Épül, szépül Kispereg központja
Emberfeletti áldozatvállalás a templomért
Amikor a közelmúltban írtunk a kisperegi műfüves sportpálya átadásáról, csak az eseményről szóló tudósításra szorítkoztunk, noha Kovács Imre polgármesterrel a főteret végigjárva, a település jövőjét is előre vetítettük.
Új kulturális központ Kisperegen
Ami az Arad megyében egyedinek számító műfüves sportpályát illeti, az egyik objektumát képezi Kispereg új kulturális központjának, ahol a nyári színpad, illetve a rendezett parkkal – ahol újravetették a pázsitot, a szabadtéri színpad előtti részt lebetonozták az ott szervezendő bálok részére –, a kultúrotthon tervezett bővítésével, teljes felújításával válik teljessé. A valamikori bozótos kert helyére épült sportpályának az utca felöli részén, felhasználták a régi téglakerítés anyagát, amiből ízléses, egyben szolid, fémráccsal ellátott, tetszetős kerítés épült. Mivel a terület az utca szintjénél alacsonyabban fekszik, a jelzett kerítés mellé, a pálya végéhez lelátó, továbbá az esővíz elvezetéséhez, a 6 méter magas drótháló kerítésen kívül körbefutó árok, illetve biztonsági esővíz-tároló is épült. A tavaly elkezdődött, éjjeli világításra berendezett, 255 ezer lej összértékű beruházás 75%-a az Arad Megyei Tanács támogatásával, a többi a községi költségvetésből készült. Amint a polgármester hozzáfűzte, a pálya mellé, az óvoda felöli részen lévő területre korszerű öltözőket, fürdőket terveznek a csapatok, illetve a játékvezetők részére. Ha lesz rá pénz, és sikerül a bővítés, a pályán hét végi bajnokságokat is szervezhetnek, ami pénzt hozhat a házhoz. A pályahasználatnak pontosan kidolgozott programja, felelőse lesz, mert az új létesítmény nem közpréda, hanem a közvagyon része. Kovács Imre abban is reménykedik, hogy a sportpálya átadásával, a helybeli sportélet fellendülésével együtt, a csapatszellem is erősíti a közösséget. Ebben a községbeli futballcsapatnak a közügyekhez való pozitív hozzáállása is sokat segít, hiszen gyakran végeznek önkéntes munkát Nagy- vagy Kisperegen, ahol szükséges. A két faluból összeálló futballcsapat számára korszerűsítették az öltözőt, a kapuk mögé labdafogó hálót szereltek. Kovács Imre nem titkolt vágya, hogy a jelenlegi V. ligában szereplő csapat mellé létrehozza a VI. ligába szánt kisperegi futballcsapatot is. Az ottani futballpályát is karban tartják, műtrágyázták, nyírják a füvet rajta, csak használni is kellene.
A község komoly gondja volt a mezőgazdasági utaknak a helymeghatározása, mert emiatt a helybeli gazdák elestek a területalapú támogatásoknak egy részétől. Minderről múlt időben beszélhetnek, mert egy topográfus közreműködésével, az összes dűlőutat az elektronikus helymeghatározó rendszerhez igazították.
Ami a kultúrotthont illeti, annak a bővítésére, felújítására benyújtották a pályázatot, az viszont elesett a pontozásnál. Idén újabb lehetőség nyílik az 1,8 millió lej összértékű felújításra, méghozzá EU-támogatással. Eredetileg azt tervezték, hogy már idén, akár saját erőből is hozzáfognak a munkához, csakhogy mindnyájukat villámcsapásként érte a hír: életveszélyessé vált a helybeli református templom, ezért azt ki kellett üríteni, az istentiszteletek azóta a kultúrotthonban zajlanak, meg aztán minden erőforrást a templom felújítására kell összpontosítani. A kisperegiek egy emberként álltak a templom ügyéhez, adakoztak a felújításra. Kovács Imre és a családja is adakozott. A községi költségvetésből a harmadik évnegyedben adódik lehetőség komolyabb összeggel támogatni a munkálatokat. Ami a külföldi kapcsolatokat illeti, július 7–8-ára az egyekiek – ahonnan a kisperegiek származnak – meghívták a falu képviselőit, ünnepélyesen aláírni a testvértelepülési-szerződést, de az ottani képviselőtestület jóváhagyott 200 ezer forintot a kisperegi templom felújítására.
Lélekbemarkoló látvány
A kisperegi templom látványa megindítja az embert, hiszen amikor ott jártunk, az egész tetőszerkezete a mennyezettel együtt le volt bontva, belülről le lehetett fényképezni a fölötte őrködő tornyot. Az üres templomhajó karzatán fóliába csomagolták az orgonát, de a szószéket is hevenyészett tető, illetve fólia védi az esőtől. A munkálatokról Bognár Levente aradi alpolgármester, RMDSZ-megyei elnök társaságában a helybeli lelkipásztornál, nt. Tóbiás Tibor Györgynél érdeklődtünk, akivel felmásztunk a falak tetejének a szintjére. Amint elmondta, a barokk utánzat stílusban épült templom mennyezetének a gerendái annyira elkorhadtak, hogy az esőzések alkalmával, a bennük felszívódott víz súlyától is leomolhatott volna. Ha viszont ez megtörténik, nem csak a templomban lévők számára jelentett volna életveszélyt, hanem a fal egy részét is magával rántotta volna. Éppen ezért, a javítás kivitelezője úgy döntött, hogy a legnagyobb biztonsági intézkedések közepette leszerelik az egészet, majd az 1,05 méter széles falnak a belső részét erős, vasbeton koszorúval konszolidálták, amire rögzítik a vasidomokból összehegesztett 5, egyenként 16 méter hosszú keresztgerendát. Ezeket adott távolságonként, hasonló idomokból összehegesztett hosszanti gerendák, összesen 25 méter hosszúságban kötik össze, tehát a 11 méter magas födém igen erős, vasidomokból összeállított hálóból fog állni, a tetőszerkezet, illetve a vasháló alá építendő burkolat és a boltívek fából készülnek. Sokat gondolkoztak a kivitelezővel, Molnár Hubával és a tervezővel, Cziszter Kálmánnal a fa- vagy a vasszerkezet változaton. Végül is utóbbi mellett döntöttek, mert a fagerendák sem lettek volna olcsóbbak, viszont a 16 méteres fesztávolságon valószínűleg meghajoltak volna. Hasonlóképpen, a tornyot is erős vasbeton koszorúval erősítették meg, mert nem akarnak fércmunkát végezni. A templomon az építése óta komoly felújítás nem történt, csupán helybeli mesterek próbálták toldozni-foltozni a keletkezett lyukakat, hibákat. Ezúttal azonban igen komoly és gyors munkát végeznek.
46 ezer lej a kisperegiektől
Az építkezés anyagi hátteréről nt. Tóbiás Tibor György lelkipásztor elmondta: a püspökség ajánlására olyan megbízható kivitelezőt kaptak, amelyiknek az emberei jelenleg 5 templomon dolgoznak. Az említett vasszerkezet legyártása, a helyének az előkészítése, a vasidomok, illetve a tetőszerkezetnek a felszerelése 136 ezer lejbe kerül. Ebben nincs benne a plafon, illetve a boltívek elkészítése. Eddig a hívek adományaiból 46 ezer lej gyűlt össze, ugyanennyivel járult hozzá az egyházközség is. Amióta maga ideérkezett, az egyházközség költségvetését nagyon megszorították, csak minimális kiadásokat tesznek, azóta kuporgatják a pénzt. A püspök úr jóváhagyásával, közbenjárására a munkálatok támogatására egyházkerületi gyűjtést indítottak, melynek során eddig 17 gyülekezet, összesen 27 ezer lejjel támogatta a templomot. Az Arad Megyei Tanács is ígért 20 ezer lej támogatást, ami viszont még nem érkezett meg. Kovács Imre polgármester szerint az ilyen támogatásokat a költségvetés-kiegészítéskor szokták adni, de Bognár Levente RMDSZ-megyei elnök is közbenjárást ígért az ügyben. Nt. Tóbiás Tibor György azt szeretné: ha támogatást kapnak, a munkát folytatni kell a templom teljes felújításáig. Mert eddig csak a födémszerkezet, illetve a tetőszerkezet felszerelésére kötöttek szerződést a kivitelezővel, aki azt ígéri: ezzel a munkával június végéig elkészül. Tehát belülről, az említett vasrács födémen keresztül, látni lehet majd a bádogtetőt. Azért is kellene a munkát folytatni, mert az olcsón, minőségi munkát végző mester az egész nyárra le van foglalva. Ha pénzhiány miatt kénytelen lesz abbahagyni, nem, biztos, hogy idén újra el tud jönni. A lelkipásztor arra is gondolt, hogy a Kisperegi Falunapok alkalmával, az istentiszteletet a konszolidált, de felújítatlan templomban tartanák, nem a templom mellett, ahogyan tervezték. A lelkipásztor álmában sem gondolta volna január 26-án, az életveszélyessé vált templomból történt hivatalos kivonuláskor, hogy az alig 600 lelket számláló gyülekezet 46 ezer lejt képes adományozni. Maga minden fórumon feltárta a templom konszolidálásának, felújításának a fontosságát, és hálát ad Istennek, amiért eddig ilyen sok, jólelkű adakozót mozgatott meg. A teljes felújításhoz szükséges 230-250 ezer lejnek nagyjából a fele együtt van, minden kapott lejről, illetve az elköltéséről beszámol a híveknek.
Isten is szereti a jólelkű adakozókat
Emberileg felmérhetetlen az 1910-es népszámlálás szerinti 3000 lelket számlált közösség, manapság 600 lélekszámra zsugorodott utódainak az áldozatvállalása, ha a gyermekeket, az időseket és a betegeket is beleszámítva, fejenként 766 lejt adakoztak, de tulajdonképpen tőlük származik az egyházközségnek, ugyancsak az építkezésre fordított 46 ezer leje is. Talán ez is nyomós ok lehet az idegenbe szakadt vagy elszármazott kisperegiek, sok jólelkű, adakozó szellemű ember segítőszándékához, amivel megfogják a templomát minden áron megtartani akaró, lassan maroknyira zsugorodó közösség kezét. Nem szabad magukra hagyni őket, mert ugye, Isten is szereti a jólelkű adakozókat. Ez irányú bejelentéseket várnak, köszönettel elfogadnak a 0257/459-022-es telefonszámon vagy a tas2001ro@gmail.come-mail címen.
Balta János. Nyugati Jelen (Arad)

Elballagtak a BBTE magiszteris hallgatói
A Babeș–Bolyai Tudományegyetem magiszteris hallgatóinak ballagására csütörtökön délután került sor Kolozsváron, az egyetem Farkas utcai épületében.
Az ünnepséget a Gaudeamus nyitotta meg a Visszhang kórus előadásában, ezt követően dr. Soós Anna rektorhelyettes, a Magyar Tagozat vezetője köszöntötte az végzős magiszteriseket, aki beszédében kihangsúlyozta, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem a diákoknak igyekezett alapokat adni ahhoz, hogy elinduljanak a választott szakmájukban. Kikerülve az egyetem falai közül a munka az alkotás örömét jelentse: „valamit alkossunk, és gazdagítsuk környezetünket”, fogalmazott.
Meg kell tanulnunk az élet nagybetűinek olvasását, oly módon, ahogy felülről tekintve láthatjuk a Atacama-sivatagban található Nazca-vonalakat. Mindez azt jelenti, „hogy felül kell emelkednünk önnön korlátainkon”, hangzott el Talpas Botond diák-alprefektus köszöntőjében.
Az ünnepség további részében tudománynépszerűsítő előadásokra került sor, először dr. Fábián Gyula, a Jogtudományi kar docense avatta be az Európai Unió bíróságának és jogi terminusainak rejtelmeibe a hallgatóságot „Az előzetes döntési eljárás, híd a nemzeti bíróságok és az EU Bírósága között” című előadásával.
dr. Szász Levente, a Közgazdaság és Gazdálkodástudományi kar adjunktusa „ Ellátási hálózatok a globális gazdaságban” cimmel mutatott be tartalmas és érdekes előadást, melyben kitért többek között a várható trendekre a globális értékláncokban.
dr. Szenkovits Ferenc, a Matematika és Informatika Kar docense Tamási Áronra alapozott gondolatvitellel „Azért vagyunk a világon, hogy otthon legyünk benne“ búcsúztatta a másodéves magiszteri hallgatókat.
A rendezvény zárómozzanataként az évfolyamok átvették emléklapjaikat. Az idén hozzávetőlegesen 350 magiszteris diák végez az egyetem 17 magyar tannyelvű karán. maszol.ro

Besúgókról és besúgottakról Caragiale nyomán
Elkésett, de még így is indulatossá váló, személyes érintettségtől és feszültségektől terhes beszélgetést kezdeményezett a Kolozsvári Állami Magyar Színház a Ceauşescu-féle rendőrállam lehallgatóiról és lehallgatottjairól, a rendszer kiszolgálóiról és áldozatairól. A beszélgetés apropója a Tompa Gábor rendezte Leonida Gem Session című előadás volt, amely a Caragiale-szövegek mellett valós lehallgatási dokumentumokra is épít.
Az est meghívottai – ahogy Visky András művészeti aligazgató fogalmazott – „így vagy úgy” mind érintettek a titkosszolgálat által meghatározott múlt kérdéseiben: Szilágyi Júlia esszéíró, kritikus, a vizsgált kor élő tanúja; Könczei Csilla, aki szekusblogjának írása óta a téma sok vitát gerjesztő, de megkerülhetetlen szakértőjévé vált; Markó Béla, aki kötetben hozta nyilvánosságra a telefonos lehallgatások átiratát; Kántor Lajos irodalomtörténész, aki szerkesztőként, közéleti szereplőként szintén közvetlen tanúja volt ennek a kornak; Tibori Szabó Zoltán újságíró, a titkosszolgálati dokumentumok kutatója; és Tompa Gábor az előadás rendezőjeként és házigazdaként is, mint a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója.
Könczei Csilla, aki elsőként vonta be a nyilvánosságot a saját családi történetébe, majd ő volt az, aki – a Leonida Gem Session előadásra reagálva – dekonspirált bizonyos informátorokat, mondta Visky. Ez az „egyszemélyes valóságshow” nem mindenkinek szimpatikus, derült ki rövidesen a „hetek” beszélgetésén. „2006-ban indítottam el ezt a blogot, és higgyék el, fogalmam se volt róla, hogy ez a rendszer, ez a társadalom ennyire folyamatos volt. Legrosszabb álmomban sem tudtam elképzelni, hogy olyan emberek részesei ennek a rendszernek, akikkel nap mint nap találkoztunk, akik édesapám ismerősei voltak, jártak hozzánk” – mondta Könczei Csilla.
Visky András: Lehet, hogy egy kisebbségi kultúra ezt a kérdést nehezebben és egészségtelenebbül dolgozza fel. Nagyobb görcsökkel, mert tisztábbnak akarja látni és láttatni magát, mint amilyen.
Nem nagyon tudok olyanról, aki magától lépett a nyilvánosság elé és bevallotta, hogy be volt szervezve – mondta Kántor Lajos, aki a Korunk szerkesztőjeként a harmadik tematikus lapszámon dolgozik, amely a titkosszolgálat iratait dolgozza fel. Ugyanakkor kötetet is terveznek megjelentetni szintén ebben a témakörben. Kántor szerint a kérdést annak társadalmi összefüggéseiben kell vizsgálni, ahogy azt Stefano Bottoni történész tette például az egyszerre megfigyelt és megfigyelő Mikó Imre ügyével kapcsolatosan.
Kántor Lajos: Ebből kampány lett, és én nem szeretem a kampányokat…Engem 1961-ben kezdtek el megfigyelni, 1963-tól követési dossziét is indítottak. Természetesen sok közeli barátom is megfigyelt engem, amit nehéz megemészteni. De nem hiszem, hogy kígyót-békát kell felállva kiabálnom ezekre az emberekre.
Meg kéne találnunk a normalitásnak azt a pontját, ahol az egész bonyolult kérdéskör erkölcsi és a lélektani vonatkozásait közelítjük egymáshoz. Tipikusan kisebbségi helyzet, hogy hajlamosak vagyunk első reflexből védekezni. Nem akarjuk elhinni (például azt, hogy Szilágyi Domokos is besúgó volt) – jelentette ki Szilágyi Júlia. „Nálam Szilágyi Domokos jelentette azt a kritikus pontot, amikor újra kellett gondolnom mindent, és rájöttem, hogy nem tudjuk az emberi környezetünket két táborra osztani: jókra és rosszakra.
Hajlamosak vagyunk arra, hogy a nagy embereinket tabuként kezeljük, vagy – ha csalódtunk benne – a sárba tapossuk. "Azt hiszem, hogy ettől a görcstől kéne megszabadulni" – mondta Szilágyi Júlia, aki, mint fogalmazott, „önkíméletből” nem kérte ki a lehallgatási aktáit. „Meg akartam magam kímélni a további csalódásoktól” – tette hozzá. A 77 éves irodalomkritikus felidézte azt a napot, amikor Stefano Bottoni elétett egy róla szóló jelentést, amin kénytelen volt felismernie közeli jó barátja, Szilágyi Domokos kézírását. „Ha valakit morális lénynek tekintettem, és – akár csodálkoztok, akár nem – ma is annak tekintem, az Szilágyi Domokos volt. Ezért ő az a fajta csalódás, akinek a személyében a dolog lélektani és erkölcsi vonatkozása egyesül. Ő az, akinek az értékét még az sem csorbíthatja, ami a saját szememmel olvastam.”
Szilágyi Júlia: Caragiale azt a fajta mentalitást képviseli, ami (látszólag vagy valóságosan) semmit nem vesz komolyan. Ez a mentalitás beletartozik ennek a régiónak a kultúrájába, és ennek a mentalitásnak köszönhetően sokkal könnyebben teszi túl magát bizonyos megrázkódtatásokon, mint például a magyarság
Könczei Csilla: Mielőtt nyilvánosságra hoztam egy-egy dokumentumot és annak szerzőjét, mindig kerestem a párbeszédet. Ha már nem élt a jelentő, akkor a rokonaival próbáltam kommunikálni. Egy idő után viszont azt vettem észre, hogy összezártak az emberek. Az értelmiség, az irodalmi elit istenítése pedig számomra valamiféle erdélyi magyar értelmiségi osztályöntudat jelenlétét sugallja, ami mintha felülírná az erkölcsöt. Van több erkölcs? Én erről nem tudok.
Caragiale azért volt zseniális, mert megvalósította azt a típusú színművet, amelyben nincs katarzis. Oda jutunk el a végén, ahonnan elindultunk, és ezt a Leonida Gem Session című Caragiale-parafrázis is híven tükrözi – mondta Markó Béla. „Caragiale szerint a helyzet reménytelen. A mi ma esti beszélgetésünket figyelve azt kell mondanom, hogy a helyzetünk, ha nem is reménytelen, de nem is túlságosan jó. Ugyanis egy diktatúra működésének arról a vetületéről tudunk csak beszélni, ami áldozatokká tett mindannyiunkat: azokat is, akik ellenálltunk a kísértésnek, és bizonyos értelemben azokat is, akik nem álltak ellent a kísértésnek. Őket meg tudom érteni, de megbocsájtani nem tudok nekik” – jelentette ki az RMDSZ egykori elnöke.
Markó az 1987 közepétől 1989. december 16-áig szóló lehallgatási jegyzőkönyveket tette közzé kötetében. Mint elmondta: politikusként kötelességének, íróként izgalmas feladatnak látta. A következő generációk szempontjából viszont mindennek a hasznossága a fontos: tudják-e valamiképpen hasznosítani ezeket a feltárt dokumentumokat, ezt a rengeteg és ugyanakkor nagyon nyomasztó ismeretanyagot?
Markó Béla: Az én véleményem az, hogy ez megismétlődhet. Demokrácia és diktatúra között természetesen éles határvonal van, csakhogy hány demokráciából lett a történelem folyamán diktatúra, azért, mert azok, akik a demokráciát működtették, óvatlanok voltak – például elfogadtak érveket és ürügyeket, hogy a titkosszolgálatokat a társadalom nyakára ültethessék? Ráadásul 2001. szeptember 11-e óta ez már nem csak romániai probléma…Nagyon könnyen juthatunk a végtelen megfigyelés és megfigyeltség birodalmába, mert ennek most már semmi technikai akadálya nincsen.
„Miért felemás ez a helyzet? Mert akik az igazi működtetői voltak a rendszernek, azok köszönik szépen, jól vannak. Mert mi csak azoknak fértünk hozzá a múltjához, akiket a rendszer ilyen vagy olyan kényszerekkel beszervezett, morálisan megtört, erkölcstelenné tett” – vélekedett a volt miniszterelnök-helyettes. „A törvény lehetővé teszi a hozzáférést, de ugyanakkor mindmáig nincs teljes hozzáférés. Ez azt is jelentheti adott esetekben, hogy azok adagolják nekünk az információkat, akik ugyanezekkel az információkkal 1989 előtt is bánhattak. Nem érvényes ez általánosságban arra, ahogy működik a törvény, de ezek a sötét foltok még ott vannak”, mondta Markó, akit jobban érdekelne a kényszerítők feltárása, mint a kényszerítetteké, hisz ettől függ, hogy a helyzet reménytelen-e – ahogy Caragiale sugallja.
A témával foglalkozó újságíró, Tibori Szabó Zoltán felsorolta azt az öt kategóriát, amelyre a titkosszolgálat hierarchiája épült, kijelentve, hogy a közvélemény és a jelenleg folyó kutatások is csak azokra fókuszálnak, akiket megfélemlítés, zsarolás útján kényszerítettek, hogy besúgókká váljanak. „Két esetet tudok, amikor a szekuritáté által írt dossziéját kikérő személy levelet írt a CNSAS-nak és kérte, hogy fedjék fel a tisztek kilétét és neveiket jelentessék meg a Hivatalos Közlönyben. Elvégre ők működtették a rendszert, és nem a kényszerítettek.” A tisztek egy részének felfedése azonban azóta sem történt meg, jelentette ki az újságíró.
Tibori Szabó Zoltán: Az informátorok szövegei között is fel lehet állítani egyfajta hierarchiát. Van, akinek az írásain érezni az izzadságszagot, és azt, hogy nem akar ártani, csak túl akar lenni rajta. Van, aki valamiféle kéjt is érez a besúgásban. És van, aki még ötleteket is ad a Szekuritáténak, hogy még hogyan lehet sanyargatni egyik-másik embert.
A színháznak éppen az a szerepe, hogy egy dráma minden szereplőjének feltárja a maga igazságát. És ebben sincs két egyforma történet – vonta le a következtetést Tompa Gábor rendező, színházigazgató. „Akárcsak a holokauszt vagy a gulág esetében, itt is az a hasznos, ha mindenki őszintén elmondja a saját történetét. Nincs katarzis, nem is lesz, de mégis ezáltal válik fokozatosan egyre tisztábbá a kép.” maszol.ro

