Kós Károly-vándorkiállítás nyílt Kolozsváron
A Karolina téri ferences kolostor refektóriumában nyitották meg tegnap délután a Kós Károly világa 1907–1914 című vándorkiállítást.
Az ötödik helyszínéhez érkezett tárlat ötletgazdája Anthony Gall építész, Kós Károly-szakértő és Fabó Beáta, Budapest Főváros Levéltárának főlevéltárosa. Magdó János, Magyarország kolozsvári főkonzulja és Vargha Mihály, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum igazgatójának köszöntő szavai után Kenyeres István, Budapest Főváros Levéltárának igazgatója kijelentette: Kós Károly ma is összeköti a magyar nemzet fővárosát Erdéllyel, Kalotaszeggel, Kolozsvárral és Székelyfölddel, mert emblematikus alkotásaira mindenhol mindenki büszke lehet. A kiállítás hétfőtől szombatig 11 és 17 óra között tekinthető meg, a március 11-i záróünnepségre, amelynek keretében a bővített katalógust bemutatják, Anthony Gallt is várják.
Szabadság (Kolozsvár),

Megleckéztetett iskolaigazgatók
Felháborodást váltott ki a Hargita megyei pedagógusok körében az oktatási minisztérium újabb megszorító intézkedése, miszerint az igazgatóknak a jelenleginél jóval több tanórát kellene tartaniuk. Több igazgató lemondással fenyeget a döntés miatt, a szakszervezet pedig bojkottot helyezett kilátásba, ha a szaktárca nem oldja meg kéréseiket. Riadalomra ad okot egy Kovászna megyei bírósági döntés is, miszerint a tanítók elveszíthetik a túlórákért kapott pénzt.
A Hargita megyei tanintézetek vezetői petíciót készülnek benyújtani az oktatási minisztériumhoz amiatt, hogy a költségvetési törvényben a szaktárca a korábbi négyről tizennégyre emelte az egyes igazgatók és aligazgatók által megtartandó kötelező tanórák számát. A tanintézet-vezetők attól tartanak, ily módon nem lesz elegendő idejük az iskolák gondjaival foglalkozni, az óraszámuk növelése miatt pedig kénytelenek lesznek más pedagógusokat elbocsátani.
Bartolf Hedvig Hargita megyei főtanfelügyelő szerint a költségvetési törvény azon tanintézetek igazgatói és aligazgatói esetében rendeli el februártól legalább heti 14 óra megtartását, amelyek túllépik éves költségkeretüket. Hargita megyében a tanintézetek nyolcvan százaléka van hasonló helyzetben. Az intézkedéssel kapcsolatban megerősítést és pontosítást várnak a szaktárcától, hangsúlyozta a főtanfelügyelő.
Aláírásgyűjtés és felmondás
Az iskolaigazgatók egyébként aláírásgyűjtéssel tiltakoznak amiatt is, hogy a fejkvóta alapján kiutalt költségkeret csak 85 százalékban fedezi kiadásaikat, így októberre valószínűleg kimerülnek a béralapjaik – tudtuk meg Szakács-Paál Istvántól, a székelyudvarhelyi Bányai János Műszaki Szakközépiskola vezetőjétől. Elmondta, a napokban benyújtják a petíciót, illetve miniszteri meghallgatást kérnek, és amennyiben nem teljesítik kéréseiket, tömeges felmondással tiltakoznak az intézkedések ellen.
Szén János, a csíkszeredai Kós Károly Szakközépiskola igazgatója rámutatott: kész benyújtani a lemondását, amennyiben érvényben marad a megtartandó óraszámra vonatkozó előírás. Lehetetlen 14 órát megtartani hetente, és emellett egy középiskolát is igazgatni, jelentette ki az igazgató, aki szerint a jelenlegi heti hat óra mellett sem egyszerű minden feladatot ellátni.
Hasonló véleményen van Téglás Sándor, a csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola igazgatója is. Ha 14 órát kell megtartania hetente, nem folytatja az igazgatói munkát, szögezte le a mintegy 900 diákot befogadó iskola vezetője.
Olyan intézkedéseket hoztak, amelyekkel még jobban megalázzák az oktatásban dolgozókat, ezért a szakszervezet arról döntött, hogy nem kezdik el a következő félévet, hacsak a minisztérium ki nem vizsgálja a helyzetet, mondta el Kocs Ilona, a Szabad Tanügyi Szakszervezetek (FSLI) területi képviselője. Nem tiszta a kép
Más erdélyi megyékre egyelőre nem jellemző a hargitaiak felháborodása. Nem tisztázott ugyanis, hogy a 2014-es költségvetési törvény alapján már a második félévtől be kell vezetni az igazgatókra vonatkozó szabályozást, vagy ez csak a következő tanévtől lép majd életbe. „A tanintézetek vezetőire vonatkozó rendelet hatálybalépésének ideje még vitatott, nem merült fel, hogy azonnal alkalmaznunk kell. Talán emiatt nem is érkeztek rá reakciók” – magyarázta lapunknak Kéry Hajnal Bihar megyei főtanfelügyelő-helyettes.
A költségvetési törvény ugyanis úgy szól, hogy azokban az iskolákban, ahol nem tudják száz százalékban fedezni a költségeiket – a tanügyi törvény új fejkvótája szerint –, az igazgatók csak négy órára kaphatnak felmentést az oktatás alól. Ez Kéry szerint komoly problémát okozhat, hiszen ilyen esetben a pedagógus vagy igazgatói feladatait, vagy oktatói tevékenységét mulasztja majd el.
Azt még nem tudni, hogy Bihar megyében hány iskolát érinthet az intézkedés, pontosabb képet csak a februári kifizetések alapján lehet majd kapni. Több vidéki tanintézet azonban az alacsony létszám miatt nem képes arra, hogy önerőből működjön. Kéry Hajnal szerint ha nem is direkt módon, de az intézkedésnek hosszú távon negatív hatása lehet az iskolahálózatokra és a beiskolázási tervre, rövid távon pedig biztosan állás nélkül marad egy-két helyettesítő tanár.
Szatmár megyében sem elégedetlenkednek még a pedagógusok annak ellenére, hogy nem tartanak túl jónak egyes küszöbönálló intézkedéseket. Szász Piroska főtanfelügyelő-helyettes az igazgatók kapcsán kifejtette: bőven van munkája egy intézményvezetőnek, ezért nem szabadna ilyen sok tanóra megtartásával tovább terhelni őket. Úgy vélte, jogászt kellene megkérdezni ez ügyben, aki meg tudná mondani, hogy a költségvetési törvény felülírja-e a tanügyi törvényt, melyben meg van szabva az igazgatók normája. A pluszórák miatt más pedagógusok órabeosztása is borulhat, sőt elbocsátásokhoz is vezethet az intézkedés, tette hozzá a főtanfelügyelő-helyettes. Precedensértékű bírósági ítélet
Hargita megyében az említett változás mellett az is riadalmat okoz, hogy Kovászna megyében lezajlott egy bírósági per, amelyben az az ítélet született, hogy a kisebbségi oktatásban dolgozó tanítóknak nem kell kifizetni az általuk megtartott heti három-négy plusztanórát. Erre hivatkozva sok Hargita megyei magyar tannyelvű iskolában is hasonlóan kívánnak eljárni az igazgatók, hívta fel a figyelmet Kocs Ilona, a Szabad Tanügyi Szakszervezetek (FSLI) területi képviselője.
Bartolf Hedvig Hargita megyei főtanfelügyelő is valószínűnek tartja, hogy vannak olyan igazgatók, akik így kívánnak majd takarékoskodni. Elmondta, noha értelmezés kérdése, hogy a kisebbségi oktatásban a magyar- vagy a románórák számítanak többletórának, a bércsökkentés voltaképpen azt jelentené, hogy a magyar tannyelvű iskolák magyar nemzetiségű igazgatói éppen az anyanyelvi oktatásért járó javadalmazást vonnák meg önként a magyar tanítóktól. A pedagógusok régiségétől függően ezek az összegek száztól akár négyszáz lejig terjedhetnek.
„A tanügyi törvényt mostanáig mindenütt úgy értelmezték, hogy a román tannyelvű iskolákban tanító pedagógusokhoz képest több tanórát tartó magyar oktatásban ki kell fizetni a többletórákat a pedagógusoknak. Ám az említett per során egy új, zavaros törvényértelmezés született, amelynek értelmében nem a román tanítók óraszámához kell viszonyítani a magyar tanítókét, hanem a kerettanterv alapján kell megállapítani az órabért” – magyarázta Bartolf Hedvig, aki szerint a bírósági ítélet híre nyugtalanságot keltett a tanítók körében. A törvény értelmezésével kapcsolatban hivatalos állásfoglalást kértek a minisztériumtól, tette hozzá. Hargita megyében 700–800 tanítót érinthet az intézkedés.
„Ha nem akarják a pedagógusnak kifizetni, akkor milyen alapon várjuk el, hogy megtartsa az órát?” – tette fel a kérdést Kéry Hajnal Bihar megyei főtanfelügyelő-helyettes. Elismerte ugyanakkor, hogy az eljárás precedenst teremthet, és sok problémát generálhat a magyar nyelvű elemi oktatásban. Szatmár megyei kollégája, Szász Piroska főtanfelügyelő-helyettes nonszensznek nevezte a bírósági döntést, hangsúlyozva: a tanügyi törvény ez esetben világosan rendelkezik, és az számít mérvadónak.
Király: a törvény nem változott
Ugyanezt hangsúlyozta Asztalos Ferenc korábbi RMDSZ-es parlamenti képviselő, a kisebbségi oktatásban dolgozó tanítók többletórájának bérezését garantáló törvénykezdeményezés kidolgozója. Emlékeztetett, nyolc hónapnyi munkájába telt kiharcolni a tervezet elfogadását. A jogszabálytervezet átment a képviselőház oktatási bizottságán, plénumán, majd a szenátus munkaügyi, oktatási és emberjogi bizottságai után került 2008-ban a szenátus elé, amely végül elfogadta azt.
Hozzátette, 2007-ig senkinek, még az érintetteknek a fejében sem fordult meg, hogy nem természetes az, hogy a magyar tanítók ugyanakkora bérért heti négy órával többet dolgozzanak román kollégáiknál. A jogszabály azóta sem változott, így érthetetlennek és minősíthetetlennek tartja azt, hogy olyan bírósági ítélet születhet egy perben, ami teljesen ellentmond a törvény által garantált jogoknak, jelentette ki Asztalos Ferenc.
A tanügyi törvény nem változott, továbbra is kimondja, hogy a kisebbségi nyelveken folyó oktatásban a román-, illetve a kisebbségi tantervhez viszonyított többlettanórát ki kell fizetni a tanítóknak – közölte Király András oktatási államtitkár.
„A törvény tehát továbbra is egyértelmű. Az más kérdés, hogy sok iskola túllépi a költségkeretét, de nem hiszem, hogy ez volna az egyetlen lehetősége annak, hogy csökkentsék a hiányt” – fogalmazott az államtitkár. A szaktárca álláspontja továbbra is az, hogy ki kell fizetni a többletórákat, és a szaktárca erről értesíteni is fogja válaszlevelében a Hargita megyei tanfelügyelőséget is, hangsúlyozta Király András.
Összeállításunk szerzői: Babos Krisztina, R. Kiss Edit, Széchely István, Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár),

Hegyközpályi Horthy-szobor negatív visszhangokkal
Nem Horthy István személye a probléma, hanem az az anakronisztikus helyzet, ami a szoborállítás miatt kialakult, és felesleges problémákat generált – magyarázta a Krónika megkeresésére Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke, akit az elmúlt időszakban sorra kerestek fel hazai és külföldi újságírók Horthy Miklós fiának a hegyközpályi református templom udvarán januárban felavatott mellszobra miatt.
Mint lapunkban arról korábban beszámoltunk, a helyi lelkész, Katona János azt mondja, hogy olyan személy büsztjének adtak helyet, aki óvta nemzetét, és életét áldozta hazájáért, hiszen vadászpilóta volt, Héja típusú repülőjével 1942. augusztus 20-án zuhant le a keleti fronton.
Noha Horthy István bevallottan ellenezte a náci politikát, apja, Magyarország kormányzójának második világháborús szerepvállalása megosztja a közvéleményt. A Bihar megyei zsidóság képviselői is aggályosnak nevezték a szoborállítást. „Koppelmann Félix, a nagyváradi zsidó hitközség elnöke ismer, és tudja, hogy ez nem egyházkerületi döntés volt" – szögezte le kérdésünkre Csűry István, akivel előtte nem is konzultáltak a szoborállításról.
„A pályi gyülekezet eldöntheti, hogy kinek állít szobrot, amit kifogásoltam az az, hogy előtte meg lehetett volna beszélni, milyen okkal helyezik el a büsztöt, minek a szimbóluma lesz. Én a mai napig nem tudom, hogy Horthy Istvánnak milyen kapcsolata van Pályival" – mondta Csűry.
Mint érdeklődésünkre elmagyarázta: az általa irányított egyházkerületben nincs szoborállításra vonatkozó szabályzat, de elviekben olyanról emlékeznek meg, akinek kötődése van a helyi egyházközösséghez. A püspök bevallása szerint még mindig kesereg a történtek miatt, mert szerinte azok kellemetlen üzenetet hordoznak, s úgy tapasztalata, hogy a szoborállítás még a helyi magyarságot is megosztotta.
„Bízom abban, hogy a józan emberek látják, hogy ez egy elszigetelt eset, és a törvényalkotók is csak »mellékfogásként« értékelik majd" – mondja. A romániai holokausztot tanulmányozó Elie Wiesel-intézet ugyanis már a Bihar megyei kormánymegbízottat is felkereste az ügy miatt, és bár a prefektúra jogászai törvényesnek tartják a szoborállítást, a megyei kulturális igazgatóság vezetője, Lucian Silaghi emiatt már szigorítást javasolt a szaktárcánál.
Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár),

Megrótták a román politikumot a korrupció miatt
Továbbra is gondot okoz Romániában a politikusok körében burjánzó korrupció – áll abban a jelentésben, amelyet hétfőn hozott nyilvánosságra az Európai Bizottság (EB) a korrupció Európai Unióban tapasztalható általános helyzetéről és a tagállamokban létező állapotokról.
A jelentés szerint mind a nagy-, mind az alacsony szintű korrupció továbbra is problémát okoz. „Még ha a nagykorrupciós esetekben megszületett ítéletek terén pozitív eredményeket könyvelhetünk is el, a korrupció elleni küzdelemre és a feddhetetlenségi kritériumok tiszteletben tartására irányuló politikai akarat nem volt egyértelmű” – szögezi le a dokumentum Romániára vonatkozó része.
Az EB azt javasolja Bukarestnek, hogy biztosítsa az igazságszolgáltatás függetlenségének garanciáit a bírák és ügyészek számára, és annak a feltételeit, hogy továbbra is folytatódhassanak az egyedi nagykorrupciós ügyekben zajló vizsgálatok, a magas rangú, választott és a kinevezett tisztségviselők esetében egyaránt.
A testület egyúttal azt is javallja, hogy dolgozzanak ki viselkedési kódexet a választott tisztségviselők számára, valamint olyan intézkedéseket, amelyek megakadályozzák őket abban, hogy korrupcióhoz folyamodjanak.
„A közbeszerzési pályázatokat és szerződéseket érintő megelőző és ellenőrző mechanizmusok megerősítése is javasolt, beleértve az állami tulajdonú cégeket is. Emellett a bizottság azt is javasolja, hogy Románia növelje a hatékonyságot a közalkalmazottak összeférhetetlenségi ügyeinek megelőzése és felderítése terén, valamint azt, hogy tegyen határozott lépéseket a közpénzek kiosztása és az egészségügy terén tapasztalható korrupció leküzdése érdekében” – áll a dokumentumban.
A jelentés arra is rámutat, hogy a korrupció elleni küzdelem továbbra is az egyik legfőbb gond az Európai Unió (EU) számára, a korrupció évente mintegy 120 milliárd eurós kárt okoz a közösség gazdaságának. A testület szerint a tagállamok kormányai által megtett korrupcióellenes lépések ellenére a küzdelem eredményei továbbra sem kielégítők. A dokumentum szerint a korrupció jellege és mértéke országonként eltérő, akárcsak a korrupcióellenes politika hatékonysága.
Mint arról beszámoltunk, az Európai Bizottság által januárban nyilvánosságra hozott igazságügyi országjelentés is hasonló problémákra hívja fel a figyelmet, egyrészt felrója, hogy hiányos a politikai akarat a korrupció leküzdésére, másrészt az igazságszolgáltatás függetlenségének szavatolását is számon kéri.
Balogh Levente
Székelyhon.ro,

Visszanézőben a kilencven éves Nagy Pálnál
Néhány nappal ezelőtt töltötte be 90. életévét Nagy Pál irodalomkritikus, irodalomtörténész, akivel munkásságáról, múltról, jelenről és jövőről beszélgettünk.
1924. január 30-án született a történelmi Marosszék Székely-Mezőségnek nevezett részén, a kies dombjairól híres Mezőkölpényben, református kántortanító fiaként. Gyerekkorát is itt töltötte, majd 1943-ban a marosvásárhelyi Református Kollégiumban érettségizett, kolozsvári felsőoktatási tanulmányait a katonaság, a front és a hadifogság szakította félbe, mígnem 1948-ban szakvizsgázott.
Születésnapja alkalmából lakásán kerestük fel Nagy Pált (Pali bácsit), akit hétfőn a postás is meglepett: a Magyar Írószövetség díszoklevelét hozta, amit életműve elismeréseként küldtek. „Kiemelkedő ügyként tekintek a teljes, több mint harminc kötetet számláló Wass Albert-sorozatra, amit szerkesztettem, hiszen mindketten a Mezőség szülöttei, írói vagyunk, ez pedig közel vitt hozzá. Legmélyebben Sütő Andráshoz kötődtem, akivel barátok voltunk, és vele is a Mezőség kapcsolt össze – meséli, majd hozzáteszi: 1955-ben kerültem Marosvásárhelyre, 1970-ig az Igaz Szónál dolgoztam, azután három évig a Bukarestben indult A Hét marosvásárhelyi szerkesztője voltam. Termékeny időszak volt ez, volt idő a fantázia játékaira is. 1973-ban az Új Élethez kerültem szerkesztőnek, ahova Sütő András hívott meg. Innen mentem nyugdíjba 1984. január 30-án, hatvanadik születésnapomon. Ezután továbbra is aktívan végeztem a szerkesztőségi munkát a Mentor Kiadónál, saját kiadványaim egy része is itt jelent meg” – mondta, majd a jelenlegi irodalmi életről kérdeztük: „Nem vagyok elragadtatva, nem úgy alakult, ahogy szeretném. A napilapok elmélyültebben, hatásosabban kellene viszonyuljanak az irodalomhoz. A könyvkiadók nehéz helyzetben vannak, sokan már temetik a Gutenberg-galaxist. Régebben egy-egy színházi fellépés esemény volt a városban, de mára már megszűnt a színház centrikus szerepe. A mostani vásárhelyi színház nem túl vonzó számomra, valamikor rendszeres nézője voltam, kritikákat írtam – ezekből egy összeállítás kiadás alatt van” – tudtuk meg Pali bácsitól.
Érdekességként megemlítette, hogy az első kiadvány, amelyben a neve szerepelt, az 1953-54-ben volt, amikor előszót írt Móricz Zsigmond románul megjelent elbeszélés-gyűjteményéhez, és ennek kapcsán megismerte a szerző lányát, Móricz Virágot. Azóta több kötetet jelentetett meg, mint az 1997-es Visszanéző, a 2004-es Forgatagos időkben vagy a 2011-es Vallomásos emlékek – összesen mintegy tíz körül van kiadványainak száma. Amikor a mindennapjairól kérdtük, egyik 1999-es interjújából kiragadott részlettel válaszol: „Nincs időm semmittenni. Képzelt babérokon pihenve merengeni a széleken. Megyek, ahová hív a feladat. Ahol valamit bármi keveset tehetek azokért, akikkel közös az anyanyelvem, azonos a sorsom.”
Gáspár Botond

