Stratégiai terv készül a magyar közoktatás jövőjéért
„Az egyre növekvő társadalmi mobilitást és a kedvezőtlen demográfiai mutatókat figyelembe véve kell megfontolt döntéseket hoznunk a magyar nyelvű közoktatás terén. Egy átfogó stratégia kidolgozása pedig lehetetlen az oktatási szakmai szervezet és a pedagógusok bevonása nélkül" – fogalmazott Kelemen Hunor szombaton Szatmárnémetiben a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének vándorgyűlésén, amelyen az ország valamennyi régiójának oktatói, szaktanfelügyelői vettek részt.
Hozzátette: "Az önök segítségével szeretnénk meghatározni azt az irányt, amelyben oktatásunknak haladnia kell a következő évtizedben. Ezt az együtt megfogalmazott álláspontot képviseli majd az RMDSZ az önkormányzatokban, a parlamentben, oktatási államtitkárunk révén pedig a tanügyi tárcánál”.
A szövetségi elnök szerint az oktatási szakemberek és a politikum között eddig is dinamikus volt a viszony, az együttműködést azonban a következő évtizedre vonatkozó szükséges intézkedések előkészítése tekintetében szorosabbá kell tenni.
„Egymásrautaltságunk egyértelmű, hiszen a politikusok nem értenek mindenhez, a döntések hátterének megteremtéséhez a szakemberek segítsége kell. Közös célunk az, hogy a gyerekeknek, akik magyarul szeretnének tanulni – reméljük, egyre többen –, lehetőségük legyen erre az oktatás valamennyi szintjén” – tette hozzá Kelemen Hunor, aki ismertette azt a másfél éve tartó munkafolyamatot, amelynek keretében az RMDSZ illetékes tisztségviselői szociológusokkal, demográfiai és oktatási szakértőkkel régiókra, településekre való lebontásban megrajzolták azt a helyzetképet, amely alapként szolgál a Szövetség hosszú távú oktatási stratégiájához.
A GDP hat százalékát oktatásra kell fordítani
„Tudjuk, hogy lesznek majd nehéz döntések is, amelyeket meg kell hoznunk, ezeket meg azért kell együtt előkészítenünk, hogy helyes válaszokat találjunk a felmerülő, nagyon különböző problémákra. Át kell tekintenünk, mit végeztünk el eddig, és mi van még hátra, hiszen számunkra a magyar közoktatás továbbra is elsőrendű prioritás” – hangsúlyozta az RMDSZ elnök, és azt is hozzátette: voltak olyan lépések, amelyekben a központi döntéshozók nem konzultáltak a Szövetség képviselőivel, gyakran nem alkalmazzák a hatályos tanügyi törvény előírásait.
„A mi esetünkben súlyos következményekkel jár, ha például az oktatási rendszerbeli leépítések, a költségvetés vagy az átszervezés kérdésében nem kérdeznek meg. Ezeket a visszásságokat korrigálnunk kell. Úgy gondolom, ha azt a munkát, amit eddig végeztünk, folytatni tudjuk, akkor a következő döntéseink is megalapozottak lesznek” – jelentette ki Kelemen Hunor, aki a pedagógusoknak azt is elmondta: az államfővel való találkozón javasolta az oktatás költségvetésének fokozatos növelését, hogy 2019-ben az állami finanszírozás elérje a korábban már tervezett 6 százalékot a bruttó nemzeti össztermékből.
„Annál rosszabb nincs, mint amikor egy újabb tanügyminiszter hivatalba lépésekor sokadszorra más irányú lesz az ország oktatási stratégiája, vagy az éves költségvetés elfogadásakor ismételten átugorják azt a cikkelyt, amely az oktatás támogatásáról szól. Ha ez így folytatódik, akkor jelentős problémáink lesznek a versenyképesség terén, az ország Európa perifériájára szorul” – nehezményezte a szövetségi elnök a hazai közélet mulasztásait.
Egységes stratégiára van szükség
Király András, az RMDSZ oktatási államtitkára szerint egyértelmű, hogy nemcsak a szakmának és a politikumnak kell részt vennie a stratégiai egyeztetésben, hanem az oktatási rendszert működtető szakhatóságnak is, a minisztériumnak.
„Az RMDSZ Főtitkárság által nemrégiben elkészített tanulmány nagy segítségünkre lesz, annál is inkább, hogy a nagyon különböző tapasztalatokat nehéz egyetlen stratégiába belefoglalni. A legkisebb települések problémáit is meg kell vizsgálnunk, mert a mi feladatunk az, hogy oktatásunkat megfelelő mederbe tereljük, olyan döntéseket hozzunk, hogy biztosíthassuk az oktatás minőségét legalább középtávon” – jelentette ki az államtitkár, aki szerint a jelenleg 159 ezer magyar diákot számláló közoktatás csakis közügyként közelíthető meg, amelyet teljes romániai magyar közösségnek figyelemmel kell kísérnie.
Burus Siklódi Botond, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke szerint elérkezett az a pillanat, amikor az oktatás kérdésében érdekelt szakértőknek, intézményeknek, illetve az RMPSZ-nek és az RMDSZ-nek szorosan együtt kell működniük.
„Az RMDSZ oktatásért felelős főtitkár-helyettese, Magyari Tivadar megkeresett bennünket a körvonalazódó oktatási stratégia kapcsán, mi pedig arra köteleztük el magunk, hogy a készülő dokumentum szakmai vetületének a megalkotásában segítünk. Megvizsgáljuk a legkülönfélébb megközelítéséket, helyzeti problémákat, így próbálunk hatékony megoldásokat találni ezekre” – fogalmazott az RMPSZ-elnök, aki az önkormányzatok szerepét és a szülők támogatását is elengedhetetlennek tekinti a magyar oktatás jövőjének megalapozásában, ugyanakkor üdvözölte a diákságot képviselő Magyar Középiskolások Országos Szövetségének jelenlétét a vándorgyűlésen.
A szatmárnémeti tanácsozáson Székely István társadalomszervezésért felelős főtitkár-helyettes, a Kulturális Autonómia Tanács elnöke az oktatási törvénykezés kronológiáját ismertette, ugyanakkor bemutatta a stratégia létrehozásának értelmezési keretét és a kulturális autonómia oktatási vonatkozásait, Magyari Tivadar oktatásért felelős főtitkár-helyettes pedig arról beszélt a pedagógusoknak, hogy milyen tapasztalatokra, tendenciákra épít az RMDSZ a stratégia megalkotásakor.
Az eseményen jelen voltak a képviselőház oktatási bizottságának RMDSZ-es tagjai, Szabó Ödön Bihar megyei, illetve Kereskényi Gábor Szatmár megyei képviselő, valamint Halász Ferenc, az RMDSZ Temes megyei szervezetének elnöke, az RMPSZ országos alelnöke.
maszol.ro

Márton Áron püspökké szentelésének évfordulóját ünnepelték
Telt házzal ünnepelték Márton Áron püspökké szentelésének 76. évfordulóját vasárnap a csíkszentdomokosi kultúrházban. A rendezvény a Márton Áron emlékév záróeseménye is volt egyben.
„Számunkra, mint a falu fiataljainak fontos, hogy Márton Áron emlékét ápoljuk. Bár nem ismerhettük, példája számunkra is irányadó, a mai világban sem veszítette el értékét” – mondta Bőjte Csongor, a Csíkszentdomokosi Ifjúsági Szervezet elnöke. A helyi művelődési házban szervezte meg vasárnap az ifjúsági szervezet a Márton Áron Múzeummal közösen, Márton Áron püspökké szentelésének 76.évfordulója alkalmából a megemlékező ünnepséget.
A rendezvényen Csíki Dénes nyárádköszvényesi plébános mesélt emlékeiről, hiszen 1973 és 1978 között Márton Áron püspök személyi titkáraként dolgozott. „Márton Áron kegyelmes úrról röviden nehéz beszélni, az az öt év volt számomra a legkedvesebb, amit mellette, mint munkatársa, titkára tölthettem” – osztotta meg szerkesztőségünkkel gondolatait Csíki Dénes. Mint mesélte, amikor Márton Áron kinevezte titkárának, nem akarta elfogadni, mert félt a feladattól. „Én ehhez nem értek, mondtam neki, amire ő azt mondta: nem baj fiam, majd megtanulod, én sem tudtam amikor kineveztek püspöknek, és én is megtanultam. Kedves szavaival bátorított, az emléke áldott számomra” – idézte fel a plébános, egykori titkár.
A megemlékezésen Gál Mihály, a gyergyóalfalvi Sövér Elek Alapítvány elnöke a Kiáltó szó című pódiumműsorának egy részletét adta elő a jelenlévőknek. Gál elmondta, jótékonysági előadásokat tart más községekben is, azzal a céllal, hogy hozzájáruljon a Márton Áron életéről szóló játékfilm megvalósulásához szükséges pénz gyűjtéséhez. Pap László, a marosvásárhelyi Mustármag Megújulás-szolgálat vezetője a tervezett játékfilm részleteit ismertette a résztvevőkkel. A rendezvényen levetítették a Petényi Katalin és Kabay Barna által rendezett, Szigorúan ellenőrzött életek című dokumentumfilm Márton Áron püspökről szóló részét is.
A megemlékezés egyben a Márton Áron emlékév zárórendezvénye is volt egyben, ugyanis tavaly február 12-én, Kolozsváron, Márton Áron püspökké szentelésének 75. évfordulójának apropóján emlékévet hirdettek. Ezalatt az egy év alatt Márton Áronnal, szellemiségével összhangba hozható konferenciákat, könyv- és filmbemutatókat tartottak.
Barabás Hajnal
Székelyhon.ro

RMPSZ- vándorgyűlést tartottak Szatmárnémetiben
"Az egyre növekvő társadalmi mobilitást és a kedvezőtlen demográfiai mutatókat figyelembe véve kell megfontolt döntéseket hoznunk a magyar nyelvű közoktatás terén. Egy átfogó stratégia kidolgozása pedig lehetetlen az oktatási szakmai szervezet és a pedagógusok bevonása nélkül. Az önök segítségével szeretnénk meghatározni azt az irányt, amelyben oktatásunknak haladnia kell a következő évtizedben. Ezt az együtt megfogalmazott álláspontot képviseli majd az RMDSZ az önkormányzatokban, a parlamentben, oktatási államtitkárunk révén pedig a tanügyi tárcánál" – fogalmazott Kelemen Hunor február 7-én, szombaton Szatmárnémetiben a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének vándorgyűlésén, amelyen az ország valamennyi régiójának oktatói, szaktanfelügyelői vettek részt.
A szövetségi elnök szerint az oktatási szakemberek és a politikum között eddig is dinamikus volt a viszony, az együttműködést azonban a következő évtizedre vonatkozó szükséges intézkedések előkészítése tekintetében szorosabbá kell tenni. Kelemen Hunor ismertette azt a másfél éve tartó munkafolyamatot, amelynek keretében az RMDSZ illetékes tisztségviselői szociológusokkal, demográfiai és oktatási szakértőkkel régiókra, településekre való lebontásban megrajzolták azt a helyzetképet, amely alapként szolgál a szövetség hosszú távú oktatási stratégiájához. Az RMDSZ-elnök hozzátette: voltak olyan lépések, amelyekben a központi döntéshozók nem konzultáltak a szövetség képviselőivel, gyakran nem alkalmazzák a hatályos tanügyi törvény előírásait. "A mi esetünkben súlyos következményekkel jár, ha például az oktatási rendszerbeli leépítések, a költségvetés vagy az átszervezés kérdésében nem kérdeznek meg. Ezeket a visszásságokat korrigálnunk kell. Úgy gondolom, ha azt a munkát, amit eddig végeztünk, folytatni tudjuk, akkor a következő döntéseink is megalapozottak lesznek" – jelentette ki Kelemen Hunor, aki a pedagógusoknak azt is elmondta: az államfővel való találkozón javasolta az oktatás költségvetésének fokozatos növelését, hogy 2019-ben az állami finanszírozás elérje a korábban már tervezett 6%-ot a bruttó nemzeti össztermékből. "Annál rosszabb nincs, mint amikor egy újabb tanügyminiszter hivatalba lépésekor sokadszorra más irányú lesz az ország oktatási stratégiája, vagy az éves költségvetés elfogadásakor ismételten átugorják azt a cikkelyt, amely az oktatás támogatásáról szól. Ha ez így folytatódik, akkor jelentős problémáink lesznek a versenyképesség terén, az ország Európa perifériájára szorul" – nehezményezte a szövetségi elnök a hazai közélet mulasztásait.
Király András, az RMDSZ oktatási államtitkára szerint egyértelmű, hogy nemcsak a szakmának és a politikumnak kell részt vennie a stratégiai egyeztetésben, hanem az oktatási rendszert működtető szakhatóságnak is, a minisztériumnak. A jelenleg 159 ezer magyar diákot számláló közoktatás csakis közügyként közelíthető meg, amelyet a teljes romániai magyar közösségnek figyelemmel kell kísérnie.
Burus Siklódi Botond, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke szerint elérkezett az a pillanat, amikor az oktatás kérdésében érdekelt szakértőknek, intézményeknek, illetve az RMPSZ-nek és az RMDSZ-nek szorosan együtt kell működniük, ugyanakkor az önkormányzatok szerepe és a szülők támogatása is elengedhetetlen a magyar oktatás jövőjének megalapozásában.
Népújság (Marosvásárhely)

Márciusra halasztották a székelyföldi autonómiapárti határozatok megvitatását
Márciusra halasztotta a székelyföldi önkormányzatok autonómiapárti határozatainak a megvitatását az Európa Tanács (ET) Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusának a monitoringbizottsága, mely a portugáliai Matosinhosban ülésezett pénteken.
Magyar Anna, a Csongrád megyei közgyűlés fideszes alelnöke, a bizottság magyarországi tagja az MTI-nek telefonon nyilatkozva elmondta, a bizottság elnöke azt követően napolta el a kérdés megvitatását, hogy megállapította, nincsenek jelen a tanácskozáson a Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusa romániai delegációjának a magyar tagjai.
A monitoringbizottság azt a dokumentumot vizsgálja, amelyben több székelyföldi önkormányzat kinyilvánítja, hogy a Székelyföld nevű különálló közigazgatási egységbe akar tartozni, mely számára sarkalatos törvény szavatolja az autonómiát, és területén az állam nyelve mellett hivatalos nyelv a magyar is. A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) által kezdeményezett határozatot eddig 45 székelyföldi önkormányzat fogadta el. Kovászna, Hargita illetve Maros megye prefektusa valamennyi határozatot megtámadta a közigazgatási bíróságon.
Magyar Anna elmondta, hogy a román delegáció vezetője felszólalásában a székelyföldi határozatok megtárgyalása mellett érvelt. Úgy vélte, ehhez minden dokumentum rendelkezésre áll. Azt is megemlítette, hogy az önkormányzati határozatok többségét a bíróság már érvénytelenítette, a bizottság elnöke azonban hangsúlyozta a párbeszéd fontosságát ebben a kérdésben, és azt is megjegyezte, hogy a párbeszédhez nem elégséges az egyik fél jelenléte.
Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke az MTI-nek elmondta, a bizottságnak nincsen erdélyi magyar tagja, ezért ő maga írt levelet valamennyi bizottsági tagnak, hogy ismertesse az RMDSZ álláspontját. "Tájékoztattam a bizottsági tagokat, hogy nem értünk egyet a román kormány régiós elképzeléseivel, és leírtam, hogy a tervezett közigazgatási átalakítás számunkra kedvezőtlenül módosítaná az etnikai arányokat. Ez pedig ellentmond Románia kötelezettségvállalásainak" – nyilatkozta Kelemen Hunor.
A monitoringbizottság legközelebb március 24-én ül össze Strasbourgban, amikor a Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusának a plenáris ülését is tartják.
Népújság (Marosvásárhely)

Lugosi ünnepség: évkönyvbemutató és tisztújítás
Az elmúlt szombaton Lugoson a Magyar Ház nagytermében nem maradt üresen egyetlen szék sem. Sokan kíváncsiak voltak a Heti Új Szó évkönyvének, a Mindenki Kalendáriuma19. kötetére. Ugyanakkor megünnepeltük a Temesvári Heti Új Szó megjelenésének25. évfordulóját, valamint a Lugosi Hírmondó100. lapszámának kiadását is.
A kellemes kikapcsolódás mellett a közönség egyben a tisztújító közgyűlés szerepét is betöltötte.
Pozsár József, a helyi RMDSZ-szervezet elnöke köszöntötte a Temesvári Heti Új Szó főszerkesztőjét, Graur Jánost, Szekernyés János újságírót, helytörténészt és Makkai Zoltán gazdasági igazgatót, szerkesztőt, valamint Marossy Zoltán Temes megyei alprefektust és Nagy Zoltán tanácsadót.
Ezután bemutatta a 2015-re tervezett eseménynaptárt. Javaslatok hangzottak el az elkövetkezendő 3 évre szóló vezetőség megválasztására, ugyanis a jelenleginek lejárt a mandátuma.
Marossy Zoltán alprefektus köszöntőbeszédében hangsúlyozta, hogy az RMDSZ szerepe – helyi és országos szinten – a magyarság kivívott jogainak megvédése, a magyarság kultúrájának, nyelvének, hagyományainak és értékeinek megőrzése, a közösségépítés folytatása. Fontos, hogy Lugoson az RMDSZ részt vegyen a városi tanácsban, hogy a magyarság érdekeit képviselhesse.
Graur János, a Heti Új Szó főszerkesztője – aki lugosinak is vallja magát, hisz két évtizeden át itt élte fiatal éveit – köszönetet mondott a lugosi olvasóknak, akik hozzájárultak a lap fennállásához, fenntartásához 25 éven át, akik megrendelik és olvassák a lapot. Szekernyés János, Pálkovács István, Jancsó Árpád és mások írásait komoly és több évtizedes kutatómunka előzte meg.
Szekernyés János elmondta, hogy 50 éve szegődött el újságírónak Temesvárra a Szabad Szónapilaphoz. Elmondta, hogy itt, a bánsági szórványban minden nemzetiségnek megvan a maga történelme. A bánsági magyarság történetét fontos megismertetni a magyar közösséggel, mert a többségi nemzet nem mindig ábrázolja hitelesen és részrehajlás nélkül történelmünket. Állandó helytörténeti rovata van a Heti Új Szóban: a Temesvár kövei, mely túl van az 500. fejezeten. A Mindenki Kalendáriumában is több írással szerepel. Két feledésbe merült bánsági személyiséget mutatott be, az egyik Abafi Aigner Lajos, a Nagyjécsán született történész, aki megírta a szabadkőművesség történetét, a másik a Szakálházán született Kállai Ernő műkritikus, művészeti író.
Graur János méltatta a 15. évfolyamába lépett Lugosi Hírmondót. Méltó elődök – Jakabffy Elemér, Arató Andor, Willer József, Sulyok István és mások – után Lugoson nem könnyű feladat újságot írni, szerkeszteni.
Király Zoltán,a Lugosi Hírmondó főszerkesztője a lugosi szórványban az újságírás és kiadás pályázatairól, nehézségeiről beszélt. A 100. lapszám 16 oldalas – lehetett volna akár 100 oldalas is –, mely főleg válogatás az elmúlt 14 év terméséből. A lapot lugosiak írják, a helyi közérdekű hírek, és aktuálpolitikai írások mellett helyet kapnak az irodalmi próbálkozások, a helytörténet és a lugosi híres emberek fejezetek is. Megemlítette Lugosi Béla világhírű, amerikai filmszínészt és az anyai ágon lugosi származású Teller Ede világhírű tudóst, akikre büszkék vagyunk. Mindkettőjük rövid életrajza benne van a 100. lapszámban.
Célunk továbbra is a hiteles és pontos tájékoztatás. Az anyanyelv első sorban a családban él tovább, valamint a magyar iskolában és a történelmi magyar egyházainkban az istentiszteleteken. Az anyanyelv gyakorlása magába foglalja az írott és/vagy újabban elektronikus újságunkat is.
Időközben megtörtént a szavazás és az eredmények felolvasása. Az új helyi vezetőség és a február 28-i küldöttgyűlésen résztvevő lugosi küldöttek névsora a küldöttgyűlésXcelmellékletben olvasható.
Király Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

