Szilágyi Sámuel, a tragikus sorsú honvéd
A Magyar Erdélyért Egyesület (MERT) kezdeményezésére 2012-ben a sepsiszentgyörgyi református temetőben lelkes fiatalok cserejegenyét ültettek tiszteletük jeléül. Ez sajnos kiszáradt, de utólag egy olaszteleki példányt plántáltak helyébe: a feledésbe nem merült, tragikus sorsú Szilágyi Sámuel honvéd emlékére.
Néhai Kónya Ádám rajza alapján az ifjak maguk azonosították az 1848–49-es forradalom és szabadságharc helyi hőseinek temetkezési helyeit, azóta minden március 15-én meg is koszorúzzák. Illő, hogy Szilágyi Sámuel halálának 160. évfordulóján emlékezzünk rá. Szilágyi Sámuel székely lófő családból származott. Sepsiszentgyörgyön született 1799. október 13-án. Apja szintén Sámuel, birtokos volt, édesanyja Havadi Anna. Mint közvitéz végezte el a nagyszebeni katonai intézetet, s már 1848 tavaszán a sepsiszentgyörgyi határezred főszázadosa, majd Kézdivásárhelyen az ott állomásozó székely határőrezred kapitánya lett. Itt vette nőül a szacsvai Bagoly Juliannát, aki két gyermekkel ajándékozta meg.
A forradalmi kormány 1848 májusában Alsó-Fehér megyébe rendelte, majd a nyár folyamán Jellasics ellen hadakozott Délvidéken. Ezután a feldunai hadtesthez csatlakozott, s érdemeiért szeptemberben őrnaggyá nevezték ki. Részt vett a schwechati csatában is. 800 fős háromszéki zászlóalja Bem rendelkezésére állt még az év decemberében, és részt vett az Erdély felszabadításáért vívott fontosabb harcokban.
1849 februárjában mint alezredes Medgyes térparancsnoka, majd a háromszéki sereg dandárparancsnoka lett. Ezzel a seregével vett részt a vesztes Habsburgok elleni tömösi csatában (1849. június 2.). A vesztes csata ellenére vitézségéért érdemjellel tüntették ki. A nyári hadjáratban a székelyföldi hadosztály dandárnoka volt, a nevezetes kökösi csatában – 1849. július 2-án – a balszárny parancsnoka.
Amikor az ellenség betört Háromszékre, a feldúlt Kézdivásárhelyen tartózkodó Szilágyi család teljes vagyona odaveszett. Felesége a bekvártélyozott kozák tiszteket volt kénytelen elszállásolni és élelmezni. Szilágyi Sámuel július 12-én a kozákok fogságába esett, és a brassói fellegvárban börtönözték be. Innen az osztrákok Fogarasra vitték, majd Nagyszebenbe és utólag vissza Brassóba. Októberben átszállították a nagyszebeni ferencesek zárkájába. Együtt raboskodott Gyárfás Károly lécfalvi honvéd századossal, Sepsiszentgyörgy későbbi városi főjegyzőjével, Német László kormánybiztossal.
1850 őszén halálra ítélték, amit életfogytiglanra, majd kegyelemként tíz év várfogságra változtattak. A josephstadti börtönben hat évet raboskodott. Az itthon maradt családot lázadónak minősítették, zaklatás, megfigyelés alatt éltek. Feleségének végül sikerült kiszabadítania férjét, akit 1857 elején közkegyelemben részesítettek. Már nagyon beteg volt, fizikailag legyengült, felgyógyulása reményében felesége Sepsiszentkirályba szállíttatta. De mindhiába, február 9-én meghalt.
Halála után is sok zaklatás érte a családot. Felesége 91 éves korában, 1901-ben hunyt el. Emlékük legyen áldott!
Jancsó Árpád
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kelemen József, aki minden szavával tanított (Régi iskolaigazgatók)
Életét három stáció: Barátos–Kolozsvár–Sepsiszentgyörgy között élte le. Kovászna felé utazva érintjük Barátost, ahol az úttesttől jobbra eső,  gyümölcsöstől takart házban látta meg a napvilágot 1930. január 9-én. A Kelemen család tősgyökeres barátosi, édesapja, József műbútorasztalos és gazdálkodó, édesanyja, Deák Ida cófalvi származású, Szebenben tanulta a szülésznői mesterséget.
Kelemen József szülőfalujában végezte a négy elemit, majd egy polgári után Sepsiszentgyörgyön iratkozott be a Székely Mikó Kollégiumba, ahol 1949-ben érettségizett. Következett Kolozsvár, a Bolyai-egyetemen történelem szakból szerzett tanári oklevelet 1953-ban. Tanárai felismerték kitűnő szellemi adottságait, nagyszerű felkészültségét, és visszatartották mint tanársegédet az egyetemen. Ő ezt nem vállalta el, visszatért Sepsiszentgyörgyre. A 2. számú Magyar Tannyelvű Leányiskola történelem katedrájára nevezték ki, ahol megszakítás nélkül, nyugdíjazásáig, 1990-ig tanított és igazgatott. 1953. szeptember 29-én nőül vette a szintén történelem szakos, kolozsvári születésű Sebe Margitot. Házasságukból született 1955-ben egyetlen gyermekük, Zsolt – ezúton köszönöm neki az adatszolgáltatást –, aki ma Bécsben él.
Szakmai tudását, igényességét elismerve a felsőbb szervek nagyon fiatalon – alig 25 évesen –, 1955-ben kinevezték az intézmény igazgatójának. Legénynek kellett lennie a talpán, aki a helyi pártszervek utasításai közepette is meg tudta őrizni az intézmény személyiségét. „A helyi pártszervek igen gyakran zavarták az igazgatóság mindennapi tevékenységét... beleszóltak olyan kérdések megoldásába, amelyek kimondottan az iskolára tartoztak” – írja az általa összeállított iskolamonográfiában.
Az iskola vezetésében Székely Margitot váltotta, aki további hat évig aligazgatóként segítette munkájában. Együtt vezették be a koedukációt, támogatta az esti oktatás meghonosítását, kezdeményezte a kultúrotthon és egyben ebédlő és könyvtár építését 1957-ben, amelyet 1959-ben avattak fel – ő akkor már csak tanárként vesz részt az avatóünnepségen. Szükségesnek tartom megjegyezni, hogy ezen az ünnepségen mutatta be a líceumi tagozat színjátszó csoportja a Kiss-Seprődi Anna vezetésével színre vitt Görög Ilonát, valamint fellépett az Albert Ernő és Péter Albert vezette népi tánccsoport. Ki tudja, miért, 1958-ban leváltották, helyébe Albert Ernőt nevezték ki, akit kétévi igazgatás után, 1960-ban ismét ő váltott. Újra építő munkába kezdett. A mai hadkiegészítő központ (a volt zárda) épületét tette rendbe, új szárnnyal bővítette, az emeletre laboratóriumot létesített, az alagsorban (a politechnikai oktatás bevezetése igényeként) a fiúk számára lakatosműhelyt hozott létre. 1961-ben befejezte a sporttelep építését (a mai törvényszék erre épült), együtt dolgozott a diákokkal és a szülőkkel. További „építő” tevékenységét ebben az épületben nem tudta folytatni, mert az iskolát újabb megpróbáltatás elé állították a helyi pártszervek. A Fegyveres Erők Minisztériuma lemond a mai Mihai Viteazul Főgimnázium épületéről és telkéről, s ide költöztetik a „licit”. A leromlott épületet kellett nagyon gyorsan oktatási célra visszaalakítani, felújítani úgy, hogy az oktatás ne érezze kárát. Tanárok, tanulók, szülők összefogásával ez sikerült is, és 1961 szeptemberében már itt indult el a tanítás az első épületben. A hátsó, ún. B épületben bentlakást, étkezdét létesített. Gazdasági jellegű foglalatossága mellett tervezte az oktatás tartalmi színvonalának emelését, történelmet és latint tanított, órákat látogatott, tanácsokkal látta el kollégáit. Közben nagy érvágás érte az anyanyelvi oktatást az iskolában: 1962 őszén, ezúttal legfelsőbb utasításra, bevezették a líceumi tagozaton a román vonalat, ezzel az 1874-től csak magyar tannyelvű intézmény kétnyelvűvé vált.
Szintén 1962 őszétől az eddigi Textil Művek által patronált esti tagozat a líceum saját tagozatává vált. Újabb fejtörés, újabb nehézségek az iskola vezetése előtt. A higgadt, kiegyensúlyozott igazgató ezeket is megoldotta. Nem élvezhette sokáig munkája gyümölcsét, mert 1963 őszén ismét leváltották, de tapasztalatára szükség volt. Az esti tagozat aligazgatója lett, ezt a tisztséget 1970-ig töltötte be. Ezután nyugdíjazásáig történelmet és latint tanított a legnagyobb hozzáértéssel és szakmai szeretettel.
Tévedhetetlen memóriával volt megáldva. Nemcsak a történelmi eseményeket ismerte a legapróbb részletekig, hanem munkatársai életrajzi adatait is, nem beszélve iskolánk végzettjeiről, akiket igazi pedagógusként követett életpályájukon, évek múltán is tudta, ki hol van, él, mivé lett.
Ki volt számunkra Kelemen József? – tesszük fel a kérdést. Egy szóval: az ember, aki minden szavával tanított, okított és tanácsokkal látott el. Olyan igaz ember, akitől, ha úgy adatott, félni kellett, vagy akihez éppen a legnagyobb tisztelettel kellett fordulni. Egész lényében, a katedrán vagy a civil életben ízig-vérig pedagógus volt. Tőle tanultunk pontosságot, igazságérzetet, az elődök iránti tiszteletet, leküzdeni a kicsinyességet. Kelemen József sokrétű személyiség volt: pedagógus, iskolavezető, zenekedvelő és -művelő, egyházi és civil zenekari vezető, helytörténész. Iskolánkban 90 tagú leánykórust szervezett, 1972–1981 között megalapította az iskolai fúvószenekart, ő maga is játszott benne. Eredményességét igazolta, hogy 1975-ben a zenekar Năvodari-on első díjat nyert. Felpártolta az iskola művelődési életét, támogatta a kórust és a tánccsoportot: ő kezdeményezte az iskola kultúrcsoportjainak falujárását, ezzel is hozzájárulva az intézmény tekintélyének növeléséhez.
Közéleti szerepet is vállalt. Tagja volt a Textil Művek fúvószenekarának, 1970-től a barátosi fúvószenekar újjászervezésében vállalt oroszlánrészt, karmestere lett. Közben nem feledkezett meg az utánpótlás neveléséről sem, 1988-tól a gyermek-fúvószenekar létrehozásának egyik fő mozgatója. A zenekar teljesítményét országos szinten is elismerték: 1980-ban és 1982-ben nagyon jó, 1984-ben kitűnő elismerésben részesítették a Buziáson megtartott országos vetélkedőkön. 1991-ben felléptek a Székely Mikó Kollégium véndiákjainak II. világtalálkozóján. Három évtized után adta át a karmesteri pálcát. Nyugdíjba vonulása után a vártemplomban kántorizált, több helytörténeti jellegű előadást tartott. Ha igaz a mondás, miszerint az írás a lélek tükre, akkor ez százszorozva is igaz Kelemen Józsefre. Erről a legmeggyőzőbb gyöngybetűs írásával kinyomtatott két könyve: A sepsiszentgyörgyi községi felső leánytanodától a Mikes Kelemen Líceumig (1999) és Barátos monográfiája (2001). A Mikó Kollégium Évkönyve is nagyrészt az ő kutatásai alapján készült el. Életpályáját felelevenítve nem hagyhatom ki azt az iskolánk történetében meghatározó, korszakalkotó javaslatát, amely 1990. január 18-án hangzott el, miszerint intézményünk vegye fel a Mikes Kelemen nevet. A Mikes Kelemen Líceum vezetőtanácsa az iskoláért tett munkája elismerése jeléül a líceum örökös tiszteletbeli igazgatója címet adományozta.
Halála hirtelen következett be 2004. november 3-án. A háromszéki pedagógustársadalom nagy vesztesége volt. Fáradt teste a vártemplomi református temetőben nyugszik. 
Jancsó Árpád
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

„Esélyünk sem volt a túlerővel szemben!”
– Kali Sándor visszaemlékezései –
1943. január 12-én a II. világháború keleti frontján nagy erejű támadás érte a Don-kanyarban védelmi állásokat elfoglalt, csaknem 200 ezer fős 2. magyar hadsereg egységeit. Sokáig csak annyit írtak a történelemkönyvek, hogy a Don-kanyarban elpusztult szinte a teljes 2. magyar hadsereg. A rosszul felszerelt, az orosz télre fel nem készült magyar katonák hatalmas túlerővel álltak szemben. Hősök voltak? Áldozatok? Ezt csak a résztvevőktől tudhatjuk meg. Az alábbiakban néhai id. Kali Sándor világháborús visszaemlékezéseit olvashatják, amelyet 2003-ban osztott meg a szerzővel.
Több mint kétéves sorkatonai szolgálatot teljesítettem Magyarország háborúba lépése előtt. Sepsiszentgyörgyön rukkoltam be 1940. december 2-án a 27. gyalogezred 1. zászlóaljához, később Madéfalván folytatódott a kiképzésem. De a várva várt leszerelés elmaradt.
A 2. magyar hadsereg 1942 októberében a Don partjához ért, de igencsak megfogyatkozott létszámban. Szükség volt az utánpótlásra... Tisztjeink azt mondták nekünk, hogy gyakorlatozni visznek egy távolabbi helyre. Ha jól emlékszem, november végén indultunk útnak, nem többen, mint százan, de lehet, hogy valamivel kevesebben (az 1. zászlóalj 3. százada). Sejtettük, hogy a frontra visznek, de azt nem gondoltuk, hogy napokig utazunk, majd hetekig gyalogolunk. Puskás honvéd voltam az ezredben, fiatal és vakmerő. Nádasi Oszkár ezredes volt az ezredparancsnokom, Fehér Kálmán százados a századparancsnokom. Alig tettük a lábunkat orosz földre, máris támadás ért. A golyózápor után a mellettem lévő bajtársam ki akart lépni a lövészárokból, de amikor megmozdult, gránáttalálat érte. Akkor éreztem először, hogy ez már nem gyakorlatozás, hanem élet-halál játék.
Oroszország belseje felé haladva, egyre nagyobb volt a hideg. Az év utolsó napjaiban csattogó hidegben mentünk előre, nagy távolságokat megtéve. Talán még mínusz 35 C-fokos hideg is volt. Egyik bajtársam figyelmeztetni akarta a századost, hogy fehér a füle a hidegtől. A tiszt odanyúlt, megtapogatta, és leszakadt a füle. Ijesztő látvány volt…
Január első napjaiban értünk a Don-kanyarhoz. Nappal fehér köpennyel álcáztuk magunkat, éjszaka beástuk magunkat a hóba. Nem tudtunk aludni a hideg miatt, csak pihentünk, összebújva, mint a juhok. Hideg ételt kaptunk, konzervekkel vertük el az éhségünket. Éjjel-nappal ropogtak a fegyverek. Gyengén felszerelt hadseregünk csak 5-6 napig bírt ellenállni az orosz túlerőnek. Sík területen ütköztünk meg az oroszokkal, az sem volt ahová elbújjunk. Az orosz tankok ellen nem lehetett puskával harcolni. A páncélosok agyontemették a lövészárkokban állást foglaló honvédeket. Nagyobb aknavetőnk nem volt, kevés volt a gépfegyveresek száma. Vécsey-puskának nevezték fegyvereinket, melyeket minden lövés után tölteni kellett. A muszkák annyian voltak, mint a hangyák. Nagy veszteségek értek, megkezdtük a visszavonulást. Tudtuk, éreztük, hogy értelmetlen a harc. Ha azt mondanám, hogy nem féltünk, hazudnék. Mindenki félt. Mindenki tudta, hogy itt már csak a visszavonulás, a menekülés segíthet. Nem akartunk meghalni. A századosunk azt mondta: „Nincs esélyünk, rengetegen vannak és jól felszereltek”. Az orosz katonákat leitatták, vodkával bátorították a tisztek. Másfél méteres hó volt, s annak a tetején jöttek. Rengetegen voltak, azóta mondjuk, hogy annyian vannak, mint az oroszok. Tele voltak szesszel, nem törődtek a halállal.
Vorodkába értünk, aztán Ukrajna Zabi nevű városába. Itt rajtunk ütött az ellenség. Kiszálltunk a vagonokból, és egy jeges vizű patakba ugrottunk. Sokáig nem mozdulhattunk, mert megállás nélkül lőttek a muszkák. Felbomlott a rend, a tisztek hiába próbáltak védőállásba állítani bennünket. Folytatni kellett a visszavonulást. Az oroszok még zavartak egy ideig, de aztán a tüzérségnek sikerült visszaverni őket. Közben súlyosan megsebesültem, gránátszilánk került a hátgerincembe. Egerbe vittek, kórházba. Édesanyám megtudta, hogy találat ért, utánam jött és hazahozatott Marosvásárhelyre. A falumbeli Szabó Mihály is velem jött, Ukrajnában találkoztunk, ő is megsebesült. Néhány hónap után lábadozni kezdtem. Menekülni kellett, mert közeledett az orosz. Szabó Mihály biztatott, hogy szökjünk haza. A kórházparancsnok nem egyezett bele, hogy hazamenjünk. Mihálynak mégis sikerült meglépni, engem feltettek egy vöröskeresztes kocsira, és Zalaegerszegre vittek. Ez 1944 októberében történt…
A zalai kórházból Brünnbe szállítottak, ahol április elején fogságba estem. Akkor már eldobtam a mankót, s pálcával jártam. Különben ez az oroszokat cseppet sem érdekelte. Aki még szuszogott, magukkal vitték. Gyalog kísértek Székesfehérvárra, néha erőltetett menetben. Hét-nyolc nap alatt tettük meg az utat. Ott bevagoníroztak, nem tudtuk, hogy hová megyünk. Sós halat adtak – mikor eszükbe jutott –, de vizet nem. Sokat gyötört a szomjúság, volt aki belehalt. Egyikünk javasolta, hogy igyuk meg a vizeletünket. Aki így tett, életben maradt. 
Útban Oroszország felé Marosvásárhelyen, majd Sáromberkén is áthaladtunk. Az állomásban torkomszakadtából kiabáltam: „Kali Sándor vagyok Sárpatakról. Adják hírül a családomnak, hogy élek, de elfogtak az oroszok!” Egy papírdarabkára is ráírtam mindezt, és kidobtam a vonatból. Később megtudtam, hogy egy sáromberki ember megtalálta, és áthozta édesanyámnak.
Rîmnicu Săraton kiparancsoltak a vagonokból. Találgattuk, hogy mi lesz velünk. Azt hallottuk, hogy az amerikaiak nem engednek ki Oroszországba. De nem így történt…
Leningrádot elhagyva már-már biztosak voltunk, hogy Szibéria a végállomás. Tbiliszitől nem messze, Karajasban szállítottak le. Egy óriási lágerbe kerültünk, ahol 32 ezer ember tengette napjait. Nemcsak hadifoglyokat őriztek ott, hanem orosz elítélteket is, akiknek zöme lopásért „ült”. Érkezésünk után füstre lettem figyelmes. Gondoltam, odamegyek megnézni, mi történik. Konyhát sejtettem, rettentő éhes voltam, így nagy öröm volt, mikor meggyőződtem, hogy valóban onnan jön a füst. Kiderült, hogy a konyhafőnök román. Törni kezdtem én is a nyelvet, mire ő a testvérének nevezett, és maga mellé vett a konyhára. Ételt osztottam a foglyoknak. Örvendtem, hogy melegben vagyok és van mit ennem. Egyszer egy ismerős arcot fedeztem fel a sorban álló foglyok között. A sárpataki Lakó Sanyi barátom volt, akivel a Don-kanyarnál is együtt voltunk, de később elváltak útjaink. Felkiáltottam örömömben, megöleltük, megcsókoltuk egymást. A konyhafőnök róla is gondoskodott, őt a szabóműhelybe tette be dolgozni.
Teltek-múltak a hetek, hónapok. Sokat gondoltunk haza, reménykedtünk, hogy nemsokára ismét szabadok leszünk. Sok foglyot foglalkoztatott a szökés gondolata. Fegyveres őrök százai vigyáztak ránk, lehetetlennek tűnt meglógni. Néhány fogolynak mégis sikerült…
A lágerben volt egy villanyoszlop. Egyik éjszaka két elszánt bajtársunk felmászott reá. Megpróbáltak végigmenni a dróton, de egyikük odaragadt. A másik Törökországba szökött, ahonnan biztató, vigasztaló leveleket írt nekünk.
Egyszer hírét vettem, hogy Lakó Sanyi barátom nagyon beteg. Gyorsan hozzá siettem, majd román szakács barátom közbenjárására átvittem magamhoz a konyhára, hogy gondját viseljem. Csak pirítós kenyeret ehetett, néha egy kis vajjal, amit a rántáshoz adtak a konyhára. Szódavizet is szereztem neki. Istennek hála talpra állt. 
Később elhelyeztek a konyháról, átkerültem az asztalosműhelybe. Itt nemsokára műhelyfőnökké léptettek elő. Egy kis könyvecskét kaptam a lágerparancsnoktól, amely feljogosított arra, hogy elhagyjam a láger területét. Bárhová mehettem, de nem nagyobb távolságra, mint 70 kilométer. Egy dicsőszentmártoni fogolytársam is hasonló kedvezményben részesült, így együtt jártuk be a környéket. A közeli településeken megrendelőkre akadtunk, akik bútorokat kértek tőlünk. Főleg asztalokat és székeket árusítottunk, gyűjtögetve a rubeleket. Moszkvában is jártunk (igaz, kísérettel), ahol egy gazdag embernek dolgoztunk. Itt kifogástalan ellátásban volt részünk, a finom ételeket pezsgővel nyomtattuk le. Úgy éreztük, mintha egyik napról a másikra a pokolból a mennyországba kerültünk volna. 
1948 augusztusában közölte a lágerparancsnok, hogy hazamegyünk. Időközben többen szereztek közülünk pénzt és ékszereket. Egyesek az ételüket adták el, hogy pénzt vigyenek haza. Bevarrtuk szerény vagyonunkat a ruhánkba, de pórul jártunk. A román határ közelében leszállították és fertőtlenítették a foglyokat. A fürdő előtt levetkőztettek, tisztálkodás után jobb ruhákat kaptunk. Volt aki beleőrült a váratlan ruhacserébe, mert összekuporgatott vagyona orosz kézre került. A kapzsi muszkák valósággal marakodtak a zsákmányon, darabokra tépve levetett ruháinkat.
A focşani-i lágerbe hoztak, innen Marosvásárhelyre utaztunk, és nemsokára szeretteim között lehettem. Október 17-én értem haza.
BEREKMÉRI EDMOND
Népújság (Marosvásárhely)

