Lesz még közös kormányülés?
Minden jel szerint 2011-ben sem tartja meg sorrendben ötödik együttes ülését a magyar és a román kormány, annak ellenére, hogy Teodor Baconschi román külügyminiszter májusi budapesti látogatásakor azt javasolta magyar kollegájának, Martonyi Jánosnak: a kétoldalú kapcsolatok teljes körének áttekintésére még idén ősszel kerüljön sor Bukarestben.
„Ha engem kérdez, ebben az évben biztosan nem lesz közös kormányülés. Sok szervezést igényel, ha idén megtartanák, már tudnánk róla” – jelentette ki lapunknak Gáti István, az eddigi közös kormányülések bukaresti megszervezésével megbízott kormányfőtitkárság helyettes vezetője.
A közös kormányülés időpontja Borbély László környezetvédelmi miniszter számára is ismeretlen. Az RMDSZ politikai elnökének tudomása szerint házigazdaként Románia már megtette a szükséges lépéseket az esemény előkészítéséhez. „Nemcsak Teodor Baconschi külügyminiszter, hanem az RMDSZ is jelezte a magyar félnek, hogy időszerű lenne a közös kormányülés megszervezése. Budapestről egyelőre azt a választ kaptuk, hogy még elemzik ennek a lehetőségét” – mondta az ÚMSZ-nek Borbély László.
Bogdan Aurescu román külügyi államtitkár tegnap kitérő választ adott arra a kérdésünkre, mi az esélye annak, hogy az együttes ülést még az idén megtartsák. „Az esemény megszervezése több tényezőtől is függ. Hordereje miatt azon is múlik, hogy sikerül olyan időpontot egyeztetni, amely a minisztériumi szintű együttműködésen túlmutató közös projektek áttekintésére is alkalmat ad” – közölte az ÚMSZ-szel az államtitkár.
A közös kormányülés időpontjáról a budapesti külügyminisztériumban sem tudnak. Egy neve elhallgatását kérő illetékes lapunk értésére adta, hogy a kérdésben a végső szó a miniszterelnöki hivatalé. Szerinte a budapesti hallgatás oka, hogy Orbán Viktor miniszterelnök szakított elődje gyakorlatával, nem híve a közös kormányüléseknek.
„Gyurcsány Ferenc idejében nemcsak magyar-román, hanem magyar-szlovén, magyar-horvát és magyar-osztrák együttes kormányülést is tartottak, hatalomváltás után ilyen ülések már nem voltak” – magyarázta lapunknak a külügyminisztériumi forrásunk.
Egy másik, szintén névtelenül nyilatkozó budapesti illetékes szerint Orbán Viktor nem az együttes kormányülés intézményének ellensége. „Amikor Budapest legutóbb a magyar-szlovén együttes kormányülést lefújta, a miniszterelnök kijelentette: ezt a formátumot át kell gondolni, mert túl grandiózus, és kevés gyakorlati eredménye van. Tehát szűkíteni kéne a formátumot és a megtárgyalandó kérdések körét. Teodor Baconschi külügyminiszter is egyetértett ezzel, amikor legutóbbi budapesti látogatásakor felvetettük” – magyarázta forrásunk.
Mint ismert, a román-magyar kormányüléseknek már hagyománya van a két ország kapcsolataiban. Az elsőt 2005 októberében tartották Bukarestben, a legutóbbit, a negyediket 2008 októberében Szegeden. A következő években, 2009-ben a román fél kérésére elhalasztották az ülést, 2010 őszén pedig – közös megállapodással – szintén halasztottak. Legutóbb, 2011-ben a magyar fél kért ismét haladékot, arra hivatkozva, hogy Magyarország az EU soros elnöki tisztségét tölti be.
Schengenről tárgyaltak a román–bolgár közös kormányülésen
Románia és Bulgária teljesítette a schengeni csatlakozás feltételeit, ezért jogosan várják el, hogy az Európai unió régebbi tagállamai megtűrjék soraikban – fogalmazott tegnap Bukarestben Bojko Boriszov bolgár miniszterelnök, a román–bolgár közös kormányülés kezdetén.
A két balkáni ország kabinetjének első együttes tanácskozásán a schengeni témakör mellett napirendre került az energetikai, szállításügyi, mezőgazdasági, oktatási, környezetvédelmi és kulturális együttműködési lehetőségek áttekintése is.
Cseke Péter Tamás
Új Magyar Szó (Bukarest)

Művelődés és tudás fellegvára a kincses város szívében
Megnyílt a Kolozsvári Magyar Média, Tudományos és Kulturális Központ
Verseskötet-bemutatóval kezdte meg működését tegnap a Szabadságot kiadó Minerva Művelődési Egyesület és a Kós Károly Akadémia Alapítvány által közösen létrehozott Kolozsvári Magyar Média, Tudományos és Kulturális Központ: a Jókai/Napoca utca 16. szám alatti intézmény emeleti termében a Savaria University Press gondozásában megjelent Dsida Jenő összegyűjtött versei című kötetet ismerhették meg az érdeklődők, majd a könyv szerkesztőjével, Láng Gusztávval beszélgetett Kántor Lajos irodalomtörténész és Markó Béla költő. A felújított Lázár-ház előadótermében tudományos, kulturális és médiaprogramok találnak majd otthonra. A központ a kolozsvári magyar egyetemi szakkollégiumok programjai mellett kiállítások, könyvbemutatók, konferenciák, mesterkurzusok és más kapcsolódó tevékenységek helyszíne is kíván lenni. A következő időszakban a Minerva birtokában lévő több tízezer sajtófotóból is kiállítás nyílik.
A Minerva Művelődési Egyesület és a Kós Károly Akadémia Alapítvány elsődlegesen tudományos, kulturális és médiaprogramok szervezése céljából hozta létre a Kolozsvári Magyar Média, Tudományos és Kulturális Központot, tevékenységével pedig a kultúrát és az oktatást egyaránt szolgálni szeretné. A felújított Lázár-házban működő központ a tervek szerint összekapcsolja a kolozsvári magyar médiát, médiatörténetet és médiaarchívum-tevékenységet az egyetemi oktatással és kutatással, vagyis az alapképzés, a mesteri és a doktori programok különböző tudományos rendezvényeivel, kutatási programjaival.
Alappillérét a Szabadság napilap köré szerveződő médiatevékenység képezi, amelyet kiegészít majd a Babeş–Bolyai Tudományegyetem és a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem média szakkollégiumai által kezdeményezett tevékenység, amely egyebek mellett a Minerva birtokában lévő gyűjteményekre épül. Ilyen például az a 30–35 ezres sajtófotó-gyűjtemény, amelyből a központ időnként kiállításokat szervez. A közeljövőben multimédiás erdélyi sajtófotó-kiállításra is sor kerül, ez az elmúlt húsz év terméséből nyújt majd válogatást.
Délután az épület alagsori termeiben, ahol jelenleg Kiss János szobrászati kiállítása látható, a kolozsvári magyar irodalom szakos tanárok a „Gondoltam fenét” – irodalomtanítás másként című könyvbemutatón találkoztak Fűzfa Balázs szombathelyi irodalomtörténésszel, aki új középiskolai irodalomtankönyveit ismertette. Az érdeklődők 6 órára gyülekeztek a Kolozsvári Média, Tudományos és Kulturális Központ hivatalos megnyitójára, amelyen elsőként Tibori Szabó Zoltán, a Minerva Művelődési Egyesület elnöke köszöntötte az egybegyűlteket. Köszönetet mondott mindazoknak, akik elősegítették és támogatták a központ létrejöttét, elsősorban a Lázár-örökösöknek, továbbá a Kós Károly Akadémia Alapítványnak is, amely pontos és elkötelezett partner volt a projekt kivitelezésében. Markó Béla, a Kós Károly Akadémia Alapítvány elnöke úgy vélekedett: következetes, kitartó és makacs emberekre van szükség, hogy az egyének által kitűzött célok megvalósuljanak. Mint mondta, ilyen emberekre talált Tibori és munkatársai személyében, így elsősorban nekik köszönhető a központ megvalósítása, de nagymértékben hozzájárult ehhez Takács Csaba, a Communitas Alapítvány elnöke is, aki szintén hitt a kezdeményezés fontosságában.
Az est folyamán bemutatták a Fűzfa Balázs vezette Savaria University Press Alapítvány gondozásában megjelent Dsida Jenő összegyűjtött versei című kötetet, amelynek szerkesztőjével, Láng Gusztávval Kántor Lajos irodalomtörténész és Markó Béla költő beszélgetett. Dsida Jenő verseiből Laczkó Vass Róbert színművész szavalt, zárásként pedig 75. születésnapja alkalmából köszöntötték Láng Gusztávot. A közönség végigjárta a központ már felújított tereit. A Minerva azt tervezi, hogy az épületrehabilitációs munkálatokat a jövőben folytatja.
F. ZS. 
Szabadság (Kolozsvár)

Erdélyi Híradó – A számok az erdélyi magyar közösség erejét, életképességét fogják mutatni
Az elmúlt napokban, hetekben számos kérdés vetődött fel a jövő héten kezdődő népszámlálással kapcsolatban: miért fontos ez, mit kell tennünk, mire kell odafigyelnünk a tíz napig tartó összeírás során. Barna Gergő és Kiss Tamás szociológusok azok, akiknek leggyakrabban kellett és kell válaszolniuk hasonló kérdésekre, hiszen ők szerkesztik, töltik fel szakmai anyagokkal, tudnivalókkal a népszámlálás.ro oldalt. Őket kérdeztük arról, mit is jelent az erdélyi magyarság számára ez az országos számbavétel.
– Miért fontos a népszámlálás? Mit mutatnak meg egy összeírás eredményei?
– Idén az Európai Unió minden tagállamában tartanak népszámlálást. Ez is mutatja ennek a fontosságát. Az összeírás az európai közösség, az egyes országok, megyék vagy települések szempontjából egyaránt fontos adatokat eredményez. Azt is mondhatjuk, hogy a népszámlálás húsz évről szól. Egyrészt megtudjuk, hogy az elmúlt tíz évben milyen változások következtek be, ugyanakkor a következő tíz évre iránymutatóak az adatok. A lakosság száma, demográfiai összetétele, társadalmi helyzete meghatározhatja a jövőre irányuló közpolitikai tervezést és cselekvést. A népszámlálás eredményeitől függhet, hogy milyen beiskolázási számokkal indítanak vagy zárnak be iskolai osztályokat, milyen finanszírozást kap egy egyház, vagy éppen mely településeken fejlesztenek csatornahálózatot.
– Miért kell nekünk, erdélyi magyaroknak különösen odafigyelnünk a népszámlálásra?
– A népszámlálás eredményei állapítják meg, hogy mely településeken éri el a magyar etnikumú lakosság száma a 20 százalékot: ettől különböző kisebbségi jogok és a magyar nyelv használatának joga is függ. Ugyanakkor van egy pszichológiai hatása is az eredményeknek. Nem mindegy, hogy az eredmények a magyarság csökkenését vagy esetleges növekedését, stagnálását fogják-e mutatni. Nem mindegy, hogy Erdélyben 20 vagy 18 százalékos magyar arány lesz (2002-ben 19,6 volt). Nem mindegy, hogy Marosvásárhelyen 43 vagy 49 százalék, Kolozsváron 16 vagy 20, Nagyváradon 23 vagy 30 százalék lesz a magyarok aránya. Ezek a számok egyféleképpen az erdélyi magyar közösség erejét, életképességét fogják mutatni.
– Melyek lennének azok a kérdések, amelyek meghatározóak lehetnek számunkra, és miért?
– A népszámlálási kérdőívekben feltett kérdések többsége érdekes lesz a magyarság szempontjából is. Nem csak a kutató szakemberek, hanem a politikum vagy az intézményépítés szempontjából is. Nem csak az fontos, hogy mennyi a magyarok száma és aránya, hanem az is, hogy milyen a demográfiai helyzetük, milyen az iskolázottsági szintjük, milyen pozícióik vannak a munkaerőpiacon. Nyilván a népszámlálási kampányok a nemzetiség, az anyanyelv és a vallás kérdéskörét érintik, ezek az alapvető fontosságú témák.
– Van-e jelentősége annak, ha valaki nem magyarnak, hanem például székelynek vallja magát?
– A nemzetiségre vonatkozóan a népszámlálási kérdőív nyílt kérdést tartalmaz, amit utólag kódolnak. A „maghiar”, az „ungur” és a „secui” külön kódot kap. Bár a tervek szerint a Statisztikai Hivatal ezeket összesítve jeleníti meg, a külön kódolás magában hordozza a veszélyt, hogy utólag statisztikailag mesterségesen szétválasztják a magyar közösséget. Ezért legcélszerűbb, hogy azok, akik magyarnak tartják magukat, a „maghiar” megnevezést írassák be. A probléma még nagyobb a csángók esetében, őket ugyanis nem a magyar, hanem az egyéb nemzetiségűek között jelenítik majd meg. A kódolásban ráadásul van egy jelentős egyenlőtlenség. A románok esetében ugyanis nem szerepelnek külön az oltyán, a móc, vagy az osán megnevezések. Azokat pedig, akik regionális identitásokat jelölnek meg (pl. erdélyi, háromszéki stb.) automatikusan a románokhoz sorolják.
– Mit kell tudniuk és tenniük azoknak, akik bármilyen okból kifolyólag nem tartózkodnak otthon a népszámlálás alatt?
– Amennyiben a háztartásból bárki otthon tartózkodik, az szolgáltat adatot a távol lévőkről is. Ehhez a személyi szám (CNP) ismerete szükséges. Emellett van néhány kérdés – pl. a munkahely, vagy az utolsó elvégzett oktatási intézmény megnevezése –, amely esetében tanácsos a válaszokat előre egyeztetni. Ha a háztartásból senki nem tartózkodik otthon, akkor a polgármesteri hivatalban kell jelentkezni október 31-ig.
– Mit kell tenniük a külföldön tartózkodóknak, hogy ne maradjanak ki az összeírásból?
– Egyeztessenek családtagjaikkal, hogy azok regisztrálják őket. Románia lakosságába akkor fognak beszámítani, ha ideiglenesen külföldön lévőként a G (gospodărie, háztartás) és a P (persoane, személyek) űrlapon szerepelnek. Amennyiben lehetséges, ezt a megoldást kell választani. Esetükben is szükséges a személyi szám (CNP) ismerete
Szabadság (Kolozsvár)

A románok rövid története – másképpen?
Neagu Djuvara történelemkönyvéről beszélgetnek szombaton
Lényeges előszó, a szerző tollából mindjárt kettő is fogadja az olvasót a könyv első lapjain: az egyik – enyhe mentegetőzés íze dacára mégis eléggé nem helyeselhetően – a magyar kiadás számára készült. Sajnálatos, hogy a román nyelvű kiadásból kimarad, hiszen egyébként lényeges nézőpontokat tisztáz. Biztató bevezetők, amelyek világosan leszögezik, hogy a történelem nem egzakt tudomány, hanem túlnyomó részében bizonyos tárgyi emlékeknek emberi szubjektivitástól nem mentesíthető geológiai, antropológiai, művelődéstörténeti, nyelvészeti stb. vizsgálata alapján született, valószínűsíthető feltételezések láncolatából áll össze.
Diákoknak, elsősorban román anyanyelvű diákoknak íródott, célja az 1989 előtti időszakban szándékosan elferdített történelmet – sikerrel – terjesztő tankönyvek téziseinek helyesbítése. Nyelvezete, megfogalmazása mentes a szigorúan akadémiai jellegű szakmaiságtól, ebben a könyvben nem találunk – a tudományos kiadványokra egyébként jellemző – lábjegyzeteket, szövege olvasmányos, gördülékeny, hat fejezete világos szerkezeti felosztásban biztosít áttekinthetőséget, követhetőséget a fiatal olvasók számára is. A románok történelmét tárja elénk Neagu Djuvara saját állítása szerint úgy, ahogyan ő látja, úgy, ahogyan azt ő megfejtette.
A többség által vallott, a XX. században általánosan elterjedt értelmezésekkel ellenkező elméletei miatt e könyv szerzője igencsak vitatott alakja a román történésztársadalomnak, sok bírálatot szerzett magának kollégái körében, akik még amatőrséggel is megvádolták, bár Franciaországban tanult történelmet és jogot. Ki kell ábrándítanom viszont azokat, akik netán olyan elvárásokkal veszik kézbe ezt a kétségtelenül érdekes könyvet, hogy benne az általános román történelemértelmezés legtöbb tézisét „leszerelő”, friss és újszerű elméleteket találnak. Neagu Djuvara a kontinuitás híve, bár kollégáival ellentétben hangsúlyozza például a román nép kialakulásában jelentős szláv hatást, esetenként elmarasztalja a hazai történelmi döntéseket, ugyanakkor a magyar–román közös történelem konfliktusos-kényes eseményeit is, bár túlfűtött nacionalizmustól mentesen, de természetesen románként értékeli, nem is teheti másként.
A román nép eredetét részletező fejezet egyik alcíme „Tíz igaz állítás a kontinuitásról”, s e kijelentés tényszerűségként való olvasói percepciójának valószínűségét aligha csökkenti az idézőjel, ami talán azt kívánhatta jelezni, amit a szerző az előszóban hangsúlyoz: ez az alcím (és fejezet) is a saját véleménye. Meggyőződése, hogy a középkor folyamán „megszakítás nélkül latin nyelvet beszélő számos közösség élt a Duna és a Kárpátok medencéjében”. Nem kapunk magyarázatot arra, hogy a kiemelten fejlettebb civilizációjú rómaiak hatására alig 160 év alatt teljesen romanizált dákok helyén, az aurelianusi kivonulás után feltehetően, tehát nagy számban itt maradt, latin nyelvet beszélő lakosság a rómaiak példájára miért nem indult önálló fejlődésnek – legalább a területet birtokló és belakó kisközösségek szintjén. Másokkal ellentétben Djuvara elismeri ugyanakkor az egymást követő különböző vándornépek (avarok, bolgárok), de főleg a szlávok és kunok jelentős hatását és szerepét a román nép kialakulásában, de szól a kétszáz évig Erdélyben letelepedő besenyőkről is. Román történészkollégái bírálatát váltja ki azzal is, hogy a román nagybojárok eredetét szlávként, turániként értékeli.
Elméletei helyenként ellentmondásosak, másutt ingatagok, vitathatóak. Például, bár hangsúlyozza, hogy a Dunától északra mindig sok román élt, Havasalföld megszületését mégis honfoglalásként magyarázza. Továbbá úgy véli, a havasalföldi román államot alapító Basarab nem román, hanem kun, ám Hunyadi Jánost és Mátyás királyt románoknak tekinti – miközben tudnia kell, hogy a Hunyadiak románságát bizonyítani próbáló elméletek fontos érve éppen az, hogy a „román” Basarab leszármazottai lennének (e vajda képe is felbukkan a hunyadi vár Szilágyi Erzsébet rendeletére készült falfestményein, a család ősei között).
A négy keresztény vallásra (katolikus, református, evangélikus, unitárius) kiterjedő erdélyi vallási türelemmel kapcsolatosan a szerző úgy véli: „érdekes helyzet, hogy egy külföldi megfigyelő szemében Erdély a vallási türelem valóságos oázisának tetszhet” – nem tesz említést a szabad vallásgyakorlást Európában először kimondó 1568-as tordai országgyűlésről.
Elítéli Ion Antonescut amiatt, hogy elrendelte mintegy 150 ezer besszarábiai és észak-bukovinai zsidó deportálását, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy ez a „kemény, elszánt, becsületes férfiú” később nem engedett a nácik követelésének az észak-erdélyi zsidók deportálását illetően, bár olvasatában Antonescu ez utóbbi tette nem változtat korábbi rendelkezéseinek súlyosságán. Klisékkel is találkozunk: a második világháborús magyar kormányt ugyanúgy nácibarátként határozza meg, óvakodik e jelző használatától az 1944 augusztusáig szintén a németek oldalán harcoló Románia esetében, amely bár később fél évig a szövetségesekkel vonult, mindamellett nem kapta meg a későbbi béketárgyalásokon előnyös helyzetet jelentő közös hadviselő státust – itt érezni lehet, hogy a szerző ezt igazságtalannak tartja. Fontos ugyanakkor a románok magyarellenességét tápláló, ma is létező Erdély-féltés indokolatlanságát hangsúlyozó megállapítása: „Ha a magyar történészek (…) be is tudnák bizonyítani, hogy a magyarok foglalták el elsőként Erdélyt, a történelmi elsőbbség semminemű jogi vagy politikai következménnyel nem járna, miután a magyar nyelvet beszélők számaránya a teljes lakosságnak mindössze hét százalékát teszi ki. A nemzetközi jog nem veszi figyelembe az állítólagos történelmi jogcímet, csak azt, (…) mit mutat a jelenlegi demográfiai helyzet (…). Ismétlem: a „kontinuitás” kérdésének nincs többé gyakorlati jelentősége, ezt meg kell érteni.”
A románok történetének Neagu Djuvara-féle, jelentősen nyitottabb értelmezése is megerősíthet abban, hogy többféle igazság van: ugyanaz a tárgy/történés különböző szemszögekből nézve másképpen látszik, és így van ez azzal a tudománnyal is, amit történelemnek hívunk. Az olvasmány további kutakodás, olvasás és elmélkedés kitűnő kiindulópontja lehet (nemcsak) az iskolai tankönyvet éppen letevők kezében, amennyiben nem tényeknek tekintik a kötetben leírtakat, komolyan véve a szerző ajánlását, miszerint ez az elmélet a saját interpretációját, véleményét tükrözi.
O scurtă istorie a românilor povestită celor tineri – megjelent a Humanitas kiadónál 1999-ben, majd magyar nyelven a Koinónia kiadónál 2010-ben /Neagu Djuvara: A románok rövid története/. A fordítást Horváth Andor végezte, a kötetben szereplő információk szerint történész nem lektorálta a magyar változatot. A kötet kapcsán kerekasztal-beszélgetést szervez nyílt napján a Koinónia kiadó október 15-én, szombaton 12 órától Horváth Andor fordító, Hunyadi Attila történész, Lupescu Radu történész, Rostás-Péter István újságíró és Salat Levente politológus részvételével.
KEREKES EDIT 
Szabadság (Kolozsvár)

