Pavel sohasem szólal meg magyarul (Mérlegkészítő beszélgetés Gazda József kovásznai közíróval)
Nyolcvanadik életévéhez közeledve korántsem elégedett munkája hatékonyságával a Kárpát-medence-szerte ismert Gazda József kovásznai közíró. Beszélgetésünk során igyekeztünk kideríteni: kinek a készülékében lehet a hiba?
– A kánonoktól eltérően ön nem Trianontól eredezteti a magyarság legújabb kori történelmét, hanem a 20. század kezdetétől – legalábbis a legutóbbi, Vezényelt történelem című regényének tanúsága szerint. Miért?
– Sok minden közrejátszott ebben a választásban. Például az ütköztetés szinte drámai módon fokozható jellege. A századfordulón hihetetlen fejlődésben lévő Magyarország ugyanúgy ontotta a szellemi óriásokat, akár a reformkor: Madách, Arany, Petőfi után Ady, Babits, Kosztolányi, Bartók, Kodály. Budapest volt a világ közepe, sokak szerint ott kezdődött a 20. század. És ezt a felívelő országot beletaszítják a megsemmisítési szándék spiráljába. Egy másik ok, hogy a századfordulón létezik még a hagyományos élet, ami mellett egyszerre csak rohanni kezd az idő, naponta új és új csodák jönnek. A múlt század elején a szélekre taszított emberek e csodákat még tátott szájjal bámulták, miközben ők még élni szerették volna hagyományos életüket, amelyben évszázados erkölcsi értékek és irányelvek uralkodtak.
– Mennyire érvényesült ez a hagyományos élethez való ragaszkodás például Kovásznán, ahová 1964-ben fiatal tanárként érkezett?
– Csendes, falusi jellegű, a hagyományokat őrző kis településre érkeztem, amelynek csendes vizű társadalma drámai módon hatott a gondolkodásom alakulására. Felfedeztem például, hogy micsoda érték a közösségi szellem, amit gyerekként Sepsiszentgyörgyön nem nagyon tapasztalhattam meg. Az apósomék-anyósomék családja révén szembesülhettem azzal, hogy az egyén a közösség tagja, s a gondokat is közösen viselik. Ez a felismerés – no meg a kommunizmus, amelynek azt „köszönhetem”, hogy tudatosodott bennem: meg kell próbálnom megmenteni a szétverésre ítélt világ emlékeit – indított el magnóval járni Erdély földjét is. Ezt adta nekem Kovászna.
– És mit gondol, ön mit adott Kovásznának az elmúlt ötven esztendőben?
– Kezdjük talán onnan, hogy az egyetemi éveim vége felé a társadalom a tanári hivatásnál általánosabb kulturális pályára akart állítani. A Korunk című folyóirathoz hívtak dolgozni, de tíz napon belül kiderült, hogy az enyémhez hasonló „ellenséges” nézeteket valló embert nem szabad foglalkoztatni. Sütő András is hívott a frissen indult Művelődéshez, de oda sem alkalmazhattak. Ezek után a Jóisten ajándékának tartottam, hogy a tanügyben dolgozhattam, mert ma is vallom: szebb pályát, mint magyartanárnak lenni Romániában, diákoknak Arany Jánosról, Balassi Bálintról prédikálni, elképzelni sem lehet. Én ugyanis amolyan prédikáló tanár voltam, s amikor három évnyi tanítást követően eljöttem Nagyenyedről, levelek áradata jelezte, hogy mennyire szerették a diákjaim, amit csináltam. Sajnos, Kovászna abban az értelemben cáfolja ezt a „bizonyítványt”, hogy nagyon kevés igazi kultúraszerető tanítványom maradt itt.
– Kinek a készülékében lehetett a hiba?
– Minden bizonnyal az enyémben, mert ugyan tátott szájjal hallgatták az iskolai előadásaimat, de bizonyára túl nagy teher volt azt visszaadni. Holott én mindig azt hangoztattam, hogy nem saját mondandómra vagyok kíváncsi, hanem arra, a diák hogyan tudja újraalkotni a meghallgatott anyagot. Az adott oktatási környezet, elvárásrendszer viszont épp az ellenkezőjét kéri számon rajta, így be kellett látnom: képtelen voltam magasabb szintre emelni őket, a többség megmaradt a középszerű gondolkodás és szintetizálás szintjén. Rá kellett jönnöm, hogy a „prédikálásommal” talán megszerettettem a magyar irodalom nagy alakjait, de képtelen voltam mozgósítani ezt a szeretetet. E negatív tapasztalat nyomán igyekeztem is egyszerűsíteni az előadásaimat, jobban alárendelni a tárgyi ismeretek átadásának.
– Hogy érzi, Kovászna milyen mértékben „honorálta” az Ön és néhai felesége, a textilművész Olosz Ella által képviselt, a kisváros mércéjét jóval meghaladó szellemi szintet?
– Amikor Kovásznára érkeztünk, apósom felvilágosított a konvencionális illemkódex felől: érkezőként kötelességünk meglátogatni valamennyi kollégát, az ő kötelességük pedig viszonozni a látogatást. Ha valakivel további kapcsolatot kívánunk ápolni, ahhoz visszamegyünk. Mi senkihez nem mentünk vissza, de emögött az a családi diskurzus is húzódott, miszerint nekünk dolgunk van, aminek végzését akadályozza, ha vendégségbe járunk, illetve vendégfogadásra készülünk. Ella órák ezreit töltötte az emeleti műteremben, sokszor hajnali négykor is hallottam, amint veri a szövőszéket, pedig reggel iskolába kellett mennie. Jómagam szinte hasonlóképpen éltem, Zoltán fiam szerint attól lett rossz alvó, hogy éjfélkor még a feje mellett vertem az írógépet. Volt olyan, a kapunk előtt elmenő, sízni induló kolléga azzal hárította a melegedésre szóló meghívásomat: nagyon szívesen bejönne, de nem engedi meg magának, hogy rabolja az értékes időnket. A többség azonban – és ennek tudatában voltunk – úgy ítélt meg bennünket, hogy fenn hordjuk az orrunkat. Összességében nem voltunk a társadalom szokványos értelemben vett szereplői, gyakorlatilag kirekesztettük magunkat, aminek elég sok negatív visszacsengése is volt. Bizonyos gyanakvás és visszatetszés övezte az általam vezetett iskolai színjátszást is, hiszen úgymond épeszű ember önzetlenül ennyit nem dolgozik. Még a takarítónőtől is megkaptam, hogy nem tudja rendbe tenni a termet a próbáink miatt.
– Megfogalmazható a tanár-közíró férj és a tanár-képzőművész feleség egymásra gyakorolt hatása?
– Nagyon sokat köszönhetünk egymásnak. Ellát annak idején „elcsábította” Szentimrei Judit néni, aki szövészetet tanított az egyetemen, sokszor vitte magával néprajzi gyűjtőutakra, hajszálon múlott, hogy nem nyergelt át a néprajzra. Neki köszönhetem azt a képességet, hogy a nemzetben megláttam a népi értékek megtestesítőjét. A megismerkedésünk is a művészet iránti érdeklődésemre vezethető vissza. Már kezdtem művészetről írni, ám még félszegnek éreztem magam, s abban a korban meglehetősen szokatlan kéréssel jöttem elő: hadd vehessek részt a képzőművészeti egyetem művészettörténeti óráin. Ott ismertem meg azt a copfos lányt, aki az egyik órán a tarkójával látta meg, hogy kitört a ceruzám hegye, s felajánlotta, hogy meghegyezi. Meggyőződésem, hogy nélkülem nem vált volna azzá, akivé lett. Előzetesen Gyárfás Jenő életével foglalkozva tudatosult bennem, milyen mértékben húzta le a festőt a provincia a zenitről a középszerbe, és én a Gyárfás-tragédiától, az elsekélyesedéstől igyekeztem megóvni a kivételesen tehetséges Ellát. A hatvanas években némi szerencsével három éven át útlevélhez jutottunk, így voltunk Párizsban is, ami messzire nyúló hatást gyakorolt Ella művészetére. – Mintha hirtelen a rendszer kegyeltjeivé váltak volna…
– Pedig épp ellenkezőleg, az útlevelek mögött talán a hatóságoknak az a reménye is meghúzódott, hogy hátha kint maradunk. Mert nem voltunk mi kedvelt emberek, sőt, én még a likvidálandók listáján is szerepeltem. Valószínűleg beoltottak sárgasággal, mert háromszor is megbetegedtem, egy autóbaleset után pedig egy cigány ember leütött, miután egy fekete Daciában ülő két ember előzetesen felmérte a terepet – ezt a falubeliek is tanúsították. Amikor pedig a cigány tettét is jegyzőkönyvbe akartam vetetni, a rendőr azzal hárított, hogy beszámíthatatlan ember. Kovásznán el is terjedt, hogy a Secu ki akarta nyírni Gazdát.
– A csángókérdés szociográfiai jellegű, nemzetféltési szempontból való megközelítésével bizonyos mértékben megelőzte korát. Honnan támadt az érdeklődés, az empátia?
– Ezt is Ellának – és részben a véletlennek – köszönhetem. A békási vízi erőmű építésekor úgynevezett üzemi gyakorlatra került az építőtelepre, ahol összebarátkozott a lészpedi ácsokkal. Elmentünk a lészpedi búcsúra, ahol kivételes képanyagot sikerült készítenem. Egy másik alkalommal három hétig barangoltunk a csángók között, ő öltésmintákat gyűjtött, én az emberekkel beszélgettem, felfedeztem a csángó lelkületet. Kezdetben nagyon zárkózottak voltak, de amikor készültünk hazaindulni, az egyik ember letérdelt és úgy imádkozott: édes Istenem, adj egy nagy homályt, hogy ne tudjanak elmenni!
– Akkori benyomásai alapján számított-e a csángó világ ilyen mértékű elsodródására?
– Sajnos, semmiféle meglepetés nem ért. Elsősorban azért, mert ötven évvel ezelőtt is felmérhettem, hogy ez megállíthatatlan folyamat. Még Petrás Incze Jánosnak a 19. században született jelentéseiben olvastam, hogy háromféle csángó falu létezik: az egyik, ahol mindenki magyarul beszél, a másik, ahol csak egy bizonyos kor fölöttiek tudnak magyarul, a harmadik pedig, ahol az öregek még értenek, de már senki sem beszéli a nyelvet. Ezt a folyamatot éreztem a csángóföldi falvakban járva, voltam tanúja annak, amikor a négyéves Pavelhez románul szólt az apa, míg a nyolcéves Janikához magyarul. És Pavel már soha nem szólal meg magyarul.
– Néhány hónappal a nyolcvanadik életévének betöltése előtt mi nyom nagyobbat a képzeletbeli mérlegen? – Sajnos, a munka, amelyet el kívántam végezni, úgy érzem, egyfajta holt tőkét termelt. Többnek kellene lennie a tudatokban, mint amennyi lecsapódott. A szociográfiáimnak kordokumentumoknak kellene lenniük – de nem azok. Ez a sorsregénynek nevezett, Vezényelt történelem című könyvem is azért jelent meg, mert elégedetlen vagyok azzal, ahogyan hatni és adni tudnék kortársaimnak, a közösségnek. Aggódom a jövőért, úgy tartom, látni kellene, mi van mögöttünk, és felhasználni azt a tudást. Az életművem nyolcvan százalékát leminősítette az olvasókban mért nyilvánosság, hiába próbáltam megtenni a magamét, hogy átmentsem a lelkekben őrzött értékeket.
GAZDA JÓZSEF
Művészeti író, szociográfus, tankönyvíró. Kézdivásárhelyen született 1936. április 8-án. A Székely Mikó Kollégium elvégzése után 1958-ban a Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar nyelv és irodalom szakos tanári oklevelet. Székelykocsárdon, majd a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban, 1964-től 1998-ig a kovásznai líceumban tanított. Első írása az Utunkban jelent meg (1956), a Korunk, Igaz Szó, A Hét, Utunk, Művelődés és több napilap munkatársa volt. Művészettörténeti és műkritikai írásai mellett diákokból álló művészegyüttesével 1975-től számos Tamási-darabot bemutatva, elsősorban falvakat látogató körutakon az iskolai színjátszás kibontakozását szolgálta. A líceumi ciklus számára írt, több kiadást is megért első rendszeresen használt romániai magyar irodalmi tankönyv szerzője. Legfontosabb kötetei: Gyárfás Jenő (1969); Nagy Imre (kismonográfia, 1972); Tegnapi kövek, mai utak (egy nyugati utazás naplója, 1977); Így tudom, így mondom. A régi falu emlékezete (1980); Nagy Albert (kismonográfia, 1982); Hát én hogyne siratnám: csángók a sodró időben. (1993); Gazdáné Olosz Ella (1994); Az Istennel még magyarul beszélgetünk, magyar szórványok a Kárpát-medencében (2002); A harmadik ág: magyarok a szétszórattatásban (2013); Vezényelt történelem (2014). Díjak, elismerések: Bethlen Gábor-díj (1994), A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (2011), Tamási Áron-díj (2013), Háromszék megye kultúrájáért-díj (2013), Magyar Örökség-díj (2014). A 2006-os magyar kormánytól nem fogadta el a neki ítélt kitüntetést.
Csinta Samu
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Esély jobb jövőre
Az Esély jobb jövőre elnevezésű projektet fél éve a gyulafehérvári Caritas szervezet bonyolítja, amelynek elsődleges célja a társadalom peremére sodródás megelőzése és az alapellátáshoz való hozzáférés biztosítása. A projekt eddigi eredményeiről az erdőszentgyörgyi Rhédey-kastélyban Simon Emőke projektmenedzser számolt be. Jelen volt Tóth Domokos, az erdőszentgyörgyi iskola igazgatója, valamint Albert Csilla, a makfalvi és a hármasfalusi iskola igazgatója, a projektben részt vevő partnerek.
A projekt tevékenységeivel az Erdőszentgyörgyön, Balavásáron, Gyulakután és Hármasfaluban élő 6-14 év közötti, nehéz helyzetben élő gyerekeket kívánják segíteni. A projekt szociális szolgáltatásai olyan problémákat kezelnek, amelyek kihatnak a gyerek fejlődésére. Ilyen probléma a szülők külföldi megélhetési munkavállalása, s az ebből adódó gondok, hiszen a szülő hiányában a gyerekek a nagyszülőkre, a hozzátartozókra vagy idegenekre maradnak. Az említett okok miatt vannak, akik iskolakerülőkké válnak, viselkedési és magatartásbeli gondokkal küszködnek, megrekednek a fejlődésben, amelyek előbb-utóbb társadalmi kirekesztéshez vezetnek. E jelenségek kiküszöbölésére a szakemberek megoldásokat javasolnak.
A projekt első felében a szociális szolgáltatások közül elindult az egyéni és családi pszichoszociális segítségnyújtás és a pszichoszociális tanácsadás. Az egyéni és családi szolgáltatások esetén felmerült a támogató beavatkozások és az életviteli készségek fejlesztésének szükségessége, sőt a beszédhibák javítása. A csoportos szociális szolgáltatások között a terápiás foglalkoztatást, a kulcsfontosságú kompetenciák fejlesztését, a korrepetálást említik. Május-júniusban a korrepetációs tevékenység volt a leghatékonyabb a gyerekek körében, a szakemberek hangsúlyt fektettek az iskolai mentorálásra, a tananyag elsajátítására és a készségek fejlesztésére. A sajtótájékoztatón jelen lévő tanítónő beszámolt arról, hogy másodikos diákjai a projektnek és a pluszfoglalkozásnak is köszönhetően mind megtanultak folyékonyan olvasni. A segítő tevékenységeket különböző szakemberek vezették: pszichológusok, szociális munkások, gyógypedagógusok, szociálpedagógusok.
A projekt keretében 284 alkalommal nyújtottak egyéni és családi szociális szolgáltatásokat. A csoportos szolgáltatásokon 207 gyermek vett részt, vagyis körülbelül húsz osztálynyi gyermek és 94 szülő. A tevékenységeket kilenc szakember vezette.
Simon Emőke projektmenedzser beszámolt arról, hogy terveik között a szakemberek által vezetett szociális témájú műhelymunkák, tanároknak szóló fejlesztő kurzusok szerepelnek. Továbbá a projektben szereplő négy településre kiterjedő szociális problémákat tükröző esettanulmány összeállítását is tervezik.
(mezey)
Népújság (Marosvásárhely)

