"Elkészült az Amnesty International nemzetközi emberjogi szervezet 2002-es évre szóló jelentése, amelynek meglehetősen terjedelmes a Romániáról szóló része. A szervezet elsősorban a román rendőrök erőszakos beavatkozási módszereit, az elítéltekkel szembeni rossz bánásmódot, valamint a szabad véleménynyilvánítás korlátozását kifogásolja. A jelentés szerint a múlt évben több esetben is előfordult, hogy a rendőrök kínozták foglyaikat. "Legalább hat személy gyanús körülmények között vesztette életét a fogdákban. A rendőrök olyan körülmények között is használták a fegyverüket, amelyeket a nemzetközi joggyakorlat tilt. Áldozataik többsége roma etnikumú volt" - áll a jelentésben. Az Amnesty International szerint a rendőrök a kiskorúakkal sem bántak szelídebben. Sok esetben szüleik vagy gyámjaik hiányában hallgatták ki őket. "Az áldozatok csak igen kis számú esetben panaszolták be a velük erőszakoskodó rendőröket" - említi meg az emberjogi szervezet dokumentuma. Az Amnesty International megállapította, hogy a rendőri erőszaknak, a kínzásnak leggyakrabban a cigányok esnek áldozatul. A jelentés szerint a karhatalmi szervek képviselői sokszor rasszista tartalmú kijelentésekkel szidalmazzák a romákat.Az emberjogi szervezet méltányolja viszont, hogy Románia igyekszik a nemzetközi joggyakorlathoz igazítani az emberi jogokra vonatkozó törvényeit, többek között a Btk. módosításával. "Kár azonban, hogy ez az elkésett módosítás sem száműzte végképp a szabad véleménynyilvánítás jogainak bizonyos korlátozásait" - szól a Londonban közzétett jelentés. /Cs. P. T.: Rasszista rendőrök. Elkészült az Amnesty International jelentése. = Krónika (Kolozsvár), máj. 29./"

"Marosvásárhelyen máj. 25-én, vasárnap a Nagy-Románia Pártot a parlamentben képviselő Dumitru Pop szenátor és Adrian Moisoiu képviselő valósággal megrohamozta a marosvásárhelyi prefektúra épületét, ahol az előcsarnokban található a hajdani tornyos városházát építtető dr. Bernády György polgármestert ábrázoló dombormű. Amióta korában már levették az emlékművet, azóta szigorúan őrzik a polgárőrök az épületet. A "nagy-romániás" honatyák azt mondták az őröknek: azért jöttek, mert Ovidiu Natea prefektus nem képes eleget tenni kérésüknek, hogy levegye a "gyalázatos" domborművet. Mivel most akciójuk nem volt sikeres, azt ígérték, a Marosvásárhelyt környező falvakból gyűjtenek embereket, hogy többen legyenek majd legközelebb, mint a rendfenntartók. (Remember fekete március...) Folytatás tehát következhet. /Nagy-romániás" anarchia. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 29./"

"Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Kezdeményező Testülete Sepsiszentgyörgyön megrendezésre kerülő munkaülésén dönti el, hogy milyen stratégiát dolgoz ki a Magyar Nemzeti Tanács megválasztására, jelentette ki máj. 30-i sajtótájékoztatón Toró T. Tibor, a kezdeményező csoport ügyvezető elnöke. A 31 tagú testület zárt ajtók mögött arról is tárgyal, hogy a Nemzeti Tanács milyen helyet foglaljon el az erdélyi politikai életben. Toró leszögezte, a Tanács nem lehet alternatívája semmilyen politikai pártnak. Szerinte az RMDSZ monopóliuma elveszett a szatmárnémeti kongresszus után, a megbomlott egységet pedig újra kell szervezni. Toró kifejtette, a közösségi önkormányzathoz vezető útnak három szakasza van. Az első szakaszban a közösségi önkormányzat igénylését, szerkezetét és működését tartalmazó kerettörvényeinek kidolgozása és elfogadása a cél, ezt követően a tervezetek támogatására aláírásgyűjtés megszervezését kezdeményezik, majd az elfogadott tervezeteket a parlament elé terjesztik. Toró szerint 2 kerettörvényt kell elfogadtatni a parlamenttel: az egyik a nemzeti kulturális autonómia, a másik pedig a regionális autonómia. A harmadik szakasz a normalitás állapota, a törvények által szavatolt jogok gyakorlása. A politikus kijelentette: jelen pillanatban szemben állnak a szinte teljhatalommal bíró RMDSZ-nómenklatúrával, az önkormányzati törékvéseket áthúzó román állammal és a jelenlegi magyar kormánnyal, amelyik megalapozta a kétoldalú mosolypolitikát. /Többlépcsős autonómia. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 31./"

"Markó Béla szerint Tőkés László és az általa kezdeményezett fórumok résztvevői nem tudnak "életképes alternatívát" nyújtani az RMDSZ-szel szemben, állapította meg Markó Béla szövetségi elnök a sajtótájékoztatón. Markó kifejtette, nem tulajdonít nagy jelentőséget a Tőkés László részvételével lezajlott fórumoknak, mivel azoknak "nem nagy a támogatottsága a magyarság körében". Véleménye szerint a fórumokra a "demagóg eszmék" gazdagsága jellemző. Az RMDSZ elnöke szerint a nemzeti kisebbségi problémák megoldásának útja a román politikai alakulatokkal való együttműködés és párbeszéd, ahogy az RMDSZ teszi. Markó nem kívánta kommentálni Valentin Iliescu kormánypárti képviselő kérését, aki indítványozta Tőkés László diplomata-útlevelének bevonását az utóbbi időben tett kijelentései miatt. Az RMDSZ-elnök leszögezte, diplomata-útlevelet bizonyos kategóriák kapnak, ezt a jogot pedig senkitől nem lehet megvonni, ha ebbe a kategóriába tartozik. /Markó: Tőkés nem tud életképes alternatívát nyújtani. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 6./"

"Jún. 5-én tartották A Státustörvény az Európai Unióban című fórumot a kolozsvári Reform Klub és az Alternatíva Egyesület szervezésében, s amelyen vendégeként megjelent Németh Zsolt országgyűlési képviselő, a magyar parlament külügyi bizottságának elnöke. A fórumon részt vett Alföldi László főkonzul, Cseh Áron és Ludányi Horváth Attila konzul, Szilágyi Zsolt képviselő, a Reform Mozgalom elnöke, Kónya-Hamar Sándor képviselő, a Kolozs megyei RMDSZ elnöke, városi tanácsosok, több érdeklődő. Németh Zsolt előadását követően hozzászólások hangzottak el Szilágyi Zsolt és Kónya-Hamar Sándor részéről, majd kérdéseket lehetett föltenni. /(k): A Státustörvény az Európai Unióban. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 6./"