Barót Napok a tudomány jegyében
Az idei Barót Napok első része a kultúra- és tudomány-népszerűsítés égisze alatt zajlott: helytörténeti könyvet mutattak be, a régiót érintő történelmi előadást hallgathattunk, érmekiállítás nyílt, és anyaországi alkotmánybíró értekezését is követhettük.
Szerdán Egyed Ákos: Bodos – Egy székely szabad falu című kötetének bemutatása színültig töltötte érdeklődővel a Gyulai Líviusz Városi Könyvtár legnagyobb termét. Kovászna Megye Tanácsának turisztikai és megyeismertető kiadványszerkesztője, Sepsiszéki Nagy Balázs az általuk tervezett falumonográfia-sorozatról beszélt, majd Egyed Ákos legújabb, a szülőfalujának történetét tartalmazó kötetét ajánlotta a barótiak figyelmébe. Mint mondotta, ez több egyszerű monográfiánál: bár tudományosan megalapozott – közel százhetven könyvészeti hivatkozás egészíti ki –, nyelvezete szépirodalmi olvasmányként is ajánlja magát, de fontos kiegészítőnek tartja az elbeszélt történelmi részét is. Egyed Ákos azon kollégáinak mondott köszönetet, akik az elmúlt negyven esztendőben kutatásaik Bodossal kapcsolatos anyagát önzetlenül rendelkezésére bocsátották, s így a lehető legteljesebb képet festhette meg. A könyv számára vallási és demográfiai adatokkal szolgáló Sándor Istvánt is felszólalásra kérték. A helybeli református lelkész szerint bár szolgálati ideje alatt némileg visszaesett Bodos lélekszáma, mégsem elveszett település, hiszen négyszáz lakójának mintegy negyven százaléka fiatalnak mondható, s a tizennyolc éven aluliak száma is száz felett van. Erdővidék középkori és kora újkori történetének főbb kérdései című vetített képes előadását Fehér János művészettörténész tudományos morfondírozásnak nevezte. Szólt a tájegység nevének vélhető eredetéről és első írásos említéseiről, kulturális és földrajzi behatárolásáról, kitért a törvénykezési jegyzőkönyvek érdekes eseteire, s hangsúlyozta a régészeti és műemléki kutatások fontosságát is. A fiatal szakember nem feledkezett meg épített örökségünk helyzetéről sem. Mint mondotta, az utóbbi időben sajtónyilvánosságot kapott nagybaconi árkádos ház esete csak egy példa a sok közül, hogy mennyire nem vesszük komolyan értékeink mentését: az erdőfülei Boda-kúria felújításának ugyan nekifogott a bardoci önkormányzat, de abban sok köszönet nincs, hiszen a hagyományos technikák és alapanyagok helyett vasbeton-koszorút használnak, sőt, tetőszerkezetét is megváltoztatják. Tegnap Erdővidék Múzeumában Bögi Sándor gyűjtő Európa új pénze, az euró érmekiállításának megnyitójára meglehetősen kevesen voltak kíváncsiak – érdekes előadást szalasztottak el. Az anyaországi jogász kontinensünk közös pénze születésének előzményeiről, a hátterében álló gazdasági mechanizmusokról, az érmék motívumairól, ritkaságukról és értékeikről szólt. A művelődési házban Juhász Imre budapesti jogvédő és alkotmánybíró a felvidékiek jogfosztottságát is érintve az intézményesített és civil jogvédelemről értekezett. Előadása első részében az alkotmány történetét mutatta be az Aranybullától a legújabb, 2012-ben hatályba lépett Alaptörvényig. Mint mondotta, az új alkotmány többek közt abban különbözik a régitől, hogy kitér a határokon túlra szakadt magyarságra is, s felelősséget vállal értük. A felvidékiek jogfosztását lehetővé tevő Beneš-dekrétumokról, és az elmúlt években a civil jogvédők munkájáról szólva úgy fogalmazott, él a remény, hogy az Európai Unió megoldja, hogy a háború után továbbra is diszkriminációt fenntartó rendelkezéseket hatályon kívül helyezzék.
Hecser László. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A kétpólusú, de háromosztatú erdélyi magyar kilátástalanságról (Szász sorspárhuzamokban)
Háromgyermekes családok tapasztalatából tudjuk: valahányszor vita kerekedik két testvér között, az melegében belső körükben lecsendesedik.
A harmadik testvér ugyanis vagy egyik, vagy másik oldalra áll, létrejön a „demokratikus” kétharmados többség, s ezzel a konfliktus rövidre záródik. De az is igaz: nem mindig a családi béke, avagy a szülői szemszögből megítélt legfelsőbb tisztesség javára. Három romániai magyar pártunk legutóbbi szereplését elemezve a fenti példabeszéd juthat eszünkbe, de mindenekelőtt azt kellene megállapítanunk: az erdélyi magyarság belső indíttatásból lett-e háromosztatú, vagy a köreinkből kitermelődött „izzadmány” (politikusaink zsíros egzisztenciáért folytatott iszapbirkózása) erőszakolja ránk a kényszerzubbonyt? A brit történelem árnyékkorszakából maradt fenn a public(man) or perish – közéleti szereplő (leszel), vagy elvesztél -- életbölcsesség. Én itt sejtem erdélyi magyar „rákbetegségünk” eredendő okát.
Bíró Zsolt MPP-pártelnök legutóbbi nyilatkozatai (Száva Enikő kérdéseire a Duna TV-ben adott mellébeszélési „szökőárak”) azt jelzik, az MPP-nek ugyanvalóst meggyűlt a baja saját „filozófiájával”. (Lásd: A választás szabadsága!) Gyanítható, hogy nem volt más választási szabadsága, mint letérdelni az RMDSZ előtt. Mert miként is szól a román párttörvény? A választások szintjein huzamosan gyengén szereplő párt elveszítheti legitimitását. (Román térfélről ne várjunk támadást, ők kéjelegve figyelik a magyar kakasviadalt, kivárnak.)
Az első nagy kérdéskör így fest: az RMDSZ, amely az MPP megalakulását tűzzel-vassal szabotálta annak idején, mi okból nem kezdeményezte az ellenfél lerobbantását? Megtehette volna! Markó Béla 2007-beli ideges nyilatkozatát – még elnök volt – emlékezetből rekonstruálom. Így fogalmazott: nincs kifogása a másként gondolkodók iránt, de jöjjenek be a Szövetségen belülre, platformként, ne kívülről támadják a magyar egységet! Csakhogy az új pártot kezdeményezők látták vagy épp bőrükön tapasztalták pl. az Erdélyi Magyar Kezdeményezés, majd a Reform Tömörülés mint RMDSZ-en belüli ellenzéki platformok csapdába ejtettségét, kilátástalanságát. Azóta eltelt hét (gonosz) esztendő, és hogy mi folyik a színfalak mögött, azt már régóta nem kötik az orrunkra. Elemzéseinkben így kénytelenek vagyunk a formállogika módszereire fanyalodni. Nos, a Dâmboviţa partján „leérettségizett” (sőt: doktorált) RMDSZ-t már annál profibb „gruppenhecc”-társaságnak tarthatjuk, semhogy elsőszülött magyar ellenzéki pártját megsemmisítse! Mert akkor a hoppon maradt tömeg átépülhet az EMNP-be! Ezzel az RMDSZ baja gyarapodhat! Hát nem könnyebb a Néppártot úgy lehetetlenné tenni, hogy az MPP-t RMDSZ-„partnerré” csalogatja? Természetesen, ad neki „csontot” is, de tüstént; lásd javaslat az autonómiatervezet közös megszövegezésére-benyújtására – amit rövidesen felrúg –, lobbiígéret ilyen-olyan ügyekben stb. És ha az MPP pártelnöke igazat beszélt a Dunán, hogy az EU-választáson 50 000 polgári szavazattal támogatta az RMDSZ-t, elcsodálkozhatunk: az alapjában RMDSZ-ellenzékiségben fogantatott tömeget milyen maszlaggal sikerült bevezetni Kelemenék udvarába, és Bírót felültetni az „anyósülésre”! A „kincstári” ötlet vajon valóban Kelemenéktől származott-e, avagy Bíró vidékéről? (Ja kérem, ezt a kártyavetőnő ha tudja!) Inkább arra érdemes odafigyelnünk: keletkezett-e véleményfeszültség az MPP-ben a történtek nyomán? Mert volt már „polgárháború” az MPP-ben: amikor Szász Jenőt próbálta megbuktatni saját megosztott-felbosszantott tagsága által, nem kizárt, hogy „trójai falovak” közreműködésével. Ezt a manővert részletesebben megmagyarázom. Az RMDSZ tűzzel-vassal szabotálni próbálta az MPP bejegyzését. Erre Szász Jenő az államelnök közbelépését kérte, sikerrel. És alakultak a vidéki/városi MPP-sejtek. Ekkor kezdődött a sebtében klónozott „polgáriak” tömeges beépítése az újszülött szervezetbe. Hitbuzgón „bábáskodtak” minden tevékenységén, majd hazafelé menet betértek az RMDSZ-be, s letudósították a történteket. Az akciót az RMDSZ bőkezűen revanzsálta! Így vált a polgári mozgolódás már „ab initio” ingó... cégtáblává. A később született EMNP is ugyanígy járt. Példaként egy kisváros nagy eseményét említem – a magyar állampolgárságot ügyintéző Demokrácia Központ avatását –, ahol egyszeriben megjelent az RMDSZ-es polgármester és alpolgármester. Se szó, se beszéd, átvették az ünnepség irányítását, s megragadták a „köldökzsinór” két végét, melyet egy általuk meghívott pap vágott el ünnepélyesen. „Független szalagvágás” címen lépett be a vezércsel a történelembe. De az Európa-polgár díjjal épp Tőkés kezdeményezésére kitüntetett Böjte atyát is sikerült „lenyúlnia” az RMDSZ-nek. Bocsánatot kérek Böjte atyától, de elárulom: az erdélyi értelmiség elképedve szemlélte, amint a Ferenc-rendi szerzetes feláll az RMDSZ tulipános szószékére és javára kampányol. Ennyi erővel – idejében – nem tudta volna a három veszekedő testvért összehozni, legalább ad hoc koalícióba? Rengeteg hasonló huncutságot tudnék felsorolni, de helyszűke miatt összegezzük az elmondottakat! Bár népszerűsége rohamosan csökken, romániai viszonylatban az RMDSZ tűnik politikára legalkalmasabb alakulatunknak, bár ezt csak annak köszönheti, hogy két ellenzéki kistestvére nem tud összefogni. Tulipánista választottjaink magabiztosak, virulensek, gátlástalanok, ha kell, szószegők, mindenre elszántak, és zsebeik tekintetében „sikeresek”. Csupáncsak azt kifogásolhatjuk, hogy következetesen a magyar térfélen és ott is ELLENÜNK működtetik politikusi adottságaikat. Bukarestben messzemenően szolgalelkűek, olyannyira, hogy a magyarság nemzeti becsületét is nevetség tárgyává tették.
Írásom alcímében sorspárhuzamot ígértem. Alább Adolf Meschendörfer brassói szász író 1931-ben megjelent könyvéből idézek (Meschendörfer: Corona – Kós Károly fordítása, Kriterion, Bukarest 1983., 234–239. old.). Száz-egynéhány évvel ezelőtt az autonómiát élvező erdélyi szászok is megbomlottak, polarizálódtak „feketékre” (Budapest és Bécs iránt megalkuvókra) és „zöldekre”, ők voltak az ellenzék, a rebellisek. Burtesch vezetésével Brassóból indult az elégedetlenség. (Figyeljük Burtesch alakját, aki vagyonát áldozta fel az eszméért, nem politizálásból tollasodott meg, mint a mi választottjaink! Figyeljük a korabeli szász papság szerepét a feketék támogatásában a zöldek ellen, és gondolkozzunk el felette!)
* Nagyszeben székváros! Városa a szászok grófjának (az ispánnak, Szászföld legmagasabb méltóságának – Gy. S. megj.), a szász püspöknek, a nemzet legkitűnőbb koponyáinak. (…) A városi nagytemplom ki van világítva. A padok túlzsúfoltak, és mind újabb csoportok tolakodnak be a folyosókra. A karzaton kitűzve álmodnak a régi céhzászlók, a falakról aranyosan, bíborveresen és sötétzölden világítanak az egykori szász grófok és királybírák epitáfiumai. Az emelvényen, a tépett városzászló alatt telepedett le a püspök és a szász gróf, egyetértően, mint két testvér, akiknek együtt kell kormányozniuk népüket. Jobbra tőlük trónolnak székeikben az esperesek és városi papok prémes templomi kabátjukban, balra tőlük az országgyűlési képviselők. (…) A gimnáziumok rektorai a szász polgármesterekkel és szenátorokkal a második sorban foglalnak helyet. És egy lépcsőfokkal mélyebben a városok és vidékek többi választott bizalmi emberei rendezkednek el. Micsoda fejek! Parasztok hosszúra vágott germán hajviselettel, bikanyakú falusbírák hosszú szárú csizmában. A sorok között a különböző települések különböző tájszólásai szállonganak. Egy ajtó kinyílik! Minden szem felpillant. A sekrestyéből a néptanács tizenkét meghatalmazottja lép ki. Reggel óta tanácskoztak. A szebeni városi pap lép az asztalhoz:
– Édes szász testvéreim – üdvözli mindnyájukat honi szász szóval. Szeme könnyes lesz, amikor itt együtt látja őket, reszketve az izgalomtól, borzalmas hallgatásban, s hogy visszaszáll gondolata az ősökre, akik ebben a hatalmas teremben minden évszázadban – milyen gyakran! – újból fel kellett építsék hajlékukat. Hála legyen az úrnak, ezúttal is sikerült. Mind a feketék, mind a zöldek megbízottjai az egység kedvéért engedtek és megegyeztek.
Hallatszott, hogy a tágas templom fellélegzett. (…) Az egyház főügyésze felolvasta az új szabályzatot, mely az összes országgyűlési képviselőket és kerületi választmányokat kötelezi. Az egyház és az iskola állományából egy mákszemnyit sem engednek, ahogy a zöldek követelik. (Templomok és iskolák, a zöldek követelik! – Gy. S. megj.) És az anyanyelvről ezt állapították meg: vedd el egy népnek a nyelvét, és mindenét elvetted! De az egymagunkban vívott vad harcot, mely a feketék szerint csupán erőnknek haszontalan pocsékolása, be kell szüntetni. A szebeni várospap éles tekintete a brassóiakat kémleli. Melyik fogja közülük az ő művét megtámadni? A mi Reguneschünkre nézek. Forr benne az indulat. Összeszorított öklére mereszti a szemét: mit mondjon majd otthon, Brassóban? Ott volt ő is a sekrestyében, aláírt ő is.
Ekkor szólásra jelentkezik valaki. (...) Burtesch az, a mi zöldjeink főnöke. Megszürkülve, odvas törzs, kiben a szenvedélyek mint falánk tűz dühöngtek. Mindenki tudja, hogy tönkrement, egész vagyonát a zöld mozgalomnak áldozta fel. Mit akarhat még?
– Éljen Burtesch! – rikkantott egy hang.
Felrezzent. Ez a hang Brassóból jött! És biztosan, megfontoltan kezdett beszédéhez: -- Hány száz esztendeig védelmeztük testünkkel falainkat törökök, tatárok, a vajdák, a császáriak és saját fejedelmeink ellen? Akkoriban nem voltunk tunyák. Ma pedig, amikor az ellenség falaink között, a mi fekete képviselőink Budapestre utaznak, és ott zárt ajtók megett tárgyalnak bizalmasaikkal. Ezeket a sötétségben kiérlelt gyümölcsöket kapjuk aztán mi, hogy együk meg, és ezek mindig keserűek: lemondás, veszteség, lépésről lépésre való hátrálás sok esztendőn át. Mi lesz ennek a vége?
Az elnök válaszadásra emelkedett. Szeme szikrázott. Most tehát itt van előtte a brassói gyújtogató, az átkozott farkas, aki társaival a szebeni nyájba is kétszer betört, egyházközségét izgalomba hozta és felkavarta.
– Mit értek el a zöldek? Éberekké és minden nemzeti problémánk iránt fogékonnyá tettek minket. Köszönet nekik ezért. De egyúttal lerombolták egységünket, legerősebb fegyverünket évszázadokon át. Becsülettel meghalni csak egy ember tud. Egy nép másképp hal meg. Gyógyíthatatlan betegség pusztítja el, egyik tagja a másik után elhal, elveszíti belső fenntartó erejét, hitét magában és jövendőjében, s miután mások megbecsülését régen elvesztette, elmorzsolódik, széthull, porrá lesz. Ez értelmes beszéd volt. Mégis... Burtesch, a vén katona megint felállt. Szinte támolygott az első lépcsőig. Ott megállt, és még egyszer szembenézett népével.
− Mi, zöldek sohasem gondoltunk arra, hogy vajon rendben van-e a magunk szénája, a népünké volt minden gondunk. Tunya béke jobban pusztít, mint kegyetlen harc! Testvéreim, aki a néppel tart, az velem együtt kivonul ebből a málladozó épületből! De magunkkal elvisszük innen a szász jogot is! És felvetette a fejét, és kiegyenesedve ment a keskeny utcán végig, amely megnyílott előtte. Egyetlen ember sem követte.
* Tehát: ...egyetlen ember sem követte! És rövidesen – mert váratlan fejleményeket hoztak a világháborúk – mi lett a vége a sorozatos szász megalkuvásnak? Ami akkor Szebenben történt, mai napig befolyással bír a mi megbűnhődött székely múltunkra-jövendőnkre is. De az a mozzanat is, amikor a nyugatnémetek „megvásárolták”, kimentették a szászokat Romániából. Szerintem Kövér László budapesti politikusunk is hibázott, amikor Szász Jenőt „kimentette” az MPP-ből. Punktum! Ideje a vitának!
Gyila Sándor. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Egyetemi jegyzetből könyv: a gyulafehérvári egyházmegye története
Marton József nagyprépost, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológiai Kara dékánjának könyvét mutatták be a római katolikus nőszövetség Szentegyház utcai dísztermében. A Gyulafehérvári Római Katolikus Egyházmegye a 20. században című kötettel Fábián Mária nőszövetségi elnök szerint Marton József még a laikusok számára is tartalmas olvasnivalót nyújt. Kovács Sándor római katolikus főesperes Marton József oktatói munkásságát ismertette, majd a könyvet Csucsuja István BBTE-oktató mutatta be. Szabadság (Kolozsvár)

