Túlad a váradi önkormányzat a hírhedt Ady-központon
Eladja a magyar állam támogatásával épült, majd egy ingatlancsere révén a város tulajdonába került Ady-központot és a hozzá tartozó telket a nagyváradi önkormányzat – döntött a legutóbbi tanácsülésen a testület.
Az ingatlant és a telket áfa nélkül 910 ezer euróra értékelték, ez lesz a lebonyolítandó árverés kikiáltási ára. A Bihari Napló helyi lap beszámolója szerint a tanácsülés előtt Ilie Bolojan polgármester azzal indokolta az eladás szükségességét, hogy az Ady-központ szomszédságában hamarosan felépül a modern akvapark, így nem megengedhető, hogy mellette egy félig kész, félig romos épületkomplexum álljon egy gondozatlan területen.
A nagyváradi Ady-központ esete egyike azoknak a témáknak, amelyek miatt feloldhatatlannak látszó feszültség alakult ki a bihari magyarság meghatározó személyiségei és politikai szervezetei között. Mint ismeretes, 2002-ben az akkor még Tőkés László által vezetett Királyhágómelléki Református Egyházkerület nyert a magyarországi Széchenyi Terv keretében 320 millió forintos támogatást ahhoz, hogy Ady Endre szülőfalujában, Érmindszenten Ady-zarándokhelyet, termálszállót és konferenciaközpontot hozzon létre.
A magyarországi kormányváltás után azonban a Medgyessy-kormány a pénzt immár nem az egyházkerületnek, hanem az RMDSZ Bihar megyei vezetői által 2002 augusztusában bejegyzett Mecénás Alapítványnak folyósította, ez pedig nem Érmindszenten, hanem Nagyváradon látott neki az építkezésnek.
A Nagyváradra költöztetett projekt csak részben valósult meg. A várostól koncesszionált egyhektáros telken felépült az 594 négyzetméteres hasznos területű Ady-konferenciaközpont, a melléje tervezett szállodának azonban csak a vázszerkezetét sikerült megépíteni. A nagyváradi önkormányzat 2014 februárjában állapodott meg egy ingatlancseréről a Mecénás Alapítvánnyal.
Az ingatlancsere folytán az alapítvány Ady Endre múzsájának, Brüll Adélnak a 320 négyzetméteres lakóházát kapta meg a hozzá tartozó 500 négyzetméteres telekkel. A csere előtt a Léda-ház értékét 283 ezer euróra, az Ady konferenciaközpont és a félkész szálloda értékét közel 310 ezer euróra becsülték. A különbözetből a Mecénás Alapítvány az általa felhalmozott adóhátralék nagyobb részét törlesztette.
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) a pénzmosás és a sikkasztás tipikus példájának tekintette, hogy a Mecénás Alapítvány egy 283 ezer eurós ingatlant kapott az Ady-központért, melynek felépítésére a magyar államtól 2003-ban és 2004-ben 1,1 millió eurós támogatást kapott. Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezete és a Mecénás Alapítvány ügyvezető elnöke akkor azzal védekezett, hogy az alapítvány hiánytalanul elszámolt a magyar kormánynak a támogatással.
Az RMDSZ-közeli alapítvány elnöke egyébként Kiss Sándor megyei RMDSZ-elnök, a Bihar megyei önkormányzat alelnöke, aki ellen június 18-án többrendbeli pénzmosás, csúszópénz elfogadása, befolyással való üzérkedés és hivatali visszaélés miatt emelt vádat a korrupcióellenes ügyészség (DNA).
Krónika (Kolozsvár)

Készülnek az Ezer Székely Leány Napjára
A sajtónak is köszönhető, hogy a székelyek nem folklórfesztiválként tekintenek az Ezer Székely Leány Napjára, hanem közösségi ünnepként viszonyulnak a rendezvényhez – hangzott el a szombati Ezer Székely Leány Napjának előkészületeit taglaló szerdai sajtóeseményen.
„Az elmúlt egy évtized alatt jó értelemben vett tisztuláson ment át a rendezvény” – jelentette ki Antal Attila, Csíkszereda alpolgármestere, arra utalva, hogy egy ideje már a legtisztább értékrendek alapján sikerült megünnepelni a székely népviselet, néptánc és népzene csíksomlyói találkozóját. Szerinte a rendezvénynek azért van jelene és lesz jövője, mert múltja is van. Az ünnepi szentmisét ezúttal Böjte Csaba ferences szerzetes celebrálja a csíksomlyói kegytemplomban. Antal arra kérte a résztvevőket, hogy a tizenegy órától kezdődő szentmise után a csíksomlyói nyereg felé tartva egy szál virággal tisztelegjenek az első rendezvény szervezőjének, Domokos Pál Péternek a szobra előtt.
A szombati esemény költségei kapcsán elhangzott: a 90 ezer lejes büdzséből 70 ezret Csíkszereda Önkormányzata, 15 ezret Hargita Megye önkormányzata, 5 ezret pedig a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes biztosít. A környező települések önkormányzatai a helybéli csoportok ide- és hazaszállításával segítik a rendezvényt. A szervezők összesítése szerint a három székely megyéből szombaton huszonhét néptánccsoport vesz részt.
Füleki Zoltán megbízott alpolgármester számításai szerint negyven településen járt személyesen, és azt tapasztalta, hogy az idei eseményre több falu közössége úgy készül, hogy elnyerje a jövő évi tiszteletbeli házigazda szerepét. Ezt a címet hagyományosan az a település érdemli ki, amely a lakossági arányához viszonyítva a legnépesebb viseletbe öltözött csoporttal vesz részt az ünnepségen. Ezúttal Csíkdánfalvát illeti meg ez a megtiszteltetés; a felcsíki község feladata többek között az aranykapu építése, valamint az előkészületekben való részvétel és a színpadi műsor nyitása.
Füleki az autóval közlekedőket arra kérte, hogy szombaton délelőtt legyenek elnézők, ne dudáljanak rá a Csíkszeredában felvonuló lovas szekerekre. Egyúttal bejelentette, hogy a nyeregbe igyekvőket szombaton tíz órakor autóbuszokkal kiszállítják a Szabadság térről a somlyói kegytemplomig.
„Ez az egyetlen kulturális rendezvény, amelyet Hargita Megye Tanácsa társszervezőként támogat” – ezt mondta Barti Tihamér, a megyei önkormányzat alelnöke, érzékeltetve intézménye hozzáállását az Ezer Székely Leány Napjához. Hozzátette: minden más eseményt a megyei önkormányzat alintézményein, illetve kulturális intézményeken keresztül segítenek. A szerdai tájékoztatón jelen volt Both Norbert, Csíkdánfalva alpolgármestere is, aki bejelentette, magyarországi testvértelepülésükről, a Tevelből érkezők csoportjával vesznek részt az ünnepségen.
Székely ruhás leányok, legények
Az elmúlt évek során regisztrálták a székely ruhába öltözött résztvevőket, így tudni lehet, hányan jelentek meg székely népviseletben. Íme: 2008: 349 leány; 2009: 540 leány; 2010: 665 leány; 2011: 984 leány;2012: 1206 leány és 482 legény; 2013: 1727 leány és 869 legény; 2014: 2135 leány és 938 legény.
Kozán István
Székelyhon.ro

PR Nyári Egyetem hetedszer
Innovatív szemlélet és kreatív megoldások az idei PR Nyári Egyetem mottói, amelyet a Sapientia EMTE csíkszeredai Társadalomtudományi Tanszéke immár hetedik alkalommal szervezett meg Csíkszeredában.
Az egyetem nagy aulájában tartották a hivatalos megnyitót szerdán délelőtt, ahol Székely Kinga szervező rámutatott, évről-évre egyre több előadót sikerül meghívni, az idei évben már igazán nemzetközivé vált a rendezvény, amely az előző évekhez képest jóval gyakorlatiasabbá vált.
Szeles Péter, a Magyar Public Relations Szövetség korábbi elnöke a kezdetek óta támogatója a szakmai rendezvénynek. Megítélése szerint a PR Nyári Egyetem ugyanaz és mindig más, hisz a tartalma, a tematikája évről-évre változik. Biró A. Zoltán örömének adott hangot, hogy az idei rendezvény partnere lehet a Regionális és Antropológiai Kutatások Központja, hisz „térségünkben nagy szükség van azokra a kommunikációs és PR szakmai kompetenciákra, amelyeket a csíkszeredai alap- és mesteri képzés nyújt. Erre nagy mértékben ráerősít a PR Nyári Egyetem” – emelte ki a professzor.
Az idei rendezvény három tematikus napot foglal magába. A nyitónapon a kommunikáció, PR és rendezvényszervezés innovációs gyakorlata került a középpontba, szó esett startup vállalkozásokról, rendezvényekről és intézményi kommunikációról is. A délutáni foglalkozás során a résztvevők egy egészen aktuális téma kapcsán tartottak vitafórumot: kell-e Csíkszereda mellé repülőtér vagy sem?
Csütörtökön a marketingé a főszerep, márkázási folyamatokról, brandépítésről fog átfogó előadást tartani Bíró Péter marketing szakember. A délutáni foglalkozások során olyan helyi márkák kialakításával kapcsolatosan kapnak feladatokat a résztvevő csoportok, mint az Igazi Csíki Sör, Tusnádfürdő vagy éppen a Góbé termékek.
Pénteken az újságírók, médiaszakemberek és szóvivők, intézményi kommunikációsok kapcsolatát fogják boncolgatni a meghívott előadók. Ezt követően médiafórumra kerül sor, ahol a helyi média képviselői és a magyarországi meghívottak egy kerekasztal-beszélgetés során fognak aktuális témákat érinteni.
Iochom Zsolt
Székelyhon.ro

Gyergyószéki táborkínálat gyerekeknek
Gazdag a kínálat a gyergyói táborok palettáján – a feltaláló, régész, színjátszó, táncos, lovas palánták egyaránt találhatnak kedvükre valót. Azok a gyerekek sem kell messzire menjenek, akik csupán jó társaságra, esetleg kalandra vágynak. Az alábbiakban a művelődési központ hírlevelében megjelent táborozási lehetőségeket összesítjük.
A gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeum két korosztálynak szervez táborokat idén. Az elemi iskolások tematikus napok keretében ismerkedhetnek a természettudományokkal: július 6-10. között, naponta 9-től 16 óráig fénnyel, hanggal, levegővel, mozgással és időméréssel kapcsolatos kísérleteket végeznek, mindeközben megpróbálnak kapcsolódási pontot találni a megfigyelt jelenség és a hétköznapok között. Megtudhatják azt is, hogy a különböző tudományos megállapításokat hogyan használják a muzeológusok. A tanulás mellett sok-sok játék és kézműves foglalkozás segíti az együtt táborozás élménnyé válását. A zárónapon – immár hagyományosan – megírják a tábor krónikáját, és a tábori újság sok fotóval illusztrált, újabb lapszámát emlékül hazaviheti minden résztvevő.
Régésztábor a nagyobbaknak
Az öt-nyolcadik osztályos gyerekeket július 13–19. között a Pricske-tetőn zajló régészeti feltárás helyszínére hívja a múzeum. A táborozók betekintést nyerhetnek a régész munkájába, ki is próbálhatják magukat ebben a szerepben, és gyarapíthatják helytörténeti és történelmi tudásukat. Játékok és vetélkedők is szerves részei a programnak. A tábor egyik különlegessége a naponta továbbfejlődő drámapedagógiai foglalkozás lesz, amelyben megelevenítik a feltárás alatt álló egykori pricskei vesztegintézet életét, elképzelik, hogy a 18. század közepén kik dolgoztak ott, kik voltak azok az utazók, akik útjukat megszakítva kénytelenek voltak akár több hónapot ott tölteni. A zárónapon megjelentetik a tábori krónikát: a sok fotóval illusztrált lapot magával viheti minden résztvevő. A táborokba július 3-ig lehet jelentkezni a múzeum titkárságán vagy a 0266–365229-es telefonszámon naponta 9 és 17 óra között.
Kaland, alkotás Várbükkben
A Fenyőmag Gyerekfoglalkoztató Központ július 20. és 25. között Várbükkbe (5-ös km) várja a 8-12 éves gyereket egy tartalmas hétre, jó társaságra, kalandra és alkotásra. Jelentkezni július 5-ig lehet Eperjessy Kinga óvónőnél a 0744–882302-es telefonszámon. A tábor részletes programja megtekinthető a Fenyőmag Facebook-oldalán.
Csalamádé-tábor színjátszóknak
A Csalamádé színjátszó táborba a hetedikeseket és nagyobbakat várja a szervező Szín-kron diákszínjátszó csoport és a gyergyószentmiklósi Művelődési Központ. Mozgást, agytornát, közös és egyéni munkát, ugyanakkor sok-sok szórakozást ígérnek a résztvevőknek. Mindezt a július 3-23. között zajló táborban, aminek első hetében Güdücön műhelymunkákat tartanak, a második hétben a gyergyószentmiklósi színháznál intenzív próbafolyamat zajlik, a zárónapokon pedig az elkészült előadást mutatják be a környező településeken. A táborban a helyek száma korlátozott, a még néhány betöltetlen helyre a 0740–517174-es telefonszámon lehet jelentkezni július 2-ig.
Angol nyelvtábor két korosztálynak
Kids Camp névvel intenzív angol nyelvtábort hirdetnek 7-14 éves gyerekeknek Borzonton, a Dorka Panzióban. A 7–9 évesek július 15–19. között, a 10–14 évesek július 13–19. között táboroznak. A programban beszéd- és memóriafejlesztő, szerep-, illetve társasjátékok szerepelnek, ugyanakkor kreatív és szórakoztató foglalkozásokat is kínálnak a szervezők. Érdeklődni, jelentkezni a 0741–081604, illetve a 0748–124003-as telefonszámokon lehet.
Lovastábor „góbésan”
A Góbé Lovasudvar két időpontban is hirdet tábort: július 27.–augusztus 1-je, illetve augusztus 31.–szeptember 5. között. A kínálatban lovaglási, lóápolási ismeretek elsajátítása, lovasoktatás szerepel, vannak kedvcsináló programok és vetélkedők.
Érdeklődni, jelentkezni a 0740–085619-es telefonszámon lehet.
Tánctábor kezdőknek, haladóknak
Szintén augusztusi program a Gyergyói Néptánc- és Zenetábor, amelyet idén is Gyergyóremetén szerveznek 3-8. között. A táborban a néptáncoktatás három csoportban, három helyszínen fog zajlani. Oktatók: Farkas Tamás és Gál Nóra Magyarországról, Ivácson László, a Háromszék Együttes művészeti vezetője és Tekeres Gizella Sepsiszentgyörgyről, illetve Sándor Csaba, a balánbányai Ördögborda Táncegyüttes vezetője és Laczkó-Benedek Tünde, a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes táncosa.
A táncon kívül gyergyói népzenét és népdalokat is elsajátíthatnak a táborozók, idén a Magyarországról érkező Vizeli Balázs hegedű- és Dsupin Pál furulyaoktató foglalkozik a zene iránt érdeklődőkkel. Népdaloktató: Erőssné Sándor Judit. Jelentkezni július 26-ig lehet a 0752–241873-as telefonszámon vagy a bakai77@yahoo.com e-mail címen.
Pethő Melánia
Székelyhon.ro