Kárpótlás a politikai elítéltek leszármazottainak?
Az RMDSZ támogatja, hogy a kommunista diktatúra idején politikai okokból üldözöttek, a hadifoglyok és a kényszerlakhelyre kötelezettek elsőfokú leszármazottai (házastárs és elsőfokú leszármazott) is kárpótlásban részesüljenek – nyilatkozta lapunk kérdésére Máté András Levente.
Az RMDSZ képviselőházi frakciójának vezetője szerint a meghurcoltak családtagjai is szenvedő alanyai voltak a korszaknak, ezért indokoltnak tartja, hogy a leszármazottak is kárpótlásban részesüljenek. Török József, a Volt Politikai Foglyok Országos Szövetségének Kovászna megyei elnöke a Krónikának elmondta: tekintettel arra, hogy az alkotmánybíróság semmisnek nyilvánította a 2009/221-es számú törvénynek az áldozatok leszármazottai kárpótlására vonatkozó előírásait, ezért ennek orvoslása érdekében az 1990/118-as törvény módosítását kezdeményezik.
Szabadság (Kolozsvár)

Újabb tüntetés Beke István Attila mellett Kézdivásárhelyen
Negyedik este tiltakoztak szombaton Kézdivásárhelyen, igazságot követelve a merényletkísérlet gyanújával letartóztatott Beke István Attilának.
Több mint ezren gyűltek össze a 18 ezer lakosú város főterén, majd indultak el menetoszlopban a város utcáin a letartóztatott fiatalemberrel való szolidaritásukat kifejező jelszavakat skandálva. A tömeggel tartott Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke is, aki a Mediafax hírügynökségnek elmondta, szolidaritását kifejezni jött Kézdivásárhelyre.
„Romániában csak az állam hajtott végre terrorcselekményeket” – jelentette ki Izsák Balázs, hozzátéve, hogy a máig nem tisztázott 1989-es vérengzéseket, majd a Zsíl-völgyi bányászok többszöri bukaresti dúlását és az 1990-es marosvásárhelyi fekete márciust is mind az állami hatóságok szervezték és vezényelték.
Bokor Tibor, Kézdivásárhely polgármestere szombat délután a közösségi hálón közölt bejegyzésében jogosnak nevezte az emberek tiltakozását. Kijelentette: maga is felháborítónak tartja, hogy a bukaresti média úgy manipulál, hogy közben az egész közösséget megbélyegzi. „Egy jogállamban az ártatlanság vélelme mindenkit megillet, így Beke Istvánt is” – fogalmazott a polgármester.
Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester és Tamás Sándor, a Kovászna megyei önkormányzat elnöke szintén a közösségi hálón fejtette ki véleményét az üggyel kapcsolatban. Egy mindkettejük által aláírt bejegyzésben azt jelezték, hogy egyre több a megválaszolatlan kérdés a kézdivásárhelyi terrorvád és a román zászló állítólagos sepsiszentgyörgyi székely zászlóra való cserélése körül.
„Az emberek azt várják el a hatóságoktól, hogy konkrét bizonyítékokkal álljanak elő: mutassanak képet arról, hogy az ismeretlen katona emlékműve mellől valóban levették a román lobogót, és felhúzták helyébe a székely zászlót, illetve konkrét bizonyítékokat arra vonatkozóan, hogy Kézdivásárhelyen valaki valóban terrorcselekményt készített elő. Amennyiben ezt nem teszik meg, tovább erősödik a bizalmatlanság az erdélyi magyarok és a román állam között, valamint tovább romlik a román-magyar viszony is, ami sem a román, sem a magyar közösségnek, sem a román államnak nem lehet érdeke” – fogalmaztak.
Mint ismert, a bukaresti táblabíróság kedden harmincnapos előzetes letartóztatásba helyezte Beke István Attilát, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) kézdivásárhelyi szervezetének elnökét, akit az ügyészség merénylet előkészítésével gyanúsított meg. A romániai szervezett bűnözés és terrorizmusellenes ügyészség (DIICOT) azt állította, hogy a kézdivásárhelyi férfi házi készítésű bombát akart felrobbantani a román nemzeti ünnep alkalmából tartott rendezvényen. A 40 éves fiatalembernél tartott házkutatások során azonban a hatóságok csak petárdákat találtak.
MTI
Székelyhon.ro

Nem volt terrorista terv! – Ők viccnek szánták, de a hatóságok mellre szívták
A szervezett bűnözés és terrorizmusellenes ügyészség (DIICOT) vádirata szerint Beke István házi készítésű bombát akart robbantani december 1-jén, legalábbis erről beszélgettek a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom tagjai az október 10-én megtartott találkozón, amin a nyujtódi Hodor István (akit szintén kihallgattak) is jelen volt. A továbbiakban Hodort kérdeztük, hogy ezek a bizonyítékok mit változtatnak a Beke István ügyén. Exkluzív interjú.
– A DIICOT vádirata szerint október 10-én önök egy „pizza” névre keresztelt, házi készítésű bombáról beszéltek, amit december 1-jén robbantottak volna fel egy kukában, a Gábor Áron szobor közelében. Így történt?
– A helyzet ennél bonyolultabb. Előzményként elmondom, hogy minket, vármegyéseket mindig is lehallgattak, s ezzel tisztában voltunk, így nem egyszer heccelődtünk olyan beszélgetésekkel, amik felkelthetik a hatóságok figyelmét. A fent nevezett dátumon Beke István cégénél voltunk, és szóba jött, hogy jó lenne szerezni egy játékbombát az airsofthoz, s akkor Beke mondta, hogy nem kell rendelni, mert ő házilag is el tudja készíteni ezt a játékszert, amit távirányítással lehet robbantani.
Ekkor valamelyik vármegyés viccből felvetette, mi lenne, ha ezt a játékszert, amit pizzának neveztünk el, távirányítással felrobbantanánk december elsején. Szőcs Zoltán (HVIM erdélyi elnöke) még nevetett is, mondta, hogy ettől milyen hasast vágnának a felvonuló katonák... De ez az egész pizza história csak ennyi, egy felvetés volt. Sok ilyen felvetés hangzott el részünkről. Olyan is volt, hogy Szőcs Zoltán azt mondta, mi lenne, ha lezárnánk a Sósmező felé vezető utat, és útlevelet kérnénk? De ezek csak felvetések voltak, semmi több, és semmi terv nem volt.
– De ha tudták, hogy lehallgatják önöket, akkor miért mondtak ilyent? Nem számítottak rá, hogy később a HVIM ellen fordíthatják mindezt?
– Bizonyosságot akartunk szerezni arról, hogy mennyire figyelnek minket. Erre mondtam, hogy legalább tapasztalatot szerzünk. Ám az a pizza-történet akkor annyiban is maradt. Később Szőcs Zoltán kérdezte tőlem telefonon, hogy kaptam-e meg a pizzát, de én már el is felejtettem, hogy miről beszéltünk azelőtt. Nem számítottunk rá, hogy ebből a felvetésből ilyen cirkusz lesz, legfeljebb arra tippeltünk, hogy kijön a kézdivásárhelyi vagy a megyei rendőrség is, elvisznek kihallgatni minket, de a hatóság túljárt rajtunk. Mindenesetre, ezt már az ügyésznek is elmondtam, ha valóban akartunk volna valamit, azt nem nyilvános helyen beszéljük meg, tudva, hogy lehallgatnak minket, hanem kint a természetben, ahol még a telefonokat is kikapcsolnánk.
– Ön korábban azt mondta, hogy Beke Istvánt karácsonyra hazaengedik. Ezek után is ennyire bizakodó? – Szerintem nem zárják börtönbe, mert nem csinált semmit. Az, hogy a petárdákra nem volt engedélye, legfeljebb pénzbírságot jelent. Csak a hatóságok és a román média eltúlozták az ügyet.
Nagy Sz. Attila
Székely Hírmondó
Erdély.ma

Miniszterelnök-helyettes: meg kell óvni a falusi kultúrát
Vasile Dincu miniszterelnök-helyettes szerint országos stratégiára van szükség a falusi kultúra megőrzésére, mert Románia Európa utolsó olyan országa, ahol ez a kultúra még él.
Vasile Dincu az Európai Bizottság bukaresti képviselete által szervezett integrált vidékfejlesztési konferencián beszélt erről hétfőn. A miniszterelnök-helyettes – az Agerpres hírügynökség szerint – kijelentette, hogy a falusi kultúra megőrzésének a feladata a románokra hárul, mert Európában nincsen erre vonatkozó hasznosítható tapasztalat.
„Egy újabb stratégiára van szükségünk, amelynek mindenképpen országosnak kell lennie. (.) Ha az utolsó falusi kultúrával rendelkező ország vagyunk Európában, nyilvánvaló, hogy nincsen olyan európai modell, amit átvehetnénk. (.) Az efféle viták arra ébresztenek rá, hogy nekünk kell megtalálnunk a megoldásokat" – idézte az Agerpres Vasile Dincut.
A miniszterelnök-helyettes arra is kitért, hogy Románia EU-csatlakozása felkészületlenül érte a falvak lakóit. „Legyünk őszinték: az EU-csatlakozás halálos sebet ejtett a román földművesen. Európa agráripara úgy jött ránk, mint egykor a szovjet tankok" – fogalmazott a kormányfőhelyettes. Hozzátette, a romániai falusi emberek „nem beszélik a brüsszeli nyelvet", de még azt a technokrata nyelvet sem, amelyet a bukaresti kormány használ. Ezért úgy vélte, hogy a falvak népének elsősorban képzési programokat kell biztosítani. Azt is szükségesnek tartotta ugyanakkor, hogy külföldi befektetők jelenjenek meg a romániai falvakban, akik képesek felrázni a helyi közösségeket.
Korábban Károly herceg, brit trónörökös szorgalmazta több alkalommal is az erdélyi falusi kultúra megóvását. A Travel Channel tévécsatorna által közvetített Vad Kárpátok című ismeretterjesztő sorozatban megszólaló trónörökös arról beszélt, hogy meg kell találni azt az utat, mely a romániai falusi közösségek számára egy jobb jövőt biztosít, de megőrzi a kultúrájukat, a hagyományaikat és az értékeiket. MTI
Erdély.ma