Bakk Miklós: cél az aszimmetrikus regionalizmus
Az autonómia olyan eszköz, mely lehetővé teszi, hogy a magunk dolgában mi döntsünk
Májusban az Erdélyi Magyar Néppárt több erdélyi település érintésével autonómiakaravánt indított, amelynek keretében vezetői és szakértői ismertetik a korábban közvitára bocsátott néppárti autonómiakoncepciót. Dr. Bakk Miklós politológus, a Babes-Bolyai Tudományegyetem tanára elmondta: az autonómia éppen annak az eszköze, hogy az adott térség gyorsabban, jobban, saját adottságainak megfelelően fejlődjön.
– Több mint 10 évvel ezelőtt a székelyföldi önrendelkezés követeléséhez két autonómiastatútumot készítettek. Az elsőt Csapó I. József írta, míg a másodikat ön állította össze 2003-ban. Mi késztette ennek az autonómiaszabályzatnak a kidolgozására?
- Amiket ön említ, azok csupán a rendszerváltást követő első autonómiastatútumok. Hiszen Székelyföld státusával kapcsolatosan az I. világháború után, a két világháború között, és a még a II. világháború után is – egészen a párizsi békeszerződés aláírásáig – elkészült néhány tervezet. Ezekről a tervezetekről Bárdi Nándor és Vincze Gábor történészek írtak remek öszszefoglaló tanulmányokat. 1995-ben Csapó I. József tette közzé Székelyföldre vonatkozó statútum-tervezetét. Azzal a szándékkal készült, hogy ezt az RMDSZ majd fölvállalja. Az ezt támogató, RMDSZ-en belüli „autonomista frakció” azonban igen hamar marginalizálódott, s ahogy a szövetség kormányra került, az autonómia kérdése lekerült a politika napirendjéről. Székelyföld kérdése 2003-ban került újra napirendre, amikor az RMDSZ-en belül bekövetkezett a szakadás, tehát Tőkés László és az őt követők kiváltak a szervezetből. Ezzel újra feléledt az autonómiáról való nyilvános gondolkodás, a kérdés megvitatása. 2003-ban két mozgalom jött létre: az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és a Székely Nemzeti Tanács (SZNT).
Az utóbbi fölvállalta a Csapó-féle tervezetet, és kisebb módosításokkal a mozgalom alapdokumentumává tette. Ez a tervezet a belső önrendelkezés alapján áll. Tehát egy nagyfokú politikai-közigazgatási autonómiával rendelkező területet szeretnének megvalósítani az egységes szerkezetű román állam kellős közepén. Az EMNT-n belül létrejött egy munkacsoport, amelynek a koordinációjával engem bíztak meg, és 2003-ban kidolgoztunk egy három részből álló tervet. Az első – és talán a legfontosabb – rész egy kerettörtvény-tervezet a romániai régiókról. Ennek az volt a kiindulópontja, hogy Romániában 2000 után kezdett előtérbe kerülni a fejlesztési régiók és a regionalizmus problematikája. Akkor úgy tűnt, hogy az ország egy regionális reform felé halad. Ezért úgy gondoltuk, érdemes Székelyföld autonómiáját úgy prezentálni, hogy az beleilleszthető legyen a román regionális reformba. Nos, ennek lett „kulcsszava” az aszimmetrikus regionalizmus.
– Mit jelent ez a fogalom?
– Azt jelenti, hogy olyan regionalizmusra van szükség Romániában, amely lehetővé teszi a sajátos jogállású régiók, azaz, a mi szempontunkból a Székelyföld régió kialakítását. Ez a kerettörvény-tervezetünk leírja a régiókat, de nem foglalkozik azzal, hogy területileg azokat hogyan kell pontosan meghatározni, hanem hatásköreiket, közjogi helyzetüket, a régiós szervek működését mutatja be. Abból az elvből kiindulva, hogy amikor regionális reformra kerül sor, akkor a területi kérdésre való összpontosítás „ki is siklatja” a kérdést. Általában a nyilvános vitákban a területi kérdés tűnik a legfontosabb, legizgalmasabb aspektusnak, és emellett könnyen háttérbe szorulnak a régiók alkotmányos jogállásával, biztosítékaival, hatásköreivel kapcsolatos témák. Mi ezzel a kerettörvény-tervezettel pedig éppen ezekre összpontosítottunk. Ugyanakkor a tervezetünk azt is tartalmazza, hogy saját jogállású régiók is létrejöhetnek a kerettörvény bizonyos feltételei mellett.
A munkacsoportunk által létrehozott dokumentum még két törvénytervezetet tartalmazott; egyik a Székelyföld régió létrehozásáról, míg a másik annak statútumáról szólt. Tehát ez a három törvénytervezet alkotta a „csomagunkat”. 2004-ben vita alakult ki az EMNT és az SZNT között. Az utóbbi úgy vélekedett, hogy Székelyföld autonómiája kérdésében egyedül ő illetékes statútumot megfogalmazni. Az EMNT pedig a megegyezés érdekében lemondott az általunk kidolgozott három részből álló tervezet politikai érvényesítéséről. Így ez a „csomag” 10 évig ad acta tétetett, és csak a mostani kontextusban került újból előtérbe, miután már Romániában ténylegesen is lezajlott egy vita a regionális reformról. Ezzel összefüggésben vált újra aktuálissá Székelyföld kérdésének regionális megközelítése. A másik ok, amiért az Erdélyi Magyar Néppárt fölvállalta 2003-as javaslatainkat, nem más, mint az, hogy az RMDSZ a saját maga által meghirdetett tervezethez igencsak tétován viszonyul.
A 2013-as RMDSZ-kongresszuson bejelentették, hogy elkészítenek egy Székelyföld-tervezetet, és még az év végéig nyilvános vitára bocsátják azt. Erre a nyilvános vitára nem került sor, s közben az RMDSZ a kormánykoalíció tagja lett, tehát érezhető, hogy a kormányzati pozíció egyfajta „szűrőt” jelent az autonómiatörekvések útjában. Victor Ponta miniszterelnök egyértelműen kijelentette, hogy Székelyföld autonómiájának kérdését nem lehet napirendre tűzni. Így az RMDSZ a korábbi ígéretét nem tudja betartani kormányzati szerepvállalása miatt. Az Erdélyi Magyar Néppárt éppen ezért nyúlt vissza a 10 évvel ezelőtti tervezethez, és aköré próbál nyilvános vitát fölépíteni. A most zajló autonómiakaravánnak ez a fő célja.
– Több politológus szerint az autonómiafogalom egyértelmű tisztázásában a nemzetközi szakirodalom sem segít, mert az elismert szakértők igen különböző álláspontokat képviselnek. Ön miként definiálná az autonómia fogalmát?
- Annak a közösségnek, amely meggyőzően és politikailag képes artikulálni az akaratát, továbbá számbeli és társadalmi súlyánál fogva is jelentős, meg kell tudnia teremteni azokat a közjogi kereteket, amelyek közt saját ügyeiben döntési jogkörökkel rendelkezik. A fő kérdés az, hogy melyek azok a „saját ügyek”. Azok mindig politikai egyeztetésekkel, bizonyos mértékű kompromisszummal alakulnak ki. Tehát az autonómia fogalma alatt olyan megoldást kell értenünk, amely egy területi és identitással is rendelkező közösségnek a saját ügyeiben döntési jogköröket és annak megfelelő végrehajtó kompetenciákat biztosít, miközben a magasabb szintű entitásnak is biztosítani kell azt, hogy a közös ügyekben intézkedhessen.
A saját és a közös ügyeket egy konkrét autonómiastatútumban vagy -törvényben, valamint az annak megfelelő jogszabályi és alkotmányjogi rendelkezésekben kell meghatározni. Az is lényeges, hogy az autonómia csakis akkor működik jól, ha nem csupán elismerik egy közösség döntési jogköreit, s mindent, ami ezzel jár, tehát a közösségi létezés szimbólumait, hanem mindehhez garanciákat is nyújtanak. S ezeknek a garanciáknak olyan természetűeknek kell lenniük, hogy a kialakult autonómiamegoldás stabil maradjon, tehát egyoldalúan egyik fél se módosíthassa az autonómia statútumát. Mindez tulajdonképpen megosztott szuverenitást jelent, ami lényegében már a föderalizmus irányába mutat.
– A Néppárt autonómia-csomagterve csak Románia azon területére vonatkozik, ahol nagy számban magyarok is élnek, vagy az ország minden területi közösségének önrendelkezést adna? - Valójában az ország egész területére vonatkozik ez a csomagterv, hiszen az egyik kiindulópontja a régiók jogállásáról és működéséről szóló kerettörvény-tervezet. Emellett a Néppárt 2013- ban az ország regionális felosztására olyan koncepciót alkotott, amely 15 régiót határoz meg Romániában, köztük három metropolisz régiót. Ebben az alapelv az volt, hogy a régiókat nem kijelölni, hanem elismerni szükséges. Tehát a régiók Romániában alapvetően történelmi-kulturális örökségként léteznek. Ezért az elsődleges követendő elv a történelmi-kulturális valóság elismerése. Természetesen, mindez önmagában nem elegendő, mert tekintettel kell lenni a gazdasági, térszerkezeti tényekre is, továbbá arra a modern regionalizmusban jól leírt fejlődési jellegzetességre, hogy egy gazdasági és kulturális potenciállal rendelkező nagyváros az, ami az adott régió fejlesztési pólusaként szolgálhat.
– Mi a lényeges különbség a Néppárt és a többi párt, mozgalom autonómia- csomagterve között?
- Az összes többi tervezet, melyeket a román kormánypárt és az ellenzék alkotott, a létező fejlesztési régiókra alapoz. Amelyek a jelenlegi megyékből tevődnek össze. Ezek tehát a jelenlegi megyék csoportosításával határoznak meg régiókat. A Néppárt tervezete viszont abból indul ki, hogy szükség esetén át kell alakítani a megyéket is, sőt új megyéket is létre kellene talán hozni. Tehát átírja a jelenlegi megyei-területi kereteket, s így közelít a történelmi-kulturális adottságokhoz. Mert csak így lehet olyan régiókat kialakítani, mint amilyen a Bánság, a Partium vagy a Székelyföld. – Mit tapasztal: az Erdélyben, Partiumban, Székelyföldön élő románok tartanak-e a területi autonómiától? - Több irányzat létezik az autonómiával kapcsolatban a román közgondolkodásban. S ezeknek az arányát, súlyát nehéz fölmérni. Kétségtelen, nagy súlya van annak az irányzatnak, amelyet a politikai elit favorizál: ez a nemzetállami gondolkodás. De az elmúlt évtizedben az erdélyi román társadalomban is felszínre került egy olyan regionális gondolkodásmód, amely az erdélyiség eszméit tartja lényegesnek. Nem túl sokan, de egyre többen úgy látják az északi országrészben élő románok körében, hogy a román nemzetállamon belül Erdély egésze nem más, mint egy hátrányosan adminisztrált nagyrégió, amelyet lényegében belső gyarmatként kezelnek Bukarestben. Ez a regionális gondolkodásmód jelent meg 10 évvel ezelőtt a Sabin Gherman neve által fémjelzett mozgalomban, s most úgy tűnik, hogy ez a gondolat tér vissza az újonnan szerveződő Erdélyi Demokratikus Ligában.
Ez a szervezet egyértelműen erre a gondolatkörre próbál egy új stratégiát fölépíteni, politikai értelemben is – de egyelőre civil mozgalomként. Úgy gondolom, hogy a következő időszakban követni kell ennek a szervezetnek a tevékenységét, s ezáltal követhető lesz, hogy a román közegben milyen fogadtatása van az említett gondolatnak. Az is kérdés persze, hogy ez az erdélyi román civil szervezet képes-e párttá alakulni majd. Hiszen a román párttörvény rendkívül szigorú, s ha elvileg nem is tiltja, de gyakorlatilag megakadályozza a regionális pártok bejegyzését. Ez történt annak idején Sabin Gherman esetében is, mert a bíróság akadályozta meg azt, hogy az általa vezetett mozgalom párttá alakuljon.
– A területi autonómia meglétének helyi forrás-felhasználási haszna is lehet?
- Az aszimmetrikus regionalizmus azt is jelenti, hogy a régióknak valamilyen külön hatáskört kell biztosítani a saját erőforrásaik kihasználására. A dél-tiroli minta alapján pedig kijelenthetjük, hogy az autonómiának nem előfeltétele a gazdasági fejlettség, hanem maga az autonómia az eszköze annak, hogy az adott térség gyorsabban, jobban, saját adottságainak megfelelően fejlődjön. Természetesen ezeket a potencialitásokat mindig konkrét megoldásokkal kell alátámasztani. Nincs tehát konkrét, mindenütt jól beváló „recept” az autonómiára. Mert az autonómia megegyezést is jelent, ami gyakorlatilag a különböző erőforrások tekintetében specifikus engedményeket, lehetőségeket teremt egy adott régió számára.
– Mit tapasztalt, mekkora az érdeklődés az autonómiakaraván különböző állomásain?
- Eddig még nem sok állomáson tartottam előadást, de ahol jelen voltam, azt vettem észre, hogy főleg az erdélyi magyar társadalom képzettebb, közéletileg aktívabb része teszi ki a hallgatóság többségét. Az is felmérhető, hogy a romániai magyar szavazók többsége az autonómia fogalmára pozitívan tekint, azonban az autonómiáról mint a megoldás konkrét formájáról a közvélemény elég keveset tud. Tehát az autonómiakaraván állomásain kettős célt követünk: népszerűsítünk egy politikai víziót és vitaalapot a Néppárt autonómiafelfogásáról, de közben igyekszünk az autonómia fogalmát szakszerűen is megismertetni az érdeklődőkkel.
Magyar Fórum. Erdély.ma

Négyszáz éves a kászoni oktatás
A hétvégén lezajlott kászoni falunapok keretében vasárnap megemlékeztek a kászoni oktatás négyszázadik évfordulójáról is. A kászonaltízi Dr. Lukács Mihály Általános Iskolában emléktáblát helyeztek el, a kultúrotthonban pedig néptánccsoportok, ifjú zenészek, énekesek léptek fel a jubileum alkalmával.
Tudomány s erény díszére címmel, Lapok a kászonszéki oktatás 400 éves történetéből alcímmel jelent meg idén András Ignácnak, a kászonaltízi Dr. Lukács Mihály Általános Iskola igazgatójának könyve a kolozsvári Verbum Kiadónál.
Amint az a kiadványból kiderül, Kászonban az oktatás kibontakozásának kezdetei a XVI. századra tehetők, az első írásos említés az 1614-es kászonimpéri lustra, amelyben iskolamestert is feljegyeztek. A következő időszakból találtak írásos említéseket arról, hogy a többi kászoni településen is iskolamesterek tevékenykedtek, beindult az oktatás. A könyv címében idézett felajánlás – Tudomány s erény díszére – a Kászoni-medence legrégebbi oktatási intézményének, a kászonimpéri iskolának a homlokzatán áll. Ez az épület 1874-ben készült el a Nagykászon név alatt ma is egy egyházközségbe tartozó Kászonfeltíz, Kászonaltíz és Kászonimpér fiataljainak oktatására.
A Kászon községet jelenleg alkotó öt faluban, Altízen, Feltízen, Impérben, Jakabfalván, Újfaluban a kászonaltízi Dr. Lukács Mihály Általános Iskola keretében zajlik az oktatás óvodától nyolcadik osztályig. Az iskola 1990-ben vette fel a Kászonfelsőfaluban 1678-ban született pap-tanár, Lukács Mihály nevét. A filozófiai, teológiai tanulmányokat végzett, doktorált, 1703-ban pappá szentelt, Csík-, Gyergyó- és Kászonszék főesperesi tisztségét is betöltő Lukács Mihály vagyonát a csíksomlyói római katolikus gimnáziumban tanulni kívánó szegény ifjak ellátására, támogatására adományozta.
Vasárnap délben a Lukács Mihályról elnevezett iskola falán leplezték le a négyszáz éves kászoni oktatásnak emléket állító emléktáblát. „A ma megszerezhető tudás a múlt tapasztalatainak összegzése, nagy felfedezések, élettapasztalatok ötvöződnek benne. Aki viszont ma a múltból tanul, az az értékek átmentésével a jövőt teszi gazdagabbá. Hiszem, hogy ennek az értékmentésnek hű szolgája volt a kászoni oktatás is négy évszázadon át, és remélem, hogy e hivatásának a jövőben is becsülettel eleget fog tenni” – fogalmazta meg András Ignác iskolaigazgató a térségbeli oktatás mérföldköveit összegző kötetének bevezetőjében.
R. Kiss Edit. Székelyhon.ro

Prefektusi körlevél: ne fogadjanak el autonómiapárti határozatokat
Körlevélben szólította fel Kovászna megye prefektusa a megye polgármestereit és jegyzőit, hogy ne fogadjanak el autonómiapárti önkormányzati határozatokat.
A kormány Kovászna megyei képviselőjének hétfői keltezésű levelét az autonómiapárti határozatok elfogadását kezdeményező Székely Nemzeti Tanács (SZNT) illetékese juttatta el az MTI-hez.
Ebben Marius Popica prefektus az Uzoni önkormányzat Memorandum című határozatára utalt, melyben a település a Székelyföld területi egységhez való tartozását kérte. A prefektus a határozatot petíciónak tekintette, és közölte, a petícióírás az állampolgárok alapvető joga, nem pedig a helyi hatóságoké. Hozzátette, a helyi önkormányzatok jogkörei nem terjednek ki arra, hogy programszerű dokumentumokat fogadjanak el az ország területi közigazgatási rendszerére, hivatalos nyelvére vonatkozóan. Marius Popica arra kérte a megye önkormányzatait, hogy „a törvénytelenségek elkerülése végett" ne fogadjanak el autonómiapárti határozatokat, az önkormányzatok jegyzőit pedig felszólította, ha mégis napirendre kerülnének efféle határozatok, ne ellenjegyezzék azokat.
A március végén kinevezett prefektus hétfőn sajtótájékoztatót is tartott Sepsiszentgyörgyön, amelyiken kijelentette: valamennyi perben, amelyet elődei a székely zászló hivatali kitűzése ellen indítottak, a jogerős ítéletek a prefektus álláspontját támasztják alá. Hozzátette, az ítéleteket végre kell hajtani.
Az SZNT február 12-én fordult nyílt levéllel a székelyföldi önkormányzatokhoz arra kérve ezeket, hogy fogadjanak el autonómiapárti határozatot. A tanács a javasolt határozat szövegtervezetét is mellékelte, és javasolta, hogy a határozatot a kormány helyi képviselői mellett az Európai Unión belül működő Régiók Bizottságának, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének, az Európa Tanács Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusának, valamint az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának is küldjék el.
Az SZNT által elkészített határozattervezetet eddig Hargita megyében Gyergyószentmiklós, Gyergyóújfalu, Gyergyószárhegy, Székelyderzs, Kápolnásfalu, Gyergyóditró és Székelykeresztúr, Kovászna megyében Kökös és Uzon, Maros megyében pedig Makfalva önkormányzati testülete fogadta el.
MTI. Erdély.ma

Keresztény egyházak helyzete az Európai Unióban
„Hitünkkel, értékeinkkel, kultúránkkal hozzájárulhatunk Európa megújulásához”
A gyárvárosi Új Ezredév Központ gyülekezeti termében június 14-én, szombaton került sor a Keresztény egyházak helyzete az Európai Unióban című konferenciára. Az előadók – Remus Groze baptista lelkipásztor (Temesvár), dr. Juhász Tamás dogmatikus professzor (Kolozsvár), S. Király Béla politológus (Budapest) és Tőkés László EP-képviselő (Nagyvárad-Brüsszel) – az alábbi kérdésekre keresték a válaszokat: Milyen a jelenlegi viszony a keresztény egyházak és az Európai Unió között? Milyen válaszai vannak a keresztény egyházaknak az Unióban érvényesülő ideológiai hatásokra? Milyen kilátásai vannak a kétezer évre visszatekintő kereszténységnek Európában? A temesvári konferenciát a HURO/1101/165/2.1.3 kódszámú, „Ökumenikus vallási útvonalak Temes és Csongrád megyében” elnevezésű, Európai Unió által támogatott projekt keretében szervezte meg az Új Ezredév Református Egyházközség.
A rendezvényt Gazda István házigazda lelkipásztor áhítattal nyitotta meg, majd Groze Remus baptista lelkipásztor tartott előadást Európa keresztény gyökerei címmel. Arról beszélt, hogy Európa valójában a kereszténységgel együtt született meg. Juhász Tamás professzor a Globalizáció és az ökumenizmus című előadásában a pénz, a „disznófejű nagyúr” világméretű hatalmának veszélyeire hívta fel a hallgatóság figyelmét, amelyre az egyik lehetséges válasz az ökumenikus mozgalmakban, az egyházak közötti párbeszédben, az evangélium hirdetésében keresendő. S. Király Béla politológus Keresztény értékek, a hit megújító ereje Európában címmel tartott előadást, amelynek során felvetette annak lehetőségét, hogy a közép-kelet-európai népek (magyarok, románok, lengyelek, stb.) a keresztény értékek és hagyományok közös felvállalásával és következetes képviseletével járulhatnának hozzá az Európai Unió megújulásához. Hogy hová vezethet Nyugat-Európában a hedonizmus és a hagyományoktól való teljes elszakadás, a politológus egy francia kistelepülés példájával szemléltette, ahol egy városról odatelepült házaspár követelésére, akiket zavart a harangzúgás, bírósági ítélettel betiltották a harangszót!
A nemrég újraválasztott EP-képviselő, Tőkés László kicsit keserűen számolt be hét év alatt összegyűjtött nyugat-európai tapasztalatairól. Az európai keresztyénség kilátásai című előadásának bevezetőjében Tőkés László elmondta: jogos kritikával illetik az Európai Uniót azok, akik nem fogadják el a nemzeti létet tagadó Európát, amely az integrációt globalizációként értelmezi, korlátozza a népek és nemzetek szuveranitását, szankciókat helyez kilátásba és jogtalanul megregulázza a tagországokat, a piac mindenhatóságát hirdeti és az érdek, mint lóláb bukik elő egyre-másra egy magát értékelvűnek hirdető Európában. „Az sem tölt el örömmel, hogy a kisebbségi közösségek, mintegy 40 milliónyi kisebbségi európai polgár ügyét háttérbe szorítja az Európai Unió; nem ilyen Európát akarunk” – mondta Tőkés László. Az európai parlamenti képviselő bevallotta: nyugati tapasztalatai nagyon sok tekintetben emlékeztetnek a kommunizmus idején megélt dolgokra. „1989 előtt felnéztünk Európára, amely az emberi jogok, a szabadságjogok, az elnyomottak, az értékelvűség védelmezőjét jelentette a számunkra, a lelkiismeret és a vallásszabadság hazájának véltük. A valóság egészen más volt: a kommunista materializmus helyett szembetaláltam magam a jóléti társadalom vulgáris materializmusával, az ideológiai internacionalizmus helyén a nyugati kozmopolitizmust, az ateizmus helyén a szekularizmust, az elvilágiasodott világ vallástalanságát, az üres templomokat találtam.” Ami Tőkés Lászlót a legjobban megdöbbentette, az Európai Parlament „tömény vallás- és egyházellenessége”. A nyugat-európai tolerancia és sokszínűség jelszavak kizárólag a nem keresztyénekre vonatkoznak, az ő befogadásukra szolgáló ideológiai kulcskifejezések, mondta Tőkés László, a Krisztus-hívőkre nem vonatkozik, a katolikus papokat valósággal vadásszák Európában, a keresztényeket szabadon lehet sértegetni. „Szabad védeni az afrikai keresztyéneket, de Európán belül nem lehet például a kisebbségi egyházak, egyáltalán a kisebbségek védelméről beszélni – mondta Tőkés. Amikor azt kértük, hogy a rasszizmus, xenofófia, iszlamofóbia, cigányellenesség, homoszexuális-fóbia stb. mellett az EU ítélje el a nemzetikisebbség-ellenességet is, azt nem akarták, bennünket más mércével mérnek.” (…) „Keresztény Európát programmal mentem ki Brüsszelbe, de aktualizálva az eredetmítosz történetét, kiderült, hogy Európát elrabolták, és valamilyen módon vissza kellene szerezni a kereszténység számára. „Ebben a folyamatban Közép-Kelet Európa komolyabb szerepet játszhatna, ki kell vennünk a részünket Európa alakításában, gazdagításában – mondta befejezésül Tőkés László. Ha Nyugat-Európa gazdasági teljesítménye, hozzájárulása nagyobb, mi hozhatnánk a hitünket, a kultúránkat, az értékeinket.” Előadását egy Orbán Viktor-idézettel fejezte be: „Európa és Magyarország is csak akkor tud megújulni, ha sikerül visszatalálnia önmagához, az imádság és a munka hagyományát sikerül visszahelyezni életfelfogásának centrumába.”
A Tőkés Lászlóval készült temesvári interjút egyik következő lapszámunkban olvashatják.
Pataki Zoltán. Nyugati Jelen (Arad)

A nemzetközi jog szerint nem kötelező az autonómia (Az RMDSZ válasza Izsák Balázsnak)
Az RMDSZ honlapján tette közzé az Izsák Balázsnak szánt válaszát. Mint ismert, az SZNT vezetője azt követően kérte állásfoglalásra az RMDSZ elnöki tisztségét is betöltő Kelemen Hunor kormányfőhelyettest, hogy a Victor Ponta vezette kabinet az SZNT petíciójára adott válaszában kijelentette: semmi nem írja elő számára a székelyföldi területi autonómia biztosítását.
Az RMDSZ az Izsák Balázsnak írott válaszában tisztázza: „tény az, hogy nincs olyan nemzetközi egyezmény, amely az autonómiát bármely aláíró és ratifikáló állam részére kötelező módon, jogi erővel, szankciókat rögzítve előírja”, de reményét fejezi ki, hogy „a nemzetközi és hazai jogi kényszer híján” is a többségi társadalom bevonásával folytatott össztársadalmi párbeszéd útján elérhetőek a romániai magyar közösség céljai.
Az Izsák Balázsnak adott válaszban az RMDSZ leszögezi, programjában 1993 óta szerepel kiemelt célkitűzésként az autonómia, és ettől huszonöt év után sem áll el. Ami az SZNT-nek adott kormányfői választ illeti, e kérdésben Victor Ponta nem konzultált az RMDSZ-szel, „mert a miniszterelnöknek nincs olyan eljárásbeli kötelezettsége, hogy a kiküldött leveleiről minden egyes esetben a koalíciós partnereivel egyeztessen”.
Az RMDSZ ismerteti: bármely kormánykoalícióban egyezség tárgya a kormányprogram, „és az még sohasem történt meg, és ezután sem valószínű, hogy ez teljes mértékben azonos legyen az RMDSZ programjával, bármennyire is szeretnénk”. Ennek ellenére az 1996 óta kormányzati szerepet is vállaló RMDSZ programjának számos pontját megvalósította, áll a válaszlevélben, mely szerint vannak könnyebben és nehezebben megvalósítható programpontok – a nehezebben megvalósíthatók közt van az autonómia is, amellyel szemben még mindig jelentős az ellenállás. „De azért van RMDSZ, hogy minden eszközt bevetve folytassa a párbeszédet a román politikai osztállyal és társadalommal, még akkor is, ha ez a párbeszéd időnként akadozik, vagy nem olyan válaszok érkeznek, amelyek elfogadhatóak. De ez nem azt jelenti, hogy az RMDSZ feladta volna elveit, céljait” – rögzíti a levél.
Az RMDSZ tényként állapítja meg: a számos uniós ajánlás, jelentés, különféle dokumentum „nem írja elő az államoknak azt a jogilag értelmezhető kötelezettséget, hogy szankciók terhe mellett területi autonómiát biztosítson”, emiatt az uniós tagállamok belátásuk szerint tekintik azokat magukra nézve irányadónak, vagy teljes mértékben mellőzik azokat. „Romániának tehát elsősorban morális kötelessége lenne az autonómia biztosítása. Ezt maga a Gyulafehérvári nyilatkozat is megerősíti, bár annak sincs törvényi ereje. Románia politikai osztálya és társadalma előtt még nagyon sok feladat áll, és az RMDSZ-nek az a dolga, hogy az erdélyi magyar emberek jogkörei bővüljenek, biztonságérzetük állandósuljon” – áll a válaszlevélben. Az RMDSZ ugyanakkor leszögezi – a régióátszervezési kezdeményezésekre utalva –, hogy „amikor az erdélyi magyarokra, a Székelyföldre vonatkozóan bárki ártó, szétválasztó szándékot fogalmaz meg, akkor minden közösségi és politikai súlyát latba vetve ezt meg tudja akadályozni”, hozzátéve: a tavalyi alkotmánymódosítási tervezetbe is bekerült az RMDSZ azon javaslata, hogy a régiók átszervezésénél figyelembe kell venni a történelmi, kulturális összefonódásokat, és a jelenlegi koalíciós megállapodás is tartalmazza azt a kitétet, hogy az RMDSZ beleegyezése nélkül ebben az ügyben nem születhet döntés.
Másfelől az RMDSZ a közösségi jogok kivívásáért, a közösségi önrendelkezés eléréséért romániai és külföldi partnereket szerzett, melyek a szövetség tájékoztatása révén tudnak állásfoglalásaikkal a román kormányra hatni. Azonban „a nemzetközi politikában mindig is vitás kérdésnek számított az, hogy egy adott kisebbségnek közösségi vagy csupán egyéni jogokat kell biztosítani”, áll a levében, mely leszögezi: „az RMDSZ megalakulása óta következetesen a kollektív jogokért harcolt, mert ezek az őshonos erdélyi magyar kisebbséget megilletik”.
„A Szövetség bízik abban, hogy közösségi vezetőkként – politikai vagy civil oldalon – a cél ugyanaz: közösségi gyarapodás, jólét és anyagi biztonság, önrendelkezés a maga különféle formáiban, hatékony önkormányzatok, anyanyelvünk szabad és teljes körű használata, színvonalas oktatás minden szinten, erős és megtartó magyar egyházak. Ugyanakkor az RMDSZ abban is bízik, hogy nemzetközi és hazai jogi kényszer híján mindannyian felismerjük az ezekhez vezető, egyáltalán nem könnyű, de mindeddig egyedülálló utat: a többségi társadalom bevonásával folytatott össztársadalmi párbeszéd útját” – zárja az Izsák Balázsnak írott válaszlevelet az RMDSZ. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tanúkihallgatás székely zászló-perben
A marosvásárhelyi bíróságon tegnap kihallgatták a tanúk egy részét abban a perben, amelyben a székely zászló kitűzése miatt kirótt 30.000 lejes pénzbírság jogosságát tárgyalják. A következő tárgyalás időpontját szeptember 22-re tűzték ki.
A marosvásárhelyi helyi rendőrség tavaly decemberben 30.000 lejes pénzbüntetést rótt ki az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsra (EMNT) a székely zászló kitűzése miatt az EMNT (Mihai Viteazul utca 40. szám alatti) székházára anélkül, hogy beszerezték volna a kereskedelmi zászlók kitűzésére jogosító engedélyt.
Az EMNT jogi képviselői, dr. Kincses Előd és Székely Csilla ügyvédek panaszt nyújtottak be a marosvásárhelyi bíróságra, az első tárgyalásra május 5-én került sor. Akkor a bíróság helyben hagyta a már benyújtott írásbeli bizonyítékokat, és elrendelte a helyi rendőrség négy tanújának kihallgatását.
"A négy tanú közül kettőt a tegnapi tárgyaláson ki is hallgattak. Egyikük, Sabau Pop Olimpiu városi tanácsos eskü alatt vallotta, hogy a székely zászló reklámzászló, amelyik az állítólagos Székelyföld zászlója, ezért szerinte jogos a pénzbírság. Azt a kérdésünket, hogy a tanú tudja-e, ki volt Székely Mózes, Erdély egyetlen székely fejedelme, és hogy ő volt az, aki megalkotta a székely zászlót, a bíróság elutasította, de kérésemre a kérdést jegyzőkönyvezték.
A következő tárgyaláson fogják kihallgatni Valentin Bretfeleant, a helyi rendőrség főnökét" – nyilatkozta a Népújságnak dr. Kincses Előd. A tegnapi tárgyaláson az EMNT ügyvédei három perdöntő bizonyítékot nyújtottak be: a segesvári bíróság melletti ügyészség 2010. augusztus 10-i végzését, amelyben megállapítják, hogy a székely zászló e történelmi közösség szimbóluma – az ügyészség álláspontját a román kulturális minisztérium állásfoglalása alapján alakította ki; a marosvásárhelyi táblabíróság 2012. szeptember 26-i határozatát, amellyel jogerősen megsemmisítette a Hargita megyei önkormányzat határozatát, amely szerint Hargita megye zászlója azonos volt a székely zászlóval. Döntését azzal indokolta, hogy a székely zászló csakis ennek a közösségnek a szimbóluma, és nem Hargita megye valamennyi etnikumáé, és végül a legfontosabbikat, amelyben nemzetközi fórum mondta ki, hogy a székely zászló a középkortól az 1867-es osztrák- magyar kiegyezésig a Székelyföld zászlója volt (az ECRI – Rasszizmus és Intolerancia Elleni Európai Bizottságnak a Romániáról szóló, 2014. június 3-án közzétett jelentése tartalmazza).
A következő tárgyalást szeptember 22-re tűzték ki, amikor dr. Kincses Előd reményei szerint "megszületik a döntés, amelyet a fent említett írásbeli bizonyítékok figyelembevételével fog meghozni a bíróság".
Antalfi Imola. Népújság (Marosvásárhely)

Hármas történelmi esemény a Bolyaiban
Múltból építkező jövő
Tegnap délben a marosvásárhelyi Bolyai líceumban és a Református Kollégiumban a szervezők által történelminek nevezett esemény zajlott. Új portrékkal gazdagodott az ősi alma mater tanári szobájában őrzött arcképcsarnok, és megfordították azokat a táblákat, amelyeken 1909-ben az akkori elöljárók nevét örökítették meg, a tornacsarnok bejáratához pedig újabb márványtábla került, az iskola egykori sportoló diákjainak, később országos bajnokainak nevével.
A rendezvényt a Református Kollégium – Bolyai Farkas Líceum Öregdiákok Baráti Köre szervezte. A festményeket az iskola volt diákja, tanára, az Amerikai Egyesült Államokba költözött Márkos Ferenc készítette és ajándékozta a tanintézetnek. Ezentúl Nagy Endre és Nemes Károly korábbi igazgatók portréja is ott áll a tanári szobában. Míg Bolyai Farkas és Vályi Gyula matematikusok arcképei a múzeumot is gazdagítják, Márkos Ferenc elhozta Kőrösi Csoma Sándorról készített portréját is, amelyet a tudós nevét viselő és emlékét őrző kovásznai alapítványnak ajándékozott.
Az átadási ünnepségen, amely az iskola dísztermében volt, Kirsch Attila a Református Kollégium – Bolyai Farkas Líceum Öregdiákok Baráti Körének elnöke megköszönte munkatársainak, az iskola vezetőségének a segítségét és munkáját, s azt, hogy lehetővé tették ezt a rendezvényt. Az összefogás szép példázataként említette, hogy egyszerre három eseménynek is tanúi lehetnek a jelenlevők.
Dr. Bálint István, a Bolyai líceum igazgatója szerint "a múlt költözött a jelenbe", ez erőt ad ahhoz, hogy folytassák azt a több évszázados oktatói munkát, amely hírnevet hozott az iskolának, és büszkén jelentette be azt is, hogy a romániai magyar nyelvű líceumi oktatásban az első lett a Bolyai. Benedek Zsolt, a Református Kollégium igazgatója hangsúlyozta: a történelmi múlt kötelez, és az öregdiákok évről évre a jelen diákjainak is példát mutatnak a hagyományőrzéssel.
Az eseményt megtisztelte jelenlétével dr. Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai konzulátusának főkonzulja, aki elmondta, mindig szívesen jön haza, hiszen bolyais diákként tér vissza az ősi falak közé. Kiemelte és értékelte a Kirsch Attila által vezetett baráti kör munkáját, de azt is elmondta, hogy legalább ilyen összefogás kellene azért is, hogy az iskola épületét megjavítsák. A konzul megállapította azt is, hogy hiányoznak a frissen végzettek, de még a középgenerációból is kevesen jönnek el a baráti kör tevékenységeire, ezért – öregdiákként is – tanácsolta, hogy a szervezet találja meg azt a hangot, amivel megszólíthatja az újabb nemzedék képviselőit is.
Magos György öregdiák bemutatta a festmények készítőinek, adományozójának, a rendezvényen jelen levő Márkos Ferencnek, a sokak által Fricinek ismert tanár úrnak az életútját, aki igen sokat szenvedett származása miatt, s bár többször is felfele ívelt pályája mind szakmailag, mind a sport terén, a kommunista rendszer megpróbáltatásai miatt el kellett hagynia az országot, de sohasem felejtette el, honnan indult, és évek óta munkájával, tevékenységével segíti néhai iskoláját.
A portrék hivatalos átadása előtt Nemes Károlyról Mátyás Zoltán, Vályi Gyuláról Weszely Tibor, Kőrösi Csoma Sándorról dr. Nagy Lajos beszélt, majd Bende Tamás csomakőrösi református lelkipásztor megáldotta a portrékat.
Ezután Csáky Károly, a nemrég létrehozott Református Kollégium Egyesület elnöke azokról a táblákról beszélt, amelyek az iskola főbejáratánál állnak. Ezeket az építők 1909-ben helyezték ki, megörökítve az akkori elöljárók nevét. Nem véletlenül 1957-ben ezeket a táblákat megfordították, és eddig tulajdonképpen a hátlapját láthatták azok, akik erre a tiltott helyre léptek. Az egyesületet létrehozók már öt évvel ezelőtt eltervezték, hogy visszafordítják az alapítók nevét tartalmazó táblákat. Támogatóknak – többek között a magyar külügyminisztérium – köszönhetően korábbi fotók alapján sikerült rekonstruálni a szöveget. "Az igazságot nem lehet falnak fordítani!" – mondta büszkén az öregdiák.
Bordi Teréz diák szavalatát követően Buksa Éva Mária tanárnő, az öregdiákok baráti körének alelnöke lírai hangvételű esszéjében reflektált a felújított iskolamúzeumról, majd mindenkinek név szerint megköszönte a közreműködését abban, hogy immár ne csak néhány napra (ahogy öt évvel ezelőtt történt), hanem hosszabb időszakra is nyitva legyenek az iskola múltjának emléket állító helyiségek.
A rendezvényen részt vevők a díszteremből a tornacsarnok elé vonultak, ahol dr. Tőkés Béla és Magos György volt öregdiákok, a "sport- részleg" vezetői, ahogy Kirsch Attila mondta, leleplezték az új márványtáblát, ahova két új név került fel: Csiszér Miklós vízilabdázóé, ötszörös országos bajnoké és Petelei Attiláé, aki nemcsak sportolóként, hanem edzőként is mai napig kimagasló teljesítményt ér el diákjaival. Csiszér Miklósról dr. Tőkés Béla mondott laudációt, míg saját pályafutásának néhány kiemelkedő mozzanatáról maga Petelei Attila beszélt. Ezt követően pedig a jelenlevők megtekintették a múzeumot, ahol Buksa Éva Mária rövid ismertetőt tartott arról az összegyűjtött és kiállított anyagról, amely méltó emléket állít a nagynevű iskolának.
Vajda György. Népújság (Marosvásárhely)

Kolozsvár: „magyarul beszélő” jegyautomaták és biciklikölcsönzők
Korszerű kempingje lesz az ifjúsági fővárosnak
Horváth Anna, Erdély fővárosának alpolgármestere a Szabadságnak tegnap adott videóinterjúban arról számolt be, hogy közbenjárására a Kolozsvári Közszállítási Vállalat (CTP, volt RATUC) vezetősége jóváhagyta, hogy magyar menüsorral is rendelkezzenek majd az idén működésbe helyezendő jegyautomaták.
Mint megtudtuk, az automata biciklikölcsönző rendszer tesztelésekor is elvégezték már a magyarra fordítást, így azok igénybevételekor is anyanyelvüket használhatják majd közösségünk tagjai vagy az anyaországból érkezők. Az RMDSZ politikusa további újdonsággal is szolgált lapunknak: az elkövetkező hónapokban korszerű, a nyugati országokban már évtizedek óta működő kempingekhez hasonlót hoznak létre Kolozsváron, pontosabban a tavalyi Félsziget Fesztiválnak otthont adó Gorbó-völgyében, hogy további szálláslehetőséget kínáljanak a Kolozsvár 2015 – Európa Ifjúsági Fővárosa rendezvénysorozatra érkező fiataloknak.
KISS OLIVÉR. Szabadság (Kolozsvár)

Levélpárbaj az önrendelkezésről
Részben osztja a román kormány önrendelkezés-ellenes véleményét Kelemen Hunor miniszterelnök-helyettes, az RMDSZ elnöke, aki Izsák Balázsnak, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnökének küldött válaszában rámutat: nem létezik olyan nemzetközi egyezmény, amely az Európai Unió bármelyik tagállamát arra kötelezné, hogy a területén szavatolja a területi autonómiát.
A szövetségi elnök szerint Romániának elsősorban morális kötelessége lenne az autonómia biztosítása. „Románia politikai osztálya és társadalma előtt még nagyon sok feladat áll, és az RMDSZ-nek az a dolga, hogy az erdélyi magyar emberek jogkörei bővüljenek, biztonságérzetük állandósuljon” – áll a válaszlevélben.
A szövetségi elnök azt követően válaszolt Izsáknak, hogy az SZNT-elnök a múlt héten nyílt levélben kérdezte Kelemen Hunortól, a kormányzati szerepet vállaló RMDSZ hol áll az autonómiavitában, és mit kíván tenni az önrendelkezés ügyében.
Ponta nem konzultált az RMDSZ-szel
Kelemen Hunor igyekezett tisztázni: Victor Ponta kormányfő nem konzultált a koalíciós partner RMDSZ-szel, amikor június 10-én válaszlevelet küldött az SZNT által megfogalmazott petícióra, mert a miniszterelnöknek nincs olyan eljárásbeli kötelezettsége, hogy a kiküldött leveleiről minden egyes esetben a koalíciós partnereivel egyeztessen.
Az Izsák Balázsnak adott válaszában Kelemen Hunor hangsúlyozza: az RMDSZ programjában 1993 óta szerepel kiemelt célkitűzésként az autonómia, és ettől huszonöt év után sem áll el. Azt azonban hozzáteszi, „egy kormánykoalícióban mindig egyezség tárgya a kormányprogram, és az még soha sem történt meg, és ezután sem valószínű, hogy ez teljes mértékben azonos legyen az RMDSZ programjával”.
„Össztársadalmi párbeszéd szükséges”
A szövetségi elnök rámutat továbbá: egyetlen uniós dokumentum sem írja elő az államoknak azt a jogilag értelmezhető kötelezettséget, hogy szankciók terhe mellett területi autonómiát biztosítson. „Ez nem jelenti azt, hogy nem adnak támpontot az autonómiák biztosításához, nem emelik az államok megítélését, amennyiben azok megteszik, nem képezik alapját különböző európai és nemzetközi jelentéseknek” – áll a válaszlevélben. A szövetségi elnök reményét fejezi ki, hogy „a nemzetközi és hazai jogi kényszer híján” is a többségi társadalom bevonásával folytatott össztársadalmi párbeszéd útján elérhetőek a romániai magyar közösség céljai.
Kelemen Hunor továbbá kitér a régióátszervezés kapcsán zajló vitákra is, és megjegyzi, „az RMDSZ már bebizonyította, hogy akkor, amikor az erdélyi magyarokra, a Székelyföldre vonatkozóan bárki ártó, szétválasztó szándékot fogalmaz meg, akkor minden közösségi és politikai súlyát latba vetve ezt meg tudja akadályozni”.
Mint ismeretes, a székely szabadság napján, ez év március 10-én Marosvásárhelyen az SZNT elfogadott kiáltványra adott kormányzati válaszban az áll, Romániát semmilyen nemzetközi egyezmény nem kötelezi arra, hogy etnikai alapon területi autonómiát vagy kollektív jogokat biztosítson a nemzeti kisebbségeknek. Az SZNT-nek adott válasz kitér arra is, hogy az Európa Tanács parlamenti közgyűlése által 1993-ban elfogadott 1201-es ajánlásnak – amely többek között a területi autonómiát is a kisebbségek védelmét szolgáló megoldásként ajánlja – nincsen kötelező jogi ereje.
A székely szabadság napján felolvasott kiáltványban a tömegdemonstráció résztvevői követelték, hogy a Székelyföld alkosson önálló fejlesztési és közigazgatási régiót, melynek autonómiáját törvény szavatolja. Tiltakoztak a székely nép érdekeit sértő, létét fenyegető közigazgatási átalakítás terve ellen, követelték, hogy a hatóságok azonnal szüntessék be a székely jelképek üldözését, és a kormány kezdjen párbeszédet a Székelyföld státusáról az SZNT-vel és a székely önkormányzatokkal.
Per az autonómiahatározatok miatt
A közigazgatási bíróságon támadta meg a Hargita megyei prefektúra a megye négy településén – Gyergyószentmiklóson, Gyergyószárhegyen, Gyergyóújfaluban és Gyergyóditrón – elfogadott autonómiapárti önkormányzati határozatokat. Adrian Jean Andrei prefektus kedden közölte, a helyi önkormányzatok jogkörei nem terjednek ki arra, hogy programszerű dokumentumokat fogadjanak el az ország területi közigazgatási rendszerére, hivatalos nyelvére vonatkozóan, ezért véleménye szerint ezek a határozatok illegálisak.
Marius Popicã Kovászna megyei prefektus egyébként hétfőn körlevélben szólította fel a megye polgármestereit és jegyzőit, hogy ne fogadjanak el autonómiapárti önkormányzati határozatokat „a törvénytelenségek elkerülése végett”. Mint ismert, az SZNT február 12-én fordult nyílt levélben a 152 székelyföldi önkormányzathoz, arra kérve ezeket, hogy fogadjanak el olyan határozatot, melyben a település a Székelyföld területi egységhez való tartozását kérik. A dokumentumot eddig 10 önkormányzat képviselő-testülete fogadta

Tisztelet a hősöknek
Négy veterán vett részt a megemlékezésen
Ha pünkösdhétfő, akkor veteránnap Nagybaconban: több mint két évtizede ezen a napon a községközpontban megemlékező ünnepséget tartanak, amelyen a falu lakói a világháborúkban elesettek vagy a fogolytáborokban elpusztultak emléke előtt róják le kegyeletüket, a még élő veterán katonákat pedig ünnepi műsorral, virágokkal köszöntik.
Idén sem volt ez másképp: az ünnepi istentisztelet után a Kós Károly tervezte református kultúrháznál gyülekeztek az emlékezők, melynek falán Nagybaczoni Nagy Vilmos emléktáblája található.
Ember volt és katona
Mihály Réka tanítónő, a nagybaconi Benedek Elek Művelődési Egyesület vezetője először Nagybaczoni Nagy Vilmosról emlékezett meg, akinek nevét Magyarország honvédelmi minisztereként írták be a történelemkönyvekbe. Három évszámot és helyet emelt ki: 1884 – Parajd, 2004 – Nagybacon és 2014 – Nagybacon.
Nagy Vilmos1884. május 30-án született Parajdon, családfájának egyik gyökere Nagybaconba nyúlik vissza, ezért felvette, és használta is a Nagybaczoni előnevet. 2004-ben, születésének 120. évfordulóján Dimény János tanár (a Baróti Szabó Dávid Líceum igazgatója) és felesége, Dimény Olga tanárnő kezdeményezésére, a helyi tanács támogatásával emlékplakettet állítottak a tiszteletére, azóta a veteránnapon rá is emlékeznek.
Idén, születésének 130. évfordulóján, Nagy Kinga történelemtanár is felelevenítette a hős emlékét: „A II. világháború idején közel egy évig volt Magyarország honvédelmi minisztere. Vitathatatlanul színes egyéniség, világnézetét tekintve pedig antifasiszta és magyar volt. Nem tartozott a vesztes országok vezetőinek azon csoportjába, akiknek magyarázkodniuk, szégyenkezniük kellett korábbi tevékenységeik miatt. Ember volt és katona, magyar katona, honvédtiszt a szó legnemesebb értelmében.”
Nem örömünnep ez, hanem gyászos emlékezés
Ezt követően Benedek Gyula nyugalmazott tanító olvasta fel az Adósunk Európa című verset, majd az Őszi Csokor Nyugdíjasklub régi katonanótákat énekelt. Röviden emlékezett a volt vezérezredesre a község polgármestere is, ezek után pedig a nagybaconi fúvószenekar akkordjai mellett a hála koszorúi kerültek az emléktábla alá.
A veteránnap a községközpontban, a ’90-es évek elején felújított hősi emlékműnél folytatódott. „A két világháború nemcsak véráldozatot követelt tőlünk, hanem elvett sokat abból, ami addig a miénk volt. Belekényszerítettek két olyan háborúba, melyek semmi jót nem eredményeztek számunkra, s a minket ért veszteség és igazságtalanság még azóta sem lett helyrehozva. Jogos tehát a fájdalmunk és a felháborodásunk. Nem örömünnep ez számunkra, hanem gyászos emlékezés: nemcsak hősi halottainkat kell siratnunk, hanem több országrész elvesztését, nemzetünk szétdarabolását, megalázását is gyászolnunk kell” – figyelmeztette Mihály Réka az emlékezőket.
„Beleráncigáltak a háborúba”
Simon András polgármester köszöntötte a megjelent veteránokat, de azokat is, akik egészségi problémák miatt nem tudtak eljönni a megemlékezésre. „Száz év telt el az első, és hetven év a második világháború óta. Nemzetünket beleráncigálták a nagyhatalmak ezekbe a háborúkba, és még csak azt sem mondhatjuk, hogy az ország akkori vezetői hibáztak, hiszen kényszerlépésben voltak. Nagybaczoni Nagy Vilmos többször nyilvánosan is kifejezésre juttatta, Magyarország nem akar háborút, s amikor az már elkerülhetetlenné vált, síkraszállt azért, hogy a magyar hadtestek maradhassanak az országhatárokon belül. Maga Horthy kormányzó is többször ki akart lépni a nemzetre kényszerített háborúból, melynek fia, István, majd később maga is áldozatává vált. Több ország, melyek oldalán mi is harcoltunk, már kiheverték a háború borzalmait, számunkra azonban mindmáig maradt a nyílt seb, a fájdalom” – fogalmazott az elöljáró. Beszéde után a jelenlevők egypercnyi néma csenddel tisztelegtek az áldozatok emléke előtt.
Szívünkben őrizzük emléküket
„Nagybaconban pünkösdkor a hősökre is emlékezünk, elsősorban arra a 147 nagybaconira, akik az első és második világháborúban vesztették életüket. Az I. világháborúban a hadba vonult magyar katonák 17 százaléka halt hősi halált, 20 százaléka megsebesült, 19 százaléka hadifogságot szenvedett, ami azt jelenti, hogy csak minden második katona térhetett haza otthonába. A II. világháborúban a nemzet katonai vesztesége 340–360 ezer fő, melyhez csatlakozik még 50 ezer polgári áldozat és 500–700 ezer meggyilkolt zsidó” – világított rá a háború veszteségeire Nagy Kinga történelemtanár.
Bereczki László nyugalmazott református lelkész beszédében azt hangsúlyozta, hogy a hősök nevei nemcsak az emléktáblákra vannak felvésve, ott vannak szívünkben is: „Ott őrizzük őket, továbbadva emlékezetüket a következő nemzedékeknek is, azért, hogy a tragikus történelmi múltunkat utódaink se felejtsék. A vereségnek, bár nem méltóságteljes, óriási kvalitása van: ami megmaradt, azzal tovább lehet lépni, új erőt lehet gyűjteni, új harcot lehet vállalni” – mondta, egyben figyelmeztetve, tegyünk jövőnkért, megmaradva a keresztény hitben, és megőrizve drága anyanyelvünket, de ugyanakkor szaporodva is, hiszen az erdélyi magyarság lélekszáma vészesen fogyóban van.
Még heten vannak életben
Nagybacon még életben levő veteránjai, a 92 éves Benedek József nyilvántartása szerint: Nagy Borbély Sándor (született 1920-ban), Benedek József (1922), Nagy Máthé Árpád (1922), Kiss Árpád (1924), Baló András (1924), Mokán Ferenc (1925) és Virág Mihály (1925). A négy utóbbi veterán jelen volt a megemlékezésen, mely Molnár Sándor lelkipásztor áldásával, koszorúzással és a himnuszok eléneklésével zárult.
A verset szavaló Benedek Gyula nyugalmazott tanító és Bardocz Éva diáklány mellett a rendezvény megszervezésében, létrejöttében közreműködtek a baconi polgármesteri hivatal munkatársai, a nagybaconi református egyház, a nagybaconi iskola munkatársai, a nagybaconi Őszi Csokor Nyugdíjasklub, a nagybaconi fúvószenekar és a nagybaconi Benedek Elek Művelődési Egyesület tagjai, utóbbiak régi katonadalokkal tették meghitté a megemlékezést. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Magyarként Bukarestben, tabu vagy lehetőség?
A román fővárost próbálja közelebb hozni a magyar közösséghez a Romániai Magyar Közgazdász Társaság (RMKT) bukaresti szervezete. Nagy-Bege Zoltán a társaság elnöke a nemrégiben szervezett „Magyarként Bukarestben, tabu vagy lehetőség” című konferencia kapcsán rámutatott: várnak minden vállalkozót, karrierépítőt és egyetemistát, aki csatlakozni szeretne a másfél éve megalakult magyar közgazdász közösséghez.
Hozzátette: a rendezvény célja volt eloszlatni a Bukarestet körülölelő tévhiteket magyar sikertörténetek bemutatásával. Az egész napos konferencián több mint 90 érdeklődő vett részt, két harmaduk Bukaresten kívülről, köztük Vajdaságból érkezett.
Az RMKT elnöke, Nagy-Bege Zoltán szerint az előadók megtalálása volt a legegyszerűbb folyamat, hiszen magyar ajkú szakemberből és vállalkozóból nincs hiány a fővárosban. „Az ő példájuk által szeretnénk biztatni és bevonzani a résztvevőket a bukaresti lehetőségekbe”, mutatott rá az elnök.
A konferencián a fővárosi életről szerzett tapasztalatokról beszéltek a házigazda Kósa András a Balassi Intézet igazgatója mellett, Diósi László az OTP Románia-, Pándi Tibor a Citi Bank Románia- és Daradics Kinga a MOL Románia vezérigazgatói. A moderátor Vincze Lóránt, EU Parlamenti Tanácsos volt.
A lapunknak beszámoló Duda Tihamér, az RMKT ifjúsági frakciójának elnöke szerint a felszólalók egyetértettek azzal, hogy Bukarest színes, multikulturális várossá nőtte ki magát, ahol az ország többi részén nem látott lehetőségek fogadják az embert, nem csak gazdasági de oktatási és kulturális szempontból is.
A fővárosi magyar rendezvényen a bankok és kommunikációs cégek kapcsolatáról és az ebben rejlő lehetőségekről beszélt Nagy Ágnes a Román Nemzeti Bank vezetőtanácsának tagja, Szávúj József az iNes tulajdonosa, Csenteri Levente a Combridge vezérigazgatója és Pál Rozália a Garanti Bank Gazdasági igazgatója.
A záró rész gyakorlati útmutató volt az uniós pénzforrásokhoz és pályázatokhoz, melyre meghívottak Dezső Péter a Goodwill Consulting igazgatója, Olti Ágoston az OTP Consulting ügyvezető igazgatója, Rácz Attila az AAM Consulting eladási igazgatója voltak, Gyerkó László a versenytanács képviselőjének moderálásában.
A bukaresti rendezvény borkóstolóval egybekötött vacsorával zárult, ahol lehetőség nyílt kapcsolatépítésre is. A szervezők szerint a kapuk kezdenek megnyílni a Kárpátmedencén innen és túli romániai magyarok között. „Magyarként Bukarestben élni nem tabu, hanem lehetőség!”- összegzett az RMKT elnöke Nagy-Bege Zoltán
Kovács Zsolt. maszol.ro

Fókuszban a hagyományápolás, valamint nemzeti és népi értékeink
A Szent László Napok egyik fontos célkitűzése a hagyományápolás, valamint a népi és nemzeti értékeink széles körű népszerűsítése. Ennek jegyében több programot is szervezünk a rendezvény négy napja során.
A Hagyományok kézről kézre jelszóval meghirdetett kézművesvásár keretében az érdeklődőket színes kínálat várja: megismerkedhetnek a csuhéfonás fortélyaival, találkozhatnak karikás ostorkészítő mesterrel és kipróbálhatják az üvegfújást is. Több mint húsz kézműves kínálja majd portékáit, köztük iparművész, fazekasmester, keramikus, szarufaragó, bútorfestő, gyékényfonó, bőrdíszműves, valamint ékszerkészítő is. A szombaton 12 órától kezdődő néptánctalálkozón fellép a Jászság Népi Együttes (a Fölszállott a páva elnevezésű tehetségkutató verseny győztese tánc kategóriában), a Csillagocska néptáncegyüttes (Nagyvárad), a Galagonya néptáncegyüttes (Bors), az Egri Csodaszarvas Néptáncegyüttes (Szatmár megye), az Aranyosszék Hagyományörző Néptánccsoport (Kolozs megye), az Ombodi Néptánccsoport (Szatmár megye), valamint a Regős Néptáncegyüttes (Győr). A néptánctalálkozóval párhuzamosan Magyar ízek kóstolója címmel örömfőzést szerveznek, amelynek során többek között honfoglaláskori ételeket lehet majd megkóstolni. Közben fellépnek a Köröstárkányi Gyermekzenekar és Bertalan Attila citeramuzsikus. A szervezők a gyermekprogramokat is úgy állították össze, hogy minél nagyobb hagngsúlyt kapjanak a népi játékok. Többek között lesz jurtabemutató, nemezelés, kosárfonás, üvegfújás, csuhézás, agyagozás, rovásírás-oktatás, karikásostor csattogtató, baranta, ugyanakkor jelen lesz a Székelyföldi Legendárium csapata is. A hungarikumokról péntek délután Birinyi József, a Hungarikum Szövetség elnöke fog előadást tartani, Az érték a mérték címmel. Továbbá a hungarikumnak minősülő solymászattal június 28-án, 12 órától a Rhédey-kertben ismerkedhetnek meg testközelből a résztvevők.
Szent László Egyesület
erdon.ro

Helyes úton járunk – Az SZNT közleménye
Kovászna megye prefektusa körlevélben szólítja fel Háromszék önkormányzatait, hogy ne fogadjanak el az uzonihoz hasonló, „memorandumnak nevezett petíciót, amelyben az etnikai alapú területi szeparatizmust mozdítják elő”. Marius Popica „jogi” érvei között szerepel az is, hogy „egy ilyen tartalmú határozat törvénytelen, jogi alap nélküli, mert az alkotmány és a hatályos törvények által adott hatásköröket meghaladva hozzák meg azokat”. A prefektus ugyanakkor felszólítja a jegyzőket, hogy ne ellenjegyezzék a „mélységesen törvénytelen” határozatokat.
A februárban kezdeményezett határozatok értelmében a székelyföldi önkormányzatoknak olyan petíciót kellene elfogadniuk, amelyben egységesen nyilvánítják ki az általuk képviselt közösség autonómia iránti igényét, és teszik láthatóvá a nagyvilág számára azt, amit a prefektusi önkény a népszavazások korábbi meggátolásával el akar rejteni: a székely falvak és városok egységes akarattal egyetlen, de különálló közigazgatási egységbe akarnak tartozni. További igényük az, hogy ez a közigazgatási egység viselje a Székelyföld nevet, egy szerves törvény szavatolja számára az autonómiát, és területén az állam nyelve mellett legyen hivatalos nyelv a magyar is.
Kovászna megye prefektusának állításával ellentétben tehát szó sincs etnikai alapú területi szeparatizmusról, hiszen a hozott határozatok Székelyföld történelmi gyökerű egységének önkormányzati kinyilvánítását jelentik, autonómiája pedig minden itt lakó állampolgár közös értéke lesz. A körlevél arra az előítéletre épül, amelyet a román politikai elit alkalmaz, ha Székelyföldről van szó.
Beszédes, hogy ezzel a körlevéllel szinte egy időben hozta nyilvánosságra Hargita megye prefektusa, hogy hónapokkal korábban már megtámadta a közigazgatási bíróságon a Hargita megyében elfogadott határozatokat. Ellentmondásos érvelésének logikája szerint a kormány közigazgatási „reformtervezete” is alkotmányellenesnek minősül, hiszen „az ország közigazgatása községekbe, városokba és megyékbe szerveződik”. Nyilvánvaló, hogy központilag összehangolt megfélemlítési kísérletről van szó, a bukaresti hatalom vissza akarja rettenteni az önkormányzatokat attól, hogy azok megjelenítsék az őket megválasztó helyi közösségek akaratát.
Az önkormányzatok a határozat meghozatalával semmilyen törvénytelenséget nem követnek el. A határozat elfogadása, illetve nemzetközi megismertetése azonban komoly és megkerülhetetlen hivatkozási alapot teremt a közigazgatási reform során, és hozzájárul ahhoz, hogy beinduljon az évek óta sürgetett hivatalos párbeszéd Székelyföld autonóm jogállásáról, éppen ezért szükséges, hogy minél több önkormányzat szavazza azt meg.
A Székely Nemzeti Tanács Sajtószolgálata. Erdély.ma

Két levél, egy feladó?
Két válaszlevél. Egyik mintegy hete került nyilvánosságra, és a kormány véleményét tartalmazza a Székely Nemzeti Tanács autonómiát követelő petíciójára, melyet március 10-én Marosvásárhelyen több tízezren nyomatékosítottak. Másikat hétfőn közölte az RMDSZ, az Izsák Balázs által megfogalmazott kérdésekre válaszolnak. Két válaszlevél, egyik a román kormánytól, másik a magyar érdekképviselettől – de mindkettőt Bukarestből küldték.
A román reakció aligha számított meglepetésnek: már szinte eredménynek könyveltük el, hogy hosszú évek után végre válaszra méltatják az SZNT-t. Azon senki sem csodálkozott, hogy a kormány voltaképpen hárította a felelősséget, és ismét csak azzal a jól ismert érveléssel állt elő, miszerint Románia tiszteletben tartja a nemzeti kisebbségek minden jogát, a nemzetközi szerződések pedig nem kötelezik Bukarestet arra, hogy autonómiát biztosítson számukra. Tipikus bukaresti reakció tehát, amely mindazonáltal újra megerősítette: a román hatalom csakis a külföld által elvárt minimumot hajlandó teljesíteni kisebbségi ügyekben.
De arra bizony nem sokan számítottak, hogy ehhez a véleményhez majdhogynem felzárkózik az RMDSZ is. Az Izsák Balázs által megfogalmazott kérdésekre – melyek sommája, hogy kormányzati pozícióból az RMDSZ elő tudja-e mozdítani az autonómia ügyét – küldött válaszlevél ugyanis a kormány reakciójának majdhogynem valamennyi jegyét magán hordozza – leszámítva talán azt, hogy ez időben, néhány nap után született. Különben ez is a felelősség hárításáról szól: a jogos felháborodás, a kormány reakciója elleni tiltakozás helyett például mintegy igazolja, hogy a kormányfőnek nem kötelessége konzultálnia koalíciós partnereivel. Az a passzus, hogy az RMDSZ mennyire elkötelezett az autonómia iránt immár 1993-tól, kísértetiesen hasonlít arra az önigazoló magyarázkodásra, melyben a román kormány azt hangsúlyozza, márpedig ők mindent megtesznek az országban élő nemzeti kisebbségekért. Végül pedig azt kiemelni, hogy mennyire nem kötelező az autonómia a nemzetközi jog szerint – miként az a kormány levelében is áll –, taktikai öngyilkosság, nagyjából azzal egyenértékű, mintha úgy akarnánk bevenni az ellenfél kapuját, hogy saját kapunkra kezdünk el lövöldözni.
Ezek után már csak az nem világos: ha a biztató jeleket keresve a kormány válasza után azt mondtuk, értékelendő, hogy legalább válaszra méltatják autonómiakövetelésünket, ezúttal vajon mit tekinthetünk eredménynek? Talán azt, hogy amikor már régóta az egységes stratégia életbe ültetésének lenne itt az ideje, végre beindulni látszik a levelezés az erdélyi magyar szervezetek között? Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Támad a hargitai prefektus (Önkormányzati határozatok az autonómiáért)
Négy település autonómiapárti határozatát támadta meg a közigazgatási bíróságon Hargita megye prefektusa. Adrian Jean Andrei tegnap sajtótájékoztatón jelentette be, hogy Gyergyóditró, Gyergyószárhegy, Gyergyóújfalu és Gyergyószentmiklós autonómiapárti határozata ellen nyújtott be törvényszéki keresetet. Álláspontja szerint ezek a határozatok azért érvénytelenek, mert az önkormányzatoknak nincs törvényi felhatalmazásuk ilyen döntések meghozatalára.
A prefektus szerint a határozatok súlyosan sértik Románia alkotmányát, amelynek értelmében az ország közigazgatása községekbe, városokba és megyékbe szerveződik. A Székelyföld területi autonómiájához szerinte alkotmánymódosításra van szükség. „Minden efféle kezdeményezés megalapozatlan és törvénytelen” – jelentette ki Adrian Jean Andrei. Hozzátette, számít arra, hogy az elkövetkező időszakban más önkormányzatok is hoznak hasonló határozatokat. „Szeretném tudatni, hogy ezek a kezdeményezések törvénytelenek, és minden olyan határozatot, amely egy a törvény által nem szentesített közigazgatási egység létrehozására vonatkozik, meg fogok támadni a törvényszéken. (...) A prefektusi hivatal a törvény betartását szavatolja, ez nem lehet vita vagy egyezkedés tárgya” – mondta a prefektus.
A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) február 12-én fordult nyílt levéllel a székelyföldi önkormányzatokhoz, arra kérve ezeket, hogy fogadjanak el autonómiapárti határozatot. A tanács a határozat szövegtervezetét is mellékelte, és javasolta, hogy a határozatot a kormány helyi képviselői mellett az Európai Unión belül működő Régiók Bizottságának, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének, az Európa Tanács Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusának, valamint az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának is küldjék el. Az SZNT által elkészített határozattervezetet eddig Hargita megyében Gyergyószentmiklós, Gyergyóújfalu, Gyergyószárhegy, Székelyderzs, Kápolnásfalu, Gyergyóditró és Székelykeresztúr, Kovászna megyében Kökös és Uzon, Maros megyében pedig Makfalva önkormányzati testülete fogadta el. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Meghiúsult zászló-újrafelvonás Kézdivásárhelyen
Tegnap a Kézdiszéki és Kézdivásárhelyi Székely Tanács vezetői megkísérelték, hogy székely lobogókat vonjanak fel a Gábor Áron-szobor melletti tartórudakra. A végleges táblabírósági ítélettel eltávolított székely zászlók helyére ugyanakkorákat szándékoztak felhúzni Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke jelenlétében, ám kísérletük kudarcot vallott.
Péter János, az SZNT alelnöke elmondása szerint Szima Csabával, a Kézdivásárhelyi Székely Tanács elnökével keresték fel Bokor Tibor polgármestert, vele egyeztettek szándékukról. A városvezető azonban cáfolta állításukat, szerinte valaki nem mond igazat. Az SZNT helyi képviselői szerint arról volt szó, hogy a városháza munkatársai segítenek nekik, és visszaszerelik a zászlórudakra a drótokat.
Tegnap Izsák Balázs és kísérete Kézdiszentléleken értesült arról, hogy a polgármesteri hivatal munkatársai leszerelték a tartórudakat. Visszatérésükkor látták, a hír igaz, meghiúsult a zászló-újrafelvonás, csupán egy percig lobogtatta azokat a Nemere szele a szobor előtt, amíg a fotó elkészült. Bokor Tibor polgármester véleményét is kikértük. Az elöljáró elmondta: azért szerelték le a Gábor Áron téren álló rudakat, hogy azokat ismét felállítsák az egykori kaszárnya előtt levő világháborús emlékműnél. Nem kell elfelejteni, hogy végleges táblabírósági döntés született a székely zászlók eltávolításáról – hangsúlyozta a céhes város polgármestere.
A sikertelen zászló-újrafelvonási kísérlet után Izsák Balázs lapunknak az alábbiakat nyilatkozta: a Rasszizmus és Intolerancia Elleni Európai Bizottság negyedik, Romániáról szóló jelentésének székely zászlóra vonatkozó passzusát Kézdivásárhelyen is érvényesíteni kell. „Ma már nyilvánvaló, hogy nem csak mi mondjuk azt, hogy jogtalan a román hatóságok minden, székely zászlók eltávolítására irányuló lépése. Ezt egy európai független fórum is megállapította, és fel is szólította Romániát, hogy fejezze be a székely zászlók elleni hadjáratot” – fogalmazott az SZNT elnöke.
Elmondta, maga ajánlotta a Kézdiszéki Székely Tanácsnak, hogy szívesen részt vesz a székely zászlók ismételt kitűzésén a város főterén, ám az a kellemetlen meglepetés érte, hogy érkezése napján előbb csak a zászlótartó kellékek tűntek el a két zászlótartó oszlopról, majd rövid időn belül a két oszlop is. „A zászlótartók leszerelése sem az autonómiatörekvést, sem a székely zászló terjedését nem fogja megállítani. Ma nem került sor a lobogók újrafelvonására, de én bízom a kézdivásárhelyiekben, bízom a Kézdivásárhelyi Székely Tanácsban, és meggyőződésem, hogy előbb-utóbb visszakerül a helyére a két székely zászló” – fogalmazott Izsák Balázs.
Lukács Lóránt, a Kézdiszéki Székely Tanács elnöke megkeresésünkre az alábbiakat nyilatkozta: azt üzenem székely testvéreimnek, hogy bátran emeljék a magasba a székely szimbólumokat, hiszen ezeket senki nem veheti el tőlünk, ez a mi örökségünk, amit őseink hagytak ránk. Az volt a szándékunk, hogy ismét lobogjon a székely zászló a város főterén, de erre nem kerülhetett sor, sajnos, nem tudtuk megvalósítani tervünket. Mi, székelyek fogjunk össze, hogy őrizzük meg, védjük meg jelképeinket, és próbáljunk közösen fellépni a Székelyföld területi autonómiájának megteremtése érdekében.
Iochom István. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Struccok a prefektúrán
Körlevélben szólította fel az önkormányzatokat előbb Kovászna megye, majd Hargita megye prefektusa, hogy ne fogadjanak el „memorandumnak nevezett petíciót, amelyben az etnikai alapú területi szeparatizmust promoválják”.
Olyat, amilyet Uzonban szavaztak meg nemrég, elszabadítva azzal az etnikai elkülönülés újabb szellemseregeit. A kovásznai születésű, a magyarságközelséget a vajnafalvi porral és ordával együtt magába szívó Marius Popică „jogi” érvei között szerepel az is, hogy „egy ilyen tartalmú határozat törvénytelen, jogi alap nélküli, mert az alkotmány és a hatályos törvények által adott hatásköröket meghaladva hozzák meg azokat”.
A kormánybiztos ugyanakkor felszólítja a jegyzőket, hogy ne ellenjegyezzék az „alapvetően törvénytelen” határozatokat. Mint ismeretes, az idén februárban kezdeményezett határozatok értelmében 153 székelyföldi önkormányzat olyan memorandumot fogadott el, amelyben egységesen nyilvánítják ki az általuk képviselt közösség autonómia iránti igényét, és igyekeznek láthatóvá tenni a nagyvilág számára. Arról van szó, hogy a székely falvak és városok egységes akarattal egyetlen, de különálló közigazgatási egységbe akarnak tartozni.
A Székelyföld elnevezésű közigazgatási egységhez való tartozás akaratának kinyilvánítása azonban a jelek szerint a törvénytelenség stigmáját kapta. Az úzus a szokásos: a törvény ugyan nem tiltja, de nem is engedélyezi, ezért aztán szabad prédául szolgál a többségi jogértelmezés számára. E testületi határozatok elrejtését célzó prefektusi önkény a népszavazásokkal szembeni korábbi gyakorlatot idézi. Bukarestben ma már pontosan tudják, mit akarnak a Székelyföld lakói, a jogos igény teljesítésével szemben viszont egyelőre igyekeznek nem létezővé tenni azt.
Nem lehet kétségünk afelől: azért, mert tudják, ha az igény nyilvánvalóvá válik, elkerülhetetlen lesz róla egyeztetni az érintett közösség képviselőivel. A határozatok elfogadása ígéretes pálya a Székelyföld autonómiájáról szóló hivatalos párbeszéd beindításához, ezért jó, ha az önkormányzatok tudják: a döntések meghozatalával semmilyen törvénytelenséget nem követnek el.
Csinta Samu. Krónika (Kolozsvár)

Újra lobognak a székely zászlók Kézdivásárhely főterén
A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) kézdivásárhelyi tagjai újra kitűzték a Kézdivásárhely főteréről eltávolított székely zászlókat.
Az akciót ma, csütörtökön reggel hajtották végre, amely után egy rövid sajtótájékoztató keretében kijelentették: „nem tarthatunk tiszteletben olyan törvényeket, amelyek a szimbólumaink, nyelvünk, íróink ellen irányulnak. E törvények tiszteletben tartása a megalkuvó politikusok dolga."
A HVIM erdélyi szóvivője Tóth Bálint kijelentette: azokat a törvényeket azért alkották, hogy nyomást gyakoroljanak az erdélyi magyarságra. Hozzátette: mi a képviselők jóváhagyása nélkül is megvédjük a zászlónkat!
Szőcs Zoltán, a HVIM erdélyi elnöke azt üzente az erdélyi magyarságnak: ezen akció legyen példa arra, hogy ne várjunk a politikai ígéretekre, ők nem a nemzetnek akarnak megfelelni, hanem a megszálló kormánynak. „Mi nem politizálunk, nem beszélünk, hanem cselekedünk! Cselekedjen hát minden magyar!" – jelentette ki Szőcs.
Miközben a székely zászlók békésen lobognak Kézdivásárhelyen, a vármegyések Wass Albert írófejedelmünk könyveit olvasgatták a város főterén. Ezen tevékenységüket zavarta meg egy civilruhás belügyes, aki videófelvételt szeretett volna készíteni az ott összegyűlt csapatról. Ezek után két szolgálatban levő rendőr akarta igazoltatni a fiatalokat, akik nem tettek eleget a felszólításnak. A vármegyések indoka erre az volt, hogy a rendőrök nem közölték velük az igazoltatás okát, nem mutatkoztak be, és az igazoltatást kizárólag román nyelven akarták végrehajtani. Erdély.ma

– Exkluzív interjú Tőkés László EP-képviselővel –“Az Európai Parlament szintjén, megvalósul a határok feletti nemzetegyesítés elve”
Az elmúlt hét végén az épülő Új Ezredév Református Központban megtartott Keresztény egyházak helyzete az Európai Unióban konferencia díszvendége volt Tőkés László EP-képviselő. A hívei által még ma is püspök úrnak szólított Tőkés László a konferencia után a Nyugati Jelennek nyilatkozott a határon túli magyar képviselet brüsszeli megerősödéséről, a temesvári forradalom 25. évfordulójának előkészületeiről, az Új Ezredév Központ építésének a folytatásáról, Európa jövőjéről.
– Egészen új felállás alakult ki az Európai Parlamentben azáltal, hogy egy határon túli képviselőkből és anyaországiakból kitevődő néppárti delegáció mehet a parlamentbe. Íme, megvalósul a határok feletti nemzetegyesítés elve, európai parlamenti szinten! Eleve adott egy nemzeti csapat, úgy gondolom, hogy ezzel megsokszorozódnak az erőink és a lehetőségeink az előző mandátumhoz képest, hangsúlyosan érvényesíthetjük a szűken vett ország érdekek felett a nemzeti érdeket. Ez stratégiai döntése az Orbán-kormánynak, az érdekérvényesítő erőnk is megnövekszik ezáltal. Ráadásul számítunk az Erdélyből és Felvidékről érkező képviselők többségére, tehát minden eddigit felülmúló kedvező felállással indulunk Brüsszelben! Megítélésem szerint egy konkrét haditervet, programot kell kidolgozni annak érdekében, hogy ne csak szimbolikus ereje legyen a nemzeti listának, hanem valamilyen formában gyakorlatba ültethető legyen ez az új felállás.
– Közeledik a temesvári forradalom 25. évfordulója. Magyar részről hogy állnak az évfordulós rendezvények előkészületei?
– Megalakult a 1989-es Emlékbizottság. Ennek az a többlete, hogy az előző évektől eltérően végre nem csupán holmi hiteles vagy kevésbé hiteles román forradalmi szervezetek képviselik 1989 örökségét, hanem ezeknek a magyar megfelelője is körvonalazódik. A megemlékezések programtervezetét közzétettük, az a kérdés, hogy mindabból, amit elterveztünk mi valósítható meg. Előkészületben vannak dokumentumok, kiállítások, konferenciák, az 1989-es eseményekhez kapcsolódó különböző alkalmak, rendezvények, egy decemberi emlékhét megszervezése. Mindez annak feltétele, hogy milyen anyagi fedezetet tudunk megszerezni pályázatok, támogatók útján, főképpen Magyarországról, mert általában azt tapasztaltuk, hogy itt Romániában inkább szeretnék elfelejteni a magyar és az egyházi részvételt, mintsem hogy támogatnának bennünket. Most a második félévben fognak felgyorsulni az események, ahogyan ez 25 évvel ezelőtt is történt, de azt gondolom, hogy mindenre, amit elterveztünk, arra sor kerül.
– Itt vagyunk az épülő Új Ezredév Központ munkatelepén, milyen kilátások vannak a Makovecz Imre tervezte impozáns épületegyüttes befejezésére?
– Jó hogy itt fellendült az építkezés, egy kedvező európai pályázat révén nem állt meg a munka. Tavaly egy örvendetes esemény történt: Magyarországon kormányhatározat született Makovecz Imre félbemaradt terveinek a megvalósítására. Arra nyertünk ígéretet, hogy a Magyarországon esedékes Makovecz-építkezésekkel együtt a temesvári egyházi központnak az építését is tovább folytatjuk. Nekünk minimális célkitűzésünk, hogy a tőlem jobb oldalon álló épületrészt befejezzük, és az évfordulón felavassuk!
– A temesvári konferencián megtartott előadása során úgy fogalmazott, hogy amikor kikerült Brüsszelbe, úgy érezte, cseberből vederbe esett…
– Hajmeresztő dolog, hogy amikor az eszményített Nyugat egyik legmagasabb demokratikus fórumára kimegy az ember, az Európai Parlamentbe, egy más vétetésű, de lényegében a kommunista ateizmushoz hasonló egyház- és keresztényellenességgel találkozik! Visszaköszön a múlt, és azok részéről észleljük ezt a magatartást, akikhez annak előtte folyamodtunk, hogy tartsák tiszteletben Romániában a lelkiismereti és vallásszabadságot. Az ideológiai ateizmus és a nyugati szekularizmus konvergenciájának lehetünk a tanúi. Hasonló tapasztalat, hogy nyugaton annak a vulgáris materializmusnak vagyunk a részesei, amely a maga nemében semmivel sem jobb, mint az itteni kommunista materializmus volt. Az embert szinte sokkolja, amikor az Európai Parlament kapujában meglátja az euró szobrát: egy madonnaszerű nőalak a kezében magasra tart egy eurós jelképet. Íme a bálványimádás tipikus példája, a Boldogasszony tiszteletének a mintájára…
– Képviselő Úr, brüsszeli tapasztalatai alapján hogyan látja az Európai Unió jövőjét?
– Egy olyanfajta rendszerváltozásra van szükség európai szinten is, mint a volt kommunista országokban, természetesen megváltoztatva a megváltoztatandókat. A Nyugat nem véletlenül olyan elnéző, engedékeny, következetlen a volt kommunista totalitárius diktatúrák iránt, gondoljunk csak a nácizmus és a kommunizmus esetére használt kettős mércére.
2009-ig kellett várni, amíg elítélte az Európai Parlament mind a két totalitárius rendszert, de azóta sem javult a helyzet, papíron maradt az ítélet, a kommunizmus áldozatai „másodrangú áldozatok” a nácizmus áldozataihoz képest. Most, hogy az Európai Néppárt újból előretört, megerősödött, a konzervatív erők előbb-utóbb Európa-szerte teret nyernek, el tudom képzelni 10-20 éves távlatban, hogy megerősödnek a nemzeti és a regionális identitások és a fogyasztói társadalom érdekelvűsége, anyagelvűsége helyett egy értékelvű, spirituális Európa felé tudunk elmozdulni. Ha a Vatikán Európa új evangelizációjáról beszél, a protestánsok új reformációt emlegetnek, akkor ebben az irányban kellene előretörnünk. Ehhez viszont jó háttér és adalék az üldöztetések között Kelet-Közép Európában megőrzött elevenebb hitünk egy elvilágiasodott nyugati társadalommal szemben.
Ez részemről nem elvárás, hanem cselekvési szándék: egyesítenünk kell erőinket, meg kell találnunk a szövetségeseinket és egy új Európa felépítésében kell összefognunk!
Pataki Zoltán. Nyugati Jelen (Arad)

Erdélyi magyar régészet: múlt és jövő
Vincze Zoltán neves kolozsvári tudománytörténész legújabb könyvét (A kolozsvári régészeti iskola a Pósta Béla korszakban 1899–1919. Kolozsvár, Erdélyi Múzeum-Egyesület, 2014, 812 old.) nemrég mutatta be az Erdélyi Múzeum-Egyesület vezetősége. A könyv több évtizedes munka gyümölcse, amely nemcsak a kolozsvári értelmiségi elit egyik legnevesebb tagjának, Pósta Bélának az iskolateremtő munkásságát, hanem a jelenlegi erdélyi magyar régészeti iskola jövőjét is mérlegre teszi. Súlyos könyv, rejtett kérdésekkel.
Pósta Béla régész, a kolozsvári egyetemen 1899-ben megalakított régészeti tanszék egyetemi tanára, az Erdélyi Múzeum-Egyesület gyűjteményének, Érem- és Régiségtárának igazgatója.
A könyv szó szerint súlyos, hiszen a maga 812 oldalával, kiváló minőségű, keményfedeles kötésével és nehéz lapjaival igazi kuriózumnak számít a szakirodalmi könyvkiadásban. A szerző az egykori Bolyai Egyetem hallgatójaként olyan tanároktól lelt Klió csókjára, mint Ferenczi István régészprofesszor, Szabó György klasszika-filológus vagy a korszellem tragédiáját megtestesítő Szabédi László író, műfordító. Örökségük nyoma fellelhető Vincze Zoltán könyvében is, amelynek legfőbb célja a múltba tekintés, az elődök előtti tisztelet példák felmutatásával erősebb alapokra helyezze a mai erdélyi magyar régészeti iskolát. Ezt a szándékot jelzi a könyvben megjelenő, Buday Árpád által összefoglalt Pósta Béla-arckép is, amely az őt követő generáció tisztelgése az iskolateremtő tudós, muzeológus, kultúrdiplomata előtt. Vincze Zoltán már az előszóban megjegyzi: a neves tudósra vonatkozó, sokáig elfeledett vagy az Erdélyi Történelmi Múzeumban porosodó dokumentumok összegyűjtése és nem azok kritikai elemzése, megítélése volt a szándéka.
A könyv részletesen foglalkozik a kecskeméti születésű, majd Budapesten az ország addig egyetlen igazi Múzeumában, a Nemzetiben munkára talált tudós életével, szárnypróbálgatásaival és szakmai fejlődésével. Hiteles, következetesen idézett dokumentumokkal és gigászi horderejű, levéltári munkáról tanúskodó kutatási eredményeket felsorakoztatva a szerző Posta Béla első ásatásait is felidézi a korai, 1892–1896 közötti időszakból. Szabadság (Kolozsvár)

Az autonómia: cél és eszköz
A román politikum hangadói sokféleképpen nyilatkoztak az elmúlt negyed évszázadban az autonómiáról. Nevezték középkori megoldásnak – miközben csak Európában több mint féltucat autonómiaváltozat működik közmegelégedésre –, a román egységes nemzetállam felbontására irányuló kísérletnek, az elszakadás felé tett első lépésként. Egyvalami volt közös ezekben a nyilatkozatokban: az elutasítás. Ebben egységes az úgynevezett jobb- és baloldal, ebben egyet gondol Traian Băsescu és Victor Ponta. Utóbbi nemrégiben választ adott a Székely Nemzeti Tanácsnak a Székely Szabadság Napján megfogalmazott memorandumára, s láss csodát, kategorikus, elutasító választ. Miközben ugyebár az RMDSZ miniszterelnök-helyettest is adva a kormánynak, a legmagasabb szinten legitimálja ezt a hatalmi garnitúrát.
Kérdések...
Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke azóta nyílt levélben vonta kérdőre az RMDSZ elnökét, hat pontban, hat kérdésben sűrűsítve mondanivalóját. A politikában igen gyakori, már-már megszokott hímezést-hámozást elkerülve a lényegre kérdezett rá: egyeztette-e Ponta az elutasító levél tartalmát az RMDSZ-szel? Természetesen arra is, hogy mit kíván tenni az RMDSZ a kollektív jogokra és a területi autonómiára vonatkozó, és Románia által elfogadott 1201-es ajánlás életbe léptetésével kapcsolatban, annak érdekében, hogy Székelyföld egységes fejlesztési régióvá váljon az európai fórumok idevágó ajánlásainak megfelelően – az Európai Parlament és a Tanács 1059/2003/EK rendelete a statisztikai célú területi egységek nómenklatúrájának (NUTS) létrehozásáról. A kérdések között az is szerepelt, hogy az RMDSZ rá tudja-e venni koalíciós partnerét a székely jelképek üldözése befejezésére, hogy a kormány maradéktalanul tegyen eleget az Európa Tanács Rasszizmus- és Intoleranciaelleni Bizottsága (ECRI) jelentésben megfogalmazott kéréseknek/felszólításoknak, amelyek kitérnek a székely zászló ügyben tanúsított kettős mércére. Végül pedig Izsák Balázs rákérdezett a lényegre egy székely autonómiát támogató, a kanadai kormány mobilizálását célzó akcióra adott kedvező kanadai válasz ürügyén: elég erős-e az RMDSZ arra, hogy előmozdítsa a területi autonómia ügyét, vagy igényt tart a nemzetközi közösség, a világ demokratikus államai támogatására?
Kelemen Hunor reakciója – egy egyenes választ leszámítva, amelyben elmondja, hogy a kormányfőnek nincs előzetes egyeztetési kötelezettsége ilyen esetekben, s így nem meglepő módon ezúttal sem egyeztetett partnerével – sajátosan keveri a valótlanságokat a mellébeszéléssel.
Szerinte megoldott „az anyanyelv használata a közigazgatásban, az igazságszolgáltatásban, vagy az egészségügyben, az oktatási törvény, (…), az egyházi és közösségi javak visszaszolgáltatása”.
Érdekes, a köznapi polgár mást tapasztal, hall és olvas. Az anyanyelvhasználat korlátozottságáról köteteket lehetne írni. Kellene is, ez lenne többek között az RMDSZ feladata ahelyett, hogy kormányról legitimáljon egy olyan hatalmat, amelynek uralma alatt magánterületről viszik el Wass Albert szobrát, zaklatják az RMDSZ-szel szemben álló magyar párt támogatóit, üldözik a székely zászlót, hogy csak a legfrissebb és legbotrányosabb eseményeket említsem. Az oktatási törvénynek az RMDSZ programja és az erdélyi magyarság létérdekei szerint tartalmaznia kellett volna az állami magyar egyetem működésére vonatkozó passzusokat, nem szólva a kulturális autonómiáról.
...valódi válasz nélkül
S hogy megoldott kérdés az egyházi és közösségi javak visszaszolgáltatása? Tényleg? Akkor miről szól a Mikó-ügy és az a végeláthatatlan lista, amely a még vissza nem szolgáltatott magyar közösségi javakat tartalmazza a Batthyaneumtól a temesvári Magyar Házig? Olyan ráolvasásszerű kommunikációs technika ez Kelemen részéről, mint amikor Gyurcsány Ferenc azt állította, dübörög a magyar gazdaság, vagy mint amikor Frunda György a kétezres évek elején nem átallotta kijelenteni a Népújság hasábjain, hogy szerinte a kulturális autonómia biztosítva van az erdélyi magyarság számára. Csak a pontosság kedvéért: a kulturális autonómia azt jelenti, hogy a közösség visszakapja a központi költségvetésből az általa befizetett adó kultúrára szánt hányadát, amit saját kebeléből választott testület döntéseinek megfelelően a maga belátása szerint költ el, megszervezve oktatási intézményrendszerének teljes vertikumát. Továbbá azt is, hogy döntően maga határoz a felnövekvő nemzedékek alapvető szocializációját, világnézetét, identitás-kapaszkodóit meghatározó tananyagról.
Megtudhattuk Kelemen Hunor válaszából azt is, hogy az RMDSZ nemzetközi síkon mi mindent tett az autonómiáért – érdemes lenne megkérdezni, hogy akkor mit keresett Frunda György a román nagykövet társaságában a Székely Nemzeti Tanácsnak az Európa Tanács elnökénél történt meghallgatásán, s miért cáfolta az SZNT képviselői által eladott jogsérelmeket –, valamint azt is, hogy az autonómia megteremtésének útja a „többségi társadalom bevonásával folytatott össztársadalmi párbeszéd”. Nyilván ezért történhetett meg, hogy a parlamenti jegyzőkönyvek szerint az RMDSZ sztárszenátorainak szájából éveken át nem hangzott el hivatalos ülésen az autonómia szó, s alighanem ez magyarázza azt is, hogy távol maradtak az autonómiáról szóló szavazástól.
Másik út
A Székely Nemzeti Tanács ehhez képest következetesen arra törekszik, hogy intézményesen felmutassa az autonómiára vonatkozó közakaratot, és azt nemzetközi fronton népszerűsítse. Ezt célozta a területi autonómiáról szóló mozgóurnás népszavazás, ezt célozta a Székely Önkormányzati Nagygyűlés – amely megszervezési módjának és az RMDSZ-szel való célorientált együttműködésnek a kérdésében e jeles testület tanúsíthatott, volna nagyobb rugalmasságot – és ezt szolgálta az a felhívás is, miszerint a székely önkormányzatok fogadjanak el olyan határozatot, amelyben kinyilvánítják arra irányuló akaratukat, hogy a Székelyföld nevű, autonóm közigazgatási egységbe akar tartozni. Eddig ilyen tartalmú határozatot tíz település önkormányzata fogadott el, sorrendben Gyergyószentmiklós, Gyergyóújfalu, Gyergyószárhegy, Makfalva, Uzon, Székelyderzs, Kápolnásfalu, Gyergyóditró, Kökös, legutóbb pedig Székelykeresztúr.
Mindebből világossá válik a lényeg. A magyar érdekekben és értékekben, magyar jövőben, nem pedig egyéni klikkérdekekben gondolkodók számára az autonómia egyszerre cél és eszköz. Cél, amit el kell érni, hogy eszközként szolgálhassa a megmaradást.
Az RMDSZ számára viszont az autonómia hivatkozási alap, programpont, ami eszköz arra, hogy e párttá silányodott szövetség négyévente választói támogatást szerezzen. Ez az alapvető nagy különbség az SZNT, az EMNT és az EMNP, valamint az RMDSZ között.
Borbély Zsolt Attila. Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Ki képviseli az erdélyi gazdákat?
Gazdaérdekvédelemről nem lehet úgy írni, hogy az ember követendő példaként ne említse meg azoknak a lengyel gazdaszervezeteknek a történetét, amelyek országuk 2004-es EU-csatlakozását megelőzően mindent elkövettek annak érdekében, hogy Brüsszel teljesítse Lengyelország követeléseit. Példájuk egyedülálló volt a csatlakozásra váró 13 kelet-európai tagállamban. A mezőgazdasági tárgyalásokat vezető miniszter a lengyel gazdaszervezetek több száz képviselőjét vitte magával Brüsszelbe. Miközben a gazdák kint várakoztak, a lengyel tárgyalódelegáció tagjai a kényes ügyekben – amikor Brüsszel kérésüket nem volt hajlandó teljesíteni – arra hivatkoztak, hogy csak a gazdákkal történő konzultáció után dönthetnek. A brüsszeli bürokraták nem értették, hogy mi történik: most a miniszter vagy a gazdaszervezetek tárgyalnak? Amikor kiderült, hogy a két fél bizony együtt van, és a szaktárca vezetői semmilyen döntésre nem hajlandók a gazdaszervezetek nélkül, az EU tárgyalódelegációjának nem volt más választása: el kellett fogadnia a lengyel igényeket.
A csatlakozási tárgyalások 2002-es befejezése óta a lengyel példa bizonyítja, hogy ahol erős és hatékony a gazdaérdekvédelem, ott jól teljesít a mezőgazdaság. Ilyen előzmények után magától értetődő, hogy Kelet-Európában a lengyel a legdinamikusabban fejlődő agrárium: terményeit egyre több európai országban tudja értékesíteni.
Nem véletlenül hozakodom elő a lengyel példával, amikor erdélyi, illetve romániai gazdaérdekvédelemről írok. Némileg az érintettség jogán is, hiszen a rendszerváltás utáni években magam is tagja voltam annak a lelkes csapatnak, amely gazdaköröket szervezett. Szinte futószalagon alakultak a kis helyi kezdeményezések: több száz jött létre Erdély magyarok lakta falvaiban. Román vidékeken ugyan nem gazdakör alakult, de gazdaérdekképviseleti kezdeményezések ott is létrejöttek, amelyek később országos hálózatba, országos szervezetekbe tömörültek.
A lengyel és a romániai történet ott vált szét, hogy Romániában a rendszerváltás óta kormányzati szinten soha semmilyen szerepe nem volt a civil kezdeményezésnek. Az egymást követő mezőgazdasági miniszterek nem kérték ki a gazdák képviselőinek véleményét, de ha mégis születtek szakminisztériumi vagy államfői szakbizottságok – ahol a gazdaérdekvédelem is helyet kapott –, ez nem volt több protokollnál. Ennek az áldatlan helyzetnek isszuk ma a levét, amikor az unióban szinte egyedüli országként ma sincs román agrárkamara, de még érvényes törvény sem született, azaz ami volt, felfüggesztették. Miután kiderült, az éppen kormányon levő pártok nem tudják egy az egyben „lenyúlni” és látszatkamarai tevékenységre rávenni az érdekvédelmi szervezeteket, ejtették a projektet.
Az erdélyi magyar gazdaszervezetek háza táján is hasonló a történet. Ezzel a helyzettel szembesült a magyarországi Nemzeti Agrárgazdasági Kamara is, amely a Kárpát-medencei együttműködés tervébe vélt vagy valós erdélyi magyar gazdaszervezeteket próbál bevonni. Az erdélyi magyar politika alig különbözik a többségi romántól. Miután a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete (RMGE) önjáró módon megpróbált kikerülni az RMDSZ „védőhálója” alól – ahol a romániai magyar civil szervezetek többsége éli viszonylag sovány, de biztos életét –, a legnagyobb erdélyi magyar párt ejtette őket. Többé támogatást nem kaptak, szerény befolyásukat pedig leépítették.
Az erősödő Erdélyi Magyar Néppárt ugyanakkor megpróbál saját gazdaérdekvédelmet kiépíteni, miután rájött, hogy üres a terep. Most tehát éppen az erdélyi gazdaérdekvédelem újrarajzolása, újraosztása folyik. Van egyfelől az erdélyi magyar pártoktól való függetlenség hiú ábrándjában élő RMGE, van néhány RMDSZ-közeli súlytalan agráregyesület, és most készül egy néppárthoz közeli agrárkezdeményezés. Akár örülhetnénk is a bővülő választéknak, ha nem tudnánk: rég az erdélyi magyar gazdák körmére égett a gyertya. A valós gazdaérdekvédelem hiánya elsősorban abban mutatkozik meg, hogy a fiatalok tömegesen menekülnek a mezőgazdaságtól, miközben a két világháború közötti 800 magyar szövetkezetből 25 év alatt legfeljebb hármat sikerült újraalakítani. Ekkora ma az erdélyi magyar gazdatársadalom ereje.
Makkay József. Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Tőkés: valljon színt az RMDSZ
Megbosszulta magát az RMDSZ „pártos kizárólagossága”, a szövetség ugyanis sokkal rosszabbul szerepelt az Európai Parlamenti (EP) választásokon, mint öt vagy hét évvel korábban, az erdélyi magyarság pedig eggyel kevesebb képviselőt juttatott a testületbe – jelentette ki Tőkés László csütörtökön Nagyváradon.
A Fidesz-listán EP-mandátumot szerzett képviselő szerint az RMDSZ annak ellenére „döntött negatív rekordot” a választáson, hogy versenytárs nélkül pályázott az erdélyi magyarok szavazatára, és olyan politikai személyiségek segítették a kampányát, mint Orbán Viktor miniszterelnök, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes és Böjte Csaba ferences szerzetes. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöki tisztségét is betöltő képviselő a sajtótájékoztató után kiadott nyilatkozatában színvallásra szólította fel az RMDSZ-t politikai kapcsolatainak a kérdésében.
„A magyarság érdeke, hogy az RMDSZ ne álljon össze mindenféle párttal, ne Bukarestet, ne a Ponta-kormányt képviselje a magyarság irányában, hanem Erdély ügyét” – fogalmazott Tőkés, aki szerint az RMDSZ-nek el kell döntenie, hogy a magyar nemzetpolitika imperatívuszának a függvényében ki a barátja, és ki az ellensége. Továbbá politikai promiszkuitásnak nevezte azt, hogy a szövetség itthon együtt van a baloldali szociál-demokratákkal, miközben Brüsszelben „büszke” tagjai az Európai Néppártnak.
Székely zászlók a Partiumban
Szerdán este egyébként Tőkés László székely zászlót tűzött ki nagyváradi irodája erkélyére, és ezzel egy időben a Partium és a Banság tizennégy pontján helyezték el a lobogót a magyar szimbólumok miatt üldöztetett személyekkel szolidaritást vállaló EMNT és Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) képviselői.
„Tiltakozunk a kommunista visszarendeződés ellen, a magyar kulturális, irodalmi szimbólumaink és a székely zászló meggyalázása ellen” – jelentette ki a volt püspök a nagyváradi nyilvános sajtótájékoztatóval egybekötött villámcsődületen. Emlékeztetett a Székelyföldön történt zászlóbotrányokra, valamint arra, hogy a Hargita megyei rendőrség elkobozta az utcai árusoktól a Wass Albert-köteteket a csíksomlyói búcsún, majd az író szovátai magánterületen felállított emlékművét kobozták el a Maros megyei hatóságok.
Az EMNT-elnök elmondta: tűrhetetlennek és elfogadhatatlannak tartja, hogy huszonöt évvel a rendszerváltás után „futni hagyják” az igazi kommunista bűnösöket, de poraiban gyalázzák meg a magyarság ártatlan nagyjait. „Azt szeretnénk, ha tiszteletben tartanák jogainkat a nemzeti szimbólumaink használatára” – fogalmazott Tőkés László.
„Örülünk, hogy békén hagytak”
Csomortányi István, az EMNP Bihar megyei szervezetének elnöke rámutatott: a magyar érdekképviselet kis lépéses politikája oda vezetett, hogy az autonómia helyett alapvető nemzeti szimbólumaik használati jogáért kell harcolniuk az erdélyieknek, még a többségében magyar lakta Székelyföldön is. A villámcsődületen emlékeztetett arra is, hogy hamarosan elkészülnek a szintén önrendelkezést szorgalmazó Partium jelképei is. Tőkés portálunknak elmondta, hogy kíváncsi a helyi hatóságok reakciójára az irodájánál elhelyezett székely zászló kapcsán, de már azt örömtelinek tartja, hogy a szerdai megmozduláson békén hagyták őket.
Az EMNT helyi szervezetének felhívására amúgy a váradiak közül többen is a Romániában háborús bűnösnek tartott és emiatt tiltott Wass Albert-kötettel a kezükben érkeztek a rendezvényre, amelyet a székely himnusz eléneklésével zártak le.
Vásárhelyi-Nyemec Réka. Székelyhon.ro

Nemzetközi nyomás is szükséges (Antal Árpád az autonómiastatútumról)
Minél hamarabb a parlament elé kellene terjeszteni Székelyföld autonómiastatútumát, az RMDSZ jövő év elején esedékes kongresszusa előtt ennek mindenképpen meg kell történnie – véli Antal Árpád, a szövetség sepsiszentgyörgyi elnöke.
Meglátása szerint sokkal ütősebb üzenete van annak, ha az RMDSZ kormányon lévén teszi meg ezt a lépést, mintha ellenzékből. Elismerte: az elmúlt hónapokban „elmaszatolták” a statútum ügyét, és azt is, hogy rosszul kommunikáltak, talán „túltaktikáztak”, de megerősítette: komolyan gondolják, és a megfelelő időpontban beterjesztik a tervezetet. Antal Árpád a statútumot kidolgozó bizottság tagjaként beszélt arról is, milyen dilemmákkal szembesültek munkájuk során. Már az elején három komoly kérdést kellett tisztázniuk a munkacsoport tagjainak. Egyrészt, hogy kerettörvényt dolgoznak ki vagy statútumot. Az előbbi mellett szólt, hogy egy általános jogszabállyal más régiókban élő románokat is érdekeltté tehettek volna, hogy közösen gondolkodjanak valamilyen aszimmetrikus decentralizáción. Ugyanakkor már eddig is kiderült: hiába csupaszítanak le valamit, hogy elfogadhatóvá tegyék a románság számára, úgysem lesznek partnerek. Példaként említette a régiós népszavazás ügyét: előbb a közigazgatási régióról mondtak le, majd a magyar nyelv regionálissá tételét is elvetették, ám a Maros megyei románok a három székely megye egy fejlesztési régióba tartozása kapcsán szervezett referendum mögül is kihátráltak. Ezért végül a statútum megalkotása mellett döntöttek: „egy nagyon világos román–magyar etnikai paktumként kell elképzelni, amely esetében el kell érnünk, hogy akár nemzetközi nyomásra elfogadják”. A második nagy dilemma az új törvény alkotmányhoz való viszonyával kapcsolatosan merült fel. A kiszivárgott változat megpróbálta a jelenlegi jogi keretek között elfogadható módon tálalni az autonómia ügyét, ám Antal Árpád szerint világos, hogy „a jelenlegi alkotmány mellett nem lehet olyan statútumot készíteni, amely alkalmas, és köszönő viszonyban van azzal, amit akarunk”. Éppen ezért úgy döntöttek, hogy az autonómiatörvény-tervezettel egy időben benyújtják alkotmánymódosító javaslataikat is, a kettőt tulajdonképpen csomagban kezelik. Melyik időpont lenne a legalkalmasabb a statútum benyújtására? – ez a harmadik nagy kérdés. Antal Árpád szerint minél hamarabb, ám erről nem ő dönt, az RMDSZ elnöke határozza meg a taktikailag legmegfelelőbb pillanatot.
Vita kerekedett arról is, mit kell tartalmaznia a tervezetnek. Antal úgy véli, legfontosabb a Bukarest által átruházandó hatáskörök tisztázása, a külügyön és hadügyön kívül tulajdonképpen mindent le kellene osztania a központi hatalomnak. Szerepelnie kell a törvényben, hogy Székelyföldön a román mellett a magyar is hivatalos nyelv, továbbá az etnikai arányosság kérdésének dél-tiroli mintára. Külön kiemelte a pénzügyi autonómia ügyét, mely esetében jobb lenne, ha nem az állam gyűjtené be és osztaná vissza, hanem helyben szednék össze, és innen utalnák át Bukarestnek az öt százalékot. Világosan bele kell foglalni az itt élő románság jogait is – fogalmazott Antal Árpád. Kiemelte: az autonómiastatútum elfogadása a benyújtás után sem várható egyik napról a másikra, ám addig is fontos feladat: ki kell dolgozni Székelyföld számára a különböző ágazati stratégiákat. Ez elsősorban szakemberek dolga, sok ilyen tanulmány létezik már, de össze kell hangolni, véglegesíteni, a politikum ebben elsősorban szervezőmunkát vállalhat – mondotta. A geopolitikai helyzetre utalva kijelentette: vannak folyamatok, melyek segítik, mások meg akadályozzák az autonómiaharc eredményességét. Az ukrajnai történések lendületet adhatnak a székelyföldi követeléseknek is, Skócia és Katalónia függetlenedési szándéka azonban sokakban kételyt ébreszt, erősíti azt a hitet, hogy az autonómia a függetlenség előszobája. Számunkra kedvező az Európa Tanács elmúlt időszakban kiadott két jelentése és az amerikai külügy Romániáról készült jelentése is – sorolta. Kitért arra is, Bukarestet elsősorban a külföldi nagyhatalmak téríthetik jobb belátására a székelyföldi autonómia ügyében. „Lényeges, hogy azok a nagyhatalmak, melyek számára fontos Románia stabilitása, érezzék: ennek az az ára, hogy ezt a problémát megoldják. Ez ma már nemcsak Bukarest felelőssége, hanem az ő felelősségük is.” Nem várhatunk azonban csak a kintről érkező segítségre, alapvető, hogy elkészüljön egy törvény, ezt az RMDSZ képviselje, és jó lenne évente legalább egyszer tömegakaratot is felmutatni – hangsúlyozta Antal Árpád.
Farkas Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)