Ötven ösztöndíjassal erősítik a szórványmagyarságot
A Kárpát-medence szórványmagyarságát segíti a Nemzetpolitikai Államtitkárság tavasszal indított projektje. A Petőfi Program célja a határon túli, fogyásban lévő magyarság identitásának megőrzése. A Rádió Orienten Grezsa István a programért felelős miniszteri biztos kiemelte, reményeik szerint a program által nemcsak a határon túli közösségek erősödnek, de a magyar állam is gazdagodik a jól felkészített, tapasztalatokat szerzett fiatalokkal.
A szórvány mintát ad az anyaország társadalmának arról, hogyan kell évtizedeken át helytállni az erős többségi környezetben. A Rádió Orienten Grezsa István rámutatott, már 95 éve tart a trianoni trauma. A határon átnyúló beruházások ellenőrzéséért felelős miniszteri biztos kiemelte, a szórványok meghatározásának kérdése relatív: a nagyvárosi magyarlakta közegek és a többségi tengerbe ágyazott falvak bokra érdekes kettősséget ad.
Elért a nemzeti egységesítés a legfontosabb szórványhoz
A magyar diaszpórát célzó Kőrösi Csoma Sándor Program sikerei egyértelmű motivációt adtak a továbblépésre: eljött az ideje annak, hogy a nemzeti egységesítés folyamata elérje a legfontosabb szórványt, a kárpát-medencei magyarokat. „Petőfi neve minden magyarnál ugyanazt jelenti” - utalt a névválasztás okára a vendég. Kiemelte, a történelmi egyházak mellett a politikai és civil élet szereplőit szólították meg a fogadószervezetek keresésekor. Hozzátette, a program a Kárpát-medence zárt térsége mellett Dél-Lengyelországot, Csehországot és a volt jugoszláv utódállamokat is magába foglalja. A Petőfi Program kiválasztási folyamata a Kőrösi Csoma Program mintáját követte. Grezsa rámutatott, a Kárpát-medencében is hasonló igények voltak: a fogadószervezetek a kézműves-, a népzenei és a néptáncos tudást részesítették előnyben. „Nagy volt az érdeklődés az értékmentő misszió felé, így a jövőben indokolt a férőhelyek számának bővítése” - kiemelte, a jelentkezőktől csak indokolt esetben kérték a helyi nyelv ismeretét. Hozzátette, a feltételek csak a magyar állampolgárságot írták elő, így határon túli fiatalok is jelentkezhettek.
Augusztusban kezdődik az ösztöndíjasok képzése
A pályázatot szimbolikusan március 15-én írták ki. Egy hónap alatt 158-an jelentkeztek a preferált célterület megadásával. Az írásbeli jelentkezést szóbeli beszélgetés követte. Grezsa kiemelte, az ösztöndíjasok elhelyezésekor kritikus figyelmet kapott Kárpátalja. A júliusi szerződéskötések után augusztusban kezdődik az ösztöndíjasok felkészítése. A kiutazók az általános nemzetpolitikai ismeretek elsajátítása mellett neves szakértők előadásait hallgatják.
Nagy löket magyarságból
„A kiutazók sokat fognak tanulni arról, hogyan lehet a nehézségek közepette helytállni. A fiatalok hatalmas löketet kapnak magyarságból: számos értéket, információt és élményt fognak hazahozni” - Grezsa elmondta, reményeik szerint a kilenc hónapos kiküldetés után olyan fiatalokat kapnak, 'akik tűzbe mehetnek saját hazájukért'. Hozzátette, az ösztöndíjasok havi beszámolási kötelezettséggel rendelkeznek. Az anyaországot emellett önálló honlap, Facebook oldal és YouTube csatorna tájékoztatja. A magyar kormány ösztöndíjasai havonta 350 ezer forintot kapnak, amely havi 200 ezer forintos megélhetési költségtámogatással egészül ki. „Az ösztöndíj magas összege bérfeszültséget fog kelteni, azonban figyelembe kellett vennünk, hogy sokan állásukat adják fel a programért. Megtiszteljük a közösségeket azzal, hogy ugyanolyan feltételrendszerrel küldjük ki az ösztöndíjasokat” - hangsúlyozta Grezsa.
A Petőfi Program legnagyobb rövid távú eredménye, hogy példát tanulunk, értéktömeg hull az ösztöndíjasok ölébe – hangsúlyozta a miniszteri biztos. Hozzátette, a média segítségével megmutatják az anyaországnak és a világban élő magyarságnak, hogy van értelme kitartani és magyarként élni. „Büszkék lehetünk, hogy minden nehézség után is képviselhetjük ezt a nemzetet.”
orientpress.hu

Kulcsár-Terza: nincs újabb 25 éve a magyarságnak
A Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának a regionális önkormányzatok munkacsoportja találkozott kedden Budapesten, amelyen székelyföldi politikai alakulatok is képviseltették magukat fő témaként érintve a régió autonómiájának kérdését.
Az eseményen mind a Székely Nemzeti Tanács, mind az Erdélyi Magyar Néppárt, a Magyar Polgári Párt, valamint az RMDSZ egy-egy képviselője is részt vett – tájékoztatott Kulcsár-Terza József, az MPP háromszéki elnöke, aki kifejtette: az említett munkacsoport hatáskörébe a székelyföldi autonómia kérdésköre is beletartozik. Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke Szili Katalin országgyűlési képviselőt bízta meg ezen csoport vezetésével, akinek Kulcsár-Terza elmondása alapján nem lesz könnyű dolga egy asztalhoz ültetni a pártokat, hiszen a keddi találkozón kialakult viták már tükrözték azon kapcsolatot, amely az erdélyi magyar politikai alakulatok között jelenleg van.
„Két autonómiastatútumról beszélhetünk, ugyanis van egy tervezete az Székely Nemzeti Tanácsnak, illetve van egy az RMDSZ-nek, de nem lehet két statútum, ugyanis mindez nem pártokról, hanem a magyarok közös ügyéről szól” – fejtette ki az MPP megyei elnöke, aki hozzátette: elengedhetetlen a politikai alakulatok közti megállapodás az elkövetkezendőkben. Ennek érdekében előreláthatólag már a nyár folyamán kezdeményezik egy újabb találkozó megszervezését, amelyen a már említett négy politikai alakulat vesz részt. Nincs még 25 évünk, az RMDSZ-nek fel kell mutatnia a gyulafehérvári nyilatkozatot a román parlamentben, hiszen ez az a dokumentum, amely alapján létrejött a jelenlegi Románia és autonómiát biztosíthat a kisebbségek számára – ecsetelte az MPP háromszéki vezetője.
„Elképzelhetetlen, hogy egy Európai Uniós tagállamba ne lehessen más ország himnuszát, nemzeti imáját elénekelni” – jegyezte meg ismételten Kulcsár-Terza József a himnusz-perrel kapcsolatban, aki még hozzáfűzte, a Kalmár Ferenc miniszteri biztoshoz, valamint Semjén Zsolt, Magyarország miniszterelnök-helyetteséhez intézett felkérést az ügy általuk való felkarolása érdekében. A keddi ülésre az RMDSZ képviseletében különben Korodi Attila érkezett, aki bemutatta a szövetség által készített statútumot, illetve elmondta: fontos a székelyföldön kívüli, ám kisebbségi magyarként élők jogait biztosító törvénytervezet elkészítése is – számolt be Kulcsár-Terza. Az ülésen különben a SZNT-t Izsák Balázs, az EMNP részéről pedig Zakariás Zoltán képviselte.
Székelyhon.ro

20 éves a Szent Miklós Kamaraegyüttes
A gyergyószentmiklósi Szent Miklós Kamaraegyüttes július 4-én, szombaton 17 órától nagyméretű találkozóval ünnepli 20. születésnapját.
A dalkedvelőket a Figura Stúdió Színház nagytermébe várják, ahol fellép az Ipartestület Férfikara, a Domokos Pál Péter Dalkör Női Kara, a szegedi Vox Nova Kórus, a törökbálinti Cantabile Kórus és az ünnepelt Szent Miklós Kamaraegyüttes, illetve közreműködik a Gyergyószentmiklósi Fúvószenekar.
A város nevét viselő kamaraegyüttes 1995-ben jött létre Páll Ibolya zenetanár kezdeményezésére, első karnagya a gyergyóditrói Petres Csaba zenetanár, zeneszerző. A kamaraegyüttesben fúvós és vonós hangszerek találták meg a zenei összhangot, ugyanakkor létrejött az azonos nevet viselő vegyes kar is. A Szent Miklós Kamaraegyüttes irányítását Petres Csaba kiválása után Kolcsár Árpád gyergyószárhegyi zenetanár vette át, aki a mai napig a kórus és a zenekar karvezetője.
A Szent Miklós Kamaraegyüttes szinte törzsvendégnek számít a városi rendezvényeken, ugyanakkor évente ellátogatnak külföldre is. Sikerrel vettek részt több kórust minősítő hangversenyt is: Svájcban kitűnő minősítést, Prágában bronz, Egerben arany, idén szintén KÓTA-zsűri előtt arany minősítést szereztek. Számukra írták Sebestyén Rita és Cári Tibor zeneszerzők a Szent Miklós Legendája című előadást. Énekeltek a Csaba királyfi rockopera gyergyószárhegyi ősbemutatóján is. A kamaraegyüttesnek már kiadott CD-je is van.
Baricz Tamás Imola
Székelyhon.ro

Ünnepelnek a güdüciek
Güdüc kis közössége hatodszorra szervezi meg a falunapokat idén. Szombaton és vasárnap megélénkül a másfél száz lakosú kistelepülés.
A helybélieknek két szempontból is különösen jelentős lesz ez az alkalom. Amint Polgár Csaba szervező elmondta, ilyen még nem volt a falunapokon: először lép a rendezvény színpadára a kistelepülés néptánccsoportja. A másik, kiemelkedő fontosságú esemény, hogy a vasárnapi búcsús szentmise keretében Tamás József segédpüspök felszenteli a falu új ravatalozó kápolnáját.
A falunapi eseménysor szombaton 17 órakor Güdüc-Szárhegy ifi focimeccsel kezdődik, a sportos délután díszmeghívottja Ilyés Róbert volt A-ligás labdarúgó lesz.
Vasárnap 11-kor kezdődik az ünnepi szentmise, a számos szórakoztató és kulturális esemény között 15 órakor lép fel a güdüci néptánccsoport. Mindkét este utcabállal és tábortűzzel zárul a program.
Gergely Imre
Székelyhon.ro