Székelyhon.ro,

Szúrják a magyar feliratok a prefektus szemét – Megbüntetné Antal Árpádot
Bírságolják meg visszamenőleg Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármestert, mert nem ültette gyakorlatba idejében a jogerős bírósági ítéletet, hogy minden táblán a román felirat legyen az első, ezt követeli a Kovászna megyei prefektúra. A kormányhivatal megfellebbezte a Kovászna megyei törvényszék ítéletét, amely tavaly decemberben okafogyottá nyilvánította a polgármester megbírságolását, arra hivatkozva, hogy időközben kicserélte a kétnyelvű táblákat. Dumitru Marinescu prefektus több oldalas periratban sorolja, hogy a bírságtól nem lehet eltekinteni, és, hogy a polgármester nem cserélte ki az összes köztéri feliratot.
A szerkesztőségünk birtokába jutott dokumentumban a prefektus felidézi, hogy tavaly áprilisban indított civil pert, követelve, hogy minden napi késésért a bruttó minimálbér 20 százalékával megegyező bírságot rójanak ki a polgármesterre, mert nem ültette gyakorlatba a 2012 decemberi jogerős bírósági ítéletet. Időközben az önkormányzat kicserélte a városháza bejáratánál a táblát, a háromnyelvű turisztikai irányjelzőket leszerelték, így a törvényszék okafogyottá nyilvánította a keresetet.
A prefektúra fellebbezésében arra hivatkozik, hogy 2012 decembere és 2013 áprilisa közötti időszakra mindenképpen ki kell számolni a pénzbüntetést, másrészt felróják, hogy az állam hivatalos nyelve még mindig nem élvez minden esetben elsőbbséget.
A háromszéki prefektus nehezményezi, hogy a polgármesteri hivatal által kiadott tájékoztató anyagokban, több köztéri táblán, például azokon, melyek a játszótereket jelzik, elől szerepel a magyar felirat. Az is vádpontok egyike, hogy nem távolították el a Kovászna Megyei Művelődési Központ Bodok szálloda előtti kiállítását a körképet, ahol szintén a magyar szöveg az első, valamint hogy a magyar személyiségekről elnevezett utcákban is a magyar név van elől.
Dumitru Marinescu visszautasítja, hogy a polgármester nem vonható személyesen felelősségre a késésért, szerinte, ha utasította volna a városháza alkalmazottait, egyszerűen meg lehetett volna oldani a táblák cseréjét, szerinte „szándékosan hátráltatta, erre bizonyíték, hogy a pereskedés ideje alatt is jelentek meg újabb táblák, anyagok, melyeken a magyar nyelvű szöveg az első”.
A sepsiszentgyörgyi önkormányzat korábban azzal érvelt, hogy egy 75 százalékban magyarlakta városban alkalmazkodni kell a nemzetiségi viszonyokhoz, és a magyar feliratnak kellene szerepelnie elsőként.
A háromszéki prefektus, Dumitru Marinescu tavaly már több település polgármesterét is beperelte amiatt, hogy a hivatalok homlokzatára magyarul írták ki, hogy községháza, városháza vagy megyeháza. Kovács Blanka
slagerradio.ro
Erdély.ma,

Történelmi körúton a Kohézió Egyesület gyerekei
A Bánság és Erdély történelmi nevezetességeivel ismerkednek a Kohézió Egyesület által támogatott családok gyermekei.
Február elsején, szombaton Sipos Ilona főszervező irányításával Hunyad megyei történelmi körútra indultak az egyesület nyilvántartásában szereplő, illetve a Kohézió Baráti Körének gyerekei, akik autóbuszos családi kirándulás keretében meglátogatták Vajdahunyad várát, a hátszegi Bölény-rezervátumot és a sarmisegetuzai dák főváros maradványait.
A Temesvárhoz is kötődő Hunyadi János vajdahunyadi vára volt a történelmi körút fő célpontja, amelyet idegenvezetővel látogattak meg a temesvári gyerekek és kísérőik. Felejthetetlen élmény volt a Hunyadi János idejében épült palotaszárny, a Lovagterem, az Országház, a Várkápolna bejárása, az Aranyház meglátogatása, amelyhez Szilágyi Erzsébet építtette a Mátyás-loggiát. A vár 28 méter mély kútját is megcsodálhatták a temesvári gyerekek, melynek kávájára egy török rab a 16. század közepén arab betűkkel a következő török nyelvű feliratot véste: „Ezt Hasszán írta, a gyaurok foglya a templom melletti várban”. A vár bejárata mellett nyílik a lejárás a vár kazamatáiba, ahol válogatott kínzó-eszközöket nézhettek meg a látogatók.
A hátszegi Bölény-rezervátum volt a történelmi körút következő állomása, ahol a bánsági gyerekek megcsodálhatták a hazai nagyvadak egykori királyát, a bölényt, amelynek utolsó példányait a XVIII. században ejtették el az erdélyi vadászok. A hátszegi rezervátumba az 1950-es években hozták az első bölénypárt Lengyelországból.
A történelmi körút utolsó állomása az ősi dák főváros, Sarmisegetuza település volt, ahol a Kohézió Egyesület gyerekei meglátogatták a zömmel római emlékeket bemutató múzeumot és a dák főváros, valamint a római kolónia épületeinek és arénájának részben restaurált maradványait.
A történelmi körút költségeit a Keresztszülők Program forrásaiból és saját költségvetéséből támogatta a Kohézió Egyesület – tudtuk meg Sipos Ilona programszervezőtől.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad),

Szatmári színházszétválás: politikai nyomást sejtenek
A román társulat két-három tagjának ellenkampánya, valamint politikai nyomás eredménye a szatmárnémeti színház magyar tagozatának gazdasági önállósulási kísérlete elleni fellépés – véli a Harag György Társulat művészeti igazgatója, Bessenyei Gedő István, valamint az intézmény adminisztratív igazgatója, Stier Péter. Szerintük a hosszú távra való tervezés, a művészeti fejlődés szempontjából lenne fontos a lépés, ami semmiképpen sem alkotmányellenes.
Amint arról beszámoltunk, a két önálló menedzsmenttel rendelkező – magyar, illetve román nyelvű – színház létrehozására vonatkozó határozat-tervezetet vitáját a városi tanács legutóbbi ülésén elnapolták, a kezdeményezés bejelentése óta pedig többen is tiltakoztak a különválás ellen.
Sorin Oros vezérigazgató például a polgármester elé terjesztett beadványt, melyet a színházi alkalmazottak 70 százaléka írt alá, maga is ellátta kézjegyével, később viszont kiadott egy nyilatkozatot, melyben közölte: mégsem támogatja a két társulat gazdasági önállósulását.
Az igazgató azzal magyarázkodott, hogy a kezdeményezők indokolatlan hirtelenséggel láttak neki a menedzsment szétválasztásának, továbbá említést tesz arról, hogy „bizonyos körökben” igen sok aggodalmat okozott az ötlet. Mindemellett a román társulat tagjai is beadvánnyal fordultak az önkormányzathoz, melyben tiltakoztak a szétválasztás ellen, arra hivatkozva, hogy ez alkotmányba ütköző, mivel sérti a polgárok egyenlőségének elvét, valamint az alaptörvény etnikai diszkriminációt tiltó passzusát.
„Annak a Sorin Orosnak hiszek, aki menedzseri pályázatában – mindenféle kényszerítő körülménytől mentesen – maga fogalmazta meg a két társulat gazdasági önállósításának szükségességét” – nyilatkozta lapunknak Bessenyei Gedő István, hozzátéve, hogy nem etnikai kérdésről van szó, mindössze arról, hogy a két társulat profilja jelentősen különbözik, más-más feladatoknak kell eleget tenniük, ez indokolja a szétválást. A művészeti igazgató kifejtette: egyik fő problémájuk az, hogy a jelenlegi helyzetben gazdasági okok miatt nem tudnak hosszú távra tervezni, ami viszont lényeges lenne a művészeti tevékenység színvonalának fejlesztése céljából.
Lapunk kérdésére Stier Péter elmondta: tavaly a szatmárnémeti színház bevételeinek körülbelül 70 százalékát termelte a magyar társulat.Ez azonban nem jelenti azt, hogy a román művészek ennyivel kevesebbet dolgoznának, inkább a közönség részéről jelentkező igények másak: míg a román nyelvű felnőtt előadásokat kevesebbszer tudják játszani, a magyar nyelvű darabok esetén jóval több előadásra van kereslet.
Emellett tavaly több alkalommal játszottak Debrecenben és Nyíregyházán, és jelentősen bővítették a színházlátogatók körét a hagyományos gálaműsorokkal, valamint a szilveszteri előadással is, melyekkel azokat is sikerül megszólítaniuk, akik egyébként nem váltanak bérletet. Stier Péter szerint tavaly a bérletszünetben előadott szilveszteri produkció, melyre 50 lej volt a belépő, több bevételt eredményezett, mint a román társulat felnőtt bérletes előadásai egész évben.
Mint megtudtuk, bár a színháznál az az elv érvényesül, hogy aki hozza a pénzt, azt illeti meg a többletjövedelem, gyakran van szükség olyan közös költségek kifizetésére, mint a közüzemi számlák, így a keletkező pluszbevételt sokszor ilyesmire költik, emiatt hosszú távon tervezni szinte lehetetlen.
Hozzátették: bár úgy néz ki, hogy a gazdasági önállósulás kizárólag a magyar színházat hozza előnyösebb helyzetbe, ez csak rövid távon igaz, közép és hosszú távon ugyanis mindkét társulat nyerne a különváláson.
Rámutattak: Nagyváradon mindkét félnek jót tett az intézményesülés: bár korábban a szatmárihoz hasonló volt a helyzet, a nagyváradi, román nyelvű Mária Királyné Színház nézőszám, illetve bevételek tekintetében ma már fel tudja venni a versenyt a Szigligeti Színházzal, noha időközben a magyar színháznak is sikerült bővítenie látogatói körét.
A változás tehát pozitív impulzust jelentett a román fél menedzsmentjének is, amely az új hejzetben viszonylag rövid idő alatt három-négyszeresére növelte bevételeit. Az alkotmányra való hivatkozást ugyanakkor badarságnak nevezték – mint rámutattak: két, azonos státussal rendelkező intézmény létrehozása semmiképp sem sértheti az egyenlőség elvét.
Mint ismeretes a nagyváradi teátrum 2011 elején jelentette be hasonló szándékát, és bár a román társulat vezetője, Daniel Vulcu és számos román színész is a szétválás mellett foglalt állást gazdasági és adminisztratív szempontokat mérlegelve, csaknem fél évig húzódott a perpatvar a döntés véglegesítése előtt.
A két új intézménybe beolvadó Árkádia Gyermek- és Ifjúsági Színház igazgatója, Marius Aron, valamint a korábbi két tagozatú színház főigazgatója, Lucian Silaghi is felháborodásának adott hangot, holott a tervezet értelmében mindketten megtarthatták vezető funkciójukat a szétválás után létrehozott román teátrumon belül.
A számos hisztériakeltő nyilatkozat miatt sokan attól tartottak, hogy a magyar társulat ki akarja rakni a román kollégákat az impozáns váradi színházépületből, így 2011. február elején mintegy száz román lakos gyertyás tüntetést is tartott a szétválás ellen.
A Bihar megyei prefektus folyamatos akadékoskodása miatt háromszor kellett a megyei tanács elé terjeszteni a javaslatot, mire az elöljárók rábólintottak a színházak önállósodására – amely csak adminisztratív jellegű volt, a román társulatnak nem kellett kiköltöznie Thália váradi szentélyéből.
Babos Krisztina
Krónika (Kolozsvár),

A magyarul tanítók pénzén spórolnának!
Európai Emberjogi Bírósághoz (CEDO) fordul a Felső-Háromszéki Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete, amiért a bíróság jogerős ítéletében úgy döntött, hogy a nemzeti kisebbségek nyelvén oktató pedagógusoknak nem kell kifizetni a pluszórákat. A bírósági pert azért indították, mert a torjai tanítóknak 2012 szeptemberétől nem fizetik a heti négy pluszórát.
A tíz pedagógus az iskola vezetőségétől, a tanfelügyelőségtől is kérte a helyzet orvoslását, a tanfelügyelőség a válaszában idézte a tanügyi törvény vonatkozó cikkelyeit, miszerint a plusz óradíjra joguk van, ennek ellenére nem történt semmi, ismertette az előzményeket Csatlós Mihály Levente a felső-háromszéki szakszervezet elnöke.
Az érdekvédelmi bizalmi a Sláger Rádiónak elmondta, tavaly áprilisban indított pert a torjai tanítók pénzéért a sepsiszentgyörgyi bíróságon, ezt szeptemberben alapfokon elveszítette, majd fellebbezés után a brassói táblabíróság decemberben kimondta a jogerős ítéletet, hogy a kereset nem indokolt, a torjai pedagógusoknak nem kell kifizetni a pluszórákat.
Csatlós Mihály Levente hangsúlyozta, a törvény ellenében döntött a bíróság, hiszen az oktatási törvény 263. cikkelyének 6. bekezdésében leszögezi, hogy a plusz órákért jár a plusz pénz. A bíróság a magyar kerettantervet vette alapul, és abban valóban benne van a vitatott négy óra, azonban a román kerettantervhez képest ez heti négy órával több, ahhoz kellett volna hasonlítsák, magyarázta a szakszervezeti elnök.
A kisebbségi oktatásban dolgozó tanítók esetében két fizetési módszer érvényesül, egy az egész országban és egy Torján, mondta Csatlós. A pert indító bizalmi elmondta, az oktatási minisztériumtól kért állásfoglalást, és az Európai Emberjogi Bírósághoz fordul jogorvoslatért.
Csatlós Mihály Levente attól tart, hogy az országban 3000 magyar tanítót érinthet hátrányosan a bírósági döntés, hiszen a jelenlegi helyzetben, amikor az iskolaigazgatókat „sarokba szorították, hogy csökkentsék a fizetésalapokat”, az is egy eszköz lehet a spórlásra, ha nem fizetik ki a pluszórákat. „A torjai ügyben hozott bírósági végzés már Hargita megyébe is eljutott, úgy érzem nincs politikai akarat arra, hogy a magyar tanítóknak ezt a plusz összeget kifizessék.”- szögezte le Csatlós Mihály Levente. A minisztérium állásfoglalása tesz pontot az ügyre?
Hargita megyében is riadalmat okozott a torjai perben kimondott jogerős ítélet, Kocs Ilona, a Szabad Tanügyi Szakszervezetek (FSLI) területi képviselője arra hívta fel a figyelmet, hogy erre hivatkozva, sok Hargita megyei magyar tannyelvű iskolában is hasonlóan kívánnak eljárni az igazgatók, így próbálnak takarékoskodni.
Bartolf Hedvig Hargita megyei főtanfelügyelő törvény értelmezésével kapcsolatban hivatalos állásfoglalást kért a minisztériumtól. „Az oktatási minisztérium kisebbségügyi és jogi osztályára küldtük el a kérést, bár 30 nap alatt kell válaszoljanak, remélem nem váratnak annyit, és tisztázódik ez a kérdés, akkor Hargita megyében egységesen tudjuk alkalmazni.”- mondta el megkeresésünkre Bartolf Hedvig.
A hargitai főtanfelügyelő szerint, elképzelhető, hogy vannak olyan iskolaigazgatók, akik ilyen módon próbálnának takarékoskodni, de eddig hivatalosan ezt a javaslatot még senki nem vetette papírra. „Elolvastam eddig mintegy ötven igazgató, vagyis a Hargita megyei tanintézmények felének a spórlásra vonatkozó stratégiáját, eddig egyikben sem szerepelt ez a megoldás. Lehet, hogy a tanárikban beszélik, de hivatalosan nem mondta ki senki. Szerintem, mindenki a minisztérium állásfoglalására vár.”- szögezte le Bertolf Hedvig.
Kovács Blanka
slagerradio.ro
Erdély.ma,