Dragnea: Grindeanu „megerősödik” a tüntetésektől
Liviu Dragnea, a Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke szerdán azt mondta, Sorin Grindeanu miniszterelnök „megerősödik” a kormányellenes tüntetések végeztével.
Arra a kérdésre, hogyan jellemezné a Grindeanuval ápolt viszonyát, Dragnea azt mondta: „Nagyon jó, nagyon jó. Olyan időszak volt az elmúlt napokban, amit nem kívántunk magunknak, de végül is az ilyen időszakok után egy szervezeten belül megerősödnek a kapcsolatok. Továbbra is őt támogatom, senki nem akarta, hogy keresztülmenjünk ezeken a napokon, de Sorin Grindeanu megerősödve került ki belőlük. Nehéz napok voltak. Én is, a párt is, a helyi választott elöljárók és parlamenti képviselők is változatlanul támogatják őt”.
Szabadság (Kolozsvár)

Makettekbe átmentett épített örökség – T. Kovács Áron építésszel beszélgettünk
A háromszéki T. Kovács Áron építészként évek óta foglalkozik népi- és műemléképületek makettjeinek elkészítésével. Nemcsak örökségünkre hívja fel a figyelmet így, de az épületek fenntartását is segítik a fejlesztett termékek. Miután Kászonban lakva azt tapasztalta, hogy a helybéliek nem őrzik meg a hagyományos épületeket, eldöntötte, hogy a lebontásra kerülő házakat legalább makett formájában megmenti az utókornak. Így jutott el a gondolatig, hogy számos más épületet megörökítsen – mondta el a Maszolnak adott interjúban.
Az első makettek lebontott épületeket őriznek, később azonban arra fókuszáltál, hogy megőrzendő épületeket népszerűsíts és támogass. Miért?
Az első makettekből egy hagyományos porta állt össze, tornácos házzal, nyárikonyhával, istállóval, csűrrel, kúttal, kemencével, méhessel és kapuval. Ezeket az elveszett épületeket a valóságban is szeretnénk visszaépíteni, egy ökofalu formájában. A következő makett a széphavasi kápolna volt, amit adományokból építettek fel. Azért készítettük el a makettjét, hogy segítsük a gyűjtést, és az árának egy részét a támogatásra tettük félre, így alakult ki ez a koncepció. Ezt követően több tájháznak elküldtem az ajánlatom, végül a kászoni tájházzal sikerült megegyeznünk egy hasonló együttműködésben. Egy másik makett az Ika-vára, amely a vár tövében megtartott tábor alkalmával készült, a gyerekekkel helyben össze is állítottuk. Időközben készült egy makett egy parajdi tájházról és több apró épületé is. Az atyhai leégett templomnak is gyűjtünk, például hűtőmágnesekkel segítünk, és a makett is el fog készülni hamarosan. A leégett állapotáról már készítettem egy makettet, ez jelenleg egy székelyudvarhelyi üzletben található meg, ahol szintén pénzt gyűjtenek a templom javára.
Hogyan néz ki egy makett?
Ez tulajdonképpen egy füzet, aminek a részeit ki kell vágni és össze kell ragasztani. A maketthez társul egy leírás is az épület történetéről, illetve három nyelvű útmutató az összerakásához. Vannak egyszerűbb makettek is, három-négy éveseknek, például székelykapu vagy egy képeslap, amelyen egy pillangó található. Egy nehezebb makett összeállítása akár több mint tíz órába is telhet, attól függően, hogy mennyire bonyolult. Pontos munkát kell végezni, és ha figyelmesen dolgozunk, akkor abból sokat lehet tanulni. A munkafolyamat türelem és kézügyesség fejlesztő, és lehetőséget ad a szülőknek, hogy együtt játsszanak a gyermekeikkel.
Emellett készítettünk 3D-képeslapokat, hűtőmágneseket és kirakósokat, továbbá társasjátékokon is dolgozunk. A makettek iránt nagy az érdeklődés, de nem mindenki vállalja, hogy összerakjon egyet: nincs idő, nincs türelem, nincs hely – sok kifogást lehet hallani. Több szülő elmeséli, hogy a gyerekkorában milyen szívesen rakott össze egy ilyent, és ezért a gyermekének is vásárol, mások viszont a gyereküket tovább ráncigálják a dioráma elől. Szerencsére tartunk műhelymunkákat, foglalkozásokat is, ahol az egy-másfél órát igénylő maketteket összerakhatják a gyerekek.
A sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum makettje igazán impozáns. Honnan jött az ötlet, hogy ez is elkészüljön?
Varga Mihály igazgatóval beszélgettünk arról, hogy elkészítsem – gondolkodtam azon, hogy melyik szentgyörgyi épületekkel foglalkozzam, és ez volt az első választásom. Megegyeztünk, szerződést kötöttünk és nekiláttam a munkának, ami hónapokat vett fel. A makett hatvanhat elemből áll, amelyeknek fele a fő tömeget képezi, a többi pedig adalék részleteket tartalmaz. Ez a legnehezebb kihívás az eddigi termékeink közül. A makett árának egy része – harminc százalék – ezúttal is az épület támogatására van félretéve.
Nemrég volt a nyilvános bemutatója, ahol tanulmányokat, tervrajzokat is bemutattunk, illetve egy nagyított, egyméteres példányt is, amely a múzeum tulajdonába került, hogy a helyszínen vagy akár expókon bemutathassák.
Milyen módszerrel dolgozol?
Van egy listám, amelyeken különböző népi házak, kastélyok, templomok, várak szerepelnek, mint például a gyimesi vár is, amelynek az újraépítését tervezik. A makettek mindig hitelesek, tervrajzok és felmérések alapján dolgozom, a helyszínre személyesen megyek ki, fényképezek, történeti leírásokat olvasok, hogy az épület múltját is ismertethessem. A termékeket manuálisan készítem, tehát kézzel szerkesztem, rajzolom át és színezem, ezután számítógépen rakom össze az anyagot, majd géppel nyomtatom. Így áll össze a füzet anyaga, amely speciális kartonból készül, Bécsből rendelve – ehhez a munkához ez a legmegfelelőbb. A terméket többször teszteljük, a végső termék egy garantáltan összerakható makett, amely általában húsz-harminc centiméteres méretű, éppen azért, hogy otthon a polcon is elférjen. A folyamatba besegít a feleségem, és néha a gyermekeink is, így lassan családi vállalkozássá fejlődik a történet.
A maketteket vásárokon szoktuk bemutatni, és tervezünk egy kiállítást is. Aki kíváncsi ezekre és az újdonságokra, az megkereshet minket az interneten Házacska néven, innen elérhető egy webshop is. Tervezzük a jövőben a szélesebb körű forgalmazást, könyves- és játéküzletekben, szuvenír boltokban. Szívesen kiszolgálunk minden érdeklődőt, mert tudjuk, hogy ezzel a híres épületeink megismerését és megőrzését szolgáljuk. További épületek makettjeinek megszerkesztésére is nyitottak vagyunk.
 Ez a munka viszont akkor éri meg, hogyha az épület fenntartóját is érdekli a lehetőség, hogy együttműködjünk. Elvégre elsősorban az épület javáról van szó. 
Kustán Magyari Attila
maszol.ro

Több erdélyi magyar diák tanulna külföldön, mint román. Vajon hazajönnek?
Bár átfogó tanulmány nem készült még, helyi adatok alapján úgy tűnik, hogy az erdélyi magyar fiatalok a románoknál nagyobb arányban iratkoznak külföldi egyetemekre.
A romániai középiskolások legkevesebb 16 százaléka szeretné külföldön folytatni a felsőfokú tanulmányait - derül ki egy tavalyi tanulmányból, melyet az Ipsos közvéleménykutató cég egy civil szervezettel (Şcoli de Valori) közösen készített. A diákokat az oktatás magasabb színvonala, a kecsegtetőbb karrierlehetőségek és a hazainál magasabb bérek ösztönzik az idegenben való továbbtanulásra.
A külhoni egyetemek felé kacsingatók motivációja arra enged következtetni, hogy jó eséllyel nem fognak hazatérni tanulmányaik végeztével. A tanulmány azt mutatja, hogy a külföldre tartó végzősök aránya a városi elit líceumokban jóval magasabb az országos átlagnál. A többség orvosi, informatikai és mérnöki tanulmányokat szeretne folytatni. A megkérdezettek 21,6 százaléka nem tudott, illetve nem akart válaszolni, 1,4 százalék határozatlannak mondta magát, 61 százalék pedig hazai felsőoktatási intézménybe akar beiratkozni.
Akik maradnak, kényszerből teszik?
Az a tény, hogy a diákok túlnyomó többsége idehaza szándékozik folytatni a tanulmányait, örvendetes, ám jelentős részük ezt kényszerből teszi, ugyanis anyagi okoból nem engedheti meg magának, hogy külföldre menjen - hangsúlyozzák a tanulmány készítői. Ez abból derül ki, hogy a sokan a külföldinél jóval alacsonyabb költségeket nevezték meg választásuk fő okaként.
Az itthon továbbtanulók körében a társadalomtudományok a legnépszerűbbek (21 százalékkal), 16 százalék mérnöki, 13 százalék közgazdasági, 11 százalék orvosi, 8 százalék pedig katonai pályára készül. Szakemberek szerint ez messzemenően nem tükrözi a munkaerőpiac igényeit, mérnökből ugyanis jóval többre lenne szükség, míg a társadalomtudományok terén túlképzés van.   
A székelyek 20 százaléka menne külföldre
Az erdélyi magyar fiatalok körében nem készült hasonló tanulmány - mondja Horváth István, a kolozsvári székhelyű Nemzeti Kisebbségkutató Intézet elnöke, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem szociológia tanszékének oktatója. Helyi felmérések vannak, melyek azt mutatják, hogy a magyar diákok körében nagyobb az elvándorlási szándék, mint a románoknál. Egy 2015-ben, székelyföldi elit líceumokban végzett felmérés során a tanulók körülbelül 20 százaléka  nyilatkozott úgy, hogy külföldön akar továbbtanulni. Azok aránya, akik ténylegesen határon túli egyetem hallgatói lesznek, ennél minden bizonnyal alacsonyabb - hangsúlyozza Horváth István.  
A szatmárnémeti Kölcsey Ferenc Főgimnázium végzősei esetében a fentebb említett értékek körüli a külföldi egyetemeken tanulók aránya, ugyanakkor növekvő tendenciát mutat. A 2014-ben érettségizett 156 diák közül 20 választott határon túli felsőoktatási intézményt, ez 12,8 százalékos arányt jelent. Egy évre rá a végzősök 19,6 százaléka preferált külföldi egyetemet, tavaly pedig 15,6 százalékuk. A népszerűségi rangsorban toronymagasan Magyarország vezet, három év alatt 72 kölcseys közül 67 ment az anyaországba, s csupán öten választottak nyugati egyetemet.
Debrecen miatt?
B. néhány éve végzett a nagyváradi Ady Endre Líceumban. Az osztályába 29-en jártak. Hárman nem tanultak tovább, tízen erdélyi egyetemre iratkoztak be, tizenhatan pedig külföldire, utóbbiak közül egy az Egyesült Államokban van, a többiek Magyarországon. Az osztálynak 55 százaléka döntött tehát külföld mellett, ha pedig csak azon diákokat számoljuk, akik folytatták a tanulmányaikat, akkor az arány még magasabb, 61 százalék.
Szíve szerint B. leginkább Kolozsvárra iratkozott volna, azonban barátai szinte kivétel nélkül Magyarország mellett döntöttek, ő pedig velük akart maradni. Elképzelhető, hogy Nagyvárad esetében az erdélyi átlagnál nagyobb a külföldön továbbtanulók aránya a debreceni egyetemi központ közelsége miatt.
2007-ben még hozzávetőleg 170 ezer diák fejezte be Romániában a XII. osztályt, tavaly már csak 86 ezer szerzett érettségi diplomát. A magyar osztályok végzőseinek száma is csökkent. A kedvezőtlen demográfiai folyamatok, melyeket a külföldre irányuló mobilitás felerősít, oda vezettek, hogy egyes magyar egyetemi szakokra lasszóval kell fogni a jelentkezőket, a Partiumi Keresztény Egyetemen pedig több szakot megszüntetnek. 
Pengő Zoltán
maszol.ro

„Mintha egy megműtött betegben benne maradt volna a szike”
Láng Orsolya két éven belül két kötettel jelentkezett, egy kisregénnyel és egy versessel. Az utóbbiról beszélgettünk.
Nemrég arról beszélgettünk, hogy nem tudod, egyáltalán miért érdekled az embereket, honnan tudják, hogy te ki vagy, miért jelennek meg sokan egy kötetbemutatódon. Én is úgy gondolom, hogy valamiképpen furcsa, hogy annak ellenére, hogy a mostanság annyira fontosnak tartott önmarketinget mellőzve ilyen erős a jelenléted az irodalmi életben, ennyien tudnak rólad Erdélyben, ennyire várják a szövegeidet. Bárkivel beszélgettem az elmúlt években, hogy kitől várnának mostanság verseskötetet, a te neved mindig felmerült, ehhez képest elég sokat kellett rá várni. Miért most jött meg? Láng Orsolya: – Ez a történet Gáll Attilához kapcsolódik, tavalyelőtt kért kéziratot, akkor volt körülbelül négyszer ennyi verses anyagom, de úgy éreztem, hogy ezt még alaposan meg kell rostálni, és még nem volt kész, amikor kérte. Viszont volt már egy olyan elindított munkám, amivel kapcsolatban úgy éreztem, hogy ha nem szorít valamilyen határidő, akkor sosem fogom kiadni, ez volt a Tejszobor, ami végül az első kötetem lett. Ez körülbelül egy fél év alatt készült el, mert ez nagyon prés alatt levő szöveg volt, a határidő mellett belső prés alatt is, és úgy éreztem, hogy jó dobbantó lenne. Sokan kérdezték ezután, hogy miért nem verseskötetem jelent meg, mert többen olvastak verseket tőlem, mint amennyien prózát. Tulajdonképpen ez valamiféle demonstráció volt, vagy valamiféle ellenállás, hogy ne azt csináljam, amit elvárnak tőlem. Utána már egy jól működő együttműködés jött létre a kiadóval, és Attila kérdezte, hogy „na de most akkor már jöhetnének a versek?” Körülbelül így jött össze ez a kötet, már én magam is jobban szelektáltam, párat kidobtunk útközben, de nem volt „verekedés” belőle, hogy mondjuk ő akart volna, én meg nem, eléggé konszenzuálisan jött létre. A címen vacilláltunk kicsit többet. 
És végül ki választotta azt? – Én, de már nem tudom, hogy hogyan, lehet, hogy megálmodtam, egyik reggel úgy ébredtem fel, hogy akkor ez a Bordaköz legyen a cím, valamilyen anatómiai kifejezést kerestem, és úgy gondoltam, úgyis annyi versemben szerepel a szív szó. Sokszor volt az, hogy éreztem, hogy fáj a szívem tájékán, és mondtam édesanyámnak, aki orvos, hogy fáj a szívem, mire ő rendszerint azzal válaszolt, hogy biztos csak egy bordaközi ideg, így adta magát ez a szekularizáltabb eufemizmus. Attila ugyan ajánlott másokat, de ezt találóbbnak éreztem. Kicsit olyan, mintha helységnév lenne, találtam hozzá egy fotót, amit nagyon szeretek, és ami a címoldalra került. Amikor kézbe vettem a kötetet, akkor láttam, hogy Kovács András Ferenc írta a fülszöveget, ezen azért lepődtem meg kicsit, mert úgy gondolom, hogy versnyelvben és stílusban is távol állsz tőle. Miért őt kérted fel erre? – Többek között Kovács András Ferenc volt az, aki szorgalmazta ennek a kötetnek a megjelenését, Ő nagyon régen elmondta már, hogy kellene foglalkozni ezekkel a versekkel, össze kellene szedni őket, azt mondta, hogy minden más, amit a versíráson kívül csinálok, az időpocsékolás. Gondoltam, akkor visszafordítom ezt rá, és megkérem, írjon egy fülszöveget, amit meg is tett, sőt, ő vezette a marosvásárhelyi könyvbemutatómat is. 
Érdekelne, hogyan érzed, ez hányadik köteted? – Ez a második kötetem. Jó, de ez ilyen egyszerű? A kérdésem számomra úgy értelmezhető, hogy te azért sok dologban "önkifejezel", nem tudom hogyan működteted ezt, van-e valamiféle elsődleges forma számodra? – Ezek az érzékelési területek, amikről beszélsz, valahogy teljesen párhuzamosan történnek bennem, és azért merem bátran kijelenteni, hogy ez a második kötetem, mert így érzem. Az első kötetemmel az olyanféle számonkéréseket, amik arra vonatkoztak, hogy miért nem verseket adtam ki, azért nem érzem megalapozottnak, mert sokan azt kifogásolták a prózakötettel kapcsolatban, hogy nagyon lírai. Ez a fajta sok síkon való mozgás nekem egyszerre rejtőzködés és kitárulkozás, voltak olyan versek, amikről úgy éreztem, hogy versekként nem fogják megállni a helyüket, ezeket meghúzva és sorvégig kitolva prózává alakítottam. Viszont akik lírainak nevezték a Tejszobrot, arra ráéreztek, hogy el lehetne különíteni tőle egy verseskötetet. Ebben a kötetben szintén vannak olyan versek, amelyekből lehetne rövidprózát csinálni, de úgy érzem, hogy szükségem van ezekre a párhuzamosan futó síkokra. Nem érzem azért ezeket a síkokat egymástól távolinak, végül is ugyanazokkal a dolgokkal foglalkozom lírában, prózában, filmben, animációban, és saját magamat szórakoztatom azzal, hogy különböző testet adok a bennem megfogalmazódó kérdéseknek. Ezek az emberi történetek, a tájban történő átalakulások nagyon foglalkoztatnak. Szerintem mindenen nyomon követhető ez az egységes nézőpont. A kötet tematikailag nagyon változatos, miből gondoltad, hogy "szerelmi",öregség- és "térversek" kell egymás mellé kerüljenek? – Az volt az érdekes, hogy próbáltunk mindenféle koncepciót ráerőltetni erre az anyagra, próbáltuk azt is, hogy fejezetekre osszuk, de végül is ezeket ledobta magáról. Először megpróbáltam kronologikusan összeállítani a szöveget, de ez nem nagyon működött, tematikusan csoportosítva pedig nagyon elhatárolódtak egymástól a szövegek, ez sem működött, aztán próbáltunk egy ívet kialakítani hozzá, de aztán azt láttuk, hogy megképződik magától egy ilyen ív, tényleg sok vers kirostálódott, de az már eleve. Az a furcsa, hogy amikor ír az ember, akkor az aktuális szövegről nem tudja eldönteni, hogy az most jó-e. Nem tudja, hogy öt év múlva az egy nagyon fontos mérföldkő lesz-e az életében, vagy elmulasztható dolog. Végül azok a szövegek maradtak ki, amelyek nagyon emlékezetesek voltak, ez a markáns vonulat maradt ki az anyagból, mintha egy megműtött betegben benne maradt volna a szike, valahogy kivetette magából ez a közeg azokat a verseket, amiket felindultságból írtam. Kellett ez a távolság, az idő, amíg lesz elég önuralmam kihagyni őket, mondhatnám azt is, hogy a "hisztérikus versek" kimaradtak a kötetből. 
A kötetben sok a "térvers", amelyekben a versbeszélő részéről nagyon kevés reflexió érkezik a tájra nézve, mintha fotografikus, vagy operatőri szerkesztés történne. Mit gondolsz, mennyire képezik az identitás részét az általunk belakott, beélt terek, illetve a tárgyak, amelyek körülvesznek minket? Van olyan szöveged, amikor egy szoba tárgyaiból rekonstruálsz életeket, képzel erős hangulatokat. – Sokféle térben, emberek által elhagyott, és emberek által betöltött terekben mozogtam, mindig is foglalkoztatott az, hogy milyen nyomot hagy az ember maga után, a jelenlévők is hogyan töltik be a tereket, hogyan tölti ki az emberi kommunikáció a teret, milyen jelek maradnak a halott emberek után. Úgy gondolom, ezek a térversek erőteljesen én-versek is, nagyon meghatározó, hogy ugyanazt a látványt ki hogyan fogalmazza meg, érzi otthon magát benne. Ez az objektivitás-szubjektivitáskérdés mindig nagyon eldöntetlen, hogy az emberben éppen melyik kerekedik fölül. Most eszembe jut Mészöly Miklósnak az a mondata, hogy "az objektív igazán, akinek nagy oka lenne a szubjektivitásra". Van így, amikor önmagunkat rákényszerítjük a távolságtartásra, ez nagyon sokat elmond arról, hogy mennyire implikálódunk egy helyzetben, például amiben nagyon is érintettek vagyunk, abból megpróbálunk sokszor kívül keveredni ahhoz, hogy lássuk a saját helyzetünket, hogy megoldást találjunk egy problémára; szerintem a terek nagyon jó fogódzók ehhez. Ugyanakkor azt vettem észre, hogy az ember bárhová megy, ugyanazok a dolgok kezdik érdekelni, ugyanazokat a dolgokat gyűjti, ugyanolyan típusú kapcsolatai alakulnak ki, a szubjektum nem tud szabadulni önmagától, mégis érdekes játék ez, hogy egy teljesen idegen térben hogyan találja föl magát az ember. A vásárhelyi novemberi könyvbemutatón hangzott el, hogy gyakran azt csinálod, hogy közel kerülj egy szöveghez, hogy újrafordítod magadnak, például Rilkét. Sok ilyen szöveg van,illetve akkor miért nem közlöd ezeket az újrafordításokat? – Ritkán szoktam, Rilkével az volt, hogy volt egy ilyen Őszi nap című kétnyelvű kötet, valamikor a nyolcvanas években jelent meg, nagyon vékonyka kötet, Kányádi Sándor fordította, ez nekem ilyen nyári vakációs projekt volt, azaz egyszerűen elvettem a könyvespolcról és elkezdtem lefordítani, mert úgy láttam, hogy Kányádi néhány sorban a rímek kedvéért teljesen figyelmen kívül hagyta, hogy Rilke mit is akart közölni. Aztán Stănescut is elkezdtem fordítani, pont amiatt, mert meg akartam érteni. Amikor az ember műfordítást olvas,akkor eleve olvassa a fordítónak is a versét, ez már egy ráncba szedett szöveg, ami sokszor mást mond, mint az eredeti, így néha szükségem van ezekre az egyszerű ujjgyakorlatokra. Van-e valami, amit hamarosan láthatunk tőled így egy kisregény és egy verseskötet után? Láttam már novelládat is nemrég, esetleg egy novelláskötetet? – A diplomafilmemet kellene befejeznem. Ez egy emberi kapcsolatról szól, egy szezon utáni tengerpart a helyszíne, ahonnan már minden turista elment, és a helyi lakosok a szereplők. Két főszereplő van, egy munkájába belefáradt bódés néni és egy tinédzser fiú kapcsolata, egy tíz perces animációban. Láng Orsolya 1987-ben született Szatmárnémetiben. Filmrendezésből diplomázott, jelenleg animáció szakon mesterképzős hallgató. Kötetei: Tejszobor (Erdélyi Híradó Kiadó – Fiatal Írók Szövetsége, Kolozsvár–Budapest, 2015), Bordaköz (Erdélyi Híradó Kiadó – Fiatal Írók Szövetsége, Kolozsvár–Budapest, 2016) 
"Ahogy elomlani tűnnek, habár kíméletlenül pontosra húzva megfeszülnek a sorok, ahogy a képsorok, képvesztések, az apró képek rejtett balladái hosszú versekké állanak össze, mintha történésekké válnának, ahogy megtörténnek a szavak, szerelmek és egyéb szerepcserék nyitott könyvben, szemekben, felnézett világban, ahogy a pillantás, a figyelem közelre távolítja, vágja, tagolja versek beláthatatlan anyagát – szép billegtetésben, titkos lebegtetésben, ahogy a lét szürrealista kamerái pásztáznak hűvös posztokat, tájat, játékot, arcokat, megosztott hiányt, félmosolyt, beszédbe foszló dallamot, ahogy szín és hang földereng, hordozható lesz, hallható, ahogy Láng Orsolya, és amiképpen verseket ír." (Kovács András Ferenc fülszövege)
Kulcsár Árpád
Transindex.ro

Az RMDSZ javaslatai a nagyváradi városvezetésnek
Harminchárom tételből álló javaslatcsomagot nyújtott be Nagyvárad városvezetésének a városi helyi tanács RMDSZ-frakciója, mely többek között Szent László szobor elkészítését is javasolja.
Huszár István, az RMDSZ nagyváradi szervezetének elnöke és ifj. Ritli László, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető alelnöke tartottak csütörtökön sajtótájékoztatót, melyen ismertették azokat a projekteket, amelyeket a szövetség megítélése szerint a váradi önkormányzat idei évi költségvetéséből támogatni kellene. A politikusok hangsúlyozták, hogy az RMDSZ által összeállított lista nem csak a magyar közösséget, hanem a város teljes lakosságát érintő projekteket is magában foglal. Mint ifj. Ritli László elmondta, számos helyről és számos módon kaptak jelzéseket polgároktól, szervezetektől, és a kapott ötletekből egy prioritási listát állítottak össze. A tervek megvalósítása az RMDSZ számításai szerint mintegy 46,5 millió lejbe kerülne. Ritli László hozzátette, hogy a tavaly a város beruházási költségvetése mintegy 115-120 millió lej volt, ami azonban nem foglalta magában a nemzetközi finanszírozású beruházásokat, ugyanakkor az RMDSZ javaslatcsomagja sem csak beruházásokat foglal magában, hiszen például az egyházak támogatására 500 ezer lejt irányozna elő.
Az összesen harminchárom tételből álló javaslatcsomagot tegnap nyújtotta be a városvezetéshez a nagyváradi helyi tanács RMDSZ-frakciója. Ritli László hozzátette: igyekeztek úgy kidolgozni a javaslatokat, hogy azok illeszkedjenek a városvezetés elképzeléseibe. Többek között ezzel is magyarázható, hogy az RMDSZ tervezetében szerepel a gyorsforgalmi út befejezésére vonatkozó, 2,7 millió lejes költségvetési tétel és a Bémer (Ferdinand) tér felújításáról szóló javaslat, mely utóbbira az idén kilencmillió lejt kellene elkülöníteni az RMDSZ szerint. A csomagban vannak olyan beruházások is, amelyeknek elvégzését nem lehet már halogatni. Ebben a vonatkozásban Huszár István kiemelte az egykori Szabadság mozi felújításának a fontosságát, hiszen az az épület olyan rossz állapotban van, hogy félő, egyes részei összeomlanak. Ugyanilyen sürgős lenne a Szacsvay iskola főépületének a felújítása is, ugyanakkor a főépület belső udvarán lévő épületre egy emeletet kellene ráépíteni, hogy legyen végre a sulinak sportterme és díszterme. Noha nem számít sürgősnek, de a Szacsvayt érinti az iskolához tartozó biharpüspöki Juhász Gyula iskolában a műfüves sportpálya megépítésére vonatkozó RMDSZ-es javaslat. Huszár István szintén sürgősen megoldandó ügynek nevezte a nagyállomás mögötti városrész rehabilitációját, hiszen elfogadhatatlan az, hogy egy-egy nagyobb esőzés után az ott lakók gumicsizmában kell járjanak az utcán. Szintén költségvetési tételt kellene kiadni a meddő iszaptározó és a volt timföldgyár területének környezetvédelmi rehabilitációjára. Huszár István megjegyezte: tisztában van azzal, hogy ott magántulajdonok vannak, de a városvezetésnek mihamarabb le kell ülni tárgyalni a tulajdonosokkal erről a kérdésről. Az idén már el is lehetne készíteni a megvalósíthatósági tanulmányt, amire 450 ezer lejet kellene elkülöníteni.
Mire költsön a város
Kiemelten fontos lenne egy tanmedence építése az akvapark és az Alexandrescu elnevezésű városi uszoda közelében. Fontos lenne továbbá, ha a város támogatná az olyan jelentős kulturális eseményeket, mint a Festum Varadinum, vagy a Szent László Napok, előbbire 100 ezer, utóbbira 40 ezer lejnyi támogatást kér az RMDSZ a városvezetéstől, de a Mandala nyári színházi fesztivál és a virágkarnevál megszervezésében is anyagi támogatást kérnek, mint ahogy a váradi színházak által rendezett eseményekre is 100 ezer lejnyit költségvetési tételre tett javaslatot a szövetség. Ifj. Ritli Lászó nagyon fontosnak nevezte azt, hogy az idén ismét beindítsák a 2012-ben elkezdett, de akkor meg is rekedt orvosi szűrőprogramot előkészítő osztályos és ötödik osztályos diákok számára, ami ingyenes szem-, és fogvizsgálatot, ortopédiai vizsgálatot, valamint egy általános egészségfelmérő vizsgálatot foglalna magában. Erre a célra 400 ezer lej elkülönítését javasolja az RMDSZ. Külön kategóriát képeznek a javaslatcsomagban a különböző emlékhelyek rehabilitációjára, illetve új emlékhelyek létrehozására vonatkozó javaslatok. Huszár István elmondta, hogy fel kellene újítani a Szacsvay Imre szobor körüli térséget, amelyre egyébként 2016-ban elő is irányoztak költséget, csak éppen a munkát nem végezték el. Emlékhely kialakítását javasolja a szövetség a nagyváradi szőnyegbombázásban elhunytak, továbbá az egykori szőllősi temetőben eltemetettek emlékére, mely beruházásokra összesen 450 ezer lejt kellene előirányozni a költségvetésben. Az RMDSZ szerint a Rimanóczy családnak és Kabos Endrének, Nagyvárad egyetlen olimpiai bajnokának is szobrot kellene állítani a városban az idén, ezekre a tervekre külön-külön 400 ezer lejes költségvetési tételt ajánl a szövetség a városvezetésnek.
Szent László szobor
Szent László lovas szobrának elkészítését és köztérre állítását is kéri az RMDSZ, mely 900 ezer lejből gondolja megvalósíthatónak ezt az elképzelést, a szobor lehetséges helyszínéül pedig a Szent László teret vagy a nagyváradi vár belső udvarát jelölte meg. Az általános javaslatok között szerepel, de a történelmi múlt ápolását szolgálná a belváros történelmi utcaneveinek kihelyezése úgy mint ahogy történt az Medgyesen, Segesváron és Nagyszebenben. Ezt az elképzelést 200 ezer lejből lehetne megvalósítani.
Pap István
erdon.ro

Felemás ígéret a főtanfelügyelőtől
Elfogyott a koronkai szülők türelme
Alattomos feljelentések, mondvacsinált leváltások és a törvényeknek ellentmondó kinevezések után, miközben a diákoknak is egyre rosszabb a kedve, a koronkai Tholdalagi Mihály Általános Iskolába járó gyermekek szülei azt mondták, hogy elég. Tovább nem hajlandók eltűrni, hogy az iskolát, amelyben a diákok 90 százaléka magyar ajkú, olyan igazgató vezesse a román tagozaton oktató fiatal óvónő személyében, aki nem beszéli a diákok többségének a nyelvét. Kinevezése pedig ellentmond az érvényben levő tanügyi törvénynek, a megyei tanfelügyelőségről részéről pedig diszkriminációt jelent – állítják a szülők, akik nem tágítanak, és ha nem születik törvényes megoldás, hetente ott lesznek a tanfelügyelőségen. Ha akkor sem rendeződik a helyzet, nem fogják iskolába engedni a gyermekeket – állították határozottan. 
A türelmük azért fogyott el, mert igazuk érdekében december közepétől hiába kilincseltek a község polgármesterével együtt a tanfelügyelőségen, hiába akartak érvényt szerezni igazuknak a 200 szülő aláírásával ellátott beadványukkal, amelyet a tanügyminisztériumba is eljuttattak, nem érkezett semmilyen válasz, nem történt semmilyen intézkedés a törvényesség helyreállítása érdekében. Ezért tegnap délben több mint harmincan gyülekeztek a megyei tanfelügyelőség épülete előtt. És egyre dühösebbek lettek, mivel a megígért időpont, amelyben Kozak Maria főtanfelügyelőnek fogadnia kellett volna őket, egyre tolódott. A kedélyeket még jobban felborzolta, hogy az a koronkai tanácsos, aki a háttérben húzogatja a szálakat, aki többször feljelentette az iskolát és annak volt igazgatónőjét, gúnyosan mosolyogva távozott a kihallgatásról. Vele együtt a jelenleg tisztségben levő igazgatónő is – akinek a kinevezésével a tanári közösség sem ért egyet –, aki lemondott és aztán visszavonta a lemondását, és úgy ment el tegnap a szülők mellett, mintha levegőből lettek volna. 
A kihallgatásra várva a szülők egy csoportja elmondta, hogy a nyolcadikos diákok képességfelmérő tesztjét követően kezdődtek a nagyobb problémák az iskolában. Mivel az iskola élén álló Dósa Ibolya igazgatónőnek nyolcadikos gyermeke volt, a vizsga idején nem léphetett be az iskolába. Kolléganője, akit a képességvizsga levezetésére kineveztek, olyan tesztlapokat osztott ki a gyermekeknek, amelyeknek hiányzott az első oldala. A gyermekek reklamáltak, de a tanárnő leintette őket. Amikor kiderült, az igazgatónőt, aki az iskolában sem volt a vizsga idején, leváltották, a pedagógust pedig, aki hibázott, kinevezték igazgatónak. Ezt követően a feljelentések egy időre elmaradtak, ezért a szülők elnézték a történteket. Azt viszont már nem vették jó néven, hogy az igazgatónő nem mondott igazat a kollégáinak, amikor a versenyvizsga után, amelyre nem jelentkezhetett, mert nem tett eleget a feltételeknek, magát jelöltette a tantestülettel, hol-ott a kezében volt a miniszteri rendelet, amely megtiltotta azoknak a volt igazgatóknak a jelentkezését, akik nem vettek részt a versenyvizsgán. Amikor ez kiderült, a polgármester is járt a tanfelügyelőségen, megérdeklődni, hogy mit tehetnek annak érdekében, hogy Dósa Ibolya visszakerüljön az iskola élére. Miután a menedzsmentért felelős tanfelügyelő megnyugtatta, hogy minden rendben lesz, nem kell tenni semmit, a közösség meglepetésére a román tagozaton dolgozó óvónőt nevezték ki igazgatónak. Aki, mint már jeleztük, lemondott, aztán visszavonta a lemondását. 
Mivel a szülők tendenciózusnak érezték, hogy tegnap a főtanfelügyelő másfél órát várakoztatta őket, éppen indulni akartak haza, amikor bebocsátást nyertek. A kihallgatásról kijövet a szülőket képviselő Gönczi István azt nyilatkozta, hogy ígéretet kaptak a helyzet rendezésére, ha a tanári karral egyetértésben egy negyedik személyt fognak javasolni az igazgatói tisztségre. Úgy tűnik, hogy ezáltal a tanácsos kérésének is eleget akarnak tenni, aki a tanári kar által javasolt és alaptalanul leváltott Dósa Ibolya ellen több feljelentést tett. Az intézmény sajtóreferense szerint az iskola érdekeit és a törvényeket betartva fognak dönteni. Várjuk, hogy mit és mikor.
Bodolai Gyöngyi
Népújság (Marosvásárhely)

Átszervezik az élelmiszeripari képzést a csíkszeredai Sapientián
Az ország nyolc egyetemén összesen 30 szak megszüntetésére készül az oktatási minisztérium: az intézkedés a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemet (EMTE) is érinti.
Dávid László rektor ugyanakkor árnyalta a képet: elmondása szerint szó sincs arról, hogy a kormány erőszakkal beleavatkozik az intézmény működésébe. A Ziua de Cluj hírportál beszámolója szerint a tanügyi tárca által közvitára bocsátott kormányhatározat-tervezet szerint a 2017/2018-as tanévtől megszüntetik a Sapientia csíkszeredai karának alapképzésén működő élelmiszeripari biotechnológia szakot.
Dávid László a Krónikának kifejtette: arról van szó, hogy a képzés jelenleg két, az élelmiszeripari biotechnológia és a génsebészet szakiránnyal működik. Mivel azonban a felvételizők száma alapján csak az egyikre van szükség, úgy döntöttek, a kevésbé népszerű képzést megszüntetik. Az ügyben kikérték a diákok véleményét is, akik a génsebészetet tartották vonzóbbnak. „Az élelmiszeripari génsebészetre jóval többen jelentkeznek, így erre érdemes fektetnünk a hangsúlyt, a másik képzést pedig felfüggesztjük, nincs értelme két, majdnem azonos szakirány fenntartásának. Tulajdonképpen formai kérdésről van szó” – magyarázta a rektor. Hangsúlyozta: a kormány nem a fejük fölött határozott, hanem tudomásul vették a felsőoktatási intézmény döntését.
Dávid László arra is emlékeztetett: a bolognai, azaz háromciklusú felsőoktatási rendszer bevezetésekor az volt az elképzelés, hogy jelentősen csökkentik az alapszakok számát, a hallgatók pedig a magiszteri szinten szakosodnak. Ehelyett viszont Romániában épphogy bővült az alapképzés. „Olyan sok szakunk van, mint sehol máshol a világon. Ez nonszensz, mert éppen a bolognai rendszernek mond ellent” – magyarázta Dávid. A rektor úgy véli: az oktatási minisztériumnak minél hamarabb rendet kellene tennie ezen a téren.
A Ziua de Cluj hírportál beszámolójából az is kiderült: a közvitára bocsátott tervezet szerint a Dimitrie Cantemir egyetem Kolozsváron működő közgazdasági karán megszűnik a vállalkozásvezetési szak, míg a Nagyváradi Tudományegyetem művészeti kara a szobrászat- és restaurátorképzésről mond le. Az intézkedés ugyanakkor a nagyszebeni, a szatmárnémeti, valamint a bukaresti egyetemeket is érinti.
Kiss Előd-Gergely 
Krónika (Kolozsvár)

Kitart a tanfelügyelőség a Brassai szakosztálya mellett
Egyelőre nem hagyja jóvá a tanfelügyelőség, hogy a kolozsvári Brassai Sámuel Elméleti Líceumban az elméleti helyett a szakosztályt szüntessék meg. Az RMDSZ eközben ötéves oktatási stratégia kidolgozásához lát hozzá.
Nem hagyja jóvá a Kolozs megyei tanfelügyelőség a kolozsvári Brassai Sámuel Elméleti Líceumba járó diákok szüleinek azon kérését, hogy az egyetlen, elméleti képzést nyújtó osztály helyett a kilencedikes szakosztályt szüntessék meg a következő tanévtől – a kedd esti döntésről szerdán számolt be a Krónikának Török Zoltán. A főtanfelügyelő-helyettes elmondta: a szülők fellebbezhetnek a döntés ellen, ebben az esetben a vezetőtanács ismét megtárgyalja az ügyet.
Török arról is beszámolt, hogy az oktatási minisztérium nem kíván foglalkozni a problémával: szerdán személyesen tárgyalt a Brassairól Bukarestben a szaktárca képviselőivel, akiktől azt a választ kapta, hogy a megyének kell megoldania az ügyet. „Elmondták, ha megyei szinten megoldást találunk, akkor a minisztérium támogatni fogja azt. Mondjuk, ha az érintett felek meg tudnak egyezni, nincs is szükség a szaktárca támogatására” – magyarázta Török.
Hozzátette: a szülők vagy a pedagógusok természetesen segítséget kérhetnek a minisztériumtól, de nem valószínű, hogy a szaktárca változtatni fog a tanfelügyelőség döntésén. Török azt is elmondta, hogy amint hazaér Bukarestből, tart még egy megbeszélést Valentin Cuibus főtanfelügyelővel, ezt követően hivatalosan is közlik a döntést a szülőkkel és a tanárokkal. „Ha véletlenül – hangsúlyozom: ha – a beszélgetést követően bármi változik, értesítem erről az érintetteket. Ha minden marad a régiben, szinte biztos, hogy a szülők fellebbeznek, valószínű a pedagógusok is így járnak el” – fejtette ki Török Zoltán. Hozzátette: volt már példa arra, hogy újratárgyalták a beiskolázási tervet, és módosították azt.
A főtanfelügyelő-helyettes korábban lapunknak úgy nyilatkozott: azért nehéz teljesíteni a szülők kérését, mert a 2017/2018-as tanév beiskolázási tervében megyeszerte tudatosan a szakoktatás fejlesztésére, bővítésére fektették a hangsúlyt, sehol nem szüntettek meg szakosztályt. Kolozs megyében, illetve a kincses városban a diáklétszám rohamos csökkenése miatt kénytelenek magyar tannyelvű kilencedikes osztályokat megszüntetni. A Brassai diákjainak szülei és a pedagógusok elsősorban azt kifogásolják, hogy következő tanévtől megszüntetnék az iskola egyetlen elméleti osztályát, miután 2010 óta már két osztályról voltak kénytelenek lemondani. A szülők és a tanárok inkább a turisztikai képzést nyújtó szakosztályról mondanának le.
Eközben az RMDSZ Kolozs megyei szervezete a csökkenő gyereklétszám okozta probléma közép távú megoldására készül: ennek érdekében pénteken zártkörű fórumot szerveznek, amelyen egy fenntartható stratégia kidolgozásáról tárgyalnak. A projekt a következő öt évre biztosítaná, hogy minden magyar gyermek anyanyelvű oktatásban részesülhessen a megyében – közölte a szövetség közleményében.
Török Zoltán ezzel kapcsolatban a Krónikának elmondta: mindenkinek meg kell értenie, hogy ha 70-80 magyar gyerekkel kevesebb van, az oktatási törvény értelmében nem lehet megtartani a jelenlegi osztályszámot. Szerinte az ideális megoldás az lenne, ha a jogszabályt úgy módosítanák, hogy a kisebbségi oktatásban alacsonyabb létszámmal is működhessenek osztályok. Az RMDSZ tervei között szerepel is egy ilyen javaslat benyújtása. A hatályos törvény szerint viszont egyelőre minimálisan 28 tanuló kell egy osztály működtetéséhez, vannak ugyanakkor kivételek, például a zeneiskolában – amiből csak egy működik Kolozs megyében – 20 gyermek is elég.
A pénteki fórumon Török mellett Csoma Botond parlamenti képviselő, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke, a magyar iskolák igazgatói, aligazgatói, valamint az egyházak képviselői is részt vesznek. Jelen lesz Horváth Anna, az RMDSZ kolozsvári szervezetének elnöke, Magyari Tivadar, az RMDSZ oktatásért felelős ügyvezető alelnöke, Ömböli Irma tanfelügyelő, Török Ferenc, a tanfelügyelőség munkatársa, Balázs-Bécsi Attila, a Téka Alapítvány elnöke, Balla Ferenc Kolozs megyei tanácsos, a Kallós Zoltán Alapítvány igazgatója, Tárkányi Gabriella, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének Kolozs megyei elnöke, Kiss Tamás és Toró Tibor szociológus, valamint Bethlendi András jogász.
Kiss Előd-Gergely |
Krónika (Kolozsvár)

Fogyatékkal élő gyerekeknek adományoztak csíki diákok
Újból önkénteskedtek a csíkszeredai Petőfi Sándor Általános Iskola ötödik osztályos diákjai, akik az általuk készített süteményeket eladták, az összeget pedig a fogyatékkal élő gyerekek intézetének, a Manó Tanodának adományozták. 
A diákok decemberben is önkénteskedtek, a csíki megyei sürgősségi kórház szemészeti és bőrgyógyászati osztályát látogatták meg, ahová saját készítésű díszeket vittek. „A tanév elején osztályfőnöki órán arról beszéltünk, hogy vannak rosszabb helyzetben élők is. Akkor jött az ötlet, hogy mi is tudnánk segíteni, és hogy milyen jó önkénteskedni. A diákok döntöttek úgy, hogy időszakonként szervezzünk segítő jellegű akciót” – magyarázta Bors Kinga, az ötödikesek osztályfőnöke.
A kórházban tett látogatás után a diákok elhatározták, legközelebb gyerekeknek próbálnak segíteni, így esett a választás a fogyatékkal élő gyerekeket foglalkoztató Manó Tanodára. A diákok bevonták a szüleiket is, és együtt készítették el a süteményeket, amelyeket az iskolában árusítottak. A nagy lelkesedésnek köszönhetően 1030 lej gyűlt össze, amelyet el is vittek a Manó Tanodába. „A nevelők nagyon örültek a látogatásnak, mert bár az ünnepek alkalmával többen látogatnak el hozzájuk, máskor kevesebben. A mi diákjaink megdöbbentek, mert a legtöbben még nem jártak ilyen közegben, nem is tudták elképzelni, hogy vannak sérült gyerekek. Az intézményben élők is boldogok voltak, bár kicsit meglepődtek a nagy tömegtől, hisz ötvenen mentünk látogatóba” – részletezte Bors Kinga.
Hozzátette, fontosnak tartják ezeket az alkalmakat, tudatosítani szeretnék a tanítványaikban, hogy nem az a legnagyobb probléma, ha nem kapják meg a legújabb mobiltelefont, az is örömet okozhat, ha ők maguk ajándékoznak akár apró dolgokat. A tervek szerint ezek a diákok tavasszal ismét meglátogatják a kórházat és a tanodát. A 2002-ben létrejött zsögödi tanodában 24 gyereket oktatnak: óvodás csoport, előkészítő csoport, 1–4. osztály és 5–8. osztály működik az intézményben.
Ilyés Ildikó, a tanoda gyógypedagógusa elmondta, mindennapi tevékenységükhöz leginkább fogyóeszközökre van szükségük, színes papírra, ragasztóra, kartonra, festékre a nyomtatóba, így ezeket vásárolják meg a gyerekektől kapott adományból. „Egy ilyen kapcsolatból mindenki nyer, hiszen lehetőség nyílik arra, hogy az egészséges gyerekek találkozzanak fogyatékkal élő társaikkal, ugyanakkor ők is nagyon örvendenek az ilyen látogatásoknak. Szoktuk kérni, hogy készüljenek egy-egy verssel, énekkel, mert a látogatók örülnek ennek. A fogyatékkal élő gyerekek nem értik az adomány fontosságát, számukra az élmény fontos” – hangsúlyozta a szakember.
Péter Beáta |
Krónika (Kolozsvár)

A mesék világában
Alkotás, gyereknevelés és tervek 
Sikó-Barabási Eszter pedagógus, meseíró, feleség és négy gyerek – a hat és fél éves Samu, az öt és fél éves Sára, a három és fél éves Emma, valamint a fél éves Vilma – édesanyja. A Bihar megyei Szalárdon született 1981-ben, Sepsiszentgyörgyön nevelkedett. Két mesekötete jelent meg, a Kabátvigasz, gombszomor és a Csillagvándor, idén kerül kiadásra a harmadik könyve, és egy mesejátéka. Az írónővel a mesékről, a családról és a tervekről beszélgettem.
– Harminchat éves leszek májusban, van 4 gyermekem, s majdnem négy meséskönyvem – mondja mosolyogva, miközben kávéját kortyolgatja, majd folytatja. – Szépen indult ez az év, a Koinónia-kiadó elfogadta azt a könyvtervet, amit tavaly nyújtottam be, s így hamarosan megjelenik a negyedik meséskönyvem, a marosvásárhelyi Kreatív Kiadó pedig vállalta egy verses mesejátékom megjelentetését. Ezzel el is fogytak a kész mesék. Közel félszázat írtam eddig, és idén megjelenik minden, tehát vár a munka, le kell ülni újakat írni – teszi hozzá.
Az első mesejátékát 24 évesen írta Kolozsváron, amikor a Montessori Iskolában tanított, az első meséskötete 2013-ban jelent meg.
– Az akkori osztályomnak írtam a mesejátékot, amit be is mutattunk, aztán egy év múlva egy újabb született, s ahogy nőttek a gyerekek, a téma is változott. Aztán rám találtak a mesék. Azért nem vers, mert az túl egyszerű, és tökéletességig csiszolt, én meg szeretem jó bő lére ereszteni a történetet, bevonni az olvasóközönséget is ebbe a csodavilágba. Hatalmas élmény és elégtétel volt, amikor megjelent az első kötetem. Mindenképp a Koinónia-kiadót akartam, mert amikor Kolozsváron tanítottam, sokszor kaptunk tőlük ajándékkönyveket, s azok nagyon tetszettek nekem, gyönyörűek voltak, s a másik ok, hogy olyan írók írásait jelentették meg, akikről addig nem hallottam. Úgy gondoltam, ha ők teret biztosítanak a pályakezdőknek, akkor az én meséimnek ott lesz a legjobb dolguk. Elküldtem az anyagot, s két nap múlva felhívtak, hogy kiadják.
Az Eszter által írt mesék főszereplői a gyerekei, Samu és Sára, az egyik történetbe Emmát is beleírta, de a féléves Vilmából ezután lesz meseszereplő.
– A mesék különböző módon születnek, van, hogy képet látok, s annyira erős, hogy azt meg kell írni, máskor meg egy-egy egyszerű helyzetet gondolok tovább. Véleményem szerint a mese pont olyan izgalmas kell legyen, mint egy jó film. Kell legyen egy jó cselekmény, feszültség, dráma, igazi érzéseket kell kiváltson. Írtam már arról is mesét, hogy milyen nehezen tanult meg feljönni a fiam a negyedik emeletre. Vannak tervek is persze, szalvétára lejegyzett ötletek. Az írás számomra egyfajta önterápia, öngyógyítás, hiszen az anya is ember, tele kétségekkel. Sokat dolgozom a meséken, nem nagyon szoktam őket átírni, ha igen, akkor a cél a rövidítés. 
Lesz folytatás, meseregényt szeretne.
– Egy kicsit a kényelmi zónában vannak a Samu–Sára-történetek, s innen ki kellene kukkantani. Szeretnék egy meseregényt. A rímeket nem hagynám, mert az nagyon segít. No meg a kisebb gyerekeimet is bele kell írjam a mesékbe – teszi hozzá mosolyogva.
Nagy szeretettel beszélt tanítói munkájáról, a kolozsvári Montessori Iskolában töltött négy évéről, a mikós és bodoki negyedikeseiről, valamint a waldorfos kisdiákokról.
– Öt és fél év gyereknevelés után tavaly előkészítő osztályt kaptam a Waldorfban. Nagyon megszerettem őket, jövőre visszaveszem a csapatot. Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy a mikós diákjaim, akiket nyolc évvel ezelőtt tanítottam, meghívtak a maturandus ünnepségükre – meséli elérzékenyülve.
Mindig nagycsaládot akart, a gyerekneveléssel járó nehézségek soha nem riasztották meg. 
– Mindig kell hely legyen az ölemben. Azért viselek hordozókendőt is, hogy legyen szabad a két kezem – vallja.
A fegyelmezést is játékosan teszi, ő a hajóskapitány, s akkor a matrózok sorakoznak, pizsamát húznak. Egy rendes matróz pedig összetakarítja maga utána morzsákat s a tányérokat beteszi a mosogatókagylóba.
Hogy mi a különbség a 18 és a 36 éves Eszter között? Lényegében semmi, tele van optimizmussal, életörömmel, energiával.
– Az a lány 18 éves korában úgy készült színésznőnek, hogy szinte elfelejtette, hogy 13 éves korában volt egy gerinctörése. Osonóztam, a színház volt az életem alfája és ómegája. Nem vettek fel. Aztán elmentem filozófia szakra, egy év után beiratkoztam a pedagógia–angol főiskolára, szinte egyszerre végeztem el a kettőt. Rossz irányba, azt hiszem, nem változott semmi, ugyanúgy hiszem az élet szépségét, mint akkor. Tapasztaltabb lettem, és az elmúlással is gyakrabban találkozom. A gyerekeimet is arra nevelem, hogy lássák meg a szépet, a jót, legyenek optimisták, és ne nyugodjanak bele az első elutasításba.
Némethi Katalin
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Közvitára bocsátották a magyar diákok románnyelv-oktatását rendező rendeletet
Közvitára került a tanügyminisztérium azon rendelete, amely rendezni hivatott az 5.-8. osztályos romániai magyar diákok románnyelv-oktatását. A Romániai Magyar Középiskolások Szövetsége (MAKOSZ) közleménye szerint méltányolják, hogy e javaslat aktualitást nyert, bár szerintük hosszú ideje célszerű lett volna napirendre tűzni ezt a kérdést. Ismertetik, hogy a javaslat értelmében az általános iskolások olyan átalakított románnyelv-oktatásban részesülhetnek, amely drasztikusan eltér a korábbitól. A jövőben sokkal nagyobb hangsúly kerül a nyelv egészséges, észszerű elsajátítására, a nyelvek között fennálló hasonlóságok felismerésére. Az új tanterv kiemelt fontosságot tulajdonít a kommunikációnak, illetve a nyelven keresztül történő kulturális megnyílásnak. A módosult tanterven kívül a pedagógusok különböző módszertani javaslatokat is kapnak majd, melyek egy összetett - formális, informális és nonformális elemekből álló oktatási modellt terjesztenek - vélte a MAKOSZ. A középiskolások szervezete szerint ez röviden annyit jelent, hogy a minisztérium is belátta, méltánytalan és kontraproduktív kisebbségi hátterű diákoktól elvárni, hogy csupán négy év nyelvtanulással (elemi iskolában van differenciált oktatás - szerk. megj.) minden hátrányt ledolgozzanak, amivel román anyanyelvű diáktársaikkal szemben rendelkeznek. "Amennyiben őszintén el kívánjuk érni (márpedig ez bármilyen jóindulatú polgártól elvárható), hogy a szilárd magyar többségű településeken élő diákok is gyakorlati szintű, felhasználható román tudást sajátítsanak el, abszolút nélkülözhetetlen ezen változások bekövetkezése, különben a rég fennálló, kényelmetlen állapotok állandónak ígérkeznek. Meglátásunk szerint megengedhetetlen, hogy diákok ezrei érettségiznek sikeresen úgy, hogy valójában alig uralják hazánk hivatalos nyelvét, ami sokkal nagyobb értéket képviselne bizonyos irodalmi kritikák bemagolásánál. A MAKOSZ (számos más civil szervezettel együtt) hosszú ideje harcol a kisebbségek differenciált román nyelv oktatásáért, örömmel fogadjuk a rendelet hírét, bár a következetesség érdekében elengedhetetlennek tartjuk, hogy ezen változtatások mihamarabb a középiskolai szinten is bekövetkezzenek" - áll még a közleményben.

Transindex.ro

Székelyföld elszigetelődésétől tart Vékás László temesvári akadémikus
Az oktatás helyzete, a dialógus hiánya és székelyföldiek elszigetelődési tendenciája aggasztja, ez késztette Vékás László Temesváron élő fizikust arra, hogy aláírja a román akadémikusok „nemzetféltő felhívását” – mondta el a Maszolnak. Az akadémia közben elhatárolódott a felhívástól.
Mint korábban írtuk, román akadémikusok egy csoportja a Románia nemzeti egysége és területi épsége irányuló támadások leküzdésére felszólító állásfoglalást tett közzé. A román sajtó egy része szerint a nacionalista hangvételű dokumentumot aláírói a Szociáldemokrata Párt (PSD) propagandáját veszik át, amikor a korrupcióellenes tüntetések közepette az ország területi egységéért aggódnak.
Az aláírók között szerepel dr. Vékás Lászlónak, az akadémia levelező tagjának, a temesvári mérnöki kutatóintézet (ICCTFA) vezetőjének a neve is. Megkeresésünkre a 71 éves fizikus elmondta, utólag „kissé bánja”, hogy nevét adta a felhíváshoz. Ezt azzal magyarázta, hogy barátai időközben felhívták a figyelmét a PSD-s propagandának a dokumentumban fellelhető elemeire.
„Igazat kell adnom nekik, ez elkerülte a figyelmem, de nem akarom most kivonni magam a felelősség alól. Amikor aláírtam a felhívást, egyetértettem a tartalmával” – jelentette ki a Maszolnak. Hozzátette: maga is úgy látja, hogy a kormány „nem járt el korrektül” a Btk.-t módosító sürgősségi rendelet elfogadásával, de az elmúlt napok eseményei aggodalommal töltötték el.
Vékás László elmondta, éppen azért írta alá a felhívást, mert nagyon hiányolja most a párbeszédet a hazai közéletben. „Egyetértek akadémikus társaimmal abban, hogy az országnak most dialógusra van szüksége. A párbeszéd hiányát a lehető legnagyobb bajnak tartom” – magyarázta.
Az akadémikusok állásfoglalása a hazai oktatás aggasztónak helyzetére is felhívja a figyelmet, és ezeket az aggodalmakat a temesvári fizikus is osztja. „Lezüllött a tanügy az utóbbi években. Igaz, ez nem új keletű probléma, de az akadémikus társaim felhívása az oktatás siralmas helyzetére is rávilágít” – fogalmazott a kutató.
Az akadémia elhatárolódik. A Román Akadémia egy csoportja által február 8-án közzétett felhívás nem tükrözi az intézmény hivatalos álláspontját - szögezte le pénteken a Román Akadémia sajtóirodája. A közlemlény szerint felhívás személyes kezdeményezés volt, az aláírók szövegezték meg. Csütörtökön Mircea Dumitru volt tanügyminiszter elhatárolódott a Román Akadémia több mint 80 tagjának állásfoglalásától, kijelentve, hogy sem annak stílusával, sem retorikájával nem ért egyet, de a megfogalmazott gondolatok nagy részével sem. Hasonló álláspontra helyezkedett Wilhelm Dancă római katolikus teológiai tanár is. 
"Árt az elszigetelődés a székelyföldieknek"
Arra a felvetésünkre, hogy a felhívás nem az oktatásról szól, és kezdeményezői voltaképp „magyarveszéllyel” riogatnak, amikor aggasztónak nevezik az "alkotmány előírásaiba ütköző etnikai alapú autonóm enklávék" létrehozására irányuló próbálkozásokat, és Románia területi épségét féltik a kormányellenes demonstrációktól, Vékás kijelentette: Székelyföldön elszigetelődési tendenciát tapasztalt, és ez szerinte árt az ottani magyar közösségnek.
Az akadémikus elmondta, több mint két évtizede vesz részt közös kutatási programokban egy székelyudvarhelyi gyár mérnökeivel, és kiváló tudományos eredményeket értek el együtt a nanotechnológia terén.
„Tehát jól ismerem a székelyföldieket. Reális problémának tartom, hogy az ott lakók többsége nem tud jól románul kommunikálni, nehezen tud kitörni abból a közösségből. És ez szerintem nem tesz jót a régiónak. A székelyföldi munkatársaim megmutatták, hogy lehet ezt másképpen is” – fogalmazott. 
Cseke Péter Tamás
maszol.ro

Ajándékok erdélyi szórványban élő testvéreknek
„Ki a szórványt nem becsüli, a tömböt nem érdemli”
Böjte Csaba testvérrel dolgoznak együtt, elfelejtett szórványterületeket látogatnak, malom felújításában segítenek – csak néhány villanás az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány önkéntes munkájából.
„Aki a szórványt nem becsüli, a tömböt nem érdemli” – idézte a mondást Bálint László, az Erdélyi Magyarok Közhasznú Alapítvány (EMKA) kuratóriumának elnöke a mezőségi szórványmagyarságot célzó karácsonyi akcióról a Hazajáró című magazinműsor minapi adásában. A frappáns megfogalmazás fontos tényre mutat rá: a magyarországi figyelem gyakran még ma is elsősorban a tömbmagyar Székelyföldre összpontosul, miközben a belső- vagy dél-erdélyi vidéken sok magyar közösségnek lenne még szüksége segítségre vagy fejlesztő együttműködésre. Mindenesetre az Angyalok a Mezőségen fantázianevű segítő kezdeményezés igazi siker volt: a nyolcmillió forintnyi adományt harminc önkéntes 14 autóval fuvarozta. A két nap alatt a Mezőségen és a hargitai tanyavilágban több száz, magánadományokból vásárolt csomagot szállítottak ki. Ez az akció csak egyike az EMKA kezdeményezéseinek: az alapítvány alighanem az Erdéllyel foglalkozó legaktívabb magyarországi civil szervezetek közé sorolható. Az EMKA évente szervez adománygyűjtést iskolakezdésre, a tanszercsomagok mellett iskolai felszereléseket is visznek a hátrányos helyzetűeknek, a kiválasztott erdélyi gyermekotthonoknak pedig tartós élelmiszerekkel segítenek.
De nyaranta Székelyvarságon családok számára kalandtábort, neves erdélyi és magyarországi művészek részvételével pedig alkotótáborokat is szerveznek. Az alapítvány önkéntesei foglalkoznak épített örökségünk megmentésével is: segítségükkel került új zsindelytető a székelyvarsági vízimalomra. Jelenleg is gyűjtenek a magyarfülpösi gyermekotthon felújítására, valamint a leégett atyhai templom és a kommandói iskola újjáépítésére.
„2011-ben jött létre az alapítvány néhány, Erdélyt kedvelő magánszemély összefogásából. A kezdet kezdetén szó szerint néhány főről beszélhettünk, ez mára minden akció esetén több tucat önkéntes közreműködésére és közös munkájára bővült” – mondja  Tetlák Örs, az alapítvány kommunikációs vezetője. Kérdésünkre (civil kezdeményezésük miben különbözik az erdélyi magyarságot támogató rengeteg szociális, kulturális vagy hagyományőrző egyesülettől), Tetlák azt mondja: „Olyan helyekre járunk, ahova rajtunk kívül csak kevesen (vagy senki), és minden akció alkalmával kézből kézbe adjuk át az adományokat.”
S hogy mindezt miből? Alapvetően magánszemélyek és magyarországi cégek felajánlásaiból gazdálkodnak, néhány projektjük kapott támogatást különböző állami alapokból. Hatéves fennállásuk alatt jó kapcsolatot építettek ki a mezőségi református gyülekezetekkel és az unitárius egyházzal is. Együtt munkálkodnak nyugat-európai és tengerentúli magyar szervezetekkel, így az alapítvány kapocs a Kárpát-medencei magyarság és a diaszpóra között. Rendszeresen segítik Böjte Csaba gyermekotthonait is, legutóbbi kiadványuk Csaba testvér gondolataival jelent meg. Az Ember és Föld című színes album a Székelyvarságon 2016 nyarán összegyűlt, a tájat meg lakóit megörökítő tizenhárom fotóművész képeit és a ferences szerzetes rövid írásait tartalmazza.
Karitatív tevékenysége mellett az EMKA közösséget is épít: programjaikról, munkájukról az erdelyimagyarok.com oldalon, a hasonló nevű Facebook-oldalon, illetve a több mint 25 ezer tagot számláló Erdélyi magyarok a világban Facebook-csoportban lehet többet megtudni.
ABLONCZY BÁLINT (Válasz.hu)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Megújul a Humorfesztivál és a Határon Túli Magyar Színházak Szemléje
Megújul a Thália Színház Humorfesztiválja, valamint új rendszerben várja a közönséget a Határon Túli Magyar Színházak Szemléje, amelynek előadásai az évad során a színház műsorába építve láthatók ezentúl.
Lantos Anikó, a Thália Színház fesztiváligazgatója a változásokról az MTI-nek elmondta: a korábban februárban megrendezett Humorfesztivál az idén márciusban három napon át várja előadásokkal a közönséget.
A fesztiválon március 17. és 19. között összesen nyolc produkciót mutatnak be. A nagyszínpadon a Thália Színház saját produkciója – Martin McDonagh A nagy kézrablás című fekete komédiája, Radnai Márk rendezése – mellett két vidéki előadás látható: a kecskeméti Katona József Színháztól Ray Cooney Család ellen nincs orvosság című komédiája Szerednyey Béla rendezésében, és a székesfehérvári Vörösmarty Színház zenés vígjátéka, az Anconai szerelmesek című Lendvai Zoltán-rendezés.
Lantos Anikó a Határon Túli Magyar Színházak Szemléjéről elmondta, hogy a májusi fesztivál helyett az idei évben a határon túli előadásokat a Thália Színház műsorába beépítve mutatják be a budapesti közönségnek. Így minden hónapban találkozhat egy-két előadással a közönség a Thália Színház műsorán.
Mint elárulta, azért döntöttek a változtatás mellett, mert az évad végén, májusban már nehéz felkelteni az érdeklődést egy ötnapos szemle iránt. Ráadásul az új rendszerben akár rögtön beilleszthetnek egy-egy érdekes darabot a műsorba, nem kényszerülnek arra, hogy a szemle idejére hívják meg a produkciókat, így könnyebb egyeztetni az időpontokat is – hangsúlyozta a fesztiváligazgató.
A határon túlról érkező vendégjátékok között az idén elsőként – február 13-án – Müller Péter bűnügyi komédiája, a Szemenszedett igazság látható a Csíki Játékszín előadásában, Parászka Miklós rendezésében.
Március 13-án a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata a Hamvas Béla művei nyomán írt Olbrin Joachim csodálatos utazása című előadással, Mezei Kinga rendezésével érkezik Budapestre. Március 26-án pedig a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház vendégeskedik a Thália Színházban: Slawomir Mrozek Nyílt tengeren című abszurd komédiáját játsszák Csurulya Csongor rendezésében.
Április 5-én a nagyváradi Szigligeti Színház produkcióját mutatják be: Joël Pommerat kortárs francia drámaíró, rendező darabját, Az én kis hűtőkamrám című művet Theodor Cristian Popescu rendezte.
A fesztiváligazgató elmondta, hogy a program ősszel is folytatódik, az év végéig több határon túli produkciót is meghívnak. Hozzátette: az előadások tévéfelvételei is folytatódnak, a tervek szerint a csíkszeredai és a marosvásárhelyi produkciót is rögzítik. Emellett egyes előadásokhoz közönségtalálkozót is szerveznek.
Lantos Anikó megjegyezte, hogy a Vidéki Színházak Fesztiválját változatlan formában tartják meg szeptember első felében a Thália Színházban.
MTI
Népújság (Marosvásárhely)

MPP-tanácskozás: újraválasztották Biró Zsoltot
Újraválasztották Biró Zsoltot a pártelnöki tisztségbe a Magyar Polgári Párt (MPP) országos tanácsának Szatmárnémetiben tartott tanácskozásán február 11-én, szombaton.
Biró Zsolt egyedüli jelölt volt a tisztségre, nyolcvan támogató és hét ellenszavazattal nyerte el az újabb, négy évre szóló mandátumot. Kongresszusi beszédében Biró Zsolt ahhoz kért felhatalmazást a küldöttektől, hogy az erdélyi magyar politikai párbeszéd mélyítésén és bővítésén dolgozzon, és ebbe mindenkit bevonjon, „aki erre készen áll”.
Úgy vélte: az eddigi eszköztelenségéből kilépő pártnak az lesz a feladata, hogy a 15 polgármestere által vezetett településeken javítsa az emberek életkörülményeit, a bukaresti parlamenti jelenléte által pedig hozzájáruljon a romániai magyar érdekképviselet hatékonyságának növeléséhez és a román–magyar kapcsolatok javításához. Meglátása szerint az MPP hatékony eszköz lehet abban, hogy több mint negyedszázad után Romániában is lezáruljon a posztkommunizmus kora, hogy „a 89 előtti rendőrállamból és a jelenlegi ügyészállamból az ország végre jogállammá váljon”.
Úgy vélte: a párt ahhoz is hozzájárulhat, hogy az Erdély és Románia egyesülését kimondó 1918-as Gyulafehérvári nyilatkozatban a magyaroknak megígért teljes nemzeti szabadság Székelyföld területi autonómiájában és az erdélyi magyar kulturális autonómiában öltsön testet. Azt a meggyőződését hangoztatta, hogy Székelyföldön nem a jogelméletileg legjobb, hanem a „lehetséges legjobban és legegységesebben támogatott autonómiatörvény-tervezetre van szükség”.
„Az RMDSZ-nek azt ígérjük, hogy miként a politikai versenyben, úgy a politikai együttműködésben is mindig kiszámíthatóak leszünk. Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) arra számíthat részünkről, hogy nem fogjuk elkövetni velük szemben azokat a hibákat, amelyeket ők követtek el az MPP-vel szemben” – fogalmazott Biró Zsolt.
Biró Zsolt szerint „kutyakötelesség” megtalálni annak a módját, hogy az erdélyi magyar többpártrendszer ne gyengítse, hanem erősítse a nehéz kisebbségi sorban levő magyarságot. Úgy vélte: mára egyértelművé vált, hogy azok is tévedtek, akik „ördögtől valónak gondolták, ha mások megbontják a politikai egységet”, és azok is, akik „azt gondolták ördögtől valónak, ha valakik képviseleti kizárólagosságra törekednek”.
Arra is emlékeztetett, hogy a korrupció elleni harc az MPP soraiból szedte az első ártatlanul meghurcolt magyar áldozatot. A bíróság ugyanis jogerős ítéletben mentette fel a korrupcióellenes ügyészség (DNA) vádjai alól Rácz Károly volt kézdivásárhelyi polgármestert, akinek azonban kettétörte politikai pályáját az ellene indított eljárás. A felszólaló küldöttek sorában Kulcsár Terza József parlamenti képviselő bejelentette: törvénytervezetben készül kezdeményezni, hogy március 15. is legyen munkaszüneti nap Romániában.
Gálfi Árpád, Székelyudvarhely polgármestere elmondta: ellene is eljárást indított a DNA egy városházi tisztviselő feljelentése alapján. Megjegyezte, a feljelentője zsarolásként értelmezte, hogy ő a város érdekét próbálta érvényesíteni. „Azt mondom az EMNP vezetőinek, hogy gondolják át az elmúlt időszakot, és legyen meg bennük az az alázat, hogy egy sorba kell állnunk, Székelyföld jövőjét együtt kell építenünk. (...) Összefogás, alázat nélkül nincs eredmény” – üzente az EMNP meghívottként jelen levő alelnökéhez, Zakariás Zoltánhoz szólva Gálfi Árpád, Székelyudvarhely polgármestere.
A kongresszus megválasztotta a párt öt alelnökét, és az alapszabály módosításával létrehozta az országos választmányt, amelyben az elnök és az alelnökök mellett a párt színeiben megválasztott polgármesterek és a megyei szervezetek elnökei kaptak helyet. Az országos tanács posztumusz vasakarat díjjal tüntette ki a két évvel ezelőtt tragikus hirtelenséggel elhunyt Márton Zoltánt, a párt volt alelnökét, a Maros megyei Makfalva volt polgármesterét.
kronika.ro

Semjén: székely virtust és regáti ravaszságot!
MTI  - Semjén Zsolt szerint Magyarország keze ki van nyújtva Románia felé, és a magyar–szlovák, valamint a magyar–szerb kapcsolatok kedvező alakulása azt jelzi, hogy a magyar–román kapcsolatok javítása nem Magyarország miatt késik.
A magyar miniszterelnök–helyettes a Magyar Polgári Párt (MPP) országos tanácsának (kongresszusának) gyűlésén beszélt erről szombaton Szatmárnémetiben. „A magyarság és a románság egymásra utalt. A két országnak együtt kell működnie. Nemcsak azért, mert (Románia) Magyarország egyik legfontosabb külkereskedelmi partnere, hanem azért, mert másfél millió magyar él itt. (...) Megértük azt, hogy szlovák és cseh katonák védik a magyar határt, megértük azt, hogy Milosevic Szerbiájában megvalósult a magyar kulturális autonómia. Ma Magyarország a legnagyobb támogatója annak, hogy Szerbia bekerüljön az Európai Unióba. A mi kezünk Románia felé is ki van nyújtva” – jelentette ki Semjén Zsolt.
Hozzátette: látni kell azonban azt, hogy a jelenlegi kiélezett romániai belpolitikai helyzetben egyesek újra magyarellenes retorikával próbálják elfedni a gondokat. „Látni kell, hogy Romániában jogi köntösbe öltöztetett magyarellenesség zajlik” – állapította meg Semjén Zsolt. Úgy vélte, a romániai korrupcióellenes ügyészségnek (DNA) a magyar önkormányzati vezetők ellen, valamint magyar iskolák ügyében indított eljárásaival szemben nem sikerült megtalálni a megfelelően hatékony védekezést. „Nem lehet nem látni azt a szándékot, hogy a legjelentősebb magyar vezetőket főleg az önkormányzatokban megpróbálták eltántorítani attól, hogy politikai szerepet vállaljanak” – állapította meg.
Semjén Zsolt szerint a romániai jogállamiságot egyaránt fenyegeti a korrupció és a korrupcióellenes harccal való visszaélés. Hozzátette: a jogállamiság alapja az államhatalmi ágak szétválasztása. „A kormány és a parlament nem lehet alárendelve az ügyészségnek és a titkosszolgálatoknak, mert akkor sérül a jogállam” – fogalmazott. A miniszterelnök-helyettes gratulált az MPP-nek a felelősségteljes politikájához, ahhoz, hogy a párt a legutóbbi romániai választásokon összefogott az RMDSZ-szel. „Biztosítani kell az egységet, az egységen belül pedig a sokszínűséget” – jelentette ki Semjén Zsolt. „Székely virtust és regáti ravaszságot” kívánt az MPP-nek és az RMDSZ-nek egy olyan korban, amikor „együtt kell lavírozni a sziklák között”. Hozzátette, ami Erdélyben történik, annak kihatása lesz az egész Kárpát-medencére.
Köszöntőjében Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke a politikai elit kötelességének nevezte, hogy képes legyen változni. E változás jelének tekinti, hogy az RMDSZ és az MPP megértette a magyar társadalom elvárását, és összefogott egymással. Úgy vélte, hogy az erdélyi magyarok önbizalmát adta vissza a közösen elért 2016-os választási siker. Kelemen Hunor azt is hozzátette: az együttműködést is tanulni kell.
A romániai belpolitikai helyzetre utalva az RMDSZ elnöke jogosaknak tartotta a kormány rossz döntései elleni utcai megmozdulásokat. Azt is megjegyezte azonban, hogy ezek mögött egy hatalmi harc is áll, amely a jogállamiságról szól. Szerinte az a kérdés, hogy azok hozzák-e a politikai döntéseket, akik választásokon szereztek legitimitást, vagy azok, akik a bűnüldözést és a titkosszolgálatokat képviselik, és nem méretkeztek meg a választók előtt. „Ha mindenki a maga dolgát végzi, abból baj nem származhat” – állapította meg Kelemen Hunor arra utalván, hogy a bűnüldöző szervek túllépik a hatáskörüket. Hozzátette: azért kell vigyázni arra, hogy az alapelvek ne sérüljenek, mert elsőként mindig a kisebbség esik a sérülés áldozatává. A köszöntőbeszédek után az országos tanács küldöttei rátértek az alapszabály és a program módosítására, az alelnökök és az elnök megválasztására.
kronika.ro

Műemlékek közt Dél-Erdélyben - Vajdahunyad várában (2.)
Hogyha Déva vára nem is annyira, de Vajdahunyad vára sokkal inkább fontosnak tűnik a románok számára. Mivel a dévaival ellentétben ez a várkastély viszonylag épen maradt fenn, sokkal könnyebb volt üzemeltetni és megteremteni a legújabbkori legendáriumát. Tény és való azonban, hogy elsősorban a magyar vonatkozásokra kell figyelni, illetve arra, hogy az erdélyi vajdaság, majd a fejedelemség korában is igen fontos szerepet töltött be. 
Luxemburgi Zsigmond (1369-1437)  magyar, német, cseh király, német-római császár Vajk kenéznek, Hunyadi János apjának adományozza ezt a területet, amely Hunyadi János kormányzósága idején válik birtokközponttá, ekkor épül fel az itteni lovagvár legkorábbi része. Később Bethlen Gábor végeztet jelentős felújítást és átépítést, majd Zólyomi Dávidné Bethlen Katalin az 1600-as évek közepén. Az erdélyi e megszűnése után (1691) az osztrákok vasraktárt rendeztek itt be, majd 1725-től a kincstári uradalom hivatalait helyezték el benne. Katonai célokra 1784-ben használták utoljára, amikor a Horea-féle parasztfelkelés idején ide menekült a környék nemessége és polgársága, majd vizsgálati fogságuk idején a várbani rabosították a felkelés vezetőit. 1818-ban és 1854-ban tűz pusztította. Az 1848-1849-es forradalom idején nem jutott számára különösebb szerep. 
A kiegyezés után a magyar kormány kiemelt fontosságúnak tartotta a várat, és 1868-ban, Arányi Lajos kampánya során adományokat gyűjtöttek. Schulcz Ferenc majf Steindl Imre irányította a felújításokat (1870-1874), akik mindent a gótika stílusjegyeinek rendeltek alá, olyan átépítéseket is végeztettek, amelyeket később vissza kellett bontani. A 19. század végén már komoly állami pénzeket fordított a budapesti vezetés a várra. Az igazi és tudományos igényű felújítás 1907 és 1913 között zajlott Möller István vezetésével. Előtte azonban a Millennium alkalmából (1896) a budapesti Városligetben felépült a Vajdahunyad vára, amely tartalmazza az eredeti vár Nebojsza-bástyája és a Mátyás-loggia másolatát (ezek az épületek 1908-ra készültek el), amelyek révén a maradék Magyarországon ma is népszerűsíthető Vajdahunyad egykori szerepe és az ott felhalmozott érték. 
Az már a korábbi személyes emlékeimhez tartozik, hogy amikor először ott jártam - úgy 1970 körül - sokkal magasabbnak tűnt. Lehetséges, hogy nem volt viszonyítási alapom, hiszen ez lehetett az első középkori vár, amelyet meglátogathattam. Pontosan nem emlékszem arra, hogy milyen kiállítás volt látható benne, az épület bizonyos jellegzetességei, formái azóta ivódtak belém. 
Akkor még javában működött a városban és környékén a nehézipar. Éjjel-nappal világított a kohók tüze, a város fölött sodronypályákon szállították egyik üzemrészből a másikba az ércet, a salakot, a szenet. Valahogy jobban lenyűgözte fantáziámat az ipar, hiszen lépten-nyomon azt dicsőítették a tankönyveink, a szülők és a rokonságunk nagy része is valahogy a vasiparhoz, a nyersvas- és acélgyártáshoz, illetve a véle szorosan összefüggő bányászathoz kötődött. Én azt hittem akkor, hogy az ipar és a szocializmus örökéletű lesz, és a 2000. évre minden baj megoldódik, akkor már tulajdonképpen a kommunizmus áldásaiban részesülhetünk majd, s én 37 évesen boldog részese lehetek benne minden földi jónak.
Nem tudtam, hogy ennek az ipartelepítésnek milyen előzményei vannak, és miféle ördögi praktikákból származtatható az a népességvándorlás, amely a háborúknál is jobban szétdúlta a székelyföldi közösségeket. A jellegzetes szagra és a pernyeként aláhulló anyagrészecskékre is emlékszem, amelyek a Siemens-Martin kemencékből áramlottak ki a légtérbe. Akkortájt nem esett túl sok szó a légszennyezés ártalmairól, arról, hogy a levegőbe kijutó anyagrészecskék mindenre rátelepednek, hogy lassan elszínezik a háztetőket, a falakat, lerakódnak az élő szervezetekben, és gyakorlatilag elviselhetetlenné teszik azt a környéket. Óriási bűn volt a várkastély köré telepíteni ezt az üzemet...
A vár tornyai - tetőzete és oldalfalai - régi idők tanújaként, de a szürke minden árnyalatában, egészen a koromfeketéig szennyezetten, vastag lerakódás alatt húzódtak meg a többi (ipari) torony közt, amelyek azt a füstöt okádták huszonnégy órás folytonossággal, s amelyek emberek ezreinek biztosították a megélhetését. Mintha szükséges áldozat lett volna Vajdahunyad vára, amelyet feláldoztak az iparosítás oltárán.
Aztán eltelt több mint húsz esztendő: 1993-ban következett számomra a második hunyadi várlátogatás. Ekkor ébredtem rá, hogy a nagyipar egyáltalán nem örökérvényű. Az apámék generációja ekkor már - aki megérte - nyugdíjas éveit tengette, jó esetben odahaza a szülőföldön, rosszabb megoldásként pedig valamelyik iparváros peremén levő tömbházlakásban, s az utánuk következők - az alig ötvenévesek - pedig korengedményes kényszernyugdíjra várva asszisztáltak a nagyipar végső lebontásán. Akkor már közeledtünk az Európai Unió nevű soros-mennyországhoz, amely - érdekes módon - ismét a kapitalizmust tartotta etalonnak - éppen 30. éves voltam, hét évvel a kommunista mennyek ideje eljövetele előtt, amikorra több iskolai dolgozatban is írtam a napfényes jövő bekövetkeztéről -, és meg voltam győződve, hogy mégiscsak az EU a nyerő, ott számunkra is terem babér, és jut némi dollár, illetőleg az akkor formálódó euróból is csepegtetnek számunkra valamennyit. A vár siralmas állapotban volt, ám látszott rajta, hogy túlélheti ezt az átmeneti kort, még akkor is, ha fenntartói nem szánnak rá különösebben figyelmet és pénzt. Még szerencse, hogy Vajdahunyad várában nem volt túl sok vas, s hogy a követ, a fát, a cserepet nem lehetett értékesíteni az ócskavastelepeken, mert így megmaradhatott. 
Akkortájt Hunyad és környéke az ipar felszámolásán dolgozott, és készülődött kiáramlani a nagyvilágba, ahol szükség van arra a tudásra, amelyet a kohómunkások, a bányászok birtokolnak. Nem nagyon kellett az ilyen ember sehol, így vagy átképezték magukat, vagy eltűntek a térségből. Egy olyan generáció nőtt itt fel, amely alig-alig tudott megismerkedni a munka világával. Nem volt már szükség a 3 x 8 órás időbeosztásra, amelyet a Beatrice a szocializmus alkonyán énekelt meg 1989-ban. 
Hunyad megyében az 1990 és 2010 közötti időszakban a leggyakoribb bűnelkövetési formák a fémlopáshoz kapcsolódtak. Az ócskavasfelvásárlók mindent átvettek, ami valamilyen fémből készült, a delikvensek pedig mindent vittek, ami mozdítható volt. 
Egy rokonom, aki kohómunkásként dolgozott, s innen ment nyugdíjba, többször is mesélt az unokáiról. Egy ideig történetesen azt ecsetelte, hogy szegény fiataloknak milyen nehéz az életük, mert mindig éjszaka kell dolgozniuk, s hogy milyen sokat vannak úton. A nagyapa akkor még nem tudhatta, hogy a csemeték egyszerű fémtolvajok, az egész megyét feltérképezték, s azért járnak éjszakai gyűjtőkörútra, mert olyankor kisebb a lebukás esélye. Évekig folytatták ezt a bizniszt, mígnem aztán tetten érték őket, és egész hosszú bűnlajstromot bizonyítottak rájuk. Az öregúr aztán többet nem dicsérte a fiatalokat. Több alkalommal is ültek, és integrálódtak a bűn világához. Olyannyira, hogy időnként most is megjelennek falun a nagyszülőknél. Ezek a csak románul beszélő unokák talán megkérdezik az öregeket, hogy mi a helyzet, hogy szolgál az egészségük, de olyankor mennek, amikor nyugdíjkifizetések vannak, s mindjárt kölcsön is kérik, vagy egyszerűen csak elveszik az öregek pénzét.  
Aztán ismét eltelt több mint két évtized, mire látogatóként megint odajutottam. A vár átesett egy teljes felújításon. A Hunyad Megyei Tanács időben észrevette, hogy az ipar és a bányászat után itt a turizmus jelentheti a kitörés lehetőségét. Nagyon nehéz a romokon építkezni. Helyi és EU-s forrásokat mozgósítottak. A várkastélyt teljesen felúíjtották a 2007-2014 közötti időszakban. Talán soha nem volt az utóbbi két évszázadban ilyen jó állapotban, bár egyes részletei elnagyoltak, illetve bosszantó helyenként, hogy új- vagy újszerű anyagokat látunk. A falakat lemosták, eltávolították róluk a szennyeződéseket.
Ha kinézünk az ablakokon - körös-körbe - azt a várost látni, amely egykor a vasból élt, mindenütt kibelezett ipari monstrumok, amelyek ma már minden funkcionalitást nélkülöznek. Ahhoz, hogy valóban élhető és másoknak is megmutatható legyen ez a környék, új várost kellene építeni, új megélhetési és foglalatossági formákat kellene találni.
Egyelőre alig látni ilyen kezdeményezéseket.
Az EU komoly szerkezetátalakítást javasolt, ehhez forrásokat is ajánlott. A fénykorában 9000 fős foglalkoztató üzemet privatizálták és korszerűsítették. Ma 2000 fő körüli a vasiparban dolgozók létszáma a városban. Gond azonban, hogy a felhagyott gyárrészek és a romok 140 hektárt foglalnak el, amelyeket nem sikerült megtisztítani és ökologizálni. A teljes sikerre és az áttörésre még várni kell.
A várlátogatók bérelhetnek idegennyelvű tourist gide-ot, ami multimédiás eszközökkel, magyar nyelven is eligazít az ódon falak között. Mi is kértünk egy ilyent. Szakmailag nem volt különösebben baj a felolvasott szöveggel, kicsit túlhangsúlyozta a román vagy románnak is tartott vonatkozásokat, viszont bosszantó volt, hogy a narrátor olyan magyar, esetleg magyar nyelvet ismerő helyi lakos volt, aki itt szocializálódott és archetípusa a szórvány(rom)magyarnak, amely konyhanyelv szintjén töri és felejti el lassan az anyanyelvét. Tele volt a szöveg segédigés szószerkezetekkel, helyzeten szórenddel, olyan hangsúlyokkal, hangformálással, amely mellett a györgyfalvi negyedben élő másod- és harmadgenerációs magyarok szlengje üde Hargita-alji tájnyelvi érték...
eloszekelyfold.com

Gazdák fóruma a PKE-n
Újabb éves konferenciáját tartotta a Partium-Debrecen Agrárklub Nagyváradon. A szombati tanácskozás a PKE-n zajlott.
Hogy mi is ez a fórum? Mint elnökétől, Gáspár Istvántól megtudtuk, 2013-ban alakultak. A Debreceni Egyetem (DE) Mezőgazdaságtudományi Kara 2005-ben mezőgazdasági mérnök szakon kihelyezett képzést indított a Partiumi Keresztény Egyetemen. A nagyváradi intézmény infrastrukturális hátterének és a DE oktatóinak köszönhetően a szak indítása sikeres volt, mára már a végzett hallgatók szép számban vesznek részt Msc és PhD képzésekben, illetve dolgoznak a mezőgazdaság területén. A Partium-Debrecen Agrárklub nyolc Nagyváradon végzett hallgató – Belényesi Imre Lajos, Boros Ferencz, Filep Ferenc Miklós Zoltán, Gáspár István, Glökner Irén Gyöngyi, Makra Máté, Papp László Béla és Székely Zsuzsanna –, illetve egy Szegeden végzett kezdeményezésére, a Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar (MÉK) oktatóinak támogatásával alakult. Az alapítók célja, hogy segítsék a MÉK Partiumi Keresztény Egyetemre kihelyezett szak hallgatóinak a beiskolázását, támogatást nyújtsanak a hátrányos helyzetű diákoknak a diplomaszerzésben, és ösztönözzék a hallgatók továbbtanulását – ismertette terveiket Gáspár István elnök. A klub tanulmányutakat is szervez a hallgatóknak, valamint segít a gyakorlati helyek felkutatásában a hetedik félévre beiratkozott mezőgazdasági mérnökök számára. A célok között szerepel szakmai előadások, határon átnyúló találkozók szervezése, valamint kapcsolattartó hálózatok kiépítése. Az Agrárklub létrehozását támogató debreceni és nagyváradi egyetemi vezetők célja, hogy a klubot olyan partiumi, magyarországi mezőgazdasági vállalkozók is megismerjék, akik a végzettek számára munkát tudnak adni a szakmai gyakorlatok keretében, illetve a diploma megszerzése után is.
Nem adják fel
Az idei a negyedik ilyen jellegű konferencia volt, igazából gazdafórum zajlott a PKE-n, amelynek fő témája ezúttal a gyümölcstermesztés volt. A szakmai előadásokra nagyon sokan voltak kíváncsiak, ám emellett azt is megtudhattuk, hogy a két egyetem kapcsolata az 1990-es évekre nyúlik vissza, és már azóta próbálnak a PKE-n önálló agrárszakot létrehozni. Ez a mai napig nem sikerült, ám a Debreceni Egyetem (DE) Mezőgazdaságtudományi Karának itteni kihelyezett képzésén már 80–90-en végeztek az elmúlt években. A PKE részéről dr. Szilágyi Ferenc hozzátette: az egyetem vezetése továbbra is fontosnak tartja, hogy Váradon magyar nyelvű agrárképzés legyen, a jelenlegi formája is lényeges, és nem tettek le a saját szak indításáról sem. Ajándékképp amúgy Szilágyi Ferenc kiosztotta a Partium térképét, amely tavaly jelent meg, és amelyet többek között a Partiumi Területi Kutatások Intézete jelentetett meg. Hozzátette: az intézetük a magyar agrártárca támogatásával idéntől immár mezőgazdasági tematikájú kutatásokat is folytatni fog.
Támogatják
Jelen volt a tanácskozáson Csomortányi István is, aki lapunknak elmondta: az Érmelléki gazdák Egyesülete is támogatja a rendezvényt, és a konkrét újdonság velük kapcsolatban, hogy a magyarországi szaktárca támogatásával idén a PKE két olyan hallgatójának tudnak ösztöndíjat biztosítani, akik az említett kihelyezett váradi képzésben vesznek részt.
Szeghalmi Örs
erdon.ro

A mostani negyedikesek a középiskolában is idegen nyelvként tanulják majd a románt
Készül a magyar 5-8. osztályos diákok számára az új tanterv, amely révén a románt idegen nyelvként sajátíthatják el. A tanterv tervezetét, amely a nyelvi kompetenciák fejlesztésére erősítene rá, közvitára bocsátotta az oktatási minisztérium.
„Az oktatási miniszter eltökélt abban, hogy szeptemberre, a 2017-2018-as tanév kezdetére elkészüljön az 5-es diákok számára az új tanterv alapján írott tankönyv" – nyilatkozta a Transindexnek Király András, a Tanügyminisztérium államtitkára. „Március végére minden tantervnek el kell készülnie, és jóvá is lesznek hagyva", tette hozzá.
Az új tankönyvekről szólva elmondta: a miniszter eltökélt abban, hogy a 2017-2018-as tanév kezdetére elkészüljön az ötödikes diákok számára az új tanterv alapján írott tankönyv. Kihangsúlyozta: a mostani negyedikeseink a középiskolában is folytathatják a román nyelv idegen nyelvként történő tanulását. 
Erdély.ma

A katolikus líceumot is belefoglalták
Tanácsi határozat az iskolahálózat-tervezetről
14 igen és 5 tartózkodás mellett pénteki rendkívüli ülésén a marosvásárhelyi tanács megszavazta a 2017/18-as évre szóló iskolahálózat-tervezetet, amelyben a legutolsó, 34. helyre az RMDSZ-frakció módosító indítványa révén felkerült a Római Katolikus Teológiai Líceum is.
Ez volt az első pozitív lépés ebben az ügyben, amit december óta húztak-halasztottak a hivatalban. Ahhoz, hogy a tervezet érvénybe lépjen, még sok beleegyezés szükséges, de legalább elindulhatott a folyamat. 
A pozitív alaphangot az ülésen Dorin Florea polgármester adta meg, aki elmondta beszédét, majd gyorsan távozott a teremből. Szavaival arra biztatta a jelenlevőket, hogy olyan döntést kell hozni, amellyel bizonyíthatják a marosvásárhelyieknek, „hogy a vegyes lakosságú városban egy magyar tannyelvű katolikus líceum működése természetes”. Sajnálatos módon a politika berkeiben tapasztalt nagy sietség és a tanfelügyelőség hibás magatartása a jelenlegi helyzethez vezetett, mondta, ami az „egyes személyek, csoportok és újságok keltette agitáció és politikai spekuláció” következménye is – tette hozzá. (?)
„Ezt meg lehet oldani bölcsességgel, bizalmat ébresztve a szülőkben és a gyermekekben” – hangsúlyozta, majd biztosította a jelenlevőket, hogy a polgármesteri hivatal költségvetésében továbbra is szerepel az iskola finanszírozása. Végül bölcs döntésre intette a tanácsosokat, és figyelmeztette, hogy szavazáskor gondoljanak a hasonló okokból 1990 márciusában történtekre, ami kitörölhetetlen szégyenfoltja maradt a városnak.
A polgármester szavainak sajnos ellentmondtak a későbbiekben, hiszen miközben az iskola támogatásáról biztosította korábban is a tanácsosokat, a hivatal iskolákért felelős igazgatósága a határidőkön és hosszabbításokon túl ahelyett, hogy a tanács elé vitte volna az 2017/18-as iskolahálózatról szóló határozattervezetet, február 7-én felterjesztett a tanfelügyelőségnek egy változatot, amelyben nem szerepel a katolikus teológiai líceum. Ezenkívül a hivatal pert indított a megyei tanfelügyelőség ellen, amit a napokban tartott fenn a közigazgatási bíróságon a polgármesteri hivatal jogtanácsosa. Ez utóbbit Csíki Zsolt, az RMDSZ-frakció vezetője szóvá is tette. 
A Benedek Theodora tanácsos vezette ülésen magyar, majd román nyelven Csíki Zsolt ismertette, hogy Románia alkotmánya és a 2011/1-es közoktatási törvény lehetővé teszi a felekezeti oktatást, így a marosvásárhelyi magyarságnak is joga van egy római katolikus iskolához. Ezt a tényt egy bűnügyi feljelentés kivizsgálásának nem kellene befolyásolnia – mondta, majd utalt arra, hogy a polgármester a múlt év őszén mind a tanácsban, mind a szülők előtt kijelentette, hogy az iskolával nincsen semmi probléma, és mindent megtesz annak érdekében, hogy a katolikus líceum létezzen és működjön. Sajnos nem éppen így történet. Mint ismeretes, a Maros Megyei Tanfelügyelőség több levelet küldött a polgármesteri hivatalnak, az iskolákért felelős igazgatóságnak, hogy a városi iskolahálózatra vonatkozó javaslatot továbbítsák az intézménynek – az elsőt december 9-én –, amelynek határideje január 12-én lejárt. Ezt február 8-ig hosszabbították meg, de mivel a tanács tudta nélkül készült beadványt nem ismertették a testület képviselőivel, az RMDSZ képviselői kénytelenek voltak sürgősségi tanácsülést összehívni. A frakcióvezető utalt a 2016. évi 5777-es miniszteri rendeletre, amelynek 22-es szakasza előírja, hogy a tanácsosok kell javasolják az iskolahálózat-tervezetet. Majd hozzátette, hogy 405 gyermek sorsáért felelősek, akiknek a helyzetét rendezni kell. 
Végül is a Szabad Emberek Pártjának tagjai és két másik liberális képviselő támogatásával megszavazták az iskolahálózatra vonatkozó javaslatcsomagot a szociáldemokraták tartózkodása mellett. 
Ez az első lépés, a tervezetet ugyanis szakmai szempontból láttamoznia kell a megyei tanfelügyelőségnek, és az előírások szerint jogában áll változtatásokat eszközölni, törölhet iskolákat, amelyek véleménye szerint nem felelnek meg a törvényes előírásoknak. Amint a Civilek a Katolikus Iskoláért szülői csoport közleményéből kiderül, rossz jelnek számít, hogy a megyei tanfelügyelőség 2017. február 3-i 1374-es határozatával (amit sajnos a magyar tanfelügyelők is aláírtak), törölte a Római Katolikus Teológiai Líceumot abból a konzorciumból, amelyet a Bolyai Farkas Elméleti Líceummal és a Református Kollégiummal alkottak. Ha ennek ellenére megadja a szakmai láttamozást az iskolahálózat-tervezetre, azt meg kell szavaznia a tanácsnak, majd a határozat törvényességét a prefektusnak kell ellenjegyeznie, azután küldhetik fel az oktatási minisztériumba a végső változat érdekében. 
Az ülésen jelen volt Novák Zoltán Csaba RMDSZ-szenátor, aki volt városi képviselőként a felsőház tanügyi bizottságában tevékenykedik, ezért őt is megkérdeztük a pénteki határozat érvényre juttatásának esélyeiről: 
– Amikor a tanácsból kiléptem, megígértem egykori kollégáimnak, hogy nyomon követem, segíteni fogom a munkájukat, megpróbálok a lehető legtöbb tanácsülésen itthon lenni, és a közösségünket érintő városi kérdésekre figyelni… Az elmúlt hetekben nagyon sokat dolgoztunk annak érdekében, hogy valamelyest tisztázzuk a római katolikus líceum körül kialakult problémákat. Személy szerint háromszor találkoztam a tanügyminiszterrel, aki megígérte azokat az okiratokat, amelyek segítségével valamelyest rendezni próbáljuk a helyzetet. Az oktatás minőségét ellenőrző testülettől megérkezett az igazolás, amely szerint az Unirea főgimnáziumból átvett osztályok akkreditált osztályoknak számítanak, ami a folyamatban levő pert is érinti. Ugyanakkor lépéseket tettünk annak érdekében, hogy a minisztérium járuljon hozzá egy ideiglenes igazgató kinevezéséhez. Bár tudtommal még nem érkezett meg az igazoló okirat a megyei tanfelügyelőségre, a miniszter személyesen tett ígéretet erre. 
A tanácsnak az volt a szerepe a mai nap folyamán, hogy az iskolahálózatot útjára indítsa, mert korábban csak passzolták a labdát a tanfelügyelőség és a polgármesteri hivatal között. Úgy gondolom, hogy a polgármesteri hivatal, ahogy Csíki Zsolt kolléga is elmondta, nem tette meg a kötelességét egy jogilag is jól megfogalmazott és a törvényeknek megfelelő iskolahálózat-tervezet előterjesztését illetően. Ezt korrigálta ma a tanács, és izgalommal várjuk, hogy mi lesz ennek a lépésnek a következménye – mondta a szenátor, majd hozzátette: kellően alátámasztott, dokumentált iratról van szó, és reményei szerint a tanfelügyelőség, amely nagyon óvatos a jogi háttér miatt, látni fogja a biztosítékát annak, hogy megteheti a következő lépést, és engedélyt ad a hálózatra.
BODOLAI GYÖNGYI
Népújság (Marosvásárhely)

MKT-ülést tartott az aradi RMDSZ
Legfontosabb feladat meghálálni a bizalmat
Amint azt előre jeleztük, pénteken 16 órától a székházában tartotta Megyei Küldöttgyűlését az RMDSZ Arad Megyei Szervezete. A prezídiumban Tóth Piroska titkár és ifj. Zágoni Szabó András alelnök társaságában helyet foglaló Hadnagy Dénes MKT-elnök köszöntötte a résztvevőket. Miután megállapította az ülés szavazóképességét, ismertette a napirendet, amelynek az első pontja szerint felkérte politikai tájékoztatójának a megtartására Faragó Péter megyei elnököt, parlamenti képviselőt.
A sürgősségi kormányrendeletek jogrendszerét teljesen el kell törölni
Az év első összejövetelén az elnök minden résztvevőt köszöntött, jó egészséget, a magyar közösség szempontjából eredményes 2017-es évet kívánt mindnyájuknak. Előrebocsátotta: tájékoztatójának első részében a parlamenti választásokat értékelné, utána viszont azt a kényes helyzetet, ami a kormány beiktatása után született. A választásokkal kapcsolatban kifejtette: a fő cél, az Arad megyei magyarság parlamenti képviseletének a visszaszerzése teljesült: megyei szinten 8%-os, országos szinten 6,5%-os támogatást kapott az RMDSZ. A magyarságot Bukarestben erős frakció képviseli.
Az emberek bizalmának a meghálálása a következő időszaknak a fő feladata. Azt szeretnék, ha a következő 4 évi parlamenti munka haszonélvezői az erdélyi és ezen belül az Arad megyei magyarság lenne. Az RMDSZ legfontosabb célja az elmúlt években, illetve a kampányban megfogalmazott vállalásaiknak a teljesítése lesz. Faragó elsősorban a kisebbségi jogok megszerzését nevezte meg, a nyelvhasználati küszöb csökkentését, a kulturális jogkörök bővítését, egy olyan jogállam kiépítését, amely szavatolja a kiszámíthatóságot, a megbízhatóságot, illetve a biztos jövőt a lakosság számára, benne a kisebbségekét is.
Nem titkolt célja a bukaresti részvételnek, hogy a településeink fejlődjenek, olyan központi költségvetési támogatást kapjanak, amely hozzájárul a lakosság és a magyarság mindennapi életének a javulásához.
A választások után hamar világossá vált: a PSD túlnyerte magát, ezért az ALDE-val kényelmes parlamenti többséget képezhet, de a 18 nemzeti kisebbség képviselője is támogatja a kormányt, ezért annak a megalakításához nem volt szükség az RMDSZ támogatására. Az RMDSZ vezetősége is úgy gondolta, nem akar a kormány részese lenni egy olyan ötödik kerékként, amely nem befolyásolhatja a működését. Ugyanakkor azt is érzékeltették, nincs értelme az ellenzékhez csapódni, mert azzal a következő években szinte semmit nem tudnának teljesíteni a kampányban tett ígéretekből, a közösség által megfogalmazott elvárásokból. Éppen ezért kötöttek a kormánypártokkal rövid távú megállapodást, amiben csak annyi van, hogy az olyan esetekben, amelyeket előre megbeszélnek, egyeztetnek egymással, támogatják egymást a parlamentben. Ezt azért kötötték, hogy legyen esély arra, hogy a tavaszi parlamenti szesszióban az RMDSZ által benyújtott törvénymódosítási kezdeményezések sikeresen átmenjenek. E kérdések alatt a nyelvi jogokat, a visszaszolgáltatásokat, a jogállamiság jobb irányba terelését értik, mindazokat a törvénytervezeteket, amelyek fontosak közösségünk számára. Az egyezség főpróbája a következő hónapokban lesz, amikor a törvénymódosítási javaslataikat benyújtják a parlamentbe. Ezen múlik majd a parlamenti együttműködésnek a folytatása vagy a megszakítása. Az együttműködési megállapodás szerint az RMDSZ frakciója egységesen megszavazta a kormány beiktatását. A megállapodás első próbája a költségvetés volt, amelyre nagyon sokan mondják, hogy túl optimista, teljesíthetetlen. A maga véleménye szerint is túl optimista, mert az állam többletbevételeihez igazítja a felvállalt tetemes kiadástervezetet, ami tartalmazza a minimálbéreknek 200 lejjel való növelését, a nyugdíjpontok emelését, az infrastrukturális beruházásoknak a növelését.
Az RMDSZ kérésére emelték meg a megyei utak fejlesztése céljából a megyei tanácsoknak kiutalt nagyobb pénzösszeget – van pénz az észak-erdélyi, valamint a Lugos–Déva közötti autópálya építésére, befejezésére.
Faragó Péter kérése volt, hogy végre különítsék el a pénzt az Aradon megépíteni tervezett két hídra. Azt mondták, a pénz benne van a költségvetésben. Az egyik hidat idén, a másikat a közeljövőben építik meg. Van pénz a helyi fejlesztésekre, ami a települések fejlesztését szolgálja. Külön dolog, amit a költségvetésbe csak az RMDSZ kért, és kétnapos vita eredményeként lett meg: az egyházi személyzet számának az emelése. 2007. óta nem lehetett emelni az egyházi kiszolgáló személyzetnek a létszámát, amit ezután minden megyében 5%-kal lehet emelni, köztük a magyar vonatkozású egyházi alkalmazottakét is. Az említett okok miatt szavazták meg a költségvetést.
Az elmúlt 10 napban bekövetkezett tüntetéssorozat okaira világítva, előrebocsátotta: a Btk. megváltoztatásában a kormánypártok és az RMDSZ között semmilyen egyeztetés nem volt, ezért ők is a hírek alapján követték a frissen megválasztott kormány által elkövetett baklövéseket. Az RMDSZ évek óta mondja, hogy a törvényeket nem a kormánynak, hanem a parlamentnek kell meghoznia, de ezt mindig csakis az éppen aktuális ellenzék hallja meg. Egy igazi demokráciában a kormány nem hoz törvényerejű rendeleteket egyik napról a másikra, amelyre később törvényként lehessen hivatkozni. Az elmúlt 10 napban is gyakran mondták: a sürgősségi kormányrendeletek jogrendszerét teljesen el kell törölni Romániában! Erre csak az EU-csatlakozás előtt volt szükség, amikor voltak olyan dolgok, amelyekre nagyon gyorsan kellett reagálni. Azóta ezekre nincs szükség, mert antidemokratikus, jogállamellenes, a törvényhozásnak a parlamentben kell lezajlania. Az RMDSZ évek óta hangoztatja a büntető törvénykönyv hiányos voltát, hiszen annak több mint 40 cikkelye alkotmányellenes, de senkinek nem volt érdeke változtatni rajta. Éppen ezért, minden parlamenti párt számára a következő időszak legsürgősebb feladata kell hogy legyen a Btk.-nak az Alkotmány szerinti átdolgozása, figyelembe véve a Velencei Bizottság ajánlásait is. Ez nem csak az ország, hanem a magyar közösség érdeke is, hiszen egy közösség akkor van biztonságban, ha az ország jogrendje biztos, kiszámítható. Példának okáért, egyik alkotmányellenesnek ítélt cikkely miatt ül a börtönben 2 éve Nagy Zsolt, de a cikkellyel azóta sem foglalkozott senki. A Btk. módosítása egyáltalán nem lesz könnyű ebben az országban, ahol az érzelmek és az indulatok elszabadultak. Ennek során mindkét oldal a legmesszebb elment, a saját érdekei mentén próbált véleményt alkotni, nyilvánítani. Szinte esély sem volt arra, hogy a felek leüljenek higgadtan átbeszélni a dolgokat. A többi párttal együtt az RMDSZ-nek is egyik legfontosabb feladata megteremteni a jogállamiságot, ahol az emberek nem ülnek ártatlanul börtönben, ahol a törvények egyértelműek és betartják őket, ahol a visszaszolgáltatást nem akadályozzák. Az említettekhez kell megtalálnia az RMDSZ-nek a megfelelő partnereket.
Határozatok
A továbbiakban Péró Tamás ügyvezető elnök számokkal alátámasztva értékelte a 2016-os parlamenti választások eredményeit. Hadnagy Dénes MKT-elnök a rendszeresen megtartott küldöttgyűlésekről, a folyamatos kapcsolattartásról, a szakbizottságok tevékenységéről olvasott fel tájékoztatót. Péró Tamás ügyvezető elnök ismertetője után elfogadták a 2016-os költségvetés végrehajtásáról szóló határozattervezetet. Ugyancsak Péró Tamás ismertetőjében hangzott el az a határozattervezet, amely értelmében az RMDSZ Arad Megyei Szervezetének helyi és kerületi szervezetei 2017. február 17-ig kötelesek jelezni az Ügyvezető Testülettel a közgyűléseiknek a február 17. és április 30. között megtartandó időpontját. Ugyanakkor február 17-ig a jelzett tagszervezetek kötelesek lezárni a 2016-os pénzügyi évet, illetve a központ felé jelezni a tagsági díjat fizető tagok számát, behajtani a hátralékokat. Ugyancsak Péró Tamás olvasta fel a Megyei Küldöttgyűlésnek az elnök által, 2017. május 20-án 10 órára az Arta moziba történő összehívására szóló határozattervezetét. A jelzett határozattervezeteket megszavazták.
A továbbiakban Hadnagy Dénes ismertette az Alapszabályzat-módosító Bizottság létrehozásának a határozattervezetét. A bizottságba Faragó Pétert, Bölöni Györgyöt, Péró Tamást, Pál Norbertet és Kovács Imrét választották. Ugyancsak Hadnagy Dénes ismertette a Programmódosító Bizottság létrehozásáról szóló határozattervezetet. A Bizottságba Bognár Leventét, Szabó Mihályt, Hadnagy Dénest, Derzsi Csabát és Farkas Viktóriát választották.
A 10 napirendi pont szerinti Megyei Választási Bizottság megalakításáról szóló határozattervezetet Péró Tamás ismertette. A bizottságba Hadnagy Dénest, Tóth Piroskát és ifj. Zágoni Szabó Andrást választották.
Zárszóként Faragó Péter megyei elnök bejelentette: az RMDSZ következő SZKT-ülését május 13-án Zilahon vagy Besztercén tartják, ahova az Arad megyei SZKT-tagok közé javasolja Kovács Imre nagyperegi polgármestert, akit a közelmúltban Ezüstfenyő-díjjal tüntettek ki.
Oktatási fórum szükséges
Az egyéb napirendi pontban Derzsi Csaba a kulturális rendezvényekre szakosodott civilszervezetek vezetőinek a figyelmét hívta fel a március 1–30. között benyújtható pályázati lehetőségekre. Kovács Imre nagyperegi polgármester megköszönte az Ezüstfenyő-díjat, ami további, még hatékonyabb munkára serkenti.
Hadnagy Dénes a szaktestületek közötti együttműködés fontosságára hívta fel a figyelmet. Erdélyi István a nagypiacon működő vállalkozóknak, árusoknak az oda tervezett Egyesülési emlékmű miatti tiltakozására hívta fel a figyelmet. A kérdésben Bognár Levente kifejtette: eredetileg az emlékművet a ligeti tó közepére tervezték, de a városi tanács, amelyben az RMDSZ-nek csupán 2 szavazata van, megváltoztatta a határozatot.
Bíró Zoltán az iskolaigazgatók közelmúltban lezajlott vizsgáztatási kálváriájának a felvetésével egy vitafórumnak a témáját szolgáltatta, amihez sokan hozzászóltak. Véleményünk szerint a téma „megér még egy misét”, vagyis Király András oktatási államtitkár és Pellegrini Miklós helyettes főtanfelügyelő jelenlétében egy oktatási fórum összehívása szükséges.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)

A Marosi Református Egyházközség levéltárában jártunk
Marosvásárhely nagyon hamar csatlakozott a reformációhoz, ezt tanúsítják azok az oklevelek, amelyeket a Marosi Református Egyházközség levéltára őriz. A nyugati reformációt követően néhány évtized múltán elfogadják a heidelbergi kátét, valamint olyan zsinatot is tartanak, ahol az úrvacsora-tanban vitáznak János Zsigmond fejedelem jelenlétében. A református egyházközség levéltárában jártunk.
Az itt őrzött legkorábbi irat egy 1567-ben kelt, János Zsigmond kézjegyével ellátott, Medgyesen kiállított latin nyelvű oklevél, amely három település elöljárójának szólt, hogy az ott szolgáló lelkészeket becsüljék meg, és tisztességesen adják az illetményeiket. Ugyancsak értékes a Bethlen Gábor korából, 1629-ből származó vizitációs jegyzőkönyv – tudtuk meg Berekméri Árpád Róbert egyházmegyei levéltárostól. A jelenleg költöző levéltár eddig a Marosi Református Egyházmegye épületében, az egykori Teleki-házban működött. Tavaly nyáron, a hely szűkössége miatt, a marosvásárhelyi református egyházközségek kuratóriuma úgy döntött, a Szentgyörgy (ma Forradalom) utcába, a Makariás-házba költöztetik, ahol egy raktárhelyiséget és egy irodát biztosítottak a gyűjtemény számára.
Kutatni bárki betérhet az egyházi levéltárba, természetesen el kell fogadnia a belső szabályzatot, amely elsősorban az iratok minőségének a megőrzésére vonatkozik – mondta a Vásárhelyi Hírlapnak Berekméri Árpád Róbert levéltáros. Leginkább történészek veszik igénybe az irattár anyagát, de szép számban kérik, hogy kutathassanak magánszemélyek is, akik közül például sokan  – az egyházkösségek egykori alkalmazottai, lelkipásztorai  – a nyugdíjkiegészítéshez, jövedelem igazolásához szükséges iratokat keresik. Ugyanakkor a családfakutatással foglalkozó történészek is gyakran felkeresik a levéltárat, ugyanis ma már egyre inkább a hivatásos kutatókra bízzák ezt a fajta munkát, ők tudják, hogyan és hol kell egy-egy születési bizonyítványt, anyakönyvi adatot, házasságlevelet megkeresni.
A Marosi Egyházmegye levéltárából 1971-ben két igen jelentős iratot vittek el a bukaresti Román Nemzeti Múzeumba: egy Báthori Zsigmond- és egy Bethlen Gábor-féle oklevelet – mondta Berekméri Árpád Róbert. Mindkettő az akkori Schola Particulának adományozott 150 forintról szól, amelyet Báthori adott, és ezt Bethlen megerősítette. Elég hosszas huzavona után, 2011-ben sikerült ezeket visszaszerezni – mutatott rá a levéltáros. Hozzátette: semmit nem semmisítettek meg azok közül az iratok közül, amelyeket az egyháztól elvittek: az ingatlanokra vonatkozó anyagot, az anyakönyveket, iskolai iratokat az állami levéltárba szállították.
Az egyházi levéltár saját iratai mellett hagyatékokat is befogad, akár örökre, akár letétbe. Berekméri elmondta, például Farczády Elek hagyatékát őrzik, vagy Nagy Géza egykori sáromberki lelkipásztorét. Ha valaki nem szeretné, hogy elkallódjanak a családi iratok, az egyháznak adományozhatja, illetve rövidebb vagy hosszabb időre letétbe helyezheti. A levéltárosnak a gondjaira bízott levéltári anyagok kezelése, őrzése mellett a kisebb egyházközségekben található értékes iratok felleltározása, esetleg beszállítása, elhelyezése is a feladatkörébe tartozik. Mint kutató-történész, Berekméri Árpád Róbert neve leginkább hadtörténészként vált ismertté, de az egyháztörténet is érdekli, a rábízott levéltári anyag feldolgozását és megismertetését is fontosnak tartja, mit jelentett a reformátusság Marosvásárhelyen, mit jelentenek a református gyűjtemények. „Jelenleg az 1920 és 1944 közötti korszakot kutatom, főleg a marosvásárhelyi vonatkozású dokumentumokat, ezekből írok tanulmányt” – mondta a levéltáros.
Antal Erika
Székelyhon.ro

Büntetőeljárás a Wass Albert utcanév miatt
Büntetőeljárás indítását kérte Kovászna megye prefektusa azon kézdivásárhelyi városházi hivatalnokok és városi képviselők ellen, akik 2015 novemberében jóváhagyták, illetve megszavazták, hogy a székelyföldi város egyik utcáját Wass Albert íróról nevezzék el.
A vitatott önkormányzati határozatot 2016 februárjában a prefektus keresete alapján visszavonta az önkormányzat, és akkor a rendőrség javaslatára az ügyészség le is zárta az ügyet. Sebastian Cucu, Kovászna megye prefektusa azonban megfellebbezte az ügyészségi határozatot, és újabb kivizsgálást kért. Bokor Tibor, a székelyföldi város polgármestere a Krónika című napilapnak nyilatkozva azt mondta, hogy az okafogyottá vált ügy újbóli felmelegítése feszültségkeltésre szolgál.
Ménessy Kinga, a kézdivásárhelyi polgármesteri hivatal kommunikációs osztályának a munkatársa az MTI-nek elmondta: a prefektus fellebbezését a helyi bíróság tárgyalja február 16-án.
Kézdivásárhely önkormányzata 2015 novemberében egyhangúlag megszavazta, hogy egy addig névtelen utcát Wass Albert íróról és költőről nevezzenek el. A névadást a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) kézdivásárhelyi szervezete javasolta. Az ügyben a prefektus, valamint egy, a székelyföldi románok érdekeiért gyakran megnyilatkozó blogger és szervezet is feljelentést tett. A névadást kifogásoló szervezet azzal érvelt, hogy Wass Albert bizonyítottan háborús bűnös volt. A HVIM azonban átadott az önkormányzatnak egy – a főügyészségnek tulajdonított, de később hamisnak bizonyult – dokumentumot, amely arról tanúskodik, hogy Wass Albertet sem emberiesség-, sem békeellenes bűncselekményekért, sem háborús bűnökért nem ítélték el. Az utcanévadás, majd a név visszavonásának a folyamata párhuzamosan zajlott a HVIM két kézdivásárhelyi vezetője, Beke István és Szőcs Zoltán ellen felhozott terroristavád kivizsgálásával.
Wass Albertet 1946-ban háborús bűnök elkövetése miatt távollétében – egy vitatott ítéletben – halálra ítélte egy kolozsvári népbíróság. Azzal vádolták a korabeli román hatóságok, hogy 1940-ben, a magyar hadsereg Észak-Erdélybe történő bevonulásakor parancsot adott több ember kivégzésére. A háborús bűnösök kultuszát tiltó, 2002-ben elfogadott jogszabály értelmében három erdélyi településen eltávolították talapzatáról az író köztéri szobrát. 
Népújság (Marosvásárhely)

Korszerű tankönyveket szerkesztenek a hitoktatók
Az erdélyi magyar nyelvű római katolikus egyházmegyék hitoktatói által mindmáig használt hittankönyvek formailag és tartalmilag sem felelnek már meg a mai társadalomban élő gyermekek, diákok oktatási, tanulási módszereiknek és igényeiknek. Frissítésre volna szükség, új, korszerű anyagok kiadásával – erre a következtetésre jutottak a már néhány hónapja közösen gondolkodó és együtt dolgozó négy egyházmegye katekétái. Böcskei László nagyváradi megyéspüspök fő támogatója ennek a hitoktatás terén korszerűsítést előmozdító kezdeményezésnek, amelynek egyik legfontosabb célja az, hogy élményszerűvé tegye a hitoktatást, hogy nemcsak a hitnek – mint bármely más tantárgynak – az oktatásáról, hanem élményszerzésről beszélhessünk, amely által a diákok könnyebben képesek lesznek saját életükbe építeni – nem annyira az információt, mint inkább – a lelkületet, amellyel a hittanórák alatt kapcsolatba kerültek
Kedden, 2017. február 7-én, Nagyváradon az Egyházmegyei Pasztorális Központban találkoztak az új V.–VIII. osztályos hittankönyvek szerkesztésének céljából a gyulafehérvári főegyházmegye, illetve szatmári, temesvári és nagyváradi egyházmegyék hitoktatóinak képviselői. Egy nappal korábban, hétfőn Gyulafehérváron találkoztak a hitoktatók, hogy a katolikus hittanolimpia anyagát dolgozzák ki. Nagyváradon a tankönyvszerkesztésre vonatkozó feladatokat osztották le, megállapították azt, hogy ki melyik anyagrésznek a szerkesztésével és kidolgozásával foglalkozik, illetve egyeztették az alapelveket és a munkamódszert ahhoz, hogy a végeredmény formailag egységes lehessen. Benedek Ramóna hitoktató hangsúlyozta, hogy az anyagok egymásra épülnek: a következő év tankönyve mindig az előző év tankönyvéből indul ki. A temesvári egyházmegye hitoktatói vállalták a könyvek román nyelvre való fordítását. A hitoktatók múltbeli egyházmegyeközi találkozói alkalmával a több területen való együttműködés igénye és lehetősége is felmerült, többek között a közös tankönyvszerkesztés is, így tehát ez az első kézzelfogható megnyilvánulása a közös gondolkodásnak és közreműködésnek.
A kezdeményezés az erdélyi magyar nyelvű római katolikus egyházmegyék főpásztorainak a jóváhagyásával jött létre, és annak ellenére, hogy vannak még kisebb fenntartások és kételkedések – főleg ami az állami hatóságok által való jóváhagyást illeti –, úgy néz ki, hogy jó irányba haladnak a dolgok, sokan mutatnak készséget és nyitottságot ezen a téren. „Ha azt akarjuk, hogy állami, minisztériumi szinten komolyan vegyenek minket, hittanversenyeinket, tanrendszerünket és tankönyveinket elismerjék országos szinten, akkor mindenképpen együtt kell, hogy dolgozzon a négy egyházmegye, egységes módon kell az erre vonatkozó kéréseinket, anyagainkat jóváhagyás végett benyújtanunk” – mondta Böcskei László püspök. „Kormányok jönnek-mennek, a törvényhozás is változik, és jöhetnek még olyan rendelkezések, amelyek eltiltják a hitoktatást az országos tanrendszerből. De most, amikor ennek a lehetősége megvan, élni kell vele, és minden eszközt meg kell ragadnunk azért, hogy a lehető legjobban tegyük, hiszen felelősek vagyunk a mai diákok oktatásáért, vallásos neveléséért” – tette hozzá a nagyváradi főpásztor.
A következő hetekben a megbízott csoportok tovább folytatják munkájukat, majd a kidolgozott anyagokat egységesítik és az előírt szabályoknak megfelelően járnak el elismertetésük ügyében, hogy a hitoktatók mielőbb korszerű segédeszközként használhassák az új tankönyveket.
Micaci Cristian
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Készül a románnyelv-tanítás magyarbarát változata
A 2017/2018-as tanévben ötödik osztályt kezdő diákok lesznek a haszonélvezői annak az új tantervnek, amely előírná, hogy a magyar anyanyelvű 5–8. osztályos diákok a román nyelvet speciális tankönyvből tanulhassák.
Hétfőn lehet utoljára hozzászólni az oktatásügyi minisztérium január 27-én közvitára bocsátott új tantervéhez, amely előírná, hogy a magyar anyanyelvű 5–8. osztályos diákok a román nyelvet speciális tankönyvből, főként a kommunikációra fókuszálva tanulhassák. A tanügyi törvény rendelkezik arról, hogy a magyar gyermekek számára a román nyelvet sajátos módon, mint második nyelvet tanítsák minden iskolai szinten, ne csak a négy elemi osztályban. Az elmúlt hat évben a minisztérium mindössze az 1–4. osztályosok számára készítette elő a törvény alkalmazását.
A mostani fejlemény az, hogy ez a roppant lassú életbe léptetés a második szakaszához érkezett: elkészült az 5–8. osztályosok számára a román nyelv tanterve, és ezt az előírt gyakorlat szerint közvitára bocsátották. Az új tantervnek azok a diákok lesznek az első haszonélvezői, akik ősszel kezdik az ötödik osztályt. Hátravan még e tervezőmunka harmadik szakasza, amely a 9–12. osztályt érinti – jegyezte meg az RMDSZ szombati közleményében Magyari Tivadar, a szövetség oktatásügyekért felelős ügyvezető alelnöke.
Magyari: nem szabad tovább késni
„A 2011-es tanügyi törvény 46. cikkelye valóban történelmi előrelépést jelentett: az iskolai oktatás minden szintjén a magyar anyanyelvű, magyarul tanuló diákoknak úgy tanítanák a román nyelvet, hogy tekintettel legyenek arra, ez nekik nem anyanyelvük, és elsősorban a beszélt román nyelv elsajátítását célozzák meg. A nyolcvanas évek közepéig az 1–8. osztályban volt erre lehetőség, azóta, harminc éven keresztül csak az 1–4. osztályban. Most a történelemben először mindez az elsőtől a tizenkettedik osztályig megvalósulna” – mutatott rá Magyari.
Úgy véli, az RMDSZ által érvényesített elv hiába van törvénybe vésve immár hat éve, mert a törvény megszületése után a tanügyi tárca minden tantárgy esetén egy nagyon lassú, hosszadalmas és körülményes átmenetet tervezett meg, a különféle szakbizottságoknak hosszas határidőket szabott meg. Így a magyaroknak szánt speciális románnyelv-tanítás tantárgyaiban is. „Az új, a mindennapi nyelvhasználatra tanító román tantárgyakról e késés miatt több évjárat tanulói maradnak le. Így évekkel a törvény kedvező rendelkezése után sem rendezték a tömbvidéken felnövő magyar gyermekek hatékony románnyelv-tanulását, ráadásul a nyolcadik és tizenkettedik osztályosok országos vizsgái, tehát például az érettségi román próbái hátrányosak a magyar anyanyelvűek számára” – mutatott rá az oktatásügyi szakember, aki szerint a tervezési szakaszt tovább késleltetni nem szabad. A tantervek kialakítását követően a tankönyvek megírásának, kiadásának szintén bonyolult procedúrája következik, ami további elodázást jelenthet – hívta fel a figyelmet.
Kárp Ágnes: sok könnyítést tartalmaz a tervezet
Kárp Ágnes marosvásárhelyi tanítónőt, a magyar ajkú elemi osztályosok számára készített román tantervek kidolgozóját arról kérdeztük, mennyire biztosít folytonosságot, mennyire kapcsolódik szervesen az 1–4. osztályos tantervhez a most közvitán lévő 5–8. osztályos román tanterv. A szakember úgy fogalmazott, véleménye szerint összességében véve rengeteg könnyítést tartalmaz az új tervezet. „Az ötödikes tananyag például szervesen kapcsolódik, illeszkedik a negyedikeshez, így az átmenet korántsem olyan drasztikus, mint a jelenlegi, amelyben az ötödikeseknek a román anyanyelvűek számára készített tanterv szerint kell elsajátítaniuk a nyelvet és irodalmat” – fejtette ki a pedagógus.
Példaként említette: az új tervben az szerepel, hogy az irodalmi és nem irodalmi szövegeket is adaptálni lehet, ez pedig azt jelenti, hogy az archaikus vagy valami miatt nehezen érthető szavakat, kifejezéseket ki lehet cserélni közérthetőbbekre. „Ez fontos, hiszen eddig nagyon megnehezítették a nehéz szövegek a gyerekek tanulását” – tette hozzá Kárp Ágnes. A Krónikának nyilatkozó szakember azt is lényegesnek tartja, hogy a tanterv meghatározza, pontosan hány szöveggel kell dolgozniuk az ötödikes diákoknak egy évben, ez pedig nem tűnik soknak, hiszen 8–14 szövegről van szó.
„A tervezet megszabja azt is, hogy maximum hány szavas szövegeket kell tartalmazniuk majd a tankönyveknek. Míg negyedik osztályban maximum 350 szavas szövegeket kaphattak kézhez a diákok, az új tanterv értelmében ötödikben ez a szám nem növekszik meg nagyon, csak 450-re. A mostani ötödikeseknek viszont legalább kétszer ilyen hosszú szövegekkel kell megbirkózniuk, ami sokszor irreális elvárásnak tekinthető” – mondta a szakember.
Kitért arra is, megszabják ezentúl, hogy a gyerekektől maximum hány szavas írásbeli dolgozatot várhatnak el románból. Kárp Ágnes úgy fogalmazott, mindenki számára nyilvánvaló, hogy a mostani tantervnek az volt az egyik legnagyobb hibája, hogy nem tanította meg kommunikálni a gyerekeket, és úgy kell elsajátítaniuk a nyelvtant, hogy közben tulajdonképpen nem tanulnak meg románul beszélni. A közvitán lévő tantervben viszont úgymond funkcionálisan szerepel a nyelvtani elemek elsajátítása, vagyis oly módon tanítanák a gyerekeket, hogy minél könnyebben megtanuljanak kommunikálni. „Kérdéses viszont, hogy sikerül-e tankönyveket írni az új tervek szerint, hiszen nálunk voltaképpen az egyetemeken, a pedagógusképzésben sem tanítják meg a jövendőbeli tanárokat, tanítókat arra, hogy hogyan kell idegen nyelvként oktatni a románt” – hívta fel a figyelmet Kárp Ágnes. Mint mondta, a tankönyvírás is rengeteg akadályba ütközik a licitek, közbeszerzési eljárások nehézkessége miatt.
„Mindazonáltal nagyon jó lenne, ha minél több pedagógus érdemben hozzászólna a tantervhez, javaslatokat tenne tapasztalatai alapján, hiszen a jól megalapozott szakvéleményeket minden bizonnyal figyelembe veszi a tantervkészítő munkacsoport” – hívta fel a figyelmet Kárp Ágnes.
Gyergyai Csaba, Kiss Judit |
Krónika (Kolozsvár)

Új honlapon folytatják a volt riportosok
Új online felületen, az Erport.ro honlapon folytatja munkáját a decemberben megszüntetett Erdélyi Riport szerkesztősége, amely hétfőn közleményben jelezte, hogy közösségi finanszírozással kívánják megteremteni a „sajtóműhely működésének anyagi feltételeit".
Szűcs László, az Erport.ro szerkesztője – aki 2002-ben részt vett az Erdélyi Riport hetilap megalapításában, majd az online lap főszerkesztőjeként tevékenykedett – a Krónikának úgy nyilatkozott: tiszta lappal indulnak abban az értelemben, hogy a portál új néven és új rovatokkal jelentkezik, de a csapat megmaradt, illetve tematikailag és minőségileg ugyanazt a munkát szeretnék folytatni. Időközben új szerzők is csatlakoztak hozzájuk, például Demény Péter, a (szintén a Progress Alapítvány által kiadott) Maszol.ro portál korábbi publicistája is publikál az Erport.ro-n.
Szűcs Lászlótól megtudtuk, az Erdélyi Riportot kiadó, az RMDSZ által működtetett kolozsvári Progress Alapítvánnyal azóta sem egyeztettek, hogy a kiadó korábban közölte, tárgyalnak a lehetséges folytatásról a szerkesztőséggel. Nagy-Debreczeni Hajnal, a Progress elnöke még januárban úgy nyilatkozott, megvizsgálják annak a lehetőségét, hogy „milyen változások lennének szükségesek a portál jobbá, olvasottabbá tétele érdekében". „Nem tárgyaltunk, nem is volt miről tárgyalni. Semmilyen kapcsolatunk nincs a kiadóval" – fogalmazott Szűcs.
A nagyváradi újságíró arra is kitért: már akkor tudta, hogy nem ideiglenes felfüggesztésről van szó, ahogyan azt a kiadó sugallta. Korábban a szerkesztőség azt kérte, hogy a Progress Alapítvány jelképes összegért adja el nekik a hetilapból portállá alakult lap jogait, azonban erre sem került sor. Szűcs rámutatott: az alapítvány tulajdonát képező leltári tárgyakat, például a szolgálati telefonokat átadták a kiadónak, és az archívum is az Erdélyiriport.ro oldalon marad.
Szűcs László azt is elmondta: kizárólag közösségi támogatással működtetik az új portált, más anyagi háttér nincs. A lehetséges anyagi forrásokról ugyan folytattak tárgyalásokat, de nem akartak olyan feltételeket elfogadni, amelyek befolyásolnák az újságírói munkát. „Szeretnénk transzparensen működtetni az oldalt" – hangsúlyozta a szerkesztő. A szerkesztőség közleménye szerint az Erport.ro portált a nagyváradi – egyebek mellett könyvkiadással, kulturális rendezvények szervezésével foglalkozó – Holnap Kulturális Egyesület adja ki. A portál működését bárki támogathatja tetszőleges összeggel, a bankszámlaszámok elérhetők az Erport.ro honlapon.
Az ügyben Nagy-Debreczeni Hajnalt, az RMDSZ által működtetett szervezet elnökét is megkerestük. Kérdésünkre, hogy a Progress Alapítványnak mik a tervei az Erdélyi Riport portállal, kívánja-e újraindítani a jövőben az online felületet, annyit mondott: erről a kérdésről jelen pillanatban nem kíván nyilatkozni.
Mint ismeretes, az Erdélyi Riport szerkesztősége december 29-én közzétett nyilatkozatában hozta nyilvánosságra, hogy kiadója 2017. január 1-jétől anyagi okok miatt meghatározatlan időre szünetelteti a portál működtetését, a munkatársakkal pedig szerződést bont. A szerkesztőség egyhangúlag úgy döntött, hogy nem hagyják abba a munkát, mostanáig egy blogfelületen közölték írásaikat.
Kőrössy Andrea, Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Túl a Gutenberg-galaxison és a világhálón – felolvasó körúton az E-MIL
Farsangi felolvasás-sorozatot tart mától péntekig hat városban az Erdélyi Magyar Írók Ligája (E-MIL). Karácsonyi Zsolt, az E-MIL elnöke a Krónikának elmondta, az irodalmi felolvasó körút keretében ezúttal Aradra, Temesvárra, Nagyváradra, Marosvásárhelyre, Brassóba, valamint a határon túlra, Szegedre is ellátogatnak az erdélyi írók-költők.
A rendezvénysorozat kedden az aradi Csiky Gergely Főgimnáziumban indul, ahol a város szülöttje, Karácsonyi Zsolt, valamint Serestély Zalán és Varga László Edgár lép fel. „Néhány éve sikeres sorozatunk volt az Irodalmat a vidéknek, amikor falvakban, olyan településeken találkoztunk az olvasókkal, ahová ritkábban jutnak el írók.
Tulajdonképpen ennek a folytatása a mostani farsangi felolvasássorozat, amelynek keretében hat városba érkezik az E-MIL íróinak egy-egy komolyabb különítménye" – mondta el az elnök. Kérdésünkre kitért arra is, hogy felolvasásaikon generációtól függetlenül részt vesznek az olvasók, a szerzők pedig mindenkit várnak az eseményekre – Aradon például diákoknak tartják az irodalmi estet a Csiky Gergely Főgimnáziumban. „Magyarországon, de Délvidéken, Felvidéken is felolvastak már az erdélyi írók, a mostani szegedi »kiszállással« is az a célunk, hogy ne csak mi hívjunk meg külföldi szerzőket, de az erdélyi írók, irodalom is bemutatkozzék a határon túl. Az E-MIL írótáborába, a Kolozsvári kikötőbe, valamint a Kolozsvári Magyar Napokra is rendszeresen hívunk külföldi szerzőket. A felolvasás, irodalmi est egyébként a legjobb módja a művek népszerűsítésének, hiszen a Gutenberg-galaxison és a világháló dominanciáján túl is van élet: fontosnak tartjuk a személyes jelenlétet, az olvasókkal történő élő találkozást" – mutatott rá Karácsonyi Zsolt.
Hozzátette, az E-MIL-rendezvények a jövőben is rendületlenül folytatódnak, az Álljunk meg egy szóra kolozsvári beszélgetősorozat következő állomásán, február 23-án Selyem Zsuzsa írót faggatja László Noémi. Márciusban az 5 éve elhunyt Fodor Sándorra emlékezik a liga: konferenciát tartanak az író munkásságáról. „Azért is fontosnak tartjuk a Fodor Sándorra való emlékezést, mert ő volt az E-MIL első elnöke, majd tiszteletbeli elnöke" – fogalmazott Karácsonyi Zsolt.
A felolvasó körút résztvevői kedden Aradon, a főgimnáziumban és Temesváron, az Új Ezredév Református Központban, szerdán Szegeden, a Millenniumi Kávéház és Klubban, csütörtökön Nagyváradon, a Posticum-házban, pénteken Brassóban, a Reménység Házában, szintén pénteken Marosvásárhelyen, a G. Caféban várják a közönséget. Műveiből olvas fel többek közt Balázs Imre József, Bálint Tamás, Dimény H. Árpád, Farkas Wellmann Éva, Fekete Vince, Király Farkas, Király Zoltán, László Noémi, Lövétei Lázár László, Szakács István Péter, Zsidó Ferenc.
Kiss Judit 
Krónika (Kolozsvár)