Kisebbségvédelem Európában címmel nyílt meg nyári egyetem a témával foglalkozó fiatal szakembereknek Piliscsabán hétfőn
A Kisebbségi Jogvédő Intézet (KJI) és a Nemzetpolitikai Kutatóintézet (NPKI) által szervezett képzéssorozat ünnepélyes megnyitóján Wetzel Tamás, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára azt mondta, hogy a nyári egyetem egyik legfőbb feladata az ismeretek átadása, a fiatal jogászok szemléletének formálása.
A nyári egyetem széles körű tudást kíván átadni a fiatal jogászoknak, akikre a jövőben jelentős szerep vár a kisebbségvédelemben - emelte ki a helyettes államtitkár. Hozzátette: fel kell hívni a figyelmet azokra a létező jogokra, amelyek a magyar kisebbségekre vonatkoznak, mert nagyon sok esetben még azokkal a jogokkal sem tudnak élni, amelyek rendelkezésükre állnak az adott országban vagy nemzetközi jogi norma alapján. Hozzátette: ez sokszor a jogi tudat gyengeségéből adódik, esetleg félelemből vagy kényelmességből. A lehetőségekkel azonban maximálisan élni kell, és „bővíteni kell azt az eszköztárat, amivel rendelkezünk” – hangsúlyozta.
Wetzel Tamás kiemelte, hogy a következő napok előadásain és workshopjain a legkiválóbb szakemberektől kaphatnak első kézből elméleti és gyakorlati ismereteket a hallgatók.
Kántor Zoltán, az NPKI igazgatója köszöntőjében többek arra mutatott rá, hogy a jogi lehetőségeket lehet tágítani. A civil szervezetek tevékenysége az érintett országokban csodálatos, és a szervezők bíznak abban, hogy az itt jelenlévők egyszer majd részt vesznek a munkájukban - fogalmazott. Az igazgató azt kérte, hogy a külhoni magyar szervezetek bátran „plagizáljanak”, vegyenek át ötleteket egymástól.
Gyeney Laura, a KJI igazgatója az MTI-nek elmondta: a hatnapos képzéssorozat célja, hogy kinevelődjön egy olyan jogászgeneráció, amelynek tagjai hatékonyan tudnak fellépni a különböző fórumokon a magyarság védelmében. Hozzátette: a nyári egyetem súlypontja a képzés, a tapasztalatcsere, valamint a résztvevők közötti együttműködés megalapozása.
A harminc fiatal jogász – hallgató, friss diplomás, doktorandusz – közül huszonkilenc a határon túlról érkezett, a résztvevőknek a Iosephinum szakkollégium ad otthont.
Székelyhon.ro

A nagyasszonyok ma is példaképek lehetnek
A Szent László Napok keretében mutatták be Ugron Zsolna Erdélyi menyegző című regényét a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemen. A könyv egyik méltatója Orbán Viktorné Lévai Anikó volt. Ezt a látogatást kihasználva beszélgettünk vele Erdélyről, a magyarságra nehezedő kihívásokról és a bemutatott regényről.
– Önnek mit jelent Erdély és a romániai magyar közösség?
– Nem is tudnám különválasztani a magyarországi magyarságot és Erdélyt. Középiskolás és egyetemista korom óta azért jövök Erdélybe, mert egy olyan kulturális közeggel találkozhatok minden alkalommal, ami nagyon izgalmas számomra. Mély és nagy élmény azt megtapasztalni, hogy az erdélyi városok milyen szervesen őrzik sajátos magyar kultúrájukat. Lehet, hogy önök ezt Erdélyben nem érzik, de nekem mindig az volt a benyomásom, hogy az erdélyi értelmiség rendkívüli módon szellős, nyitott, szabad és tág gondolkodású emberek társasága. Nyilván a többnyelvűség, a több kultúrához kötődés is magával hozta ezt a nyitottságot, a különböző kultúrához való alkalmazkodóképességet.
Jószolgálati nagykövet
– Korábban milyen alkalmakkor járt Váradon?
– A legtöbb alkalommal a segélyszervezettel jöttem. A Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat huszonöt éve működik Magyarországon, a kezdetektől dolgozunk Erdélyben. Minden évben kétszer jövünk az orvos csoportunkkal Csíkba, de az irodánk itt van évek óta Váradon. Ezúton is hadd mondjak köszönetet a munkatársainknak és a sok-sok lelkes önkéntesünknek.
– Jószolgálati nagykövetként feltehetőleg sokféle tapasztalata van. Az emberekkel való találkozás nyomán hogyan látja, melyek a Kárpát-medencei magyarság legnagyobb kihívásai? – Az egyik legfontosabb talán az, hogy kevesen vagyunk. Amióta Ukrajna és Szerbia kivételével a határon túli magyarság minden része belépett az Európai Unióba, mind gazdaságilag, mind kulturálisan lehetőség van arra, hogy szabadon éljenek az emberek.
– És miért van ez?
– Európában, Magyarországon is kevés gyermek születik, sajnos. Ennek számos oka van. Miközben a legtöbb pár szeretne gyereket, legtöbben a válság és a pénzhiány számlájára írják, hogy nem, vagy csak a tervezettnél kevesebb gyermeket vállalnak. Sokan csupán biztos egzisztenciájuk megteremtése után fognának családalapításba, mert úgy érzik, a mai bizonytalan világban egy gyerekkel vagy többel már nehezebb dolguk lesz. A társadalom átalakulóban van, s a szülési trendek is megváltoztak. Míg néhány évvel ezelőtt egy harminc év feletti nő már jóformán túl öregnek számított a gyermekvállaláshoz, mára ez már természetes. Akik fiatalabb korukban vállalnak gyermeket, negyven egynéhány éves korukban esetleg egy negyedik, ötödik gyermeket is tudnak vállalni. De ha az első gyermek harmincöt, negyven éves korban születik meg, akkor annak a családnak már nem lesz annyi gyermeke. Így nem születnek meg a „kis késeiek”. A másik ok nyilvánvalóan az is, ha nincs egy stabil párkapcsolat. És a mai világunkban az egyén boldogulásának egyre nagyobb az értéke… Látja, ezért is érdekes Ugron Zsolna regénye, ami miatt most Nagyváradon vagyok.
Sorsdöntő szerepek
– Milyen párhuzam vonható a regényben is megjelenő, régmúlt korok Erdélye és a mai helyzet között? – Nekem valahogy mindig az volt az érzésem, hogy Magyarországon mindig is más volt a nők helyzete. Már a magyar történelem kezdetén több volt, mint hitves, a gyermekek anyja vagy háza tájának irányítója. Élettársa, tanácsadója volt, sőt olykor a harcokban fegyvertársa is. A magyar nyelv nagyszerűen fejezi ezt ki: feleség, vagyis már nyelvtani értelemben is fele az urának jogban, kötelességben, gondban, jólétben, békében és veszedelemben. De van egy másik érdekes szavunk is, vagy inkább fogalom, amit főleg itt Erdélyben használtak: ez a „nagyasszony”. Ahogyan Zsolna regényének lapjain, de a kifejezés hallatán előttünk is megjelenik ez a speciális nőtípus, sőt, egész sora azoknak a nőknek, akik a maguk körében önálló, irányító, sokszor sorsdöntő szerepet töltöttek be. Ők kormányozták a házat, a birtokot, amíg a férj az ország gondját viselte, vagy küzdött a csatatéren, vagy a közügyek porondján. És sok gyereket neveltek! Zsolna könyve, az Erdélyi menyegző lapjain számos olyan nagyasszony alakította a világ folyását a középkori és kora újkori Magyarországon, aki a mai nőknek is példaképe, előképe lehet. Gyereket neveltek és ellátták a háztartást, mint a mai asszonyok, de ez a háztartás akár huszonöt-ötven fős is lehetett, és a háztájiról való gondoskodás igazi vállalkozói feladat volt, nagy felelősséggel, kényes döntésekkel. E mellett ispotályt működtettek, törődtek az elesettekkel, rászorultakkal. Kertet műveltek, a kert- és gyümölcskultúra megteremtése Erdélyben az ő nevükhöz fűződik. Bátornak, előrelátónak, okosnak kellett lenniük. Írástudók, műveltek voltak. Azért szeretem ezt a regényt, mert korhű környezetben varázsolja elénk ezeket a nagyasszonyokat, akiknek a gondjai nem sokban különböztek a mi gondjainktól. Így ez a könyv akaratlanul is segítségünkre van nekünk, huszonegyedik századi asszonyoknak a mindennapi küzdelmeinkben.
Pap István, erdon.ro

Winkler Gyula a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság egyik alelnöke
Hétfő délután választották meg az Európai Parlament szakbizottságainak vezetőit. Winkler Gyula képviselőt választották az Európai Parlament Nemzetközi Kereskedelmi Bizottsága egyik alelnökévé. Az Európai Parlament múlt csütörtökön szavazott a szakbizottságok összetételéről, azt követően, hogy szerdán döntött arról, mekkora létszámú legyen a parlament húsz szakbizottsága és két albizottsága. A bizottságok létszámát a parlamenti erőviszonyok határozzák meg. A képviselők az alábbiakban állapították meg a szakbizottságok tagjainak számát: Külügyi Bizottság: 71 tag, Fejlesztési Bizottság: 28 tag, Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság: 41 tag, Költségvetési Bizottság: 41 tag, Költségvetési Ellenőrző Bizottság: 30 tag, Gazdasági és Monetáris Bizottság: 61 tag, Foglalkoztatási és Szociális Bizottság 55 tag, Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság: 69 tag, Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság: 67 tag, Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság: 40 tag, Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság: 49 tag, Regionális Fejlesztési Bizottság: 43 tag, Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság: 45 tag, Halászati Bizottság: 25 tag, Kulturális és Oktatási Bizottság: 31 tag, Jogi Bizottság: 25 tag, Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság: 60 tag,Alkotmányügyi Bizottság: 25 tag, Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság: 35 tag, Petíciós Bizottság: 35 tag, Emberi Jogi Albizottság: 30 tag, Biztonság- és Védelempolitikai Albizottság: 30 tag. A parlamenti szakbizottságok összetételének pontosan kell tükröznie a parlament összetételét. A bizottsági helyeknek a képviselőcsoportok közötti elosztásakor a kerekítés szabályait kell alkalmazni. A nemzetközi kereskedelmi bizottság egyike a parlament húsz szakbizottságának. A szakbizottságokat egy elnökből és négy alelnökből álló büró vezeti. A tegnap délután szavaztak a szakbizottságok megalakulásáról. A szavazás nyomán a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság elnöke a szociáldemokrata Lange Bend német képviselő lett, alelnökök: az erdélyi Winkler Gyula és a francia Tokia Saifi, mindketten az Európai Néppárt parlamenti csoportjának a tagjai, illetve Jadot Yannick zöldpárti, valamint Zahadril Jan cseh képviselő. A hétfő délutáni szavazást követően a Népújság kérdésére Winkler Gyula kijelentette: – Ez a büró fogja koordinálni a bizottság munkáját a következő négy évben. A büró összetétele az Európai Parlament politikai összetételét tükrözi, és politikai egyeztetés eredménye.
– Mi az alelnökök feladatköre?
– Egyrészt vezetik a bizottság munkáját, az elnök akadályoztatása miatt vagy távollétében vezetik a bizottság üléseit. Szoros kapcsolatban dolgozunk a bizottság szaktitkárságával, amely kapcsolatot tart az Európai Tanács képviselőivel, illetve az Európai Bizottságban a kereskedelmi igazgatóság képviselőivel. Az elnök az alelnökökkel közösen megkapja azokat a dokumentumokat, amelyek bizonyos szigorított rendszerben érhetők el, tehát nem nyilvánosak. Követjük és koordináljuk a bizottság munkáját és a dossziékat.
Ugyanakkor, amikor különböző rendezvényeken, tárgyalásokon kongresszusokon, világkonferenciákon intézményesen vesz részt a bizottság, akkor a bizottság küldöttségét vagy az elnök, vagy valamelyik alelnök vezeti. Biztosítja az Európai Unió és partnerei közötti, a nemzetközi világszervezettel való összes kétoldalú vagy sokoldalú kereskedelmi, részben szakmai, részben diplomáciához közeli kapcsolatokat, és a kompetenciakörök itt is feloszlanak az elnök és a négy alelnök között, akik képviselik a bizottságot, és ezáltal ezen a területen képviselik az Európai Parlamentet.
Mózes Edith, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Új szakok indulnak a Sapientia csíkszeredai karain
Jövő héttől felvételizhetnek a diákok a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Csíkszeredai Karainak alap- és mesterképzéseire. Újdonság, hogy ősztől az eddigiek mellett két új szakot indít az egyetem, a humán erőforrás, valamint a génsebészet szakokat.
A Sapientia egyetem csíkszeredai munkatársai sajtótájékoztatón számoltak be kedden a nyári felvételi mikéntjéről és az egyetem korábbi eredményeiről. Tekintettel a Pharrell Williams Happy című videoklipjére épített kampányfilmjük sikerességére – amellyel több mint százezres nézettséget értek el az egyik videómegosztón –, a felsőoktatási intézmény a felvételi tájékoztató füzetet és a plakátokat is a „happy”, azaz a boldog szellemében készítette el. A felvételi füzetekből több mint kétezer példányt juttattak el a középiskolásokhoz.
Új szakok az alapképzésben
Az egyetem idén tizennégy szakon biztosít alapképzést, közülük kettő új: a humán erőforrás és a génsebészet. A helyek száma összesítve ugyanannyi maradt, mint tavaly, azaz összesen 550 tandíjmentes és költségtérítéses van, viszont a két új szak bevezetésével a szociológia szak helyeit megosztották. Így ebben az évben mindössze hét-hét tandíjmentes, illetve 18-18 költségtérítéses helyet hirdettek meg a szociológia és a humán erőforrás szakokon, tízet-tízet pedig a génsebészet szakon. A csíkszeredai Sapientia minden szakjának költségtérítéses helyén egy évre 250 eurót kell fizetni.
Mesterképzések
A fordító és tolmács mesterszakra 12 tandíjmentes, illetve 16 tandíjas helyet hirdettek meg, ezen a szakon egy évre 500 eurót kell fizetni a költségtérítés helyekre, a többi három mesterképzésre 250 eurót. A vezetés és szervezés szakon 25 tandíjmentes és 20 tandíjas helyre, a fenntartható biotechnológiák szakon tíz és tíz, illetve a kommunikáció és közkapcsolatok szakon 22 és 28 helyre lehet jelentkezni idén.
Felvételi időpontok
A Műszaki és Társadalomtudományi Kar, valamint a Gazdaság- és Humántudományok Kar szakjain július 14-én kezdődik a felvételi. A humán szakokra július 22-ig lehet iratkozni, a gazdasági, a műszaki, valamint a társadalomtudományi szakok esetében pedig július 24-én zárul le a felvételi időszak, rá egy napra, 25-én minden szakon eredményt hirdetnek. A beiratkozási díj nem változott a tavalyhoz képest, idén is 50 lej. Az érdeklődők a felvételivel kapcsolatosan részletes információkat az egyetem honlapján, a www.sapientia.ro oldalon, vagy személyesen az intézmény titkárságán kaphatnak.
Érettségi felkészítők ingyenesen
A sajtótájékoztatón továbbá elhangzott, azt tapasztalták az elmúlt években, hogy egyre több olyan diák jelentkezik a Sapientiára, akik tudatosan ezt az egyetemet választják. Arra viszont idén sem számítanak, hogy a nyári felvételin betelnének a meghirdetett helyek, ezért több mint valószínű, hogy ősszel is szerveznek felvételit. Pap Levente, a Gazdaság- és Humántudományok Kar kari kancellárja a téma kapcsán elmondta, az egyetem is hozzájárult ahhoz, hogy sikeresebben teljesítettek az érettségiző diákok, hiszen már három éve, hogy ingyenes érettségi felkészítőket tartanak. Azt tervezik, hogy az őszi pótérettségire is szerveznek ilyen felkészítőket román és matematika tárgyakból.
Visszatekintő
Kósa István, a Műszaki és Társadalomtudományi Kar dékánja elmondta, az volt a céljuk, hogy minél több csíkszeredai és csíki szülőt és diákot szólítsanak meg, hogy bizalmat alakítsanak ki az egyetem iránt. Ennek érdekében több rendezvényt, nyílt napot, konferenciát, vetélkedőt és kulturális programot szerveztek. A tavaly bekapcsolódhattak az Erasmus programba, így Európa-szerte 14 felsőoktatási intézménnyel van szerződésük, így a sapientiás diákok és a tanárok is élhetnek a csereprogram lehetőségeivel.
Barabás Hajnal, Székelyhon.ro

