvel az első, Tusnádfürdőn tartott kongresszus után, 2017. április 20–21-én három helyszínen, Marosvásárhelyen, Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön újabb Székely Kongresszust rendeznek. Bakk Miklóssal, a tanácskozás szakmai előkészítő bizottságának vezetőjével tervekről és elvekről egyaránt beszélgettünk.
- Mire készülnek, mi kerüljön a kongresszus munkálatainak előterébe: a tiszta tudományosság vagy az 1902-es hagyományokra visszautaló közpolitikai-szakpolitikai kérdések, újítások? – Sokat vacillált ebben a kérdésben a kongresszus szakmai előkészítő bizottsága. Úgy próbáltunk feloldást találni, hogy az idei Székely Kongresszus ne csak visszautaljon az 1902-es, majd 2002-es felújítás kínálta előzményekre és hagyományokra, hanem tétként is megfogalmazza, hogy a jövőben intézménnyé alakuljon. A metaforikus, hagyományokra visszautaló elnevezéssel gyakorlatilag azt az állandóan működő szakmai és politikai kerekasztalt jelentse, amely ahhoz szükséges, hogy Székelyföld jól előkészített döntések, saját erőforrásai alapján fejlődhessen. Ehhez állandó tevékenységi keretet, szakmai konzorciumot kell kialakítani, az idei kongresszus ennek első lépcsőfoka kíván lenni.
– Honnan, kitől származik a Székely Kongresszus életre lehelésének alapötlete?
– Az ötletnek több forrásvidéke is van. Az 1902-es előzményeken túl közvetlen impulzus is érkezett Darvas-Kozma József csíkszeredai plébánostól, akinek javaslatát a Székely Nemzeti Tanács is felkarolta, ebből is szűrtünk át az első programvázlatba. Ne feledjük ugyanakkor, hogy 2002-ben, jóval az SZNT neve által fémjelzett mozgalom előtt Kolumbán Gábor már szervezett egy szakpolitikainak szánt, megújító jellegű konferenciát. Az eredeti, 1902-es kongresszussal a magyar állam valamiképpen reagálni kívánt az akkori Magyarország egyik legszegényebb, nagyfokú kivándorlás által is sújtott perifériájának égető kérdéseire. Székelyföld perifériajellege azóta sem változott alapvetően, csakhogy a térség immár a román nemzetállamon belüli belső periféria. Elsősorban saját, az önkormányzatokban megtestesülő politikai erőforrásaira építhet, ezen az alapon kell újragondolni a régióépítést. Miközben két állami centrum is hatással van Székelyföld fejlődésére: a román nemzetállam, azaz Bukarest és a magyar kormány, vagyis Budapest.
– Milyen ideákkal, elképzelésekkel láttak neki a szervezésnek?
– Amikor 2016 augusztusában elvállaltam a szakmai előkészítést, nagy léptékű tudományos konferenciára gondoltam, amely nagyjából tükrözi a térségre mint régióra vonatkozó releváns tudományos kutatások eredményeit, másrészt megjeleníti, hogy hol is tart Székelyföldön a „tudománytermelés”, milyen lehetőségei vannak a tudományos javak helyi előállításának, illetve milyen a székely jelenlét a világ tudományosságában. Most úgy látom, ezt nem sikerül elérni. De talán elkezdhetjük a folyamatosan működő intézménnyé való alakítást, ami idővel összefogja azt a szakmai, részben tudományos gondolkodást, és szolgálja a következő időszak közpolitikai döntéseinek előkészítését és megalapozását.
– Elvárásainak megfelelően alakult a tervezet társadalmi, illetve politikai és civil szervezetek általi fogadtatása? Az 1902-es kongresszus előkészületeinek történetéhez ugyanis az is hozzátartozik, hogy szervezőinek megosztottsága miatt két jelentős erdélyi gazdaszervezet végül kimaradt a dologból.
– Azt érzékelem, hogy a Székelyföldben való gondolkodás a távolabbi centrumokban nem igazán tűnik fontosnak. Részben még mindig tartja magát az a 19. századból, a dualizmus korából származó gondolkodásmód, amely szerint Székelyföldnek a fejlődő erdélyi nagyvárosok, Kolozsvár, Brassó, Temesvár etnikai hátországának kell lennie, népességtartalékait modernizációs szükségleteiknek megfelelően felszippanthatják ezek a városok. Ma stratégiaváltást tartok fontosnak, amely Székelyföldet is a modernizációs centrumok közé emelné, ahonnan minták sugároznának ki más, magyarok által lakott régiókra is. Belátom, nehéz ügy, amolyan fából vaskarika, hiszen a modernizáció ma is alapvetően a nagy urbánus központok kisugárzása. De már nem kizárólag.
– Milyen érvekkel igyekszik meggyőzni az ellenállókat?
– Egyre inkább érzékelhető, hogy az erdélyi magyar városi társadalom kisvárosivá kezd átalakulni. A nagyvárosokban visszaszorult a magyarság, kiszorult a modernizációs folyamatok befolyásolásából, ezért ma már a kisvárosokban való építkezést kell felfognunk modernizációs építkezés gyanánt. Itt kell a közösségek életének területi-települési és kulturális fejlődését valamiképpen összekapcsolni, és mi más lenne ez, mint modernizáció? Olyan modernizációban – és ebben vagyunk érdekeltek –, amely elsősorban az etnikai térszerkezetből indul ki, és olyan modelleket eredményez, amelyek elsősorban a közép- és kisvárosokban hozhatnak létre kisugárzó mintákat. Ebből a szempontból pedig Székelyföld elsődlegessége vitathatatlan.
– Azt tartják, hogy azok a minták életképesek, amelyek más közegbe is átültethetők. Biztosan alkalmazhatók a székelyföldi minták gyökeresen más etnikai, demográfiai, önkormányzati környezetben? – Az első benyomás talán az lehet, hogy nem, de sok probléma oldható meg Székelyföldön úgy, hogy az intézményesítés révén a megoldás máshol is alkalmazható legyen. – Például?
– Székelyföldön például könnyen megvalósítható lenne egy nyelvi-szakfordítói közszolgáltatás, amely magas szakmai színvonalon támogathatná az önkormányzatokban, hivatalokban a hivatalos kétnyelvűséget. Egyelőre ugyanis a törvény által engedélyezett kétnyelvűséggel sem élünk, az objektív okok között pedig ott van az is, hogy egyelőre nem létezik koncentrált, magas szakmai színvonalú fordítói kompetencia, amely létrehozná és életben tartaná a szükséges magyar közigazgatási szaknyelvet. A kisebb településeken ugyanis nem tudnak fordítókat alkalmazni, akik helyi szinten képesek lennének előállítani a kétnyelvű dokumentumokat. A két székely megye társulásában létrehozandó szakszolgálat biztosítani tudná a professzionális fordításokat, a szinkrontolmácsolást, magyar nyelvű önkormányzati honlapok előállítását. Beépíthető ebbe egy baszk minta is, az online terminológiai adatbázis, egy bárki által lekérdezhető jogi-közigazgatási szótár, amelyet épp a napi fordítói gyakorlat kihívásai tartanának naprakészen. Hozzá lehetne kapcsolni a tudományos szférát is, nyelvészeinket, nyelvtudományi műhelyeinket, ez lenne a romániai magyar hivatalos nyelv tervezési kerete. És ennek alapja már most megteremthető székelyföldi önkormányzati összefogással.
– Tekinthetjük mindezt egyfajta általánosan beépíthető tudásnak?
– Úgy hiszem, igen. Az erdélyi magyarság egésze számára távlatilag hasznos megoldások többnyire nem a bukaresti törvényhozásban születnek, ahol az erdélyi magyarság képviselői azt valamilyen szerencsés konjunktúra folytán elérik. A román–magyar együttélés mintáit elsősorban helyi szinteken kell kidolgozni, elérni, és itt fontosak lehetnek azok a minták, amelyek elsősorban Székelyföldön valósulhatnak meg a helyi demokrácia követelményei között. A törvényhozás feladata pedig, hogy felismerje azokat, és törvényszövegek révén segítse elterjesztésüket.
– Szűk két hónappal a rendezvény előtt milyen célkitűzések tűnnek megvalósíthatóknak a kongresszuson? – Néhány kérdéskörben mindenképpen képesek leszünk közös gondolkodást gerjeszteni. Az egyik a térségi identitáshoz, egy másik a fejlődéshez kapcsolódik. Külön szekció foglalkozik a székelyföldi értéktárral, a történelmi szekcióban pedig olyan problémafelvetésekre számítok, amelyek a Székelyföld története című háromkötetes munkával is összefüggenek. De tárgyaljuk a székelyföldi épített örökség témáját, a demográfiai és a romakérdést is. A fejlesztéssel foglalkozó szekció napirendjét még nem zártuk le, a sok ötlet közül fontosnak tartom a területfejlesztési irányokra koncentrálót, illetve az önkormányzatok hálózatszerű együttműködését taglaló témákat, ehhez nemzetközi előadókat is igyekszünk találni. A fontosabb városok közötti hálózati együttműködés kialakítása azért is fontos, mivel Székelyföldnek nincs igazi nagyvárosi centruma, amely mozdonyként húzhatná maga után az egész térséget. Ezért lenne szükségünk a városhálózati együttműködés sikeres európai mintáira. – A Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem szervezői státusa azt üzeni, hogy az oktatás is a központi témák között szerepel...
– Valóban, a szervező tudományos társintézmények, a három székelyföldi múzeum, a Székelyföldi Regionális Tudományos Társaság és a Sapientia között a helyszíneket adó egyetem a primus inter pares. Már csak azért is, hogy ily módon is erősödjék a Sapientia regionális hivatása, megtalálja azt az utat, amelyen az oktatási kínálatát képes közelíteni a régió igényeihez. Az oktatási témakörön belül külön szeretnénk reflektálni a közoktatás és a felsőoktatás témakörére is.
– Az önkormányzatiság kérdéskörében legilletékesebb politikai-közösségi vezetők reakciói mit ígérnek? – Segítőkészséget tapasztalok, témaérzékenységet is, persze változó színvonalon, a vezetők nem egyformán szembesülnek azzal, hogy a székelyföldi önkormányzatiság a gyakorlati politika színterén is megújulásra szorul. Az áprilisi Székely Kongresszus csak kezdet lehet ebben a megújításban, amelyet intézményesíteni kell, keretet kell létrehozni a további minél rendszeresebb, szakpolitikai alternatívákat felmutató kisebb szakmai rendezvények megvalósításához. Nagyon fontos, hogy egyfajta folytonosságot valósítsunk meg, hogy ne mindig újrakezdeni kelljen, hanem folytatni lehessen már megkezdett dolgokat. Bakk Miklós
Politológus, a Bihar megyei Székelyhídon született 1952. június 14-én. A kézdivásárhelyi Nagy Mózes Gimnáziumban érettségizett, 1976-ban diplomázott a Temesvári Műszaki Egyetem villamosmérnöki karán, filozófiai doktori címét 2006-ban szerezte a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetemen. 1991-ig mérnökként és rendszerelemzőként dolgozott. 1991–1999 között A Hét című hetilap szerkesztője, 2001-ig a Krónika című napilap politikai elemzője, publicistája, majd 2003-ig a lap főszerkesztője. 2004–2012 között a BBTE Politikatudományi Tanszéke magyar tagozatának vezetője volt, 2016-tól a Sapientia – EMTE kolozsvári karának docense. Kutatási területei: regionalizmus, etnoregionalizmus, kisebbségpolitika, kisebbségi pártok, politikaelmélet.
Csinta Samu
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2017. február 25.
Gondolatolvasó robot csíki diáktól
Tehetséges fiatalokat keres és támogat a KMTA
z egyszeri szülő nem éppen Nobel-díjjal jutalmazza csemetéjét, amikor az apró csavarokra szediszét az újdonatúj távirányítós helikoptert-autót-lánctalpast. Pedig nem vicc: ezzel akár a jövő legígéretesebb tudósainak életpályáját törhetik derékba. A Kárpát-medencei Tehetségkutató Alapítványnak (KMTA) a napokban Kolozsváron tartózkodó mentoráltjaitól joggal remélhetünk agyhullámokkal irányított mű végtagokat, az immunrendszer védelmére leghatékonyabban csatasorba állított agysejteket, és még ki tudja miféle technikai vívmányokat, elmét-lelket gyönyörködtető novellákat, verseket, úttörő történeti földrajzi tanulmányokat. Közülük sokan arról regélnek, hogy mára lassan foglalkozásukká váló szenvedélyük gyerekkorban gyökerezik.
Nyolc támogatottja mellé a KMTA januárban felvett 20 újabbat, de számuk gyakran változhat, hiszen a válogatás, a tehetségek felkutatása és a jelentkezés folyamatos – tudtuk meg Petri László programigazgatótól. A támogatottak köre szerteágazó, van köztük zenei és képzőművész tehetség, vannak történelemtudományokban jártasak, irodalomban, biológiában, fizikában, informatikában, csillagászatban, jogban és közgazdaságtanban tehetségesek.
Te is lehetsz felfedezett
– A családszervezetekkel és az egyházakkal alakítottunk ki együttműködést, hiszen olyan tehetségeket is szeretnénk megtalálni, akiket máshol nem lehet elérni, mert nem versenyeznek, nincs mögöttük olyan szakember, pedagógus, aki motiválná őket. Továbbá a magyar oktatási intézményeknek negyedévenként elküldjük pályázati felhívásunkat. A pályázat folyamatos, nincs pályázati határidő. A jelentkezőknek a honlapunkon (www.kmta.hu) kell regisztrálniuk, majd kitölteniük az adatlapot, ami akár több órát is igénybe vehet, de a kuratórium ennek alapján tud valakit kiválasztani. Az adatlapot kitöltők bekerülnek a rendszerbe, de csak úgy maradhatnak benne, ha adatlapjukat folyamatosan megújítják az új publikációkkal, versenyeredménnyel, az iskolában lezárt újabb félévvel. A mostani támogatottak között van olyan, aki 2015-ben regisztrált, akkor nem tűnt fel, de az azóta szerzett eredményei alapján most kiválasztottuk – részletezi a programigazgató.
A KMTA-nál a támogatási időszak sem egységes. Van olyan, akit lassan 2 éve támogatnak, volt, akitől egy hónap után megváltak. Jelenleg a 3 hónapos próbaidőben azoknak a diákoknak a támogatását hosszabbítják meg, akik az alapítvánnyal együttműködnek, és akikről mentoraik is jelzik, hogy támogatásra érdemesek. – Akiről a mentor jelzése alapján kiderül, hogy nem tehetséges, attól megválunk. Alapítványunk még csak 2 éve alakult, így ez a rendszer is változhat. A mentor kutatási témát ad, minden támogatottnak havi szinten kell beszámolót készítenie a tevékenységéről. Folyamatos az ellenőrzés, és látszik, ki mennyi energiát fektet be. A mentoron (jelentős tudományos eredményekkel rendelkező akadémikus, az MTA tagja, üzletemberek stb.) kívül minden diák kaphat képzést, szakkönyveket, konferencia részvételt, közvetlen szakember támogatást, útiköltség-szállás támogatást és ha az anyagi lehetőségünk engedi, pénzjuttatást is. Mindenkitől elvárjuk a folyamatos kulturális fejlődést, amit támogatunk is (kifizetjük a színházjegyet, -bérletet), elvárjuk a folyamatos sportolást – tájékoztatott Petri László, aki fontosnak tartja megemlíteni: mindenki azt kap, ami tehetségének fejlesztése szempontjából a leginkább szükséges. Teljes körű segítségre törekednek, akár pl. orvosi ellátáshoz is juttatják támogatottjaikat, fontosnak tartják megteremteni számukra a fejlődéshez szükséges lehető legoptimálisabb környezetet. Ugyanakkor a KMTA azt kívánja elérni, hogy támogatottjaik szülőföldjükön maradjanak.
– Amikor egyetemi vezetőkkel tárgyalok, rendszerint szóvá is teszem ezt a gondolatot, amit helyeselnek. Ilyenkor megemlítem, hogy ők azok, akik ennek érdekében tenni tudnak, mert a tudományos műhelyek általában pl. itt Erdélyben, vagy Kárpátalján is az oktatási intézmények holdudvarába tartoznak. A kimagasló tehetségeket ezen helyek kellene, hogy felszívják, ez adna nekik megélhetést és jövőképet. Egyetemi végzős kárpátaljai támogatottunk egy hete mesélte, hogy felkérték az egyeteme által finanszírozott kutató műhely létrehozására. Ez az, amiről beszéltem – magyarázza Petri László.
„Kolozsvári tizenkettek”
A csíkszeredai Imets Tamás is azok közé tartozik, akik kisgyerekként szétszedték játékaikat, majd kisebb-nagyobb sikerrel valami újat építettek azokból. Művészeti középiskola architektúra szakán tanul, az elektronika, fizika és alkalmazott tudományok érdeklik. Szinte minden ehhez kapcsolódó tudását autodidakta módon sajátította el angol, magyar és román nyelvű könyvekből, weboldalakról. Épített repülő modelleket, robotokat, filmekből ihletődött robotot és zöld energiával működő eszközöket. Első komolyabb projektjének a Leonardo da Vinci terve alapján öt éve készült DaVincsirke nevű, repülésre képes madármodellt tartja. Leginkább programozni szeret és áramköröket tervezni-kivitelezni, de érdekli a fizika, szerves kémia és biofizika is. Találmánya a beszédképtelen embereknek segíthet a kommunikációban, de akár a művégtagok gondolattal (azaz mérhető agyhullámokkal) történő irányítását is lehetővé teszi. Egy fejére helyezett pánttal, közvetlen érintkezés nélkül mozgatott egy négykerekű járgányt. A neuronok kisüléséből 0–50 Hz frekvencián keletkező agyhullámok, az éberségért felelős béta és a relaxált alfa tudatosan módosítható. „Ha behunyom a szemem és összeszorítom a szemhéjam, az alfahullámok lesznek intenzívebbek, ha valamire fókuszálok, akkor a bétahullámok emelkednek meg. Ezt a lehetőséget használtam arra, hogy ezekkel öt különböző funkciót tudjak irányítani, sőt a szerkezet a pillantást is érzékeli” – mondta Tamás a Magyar Demokratának adott tavalyi interjúban.
A zalaegerszegi Büki Bettina 2012–13-ban a város diákpolgármestere volt. Budapesten nemzetközi igazgatásszervezés szakon diplomázott, szervezeti kommunikációt tanul, tavaly óta pedig jogot is. Három nyelvből szerzett 9 nyelvvizsgát, és a diplomácia érdekli – célja Magyarországot méltó módon képviselni külföldön.
Jogász szakot végzett, ma jogász-közgazdásznak tanul a győri Hancz Patrik, aki doktoriskolába is jár, tízéves korától versenytáncol. Olyan életművet szeretne létrehozni, melynek eredményeként levehet majd egy „Hancz Patrikot” a könyvespolcról, és annak tudatában, hogy általa értéket teremtett az emberek számára, nyugodt szívvel, büszkén lapozhatja végig.
A csíkszeredai Székely István Attila fizika iránti érdeklődése a kémiával is kibővült azután, hogy vegyipari folyamatmérnökként a mesteriskolát elvégezte. Tavaly kezdte a doktoriskolát a kolozsvári fizika karon, kutatási témája: WO3-TiO2-nemesfém alapú félvezető kompozit rendszerek alkalmazása mint szenzor (SERS) és fotokatalizátor. Ezen rendszerek érdekessége, hogy egyidőben működnének, mint szenzor (káros szerves anyagokat lehet kimutatni) és mint fotokatalizátor (fény hatására a szerves anyagokat képes lebontani).
Egészen kicsi kora óta orvos szeretne lenni, így tudatosan építgette útját a kelementelki (Maros megye) Drágus Emőke. Iskolásként szép beszéd és irodalom-, majd matematika- és földrajz versenyekre járt. Utolsó éves a marosvásárhelyi orvosin. Kutatási témájában feltérképezné a vizeletürítési gondokkal küszködő, anyaországi és erdélyi urológiai betegek előfordulási arányát, epidemiológiáját, összehasonlítaná a különböző földrajzi területek adatait. A kutatás egyelőre Budapestre és Marosvásárhelyre korlátozódik, de szeretnék kiterjeszteni.
A vajdasági Fehér Viktor rövidesen magyartanár lesz, egyébként amatőr labdarúgó, néprajzkutató. Szülőfalujáról, a szögedi nemzetséghez tartozó Egyházaskérről szóló dolgozatai az „ö”-ző nyelvjárás jellegzetességeit és Ősszeged hagyományait árnyalják. 1920 előtt a történetileg jelentős Temesvár–Szeged vasútvonal mentén húzódó Egyházaskér részese volt azoknak a központi folyamatoknak, amelyek a vidék képét és a lakosok mentalitását nagyban meghatározták. A település mellett is lelassított a II. Rákóczi Ferenc hamvait szállító szerelvény, s e kegyelettel teljes nemzeti esemény máig hat a továbbélő nemzedékekre – ez a történet jelentős Viktor kutatási témáját tekintve, amelynek keretében a Rákóczi-kultusz genezisének délvidéki lecsapódásait járná körül és elemezné a jelenkori digitális kultusz tükrében.
A kárpátaljai magyar kisebbséget érintő parlamenti és helyhatósági választásokat, a mai Kárpátalja területe közigazgatásának változásait vizsgálta 1920-tól napjainkig a történelem és földrajz diplomával rendelkező Iván András. Földrajztudományi kutatásai leginkább a geoinformatika felhasználási lehetőségeit, módszereit próbálták bemutatni különböző szakterületek, tudományágak, pl. a turizmus területén. Debrecenben doktorál, Társadalom, Gazdaság és Életmód Programban. Beregszász és környezete gazdag történeti múlttal rendelkezik, erről a levéltárban őrzött forrásanyagok is tanúskodnak, ám az 1920-ig felhalmozott anyagok nagy része máig nem került megfelelő feldolgozásra. Iván András szerint tervezett munkája, a Beregszász történetföldrajzi bemutatása a mai Kárpátalja területére vonatkozó történeti földrajzi munka első lépéseit jelenthetné.
Történelem, illetve nemzetközi kapcsolatok és európai tanulmányok szakon szerzett diplomát a csíkszeredai Markaly Aranka, majd Kulturális örökség kutatása és hasznosítása mesterképzésen végzett, ma történész-muzeológus a Csíki Székely Múzeumban. Egy kutatási projektnek köszönhetően megismerhette a 17. századi vajdahunyadi vár történetét. A doktori iskolában kutatási témája a 17. századi Csíkszék. Tudománynépszerűsítő cikkeket írt már diákként a Szabadság diáklapjában, a Campusban.
Kisiskolás kora óta a csillagászat érdekli, ez később fizika–informatika tanulmányokkal „erősödött”, ma komputacionális fizika szakon mesterhallgató a sepsiszentgyörgyi Pintér Viktória. Jelentősebb csillagászati ismereteket 2015 őszi félévében, Szegeden szerzett, ahol igyekezett a meghirdetett csillagász tantárgyakból a lehető legtöbbet hallgatni. Csatlakozott a Szegedi Gravitációs hullámok kutatásával foglalkozó csoporthoz, itt főleg programozással kapcsolatos feladatok elvégzésében vett részt, mint például Python scriptekben való programozás, illetve Shell scriptek, Gnuplot segítségével történő adatfeldolgozás
Magyar–angol diplomával kiadványszerkesztői szakra csábult a felvidéki Reczai Lilla. Tíz évvel ezelőtt egy gyermekantológiában jelentek meg első művei, tavaly további három került be egy antológiába. Aktív tagja a pozsonyi József Attila Ifjúsági Klubnak, amelynek célja tömöríteni a magyar nemzetiségű diákokat a nagyvárosokban, ahol nem feltétlenül lehet magyarul továbbtanulni, céljuk identitásőrző, hagyományt átörökítő érdekes előadásokat, kulturális, szórakoztató eseményeket kínálni a fiataloknak. Különféle táborok szervezője, az érsekújvári Rockszínpad táncos-énekes tagja.
Érettségi előtt áll a budapesti Szirt Viktória, középiskolai évei alatt a fizika, kémia, matematika és történelem foglalkoztatta. Sokáig nem tudott irányt választani, mígnem a Nők a Tudományban Egyesület Lányok Napja programjának köszönhetően olyan intézményekbe látogathatott, amelyek segítették a döntésben. Ma már tudja, hogy kutatóként szeretne dolgozni – rá akar jönni összefüggésekre, rácsodálkozni apró újdonságokra, megtalálni valami addig ismeretlent. Úgy érzi, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információs Technológiai és Bionika Karán tudja megtalálni egybegyúrva mindazt, ami érdekli. A KMTA támogatásával A mikroglia viselkedése normál és gyulladásos körülmények között témába nyerhet bepillantást. A mikrogliák agysejtek, amelyek a magzati élet alatt vándorolnak be a központi idegrendszerbe, ott pedig a központi idegrendszer gyulladásos megbetegedéseiben immunológiai végrehajtó sejtekké alakulnak, nyúlványaikat visszahúzzák és a károsodás helyére vándorolnak.
Apukájának köszönhetően ötévesen kétjegyű számokat adott össze fejben a kassai Szitás Zoltán. Sokszor szerelgette játékait, így elérte, hogy a távirányítású autójának működő féklámpája legyen. Szintén apukájával távirányítású repülőket készítettek, egyet később átépítettek hajóvá. 2011-ben tagja lett az akkor alakult Talentum robotcsapatnak, amellyel már első versenyükön nagyon jól szerepeltek, azóta 6 világbajnokságon jártak sikerrel, legutóbb az általa épített robot elnyerte a legjobb mechanikai design díjat. Szabadidejében focizik, úszik, szalad, foglalkoztatja a videózás, fényképészet.
Kerekes Edit
Szabadság (Kolozsvár)
Tehetséges fiatalokat keres és támogat a KMTA
z egyszeri szülő nem éppen Nobel-díjjal jutalmazza csemetéjét, amikor az apró csavarokra szediszét az újdonatúj távirányítós helikoptert-autót-lánctalpast. Pedig nem vicc: ezzel akár a jövő legígéretesebb tudósainak életpályáját törhetik derékba. A Kárpát-medencei Tehetségkutató Alapítványnak (KMTA) a napokban Kolozsváron tartózkodó mentoráltjaitól joggal remélhetünk agyhullámokkal irányított mű végtagokat, az immunrendszer védelmére leghatékonyabban csatasorba állított agysejteket, és még ki tudja miféle technikai vívmányokat, elmét-lelket gyönyörködtető novellákat, verseket, úttörő történeti földrajzi tanulmányokat. Közülük sokan arról regélnek, hogy mára lassan foglalkozásukká váló szenvedélyük gyerekkorban gyökerezik.
Nyolc támogatottja mellé a KMTA januárban felvett 20 újabbat, de számuk gyakran változhat, hiszen a válogatás, a tehetségek felkutatása és a jelentkezés folyamatos – tudtuk meg Petri László programigazgatótól. A támogatottak köre szerteágazó, van köztük zenei és képzőművész tehetség, vannak történelemtudományokban jártasak, irodalomban, biológiában, fizikában, informatikában, csillagászatban, jogban és közgazdaságtanban tehetségesek.
Te is lehetsz felfedezett
– A családszervezetekkel és az egyházakkal alakítottunk ki együttműködést, hiszen olyan tehetségeket is szeretnénk megtalálni, akiket máshol nem lehet elérni, mert nem versenyeznek, nincs mögöttük olyan szakember, pedagógus, aki motiválná őket. Továbbá a magyar oktatási intézményeknek negyedévenként elküldjük pályázati felhívásunkat. A pályázat folyamatos, nincs pályázati határidő. A jelentkezőknek a honlapunkon (www.kmta.hu) kell regisztrálniuk, majd kitölteniük az adatlapot, ami akár több órát is igénybe vehet, de a kuratórium ennek alapján tud valakit kiválasztani. Az adatlapot kitöltők bekerülnek a rendszerbe, de csak úgy maradhatnak benne, ha adatlapjukat folyamatosan megújítják az új publikációkkal, versenyeredménnyel, az iskolában lezárt újabb félévvel. A mostani támogatottak között van olyan, aki 2015-ben regisztrált, akkor nem tűnt fel, de az azóta szerzett eredményei alapján most kiválasztottuk – részletezi a programigazgató.
A KMTA-nál a támogatási időszak sem egységes. Van olyan, akit lassan 2 éve támogatnak, volt, akitől egy hónap után megváltak. Jelenleg a 3 hónapos próbaidőben azoknak a diákoknak a támogatását hosszabbítják meg, akik az alapítvánnyal együttműködnek, és akikről mentoraik is jelzik, hogy támogatásra érdemesek. – Akiről a mentor jelzése alapján kiderül, hogy nem tehetséges, attól megválunk. Alapítványunk még csak 2 éve alakult, így ez a rendszer is változhat. A mentor kutatási témát ad, minden támogatottnak havi szinten kell beszámolót készítenie a tevékenységéről. Folyamatos az ellenőrzés, és látszik, ki mennyi energiát fektet be. A mentoron (jelentős tudományos eredményekkel rendelkező akadémikus, az MTA tagja, üzletemberek stb.) kívül minden diák kaphat képzést, szakkönyveket, konferencia részvételt, közvetlen szakember támogatást, útiköltség-szállás támogatást és ha az anyagi lehetőségünk engedi, pénzjuttatást is. Mindenkitől elvárjuk a folyamatos kulturális fejlődést, amit támogatunk is (kifizetjük a színházjegyet, -bérletet), elvárjuk a folyamatos sportolást – tájékoztatott Petri László, aki fontosnak tartja megemlíteni: mindenki azt kap, ami tehetségének fejlesztése szempontjából a leginkább szükséges. Teljes körű segítségre törekednek, akár pl. orvosi ellátáshoz is juttatják támogatottjaikat, fontosnak tartják megteremteni számukra a fejlődéshez szükséges lehető legoptimálisabb környezetet. Ugyanakkor a KMTA azt kívánja elérni, hogy támogatottjaik szülőföldjükön maradjanak.
– Amikor egyetemi vezetőkkel tárgyalok, rendszerint szóvá is teszem ezt a gondolatot, amit helyeselnek. Ilyenkor megemlítem, hogy ők azok, akik ennek érdekében tenni tudnak, mert a tudományos műhelyek általában pl. itt Erdélyben, vagy Kárpátalján is az oktatási intézmények holdudvarába tartoznak. A kimagasló tehetségeket ezen helyek kellene, hogy felszívják, ez adna nekik megélhetést és jövőképet. Egyetemi végzős kárpátaljai támogatottunk egy hete mesélte, hogy felkérték az egyeteme által finanszírozott kutató műhely létrehozására. Ez az, amiről beszéltem – magyarázza Petri László.
„Kolozsvári tizenkettek”
A csíkszeredai Imets Tamás is azok közé tartozik, akik kisgyerekként szétszedték játékaikat, majd kisebb-nagyobb sikerrel valami újat építettek azokból. Művészeti középiskola architektúra szakán tanul, az elektronika, fizika és alkalmazott tudományok érdeklik. Szinte minden ehhez kapcsolódó tudását autodidakta módon sajátította el angol, magyar és román nyelvű könyvekből, weboldalakról. Épített repülő modelleket, robotokat, filmekből ihletődött robotot és zöld energiával működő eszközöket. Első komolyabb projektjének a Leonardo da Vinci terve alapján öt éve készült DaVincsirke nevű, repülésre képes madármodellt tartja. Leginkább programozni szeret és áramköröket tervezni-kivitelezni, de érdekli a fizika, szerves kémia és biofizika is. Találmánya a beszédképtelen embereknek segíthet a kommunikációban, de akár a művégtagok gondolattal (azaz mérhető agyhullámokkal) történő irányítását is lehetővé teszi. Egy fejére helyezett pánttal, közvetlen érintkezés nélkül mozgatott egy négykerekű járgányt. A neuronok kisüléséből 0–50 Hz frekvencián keletkező agyhullámok, az éberségért felelős béta és a relaxált alfa tudatosan módosítható. „Ha behunyom a szemem és összeszorítom a szemhéjam, az alfahullámok lesznek intenzívebbek, ha valamire fókuszálok, akkor a bétahullámok emelkednek meg. Ezt a lehetőséget használtam arra, hogy ezekkel öt különböző funkciót tudjak irányítani, sőt a szerkezet a pillantást is érzékeli” – mondta Tamás a Magyar Demokratának adott tavalyi interjúban.