Emil Boc a régiókról: nem jön létre sem Székelyföld, sem egyéb etnikai struktúrák
A régiók átrajzolásának nem az a célja, hogy létrejöjjön a Székelyföld – szögezte le pénteken Emil Boc miniszterelnök, aki szerint a kormányzati partner RMDSZ „nem akarja megérteni az átszervezés előnyeit”. Kelemen Hunor RMDSZ-elnök közben azt hangsúlyozza: a 2012-es választásokig lehetetlen az átszervezés.
Az ország közigazgatási-területi átszervezése az emberek érdekeit követi, nem az a célja, hogy létrejöjjön a Székelyföld vagy hasonló etnikai struktúrák – mondta Emil Boc. A miniszterelnök szerint az átszervezésnek gyakorlati célja van: az új rendszerben a megyék közvetlenül férhetnek hozzá az európai uniós alapokhoz.
Hangsúlyozta, az átszervezés szükségességét még a koalíciós partnerek sem értik eléggé. „Tárgyalunk a koalícióban, az RMDSZ-szel is, ők azonban makacsul nemet mondanak, így folytatjuk az egyeztetést” – fogalmazott Boc.
Boc arra utalt, hogy az RMDSZ régióátszervezési tervezetében Hargita, Kovászna és Maros megye egy régiót alkotna Székelyföld néven. A PDL azonban nem ért egyet ezzel, elképzelései szerint ez a három megye külön régiók részei lennének.
A legutóbb megjelent információk szerint a nagyobbik kormánypárt az 1960-as évek Romániájának közigazgatási felosztását venné alapul, ebben a rendszerben Hargita és Maros ugyanahhoz a régióhoz tartozna, Kovászna megye pedig egy másik régió része lenne Brassó megyével együtt.
A sajtóban ezzel kapcsolatban megjelent információkat azonban a PDL szóvivőjén keresztül cáfolta: Sever Voinescu szerint fel sem merült semmiféle hasonló elképzelés.
Traian Igaş közigazgatási és belügyminiszter úgy fogalmazott pénteki sajtótájékoztatóján, hogy az ország közigazgatási-területi átszervezését „most, és még az idén” végre kell hajtani. A miniszter – mint mondta – „több megértést” vár az RMDSZ-től. A szövetségnek meg kell értenie, hogy „az állam megreformálását nem lehet kis jelentőségű okokból megakadályozni”.
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke pénteken azt mondta: csak a sajtóból értesült a PDL állítólagos 12-14 régióval számoló tervezetéről, a kormánykoalícióban erről a változatról nem volt szó. Hozzátette: a PDL-vel tulajdonképpen egyetlen átszervezési változatról sem tárgyaltak a koalíció keretében.
Az RMDSZ elnöke szerint egyébként a 2012-ben esedékes választásokig lehetetlen megvalósítani az amúgy szükséges regionális átszervezést, mivel egy évvel a választások előtt nem lehet közigazgatási káoszba taszítani az országot.
Ezenkívül az RMDSZ korábban többször is egyértelművé tette, nem fogadja el az eddigi régióátszervezési terveket, amelyek külön régiókba sorolják a székelyföldi megyéket.
Valeriu Stoica: az RMDSZ etnikai jellege nehézséget jelent
A romániai politika tizenöt éve az etnikai alapon szerveződő RMDSZ körül forog, amely hol a baloldal, hol a jobboldal felé húzza a kormányzatot – jelentette ki pénteken Valerius Stoica. A PDL korábbi alelnöke, aki jelenleg a párt egyik think-tank alapítványát vezeti, úgy vélekedik: ha a romániai jobboldal továbbra is az RMDSZ körül forog, nagyon nehéz lesz egy igazán Romániának szóló politikai projektet kidolgozni.
„Nem hiszem, hogy az RMDSZ valaha is lemond etnikai jellegéről, és nem hiszem, hogy hajlandó lesz politikai doktrínákra alapozni önmagát. Nagyon nehéz lesz megreformálni a politikai rendszert, amíg a politikai pártok mellett létezik egy etnikai párt is” – fogalmazott Valeriu Stoica.
Krónika (Kolozsvár)

Minden magyar számít! A Szövetség kéri a népszámlálási metodológia tiszteletben tartását
Az elmúlt napokban Maros és Bihar megyében tartott kérdezőbiztosi felkészítők során tévesen értelmezték a népszámlálás módszertanát – jelentette be mai sajtóértekezletén a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke.
Kelemen Hunor elmondta: a Szövetség határozottan kéri a népszámlálás metodológiájának tiszteletben tartását, ez ugyanis kimondja: ha valaki nincs személyesen jelen a kérdezésnél, a róla nyilatkozó családtag vagy háztartástag bediktálhatja az ő nemzetiségét, anyanyelvét és vallási hovatartozását. Ez abban az esetben is így történik, ha a nem jelenlévő személy a településen, az ország másik településén vagy akár külföldön tartózkodik. A Szövetség kéri, hogy mindazoknak, akik hasonló téves utasítást kaptak, a Statisztikai Hivatal küldje el a megfelelő hibaigazításokat.
Kelemen Hunor emlékeztetett arra is, hogy az RMDSZ kampányt indított, amely a népszámlálás fontosságát kívánja tudatosítani a romániai magyar emberekben, és arra bátorítja őket, hogy büszkén, bátran vállalják fel identitásukat. Az ezt célzó népszámlálási karaván eddig 4250 km-t tett meg, útja során 20-30 önkéntes segítségével 10 megye több mint száz településére jut el. Továbbá 200.000 szétosztott szórólap, 15 ezer plakát, rádiós reklámok, videók, valamint a nepszamlalas.ro oldal segíti elő azt, hogy minél több magyar emberhez eljussanak a népszámlálással kapcsolatos tudnivalók.
Szükséges a választási rendszer reformja
Az RMDSZ az arányos képviselet biztosítását szorgalmazza
A Romániai Demokrata Szövetség fenntartja az arányos képviseletet biztosító vegyes választási rendszer bevezetését – jelentette be mai kolozsvári sajtóértekezletén Kelemen Hunor. A Szövetség által a koalíciós partnerek elé terjesztett javaslat szerint a képviselőházi mandátumok 55-60%-át egyéni választókerületből, a többi mandátumot az országos listáról lehetne elnyerni, amelyre hasonlóképpen szavazni kellene. „Az RMDSZ javaslata szerint az országos listán csak olyan jelöltek szerepelhetnének, akik az ország valamely egyéni választókerületében is megméretkeznek” – tájékoztatott Kelemen. Hozzátette, hogy az RMDSZ csökkentené a Szenátus létszámát is: az ország összes megyéje két-két szenátori mandátummal rendelkezne, Bukarestben pedig minden kerület kapna egy szenátori mandátumot, amelyeket akár csak kizárólag egyéni választókörzetekben lehetne kiosztani. „A koalíciós partnerek is elfogadják azt, hogy a mostani választási rendszer megreformálásra szorul, ami pedig ennél is fontosabb, hogy ők is elfogadják az arányos képviselet elvét. Ez pedig bizakodásra ad okot számunkra, hogy közösen meg fogjuk találni a megfelelő megoldást is” – fogalmazott a szövetségi elnök. Kelemen szerint fontos lenne 10-12 napon belül döntést hozni ebben a kérdésben, annak érdekében, hogy november-decembereben megtörténjen azoknak a törvényeknek az előkészítése, amelyek jövőre érvénybe léptetnék az új választási rendszert. „A választások összevonását és a választási rendszert összekapcsoljuk, a megszülető döntésnek hasonlóképp kettősnek kell lennie: ennek mind az összevonásra, mind a választási rendszerre kell vonatkoznia. A törvényalkotást is egyszerre kell elvégezni, az önkormányzati képviselők mandátumának meghosszabbítását és az új választási törvény elfogadását illetően is” – ismertette a Szövetség elképzeléseit Kelemen.
Románia felkészült a schengeni csatlakozásra
Az RMDSZ üdvözli az Európai Parlament döntését Románia és Bulgária schengeni csatlakozására vonatkozóan. Erről Kelemen Hunor nyilatkozott mai kolozsvári sajtóértekezletén. A szövetségi elnök véleménye szerint az EP kizárólag az Európai Unió, Románia és Bulgária érdekeit vette figyelembe, valamint azt, hogy mindkét ország teljesítette az Unió által megszabott csatlakozási feltételeket. Kelemen úgy vélekedett: egyetlen ország, egyetlen tagállam sem fogadhat el plusz feltételeket ahhoz képest, amelyek a megállapodásban szerepelnek. A Szövetség elnöke megerősítette: Románia felkészült a schengeni csatlakozásra, várja, hogy egészen pontos határidőt szabjanak az elkövetkező hetekben sorra kerülő tárgyalások függvényében. „A lengyel elnökség betartotta ígéretét, és ezt külön meg kell köszönnünk Lengyelországnak. Természetesen további diplomáciai erőfeszítésekre van szükség ahhoz, hogy a végleges döntés megszülessen, és az pozitív legyen. Bízom abban, hogy mind Hollandia, mind Finnország belátja, hogy nem lehet két tagállamnak a schengeni csatlakozását meggátolni belpolitikai okok miatt” – összegzett Kelemen Hunor.
erdon.ro

A kisebbségi nyelvhasználat kiterjesztését célzó törvénykezdeményezést nyújtottak be – Három törvénytervezetet nyújtott be a parlamentben Máté András és Márton Árpád RMDSZ képviselő, ezek mindegyike a kisebbségi jogok védelmét célozza, ezen belül a kisebbségi nyelvhasználat kiterjesztését és minél szélesebb körű alkalmazását. A módosított jogszabályok: a köztisztviselők jogállására vonatkozó 1999. évi 188. számú törvény, a diszkrimináció valamennyi formájának megelőzését célzó 2000. évi 137. számú kormányrendelet, valamint a 2001. évi 215. számú helyi közigazgatási törvény. A köztisztviselők jogállására vonatkozó jogszabály előírja, hogy azokban a közigazgatási egységekben, ahol valamely kisebbség aránya meghaladja a 20%-ot, munkájuk folytán az állampolgárokkal közvetlen kapcsolatban álló köztisztviselőknek ismerniük kell az illető kisebbség nyelvét. Az RMDSZ módosításának értelmében azok a köztisztviselők, akik beszélik az illető kisebbség nyelvét, 10%-os béremelésben részesülnek.
Transindex