Naponta tüntetnek Kézdivásárhelyen
A hatalom mindenre számított, csak arra nem, hogy ekkora felháborodást vált ki a „terrorcselekménnyel” gyanúsított Beke István Attila letartóztatása. Kézdivásárhely napok óta úgy forrong, mint 1989 decemberében, akkor uralkodott hasonló hangulat. Habár a tüntetés nem engedélyezett, a karhatalom eddig nem avatkozott be. Valójában oka sem volt, rendbontás nem történt. Szombaton – nagyobb tömegre számítva – Sepiszentgyörgyről is hoztak csendőröket. A második adventi gyertyagyújtás elmaradt, de mintegy százan összegyűltek a koszorúnál. Szokás szerint két magyar párt helyi vezetői felvonultak, a városvezetés és az RMDSZ-elöljárók ismét távol maradtak a rendezvénytől. Az előző napokhoz viszonyítva látványosan nőtt a székely zászlók száma.
Az utcai megmozdulások ötödik napján, szombaton 16 órakor a háromszékiekkel való szolidaritás jegyében immár több székely városból is érkeztek résztvevők, köztük Kincses Előd marosvásárhelyi ügyvéd és Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke, akik Beke István ügyvédi költségeinek fedezésére pénzadományt is hoztak. Ugyanakkor Kulcsár-Terza József, a Magyar Polgári Párt megyei elnöke több párttársával együtt eljött Kézdivásárhelyre. A tüntetők között volt Jakabos Csaba István, a csavargyár egykori vezérigazgatója is. A résztevők száma nagyjából megegyezett a péntekivel. A tömeg a román közmédiának is üzent: Szégyellje magát a román tömegmédia! Ismét manipulálnak! Minden esélyt megragadnak, hogy a magyar közösség ellen gyűlöletet szítsanak! Ki kér tőlünk bocsánatot? Magyar vagyok, elítélem az erőszakot, a terrorizmust, de a manipulációt is – állt két molinón. Ugyanakkor egy új molinón azt lehetett olvasni, hogy Minden székely felelős minden székelyért!
A tömeg fél ötkor gyertyákkal a kézben a városháza elé vonult, de ezúttal elmaradtak a polgármester elleni kiabálások, csupán az Igazságot akarunk! Gyáva népnek nincs hazája! Szabadságot Istinek! Engedjétek szabadon! Ártatlan! Hol a bomba? Aki magyar, velünk tart! Hazug román média! Nem félünk! Székelyföld, csatlakozz! For you-s pizzát nem eszünk! Le a diktatúrával! jelszavakat skandálta a tömeg a főtéren és útközben a rendőrség felé. A rendőrség épülete előtt folytatódott a jelszavak kiabálása, és a bejárat előtt Boldizsár Béla földhöz vágott egy kiló málélisztet, azt kiabálva: Itt a bomba, itt a bomba! Innen a tömeg továbbvonult a Dózsa György–Szabadság–Fecske–Új utcán a Csernátoni útra, a bíróság és ügyészség elé. A már ismert jelszavak skandálása után a tömeg a karácsonyi fényekkel feldíszített főtéri szökőkút köré csoportosult. Ott elénekelték a székely és a magyar himnuszt.
Szekus körök játszmája
Rendkívül fontosnak tartom kifejezni szolidaritásomat, az SZNT szolidaritását egy ártatlanul meghurcolt emberrel, legalábbis egy olyan emberrel, akit úgy néz ki, Romániában nem illet meg az ártatlanság vélelme – mondotta Izsák Balázs érdeklődésünkre. Hozzátette: Teljesen világos, hogy Romániát magyar terror veszélye nem fenyegeti. Az, hogy ebben a pillanatban a szekus körök által irányított román hatóságok ezt a látszatot akarják mégis kelteni, annak – meglátásom szerint – két oka lehet. Az egyik, hogy a saját korrupt politikai osztályával elégedetlen román tömegeknek az indulatait másfelé akarják összpontosítani, és így vetni véget a politikai válságnak. Másrészt figyelembe kell venni, hogy kormányváltás történt, és az új bukaresti vezetés kinyilvánított szándéka az, hogy a jogállam intézményeibe vetett bizalmat megerősítse. Tehát esély nyílt volna a román–magyar párbeszédre, amit a szekus körök és az általuk irányított hatóságok mindenképpen meg akarnak akadályozni, hiszen akkor a magyar kártyát nem lehetne kijátszani és felhasználni az elégedetlen románság féken tartására – mondotta az SZNT elnöke.
Hol vannak a bizonyítékok?
Tamás Sándor, a megyei önkormányzat és az RMDSZ háromszéki szervezetének elnöke először december 2-án este, az első spontán tüntetés után fejtette ki álláspontját a Beke-ügyről Facebook-oldalán, ahol az alábbiakat írta:
„Ebben az országban évtizedek óta a magyarokon akarják elverni a port. Provokációk sokaságának, az állami intézmények túlkapásainak vagyunk kitéve folyamatosan. Meg akarnak félemlíteni. De tudjuk, hogy csak az fél, aki hibás. Azt várjuk el, hogy minél hamarabb, tisztességes eljárás eredményeképpen derüljön ki az igazság, és kerüljön szabadlábra Beke István Attila. Őt is megilleti az ártatlanság vélelme.”
Szombaton Tamás Sándor Antal Árpáddal, Sepsiszentgyörgy polgármesterével, a városi RMDSZ elnökével közösen aláírt sajtóközleményt juttatott el szerkesztőségünkbe:
„Eltelt már öt nap a szentgyörgyi zászlócsere és a kézdivásárhelyi incidens óta, és egyre több a megválaszolatlan kérdés. Az emberek felháborodása jogos, azt várják el a hatóságoktól, hogy konkrét bizonyítékokkal álljanak elő: mutassanak képet arról, hogy az ismeretlen katona emlékműve mellől valóban levették a román lobogót, és felhúzták helyébe a székely zászlót, illetve konkrét bizonyítékokat arra vonatkozóan, hogy Kézdivásárhelyen valaki valóban terrorcselekményt készített elő. Amennyiben ezt nem teszik meg, tovább erősödik a bizalmatlanság az erdélyi magyarok és a román állam között, valamint tovább romlik a román–magyar viszony is, ami sem a román, sem a magyar közösségnek, sem a román államnak nem lehet érdeke. Felszólítjuk a román médiát, hogy fejezze be a durva manipulációt. Azt várjuk el, hogy minél hamarabb, tisztességes eljárás eredményeképpen derüljön ki az igazság. Beke István Attilát is megilleti az ártatlanság vélelme. Figyelembe véve azt, hogy a jelenlegi geopolitikai helyzetben ez egy rendkívül bonyolult és kényes kérdés, tájékoztatjuk a nemzetközi közvéleményt, és azt kérjük, hogy kísérjék figyelemmel a fejleményeket.”
A román nagykövetségek előtt
Elsőként pár vármegyés fiatal szervezett tüntetést december 3-án a pozsonyi román nagykövetség épülete előtt, szombaton a Londonban élő magyarok tartottak a román nagykövetség előtt rövid, figyelemfelkeltő demonstrációt. Egy román követségi munkatárs komikus jelenetet is produkált, a tiltakozásra kihúzott molinót igyekezett elkobozni, miközben rendőrség után kiáltozott. Az esemény végén a londoni magyarok gyűjtést szerveztek a megjelentek között, ezt az összeget eljuttatják Beke István családjának. Buzdítottak arra is, hogy más, magyarok által is lakott európai településeken is tüntessenek Beke Istvánért, tegnap délután Románia budapesti nagykövetsége előtt tiltakoztak Beke István fogva tartása ellen.
Kézdivásárhelyen tegnap is tüntettek, a sorozat folytatódik jövő héten is.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Egyetemépítés Marosvásárhelyen
Érdemek és elismerés
Hogyan lehet és hogyan nem lehet egyetemet építeni? – hangzott el a fő kérdés a Kemény Zsigmond Társaság múlt heti ülésén, amelynek dr. Hollanda Dénes egyetemi tanár volt a meghívottja. Nem véletlenül, hiszen Hollanda professzor több mint fél évszázada oktatja a műszaki értelmiségi pályára készülő fiatalokat, s minden nehézség, gáncsoskodás ellenére rendkívüli szívóssággal, kitartással és következetességgel egyetemet álmodott és épített Marosvásárhelyen. Csíky Boldizsár zeneszerző vendégeként fontos és kényes kérdésekre adott konkrét válaszaival ezúttal is megnyerte nemcsak tisztelői, hanem a rendezvényen kíváncsiságból részt vevők tetszését is, akik közül többen fontosnak tartották, hogy kezet szorítsanak vele.
Beszélt ifjúkoráról, a brassói iskolás, majd az egyetemi évekről, a marosvásárhelyi műszaki egyetem létrehozásáról, arról, hogy egy felsőoktatási intézmény alapításához ismerni kell és be kell tartani a törvényeket, elmondta véleményét az orvosi egyetemen kialakult helyzetről, és úgy értékelte, hogy a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetemen esik a színvonal. Mivel szerinte ez a vezetőktől is függ, fontosnak tartja, hogy ne fentről nevezzék ki őket, hanem a tanári kar véleménye érvényesüljön. Elmondta, hogy tapasztalata szerint a Sapientia Egyetem marosvásárhelyi karán jó a hangulat, a hallgatók munkára ösztönzik egymást. Kijelentette: bízik abban, hogy eljön az idő, amikor a külföldre távozott fiatalok visszatérnek Erdélybe – foglalhatnánk össze dióhéjban a beszélgetés lényegét.
Ennek végén Csíky Boldizsártól azt kérdeztem: miért tartotta fontosnak, hogy meghívja Hollanda professzort, és nyilvánosan is elbeszélgessen vele?
– Az értékes embereket azért kell megbecsülni, mert nem vagyunk annyian, hogy mellőzhetnénk őket, csupán azért, mert számunkra nem tetsző politikai nézeteket vallanak. Vannak olyan politika fölött álló dolgok, amelyek esszenciálisan szolgálják a magyar nemzetiség ügyét, s nagyobb távlatokban hasznosabbak lehetnek, mint egy közvetlen politikai eredmény, amelyet el tudtunk érni.
Véleményem szerint Hollanda professzor érdemei az egyetem létrehozásában sokkal nagyobbak annál, mint amennyi elismerésben részesül, ez a gondolat képezte a meghívás alapját. Mivel a találkozót a Bernády Házban tartottuk, amely az RMDSZ egyik kifogástalanul működő intézménye, elkerültem minden olyan kérdést, amelynek politikai rezonanciája lett volna. A célom az volt, hogy kimondottan szakmai alapokra helyezzem a beszélgetést. Valójában az egyetempolitikai ügy izgatott, arra kerestem a választ, hogy miképpen lehet Romániában véghezvinni azt a munkát, aminek az eredménye egy magyar egyetem. Az is foglalkoztat, hogy vajon hiba volt-e lemondani a kolozsvári egyetemi központról. Vajon egy magyar intézményben nem áll-e fenn a belterjesség veszélye, ami a szakma rovására, a leépüléshez vezethet, ahelyett hogy a versenyképesség kerülne előtérbe?
– Hogyan lehet tehát egyetemet építeni? – kérdeztem a beszélgetést követően Hollanda professzortól, akivel már korábban is beszélgettünk erről a témáról.
– Ahhoz, hogy az ember egyetemet építsen vagy bármit is tegyen, az első fontos dolog: tudja, hogy mit akar, a második fontos dolog: tudja, hogyan lehet a kitűzött célt megvalósítani, a harmadik: bízzon abban, hogy igyekezete sikerrel jár. Minél nehezebb célt tűzünk ki magunk elé, annál több munkára, odaadásra, bizakodásra van szükségünk.
1986 novemberében, egy éjszakai elkeseredés pillanataiban fogalmazódott meg bennem a magyar egyetem építésének a gondolata. Mondják, hogy az embereknek küldetése van. Nem tudom, hogy valaki rám bízta-e ezt a feladatot, de 1990. január elsején, amikor brassói kollégám, Benkő József matematikadocens meglátogatott, már erről a tervről beszélgettünk, és a továbbiakban ez a volt az én nagy célom. Mivel akkoriban attól féltem, hogy szándékomat szembeállítják a Babes-Bolyai Tudományegyetem szétválasztására vonatkozó kezdeményezéssel, lemondtam róla. Most úgy gondolom, hogy hiba volt.
1994-ben, amikor ismét felerősödött bennem az egyetem építésének a gondolata, Béres András az Aranka György Egyetem létrehozásának a tervével állt elő, amit a Szövetségi Képviselők Tanácsában meg is szavaztak. Kezdetben bosszantott, hogy más valósítja meg az elképzelésem, majd arra gondoltam: nem az a fontos, hogy ki alapítja, csak az, hogy legyen magyar egyetem. Sajnos az említett elképzelés nem valósult meg.
2000-ben fordult a helyzet. A magyar kormány támogatásával már könnyű volt egyetemet alapítani, csak akarni kellett. Amíg csak beszélünk egy dologról, addig abból nem lesz semmi. Kell valaki, aki képes kézbe venni és véghezvinni a kitűzött a célt.
– Kolozsvár vagy Vásárhely?
– Az volt az eredeti elképzelés, hogy Kolozsvár legyen a központ, a többi városban kihelyezett szakok működjenek, amivel akkor sem értettem egyet és most sem. Minden városnak meg kell adni a lehetőséget, hogy hozza létre azt, amire képes. Az a tény, hogy Csíkszeredában egyetem működik, fölemeli a Székelyföldet, viszont Vásárhelyt azért tartottam fontosnak, mert úgy gondoltam, hogy ezt a várost nem adhatjuk fel.
1990 januárjában, amikor visszaválasztottak intézetvezetőnek a Petru Maior Egyetemen, sikerült elérni, hogy az almérnöki képzés helyett indítsunk be mérnökképzést román és magyar nyelven. Mivel késett a válasz, a minisztériumban személyesen érdeklődtünk, ahol közölték, hogy a magyar nyelvű műszaki felsőoktatás kizárt dolog Marosvásárhelyen. Miután beindítottam a román nyelvű mérnökképzést, leváltottak, és attól kezdve világos volt számomra, hogy a magyar nyelvű műszaki képzést csak magánegyetem keretében indíthatjuk el. Most, hogy megvalósult, továbbra is abban reménykedem, hogy a Sapientia Tudományegyetem marosvásárhelyi kara egyre jobb eredményeket fog elérni.
– A beszélgetés során szó esett a nagy tervről is.
– Ahhoz, hogy a házam befejezzem, sok mindent eladtam, s megtörténhet, hogy megmarad egy kevés pénzem, ebből szeretném a tervezett kutatóközpont csíráját létrehozni. Önrészként ezzel az összeggel pályázni lehetne. Elképzeléseim szerint a kutatóközpontban világújdonságokat lehetne megvalósítani, de az alkalmazott kutatás keretében, ami pénzt is hoz az egyetemnek. Nagyszerűnek tartom az elméleti kutatást, de valamiből meg is kell élni, és ez csak úgy lehetséges, ha van bevétel is, amiből fejleszteni lehet.
– A belterjesség veszélyét a magyar intézményekben valóságosnak látja?
– Nyolcévi dékánságom alatt (2001–2009 között) nem néztem el semmit – válaszolta Hollanda professzor.
Bodolai Gyöngyi
Népújság (Marosvásárhely)