A zalaegerszegi Büki Bettina 2012–13-ban a város diákpolgármestere volt. Budapesten nemzetközi igazgatásszervezés szakon diplomázott, szervezeti kommunikációt tanul, tavaly óta pedig jogot is. Három nyelvből szerzett 9 nyelvvizsgát, és a diplomácia érdekli – célja Magyarországot méltó módon képviselni külföldön.
Jogász szakot végzett, ma jogász-közgazdásznak tanul a győri Hancz Patrik, aki doktoriskolába is jár, tízéves korától versenytáncol. Olyan életművet szeretne létrehozni, melynek eredményeként levehet majd egy „Hancz Patrikot” a könyvespolcról, és annak tudatában, hogy általa értéket teremtett az emberek számára, nyugodt szívvel, büszkén lapozhatja végig.
A csíkszeredai Székely István Attila fizika iránti érdeklődése a kémiával is kibővült azután, hogy vegyipari folyamatmérnökként a mesteriskolát elvégezte. Tavaly kezdte a doktoriskolát a kolozsvári fizika karon, kutatási témája: WO3-TiO2-nemesfém alapú félvezető kompozit rendszerek alkalmazása mint szenzor (SERS) és fotokatalizátor. Ezen rendszerek érdekessége, hogy egyidőben működnének, mint szenzor (káros szerves anyagokat lehet kimutatni) és mint fotokatalizátor (fény hatására a szerves anyagokat képes lebontani).
Egészen kicsi kora óta orvos szeretne lenni, így tudatosan építgette útját a kelementelki (Maros megye) Drágus Emőke. Iskolásként szép beszéd és irodalom-, majd matematika- és földrajz versenyekre járt. Utolsó éves a marosvásárhelyi orvosin. Kutatási témájában feltérképezné a vizeletürítési gondokkal küszködő, anyaországi és erdélyi urológiai betegek előfordulási arányát, epidemiológiáját, összehasonlítaná a különböző földrajzi területek adatait. A kutatás egyelőre Budapestre és Marosvásárhelyre korlátozódik, de szeretnék kiterjeszteni.
A vajdasági Fehér Viktor rövidesen magyartanár lesz, egyébként amatőr labdarúgó, néprajzkutató. Szülőfalujáról, a szögedi nemzetséghez tartozó Egyházaskérről szóló dolgozatai az „ö”-ző nyelvjárás jellegzetességeit és Ősszeged hagyományait árnyalják. 1920 előtt a történetileg jelentős Temesvár–Szeged vasútvonal mentén húzódó Egyházaskér részese volt azoknak a központi folyamatoknak, amelyek a vidék képét és a lakosok mentalitását nagyban meghatározták. A település mellett is lelassított a II. Rákóczi Ferenc hamvait szállító szerelvény, s e kegyelettel teljes nemzeti esemény máig hat a továbbélő nemzedékekre – ez a történet jelentős Viktor kutatási témáját tekintve, amelynek keretében a Rákóczi-kultusz genezisének délvidéki lecsapódásait járná körül és elemezné a jelenkori digitális kultusz tükrében.
A kárpátaljai magyar kisebbséget érintő parlamenti és helyhatósági választásokat, a mai Kárpátalja területe közigazgatásának változásait vizsgálta 1920-tól napjainkig a történelem és földrajz diplomával rendelkező Iván András. Földrajztudományi kutatásai leginkább a geoinformatika felhasználási lehetőségeit, módszereit próbálták bemutatni különböző szakterületek, tudományágak, pl. a turizmus területén. Debrecenben doktorál, Társadalom, Gazdaság és Életmód Programban. Beregszász és környezete gazdag történeti múlttal rendelkezik, erről a levéltárban őrzött forrásanyagok is tanúskodnak, ám az 1920-ig felhalmozott anyagok nagy része máig nem került megfelelő feldolgozásra. Iván András szerint tervezett munkája, a Beregszász történetföldrajzi bemutatása a mai Kárpátalja területére vonatkozó történeti földrajzi munka első lépéseit jelenthetné.
Történelem, illetve nemzetközi kapcsolatok és európai tanulmányok szakon szerzett diplomát a csíkszeredai Markaly Aranka, majd Kulturális örökség kutatása és hasznosítása mesterképzésen végzett, ma történész-muzeológus a Csíki Székely Múzeumban. Egy kutatási projektnek köszönhetően megismerhette a 17. századi vajdahunyadi vár történetét. A doktori iskolában kutatási témája a 17. századi Csíkszék. Tudománynépszerűsítő cikkeket írt már diákként a Szabadság diáklapjában, a Campusban.
Kisiskolás kora óta a csillagászat érdekli, ez később fizika–informatika tanulmányokkal „erősödött”, ma komputacionális fizika szakon mesterhallgató a sepsiszentgyörgyi Pintér Viktória. Jelentősebb csillagászati ismereteket 2015 őszi félévében, Szegeden szerzett, ahol igyekezett a meghirdetett csillagász tantárgyakból a lehető legtöbbet hallgatni. Csatlakozott a Szegedi Gravitációs hullámok kutatásával foglalkozó csoporthoz, itt főleg programozással kapcsolatos feladatok elvégzésében vett részt, mint például Python scriptekben való programozás, illetve Shell scriptek, Gnuplot segítségével történő adatfeldolgozás
Magyar–angol diplomával kiadványszerkesztői szakra csábult a felvidéki Reczai Lilla. Tíz évvel ezelőtt egy gyermekantológiában jelentek meg első művei, tavaly további három került be egy antológiába. Aktív tagja a pozsonyi József Attila Ifjúsági Klubnak, amelynek célja tömöríteni a magyar nemzetiségű diákokat a nagyvárosokban, ahol nem feltétlenül lehet magyarul továbbtanulni, céljuk identitásőrző, hagyományt átörökítő érdekes előadásokat, kulturális, szórakoztató eseményeket kínálni a fiataloknak. Különféle táborok szervezője, az érsekújvári Rockszínpad táncos-énekes tagja.
Érettségi előtt áll a budapesti Szirt Viktória, középiskolai évei alatt a fizika, kémia, matematika és történelem foglalkoztatta. Sokáig nem tudott irányt választani, mígnem a Nők a Tudományban Egyesület Lányok Napja programjának köszönhetően olyan intézményekbe látogathatott, amelyek segítették a döntésben. Ma már tudja, hogy kutatóként szeretne dolgozni – rá akar jönni összefüggésekre, rácsodálkozni apró újdonságokra, megtalálni valami addig ismeretlent. Úgy érzi, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információs Technológiai és Bionika Karán tudja megtalálni egybegyúrva mindazt, ami érdekli. A KMTA támogatásával A mikroglia viselkedése normál és gyulladásos körülmények között témába nyerhet bepillantást. A mikrogliák agysejtek, amelyek a magzati élet alatt vándorolnak be a központi idegrendszerbe, ott pedig a központi idegrendszer gyulladásos megbetegedéseiben immunológiai végrehajtó sejtekké alakulnak, nyúlványaikat visszahúzzák és a károsodás helyére vándorolnak.
Apukájának köszönhetően ötévesen kétjegyű számokat adott össze fejben a kassai Szitás Zoltán. Sokszor szerelgette játékait, így elérte, hogy a távirányítású autójának működő féklámpája legyen. Szintén apukájával távirányítású repülőket készítettek, egyet később átépítettek hajóvá. 2011-ben tagja lett az akkor alakult Talentum robotcsapatnak, amellyel már első versenyükön nagyon jól szerepeltek, azóta 6 világbajnokságon jártak sikerrel, legutóbb az általa épített robot elnyerte a legjobb mechanikai design díjat. Szabadidejében focizik, úszik, szalad, foglalkoztatja a videózás, fényképészet.
Kerekes Edit
Szabadság (Kolozsvár)
2017. február 26.
Ejthetik a terrorizmus vádját a Beke Istvánék elleni perben
Ejtheti a terrorizmus vádját a bukaresti táblabíróság a Beke István és Szőcs Zoltán elleni perben.
Beke István és Szőcs Zoltán feltételezett bűncselekményei büntetőjogi besorolásának megváltoztatását vetette fel a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) két vezetője elleni bűnvádi per pénteki tárgyalásán a bukaresti táblabíróság. Beke István ügyvédje, Lică Dragoș Cristian a Maszolnak elmondta: ejthetik a terrorizmus vádját, de paradox módon ez megnehezíti a védelem dolgát.
Ismert, hogy Beke Istvánt közösség elleni merényletkísérlet, Szőcs Zoltánt közösség elleni merényletkísérletre való felbujtás vádjával állította bíróság elé a terrorizmus és szervezett bűnözés elleni ügyészség (DIICOT). A vád alapjául egy 2015. október 10-i – lehallgatott – beszélgetés szolgál, amelyen az ügyészek szerint Szőcs Zoltán azt a feladatot szabta Beke Istvánnak, hogy petárdákból készítsen egy robbanószerkezetet, és hozza ezt működésbe Kézdivásárhelyen 2015. december 1-jén, Románia nemzeti ünnepén.
Beke István ügyvédje elmondta, a tanúvallomások és az addig bemutatott bizonyítékok ismeretében a pénteki tárgyaláson a bíró felvetette a vádak módosítását alkotmányos rend elleni cselekedetre tett kísérletre, illetve alkotmányos rend elleni cselekedetre tett kísérletre történő felbujtásra. A védelemnek és az ügyészségnek a következő tárgyaláson – március 24-én – kell kifejtenie álláspontját besorolás módosításával kapcsolatban. „A bíró a felek meghallgatása után dönt a jogi besorolás megváltoztatásáról. Meggyőződésem, hogy a módosítás mellett dönt, hiszen ezt ő maga vetette fel” – magyarázta Lică Dragoș Cristian.
Az ügyvéd emlékeztetett, hogy Beke Istvánt 2015 decemberi letartóztatásakor még alkotmányos rend elleni cselekedetre tett kísérlettel gyanúsították. Ezért a bűncselekményért legtöbb 25 éves szabadságvesztéssel sújtható a büntető törvénykönyv szerint. Az előzetes letartóztatása után azonban ügyészek megváltoztatták a feltételezett bűncselekményének büntetőjogi besorolását. A vádiratba már a közösség elleni merénylet kísérlete került, amiért a büntető törvénykönyv szerint életfogytiglan is kiszabható.
Csak első látásra kedvező
Lică Dragoș Cristian elmondta, első látásra a büntetőjogi besorolás megváltoztatása a védelemnek kedvez, hiszen az alkotmányos rend elleni cselekedetre tett kísérletet jóval enyhébben büntetik, mint a közösség elleni merénylet kísérletét. „Ez azt jelentené, hogy ejtenék a terrorizmus vádját, csakhogy ebben az esetben újra kell gondolnom a védelmi stratégiát. Nekem most könnyebb bebizonyítanom, hogy alaptalan a közösség elleni merényletre tett kísérlet vádja” – magyarázta.
Az ügyvéd még nem döntötte el, hogy a védelem támogatja-e a bíró felvetését. Közlése szerint konzultálni akar még erről Szőcs Zoltán ügyvédjével is. „Alaposan utána kell néznem, hogy milyen új bizonyítékokat használhatok fel Beke István védelmében a besorolás megváltoztatása esetén. Ráadásul a precedensül szolgáló joganyag nagyon szegényes, hiszen Romániában alig voltak terroristaperek” -- fogalmazott Lică Dragoș Cristian.
Az utolsó tárgyalás jöhet
Az ügyvéd egyébként elképzelhetőnek tartja, hogy a március 24-i tárgyalás után már az ítélethirdetés következik. Erre utal szerinte, hogy a bíró sorra elvetette a védelem kifogásait, és már olyan tanúk kihallgatását sem engedélyezte, akiknek behívatásával korábban egyetértett. „Pénteken ki kellett volna hallgatni Szőcs Zoltán egyik tanúját. Az illető azonban megbetegedett, erről igazolása is volt. A bíró azonban azt mondta, hogy később már nem fogják kihallgatni, mert erre már nincs szükség” – részletezte.
A pénteki tárgyaláson az ügyvéd azt is kifogásolta, hogy a bűnvádi dossziéban nem szerepel a 2015. október 10-i beszélgetés magyar átirata, a beszélgetés résztvevőit pedig az igazságügyi minisztérium hivatalos fordítója, egy román nő azonosította a hangjuk alapján.
Lică Dragoș Cristiantól megtudtuk: a következő tárgyaláson várhatóan megtámadja a vádirathoz csatolt pirotechnikai szakértői véleményezést. Korábban a vádhatóság felkérésére a Román Hírszerző Szolgálat tűzszerészei, a lehallgatott beszélgetésen elhangzották alapján „legyártották” azt a petárdabombát, amelyet az ügyészek szerint Beke Istvánék fel akartak robbantani Kézdivásárhelyen. „Ebbe a robbanószerkezetbe szögeket, csöveket is raktak. Éppen csak nem atombombát gyártottak” – mondta az ügyvéd.
Cseke Péter Tamás
maszol.ro
Ejtheti a terrorizmus vádját a bukaresti táblabíróság a Beke István és Szőcs Zoltán elleni perben.
Beke István és Szőcs Zoltán feltételezett bűncselekményei büntetőjogi besorolásának megváltoztatását vetette fel a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) két vezetője elleni bűnvádi per pénteki tárgyalásán a bukaresti táblabíróság. Beke István ügyvédje, Lică Dragoș Cristian a Maszolnak elmondta: ejthetik a terrorizmus vádját, de paradox módon ez megnehezíti a védelem dolgát.
Ismert, hogy Beke Istvánt közösség elleni merényletkísérlet, Szőcs Zoltánt közösség elleni merényletkísérletre való felbujtás vádjával állította bíróság elé a terrorizmus és szervezett bűnözés elleni ügyészség (DIICOT). A vád alapjául egy 2015. október 10-i – lehallgatott – beszélgetés szolgál, amelyen az ügyészek szerint Szőcs Zoltán azt a feladatot szabta Beke Istvánnak, hogy petárdákból készítsen egy robbanószerkezetet, és hozza ezt működésbe Kézdivásárhelyen 2015. december 1-jén, Románia nemzeti ünnepén.
Beke István ügyvédje elmondta, a tanúvallomások és az addig bemutatott bizonyítékok ismeretében a pénteki tárgyaláson a bíró felvetette a vádak módosítását alkotmányos rend elleni cselekedetre tett kísérletre, illetve alkotmányos rend elleni cselekedetre tett kísérletre történő felbujtásra. A védelemnek és az ügyészségnek a következő tárgyaláson – március 24-én – kell kifejtenie álláspontját besorolás módosításával kapcsolatban. „A bíró a felek meghallgatása után dönt a jogi besorolás megváltoztatásáról. Meggyőződésem, hogy a módosítás mellett dönt, hiszen ezt ő maga vetette fel” – magyarázta Lică Dragoș Cristian.
Az ügyvéd emlékeztetett, hogy Beke Istvánt 2015 decemberi letartóztatásakor még alkotmányos rend elleni cselekedetre tett kísérlettel gyanúsították. Ezért a bűncselekményért legtöbb 25 éves szabadságvesztéssel sújtható a büntető törvénykönyv szerint. Az előzetes letartóztatása után azonban ügyészek megváltoztatták a feltételezett bűncselekményének büntetőjogi besorolását. A vádiratba már a közösség elleni merénylet kísérlete került, amiért a büntető törvénykönyv szerint életfogytiglan is kiszabható.
Csak első látásra kedvező
Lică Dragoș Cristian elmondta, első látásra a büntetőjogi besorolás megváltoztatása a védelemnek kedvez, hiszen az alkotmányos rend elleni cselekedetre tett kísérletet jóval enyhébben büntetik, mint a közösség elleni merénylet kísérletét. „Ez azt jelentené, hogy ejtenék a terrorizmus vádját, csakhogy ebben az esetben újra kell gondolnom a védelmi stratégiát. Nekem most könnyebb bebizonyítanom, hogy alaptalan a közösség elleni merényletre tett kísérlet vádja” – magyarázta.
Az ügyvéd még nem döntötte el, hogy a védelem támogatja-e a bíró felvetését. Közlése szerint konzultálni akar még erről Szőcs Zoltán ügyvédjével is. „Alaposan utána kell néznem, hogy milyen új bizonyítékokat használhatok fel Beke István védelmében a besorolás megváltoztatása esetén. Ráadásul a precedensül szolgáló joganyag nagyon szegényes, hiszen Romániában alig voltak terroristaperek” -- fogalmazott Lică Dragoș Cristian.
Az utolsó tárgyalás jöhet
Az ügyvéd egyébként elképzelhetőnek tartja, hogy a március 24-i tárgyalás után már az ítélethirdetés következik. Erre utal szerinte, hogy a bíró sorra elvetette a védelem kifogásait, és már olyan tanúk kihallgatását sem engedélyezte, akiknek behívatásával korábban egyetértett. „Pénteken ki kellett volna hallgatni Szőcs Zoltán egyik tanúját. Az illető azonban megbetegedett, erről igazolása is volt. A bíró azonban azt mondta, hogy később már nem fogják kihallgatni, mert erre már nincs szükség” – részletezte.
A pénteki tárgyaláson az ügyvéd azt is kifogásolta, hogy a bűnvádi dossziéban nem szerepel a 2015. október 10-i beszélgetés magyar átirata, a beszélgetés résztvevőit pedig az igazságügyi minisztérium hivatalos fordítója, egy román nő azonosította a hangjuk alapján.
Lică Dragoș Cristiantól megtudtuk: a következő tárgyaláson várhatóan megtámadja a vádirathoz csatolt pirotechnikai szakértői véleményezést. Korábban a vádhatóság felkérésére a Román Hírszerző Szolgálat tűzszerészei, a lehallgatott beszélgetésen elhangzották alapján „legyártották” azt a petárdabombát, amelyet az ügyészek szerint Beke Istvánék fel akartak robbantani Kézdivásárhelyen. „Ebbe a robbanószerkezetbe szögeket, csöveket is raktak. Éppen csak nem atombombát gyártottak” – mondta az ügyvéd.
Cseke Péter Tamás
maszol.ro
2017. február 26.
Szépvíz sem maradhat ki a Szent László-emlékévből
Egy hónapos rendezvénysorozattal tiszteleg a település névadója előtt júniusban Szépvíz. A rendezvénysorozattal minden korosztályt igyekeznek megszólítani.
Tíz évvel ezelőtt kezdték el feltárni Szépvízen a valamikori Szent László-kápolnát, majd haranglábat építettek oda, korábban pedig – felvidéki és erdélyi településekről hozott földből – Szent László-dombot építettek és szobrot állítottak a lovagkirály tiszteletére. Amikor a magyar kormány a 2017-es évet Szent László-emlékévvé nyilvánította, rögtön jelentkeztek, hogy bekapcsolódnának a rendezvénysorozatba.
„Jó érzés volt, hogy az emlékév központi megnyitóján Potápi Árpád János államtitkár beszédében azt mondta: ezennel megnyitják a 2017-es Szent László-évet a Kárpát-medencében, amely Szépvíztől az Alpok lábáig tart. Azonkívül, hogy mi megtartjuk a hagyományos Szent László-búcsúnkat, szeretnénk hozzájárulni a Kárpát-medencei rendezvénysorozathoz, erre már szeptemberben benyújtottuk az igényünket” – magyarázta Ferencz Tibor, a község polgármestere, aki maga is részt vett meghívottként a február 17-ei Szent László-év központi megnyitóján.
Az elöljáró elmondta, Szépvíz mindig „szentlászlós” település volt, 2000-ben szervezte meg, hogy ismét úgy tartsák meg a Szent László-búcsút, ahogy annak idején volt. „Gyermekkoromban a falu lakossága a Kaszinó-kertben volt délután. Rengeteg, számomra akkor ismeretlen ember is megjelent, akik nem idegenek voltak, hanem az elszármazottak. Ez volt az a nap, amikor az összes elszármazott hazajött. Egy nagy közös ünnep volt” – elevenítette fel a polgármester. Mint mondta, a nyolcvanas években ez megszűnt, amikor polgármesterré választották, próbálta olyan formában „visszaszervezni” a Szent László-ünnepélyt, ahogy régebb is zajlott.
2007-ben elkezdték feltárni a valamikori Szent László-kápolnát: idős embereket hívtak ki a helyszín beazonosítására. Botár István régész pedig kutatásokat végzett. Úgy gondolták, hogy újraépítik a kápolnát, de a szakemberek úgy vélték, a feltárt kápolna maradjon úgy, így egy haranglábat építettek oda. Ide járnak ki az emberek búcsúkor. „Szépvízen élt egy olyan fogalom, hogy kicsi Szent László. A búcsús misét mindig a Szent László-naphoz legközelebb eső vasárnap tartották, kicsi Szent Lászlót pedig hétfőn, amikor az emberek kimentek a kápolnához. A kommunista időben ez egy időre megszakadt, de a rendszerváltás után újraindították. Igaz, már nem tudták, hogy hol van a kápolna, ezért Széphavason tartották a misét” – mesélte Ferencz Tibor.
Szent László hava
A szépvízi Szent László hava rendezvénysorozat egy konferenciával kezdődik június hatodikán, amelyre az erdélyi „szentlászlós” települések képviselőit hívják meg. Olyanokat, akik aktívan foglalkoznak Szent Lászlóval, és ahol él még a nagy király kultusza. Tervben van ez alkalommal egy erdélyi Szent László-egyesületet is létrehozni. A hónap második keddjén, 13-án Szent László gyerekszemmel címmel 5–8. osztályos diákoknak tartanak történelmi vetélkedőt. A következő kedden, 20-án a Tíz év Szent László nyomában Szépvízen című rendezvénnyel az elmúlt tíz évnek szeretnének emléket állítani, fotókiállítást és filmbemutatót is terveznek erre az alkalomra. A negyedik kedden, június 27-én pedig búcsús zarándoklatot tartanak a szépvízi Szent László-emlékhelyre.
A Szent László-emlékévről
lovagkirály trónra lépésének 940., szentté avatásának 825. évfordulója alkalmából a 2017-es évet Szent László-emlékévnek nyilvánította Magyarország nemzetpolitikai államtitkársága a Báthory–Bem Hagyományőrző Egyesület és az Emberi Méltóság Tanácsa kezdeményezésére. Az emlékév központi megnyitója február 17-én volt Győrben.
Péter Beáta
Székelyhon.ro
Egy hónapos rendezvénysorozattal tiszteleg a település névadója előtt júniusban Szépvíz. A rendezvénysorozattal minden korosztályt igyekeznek megszólítani.
Tíz évvel ezelőtt kezdték el feltárni Szépvízen a valamikori Szent László-kápolnát, majd haranglábat építettek oda, korábban pedig – felvidéki és erdélyi településekről hozott földből – Szent László-dombot építettek és szobrot állítottak a lovagkirály tiszteletére. Amikor a magyar kormány a 2017-es évet Szent László-emlékévvé nyilvánította, rögtön jelentkeztek, hogy bekapcsolódnának a rendezvénysorozatba.
„Jó érzés volt, hogy az emlékév központi megnyitóján Potápi Árpád János államtitkár beszédében azt mondta: ezennel megnyitják a 2017-es Szent László-évet a Kárpát-medencében, amely Szépvíztől az Alpok lábáig tart. Azonkívül, hogy mi megtartjuk a hagyományos Szent László-búcsúnkat, szeretnénk hozzájárulni a Kárpát-medencei rendezvénysorozathoz, erre már szeptemberben benyújtottuk az igényünket” – magyarázta Ferencz Tibor, a község polgármestere, aki maga is részt vett meghívottként a február 17-ei Szent László-év központi megnyitóján.
Az elöljáró elmondta, Szépvíz mindig „szentlászlós” település volt, 2000-ben szervezte meg, hogy ismét úgy tartsák meg a Szent László-búcsút, ahogy annak idején volt. „Gyermekkoromban a falu lakossága a Kaszinó-kertben volt délután. Rengeteg, számomra akkor ismeretlen ember is megjelent, akik nem idegenek voltak, hanem az elszármazottak. Ez volt az a nap, amikor az összes elszármazott hazajött. Egy nagy közös ünnep volt” – elevenítette fel a polgármester. Mint mondta, a nyolcvanas években ez megszűnt, amikor polgármesterré választották, próbálta olyan formában „visszaszervezni” a Szent László-ünnepélyt, ahogy régebb is zajlott.
2007-ben elkezdték feltárni a valamikori Szent László-kápolnát: idős embereket hívtak ki a helyszín beazonosítására. Botár István régész pedig kutatásokat végzett. Úgy gondolták, hogy újraépítik a kápolnát, de a szakemberek úgy vélték, a feltárt kápolna maradjon úgy, így egy haranglábat építettek oda. Ide járnak ki az emberek búcsúkor. „Szépvízen élt egy olyan fogalom, hogy kicsi Szent László. A búcsús misét mindig a Szent László-naphoz legközelebb eső vasárnap tartották, kicsi Szent Lászlót pedig hétfőn, amikor az emberek kimentek a kápolnához. A kommunista időben ez egy időre megszakadt, de a rendszerváltás után újraindították. Igaz, már nem tudták, hogy hol van a kápolna, ezért Széphavason tartották a misét” – mesélte Ferencz Tibor.
Szent László hava
A szépvízi Szent László hava rendezvénysorozat egy konferenciával kezdődik június hatodikán, amelyre az erdélyi „szentlászlós” települések képviselőit hívják meg. Olyanokat, akik aktívan foglalkoznak Szent Lászlóval, és ahol él még a nagy király kultusza. Tervben van ez alkalommal egy erdélyi Szent László-egyesületet is létrehozni. A hónap második keddjén, 13-án Szent László gyerekszemmel címmel 5–8. osztályos diákoknak tartanak történelmi vetélkedőt. A következő kedden, 20-án a Tíz év Szent László nyomában Szépvízen című rendezvénnyel az elmúlt tíz évnek szeretnének emléket állítani, fotókiállítást és filmbemutatót is terveznek erre az alkalomra. A negyedik kedden, június 27-én pedig búcsús zarándoklatot tartanak a szépvízi Szent László-emlékhelyre.
A Szent László-emlékévről
lovagkirály trónra lépésének 940., szentté avatásának 825. évfordulója alkalmából a 2017-es évet Szent László-emlékévnek nyilvánította Magyarország nemzetpolitikai államtitkársága a Báthory–Bem Hagyományőrző Egyesület és az Emberi Méltóság Tanácsa kezdeményezésére. Az emlékév központi megnyitója február 17-én volt Győrben.
Péter Beáta
Székelyhon.ro
2017. február 26.
Ahol a temetést is fel kellett éleszteni
„Istennek hála, nem volt hiábavaló 25 éve elkezdeni, farsangi rigmusfoszlányokból, töredékekből létrehozni és kibővíteni a farsangtemetés dramaturgiai játékát” – így fogalmazott Kis Portik Irén néprajzkutató a gyergyószentmiklósi maskarás télűzést követően. Több százan voltak részesei az eseménynek.
Konc királynak most sem volt esélye, legyőzte őt Cibere, negyven napig ő lesz a vajda. A mulatozós, lakomázós farsangot jelképező és a kezdődő böjtöt megszemélyesítő szereplők tusájára a restaurált Népművészeti Alkotóház udvarán került sor vasárnap délben. Ezt, a negyed évszázada kialakult szokásnak megfelelően, a Szent Miklós-templomtól indult farsangi felvonulás előzte meg, amelyet a ditrói „törökök” és a barantások vezettek fel, karikás ostoraikkal harsogtatva, felverve a városközpont vasárnapi csendjét. Mindehhez a Cika és a Katorzsa zenekarok muzsikusai adták a kíséretet, és a Salamon Ernő Gimnázium fiataljai, a Hóvirág együttes és más hagyományőrzők is csatlakoztak csujjogtatásokkal, dallal, farsangi rigmusokkal.
Az alkotóház udvarán több száz fős közönséget fakasztott mosolyra a gimnázium diákjainak előadásában a farsangtemetés, amelyet Portik Gabriella tanárnő tanított be számukra. A végkifejlet nem lehetett más: a tél és a farsangi időszak elbukott, elégett az ezt jelképező szalmabábu, átvette az uralmat a negyven napos böjt, aminek elviselését könnyebbé teszi az a tudat, hogy a tavasz is közel van már. A böjtös önmegtartóztatás előtt még jól esett a farsangi fánk és kalács, illetve a forralt bor is, amivel a rendezvényt szervező Művelődési Központ, a házigazda Etnographia Gyergyóiensis Alapítvány és a Gránátalma hímzőkör asszonyai megkínálták a vendégsereget.
A rigmusokat sosem feledik
Meghatottan követte a farsangtemetés ceremóniáját Kis Portik Irén, aki ezelőtt huszonöt évvel a feledésből felélesztette a farsangtemetés hagyományát Gyergyószentmiklóson. Az általa összegyűjtött rigmusok, a téltemetés forgatókönyve ma már egyértelműen a város életének részévé vált, a fontos ünnepnapok egyike a hamvazó szerda előtti vasárnap. Érdemes volt elkezdeni, mert látható, hogy van érdeklődés iránta, évről évre többen követik a farsangtemetést, és jó érzés látni, hogy vannak fiatalok, akik nagy lelkesedéssel veszik át és folytatják ezt a hagyományt – foglalta össze Kis Portik Irén.
25 év alatt szinte minden évben más és más csoport tanulta meg, és adta elő a farsangi felvonulással kezdődő és bábuégetéshez vezető játékot, azaz már több százan vannak, akik nem csak nézték, hanem aktív résztevői is voltak ennek. 25 évvel az elindulás után az egykori hagyomány újrateremtői gyermekeikkel együtt voltak jelen az alkotóház udvarán, ma is fontos számukra ez a népszokás. „Aki egyszer megtanulta ezeket a rigmusokat, az sosem felejti el. Bennük megfogant az igény, a ragaszkodás a népszokások, a népi kultúra iránt, és hiszem, hogy mustármagként fog ez tovább naggyá terebélyesedni. Gyergyószentmiklóson is feléledt a farsangi szokások hagyománya, az érdeklődés megvan, és hiszem, hogy jövője is van” – fogalmazott a néprajzkutató.
Gergely Imre
Székelyhon.ro
„Istennek hála, nem volt hiábavaló 25 éve elkezdeni, farsangi rigmusfoszlányokból, töredékekből létrehozni és kibővíteni a farsangtemetés dramaturgiai játékát” – így fogalmazott Kis Portik Irén néprajzkutató a gyergyószentmiklósi maskarás télűzést követően. Több százan voltak részesei az eseménynek.
Konc királynak most sem volt esélye, legyőzte őt Cibere, negyven napig ő lesz a vajda. A mulatozós, lakomázós farsangot jelképező és a kezdődő böjtöt megszemélyesítő szereplők tusájára a restaurált Népművészeti Alkotóház udvarán került sor vasárnap délben. Ezt, a negyed évszázada kialakult szokásnak megfelelően, a Szent Miklós-templomtól indult farsangi felvonulás előzte meg, amelyet a ditrói „törökök” és a barantások vezettek fel, karikás ostoraikkal harsogtatva, felverve a városközpont vasárnapi csendjét. Mindehhez a Cika és a Katorzsa zenekarok muzsikusai adták a kíséretet, és a Salamon Ernő Gimnázium fiataljai, a Hóvirág együttes és más hagyományőrzők is csatlakoztak csujjogtatásokkal, dallal, farsangi rigmusokkal.