Szigorított földvásárlás (Miként érinti a székelyföldi gazdákat az új jogszabály)
Január elsejétől lejárt a külföldiek földvásárlási moratóriuma, így elvileg bármelyik uniós ország polgára vásárolhat mezőgazdasági területet Romániában. Sokan ezt veszélyként fogták fel, úgy látták, külföldi kézbe kerülhet a hazai termőföld jó része. Ennek elkerülése végett törvénnyel kívánták szabályozni a földek adás-vételét. Arra voltunk kíváncsiak, a jogszabály miként érintheti a háromszéki, székelyföldi gazdákat, földtulajdonosokat.
A képviselőház tavaly december 17-én fogadta el a mezőgazdasági minisztérium által kezdeményezett törvénytervezetet. A jogszabály azonban nem jelenhetett meg a Hivatalos Közlönyben, mivel Traian Băsescu államfő január 7-én újraelemzésre visszaküldte azt a parlamentbe. Victor Ponta miniszterelnök a napokban úgy nyilatkozott: változtatásokat eszközöltek, két héten belül meglesz a törvény végleges formája, és újra elfogadják azt. A mezőgazdasági tárca által kidolgozott jogszabállyal azt szeretnék elérni, hogy a külföldiek előtt hazaiak nyerjenek elővásárlási jogot. Sorban a következőképpen nézett ki az elővásárlási joggal rendelkezők listája: társtulajdonos magánszemélyek, földbérlők (árendások), szomszédos területek magántulajdonosai, 40 év alatti gazdák, akik az illető helység közigazgatási területén folytatnak tevékenységet, és végül – de nem utolsósorban – a román állam.
Az elnöki kifogások sora is hosszú. A törvény nem írja elő, mi történik abban az esetben, ha senki nem él az elővásárlás jogával, vagy ha az elővásárlási joggal bírók kisebb összeget ajánlanak a földért, mint más vásárló. Arról sem rendelkezik, hogyan bizonyítják mezőgazdászi minőségüket az elővásárlási joggal élők. A jogszabály által meghatározott új intézmény, a telekpiacot kezelő és szabályozó hatóság feladata a földvásárlások ellenőrzése, ugyanazon hivatal az állami elővásárlási jog tulajdonosa is – Băsescu szerint viszont a két feladatra külön intézményeket kellene létrehozni. Az új törvénnyel szemben nemcsak az államfő fogalmazott meg kifogásokat. A mezőgazdászok állítják: jelenlegi formájában a dokumentum nem a külföldiek földvásárlását akadályozza meg, hanem a hazaiak elé gördít akadályt. Laurenţiu Baciu, a Romániai Mezőgazdasági Termelők Egyesületei Szövetségének elnöke a Business24.ro hírportálnak kijelentette: a földvásárlás szabályozása annyira bonyodalmas, hogy egy romániai gazdának doktori címet kell szereznie egy darab föld eladásához.
Márton Árpád képviselő – aki részt vett a törvény kidolgozásában – lapunk érdeklődésére elmondta: eredeti formájában a hazai tulajdonosoknak is gondot okozott volna a jogszabály. Az államot elővásárlási joggal ruházza fel – ez gond. Székelyföldet kevésbé érinti, de a törvénytervezet előírta, hogy a határvidéken, az országhatártól húsz kilométeres körzetbe eső területeket csak a Román Hírszerző Szolgálat beleegyezésével lehet eladni. Tehát, ha valaki társtulajdonosának, szomszédjának adná el telkét, a titkosszolgálat beleegyezését kell kérnie. „Nem tudom, mi lehetne a sorsa ezeknek a földeknek. Ha a hírszerző szolgálat jóváhagyja, az állam veheti meg, ez nagyon kacifántos dolog” – nyilatkozta a képviselő. A jogszabály nemcsak a külföldiek földvásárlási jogát szabályozza, hanem az eladás módját is. Az állam szerepét fenntartásokkal kell fogadni, ráadásul az eljárás az önkormányzatok számára is nehézkes. Az RMDSZ számos módosító javaslatot tett a törvénytervezethez, melyeket nem fogadtak el. Megtörténhet, hogy az újratárgyalás során ezekből a javaslatokból is bekerülnek a törvénybe – mondta.
A megyei agrárigazgatóság vezetője, Könczei Csaba szerint a jogszabály sok fejtörést hozhat a háromszéki gazdáknak. „Itt nem áll fenn a veszély, hogy külföldi kézre kerül a termőföld – de a helyiek közötti adás-vétel erősen megnehezedik” – vélekedik az igazgató.
Más országok példája
A környező, unióba újonnan belépett országokban is próbálják akadályozni a külföldiek földvásárlását. Magyarországon külföldi nem vásárolhat termőföldet, csak ha Magyarországon is lakik, magyar állampolgársággal rendelkező házastársa van, és olyan területet akar megvenni, melyet legalább három éve bérel. Ez esetben sem lehet nagyobb a megvásárolt földterület 300 hektárnál. Lengyelország uniós csatlakozásakor 12 éves földmoratóriumot alkudott ki – ez csak 2016-ban jár le. Bulgáriában külföldi magánszemély csak akkor vásárolhat mezőgazdasági területet, ha agrárképzettsége van és megtelepedik az országban. A Bulgáriában bejegyzett jogi személyek viszont vásárolhatnak földet. Csehország és Szlovákia esetében a földmoratórium 7 év volt, kivételnek számítottak az oda házasodott, hároméves agrártapasztalattal rendelkező külföldiek.
Bokor Gábor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Az idei év prioritásait taglalta az RMDSZ az új parlamenti ülésszak kezdetén
Az idei év prioritásairól tárgyaltak hétfőn Bukarestben az RMDSZ képviselőházi csoportjának tagjai, valamint az ülésen újból bizalmat szavaztak a Szövetség alsóházi frakciójának vezetését ellátó parlamenti képviselőknek.
"Az alkotmánymódosítás, valamint az autonómia-törvénytervezet benyújtása jelenti az RMDSZ számára a tavaszi parlamenti ülésszak két legfontosabb prioritását" – mutatott rá Máté András Levente a frakcióülést követően. Az újraválasztott frakcióvezető elmondta, hogy a Parlament alkotmánymódosítási szakbizottsága által elfogadott, az RMDSZ által benyújtott témajavaslatok véglegesítése kiemelt szerepet kapnak 2014-ben is. "Számunkra nagyon fontos, hogy azok a cikkelyek, amelyek a romániai magyar közösség érdekeit tartották szem előtt – a nemzeti szimbólumok szabad használata, a kulturális autonómia fogalmának használata –, benne maradjanak az új alkotmányban" – taglalta Máté András Levente. A Kolozs megyei képviselő hozzátette: az alkotmánymódosításnál minden bizonnyal Románia régiókra történő felosztása ismét előtérbe kerül, ezért az RMDSZ továbbra is fenntartja majd a speciális státusú régiókra, valamint az alrégiókra vonatkozó javaslatait.
"A Romániai Magyar Demokrata Szövetség kiemelt figyelmet fordít az autonómia-törvénytervezetre, reményeink szerint a szakértői csoport már ebben a hónapban elkészül a munkálatokkal. Amint a törvénytervezet szövege véglegesítődik, egy átfogó konzultáció veszi kezdetét – nem csak politikai szinten szeretnénk erről tárgyalni hanem a tervezet tartalmát ismertetni fogjuk a román társadalommal is –, mindezek után benyújtjuk a parlamentnek" – hangsúlyozta Máté.
Az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője a továbbiakban hangsúlyozta, hogy a Szövetség az elkövetkező periódusban is a rendelkezésére álló eszközökkel szorgalmazni fogja az anyanyelv használatát az igazságszolgáltatásban, egészségügyben. Az RMDSZ képviselőházi frakciója továbbra is sürgetni fogja a már évek óta a Parlamentben levő kisebbségi törvénytervezet elfogadását.
Máté András Levente elmondta, hogy a Szövetség prioritás-csomagja egy olyan törvénytervezetet is tartalmaz, amely konkrét megoldást kínál a devizahitellel rendelkező állampolgárok számára, amelyben azt kérik, hogy a valuta alapú jelzáloghitelek átváltása lej alapú hitelre ne az átváltás napján érvényes árfolyam szerint történjen, hanem a szerződés megkötésének hónapjában érvényes árfolyam szerint.
Az elmúlt időszakban a Szövetség honatyái törvénymódosítási javaslatokat tettek le a Dacia-betétesek kárpótlására, illetve pénzügyi amnesztiát szorgalmaznak azon nyugdíjasok számára, ahol a megyei nyugdíjpénztárak a jelenleg érvényben lévő nyugdíjtörvény alapján, a tévesen kiszámított nyugdíjak esetében visszafizetésre kötelezik a jogtalanul megkapott összegeket, valamint hamarosan a civil szervezetek által nyújtott szociális szolgáltatások támogatásáról szóló törvénytervezettel kapcsolatosan is benyújtják módosító javaslataikat.
Népújság (Marosvásárhely),

Erről jut eszembe
A helyzet fokozódik, jut eszembe Nagy Pál szóban, írásban is közzétett anekdotájának a csattanója, amely mindig nagy derültséget keltett a teremben, bárhol is adta elő. A mulatságos eset, amelyet a kritikus egyik visszaemlékező kötetében megörökített, évtizedekkel ezelőtt ilyentájt, februárban, a falusi könyvhónap idején esett meg, még az osztályharcos korszakban, amikor az elvtársaknak minden pillanatban ébernek kellett lenniük. A helyzet ma is folyton-folyvást fokozódik, az abszurditás, a műveletlenség és az ostobaság a mai társadalomban is gátlástalanul pöffeszkedik. De az irodalomtörténész közíró korjellemző humoros sztorija nem elsősorban aktualitása miatt bukkant elő közönségtalálkozós emlékeimből, hanem azért, mert a minap röppent fel a hír: Nagy Pál betöltötte a 90. esztendejét. Isten éltesse erőben, egészségben! Régi idők tanúja, sok-sok rendkívüli ember volt barátja, ismerőse, gazdag az élettapasztalata, bőven lehet még olyan mondandója, amit érdemes papírra vetnie, nyomtatásban is rögzítenie. Immár több mint hét évtizede, hogy a marosvásárhelyi református kollégium diákjaként ott lehetett a díszteremben, amikor Móricz Zsigmond szólt az iskola tanulóifjúságához, és azóta számtalan más ilyen esemény résztvevője, aktív részese volt itthon, városában, szűkebb pátriájában, a Mezőségen, Erdély és az anyaország távolabbi tájain. Krónikásként tudósított róluk, vitázott, véleményt mondott, amikor úgy gondolta, hogy fontos lehet a közölnivalója, hitt a tollforgatók felelősségében, és ennek szellemében próbált is cselekedni. A Sütő András Baráti Társaság elnökeként a legutóbbi hónapokig is ezt bizonyította. És ezt tükrözte hosszú ideig rendszeresen jelentkező Notesz című rovata is lapunkban. Harminc éve vonult nyugdíjba, de nem nyugalomba. Az Igaz Szó, A Hét, az Új Élet korábbi szerkesztője nem csupán szólamként vallotta, hogy nincs ideje semmittenni. A saját kötetei mellett számos értékes könyvet szerkesztett, gondozott, készített sajtó alá, Wass Albert műveiből egy egész hosszú sorozatot. Amíg ereje, energiái lehetővé tették, Vásárhely örökmozgó, cselekvő jeleseként mindig valamilyen jelentős kulturális, szellemi cél érdekében ügyködött.
Amikor Nagy Pállal találkozom, a mezőségi hűségesek egy másik tisztelt egyénisége, Kabós Éva is mindig eszembe jut. Gyakran szaladtunk össze Pali bácsival a sok megpróbáltatást méltósággal viselő, példás emberi tartású költőnő főtéri lakásán, akinek élete utolsó szakaszában adatott meg az elégtétel, hogy újra elismerték lírikusi, prózaírói tehetségét. Az erkölcsi jóvátétel folyamatát Nagy Pál is kitartóan szorgalmazta. Kabós Éva is februárban született. Most lenne 99 éves. Kétezerben hunyt el. Nyolcvanadik születésnapjára írt versében kissé megfáradva, megkeseredetten, lemondóan mondja: "A fények ott játszanak / még a hegytetőn, / de elérni a / csúcsokat már nincs erőm – / nem jutok fel a / rímeket-rejtő hegytetőre, / vonszol magával / erdélyi sorsom nyolcvan éve". Nagy Pál kilencven esztendeje munkálkodik következetesen erdélyi sorsa kiteljesítésén. És teszi ezt reményeink szerint a továbbiakban is. Eddig is sok mindent megvalósított. Miért ne hinnők, hogy kedvéből, alkotóerejéből futja még újabb visszanéző kiadványra, és lesz kiadó, könyves ember, aki segíti ennek is a megjelentetését?!
N.M.K.
Népújság (Marosvásárhely),

IMF: Románia jobban teljesít, de kell a gyeplő
Ugyan minden jel arra utal, hogy a vártnál jobban teljesített a román gazdaság, de a nemzetközi hitelezők továbbra is igen rövidre fogják a gyeplőt, amikor a különböző gazdasági engedményekről kerül szó.
Ahhoz, hogy a kormány megsegíthesse az átlagbérnél kisebb fizetéssel rendelkező hiteleseket, illetve a legalább húsz új állást teremtő vállalkozásokat, áprilistól ki kell vetnie a literenkénti hétcentes extra jövedéki adót mind a benzin, mind pedig a gázolaj esetében, az idei év közepéig le kell zárnia a gázárak liberalizálását az ipari fogyasztók esetében, tovább kell küzdenie a nagy adósságot felhalmozó állami vállalatok hátralékállományának a felszámolása érdekében, a tervezett társadalombiztosítási hozzájárulás-csökkentésről pedig csak majd a nyári viziten tárgyalnak.
Jobb mutatók
„Tavaly 2,8 százalékkal nőtt a román gazdaság teljesítménye a legújabb várakozások szerint” – jelentette ki kedden Andrea Schaechter. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) bukaresti küldöttségvezetője a román fővárosban abból az alkalomból tartott sajtótájékoztatót, hogy véget ért a nemzetközi hitelezők – az IMF mellett az Európai Bizottság és a Világbank – második felülvizsgálati látogatása a tavaly szeptemberben megkötött hitelmegállapodás keretében.
Schaechter szerint 2013-ban Romániának sikerült csökkentenie a makrogazdasági egyensúlytalanságokat, és a várható GDP-növekedés a legnagyobb a gazdasági válság kezdete óta. Mint arról korábban beszámoltunk, a kormány és az IMF eredetileg 1,6 százalékos gazdasági növekedésre számított, majd 2,2 százalékra növelte várakozásait, amit a jelek szerint sikerült meghaladni. Pontosat azonban egyelőre nem tudni, az Országos Statisztikai Intézet (INS) ugyanis csak tíz nap múlva közli a tavalyi utolsó negyedévi GDP-növekedést.
Hideg is, meleg is
A küldöttségvezető ugyanakkor kitért arra is, hogy Románia teljesítette a hitelszerződés fejében vállalt kötelezettségeinek nagy többségét. Nem sikerült ugyanakkor a vállalt mértékben csökkenteni december végére az állami vállalatok tartozásait. A küldöttségvezető szerint főleg a Román Vasúttársaság (CFR) különböző részlegeinél vannak jelentős gondok. A CFR jelentős adósságot halmozott fel a társadalombiztosítási költségvetéssel és egyéb állami szolgáltatókkal szemben. Schaechter szerint a tartozások legnagyobb arányát, mintegy felét a közszféra közlekedési ágazatában jegyezték.
Az IMF képviselője szerint a rossz hitelek aránya is nőtt a legutóbbi novemberi látogatásuk óta, de nem olyan nagy mértékben, hogy veszélyeztessék a bankrendszer stabilitását. Bejelentette továbbá, hogy az eredetileg év végére tervezett időpont helyett már júliustól liberalizálja a bukaresti kormány a gázárakat az ipari fogyasztók számára.
Adó és tb-csökkenésről csak később
Schaechter bukaresti tájékoztatóján arról is beszámolt, hogy a munkáltatók által befizetett társadalombiztosítási hozzájárulás 5 százalékos csökkentésének lehetőségéről csak a következő, a nyár folyamán esedékes tárgyalások során eshet szó, az intézkedés meghozatala pedig a gazdaság alakulásától függ.
„Romániában igen magas az adóteher” – ismerte el a hitelezők képviselője, aki szerint a tb-csökkentés hozzájárulna a munkahelyteremtéshez is. Azonban – tette hozzá – egy ilyen intézkedés meghozatalát alapos vizsgálatnak kell megelőznie, hogy hosszú távon ne legyen negatív hatása a nyugdíjalapra.
Victor Ponta eközben közölte, abban állapodtak meg az IMF képviselőivel, hogy a következő tárgyalási fordulóban szóba kerülhet az újra befektetett profit adómentessé tétele, a vonatkozó terveket áprilisra ígéri a kormányfő. Elmondása szerint ez a szándéknyilatkozatba is belekerül, s júliustól válna lehetővé az adókedvezmény bevezetése.
Felpörgetnék a fogyasztást
Most azt sikerült átvinni, hogy a gazdaság bővülése érdekében a kormány kedvezményekkel segítse a hiteleseket, hogy azok többet tudjanak különböző javakra, más szolgáltatásokra fordítani. Amint arról Victor Ponta miniszterelnök hétfő esti sajtótájékoztatóján beszámolt, az ország hitelezői belementek abba, hogy a fogyasztás felpörgetése érdekében a kormány segítséget nyújthat az átlagbérnél kisebb jövedelemmel rendelkező hiteleseknek, ha törlesztőrészleteik két évig tartó megfelezéséről és a futamidő ugyanilyen mértékű meghosszabbításáról állapodnak meg a bankokkal.
A kormányfő ugyanakkor leszögezte, csak azok az adósok élhetnek ezzel a lehetőséggel, akinek nincs három hónapnál nagyobb elmaradásuk a törlesztésben. Számukra a futamidő kétéves meghosszabbításából adódó kamatkülönbözetet adókedvezménnyel fedezné a román állam. A kormány számításai szerint az intézkedés 900 ezer embert érinthet: ha valamennyien átütemezik adósságukat, a felszabaduló pénz 4 milliárd lejjel növelhetné idén a fogyasztást Romániában.
A nettó átlagbér jelenleg 1610 lej, a tervek szerint ha egy ennél kisebb jövedelmű munkavállalónak, vagy nyugdíjasnak például 800 lejes havi törlesztőrészlete van, akkor az illető két évig havi 400 lejt fog a banknak fizetni. Ugyanakkor két évvel meghosszabbodik a futamidő, és a különbözetet majd akkor kell törlesztenie. Az átütemezéssel kapcsolatos kamattöbbletre az állam a kétéves időszak lejárta után, a jövedelemadó egy részének elengedésével biztosít fedezetet.
Liviu Voinea költségvetésért felelős tárca nélküli miniszter szerint az adókiesés a GDP legfeljebb 0,1 százalékára rugó terhet jelent majd az államnak, de szerinte ez már előre megtérül, mert a magasabb fogyasztás miatt nőnek az áfabevételek és a fogyasztásnövekedésnek gazdaságélénkítő hatása is lesz.
A bejelentések szerint a kabinet hamarosan kormányrendeletben pontosítja az adókedvezményes hitel-átütemezés feltételrendszerét, amely április elsejétől léphet hatályba.
Támogatott munkahelyteremtés
A cégeket eközben azáltal tervezik támogatni, hogy az állam állja a bérköltségek 50 százalékát azon vállalkozások esetében, amelyek legkevesebb húsz új munkahelyet hoznak létre. Mint Ponta elmondta, ez a fizetések felének a finanszírozását jelenti. Liviu Voinea ugyanakkor arra is kitért, hogy a támogatás július elsejétől igényelhető, és a tervek szerint hét évig lehet majd igénybe venni. Az alkalmazási módszertannak áprilisig kell elkészülnie. Az eddigi bejelentések értelmében azok a cégek igényelhetnék az állami segítséget, amelyek egyetlen év leforgása alatt legkevesebb húsz munkahelyet hoznak létre, legyen szó új vagy már működő vállalkozásokról.
Az alku ára
A hiteleseknek és az üzleti szférának nyújtandó támasz ára azonban, hogy sem a benzin, sem pedig a gázolaj esetében nincs többé halasztás, április elsejétől ki kell vetni a januártól tervezett, majd három hónappal elodázott hétcentes extra jövedéki adót, ami a szakemberek szerint minden téren drágulások fog vezetni, hiszen az üzemanyag drágulása valamennyi ágazatra kihat.
Az új illeték azonban nem került be a szándéknyilatkozatba, a kormány abban bízik, hogy így nem fullad kudarcba a hitelmegállapodás. A szándéknyilatkozatot ugyanis addig nem lehet továbbítani jóváhagyásra az IMF igazgatótanácsához, amíg az államfő azt alá nem írja. Traian Băsescu viszont több ízben is jelezte, hogy amíg a hétcentes adó szerepel benne, addig nem látja el kézjegyével.
Bálint Eszter
Krónika (Kolozsvár),