Életre szóló irodalom
Bölöni Domokos író szerint borotvaélen táncol az, aki az alkotást a szerkesztői munkával egyezteti össze
Beszélgetőtársunk a marosvásárhelyi Népújság napilap és kulturális melléklete, a Múzsa szerkesztője, írásaiban sokszor említi, hogy volt pedagógus, tanító és tanár, a falu világa pedig egy életre megihlette. Bölöni Domokos bárkivel szívesen beszélget, meghallgatja ismeretlen emberek történeteit, de interneten is nyomoz téma után, figyeli a világ alakulását és az emberek viszonyulását ehhez a világhoz. Írói, újságírói műhelyébe látogattunk el
Mi vonzotta az újságíráshoz, miért váltott szakmát?
– Tulajdonképpen nem váltottam, mert mindig is írni szerettem volna. Nyilván, mint mindenki, én is költő szerettem volna lenni. Verselgettem már gyermekkoromban, a középiskolában is. Dicsőszentmártonban, a középiskolában elég mostoha körülmények közé kerültünk, ugyanis a magyar tagozat egy-egy „felmenő osztályból” állott, és még az érettségi vizsgát sem Dicsőben tettük le, hanem összecsaptak a székelyudvarhelyi „repülő hadosztállyal”, a felnőttekkel, az estisekkel, és Erdőszentgyörgyön kellett érettségiznünk.
Én más tantárgyat az irodalmon kívül nem is szerettem, de ott nem volt alkalmunk irodalmi körön részt venni, így eléggé lemaradtam a nemzedékemtől. Voltam magyar–történelem szakos főiskolai hallgató Marosvásárhelyen, de magyar helyett történelmet tanítottak, Románia ókorát, és a cucuteni-i kultúra sehogy sem ment a fejembe, a sok ócska cserép tudománya, úgyhogy onnan kikoptam. Aztán tanító bácsi lettem Szászcsáváson. Nem egy életre, de elég hosszú időre eljegyeztem magam a tanítással.
Hosszas hányattatás után végül is 1973-ban szereztem tanári diplomát román–magyar szakon, és akkor kerültem Korondra, oda is azért, mert vasúton ez volt legközelebb a szülőfalumhoz. Tizenhét évet kibírtam, mint szegényember a gazdag faluban, családdal, három gyerekkel. Úgy lemaradtam az irodalomtól, a kortársaimtól, hogy csak 1974-ben jelent meg az első novellám az Utunkban, és azért is szinte meglincseltek, mert valaki magára ismert, és a piaci kocsmában a rendőr faggatott, hogy mit is írok én. Megkérdeztem tőle, hogy mi jót szokott magyarul olvasni? Aztán megittunk egy fröccsöt, és abbamaradt a veszekedés.
De miért kellett még tizenhét évet várnia, hogy újságíró legyen?
– Az újságírás más műfaj, de azért itt, Erdélyben a kettő, az újságírás és a szépirodalom némileg jegyben jár egymással. Marosvásárhely zárt város volt, én többször jöttem volna a Népújság elődjéhez, a Vörös Zászlóhoz, amelynek volt egy művelődési oldala, a Figyelő. Oláh Tibor szerkesztette, aztán később Nagy Miklós Kund, és én oda rendszeresen írtam. Írtam az Új Élet képes folyóiratnak, ott Nagy Pál volt a szerkesztő, ők szívesen vették volna, ha újságíróként állandó munkatársuk leszek. Azonkívül írogattam az Előrébe, az Ifjúmunkás magazinmellékletébe, ott a boldog emlékezetű Lázár László, „Lazics” pátyolgatott, biztatott, úgyhogy jöttem volna én szívesen korábban is, de hát nem lehetett.
Csak 1990 márciusában, a marosvásárhelyi események után telefonált rám Nagy Miklós Kund, hogy itt mindenki kilép a szerkesztőségből, nem lenne kedvem belépni? Egy napi gondolkodási időt kértem, megbeszéltem a családommal, másnap azt mondtam neki, akármikor szívesen jövök. Az RMDSZ-t akkor már Korondon is megalakítottuk, annak vezetője voltam, aztán rájöttem, hogy Korondon nem kell védeni az érdekeinket, nem nagyon van szükség ilyesmire, hát nyugodt lelkiismerettel jöttem el.
Tizenhét év alatt rosszat nem követtem el, a legjobb tudomásom szerint. 1990. május 3-tól már a Népújság munkatársa voltam. Szerencsére az egyik távozó újságíró hátrahagyott egy garzont, amit megörököltem, később azt elcseréltem egy háromszobásra, azt aztán sikerült megvennem, mai napig abban élek. Különben nem tudom, hogyan jutottam volna egyről a kettőre, mert ahhoz nagyon értek, hogy szegény ember maradjak.
Bár úgy tűnik, ez a váltás mégsem múlt el nyomtanul, hiszen az elmúlt tizenhét év meg a korábbi tanítóskodás valószínűleg befolyásolták életét és írásait.
– Elkísért engem egész életre szólóan az irodalom: hatodikos koromban tudatosult bennem az irodalom vonzása, amikor a Toldit és a János vitézt olvastam, mindkettőből sokáig tudtam kívülről egész énekeket, hosszú részleteket. Később taníthattam is ezeket. Főleg a magyar költészet, de a regény is, Jókai kiváltképp, aztán Mikszáth váltak kedvenceimmé. Tanítás közben is arra próbáltam figyelni, hogy a gyermekek élvezzék az irodalmat, ne legyen az csupán száraz tananyag, és ezt sikerült elérni.
Bekapcsolódtam a művelődési életbe. Már Csáváson nemcsak tyúkszámláló biztos voltam, „tyúkcenzor”, hanem kórustag is. Bródy Sándor A tanítónőjében ifj. Nagy Istvánt alakítottam. Azok voltak a boldog békeidők! Korondon már az első esztendőben beléptem a műkedvelő színjátszók közé, aztán kórust alakítottunk. Működött az idő tájt a Firtos irodalmi kör, inkább csak a gyermekek részére, azt kibővítettük, és a parajdi kollégákkal közösen életre hívtunk egy kétévente megszervezett irodalmi találkozót a Hargita megyében élő vagy onnan elszármazott, illetve oda kötődő írókkal, költőkkel. Elég sokáig működött, ikertalálkozók voltak, egyik esztendőben Korondon tartottuk, a másik évben Parajdon, amíg be nem tiltották ezt is a 80-as évek elején. Egyben alkalmat adott arra, hogy személyesen is megismerkedjek írókkal.
Meghívtuk, eljött oda Kányádi Sándor, Sütő András, Bajor Andor, akit ma is példaképemnek tekintek, és büszke vagyok, hogy egyik dedikációjában kollégájának nevezett. Ezek a személyes kapcsolatok szinte maguktól kínálták a lehetőséget, hogy az ott megforduló íróknak és szerkesztőknek kéziratot küldjek, és így sok türelemmel „bedolgoztam magam” az írásba, a közlésbe. Persze, nem mindennap közöltem, de legalább havonta, kéthavonta. Aztán Korond arra is módot adott, hogy egy ízben, midőn több időm akadt, írtam egy kisregényt is Dégi Gyurka pontozója címmel, amely az Igaz Szó hasábjain jött folytatásokban, később kiadták.
Ez a mozgás eredményezhette azt is, hogy elsőnek az országban községi folyóiratot indítottunk Hazanéző címmel, ez a mai napig megjelenik. Párját ritkítja, mert hirtelen nem tudok olyan vidéki közösséget, ahol ilyen sokáig működött volna, pedig én ’90 óta ott bábáskodtam majdnem minden közművelődési szerveződés létrejötténél Maros megyében, tehát a Bernády Egyesületnél Szovátán, ott voltam Erdőszentgyörgyön, Szászrégenben, Dicsőszentmártonban a Sipos Domokos Egyesület háza táján. Eljártam mindenüvé, nyomon követtem a munkájukat, ha lehetett, tanácsot adtam, hiszen nekünk már megvolt Korondon a miénk, a Firtos Művelődési Egyesület. Sikerünkhöz, persze, az is hozzájárult, hogy Korond gazdag község, és ott még áldoznak az emberek a kultúrára.
Újságírás és szerkesztés a napi munkája, hogyan sikerült elkerülnie azt, hogy kiégjen?
– Borotvaélen táncol az, aki erre adja a fejét. Igyekeztem magamnak a kulturális pászmát kihasítani a napilapszerkesztésből és írásból, ami nekem a leginkább megfelel, művelődési eseményekre jártam, főleg hétvégeken. Igaz, hogy ez időt rabló, mert az ember hétvégén megírna egy novellát, de nem bántam meg, rengeteg élményanyag gyűlt így össze, és most a legfőbb gondom az, miképpen bánhatnék ezzel az anyaggal, hogy tudjam ezt úgy beszerkeszteni valamilyen irodalminak nevezett szövegbe, hogy az túlmutasson önmagán és az olvasóknak is mondjon valamit. Nem okozott különösebb gondot a lapszerkesztés.
Talán az elején, a ’90-es években, amikor a lelkesedés erősebb volt, és az ember mindenbe belevágott, mindenhez hozzáfogott, mindent megírt... Politizáltam, glosszákat írtam, a tévé, a rádió is érdekelt, a táncmozgalom, aztán bizonyos fokig ezek letisztultak. A lapnál is tisztáztuk a munkaköröket, és most elég jó státusom van. Csak el nem kiabáljam, ugyanis Nagy Miklós Kund mellett a Múzsa szerkesztésébe segítek be, azonkívül kulturális, de bármilyen témát érinthetek, nem korlátoznak: kicsi dolgokat, például egy-egy tárcát, tévéjegyzetet vagy riportot is írok.
Persze, az effélével az ember eléggé elaprózza magát. Azon kívül a család: három gyermeket neveltünk föl, mindhárom itt él Marosvásárhelyen, már három unokám is van. Én úgy is tudok írni, ha közben bejárok, úgy alakítottam ki a bioritmusomat is, hogy hajnalok hajnalán kipattan a szemem, és egészen hét óráig a számítógép előtt ülök, ha épp nem írok, akkor témákat gyűjtök.
– Ma már az internetről sok mindent lehet összeszedni. Olyan helyeken fordulok meg a városban, ahol beszélgetni tudok egyszerű emberekkel is, rengeteg történet ragad rám, és akkor még ott van a gyermekkorom, a fiatalságom élményanyaga, a falusi élet, amit, ha megszorulok, bármikor felidézhetek.
Vajon a mai falu egy mai fiatal számára ugyanilyen bőséges élményforrást jelenthet?
– Másfajta élményt és talán ihletet jelenthet és jelent is. Olvasok egészen jó írásokat fiataloktól a mai faluról, természetesen más szemmel látják, és a hozzáállásuk is sokkal kritikusabb, ami nekem nagyon tetszik. Legyünk őszinték: mit írnak meg az írók? Nosztalgiáznak és hajlamosak elfelejteni azt, ami csöppet sem volt jó azokban az években. Engem is megkísért néha ez a fajta nosztalgiázás.
Tudom, a falu elnéptelenedik, mert nincs munka, nincs munkaeszköz és már az sincs, aki dolgozzék. Elöregedtek mindenütt a falvak, katasztrófa előtt áll az erdélyi falu. Ezt íróként meg lehet jeleníteni, újságíróként el lehet kiabálni, de nem sokat segít. Olyanok vásárolják fel mindenhol a földeket, akiknek pénzük van, és ha a föld azé, aki megműveli, akkor bizony a mi embereink kiszorulnak, és a falunak annyi...
Leveleket gyűjt, bárkiét, régieket-maiakat átvesz, elolvas, íróként hasznosítja, gondolom...
– Szülőfalumban és a feleségem falujában is szerencsém volt néhány ilyen köteghez hozzájutni, el akarták hajítani, mondták, hogy papír, újságpapír kellene nekik. Behoztak néhány levelet a 1900-as évektől errefele, akkor íródtak, amikor a kivándorlási láz Amerikába űzött sok embert, és meglepetéssel olvastam olyan dolgokat, amelyek az ember képzeletét felgyújtják. Egyfajta írói kukkolás ez. Sok régi levelem van otthon. Ami érdekes, azt kiragadom, amit fel tudok használni, azt elteszem.
Mondta, hogy a modern kor technikáját is alkalmazza, például az internetet.
– Minket nem tanított meg senki az internethasználatra. A laptól tanfolyamra küldték a fiatalokat, tőlük kellett ellopnunk, mi, öregebbek, hogy mint kell csinálni, leírtam a műveletet és kénytelen voltam megtanulni. Ha adatokat kell keresni vagy gyűjteni, elfeledett íróktól, a művelődés jelentős alakjairól – ehhez kitűnő eszköz. A Nyugat például fent van a világhálón, csemegézek belőle!
Az olvasóitól vannak visszajelzései?
– Meghallgatom a szempontjaikat, ha megállítanak az utcán. Amikor íráshoz látok, a közönséget is érzem. Nagyjából sejtem, hogy kiknek írok. Enélkül nem is menne.
Bölöni Domokos (1946, Dánya, Maros megye)
Író, újságíró, szerkesztő. Dicsőszentmártonban érettségizett, majd román–magyar szakos tanári képesítéssel Korondon tanított 1973–1990 között. 1990-től Marosvásárhelyen él, a Népújság napilap újságírója, a lap Múzsa című kulturális mellékletének szerkesztője, a Súrlott Grádics irodalmi kör vezetője, az azonos nevű internetes portál szerkesztője.
1980-tól tíznél több kötete jelent meg, legutóbbi munkái: Elindult a hagymalé (2009, Marosvásárhely), Micsobur reinkarnációja (2010, Marosvásárhely), Küküllőmadár (2011, Székelyudvarhely), utóbbinak több darabját a Színkép közölte.
Antal Erika
Új Magyar Szó (Bukarest)

Arad vármegye monográfiájának digitalizált változata
Egy átfogó, szakmailag igényes, helytörténeti szempontból pedig egyedülálló és pótolhatatlan, mai napig értékes forrásként használt művet mentett át Nagy István, pécskai tanár az utókornak azzal, hogy digitalizálta Aradvármegye és Arad szabad királyi város monográfiáját, amelyet annak idején a Kölcsey Egyesület adott ki, hisz a nyomtatott kötetekből már nagyon kevés példány rejlik a házi könyvtárakban. A régió növény és állatvilága, a községek leírása, a közgazdasági és közigazgatási monográfia, a néprajzi leírás, és a Márki Sándor – féle Arad történet két kötete amúgy a könyvtárakban is nehezen hozzáférhető. Nagy István aprólékos munkája legalább olyan jelentőségű, mint a korabeli szerkesztőké: Jancsó Benedeké vagy Somogyi Gyuláé.
Elmondása szerint a XXI. századi technika volt az eszköz, de mindez az értékről, az érték megőrzéséről, továbbadásáról, és hozzáférhetővé tételéről szól.
A közel két hónapos munka eredménye egy 3500 oldalas, 620 képet tartalmazó monográfia, amelynek CD-változata könnyen kezelhető, a fejezetek egyszerűen elérhetőek és nyithatóak.
Kossuth Rádió
Erdély.ma

Határtalanul szimpózium
Az asszimiláció veszélye és a magyarság megélése szerepelt a Határtalanul című, külhoni magyar szervezetek képviselőinek részvételével rendezett szimpózium szombati záró napjának témái között.
Kovács Péter, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség főtitkára az MTI-nek elmondta: a romániai magyar közösség megerősödése érdekében két téren kell kiemelt erőfeszítéseket tenni. Gazdasági területen, és annak érdekében, hogy az ott élők megéljék magyarságukat. Ehhez négy helyen kell képviselettel rendelkezniük: a bukaresti parlamentben, az erdélyi önkormányzatokban, ahol az ottani magyarságot közvetlenül érintő döntések születnek, valamint a budapesti országgyűlésben és az Európai Parlamentben.
Az autonómiáról szólva kiemelte: ezt a többséggel való párbeszéd útján lehet elérni, úgy, ha a többségében románok által lakott régiókban is rájönnek, hogy ez jó, és ezzel nem elvesznek tőlük valamit. A magyar kormány sokat segíthet, ha regionális szinten megerősödik, és például meg tud akadályozni olyan jelenségeket, mint a szlovákiai nyelvtörvény vagy a kollektív bűnösség elvének érvényesítése Szerbiában.
Berényi József, a felvidéki Magyar Koalíció Pártja elnöke az MTI-nek arról beszélt, hogy mára a magyarság fogyása, "elfogyása" kézzel fogható. Megállapította, hogy egyrészt a kisebbségek számára többletjogokra van szükség, ugyanakkor nemcsak jogok kellenek, hanem a kisebbségi léthez való viszonyulást illetően is változásnak kell bekövetkeznie.
Míg azelőtt jó volt magyarnak lenni Szlovákiában, mostanra, különösen néhány dél-szlovákiai régióban, "asszimilálódni jó". Azt kell megvizsgálni, milyen eszközökkel lehet ezt megállítani.
Kitért a márciusi előrehozott választásokra is, és mint kiemelte: a helyhatósági választásokon megerősödtek, és az MKP ennek megfelelően vág bele a kampányba, illetve a voksolásba.
Kántor Zoltán, a közigazgatási tárca nemzetpolitikai tanácsadója az MTI-nek nyilatkozva kiemelte: a határon túli magyar területeken - ahogy Magyarországon is - csökken a népesség. Ennek okát a migráció és a negatív népszaporulat mellett az asszimilációban jelölte meg. Utóbbi kapcsán a fő problémát a vegyes házasságok jelentik, amelyek aránya Erdélyben 17-18 százalék, a Felvidéken és a Vajdaságban 20 százalék feletti.
Mint kifejtette: az ilyen házasságban születendő gyermekek 70-80 százalékát a szülők többségi iskolákba küldik, és itt szakad meg a "reprodukciós lánc". Ugyanakkor megjegyezte: a homogén magyar családban születendő gyermekek között sem ritka, hogy többségi iskolába kerülnek, többek között azért, mert a szülők azt gondolják, így majd jobban tudnak érvényesülni.
A tanácsadó szerint annak érdekében, hogy magyar iskolába írassák a gyermekeket, fontos ezeknek az intézményeknek a minőségét javítani, és minden lehetséges eszközzel ösztönözni a családokat, hogy ide járassák a gyermekeket. Fontosnak nevezte még minél több civil szerveződés támogatását is, hogy "a kis magyar világukat" megélhessék a külhoni magyarok.
A budapesti Szent Ignác Jezsuita Szakkollégiumban pénteken és szombaton rendezték meg a Határtalanul című szimpóziumot, amelyen kiállítások, kerekasztal-beszélgetések és előadások szóltak a határon túli magyarokat érintő témákról. A félévente, immár 11 éve megrendezett szimpózium mindig aktuális közéleti témákkal foglalkozik.
A pénteki megnyitón határon túli magyar művészek előadása köszöntötte a résztvevőket. Emellett a szimpózium végéig megtekinthető kiállítás nyílt Petrás Mária keramikusművész alkotásaiból, Prófusz Mariann kárpátaljai népművész beregi szőtteseiből, valamint Kovács Attila fotóművész képeiből, Felvidék - Fejezetek Közép-Európából címmel.
Az első napon bemutatkozott a Gyökerek mozgalom is. A Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium szakkollégistái beszéltek határokon átívelő, Junior Prima-díjas kezdeményezésükről.
Kerekasztal-beszélgetésen volt szó még a Kárpát-medencei jezsuita missziókról. A program fővédnöke Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes volt.
MTI

Romániai népszavazás - Kelemen Hunor: fontos, hogy mindenki büszkén és bátran vállalja magyarságát
Fontos, hogy mindenki büszkén és bátran vállalja magyarságát a romániai népszámláláson, hiszen ez a magyar közösség csak így tudja ismét bebizonyítani, hogy erős és egységes - mondta szombaton Medgyesen Kelemen Hunor.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke a Szeben Megyei Magyar Napok megnyitóján mondott ünnepi beszédében arra bíztatta az összegyűlteket, hogy vállalják bátran nemzetiségüket, anyanyelvüket.
"Nekünk, magyaroknak, sokkal fontosabb ez az összeírás, mint másoknak. Tudnunk kell, hogy hányan vagyunk, hányan élünk itt, Erdélyben, szerte az országban" - mondta a politikus. Szerinte ettől függ majd, hogy a magyar közösség a jövőben is élhet-e az eddig megszerzett jogaival, és az is, hogy szerezhet-e e jogok mellé újabbakat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy teljes életet éljen szülőföldjén.
"Fontos tehát, hogy mindenki büszkén és bátran vállalja magyarságát, hiszen csak így tudjuk ismét bebizonyítani, hogy itt vagyunk, erősen és egységesen, magyarként" - hangsúlyozta Kelemen Hunor.
Az RMDSZ elnöke az előző napon tartott egyik sajtóértekezleten elmondta: az RMDSZ kampányt indított, amely a népszámlálás fontosságát kívánja tudatosítani a romániai magyar emberekben, és arra bátorítja őket, hogy büszkén, bátran vállalják fel identitásukat. Az ezt célzó népszámlálási karaván eddig 4250 kilométert tett meg, útja során 20-30 önkéntes segítségével 10 megye több mint száz településére jut el. Továbbá 200 000 szétosztott szórólap, 15 ezer plakát, számos rádiós reklám, videó, valamint a nepszamlalas.ro oldal segíti elő azt, hogy minél több magyar emberhez eljussanak a népszámlálással kapcsolatos tudnivalók.
Kelemen Hunor ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy az elmúlt napokban Maros és Bihar megyében tartott kérdezőbiztosi felkészítés során tévesen értelmezték a népszámlálás módszertanát. Kelemen Hunor elmondta: a szövetség határozottan kéri a népszámlálás metodológiájának tiszteletben tartását. Az ugyanis kimondja: ha valaki nincs személyesen jelen a kérdezésnél, a róla nyilatkozó családtag vagy háztartástag bediktálhatja az ő nemzetiségét, anyanyelvét és vallási hovatartozását. Ez abban az esetben is így történik, ha a nem jelenlévő személy a településen, az ország másik településén vagy akár külföldön tartózkodik.
Az RMDSZ részéről érkezett egy további panasz. Kelemen Atilla, a szövetség Maros megyei elnöke ugyancsak pénteken közölte: a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal nem engedélyezte az RMDSZ magyar nyelvű népszámlálási plakátjainak elhelyezését. A városháza arra hivatkozott, hogy azokon csak magyar nyelvű szöveg olvasható, emellett látható rajtuk az RMDSZ logója.
A Maros megyei RMDSZ-elnök hangsúlyozta, hogy a plakátok nem minősülnek választási anyagnak, szerepük pedig a magyar nemzetiségű lakosság biztatása arra, hogy a népszámláláson vállalják magyar identitásukat.
Garzó Ferenc
MTI