Fehér Holló Sepsiszentgyörgyön (A magyar–román párbeszédért)
A Fehér Holló Médiaklub Egyesület által működtetett Corbii­albi.ro portál sepsiszentgyörgyi fiókszerkesztőségének megalakulását jelentette be sepsiszentgyörgyi sajtótájékoztatóján Szabó Csaba újságíró és Mădălin Guruianu, az Ecou ifjúsági egyesület képviselője.
Mint is­mert, a Corbiialbi.ro portál célja a magyar–román párbeszéd erősítése, a magyarokról a román közvéleményben élő előítéletek el­oszlatása (a Háromszék olvasói számára onnan is ismerős lehet, hogy szombati lapszámainkban többször közöltünk már neves román publicisták ott megjelent írásaiból). Szabó Csaba kolozsvári tévés újságíró, a portál főszerkesztője tavasszal is járt már Sepsiszentgyörgyön, akkor a közszolgálati televízió kolozsvári stúdiója számára készítettek műsort, bemutatva egyebek mellett a Mădălin Guruainu és Cziprián-Kovács Loránd egyetemi tanár által kezdeményezett, ugyancsak a magyar–román párbeszéd erősítését szolgáló Vox Populi vitafórumot. Mint tegnap kifejtette, azt tapasztalták, hogy Sepsiszentgyörgy kultúra vonatkozásában közvetlenül Kolozsvár után jár, bár kezdetben lekicsinylően viszonyultak a városhoz, ma már úgy látják, megelőzte például a mindinkább lecsúszó Marosvásárhelyt. Afféle interkulturális frontként tekintenek a háromszéki megyeszékhelyre, amelyben a frontvonal nem románok és magyarok között húzódik, hanem a fejlődésért tenni akaró magyarok és románok, illetve a visszahúzó magyar és román erők között. Az energiák együttműködésre alkalmasak, szinergikusak, jó az út, amelyen elkezdtek járni, folytatni kell azt, közös terveket, közös pályázatokat kell kidolgozni, ehhez kíván hozzájárulni a portál is azzal, hogy kiemelt figyelmet fordít Sepsiszentgyörgyre és környékére. Mădălin Guruianu örömmel jelentette: végre más városbeli média figyelt fel a Sepsiszentgyörgyön zajló pozitív történésekre, hiszen régi panasza, hogy a bukaresti sajtó csak a konfliktust, a botrányt keresi itt. A sepsiszentgyörgyi fiókszerkesztőség létrehozását az is indokolja, hogy többen írtak innen a portálnak, de sokan is olvassák. A sepsi­szentgyörgyi fiókszerkesztőség munkatársai: Răzvan Lupescu publicista, a Gagauziából érke­zett Lidia Ostaş, Maricela Dan sepsiszentgyörgyi újságíró, Mă­dălin Guruianu, a sepsiszent­györgyi Ioan Ganea, a közeljövőben csatlakozik a csapathoz Maria Băilă megyeszékhelyi tanárnő, továbbá a jelenleg Angliában tanuló, szintén sep­siszentgyör­gyi Simina Gheor­ghincă. A név­sor nem végleges, a kezdeményezők várják mások jelentkezését, írásait is. Gagauz vendég
A sepsiszentgyörgyi fiókszerkesztőség tagja a moldova köztársasági Gagauz Autonóm Régióból származó Lidia Ostaş is. Szabó Csaba elmondása szerint két évvel korábban Hargita Megye Tanácsának bevonásával próbáltak testvérmegyei kapcsolatot létesíteni a gagauz térséggel, ám ez bukaresti minisztériumi akadékoskodás miatt nem sikerült. A mintegy 200 ezer lakosú Gagauzia autonómiája 1994 óta biztosított, ám többnyire tartalom nélküli. Három hivatalos nyelve van a régiónak, a román, az orosz és a gagauz, van választott vezetőjük, a baskán (a Deutsche Welle Irina Vlahhal készített interjúját lapunk május 18-i számában közöltük – szerk. megj.), aki a moldvai kormány tagja is, vannak elismert jelképeik, ám kulturális identitásuk megőrzésében így is akadályokkal szembesülnek. Moszkva vonzereje nagy, többnyire oroszul beszélnek az ott élők, sokan elvándorolnak, Oroszországban vállalnak munkát, nincsenek iskoláik, tankönyveik, nincs elegendő szakemberük – bővíteni szeretnék tehát jogköreiket.
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Semjén Zsolt fogadta Biró Zsoltot
Tegnap közleményt juttatott el szerkesztőségünkbe a Magyar Polgári Párt, amelyben arról számol be, hogy Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök- helyettes hivatalában fogadta Biró Zsoltot, a szervezet elnökét, akit Kulcsár-Terza József MSZEF- elnök is elkísért a budapesti megbeszélésre.
A közlemény szerint a Magyar Polgári Párt politikusai tájékoztatták Semjén Zsoltot az erdélyi magyar politikai helyzetről, illetve a romániai belpolitika aktuális kérdéseiről, az erdélyi magyarságot ért jogsérelmekről, az autonómiaküzdelem előmeneteléről. Semjén Zsolt a magyar nemzetpolitika célkitűzéseiről, a magyar kormány terveiről tájékoztatta erdélyi vendégeit.
Biró Zsoltot a találkozó részleteiről kérdeztük.
– Beszéltünk az erdélyi magyar közösséget ért jogsértésekről, köztük a legaktuálisabbról, a híres himnuszperről, amelynek újabb fejleményei is vannak. A kovásznai prefektus megtámadta a himnusz éneklését szavatoló bírósági döntést, és jelenleg másodfokon újra pereskedünk a román kormánymegbízottal. Megemlítettük, hogy a román trikolór napján óriás piros-sárga-kék lobogót húztak fel Csíkszeredában, valójában erődemonstrációt tartottak, amit a Magyar Polgári Párt egyértelműen a székely–magyar közösség ellen irányuló provokációként értékel. Beszéltünk az oktatás helyzetéről, elsősorban a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem helyzetéről, az erdélyi magyar belpolitikai helyzetről, az RMDSZ-szel a felelős politizálás jegyében történő együttműködésről, a nemzeti szempontok maximális figyelembevételével. Ugyanakkor szó esett a 2016-os választási esztendő kihívásairól és arról, hogy ezeket a felelősen gondolkodó erdélyi magyar pártoknak szem előtt kell tartaniuk ahhoz, hogy a magyar közösség érdekeit maximálisan szolgáló politikai szempontokat érvényesíteni tudjuk.
– A román belpolitikai helyzet kapcsán miről volt szó?
– A DNA-s "történetektől" kezdve a miniszterelnök törökországi operációjáig sok mindent átbeszéltünk.
– A közlemény szerint az autonómiaküzdelem jelenlegi állásáról is beszéltek.
– Tájékoztattuk a miniszterelnök-helyettest arról, hogy mi volt a szempontunk az RMDSZ-szel folytatott tárgyalások során, és hogy az egyik sarkalatos kérdés az autonómia képviselete volt. Tájékoztattuk, hogy az autonómiatervezet kapcsán felállított közös bizottság elvégezte a munkáját, az utolsó simítások következnek a tervezettel kapcsolatosan, és továbbra is szorgalmazzuk, hogy az őszi ülésszak elején a parlament asztalára kerüljön, mert ezáltal tematizálódik a kérdés a közvéleményben. Ami fontos a román közösséggel folytatott közvita során is.
– Kinek a kezdeményezésére jött létre ez a találkozó?
– Már egy hete Budapesten vagyok. A múlt héten részt vettem a KMKE szakpolitikai munkacsoportjának az ülésén, ahol EU-s pályázati lehetőségekről volt szó, és éppen a jogvédelmi kérdések voltak napirenden. Tegnapelőtt pedig ugyancsak egy KMKE-munkacsoport autonómiaügyben ülésezett. Az önkormányzati munkacsoportban Kulcsár-Terza Józseffel, az MPP Kovászna megyei elnökével, a Megyei Szervezetek Egyeztető Fórumának elnökével vettünk részt, és ha már Budapesten jártunk, találkozót kértem a miniszterelnök-helyettes úrtól.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Gondolatok a MOGYE történelmi pillanatairól
Örvendek, hogy a marosvásárhelyi magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzés 70. évfordulója alkalmából rendezett ünnepi ülésén május 29-én részt vehettem. Ez az évforduló azért is nevezetes számomra, mert 69 évvel ezelőtt léptem át először egyetemünk küszöbét. Beiratkoztam az első évre.
A leckekönyvem (index) második oldalán ezt hivatalosan is közölték velem. Idézem a szöveget: "Fazakas Béla a Kolozsvári Bolyai Tudományegyetemre rendes hallgatónak felvétetett és számára jelen leckekönyv kiadatott a 810-es anyakönyvi szám alatt 1946/1947 tanévben". Aláírás: dr. Feszt György professzor-dékán. A második hivatalos bejegyzést a marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Felsőoktatási Intézet rektori hivatala fogalmazta meg, és a rektori tisztséget ellátó dr. Csőgör Lajos prof. írta alá 1948. 11. 19-én. Ez a bejegyzés hivatkozik az oktatás reformjáról szóló 145/1948. számú dekrétumra, valamint a 263, 327/948. számú közoktatási minisztériumi rendeletre, amelyek alapján létrejött Marosvásárhelyen a magyar oktatási nyelvű Orvostudományi és Gyógyszerészeti Felsőoktatási Intézet.
Ez a leckekönyv történelmi események dokumentuma. Egyetemünk kezdeti történetének beszédes bizonyítéka. Amit a könyvecske lapjai eltakarnak, az egy ádáz küzdelem, amit a tanárok és diákok vívtak naponta a magyar orvos-, gyógyszerészképzés kezdeti nehézségeinek felszámolásáért. Nehéz volt az indulás. Mostoha körülmények között teltek napjaink. Hozzászoktunk a nélkülözéshez, hiszen a második világháború megtanított, hogy kényeskedni nem szabad. Én kétévi amerikai fogságból érkeztem Marosvásárhelyre, és örvendtem a szabadságnak. A kezdetben hiányos oktatási feltételek évről évre javultak. Tanárok, diákok lelkesedése, küzdeni akarása tette széppé környezetünket.
Mindig tisztelettel emlékeztünk és emlékezünk elődeinkre. Csodáltuk dr. Csőgör Lajos professzor, első rektorunk szervezőkészségét és az általa meghívott magyarországi professzorok szellemi erőfeszítéseit és helytállásukat. Nem szabad elfelednünk nevüket, hiszen ők voltak azok, akik a tanítás oltárán naponta áldoztak, egyetemünk hírnevét megalapozták. A mi magatartásunkban tovább élnek nagyjaink, hiszen tőlük tanultunk, és mi, idősebbek, közvetlen kapcsolatban álltunk velük. Kiemelném dr. Putnoky Gyula professzor nevét, akitől nemcsak tudást kaptam, hanem a tudományos munkában való helytállás örömét is. Emlékeznünk kell azokra a magyar rektorokra is, akik a kommunista fennhatóságok szolgálatában álltak, de szerepet játszottak a diákok és a tanárok sorsának alakulásában. Szerepvállalásuk korlátok közé szorult, de világosan látták azokat a feladatokat, amelyek megoldásra vártak. Dr. László János professzor, egyetemünk utolsó magyar rektora 1976–1984 között vezette egyetemünket. 1984-től a magyar tanárok mindössze prorektori tisztséget tölthettek be. Én 1990–1994 között vállaltam a prorektori feladatot. A magyar oktatók és diákok elvárásai magától értetődők voltak. A problámáikat kívánták megoldani szószólóikon keresztül. A problémák megoldását a szenátusban levő román tanárok és diákok többségi létszáma gyakran akadályozta.
A szavazásnál természetesen a többség döntött. Így a felvetett téma orvoslása a román szenátusi tagok döntésétől függött, és nem a prorektor kérésétől.
1989 után méltányos küzdőtéren akartuk kivívni, hogy a magyar diák magyar nyelven hallgathassa mind az előadásokat, mind a gyakorlatokat, és az egyetem vezető testületében érvényesüljön a paritás elve. A cél érdekében helyi és központi szervekkel több alkalommal tárgyaltunk küldöttségünk révén: dr. Bocskai István prof., dr. Jung János prof. és dr. Fazakas Béla professzor. Tárgyaltunk a bukaresti Oktatásügyi Minisztérium és a Nemzetiségi Minisztérium képviselőivel, eredménytelenül. Ezen akcióinkat diákjaink ülősztrájkkal támogatták, amin mi, tanárok is részt vettünk. Sikertelen kísérlet volt.
2011-ben úgy tűnt, megvalósul az önálló magyar tagozat létrehozása. Nem így történt. A kezdeti lendület ma is megvan, és működnie kell. A cél ma is a magyar orvos- és gyógyszerészképzés tökéletesítése, önállósítása.
Sajnos, ugyanúgy, mint 1990-ben, a központi szervek és az egyetem többségében román szenátusa megakadályozta célunk elérését, törvényes paragrafusok alátámasztásával, nem riadva vissza a történelmi valóság elferdítésétől sem. Ezért fontosak azok a jubileumi könyvek, amelyek a valóságot tükrözik, és hűen adják vissza a marosvásárhelyi egyetem történetét: A marosvásárhelyi magyar nyelvű orvos- és gyógyszerképzés 50 éve, szerkesztette Barabás Béla, Péter Mihály és Péter H. Mária; 60 éves a marosvásárhelyi orvosi és gyógyszerészeti egyetem; A marosvásárhelyi magyar nyelvű orvos- és gyógyszerképzés 70 éve, megjelent 2015- ben, az EME kiadásában.
89 éves vagyok. Több mint fél évszázadra, 55 évre terjedő tanítói és tudományos munkámmal hűségesen szolgáltam az orvosképzés érdekeit. Tanítottam lelkesedéssel, szorgalommal és kitartással, hiszen szívem minden dobbanása együtt rezdült az egyetemi élet eseményeivel. A tanári pálya komoly szolgálat. A tanár mindig a tanítás és a nevelés szolgálatában áll. Csak az vállalhatja, aki kész ezen szolgálatra. Sokfélék vagyunk, de mindannyiunknak hinnünk kell a jobbá és többé tevésben. Ez a hit forrasztja eggyé a tanárok sokszínűségét. Az előbb említett 55 év alatt generációk sorát búcsúztattuk. A búcsúzásnál a végzős diákokat helytállásra, továbbtanulásra ösztönöztük. A nálunk végzett orvosok és gyógyszerészek megállták a helyüket belföldön és külföldön egyaránt. Egyetemünk hírnevét gazdagították. Ez tanári munkánk mércéje, jellemzése.
Ha újrakezdeném, nem tennék másképpen. Képességeim szerint tanítanék és kiállnék a magyar orvos- és gyógyszerészképzés tökéletesítéséért, vállvetve mindazokkal, akik ma ezt teszik. Bízom abban, hogy utódaink küzdelme az önálló magyar tagozat kialakításáért nem hiábavaló, és meg fogják találni azt az utat, amelyen elődeik törekvését győzelemre vihetik, és a magyar orvos- és gyógyszerészképzés javát fogják szolgálni a jövőben.
Dr. Fazakas Béla nyugalmazott professzor
Népújság (Marosvásárhely)

