Múzeum marad a váradi püspöki palota
Közösségi térnek, multifunkcionális látogatóközpontnak szánja az egyház a Körösvidéki Múzeum elköltözésével végleg birtokába kerülő nagyváradi római katolikus püspöki palotát.
Multifunkcionális kiállítótérként, közművelődési, közösségi rendezvényhelyszínként hasznosítaná a nagyváradi római katolikus püspökség a váradi barokk palotának a Körösvidéki Múzeum elköltözésével felszabaduló termeit – tájékoztatta a Krónikát Böcskei László megyés püspök. Az egyházi elöljáró szerint az állami tulajdonban lévő múzeum legkésőbb a nyár folyamán költözik ki az impozáns ingatlanból.
A püspökség még tavaly elkészíttette a műemléképület-együttes felújítási tervét, a beruházást uniós alapokból valósítanák meg. A palotában elsősorban a püspökség közgyűjteményei, egyházi múzeuma kapna helyet, az állomány felmérése és digitalizálása már elkezdődött. A műemlék ingatlan kétharmadát multifunkcionális látogatóközpontként kívánja működtetni az egyház, míg a harmadik szárnyban a püspöki hatóság kap helyet. Az épületegyüttes felújítása, tudományos-közművelődési hasznosítása műemlékvédelmi szempontok alapján történne, hangsúlyozza a püspökség, melynek célkitűzései között szerepel a palota statikai megerősítése és restaurálása, belső felszerelése, múzeummá való átalakítása műtárgyvédelmi szempontok alapján, látogatóbaráttá tétele – különös tekintettel a fogyatékkal élőkre – a legmodernebb innovációs eszközök felhasználásával.
Az egyház az ingatlan közösségi, közművelődési és identitásmegtartó szerepét is növelné intézményközi, gazdasági, társadalmi, nevelési partnerkapcsolatok kialakításával. A felszabaduló terekben zenei, képzőművészeti, múzeumpedagógiai, tudományos és más jellegű rendezvényeknek biztosítanak helyet. A felújítást követően az épített örökség, a festett termek, freskók, kő- és faépítészeti elemek is láthatóvá válnának. A tervek szerint a püspökségi gyűjteményeket – a liturgikus ötvöstárgyakat, miseruhákat, faszobrokat, a jelentős barokk képtárat és metszetgyűjteményt – szintén megtekinthetik a látogatók.
A Körösvidéki Múzeum többéves várakozás után költözik ki hamarosan a római katolikus püspöki palotából, ugyanis befejeződnek az intézmény új székhelyének, az egykori magyar királyi hadapródiskolának a felújítási munkálatai. Pásztor Sándor Bihar megyei tanácselnök lapunknak korábban úgy nyilatkozott, március 31-éig meghosszabbították a bérleti szerződést, és áprilisban elkezdődhet a költöztetési folyamat. A palotát 2004-ben kapta vissza a római katolikus egyház, és bár a törvény szerint a múzeumnak öt év után el kellett volna költöztetnie, új székhely hiányában maradt. Szakemberek szerint Délkelet-Európa legjelentősebb barokk műemlékeként az 1762 és 1776 között épült püspöki palota monumentális külsejével és belső eleganciájával méltán tarthat számot nemzetközi érdeklődésre.
Pap Melinda
Krónika (Kolozsvár)

Szabadságharc az igazságszolgáltatás ellen
A dicsőséges történelmi események azért jók, mert az évfordulókon mindig párhuzamba lehet őket állítani szinte bármely aktuális történéssel, illetve aktuálpolitikai törekvéssel.
Az 1848-as forradalom kitörésének évfordulóján például nagy ívű szónoklatokat lehet tartani a szabadság fölöttébb szükséges voltáról, kiemelve azt, miben látják a szónokok a szabadság maradéktalan megvalósulásának módozatait, illetve azt, hogyan küzdenek ők és pártjaik érte. Nem történt ez máshogy idén sem: Kelemen Hunor RMDSZ-elnök Nagyszalontán elmondott beszédében arról értekezett, hogy az autoriter politika gyomját, élősködőit el kell távolítani a szabadság kertjéből.
Úgy vélte, Romániában ma „kemény harcot vív a látható állam a láthatatlan állammal, a választott politikusok az erőszakszervezetek titkos koalíciójával”, és míg a látható hatalmat, a politikusokat le lehet váltani, az erőszakszervek titkos koalíciója nem váltható le parlamenti választásokon. Ennek nyomán kijelentette: Romániának választania kell a jogállam, a parlamentáris demokrácia és a láthatatlan, de autoriter hatalom között.
Ami szépen hangzik, és üdvösnek is tűnik, csak az a gond, hogy a beszédben alaposan összemosta a jelenlegi, szociáldemokrata-liberális kormánykoalíció által a korrupcióellenes ügyészség és általában az igazságszolgáltatás lejáratására kitalált összeesküvés-elméleteket a magyar közösséget a román hatalmi szervek – köztük az igazságszolgáltatás – részéről ért valós jogsérelmekkel. Mindez persze annak fényében, hogy az RMDSZ írásos megállapodást kötött a koalíció parlamenti támogatásáról, és államtitkárokkal rendelkezik, tehát másfél lábbal a kormányban van, nem csoda, ugyanakkor érdemes szétszálazni a dolgokat.
A kormányoldal, mint ismeretes, mindent megtesz annak érdekében, hogy lejárassa a korrupcióellenes küzdelmet. Erre minden oka meg is van, hiszen a nagyobbik kormánypárt egyik volt miniszterelnökét már kétszer is elítélték korrupció miatt, egy másik ellen két eljárás is zajlik, jelenlegi elnöke ellen pedig már szintén született jogerős ítélet választási csalás miatt, és hivatali visszaélés miatt is vádat emeltek ellene. A kisebbik kormánypárt elnökének hamis tanúzás vádja miatt kell a bíróságot járnia.
Ilyen körülmények között nem csoda, ha kézzel-lábbal azon igyekeznek, hogy egyrészt ellehetetlenítsék a korrupcióellenes ügyészség munkáját, másrészt csökkentsék a korrupciós bűncselekményekért kiróható büntetés mértékét, illetve részleges közkegyelmet hirdessenek. És mivel az RMDSZ több politikusa ellen ugyancsak korrupció gyanúja miatt indult eljárás, a magyar szervezet is csatlakozott hozzájuk.
Mindez persze nem jelenti azt, hogy a korrupcióellenes ügyészek nem követtek és követnek el hibákat, sőt visszaéléseket – a magyar iskolák elleni eljárások, illetve az újraállomosítás kikényszerítése is ezek közé tartozik. Még azt sem zárjuk ki, hogy valóban van olyan RMDSZ-es politikus, aki ártatlan az ellene megfogalmazott vádakban – de azért túlzás minden egyes esetben visszaélést, illetve magyarellenes lépést láttatni. Az meg igazából kormányhatáskör, hogy az RMDSZ-elnök által szintén említett marosvásárhelyi orvosi egyetemet akár peres úton is rákényszerítsék a magyar főtanszék létrehozását kötelezővé tevő törvény betartására – és ha jól emlékszünk, az annak elfogadása óta eltelt években is volt már kormányon az RMDSZ, mégsem vitte keresztül.
A kormányoldal amúgy most taktikát változtatott, és a jelek szerint megpróbálják az új igazságügy-miniszter segítségével meneszteni a korrupcióellenes főügyészt. Ennek – illetve az ügyészség elleni újabb támadások – igazolására az alkotmánybíróság ítéletét lobogtatják, miszerint a DNA túllépte a hatáskörét akkor, amikor a Btk. módosítását szolgáló, vitatott 13-as sürgősségi kormányrendelet elfogadásának törvényességét vizsgálta. Persze ebben is lehet igazság – ugyanakkor az alkotmánybíróság ítéleteinek hitelességét is megkérdőjelezhetővé teszi, hogy néhány hónapja a nagyobbik kormánypárt egyik volt politikusa áll az élén – nem mintha azelőtt sokkal hitelesebb lett volna, amikor a másik politikai oldal egykori parlamenti képviselője vezette a testületet.
(Apropó, ha kívülállóként megfogalmazhatnánk egy javaslatot: ha valóban az igazságszolgáltatás függetlensége és a hatalmi ágak szétválasztása a cél, akkor tiltsák meg, hogy a továbbiakban jelenlegi vagy volt pártpolitikusok az alkotmánybíróság tagjai lehessenek.)
Szóval most ott tartunk, hogy a még az ebben a kategóriában bivalyerős romániai mezőnyben is a legkorruptabbnak tartott posztkommunista párt az általa lélegeztetőgépen tartott, magát liberálisnak mondó minicsatlósával, az ALDE-val együtt ott üti a korrupcióellenes ügyészséget, ahol éri, ebbe az akcióba pedig az RMDSZ is kötésig beleállt.
Pedig amit szabadságharcnak szeretnének láttatni, az kívülről inkább úgy tűnik, mintha a politikum egész pályás letámadást indított volna a korrupcióellenes küzdelem és az igazságszolgáltatás ellen. És élünk a gyanúperrel, hogy valójában belülről is.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Máriás József: Az írás: szolgálat
Március 22-én, szerdán 17 órakor a Szatmári Református Egyházmegye Esperesi Hivatalának tanácstermében (a Szatmárnémeti Református Gimnázium épületében) mutatják be Máriás József Az írás: szolgálat című tanulmánykötetét. Az alábbiakban a szerzővel beszélgettünk
avaly e címmel jelent meg Máriás József tanulmánykötete a miskolci Felsőmagyarország Kiadónál. Lapunk sok olvasója emlékezhet e névre, hisz a szerző 1968–2002 között a Szatmári Hírlap, illetve a Szatmári Friss Újság munkatársa volt. Már ez idő alatt is előszeretettel írt irodalomnépszerűsítő írásokat — recenziókat, tanulmányokat, évfordulós megemlékezéseket — az egyetemes magyar irodalom, különösen az erdélyi magyar literatúra jeles alkotóiról, műveikről a napilapokban, a Korunkban, a Művelődésben. Írásai olvashatók a budapesti Hitel és Magyar Napló, a nyíregyházi Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle és Pedagógiai Műhely, a sárospataki Zempléni Múzsa, a csíkszeredai Székelyföld, a zilahi Hepehupa és több más folyóirat hasábjain. A címben jelzett könyve nem egyedüli, hisz azt megelőzően hat kötete jelent meg az Országos Széchenyi Könyvtár által patronált Magyar Elektronikus Könyvtár immár közel húszezer kötetet számláló sorozatában. Szerzőjük tagja a Magyar Írószövetségnek.
Máriás Józseffel a március 22-én, szedán 17 órakor az esperesi hivatal tanácstermében sorra kerülő szatmárnémeti bemutatója előtt készítettünk interjút irodalmi munkásságáról, az útról, amely idáig vezetett.
— Nem mondható jellemzőnek, hogy megyei napilap újságírója az elvárások teljesítése mellett irodalommal foglalkozzék. Téged mi ösztönzött erre?
— Egyfelől az, hogy pályakezdőként magyar irodalomtanár voltam. A katedrát elhagytam ugyan, de az irodalom szeretete továbbra is arra ösztönzött, hogy újságíróként tollal szolgáljam azt.
Másfelől tanulmányaimból tudtam, hogy a XX. század egyik legnagyobb magyar írója — Németh László — Nagybányán született, akiről Erdélyben jó másfél évtizedig szinte semmit nem hallhattunk, olvashattunk. Az életműkiadás kötetei vezettek el hozzá, ahhoz, hogy írásaimmal én is hozzájárulhassak erdélyi, jelesen pedig nagybányai kultuszának ápolásához.
Adott egy harmadik indíték is: a két világháború közötti magyar irodalom értékeinek az újrakiadása s az a szándék, hogy én is a népszerűsítők sorába álljak. Ugyancsak a hatvanas évek végéhez kötődik az erdélyi magyar irodalom felívelő szakaszának kezdete. Ebből Sütő András és Beke György munkássága hatott rám különösen, buzdított arra, hogy róluk, műveikről írjak.
Az első recenzióm 1965-ben jelent meg, azt követően pedig kétszáznál is több a hazai napi- és hetilapokban.
— A helyi napilapoktól hosszú út vezethet az irodalmi folyóiratokig…
— Valóban, hisz tanulmányt írni igen időigényes feladat. De nem megvalósíthatatlan. A katalizátor Németh László életművének megismerése, a mind elmélyültebb bemutatásának belső igénye volt. Születése 90., halála 20. évfordulója, a születési centenárium nagybányai ünnepségei alkalmából írott, a hazai és magyarországi irodalmi folyóiratokban, antológiákban közölt tanulmányaim adtak önbizalmat és bátorítást újabb s újabb irodalmi „kalandra”. A személyes ambíciókon túl volt még valami: a külső buzdítás. Jeles irodalomtörténészek, kritikusok bátorítottak, ösztönöztek további munkára. A nyugdíjas éveknek ez ad igazi értelmet, értéket.
— A lapokban „szétszórt” tanulmányok, recenziók miként szerveződtek kötetekké?
— A Csíkszeredában élő Cseke Gábor hívta föl a figyelmem a Magyar Elektronikus Könyvtár kínálta lehetőségre. Az elmúlt évek során az ő szerkesztésében jelent meg mind a hat kötet. A világhálón terjesztett, olvasható írások mindenki előtt nyitva állnak. Elég a kívánt témát a keresőbe beírni, aztán csak egy kattintás, és előttünk a bibliográfiai kínálat: kik s mit írtak az illető témában… Csak egy példát említek: a 2011-ben megjelent, a Németh Lászlóról írott tanulmányaimból válogatott kötetet és a műveinek romániai visszhangja bibliográfiáját közreadó — A magyar vigyázó — kötetembe mostanáig 4390 érdeklődő „lapozott bele”. A tavaly közzétett, Az író — korának lelkiismerete című kötetbe immár négyszázan.
- Bizonyára e kiadványoknak is szerepe volt abban, hogy az elmúlt évben a Felsőmagyarország Kiadó lehetőséget adjon az írott formában való megjelenésre, a most bemutatásra kerülő könyvre.
— 2001. december óta Nyíregyházán élsz. Miként bontakozott ki ott az életed?— Áttelepedésemért meg is kaptam a magamét. Pár évvel ezelőtt jött egy e-mail: „Soha nem lehetséges távolba költözni, hogy elbújhass önmagad elől.” Volt kolléga írta, akit szakmailag igen nagyra becsültem. Igaza volt. Soha nem lehet. Én sem bújtam el önmagam elől, hanem éppenséggel beköltöztem abba a világba — az irodalomba —, amelyet mindig oly nagyon szerettem, amely, ha bántás ért, biztos szellemi/lelki menedék volt számomra. Ő nyilván arra gondolt, hogy hűtlen lettem a szülőföldhöz. Nem lettem az! Az azóta megjelent írásaim a bizonyítékok rá. A most bemutatandó kötet is jelzi: recenzióim, esszéim, tanulmányaim többsége erdélyi kötődésű szerzőkről/alkotásokról szól. A hat MEK-kötet mintegy százötven írása irodalomföldrajzi megosztottsága a szónál is beszédesebb: az egyetemes magyar irodalom és az erdélyi irodalom témaköre 1:2 arányban dől el a hazaiak javára. Az előbbiekben is van olyan — Ady Endre, Kaffka Margit, Németh László, Szabó Dezső… —, akire születése okán/jogán a magunkénak tekinthetünk. Bánffy Miklós, Reményik Sándor, Kós Károly, Fábián Ernő, Sütő András, Beke György életműve… mellett előszeretettel és nagyrabecsüléssel írtam a Szatmári Magyar Hírlap által kiadott kötetekről, az erdélyi irodalmi életről elkötelezett, avatott tollal író Pomogáts Béla, Bertha Zoltán köteteiről, a túrterebesi születésű dr. Cserháti Ferenc püspök könyveiről… Megannyi tanújel, tanúságtétel szellemi kötődésemről, szülőföldszeretetemről.
— Az írás: szolgálat című köteted hamarosan Szatmárnémetiben is bemutatásra kerül. Általa mit üzensz az olvasóknak? Mitől érzed szolgálatnak az írást?
— Minden emberi cselekedet legfőbb célja az élet jobbá, szebbé tétele. A költői, írói alkotásoké különösképpen az! Az irodalomtörténész, kritikus hivatása az, hogy segítsen az értékek felismerésében, hozzájáruljon az alkotói üzenet megismertetéséhez, megértéséhez, megszerettetéséhez, a művekbe kódolt szép, jó, igaz és szent eszmék szellemi kisugárzásának érvényesítéséhez, a nemzettudat elmélyítéséhez. Mélyen hiszek abban, hogy szellemi arculatunk, etikai és erkölcsi értékrendünk, esztétikai és ízlésvilágunk meghatározó eleme, döntő „eszköze”, közvetítője az irodalom. Sorsom különös ajándékának tartom, hogy a kapott talentumok révén, írásaimmal ennek a szolgálatára szegődhettem.
Elek György
frissujsag.ro

Kolozsvár: először keresettebbek a negyedi iskolák a belvárosiaknál
Az előkészítő osztályok bevezetése óta először volt nagyobb az érdeklődés a negyedi iskolák iránt a belvárosiakkal szemben Kolozsváron - mondta pénteki sajtótájékoztatóján Valentin Cuibus Kolozs megyei főtanfelügyelő. Az előkészítőbe való beiratkozás első szakaszában a legtöbb kérvényt a Donát (Grigorescu), Mărăşti, Monostor és Hajnal negyedi iskolákba nyújtották be, és első alkalommal nem kell pótlistát indítani a Nicolae Bălcescu Elméleti Líceumban. A tanfelügyelő összegezte: az első szakasz végén 5485 gyereket írattak előkészítőbe Kolozs megyében, és a becslések szerint 290 előkészítő osztály indul. Ami Kolozsvárt illeti, a legkeresettebb a Donát negyedi Onisifor Ghibu iskola volt, majd a Mărăşti negyedi Ion Agârbiceanu iskola és a monostori Ion Creangă, valamint a Hajnal negyedi Tiberiu Popoviciu informatikai líceum volt. Ezek közül egyedül az Onisifor Ghibuban van magyar nyelvű előkészítő osztály. A tanfelügyelő szerint a belvárosi forgalom enyhülhet annak következtében, hogy több diák jár majd a negyedi iskolákba. A beiratkozás ugyanakkor nem zárult le, a felvett diákok listáját március 22-én és 23-án teszik közzé az egyes intézmények, majd azokat a gyerekeket, akiket nem sikerült első körben beíratni, új kérvény alapján újraosztják a megmaradt helyekre. A második szakasz március 24. és 30. között zajlik.
(ziarul făclia, hírszerk.)
Transindex.ro