Lényegük a nevelés
Évtizedek munkáját értékelték
Húsz háromszéki pedagógust tüntetett ki a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége életmű-díjjal múlt pénteken. A megyeszékhelyi Kós Károly Szakközépiskola dísztermében ünnepeltek és barátok, kollégák vettek részt a szép eseményen, ahol minden ünnepeltnek egy csokor virágot és oklevelet adtak át.
A Szózat eléneklése után dr. Szőke Anna Mária, a Kós Károly Szakközépiskola igazgatónője és Péter Sándor, a megyei pedagógusszövetség elnöke köszöntötte a résztvevőket.
– Manapság túl sokszor hallani a tanügy, stratégia, taktika szavakat – fejtegette Péter Sándor –, emellett elhalványul a hivatás és a pedagógus iránti tisztelet. Ennek azonban mindkét irányban érvényesnek kellene lennie.
A polgármesteri hivatal részéről Nagy Zoltán tolmácsolta Antal Árpád és Sztakics Éva önkormányzati vezetők jókívánságait és köszönetét, kiemelve: a tanult lecke, ha megkopik is a tanítványokban, az átadója emberi mivolta nem halványul el, hangja, gesztusai, jó szavai tovább élnek.
A nemrég alapított Korodi Hajnalka-díjat idén a kovásznai Molnár Jánosnak ítélték oda a színjátszókörben betöltött, több évtizedes közösségépítő tevékenységéért. Nagy Károly baróti nyugalmazott református esperesnek az iskola és templom közötti távolság csökkentéséért tett erőfeszítését méltányolták a díjjal. Antal Éva kovásznai óvónő „a jó pedagógus minden ismérvét birtokolta”, a kézdivásárhelyi Bakk-Dávid Enikő jó kedvét, elkötelezettségét, kiállását nagyon hiányolják kollégái. Barabás Margit óvónő mindenki Manyika nénije, üde és fáradhatatlan, alázatos és nagyszerű szakember. Bedőházi Erzsébet Uzonból nyugdíjasan is aktív, önzetlen és tettrekész, Berekméri Judit megbízható és odaadó munkatárs volt 28 évig a Székely Mikó Kollégiumban, Cserkész Béla tanár népi klarinétosként és a helyi dzsesszélet, de a fúvószenei táborok alapembereként is megbecsült. Fejér Ella sepsiszentgyörgyi óvónő-tanítónő nyugdíjasan is jeles a karitatív tevékenységben, a baróti Gyulai-György Éva partitúrákat ír, együtteseket vezet, vezényel, tanítja is a zenét, ő a „történések alakítója”. Keresztes Enikő uzoni munkásságát és magyarságtudatát a község díszpolgárrá avatással honorálta, Keserű Katalin mérnök-tanárt pedig a magyar nyelvű szakoktatásért tett erőfeszítéseiért méltányolták kollégái. „Gyökereket és szárnyakat adott” tanítványainak Mikó Ágnes tanár (Sepsiszentgyörgy), Pénzes Klára uzoni vallásoktató „szeretetlángot gyújt maga körül”, a kézdivásárhelyi Rozsnyai Árpád kémiatanár „szakmai vára legyőzhetetlen volt”. Baróton toleráns és empatikus matektanár Süketes János, akivel munkatársai nagyon szeretnek együtt dolgozni, Kovásznán Tompa Klára Enikő az emberi lelkek kiformálásában és igazsággal megtöltésében volt mindig példaadó. Zaláni Mária tanítónő munkássága a kollégák számára „örökmécses”, és ez igaz Kádár Gyula megfeszített küzdelmére is, amellyel a székelység számára próbálta kiharcolni a közösségi jogokat. Ezt sajnos már csak posztumusz kitüntetéssel tudta elismerni az RMPSZ.
Az ünnepségen fellépett a Voces női kar is, majd egy pohár bor elkoccintásával zárták a jeles alkalmat a jelenlevők.
Bodor Tünde
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely

Magyar napokat tartanak a MOGYE-n
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem fennállásának 70. évfordulója tiszteletére december 7. és 11. között kulturális-tudományos rendezvénysorozatot szervez az intézmény, amely úgynevezett Magyar Kulturális Napoknak is helyet ad.
Az egyetem magyar tagozatán nem mindenki fogadta lelkesen a kezdeményezést, volt, aki úgy vélte, „ügyes fogás” a románok részéről, hogy felmutathassák, „íme, megvalósult a multikulturalitás”. A valódi multikulturalitás nem csupán egy rendezvényt jelent, hanem azt, hogy az oktatás több nyelven folyik – mondta portálunknak egy nevét nem vállaló személy. Ennek ellenére szerinte ez jó ötlet, és nem tartja helyesnek, ha elhatárolódnak, és nem kapcsolódnak be a kezdeményezésbe.
Leonard Azamfirei, a MOGYE rektora a sajtónak úgy fogalmazott: az egyetem multikulturális jellegét szeretnék ezzel is hangsúlyozni, ezért javasolta magyar kollégáinak, illetve a magyar hallgatóknak, hogy kapcsolódjanak be a rendezvénybe, hiszen számos orvos, orvostanhallgató, gyógyszerész van, aki zenél, fest, szobrászkodik. A programban szerepel képzőművészeti kiállítás, hangverseny, ahol bemutatkoznak a művészi tehetségű orvosok, gyógyszerészek, diákok, karácsonyi dalok hangzanak el, klasszikus zeneszerzők darabjai szólalnak meg.
A hétfői és keddi kulturális rendezvényeket a tudományos konferenciák sora követi, doktoranduszok, fiatal sebészek, gyógyszerészek, szív- és érsebészek, altatóorvosok szakmai tanácskozásaira kerül sor. Csütörtökön 14 órakor felavatják a MOGYE új orvosi kutatóközpontját, azt a háromszintes, 9 millió eurós beruházást, amelynek az üzemeltetése az egyetem további feladatai közé tartozik.
Antal Erika
Székelyhon.ro

Kitartóan ellenzi Románia a kvótarendszert
Románia továbbra is ellenzi a migránsoknak az uniós tagállamok közötti elosztására vonatkozó kvótarendszert- jelentette ki kedden Dacian Ciolos román miniszterelnök.
A kormányfő erről kedden nyilatkozott a román parlament európai ügyek szakbizottságában, ahol ismertette mandátumát, amellyel képviselni fogja Romániát a december 17. és 18. sorra kerülő EU állam- és kormányfők tanácskozásán.
Romániát rendszerint az elnök képviseli az Európai Tanács ülésén, de Klaus Iohannis államfő most Ciolost bízta meg ezzel a feladattal.
ománia szeptemberben az európai uniós belügyminiszteri fórumon Magyarországgal, Csehországgal és Szlovákiával együtt a kötelező kvótarendszer ellen szavazott.
A parlamenti szakbizottság nagy többséggel hagyta jóvá a kormányfő megbízatását. Ana Birchall képviselő úgy nyilatkozott, hogy 28-an támogatták a Ciolos által bemutatott álláspontot, ketten ellene szavaztak egy tartózkodás mellett. A Mediafax román hírügynökség szerint ez azt jelenti, hogy a parlament két házának együttes üléséenk már nem kell megvitatnia a kérdést, és nem kell külön bizalmat szavaznia Ciolosnak.
Ciolos közölte, hogy az EU-csúcson a migráció mellett a terrorizmus elleni harc, valamint a gazdasági és monetáris unió megerősítése is terítéken lesz. Rámutatott: a fő téma a migráció lesz, amely az EU-nak egyik fontos próbája, ugyanis az európai közösségnek nem csak szolidaritásról kell bizonyságot tennie, hanem bizonyítania kell, hogy a kényes kérdésekben is képes dönteni.
Úgy vélte, Brüsszel intézkedései eddig többnyire a migráció következményeinek kezelésére irányultak, és kevésbé az okokra. Románia továbbra is szorgalmazza, hogy Brüsszel a migráció okaival is foglalkozzon, és találjon megoldásokat a jelenség ellenőrzésére. Hangsúlyozta, a migránsok állandósított elosztási rendszere nem oldhatja meg a probléma okait, hanem csak a következmények kezelésére alkalmas.
Klaus Iohannis elnök korábban a menekültkérdésben az Európai Unió külső határai megerősítésének és a szíriai béke megteremtésének szükségességét hangoztatta.
Ősszel Victor Ponta akkori miniszterelnök kormányát bírálták egyes román politikusok és a román média egy része, amiért Bukarest Magyarország oldalán szavazott az uniós belügyminiszteri tanácskozáson a kvótarendszerről.
MTI
Erdély.ma

Ragaszkodva az igazsághoz
Legtöbb, amit a szabadságszerető, méltányosságot és tartást gyarló érdekek fölé helyező ember tehet, az, hogy minden körülmény között ragaszkodik az igazsághoz. Ez nem árnyalható, nem színezhető, hanem szigorú tényként kezelendő. Azok a kézdivásárhelyi tiltakozók, akik már napok óta kitartóan tüntetnek a céhes város főterén, azért teszik, hogy a Beke-ügyben egyértelműen és visszavonhatatlanul, mielőbb derüljön ki az igazság.
Ez nem csak a kézdivásárhelyiek jogos igénye, hanem minden, a demokrácia értékeiben bízó romániai és Kárpát-medencei polgáré is. Ám a tüntetők – hasonlóan a Beke István Attila meghurcoltatása kapcsán megszólaló politikusokhoz – kiállnak az ártatlanság vélelme mellett, illetve a rendelkezésre álló információk alapján a fogvatartott ártatlansága mellett foglalnak állást. A történtek, a körülmények és az előzmények ismerete alapján ugyanis nehezen valószínűsíthető, hogy a kézdivásárhelyi férfi esetében bizonyítható lenne az úgynevezett „székelyföldi terrorvád”. Ám a bizonyítékok felmutatása késik, és ezzel tovább súlyosbodik a helyzet, a kézdivásárhelyiek után a sepsiszentgyörgyieket is utcára hívják, és valószínűsíthető, amennyiben a hatóságok nem tisztázzák félreérthetetlenül ezt az ügyet, a tüntetők száma növekedni fog. A székelyföldi magyarok ugyanis joggal utasítják el a kollektív megbélyegzést – bármelyik nemzetiség ezt tenné –, márpedig ennek az abszurd, a gondolkodók által manipulációs szándékként minősített történetnek az egyik maradandóan súlyos következménye, hogy az itt élő magyar embereket egységesen illethetik vállalhatatlan jelzőkkel. A mostani európai helyzetre pillantva, ez több mint rágalom vagy gyűlöletkeltés, ez bűn. A székelyföldi, jogaikért kizárólagosan békés eszközökkel küzdő magyarok nagy többsége abban bízik, arra vár, hogy a független romániai igazságszolgáltatás ejtse a felmerült vádakat. Hogy egyértelműen kiderüljön, Bekéék valóban azt tették, amiről társai az elmúlt napokban beszéltek: kacifántos játékszereikkel bíbelődtek, vitatható módon. Egyrészt – de ez nem újdonság –, mert a székelyföldi magyarság nem a vádban említettek szerint kíván érvényt szerezni követeléseinek, másrészt, hogy beigazolódjék – és ez fontos lenne –: hatalmi túlkapás, provokáció történt. Ez persze nem hatástalanítaná a december elsejei bejelentés keltette hullámokat, de legalább lezárná az ügyet. Kissé elfogultan, de mondják: férfiakat a gyermekektől játékszereik ára különbözteti meg. Sokan bízunk benne: Beke és társai valóban és egyértelműen csak furcsa játékszenvedélyüknek hódoltak, miközben – reméljük, ez is kijelenthető lesz – a riogatók alaposan és aránytalanul túllőttek a célon. Mózes László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