Tőkés: az erdélyi magyarság felelőssége, hogy vállalja identitását a romániai népszámláláson
Az erdélyi magyarság felelőssége, hogy vállalja identitását a hamarosan kezdődő romániai népszámláláson, és ne folytatódjék számbeli apadása - mondta szombaton este Zilahon elhangzott beszédében Tőkés László.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke, az Európai Parlament alelnöke az EMNT és a nemrég bejegyzett Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) népszámlálási kampányának zárórendezvényén fejtette ki gondolatait.
A koncerttel egybekötött ünnepségen Tőkés László az MTI-nek elmondta: az erdélyi magyar politikai és közélet túlságosan Kolozsvárra és Székelyföldre összpontosította a figyelmet, Magyarországon egyenesen azt hiszik sokan, hogy Erdély és Székelyföld egymás szinonimája. Ezért tartották a Szilágyságban, Zilahon a kampányzáró rendezvényt - mondta -, mert ez a helyszín tipikus áldozata volt a Ceausescu-rendszer homogenizációs politikájának. Ennek nyomán fokozatosan elrománosították a Szilágyságot, Zilahra valóságos demográfiai csapást mértek - mondta az EMNT elnöke, emlékeztetve: 1910-ben az ottani magyar lakosság még 75 százalékot, 1992-ben viszont már csak 20 százalékot tett ki. Eközben a román lakosság létszáma jelentősen nőtt, nagyrészt a betelepítések eredményeként, vagyis a demográfiai arányok mesterséges megváltoztatásának európai normákba ütköző folyamata ment végbe - állapította meg Tőkés László.
A rendezvényen elhangzott beszédében az EMNT elnöke hangsúlyozta: a mostani népszámlálás idején "össze kell gyűjteni az erdélyi magyarság maradékát", amely nagy veszteségeket szenvedett az elmúlt két évtizedben is. Ennek érdekében az EMNT szövetséget keresett a Romániai Magyar Demokrata Szövetségben, a civil szférában és az egyházakban.
Tőkés felhívta a figyelmet a magyarság felelősségére is.
"Saját felelősségünk, hogy vállaljuk-e identitásunkat, vagy a magyarság kivándorol, beolvad, és folytatódik e közösség természetesnek egyáltalán nem mondható apadása" - mondta.
A mostani népszámlálásnak Tőkés szerint az az eszmei célja, hogy felmérhessék: Erdélyben a magyarság képes lesz-e az önépítkezés útján újból talpra állni, kiharcolnia jövőjét.
A rendezvényen bejelentették, hogy az EMNT történelmi pályázatot hirdet, amelynek célja, hogy feltárják Zilahnak és általában a Szilágyságnak a román homogenizációs politika által okozott pusztulását.
Az ünnepség másik szónoka, Gergely István, a csíksomlyói Csibész Alapítvány elnöke beszédében hangsúlyozta: "Isten ébresszen öntudatra bennünket, ébredjünk rá arra, hogy kik vagyunk. Ébredjünk rá arra, mit jelent az, hogy egy közösség tagjai vagyunk" - mondta, hangsúlyozva: nem szabad hagyni, hogy ez a közösség pusztán csak "tömeggé" váljon.
A közönség a beszédek után a magyarországi Tabáni István és a kézdivásárhelyi László Attila koncertjét hallgatta végig.
A szervezők az MTI-nek elmondták: az EMNT-EMNP a népszámlálási kampánya során első hullámban 340 000 kétoldalas szórólapot, majd második hullámban egy négyoldalas "népszámlálási útmutatóból" százezer darabot juttatott el az erdélyi magyarok számára. Több ezer plakáton hívták fel a polgárok figyelmét a szerintük nemzetpolitikai fontosságú népszámlálásra, ezek között több száz kétnyelvű plakátot is találunk, amelyeket szórványban, illetve az úgynevezett peremvidékeken ragasztottak ki. A kampányban felhasználták az internet által biztosított lehetőségeket is, különösen a Facebook-ot.
Garzó Ferenc
MTI

Tizenhárman a váradi magyar színházért
A Nagyváradi Szigligeti Színház első nagyszínpadi premierje előtt díjazták azokat, akik hozzájárultak az önálló váradi magyar színház létrejöttéhez.
A Szigligeti Színház díjait Czvikker Katalin menedzserigazgató adta át péntek délután a színház emeleti előcsarnokában. Az első díjazott Biró Rozália Nagyvárad alporgármestere volt, aki a színház zárkődokumentumának kiemelésében és felújitásában nyújtott támogatásával valamint a dokumentumok biztonságba helyezésével szerzett komoly érdemeket. Boka Lászlónak, a budapesti Országos Széchenyi Könyvtár (OSZK) tudományos igazgatójának a restaurálási folyamatban nyújtott áldozatos munkáért, Tóth Zsuzsannának, az OSZK szakrestaurátorának a magas szintű felújítási teljesítményéért ítélték oda a díjat. Jakabffy László – a folyamatos szakmai tanácsadás, illetve a premier előtt megnyitott kamarakiállitás kialakitásában nyújtott anyagi támogatása után vehette át az elismerést.
Politikusok
Sárközi Zoltán, a Műemlékvédő Alapítvány soros elnöke a Szigligeti – szobor körüli méltó környezet kialakitásában szerzett díjat érdelmlő érdemeket, Pető Csilla parlamenti képviselő érdeme pedig az, hogy már 2009-ben politikai nyilatkozatot tett a parlamentben, továbbá levélben fordult Füzes Oszkár, Magyarország bukaresti nagykövetéhez a nagyváradi szinház ügyében, és már akkor szorgalmazta a társulat különböző anyaországi forrásokból való támogatását. Derzsi Ákos parlamenti képviselő anyagi és szakmai segítségnyújtásáért, Szabó Ödön megyei önkormányzati képviselő jogi támogatásáért kapott elismerést. Szabó volt az, aki a Bihar Megyei Tanács jogi bizottságának elnökeként újra és újra jogszerűnek tartotta az önnálló magyar szinház újraalapítását.
Civilek, művészek
Díjazták továbbá Kelemen Máriát, az Anna Nőszövetség elnökét, a Varadinum Kulturális Alapítvány kuratóriumi tagját és Nagy Bélát a Szigligeti Társulat egykori irodalmi titkárát, akik elsőként vetették, és karolták fel az önálló magyar színház gondolatát. Díjat kapott a Szigligeti Társulat három korábbi művészeti igazgatója, Hajdu Géza, Meleg Vilmos és Dimény Levente is, akik a maguk során és módján szintén hozzájárultak ahhoz, hogy létrejöjjön a váradi magyar színház. 
Pap István
erdon.ro

Szigligeti élete és munkássága bő ihletforrás
Nagyvárad - Szombaton a Szigligeti Színház rendezvénysorozattal készült az új évad ünnepélyes megnyitására. Megkoszorúzták Szigligeti Ede emléktábláját és mellszobrát, majd bemutatták az Új templom- régi oltár. A váradi Szigligeti Színház Zárkövének krónikája 1900-2011 című kötetet.
Az ünnepségsorozat délután 3 órakor kezdődött, Szigligeti Ede emléktáblájánál, mely annak az ingatlannak a falán található, ahol egykoron az író szülőháza állhatott. Nagy Béla színháztörténész, a váradi magyar társulat volt irodalmi titkára eltekintett attól az ilyenkor bevett szokástól, hogy annak az életét ismertesse, akire emlékeznek, helyette inkább a Szigligeti-kultuszról, illetve arról beszélt, hogy a Liliomfi mikor, milyen körülmények között és hogyan született. Arra hívta fel a figyelmet: Szigligeti 1849 őszén írta meg, az 1848-as forradalom és szabadságharc leverése után, amikor a nemzet önérzete, büszkesége, önbizalma és a jövőbe vetett hite a porban volt, leginkább a Mohács utáni történelmi pillanatokhoz volt hasonlítható. Úgy fogalmazott: ha azt nézzük, hogy a Liliomfit két és fél hónappal október 6-a után mutatták be, akkor méltán gondolhatunk arra is, hogy a szerző valamikor éppen azokban a napokban fogott hozzá megírni ezt a munkát, amikor a kivégzések zajlottak. A színháztörténész szerint az alkotó a Váradon töltött gyermekéveiből, a szülői házból és környékéből meríthetett lelki erőt ahhoz, hogy egy ilyen nehéz mozzanatban létrehozza azt a színpadi munkát, mely azóta is etalonnak számít a magyar drámairodalom történetében.
A koszorúzás után Szigligeti Edének a színházépület előtti mellszobránál folytatódott a megemlékezés, ahol Szabó K. István, a Szigligeti Társulat művészeti igazgatója mondott ünnepi beszédet. Röviden ismertette a magyar népszínmű megteremtőjének életét és pályafutását. Párhuzamot vonva a reformkor és napjaink eseményei között, azt tanácsolta: „álljunk be cölöpöket verni lápkorszakunk talajába” és építsen ki-ki amit tud, amihez ért. Hozzátette: „mi színházat építünk és valamibe kapaszkodunk”, hiszen Szigligeti élete és munkássága bő ihletforrás, a többi pedig már rajtunk múlik, hogy lesz-e majd mire hivatkoznia a következő reformkornak.
Könyvbemutató
16 órától a színház emeleti előcsarnokában folytatódott a rendezvénysorozat, ahol bemutatták az Új templom- régi oltár. A váradi Szigligeti Színház Zárkövének krónikája 1900-2011 című kötetet. Az egybegyűlteket Czvikker Katalin menedzser-igazgató köszöntötte, majd Péter I. Zoltán közíró, helytörténész készített hangos interjút a könyv szerzőivel, Nagy Béla színháztörténésszel, egykori irodalmi titkárral, Boka László irodalomtörténésszel, az Országos Széchényi Könyvtár tudományos igazgatójával és Tóth Zsuzsanna szakrestaurátorral. Az érdekes és tartalmas múltidéző beszélgetésből többek közt az derült ki, hogy 111 évvel ezelőtt a városatyák gondban voltak, hogy milyen nevet viseljen a színház, a szavazáskor fele-fele arányban voksoltak arra, hogy Városi, illetve Szigligeti Színház legyen az elnevezése. Végül az akkori polgármester, Bulyovszky József döntött az utóbbi mellett. Érdekes, hogy még Adynak sem tetszett az akkor újdonságnak számító névadás, és különvéleményt fogalmazott meg.
Boka László egyebek mellett arról ejtett szót, hogy milyen volt Várad a 19. és 20. század fordulóján, Tóth Zsuzsanna pedig a fémhengerben talált dokumentumok restaurálási folyamatát ismertette részletesen, melyről annak idején honlapunk is beszámolt. Szó volt az alapkő-zárkő vitáról is, melynek kapcsán Nagy Béla azon véleményét juttatta kifejezésre, hogy alapkőletétel valószínűleg nem volt, mert az adott körülmények nem tették ezt lehetővé. A jelenlevők megtudhatták azt is, hogy miért tekinthető 1900. október 15. kettős ünnepnek a magyar színháztörténetben, hogyan tudósítottak a korabeli újságok a színház megnyitásáról, hányszor nyithatták fel az elmúlt 111 évben a zárkővet és minek köszönhető az, hogy a felújított színházépület napjainkban ugyanúgy néz ki, mint az átadásakor.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Számbavétel után
Végzik dolgukat az erdélyi magyar politikai alakulatok, szervezetek – az RMDSZ, a Magyar Polgári Párt, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Néppárt, a Székely Nemzeti Tanács –, ritkán tapasztalt egyetértésben biztatják magyarságuk vállalására közösségünk tagjait.
A szlogenek, a módszerek, az eszközök különböznek, az üzenet azonban egybecseng: a népszámlálás eredményétől függnek anyanyelv-használati jogaink, nemzeti identitásunk kinyilvánítása határozza meg kulturális intézményeink, iskoláink, egyházaink jövőjét.
De talán ugyanennyire fontos az esemény kevésbé konkrét, kevésbé számszerűsíthető vetülete: az összetartozás-élmény, a hovatartozásunk megvallásának közösségépítő jellege, amelyből erőt meríthetünk az október 31-e utáni időszakra is. Mert a lajstrombavétel ugyan csak október 20. és 31. között zajlik, jogainkért, intézményeinkért, megmaradásunkért azonban ezt követően is küzdenünk kell, és ez bizony jóval nehezebbnek ígérkezik a mostani megszámláltatás próbájánál. Bár örvendetes, és az erdélyi magyar politikai szervezetek bölcsességét bizonyítja, hogy felismerték és elutasították a román hatalomnak a regionális identitások álcájába bújtatott megosztási szándékát, vezetőinknek a több fronton zajló kampány után a nemzeti identitásunk megőrzésében fontos kérdésekre kellene végre összpontosítaniuk.
Mert hiába a több tízezer szórólap, több honlap, az információterjesztés számtalan módozata, ha a magyarság fogyását okozó tényezőket nem tudjuk megszüntetni, ha nem tudjuk felmutatni a jobb élet esélyét a fiataloknak, ha nem tudunk megfelelő feltételeket teremteni itthoni boldogulásukhoz, hogy ne legyenek kénytelenek szülőfüldjükről elvándorolni. Hiába minden kampány, ha a bukaresti hatalom csábításában lemondunk az asszimiláció elleni határozott fellépésről, ha néhány miniszteri székért cserébe a nemzeti megmaradásunkat garantáló közösségi jogokat, autonómiakérésünket már szóba sem hozzuk. Szélmalomharccá válhat a következő népszámláláson minden, magyarságunk vállalásáról szóló felhívás, ha kormányból sem tudjuk biztosítani például a magyar felsőoktatás önállóságát, vagy hatalmi eszközök révén sem tudjuk kimozdítani a holtpontról a belső anyaországként emlegetett Székelyföld gazdaságát.
A következő napokban megszámláltatunk. A néhány év múlva esedékes újabb népszámlálási kampány sikerét azonban csak az biztosíthatja, ha e számbavételt vezetőink őszinte számadása követné.
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Hadtestparancsnokság, iskola, Majális utca 23., Szeku
A Szabadság szeptember 14-i számában, A második honfoglalás, avagy Szervátiusz Jenő Hét vezér szobra című írás második, befejező részének vége felé, az egyik bekezdésben Sas Péter ezt írja: „A magyar királyi kolozsvári IX. Honvéd Hadtestparancsnokság egykori épületének »magyaros« díszítőelemeire csak a korabeli fényképek, képeslapok emlékeztetnek. Az épület második világháború utáni sorsában, bizonyára a magyar katonasághoz fűződő előélete is szerepet játszhatott abban, hogy az eredeti, román elképzeléseknek megfelelően nem oktatási célt szolgált. 1948-tól egészen az 1989-es romániai politikai átrendeződésig a hírhedt Securitate helyi központja volt.”
Az épület utóélete azonban nem így alakult. 1943 februárja, a sztálingrádi, majd nyáron az észak-afrikai vereség után, talán az elvakultak körében is földerengett, hogy a nagy náci győzelem bizony hanyatlásnak indult. 1944 tavaszától a helyzet gyorsan változott. Magyarország náci megszállása után a repülőgépek mind sűrűbben zúgtak Kolozsvár fölött. Következett májusban a zsidók embertelen elhurcolása. Azután a magyarországi városok, köztük június 2-án Kolozsvár bombázása. Valamiféle közelgő világvége hangulat kezdett terjengeni. Nyolc és fél éves voltam, de rám is hatottak az események, éreztem a növekvő feszültséget.
Augusztus 23-án Románia átállt a szövetségesek oldalára. Szeptember elején, amikor a magyar csapatok átlépték a második bécsi döntés utáni határt, így Feleken is túljutottak, az arcvonal mondhatni karnyújtásnyira közelítette meg a várost. A Tordai út elején lakó nagyanyámékhoz menet, apámmal együtt szemtanúi voltunk annak, amint a magyar tüzérség Felek felé vonult. Néhány ágyút bivalyok vontattak. Ez bizony nem hernyótalpas vontatású német tüzérség, gondoltam gyermekfejjel.
Rendkívül mozgalmas napok következtek. Reggelente főleg német, Torda felé vonuló harckocsikat, lánctalpas teherkocsikat lehetett látni. Este ugyanezt visszafelé. De napközben is tele volt a belváros mindenféle katonai szállítóeszközzel. A Brassai utca teljes hosszában német hernyótalpas teherkocsik, a Sétatér fái alatt harckocsik vesztegeltek.
A város fölött a magyar és német vadászgépek mellett megjelentek a szovjetek is. Légi harcokban kavarogtak a város fölött. Előfordult, hogy a románok zsákmányolt német gépekről fedélzeti fegyverrel lőtték a belvárost, az utcán közlekedőket. Mire légiriadót fújtak, eltűntek.
Este következett az elsötétítés. Villanygyújtás előtt az ablakokra belülről feketepapíros sötétítőket kellett föltenni, ne szivárogjon ki a fény, teljes sötétségben legyen a város. Szovjet repülőgépek azonban úgynevezett Sztálin-gyertyával, ejtőernyővel ereszkedő vakító fényű, égő magnéziummal világították a várost, és lőtték az utcákon veszteglő katonai járműveket. Magyar és német katonák puskalövésekkel kísérelték meg leszedni a „gyertyákat”, de nem sok sikerrel.
A házunkbeli, május végétől lezárt zsidó imaházat a hadsereg kinyitotta, kiürítette, és gép- és harckocsi-alkatrészeket, kétezer literes üzemanyagtartályt helyeztek el benne. Mi, házbeliek, nem örvendtünk ennek. Meg az ezt követő nagy jövés-menésnek sem. A Torda körül dúló harcokból, főleg esténként, pótalkatrészért teherkocsikon honvédek érkeztek a ház elé. Apám tőlük értesült az egyre súlyosabb helyzetről.
Verőfényes, meleg szeptember volt, akár az idei. Ötvenéves, már nem hadköteles apámat helyben mozgósították, a téglagyári csűrökben, a lőszerraktárban dolgozott. Anyámmal ketten voltunk otthon. A hónap közepén, egy nap, dél tájban, gyorsan erősödő repülőgépzúgásra lettünk figyelmesek. Ez nem volt szokatlan, de most a zúgást hirtelen iszonyú robbanás hangja nyomta el. A ház falai megremegtek. Anyám magához ölelt, s a konyha és a kisebbik szoba közti ajtónyílásba lépett. Körzeti légoltalmi-parancsnokhelyettesként tudta, az ajtónyílás bombázáskor kevésbé veszélyes hely, mert ha a mennyezet le is szakad, az ajtónyílás a küszöbbel fennmarad.
A hatalmas dörrenést még néhány követte, miközben lakásunk, bár falai fél-, sőt helyenként méter vastagok voltak, minden eresztekében recsegett. A támadás oly váratlan volt, hogy a szirénák csak a robbanások után bőgtek fel. Futótűzként terjedt a hír, hogy a Hadtestparancsnokságot bombázták.
Légiaknákkal. Levegőben robbanó bombákkal. Az Árpád út bal oldalán, a 27. szám alatti hatalmas épület falait ez nem rombolta le, az ajtókat, ablakokat azonban a rendkívül erős légnyomás teljesen tönkretette. Valószínűleg a bent tartózkodók közül sokan meghaltak – köztük Szálasi Béla ezredes –, megsebesültek. Az épület előtt az utca megtelt üvegszilánkokkal, fadarabokkal, törmelékkel, mészporral. Az ott veszteglő gépkocsik hasznavehetetlenné váltak. A környékbeli házak valamennyi ablaka kitört. A közeledő világvége-hangulat mind nyomasztóbbá vált. Ehhez a Csak egy nap a világ című film falragaszai, a címmel azonos kezdetű, a zeneboltok hangszórójából is visszhangzó dal ugyancsak hozzájárult. A falakon megjelent kiürítési rendelet szövege – „mindenki meneküljön, jönnek az oroszok, aki marad, Szibériába hurcolják!” – sem a jókedvet, az életörömet fokozta. Hova megyünk, mehetünk? Mi lesz velünk? Ilyen gondolatok kavarogtak bennem. Apám kijelentette, nem megyünk sehova, miért vinnének el az oroszok Szibériába, itt is szükség van emberekre.
Az 1944. október 10-i, éjszakai magyar visszavonulást követő napokban elkezdődött a szabad rablás. Elsősorban a monostori, feleki, szamosfalvi parasztok mindenüvé betörtek, ahova csak lehetett, és mindent elhordtak, amit mozdítani lehetett. Valószínűleg, a Hadtestparancsnokság épülete sem kerülte el figyelmüket. Jóformán bárki bemehetett oda. Két-három évvel később, az épület háta mögött, a Szent István (Rudolf) úton lakó osztálytársammal, hátulról mi is bementünk az elhagyatott épület udvarára.
Senki sem őrizte.
Az épület évekig pusztán állt. 1948-ban a királyságot követő új rendszerben helyreállították, három szakiskolát létesítettek benne. Az év őszén, telén a diákok lelkesen segítettek a gáz bevezetésében [Kovács József közlése]. Az épülettel szemben állva, a bal szárnyban működő magyar tannyelvű fémipari középiskola volt a legnagyobb. Középen az Unirea – a Junász-féle gépgyár, a Magyar Acélárugyár utódjának – magyar és román tannyelvű szakmunkásképző iskolája [Bajusz Jenő és József Mihály közlése], a jobb szárnyban pedig az ugyancsak vegyes tannyelvű villamosipari szakiskola [Kovács József közlése] kapott helyet. Az épület mögötti udvaron, az egykori kocsiszínekben, garázsokban rendezték be a tanműhelyeket, szerelték föl a szükséges gépeket [Kovács József közlése].
1955 nyarán, tanévzárás után, a magyar tannyelvű fémipari középiskolát és a villamos iparit megszüntették, az Unirea szakiskoláját a Monostori út (Mócok útja) és a Bem (Coşbuc) utca sarkán álló épületbe költöztették. Az udvari tanműhelyek gépeit rabokkal gyors ütemben szereltették le és az új iskolába szállították [József Mihály közlése]. Az így kiürített épületet az alagsori cellák építésével, a kihallgató irodák kialakításával a parancsuralmi rendszer politikai rendőrségének, a hírhedt szekuritáténak a székházává alakították. 1989. december végén, a parancsuralmi rendszer bukása után, a szekuritáté megszűnt. 1990 tavaszától a helyében létrehozott hírszerző szolgálat székháza lett.
De hol volt azelőtt ennek az elnyomó intézménynek a székháza?
Melynek elődje a Siguranţa (siguranţă n fn ‘biztonság’), a királyi Románia állambiztonsági rendőrsége volt.
Az 1947. december 30-i úgynevezett népköztársaság kikiáltásával teljessé vált pártállamban az addigi királyi sziguránca helyében létrehozták az úgynevezett népi demokrácia szekuritátéját (securitate n fn ’biztonság’), az állambiztonság védelmére létrehozott politikai rendőrséget. A pártállami parancsuralmi rendszer elnyomó és megtorló gépezetének legfontosabb szervét. Székháza ez időtől az 1950-es évek közepéig a Majális utca 23. (1940-ig 17.) szám alatt volt.
Az eredetileg a Görögtemplom utcába is átnyúló telek 1869-ben Groisz Béla apjának, Groisz Ferdinándnak a tulajdona – akkor Majális utca 5., Görögtemplom utca 4. A most Majális utca 23. szám alatti házat valószínűleg az 1897-ben elhunyt dr. Groisz Béla neves szemorvosnak az örököse vagy örökösei építették. 1914-ben Groisz Jolán bankhivatalnoknak, 1917-ben Vinczenti Károlynénak a tulajdona, 1919 és 1940 között a román katonai körzetparancsnok, 1940 és 1944 között a Magyar Földmívelésügyi Minisztérium Erdélyi Földbirtokpolitikai Főosztályának székháza volt.
A pártállami rendszer nem vesztegette az idejét, a politikai rendőrség „biztonsága” érdekében 1949 tavaszán kitelepítették a szomszédos házak lakóit, ingatlanjaikat elkobozták. Erre a sorsra jutott a 25. szám alatt lakó egyik osztálytársam családja is. Az alagsorban szűk cellákat építettek, s a kihallgatások, vallatások idején ezekben tartották, pontosabban zsúfolták össze a foglyokat. 1952. augusztus 22. és október 16. között magam is három itteni cella „vendégszeretetét” élveztem.
2009 nyarán a Kommunizmus Bűneit Vizsgáló Bizottság ásatásokat végzett az épület alagsorának udvar felőli részén, egy földdel tele helyiségben. Föltételezték, hogy annak idején, az 1940-es évek végén, az 1950-esek elején, mikor ez volt az állambiztonság székháza, itt több letartóztatottat végeztek ki és földeltek el. Az ásatások azonban nem igazolták a föltevést.
Miután a Majális utca (Köztársaság, Republicii) 23. szám alatti épületből a hírhedt szekuritáté az Árpád úti Hadtestparancsnokság épületébe, a három iskola helyébe költözött, a Majális utca 23. számú épület nem maradt üres. Ezt az addig az Erzsébet út 22. szám alatti, egykori Farkas-villában 1949-től működő Pionírház (Úttörőház) foglalta el. Vér helyett ezután oktatás folyt itt. 1990 utáni neve Gyermekpalota.
Asztalos Lajos
Szabadság (Kolozsvár)