Őstörténetünk nyomában (Magyar örökség honismereti szabadegyetem és tábor)
Tegnap reggel megnyitotta kapuit a Baróton első alkalommal megszervezett Magyar Örökség honismereti szabadegyetem és tábor.
A hagyományőrző szándékkal létrehozott tábor célja, hogy a magyar őstörténet-kutatás eredményei ne csak a szakma, hanem a széles közönség számára is elérhetőek legyenek; szándékuk az is, hogy az erdővidéki turizmus fellendüléséhez hozzájáruljanak. Az esemény házigazdája, Erdővidék Múzeumának vezetője, Demeter László köszöntőbeszédében Rika királyné Erdővidék-szerte közismert legendáját elevenítette fel.
Demeter László mondotta, ahol évszázadok óta ilyen szép történet él, ott egy most életre hívott szabadegyetemnek helye van: őstörténetünkkel komolyabban kell foglalkoznunk, s ápolnunk kell hagyományainkat. Barót polgármestere, Lázár-Kiss Barna András az Erdővidéken született és a magyar kultúra fejlődéséhez jelentősen hozzájárulókról emlékezett meg, a szervezőket pedig hosszú távú támogatásáról biztosította. Obrusánszky Borbála történész társszervezői minőségében üdvözölte a neves szakembereket és az érdeklődő barótiakat, majd úgy fogalmazott, abban bízik, a táborban elhangzó értekezések sok újdonságot tartalmaznak, és izgalmasak lesznek, a történészek, nyelvészek és kutatók pedig közelebb kerülnek ahhoz, hogy történelmünk néhány, még homályos foltja eltűnjön.
Demeter László Erdővidék történelméről és kulturális örökségéről tartott vetített képes előadást. Rumi Tamás a rovásírás oktatásáról beszélt, Dimaadzsav Erdenebátor mongóliai régész-történész A hun zöld áldozat, Czeglédi Katalin nyelvész, szlavista-turkológus Nyelvünk és őstörténetünk gyökerei címmel értekezett, Thiele Ádám mérnök videofilmes előadást tartott a középkori vaskohászatról és a természeti népek vaskohászatáról. Az első nap beszélgetőesttel és Bangzragcs Bajar Rasaan szikla billogai dokumentumfilmjének szabadtéri vetítésével ért véget.
Hecser László, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tanév végi számadás a Sapientián
Kedden délelőtt a Sapientia EMTE marosvásárhelyi Műszaki és Humántudományok Kara által szervezett sajtótájékoztatón az idei sikerek mellett a többi között ismertették a jövőbeni terveket, a bentlakás építésének ütemét, az idei felvételi menetét, a meghirdetett szakok és helyek számát, a nyári szakmai gyakorlatok előnyeit.
Dr. Kelemen András, a Sapientia EMTE marosvásárhelyi karának dékánja ismertette a 2013/2014-es tanév kiemelkedő eseményeit, a sikereket, a különleges megvalósításokat, az egyetemen kívüli tevékenységek során elért eredményeket, melyek az intézmény hírnevét öregbítik. A legnagyobb sikernek könyvelte el, hogy diákjaik közül sokan önként kezdenek olyan feladatok megoldásába, kutatómunkákba, melyek hónapokig tartanak, ám ők fáradtságot nem ismerve készülnek a megméretésekre, ezáltal számtalan országos és külföldi versenyen, tudományos diákköri konferenciákon bizonyítják felkészültségüket.
„Sok esetben önmaguknak diktálják a ritmust, ez az, amire szükségünk van, ezek az emberek fogják a társadalmat előre vinni” – mondta az intézményvezető. A záróvizsgák is sikeresek voltak, a tizenegy alapképzési szakból hat esetében a Sapientia szervezte azokat. A 198 végzős hallgatóból 187-en jelentkeztek államvizsgára, közülük 182-en sikeresen tették le. Év végi visszatekintőjében sikernek könyvelte el azt is, hogy az oktatási hullám nem nyelte el intézményüket. Az októberben kezdődött bentlakásépítés gyorsított kisfilmjét is bemutatták, mely ugyancsak számottevő megvalósításának számít. Előreláthatólag szeptemberben 240 diáknak szállást tudnak biztosítani. 1.200-1.400 diákra számítanak, nagy részük a három székelyföldi megyéből kerül ki, ezért az elszállásolási lehetőség biztosítása elengedhetetlen. A diákbentlakásban egy közösségépítő centrum lehetőségét is látják, a kollégiumi diákközösség légkörének megteremtése érdekében. A 2015. július 15-ig megvalósuló teljes centrum éttermet, konferenciatermet is magában foglal majd. A teljes mértékben anyaországi finanszírozásból megvalósuló építmény értéke 14,5 millió lej. Az eddigi építkezés 9 millió lejbe került. A jövő évi tervek között szerepel az intézmény akkreditációjának a felújítása is.
Megemlítették a tavaly kezdődött és idén augusztusban újra megtartandó érettségi felkészítőket, melyeket az érettségi előtt álló diákok körében népszerűség övez. A nyári szakmai képzések kapcsán dr. Forgó Zoltán, a gépészmérnöki tanszék vezetője a duális képzések előnyeit ismertette, mely az elméleti és gyakorlati oktatás szerves összefonódását jelenti. Cégekkel ápolnak szakmai kapcsolatokat, ezáltal a diákok a tanévek során részmunkaidőben sajátítják el a szakmai ismeretek gyakorlati részét. A tanszékvezető szerint ennek egyik pozitív példája, hogy az egy hete sikeresen államvizsgázott hét diáknak máris állása van, közülük ötnek Erdélyben. A Plasmaterm Rt. igazgatója, dr. Kolozsváry Zoltán elmondta, hogy a Nyugaton bevált duális képzést a Sapientián évek óta alkalmazzák, amit nagyon hasznosnak tart, hisz ezáltal a frissen végzettek szakmai tapasztalattal is rendelkezhetnek. Mint mondta, sokkal célravezetőbb egy ipari egységnek, ha úgy vesz részt a képzésben, hogy maga részére neveli ki a szakembereket. A nemzetközi projektekben való részvétellel felcsillantják a perspektívát, hogy itt is el lehet érni valamit, nem csak külföldön. Dr. Máté Márton elmondta, hogy az elméleti és a gyakorlati oktatást, valamint a kutatást nem szabad különválasztani. A tehetséggondozás az igazi tehetségek felkarolását jelenti, amit ha a diák is őszintén akar, a tanár sikerélményként könyvel el. Mint mondta, a gépészmérnöki hivatás örömét az igencsak megújult szakma szépsége mellett – mely számítógép-ismeretet és villamosmérnöki tudást is igényel –, a mindennapok biztonsága is jelenti.
Pálosy Piroska, Népújság (Marosvásárhely)

Szigetlét
Délvidék felfedezése
A Külhoni Magyar Újságíró-egyesületek Konvenciója (KMÚEK), amelynek tagja a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) is, több mint nyolc évvel ezelőtt, 2005 májusában alakult meg Szegeden, és azóta évente legalább kétszer rendszeresen találkoznak a tagszervezetek. Munkája eredményeként az elmúlt időszakban jelentősen felélénkült a külhoni magyar médiumok közötti kommunikáció.
Általában kétszer tart fórumot, ahol megvitatják az újságírás terén mutatkozó legújabb kihívásokat, problémákat, megvalósításokat. A tavalytól egy új programmal jelentkeznek. A Kárpát-medencei magyar újságírók egy-egy Kárpát-medencei régióban médiatábort szerveznek, és elkészítik annak a régiónak a kismonográfiáját. Az első tábor tavaly Erzsébetlakon volt, a szerbiai Bánságban. A KMÚEK májusi tatrangi tanácskozásán ennek a munkának az eredményét, Erzsébetlak monográfiáját mutatták be a vajdasági újságírókollégák. – Reményeink szerint ez a program is hagyománnyá válik, s még az idén azon fáradozunk, hogy Erdélyben is összehívjunk egy ilyen tábort. Talán már az őszi KMÚEK-találkozóra elkészül az erdélyi szórványt bemutató kötet, nyilatkozta a tanácskozáson Ambrus Attila, a Brassói Lapok főszerkesztője, a KMÚEK társelnöke.
Az első sikerélmény, hogy együtt voltunk
A riporttábor szervezője a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesülete (VMÚE) volt. Az egyesület 2003-ban alakult meg, tagságának túlnyomó része a legnagyobb vajdasági magyar szerkesztőségekben dolgozik, de az egyesület nyitott a helyi lapok, rádiók és televíziók felé is. A VMÚE egyik alapítója és állandó résztvevője a Külhoni Magyar Újságíró-egyesületek Konvenciójának. A VMÚE elnöke, Tóth Lívia szerint Erzsébetlak olyan település, ahol riporteri kíváncsiságát mindenki ki tudta elégíteni. – Szerencsésen egy tető alá tudtunk ülni többen egy olyan Nagybecskerek közeli faluban, Erzsébetlakon, ahol a közelben szlovákok, katolikus bolgárok, románok, szerbek élnek. Az első sikerélmény az volt, hogy együtt voltunk. Bár közhelynek tűnik, de jó leülni és beszélgetni.
A másik sikerélmény az volt, hogy az elkészült írásokat kötetben jelentettük meg. Maga az írás ugyanis még nem könyv. A könyvet el kell készíteni, meg kell szerkeszteni, képileg, szövegileg is. Úgy gondolom, hogy csinos kis küllemet tudtam kölcsönözni a könyvnek, mert ez volt az én feladatom, és így kötetben, két borító közé fogva, gondolom, nemcsak írások ezek, hanem könyv is. Nem baj, ha kevesen olvassák el, nem baj, ha a polcon marad, egyfajta dokumentum, hogy 2013-ban milyen emberek éltek azon a területen, milyen történeteket mondtak el. Tóth Lívia szerint azért választották Közép-Bánátot, illetve Erzsébetlakot, mert oda a vajdasági újságírók is ritkábban jutnak el, pedig ezen a vidéken sok jó kezdeményezés van, amelyekről a Kárpát-medencében is érdemes hírt adni. – Mi a falusi turizmusra, a konyhakertészek munkájára, a Császár-tó természetvédelmi területre, az écskai Lázár-kastély történetére hívtuk fel a figyelmet, de az erdélyi Háromszék lap újságíróját, Ferencz Csabát például az itteni katolikus bolgár lakosság élete érdekelte – tette hozzá a VMÚE elnöke. A kiadvány megjelenését a Bethlen Gábor Alap támogatta, a fotókat Bencsik István, Ferencz Csaba, Kecskés István, Léphaft Pál, Martinek Imre és Tóth Lívia készítették.
*** Erzsébetlak (szerbül Belo Blato, szlovákul Biele Blato, németül Elisenheim) a Vajdaság Közép-bánsági körzetében helyezkedik el, Nagybecskerektől 17, Belgrádtól 60 kilométerre, Lukácsfalva és Écska közelében. A vidék 74 méteres tengerszint feletti magassága enyhén kiemelkedő szigetet képez, valószínű, hogy a területe egykor szigetet alkotott a Pannon-tengerben. Nyugatról a Tisza, délnyugatról a Béga folyó övezi, keletre számos halastó található.
A község a német bánsági Határőrvidék területén 1866-ban jött létre, Torontálszécsányból jött katolikus németekkel telepítették be. A Határőrvidék feloszlatása után, 1872-ben Torontál vármegyéhez csatolták. 1876-ban a Tisza áradása az egész falut elpusztította, lakosai elköltöztek. 1887-ben (a Magyar katolikus lexikon szerint 1888-ban) telepítették be ismét szlovákokkal, magyarokkal, bolgárokkal. Jelenlegi, mintegy 1.500 fős lakosságát is zömében ez a három nép alkotja, de élnek a faluban szerbek is.
A katolikus templomot Árpád-házi Szent Erzsébet tiszteletére 1896-ban emelték, az evangélikusoké pedig 1902-1903-ban épült.
A falut övező 1600 holdnyi földterületből csak mintegy 600 hold művelhető. A kertészet mellett a lakosság jelentős része halászattal is foglalkozott, valamint a nád kitermelése és értékesítése is bevételt hoz több család számára. Az utóbbi időben a településen fellendülőben van a falusi turizmus is.
Mózes Edith, Népújság (Marosvásárhely)

A nemzeti integráció lehetőségei (Martosi szabadegyetem)
A nemzeti integráció jövőbeli lehetőségeiről, a külhoni magyar közösségek céljairól és a magyar kormány nemzetpolitikájának eddigi eredményeiről beszéltek magyar politikusok a felvidéki magyarság legnagyobb nyári rendezvénye, a martosi szabadegyetem nyitónapján tegnap.
A nyitónapon a Felelősséggel és hűséggel avagy Új lendületben a nemzetpolitika címmel tartott fórumon Potápi Árpád János, nemzetpolitikáért felelős államtitkár, Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke és Duray Miklós, a Szövetség a Közös Célokért elnöke beszélgetett a magyar nemzetpolitika aktuális kérdéseiről. Potápi Árpád János hangsúlyozta: mindent meg kell tenni azért, hogy sikerüljön mozgósítani mindenkit a magyar kormány és a külhoni magyarság közös céljainak érdekében. E célok sorában említette a külhoni, azon belül a felvidéki magyarság érdekképviselete erejének fokozását is. Leszögezte, hogy a magyar kormánynak a Felvidéken egy partnere van, és ez a Magyar Közösség Pártja (MKP). Mint mondta: Szlovákiában ma az MKP az a párt, amely a helyi magyar közösség céljait képviseli. Hozzátette: a Most–Híd szlovák–magyar párt nem etnikai magyar párt, ugyanakkor azzal is a jó kapcsolat fenntartása a cél, de ez a kapcsolat nem lehet olyan, mint egy magyar párttal.
Szász Jenő az erdélyi és a felvidéki magyar közösség aktuális helyzetéből kiindulva azt fejtegette, hogy Szerbia európai integrációjának folyamatában a délvidéki magyarok érdekében minden lehetőséget ki kell használni, mivel erre az integráció után sokkal kevesebb lehetőség adódik majd. Sem Pozsony, sem Bukarest, sem Belgrád nem érdekelt abban, hogy a külhoni magyarság jövője biztosítva legyen – mondta. Hozzátette: a külhoni magyar közösségek helyzetének javításához alapvető változtatásokon keresztül vezet az út.
Duray Miklós arról beszélt, hogy a rendszerváltozásig a nemzettudat gyengülése volt megfigyelhető, amit olyan sajnálatos, de jellegzetes példák is mutattak, mint az, hogy a felvidéki magyarokat nemzettársaik esetenként csehekként vagy csehszlovákokként említették. Úgy vélte, a rendszerváltozás utáni két évtizedben viszonylag kevés konkrét lépés történt annak érdekében, hogy a nemzeti integráció stratégiai céljait megvalósítsák. Az integrációra való valós felkészülés első jelei 2010 után mutatkoztak meg – mutatott rá Duray, aki szerint ennek köszönhetően mára sikerült közelebb jutni az integráció céljának eléréséhez. Ennek példájaként egyebek mellett a nemzetpolitikai államtitkárság létrejöttét és a Wekerle-terv alapgondolatának megfogalmazását hozta fel. Ez utóbbi – mondta – a Kárpát-medencét egy gazdasági egységeként fogalmazza meg, ami nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy sikerüljön újrateremteni a szülőföld megtartó és eltartó szerepét.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Florea: vegyes iskola marad az Unirea
Egyetlen magyar diák sem távozik a marosvásárhelyi Unirea Főgimnáziumból – jelentette ki szerdán Dorin Florea polgármester, aki szerint erről a római katolikus egyházzal is megállapodott az önkormányzat.
Az elöljáró szerint a tárgyalások során arra a döntésre jutottak, hogy az Unirea gimnázium továbbra is kétnyelvű tanintézet marad, és szerződést terveznek kötni az egyházzal, miszerint az 25 évre haszonbérbe adja az önkormányzatnak az ingatlanegyüttes főépületét.
A polgármester szerint ezért cserébe az önkormányzat hajlandó lenne tárgyalásokat folytatni az egyházzal arról, hogy a hátsó kis épületben létrehozhassák a tervezett magyar tannyelvű II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnáziumot.
Az elöljáró elmondta, a tárgyalások során a római katolikus egyháznak visszaszolgáltatott főépület megvásárlásának lehetősége is szóba került, ehhez azonban a Vatikán beleegyezésére is szükség lenne. Rámutatott, a 25 éves haszonbérleti szerződés viszont jogilag lehetővé teszi az önkormányzat számára az épület felújítását, amire a katolikus egyház nem lenne képes.
„Egy önkormányzat nem tolerálhatja, hogy egy ekkora presztízsű intézményben múlt századi körülmények uralkodjanak” – mondta Florea, a felújítás szükségességét hangsúlyozva. Mint rámutatott, a tárgyalások során a katolikus egyház balázsfalvi kollégiumának esetét használták mintául. „Hiszek a papok bölcsességében, akik bebizonyították, hogy ebben a városban a közösség a fontos, és hogy az egyház, akárcsak az iskola, a közösségért van” – idézte az Agerpres az elöljárót.
Mint arról beszámoltunk, a katolikus iskola megalapításáról az önkormányzatnak kell döntenie, a legutóbbi, keddi tanácsülésen azonban nem került napirendre a téma, ugyanis a hivatal jegyzője korábban törvénytelennek nyilvánította az erre vonatkozó határozattervezetet.
Krónika (Kolozsvár)