"Jún. 4-én Budapesten, a MÚOSZ székházában Szőke Mária-Magdolna Vízumkényszer a paradicsomba című riportkötetével ismerkedett a budapesti közönség. Bernáth László kritikus szerint a Vízumkényszer a paradicsomba pillanatnyilag a legkiforrottabb, legszebb magyarsággal megírt sajtókiadvány a magyar nyelvterületen. Dr. Halák László, a rendezvény házigazdája szerint Erdélyben még mindig rengeteg nyelvi kincs rejlik. /Budai József: Könyvbemutató Budapesten. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 6./ "

"Húsz éve halt meg Kurkó Gyárfás erdélyi magyar író, újságíró, politikus /Csíkszentdomokos, 1909. dec. 2. - Brassó, 1983. máj. 21./ Szászrégenben lett lakatosinas, majd 1927-ben Brassóban telepedett le, ahol később lakatos- és asztalosműhelyt nyitott. Műveltségét autodidakta módon szerezte meg. Bekapcsolódott az erdélyi politikai mozgalmakba, 1934-ben részt vett a Magyar Dolgozók Szövetségének (MADOSZ) alapításában, a szervezet Brassó megyei, majd országos elnöke lett. 1937-ben jelöltette magát a parlamenti választásokon, de választási visszaélések miatt nem nyert mandátumot. A politikai pártok 1938-as feloszlatása után a MADOSZ az ő vezetésével illegálisan folytatta tevékenységét, 1940-ben népi találkozót szervezett Brassóban. Ezután az Antonescu-diktatúra Caracalba internálta, majd a második bécsi döntés (1940 augusztus 30.) után Magyarországra toloncolták. A magyar hatóságok azonban nem fogadták be, Brassóba visszakerülve egy ideig a fellegvárban tartották fogva. A háborús munkaszolgálattól csak súlyos gyomorműtéte miatt menekült meg. 1944. október 16-án az újra megalakuló MADOSZ, majd az örökébe lépő Magyar Népi Szövetség (MNSZ) elnöke lett. 1946-ban parlamenti képviselővé választották. Az egypártrendszer kialakulásának idején kezdődött el a politikai életből való kiszorítása: 1947-ben a temesvári pártkongresszuson a szélsőbal frakció nyomására leváltották. Ekkor kezdett neki - Gaál Gábor biztatására - önéletrajzi regényének. Az 1944-1947 közti időszak publicisztikája virágkora: írásai az általa alapított brassói Népi Egységben (melynek két évig főszerkesztője is volt), valamint Balogh Edgár kolozsvári Világosságában jelentek meg. Lapjában, cikkeiben igyekezett megvédeni a magyarságot a román nacionalizmus támadásaitól, a kollektív bűnösség vádjával szemben. Szót emelt az anyanyelvi oktatásért, a magyar művelődési intézményekért. Nem értett egyet a magyar szövetkezetek államosításával, ezért azzal vádolták, hogy az erdélyi magyarságot "elvtelen magyar egységben" tömöríti az MNSZ köré. 1949-ben koholt vádak alapján letartóztatták, és Márton Áronnal, Venczel Józseffel, Lakatos Istvánnal együtt elítélték. A börtönévek egy részét a dicsőszentmártoni elmegyógyintézetben töltötte. 1964-es szabadulása után szellemileg megrokkanva tért vissza Brassóba, ahol 1974-ig, nyugdíjazásáig egy textilgyárban dolgozott. 1968-ban a Román Legfelsőbb Bíróság rehabilitálta. Híres önéletrajzi regénye a Nehéz kenyér, ez a szociológiai értékű alkotás először 1949-ben jelent meg, majd 1970-ben a bukaresti Kriterionnál. Szülőfaluja, Csíkszentdomokos parasztságának nehéz életét, munkáját, a székely fortélyosságot és ügyességet nagy nyelvi erővel, az erdélyi irodalmi hagyományokhoz méltóan ábrázolta. Szabadulása után Kurkó tovább írta élete történetét, ebből csak egy töredék jelent meg a Korunkban, Inasévek 1933 címmel. Publicisztikájából 1987-ben jelent meg egy válogatás Magyarországon. /Fábri Ferenc (MTI-Sajtóadatbank): A mozgalmi élet, a publicisztika és az irodalom keresztútjánál. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 7./"

"Egy éve ismeretes, 200 ezerrel kevesebben vannak a magyarok Romániában. "Nagybányán nem is olyan rossz a helyzet", a máj. 9-én tisztújítónak nevezett RMDSZ-közgyűlésén bejelentették: a város magyarsága 25 ezerről "csak" ötezerrel csökkent 20 ezerre a tavalyi népszámlálás adatai szerint. Székely József tanárnak készítette azt a statisztikát, amely a nagybányai történelmi egyházak összesített anyakönyvi adatait tartalmazza az 1952-2002 közötti időszakra, tízéves intervallumokra felosztva, tekintettel a keresztelők és a temetések számára. Íme: 1952-ben 262 keresztelő, 155 temetés, 1962-ben 284 és 137, 1972-ben 425 és 161, 1982-ben még 371 és 257, majd 1992-ben 234 keresztelő és 347 temetés, 2002-ben pedig 113 és 310. A magára hagyott civil társadalom egymagában nem boldogul. Az Európai Unió és az Egyesült Államok által mélységesen korruptnak minősített bukaresti hatalom segítségével megtett apró lépések zsákutcába vezetnek, és az új alternatíva ideje elérkezett, állapította meg Bölönyi Zoltán. /Bölönyi Zoltán: Kisebbségi sors(talanság). = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jún. 10./"

"A szenátus jún. 9-i ülésén Puskás Bálint szenátor szólalt fel az RMDSZ nevében, a kormánypolitikát diktatórikusnak minősítő, a Nagy-Románia Párt (NRP) és a Demokrata Párt (DP) részéről benyújtott indítvány vitájában. Puskás Bálint RMDSZ-es szenátor politikai nyilatkozatában kiemelte, hogy az ellenzéki kritika egy ténylegesen jelentős problémát is érintett, a sürgősségi kormányrendeletek kérdését. Puskás Bálint kifejtette: az egymást váltó kormányok egyike sem volt képes kiküszöbölni ezt a megoldást, amely sajnos a törvényalkotás elbizonytalanodását vonja maga után. Puskás Bálint szerint az alkotmánymódosítás alkalmával kellene orvosolni a sürgősségi kormányrendeletek problémáját, ugyanakkor hangsúlyozta: az ellenzék által benyújtott indítvány nem nyújt semmiféle alternatívát a kérdés megoldására, ezért az RMDSZ szenátusi frakciója nem ért egyet a benne foglaltakkal. /Puskás Bálint politikai nyilatkozata. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 11/"