Markó Brüsszelben: nehezebb válaszolni az EU-ban a nemzeti identitás problémájára
Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség volt elnöke szerint az Európai Uniónak most, a nemzetközi pénzügyi válság idején sem a gazdasági kihívásokra a legnehezebb válaszolnia, hanem a nemzeti identitásokhoz kapcsolódó problémákra.
Az erdélyi magyar politikus – jelenleg miniszterelnök-helyettes – az Európai Parlament brüsszeli épületében tartott előadást kedden Nemzeti identitások az egyesült Európában címmel, Winkler Gyula és Sógor Csaba (RMDSZ) EP-képviselők szervezésében.
Markó Béla kifejtette: az EU jövője szerinte nem a gazdasági válságra adott válaszoktól függ, hanem a komplex (gazdasági elemeket is tartalmazó) nemzeti identitások egybeillesztésétől.
Egyik lehetséges megoldásként említette az európai identitást olyan mozaiknak tekinteni, amelynek kívülről megvannak a közös azonosítási jegyei, belülről viszont tarkaságot jelent, amelyben minden nemzet és etnikum rendelkezik eszközökkel identitásának megőrzésére.
Hozzátette: jogi és intézményes eszközöket kell teremteni ahhoz, hogy egy ilyen Európa működőképes legyen.
„Tulajdonképpen ma az Európai Unió legfontosabb igazsága továbbra is az, hogy a közös Európában mindannyian kisebbségiek vagyunk, még a legnagyobb országok is” – fogalmazott.
Úgy vélte, „gyenge és túlbürokratizált” egy olyan Európa, amely „fél a nemzeti sajátosságoktól, és mindenkit Prokrusztész-ágyba akar kényszeríteni”. Ez esetben szerinte a soknyelvűség és sokkultúrájúság előbb-utóbb értelmét veszti.
A romániai helyzetről beszélve Markó Béla úgy vélte, a rendszerváltás kezdete óta sok előrelépés történt a kisebbségek javára, különösen az egyéni jogok területén. Beszámolt arról: legnagyobb változás az anyanyelvű oktatás és a magyar nyelv nyilvános használatának terén történt, ma ezt már az alkotmány szavatolja és törvény szabályozza.
A kollektív jogok elfogadtatása és a különböző autonómiaformák kiépítése ugyanakkor még várat magára – fűzte hozzá.
Az előadást követő eszmecserében a magyar képviselők közül Tabajdi Csaba (MSZP) a nyugati országok illúziójának nevezte, hogy „a demokrácia és a jólét önmagában megoldja a nemzetiségi problémákat”. Úgy vélte, a nemzeti identitás ügye „nincs helyén az európai politikai döntéshozók fejében”, nem ismerik fel, hogy a problémák megoldásához kell „a nemzeti identitás karbantartása” is.
A képviselő úgy vélte, Magyarország soros EU-elnökként „óriási lehetőséget hagyott ki”, mert az akkor elfogadott uniós romastratégia kiváló alkalom lett volna, hogy abba olyan alapelveket emeljen be, amelyek a történelmi őshonos kisebbségek számára is érvényesek, mint például az identitáspluralizmus vagy a kollektív jog.
Göncz Kinga (MSZP) „nagyon nagy baj”-nak mondta, hogy az unióban még nem sikerült elérni Románia és Bulgária schengeni övezetbe lépését.
Komoly politikai eredménynek nevezte ugyanakkor, hogy az RMDSZ meg tudta őrizni koalícióképességét jobb és bal oldalra is.
Hangoztatta, hogy a parlamenti képviselet révén a romániai magyarság befolyásolni tudja az országon belüli döntéseket. A kisebbségi jogok biztosítása a demokrácia fokmérője – tette hozzá.
A szlovákiai magyar Mészáros Alajos (MKP) úgy vélte, a határon túli területeken elsősorban a létszámcsökkenés és az asszimiláció problémáját kellene orvosolni.
„Szép dolog arról beszélni, hogy a nemzeti öntudatot és a nemzeti értékeket meg kell tartani, de ha elfogy a nemzet, nehéz lesz ezt megtenni” – fogalmazott.
Markó Béla ezzel kapcsolatban azt jegyezte meg: Romániában is fogyatkozik a magyar közösség, de a fogyásnak csak kisebb része az asszimiláció, nagyobb veszély az elvándorlás.
A szervezők körül Winkler Gyula arra mutatott rá, hogy Európa államaiban nem ugyanabban a fogalomrendszerben értelmezik a nemzet identitást.
Úgy vélte emellett, hogy halmozni is lehet az identitásokat, „lehet valaki jó román és jó magyar egyszerre”.
Sógor Csaba azt hangsúlyozta: annak, hogy milyen a kisebbség helyzete, a kisebbség megelégedettsége a legfontosabb mutatója, nem pedig a régiók szabályozottsága vagy a törvény.
A brüsszeli vitában román képviselők is felszólaltak, akik egyebek között azt hangoztatták, hogy a kisebbségeket segítheti az unió regionális szabályozása, és rájuk is vonatkozik az, hogy a közös európai kötelezettségeket be kell tartani.
Markó Béla ezzel kapcsolatban arra mutatott rá, hogy a regionális szabályozás túlságosan a gazdasági fejlettséggel függ össze, a nemzeti összetételre nincs igazán tekintettel.
Erdély.ma

Súlyosan félretájékoztatták a számlálóbiztosokat több városban
A családtagok bediktálhatják a távollévők adatait
Súlyos félretájékoztatás történt három, a magyar közösség számára kiemelten fontos erdélyi nagyvárosban a Statisztikai Hivatal által tartott számlálóbiztosi képzésen. A www.nepszamlalas.ro szerint az eset súlya alapján a rendszerváltást követő időszak legnagyobb, a nemzetiségi statisztikákat érintő hamisítási kísérletéről beszélhetünk. A múlt héten Maros, Bihar és Kolozs megyében tartott kérdezőbiztosi felkészítéseken tévesen magyarázták el a népszámlálás módszertanát a kérdezőbiztosoknak. Az itt elhangzottakkal ellentétben, ha valaki nincs személyesen jelen a kérdezésnél, a róla nyilatkozó családtag vagy egy háztartásban élő személy bediktálhatja a távollévő nemzetiségét, anyanyelvét és vallási hovatartozását is. Ez abban az esetben is így történik, ha a nem jelenlévő személy más településen vagy akár külföldön tartózkodik. Így például a Magyarországon tartózkodó vagy dolgozó román állampolgárok adatait is közölhetik az otthoniak.
A múlt héten fokozatosan érkeztek a hírek Marosvásárhelyről, Nagyváradról és Kolozsvárról, miszerint a képzéseken a számlálóbiztosokat úgy tájékoztatták a Statisztikai Hivatal részéről akkreditált kiképzők, hogy a nemzetiségről, anyanyelvről és vallásról csak a személyesen jelen lévő személyek nyilatkozhatnak. Eszerint ideiglenesen távol vagy a kérdezés időpontjában nem otthon tartózkodó (pl. munkában, iskolában, az üzletben lévő stb.) családtagjaink nemzetiségéről nem nyilatkozhatunk. Ez az utasítás egyértelműen ellentmond azoknak a módszertani elveknek, amelyeket a népszámlálási bizottság (vagyis a kormány) elfogadott (Népszámlálási személyzet tankönyve 5. és 72. oldal).
A www.nepszamlalas.ro szerkesztői szerint nyilvánvaló, hogy nem egyedi esetről és nem félreértésről, hanem tudatos félretájékoztatásról van szó. A félretájékoztatás több ezer kérdezőbiztost érint, épp azokban a városokban, ahol az etnikai arányoknak a legnagyobb tétjük van. Ezen elvek alkalmazása azt eredményezheti, hogy a lakosság 35–40 százaléka „nem nyilatkozik” a nemzetiségéről. Így a magyarok aránya is ilyen mértékben csökken: Marosvásárhelyen 30, Nagyváradon 18, Kolozsváron 12 százalékra. Ez azért teremt kritikus helyzetet, mert a nyelvi jogok gyakorlásának feltételét képező 20 százalékot a teljes népességből számolják, függetlenül attól, hogy mekkora a nemzetiségükről nem nyilatkozók aránya. Érdemes azt is megjegyezni, hogy 2002-ben összesen 1941 személy (0,008%) volt Romániában, aki nem nyilatkozott a nemzetiségéről.
„Jelenleg még nem tudjuk, hogy történt-e más településeken hasonló jellegű félretájékoztatás. Ha igen, más esetben is veszélybe kerülhet a nemzetiségi statisztikák tisztasága. Kérjük azokat a számlálóbiztosokat, akik hasonló utasítást kaptak, jelezzék a nepszamlalas.ro szerkesztőinek! A magyar lakosság figyelmét arra hívjuk fel, hogy továbbra is vállalják maguk és családtagjaik nemzetiségét, ha pedig ennek rögzítésére nem hajlandó a számlálóbiztos függesszék fel a válaszadást, és ne írják alá a népszámlálási űrlapokat!” – szögezik le közleményükbe a honlap szerkesztői.
Egyértelműek a jogszabályok és az útmutatók
Székely István, az RMDSZ népszámlálási munkacsoportjának vezetője, a Szabadság kérésére, a cenzussal kapcsolatban felröppent, egymásnak ellentmondó információkat tisztázta.
– Mind a népszámlálás kiírásáról szóló kormányhatározat, mind pedig az ehhez kapcsolódó alacsonyabb rendű jogszabályok, illetve a számlálóbiztosoknak kiosztott útmutatók egyértelműen kimondják: elégséges, ha a lekérdezés időpontjában egy családból csak egy személy tartózkodik otthon, ugyanis ez a nagykorú, azaz 18 évesnél idősebb személy bediktálhatja az illető háztartásban élő összes személy adatait. Ő megadhatja a nemzetiséget, anyanyelvet és felekezeti hovatartozást is – hangsúlyozta a szakember.
Hozzátette: fontos megjegyezni, hogy a bentlakásban vagy kintlakásban élő egyetemisták gyakorlatilag hiába képeznek egy háztartást, egymás adatairól nem nyilatkozhatnak, ez csakis a családok esetében alkalmazható, amennyiben nagykorú személy diktál be adatot a számlálóbiztosnak.
A kérdezőbiztosok munkaideje ugyan 8 órától 20 óráig tart, de így sem kereshetik fel a családokat éppen olyankor, amikor mindenki otthon tartózkodik, ezért ésszerű az a megoldás, hogy egy személy nyilatkozhat a lakásban élő összes tagról. – Itt próbáltak meg különböző értelmezéseket bevinni: az állampolgárok nem nyilatkozhatnak közvetlen hozzátartozójuk nemzetiségéről, anyanyelvéről és vallásáról utóbbiak távollétében. Egyrészt a hatóságok fontosnak tartják ezeknek a személyeknek is az összeírását, hogy Románia lakossága valahol 20 millió fölött legyen, másrészt azonban az ő szempontjukból nem jó, ha az illetőknek más nemzetisége van, hiszen ez más vonatkozású problémákat is felvethet – fogalmazott Székely István.
Az RMDSZ népszámlálási munkacsoportjának vezetője megjegyezte: a hatóságokat értesítették az értelmezési rendellenességről, akik viszont félreértésnek minősítették a történteket.
A diákok összeírásának módszertana
A középiskolás diákoknak és az egyetemistáknak a népszámláláson való besorolására egyértelmű módszertant határozott meg az Országos Statisztikai Intézet – közölte lapunk érdeklődésére Kiss Tamás szociológus, aki az RMDSZ népszámlálási kampánycsapatának tagja. Lapunk arra volt kíváncsi, hogy miként sorolja be a statisztikai hivatal azokat a diákokat, akiket otthon és a tanulmányuk helyén is a P (persoane-személyek) és a G (gospodării-háztartás) űrlapra vezetik be a számlálóbiztosok. Az RMDSZ ugyanis arra hívta fel a diákok figyelmét, hogy otthon a szüleik, de ők maguk tanulmányaik helyszínén is diktálják be adataikat az említett két űrlapra, hiszen csak így tartozhatnak az ország állandó lakosságához.
Arra a kérdésünkre, ha egy diák választani akar aközött, hogy például Kolozsvár vagy szülőhelye lakosságának számát gyarapítsa-e, a szociológus leszögezte, hogy nincs lehetőség választásra, mivel a statisztikai hivatal nagyon pontos útmutatást adott a diákok és az egyetemi hallgatók nyilvántartásba vételére.
Megismételte, emiatt nagyon fontos, hogy a diákok személyesen is sort kerítsenek a számlálóbiztossal való találkozásra tanulmányi városukban, hiszen ellenkező esetben előfordulhat, nem szülővárosuk vagy falujuk magyar nemzetiségű lakosaként kerülnek be a végső statisztikába, hanem nem regisztrált nemzetiségű állampolgárként. Ez a lehetőség akkor fordulhat elő, ha a diákok adatait a személyes találkozó elmulasztása híján a bentlakás adminisztrátora diktálja be. Ő ugyanis nem nyilatkozhat a számlálóbiztosnak a diák nemzetiségéről, anyanyelvéről és vallási hovatartozásáról. A statisztikai hivatal azonban végül kiszűri a személyi szám (CNP) alapján a kétszer nyilvántartásban szereplő személyeket, és előfordulhat, hogy az otthoni nyilvántartásból kiveszik a szóban forgó diákot, aki így csak a Kolozsváron rögzített adataival marad a végső statisztikában. Ez a veszély az albérletben lakó diákok esetében is fennáll.
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke tegnap személyesen tájékoztatta Emil Boc miniszterelnököt az erdélyi nagyvárosokban történt félretájékoztatásokról, valamint levélben fordult Traian Igaş belügyminiszterhez és Vergil Voineaguhoz, az Országos Statisztikai Hivatal elnökéhez, akiket szintén tájékoztatott a történtekről. Felhívta a figyelmüket arra, hogy ez az utasítás egyértelműen ellentmond azoknak a módszertani elveknek, amelyeket elfogadott a kormány.
B. T., K. O., P. A. M.
Szabadság (Kolozsvár)