Március 15-ei „ajándék” Beke Istvánnak (Székelyföldi terrorvád)
Március 14-én tárgyalta a brassói táblabíróság a kézdivásárhelyi Beke Istvánnak a Kovászna Megyei Rendőrség ellen benyújtott fellebbezését a biztonságtechnikai ügyvezető-adminisztrátori engedélyének visszavonása miatt. Beke kérését jogerősen elutasították.
Mint ismert, miután kirobbant a „székely terroristák” ügye, 2016. április 12-én a Kovászna Megyei Rendőrség úgy döntött, hogy Beke István már nem felel meg a 2003/333-as törvény 19. cikkelye 10. bekezdése előírásainak, amely az őrző-védő szakcégekre vonatkozik, és kimondja többek között, hogy engedélyt megfelelő felkészültséggel, helyes magatartással rendelkező állampolgárok kaphatnak, akik nem voltak elítélve szándékosan elkövetett bűncselekményekért. A rendőrség erre a jogszabályra és a 2012/301-es kormányrendelet 77-es és 27-es cikkelyének első bekezdésére hivatkozva vonta vissza az engedélyt – ez utóbbi szerint az engedély érvényét veszíti, ha az illető elveszíti az őrző-védő cég vezetői minőségét, vagy nem teljesíti az engedély kibocsátásának pillanatában érvényes feltételeket.
Beke István kétszer próbálta tárgyalás útján elérni a rendőrségen döntésük megváltoztatását, de próbálkozása nem járt eredménnyel. Ezt követően beperelte az intézményt. Ügyét alapfokon a sepsiszentgyörgyi törvényszék tárgyalta, de elutasította Beke István beadványát. A kézdivásárhelyi fiatalember ügyvédje hiába bizonyította védence helyes magatartását – amit a végzésben is elismertek –, szakmai hozzáértését, valamint érvelt azzal is, hogy nem született végleges ítélet a „terrorista perben”, ugyanakkor számon kérte azt is, hogy a rendőrség döntésének alátámasztásaként egyetlen okot sem nevezett meg. A védőügyvéd azt is kifejtette: Beke István soha nem volt őrző-védő cég vezetője, mégis az ilyen cégekre vonatkozó paragrafusok alapján vonták vissza működési engedélyét. Sajnos, sem a megyei törvényszék, sem pedig a brassói táblabíróság nem tartott igényt arra, hogy a rendőrség bizonyítékokkal támassza alá döntését, sőt jogi képviselőjük megjelenését sem tartották indokoltnak: a taláros testületnek tökéletesen elég volt a nyolckötetes vádiratból kimásolt maszlag.
A brassói táblabírósági döntés jogerős, ennek értelmében Beke István cége nem foglalkozhat biztonságtechnikával. Ezek után a kézdivásárhelyi fiatalembernek nem maradt más választása, mint hogy a strasbourgi Emberi Jogi Bírósághoz fordulva beperelje a román államot.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Űzött vad a béke apostolából
Beszélgetés Kincses Előddel, Marosvásárhely „fekete márciusának” koronatanújával A Marosvásárhelyre készülő székelyudvarhelyiek lebeszélését tartja élete legnagyobb fegyvertényének. A „fekete március” után az országból elmenekülni kényszerülő Kincses Előd ügyvéddel a 27 évvel ezelőtti, polgárháborúval fenyegető események előéletéről is beszélgettünk.
Egy 1990. január 12-én mondott beszédében így fogalmazott: „Ebben az országban, azt hiszem, a történelemben először megtörtént az a csoda, hogy a sofőr már rég meghalt, de a gépezet tovább gyilkol!” Honnan ez a jövőbe látás a nagy egymásra találás heteiben? – Az 1989. december végi események után néhány napig valóban azt hittük, végre bekövetkezik az a román–magyar történelmi megbékélés, amelyre immár közel száz éve hiába vártunk. De hamar érzékelni lehetett, hogy a véleményformálók és politikusok korántsem annyira magyarbarátok, mint az utca embere. Feltűnő volt például, hogy noha a legtöbb segély Magyarországról érkezett, azokról egyáltalán nem számoltak be a román nyelvű híradások. Aztán fokozatosan elkezdődött a kampány, amelynek célja az volt, hogy a forradalom utáni magyarbarát hangulatot magyargyűlölővé változtassa. A vásárhelyi Bolyai Farkas Líceum magyar jellegének, az orvosi és gyógyszerészeti egyetem önálló magyar tagozatának visszaállítására irányuló törekvéseinkkel való szembenállás mind-mind ezt jelezte. A magyarok destabilizálni akarják az országot, hangzott mindenhonnan, az állandó román félelem – Erdély elvesztése – meglovaglása zajlott.
– Mit gondol, az éledező hatalom miért épp Marosvásárhelyt jelölte ki a Securitate aktiválásának legitimálását célzó események helyszínéül?
– Marosvásárhely csak a második opció volt, eredetileg Szatmárnémetiben terveztek etnikai összetűzéseket kirobbantani a március 15-i megemlékezések alkalmával. A Vatra Românească nevű szervezet által felheccelt tömeg körbevette a szatmári Bălcescu-szobrot, a koszorúzások egyik tervezett helyszínét, így a koszorúkat végül a katolikus székesegyház melletti Krisztus-szobornál helyezték el. Román–magyar összetűzésre ugyan nem került sor, de a román tömeg a Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsának megyei alelnöke, Formanek Ferenc és Pécsi Ferenc lemondását követelte, akik ellen etnikai uszítás és pénzügyi visszaélések ügyében névtelen feljelentés is érkezett. Mivel azokban a napokban az RMDSZ alelnökeként Formanek volt a legmagasabb rangú itthon tartózkodó magyar vezető – Domokos Géza és a többiek épp egy román–magyar megbékélés témájában rendezett budapesti értelmiségi találkozón vettek részt –, Király Károly kíséretében március 19-én Bukarestbe utazott, hogy tájékoztassa Ion Iliescut a történtekről. Másnap reggel Iliescu előszobájában találkozott Gelu Voican Voiculescuval, aki már tudott arról, hogy bányászokkal teli vonatok várakoznak Székelykocsárdon, míg Zalatnán a mócokat tartják készenlétben. Vásárhelyen akkor már dúlt a csata.
– Ön pedig lemondott a Nemzeti Megmentési Front (NMF) alelnöki tisztségéről. Mit remélt ettől a döntéstől: hogy ily módon sikerül elejét venni a további atrocitásoknak?
– Miután március 19-én Király Károly hiányában a legmagasabb rangú helyi vezető voltam, román tömegek követelték a lemondásomat. Azt sem tudták, ki vagyok, de ezt kellett kiáltaniuk, amint a tömegben elvegyült egyik családi barátunk kiderítette. A székház erkélyéről azt mondtam nekik, hogy nem akarok a megbékélés útjába állni, és ha a választó testület levált, alávetem magam a döntésnek, de semmiképp sem az utca nyomásának. Úgy gondolkodtam, ne félemlíthessék, ne alázhassák meg általam a magyarságot. Az NMF ideiglenes tanácsának román tagjai – a vatrás Dumitru Poppal az élen – arra kértek, ne hozzam őket abba a helyzetbe, hogy ellenem kelljen szavazniuk, hiszen jól ismerik a munkásságomat. Inkább mondjak le. Belenyugodtam, lemondtam, és aznap este már el is utaztam Székelyudvarhelyre, ahol másnap tárgyalásom volt, az ügyvédi praxisomat ugyanis csak Maros megye területére függesztettem fel. – Sokak szerint sorsdöntő pillanatban a legjobb helyen volt, hiszen az események hírére fél Székelyföld készült indulni a vásárhelyi magyarok védelmére, ami polgárháborús következményekbe is torkollhatott volna. Ön is annyira súlyosnak érzékelte a helyzetet?
– Még annál is riasztóbbnak. Székelyudvarhely főterén és két gyárban tízezer embert igyekeztem meggyőzni, hogy maradjanak otthon, miközben már rengeteg busz, több ezer ember állt indulásra készen. Hasonló módon sikerült helyben tartani a csíkszeredaiakat és székelykeresztúriakat is, a szentgyörgyieket pedig Király Károly nyugtatgatta. Meggyőződésem, hogy hatalmas vérontást sikerült megelőznünk, tudván a Székelykocsárdon már várakozó bányászokról s a Zalatna főterén összegyűjtött mócokról. Ezt tartom életem legnagyobb fegyvertényének. Amúgy meg téveszme, hogy a Securitatét – utódnevén SRI-t – akkor hozták volna újra létre, a decemberi események után a szekusokat maga Iliescu helyezte a hadsereg védelme alá, küldte őket háromhavi fizetett szabadságra, míg el nem érkezik a megfelelő pillanat az újraaktiválásukra. A fekete március kirobbantását inkább az indokolta, hogy a magyar veszéllyel riogatott román közvélemény fogadja el a gyűlölt Szeku visszaállítását. – A „béke apostolából” hogyan lett mégis űzött vad? Miért kellett Magyarországra menekülnie?
– Az egyre erősödő fenyegetettségérzés miatt. A hatalom számára ugyanis mindezt követően is veszélyes ember maradtam, aki bármikor képes maga mögé állítani az embereket. Plusz, hogy nem voltam hajlandó besorolni a magyar díszpintyek közé. Miután az utolsó pillanatban nem került adásba egy interjú a televízió magyar műsorában, amelyben román nyelven részletesen elmeséltem a történéseket – s amelytől azt reméltem, hogy a román nyilvánosság előtt is egyértelművé teszi a dolgokat –, úgy éreztem, nem vagyok biztonságban. Autóval menekítettek előbb Nyárádszeredába, onnan Gyergyóditróba, majd az aradi NMF-vezető, Hosszú Zoltán segítségével Nagylaknál Magyarországra. Közben körözést adtak ki ellenem, de mielőtt az értesítés a határőrző szervekhez ért volna, én már a túloldalon voltam. A körözés tényét amúgy báró Kemény János éppen akkor kitelepedő fia, Kemény Árpád erősítette meg, aki a borsi átkelőnél látta a nevemet a körözöttek listáján. Egy ideig bizony Budapesten sem éreztem magam túl jól, ha valaki hosszasan jött mögöttem.
– Miközben a „fekete márciust” követően sokan végleg elhagyták az országot, ön 1995-ben mégis a hazatérés mellett döntött. Miben bízott? Hiszen még mindig Iliescu és csapata volt hatalmon… – Elsősorban abban, hogy 1994-ben Románia csatlakozott a mifelénk CEDO-ként ismert Emberi Jogok Európai Egyezményéhez. Ezt követően kérést nyújtottam be tisztázandó, hogy zajlik-e ellenem bármilyen vizsgálat Romániában, amire azt a választ kaptam, hogy lezártnak nyilvánították azt a vizsgálatot, amelyet a közlemény szerint el sem kezdtek, noha marosvásárhelyi lakcímemre időközben több idézést is kikézbesítettek. Ezt követően úgy terveztem, hogy három hónapi kivárás után hazamegyek, végül azonban édesanyám műtétje miatt korábban indultam. Az édesapám temetésén ugyanis az ellenem folytatott eljárás miatt nem tudtam jelen lenni, azt a pillanatot örök fájdalomként hordozom magamban.
– Itthon szembesült bármilyen retorzióval?
– Nem, bár a hazatérésem hírére a Maros megyei főügyész újságírói kérdésre még úgy válaszolt, hogy ha rajta múlna, letartóztatna. Volt évfolyamtársam, a Văcăroiu-kormány külügyminisztere, Teodor Meleșcanu révén diplomata-útlevéllel jöhettem haza. Az iratot egy Ioan Oancea nevű konzultól vettem át, aki még tíz dollárral is megkölcsönzött, ennyibe került ugyanis az útlevél kibocsátása. Megkérdezte, mivel utazom, mire én azt válaszoltam neki, hogy vonattal. A nyomon követésemet jelzi, hogy amikor később találkoztunk, pontosan tudta, hogy a határt ugyan vonattal léptem át, utána azonban autóval utaztam tovább. Részben biztonsági okokból ugyanis a Magyar Televízió egy forgatócsoportjának kíséretében mentem haza.
– Ma Tőkés László jogi képviselete mellett a hazai magyarság egy sor fontos ügyének képviseletét is ellátja a MOGYE-ügytől a marosvásárhelyi Római katolikus Gimnázium és a Székely Nemzeti Tanács peres dolgaiig. Mennyiben segíti munkájában, hogy annak idején a bukaresti egyetemen végezte a jogi tanulmányait?
– Azontúl, hogy néha belebotlom egyik-másik évfolyamtársamba, nem nagyon. Annak idején két okból mentem egyetemre Bukarestbe, és nem Kolozsvárra, ahogy az erdélyi fiatalok többsége tette. Az egyik a román nyelv megtanulásának célkitűzése – az évfolyam egyetlen magyar diákja voltam –, másrészt válogatott atlétaként is szerettem volna kihasználni a fővárosi egyetemistalét előnyeit. Ami meg a magyarság ügyeinek jogi képviseletét illeti, annak sikere hullámzó, elsősorban azért, mert kiszámíthatatlan a román igazságszolgáltatás ezekhez a kérdésekhez való viszonyulása. Egyetlen példa: a székely zászló a Maros Megyei Törvényszék ítélete szerint nem reklámzászló, Nagyváradon viszont reklámzászlóként kategorizálták. Ettől függetlenül nem adjuk fel, minden jogi lehetőséget igyekszünk kipróbálni, ismerjük és igyekszünk használni a nyilvánosság erejét is. És bízom benne, hogy minden ellenérdekeltség ellenére előbb-utóbb a „fekete március” ügye is – amelyben Menyhárt Gabiella nagyváradi ügyvédnő idén februárban az 1990-ben halálra gázolt magyar áldozatok özvegyei és Sütő András gyermekei képviseletében a Legfelső Ítélőtábla Melletti Ügyészséghez fordult – az illetékes bíróság elé kerül, ahogy a forradalom és a bányászjárás ügyével már megtörtént. Én tanúként tenném a dolgomat.
KINCSES ELŐD
Marosvásárhelyen született 1941. október 2-án. Testvérei: Emese és Elemér. Középiskoláit szülővárosában a Bolyai Farkas Líceumban végezte (1959), a bukaresti egyetemen szerzett jogi diplomát (1964). Szülővárosában jogtanácsos, majd ügyvéd lett. Ő volt 1989-ben Tőkés László védője abban a kilakoltatási perben, amely a romániai forradalomhoz vezetett. 1990. január 2-ától Király Károly helyetteseként a Nemzeti Megmentési Front és a Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsa Maros megyei alelnöke. Kulcsszerepet játszott az 1990. március 19–20-i marosvásárhelyi pogromkísérlet, a „fekete március” eseményeinek alakításában. Az etnikai összecsapások után Magyarországon keresett menedéket, ő lett az Iliescu-rezsim első politikai menekültje. 1991 decemberétől 1992 augusztusáig a Magyarok Világszövetségének főtitkára volt. A marosvásárhelyi eseményeket, azok közvetlen előzményeivel együtt, Marosvásárhely fekete márciusa címmel írta meg, a könyv románul, angolul és franciául is megjelent. Ma ügyvédként dolgozik Marosvásárhelyen. Díjak, kitüntetések: Berzsenyi-díj, Báthori István-díj, a Magyar Tisztikereszt lovagi fokozata. Jogász, jogi szakíró, közíró, többszörös román és Balkán-bajnok vágtázó.
Csinta Samu
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Márciusi tárlat – 2017 (Kézdivásárhely)
A kézdivásárhelyi márciusi tárlat szépsége az alkotók lázas erejében, egymást inspiráló közelségében, a régió zártságát bontogató vendégszeretetben és az ünnepre készülődés várakozásában jelenik meg. Mesterek és tanítványok együtt vállalnak közösséget, hogy tárlatukkal éves csoportos kiállítást hozzanak létre.
KOSZTÁNDI JENŐ (1930–2017), a baráti ragaszkodás és a művészi elkötelezettség nagymestere az idei tárlaton hiányzik közülünk. Életműve képről képre felidézhetően bennünk él. Ötletgazdag képei, kifinomult színtanulmányai és szilárd arányai mutatták az utat a teljesség felé, a művészi létezés emeltebb szintű hite felé. A fiatalokat mindig megszólította, segítő szándékát felajánlotta. Halála napján befejezte és címet is adott az utolsó képének: Díszben. Mondta, ennek a képnek befelé hívogató, nagyobb mélységet adott. Kosztándi Jenőtől tanulni lehetett az életöröm felemelő derűjét, az elkötelezett barátságot és a holnapba vetett hitet. Művészete a köztudatban él, hatása alakítja és formálja az utána érkezőket. KOSZTÁNDI B. KATALIN Gömbcsoda című képe szelíd szemlélődéssel jeleníti meg a pitypang beteljesedésében rejlő összhangot, megjelenik benne a lelki béke és az elrendezett világ hite.
IFJ. KOSZTÁNDI KATALIN Csendéletével olyan képet választott, amellyel felmutatja festészeti kötődését szüleihez és kifinomult egyéni ábrázolókészségét. ÁBRAHÁM IMOLA motívumainak új variációja dinamikus frissességével kontrasztokban élő játékokat ábrázol, s kérdez a cselekvő ember jövőképére vonatkozóan. SIPOS-GAUDI TÜNDE tollrajzainak leegyszerűsített formavilága a körkörös ismétléssel a középpont kérdését járja körül. Az egymásra épülő árnyalatok és feltűnő figurák körforgása az egyensúly vélhető lehetőségére utal. ÁBRAHÁM JAKAB, az erdélyi grafika kiemelt alkotója Fénysugár című képén is egyetemes rangra emeli a véletlenszerűt. A részelem az egész komplexitását mutatja, és a véletlenszerűhöz őserő társul. CSUTAK LEVENTE Kós Károly erdélyiségét állítja az értékőrző ember példaképeként. A szépen rajzolt arc derűs mosolyával az öntudatos ember töretlen hitét közvetíti. MIKLÓSSY MÁRIA Afrodité örök című műve az új médium kipróbálását (C-print) a festői hatás elnyerésének szolgálatába állítja. Képén a művész kulturális elkötelezettsége és a művészet egyetemes jellege teremt folytonosságot a múlt és jelen között. ALBERT LEVENTE régebbről ismert fehér-fekete világa barna tónusok gazdag árnyalatai felé nyit. Számomra ez az öntörvényű világ nem öncélú kísérletezés, az anyaggal való kapcsolat folyamatából egzisztenciális meditációkat tár fel. BARTHA ÁRPÁD a kivágás jelértéke köré épít stilizált világot. A közelmúltban ebben a kiállítótérben egyetlen zárt vonallal megrajzolt képeivel mutatkozott be. Az alkotás a variáció képzeletgazdag tárháza nála. BARTHA BORÓKA motívumtára egy sík kimerevített tervrajzával idősíkokat és élettereket vetít egymás mellé. Egy letűnt világkép nosztalgiája kerül előtérbe. VETRÓ B. SEBESTYÉN ANDRÁS tusrajza a tárgy megörökítése által az utazó rácsodálkozó tekintetével a kulturális lenyomatok szép-élményét ragadja meg. DEÁK BARNA drótnyomata szerepek és pózok ironikus leleplezése. Figurái esendősége szerethető, és önreflexív felismerésekre késztet. SÁROSI CSABA Elíziuma szerephelyzetben felértékelt figurája közösséget vezet a kényszeredett boldogság felé. Fanyar iróniával kétkedik az alkotó a közösségi szerepvállalásban. DEÁK M. RIA kísérletezik az anyag elrendezésével, amelynek során mély tartalmakat és jelentésgazdag tereket hív elő. Hasonló alkotásain is misztikus átalakulás és a véletlenszerű fölé kerülő időtlenség társul. KÖLLŐ MARGIT nemezelt gyapjú (Vi-zes ne-mez, ne-mes víz ez) alkotásán az erezetként derengő grafikus vonalak az oldott kék mezőben drámai erejűek. BARTOS JENŐ Kék Madonnája az ikonográfia kulturális tradícióját adaptálva alakít ki erős individuális képnyelvet. A transzcendens értékszférába beépített székely jelkép az egyetemes üzeneten belül a regionális kötődést erősíti fel. VAJNA LÁSZLÓ Káprázatán a szigorú kompozíció ellenére öntörvényű szabadság jelenik meg. Ezért is tűnik képe egyszerre játéknak és komor életbölcseletnek. VETRÓ B. ZSUZSA Bontunk? Építünk? kétkedő magatartással a részelemekre szétszedett világképpel a várakozásra reflektál. ALBERT SÁNDOR durva ecsetvonásai, erős színei mindig lenyűgöznek. Kikelet című képének friss lendülete és világos színfoltjai derűs életérzést közvetítenek. BALÁZS ISTVÁN képein az „egy álló porszem el nem hibban” (József Attila) teljesség megragadására törekszik. A virágkehely izzó képmezőben az illúzió megragadását villantja fel. HAJDU ENIKŐ szürreális világa totemek, ősképek ábrázolásával a mitikus életérzést társítja az ábrázolás szférájához. GYULAI NAGY MARGIT bábuja a kiszolgáltatottság bénító erejét mutatja az erős színekkel izzó világban. CSILLAG MÓNIKA először jelentkezik a régió képzőművészei között. A portrérajzolást kedvelő rajztanár a kisplasztika finom és kecses vonásaival jelzi művészi érzékenységét. SZÁSZ EDIT szintén először állít itt ki. A kezek gesztusrendszerével a közösség történelemtudatára reflektál, amelyben a múlt felidézése mellett a jelenben a fennmaradásért vívott erős emóciók jelennek meg. JAKABOS-OLSEFSZKY IMOLA Tűzkristályok című alkotásán a feltörő láva érzelemgazdag kisugárzásával és az ősrobbanás formai szépségével felfokozott tettértékű vágyat közvetít. KOSZTA ERVIN a forradalom áldozatainak a kulturális emlékezetben való megőrzését jeleníti meg. HASZMANN JÚLIA RÉKA Generációk című képe a népi motívumkinccsel harmonikusan összecsengő színek hangulatában kel életre. VALEAN TÜNDE dekoratív oázisa az emlékezésben átlényegülő lófej által érzelemgazdag és álomittas emlékképpé válik. SIMÓ ENIKŐ képén a variációs játékok emelt szintű kivitelezése az összhang dicséreteként régi templomok kazettás mennyezetének kortárs folytatása is lehetne. HERVAI KATALIN Jézus és Júdás képe az életmű vallásos identitásának felmutatása. SÁROSI MÁTYÁS Babilonjában a kaotikus felhalmozásban megmutatkozó birtokvágy az életteret számolja fel, és az embert szorítja ki az általa rombolt világból. TOMOS TÜNDE szürreális álmai, női jelképei egy új ciklus születését jelzik, amelyek „rejtelmekben zengenek”, de nagyon izgalmasnak tűnnek. MÁTHÉ LÁSZLÓ felbontja a tradíciót, hogy nagy méretű alkotásain szintéziseket teremtsen annak tapasztalatából. Gyerekportréja egy munkafolyamatba nyújt betekintést. MATTIS-TEUTSCH WALDEMAR sztereogramja és PÉTER ESZTER installációja a művészet alternatív formáival mozdít ki beidegződéseinkből, és ad impulzusokat a játszótárs szerepének elfogadására. ÜTŐ GUSZTÁV felvállalja, hogy a művésznek aktív jelenlétben kell jelen lennie a társadalomban. A székelyföldi szobrászok munkáin jelentős a tradícióba ágyazottság. A mester és tanítvány kapcsolatrendszer köt össze több művészt, amely erős sorsközösséget teremt. VETRÓ ANDRÁS heroikus küzdelemmel az erdélyi értelmiségi élet nagy szellemiségeinek arcmását törekszik a köztudatban megerősíteni. Szárnyaszegett című alkotásán az organikus anyag adottságainak elfogadásával esendő szépséggel egészítette ki faszoborsorozatát. PETROVITS ISTVÁN monumentális szobrai mellett a plakettek személyes és életközeli kapcsolatba hozzák a nagy elődöket. Finom arcvonásokkal avatják ismerőseinkké a kultuszok hőseit. VARGHA MIHÁLY többpilléres szobrászatában a faszobrok alkotásakor a véletlenszerűben rejlő gazdag képzettársítást teszi láthatóvá. Az alkotás révén a korrózió vagy annak hasonlósága a kortársban rejlő archaikust emeli ki. Ennek hasonlóságát látjuk ILLÉS-MUSZKA RUDOLF alkotásán is. ÉLTES BARNA a népi építészet analógiájára épít szobrokat, amelyek részben jelzik egy világképhez való igazodásukat, ugyanakkor autonómiájukat is mutatják. Ezzel szemben VINCZEFFY LÁSZLÓ A gumó titka című térplasztikája zárt jelentéshálót teremt maga köré. Újszerűsége mellett egy őslény szürreális időtlenségét is közvetíti. KOVÁCS GÉZA Kiáltás című plasztikája az újrahasznosítás és elrendezés játéka által kap üzenetet. A kézdivásárhelyi tárlat a régió (Kovászna és Brassó megye) alkotóinak találkozási fórumot teremt. A művész közösségformáló szerepe lényeges, hiszen szép-élménnyel felül lehet emelkedni a gátakon, és igazságérzettel vállalható a holnap. DEÁK FERENC LORÁND
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

12 szó
A gondolat, hogy a slam poetry iránt mindig van érdeklődés, akkor kezdett el motoszkálni a fejemben, amikor alig találtam parkolóhelyet az épület előtt. Odabent, az András Lóránt Társulat székhelyén, az egykori zsinagóga lépcsőházában, folyosóin egyre több ismerős arc üdvözölt, a nagyterem pedig kellemes meglepetést tartogatott: vidám, (nem csak) fiatal, és teljes telt ház várta, hogy elkezdődjön az ,,előadás”, avagy a slammerek (slam költészetet művelők) estje.
A tematika és az időpont – március 15-e – immár hagyománnyá vált a marosvásárhelyi slames körökben is, mégis a meglepetés erejével hatott a nagy lélekszámú közönség. Miközben a különböző irodalmi esteken, könyvbemutatókon – kevés kivételtől eltekintve – épp csak lézeng az ifjú publikum, a slam poetry mindig telt házat vonz. És ez jó dolog. Mert népszerűvé, trenddé emeli az irodalmat, mert közvetlen, gyakran interaktív és a régmúlt korok kérdéseit kortárs aktualitássá képes emelni azzal, hogy nemigen tiszteli a műfaji, tematikai, avagy generációs határokat.
Ez alól a március 15-i est sem volt kivétel. A 12 szó című audiovizuális ünnepi slamprodukció a Nest és az András Lóránt Társulat közös produkciója volt a Maros megyei Ifjúsági Egyeztető Tanács, a Vox Novum és az RMDSZ Maros megyei szervezetének közös szervezésében.
A rendezvény kezdetén elsötétülő színpadtér mögötti falra dinamikus illusztrációként kivetített fekete-fehér rövidfilm tovább fokozta az est hangulatát, amelyet a fellépő slammerek – Fazakas Zsolt, Járai Richárd, Tófalvi Előd, Vass Márton – költeményeik és különböző közjátékok segítségével teremtettek meg. A háttérvetítés (Banga Szilárd, Same URL) mindvégig pörgött, a nonfiguratívból kiemelkedő utcarészletek, szimbólumok, ‘56-os, ‘89-es forradalmi pillanatképek előtt párban olvasták fel írásaikat az előadók. Március 15., ünnep, forradalom, jelen, napjaink problémái, kilátástalanság, szójátékok, humor. A lázadás mint eszmény, amely immár távoli és el nem érhető. Egykori áldozatkészség, bátorság és áldozathozatal, versus mai trendek és felszínesség. Hallottunk elvont és kimondottan szókimondó slameket, gyakori áthallásokat másoktól, ismert szerzőktől, klasszikusoktól. Venné-e ma a bátorságot valaki, hogy kiszabadítsa a börtönből Táncsics Mihályt, vagy csak dobnánk a lájkokat a Facebookon? Nagyjából ez volt a központi kérdés, amelyet számtalan variációban jártak körül az előadók, miközben napjaink terminológiájával és szociális problematikáinak kérdésfeltevéseivel járták körül az eszményített kort, amelyben a fiatalság – az ő korosztályuk – mindennel dacolva megváltoztatta az ismert világot.
A slamek között az András Lóránt Társulat táncosai léptek a színpadra, az est pedig – hogy minden a helyén legyen – jókora bulival ért véget. A slam lehozta az irodalmat az elefántcsonttoronyból, a hatalmas érdeklődés pedig jelezte: igény van rá idelent, a vadászmezőkön is.
K. NAGY BOTOND
Népújság (Marosvásárhely)

Regélt a Bekecsalja
Kisiskolások regemondó versenyének volt a házigazdája március 11-én Nyárádmagyarós község.
Nyárádmagyarós és Székelybere községek tanítói közössége munkáját dicsérte a szépen feldíszített, népi ruhába „öltöztetett” selyei kultúrotthon, amely 39 kis regemondót, azok szüleit és felkészítő tanítóit fogadta, látta vendégül a harmadik osztályos diákok regemondó versenyének megyei szakaszán. A vendégeket Ozsváth István alpolgármester, majd Iszlai Tünde Andrea községi igazgatónő üdvözölte, azokat, akik fontosnak tartják a múlt felidézését, tiszteletét, a hagyományok életben tartását. A rege bűvös szó, amelynek üzenete az, hogy Isten teremtése örök, a rege nyelvünk, történelmünk, hagyományaink része, kincse. „Őseink vagyona, múltja, öröme, bánata, szenvedése, kivirágzása, nemzeti büszkesége, halálmegvető félelme, gyászos napjainak megszámlálhatatlansága, s valamennyi csokorba kötve, melynek neve legenda, monda, rege.”
Ahol minden történelem
A selyei színpadon fonóba vonultak a gyerekek, ahol Bekecs alatti mondákkal, népdalokkal, táncokkal ismerkedhettek, majd mindenki mesélni kezdett: Attila királytól Szent Lászlóig, a honszerző Árpádtól a szabadságszerző Rákócziig elevenedtek meg a regék, mondák, ott „vonult” Mátyás király szegény embere, csillagásza és cinkotai kántora, a várépítő és forrásfakasztó tündér, Rapsóné várától Csala tornyáig barangolhattunk képzeletünkben a Székelyföldön, hegyeken-völgyeken tündérek lebegtek, majd alig némult el Lehel kürtje, a tündérek felsorakoztak a nyárádszentimrei Paladomb alatt, hogy elűzzék a falura törő lidérceket, majd tatárok verekedtek Almástól Vargyasig, de a Gyilkos-tótól a Medve-tóig is mindent legendák, regék fűznek egybe, és Bodrog is csak akkor lehetett boldog kedvese, Tisza mellett, ha legyőzhette a púpos óriást. Aki pedig mindezt elmesélte, mellére vagy kalapjára selyei bokrétát kapott, mellé dicséretet a zsűritől, amelynek tagjai voltak Fejes Réka, a Maros megyei magyar tanítók szaktanfelügyelője, Bárdosi Ilona ny. tanítónő, a verseny megálmodója, védnöke, Hátsek Kinga csíkszeredai tanítónő, Sajgó Melinda és Simon György marosvásárhelyi magyar szakos tanárok.
Simon György szerint „leckét kaptunk”, Fejes Réka magát a rendezvényt egy élő regének tartja, míg Iszlai Tünde igazgató szerint „elődeink nagy tetteinek felelevenítése által erősödtünk hitben, ember- és hazaszeretetben”. Bárdosi Ilona szerint az anyanyelv ünnepe volt a vetélkedő, de bármennyire is sikeres volt, még mindig sok a tennivaló: a gyerekeket úgy kell kézen fogni, hogy le ne térhessenek az anyanyelv útjáról, de fel kell keresni mondáink helyszíneit is, újra kell tanulni régi szavainkat, történeteinket, dalainkat, mert „amíg nem ismerjük történelmünket, nem vagyunk azok, akiknek lennünk kellene”.
Következik az országos döntő
A zsűri döntése értelmében a marosvásárhelyi Fülöp Ábel, Mihály Róbert, Lengyel Dániel, a szászrégeni Újfalusi Boglárka, az ákosfalvi Nagy Szabolcs Botond, a marosvécsi Tóth Pál Előd és a nyárádszeredai Siklódi Réka dicséretben részesültek, a dobogóra a backamadarasi Fejér Johanna (3. díj, tanítónő Kőműves Edit), a vásárhelyi Nagy Izabella (2. díj, tanítónő Szatmári Zsuzsánna) és az erdőszentgyörgyi Nagy Paula Ibolya (1. díj) került. A legjobb regélőnek bizonyuló kisdiák tanítónője kérdésünkre elárulta: nagyon örülnek a díjnak, és úgy érzik, megérdemelten kapták. Tanítványa egyszerű családból származó, de nagylelkű, mindig mosolygó, derűs kislány, aki megértette a követelményeket, így nem jelentett nehézséget a megyei szakaszra való felkészülés, de az országos megmértettetés előtt még dolgozniuk kell egy picit – mondta el Kovrig Ildikó. Paula is nagyon örült az eredménynek, hisz nem számított rá, sok munkával járt a felkészülés, de úgy érzi, megérte.
*
A regemondó vetélkedő országos szakaszára április 7–8-án kerül sor a marosvásárhelyi Ariel színházban. A megnyitóünnepséget 7-én, pénteken 19 órai kezdettel tartják. A tulajdonképpeni verseny 8-án, szombaton 9 órakor kezdődik, a záróünnepségre 16.30-tól kerül sor.
GLIGOR RÓBERT LÁSZLÓ
Népújság (Marosvásárhely)

Bábszínházi Világnapot ünnepelnek a Pucknál
Interaktív sétával, komatállal, és természetesen bábelőadással ünnepli a Puck magyar tagozata a Bábszínházi Világnapot. Március 21-én szeretettel várnak minden kedves érdeklődő gyermeket és felnőttet a rendezvényekre, olvasható az intézmény közleményében.
A program interaktív sétával kezdődik délután 4 órakor, amelyre a nagycsoportos és iskolás gyerekeket és szüleiket várják, a Bábkereső című játékban bábokat és bábszínészeket kell keresni Kolozsvár központjának különböző pontjain. A bábszínésznek és a bábnak a gyerekek egy-egy (bármilyen) kérdést kell feltegyenek, a válasz segítségükre lesz abban, hogy megtalálják a következő helyszínt és bábos mesefigurát. A játékba a Puck Bábszínházban lehet bekapcsolódni 16-tól 17 óráig, a játék az Életfa Családsegítő Egyesület székhelyén (Magyar utca/21 Decembrie 1989 78. szám) zárul, ahol 17.30-tól gyerekjátékok és komatál várja majd a célba érőket. 18.30-tól a Puck és a többiek című előadás látható az Életfa egyesület székhelyén. A részvétel ingyenes.
Az ezredfordulón, 2000-ben, németországi kongresszusán döntött úgy a Nemzetközi Bábművész Szövetség, hogy a színházi világnap mintájára legyen a bábosoknak egy külön ünnepe. „Akkor már joggal éreztük úgy, hogy ez a műfaj nagykorúvá vált. Minden más színháznál szélesebb korosztálynak játszik. Fiataloknak, öregeknek, felnőtteknek, kamaszoknak, gyerekeknek, néha még csecsemőknek is. (…) Dadi Pudumjee, a Nemzetközi Bábművész Szövetség mostani elnöke azt mondta: a mi ünnepünk csakis akkor lehet, amikor az egész földkerekségen mindenütt süt a nap. Ez pedig március 21-én van, a tavasz első napján. “ (Balogh Géza Jászai Mari-díjas rendező, az UNIMA nemzetközi és magyar vezetőségének tagja)
Szabadság (Kolozsvár)

Izgalom a szülőknek: kérdéses az előkészítős gyerekek sorsa
A szakoktatást népszerűsíti a tanfelügyelőség
Közel 5500 gyereket írattak be eddig Kolozs megyében előkészítő osztályba. A Kolozs Megyei Tanfelügyelőség vezetősége azt követően ismertette az iratkozási adatokat, miután március 16-án lezárult az előkészítő osztályba való iratkozás első szakasza. A szülők március 22-én vagy 23-án tudják meg, hogy az iskola elfogadta-e gyerekük iratkozási lapját. Évek óta először történt meg, hogy a lakónegyedi iskolák „lekörözték” a belvárosi iskolákat, mivel négy nagy külvárosi iskolába 1-2 osztállyal több gyerek jelentkezett. Török Zoltán főtanfelügyelő-helyettestől megtudtuk: idén minden rendben volt az előkészítő osztályokba való beiratkozásnál, egyetlen magyar osztály sem morzsolódott le. A sajtótájékoztatón arról is beszéltek, hogy a szakoktatás népszerűsítése céljából a tanfelügyelőség tájékoztató kampányt szervez, ahol premierként nemcsak a nyolcadikos, hanem a hetedikes gyerekeket és szüleiket is tájékoztatják a megyei szakoktatási lehetőségekről.
Kolozs megyében 5485 gyereket írattak be előkészítő osztályba a február 27-én kezdődött és március 16-án véget ért első iratkozási szakaszban. Valentin Cuibus Kolozs megyei főtanfelügyelő örömmel nyugtázta: megdőlni látszik az elmélet, miszerint a belvárosi iskolák iránt nagyobb az érdeklődés, mert évek óta először négy lakónegyedi iskolába is olyan sok gyereket írattak be, hogy a tervezett osztályszámnál egy vagy akár két osztállyal többet kell jóváhagyniuk.
– Örülök, hogy a szülők végre belátták, hogy nemcsak a belvárosi iskolák tudnak megfelelő körülményt biztosítani az oktatáshoz. Döntésüket szerintem az is befolyásolta, hogy a belvárosi iskolákban teremhiány miatt nem lehet délutáni tevékenységet, azaz after school programot lebonyolítani, ezért már délben el kell hozni a gyereket a tanintézményből. Szintén a belvárosi iskolák zsúfoltsága miatt harmadikos és negyedikes elemistáknak délután kellett járniuk, és gondolom, ez sem felelt meg a szülőknek – magyarázta az évek óta szokatlan jelenséget a főtanfelügyelő-helyettes. A négy lakónegyedi iskola, amelyre nézve a tervezettnél több előkészítő osztályt hagynak jóvá az a Donát negyedi Onisifor Ghibu Elméleti Líceum, a Hóstát/Mărăşti negyedi Ion Agârbiceanu Általános Iskola, a Monostor negyedi Ion Creangă Általános Iskola és a Hajnal negyedi Informatikai Líceum. Utóbbi három iskolában nem működik magyar tagozat.
Ami a Kolozs megyei magyar előkészítő osztályokat illeti, Török Zoltán főtanfelügyelő-helyettes elmondta: a beiskolázási tervben szereplő magyar előkészítő osztályok beindulnak, nem veszítenek egyetlen ilyen osztályt sem. Csak két magyar tannyelvű iskolában volt eddig túljelentkezés: a Báthory-líceum step-by-step osztályában a meghirdetett 25 helyre 35-en jelentkeztek; a János Zsigmond Unitárius Kollégium 50 helyére (két osztályba) pedig 63-an.
A tanfelügyelőség továbbra is kitart a hároméves szakoktatás népszerűsítésének fontossága mellett. Ezért már elkezdődött az a sokrétű tájékoztatókampány, amelynek során ellátogatnak minden Kolozs megyei általános iskolába, hogy ott a hároméves szakoktatást népszerűsítsék nemcsak a nyolcadikosok és szüleik, hanem a hetedikesek körében is. Minden nyolcadikos gyereket szaktanácsadásban részesítenek, a szakképzésben érintett vállalatok képviselői is jelen lesznek ezeken a találkozásokon. Májusban még a sajtó képviselőit is meghívják üzemlátogatásra.
Nagy-Hintós Diana
Szabadság (Kolozsvár)

Elítéli a nemzetpolitikai államtitkárság a marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc líceum elleni eljárást
A nemzetpolitikai államtitkárság elítéli a romániai korrupcióellenes ügyészség (DNA) „túlkapásait" és a marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Teológiai Líceum "ellehetetlenítésére irányuló törekvéseket" – közölte az államtitkárság szombaton az MTI-vel.
A közleményben úgy fogalmaztak: egy jogállamban megengedhetetlen, hogy ügyészek vallási hovatartozásukról faggassanak embereket, vagy kérdőre vonják őket azért, mert egy adott felekezeti iskolába íratták gyermekeiket. Elfogadhatatlan az is, hogy egy ügyészségi vizsgálat megindítása nyomán megkérdőjeleződjön egy felekezeti iskola puszta léte – tették hozzá.
Az államtitkárság egyetért azokkal az erdélyi magyar politikusokkal, akik szerint a marosvásárhelyi katolikus líceum ügye szervesen illeszkedik abba a folyamatba, amely arra irányul, hogy a magyar közösségeket alapvető jogaikban korlátozzák. A közlemény ezek között említi, „a magyarság számára nagy horderejű, máig megoldatlan ügyeket, mint a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar karának kérdését vagy a történelmi egyházakat megillető igen fontos ingatlanok - Székely Mikó Kollégium, a gyulafehérvári Batthyáneum - visszaszolgáltatását".
„Közismert, hogy a MOGYE szenátusa - élén a rektorral -, az erre vonatkozó törvényes kötelezettség ellenére, immár évek óta nem hajlandó dönteni az egyetem önálló magyar karának létrehozásáról. Ellenük mégsem indult ügyészségi vizsgálat, őket nem zaklatja a DNA. Mindeközben, noha az egykori katolikus leánygimnázium épülete visszakerült az egyház tulajdonába, mégis folyamatos külső akadályokba ütközik a líceum működése" – írták.
A nemzetpolitikai államtitkárság jelezte: a magyar kormány kiáll a megfélemlített, ártatlanul meghurcolt szülők és diákok mellett, szolidaritásáról és erkölcsi támogatásáról biztosítja azokat, akik mindezek ellenére is vállalják, hogy kiállnak jogaikért és mindent elkövetnek azért, hogy a katolikus líceum tovább működhessen.
„Abszurd, hogy a XXI. században, az Európai Unió területén egyáltalán kérdésessé válhat, hogy egy keresztény egyház a saját ingatlanában felekezeti iskolát tarthasson fent. Mindez összeegyeztethetetlen az Európai Unió jog- és értékrendjével" – írta az államtitkárság.
A romániai korrupcióellenes ügyészség (DNA) tavaly november elején indított eljárást Tamási Zsolt iskolaigazgató és Stefan Somesan volt Maros megyei főtanfelügyelő ellen, mert az ügyészség szerint annak ellenére járultak hozzá a Római Katolikus Gimnázium működéséhez, hogy tudták: valójában az iskola nem rendelkezik a működéshez szükséges engedélyekkel.
A DNA február végén az iskolában tanuló gyermekek szüleit is kezdte kihallgatni, azt sugallván számukra, hogy gyermekeik elveszíthetik azokat az iskolai éveket, amelyek alatt a gimnáziumban tanultak. A Maros megyei tanfelügyelőség február végén arról döntött, hogy a bizonytalan jogi helyzet miatt nem engedélyezi a beiratkozást a gimnázium cikluskezdő osztályaiba.
Hétfőtől péntekig tüntetéssorozatot tartott a marosvásárhelyi prefektusi hivatal előtt a létbizonytalanságba sodort marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnáziumban tanuló gyermekek szüleinek egy csoportja.
[Forrás:MTI]
itthon.ma/karpatmedence

Reklámgrafikus hallgatók kiállítása Udvarhelyen
A kortárs fotográfia, a képzőművészeti játék és kísérletezés témáiba kaphat bepillantást az, aki ellátogat a székelyudvarhelyi művelődési házba, ahol a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) reklámgrafika szakos hallgatóinak a Photo Ludens című tárlatanyagából nyílott kiállítás péntek este.
A kiállítás anyaga az optikai és vizuális játék témakörben a Design Week (Dizájnhét) rendezvény részeként készült el, a diákok az egy hónapos nyílt műhelymunka eredményeit mutatják be – mesélte a megnyitón Kovács Zoltán fotóművész, a PKE tanára, a kiállítás ötletgazdája. Rövid megnyitóbeszédében a kiállítás anyagának születéséről beszélt. Elmondta, hogy általában amikor vándorkiállításra indulnak, egy olyan tárlattal teszik ezt, ami pontosan tükrözi azt az irányvonalat, amit az intézmény képvisel, most viszont egy szerényebb anyag kerül bemutatásra. Másod- és harmadéves diákjaival egy hónapos műhelymunkát tartottak az említett témakörökben, és diákjait arra biztatta, hogy az alkotásban merészen kísérletezzenek, minél inkább kísérleti irányba induljanak el. A tárlat anyaga válogatás nélkül került fel a székelyudvarhelyi művelődési ház falára, a projektben részt vevő alkotók munkáit kivétel nélkül megtekinthetik az érdeklődők.
Kovács Zoltán azt is elmondta, hogy a képek nagy részén egyfajta konstruktivista irány is felfedezhető, hiszen ihletforrásként nagyon sokan Drégely Imre magyar fotóművész munkáihoz nyúltak, aki az alternatív kortárs fotográfia egyik legkiemelkedőbb képviselője, a miniatűr, a makró világ vizsgálója. A kísérletezés, a témában való elmélyülés volt a cél, hiszen nagyon fiatal hallgatókról van szó – tette hozzá a kiállítás ötletgazdája. A tárlat még két hétig megtekinthető Székelyudvarhelyen, innen Csíkszeredába viszik majd.
Dávid Anna Júlia
Székelyhon.ro

Közös állásfoglalásban állnak ki a vásárhelyi katolikus líceumért Maros, Hargita és Kovászna megye tanácselnökei
Maros, Hargita és Kovászna megye tanácsainak elnökei is részt vettek március 18-án, szombaton a marosvásárhelyi Keresztelő Szent János plébániatemplomban a katolikus iskoláért meghirdetett közös imán. Péter Ferenc, Borboly Csaba és Tamás Sándor elnökök a templomi imát követően közös állásfoglalást fogalmaztak meg, melyben szolidaritásukról és támogatásukról biztosítják a katolikus iskola tanárait, diákjait és szülői közösségét: „A Római Katolikus Teológiai Líceum fennmaradásáért folytatott küzdelem a gyermekeink jövőjéről szól. Amit kérünk, a katolikus iskola helyzetének tisztázása és a tanintézet működésének biztosítása, közösségünk jogos igénye. Nem valaki ellenében szeretnénk fellépni, hanem egy felekezeti iskola mellett foglalunk állást, és meggyőződésünk, hogy az iskola létrehozása körüli esetleges adminisztratív hibák jószándékkal kijavíthatók. Nem hagyjuk magunkat sem megfélemlíteni, sem elbizonytalanítani, a végsőkig kitartunk a katolikus iskola mellett. Minden békés és törvényes eszközt megragadunk, hogy a tanintézet megmaradását biztosítsuk. Egy olyan küzdelem ez, amelyet csak együtt, az egyház, a politikum és a civilek összefogásával tudunk megnyerni.
Péter Ferenc, Maros megye tanácselnöke
Borboly Csaba, Hargita megye tanácselnöke
Tamás Sándor, Kovászna megye tanácselnöke"
Transindex.ro

Különös érdekképviselet
Zajlik a belső vita az RMDSZ frakcióiban a jelképhasználatot rendező és a nyelvi jogokat bővítő törvénytervezetről, ez lesz a szakítópróbája annak a parlamenti megállapodásnak, amelyet a magyar szervezet a kormánypártokkal kötött – nyilatkozta a hétvégén Korodi Attila. Az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője azt mondta: a dokumentum tartalmát nem szeretné ismertetni addig, amíg ezt a belső vitát le nem folytatják, ugyanis túl fontos kérdésről van szó.
És ebben egyet is érthetünk a politikussal: jelképeink szabad használata, nyelvi jogaink tiszteletben tartása valóban nagyon fontos kérdés. Olyannyira az, hogy nem győzünk csodálkozni: mégis miről lehet még mindig vitatkozni „házon belül”?! Miként lehetséges az, hogy a rendszerváltozás után eltelt 27 év kőkemény érdekképviseleti munkája során nem sikerült még kidolgozni ezt a tervezetet? Hogyhogy nem állt már benyújtásra készen a parlament megalakulásával egy időben? Hogy nem holmi általános elvek, de konkrétumok mentén lehessen tárgyalni a választásokon győztes Szociáldemokrata Párttal? Miféle tárgyalási technika az, hogy állandóan mi adunk előbb – parlamenti támogatást például a kormány beiktatásához vagy az éjszakai lopáson ért kabinet megbuktatásának elgáncsolásához –, és csak utána kezdünk el belső vitát folytatni arról, hogy mit is kérjünk pontosan cserébe? Nem kellett volna beterjeszteni azt a bizonyos jogszabályt lehetőleg még az ellenzék bizalmatlansági indítványa előtt, ha már korábban támogatták szavazatukkal a Dragnea–Grindeanu-kormányt? Nem ott kellene már lennie a jogszabály angol nyelvű fordításának minden európai és nyugati nagykövetségen? Hogy most, amikor oly sokan figyelnek Romániára, lehessen felmutatni: lám, nemcsak az igazságszolgáltatás fölötti ellenőrzés megszerzéséért vívott küzdelem, de a nemzeti kisebbségeket ért jogsérelmek miatt is oly ingatag a jogállamiság helyzete az országban? És nemcsak azért felháborító a magyar szervezet tétovázása, időhúzása, mert egyre-másra szalasztunk el kecsegtető tárgyalási alkalmakat, mondunk le önként jónak ígérkező alkupozíciókról, hanem azért is, mert közben azt látjuk: meglehetősen kiforrott, határozott, belső vitákra nem szoruló álláspontja van a szövetségnek az igazságszolgáltatás működését érintő kérdésekben. Hozzászólnak képviselőink a büntető törvénykönyv módosításához, a közkegyelmi jogszabályhoz, sőt, kész tervezetekkel állnak elő ezekben a kérdésekben – persze, ez is fontos, és bizonyos vonatkozásokban akár igazuk is lehet, de mégiscsak meglehetősen különös érdekvédelem az, amely felkészültebbnek bizonyul bonyolult igazságszolgáltatási kérdésekben, mint a magyar közösség céljainak és igényeinek ismeretében. Pedig hagyhatnák az igazságszolgáltatást másra, vannak elegen, akik fenik rá fogukat – nyelvi jogaink bővítése, jelképeink szabad használata viszont aligha szerepel más politikai erő programjában. Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Elítélik az egyházi iskola elleni eljárást
A nemzetpolitikai államtitkárság elítéli a romániai korrupcióellenes ügyészség túlkapásait és a marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Teológiai Líceum ellehetetlenítésére irányuló törekvéseket – közölte a budapesti államtitkárság szombaton.
Úgy fogalmaztak: egy jogállamban megengedhetetlen, hogy ügyészek vallási hovatartozásukról faggassanak embereket, vagy kérdőre vonják őket azért, mert egy adott felekezeti iskolába íratták gyermekeiket. Elfogadhatatlan az is, hogy egy ügyészségi vizsgálat megindítása nyomán megkérdőjeleződjön egy felekezeti iskola puszta léte – tették hozzá Az államtitkárság egyetért azokkal az erdélyi magyar politikusokkal, akik szerint a marosvásárhelyi katolikus líceum ügye szervesen illeszkedik abba a folyamatba, amely arra irányul, hogy a magyar közösségeket alapvető jogaikban korlátozzák. A közlemény ezek között említi „a magyarság számára nagy horderejű, máig megoldatlan ügyeket, mint a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar karának kérdését vagy a történelmi egyházakat megillető igen fontos ingatlanok – Székely Mikó Kollégium, a gyulafehérvári Batthyáneum – visszaszolgáltatását”.
„Közismert, hogy a MOGYE szenátusa – élén a rektorral –, az erre vonatkozó törvényes kötelezettség ellenére, immár évek óta nem hajlandó dönteni az egyetem önálló magyar karának létrehozásáról. Ellenük mégsem indult ügyészségi vizsgálat, őket nem zaklatja a korrupcióellenes ügyészség. Mindeközben, noha az egykori katolikus leánygimnázium épülete visszakerült az egyház tulajdonába, mégis folyamatos külső akadályokba ütközik a líceum működése” – írták. A nemzetpolitikai államtitkárság jelezte: a magyar kormány kiáll a megfélemlített, ártatlanul meghurcolt szülők és diákok mellett, szolidaritásáról és erkölcsi támogatásáról biztosítja azokat, akik mindezek ellenére is vállalják, hogy kiállnak jogaikért, és mindent elkövetnek azért, hogy a katolikus líceum tovább működhessen. „Abszurd, hogy a XXI. században az Európai Unió területén egyáltalán kérdésessé válhat, hogy egy keresztény egyház a saját ingatlanában felekezeti iskolát tarthasson fent. Mindez összeegyeztethetetlen az Európai Unió jog- és értékrendjével” – írta az államtitkárság.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Elhangzott a magyar kormány üzenete
Az ima erejével a római katolikus iskoláért
Kéz a kézben, élő láncolatot alkotva mondott közös imát a belvárosi Keresztelő Szent János-plébániatemplom hajóját megtöltő gyülekezet a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceumban tanuló gyermekekért, fiatalokért, szüleikért, a tanítókért, tanárokért, hitoktatókért, az iskola igazgatójáért és „azokért is, akiknek bölcs döntése nyomán a tanítás ismét zavartalanná válhat”.
A közös imán jelen volt Farkas Balázs, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának ideiglenes vezetője, a magyar kormányt képviselő Szilágyi Péter helyettes államtitkár, Novák Zoltán Csaba RMDSZ-szenátor, Biró Zsolt és Vass Levente parlamenti képviselők, Péter Ferenc, Maros, Borboly Csaba, Hargita és Tamás Sándor, Kovászna megye tanácsának elnöke, valamint Borbély László, a Katolikus Státus Alapítvány képviselője.
Legfontosabb és legszentebb ügyünkért, a jövő nemzedék, az anyanyelvi oktatás bölcsőjét jelentő iskoláért fordulunk Istenhez az imádság minden lehetséges formájával, hangzott el Oláh Dénes római katolikus esperes igeliturgiájában. Minden keresztény ember kérő imája mellett hálával tartozunk őseinknek, akik gazdag épített örökséget hagytak ránk. A Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség büszke a nyolc státusiskolára, ami a felnövekvő nemzedék iránt érzett felelősségből áldozatok árán épült, és amelyeket 1948-ban államosítottak, évszázadok kincsét semmisítve meg. Népünk legidőtállóbb erőssége a templom mellett az iskola volt, ezért építtette mindkettőt újra minden dúlás után. A templomban erőt gyűjtött, az iskola pedig a gyermekek nevelését, testi és szellemi kiteljesedését szolgálta, ma pedig szent kötelességünk megtölteni élettel. A közbenjáró ima, mint a felebaráti szeretet legszentebb példája, a közös ügyért kell szóljon, a fölfele irányulóval a főesperes erőt kért a felvállalt harc folytatásához. Nemcsak egyet akarunk, egyként akarjuk ezt – jelentette a két a kézben elmondott Miatyánk, amitt Tamás Csilla imája követett.
Közös akarattal és törekvéssel jutottunk arra az elhatározásra, hogy imádkozzunk azért, hogy a tanítás ismét zavartalan legyen a katolikus iskolában, legfőképpen pedig azokért, akiket jogtalanul meghurcoltak, Tamási Zsolt igazgatóért, a megfélemlített szülőkért és gyermekekért – tolmácsolta Farkas Balázs, a csíkszeredai főkonzulátus ideiglenes vezetője Soltész Miklós egyházügyi államtitkár üzenetét, aki édesanyja súlyos állapota miatt kényszerült távol maradni. „A közös imádság nem irányul senki ellen, ahogy a katolikus iskola sem valakik ellen, hanem valakikért tevékenykedik.” Hiszem és mindannyiunknak hinnünk kell, hogy sok-sok ilyen alkalom a Szentlélek erejével hat azokra, akik vagy félelmükben, vagy rossz szándék miatt eddig az iskola vezetése és annak fennmaradása ellen cselekedtek” – idézte az államtitkár szavait Farkas Balázs.
A magyar kormány üzenetét dr. Szilágyi Péter nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár közvetítette: „A leghatározottabban elítéljük a Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) túlkapásait és a Római Katolikus Teológiai Líceum ellehetetlenítésére irányuló törekvéseket. Véle-ményünk szerint egy jogállamban megengedhetetlen, hogy ügyészek vallási hovatartozásukról faggassanak embereket, vagy kérdőre vonják őket azért, hogy egy adott felekezeti iskolába íratták gyermekeiket. Elfogadhatatlan az is, hogy egy ügyészségi vizsgálat megindítása nyomán megkérdőjeleződjön egy felekezeti iskola puszta léte” – hangzott el a Miniszterelnökség és a Nemzetpolitikai Államtitkárság közleményében. Egyetértenek azokkal az erdélyi magyar politikusokkal, akik szerint a marosvásárhelyi katolikus iskola helyzete is szervesen illeszkedik a magyar közösségeket alapvető jogaikban korlátozó folyamatba, mint a MOGYE magyar karának ügye, amelyről a szenátus és a rektor a törvényes előírások ellenére sem hajlandó dönteni, továbbá olyan fontos ingatlanok, mint a Székely Mikó Kollégium és a gyulafehérvári Batthyaneum visszaszolgáltatásának kérdése.
„Magyarország kormánya kiáll a megfélemlített, ártatlanul meghurcolt szülők és diákok mellett. A magyar állam teljes szolidaritásáról és erkölcsi támogatásáról biztosítja azokat, akik mindezek ellenére vállalják, hogy kiállnak jogaikért, és mindent elkövetnek azért, hogy a katolikus líceum tovább működhessen.” A közlemény abszurdnak nevezi, hogy „az Európai Unió területén egyáltalán kérdésessé válhat”, hogy egy keresztény egyház saját tulajdonú ingatlanjában a katolikus szellemben történő oktatást felvállaló iskola működhessen. Ennek ellehetetlenítése összeegyeztethetetlen az Európai Unió jog- és értékrendjével – hangzott el a közleményben, majd nemzeti imánkkal zárult a szombat délelőtti szentmise.
Székelyföldi összefogás a katolikus iskoláért
Maros, Hargita és Kovászna megye tanácsainak elnökei is részt vettek március 18-án, szombaton a marosvásárhelyi Keresztelő Szent János-plébániatemplomban a katolikus iskoláért meghirdetett közös imán. Péter Ferenc, Borboly Csaba és Tamás Sándor a templomi imát követően közös állásfoglalást fogalmazott meg, amelyben szolidaritásukról és támogatásukról biztosítják a katolikus iskola tanárait, diákjait és szülői közösségét.
„A Római Katolikus Teológiai Líceum fennmaradásáért folytatott küzdelem a gyermekeink jövőjéről szól. Amit kérünk, a katolikus iskola helyzetének tisztázása és a tanintézet működésének biztosítása, közösségünk jogos igénye. Nem valaki ellenében szeretnénk fellépni, hanem egy felekezeti oktatást biztosító iskola mellett foglalunk állást, és meggyőződésünk, hogy az iskola létrehozása körüli esetleges adminisztratív hibák jó szándékkal kijavíthatók. Nem hagyjuk magunkat sem megfélemlíteni, sem elbizonytalanítani, a végsőkig kitartunk a katolikus iskola mellett. Minden békés és törvényes eszközt megragadunk, hogy a tanintézet megmaradását biztosítsuk. Egy olyan küzdelem ez, amelyet csak együtt, az egyház, a politikum és a civilek összefogásával tudunk megnyerni.”
Péter Ferenc, Maros megye tanácselnöke
Borboly Csaba, Hargita megye tanácselnöke
Tamás Sándor, Kovászna megye tanácselnöke
Ígéret egy újabb tanácskozásra
Több napon át tüntettek a régi Városháza előtti parkban az elmúlt héten a Római Katolikus Teológiai Líceum diákjainak szülei. A Civilek a Katolikus Iskoláért csoport tagjai ugyanakkor felszólították Marosvásárhely polgármesterét, az általa vezetett hivatalt és a városi tanácsot, hogy „haladéktalanul tegyenek eleget törvényi kötelezettségüknek”, és záros határidőn belül állítsák össze és hagyják jóvá Marosvásárhely iskolahálózatát, amelyben önálló jogi személyiséggel bíró iskolaként szerepel a Római Katolikus Teológiai Líceum. Tették ezt azokra az átiratokra hivatkozva, amelyeket a tanügyminisztérium küldött a polgármesteri hivatalnak. Ugyanakkor felszólították a polgármestert, hogy bizonyítsa be, amit a szülők előtt két tanácsülés alkalmával is kijelentett, miszerint a katolikus iskolával minden rendben van, továbbá azt a gyakran hangoztatott kijelentést is, hogy Marosvásárhely a tolerancia és a harmónia városa.
A tüntető szülők ígéretet kaptak, hogy Dorin Florea március 17-én fogadja őket, de a találkozón csak a tanácsadója, Claudiu Maior és a hivatal jegyzője jelent meg. Ott a szülők újabb ígéretet kaptak, amiről Csíki Csengele, a csoport vezetője számolt be:
– Kezdeményezésünkre a polgármesteri hivatal egy újabb nagyszabású tanácskozást hív össze március 21-re, amelyen részt vesz a prefektus, a polgármester és tanácsosa, a Városháza jegyzője, Horaţiu Lobonţ, az iskolákért felelős szakigazgatóság aligazgatója, a megyei tanfelügyelőség, a városi tanács, valamint a Civilek a Katolikus Iskoláért szülői közösség képviselői. Reményeink szerint a beszélgetésen tisztázódni fog iskolánk helyzete, és megszületik a megoldás, amelynek kulcsát eddig egyik intézmény dobálta a másiknak – nyilatkozta Csíki Csengele, a szülői csoport vezetője.
BODOLAI GYÖNGYI
Népújság (Marosvásárhely)

Szakaszzárás a „nulladikban”
Lezárult az előkészítő osztályokba való beiratkozás első szakasza. Megyénkben száz, ebből Marosvásárhelyen 20 „nulladik” osztály indul. A százban sajnos benne vannak az összevont osztályok is, hiszen sok vidéki településen csak egy fél- vagy negyedosztálynyi gyermek kezdi az iskolát az új tanévben.
Megyeközpontunkban a kövesdombi Liviu Rebreanu, a Dr. Bernády György, a Nicolae Bălcescu, a meggyesfalvi Serafim Duicu és a Romulus Guga iskolákban, valamint az említett tanintézményekhez csatolt központokban indul két-két osztály. A Bălcescu iskolában a Waldorf-osztállyal egészül ki a keret, a volt 1-esben a Rozmaring központba, a Gugában a hidegvölgyi Szivárvány Házba járó gyermekekből áll a második speciális osztály.
Az érdeklődés a tanintézetek iránt az idén sem egyenletes. Míg a központi iskolákat megrohanták a szülők, és sokan azt is vállalták, hogy a választott iskola körzetébe kérjenek ideiglenes lakhelyet, a városnegyedi iskolákban a beiratkozás első szakasza után maradtak még helyek az újraelosztás időszakára is (április 24–30. között). Néhol az iskola neve, fekvése volt a vonzó, másutt a tanítónőre „utaztak” a szülők – mondhatjuk a szlengből vett kifejezéssel. Ahol az alsó tagozatos pedagógus nagy népszerűségre tett szert, ott méhkaptárrá vált az iskola. Akinek egyszer vagy többször rossz hírét keltették a diákokkal való bánásmód miatt, legyen bármennyire is képzett, igényes tanító, attól menekülnek még azok is, akiknek a szomszédságában van az iskola. Ilyen kellemetlen helyzet alakult ki az idén az egyébként jó hírű Európa Általános Iskolában, amelynek előkészítő osztályába a szakos tanfelügyelőnő tájékoztatása szerint mindössze hat gyermeket írattak be. Hasonló okok miatt nincsen jelenleg ötödik osztály a katolikus iskolában, mert annak idején még az Unireában működő tanítónőről kialakult vélemény riasztotta el a szülőket. Az idén a Dr. Bernády György iskola iránt a legnagyobb az érdeklődés, ahova 80 gyermek dossziéját adták be, de most már eldöntött tény, hogy két osztály indul 60 kisiskolással. A Református Kollégium előkészítő osztályának 28 helyére 47-en iratkoztak fel, a Bolyai Farkas Elméleti Líceumba 39-en, akik közül 37 családnak állítólag az iskola körzetében van a lakhelye. Ezzel szemben várják az előkészítősöket a Dacia, a Coşbuc, a 7-es számú és a Bălcescu iskolákba, valamint egy-két helyre más városnegyedi tanintézménybe is.
A Római Katolikus Teológiai Líceum helyzetét illetően semmi sem változott, az előkészítő osztályokba a beiratkozásra való tiltás továbbra is érvényben van, bár a kisebbségi oktatásért felelős államtitkár szerint lévén „vokacionális” iskoláról szó, még szeptemberben is lehet iratkozni, ha addig végre elismerik, hogy törvényesen működik az intézmény. Sajnos a 2017–18-as tanévre vonatkozó keretszámokról március 16-án elfogadott kormányhatározatban a miniszteri és kormányfői ígéretek ellenére sem szerepel a katolikus iskola, azzal a megjegyzéssel, hogy utólag is ki lehet egészíteni a keretszámokat. Bár így lenne, de ebben az egyre inkább összeesküvésnek bizonyuló szövevényben, amelyet a marosvásárhelyi magyar oktatás reményteljesen induló egysége ellen szőttek, egyre nehezebb bizakodónak lenni. Az igazunkról, a reményről mégsem mondhatunk le!
BODOLAI GYÖNGYI
Népújság (Marosvásárhely)

Fodor Sándor és „a szerénység ereje”
„Nem nézte el a világnak azt, amilyen, de megpróbálta úgy megközelíteni, hogy az emberség kerüljön ki győztesen. A szelídség ereje volt az övé" – így jellemezte Fodor Sándort Gálfalvi Zsolt irodalomtörténész azon a szombat esti kolozsvári kerekasztal-beszélgetésen, melyen az öt éve elhunyt író-műfordítóra emlékeztek kortársai, tanítványai.
Az Erdélyi Magyar írók Ligája (EMIL) – melynek Fodor volt az első elnöke – egész napos konferenciát szervezett, melyen felidézték alakját, munkásságát, annak újraértékelését, életműve súlypontjainak újragondolását is megkísérelték az előadók. Míg napközben tudományos szempontból vizsgálták életművét, a Magyarország főkonzulátusának rendezvénytermében tartott esti beszélgetésen – melyen az író özvegye és leánya is jelen volt – a személyes emlékeké volt a főszerep.
Karácsonyi Zsolt EMIL-elnök köszöntője után Vallasek Júlia egyetemi docens a beszélgetés moderátorként arra hívta fel a figyelmet, hogy Fodor Sándor szellemisége ma is jelen van közöttünk. Gálfalvi Zsolt irodalomtörténész rámutatott: azt a nemzedéket, melyhez Fodor Sándor tartozott, nem szabad elfelejteni, és mostoha körülmények között is születhet élő, eleven irodalom, mely gazdagíthat, segíthet élni, elviselni az újabb zord időket. Az író kortársaként személyes élményét osztotta meg a jelenlévőkkel. 1954-ben, amikor Fodor első kötete megjelent, egy nagyüzemben mutatták volna be, de kiderült, a vezetőség a munkaidő lejárta után kötelezné a haza készülő munkásokat az irodalmi eseten való részvételre, akik okkal zúgolódtak emiatt. Fodor Sándor kérte végül, hogy engedjék haza őket, és a gesztus hatására jóval többen maradtak, mind tervezték. „Ebben a meghiúsult irodalmi estben benne volt az, hogy lehet emberségesen, okosan viselkedni a legnehezebb helyzetben, erőszak esetén is" – jelentette ki Gálfalvi Zsolt.
Gálfalvi György irodalomkritikus a második Forrás-generáció tagjaként emlékezett a nála idősebb íróra, kifejtve, lázadó fiatalokként semmibe vették az idősebbek javaslatait, Fodor Sándor volt az egyetlen, aki a lelkükhöz tudott szólni, akinek a tanácsait meg is fogadták. Az író segítőkészségét illusztrálandó elmesélte, hogy kezdő kritikusként nem tudva írógépen írni, Fodor Sándor kérte, hasson oda, hogy a beírónő gépelje be a cikkét, de az író maga ajánlkozott a feladatra, amit utána többször is megismételt. „Néhány évig nekem Fodor Sándor volt a gépírónőm" – fogalmazott Gálfalvi György, annak fiatalok iránti gondoskodását hangsúlyozva.
Molnár Vilmos író, a Székelyföld szerkesztője Fodor emberekbe vetett bizalmát emelte ki, elmondva: miközben a sajtó tele volt Csibi István csíkszeredai vállalkozó – akit Fodor árvaházi gyerekként ismert meg – törvénytelenségeivel, az író képes volt arra, hogy személyesen megkérdezze tőle, honnan van a hatalmas vagyona, és elhitte a választ, miszerint „garast garasra rakosgatva" gyűjtötte. Novelláinak, műveinek jó része is a bizalomról, vagy a bizalom hiányáról szól, mutatott rá.
Sántha Attila irodalomkritikus, aki az EMIL ügyvezető elnökeként dolgozott együtt az írószervezetet vezető Fodorral, elmondta, sokakat meglepett, hogy a vallásos író miért vállalta el a feladatot, hiszen „a társaság nem a visszafogottságáról volt híres", Tempfli József egykori nagyváradi megyéspüspök egyenesen azzal vádolta őket, hogy műveikkel megrontják az ifjúságot. Fodor Sándor ellenben úgy vélte, hogy „ez a fajta szabadszájúság is egyfajta istenkeresés", mondta Sántha Attila.
Bár a jelenlévők Csipike írójának emberségét, empátiáját, gondoskodását, emberekbe vetett bizalmát hangsúlyozták, rámutattak arra is, hogy „a jámbor Fodor Sándor” tudott kemény is lenni, ez volt jámborságának a fedezete. Erre A hétben több mint egy évtizedig közölt publicisztikai írásai a bizonyítékok, mesélte az őt erre felkérő Gálfalvi Zsolt, aki szerint „végig írta a harcos publicisztikát, miközben hadakozott az ellen, hogy ő politizál". Rámutatott, Fodor Sándor mindig próbálta értelmes, okos szívvel elősegíteni az emberek megértését, és másoknak is fogódzókat adott ehhez.
Pap Melinda
Szabadság (Kolozsvár),

A magyar nyelv őrzőinek kolozsvári „hűségesküje”
A jövőben is kiemelt céljának tekinti az együttműködést az erdélyi és magyarországi anyanyelvápolók szövetsége, amelynek vezetői az erre vonatkozó szerződés meghosszabbítását írták alá a hétvégén Kolozsváron.
Továbbra is közösnek tekintik céljaikat és munkájukat az erdélyi és magyarországi anyanyelvápolók: Juhász Judit, az Anyanyelvápolók Szövetségének elnöke és Péntek János, az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének elnöke a két szervezet között 2001-ben megkötött szerződés meghosszabbítását írta alá szombaton Kolozsváron.
Az aláírásra a 22. alkalommal megrendezett Aranka György Nyelv- és Beszédművelő Verseny keretében került sor az Apáczai Csere János Elméleti Líceumban, ahol erdélyi középiskolás diákok szép magyar beszéd, édes anyanyelvünk és versben bujdosó elnevezésű kategóriában mérték össze tudásukat. Az erdélyi művelődésszervező, történész halálának március 11-én volt a 200. évfordulója, a róla elnevezett verseny szép magyar beszéd és az édes anyanyelvünk kategóriájának győztesei a magyarországi döntőkre jutnak tovább.
Magyarországon 27 évvel ezelőtt alakult a szövetség Bánffy György elnökletével, 1992-ben pedig létrejött az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége. Közös céljuk a magyar nyelv használatának védelme és értékeinek felmutatása. Az együttműködés egyik legfontosabb területe az anyanyelvi versenyek szervezése. Eleinte az erdélyi versenyzők külön kategóriában szerepeltek az anyaországban, de kérésükre végül eltekintettek az úgynevezett pozitív diszkriminációtól, és egyforma megmérettetésben van része minden versenyzőnek, függetlenül származási helyétől.
„A szerződés megkötésének másik célja, hogy szakmai együttműködés alakuljon ki a szervezetek között, ezt közös konferenciákon, rendezvényeken keresztül valósítjuk meg. Fontos célkitűzésünk, hogy a fontos dolgok immár nem külön-külön, hanem egy kicsit közösen történjenek. Az együttműködés a mozgalom nemzeti keretben megvalósuló összefogását szolgálja" – nyilatkozta lapunknak Juhász Judit elnök.
Rámutatott, a gyakorlati együttműködés megmaradt, és továbbfejlődött, mindazonáltal a szövetségek vezetői úgy gondolták, dokumentumokban és a nyilvánosság számára is meg kell erősíteni az összetartozás tényét. Juhász Judit elmondta: a szerződés nem egy bizonyos időtartamra szól, de ha az utódok majd úgy érzik, hogy újra „hűségesküt" kell tegyenek, a jövőben erre ismét sor kerülhet.
Kétszáz éve hunyt el Aranka György
Aranka György művelődésszervező, történész, író, költő, filozófus, esztéta 1737. szeptember 17-én született a Kolozs megyei Széken, 1817. március 11-én hunyt el Marosvásárhelyen. Aranka György táblabíró, a királyi táblán szolgáló jogász volt, aki a nagyszebeni és kolozsvári szabadkőműves páholyok tagjaként kezdeményezte az Erdélyi Nyelvmívelő Társaság létrehozását.
Nagyszabású szervezőmunkát folytatott, élnék levelezésben állt kora összes jelentős tudósával, azzal, hogy létrehozta a társaságot, gyakorlatilag az első magyar akadémiai intézmény felállítását vívta ki, amelyhez csatlakoztak Döbrentey Gábor (Erdélyi Múzeum) és Kazinczy Ferenc kezdeményezései. Hivatali tevékenységein túlmenően nyelvműveléssel, történelemmel, irodalommal, filozófiával foglalkozott. Egész működése a felvilágosodás jegyében zajlott; az ember fő feladatát az elme művelésében látta. Aranka György sírjának helye ismeretlen, Marosvásárhelyen, a színház épülete mögött róla készült szobor őrzi az emlékét.
Nánó Csaba
Krónika (Kolozsvár)

A civilek forradalma
A kelet-közép-európai térségben beindultak a rendszerváltás utáni politika legerőteljesebb tömegmozgalmai, és létrejött a minden eddiginél aktívabb és szervezettebb civil mozgalmi szektor. A térség országaiban egymást követik a forradalmi méretű tiltakozások.
Lengyelországban milliós nagyságú tömeg tüntetett decemberben az alkotmányos jogrend és a sajtószabadság védelmében, Romániában február első napjai óta több mint 700 ezer ember özönlött országszerte a nagyvárosok utcáira, és kényszerítette a kormányt a korrupt politikusok mentelmére alkotott botrányos rendelet visszavonására, Magyarországon pedig az önszerveződő Momentum Mozgalom fiatal aktivistái a budapesti olimpia pályázatáról szóló népszavazás tárgyában gyűjtött negyedmillió aláírással késztették meghátrálásra a kormányt.
Torzóban maradt „demokráciaépület”
A tiltakozó mozgalmak okait a súlyos feszültségekkel terhes autoriter kormányzatok iránti bizalmatlanságban, a társadalmi konfliktusok kezeléséhez elengedhetetlen társadalmi legitimáció és hitelesség hiányában, valamint abban a cinikus kormányzati stílusban kell keresni, amellyel a hatalmat gyakorló politikusok gyakran az emberek megkérdezése nélkül döntenek az életüket alapjaiban befolyásoló kérdésekben. Régi, többnyire kezeletlen, lappangó konfliktusok ezek, amelyek most robbannak az utcákon. Térségünkben ugyanis a rendszerváltás után nyugati mintára megalkotott képviseleti demokrácia intézményrendszerére támaszkodó épület befejezetlen maradt a részvételi demokrácia nélkül. Így jött létre a politika legszűkebb terepe és fogalma, ami csak a pártpolitikát és az állami-kormányzati tevékenységet fogja át. A társadalmi közép ki van zárva a politikai akaratnyilvánításból, holott éppen ez a szféra köti össze a társadalmat az állammal.
Az emberek elégedetlenek a kiüresedett képviseleti demokráciával, hiszen már maga az is csapdahelyzet, hogy a politikai részvételük kizárólag mint négyévenkénti választási részvétel jelenik meg. A demokratikus deficitet sem a jól működő hatalommegosztás, sem a népszavazás gyakorisága nem oldja meg, hiszen az emberek az új rendszert sem fogják a magukénak érezni, ha nem vehetnek részt a politikai akaratnyilvánításban. Egyre többen érzik úgy, mintha a pártok azt mondanák: „a kormányzás a mi dolgunk, ti csak válasszatok, ennél többet ne akarjatok”. Az eredmény a politikai elit elszakadása a választóktól, a klasszikus intézmények pedig súlyos legitimációs problémákkal küzdenek. Következésképpen a kelet-közép-európai térségben a társadalmi kontroll hiányában felerősödött üzleti-politikai klientúra révén nemcsak az állam, hanem az egész demokratikus rendszer foglyul ejtése ment végbe, melyben a demokratikus intézményrendszer paravánná válik. Ezért nevezik „Patyomkin-demokráciáknak” az autoriter rendszereket.
Fél demokrácia az, ahol a demokrácia fél
A civil társadalom megfélemlítését célzó, egyre erősödő kormányzati törekvések és a társadalom kontrolláló mechanizmusát kiiktatni igyekvő kormányzati akciók tovább rontják a tekintélyelvű rendszerekben amúgy is leépülőben lévő demokrácia minőségét. Az erős civil szféra éppen olyan fontos alappillére a demokráciának, mint a választott közhatalom, ezért az előbbi támadása a demokrácia támadása, tehát a civil társadalmat zaklató kormány csupán a saját alkalmatlanságát, gyengeségét bizonyítja, amikor nem tűri az ellenvéleményt, fenyegeti az embereket, valamint a civil szervezeteket. Mi több, a civil kontrolltól való félelmükben a társadalmi mozgalmakat gyakran a jogrend elleni támadásnak, a civil szervezeteket pedig külföldi okkult erők által felbérelt ügynököknek tüntetik fel. Erre mondható, hogy fél demokrácia az, ahol a demokrácia fél.
A kelet-közép-európai térségben lezajlott tömeges tiltakozások, melyeknek először voltak látványos eredményei, a részvételi demokrácia erőteljes megnyilvánulásai, melyeket az autoriter kormányok sem tudtak megakadályozni. A részvételi demokrácia az európai modell szerves része, a nép közügyekben való részvételének olyan megoldása, amikor a választásra jogosultak az eldöntendő ügyekben közvetlenül véleményt tudnak nyilvánítani, illetve részt venni a döntésekben. A lisszaboni szerződés hivatalosan is elismeri a képviseleti demokrácia és a részvételi demokrácia egymást kiegészítő jellegét, és kimondja, hogy a döntéseket a lehető legnyilvánosabban és a polgárokhoz legközelebb álló szinten kell meghozni. Így a részvétel polgári joggá, a demokrácia egyik pillérévé vált. A képviseleti demokrácia csak ott és annyiban működik jól, ahol kiegészül ikertestvérével, a fejlett civil társadalom intézményrendszerére épülő részvételi demokráciával, a civil szféra pedig csak úgy töltheti be az egyensúly szerepét és az ellenőrzés funkcióját, ha beépül a demokrácia össztársadalmi rendszerébe, és képes a mobilizációra annak tapasztalataival és erőforrásaival.
Be kell fejezni a rendszerváltást
A részvételi demokrácia alapelve, hogy mindenki szervezkedhet, és állampolgárként vagy szervezeten keresztül részt vehet a politikai vagy társadalmi közösségi folyamatokban. Lényege, hogy el kell foglalni és részvétellel kell kitölteni a „köztereket” a szó fizikai és szimbolikus értelmében egyaránt. Így egészül ki fokozatosan a képviseleti demokrácia a részvételi demokráciával, különösen a mostanság színre lépő középosztály révén, bár a protesztmozgalmak korántsem redukálhatók a középrétegek megmozdulására. A modernizáció és az urbanizáció mindenütt a részvételi jogok követelését váltja ki, különösen a fiatalabb korosztályban, így főleg ifjúsági mozgalmakként jelentkeznek.
Az utóbbi hónapok revelációja kétségtelenül a legfiatalabb generáció betörése a politika színterére. Jellemző, hogy a 20–30 év közötti, zömmel városi, ideológiáktól független, kifejezetten EU-párti ifjak nem a meglévő pártokat és a fennálló struktúrákat választották, hanem saját politikai formációikat hozzák létre, a modern internetes technika segítségével kommunikálnak és szervezkednek. Fő élményüknek tekintik a globalizációt, viszont egyre égetőbb problémának tartják a munkanélküliséget, és köreikben mindennapos nyomasztó érzés a „menni vagy maradni” dilemma. Ezért sem lehetnek közömbösek a hazai állapotok iránt, és meggyőződésük, hogy be kell fejezni a rendszerváltást, és új fejezetet kell nyitni. A most színre lépő politikai generáción múlik, hogy képesek-e magukat erős társadalmi mozgalmakká – netán új pártokká – megszervezni, amelyek mozgósítani tudják a lakosságot, új perspektívát kínálva a látszatdemokráciákkal szemben. A fő feladat olyan társadalmat építeni, melyet nem ideológiai harcok osztanak meg, hanem közös célok tartanak össze.
dr. Gulyás József
A szerző nagyváradi jogtanácsos
Krónika (Kolozsvár)

A Téglás Gábor-iskolába tartó diákok kisbusza borult fel Hunyad megyében
Dévai középiskolás diákokat szállító kisbusz borult fel hétfő reggel Csernakeresztúron (Cristur), a Dévát Vajdahunyaddal összekötő úton.
A mikrobuszban 18 diák utazott. Kilenc tanulót a dévai és vajdahunyadi kórházakba szállítottak kivizsgálásra, további négy gyereket szüleik szállítottak el a kórházba.
„A kisbusz Vajdahunyadról tartott Déva felé. A 61 éves sofőr azt nyilatkozta, hogy a fáradtság miatt elaludt a volánnál. A jármű kisodródott és felborult az árokban” – nyilatkozta az Agerpreshírügynökségnek a Hunyad megyei rendőr-felügyelőség szóvivője, Bogdan Niţu.
A baleset helyszínére több tűzoltó és mentőegység érkezett, majd kórházba szállították a gyerekeket. A kisbusz egy alapítvány tulajdonában van, és a dévai Téglás Gábor Elméleti Líceumba szállította a középiskolásokat.
kronika.ro