"A Romániai Magyar Szabaddemokrata Párt (RMSZDP) egykori tagjai alternatívát terveznek az RMDSZ-szel szemben. Kiss Kálmán, az RMSZDP elnöke tegnap közölte, hogy az alakulat július 17-én újra bejegyezteti magát Romániai Magyar Liberális Szövetség (RMLSZ) néven. Kiss kifejtette, úgy látja, hogy az erdélyi magyarok csekély aránya csatlakozott az RMDSZ-hez, ezért döntött úgy, hogy új politikai platformot hoz létre, amely életképes alternatívája lehet az RMDSZ-nek /Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 12./"

"Szórványvidéken sok gonddal kell megküzdeniük nap mint nap az oktatóknak, hogy megtartsák a meglévő magyar nyelvű tagozataikat. Az elmúlt év sikeres volt, állapította meg Borsos K. László, a Beszterce-Naszód megyei RMPSZ elnöke. Sikerült két új óvodai csoportot beindítani Apanagyfaluban és Sófalván; Óradnán már szakképzett óvónő kezdte meg a magyar csoporttal az oktatói-nevelői munkát. I Az elemi osztályokban sehol nem szűntek meg osztályok, sőt, Magyardécsében ismét beindult a teljesen osztott négy osztály. Az V-VIII osztályokban minden településen (összesen 10 községben) megmaradt a magyar tagozati oktatás. A líceumi oktatásban a besztercei Andrei Muresanu Nemzeti Kollégium keretében két párhuzamos magyar oktatási nyelvű osztály működik maximális létszámmal. A Beszterce Művelődési Alapítvány által megpályázott ingáztatási támogatás (Apáczai Közalapítvány) csupán 25-30%-ban segítette a családok anyagi kiadásait, így az ingázók kiszolgáltatott helyzetbe kerültek. Egy kisbusz alternatívát jelentene a jövőre nézve. /Szabó Csaba: Sikeres tanévet zár Beszterce-Naszód megye. Van értelme a küzdelemnek. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 14./"

"Két jeles katona és hazafi emléke hazatért - jelentette ki Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetsége elnöke jún. 19-én Csíkbánkfalván. Az úrnapi körmenet után tartott ünnepség keretén belül emléktáblát avattak a falu szülöttje, dr. Molnár Károly (1894-2001) vezérőrnagy tiszteletére, valamint Lakatos Géza (1890-1967) vezérezredes, volt miniszterelnök tiszteletére. A Magyarok Világszövetsége Erdélyi Társasága (VET) által kezdeményezett ünnepségen a két magas rangú katona életét, érdemeit méltatták a felszólalók. Dr. Molnár Károly életútját fia, Molnár István, valamint özvegye, Györffy Rózsa ismertette a hallgatósággal. A két világháborúban érdemeket szerzett katonaorvost a kommunista hatalom üldözte, az elismerés a rendszerváltás után jött: a magyar honvédség tábornoka lett, majdnem 100 éves korában. 107 évesen hunyt el az önmagát az utolsó magyar király utolsó katonájának nevező tiszt. Az Ausztráliában elhunyt Lakatos Géza életéről az ausztráliai magyarok MVSZ-küldötte, Ferenczi Zsuzsanna beszélt. A hivatásos katonatiszt 1944. aug. 25-től okt. 16-ig volt miniszterelnök, támogatta Horthy kiugrási kísérletét. 1944 végén a nyilasok letartóztatták, a háború után a szovjetek is internálták egy ideig. Később kivándorolt Ausztráliába. Az ünnepségen beszédet mondott Rácz Sándor 56-os szabadságharcos és Csapó József volt szenátor. Az emléktábla-avatás ünnepi műsorral ért véget. Az MVSZ a csíkszeredai Szakszervezetek Művelődési Házában szervezett fórumot a Székelyföld és a székely nemzet jövőjéről. /Sarány István: Emléktábla honvédtiszteknek. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 20./"

"Molnár Zoltán ötven év alatt készített fényképei nélkül több ezer pillanattal lenne szegényebb a Végtelen Valóság"... olvasható a marosvásárhelyi fotóművészt bemutató fényképalbum Banner Zoltán művészettörténész szignálta bevezető kisesszéjében. Jún. 20-án Marosvásárhelyen, a Bernády Házban megnyílt jubileumi kiállítása. /(nk): Ötven év fotói. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 23./"

"Önzés és önteltség korát éli az RMDSZ, sajnos, állapította meg Kónya-Hamar Sándor képviselő a vele készített interjúban. Az egység jelszava ma már nem elegendő. Aggasztó ugyanakkor a riogatás, hogy parlamenti képviselet nélkül marad az erdélyi magyarság. Talán csak Kolozsban működött a belső pluralizmus, hiszen az egyetlen megye, ahol a mérsékeltek és radikálisok. Nem igaz az, hogy az anyaországi pártok részéről egyfajta politikai export zúdul Erdélyre. Inkább véleményt kell mondani a státustörvény kilúgozásától kezdve a helyi gazdasági reform stagnálásáig sok mindenben. Az RMDSZ-ben "van egy élcsoport, amelyik azt hiszi, hogy eredményes, hatékony és pótolhatatlan. Ezért öntelt és önző, az uralkodásig menően. Létezik egy másik, egy elkeseredett csapat, amely alternatívát keres, de pillanatnyilag nem látja, nem találja, emiatt aztán pótcselekvésekhez folyamodik." Közösen fel kellene mérni, hogy tizenhárom év alatt mit sikerült teljesíteni. Most már az egyházak, valamint a civil társadalom tekintélyes része is kivonult az RMDSZ-ből. A Szövetségi Egyeztető Tanácsban például a történelmi magyar egyházak jobbára csak megfigyelőkkel, a civil társadalom pedig volt és jelenlegi RMDSZ-tisztségviselőkkel van jelen. Az erdélyi magyar adófizetők pénzének visszaosztása ugyanazoktól függ, akik csak e közösségnek egy részét képviselik. Mmindenre csak rálicitál a magyar kormány, amikor arra biztatja az erdélyi magyarságot, hogy merjünk kicsik lenni. Az erdélyi magyar társadalomban kísértetiesen ismétlődik minden, ami a két világháború között történt. Most is megint a többségnek sikerült éket verni az erdélyi magyarság különböző érdekcsoportjai közé. /Román Győző: Önzés és önteltség. Beszélgetés Kónya-Hamar Sándor képviselővel, a Kolozs megyei RMDSZ elnökével. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jún. 24./"