Előre a múltba?
Egy ütemben menetel majd a sokk-kezelésnek alávetett nemzet.
Minden bizonnyal nem csupán én emlékszem élénken rá: 1989 után, a rendszerváltást követő első évtizedben Erdélyben egymást érték azok a konferenciák, előadások, megbeszélések, amelyeken szinte mindig elhangzott a két legfontosabb kulcsszó: decentralizálás és szubszidiarítás.
Minden bizonnyal nem csupán én emlékszem élénken rá: 1989 után, a rendszerváltást követő első évtizedben Erdélyben egymást érték azok a konferenciák, előadások, megbeszélések, amelyeken szinte mindig elhangzott a két legfontosabb kulcsszó: decentralizálás és szubszidiarítás. Vagyis az állam központi feladatainak a lebontása és a különböző problémáknak azokon a helyszíneken való megoldása, ahol keletkeztek.
Minthogy akkor még szinte hetente felröppent a két jelszó, miszerint Romániai útja Európába Budapesten keresztül vezet és a romániai magyar közösség kiváló összekötő kapocs a két ország között, az MDF, az MSZP, a FIDESZ, az SZDSZ Romániában járó pártpolitikusai vagy kormányzati tisztségviselői, különböző magyarországi szakelőadók nem csupán arról beszéltek, hogy az uniós országokban az említett két fogalom biztosítja a közigazgatás hatékonyságát, hanem azt is mindig kihangsúlyozták: voltaképpen a központosítás csökkentése és a helyi problémakezelés teszi lehetővé a demokrácia kiterjesztését, illetve elmélyítését, így válik bárki számára nyitottá a helyi közélet.
Mi értelme annak – ismételgették kellő meggyőző erővel –, hogy központi szinten döntsenek egy-egy megyei kórház igazgatójának a kinevezéséről, vagy ugyanott, a tanügyminisztériumban szögezzék le, hogy egy többfalusi község mely iskoláit kellene fejleszteni vagy sem, hiszen mindezt a helyiek tudják a legjobban. Vagy miért kell a fővárosban eldönteni azt, hogy egy település életében mi a fontosabb: a vízbevezetés, az útjavítás, vagy könnyítések megadása a beruházóknak, illetve milyen gazdasági ágazatokat érdemes helyi szinten előtérbe helyezni?
Mindez roppant logikusan hangzott, és a kételyek csak menetközben, a múló évek során kezdtek megfogalmazódni, a különböző helyi érdekcsoportok kialakulása, a helyi vagy megyei közigazgatással való összefonódásuk, illetve különböző tisztségviselőknek a helyi hatalomba való bebetonozódása során, amelyen nem sokat segített az átláthatóság törvényszabta, kényszerű és éppen ezért könnyen kijátszható megkövetelése.
Mindehhez hozzájárult a hullámzó gazdasági élet is, hiszen akár élénkült, akár lassult, de a közpénzek mindezekben a változásokban majd mindig fontos, olykor meg egyenesen uralkodó szerepet játszottak és mindegyre bebizonyosodott a jól ismert közmondás: az melegedett jobban, aki közelebb ült a tűzhöz. Romániában helyi bárókként kezdték emlegetni azokat, akiket itthon magyarul vagy Magyarországon helyi kiskirályok névvel illetnek, és létezésük jól bizonyítja: a két országban nem csupán a kettős állampolgárság megadása a közös.
De van, ami alapvetően eltér: a jelenlegi magyar kormányzat úgy véli, hogy amiről hosszú éveken át olyan lelkesen beszéltek, azaz a központosítás lebontása és a problémák helyi szintű kezelése becsődölt, ezért megpróbál mindent központosítani: a nyugdíjrendszert, a szociális ellátást, a kizárólag nevelésnek átkeresztelt oktatást, az egészségügyet, visszaveszi adósságaikkal együtt az önkormányzatok megannyi hatáskörét, és úgy gondolja, hogy a nyugati szálakat meggyengítve, keleti szélben és Duna-menti központi parancsszóra a gazdasági-társadalmi élet minden területén egy ütemben menetel majd a sokk-kezelésnek alávetett nemzet.
Románia éppen ellenkezőleg egy másik utat követ: lebontotta és tovább bontogatja az egészségügyet, sőt, amennyiben hinni lehet a jóslatoknak, akkor még az országos egészségbiztosító pénztárt is széthasogatják a magánbiztosítók, az iskolák önkormányzati kezelésbe kerültek, az egyetemek olyannyira önállósodtak, hogy – amint a Marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetem példája mutatja – a szenátusok fütyülnek a törvényre, alakulnak a helyi rendőrségek, a szociális támogatásokat igyekeznek a helyiek nyakába varrni, és erősödnek az Unióval, a NATO-val és a Nemzetközi Valuta Alappal kialakított nyugati szálak.
Úgy tűnik, mintha Magyarország és Románia a közös uniós tagság és a magyar diplomácia által „kegyelmi állapotnak” nevezett szomszédsági viszonyok közepette egymás múltját keresgélné. De sajnos a közös kormányülés, amelyen mindezt szóbahozhatnák, elmarad...
Székedi Ferenc
Új Magyar Szó (Bukarest)

Szent István napja
Magyarország első királyának ünnepét 1824-ben tették hivatalossá. Az Erdélyi Gubernium 2576. számmal közli a fejedelemség minden székével és vallási felekezetével, hogy augusztus 20-án kötelező az ünnep megtartása. Dániel Elek 1824. augusztus 8-án levélben értesíti Miklósvárszék egyházi közösségeit a kötelező ünnepről:
"Az Ő Felsége kegyelmes határozata következéséül az első Magyar király Szent István napjának mint ülő ünnepnek megtartása minden valláson levőnek kötelességévé tétetik. Meghagyatik az uraknak, hogy folyó hónap 20-án reggel 8 órakor Baróton megjelenni és velem együtt az Isteni szolgálatra elmenni, annyival is inkább tartsák kötelességüknek, hogy az ily felséges érzést elő mozdítani főbb kötelességük, s egyébb aránt is ennek elmulasztását terhes felelés alá tudjanak vonattatni. A Tekintetes Királyi Fő Igazgató Tanács által kiadott kegyelmes rendelése szerint. Barót, 8 augusztus 1824, Dániel Elek"
A baróti templomban összegyűltek Miklósvárszék nemesemberei, földbirtokosai, és méltóságteljesen megemlékeztek Szent Istvánról. Mivel ünnepnapokon tiltott volt a munka, dullók jelentették, hogy Miklósvárszéken találtak olyan egyházi felekezeteket, amelyek nem tartották be az ünneppel járó kötelességeket, és a mezőn dolgozni látták a parasztok egy részét, akiknek a papjuk az ünnep betartását nem tette kötelezővé. Háromszéken – eltekintve egyes felekezetek önkényességétől – méltósággal és kegyelettel emlékeztek Szent Istvánra 1824-ben.
Józsa Lajos
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Örömmadár a szívünkben
– Olvasókönyv Pusztakamarásról, a pusztakamarási magyarokról, még pontosabban a pusztakamarási református magyar közösségről – hallottuk H. Szabó Gyulától, a Kriterion Könyvkiadó igazgatójától vasárnap a templomban. Amely nem akármilyen közösség lehetett /lehet, hiszen az egyszerű napszámostól a bárói családig egyenlő/egyenrangú tagjai voltak a gyülekezetnek. Nem akármilyen közösségé; amely örök nyugalmat kínált a 19. századi magyar irodalom óriásának, Kemény Zsigmondnak, és szülőföldje a 20. századi irodalmunk egyik legnagyobb alkotójának, Sütő Andrásnak, aki gyakran ragadta meg az alkalmat, hogy szóljon a szülőföldről, a Mezőségről. – Írásai úgy fogják össze a könyvet, mint a jó minőségű kötőanyag a templomot. Az effajta "olvasókönyv" minden közösségben elkelne.
A kötet első része – Sziget a Holt-tengerben – tartalmazza Székely Ferenc Tájolás térben és időben és Interetnikus kapcsolatok Pusztakamaráson című írásait; Rabocskay László 2005-ös dolgozatát a Történelmi Magazinból: Pusztakamarás és a báró Kemény család, Székely Gergely intelmeit a vegyes házasságról ("Ezt a kutat betömi az idő"); Faragó József két tanulmányát, 1946-ból, illetve 1947-ből – A tánc a mezőségi Pusztakamaráson, Betlehemezők és kántálók Pusztakamaráson –; Sütő András 2005-ös írását a Népújságból (Bertalan-éj a lelkünkön); Szász István Tas családtörténetét – A Szövérdi Szász család Pusztakamaráson, kirajzásuk és szétszórattatásuk; Pusztakamarás református lelkészeinek rövid életrajzait; Páll Gyula lelkész, illetve Ferenczyné Bakos Anna-Mária tiszteletes asszony kamarási emlékezéseit. A második rész két író, Kemény Zsigmond és Sütő András munkássága, személyisége köré szerveződik, Papp Ferenc Báró Kemény Zsigmond című, 1922-ben megjelent monográfiájának részletével, Wass Albert, Kemény János, Nagy Pál, Sütő András, Csoóri Sándor, Márkus Béla írásaival. A harmadik rész Adatok tükre cím alatt tartalmazza Gudenus János Józseftől A Kemény család genealógiáját (A magyarországi főnemesség XX. századi genealógiája című, 1993-as munkából), Pusztakamarás helyneveit Bota Melindától, A kamarási eklézsia leltárát (az 1883-as Névkönyv alapján), Istók Sándor lelkész szövegét a templom felújításáról (eredetije a templomgömbben, 1908 óta), valamint A Pusztakamarás határában 1944 őszén legyilkolt zsidó közösség névsorát, végül pedig Sütő András levélváltását az őt gyermekkorában felkaroló Jenei Sándor egykori kamarási lelkésszel. Gazdag képanyag teszi teljessé az olvasói élményt.
A pusztakamarási templomban vasárnap az ott 1973 és 1982 között szolgált Ferenczy Miklós hirdette az igét, a vendégeket a jelenlegi lelkész, Oroszhegyi Attila köszöntötte. Székely Árpád szívbemarkolóan szavalta el Wass Albert Üzenet haza című költeményét, majd ércesen zengő hangján elénekelte a Magyarok Világhimnuszát, a Halló, magyar! kezdetű dalt. Dr. Pozsony Ferenc egyetemi professzor, a Kriza János Néprajzi Társaság elnöke a Mezőség a néprajzban és az irodalomban témával tartott eszmefuttatásában kiemelte, hogy Pusztakamarás az idő során a Mezőség egyfajta jelképévé vált. Ez a könyv az itt élők önbecsülését is emeli. Nem elég azonban, ha időnként megjelenítik a közbeszédben, hanem konkrét támogatásra is szorul a mindössze 129 lelket számláló gyülekezet. A Kemény Zsigmond és Sütő András kultuszához kapcsolható kulturális turizmus minden bizonnyal jótékonyan befolyásolná a közösség életét is. Ferenczyné Bakos Annamária felolvasta emlékezését, bevezetőjében megjegyezve, hogy a könyv a jelenben íródott, a múltról beszél, de üzenete a jövőnek szól. Demeter József szászrégeni lelkész szerint a Sütő Andrástól hangoztatott sajátosság méltósága immár a megmaradottak önérzete kell hogy legyen, azok méltósága, akik ebben a holt- tengerben őrzik nyelvüket, magyarságukat. Máté István létai lelkész szeretettel beszélt itt töltött háromévi szolgálatáról. A gyülekezet történetét Oroszhegyi Attila foglalta össze. Dr. Szász István Tas családjára, édesapjára emlékezett, aki 56 éven át dolgozott a kamarási birtokon. Kemény Zsigmond sírfeliratát idézve – A fáklya másokért ég, s önmagát emészti el – kiemelte, hogy a Mezőség és Pusztakamarás fáklyája évszáza-dokon át lobogott a magyarságért, önmagát emésztette el; de soha el nem múló hatása ott él a nemzet jelenében, s ha képesek vagyunk hagyományainkat ápolni, akkor jövőjében is. A kötet válogatója, Székely Ferenc a Sütő Andrástól kölcsönzött metaforára, a címben található bánatmadárra utalva így zárta szavait: mindannyiunkban lakozik egy "madár". A bánatmadár romlásunkat siratva a templomra száll –, az örömmadárnak azonban ott a helye a szívünkben. (Templomra szállt bánatmadár – Pusztakamarási magyarok. Összeállította Székely Ferenc. Kriterion Könyvkiadó Kolozsvár, 2011)
Bölöni Domokos
Népújság (Marosvásárhely)

Politikai indokot sejtenek a tévés Bardocz Sándor eltávolítása mögött
Leváltották a Román Televízió (RTV) kolozsvári területi stúdiója magyar szerkesztősége éléről Bardocz Sándort, helyére ideiglenesen Orbán S. Katalint nevezték ki. A regionális stúdió nemzetiségi adásának főszerkesztőjét hétfői hatállyal menesztette az RTV vezetősége, az Orbán kinevezéséről szóló határozat pedig tegnap érkezett meg Kolozsvárra; a döntésekről ma tájékoztatják hivatalosan a magyar szerkesztőséget.
A posztot 2003 óta betöltő Bardocz megerősítette a döntésekről szerzett értesüléseinket, ám mivel a közszolgálati tévé vezetőségétől nem kapott engedélyt, bővebben nem kívánt nyilatkozni. Úgy tudjuk, Bardocz kifogásolja a leváltásáról hozott döntést, amelyet bíróságon kíván megtámadni. Elégedetlenségének oka az, hogy a nemrég lezajlott szakmai minősítésen elégtelen osztályzatot kapott Romeo Couţitól, a regionális stúdió igazgatójától, holott a vezető beosztású tévés munkatársak évente lebonyolított felmérőin korábban mindig jó vagy nagyon jó minősítést szerzett.
Idén egyébként az RTV változtatott a minősítési procedúrán, és a beosztottakat, tevékenységüket egy 50 pontból álló kritériumrendszer alapján mérték fel, de anélkül, hogy az érintettet vizsgáztatnák vagy megkérdeznék. (Értesüléseink szerint az RTV többi regionális stúdiójának vezetői idén még nem estek át hasonló felmérőn). Bardocz megfellebbezte a Couţi által róla kiállított osztályzatot, ám óvását az RTV bukaresti vezetősége elutasította, és azt javasolta a magyar adás főszerkesztőjének, hogy leváltása nyomán vállalja el a 2003 előtt betöltött felelős szerkesztői beosztást. Lapunk értesülései szerint a Donát úti magyar szerkesztőség munkatársainak többsége értetlenül fogadta Bardocz eltávolításának hírét, amely mögött különben sokan politikai indítékot sejtenek.
Úgy tudjuk, az RMDSZ berkeiben egy ideje elégedetlenséget váltott ki, hogy a főszerkesztő a közsszolgálati médiaetika megkövetelte objektív tájékoztatás szellemében a politikai ellentábor képviselőit is meghívta a magyar adásba, amit egyesek úgy értelmeztek, hogy túl nagy teret szentelt az EMNT-nek és az MPP-nek.
Ennek kapcsán Gergely Balázs, az EMNT közép-erdélyi régióelnöke úgy nyilatkozott: ha bebizonyosodik, hogy ez az oka Bardocz leváltásának, akkor mindez „csúnya politikai húzás” lenne azok részéről, akik politikai befolyással bírnak a közszolgálati médiára. „Bardocz Sándor szakmai tevékenységét nem kívánom véleményezni, annyit azonban elmondhatok, hogy a regionális stúdió magyar adása az elmúlt időszakban kielégítően viszonyult a többosztatú erdélyi magyar politikai színtérhez. Remélem, a főszerkesztő leváltásával nem az a cél, hogy megszűnjön az eddigi kiegyensúlyozott műsorpolitika” – szögezte le lapunknak Gergely.
A Krónika információi szerint a magyar szerkesztőség munkatársai közül többen attól tartanak, hogy az új főszerkesztő kinevezésével növekszik az RMDSZ-nek a regionális csatornára gyakorolt befolyása, tekintve, hogy Orbán S. Katalin Sebesi-Karen Attilának, az RTV vezetőtanácsa RMDSZ által delegált tagjának a felesége.
Az ideiglenesen kinevezett főszerkesztő azonban lapunk kérdésére rágalomnak nevezte ezeket a véleményeket, leszögezve: nem azóta dolgozik az újságírói pályán, amióta Sebesi-Karen felesége, továbbá külön kell választani a közszolgálati csatorna központi, illetve a regionális stúdió igazgatótanácsát, valamint az ezekben betöltött tisztségeket. „Mielőtt megkérdezték, hogy elvállalom-e a tisztséget, engem a kolozsvári stúdió vezetősége javasolt főszerkesztőnek, amit a bukaresti testületnek el kellett fogadnia. De én nem azáltal váltam újságíróvá, hogy a férjem milyen tisztséget tölt be valamilyen testületben” – jelentette ki a Krónikának a korábban a Bukaresti Rádiónak és a Duna Tv-nek is dolgozó újságíró. Orbán S. Katalin egyébként korainak tartotta arról beszélni, hogy részt kíván-e venni a tévés főszerkesztői tisztség végleges betöltésére kiírandó versenyvizsgán, terveiről pedig csak azután nyilatkozhat, ha ehhez a belső szabályzat alapján engedélyt kap az RTV vezetőségétől.
A hazai közszolgálati médiában különben nem ez az első eset, amikor házastársak révén „összefonódik” a szakma a politikával. Borbély Melinda, a Marosvásárhelyi Regionális Rádióstúdió kisebbségi adásaiért felelős főszerkesztője Borbély László környezetvédelmi miniszter, az RMDSZ politikai alelnökének felesége, míg Kós Anna, Markó Béla kormányfőhelyettes, a szövetség volt elnökének felesége az RTV bukaresti magyar adásának főmunkatársa.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Nagyváradon pontosított a statisztikai hivatal a népszámlálás kapcsán
Az elmúlt napokban a kérdezőbiztosi oktatásokon súlyos, a magyarság érdekeit sértő félretájékoztatás történt Nagyváradon, Kolozsváron és Marosvásárhelyen. Nagyváradon a megyei statisztikai hivatal igazgatónője írásban jelezte, hogy a félreérthető tájékoztatás pontosították és ígéretet tett hogy még az összeírás megkezdése előtt az érintett számlálóbiztosokat írásban tájékoztatja a helyes módszertanról – közölte kedden az RMDSZ főtitkársága.
A tájékoztatás szerint a Bihar megyei statisztikai hivatal tájékoztatta a nagyváradi lakosságot, hogy amennyiben egy családtag nyilatkozik az éppen hiányzó személyek etnikumáról, anyanyelvéről, vallásáról, akkor ezek beírásra kerülnek a kérdőívbe. Az intézmény azt is elismerte, hogy az első nagyváradi számlálóbiztosi kiképzéseken félreértelmezhetően lett értelmezve az etno-kulturális adatok rögzítése azon személyek esetében, akik nincsenek épp jelen a kérdezéskor.
Az RMDSZ szerint a folyamatot monitorizálni fogják, ellenőrizve, hogy a hiba megígért kijavítása valóban megtörtént-e. Mint írják, Marosvásárhelyen a helyzet rosszabb, noha hivatalos nyilatkozatok állnak rendelkezésünkre félretájékoztatásról, a helyi hatóságok nem ismerik be ezt, a polgármesteri hivatal ugyanakkor folyamatosan támadja a tájékoztató kampányt folytató szervezeteket.
A szervezet felhívja az érintett városok lakosságának figyelmét, hogy a törvényes előírások értelmében nyilatkozhatnak családtagjaink etnikumáról, anyanyelvéről és vallásáról, ha azok nincsenek otthon. Ez az előírás egyaránt vonatkozik a külföldön, vagy az ország más településén tartózkodókra és az éppen dolgozó, iskolában, vagy bevásárláson lévőkre. „Ragaszkodjanak ahhoz, hogy a kérdező családtagjaik nemzetiségét is rögzítse, hisz ez törvényes kötelezettsége! Ha erre nem hajlandó, ne a válaszadó írja alá az űrlapot, hanem jelezze, hogy beszélni kíván a felülvizsgálóval (recenzor sef) és mindenképpen jelentse az esetet a 0800802009-es zöld számon!” - áll a főtitkárság tájékoztatásában. 
Krónika (Kolozsvár)