MIÉRT-akadémiát tartottak Püspökfürdőn
Az elmúlt hét végén tizennegyedik alkalommal szervezte meg a MIÉRT-akadémiát a Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT) és tagszervezete, a Bihar megyei Területi Ifjúsági Egyeztető Tanács (BTIET). A december 4-6. közötti szakmai programra ezúttal is a Nagyvárad melletti Püspökfürdőn, a Perla Szállóban került sor. A helyszín, mint az Akadémia részvevői már jól tudják, nemcsak a találkozásoknak, a képzéseknek ideális helyszíne, hanem az aktív kikapcsolódásnak is. A MIÉRT-akadémia minden évben egy adott témára összpontosít, idén a tematika az egyetem elvégzése utáni munkavállalás volt. Az előadók ennek körbejárásával igyekeztek hasznos útmutatást adni a mintegy másfélszáz részvevőnek.
A megnyitóünnepséget pénteken délután tartották meg, melyen jelen volt és beszédet mondott Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke, Kovács Péter, az RMDSZ ügyvezető elnöke, Antal Lóránt, a MIÉRT elnöke, Szabó Ödön parlamenti képviselő, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke, valamint Debreczeni Sándor, a MIÉRT Akadémia főszervezője, a BTIET elnöke.
A megnyitó után Kelemen Hunor Tiszta lappal a politikában – Népszerűség és közösségépítés a magyar fiatalok közéleti munkájában címmel tartott előadást. A szövetségi elnök arra ösztönözte a hallgatóságot, hogy vállaljon részt a helyi közélet alakításában, és lehetőségeihez mérten mindenki igyekezzen a közösségépítés célját szolgálni. Ugyancsak pénteken Gulyás Tibor, a magyarországi Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának (HÖOK) elnöke azt járta körül, hogy mit ér a diploma, és hogy az anyaországi fiatalok körében milyen tendenciák érvényesülnek az egyetem alatti és utáni munkavállalás terén.
Szombaton két részben tartották meg az előadásokat. A délelőtti szekcióban Veres Valér egyetemi docens, a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem professzora arról beszélt, hogy jellemző módon milyen körből érkeznek hozzájuk a hallgatók, de legfőképp az a fontos, hogy az egyetem elvégzése után merre halad tovább a fiatalság. Ugyancsak fontos tudni azt is, hogy a hallgatók milyen szempontok alapján választanak szakot és melyek a munkavállalási terveik. Antal Lóránt, Biró Rozália szenátor és Geréd Imre, az RMDSZ ifjúságért felelős ügyvezető alelnöke motiválták a fiatalokat, hogy valósítsák meg álmaikat, merjenek vállalkozni és itthon boldogulni. Székely Tünde, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem tanársegédje az intézményt mutatta be, különös hangsúlyt fektetve ennek kolozsvári és csíkszeredai karaira. Előadásában kiemelten foglalkozott azzal, hogy a Sapientiára beiratkozó diákok milyen környezetből és földrajzi régióból érkeznek. Huszár István, Nagyvárad RMDSZ-es alpolgármestere a bihari megyeszékhely iparának bővítéséről, illetve az ezt megelőző lépésekről beszélt, miközben részletesen bemutatta az Eurbusiness Ipari Parkot, amelyben a rendelkezésre álló területek nyolcvan százalékát már kiadták vagy értékesítették, de mint elhangzott, a maradék húsz százalékra is várhatóan még az idén megkötik a befektetőkkel a szerződéseket, így megtelik az első nagyváradi, modern ipari park mintegy 120 hektáros területe.
A szombati nap második szekcióján, délután Lánczi Péter a budapesti Mathias Corvinus Collegium tevékenységét és az intézet által nyújtott lehetőségekről beszélt, míg Gönczi József, a Romániai Vállalkozásokért Egyesület (ROVE) alelnöke és Kapy András, a nemrég nemzetközileg is elismert és kitüntetett nagyváradi Axosuits cég tulajdonosa az ötletek megvalósításáról beszéltek Hogyan lesz egy ötletből sikertörténet? című előadásukban.
Szombaton este diákszövetségek kerekasztal- beszélgetésével ért véget a program. Az Országos Magyar Diákszövetség, a Kolozsvári Magyar Diákszövetség, a Nagyváradi Magyar Diákszövetség, a Temesvári Magyar Diákszövetség és a Romániai Magyar Doktorandusok és Fiatal Kutatók Szövetsége képviselői a hallgatók lehetőségeiről, a cserediákprogramok tapasztalatairól osztották meg álláspontjukat.
Népújság (Marosvásárhely)

25 éves a Lorántffy
A Lorántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesület fennállásának 25. évfordulója alkalmából hívtuk ünnepelni a vásárhelyieket. Sokan elfogadták meghívásunkat, pedig hétköznapot írtunk. Megtisztelt jelenlétével Magyarország csíkszeredai Főkonzulátusának vezető konzulja, dr. Csige Sándor Zoltán is több konzultársával, a polgármesteri hivatal részéről dr. Csegzi Sándor, a Kecskemét–Marosvásárhely Baráti Társaság, pedig szépszámú küldöttséggel volt jelen, élén Kerényi Györggyel, a társaság elnökével.
Születésnapi ajándékokat is kaptunk: a közönség sok tapsát, Marosvásárhely polgármesteri hivatalának évfordulós oklevelét a köz hasznára kifejtett tevékenységünkért, Nagy Miklós Kund művészeti író akár érdemszózatként is elkönyvelhető meleg hangú, az egyesületünk tevékenységét méltató beszédét, az EMKE marosvásárhelyi fiókjának díszoklevelét a magyar közösség szolgálatában kifejtett tevékenységünkért, és sok-sok virágot.
Mi sem maradtunk adósok. Ünnepi műsorral készültünk: a Napsugár néptáncegyüttes táncával és a Bekecs táncegyüttes elegáns, palotás táncával bizsergette meg a közönség talpát. Bevontuk az idei rendezvényeinken díjazott diákokat is, így Mezei Zsolt, a paniti Kádár Márton Általános Iskola tanulója, népdalokat énekelt, Szalma Szilárd, a Bolyai iskola diákja Reményik Sándor-verset adott elő, a Művészeti Líceum két diákja, Pethő Rebeka fuvolán és Pethő Csaba gitáron Liber-tangót játszott, és fellépett az operettvetélkedő ifjú nyertese is, Siklódi István. Kilyén Ilka és Kilyén László színművészek műsorvezetése és szavalatai az előadás méltóságteljes hangulatát fokozták. Majd, akikre mindig számíthatunk, és akik nélkül már el sem képzelhető kulturális műsoraink szervezése, Trózner Kincső és dr. Buta Árpád duettjei röpítettek magasba. Végül a hangulatot a Bánk bán opera nagyáriájának előadásával dr. Buta Árpád tette magasztossá. A megemlékező est szerkesztése Kilyén Ilka, az egyesület alelnöke munkájának eredménye.
Visszatekinteni az elmúlt évekre csak megelégedéssel tudunk. Sok munka, kitartás áll az egyesület mögött, amely nem tudott volna 25 éven át megmaradni, ha nincsenek olyan emberek, mint Gellért Márta, aki már az egyesület születésénél ott bábáskodott, az első elnöknők, néhai Kerekes Tóth Erzsébet, aztán Szekeres Erzsébet Katalin, aki most is féltőn figyeli munkánkat, vagy akik menet közben társultak az egyesülethez és váltak kitűnő vezetőkké, mint Incze Vanda, vagy a jelenlegi elnöknőnk, Náznán B. Olga, aki jó szervezőmunkájával összefogja a maroknyi csapatot. Nem hagyhatjuk ki az egyesület tagjait sem.
Ünnepi szónoklatot nem tartottunk, de hálásan köszönjük mindenki segítségét. Talán azért nem volt nehéz ez a 25 év, mert sok jó ember állt mellettünk, akikkel gondjainkat megoszthattuk. Ezért tudunk bizakodon még a jövőbe is nézni!
Köszönjük támogatóinknak, a Maros Megyei Tanácsnak, a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatalnak, a Tak Agrozoot Kft.-nek, a médiának, sok vállalkozónak és magánszemélynek, akik vállunkra tették kezüket, vagy hónunk alá nyúltak akkor, amikor szükségünk volt segítségükre, bátorításukra.
Szükségünk lesz továbbra is mindenki bátorítására, pártfogására, jelenlétére, elismerésére, mert így érezzük leginkább, hogy igénylik azt, amit csinálunk, hogy szeretnek minket.
A Lorántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesület nevében
Fogarasiné Bereczki Irma
Népújság (Marosvásárhely)

Magyar advent Déván
Külhoni testvérközösségek közös ünnepe
Rendkívül kellemes és felemelő rendezvénysorozattal lepte meg advent alkalmával Koppándi-Benczédi Zoltán dévai unitárius lelkész a Hunyad megyei magyarságot. Advent minden szombatján vagy vasárnapján különböző témájú közösségi összejövetelt szervez az unitárius parókián. Nemcsak unitáriusoknak, hanem minden felekezetű magyarnak, s nemcsak dévaiaknak, hanem a tágabb Hunyad megyei közösségnek.
Vasárnap a zsúfolásig megtelt unitárius templomban Koppándi-Benczédi Zoltán a második adventi gyertya meggyújtása mellett köszöntötte az egybegyűlteket, majd Barna György és Szedlák Katalin előadására került sor. A Petőfi-program keretében egy évig Dévára, illetve Lupényba érkezett kárpátaljai fiatalok szülőföldjüket mutatták be. A Hunyad megyei magyarok érdekes információkat szereztek a náluk jóval mostohább helyzetű határon túli magyar testvérközösség sorsáról. Az Ukrajnához tartozó Kárpátalja 1,2 milliós lakosságából olyan 150-180 ezer magyar, amely így a legkisebb létszámú határon túli magyar közösség, amely az érdeklődés szempontjából is a legtöbbször a jobb helyzetű erdélyi, felvidéki vagy vajdasági magyarság mögé szorul, állapította meg szomorúan Barna György. Kárpátalja magyarsága kettős szorítóba került: egyrészt az erdélyinél lényegesen alacsonyabb életszínvonal (az átlagbér olyan 450 lejnek felel meg) és a korlátolt munkalehetőségek felerősítik a Magyarországra és Csehországba irányuló kivándorlást, hiszen még a munkával rendelkezőknek is nehéz családot fenntartani. Másrészt az Ukrajnában zajló háború további kivándorlást eredményez, főleg a sorköteles fiatal férfiak részéről. Kárpátalja békés ugyan, a katonai összetűzések az ország másik végén vannak, a fiatalokat – nemzetiségtől függetlenül – azonban behívják az ukrán hadseregbe. Noha a behívók nem érintik nagyobb arányban a kisebbségeket, nekünk mégis jobban fáj, hisz az ukrajnai magyarság úgy érzi, hogy „ez nem a mi háborúnk”, jegyezte meg a beregszászi Barna György.
A sors kedvezőbb alakulása esetén Kárpátalja is tündérkert lehetne, talán nem annyira csodás, mint Erdély, de mégis lenyűgöző, jegyezte meg szerényen az aknaszlatinai Szedlák Katalin. Kárpátalja is gazdag magyar történelmi hagyatékkal büszkélkedik, melyek közül kiemelkedő a Zrínyi Ilona által oly hősiesen védett Munkácsi vár – szépséges természeti kincsekkel, kulturális örökséggel és idegenforgalmi adottságokkal rendelkezik. Ezek alapján lendült fel a turizmus az utóbbi évtizedben, ismertette szülőföldje napos oldalát Szedlák Katalin.
A Kárpátaljáról szóló előadást követően a Lengyel Izabella által vezetett dévai Dalospacsirta gyermekkórus lépett fel, majd kézműves műhely keretében gyertyakészítésre került sor kerül, finom falatok és ünnepi sütemények kóstolása mellett. A gyermekek ráadásul ajándékokat is kaptak a szervezők – a dévai unitárius szórványközpont, illetve az RMDSZ nőszervezete – részéről.
Chirmiciu András
Nyugati Jelen (Arad)

Balogh Dénesre emlékeznek Marosvásárhelyen
A tíz éve elhunyt Balogh Dénes, a népdal és a magyar nóta közkedvelt tolmácsa, a valamikori Állami Székely Népi Együttes, majd Maros Művészegyüttes szólistája emléke előtt tisztelegnek a pályatársak vasárnap este 6 órától a marosvásárhelyi Kultúrpalota nagyszínpadán.
A Maros Művészegyüttes magyar és román tagozatának tagjai énekelnek és táncolnak, de a táncba bekapcsolódik a Kökényes Együttes is. A zenét Koszorús Kálmán és zenekara szolgáltatja, közreműködik Szász Károly és Gyepesi László, a műsorvezető Kacsó Ildikó lesz.
„Előadásunkkal tisztelegni szeretnénk egykori kollégánk, a csodálatos hanggal megáldott, vérbeli székely, betyáros kiállású, de rendkívül melegszívű Balogh Dénes előtt” – mondta el lapunknak az est szervezője, Jakab Melinda. Az ötletgazda elmesélte, szoros szálak fűzték a 2005 decemberében elhunyt kollégájához. Balogh Dénes volt az, aki 1990-ben, amikor fiatal táncosként ő az együtteshez került, felkarolta.
Az időközben szintén elhunyt Széllyes Sándor teljes életet élő, igaz jó barátként jellemezte. „Alsóboldogfalvi gyerek volt: posztónadrágban, csizmában, szép, nagydarab, derék férfiember; a lányok és az asszonyok haltak meg érte, a hangja is jó volt, benne volt a dal az alkatában, a székely vérében. Ha bejött a színpadra, az már fél siker volt” – mondta róla a nem kevésbé népszerű kollégája.
Az 1933-ban született és 72 éves korában elhunyt „szálfaembert” egyébként teljesen véletlenül fedezte fel a szakma. Húszesztendősen az út mentén kaszált és dalolt egymagában, amikor egy arra járó személygépkocsi fékezett és az abból kiszálló személy Marosvásárhelyre hívta énekelni. Így lett Balogh az 1956. október elsején megalakult Székely Népi Együttes alapító, majd örökös tagja.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)