Újra stratégizálnak
Hogyan tovább, magyar oktatás?
A magyar közoktatás jövőjéről esett szó a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének Szatmárnémetiben tartott vándorgyűlésén, amelyen az ország valamennyi régiójának oktatói, szaktanfelügyelői vettek részt.
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke a tanácskozáson elmondta: szorosabbá kell tenni a kapcsolatot az oktatási szakemberek és a politikum között. Az RMDSZ egy átfogó stratégia kidolgozásán ügyködik, mely a romániai magyar közoktatás irányát szabja meg az elkövetkező évtizedben. Ehhez kérte a pedagógusok segítségét. „Ezt az együtt megfogalmazott álláspontot képviseli majd az RMDSZ az önkormányzatokban, a parlamentben, oktatási államtitkárunk révén pedig a tanügyi tárcánál” – fogalmazott Kelemen.
Király András, az RMDSZ oktatási államtitkára szerint egyértelmű, hogy nemcsak a szakmának és a politikumnak kell részt vennie a stratégiai egyeztetésben, hanem az oktatási rendszert működtető szakhatóságnak, a minisztériumnak is. (A szülőknek, diákoknak viszont nem? – szerk.) Burus Siklódi Botond, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke is egyetértett azzal, hogy az RMPSZ-nek és az RMDSZ-nek szorosan együtt kell működnie.
A szatmárnémeti tanácsozáson Székely István társadalomszervezésért felelős főtitkár-helyettes, a Kulturális Autonómia Tanács elnöke az oktatási törvénykezés kronológiáját ismertette, ugyanakkor bemutatta a stratégia létrehozásának értelmezési keretét és a kulturális autonómia oktatási vonatkozásait, Magyari Tivadar oktatásért felelős főtitkár-helyettes pedig arról beszélt a pedagógusoknak, hogy milyen tapasztalatokra, tendenciákra épít az RMDSZ a stratégia megalkotásakor.
A magyar közoktatás jövőjéről esett szó a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének Szatmárnémetiben tartott vándorgyűlésén, amelyen az ország valamennyi régiójának oktatói, szaktanfelügyelői vettek részt.
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke a tanácskozáson elmondta: szorosabbá kell tenni a kapcsolatot az oktatási szakemberek és a politikum között. Az RMDSZ egy átfogó stratégia kidolgozásán ügyködik, mely a romániai magyar közoktatás irányát szabja meg az elkövetkező évtizedben. Ehhez kérte a pedagógusok segítségét. „Ezt az együtt megfogalmazott álláspontot képviseli majd az RMDSZ az önkormányzatokban, a parlamentben, oktatási államtitkárunk révén pedig a tanügyi tárcánál” – fogalmazott Kelemen.
Király András, az RMDSZ oktatási államtitkára szerint egyértelmű, hogy nemcsak a szakmának és a politikumnak kell részt vennie a stratégiai egyeztetésben, hanem az oktatási rendszert működtető szakhatóságnak, a minisztériumnak is. (A szülőknek, diákoknak viszont nem? – szerk.) Burus Siklódi Botond, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke is egyetértett azzal, hogy az RMPSZ-nek és az RMDSZ-nek szorosan együtt kell működnie.
A szatmárnémeti tanácsozáson Székely István társadalomszervezésért felelős főtitkár-helyettes, a Kulturális Autonómia Tanács elnöke az oktatási törvénykezés kronológiáját ismertette, ugyanakkor bemutatta a stratégia létrehozásának értelmezési keretét és a kulturális autonómia oktatási vonatkozásait, Magyari Tivadar oktatásért felelős főtitkár-helyettes pedig arról beszélt a pedagógusoknak, hogy milyen tapasztalatokra, tendenciákra épít az RMDSZ a stratégia megalkotásakor.
A magyar közoktatás jövőjéről esett szó a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének Szatmárnémetiben tartott vándorgyűlésén, amelyen az ország valamennyi régiójának oktatói, szaktanfelügyelői vettek részt.
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke a tanácskozáson elmondta: szorosabbá kell tenni a kapcsolatot az oktatási szakemberek és a politikum között. Az RMDSZ egy átfogó stratégia kidolgozásán ügyködik, mely a romániai magyar közoktatás irányát szabja meg az elkövetkező évtizedben. Ehhez kérte a pedagógusok segítségét. „Ezt az együtt megfogalmazott álláspontot képviseli majd az RMDSZ az önkormányzatokban, a parlamentben, oktatási államtitkárunk révén pedig a tanügyi tárcánál” – fogalmazott Kelemen.
Király András, az RMDSZ oktatási államtitkára szerint egyértelmű, hogy nemcsak a szakmának és a politikumnak kell részt vennie a stratégiai egyeztetésben, hanem az oktatási rendszert működtető szakhatóságnak, a minisztériumnak is. (A szülőknek, diákoknak viszont nem? – szerk.) Burus Siklódi Botond, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke is egyetértett azzal, hogy az RMPSZ-nek és az RMDSZ-nek szorosan együtt kell működnie.
A szatmárnémeti tanácsozáson Székely István társadalomszervezésért felelős főtitkár-helyettes, a Kulturális Autonómia Tanács elnöke az oktatási törvénykezés kronológiáját ismertette, ugyanakkor bemutatta a stratégia létrehozásának értelmezési keretét és a kulturális autonómia oktatási vonatkozásait, Magyari Tivadar oktatásért felelős főtitkár-helyettes pedig arról beszélt a pedagógusoknak, hogy milyen tapasztalatokra, tendenciákra épít az RMDSZ a stratégia megalkotásakor.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Misszió a Csángóföldön – Nemzetpolitikai programot indít Budapest
Mintegy 350 millió forintos kerettel hirdet új programot márciusban a budapesti nemzetpolitikai államtitkárság, a kezdeményezés a szórványvidékeken élő magyarság asszimilációjának megállítását célozza. További 500 millió forintot különített el a magyar kormány a külhoni magyar szakképzéssel kapcsolatos feladatokra.
Várhatóan jövő hónap közepén hirdetik meg a nemzetpolitikai államtitkárság 350 millió forintos új programját, amelynek részeként augusztus elsejétől ötven fiatal utazhat hat–kilenc hónapra a Kárpát-medence szórványmagyarságához, hogy az ott élőket segítse identitásuk megőrzésében.
Potápi Árpád János, a budapesti Miniszterelnökség nemzetpolitikai államtitkára a Magyar Nemzetnek elmondta: a sikeres pályázók feladata az lesz, hogy a külhoni magyarok közösségi életét szervezzék, kulturális programokat kínáljanak, tanítsák a magyar nyelvet, a történelmet, sőt a magyar táncokat is.
„Elsősorban a fiatalokat szeretnénk megszólítani, hiszen a jövő és a megmaradás alapvetően a gyermekeinken múlik, de bízunk benne, hogy rajtuk keresztül a szülőket is sikerül megfogni. A kezdeményezéstől azt várjuk, hogy segít a kedvezőtlen demográfiai és asszimilációs folyamatok megállításában, visszafordításában” – fogalmazott az államtitkár, kiemelve: nem a tömbben élő magyarokat, hanem kifejezetten a szórványvidékeken élőket célozzák meg.
A pályázók többek közt Csángóföldre, Csehországba, Bosznia-Hercegovinába, Macedóniába, Dél-Lengyelországba vagy Ausztriába utazhatnak. Potápi a lap szombati számában megjelent cikkben közölte, a pályázati feltételek között szerepelni fog a magyar állampolgárság, ám azt nem várják el, hogy a jelentkezők magyarországi lakhellyel is rendelkezzenek. Kötelező szakmai végzettséget sem írnak elő, a feladatok elvégzéséhez inkább bizonyos kompetenciákra van szükség, mintsem iskolai papírokra. Az államtitkár hozzátette: a 350 milliósra tervezett állami keretből a nyertesek ösztöndíjat kapnak, de segítik a kint tartózkodásukat is, például utazási támogatással.
„A nemzeti összetartozás bizottságának tagjai régóta szorgalmazták a szórványvidékeken élők segítését, és a határon túli szervezetek is többször felvetették ezt. A szórványterületekről ugyanis korábban mindig csak tanulmányok, felmérések születtek, de a konkrét beavatkozások közül ez lesz az első” – magyarázta Potápi, aki megjegyezte: a részletekről már egyeztetnek az érintett külhoni szervezetekkel.
Annak kapcsán, hogy 2015-öt a külhoni magyar szakképzés évének nyilvánították, az államtitkár rámutatott, az elmúlt évben két magyar finanszírozású szakképző intézmény is létrejött a határon túl, egyik a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola által fenntartott szakiskola Beregszászon, a másik a kolozsvári Református Kollégium szakképző intézménye.
„Kiemelt célunk, hogy megerősítsük a magyar szakképző intézmények kapcsolatrendszerét, és erősítsük az oktatás duális jellegét, emellett szeretnénk a helyi vállalkozói réteget is felmérni, hogy oktatási együttműködések révén bevonhassuk őket a képzésbe” – hangsúlyozta Potápi, hozzátéve, a külhoni magyar szakképzéssel kapcsolatos feladatokra 500 millió forintot különített el a magyar kormány.
A külhoni magyar szakképzés éve programjai között szerepel egy új ösztöndíjprogram is. Lényege, hogy a külhoni magyar szakképzésben a diákok egy hónapos gyakorlaton vehetnek részt magyarországi szakképző intézményekben. A külhoni magyar felsőoktatást továbbra is támogatja a magyar állam: az államtitkár szerint elsősorban a felvidéki Selye János Egyetem, a II. Rákóczi Ferenc-főiskola, a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem és a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem képzéseit erősítenék meg.
Potápi kitért arra: a külhoni területek gazdasági fejlesztésére is koncentrálni kell. „Mivel a szülőföldön való boldogulás leginkább gazdaságpolitikai eszközökkel, munkahelyteremtéssel, a helyi beruházások támogatásával segíthető elő, erre a területre is rá kell irányítanunk a figyelmet” – közölte az államtitkár.
Krónika (Kolozsvár)

Fókuszban a csángók
Az anyatejjel szívjuk magunkba magyarságunkat – fogalmazott Áder János, Magyarország köztársasági elnöke a 19. alkalommal megszervezett Csángó bálon, Budapesten. Áder szerint a kulturális kincset nemcsak megőrizni, hanem újítani is kell. Eközben Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikai államtitkára bejelentette: 350 millió forintot fordítanak a szórványvidékeken élő magyarság asszimilációjának megállítására.
A nemzeti összetartozás, a nemzeti kultúra épp úgy nem lehet divatjamúlt, mint ahogy a testvéri szeretet sem lehet az – emelte ki Áder János, Magyarország köztársasági elnöke a XIX. Csángó bálon szombaton Budapesten.
Az államfő nyitóbeszédében úgy fogalmazott: magyarságunkat az anyatejjel szívjuk magunkba. „Magyarnak lenni annyi, mint magyarul gondolkodni, magyarul imádkozni, magyarul vallani szerelmet, magyarul becézni gyermekeinket” – fogalmazott a köztársasági elnök, hozzátéve: ebből fakad érzelmi világunk minden rezdülése, ez ad keretet gazdag és sokszínű kultúránknak.
Megjegyezte: sokan mondják, hogy a globalizáció nem kedvez a nemzeti kultúráknak, de „ha körbenéznek itt, könnyen belátható, hogy tévednek, akik így gondolják”.
Az államfő köszöntötte a műsorban a gyermekáldáshoz kötődő hagyományok világába elkalauzoló fellépőket, a bálra érkező csángókat és a csángó magyarságot, majd azt kívánta: a most felnövekvő nemzedékek tagjai megőrizve és megújítva adják tovább azt az egyedülálló kulturális kincset, amelyet szüleik is nagyszüleiktől és dédszüleiktől örököltek.
„Őrizzék meg a táncokban, népszokásokban, hagyományokban rejlő páratlan gazdagságot, a mesék szépségét, mindazt, amit szüleiktől hallottak egykor” – kérte Áder, aki köszöntőbeszédét egy gyimesi mesével zárta.
A rendezvényen részt vett Colleen Bell, Magyarország új amerikai nagykövete, Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának fideszes elnöke, és jelen voltak a határon túli magyarság képviselői is.
Áder János felidézte, hogy amikor az új nagykövet átadta megbízólevelét, arra biztatta a diplomatát, minél jobban ismerje meg a sokszínű magyar népi kultúrát is. Köszönetet mondott, hogy a nagykövet ilyen hamar elfogadta az invitálást.
Az idei Csángó bál színpadi műsorában a fiatal pusztinai-gyimesfelsőloki pár „babalátóba” invitálta a nézőket, ahol a szereplők saját maguk megélt élménye alapján tárták a közönség elé a csángó „radina” gazdag hagyományát. A babalátóba érkezők a gyermekágyas anyát segítendő élelmet, terményt vittek ajándékba, a boldog apa pedig pálinkával, kaláccsal kínálta a vendégeket. A látogatás jókedvű énekléssel és tánccal végződött.
A Kisebbségekért – Pro Minoritate Alapítvány és a Moldvai Magyarok a Moldvai Magyarokért Szövetség által Budapesten, a Petőfi Csarnokban megrendezett XIX. Csángó bálon Gyimes-völgyi, pusztinai, forrófalvi, magyarfalusi idős hagyományőrzők, fiatalok és gyerekek mellett közreműködött Antal Tibor, Hodorog András, Legedi László István, Roman Stefan, Benke Róbert, Benke Viktor, Kovács Krisztián, Nyisztor Ilona és a Zerkula Zenekar.
Fellépett Petrás Mária, Herczku Ágnes, Tintér Gabriella, Kacsó Hanga Borbála, valamint a magyarországi csángó muzsikát játszó zenekarok közül a Dresch Quartet, a Fanfara Complexa, a Tázló együttes, a Mentés Másként Trió, a Somos együttes, a Szigony együttes és a Zurgó együttes. A színpadi műsort több helyszínen zajló táncház, koncertek, énektanítás és más programok követték.
A rendezvényen bemutatott kiállításon Petrás Mária keramikus alkotásait tekinthették meg a résztvevők, és bemutatták Oláh-Gál Elvira A moldvai magyarokról című könyvét is. A fotókiállításon Takács Judit fotóművésznek a csángó magyarok mindennapjait bemutató képeit láthatták a vendégek.
A Csángó bál szervezői évről évre a moldvai magyarság létét alapjaiban fenyegető kedvezőtlen társadalmi és gazdasági folyamatokra kívánják felhívni a közvélemény figyelmét, és igyekeznek támogatókat nyerni a csángó magyarság megmaradását, illetve felemelkedését célzó erőfeszítésekhez.
Krónika (Kolozsvár)

Erdélyi templomok újulhatnak meg
Több erdélyi templom restaurálási munkálatait is támogatja idén a budapesti Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ. Határon túli örökségvédelmi programja keretében a központ harmincegymillió forintos (443 ezer lej) állami forrást fordít elsősorban kutatásokra, dokumentációs és értékfelmérő munkákra.
A programban az intézmény tudományos munkatársai olyan feladatokat végeznek el, amelyek eredményeire alapozva célzottan és felelősséggel lehet nagyobb beruházásokat tervezni, emellett kisebb értékmentő beavatkozásokra is sor kerül – részletezte a projektet bemutató budapesti sajtótájékoztatón Győr Attila, a központ tudományos és gyűjteményi főosztályának vezetője.
Mint mondta, a program célja, hogy a társadalom minél szélesebb rétegei megismerjék a határon túli magyar műemlékeket, és fel is keressék azokat. A főosztályvezető hozzátette: „a nemzetpolitikai érdekek figyelembevétele mellett tevékenységünk során arra törekszünk, hogy a kulturális örökség kapocs és összetartó erő legyen Magyarország és a szomszédos országok között. Egy olyan alap, amelyre a jövőben egyéb kapcsolatainkat is építeni tudjuk”. Sághi Attila, a Forster-központ elnöke „ezeknek a beruházásoknak a magyarországi és határon túli kapcsolatokat építő kultúrdiplomáciai hatását” emelte ki.
A program feladatai közé tartozik a határon túli magyar műemléki adatbázis és veszélyeztetettségi lista elkészítése, pusztuló erdélyi kastélyok dokumentálása, művészettörténeti adatok összegyűjtése, fotódokumentáció és részfelmérések készítése, valamint restaurátori dokumentálás. Szerepel a munkák között még levéltári kutatásokban magyar vonatkozású dokumentumok digitalizálása, Marosvásárhely műemléki topográfiája, 17–18. századi templomkarzatok restaurátori kutatása Erdélyben, valamint a bécsi magyar nagykövetség épületének tudományos dokumentálása és állagmegóvása.
A Teleki László Alapítvánnyal közös feladat az alapítvány által megkezdett munkák folytatása a halmágyi, oltszakadáti evangélikus templomoknál és a borbereki, kismuzsalyi és marosszentimrei református templomoknál, a Forster-központ saját szervezésű programjában pedig a siteri református templom, a darlaci evangélikus templom, a nyárádszentlászlói unitárius templom, a körösbányai ferences templom és a türkösi római katolikus templom bizonyos részeinek sürgősségi konzerválását, egyes elemeinek restaurálását végzi el. Ezenkívül sor kerül a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban tárolt sepsibesenyői falképtöredékek konzerválására is.
Győr Attila elmondta, hogy a program jövőre is folytatódik, amennyiben ehhez az állam újra biztosít számukra megfelelő keretösszeget, ezért még idén elkezdik a következő év munkáinak előkészítését is. Ez a szabadkai zsinagóga, a szásztörpényi volt evangélikus templom, az almakeréki evangélikus templom, az erdőcsinádi református templom és a dési ferences templom épületeit érinti majd többek közt. A program szakmai vezetője Gaylhoffer Kovács Gábor művészettörténész.
A Forster-központ 2013-ban alapfeladatként kezdte meg az erdélyi és felvidéki falképek dokumentációs munkáját. A 2014-ben önálló támogatással megindult határon túli örökségvédelmi programjának keretében ezt a dokumentációs feladatot folytatja idén úgy, hogy immár anyagi forrás birtokában a műemlékek megőrzésében is részt tud venni, együttműködve a környező országok szakhivatalaival, műemlékes szakemberekkel, műemlék-tulajdonosokkal és helyi civil szervezetekkel. A 31 millió forintot június végéig használhatja fel a központ.
MTI
Krónika (Kolozsvár)

Frankhitelesek: Isărescu megértő, de nem segíthet
Megérti a vasárnap már másodízben utcára vonult svájcifrank-hitelesek aggodalmait a Román Nemzeti Bank (BNR), de ez nem jelenti azt, hogy az ügyfelek érdekében a központi jegybank hajlandó lesz törvényt szegni – mondta hétfőn Mugur Isărescu, a BNR kormányzója arra utalva, hogy a hatályos jogszabályok értelmében az általa vezetett intézmény nem dönthet arról, hogy a kereskedelmi bankok hogyan kezelik a svájcifrank-válságot.
„A devizakölcsönöket nem mi adtuk, ezért nem is avatkozhatunk bele a hitelszerződések újratárgyalásába. A BNR mindössze annyit tehet, hogy felügyeli a kereskedelmi bankok tevékenységét, ellenőrzi a kockázatkezelés hatékonyságát” – magyarázta Isărescu.
A jegybankelnök rámutatott: Romániában körülbelül kétmillió hitelszerződés van érvényben, ezek mindegyike legalább száz záradékkal rendelkezik. „Abszurd ötlet, hogy a nemzeti bank felelősséget vállaljon mind a kétmillió szerződésért. A törvények egyszerűen nem adnak lehetőséget arra, hogy az ügyfél és a pénzintézet között megkötött megállapodás módosítása érdekében közbelépjünk. Semmi keresnivalónk e téren” – fogalmazott Isărescu. Hozzátette: semmi kifogása az ellen, hogy egyes kliensek törvénytelennek vélt záradékok miatt perelnek be bankokat.
Victor Ponta miniszterelnök szerint a svájcifrank-hitel krízist a parlamentnek kell megoldania. „A pénzintézetek bajba jutott ügyfeleinek a megfelelő jogszabályok megalkotásával kell segíteni, ezért remélem, hogy a képviselőház hamarosan elfogadja a magáncsőd intézményének bevezetésére vonatkozó rendeletet, amelyet ésszerűen dolgoztak ki” – magyarázta hétfőn a kormányfő a parlament előtt.
Arra a kérdésre, hogy milyen más konkrét intézkedésekkel tudnák segíteni az állami hatóságok a nehéz helyzetben lévő adósokat, Ponta mindössze annyit mondott: „hagyjuk, hogy a parlament döntsön erről”.
Mugur Isărescuval ellentétben Darius Vâlcov pénzügyminiszter úgy véli: épphogy a BNR-nek kellene hatékonyabban beleavatkoznia a svájcifrank-hitelesek problémájának megoldásába, szerinte pedig erre a törvény is lehetőséget ad.
„A kormány az adóügyi és költségvetési ügyekkel foglalkozik, a pénzpolitika a központi jegybank hatáskörébe tartozik. A BNR rendelkezik azokkal az eszközökkel, amelyekkel meg tudná valósítani a szükséges intézkedéseket. A kereskedelmi pénzintézeteknek egyébként is eleget kell tenniük egy sor jegybanki előírásnak, és úgy gondolom, hogy a BNR-nek a svájcifrank-hitelek ügyében is sokkal hatékonyabban kellene fellépnie az ügyfelek érdekében” – fogalmazott Vâlcov a Realitatea hírtelevízió vasárnap esti adásában.
A miniszter szerint a kormánynak, a bankoknak és az adósoknak egymás között kellene szétosztaniuk a kliensek terheit: a kabinet meghatározott ideig mérsékelné az ügyfelek adóterheit, „a probléma többi részének megoldása pedig a pénzintézetekre és a hitelesekre hárulna”. A miniszter egyébként hétfő este tárgyal nyolc kereskedelmi bank képviselőivel a lehetséges megoldásokról.
Vâlcov abban reménykedik, hogy a parlament még ebben a hónapban, de legkésőbb márciusban elfogadja a kiskeresetű adósok megsegítésére benyújtott rendeletet. Az elképzelés szerint a bruttó 3000 lejnél kisebb fizetéssel rendelkezők számára a bank két éven keresztül legfeljebb 35 százalékkal csökkentené a törlesztőrészletet, a következő két évben pedig a kormány mérsékelné a jövedelemadót.
„Az intézkedés száz százalékos segítséget jelent a kis fizetéssel és alacsony hitellel rendelkezők számára. A Román Nemzeti Banknak azonban további előírásokat kellene bevezetnie, hogy az ezen a kategórián kívül eső adósok is biztonságban érezhessék magukat” – fogalmazott a pénzügyminiszter. Arra a kérdésre, hogy hajlandó lesz-e lemondani, amennyiben a kormány intézkedései nem jelentenek valós segítséget a hiteleseknek, Vâlcov elmondta: akkor sem látja értelmét, hogy távozzon a szaktárca éléről, hiszen nem az ő feladata a pénzpolitikai problémák megoldása.
A svájcifrank-hitelesek részéről egyébként egyre nagyobb a nyomás, hogy vagy állami, vagy banki részről megoldást találjanak a problémára. A Mediafax hírügynökség hétfőn egy Buzău megyei családról számolt be, amelyet lakásuk elárverezése fenyeget a devizahitel miatt.
A házaspár 2008-ban vett fel 55 700 frankos kölcsönt 16 éves futamidővel, időközben azonban mindketten elveszítették állásukat, és jelenleg képtelenek fizetni a törlesztőrészleteket. A pénzintézet nem volt hajlandó újratárgyalni a szerződést, ezért a házaspár a bíróságon kért segítséget, amelynek ítélete szerint 21 ezer lejes óvadékot kell adniuk a banknak annak érdekében, hogy ne árverezzék el lakásukat.
Kőrössy Andrea
Székelyhon.ro

Misszió a Csángóföldön – Nemzetpolitikai programot indít Budapest
Mintegy 350 millió forintos kerettel hirdet új programot márciusban a nemzetpolitikai államtitkárság, a kezdeményezés a szórványvidékeken élő magyarság asszimilációjának megállítását célozza – mondta lapunknak Potápi Árpád János. A nemzetpolitikáért felelős államtitkár beszámolt arról is: 500 millió forintot különített el a kormány a külhoni magyar szakképzéssel kapcsolatos feladatokra.
Várhatóan jövő hónap közepén hirdetik meg a nemzetpolitikai államtitkárság 350 millió forintos új programját, amelynek részeként augusztus elsejétől ötven fiatal utazhat hat–kilenc hónapra a Kárpát-medence szórványmagyarságához, hogy az ott élőket segítse identitásuk megőrzésében. Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikai államtitkára lapunknak elmondta: a sikeres pályázók feladata az lesz, hogy a külhoni magyarok közösségi életét szervezzék, kulturális programokat kínáljanak, tanítsák a magyar nyelvet, a történelmet, sőt a magyar táncokat is.
– Elsősorban a fiatalokat szeretnénk megszólítani, hiszen a jövő és a megmaradás alapvetően a gyermekeinken múlik, de bízunk benne, hogy rajtuk keresztül a szülőket is sikerül megfogni. A kezdeményezéstől azt várjuk, hogy segít a kedvezőtlen demográfiai és asszimilációs folyamatok megállításában, visszafordításában – fogalmazott az államtitkár, kiemelve: nem a tömbben élő magyarokat, hanem kifejezetten a szórványvidékeken élőket célozzák meg.
A pályázók többek közt Csángóföldre, Csehországba, Bosznia-Hercegovinába, Macedóniába, Dél-Lengyelországba vagy Ausztriába utazhatnak. – A pályázati feltételek között szerepelni fog a magyar állampolgárság, ám azt nem várjuk el, hogy a jelentkezők magyarországi lakhellyel is rendelkezzenek. Kötelező szakmai végzettséget sem írunk elő, a feladatok elvégzéséhez inkább bizonyos kompetenciákra van szükség, mintsem iskolai papírokra – hangsúlyozta Potápi Árpád János, aki a program koordinálására Grezsa István miniszteri biztost kérte fel. Hozzátette: a 350 milliósra tervezett állami keretből a nyertesek ösztöndíjat kapnak, de segítik a kinttartózkodásukat is, például utazási támogatással.
– A harmadik ciklusnál tartó Kőrösi Csoma Sándor-program népszerűségéből kiindulva optimisták vagyunk az új pályázat sikerét illetően. A nemzeti összetartozás bizottságának tagjai régóta szorgalmazták a szórványvidékeken élők segítését, és a határon túli szervezetek is többször felvetették ezt. A szórványterületekről ugyanis korábban mindig csak tanulmányok, felmérések születtek, de a konkrét beavatkozások közül ez lesz az első – magyarázta az államtitkár, aki megjegyezte: a részletekről már egyeztetnek az érintett külhoni szervezetekkel.
Annak kapcsán, hogy 2015-öt a külhoni magyar szakképzés évének nyilvánították, az államtitkár rámutatott, az elmúlt évben két magyar finanszírozású szakképző intézmény is létrejött a határon túl, egyik a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola által fenntartott szakiskola Beregszászon, a másik a kolozsvári Református Kollégium szakképző intézménye. – Kiemelt célunk, hogy megerősítsük a magyar szakképző intézmények kapcsolatrendszerét, és erősítsük az oktatás duális jellegét, emellett szeretnénk a helyi vállalkozói réteget is felmérni, hogy oktatási együttműködések révén bevonhassuk őket a képzésbe – hangsúlyozta.
A külhoni magyar szakképzéssel kapcsolatos feladatokra 500 millió forintot különített el a magyar kormány – ismertette. A külhoni magyar szakképzés éve programjai között szerepel egy új ösztöndíjprogram is. Lényege, hogy a külhoni magyar szakképzésben a diákok egy hónapos gyakorlaton vehetnek részt magyarországi szakképző intézményekben. A külhoni magyar felsőoktatást továbbra is támogatja a magyar állam: az államtitkár szerint elsősorban a Selye János Egyetem, a II. Rákóczi Ferenc Főiskola, a Partiumi Keresztény Egyetem és a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem képzéseit erősítenék meg.
Potápi Árpád János kitért arra: a külhoni területek gazdasági fejlesztésére is koncentrálni kell. – Mivel a szülőföldön való boldogulás leginkább gazdaságpolitikai eszközökkel, munkahelyteremtéssel, a helyi beruházások támogatásával segíthető elő, erre a területre is rá kell irányítanunk a figyelmet – közölte.
mno.hu
Erdély.ma

Belföldi hírek
Felmentett titkosszolgálati vezető
Nyilvánosan visszautasította az őt ért vádakat Florian Coldea, a Román Hírszerző Szolgálat (RHSZ) ideiglenes igazgatója, és meghallgatása után a RHSZ tevékenységét ellenőrző parlamenti bizottság is arra a következtetésre jutott, hogy megalapozatlanok a Coldeát gyanúba keverő sajtónyilatkozatok.
A hírszerzés vezetőjét a korrupcióval gyanúsított Elena Udrea vádolta visszaélésekkel. A képviselő szerint Romániában valójában az RHSZ ideiglenes igazgatója van hatalmon, és ő dönti el, melyik politikus vagy üzletember kerül börtönbe, ugyanakkor azt állította, hogy Coldea az elnökválasztási kampányba is beavatkozott Klaus Johannis oldalán. Coldea alaptalan rágalomnak minősítette a vádakat, és azt mondta: az RHSZ vezetése a teljes politikai semlegesség és azonos távolságtartás jegyében végezte munkáját a tavalyi választási évben is. Az RHSZ biztonsági szolgálatának vezetője belső ellenőrzést kezdeményezett az ügyben, Georgian Pop, a titkosszolgálat tevékenységét ellenőrző parlamenti bizottság elnöke ennek ismertetése után kijelentette: a parlamenti bizottság megalapozatlannak találta Udrea vádjait, a testület semmi törvénysértőt nem talált az RHSZ ideiglenes vezetőjének tevékenységében.
Hat szavazás Udrea ügyében
A képviselőház hat különálló szavazást tartott tegnap Elena Udrea ügyében, a döntés lapzárta után született meg. Udrea esetében az igazságszolgáltatás három kérést nyújtott be a bűnvádi eljárás elindításának jóváhagyására a Bute-gála és a Microsoft-ügyben, és további hármat az előzetes letartóztatásba helyezés jóváhagyására ugyanabban a két ügyben. A szavazás előtt Udrea beszédet tartott a parlamentben, melyben azt mondta, bizonyos szempontból vétkesnek tartja magát. Fenntartotta, hogy ő a politikai szálakat a háttérből húzogató Florian Coldea bosszújának áldozata. Úgy vélte, ennek egyik bizonyítéka az, hogy amikor kinyitotta a száját, az ügyészség néhány óra alatt öt folyamodványt nyújtott be a parlamenthez, amelyben ellene indítandó bűnvádi eljárásokhoz és letartóztatásához kéri a képviselők hozzájárulását. A szavazás előtt Vasile Blaga elmondta, a Nemzeti Liberális Párt Udrea kiadására fog szavazni, Victor Ponta pedig általánosságban kijelentette, pártja és a konzervatív-liberális frakció a parlamenti képviselők mentelmi jogának a felfüggesztésére szavaz.
Gyors ütemben Borbélyról
A képviselőház Állandó Bizottsága tegnap úgy döntött, elküldi a jogi bizottságnak a főügyész kérését a Borbély László elleni bűnvádi eljárás elindítását illetően – jelentette be Nicolae Mircovici háztitkár. Elmondta, bár a szabályzat nem ír elő határidőt a bűnvádi eljárás elindítására vonatkozóan, csak az őrizetbe vételre és a letartóztatásra vonatkozó kérés esetében van megszabva háromnapos, illetve ötnapos határidő, ennek ellenére felkérték az Állandó Bizottságot, hogy gyors ütemben vitassa meg az igazságszolgáltatás kérését.
Johannis a parlament előtt
Klaus Johannis partneri viszonyt ígért a parlamentnek, ugyanakkor olyan magatartást kért a törvényhozóktól, amellyel hozzájárulnak a parlament hitelének helyreállításához. Az államfő első alkalommal intézett beszédet tegnap a parlamenthez, és jelezte, hogy minden parlamenti ülésszak elején élni akar ezzel az alkotmányos jogával. Johannis szerint a politikusoknak fel kell hagyniuk azzal, hogy döntéseiket szavazatnövelő és népszerűséghajhász szempontoknak rendelik alá, a maga részéről pedig megígérte, hogy sosem fog populista témákban népszavazást kiírni. Arra kérte a politikusokat, hagyjanak fel a látszatintézkedésekkel, mert az országot csak valódi reformokkal lehet előbbre vinni. Úgy vélte, a választási reform a legjobb alkalom arra, hogy a parlament hatékonyabbá váljék és valóban a népakaratot jelenítse meg. Johannis úgy fogalmazott, hogy erős parlamentet szeretne, mert ha a törvényhozás gyenge, akkor a demokratikus berendezkedés gyenge láncszemévé válik. Az elnök új párttörvényt sürgetett, amely átláthatóvá tenné a kampányfinanszírozást, felszámolná a választási turizmust (többes szavazást) és szavazatvásárlást. Johannis rámutatott: az alkotmány közvetítői szerepet szán az államfőnek, és ő ennek eleget akar tenni.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Pár százan a gyertyás-könyves tüntetés megemlékezésén
A negyed évszázaddal ezelőtti gyertyás-könyves tüntetés évfordulója alkalmából szerveztek kedd este megemlékezést Marosvásárhelyen. Az akkori hangulatot azonban csak az időjárás és a harangok kongása idézte: az emlékezők néhány százas csoportja ugyanis szellősen elfért a virágóra szobor felőli részénél.
Mint ismeretes, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Maros megyei szervezete a megemlékezést eredetileg a Színház térre tervezte, de Dorin Florea polgármester azzal az indokkal, hogy a Színház teret csak kulturális rendezvények megszervezéséhez bocsátják rendelkezésre, helyszíncserét javasolt: a főtéri virágóra és az Avram Iancu-szobor közötti részre „száműzte” a rendezvényt.
„Akkor szinte százezren voltunk, most pár százan” – summázta egy régi ismerős a vásárhelyi valóságot. A virágóránál megszólítottuk Ábrám Zoltánt, aki 25 évvel ezelőtt MADISZ-elnökként vett részt a felvonuláson. Elmondta, a szervezésben akkor nagy szerepe volt a fiataloknak. Ezzel szemben, ha végigtekintettünk a kedd esti jelenlévőkön, bizonyosra vehető, hogy az emlékezők nagy többsége a negyed évszázaddal ezelőtti tüntetésen is ott volt. „A jelenlegi helyzet azt bizonyítja, hogy a tüntetéseket folytatni kell, mert a 25 évvel ezelőtti álmok nem valósultak meg, sőt romlott a helyzet” – mondja Ádám Valérián, az orvosi egyetem magyar tanszékeinek megalakulásáért küzdő Romániai Magyar Orvos és Gyógyszerészképzésért Egyesület titkára.
Cseh Gábor a szervezők részéről elmondta: „Az 1990. február 10-ei példátlan összefogásnak, tüntetésnek az évfordulójára gyűltünk ma itt össze. Ez a nap a marosvásárhelyi magyar összetartozásnak a napja. Sajnos elég kevesen jöttek el, nem lehet azt a hangulatot összehasonlítani, amikor szinte százezren voltunk, most pedig pár százan. Ennek a napnak az üzenete a marosvásárhelyi magyar összefogás, ezért szerveztük. Kezdeményezni is fogjuk, hogy február 10-ét a marosvásárhelyi magyar összefogás napjának nevezzék, ezzel kapcsolatban meg fogjuk keresni mind a politikai pártokat, mind a civil szervezeteket” – fogalmazott az EMNT Maros megyei szervezetének elnöke.
A hármas-négyes csoportokban gyertyáikkal, könyveikkel álló vásárhelyiek csendes megemlékezését csak egy kisebb incidens zavarta meg: egy férfi, amikor a sok csendőr közül az egyik megkérte, hogy álljon beljebb és ne zárja el a zebrán átkelő gyalogosok útját, kiabálni kezdett, dühét a román csendőrökre zúdította, de hamarosan megnyugodott.
Huszonöt évvel ezelőtt Sütő András felhívására körülbelül százezer magyar némán, kezében gyertyával és könyvvel demonstrált Marosvásárhelyen. A rendszerváltás után másfél hónappal forradalmi változások történtek Romániában, de magyar vonatkozásban, a kisebbségi ügyek rendezése terén szinte semmi. A vásárhelyi magyarság azért vonult utcára, mert nem sikerült visszaállítani a Bolyaiban az anyanyelvű oktatást, nem sikerült megfelelő kereteket teremteni a magyar nyelvű oktatásnak az orvosi egyetemen. A gyertyás-könyves tüntetés előtti napok közvetlen előzménye az volt, február 7-én megalakult a Vatra Românească kulturálisnak álcázott magyarellenes szervezet, és 9-én már román nemzetiségű diákok tüntettek Marosvásárhelyen a magyar nyelvű oktatás ellen.
„A Bolyai térről elinduló tömeg lassan, vontatottan és mindenek fölött nagy csendben hömpölygött alá a városba. A tüntetés mibenlétéről csak a magasba emelt táblák tájékoztattak – magyar iskolákért tüntetünk; magyar sulit, magyar szót; suntem maghiari din România; demokráciát kérünk, de nem fejadagra; egyenlő esélyeket mindenkinek. Valahol a cifra palota környékén kapcsolódtam a tömeghez, amikor néhányan azt suttogták – a tömeg a Bolyai téren még áll, annyian vannak, hogy nem tudnak elindulni. Amikor pedig a Sportcsarnok elé értünk, jött a hír – a sor vége még valahol a főtéren van. A felvonulók a templomok harangjainak zúgása közepette érkeztek, szervezetten és fegyelmezetten. Mindenkinek a kezében könyv és égő gyertya volt, a felvonulók a Sportcsarnok előtt imádkoztak, elmondták a Miatyánkot. Ott voltak a magyarság jeles képviselői, élükön Sütő Andrással, aki a néma tüntetés végén rövid beszédben köszönte meg a résztvevők fegyelmezett magatartását és a magyarság jogos ügyében kifejtett fáradozásait. Ezzel a némasággal, fegyelmezettséggel, példás emberi magatartással többet mondtunk el, mint szónoklatok egész sorával. Az el nem hangzott szónoklatok eszméi és gondolatai, törekvései, vágyai kinek-kinek a szívében élnek, elméjében és törekvéseiben hatnak a jövőben is” – olvasható kollégánk, Bakó Zoltán visszaemlékezésében.
Vass Gyopár
Székelyhon.ro

Folytatódnak az ellentmondásos ítéletek a székely jelképek ügyében
Eltörölte a bíróság a marosvásárhelyi Demokrácia-központra kitűzött székely zászlóért a helyi rendőrség által kiszabott harmincezer lejes bírságot, de az ügyben alapjában a rendőrségnek adtak igazat, amely reklámzászlónak minősítette a kék-arany lobogót. Egy másik esetben meg azért „törölték el” Hargita megye zászlaját, mert azonos a székely közösség jelképével. A több zászlóperben is érintett Kincses Előd ügyvéd szerint Románia Strasbourgban komoly tanulódíjat fog fizetni a jelképek elleni hadjáratért.
„A hazai törvénykezők úgy csűrik-csavarják a székely zászló ügyét, hogy az sehogy se legyen jó a romániai magyarságnak, pontosabban fogalmazva: úgy, hogy a lehető legrosszabb legyen” – nyilatkozta szerkesztőségünknek Kincses Előd marosvásárhelyi ügyvéd, aki több zászlóperben is képvisel erdélyi civil szervezeteket. A bírósági tapasztalataira alapozó jogász elmondta, hogy míg a nagyváradi és a marosvásárhelyi bíróságok a nyilvánvaló bizonyítékok ellenére is reklámzászlónak tekintik a székely kék-arany jelképet, a vásárhelyi táblabíróság pontosan azzal az indokkal „töröltette” a Hargita megye zászlójának elfogadott lobogót, hogy az kizárólag a székelység szimbóluma.
Mint ismeretes, a közelmúltban a marosvásárhelyi önkormányzat alárendeltségébe tartozó helyi rendőrség az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) székházában lévő Demokrácia-központ vezetőit, a nagyváradi hatóság pedig Tőkés László EP-képviselő irodájának illetékeseit szólította fel a reklámzászlónak címkézett székely jelkép eltávolítására. Mi több, az egykori székely fővárosban a rendőrség 30 ezer lejes bírságot is kiszabott a nemzeti tanácsra. Bár a pénzbüntetést törölték, mindkét esetben a helyi bíróságok a rendőröknek adtak igazat; a törvénykezők szerint a székely lobogó reklámzászlónak számít, amelynek 30 napos kitűzésére engedélyt kell kiváltani.
„Azt állítani a székely zászlóról, hogy egy törvénytelenül kitűzött reklámlobogó, vagy valódi, vagy tettetett tudatlanságra vall” – nyilatkozta korábban a felperesek ügyvédje, Kincses Előd. A jogász egyébként bemutatta a bíróságon a Wikipédia székelyekről írt román nyelvű változatát, illetve három olyan okiratot tett le, amely reményei szerint perdöntő lett volna. Kincses ugyanakkor a bíróságok rendelkezésére bocsátotta a segesvári ügyészség korábbi végzését, amellyel megszüntette azon hat makfalvi személy ellen folytatott eljárást, akik néhány évvel ezelőtt, az RMDSZ-es polgármester bosszújára, kitűzték a székely zászlót az önkormányzat épületére. Az ügyészség akkor megállapította, hogy a történelmi közösség jelképe nem sért törvényt. Bekerült az ügy iratcsomójába a marosvásárhelyi táblabíróság végzése is, mely elutasította a magyarellenességéről elhíresült Ilie Şandru maroshévízi „szolgálatos feljelentő” panaszát, miszerint Hargita megye zászlója – ami azonos a székely lobogóval – törvénytelen volna.
„Fellebbeztünk az ítéletek ellen, hisz ha ezek így jogerősek maradnak, bármikor bárkit elő lehet venni azért, mert egy úgymond reklámzászlót tűzött ki a házára, anélkül, hogy kiváltotta volna a harminc napra szóló hatósági engedélyt” – magyarázta szerkesztőségünknek Kincses. Szerinte amennyiben Romániában jogerősen is elveszítenék a pert, az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordulnak. Véleménye szerint a strasbourgi bíróság joggyakorlata alapján kizárt, hogy ne az erdélyi magyar civilek javára szülessen ítélet. „Ez komoly tandíjba fog kerülni Romániának” – figyelmeztetett a marosvásárhelyi ügyvéd.
Míg Nagyváradon Tőkés László erkélyén továbbra is leng a székely szimbólum, a marosvásárhelyi Demokrácia-központot működtető Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács épületén hetek óta nem. Ennek oka nem a bírósági ítélet, hanem a székházváltás, állítják a szervezet illetékesei. A központ nemrég a Klastrom (Mihai Viteazul) utca 40. szám alól a 10. szám alá költözött. „Még nem szereltük fel a zászlótartót, és nem szereztük be az épület Németországban élő tulajdonosának a beleegyezését” – indokolta a késlekedést Cseh Gábor, az EMNT Maros megyei elnöke. A nemzeti tanács vezetője azzal az ötlettel állt elő, hogy amennyiben az ingatlan tulajdonosa tovább halogatja az írásos beleegyezés megadását, az ablakba, függöny helyett teszik ki a zászlót.
Szucher Ervin
Székelyhon.ro

Az élet kérdéseire válaszol az önkéntes élmény
Tizenegy külföldi fiatalból alakult meg idén a székelykeresztúri Erdélyi Ifjúsági Egyesület önkéntescsapata. A kisváros vendégei egyebek közt a csillagászat, az újságírás vagy az óvodai oktatás terén fejtik ki önkéntes munkájukat, bővítve tudás- és élménytárukat. Vallják, a szolgálat során egyfajta körforgás alakul ki: segítenek valakinek, és őket is segítik a fejlődésben.
A külföldi fiatalok ittlétét ERASMUS+ program Európai Önkéntes Szolgálat nevű alprogramja teszi lehetővé, az Európai Bizottság által finanszírozott program pedig 17 és 30 év közöttieknek nyújt egyedi lehetőséget arra, hogy nyelveket tanuljanak, önmagukat fejlesszék. A székelykeresztúri Erdélyi Ifjúsági Egyesület tavaly ősszel másodszor pályázott önkéntesek fogadására, ezúttal is színes közösség alakult ki. Törökországból, Örményországból, Szlovéniából, Portugáliából, Magyarországról, Németországból, Grúziából és Olaszországból is érkeztek fiatalok, akik több hónapig együtt lakva végzik kiválasztott projektjüket Udvarhelyszéken.
„Korábban csak a vámpírok és a cigányok jutottak eszembe, ha valaki Romániát említette” – mondta el portálunknak a Grúziából származó Mkrtich Shakhdinarian. Mikónak nem Erdély volt az első választása, azonban itt fényképészettel és filmkészítéssel foglalkozhat önkéntesként, így végül Székelykeresztúrra esett a választása. Nagyon érdekes volt számára megismerni az erdélyi arcokat és szokásokat, különlegesen szépnek találja a faragott székely kapukat. Törökországból érkezett Neslinur Turan, elsősorban azért, hogy fejlessze magyar-nyelvtudását. Erdélyi projektje az újrahasznosításhoz kötődik: német önkéntestársával, Annicával együtt kreatív újrahasznosítási ötleteket tanítanak iskolákban és otthoni műhelyükben. Csillagászattal foglalkozik Péter Dániel, aki Miskolcról érkezett Székelykeresztúrra. Dani távcső segítségével osztja meg a csillagászat titkait iskolásoknak, például különböző műhelyfoglalkozások alatt az égboltot tanulmányozzák. Mint kiderült, Dani még sosem járt Erdélyben, így a keresztúri önkéntességet látta tökéletes alkalomnak arra, hogy megismerje.
„Nem volt semmilyen előképem Romániáról, féltem, hogy csalódni fogok, ha bármilyen elvárást is megfogalmazok. Azonban tetszik, szeretem az itteni kultúrát, a hagyományokat, főként a népviseletet” – magyarázta Ani Karapetyan, aki Örményországból jött Erdélybe. Bevallotta, csak az újságíráshoz kötődő projektje miatt választotta Székelykeresztúrt, sosem képzelte el Romániát úti célként. Az örmény lány nem bánta meg, hogy három munkahelyét és rohanó életét hagyta maga mögött, önkéntessége alatt rengeteg ideje jutott olvasásra, tanulásra és ismerkedésre, így személyes fejlődése folyamatosan ível fölfelé a Keresztúron töltött ideje alatt.
„Otthoni ismerőseim azt mondták, ne várjam el, hogy segítőkészek legyenek az itteniek. Nem volt igazuk, nagyon kedvesek az emberek, barátságuk Portugáliára emlékeztet” – mondta a portugál Maria João Castro. Maria az egyesület szóvivőjeként tevékenykedik Székelykeresztúron, török társával együtt filmesteket, élő könyvtárat szerveztek, valamint angol társalgóklubot vezetnek az iskolákban. Eddigi tapasztalatai teljesen megváltoztatták véleményét Romániáról.
Mivel a fiatalok mind különböző kultúrákat képviselnek, gyakran születnek vicces jelenetek, például elfelejtik, hogy saját anyanyelvükön beszélnek, vagy félreértenek bizonyos angol kifejezéseket. Olykor a legegyszerűbb részletek okoztak kulturális sokkot az önkénteseknek, például a grúz Mikót igencsak meglepte a mustár édes íze. A biciklizés népszerűsége is meghökkentette az önkénteseket: Mikó hazájában csak a gyerekek kerékpároznak, de Ani szerint Örményországban sem bicikliznek sokan. A törökországi Neslinur számára pedig az autóstoppolás volt meglepő, hazájában ugyanis nemigen népszerű ez az utazási forma, ám amióta itt tartózkodik, számtalanszor jutott el egyik településről a másikra alkalmival. „Egyszer Aradra utaztunk, megálltunk egy benzinkútnál, ahol ételt és térképet vásárolt nekünk az autó vezetője. Viszont amikor kijött, mi már egy másik kocsiban ültünk, ő meg rohant utánunk, majd kocsijával beelőzött, hogy tudja átadni a csomagot. Utólag megtudtuk, hogy fiatalként ő is önkéntes volt, ezért szeretett volna segítni ” – mesélte kalandjukat Maria.
A vonatozás is tartogatott élményeket az önkénteseknek. Egy hosszabb út során aludni próbáltak a fiatalok, azonban egy több tagú roma család keveredett közéjük. Hosszú vita alakult ki közöttük, hangoskodtak és gúnyolódtak egymással, ezalatt a vonat is megállt a semmi közepén. „Vitánknak a legmeglepőbb információ vetett véget: amikor megtudták, hogy törökországi vagyok, szinte kórusban kiáltottak fel, hogy Szulejmán” – mondta kacagva Neslimur, aki meglepődve vette tudomásul, hogy mennyire népszerű Romániában a hazájából származó tévésorozat. Mint kiderült, a kulturális import nem csak békét hozhat, utazásuk végére barátságot is kötöttek a családdal.
„Nagyon fontos az EVS-önkéntesség, sokan félreértik az élményt, azt hiszik, hogy egy idegen országba utazunk, és ingyen dolgozunk. Egyfajta körforgás alakul ki: segítek valakinek, és engem is segítenek a fejlődésben. Megosztjuk egymással a tudásunkat, a készségeinket” – foglalta össze az önkéntesség lényegét Ani.
Veres Réka
Székelyhon.ro

Engedélyezték a képviselők Elena Udrea letartóztatását
Miután a parlament hétfő este hozzájárult Elena Udrea letartóztatásához, a korrupcióellenes ügyészség kedd reggel be is idézte a képviselőt. A Népi Mozgalom Pártjának elnökét várhatóan 24 órára őrizetbe veszik.
Titkos szavazással hozzájárult hétfő este a képviselőház Elena Udrea volt turisztikai miniszter előzetes letartóztatásához.A képviselőknek összesen hatszor kellett a fehér és fekete golyókat tartalmazó urna elé járniuk, ugyanis a Népi Mozgalom Pártja politikusával kapcsolatban összesen hat ügyészségi kérelem érkezett a parlamenthez, és mindegyikről külön-külön szavaztak.
Két kérelem (bűnvádi eljárás elkezdése és előzetes letartóztatás) az úgynevezett Bute-gálával, további két kérelem (bűnvádi eljárás elkezdése és előzetes letartóztatás) a Microsoft-dossziéval kapcsolatos. Emellett az ügyészek kérték egy újabb eljárás megkezdését szintén a Bute-ügyben, illetve a gyanúsított előzetes letartóztatását a Microsoft-dossziéval kapcsolatos bírósági felügyeletének megszegése miatt.
A képviselők rendre az összes kérelmet megszavazták. Előtte Elena Udrea arra kérte a társait, hogy hagyják jóvá a bűnvádi eljárások megkezdését, de utasítsák el az előzetes letartóztatását. A szavazás végeredményét úgy komentálta: a parlament elszalasztott egy esélyt egy "abúzus" megakadályozására.
FRISSÍTÉS: A korrupcióellenes ügyészség kedd reggel be is idézte a képviselőt. A Népi Mozgalom Pártjának elnökét várhatóan 24 órára őrizetbe veszik.
maszol.ro

Politikusrokonok százait fizeti a parlament
Ha a feddhetetlenségi ügynökség és az ügyészség következetes lenne, akkor most akár 150 romániai képviselőt és szenátort is felfüggesztett szabadságvesztésre kellene ítélni, amiért rokonát alkalmazta a parlamenti irodájában – derül ki a lapunk birtokában lévő dokumentumból.
Az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) az elmúlt években huszonöt honatya esetében állapított meg érdekellentétet, mert alkalmazták családtagjaikat a parlamenti irodájukban. Tizenkilenc politikus ellen vádat emelt már a korrupcióellenes ügyészség (DNA), a legtöbb büntetőjogi perben pedig megszülettek az első alapfokú ítéletek is: az eset „súlyossága” függvényében fél évtől három évig terjedő felfüggesztett börtönbüntetés.
A rokonaikat alkalmazó honatyák száma azonban a többszöröse a bíróság elé állított politikusoknak. A lapunk birtokában lévő dokumentum szerint 2004 és 2012 között általános gyakorlat volt a családtagok alkalmazása a képviselőházban. A maszol.ro által megszerzett listán összesen 147 olyan politikus szerepel, aki 2004 és 2008, vagy 2008 és 2012 között gyaníthatóan rokonaival kötött munka-, vagy úgynevezett civil szerződést.
Az összesítést nemrégiben az egyik vád alá helyezett képviselő készítette el a parlament személyzeti osztályától kapott adatokra alapozva. Azok a honatyák szerepelnek rajta, akik ez elmúlt két törvényhozási ciklusban a munkaadóéval azonos családnevű személyeket alkalmaztak.
Természetesen a névazonosság a véletlen műve is lehet. Ennek ellenére matematikailag is kicsi a valószínűsége annak, hogy csak véletlenekről van szó. Ugyanakkor gyanítható, hogy a szenátusban is hasonló volt a helyzet az elmúlt két törvényhozási ciklusban. Így megkockáztatható a kijelentés: ha a már alapfokon elítélt honatyák bűncselekményt követtek el, akkor legalább 150 társuknak hasonló elbírálás alá kellene esnie.
Miért csak ezt a 25-öt szúrták ki?
Mint ismert, az ügyészség négy RMDSZ-es képviselő, Pető Csilla, Kerekes Károly, Máté András és Pál Árpád ellen indított bűnvádi eljárást az ANI-tól érkezett feljelentésére alapozva. Az utóbbi három politikus ellen bűnvádi per indult, amelyben az alapfokú ítéletek is megszülettek. A legsúlyosabb büntetést, három év felfüggesztett börtönt, Pál Árpád kapta, amiért alkalmazta képviselői irodájában a lányát, aki 35 ezer lej jövedelemhez jutott ezáltal 2008 és 2012 között.
Az alapfokon két év felfüggesztett börtönre ítélt Kerekes Károly a maszol.ro-nak megerősítette, tudomása van arról, hogy 2004 és 2012 között nagyon sok képviselőtársa alkalmazta rokonát a parlamenti irodájában, ennek ellenére csak 25 honatya ellen indult eljárás.
A Maros megyei képviselő ismeri a lapunk birtokában lévő, 147 nevet tartalmazó listát is. Tudomása szerint az elmúlt két törvényhozási ciklusra vonatkozó összesítést Niculae Mircovici, a bolgár kisebbség képviselője készítette el a parlament személyzeti osztályától kapott adatok alapján.
Arra kérdésre, hogy mindeddig miért csak 25 honatya ellen vizsgálódott érdekellentét címén az ANI, Kerekes elmondta: abban az időszakban, amikor a bűnvádi eljárások megindultak, főként a szociáldemokraták álltak a célpontban. A gyanúsítottak között nem volt egyetlen demokrata liberális honatya sem, csak PSD-sek, négy RMDSZ-es, és a nemzeti kisebbségek frakciójának négy tagja. „Fogalmazhatnék úgy is, hogy járulékos áldozatok voltunk a kisebbségek képviselőivel együtt” – mondta a politikus.
A képviselő megjegyezte: megtörténhet, hogy azért „szúrta ki” őt az ANI, mert korábban tiltakozott a nyárádszeredai ortodox templom megépítése ellen. „Lehet, csak spekuláció, de nem biztos, hogy bekerültem volna a huszonötbe, ha hallgatok” – fogalmazott.
Kerekes Károly fellebbezését hamarosan tárgyalja a legfelsőbb bíróság. Kérdésünkre, hogy szándékában áll-e felhozni védelmében azt, hogy számtalan képviselőtársa hozzá hasonló helyzetben van, mégsem emeltek vádat ellenük, a politikus nemmel válaszolt. „Nem látom ennek értelmét” – jelentette ki.
Mircovici fel is használja a listát
Az RMDSZ-es képviselővel ellentétben a felesége alkalmazása miatt alapfokon fél év felfüggesztett börtönre ítélt Niculae Mircovicinak szándékában áll benyújtani a bírósághoz a 147 nevet tartalmazó listát. „Bármilyen törvényes eszközt felhasználok a védelmemre a fellebviteli tárgyaláson” – jelentette ki a maszol.ro-nak.
A bolgár kisebbség képviselője elmondta, a listán szereplő adatok nyilvánosak. „Bárki, egy újságíró is kikérhette volna ezeket a neveket a parlament személyzeti osztályától. A tárgyaláson magam is kérni fogom a bíróságot, kérje ki ezeket az adatokat a parlamenttől” – magyarázta.
Arra a kérdésünkre, hogy szerinte miért csak 25 honatya ellen vizsgálódott az ANI, Mircovici kijelentette: „azért, mert ha a fél parlament ellen vizsgálódni kezdett volna a DNA, akkor kiderült volna az is, hogy a vizsgált 25 honatya sem bűnöző”. A képviselő valószínűnek tartja, hogy az ügyészek „Brüsszelnek akartak felmutatni valamit”, ezért történtek meg a honatyák elleni vádemelések.
A politikus ugyanakkor sem zárja ki, hogy előbb-utóbb a többi, elsősorban a fontosabb tisztséget betöltő képviselő és szenátor ellen is eljárás indul. „Egyelőre a fiókban tartják a dossziéikat, mert így lehet zsarolni, befolyásolni őket” – jegyezte meg.
Mircovici egyébként Máté András képviselővel együtt tavaly hivatalosan is megkérdezte a képviselőház házbizottságától, van-e tudomása arról, hogy mennyire elterjedt jelenség a rokonok alkalmazása a honatyák körében. Az alsóház vezetősége a jelenség létezését letagadta a válaszában. „Ez nem tisztességes, mert a listán lévő névazonosságok alapján bárki utánajárhatott volna az igazságnak. Elég lett volna, ha megkérdik az illető képviselőt, hogy csak véletlen a névazonosság, vagy a rokonát alkalmazta” – mondta a politikus.
2010-ig nem történt semmi
A képviselők, szenátorok 1994-től bárkit alkalmazhattak a parlamenti irodájukba, ha megfeleltek a végzettségi követelményeknek. „Semmiféle tiltás nem volt, mert ezek bizalmi állások” – magyarázta a maszol.ro-nak Kerekes Károly, amikor az érdekellentétek ügyében hozott bírósági ítéletek jogi hátteréről kérdeztük.
Tájékoztatása szerint 2010-ig nem is volt téma a rokonok parlamenti irodákban történő alkalmazása, az érdekellentéteket és összeférhetetlenségeket szabályozó 161/2003-as törvény sem tett erre utalást. 2010-ben azonban a Mediafax „felfedezte” a jelenséget. A hírügynökség arról írt, hogy a honatyák eljárása törvénybe ütköző, ugyanis időközben – 2006-ban – a Büntető Törvénykönyv módosult.
A módosított törvény kimondta: bűncselekménynek számít, ha egy közalkalmazott saját családtagja vagy rokona javára hoz közvetlen vagy közvetett módon olyan döntést, amelyből neki anyagi haszna származik. „Erre azért nem figyelt fel senki hosszú ideig, mert a képviselők és szenátorok nem számítottak köztisztviselőknek” – jegyezte meg Kerekes Károly.
A 2013-as jogi fordulat
Végül a sajtóban megjelentek nyomán több képviselő és szenátor ellen vizsgálódott az ANI, és ennek eredményeként az ügyészség, a módosított Btk-ra hivatkozva, érdekellentét gyanújával indított eljárást sorra 25 képviselő és szenátor ellen. A vádhatóság 2012-ben az összes esetben ejtette a vádakat, arra hivatkozva, hogy nem történt bűncselekmény. Emellett az összes érintett pert nyert első fokon az ANI ellen a közigazgatási bíróságokon is, arra hivatkozva, hogy nem esnek a Btk. hatálya alá, mert nem köztisztviselők.
Az újabb jogi fordulat Kerekes Károly szerint 2013-ban történt, amikor a parlament módosítani akart a honatyák jogállásáról szóló törvényen. Azt akarták bevezetni, hogy a képviselőknek és szenátoroknak ne 15, hanem 45 nap álljon a rendelkezésükre fellebbezni, ha esetükben az ANI összeférhetetlenséget állapít meg. Ezt az alkotmánybíróság alkotmányellenesnek nyilvánította arra hivatkozva, hogy a honatyák nem eshetnek az állampolgároktól eltérő elbírálás alá fellebbezéskor. „Ebben igazuk is volt az alkotmánybíráknak, csakhogy a döntésüket innen fogva az ügyészek és bíróságok úgy kezdték értelmezni, hogy a parlament tagjai is köztisztviselők, tehát a Btk-módosítás a honatyákra is vonatkozik” – magyarázta a politikus.
Így történhetett meg Kerekes szerint, hogy ugyanabban az évben Daniel Morar, a DNA akkori főügyésze, hatáskörével élve elrendelte a honatyák korábban már lezárt összeférhetetlenségi dossziéinak felülvizsgálatát. „Vagyis ugyanazok az ügyészek, akik korábban már ejtették a vádakat, parancsra újrakezdték az eljárást” – idézte fel a történteket a képviselő.
Sehol külföldön nem bűncselekmény. Kerekes Károly szerint sehol a világon nem tekintik bűncselekménynek, ha a parlament tagja rokonait alkalmazza. Akad olyan állam, ahol ezt ez eljárást tiltják, ám az előírás megszegőit legfennebb fegyelmi szankciókban részesítik. Máshol pedig korlátozzák a honatyák által alkalmazható családtagok számát vagy a juttatását. „Az angol parlament tagjai például legtöbb két rokont vehetnek fel az irodájukba. Franciaországban tetszés szerinti számú családtagot lehet alkalmazni, de a fizetésük a 7000 euró helyett csak 4700 lehet” – magyarázta.
A képviselő a kiszabott büntetések aránytalanságaira is felhívta a figyelmet. Elmondta, a napokban a sajtó részletesen beszámolt arról, hogy egy autós elgázolt két kislányt, és a gyerekek meghaltak a balesetben. „A sofőr ezért két és fél év felfüggesztett börtönt kapott. Ehhez képest Pál Árpád volt képviselő kollégámat, aki egyetlen parlamenti mandátum alatt alkalmazta lányát az irodájában, három év felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték, engem két évre. Én kit károsítottam meg?” – fogalmazott a képviselő.
Cseke Péter Tamás
maszol.ro

Kötő József halálára
Kötő József elhunyt. Nehéz feldolgozni, hogy nincs többé a szakember, irányító-vezető, kolléga, barát, aki nélkülözhetetlennek tűnt. Távozása nagy űrt hagy maga után, s vele mindannyian, hozzátartozói, barátai, követői és tanítványai magunkból is pótolhatatlanul elveszítünk már valamit. Mert szembe kell néznünk, hogy milyen helyet is foglalt el a mindennapi életünkben. Sokunk sokféle emlékének a része.
Élénk szelleme, nyitottsága, gazdag közéleti tevékenysége tette, hogy egyszerre, egy személyben az erdélyi magyar kulturális élet sokféle szegmensére szakavatottan figyeljen, és aktívan részt vegyen ezekben, legyen szó tanügyi, egyházügyi, közművelődési, irodalmi ügyekről és szívének egyik legkedvesebb területéről, a színházi életről. Ezt a sokfele osztott figyelmet kiváló memóriája, önfegyelme, bölcs nyugalma és azon ritka képessége tette lehetővé, hogy egyéni és közösségi kudarcokon felülemelkedve, konkrét feladatokban gondolkozva a közügyért tegyen, munkatársait is magával ragadva.
Ifjúkorában a CFR leigazolt atlétája volt, országos bajnok. Fiatalos lendülete, kitartása innen is eredeztethető. Szerteágazó életműve akár több életpályához is elegendő eredményt hozott. Kultúrpolitikai tevékenysége kiemelkedő értéket képvisel. A Menet közben (2000) című kötetében szereplő tanulmányai, felszólalásai, cikkei az önszerveződő romániai magyar kulturális élet kilencvenes évekbeli látleleteként is olvashatók. Már legendássá vált problémamegoldó képességének néhány példája is. Tárgyalóképessége s a romániai magyarság érdekvédelmi szervezetében végzett munkája, ezen belüli szerepe, kapcsolathálója feltétlenül önállóan is vizsgálandó. Ugyanakkor példamutató intézményépítő tevékenysége az országos ernyőszervet, az EMKE élén: mindaz, ahogyan hihetetlen munkabírással elindítja és szervezi a Magyar Házak hálózatát a szórványban (melyek otthonai a magyar művelődésnek kis és nagyobb magyar közösségekben), és ahogyan a civil szervezetek öntevékenységének ösztönzője és segítője a kilencvenes és a kétezres években. Miközben ebben a szerepében az erdélyi kultúra egyik követe volt, egész Erdélyt s a Kárpát-medencét is átfogóan, kisebb és nagyobb léptékű rendezvényeken vett részt, ahol egyaránt szükség volt tudására, fellépésére, szónoki tehetségére vagy diplomáciai érzékére. Kötő Józsefet 2002-től ismerem, ő mutatta be 2002-ben az Egyed Emese által szerkesztett Theátrumi könyvecske. Színházi zsebkönyvek és szerepük a régió színházi kultúrájában című könyvet a Györkös Mányi Albert Emlékházban, amelyben nekem is megjelent egyik első szakmai publikációm. Ezután már azt mondhatom, számon tartott, valahogy úgy, mint egy szűkebb szakmai közösségbe felbukkanót, akinek a színházi múlt vizsgálata a szenvedélye. Később a Szabédi Emlékház kutatójaként pillanthattam be sokirányú tevékenységébe, olykor munkamódszerébe, s szakmai kíváncsiságom folytán színháztörténeti életművét is figyelemmel kísértem. Már irodalmi titkárként, dramaturgként, majd színházigazgatóként is az erdélyi színházi és drámairodalmi hagyományokat tekintette kiindulópontnak a kortárs drámatermés vizsgálatában. (Fejezetek a romániai magyar dráma történetéből, 1976). Megkerülhetetlen a Kántor Lajossal közösen írt műve, a Magyar Színház Erdélyben 1919–1992 (1992). A két világháború közti erdélyi színjátszás kutatásában olyan tudományos eredményeket mutathatott fel, mint az Erdély Magyar Színházi Világa 1919–1940 (1997) és pályájának egyik fő műve, a korszak lexikona, amely néhány évvel ezelőtt jelent meg. Emlékszem, hogy a hetvenéves születésnapján megjelent lexikon kapcsán, amelyet nagy érdeklődés által övezetten családias hangulatban szerveztünk meg az EMKE–Szabédi Emlékházban, még úgy gondoltam, hogy csupán hosszú pályaszakaszának egy újabb fordulópontjára érkezett el a kerek évfordulón. A Közhasznú esmeretek Tára. Színjátszó személyek Erdélyben 1919–1940 a két világháború közötti erdélyi színházi élet mikrohistóriáit tartalmazza mintegy 1500 egyéni és összefoglaló szócikkben. Egyes szócikkei szinte tanulmányértékűek. S ha egy színháztörténészi életművet az minősít, hogy mennyiben tudja átformálni az adott időszakról kialakult tudásunkat, mennyivel tudhatunk meg többet, mást ennek köszönhetően, akkor Kötő József ezen kézikönyve s kapcsolódó gyűjtőmunkája megkerülhetetlen jelentőségű. Mert Kötő József komolyan vette a színházi dokumentumok összegyűjtésének és megmentésének a feladatát is. Ennek köszönhetően kutatható ma a Szabédi Emlékházban Jódy Károly, Kiss Manyi és Senkálszky Endre hátrahagyott színházi hagyatéka.
Ha pedig az 1945 utáni romániai magyar politikailag korlátozott színházi nyilvánosság szellemi terével kívánunk foglalkozni, akkor is megkerülhetetlen a témában írt jó néhány tanulmánya, s a 2004-ben napvilágot látott Színház fanatikusa. Senkálszky Endre életregénye. A hatvanas évektől Kötő József a Kolozsvári Színház kötelékéhez tartozott, ezért is fontos az, amit a korszak tanújaként és forráskutatóként hitelesen rögzített és vizsgált. A korszakra vonatkozó tanulmányai nemcsak jelzik az időszak színházi történéseit, hanem szintézist is teremtenek: a követhető kulturális minták, a színházi struktúra, az intézményi cenzúra gyakorlatai, a repertoárstruktúra és az uralkodó politikai berendezkedéssel szembeállítható produkciók, illetőleg a mögöttük rejlő színházi emberek remek szintézisét. S ha a színházhoz kapcsolódó szöveggondozói munkásságára gondolunk, akkor Bárd Oszkár színpadi műveinek kiadását (1989) és Janovics Jenő A Hunyadi téri színház (2001) című munkáinak jelentőségét is ki kell emelnünk.
Életének utóbbi éveiben adatott meg, hogy végre színháztörténeti szenvedélyének éljen, hogy idejének és erejének minél nagyobb részét ennek szentelhesse, hisz a közéletben vállalt teendői mellett huzamosabb ideig nem foglalkozhatott ezzel. Példaértékűnek tűnt a napi munkavégzésében az is, ahogy az idővel gazdálkodott. Nem kért s nem is nagyon adott haladékot. Szakmai vagy informális találkozásokkor már öt perccel azelőtt a megegyezett színhelyen volt. Nem tudott késni.
S most mégis másképpen rendeltetetett.
Sok terve volt, a két világháború közötti magyar színjátszás monografikus feldolgozására készült. A Polis Képes Könyv sorozatában a Kolozsvári Színházról vállalt munkát. Karácsonykor, amikor telefonon beszélgettünk, arra kért, szerezzem meg a Szabédi Emlékház számára Lengyel Irénnek, a két világháború közti primadonnának, a hagyatékát. Kérését igyekeztem teljesíteni, s nem azért, mert esetleg számon kérte volna. Egész lénye s a szakmai ügyekhez való viszonyulása tiszteletet parancsolóan képviselte azt az erkölcsi és szakmai hitelt, amelyhez az ember, ha komolyan veszi professzióját s maga is elkötelezettje az értékmegőrzésnek és -továbbításnak, hozzá mérheti magát. Azt mondhatni, aktívan, munkára készen halt meg, sok mindent hagyott ránk, amellyel még jóideig segítségünkre lesz.
BARTHA KATALIN ÁGNES
Helikon (Kolozsvár)

Maros menti falvak egykori leírása
A Nagyenyeden megjelenő Közérdek című hetilap 1893-as évfolyamát tanulmányozva, Alsófehérmegye északkeleti részének, vagyis a marosújvári járás felső részének ismertetése utazási modorban című folytatásokban megjelent leírás vonta magára a figyelmemet. Szerzője Szabó Gyula maroscsúcsi állami iskolai tanító. Kilétéről, sajnálatos módon, semmit nem sikerült azonosítanom. Írása alapján viszont kijelenthető, hogy értelmes, jól felkészült, sokoldalú ismeretekkel rendelkező pedagógusról van szó, aki kellő szakértelemmel vizsgálta és vetette papírra az útjába ejtett falvak történelmi múltjának legfontosab vetületeit, korabeli állapotának pillanatnyi helyzetét.
A szerző, írása bevezető részében, vagy ahogy maga nevezi, az Előismertetésben a marosújvári járásban levő 5 körjegyzőséget ismerteti. Így a nagylaki körjegyzőség Hari, Nagylak és Káptalan falvakat, a maroscsúcsi Koppáns, Csúcs, Gabud és Gezse helységeket, a csekelaki Batiz, Csekelaka, Czintos, a magyarbükkösi Bükkös, Istvánháza, Ozd, Lándor, Gambucz, míg a kutyfalvi Kutyfalva, Szentjakab, Oroszi, Péterlaka helységeket foglalta magába. Ezen falvak közül Nagylak, Káptalan, Maroskoppánd, Csúcs, Gezse, Oroszi, Kutyfalva a Maros völgyében, annak bal partján, a többi az ózdi patak völgyében és annak jobb és bal oldali mellékvölgyeiben, Hari pedig a forrói völgyben helyezkedik el. Ezen falvak határainak terjedelme 36 163 kat. hold, melyből a falvak területe 754 hold 607 négyzetöl, szántó 16 733 hold 18 négyzetöl, kaszáló 5253 hold 1290 négyzetöl, legelő 6212 hold 627 négyzetöl, erdő 4876 hold 393 négyzetöl, szőlő 598 hold 415 négyzetöl, nádas 30 hold 987 négyzetöl, terméketlen 1706 hold 612 négyzetöl. E falvakban 2527 házban lakott 12 138 lélek, nemzetiség szerint: 4635 magyar, 92 német, 7262 román, 332 egyéb nemzetiségű. Vallás szerint: római katolikus 192, görög katolikus 5943, görög keleti 1651, református 3916, lutheránus 18, unitárius 43 és mózesvallású 176.
FOLYTATJUK
Szabadság (Kolozsvár)

Panaszkodnak az egészségügyi kártyára a háziorvosok
Számos háziorvos panaszkodik amiatt, hogy tíz nappal az elektronikus egészségügyi rendszer beindítása után sem működik megfelelően az informatikai program, ezért nem tudják aktiválni a páciensek elektronikus kártyáját.
Rodica Tănăsescu, a háziorvosokat tömörítő országos egyesület vezetője rámutatott: tapasztalataik szerint egyes napokon a rendszer egyszerűen leáll, máskor a kártyákkal van valami probléma. „Ahogy sejtettük, a kártyás rendszer csak újabb teher a szakemberek számára” – vélekedett Rodica Tănăsescu, aki szerint azokat a polgárokat, akiknek a kártyáját nem tudták használni, a biztosítóhoz küldték.
A háziorvosok egyesületének elnöke arról is beszámolt, hogy egy azonosító aktiválása három–öt percet igényel, és a háziorvosok általában egyszerre egy család több tagjának kártyáját is érvényesítik, akkor is, ha egy személy viszi be azokat a rendelőbe.
Vasile Ciurchea, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (CNAS) vezetője erre reagálva elmondta: minden bizonnyal azokban az orvosi rendelőkben, ahol gondok adódnak az aktiválással, a szakemberek más informatikai programot használnak, mint amit a CNAS ingyenesen rendelkezésükre bocsátott.
„A rendelőkkel, kórházakkal és szolgáltatókkal kötött keretszerződés értelmében az érintett intézményeknek vagy a biztosító által javasolt programot kell használniuk, vagy szakembert kell hívniuk, aki kompatibilissé teszi az eszközt a rendszerrel” – magyarázta Ciurchea.
A CNAS elnöke azt is elmondta, hogy az elektronikus egészségügyi kártya akkor zárolódik, amikor egymás után ötször helytelenül írják be a számkódját. Ebben az esetben a páciens háziorvosa kérhet segítséget: a problémát jeleznie kell egy telefonszámon, ezt követően pedig e-mailt kap az azonosító adataival, amellyel ismét aktiválhatja azt.
Vasile Ciurchea kedden arról is beszámolt, hogy még mindig vannak olyan nagykorú állampolgárok, akik nem vették át kártyájukat: az érintetteknek a háziorvosuknál kell jelentkezniük, akiknek azonban nincs hivatalos háziorvosuk, az egészségbiztosítási pénztár helyi kirendeltségénél vehetik át az azonosítót.
Az eddigi bejelentésekkel ellentétben egyébként a CNAS vezetője kedden már arról számolt be, hogy az aktiválást nemcsak a háziorvosok végezhetik el, hanem bármely egészségügyi intézmény vagy szolgáltató – kivéve a gyógyszertárakat – megteheti ezt. Többnapos kórházi kezelés esetén a kártyát kétszer, beutaláskor és távozáskor kell használni.
Kőrössy Andrea
Krónika (Kolozsvár)

Merjük kérni
Az Erdélyi Magyar Néppárt sajtóirodája által küldött elektronikus levélben értesíti a médiát arról, hogy Kolozsvár magyarsága nevében beadványt adott be a Polgármesteri Hivatalhoz.
Tudatja, „az Erdélyi Magyar Néppárt Kolozs megyei szervezete a kolozsvári városvezetés által oly sokszor hangoztatott európai értékekkel ellentétesnek tartja azt a bírósági döntést, mely érvénytelenítette azt az első fokon már elfogadott ítéletet, mely kimondta a város helységnévtáblájának többnyelvűsítését. Erdélyi magyarság nyelvi jogainak védelme elsősorban nem a politikai pártok és civil szervezetek feladata lenne, hanem a várost vezető hatóságok előírt kötelessége. Az Erdélyi Magyar Néppárt azt önmagában véve is komoly problémának tartja, hogy az Európai Unió egyik tagállamában bírósági eszközökkel próbálják ellehetetleníteni a kisebbségek nyelvi jogainak kiteljesedését, az pedig külön szegénységi bizonyítvány, hogy ez Európa Ifjúsági Fővárosában történhet meg. A kialakult helyzet mihamarabbi rendezése érdekében a Néppárt Kolozs megyei szervezete beadvánnyal fordult a Kolozsvári Polgármesteri Hivatalhoz, kérve a város helységnévtábláin a magyar elnevezések mihamarabbi feltüntetését. A tábla-ügy minél gyorsabb és méltányosabb megoldására Kolozsvár polgármesterének is lehetősége lenne, aki hosszadalmas jogi procedúrák nélkül is rendelkezhetne a többnyelvű táblák kitételéről.” Itt talán felvetődhetne az a kérdés, miért oly feledékeny a város polgármestere, aki nagyon sokat köszönhet azoknak a magyar választóknak, akik rá adták a szavazatukat a legutóbbi helyhatósági választások alkalmával. „A Néppárt Kolozs megyei szervezete arra kéri a kolozsvári civil és érdekvédelmi szervezeteket és magánszemélyeket, hogy hivatalos formában, a városvezetéshez címzett levélben kérjék alapvető nyelvi jogaik tiszteletben tartását. Amennyiben a Néppárt a törvényes határidőn belül nem kap választ beadványára, avagy elutasítják kérését, a szervezet bíróság Erdélyi Magyar Néppárt sajtóirodájához fordul.” Ma Kolozsvár magyarságának meg kellene szívlelnie e nemes ajánlat lehetőségeinek törvényes formába foglalt előnyeit. A közönynek bizonyos helyzetekben nincs eredménye, merjük kérni azt, ami a törvények szerint is jogos.
Csomafáy Ferenc
erdon.ro

Magyar alpolgármestere van Nagyváradnak
A döntéssel kétharmados többsége lett a Nemzeti Liberális Párt és az RMDSZ képviselőinek, így Ilie Bolojan polgármester reméli, hogy fontos döntéseket könnyebben hozhatnak meg. A leváltott alpolgármester pártja, a PSD ellenzékbe vonul.
Ilie Bolojan polgármester kijelentette, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) és az RMDSZ képviselői új többséget alakítottak ki a városi tanácsban. Ezt azért tartotta fontosnak, mert az új, kétharmados többséggel könnyebben meghozhatók a város számára fontos döntések. A polgármester közölte, politikai döntés született, amely nincsen összefüggésben a leváltott alpolgármester városvezetői munkájával. Huszár István alpolgármesteri kinevezését 19 helyi képviselő támogatta szavazatával, egy képviselő ellene szavazott, a Szociáldemokrata Párt (PSD) hét képviselője pedig a szavazás előtt elhagyta a gyűléstermet. Az új alpolgármester mérnöki végzettséggel rendelkezik, harmadik mandátumát tölti a nagyváradi önkormányzatban.
A leváltott alpolgármester érthetőnek tartotta, hogy három hónapja tartó tárgyalások elvezettek az RMDSZ és a PNL szövetségéhez. Hozzátette, a PSD ellenzékbe vonul Nagyváradon. Az RMDSZ a 2012-es önkormányzati választások után szorult ki a nagyváradi városvezetésből. Korábban 11 évig Biró Rozália volt a város egyik alpolgármestere. A 2012-es nagyváradi önkormányzati választásokat a PNL és a PSD által alkotott Szociálliberális Szövetség (USL) nyerte. Azóta azonban alaposan átrajzolódott a politikai paletta: felbomlott az USL, a PNL pedig egyesült a korábbi ellenzék legjelentősebb pártjának számító Demokrata Liberális Párttal (PDL).
MTI
Erdély.ma

Csángók – Honfoglalás Moldvában
Csángók: kunok, románok, magyarok?
Lehetséges, hogy a csángók a hont nem foglalt magyarok utódai? Vagy talán nem is magyarok, hanem kazárok, besenyők vagy kunok? Netán elmagyarosított románok? A szakirodalomban számos nézet fölbukkant már, többségüket azonban semmilyen érv nem támasztja alá.
Nemrégiben összefoglaltuk, ki mindenkit neveznek csángónak, s hogy e csoportok közül a tudományos irodalom elsősorban a moldvai csángókról beszél, amikor a csángókat említi. Nincs azonban egyetértés abban, mikor kerülhettek a csángók ősei Moldvába. A honfoglalás előttről maradtak ott? A tatárjárás után telepítették oda őket? Vagy még később? Esetleg a kunokkal volnának valami kapcsolatban – netán elmagyarosított románok lennének? Ezt a kérdést járjuk körül. A történeti Moldva
Először azonban jó tisztázni, hogy a mai Románia Moldva nevű területe nem azonos a történeti Moldvával, amelyről a csángók középkori történetének leírásakor beszélni szoktunk. Ennek határait nyugaton a Kárpátok, keleten a Dnyeszter adta, magába foglalta Besszarábiát, északon pedig Bukovinát, területe délen a Fekete-tengerig terjedt.
Ezen a területen a 6–7. századtól kezdve szlávok telepedtek meg, előtte a 4–5. századtól különböző nomád népek birtokolták, rövidebb-hosszabb időt töltve itt rendszerint addig, míg egy őket azonos útvonalon követő, szintén keletről érkező újabb nomád nép át nem vette az uralmat a legeltetésre kiválóan alkalmas, vízben gazdag terület fölött. A hunok, avarok, bolgárok után a magyarok is megszálltak ezen a vidéken, a 9. század végén innen űzték őket a Kárpát-medencébe a besenyők. Ők sem legeltethették sokáig nyugalomban méneseiket és csordáikat, nem sokkal később a kunok semmisítették meg őket.
A terület a 12–13. században a kunok által uralt terület, Cumania nyugati része volt, de már ekkor jelzik a források, hogy vlahok, azaz románok is éltek itt. A kunok 1223-ban, a Kalka mentén a mongoloktól elszenvedett vereségük után a magyar királytól kértek védelmet. 1227-ben a Dnyesztertől nyugatra lakó kunok uralkodója fölvette a kereszténységet, és a magyar király fennhatósága alá helyezte országát: Magyarország uralkodójának címébe ekkor került be a Rex Cumaniae (Kunország királya) cím is. A 13. század harmincas éveitől azonban a kunok hatalmának véget vető mongolok lettek a terület urai, s a térség mindaddig az Arany Horda része maradt, amíg 1345-ben Nagy Lajos magyar király hadvezére, Lackfi András a Dnyeszteren túlra nem szorította őket. A terület ekkor újra a magyar király fennhatósága alá került, neve ekkor a királyi oklevelekben terra nostra Molduana (moldvai területünk). A Moldvai Fejedelemséget a Máramarosból a magyar király engedélyével ide költöző Dragoş alapította az 1350-es évek elején, s bár a névleges függés még egy ideig fennmaradt, a Moldvai Vajdaság az 1360-as évek közepétől gyakorlatilag önállóvá vált.
Románok, besenyők, kunok?
A csángók magyar származását nemigen kérdőjelezik meg – amikor mégis, az általában politikai indíttatásból történik. A hivatalos román történettudomány az 1980-as évek második felében próbálkozott azzal, hogy kizárólagossá tegye azt az egyébként már fél évszázaddal korábban fölvetett nézetet, hogy a moldvai csángók eredetileg románok voltak, csak elmagyarosították őket. A törekvés alapjául Dumitru Mărtinaş 1985-ben kiadott könyve szolgált: ebben a szerző azt fejtegette, hogy a csángók ősei Erdélyben élő románok voltak, akik katolikus hitre tértek, és „valamilyen fokon” megtanultak magyarul, aztán a 17. században Moldvába telepedtek, de a katolikus egyház folytatta elmagyarosításukat. Ennek éppen az ellenkezője az igaz, a Vatikán a csángók elrománosításában játszott vezető szerepet, egyébként pedig helynevek, személynevek, nyelvtörténeti, történeti, régészeti, néprajzi érvek sokasága bizonyítja, hogy a csángók magyar eredetűek, s az első moldvai magyarok jóval a 17. század előtt már Moldvában éltek.
Mások nem a csángók közvetlen magyar származását kérdőjelezik meg, de szerintük a csángók végső fokon nem magyar eredetűek, hanem a magyarokhoz asszimilálódott török töredékek utódai. Különféle török népeket szoktak emlegetni lehetséges elődként, a leggyakrabban a kunokat.
A csángók kun származása a 18. századi jezsuita történetírók között igen népszerű nézet volt: a legnevesebbek, Timon Sámuel, s később Pray György is ezt vallották – az utóbbi egyben az úzokkal és a besenyőkkel is rokonságba hozta a csángókat. A moldvai magyar helynevek szerintük a kunoktól származnak, s ékes bizonyítékai annak, hogy a kunok magyarok voltak, de minthogy egyben hun eredetűek is, a moldvai településnevek számukra közvetve a hun–magyar rokonság bizonyítékai voltak. A 19. század első felében a csángókról először monográfiát készítő ferences szerzetes, Gegő Elek állt ki erőteljesen a kun származás mellett, hozzá hasonlóan az őshazakutató Jerney János is ezt a nézetet vallotta (szintén bevéve a besenyőket is az elődök közé). Ezt a teóriát azonban a század végén már nem lehetett tovább védeni, mert Kuun Géza kiadta a leghíresebb kun nyelvemléket, a Codex Cumanicust, s ez egyértelműen bizonyította, hogy a kunok török nyelvet beszéltek. A kun-elmélet mégsem veszett el, csak átalakult: a századfordulón többek között Munkácsi Bernát állt ki amellett, hogy a csángók „selypítőnek” nevezett nyelvjárása – azaz hogy az s és cs hangok helyett sz-nek hallható, illetve jésített s hangot ejtenek – a kun nyelv maradványa. Már a kortársak is rámutattak: efféle szubsztrátumjelenségnek semmilyen nyomát nem találjuk sem a kunok nyelvében, sem a Kunság magyar nyelvjárásaiban.
A csángók kun származására vonatkozó nézet azonban még a 20. század végére sem tűnt el, újra meg újra fölbukkan magyar és román kutatók munkáiban is, olykor ismét melléjük téve a besenyőket is. Más török népek is szóba jönnek néha: a kazárok, vagy akár meghatározatlanul „valamilyen” török etnikai elemek. A modern változatokban ezek a rejtélyes törökök már a székelyekkel keveredtek volna, s csak utána váltak volna csángóvá. Ezek az ötletek nem többek puszta spekulációnál, valójában nem hozható föl mellettük semmilyen kézzelfogható bizonyíték.
Magyarok – de mióta moldvaiak?
A csángók eredetével foglalkozó kutatók többsége nyelvi, néprajzi és toponímiai, azaz a helynevekre építő érvek alapján kétségtelenül magyar származásúnak véli a csángók elődeit. Távolról sincs azonban egyetértés abban, hogy mikor kerültek az első magyarok Moldvába.
A 19–20. század fordulóján Rubinyi Mózes elmélete volt a legnépszerűbb, nevezetesen, hogy a csángók nem odamentek Moldvába, hanem ott maradtak: azoknak a magyaroknak az utódai, akik a honfoglalást előidéző besenyő támadások után nem költöztek át a Kárpát-medencébe, hanem helyben maradtak. Bár ezt a nézetet ma már alig képviseli valaki, továbbra is jelen van a szakirodalomban. A csángók eredetével foglalkozó legtekintélyesebb kutatók többsége szerint a csángók elődei a 13. században érkeztek Moldvába. Mikecs László úgy gondolta, hogy a csángók ősei a Kárpát-medencei magyarság „természetes expanziója” révén kerültek Moldvába, új területeket keresve megélhetésükhöz, de hozzátette, hogy a magyar királyok tudatos telepítési politikája is elősegítette e terjeszkedést. Elsősorban ezzel a tudatos, a tatárjárást (1241–1242) követő telepítési politikával hozta összefüggésbe a csángók elődeinek moldvai megjelenését a történész Benda Kálmán. Szerinte ezeket a csoportokat a keleti gyepűk védelmére telepítették a Kárpátok keleti lejtőire. Lehetségesnek tartotta a 13. századi betelepülést a nyelvtörténész Benkő Loránd is, azzal a módosítással, hogy a tömeges megtelepedés szerinte nem történhetett a 13. század végénél vagy a 14. század első felénél korábban. Lényegében Benda és Benkő véleményének ötvözetét vallja a néprajzkutató Tánczos Vilmos: szerinte is tervszerű betelepítés révén, a tatárjárás után, határőri feladatok ellátására érkeztek a csángók elődeinek első csoportjai, s további telepek létesültek a 14. század elején is.
A kérdés kutatói közül sokáig Lükő Gábor volt az egyetlen, aki kifejezetten a mongolok visszahúzódásával hozta kapcsolatba a csángók elődeinek moldvai megjelenését. Elméletét később Robin Baker fejlesztette tovább: munkájában meggyőzően cáfolta a csángók származását tárgyaló irodalomban megjelenő egyéb véleményeket, s a korábbiaknál jobban alátámasztott és valószerűbb hipotézist állított föl. Ennek lényege, hogy ha voltak is magyar nyelvű közösségek Moldvában a mongol uralom előtt, azok nyilván ugyanúgy nem élték túl az inváziót, ahogyan a létszámban, katonai erőben lényegesen jelentősebb kunok sem. Másrészt egészen valószínűtlen, hogy az első telepesek már akkor megérkeztek volna ide, amikor a területet még az Arany Horda uralta (azaz a 13. században). Legkorábban akkor válhatott szabaddá az út, amikor a 14. század közepén a tatárokat sikerült a Dnyeszteren túlra szorítani – ekkor viszont a területen hatalmi vákuum keletkezett, s leginkább a magyar királynak volt érdeke ütközőállamot létrehozni országa védelmében. Minden arra utal tehát, hogy az első nagy magyar hullám az 1300-as évek közepe táján, illetve második felében érkezett Moldvába.
Ez tehát nem jelenti annak a lehetőségnek az elutasítását, hogy korábban is voltak magyar telepek Moldvában: a 13. századi betelepülés hipotézisét alátámasztó adatok (történeti források, régészeti leletek) mindenképpen amellett szólnak, hogy a 13. században valóban lehettek Moldvában magyar települések. Ugyanígy nem vonható kétségbe az sem, hogy a honfoglalást megelőzően is élt magyar népesség a Prut és a Szeret vidékén is. A lényegi különbség Lükő és Baker nézete, illetve a többi koncepció között az, hogy noha sem Lükő, sem Baker nem vonja kétségbe, hogy a moldvai területen a 14. századot megelőzően is élt magyar népesség (két periódusban is), a későbbi csángók elődeit ők nem ezekben látják. Az adatok és történeti megfontolások tehát leginkább ezt a nézetet támasztják alá.
Sándor Klára
nyest.hu
Források és ajánlott olvasmányok
Baker, Robin 1997. On the origin of the Moldavian Csángós. The Slavonic and East European Review 75.
Benda Kálmán 1993. A moldvai csángómagyarok története. In: „Megfog vala apóm szokcor kezemtül...” Benkő Loránd 1989. A csángók eredete és települése a nyelvtudomány szemszögéből. Magyar Nyelv 85.
Lükő Gábor 1935. Havaselve és Moldva népei a X–XII. században. Ethnographia 46.
Mikecs László (1941/1989). Csángók.
Tánczos Vilmos 1999. A moldvai csángók lélekszámáról. In: Csángósors
/nyest : Nyelv és Tudomány folyóirat/
[Előző rész: Erdély.ma, 2015. febr. 6. Csángók – Magyar aranykor Moldvában/
Erdély.ma

Fenyegetéssel próbálják a rossz megoldások elfogadására kényszeríteni a gyógyszerészeti kar oktatóit
A 70 éves Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem ünnepi évének eseményeiről és kiadványairól szóló békés hangulatú sajtótájékoztatón az egyetem szerkezetét népszerűsítő mindkét füzetben az áll, hogy a gyógyszerészeti kar román és magyar tagozatán 300 akkreditált helyet kínálnak a felvételiző diákoknak. A helyeket a füzetekben nem bontották le az oktatás nyelve szerint.
A megbeszélés végén a Népújság nevében feltettem a kérdést, hogy mi a helyzet a gyógyszerészeti kar magyar tagozatának az akkreditációjával, a problémákról ugyanis december 12-i számunkban részletesen beszámoltunk. Bár személyesen a rektorhoz fordultam, Azamfirei professzor ragaszkodott ahhoz, hogy nyilvánosan válaszoljon. Indulatos szavai szerint a magyar oktatók gátolják, hogy a magyar nyelvű helyeket meghirdessék, azzal, hogy nem végezték el a kötelességüket. Így megtörténhet, hogy az egyetem elveszti a 100 magyar helyet, amivel a magyar középiskolásokat rövidítik meg. Az ok, hogy nem tettek eleget a kötelességüknek, és nem állították össze az ideiglenes akkreditációhoz szükséges dossziét, amiért az egyetem vezetősége a felelőst büntetéssel fogja sújtani. Most az egyetem román vezetősége próbálja elérni, hogy ne vesztődjön el a 100 magyar hely – mondta egyre indulatosabban a rektor.
Amint decemberben már jeleztük, a múlt év végén a gyógyszerészeti karra újra ellátogatott az fővárosi akkreditációs bizottság. A közös gyakorlatokkal zajló román és magyar képzés akkreditációját egyforma iratcsomóval kérték, ezt Bukarestben különválasztották, s a bizottság csak a magyar fél ellenőrzését tartotta fontosnak. Ennek eredményeként a teljesen azonos helyzetben levő román oktatásnak végleges, a 65 éve zajló magyar képzésnek csak ideiglenes akkreditációt ígértek, ami azt jelenti, hogy nyolc évet kellene várni a véglegesre. Miközben a szenátus nem engedélyezte a magyar csoportok különválását és az oktatás újraszervezését, a magyar tagozat képviselői nem értik, hogy miért kellene beérni az ideiglenes akkreditációval. A másik felkínált lehetőség szerint a közös akkreditációs dossziéban nem jelenne meg a magyar oktatási program, s csak egy lábjegyzetben tüntetnék fel, hogy talán van magyar képzés is. Mindezt látva a gyógyszerészeti kar tanárai egységesen döntöttek arról, hogy egyik lehetőséget sem fogadhatják el, annak ellenére, hogy különböző kényszermegoldásokkal fenyegették őket. Bár az átiratot visszaküldték Bukarestbe, s a kedvező megoldásban reménykedtek, ma az derült ki, hogy a remélt megoldás elmaradt.
– Szó sincs tehát hanyagságról, és nem igaz, hogy az akkreditációs dossziét ne állították volna össze – erősítette meg ezúttal is Szilágyi Tibor, a lemondott rektorhelyettes, aki hozzátette: a magyar oktatók az egyetem szenátusához intézett október 3-i kérésükre a mai napig sem kaptak választ. Ennek ellenére az akkreditációs dosszié összeállításával megbízott dékánhelyettes ellen fegyelmi eljárást indítottak. Elfogadhatatlan, hogy az egyetem alapításának 70. évében ideiglenes működési engedélyt adjanak az 1948-ban indított magyar oktatási nyelvű gyógyszerészeti karnak – tette hozzá Szilágyi professzor, aki elmondta, hogy a kialakult helyzetről rendszeresen tájékoztatták az RMDSZ-t képviselő Király András közoktatási államtitkárt.
Az egyetem szenátusa újabb ülést tart, s ha nem rendeződik a helyzet, az egyetemi év megkezdését követően Szilágyi professzor részletes tájékoztatást ígért.
(bodolai)
Népújság (Marosvásárhely)

Másik március
Változatlanul dúl Marosvásárhelyen a MOGYE-s kiéheztetősdi. Mintha szélsőségesen perverz módon az anyanyelvi jogokért 25 évvel ezelőtt tartott gyertyás tüntetés évfordulójára időzítették volna, az orvosi és gyógyszerészeti egyetem történelemkönyvekbe kívánkozó rektora a magyar nyelvű gyógyszerészképzés megszüntetésének veszélyét villantotta fel.
Ezúttal a magyar tagozat illetékeseit vádolva gondatlansággal, akiknek mulasztását jó atyuska módjára igyekszik pótolni, de igazából semmit sem ígérhet.
Az egykori székely fővárosban fájdalmas kivándorlási hullámot elindító, s ezáltal Marosvásárhely etnikai térképét alaposan átrajzoló fekete március 25. évfordulójának előestéjén nemcsak szívbe markoló ez a fejlemény, de újabb fenyegető perspektívát vetít előre.
A még működő, de önállósodásában akadályok között vergődő orvosképzés „termékeit” már ma is szinte nagyítóval kell keresni a hazai egészségügyben. Tavaly, írd és mondd, egyetlen magyar nevet találhattunk az itthon rezidensvizsgát tevő fiatal orvosok listáján.
Természetesen nem a magyar végzősök képzettségével van a baj, sokkal inkább a kétségtelenül nem kisebbségbarát hazai minősítő rendszerrel, valamint több nyugat-európai ország rezidensképző programjának elszívó hatásával. A Németországban „reziző” orvosoknak jóval kevesebb művi akadályon kell átverekedniük magukat, nem beszélve a soha el nem hanyagolható egzisztenciális vonzatokról. Jelentős részük hazatérése igencsak kétesélyes, de közben azért a MOGYE-s futószalag mégiscsak működik.
Az eleve másodrangúként kezelt magyar gyógyszerészeti szak akkreditálása viszont már-már kiút nélküli labirintusba tereli az ügyet, hiszen pillanatnyilag csak alapvető elvek feladásának árán tűnik megmenthetőnek a magyar nyelvű gyógyszerészképzés.
A politikum hatékony közbenjárásában már senki sem bízik, az ügy RMDSZ-es lovagja, Borbély László amúgy is egészen más ügyekkel látszik szembesülni mostanság. Milyen eszközeink maradnak hát? Tartok tőle, hogy a közös, nyilvános fellépésen túl nem sok más. Egy újabb március 10., amelynek elszántságát a polgármesteri tiltás mellett az újabb MOGYE-s terror is fokozhatja.
Csinta Samu
Krónika (Kolozsvár)

Magyar alpolgármestere lehet Nagyváradnak
Megegyezett egymással az RMDSZ és a Nemzeti Liberális Párt (PNL) Bihar megyei szervezete a nagyváradi és megyei önkormányzatban kialakítandó többség érdekében történő koalícióról.
Ezt Cristian Puşcaş, a PNL nagyváradi szervezetének társelnöke erősítette meg a Bihon.ro hírportálnak. Ovidiu Mureşan, a megyeszékhely Szociáldemokrata Párti (PSD) alpolgármestere azt is elárulta a portálnak, hogy már a csütörtöki tanácsülésen napirendre tűzik a leváltását. Mint mondta, ő maga is látta az erre vonatkozó határozattervezetet.
A két alakulat közötti protokollum részletei egyelőre nem ismertek, egyik politikus sem tárta a nyilvánosság elé a már régóta tartó tárgyalások eredményét, de meg nem erősített információk szerint várhatóan Huszár István, a szövetség városi frakciójának vezetője váltja tisztségében a PSD-s politikust. Ezt maga Mureşan is megerősítette a hírportálnak.
Nagyváradnak a legutóbbi helyhatósági választások óta nincs magyar alpolgármestere, de a korábbi években megszokott helyzet – amikor a szövetség állandó partnere volt a többséggel rendelkező román pártnak – helyreállítása már az első kormánykoalíció felbomlását követően szóba került.
Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár)

Szent László-szobrot kérnek a térre Váradon
„Ki képviselne minket jobban, mint a városalapító Szent László király?” – teszi fel a kérdést az a Facebook közösségi portálon megalakult közösség, amely a nagyváradi Szent László tér felújítása kapcsán napirendre került „szoborügyben” internetes petícióval szeretné elérni, hogy a lovagkirály emlékműve visszakerüljön méltó helyére.
A szerdán már több mint 1000 „like-ot” elérő, Szent László szobrot a váradi Szent László térre nevű oldal közössége szerda estére tervezte véglegesíteni a helyi önkormányzathoz intézendő írásbeli kérést, hogy utána kellő számú aláírással nyomatékosítsák óhajukat.
„Nagyvárad magyar közössége nem tud megbékülni azzal a gondolattal, hogy a majdan felújított főtérre a város vezetősége csak három román személyről elnevezett szobrot akar felállítani. A váradi magyarság igényét – miszerint Szent László szobrát is helyezzék vissza a főtérre – leseperték az asztalról” – vázolják fel panaszukat.
Leszögezik, a város alapítójának kiemelt hely jár, az arányosság elve alapján pedig a megyeszékhely lakosságának 25 százalékát kitevő magyarságnak is joga van az őket képviselő szoborhoz.
„Hisszük, hogy a főtér mai neve – Unirii – csak így válhat igazi kapoccsá, a román és magyar békés együttélés szimbólumává” – szögezik le a petícióban.
Amint arról több ízben is írtunk, Ilie Bolojan polgármester kezdeményezésére a főtéren álló, Mihály havasalföldi vajdát ábrázoló lovasszobrot átköltöztetik a róla elnevezett, egykori Olaszi temetőből kialakított parkba, hogy helyére egy másik román személyiségnek állítsanak emléket.
A városvezető Ferdinánd román király szobrát szeretné ott látni, ám elképzelését első körben elutasította a helyi önkormányzat, többek között azért, mert az RMDSZ-es tanácsosok kérték, hogy a helyi magyarság is képviselve legyen a téren.
Korábban Mircea Mălan alpolgármester arra hivatkozva hárította el az erre vonatkozó igényt, hogy a főtéren álló Szent László római katolikus templom kertjében megtalálható – az egyébként olasz nemzetiségű stigmatizált kapucinus szerzetes – Pio atya szobra. Azt még nem tudni, hogy végül mi kerül Mihály vajda szobrának helyére, de a térfelújítási tervek alapján az már biztos, hogy felállítják Roman Ciorogariu ortodox és Radu Demetriu görög katolikus püspök szobrát.
Mihály vajda helyén eredetileg Szent László 1892-ben felállított szobra kapott helyet, ez ma a római katolikus püspöki palota udvarán áll, Trianont követően ugyanis eltávolították onnan.
Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár)

A szórvány iskolája Gyantán
„Marad a magyar iskola Gyantán” – ehhez hasonló címek hirdették tavaly ősszel, hogy a Bihar megyei magyar szórványhoz tartozó település négy iskoláskorú gyermeke, az ellentétes irányba ható próbálkozások ellenére is helyben, magyar tagozaton folytathatja tanulmányait. Az örömhír nyugtázása után bizonyára sokakban felmerül a kérdés: meddig? Tasnádi-Sáhy Péter riportja.
A krónikákban először 1213-ban említett Gyanta neve, a megyeszerte közkedvelt gyerektáborok pár évvel ezelőtti beszüntetése óta, nem feltétlenül forog közszájon. Legfeljebb az 1944. szeptember 25-i szomorú dátum miatt kerül említésre, amikor a falun átvonuló román katonák felégették a református parókiát, és kivégeztek 45 helyi magyar lakost, illetve amiatt, hogy a közeli városokból, főleg Nagyváradról, szívesen vásárolnak hétvégi háznak ingatlant a csendes településen. Pedig a kommunizmus idején Feketekápolnához csatolt Gyanta nem mindig volt olyan elhagyatott falucska, ahogy a Polgármesteri Hivatal névjegyzéke szerint 358 lakosával ma várja az idelátogatót. A múlt század elején még kétezren lakták, nem hiába épült nyolcszáz férőhelyes templom a másfélezer reformátusnak. Vegyesen is magyarul
Az eligazításomat szívesen vállaló Soós József református lelkészt egy finom reggeli kávé mellett először az internetről ellesett népességi adatok valóságtartalmáról faggatom. Mint elmondja, a községháza névjegyzéke nem pontos, sokan vannak, akiknek Gyantára szól a címük, de nem laknak a faluban, és olyanok is, akik idős korukra visszaköltöztek, de Nagyváradra vannak bejelentkezve. Valójában 250 körüli tényleges itt lakó van, emellett a tiszteletes 140 olyan házat számolt össze, amit üdülőként használnak, jórészt román nemzetiségűek, de ők csak szezonálisan tartózkodnak az ingatlanokban. A gyülekezetnek jelenleg 200 tagja van, 50-en járnak rendszeresen templomba, ami nem is rossz arány, de sajnos sok a beteg.
„Tavaly nem volt egy esketés és egy keresztelő sem, máskor sem gyakori, évente egy-kettő a jellemző, azok is inkább hazatérők Németországból, Budapestről. Ezzel szemben 14 embert temettem”
– mondja a tiszteletes, aki a lehangoló statisztikákhoz kénytelen volt hozzászokni, hiszen szolgálata megkezdésekor, 15 évvel ezelőtt sem volt jobb a helyzet, az első gyerek, akit keresztelt, a sajátja volt. Ezek után nem csoda, hogy a gyantai 1-4. osztályos magyar tagozatra összevont osztályba négy (egy nulladikos, két másodikos és egy negyedikes) tanuló jár, az óvodába pedig 10 gyermek van beíratva. A teljes létszámból csak négy református, és a nebulók nagy része vegyes házasságból származik. „Azt viszont – teszi hozzá Soós lelkész úr – el kell mondani, hogy Gyantán a vegyesházasságban élők jellemzően még mindig magyarul beszélnek otthon. Volt olyan, hogy mentem a faluban, és látom, két ideházasodott román asszony beszélget egymással. Kérdezem, mit csinálnak. Erre ők nevetve: nézze meg tiszteletes úr, itt vagyunk két román asszony, aztán magyarul beszélünk.”
Trükkös csábítás
A gyantai egyházi iskolát a kommunizmus idején államosítottak. A Református Egyház 2007-ben megnyerte az ingatlanra vonatkozó pert, és visszakapta a létesítményt, ahogy ilyen esetekben lenni szokott, rossz állapotban. Tehát a magyar tagozatot az önkormányzat működteti a feketekápolnai iskola részeként, az egyháztól bérelt ingatlanban, bár az elmúlt három évben bérleti díjat elfelejtettek fizetni. A gyermeklétszámmal kapcsolatos problémák évtizedekkel ezelőtt kezdődtek, nagyjából akkor, amikor Gyantát a szomszédos Feketekápolnához csatolták. Az intézmények elköltöztek, aztán az egyetlen munkalehetőséget jelentő kollektív is megszűnt. A lakosság kiöregedett, a földeket az emberek jobbára bérbe adják vállalkozóknak a szomszédos román falvakból, illetve egy olasz úriember is működik a faluban ilyen tevékenységgel.
A magyar tagozatos gyerekek szülei is jobbára szerény körülmények között élnek, többen magyarországi idénymunkákból tartják el magukat.
A status quo-nak számító helyzet tavaly ősszel annyiban változott, hogy a szintén létszámproblémákkal küzdő kápolnai román tagozatról megpróbálták átcsábítani a gyerekeket, s nem feltétlenül tisztességes módszerekkel.
„Szeptember első hetében minden szülőt külön-külön meglátogatott a kápolnai iskola igazgatója, és azt mondta, már csak az ő gyerekük nem iratkozott át. A szülők egymással nem kommunikáltak, így mindenki aláírta a kérvényt. Nem sokkal ez után tudtuk meg mi is, ha nem lépünk, megszűnik az iskola. A Polgármesteri Hivatal közben küldött egy feljegyzést a megyei tanfelügyelőségre, hogy nincs megfelelő épület Gyantán, ezért átviszik a gyerekeket Kápolnára. Ami érdekes, hogy erről a magyar tanfelügyelők nem tudtak. Kéry Hajnal főtanfelügyelő-helyettesként nem a magyar iskolák ügyével van megbízva, hanem a szakiskolákkal, a gyűlésre, ahol ezt az ügyet tárgyalták, nem is volt meghívva. Engem hívtak ugyan Kápolnára, a gyűlésre, ahol határozatot hoztak az iskola megszűntetéséről, de az ellenvetéseimet, miszerint a törvény szerint ezeknek a gyerekeknek, ha akarnak, joguk van magyarul tanulni, nem hallgatták meg. Közben az önkormányzat rendbe hozatta a régi gyantai polgármesteri hivatal épületét, hogy ha nem sikerül átvinni a gyerekeket Kápolnára az egyházi tulajdonban lévő ingatlanból, oda költöztessék át már a vakáció idején a magyar tagozatot, de valamiért a villanyt nem tudták bekötni. A költözésnek azért sincs értelme, mert az egyházközség saját költségén a meglévő épületbe vizesblokkot csinált, a termeket is felújíttatta, tehát amire erőnk volt, azt rendbetettük. A szülők végül kérvényt írtak a Tanfelügyelőségre és a Prefektúrára, amiben leírták, hogy át lettek verve. Az RMDSZ rengeteget segített az ügyintézéssel, Delorean Gyula alprefektus úr személyesen futkosott a papírokkal. Végül az a törvény mentett meg bennünket, mely szerint augusztus 31. után már nem lehet meglévő struktúrán változtatni, ezért a Prefektus hivatalból kezdeményezte, hogy semmisítsék meg a határozatot, így egyelőre minden marad a régiben” – foglalja össze a történteket a tiszteletes.
Erre jön a bevezetőben feltett kérdés: meddig. Hiába jelent az óvoda kis csapata utánpótlást a következő évekre, nem lehet tudni, mikor jut a magyar tagozat is a már említett egyházi gyerektábor sorsára. „Kétezertől kezdve tíz éven át szerveztünk táborokat, volt év, hogy nyaranta 5-600 gyerek is megfordult itt az egyház vendégházában. Remek kapcsolat volt az amerikai reformátusokkal, minden évben jött néhány egyetemista, akik nagyszerű programokat szerveztek. Csakhogy elterjedt valamitől – teljesen alaptalanul – hogy ez „tabăra lui Tőkés”, ezért az utolsó két évben a fogyasztóvédelemtől az állategészségügyig 4-5 hivatal is kijött büntetni. A hivatalnokok, akik kijöttek, jóindulatúak voltak, kérték a bocsánatot, de írták a jegyzőkönyvet, hogy be kell zárni. Pedig azon kívül, hogy abban az időben Tőkés László volt a püspök, és időközönként kijött a gyerekekhez a táborába, semmi konkrét köze nem volt a kezdeményezéshez. Ma is van olyan, hogy Váradon egy-egy üzletben megszólítanak, tiszteletes úr, van még tábor Gyantán, mivel az illető is oda járt” – meséli fájó szívvel Soós József .
Nem jön diplomás A megkérdezett hatvan frissen végzett pedagógus közül egy sem fogadta el az állásajánlatot, még a kiemelt fizetés ellenére sem.
Ahogy a tiszteletessel sorra vesszük a felújított templomot, a vendégházat, a már csak halotti torok idején használatos kultúrházat, egybehangzóan megállapítjuk, az infrastruktúrát sok mindenre lehet használni. Még a bekötőút is remek, teszem hozzá. „Ennek is regényes története van – vágja rá keserű mosollyal a lelkész – az az út eredetileg nem is Kápolnához tartozott, hanem Pusztahollódhoz, aminek ugye semmi érdekeltsége sincs erre, így húsz évig rá se nézett senki. Akkor azt találta ki az RMDSZ, hogy vegye át a megye, és akkor meg lehet javítani. Ez is évekig tartott, amíg, akinek kellett, lemondott róla, a megye pedig átvette, ez alatt nem is volt szabad hozzá nyúlni. Végre meglett az út, és most remekül lehet járni rajta.” Szóval, mint már írtam volt, tér lenne közösségi életre, csak nincs, aki élje, a fiatalokat pedig nehéz megtartani Gyantán, pláne odacsábítani. „Az iskola ezzel kapcsolatban szemléletes példa. Hatvan frissen végzettet kérdeztünk meg Váradon, akik nem kaptak helyet a tanügyben, hogy jönnének-e hozzánk dolgozni, de majdnem mind azonnal nemet mondott, hiába a szolgálati lakás, kiemelt fizetés. Volt egy fiatal hölgy, aki szeretett volna jönni, őt a szülei beszélték le, féltették valamitől. Ennek köszönhető, hogy jelenleg szakképesítés nélküli helyettesítő tanerőnk van. Addig nem volt gond, amíg volt egy idős tanító néni, aki Nagyenyeden végezte el a tanítóképzőt, de ő nyugdíjba ment és elköltözött az unokákra vigyázni. Aztán évekig a feleségem dolgozott itt, aki szintén szakképzett tanítónő, de a nagyobbik gyermekünk felsős lett, és nem akartuk román tagozatra adni Kápolnára, így ő hét közben benn van a gyerekekkel Váradon, benn is dolgozik a Lorántffyban.” Mivel a nagy beszélgetésben megfeledkezünk az idő múlásáról, sietve megyünk át a parókiáról az iskolába, így is csak futólag találkozom az éppen távozó iskolásokkal, s már csak két lurkót, Zolikát és Luca-t találom az óvodában Horváth Edit helyettesítő óvó nénivel. „Hét éve dolgozom itt, de nem állandó jelleggel. Volt, amikor a tiszteletes asszonyt helyettesítettem, amikor pedig ő is és az idős tanító néni is elmentek, az óvoda üresen maradt, nem jött szakképzett munkaerő, én kerültem ide. Négy éve állandó jelleggel itt vagyok, egyedül viszem az óvodát, nincs dadus, hisz kevés a gyerek” – mondja Horváth Edit.
Beszélgetésünket Luca nővérének érkezte szakítja meg, miközben a kisfiút öltözteti, ő is szíves rendelkezésemre áll. Megtudom, Rodica maga is az iskola diákja volt, őt még az idős tanító néni oktatta, akkor öten jártak az iskolába. Az 5-8. osztályba átment Kápolnára, de onnan nem tanult tovább. Itthon él a szüleivel, saját kis kertjüket művelik, illetve az édesapja Magyarországra jár át idénymunkára, dinnyeföldeken dolgozik, ezzel egészíti ki a család jövedelmét. Búcsút veszünk a többiektől, a tiszteletes úr először a régi tanterembe vezet, ahol még a felesége kezdte meg a tanítást, most régi idők relikviáival van tele. Jól látszik, az egyház az elmúlt években tényleg sokat tett annak érdekében, hogy az oktatás körülményei javuljanak. Aztán már a hatalmas, felújított templomban sétálgatva – melyet csak egy-egy kórustalálkozón tudnak megtölteni – óvatosan felteszem utolsó kérdésem Soós tiszteletesnek: jelen körülmények között miként látja a jövőt? „A dolgokat nem mi alakítjuk. Nekünk az a dolgunk, ameddig van valamink, és van akinek, tartsuk meg. Az utolsó gyerekért is ki kell állni. Én nem tudok munkahelyeket teremteni, embereket idecsábítani, pedig Gyanta messze nem rossz hely” – teszi hozzá némi reménnyel.
Már nem akarják megszűntetni
A gyantai óvoda és magyar tagozat egyelőre nem szűnnek meg, de ősszel költözniük kell.
Hogy válaszokat találjak, arra a bizonyos meddigre, tovább kérdezősködöm. Gheorghe Ioan Vid, Feketekápolna polgármestere telefonos megkeresésünkre a hivatal gyantai iskola bezárására vonatkozó törekvéseit anyagi okokkal magyarázza, mivel a református egyházzal korábban megkötött szerződés értelmében az önkormányzatnak havonta kétezer lejt kellene fizetnie az egyházközségnek (azt nem cáfolja, hogy nem fizetik), ám ez a település anyagi helyzetéhez képet túl nagy összeg. Azt is károsnak tartja, hogy nincs szakképzett tanerő. Vid hozzáteszi: már nem akarják megszüntetni a gyantai magyar osztályt, bár továbbra sem látja sok értelmét a működtetésének. Mint mondja, az előkészítőtől a negyedik osztályig összesen négy gyermek tanul itt, és bár érti, hogy a szülők anyanyelvükön taníttatnák gyermekeiket, ötödik osztálytól a községben csak románul van lehetőség továbbtanulni, ez pedig további nehézséget jelent majd a gyerekeknek, ha addigra nem tanulják meg kellőképpen a többség nyelvét. A községben csak Feketekápolnán van modern iskola, a többi településről is ide szállítják a gyermekeket. Gyantáról is iskolabusszal vinnék át a tanulókat, és ahogyan máshol meg tudják ezt szervezni, itt sem lenne gond – mondja a polgármester. „De ha a magyar református szülők úgy gondolják, hogy nem akarják Kápolnára járatni a gyermekeiket, akkor meg kell találni a megfelelő megoldást” – teszi hozzá, ami szerinte a gyantai osztály átköltöztetését jelenti az önkormányzat felújított épületébe. Ez a következő tanévben meg fog történni.
Grim András, a Bihar megyei RMDSZ alelnöke szerint a nehézségek ellenére sem szabad lemondani a szórványról. Ennek érdekében, ahol lehetett, igyekeztek az RMDSZ-körzeteket feléleszteni, vagy újakat létrehozni.
A gyantai iskolával kapcsolatban elmondja: amíg egy magyar diák is van, aki az anyanyelvén akar tanulni, annak ezt a lehetőséget biztosítani kell, ez nem lehet kérdés. Hosszú távon, ahogy a többi szórvány településen is, meg kell nézni azokat az adottságokat, amiben perspektíva lehet, és a történelmi egyházakkal összefogva egyedi stratégiákat kell kidolgozni. Gyantán fekvése miatt is adódik, hogy a turizmusban rejlő lehetőségekre lehetne elsősorban kiaknázni, a pályázatokra, illetve a magyarországi testvérkapcsolatokra építve. „Azon a településen, ahol van gazdaság, van iskola és templom, illetve a közösség megkapja a neki járó jogokat, tiszteletet, ott megmaradnak a fiatalok is” – összegez a szervezet megyei szórványügyi alelnöke.
Erdélyi Riport (Nagyvárad)

A Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes elnevezésének jogi alapjára kíváncsi Dan Tănasă
Dan Tănasă ezúttal a Méltóságért Európában Polgári Egyesület elnökeként küldte a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttesnek címzett levelét, amelyben arra kér magyarázatot, hogy mi a törvényes alapja annak, hogy az együttes ezen a néven működik.
A feljelentéseiről jól ismert Dan Tănasă a csíkszeredai Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes elnevezéséről kért magyarázatot a hivatásos néptáncegyütteshez elküldött levelében. Már a válasz is elkészült, amelyből kiderül, hogy a törvény szerint az intézmény létrehozásának és névadásának jogát is a fenntartó helyi önkormányzat gyakorolja.
A levélíró a 2013. évi 192-es csíkszeredai helyi önkormányzati határozatra hivatkozik, amelyben megnevezésként az együttes neve románul és magyarul is megjelenik.
A válasz már elkészült, és a törvényes határidőn belül továbbítják is – közölte érdeklődésünkre Füleki Zoltán, az intézmény igazgatóhelyettese. „A törvény kötelez a válaszadásra, mi betartjuk a törvényt, megválaszoljuk Dan Tănasă kérdését. Az intézmény-létrehozási jogkört a fenntartó gyakorolja, és a névadás is hozzá tartozik. Amikor a csíkszeredai helyi önkormányzat 1999-ben átvette a megyétől az együttest, akkor az Hargita Állami Székely Népi Együttes nevet viselte (románul Ansamblul Secuiesc de Stat Harghita). A fenntartó önkormányzat jogosan kifogásolta, hogy ha már állami pénzt nem kap az együttes, akkor ne legyen ez a neve” – elevenítette fel Füleki.
Hozzátette, valamilyen formában meg kellett különböztetni azt, hogy egy hivatásos vagy amatőr együttesről van szó, ezt a névnek is kellett sugallnia. A 2000. évi 39-es önkormányzati határozattal módosult a név, így lett a mostani elnevezés, románul Ansamblul Secuiesc Național Harghita Miercurea Ciuc. „Természetesen ha Dan Tănasă úr kérne ebből a határozatból másolatot is, akkor ugyancsak a 2001. évi 444-es törvény értelmében – amely előírja, hogy a fénymásolási költséget az igénylőnek kell állnia – ezeket akkor küldjük el neki, ha kifizette azt a díjat, mert betartjuk a törvényt” – magyarázta az igazgatóhelyettes.
Füleki Zoltán személyes véleménye szerint Dan Tănasă továbbra is végzi a megbízott feladatát Kovászna, Hargita, Maros megyében: zászlókat fotóz, önkormányzati intézmények elnevezésével, épületek, hivatalok feliratozásával foglalkozik. „Ez is bizonyítja azt, hogy bizonyos köröknek nem szent semmi, sem kultúra, sem egyház Keresik a kákán a csomót” – vélekedett. Az igazgatóhelyettes megjegyezte, amikor az együttes 2000-től kezdődően több világkiállításon, Hannoverben, Zaragozában, Sanghajban, majd Koreában képviselte Romániát, senkinek, még a szerződést aláíró külügyminisztériumnak sem volt kifogása a névvel kapcsolatosan. „Örvendünk, hogy Dan Tănasă felfigyelt a megalakulásának huszonötödik évfordulóját ünneplő együttesre, de jobban szeretnénk, ha a tevékenységünkkel, és nem a nevünkkel foglalkozna” – mondta Füleki.
A prefektust is támadta
Dan Tanasă korábban Hargita megye prefektusát, Jean Adrian Andrei-t sorozatos törvényszegésekben való közreműködéssel vádolta meg, és a magyar revizionizmus támogatójának nevezte, a Köztisztviselők Országos Ügynökségéhez eljuttatott panaszában pedig leváltását kérte. A magas rangú köztisztviselők országos ügynökségének fegyelmi bizottsága meghallgatta a prefektust, de nem talált törvénysértést. A feljelentőnek tavaly tavasszal küldtük el az üggyel kapcsolatos kérdéseinket, de ezekre nem válaszolt.
Székelyhon.ro

Gaál Sándor cserkészvezető pedagógusra emlékeztek
A december 13-án lapunk diákmellékletében, a Kovakőben Örökifjú cserkészet címmel megjelent egész oldalas riportban így vélekedett Gaál Sándor, a Romániai Magyar Cserkészszövetség tiszteletbeli elnöke, a 14-es számú Dr. Kovács Sándor Cserkészcsapat parancsnoka: „A cserkészetben látom egyetlen módját annak, hogy a mai ifjúságot természet-, Isten-, haza-, nemzet- és embertársszeretetre neveljük egyszerre...”
Ezt mintegy lelki hagyatékként hagyta hátra, mert a jó munkát megharcolva, az erdélyi cserkészösvényeket kitaposva, karácsony előtt hirtelen egyik napról a másikra átköltözött az Örök Hazába. Megrendülten fogadta a hírt nemcsak a cserkésztársadalom (gyermekek és felnőttek), hanem az egész város, a természetjárók közössége, az EKE-sek, a pedagógusok, mindazok, akik ismerték. Sokan búcsúztattuk a Vártemplom ravatalozójában, mielőtt hazavitték megpihenni a havadtői anyaföldbe. Gaál Sándor bátyánk sok nemzedék szívébe írta be az Isten, haza és embertárs iránti szeretetet. Jó példával elöl járt minden munkában. Pályája elején a kommandói iskolában nyúlfarmot, csemetekertet tartottak fenn, nyaranta heteket töltöttek a hegyekben. 1981-ben a Jöjjön velünk mintájára megalapította a Pro Natura természetjáró mozgalmat, 1990 májusában a szárhegyi kolostorban bejelentették a Romániai Magyar Cserkészszövetség megalakulását, melynek tizenhét évig volt elnöke. Ezután nem sokkal megalapította a Dr. Kovács Sándor Cserkészcsapatot, mellyel ötévente bejárta Berecktől Fehéregyházáig Petőfi utolsó nyolc napjának helyszíneit, ahogy a Rákóczi-évfordulók alkalmával a Rákóczi-emlékhelyeket.
Maradandó a cserkészet századik évfordulójára szervezett emléktábor. A vadas-tetői cserkészparkot éveken át szépítette, javította, táborhellyé alakította. Erdélyben egyedüli cserkészmúzeumot alapított Aranyliliom néven, melybe egybegyűjtötte a sokéves írott és tárgyi dokumentációt. A betlehemi lángért kilométereket utazott éveken keresztül, hogy a határon áthozza, és eljusson minden csapathoz, minden kisebb-nagyobb településre a szeretet lángja. Sokat pályázott, rendületlenül tervezett, mindig valami jó ügyben járt. Sohasem magáért, hanem a cserkészeiért. Tervek sokasága volt a fejében, melyekről mindig úgy tudott mesélni, hogy magával ragadta a hallgatóságot... Évekig termelte kertjében cserkészeivel és Ibolya nénivel meg Zsuzsa lányával a cukkinit, sütőtökök sokaságát, hogy aztán a tökfesztiválon finom kompót, fasírt, lekvár formájában mindenki megkóstolhassa. A Civil napokon a cserkészetet ismertette; a városnapokon cserkészei a hagyományos gyermekjátékokat lopták vissza a város tudatába; soha nem hiányzott a márciusi megemlékezésekről, magyarságismereti túrákat szervezett; bejárta a Mária-utakat, és társaival útjelzőket festett; a temetőkben a hősök sírjának gondozását szorgalmazta, és cserkészeivel halottak napja előtt rendbe tette az ápolatlan sírokat. Reméljük, az övé sohasem lesz ápolatlan, mindig lesz rajta friss virág az emlékezés és a szeretet jeleként.
A kárpátaljai és a magyarországi szövetségtől is érkeztek öregcserkészek, képviselők, hogy együtt imádkozzanak február 7-én este a belvárosi Szent József-templomban a körzeti és az erdélyi szövetség cserkészeivel, vezetőivel Sanyi bácsi lelki üdvösségéért és családjáért. Szabó Lajos kanonok, a 40-es csapat vezetője a megemlékező szentmisén elmondta, hogy a szenvedésre az egyetlen megoldás a hit. Hinni, hogy él a Megváltó, aki az utolsó napon feltámaszt. Van valaki, aki a kilátástalan helyzetben felemel, megszentel, vigasztal és bátorít. Árvaságunkban egyetlen megoldás a jóságos, szerető mennyei Atyánk. A szentmise végén a 40-es Szent György Csapat egész alakos bannerrel ajándékozta meg a családot és a testvércsapatot – amelyet ki lehet tenni a múzeumban is –, hogy örökre megmaradjon emlékezetünkben Gaál Sándor cserkészvezető pedagógus.
Józsa Zsuzsanna
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)