"Hetedik alkalommal szervezi meg a Romániai Magyar Népművészeti Szövetség azt a hagyományok, kézműves- és egyéb népi mesterségek tanulásával egybekötött tíznapos tábort, melynek helyszíne az idők folyamán gyakran változott. Az utóbbi években viszont az Országos Népművészeti Szövetség székelyudvarhelyi szervezete látja vendégül a fiatalokat. A Romániai Magyar Népművészeti Szövetség 1995-ben alakult Alsócsernátonban 91 alapító taggal, de azóta bővült, jelenleg 270 főt számlál. Általában a Szejke-fesztivál előtt szervezik meg a tábort, a táborban készült alkotásokból a Művelődési Ház koncerttermében kiállítást rendeznek. A résztvevők csapata 10 és 18 év közötti fiatalokból áll. Számos különböző szakág van, varrás, faragás, viseletkészítés, bútorfestés, csipkeverés, mézespogácsakészítés, nemezelés, ezek között van néhány olyan ágazat, mely minden évben megismétlődik, amolyan örökzöldek, melyekről mindig lehet valamit tanulni. /(bb): Iskolások szépteremtő kalákája. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 24./"

"A jún. 27-én kezdődő hagyományos Régizene Fesztivál első alkalommal zajlik a Hargitai Megyenapok rendezvénysorozata keretében. Fellépnek többek között: Harmónia Kamarakórus (Csíkszereda), Collegium Együttes (Nagykároly), Musica Rediviva és Camerata Hungarica (Budapest), Codex Együttes (Brassó), Musica Humana Kamarakórus (Marosvásárhely); Bernády György Kamarakórus (Marosvásárhely) és a Kájoni Consort (Barót). /Régizene Fesztivál. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 27./"

"A most módosított kedvezménytörvényen nem szükséges tovább változtatni, a végrehajtási utasítások elfogadását megelőző konzultációkkal lehet elérni, hogy nemzetközi téren végre nyugvópontra jusson a sokat hányatott törvény ügye - jelentette ki Bálint-Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke a Romániai Magyar Szó júl. 7-i számában megjelent interjújában. A magyar javaslat szerint a vegyes bizottságok a törvényben szereplő kedvezmények igénybevételének módjáról tanácskoznának. Ez magával hozhatja a kérdésről folyó belpolitikai (párt)viták elcsitulását, de legalább hangnemük enyhülését is - mondta. A HTMH elnöke szerint a végrehajtási utasítások elkészítését megelőző konzultációkra azért is szükség van az érintett országokkal, mert a jogszabály néhány helyen alternatív megoldásokat tartalmaz, amelyeket éppen azzal a szándékkal iktattak a törvénybe, hogy az érintett ország számára elfogadható, konkrét megoldást lehessen kiválasztani. Bálint-Pataki József hangsúlyozta: a módosított törvény ahhoz nyújt támogatást a határon túli magyarságnak, hogy szülőföldjükön boldoguljanak, megőrizhessék magyarságukat, nyelvüket, kultúrájukat. Ez egyetlen szomszédos ország legitim érdekeit sem sérti, és nem is sértheti. A módosítás során kikerültek a korábbi törvény szövegéből mindazok az utalások és rendelkezések, amelyek sérthették a szomszédok érzékenységét, félreértésekre vagy félremagyarázásokra adhattak okot, illetve nem voltak összhangban az európai intézmények, mindenekelőtt az EU normáival - jelentette ki. /Kedvezménytörvény. A HTMH elnöke nyilatkozott a Romániai Magyar Szónak. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), júl. 8./"

"Júl. 20-22. között zajlott Nagyszebenben a "Sztálinista kisebbségpolitika Románia és Magyarország" című nemzetközi konferencia. A szervező a Ludwig-Maximilian müncheni egyetem volt. A résztvevők sok helyről érkeztek: a Kelet-Európa Intézettől Németországból, a Tel-Aviv-i egyetem kutatóközpontjaiból, a bolognai egyetemről, a moszkvai egyetemről, Münchenből. A hazai kutatók Bukarestből (Román Jelenkor Kutatóintézet és Román Akadémia), Temesvárról (Harmadik Európa Alapítvány), Kolozsvárról (Babes-Bolyai Tudományegyetem) érkeztek. Az Erdélyi Múzeum Egyesület részéről Nagy Mihály adott elő, a Sapientia EMTE részéről Gagyi József. Marosvásárhelyt Novák Zoltán bolyais történelemtanár képviselte. A résztvevők összetételéből adódóan a magyar, zsidó és német kisebbségek szempontjából tárgyalták mindezt. Tatiana Pokivailova (moszkvai egyetem, Balkanisztika Intézet) beszámolója szerint a második világháború időszakában létezett egy olyan elképzelés, hogy Erdély szovjet befolyás alatt önálló országgá válik. A Groza- kormány megalakulása miatt a másik terv került előtérbe, nevezetesen Románia a Szovjetunió javára "lemond" Besszarábiáról és Bukovináról, helyette megkapja Erdélyt. Ehhez hozzájárult, hogy Magyarországon a választásokon nem a kommunisták győztek, így Sztálin jóindulata inkább a kommunista vezetés alatt álló Románia fele fordult. Ottmar Trasca (Román Akadémia, Történettudományi Intézet, Kolozsvár) az 1940- 44 közötti román-magyar kapcsolatokat tekintette át. Ezek gyakorlatilag a bécsi döntés miatt állandó ellenségeskedésből álltak, amelyeket időről időre német-olasz vegyes bizottság próbált rendezni, nem sok sikerrel. Virgiliu Tarau (Babes-Bolyai Tudományegyetem, Jelenkor Tanszék) és Novák Zoltán (Bolyai Líceum, Marosvásárhely) ugyanarról a tárgykörről értekeztek: a kommunista párt kiépítése és az ebben való nemzetiségi részvétel. Következtetésük hasonló volt: az első időszakban (1944-1949) a kisebbségek nagy számban iratkoztak be a pártba, míg a román lakosság magatartása inkább tartózkodó volt. Ennek oka, hogy a főleg zsidó nemzetiségűek számára az előző korszak kisebbségellenes politikája után a kommunizmus volt az egyetlen létező alternatíva amely felé fordulhattak. 1949-től egyre nőtt a román nemzetiségűek aránya a pártban, ők kerültek többségbe. Lönhart Tamás (Babes-Bolyai Tudományegyetem, Jelenkor Tanszék) előadása a Magyar Népi Szövetség 1946. évi romániai választásokban való szerepét mutatta be. Stefano Bottoni (bolognai egyetem) a Magyar Autonóm Tartomány megalakulásáról beszélt. 1952-ben a készülő román alkotmány tervezetét Sztálin átjavította és - szovjet mintára - belefoglalt egy, a magyaroknak kijelölt autonóm tartomány megalakítását előirányzó cikkelyt. Ez ellen a legmagasabb szintről jövő határozat ellen nem volt apelláta, a román alkotmányba belefoglalták és végre is hajtották. Gagyi József (Sapientia EMTE) előadásában a Magyar Autonóm Tartomány megalakulásának lakossági reakcióját mutatta be. A lakosság nagy része egy kis Magyarország feltámadását látta a tartomány megalakításában. Ennek megfelelően a román lakosság alaptalan félelemmel, a magyar pedig túláradó lelkesedéssel reagált a hírre. Egyik kiemelkedő előadás Marius Opreaé (Román Jelenkor Kutató Intézet, Bukarest) volt, aki "Nemzeti kisebbségek a Szekuritátéban" címmel tartotta előadását. Először az 1990 után megjelent szakirodalmat elemezte, bemutatva, hogy ezeket főleg volt szekuritátés tagok írták, akik azt próbálják bizonyítani, hogy a Szekuritáté kegyetlenkedéseit a nemzeti kisebbségekhez tartozó tagok követték el. Az előadó szerint ez nem igaz, ennek a szervezetnek a tagjai a párt utasításait hajtották végre, a nemzetiségi hovatartozás nem számított. Elhangzik az a vád is, mely szerint ebben a titkosrendőrségben a nemzeti kisebbségek tagjai túlreprezentálva voltak. Ezzel szemben a Szekuritáté személyi iratai szerint abban az időszakban, amikor a nemzeti kisebbségekhez tartozók aránya a legmagasabb volt, a Szekuritáté állományának túlnyomó része, kb. 83 %- a volt román nemzetiségű. A nemzeti kisebbségek aránya aztán gyorsan csökkent, főleg Ana Pauker, Vasile Luca és Teohari Georgescu pártból való kizárása után. /László Márton: A szebeni nemzetközi történelemkonferencia - összegzés. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 9./"