Mozaikok 500 év protestáns történelméből
Az oktatás kötelesség
Pénteken délután a sepsiszentgyörgyi unitárius egyház közösségi termében, a reformáció 500. évfordulójáról megemlékező rendezvénysorozat keretében iskolatörténeti kiállítás nyílt a híres protestáns felekezeti tanintézményeket, neves tanáraikat ábrázoló pannókból, korabeli szemléltetőeszközökből. A látogatók felpróbálhatják a régi diákok viseletét, a tógát, valamint digitális oktatófilmek is kiegészítik a látottakat.
A megnyitón jelen volt Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, Incze Zsolt esperes, Győri József, a magyarországi Református Tehetséggondozó Alapítvány elnöke, valamint számos tanár, érdeklődő.
Egyed Júlia, a sepsiszentgyörgyi Református Kollégium iskolalelkészének bevezetője után Kató Béla mondott köszöntőt, melynek alapgondolata az, hogy a protestáns egyház a kezdetektől fogva elválaszthatatlan az oktatástól, a talentumok gyarapítása volt és marad elsőrendű feladata, e nélkül nincs jövője sem, és aggodalomra ad okot, hogy az utóbbi évtizedben visszatérő gyakorlat a magyar történelmi egyházak akadályoztatása abban, hogy a saját hitük szerint neveljék a gyermekeket. Ezt az aggodalmat Incze Zsolt esperes is osztotta, ezért különösen értékelte azon pedagógusok munkáját, akik a mindennapokban végzik a nehezét: „Legyetek erősek, hűségesek!” kérte tőlük.
Győri József, a Református Tehetséggondozó Alapítvány kuratóriumi tagja, a Debreceni Kollégium igazgatója vázolta a tárlat létrehozásának előzményeit. Lépésről lépésre alakult ki az az elgondolás, hogy a bemutatott anyag vándorkiállításként összekösse azokat a városokat, neves intézményeket, amelyek szerepelnek benne, hozzájárultak létrejöttéhez. Ugyanakkor azokhoz is szól, akik ismeretek nélkül, vagy éppen előítéletekkel közelednek a múlt századok protestáns felekezeti oktatásához. Ma is kísért az iskola- és kultúrtörténet meghamisításának veszélye – hívta fel a figyelmet.
Nagy Éva kabinetigazgató a kisebbségi oktatásért felelős államtitkárság nevében szólalt fel, majd Czimbalmos Csaba városmenedzser tolmácsolta Antal Árpád polgármester üdvözletét, és mondott köszönetet a kiállítás lelki befogadását megkönnyítőknek. Magyarósi Imola, a Református Kollégium történelem szakos tanárának az elmúlt 500 évet átfogó iskolatörténeti összefoglalója után a Református Kollégium diákjai mutattak be rövid összeállítást Ady Endre istenes verseiből, őket Mágori Ágnes magyartanárnő készítette fel. A kiállítás, amely idén 15 helyszínen mutatja be a magyar protestáns iskolák értékteremtő munkáját, Sepsiszentgyörgyön vasárnapig tekinthető meg az unitárius egyház közösségi termében, 9–17 óra között.
Bodor Tünde
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Istennek, hazának, tudománynak
A protestáns iskolahálózat történelméből
„Istennek, hazának, tudománynak!” – a Jókai Mór által a pápai alma maternek választott jelmondat talán a legtalálóbban adja vissza a protestáns iskolák szellemiségét. A sepsiszentgyörgyi unitárius templom közösségi termében és a Józsa Lajos Unitárius Közösségi Házban berendezett iskolatörténeti vándorkiállítás – amely a Protestáns iskolatörténeti mozaik címet viseli, és amely a Református Tehetséggondozó Alapítvány és a Reformáció Emlékbizottság kezdeményezésére készült – hiánypótlónak számít, hiszen arra vállalkozik, hogy 500 év rendkívül gazdag történelmét foglalja össze. Mint neve is jelzi: mozaik, azaz a teljesség igénye nélkül felvillant számunkra egy-egy felemelő korszakot a protestáns iskolák történetéből. Az alap történelmi ismereteken kívül elsősorban az irodalmi alkotások szolgáltatnak háttér-információkat a témához, íróik maguk is egykori kollégiumi diákok lévén. Itt említem rögtön Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig című regényét, amely a XIX. századvégi debreceni református kollégium világát ismerteti a kisdiák Nyilas Misi sorsán keresztül. Bár ez a világ zordnak hat az író ábrázolásában, Móricz többször hangsúlyozta, „ami kedves van a darabban, az debreceni emlék, ami nem kellemes, az máshonnan jött”. Szabó Magda Abigél című regényében a főszereplő Vitay Georgina, Gina kerül 1943-ban egy vidéki református intézetbe. A Matula zárt, puritán világa szintén önéletrajzi ihletésű, ugyanis az írónő egykori kollégiumára, a debreceni Dóczy Leánynevelő Intézetre ismerhetünk benne. És bár a szigorú szabályok, a szoros napirend kezdetben megkeseríti a főhősnő életét, hamar rájön, hogy valójában ez a rend és fegyelem egyben jótékony is, óvó és védő szerepet is ellát. Jókai Mór És mégis mozog a Föld regényének cselekménye szintén a debreceni kollégium falai közül indul, az író erdélyi vonatkozású, A nagyenyedi két fűzfa című elbeszélése pedig a XVIII. század eleji nagyenyedi református kollégiumot és annak diákjait emeli ki a kuruc-labanc szabadságharcok idején. De miről is szólnak a történelmi források? A protestáns kollégiumok alapításának igénye a reformáció elterjedésével egy időben jelentkezett Európa-szerte. A reformáció célkitűzése az egyház és a társadalom megújítása volt. Ennek pedig legfontosabb eszközei az anyanyelvi prédikáció, a nyomda és az iskola voltak.
A Magyar Királyság területén a XVI. század első harmadától kezdve sorra jöttek létre a magyarság szempontjából meghatározó szellemi központok, így 1531-ben már a reformáció szellemében alakult meg a sárospataki református kollégium, ugyanebben az évben létrejött a pápai református kollégium is. 1538-ban a debreceni városi iskolát is reformátori vezetés veszi át, és megszervezik az alsó tagozattól az akadémiai tagozatig az oktatói és nevelői munkát, ugyanitt született meg 1577-ben az első magyar nyelvű számtankönyv. A Luthert követő magyarországi német nyelvű polgárság is sorra alakította át a középkori városi iskolákat humanista szellemben, mint például Leonard Stöckel 1539-ben alapított bártfai iskolája, vagy a Brassóban az 1540-es években, Johann Honter, Honterus polihisztor által létrehozott iskola, amelynek utódintézménye ma is a nevét viseli. A német nyelvű liturgiának és oktatásnak fontos szerepe volt a szász identitás megőrzésében Erdélyben. Kolozsvárott az 1557-es tordai országgyűlés határozata alapján létrejön Dávid Ferenc vallásalapító irányításával az unitárius kollégium. Az „óvári” kollégiumként emlegetett iskolában olyan kiválóságok tanítottak, mint Heltai Gáspár. Ugyanebben a században alapították még a kecskeméti, mezőtúri, szatmári, marosvásárhelyi református kollégiumot, a békési és a nagykőrösi református gimnáziumot.
A XVII. században az erdélyi fejedelmek kiemelt szerepet szántak az oktatás támogatásának és az iskolaalapításnak a reformáció szellemében. Bethlen Gábor 1620-ban fejedelmi székhelyén, Gyulafehérváron alapított kollégiumot, amelyet két évvel később akadémiai szintre emelt. Szimbolikus jelentőségű, hogy épületét az egykori domonkos kolostor, illetve saját lakóháza helyén emeltette. Első tanárai külföldről meghívott költők, elismert tudósok, első magyar professzora pedig Apáczai Csere János, aki 1653–56 között tanított itt. Az 1658-as tatárdúlás után Apafi Mihály fejedelem elrendelte a kollégium áthelyezését Nagyenyedre, ahol a későbbiekben felvette Bethlen Gábor nevét. Kolozsváron 1608-tól a református oktatás is elkezdődött a Farkas utcában. Utódintézménye felvette egykori diákja és tanárja, Apáczai Csere János nevét. A zilahi református kollégium 1646-ban indult gimnáziumi osztállyal, 1902-től főgondnoka után Wesselényi Miklós Kollégiumként lett ismert. Székelyudvarhelyen 1670-ben jött létre a református kollégium.
A század derekán Lorántffy Zsuzsanna és Rákóczi Zsigmond meghívására érkezett a híres cseh-morva pedagógus, Comenius a sárospataki kollégiumba. Bár Comenius 1654-ben eltávozott Patakról, az itt töltött néhány év nem múlt el nyomtalanul az iskola életében. Új tantervet dolgozott ki, amelynek része volt a szemléltetés és a színjátszás is. A nagy pedagógus alapvető műveinek egész sora született itt, köztük az első képes tankönyv, az Orbis Pictus (Ábrázolt világ). Debrecenben Descartes, Newton és Leibniz korszerű művei alapján oktatnak. A XVIII. században újabb protestáns gimnáziumok és kollégiumok jöttek létre, mint a csurgói református gimnázium, a pozsonyi, szarvasi, nyíregyházi evangélikus gimnáziumok, valamint a székelykeresztúri unitárius kollégium. A pozsonyi gimnáziumban a gyakorlati tárgyakat helyezték előtérbe, élő nyelveket is tanítottak, mint pl. francia, német, magyar. A XIX. században Sárszentlőrincen evangélikus gimnázium indult, amely a későbbiekben Bonyhádra költözött; 1859-ben Sepsiszentgyörgyön megalakult a Református Székely Mikó Kollégium. 1868 előtt egyetlen állami népiskola sem működött az egykori középkori magyar királyság területén, és azután is csak ott létesítettek községi iskolákat, ahol nem voltak felekezetiek. A XIX. század második felében és a XX. század elején létrejöttek az első protestáns leánynevelő intézetek is, mint a debreceni református kollégium Dóczy Gimnáziuma, a budapesti Baár–Madas Református Gimnázium, a budapesti evangélikus leányképzés, a kolozsvári Felső Református Leánygimnázium, a sepsiszentgyörgyi református leánygimnázium. A protestáns kollégiumok céljaiban és szervezetében rokonvonások sokaságát fedezhetjük fel, bár számos különbség is van közöttük, hiszen más táj, más emberek közössége formálta ezeket az intézményeket. Közös bennük: a humanista háttér, eszmeiség, mint például az anyanyelvre lefordított Biblia és zsoltárok, a népoktatás szükségességének szemlélete, a műveltség nyíltsága, európai tájékozottsága és a nevelés sokoldalúsága. Vallották, hogy az ember formálható. Közös továbbá a tradíció és a haladás egységének sajátos szemlélete, a „docendo discimus”, a tanítva tanulás elve: az iskola önállóságra tanította a diákokat azáltal, hogy az alsóbb szinteken a tehetséges diákok közül választottak ki tanítókat, ők voltak az ún. publicus vagy privát praeceptorok, másképp az osztály- és magántanítók; a professzorok sokáig csak az akadémiai tagozatokon tanítottak. Diákönkormányzatok (vagy „coetus”) működtek: a protestáns kollégiumi diákság nemzedékeken át erős önkormányzattal, választott tisztségviselői útján intézte ügyeit. Közösek az alaptantárgyak is: alsó tagozaton kiemelt szerepet kapott a szépírás, számtani alapművelet, Európa országainak vázlatos ismerete, zsoltáréneklés – természetesen anyanyelven –, bibliai és erkölcsi ismeretek; míg felsőbb tagozatokon a latin nyelv, a görög-római kultúra, stilisztika, retorika, poétika, aritmetika, földrajz és történelem, természettudományok, szent nyelvek, teológiai stúdiumok voltak tanulható tantárgyak. Közös vonás az is, hogy haladó szellemiség jellemezte a tantestületet, mindig az adott kor aktualitásaihoz igyekeztek igazodni a tudományok terén, elég megemlíteni azt a tényt, hogy Descartes racionalizmusa, majd Newton és Leibniz tudományos hatása a fizikában és matematikában a protestáns iskolák közvetítésével jelentkezett először Magyarországon. Fontosnak tartották az éneklést, kórusok működését: temetésekre, valamint családi ünnepekre a kollégiumi énekes diákok a XVI. századtól kezdve már szervezetten jártak. Jellemző volt a külföldi egyetemjárás („peregrinatio academica”), a peregrinusok kezdetben a wittenbergi egyetemet látogatták, majd a heidelbergit, a németalföldi, svájci, angol akadémiát. 1526 és 1789 között mintegy 25 ezer magyar diák látogatott külföldi egyetemet. Ők a megszerzett tudást itthon kamatoztatták, többen az itthoni szolgálatot választották, viszont rendszeresen tartották a kapcsolatot nyugat-európai kollégákkal. Közös e rendszerben a támogatás mikéntje is: nemcsak az egyház részéről, hanem a helyi tanács és a helyi közösség is adakozott sok esetben, és ezáltal aktívan részt vett a tanintézmények fenntartásában, de még ún. „angol pénzről” is beszámolhatunk a nagyenyedi kollégium esetében, ahol az angol király, I. György is gyűjtést szervezett a kuruc–labanc harcok során sérült kollégium újbólépítésére. Az is közös ezen iskolákban, hogy a magyar nemzeti törekvéseket, a magyar hazát szolgálták kurucként, majd ’48-as nemzetőrként, honvédként, illetve a világháborúkban. A protestáns kollégiumok sorsa is hasonló: gondoljunk itt ellenreformáció által üldözött iskolákra, a kommunista rendszerre, amely évtizedekre beszüntette a felekezeti oktatást – kivételt képez a debreceni református kollégium –, vagy gondoljunk a boldogabb időkre, az 1990-es évek elejére, amikor újra létrejöhettek ezek az iskolák.
Összegzésként megállapítható: ezek az alma materek az életre képesítő tudás és a jellemformálás helyszínei is egyben, hiszen a magyar kultúra, a magyar tudomány számos nagy alakját köszönhetjük a protestáns kollégiumi oktatásnak. A teljesség igénye nélkül néhány név: Apáczai Csere János, Kőrösi Csoma Sándor, Bölöni Farkas Sándor, Csokonai Vitéz Mihály, Kölcsey Ferenc, Fazekas Mihály, Bolyai Farkas, Bolyai János, Arany János, Jókai Mór, Petőfi Sándor, Kossuth Lajos, Kriza János, Berde Mózsa, Orbán Balázs, Benedek Elek, Gyárfás Jenő, Móricz Zsigmond, Ady Endre, Tisza István, Krúdy Gyula, Szabó Lőrinc, Bay Zoltán, Szabó Magda, Varga Nándor Lajos, Kós Károly, ifj. Kós Károly, Áprily Lajos, Beke György, Nemes Nagy Ágnes. Az évszázadok során a protestáns kollégiumok nemzeti kultúránk kibontakoztatásának termékeny talajául szolgáltak, és folyamatos táplálói lettek, egyúttal jelképei a folytonos küzdelmekben a hitnek, a kultúrának és tudományosságnak.
Magyarósi Imola
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Névadásának 60. évfordulóját ünnepli a Brassai-líceum
Még reménykedhetnek a természettudományi osztály jóváhagyásában
A kolozsvári Brassai Sámuel Elméleti Líceum 48. alkalommal szervezi meg március 20-a és 24-e között a Brassai-hetet, amelynek során különös hangsúlyt kap az a tény, hogy a tanintézet ezelőtt hatvan évvel vette fel a 19. századi erdélyi polihisztor, Brassai Sámuel nevét. A névadásnak a hatvan évvel ezelőtt kihelyezett, ma is az épület falán látható tábla állít emléket. Idén emlékeznek meg a polihisztor halálának 120. évfordulójáról is. A 48. Brassai-hét során a tanulók számos érdekes tevékenységen vesznek részt, amelynek célja a játékos tanulás mellett a pedagógus-diák kapcsolat erősítése. A tornateremben megtartott megnyitóra rányomta ugyan bélyegét a tény, hogy a Kolozs Megyei Tanfelügyelőség nem hagyta jóvá a 2017/2018-as tanévtől a középiskolai természettudományi osztályt, de amint Török Zoltán Kolozs megyei főtanfelügyelő-helyettes tájékoztatott, a megyei testület a legközelebbi vezetőtanácsi ülésén újra napirendre tűzi a kérdést.
– Mindegyik Brassai-hét egyedi esemény, amely évente megújult, de hű maradt ahhoz a kezdeti célhoz, amelyet Brassai is vallott egykor: a tanár-diák kapcsolat megteremtéséhez, épüléséhez. Szomorúan indult a 2017-es tanév, amikor a tudomásunkra hozták, hogy a 2017/20178-as tanévtől nem indíthatunk természettudományi osztályt. Annak idején az elsők között voltunk Kolozsváron, akik ilyen profilú osztályt indítottak. Nehéz ilyen körülmények között ünnepelni, de Brassai Sámuel optimizmusa erőt ad nekünk – mondta Kósa Mária, a Brassai-líceum igazgatója a 48. Brassai-hét megnyitóján.
Török Zoltán Kolozs megyei főtanfelügyelő-helyettestől megtudtuk: a tanfelügyelőség vezető tanácsa legközelebbi ülésén (amit leghamarabb pénteken tarthatnak meg), újra megtárgyalja a Brassai-líceum természettudományi osztályának ügyét.
Az igazgatónő nyitóbeszédében kitért arra is, hogy Brassai Sámuel ugyanabban az épületben járt iskolába, később pedig ott tanított, ahol az iskola jelenleg működik. – Brassai Sámuel itt tanult és taníthatott. Mi is itt tanulunk, és itt taníthatunk titeket nem csak ismeret-elsajátításra, hanem egymás elfogadására és segítésére – folytatta az igazgatónő. Vajnár Ákos Zsolt történelemtanár beszédében az iskolahét több évtizedes hagyományára összpontosított. Ezt követően a hatodikos Szallos-Kis Flóra és Imre Rebecca koszorúzta meg a teremben található Brassai-emlékplakettet. A jelenlevőket Haba Edina 6.-os köszöntötte, majd megtekinthettük az iskola néhány tizenkettedikes diákja által elkészített kis videót, amely azt emelte ki, hogy a tanintézet mindig befogadta és elfogadta diákjait. – Ami a Brassaiban jó, az nem kézzelfogható. Mi Brassai unokáinak tartjuk magunkat. Most az iskola veszélyben van, és az itt folyó nevelő tevékenységet alig értékelik – hallhattuk a kisfilmben. A megnyitó öt tizenkettedikes diák zenés-verses összeállításával ért véget. A 48. Brassai-hét programpontjai közül szemlézve megemlíthetjük a keddi verses muzsikát, anyanyelvi játékokat, multikulturális vetélkedőt, látogatás a néprajzi múzeumban stb. Szerdán a víz napját ünnepelik meg, de lesz versklub, molekulák vetélkedője, megtudjuk, milyen kapcsolata van Pazar Marcinak a takarékoskodással, emellett sportbajnokságokat, bábelőadást tartanak stb. Csütörtökön az előkészítő és első osztályosok Marosvásárhelyre kirándulnak, a nagyobbak az egészséges étkezésről, olvasásról beszélgetnek, meglátogatják a gyógyszerészeti múzeumot, a botanikus kertet stb. Pénteken egyesek a Hója erdőbe kirándulnak, de Kínát bemutató tevékenységet, földrajzvetélkedőt stb. is tartalmaz a program.
Nagy-Hintós Diana
Szabadság (Kolozsvár)

„Tavaszi szél vizet áraszt...” néptáncparádé negyedik alkalommal
Fehér megyében is mindenütt istentiszteletek és ünnepi műsorok keretében emlékeztek az 1848-as forradalomra. Az RMDSZ központi megemlékezésére Március 15-én a Bethlen Gábor Kollégiumban került sor, az iskolai és önkormányzati vezetők jelenlétében. Figyelemreméltó, hogy a városi tanács hivatalos közösségi oldalán magyar és román nyelven köszöntötte a lakosságot, először a város történetében. A megemlékezések sorozatából legnagyobb népszerűségnek azok a rendezvények örvendtek, amelyek középpontjában a gyerekek és a fiatalok álltak. Attól függetlenül, hogy ők szervezték-e azokat vagy csak főszereplői voltak az eseményeknek, a kezdeményezések tömegeket mozgattak meg.
A Fehér megyei RMDSZ és a Dr. Szász Pál Egyesület Csombordon szervezte meg szombaton, 2017 március 18-án a környék magyarságának egyik legkedveltebb ünnepségét.
A nap ökumenikus ünnepi istentisztelettel kezdődött, igét hirdetett Boros László helybeli református lelkipásztor illetve Szabó Dénes római- katolikus plébános és Sándor Botond unitárius lelkipásztor Nagyenyedről.
Ezt követően került sor kultúrotthonban a megye magyar gyermek- és ifjúsági néptánccsoportjainak parádéjára. Köszöntő beszédeikben Lőrincz Helga, Nagyenyed alpolgármestere és Benedek Zakariás parlamenti képviselő - aki felvállalta a Fehér megyei szórványmagyarság ügyének képviseletét is - a hagyományőrzés és ezen belül a néptánc közösségfejlesztő és identitástudat-ápoló szerepét hangsúlyozták.
A „Tavaszi szél vizet áraszt...” néptáncfesztivál konferálója a csombordi tiszteletes asszony, Boros Erzsébet volt, akit elsősorban mint kiváló népdalénekesként ismernek. A közelmúltban, 2017 január 22-én Csokonai Vitéz Mihály önálló alkotói díjban részesült, amelyet Budapesten a Pesti Vigadóban vett át. A magyar állam e rangos kitüntetését az Emberi Erőforrások Minisztériuma adja minden évben, a Magyar Kultúra Napja alkalmából a hosszabb ideje kimagasló művészeti munkát végző egyéni alkotóknak. Boros Erzsébet nem először vehetett át díszoklevelet, hiszen kétszer ítélték oda számára „Hajnal akar lenni” Kárpát-medencei Népdalverseny első díját és az Arany Páva-díjat illetve nagydíjat. Tudását példaértékűen adja át, sok gyerekkel, fiatallal szerettette meg a népzenét, a hagyományokat, elsősorban a népdaléneklést, tanítványai közül kikerültek Felszállott a páva, Hajnal akar lenni győztesek is.
A megyei néptáncfesztivál szellemiségében és szervezési formájában egyaránt kiválóan alkalmas Március 15 ünneplésére, hiszen a mintegy 200 magyar gyerek együtt, népviseletben pompázva, a magyar jövőbe vetett reménységünket jelképezi. Évről-évre megcsodálhatjuk kitartásukat, fejlődésüket, megérdemlik, hogy-a fellépésük sorrendjében- bemutassuk őket az olvasók számára is.
A 2009-ben alakult csombordi Pipacs Néptánccsoport ,annak kezdő- és haladó csoportja nyitotta illetve zárta az előadást. Fő céljuk megőrizni a csombordi táncot és népdalokat a jövő generációjának és emellett minél több erdélyi néptáncot megtanulni. A szülők és a Pipacs Egyesület támogatásával nagyon sok alkalommal szerepelt itthon és külföldön is. Minden évben fellépnek a csombordi Rózsanapon, a Nagyenyedi Nemzetközi Folklórfesztiválon, a Kalotaszentkirályi „Csipkebogyó” Fesztiválon. 2016-ban részük volt szerepelni a torockói Double Rise Fesztiválon és Sárváron a Nemzetközi Folklórfesztiválon. Vezetőjük Boros Erzsébet.
A torockói és torockószenytgyörgyi tagok alkotta Szilas Néptánccsoport, annak kezdő- és haladó csoportja összesen 36 tagot számlál, ez a legnépesebb néptánccsoport a megyében. 2013-ban alakultak, évente fellépnek a helyi és környékbeli magyar kulturális rendezvényeken továbbá a magyarországi testvértelepülések által szervezett falunapokon. Felkutatták és újratanulták a helyi néptáncokat is, a csombordi fellépés alkalmával a Kis-Szilas széki táncot és népi gyermekjátékokat,a Nagy-Szilas széki táncokat illetve négyest, sűrű tempót, csárdást valamint palatkai négyest, sűrű magyar legényest mutattak be. Vezetőjük Fogarasi Antónia.
Szabadság (Kolozsvár)