A hátraarc matematikája
A jelek szerint ugyanis az európai polgári kezdeményezés ügyében indított perben kialakult tudathasadásos állapot nemcsak kormányválságot idézett elő, de a szövetség löszfalán is peregni kezdett a homok.
Aminek láttán az ember hanyatt-homlok csomagolni kezd, nehogy az építménnyel együtt szánkózzon a hegy aljáig. Miután a tegnapi Kelemen–Ponta-tárgyalások a papírformának megfelelően sehová sem vezettek, a Szövetségi Állandó Tanács tagjai pénteken elvileg gyors döntést hozhatnak, hiszen az RMDSZ elnöke a román álláspont gyökeres megváltoztatásától tette függővé a magyar párt kormánytagságának fenntartását.
Minél közelebb kerülünk azonban az igazság órájához, a sebből egyre több cérna dugja ki a végecskéjét. Az talán senkinek sem okoz meglepetést, hogy a „régi sólymok” újabb kompromisszumra biztatják a döntéshozókat, ők már csak ilyenek: semmit sem tanulnak, semmit sem felejtenek. A maradni vagy nem maradni kérdés azonban eddig alig sejtett belső ellenzékkel szembesítheti Kelement.
A polgármesterek derékhada, illetve a tőlük nagy mértékben függő képviselők és szenátorok ugyanis olyan többséget alkotnak, amely gond nélkül leszavazhatja a távozáspártiakat. Márpedig a szövetség káderpolitikájának áldásos következménye nyomán a szavazatgeneráló elöljárók többsége számára a kormányon maradás, a méltóság megőrzése nem elvi kérdés, hanem leaszfaltozott kilométerekben, beüzemelt vízhálózatokban mérhető állapot.
Értékválságos világunkban a hasonló megvalósítások még mindig könnyebben válthatók szavazatokra az önkormányzati választásokon, mint az elvi szilárdság. És ezekre a szavazatokra az RMDSZ vezetőinek legalább akkora szükségük van.
Bár a brazil–német után most tanácsosabb lenne hosszú ideig nem beszélni esélylatolgatásokról, nem tehetjük meg, hogy elhallgatjuk: a zászló most leginkább annak áll, hogy Kelemen Hunor lemond kormányzati tisztségeiről, az RMDSZ viszont marad a kabinetben. Szomorú a kép: a hadvezér hátraarcot vezényel, a sereg azonban menetel tovább.
Csinta Samu, Krónika (Kolozsvár)

A magyar jövőről a Partiumi Írótáborban
Idén a X. Partiumi Írótábort szervezte meg a Partiumi Magyar Művelődési Céh és a Partiumi Írótábor Egyesület. A Hagyomány, haladás, megmaradás című színvonalas és programokban gazdag rendezvénynek a nagyváradi Góbé csárda adott otthont.
Az írótábor zárónapján Barabás Zoltán költő, a Partiumi Írótábor Egyesület elnöke köszöntötte a jelenlévőket, majd ezután átadta a szót a rendezvény állandó vendégének és támogatójának, Tőkés László európai parlamenti képviselőnek, aki még mielőtt elkezdte volna az előadást, megemlékezett Tüzes Bálint költőről.
Egyházi, politikai és nemzeti ökuménia
„Az egyneműsítő politikák ellen fel kell lépni, és a szabad, egyesült Európa megszorító keretei között, a totalitárius vagy globalista rendszerekkel szemben a magyar út megtalálására kell törekednünk” – jelentette ki a volt református püspök a Szárszó – múlt, jelen, jövendő címmel tartott értekezésén. Az 1943-as balatonszárszói írótalálkozón és konferencián a befejezéséhez közeledő háború várható következményeivel, illetve az ország sorsával vetettek számot. „A jelenben egy vértelen pusztulásnak vagyunk a szenvedő alanyai” – mutatott rá Tőkés László utalva a vészjósló népszámlálási adatokra, a magyarság fogyatkozására. Az EP-képviselő a szárszói példa követésében látja a megoldást, és azt tanácsolja, gondolkozzon együtt a civil szféra, az egyház és a politikum azon, hogyan lehetne megállítani a fogyatkozást, hiszen ugyanúgy cselekedtek 1943-ban is Balatonszárszón. „Keressük az egyházi, politikai és nemzeti ökuménia útját” – mondta az egybegyűlteknek.
„A nagy ellenség ellen nagy lelket kell növeszteni”
Németh László küzdelme a magyar jövőért címmel tartott ezután előadást Pomogáts Béla irodalomtörténész. „A háborús események végső kimenetelének és az ország, illetve a nemzet várható sorsának megítélése adott feladatot és tartalmat az 1943. augusztus 23–29. között a népi írótábor vezető személyiségei, mindenekelőtt Püski Sándor által megrendezett szárszói találkozónak” – kezdte az értekezést az irodalomtörténész. Majd a következőképpen folytatta: A tanácskozás harmadik napján Németh László tartott előadást, ami Szárszói beszéd címmel vált a magyar politikai irodalom egyik klasszikus művévé. Nem váratlanul szólaltatta meg Németh László a történelmi felismeréseit és szorongásait, előzményei között ott találhatók az 1942-ben rendezett lillafüredi írótalálkozón és az 1943-ban Nagyváradon tartott előadások, valamint az a polémia, amelynek során Népi író címmel fejtette ki nézeteit. Váradon fiatal hallgatóság előtt beszélt arról, hogy a kisebbségi sorsból szabaduló erdélyi magyarok előtt milyen tennivalók állnak. Annak fontosságára figyelmeztetett, miszerint a kisebbségi sorsban kialakított és tanúsított közösségi erkölcsöt (felelősségvállalás, józan számvetés és az egymás iránt tanúsított szolidaritás) a többségi helyzetben is fenn kell tartani. Pomogáts Béla Németh Lászlót idézte: „A nagy ellenség ellen nagy lelket kell növeszteni. Engem a világháború rémségei közt ez tölt el csaknem optimizmussal: Európában sokkal több erkölcs lappang, mint hittem. A kis népek, csoportok, egyének hősiesebben védik jellegüket, mint a civilizáció langyos fürdője után várni lehetett. Még a magyarságban is javára csalódtam. Nos, a kisebbségi embernek, akár magyar, vagy holland, vagy hindu, ilyesformán kell hűségben, halálraszántságban, áldozatkészségben fokozottan fegyverkeznie. Az elnyomás arzenáljai ellen a katakombák arzenáljait kell megépítenünk.”
Németh László sejtelmei beteljesedtek
Visszatérve a Szárszói beszédre Pomogáts Béla elmondta, Németh László féltve a magyarságot előrevetítette, milyen súlyos következményei lesznek a szovjet megszállásnak, illetve a magyar értelmiség közéleti szerepvesztésének. „Én ezt a háborút – idézte a beszéd egyik lényeges megállapítását az irodalomtörténész – az első pillanattól mély pesszimizmussal néztem. Nemcsak a háború pusztításaitól: megszállásoktól, bombázásoktól, a legjobbak elhurcolásától féltettem azt, amit idáig csináltunk, sokkal inkább a háború utáni rendezéstől. Az az üdvösség, amellyel Európa fog megajándékozni, nem az lesz, amely társadalmunk halk folyamataiban készül. Nem is lehet, hisz azokat odakinn senki sem ismeri. Előrelátható volt, hogy kívülről neveznek ki ránk megváltókat, s mint minden kinevezésnél, ennél is a protekció érvényesül: a dugaszban levők közül az lesz a poglavnik, akit a külföldön élő tanácsadók s hazai sugalmazóik a legalkalmasabbnak tartanak. Mondjuk-e, hogy ezek a tanácsadók – még a jóindulatúak is – keveset tudnak a magyarság valódi állapotáról, a rosszindulatúak pedig első dühükkel épp az ellen fognak fordulni, ami itt a bennszülöttek védelmére fölépült, s az ő illetékességüket vitássá teheti.” Pomogáts Béla elmondta, amitől itt Németh László féltette a magyarságot, az néhány esztendő múlva bekövetkezett. A jelenlévők közül többen is bólogattak, hiszen bőségben voltak a tapasztalatoknak.
Az értelmiség Noé bárkája
A másik fontos megállapítása Németh Lászlónak az előadó szerint az volt, amit az értelmiségről mondott. A szárszói felszólaló számos írása tanúsítja, hogy az értelmiségi társadalom utópiájában találta meg azt a szellemi és erkölcsi stratégiát, amely hite szerint képes lehet kivezetni az emberiséget és a magyarságot a modern kor folyamatos válságaiból. „Én az osztálytalan társadalmat, ha az nemcsak névleg van meg, de az emberek műveltségében is, másnak, mint értelmiségi társadalomnak el sem tudom képzelni. Ez az osztály az, amely a többit lassan magába ölelheti. (…) Értelmiségi foglalkozásukat föladhatják, válthatnak munkakönyvet, elmehetnek szőlőt kapálni, azt azonban ott is tudniuk kell, hogy értelmiségi emberek, és ma az értelmiség a Noé bárkája. Benne ring az a hagyomány, küzdés, emlék, amit az izgalomba jött emberiség tán hajlandó volna föláldozni. S benne menti magát a jövő nagy utópiája is: az osztályok valódi összeölelkezése – egy megtisztult értelmiségi kultúrában” – idézte az irodalomtörténész Németh Lászlót. Pomogáts Béla kijelentette, a két stratégiai mondanivaló szorosan összefügg egymással. A magyarság és a magyar értelmiség sorsát nem is lehetett volna egymástól elválasztani – tette hozzá. Ebben a tekintetben a szárszói szónok nemcsak ideológusnak, hanem jövendőmondónak is bizonyult, hiszen a magyar értelmiség szinte folyamatos közéleti szerepvesztésének a veszedelmét és következményeit jól érzékelte. A szárszói szónok beszéde éppen azt szolgálta, hogy ezt a veszélyt valamiképpen elhárítsa, legalább úgy, hogy a magyar értelmiség legyen tudatában annak, mi történik hazájával és mi történik vele. E tekintetben Németh László gondolatai hét évtized elteltével sem veszítettek aktualitásukból.
Szárszó öröksége
Szakolczay Lajos műkritikus Szárszó élő öröksége címmel tartott előadást (aminek szövegét teljes terjedelemben már leközöltük hétfőn az értekezésnek a ’43-as találkozóról és jelentőségéről való átfogó jellege miatt). „A tanácskozás egyik tanulsága többek között az, hogy ne hagyjuk magunkat – mutatott rá az előadó. Az a miénk, amit kikövetelünk. Imádkozással? Építéssel! – mondta, majd hozzátette: A minőségtégla – e nélkül nincsen tartós fal – ott lebegjen szemünk előtt, s mikor az egyiket a másikra tesszük, gondoljunk őseink századok óta vívott csatáira. A népi írók mozgalma a Zrínyitől Illyésig tartó utat erősítette avval, hogy visszaadta önbecsülésünket. Megacélozta tartásunkat, kiegyenesítette gerincünket.”
Fleisz János történész ezután bemutatta Gábor Ferenc Egy falu, melynek nem látni mását. Köröstárkány monográfiája és Életem viharának emlékére. Köröstárkány fekete húsvétja című kötetét, melyet a méltató és a szerző is egyaránt hiánypótlónak nevezett. Gábor Ferenc kijelentette, több helytörténeti írásra lenne szükség, illetve arra, hogy mindezeket oktassák az iskolákban, hogy a diákok ismerjék meg a múltat helyi vonatkozásban is. Ezt követően Meleg Vilmos színművész versműsort adott elő, többek között József Attila Balatonszárszó, Kosztolányi Dezső Milyen sötét-sötét a Balaton, Csukás István Szárszó, nyár és a Vonat kattog, valamint Rónay György Szeptemberi csönd című művét szavalta el.
Elismerés és reményteljes búcsú
Díjátadással zárult a rangos rendezvény. Idén a József Attila-díjas Mezey Katalin budapesti prózaírót, költőt, műfordítót részesítették elismerésben, akit Ködöböcz Gábor irodalomtörténész méltatott. „Mezey Katalin példaszerű hűségről, felelősségről és rendületlen elkötelezettségről árulkodó pályáján végigtekintve jó okkal juthatnak eszünkbe Pál apostol Korinthusbeliekhez írott második levelének kétségbeesésben is méltóságot, reménytelenségben is reménységet, erőtlenségben is erőt sugárzó szavai: »Mindenütt nyomorgattatunk, de meg nem szoríttatunk; kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldöztetünk, de el nem hagyatunk; tiportatunk, de el nem veszünk«” – mondta Ködöböcz Gábor a köszöntés végén.
Miután Tőkés László átnyújtotta a díjat Mezey Katalinnak, Barabás Zoltán megköszönte az egybegyűlteknek a részvételt és azt, hogy ez a családias, meghitt hangulatú rendezvény létrejöhetett, valamint búcsúzóul reményteljesen arra biztatta az egybegyűlteket, jövőre is legalább ilyen szép számban vegyenek részt, ahogy azt idén is tették.
Ladányi Norbert, Reggeli Újság (Nagyvárad)

Napirendre tűzte az Európai Tanács a székelyföldi önkormányzati határozatokat
Az Európai Tanács keretében működő Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusának bürója megbízta a kongresszus megfigyelő bizottságát, hogy tárgyalja meg azokat a határozatokat, amelyek a székelyföldi önkormányzatoktól sorra érkezve hitet tesznek egy autonóm Székelyföld létrejötte mellett – tájékoztat a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) sajtószolgálata.
A július harmadikai ülésén megtárgyalt kérdést követően a bizottság levélben kérte fel Románia illetékes miniszterét, hogy fejtse ki a témában a kormány álláspontját. Ezekről a büró tájékoztatta Gyergyószentmiklós és Makfalva polgármesterét is, akik elutaztak Kisinyovba a bizottság ülésére, hogy ott szóban is tájékoztatást adhassanak a küszöbön álló közigazgatási átalakítás veszélyeiről.
Tamás Sándor, a Kovászna megyei önkormányzat elnöke és Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere közös levélben fordultak a megfigyelő bizottság elnökéhez, amelyben azt kérték, hogy a bizottság legközelebbi kihelyezett ülését tartsa Sepsiszentgyörgyön, hogy legyen lehetőségük a helyszínen tájékozódni.
A fejlemények azt bizonyítják, hogy a bizottság tisztában van a helyzet súlyával, s az annak megfelelő figyelmet szenteli neki. Indokolt esetekben számítani lehet a nemzetközi szervezetek figyelmére, következésképpen Románia nem hajthatja végre a közigazgatási átszervezést a vállalt kötelezettségei megszegésével.
Azért, hogy Székelyföld esélyei tovább javuljanak, továbbra is elengedhetetlen, hogy azok az önkormányzatok, amelyek még nem fogadták el a határozatot, tűzzék azt haladéktalanul napirendre, majd elfogadásuk után postázzák az összes megadott címre. A nemzetközi fórumok további fellépése nagy mértékben függ attól, hogy a közeljövőben még hány határozatot kapnak kézhez – hívja fel a figyelmet az SZNT.
Székelyhon.ro

Külhoni magyar vezetők tanácskoztak a Kárpát-medencei fejlesztési lehetőségekről
A Kárpát-medencei gazdaságfejlesztési lehetőségeket tekintették át külhoni magyar szervezetek képviselői szerdán a Kárpát-haza Fejlesztési Fórumon, a budapesti Parlamentben.
A Nemzetstratégiai Kutatóintézet által szervezett konferencián Borbély Károly, Románia energiaügyi államtitkára az RMDSZ által összeállított gazdaságfejlesztési tervet, az Erdély 2020 dokumentumot ismertette, amelynek kimunkálását – mint mondta – nagyon komoly előkészítés előzte meg, és számos egyeztetést folytattak róla. A tervről szólva kitért egyebek mellett az erdélyi magyar gazdák területalapú támogatására és az építőipari vállalkozások versenyképességének növelésére. Szavai szerint nagyon sok magyar vállalkozó érkezett az elmúlt években Erdélybe, és ösztönzik is őket a szerepvállalásra. A politikus összegzése szerint a román-magyar üzleti kapcsolatokat fejleszteni kell a jövőben. Mátis Jenő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnöke a Mikó Imre-tervet mutatta be, rögzítve: a gazdaságfejlesztés kulcstényező. Erdély egy átgondolt fejlesztési tervvel Magyarország egyik legfontosabb üzleti partnerévé válthat – mutatott rá, hozzátéve: jövőképük az, hogy megteremtsék a "Kelet Svájcát". Kiemelt helyen említette az agráriumot, egyúttal problémaként hozva az értékesítési lánc hiányát.
Farkas Iván, a felvidéki Magyar Közösség Pártjának alelnöke felszólalásában a Baross Gábor-tervet, a Felvidék regionális gazdasági fejlesztési tervét ismertette. Az ebben foglalt kitörési pontok, fejlesztési tervek között említette a határon átnyúló és a határmelléki közlekedési infrastruktúra bővítését – jelezve, hogy újabb Ipoly- hidak épülhetnek –, az autógyárak beszállító háttériparának fejlesztését, a Felvidék élelmiszeriparának újjáélesztését, a helyi gazdaságfejlesztést, a régió erőforrásaira való építkezést és a vidéki turizmus lehetőségeinek kiaknázás-t. Kiemelte továbbá a közbeszerzési szabályozás átalakításának, valamint a szakoktatás korszerűsítésének szükségességét.
A Vajdasági Magyar Szövetséget vezető Pásztor István arról beszélt, hogy a bemutatott tanulmányok mind kiválóak, de őszre el kell jutni az operatív programok megfogalmazásáig, és meg kell teremteni az ehhez szükséges intézményrendszert, valamint az anyagi forrásokat, amelyek három helyről jöhetnek össze: abból az országból, ahol az adott magyar kisebbség él, az Európai Uniótól, valamint az anyaországból.
Népújság (Marosvásárhely)