"Falusi és nagyvárosi misszióba indultak Vetési László lelkész, programfelelős irányításával a kolozsvári Teológia és a Babes Bolyai Tudományegyetem hallgatói. A misszió júl. 3-tól a Brassó I. református egyházközség területén élő magyarok felmérésével kezdődik. Itt 15 fiatal és a szervezők Brassó területe közel egy harmadának felmérését végzik el, összeírva az ott élő magyar reformátusokat, római katolikusokat, unitáriusokat és evangélikusokat. A teljességre törekvő felmérés után a nyilvántartási lapokat és az adatokat a további megkeresés és gondozás végett az érintett egyház lelkészei kapják kézhez. Ezzel párhuzamosan több Szeben megyei kistelepülésen is folyik falumisszió. A Nagy-Küküllő mentén Küküllőalmáson és Somogyomban, Bürkösön és Szentágotán, valamint az Olt menti Románújfaluban. Ezt a munkát júl. 13-án Bürkösön egy gyülekezeti találkozó zárja. A románújfalusiakat, nagysinkieket, brúlyiakat, hégenieket várják a találkozóra, hogy egymással találkozhassanak, ismerkedhessenek. Itt a gyülekezet volt lelkésze, Vetési László bevezető igehirdetése után dr. Kozma Zsolt kolozsvári teológiai tanár tart előadást az egybegyűlteknek. A misszió ezzel párhuzamosan Hunyad megye kis magyar népességű falvaiban folytatódik. A csoportok a lozsádi, hosdáti, alpestesi és rákosdi parókiákra beköltözve és a bácsi gyermektáborral, a haróiakkal, a csernakeresztúriakkal, kisbarcsaiakkal közösen intenzív gyermek és ifjúsági munkába kezdenek az egész régióban. A program: a gyermekek magyar írás-olvasásra való tanítása, hitépítés, vallásórák, közös kirándulások, művelődési program, színjátszás, műsorok, előadások, bábjáték, közös fürdés és játék. Hagyományos találkozó lesz Kányádi Sándorral, aki negyedik éve minden csoportot és települést felkeres, verseket mond, mesél, lelkesesít ifjút és időst egyaránt. Július végétől a missziós csoport a Nagyvárad környéki román falvakba kitelepedett magyarokat kezdi el felmérni. Ebben az évben ez a tevékenység minden eddigi méretet meghalad: négy régióban összesen 75 fiatal vesz részt a munkában. Ezt egészíti ki még a teológusok mezőségi missziója is, melyet amerikai támogatással végez több mint 30 fiatal. A felmérés és falumunka költségeit a gyülekezetek adományain kívül elsősorban a NKÖM támogatja. Vetési László kifejtette a fiataloknak: elrejtett kincseket mennek megkeresni. /(Erdélyi Magyar Hírügynökség): Gyakorlatban bizonyítják, minden magyar felelős minden magyarért - Missziós munkára indultak a kolozsvári teológusok. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 9./"

"Az Erdélyi Riport hetilap megírta, hogy az egyik napilap /a Krónika volt/ közölte Dúskáló Félsziget, szerény Tusványos című cikkében, hogy a budapesti Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium a Félszigetnek 4,5, Tusványosnak pedig 0,5 millió forint támogatást ítélt meg. A Communitas Alapítvány 120 millió lejjel járul hozzá a Félsziget költségeihez, de Tusványosra nem adott semmit. A magyar ifjúsági tárca és az RMDSZ szemet szúróan bőkezűnek mutatkozott az egyik javára. Az Erdélyi Riport feltette a kérdést: a magyar kormánynak kellene finanszíroznia azt a rendezvényt, amelyen Orbán Viktorék majd jól lekommunistázzák őket? Az Erdélyi Riport elismerte: mindkét ifjúsági rendezvény esetében kőkemény politikáról van szó. A hetilap szerint előre látható volt, hogy előbb-utóbb létrejön a keresztény, konzervatív, nemzeti és polgári jelzőkkel meghatározott szekértáborrá változott fórum alternatívája. "A Félszigetet bizonyára azok hozták létre, azoknak szól, akik már nem találták a helyüket Tusványoson." - írta a hetilap. /A választás szabadsága. = Erdélyi Riport (Nagyvárad), júl. 17./"