Szakoktatást indít a Hám János Teológiai Líceum és a Református Gimnázium
A római katolikus líceumban két, a református oktatási központban egy osztályt indítanak. Az előzetes felmérések szerint a munkáltatók és a tanulók részéről is nagy az érdeklődés.
„Iskolánk küldetésének tekinti, hogy támogassa a társadalmi mobilitást, ugyanakkor minden diáknak szeretnénk élhető jövőt biztosítani szülőföldjén. Ennek egyik kulcsa a magyar nyelvű szakoktatás, amelynek megerősítésében szeretnénk mi is részt vállalni a Szatmári Római Katolikus Püspökség támogatásával” - indokolja a szakoktatás beindítását Ádámkó Csaba István, a Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum igazgatója.
A tervek szerint a 2017-2018-as tanévben két szakosztályt - három éves képzés – fognak elindítani. Az egyik osztály - közélelmezés-turizmus profilú - megosztott képzési rendszerben szakács (14 hely) és pincér (14 hely) képzést kínál. A másik osztályban - automatizálás-elektronika profilú - elektronikai műszerész (28 hely) képzést lehet elsajátítani.
A színvonalas szakképzésnek előfeltétele a megfelelő épület és képzési terek biztosítása, ezért rövidesen elkezdik a szükséges szaktantermek, laboratóriumok kialakítását. Ennek az oktatási formának másik alappillére a gyakorlati képzés, amelyet olyan helyi vállalkozásokkal közösen szeretnék biztosítani, amelyek a saját szakterületükön kiválónak bizonyulnak: az Autonet Import kft., a Technosam kft., az Aquastar gyógy- és élményfürdő, illetve a No Pardon Pub étterem.
„Bízunk benne, hogy új osztályainkat bizalommal fogadják a végzős nyolcadikos diákok és szüleik egyaránt. Az érdeklődő diákokat szeretettel várjuk a mesterségek napján - március 28-án 9 és 13 óra között - melynek során bemutatjuk elképzeléseinket. Iskolánk dísztermében a látogatók találkozhatnak az iskola vezetőségével és az említett vállalkozások képviselőivel” - mondja Ádámkó.
Kereskedelmi dolgozókat fognak képezi a Refiben
A Református Gimnáziumban is megkezdődik a szakoktatás: az új tanévben előkönyveléshez is értő kereskedelmi dolgozókat fognak képezni egy 28 fős osztályban.
„A megye nyolcadik osztályos diákjai körében készült egy felmérés, ami azt mutatja, hogy vannak érdeklődők a szakoktatás iránt. Több általános iskolából is kaptunk jelzéseket és a Református Gimnázium nyolcadikosai között is van, aki ebben az osztályban folytatná a tanulmányait” - magyarázza Szilágyi Éva igazgatónő. A profil egyébként illeszkedik a Református Gimnázium által elindított vonalba, ugyanis az iskolában posztliceális képzés is zajlik előkönyvelői-gazdasági témakörben.
A gimnáziumban elindított szak gyakorlatilag a Gheorghe Dragos Gazdasági Líceumban működő magyar nyelvű osztály helyét veszi át.
szatmar.ro

KISEBBSÉGBEN: Két új könyv a bukaresti magyarokról
A Magyar Napló Kiadó gondozásában jelent meg Hencz Hilda Magyar Bukarest c. könyve. A szerző, átdolgozott és kibővített Bucureștiul Maghiar c. könyvét, János András fordította magyarra.
Kutatásai során Hencz Hilda a bukaresti magyarokról nagy számú, eddig új és ismeretlen adatot tárt fel és más szerzők hibás adatait is kijavította. Egyúttal újabb képet festett a magyarokról, egy a köztudatban létező felfogással szemben, miszerint a bukaresti magyarok csak szolgálók és kisiparosok voltak. Rámutatott arra, hogy az ezernyolszázas években Bukarestben létezett egy orvosokból, állatorvosokból, gyógyszerészekből, mérnökökből, sőt bankárokból összeállt magyar elit. A kommunizmus idején pedig Bukarestben a magyar tudományos kutatók, egyetemi tanárok, kultúr emberek, újságírók, képzőművészek száma elérte a tetőfokát. Tehát a fővárosi magyarok tetemesen járultak hozzá úgy Bukarest, valamint Románia fejlődéséhez.
A harmincas években
Összegezve kutatásaink eredményeit megállapíthatjuk, hogy a harmincas években Bukarestben legalább 70 magyar orvos dolgozott, mindenféle szakterületen: gyermekorvos, belgyógyász, ideggyógyász, szemész, fül-orr-gégész, nőgyógyász, belgyógyász, fogorvos stb. Volt két sebész is, egy radiológus és egy bőrgyógyász professzor dr. Veress Ferenc személyében. Arról nincs adatunk, hogy dr. Veress tanított volna az orvosi karon. Őt a református közösség 1940-es választói listáján fedeztük föl. Egy másik orvos, Kovács F., aki Bécsben szakosodott, orvosi kozmetikai intézetet tartott fenn. Két másik orvosnak orvosi laboratóriuma volt.
Azonosítottunk 12 ügyvédet (köztük Tőkés Sándort, az esperes fiát), legalább öt műépítészt és mintegy 30 mérnököt, zömében építészeket. A legismertebbek: a műépítész Katona József, akihez több ízben fordult a református közösség, valamint Balla Pál vállalkozó, aki gyakran megvendégelte a diákokat. A mérnök Ráskai Béla a bélyeggyár alkalmazottja volt, de ugyanakkor műegyetemi adjunktus is. Majdnem mind erdélyiek voltak, de legalább egyikük bukaresti, Koncz Barna kémikus. 1935-ben mintegy 15 mérnök állt a Közmunkálatok Minisztériuma, a vízművek vagy az államvasutak szolgálatában. /…/
Bukarestben élt rövidebb ideig Sebestyén Artúr (1868—1946) budapesti műépítész is, aki Magyarországon és Románián kívül Oroszországban és Svédországban is dolgozott. Bukarestben megtervezte 1930-ban a Lido Hotel nagy népszerűségnek örvendő hullámmedencéjét, három évvel az ugyancsak általa tervezett budapesti után.
Hencz Hilda: Magyar Bukarest. Fokusz Egyesület, Magyar Napló, Hármas Alapítvány – Kaláka Könyvek, Budapest, Sepsiszentgyörgy, 2016; 194.
Az idők folyamán a bukaresti magyarok nagy számú épületet, templomokat, iskolákat hoztak létre közösségük számára. Az első világháború küszöbén mintegy harmincezer magyar élt ebben a sok nemzetiségű és multikulturális városban. Hencz Hilda könyvéről, referense, Dr. prof. Lucian Boia azt állapítja meg, hogy az történeti siker.
Változatos etnikai paletta
Románia nem kizárólag a román etnikumúak alkotása. A történelem során élt mellettük számos „idegen” és „kisebbségi”. A két világháború közti Nagy-Románia, bár „egységes nemzetállamnak” nevezi önmagát, egyike Európa legváltozatosabb etnikai palettájú országának. Kiváltképpen a városi kör volt kozmopolita, a burzsoázia pedig nagy mértékben „nem román” eredetű. Mélyreható kutatások szükségesek ezen etnikumok hozzájárulásáról a város történelméhez. Hencz Hilda jó példával jár elől ilyen szempontból a bukaresti magyarokról szóló könyvével. Románia fővárosa valóban „magyar” város volt, ahogy voltak időszakok, amikor görög, zsidó vagy éppen német volt. 1930-ban körülbelül 64o ezer lakosából 24 ezer volt magyar nemzetiségű, minden társadalmi és szakmai réteget képviselt. Alapos dokumentálással, figyelemreméltó alapossággal és szakmai szigorral rekonstruálja a szerző lépésről-lépésre a bukaresti magyar közösség alakulását. Vitathatatlan történetírási siker.
Lucian Boia,
Magyar Bukarest, a hátsó borítón
A román nyelvű, PERSONA NON GRATA c. könyvében Hencz Hilda végig vezeti az olvasót azon a tüskés úton, amelyet egy írónak napjainkban végig kell járnia, hogy írása nyomtatásban megjelenjék. A legértékesebb irodalmi művek szerzői is számtalanszor ütköznek a közömbösség, érdektelenség, szakmai féltékenység, sőt rosszakarat betonfalába. Hencz Hilda sikeresen vette fel a harcot a betonfal állítóival és vált nem óhajtott személyiséggé egyesek szemében. A Persona non grata az ötödik könyve a bukaresti magyarokról.
Nadia Comăneci - magyar volt és …
Romániában már sok magyarnak román neve van, és hallani sem akarnak elődjeikről, hogy ne akadályozzák az karrierjüket. Sok mást pedig nem is érdekli az eredete. Néhány személyiség származása kérdéseket vet fel, mint a Nadia Comăneci-é. Szökése a kommunista paradicsomból, 1989 novemberében, hatalmas visszhangot váltott ki a külföldi sajtóban. Először a svéd lapok és a svéd televízió mutatta be őt magyar származásúként, lévén, hogy az igazi neve Kemenes Ilona. Két, magyaroktól származó vallomás megerősíti ezt az információt. Így a Kossuth Rádió Károlyi Bélát, Nadia volt edzőjét idézte, aki azt állítja, hogy a tornásznő neve Nadia Kemenes. Ugyanez az adó párbeszédet sugárzott Csáki Zoltánnal, aki 18 évig a Román Televízió alkalmazottja volt, s az interjúban azt állítja Nadiáról: „Ő onești-i csángó. Azt mondják, hogy a nagyszülei magyarok voltak”. Én is hallottam a magyar elődjeiről még a kommunizmus idején, munkahelyemen a kolléganőmtől, aki megtartotta orosz állampolgárságát; akkoriban ez képtelenségnek tűnt, annál is inkább, mert Nadia Comăneci keresztneve és családneve inkább szláv eredetűnek tűnt, mintsem magyarnak.
Hencz Hilda: Persona non grata. Pro Universitaria, Bukarest, 2o16; 152—153.
Az Addenda c. fejezetben a szerző újabb adatokkal gyarapította a bukaresti magyarok történetét. Az utolsó fejezetben számba veszi a 2015-ben és 2016-ban elhunyt kiemelkedő bukaresti magyar személyeket, ugyankkor ismerteti azok tevékenységeit is.
Árvay Zsolt
maszol.ro

Bábkereséssel, előadással ünnepli a bábszínházi világnapot a Puck
Interaktív sétával, komatállal és bábelőadással ünnepli a Puck magyar tagozata a Bábszínházi Világnapot március 21-én, kedden Kolozsváron. A nagycsoportos és iskolás gyerekeket és szüleiket interaktív sétára hívják. A Bábkereső című játékban bábokat és bábszínészeket kell keresni városszerte (a központban). A bábszínésznek és a bábnak a gyerekek egy-egy (bármilyen) kérdést kell, hogy feltegyenek, majd megkapják a következő megkeresendő helyszínt és bábos mesefigurát.
A játékba a Puck Bábszínházban lehet bekapcsolódni 16-tól 17 óráig, a játék az Életfa Egyesület székhelyén (Magyar utca/21 Decembrie 1989 78. szám) zárul, ahol 17.30-tól gyerekjátékok és komatál várja majd a célba érőket. 18.30-tól a Puck és a többiek című előadást játsszák. A belépés minden programra ingyenes.
Transindex.ro

Egy ezüstmisés pap gondolatai
Sebestyén Péter Marosvásárhelyen szolgáló, szépvízi születésű római katolikus pap legújabb kötete látott napvilágot nemrégiben Ezüstbeszéd címmel. A szerző a 25 éves papi tevékenységéért, szolgálatért szeretne hálát adni ezzel a kötettel.
– Mit jelent egy pap életében az ezüstmise? – Elsősorban azt, amit egy családosnak, egy házassági kapcsolatban levőnek jelent az ezüstlakodalom. A jubileumokat 25 évtől felfele szoktuk datálni. Ez egy olyan mérföldkő a pap életében, ahonnan már érdemes vissza is tekinteni és kicsit megállni. Papi szempontból ez elsősorban hálaadás: hogy Istennek a kegyelme megtartotta a hivatásában, a közösség szolgálatban. És azokat a gyümölcsöket is kicsit élvezni, amelyek teremtek a 25 év alatt. Mert azért ne legyünk álszerények, még akkor sem, ha Szent Pál azt mondja, hogy én ültettem, Apolló öntözte, de az áldást, a gyümölcsöt az Isten adja. A Jóisten azért megengedi, főleg ha egy ilyen életszakaszt is megenged, hogy visszatekintve észrevedd, hogy az ő munkája rajtad keresztül milyen eredményeket ért el, és milyen gyümölcsöket termett. Az elmúlt 25 év szónoki terméséből válogattam. Húsz éve, hogy bedolgozok a Marosvásárhelyi Rádiónak is, egy idő után látszott, ahogy az élő beszéd és az írás egyre közelebb került. Szoros egységet alkotnak, mert a rádiózáshoz készítve az anyagokat, azokra készülve, leírva pár karakterbe, időintervallumba beszorítva, éreztem, hogy az írás egyre nagyobb felelősség. Súlya van a szavaknak. És ez segített kigyomlálni a pongyolaságot vagy a körülírott belterjességet, ezért aztán a publicisztikához közelebb kerülve, és néha még az irodalmi szintet, a líraiságot is megkörnyékezve, belekóstolva, még inkább szerettem volna megkedveltetni azt az üzenetet, amit Isten a szolgálatomon keresztül rám bízott. Az ezüstmise tehát hálaadás általában azon a helyen, ahol szolgált a pap, vagy a szülőhelyén, vagy ahová hívják. Ilyenkor megengedett ezüstmisés áldást adni családtagoknak, a közösségnek. Ez egy külön kegyelem, Isteni segítségdózis, segítőkegyelemnek nevezzük. A mi szentelésünk idején általános volt a vélekedés, hogy egy újmisés áldásért érdemes egy csizmát elkoptatni. Mert az a friss, hamvas, angyali lélek, aki indul most az oltártól, az telve van azzal az áldással, amit Isten rábíz és közvetítheti. Erre emberileg, bölcsességben, tapasztalatban rárakódik az a huszonöt év is. Ez örömteli ünnep, ennek a jegyében zajlik az újmisés áldássorozat, ünnepségsorozat. Mi, az 1992. április 25-én végzettek, szintén a napján, április 25-én a Szűzanya lábánál Csíksomlyón adunk hálát, az ottani papsággal együtt koncelebrálva, hiszen minket ott szenteltek fel. Ezért jelzi Iochom Zsoltnak is a felvétele a borítón a hit fényét és a Szűzanya jelenlétét. Nekem személyesen is a csíksomlyói Szűzanya sokat jelentett, szépvízi lévén édesanyám kezét fogva gyerekkoromtól kezdve sokszor jártunk ki imádkozni Somlyóra.
– Akkor ez a hála, az ezüstmisés áldás kivetül azokra is, akik kezükbe veszik ezt a könyvet... – Nagyon szeretném, azért is válogattam míves odafigyeléssel a szövegeket. Vannak köztük olyanok, amelyek itt-ott megjelentek, de vannak olyanok, amelyeket az írógéppel írt anyagokból vittem be a számítógépbe, egy kicsit átfésülve, újraszerkesztve úgy, hogy lefedje azokat a helyzeteket, témákat, helyeket, ahol a 25 év alatt megfordultam, mint meghívott szónok vagy éppen búcsús beszédet tartó pap. Az első huszonöt anyag erről szól. Néha beleszőttem jobban sikerült dolgozatot, tanulmányt is. A második része kicsit szabadabb, ott már a civil fórumokon elhangzott rövidebb-hosszabb beszédeim, ökumenikus beszédek vagy friss publicisztikai írások, esszék találhatók.
– A második részben nagyon kortárs tematikák is felvetődnek.
– A rádióval kapcsolatban úgy éreztem, hogy a szószék meghosszabbítódik, ami nem fér bele a templomi igehirdetésbe, azt el tudom mondani a mikrofon előtt. Aztán egy idő után az írás iránt is bátorságra tettem szert, ahogy az évek teltek, a visszaigazolások, a belső szükségszerűség és az igazságérzetem is hozta belőlem ezeket a szövegeket, mert – ahogy az apostol mondja, hogy nem hallgathatunk arról, amit láttunk, hallottunk és amit tanultunk – a mindennapi életünk minden része valahol csak kötődik a teremtettséghez, a hívőségünkhöz. Ezért mertem olyan témákhoz is nyúlni, ami a médiában is ritka, tabu vagy esetleg agyonhallgatott, netán szerepel az egyházi kiadványokban szakmai szinten egy szűkebb olvasókörnek. Kicsit népszerűsítő teológia jelleggel, az anyanyelv szépségén, a szépírói stílusjegyeken keresztül tömören, kifejezően, az igazságkeresés nagyon pregnáns módján, akár direkt módon igyekeztem közvetíteni ezeket. Ebben nagyon segít az esszé műfaja. Volt egy olyan szándékom is ezzel az összeállítással, hogy emléket állítsak azoknak a nagy szónokoknak is, akik között én felnőttem, amely világot ők, az ő szónoklataik jellemezték, leképezték egyházi szinten is. Ugyanakkor megköszönném ezzel a kötettel azoknak az anyaországi lelki íróknak, szónokoknak a munkáját, akiket volt szerencsénk olvasni, főleg, amikor nem lehetett hozzájutni itt, és egyházi irodalomról nem lehetett szó. Kicsit az erdélyi lelki irodalomba visszapörgetve az érett gyümölcsöket összeszedegetve próbáltam egy kötetbe foglalni ezeket, gondolva a következő papi nemzedékre is. Remélem, hogy találnak ebben olyan szövegeket a jövendőbeli nemzedékből a paptestvéreim, kollégáim is, amit akár fel tudnak használni. Tehát az öröm és hála mellett kicsi szándékos pedagógiai késztetés is volt bennem.
Péter Beáta
Székelyhon.ro