Az EBESZ szakértőivel találkozott az RMDSZ főtitkára
Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) küldöttségével találkozott kedden Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára. A kolozsvári tárgyalások napirendjén a nemzetpolitika, a decentralizáció és az alkotmánymódosítás terén tett RMDSZ-javaslatok, valamint a magyar kisebbséget érintő kulturális, nyelvhasználati és oktatási kérdések szerepeltek.
Az RMDSZ sajtóirodájának szerdai közleménye szerint az EBESZ-t William Romans és Stéphanie Marsal, a kisebbségügyi főbiztos tanácsadói képviselték. A találkozón jelent volt Hegedüs Csilla, a szövetség kultúráért felelős főtitkárhelyettese és Magyari Tivadar oktatásügyi főtitkárhelyettes.
Az alkotmánymódosítás és a régiók átszervezésével kapcsolatban Kovács Péter hangsúlyozta: ezek hosszútávon jelentősen meghatározzák a magyar kisebbség életét. ,,Az RMDSZ képviselőházi és szenátusi frakciója által május 14-én benyújtott alkotmánymódosító javaslatok pont ezekre, a romániai magyar közösség érdekeit befolyásoló cikkelyekre térnek ki” – magyarázta a főtitkár. Hozzátette: ezek közül az egyik legfontosabb a nemzetállami kitétel törlése az 1-es cikkelyből, valamint a nemzeti kisebbségek államalkotó tényezőként való elismerése, amellyel az RMDSZ azt szeretné egyértelművé tenni, hogy a Romániában élő kisebbségek nem másodrendű állampolgárok.
A küldöttségnek tartott ismertetőjében Kovács Péter elmondta: az RMDSZ regionális szinten kéri a magyar nyelv hivatalos elismerését, támogatja a kisebbségek arányos jelenlétét az állami intézményekben, valamint szorgalmazza a helyi autonómia intézményesítését a helyi önkormányzatok által, ugyanakkor a régióátszervezés tekintetében a szövetség álláspontja szerint a jelenlegi fejlesztési régiók adminisztratív hatáskörrel való felruházása nagy hiba lenne.
Az EBESZ-küldöttség tagjainak kérdésére Kovács Péter kifejtette: az anyanyelv védelme és szabad használata olyan kulcsfontosságú kérdés, amelyben a Romániai Magyar Demokrata Szövetség semmiféle engedményt nem hajlandó tenni. „A szövetség az elmúlt 24 évben megteremtette a törvényes feltételeit annak, hogy a romániai magyar közösség szabadon használja az anyanyelvét, valamint nemzeti szimbólumait és jelképeit, azonban sok esetben a törvény alkalmazása akadozik” – jelentette ki.
A tanácskozáson érintették a 2014-es európai parlamenti választások témakörét is, ezzel kapcsolatban a Főtitkárság vezetője kijelentette: a Velencei Bizottság ajánlásával megegyezően, az RMDSZ is kivitelezhetetlennek tartja, és nem támogatja a májusi EP-választások és az alkotmány módosításáról szervezett népszavazás összevonását, mert így az európai témák háttérbe szorulnának.
Az EBESZ-küldöttség kolozsvári tájékozódása előkészíti az új kisebbségügyi főbiztos, Astrid Thors február második felére tervezett romániai látogatását.
maszol/közlemény,

szerk. MELEGEN AJÁNLJÁK
Megszavazta a szexuális kisebbségekről szóló jelentést az EP
Sem Winkler, sem Sógor nem szavazta meg a jelentést. Úgy vélik, hogy az EP-ben a szocialisták és liberálisok kettős mércével mérnek, amikor kisebbségekről van szó.
Az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége által 2013-ban kiadott, a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű (LGBT) személyekkel kapcsolatos felmérés szerint az előző évben az LGBT személyek 47%-a élt át szexuális irányultsága miatti megkülönböztetést vagy zaklatást, ezen belül a leszbikus nők (55%), a fiatalok (57%) és a szegényebb LGBT személyek (52%) voltak leginkább kitéve a megkülönböztetésnek. A felmérés szerint az LGBT személyek 26%-át érte támadás, vagy erőszakkal való fenyegetés a szexuális irányultságuk vagy nemi identitásuk miatt (a transznemű személyek 35%-át). A megtámadottak mindössze 10%-a érez magában bátorságot ahhoz, hogy rendőrségi bejelentést tegyen a megkülönböztetésről, és csak 22% jelenti be az erőszakot vagy a zaklatást. A megkérdezettek 32%-át éri megkülönböztetés a lakhatás, az oktatás vagy az egészségügyi ellátáshoz, a különböző termékekhez vagy szolgáltatásokhoz való hozzáférés során; emellett 20%-ukat éri megkülönböztetés munkahelyi vagy szakmai környezetben (a transznemű személyek 29%-át). A helyzet javítására készített az EP Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottsága (LIBE) jelentést, amiről ma szavazott az Európai Parlament. A 394 szavazattal, 176 ellenszavazat és 72 tartózkodás mellett elfogadott jelentés a tagállamokra nem kötelező érvényű.
Az Európai Parlament zöld, szocialista és liberális parlamenti csoportjai voltak a jelentés támogatói, míg az Európai Néppárt parlamenti csoportján belül a képviselők szabadon szavazhattak.
Winkler Gyula EP-képviselő a Transindex megkeresésére úgy nyilatkozott, hogy a jelentés ellen szavazott, ugyanis tekintettel szeretett volna lenni az erdélyi társadalmi helyzetre, ahol többségében konzervatív a magyar közösség ebben a kérdésben, valamint azért, mert úgy gondolja, hogy az EP többet foglalkozik kisebb súlyú problémákkal, mint a nagyobbakkal, amilyen például az őshonos kisebbségek helyzete lenne.
Sógor Csaba EP-képviselő is a jelentés ellen szavazott, azonban szerinte ez inkább egy politikai döntés volt részéről. A szakbizottságokban az eredeti jelentés több pontban történt módosításáról szavazó Sógor szerint nem lehet struccpolitikát folytatni a szexuális kisebbségek kapcsán. Ugyanakkor szerinte a szocialista és a liberális európai parlamenti pártok képviselői kettős mércével mérnek, amikor nem veszik figyelembe az őshonos kisebbségeket, és erre adott választ a szavazatával.
A Lunacek-jelentés
A raportőr után Lunacek-jelentésnek is nevezett jelentés fő célja az LGBTI (leszbikus, homoszexuális, biszexuális, transznemű és interszexuális) személyek diszkriminációjának a megakadályozása, illetve az érvényben lévő rendelkezések hatékonyabbá tételére. A jelentésben megfogalmazódik az is, hogy egy átfogó uniós szakpolitika szükséges a helyzet javítására.
A jelentés célja a kisebbségek fokozott védelmét előirányzó EU-s irányelvek eredményességének a növelése, valamint átfogó EU-s szakpolitika kidolgozása az LGBTI személyek alapvető jogainak védelmére, olyan területeken, mint a foglalkoztatás, az oktatás, az egészségügy, az áruk és szolgáltatások, a családpolitika, a mozgás szabadsága, a véleménynyilvánítás szabadsága, a gyűlölet-bűncselekmények, vagy a menedékjog. Az állásfoglalás egyértelműen leszögezi, hogy az átfogó szakpolitikának tiszteletben kell tartania a tagállami kompetenciákat.
A jelentés kompromisszumos változata került a plenáris ülés elé, ugyanis a különböző szakbizottságok módosító javaslatai révén a konzervatív és a progresszív oldal is változtatott a jelentés szövegén.
A büszkeségnapi felvonulás és a gyűlöletbeszéd kérdése
A tagállamoknak biztosítaniuk kell a gyülekezés és a véleménynyilvánítás szabadságának érvényesülését, különösen ami a büszkeségnapi felvonulásokat és a hasonló eseményeket illeti, azáltal, hogy biztosítják ezen események jogszerű lebonyolítását, illetve a résztvevők hatékony védelmét. A jelentés javaslata szerint a tagállamoknak nem szabad olyan jogszabályokat elfogadniuk, illetve újra kell gondolniuk azokat a már érvényben levőket, amelyek korlátozzák a véleménynyilvánítás szabadságát a szexuális irányultság és a nemi identitás vonatkozásában.
A jelentés arra is javaslatot tesz, hogy az Európai Bizottság és az Európai Unió Tanácsa vegye fontolóra, hogy azok a tagállamok kapjanak megfelelő reakciót, amelyek a szexuális irányultság és a nemi identitás vonatkozásában a véleménynyilvánítás szabadságát korlátozó jogszabályokat fogadnak el, és ezzel megsértik az Európai Unió alapértékeit.
A jelentés javaslata szerint a bizottságnak nyomon kell követnie a szexuális irányultsághoz, a nemi identitáshoz és a nemi önkifejezéshez kapcsolódó speciális kérdéseket, és e téren támogatást kell nyújtania a tagállamok számára, különösen akkor, amikor a bűncselekményeket az áldozat személyes tulajdonságaihoz köthető előítélet vagy megkülönböztetés alapján követték el.
A rasszizmus vagy idegengyűlölet bizonyos formái ellen a büntetőjog eszközeit biztosító uniós keretszabályzást az előítéletes bűncselekmények és a szexuális irányultságon alapuló gyűlöletre uszításra is ki kellene terjeszteni, javasolják a képviselők. Az érintett ügynökségekkel együtt a bizottságnak támogatnia kell a tagállamok között a bevált gyakorlatok cseréjét a rendőri szervek, az ügyészségek, a bírák, illetve az áldozatok támogatói szolgálatainak képzése és oktatása terén.
A jelentés szerint a tagállamoknak nyilván kell tartaniuk és ki kell vizsgálniuk az LGBTI-személyek elleni gyűlölet-bűncselekményeket, és büntetőjogi szabályokat kell elfogadniuk a szexuális irányultságon és a nemi identitáson alapuló gyűlöletre való uszítás tiltására.
A jelentés más javaslatai
- a bizottságnak támogatnia és koordinálnia kell a bevált gyakorlatok cseréjét a tagállamok között a nyitott koordinációs módszer segítségével, illetve nyomon is kell követnie azt;
- a bizottságot és a tagállamokat ösztönözni kell arra, hogy az érintett ügynökségekkel és az Eurostattal együtt rendszeresen összegyűjtsék a vonatkozó és összehasonlítható adatokat az LGBTI-személyek helyzetéről az Unióban, miközben teljes mértékben tiszteletben tartják az uniós adatvédelmi szabályokat;
- az érintett ügynökségekkel együtt a bizottságnak és a tagállamoknak ösztönözniük kell a nemzeti esélyegyenlőségi szervek, a nemzeti emberi jogi intézmények és az LGBTI-személyek alapvető jogainak előmozdításával és védelmével megbízott egyéb szervezetek számára nyújtott képzést és kapacitásépítést; - az érintett ügynökségekkel együtt a bizottságnak és a tagállamoknak törekedniük kell arra, hogy a polgárok megismerjék az LGBTI-személyek jogait.
- a Bizottságnak útmutatást kell adnia arra vonatkozóan, hogy hogyan biztosítható úgy a szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jog és a családegyesítés joga, hogy közben a tagállami hatóság „tiszteletben tartja a tagállamok nemzeti jogszabályai által jogilag elismert családok valamennyi formáját". - a képviselők szerint „a tagállamoknak be kell vezetniük vagy felül kell vizsgálniuk a nemi hovatartozás jogi elismerésének folyamatait abból a célból, hogy teljes mértékben tiszteletben tartsák a transznemű személyek méltósághoz és testi épséghez való jogát".
Az ellenkampányban a következőt írta alá tiltakozásul 209 ezer fő:
Nem sokkal azután, hogy az Estrella jelentés elutasításra került az Európai Parlament baloldali képviselői azonnal benyújtották az új Lunacek jelentést. Az Önök segítségével ezt is – csakúgy, mint ahogy az Estrela jelentést is kivédtük – semlegesíthetjük.
Febr. 3-án fog szavazni az Európai Parlament a jelentésről, ami hivatalosan az “EU ütemterv a szexuális orientáción ill. nemi identitáson alapuló homofóbia és diszkrimináció ellen” néven fut.
A Lunacek jelentés az LGBT* (magyarul: Leszbikusok, Melegek, Biszexuálisok és Transzneműek, rövidítve LMBT) lobbi próbálkozása arra vonatkozóan, hogy különleges jogokat harcoljanak ki maguknak, és céljaikat minél szélesebbre terjesszék, ill. minél több helyen jobban napirendi ponttá tegyék a tagállamokban. Azt állítják, hogy csak egyenlő jogokat akarnak, de ez nem igaz.
Amennyiben elfogadásra kerül ez a javaslat, az EU intézmények és a tagállamok kötelesek lesznek részt venni egy átfogó homoszexuális mainstreaming (~érvényesítés) megvalósításában a közpolitika valamennyi területére vonatkozóan, beleértve nemcsak az egészségügy és az oktatás alapvető nemzeti kompetenciáit, de a foglalkoztatási, menekültügyi, és külkapcsolatok területét.
A Lunacek jelentés, egy az egész EU-ra kiterjedő, az LMBT közösségek érdekeit előtérbe helyező vétó mechanizmus kialakítására vonatkozó javaslatot is tartalmaz, ami azt jelenti, hogy semmilyen jövőbeni EU jogszabály nem állhat szemben a homoszexuális és leszbikus aktivisták érdekeivel.
Ez a tervezett ütemterv azért is veszélyes, mert arra is felhasználható lesz a jövőben, hogy a tagállamokkal elismertesse az egynemű párok „házasságát”. Minderre nagyon alattomos és burkolt módon kerülne sor: pl. „minden hivatalos anyakönyvi dokumentum automatikus elfogadtatása és érvényesítése” kérvénye révén. A gyakorlatban ez azt jelentené, hogy azok a tagállamok, melyek az egynemű párok „házasságát” a maguk törvénykezése alapján nem ismerik el, tehát nem elfogadott az adott országban, az EU jog által mégis arra lennének kényszerítve, hogy elfogadják egy másik tagállamban kötött azonos nemű pár „házasságát”.
A jelentés egy olyan jövőképet tár elénk ahol:
· a tagállamokat lehetne arra kötelezni, hogy „engedélyezzék az azonos neműek házasságát” a jelentésre való (téves politikai ) hivatkozással..
· az egynemű párok valamennyi tagállamban teljes hozzáféréssel bírnának az örökbefogadások, a mesterséges megtermékenyítések és a béranyaság területén is.
· garantálva lenne a gyülekezés és önkifejezés szabadsága a meleg aktivisták számára, és megnyílna az út a „gyűlöletbeszéd” és „gyűlölet-bűncselekmény” jogi fogalmak alkalmazásának lehetőségére is, melyet kimondottan az evangélium hirdetői, és más, homoszexualitást ill. meleg lobbit ellenzők kritikáinak elhallgattatására használnának fel. Ezzel, az Európai Parlament az EU-t és a tagállamokat egy kettős mérce alkalmazására kényszerítené: korlátlan szólásszabadságot a meleg közösségnek, de korlátozott szabadságot a lehetséges kritikusok számára.
A legriasztóbb azonban az, ami hiányzik a jelentésből. A javaslat nem rendelkezik a szülők gyermekeik nevelésére és oktatására vonatkozó jogainak védelméről, valamint arról, hogy megvédhessék gyermekeiket a helytelen/nem megfelelő homoszexuális propagandától, vagy lelkiismereti okokból tiltakozhassanak ezek ellen. (A szavazást komoly ellenkampány előzte meg. A citizengo.org-on található online petíciót eddig 209.103-an írták alá.)
Transindex.ro,

Ha nem vagyunk ott Brüsszelben, nélkülünk döntenek!
Közel hét éve képviseli az erdélyi magyarságot az Európai Parlamentben és májusban újabb megmérettetésre készül. Mint mondja, fontos ott lennünk, ahol az európai döntéseket hozzák, hiszen olykor egy-két szavazaton múlik akár a mezőgazdasági támogatás is. Sógor Csaba, az RMDSZ európai parlamenti képviselője nem csupán kisebbségvédelmi munkájáról ismert, sokan ugyanis Erdély kulturális nagyköveteként is emlegetik. Vele beszélgettünk Európai Uniós témákról, a brüsszeli jelenlét fontosságáról.
- Az RMDSZ színeiben közel hét éve képviseli az erdélyi magyarságot az Európai Parlamentben. Megbizatásának melyek a legfontosabb eredményei?
- Az elmúlt idő alatt azt tartottam fontosnak, hogy ebben a nemzetközi környezetben, ahol Európa és a világ problémáival is foglalkoznunk kell, a kisebbségek ügye is napirenden legyen. Sokszor alakul úgy, hogy az európaiak számára el kell magyaráznunk sajátos helyzetünket. Sokan nem tudják, hogy a Kárpát-medence keleti részében, Romániában több magyar él, mint néhány tagállam teljes lakossága. Az sem magától értetődő mindenkinek, hogy mi továbbra is magyarként kívánunk élni ebben az országban. Mi komolyan gondoljuk, hogy ezeréves szülőföldünkön jogokat szeretnénk kivívni magunknak. Államalkotó tényezőként, ugyanakkor közösségként, a magyar nemzet részeként és nem utolsó sorban európai polgárként szeretnénk Romániában élni, gyarapodni és erősödni. Sosem mulasztottam el ezeket a kérdéseket az Európai Parlamentben is napirendre tűzni, felemeltük a hangunkat a Mikó-ügy, a MOGYE-ügy, vagy éppen a regionalizációs felosztás kapcsán is, de arról is gondoskodtunk, hogy például a Székelyek Nagy Menetelésének üzenete Brüsszelbe is eljusson.
- A szakmai munka nem mindig látványos, néha bonyolult is az egyszerű ember számára. Azt azonban annál inkább érzékeltük, hogy munkája során az erdélyi magyarság kulturális és hagyományos jellegével is igyekszik megismertetni az európai közönséget. Miért tartja fontosnak, hogy Brüsszelben és Strasbourgban az értékeinket is bemutassuk?
- Európa fővárosában nem elég csupán elmondani azt, hogy Romániában él egy közel másfélmilliós magyar közösség, hanem ezt meg is kell mutatni nekik. Megfoghatóvá kell tenni, át kell adni azokat az értékeket, amelyek a sajátjaink és amelyekkel természetesen az öreg kontinenst is gazdagítjuk. Kivittük Brüsszelbe a borvizeinket, a székely pityókát, a bélteki borokat, a táncainkat, de számos alkalommal tartottunk olyan szakmai beszélgetéseket, ahol közösségünk múltjáról, jelenlegi helyzetéről hosszasan értekeztünk. Azt gondolom, hogy Európa sokkal inkább megért bennünket, ha nem egy panaszkodó, állandó segítségre szoruló közösség képét mutatjuk magunkról, hanem egy olyan közösségét, amelyet érdemes és hasznos támogatni.
- Idehaza azt látjuk, hogy Brüsszel nem foglalkozik a kisebbségek helyzetével helyette inkább a tyúkketrec méretével, vagy az uborkagörbülettel van elfoglalva. Mit tud mondani azoknak az embereknek, akik elvesztették a bizalmukat az Európai Unióval szemben?
- Azt tudom mondani, hogy ne tegyék. Valóban azt látjuk, hogy az Európai Unió lezárja azzal a kisebbségi témát, hogy ez tagállami hatáskör, megfogalmaz néhány ajánlást, amelyek mentén Románia eldöntheti, hogyan kezeli az erdélyi magyarság helyzetét. Ez a jelenlegi képlet. Európa azonban már azt is érzi, hogy jobban bele kell szóljon az őshonos nemzeti kisebbségek helyzetének kezelésébe. Idő kérdése, hogy ez mikor történik meg. Korábban a mezőgazdasági, most pedig a migrációs kérdések is tagállami hatáskörből egyre inkább uniós szintérre kerülnek, ez a folyamat a kisebbségvédelem területén is elkerülhetetlen lesz. Nekünk erdélyi magyaroknak nem mindegy, hogy ott vagyunk-e az Európai Parlamentben, amikor ezek a folyamatok lezajlanak. Az uborkagörbület kapcsán pedig azt gondolom, hogy ebben a médiának van az egyik legnagyobb felelőssége, hiszen ezt mutatja meg az embereknek, nem a szakmai munkát, mert az unalmasabb, bonyolultabb. Nem igaz, hogy az EU fontosabbnak tartja ezeket a kérdéseket, de valóban foglalkoznia kell ezekkel is. Miközben két milliárd ember éhezik a világban, az élelmiszeripar egy nyereséges iparág, ezért az Európai Uniónak ennek szabályozásával is foglalkoznia kell, azért, hogy akármit ne tudjanak megetetni velünk. Hét éve vagyunk az Európai Unió tagjai, ez idő alatt Erdély arculata is pozitívan változott. Mindenkinek érdemes szétnéznie a saját közösségében, mert számos olyan infrastrukturális fejlesztés van, amelyek az Európai Unió támogatáspolitikájának köszönhetően valósultak meg.
- Május 25-én európai parlamenti választások lesznek. Ön is jelezte már, hogy újabb mandátumot vállalna.
- Valóban folytatni kívánom mindazt amit eddig csináltam. A megszerzett tapasztalataimra alapozva azért fogok dolgozni, hogy az erdélyi magyarság ügye továbbra is napirenden legyen az Európai Parlamentben. Ha nem vagyunk ott, nélkülünk döntenek. Ez ennyire egyszerű. Az erdélyi magyarság nem engedheti meg magának, hogy ne legyen európai képviselete, mert akkor román kollégáink elmondhatnák Brüsszelben, hogy Erdélyben meg van oldva a kisebbségi kérdés. Néha egy-két szavazaton múlik például a mezőgazdasági támogatás is, számunkra nagyon fontos a hegyvidéki gazdálkodás támogatása. Ebben a témában én magam is több alkalommal szerveztem szakmai fórumot, hogy lássák Brüsszelben: nekünk milyen anyagi forrásokra van szükségünk.
szatmár.ro,