"Alig egy hete a marosvásárhelyi Jókai utcában levő Bocskai-teremben tartottak vitafórumot a státustörvényről és az uniós csatlakozás lehetséges hatásairól a Kárpát-medence utódállamaiban élő magyarságra. A műsorvezető, Szőlősi Csaba először azokat a klézsei, budai, forrófalvi és petrozsényi csángó gyerekeket szólította a közönség elé, akik már egy hete a Maros megyei Erdőcsinádon szervezett táborban mélyítették el magyar nyelvismeretüket, tanultak vallásos énekeket, bibliaismeretet, marosszéki magyar népdalt. Most csángóföldi magyar népdalokat énekeltek, végül a csángó himnuszt adták elő. Gaudi-Nagy Tamás, az anyaországi Magyar Csodaszarvas Egyesület elnöke kifejtette, hogy a jelenlegi anyagi és nemzetközi-politikai jellegű megszorítások miatt a státustörvény már nem tudja betölteni azt a szerepet, amit létrehozásánál szántak neki. Mihajlovics József, a felvidéki Magyar Föderalista Párt elnöke szerint Felvidéken már az ízléstelenség határát is túllépte az a mód, ahogyan a Magyar Koalíció Pártja alárendeli a kisebbségi magyarság érdekeit a hatalomnak. A magyarigazolvány amolyan kegyelemkenyérré silányult, de még így is jelent valamit azoknak az időskorúaknak, akik számára ha mást nem, de elégtételt szolgáltat a hosszú évtizedeken át elviselt jogtiprásokért, a másodrendű állampolgárrá való minősítésért a Szent Koronás könyvecske. Amit az Orbán-kormány meglehetősen óvatosan, de mégiscsak elkezdett, azt most ilyen-olyan egyezkedésekkel, egyeztetésekkel próbálják meg aláaknázni. "Mi a szövetségi állami státust követeljük. Olyan valamit, amire már van számos példa Európában. Csupán Belgiumot szemlélve is láthatjuk, hogy ott a flamand, vallon, német mind államnyelv. Miért ne lehetne ugyanezt megvalósítani felvidéki viszonylatban is?" - tette fel a kérdést az előadó. Felvidéken nem történt meg a rendszerváltás, ezért hozták létre a Magyar Föderalista Pártot, ami nem az MKP ellen, hanem helyette alakult, ha úgy tetszik, alternatívaként. Tíz év alatt a felvidéki magyarság lélekszáma 10 százalékkal csökkent. Kassa, Rozsnyó, Losonc, Érsekújvár magyar népessége megfogyatkozott, s ezzel párhuzamosan sorvad el a körzetükben levő magyar falvaké is. Az uniós földvásárlás immár kezd aggasztó méreteket ölteni Szlovákiában - mondotta Mihajlovics. Mindkét előadó szerint a kisebbségek és nemzeti közösségek sarkalatos kérdéseire semmilyen választ nem ad az EU. Kárpátalja például gyakorlatilag vasfüggöny mögé kerül, s az ottani másfél százezer fős magyarságnak megszűnik a kapcsolata az anyaországgal, holott léte eddig szervesen kötődött hozzá. Hasonlóképpen aggódik a tíz év alatt felére apadt szerbiai magyarság is. A globalizáció körülményei között az Uniónak nem érdeke megoldani a nemzeti kisebbségek és közösségek legégetőbb gondjait. Egyetlen pozitívuma lehet a csatlakozásnak - az, hogy ily módon a kisebbségi sorsba taszított magyarság egy része valamiképpen "egy kalap alá" kerül az anyaországi többséggel. /Bakó Zoltán: Hátrálni már nincs hova. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), júl. 22./"

"Borbély László, az RMDSZ ügyvezető alelnöke tagadta azt a vádat, hogy még Budapestre is elutazott, csakhogy ellehetetlenítse a Tusnádfürdőn megtartott Bálványosi Nyári Egyetemet, többek között azzal is, hogy az erre szánt magyarországi pénzalapokat visszatartassa, vagy legalábbis megnyírbáltassa. Borbély kifejtette, hogy az Illyés Közalapítvány romániai alkuratóriumának tagja és a szövetségi elnök megbízásából július elején ő képviselte az alkuratóriumot a nagykuratórium ülésén. Hozzátette: az említett pályázatot egyenesen az Illyés Közalapítvány úgynevezett stratégiai alapjához juttatták el, erről a budapesti kuratórium döntött. A budapesti alapítványi gyűlésen Borbély elmondta véleményét Tusványosról, mondván, az RMDSZ tisztségviselői közül egyet-kettőt meghívnak, inkább szemkiszúrásból ahhoz, hogy utána a párbeszéd kialakítása helyett kifütyültessék őket. Amint az tavaly is történt Markó Béla szövetségi elnök előadása idején. Borbély szerint "ez az úgynevezett szabadegyetem az utóbbi években a magyar-román, a magyar-magyar dialógus színteréből zártkörű valamivé alakult át, ahol szót és tapsot csakis a magyarországi jobboldali ideológia által támogatott vélemények kaphatnak, ahol nyilvánvalóvá vált, hogy a cél nem a párbeszéd, hanem a hazai magyarság megosztása." Borbély úgy ítélte meg, hogy még vázolni sem képesek ezt az alternatívát, vagy legalábbis egy, az RMDSZ által eddig bejárt út helyett egy jobbat. Borbély állította, hogy a Félszigetet senki sem szánta ellenrendezvénynek. /Gyarmath János: A tagadásnál nem jutottak messzebbre. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 1./"

"Az idei költségvetés kiigazítása, a jövő évi előkészítése és a megállapodás kapcsán megfogalmazódó kérdések mellett a 2004-es helyhatósági választásokról tárgyalt júl. 31-én Marosvásárhelyen az RMDSZ Ügyvezető Elnöksége. A tanácskozás után Markó Béla elmondta, hogy a 2004-es helyhatósági választásokon legalább olyan jó eredményt szeretnének elérni, mint három évvel ezelőtt. Az RMDSZ Nagy Zsolt ügyvezető alelnököt jelölte ki kampányfőnökeként. Markó szerint a Kiss Kálmán vezette Szabaddemokrata Párt ezúttal sem jelent konkurenciát a helyhatósági választásokon, még akkor sem, ha Tőkés Lászlóval szövetkezik. "Nem tartunk a különböző fórumokon hangoztatott alternatív szervezetektől sem. Ezek mind diverzionista céllal jönnek létre" - hangsúlyozta Markó. A szövetségi elnök tiltakozott az ellen, hogy az RMDSZ lenne a felelős az Udvarhelyért Polgári Egyesület székelyudvarhelyi és megyei tanácsosainak félreállításáért. "Mi nem is foglalkoztunk ezzel a kérdéssel, ez az igazságszolgáltatás dolga" - jelentette ki Markó, aki egy Kiss Kálmán-Tőkés László politikai egyezmény körvonalazódását vetítette előre, melyet furcsa és egyben rémes koalíciónak nevezett. Markó Béla nyilatkozatára reagálva Tőkés László a Krónikának csodálkozását fejezte ki, hisz szerinte eddig még csak fel sem merült egy efféle egyezség. "Ez aljas rágalom, aminek célja a mozgalmunk lejáratása. Soha nem került szóba egy ilyen koalíció" - válaszolta a református püspök. /Szucher Ervin: Rémes koalíció? = Krónika (Kolozsvár), aug. 1./"