Az alkotóház udvarán több száz fős közönséget fakasztott mosolyra a gimnázium diákjainak előadásában a farsangtemetés, amelyet Portik Gabriella tanárnő tanított be számukra. A végkifejlet nem lehetett más: a tél és a farsangi időszak elbukott, elégett az ezt jelképező szalmabábu, átvette az uralmat a negyven napos böjt, aminek elviselését könnyebbé teszi az a tudat, hogy a tavasz is közel van már. A böjtös önmegtartóztatás előtt még jól esett a farsangi fánk és kalács, illetve a forralt bor is, amivel a rendezvényt szervező Művelődési Központ, a házigazda Etnographia Gyergyóiensis Alapítvány és a Gránátalma hímzőkör asszonyai megkínálták a vendégsereget.
A rigmusokat sosem feledik
Meghatottan követte a farsangtemetés ceremóniáját Kis Portik Irén, aki ezelőtt huszonöt évvel a feledésből felélesztette a farsangtemetés hagyományát Gyergyószentmiklóson. Az általa összegyűjtött rigmusok, a téltemetés forgatókönyve ma már egyértelműen a város életének részévé vált, a fontos ünnepnapok egyike a hamvazó szerda előtti vasárnap. Érdemes volt elkezdeni, mert látható, hogy van érdeklődés iránta, évről évre többen követik a farsangtemetést, és jó érzés látni, hogy vannak fiatalok, akik nagy lelkesedéssel veszik át és folytatják ezt a hagyományt – foglalta össze Kis Portik Irén.
25 év alatt szinte minden évben más és más csoport tanulta meg, és adta elő a farsangi felvonulással kezdődő és bábuégetéshez vezető játékot, azaz már több százan vannak, akik nem csak nézték, hanem aktív résztevői is voltak ennek. 25 évvel az elindulás után az egykori hagyomány újrateremtői gyermekeikkel együtt voltak jelen az alkotóház udvarán, ma is fontos számukra ez a népszokás. „Aki egyszer megtanulta ezeket a rigmusokat, az sosem felejti el. Bennük megfogant az igény, a ragaszkodás a népszokások, a népi kultúra iránt, és hiszem, hogy mustármagként fog ez tovább naggyá terebélyesedni. Gyergyószentmiklóson is feléledt a farsangi szokások hagyománya, az érdeklődés megvan, és hiszem, hogy jövője is van” – fogalmazott a néprajzkutató.
Gergely Imre
Székelyhon.ro
2017. február 26.
Partiumi zenészek találkoztak
Péntek este/éjjel a váradi Trade Centerben rendezte meg az V. Partiumi Zenésztalálkozót az RMDSZ Bihar megyei szervezete. A díszvendég Szőke Zoltán színművész volt a jó hangulatú bulin.
Néhány évvel ezelőtt disznótoros, illetve farsangi mulatsággal kezdődött a várad-őssi sportcsarnokban, azonban az évek folyamán kinőtte ezt a létesítményt, és mára Bihar megye legnagyobb magyar mulatságává vált. Az RMDSZ Bihar megyei szervezete, a Partium Alapítvány és a Sanzon zenekar által rendezett Partiumi Zenésztalálkozóról van szó, mely idén ötödik alkalommal került megszervezésre a várad-szőllősi Trade Centerben, több mint másfél ezer résztvevővel. A sikert jelzi, hogy akár többen is jöttek volna, de már nem volt erre kapacitás.
Berényi Miki
A megye szinte minden sarkából rengeteg személy érkezett, s amíg a régi ismerősök, barátok örömmel üdvözölték egymást, s elhelyezkedtek, akik akarták, tombolajegyeket vásárolhattak, illetve természetesen később is az est folyamán. A műsorvezetői szerepeket Balázs Anita és Szőke Zoltán színművész, a népszerű Barátok közt sorozat Berényi Miklósa látták el. Utóbbit többször is megostromolták a nők, de a szappanopera férfi rajongói is, talán nem tévedünk nagyot, ha azt mondjuk, hogy több tucatnyi szelfi, közös fénykép készült vele közösen.
A rendezvény kezdetén vezető RMDSZ-es politikusok kívántak jó szórakozást az egybegyűlteknek: Cseke Attila szenátor, az RMDSZ megyei elnöke, Szabó Ödön parlamenti képviselő, megyei ügyvezető elnök, Biró Rozália parlamenti képviselő és Pásztor Sándor, a Bihar Megyei Tanács elnöke. Az előzetes program szerint a meghívott zenekarok a következők voltak: a Desszert zenekar, a Koktél, a Westlife, a Haver-Rock, a Dreamers, a Nagyváradi Ifjúsági Fúvószenekar és a Dupla Kávé. Médiatámogató a Bihari Napló volt.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro
Péntek este/éjjel a váradi Trade Centerben rendezte meg az V. Partiumi Zenésztalálkozót az RMDSZ Bihar megyei szervezete. A díszvendég Szőke Zoltán színművész volt a jó hangulatú bulin.
Néhány évvel ezelőtt disznótoros, illetve farsangi mulatsággal kezdődött a várad-őssi sportcsarnokban, azonban az évek folyamán kinőtte ezt a létesítményt, és mára Bihar megye legnagyobb magyar mulatságává vált. Az RMDSZ Bihar megyei szervezete, a Partium Alapítvány és a Sanzon zenekar által rendezett Partiumi Zenésztalálkozóról van szó, mely idén ötödik alkalommal került megszervezésre a várad-szőllősi Trade Centerben, több mint másfél ezer résztvevővel. A sikert jelzi, hogy akár többen is jöttek volna, de már nem volt erre kapacitás.
Berényi Miki
A megye szinte minden sarkából rengeteg személy érkezett, s amíg a régi ismerősök, barátok örömmel üdvözölték egymást, s elhelyezkedtek, akik akarták, tombolajegyeket vásárolhattak, illetve természetesen később is az est folyamán. A műsorvezetői szerepeket Balázs Anita és Szőke Zoltán színművész, a népszerű Barátok közt sorozat Berényi Miklósa látták el. Utóbbit többször is megostromolták a nők, de a szappanopera férfi rajongói is, talán nem tévedünk nagyot, ha azt mondjuk, hogy több tucatnyi szelfi, közös fénykép készült vele közösen.
A rendezvény kezdetén vezető RMDSZ-es politikusok kívántak jó szórakozást az egybegyűlteknek: Cseke Attila szenátor, az RMDSZ megyei elnöke, Szabó Ödön parlamenti képviselő, megyei ügyvezető elnök, Biró Rozália parlamenti képviselő és Pásztor Sándor, a Bihar Megyei Tanács elnöke. Az előzetes program szerint a meghívott zenekarok a következők voltak: a Desszert zenekar, a Koktél, a Westlife, a Haver-Rock, a Dreamers, a Nagyváradi Ifjúsági Fúvószenekar és a Dupla Kávé. Médiatámogató a Bihari Napló volt.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro
2017. február 27.
Visszaváltoztatták a jogi besorolást (Székely „terroristák” pere)
Február 24-én, pénteken a bukaresti táblabíróságon újabb tárgyalást tartottak Beke István és Szőcs Zoltán alapfokú perében. Az érintettek az alapfokú tárgyalások lezárását remélték, de ehelyett újabb fordulat következett be. Beke Csilla és István beszámolója szerint a pénteki tárgyalás újabb öt tanú kihallgatásával kezdődött.
Hárman (Datki Zsusza, Datki László és Darvas Erzsébet) határozott módon bizonyították, hogy nem helytálló a beszélgetés vád által megjelölt időpontja, ugyanis akkor Szőcs Zoltán káposztát árusított Tusnádon. Az ügyészség többek között arról kérdezte a tanúkat, hogy Szőcs Zoltán aznap milyen ruhát viselt (két év távlatában), és honnan tudták meg, hogy kihallgatják őket. Közel másfél órát firtatták az október 10-i káposztaárusítás mikéntjét, órára pontosan vették számba a történteket, fel kellett sorolni a vásárlókat (több mint húsz percet betűzték a többtucatnyi magyar nevet), de azt is, milyen autóval vitte az árut, ki volt vele, hová vitte, mi volt a szerepük a házigazdáknak, mennyit szállított, hány éve viszi, miért akkor stb., akár egy káposztatermelő-eladási konferencián.
A másik két tanútól (Soós Lászlótól és Németh Loránd Csabától), a két vádlott emberi értékeiről, kvalitásairól érdeklődtek. Soós László esetében – aki vármegyés mivoltát is igazolta – záporoztak a Vármegyét illető kérdések köszönésükről, hitvallásukról, beszéltek-e Nagy-Magyarország visszaállításáról, Erdély elszakításáról. A vádiratban is szereplő, Trianonnal és Erdéllyel kapcsolatos szlogenek lefordítását kérte tőle az ügyész. Azt, hogy Szőcs Zoltán és Beke István milyen emberek, csak az ügyvédek kérdéseire tudta elmondani. Németh Loránd Csaba határozottan kiállt, ahogyan eddig is, Beke István példamutató emberi magatartása mellett, és ugyanígy vélekedett Szőcs Zoltánról is. Arra a kérdésre, van-e tudomása arról, hogy a vármegyések alkotmányos rend elleni tevékenységet folytattak volna, válasza határozott volt: „nincs tudomásom ilyesmiről”. A hatodik tanú, Szathmáry János orvosi beavatkozás miatt nem lehetett jelen. Habár Szőcs Zoltán ügyvédje kérte, hogy a későbbiekben hallgassák ki, a bíró úgy döntött, ez már nem szükséges.
A tanúmeghallgatásokat követően történt a fordulat, elutasítottak mindent: a hanganyag felülvizsgálatát, az eredeti felvétel bemutatását, amelyet Beke István ügyvédje kulcsfontosságúnak nevezett. Figyelmen kívül hagyták, hogy folyamatosan kérték ezt, mert a bemutatott anyag vágott, tele van helytelen fordítással, nem szerepel benne Beke István vállalása, hiányos a fordítás, és sok helyen rosszul azonosítják a résztvevőket. Ugyanakkor elutasították a pirotechnikai vizsgálat független szakértők általi elkészítését, és azt is, hogy a hanganyag fordítóját tanúként meghallgassák, de nem egyeztek bele egy tanú – Bandi Szabolcs – újrakihallgatásába sem, akinek a nyilatkozatai ellentmondásosak voltak. A felsoroltak elutasítása után a bíró közölte, hogy ismét megváltoztatják a jogi besorolást, vagyis nem közösség elleni, hanem alkotmányos rend elleni merényletkísérlettel, illetve felbujtással vádolják őket (ez volt érvényben tavaly márciusig), és maradt a pirotechnikai eszközökkel kapcsolatos vád is. A végzést nem tudni, mikor kapják meg, a bukaresti táblabíróság hivatalos honlapján levő információk még minimálisnak sem nevezhetők – vélekedett a Beke házaspár. „Ez körülbelül úgy néz ki, valaki hallotta, hogy veszekedtem a szomszéddal, erre megvádolnak, hogy el akartam lopni a tyúkját, meggondolják, hogy nem is igaz, meg akartam verni a szomszédot, majd ismét visszatérnek, hogy mégiscsak a tyúkot akartam ellopni. A gond, hogy ez a tyúk nem létezik, és a veszekedés sem, csak a szomszéd, akivel beszélgettem, és nem veszekedtem. Így állnak a bizonyítékokkal is ebben az ügyben, a közösség elleni merényletre való kísérlet és felbujtás nem volt bizonyítható, így váltanak. Meg lehet dönteni petárdákkal az ország alkotmányos rendjét?” – tette fel a jogos kérdést a Beke házaspár. A 2004/534-es törvény szerint egy tett akkor válik terrorcselekménnyé, ha politikai töltetet kap. A több mint háromórás hanganyagban egyszer sem hallható a Nagy-Magyarország megnevezés, mégis az a lényege az újabb változtatásnak, hogy a Vármegye az államhatalom megdöntéséért tevékenykedik az úgynevezett Székelyföldön erőszakos cselekedetekkel, paramilitáris alakulatnak nevezik, de konkrétan még a felépítése sincs leírva, csak vezetőket neveznek meg, beosztottak nélkül, holott ilyen vádak esetében teljes szerkezeti elemzést kellett volna végezni, konkrét, meggyőző bizonyítékokat felsorakoztatni. Ezt nem tették meg – érvelt a Beke házaspár. A legutóbbi tárgyaláson Szőcs Zoltán azon kérését is elutasították, hogy szüntessék meg ellene a hatósági felügyeletet. A vád és a vádlottak a kiközlést követő 48 órában fellebbezhetnek. A kirakatper tárgyalása egy hónap múlva, március 24-én folytatódik.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Február 24-én, pénteken a bukaresti táblabíróságon újabb tárgyalást tartottak Beke István és Szőcs Zoltán alapfokú perében. Az érintettek az alapfokú tárgyalások lezárását remélték, de ehelyett újabb fordulat következett be. Beke Csilla és István beszámolója szerint a pénteki tárgyalás újabb öt tanú kihallgatásával kezdődött.
Hárman (Datki Zsusza, Datki László és Darvas Erzsébet) határozott módon bizonyították, hogy nem helytálló a beszélgetés vád által megjelölt időpontja, ugyanis akkor Szőcs Zoltán káposztát árusított Tusnádon. Az ügyészség többek között arról kérdezte a tanúkat, hogy Szőcs Zoltán aznap milyen ruhát viselt (két év távlatában), és honnan tudták meg, hogy kihallgatják őket. Közel másfél órát firtatták az október 10-i káposztaárusítás mikéntjét, órára pontosan vették számba a történteket, fel kellett sorolni a vásárlókat (több mint húsz percet betűzték a többtucatnyi magyar nevet), de azt is, milyen autóval vitte az árut, ki volt vele, hová vitte, mi volt a szerepük a házigazdáknak, mennyit szállított, hány éve viszi, miért akkor stb., akár egy káposztatermelő-eladási konferencián.
A másik két tanútól (Soós Lászlótól és Németh Loránd Csabától), a két vádlott emberi értékeiről, kvalitásairól érdeklődtek. Soós László esetében – aki vármegyés mivoltát is igazolta – záporoztak a Vármegyét illető kérdések köszönésükről, hitvallásukról, beszéltek-e Nagy-Magyarország visszaállításáról, Erdély elszakításáról. A vádiratban is szereplő, Trianonnal és Erdéllyel kapcsolatos szlogenek lefordítását kérte tőle az ügyész. Azt, hogy Szőcs Zoltán és Beke István milyen emberek, csak az ügyvédek kérdéseire tudta elmondani. Németh Loránd Csaba határozottan kiállt, ahogyan eddig is, Beke István példamutató emberi magatartása mellett, és ugyanígy vélekedett Szőcs Zoltánról is. Arra a kérdésre, van-e tudomása arról, hogy a vármegyések alkotmányos rend elleni tevékenységet folytattak volna, válasza határozott volt: „nincs tudomásom ilyesmiről”. A hatodik tanú, Szathmáry János orvosi beavatkozás miatt nem lehetett jelen. Habár Szőcs Zoltán ügyvédje kérte, hogy a későbbiekben hallgassák ki, a bíró úgy döntött, ez már nem szükséges.
A tanúmeghallgatásokat követően történt a fordulat, elutasítottak mindent: a hanganyag felülvizsgálatát, az eredeti felvétel bemutatását, amelyet Beke István ügyvédje kulcsfontosságúnak nevezett. Figyelmen kívül hagyták, hogy folyamatosan kérték ezt, mert a bemutatott anyag vágott, tele van helytelen fordítással, nem szerepel benne Beke István vállalása, hiányos a fordítás, és sok helyen rosszul azonosítják a résztvevőket. Ugyanakkor elutasították a pirotechnikai vizsgálat független szakértők általi elkészítését, és azt is, hogy a hanganyag fordítóját tanúként meghallgassák, de nem egyeztek bele egy tanú – Bandi Szabolcs – újrakihallgatásába sem, akinek a nyilatkozatai ellentmondásosak voltak. A felsoroltak elutasítása után a bíró közölte, hogy ismét megváltoztatják a jogi besorolást, vagyis nem közösség elleni, hanem alkotmányos rend elleni merényletkísérlettel, illetve felbujtással vádolják őket (ez volt érvényben tavaly márciusig), és maradt a pirotechnikai eszközökkel kapcsolatos vád is. A végzést nem tudni, mikor kapják meg, a bukaresti táblabíróság hivatalos honlapján levő információk még minimálisnak sem nevezhetők – vélekedett a Beke házaspár. „Ez körülbelül úgy néz ki, valaki hallotta, hogy veszekedtem a szomszéddal, erre megvádolnak, hogy el akartam lopni a tyúkját, meggondolják, hogy nem is igaz, meg akartam verni a szomszédot, majd ismét visszatérnek, hogy mégiscsak a tyúkot akartam ellopni. A gond, hogy ez a tyúk nem létezik, és a veszekedés sem, csak a szomszéd, akivel beszélgettem, és nem veszekedtem. Így állnak a bizonyítékokkal is ebben az ügyben, a közösség elleni merényletre való kísérlet és felbujtás nem volt bizonyítható, így váltanak. Meg lehet dönteni petárdákkal az ország alkotmányos rendjét?” – tette fel a jogos kérdést a Beke házaspár. A 2004/534-es törvény szerint egy tett akkor válik terrorcselekménnyé, ha politikai töltetet kap. A több mint háromórás hanganyagban egyszer sem hallható a Nagy-Magyarország megnevezés, mégis az a lényege az újabb változtatásnak, hogy a Vármegye az államhatalom megdöntéséért tevékenykedik az úgynevezett Székelyföldön erőszakos cselekedetekkel, paramilitáris alakulatnak nevezik, de konkrétan még a felépítése sincs leírva, csak vezetőket neveznek meg, beosztottak nélkül, holott ilyen vádak esetében teljes szerkezeti elemzést kellett volna végezni, konkrét, meggyőző bizonyítékokat felsorakoztatni. Ezt nem tették meg – érvelt a Beke házaspár. A legutóbbi tárgyaláson Szőcs Zoltán azon kérését is elutasították, hogy szüntessék meg ellene a hatósági felügyeletet. A vád és a vádlottak a kiközlést követő 48 órában fellebbezhetnek. A kirakatper tárgyalása egy hónap múlva, március 24-én folytatódik.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2017. február 27.
Elűzték a telet és a bennük rejlő félelmeket (Csángó nagytalálkozó Bákóban)
„Sügüdeje régebben, nagyapáim, nagymámáim mesélték nekünk, hogy mikor jöttek a húshajat napok, akkor innapoltak a családok, ettek, ittak, vigadtak, mulattak. De azt mondták, akkor az utolján este nem szabad kimenni a mezőre, mert jő a verekedés, a háború. Jön a Csontkirály és Babkirály ” – Dobos Rózsa külsőrekecsini hagyományőrző asszony mesével indította a farsang lezárását, a tél elűzését jelképező Csontkirály és Babkirály elnevezésű szombati rendezvény kulturális programját. Az esemény jelentősége, hogy Bákóban még soha nem tartottak ilyen nagyméretű csángótalálkozót. A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCSMSZ) szervezésében, a Bethlen Gábor Alap támogatásával rendezett farsangzáró több mint ötszáz résztvevője huszonnégy csángó faluból érkezett, bemutatkoztak a hagyományőrző csoportok, a közös vacsora után pedig a táncházban folytatódott az ismerkedés és a felszabadult mulatság.
A moldvai csángók saját környezetükben ritkán találkoznak úgy, hogy hagyományos viseletben, csángó identitásukat felvállalva, több faluból egyszerre legyenek jelen, és bátran kimondják érzéseiket, gondolataikat. Az 1989-es fordulat után, 1990-ben Lészpeden és Pusztinán gyűltek össze nagyobb tömegben, majd szerre a magyar házak avatásakor és más ünnepeken találkoztak egy-egy faluban, de a rendszeres találkozók inkább a gyermekeket érintik a különböző versenyek alkalmával.
A bákói, bogdánfalvi, csíkfalusi, diószegi, diszéni, dumbrăveni-i, ferdinándújfalusi, forrófalvi, frumószai, gyimesbükki, klézsei (és a hozzá tartozó Buda, valamint Tyúkszer csoportja), külsőrekecsini, lábnyiki, lészpedi, lujzikalagori, magyarfalusi, máriafalvi, nagypataki, pokolpataki, pusztinai, szászkúti, újfalusi, trunki, somoskai csoportok a három csángó folyó – Szeret, Tázló, Tatros – mentéről hozták sajátos viseletüket, dalaikat, táncaikat: fiatalok, de többségében középkorúak és idősek jöttek el, ahogy ők mondják, a csángó fővárosba. A rendezvény egy perc néma csenddel kezdődött a januárban elhunyt Solomon Adrian emlékére, aki 2007 és 2014 között irányította a Moldvai Csángómagyarok Szövetségét, majd a pusztinai asszonycsoport a régi miatyánkot énekelte. Pogár László, az MCSMSZ elnöke köszöntőjében egy nagy családhoz hasonlította a jelen lévő csángó közösséget, ahol a résztvevők megismerhetik egymás hagyományait. Kőrösi Viktor Dávid, Magyarország csíkszeredai főkonzulátusának konzulja Adjon a Mária! köszöntéssel üdvözölte a jelenlévőket, és hangsúlyozta: „nyelvünk és hagyományaink határoznak meg minket, és az a tény, hogy itt vagyunk most, azt jelenti, hogy jól végezzük a dolgunkat, amennyire a jóisten arra nekünk lehetőséget ad, jól végzi a dolgát az MCSMSZ, jól végzik a dolgukat a tanítók a településeken, jól végzik a dolgukat a hagyományőrzők, és jól végzi a dolgát a csángó magyar társadalom, hiszen megőrzik őseik hitét, és nemcsak megőrzik, hanem át is adják azt őseik csángó nyelvével együtt.” A találkozón bemutatkozott a külsőrekecsini, lujzikalagori, dumbrăveni-i, máriafalvi, csíkfalusi, gyimesbükki, lábnyiki, trunki csoport és a Csíkszeredában tanuló csángó diákok Izva együttese, akiket hagyományőrző csángó muzsikusok – Legedi László István (Klézse), Hodorog András (Tyúkszer), Stanciu Ian (Parava), Kovács Gábor (Pusztina) és a sepsiszentgyörgyi Melkuhn Róbert, Csibi Szabolcs, Kelemen István, Lőrinczi Zsolt, Fazakas Lajos, valamint a magyarországi Zsobokorszki Ferenc kísért.
Lássák, mennyi csángó van
A gyermekekkel való foglalkozás nagyon fontos, de a szülőkhöz is közel kell vinni a hagyományok világát ahhoz, hogy értelmét lássák annak, amit a gyermekek a magyar oktatási programban tanulnak – mondta lapunknak Pogár László. „Sokan elmondják, mennyire sajnálják, hogy gyermekkorukban ezekre az értékekre senki nem hívta fel a figyelmet, és arra sem, hogy fontos megőrizni a hagyományainkat.” Az MCSMSZ vezetője szerint igaz, hogy a fiatalok közül sokan elmennek külföldre, „de ha a szülők buzdítják a gyermekeiket, hogy őrizzék a hagyományt, amikor nekik gyermekeik lesznek, ők is továbbadják, amit otthon, a falujukban tanultak”.
Duma András, a Szeret–Klézse Alapítvány elnöke, csángó költő, hagyományőrző lapunknak azt mondta, a Csontkirály és Babkirály rendezvény nagyon fontos, mert ez már egy lépés, hogy nem Budapesten tartanak csángótalálkozót, hanem Moldvában. „Én azt kívánom, ez oda fejlődjék, hogy Bákó főterén mutatódjunk fel, ott vonuljunk fel, lássák, mennyi csángó van.” Nyisztor Tinka, a pusztinai Szent István Egyesület elnöke, az MCSMSZ vallásügyekért felelős vezetőségi tagja szerint is „fontos, hogy saját fővárosukban történjék valami őket érintő, itthon tudják megmutatni, hogy ők is valakik. Mert a falvakban, elszigetelten a magyar házban megmutatkoznak, ahol más nem látja, ahol nincsenek a pap szeme előtt, ez ahhoz képest nagy lépés, ez más dolog, ezt mindenki érzi. (…) Felvállalja önmagát, és azt is pontosan érzi, hogy fel is vállalhatja, mert ha már a fővárosban van egy ilyen rendezvény, akkor tudja, hogy többet nem kell félni attól, hogy otthon elveszik a nyugdíját, mert ezzel ijesztgetik, és azzal is, hogy a pap nem fogja eltemetni.”
„Mi szeressük, azér gyűlünk essze”
„Amikor én hétéves vótam, mentem a templomba, hogy elsőgyónó legyek, magyarul tanultam meg az imádságot, az ötparancsolatot. Magyar misék vótak nálunk. Gyergyina páter vót, most meg van halva. De osztán errefelé többet nem engedték, hogy magyar mise legyen, elcserélték, hogy csak oláhul mondják a miséket nálunk” – meséli a 71 éves lészpedi Miska Anna. Asszonytársaival hetente egyszer guzsalyast tartanak, most a böjtre és a húsvétra készülve énekeket tanulnak. „Mi szeressük, azér gyűlünk essze, s énekelünk.” A lészpedi csoporttal érkezett a bákói találkozóra Tóth Mária is, aki négy osztályt magyar iskolában tanult. „Vajok születve a negyvennyolcban, kám ötvennégyben indultam iskolába. Vótak magyar tanárnék, vót Bandi tanító néni, vót Zsombor, vót Zoli, Zudor, sok tanárok vótak magyarok. Tudok olvasni, nem tudok írni, elfelejtettem. Mikor még adnak könyveket, akkor olvasok. Mondunk meséket, tanulunk imádságot es. Hosszú esztendőbe, melyiket tudjuk a faluból az öregektől, mind aztot fújjuk. Nem tudunk beszélni olyan tiszta magyarul, mint magik, ennyit tudunk, így tudunk, csángók vagyunk.” Falustársa rögtön kiigazítja, hogy azért mégiscsak tisztábban beszélnek magyarul ők, mint más csángó faluban. „El lehet jön Lészpedbe, jobban megértődik a lészpediekvel, mint a kalagoriakkal, vagy Klézsébe, Somoskába. Ki hogy tanulta a szülőktől kicsi koriktól. Azok tanulták úgy kicsi koriktól, mi így. Nekünk anyókáink úgy mondták örökkétig, hogy mi a székelyekből vagyunk idehozva. Azt mondta nekem a sztrebunikám, hogy mikor idehozták ezt a Lészpedet, huszonöt familia vót csak, s onnét szaporodtak osztán. De most Lészped nagy falu, el lehet jöjjenek. Mi, a régiek, le a kalappal, mi szeressük a magyart” – mondja a 77 éves Imre Ilona.
Minden találkozás jó – véli a külsőrekecsini Gyurka Valentin, aki feleségével és négy gyermekével januárban maradt otthon nélkül, amikor porig égett a házuk. Ennek ellenére Valentin vezette a külsőrekecsini asszonycsoportot, velük táncolt és énekelt, azt mondta, most ez a feladat, erre koncentrál. Szerinte nagyon fontos ez a csángótalálkozó, „mert míg régebben a búcsúkba eljártak egymáshoz a falvak, a jelenlegi fiatalok nem mennek, megszűnt az ilyen szomszédolás”. Dobos Rózsával és Szarka Melicával, aki 1989 után alapította a külsőrekecsini tánccsoportot, hármasban tanítják a gyermekeket és a felnőtteket.
„Eljöttem, s megvigyázkodok” – mondja a 83 éves tyúkszeri Szájka Katalin, aki az egyik legidősebb résztvevője volt a csángótalálkozónak, és a csíksomlyói búcsúk kivételével soha nem volt ennyi csángóval egy helyen.
„Nem tudjuk, hogy csángó bál-e, guzsal-e, de mi itt vagyunk” – mondják a pusztinai asszonyok, akik közül Timár Margittal, Szőcs Tinkával, László Margittal, Szőcs Katalinnal, Tamás Magdolnával és a pucinai Csobán Magdával már több csángó rendezvényen találkoztunk, másokkal együtt oszlopos tagjai a pusztinai hagyományőrzőknek.
A lujzikalagori csoportban énekelt Pillancs Mária is, amit tud, a mámáitól tanulta – mondja. A szintén kalagori Funar Antal emlékszik arra az időre, amikor Jászberényben volt „urálni” csángó viseletben még néhai Antall József miniszterelnöksége idején. A bákói találkozóról úgy véli, „jó, hogy csánnak ilyen dolgokat, mert lassan-lassan elfelejtjük azt es, mit tudunk”. Bulál Krisztina Külsőrekecsinből származik, de 2000 óta férjével Dumbrăveni-ben él. A kezdetekről mesél: „1998-ban vót a nagy árvíz Rekecsinben, s akkor mi kiköltöztünk. Ott legelő vót, s kinek a nagy víz elvitte a házát, csinált oda házat. S akkor úgy épült Dumbrăveni. Nekünk nem vitte el a víz a házunkat, csak a férjem édesanyáinak vót egy helyük, földjük, s akkor oda csinált a férjem házat. S akkor mentünk ki mi kétezerbe, met akkor házasodtunk.” Krisztina régóta táncol a külsőrekecsiniekkel, és amikor tavaly, az első Csontkirály és Babkirály-estre készültek, tánccsoportot alapított Dumbrăveni-ben is. Ilyen hozadéka is van ennek a találkozónak, és nem ők az egyetlenek, akik csak mostanság élesztgetik a régiek tudását. Bogdán Gătu Klárával, Magyarfalu énekes nagyasszonyával sem először találkoztunk. Lapunknak elmondta, sokat ér nekik ez a rendezvény: „Mert ha ne lettek lenne ezek a gyűlések, hogy mükünköt esszegyűjtsenek valahova vaj elvigyenek, akkor ezek a ruhák elvesztek lenne éppen mind. Többet senki nem csinált, többet senki nem varrt, senki nem szőtt, s most, hogy lássák, hogy a gyerekeket is iskolából táncolni viszik, énekelni viszik, akkor minden anyuka azt nezi, vajon honnan kapna, hogy vegyen vagy varrjon ilyen ruhát. Akkor mindenki meghagyta azután a csángó ruhát, többet nem adták el pénzért senkinek, hanem mindenki hagyja magának otthon a csángó viseletet.” Klára asszony a nagymamája által varrt ingben érkezett Bákóba, nagyon vigyáz rá, azt mondja, a csángó viselet olyan, mint az írott tojás, minden darabja olyan szép és értékes. Nemcsak a csángó viselet, hanem az énekek és az imádságok megszállottja is, bár édesanyja nem járt soha iskolába, mégis minden magyar imádságot tudott. Őt gyermekkorában ez nem érdekelte, felnőttként kezdett hozzá a gyűjtéshez asszonytársaival együtt. Szervez, tanít az iskolában, s bár időnként vannak nehézségek, azt mondja, „nem lehet, hogy vajegy kőbe meg ne botlójál valahol, de elrúgjuk, s mejünk eléfelé”.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
„Sügüdeje régebben, nagyapáim, nagymámáim mesélték nekünk, hogy mikor jöttek a húshajat napok, akkor innapoltak a családok, ettek, ittak, vigadtak, mulattak. De azt mondták, akkor az utolján este nem szabad kimenni a mezőre, mert jő a verekedés, a háború. Jön a Csontkirály és Babkirály ” – Dobos Rózsa külsőrekecsini hagyományőrző asszony mesével indította a farsang lezárását, a tél elűzését jelképező Csontkirály és Babkirály elnevezésű szombati rendezvény kulturális programját. Az esemény jelentősége, hogy Bákóban még soha nem tartottak ilyen nagyméretű csángótalálkozót. A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCSMSZ) szervezésében, a Bethlen Gábor Alap támogatásával rendezett farsangzáró több mint ötszáz résztvevője huszonnégy csángó faluból érkezett, bemutatkoztak a hagyományőrző csoportok, a közös vacsora után pedig a táncházban folytatódott az ismerkedés és a felszabadult mulatság.