Rossz lóra tett Orbán: rengeteg szavazatot veszíthet
A határon túli magyarok körében sok helyen már nem Orbán Viktor, hanem Vona Gábor lehet a befutó - vélik szakértők, akik ugyanakkor azt is megjegyzik: az MSZP és az LMP az esélytelenek nyugalmával várhatják a külföldi magyarok által leadott voksok összesítését. A szavazás viszont akár apátiába is fulladhat, pedig a tét nem kicsi: a 200 fős parlamentben akár 8-10 mandátum sorsáról is dönthetnek a határon túl élő magyarok.
Valószínűleg a Fidesz egyik legnépszerűtlenebb döntése lehet az, hogy a határon túliakra is kiterjeszti a szavazati jogot. Az ELTE PPK Pszichológiai Intézete és doktori iskolája kutatócsoportjának reprezentatív kutatása szerint ugyanis a válaszadók négyötöde nem ért egyet az intézkedéssel, 17 százalék igen, és mindössze 3 százalék azoknak az aránya, akinek nincs véleménye minderről.
A politikai kockázatot viszont csak abban az esetben jelentene, ha az egyik választás alkalmával a határon túliak billentenék el a mérleg nyelvét a Fidesz javára - mondta el lapunknak László Róbert a Political Capital választási szakértője. Példaként a 2006-os olasz felsőházi választásokat hozta fel: ott annyira kiélezett volt a verseny, hogy Romano Prodiék csak a határon túli olasz voksoknak köszönhették győzelmüket, a belföldi szavazatok alapján még Berlusconiéknak áll a zászló. Hasonló helyzet alakult ki Romániában is, ahol Basescu 2009-ben a külföldi szavazatok miatt maradt elnök.
László Róbert szerint egy ehhez hasonló esetben kiéleződhet a magyar közösségek közötti viszony. Sokan gondolják úgy, hogy a többség vagy rokon- vagy ellenszenvvel tekint a határon túli magyarokra. A valóság ezzel szemben az, hogy a magyarok jellemzően közömbösek, s félő, hogy ezen csak az változtatna, ha a külföldi magyarok fordítanának meg egy választást.
A politikai kockázatnál nagyobb problémát jelenthet viszont a manipuláció lehetősége. Az eddigi információk szerint ugyanis a határon túliak levélben szavazhatnának, azaz százszázalékosan meg kell majd bíznunk például a szlovák és a román postában - mutatott rá László Róbert, aki szerint az elektronikus szavazás sem volnának ennél jelentősebbek a kockázatai. A kockázat valódi mértékét viszont az dönti majd el, hogy milyen lesz a végleges szabályozás - tette hozzá.
Nyolc-tíz mandátumról dönthetnek a határon túliak
Ha a választójognak valóban nem lesz feltétele a magyarországi bejelentett lakcím, csak a magyar állampolgárság, akkor több millió potenciális szavazó kerül bele a kalapba. Nem kizárólag azokról a határon túli magyarokról van ugyanis szó, akik a könnyített eljárás következtében szerzik meg az állampolgárságot, hanem azokról a milliókról is, akik az elmúlt mintegy száz évben elhagyták Magyarországot, és az ő leszármazottaikról.
Pontos adatok nem állnak rendelkezésre arról, hányan lehetnek Buenos Airestől Sydneyig, akik potenciális szavazókká válhatnak, de az biztos, hogy több milliós nagyságrendről beszélünk. Minden bizonnyal kis hányaduk kíván csak élni szavazójogával, de az eljárásjogi problémák épp abból adódhatnak, hogy a magyar államnak nincs nyilvántartása erről a választói tömegről - áll a Political Capital elemzésében.
László Róbert elmondta, hogy az Európában az a jellemző gyakorlat, hogy csak nagyon keveset számít a határon túliak szavazata, s csak kiélezett helyzetben dönt. Szlovákiában és Csehországban például csak listára szavaznak a választók, az urnákba pedig belekeverik az elenyésző számú külföldi voksokat.
A nagy létszámú határon túli magyarság miatt a hazai voksolás másképp is alakulhat, de feltehetően csak 8-10 mandátum sorsát befolyásolják majd a külföldi voksok a 200 fős parlamentben. Hatvan százalékos részvétel mellett ugyanis 4,5-5 millióan mehetnek el belföldön szavazni. Ezek a választók az egyéni jelöltekre és az országos listára szavazhatnak. A töredékszavazatok az országos listán gyűlnek, így nagyjából a 4,5-5 millió szavazaton kívül még további 2-3 millió voks gyűlik össze az országos listán. Ehhez a mintegy 7 millióhoz jönne hozzá a határon túliak - aktivitástól függő - pár százezres szavazatmennyisége. Országos listán 94 mandátum sorsa dől el, azaz valószínűleg 10 alatt lesz azoknak a mandátumoknak a sorsa, amelyekről a külföldi magyarok döntenek.
Tóth Zoltán választási szakértő korábban arra hívta fel a figyelmet, hogy elfogadhatatlan, miért nem szavazhatnak országos listára és az egyéni jelöltekre is a határon túliak. A Magyarországon élőknek tehát két szavazatuk, a határon túliaknak viszont csak egy szavazatuk lesz - de mégis miért? - vetette fel a szakértő, aki szerint ez sérti a választások egyenlőségére vonatkozó jogi követelményt. (Semjén Zsolt is számtalanszor azt hangoztatta, hogy nincs két állampolgárság, nincs elsőrangú és másodrangú állampolgár. "Egy magyar nemzet van, egy állampolgársággal").
Ki lehet a befutó külföldön?
Sem Romániában, sem Szlovákiában nem készült eddig olyan felmérés, amely a határon túliak pártpreferenciáit vagy az aktivitását vizsgálná. "Valószínűleg Erdélyben és Szlovákiában régiónként eltérő lesz az érdeklődés" - mondta Törzsök Erika szociológus. Szerinte például Székelyföldön nem Orbán Viktor lehet a befutó, hanem Vona Gábor, Közép-Erdélyben és a Partiumban pedig inkább a közöny lesz a meghatározó.
Törzsök Erika arra is rámutatott, hogy a Ceaușescu-rendszerben szocializálódott korosztálynak nem lesz vonzó a levélben bonyolított szavazás. Ha biztosított lenne a névtelenség, többen mennének el a voksolásra, így viszont sokan tarthatnak attól, hogy kiderül, kire szavaztak.
Szlovákiával kapcsolatban Törzsök Erika megjegyezte: a Fidesz tavaly nem várt a kettős állampolgárság ötletével, emiatt viszont kiesett az MKP a parlamentből és bejutott a Ján Slota vezette Szlovák Nemzeti Párt.
"Összességében valószínűleg a Fidesz és a Jobbik osztozkodhat majd a határon túli szavazatokon, a baloldali pártok (MSZP, LMP) az esélytelenek nyugalmával várhatják a szavazást" - fogalmazott a szociológus.
Népszava

Jelen vagyunk a padlástól a pincéig
Miért döntött úgy, hogy nem indul a választáson? Nemrég azt nyilatkozta, hogy „egy tisztségben a személyeknek »egészséges« időközönként cserélődni kell”. Ezt szembeállítva azzal, hogy így egy tapasztalt vezetőtől válik meg az intézmény, biztosan szükség van erre?
Kifelé csak az látszik, hogy a BBTE magyar tagozatvezetőjének munkája hosszabb távú kérdések kezeléséből és protokolláris tennivalókból áll. Ez így részben igaz is, de ezek mellett még rengeteg apró döntés, szervezés, megoldás szükségeltetik, amelyek már komolyan veszélyeztették az oktatói munkámat, szakmai előrehaladásomat. Annak idején a magyar oktatók kérésére egy évre vállaltam ezt a tisztséget, aztán ott maradtam öt évre. Szerintem váltanunk kell egymást, így legalább frissülnek a politikák és a koncepciók is.
Kit szeretne látni a korábbi magyar tagozat vezetőjeként?
Őszintén: legszívesebben olyan oktatótársamat, aki annak a már rég többségi irányzatnak a képviselője, amihez én is tartoztam. De ha véletlenül azok közül kerülne ki az utódom, akik teljesen rossznak, sőt ellenségesnek tekintik az egyetemet, akkor azt a személyt is minden tudásommal segíteni fogom az átadás folyamatában. Ugyanígy, ha abból a szintén kisebbségi körből kerülne ki az utódom, amely már-már ideálisnak tekinti az egyetemen belüli helyzetünket és zseniálisnak annak eddigi „örökös” rektorát, hát azt is segítem, támogatom. A magyar oktatók képviseletének szavazatát elfogadom.
Milyen feladatokat lát majd el a Szövetség oktatási főtitkárhelyettesi pozíciójában, mit tud felhasználni korábbi tapasztalataiból?
A feladatokat ugyan szabadon értelmezhetem, de nagy részüket örököltem, és elődöm, Lakatos András hosszú éveken keresztül kiváló munkát végzett. Három típusú feladat vár rám: az egyik az oktatáspolitikai információ és a tudáskészlet biztosítása a romániai magyar pedagógusoknak. A másik a megoldások kidolgozása a front-pozícióban levő RMDSZ-politikusoknak, súgni, labdákat paszszolni le nekik, hogy aztán ők kapura rúgjanak. A harmadik körben amolyan civil szervezeti feladatok vannak: képzések, tehetséges tanulók támogatása, jutalmazása, helyi gondok kezelése, csángók anyanyelvi oktatása, kapcsolat szakmai szervezetekkel stb.
Korábban azt nyilatkozta, hogy új pozíciójában élni akar a köz- és felsőoktatásban adódó lehetőségekkel. Melyek ezek?
Arra értettem, hogy az elmúlt esztendőkben rám ragadt egy mesterség, a felsőoktatás-menedzsment, az oktatáspolitika. Ezt szeretném felhasználni.
Azt is nyilatkozta, hogy nem érdekli a politikai pálya: ehhez mennyire tudja tartani magát az RMDSZ új szakpolitikusaként?
Amikor kiszivárgott, hogy mire kérnek fel, kollégák vontak félre, hívtak meg kávéra, és kérleltek: „Tivadar, ne bolondulj meg, ne menj Bukarestbe a politikusok közé!” Olyan értelemben nem érdekel a politikai pálya, hogy sem helyi, sem országos szinten nem akarok a pártpolitikai életben részt venni, nem tudom elképzelni magam képviselőként vagy szenátorként, általában bukaresti lakosként. Ezt a megbízatásomat szakpolitikai jellegűnek tekintem, az RMDSZ is így tesz; az első megbeszélésen Kelemen Hunor elnökkel, akivel diákkorunktól ismerjük egymást, mondtam is, hogy meglepő a felkérés, mivel magam soha nem „aktiváltam” a Szövetségben, a tagja sem voltam. Azt mondták: nem baj.
A BBTE-n egyre több magyar kar működik, bővül a Sapientia és a Partiumi Keresztény Egyetem is. Az érettségin viszont a diákok fele megbukott, ők nem felvételizhetnek idén. Mennyiben érzi ezt meg az erdélyi magyar felsőoktatás, illetve a teljes romániai egyetemi rendszer?
Az egyetemen egyelőre önállósuló magyar intézetek működnek, de ezek újak, és a következő években dől el, hogy ez marad a jó megoldás az önállósodásra, vagy tovább kell lépni. Az új rendszer sok problémát, csapdát rejthet magában, számos gondunkat nem oldja meg, számos igényünket továbbra sem elégíti ki. Az idei érettségi, ha jobban megszűrte az egyetemre igyekvő fiatalokat, talán inkább hasznára van a felsőoktatásnak, mint kárára. A létszám csökken, de egyelőre az egyetemi tanulmányokat félbeszakítók száma nőtt meg. Ennek részben gazdasági okai vannak, de részben az, hogy az elmúlt években emeltük a követelményeket.
Van képük arról, hogy az erdélyi magyar érettségizettek közül mennyien folytatják a tanulmányaikat külföldön, elsősorban Magyarországon? Itthon melyek ma a leginkább divatos szakok? A külföldön tanulás elég kismértékű, és az a tömeges magyarországi egyetemre járás, ami a kilencvenes évekre volt jellemző, ma már nincs. Itthon főleg a humán szakok divatosak most, de remélem, hogy közel van a reál szakok újrafelfedezése. Arra gondolok, hogy kereslet lesz ezeken a területeken a képzett szakemberek iránt, sőt idővel hiány lesz belőlük. Több európai országban megfigyelték és tanulmányozták az oktatáskutatók azt, hogy az egyes értelmiségi szakmák iránti érdeklődés ciklikus, nem egyenletes. Hazai viszonylatban például a mérnöki szakmák iránt elveszett az érdeklődés a posztkommunista ipari csőd közepette a kilencvenes években, aztán később megteltek a műszaki egyetemek, jelenleg pedig közepes érdeklődés jellemző.
Nemrég megjelent egy rangsor a hazai egyetemekről, s ezen a BBTE a második helyen szerepel. Mennyire mutatnak valós képet ezek a listák, illetve ehhez a helyezéshez mennyit „tett hozzá” a magyar tagozat?
A magyar tagozat a maga méretén, arányán felül tett ehhez hozzá, és ezt nem én mondom, hanem az a román kolléganő mondta, aki ezzel a témával foglalkozott. Elsősorban a találmányok és publikációk terén emelkedett ki a magyar tagozat, jók a nyugati kapcsolataink, jól integrálódunk az összmagyar egyetemi oktatásba, a diákjaink díjakat nyernek az összmagyar szakmai versenyeken: elsősorban a közgazdászok, a szociológusok, a matematikusok. Biológusaink, fizikusaink, geológusaink a Nature-ben publikálnak.
1997–2007 között nőtt a magyar diákok aránya a BBTE-n. Folytatódik-e ez a fejlődés, egyáltalán minek köszönhető ez, hogyan eszközölték ki?
Az egész egyetem létszáma növekedett, ebben a folyamatban csak afelett őrködtünk, hogy a magyar rész legalább olyan ritmusban bővüljön, ha nem kiemelten. Ez sikerült. A kedvező folyamatokat Szilágyi Pál rektorhelyettes, elődöm – és e tisztségben egyedüli példaképem – csapata indította el a kilencvenes évek végén. Az intézmény minden olyan részlegében, ahol oktatásszervezés folyik, a helyek, erőforrások elosztása, vállaltunk szervezői munkát. Jelen vagyunk a padlástól a pincéig, a kapusfülkétől a tűzoltószekrényig, ha már ennyire ragaszkodtak hozzánk egy közös egyetemen, de sokáig dilemma volt, hogy a mindenkori magyartagozat-vezető rektorhelyettes és munkatársai mennyi menedzsmentet vállaljanak át a közösből a magyar ügyek kezelése mellett. Érdekcsoportként léptünk fel az egyetemen, mint ahogy minden intézet, fakultás úgy lép fel.
Ön szerint milyen a romániai magyar felsőoktatás minősége? Miben van túlkínálat, mi az, ami hiányzik? A BBTE versenyképes, ezt a magyarországi szakmai versenyeken helytálló diákjaink teljesítménye is mutatja. Önmagában nem volna rossz a tanárképzésünk sem, mert a szakoktatók jók, de a tanárképző rendszer egésze katasztrofális.
Ha katasztrofális, akkor orvoslást igényel. Mire volna szükség?
Erről hosszan lehetne beszélni. A tanárképzés ma már sajnos pár darab „pedagógiai” tantárgyra szorítkozik. Megrémültem, amikor a tisztségem elején jelentették nekem, hogy előfordulhat az, hogy egy diák csak egyetlen órán tud tanítást gyakorolni valamelyik iskolában, mert nincs elég lehetőség ehhez. A kolozsvári magyar iskolák igazgatói pedig jelezték nekem, hogy fennakadást okoz a sok gyakorlatozó egyetemista fogadása, a szülők zúgolódnak, hogy a gyerekeiken kísérleteznek. Mennyire veszi figyelembe a rommagyar felsőoktatás a munkaerőpiac követelményeit? Létezik egyáltalán kapcsolat a munkaadók világával, ismeretesek felmérések, kutatások ezen a téren?
Felmérések vannak, a munkaerőpiacot jól ismerik a közgazdász vagy akár szociológus kollégák, de az egyetemi képzés vagy állampolitikailag diktált, vagy pedig – szintén a káros állampolitikák miatt – kényszerpályákon mozog, ahol nem mindig tudja pontosan követni a munkaerő-piaci realitásokat.
Mit eredményezhet a kettős állampolgárság, a könnyített honosítás? Nem tart attól, hogy több fiatal folytatja tanulmányait magyar állampolgárként Magyarországon?
Nem. Az eddigi tapasztalatok alapján milyen mértékben tekinthető hasznosnak a bolognai rendszer?
Ezt a rendszert rosszul alkalmazták, a kivénülő, érdekeiket féltő professzorok hada elsősorban azt nézte, hogy személyesen nehogy pozíciókat veszítsen. Jött egy fiatal miniszter, aki ezt jól felismerte, elszántan foglalkozik is a problémákkal, de alig dolgozott az oktatásban, ötletszegény és kapkodó, tehát sok jót nem várhatunk a jövőben sem.
Mi az oka annak, hogy immár három hónapja nem írt bejegyzést a blogjára?
Amikor szabadidőm volt, inkább a nyarat élveztem és a természetet kerestem a feleségemmel, a barátaimmal. Ősztől talán újra írni fogok.
Erdélyi Riport (Nagyvárad)