"Júl. 31-én Marosvásárhelyen a városi tanács ülésén hosszas vita után megszavazták, hogy a város egyik főutcája visszakapja régi nevét: újra Kossuth utca lesz. Moraru Octavian tanácsos érvei szerint az utca a bécsi diktátum után kapta a nevét. A továbbiakban Lendvai Pál, az ötvenes években Ausztriába emigrált újságírónak a Humanitas Kiadónál megjelent könyvéből idézett, amely szerint "ez az öntelt varázsló" (Kossuth) teljes alávetettséget követelt, és aki ennek nem tett eleget, azt a kiirtással fenyegette meg. - Kossuth nem a román nép érdekeiért harcolt, hanem ki akarta végezni a románokat - jelentette ki Moraru. Spielmann Mihály mesének nevezte a románok kivégzéséről szóló történeteket, és utalt arra, hogy 1850-ben két román püspök találta ki a 40 ezres számot, hogy minél több kártérítést kérhessenek Ferenc Józseftől. Hozzászólásában utalt arra, hogy az erdélyi románok és a zsidók Kossuthnak köszönhetik a felszabadításukat, a magyar és a román polgárság pedig a lehetőséget a fejlődésre. /(bodolai): Újra van Kossuth utca Marosvásárhelyen. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 1./ Visszakapta nevét a Kossuth Lajos utca Marosvásárhelyen. A Kultúrpalota vagy a vár mellett ez az elnevezés is szerves része a város történelmének. Az utca száz esztendőn át viselte Kossuth Lajos nevét, első erdélyi szobrát is Marosvásárhelyen emelték, dr. Bernády György kezdeményezésére. Az 1899-ben felavatott szobrot 1920-ban tüntették el. Ekkor változtatták meg először az utca nevét is, majd 1940-től 1986-ig volt újra Kossuth utca. /(bodolai): Igazságtétel. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 1./"

"A Csernakeresztúri Hagyományőrző Népi Együttes hazatért a dél-bukovinai Campulung Moldovenescben júl. 26-27-én tartott "Bukovinai találkozások" nemzetközi folklórfesztiválról, ahol az Erdélybe áttelepült bukovinai székelyeket képviselték a csernakeresztúriak. Dalcsoportjuk ősi népi dallamokat, Kodály által is nagyra becsült, máshol talán már el is felejtett székely népdalokat mutatott be. Nagy sikert aratott tánccsoportjuk: a bukovinaiak mellett erdélyi táncokat is műsorra tűztek. - Erőt vett rajtunk a nosztalgia - meséli Szabó Juliánna, a Hagyományőrző Egylet elnökasszonya. A rendezők ugyanis lehetővé tették, hogy meglátogassák Hadikfalvát (Dornesti), őseik szülőfaluját. Kimentek a temetőbe. Már csak három sírkő áll az elhagyott sírkertben. Két kopjafát pár évvel ezelőtt a Magyarországró1 jöttek állítottak fel. Már nincsenek magyarok a faluban. A régi római katolikus templom rendbe van téve, most a görög katolikus egyházé. Csupán egy emléksarok utal a múltra: Szűz Mária szobra és két kép - Jézus és Mária szíve. A falu múzeumában néprajzi sarok emlékeztet a magyar múltra. Valamikor a falu etnikai képét a 6-os szám jellemezte: 600 magyar, 60 román és zsidó élt a faluban. Augusztus végén a szerbiai Hertelendyfalván lesz a Bukovinai Székely Világtalálkozó. Oda is lázasan készülnek, adta hírül Szabó Juliánna. /Schreiber István: Bukovinai találkozáson. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 6./"

"Az RMDSZ politikusok támogatják a Székely Nemzeti Tanács kezdeményezői által sürgetett székelyföldi autonómiát is - derült ki a szövetség vezető politikusainak válaszaiból, akik csak abban az esetben értenek egyet a székelyföldi kezdeményezéssel, ha az összhangban áll a jogi normákkal. - Az RMDSZ most is az autonómia kiépítésén dolgozik - jelentette ki Markó Béla szenátor. Verestóy Attila, az RMDSZ szenátusi frakcióvezetője a Krónika kérdésére úgy értékelte, hogy az autonómia ügyében eddig elkészített tervezetek "kissé messze állnak a jogi kodifikáció helyességétől". "Tisztelem az amatőrök lelkesedését, de egy ilyen tervezetnek összhangban kell lennie mind a romániai, mind az európai jogrenddel és normákkal, tehát mégiscsak jogi szakemberekre kellene bízni a dokumentum kidolgozását." Verestóy úgy fogalmazott: "A működő autonómiastruktúrák kiépítése pontosan az, amit most az RMDSZ végez, ezért csak ezt tekintem járható útnak." Frunda György szenátor nem bocsátkozott jóslatokba. "Amikor majd elkészül, és ismerni fogom a tervezetet, akkor tudom csak eldönteni, hogy azt támogatom-e vagy sem" - mondotta Frunda. Albert Álmos /Sepsiszentgyörgy polgármestere/ az RMDSZ alternatív szervezetének nevezte a Székely Nemzeti Tanács Kezdeményező Testületét és helyesli azt a szándékot, hogy a Székely Nemzeti Tanács októberi 26-i megalakulását tervezik a kezdeményezők. Albert szerint a magyarság mindenekelőtt a földek, erdők, egyáltalán a javak visszaszolgáltatását, valamint az anyanyelv használatának a lehetőségét, tehát ugyanazoknak a célkitűzéseknek az érvényre jutását várja, amelyekért az RMDSZ harcol. "Az embereknek tudniuk kell, hogy az RMDSZ vezetői mellettük állnak, mert a naponta megfogalmazott bírálatok dacára a szövetség nélkül nem érhetik el a jogorvoslatot" - idézte Albert Álmost a Mediafax. /Benkő Levente: A cél azonos, az utat kell megkeresni. = Krónika (Kolozsvár), aug. 8./"