A bánsági hídépítő, Maderspach Károly
A bánsági Maderspach Károly életét és munkásságát mutatta be Budapesten, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeumban, egy időszakos kiállítás keretében, Maderspach Kinga, ükunoka. A kiállításon sok családi és múzeumi tárgy látható, a most napvilágra került, különleges hídtervekkel együtt.
A „Hidakat épített időn, s folyókon át...” című kiállítás, 2014. augusztus 3-ig még megtekinthető.
A Nyugati-Kárpátok folyói fölött, a vad ruszkai havasok sziklás völgyeiben építette meg 1833-ban, a világ elő vonóláncos öntöttvas ívhídját Maderspach Károly. A reformkor híres vasgyárigazgatója volt, akit József nádor is meglátogatott ruszkabányai üzemükben, és aki hídügyben vitában állt Széchenyi Istvánnal. Akit Kossuth Lajos a kormánnyal szemben támogatott, és aki Bem tábornok magyarországi utolsó óráiban szállást adott a hadvezérnek. Maderspach Károly tehetséges hídépítő mérnök és kiváló kohász volt, aki feláldozta életét családjáért és a hazájáért. A Bánság e híres mérnökembere Magyarország első vashídját építette meg, és megalapítója lehetett volna Magyarország hídépítő iskolájának, ha életét és karrierjét nem töri ketté az 1848–49-es forradalom.
Ruszkabányán (Rusca Montana) már alig lelhetők fel nyomai a hajdani vasgyárnak, pedig valamikor igen gazdag és virágzó üzem volt. Nándorhegytől egy bekötőút visz a völgybe, ahol áll még a Maderspach ház, és ahol egy szép emléktábla őrzi Károly és felesége Buchwald Franciska emlékét. Friss virág jelzi mindig, hogy még ma is vannak, akik emlékeznek rájuk. Köszönet érte.
Maderspach Kinga ükunoka, Nyugati Jelen (Arad)

Băsescu: önvédelmi reflex a román külügy lépése
Továbbra is bizonytalanság övezi, hogy az RMDSZ kormányból való kilépéséhez vezet az, hogy a külügyminisztérium Románia nevében az Európai Bizottság mellett lépett be abba a perbe, amelyet a szövetség és az Európai kisebbségek Föderatív Uniója (FUEN) indított az uniós testület ellen kisebbségjogi ügyekben.
Megszólalt az ügyben Traian Băsescu államfő is, aki szerint az RMDSZ nem lép ki a kormányból, a külügy pedig helyesen járt el. Az államfő szerint az RMDSZ-nek tudnia kell, hogy a román állam reflexszerűen reagál, amikor támadják a politikáját.
Úgy vélte, Románia korrekt, példaértékű kisebbségi politikát folytat, és megjegyezte: Kelemen Hunor, aki arra panaszkodott, a külügy nem tájékoztatta előzetesen szándékáról, szintén nem tájékoztatta a román államot, amikor az RMDSZ beállt a polgári kezdeményezés mögé. Úgy vélte egyébként, hogy az RMDSZ kormányon marad. „Ismerem a hagyományaikat és a gondolkodásmódjukat” – jegyezte meg, hozzátéve: a szociáldemokratáknak a szövetség nélkül is megvan a többségük.
Verestóy Attila, az RMDSZ szenátora csütörtökön úgy vélte: az RMDSZ-nek kormányon kell maradnia, ezért további párbeszédet és alkut lát szükségesnek. Halász Ferenc, a szövetség Temes megyei szervezetének elnöke szerint ugyanakkor az RMDSZ „bizonyos mértékig” kiléphetne a kormányból, például lemondhatna a politikai funkciókról, így a miniszterelnök-helyettesi és a helyi, kormánynak alárendelte intézmények vezetői tisztségéről, hogy így jelezze: elégedetlen a helyzettel.
Eközben Biró Zsolt, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke arra biztatta az RMDSZ-t: ne engedjen a szociáldemokratáknak csak azért, hogy hatalmon maradhasson.
A Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Civil Fóruma nevű szélsőséges szervezet eközben üdvözölte a román állam álláspontjaként tálalt külügyi lépést. A soviniszta, magyarellenes megnyilvánulásairól hírhedt szervezet a kommüniké szerint „megelégedéssel nyugtázza a külügyminisztérium szükséges, határozott, korrekt és elvszerű” lépését.
A szervezet szerint a per tárgyát képező, a kisebbségi jogok uniós szintű rögzítését célzó Minority SafePack nevű polgári kezdeményezés megnyitná az utat az „etnikai fantazmagóriákon alapuló, szecesszionista destabilizáció” előtt, az európai illetékesek pedig megértették azt a veszélyt, amelyet magában hordoz.
Az RMDSZ ultimátumát, miszerint kilép a kormányból, ha a külügy nem módosítja álláspontját, olcsó zsarolásnak tekinti, és úgy véli, nem a külügy lépése, hanem az RMDSZ gerjeszti a feszültséget.
A szélsőséges szervezet ezért felszólítja a kormányt, hogy tegye félre a politikai számítást, mivel most jött el a legjobb alkalom arra, hogy „kidobják a kormányból az RMDSZ-t összes, a román adófizetők pénzéből jól fizetett emberével együtt”, mivel a civil fórum szerint a magyarok, akiket „a hamis történelem kísértetei szálltak meg”, továbbra is parazitaként akadályozzák majd a jó kormányzás lehetőségét.
A soviniszta szervezet egyúttal üdvözölte azt is, hogy a román külügy minden érdemi magyarázat nélkül elutasította a Nagyváradra és Marosvásárhelyre tervezett magyar konzuli irodák megnyitását.
Mint arról beszámoltunk, az RMDSZ és a FUEN annak nyomán perelte be az Európai Bizottságot az Európai unió bíróságán, hogy az illetékesség hiányára hivatkozva – azzal próbálva érvelni, hogy a kisebbségi ügyek rendezése az egyes tagállamok hatáskörébe tartozik – elutasította a polgári kezdeményezés érdemi vizsgálatát.
A román külügyminisztérium ennek nyomán az Európai Bizottság oldalán belépett a perbe, a hivatalos magyarázat szerint azért, mert a román állam érdeke az, hogy a kisebbségi ügyek továbbra is az állami szuverenitás keretén belül maradjanak. Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke, a román kormány miniszterelnök-helyettese ugyanakkor szombaton leszögezte: nem tartja elképzelhetőnek a kormányzati szereplés folytatását, ha a külügy nem lép vissza, hiszen az RMDSZ abba a helyzetbe került, hogy a kormány tagjaként alperesként szerepel abban a perben, amelyet ő maga indított.
Victor Ponta miniszterelnök ugyanakkor azt mondta: az állam politikáját érintő kérdésekben nem hajlandó alkut kötni a magyar szervezettel.
Az RMDSZ Szövetségi Állandó Tanácsa (SZÁT) pénteken vitatja meg, hogy a szövetségnek a kialakult helyzet miatt ki kell lépnie a koalícióból, vagy sem. Ponta és Kelemen várhatóan hétfőn ül újra tárgyalóasztalhoz.
Biró Rozália kormányon maradna
Kormányon kell maradni a kisebbségvédelemhez, a pálya széléről nem lehet alakítani a játékot – vallja Biró Rozália. Az RMDSZ Bihar megyei szenátora csütörtöki nagyváradi sajtótájékoztatóján hangsúlyozta, hogy nem pusztán a kormány és a kisebbségek között van szükség konszenzusra, hanem a kormány nyilatkozatai és tettei között is.
Rámutatott arra, hogy miközben Titus Corlăţean külügyminiszter „példaértékűnek” tartja a romániai nemzeti kisebbségek helyzetét, addig az elmúlt fél évben legalább négy nemzetközi szervezet fogalmazta meg az ezzel kapcsolatos hiányosságok és szorgalmazott előrelépést a diszkrimináció és az etnikai feszültségek visszaszorítására.
„Nem mondhatjuk tehát, hogy nincs értelme ezzel foglalkozni. Ha a tízes skálán osztályoznom kellene a kisebbségi helyzetet, akkor a törvényekre 8,5-öt adnák, a gyakorlatba ültetésre viszont 5,5-öt” – magyarázta. A Minority SafePack paragrafusait újfent bemutatva hangsúlyozta, hogy az a már meglévő törvényekre alapoz és semmi veszélyt nem jelent a tagállamok szuverenitására. „Csupán a kisebbségek szerepét erősítené meg az unióban” – szögezte le.
A SZÁT pénteki ülése kapcsán Biró a Krónikának úgy fogalmazott: „Én arra számítok, hogy bölcsen fogunk dönteni. Az én értelmezettemben pedig a bölcs döntés egyet jelent a kormányon maradással.”
Balogh Levente, Vásárhelyi-Nyemec Réka, Krónika (Kolozsvár)

Egyesülettel és kiadványokkal jogaink ismeretéért
Az Erdélyi Magyar Ifjak kezdeményezésére készült el a Jogaink Romániában magyarul című kötet, amelyet Kis Júlia és Kató Katalin ügyvédek szerkesztettek. Közben egyesületet hoztak létre, továbbá újabb kiadványokat is készítenek.
A Jogaink Romániában magyarul című kötet első könyvbemutatójára márciusban Kolozsváron került sor, illetve jelenleg is zajlik az a székelyföldi körút, amely alkalmával ingyenesen juttatják el minden magyar anyanyelvű számára a munkát. A körút sepsiszentgyörgyi megállóján, csütörtökön Sorbán Attila Örs, az EMI elnöke és Kis Júlia ügyvéd beszélgettek a könyvről.
Sorbán Attila Örs elmondta, a hétköznapi embernek nem minden esetben van lehetősége informálódni, hiszen ha interneten keresgél, akkor gyakran régi passzusokat talál, mivel ezeket nem frissítik folyamatosan. Emellett problémát jelent az is, hogy a román nyelvű törvények értelmezése gyakran az ügyvédeknek is kisebb-nagyobb gondot okoz, így közérthető formában, magyarra fordíttattak több területet is. Összesen húsz fejezetre osztották a könyv tartalmát, köztük az érdeklődők olvashatnak öröklésről, család-, büntető-, illetve munka jogról, valamint kisebbségi anyanyelvhasználati jogokról is.
Kis Júlia ügyvéd, a könyv egyik szerzője hozzátette, a különböző fejezetek elején található egy román-magyar fogalomtár, és a törvényes keretek is meg vannak jelölve. Ezeken kívül különböző intézmények weboldalai és azok elektronikus posta címe szerepel a törvények átfogó ismertetése előtt.
Az ügyvéd, elmondta, eddigi tapasztalatai alapján a leggyakoribb probléma az erdélyi magyarság körében, hogy nem értik a törvénykezést, gyakran nem tudják milyen irányba induljanak a jogorvoslás terén, továbbá sok esetben túl későn fordulnak szakemberhez. Utóbbi esetre Sorbán Attila Örs adott valós példát: amikor egy kolozsvári diák nem volt hajlandó aláírni egy jegyzőkönyvet, a rendőr ezen cselekedete miatt büntetést rótt rá ki. Mivel több, mint két hónap múlva eszmélt fel az egyetemi hallgató, hogy törvénytelenség áldozatává vált, sajnos már nem volt mit tenni az ügy érdekében.
A kötet szerkesztésének ideje alatt különben létrehozták a Jogaink nevű egyesületet, amelyről Kis elmagyarázta, a jövőben azért fog működni, hogy a segítséget igénylőknek információkkal szolgáljanak. Mint mondta, jelenleg egy újabb kiadványon is dolgoznak, amely főként a kiskorúakat és fiatal felnőtteket érintő törvénykezést taglalja majd. Céljuk, hogy minél több jogászt, illetve szakembert bevonjanak munkájukba, továbbá egy internetes fórum beüzemeltetését is kilátásba helyezték. A honlap lényegében véve egy ingyenes tanácsadó szolgálatként működne, ugyanakkor jogi témában írt cikkeket is feltennének.
A könyvbemutatón több alkalommal is hangsúlyozták, hogy sem a könyv, sem pedig az elkövetkezendőkben kiadandó jogi kisokos nem helyettesíti az ügyvédeket, illetve a törvénykezésben jártas szakembereket, csak útmutatókként szolgálnak. A körút következő állomása pénteken Székelyudvarhely és Csíkszereda, szombaton pedig Nyárádszeredában, Csíkszentmihályon és Marosvásárhelyen hallhatnak és juthatnak hozzá ingyenesen az érdeklődők a kiadványhoz.
Bencze Melinda, Székelyhon.ro

Börtönnapló írásban és képben
A XX. század ideológiai harcaiban nem csak a tömegeket manipuláló, érvényesülni akaró politikai gesztusok voltak jelen, a megfélemlítés, az ellenőrizhetőség kiépített aparátusa szörnyeket szült. A szókimondó, meg nem alkuvó, netán szervezkedésbe kezdő ellenzékiekből gyártottak szörnyeket, megszégyenítve, bemocskolva barátok, családtagok előtt is.
Ahogy az egykori elítélt Pietsch Miklós fogalmaz, a drákói szigorral fellépő, politikai megrendelésre vagdalkozó ügyészek lemetszették az elítélteket a társadalom testéről. A szabadulás után többségük próbált megválni az átélt rémképektől, a hosszas megaláztatás nyomasztó emlékeitől, bármilyen személyes tárgytól, ami az igaztalanul nyakukba vart bűnök miatti börtönévekre utalt. Volt viszont, aki az átélt borzalmas időket kibeszélte magából napló, versek vagy éppen a vizuális művészet nyelvén. Így tett a kommunizmus legkegyetlenebb erdélyi közösségi megtorlásában, a Szoboszlay-perben elítélt Pietsch Miklós is, aki írásban és képben ragadta meg az embert próbáló, de lelket-szellemet kovácsoló éveket. Pietsch Miklós Aradon született 1934-ben. Családjuk, a Hunyad megyei Fehérvíz falu régi famíliája a Bágya nevet viselte, ahová beházasodott sziléziai származású nagyapja. 1946-ban kisajátították a fehérvizi birtokot, és a család Miklós édesanyjának városába, Aradra került. Itt házukban gyakran megfordult Szoboszlay Aladár plébános és báró Huszár József földbirtokos, a Szoboszlay-féle szervezkedés főszereplői. Az 1957-es letartóztatások után Pietsch Miklósnak és édesapjának, dr. Pietsch Béla ügyvédnek az volt a bűne, hogy lakásukba fogadták és szóba álltak a kommunizmusellenes szervezkedőkkel, amiért fejenként több mint tíz évet kaptak. 1964-es szabadulása után Pietsch Miklós építészmérnöki diplomát szerzett, és az 1970-es évek közepén Sepsiszentgyörgyön dolgozott, majd családjával a németországi Heidelbergbe telepedett. Önképző módon, de komoly érdeklődéssel fordult a képzőművészet tanulmányozása felé, és az impresszionizmus szellemében festett kisebb méretű képeket. A művészi hajlamot édesapjától örökölte, aki autodidakta festő és sikeres színműíró volt. A meghitt boldog élet színtereiről vett csendéletek és erdélyi táj- és faluképei mellett a fiatalon megélt szörnyű, pokolian nyomasztó börtönévek dermedt világát is kifestette magából, de ezúttal már nagyméretű vásznakon. Évtizedekkel a börtönévek után írta meg Börtönnaplóját és ragadta meg képben a megélt sérelmeket, elfásító zártságot. A börtönsorozat kompozícióit már nem az impresszionizmus lágy jegyeivel festi, az átélt emberi lét alsó határait súroló nyomorúság a könyörtelen expresszionizmus és a szürreális látásmód elemeivel tör fel e vásznain. A börtönkörülmények szorongató zártsága a legőszintébb emberséget hozza ki az elítéltből. Így ír erről naplójában: „A legfontosabb, hogy ne felejtsek el semmit. Amivel még rendelkezem, az a gondolkodás és emlékezés képessége. (...) Ez az én életem, és ezzel így fogok gazdálkodni. Küzdeni fogok azért, hogy minden másodpercét értékesen töltsem. Ökölbe szorítom kezem, és nagyot sújtok a levegőbe.”
A kívülálló szemlélő számára lidércálomszerű, távoli fantázia látványa nyílik meg e Pietsch-festményeken. Az ember fizikai és lelki gyötrődését az alkotóban felgyülemlett embertelen, kiszolgáltatott helyzetek vezérelték, valahogy úgy, ahogy ezt Hieronymus Bosch és Francisco Goya klasszikus műveiről ismerhetjük. A Pietsch-képeken nemcsak a látott, de a közvetlenül megélt lelketlen borzalmak barnássárga, sápadt monotóniája ragad meg. Ez látható például a Sárga cellában című kép beszűkült terű, az egymásrautalt rabok feszélyező létének, de megmaradt emberségének megragadásában, vagy a sokalakos Jönnek az ökrök című, a munkalágerben nyüzsgő, a leves érkezésére összetömörült elítéltek személytelen, már-már állativá torzult arcán. A ma Németországban élő Pietsch Miklós úgy döntött, e börtönsorozat festményeit a Székely Nemzeti Múzeumnak adományozza. Így nemcsak egy egyedi meglátású műalkotás-sorozattal lettünk gazdagabbak, de a Pietsch-képek a korábban politikailag ellenvéleményen gondolkodók és az erdélyi magyarság XX. századi megaláztatásait, börtönben – és nemcsak ott – átélt szenvedéseit, a társadalom szélére sodrását dokumentálja erős kifejező erővel.
Sántha Imre Géza, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Külhoni vezetők gazdaságfejlesztési tanácskozása
Kárpát-medencei gazdaságfejlesztési kérdésekről tanácskoztak külhoni magyar vezetők és anyaországi szakpolitikusok a július 9-én megszervezett Kárpát-haza Fejlesztési Fórumon. A magyar Parlamentben megrendezett találkozón Mátis Jenő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnöke a Mikó Imre Tervet ismertette.
A Nemzetstratégiai Kutatóintézet által szervezett konferencia céljául tűzte ki, hogy olyan fórumot biztosítson a közélet határon túli formálóinak, melyen a gazdaságpolitikai kérdések megvitatásán túl, lehetőség nyílik a hosszabb távú stratégiák kidolgozására és összehangolására is. A tanácskozás résztvevői szorgalmazták a Kárpát-medencei társadalmi-gazdasági integrációt, valamint bemutatták az általuk kidolgozott fejlesztési koncepciókat és programokat.
Potápi Árpád nemzetpolitikáért felelős államtitkár elmondta: a magyar kormány a következő évben kiemelten szeretné kezelni a Kárpát-medencei szakképzést, melyre olyan stratégiai pontként tekintenek, ami meghatározó szerepet tölthet be a külhoni magyarság gazdasági fellendülésében is. Mivel a nemzetpolitika sarkalatos kérdéseit az elmúlt kormányzati ciklusban sikerült tisztázni, így – Potápi szerint – a közeljövőben csak mindezek finomhangolására lesz szükség. E munka elvégzésében számítanak a külhoni szervezetek képviselőire is, hiszen a határokon átívelő magyar együttműködés egy átfogó gazdasági stratégiai kidolgozásának is záloga lehet. A Nemzetstratégiai Kutatóintézet által kidolgozott Kárpát-haza fejlesztési koncepció a magyar Országgyűlés által elfogadott területfejlesztési koncepcióra épül 2030-as kitekintéssel, melyet a külhoni szervezetek ide vonatkozó elképzeléseivel egészítenek ki.
Mátis Jenő az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnökeként vett részt a konferencián, ismertetve a 2013-ban elkészült Mikó Imre Tervet. A Nemzetgazdasági Minisztérium szakmai támogatásával elkészült dokumentum megalkotásában, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácson kívül, részt vett a Nemzetgazdasági Minisztérium Kárpát-medencei Térség Gazdaságfejlesztési Főosztálya, a VÁTI Területi Tervezési és Értékelési Igazgatóság, valamint a Nemzetgazdasági Tervezési Hivatal is. Az erdélyi szakemberek bevonásával elkészült tervezet célja volt, hogy egyrészt átfogó módon térképezze fel Erdély gazdasági helyzetét, valamint rávilágítson azokra a stratégiai pontokra, melyek kitörési lehetőségként határozhatóak meg a gazdasági térben. Mivel a 2010-es magyarországi kormányváltás óta beállt gazdasági fordulatnak köszönhetően nagyobb szerephez juthatnak a külhoni magyarság javaslatai, így esélyesnek tűnik, hogy a Mikó Imre Tervben megfogalmazott javaslatok is kellő támogatást szerezhetnek. Mátis Jenő véleménye szerint a gazdaságfejlesztést kulcsfontosságú területként kell kezelnie mindannak, aki hosszútávon gondolkodik a magyarságot illetően. Az EMNT alelnöke rámutatott: Erdély egy átgondolt fejlesztési tervvel Magyarország egyik legfontosabb üzleti partnerévé válthat, különösen akkor, ha a Mikó Imre Tervben megfogalmazottak szerint, sikerül a régiót „Kelet Svájcává” tenni. Mátis Jenő kiemelt területként határozta meg az agráriumot, egyúttal problémaként hozva egy átfogó értékesítési lánc hiányát.
Horkay Nándor, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet Kutatási Stratégiai és Koordinációs Igazgatóságának vezetője a rendezvényen bemutatta A Kárpát-haza Fejlesztési Koncepció 2030 című dokumentumot. Az abban megfogalmazott új nemzetpolitikai paradigma alapeleme a nemzetegyesítés, valamint a Kárpát-medencei társadalmi-gazdasági integráció. A koncepcióban megfogalmazott célok egyike egy magyar fejlesztési ügynökség létrehozása, melynek hatásköre átnyúlna az anyaország határain, ezzel is integrálva a külhoni térségek magyarok lakta vidékeit.
A megszervezett tanácskozáson, a külhoni vezetők közül, jelen volt Farkas Iván, a felvidéki Magyar Közösség Pártjának alelnöke, valamint Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetséget vezetője is. Kósa Lajos, a FIDESZ alelnöke a Megyei Jogú Városok Szövetségét képviselte, Jakab István, a parlament alelnökeként Kövér László házelnök üzenetét tolmácsolta.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács sajtóirodája, Nyugati Jelen (Arad)

A kolozsvári piarista templom Szent Cecília kórusának elindítója és névadója, Márton Áron püspök
A kolozsvári piarista templom Szent Cecília kórusának krónikája elnevezésű album Tomcsicsuk Matild krónikás kézírásos feljegyzései révén becses hely- és egyháztörténeti adalékokat őrzött meg az utókor számára.
1956 júliusában felröppent az örvendetes hír, Gregoria tisztelendő nővér énekkar szervezésébe kezdett. A leendő tagok nagy örömmel fogadták a hírt – a bejegyzések szerint – „Hiszen lesz végre egy kis közösség, ahol Isten dicsőségére dolgozhatnak!” A jelentkezési kedvet még jobban fokozta, amikor Gregoria nővér bejelentette, hogy „a Püspök úr [Márton Áron] óhaja volt, hogy a piarista templom »mintatemplommá« legyen. S őt bízta meg, hogy énekkart szervezzen, melynek komoly munkája és hivatása lesz!”
A többször megemlített Gregoria tisztelendő nővér – „polgári” nevén – Forrai Magdolna (Magyarszék, Baranya vármegye, 1918. január 22. – Debrecen, 1983. március 17.) tanárnő legfontosabb életrajzi adatai: A gimnáziumot Debrecenben a Svetits Intézetben végezte. 1934-ben belépett a Miasszonyunkról nevezett szegény iskolanővérek rendjébe, 1938-ban tett örök fogadalmat. A kolozsvári Marianum római katolikus tan- és leánynevelő intézetben kezdett tanítani. Kolozsvárt, 1944-ben jelent meg a népzene iránti elkötelezettségét tanúsító monografikus szintű műve: Népi zenénk a nemzeti öntudat fejlesztésében. 1948-ban – a szerzetesrendek felszámolásának időszakában – fizikai munkás és kántor-karnagy. 1965-től egykori Alma Matere, a debreceni Svetits Leánygimnázium ének-zene tanára. Domokos Pál Péter ösztönzésére 1958 és 1959 nyarán Kájoni János Cantionale Catholicum egyházi énekeskönyve alapján részletes és alapos népének-gyűjtést folytatott Háromszék, Udvarhely és Csík megyében.
Gyulafehérvárt, 1957 májusában Gregoria nővér a kórus ügyében Márton Áron gyengélkedése miatt nem tudott személyesen beszélni a Püspök atyával, csupán levélben tudta előterjeszteni az énekkar kérését.
„Szeretett jó Püspök Atyánk!
Énekkarunk a napokban elhatározta, hogy levélben fog jelentkezni szeretett Püspök Atyánk előtt. Közös óhaj és ragaszkodás volt elindítója ennek a levélnek.
De ez a levél nem csupán betűkből fog állani! Hanem élő, eleven, hálás szívekből, melyeket énekkarunk tagjai tesznek a holt betűkön keresztül szeretett Püspök Atyánk – elindítójuk – elé és kérik, hallgassa meg gyermekeit.
Az első szavunk tele van köszönettel és hálával! Köszönjük, hogy énekkarunk létesítésével nekünk alkalmat adott, hogy tevékenyen dolgozhassunk: Isten dicsőségén és a lelkek megszentelésén. Ez a kettős célunk nagy örömmel és lelkesedéssel tölt el mindnyájunkat!
De köszönjük azt is, hogy énekkarunk által valami közösségbe kerülhettünk, aminek hiányát kiszikkadt lelkünk már évek óta szomjazta. Létszámunk szaporodása is ezt bizonyítja: sokan áhítoznak a külső hajsza után egy kis lelki oázisra. Itt pedig ez vár reánk! Szeretett vezetőnk – Gregoria tisztelendő nővér – nemcsak énekelni tanít, hanem észrevétlenül a lelkünket is neveli, és közelebb viszi az Úr Jézushoz! Meg is áldja őt ezért a jó Isten! Így a legnehezebb, fárasztó napok után is örömmel sietünk az énekpróbákra, mert itt lelkünk telítődik és kipiheni az élet okozta fáradságot.
S nem utolsó sorban köszönjük, hogy »liturgikus« énekkar lettünk, s így rendre megismerjük, megszeretjük az igazán szép egyházi zenét, és megtanuljuk azt értékelni!
A sok jóért mondunk tehát köszönetet szeretett Püspök Atyánknak, mert óhajával, megbízásával ezt létrejönni engedte. Hálás imánk kíséri ezért fárasztó, sok gonddal teli életét és munkáját!
Énekkarunk hő kívánsága már, hogy meg legyen keresztelve, nevet kapjon. Ezért nagyon szépen kérjük szeretett Püspök Atyánkat, tessék számunkra nevet választani és továbbra is őrködni munkánk, fejlődésünk felett!
Egy másik tervünk az, hogy énekkarunk örökítse meg egy Krónikában munkájának főbb eredményeit, fejlődési menetét. De ezt a Krónikát szeretnék, ha Püspök Atyánk áldása nyitná meg, és ezzel indulhatna útjára. Ezért kérjük, tessék nekünk elküldeni néhány soros áldását!
Ígérjük, hogy a jövőben, a szent zenében való buzgósággal, mindig nagyobb elmélyedéssel és áhítattal akarunk helyt állani, hogy így szeretett Püspök Atyánk óhaját tehetségünk szerint megvalósíthassuk.
Áldó kezét szeretettel csókolják hálás gyermekei:
Kolozsvár, 1957. II. 11.
a »névtelen« Énekkar tagjai”
A kórus levelének átvétele után a Püspök Atya megüzente, hogy írásban fogja véleményét kifejteni. Gépírásos válasza a feladást követően egy hét múlva érkezett meg a címzetthez.
„D. a J. Kr.!
T. FORRAI M. GREGORIA NŐVÉRNEK
Kolozsvár
A kolozsvári piarista templom énekkarának jelentkezését és eddigi munkájáról való beszámolóját örömmel vettem.
A buzgó énekesek és lelkes vezetőjük munkájára Isten áldását kérem. Hogy pedig ne legyenek „névtelenek”, ajánlom Szent Cecíliának, az egyházi zene égi pártfogójának nevét.
Gyulafehérvár, 1957. február 14-én
FŐPÁSZTORI ÁLDÁSOMMAL:
+ Áron
püspök”
A kórus tagjai vezetőjükkel együtt örömmel olvasták az erdélyi püspök székhelyéről érkezett levelet. Szent Cecília római szűz vértanúban a 15. század óta a zenészek, a hangszerkészítők és a szent zene védőszentjét tisztelhették. Rövidesen Márton Áron levelére adandó válaszukat is megfogalmazták, melyet a következő megszövegezéssel küldtek el a kolozsvári egyházi szkólát elindító és névadó Püspöküknek.
„Szeretett jó Püspök Atyánk!
Örömmel vettük áldást küldő levelét. Hálásan köszönjük, hogy énekkarunk nevet kapott Püspök Atyánktól.
Egyben szeretettel meghívjuk március 3-án tartandó első egyházzenei ájtatosságunkra.
Ígérjük, minden erőnkkel azon fogunk dolgozni a jövőben, hogy Püspök Atyánk óhaja szerint az Isten dicsőségét előmozdítsuk a lelkekben.
Áldó kezét hálás szeretettel csókolják
Kolozsvár, 1957. II. 25.
gyermekei:
a »Cecília Énekkar« tagjai”
A gyulafehérvári püspökség épületében 1957. június 6-tól tíz évig házi őrizetben lévő Márton Áronnal még az írásbeli diskurzus is nehézségekbe ütközött. Ezen időszak alatt arról természetesen szó sem lehetett, hogy székhelyét elhagyhassa, s részt vehessen Erdély másik városában megtartott egyházi jellegű rendezvényen. Ezért nem tudott élni a Szent Cecília kórus szíves invitálásával, hogy személyesen győződhessen meg vallásos elkötelezettségükről és magas szintű zenei énektudásukról. Meghívásukat örömmel fogadta, de annak el nem fogadható okát természetszerűleg nem indokolhatta meg. Főpásztori áldásával igyekezett áthidalni az őket elválasztó földrajzi távolságot, hogy lélekben mégiscsak találkozhassanak.
„D. a J. Kr.!
Tisztelendő FORRAI M. GREGORIA nővérnek
Kolozsvár
Templomi hangversenyükre szóló meghívójukat köszönettel vettem.
Köszönöm a meghívást s még inkább a »Szent Cecília kórus« szép munkáját.
A kórus lelkes tagjainak és érdemes vezetőjüknek a Szűzanya oltalmát kéri, és főpásztori áldását küldi
Gyulafehérvár, 1958. december 12-én.
+ Áron
püspök
Tisztelendő
FORRAI M. GREGORIA
nővérnek
KOLOZSVÁR”
Az eddig közöletlen levelekből is kitűnhet, hogy Isten szolgája, Márton Áron a zenét, mint különlegesnek minősített művészeti ágat az akkori rendkívül nehéz politikai és gazdasági viszonyok közepette is igyekezett támogatni, és annak egyháza értékrendjében a megillető helyet biztosítani. Minden bizonnyal egyetértett Johann Sebastian Bach megállapításával: „Minden zene célja [...], hogy Isten dicsőségét zengje, és kikapcsolódást nyújtson a lélek számára; ahol ezt nem tartják szem előtt, ott nem zene szól, csak pokoli lárma.”
A napjainkban működő Szent Cecília kórus a kolozsvári Szent Mihály-templomban teljesíti a liturgikus események során Isten dicsőségére vállalt egyházzenei szolgálatát.
Sas Péter, Szabadság (Kolozsvár)

A református egység ereje
Kelemen Hunor: apránként foglaljuk vissza a tereket
Több mint 3 ezren vettek részt tegnap a Sepsiszentgyörgyön megrendezett VII. Magyar Református Világtalálkozón, amely keretében leleplezték Kálvin János reformátor egészalakos szobrát a vártemplom alatti Kálvin téren. Az egész napos rendezvény számos programot foglalt magába, minden korosztályt megszólított.
– Sepsiszentgyörgyön az elmúlt 500 esztendő alatt a reformátusság megmutatta, hogy élni akaró közösség, amely építkezett, jövőt álmodott, a református Székely Mikó Kollégiumot megalapította, és századokon át nevelte, ápolta felnövekvő generációit – jelentette ki megnyitó beszédében ft. Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke. – Ma sem szeretnénk egyebet tenni, azt szeretnénk, hogy a világ reformátusai ránk figyeljenek: ez a nép élni akar, ez a közösség meg szeretne maradni, és mindazok, akik falakat építenek, számoljanak azzal, hogy a hit által lebontjuk azokat.
Ezt követően Balog Zoltán magyarországi református lelkész, az Emberi Erőforrások Minisztériumának vezetője a határok feletti magyar–magyar összetartozásról beszélt, amely a magyar nemzet egyik legfontosabb erőforrása. Beszédet tartott ft. Bogárdi Szabó István Duna melléki református püspök is. „Ahol hitben, szeretetben találkozunk, mindig az a világ közepe, ez a keresztyénségnek és egyben a mi református meggyőződésünknek a nagy titka” – fogalmazott.
Utolsóként a Kárpát-medencei reformátusság nevében ft. Fazekas László, a szlovákiai református keresztyén egyház püspöke szólt a közönséghez. „Május 24-én, Debrecenben a református egységfesztiválon elhangzott: miénk itt a tér, mert mi nőttünk itt fel. Úgy gondolom, ez mindenképpen ide is tartozik, hiszen a Kárpát-medence számunkra az a tér, ahol a magyarság a keresztyénség talaját megtalálva nemzetté lett – hangsúlyozta.
A 240 cm magas, Bocskai Vince szovátai képzőművész által alkotott, egészalakos Kálvin-szobrot Incze Sándor, a Sepsi Református Egyházmegye nyugalmazott esperese, a Székely Mikó Kollégium Alapítvány elnöke, Kató Béla református püspök és Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere leplezte le. Kelemen Hunor kulturális miniszter köszöntőjében elmondta, az elmúlt 25 évben, amikor köztéri szobrokat állítottak, többnyire a magyar történelemből választottak olyan személyiségeket, akiknek a gondolataik, a munkájuk, örökségük, mindaz, amit képviseltek, él a jelenben, és azt akarják, hogy éljen a jövőben is.
– Lépésről lépésre foglaljuk vissza a tereket és hozzuk el a történelemből azokat az értékeket, amelyek meghatározták az elmúlt ezer évet. Ebből a sorból látszólag kilóghat Kálvin János szobrának leleplezése, de nem így van, hiszen ő azokkal az eszmékkel alkotott, melyek a magyar történelmet is meghatározták – mondta a miniszter.
Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere beszédében felhívta a figyelmet: „könnyebb országhatárokat mozgatni, mint kulturális és civilizációs határokat, éppen ezért nem véletlen, hogy az erdélyi magyar egyházak Romániában a mai napig támadásoknak vannak kitéve, és hogy olyan ügyek borzolják a kedélyeket, mint a Székely Mikó Kollégiumé.”
Berszán Réka

Posztgraduális képzés az épített örökség felújítására
A Transylvania Trust Alapítvány kezdeményezésére, a Kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem Történelemtudomány és Filozófia Karán 1998 októberében Épített örökség felújításra szakosító posztgraduális oktatás indult a romániai Oktatási Minisztérium 4223/1998 sz. rendelete alapján. A tanfolyam jelenleg a 2011-ben elfogadott 1-es sz. oktatási törvény alapján működik, hivatalos megnevezése: Folyamatos szakképzési és szakmai fejlesztési program az épített örökség felújítása témakörében. Célja – figyelembe véve az erdélyi építészeti örökség gazdagságát és állapotát – felsőfokú végzettségű, épített örökség védelemmel foglalkozó szakemberek képzése.
A távoktatásként működő tanfolyam időtartama két év, azaz négy félév 2014 októberétől – 2016 júniusáig, félévenként hat, három-három napos (csütörtök, péntek, szombat) konferenciával. A képzés 600 órából áll, 480 elméleti és 120 gyakorlati órát foglal magában.
A szakcsoportok – román és magyar nyelven – építészek, építőmérnökök, művészettörténészek, régészek és más felsőfokú végzettségű szakemberek számára indulnak, oly módon, hogy az általános jellegű közös tantárgyak mellett a hallgatók végzettségüknek megfelelő előadásokat látogathatnak.
A szakkifejezések megfelelő angol és román nyelvű elsajátítása érdekében a román és magyar csoport programjának 5%-a angol, ezen felül a magyar csoport előadásainak 25%-a román nyelven zajlik.
A gyakorlati órák helyszínei szakosodott intézmények, és műemlék-felújítási építőtelepek, illetve bel- és külföldi szakmai tanulmányutak.
A posztgraduális képzést elvégző hallgatók az államvizsga dolgozat megvédése után – a 422/2001-es Műemlékvédelmi törvényben előírt és az Oktatási Minisztérium által elismert – oklevelet kapnak, végzettségük: műemlék felújításra posztgraduálisan szakosodott szakember.
A költségek jelentős részét a hallgatók tandíja fedezi, míg a külföldi meghívottak többletköltségeit külföldi és belföldi intézmények, alapítványok támogatják.
A tandíj 3200 RON/év (négy részletben fizethető).
Azoknak az érdeklődőknek, akik 2014. szeptember 1-ig visszaküldik a bejelentkezési ívet, 2014. szeptember 8-ig értesítőt küldünk a beiratkozási adatokkal kapcsolatosan.
Bővebb információkért a következő személyhez fordulhat: Tarr Margit programfelelős
E-mail: postgraduate@transylvaniatrust.ro, tel.: 0264 439858, 0745 585566.
maszol.ro

Itthon járt A Fejedelem
„Hazaérkezett A Fejedelem” – jelentette ki Moravetz Levente, a rockmusical rendezője, producere, szövegírója a gyergyószentmiklósi bemutató kapcsán. Az egri Gárdonyi Géza Színtársulat és az Agria Játékok Közhasznú Nonprofit Kft. közös produkciója a 2011-es magyarországi bemutató után már számos előadást megért, Magyarország határai túl azonban szombaton este Gyergyószentmiklóson játszották először. A „Kárpátok közötti” helyszín anyaországi nézőket is vonzott az előadásra
„Amikor elkezdtem a darab írását, két ponton, a két finálénál voltam megakadva, nem tudtam, hogy miről szóljanak. Felidézve székelyföldi emlékeim között azt, hogy minden ház falán a feszület mellett ott láttam II. Rákóczi Ferenc képét, jött az ötlet: jobb helyre nem lehetne írni a finálék szövegét, mint a Kárpátok közé. Ezen az estén hazaérkezett az előadás, teljesült a szívem vágya ” – közölte az erdélyi ősbemutatóra összesereglett nézőkkel Moravetz Levene. Neve nem egy történelmi tárgyú előadást fémjelez, ennek tükrében vallja, az ilyen tematikájú darabok iránt fogékony a közönség. „Szigetvárról érkező autóbuszokat értünk tetten, utasai azért jöttek, hogy Gyergyószentmiklóson nézhessék meg A Fejedelmet. A társulat számára is külön élmény az erdélyi helyszín, az ideút során látva azokat a havasokat, amikről énekelnek, könnyeket csalt mindenki szemébe” - mondta el portálunknak Moravetz.
A darab kapcsán kifejtette, II. Rákóczi Ferenc szellemiségének, személyiségének üzenete örök érvényű, ám amit ma különösen komolyan kellene vennünk, az az egység, az egymás szeretete, az egymásért élni és halni képesség, a közös célért való küzdés. „Lesz még idő, amikor a világ elmondja, hogy élnek még magyarok, de ez a nemzet vagy most lesz független és szabad, vagy a történelme során mindig behódolni kényszerül valakinek. Ez eredeti mondat Rákóczitól, elhangzik a darabban, és ez a mai napig torokszorítóan szólal meg, nagyon komolyan kellene venni” – véli a darab írója, rendezője.
„A szeretetet szeretnénk felújítani”
Az egység újraformálásának, az egymás iránti szeretet felélesztésének fontosságát emelte ki megkérdezésünkre a főszerepet játszó Kelemen Csaba színművész is. „Kibújva” II. Rákóczi Ferenc „bőréből”, magánemberként fejtette ki gondolatait: „Borzalmasan fáj a szívünk amiatt, hogy elkeseredettnek látjuk az ittenieket, hogy 2004. december 5. miatt úgy érzik, messze kerültek az anyaországiaktól. Mi a szeretetet szeretnénk felújítani, sugallni, hogy fogadják el, hogy a trianoni határokon belül lévő nemzet nem fordított hátat egyetlen léleknek sem, testvéreknek érezzük őket, fontos a sorsuk, talán a legfontosabb nekünk. Nagyon szépen kérjük, hogy fogadják el a szeretetünket, a kéznyújtásunkat, és fogadják el Rákóczi Ferenc üzenetét: egy a zászló, egy a nemzet, egy a magyar és tenni kell érte. Nem hallgatni, véleményezni, tévét nézni kell, hanem fontos, hogyha újból feláll a zászló – márpedig ez meg fog történni –, akkor alája kell sorakozni magyarnak, nem magyarnak, a Kárpát-medencében élő minden nemzetiségnek. Mert a gondjaink, a bajaink közösek, s ezeket csak úgy tudjuk megoldani, ha megfogjuk egymás kezét” – fogalmazott Kelemen Csaba.
„Egyedi” érzelmek megéléséért vállalta a gyergyószentmiklósi kiszállással járó hosszú utat az egyébként várandós kismama, Fésűs Nelly. A darabban Rákóczi fiatalkori szerelmét, Eleonórát játszó színésznő elmondta, korábban sosem járt Erdélyben, kihagyhatatlan alkalomnak tartotta a szombati bemutatót. „Jelenlegi állapotomban egy 700 kilométeres út nem egyszerű, de vállaltam. Egy vérbeli színész, egy magyar ember nem hagyhatja ki annak lehetőségét, hogy Erdélyben játssza el a II. Rákóczi Ferencről szóló darabot. Azt gondolom, hogy az itteni előadás nem csak nekünk, színészeknek jelent többet az eddigi előadásokhoz képest, hanem azoknak is,akik megnézik” – nyilatkozta a bemutató előtt.
A közel száz főt felvonultató stábnak nem kellett csalódnia, a közönség vastapssal fejezte ki tetszését. Voltak, akiket könnyekig meghatott az előadás, és sokan, akik elmondták, mélyrehatóbb ismereteket kívánnak szerezni, a bemutatott korszak iránt történelemkönyvekben fognak utánaolvasni.
Kulturális támogatás
A Fejedelem kulturális adományként érkezett Gyergyószentmiklósra, a produkció itteni bemutatását Gyergyószék Képviseleti Iroda (GYERKI) 25 ezer euróval támogatta. Hogy miért éppen ez a darab került az „ajándékcsomagba”, Eötvös György társtulajdonos elmondta: „Minden nemzetnek szüksége van olyan eseményekre, amelyekre büszke tud lenni. Talán a határon túli magyaroknak még inkább szükségük van a nemzet hőseire, a nemzeti szimbólumokra. II Rákóczi Ferenc életének a darabban bemutatott szakasza olyan esemény, amiről úgy gondoljuk, megfelelő fogadtatásra talál a gyergyóiak körében”.
Mezei János a város nevében köszönte meg a GYERKI-nek, kiemelten Balogh Sándor társtulajdonosnak, Gyergyószentmiklós tiszteletbeli nagykövetének az ajándékot. „A kulturális adománnyal egy olyan lehetőséget teremtettek, ami igényes szórakozást nyújt, történelmi tartalma egy jel, példa lehet Gyergyószentmiklós számára” – fogalmazott a polgármester.
Pethő Melánia, Székelyhon.ro

Előrelépés a tárgyalásokon – Csomag: statútum és alkotmánymódosítás
Legkésőbb két hét múlva véglegesítik Székelyföld autonómia-statútumát, és ezt követően közvitára bocsátják – mondták el hétvégi egyeztetésük után az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt (MPP) képviselői. Esély van arra, hogy az őszi parlamenti szesszióban a tervezetet benyújtják a parlamentbe. Márton Árpád, az RMDSZ küldöttségét vezető parlamenti képviselő elmondta: megállapodtak abban, hogy a tervezethez egy olyan alkotmánymódosító csomagot is kapcsolnak, amely lehetővé teszi egy dél-tiroli mintájú autonómia működését. Egyetértettek abban is, hogy Székelyföldet Kovászna, Hargita és Maros megyék területében határozzák meg úgy, hogy záros határidő alatt, azok a települések, amelyek nem kívánnak idetartozni, leválhatnak róla, illetve a szomszédos megyékből azok a települések, amelyek ide akarnak tarozni, csatlakozhatnak hozzá.
– Abban maradtunk, hogy módosítjuk az alkotmányt, a régió nem megyék szövetségeként, hanem törvény útján jön létre – mutatott rá a kiútra egyik korábbi nézeteltérésből a képviselő.
Leszögezték az is, hogy a régiót egy közvetlenül választott testület vezeti majd, teljes kétnyelvűség lesz, és az etnikai csoportok számarányuknak megfelelő képviselethez jutnak.
A korábbi találkozóktól eltérően, a Márton Árpád, Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester és Székely István Kulturális Autonómia Tanács-elnök, illetve a Biró Zsolt pártelnök, Kulcsár-Terza József és Salamon Zoltán, az MPP Kovászna és Hargita megyei elnökei által alkotott delegációk konkrét szövegtervezeteket is végigtárgyaltak – mondta el az RMDSZ tárgyalócsoportjának vezetője. Volt, amiket ki kellett javítani, és elhangzottak olyan javaslatok is, amelyekre legközelebb kell majd visszatérni – tette hozzá Márton Árpád.
Biró Zsolt, az MPP országos elnöke „fontos előrelépésről” beszélt, és megállapította: az RMDSZ ezúttal a korábbi „felvizezett” tervezet helyett egy szolid szöveggel rukkolt elő, amelybe beépültek az MPP korábbi javaslatai is. Ez ugyan nem fér bele a jelenlegi alkotmányos keretbe, de legalább arról szól, amiről szólnia kell: a nyolc székely szék valós autonómiájáról.
– Ha sikerül kialakítani egy valamennyi fél számára elfogadható modellt, akkor azt mindenki a saját csatornáin népszerűsíthetné mind a román közvélemény, mind az európai intézmények fele. Annyira naivak ugyanis nem vagyunk, hogy azt higgyük, ezt a hat százalékos RMDSZ, ha még a legpozitívabban is viszonyulna hozzá, nemzetközi nyomás hiányában át tudná préselni a román parlamenten – nyilatkozta Biró Zsolt.
Az MPP elnöke kiemelte: a tervezet preambulumába (az alapelvekről szóló bevezető fejezetbe) szó szerint beírták az 1918. december elsejei, Gyulafehérvári Nagygyűlés Nyilatkozatát, amely nem csak erkölcsi, hanem törvényi alapja is kell, hogy legyen a romániai kisebbségi jogrendnek.
Az MPP elnöke bizakodó abban a tekintetben is, hogy az itt megfogalmazott alapelvek eloszlatják azt a – nem kizárt, hogy tudatosan fenntartott – félelmet, amely az autonómiát területi szegregációval azonosítja. Biró Zsolt azt reméli, a statútum „nem valamelyik asztalfióknak készül”, és ha a közvita hasznos észrevételeit beépítik a jogszabályba, az RMDSZ képviselői az őszi ülésszaknak már az elején benyújtják a parlamentbe.
Erdély András
Székely Hírmondó, Erdély.ma

Autonómiahatározatot fogadtak el székely önkormányzatok
Tizenöt székely önkormányzat fogadott el olyan határozatot, amelyben kifejezte az autonómia iránti igényét – közölte hétfőn a Székely Nemzeti Tanács (SZNT).
Az Izsák Balázs SZNT-elnök által aláírt közlemény emlékeztet, öt hónappal ezelőtt fordultak felhívással Székelyföld önkormányzataihoz, hogy határozatban nyilvánítsák ki az általuk képviselt közösségek igényét az autonómiára. Eddig Gyergyószentmiklós, Gyergyóújfalu, Gyergyószárhegy, Makfalva, Uzon, Székelyderzs, Kápolnásfalu, Gyergyóditró, Kökös, Székelykeresztúr, Gyergyóalfalu, Gyergyócsomafalva, Székelyudvarhely, Csíkszereda és Szentegyháza önkormányzatai tettek eleget ennek a felkérésnek, és egyhangú szavazással elfogadták a határozatot. Az SZNT szerint ezzel a tizenöt székely önkormányzat a pártpolitikai viták fölé emelte Székelyföld autonómiájának és egységének ügyét. „A szavazáson részt vevő és a határozatot megszavazó román nemzetiségű önkormányzati képviselők megértették, hogy a határozatoknak sem tartalma, sem célja nem irányul sem a székelyföldi románság, sem Románia ellen, viszont olyan közös célt fogalmaz meg, amely Székelyföld minden lakójának egyformán a javát szolgálja" – olvasható a közleményben.
Az SZNT emlékeztet, hogy az elfogadott határozatok eljutottak Románia kormányához és parlamentjéhez, az Európa Tanácshoz, az Európai Unióhoz és az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez. Ugyanakkor az érintett romániai megyék prefektusai közigazgatási bíróságon támadták meg az elfogadott határozatokat, és „fenyegető figyelmeztetésekkel próbálták visszarettenteni a határozatok elfogadásától a többi önkormányzatot".
Izsák Balázs szerint a folytatás letéteményese és felelőse a többi 138 székely önkormányzat, amelyek felerősíthetik a folyamatot, és új lendületet adhatnak azon fórumok munkájának, amelyek érdemben elkezdtek foglalkozni Székelyföld ügyével. Ezért ismét kérnek minden érintett önkormányzatot, legyen határozott és bátor, s minél hamarabb döntsön a javasolt határozat elfogadásáról, tájékoztatásul pedig továbbítsa romániai és nemzetközi fórumoknak.
Az SZNT elnöke felkérte a civil szervezeteket is, ne hagyják magukra az önkormányzatokat ebben a küzdelemben. „Átfogó mozgalmat kell indítani a román kormány közigazgatási reformterve ellen és Székelyföld területi autonómiájáért" – olvasható a közleményben.
MTI, Erdély.ma

Továbblépni
A magyar nemzetpolitika utóbbi négy évének gyakorlatát folytatni kell, az esetleges változtatásokat pedig nem azért kell megtenni, mert bizonyos pozíciókba új emberek kerültek, hanem azért, mert a külhoni magyar közösségek igénye túlmutat az eddigieken – hangsúlyozta Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) és a tartományi képviselőház elnöke a XII. Vajdasági Szabadegyetem utolsó napján, tegnap az észak-bácskai Kishegyesen.
A magyar nemzetpolitika négy éve és a vajdasági magyar politikai érdekképviselet című kerekasztal-beszélgetésen Répás Zsuzsanna, a nemzetpolitikáért korábban felelős helyettes államtitkár – a nemzetpolitika utóbbi huszonöt évét ismertetve – azt mondta: a rendszerváltás után a magyar állam számára természetessé vált, hogy foglalkozik a külhoni magyarsággal, a kormányváltások viszont hullámzást idéztek elő a nemzetpolitikában, ami megingatta a külhoni magyarok bizalmát. Hozzátette: a nemzetpolitika célja az, hogy a külhoni magyaroknak legyen élhető jövőjük a szülőföldjükön.
Pásztor István ehhez kapcsolódóan kifejtette: számára az újfajta nemzetpolitika igazi kérdése az, hogy a magyar kormány támogatáspolitikája megmarad-e az eddigi gyakorlatnál – annál, hogy főleg az oktatási és művelődési kezdeményezéseket támogatja –, vagy továbblépnek. Hozzáfűzte: ő az utóbbinak a híve, és szerinte sok más határon túli közösség is így gondolkodik. Mint fogalmazott, a nemzetpolitikát a gazdaságfejlesztés, a munkahelyteremtés, valamint az egészségügyi és a szociális kérdések szempontjából kellene továbbfejleszteni. Erre kitapintható igény van. Számunkra az lenne hihetetlenül fontos, ha meg tudnánk állapodni abban, hogy a támogatáspolitikát ebbe az irányba tudnánk kimozdítani – mondta Pásztor István. A politikus szerint a nemzet akkor erős, ha Magyarország erős, a nemzetrészek pedig tekintélyesek, mivel össze vagyunk kapcsolva egymással, a többi magyar közösség sikere a mi sikerünk is. A pártelnök hozzátette: „Nekünk nagyon fontos, hogy Magyarországon milyen kormány van, hogy milyen a Fidesszel a kapcsolat, de a feladatokat nekünk magunknak kell elvégeznünk. De bátrabbak vagyunk, ha tudjuk, hogy olyan magyar kormány van mögöttünk, amely támogat bennünket. Ugyanúgy kell képviselnünk az érdekeinket, ahogy eddig is tettük. Számomra az igazi kérdés pillanatnyilag az, hogy számíthatunk-e arra a fajta anyaországi támogatásra, amelyet az utóbbi négy évben tapasztaltunk, vagy sem, és akik a magyar kormány határon túli politikáját képviselik, elfogadják-e azt, amit mi csinálunk, vagy nemzetárulásnak tartják azt.” Répás Zsuzsanna szerint ahhoz, hogy a külhoni magyaroknak élhető jövőjük és jövőképük legyen a szülőföldjükön, a magyar intézményeket kell támogatni, mert a közösségek az intézmények köré szerveződnek. Kiemelte, nagyon fontos, hogy a határon túli magyar közösségek gyarapodjanak. Szerinte az utóbbi négy év magyar nemzetpolitikája a kettős állampolgárság lehetőségének megteremtésével teljesedett ki, illetve érte el eddigi csúcspontját.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Bocsárdi László: Sikeres időszakot zártunk (Színházi tükör)
Bocsárdi Lászlót rendezőként és színházigazgatóként egyaránt a romániai és az összmagyar színházi élet egyik legfontosabb alkotójának tartják, az ő vezetése alatt a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház a kortárs magyar színházművészet egyik legjelentősebb intézményévé nőtte ki magát, amit az utóbbi években elnyert díjak, kitüntetések, fesztiválmeghívások és szakmai folyóiratokban megjelent méltató cikkek egyaránt bizonyítanak. Az alábbi beszélgetésben júniusban véget ért színházigazgatói mandátumának eredményeit összegzi.
– Hogyan értékelnéd az elmúlt három év munkáját?
– A gazdasági válság tetőzésének idejére esett ez az időszak, tehát nehéz anyagi körülmények között dolgoztunk, az elért eredmények mégis azt tükrözik, hogy sikeres időszakot zártunk, melyben a színház társulata művészileg megerősödött, érettebbé, a közönségünk pedig nyitottabbá vált. Előadásaink, művészeink fontos díjakat kaptak, említhetném itt a román színházi szakma legrangosabb elismerésének számító UNITER-díjakat, -jelöléseket, vagy például azt a tényt, hogy a kisvárdai fesztiválról minden évben elhoztuk a legfontosabb díjak valamelyikét. Ezek azt jelzik, hogy előadásaink minőséget képviselnek, hogy az igényes munka, a fontos rendezőkkel való találkozások és a közönség befogadókészsége is jó irányban alakította a szentgyörgyi társulatot. Egy színház rangját elsősorban előadásai minősége határozza meg, ezért igyekeztem olyan rendezőket meghívni a társulathoz, akiknek a neve garanciát jelentett a színvonalas alkotómunkára. A nagy nevek mellett természetesen az új rendezői generáció is képviseltette magát, különös figyelmet fordítottunk arra, hogy nyitottak maradjunk a fiatalok részéről érkező új impulzusokra. Ugyanezt a célt szolgálja a társulat lassú, de folyamatos bővítése is: bár a költségvetésünk nem teszi lehetővé, hogy évente új színészekkel gyarapodjunk, a fiatal színészek megjelenése mindig pozitív energiát indukál egy társulaton belül. Ezzel hozható összefüggésbe az idén indított tantermi előadás-sorozat, de más hasonló jellegű kezdeményezéseket is említhetnék. Az elmúlt három évben is igyekeztünk eleget tenni a fontosabb fesztivál-meghívásoknak, és arra is törekedtünk, hogy színházunkban vendégül lássunk jó előadásokat. Megszerveztük a Reflex Fesztivál második kiadását, melyen a szentgyörgyi közönség láthatta Kelet-, Közép- és Nyugat-Európa néhány kimagasló színházi produkcióját, és amely rendezvény kétségkívül öregbíteni tudta városunk és a szentgyörgyi színház hírnevét. Azt is nagyon fontosnak tartom, hogy elindult egy gyümölcsöző együttműködés a polgármesteri hivatal által működtetett városimázs-irodával, amely értékes színházi, táncszínházi és zenei produkciókat juttat el városunkba. Örömmel látom, hogy Sepsiszentgyörgy kortárs művészetre éhes fiatalsággal rendelkező várossá fejlődött az évek során, hogy a kulturális események sűrűsége és minősége által messze megelőzi a nála jóval nagyobb méretű városokat is. – Milyen tapasztalataid vannak az új bérletrendszert illetően? – Jelenleg az országban egyedülálló bérletrendszerünk van, melynek köszönhetően könnyebben tudjuk szervezni előadásainkat, szinte folyamatosan telt házzal játszunk, és az előbbi évadok előadásait is könnyebben műsoron tudjuk tartani. Az Ábel-bérlet a korábbinál rugalmasabb, dinamikusabb közönségkapcsolatot eredményezett, a bevezetése által főleg a kevesebb szabad idővel rendelkező nézőrétegnek tudtunk segítségére lenni. Persze, ez a bérlet sem tökéletes, további javításokra lesz még szükség ahhoz, hogy a közönség még nagyobb részének elnyerhesse tetszését. – Megpályázod a következő időszakra szóló menedzseri állást? – Jelen pillanatban úgy érzem, hogy meg fogom pályázni, mert van egy sor elkezdett munkám, például szervezzük a Reflex Fesztivál harmadik kiadását. Ez tulajdonképpen a korábbi menedzseri időszakom vállalása volt, de a szükséges anyagiak hiánya miatt a városvezetéssel közösen a jövő év márciusára halasztottuk. Már zajlik a válogatás, és a pénzszerzés is elkezdődött. A város és a megye jóvoltából van egy biztos alaptőkéje a fesztiválnak, de ezt meg kellene háromszorozni ahhoz, hogy a második kiadás színvonalát elérhessük. Sajnos, a gazdasági helyzet nem javult, a források jelentős része pedig az ország politikai helyzetének alakulásától függ. Bízunk abban, hogy a helyi támogatók újra mellénk állnak, nélkülük elképzelhetetlennek tartom a fesztivál megszervezését. Örömmel tölt el, hogy állandó mecénásaink vannak, akikre mindig számíthatunk, és akiknek ezúton is szeretném megköszönni, hogy gazdasági-erkölcsi támogatásukkal erősítik a színház önbecsülését, és segítenek bennünket terveink megvalósításában. – Milyen terveid vannak a következő évadot illetően? – Az új menedzseri szerződés megkötése előtt nem szeretnék a jövőről beszélni. Ami biztos, hogy a korábbi évadoktól eltérően idén már augusztusban játszani fog a társulat, 31-én a Kaisers TV Ungarn című előadásunk bemutatójával indul az új évad.
NAGY B. SÁNDOR, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

11. EU-tábor Marosfőn
Az Európai Unió 2020-as stratégiájához kapcsolódó, fiatalokat érintő kérdésekről és a pályázati lehetőségekről tartott előadást Szávics Petra, az Európai Alapok Minisztériumának államtitkára, valamint Farkas András, a PONT Csoport vezetője a marosfői EU-tábor harmadik napján, július 11-én.
Szávics Petra a fiatalokat érintő problémák közül mindenekelőtt az oktatás és foglalkoztatás területén létező uniós helyzetképet ismertette, továbbá bemutatta a Youth Employment Initiative programot, amely egyszerre érinti a munkanélküli fiatalokat, valamint a munkáltatókat is.
Farkas András két mobilitási programra, az Erasmusra és az Erasmus Pluszra hívta fel a résztvevők figyelmét, s arra bátorította a fiatalokat, hogy éljenek a kínálkozó lehetőségekkel.
Pénteken, július 11-én Frank Visser, az Európai Néppárt ifjúsági szervezetének alelnöke, a YEPP ukrajnai munkacsoport vezetője, valamint Szenkovics Dezső, a Sapientia társult oktatója az ukrajnai válságról tájékoztatta az EU- tábor résztvevőit. Az előadás során megosztották benyomásaikat az Ukrajna és Oroszország között fennálló konfliktusról, de arról is szó esett, milyen pozitív és negatív következményekkel járhat mindez Románia számára.
A Kolozsvár 2015 Európa ifjúsági fővárosa című előadás zárta a 11. EU-tábor péntek délelőtti paneljét. A projektben rejlő lehetőségeket és kihívásokat ismertette Farkas András, a PONT Csoport képviselője, a fővárosi cím elnyerésének kezdeményezője, Jakab Adorján, a MIÉRT elnökhelyettese, valamint Száfta Szende és Borzás Sarolta, a kezdeményezőbizottság tagjai.
"Az ifjúsági főváros nem egy szűk csapattal megvalósítható projekt, több száz önkéntesnek ad lehetőséget a kibontakozásra, fejlődésre. Nem csak az ifjúsági fővárost, hanem a környékét is ismertetni kell az idelátogató fiatalokkal, bemutatva nekik Erdély jellegzetességeit és hagyományait" – hangoztatta Farkas András.
A MIÉRT önkormányzati csereprogramját ismertették péntek délután. A beszélgetésen felszólalt Takács Aranka vajdahunyadi, Geréd Imre kolozsvári és Berde Zoltán székelyudvarhelyi önkormányzati képviselő.
Takács Aranka, a Magyar Ifjúsági Értekezlet Önkormányzati Kabinet vezetője kifejtette: "a MIÉRT önkormányzati csereprogram Erdély különböző városaiban tevékenykedő fiataloknak szól. A projekt célja megismerni más települések önkormányzatainak működését, mind határozatok, tervek, mind politikai lobbi szempontjából. A cél ugyanakkor egymás munkájának megkönnyítése tapasztalatcserével".
Takács elmondta, a kezdeményezés 2014 tavaszán indult, a programhoz 13 önkormányzati képviselő csatlakozott Kolozsvár, Marosvásárhely, Nagyvárad, Sepsiszentgyörgy, Szatmárnémeti, Székelyudvarhely és Vajdahunyad városaiból.
"Számos településen az RMDSZ-es tanácsosoknak szava és befolyása van, de vannak olyan városok is, ahol nincs erre lehetőség a politikai viszonyokból adódóan" – emelte ki Geréd Imre, aki a továbbiakban olyan tevékenységekről számolt be, amelyeket ugyancsak nemrégiben indítottak el, és amelyeket más települések önkormányzatai is előterjeszthetnek. Ilyen például a Fogadj örökbe egy zöldövezetet! vagy az Egy gyerek, egy fa kezdeményezés.
Eline Storeide, a Norvég Konzervatív Párt programfelelőse magyarul köszöntötte az egybegyűlteket, majd elmondta: "2007 óta vagyok tagja a Norvég Konzervatív Párt ifjúsági szervezetének. Számos kampányban vettem részt, azóta az önkéntesség az életem".
Az előadás elsősorban a norvég fiatalok politika iránti érdeklődéséről és politikai neveléséről szólt, amely különös hangsúlyt kapott az elmúlt évek választási kampányaiban. "A közös programok örömén túl az önkéntesség a kapcsolatépítés, illetve a szakmai fejlődés lehetőségét is magába foglalja" – összegzett Eline Storeide.
– A Magyar Ifjúsági Értekezlet Winkler Gyula és Sógor Csaba EP-képviselőkkel szerződés formájában konkretizált, jól működő kapcsolatot alakított ki. Az együttműködésnek köszönhetően a MIÉRT minden évben öt fiatalnak biztosít gyakornoki lehetőséget Winkler Gyula EP-képviselő irodájában, Brüsszelben. Ezáltal újabb és újabb embereket vonunk be aktívan a szervezet életébe, lehetőséget adva nekik a tapasztalatszerzésre – emelte ki Jakab Adorján, a MIÉRT elnökhelyettese.
– A funkciómból eredően egyik fő célom, hogy segítsem az erdélyi magyar fiatalokat, ezért lehetőségeim szerint támogatom a gyakornokaimat a programok megszervezésében – hangsúlyozta Winkler Gyula, majd közös gulyásfőzésre invitálta a hallgatóságot.
A választási kampányok mozgósítási folyamatáról tartott előadást Novák Levente, az RMDSZ Elnöki Hivatalának tanácsosa, valamint Bíró Barna Botond, az udvarhelyszéki RMDSZ ügyvezető elnöke. A táborozók megtudhatták, mi az a mozgósítás, illetve, a mozgósításért felelős ember legalább annyira fontos, mint a kommunikációs felelős, hiszen jól átgondolt stratégiája révén nagymértékben hozzájárulhat a kampányok sikerességéhez.
Az RMDSZ európai parlamenti képviselői, Winkler Gyula és Sógor Csaba július 12-én, szombaton délelőtt az EPP cselekvési program 2014: jövőt a fiataloknak! címmel tartottak előadást.
Ma már nemcsak kampányfogásokról van szó, amikor Brüsszelben az Európai Néppárt, de a többi politikai erő is a fiatalok gondjairól beszél, hiszen egyre inkább letisztult mindenkiben, hogy komoly társadalmi kihívásról van szó – indította előadását Winkler Gyula, az RMDSZ európai parlamenti képviselője szombaton a MIÉRT által szervezett EU- táborban. Vannak olyan európai országok, mint például Spanyolország, ahol minden második fiatal munkanélküli, Romániában kevéssel jobban állunk, a jelenlegi statisztikák szerint a huszonöt év alattiak közel egynegyede nem dolgozik, és fennáll a veszély, hogy ez a helyzet romlik, ismertette az EP- képviselő. Beszámolt arról, hogy a választás után konzultáció kezdődött a néppárti képviselők részvételével, és megalkottak egy dokumentumot, amely javaslatokat tartalmaz az Európai Bizottság prioritásaira, ezek között hangsúlyosan szerepelnek a fiatalokat érintő kérdések is, mint a munkahelyteremtés, a karrierindítás, de konkrét anyagi támogatások is.
Sógor Csaba azt emelte ki, hogy a közösségi boldogságot mérő skálán a világ országaiból Dánia a listavezető, majd következik Norvégia, Finnország és Hollandia. "A gazdasági versenyképességet mérő skálán ezek az országok szintén vezető helyen állnak. Ez azt jelenti, hogy a közösségi boldogság és egy ország versenyképessége szoros összefüggésben áll. Tehát a boldogság mögött fenntartható fejlődés kell legyen" – hangsúlyozta az EP-képviselő. Sógor Csaba kifejtette: a közösségi boldogságot többek között a társadalmi bizalom és összetartozás, az ország egészségügyi helyzete, a munkaerőpiac helyzete és a korrupció mértékének arányai alapján határozzák meg.
– Sepsiszentgyörgy az utóbbi években kilépett a szürke zónából, és újból felkerült a térképre – hangzott el az EU-tábor második délelőtti előadásán, szombaton. Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere és Kádár Magor, a Babes–Bolyai Tudományegyetem oktatója arról számolt be, hogyan sikerült mindezt megvalósítani, és mit is jelent a városmárkázás.
Antal Árpád szerint: "nagyon fontos, hogy érzelmileg kötődjünk a településekhez, mert racionálisan könnyű meghozni azt a döntést, hogy elköltözzünk. Városunknak nem lesz jövője, ha nem kötődünk hozzá, és a családalapítást sem itt képzeljük el".
Hargita megye két fiatal alelnöke, Incze Csongor és Barti Tihamér saját munkatapasztalataikat osztották meg a hallgatósággal.
Romániában a legfiatalabb megyei tanácsi vezetősége Hargita megyének van. "A munka teljes körű készenlétet igényel, és reggeltől késő estig tartó munkaidővel jár, emellett a tevékenységünk akkor válhat teljessé, ha egy szakmai csapatot gyűjtünk magunk köré"— részletezte Incze Csongor.
Barti Tihamér hozzátette: "Hargita megye tanácsában egy komoly fiatalítási folyamat figyelhető meg, ugyanakkor céljainkat a tapasztaltabb kollégákkal együttműködve tudjuk hatékonyan megvalósítani".
Nyelvi jogokról és többnyelvűségről tartott előadást szombaton, az EU-tábor záróelőadásán Markó Attila parlamenti képviselő, a Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat vezetője, Szilágyi István, a MaghiaRomânia blog szerkesztője, valamint Talpas Botond, az Igen, Tessék! mozgalom elnöke.
"Nem elég követelni a nyelvi jogainkat, azokkal élnünk is kell. De tudjuk-e vajon, hogy hol és hogyan használhatjuk ki a lehetőségeinket?" – indította az előadást Markó Attila, majd hozzátette, az általa képviselt szervezet a nyelvi jogok megismertetését, illetve monitorizálását vállalta fel. Az interaktív beszélgetésen elhangzott, hogy anyanyelvi tájékoztatáshoz a közigazgatásban, az igazságszolgáltatásban, a tanügyben, gazdaságban és a sajtóban egyaránt állampolgári joggal rendelkezünk. Markó Attila kiemelte: "a nyelvi jogok érvényesítésében az egyetlen járható út a párbeszédé".
A román–magyar dialógusok egyik legizgalmasabb példája a MaghiaRomânia blog, amelynek részéről BurePista, azaz Szilágyi István beszélt. Az oldalon megjelenő írások elsősorban a politika, a nacionalizmus, valamint a kisebbségekkel kapcsolatos témákat járják körül. Rendszeresen figyelik a román és magyar sajtóanyagokat, amelyekre megpróbálnak reagálni, válaszolni.
A továbbiakban Talpas Botond, az Igen, Tessék! mozgalom elnöke beszélt arról a példaértékű kezdeményezésről, amelyet már határainkon túl is eredményesen alkalmaznak. A többnyelvű szolgáltatásokat nyújtó intézmények, illetve gazdasági egységek kiemelését és megkülönböztetését célzó mozgalom ugyanis nem csupán Kolozsvárt nőtte ki, hanem már Hajdúszoboszlón, valamint Ukrajna Romániához közel eső területein is hasonló sikereket ér el.
Népújság (Marosvásárhely)