2020-ig csaknem 70%-kal drágulhat a gáz
2020-ig csaknem 70 százalékkal drágulhat a lakossági használatra szánt hazai kitermelésű földgáz ára – derült ki a kormány által tegnap elfogadott legújabb liberalizálási ütemtervből.
Hazánkban az ipari fogyasztók esetében már nem szabályozzák a gáz árát. A lakossági fogyasztók esetében eredetileg 2018-ig kellett volna liberalizálni az árakat, de a kormány elhalasztotta ezt az időpontot, és 2021-ig tartó ütemtervről állapodott meg a nemzetközi hitelezőkkel. A kormány szerdai közleménye szerint a drágítás ezentúl nem negyedévenként vagy félévenként, hanem éves ütemben fog lezajlani, és az eredetileg betervezett áremelkedés így három év helyett hat év alatt várható.
A belföldi kitermelésű gáz megawattóránkénti ára szerdától 53,3 lejről 60 lejre emelkedett. 2016 júliusától az egységenkénti ár 66 lejre növekszik, egy évvel később pedig 72 lejre. A kormány szerint 2018 áprilisában lehetőség nyílik újratárgyalni a gáz árát, tekintettel arra, hogy a hatéves időszak hosszú, ugyanakkor előrevetítették a gázdrágulás további ütemtervét. Így 2018 áprilisától megawattóránként 78 lej lakossági gázárral számolnak, ami egy év múlva 84 lejre nő, majd 2020 áprilisában eléri a 90 lejt.
Szabadság (Kolozsvár)

Óvatos duhajok
Két, kudarccal végződött felülvizsgálat után Románia nem kockáztatott meg egy harmadikat. Miután ugyanis az Európai Bizottság nem fogadta el az adótörvénykönyv módosításait, a Nemzetközi Valutaalap delegációja jelezte: júliusban nem utazik Bukarestbe.
Válaszul arra, hogy a román kormány nem volt hajlandó az elvárt mértékben emelni az elektromos áram és gáz lakossági árát, mi több, az élelmiszerek áfáját 24 százalékról 9 százalékra csökkentette. Ha Romániának nincs is azonnali szüksége az IMF pénzére, a védőháló nélküli létet semmiképp sem vállalja.
A „duhajkodó” kedvet alaposan viszszavette Görögország csődközeli állapota, illetve annak egyre körvonalazódóbb következménye: a görög csónak leoldozása az uniós flottáról – eurózóna ide, európai szolidaritás oda. A kormányrudat újra csak a megfellebbezhetetlen és kimozdíthatatlan pénzügyi guru, Mugur Isărescu jegybankelnök ragadta magához, aki kimondta: bár Románia nem szorul az IMF pénzére, a készenléti hitel nyújtotta biztonságra szüksége van, ellenkező esetben sérülhet a befektetői bizalom.
Az energiaárak liberalizálásának gesztusa mindenképpen ebbe az irányba hat. Annál is inkább, mivel a szokásosnál hevesebb tárgyalások sem tudták meggyőzni az IMF-et arról, hogy az adólazítások – a 24 százalékról 19-re csökkenő forgalmi adó, a speciális építmények és közművek terhének és az üzemanyagokra kivetett extra jövedéki adó eltörlése, az 5 százalékra mérsékelt osztalékadó – nem generálnak súlyos hiányt a költségvetésben.
Mert míg a román kormány szerint az intézkedés ugyan 12 milliárd lejjel megrövidíti a büdzsé bevételeit, ám a 4 százalékosra prognosztizált GDP-növekedés mellett felpörög a fogyasztás, a hitelezők úgy számolnak, hogy a gazdaság legfeljebb 3 százalékkal bővül, a költségvetési hiány pedig 3,5 százalékra nő. Nem beszélve az egyre feszültebb geopolitikai helyzetre való hivatkozással elhatározott döntésre, amely a GDP 2 százalékára növeli a honvédelmi kiadásokat.
A biztonsági háló fenntartását célzó engedmények mögül egyértelműen kilóg a lóláb: a politikai elit ismét a gazdaság teljesítményén felül költekezik, a jóléti intézkedések költségeit pedig jórészt a lakossággal fizetteti meg.
Csinta Samu
Krónika (Kolozsvár)

Az erdélyi szórványban élők esélyei: a magyar ipar jelentheti a mentőövet
Az egyházi programokon túl magyar munkát is végez a Resicabányai Református Egyházközség a Templom és Iskola Szórvány Egyesülettel karöltve a Krassó-Szörény megyei, szórványban élő magyarok érdekében. Megyasszai Attila lelkésszel (portrénkon) az újmoldovai magyar ház ígéretéről, a lehangoló, mégis sikerélményekkel kecsegtető szórványmunkáról, az itt élő magyar közösségek megmaradási esélyeiről beszélgettünk.
– A 2011-es népszámlálás adatai szerint a Duna-parti Újmoldován – ahova most közadakozásból magyar közösségi házat terveznek – mindössze 118 magyar él. Mennyire reális a hivatalos lakossági statisztika Krassó-Szörény megyében?
– A legutóbbi népszámlálási adatok szerint a megyében 3500 magyar él, ebből a megyeközpontban, Resicabányán körülbelül 1800-an. De ennél több magyarról tudunk, főleg a városokban, Boksánbányán, Aninán, Oravicabányán, Nándorhegyen és Újmoldovában. Valamennyi közül ma is kiemelkedik az újmoldovai székely–magyar közösség azzal, hogy megőrizte magyar identitását, az emberek nem kötöttek vegyes házasságot, így a mintegy 140 lelket számláló kis kompakt római katolikus gyülekezet gyerekei is magyarul beszélnek. Mi is szembesültünk a hivatalos népszámlálás helyenkénti hibás adataival, ezért három évvel ezelőtt megtörtént a magyarság számbavétele, a szegények diakóniai támogatása. Ma 140, magát magyarnak valló újmoldovairól tudunk, akik örömmel járnak el kulturális és egyházi rendezvényeinkre.
– Gondolom, sokan meglepődtek azon, hogy egy resicabányai református szórványlelkész gondozza a római katolikus újmoldovai székely közösséget. Hogyan egyezett ki a helyi római katolikus plébánossal?
– Újmoldován régóta csak román nyelvű mise van. Jelenleg egy horvát származású plébános szolgál, aki ugyan tud valamennyit magyarul, de magyar nyelvű egyházi szolgálatot nem vállal. Én baráti kapcsolatban vagyok a resicabányai római katolikus főesperessel, Páll Józseffel, így református lelkészként bebocsátást nyertem az újmoldovai plébániára. Hosszabb távon ezen a helyzeten csak egy helyi magyar házzal tudunk segíteni, ahol mindenféle magyar programot szervezhetünk. A magyar kormány nagyobb összeggel segítette Krassó-Szörény megyét, de ebből a keretből már nem futotta az Újmoldovai Magyar Ház megvásárlására. Ezért döntöttünk úgy, hogy a szükséges 12 ezer eurót közadakozásból gyűjtjük össze. Öregedő, de élni akaró magyar közösség ez, amely többet érdemel. Amikor elkezdtem velük foglalkozni, megígértem a magyar házat, és az egész közösség az ügy mellé állt.
– Mi késztet arra egy négygyerekes fiatal református lelkészt, hogy olyan megyében vállaljon szórványmissziói munkát, ahol a gyerekeit már nem tudja magyar iskolába íratni? A magyar nyelvű 1-4. osztály ugyanis tavaly megszűnt...
– Elődeim bejegyzésében olvastam, hogy már az 1920-as években azzal fogadta utódját a nyugdíjba vonuló lelkipásztor, hogy a gyülekezet életképtelen. Ez a vélekedés évtizedeken át élt: elődöm engem is ugyanezekkel a szavakkal fogadott, amikor nagybányai segédlelkészi időm leteltével a püspököm 2006-ban ide helyezett. De nem futamodtam meg, felmértem a helyzetet, és elkezdtem dolgozni a gyülekezet tagjaival. Noha a resicabányai népszámlálás adataiban 600 református szerepel, nekem eddig 300-at sikerült „megtalálnom”. Visszaszereztük az egyházi földeket, és pályázati forrásokból rendbe szedtük a gyülekezetet. A munkánkra az RMDSZ és a magyar kormány egyaránt felfigyelt, támogatnak bennünket. A szórványmissziói teendőket normális anyagi körülmények között végezzük. Mi tartjuk fenn a megye egyedüli magyar tanintézményét, a 2011-ben újraalapított, a Resicabányai Református Egyházközség keretében működő napközis rendszerű magyar óvodát 14 gyerekkel. Két óvónőt hívtunk Szatmárról, illetve Nagybányáról, ők a papilakon laknak. Az elemi oktatás viszont tavaly megszűnt...
– Az egyházi magyar óvoda működtetése mellett van esély az újraindításra?
– Halvány reményünk volt ugyan, de ma már nincs realitása. Igazából nem a gyereklétszám a gond, hanem a szülői mentalitás. A legtöbb kisgyerekes szülő elveszítette magyar identitását, és ezzel az anyanyelvi oktatás területén való továbblépés lehetősége is megszűnt. Ma már csak fakultatív magyar órákat tudunk tartani az érdeklődő gyerekek számára. Van közöttük ortodox, görög katolikus és római katolikus felekezetű is... Sokszor románra kell váltanom, hogy megértsük egymást. A szülők azt tartják, minek írassák magyar elemi osztályba a gyereket, ha ötödiktől úgyis csak románba mehet? A legtöbb fiatal szülő otthon románul beszél a gyerekeivel. A tavaly megszűnt magyar elemi osztályokat évről évre egyre nehezebben lehetett fenntartani, hiszen eddig is csak cigánygyerekek révén kerekedett ki a minimális létszám. A magyar oktatást úgy lehetett volna megmenteni, ha a kilencvenes években mellé állnak, és fejlesztik. Sajnos, nem ez történt.
– A magyar szülők miért vállalják a nyelvi romlást?
– Mert a kilencven százalékuk vegyes házasságban él. Sok családban nemcsak a gyereket keresztelik ortodoxnak vagy görög katolikusnak, hanem a szülők is kitérnek elődeik református hitéből. A vegyes házasságban élők esetében az a pozitív fejlemény, ha a gyerekeket magyar foglalkozásokra engedik. Az újmoldovai kompakt magyar közösség szerencsés kivétel, a környék egyetlen pozitív példája, bár nyelv- és identitásmentő törekvéseikben nem nagyon támogatta őket a római katolikus egyház, hiszen plébánosaik régóta románul miséznek, lévén, hogy a településen román anyanyelvű római katolikusok is vannak.
– Ha viszont nincs magyar oktatás, nincs magyar jövő sem. Ki és mikor oltja le azt a bizonyos villanyt?
– A statisztikákat nézve egyértelmű, hogy az itteni magyarság belátható időn belül beolvad, eltűnik. Időpontot nem tudok, nem is akarnék mondani, mert azért bízom abban, hogy helyes politikai döntésekkel a szórványkérdésre is található mentőöv.
– Számos szórványkonferenciát tartottak az elmúlt években, szórványmentő tanulmányok tucatjai születtek. Ön milyen kiutat lát ebből a helyzetből?
– Az igazi megoldás Erdély autonómiája lenne, ami gazdaságilag új helyzetet teremthetne. Abból kell kiindulni, hogy már az Osztrák–Magyar Monarchia idején az egyik legfejlettebb ipari, bányászati régióként számon tartott Krassó-Szörény megye az elmúlt száz évben jól fizetett munkahelyeivel vonzotta az ide települő embereket, közöttük a magyarokat is. A mai tragikus szórványhelyzet, a lemorzsolódás, a beolvadás fő oka a munkahelyek tömeges megszűnése. Ma a megye egykori ipari kapacitásának a 10 százaléka működik. Nemcsak a magyarok, mindenki menekülne innen. Ha a helyi magyarságot szeretnénk megmenteni és gyarapítani, magyar munkahelyek létrehozásában kell gondolkodnunk.
– A MOL vagy az OTP típusú nagy cégekre gondol?
– Ez a két magyar nagyvállalat sajnos azért nem jó példa, mert a mi vidékeinken magyar szót még nem hallottam náluk. A személyzetpolitikájuk nagyon furcsa, hiszen az alkalmazásnál megkövetelhetnék a magyar nyelvtudást, de nem teszik. Ha meg szeretnénk menteni a szórványt, azt nem az iskolával és a templommal kell kezdeni, hanem a gazdasággal. Magyar tulajdonú cégek kellenek, akik alkalmazásnál előnyben részesítik a magyar munkaerőt, így felértékelődne a magyar nyelvtudás. Ha nincs munkahely, nincs megélhetés, következésképpen nincs helybenmaradás. A szórványkonferenciákra meg többnyire nem azokat szokták meghívni, akik a szórványban élnek, és alaposan ismerik a gondjait. A szórványmentéssel foglalkozók nagy része legtöbbször irodai asztalok előtt szövik terveiket helyismeret és tapasztalat nélkül. Természetesen sokféle elképzelésről beszélgettünk itt a szórványban. Arról is szó esett, hogy Böjte Csaba mintája alapján azokat a fiatal magyar családokat támogassuk, akiknek még nincs gyerekük, de szeretnének. Sok az elhagyott telepes magyar falu, ahol házat lehetne vásárolni a számukra, a gyereknevelés után járó anyasági főállás mellett a család másik tagja találhatna a környéken valamilyen állást. Ingyen lakásprogramban is lehetne gondolkodni, csak ki kéne találni a tartós ittmaradás körülményeit.
– Amíg a „kihelyezett magyar iparról” szóló elképzelése valamilyen formában testet ölt, mit tart a legfontosabb szórványlelkészi teendőinek?
– A resicabányai gyülekezeten kívül a boksabányai leányegyházközségünknek van temploma, ahova rendszeresen beszolgálok, de ezen kívül számos kisebb magyar közösségekbe is eljutok Újmoldovától, Aninától Oravicabányáig. Ahol tudunk, igyekszünk közösségi magyar házat elképzelni, és összegyűjteni a hozzá szükséges pénzt. Ha csak néhány tíz embert jelentő magyar közösség számára van állandó találkahely, ott sok mindent lehet tervezni. Ott nemcsak elkezdődik valami, hanem folytatódik is. De nehéz optimistán beszélni a tervekről, amikor körülöttünk minden közösség fogy. Az erre fel nem készült lelkészt felemésztheti ez a munka, akkora a ránehezedő lelki nyomás. Az elmúlt kilenc esztendőm mégis a kisebb-nagyobb sikerélményekről szólt, és ez ad erőt ahhoz, hogy higgyek benne: a szórvány számára is létezhet jövő.
Makkay József
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

A szórványnak kell döntenie a szórványoktatásról
A szórványoktatásban épp úgy nincs konszenzusos alapon elfogadott erdélyi magyar stratégia, mint más területeken – fogalmazott Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke Kolozsváron egy kerekasztal-beszélgetésen. A résztvevők a magyar állam segítségét sürgették.
A szórványoktatás jelenlegi helyzete és a jövőstratégia volt a fő témája az Evangélikus-Lutheránus Püspökség Járosi Andor Keresztyén Kulturális Műhely szervezésében tartott A külhoni magyarság szórványoktatás kérdéseiről címet viselő kerekasztal-beszélgetésnek. A műhely eddigi gyakorlatától eltérően a tíz meghívottal – a Nemzetstratégiai Kutatóintézet (NSKI) például három előadóval képviseltette magát – rendezett vitaest nagy hiányossága, legalábbis egyes jelenlévők szerint, az volt, hogy a szórványoktatásban fontos szerepet betöltő Romániai Magyar Pedagógusszövetséget (RMPSZ) nem hívták meg. A filológusokat, néprajzosokat, lelkészeket, szociológusokat, újságírókat és a budapesti kutatóintézet több tagját felsorakoztató kerekasztal az erdélyi helyzetismertetés után a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnökétől, Szász Jenőtől várta, hogy tisztázza: milyen stratégiával rendelkezik az erdélyi szórványoktatás fenntartására az általa vezetett intézet, illetve a magyar kormány. Szabó Csaba újságíró, a Szórványtengelyek nevű mozgalom kezdeményezője szerint a frissen beindult besztercei Hunyadi János szórványiskola is könnyen fiaskóba torkollhat, ha nem áll rendelkezésre támogatási keret a diákok kollégiumi elhelyezésére, illetve ingázási költségeinek megtérítésére. Szabó Csaba új alapítvány létrehozását javasolta, amiből nemcsak a diákok anyagi támogatására, hanem a tanárok ingázási költségeinek kifizetésére is futná.
Szász Jenő előadásában a bajok okát abban látja, hogy az erdélyi magyarság egyetlen területen, így az oktatásban sem fogalmazott meg konszenzusos alapon támogatott tervet, ennek hiányában tűzoltómunka folyik. A Székelyudvarhelyről Budapestre került politikus szerint mielőtt újabb ösztöndíjprogramok és alapítványi támogatások ügyében kilincselnénk a magyar kormánynál, azt kell megvizsgálni, hogy helyi szinten, önerőből mit sikerül megoldani. Szász szerint előbb a Communitas Alapítványnál, a történelmi magyar egyházaknál és az erdélyi mecénásoknál kell elkezdeni az erdélyi magyar ösztöndíjprogram létrehozását, és csak ezt követően lehet nyugodt lélekkel a magyar kormányhoz fordulni a hiányzó rész pótlására. „A külhoni magyar kérdés elsősorban gazdasági kérdés, és ennek hosszabb távú megoldására kell stratégiákat kidolgozni, hogy a szórvány területén is jó irányba mozdulhassanak el a dolgok” – fogalmazott Szász Jenő.
Az erdélyi magyar sajtóban „gyöngyhalászat” néven nagy visszhangot keltő NSKI-kezdeményezést Szász olyan erdélyi szórványpolitikusok belemagyarázásának minősítette, akik saját gyerekeiket tömbmagyar vidékeken taníttatják, a többi gyerek gondjainak megoldásával pedig nem törődnek. A kutatóintézet oktatási mintaprogramját is ismertette: az eddigi kilenc ösztöndíjat idén húszra növelik, hogy minél több magyar gyerek tanulhasson tovább. Székely Melinda, a Brassó megyei négyfalusi iskola igazgatónője elmondta: a kutatóintézet ösztöndíja tette lehetővé, hogy beindíthassák a 9. osztályt, míg a magyarpéterfalvi református lelkész, Makkai Dénes arról beszélt, hogy négy diákjuk szintén a budapesti ösztöndíjaknak köszönhetően iratkozhatott székelyudvarhelyi iskolába. A szórványlelkész szerint a gyöngyhalászat-szerű megfogalmazás azért igazságtalan, mert a szórványvidéken élő magyar gyerekeknek is kell alternatívát biztosítani.Aki helyben, anyanyelven nem létező más szakokra akar iratkozni, annak miért ne lehetne joga hozzá? Ezzel szemben Szilágyi N. Sándor egyetemi tanár teljesen megfordítaná a trendet, és azt támogatná, hogy a tömbmagyar székelyföldi iskolák diákjai szórványban is tanulhassanak. A kolozsvári professzor szerint egy ilyen programmal sok szórványiskolát meg lehetne menteni, másrészt oldani tudnánk a székelyföldi gyerekek hiányos románnyelv-tudását.
Vetési László szerint a történelmi magyar egyházak égisze alatt ma már Erdély szerte széles keret létezik a szórványkérdés szakszerű rendezésére, ezt kellene erősíteni. Az Erdélyi Református Egyházkerület szórványügyi előadója elsősorban nem a pénzhiányban látja a szórványkérdés nagy problémáját, hiszen, mint fogalmazott, jelenleg is sok alapítvány áll rendelkezésre. Nem biztos ugyanakkor, hogy az immár sokadik pénzügyi alap létrehozásával megnyugtatóan tudnánk az ügyet rendezni.
A mintegy háromórás, a szórványoktatással kapcsolatban tucatnyi véleményt ütköztető kerekasztal-beszélgetésen a Nemzetstratégiai Kutatóintézettel szemben megfogalmazott legfőbb elvárás az volt: a szakterületen tevékenykedő személyek és intézmények közötti folyamatos egyeztetésre van szükség ahhoz, hogy közösen vállalhatók legyenek a születő stratégiák. Bali János, az NSKI igazgatóhelyettese erre úgy reagált: az egyeztetés fontos, de nem épületekben, hanem emberekben kell gondolkodni. „Nem biztos, hogy görcsösen kell ragaszkodni az iskolák megmentéséhez akkor, amikor nem garantáljuk az oktatás színvonalát” – fogalmazott.
Makkay József
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Hangsúlyos leépülés adatok tükrében
A szórványvidékek magyarsága az országos átlagnál négyszer-ötször gyorsabban fogy, tíz év alatt elveszítettük a Krassó-Szörény megyei magyarság felét. Veres Valér demográfiai szakember szerint ez a munkahelyek rohamos megszűnésével és a vegyes házasságok magas számával hozható összefüggésbe.
Minél alacsonyabb a magyarság részaránya egy megyében, annál nagyobb mértékű fogyás észlelhető a rendszerváltás utáni népszámlálási adatokban – foglalta össze lapunk kérdésére a romániai szórványvidékek magyarságának drasztikus csökkenési mutatóit Veres Valér szociológus, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Magyar Szociológiai és Szociális Munka Intézetének egyetemi docense. A 2011-es népszámlálás kimutatásai szerint a magyarság legnagyobb arányú csökkenését Krassó-Szörény megyében jegyezték: az 1992–2002-es időszak 25 százalékos apadása a következő évtizedben megduplázódott, és elérte a 49 százalékot. Hazai viszonylatban ez volt egy nemzetiségi populáció legnagyobb arányú csökkenése. A megye egyértelműen nem a romániai magyarság jellegzetes életterülete, de a szomszédos szórványmegyékben sem sokkal jobb a helyzet: Temes megyében 31, Máramarosban és Szebenben 29, Fehér megyében 28 és Aradon 25 százalékos csökkenést mértek. A 2011-ben regisztrált fogyás mértéke mindenhol jóval meghaladja az egy évtizeddel korábbi adatokat.
A romániai lakosság egyetlen évtized alatt átlagosan 11 százalékkal csökkent: az országos átlag alatt van a két székelyföldi megye, Hargita és Kovászna, ahol 6–8 százalékos csökkenést jegyeztek, a vegyes lakosságú megyék – ahol több régióban ma is tömbben élnek magyarok – viszont már az országos szinten mozognak.
Az erdélyi magyar szórványosodás részletes adatait egy nemrég megjelent könyvében is feldolgozó demográfus szerint a nagymértékben szórványosodó erdélyi megyékben az is tetten érhető, hogy minél kevesebb magyar él egy régióban, annál több a vegyes házasság. „Románia azon kevés európai országok közé tartozik, ahol a népszámlálási íveken pontos adatok jelennek meg a nemzetiségek demográfiai összetételéről. Ebből tudhatjuk például azt is, hogy az erdélyi magyarság körében évi rendszerességgel mintegy 16–18 százaléknyian kötnek etnikailag vegyes házasságot” – fogalmaz Veres Valér. A különböző régiókban élő magyarság körében ez az arány természetesen igen eltérő: míg Székelyföldön a legalacsonyabb a román–magyar vegyes házasságban élők aránya, addig a szórványvidékeken ez az átlagos arány elérheti az 50 százalékot. Minél kevesebb magyar él egy-egy településen, annál nagyobb a valószínűség, hogy a párválasztó népesség jelentős része vegyes házasságban köt ki – tartja a kutató.
Önmagában mégsem a vegyes házasság a szórványosodás fő oka, bár jelentős plusz tényező. Az igazi kiváltó ok a hátrányos gazdasági helyzet. Hunyad és Krassó-Szörény megye bánya- és egyéb iparának rendszerváltás utáni leépülésével masszív elvándorlás kezdődött: a két megye ipari településeiről sok magyar család is távozott külföldre vagy Erdély más régióiba. A szórványvidékek magyarságának külföldre történő migrációs törekvései nagy vonalakban megegyeznek a többségi románság törekvéseivel, azaz Olaszország, Spanyolország, újabban Nagy-Britannia a legfontosabb célország. Míg Erdély többi megyéjében a románsághoz képest a magyarság kisebb arányban hagyja el a szülőföldjét, Temes, Krassó-Szörény, Szeben, Hunyad vagy Máramaros megyéből román és magyar vállvetve keres munkát nyugat-európai országokban. Érdekes jelenség, hogy egyre kevésbé vonzó Magyarország, amely egy évtizede gazdaságilag már nem jelent célországot a külföldön munkát vállaló erdélyi magyarok számára.
Veres Valér Kolozsvárral kapcsolatban is tévhitet oszlat el, amikor úgy fogalmaz, hogy a zömében Székelyföldről érkező egyetemisták későbbi, itteni letelepedése jelentősen módosítaná a magyar lakosság számát. Ez a népszámlálási adatok alapján nem mutatható ki. A szakember azt valószínűsíti, hogy a kilencvenes években létezett egy olyan trend, hogy több székelyföldi fiatal telepedett le a kincses városban, ez azonban mára jelentősen csökkent. A más településekről érkező, Kolozsváron végzett magyar fiatalok az egyetem elvégzése után vagy külföldre távoznak, vagy hazatérnek szülőföldjükre. Az itt letelepedő fiatalok száma ma már nem ellensúlyozhatja a magyarság számbeli fogyását.
Makkay József
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Egyformán szolgálni Budapestnek és Bukarestnek
A nemzeti-autonomista szárny elsöprő győzelmének tekinthetjük az 1992. október 25-én elfogadott Kolozsvári Nyilatkozatot, amely első ízben rögzítette az erdélyi magyarság akkor még egységes érdekképviselete, az RMDSZ belső önrendelkezésen alapuló autonómiaigényét. A politika logikája azt diktálta volna, hogy az emlékezetes nyilatkozat politikai mondanivalóját az alapszabályzat és a program nyelvére lefordító brassói kongresszuson 1993. január közepén e csoport erős jelöltet indít, és átveszi a szövetség irányítását az önfeladó, adaptív, eseménykövető politikát folytató Domokos Gézától.
Nos, nem így történt, ami az érintettek naivitásig menő ügyszeretetére és nemzetféltésére vezethető vissza. Az autonomisták úgy gondolkodtak: ha átengedik a másik oldalnak az első számú vezető pozícióját, nagyobb az esélye a közös autonómiaküzdelemnek. Tőkés László jelölése az elnöki posztra csak taktikai húzás volt arra az esetre, ha a program- és alapszabályzat alapvető módosításait a küldöttek a kollaboráns szárny esetleges aknamunkájának következtében nem szavaznák meg. Ebben az esetben az akkori tiszteletbeli elnök versenyben maradt volna, és minden bizonnyal győz az elnökválasztáson.
Gúnykeresztben
Markó Béláról az autonomisták közül is sokan azt gondolták, hogy alkalmas elnök lesz, akiben megbíznak az önmagukat „mérsékelteknek” nevezők, s akinek vezérlete mellett a közös autonómiaelvű cselekvés hatékonyabb lehet. Ehhez képest Markó Bélát úgy választotta másodszor is elnökké az 1995-ös kolozsvári kongresszus, hogy a Brassóban kétéves határidővel elfogadott autonómiaelvű lépések közül (nemzeti kataszter, belső választás, autonómiastatútumok) egyikben sem gondoskodott érdemi mozgásról, nemhogy megvalósításról. Miközben ezen lépések megtétele nem ütközött a román közjogi szabályozásba s kizárólag a magyar politikai akarattól, elkötelezettségtől és célorientáltságtól függött. Markó számára éppúgy világos lehetett, mint az elemzők számára, hogy az RMDSZ-ben nem a kongresszus által az elnökre ruházott feladatok megvalósításához, hanem a középgárda hűségéhez kötött az elnöki mandátum. Nem is történt e kérdésekben semmiféle előrelépés Markó közel két évtizedes elnöklete alatt.
Mindebből az autonomisták naivitásán kívül leszűrhető Markó Béla pozícióorientáltsága, az autonómiaprogram iránti közömbössége, de nem következik feltétlenül az elnök ideológiai kompromittálódása. Sokan máig olyan olyan vezetőként tekintenek rá, aki az „ahogy lehet” filozófiája mentén cselekszik, és őszintén fontos neki a magyar nemzeti ügy.
E hipotézissel azonban élesen ütközik a tény, hogy a kétezres évek eleje óta Markó Béla a legmegveszekedettebb anyaországi nemzetellenes erőkkel keresi a kapcsolatot. Ne feledjük: 2002-ben már az első forduló után sietett az MSZP–SZDSZ-kormányról és az azzal való majdani jó RMDSZ-es együttműködésről nyilatkozni. Azóta is építgetik az RMDSZ kapcsolatát a magyar álbaloldallal, aminek hangulati aláfestést adnak Markó Béla által a balliberális sajtó olyan orgánumaiban közölt esszék, mint az Élet és Irodalom vagy a Népszabadság, ahol a nemzetstratégiai célkitűzések és szimbólumok céltáblát vagy gúny tárgyát képezik. Legyen szó a határokon átívelő magyar nemzetegyesítésről, a státustörvényről vagy a Nemzeti Összetartozás Napjáról. A Székelyek Nagy Menetelését néhány „elgurult” SZDSZ-es értelmiségit és a Gyurcsány Ferenc vezette Demokratikus Koalíciót leszámítva valamennyi magyar politikai erő támogatta – bizony, még az MSZP és az Együtt is –, Markó Béla viszont az Élet és Irodalomban közölt éles hangú esszét, amelyben az ötvenes évek felvonulásait emlegette azon túl, hogy alapjaiban támadta elvi-stratégiai síkon a menetelést.
Mást jelentő szavak?
Hiába törekedett a Fidesz az RMDSZ-szel való viszonyának harmonizálására, hiába tett egyoldalú gesztusokat az erdélyi magyarok szavazataival Bukarestben sáfárkodó zsákmánypárt irányába, Markó szépen beviszi egymás után a maga elvi ütéseit a nemzetközi globalizmus ellen küzdő Orbánnak. Legutóbb a bevándorlás kapcsán megfogalmazott miniszterelnöki kijelentést pécézte ki magának, miszerint Magyarország homogén kultúrájú ország, és közölt ezzel kapcsolatban a Népszabadságban egy eszmefuttatást, amelyből megtudhattuk, hogy a magyarságot tulajdonképpen csak a nyelv kapcsolja össze. De ma már a szavaink sem jelentik ugyanazt, lám, mi, erdélyiek rossz érzéssel hallgatjuk, ha a magyar miniszterelnök nemzetállamról vagy homogén társadalomról beszél.
Az ellentét konstruált és mesterkélt, Markó pedig fogalmazhatott volna egyes szám első személyben. Egy magyar ember, éljen Budapesten, Kolozsváron vagy Torontóban, ha nemzetben gondolkodik, helyén kezeli a dolgokat és a magyar sors, a magyar érdek és magyar nemzetstratégia szempontjai alapján értelmez fogalmakat, szándékokat és politikai nyilatkozatokat. Míg a trianoni utódállamok politikusainak körében kiválóan működik a nemzeti összekacsintás, a „jó tiszt, rossz tiszt” leosztás, addig Markó Béla siet a Népszabadságban rámutatni a magyar miniszterelnök nyilatkozatainak vélt vagy valós ellentmondásaira. Ha létezne is ilyen ellentmondás az erdélyi magyarság autonómiatörekvései és a magyar kormánynak a nemzetállam intézményére alapozó nemzetépítő szándéka között, vajon egy határon túli magyar vezető lenne hivatott arra rámutatni? Ráadásul a Népszabadságban? Nem ellenfeleink vagy ellenségeink reszortja ez? Különös tekintettel a kontextusra: Orbán Viktor a bevándorlás ügyében azért küzd, hogy Magyarország magyar maradhasson, hogy gátat vessen idegen és asszimilálhatatlan, a magyar kultúrával szemben közömbös, a keresztény kultúrával szemben kifejezetten ellenséges tömegek beözönlésének.
A megbízhatóság mértéke
Egyébként a napnál világosabb, hogy itt arról van szó: a trianoni döntéssel és Erdély megkaparintásával Románia többnemzetű állammá vált, míg Magyarország nemzetállammá, aránylag homogén kultúrával. A román elitnek tudomásul kellene vennie: ha kapott egy kulcsrakész országot nemzetnyi kisebbséggel együtt, akkor az a minimum, hogy saját 1918-as ígéreteit betartva autonómiát biztosít számukra. Mint ahogy az is természetes, hogy Magyarország, ahol kisebbségi csoportok a cigányságot leszámítva csak mutatóban élnek – de így is személyelvű autonómiának örvendhetnek –, nemzetállamként határozza meg magát, és akként is cselekszik.
Az esetnek fontos politikai tanulsága van. Hiú remény volt azt gondolni: az RMDSZ-szel való viszony pacifikálása azt jelenti, hogy a szervezet vezetői részéről nem éri majd hátbatámadás az Orbán-kormányt. Az RMDSZ csúcsvezetése soha nem volt a Fidesz megbízható partnere, és soha nem is lesz az. Az ok rendkívül egyszerű: a szervezetet elsődlegesen a román politikai élet szereplőihez kötik az érdekek, az üzleti kapcsolatok, vezetői Bukaresttől remélik pozícióik megtartását, onnan várják az ukázokat. Márpedig Dsidával szólva „Krisztusnak és Pilátusnak, farizeusoknak és vámosoknak, zsidóknak és rómaiaknak egyformán szolgálni nem lehet.”
Borbély Zsolt Attila
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Tíz éves az erős lej – mennyi ideje van még hátra?
Kereken tíz éve, 2005 nyarán a szakemberek 7-9 éves létet jósoltak az új román valutának, ám könnyen meglehet, hogy az élettartama duplája lesz a prognosztizáltnak. Egy évtized leforgása alatt a lej mintegy 25 százalékos értékvesztést szenvedett el az euróhoz viszonyítva. Július 1-én volt tíz éve annak, hogy Románia monetáris reformot hajtott végre, tízezerszeresére növelve a lej értékét. A NATO-csatlakozás és az Európai Unióba való belépés mellett az erős lej bevezetése volt a rendszerváltás óta eltelt negyed század legfontosabb hazai gazdaság-politikai történése. A reform idején az euró árfolyama 36 000 lej volt, ami egyik pillanatról a másikra 3,6 lejre változott. Egy évtized leforgása alatt a lej mintegy 25 százalékos értékvesztést szenvedett el az euróhoz viszonyítva. Jelenleg 4,46 lej az európai valutának a Román Nemzeti Bank (BNR) által meghatározott árfolyama. A legerősebb 2007. július 2-án volt a hazai fizetőeszköz, amikor 3,11 lej volt az árfolyam, a leggyengébb pedig 2012 augusztus 3-án, amikor 4,64 lej ért 1 eurót.
A rendszerváltás és a monetáris reform közötti időszakban az infláció több ezer százalék volt. Florin Georgescu, a BNR helyettes kormányzója az erős lej bevezetésének előestéjén azt nyilatkozta, hogy Románia visszavonhatatlanul az infláció leszorításának útjára lépett, amely évi 2-3 százalék körül lesz.
A pénzügyi szakember jóslata nem vált be, az infláció tízéves értéke 60 százalék körül mozog. A lej vásárlóerejének csökkenése csak az utóbbi néhány évben esett a Florin Georgescu által kívánatosnak tartott szintre, hovatovább az előrejelzések szerint idén 0 százalék lesz, köszönhetően az áfamérséklésnek.
Rövid életet jósoltak
Bevezetésekor a szakemberek rövid életet jósoltak az erős lejnek. Az akkori célkitűzés az euró 2014-es bevezetése volt, egyesek pedig még optimistábbak voltak. „Reméljük, hogy az új lej hét évet fog megérni, nem többet” – jelentette ki Sebastian Vlădescu, a BCR elnök-vezérigazgatója, későbbi pénzügyminiszter.
Az ambiciózus terveknek keresztbe tett a gazdasági válság. Jelenleg 2019. január 1. az egységes európai valutára való áttérés hivatalos határideje, de jó néhány olyan politikus és gazdasági szakember van, aki kétségbe vonja, hogy tartható a határidő, illetve, hogy van értelme erőltetni az euró bevezetését.
Nőtt az életszínvonal
A 60 százalékos infláció ellenére az életszínvonal vitathatatlanul nőtt az elmúlt 10 évben. Az Országos Statisztikai Hivatal adatai szerint jelenleg a nettó átlagbér két és félszer nagyobb, mint 2005-ben. Euróba átszámítva valamivel kisebb mértékben nőtt az átlagfizetés, 201 euróról 420 euróra.
A legnagyobb mértékben a kőolaj- és földgázkitermelésben dolgozók bére nőtt. Most ez a gazdaság legjobban fizető ágazata, havi nettó 5 000 lejt meghaladó átlagbérrel, megelőzve a bankszektort (4 900 lej). Az elmúlt tíz év vesztesei a pedagógusok voltak, kiknek bérezése az átlagosnál jóval kisebb mértékben nőtt.
2005 júliusában 9,8 milliárd lej értékű készpénz volt forgalomban, ami a GDP 3 százalékának felelt meg, ami napjainkra 42 milliárdra nőtt, ez a GDP 7 százalékát jelenti. Ez azt jelenti, hogy bár az online és bankkártyás tranzakciók volumene folyamatosan nő, a román gazdaság jelenleg jobban függ a készpénztől, mint egy évtizeddel korábban, ami a feketegazdaságnak kedvez.
maszol.ro