"A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) új politikai alakulatként az RMDSZ alternatívája kíván lenni, jelentette ki Albert Álmos, a Kovászna megyei RMDSZ elnöke. Miután az SZNT Kezdeményező Testülete bejelentette, hogy októberben megalakul a Székely Nemzeti Tanács, Albert Álmos úgy fogalmazott, "nagyon jó az alapgondolat, amely köré ez a tisztán politikai alakulat szerveződik, és azt hiszem, minden rendben lesz, ha megtalálják az eszközöket is gondolataik gyakorlatba ültetéséhez". A 2004-es helyhatósági választások kapcsán Albert Álmos úgy véli, hogy az SZNT az RMDSZ-el párhuzamosan állít majd jelölteket. Albert Álmos kifejtette, a magyarság az elkobozott földek, erdők és egyéb javak visszaszolgáltatását, az anyanyelvhasználat lehetőségét várja, az RMDSZ pedig ezekért harcol. "Az embereknek tudniuk kell, hogy az RMDSZ-t naponta érő bírálatok ellenére a szövetség nélkül lehetetlen megoldani ezeket a problémákat, és tudniuk kell, hogy az RMDSZ vezetői mellettük állnak", fogalmazott Albert. /A Székely Nemzeti Tanács az RMDSZ alternatívája kíván lenni. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 8./"

"Magyari Lajos két Erdélyről szóló könyvet ismertetett. Valóságos irodalomtörténetet írt Bogdán László nemrégiben megjelent könyvében (Oldás és kötés, Felső-magyarországi Kiadó, Szépírás Kiadó, 2003), az erdélyi irodalom hetvenes-nyolcvanas éveinek történetét, s egy kicsit még a kilencvenes évekét is, hiszen csupán akkor láthattak napvilágot a kötetbe válogatott írások. Bogdán csak az eltávozottak egy részét veszi számba e kötetben (az írások ősváltozatai jobbára A Hét című hetilap kilencvenes években kiadott számaiban jelentek meg), de ez a leltár - még hiányosan is! - felér egy szellemi exodus történelmi körképével. Az erdélyi magyar szellemiség a hetvenes és nyolcvanas években nagy veszteségeket szenvedett: csaknem minden második értelmiségi távozott Ceausescu Romániájából: orvosok, jogászok, mérnökök, tanárok, színészek, képzőművészek és írók. Annak idején Kántor Lajos félszáz eltávozott írót számolt össze, ő csak a szépírókat lajstromozta, az újságírók, szerkesztők, szakírók hiányoztak listájáról. Bogdán László tizenhat írót ,,idéz meg" könyvében úgy, hogy vagy megszólaltatja őket, vagy szellemüket - esetleg már csak emléküket! - hívja tetemre e nagy erdélyi spirituális temetésen. A ,,tizenhatok" - Csiki László, Szőcs Géza, Vári Attila, Bodor Ádám, Ágoston Vilmos, Páskándi Géza, Bodor Pál, Deák Tamás, Mátyás B. Ferenc, Molnár H. Vilmos, Panek Zoltán, Kőrössi P. József, Hervay Gizella, Cselényi Béla, Szávai Géza és Kenéz Ferenc - önmagukban is kitennének egy kisebb, de nem elhanyagolható irodalmat, és komoly nevek hiányoznak e névsorból, Kocsis Istváné, Beke Györgyé, Beke Mihályé, Bartos Ferencé, Bréda Ferencé. Tény, hogy ezt a példátlan öncsonkítást soha nem fogja kiheverni az erdélyi magyar irodalom, mert ,,nagy visszatérők" nincsenek (még Szőcs Géza példája sem eklatáns), a kérdés az, hogy mennyire maradtak, maradnak erdélyi magyar írók a Magyarországra (esetleg távolabbra - Veress Zoltán...) áttelepedettek. Horváth Arany könyve /A csillagok nem álmodnak, Romániai Magyar Közgazdászok Társasága, Kolozsvár, 2002/ a mai erdélyi valóságot vallatja, járja a vidéket Kolozsvártól Kézdivásárhelyig, Szászmedgyestől Csíksomlyón, Marosvécsen, Csernátonon át ki egészen a legárvább magyarok, a csángók földjéig. Horváth Arany a teremtő, a bátor embert keresi, aki szembeszáll körülményei ellehetetlenülésével is, s teremteni próbál a már-már rommá vált örökség alapjain. Mint az a magyarigeni lelkipásztor, ki úgy vállalt egy eklézsiát, hogy tudta, négy református híve maradt, s kívülük esetleg még tucatnyi katolikushoz szólhat anyanyelvünkön. /Magyari Lajos: Két könyv Erdélyről. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 9./"

"40 évvel ezelőtt mesterséges elárasztással tüntettek el a föld felszínéről öt Vajdahunyad melletti falut (Csolnakos, Cserna, Királybánya, Csulény és Magyarmalom). Ugyanakkor három XIV. századi templom is eltűnt. Ugyanis a kohászváros vízszükségleteinek biztosítására akkor hozták létre az azóta kedvenc turisztikai hellyé vált csolnakosi tavat. Az évfordulóra emlékkeresztet állítottak és szenteltek fel az eltűnt Csolnakos faluhoz közeli dombon. /CH. A.: Emlékkereszt. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 13./"

"Történelmi tábor kezdődött a hét elején Görgényszentimrén. A többhetes rendezvény főszervezője, Pakó Benedek kanonok-plébános elmondta, hogy a tábor, melyen a szászrégeni Mikes Kelemen cserkészcsoport és a magyarrégeni Koós Ferenc cserkészcsoport tagjai is részt vesznek, egy táborsorozat folytatását képezi. Diákok, cserkészek a táborlakók, akik a magyar történelem egy darabját járják körül. A téma ezúttal a Rákóczi-szabadságharc. Három könyv képezi az oktatás anyagát, Benedek Elek Hazánk története című műve, Csernátoni Józsefnek szintén a szabadságharcról írott könyve, valamint a kanonok szerkesztésében megjelent, különböző írásokból válogatott A Rákóczi-szabadságharc emlékére című kötet, amely a szabadságharc erdélyi és Maros megyei vonatkozásait tárgyalja. Nagyjából két-három hétig tart majd a tábor, amelyre a szervezők szinte semmilyen támogatást nem kaptak. Pályáztak a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumánál, de a minisztérium erdélyi képviselője személyesen akadályozta meg a pályázott összeg elnyerését, mondván, csak blöff az egész, a táborokat úgysem tartják meg. Így is lehet megmaradást szolgálni. /Nagy Botond: Tábor, támogatás nélkül. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 15./"