Könyvespolc – Ha kezdet, akkor Domokos
„Végére érve az emlékek felidézésének, levelek, dokumentumok újraolvasásának – talán nem is a »végösszeg« szigorú megvonásával érzem magam adósnak, hanem a nehéz történelmi korszakot végigélt közéleti ember egyes pályaszakaszainak mélyebb elemzésével. Vagy ez inkább a politológiára vár? A személyesebb utat választottam, hangsúlyosan idézve fel, élve újra közös dolgainkat. (Ha ez hiba – vállalom.)”
Ezzel a gondolatsorral zárja Kántor Lajos a Polis Könyvkiadónál 2014-ben megjelent Domokos Géza kockázatai című kötetét, a könyv főszereplőjévé közelmúltunknak azokat az évtizedeit avatva, amelyekre különböző hangsúlyokkal, előjelekkel mai napig is folyamatosan hivatkoznak. Legtöbbször épp azok, akik vagy egyáltalán nem, vagy nem felnőttként élték meg „a kommunizmust”. Az idézőjel annak a sajnálkozó-lenéző hangsúlynak szól, amit olyan sokszor hallottam ki éppen a fent említett fiatalabb korosztály szavaiból.
Próbálkoztam többször is megmagyarázni, hogy a kommunizmus megmaradt vágyálom szinten, soha nem valósult meg, mert nem is valósulhatott. Proletárdiktatúra volt, különösen az ötvenes években és a hatvanas évek elején, aztán pedig lassan-lassan elhatalmasodott a népi (?!) demokráciának is nevezett nemzeti szocializmus. De az ilyen és hasonló magyarázatok majdnem mindig pusztába kiáltott szóként haltak el, a mindenkori nemzedékek közti váltások más ilyesfajta magyarázataihoz hasonlóan. A szó egyébként is elszáll, ellentétben az írással.
Egyrészt ezért is örültem annyira Kántor Lajos könyvének, másrészt azért, hogy Domokos Géza emlékét az őt megillető árnyalt emberismeret hangján, a kortársi mellett bajtársi szavakkal és nem utolsósorban az őszinte barátság hangján idézi meg a kötet. Kántor Lajos úgy emlékezik Domokos Gézára, hogy közben önnön korabeli énjére hagyatkozik.
Nem visszatekintést ír, nem emlékiratot, nem egy másik személyiség ürügye mögé rejtett önfényezést, hanem kettejük hol gyakoribb, hol ritkább levélváltásait Domokos Géza emlékidéző köteteinek tükrében igazolja vissza.
Az indulásról, a moszkvai egyetemi évekről például a következőket írja: „Domokos Géza hosszú életpályájának bőven voltak nehéz pillanatai, sőt nehéz, gerincpróbáló szakaszai. A moszkvai öt év a legelsők közé tartozhatott volna. Gyanakodhatnak D. G. túlélő ellenfelei, hogy a megszépítő messzeség vagy éppen a mosakodás szándéka íratta le a szerzővel: moszkvai diáksága éveiben hagyta, hogy a drámai történések elsuhanjanak mellette. Könyvében határozottan jelenti ki, hogy nem tekinti magát (a moszkvai) »nagy idők« tanújának; aki a moszkvai éveinek szentelt fejezetben »mára közismert politikai bűnök, elképesztő jogtalanságok közvetlen megfigyelőjét keresi, csalódás vár rá.
Csak azt adhatom, ami diákkörnyezetemben, külföldiként sok mindentől elzárva, napjaimat kitöltötte, amit legtöbbször sebtében papírra vetett feljegyzéseim rögzítettek…« Néhány érdekes vagy éppen groteszk helyszín, jelenet megörökítése mellett – először, másodszor és harmadszor: Pausztovszkij ennek az időszaknak a főszereplője. Ő Domokos Géza további életének szerencsésen meghatározó alakja.”
A könyv legnagyobb részét természetesen az 1970 elején Bukarestben induló Kriterion kiadó húsz évének története foglalja el, jobban mondva azok a többé vagy kevésbé fontos hétköznapi események, amelyek közvetve vagy közvetlenül az egész romániai magyar értelmiségi réteg életét meghatározták.
A Kriterion egyet jelentett Domokos Géza személyével, ő volt maga az intézmény, ő volt a karmester, a hadvezér, de talán – stílusosan – leginkább a generalissimus. Közben Kántor Lajos Kolozsváron „tartja a frontot” a Korunknál, a nyolcvanas évek közepe táján már mindketten a rendszer által nem kedvelt személyek listáján szerepelnek. De megpróbálnak nem tudomást venni az egyre elutasítóbb, egyre ellenségesebbé váló hangulatról, teszik a dolgukat – legjobb meggyőződésük szerint. Barátságuk megedződik, elmélyül az adott körülmények között, 1988 májusában például „illegálisan” megünneplik Domokos Géza 60. születésnapját, ami miatt Kántor Lajos egy rossz minőségű James Bond-paródiába is belecseppen.
S aztán megtörténik a várva várt változás – tulajdonképpen váratlanul. Az viszont magától értetődő lesz, hogy az új kezdetnek, az új esélynek, az RMDSZ-nek ugyanúgy Domokos álljon az élén, mint húsz évvel azelőtt a Kriterion adta esélynek. Kettejük munkája még jobban összefonódik, a Kolozsvár–Bukarest-tengely hajtja az új, nyíltan vállalt-vezetett kisebbségi politizálás motorját.
„Olvasom az Éveim, útjaim, arcaim felnőttkori fejezeteit, visszalapozok az Igevárra és az Esély három kötetére, és – a nekem fontos, kedves dedikációktól függetlenül – egyre inkább meggyőződöm arról, hogy saját éveim-útjaim-arcaim történetét megírhatnám Domokos Géza-tükörben.
Domokos Géza Ifjúmunkás-korszakától kezdve annyiszor hozott minket össze a nem véletlen (kiadók, szerkesztőségek, RMDSZ-elnökség – Bukarestben, Kolozsvárt, Sepsiszentgyörgyön, Marosvásárhelyt, Csíkszeredában, Aradon, Nagyváradon, Szatmárnémetiben, Brassóban), hogy erre a térképre felrajzolhatnám (pár év híján) egy fél évszázad erdélyi-romániai magyar értelmiségi küzdelmeit, reményeit és csalódásait (…) Minél több részlet tolul fel emlékezetemben, annál inkább erősödik véleményem: az Esély mellé oda kellene tenni a Kockázatot is” – írja Kántor Lajos a kötet hátsó borítóján is megjelentetett egyik nyílt levelében.
S hogy Domokos Géza mennyire érezte kockázatnak, kockázatosnak az életét és az egész tevékenységét? Talán egy Kántor Lajosnak küldött 1994. márciusi levelében választ kaphatunk rá: „Értsetek meg engem, és hagyjátok meg nekem az egyedül vívott harc örömét. Legyetek egy kis türelemmel. Hallom, hogy a NATO brüsszeli főhadiszállásának bejárata fölött ez olvasható: »Mosolyogjunk, a neheze hátravan.« Gondoljatok ti is erre, ha úgy érzitek, nem bírjátok. Bocsáss meg, ha döntésemmel fejtörést okoztam; tartok tőle, hogy nem először teszem. Mea maxima culpa.”
Molnár Judit |
Kántor Lajos: Domokos Géza kockázatai, Polis Könyvkiadó, Kolozsvár, 2014
Krónika (Kolozsvár)

Nem tudták megtisztítani a váradi Bethlen szobrot
Pár héttel ezelőtt váradi polgárok vették észre, hogy ismeretlen vandálok sárgászöld festékkel összemázolták Bethlen Gábor erdélyi fejedelem Petőfi-parkban felállított szobrát. Hogy mi indokolta ezt a garázdaságot, azóta sem derült ki, ugyanis máig nem kerültek kézre az elkövetők, akik ugyanazon az éjszakán a Petőfi-parkban levő József Attila-szobrot is összemázolták.
Ami a szóban forgó parkot és a szobrok környékét illeti, tudni kell, hogy valamilyen oknál fogva ezeket a váradi önkormányzat mostohagyerekként kezeli, az egykori, híres Schlauch kertben évek óta nem voltak képesek öntözőrendszert kialakítani, így a szebb időket látott park nyaranta aszálysújtotta parcellává változik. Váradi magyar polgárok szokták önszorgalomból megöntözni a parkban levő szobrok körüli virágokat, melyeket ők ültettek el. Hogy a szobrok összemázolásának volt egyfajta magyarellenes beütése is, arra abból könnyű következtetni, hogy a fejedelem szobrának nyaka köré egy piros-sárga-kék román lobogót tekertek az akrobatikus adottságokkal rendelkező vandálok.
Miután olvasóink által értesültünk arról, hogy meggyalázták a szobrot, megkerestük a helyi önkormányzat egyik illetékesét, Dumitru Stejerant, aki megígérte, hogy a városháza letisztíttatja a bemocskolt szobrokat. Teltek, múltak a napok, s érdeklődésünkre csak azt a választ kaptuk, hogy dolgoznak az ügyön, de nehéz olyan speciális festékoldót beszerezni, amellyel meg lehetne tisztítani a fejedelem szobrát anélkül, hogy az megrongálódna.
Végre aztán tegnap kaptuk a hírt Stejerantól, hogy jelezték neki beosztottai, végre sikerült letisztítani a Petőfi parkban a bemázolt szobrokat. Gyanakvóak lévén mielőtt elkezdtünk volna örülni, kimentünk a helyszínre, ahol láttuk, hogy kár lett volna megdicsérni a városházi illetékeseket, ugyanis a tisztítómunkálat csak részben sikerült. A fejedelmet ábrázoló szobor fején, arcán, ha kissé halványabban is, de ott virít a sárgászöld festékcsík. A szobor talapzatának hátuljáról sem tudták lemosni a régebben odapingált grafittikat, bár való igaz, látszik, megkísérelték ezt.
Ismét szóltunk hát az illetékeseknek, hogy ez a munkálat inkább szerecsenmosdatás, mintsem szobormosdatás. Ők ismét megígérték, hogy megint kimennek, és megnézik mi a csodáért nem lehetett Bethlen Gábor arcáról is rendesen leszedni a festékcsíkokat. Hogy mikor lesz valóban helyrehozva ez a vandál rongálás, így mi sem tudjuk megírni olvasóinknak, annyit tehetünk, hogy megígérjük, addig fogjuk „zaklatni” a váradiak nevében az illetékeseket, míg egyszer mégis rendesen letisztítják Erdély egykori nagy uralkodójának meggyalázott szobrát.
Szőke Mária, Reggeli Újság (Nagyvárad)

Székelyföldi autonómia pártpolitika felett
A Székely Nemzeti Tanács öt hónappal ezelőtt intézett felhívást Székelyföld önkormányzataihoz, hogy tanácsi határozatban nyilvánítsák ki autonómia- és összetartozás-igényüket. Eddig tizenöt település tett ennek eleget, közülük továbbra is csak egy Maros megyei.
Továbbra is csupán egy Maros megyei település, Makfalva önkormányzata fogadott el határozatot arról, hogy az autonóm Székelyföld régióhoz akar tartozni közigazgatásilag, ahol a román mellett a magyar is hivatalos nyelv, és ebbéli kérését eljuttatta a bukaresti és az Európai Uniós hatóságokhoz is. Az SZNT öt hónappal ezelőtti felhívásának eddig összesen tizenöt önkormányzat tett eleget: Gyergyószentmiklós, Gyergyóújfalu, Gyergyószárhegy, Makfalva, Uzon, Székelyderzs, Kápolnásfalu, Gyergyóditró, Kökös, Székelykeresztúr, Gyergyóalfalu, Gyergyócsomafalva, Székelyudvarhely, Csíkszereda és Szentegyháza. A Székely Nemzeti Tanács arra kérte a települések vezetését, hogy „határozatban nyilvánítsák ki az általuk képviselt közösségek igényét az autonómiára, és tegyék láthatóvá a nagyvilág számára: a székely falvak és városok egységes akarattal egyetlen, de különálló közigazgatási egységbe akarnak tartozni”.
„Ezzel a tizenöt székely önkormányzat a pártpolitikai viták fölé emelte Székelyföld autonómiájának és egységének ügyét. A szavazáson részt vevő és a határozatot megszavazó román nemzetiségű önkormányzati képviselők megértették, hogy a határozatoknak sem tartalma, sem célja nem irányul sem a székelyföldi románság, sem Románia ellen, viszont olyan közös célt fogalmaztunk meg, amely Székelyföld minden lakójának egyformán a javát szolgálja. Az elfogadott határozatok eljutottak Románia kormányához és parlamentjéhez, az Európa Tanácshoz, az Európai Unióhoz, az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez” – tájékoztatott közleményében az SZNT elnöke, Izsák Balázs.
Továbbá megtudtuk, hogy az uniós hatóságok is napirendre tűzték az ügyet, vagyis egyre ismertebb lesz Székelyföld autonómia-igénye: az Európa Tanács keretében működő Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusának monitoring bizottsága július 3-i kisinyovi ülésén, amelyen jelen volt Makfalva és Gyergyószentmiklós polgármestere is, a kérdés érdemi tárgyalását elhalasztották, hogy a bizottság alaposabban tájékozódni tudjon. Továbbá válaszok érkeztek Románia kormányától és parlamentjétől, amelyekben a határozatok elemzésére, mérlegelésére fogalmaztak meg ígéretet, de ezzel párhuzamosan az érintett megyék prefektusai közigazgatási bíróságon támadták meg az elfogadott határozatokat, és fenyegető figyelmeztetésekkel próbálták visszarettenteni a határozatok elfogadásától a többi önkormányzatot.
„A folytatás letéteményese, felelőse a többi 138 székely önkormányzat. Ők azok, akik felerősíthetik a folyamatot, és új lendületet adhatnak azon fórumok munkájának, akik érdemben elkezdtek foglalkozni Székelyföld ügyével. Ők azok, akik a kezdeményezés súlyát akkorára növelhetik, hogy a többi megszólított nemzetközi szervezet is felfigyeljen a székely kérdésre. Meg kell érteniük, hogy az ő megszólalásuk ebben a kérdésben rendkívül fontos és nélkülözhetetlen. A szavuk súlyosabb, hitelesebb, meggyőzőbb, mint bármelyik politikusé, közéleti szereplőé. Együttes megszólalásuk Székelyföld akaratával szembesíti a megszólítottakat, akik innen kezdve velünk együtt felelősek Székelyföld és a székelyek jövőjéért” – áll a közleményben, amely kitér a civil szervezetek szerepére is: levélben fordulhatnak a fórumokhoz, kezdeményezhetnek egy adott községben vagy városban aláírásgyűjtéseket a prefektusok által megtámadott önkormányzati határozatok védelmében, és ezeket is továbbíthatják a fórumokhoz.
„Átfogó mozgalmat kell indítani a román kormány közigazgatási reformterve ellen és Székelyföld területi autonómiájáért” – zárta közleményét Izsák Balázs.
Gáspár Botond, Székelyhon.ro