Választ az erdélyi magyarság
Politikusok és kisebbségkutatók részvételével igyekezett körüljárni az április 6-i magyarországi választásokkal kapcsolatos tudnivalókat A nemzet választ című vitafórum, amelyet szerkesztőségünkkel közösen szervezett Kolozsváron a Járosi Andor Keresztyén Műhely.
Választ a nemzet – ezt a kimeríthetetlen témát igyekezett körüljárni Hídvéghi Balázs országgyűlési képviselő, a Nemzeti Összetartozás Bizottságának alelnöke, a Fidesz külhoni magyarokért felelős vezetője, Horváth István, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet elnöke és Székely István, a Kulturális Autonómia Tanács elnöke a házigazda, Adorjáni Dezső Zoltán evangélikus püspök és az est moderátora, Csinta Samu, az Erdélyi Napló főszerkesztője társaságában. A külhoni magyar állampolgárok szavazati joga köré épített kerekasztal-beszélgetés igyekezett minél több szempontból szembenézni a realitásokkal. Az erdélyi résztvevők által felvetett aggályokra – a távszavazás bürokratikus megszervezése, a „szűkkeblű” pártlistás szavazás, vagy a határon túli szavazók legitimációs kérdése – a Fidesz politikusa megpróbált részletes és kimerítő választ adni. Hídvéghi Balázs fontos üzenetet fogalmazott meg: a Fidesznek egyformán partnere valamennyi határon túli politikai és civil szervezet éstörténelmi magyar egyház, amely segíteni tud a magyar országgyűlési választások előtti erdélyi mozgósításban és lebonyolításában. A választási folyamattal kapcsolatos tájékoztatás ügyében a Fidesz nemcsak a néppárttal alakított ki partneri viszonyt, hanem az RMDSZ-szel és a Magyar Polgári Párttal is. „Nem az az érdekünk, hogy a Fidesz mellett kampányoljunk, hanem hogy minél több határon túli magyar éljen szavazati jogával” – fogalmazott a politikus.
Százharmincezer regisztráló
Az előkészületekről szólva Hídvéghi elmondta: a határon túli magyarság ügye iránti érdeklődés nem a választások előtt kezdődött el a Fideszben. A jogi szabályozás körüli megbeszélések visszanyúlnak 2010-re, amikor az új alaptörvény megszövegezése, a választási és az állampolgársági jogszabály módosítása mérföldkövet jelentett a nemzetpolitikában. „Ez a magyar nemzet, a magyar nemzeti identitás újraértékeléséről szól” – fogalmazott. Kiemelkedő eredménynek nevezte mintegy 130 ezer határon túli magyar eddigi regisztrációját, ami a félmillió új magyar állampolgár választóképes részének legalább az egynegyede, a becsült adatok szerint ebből 80 ezer erdélyi magyar. Horváth István, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet tavaly nyári szociológiai felmérés alapján arról beszélt, hogy az általuk végzett közvélemény-kutatás szerint mintegy százezer erdélyi magyar jelezte szavazási hajlandóságát a 2014-es magyarországi választásokon. A szakember szerint nyitott kérdés marad: ebből a tömegből valójában hányan élnek szavazati jogukkal?
Európai példák
Az európai joggyakorlatot ismertetve Székely István politológus kijelentette: a magyarországi jogszabály mindenben megfelel a nemzetközi normáknak, ugyanakkor más országok kínálatához képest kissé szűkkeblűen bánik új állampolgáraival. Külföldi szavazókörzetek létrehozása helyett – francia és román példa – a külhoni magyarok csak pártlistákra szavazhatnak, így csak egy-két mandátum jövőjéről dönthetnek. Székely szerint egyértelmű: nem a mandátumszerzés volt a fő cél. A kolozsvári szakember az európai példákat ismertetve elmondta: az egykori nagy gyarmatbirodalmak csoportja – Nagy-Britannia, Franciaország, Spanyolország és Portugália – több tízmilliós tömegnek adott kettős állampolgárságot. A 20. század eleji nagy emigránskibocsátó országok – Írország és Olaszország – szintén állampolgársággal kötötték szorosabbra viszonyukat a diaszpórával. A szakirodalomban történelmi trauma címen emlegetett harmadik kategóriaként a kelet-európai országok – Horvátország, Románia, Szerbia, Szlovákia, Lengyelország és Magyarország – esetét ismertette.
A „szűkkeblűségre” reagálva, Hídvéghi úgy fogalmazott: a Fideszben is voltak viták a külhoni választókerületekről, a mai realitások azonban ezt felülírták, és maradt a pártlistás szavazás lehetősége. Ha valós igény lesz rá, a választási törvény a későbbiekben módosítható – jelezte. A levélben történő szavazásról elmondta: sok országban elterjedt, tavaly Németországban több millió állampolgár szavazott így. A magyar állampolgárok számára még abszolút újdonság, első ránézésre akár bonyolultnak is tűnhet, de megfelelő tájékoztatással sikerrel vehető az akadály.
Erdélyi legitimitás
Élénk vita alakult ki a baloldali pártok által tematizált felvetésről, hogy lehetőleg csak az szavazzon, aki viseli szavazásának következményeit. Székely felvetette: ha csak az adófizető polgárok szavazhatnának Magyarországon, mi lenne a munkanélküliekkel, az egyetemi hallgatókkal vagy éppen a háztartási alkalmazottakkal? Horváth István szerint a politikusok megnyugtató szónoklatai ellenére a magyarországi lakosságot igenis megosztja a határon túliak szavazási joga. Egész Európában érezhető a feszültség a transznacionális szavazással kapcsolatban, Magyarországon meg végképp. „Mi lesz, ha éppen a határon túliak szavazata dönt majd egy esetleges kormánytöbbség megalakulásáról, ez mennyire befolyásolja a velünk kapcsolatban kialakult képet?” – tette fel a kérdést a szociológus. Székely István erre úgy reagált: bár Traian Băsescu román államfő legutóbb a külföldön élő románok szavazatainak köszönhetően lett államelnök, mandátumának legitimitását mégsem kérdőjelezi meg senki Romániában.
Hídvéghi erre úgy reagált, hogy a határon túli szavazók legitimációjának kérdésén változatlanul a magyarországi baloldal lovagol. Elvtelen támadásaik ellenére ők is aláírták a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) azon zárónyilatkozatát, amely kimondja Magyarország és a határon túli magyarság összetartozását. A vitafórum során egyetértés alakult ki abban, hogy erről beszélni kell és észérveket kell felsorakoztatni az ügy mellett. Hídvéghi szerint a kételyekre adandó legjobb válasz, ha az erdélyi magyarság minél nagyobb számban él szavazati jogával. Ez nem csak budapesti kívánalom, hanem erdélyi is.
Levélben szavazunk
A magyar országgyűlési választások dátuma 2014. április 6., a regisztráció legkésőbbi időpontja március 22. A határon túli szavazók postán vagy a konzulátusokon keresztül juthatnak hozzá a szavazólaphoz. A szavazólapon X-szel kell megjelölni a kiválasztott pártot, a lapot a levélcsomagban kapott kis borítékban kell lezárni. A csomagban érkező nagyobb válaszborítékba kerül a szavazatot tartalmazó lezárt kis boríték, illetve a szavazó adatairól szóló, kitöltött azonosító lap. A megcímzett válaszborítékot el lehet juttatni postán a Nemzeti Választási Iroda címére, vagy be lehet vinni, küldeni a konzulátusra. Aki szavazni szeretne, annak levélben legkésőbb március 5-ig, interneten pedig március 15-ig kell eljuttatni regisztrációs kérelmét, hogy szavazólapja idejében megérkezzen. A postán küldött borítékoknak április 5-én éjfélig kell eljutniuk Budapestre, ezért a megérkezett szavazólapot gyakorlatilag azonnal vissza kell küldeni. A szavazás napján, azaz április 6-án is kizárólag a konzulátusokon lehet leadni a szavazatot
Makkay József
Erdélyi Napló (Kolozsvár),

A friss végzősökön vitatkozik Édler és Kelemen
Megfelelő tájékoztatás hiányában több mint 600 ezer lejtől estek el a friss végzősöket foglalkoztató háromszéki cégek Édler András szerint.
A Kovászna megyei Kereskedelmi Kamara elnöke szerdán arról tájékoztatott, hogy adatokat kértek a megyei Munkaerő-ügynökségtől és elemezték az intézmény tevékenységét. Kiderült, hogy a munkaadók nem voltak kellően tájékoztatva a jogaikról, és ezért jelentős pénzösszegektől maradtak el.
A közgazdász szerint a 2002-es évi 76-ös törvény értelmében a friss végzősöket alkalmazó és a kötelező három éven túl további két évig alkalmazásukban tartó munkaadók erre az időszakra visszakérhetik az államtól a vállalkozásukra eső járulékokat, így a bruttó bér mintegy harminc százalékát spórolhatják meg.
Édler András felhívta a figyelmet, hogy Kovászna megyében, a 2008-2013 között mindössze egy cég élt ezzel a lehetőséggel. A Kovászna Megyei Munkaerő-ügynökség adatai szerint 2008-ban Háromszéken 226 frissen végett fiatal került alkalmazásba, míg egy évvel később 34 fiatalt foglalkoztattak a havi 500 - 750 lej közti támogatásért cserébe. A kötelező három éves foglalkoztatási periódus leteltével az érintettek után 2012-ben illetve 2013-ban összesen 612.360 lej járulékot igényelhettek volna vissza az alkalmazóik a kamaraelnök szerint.
Kelemen Tibor tévesnek tartja Édler számításait. A Kovászna Megyei Munkaerő-ügynökség vezetője kifejtette: a kamaraelnök számítása egyoldalú, hiszen nincsenek arról adatok, hogy hány fiatal maradt meg munkahelyén a negyedik vagy ötödik évben. Az is gyakran előfordult – mondta az igazgató -, hogy a fiatal már első években önként felmondott, így az alkalmazójának nem kellett visszafizetnie az addig kapott támogatást.
Kelemen Tibor visszautasítja azt is, hogy a cégvezetők nincsenek kellőképpen tájékoztatva, hiszen elmondása szerint havonta jelentéseket kell készíteniük, és így folyamatosan tájékoztatják őket lehetőségeiről, másrészt pedig a cégek könyvelőinek is fel kellene hívniuk figyelmüket a jogaikra. Az ügynökség vezetője szerint a járulékok visszaigénylése bürokratikus eljárás, az összegek pedig nem túl nagyok, ezért egyesek nem vállalják a hosszas utánajárást.
Kovács Zsolt
maszol.ro,

Nemzetpolitikai Kutatóintézet: a külhoni magyarság számára kötelék a magyar állampolgárság- Az állampolgárságot igénylők magas száma jelzés, hogy a külhoni magyarság számára jelentőséggel bír a magyar állampolgárság, a kötelék a magyar államhoz, függetlenül attól, hogy szimbolikus okok miatt igényelték, vagy valamilyen hasznot remélnek tőle és a magyar útlevél birtoklásától. Egyebek mellett ezt tartalmazza a Nemzetpolitikai Kutatóintézet elemzése, amelyet csütörtökön juttattak el az MTI-hez.
Mint közölték, február 5-ig 138 027-en adták le kérelmüket és 118 263 választópolgárt regisztráltak a külhoni választói névjegyzékbe.
Az elemzés készítői arra számítanak, hogy a regisztráltak száma valószínűleg 200 ezerig fog emelkedni - nem utolsó sorban a külhoni magyar szervezetek tájékoztató és segítő munkájának köszönhetően -, és a regisztráltak döntő többsége szavazni is fog. A legtöbben Erdélyből (mintegy 63 ezer) és a Vajdaságból (mintegy 21 ezer) adták le regisztrációs kérelmüket. A Nemzeti Választási Iroda a regisztrációs kérelmeket értesítési cím szerinti bontásban teszi közre. A kettős állampolgárságot tiltó országokból 1700-an regisztráltak. Az értesítést elektronikus úton kérők száma mintegy 45 ezer.
Úgy a regisztráció, mint a levélben történő szavazás újdonságnak számít a külhoni választók részére, így a procedurális nehézségek miatt vélhetően kevesebben fognak szavazni, mint ahány külhoni állampolgárnak ez szándékában áll. Mivel a levélben szavazás során további technikai nehézségek léphetnek fel - a szavazólap mellett egy azonosításra szolgáló űrlapot is ki kell tölteniük a választóknak, itt értelemszerűen hiánypótlásra vagy javításra nincs lehetőség -, fontos kérdés lesz a levélben beérkező, ám érvénytelennek nyilvánított szavazatok várhatóan magas száma.
További nehézséget fog jelenteni - folytatták - a levélben szavazásra rendelkezésre álló idő rövidsége, valamint az, hogy több nappal a választás előtt postára kell adni a borítékokat. Várhatóan szép számmal lesznek olyan szavazatok, amelyek a határidő után érkeznek be. A jelenlegi közvélemény-kutatási adatok szerint a külhoni szavazatok nem befolyásolják lényegesen a magyarországi választások végeredményét, de elképzelhető olyan helyzet, hogy szoros választási eredmény esetén a külhoni szavazatok befolyásolhatják a kormányalakítást - írták.
Rámutattak: a nemzetpolitika, a külhoniak támogatása, a kettős állampolgárság elismerése, a szavazati jog biztosítása a külhoniak számára elsősorban a nemzeti összetartozás ideáljával magyarázhatók. Az állampolgársági törvény módosítása és a szavazati jog kiterjesztése a nemzetpolitikának csupán egyik kiemelt vetülete: a magyar állam és a külhoni magyar egyének viszonyának - más formában ugyan, de elsőként a státustörvény által megtett - intézményesítése. Kitértek arra, hogy az állampolgárságot igénylők száma meghaladta az előzetes várakozásokat (emlékezetes, hogy 2010-ben az elemzők a 2010-2014-es kormányzati ciklus végére 200-400 ezerre prognosztizálták az állampolgárságot igénylők számát).
Február elejéig 575 ezren igényelték az állampolgárságot, és 510 ezren tették le az állampolgársági esküt. Ez a szám minden bizonnyal magasabb lenne, ha a felvidéki és a kárpátaljai magyarság is akadálymentesen igényelhette volna az állampolgárságot. Felidézték, hogy 2010-ben Szlovákia olyan törvényt fogadott el, miszerint elveszti szlovák állampolgárságát az, aki más állam állampolgárságát megszerzi. Ukrajna nem ismeri el a kettős állampolgárság intézményét, így a magyar állampolgárságot megszerzők szankciókra számíthatnak, amennyiben a magyar állampolgárság megszerzése az ukrán hatóságok számára kiderül. A diaszpórából az igénylők száma alacsonyabb a korábbi prognózisokhoz képest. Amint az várható volt, legnagyobb számban Erdélyből és a Vajdaságból igényelték az állampolgárságot.
Rámutattak: habár viták vannak arról, hogy az állampolgárság kiterjesztésének hatása összeegyeztethető-e a külhoni autonómiatörekvésekkel (mint az adott magyar közösségek legfontosabb követelése), ez a vita inkább akadémiai jellegű. A szerbiai/vajdasági példa (a Magyar Nemzeti Tanács működése) bizalomra ad okot, hogy két - elméletben különálló, de a politikai gyakorlatban ellenséges szándékkal könnyen összemosható - intézmény nem gátolja egymást - írták. Hozzátették: amennyiben előrehaladott és eredménnyel kecsegtető tárgyalások lennének egy szomszédos államban a magyar kisebbség és az adott állam között az autonómia létrehozásáról, úgy a magyar állampolgárok nagy száma esetleg hátráltató tényező lehetne a tárgyalások eredményességét tekintve. Mivel azonban jelenleg nem mutatkozik hajlandóság a szomszédos országok részéről (Románia, Szlovákia, Ukrajna) az autonómia-igények komoly tárgyalásával kapcsolatban, a magyar állampolgárság a külhoni magyarok számára identitáserősítő hatással bír.
A kettős integráció - az adott közösségbe és a magyar államhoz - is felvetheti annak a kérdését, hogy a magyar államhoz kötődés nem gyengíti-e az adott magyar közösségbe történő integrációt. Elméletben kötődés-konfliktus fennállhat, a gyakorlatban viszont az állampolgárság-igénylés, az állampolgársági eskü letétele, a regisztráció és a szavazás - főleg, hogy az állampolgárság-igénylésben és a regisztrációban a külhoni magyar szervezetek, pártok segítséget nyújtanak - inkább mobilizáló erővel bír, amely a közösségépítést és a helyi célokért való mobilizációt is elősegíti - fejtették ki.
Rögzítették azt is: a nemzetközi jog nem tiltja a kettős állampolgárságot. Ukrajna és Ausztria kivételével minden szomszédos állam ismeri a kettős állampolgárság jogintézményét, valamint biztosítja a külföldön élők szavazati jogát.
Budapest, , csütörtök (MTI)

Antal Árpád nekiment a prefektusnak kétnyelvűség-ügyben
Perek százait zúdítják a háromszéki prefektus nyakába, ha mellőzi a magyar nyelvhasználati jogok érvényesülését, jelentette be Antal Árpád. A sepsiszentgyörgyi polgármester szerint Dumitru Marinescu ugyanolyan vehemensen kellene megvédje a magyar nyelvet, mint ahogyan azt teszi a román nyelv érdekében. Az elöljáró arra reagált, hogy Dumitru Marinescu kormánybiztos keresetet nyújtott be a bírósághoz, amelyben a polgármester visszamenőleg történő megbírságolását követeli, amiért nem ültette gyakorlatba idejében a jogerős bírósági ítéletet, hogy minden köztéri táblán a román felirat legyen az első.
Az eset előzménye, hogy tavaly decemberben a Kovászna megyei törvényszék alapfokon okafogyottá nyilvánította Antal Árpád megbüntetését, ugyanis kicserélte a kifogásolt többnyelvű köztéri táblákat. A prefektus fellebbezett, mert szerinte 2012 decembere és 2013 áprilisa közötti időszakra mindenképpen ki kell róni a bruttó minimálbér 20 százalékával megegyező bírságot, – ami naponta száz lej fölötti összegre rúg – mert az elöljáró késve tett eleget kötelességének. Marinescu emellett úgy ítéli meg hogy az állam hivatalos nyelve még mindig nem élvez minden esetben elsőbbséget Sepsiszentgyörgyön.
Válaszul csütörtöki sajtótájékoztatóján Antal Árpád leszögezte: a prefektus elbukta a jóérzés tesztjét azzal, hogy megfellebbezte megbüntetése elutasításáról szóló alapfokú bírósági döntést. A polgármester ugyanis bebizonyította, hogy 2012 elején a bíróság hiába hozott arról szóló ítéletet, hogy Sepsiszentgyörgyön minden többnyelvű köztéri táblán a román nyelvnek kell legfelül szerepelnie, azt nem tudta életbe ültetni, mert csak az év végén kapta meg az erről szóló végzést. Akkor pedig a városnak nem volt költségvetése, mindössze 2013 márciusában fogadták el a büdzsét, és amint lett rá pénz azonnal elrendelte a táblák és parkoló automaták jegyeinek kicserélését. A kétnyelvűség nem opcionális, hanem kötelező!
„A prefektusnak fájt a kétnyelvű táblák ügye, ő kellett volna odafigyeljen, hogy időben közöljék a bírósági végzést”, mutatott rá Antal Árpád, és hozzátette: büntetéssel való fenyegetéssel nem lehet őt sarokba szorítani. A sepsiszentgyörgyi elöljáró sérelmezi, hogy Dumitru Marinescu prefektus csak egyes, neki tetsző törvényeket próbál betartatni, ezzel szemben egyáltalán nem védi a magyar nyelv használatát.
Törvény szerint ugyanis azokon a településeken, ahol a kisebbségek aránya eléri a 20 százalékot szóban és írásban is használni lehet az adott nyelvet. Ez nem opcionális lehetőség, hanem kötelező, mutat rá a polgármester, aki szerint a kormánybiztosnak nem kellene bírósághoz fordulnia a magyar nyelv érvényesítése érdekében, elég lenne, ha saját intézményében, vagy a dekoncentrált intézményekben kiadná az utasítást, hogy tegyenek ki magyar nyelvű táblákat is, honlapjaikon, vagy ügyfeleikkel kommunikáljanak magyarul is.
Antal Árpád bejelentette, hogy a Mikó Imre Jogvédő Szolgálat a következő időszakban sorra veszi azokat az eseteket, ahol nem érvényesül a kétnyelvűség és hetente száz feljelentést tesz azon intézmények ellen, amelyek mellőzik a nyelvi jogok betartását.
Kovács Zsolt
slagerradio.ro
Erdély.ma,

Akcióban a Mikó Imre Jogvédő Szolgálat
Heti száz feljelentést is megfogalmaz az RMDSZ Mikó Imre Jogvédő Szolgálata, amiért a különböző állami intézményekben nem alkalmazzák a közigazgatási törvényt, nem szavatolják a kétnyelvűséget, a prefektúrák pedig nem tartatják be az előírásokat – közölte csütörtökön Antal Árpád.
Sepsiszentgyörgy polgármestere emlékeztetett, hogy Dumitru Marinescu Kovászna megyei prefektus visszamenőleg is megbírságolná őt, amiért nem ültette gyakorlatba elég gyorsan azt a bírósági ítéletet, miszerint a különböző feliratokon a román nyelv élvez elsőbbséget.
„Elvárjuk, hogy a prefektus ugyanilyen vehemenciával védelmezze a magyar nyelvet is. A közigazgatási törvény előírja, hogy ahol a kisebbség aránya meghaladja a 20 százalékot, szavatolni kell a kétnyelvűséget. Ez nem opcionális, hanem kötelező" – szögezte le az elöljáró. Antal szerint a prefektusnak nem is kellene perelnie, csak elrendelni, hogy a prefektúrához tartozó közintézményekben alkalmazzák a kétnyelvűséget, magyarul is kommunikáljanak.
„Nincs rendben, hogy a prefektus csak azokat a törvényeket akarja mindenáron betartatni, melyek neki szimpatikusak, más jogszabály esetében úgy tesz, mintha az nem létezne. Nincs rendben, hogy Marosvásárhelyen úgy érvényesül a kétnyelvűség, hogy kiírják Piaţa Martirii Secui tér. A Mikó Imre Jogvédő Szolgálat számba veszi ezeket a hiányosságokat, Szatmárnémetiben ugyanúgy, mint Marosvásárhelyen, és addig tesz feljelentést, amíg a végére ér" – hangsúlyozta Antal Árpád.
A polgármester szerint elfogadhatatlan, hogy a kormány helyi képviselője semmi mást nem tesz, csak a magyar nyelvhasználatot és szimbólumokat támadja. Elmondta, bár Dumitru Marinescu követeli, hogy bírságolják meg, mivel egy évvel később ültette gyakorlatba a bírósági ítéletet, azt nem veszi figyelembe, hogy több hónapos késéssel kapta meg a hivatalos értesítést, majd meg kellett várnia a költségvetést, hogy megrendelhesse az új táblákat.
„Ezeket az érveket a bíróság alapfokon elfogadta, a jóérzés tesztje volt, hogy a prefektus is elfogadja-e. Nem tette, hanem fellebbezett" – mutatott rá Antal Árpád.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár),

Nemzetpolitikai Kutatóintézet: várhatóan 200 ezren regisztrálnak a magyarországi választásokra
Az állampolgárságot igénylők magas száma jelzés, hogy a külhoni magyarság számára jelentőséggel bír a magyar állampolgárság, a kötelék a magyar államhoz, függetlenül attól, hogy szimbolikus okok miatt igényelték, vagy valamilyen hasznot remélnek tőle és a magyar útlevél birtoklásától. Egyebek mellett ezt tartalmazza a Nemzetpolitikai Kutatóintézet elemzése, amelyet csütörtökön juttattak el az MTI-hez.
Mint közölték, február 5-ig 138 027-en adták le kérelmüket és 118 263 választópolgárt regisztráltak a külhoni választói névjegyzékbe.
Az elemzés készítői arra számítanak, hogy a regisztráltak száma valószínűleg 200 ezerig fog emelkedni - nem utolsó sorban a külhoni magyar szervezetek tájékoztató és segítő munkájának köszönhetően -, és a regisztráltak döntő többsége szavazni is fog. A legtöbben Erdélyből (mintegy 63 ezer) és a Vajdaságból (mintegy 21 ezer) adták le regisztrációs kérelmüket. A Nemzeti Választási Iroda a regisztrációs kérelmeket értesítési cím szerinti bontásban teszi közre. A kettős állampolgárságot tiltó országokból 1700-an regisztráltak. Az értesítést elektronikus úton kérők száma mintegy 45 ezer.
A regisztráció és a levélben történő szavazás újdonságnak számít a külhoni választók részére, így a procedurális nehézségek miatt vélhetően kevesebben fognak szavazni, mint ahány külhoni állampolgárnak ez szándékában áll. Mivel a levélben szavazás során további technikai nehézségek léphetnek fel - a szavazólap mellett egy azonosításra szolgáló űrlapot is ki kell tölteniük a választóknak, itt értelemszerűen hiánypótlásra vagy javításra nincs lehetőség -, fontos kérdés lesz a levélben beérkező, ám érvénytelennek nyilvánított szavazatok várhatóan magas száma.
További nehézséget jelent a levélben szavazásra rendelkezésre álló idő rövidsége, valamint az, hogy több nappal a választás előtt postára kell adni a borítékokat. Várhatóan szép számmal lesznek olyan szavazatok, amelyek a határidő után érkeznek be. A jelenlegi közvélemény-kutatási adatok szerint a külhoni szavazatok nem befolyásolják lényegesen a magyarországi választások végeredményét, de elképzelhető olyan helyzet, hogy szoros választási eredmény esetén a külhoni szavazatok befolyásolhatják a kormányalakítást - írták.
Az állampolgárságot igénylők száma meghaladta az előzetes várakozásokat (2010-ben az elemzők a 2010-2014-es kormányzati ciklus végére 200-400 ezerre prognosztizálták az állampolgárságot igénylők számát). Február elejéig 575 ezren igényelték az állampolgárságot, és 510 ezren tették le az állampolgársági esküt. Ez a szám minden bizonnyal magasabb lenne, ha a felvidéki és a kárpátaljai magyarság is akadálymentesen igényelhette volna az állampolgárságot. Felidézték, hogy 2010-ben Szlovákia olyan törvényt fogadott el, miszerint elveszti szlovák állampolgárságát az, aki más állam állampolgárságát megszerzi. Ukrajna nem ismeri el a kettős állampolgárság intézményét, így a magyar állampolgárságot megszerzők szankciókra számíthatnak, amennyiben a magyar állampolgárság megszerzése az ukrán hatóságok számára kiderül.
A diaszpórából az igénylők száma alacsonyabb a korábbi prognózisokhoz képest. Amint az várható volt, legnagyobb számban Erdélyből és a Vajdaságból igényelték az állampolgárságot.
Bár viták vannak arról, hogy az állampolgárság kiterjesztésének hatása összeegyeztethető-e a külhoni autonómiatörekvésekkel (mint az adott magyar közösségek legfontosabb követelése), ez a vita inkább akadémiai jellegű - vélik. Hozzátették: amennyiben előrehaladott és eredménnyel kecsegtető tárgyalások lennének egy szomszédos államban a magyar kisebbség és az adott állam között az autonómia létrehozásáról, úgy a magyar állampolgárok nagy száma esetleg hátráltató tényező lehetne a tárgyalások eredményességét tekintve. Mivel azonban jelenleg nem mutatkozik hajlandóság a szomszédos országok részéről (Románia, Szlovákia, Ukrajna) az autonómia-igények komoly tárgyalásával kapcsolatban, a magyar állampolgárság a külhoni magyarok számára identitáserősítő hatással bír.
A kettős integráció - az adott közösségbe és a magyar államhoz - is felvetheti annak a kérdését, hogy a magyar államhoz kötődés nem gyengíti-e az adott magyar közösségbe történő integrációt. Elméletben kötődés-konfliktus fennállhat, a gyakorlatban viszont az állampolgárság-igénylés, az állampolgársági eskü letétele, a regisztráció és a szavazás - főleg, hogy az állampolgárság-igénylésben és a regisztrációban a külhoni magyar szervezetek, pártok segítséget nyújtanak - inkább mobilizáló erővel bír, amely a közösségépítést és a helyi célokért való mobilizációt is elősegíti - vélik. (mti)
Transindex.ro,

Közvitán a zászlótörvény-tervezet
Zászlótörvény-tervezetet bocsátott társadalmi vitára pénteken a román regionális fejlesztési és közigazgatási minisztérium annak szabályozásáról, hogyan fogadhatnak el a romániai települési és a megyei önkormányzatok saját zászlót, és milyen feltételek mellett tűzhetők ki a hivatalokra.
A minisztérium honlapján elérhető tervezet szerint csak azoknak a közigazgatási egységeknek lehet saját zászlójuk, amelyek rendelkeznek címerrel. A tervezet azt is leszögezi, hogy e törvény alapján elfogadott zászlók csakis a címert tartalmazhatják, valamint a közigazgatási egység nevét, ami a nemzeti kisebbségek nyelvén is megjelenhet ott, ahol a lakosság legalább 20 százalékát teszi ki az illető kisebbség.
A tervezet szerint a zászló színét és egyéb megkülönböztető jeleket közvitára kell bocsátani azért, hogy az önkormányzatok által elfogadott lobogók a legreprezentatívabbak legyenek a térség és az ott élők számára.
Megállapítja, hogy a települési vagy megyei zászlókat polgármesteri hivatalokra, valamint az önkormányzati fenntartású egyéb intézményekre is ki lehet függeszteni a román nemzeti lobogóval és az Európai Unió zászlójával együtt.
Az önkormányzati zászlót helyi rendezvények, ünnepségek és protokolláris események alkalmából is ki lehet tűzni. Leszögezi, hogy a helyi zászló sem méretében, sem számában nem haladhatja meg a román és az uniós zászlót. A tervezet előírásainak megszegése esetén a prefektus 5 ezertől 10 ezer lejig terjedő összeggel bírságolhatja meg a kihágást elkövetőket.
Liviu Dragnea regionális fejlesztési miniszter tavaly júliusban ígérte meg Bálványosfürdőn székelyföldi önkormányzati vezetőknek, hogy minisztériuma jogszabálytervezetet dolgoz ki, amely lehetővé teszi, hogy a helyi közigazgatási szervek saját zászlót fogadjanak el, és azt az alárendeltségükbe tartozó középületekre kitűzzék.
A Székelyföldön tavaly óta feszültséget kelt a székely zászló kitűzése, ami miatt a prefektusok több bírságot szabtak ki, és jogi eljárásokat indítottak az önkormányzati vezetők ellen.
MTI
Erdély.ma,

Visszatérés (Vinczeffy László atyhai elvonulása)
„...egy fiait osztoztató atya a Firtosból leindulva mondta fiainak: itt én lakom, ez lett Énlaka, tovább haladva mondá nagyobb fiának: e tiéd, ez lett Etéd, ismét odább haladva mondá második fiának: itt neked e kis mód, ez lett Küsmöd. Itt letelepdvén harmadik fia nyugtalankodva kérdé, hogy ő hol telepedik, neked is szólok ma – a helyre mutatva, hol Szolokma épült, haza mentében pedig kérdi legkisebb fiát, hogy hát nem békétlenkedik-e? Adj, ha akarsz atyám, mond ez, s övé lett a gyönyörűen fekvő Atyha.” Orbán Balázs szerint szól így a Sóvidék egy településcsokrának teremtéslegendája.
A történet ma is ismert – épp csak nincs, aki továbbadja. Legalábbis Atyhán, ebben a mára kísértetfaluvá vált, gyönyörűséges kis zugban, mely a Székelyföld közepén maholnap csak a történeti múltban említett településnév marad. Pedig „itt lakni, s minden percben szemlélhetni ez isteni panorámát, mely szépségben a firtosi kilátással vetekedik, valódi lelki élvezet s annyi, mint örökös költői felmagasztaltságban élni” – írja még Orbán Balázs A Székelyföld leírásának Atyhát ismertető oldalain. Ez a kis, lélekszámában erősen megcsappant falucska, hová feljutni, akárcsak másfél évszázada, Orbán Balázs bolyongásainak idején, ma sem könnyű, látszólag megadta magát az enyészetnek. Néhány fiatal család próbálkozik a megélhetéssel, pár házat mentettek még meg maradékországi magyarok, kik egy-két napot, jó esetben pár hetet töltenek évente ott. És ebbe a környezetbe – szülőfalujába – tért vissza a Munkácsy-díjas Vinczeffy László képzőművész, sajátos világot alakítva ki Atyhán, nem annyira a maga kedvtelésére, de a falu megmentésének reményében.
Gyökértelenül nem lehet
Ősszel, hecserlipirosodás és őzlábgombák teljének idején egy kitérő révén vetett el a sors Atyhába. Az országúti letérőnél idősebb ember fiával várt valakire, a kisbusznyi – eredetileg szobornézőbe indult – társaság „vezető embere” szóba elegyedett velük: Karcsi bácsi, a sofőr nevetve, de hangjában annál több fájdalommal mesélte, életében először látogatóként megy szülőfalujába. Merthogy ő is atyhai.
Felfelé menet a faluban mutatja is elkótyavetyélt szülőházát, aztán kapát kér, a szemerkélő esős időben a temetőbe indul szülei sírját rendbe tenni.
Hatalmas az ellentét a faluban addig látottak és a Vinczeffy-birtok között. A szó jó értelmében érdemes használni ezúttal a birtok szót, nem a bennvaló kiterjedésére vonatkozóan, hanem azért, amit az atyhai életen Vinczeffy László megvalósított.
A történet ott kezdődött, hogy amikor szüleik meghaltak, az akkor már régóta Sepsiszentgyörgyön élő képzőművész lemondott testvérei javára az atyhai örökségről. Aztán rövid időn belül rá kellett jönnie, gyökértelenül ő sem élhet, vagy ahogy ő fogalmaz: „ha megyek haza, kinek megyek a nyakára?” Volt egy eladó bennvaló szülei kertjének végében, azt vásárolta hát meg. Eleinte csak a csűrben szándékozott „egy kis lyukacskát” berendezni, ahol ha pár napra kimegy, le lehet feküdni, aztán elkezdte nézegetni a telken álló házakat, az újabbik könnyűszerrel felújítható, na jó, ez bontást és a régi anyagok felhasználásával teljes újjáépítést jelentett. Természetesen az eredeti mintájára, épp csak megtoldva az épületet tornáccal. A kisebbik, közel kétszáz éves parasztházat már sokkal nehezebb volt megmenteni, szakértők és kevésbé értők is úgy vélték, legfennebb tűzifának lesz jó anyaga. De Vinczeffy Lászlót nem olyan fából faragták, hogy könnyen feladja, amit fejébe vett: megmentette, mert „ha ez is eltűnik, nem lesz ilyen tipikus sóvidéki ház a környéken”. A falu ugyanis telides-teli rogyadozó vagy már teljesen összedőlt házakkal, a maroknyi hazatérő fiatal más világokban látottak mintájára próbál berendezkedni, lakókörnyezetét is aszerint igazítva, a még néhány álló régi épületben idősek éldegélnek, földi pályafutásuk lejárta után házaik is temetőbeli társaiké sorsára jut. Vinczeffy László azon túl, hogy megmentett két régi házat, be is lakja azokat családjával. Tavasztól gyümölcsbetakarításig Atyhán élnek, szünidőben az unokák űzik a hétköznapok unalmát, máskor az állandóan adódó kerti, udvari munka. Ha csak ennyit tett volna Vinczeffy László, semmi kirívó nem lenne benne. Hozzá hasonlóan sokan – és szerencsére egyre többen – gondolkodnak, Atyhán is van példa rá, tucatnyi bennvalót magyarországiak vásároltak meg, felújították még a tapaszos házakat is, néha odalátogatnak. Vinczeffy László azonban ennél többet tett – és még szándékszik tenni.
A Vidám kert
Az atyhai Vinczeffy-birtok kapuján belépve, baloldalt az aprócska parasztház, jobb felől a tornácos, fehérre meszelt lakóépület fogad, szemből a csűr zárja a látványt. Azaz dehogy zárja: részint hátteret ad, részint takar. Hátteret ad az előkertben felállított szobroknak, takarja a gyümölcsösben levőket. Az udvaron levő, emberméretű faalkotások természetes színűek, egyik fakóbb, másik élénkebb – ezek már-már belesimulnak a környezetbe. A fűbe, termőfák közé elhelyezett, színezett szobrok érdekes módon még inkább. Holott a sárga-fekete, a fehér-piros színösszetételű, furcsa formájú szobroknak kellene igazából kiríniuk a teremtett világból.
Vinczeffy László művészetétől nem idegen a szobrászat, kisplasztikákat – fából is – készített már jó néhányat. Az atyhai formavilágot a hely adottságai sugallták, elvonulásai elején próbált festeni is, de a csűr nem bizonyult jó műteremnek. Viszont a kivágott gyümölcsfák kínálták magukat a szobrászathoz, a tér a nagyobb méretű alkotások kipróbálásához.
– Fantasztikus élmény volt, amikor az első elkészült, el is döntöttem, hogy készítek egy szoborparkot, aminek azt a nevet adtam, hogy Vidám kert. Mert van Vidámpark, Vidám temető, hát miért ne legyen egy Vidám kertünk is, a lényeg, hogy engem feldobott a térplasztika, ott voltak a nagy lehetőségek, a gyümölcsfák, amiket kivágtunk, adták a témát. Eleinte ragaszkodtam a fa színéhez, éppen egy-egy feketével belejátszottam, de utána kívántam, hogy fessem is meg a szobrokat, legyen jó hangulatuk. Erős színekkel dolgozom, számítva arra, hogy távlatilag ezek megfakulnak és kapnak egy gyönyörű patinát. De szobronként csak egy-két színt használok, a feketétől elmegyek a fehérig, akkor vissza a sárgától a feketéig, s a vörös is kedvencem. És itt-ott megjelennek a kékek is, ezzel a négy-öt színnel dolgozom. – Atyhai szobraid egyfajta irányváltást jelentenek, vagy a kisplasztikáid kiteljesedését?– Inkább az utóbbi. Ezeket nem is szobroknak, hanem ötletfáknak mondom, mert jönnek a jó ötleteim, s akkor azokat gyorsan megcsinálom a térben is. Onnan indultam ki, hogy a festményeim egy idő után leegyszerűsödtek, formákat festettem, és kíváncsivá lettem, milyen lenne, ha ezt térben is megoldanám. Elkezdtem fahulladékokat összegyűjteni, kombináltam, megfaragtam, abból kialakultak a kisplasztikák, amit a kertben csinálok, annak a folytatása. És ahogy a festmények esetében is készítettem miniatűröket és nagyméretű képeket, a két véglet között dolgoztam, a térplasztikánál is arra gondoltam, miért ne készítsek két-három méteres szobrot. Most huszonnégy van felállítva a kertben, még kéne legalább tíz, akkor leállok ezzel a dologgal is.
Példával, kultúrával
– Mi lesz tovább?
– Majd meglátom, a Jóisten adjon egészséget, ott van a grafika, a festészet, nem akarok teljesen átvedleni szobrásznak, mind a három műfajt párhuzamosan akarom csinálni. Amikor egyik nem megy, megpróbálom a másikat, így pihentetem magam. Nem lesz unalmas az életem, a rajz egész más világot kér, a festmény szintén mást, a szobrok is, mindeniknek megvan a saját útja, azokban kapom meg a csodálatos élményeket. Hosszú távon az az elképzelésem, hogy ennek a kihaló falunak legyen egy turistacsalogatója, hogy akiket érdekel a képzőművészet, és megtudják, itt élt egy képzőművész, és hátrahagyott egy szoborkertet, azt megnézzék.
– Kihaló falut említettél, de végigmenve az utcákon kísértetfalunak is lehetne nevezni.
– Az 1940-es években olyan 1600 lélekszáma volt a falunak, ahogy megkezdődött a kollektivizálás, azonnal kezdett kiürülni, most 190-en élnek állandóan Atyhán. Vannak olyan utcarészek, ahol négy-öt ember él magányosan vagy esetleg a feleségével, a többi ház vagy összeomlott már, vagy összeomlóban. A felszegi részben gyermekkoromban élet volt, amikor ott jártam iskolába, körülbelül 160 gyermek futkározott az udvaron, most pedig óvodába és elemibe összesen tíz vagy tizenkét gyerek jár. – Van elképzelésed Atyha felélesztésére?
– Nyáron szerveztem a Magyar Művészeti Akadémiának egy találkozót, a parasztház akkor még üres volt, abban kiállítást rendeztünk be: Páll Lajosnak csak a munkája szerepelhetett akkor már, de kiállított Marosvásárhelyről Hunyadi László, Szovátáról Bocskai Vince, Kuti Dénes és Kusztos Endre bácsi, Sepsiszentgyörgyről Vargha Mihály és én, mind akadémikusok, és meghívtunk még három szovátai képzőművészt, Sánta Csabát, Kuti Botondot és Siklódi Zsoltot. Nagyon jó hangulata lett ennek a kiállításnak, vérszemet is kaptam tőle, mert olyan terveim volnának, hogy a csűrt alakítanám át galériává. Erre próbálnék valami pénzt összegyűjteni, ez volna a nagy tervem, minden évben csinálnánk ott egy nagyszabású kiállítást 15–20 meghívottal Erdélyből és Magyarországról, minden évben Atyhán, ebben a faluban, amelyet már le is írtak, lenne egy nagy kultúresemény. Ennek vannak támogatói is, erkölcsileg biztatnak, hasonló dolgok már működnek ilyen kis falvakon. Elhívnánk azt a pár embert is, aki még otthon él, a kihaló falucskában ők is kapjanak valami optimizmust. Sajnos, amikor így kiürül egy falu, aki megmarad, annak zöme az alkoholhoz nyúl, elengedi magát, a portájukat elhanyagolják. Én az udvaromat szépen elrendeztem, próbálom, hátha a példa ragad az emberekre, és akkor másképp kezdenek gondolkozni.
– Ez a kis maradékfalu hogyan fogadja a te küszködésedet?
– Ezt nem mondhatom küszködésnek, mert bírom még csinálni. Hogy a faluban hogy veszik? A fiataloknál inkább megmozdul az élet, ők pozitívan fogadják, másokat a nemtörődömség jellemez, vagy egy legyintéssel elintézik. De remélem, jön egy újabb generáció, amely odafigyel, és ezeket a leromlott házakat megmentik. Mert erre is vannak példák, ott ül egy hetet, kettőt abban a faluban, de legalább az a ház nem pusztult el. Baj van azzal is, hogy sokan a hagyományos építészetet feladják, megjárják magukat a világban, látják, mi van Nyugaton, azt a stílust próbálják hazavinni, amely elüt a falu építkezésétől, de hát meg kell nézni, mi történik Korondon. Az idei találkozónak is ez volt a célja, azért is hívtam meg az akadémiát, hogy hátha művészek vásárolnának házat.
Művész és magyar
– Művészként sem vonhatod ki magad a világból, amiben élned kell. Te hogyan éled meg magyarságodat? – Amit csinálok, azt becsülettel végzem. Nem ugrom bele mindenféle divathóbortba, az én művészetem, úgy érzem, tiszta úton haladt, sose kompromittáltam magam, nem alkudtam meg politikai nyomásoknak, amit én éreztem, azt mindig megfestettem vagy megalkottam. Úgy hiszem, ez az első, hogy légy becsületes, tisztességes. Az nagyon fáj nekem is, ami velünk történik, és benne élek én is, át kellett élnem egy marosvásárhelyi pogromot, az utána való állandó támadást irányunkban, ezek alól én nem tudom kivonni magamat, ezek érintenek, és ez érződik a művészetemben is. Már gyermekkoromban megtanultam, mi az, hogy kitelepítés, mi az, hogy üldöztetés, mi az, hogy másodrendű ember vagy, hogy megaláznak, csúfolkodnak veled, meg is vernek, ezeket én mind átéltem, és ezért mondom, hogy nem lehetek ebben az országban annyira boldog ember, mert a mai napig is ezek a dolgok hol így, hol úgy, de visszatérnek és érintenek. Hogy lesz-e változás, vagy jobbra fordul-e a világ? Ahogy én látom a pillanatnyi helyzetet, nagy reményem nincs. Vinczeffy László sem mentes bizonyos fokú borúlátástól. Mégsem ez jellemző rá, az atyhai tenni akarás annál inkább. Egyelőre kertje az, amit élettel megtöltött, „ötletfái” a legegyszerűbb formák sajátos társításai. Teremtett világával ama tündérkertet gyarapítja, melyet ma Erdélyi magyar értéktárnak neveznek, s melybe alkotásai révén Atyhának is be kell kerülnie, illetve hosszú távon abba a körforgásba, minek eredményeként a most kihalóban levő falu kulturális turisztikai vonzereje által fel tud éledni. Vinczeffy László példája egyike az erdélyi jövőkeresési lehetőségeknek.
Váry O. Péter

Erdély.ma,

Bukaresti összevissza
Azt hihetné a naiv ember, ha egy kormánykoalíció hetvenszázalékos többséggel irányíthatja az országot, ha ráadásul sorai napról napra gyarapodnak, lévén a parlamenti pártváltás oly egyszerű és természetes Romániában, mint a zoknicsere, s ha ráadásul az amúgy is gyenge ellenzék tovább osztódik, mert Traian Băsescu érdeke úgy kívánja, nem nehéz a kormányzás.
Igen ám, de mint kiderült, a szövetségre lépett két nagy párt közt egyre nő a feszültség, nemcsak azért, mert Antonescunak oly sok embere belebukott a kormányzásba, mások meg bűnösnek találtattak az igazságügy mérlegén, de mert a liberálisok vezetője nehezen viseli, hogy csökkenő népszerűsége okán Victor Ponta előbb-utóbb bejelentheti: indulni készül az elnökválasztásokon. Ráadásul a liberálisok úgy érzik, a hatalmában megerősödött Ponta és a háta mögött álló, folyamatosan duzzadó párt konzultáció nélkül dob a piacra olyan intézkedésjavaslatokat – például az eladósodott 900 000 állampolgár alapkölcsöne felének átvállalását –, melyek növelik nemcsak népszerűségét, de választási esélyeit is. Emiatt azzal gyanúsították – mi több, menesztették is – liberális minisztereik egy részét, hogy túl közel kerültek a szocdemekhez, illetve a kormányfőhöz. Most épp nagy léptékű minisztercseréket hajtana végre a liberálisok vezére, és ami a legfontosabb, meggyőzte Klaus Johannist, hogy fogadja el a kormányfőhelyettesi és belügyminiszteri posztot. A liberálisok úgy vélik, hogy Nagyszeben polgármesterében meglelték azt az erős embert, a genetikailag rendre, pontosságra, következetességre bekódolt németet, aki amolyan szászos alapossággal elvégzi a közel negyed százada halogatott munkát: a belügyminisztérium reformját. S ezzel egy kalap alatt gyorsan embert találtak a kiebrudalt pénzügyminiszter helyére is, Eugen Nicolăescu volt egészségügyi tárcavezető személyében. Cristian Bușoit pedig – akit a liberális párt legsikeresebb „termékének” tartanak – áthelyezték a egészségügy-minisztérium élére, hátha a beindított reformokat sikeresen le tudja vezényelni. Hogy a gazdasági minisztert, Andrei Gereát, miért menesztették, csak találgatják, legvalószínűbbnek tűnik: kellett a széke Teodor Atanasiunak, a liberálisok másik oszlopos tagjának.
Hogy Johannist egyáltalán elfogadják-e a szocdemek, ha igen, beváltja-e a hozzá fűzött reményeket, hisz egy fecske nem csinál tavaszt, hogy a miniszterelnök mit szól a távollétében hozott döntésekhez, hogy Traian Băsescu államfő aláírja-e az új tárcavezetők megbízatásait, ezután válik el, s az is, tart-e majd az együttműködés, ha Ponta bejelenti, valóban államelnök kíván lenni.
Simó Erzsébet
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Idős Szász Károly (1798-1853) időszerűsége
Amit Szász Károly államférfi, nagyenyedi jogász és matematikaprofesszor szeretett volna a román nemzetnek megadni 1848-ban, azzal ma minket egyetlenegy román politikus sem kínál meg. Szász Károly ugyanis azt javasolta a ’48-as diétán és több ’48-as forradalmi előkészületi gyűlésen, hogy az oláh nemzetet vegyék be a három erdélyi történelmi – magyar, székely, szász – nemzet mellé egyenlő jogú nemzetként. Sajnos még a reformkori magyar politikusokat is sokkolta ez a gondolat! A magyar arisztokráciának ez a csökönyössége aztán meg is bosszulta magát a ’48-as forradalom lefolyásában és kimenetelében.
Szász Károly tisztafejű jogász volt és kiváló matematikus. Matematikai egzaktsággal kezelte a jogi kérdéseket is, és tudta, hogy mi a különbség a hipotézis és a tétel között. Tisztán és világosan látta: jogi tétel, hogy a románság történelmi nemzet, és ezt a jog ki kell nyilvánítsa.
Szász Károly egyik fontos javaslata volt, hogy már a hadseregben is azoknál a szakaszoknál, csapatoknál, ahol román közlegények vannak többségben, a tisztek tudjanak románul is.
"A 48-as diéta egy másik ülésén, »A nemzeti fegyveres erőről« szóló törvény tárgyalásakor Szász Károly volt az, aki felvetette, hogy nemcsak hibás az az elgondolás (a törvényjavaslat 4. paragrafusa), hogy »tiszteknek ezentúl csak magyarul tudó hazafiak alkalmaztatnak« – s ezt szerinte a törvényjavaslatból törölni kell –, hanem ellenkezőleg, »a román ezredeknél ki kellene fejezni, hogy a tiszt ne csak magyarul, hanem inkább oláhul tudjon«".
Hol vagyunk ma ettől jó 166 évvel Szász Károly javaslata után!
"48-as polgári-nemzeti követelései tekintetében, s ekkor is jóval haladóbb felfogásról tett tanúságot, mint az erdélyi reformerek közül bármelyik. Leményi görög-katolikus püspök ugyanis memorandumot nyújtott be a diétán, amelyben az erdélyi román nemzet jogainak elismerését kérte, s az országgyűlés a határozati javaslat megszerkesztésével Szász Károlyt bízta meg. A kérdés tárgyalását 1848. június 22-re tűzték ki, de megelőzőleg néhány képviselő előzetes értekezletet tartott Teleki Domokos lakásán.
Constantin Papuciu, balázsfalvi görög katolikus kanonok írta meg egy visszaemlékezésében, hogy a megbeszélésen, melyen vagy tíz képviselő vett részt, Szász Károly azt javasolta, mondja ki az országgyűlés, hogy »az erdélyi oláh nemzet már román név alatt a többi bevett nemzettel egyenlő jogokkal bír«. Szász Károly azonban teljesen egyedül maradt a nézetével, s mit is érhetett volna el akkor, amikor javaslatára az összes többiek kirontottak a szobából, sőt az egyik, Z. I. egy pár perc múlva visszatérvén, ilyenformán nyilatkozott: »Mint hogy ebbe megegyezzünk, inkább az utolsó gyermekünk is kard élére jusson.« (Sajnos, Dél-Erdély néhány településén aztán ez is lett a magyarok sorsa. Ebből is látszik, hogy Szász Károly előre látta a románsággal való megegyezés történelmi szükségességét – O.G.R. megjegyzése). Az egy Szász Károly ellenében tehát az előzetes megbeszélés összes résztvevői mereven ragaszkodtak addigi nacionalista, türelmetlen, a nemzeti egyenlőtlenséget és elnyomást intézményesítő álláspontjukhoz. Szász magatartása viszont annál becsülésre méltóbb, mert éppen Alsófehér megyében, ahol ő egész életét eltöltötte, a fentiekhez hasonló meggyőződés uralkodó volt az egész nemesség körében. A Magyarországgal való unió tekintetében egyöntetűség uralkodott az erdélyi politikai élet liberális és konzervatív szárnyai közt. A liberálisok: szemében azt jelentette az unió, hogy Erdély közelebb kerül a magyar szabadságharchoz, hátteret, felvonulási területet és anyagi segítséget jelent a forradalomnak. A konzervatívokat pedig azért csábította, mert azt remélték, hogy Erdély bevonása a magyar forradalom menetébe a főképp magyar birtokos osztály képviselői számára kiutat hoz abból a válságos helyzetből, amelyet 1848 tavaszán a fenyegető erdélyi népmozgalmak jelentettek, közöttük elsősorban a »három nemzet«-nél együttvéve is nagyobb számú, javarészt jobbágy állapotú románság megmozdulása. Ugyanilyen egyöntetűség alakult ki a fent említett időpontban a liberálisok és konzervatívok közt a románság nemzeti-politikai követelései tekintetében is, s éppen ezért kell Szász Károly álláspontját különösképpen értékelni."
Sajnos Szász Károly államtitkári tevékenysége is alig ismert.
A Szász Károlyról szóló, idézett könyv ezt írja:
"Az 1848-as első felelős magyar kormány Szász Károlyt Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter mellé államtitkárnak nevezte ki. E minőségben főképp az alapítványi és igazgatási ügyekkel foglalkozott. Amikor Eötvös 1848-ban elhagyta a forradalom süllyedőnek látszó hajóját és külföldre távozott, Szász Károly vezette tovább a minisztériumot 1849. május 2-ig, amikor az új kormányban Horváth Mihály vette át a közoktatásügyi tárcát. A minisztérium általában nemigen fejtett ki érdemleges működést, alig egy pár tisztviselővel dolgozott és minden erőfeszítése a tanerők járandóságainak lehetőleg pontos folyósításában merült ki."
Szász Károly államtitkári, majd minisztériumot vezető tevékenysége nem ennyire banális. Először is azért vitte a minisztériumba Széchenyi és Eötvös – akikkel közeli ismeretségben állott –, mert nem csak alapos jogi, matematikai ismeretei és aktív tanári tapasztalata jogosították fel erre, de ő ismerte legjobban az akkori Magyarország legnagyobb kisebbségének – a románságnak – a problémáját. Tehát nagyon jól ismerte a nemzeti oktatás gondját- baját és problémakörét. Már Eötvös Józseffel közösen kidolgozták a szakoktatás bevezetésének törvénytervezetét. Ennek a lényege, hogy szaktantárgyat: matematikát, fizikát, biológiát, kémiát, történelmet stb. csak szakképzettséggel rendelkező tanár taníthat. Addig ugyanis az oktatás egyházi hatáskörbe tartozott, és így a papok bármit taníthattak. Ez Nyugat- Európában már működött, és természetes dolog volt. Így korkövetelmény volt, hogy ezt az elvet és tervet bevezessék a magyar oktatási rendszerbe is. Lett is érte felbuzdulás! Főleg a Katolikus Püspöki Kar vette támadásba a vallás- és közoktatási minisztériumot, de a lutheránus egyház is az évszázados Universitas elleni legnagyobb támadásnak tartotta. Tegyük hozzá, valamennyire érthető volt a felháborodásuk, hiszen ez a rendelet megnyirbálta az egyházak oktatási autonómiáját. De ilyen a haladás folyamata! Vannak elvek, melyeket nehéz a pillanatnyi helyezet alapján megítélni. Ekkorra már Eötvös József elhagyta a minisztériumot, és Szász Károly került a támadások célkeresztjébe. De ezt is valahogy lerendezte, és bár a forradalom elbukott, a szakoktatás maradt, mert az már nyilvánvaló alapelvvé szilárdult. De ezzel még nincs kimerítve Szász Károly miniszteri tevékenysége, annak további elemzése és felszínre hozatala az oktatáskutatók feladata. Tény viszont, hogy az első magyar felelős kormánynak Szász Károly volt az egyetlen erdélyi képviselője.
Oláh-Gál Róbert
IRODALOM: Kiss Géza, Turnowsky Sándor: Szász Károly, Állami Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Bukarest, 1955.
Népújság (Marosvásárhely),