A moldvai csángók saját környezetükben ritkán találkoznak úgy, hogy hagyományos viseletben, csángó identitásukat felvállalva, több faluból egyszerre legyenek jelen, és bátran kimondják érzéseiket, gondolataikat. Az 1989-es fordulat után, 1990-ben Lészpeden és Pusztinán gyűltek össze nagyobb tömegben, majd szerre a magyar házak avatásakor és más ünnepeken találkoztak egy-egy faluban, de a rendszeres találkozók inkább a gyermekeket érintik a különböző versenyek alkalmával.
A bákói, bogdánfalvi, csíkfalusi, diószegi, diszéni, dumbrăveni-i, ferdinándújfalusi, forrófalvi, frumószai, gyimesbükki, klézsei (és a hozzá tartozó Buda, valamint Tyúkszer csoportja), külsőrekecsini, lábnyiki, lészpedi, lujzikalagori, magyarfalusi, máriafalvi, nagypataki, pokolpataki, pusztinai, szászkúti, újfalusi, trunki, somoskai csoportok a három csángó folyó – Szeret, Tázló, Tatros – mentéről hozták sajátos viseletüket, dalaikat, táncaikat: fiatalok, de többségében középkorúak és idősek jöttek el, ahogy ők mondják, a csángó fővárosba. A rendezvény egy perc néma csenddel kezdődött a januárban elhunyt Solomon Adrian emlékére, aki 2007 és 2014 között irányította a Moldvai Csángómagyarok Szövetségét, majd a pusztinai asszonycsoport a régi miatyánkot énekelte. Pogár László, az MCSMSZ elnöke köszöntőjében egy nagy családhoz hasonlította a jelen lévő csángó közösséget, ahol a résztvevők megismerhetik egymás hagyományait. Kőrösi Viktor Dávid, Magyarország csíkszeredai főkonzulátusának konzulja Adjon a Mária! köszöntéssel üdvözölte a jelenlévőket, és hangsúlyozta: „nyelvünk és hagyományaink határoznak meg minket, és az a tény, hogy itt vagyunk most, azt jelenti, hogy jól végezzük a dolgunkat, amennyire a jóisten arra nekünk lehetőséget ad, jól végzi a dolgát az MCSMSZ, jól végzik a dolgukat a tanítók a településeken, jól végzik a dolgukat a hagyományőrzők, és jól végzi a dolgát a csángó magyar társadalom, hiszen megőrzik őseik hitét, és nemcsak megőrzik, hanem át is adják azt őseik csángó nyelvével együtt.” A találkozón bemutatkozott a külsőrekecsini, lujzikalagori, dumbrăveni-i, máriafalvi, csíkfalusi, gyimesbükki, lábnyiki, trunki csoport és a Csíkszeredában tanuló csángó diákok Izva együttese, akiket hagyományőrző csángó muzsikusok – Legedi László István (Klézse), Hodorog András (Tyúkszer), Stanciu Ian (Parava), Kovács Gábor (Pusztina) és a sepsiszentgyörgyi Melkuhn Róbert, Csibi Szabolcs, Kelemen István, Lőrinczi Zsolt, Fazakas Lajos, valamint a magyarországi Zsobokorszki Ferenc kísért.
Lássák, mennyi csángó van
A gyermekekkel való foglalkozás nagyon fontos, de a szülőkhöz is közel kell vinni a hagyományok világát ahhoz, hogy értelmét lássák annak, amit a gyermekek a magyar oktatási programban tanulnak – mondta lapunknak Pogár László. „Sokan elmondják, mennyire sajnálják, hogy gyermekkorukban ezekre az értékekre senki nem hívta fel a figyelmet, és arra sem, hogy fontos megőrizni a hagyományainkat.” Az MCSMSZ vezetője szerint igaz, hogy a fiatalok közül sokan elmennek külföldre, „de ha a szülők buzdítják a gyermekeiket, hogy őrizzék a hagyományt, amikor nekik gyermekeik lesznek, ők is továbbadják, amit otthon, a falujukban tanultak”.
Duma András, a Szeret–Klézse Alapítvány elnöke, csángó költő, hagyományőrző lapunknak azt mondta, a Csontkirály és Babkirály rendezvény nagyon fontos, mert ez már egy lépés, hogy nem Budapesten tartanak csángótalálkozót, hanem Moldvában. „Én azt kívánom, ez oda fejlődjék, hogy Bákó főterén mutatódjunk fel, ott vonuljunk fel, lássák, mennyi csángó van.” Nyisztor Tinka, a pusztinai Szent István Egyesület elnöke, az MCSMSZ vallásügyekért felelős vezetőségi tagja szerint is „fontos, hogy saját fővárosukban történjék valami őket érintő, itthon tudják megmutatni, hogy ők is valakik. Mert a falvakban, elszigetelten a magyar házban megmutatkoznak, ahol más nem látja, ahol nincsenek a pap szeme előtt, ez ahhoz képest nagy lépés, ez más dolog, ezt mindenki érzi. (…) Felvállalja önmagát, és azt is pontosan érzi, hogy fel is vállalhatja, mert ha már a fővárosban van egy ilyen rendezvény, akkor tudja, hogy többet nem kell félni attól, hogy otthon elveszik a nyugdíját, mert ezzel ijesztgetik, és azzal is, hogy a pap nem fogja eltemetni.”
„Mi szeressük, azér gyűlünk essze”
„Amikor én hétéves vótam, mentem a templomba, hogy elsőgyónó legyek, magyarul tanultam meg az imádságot, az ötparancsolatot. Magyar misék vótak nálunk. Gyergyina páter vót, most meg van halva. De osztán errefelé többet nem engedték, hogy magyar mise legyen, elcserélték, hogy csak oláhul mondják a miséket nálunk” – meséli a 71 éves lészpedi Miska Anna. Asszonytársaival hetente egyszer guzsalyast tartanak, most a böjtre és a húsvétra készülve énekeket tanulnak. „Mi szeressük, azér gyűlünk essze, s énekelünk.” A lészpedi csoporttal érkezett a bákói találkozóra Tóth Mária is, aki négy osztályt magyar iskolában tanult. „Vajok születve a negyvennyolcban, kám ötvennégyben indultam iskolába. Vótak magyar tanárnék, vót Bandi tanító néni, vót Zsombor, vót Zoli, Zudor, sok tanárok vótak magyarok. Tudok olvasni, nem tudok írni, elfelejtettem. Mikor még adnak könyveket, akkor olvasok. Mondunk meséket, tanulunk imádságot es. Hosszú esztendőbe, melyiket tudjuk a faluból az öregektől, mind aztot fújjuk. Nem tudunk beszélni olyan tiszta magyarul, mint magik, ennyit tudunk, így tudunk, csángók vagyunk.” Falustársa rögtön kiigazítja, hogy azért mégiscsak tisztábban beszélnek magyarul ők, mint más csángó faluban. „El lehet jön Lészpedbe, jobban megértődik a lészpediekvel, mint a kalagoriakkal, vagy Klézsébe, Somoskába. Ki hogy tanulta a szülőktől kicsi koriktól. Azok tanulták úgy kicsi koriktól, mi így. Nekünk anyókáink úgy mondták örökkétig, hogy mi a székelyekből vagyunk idehozva. Azt mondta nekem a sztrebunikám, hogy mikor idehozták ezt a Lészpedet, huszonöt familia vót csak, s onnét szaporodtak osztán. De most Lészped nagy falu, el lehet jöjjenek. Mi, a régiek, le a kalappal, mi szeressük a magyart” – mondja a 77 éves Imre Ilona.
Minden találkozás jó – véli a külsőrekecsini Gyurka Valentin, aki feleségével és négy gyermekével januárban maradt otthon nélkül, amikor porig égett a házuk. Ennek ellenére Valentin vezette a külsőrekecsini asszonycsoportot, velük táncolt és énekelt, azt mondta, most ez a feladat, erre koncentrál. Szerinte nagyon fontos ez a csángótalálkozó, „mert míg régebben a búcsúkba eljártak egymáshoz a falvak, a jelenlegi fiatalok nem mennek, megszűnt az ilyen szomszédolás”. Dobos Rózsával és Szarka Melicával, aki 1989 után alapította a külsőrekecsini tánccsoportot, hármasban tanítják a gyermekeket és a felnőtteket.
„Eljöttem, s megvigyázkodok” – mondja a 83 éves tyúkszeri Szájka Katalin, aki az egyik legidősebb résztvevője volt a csángótalálkozónak, és a csíksomlyói búcsúk kivételével soha nem volt ennyi csángóval egy helyen.
„Nem tudjuk, hogy csángó bál-e, guzsal-e, de mi itt vagyunk” – mondják a pusztinai asszonyok, akik közül Timár Margittal, Szőcs Tinkával, László Margittal, Szőcs Katalinnal, Tamás Magdolnával és a pucinai Csobán Magdával már több csángó rendezvényen találkoztunk, másokkal együtt oszlopos tagjai a pusztinai hagyományőrzőknek.
A lujzikalagori csoportban énekelt Pillancs Mária is, amit tud, a mámáitól tanulta – mondja. A szintén kalagori Funar Antal emlékszik arra az időre, amikor Jászberényben volt „urálni” csángó viseletben még néhai Antall József miniszterelnöksége idején. A bákói találkozóról úgy véli, „jó, hogy csánnak ilyen dolgokat, mert lassan-lassan elfelejtjük azt es, mit tudunk”. Bulál Krisztina Külsőrekecsinből származik, de 2000 óta férjével Dumbrăveni-ben él. A kezdetekről mesél: „1998-ban vót a nagy árvíz Rekecsinben, s akkor mi kiköltöztünk. Ott legelő vót, s kinek a nagy víz elvitte a házát, csinált oda házat. S akkor úgy épült Dumbrăveni. Nekünk nem vitte el a víz a házunkat, csak a férjem édesanyáinak vót egy helyük, földjük, s akkor oda csinált a férjem házat. S akkor mentünk ki mi kétezerbe, met akkor házasodtunk.” Krisztina régóta táncol a külsőrekecsiniekkel, és amikor tavaly, az első Csontkirály és Babkirály-estre készültek, tánccsoportot alapított Dumbrăveni-ben is. Ilyen hozadéka is van ennek a találkozónak, és nem ők az egyetlenek, akik csak mostanság élesztgetik a régiek tudását. Bogdán Gătu Klárával, Magyarfalu énekes nagyasszonyával sem először találkoztunk. Lapunknak elmondta, sokat ér nekik ez a rendezvény: „Mert ha ne lettek lenne ezek a gyűlések, hogy mükünköt esszegyűjtsenek valahova vaj elvigyenek, akkor ezek a ruhák elvesztek lenne éppen mind. Többet senki nem csinált, többet senki nem varrt, senki nem szőtt, s most, hogy lássák, hogy a gyerekeket is iskolából táncolni viszik, énekelni viszik, akkor minden anyuka azt nezi, vajon honnan kapna, hogy vegyen vagy varrjon ilyen ruhát. Akkor mindenki meghagyta azután a csángó ruhát, többet nem adták el pénzért senkinek, hanem mindenki hagyja magának otthon a csángó viseletet.” Klára asszony a nagymamája által varrt ingben érkezett Bákóba, nagyon vigyáz rá, azt mondja, a csángó viselet olyan, mint az írott tojás, minden darabja olyan szép és értékes. Nemcsak a csángó viselet, hanem az énekek és az imádságok megszállottja is, bár édesanyja nem járt soha iskolába, mégis minden magyar imádságot tudott. Őt gyermekkorában ez nem érdekelte, felnőttként kezdett hozzá a gyűjtéshez asszonytársaival együtt. Szervez, tanít az iskolában, s bár időnként vannak nehézségek, azt mondja, „nem lehet, hogy vajegy kőbe meg ne botlójál valahol, de elrúgjuk, s mejünk eléfelé”.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2017. február 27.
Félelemre nem lehet jövőt építeni
Az RMDSZ érdeke az, hogy Románia jogállam legyen
„Az RMDSZ érdeke az, hogy Románia jogállam legyen, hogy érvényesüljenek az alkotmánybírósági döntések, függetlenül attól, hogy erről mit gondol ma a főügyész vagy az államelnök. Nekünk nem szabad érzelmi, ideológiai alapon döntéseket hozni. Nekünk elvek és értékek mentén kell érvényesítenünk közösségünk érdekeit, függetlenül attól, hogy ki van kormányon, és ki van ellenzékben – hangsúlyozta
Kelemen Hunor szövetségi elnök a Maros megyei szervezet pénteki tisztújító küldöttgyűlésén.
Az elnök szerint az RMDSZ-en is múlik, hogy Románia jogállam lesz-e vagy sem. „A mi feladatunk, hogy a 6,5 százalékunkkal hozzásegítsük a parlamentet ahhoz, hogy olyan állammá válhasson Románia, ahol nem a titkosszolgálatok és
bűnüldöző szervek hozzák meg a döntéseket. Ehhez pedig nagy bátorságra lesz szükség.”
Rámutatott: „nem lehet jogállamról beszélni akkor, amikor a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen öt esztendeje nem alkalmazzák az oktatási törvényt, amikor bírói döntés hiányában ellehetetlenítik a maros-
vásárhelyi római katolikus líceum működését, de akkor sem, amikor tanácsosok és tanfelügyelők félnek döntéseket meghozni. Félelemre nem lehet jövőt építeni” – figyelmeztetett Kelemen Hunor. „Ugyan nincs végleges bírói ítélet arról, hogy törvényesen jártak-e el az iskola létrehozásakor, jelenleg mégis veszélyben a diákok sorsa. Nem lehet elfogadni azt, hogy bírósági ítélet hiányában, egy ügyész akaratából csupán megszűnjön az iskola. Azt sem, hogy az államelnök és a kormány nem mond semmit minderről” – tette hozzá.
A Maros megyei szervezetnek megköszönte azt a 27 évi, közösségért végzett munkát, amely nagymértékben hozzájárult a demokratikus rendszer kialakulásához. „A szövetség legnagyobb szervezete a Maros megyei. Az, hogy ennek a szervezetnek hol van és lesz helye a döntéshozatalban, kizárólag a megválasztott vezetőkön múlik, azokon, akik a közösség képviseletét választották itt, Maros megyében. Mi partnerek leszünk abban, hogy az RMDSZ Maros megyei szervezetének kellő helye legyen az országos döntések előkészítésében és meghozatalában” – jelentette ki.
Véleménye szerint Péter Ferenc jó választás, és nem lesz baj akkor, ha az általa vezetett szervezet minden egyes döntése kizárólag a magyar emberek érdekeit tartja szem előtt az elkövetkezőkben.
Népújság (Marosvásárhely)
Az RMDSZ érdeke az, hogy Románia jogállam legyen
„Az RMDSZ érdeke az, hogy Románia jogállam legyen, hogy érvényesüljenek az alkotmánybírósági döntések, függetlenül attól, hogy erről mit gondol ma a főügyész vagy az államelnök. Nekünk nem szabad érzelmi, ideológiai alapon döntéseket hozni. Nekünk elvek és értékek mentén kell érvényesítenünk közösségünk érdekeit, függetlenül attól, hogy ki van kormányon, és ki van ellenzékben – hangsúlyozta
Kelemen Hunor szövetségi elnök a Maros megyei szervezet pénteki tisztújító küldöttgyűlésén.
Az elnök szerint az RMDSZ-en is múlik, hogy Románia jogállam lesz-e vagy sem. „A mi feladatunk, hogy a 6,5 százalékunkkal hozzásegítsük a parlamentet ahhoz, hogy olyan állammá válhasson Románia, ahol nem a titkosszolgálatok és
bűnüldöző szervek hozzák meg a döntéseket. Ehhez pedig nagy bátorságra lesz szükség.”
Rámutatott: „nem lehet jogállamról beszélni akkor, amikor a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen öt esztendeje nem alkalmazzák az oktatási törvényt, amikor bírói döntés hiányában ellehetetlenítik a maros-
vásárhelyi római katolikus líceum működését, de akkor sem, amikor tanácsosok és tanfelügyelők félnek döntéseket meghozni. Félelemre nem lehet jövőt építeni” – figyelmeztetett Kelemen Hunor. „Ugyan nincs végleges bírói ítélet arról, hogy törvényesen jártak-e el az iskola létrehozásakor, jelenleg mégis veszélyben a diákok sorsa. Nem lehet elfogadni azt, hogy bírósági ítélet hiányában, egy ügyész akaratából csupán megszűnjön az iskola. Azt sem, hogy az államelnök és a kormány nem mond semmit minderről” – tette hozzá.
A Maros megyei szervezetnek megköszönte azt a 27 évi, közösségért végzett munkát, amely nagymértékben hozzájárult a demokratikus rendszer kialakulásához. „A szövetség legnagyobb szervezete a Maros megyei. Az, hogy ennek a szervezetnek hol van és lesz helye a döntéshozatalban, kizárólag a megválasztott vezetőkön múlik, azokon, akik a közösség képviseletét választották itt, Maros megyében. Mi partnerek leszünk abban, hogy az RMDSZ Maros megyei szervezetének kellő helye legyen az országos döntések előkészítésében és meghozatalában” – jelentette ki.
Véleménye szerint Péter Ferenc jó választás, és nem lesz baj akkor, ha az általa vezetett szervezet minden egyes döntése kizárólag a magyar emberek érdekeit tartja szem előtt az elkövetkezőkben.
Népújság (Marosvásárhely)
2017. február 27.
Magyar beszédük miatt bántalmaztak három fiatalt Kolozsváron
Pisztolyt is rántottak a támadók
Bántalmaztak három fiatalt szombat hajnalban Kolozsvár belvárosában, az utcán – írja a Stiridecluj.ro hírportál, amely szerint a fiatalokra azért támadtak rá, mert magyarul beszéltek. Az összetűzés tényét a rendőrség megerősítette, de az okokat még vizsgálják.
A hírportál egy szemtanúra hivatkozva közölte, hogy egy belvárosi utcán a három fiatal amiatt került összetűzésbe egy másik csoport tagjaival, mert magyarul beszéltek. A szóváltás dulakodásba torkollott, amire az egyik támadó gázpisztolyt vett elő, és előbb a levegőbe, majd az egyik magyar fiatal felé lőtt, végül fejbe vágta a fegyverrel. A fiatal megsérült. A tanú arról számolt be a portálnak, hogy az összetűzés helyszínén a rendőrség is vizsgálódott.
Carmen Jucan, a Kolozs megyei rendőrség szóvivője megerősítette az összetűzés tényét. Hozzátette: az okokat, és azt, hogy valóban történt-e fegyverhasználat, még vizsgálják.
A szóvivő elmondta, a rendőrséget hajnali négy óra körül riasztották a Central áruház melletti Szappany/Tipografiei utcába. A rendőrök három 26 és 31 év közötti magyar nemzetiségű fiatalt találtak a helyszínen, akik azt mondták, hogy két férfi támadt rájuk. A három fiatalt kórházba szállították, ezért nem lehetett tőlük vallomást kérni. A szóvivő hozzátette, a bántalmazottak várhatóan a nap folyamán tesznek panaszt bántalmazás és minden bizonnyal fenyegetés miatt is a rendőrségen.
„Egyelőre nem tudom megerősíteni, hogy a konfliktus hátterében a bántalmazottak magyar beszéde állt volna. A fegyverhasználatot sem tudom megerősíteni, de az egyik sérült azt mondta a helyszínelő rendőrnek, hogy pisztoly nyelével verték fejbe. Folyamatban van a tanúk kihallgatása is, és a környék térfigyelő kameráinak ellenőrzése” – mondta el Carmen Jucan.
Hozzátette: az ügynek már vannak gyanúsítottai, és a rendőrség most ellenőrzi, hogy azok valóban részesei voltak-e a szombat hajnalban történt incidensnek.
MTI
szabadsag.ro
Pisztolyt is rántottak a támadók
Bántalmaztak három fiatalt szombat hajnalban Kolozsvár belvárosában, az utcán – írja a Stiridecluj.ro hírportál, amely szerint a fiatalokra azért támadtak rá, mert magyarul beszéltek. Az összetűzés tényét a rendőrség megerősítette, de az okokat még vizsgálják.
A hírportál egy szemtanúra hivatkozva közölte, hogy egy belvárosi utcán a három fiatal amiatt került összetűzésbe egy másik csoport tagjaival, mert magyarul beszéltek. A szóváltás dulakodásba torkollott, amire az egyik támadó gázpisztolyt vett elő, és előbb a levegőbe, majd az egyik magyar fiatal felé lőtt, végül fejbe vágta a fegyverrel. A fiatal megsérült. A tanú arról számolt be a portálnak, hogy az összetűzés helyszínén a rendőrség is vizsgálódott.
Carmen Jucan, a Kolozs megyei rendőrség szóvivője megerősítette az összetűzés tényét. Hozzátette: az okokat, és azt, hogy valóban történt-e fegyverhasználat, még vizsgálják.
A szóvivő elmondta, a rendőrséget hajnali négy óra körül riasztották a Central áruház melletti Szappany/Tipografiei utcába. A rendőrök három 26 és 31 év közötti magyar nemzetiségű fiatalt találtak a helyszínen, akik azt mondták, hogy két férfi támadt rájuk. A három fiatalt kórházba szállították, ezért nem lehetett tőlük vallomást kérni. A szóvivő hozzátette, a bántalmazottak várhatóan a nap folyamán tesznek panaszt bántalmazás és minden bizonnyal fenyegetés miatt is a rendőrségen.
„Egyelőre nem tudom megerősíteni, hogy a konfliktus hátterében a bántalmazottak magyar beszéde állt volna. A fegyverhasználatot sem tudom megerősíteni, de az egyik sérült azt mondta a helyszínelő rendőrnek, hogy pisztoly nyelével verték fejbe. Folyamatban van a tanúk kihallgatása is, és a környék térfigyelő kameráinak ellenőrzése” – mondta el Carmen Jucan.
Hozzátette: az ügynek már vannak gyanúsítottai, és a rendőrség most ellenőrzi, hogy azok valóban részesei voltak-e a szombat hajnalban történt incidensnek.
MTI
szabadsag.ro
2017. február 27.
Szakaszgyőzelem a kisebbségvédelemben
Fontos és előzménytelen szakaszgyőzelmet ért el a teljes Kárpát-medencei magyar közösség az Európai Unión belüli kisebbségi jogérvényesítés terén, ugyanis 2017. február 3-án az Európai Unió törvényszéke helyt adott a Minority SafePack európai polgári kezdeményezést előterjesztők kérésének, és megsemmisítette az Európai Bizottság (EB) elutasító határozatát.
Ez volt az első az európai polgári kezdeményezések történetében, amelynek fellebbezése sikeres volt. Az alábbiakban röviden áttekintjük a Minority SafePack létrejöttét, tartalmát, ugyanakkor részletesen bemutatjuk a luxemburgi bíróság döntését és annak következményeit.
Európai polgárok jogalkotási folyamatban
Az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN), az RMDSZ, a Dél-Tiroli Néppárt és az Európai Nemzetiségek Ifjúsága (YEN) már 2011-ben kezdeményezte egy európai szintű kisebbségvédelmi keretszabályozás létrehozását az Európai Unión belül. A kezdeményezés egyik előzménye az Európai Parlament Kisebbségi Intergroupjának a 2000-es évek közepén beterjesztett javaslata volt, amely megrekedt az Európai Bizottság szűrőjén. 2012-ben egy új lehetőség adódott az elképzelés érvényesítésére.
A lisszaboni szerződés által bevezetett európai polgári kezdeményezés intézménye az európai polgárok jogalkotási folyamatban való részvételét teremti meg azáltal, hogy amennyiben legalább hét EU-tagállamból minimum egymillió választókorú állampolgár kezdeményezi egy uniós hatáskörbe tartozó kérdés szabályozását, akkor az EB-nek megfontolás tárgyává kell tennie, hogy kezdeményez-e jogi aktust a témában. Az aláírásgyűjtés elindításának előfeltétele, hogy az EB döntsön a nyilvántartásba vételről. Azt, hogy egy kezdeményezés nyilvántartásba vehető-e, azaz a benne foglalt témakör mennyiben tartozik az EU hatáskörébe, azt egy erre vonatkozó előzetes határozatban ugyancsak a bizottság állapítja meg.
A Minority SafePack elnevezésű polgári megmozdulás (teljes nevén Minority SafePack – one million signatures for diversity in Europe) kezdeményező bizottsága héttagú: Hans Heinrich Hansen dániai német, a FUEN volt elnöke (a kezdeményezők képviselője), Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke (a kezdeményezők helyettes képviselője), Luis Durnwalder dél-tiroli német, volt dél-tiroli kormányzó, Karl-Heinz Lambertz belgiumi német ajkú, Belgium német nyelvi közösségének volt miniszterelnöke, Anke Spoorendonk németországi dán, Schleswig-Holstein tartomány minisztere, Valentin Inzko karintiai szlovén, az ENSZ bosznia-hercegovinai főképviselője, Jannewietske de Vries hollandiai fríz, a hollandiai Frízföld tartomány volt minisztere. A MinoritySafePack hat területen – nyelv-oktatás-művelődés, regionális politika, közképviselet, egyenlőség, média, regionális (tagállami) támogatás – összesen 11 konkrét szabályozási javaslatot tesz, megjelölve a megfelelő jogalapokat, valamint a javasolt jogszabály típusát. A kezdeményezés tehát valójában nem egy, hanem több jogalkotási javaslatot tartalmazó csomag, amely az EU intézményrendszerében már létező és szabályozott területekhez kapcsolja a kisebbségi jogokat.
A Minority SafePack kezdeményezést 2013. július 16-án iktatták az Európai Bizottságnál, mely végül 2013. szeptember 13-án elutasította azt. Az elutasító levélben az EB megjegyzi, hogy megvizsgálta a kezdeményezést abból a szempontból, hogy megfelel-e az Európai Parlament és Tanács 2011/211-es rendeletében foglalt kritériumoknak, és megállapította, hogy az „nyilvánvalóan kívül esik az EB azon jogkörén, amely felhatalmazná, hogy jogalkotási javaslatot tegyen". Az elutasító határozat ugyanakkor nem jelöli meg egyértelműen azokat a pontokat, amelyekre a fenti megállapítás érvényes. A kezdeményező bizottság úgy döntött, hogy az elutasító határozatot megtámadja az EU luxemburgi törvényszékén. A panaszt 2013. november 25-én iktatták, érvelésük alapja pedig az, hogy a bíróság semmisítse meg a határozatot azon az alapon, hogy az EB nem indokolta megfelelően az elutasító határozatát. A procedurális indokok mellett a fellebbezés tartalmi elemekről is szólt, amelyek kitértek azokra az intézkedésekre, amelyek az EB szerint az EU-s kompetencián kívül esnek. A kezdeményezők oldalán a perbe belépett Magyarország, míg az EB oldalán Szlovákia és Románia.
A bíróság ítélete és érvei
Az Európai Unió törvényszékének első tanácsa az írásbeli szakaszt és a 2016. szeptember 16-ai tárgyalást követően, 2017. február 3-án a T-646/143 ügyben meghozta az ítéletét. A bíróság számba veszi a felperes és az EB érveit, és kiemeli, hogy az alapvető jogvita tárgya annak a kérdésnek az eldöntése, hogy milyen mértékben kellett volna a bizottságnak részleteznie ellenvetését azon javaslatokra vonatkozóan, amelyek véleménye szerint nyilvánvalóan nem tartoznak a hatáskörébe. Ugyanis a felperesek szerint meg kellett volna jelölnie azokat az okokat, amelyekre tekintettel az egyes szóban forgó javaslatokat illetően erre a következtetésre jutott. Indokolás hiányában a szervezők nem tudhatták, hogy az európai polgári kezdeményezésre irányuló javaslat mely részére vonatkozóan kellett volna bizonyítani kérelmük megalapozottságát, és adott esetben nem tudják az európai polgári kezdeményezésre irányuló javaslatot az EB által képviselt állásponthoz igazítani annak érdekében, hogy a bizottsághoz új javaslatot nyújtsanak be. A Románia és Szlovákia által támogatott bizottság ellenérvei szerint a beadvány törzsszövege egyértelműen jelezte a szabályozni kívánt témakört (nemzeti kisebbségek jogai), a különböző részletkérdések és konkrét javaslatok csupán a mellékletben szerepeltek. Ennek értelmében a bizottság úgy vélte, hogy a javaslat egy része nem tartozik a hatáskörébe, ezért az egész kezdeményezés nyilvántartásba vételét elutasította.
A bíróság azonban nem értett egyet a bizottság véleményével. Kijelenti ugyanis, hogy az EB annak ellenére utasította el a kezdeményezést, hogy az előterjesztők pontosan megjelölték a javasolt jogi normák típusait és a jogalapot. Úgy érvel továbbá, hogy bár a bizottság a kifogásolt határozatban „felidézi a szervezők által az európai polgári kezdeményezésre irányuló javaslatot alátámasztó kiegészítő információkban hivatkozott különböző jogalapokat, és ezt követően kijelenti, hogy az említett információkban szereplő bizonyos aktusok esetén jogosult lehet uniós aktusra vonatkozó javaslat előterjesztésére, az említett határozat csupán az említett javaslat mellékletének 1. fejezetében hivatkozott EUSZ 2. cikknek, az EUSZ 3. cikk (3) bekezdésének, valamint a Charta 21. cikke (1) bekezdésének megemlítésére szorítkozik. Majd kimondja, hogy mivel csak az európai polgári kezdeményezésre irányuló javaslat egyes részeit tudná nyilvántartásba venni, a kérelmet egészében el kell utasítani".
A lényegre törő érve a bíróságnak, hogy a bizottság „nem tette lehetővé a szervezők számára az európai polgári kezdeményezésre irányuló javaslat mellékletében megfogalmazott javaslatok közül azok beazonosítását, amelyek ezen intézmény szerint a 2011/211. rendelet 4. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében kívül estek a hatáskörén, sem pedig az ezen értékelést eredményező indokok megismerését", és következésképpen a kezdeményezőknek nem volt lehetőségük vitatni az említett értékelés megalapozottságát. Ugyanakkor a bíróság azt is kijelenti, hogy épp ebből a hiányosságból fakadóan maga sem tud felülvizsgálatot gyakorolni a bizottság értékelésének jogszerűsége fölött. Ez azt jelenti, hogy a bíróság elvi szinten megállapítja, hogy hiányosan megindokolt határozatok esetében önmagában ez a hiányosság elegendő ahhoz, hogy annak jogi értelemben vett értékelhetetlenségét és ennek következtében annak semmisségét vonja maga után. A bíróság nyitva hagyta annak lehetőségét, hogy egy európai polgári kezdeményezést tartalmától függetlenül, pusztán annak részleges elfogadhatatlansága miatt a bizottságnak joga van teljes egészében elutasítani, ám ezt úgy kell megtegye, hogy a kezdeményezők beazonosíthassák azokat a részelemeket, amelyeket a bizottság hatáskörén kívül esőnek tart, és amelyek miatt az elutasítás mellett döntött.