Nyomul az RMDSZ a médiában
A Nagyváradon megjelenő két magyar nyelvű napilap közül csupán a 2004-ben indult Reggeli Újságban jelenhettek meg az évek során olyan írások, amelyeknek a szerzői nem voltak kénytelenek a Bihar megyei magyar közéletet negyedszázada irányító és uraló RMDSZ politikájához igazodni.
Ez a viszonylagos sajtószabadság és médiapluralizmus 2012-ig, az alapító főszerkesztő, Dénes László távozásáig tartott, akinek helyén az RMDSZ ifjú aktivistája, Borsi Balázs jelent meg a szerkesztőség élén. Ekkortól a Reggeli Újság is besorolt a Bihari Napló mellé, amely az 1989 előtt megyei pártlap jog- és szellemi utódjaként mindvégig egyfajta hivatalos megyei közlönyként állt az új hatalmi struktúrák rendelkezésére. Borsi vezetése alatt az addig nehéz konkurenciális helyzetben és politikai ellenszélben megjelenő Reggeli Újság jelentős térvesztésen is átesett, hiszen az olvasók lassan rájöttek: akár ezt, akár a másik lapot veszik, ugyanazt a tulipános propagandát találják meg benne zömmel. A Bihari Napló sok évtizedes beágyazottsága, reklám- és hirdetési újság, valamint bulvárlap jellege, jól működő terjesztése folytán – egy osztrák tulajdonban lévő kelet-közép-európai médiakonszern részeként – uralta a helyi piacot, miközben a Reggeli Újságot a takarékossági intézkedések gyakorlatilag padlóra küldték. A tapasztalatlan, ifjú főszerkesztő alig két év után felmondott, és inkább visszament pártaktivistának.
Az utóbbi egy évben a lapnak nem is volt főszerkesztője, sőt hozzáértő munkatársa se nagyon, a heti öt megjelenéshez jórészt az internet, a különféle közlemények és hírügynökségi anyagok, valamint képzetlen önkéntes tollforgatók szolgáltatták a tartalmat. A volt főszerkesztő közben az RMDSZ székházából kilőtt virtuális nyilaival ejtett sebeket a hátrahagyottakon, mígnem az ezt megelégelő érmelléki riporter, Sütő Éva, a régi gárda utolsó mohikánja egy hétfőn megjelent írásában ki nem kelt ellene. A kemény, bár kissé indulatos hangvételű, Csak a rend kedvéért című jegyzetében nemcsak Borsi Balázs mesterkedéseit „leplezte le”, hanem a megbízóiét is, akik politikai funkcióik fedezékéből évek óta formálgatják, adjusztálják, okítgatják, „támogatják” (értsd: mellékjövedelemhez juttatják) a bihari újságírókat, vagy épp zaklatják őket, ha nem a szájuk íze szerint írnak-beszélnek. Sütő ugyan nem írta le tételesen volt kollégája nevét – ezért egyes figyelmetlen olvasók az „egykori főszerkesztő” megfogalmazásból a már évekkel ezelőtt távozott alapító főszerkesztőre, Dénes Lászlóra gondolhattak –, de a cikk számos fordulata és jelzője egyértelműsíti, hogy a kudarcos „kétéves főszerkesztőséggel” a háta mögött dicstelenül távozott Borsi Balázsról van szó.
A bomba akkor robbant, amikor a cikk megjelenése után két nappal kiszivárgott: a Reggeli Újság román tulajdonosa – a végelgyengülés kényszerhelyzetében – éppen „a bihari magyar közösség vezetőihez”, azaz az RMDSZ-politikusokhoz fordult támogatásért, akiknek ily módon ismét ölükbe hullott egy sajtóorgánum, sőt még azt a jogot is megkapták, hogy visszahelyezzék a főszerkesztői székbe Borsi Balázst. A hírre Sütő Éva azonnal felmondott, hiszen két nappal korábban ő maga nyilvánította cikkében inkompetens, áskálódó pártkatonának azt, akivel neki együtt kellett volna dolgoznia a továbbiakban.
Sajtóberkekben „a fagylalt visszanyalt” szólást kezdték a fejlemények hallatán emlegetni, míg az olvasók azzal lesznek kénytelenek szembesülni, hogy immár teljesen bezárul annak a lehetősége Biharban, hogy olyan írások kapjanak nyilvánosságot a helyi magyar sajtóban, amelyek netán sértik az RMDSZ és vezetői érdekeit.
itthon.ma/erdelyorszag

Újabb RMDSZ-es hazugságok Bihar megyében
Nagy József Barna, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács partiumi régióelnöke, a nagyváradi honosítási iroda vezetője egy tájékoztatást juttatott el a bihari sajtóhoz annak kapcsán, hogy az RMDSZ helyi vezetői egy múlt heti sajtótájékoztatón félretájékoztatták a nyilvánosságot.
Noha a váradi magyar sajtó nagy teret adott a dezinformációknak, Nagy helyreigazító összefoglalóját már csupán a Bihari Napló tette közzé „olvasói levélként, alaposan megcsonkítva. A közvélemény portálunkon olvashatja teljes terjedelmében először a közleményt, alább.
A Bihar megyei RMDSZ mára odáig jutott, hogy nem tud meglenni hazugságok és korrupciós ügyek nélkül, de ezt a kettőt magas szinten műveli. Legújabb szemfényvesztésük, hogy a honosítással kezdtek sajtókampányba éppen akkor, amikor az RMDSZ megyei vezetőjét, Kiss Sándort korrupciós ügyei miatt bírói felügyelet alá helyezték. Mindenki számára egyértelmű, hogy az RMDSZ honosítási kampánya csak arra jó, hogy elterelje a figyelmet a megyei elnökük ellen folytatott bűnügyi eljárásról. Szabó Ödön ügyvezető elnök a minap jelentette be, hogy immár 60 ezer Bihar megyei személy az RMDSZ-en keresztül kérte honosítását. Idézet az ügyvezető elnöktől: „Ha azt vesszük, hogy egy iratcsomó összeállítása körülbelül 150 lejbe kerül, és 60 ezer személy számára nyújtottak ilyen típusú szolgáltatást, akkor körülbelül 9 millió lejt, vagyis több mint 2 millió eurót takarítottak meg a partiumi emberek számára.”
Az ilyen nyilatkozatokból is látszik, hogy Szabó Ödönnek fogalma sincs a honosítási eljárásról, számára ez az ügy is olcsó politikai eszköz saját maga és pártja népszerűsítésére. Nem kívántunk ezzel foglalkozni, de nem hagyhatjuk szó nélkül ezt az ordító hazugságot, nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy a számunkra történelmi, nemzeti jelentőségű honosítással egyesek csakis magukat és pártjukat kívánják fényezni.
Lássuk, mi is az igazság Szabó Ödön hazugságaival szemben.
Minden magyar állampolgárságát visszakapott személy és mindenki, aki lelkiismeretesen segít az állampolgárságukat visszakérőknek, jól tudja, hogy egy iratcsomó összeállítása nem 150 lejbe, hanem kb. 60-70 lejbe kerül, ennyiért végzik el a fordítást a hivatalos fordítók. Minden iratcsomóhoz átlagban 4-5 iratot kell lefordítani magyar nyelvre, és minden iratcsomóhoz, statisztikai adatokat figyelembe véve, kb. 1,8 személy tartozik.
Szabó Ödön szerint 60 ezer személy kérte honosítását az RMDSZ-en keresztül, de a következő mondatban már a fordításokról beszél, és azt mondja: „60 ezer személy számára nyújtottak ilyen típusú szolgáltatást”. Vagyis 60 ezer fordítást végeztek, ami figyelembe véve a 4-5 fordítást egy iratcsomóhoz, az kb. 13-14 ezer személyt jelent. Az RMDSZ tehát kb. 13-14 ezer személynek segített a honosítási eljárásban, és nem 60 ezernek.
Szabó Ödön már 2013 őszén belefutott ebbe a honosítási hazugságba, akkor 50 ezer Bihar megyei honosítottról beszélt. Amikor egy újságíró rákérdezett, hogy is van ez az 50 ezres szám, akkor ezt válaszolta „az 50 ezres számot az alapján számolták, hogy hány személynek végeztek ingyenes fordítást az irodájukon keresztül” (Krónika, 2013. november 21.).
Ezúton is felkérjük Szabó Ödönt, hogy ne folytassa ezt a hazug számháborút, ha 60 ezer személynek segítettek a fordításokban, akkor az nem 60 ezer honosított, hanem 13-14 ezer. De ha 60 ezer lenne is, akkor a 15 lejes fordításokat figyelembe véve nem 9 millió lejt, hanem 810 ezret „takarított meg a partiumi emberek számára”. De mindezek után joggal kételkedünk abban, hogy az a 60 ezer fordítás sem igaz, hanem még ez is jóval kevesebb.
A „megtakarításokkal” pedig csak bánjon óvatosan a Bihar megyei RMDSZ ügyvezető elnöke akkor, amikor a Korrupcióellenes ügyészség (DNA) a Bihar megyei RMDSZ-elnök és társai „megtakarításait” vizsgálja.
Nagy József Barna.
itthon.ma/erdelyorszag

Fiatalokat várnak Csángóföldre magyart tanítani!
A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) versenyvizsgát hirdet a Moldvai Csángómagyar Oktatási Program megüresedett pedagógusi állásaira mindazok számára, akik a 2015–2016-os iskolai évben szeretnének tanítani, oktató-nevelői képességeiket a gyakorlatban kipróbálni.
Gyere Te is a Kárpátok keleti oldalára, a moldvai csángókhoz tanítani! A Moldvai Csángómagyar Oktatási Programban mindig szükség van megfelelő szakképesítéssel rendelkező pedagógusokra!
A jelentkezéshez szükséges iratcsomót (beiratkozási ív, Europass CV szakmai önéletrajz, végzettséget igazoló oklevélmásolatok, személyi igazolvány másolat, kézzel írott motivációs indoklás, ajánlólevél) a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének székhelyén (Csíkszereda, Petőfi utca 4. szám) lehet személyesen beadni, vagy elküldeni szkennelt formában az titkarsag@rmpsz.ro e-mail címre, legkésőbb július 24-ig (péntek). Magyar nyelvvizsgára és meghallgatásra, valamint eredményhirdetésre július 29-én (szerda) kerül sor, 10 órai kezdéssel az Apáczai Csere János Pedagógusok Házában (Tapolca utca 20. szám) a Concordia teremben.
Jelentkezhetnek: – Szakképzett magyartanárok, néprajzosok – Magyar tanítók (tanítóképzőt, tanítóképző főiskolát végzettek) – Más szakképesítésű pedagógusok – Olyan fiatalok, akik szeretnének gyerekeket magyar nyelvre, hagyományőrzésre tanítani. A rendszeres havi fizetés és étkezési jegyek mellett minden oktató külön juttatásban részesül, amelyből a lakhatási (helyszín) feltételeit tudja biztosítani (házbér, villany-, víz-, gáz- és telefonszámla megtérítése). A programról:
A Moldvai Csángómagyar Oktatási Program keretében magyar anyanyelvet tanuló gyermekek román tannyelvű iskolákban tanulnak. Az otthonról hozott magyar szókincsük a legrégebbi magyar dialektus archaikus szókincsét őrzi. A programban dolgozó kollégák a magyar nyelv írása és olvasása mellett igyekeznek minden hiányosságot pótolni, melyet a román állami oktatási rendszer szabadon (üresen) hagy ezekben a közösségekben. Az oktatás intézményesített formában, de nem mindig az iskolában zajlik (iskolán kívüli foglalkozások). Az érdeklődők információkat kaphatnak a hagyományőrzők, tanítók, oktatók és foglalkozásvezetők eddigi munkájáról, feladatairól, eredményeikről, sikereikről a www.csango.rmpsz.ro honlapon. Ugyaninnen tölthetik le a versenyvizsgához szükséges beiratkozási/jelentkezési formanyomtatványt is.
Közlemény
Erdély.ma

Megújult az Óriáspince-tető
Alig nyolc évvel az átadás után felújításra szorult az Óriáspince-tetőn található emlékmű, a fenyőfából készült oszlopok korhadni kezdtek, balesetveszélyessé váltak, ki kellett cserélni.
A megyei önkormányzat 100 ezer lejt áldozott a munkálatokra, a fenyőfa szerkezetet tölgyfára cserélték, időtállóbb szerrel kezelték, hogy néhány év múlva ne legyen szükség újabb karbantartásra. Gondoskodtak a kapuk újrakezeléséről, felfrissítették a kőtáblákon a megye településeinek nevét, ezek szinte olvashatatlanná váltak, de rendbe tették az emlékművet övező kockaköves részt is. A felújítás azért is időszerű volt, mert július közepén itt rendezik meg a Székely Vágtát, és idén is nagyszámú érdeklődőre számítanak. (-kas)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Parajdi só a magyarok kenyerében
Idén a Vajdaságból, Székelykevéről érkezik Baranyába a kovász a magyarok kenyeréhez, a sót pedig Parajdról küldik, a liszt pedig a határon túli rászorulókon kívül minden magyarországi megyébe eljut.
A 2011-ben indult Magyarok kenyere program szerdai pécsi sajtótájékoztatóján Korinek László jogászprofesszor, ötletgazda elmondta: ebben az évben is a Baranyába érkező lisztből sütik meg augusztus 20-ra a magyarok kenyerét és az azt jelképező több ezer cipót. A liszt jelentős részét idén is a Böjte Csaba vezette Dévai Szent Ferenc Alapítványnak adományozzák. Újdonság, hogy a határon túli települések mellett idén minden magyarországi megyébe, karitatív szervezetek számára is juttatnak a lisztből. Böjte Csaba a sajtótájékoztatón lejátszott videoüzenetében méltatta a kezdeményezést, és beszámolt arról, hogy évről évre egyre több gyermek arcára csal mosolyt a lisztből sült kenyér, fánk, palacsinta vagy éppen pizza az alapítvány árvaházaiban. Ahogy eddig, idén is a szervezők minden magyarországi és határon túli magyar megyéből, településről búzaadományokat gyűjtenek, amit ünnepélyes összeöntésen egyesítenek, a nagy mennyiségű búzát megőrölik, majd ebből a lisztből készítik el az augusztus 20-i kenyereket az ország összes megyei jogú városa ünnepsége számára, valamint a budapesti Szent Jobb körmenetre is.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tényleg ideje lenne!
Egy olyan országban, ahol 4,8 millió szegény ember van, amelyből 1,4 millió gyermek, és ahol 687 ezer hátrányos helyzetű személynek nincs hozzáférése a szakszolgáltatásokhoz, eljött az ideje, hogy tegyünk is valamit – hangzott el szerdán Doru Buzducea, a Romániai Szociális Gondozók Országos Tanácsa (CNASR) elnökének szájából, a romániai szociális gondozás helyzetéről tartott közvitán.
A hátrányos helyzetű, emiatt sebezhető személyek közül 1,85 millió roma származású, 1,4 millió 0-17 év közötti gyermek, több mint 725 ezer 80 év feletti idős személy, 687 ezer otthonában élő hátrányos helyzetű gyermek és felnőtt, 16.800 intézményekben élő, több mint 62 ezer szociális központban vagy családi gondozásban nevelt gyermek , illetve közel 1.500 kórházban "felejtett" gyermek van nyilvántartásban – vonták meg a szomorú mérleget az említett tanácskozáson.
A CNASR jelentése szerint a falun élő gyermekek esetében minden második, országos szinten minden harmadik gyermek él szegénységben. De a 18 és 24 év közötti fiatalok közül is minden harmadik szegény.
Ugyanebből a jelentésből az is kiderül, hogy az unióban vizsgált országok közül Romániában a legnagyobb a szakadék a gazdagok és a szegények között (hasonló a helyzet a görögországihoz és a bulgáriaihoz).
Ráadásul a 0-6 éves gyerekek 33 százaléka él mélyszegénységben, ami a háromszorosa a többi 27 európai uniós tagország átlagának. Ez azt is jelenti, hogy a szülők nem tudnak lakbért, fűtést fizetni, a családnak nem jut rendszeres húsfogyasztásra, vakációra, nincs televíziójuk, mosógépük, telefonjuk stb.
Romániában még mindig vannak gyermekek, akik soha nem jártak iskolába, nagymértékű az iskolaelhagyás, a megfelelő nevelésben nem részesülő fiatalok aránya is egyre nő. Ez együtt jár azzal, hogy rendkívül sok az inaktív, munkanélküli ember, akik – éppen a képzetlenségük miatt – nem képesek elhelyezkedni. A hátrányos helyzetűek közül is a leghátrányosabb helyzetben a romák vannak. Körükben a szegénység tízszer nagyobb, mint a más etnikumúak esetében. A romák 33 százaléka, a roma gyerekek 37,7 százaléka él abszolút szegénységben.
Valóban tenni kellene végre valamit!
Ha azok, akik tényleg tehetnének valamit ezekért a kiszolgáltatott kategóriákért – politikusok, törvényhozók, kormánytagok – egyetlen pillanatig nem kizárólag a saját privilégiumaik bebetonozására, a politikai csatározásokra, hatalmi harcokra koncentrálnának, tehetnének azokért is valamit, akik valóban segítségre szorulnak, s akiknek egy része a választásokon bizalmat szavazott nekik.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Bevándorlás
Aki most a bevándorlás ellen szót emel akárhol, az az európai balliberálisok, a szocialisták, zöldek szerint gyűlölködő, embertelen, kirekesztő stb. stb. Természetesen azok szövegelnek, akik nincsenek hatalmon, nem az ő kormányuk költségvetésének egyensúlyát, nem az ő felelősségük alá tartozó közbiztonságot veszélyeztetik a kontinensre szakadt százezrek. Ezzel a mentalitással szemben minden józanul gondolkodó európai polgár értetlenül áll.
Az uniós államok külügyminiszterei nem jutottak közös nevezőre, a kormányfőkre hárult a feladat, hogy döntsenek. Döntöttek: negyvenezer menekült befogadásáról. Nem vagyok biztos abban, hogy helyesen tették!
Mert néhány közvetlenül érintett ország politikusának eszébe juthatott volna feltenni egy banális kérdést a kollégáinak: befogadjuk, de ugyan mit kezd a továbbiakban az unió egy szakképzetlen, nyelvet nem ismerő, a rendszeres munkához nem szokott tömeggel? Az, hogy más a vallásuk, az erkölcsi értékrendjük, mások a higiéniai szokásaik, már nem is kellene firtatni! Jó néhány uniós állam még a saját polgárainak sem tud munkát biztosítani!
A határozathozatal előtt egy kis helyszíni tapasztalatszerzésre elküldtem volna a miniszterelnököket, velük az unió parlamentjének néhány nagyszájú képviselőjét, a római vagy milánói pályaudvarra, osztrák városok köztereire. Avagy, a Tisza árterére Szeged alatt. Egy reggel, miután a „vendégek” ott elvégezték a tisztálkodást, valamint egyéb ügyeiket. Hogy a döntéshozók saját kezükkel teremtsenek rendet. Utána (talán) másként határozhatnának!
Nyugati Jelen (Arad)