Az OGY Nemzeti összetartozás bizottságának ülése Nagyszalontán
A romániai magyar pártok összefogását sürgette a magyar Országgyűlés Nemzeti összetartozás bizottságának (NÖB) elnöke szerdán a testület nagyszalontai (Salonta) kihelyezett ülésén.
Potápi Árpád János (Fidesz) a bizottság üzenetét megfogalmazva kijelentette: a 24. órában vannak az erdélyi magyar pártok, hogy összefogjanak a jövő évi romániai választásokon való eredményes szereplésük érdekében. A bizottság elnöke a labdarúgó nemzeti tizenegy példáját említette, mondván: tagjai különböző csapatokban év közben egymás ellen játszanak, de a fontos, nemzetközi mérkőzéseken csak együtt lehetnek sikeresek.
A bizottság az első erdélyi kihelyezett ülésén a romániai magyar politikai pártok partiumi vonatkozású beszámolóit, a történelmi egyházak, helyi önkormányzatok és helyi civil szervezetek tájékoztatóit hallgatta meg.
Török László, Nagyszalonta polgármestere elmondta, hogy városukban egy hónapja adtak át önálló intézményként magyar állami iskolát, Szilágyi Mátyás kolozsvári főkonzul pedig a zökkenőmentes honosítási folyamatról tájékoztatta a képviselőket.
Szabó Ödön, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke előzőleg kijelentette: aki a Partiumban megosztja a magyarságot, az a románokat támogatja. A politikus adatokat ismertetett, melyek szerint a legutóbbi önkormányzati választásokon azért veszített fontos képviselői helyeket az erdélyi magyarság, mert pártjai egymás ellen indítottak jelölteket.
Zatykó Gyula, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) partiumi szervezetének megbízott elnöke szerint ők csak a nemzetben gondolkodókkal tudnak együttműködni, "besúgókkal, nemzetárulókkal (...) nem". A politikus szerint ki kell vívni az autonómiát.
Kozma Csaba, a Magyar Polgári Párt (MPP) Bihar megyei elnöke felszólította a magyar pártokat, tegyék félre "vélt és valós sérelmeiket", nyújtsanak békejobbot egymásnak, s küzdjenek a magyarság jogaiért, megmaradásáért. "Erdélyben eddig nem az összefogásra volt példa" - jegyezte meg.
Az egyházak jelen levő képviselői "az emberi gyarlóság határain való túllépésre" szólítottak fel, megállapítva: "egy út van: vagy közösen megmaradunk, vagy egyenként pusztulunk el".
"Nem mindig az a nemzetben gondolkodó, aki harsogja a nemzetben gondolkodás elvét" - fogalmazott Csűry István Királyhágómelléki református püspök, aki integrációra szólította fel a helyi politikai erőket.
A jelen levő önkormányzati vezetők településeik magyarságának helyzetéről, az oktatási fejlesztésekről tájékoztatták a képviselőket.
Kalmár Ferenc András (Fidesz) felszólalásában hiányolta az erdélyi magyar pártok alázatát egymás és a nemzet iránt. Javasolta, hogy a nemzet érdekében egymás között mihamarabb oldják fel az ellentéteket.
Hoppál Péter (Fidesz) kijelentette: az anyaországnak ide kell jönnie tanulni, ugyanakkor nem jó metodika, hogy idejöjjön és ítéletet mondjon a belső problémák fölött. "Meg kell találniuk a konszenzus módját és az együttműködés kereteit" - tette hozzá.
Révész Máriusz (Fidesz) elhibázott hozzáállásnak nevezte a bizottság előtt elhangzottakat, megítélése szerint a Nemzeti Összetartozás Bizottsága előtt "ami összeköt bennünket, azt kellett volna hangsúlyozni".
Szili Katalin (független), a bizottság alelnöke viszont a bizalom jeleként értékelte, hogy erdélyi magyar pártok képviselői őszintén beszéltek. "A nemzet egy nagy család, ahol megosztjuk a problémáinkat" - mondta, hozzátéve: bizottságuknak is az a feladata, hogy az összetartozást segítse elő.
Kovács Ferenc (Fidesz), a bizottság alelnöke munkaértekezletnek nevezte a találkozót, ahol feltérképezik "hogyan állunk, s mit tudunk tenni".
Szávay István (Jobbik) a közös felelősségre hívta fel a figyelmet, s a szerbiai kárpótlással kapcsolatos hétfői parlamenti szavazásra utalva megjegyezte: "a nemzeti kormány és a nemzeti ellenzék a nemzeti célok többségében egyetért".
Kőszegi Zoltán (Fidesz) fontosnak nevezte az erdélyi pártok felvetéseit, mert szerinte nekik is tudniuk kell az ottani konfliktusokról. A képviselő - mint mondta - erős Magyarországot szeretne látni Európa térképén.
A magyar képviselők után ismét szót kért Szabó Ödön, az RMDSZ bihari ügyvezető elnöke, s kijelentette: elvárják, hogy az anyaország "gyerekeiként" kezelje a határon túli magyarokat. Ezzel összefüggésben megjegyezte: "ha a határon túl nem a szeretetet erősítik, hanem az egyiknek zsebpénzt adnak, hogy az a másikkal harcoljon, az nem segítség". A politikus szerint nem minden jó Romániában, ami Magyarországon jó. Magyarázatként hozzátette: ha a román kormány olyan intézkedéseket hozna, mint a magyar, s erősítené a prefektúrákat, vagy államosítaná az iskolákat, "mi ki kellene vonuljunk az utcára". "A magyar receptek nem mindig érvényesek a határon túl" - tette hozzá Szabó Ödön.
Potápi Árpád János erre megjegyezte, hogy "a magyar receptet nem kívánják exportálni".
A NÖB fideszes elnöke szerint az erdélyi magyar pártok már úgy széthúznak, hogy azt ők exportálják Magyarországra és nem fordítva.
A 2012-es romániai választásokra utalva megismételte: az utolsó pillanatban vannak a magyar pártok, hogy összefogjanak.
Ha ez nem valósul meg, a magyar pártoknak esélyük sincs a választásokon - tette hozzá a politikus.
A kihelyezett bizottsági ülés résztvevői a tanácskozást követően megkoszorúzták Arany János és Kossuth Lajos nagyszalontai szobrát, majd Nagyváradon találkoztak Tempfli József nyugalmazott római katolikus megyés püspökkel.
MTI

Félrevezető szórólapok (Nem az MPP székelykedik)
Szinte megszokottá vált, minden jelentősebb esemény előestéjén félrevezető, diverziós szórólapok lepik el Sepsiszentgyörgyöt.
Nem történt ez másképp a népszámlálás kezdetét megelőző napon sem, több sepsiszentgyörgyi postaládában jelent meg (szerkesztőségünkbe Antal Árpád polgármester juttatta el) az MPP magyarság vállalására buzdító szórólapjának mintájára egy képeslap, amely arra biztatja a polgárokat, vallják magukat székelynek: "Vállald nemzeted az októberi népszámláláson! Mindig székelyek voltunk! Székelyeket Székelyföldnek!" "Nem ez az MPP üzenete, mi végig következetesen arra biztattuk az embereket, vallják magukat magyarnak a népszámláláson. Egyértelműen diverzióról van szó, valakik a magyarság megosztását akarják elérni, és bármilyen eszközt bevetnek" – fogalmazott Kulcsár-Terza József, az MPP megyei elnöke. Nem kizárt, a következő napokban más próbálkozások is lesznek – figyelmeztetett, de azt is leszögezte, nem szabad engednünk, hogy ez a megosztási kísérlet sikeres legyen. Az MPP elnöke kijelentette, a mai nap folyamán feljelentést tesz a rendőrségen a pártja nevével visszaélő szórólapok miatt.(-kas)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

„Befagyasztják” az oktatást a Kölcseyben?
Elégedetlenkednek a szatmárnémeti Kölcsey Ferenc Főgimnázium diákjai és a szülők az iskolában uralkodó állapotok miatt: a gyerekek egy csoportja tegnap tiltakozó akciót akart szervezni, a szülők egy része pedig azt fontolgatja, hogy nem engedi iskolába a gyerekét, ha nem oldják meg a fűtésszolgáltatást.
Amint arról már beszámoltunk, a Kölcsey idén ismét új épületbe költözött, ahol jelentős felújítási munkálatokat eszközöltek, azonban arra, hogy a fűtőrendszer működésképtelen, csak szeptemberben jöttek rá, így a tanév kezdete óta fűtetlen osztályokban zajlik az oktatás.
Tegnap forró teát osztogattak a tanulóknak, akik közül sokan dideregtek, mivel csakis azokban az osztálytermekben volt elfogadható a hőmérséklet, amelyek ablakain besütött a nap. A Facebook közösségi portálon kedden egy flashmobra vonatkozó felhívás is megjelent, melynek szerzői arra szólították fel a diákságot, hogy szerdán 14 órakor az iskola előtt tartsanak a magasba egy-egy papírlapot „Gábor és Gyuszi, mikor jösztök fűteni?” felirattal, mely Kereskényi Gábor oktatási ügyekkel megbízott alpolgármesternek, illetve Ilyés Gyula polgármesternek szólt volna.
A megmozdulás azonban elmaradt, az egyik, neve elhallgatását kérő diák véleménye szerint azért, mert nyomást gyakoroltak rájuk. A tanuló szerint más terveik is voltak, korábban például még 400 kölcseys hajlandó lett volna a polgármesteri hivatal előtt tüntetni, azonban a péntekre szervezett megmozdulás is elmarad, szintén az ellenkampány miatt, melyet a KÖFEDISZ-en, az iskola diákszövetségén keresztül folytattak. „Nem az iskola vezetősége áll a dolog mögött, a fenyegetések fennebbről jöttek, azt mondták, gondjaink lesznek, ha nyilvánosan elégedetlenkedünk” – fejtette ki a Krónika érdeklődésére a tanuló. Boér Botond, akinek két gyereke jár a Kölcseybe, érdeklődésünkre elmondta: Kereskényi Gábor hibájának tartja a kialakult helyzetet, de azt sem zárja ki, hogy szándékos mulasztásról van szó.
Hozzátette: ha annyira hideg lesz, hogy veszélyeztetve látja a gyerekei egészségét, nem engedi őket iskolába, és ezzel az elhatározással nincs egyedül. Boér szerint nyilvánvalónak kellett volna lennie, hogy nagy baj lesz a fűtéssel, mivel a fűtőtestekről le voltak vágva a vezetékek. Ilyés Gyula szintén az alpolgármestert hibáztatja, mivel állítása szerint már nyár elején észre kellett volna vennie, hogy nem lehet fűteni az iskolában. Most pedig késő, bár a szatmári honatyáknak sikerült pénzt szerezniük, mivel Ilyés szerint a kötelező közbeszerzési eljárás legalább két hónapot vesz igénybe. Kereskényi Gábort tegnap nem sikerült elérnünk telefonon. Az alpolgármester korábban azt nyilatkozta lapunknak, hogy hamarosan alternatív megoldást találnak az osztálytermek melegítésére, hogy legyen valamiféle fűtés év végéig, ameddig elkészülhetnek a munkálatokkal.
Babos Krisztina
Krónika (Kolozsvár)

Széthúzást „exportálnak” az erdélyi magyar pártok
A romániai magyar pártok összefogását sürgette a magyar Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottságának (NÖB) elnöke tegnap, a bizottság nagyszalontai kihelyezett ülésén.
Potápi Árpád János (Fidesz-KDNP) a bizottság üzenetét megfogalmazva kijelentette: a 24. órában vannak az erdélyi magyar pártok, hogy összefogjanak a jövő évi választásokon való eredményes szereplésük érdekében. A bizottság elnöke a labdarúgó nemzeti 11 példáját említette, mondván: tagjai különböző csapatokban, évközben egymás ellen játszanak, de fontos, nemzetközi mérkőzéseken csak együtt lehetnek sikeresek.
A testület első erdélyi kihelyezett ülésén a romániai magyar politikai pártok partiumi vonatkozású beszámolóit, a történelmi egyházak, a helyi önkormányzatok és civil szervezetek tájékoztatóit hallgatja meg.
Az Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottságának (NÖB) fideszes elnöke szerint az erdélyi magyar pártok már úgy széthúznak, hogy ezt a széthúzást ők exportálják Magyarországra, és nem fordítva.
Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke előzőleg kijelentette: aki a Partiumban megosztja a magyarságot, az a románokat támogatja.
Zatykó Gyula, az EMNT partiumi szervezetének megbízott elnöke szerint ők csak a nemzetben gondolkodókkal tudnak együttműködni, „besúgókkal, nemzetárulókkal nem”.
Kozma Csaba, a Magyar Polgári Párt (MPP) Bihar megyei elnöke felszólította az erdélyi magyar pártokat, hogy tegyék félre „vélt és valós sérelmeiket”, nyújtsanak békejobbot egymásnak, és küzdjenek a magyarság jogaiért, megmaradásáért.
Az egyházak jelen levő képviselői „az emberi gyarlóság határain való túllépésre” szólítottak fel, megállapítva: „egy út van: vagy közösen megmaradunk, vagy egyenként pusztulunk el”.
Révész Máriusz (Fidesz) elhibázott hozzáállásnak nevezte az ülésen elhangzottakat, Szili Katalin (független), a bizottság alelnöke viszont a bizalom jeleként értékelte az erdélyi magyar pártok közötti nyílt beszédet.
Szabadság (Kolozsvár)

Nemzetiségi kérdés az államszocializmus korában
Nagyvárad – Szerda este az Ady Endre Középiskola dísztermében folytatódott az RMDSZ Bihar megyei szervezete által indított Szacsvay Akadémia történelmi modulja. Ezúttal Bárdi Nándor, a Magyar Tudományos Akadémia Etnikai-nemzetiségi Kisebbségkutató Intézetének munkatársa tartott előadást.
Előadása kezdetén Bárdi Nándor leszögezte: nem kivánja részletesen ismertetni a történéseket, és azt is el szeretné kerülni, hogy a 2004 decemberi népszavazás, vagyis a megbántott és megsértett emberek fókuszán keresztül beszéljen a magyar kisebbségek problémáiról. Bár expozéjának fő témája a nemzetiségi kérdés volt az államszocializmus korában, a tisztánlátás végett a meghívott a Horthy-korszakról és az 1989-es rendszerváltozás utáni korszakról is beszélt. Arra hívta fel a figyelmet, hogy a két világháború között két tényezőre koncentrált a magyarországi kormányzat: az erdélyi magyarok pozicióinak a megerősítésére annak érdekében, hogy megfelelő helyzetben ezt ki lehessen használni (a keleti akció), illetve az egység megőrzésére (támogatta az országos magyar pártot és a szellemi progresszió integrációját). A II. világháború alatti magyar világ tulajdonképpen a Horthy-rendszer vizsgájának bizonyult abból a szempontból, hogy miként tudja integrálni a közösségeket és kezelni a nemzetiségi kérdést.
A második világháború utáni kormányok politikáját három szempont- kisebbségvédelem, támogatáspolitika és magyar-magyar viszony- alapján vizsgálta Bárdi Nándor. Véleménye szerint 1944-1947 között a békeelőkészítés zajlott, melyet az eszköztelenség koraként lehet jellemezni. Ebben az időszakban a kisebbségben élő magyarokat attrocitások érik (Kárpátalja: 1944 novemberében malenkij robot, 20-40 ezer férfi munkatáborba hurcolása, Délvidék: 1944 októbere és 1945 februárja között 20 ezer kivégzés, 6 ezren munkatáborokban pusztulnak el, Észak-Erdély: 1944 szeptembere- Maniu gárdistái, 50 magyar kivégzése + internálások, Csehszlovákia: 1945 április- Benes dekrétumok). A korszak egyetlen eredménye, hogy sikerült megakadályozni a felföldi magyarok teljes kitelepítését.
Elhallgatás
1948-1956 az automatizmus és az elhallgatás kora. Bár úgy tűnik, hogy nem történt semmi, mert leereszkedett a vasfüggöny és megszűnt a szocialista országok közti közlekedés, azért Rákosi és Gerő időnként bekérették a nagyköveteket és figyelték a határon túliak ügyeit, de nem szóltak bele. Romániában 1948 után megszünt a jogállam és a magántulajdon, az egyházak szerepe leértékelődött és egydimenzióssá váltak a nemzetiségi játszmák. Fontos változás, hogy megszünt az önálló kisebbségpolitika és a kishatárforgalom. A kedélyeket a sajtóbeviteli affér is borzolta, a román-magyar hivatalos viszonyra inkább a bizalmatlanság jellemezte.
1956-1964/68 a lemondás és az elhallgatás időszaka. 1956-ban nyilvánvalóvá vált a magyar kulturális közösség összetartó ereje, mely később a Kossuth Rádiónak köszönhetően érvényesül. A kommunista támogatást viszonozandó Kádár 1958 februárjában látogatást tett Romániában, melyben kihangsúlyozta, hogy a magyar kisebbség helyzete Románia belügye, és Magyarországnak nincs területi követelése. Beszédes, hogy Kádár 1964-ben kijelenti: „Öt szomszédunk van, mind az ötnél van valami tőlünk, s az öt közül négy szocialista ország. A véleményem az, hogy végül is a kommunizmus eszméje győzni fog és ez meg fogja oldani a népek kérdéseit, a nemzeti fejlődés problémáit, a határvitáikat”.
Mint ismeretes, a hatvanas években Románia különutas politikát folytatott, ugyanakkor pedig, míg a környező szocialista országokban megjelenik a nemzeti legitimáció, Magyarországon más a helyzet. 1968-1972 között szervilis külpolitikát folytatott a belpolitikai reformok végigvitele érdekében. Jellemző a plebejus nemzetfogalom beépítése (legfőbb érték az életszínvonal növelése és a politikai feszültségek kezelése) a nemzeti függetlenség hangsúlyozásával szemben, valamint a nemzetiségek híd szerepének, illetve a kettős kötödés fogalmának képviselete a marxista-leninista, internacionalista nemzetiségi politikán belül, és a zsidókérdés, a cigánykérdés, illetve a diaszpóra kérdése nem tematizálható.
Nyomásgyakorló csoportok
1977, a Nagyvárad-Debrecen talákozó után elhidegül a Kádár- Ceaușescu viszony. 1985-ben nyomásgyakorló csoportok jelentek meg, az MSZMP KB külügyi osztályának néhány tagja (Szűrös Mátyás, Tabajdi Csaba és Szokai Imre) a kulturális nemzetfelfogás érvényesítését és a magyar külpolitika szakosodását indítványozta (a nemzetiségi kérdés nem belügy), illetve a szocializmus eltérő, szemben álló modelljében gondolkodtak. A népi írók azt hangoztatják, hogy a nemzetiségi ügy demográfiai és kulturális kérdés, a demokratikus ellenzék pedig mint emberjogi kérdést kezelte a kisebbségben élő problémáját.
A NÉPSZAVAZÁS UTÁN
Bárdi Nándor szerint 2004 decembere után a magyarországi belpolitika csapdahelyzetbe került, ami a kisebbségpolitikát illeti, és a pártok közti viták zajlanak erről. Arra hívta fel a figyelmet: bár a választások és a közvélemény kutatások azt mutatják, hogy a Jobbik beágyazottsága Kelet-Magyarországon a legerősebb, mégis az ott élők utasítják el leginkább a kettős állampolgárságot, mert versenytársat látnak az erdélyi magyarokban. A meghívott úgy fogalmazott: „önök tévednek, ha azt gondolják, hogy bárkit is érdekel Budapesten, hogy mi történik itt Erdélyben. A mostani kormányzat kisebbségi politikájának négy alappillére: a Magyarság Háza, a trianoni emléknap, a kettős állampolgárság és az utaztatás is a magyarországi belpolitikának szól, és része az identitáspolitikai válságnak.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro