Székelyföldön radikális formát öltött az elmúlt két napon az elégedetlenség. A Hargita megyei önkormányzat nyílt levélben fordult testvérmegyéihez, azaz Bács-Kiskun, Békés, Borsod-Abaúj-Zemplén, Jász-Nagykun-Szolnok, Pest, Somogy, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Zala megye közgyűléseihez. A levélben a megyei önkormányzat elöljárói jelzik: az elkövetkező hetekben-hónapokban felül fogják vizsgálni a testvérmegyei kapcsolatokat azokkal a megyékkel, ahol a nem szavazatok voltak többségben. Dec. 6-án sepsiszentgyörgyi lakosok tucatjai a Szent József-templomban álló Szent István-szobor előtt gyertyagyújtással tüntettek a kettős állampolgárságért, a népszavazás kudarca miatt, a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) felhívására. /Nem csitul az elégedetlenség a Székelyföldön. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 9./

Székelyföldön egyesek tiltakozásuk jeléül leadják a magyar igazolványt. Igaz, „lemondtak rólunk azok, akiktől a testvéri jobb nyújtását vártuk.” Azonban „nem tudják elvenni a magyarságunkat”. Egy székely atyafinak jobb ötlete támadt: egy teherautó pityókát kell küldeni azoknak, akik a kenyeret féltették az erdélyi magyaroktól. Ingyen kellene ezt osztogatni mindenkinek. /Daczó Dénes: 2 x maradunk. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 9./

A népszavazás másnapján, dec. 6-án Sepsiszentgyörgyön, a Szent József templomban Szabó Lajos plébános mondott imát. „Szent István szobra előtt összetört szívvel, de nem reménytelenül imádkozunk mi, sepsiszentgyörgyi magyarok.” A plébános Istent kérte: áldja meg határon kívül rekedt magyarokat, de az anyaországi testvéreket is. „Anyaországi testvéreink szívét pedig tedd szerető szívvé”, fohászkodott. /Ima a reményért. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 9./

A népszavazás eredménytelenségét higgadtan kellene elemezni. Akik magyar igazolványukat haraggal adják vissza, nem vetnek számot azzal, hogy a dokumentumot nem a nem-re buzdító jelenlegi kormány, hanem a ma ellenzékben politizáló jobboldal adta a kezükbe, figyelmeztetett Zilahi Imre. /Zilahi Imre: Bünteti, akit szeret. = Krónika (Kolozsvár), dec. 9./

A trianoni utódállamokban élő magyarság nagy többségében testvérének érzi a magyarországi magyarokat, még akkor is, ha azok „minket kitagadtak” – írta a Postafiók rovatban Szatmári Ferenc. „Trianon szétválasztott, a pillanatnyi politikai helyzet véglegesítette ezt, a kitagadásunkra buzdításával.” Alaptalan volt a politikusok riogatása a nyugdíjakkal, a munkahelyi stb. költségekkel. A romániai helyzet viszont az, hogy a moldáviaiak lehetnek tömegesen román polgárok is, sőt, az egyetemeken rendszeresen vannak azok részére fenntartott államilag fizetett helyek. /Szatmári Ferenc: Kitagadtak. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 9./

Kánya György, egy magyarországi magyar megjelöléssel a Postafiók rovatban megmagyarázta, hogy „Patrubányi úr” „népszavazást erőszakolt ki a /szélső/jobboldali Fidesz hathatós támogatásával.” Rossz kérdésre nem lehet jó választ adni folytatta és kifejtette, hogy „az egész »cécó« nem más, mint a /szélső/jobboldal/Fidesz/ hatalomért való ácsingózása. Ha arra lesz szükségük, hát kommunisták lesznek, ha arra: fasiszták, volt hogy egyházellenesek voltak, most magukhoz ölelik az eddig lehurrogott egyházakat.” /Kánya György, egy magyarországi magyar: Kell, hogy kint is értsék! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 9./

Magyarországon a népszavazás során a lakosság tekintélyes része olyan gyalázatosan viselkedett, hogy arra nincs mentség, írta Hering József  budapesti újságíró. Ő a kampány időszakában 54 éves fejjel társaival együtt plakátokat ragasztott és leszakította a nemzetárulók NEM-re buzdító fölhívásait. Mélyen megrendítette a szavazás eredménye. „Krisztussal szólva kérlek benneteket: bocsássatok meg az elbutított nemzetárulóknak, mert aznap nem tudták, hogy mit cselekszenek. De ne bocsássatok meg az elbutítóinknak, a nemzet elveszejtőinek. Utóbbiak ugyanis azt akarták, hogy ismét magyar helyezze a magyar nyakára a hóhérkötelet.” – olvasható Hering József  írásában. /Hering József  budapesti újságíró: Kitűzőt készíttetek, feketét. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 9./

Az eredménytelen népszavazás után a Hargita Népe szerkesztőségébe határon innen és határon túlról érkeztek felháborodott levelek. Deáky András Gyimesbükkről kérdezte: „Hát mégsem került az Anyaországban elég magyar nemzetben gondolkodó magyar?! Hát tényleg beteg Magyarország?” „Bocsánatot kérek Önöktől nemzetáruló társaimért" – írta levelében Béres László Attila Esztergomból. Balló Ibolya Budapestről írta elkeseredett sorait. „Gratulálok a győzelmükhöz a kormánypártoknak, és konok székelységgel kijelentem, hogy amíg ők saját népük ellen uszítanak, és ‘győzedelmeskednek’, én nem kérek árváim nevében és nem is fogok elfogadni tőlük egyetlen vasat sem" – szögezte le Böjte Csaba dévai ferences szerzetes. A kormánypártok képviselői győzelemről beszélnek. Kit győztek le? A saját népüket! Minden erkölcsi felelősség az uszító kormányé, hangsúlyozta Böjte Csaba. „Mi, a Lakiteleken alakult Mindszenty József Politikai Kollégium negyvennégy tagja a másfélmillió IGEN-ből, megsokszorozzuk erőnket annak érdekében, hogy az elszakított nemzetrészek újból egymásra találjanak!" – olvasható a negyvennégy aláírással ellátott közleményben. /Sarány István: Vélemények az eredménytelen népszavazásról. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 9./

Nem akadt kétmillió magyar, aki igennel szavazott volna a kettős állampolgárságra. A nemzeti összetartozás és összetartás eszméje szenvedett itt vereséget, az anyaországi nemzettudat van válságban, állapította meg Gábor Attila. Az önzés, az egzisztenciaféltés erősebb volt, mint a nemzeti szolidaritás. „Miközben a vízcsapból is ömlik már a másság tiszteletéről, a toleranciáról szóló duma, a mi másságunkra, úgy látszik” jegyezte meg. Minősíthetetlen volt a kormány és a kormánypártok kampánya, „ahogy ellenünk hangolták a közvéleményt” – írta Gábor Attila, „gyűlöletbeszédet folytatnak a nemzet egy része ellen.” /Gábor Attila: Nem akadt kétmillió magyar…= Népújság (Marosvásárhely), dec. 9./

Sebestyén Mihály felvetette, ha nem jó az etnikai közös nevező, akkor válasszuk a kultúrnemzeti státust alapul: vagyis nyerhessenek kettős állampolgárságot mindazok a dunai térségben, akik írnak, olvasnak, beszélnek magyarul. „Mi megőriztük azt, ami a magyarsághoz fűzött, akkor is, amikor erre sehonnan sem jött biztatás”, vallja Sebestyén Mihály. „És azért is mi vagyunk a kettős állampolgárság címzettjei”. /Sebestyén Mihály: A megszólalás jogán. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 9./

A Nyugati Jelen egy régi olvasója azt kérte: ne nevezzük többé Magyarországot anyaországnak, “mert még mostohának se jó”. Az eredménytelen népszavazás arra bizonyosan jó volt, hogy a (mostoha?) anyaországban sokakban tudatosítsa: valamit tenni kell a nemzettestből valamikor nem önszántukból leszakadt, ma csalódott és elkeseredett magyarokért. állapította meg Jámbor Gyula. /Jámbor Gyula: Tovább. = Nyugati Jelen (Arad), 2004. dec. 9./

A magyarországi magyar 1950 és 1980 között az iskolában olyan történelmet tanult, melyben Erdéllyel, a Felvidékkel, Délvidékkel kapcsolatban semmi igazság nem volt, írta olvasói levelében Elekes Béla. A jelenleg vezető magyar kormány először a státustörvényt csonkította meg, majd újabban a segélyeket faragja le. A délvidéki magyarverések áldozataiért, a felvidéki szlovák túlkapásokért jóformán semmi komoly intézkedést nem tett, állapította meg Elekes Béla, hozzátéve: Ez a magyar kormány az egész magyar népre veszélyt jelent. /Elekes Béla, Szováta: Nem hittem a sikerben Népújság (Marosvásárhely), dec. 9./

Tokay György Arad megyei RMDSZ-képviselő elhatározta, hogy tizenöt év után visszavonul. A kezdeti időszakban a parlamenti csata a plénumban zajlott. Elsősorban politikai csatát kellett vívni, utána következhettek a szakmai érvek. Ádáz támadások érték a magyarságot például a Har–Kov jelentés kapcsán is. Azután hónapokon keresztül folyt a Neptun-vita, amikor árulónak nevezték Borbély Lászlót, Frunda Györgyöt és őt. Tokay György szerint azzal „szolgáltak rá” erre a minősítésekre, hogy egyfajta új politizálási módot kezdeményeztek. Szerinte ez később lehetővé tette, hogy az erdélyi magyarság jogai megsokasodjanak. Akkor némelyek ki akarták taszítani az RMDSZ-ből azokat, akik ezt a fajta politizálást választották. – Ő volt az első magyar miniszter is ’89 után. Tokay úgy gondolja, hogy munkáját elvégezte. Tokay önálló állami magyar egyetemet akart. Amikor látta, hogy erre nincs meg a román társak részéről a politikai akarat, akkor lemondott miniszteri funkciójáról. A sajtó akkor azt állította, hogy az RMDSZ megvonta tőle a bizalmat. Tokay szerint erről szó sincs. /Béres Katalin: Négy mandátum után. Leköszönt a következő nemzedék javára. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 9./

A Romániai Máltai Segélyszolgálat gazdaságilag legerősebb szervezete kétségkívül a temesvári (a második helyet a kisiratosi, a negyedik helyet pedig a nagyenyedi foglalja el), mutatott rá beszédében dr. Bárányi Ferenc, az országos vezetőség alelnöke a közgyűlésen. Dr. Bárányi Ildikó, a segélyszervezet temesvári filiájának vezetője számolt be tevékenységükről. Egy évvel ezelőtt reménytelennek látszott, hogy meg tudják tartani minden szolgáltatásukat, mert az állami támogatás összege jelentősen csökkent. A legnagyobb veszélyben az 50 idős, házhoz kötött személy gondozása forgott. Végül a Temes Megyei Munkaerő-gazdálkodási Ügynökség átvállalta a 9 szociális gondozó fizetésének 75 százalékát. Dr. Bárányi Ildikó beszámolt arról, hogy 200 nélkülöző család (900 személy) megkapja a rendszeres segélyt, az öregotthon 18 lakója, az 50 házi s a 30 nappali gondozott ellátásban részesül. /(Szekernyés): Sikerült a lehetetlen. = Nyugati Jelen (Arad), 2004. dec. 9./

Kalmár Zoltán, a Nagyszebeni Polgári Magyar Művelődési Egyesület elnöke, a Romániai Magyar Szó és a Bukaresti Rádió munkatársa egyike, akik Nagyszeben kulturális életének alakításában jelentős szerepet vállaltak. Az idén 80 éves Kalmár Zoltánt EMKE-díjjal tüntették ki, eddigi munkásságának elismeréseként. Nagyszeben mindig kultúrváros volt, mesélte Kalmár Zoltán. 1837-ben egyesült a Magyar Társas Olvasóegyesület és a Polgári Kör, létrejött a Nagyszebeni Magyar Társas Polgári Olvasóegyesület, amely az 1800-as évek végén nevet változtatott, és ettől kezdve beszélünk Magyar Polgári Egyesületről, amely egészen 1944-ig működött. 1990 után Kalmár feleségével megpróbálták feléleszteni a nagyszebeni művelődési életet, színdarabokat adtak elő, kabarékat, népszínműveket. 1993-ban újraalakították a Magyar Polgári Kört. Újra szeretnék indítani a megszűnt színjátszó csoportot. A kulturális élet szervezéséhez hiányoznak a fiatalok, megcsappant az itteni magyarság is, a közhangulat megváltozott, és felerősödött az emigráció. /Fám Erika: Értékeink szolgálatában. Beszélgetés az EMKE-díjas Kalmár Zoltánnal. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 9./

A tengerentúli és nyugati magyar közösségek kulturális életét bemutató rendezvénysorozat kezdődött Budapesten. A Kettős kötődéssel (Split emotions) címmel megrendezett, dec. 13-áig tartó fesztivál az Amerikában élő Bodó Sándor, Bodó Ilona és Ladányi Imre festőművészek közös kiállításával kezdődött meg dec. 7-én, a HTMH-ban. A minden nap más helyszínen megrendezett programok középpontjában a modern kultúra, a monodráma és festészet áll, de az emigrációs irodalomból is ízelítőt kaphat a közönség. A Budapesten vendégeskedő New York-i Magyar Színház december 10-én tart előadást. A rendezvénysorozatot az amerikai magyar költők verseiből összeállított műsor zárja. /A kivándorolt magyarság első kulturális hete. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 9./

Ebben az évben is van magyar díjazottja a Romániai Írók Szövetsége temesvári szervezetének. Az elmúlt négy esztendőben minden évben osztoztak ebben a kitüntetésben a magyar írók. Anavi Ádám, Bárányi László Ildikó, Böszörményi Zoltán mellé most Bodó Barna zárkózott fel, aki a Talpalatnyi régiónk – Politológiai esszék (Komp-Press Kiadó, 2003) című kötetével nyerte el az elismerést. /P. M.: Irodalmi díj Bodó Barnának. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 9./

Az Emlékmorzsák című kötetben – Tankó Albert szerkesztésében – bemutatták az Udvarhelyszéki Fafaragók Szövetségének negyedszázados tevékenységét. 1989 után a fafaragók mellett csontfaragók, szövők, varrók, bútorfestők és más szakágak képviselői is csatlakoztak a csapathoz, melynek eredményeképpen 1994-ben az addig Fafaragók Klubjaként tevékenykedő szervezet hivatalosan is bejegyzett szövetséggé nőtte ki magát. A tagok kezdeményezésének köszönhetően alakult meg a Romániai Magyar Népművészeti Szövetség, mely mára már átfogja egész Erdélyt. /Szász Emese: Emlékkötet a negyedszázados munka tiszteletére. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 9./

Ötvenkét esztendeje, 1952. december 6-án halt vértanú halált a zsilavai börtönben Scheffler János, a szatmári római katolikus egyházmegye püspöke. Rá emlékezve, dec. 5-én, vasárnap szülőfalujában, a Nagykároly melletti Kálmándon felavatták mellszobrát. Szatmárnémetiben, az ünnepi megemlékezésen Schönberger Jenő püspök elevenítette fel nagy elődje életét. Scheffler Jánost nem sokkal letartóztatása előtt kinevezték győri püspöknek, amit nem fogadott el, mert együtt akart maradni szenvedő népével. A szentmise után dr. Bura László bemutatta Scheffler Jánosról írt könyvét. Az első évek kutatási nehézségei miatt először csak egy kisebb könyvet tudott összeállítani /Bura László: Hűségesen, fáradhatatlanul. Scheffler János szatmári megyéspüspök életútja (Római Katolikus Püspökség, Szatmárnémeti, Agape Nyomda, Újvidék, 1991)/. Azután tovább kutatott, megkezdte a püspök boldoggá avatásához szükséges dokumentumok összegyűjtését. A mostani könyv összeállításában nagy segítség volt számára a fennmaradt napló, s a püspök köteteket kitevő sok kézirata, a különböző levelek, beszédek, tanulmányok, igemagyarázatok. /(Sike Lajos): Bemutatták a Scheffler János vértanú püspökről készült könyvet. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 9./

Dec. 7-én a Sapientia Egyetemen mutatták be dr. Angi István egyetemi tanár Értéktől jelentésig /Pro Philosophia Kiadó, Kolozsvár/ című új tanulmánykötetét. A könyvet Rigán Loránd tanársegéd, illetve a szerkesztő, Gregus Zoltán méltatta. A kötet alapját a közel két évtizeddel ezelőtt írott tanulmányok képezik, amelyek jelentéstani kutatásra vonatkoztak. /Hintós Diana: Könyvbemutató a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 9./

Megjelent Mircea Goga Téli mese /Tinivár Kiadó, Kolozsvár/ című kötete. A kiadvány érdekessége, hogy párhuzamban négy nyelven, románul, angolul, franciául és magyarul olvasható. A borító és az illusztráció Forró Ágnes munkája, magyarra Kolozsi Katalin fordította. /Téli mese, négy nyelven. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 9./

Az RMDSZ azt ajánlja a romániai magyaroknak, hogy Adrian Nastaséra adják szavazataikat az elnökválasztás második fordulójában. Romániában a nacionalista Nagy-Románia Párt nélkül csak úgy lehet kormánytöbbséget alkotni, ha az Adrian Nastase által vezetett, a Szociáldemokrata Pártból és a Román Humanista Pártból álló szövetség koalícióra lép a Romániai Magyar Demokrata Szövetséggel, és a képviselőházban megszerzi a nemzeti kisebbségek tizennyolc képviselőjének támogatását is. /Nyilatkozat. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 10./

Minden magyar nemzetiségű választópolgár saját döntésére kellett volna bízni, hogyan voksol a vasárnapi elnökválasztáson, nyilatkozta Eckstein–Kovács Péter szenátor, aki kifogásolta az RMDSZ Operatív Tanácsának javaslatát, amely Adrian Nastase támogatását ajánlotta. Eckstein szerint az RMDSZ-nek a D.A. Szövetséggel is tárgyalnia kellett volna, bár a Nagy-Románia Párt nélkül minimális esély lenne RMDSZ–D.A. többségi kormány kialakítására. /Eckstein kifogásolja Nastase támogatását. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 10./

Dec. 9-én sajtótájékoztatót tartott Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke Marosvásárhelyen, a frissen megválasztott RMDSZ-parlamenti képviselőkkel és szenátorokkal folytatott megbeszélést követően. Varujan Vosganian kijelentette, hogy az RMDSZ egy velejéig korrupt politikai formációt támogat. Markó Béla leszögezte, hogy az RMDSZ mindig határozottan fellépett a korrupció ellen. A kettős állampolgárságról szóló referendum eredményére és a romániai magyarok körében kialakult ellenérzésekre reagálva Markó kijelentette: Azt gondolom, jól meg kell értenünk, mi történt Magyarországon. Lehet haragudni a magyar kormányra, lehet haragudni a magyar kormánypártokra, kell is haragudni rájuk. De nem szabad haragudni a magyar nemzetre, nem szabad haragudni a magyar népre, mert annak mi is részei vagyunk. /Mózes Edith: Az RMDSZ parlamenti frakciói támogatják a koalíciós tárgyalásokat. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 10./

A környezetbiztonság szempontjából a verespataki bányaberuházás ügyében Románia európai uniós vállalásai jelentik a jogi garanciát – jelentette ki Baráth Etele, az EU-ügyekért felelős magyar tárca nélküli miniszter az Országgyűlés környezetvédelmi bizottságának ülésén. A testület fideszes politikusainak álláspontja szerint a garancia érdekében a már EU-tag Magyarországnak vétójogával kellene élnie Románia integrációjának támogatását illetően, ha a tagjelölt írásban nem nyilatkozik arról, hogy nem engedi bányaberuházás létesítését Verespatak környékén. Illés Zoltán (Fidesz) azt mondta, hogy Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek a vétóra legkésőbb az Európa Tanács december 17-i ülésén lenne módja, amikor a kormányfők döntenek Románia teljes jogú tagságának feltételeiről. Baráth Etele kijelentette, hogy a miniszterelnöknek semmiképpen nem tanácsolják majd ezt a lehetőséget. /Verespatak ügyében az EU a garancia. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 10./