Útjára indul a Bánsági Vándorszínház
Alig egy hét múlva kezdődik a második alkalommal megszervezésre kerülő Bánsági Vándorszínház-program. Az alkotócsapat július 10-én költözik ki a próbafolyamat helyszínére, a Temes megyei Végvárra.
A Bánsági Közösségért Egyesület szervezésében útjára induló színházi program olyan kulturális kezdeményezés, mely a szórványban élő magyarság identitásának megőrzését, kulturális és színházi nevelését tűzte céljául. A két részből álló, másfél hónapos projekt első fázisában a tízfős alkotócsoport egy három hetes próbafolyamat erejéig kiköltözik a Temes megyei Végvárra, ahol augusztus 1-jéig színpadra állítják Petőfi Sándor A helység kalapácsa című művét.
Az idei csapatban főiskolai hallgatók, hivatásos színészek, elismert színházi alkotók és középiskolás diákok is helyet kaptak, akik Marosvásárhelyről, Kolozsvárról, Szegedről vagy éppen Szlovákiából érkeztek, hogy három hét leforgása alatt létrehozzanak egy egyedülálló szabadtéri színházi produkciót. A Bánsági Vándorszínház a végvári bemutatót követően 15 Temes és Arad megyei településen mutatja be A helység kalapácsa előadását: Igazfalva – augusztus 2. vasárnap, Lugos – augusztus 3. hétfő, Újmosnica – augusztus 4. kedd, Újszentes – augusztus 5. szerda, Magyarszentmárton – augusztus 6. csütörtök, Ótelek – augusztus 7. péntek, Zsombolya – augusztus 8. szombat, Nagyszentmiklós – augusztus 9. vasárnap, Németszentpéter – augusztus 10. hétfő, Pankota – augusztus 11. kedd, Borosjenő – augusztus 12. szerda, Nagyzerind – augusztus 13. csütörtök és Ágya – augusztus 14. péntek.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

Írószövetségi díjat kapott Szilágyi Júlia és Jancsik Pál
Két magyar szerzőt is kitüntettek tegnap délben, a Román Írószövetség kolozsvári fiókjának ünnepségén: Szilágyi Júlia Kacsó Sándor-díjat vehetett át a Korunk–Komp-Press gondozásában megjelent Álmatlan könyv című memoárkötetéért, Jancsik Pál pedig Dsida Jenő-díjban részesült a Polisnál napvilágot látott Ahol otthon vagy e tájon című, válogatott verseket és műfordításokat tartalmazó munkájáért.
A tavaly megjelent kiadványok közül szakemberekből álló zsűri választotta ki az elismerésre érdemeseket, tagja volt ennek Horea Poenar, Ştefan Borbély, Ion Cristofor, Alex Goldiş és Ştefan Melancu mellett Király László, Balázs Imre József és Karácsonyi Zsolt is. A 2014-es év verseskötetéért járó Lucian Blaga-díjat George Vulturescu érdemelte ki (Negură şi caligrafie, Eikon Kiadó, Kolozsvár), próza kategóriában pedig Radu Mareş győzedelmeskedett, Sindromul Robinson című művéért (Polirom, Iaşi) ítélték neki a Liviu Rebreanu-díjat.
Szabadság (Kolozsvár)

Túl a statisztikákon
Évek óta visszatérő gond az érettségi vizsgák idején, hogy mi történik azokkal a fiatalokkal, akik elvégzik ugyan a tizenkettedik osztályt, de nem vesznek részt az érettségi vizsgákon. Sem abban az évben, amikor végeznek, és amint az a statisztikákból is kiderül, a következő években sem jön meg a bátorságuk, kedvük. Sokak számára ijesztőnek tűnhetnek a számadatok, hiszen a végzősök harminc, vagy akár negyven százaléka érintett ebben az ügyben. Hogy idei példát mondjak: a 2014/2015-ös tanévet 190 000 fiatal végezte el, ám az érettségire csak 140 000 iratkozott be.
A pedagógusoknak sajnos nem újdonság ez a jelenség. A megmérettetést nem vállaló fiatalok főleg a technológiai líceumok végzősei közül kerülnek ki. Ők azok, akiket a tanügyi rendszer és törvény kényszere alatt a tanárok átlökdöstek egyik tanévről a másikra, hiszen a tíz osztály kötelező. És ha már a nebuló elérte a tizenegyediket, hadd végezze el a líceum utolsó két osztályát is. A pedagógusok idegei úgyis kötélből vannak…
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)

Tanácskozás a nevelésről – szeretet, következetesség és nyitottság
Demeter Kármen egyetemi oktató szerint a fentebbi három „varázsszóban” foglalható össze mindaz, amit a szülőnek és a pedagógusnak egyaránt szem előtt kell tartania a mai fiatal generáció nevelése és oktatása terén. Minderről a Kolozs Megyei Ifjúsági Fórum (KIFOR) által szervezett beszélgetés során tudhattunk meg érdekességeket péntek délután az Agapé szálloda Baráth Béla termében.
Vákár István, a Kolozs Megyei Tanács alelnöke az oktatás fontosságáról értekezett, majd Geréd Imre városi tanácsos kifejtette: hagyományt szeretnének teremteni fiatal pedagógusok számára, hogy szakmai előadások és megbeszélés útján mélyítsék el tudásukat, tapasztalatukat, és az ott elhangzó következtetések, megoldások a helyi döntéshozók elé is kerülhetnek.
Tanulhatunk a gyerekektől
– Három kulcsszóban tömöríteném a mai gyereknevelés lényegét: szeretet, következetesség és nyitottság – sorolta Demeter Kármen. – A gyerekhez mindig partnerként viszonyuljunk. A gyerekes nyelvezet és magatartás megtartása a gyerek kétéves korán túl megnehezíti a gyerek függetlenedését. Sérülékenyebbé válik, és versengéses helyzetben alulmarad, mivel megszokja, hogy a szülő mindent elhárít, mindentől megvédi. A második kulcsszó a következetesség. Olyan szabályokat szabjunk meg, amelyeket a felnőtt is tiszteletben tart. Ami a harmadik kulcsszót, a nyitottságot illeti, ez nem csak a szülő, hanem főleg a pedagógus nyitottságára vonatkozik. Sokkal könnyebb az oktatás, ha pedagógusként nyitott vagyok az új információkra, arra, amit a diákok mondanak. Szülőként is számtalan lehetőség adódik, hogy tanulj a gyerekedtől, menj el vele olyan eseményekre, helyekre, ahova másképp nem mennél el. Legyünk nyitottak az új élményekre, és a végén a szülő és a pedagógus is ugyanúgy tanul a gyerektől, mint a gyerek a felnőttől – közölte Demeter Kármen.
– A mai generáció számára az információszerzés olyan, mint a gyorséttermi kaja: egy csomagolásban minden megvan. A tapasztalatokat is másként szerzik, mint elődeik. Keveset járnak gyalog, a társas kapcsolataik is átalakultak. Mindez a gondolkodás átalakulásához, azaz a szintetizáló képesség csökkenéséhez vezet, továbbá nehezebben tudják összekapcsolni az információkat. Ezért nem várható el, hogy a mai fiatalok általános műveltsége ugyanaz legyen, mint a nagyszüleiké. Átalakul az érzelmek kinyilvánulása is: nehezen viselik el kudarcot, és ha valaki megsérti őket, azonnal kifejezik nemtetszésüket. A nyolcadikosok vizsgái vagy akár az érettségi után sok fiatal küzdhet depresszióval, mivel érzelmileg nem készültek fel a kudarc, a gyengébb eredmény kezelésére – magyarázta az előadó.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)

Apróka eszponka
– Ne, egy apróka eszponka! – kiáltottak fel a frumószai csángó lányok, amikor gyöngyfűzéskor meglátták a pici biztosítótűt. – A ziherejsztűre mondjátok? – kérdeztem csodálkozva.
– Ejszen egyszeres nem volt még ilyen szip beszéd Frumószáról, tonárnini – állít meg az útszélen egy anya. – Láttam a tegnap a televizorba, ej, be szipen beszélt, erős szip volt, erőst! Történt ugyanis, hogy ismeretlenül érkezett hozzánk Bartha Ágnes és Kacsó Sándor. Rólunk forgattak a Létkérdések című műsorukhoz, amit a 2015. június 29-i Magyaradásban sugároztak az RTV 1-en. Miért kiemelendő az ismeretlenségünk? Nagyon sok filmes ismerősünk van. Így meglepő, hogy ismeretlenek érkeznek. Több napra. Többször ,,bemikrofonoznak”. Furcsa egy érzés, ruha alatt fel a mikrofon, hátul valahova csatolni. Zavarba ejtő közelség. Közben kezdődik a szavalóverseny. Figyelmemet elvonja a sok teendő. Az idő is követeli főszerepét szigorú keretekbe zárva engem. S előttem, utánam Kacsó Sándor és a kamerája. A mikrofonról gyakran elfeledkezem, mondok, mint mindig. Tán törlik egyszer... Lejár a szavalóverseny, hátradőlök. Finom húsgombócleves, nagy tál galuska, kedvenc tészta, s már kezdek magamra ismerni, lánykámmal elvonulok, fárasztó nap volt ez számára is, belealszom az altatásba. Ébredek. A riport...
Leülünk a padra egymással szemben, ismeretlenül. Én mesélek. Az elmúlt kilenc évről. Mosolyogva, néha filozofikusan elmerengve a nagy semmibe, de a szavak, mondatok szépen, körkörösen érkeznek, fonódnak egybe oly varázslattá, ahogy a betűk, szavak szoktak kunkorodni írásaimkor. A végére megismerkedünk. Meglepő élethelyzet adta kapcsolat.
Másnap séta a piacon. Igyekszem nem zavarban lenni a kamera által követett egyén fontosságára való tekintettel. Két kis kávéspoharat vásárolok, mégiscsak megzavart a kamera, állapítom meg utólag. Barátsággal búcsúzunk egymástól. Látszik, elbűvölődtek az életünktől, munkánktól, ránk is ragad ebből az elismerésből.
A héten többször eszembe jutnak. Vajon milyen lesz a film? Átjön a varázs? Vajon mit is mondtam? Nem, nem kérek előre anyagot. Ezek vagyunk, ilyenek, ez az életünk. Vállalom.
– 45 perc – írja Ágnes.
Vadnarancsolajas kávémmal a kezemben kucorodok a tévé elé. Ma rólam, rólunk szól a műsor. És átjött a varázslat, és jönnek közben az üzenetek. Volt osztálytársaktól, ismerősöktől, volt kollégáktól... Szemembe könny szökik. Tovább nézem magunkat, az életünket. Meghallom a múlt hónapban ronggyá hallgatott vers dallamát. Meglep és megrendít ez a szokatlan figyelem. Dörgedelem van...
– Szebb, mint valójában! – nyugtázom magamban.
Visszatérünk Moldvába. Táborokat szervezünk, szülőértekezletet, sok a dolog. De ahányszor kilépek a kapun, mindig szól valaki, hogy látott, s ej, be szip es volt. Köszönöm, nagyon köszönöm.
MÁTHÉ KRISZTA
Szabadság (Kolozsvár)