Elhalasztják a csíkszeredai Márton Áron szoborcsoport felállítását
Ugyan a tervezett november végi szoborállítás ütemtervének megfelelően haladt a Márton Áron szoborcsoport elkészítése, az időjárás miatt kockázatos a felállítása Csíkszeredában. A technikai nehézségek miatt várhatóan tavasszal kerül ki a különleges szoborcsoport a Szabadság-térre.
Nem tudják biztonságosan elkészíteni a szoboralapzatot, így a melegebb időre várva halasztódik Csíkszeredában annak a szoborcsoportnak a felavatása, Amelyet eredetileg november végi felavatásra harangozott be a Csíkszeredai Városháza. A háromalakos szoborcsoportot, mely Márton Áron püspököt egy bérmálkozó kislánnyal és bérma-keresztanyjával együtt mintázza, szerződésbe foglaltak szerint elkészítette a kivitelező – tudtuk meg a városházáról. Hogy mégsem állították fel, annak az az oka, hogy a szakemberek szerint a csíki hidegben nem lehetne megönteni az alapzatot, így az a javaslat, hogy várják meg, míg felmelegszik az idő.
A bronzszobor megöntése elkészült, ezt novemberben a hivatal részéről egy bizottság Kecskeméten láttamozta is, a szatmárnémeti születésű, ott élő Lakatos Pál Sándor szoboröntő műhelyében – tudtuk meg. Idejében elkészültek a szobor elemei, ezeket kell a művésznek még összerakni.
Amint azt a szoborcsoport megformázója, a csíkszeredai Sárpátki Zoltán szobrászművész még a munka megkezdésekor jelezte: Márton Áron püspök jövetelére mindig is nagyon vártak a csíki emberek, legtöbbször pedig bérmálkozási körútján érintette a Csíki-medencét. Ritka, hogy egy püspököt bérmálkozás közben ábrázoljon egy szobor, az pedig még ritkább, hogy női alakokkal.
A szoborcsoport felállításának tervezett helye a nemrég korszerűsített Szabadság-tér, ahol jelenleg csak a földbe illesztett szökőkút az egyetlen díszítő térelem.
maszol.ro

Dupla 70-es életműkiállítás
A Képzőművészeti Múzeumban kedd délután nyitották meg Zagyva László és Z. Erdei Anna közös tárlatát.
Két kitűnő, Szatmárnémetiből elszármazott képzőművész közös életmű-kiállítását nyitották meg kedd délután a Szatmár Megyei Múzeum képzőművészeti részlegén, a Vécsey-házban. A közös tárlat egy sorozat része, a művészházaspár tagjai közös tárlatot tartottak Nyíregyházán, Marosvásárhelyen és most Szatmárnémetiben.
Mindhárom várossal szoros a kapcsolatuk, hiszen most Nyíregyházán élnek és ott teljesedett ki életművük. Marosvásárhelyen értek igazi képzőművészekké, Szatmárnémeti pedig a kezdetet, a kiindulópontot, azokat az érzelmi, lelki tartalékokat jelenti, amelyek minden művészt egy életen át elkísérnek. A kiállítás kapcsán még fontos tudni, hogy dupla 70-es tárlatról van szó: a szobrászművész és a grafikusnő is nemrég töltötte be a kerek évszámot.
Muhi Sándor grafikus, mint művészettörténész és a kiállítók régi jó barátja beszélt munkásságukról, művészetükről.
"Erdei Anna alaposan ismeri és kamatoztatja alkotómunkájában a hagyományos grafikai eljárásokat, készít rézkarcokat, linóleummetszeteket, kollázs nyomatokat, tervezőgrafikai munkái kifinomult ízlésvilágról, szakmai igényességről és a képzőművészeti eszköztár alapos ismeretéről vallanak, de egyéniségéhez sokkal közelebb jár a rajz. Elsősorban szénnel, ritkábban pasztellel dolgozik. A líraiság talán pasztellképein érvényesül leginkább, ezek többségét a táj, a közvetlen környezet ihlette, de itt, ezekben a munkákban se tagadja meg önmagát. Fekete, barnás-vörös vonalhálókkal átszőtt felületei úgy tűnik kiválóan alkalmasak az egyéniségén átszűrt közvetlen élmények közvetítésére" - mondta Muhi.
"Zagyva szobrai a technikai, formai változatosság ellenére (hiszen dolgozik bronzba, kőbe és fába) egységes összképet mutatnak, alapos anatómiai ismeretekről, műgondról, olykor humorérzékről árulkodnak. Ez utóbbi, megítélésem szerint alkotásainak egyik fontos, meghatározó jellegű erénye. A humor az ő esetében sohasem bántó gúny, hanem olyan nemes irónia, olykor önirónia, amely közelebb hozza alakjait a nézőhöz, aki ezek sutaságában, kiszolgáltatottságában önmagára ismerhet. Kedvenceim közé tartoznak a nyíregyházi városközpont közelében álló oszlopszobrai, a mitológiát idéző fa faragásai, illetve a Dudás címet viselő sorozata, amelyeken a művész humora fokozottan érvényesül. Az nem véletlen, hogy Zagyva László kiváló éremművész, alkatilag szinte predesztinált erre a területre. Érmein a kiváló portrék mellett bohócok, mitológiai állatfigurák, épületrészletek, és az otthonát, házát lécenként összehordó, kiszolgáltatott ember mindennapi küzdelme elevenedik meg. E sorok írója számára kisebb, élményekkel gazdagító kaland volt ennek az anyagnak a körbejárása" - magyarázta Zagyva László alkotói munkájáról régi barátja, Muhi Sándor.
szatmar.ro

Lepattannak Bukarestről a Hargita megyéből jelzett román-nyelvoktatási javaslatok
Az oktatási minisztérium szerint minden rendben van – sorozatosan ezt a választ kapja Hargita Megye Tanácsa a magyar ajkú diákoknak tanítandó román nyelv speciális oktatása ügyében eddig tett javaslataira. Mivel a megyei önkormányzat a javaslattételhez a Sapientia EMTE-t is bevonta, a válaszok miatti csalódottságot sajtóközleményben fejezte ki kedd este.
A megyei önkormányzat sajtóközleményben kívánja felhívni a figyelmet arra: míg az érettségi eredmények román tantárgynál mérhető jegyeiből is egyértelműen megoldást kell találni a magyar ajkú gyerekeknek tanítandó román nyelv hatékony, speciális oktatására, a szaktárcánál süket fülekre talál minden olyan szakmai javaslat, melyet a megye szakemberekkel közösen javasol a tárca felé.
Amint arról korábban tájékoztattunk, hónapok óta erőfeszítések zajlanak a kisebbségi románoktatás módszereinek reformjára vonatkozóan, s a mérések nyomán és szakemberekkel közösen letett javaslatokkal Hargita Megye Tanácsa "sorozatosan falba ütközött” – fogalmaznak a megyeháza közleményében, jelezve: azt a választ kapták, hogy e téren minden rendben van.
Bár a megyei tanácsnak nincs hatásköre ezen a szakterületen, Hargita megyében próbálnak hatni rá, az eredmények érdekében - a beadványok kronológiája itt követhető.
A fiatalok esélyeinek növeléséről van szó, megfelelő romántudás hiányában nehezebb elhelyezkedniük a hazai munkaerőpiacon, így nehéz őket itthon maradásra vagy hazatérésre bírni – emlékeztet a közlemény, melyben Borboly Csaba megyeitanács-elnök csalódottságának is hangot ad, az érettségi eredményekre utalva.
„Mi itt harcolunk az ügyért, a szakemberekkel karöltve, de ez csak úgy lehet eredményes, ha a román fővárosban értő fülekre találunk” – nyilatkozta a politikus.
G. E.
maszol.ro

Románia elrománosodása — Lucian Boia könyve
Újabb román történelmi esszé fordítása látott napvilágot a Koinónia gondozásában, a kolozsvári kiadó arculatához immár szorosan hozzátartozik az is, hogy román gondolkodók, történészek műveit hozzáférhetővé kívánja tenni a magyar olvasóközönség számára. A történelmi témájú könyvek közül az első Neagu Djuvara A románok rövid története című tömör összefoglaló munkája volt (idén a harmadik kiadást érte meg magyar nyelven), az utóbbi években pedig Lucian Boia olvasmányos nagyesszéi következtek: aMiért más Románia?, A Nyugat hanyatlása után a Románia elrománosodása szintén izgalmas kérdéseket vet fel. A kötet 1859-től, Alexandru Ioan Cuza fejedelemségétől kezdődően napjainkig mutatja be a román nemzetállam kialakulásának folyamatát, ezen belül pedig a kisebbségek sorsának alakulását. Bár a magyar olvasóközönséget elsősorban a magyar közösségre vonatkozó megállapítások érdekelhetik, nagyon sok érdekes adattal ismerkedhet meg arra vonatkozóan is, hogy a többi kisebbség — tatárok, németek, zsidók, törökök, bolgárok, ukránok — sorsa miként alakult, illetve miként vesztettek végleg talajt mindössze néhány évtized alatt ebben az országban. Lucian Boia számos statisztikai adatot sorol fel a könyvben úgy, hogy közben pillanatra sem veszíti el az olvasót lebilincselő mesélőkedvét, a könyvből világosan kirajzolódik az a folyamat, ahogyan a rurális Románia teret nyer, és a románság lesz a térség legjelentősebb etnikuma, pedig egy évszázaddal ezelőtt a városokban — legalábbis Erdélyben és Moldva egy részében — még kisebbségben volt.
Az esszét Marosvásárhelyen többek között a Kobak és a Gutenberg könyvesboltban lehet megvásárolni, valamint meg lehet rendelni a www.konyvter.ro internetes oldalon.
Berke Sándor
Népújság (Marosvásárhely)

Korszerű oktatási segédeszközök a Szórvány Alapítványtól
A Temesvári Szórvány Alapítvány székházában december 7-én, hétfőn adták át az Alapítvány által meghirdetett és felajánlott számítástechnikai eszközöket, az ezeket igénylő Arad és Temes megyei oktatási intézmények képviselőinek. Korszerű oktatási segédeszközöket – laptopokat, asztali számítógépeket és multifunkcionális nyomtatókat – a temesvári 12-es számú Óvodának, az Ötvösdi Iskolának (Temes megye), valamint a Zimándújfalusi Móra Ferenc Általános Iskolának és a Vadászi Iskolának adományozta a Szórvány Alapítvány.
A számítástechnikai eszközök ünnepélyes átadásán részt vett Valdman Kinga és Kovács Katalin (Szórvány Alapítvány), Bereczki Klára óvónő (temesvári 12-es Óvoda), Patik Izabella (az Ötvösdi Iskola képviseletében), Bálint Enikő, a Zimándújfalusi Móra Ferenc Általános Iskola igazgatója és Szabó Beáta tanítónő (Vadászi Iskola). A 12-es Óvoda egy laptopot, az Ötvösdi Iskola egy asztali számítógépet, a Zimándújfalusi Móra Ferenc Általános Iskola egy laptopot, a Vadászi Iskola pedig egy asztali számítógépet és egy nyomtatót kapott a Szórvány Alapítványtól. Az Arad és Temes megyei pedagógusok elmondták: a korszerű számítástechnikai eszközök nélkül ma már elképzelhetetlen a tanítás. „Az adományba kapott laptopot az iskolánk pedagógusai közösen fogják használni – mondta Bálint Enikő, a zimándújfalusi iskola igazgatója – a tanárok a laptopot beviszik az óráikra és filmeket vetítenek, virtuális múzeumlátogatást tesznek a diákokkal vagy zenét hallgatnak”. Hasonló célokra használja fel a laptopot Bereczki Klára óvónő a temesvári 12-es Óvodában.
„Ezeket a számítástechnikai eszközöket különböző pályázatok keretében szereztük be – nyilatkozta Valdman Kinga, a Szórvány Alapítvány projektmenedzsere –, úgy döntöttünk, hogy Arad és Temes megyei oktatási intézményeinek adományozzuk őket, ily módon is támogatva az oktatási infrastruktúra bővítését a szórványtelepüléseken. Két laptopot, két asztali számítógépet és két multifunkcionális nyomtatót hirdettünk meg és ajánlottunk fel, közülük öt számítástechnikai eszköz talált gazdára. Beérkezett még egy igénylés a Temesvári Magyar Diákszervezettől is. Ők kivetítőt és laptopot igényeltek, de projektorral nem rendelkeztünk, a laptopok esetében pedig az oktatási intézmények előnyt élveztek.”
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

„Terrorügy”: nem csitul az utca
Kézdivásárhelyen hetedszer, Sepsiszentgyörgyön első alkalommal vonultak utcára a helybéliek kedden, hogy a terrorcselekmény kitervelésével gyanúsított kézdi Beke István Attila letartóztatása ellen tiltakozzanak. Eközben a táblabíróság indoklásában a társadalom békéjét és biztonságát kockáztató cselekedetnek nevezte Beke merénylettervét, és a párizsi terrortámadásokkal összefüggésbe hozva annak pszichológiai hatásaira is kitért.
Mintegy kétszázan vonultak utcára kedd délután Sepsiszentgyörgyön, hogy a terrorcselekmény kitervelésével gyanúsított kézdivásárhelyi Beke István Attila letartóztatása ellen tiltakozzanak.
A tüntetők az új főtéren gyülekeztek, és „Igazságot Beke Istvánnak!”, „Minden székely felelős minden székelyért” feliratú táblákkal vonultak a prefektúra, majd a törvényszék épülete elé, és a letartóztatott fiatalemberrel való szolidaritást kifejező jelszavakat skandáltak. A Magyar Polgári Párt (MPP) képviselői a székely lobogó színeire utaló kék-arany szalagot kötöttek a résztvevők karjára.
Az utcai megmozdulást szervező Bedő Zoltán közíró kezdeményezésére a tömeg a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) épülete előtt is demonstrált volna, erre azonban az önkormányzat nem adott engedélyt. A rendezvényen egyébként sem Antal Árpád polgármester, sem Tamás Sándor megyei tanácselnök nem vett részt, a helyi politikusok közül a polgári párti Kulcsár Terza József megyei tanácsos vonult fel a tömeggel.
Közben Kézdivásárhelyen immár hetedik alkalommal gyűltek össze a főtéren a Beke Istvánnal szolidarizáló helybeliek, a résztvevők száma azonban az előző napokhoz képest 150–200-ra csökkent. A tüntetők az immár megszokott útvonalat követték ismét: a rendőrség, bíróság és ügyészség elé vonultak, majd visszatértek a főtérre. Ismét elhangzott: a vargavárosiak akkor fogják abbahagyni a tiltakozást, amikor Beke Istvánt hazaengedik. A szentgyörgyi tüntetést kezdeményező Bedő Zoltán felhívása ellenére tudomásunk szerint sem Csíkszeredában, sem Székelyudvarhelyen nem vonultak utcára a hatósági túlkapás ellen tiltakozva.
Indoklás: Beke István és a párizsi hasonlat
A bukaresti táblabíróság egyébként hétfőn késő délután közölt indoklása szerint a párizsi merényletek által befolyásolt jelenlegi európai kontextusban „komoly pszichológiai hatása lett volna”, ha Beke házi készítésű bombát robbant fel december elsején, Kézdivásárhelyen.
A harmincnapos előzetes letartóztatás indoklása szerint a polgárok békés mindennapjait és biztonságát veszélyeztették volna azok a bűncselekmények, amelyekkel a HVIM helyi elnökét gyanúsítják, és amelyekre „léteznek bizonyítékok”. A bíró szerint az ilyen jellegű bűncselekmények elkövetőit 10 és 20 év közötti szabadságvesztéssel büntetik, a bűncselekmény elkövetésének szándékát pedig 5 és 10 év közötti börtönnel.
A táblabíróság bírája súlyosbító körülménynek tartja, hogy Beke a HVIM által meghirdetett revizionista-szeparatista célokat kívánta szolgálni azzal, hogy pánikot keltve házi készítésű bombát robbant a román nemzeti ünnep alkalmával. Súlyosbító körülménynek nevezte a bíró azt is, hogy Beke István „komplex tervet dolgozott ki további személyek bevonásával”.
Az indoklásban azt is megjegyzik, korára és képzettségére való tekintettel Bekének tudnia kellett volna, hogy társadalomellenes magatartása súlyos következményekkel járhat. A táblabíróság – mint arról már beszámoltunk – múlt kedden helyezte harmincnapos előzetes letartóztatásba a 40 éves kézdivásárhelyi HVIM-elnököt, fellebbezését szerdán tárgyalja a bíróság.
Hodor: csak vicceltünk
Eközben a HVIM korábban kihallgatott tagja, Hodor István a Székely Hírmondó napilapnak adott interjúban azt mondta, a szervezet tagjai tudták, hogy lehallgatják őket, és csak heccelni akarták a hatóságokat, amikor arról beszéltek, hogy felrobbantanak egy „pizza” néven emlegetett házi készítésű bombát a céhes városban, december elsején.
Hodor tisztában van azzal, hogy a főügyészség szervezettbűnözés- és terrorizmusellenes ügyosztálya (DIICOT) a táblabíróság elé beterjesztett letartóztatási kérelemben arra az október 10-ei – lehallgatott – találkozóra utal, melyre Beke cégénél került sor, és amelyen rajtuk kívül Szőcs Zoltán, a HVIM erdélyi elnöke is részt vett. Hodor István szerint arról tárgyaltak, hogy jó lenne beszerezni egy játékbombát az airsoft nevű sporthoz. Beke felvetette a beszélgetésen, hogy nem kell rendelni, mert ő házilag is el tudja készíteni ezt a játékszert, amit távirányítással lehet robbantani.
„Ekkor valamelyik vármegyés viccből felvetette, mi lenne, ha ezt a játékszert, amit pizzának neveztünk el, távirányítással felrobbantanánk december elsején. Szőcs Zoltán még nevetett is, mondta, hogy ettől milyen hasast vágnának a felvonuló katonák... De ez az egész pizzahistória csak ennyi, egy felvetés volt. Sok ilyen felvetés hangzott el részünkről. Olyan is volt, hogy Szőcs Zoltán azt mondta, mi lenne, ha lezárnánk a Sósmező felé vezető utat, és útlevelet kérnénk? De ezek csak felvetések voltak, semmi több, és semmi terv nem volt” – magyarázta a vállalkozó.
Arra a kérdésre, miszerint ha tudták, hogy lehallgatják őket, akkor miért mondtak ilyent, Hodor kijelentette: bizonyosságot akartak szerezni arról, hogy mennyire figyelik őket. „Erre mondtam, hogy legalább tapasztalatot szerzünk. Ám az a pizzatörténet akkor annyiban is maradt. Később Szőcs Zoltán kérdezte tőlem telefonon, hogy kaptam-e meg a pizzát, de én már el is felejtettem, hogy miről beszéltünk azelőtt” – fogalmazott.
Hodor azt is mondta, nem számítottak arra, hogy „ebből a felvetésből ilyen cirkusz lesz”, legfeljebb arra, hogy kijön a rendőrség, és kihallgatják őket. „Mindenesetre, ezt már az ügyésznek is elmondtam, ha valóban akartunk volna valamit, azt nem nyilvános helyen beszéljük meg, tudva, hogy lehallgatnak minket, hanem kint a természetben, ahol még a telefonokat is kikapcsolnánk” – tette hozzá. Hodor István szerint Bekét biztosan nem fogják börtönbe zárni, legfeljebb pénzbírságot kaphat amiatt, hogy nem volt engedélye a házkutatás alkalmával megtalált petárdákra.
Bíró Blanka, Gyergyai Csaba
Krónika (Kolozsvár)

Hálátlan utókor
Felszámolták Zsögön Zoltán költő sírját
Halottak napján még virágot helyeztek Zsögön Zoltán (1880, Ozsdola – 1951, Kézdivásárhely) tanár, költő sírjára a kézdivásárhelyi régi református temetőben, de nem sokkal utána a leszármazottak eladták a sírhelyet. Azóta a kőkeret egy kripta falának támasztva vár sorsára, és félő, hogy (a hasonló esetek ismeretében) valamelyik sír alapzatában végzi.
Az elismert iskolaigazgató és háromkötetes költő, Zsögön Zoltán fiatalemberként, 1905-ben a csíkmadéfalvi székely vértanúk emlékhelyének felavatásakor elszavalta a Bíborban rejtőző porkoláb című versét. Ezért letartóztatták, s csak Erdély akkori püspöke, gr. Majláth Gusztáv Károly közbenjárására bocsátották szabadon. Csíksomlyói, marosvásárhelyi és kézdivásárhelyi, valamint több országos magyar lap munkatársa volt, Adyhoz meleg barátság fűzte, nyugdíjas éveiben meg is szervezte Kézdivásárhelyen az Ady Endre Írói Kört.
Az egyház néha tehetetlen
Az eset kapcsán Beder Imre kézdivásárhelyi református lelkész elmondta:
– Az egyház már évek óta nem ad el sírhelyeket a régi temetőben, a régi tulajdonosok azonban igen. Azon kívül, hogy figyelmeztetjük a tulajdonost, méltó módon őrizze az elhunyt emlékét, nem sokat tehetünk. Olyanról is tudunk, hogy a szülei sírhelyét adta el valaki. Ha az örökös hajlandó arra, hogy átadja az egyháznak, városnak, más intézménynek, amely ápolja, több a beleszólási lehetőség. Így tudtuk megakadályozni pl. a Timár-kripta eladását, és a polgármesteri hivatal segítségével felújíthattuk. Jelen esetben Zsögön Zoltán örökösei adták el a sírhelyet, és a kérésük az volt, hogy ne az új sírkő mögé, sem az új sír lábtól eső részéhez kerüljön a régi sírkő, ahol takarná a szomszéd síremlék, hanem a tulajdonukban levő szomszédos Bartha-kripta oldalához, a régi helyétől kb. 1,30 méterre, ahol takarás nélkül már az ösvényről is jól látható. Ilyen helyzetekre az élőkkel kell megoldást találni, nem elég az egyház, a múzeum, a polgármesteri hivatal igyekezete.
Az örökösök kötelessége
Dr. Dimény Attila múzeumigazgató elmondta, a temető sajátossága, hogy a sírjelek ápolása, védelme addig tart, amíg él az elhunyt emlékezete. A kő vagy egyéb tartósabb anyagból készült sírjelek túlélik az emlékezeti határokat, de a mindenkori társadalom csak az utóbbi időben figyelt fel ezek kulturális örökségi mivoltára. Ugyanakkor az sem mellékes, hogy azokat a hozzátartozók saját pénzből állítják, így mondhatni jogukban áll változtatni rajtuk.
Brânduş-Dendyuk Szilveszter, Ozsdola község polgármestere megdöbbenéssel vette tudomásul a történteket, szerinte nem elfogadható a sír felszámolása, hiszen az utókor nem fogja tudni, hol nyugszik a költő. Ezért ha nem születik elfogadható megoldás, hogy legalább egy kopjafa felállításával jelöljék meg az eredeti helyet, akkor azt is elképzelhetőnek tartja, hogy a sírkövet hazaszállítják a szülőfalu temetőjébe, és ott állítják fel.
Jancsó Katalin
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely

Sáros a KFC
Szitkok a magyar vásárlóra
A marosvásárhelyi Kentucky Fried Chicken (KFC) nevű gyorsétteremben egy magyar nő románul szólt a kiszolgálóhoz, majd, a nevét észrevéve, magyarra váltott. Erre azonban az volt a válasz, hogy nem beszélhet magyarul. Az esetet közzé tétette a Facebook-on, amire egy olyan román szitokáradatot kapott, hogy azóta is abból koldul.
Nacionalista szitokáradat zúdult arra a magyar nőre, aki az újonnan nyílt marosvásárhelyi KFC gyorsétteremben szerzett negatív tapasztalatait szerette volna megosztani az étteremlánc romániai Facebook-oldalán. Az érintett a Krónika napilapnak elmesélte, hogy az étteremben románul szólt hozzájuk az alkalmazott. Ők is románul válaszolgattak, de amikor észrevették, hogy a hölgy kitűzőjén magyar név szerepel, akkor felajánlották neki, hogy beszélhetnek magyarul. Erre az volt a válasz, hogy nem beszélhet magyarul.
„Megdöbbentünk, de nem fűzött hozzá semmilyen magyarázatot. Csak annyit mondott még, hogy azelőtt való nap volt olyan kliense, aki egyáltalán nem tudott románul, és azzal sem hagyták, hogy magyarul beszéljen. Ezután románul folytattuk a beszélgetést”, mondta a neve elhallgatását kérő panaszos. A marosvásárhelyi fiatal hölgy közzétette a történteket a KFC központi Facebook-oldalán, ahol 732 like-ot és több mint 4000 hozzászólást kapott. A nyomdafestéket nem tűrő nacionalista hozzászólások szerint Romániában élünk, beszéljünk románul.
A KFC szerint félreértés áll a történtek hátterében: új étteremről lévén szó, a kiszolgáló a betanulási szakaszban volt, munkáját más városból érkezett kollégák felügyelték, akik nem értettek magyarul, ezért beszélt a vásárhelyi alkalmazott is románul. „Nem létezik semmilyen megszorítás a magyar nyelv használatát illetően az éttermeinkben!” – olvasható az állásfoglalásban.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely

Új könyvvel jelentkezik Demeter László
Ősi rákok nyomában járva számos ismerettel gazdagodhatunk a biológia, földrajz, geológia területéről is a Gutenberg Kiadónál megjelent kötetet lapozva. Egy természetbúvár kalandozásai a tócsák világában az alcíme Demeter László csíkszeredai biológus szerdán 17 órától a Sapientia egyetem kis aulájában bemutatandó könyvének.
„Érdekes kutatási utat jártam be az utóbbi tíz évben, gondoltam, hogy a felfedezések történetét megismertetem az érdeklődőkkel. Gyerekkoromban Csíkszereda mellett találtam egy érdekes élőlényt, amit nem sikerült beazonosítani, furcsa, látványos rákocskát. Az egyetem elvégzése után, mikor hazakerültem, újra elkezdtem intenzívebben foglalkozni a Csíki-medencével és ezek vizsgálatával is. Kicsit több tudással felvértezve sikerült azonosítani, megtalálni a nemzetközi irodalomban, külföldi kutatók segítségével, és úgy láttam, hogy ez elég izgalmas téma, főleg, mert Romániában nem foglalkozott senki ezzel a csoporttal. Úgy hívják őket, hogy levéllábú rákok vagy tócsarákok magyarul” – idézi fel a könyv megjelenésének előzményeit Demeter László.
„A kutatás elkezdése után mindjárt az első egy-két évben előkerült három új faj Romániára nézve, vagyis ezeket nem jelezték még az országból, de a tudomány számára ismertek voltak. Ezek mind látványos, érdekes fajok, és ez felbátorított, hogy folytassam a munkát. Elkezdtem módszeresen átfésülni a környéket, az élőhelyeiket, Csíkszereda környékét elsősorban, és szerre találtam meg új élőhelyeket” – magyarázza, hogyan jutott el a könyvben jelentős szerepet kapó fejezethez.
Nem akármilyen kis pocsolyára kell gondolni, amikor tócsákról ír. Az általa vizsgált élőhelyek érdekes mintázatban jelentek meg a medence különböző részein, többé-kevésbé időszakos vagy állandó természetes tavacskák. „Kezdett foglalkoztatni, hogyan alakulhattak ezek ki, milyen idősek. Végül is eljutottam egyfajta magyarázatig, ami már kicsit belenyúlik a geomorfológia, földrajz és az őstörténet, mármint a geológiai őstörténet világába, úgy értem, hogy a Csíki-medencének az utóbbi pár tízezer évébe, és kiderült, hogy az általam feltérképezett tavacskák többsége a jégkorszak végén keletkezett. Ennek a története van a könyvben.”
Demeter László a Csíki-medence után kiterjesztette vizsgálódásait a Gyergyói-medencére, majd Háromszékre, az egész Székelyföldre. Békákról is szó van a könyvben, „mert ez az egyik leglátványosabb és legkönnyebben megfigyelhető állatcsoport itt, és kapcsolódnak a tavacskákhoz is, pontosan a tavacskáknak s a rákoknak a térképezése közben gyűjtöttem adatokat róluk is” – mondja Demeter. Két fajról olvashatunk, az egyik a mocsári béka, „amelynek Románián belül itt a Székelyföldön vannak a legnagyobb populációi. Nagyon látványos, tavasszal a hímek kék színűek. A másik egy hegyvidéki faj, a gyepi béka, amely nagyon érdekes viselkedést mutat: patakokon keresztül ereszkedik le és tócsákban szaporodik, ezeknek a szokásaikról gyűjtöttem érdekes információkat, amelyek belekerültek a könyvbe”.
Izsák-Székely Judith
Székelyhon.ro

Elfogadta a kormány a 2016-os költségvetés-tervezetet
A kormány 7,6 százalékkal kevesebb pénzt fordít közlekedésfejlesztésre 2016-ban, mint az idén - jelentette be szerdán Dan Costescu közlekedési miniszter.
A tárcavezető a szerdai kormányülés után közölte, hogy az általa vezetett minisztérium költségvetése 2016-ra 11,86 milliárd lej, ami 7,6 százalékkal kevesebb az ideihez képest. Costescu ugyanakkor jelezte, hogy a későbbiekben kiegészíthetik további 2 milliárd lejjel a büdzsét, amennyiben a közberuházások megfelelő ütemben haladnak, és el tudják költeni a betervezett költségvetési összegeket.
A kormány közleménye szerint 450 millió lejt fordítanak az észak-erdélyi autópálya folytatására, és további 230 millió lejt a szintén az észak-erdélyi autópálya nyomvonalán lévő Aranyosgyéres és Marosvásárhely közötti szakaszra.
A kormány szerdán fogadta el a 2016-os költségvetés-tervezetet, amelyről a parlamentnek is kell még szavaznia. A tervezet szerint a jövő évre 2,95 százalékos államháztartási hiánnyal számolnak 4,1 százalékos gazdasági növekedés mellett.
Halasztják a minimálbér-emelést
A pénzügyminiszter korábban bejelentette, hogy január 1-jétől nem emelik 1200 lejre a minimálbért, ugyanis attól tartanak, hogy Románia ezáltal elveszítené a versenyképességét a munkaerőköltségek megnövekedése miatt. Romániában jelenleg 1050 lej a minimálbér, amely 2013-tól 40 százalékkal nőtt. A minimálbér megemelését a Victor Ponta vezette volt kormány tervezte, a Dacian Ciolos vezette jelenlegi szakértői kormány azonban úgy véli, hogy erről nem készült elég alapos hatástanulmány.
A kormány szerdán arról is döntött, hogy 2016-ban befagyasztják aközalkalmazottak jövedelmét, így nem részesülhetnek pótlékokban és egyéb jövedelemkiegészítő juttatásokban.
A minimálbér növelésének elhalasztásáról és a közalkalmazotti jövedelmek befagyasztásáról azt követően döntött a kormány, hogy az idén 25-25 százalékkal növelték az egészségügyben és az oktatásban dolgozók bérét. Emellett a parlament elfogadott egy olyan módosító indítványt, amely szerint decembertől azon közalkalmazottak bére is nőtt 10 százalékkal, akik nem részesültek korábban fizetésemelésben. A kormány szerdai ülésén ugyanakkor arról is döntés született, hogy január 1-jétől 5 százalékkal nőnek a nyugdíjak.
Aggódik a költségvetési tanács
A gazdaság az idén várhatóan 3,7 százalékkal nő, de a költségvetési tanács arra figyelmeztette a kabinetet, hogy a közberuházások elégtelensége miatt hosszú távon nem tartható fenn a gazdasági növekedés. Jelenleg ugyanis az idén mintegy 6 százalékkal nőtt belföldi fogyasztás a fő hajtóereje a román GDP-bővülésnek.
A tanács az idei béremelésekkel és az általa túl magasnak tartott 2,95 százalékos államháztartási hiánnyal sem ért egyet. Úgy véli, hogy a deficit elszabadulhat, ami hosszú távon többet árthat, mint a béremelés és az adóteher-csökkentések okozta rövid távú haszon.
Romániában január 1-jétől 24 százalékról 20 százalékra csökken az áfa, miután az idén kiterjesztették valamennyi élelmiszerre a kedvezményes 9 százalékos áfát, és 16 százalékról 5 százalékra csökken az osztalékadó. A költségvetési tanács szerint indokolatlanul nagy adócsökkentést hajtott végre a kormány, figyelembe véve a gazdaság teljesítményét.
maszol.ro

Kiakadt és kínos helyzetbe hozta Orbán Viktort Tőkés László
Nem volt hajlandó felszólalni és nem írta alá az összes Kárpát-medencei magyar párt által szignált, autonómiát követelő nyilatkozatot sem Tőkés a Magyar Állandó Értekezlet ülésén.
A zárónyilatkozatot Tőkésen kívül mindenki aláírta, Orbán Viktor miniszterelnök, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke, Kelemen Hunor. A Népszabadság információi szerint a volt erdélyi püspök nem véletlenül nem írta alá az ívet, a lapnak a Máért több résztvevője azt mondta, hogy az egykori református püspök megsértődött a szervezőkre, a beszédét sem volt hajlandó megtartani.
A dokumentumban egyébként szerepel Tőkés egyik legfontosabb követelése is, ami az összmagyarság autonómiája, ennek ellenére nem írta alá azt.
Tőkés közvetlenül Kelemen Hunor után szólalt volna fel, viszont ő csak annyit mondott, azt tanácsolták neki, spóroljon a szóval, nem jut mindenkire elég idő, így nem fogja megtartani a beszédét, majd kinyomta a mikrofonját.
A levezető elnök, a fideszes Potápi Árpád hiába mondta azt, hogy van idő Tőkésre, nem akart beszélni, pedig még Orbán is a teremben volt.
Két résztvevő is azt mondta a lapnak, a miniszterelnök kínos helyzetbe került, kényszeredetten nevetgélt. Többen úgy emlékeznek, Tőkés a szünet után ott is hagyta a rendezvényt.
Az egyik ellenzéki politikus a Népszabadságnak úgy fogalmazott, Orbán elég hosszan beszélt, Kelemen Hunor is túllépte pár perccel az időkeretét, a résztvevők attól tartottak, hogy kicsúsznak az időből, ezért jelezték a szónokoknak, hogy szorít az idő.
A résztvevők között az a feltételezés terjed, Tőkés azért is sértődött meg, mert az elmúlt években Orbán inkább az RMDSZ oldalára állt, a többi erdélyi szervezet – így a Tőkés által képviselt Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács – már nem jut akkora támogatáshoz, mint pár évig a Fidesz 2010-es kormányra jutása után.
24.hu
Erdély.ma

Házat újított az önzetlenség
Új fejezethez érkezett a Kovászna Megyei Vöröskereszt és a Pro Nobis Egyesület bölönpataki romák számára indított, A település, ahol jól érzem magam nevű programja: kalákában újították fel a havi tizenkilenc lejes utódnyugdíjból élő 85 esztendős asszony házacskáját.
A falu felső végében, egy domboldal aljában található épület háznak alig nevezhető: 4x4 méteres „nagysága” miatt nyári konyhának is kicsi lenne, aki ajtaján belép, nem padlóra, hanem döngölt földre tapos, az ablakok töröttek, tetőzetén itt-ott ki lehet kukucskálni, mellékhelyisége nincs. Ezt fogják hamarosan újjávarázsolni. Az önkéntesek keze alatt csak úgy ég a munka. Bár egyikük sem szakképzett építész – akad köztük sofőr, vállalkozó és hivatali alkalmazott is –, a lécezéssel, a gipszkarton méretre vágásával és felcsavarozásával, a lyukak betömésével mind gond nélkül megbirkóztak. Hátravan a villany bekötése, a föld kihordása, illetve a padlózat kialakítása és az ablakok berakása, de a dolgos fiatalok azt állítják, ez sem okozhat majd gondot.
A segédkezők között van a kedvezményezett veje, Adrian Boros is. Mint mondotta, meggyőződése, az önkénteseket az Isten küldte, önerőből ők nem tudták volna a házat megújítani, a mostoha körülmények pedig egészen biztosan anyósa végzetét okozták volna. „Nem is tudom, miként köszönhetnénk meg mindazt, amit értünk tesznek... Fizesse vissza az Úr kamatostul mindazt a jót, amit cselekedtek.”
Kernászt Huba a helyiek együttműködési szándékát hangsúlyozta. A márciusig tartó programjukhoz remek partnerekre találtak a helyi közösségben, s szociális szolgáltatásaikat, házibeteg-ellátásukat, az egészségügyi közvetítést és a tanácsadást is jól fogadták. Az idős asszonyt szociális munkásuk azonosította, ők pedig csapatot toboroztak, megvásárolták a legszükségesebb alapanyagokat, s munkához láttak. Első lépésként az épületben talált holmit hordták ki, majd a belső szigetelésnek fogtak neki. „A holmi nagy része olyan gyenge minőségű, annyira elhasznált, hogy nem is kerül vissza, talán csak egy kályha lesz megmenthető. Beszéltünk Sikó Imre polgármesterrel, aki arról biztosított, szerez valami régebbi, de még használható bútordarabokat. Célunk, hogy élhetővé tegyük ezt a rozoga épületet, s ezáltal az idős asszonynak esélyt adjunk a hideg időszak átvészelésére. Úgy látom, családja mellette áll, jó szomszédjai is vannak, ha lesz elfogadható lakása, nem fog nélkülözni” – nyilatkozta a projektvezető.
A vöröskeresztesek azt tervezik, a tavasszal lejáró együttműködést meghosszabbítják a bölöniekkel, mert ha van fogadókészség és helyi támogatás, akkor érdemes dolgozni értük.
Hecser László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Rossz kompromisszum
Az oktatás és az egészségügy feleannyi pénzt kap jövőben, mint a szállításügyi tárca, és jóval kevesebbet, mint a hadsereg vagy a belügyminisztérium. Így néz ki a 2016-os állami költségvetési tervezet, és mivel ez a parlament által megszavazott törvények, illetve a pártokkal folytatott konzultációk után alakult ki, nagyot nem változhat már. A független kormány megpróbálkozott ezzel-azzal – például a grandomániás fővárosi katedrális támogatásának visszafogásával –, de nagy az ellenállás, és így bizony a felelős gazdálkodásért vívott háború kimenetele is kétségessé válhat.
Nem sok idő, bibliai negyven nap múlt el a Colectiv Klubban kitört tűzvész óta, és az állam tehetetlensége miatt felháborodott tömegeket újból arcul csapják az őket közvetlenül érintő, szégyenletesen alulméretezett keretekkel. Nem vet nagyon jó fényt Dacian Cioloş szakértői csapatára, hogy egyértelműen populista, fenntarthatatlan intézkedéseket fogad el különösebb ellenállás nélkül. Körbejárta már a világot, hogy Romániában 18 ezer templom van, és alig 425 kórház, utóbbiak állapota pedig csak kivételes esetben jó. Az iskolák korszerűsítésével valamivel jobban állunk, de ezek csak épületek: az oktatás és a betegellátás nagyon lemaradt az elvárható minőségtől, és senki nem ígéri javulásukat...
Egyelőre csak az ortodox egyházat vigasztalják, noha éppen ezt a felekezetet nem ellenőrzi sem külső, sem belső szerv, nem tudni, hogy valóban arra költik-e a kincstártól és a hívektől kapott pénzt, amire kapják. Igaz, hogy nem ez az egyetlen ilyen intézmény: az országos útügyi hatóság alkalmazottjainak mintegy fele 75 százalékos béremelést kapott idén, miközben az útépítés stagnált, a Szelistye–Konca autópályát pedig le kellett rombolni, mert az amúgy eleve jól fizetett hivatalnokok figyelme mind a 275 figyelmeztetés fölött elsiklott, amelyeket az építési hiányosságokra vonatkozóan küldtek nekik. Nem tudni, mivel foglalkoztak a munkahelyükön, de azt igen, hogy felhasználatlanul maradt 1,3 milliárd euró, miközben sok cég, köztük a több ezer embert foglalkoztató piteşti-i Dacia-gyár kitelepedést fontolgat, mert nem bírja kivárni az autópályát.
Az új kormány teljesítményarányos bérezést, hatékonyabb adminisztrációt, megfontoltabb pénzügyi politikát ígért. Valóban erre lenne szükség, csakhogy az elégedetlen választókra megharagudott pártok gondoskodtak arról, hogy hiteltelenítsék az ellenfélnek tekintett technokratákat: ennek köszönhetjük, hogy az állami szektorban egységesen megemelt bérek miatt nem marad pénz a kiemelkedő egyéni munka jutalmazására, azaz egyféle kommunista egyenlősdi gyakorlatot viszünk tovább, holott tudjuk már, hogy ez nem ösztönző, hanem visszahúzó hatású. Rosszul állunk, és ezen a beharangozott gazdasági növekedés sem segít majd: ez ugyanis fogyasztásra alapoz, és a vásárlástól nem lesz se kórházunk, se autópályánk.
Demeter J. Ildikó
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Sikertelen tankönyvtámogatás
A háromszéki XI. és XII. osztályos diákok alig tizenöt százaléka használta ki az oktatási minisztérium által első alkalommal felkínált tankönyvtámogatást, a 2730 jogosultból csupán négyszáztízen igényelték az ötvenöt lejes hozzájárulást.
Többen amiatt nem éltek a lehetőséggel, mert egyénileg kellett rendelni és elszámolni, sokan kevesellték a támogatást, a magyar diákok pedig alig találtak anyanyelvű könyveket a szaktárca által elfogadott listán. A szakközépiskolákban olyan alacsony volt az érdeklődés, hogy több tanintézményben senki sem rendelt.(fekete)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)