Tőkés pontosít: még nem döntött az EP-választások kérdésében
Még nyitott az a kérdés, hogy Tőkés László elfogadja-e az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) felkérését, miszerint a Néppárt Európai Parlamenti listájának vezetője legyen, „amennyiben lesz ilyen” – pontosított péntek este az európai parlamenti képviselő sajtóirodája.
A közlemény szerint a román sajtó alapján ellentmondó információk jelentek meg Tőkés Lászlónak, az EMNT elnökének európai parlamenti indulása kapcsán. Ezért leszögezik: Tőkés László a pénteki nagyváradi sajtótájékoztatóján újságírói kérdésre válaszolva azt nyilatkozta: tudomásul vette és elfogadta az EMNP és az EMNT felkérését, ugyanakkor hangsúlyozta: döntésének meghozatalakor elsősorban a közösségi akaratot fogja szem előtt tartani.
„Értelemszerűen nyitott kérdésről van szó, az EMNT elnöke - egyeztetve az Erdélyi Magyar Néppárt vezetőivel, illetve a magyar nemzetpolitika meghatározó személyiségeivel - végleges döntését később hozza meg” – fogalmaz a közlemény. Korábban az MTI alapján azt írtuk: Tőkés kész eleget tenni az EMNP felkérésének, hogy - vagy a párt listáján, vagy független jelöltként - ismét induljon a májusi EP-választásokon.
maszol/közlemény,

A csíkszeredai Lászlófy Pált kérték fel a Külhoni Magyar Oktatási Tanács vezetésére
A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) tiszteletbeli elnökét, Lászlófy Pált kérte fel Hoffmann Rózsa magyarországi köznevelésért felelős államtitkár a Külhoni Magyar Oktatási Tanács elnöki tisztségének ellátására.
A Külhoni Magyar Oktatási Tanácsot (KMOT) tavaly hozta létre a magyar kormány a határon túli magyar nyelvű oktatás támogatása céljával. Az akkori sajtóbeszámolók szerint a tanács szakmai tanácsadó testületként fog működni, amely javaslattevő, előkészítő, valamint véleményező és értékelő feladatokat végez.
A létrehozásra vonatkozó kormányhatározat szerint a KMOT javaslatokkal támogatja a diaszpórában, a szórványban és a Kárpát-medencében a magyar anyanyelvű oktatásban részt vevő pedagógusok képzésével és továbbképzésével, a szakmai segédanyagok, tankönyvek, folyóiratok elkészítésével kapcsolatos munkát. A KMOT szükség szerint, de évente legalább két alkalommal ülésezik, működésének költségeit az állami költségvetés állja az Emberi Erőforrások Minisztériumán (EMMI) keresztül.
Amint azt Burus-Siklódi Botondtól, az RMPSZ elnökétől megtudtuk, Hoffman Rózsa államtitkár pénteken az RMPSZ tiszteletbeli elnöki tisztségét viselő Lászlófy Pált kérte fel a Külhoni Magyar Oktatási Tanács vezetésére.
Lászlófy Pál új tisztsége kapcsán kérdéseinkre válaszolva közölte, a testület a teljes oktatási palettát átfogva igyekszik tanácsokat nyújtani a közoktatási államtitkárságnak a külhoni magyar oktatási kérdésekben.
Javaslatokat tesznek például arra vonatkozóan is, hogy milyen ösztöndíjakat hirdessen meg az EMMI. Ugyanakkor a jövőkép megrajzolásában, a nemzetegyesítés oktatási vonatkozásaiban, a külhoni anyanyelvű oktatás stratégiájának kialakításában is javaslatokat fogalmaznak majd meg – mondta el Lászlófy Pál.
R. Kiss Edit
dkjozsef.blogspot.ro / székelyhon.ro
Erdély.ma,

A cél a magyarság megsemmisítése volt – Interjú L. Balogh Béni történésszel
Az 1940-et követő újabb kisebbségi sors még az azt megelőző 22 évnél is nehezebb volt a dél-erdélyi magyarság számára – mondta el az MNO-nak adott interjújában L. Balogh Béni történész, a Magyar Nemzeti Levéltár főosztályvezető helyettese annak kapcsán, hogy a napokban jelent meg a dél-erdélyi magyarság 1940 és 1944 közti történetét feldolgozó tanulmány- és dokumentumkötet.
– Miért csak most született meg a dél-erdélyi magyarság 1940–44 közötti történetét feldolgozó munka? – A kiadvány többéves kutatómunka eredménye. Elsősorban levéltári kutatásokra épül, de az itt olvasható dokumentumok között akad már korábban publikált irat, illetve néhány korabeli hírlap- és folyóiratcikk is. Az erdélyi magyarság 20. századi történetének nagyon fontos fejezete az 1940 és 1944 közötti időszak. Ismeretes, hogy az 1940. augusztus 30-án kihirdetett második bécsi döntéssel Erdély északi része és a Székelyföld ismét magyar fennhatóság alá került, a déli rész Románia birtokában maradt.
A közel félmilliós dél-erdélyi magyarság sorsáról eddig nagyon kevés írás született, és az ezt feltáró módszeres levéltári munka is csak nemrég kezdődött el. Kutatásaim során arra a következtetésre jutottam, hogy az 1940-et követő újabb kisebbségi sors még az azt megelőző 22 évnél is nehezebb volt a dél-erdélyi magyarság számára. Az 1940 szeptemberében hatalomra került Ion Antonescu államvezető egyik legfőbb célkitűzése ugyanis az volt, hogy Dél-Erdélyt lehetőleg minél előbb „megtisztítsa” a magyaroktól, és homogén román nemzetállamot hozzon létre.
– Mennyire vett részt a dél-erdélyi magyarság a román politikai életben az 1920–40-es időszakban, kik voltak a meghatározó közéleti személyiségeik, milyen lehetőségeik voltak a politikai érdekérvényesítésre? – Több más, térségbeli államhoz hasonlóan, a két világháború közötti Nagy-Romániában is az integrális nacionalizmus vált a politikai élet széleskörűen elfogadott ideológiai keretévé. Az országban azonban 1938-ig parlamentáris váltógazdaság működött, és a magyarság politikai érdekképviseletét ellátó Országos Magyar Párt (OMP) integrálódott a román politikai rendszerbe: részt vett a választásokon és a bukaresti parlament munkájában.
Az OMP élén 1926-tól a konzervatív beállítottságú Bethlen György állt, aki szoros kapcsolatot tartott fenn Bethlen István magyar miniszterelnökkel. A párt többi vezetőjével együtt – informálisan – a magyarság pozícióinak megőrzésében gondolkodott, és abban bízott, hogy a nemzetközi erőviszonyok megváltozásával Erdély visszakerülhet Magyarországhoz. A nyilvánosság előtt viszont a nemzeti autonómia igényét és az erdélyi magyarság kollektív jogainak fontosságát emelte ki. Mivel e célkitűzések éles ellentétben álltak a bukaresti kormányok centralista törekvéseivel, nem sikerült őket érvényre juttatnia.
A királyi diktatúra bevezetését követően, 1938 márciusában II. Károly felszámolta az összes politikai pártot, így az OMP-t is. Az új magyar érdekvédelmi szervezet a frissen megalakult Romániai Magyar Népközösség lett, melynek vezetőjévé a Bethlennél liberálisabb nézeteket valló Bánffy Miklóst jelölte ki a román kormány. A megváltozott körülmények között Bánffy nem a politikai védekező harcot, hanem a népszervezést tartotta legfontosabb feladatának. A népközösség az úgynevezett tízes szervezetek kiépítésével, a gazdakörök útján, továbbá a munkásság és az iparosok összefogásával rövid másfél év alatt kiemelkedő eredményeket ért el gazdasági és társadalmi téren.
– Mennyire változtak meg az etnikai arányok a dél-erdélyi részeken a trianoni békeszerződés és a második bécsi döntés között?
– A magyarság demográfiai, gazdasági, társadalmi pozíciói jelentősen romlottak ebben az időszakban. Ne feledjük, hogy 1918 és 1924 között mintegy 200 ezer magyar költözött át az elcsatolt Erdélyből Magyarországra, nagyjából ugyanannyian, mint ahányan jóval később, a második bécsi döntést követően menekültek át Dél-Erdélyből az új határ északi oldalára. Ezzel az exodusszal is magyarázható, hogy az erdélyi városi népességen belül a magyarok aránya az 1910-es 59 százalékról 1930-ra 45 százalékra esett vissza.
Az összlakosságot illetően: az 1910-es magyar népszámlálás szerint Erdély lakosságának 31 százaléka volt magyar anyanyelvű, az 1930-as román adatok szerint viszont már csak 26 százaléka. Fontos azonban tudni, hogy az értelmiségi pályákon 1930-ban még mindig nagyobb volt a magyarok aránya, mint a románoké, és a közműveltség tekintetében, az írástudók számát illetően is megmaradt a magyarság előnye. Az iparbéan, a kereskedelemben és a bankszektorban foglalkoztatottak 40 százalékát magyarok tették ki, tehát itt is „túlreprezentáltak” voltak. – A második bécsi döntést követően mennyiben lettek áldozatai a román politikának a dél-erdélyi magyarok? – Mint ahogy említettem, etnokratikus szemléletmódjának megfelelően az államvezető úgy vélte, a román állam a többségi nemzet kizárólagos uralmának az eszköze, ezért Romániát meg kell „tisztítani” a kisebbségektől. De már ezt megelőzően, a bécsi döntés kihirdetésének másnapján elkezdődött a magyar alkalmazottak elbocsátása és az országból való tömeges kiűzése. A brassói repülőgépgyár kapuján például augusztus 31-én egyetlen magyart sem engedtek be, a rendelkezést hirdetőtáblán is közölték. A helyzet további elmérgesedésében szerepet játszott az észak-erdélyi románsággal szemben alkalmazott elhibázott magyar politika is.
Teleki Pál miniszterelnök minden jó szándéka ellenére ugyanis a román lakosságot a bevonuló egyes honvédségi alakulatok részéről súlyos atrocitások érték 1940 szeptemberében, így például a Szilágy megyei Ördögkút községben. Ráadásul – retorzióként a dél-erdélyi magyarok tömeges kiűzésére – 1940. október 4-én a magyar kormány több száz vezető román értelmiségit utasított ki Észak-Erdélyből, és ezzel kezdetét vette az úgynevezett kölcsönösségi nemzetiségi politika, amely mindkét oldalon újabb és újabb sérelmet okozott. A kiszolgáltatottság és a jogfosztottság érzését elsősorban az anyanyelv használatának korlátozása és a mozgásszabadság hiánya keltette a romániai magyarság körében.
1941 nyarán rendeletileg tiltották be a magyar nyelv nyilvános használatát. Telefonon sem volt szabad magyarul beszélni, a postai levél- és táviratforgalomban is korlátozták a nyelvhasználatot. Az utcán és a nyilvános helyeken magyarul megszólaló személyek ellen elkövetett atrocitások szinte mindennapossá váltak. A magyar gazdákat a sorozatos termény- és állatrekvirálásokkal próbálták meg tönkretenni. A legsúlyosabb intézkedést egy 1942. júniusi bizalmas rendelet jelentette, amely szerint a magyarok összes élelmiszer- és gabonakészletét el kellett kobozni. Ennek végső célja a magyar lakosság kiéheztetése és az országból való elüldözése volt.
– Mekkora mozgástere volt a budapesti politikának, hogy mérsékelje a dél-erdélyi magyarokat érintő üldözéseket?
– A kiéheztetés tervét a magyar kormány például úgy akadályozta meg, hogy a tengelyhatalmak képviselőinek segítségét kérte. Berlin és Róma erre két különmegbízottat küldött a dél-erdélyi magyarok és az észak-erdélyi románok panaszainak kivizsgálására, és ennek eredményeként az elkobzott termények egy részét a román hatóságok visszaszolgáltatták. Már korábban, 1941 elején Brassóban és Kolozsváron megalakult egy-egy német-olasz tiszti bizottság, amelyek feladata a határ mindkét oldalán elkövetett túlkapások kivizsgálása volt. E bizottságok azonban kis hatékonysággal működtek, és nem kínáltak valódi megoldást a kisebbségi kérdés kezelésére. A sors különös fintora, hogy talán éppen az annyi szenvedést kiváltó kölcsönösségi politika volt az, ami visszatartotta az Antonescu-rezsimet attól, hogy a dél-erdélyi magyarokkal szemben még drasztikusabb megoldásokat alkalmazzon. Bukarestnek ugyanis tekintettel kellett lennie arra, hogy Észak-Erdélyben több mint egymillió román került magyar uralom alá, és ellenük a magyar kormány bármikor hasonló intézkedéseket léptethetett volna életbe.
(folytatjuk) Kovács András
mno.hu
Erdély.ma

Munkában a pedagógusszövetség
Ha valóban fontosnak tekintjük az oktatást, akkor az államnak az oktatás igényeihez mért finanszírozást kellene biztosítania, és ne a gazdasági megközelítés határozza meg a rendszer működését – szögezte le Burus-Siklódi Botond, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke szombaton a szervezet Sepsiszentgyörgyön tartott elnöki vándorgyűlését követően. A munkaülés fő témája a szakoktatás volt, de terítékre kerültek a szaktárca utóbbi időben hozott megszorító intézkedései is.
A diáklétszám folyamatos csökkenése, a reformnak mondott változtatások sorozata, a maradék-elv alapján történő beiskolázás elsősorban az okozója a szakoktatás mélyrepülésének, aminek mérhető eredménytelensége a diákok gyenge teljesítménye a záróvizsgákon – mutatott rá az ülés fő témájának felvezetőjében Kiss Imre, az RMPSZ székelyföldi alelnöke, a Kós Károly Szakközépiskola igazgatója, aki vázolta azokat a kérdéseket, amelyekben a szakképzésben érdekelteknek közös véleményt kellene kialakítaniuk. Szükség van-e valamilyen egységes szakképzési modellre, vagy az egyes településeknek, régióknak a gazdasági potenciáljukat is figyelembe véve sajátos, testhezálló módszert kell alkalmazniuk? Milyen beiskolázási stratégiát kell/érdemes alkalmazniuk a szakképző oktatási intézményeknek, valamint kik hivatottak arra, hogy döntsenek az elméleti és szakoktatásban részt vevő diákok számarányát illetően? Kiss Imre szerint szakképzési alapot kellene létrehozni, a cégeket érdekeltté tenni, hogy részt vegyenek a diákok gyakorlati képzésében, illetve meg kell akadályozni a lemorzsolódást. Balázs Ferenc, az RMPSZ partiumi-bánsági alelnöke a szakoktatást érintő stratégia kidolgozására szakmai csoport és két-három szakoktatási központ létrehozását javasolta, utóbbiak biztosítanák az akkreditációk megszerzését adott szakokra. Erre amiatt lenne szükség, mert a szórványmegyékben, ahol kevés a magyar diák, egy osztályon belül több szakmát kellene tanítani, de ezek engedélyeztetését nem bírná kifizetni egyedül egy iskola. A szakemberhiányra hívta fel a figyelmet Virág Erzsébet, az RMPSZ belső-erdélyi régióért felelős alelnöke, aki közölte, jelenleg a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem marosvásárhelyi tagozatán nyolc mérnöki szak működik, ahol a hallgatók pedagógiai felkészítést is kapnak. Az ülésen minden RMPSZ-felelős ismertette körzete szakképzési helyzetét, az ezt követő sajtótájékoztatón pedig Burus-Siklódi Botond röviden beszámolt a Szülőföldön magyarul és a moldvai csángó oktatási programról. Elmondta, hogy a Nemzetstratégiai Intézet hatvanezer szakkönyvet (496 cím) juttatott el a szervezethez, amit a napokban osztanak szét az iskolakönyvtáraknak, és amely nagy űrt pótol, mert iskoláinkban nincsenek magyarul megírt szakkönyvek, csupán románból fordított kiadványok, mivel törvény szerint csak ezek kiadására van lehetőség. A pedagógusszövetség elnöke közölte, a felvetett kérdéseket, javaslatokat állásfoglalásban rögzítik, amelyben határozottan kérik, az oktatási minisztérium pontosítson az óvoda- és iskolaigazgatókat heti tizennégy óra megtartására kötelező törvényes előírás tekintetében, és elutasítják, hogy a fejkvótaalapú finanszírozás hiányosságai miatt említett intézkedéssel büntessék azokat az iskolavezetőket, akik önhibájukon kívül nem tudják fedezni a fizetéseket az alapfinanszírozásból.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),