Érdekes megfigyelni azt is, hogy a bíróság a teljes indoklásában központi helyre teszi az európai polgári kezdeményezés intézményének lényegét: azt, hogy a polgároknak jogi ismeretek hiányában is tényleges lehetőségük legyen részt venni az uniós jogalkotásban. Ebből a megközelítésből fakadóan olyan helyzetbe hozza a bizottságot, hogy az a közember számára is érthető, átlátható módját válassza a polgári kezdeményezések elfogadhatóságának vizsgálatában. Éppen ezért fektet akkora hangsúlyt arra, hogy különösen a polgári kezdeményezések ügyében fontos a részletes, érthető indoklás azokban az iratokban, amelyek révén az uniós polgárokkal közvetlenül kommunikál. Ezért is összegez az ítélet úgy, hogy „a megtámadott határozat nyilvánvalóan nem tartalmaz ahhoz elegendő információt, hogy a felperes megismerhesse az európai polgári kezdeményezésre irányuló javaslat nyilvántartásba vételének megtagadására vonatkozó indokokat az említett javaslatban szereplő különböző információkra tekintettel, és ennek megfelelően járjon el". A törvényszék ítéletének érdekessége, hogy csupán procedurális témákat érint, és amint a törvényszéki meghallgatáson is történt, egyáltalán nem tér ki a tizenegy intézkedési javaslat befogadhatóságának kérdésére.
Az ítélet megsemmisíti a kifogásolt EB-határozatot, és rendelkezik a költségek viseléséről. Az ítélettel szemben az Európai Unió törvényszékének eljárási szabályzata értelmében fellebbezéssel lehet élni a bírósághoz (fellebbezés csak jogkérdésben lehetséges), ugyanakkor az nem halasztó hatályú, a bizottság attól függetlenül köteles két hónapon belül új határozatot hozni. Az ítélet nyomán a Minority SafePack kezdeményező bizottsága és a FUEN levélben fordultak az EB-hez, amelyben felhívják a testület figyelmét arra, hogy az európai polgári kezdeményezések regiszterében az elutasító döntést még nem semmisítették meg, és kérik ennek rendezését. Ugyanakkor bejelentették, hogy készen állnak a párbeszédre az EB-vel a kezdeményezés formájáról és tartalmáról. Véleményük szerint a jó kormányzáshoz tartozó alapvető jog (alapjogi charta, 41. cikk), hogy egy újabb döntés meghozatala előtt az EB konzultáljon a kezdeményezőkkel.
Jogi és politikai következmények
Bár a bírósági eljárás során valójában egy formai elem – a bizottság indoklási kötelezettsége – volt terítéken, mégis több szempontból is precedensértékű döntés született. Egyrészt jogi szempontból az EB kényszerhelyzetben van, ugyanis meg kell egyértelműen jelölnie, hogy melyek azok a pontok, amelyek nem tartoznak az uniós szabályozás körébe. Értelemszerűen ez újabb luxemburgi pert is vonhat maga után azzal kapcsolatban, hogy a bíróság állapítsa meg az ebben a témakörben igencsak pontatlan uniós hatáskörök pontos határait.
A FUEN nyilatkozatai szerint az EB következő döntésétől függően több forgatókönyv is elképzelhető. Kevéssé valószínű, hogy az EB pozitív döntést hoz, és ezúttal regisztrálja a kezdeményezést, megadva az aláírásgyűjtés azonnali elindításának lehetőségét. A második forgatókönyv szerint az EB részleges regisztrálásról hoz döntést, amelyre akkor teremtődhet esély, ha valós párbeszédbe kezd a kezdeményezőkkel, amelynek megegyezés lesz a vége. A harmadik lehetőség egy újabb negatív döntés, amely azonban a részletes indoklás révén lehetőséget teremt arra, hogy a kezdeményezők a befogadható elemekből (amennyiben elégségesnek ítélik meg azokat) új javaslatot nyújtsanak be, miközben párhuzamosan a törvényszék tartalmi értelmezését kérik az elutasított elemekkel kapcsolatban. Az EB nehéz helyzet előtt áll, ha az általa megfogalmazott pozitív elemeket is elutasítja egy harmadik döntésben. A FUEN célja az egyéves aláírásgyűjtési kampány mihamarabbi elindítása, amelynek révén tematizálhatják az európai kisebbségpolitikát, bevonhatnak több tagállamot és régiót, az európai közbeszéd tárgyává tehetik felvetéseiket. Az is rendkívül fontos, hogy a bírósági döntés következtében az EU különböző szintjein és intézményeiben felerősödhet a kisebbségi jogvédelem kérdése, az őshonos nemzeti közösségek kultúrája, anyanyelve és hagyományai megőrzésének és fejlesztésének szükségessége és fontossága.
Nemzetpolitikai Kutatóintézet, Budapest
1 Az Európai Unió luxembourgi székhelyű bírósága két igazságszolgáltatási fórumból áll, a bíróságból és a törvényszékből
Krónika (Kolozsvár)
Fontos és előzménytelen szakaszgyőzelmet ért el a teljes Kárpát-medencei magyar közösség az Európai Unión belüli kisebbségi jogérvényesítés terén, ugyanis 2017. február 3-án az Európai Unió törvényszéke helyt adott a Minority SafePack európai polgári kezdeményezést előterjesztők kérésének, és megsemmisítette az Európai Bizottság (EB) elutasító határozatát.
Ez volt az első az európai polgári kezdeményezések történetében, amelynek fellebbezése sikeres volt. Az alábbiakban röviden áttekintjük a Minority SafePack létrejöttét, tartalmát, ugyanakkor részletesen bemutatjuk a luxemburgi bíróság döntését és annak következményeit.
Európai polgárok jogalkotási folyamatban
Az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN), az RMDSZ, a Dél-Tiroli Néppárt és az Európai Nemzetiségek Ifjúsága (YEN) már 2011-ben kezdeményezte egy európai szintű kisebbségvédelmi keretszabályozás létrehozását az Európai Unión belül. A kezdeményezés egyik előzménye az Európai Parlament Kisebbségi Intergroupjának a 2000-es évek közepén beterjesztett javaslata volt, amely megrekedt az Európai Bizottság szűrőjén. 2012-ben egy új lehetőség adódott az elképzelés érvényesítésére.
A lisszaboni szerződés által bevezetett európai polgári kezdeményezés intézménye az európai polgárok jogalkotási folyamatban való részvételét teremti meg azáltal, hogy amennyiben legalább hét EU-tagállamból minimum egymillió választókorú állampolgár kezdeményezi egy uniós hatáskörbe tartozó kérdés szabályozását, akkor az EB-nek megfontolás tárgyává kell tennie, hogy kezdeményez-e jogi aktust a témában. Az aláírásgyűjtés elindításának előfeltétele, hogy az EB döntsön a nyilvántartásba vételről. Azt, hogy egy kezdeményezés nyilvántartásba vehető-e, azaz a benne foglalt témakör mennyiben tartozik az EU hatáskörébe, azt egy erre vonatkozó előzetes határozatban ugyancsak a bizottság állapítja meg.
A Minority SafePack elnevezésű polgári megmozdulás (teljes nevén Minority SafePack – one million signatures for diversity in Europe) kezdeményező bizottsága héttagú: Hans Heinrich Hansen dániai német, a FUEN volt elnöke (a kezdeményezők képviselője), Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke (a kezdeményezők helyettes képviselője), Luis Durnwalder dél-tiroli német, volt dél-tiroli kormányzó, Karl-Heinz Lambertz belgiumi német ajkú, Belgium német nyelvi közösségének volt miniszterelnöke, Anke Spoorendonk németországi dán, Schleswig-Holstein tartomány minisztere, Valentin Inzko karintiai szlovén, az ENSZ bosznia-hercegovinai főképviselője, Jannewietske de Vries hollandiai fríz, a hollandiai Frízföld tartomány volt minisztere. A MinoritySafePack hat területen – nyelv-oktatás-művelődés, regionális politika, közképviselet, egyenlőség, média, regionális (tagállami) támogatás – összesen 11 konkrét szabályozási javaslatot tesz, megjelölve a megfelelő jogalapokat, valamint a javasolt jogszabály típusát. A kezdeményezés tehát valójában nem egy, hanem több jogalkotási javaslatot tartalmazó csomag, amely az EU intézményrendszerében már létező és szabályozott területekhez kapcsolja a kisebbségi jogokat.
A Minority SafePack kezdeményezést 2013. július 16-án iktatták az Európai Bizottságnál, mely végül 2013. szeptember 13-án elutasította azt. Az elutasító levélben az EB megjegyzi, hogy megvizsgálta a kezdeményezést abból a szempontból, hogy megfelel-e az Európai Parlament és Tanács 2011/211-es rendeletében foglalt kritériumoknak, és megállapította, hogy az „nyilvánvalóan kívül esik az EB azon jogkörén, amely felhatalmazná, hogy jogalkotási javaslatot tegyen". Az elutasító határozat ugyanakkor nem jelöli meg egyértelműen azokat a pontokat, amelyekre a fenti megállapítás érvényes. A kezdeményező bizottság úgy döntött, hogy az elutasító határozatot megtámadja az EU luxemburgi törvényszékén. A panaszt 2013. november 25-én iktatták, érvelésük alapja pedig az, hogy a bíróság semmisítse meg a határozatot azon az alapon, hogy az EB nem indokolta megfelelően az elutasító határozatát. A procedurális indokok mellett a fellebbezés tartalmi elemekről is szólt, amelyek kitértek azokra az intézkedésekre, amelyek az EB szerint az EU-s kompetencián kívül esnek. A kezdeményezők oldalán a perbe belépett Magyarország, míg az EB oldalán Szlovákia és Románia.
A bíróság ítélete és érvei
Az Európai Unió törvényszékének első tanácsa az írásbeli szakaszt és a 2016. szeptember 16-ai tárgyalást követően, 2017. február 3-án a T-646/143 ügyben meghozta az ítéletét. A bíróság számba veszi a felperes és az EB érveit, és kiemeli, hogy az alapvető jogvita tárgya annak a kérdésnek az eldöntése, hogy milyen mértékben kellett volna a bizottságnak részleteznie ellenvetését azon javaslatokra vonatkozóan, amelyek véleménye szerint nyilvánvalóan nem tartoznak a hatáskörébe. Ugyanis a felperesek szerint meg kellett volna jelölnie azokat az okokat, amelyekre tekintettel az egyes szóban forgó javaslatokat illetően erre a következtetésre jutott. Indokolás hiányában a szervezők nem tudhatták, hogy az európai polgári kezdeményezésre irányuló javaslat mely részére vonatkozóan kellett volna bizonyítani kérelmük megalapozottságát, és adott esetben nem tudják az európai polgári kezdeményezésre irányuló javaslatot az EB által képviselt állásponthoz igazítani annak érdekében, hogy a bizottsághoz új javaslatot nyújtsanak be. A Románia és Szlovákia által támogatott bizottság ellenérvei szerint a beadvány törzsszövege egyértelműen jelezte a szabályozni kívánt témakört (nemzeti kisebbségek jogai), a különböző részletkérdések és konkrét javaslatok csupán a mellékletben szerepeltek. Ennek értelmében a bizottság úgy vélte, hogy a javaslat egy része nem tartozik a hatáskörébe, ezért az egész kezdeményezés nyilvántartásba vételét elutasította.
A bíróság azonban nem értett egyet a bizottság véleményével. Kijelenti ugyanis, hogy az EB annak ellenére utasította el a kezdeményezést, hogy az előterjesztők pontosan megjelölték a javasolt jogi normák típusait és a jogalapot. Úgy érvel továbbá, hogy bár a bizottság a kifogásolt határozatban „felidézi a szervezők által az európai polgári kezdeményezésre irányuló javaslatot alátámasztó kiegészítő információkban hivatkozott különböző jogalapokat, és ezt követően kijelenti, hogy az említett információkban szereplő bizonyos aktusok esetén jogosult lehet uniós aktusra vonatkozó javaslat előterjesztésére, az említett határozat csupán az említett javaslat mellékletének 1. fejezetében hivatkozott EUSZ 2. cikknek, az EUSZ 3. cikk (3) bekezdésének, valamint a Charta 21. cikke (1) bekezdésének megemlítésére szorítkozik. Majd kimondja, hogy mivel csak az európai polgári kezdeményezésre irányuló javaslat egyes részeit tudná nyilvántartásba venni, a kérelmet egészében el kell utasítani".
A lényegre törő érve a bíróságnak, hogy a bizottság „nem tette lehetővé a szervezők számára az európai polgári kezdeményezésre irányuló javaslat mellékletében megfogalmazott javaslatok közül azok beazonosítását, amelyek ezen intézmény szerint a 2011/211. rendelet 4. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében kívül estek a hatáskörén, sem pedig az ezen értékelést eredményező indokok megismerését", és következésképpen a kezdeményezőknek nem volt lehetőségük vitatni az említett értékelés megalapozottságát. Ugyanakkor a bíróság azt is kijelenti, hogy épp ebből a hiányosságból fakadóan maga sem tud felülvizsgálatot gyakorolni a bizottság értékelésének jogszerűsége fölött. Ez azt jelenti, hogy a bíróság elvi szinten megállapítja, hogy hiányosan megindokolt határozatok esetében önmagában ez a hiányosság elegendő ahhoz, hogy annak jogi értelemben vett értékelhetetlenségét és ennek következtében annak semmisségét vonja maga után. A bíróság nyitva hagyta annak lehetőségét, hogy egy európai polgári kezdeményezést tartalmától függetlenül, pusztán annak részleges elfogadhatatlansága miatt a bizottságnak joga van teljes egészében elutasítani, ám ezt úgy kell megtegye, hogy a kezdeményezők beazonosíthassák azokat a részelemeket, amelyeket a bizottság hatáskörén kívül esőnek tart, és amelyek miatt az elutasítás mellett döntött.
Érdekes megfigyelni azt is, hogy a bíróság a teljes indoklásában központi helyre teszi az európai polgári kezdeményezés intézményének lényegét: azt, hogy a polgároknak jogi ismeretek hiányában is tényleges lehetőségük legyen részt venni az uniós jogalkotásban. Ebből a megközelítésből fakadóan olyan helyzetbe hozza a bizottságot, hogy az a közember számára is érthető, átlátható módját válassza a polgári kezdeményezések elfogadhatóságának vizsgálatában. Éppen ezért fektet akkora hangsúlyt arra, hogy különösen a polgári kezdeményezések ügyében fontos a részletes, érthető indoklás azokban az iratokban, amelyek révén az uniós polgárokkal közvetlenül kommunikál. Ezért is összegez az ítélet úgy, hogy „a megtámadott határozat nyilvánvalóan nem tartalmaz ahhoz elegendő információt, hogy a felperes megismerhesse az európai polgári kezdeményezésre irányuló javaslat nyilvántartásba vételének megtagadására vonatkozó indokokat az említett javaslatban szereplő különböző információkra tekintettel, és ennek megfelelően járjon el". A törvényszék ítéletének érdekessége, hogy csupán procedurális témákat érint, és amint a törvényszéki meghallgatáson is történt, egyáltalán nem tér ki a tizenegy intézkedési javaslat befogadhatóságának kérdésére.
Az ítélet megsemmisíti a kifogásolt EB-határozatot, és rendelkezik a költségek viseléséről. Az ítélettel szemben az Európai Unió törvényszékének eljárási szabályzata értelmében fellebbezéssel lehet élni a bírósághoz (fellebbezés csak jogkérdésben lehetséges), ugyanakkor az nem halasztó hatályú, a bizottság attól függetlenül köteles két hónapon belül új határozatot hozni. Az ítélet nyomán a Minority SafePack kezdeményező bizottsága és a FUEN levélben fordultak az EB-hez, amelyben felhívják a testület figyelmét arra, hogy az európai polgári kezdeményezések regiszterében az elutasító döntést még nem semmisítették meg, és kérik ennek rendezését. Ugyanakkor bejelentették, hogy készen állnak a párbeszédre az EB-vel a kezdeményezés formájáról és tartalmáról. Véleményük szerint a jó kormányzáshoz tartozó alapvető jog (alapjogi charta, 41. cikk), hogy egy újabb döntés meghozatala előtt az EB konzultáljon a kezdeményezőkkel.
Jogi és politikai következmények
Bár a bírósági eljárás során valójában egy formai elem – a bizottság indoklási kötelezettsége – volt terítéken, mégis több szempontból is precedensértékű döntés született. Egyrészt jogi szempontból az EB kényszerhelyzetben van, ugyanis meg kell egyértelműen jelölnie, hogy melyek azok a pontok, amelyek nem tartoznak az uniós szabályozás körébe. Értelemszerűen ez újabb luxemburgi pert is vonhat maga után azzal kapcsolatban, hogy a bíróság állapítsa meg az ebben a témakörben igencsak pontatlan uniós hatáskörök pontos határait.
A FUEN nyilatkozatai szerint az EB következő döntésétől függően több forgatókönyv is elképzelhető. Kevéssé valószínű, hogy az EB pozitív döntést hoz, és ezúttal regisztrálja a kezdeményezést, megadva az aláírásgyűjtés azonnali elindításának lehetőségét. A második forgatókönyv szerint az EB részleges regisztrálásról hoz döntést, amelyre akkor teremtődhet esély, ha valós párbeszédbe kezd a kezdeményezőkkel, amelynek megegyezés lesz a vége. A harmadik lehetőség egy újabb negatív döntés, amely azonban a részletes indoklás révén lehetőséget teremt arra, hogy a kezdeményezők a befogadható elemekből (amennyiben elégségesnek ítélik meg azokat) új javaslatot nyújtsanak be, miközben párhuzamosan a törvényszék tartalmi értelmezését kérik az elutasított elemekkel kapcsolatban. Az EB nehéz helyzet előtt áll, ha az általa megfogalmazott pozitív elemeket is elutasítja egy harmadik döntésben. A FUEN célja az egyéves aláírásgyűjtési kampány mihamarabbi elindítása, amelynek révén tematizálhatják az európai kisebbségpolitikát, bevonhatnak több tagállamot és régiót, az európai közbeszéd tárgyává tehetik felvetéseiket. Az is rendkívül fontos, hogy a bírósági döntés következtében az EU különböző szintjein és intézményeiben felerősödhet a kisebbségi jogvédelem kérdése, az őshonos nemzeti közösségek kultúrája, anyanyelve és hagyományai megőrzésének és fejlesztésének szükségessége és fontossága.
Nemzetpolitikai Kutatóintézet, Budapest
1 Az Európai Unió luxembourgi székhelyű bírósága két igazságszolgáltatási fórumból áll, a bíróságból és a törvényszékből
Krónika (Kolozsvár)
2017. február 27.
Feljelentést kaptak a diákok a román nyelv tantárgyverseny megyei szakaszán
A következő tanévtől kezdve a tanügyminisztérium állítja össze az iskolai tantárgyversenyek megyei szakaszainak tételeit - jelentették be azután, hogy a román nyelv és irodalom tantárgyversenyen 3 megyében is feljelentést kellett írniuk a versenyzőknek. Kolozs, Beszterce-Naszód és Prahova megyének ugyanaz a munkacsoport állította össze a tételeket, és ezekben a megyékben Marin Preda Moromeţii című regénye kapcsán egy feljelentést kellett írniuk Luca Străjescu regényszereplő nevében, amelyben Ilie Morometét kellett feljelenteni, mint "ellenséges elem". A versenyen megszerezhető 120 pontból ez a feladat 30 pontot ért. A tételt egy Prahova megyei javítótanár tette közzé, azzal a megjegyzéssel, hogy "értem, hogy a Ploieşti-i DNA-nak sok a dolga (csinál magának), de a feljelentés iskolai programba való átvitele, akár csak tantárgyversenyen is, túllép a jóérzés határain". A tanügyminisztérium és a Prahova megyei tanfelügyelőség is azon az állásponton volt, hogy a feladat megfogalmazása nem volt helyénvaló.
(mediafax)
Transindex.ro
A következő tanévtől kezdve a tanügyminisztérium állítja össze az iskolai tantárgyversenyek megyei szakaszainak tételeit - jelentették be azután, hogy a román nyelv és irodalom tantárgyversenyen 3 megyében is feljelentést kellett írniuk a versenyzőknek. Kolozs, Beszterce-Naszód és Prahova megyének ugyanaz a munkacsoport állította össze a tételeket, és ezekben a megyékben Marin Preda Moromeţii című regénye kapcsán egy feljelentést kellett írniuk Luca Străjescu regényszereplő nevében, amelyben Ilie Morometét kellett feljelenteni, mint "ellenséges elem". A versenyen megszerezhető 120 pontból ez a feladat 30 pontot ért. A tételt egy Prahova megyei javítótanár tette közzé, azzal a megjegyzéssel, hogy "értem, hogy a Ploieşti-i DNA-nak sok a dolga (csinál magának), de a feljelentés iskolai programba való átvitele, akár csak tantárgyversenyen is, túllép a jóérzés határain". A tanügyminisztérium és a Prahova megyei tanfelügyelőség is azon az állásponton volt, hogy a feladat megfogalmazása nem volt helyénvaló.
(mediafax)
Transindex.ro
2017. február 27.
Nem hallgatták ki a tanúkat, de kérdéseket fogalmaztak meg Borbolyék tárgyalásán
Nem haladt az elképzelések szerint hétfőn a Borboly Csaba és tizenkét másik személy ellen zajló büntetőper a Hargita Megyei Törvényszéken. A további tanúk kihallgatását el kellett halasztani, de a tárgyalást vezető bíró több kérdést is megfogalmazott, amelyekre a Hargita megyei tanácstól várnak válaszokat.
Két védőügyvéd is hiányzott a per tegnapi tárgyalásáról, mindketten egészségügyi okokra hivatkozva nyújtottak be halasztási kérelmet. Emiatt nem folytatódhatott a további három megidézett tanú kihallgatása sem, akik közül ketten jelentek meg – őket a következő tárgyalási időpontra is hívni fogják. A halasztással a többi ügyvéd is egyetértett, akárcsak az ügyész, így április 10-re tűztek ki újabb időpontot.
A hétfői tárgyalás ezzel nem ért véget, két ügyvéd is indítványozta a bírónak, hogy átiratban kérje a Hargita megyei tanács álláspontját azzal kapcsolatban, hogy a 131-es számú, Felsőboldogfalváról Erdővidékre vezető megyei út felújításával megbízott cég a neki megőrzés céljából a megyei tanács által 2010-ben kifizetett építkezési anyagok felhasználásával elvégezheti-e az említett út egy szakaszának felújítását. Szerintük ez egy lehetőség a kár rendezésére, az anyagok leltárban és könyvelésben is szerepelnek, de nincs előrelépés, mert a folyamatban levő per miatt a megyei önkormányzat nem hoz ezzel kapcsolatos határozatot. A megyei tanács ügyvédje szerint nem bizonyított sem az anyagok megléte, sem a minősége, ugyanakkor a 2010-ben kötött szerződést a határidő túllépése miatt felbontották, és csak új közbeszerzési eljárás után lehetne ott folytatni a munkát.
Az átirat elküldését az ügyész sem támogatta, de a bíró úgy döntött, információkérés érdekében az átiratot elküldik. Ugyanakkor több kérést is megfogalmazott a megyei önkormányzat felé, többek között arra vonatkozóan, hogy a kérdéses időszakban a testület elnöke átadta-e az infrastruktúrafejlesztésre vonatkozó hatásköröket az alelnöknek, hogy milyen módon kezelték a belső dokumentumokat, milyen szerződéseket kötöttek útfelújításokra 2008-2012 között az érintett céggel, és volt-e más esetben is alkalmazva az építkezési anyagok megőrzésre történő átadása.
„Az ügyiratban szereplő három vádpont a megyei tanács jogászai által adott tanácsokra van alapozva – az ügyfelemet azok miatt az álláspontok miatt vádolták meg, amelyeket a jogászok tanácsára továbbított a hatóságoknak, ellenőrző szerveknek. Ugyanezek a jogászok most megpróbálnak megakadályozni egy természetes megoldást. A cég el akarja végezni a munkát, a lakosságnak szüksége van az útra, de a jogászok nem egyeznek bele a per miatt. Nincs összefüggés a kettő között, a bíróság eldönti, ki hibázott, de az utat meg kell javítani, ez mindenki érdeke. Furcsa, hogy az ügyész sem ért egyet azzal, hogy a kárt meg kell téríteni” – részletezte a tárgyalás végén Sergiu Bogdan, Borboly ügyvédje.
Vádemelés közel négy éve
Az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) 2013-ban a Hargita megyei önkormányzat elnökét a közérdek ellen elkövetett többrendbeli hivatali visszaéléssel, magánokirat-hamisításra való többrendbeli felbujtással, hamisított közokirat felhasználására való felbujtással, közokirat-hamisítással, illetve rágalmazó feljelentéssel vádolta meg, vele együtt további tizenkét személyt küldtek a vádlottak padjára. A DNA szerint a vádlottak két megyei út, a Felsőboldogfalvától Erdővidékre vezető 131-es és a Csíkrákost Lóvésszel összekötő 124-es út felújítása kapcsán több mint 4,8 millió lejjel károsították meg Hargita megyét. A vádirat szerint az összeg a megőrzésre hagyott, ám a valóságban nem létező építési anyagok értékéből, valamint a közbeszerzési eljárásokról kizárt cégek ajánlatai és a tulajdonképpen leszerződött munkálatok értéke közötti különbségekből adódik.
Új bíróra lesz szükség
A tárgyalást vezető Vlad Mihai Neagoe bíró időközben áthelyezési kérelmet nyújtott be a Legfelsőbb Bírói Tanácshoz (CSM), amely ezt elfogadta, a közzétett határozat szerint Neagoe áprilistól a Brassói Ítélőtáblánál fog dolgozni. Ezért más bírót kell kinevezni a per további tárgyalásának vezetésére, immár a harmadikat. A per első szakaszában, amikor három vádlott esetében elmarasztaló ítélet született, Elena Poiană vezette a tárgyalást, ő 2016 elején Sepsiszentgyörgyre távozott. Később őrizetbe vették, és azzal vádolták meg, hogy csúszópénzt kért rablással gyanúsított személyektől, hogy az előzetes letartóztatást esetükben hatósági felügyeletre módosítsa.
Kovács Attila |
Székelyhon.ro
Nem haladt az elképzelések szerint hétfőn a Borboly Csaba és tizenkét másik személy ellen zajló büntetőper a Hargita Megyei Törvényszéken. A további tanúk kihallgatását el kellett halasztani, de a tárgyalást vezető bíró több kérdést is megfogalmazott, amelyekre a Hargita megyei tanácstól várnak válaszokat.
Két védőügyvéd is hiányzott a per tegnapi tárgyalásáról, mindketten egészségügyi okokra hivatkozva nyújtottak be halasztási kérelmet. Emiatt nem folytatódhatott a további három megidézett tanú kihallgatása sem, akik közül ketten jelentek meg – őket a következő tárgyalási időpontra is hívni fogják. A halasztással a többi ügyvéd is egyetértett, akárcsak az ügyész, így április 10-re tűztek ki újabb időpontot.
A hétfői tárgyalás ezzel nem ért véget, két ügyvéd is indítványozta a bírónak, hogy átiratban kérje a Hargita megyei tanács álláspontját azzal kapcsolatban, hogy a 131-es számú, Felsőboldogfalváról Erdővidékre vezető megyei út felújításával megbízott cég a neki megőrzés céljából a megyei tanács által 2010-ben kifizetett építkezési anyagok felhasználásával elvégezheti-e az említett út egy szakaszának felújítását. Szerintük ez egy lehetőség a kár rendezésére, az anyagok leltárban és könyvelésben is szerepelnek, de nincs előrelépés, mert a folyamatban levő per miatt a megyei önkormányzat nem hoz ezzel kapcsolatos határozatot. A megyei tanács ügyvédje szerint nem bizonyított sem az anyagok megléte, sem a minősége, ugyanakkor a 2010-ben kötött szerződést a határidő túllépése miatt felbontották, és csak új közbeszerzési eljárás után lehetne ott folytatni a munkát.
Az átirat elküldését az ügyész sem támogatta, de a bíró úgy döntött, információkérés érdekében az átiratot elküldik. Ugyanakkor több kérést is megfogalmazott a megyei önkormányzat felé, többek között arra vonatkozóan, hogy a kérdéses időszakban a testület elnöke átadta-e az infrastruktúrafejlesztésre vonatkozó hatásköröket az alelnöknek, hogy milyen módon kezelték a belső dokumentumokat, milyen szerződéseket kötöttek útfelújításokra 2008-2012 között az érintett céggel, és volt-e más esetben is alkalmazva az építkezési anyagok megőrzésre történő átadása.
„Az ügyiratban szereplő három vádpont a megyei tanács jogászai által adott tanácsokra van alapozva – az ügyfelemet azok miatt az álláspontok miatt vádolták meg, amelyeket a jogászok tanácsára továbbított a hatóságoknak, ellenőrző szerveknek. Ugyanezek a jogászok most megpróbálnak megakadályozni egy természetes megoldást. A cég el akarja végezni a munkát, a lakosságnak szüksége van az útra, de a jogászok nem egyeznek bele a per miatt. Nincs összefüggés a kettő között, a bíróság eldönti, ki hibázott, de az utat meg kell javítani, ez mindenki érdeke. Furcsa, hogy az ügyész sem ért egyet azzal, hogy a kárt meg kell téríteni” – részletezte a tárgyalás végén Sergiu Bogdan, Borboly ügyvédje.
Vádemelés közel négy éve
Az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) 2013-ban a Hargita megyei önkormányzat elnökét a közérdek ellen elkövetett többrendbeli hivatali visszaéléssel, magánokirat-hamisításra való többrendbeli felbujtással, hamisított közokirat felhasználására való felbujtással, közokirat-hamisítással, illetve rágalmazó feljelentéssel vádolta meg, vele együtt további tizenkét személyt küldtek a vádlottak padjára. A DNA szerint a vádlottak két megyei út, a Felsőboldogfalvától Erdővidékre vezető 131-es és a Csíkrákost Lóvésszel összekötő 124-es út felújítása kapcsán több mint 4,8 millió lejjel károsították meg Hargita megyét. A vádirat szerint az összeg a megőrzésre hagyott, ám a valóságban nem létező építési anyagok értékéből, valamint a közbeszerzési eljárásokról kizárt cégek ajánlatai és a tulajdonképpen leszerződött munkálatok értéke közötti különbségekből adódik.
Új bíróra lesz szükség
A tárgyalást vezető Vlad Mihai Neagoe bíró időközben áthelyezési kérelmet nyújtott be a Legfelsőbb Bírói Tanácshoz (CSM), amely ezt elfogadta, a közzétett határozat szerint Neagoe áprilistól a Brassói Ítélőtáblánál fog dolgozni. Ezért más bírót kell kinevezni a per további tárgyalásának vezetésére, immár a harmadikat. A per első szakaszában, amikor három vádlott esetében elmarasztaló ítélet született, Elena Poiană vezette a tárgyalást, ő 2016 elején Sepsiszentgyörgyre távozott. Később őrizetbe vették, és azzal vádolták meg, hogy csúszópénzt kért rablással gyanúsított személyektől, hogy az előzetes letartóztatást esetükben hatósági felügyeletre módosítsa.
Kovács Attila |
Székelyhon.ro
2017. február 27.
MÁTYÁS KIRÁLY SZÜLŐHÁZÁTÓL A HALÁLTÁBOROKIG
Ötezer kolozsvári civilt kényszerítettek rabságba a szovjet és a román hatóságok
A kolozsvári Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem vetítéssel egybekötött nagyszabású dokumentumfilm-bemutatóval és kötetlen beszélgetéssel zárta a Gulag-emlékévet. A rendezvény végén pedig egy egyszerre korszerű és a maga nemében páratlan idegenvezető eszközt mutattak be.
„Mindenki vegye elő a mobiltelefonját!” – a jövőben ezzel, vagyis nem a megszokott, ellenkező utasítással kezdheti óráját az a történelemtanár, aki letölteti Farkas György és Pásztor Péter ötletgazdák-fejlesztők új alkalmazását. Ez az applikáció akár a Kolozsvárra személyesen ellátogatót, akár a világ másik szegletében a fotelban ülőt vezeti végig a kincses város azon helyszínein, ahol 1944 őszén összegyűjtötték, tartották, kínozták azt az ötezer helyi magyar férfit, akiket innen a Szovjetunió lágereibe hurcoltak. Minderről a Gulag-év zárónapján esett szó szombaton, amely ünnepi rendezvényen két, e témát feldolgozó dokumentumfilm (Farkas György: Székelyföldi terror és miért éppen Kolozsvár?, Tóth Orsolya: A szovjet fogság emlékeinek nyomában Kolozsváron) ősbemutatóját nézhettük meg, valamint egy olyan kerekasztal-beszélgetésen vehettünk részt, amelyre eljöttek a borzalmak egyes megélői is.
Murádin János Kristóf egyetemi adjunktustól megtudtuk, hogy magyar civilek összegyűjtésére azért volt szükség, mert 1944 őszén a tordai csatában nem elég, hogy a szovjet erőket majdnem egy hónapig feltartották a magyar és német erők, ezzel megakadályozva a Vörös Hadsereget abban, hogy betörjön a magyar fennhatóság alatt lévő Észak-Erdélybe, de ráadásul képesek voltak szervezetten visszavonulni. Ennek köszönhetően Rogyion Malinovszkij parancsnok alig volt képes hadifoglyokat ejteni, ezért döntött úgy, hogy a hiányt főleg a kolozsvári civilekkel pótolja. A rabszolgamunkára kiválasztott ötezer férfi jelentős részét a román hatóságok ajánlása nyomán fogdosták össze, akik között ott találjuk a magyar szellemi élet színe-javát. Például a Farkas utcában lakó egyetemi tanárokat és diákokat is így gyűjtötték össze, akiknek a többsége nem élte túl az embertelen körülményeket, ma is jeltelen sírban nyugszanak valahol Szibériában. Itt jegyzendő meg, hogy az értelmiség megtizedelése olyan nagy szellemi veszteséget okozott a városnak, amelyet Erdély magyar közössége máig nem tudott kiheverni.
Erről is beszél az említett mobilapplikáció, amelyet a rendezvény végén ki is próbáltunk: „Kolozsvár mindig iskolaváros volt. Erdély magyarságának szellemi központja, amelynek olyan szimbolikus szellemi terei vannak, mint például a Farkas utca. Csak a közelben álló református kollégiumból tíz tanárt és tizenhét diákot hurcoltak el, hogy azután Mátyás királyunk szülőháza előtti terecskén várakozzanak az embertelen kínokkal járó utazásra és fogságra.” A tartalmas szöveget részletes térképekkel támogatja és kiváló fényképekkel illusztrálja az alkalmazás, amely azonnal felismerte, hogy hol tartózkodtunk. A tudósok, filmesek, szoftverfejlesztők abban a reményben dolgoztak a magyar kormány által anyagilag és szellemileg támogatott Gulag-emlékévben, hogy a magyar társadalom minél többet tudjon meg történelmünk eddig kevéssé feltárt és máig nem oktatott múltjáról.
Erdélyi Eszkimó Péter (Kolozsvár)
Magyar Idők (Budapest)
Ötezer kolozsvári civilt kényszerítettek rabságba a szovjet és a román hatóságok
A kolozsvári Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem vetítéssel egybekötött nagyszabású dokumentumfilm-bemutatóval és kötetlen beszélgetéssel zárta a Gulag-emlékévet. A rendezvény végén pedig egy egyszerre korszerű és a maga nemében páratlan idegenvezető eszközt mutattak be.
„Mindenki vegye elő a mobiltelefonját!” – a jövőben ezzel, vagyis nem a megszokott, ellenkező utasítással kezdheti óráját az a történelemtanár, aki letölteti Farkas György és Pásztor Péter ötletgazdák-fejlesztők új alkalmazását. Ez az applikáció akár a Kolozsvárra személyesen ellátogatót, akár a világ másik szegletében a fotelban ülőt vezeti végig a kincses város azon helyszínein, ahol 1944 őszén összegyűjtötték, tartották, kínozták azt az ötezer helyi magyar férfit, akiket innen a Szovjetunió lágereibe hurcoltak. Minderről a Gulag-év zárónapján esett szó szombaton, amely ünnepi rendezvényen két, e témát feldolgozó dokumentumfilm (Farkas György: Székelyföldi terror és miért éppen Kolozsvár?, Tóth Orsolya: A szovjet fogság emlékeinek nyomában Kolozsváron) ősbemutatóját nézhettük meg, valamint egy olyan kerekasztal-beszélgetésen vehettünk részt, amelyre eljöttek a borzalmak egyes megélői is.
Murádin János Kristóf egyetemi adjunktustól megtudtuk, hogy magyar civilek összegyűjtésére azért volt szükség, mert 1944 őszén a tordai csatában nem elég, hogy a szovjet erőket majdnem egy hónapig feltartották a magyar és német erők, ezzel megakadályozva a Vörös Hadsereget abban, hogy betörjön a magyar fennhatóság alatt lévő Észak-Erdélybe, de ráadásul képesek voltak szervezetten visszavonulni. Ennek köszönhetően Rogyion Malinovszkij parancsnok alig volt képes hadifoglyokat ejteni, ezért döntött úgy, hogy a hiányt főleg a kolozsvári civilekkel pótolja. A rabszolgamunkára kiválasztott ötezer férfi jelentős részét a román hatóságok ajánlása nyomán fogdosták össze, akik között ott találjuk a magyar szellemi élet színe-javát. Például a Farkas utcában lakó egyetemi tanárokat és diákokat is így gyűjtötték össze, akiknek a többsége nem élte túl az embertelen körülményeket, ma is jeltelen sírban nyugszanak valahol Szibériában. Itt jegyzendő meg, hogy az értelmiség megtizedelése olyan nagy szellemi veszteséget okozott a városnak, amelyet Erdély magyar közössége máig nem tudott kiheverni.
Erről is beszél az említett mobilapplikáció, amelyet a rendezvény végén ki is próbáltunk: „Kolozsvár mindig iskolaváros volt. Erdély magyarságának szellemi központja, amelynek olyan szimbolikus szellemi terei vannak, mint például a Farkas utca. Csak a közelben álló református kollégiumból tíz tanárt és tizenhét diákot hurcoltak el, hogy azután Mátyás királyunk szülőháza előtti terecskén várakozzanak az embertelen kínokkal járó utazásra és fogságra.” A tartalmas szöveget részletes térképekkel támogatja és kiváló fényképekkel illusztrálja az alkalmazás, amely azonnal felismerte, hogy hol tartózkodtunk. A tudósok, filmesek, szoftverfejlesztők abban a reményben dolgoztak a magyar kormány által anyagilag és szellemileg támogatott Gulag-emlékévben, hogy a magyar társadalom minél többet tudjon meg történelmünk eddig kevéssé feltárt és máig nem oktatott múltjáról.
Erdélyi Eszkimó Péter (Kolozsvár)
Magyar Idők (Budapest)
2017. február 27.
Szijjártó: jó kapcsolatokra törekszünk Romániával - Jó állam- és kormányközi kapcsolatokra törekszünk Romániával, ehhez pedig párbeszédre van szükség - mondta Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter hétfőn Budapesten, miután román kollégájával, Teodor Melescanuval találkozott. A román külügyminiszter hangsúlyozta: mindkét fél nyitottan közelíti meg a kérdéseket.
A magyar tárcavezető kiemelte: párbeszéd nélkül sosem lesznek közös sikerek és bizalom a két ország, nép és kormány között. Közös sikerek és bizalom kell ahhoz, hogy a kétoldalú kapcsolatokban jelen lévő nehéz ügyeket a siker reményével lehessen megoldani - magyarázta. Hozzátette: azt ugyanis senki nem vitatja, hogy vannak érzékeny kérdések, amelyek alapvetően a kisebbségekhez kapcsolódnak.
Azt mondta: hálás román partnerének azért, hogy beszédet mondott a hétfőn Budapesten kezdődött nagyköveti értekezleten.
Szijjártó Péter kifejtette: Magyarország talán legérzékenyebb kétoldalú kapcsolatrendszere a magyar-román, így mindig óvatosan kell hozzáállni kérdésekhez. Ezért a legjobb, ha "az egyszerűséget választjuk az okoskodás helyett", és a közös érdekek alapján állunk a kapcsolatokhoz "trükkök és túlbonyolítás helyett". Ez azt jelenti, hogy ha jó a kapcsolat Magyarország és Románia között, a kormányok között, az jó minden románnak és magyarnak, függetlenül attól, hogy melyik ország területén él - mondta.
A magyar külügyminiszter közölte: a megbeszélés előtt egyeztetett Kelemen Hunorral, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnökével, és az általa elmondott érzékeny kérdéseket felvetette román kollégájának, hogy együtt dolgozzanak a megoldáson. Nem helyes a sajtó előtt kibeszélni ezeket az ügyeket, hiszen az csökkentené a megoldás esélyét - vélekedett.
A tárcavezető hangsúlyozta: fontos, hogy semmilyen politikai vagy jogi törekvést ne használhasson senki arra, hogy egy nemzeti közösség tagjait "megfélemlítse, vegzálja".
Mint mondta, a két ország közötti összeköttetéseket bővíteni szeretnék, minél több határátlépési lehetőségre van szükség. Ezért tíz olyan határátkelő közül, amelyet csak hétvégén lehet használni, a két legforgalmasabb esetében kidolgozzák a folyamatos nappali nyitvatartás lehetőségének a részleteit - magyarázta.
Szijjártó Péter szólt arról is, hogy bár a két ország gázvezetékrendszere össze van kötve, csak Magyarország felől lehet Románia felé gázt szállítani. Románia ígéretet tett arra, hogy 2020-ra teljes kapacitással működik majd az interkonnektort mindkét irányba - mondta.
A külügyminiszter a magyar-román gazdasági együttműködésről szólva közölte: Románia a második legfontosabb exportpiaca Magyarországnak, és hogy előrelépést érjenek el a gazdasági kapcsolatokban, az Eximbank 514 millió eurós hitelkeret nyit a vállalatközi együttműködések ösztönzésére.
Kitért arra: az MVM Magyar Villamos Művek Zrt. külföldön először Romániában szerzett tulajdont a megújuló energiatermelési szektorban, és további energiaforrásokba invesztál az országban, valamint jelentős a Mol, az OTP és a Richter romániai tevékenysége is.
Megjegyezte: Magyarország és Románia is fontos forrásnak tartja a nukleáris energiát.
Teodor Melescanu román külügyminiszter hangsúlyozta: mindkét fél nyitottan közelíti meg a kérdéseket azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megtalálják a megoldásokat, így fejlődhetnek a kapcsolatok mindkét ország előnyére. A román tárcavezető továbbá felvetette, hogy együttes magyar-román kormányülést kellene tartani.
Mint mondta, a megbeszélésen nagy figyelmet szenteltek azoknak a témáknak, amelyeket illetően az álláspontjuk közel áll egymáshoz, így kedvező hatással lehetnek a kapcsolatépítésre. Ugyanakkor nem hagyták ki azokat a kérdéseket sem, amelyekben az álláspontok távoliak - fűzte hozzá.
A román tárcavezető kiemelte a rendszeres konzultáció jelentőségét a visegrádi országok és Románia között azokban a témákban, amelyek fontos ezeknek az országoknak.
Úgy látja, magyar kollégájával lényeges lépést tettek ma, és ez nem az utolsó, hanem az első lépés abban a folyamatban, amely a kapcsolatok példaértékűvé válásához vezet. Ősszel pedig várják Szijjártó Péter Bukarestbe, hogy előadást tartson a román nagyköveteknek - mondta.
Kérdésre válaszolva a román külügyminiszter közölte: nem akarja kommentálni azt a döntést, hogy magyar diplomaták tavaly decemberben nem vehettek részt a román nemzeti ünnepségeken, de biztosan megtalálják a módját, hogy túllépjenek ezen a helyzeten.
Szijjártó Péter ugyancsak kérdésre elmondta: reális az esélye annak, hogy déli irányból újabb bevándorlási nyomás nehezedik viszonylag rövid időn belül Közép-Európára, ezért erősítik meg a déli határ védelmét.
(MTI)
A magyar tárcavezető kiemelte: párbeszéd nélkül sosem lesznek közös sikerek és bizalom a két ország, nép és kormány között. Közös sikerek és bizalom kell ahhoz, hogy a kétoldalú kapcsolatokban jelen lévő nehéz ügyeket a siker reményével lehessen megoldani - magyarázta. Hozzátette: azt ugyanis senki nem vitatja, hogy vannak érzékeny kérdések, amelyek alapvetően a kisebbségekhez kapcsolódnak.
Azt mondta: hálás román partnerének azért, hogy beszédet mondott a hétfőn Budapesten kezdődött nagyköveti értekezleten.
Szijjártó Péter kifejtette: Magyarország talán legérzékenyebb kétoldalú kapcsolatrendszere a magyar-román, így mindig óvatosan kell hozzáállni kérdésekhez. Ezért a legjobb, ha "az egyszerűséget választjuk az okoskodás helyett", és a közös érdekek alapján állunk a kapcsolatokhoz "trükkök és túlbonyolítás helyett". Ez azt jelenti, hogy ha jó a kapcsolat Magyarország és Románia között, a kormányok között, az jó minden románnak és magyarnak, függetlenül attól, hogy melyik ország területén él - mondta.
A magyar külügyminiszter közölte: a megbeszélés előtt egyeztetett Kelemen Hunorral, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnökével, és az általa elmondott érzékeny kérdéseket felvetette román kollégájának, hogy együtt dolgozzanak a megoldáson. Nem helyes a sajtó előtt kibeszélni ezeket az ügyeket, hiszen az csökkentené a megoldás esélyét - vélekedett.
A tárcavezető hangsúlyozta: fontos, hogy semmilyen politikai vagy jogi törekvést ne használhasson senki arra, hogy egy nemzeti közösség tagjait "megfélemlítse, vegzálja".
Mint mondta, a két ország közötti összeköttetéseket bővíteni szeretnék, minél több határátlépési lehetőségre van szükség. Ezért tíz olyan határátkelő közül, amelyet csak hétvégén lehet használni, a két legforgalmasabb esetében kidolgozzák a folyamatos nappali nyitvatartás lehetőségének a részleteit - magyarázta.
Szijjártó Péter szólt arról is, hogy bár a két ország gázvezetékrendszere össze van kötve, csak Magyarország felől lehet Románia felé gázt szállítani. Románia ígéretet tett arra, hogy 2020-ra teljes kapacitással működik majd az interkonnektort mindkét irányba - mondta.
A külügyminiszter a magyar-román gazdasági együttműködésről szólva közölte: Románia a második legfontosabb exportpiaca Magyarországnak, és hogy előrelépést érjenek el a gazdasági kapcsolatokban, az Eximbank 514 millió eurós hitelkeret nyit a vállalatközi együttműködések ösztönzésére.
Kitért arra: az MVM Magyar Villamos Művek Zrt. külföldön először Romániában szerzett tulajdont a megújuló energiatermelési szektorban, és további energiaforrásokba invesztál az országban, valamint jelentős a Mol, az OTP és a Richter romániai tevékenysége is.
Megjegyezte: Magyarország és Románia is fontos forrásnak tartja a nukleáris energiát.
Teodor Melescanu román külügyminiszter hangsúlyozta: mindkét fél nyitottan közelíti meg a kérdéseket azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megtalálják a megoldásokat, így fejlődhetnek a kapcsolatok mindkét ország előnyére. A román tárcavezető továbbá felvetette, hogy együttes magyar-román kormányülést kellene tartani.
Mint mondta, a megbeszélésen nagy figyelmet szenteltek azoknak a témáknak, amelyeket illetően az álláspontjuk közel áll egymáshoz, így kedvező hatással lehetnek a kapcsolatépítésre. Ugyanakkor nem hagyták ki azokat a kérdéseket sem, amelyekben az álláspontok távoliak - fűzte hozzá.
A román tárcavezető kiemelte a rendszeres konzultáció jelentőségét a visegrádi országok és Románia között azokban a témákban, amelyek fontos ezeknek az országoknak.
Úgy látja, magyar kollégájával lényeges lépést tettek ma, és ez nem az utolsó, hanem az első lépés abban a folyamatban, amely a kapcsolatok példaértékűvé válásához vezet. Ősszel pedig várják Szijjártó Péter Bukarestbe, hogy előadást tartson a román nagyköveteknek - mondta.
Kérdésre válaszolva a román külügyminiszter közölte: nem akarja kommentálni azt a döntést, hogy magyar diplomaták tavaly decemberben nem vehettek részt a román nemzeti ünnepségeken, de biztosan megtalálják a módját, hogy túllépjenek ezen a helyzeten.
Szijjártó Péter ugyancsak kérdésre elmondta: reális az esélye annak, hogy déli irányból újabb bevándorlási nyomás nehezedik viszonylag rövid időn belül Közép-Európára, ezért erősítik meg a déli határ védelmét.
(MTI)
2017. február 28.
A korrupcióellenes ügyészség túllépte hatáskörét
Túllépte hatáskörét, és ezzel alkotmányos természetű jogi konfliktust idézett elő a korrupcióellenes ügyészség a büntetőjog korrupcióellenes szigorát enyhítő, országos tiltakozási hullámot kiváltó kormányrendelet ügyében végzett vizsgálata során – állapította meg tegnap az alkotmánybíróság. A korrupcióellenes ügyészség időközben a hírhedt 13-as rendelet ügyében indított kivizsgálást a legfőbb ügyészségnek adta át.
A korrupcióellenes ügyészség több magánszemély feljelentésére hivatkozva indított büntetőjogi vizsgálatot a vitatott kormányrendelet előkészítése és elfogadtatása körülményeiről, hogy kiderítse, vajon a jogszabály kezdeményezőinek valóban az volt-e a céljuk, hogy megakadályozzák korrupcióval vádolt politikusok – elsősorban Liviu Dragnea szociáldemokrata pártelnök – felelősségre vonását. A vádhatóság több kormánytag és minisztériumi alkalmazott kihallgatása után úgy találta: kimeríti a bűnpártolás fogalmát a közben hatálytalanított rendelet elfogadtatásának módja, és tegnap átadta az ügyet a legfőbb ügyészségnek azzal az indokkal, hogy nem találtak bizonyítékokat a feljelentők által jelzett korrupciógyanúra, nevezetesen arra, hogy valaki párton belüli politikai befolyását jogosulatlan haszonszerzésre használta volna. A vádhatóság viszont arra a következtetésre jutott, hogy a január 31-i kormányülésen elfogadott rendelet váratlan napirendre tűzésénél több bűncselekmény is történt, amelyeket a legfőbb ügyészség hivatott kivizsgálni. Az ügyészek nem csak a bűnpártolás gyanúját találták megalapozottnak, szerintük az időközben lemondatott Florin Iordache volt igazságügyi miniszter annak ellenére erőltette a jogszabály elfogadását, hogy mind az igazságügyi minisztérium szakértői, mind a parlamenti kapcsolatokért felelős minisztérium indokolatlannak tartotta egy sürgősségi rendelet elfogadását, s ehelyett rendes parlamenti eljárást javasoltak. Az ügyészek szerint „a kormány épületében lezajlott feszült eszmecsere” nyomán a parlamenti kapcsolatokért felelős minisztérium egy órával később kiadott egy pozitív véleményezést is, amelyet ugyanazzal a sorszámmal jegyeztek be az igazságügyi minisztériumban, mint az eredeti okiratot, az első negatív véleményezést pedig az igazságügyi minisztériumban megsemmisítették.
A vádhatóság közleménye nem részletezi, hogyan vezették szándékosan félre az államelnököt vagy a parlamentet, de megemlíti, hogy az „eredeti tervek szerint” már a január 18-i kormányülés kiegészítő (nem publikus) napirendjére fel akarták venni a büntetőjogot módosító sürgősségi rendelet elfogadását. Aznap Klaus Iohannis államfő előzetes bejelentés nélkül megjelent a kormány ülésén, elmondása szerint azért, hogy a kormány ne fogadhasson el közvita nélkül olyan jogszabályt, amely visszalépést jelentene a korrupcióellenes harcban. Călin Popescu Tăriceanu, a Liberálisok és Demokraták Szövetségének elnöke az alkotmánybírósághoz fordult az ügyészségi vizsgálat miatt, arra hivatkozva, hogy a hatalmi ágak szétválasztásának elvét sérti az, ha az igazságszolgáltatás beavatkozik a törvényalkotás folyamatába. Valer Dorneanu, az alkotmánybíróság elnöke a testület tegnapi döntését magyarázva elismerte ugyan, hogy az ügyészségnek minden lehetséges bűncselekményt fel kell derítenie, értékelése szerint viszont a korrupcióellenes ügyészség vizsgálata egy politikai döntés törvényességét és időszerűségét kezdte vizsgálni, holott ez nem tartozik a hatáskörébe. „A korrupcióellenes ügyészség vizsgálata akadályozta a kormány működését, és zavart okozott a három hatalmi ág (törvényhozás, végrehajtó hatalom és igazságszolgáltatás) közötti kapcsolatokban” – jelentette ki a testület elnöke.
A legfőbb ügyészség az alkotmánybírósági határozatra reagálva közölte, megvárja annak indoklását, és annak ismeretében dönt a korrupcióellenes ügyészségtől átvett vizsgálat esetleges folytatásáról. Az alkotmányossági óvást beterjesztő Călin Popescu Tăriceanu úgy értékelte: az alkotmánybíróság döntésével bebizonyosodott, hogy a korrupcióellenes ügyészség alkotmányos hatáskörét túllépő, a politikai döntéseket befolyásoló „szuperhatalomként” működik Romániában. Miután ezzel hatalmi visszaélést követ el, a korrupcióellenes ügyészség maga is egy korrupt intézménnyé vált – vélekedett a házelnök.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Túllépte hatáskörét, és ezzel alkotmányos természetű jogi konfliktust idézett elő a korrupcióellenes ügyészség a büntetőjog korrupcióellenes szigorát enyhítő, országos tiltakozási hullámot kiváltó kormányrendelet ügyében végzett vizsgálata során – állapította meg tegnap az alkotmánybíróság. A korrupcióellenes ügyészség időközben a hírhedt 13-as rendelet ügyében indított kivizsgálást a legfőbb ügyészségnek adta át.
A korrupcióellenes ügyészség több magánszemély feljelentésére hivatkozva indított büntetőjogi vizsgálatot a vitatott kormányrendelet előkészítése és elfogadtatása körülményeiről, hogy kiderítse, vajon a jogszabály kezdeményezőinek valóban az volt-e a céljuk, hogy megakadályozzák korrupcióval vádolt politikusok – elsősorban Liviu Dragnea szociáldemokrata pártelnök – felelősségre vonását. A vádhatóság több kormánytag és minisztériumi alkalmazott kihallgatása után úgy találta: kimeríti a bűnpártolás fogalmát a közben hatálytalanított rendelet elfogadtatásának módja, és tegnap átadta az ügyet a legfőbb ügyészségnek azzal az indokkal, hogy nem találtak bizonyítékokat a feljelentők által jelzett korrupciógyanúra, nevezetesen arra, hogy valaki párton belüli politikai befolyását jogosulatlan haszonszerzésre használta volna. A vádhatóság viszont arra a következtetésre jutott, hogy a január 31-i kormányülésen elfogadott rendelet váratlan napirendre tűzésénél több bűncselekmény is történt, amelyeket a legfőbb ügyészség hivatott kivizsgálni. Az ügyészek nem csak a bűnpártolás gyanúját találták megalapozottnak, szerintük az időközben lemondatott Florin Iordache volt igazságügyi miniszter annak ellenére erőltette a jogszabály elfogadását, hogy mind az igazságügyi minisztérium szakértői, mind a parlamenti kapcsolatokért felelős minisztérium indokolatlannak tartotta egy sürgősségi rendelet elfogadását, s ehelyett rendes parlamenti eljárást javasoltak. Az ügyészek szerint „a kormány épületében lezajlott feszült eszmecsere” nyomán a parlamenti kapcsolatokért felelős minisztérium egy órával később kiadott egy pozitív véleményezést is, amelyet ugyanazzal a sorszámmal jegyeztek be az igazságügyi minisztériumban, mint az eredeti okiratot, az első negatív véleményezést pedig az igazságügyi minisztériumban megsemmisítették.
A vádhatóság közleménye nem részletezi, hogyan vezették szándékosan félre az államelnököt vagy a parlamentet, de megemlíti, hogy az „eredeti tervek szerint” már a január 18-i kormányülés kiegészítő (nem publikus) napirendjére fel akarták venni a büntetőjogot módosító sürgősségi rendelet elfogadását. Aznap Klaus Iohannis államfő előzetes bejelentés nélkül megjelent a kormány ülésén, elmondása szerint azért, hogy a kormány ne fogadhasson el közvita nélkül olyan jogszabályt, amely visszalépést jelentene a korrupcióellenes harcban. Călin Popescu Tăriceanu, a Liberálisok és Demokraták Szövetségének elnöke az alkotmánybírósághoz fordult az ügyészségi vizsgálat miatt, arra hivatkozva, hogy a hatalmi ágak szétválasztásának elvét sérti az, ha az igazságszolgáltatás beavatkozik a törvényalkotás folyamatába. Valer Dorneanu, az alkotmánybíróság elnöke a testület tegnapi döntését magyarázva elismerte ugyan, hogy az ügyészségnek minden lehetséges bűncselekményt fel kell derítenie, értékelése szerint viszont a korrupcióellenes ügyészség vizsgálata egy politikai döntés törvényességét és időszerűségét kezdte vizsgálni, holott ez nem tartozik a hatáskörébe. „A korrupcióellenes ügyészség vizsgálata akadályozta a kormány működését, és zavart okozott a három hatalmi ág (törvényhozás, végrehajtó hatalom és igazságszolgáltatás) közötti kapcsolatokban” – jelentette ki a testület elnöke.
A legfőbb ügyészség az alkotmánybírósági határozatra reagálva közölte, megvárja annak indoklását, és annak ismeretében dönt a korrupcióellenes ügyészségtől átvett vizsgálat esetleges folytatásáról. Az alkotmányossági óvást beterjesztő Călin Popescu Tăriceanu úgy értékelte: az alkotmánybíróság döntésével bebizonyosodott, hogy a korrupcióellenes ügyészség alkotmányos hatáskörét túllépő, a politikai döntéseket befolyásoló „szuperhatalomként” működik Romániában. Miután ezzel hatalmi visszaélést követ el, a korrupcióellenes ügyészség maga is egy korrupt intézménnyé vált – vélekedett a házelnök.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2017. február 28.
Elindult a párbeszéd (Magyar–román államközi kapcsolatok)
Jó állam- és kormányközi kapcsolatokra törekszünk Romániával, ehhez pedig párbeszédre van szükség – mondta Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter tegnap Budapesten, miután román kollégájával, Teodor Meleşcanuval találkozott. A román külügyminiszter hangsúlyozta: mindkét fél nyitottan közelíti meg a kérdéseket.
A magyar tárcavezető kiemelte: párbeszéd nélkül sosem lesznek közös sikerek és bizalom a két ország, nép és kormány között. Közös sikerek és bizalom kell ahhoz, hogy a kétoldalú kapcsolatokban jelen lévő nehéz ügyeket a siker reményével lehessen megoldani. Hozzátette: azt ugyanis senki nem vitatja, hogy vannak érzékeny kérdések, amelyek alapvetően a kisebbségekhez kapcsolódnak. Magyarország talán legérzékenyebb kétoldalú kapcsolatrendszere a magyar–román, így mindig óvatosan kell hozzáállni a kérdésekhez. „Ezért a legjobb, ha az egyszerűséget választjuk az okoskodás helyett, és a közös érdekek alapján állunk a kapcsolatokhoz, trükkök és túlbonyolítás helyett. Ez azt jelenti, hogy ha jó a kapcsolat Magyarország és Románia között, a kormányok között, az jó minden románnak és magyarnak, függetlenül attól, hogy melyik ország területén él” – mondta.
A magyar külügyminiszter közölte: a megbeszélés előtt egyeztetett Kelemen Hunorral, az RMDSZ elnökével, és az általa elmondott érzékeny kérdéseket felvetette román kollégájának, hogy együtt dolgozzanak a megoldáson. Nem helyes a sajtó előtt kibeszélni ezeket az ügyeket, hiszen az csökkentené a megoldás esélyét – vélekedett. A tárcavezető hangsúlyozta: fontos, hogy semmilyen politikai vagy jogi törekvést ne használhasson senki arra, hogy egy nemzeti közösség tagjait megfélemlítse, vegzálja. Mint mondta, a két ország közötti összeköttetéseket bővíteni szeretnék, minél több határátlépési lehetőségre van szükség. Szijjártó Péter szólt arról is, hogy bár a két ország gázvezetékrendszere össze van kötve, csak Magyarország felől lehet Románia felé gázt szállítani. Románia ígéretet tett arra, hogy 2020-ra teljes kapacitással működik majd az interkonnektor mindkét irányba – mondta. A külügyminiszter a magyar–román gazdasági együttműködésről szólva közölte: Románia a második legfontosabb exportpiaca Magyarországnak, és hogy előrelépést érjenek el a gazdasági kapcsolatokban, az Eximbank 514 millió eurós hitelkeretet nyit a vállalatközi együttműködések ösztönzésére. Teodor Meleşcanu hangsúlyozta: mindkét fél nyitottan közelíti meg a kérdéseket, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megtalálják a megoldásokat, így fejlődhetnek a kapcsolatok mindkét ország előnyére. A tárcavezető továbbá felvetette, hogy együttes magyar–román kormányülést kellene tartani. Mint mondta, a megbeszélésen nagy figyelmet szenteltek azoknak a témáknak, amelyeket illetően az álláspontjuk közel áll egymáshoz, így kedvező hatással lehetnek a kapcsolatépítésre. Ugyanakkor nem hagyták ki azokat a kérdéseket sem, amelyekben az álláspontok távoliak – fűzte hozzá.
Meleşcanu kiemelte a rendszeres konzultáció jelentőségét a visegrádi országok és Románia között azokban a témákban, amelyek fontosak ezeknek az országoknak. Kérdésre válaszolva Teodor Meleşcanu közölte: nem akarja kommentálni azt a döntést, hogy magyar diplomaták tavaly decemberben nem vehettek részt a román nemzeti ünnepségeken, de biztosan megtalálják a módját, hogy túllépjenek ezen a helyzeten.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Jó állam- és kormányközi kapcsolatokra törekszünk Romániával, ehhez pedig párbeszédre van szükség – mondta Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter tegnap Budapesten, miután román kollégájával, Teodor Meleşcanuval találkozott. A román külügyminiszter hangsúlyozta: mindkét fél nyitottan közelíti meg a kérdéseket.
A magyar tárcavezető kiemelte: párbeszéd nélkül sosem lesznek közös sikerek és bizalom a két ország, nép és kormány között. Közös sikerek és bizalom kell ahhoz, hogy a kétoldalú kapcsolatokban jelen lévő nehéz ügyeket a siker reményével lehessen megoldani. Hozzátette: azt ugyanis senki nem vitatja, hogy vannak érzékeny kérdések, amelyek alapvetően a kisebbségekhez kapcsolódnak. Magyarország talán legérzékenyebb kétoldalú kapcsolatrendszere a magyar–román, így mindig óvatosan kell hozzáállni a kérdésekhez. „Ezért a legjobb, ha az egyszerűséget választjuk az okoskodás helyett, és a közös érdekek alapján állunk a kapcsolatokhoz, trükkök és túlbonyolítás helyett. Ez azt jelenti, hogy ha jó a kapcsolat Magyarország és Románia között, a kormányok között, az jó minden románnak és magyarnak, függetlenül attól, hogy melyik ország területén él” – mondta.
A magyar külügyminiszter közölte: a megbeszélés előtt egyeztetett Kelemen Hunorral, az RMDSZ elnökével, és az általa elmondott érzékeny kérdéseket felvetette román kollégájának, hogy együtt dolgozzanak a megoldáson. Nem helyes a sajtó előtt kibeszélni ezeket az ügyeket, hiszen az csökkentené a megoldás esélyét – vélekedett. A tárcavezető hangsúlyozta: fontos, hogy semmilyen politikai vagy jogi törekvést ne használhasson senki arra, hogy egy nemzeti közösség tagjait megfélemlítse, vegzálja. Mint mondta, a két ország közötti összeköttetéseket bővíteni szeretnék, minél több határátlépési lehetőségre van szükség. Szijjártó Péter szólt arról is, hogy bár a két ország gázvezetékrendszere össze van kötve, csak Magyarország felől lehet Románia felé gázt szállítani. Románia ígéretet tett arra, hogy 2020-ra teljes kapacitással működik majd az interkonnektor mindkét irányba – mondta. A külügyminiszter a magyar–román gazdasági együttműködésről szólva közölte: Románia a második legfontosabb exportpiaca Magyarországnak, és hogy előrelépést érjenek el a gazdasági kapcsolatokban, az Eximbank 514 millió eurós hitelkeretet nyit a vállalatközi együttműködések ösztönzésére. Teodor Meleşcanu hangsúlyozta: mindkét fél nyitottan közelíti meg a kérdéseket, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megtalálják a megoldásokat, így fejlődhetnek a kapcsolatok mindkét ország előnyére. A tárcavezető továbbá felvetette, hogy együttes magyar–román kormányülést kellene tartani. Mint mondta, a megbeszélésen nagy figyelmet szenteltek azoknak a témáknak, amelyeket illetően az álláspontjuk közel áll egymáshoz, így kedvező hatással lehetnek a kapcsolatépítésre. Ugyanakkor nem hagyták ki azokat a kérdéseket sem, amelyekben az álláspontok távoliak – fűzte hozzá.
Meleşcanu kiemelte a rendszeres konzultáció jelentőségét a visegrádi országok és Románia között azokban a témákban, amelyek fontosak ezeknek az országoknak. Kérdésre válaszolva Teodor Meleşcanu közölte: nem akarja kommentálni azt a döntést, hogy magyar diplomaták tavaly decemberben nem vehettek részt a román nemzeti ünnepségeken, de biztosan megtalálják a módját, hogy túllépjenek ezen a helyzeten.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2017. február 28.
Magyar kiváltságoktól tart a székelyföldi románok fóruma
Nyílt levelet intézett hétfőn a Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Civil Fóruma (FCRCHM) a parlamenti házelnökökhöz, aggodalmát fejezve ki az RMDSZ törvénytervezeteivel kapcsolatban, amelyek a levél aláírói szerint „újabb kiváltságokat" biztosítanának a romániai magyar közösségnek.
A fórum vezetősége kifejti: a sajtóból értesültek az RMDSZ ama kezdeményezéséről, amely a helyi közigazgatási törvény módosítására irányul. Főleg azt a módosító javaslatot kifogásolják, amely 20-ról 10 százalékra csökkentené az anyanyelv-használati küszöböt. A fórum meglátása szerint ez az intézkedés, amely „csaknem minden erélyi települést érintene, fölöslegesen leterhelné az intézmények működését, és a fordítások miatt növelné a működési költségeket".
Ugyanezeket a fenntartásokat fogalmazzák meg a levél aláírói az egészségügyi, valamint a szociális ellátási törvényt módosító javaslat kapcsán is. Ha elfogadja a parlament az RMDSZ módosító indítványát, azokon a településeken, ahol a magyar lakosság aránya meghaladja a 20 százalékot, vagy ahol a magyar nyelvet beszélők száma túllépi az 5000 főt, biztosítani kell a magyar nyelvet beszélő személyzetet az egészségügyi és szociális intézményekben.
„A fórum úgy értékeli, hogy az etnikai kritérium jelenléte az egészségügyi és szociális ellátási rendszerben oda vezet, hogy az alkalmazás feltétele a szakmai kritériumok helyett a magyar nyelv ismerete lesz" – idézi az Agerpres hírügynökség az állásfoglalást. A civil szervezet szerint nincs szükség új előírásokra a kisebbségek szimbólumhasználatát illetően, a román fórum ugyanis úgy véli, hogy az érvényben lévő jogszabályok ezt tisztán és világosan szabályozzák, „a kisebbségek szabadon használhatják szimbólumaikat saját rendezvényeiken".
„A helyi közösségek a törvény keretei között helyi szimbólumokat (címer, zászló) hagyhatnak jóvá, amelyek azonban nem csak egy bizonyos etnikai csoport, hanem a teljes közösség számára reprezentatívak kell hogy legyenek. Márpedig az RMDSZ javaslata Székelyföld zászlaját szeretné elfogadtatni, amelyet 2004-ben talált ki a Székely Nemzeti Tanács, és utólag a nem létező Székelyföld zászlajává nyilvánítottak. (...) A javasolt székely heraldikai jelek egyáltalán nem tartalmazzák az itt élő románok szimbólumait, hanem átveszik az 1918 előtti időszak jelképeit, amikor a románokat diszkriminálták" – szerepel a Ioan Sabău Pop által aláírt dokumentumban.
A fórum felhívja a figyelmet arra is, hogy az autonómiamozgalmak ismét támogatásra leltek, hazai és nemzetközi szinten egyaránt, és a magyar kormány is felkarolta ezeket. A civil fórumot, amelynek mintegy 30 román civil szervezet a tagja, 2005-ben alapították azzal a céllal, hogy hozzájáruljon a Kovászna, Hargita és Maros megyében élő románok identitásának megőrzéséhez .
Krónika (Kolozsvár)
Nyílt levelet intézett hétfőn a Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Civil Fóruma (FCRCHM) a parlamenti házelnökökhöz, aggodalmát fejezve ki az RMDSZ törvénytervezeteivel kapcsolatban, amelyek a levél aláírói szerint „újabb kiváltságokat" biztosítanának a romániai magyar közösségnek.
A fórum vezetősége kifejti: a sajtóból értesültek az RMDSZ ama kezdeményezéséről, amely a helyi közigazgatási törvény módosítására irányul. Főleg azt a módosító javaslatot kifogásolják, amely 20-ról 10 százalékra csökkentené az anyanyelv-használati küszöböt. A fórum meglátása szerint ez az intézkedés, amely „csaknem minden erélyi települést érintene, fölöslegesen leterhelné az intézmények működését, és a fordítások miatt növelné a működési költségeket".
Ugyanezeket a fenntartásokat fogalmazzák meg a levél aláírói az egészségügyi, valamint a szociális ellátási törvényt módosító javaslat kapcsán is. Ha elfogadja a parlament az RMDSZ módosító indítványát, azokon a településeken, ahol a magyar lakosság aránya meghaladja a 20 százalékot, vagy ahol a magyar nyelvet beszélők száma túllépi az 5000 főt, biztosítani kell a magyar nyelvet beszélő személyzetet az egészségügyi és szociális intézményekben.
„A fórum úgy értékeli, hogy az etnikai kritérium jelenléte az egészségügyi és szociális ellátási rendszerben oda vezet, hogy az alkalmazás feltétele a szakmai kritériumok helyett a magyar nyelv ismerete lesz" – idézi az Agerpres hírügynökség az állásfoglalást. A civil szervezet szerint nincs szükség új előírásokra a kisebbségek szimbólumhasználatát illetően, a román fórum ugyanis úgy véli, hogy az érvényben lévő jogszabályok ezt tisztán és világosan szabályozzák, „a kisebbségek szabadon használhatják szimbólumaikat saját rendezvényeiken".
„A helyi közösségek a törvény keretei között helyi szimbólumokat (címer, zászló) hagyhatnak jóvá, amelyek azonban nem csak egy bizonyos etnikai csoport, hanem a teljes közösség számára reprezentatívak kell hogy legyenek. Márpedig az RMDSZ javaslata Székelyföld zászlaját szeretné elfogadtatni, amelyet 2004-ben talált ki a Székely Nemzeti Tanács, és utólag a nem létező Székelyföld zászlajává nyilvánítottak. (...) A javasolt székely heraldikai jelek egyáltalán nem tartalmazzák az itt élő románok szimbólumait, hanem átveszik az 1918 előtti időszak jelképeit, amikor a románokat diszkriminálták" – szerepel a Ioan Sabău Pop által aláírt dokumentumban.
A fórum felhívja a figyelmet arra is, hogy az autonómiamozgalmak ismét támogatásra leltek, hazai és nemzetközi szinten egyaránt, és a magyar kormány is felkarolta ezeket. A civil fórumot, amelynek mintegy 30 román civil szervezet a tagja, 2005-ben alapították azzal a céllal, hogy hozzájáruljon a Kovászna, Hargita és Maros megyében élő románok identitásának megőrzéséhez .
Krónika (Kolozsvár)
2017. február 28.
Kulturális bölcsőde a színházban
Ismét műsorra tűzi a Csíki Játékszín a Pity-Palatty című előadást március 3-án, az 1–4 éveseknek szóló babaszínházi produkció célja, hogy beavassa a gyerekeket a színház világába.
Újra bemutatják a Pity-Palatty, 1–4 éveseknek szóló babaszínházi produkciót a Csíki Játékszín Hunyadi László kamaratermében. Sipos Tünde, az alkotás kitalálója elmondta, az érzelmi és művészeti nevelésnek a bölcsődéje ez a fajta előadás. „Nehéz volt megtalálni azt az utat, ahol még nem megyünk át a blődség felé, és megvan a kereksége, egysége az egésznek. Az is megnehezítette a munkánkat, hogy ennek a korosztálynak a figyelmét folyamtatosan fenn kell tartani valamivel, ezért a próbafolyamat is inkább műhelymunkaként zajlott. Az ilyen típusú előadásokban nem a szöveg dominál, hangsúlyosabbak a fény- és hangjátékok, illetve a textúrák” – részletezte a színésznő.
Hozzátette, ennek a korosztálynak még nem lehet elmesélni egy több szálon futó vagy akár egyszerűbb történetet, ezért az előadást is úgy építették fel, hogy huszonöt perc játékidő, húsz perc szabad játék a gyerekeknek a játéktérben, amikor kipróbálhatják, megtapogathatják a színházi kellékeket, majd újabb húsz percet közös játékkal tölthetnek. Dálnoky Csilla, a produkció társrendezője úgy véli, az ilyen előadások egyik célja, hogy már kicsi korban elkezdődjön a színházba járás, ezt egyfajta beavatásnak lehet tekinteni.
Elmondása szerint ezekben az alkotásokban – a nézők életkora miatt – nincs klasszikus értelemben vett dramaturgia, mint a többi mesejátékban, nem történetközpontú, hanem inkább ahhoz hasonlít, amikor a szülő játszik a gyermekével. Inkább asszociációra épül, mint kerettörténetre vagy lineáris dramaturgiára. Az előadóművészek sok ilyen jellegű produkciót néztek meg, és azt tapasztalták, hogy egyik sem mutat be egy konkrét történetet, hanem szabad asszociációk sokasága. „Kifejezetten ennek a korosztálynak a sajátosságait megfigyelve tették le ennek a műfajnak az alapjait” – magyarázta Dálnoky Csilla, és hozzátette, mindannyiuknak kicsi gyerekeik vannak, ezért ismerik, hogy ez a korosztály mit fogad be, mi érdekli őket, mi köti le őket.
Sipos Tünde napi gyakorisággal tart gyerekfoglalkozásokat Kerekítő néven 1–4 éveseknek, ezért jól ismeri érdeklődési körüket. Elmondta, Magyarországon már nagyon sok színházban játszanak a 0–4 éves korosztálynak szóló előadást, ezért amikor rábukkant a budapesti Kolibri Színház igazgatójával, Novák Jánossal készült interjúra, azt gondolta, hogy Erdélyben is színpadra lehetne vinni ezt a műfajt. „Megkerestem a Csíki Játékszínnél Budaházi Attila dramaturgot, ő adott anyagokat és tanácsokat, hogy miből kellene kiindulni, mire kell odafigyelni, és hogyan lehetne felépíteni az előadást. Idővel Dálnoky Csilla társrendezővé vált, Keresztes Szabolcs lett a partnerem az előadásban, díszletet, jelmezt pedig Biró Zsuzsa készített. A csapatunk részét képezi még Balázs Orsolya zenész, aki hangutánzásokkal és rövid gyerekdalokkal teszi színesebbé az egészet” – részletezte Sipos Tünde.
Péter Beáta
Krónika (Kolozsvár)
Ismét műsorra tűzi a Csíki Játékszín a Pity-Palatty című előadást március 3-án, az 1–4 éveseknek szóló babaszínházi produkció célja, hogy beavassa a gyerekeket a színház világába.
Újra bemutatják a Pity-Palatty, 1–4 éveseknek szóló babaszínházi produkciót a Csíki Játékszín Hunyadi László kamaratermében. Sipos Tünde, az alkotás kitalálója elmondta, az érzelmi és művészeti nevelésnek a bölcsődéje ez a fajta előadás. „Nehéz volt megtalálni azt az utat, ahol még nem megyünk át a blődség felé, és megvan a kereksége, egysége az egésznek. Az is megnehezítette a munkánkat, hogy ennek a korosztálynak a figyelmét folyamtatosan fenn kell tartani valamivel, ezért a próbafolyamat is inkább műhelymunkaként zajlott. Az ilyen típusú előadásokban nem a szöveg dominál, hangsúlyosabbak a fény- és hangjátékok, illetve a textúrák” – részletezte a színésznő.
Hozzátette, ennek a korosztálynak még nem lehet elmesélni egy több szálon futó vagy akár egyszerűbb történetet, ezért az előadást is úgy építették fel, hogy huszonöt perc játékidő, húsz perc szabad játék a gyerekeknek a játéktérben, amikor kipróbálhatják, megtapogathatják a színházi kellékeket, majd újabb húsz percet közös játékkal tölthetnek. Dálnoky Csilla, a produkció társrendezője úgy véli, az ilyen előadások egyik célja, hogy már kicsi korban elkezdődjön a színházba járás, ezt egyfajta beavatásnak lehet tekinteni.
Elmondása szerint ezekben az alkotásokban – a nézők életkora miatt – nincs klasszikus értelemben vett dramaturgia, mint a többi mesejátékban, nem történetközpontú, hanem inkább ahhoz hasonlít, amikor a szülő játszik a gyermekével. Inkább asszociációra épül, mint kerettörténetre vagy lineáris dramaturgiára. Az előadóművészek sok ilyen jellegű produkciót néztek meg, és azt tapasztalták, hogy egyik sem mutat be egy konkrét történetet, hanem szabad asszociációk sokasága. „Kifejezetten ennek a korosztálynak a sajátosságait megfigyelve tették le ennek a műfajnak az alapjait” – magyarázta Dálnoky Csilla, és hozzátette, mindannyiuknak kicsi gyerekeik vannak, ezért ismerik, hogy ez a korosztály mit fogad be, mi érdekli őket, mi köti le őket.
Sipos Tünde napi gyakorisággal tart gyerekfoglalkozásokat Kerekítő néven 1–4 éveseknek, ezért jól ismeri érdeklődési körüket. Elmondta, Magyarországon már nagyon sok színházban játszanak a 0–4 éves korosztálynak szóló előadást, ezért amikor rábukkant a budapesti Kolibri Színház igazgatójával, Novák Jánossal készült interjúra, azt gondolta, hogy Erdélyben is színpadra lehetne vinni ezt a műfajt. „Megkerestem a Csíki Játékszínnél Budaházi Attila dramaturgot, ő adott anyagokat és tanácsokat, hogy miből kellene kiindulni, mire kell odafigyelni, és hogyan lehetne felépíteni az előadást. Idővel Dálnoky Csilla társrendezővé vált, Keresztes Szabolcs lett a partnerem az előadásban, díszletet, jelmezt pedig Biró Zsuzsa készített. A csapatunk részét képezi még Balázs Orsolya zenész, aki hangutánzásokkal és rövid gyerekdalokkal teszi színesebbé az egészet” – részletezte Sipos Tünde.
Péter Beáta
Krónika (Kolozsvár)
2017. február 28.
Bukarestben „siránkoznak” a székelyföldi románok az RMDSZ miatt
Nyílt levelet intézett hétfőn a Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Civil Fóruma (FCRCHM) a parlamenti házelnökökhöz, „aggodalmát” fejezve ki az RMDSZ törvénytervezeteivel kapcsolatban, amelyek - a levél aláírói szerint - „újabb kiváltságokat” biztosítanának a romániai magyar közösségnek.
A fórum vezetősége kifejti: a sajtóból értesültek az RMDSZ ama kezdeményezéséről, amely a helyi közigazgatási törvény módosítására irányul. Főleg azt a módosító javaslatot kifogásolják, amely 20-ról 10 százalékra csökkentené az anyanyelv-használati küszöböt. A fórum meglátása szerint ez az intézkedés, amely „csaknem minden erélyi települést érintene”, „fölöslegesen leterhelné” az intézmények működését, és a fordítások miatt növelné a működési költségeket.
Nyílt levelet intézett hétfőn a Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Civil Fóruma (FCRCHM) a parlamenti házelnökökhöz, „aggodalmát” fejezve ki az RMDSZ törvénytervezeteivel kapcsolatban, amelyek - a levél aláírói szerint - „újabb kiváltságokat” biztosítanának a romániai magyar közösségnek.
A fórum vezetősége kifejti: a sajtóból értesültek az RMDSZ ama kezdeményezéséről, amely a helyi közigazgatási törvény módosítására irányul. Főleg azt a módosító javaslatot kifogásolják, amely 20-ról 10 százalékra csökkentené az anyanyelv-használati küszöböt. A fórum meglátása szerint ez az intézkedés, amely „csaknem minden erélyi települést érintene”, „fölöslegesen leterhelné” az intézmények működését, és a fordítások miatt növelné a működési költségeket.
maszol.ro
Nyílt levelet intézett hétfőn a Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Civil Fóruma (FCRCHM) a parlamenti házelnökökhöz, „aggodalmát” fejezve ki az RMDSZ törvénytervezeteivel kapcsolatban, amelyek - a levél aláírói szerint - „újabb kiváltságokat” biztosítanának a romániai magyar közösségnek.
A fórum vezetősége kifejti: a sajtóból értesültek az RMDSZ ama kezdeményezéséről, amely a helyi közigazgatási törvény módosítására irányul. Főleg azt a módosító javaslatot kifogásolják, amely 20-ról 10 százalékra csökkentené az anyanyelv-használati küszöböt. A fórum meglátása szerint ez az intézkedés, amely „csaknem minden erélyi települést érintene”, „fölöslegesen leterhelné” az intézmények működését, és a fordítások miatt növelné a működési költségeket.
Nyílt levelet intézett hétfőn a Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Civil Fóruma (FCRCHM) a parlamenti házelnökökhöz, „aggodalmát” fejezve ki az RMDSZ törvénytervezeteivel kapcsolatban, amelyek - a levél aláírói szerint - „újabb kiváltságokat” biztosítanának a romániai magyar közösségnek.
A fórum vezetősége kifejti: a sajtóból értesültek az RMDSZ ama kezdeményezéséről, amely a helyi közigazgatási törvény módosítására irányul. Főleg azt a módosító javaslatot kifogásolják, amely 20-ról 10 százalékra csökkentené az anyanyelv-használati küszöböt. A fórum meglátása szerint ez az intézkedés, amely „csaknem minden erélyi települést érintene”, „fölöslegesen leterhelné” az intézmények működését, és a fordítások miatt növelné a működési költségeket.
maszol.ro
2017. február 28.
Biró Zsolt a tájékoztatta parlamentet a marosvásárhelyi katolikus gimnázium helyzetéről
MTI - Napirend előtti felszólalásban tájékoztatta a parlament alsóházát a marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnázium ügyéről kedden Biró Zsolt, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke.
Amint a napirend előtti felszólalás szövegéből kiderül, Biró Zsolt jogállamban nehezen értelmezhetőnek nevezte, hogy Marosvásárhelyen a romániai korrupcióellenes ügyészség (DNA) egyenként hallgatja ki a római katolikus iskolában tanuló diákok szüleit. „A vádhatóság dolga az igazság kiderítése, tanúk beidézése, de megengedhetetlen a szülők zaklatása csak azért, mert gyerekeik számára egy egyházi szellemben működő, és e szellemben nevelő oktatási intézményt választottak. Egy olyan iskolát, amelyet az iskolahálózatban meghirdettek, a tanfelügyelőség és a minisztérium is engedélyezett” – jelentette ki Biró Zsolt.
Úgy vélte: „számos jel mutat arra, hogy az iskola puszta léte is zavar egyeseket”. A képviselő felidézte: az intézményt a székelyföldi városban megtelepedő jezsuita szerzetesek hozták létre a 18. században, a 20 század elején épített iskolaépületeket a kommunista rendszer államosította, 1904-ben azonban az egyháznak visszaszolgáltatták, így az időközben megalakított római katolikus gimnázium a 2015-2016-os tanévet már a saját épületében kezdhette el. Ezt a folyamatot állította le egy adminisztratív hiba.
Biró Zsolt úgy vélte, hogy a hiba ellenére az iskola létjogosultsága nem kérdőjelezhető meg. Ezt a szülők igénye és a tavalyi tízezres tüntetés is jelezte.
Az RMDSZ Mikó Imre jogvédő szolgálata is tájékoztatást fogalmazott meg a marosvásárhelyi iskolaüggyel kapcsolatosan, amelyet kedden juttatott el a bukaresti nagykövetségeknek és a sajtónak.
Tamási Zsolt iskolaigazgató és Stefan Somesan volt Maros megyei főtanfelügyelő ellen tavaly november elején indított eljárást a DNA, mert szerinte annak ellenére járultak hozzá a Római Katolikus Gimnázium működéséhez, hogy tudták: valójában az iskola nem rendelkezik a működéshez szükséges engedélyekkel. Az igazgató elleni eljárás már a múlt év végén ellehetetlenítette a tanintézet működését, aláírási joggal rendelkező vezető híján ugyanis nem adhatták ki a tanárok fizetését, nem fizethették ki a közüzemi számlákat. A tanintézet élére február 14-én megbízott igazgatót neveztek ki.
maszol.ro
MTI - Napirend előtti felszólalásban tájékoztatta a parlament alsóházát a marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnázium ügyéről kedden Biró Zsolt, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke.
Amint a napirend előtti felszólalás szövegéből kiderül, Biró Zsolt jogállamban nehezen értelmezhetőnek nevezte, hogy Marosvásárhelyen a romániai korrupcióellenes ügyészség (DNA) egyenként hallgatja ki a római katolikus iskolában tanuló diákok szüleit. „A vádhatóság dolga az igazság kiderítése, tanúk beidézése, de megengedhetetlen a szülők zaklatása csak azért, mert gyerekeik számára egy egyházi szellemben működő, és e szellemben nevelő oktatási intézményt választottak. Egy olyan iskolát, amelyet az iskolahálózatban meghirdettek, a tanfelügyelőség és a minisztérium is engedélyezett” – jelentette ki Biró Zsolt.
Úgy vélte: „számos jel mutat arra, hogy az iskola puszta léte is zavar egyeseket”. A képviselő felidézte: az intézményt a székelyföldi városban megtelepedő jezsuita szerzetesek hozták létre a 18. században, a 20 század elején épített iskolaépületeket a kommunista rendszer államosította, 1904-ben azonban az egyháznak visszaszolgáltatták, így az időközben megalakított római katolikus gimnázium a 2015-2016-os tanévet már a saját épületében kezdhette el. Ezt a folyamatot állította le egy adminisztratív hiba.
Biró Zsolt úgy vélte, hogy a hiba ellenére az iskola létjogosultsága nem kérdőjelezhető meg. Ezt a szülők igénye és a tavalyi tízezres tüntetés is jelezte.
Az RMDSZ Mikó Imre jogvédő szolgálata is tájékoztatást fogalmazott meg a marosvásárhelyi iskolaüggyel kapcsolatosan, amelyet kedden juttatott el a bukaresti nagykövetségeknek és a sajtónak.
Tamási Zsolt iskolaigazgató és Stefan Somesan volt Maros megyei főtanfelügyelő ellen tavaly november elején indított eljárást a DNA, mert szerinte annak ellenére járultak hozzá a Római Katolikus Gimnázium működéséhez, hogy tudták: valójában az iskola nem rendelkezik a működéshez szükséges engedélyekkel. Az igazgató elleni eljárás már a múlt év végén ellehetetlenítette a tanintézet működését, aláírási joggal rendelkező vezető híján ugyanis nem adhatták ki a tanárok fizetését, nem fizethették ki a közüzemi számlákat. A tanintézet élére február 14-én megbízott igazgatót neveztek ki.
maszol.ro
2017. február 28.
Biró Zsolt tájékoztatta a parlamentet a Római Katolikus Gimnázium helyzetéről
Napirend előtti felszólalásban tájékoztatta a román parlament alsóházát a marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnázium ügyéről kedden Biró Zsolt, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke. Amint a napirend előtti felszólalás MTI-hez eljuttatott szövegéből kiderül, Biró Zsolt jogállamban nehezen értelmezhetőnek nevezte, hogy Marosvásárhelyen a korrupcióellenes ügyészség (DNA) egyenként hallgatja ki a római katolikus iskolában tanuló diákok szüleit.
„A vádhatóság dolga az igazság kiderítése, tanúk beidézése, de megengedhetetlen a szülők zaklatása csak azért, mert gyerekeik számára egy egyházi szellemben működő, és e szellemben nevelő oktatási intézményt választottak. Egy olyan iskolát, amelyet az iskolahálózatban meghirdettek, a tanfelügyelőség és a minisztérium is engedélyezett" – jelentette ki Biró Zsolt.
Úgy vélte: „számos jel mutat arra, hogy az iskola puszta léte is zavar egyeseket". A képviselő felidézte: az intézményt a székelyföldi városban megtelepedő jezsuita szerzetesek hozták létre a 18. században, a 20. század elején épített iskolaépületeket a kommunista rendszer államosította, 2004-ben azonban az egyháznak visszaszolgáltatták, így az időközben megalakított római katolikus gimnázium a 2015-2016-os tanévet már a saját épületében kezdhette el. Ezt a folyamatot állította le egy adminisztratív hiba.
Biró Zsolt úgy vélte, hogy a hiba ellenére az iskola létjogosultsága nem kérdőjelezhető meg. Ezt a szülők igénye és a tavalyi tízezres tüntetés is jelezte.
Az RMDSZ Mikó Imre jogvédő szolgálata is tájékoztatást fogalmazott meg a marosvásárhelyi iskolaüggyel kapcsolatosan, amelyet kedden juttatott el a bukaresti nagykövetségeknek és a sajtónak. Tamási Zsolt iskolaigazgató és Stefan Somesan volt Maros megyei főtanfelügyelő ellen tavaly november elején indított eljárást a DNA, mert szerinte annak ellenére járultak hozzá a Római Katolikus Gimnázium működéséhez, hogy tudták: valójában az iskola nem rendelkezik a működéshez szükséges engedélyekkel. Az igazgató elleni eljárás már a múlt év végén ellehetetlenítette a tanintézet működését, aláírási joggal rendelkező vezető híján ugyanis nem adhatták ki a tanárok fizetését, nem fizethették ki a közüzemi számlákat. A tanintézet élére február 14-én megbízott igazgatót neveztek ki.
MTI
Erdély.ma
Napirend előtti felszólalásban tájékoztatta a román parlament alsóházát a marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnázium ügyéről kedden Biró Zsolt, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke. Amint a napirend előtti felszólalás MTI-hez eljuttatott szövegéből kiderül, Biró Zsolt jogállamban nehezen értelmezhetőnek nevezte, hogy Marosvásárhelyen a korrupcióellenes ügyészség (DNA) egyenként hallgatja ki a római katolikus iskolában tanuló diákok szüleit.
„A vádhatóság dolga az igazság kiderítése, tanúk beidézése, de megengedhetetlen a szülők zaklatása csak azért, mert gyerekeik számára egy egyházi szellemben működő, és e szellemben nevelő oktatási intézményt választottak. Egy olyan iskolát, amelyet az iskolahálózatban meghirdettek, a tanfelügyelőség és a minisztérium is engedélyezett" – jelentette ki Biró Zsolt.
Úgy vélte: „számos jel mutat arra, hogy az iskola puszta léte is zavar egyeseket". A képviselő felidézte: az intézményt a székelyföldi városban megtelepedő jezsuita szerzetesek hozták létre a 18. században, a 20. század elején épített iskolaépületeket a kommunista rendszer államosította, 2004-ben azonban az egyháznak visszaszolgáltatták, így az időközben megalakított római katolikus gimnázium a 2015-2016-os tanévet már a saját épületében kezdhette el. Ezt a folyamatot állította le egy adminisztratív hiba.
Biró Zsolt úgy vélte, hogy a hiba ellenére az iskola létjogosultsága nem kérdőjelezhető meg. Ezt a szülők igénye és a tavalyi tízezres tüntetés is jelezte.
Az RMDSZ Mikó Imre jogvédő szolgálata is tájékoztatást fogalmazott meg a marosvásárhelyi iskolaüggyel kapcsolatosan, amelyet kedden juttatott el a bukaresti nagykövetségeknek és a sajtónak. Tamási Zsolt iskolaigazgató és Stefan Somesan volt Maros megyei főtanfelügyelő ellen tavaly november elején indított eljárást a DNA, mert szerinte annak ellenére járultak hozzá a Római Katolikus Gimnázium működéséhez, hogy tudták: valójában az iskola nem rendelkezik a működéshez szükséges engedélyekkel. Az igazgató elleni eljárás már a múlt év végén ellehetetlenítette a tanintézet működését, aláírási joggal rendelkező vezető híján ugyanis nem adhatták ki a tanárok fizetését, nem fizethették ki a közüzemi számlákat. A tanintézet élére február 14-én megbízott igazgatót neveztek ki.
MTI
Erdély.ma
2017. február 28.
A Partiumi Keresztény Egyetem belépett a XXI. századba
Megkezdődött hétfőn az oktatás a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) új épületében. Tanárok, diákok egyaránt nagyon elégedetten vették birtokukba az épületet.
Február 27-én kezdődött meg a második egyetemi félév, ami a nagyváradi PKE több szakának hallgatói számára jelentős változásokat hozott: a képzőművészeti szak, valamint a nyelv és irodalom szak hallgatói a magyar kormány támogatásából felépült új egyetemépületben kezdhették meg tanulmányaikat. És hogy mennyire nagy és pozitív ez a változás, arról Marchis Dóra, harmadéves képzőművészet szakos hallgató nyilatkozott a Bihari Naplónak a helyszínen: „nagyon meglepődtünk, nem számítottunk arra, hogy ennyire szép és modern lesz itt. A régi épületben hideg volt, a termek annak ellenére hogy nagyok voltak, nem voltak eléggé világosak, itt viszont nagy, világos termek vannak, jobb körülmények között tudunk itt dolgozni”. Ugyanilyen lelkesek a tanárok is, főként a képzőművészet szak oktatóinak van okuk erre, hiszen ez a szak a földszinten és az első szinten kapott helyet az új épületben. A két szinten grafika- és metszet termek, rajztermek, fotóstúdió, médialabor és egy ún. inkubátor terem van, mely utóbbiban hét ultramodern számítógép 4k okostévé, és 5.1. hangrendszer kapott helyet, „tehát minden eszközünk megvan arra, hogy akármilyen minőségű alkotást létre tudjunk hozni” – tájékoztat Balázs Zoltán, a Művészeti Tanszék vezetője. A tanszékvezető kifejtette, hogy az új épületben ezzel az infrastrukturális háttérrel egészen új dimenziót kap az egyetemen a tehetséggondozás, hiszen, mint fogalmazott, „amit eddig nem tudtunk megcsinálni az az, hogy a tehetséggondozásnak egy külön felületet adjunk, ehhez gépparkot, eszközöket biztosítsunk”. Elmondta, hogy az inkubátor nem egy egyszerű tanterem, hanem egy olyan műhely, ahol külsősök is dolgozhatnak és ahol piacorientált, illetve művészi projekteket lehet megvalósítani. „Látjuk, hogy nagyon sok diákunk nem tud elrugaszkodni a jelenlegi állapotától: tehetségesek, ügyesek, csak nem tudnak céget alapítani, vagy ha tudnak, akkor nem tudnak embereket alkalmazni, és ez az inkubátor egy felület arra, hogy egy volt diákunk bejöjjön ide egy munkával, itt válogathat a hallgatók közül kivitelezőket, vagy ő maga készítheti el a munkát. Az inkubáció másik vonulata az, hogy volt hallgatóinknak kiállításokat rendezünk, egy másik tervünk pedig mesteris diákjainknak és volt hallgatóinknak alkotói kutatói ösztöndíjat alapítani. Mindez a tehetséggondozás nagy címszava köré csoportosul, az inkubátor pedig ehhez nyújt segítséget” – fogalmazott Balázs Zoltán.
Nyelvészek
Az új épület második emeletén a könyvtár kapott helyet, illetve a PKE Nyelv és Irodalomtudományi Tanszékének is van itt három terme. Bökös Borbála tanszékvezető lapunknak elmondta: „a tanszéken belül négy szakcsoport működik, ezek közül három nyelv szak, mind a három nyelv szaknak van ezen a szinten egy terme. Mi azért is kértük, hogy az új épületben legyen a könyvtár mellett ez a három terem, mert bölcsészképzésünk van, és nagyon fontos, hogy a könyvtárban mindig kéznél legyenek a szakkönyvek, folyóiratok. Az itt lévő termek húsz-huszonöt fő befogadására alkalmas szemináriumi termek, mindegyikben új bútorzat, új tábla, projektor van. A régi épületben is megmaradtak a termeink, azok mellé kaptuk meg ezeket a termeket, ami nagyon sok teremproblémánkat megoldotta”. A tanszékvezető hozzátette, hogy a három nyelv szaknak összesen mintegy százötven hallgatója van, akiknek közös tantárgyaik vannak, és most már ezeket a tárgyakat az épület aulájában lehet megtartani. Hozzátette: „A mesteri képzésünkön mintegy ötven hallgató van, még nem alakult ki a terembeosztás, de az órarendet úgy próbáljuk kialakítani, hogy minden szak minden évfolyama a lehető legtöbb időt itt töltse”. Ugyanakkor szó esett magáról a tágas könyvtárról is, ami „minőségi ugrás ahhoz képest, hogy a könyvtár kicsit be volt szorulva korábbi helyén” – mondta. Végezetül kiemelte: a német és az angol szakok újraakkreditálás előtt állnak, és ebben a folyamatban mindenképpen számítani fog az új helyszín is, hiszen például az akkreditációnál követelmény az, hogy hány négyzetméter jut megadott hallgatószámra, vagy hogy milyen a felszereltsége a tantermeknek.
Az új helyszínen nyilatkozott a Bihari Naplónak Pajzos Csaba, az építkezés rektori beruházási biztosa is: „Isten iránti hálaadással mondjuk, hogy elkészült az épület, megkezdtük az oktatást. Reméljük, mindenki jól fogja magát érezni benne, és arra biztatjuk a hallgatókat, hogy amilyen szép állapotban megkapják, olyan szépen hagyják örökül az utánuk jövőknek is. A PKE oktatási körülményei rendkívüli módon javultak ezzel az új épülettel, mert azok a funkciók, amelyek hiányoztak a meglévő épületeinkből, azokat be tudtuk ide rendezni”.
Zene szak
Az új épületbe való átköltöztetés követve érinti a PKE zene szakát is, melynek egy része az egyetemi könyvtár volt helyszínére költözik át. Fodor Attila, tanszékvezető helyettes, a szak koordinátora kifejtette, hogy eddig a Városháza utcai székház alagsorában tevékenykedett a szak, itt voltak az elméleti és a gyakorlati órák is, most azonban a volt könyvtár helyén hat, nagyjából azonos méretű termet kaptak, ahol elsősorban az elméleti órákat tartják meg, de itt van a stúdió és a tanári szoba is, míg a gyakorló termek a régi helyszíneken maradtak. „Helyigényes szak vagyunk, mert meglehetősen sok egyéni óra van, másfelől az utóbbi években történt építkezés nyomán egyre több hangszeres diákunk van, így több helyre is van szükségünk. Eddig ugyanazok a termek szolgáltak elméleti oktatásra és gyakorlásra is, ebből a szempontból most javult a helyzet, de idővel valószínűleg bővíteni kell majd a kapacitást” – fejtette ki Fodor Attila.
Pap István
erdon.ro
Megkezdődött hétfőn az oktatás a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) új épületében. Tanárok, diákok egyaránt nagyon elégedetten vették birtokukba az épületet.
Február 27-én kezdődött meg a második egyetemi félév, ami a nagyváradi PKE több szakának hallgatói számára jelentős változásokat hozott: a képzőművészeti szak, valamint a nyelv és irodalom szak hallgatói a magyar kormány támogatásából felépült új egyetemépületben kezdhették meg tanulmányaikat. És hogy mennyire nagy és pozitív ez a változás, arról Marchis Dóra, harmadéves képzőművészet szakos hallgató nyilatkozott a Bihari Naplónak a helyszínen: „nagyon meglepődtünk, nem számítottunk arra, hogy ennyire szép és modern lesz itt. A régi épületben hideg volt, a termek annak ellenére hogy nagyok voltak, nem voltak eléggé világosak, itt viszont nagy, világos termek vannak, jobb körülmények között tudunk itt dolgozni”. Ugyanilyen lelkesek a tanárok is, főként a képzőművészet szak oktatóinak van okuk erre, hiszen ez a szak a földszinten és az első szinten kapott helyet az új épületben. A két szinten grafika- és metszet termek, rajztermek, fotóstúdió, médialabor és egy ún. inkubátor terem van, mely utóbbiban hét ultramodern számítógép 4k okostévé, és 5.1. hangrendszer kapott helyet, „tehát minden eszközünk megvan arra, hogy akármilyen minőségű alkotást létre tudjunk hozni” – tájékoztat Balázs Zoltán, a Művészeti Tanszék vezetője. A tanszékvezető kifejtette, hogy az új épületben ezzel az infrastrukturális háttérrel egészen új dimenziót kap az egyetemen a tehetséggondozás, hiszen, mint fogalmazott, „amit eddig nem tudtunk megcsinálni az az, hogy a tehetséggondozásnak egy külön felületet adjunk, ehhez gépparkot, eszközöket biztosítsunk”. Elmondta, hogy az inkubátor nem egy egyszerű tanterem, hanem egy olyan műhely, ahol külsősök is dolgozhatnak és ahol piacorientált, illetve művészi projekteket lehet megvalósítani. „Látjuk, hogy nagyon sok diákunk nem tud elrugaszkodni a jelenlegi állapotától: tehetségesek, ügyesek, csak nem tudnak céget alapítani, vagy ha tudnak, akkor nem tudnak embereket alkalmazni, és ez az inkubátor egy felület arra, hogy egy volt diákunk bejöjjön ide egy munkával, itt válogathat a hallgatók közül kivitelezőket, vagy ő maga készítheti el a munkát. Az inkubáció másik vonulata az, hogy volt hallgatóinknak kiállításokat rendezünk, egy másik tervünk pedig mesteris diákjainknak és volt hallgatóinknak alkotói kutatói ösztöndíjat alapítani. Mindez a tehetséggondozás nagy címszava köré csoportosul, az inkubátor pedig ehhez nyújt segítséget” – fogalmazott Balázs Zoltán.
Nyelvészek
Az új épület második emeletén a könyvtár kapott helyet, illetve a PKE Nyelv és Irodalomtudományi Tanszékének is van itt három terme. Bökös Borbála tanszékvezető lapunknak elmondta: „a tanszéken belül négy szakcsoport működik, ezek közül három nyelv szak, mind a három nyelv szaknak van ezen a szinten egy terme. Mi azért is kértük, hogy az új épületben legyen a könyvtár mellett ez a három terem, mert bölcsészképzésünk van, és nagyon fontos, hogy a könyvtárban mindig kéznél legyenek a szakkönyvek, folyóiratok. Az itt lévő termek húsz-huszonöt fő befogadására alkalmas szemináriumi termek, mindegyikben új bútorzat, új tábla, projektor van. A régi épületben is megmaradtak a termeink, azok mellé kaptuk meg ezeket a termeket, ami nagyon sok teremproblémánkat megoldotta”. A tanszékvezető hozzátette, hogy a három nyelv szaknak összesen mintegy százötven hallgatója van, akiknek közös tantárgyaik vannak, és most már ezeket a tárgyakat az épület aulájában lehet megtartani. Hozzátette: „A mesteri képzésünkön mintegy ötven hallgató van, még nem alakult ki a terembeosztás, de az órarendet úgy próbáljuk kialakítani, hogy minden szak minden évfolyama a lehető legtöbb időt itt töltse”. Ugyanakkor szó esett magáról a tágas könyvtárról is, ami „minőségi ugrás ahhoz képest, hogy a könyvtár kicsit be volt szorulva korábbi helyén” – mondta. Végezetül kiemelte: a német és az angol szakok újraakkreditálás előtt állnak, és ebben a folyamatban mindenképpen számítani fog az új helyszín is, hiszen például az akkreditációnál követelmény az, hogy hány négyzetméter jut megadott hallgatószámra, vagy hogy milyen a felszereltsége a tantermeknek.
Az új helyszínen nyilatkozott a Bihari Naplónak Pajzos Csaba, az építkezés rektori beruházási biztosa is: „Isten iránti hálaadással mondjuk, hogy elkészült az épület, megkezdtük az oktatást. Reméljük, mindenki jól fogja magát érezni benne, és arra biztatjuk a hallgatókat, hogy amilyen szép állapotban megkapják, olyan szépen hagyják örökül az utánuk jövőknek is. A PKE oktatási körülményei rendkívüli módon javultak ezzel az új épülettel, mert azok a funkciók, amelyek hiányoztak a meglévő épületeinkből, azokat be tudtuk ide rendezni”.
Zene szak
Az új épületbe való átköltöztetés követve érinti a PKE zene szakát is, melynek egy része az egyetemi könyvtár volt helyszínére költözik át. Fodor Attila, tanszékvezető helyettes, a szak koordinátora kifejtette, hogy eddig a Városháza utcai székház alagsorában tevékenykedett a szak, itt voltak az elméleti és a gyakorlati órák is, most azonban a volt könyvtár helyén hat, nagyjából azonos méretű termet kaptak, ahol elsősorban az elméleti órákat tartják meg, de itt van a stúdió és a tanári szoba is, míg a gyakorló termek a régi helyszíneken maradtak. „Helyigényes szak vagyunk, mert meglehetősen sok egyéni óra van, másfelől az utóbbi években történt építkezés nyomán egyre több hangszeres diákunk van, így több helyre is van szükségünk. Eddig ugyanazok a termek szolgáltak elméleti oktatásra és gyakorlásra is, ebből a szempontból most javult a helyzet, de idővel valószínűleg bővíteni kell majd a kapacitást” – fejtette ki Fodor Attila.
Pap István
erdon.ro
2017. március 1.
A Legfelsőbb Bírói Tanácshoz fordult az RMDSZ iskolaügyben
A Legfelsőbb Bírói Tanácshoz (CSM) fordult az RMDSZ a marosvásárhelyi Rákóczi Ferenc Római Katolikus Teológiai Gimnázium ügyében, arra kérve Ghena Mariana elnököt, vizsgálja ki az intézmény ellen folytatott bűnügyi eljárás során tapasztalt visszaéléseket, hatáskörének megfelelően biztosítsa a kivizsgálás folyamatának törvényességét. Kelemen Hunor március elsejei levelében arról értesítette a CSM elnökét: szülőket hallgat ki a Korrupcióellenes Ügyészség (DNA), tanúként hívja be azokat, akik ezelőtt két évvel átíratták gyermekeiket a római katolikus gimnáziumba.
A szövetségi elnök úgy véli, a fennálló eset megkérdőjelezi az ügyészek hitelességét, pártatlanságát, nem számol mindannak hatásával, amit egy ilyen ügy a végleges bírói ítélet hiányában okozhat. „Az ügyészek több olyan szülőt is behívtak kihallgatásra, akinek a római katolikus iskolában tanulnak gyermekei. Meggyőződésünk, hogy a szülőknek semmi közük az iskolaalapításhoz, az egyedüli kapcsolatuk a tanintézménnyel gyermekeik révén van. A szülők és ügyvédeik állításai alapján a DNA részéről egyértelmű a megfélemlítés, esetenként azzal fenyegették meg őket, hogy nem ismerik el gyermekeik tanulmányait – ez jóval túllépi az ügyészek hatáskörét –, mi több: a gyermekeket is behívják kihallgatásra. Nem beszélve arról, hogy az érintetteket gyermekeik felekezeti hovatartozásáról is kikérdezték – amennyiben válaszukból az derült ki, hogy azok nem római katolikusak, vitatottá tették, hogy miért íratták őket mégis a római katolikus gimnáziumba” – érvelt. Kelemen Hunor meggyőződése, hogy ez a hozzáállás etikailag sem helyes, mindazonáltal túllépi az ügyészek hatáskörét.
Az RMDSZ elnöke arról is beszámol: bár mindmáig nem született végleges bírói ítélet arról, hogy törvényesen jártak-e el az iskola alapításakor, a Maros Megyei Tanfelügyelőség február 27-én mégis megtiltotta a 2017–2018-as tanévre a cikluskezdő – 0., 5. és 7. – osztályok beindítását. Az érv: bűnügyi vizsgálatot folytat a tanintézmény ellen a Korrupcióellenes Ügyészség. „Egy ilyen döntés nem születhetett volna meg akkor, ha a kivizsgálás a törvény előírásainak megfelelően, a szakmai követelmények betartásával zajlott volna, hiszen a DNA eljárása nemcsak a szülőkben keltett bizonytalanságot és félelmet, hanem a döntéshozókban és hatóságokban is. Továbbá nem tartotta szem előtt azt, ami a legfontosabb: a diákok jogait” – tette hozzá levelében Kelemen Hunor.
Közlemény
Erdély.ma
A Legfelsőbb Bírói Tanácshoz (CSM) fordult az RMDSZ a marosvásárhelyi Rákóczi Ferenc Római Katolikus Teológiai Gimnázium ügyében, arra kérve Ghena Mariana elnököt, vizsgálja ki az intézmény ellen folytatott bűnügyi eljárás során tapasztalt visszaéléseket, hatáskörének megfelelően biztosítsa a kivizsgálás folyamatának törvényességét. Kelemen Hunor március elsejei levelében arról értesítette a CSM elnökét: szülőket hallgat ki a Korrupcióellenes Ügyészség (DNA), tanúként hívja be azokat, akik ezelőtt két évvel átíratták gyermekeiket a római katolikus gimnáziumba.
A szövetségi elnök úgy véli, a fennálló eset megkérdőjelezi az ügyészek hitelességét, pártatlanságát, nem számol mindannak hatásával, amit egy ilyen ügy a végleges bírói ítélet hiányában okozhat. „Az ügyészek több olyan szülőt is behívtak kihallgatásra, akinek a római katolikus iskolában tanulnak gyermekei. Meggyőződésünk, hogy a szülőknek semmi közük az iskolaalapításhoz, az egyedüli kapcsolatuk a tanintézménnyel gyermekeik révén van. A szülők és ügyvédeik állításai alapján a DNA részéről egyértelmű a megfélemlítés, esetenként azzal fenyegették meg őket, hogy nem ismerik el gyermekeik tanulmányait – ez jóval túllépi az ügyészek hatáskörét –, mi több: a gyermekeket is behívják kihallgatásra. Nem beszélve arról, hogy az érintetteket gyermekeik felekezeti hovatartozásáról is kikérdezték – amennyiben válaszukból az derült ki, hogy azok nem római katolikusak, vitatottá tették, hogy miért íratták őket mégis a római katolikus gimnáziumba” – érvelt. Kelemen Hunor meggyőződése, hogy ez a hozzáállás etikailag sem helyes, mindazonáltal túllépi az ügyészek hatáskörét.
Az RMDSZ elnöke arról is beszámol: bár mindmáig nem született végleges bírói ítélet arról, hogy törvényesen jártak-e el az iskola alapításakor, a Maros Megyei Tanfelügyelőség február 27-én mégis megtiltotta a 2017–2018-as tanévre a cikluskezdő – 0., 5. és 7. – osztályok beindítását. Az érv: bűnügyi vizsgálatot folytat a tanintézmény ellen a Korrupcióellenes Ügyészség. „Egy ilyen döntés nem születhetett volna meg akkor, ha a kivizsgálás a törvény előírásainak megfelelően, a szakmai követelmények betartásával zajlott volna, hiszen a DNA eljárása nemcsak a szülőkben keltett bizonytalanságot és félelmet, hanem a döntéshozókban és hatóságokban is. Továbbá nem tartotta szem előtt azt, ami a legfontosabb: a diákok jogait” – tette hozzá levelében Kelemen Hunor.
Közlemény
Erdély.ma
2017. március 1.
Először szervez magyarságtörténeti olimpiát az Oktatási Minisztérium
Idén először szervezzük meg az Oktatási Minisztérium által jóváhagyott és finanszírozott Magyarságtörténeti olimpiát – nyilatkozta Király András, az RMDSZ oktatásügyi államtitkára a tantárgyversenyeket tartalmazó versenykalendárium megjelenését követően.
Kifejtette: a megmérettetésen azok a VI. és a VII. osztályos tanulók vehetnek részt, akik a törzsanyag részeként tanulmányozzák a Romániai magyar kisebbség történelme és hagyományai elnevezésű tantárgyat. Az olimpiára az érvényben lévő tanterv tematikája alapján lehet felkészülni, a versenyre két tagú csapatok jelentkezhetnek.
Az olimpia országos szakaszán a megmérettetésnek két része lesz: egy írásbeli, ahol a tételek kidolgozására szánt idő 2 óra, valamint egy szóbeli, amelyen egy maximum 4 perces jelenetet kell minden csapatnak bemutatnia a magyarság történetének fejezeteiből. A csapatmunka révén a diákoknak módjukban áll felismerni a közös feladatmegoldás hasznosságát.
Az olimpia szervezésének fő célja, hogy hangsúlyosabbá tegye a történelem/ magyarságtörténet oktatását, érdekes és újszerű terepet biztosítson a tehetséges diákok kibontakozásának, valamint még nagyobb kedvet ébresszen bennük a romániai magyarság történelmének megismerésére.
Az olimpiát a Kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem, Történelem és Filozófia karán belül működő Kolozsvári Magyar Történeti Intézettel partnerségben szervezzük – hangsúlyozta az oktatásügyi szakember.
Idén az Oktatási Minisztérium a magyar ajkú diákok számára összesen 4 olimpiát, 27 országos versenyt – ebből 17 finanszírozottat –, valamint 10 regionális versenyt szervez.
Közlemény
Erdély.ma
Idén először szervezzük meg az Oktatási Minisztérium által jóváhagyott és finanszírozott Magyarságtörténeti olimpiát – nyilatkozta Király András, az RMDSZ oktatásügyi államtitkára a tantárgyversenyeket tartalmazó versenykalendárium megjelenését követően.
Kifejtette: a megmérettetésen azok a VI. és a VII. osztályos tanulók vehetnek részt, akik a törzsanyag részeként tanulmányozzák a Romániai magyar kisebbség történelme és hagyományai elnevezésű tantárgyat. Az olimpiára az érvényben lévő tanterv tematikája alapján lehet felkészülni, a versenyre két tagú csapatok jelentkezhetnek.
Az olimpia országos szakaszán a megmérettetésnek két része lesz: egy írásbeli, ahol a tételek kidolgozására szánt idő 2 óra, valamint egy szóbeli, amelyen egy maximum 4 perces jelenetet kell minden csapatnak bemutatnia a magyarság történetének fejezeteiből. A csapatmunka révén a diákoknak módjukban áll felismerni a közös feladatmegoldás hasznosságát.
Az olimpia szervezésének fő célja, hogy hangsúlyosabbá tegye a történelem/ magyarságtörténet oktatását, érdekes és újszerű terepet biztosítson a tehetséges diákok kibontakozásának, valamint még nagyobb kedvet ébresszen bennük a romániai magyarság történelmének megismerésére.
Az olimpiát a Kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem, Történelem és Filozófia karán belül működő Kolozsvári Magyar Történeti Intézettel partnerségben szervezzük – hangsúlyozta az oktatásügyi szakember.
Idén az Oktatási Minisztérium a magyar ajkú diákok számára összesen 4 olimpiát, 27 országos versenyt – ebből 17 finanszírozottat –, valamint 10 regionális versenyt szervez.
Közlemény
Erdély.ma
2017. március 1.
Álgondok és álnokságok
Miközben drámaian csökken a gyermeklétszám és az oktatás színvonala, osztályok szűnnek meg, iskolákat zárnak be, miközben növekszik az iskolaelhagyás és az írástudatlanság, az értelmesebb diákok pedig halálosan unják a negyedszázados tanügyi reform dacára is nagyrészt elavult tanterveket és módszereket, a marosvásárhelyi hatóságoknak – polgármesternek, tanfelügyelőségnek, korrupcióellenes ügyészségnek – az a fő törekvése, hogy a római katolikus iskolát ellehetetlenítsék.
Azzal a buzgalommal, amivel egy alig két éve létrehozott intézmény megsemmisítésén ügyködnek, valami jobbat is tehetnének az illetékesek, például azért, hogy a román nyelv – amely olyannyira felsőbbrendű a 45 százalékban még mindig magyarok által lakott városban, hogy a piacon sem tűri maga mellett a magyar feliratokat – elsajátítása könnyebb legyen a más ajkúak számára. Esetleg azért, hogy ne csak a gyermekek fele értse meg azt, amit el tud olvasni, hogy ne a botrányoktól, csúf szavaktól, verekedésektől, hanem a jókedvtől legyenek hangosak a tantermek. Hogy ne kelljen a harminckilós elemistának tizenkét kilós táskát cipelnie, hogy ne nyolcórás robot legyen a középiskolások órarendje, hogy a heti egy tornaórából napi egy legyen, és ne mentsék fel a fél osztályt alóla, hanem dolgozzanak ki speciális gyakorlatokat a speciális mozgásigényű gyermekeknek, hogy az agyakat gondolkodásra, ne biflázásra szoktassák, hogy használható tudást, mesterséget, hozzáértést kapjon az a fiatal, akár dolgozni megy, akár tovább tanul.
Tenni kellene valamit azért, hogy érdemes legyen itthon élni, hogy a fiatalok ne vándoroljanak el, hogy teljenek meg újra azok a szép, barátságos falusi iskolák, hogy öntudatos, dolgos embereket neveljenek a vészesen, gyorsuló ütemben kiürülő közösségeknek. Sok a megoldatlan feladat a tanügyben, és többek között ezeken múlik, hogy a mai döntéshozóknak lesz-e nyugdíjuk, korszerű egészségügyi ellátásuk, élhető környezetük tíz-húsz év múlva – de ez láthatóan nem foglalkoztatja őket, sem Marosvásárhelyen, sem másutt. A valódi gondok helyett hamis, általuk létrehozott problémákkal küszködnek, adminisztratív hiányosságokra hivatkozva támadják a katolikus magyar iskolát, megfélemlítik vezetőit és a gyermekek szüleit. Hát kinek a dolga a formaságokat rendezni? Minden megyében működnek iskolák folyóvíz és illemhely nélkül, ezt egy papír miatt akarják betiltani? Az indíttatás, a szándék világos, az egyébként szintén korrupciógyanú alatt álló Dorin Florea polgármester nem is rejti véka alá: az önálló magyar iskolát még saját visszaperelt tulajdonának melléképületében sem kívánja megtűrni Marosvásárhelyen. Az a szomorú, hogy a korrupcióellenes ügyészség is a keze alá dolgozik ebben a kétségtelenül politikai töltetű, kisebbséget diszkrimináló ügyben, amit két tollvonással rendezni lehetne. Ha ezt akarnák...
Demeter J. Ildikó
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Miközben drámaian csökken a gyermeklétszám és az oktatás színvonala, osztályok szűnnek meg, iskolákat zárnak be, miközben növekszik az iskolaelhagyás és az írástudatlanság, az értelmesebb diákok pedig halálosan unják a negyedszázados tanügyi reform dacára is nagyrészt elavult tanterveket és módszereket, a marosvásárhelyi hatóságoknak – polgármesternek, tanfelügyelőségnek, korrupcióellenes ügyészségnek – az a fő törekvése, hogy a római katolikus iskolát ellehetetlenítsék.
Azzal a buzgalommal, amivel egy alig két éve létrehozott intézmény megsemmisítésén ügyködnek, valami jobbat is tehetnének az illetékesek, például azért, hogy a román nyelv – amely olyannyira felsőbbrendű a 45 százalékban még mindig magyarok által lakott városban, hogy a piacon sem tűri maga mellett a magyar feliratokat – elsajátítása könnyebb legyen a más ajkúak számára. Esetleg azért, hogy ne csak a gyermekek fele értse meg azt, amit el tud olvasni, hogy ne a botrányoktól, csúf szavaktól, verekedésektől, hanem a jókedvtől legyenek hangosak a tantermek. Hogy ne kelljen a harminckilós elemistának tizenkét kilós táskát cipelnie, hogy ne nyolcórás robot legyen a középiskolások órarendje, hogy a heti egy tornaórából napi egy legyen, és ne mentsék fel a fél osztályt alóla, hanem dolgozzanak ki speciális gyakorlatokat a speciális mozgásigényű gyermekeknek, hogy az agyakat gondolkodásra, ne biflázásra szoktassák, hogy használható tudást, mesterséget, hozzáértést kapjon az a fiatal, akár dolgozni megy, akár tovább tanul.
Tenni kellene valamit azért, hogy érdemes legyen itthon élni, hogy a fiatalok ne vándoroljanak el, hogy teljenek meg újra azok a szép, barátságos falusi iskolák, hogy öntudatos, dolgos embereket neveljenek a vészesen, gyorsuló ütemben kiürülő közösségeknek. Sok a megoldatlan feladat a tanügyben, és többek között ezeken múlik, hogy a mai döntéshozóknak lesz-e nyugdíjuk, korszerű egészségügyi ellátásuk, élhető környezetük tíz-húsz év múlva – de ez láthatóan nem foglalkoztatja őket, sem Marosvásárhelyen, sem másutt. A valódi gondok helyett hamis, általuk létrehozott problémákkal küszködnek, adminisztratív hiányosságokra hivatkozva támadják a katolikus magyar iskolát, megfélemlítik vezetőit és a gyermekek szüleit. Hát kinek a dolga a formaságokat rendezni? Minden megyében működnek iskolák folyóvíz és illemhely nélkül, ezt egy papír miatt akarják betiltani? Az indíttatás, a szándék világos, az egyébként szintén korrupciógyanú alatt álló Dorin Florea polgármester nem is rejti véka alá: az önálló magyar iskolát még saját visszaperelt tulajdonának melléképületében sem kívánja megtűrni Marosvásárhelyen. Az a szomorú, hogy a korrupcióellenes ügyészség is a keze alá dolgozik ebben a kétségtelenül politikai töltetű, kisebbséget diszkrimináló ügyben, amit két tollvonással rendezni lehetne. Ha ezt akarnák...
Demeter J. Ildikó
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2017. március 1.
Minden, amit az iskoláról tudni kell
Honlapot avattak a Bolyaiban
Március 1-jétől látható a világhálón a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceum új honlapja – amelyet az iskola vezetői kedden ismertettek a kollégákkal. A weboldal átlátható, könnyen kezelhető, és fontos szerepe van manapság, amikor az idő és a jól tájékozottság nélkülözhetetlen – mondta Mátéfi István igazgató.
A honlap működését Hajdú Zoltán aligazgató mutatta be. Elhangzott, hogy a képek mögött kemény munka van, amiben Sütő Ágoston, a matematika és informatika szakot egyszerre végző, a Bolyaiban tavaly érettségizett egyetemi hallgató volt nagy segítségükre. Az ötletek, a munka zömét neki köszönhetik. Egyébként az iskola vezetői 50-60 honlap megtekintése után alkottak véleményt arról, hogy milyennek kell lennie egy jól működő, információkban gazdag honlapnak. A különböző menüpontok alatt minden lényeges tudnivaló megtalálható az iskola életéről, működéséről, fejlesztési tervéről, az órarendről, a diákéletről.
A honlap egy hónapig még alakítható, véleményt lehet mondani, javaslatokat lehet tenni, azután véglegesítik. Élni, működni igazából pedig akkor fog, ha lesz, amit feltölteni, és ebből minden tanár kiveszi a részét. A diákok jó példát mutattak, a diákélettel kapcsolatos legfontosabb információk már olvashatók a honlapon. Hasonlóképpen a 2017-es Bolyai Farkas interdiszciplináris tantárgyversenyre való felhívás is.
A vezetőség elképzelése szerint egy 12 tagú csapat fogja működtetni a weboldalt, pontosabban az informatikaosztályok diákjainak négy háromtagú csoportja. Ők töltik majd fel a híreket, információkat, beszámolókat, miután az ellenőrzést végző tanárok láttamozták azokat. A diákokat a honlap kidolgozója, Sütő Ágoston készíti fel a feladatra.
BODOLAI GYÖNGYI
Népújság (Marosvásárhely)
Honlapot avattak a Bolyaiban
Március 1-jétől látható a világhálón a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceum új honlapja – amelyet az iskola vezetői kedden ismertettek a kollégákkal. A weboldal átlátható, könnyen kezelhető, és fontos szerepe van manapság, amikor az idő és a jól tájékozottság nélkülözhetetlen – mondta Mátéfi István igazgató.
A honlap működését Hajdú Zoltán aligazgató mutatta be. Elhangzott, hogy a képek mögött kemény munka van, amiben Sütő Ágoston, a matematika és informatika szakot egyszerre végző, a Bolyaiban tavaly érettségizett egyetemi hallgató volt nagy segítségükre. Az ötletek, a munka zömét neki köszönhetik. Egyébként az iskola vezetői 50-60 honlap megtekintése után alkottak véleményt arról, hogy milyennek kell lennie egy jól működő, információkban gazdag honlapnak. A különböző menüpontok alatt minden lényeges tudnivaló megtalálható az iskola életéről, működéséről, fejlesztési tervéről, az órarendről, a diákéletről.
A honlap egy hónapig még alakítható, véleményt lehet mondani, javaslatokat lehet tenni, azután véglegesítik. Élni, működni igazából pedig akkor fog, ha lesz, amit feltölteni, és ebből minden tanár kiveszi a részét. A diákok jó példát mutattak, a diákélettel kapcsolatos legfontosabb információk már olvashatók a honlapon. Hasonlóképpen a 2017-es Bolyai Farkas interdiszciplináris tantárgyversenyre való felhívás is.
A vezetőség elképzelése szerint egy 12 tagú csapat fogja működtetni a weboldalt, pontosabban az informatikaosztályok diákjainak négy háromtagú csoportja. Ők töltik majd fel a híreket, információkat, beszámolókat, miután az ellenőrzést végző tanárok láttamozták azokat. A diákokat a honlap kidolgozója, Sütő Ágoston készíti fel a feladatra.
BODOLAI GYÖNGYI
Népújság (Marosvásárhely)