Az Európai Parlament három legnagyobb politikai csoportjának támogatásával – Tabajdi Csaba szocialista EP képviselő kezdeményezésére – Nemzeti Kisebbségi Intergroup alakult, amely a történelmi nemzeti kisebbségek – köztük a határon túli magyarok – helyzetének értékelését, problémáinak kezelését tekinti legfőbb feladatának. Az Intergroup teljes neve: Frakcióközi Csoport a Történelmi Nemzeti Kisebbségekért, Alkotmányos Régiókért és Regionális Nyelvekért. Jelenleg 42 európai parlamenti képviselő – 17 országból, 7 politikai csoportból – vesz részt a munkában. A csoport így a legnagyobbak közé tartozik az Európai Parlamentben. Elnöke a 2004-2009-ig tartó parlamenti ciklusban Tabajdi Csaba, az MSZP EP képviselője, társelnöke Michl Ebner (EPP-ED), dél-tiroli kisebbségi politikus. Nyolc alelnöke van, az összes fontos politikai erő részvételével, méltányos földrajzi eloszlás alapján. Az alelnökök között van Bauer Edit, felvidéki magyar politikus, Gál Kinga Fideszes EP képviselő, valamint ír, katalán, finn, német és lett képviselők vesznek részt a vezetésben. A Nemzeti Kisebbségügyi Intergroup célja az európai uniós kisebbségi jogi normarendszer kidolgozásának megkezdése, és az uniós kisebbségvédelmi rendszer kiépítése. /Guther M. Ilona: Magyar kezdeményezésre Nemzeti Kisebbségügyi Intergroup az EP-ben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 10./

A Fiatal Erdélyi Liberálisok állásfoglalásukban leszögezték, hogy a december 5-i népszavazás eredménye miatti csalódás okozta indulatok nagy része érthető, a megfontolatlan, radikális és főleg értelmetlen reakciókkal, megnyilvánulásokkal nem értenek egyet. /A Fiatal Erdélyi Liberálisok állásfoglalása. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 10./

Budapesten egy szórólap arra buzdította az anyaországiakat, hogy szavazzanak igennel, különben bekövetkezik a második Trianon. A népszavazás eredménye: az ottaniaknak románok vagyunk, az ittenieknek magyarok, és senkinek sem kellünk, állapította meg Balázs Bence. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök az eredménytelen népszavazást felelős hazafiságnak nevezte. A legszegényebb megyék lakosai szavaztak inkább nemmel, a nyugati határ mellettiek és Budapest pedig igennel. A nemmel szavazók elhitték a 800 ezer azonnal letelepedni kívánóról és a kettős állampolgárság megadásának egy főre eső költségeiről szóló híreket. A Kádár-korszak magyarságpolitikája meghozta gyümölcsét. A népszavazáson született "eredmény" a határon túl élő magyarokról való lemondást jelenti? Anyaország-e még Magyarország? Mert egy anya nem tagadja meg gyermekét… /Balázs Bence: Második Trianon? = Szabadság (Kolozsvár), dec. 10./

A mi nagy családunk, a nemzetünk beteg. December ötödike szétválasztotta az egészséges és a beteg részeket, fejtette ki véleményét a népszavazásról Böjte Csaba. A kormánypártok képviselői győzelemről beszélnek. „Kit győztek le? A saját népüket!” „Legyőztek engem, a szelíden kopogtató határon túlit, és a gondjaimra bízott gyermekeket, akiket azért nevelek, oktatok összekoldult pénzből, hogy szomszédaikkal békében élő jó magyar emberek legyenek itthon Erdélyben.” ”Legyőzték azt a moldvai csángó falut, amelyről a román tanárnő azt mondta cinikusan, hogy huszonnégy év alatt, mióta ő ott tanít, egyetlen gyerek sem ment kilencedik osztályba, mert buták azok az emberek. Valóban, az egyszerű nép között járva azt látom, hogy a kisebbségi sors, a sanyarú élet elnyomorított bennünket, határon túli magyarokat, nagyon sokan isznak, és más súlyos bűnök áldozataivá válnak, mert jaj a legyőzötteknek. És most megértük, hogy a dicsőségesen uralkodó magyar kormány is legyőzött bennünket.” „Gratulálok a kormánypártoknak a győzelmükhöz, és konok székelységgel kijelentem, hogy amíg ők saját népük ellen uszítanak, és „győzedelmeskednek”, én nem kérek árváim nevében és nem is fogok elfogadni tőlük egyetlen vasat sem. Ha már becsületük nincs, akkor a pénzük tegye őket boldoggá.” – írta a szerzetes. /Böjte Csaba: Jaj a népszavazás győzteseinek! = Krónika (Kolozsvár), dec. 10./

Fáj, amit úgyis tudtunk: nem tekintenek magukhoz tartozóknak, románoknak neveznek, de legalábbis nem tekintenek magukkal egyenrangú magyaroknak bennünket az anyaország polgárai, írta Kerekes Edit. Egyes magyar állampolgárok bocsánatkérő leveleket írnak. /Kerekes Edit: Zászlóégetéstől a megbocsátásig. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 10./