Átadták a Magyar Örökség Díjakat
Az elismerést - többek között - Halász Judit énekesnő, Tolcsvay László zeneművész, valamint a Marosszéki Kodály Zoltán Gyermekkar kapta. A Magyar Örökség Díjakat azoknak ítélik oda, akik tevékenységükkel hozzájárultak a magyar társadalom erkölcsi és szellemi felemeléséhez.
A díjazottak között van még Koncsol László szlovákiai magyar költő, aki sokoldalú közösségi szolgálatáért vehette át az elismerést. Csapodi Csaba és felesége, Jáki Sándor Teodóz bencés szerzetes és Bálint Tibor erdélyi író munkássága is bekerült a „Magyarság Láthatatlan Szellemi Múzeumába".
Tolcsvay László, a Tolcsvay Trió és Fonográf egykori tagja, a nemzeti hagyományt megújító zeneművészetéért vehette át az elismerést. A Híradónak nyilatkozó művész úgy nyilatkozott, hogy örömteli, ha érdemesnek tartják az ember munkásságát a díjra. „Ez egy ilyen állomáspont egy megállóhely. az ember egy pillanatra eltöpreng azon, hogy mit csinált eddig és hát ilyenkor tovább kell indulni. Ez az egyetlen lehetőség.” – fogalmazott
Halász Judit színész-énekes a gyermekvilágot gazdagító művészetéért vehette át a kitüntetést. Az idén 73 éves művész, számos daloskönyvet, illetve gyermekeknek szóló lemezt jelentettet meg az elmúlt évtizedekben. Az énekesnő azt mondja; a legnagyobb öröm számára, ha mosolyt és tudást adhat a gyerekeknek.
„Nagyon sok mindent tudok erről az országról, erről a világról, ami a miénk és, amit szeretné k tovább adni azoknak a gyerekeknek, aki minket követnek, akik utánunk jönnek. Azt a sok értéket, amit a kultúrából öröklünk, amit meg kell, hogy őrizzünk és tovább kell, hogy adjunk.” – emelte ki a művésznő
A Magyar Örökség díjakat évente négyszer ítélik oda azoknak, akik tevékenységükkel hozzájárultak a magyar társadalom erkölcsi és szellemi felemeléséhez. A következő díjátadó június 20-án lesz.
hirado.hu

Fehér könyv a fekete márciusról
Nem lehet úgy kiejteni Marosvásárhelyen azt, hogy március 20-a, hogy mindannyian ne azokra az 1990-es tragikus eseményekre gondoljunk. Erről szólt a péntek esti megemlékezés a Bernády Házban, a Fehér könyv második kiadásának ismertetésével és a Marosvásárhely fekete márciusa című film rövidített változatának bemutatójával.
Az 1990. március 19-ei pogrom átélői, az RMDSZ volt székházának padlására szorult áldozatok, a Fehér könyv szerzői és szerkesztői, a 12 órás film készítői, a március 20-án, Marosvásárhely főterén készült fényképfelvételek fotósai, érdeklődők, megemlékezők töltötték meg a Bernády Házat péntek este. Bevezetőképpen Ritziu Ilka Krisztina két kesergőt adott elő, majd Borbély László, a Bernády György Közművelődési Alapítvány elnöke, házigazda köszöntötte a jelenlevőket és beszélt arról, hogy nekünk, marosvásárhelyieknek mit is jelentett és a mai napig mit jelent a fekete márciusként elhíresült tragikus eseménysorozat.
Míg délelőtt román nyelvű kerekasztal-beszélgetésnek adott otthont a Bernády Ház, ahol román és magyar történészek, közéleti szereplők, a civil szféra meghatározó személyiségei beszélgettek a történtekről, annak előzményeiről és következményeiről, délután a megemlékezés helyszíne volt a kulturális központ.
A délelőtti órákban Novák Zoltán, László Márton, Soós Zoltán, Gabriel Andreescu, Vasile Cernat történészek, Emil Constantinescu volt államelnök, Smaranda Enache, a Pro Europa Liga társelnöke, Alina Nelega, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház művészeti igazgatója, Markó Béla, az RMDSZ volt szövetségi elnöke, Káli Király István, Kolozsváry Zoltán volt városi képviselők, az események szemtanúi beszélgettek, és mindannyian egyetértettek abban, hogy csakis közösen lehet Marosvásárhelyt erős kulturális várossá, multikulturális központtá tenni, magyarok és románok együttes erővel érhetik ezt el.
A Fehér könyv második, bővített kiadásának bemutatóján Gálfalvi György szerkesztő, a Látó szépirodalmi folyóirat volt főszerkesztője beszélt arról, hogy hogyan született meg a kötet a márciusi események első évfordulójára. Szomorú könyvnek nevezte a kötetet, amelyet szomorú szívvel mutat be – mondta, majd személyes vallomással folytatta, saját élményeit, érzéseit osztotta meg a közönséggel. A hivatalos dokumentumok hamis állításaira hívta fel a figyelmet Káli Király István szerkesztő, a könyv egyik szerzője, aki 1990. március 19-én ott volt 78 másik társával a padláson, akit lent a feldühödött tömeg várt és botokkal ütlegelt. Mind a hetvennyolcan aláírták nevüket a Fehér könyvbe, annak első kiadásába, mondta, de egy óvatlan pillanatban, amikor elfordult, azt valaki ellopta tőle. Ezért is, de nem csak, nagyon értékes az a könyv, amely remélhetőleg egyszer visszajut hozzá – fogalmazott Káli
Végül Tófalvi Zoltán üzenetét tolmácsolta Borbély László. A történész, nyugalmazott újságíró, meg szeretné írni a márciusi eseményeket kiváltó folyamat történetét is.
A tizenkét órás Marosvásárhely fekete márciusa című film egyórás, rövidített változatát is levetítették a Bernády Házban, ahol a Bálint Zsigmond, Both Gyula, Vajda György, Haragos Zoltán, Kucsera Jenő és néhány ismeretlen személy fényképfelvételeiből nyílt kiállítást is bemutatták.
Antal Erika
Székelyhon.ro

Fekete március: kiállítás a Patkóban, koszorúk a Sütő-szobornál
„A marosvásárhelyi fekete március az erdélyi magyarság történelmében nem egy piros betűs ünnep, de a megemlékezésre időt, energiát kell szánni” – mondta el Miklós Zoltán, a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum igazgatója vasárnap délben a Forradalomtól Fekete márciusig című rendhagyó szabadtéri tárlat megnyitóján.
A negyed évszázada történt forradalmat és a Fekete március néven elhíresült marosvásárhelyi pogromot szemlélteti a vasárnap megnyitott rendhagyó szabadtéri kiállítás az udvarhelyi Patkóban. A téren összegyűlt emlékező közönségnek Novák Károly történész vázolta a generációk életét meghatározó eseményeket, melyeket Kápolnási Zsolt és dr. Gidó Csaba történészek választottak témaként az újabb rendhagyó köztéri tárlathoz. A tíz pannó a második világháború szörnyűségeit követő emberpróbáló időkből, Nicolae Ceaușescu diktatúrájából, a rendszerváltó eseményekből, a székelyudvarhelyi forradalomból és az azt követő márciusi könyves-gyertyás felvonulásokból nyújt egy szeletet a szemlélőknek. A lényegre törő információkat Balázs Attila, Balázs Ferenc, id. Csedő Attila, Szabó Károly és Zepeczáner Jenő székelyudvarhelyi, valamint Ábrahám Zoltán és Vajda György marosvásárhelyi fényképészek archív felvételei egészítik ki.
„Alig három hónappal a decemberi eufória után Marosvásárhelyről aggasztó hírek érkeztek. Székelyudvarhelyen ezen a téren március 17-én, 20-án és 22-én azóta is példátlan létszámú, óriási tömeg gyűlt össze, hogy együttérzésükről biztosítsák a marosvásárhelyi magyarokat” – idézte fel a történész a kiállítás tárgyát képező eseményeket, amelyek az utóbbi 25 év alatt mélyen belevésődtek az erdélyi magyarság tudatába. Miklós Zoltán hangsúlyozta, fontos, hogy az a generáció, amely immár történelmi távlatból tekint a kiállítás tárgyaként választott eseményekre, hiteles és objektív információkat szerezzen.
A csendes megemlékezés második felvonása a Művelődési Ház melletti Sütő András-szobornál történt, ahol Lőrincz György író a szerző barátjaként és az események részvevőjeként szólalt meg. „Saját fizikai létét, életét is kockáztatva állt – nem csak írásaiban – az erdélyi magyarság politikai csatározásainak élére, ott volt mindig a fősodrásban, legelöl. Most már sorsa ismeretében kimondhatjuk, hogy Sütő András élete árán is vállalta azokat az eszméket, amelyeket korszakalkotó műveiben vallott” – hangzott el beszédében. Az író rámutatott: Sütő András emlékével, életművével törődni nemcsak illendőség, de kötelességünk is. Ezt követően Bota Adrienn, a Benedek Elek Pedagógiai Líceum tizenkettedikes diákja Nagy Gábor Sirató ének című versét olvasta fel. A csendes megemlékezés zárásaként koszorúkat helyeztek el a Sütő-szobornál.
Székelyhon.ro

Filmvásznon és könyvben felelevenített tragédia
A 25 év Marosvásárhely fekete márciusától című kétnapos rendezvénysorozat keretében emlékezett meg a pogromszerű szomorú eseményekről az egyik áldozat, Kincses Előd ügyvéd és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács.
A megemlékezés záró momentumát jelentő film- és könyvbemutatón mondott beszédében Tőkés László EP-képviselő szomorúan állapította meg, hogy a fekete márciussal az Oszd meg és uralkodj! jelszó követőinek sikerült a dicsőséges ’89-es forradalmat a visszájára fordítani. Éppen ezért folyatni kell a kommunista restauráció elleni küzdelmet és a magyarság jogaiért vívott harcot, vélekedett. Tőkés, elmesélve két érdekes és rendkívül elgondolkodtató mozzanatot a saját és a bátyja, a Marosvásárhelyen élő és fizikatanárként dolgozó András életéből. Előbb őt győzködte 1990 elején temesvári irodájában egy számára ismeretlen, de rendkívül kedvesnek tűnő román úriember, hogy a forradalom hőseként kérje a nyilvánosság előtt a román titkosszolgálat újraszervezését. Ugyanabban az időben Gheorghe Gambrea, Maros megye kétes múltú rendőrparancsnoka arra próbálta rávenni a testvérét, hogy hagyjon fel pedagógusi állásával, és fogadja el a parancsnok-helyettesi tisztséget, ami a tanári fizetésnek a többszörösével, 7.500 lejes bérrel jár. Mintegy „előlegként”, a parancsnok két nap alatt elkészíttette Tőkés András útlevelét, ami ’90 elején egy olyan okmánynak számított, amelynek kibocsátására hetekig kellett várni.
Magyarország bukaresti nagykövete, Zákonyi Botond pozitívumnak nevezte, hogy a fekete március nem ismétlődött meg. Mint hangsúlyozta, tévhit, rágalom az, amit egyes szélsőségesek ma is hajtogatnak, miszerint az anyaországnak érdeke lett volna a konfliktus kirobbantása.
Az események filmje, lépésről lépésre
Az egykori zsidó kultúrházat zsúfolásig megtöltő közönség egy háromnegyedórás, kommentár nélküli dokumentumfilmet is megtekinthetett. A Fehér januártól a fekete márciusig című alkotásban viszontláthattuk Ioan Frandeşt, a semmiből előbukkant, szereptévesztésben lévő katonatisztet, aki a régi városháza gyűléstermében minden ok nélkül, nyilvánosság előtt alpári módon támadja Kincses Elődöt, újratalálkozhattunk az ügyvéd-politikus idősebb kollégájával, a Király Károly helyett a megye élére állított Ioan Scrieciu ezredessel, aki március 20-án az épület erkélyén, mikrofonhoz jutva, többször is megpróbálta jobb belátásra bírni és hazaküldeni a magyar békés tüntetők ellen érkező románokat, egy húsz évvel később készült interjúban ugyanőt arról hallhattuk beszélni, hogy Ion Iliescu akkori államfő megkérdezte, hogy küldje-e a bányászokat a románság megsegítésére, láthattuk az egyik román ifjúsági szervezet vezetőjét, amint példaként hozza fel nemzettársainak a végig civilizáltan viselkedő magyar tömeget, hallhattuk a kórházba szállított Mihăilă Cofariut, a félig agyonvert erdőlibánfalvi férfit, amint elmeséli, hogy őket miként mozgósította a pap és a tanács jegyzője.
A vetítést kommentálva Boros Zoltán, a Román Televízió magyar adásának egykori főszerkesztője az 1990-es, manipulált tévéhíradókról beszélt. „A forradalom után egy olyan korszakot éltünk, amikor az emberek jobban hittek abban, amit a tévében láttak, mintsem abban, amit az utcán megtapasztaltak” – jellemezte a huszonöt évvel ezelőtti, rendkívül zűrös időszakot a televíziós szakember. Boros elmesélte, hogy az ország akkoriban egyetlen adójának híradóját az elnöki hivatalból szerkesztették. „Január végétől naponta adagoltak egy-egy negatív hírt az erdélyi magyarokról. Ezeket az akkori bemondókollégánk, Cornelius Roşianu drámai hangon tálalt. Ami elhangzott a tévében, ugyanaz jelent meg a demokratikusnak átkeresztelt egykori megyei pártlapokban is” – fűzte hozzá Boros Zoltán.
Menekülő áldozat, kárpótolt gyilkos
A Marosvásárhely fekete márciusa című könyv harmadik kiadásának bemutatóján a Németországban élő és alkotó Boris Kálnoky újságíró úgy vélekedett, Kincses Előd nem csak a magyar állami kitüntetést, hanem egy hasonló román jutalmat is kiérdemelne. „Amint a filmben is láthatták és a kordokumentumok is igazolják, Kincses szerepe nélkül könnyen megtörténhetett volna, hogy polgárháborúvá fajul a helyzet. Éppen ezért elsősorban a román államnak kellene kitüntetnie őt, elvégre román állampolgárok életét mentette meg” – vélekedett a nyugati tudósító. Hősies kitartása és ellenállása viszont az akkori hatalom nemtetszését és bosszúját váltotta ki; a megyevezetőnek Magyarországra kellett menekülnie, különben könnyen ugyanaz a sors várt volna rá is, ami a bűnbaknak kikiáltott számos magyar és roma nemzetiségű tüntetőre.
„Én 1990 márciusa óta nem hiszek a hazai igazságszolgáltatásban” – vallotta meg Marosvásárhely egyik ismert ügyvédje, Magos Méta, aki a Nagybányára áthelyezett perben a hatalom által meghurcoltakat védte. Ekkor szembesült azzal az égbekiáltó igazságtalansággal, miszerint a Nagyernyében Csipor Antalt halálra gázoló Ioan Covacinak a törvényszék anyagi kártérítést ítélt meg, mivel a szándékos gyilkosságát követően a falubeliek kárt tettek a gépkocsijában.
Szucher Ervin
Székelyhon.ro

Potápi: a határok közti bürokratikus akadályokat még nem tudtuk csökkenteni
A határon túli magyarok elvándorlásának okai elsősorban gazdasági jellegűek, a szülőföldön maradáshoz gazdasági ösztönzőkre van szükség, és épp ezek azok, amelyeket a határokon túl legnehezebben tudunk biztosítani – nyilatkozta az egyik napilapnak adott interjújában Potápi Árpád János, a magyar Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára.
Potápi hangsúlyozta, hogy a határ menti térségekben élő magyarok számára kiemelkedő lehetőséget kínál, hogy ezeknek a fejlesztésére bizonyos uniós forrásokat is fel lehet használni. Ugyanakkor nagy kérdés, lesz-e mód ezt kiterjeszteni a határtól távolabb fekvő területekre – elsősorban a Székelyföldre – is.
Vannak a határ közelében is olyan nagy infrastrukturális beruházások, amelyek kivitelezéséről, úgy tűnik, le kell mondanunk: ilyen például a tervezett Szabadkai Egyetem, amelynek ügye lekerült a napirendről, mivel a mindössze bő negyedmilliós vajdasági magyarság létszáma nem indokolja létrehozását. Ráadásul – jegyzi meg Potápi – Szabadka közvetlen közelében van Szeged, amely jó részben kielégítheti a magyar felsőoktatás iránti vajdasági igényeket. Kárpátalján azért lehetett értelme létrehozni egy magyar főiskolát, mert az ottani népesség kevésbé volt mobilis, de még a szlovákiai magyar nyelvű Selye János Egyetem is komoly létszámgondokkal küzd.
A kulturális áruforgalom évtizedes akadozásának problémáját (a kisebbségi magyarság kiadóinak könyvei alig jutnak be Magyarországra, az itt nyomott könyvek alig jutnak el a kisebbségi közösségekhez) Potápi is sürgősen kezelendőnek nevezte, mert „sok helyütt a határok évekkel ezelőtt átjárhatóvá váltak", és csak bürokratikus akadályai vannak annak, hogy ez az áldatlan helyzet megszűnjön. „Bár évek óta beszélünk arról, hogy ebben a kérdésben a bürokráciát csökkenteni kell, érezhető sikereket egyelőre nem tudtunk elérni."
Azt a sűrűn tárgyalt kérdést, hogy szabad-e a magyar kormánynak a kisebbségi magyar pártok versenyébe beleavatkoznia valamelyik oldalon, nem látja aktuálisnak. „Tavaly volt a választások éve Kárpát-medence-szerte", amelynek kapcsán az államtitkár jelezte: Felvidéken változatlan a helyzet, a magyar kormány stratégiai partnere továbbra is a Magyar Közösség Pártja, de a Romániai Magyar Demokrata Szövetség és a Vajdasági Magyar Szövetség is világossá tudta tenni, hogy ők képviselik a magyar választók elsöprő többségét.
Szóba került a magyar diaszpóra számára létrehozott Kőrösi Csoma Sándor Program is. Az államtitkár elmondta: 2013-ban 47 és immár második éve 100 ösztöndíjast küldünk a különböző magyar diaszpóra-közösségekbe. Ezt kiegészítendő célszerűnek tűnt egy másik programot is indítani (Petőfi Sándor Program) a szomszédos országokban élő szórványmagyarság számára, amely jobban ki van téve az asszimilációs hatásoknak, de az identitásvesztésnek azon a fokán állnak, ami még visszafordítható. A tervek szerint augusztustól, feltehetőleg kilenc hónapos időtartamra osztanak ki ösztöndíjakat hozzávetőleg 50 sikeres pályázó részére. A pályázatot március 15-én hirdették meg. A jelenlegi kalkulációk szerint 350 millió forint lesz a program költségvetése. Az ösztöndíjasok feladata a szórványközösségek és az anyaország kapcsolatának erősítése lesz, egyebek mellett néptáncoktatással, a magyar nyelvű könyvtári állomány digitalizációjával, a helyi közösség történetének évkönyvszerű feldolgozásával.
Felvidék.ma

Laura Codruta Kövesi: veszélyforrás a belügyi alkalmazottak és a politikusok közötti összefonódások
A belügyi alkalmazottak, illetve politikusok és üzletemberek közötti összefonódásokra hívta fel a figyelmet Laura Codruta Kövesi román korrupcióellenes ügyész, aki szerint emiatt sebezhetővé válik a bűnmegelőzés és felderítés.
A korrupcióellenes vádhatóság főügyésze hétfőn részt vett a román belügyminisztérium tavalyi tevékenységére vonatkozó kiértékelés ismertetésén. Elmondta, hogy tavaly megnőtt azoknak az aktáknak a száma, amelyekben az ügyészség tiszteket és magas rangú belügyi alkalmazottakat vizsgált korrupció gyanúja miatt. A főügyész szerint a rendőröknek korlátozniuk kellene személyes kapcsolataikat a politikusokkal és üzletemberekkel.
„A mi szemszögünkből megtiszteltetés rendőrnek lenni, ami számos szakmai elégtételt, ugyanakkor áldozatot is jelent, és az utóbbiak közül az egyik a helyi politikusokkal és üzletemberekkel való személyes kapcsolatok korlátozása" – mondta a főügyész.
Kövesi bírálataival nem értett egyet Ioan Rus közlekedési miniszter, aki ugyanebből az alkalomból mondott felszólalásában kijelentette: a politikusok és a belügyisek közötti közeledés nem jelent sebezhetőséget, hiszen a politikusoknak és a karhatalmi erőknek együtt kell fellépniük a korrupció ellen. A szociáldemokrata Rus szerint a kapcsolatok korlátozásáról csak akkor lenne indokolt beszélni, ha az a téves előfeltétel a kiindulópont, hogy csak bizonyos foglalkozások gyakorlói korruptak. Rus szerint azonban nemcsak a politikusok, hanem a bírák és az ügyészek között is vannak korrupt személyek. A román korrupcióellenes hatóság az utóbbi hónapokban számos politikus ellen indított eljárást. Tavaly minden korábbi rekordját megdöntötte, egy év alatt több mint 1000 vádlottat küldött bíróság elé, köztük 35 bírót és ügyészt.
MTI
Erdély.ma

Tőkés csak egy megújult RMDSZ-szel fogna össze
Pártegység helyett az erdélyi magyarság új, nemzeti egységére van szükség, ehhez viszont az RMDSZ-nek rendet kell teremtenie a saját háza táján – jelentette ki Tőkés László európai parlamenti képviselő.
Tőkés az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnökeként reagált Kiss Sándor, a szövetség Bihar megyei elnökének nyilatkozatára, miszerint a soron következő helyhatósági választásokon akár az Erdélyi Magyar Néppárttal (EMNP) közös listát is indíthatnának Nagyváradon.
„Szerintem taktikai lépés volt a részéről. Rájött, hogy a választókat nem tudja lecserélni, és az eddigi exkluzivista irányvonaluk elhibázott” – magyarázta hétfői nagyváradi sajtótájékoztatóján Tőkés.
Hozzátette, azt mindenképp pozitívan értékeli, hogy Kiss és Huszár István alpolgármester – akiben bevallottan csalódott, amiért a RMDSZ irányvonala szerint halad – részt vettek a Szent László-szobor visszaállításának érdekében rendezett városi fórumon, de meglátása szerint az egység, amelyről közleményében Csűry Sándor királyhágómelléki református püspök közleményében beszélt, valójában nem létezik.
A nagyváradi főtérfelújítás kapcsán kialakult szoborvita ismét közös asztalhoz ültette a két rivális párt képviselőit, de míg a néppártosok szerint „most kell ütni a vasat”, addig az RMDSZ szerint a városalapító emlékművének visszaállítása csak később történhet meg.
„Ezt a követelést nem lehet aprópénzre váltani. Üdvözöljük, hogy visszaadják azt, amit elvettek, de nehogy már kezet is csókoljunk ezért. Ez a román taktika: elveszik, aztán valamit visszaadnak belőle” – fűzte hozzá az európai parlamenti képviselő, emlékeztetve arra, hogy az RMDSZ és a Nemzeti Liberális Párt közötti egyeztetések eredményeként várhatóan visszanevezik Olaszi parkká az amúgy Mihai Viteazulra keresztelt egykori temetőből lett zöldövezetet.
Tőkés úgy fogalmazott, becstelenségnek tartja, hogy az RMDSZ ezzel dicsekszik. Úgy gondolja, az RMDSZ soron következő tisztújító kongresszusa jó alkalom lenne arra, hogy „önvizsgálatot tartsanak és változtassanak”, ám erre nem lát sok esélyt.
„Amíg nem szabadulnak meg korrupt vezetőiktől, és továbbra is védik őket, addig nem tudunk velük együttműködni” – magyarázta az EP-képviselő. Ez ugyanúgy vonatkozik a Bihar megyei RMDSZ-vezetésre is, amellyel csak akkor tartaná kivitelezhetőnek az összefogást, amennyiben az RMDSZ elszámolna az Ady-központért eltérített magyarországi támogatással.
Vásárhelyi-Nyemec Réka
Székelyhon.ro

Kormányzati bénázások
Az egyre jelentősebb tér- és hitelvesztés árnyékában, az őket is mindinkább érintő korrupcióellenes harc sodrában a szociáldemokraták menteni próbálják, ami még menthető. Ha korábban a szakértelem és a távlatban gondolkodás képességének hiányát róttuk fel a kormánynak, immár a bilincscsörgések okozta bénultsággal is kiegészíthetjük a sort.
Sorra tűnnek el a miniszterek, a legfontosabb intézmények vezetői a Korrupcióellenes ügyészség süllyesztőjében, lebénult a helyi és központi közigazgatás, senki nem mer felelősséget vállalni, aláírni, fél, aki bűnös, de az ártatlanok fölött is ott lebeg Damoklesz kardja, jó néhány példa mutatja, bizonyított vétek nélkül is rács mögé kerülhet bárki. Ha „békeidőben”, kétharmados többséggel is képtelenek voltak kormányozni Pontáék, mit várhatunk most?
Az előremenekülés maradt a jelenlegi kormány egyetlen esélye, zengzetes, hangzatos tervekkel állnak hát elő. A beígért nagy adócsökkentés módjáról, következményeiről alig hallani valamit, ám Victor Ponta naponta hangsúlyozza, teljes gőzzel dolgoznak ezen a tervezeten.
Független szakértők nyilatkozzák, az új pénzügyi törvénykönyv alkalmazása a legbizakodóbb becslések szerint is 16 milliárd lejes költségvetési hiányhoz vezethet 2016-ban, és túl optimistának tartják a kormány forgatókönyvét, mely szerint ebből tízmilliárd megtérül, nem látják mindennek fedezetét, és a korrupcióval vádolt, időközben lemondott pénzügyminiszter sem szolgált magyarázattal. Megteszi ideiglenes utódja, Victor Ponta? Az eddig tapasztaltak alapján nehezen hihető. Közkedvelt témákkal próbálják fogyatkozó népszerűségüket visszaszerezni a szociáldemokraták, Liviu Dragnea például az elmúlt napokban ismét előrukkolt egy decentralizációs törvénytervezettel, az alkotmánybíróság által elkaszált jogszabályt gyúrta újra és küldte el az elnöknek, önkormányzati vezetőknek. Egyelőre kevés szivárgott ki belőle, és bár mindenki hangsúlyozza, milyen nagy szükség lenne a központi hatalom lebontására, kérdéses, képes lesz-e ez a hitelvesztett kormány bármit megvalósítani belőle, vagy porhintésnek szánják csupán.
Itt állunk hát 2015-ben, abban az esztendőben, amikor választások hiányában végre esély lett volna a kiegyensúlyozott, ésszerű munkára. Kapkod a kormány, továbbra is egyetlen cél vezérli: a jövő évi szavazatszerzés. Ebben a helyzetben az is jobb volna, ha semmit nem tennének, mert amit véghezvisznek, abban sok köszönet nincs, amit elkezdenek, de falba ütköznek, azzal jobb sorsra érdemes kezdeményezéseket ásnak el újabb hosszú évekre.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Erdélyi magyar útkeresés (Könyv érdekképviseletünk huszonöt évéről)
Személyes vallomásokkal tarkított politikai, történelmi utazás részesei lehettek mindazok, akik pénteken este Sepsiszentgyörgyön a Míves Házban jelen voltak Borbély Zsolt Attila legújabb könyvének bemutatóján. Az erdélyi magyar politikai érdekképviselet negyedszázada című kötet a rendszerváltás utáni erdélyi magyar politikai eseményeket veszi számba és elemzi, átfogó képet igyekszik nyújtani az elmúlt huszonöt év közéleti történéseiről, a honnan indultunk és hová jutottunk kérdéskört boncolgatja, kitérve okokra, hibákra és következményekre.
Borbély Zsolt Attila az RMDSZ első hivatalos nyilatkozatának 1989. december 25-i megjelenését tekinti a jelenkori önálló erdélyi magyar politizálás kiindulópontjának – derült ki a házigazda Csinta Samu kérdésére adott válaszából, innen kezdi könyve kronológiáját is, és amint megjegyezte, ez a Domokos Géza és a bukaresti magyar értelmiségiek által megfogalmazott szöveg messze elmarad a Kós Károly 1922-ben kiadott Kiáltó szójától, „több passzus szól arról, mennyire odavagyunk a Nemzeti Megmentési Frontért, mint ahány az erdélyi magyarság jogköveteléseiről”. Véleménye szerint másképp alakultak volna a dolgok, ha nem Domokos Géza az első arc, aki nyilatkozik az erdélyi magyarság nevében. Utal Király Károly vallomására, aki egy Ion Iliescuval folytatott tárgyalást elevenít fel, amikor az elnök kérdésére, hogy mi kell az erdélyi magyarságnak, ő autonómiával válaszol, de Domokos Géza tagadta ezt. „Óriási hiba volt ez akkor, amikor cseppfolyós volt még a helyzet, amikor a legnagyobb esélyünk volt saját létérdekeink szerint alakítani helyzetünket” – fejtette ki a szerző. Meglátása szerint akkor kialakítható lett volna egy Maros Magyar Autonóm Tartomány-szerű struktúra, mely, valószínű, látszatautonómiát biztosított volna, de később feltölthették volna tartalommal.
Borbély Zsolt Attila felidézte a 90-es évek történéseit, az első nagy hibákat, úgy véli, akkor a maximumot kellett volna követelni, erőt felmutatni, „tüskének kellett volna lennünk a román hatalom körme alatt, amelyet csak akkor tud eltávolítani, ha bizonyos kompetenciákat átad az erdélyi magyarságnak” – fogalmazott, és kitért arra is, hogy nagyon fontos lett volna nemzetköziesíteni ügyünket. Csinta Samu arról is faggatta a szerzőt, melyek voltak az elmúlt 25 évben azok a történelmi pillanatok, „melyekben akár jó irányba is fordíthatták volna a szekeret”. Borbély Zsolt Attila szerint az első ilyen pillanat Domokos Géza–Szőcs Géza 1991-es marosvásárhelyi párharca volt az elnöki székért, amikor igen kétes újraszavazással lett elnök az előbbi. A második ilyen elszalasztott lehetőség 1993-ban adódott, amikor Tőkés László visszalépett, és az RMDSZ Markó Bélára bízta az erdélyi magyar kataszter elkészítését és autonómiaprogramja megvalósítását, a következő pedig, amikor két év múlva újraválasztották, annak dacára, hogy semmit sem teljesített ezekből a vállalásokból. Az igazi nagy törés azonban 1996. november 8-án történt, a kormányra lépéskor. „Ez volt a legnagyobb hiba, itt rontottuk el a dolgokat, hiszen ez a kormányzati szerepvállalás pont a fordítottja volt annak, amit tennünk kellett volna. Ahelyett, hogy külpolitikai nyomást helyezzünk a román hatalomra, azt üzentük a kormányzati szerepvállalással, hogy itt minden rendben van” – idézte fel. Korrekcióra jó alkalom adódott 1998 szeptemberében, amikor az RMDSZ koalíciós partnerei egységfrontot alkottak az ellenzékkel, és megszavazták, hogy semmilyen államilag finanszírozott magyar egyetem nem lehet Romániában. Ekkor ultimátumot adott az RMDSZ, de nem tartotta magát hozzá, belement a Petőfi–Schiller Egyetem létrehozásába. Ez egy újabb elszalasztott lehetőség volt, pedig 2005. szeptember 26-ig (Románia EU-csatlakozásának kimondásáig) az önfeladó, román nemzetstratégiát kiszolgáló politizálás helyett önálló külpolitikát kellett volna gyakorolniuk, autonómiapolitikát kellett volna folytatniuk, addig, amíg erős alkupozícióban voltak. Most se lenne késő, ám jelentősen kisebbek az esélyek – vélte a politológus.
Borbély Zsolt Attila beszélt az „autonomista erők” ’90 óta folyamatos törekvéseiről is, az időleges sikerekről (1993-ban a kolozsvári nyilatkozat elfogadása), majd a vízválasztó 2003-as szatmárnémeti kongresszusról, amely döntései miatt kiváltak az RMDSZ-ből, megalakították az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot és a Székely Nemzeti Tanácsot, illetve a választási megmérettetés miatt szükséges Magyar Polgári Szövetséget, melynek bejegyzését elgáncsolták, így létrehozták a Magyar Polgári Pártot, a belső harcok pedig később elvezettek az Erdélyi Magyar Néppárt megalakításához is. Ezek a szervezetek nem tudtak eléggé megerősödni, inkább elszenvedői voltak az eseményeknek, de bizonyos esetekben formatív szerepet játszottak, rá tudták venni az RMDSZ-t autonómiapárti gesztusokra, példaként a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés létrehozatalát és a székelyek nagy menetelését említette.
A teremből érkezett kérdésekre válaszolva a hogyan továbbról is beszélt: az autonómista erők megerősödése szükséges lenne, ám ennek módját egyelőre nem tudják, próbálkoznak, amivel tudnak. „Bízunk abban, ha sokszor elmondjuk az igazságot, annak hatása lesz.” Addig is azonban együtt kell működniük az RMDSZ-szel, „nem szabad minden hidat felégetni”, olyan akciókra van szükség, mint amilyen a székelyek nagy menetelése volt, amely felmutatta az autonómiára irányuló magyar közakaratot. „Ha Tamás Sándor kezdeményez egy ilyen megmozdulást, akkor mellé kell állni” – mondotta.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kelemen Hunor: A kormány napjai meg vannak számlálva
Az országban zajló nagyarányú korrupcióellenes harcra utalva Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke kijelentette, a reggeltől estig tartó bilincscsörgésen túl nem lehet látni, hogy merre halad Románia, teljes a bénultság a politikai elitben. A Kulturális Autonómia Tanács szombati kolozsvári ülésén mondott beszédében úgy értékelte, Romániában ma senki nem akar felelősséget vállalni semmiért, ami a társadalom hosszú távú felzárkóztatását segítené. A politikus megítélése szerint a Ponta-kormány napjai meg vannak számlálva, a kabinet már csak tehetetlenségből kormányoz.
Az RMDSZ elnöke azt is bajnak tartja, hogy a román társadalom úgy tekinti: a német nemzetiségű Klaus Johannis államfővé választásával a kisebbségi kérdést megoldották Romániában. Hozzátette, egyelőre nem érzékelhető, hogy az elnök pontosan mit akar, és semmilyen nemzetközi kényszer nem nehezedik Romániára a kisebbségek helyzetének javítása tekintetében. Kelemen Hunor beszámolt arról, hogy az év elején többször is tárgyalt Klaus Johannissal, akit arról próbált meggyőzni, hogy szükség lenne egy, az elnök által garantált többség–kisebbség paktum megkötésére. Ez a paktum biztosíthatná a kisebbségek számára, hogy szerzett jogaikat nem vonják vissza tőlük, a jogokat rögzítő törvényeket alkalmazzák, és ez tudná elősegíteni a román társadalommal folytatandó párbeszédet is, amely a továbblépéshez szükséges.
Az RMDSZ-elnök szerint huszonöt évvel a rendszerváltozás után olyan helyzetbe került a romániai magyar közösség, amikor meglévő jogait is megpróbálják közigazgatási eszközökkel visszaszorítani. Példaként hozta fel, hogy a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen évek óta nem sikerül betartatni a magyar közösség számára kedvező törvényt.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

"Emlékezzünk és emlékeztessünk Marosvásárhely fekete márciusára!"
Nem történt meg az igazságtétel, sem a felelősségre vonás
"Huszonöt évvel a fekete március után sokkal egyértelműbbé vált számomra a bukaresti vezetés felelőssége, az, hogy nem csak helyi szervezés volt, mint ahogy egyes történészek hangoztatják. A hadsereg mozgását nem Marosvásárhelyről irányították, hanem a központból. Jogászként továbbra is fenntartom, hogy Marosvásárhelyen pogromkísérlet történt" – nyilatkozta dr. Kincses Előd a marosvásárhelyi fekete március 25. évfordulójára szervezett emlékesten. Smaranda Enache emberjogvédő kijelentette, a marosvásárhelyi események dossziéját újra kell nyitni, a bűnösök felelősségre vonásának meg kell történnie, "hogy huszonöt év után is ne azok legyenek a nyertesek, akik meg akartak osztani minket". Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és Kincses Előd ügyvéd által szervezett rendezvényre csütörtökön este került sor az Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház zsúfolásig telt nagytermében.
Kilyén László színművész üdvözölte a rendezvényt támogató Magyarország Miniszterelnökségének Nemzetpolitikai Államtitkársága és Magyarország csíkszeredai főkonzulátusa képviselőit, dr. Zákonyi Botondot, Magyarország romániai nagykövetét, Zsigmond Barna Pál főkonzult, dr. Csige Sándor Zoltán vezető konzult, Tőkés Lászlót, az EMNT elnökét, Kincses Előd ügyvédet,Sándor Krisztinát, az EMNT ügyvezető elnökét, Zakariás Zoltánt, az Erdélyi Magyar Néppárt alelnökét és az emlékest résztvevőit.
Elsőként Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, Európa parlamenti képviselő szólalt fel, felidézve a 25 évvel ezelőtti marosvásárhelyi pogrom és a júniusi bukaresti bányászjárás körülményeit, kijelentve: beigazolódott, hogy a megosztás jegyében sikerült a 89-es forradalmat a visszájára fordítani, és egymás ellen ugrasztani mindenkit. "A megosztó politika sikeres volt, a kommunista párt és a szekuritáté állt a háttérben, bár a titkosszolgálat későbbi vezetője, Ioan Talpes egyenesen a Magyarországról beszivárgott irredentákra fogta a márciusi tragikus események kirobbantását" – mondta az EMNT elnöke, hangsúlyozva: sem a marosvásárhelyi fekete március, sem pedig a bukaresti bányászjárás esetében nem történt meg az igazságtétel, sem a felelősségre vonás, márpedig igazságtétel nélkül nem beszélhetünk jogosságról, demokráciáról. Hozzátette, Eduard Hellvignek a SRI élére való kinevezése nem mutat gyökeres szakítást a titkosszolgálat eddigi gyakorlatával. Tőkés László a bányászjárás dossziéjának újranyitását apró elégtételnek, a Temesvári kiáltványt ma is időszerűnek nevezte, és köszönetet mondott mindazoknak, akik "kiálltak a pástra", akik harcoltak a szabadságért, igazságért, a magyarság jogaiért.
Dr. Zákonyi Botond, Magyarország bukaresti nagykövete pozitívumnak nevezte, hogy a fekete március nem ismétlődött meg, majd utalva arra a visszatérő témára, hogy a magyar szélsőségesek az anyaország támogatásával eszkalálták 90 márciusában az eseményeket, hangsúlyozta, Magyarországnak nem lehetett és nem lehet érdeke semmilyen konfliktus kirobbantása, semmilyen ártó szándéka nem volt. A diplomata úgy vélte, a 90-es márciusi események legnagyobb vesztesége, legszomorúbb kifejlete, hogy Marosvásárhelyről és környékéről nagyon sok magyar elhagyta az országot, ugyanakkor hangsúlyozta, az események kapcsán elkezdődött tényfeltáró hullám nyomán "van egyfajta tisztuló képe a 89- es télnek és a 90-es tavasznak". "Fontos, hogy a román társadalom tisztán lásson a közelmúltjáról, hiszen ez oldaná a magyarsággal szembeni álláspontját" – tette hozzá Zákonyi Botond.
"Az utat keressük Európába"
Az emlékest a Fehér januártól a fekete márciusig című 34 perces dokumentumfilm- összeállítás vetítésével folytatódott. A képsorokon megelevenedett az 1990. január 20-i nagygyűlés, a feszültségterhes hangulatban az igazság kiderítésének fontosságát hangsúlyozó Kincses Előd, a január 30-án a Bolyai líceumban tartott megbeszélés, amelyen az ügyvéd elvi döntést sürget a tanintézet magyar iskolává alakításával kapcsolatosan, álláspontja szerint erre a tanév végén kellene sort keríteni. A február 9-i képsorok váltják egymást, látható a prefektúra előtti tömeg, majd amint Ioan Frandes őrnagy az oktatási tárca félretájékoztatásával vádolja Kincsest. Sütő András szavai, "az utat keressük Európába", ma is időszerűek. Pillanatokkal később már csak a döbbenetet érezzük a március 19-ét követő, RMDSZ- székház elleni román támadás során súlyosan sérült írót látva kórházi ágyon. A március 20-i megrázó eseményeket felidéző képsorokon láthatjuk az erőszakmentes jogkövetelésre bátorító Léstyán Ferenc római katolikus lelkészt, a megbékélésre, az egymás iránti bizalomra, az egyes szélsőségesek által előidézett fasiszta pogromhangulatban is civilizált viselkedésre, önmérsékletre biztató Kincses Elődöt. A Ion Scrieciu tábornok sajátos igazsága címmel vetített interjú világossá teszi, hogy a hatalom képviselője mennyire ferdítve, bizonytalanul, ellentmondásosan, megtévesztően beszélt a "tényekről". Válaszaiból kiderül, Király Károlyt Bukarestbe hívták, hogy "ne uszítson Marosvásárhelyen", az "uszítók az RMDSZ vezetői voltak", "de talán az RMDSZ meg sem volt alakulva", hogy Vranceából és Suceaváról félezer román állt indulásra készen, megvédeni a marosvásárhelyi románságot, és a Zsil-völgyi bányászok is kis híján elindultak, ugyanakkor a Grand szálló tele volt külföldi tudósítókkal. Scrieciu szerint "a dolog meg volt idejében rendezve a felbujtó csoport által". A március 19/20-as "színdarabnak" a tábornok szerint rendezői nincsenek, szereplői a románok és magyarok, akik nem akartak verekedni, de középen maradtak, a bujtogatók "csak a magyarok!".
Az RTV magyar adásának volt főszerkesztője, Boros Zoltán archívumából készült ötperces Post scriptum – utóirat a véres események áldozatait szólaltatja meg. "Láttuk a valóságot, smink nélkül, hogy az akkori, az államfői sajtóiroda irányítása alatt levő média, a helyi román sajtó hogyan járult hozzá a lincshangulat kialakításához, és azt is, hogy hogyan lehet utólag félremagyarázni a történteket" – mondta Boros Zoltán.
Marosvásárhelyen pogromkísérlet történt
Dr. Kincses Előd ügyvéd Fekete március című könyvének új, bővített kiadását Boris Kálnoky író, újságíró, nemzetközi tudósító (Németország) mutatta be, hangsúlyozva, a 25 évvel ezelőtti tragikus események azért következhettek be, mert a megbukott diktatúra állambiztonsági elitje meg akarta őrizni hatalmát. "A módszerek mindenhol ugyanazok" – hangsúlyozta, hozzátéve, ilyen helyzetben nagyon nehéz helyesen dönteni, Kincses Előd pedig bátorsággal, felelősséggel cselekedett akkor, amikor az emberiség értékeit próbálta megvédeni". Annak kapcsán, hogy a Magyar Köztársaság elnöke kitüntette Kincses Elődöt, Boris Kálnoky felvetette, hogy tulajdonképpen a román köztársaság elnökének kellett volna e gesztust megtennie, hiszen a marosvásárhelyi ügyvéd román állampolgárok életét mentette meg azáltal, hogy megakadályozta az összecsapás kiszélesedését.
Kincses Előd véleményét könyvében fogalmazza meg, elmondása szerint mára már sokkal egyértelműbbé vált számára a bukaresti vezetés felelőssége. "Szó sincs arról, hogy csak helyi szervezés lett volna, mint ahogy egyes történészek hangoztatják. A hadsereg mozgását nem Marosvásárhelyről irányították, hanem a központból. Jogászként továbbra is fenntartom, hogy Marosvásárhelyen pogromkísérlet történt, és furcsának találom, hogy a jogi szakvéleményemet történészként felülbírálják. Egy bűncselekmény minősítése nem történészi, hanem jogászi feladat" – tette hozzá.
A rendezvény további részében a könyv szerzője a 25 évvel ezelőtti tragikus esemény résztvevőivel beszélgetett, Veress Eszterrel, Hîrsan Viorellel, Körmöczky Zoltánnal, Vali Russuval, Magos Métával, Kincses Elemérrel.
Smaranda Enache, a Pro Európa Liga emberjogvédő szervezet társelnöke szerint a marosvásárhelyi véres eseményekért ugyanazok a felelősek, akik a decemberi államcsínyért is, akik "hamar át tudták hangolni a jogokért való küzdelmet, mondván, hogy az szeparatizmus, nacionalizmus". "Újra kell nyitni a marosvásárhelyi események dossziéját, megállapítani a bűnösöket, nem szabad megengedni, hogy huszonöt év után is azok legyenek a nyertesek, akik meg akartak osztani minket" – jelentette ki az emberjogvédő.
Antalfi Imola?
Népújság (Marosvásárhely)

Pedagógusi levelezőlisták indítását támogatja a Kulturális Autonómiatanács
Pedagógusi levelezőlisták indításának támogatásáról döntött az erdélyi magyar Kulturális Autonómiatanács (KAT).
Az RMDSZ kezdeményezésére 2012 áprilisában létrejött romániai magyar tudományos, művészeti, művelődési és szakmai szervezetek döntéshozó fóruma szombaton határozott erről a kolozsvári Bánffy-palotában tartott ülésén.
A tanács úgy vélte, 15-18 középiskolai tantárgynak megfelelő levelezőlistára lenne szükség, amely mintegy tízezer magyar oktatónak biztosítana fórumot a szakmai párbeszédre. A tanács a listák moderátorai számára havi juttatást kíván biztosítani.
Az ülésen Magyari Tivadar, az RMDSZ oktatási főtitkárhelyettese számolt be arról, hogy hamarosan lezárul annak az erdélyi magyar oktatási stratégiának a kialakítása, amelyik települési szintre lebontott választ ad arra a kérdésre, hogy milyen lehetőségeik nyílnak a magyar gyermekeknek magyarul tanulni. Mint elhangzott, az a cél, hogy ne legyen olyan magyar család, aki a gyermekét magyar iskolába szeretné íratni, és nincs erre lehetősége.
A KAT arról is határozott, hogy oktatási programot indít az erdélyi magyar művelődési intézmények munkatársai számára.
Székely István, a KAT elnöke beszámolójában elmondta, az elmúlt évben 12 szakterületen indítottak közvitát, hogy felvázolják például az erdélyi magyar oktatás, könyvkiadás, képzőművészet jövőképét, vagy akár a művelődési házak, a szórványban működő magyar házak kihasználásának kérdéseit.
Felidézte, a testületet azért hozták annak idején létre, hogy együttműködési keretet képezzen a politika és a civil társadalom között, és megelőlegezték számára azokat a hatásköröket, amelyeket a parlamentben immár hét éve elakadt kisebbségi törvény kulturális autonómiájára vonatkozó fejezete biztosít a romániai magyarság reprezentatív testülete számára.
Kelemen: nem lehet látni, hogy merre halad Románia
Kelemen Hunor szerint "a reggeltől estig tartó bilincscsörgésen" túl nem lehet látni, hogy merre halad Románia, teljes a bénultság a román politikai elitben.
Az RMDSZ elnöke a bilincscsörgés kifejezéssel a példátlan korrupcióellenes harcra utalt abban a politikai helyzetértékelésben, amelyet az erdélyi magyar Kulturális Autonómiatanács kolozsvári ülésén mondott el szombaton.
Kelemen Hunor úgy értékelte, hogy Romániában ma senki nem akar felelősséget vállalni semmiért, amely a társadalom hosszú távú felzárkóztatását segítené. Megítélése szerint a Ponta-kormány napjai meg vannak számlálva, a kabinet már csak tehetetlenségből kormányoz. Hozzátette, a választási törvényeket leszámítva semmilyen fontos kérdés nincs, amelyről politikai párbeszéd folyna Bukarestben.
Az RMDSZ elnöke azt is bajnak tartja, hogy a román társadalom úgy tekinti: a német nemzetiségű Klaus Johannis államfővé választásával a kisebbségi kérdést megoldották Romániában. Hozzátette, egyelőre nem érzékelhető, hogy az elnök pontosan mit akar, és semmilyen nemzetközi kényszer nem nehezedik Romániára a kisebbségek helyzetének javítása tekintetében.
Kelemen Hunor beszámolt arról, hogy az év elején többször is tárgyalt Klaus Johannisszal, akit arról próbált meggyőzni, hogy szükség lenne egy, az elnök által garantált többség–kisebbség paktum megkötésére. Ez a paktum biztosíthatná a kisebbségek számára, hogy szerzett jogaikat nem vonják vissza tőlük, a jogokat rögzítő törvényeket alkalmazzák, és ez tudná elősegíteni a román társadalommal folytatandó párbeszédet is, amely a továbblépéshez szükséges.
Az RMDSZ-elnök szerint 25 évvel a rendszerváltozás után olyan helyzetbe került a romániai magyar közösség, amikor a meglévő jogait is megpróbálják közigazgatási eszközökkel visszaszorítani. Példaként hozta fel, hogy a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) évek óta nem sikerül betartatni a magyar közösség számára kedvező törvényt.
Ha nem indul valami új konszenzuskeresés a romániai társadalomban, akkor Románia teljesen el fogja veszíteni a következő éveket – vélekedett a kolozsvári Bánffy-palotában tartott politikai helyzetértékelésében Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke.
Népújság (Marosvásárhely)

Visszatekintés és jövőkép
A Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány és az RMDSZ pénteken szervezett szemináriumot a 25 évvel ezelőtti véres márciusi események emlékére. A kerekasztal-beszélgetésen jelen volt Emil Constantinescu, Románia volt elnöke, Smaranda Enache, a Pro Európa Liga társelnöke, Alina Nelega, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház művészeti igazgatója, Markó Béla szenátor, az RMDSZ volt elnöke, Frunda György miniszterelnöki tanácsos, Novák Zoltán és László Márton, A szabadság terhe című könyv szerzői, Sorin Rusu színikritikus, Soós Zoltán, a megyei múzeum igazgatója, Zákonyi Botond, Magyarország bukaresti nagykövete, Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja, Vasile Cernat, a Petru Maior Egyetem előadótanára, Karácsonyi Zsigmond, a Népújság főszerkesztője, illetve Káli Király István, Gálfalvi György, Kolozsváry Zoltán és Gáspár Sándor, a 25 évvel ezelőtti véres események résztvevői.
Borbély László, a Bernády Alapítvány elnöke szerint 25 év elteltével eljött az ideje, hogy új lapot kezdjünk a romániai magyarság és a román társadalom együttélésével kapcsolatban. A szemináriumon részt vevő magyar és román személyiségek egyetértettek abban, hogy a különböző nemzeti közösségeknek közeledniük kell egymáshoz, jobban meg kell ismerniük egymás kultúráját, gondolkodásmódját. Ez az egyetlen lehetőség arra, hogy Marosvásárhely modern város legyen, valóban befogadó társadalommal. Mint mondta, a legsúlyosabb hiba, amit Marosvásárhely és az ország lakossága elkövethet a 25 évvel ezelőtti marosvásárhelyi események kapcsán, a felejtés. Mielőbb fel kell fedni a pogromkísérlet értelmi szerzőinek kilétét, az igazságszolgáltatásnak mindent meg kell tennie, hogy a konfliktus kitervelői és manipulálói feleljenek tetteikért.
Románia a korrupció hálójában vergődik
Emil Constantinescu szerint az ultranacionalista, szélsőséges retorika csak rövid távon működhet, ám hosszú távon garantált a kudarc. – Bárhol megfordultam a világban, mindenhol azt kérdezték tőlem, hogyan valósult meg a románok és a magyarok közötti megbékélés a kilencvenes évek eseményei után. – Úgy gondolom, döntő szerepe volt ebben a ’90-es évek után kialakult értelmiségi elitnek, amelynek sikerült megakadályoznia a szélsőséges retorika terjedését. Ma mind Romániának, mind Magyarországnak, de az egész Európai Uniónak is az a legnagyobb problémája, hogy nincs átfogó történelmi projektje. Az EU-nak azért vannak problémái, mert bürokratikus struktúrává vált. Hiányoznak a közös projektek, a közös sikerélmények, amelyek összekötnének minket – mondta egyebek között, hozzátéve, hogy a romániai kisebbségnek és a többségi társadalomnak is közös projektekre lenne szüksége. Jelen pillanatban Romániának, amely a korrupció hálójában vergődik, morális forradalomra lenne szüksége – állapította meg Constantinescu.
Aggasztó a demokrácia állapota
Markó Béla szerint az 1990 márciusában történtek azt mutatják, hogy Romániában sokan, főként a régi rendszer emberei, abban voltak érdekeltek, hogy az etnikai kérdést, a román–magyar viszonyt konfliktusos útra tereljék: az volt a cél, hogy egyszer és mindenkorra gátat vessenek a romániai magyarság jogköveteléseinek, annak, hogy a közösség a többséggel egyenlő jogokat vívjon ki magának. Azonban mégsem a konfliktus, hanem az etnikumközi párbeszéd érvényesült. Kijelentette: 1996 történelmi pillanat volt az ország és a magyarság számára, amikor az akkor hatalomra kerülő jobboldali pártszövetség bevette az RMDSZ-t a kormányba. Ez olyan pozitív történelmi precedenst jelentett, amely hatással volt a román politikai élet további alakulására, és hat nehéz év után elkezdődhetett a nemzetiségi kérdés megoldásának folyamata. Nem ment könnyen, a Demokratikus Konvencióval közös együttműködés során is számos vita volt a kisebbségi jogok kapcsán, ám létezett szándék a román–magyar viszony rendezésére.
Markó ma kevésbé optimista a kisebbségi jogok és a demokrácia állapotát illetően, mint tíz évvel ezelőtt. Romániában jelenleg sorra megkérdőjeleződnek a demokratikus értékek és intézmények, általában aggasztó a demokrácia állapota, ez pedig kihat a kisebbség–többség viszonyára, a kisebbségek jogérvényesítési lehetőségeire.
Demokrácia demokraták nélkül?
Smaranda Enache a civil társadalom szerepét emelte ki a román–magyar párbeszéd elindításában. Jó volt az együttélés a két nemzet között, mégis kirobbanhatott a konfliktus szikrája, mondta a márciusi eseményekről. Véleménye szerint a történészek és a szociológusok feladata az igazság kiderítése. A rendszerváltás után a civil szervezetek megalakulásával folytatódott az "igazi" forradalom. – Ma demokraták nélküli demokrácia van Romániában, és ennek a találkozónak az lehetne a célja, hogy újra mozgósítsuk a civil társadalmat, a demokrata politikusokat, hogy újraépítsük a valós demokráciát. Folytatni kell a párbeszédet, nem szabad helyet adni a szélsőségeseknek – mondta a Pro Európa Liga elnöke.
Frunda György szerint is előre kitervelt pogromkísérlet volt 1990 márciusában Marosvásárhelyen. A Szekuritáté tenni akart valamit, és a legérzékenyebb pont a magyar kérdés volt. Arra is felhívta a figyelmet, hogy csak magyarokat és cigányokat ítéltek el az események után, a legsúlyosabb ítéletet pedig Cseresznyés Pál kapta, akinek éppen Emil Constantinescu kegyelmezett meg. Mint mondta, vannak az együttélésnek pozitív jelei, jobb a helyzet, mint 10-20 évvel ezelőtt, de a parlamentben még mindig nem sikerült elfogadtatni a magyar jogköveteléseket tartalmazó törvényeket, nem sikerült kiharcolni az autonómiát, nem fogadják el a magyarság szimbólumait, a törvények alkalmazásával is baj van, ezeket meg kell oldani.
Káli Király István a bizalmat emelte ki. Az egyéni és közösségi érzésekről, az előítéletekről, egyéni kálváriájáról szólva, amikor mondvacsinált indokokkal törölték a polgármesterjelölt-listáról, beszélt négy román barátjáról, akik azokban a napokban és években sokat segítették. Kijelentette: nem hisz a hivatalos dokumentumokban, nem hisz semmiféle hatalomban, de a négy barátjában ma is megbízik.
Kolozsváry Zoltán a sajtó szerepére világított rá. Kijelentette, fáj neki, hogy az egyik marosvásárhelyi román napilap ma is a magyargyűlölet szításának az eszköze.
Karácsonyi Zsigmond szerint a magyarellenes uszítás nem vásárhelyi specifikum, országos jelenség. Példának az egyik kereskedelmi hírtelevízió március 15-i műsorát hozta fel, amikor a Kultúrpalota mellől "élőben" arról beszéltek, hogy a magyarok le akarták és le akarják választani Erdélyt Romániáról.
Sorin Rusu a színház példáját hozta fel, ahol a magyar és a román tagozat előadásait feliratozzák, nem azért, mintha nem értenék meg, hanem egymás iránti tiszteletből.
Külön konklúziókat nem fogalmaztak meg, de Emil Constantinescu szerint a pénteki volt a legszínvonalasabb szeminárium, amelyen ebben a témában részt vett. Véleménye szerint nem kell a kontextusból egy eseményt kiemelni, mert a fekete március sem volt egyedi eset. 25 év után el kellene kezdeni megírni az újkori történelmet. Ebben nagy a történészek felelőssége.
A délutáni program keretében bemutatták a márciusi események Fehér könyvét, majd az 1990. március 19., 20., 21-én készült képekből összeállított fotókiállítást nézhették meg az érdeklődők. A rendezvénysorozat filmvetítéssel ért véget Marosvásárhely fekete márciusáról.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Az SZNT kiállt Gyergyószentmiklós polgármestere mellett
A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) tiltakozik Mezei János – korrupciógyanúval előzetes letartóztatásba helyezett – gyergyószentmiklósi polgármester meghurcolása ellen, amit a testület a városvezető székely jogkövetelések melletti kiállásának tulajdonít.
Az Izsák Balázs SZNT-elnök aláírásával pénteken kiadott közlemény "minden jogszerűséget nélkülözőnek" minősíti a polgármester zaklatását, amit a román hatóságok "újabb jogsértésének" nevez a marosvásárhelyi kormányellenes tüntetés betiltása után.
Az SZNT úgy véli, a Magyar Polgári Párt (MPP) színeiben megválasztott polgármester meghurcolásának valódi oka az, hogy Gyergyószentmiklós tavaly az első település volt abból az ötvenből, ahol elfogadták a Székelyföld autonómiája mellett kiálló helyi határozatot, és Mezei János azóta is aktív szerepet vállalt abban, hogy az eljusson nemzetközi szervezetekhez.
Az SZNT elnöke emlékeztetett: Mezei János volt az, aki – az időközben elhunyt – Márton Zoltán makfalvi polgármesterrel együtt az Európa Tanács (ET) Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusa monitoring-bizottságának kisinyovi ülésén képviselte az SZNT-t, és azután is rendszeresen küldött tájékoztatót a bizottság vezetőinek a székelyföldi fejleményekről.
"Romániában jogállamhoz méltatlan módon, hatalmi eszközökkel korlátozzák a székely nép jogait, és büntetik azokat, akik ezekért felemelik a szavukat. Felszólítjuk a román hatóságokat, hogy hagyjanak fel ezzel a gyakorlattal, és Románia törvényeinek, valamint nemzetközi kötelezettségvállalásainak megfelelően haladéktalanul kezdjenek tárgyalásokat Székelyföld státusáról annak legitim képviselőivel, a Székely Nemzeti Tanáccsal és a székelyföldi önkormányzatokkal" – zárul az SZNT közleménye.
Pénteken az MPP sajtóirodája is közleményben ítélt el minden, az MPP és polgármestere ellen irányuló "befeketítési kísérletet", rámutatva, hogy Mezei Jánost megilleti az ártatlanság vélelme.
Mezei Jánost hivatali visszaéléssel és zsarolással gyanúsítja a korrupcióellenes ügyészség (DNA). A vádhatóság korábbi közlése szerint a polgármester 2013-ban értékesített egy, a Gyilkos-tó partján álló 400 négyzetméteres telket, amely a gyergyószentmiklósi és a budapesti V. kerületi önkormányzat közös cégének, a Monturist Kft.-nek a tulajdonában volt, ezért nem lett volna eladható. Az ügyészség azt értelmezte zsarolásnak, hogy a polgármester lemondásra szólította fel a budapesti önkormányzat többségi tulajdonában levő cég ügyvezetőjét, akinek a feljelentése alapján az ügyészségi vizsgálat megindult.
Mezei Jánost szerdán helyezte előzetes letartóztatásba a Marosvásárhelyi Táblabíróság arra hivatkozva, hogy nem tartotta be addigi házi őrizetének feltételeit. A Hargita Népe című lap szerint azért szigorították a korlátozó intézkedéseket, mert a polgármester megnézte a gyergyószentmiklósi önkormányzati testület legutóbbi ülésének a videofelvételét.
Népújság (Marosvásárhely)

Idei örökségőrzők
A dévai Téglás Gábor Elméleti Líceumban a hétvégén került sor az Örökségünk őrei program harmadik évadjának záró momentumára. A programot három évvel ezelőtt indította az RMDSZ identitásőrző és közösségépítő céllal. A dévai magyar iskolaközpont elsők közt kapcsolódott be a Hegedűs Csilla RMDSZ kulturális főtitkár-helyettes által kezdeményezett és Winkler Gyula EP képviselőtámogatásával zajló programba. Térségünkből az aradi Csiky Gergely Főgimnázium és nagyenyedi Bethlen kollégium csatlakozott a mozgalomhoz. Az eredményes tevékenység láttán pedig idén a Communitas Alapítvány is a támogatandó programok sorába emelte a fiatalok örökségőrző mozgalmát – ismertette a történetet Kun Gazda Kinga Viola tanárnő, aki házigazdaként köszöntötte az évadzáró bemutatóra érkezetteket.
Winkler Gyula EP képviselő pedig büszkeséggel értékelte az örökségőrző program eredményeit. – Elsősorban büszke vagyok arra, hogy létezik egy ilyen mozgalom, amit itt Hunyad megyében, Bethlen Gábor fejedelem szülőházának tövében indítottunk útjára, és ami azóta folyamatosan terebélyesedik, olyannyira, hogy ma már Brassótól Temesvárig, Aradtól Medgyesig léteznek örökbefogadott műemlékek és vannak olyan fiatalok, akik az iskolai tananyag mellett, azzal együtt szívják magukba a műemlékek tiszteletét, szeretetét, a hagyományok, a magyar nyelv ismeretét. És büszke vagyok arra, hogy ebben nekem is szerepem van, nem csupán a mozgalom elindításában, hanem annak folytonosságában, fenntartásában is – fogalmazott Winkler Gyula képviselő.
A köszöntők után került sor az idei csapatok bemutatkozására. Elsőként a tordosi református templomot örökbefogadó hetedikesek vonultak színre, tömören ismertetve a számos tudós lelkipásztor, köztük Sipos Pál matematikus életének, munkásságának fontos színterét. Bár a diákok némileg szabadkozva ígérték, hogy jövőre „alaposabban előkészített” bemutatóval állnak az érdeklődők elé, idei történelmi ismertetőjükkel már jó példát mutattak azon társaiknak, akik a verseny hevében néha nagyobb hangsúlyt fektettek a saját tevékenységük bemutatására, mint a műemlék népszerűsítésére.
Szintén példaértékű volt a Vármegyeház őreinek bemutatója. A ma már tizenegy-, tizenkettedikes diákok három évvel ezelőtt fogadták örökbe a dévai vármegyeházat, mindhárom évadban kitartva védencük mellett. Végzősökként, ezúttal versenyen kívül mutatták be hároméves tevékenységüket, mellyel a „Hamupipőke sorba szorított gyönyörű műemléképületet” sikerült ország-világ előtt ismertté tenni. Legfontosabb megvalósításaik között sorolták a magyar, román és angol nyelven megszerkesztett Wikipédia oldalt, a szintén háromnyelvű ismertető CD kiadását, illetve a műemlék előtti téren újraültetett fenyőfájukat, melynek elődjét ismeretlen tettesek kitörték. Mint kiderült, tevékenységük sokféle tapasztalattal járt, amit kellő humorral és fiatalos nyitottsággal raktároztak el, magukkal vive Ady Endre sorait, bízva az új lángok, új hitek, új eszmék erejében.
Kiegyensúlyozott, komoly, szép bemutatóval ismertették védencük történetét és annak ápolását, népszerűsítését célzó tevékenységüket a dévai református templom őrei is. A kilencedikes diákok tavaly ősszel fogadták örökbe a templomot, és a néhány hónap alatt igyekeztek minél szorosabbra fűzni kapcsolatukat a műemléképülettel, illetve a gyülekezettel, jelenlétükkel, szerepléseikkel gazdagítva a templomi rendezvényeket.
A szászvárosi római katolikus templom és kolostor őrei idén a templom védőszentjének, Árpád-házi Szent Erzsébetnek életét bemutató előadással készültek, illetve röviden ismertették a templom történetét és a kolostor épületében működő Szent Erzsébet gyermekotthont. S bár tavalyi előadásuk emlékezetesebbre sikeredett, a diákok és osztályfőnökük, Kásler Enikő kitartása és munkája mindenképp elismerést érdemel.
Szintén az örökségőrző program „öreg harcosaiként” léptek színre a piski Fáy Béla-kastély őrei, akik az utolsó percben döntötték el, hogy idén is beszállnak a versenybe. Citrom show címen bemutatott hosszas és szórakoztató előadásukkal, a piski arborétum megvédését ábrázoló fiktív jelenettel, az ötletes kisfilmmel és reklámokkal, lazaságukkal többször is mosolyt csaltak a közönség arcára.
A Déva várát örökbefogadó kilencedikesek sajátos szövegváltozatban adták elő Kőműves Kelemen legendáját, majd a vár népszerűsítését szolgáló tevékenységeik bemutatása idején a Kőnig Frigyes rajzai alapján készült animációs kisfilmmel jelenítették meg a dévai vár 1849 előtti állapotát.
A bemutatók sorát a szászvárosi vártemplom őrei zárták, akik két esztendeje fogadták örökbe védencüket. Bemutatójukból kiderült: élő kapcsolatot sikerült kialakítani a kis létszámú szászvárosi gyülekezettel és a teljes helyi magyar közösséggel. A 800 éves műemléképület népszerűsítésében sem volt hiba: a diákok világhálót, sajtót, nyomdát igénybe véve ismertették a templomot. Hétvégi bemutatójukon Reményik Sándor és Jékely Zoltán verseire építve, árnyjátékkal jelenítették meg a templom építését és mai állapotát. A legfiatalabb versenyzők sorait gyarapító nyolcadikosoknak nem csupán a csapat szintjén sikerült jó közösséget kovácsolniuk, de maguk mellé állították szüleiket és a bemutató alkalmával nekik szurkolt a közönség jelentős része, köztük a szászvárosi gyülekezet képviselői és azok az osztálytársak is, akik kiszorultak a csapatból. A jól megérdemelt vastaps némileg már elővetítette a zsűrizés eredményét.
A zsűri idén, a korábbi évektől eltérően csupán három tagot számlált. – Szerettük volna, ha idén is közöttünk van Hegedűs Csilla kulturális főtitkárhelyettes, a mozgalom kezdeményezője, illetve Dézsi Attila a Hunyad Megyei Magyar Állandó Konferencia volt elnöke és Széll Lőrinc, a megyei ifjúsági hatóság vezetője. Sajnos, különböző elfoglaltságok miatt egyikük sem tudta elfogadni meghívásunkat. A zsűri tagja volt azonban Winkler Gyula EP képviselő, valamint Dezméri István megyei RMDSZ ügyvezető elnök is, akik egyrészt külső szemlélőként értékelhették a diákok bemutatóját, másrészt a mozgalom támogatóiként rálátással bírtak az egész éves tevékenységre – fogalmazott a zsűri elnöke, Kocsis Attila Levente iskolaigazgató. Elmondta: a csapatok rangsorolásában figyelembe vették a diákok által e tanév folyamán kifejtett műemlék-népszerűsítő tevékenységet, továbbá azt is, hogy a csapat tagjai mennyire ismerik védenceik történetét, mennyire kötődnek az épülethez. – Természetesen elbírálási szempont volt az is, hogy a bemutató során a csapatok mennyire tudják eladni a portékájukat, de figyeltünk a beszédre, az öltözködésre, az egységes felállásra is – mondta a zsűri elnöke.
A testület döntése alapján a következőképpen rangsorolódtak a csapatok: harmadik helyezést és egyben a tanintézmény által felajánlott egynapos nagyenyedi kirándulást nyert a dévai református templom őreinek csapata. Második helyezést és az ifjúsági hatóság által felajánlott kosztesdi hétvégét nyert a Fáy Béla-kastély és arborétum őreinek csapata. Az első helyet pedig a szászvárosi vártemplom őrei nyerték el, s ezzel együtt háromnapos brüsszeli tanulmányútra kaptak meghívást Winkler Gyula EP-képviselőtől.
– Számomra nagy öröm az, hogy immár harmadik éve sikerült megszervezni ezt a versenyt az iskolánkban, és bár az első évi lelkesedés kicsit alább hagyott, a megszólított 7–12 -es évfolyamok mindegyike idén is részt vállalt e mozgalomban. Diákjaink sok más elfoglaltságuk mellett lelkesen tevékenykedtek az örökbefogadott műemlékek népszerűsítésében, és ez dicséretes. Továbbá el kell mondanom: különleges örömmel töltött el az a tény, hogy a vármegyeház őrei, akik két évvel ezelőtt nyerték meg a fődíjat, tavaly is, idén is bemutatták tevékenységüket, ráadásul ezúttal versenyen kívül. Ez számomra azt bizonyítja, hogy bár természetesen a meghirdetett díjaknak nagy a motiváló ereje, nem ez az egyetlen mozgatórugója a mozgalomnak. És emiatt bízom abban, hogy iskolánkban van jövője az örökségünk őrei programnak – fogalmazott a versenyt követően Kocsis Attila iskolaigazgató.
Gáspár-Barra Réka
Nyugati Jelen (Arad)

Hosszú távú, nagy ívű nyelvstratégiát dolgoznának ki
Együttműködési megállapodást írtak alá a Magyar Nyelvstratégiai Intézet és a Termini Egyesület vezetői, Bencze Lóránt és Péntek János professzorok múlt héten Kolozsváron, a magyar főkonzulátus rendezvénytermében.
A jelenlévőket Albertné Simon Edina konzul köszöntötte, hangsúlyozva: örömmel vállalták a felkérést, hogy befogadják a könyvbemutatóval egybekötött eseményt, a Széchenyitől ránk maradt szállóige ugyanis napjainkban is időszerű – ma is nyelvében él a nemzet. – Nemzeti önazonosságunk egyik lényeges alkotóeleme az anyanyelv, a nyelvhasználat. A főkonzulátus is lényegesnek tartja, hogy a magyar nyelv és nyelvhasználat kutatásának minden aspektusa megvilágításba kerüljön, a Kárpát-medence regionális sajátosságaira is odafigyelve – mondta.
Bencze Lóránt, a Magyar Nyelvstratégiai Intézet igazgatója kifejtette: a budapesti székhelyű hivatal egyedülálló, hiszen ez az első ilyen Magyarországon.
Szabadság (Kolozsvár)

Fekete március: a Vatra Românească bérelte a buszokat
A Vatra Românească nacionalista szervezet bérelte azokat a buszokat, amelyek a Görgény-völgyi románokat Marosvásárhelyre hozták 1990. márciusában – közölte a birtokába került iratokra hivatkozva a Digi 24.
hírtelevízió szombaton riportfilmet közölt a marosvásárhelyi fekete március eseményeiről, melyben résztvevők és szemtanúk elevenítették fel a tragédiát román és magyar részről egyaránt.
A Digi 24 rámutat: egy 1990. márciusi felvételen Radu Ciontea, a magyarellenes szervezet akkori elnöke is elismerte, hogy ők hozatták be a román parasztokat a városba, azonban mint állította, teljesen más céllal: ezek az általuk szervezett flórklorműsoron vettek volna részt. Ezzel szemben az események hodáki részvevői a hírtelevízió riportereinek elmondták: román nemzeti zászlókkal felszerelt agitátorok verették félre a harangokat és hívták a városba a lakosokat azt állítva: ott a magyarok épp öldösik a románokat.
A riport többek között a hatóságok mulasztásaira is felhívja a figyelmet, rámutatva: miközben a térre mintegy 3500 román érkezett, többnyire a Szászrégen környéki falvakból, a hatóságok csak 50 fegyvertelen rendőrt rendeltek ki rendfenntartóként, nekik kellett volna megakadályozni, hogy a két tábor egymásnak essen. Dan Petru ügyész úgy emlékezett, hogy a hatóságok Besztercéről vártak katonai segítséget, ez azonban késett, mint kiderült, elromlott a gépkocsi.
A marosvásárhelyi etnikai konfliktusban 5 személy meghalt és 278 megsebesült, de mint a hírtelevízió riporterei az áldozatoktól vagy ezek családtagjaitól megtudták: nekik mai napig nem szolgáltatattak igazságot. Az események kivizsgálásában részt vett ügyész elmondta, ők csak a kisemberekkel foglalkoztak, az esetleges felbujtókra bukaresti ügyészeknek kellett volna rávilágítani.
A Digi 24 riportjában az 1900-es vásárhelyi eseményeket elemző parlamenti bizottság jelentésére is hivatkozik, mely állításuk szerint arra enged következtetni, hogy a románok és magyarok közötti konfliktust valójában a volt Szekuritáté tisztjei szították. Bár ezt hivatalosan 1989-ben megszüntették, a tiszteket nem bocsátották el.
A jelentés szerint ezek szélsőséges csoportokat támogattak azzal a céllal, hogy bebizonyítsák: szolgáltatásaik nélkül Románia, a román nemzetbiztonság sebezhető. Bár Virgil Măgureanu, a SRI akkori elnöke cáfolta ezt, a Digi 24 szerint nem lehet véletlen az a tény, hogy a Román Hírszerző Szolgálatot hat nappal a marosvásárhelyi események után, 1990. március 26-án alapították.
Pap Melinda
Krónika (Kolozsvár)

Kecskeméten megalakult a határon túli szakképzést segítő klaszter
Kecskeméten aláírták a Duna Régió Szakképzési Klaszter alapító okiratát, amely a határon túli magyarlakta területeken folyó a szakképzéshez és felnőttképzéshez nyújt támogatást.
Odrobina László, a Nemzetgazdasági Minisztérium szakképzésért és felnőttképzésért felelős helyettes államtitkára (képünkön)elmondta: a klaszterben hazai és határon túli szakképző intézmények, civil szervezetek és megyei önkormányzatok is részt vesznek, de a magyar állam is tagja.
Grezsa István, a nemzetpolitikai államtitkárság miniszteri biztosa arról beszélt, hogy a magyar kormány a szülőföldön maradás érdekében segít abban, hogy a határon túli magyar fiatalok komoly szakmai ismeretekhez jussanak, amely a helyi gazdaságot erősíteni fogja.
Fontosnak nevezte, hogy végre a „tettek mezejére” léptek, és a szakképzés évéhez 500 millió forintot is rendelt a költségvetés, amelyre pályázni lehet tanműhelyek, tangazdaságok fejlesztésre, szakmai együttműködés kialakítására.
Emlékeztetett arra, hogy Kolozsváron és Beregszászon is Orbán Viktor miniszterelnök átadott egy-egy magyar tannyelvű szakképző intézményt.
Grezsa István örvendetesnek nevezte, hogy a kolozsvári szakképző intézménybe való jelentkezések nem a magyar tannyelvű gimnáziumból vont el a diákokat, hanem a román tannyelvű képzésből sikerült hallgatókat toborozni.
Palotás József, a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatal főigazgató-helyettese elmondta, hogy Hargita megyéből indult a kezdeményezés, hogy az eddigi szakmai együttműködést egy klaszter keretei között folytassák.
Szólt arról, hogy a nemzetpolitikában 2015 a szakképzés éve, melynek egyik célkitűzése, hogy a duális szakképzés a határon túl is erősödjön, ennek az érdekében jött létre a klaszter.
Az együttműködési klasztert aláírók között volt Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke, aki az MTI-nek elmondta, hogy a fiatalok szülőföldön maradásában jelent komoly segítséget a magyar kormány támogatása, valamint a klasztertagok együttműködése.
Fontosnak nevezte, hogy „a fiatalok lássanak jövőképet” szülőföldjükön, és olyan szakmunkát tudjanak vállalni, hogy akár önfenntartóként, akár vállalkozóként, akár szakmunkásként otthon megtalálják a boldogulásukat.
Szavai szerint „Romániában a szakképzés szét lett verve, igazából padlón van”, ezért nem várhatnak arra, hogy mikor oldják meg központilag.
A klaszter alapító okiratát mintegy húsz együttműködő szervezet, közöttük szakképző, felnőtt képző, felsőoktatási és kutató intézmény, szakmai kamara, civil szervezet és önkormányzat írta alá. A határon túli régiók közül a Vajdaságból, Erdélyből, Kárpátaljáról és Felvidékről is voltak aláírók.
MTI
Krónika (Kolozsvár)

Az űrlap alja
Kárpát-Medencei Magyar Kulturális Szervezetek V. Konferenciája
A Kecskeméti Kulturális és Konferencia Központban rendezték meg 2015. március 17-19 között a Kárpát-Medencei Magyar Kulturális Szervezetek V. Konferenciáját. A rendezvényen Nagyváradot és a Partiumot dr. Fleisz János a BINCISZ elnöke képviselte.
A Magyar Népművelők Egyesülete szervezésében immár ötödik alkalommal megrendezett konferencia célja továbbra is az volt, hogy a Magyarországon és a szomszédos országokban működő közművelődési és kulturális szakmai szervezetek tovább erősítsék és szélesítsék kapcsolatukat, megismerjenek már bevált kulturális fejlesztéseket és módszereket. Az idei konferencia központi témája a Közös cél – közös munka – közös siker volt. Előadások és prezentációk segítségével próbálták bemutatni a Kárpát-medence különböző területei n tevékenykedő jelentős szervezetek a rendkívül aktuális témát, amely messze túlmutat a kulturális dimenziókon. A konferencián 40 fő vett részt, Magyarországról, Erdélyből, Felvidékről, Partiumból, Szlovéniából és a Vajdaságból érkeztek résztvevők és előadók. A kolozsvári központú EMKE képviseletében dr. Széman Péter elnök és Dáné Tibor Kálmán volt elnök, a Művelődés főszerkesztője tartottak előadást. Sikert aratott Porkoláb Lajos a Megyei Népfőiskolai Egyesület és dr. Fleisz János, a Bihar Megyei és Nagyváradi Civil Szervezetek Szövetsége (BINCISZ) elnöke együttes előadása Bihar kulturális egyesítése címmel, amelyben bemutatták, azt a 15 éves közös tevékenységet. Ez főleg Nagyvárad és Berettyóújfalu civil szervezeteinek az együttműködésében létrejött Magyar Kultúra Napja, Civil Társadalom Napja vagy a Művelődés Hete- Tanulás Ünnepe rendezvénysorozatok megszervezésében csúcsosodott. Mindegyik rendezvény, az egykori Biharország összetartozásából, utóbb pedig a nemzeti összetartozásból indult ki. E kezdeményezéseket, az óta már széles körökben megszervezik, Biharban, a Partiumban, de egész Erdélyben is. E kapcsolat nem csak a miatt vált sikeressé, hogy közös sikeres rendezvények sorra jött létre, hanem, a miatt is, hogy élénk személyes, közösségi kapcsolatok is kialakultak. Ezt még az sem árnyékolja be, hogy évről-évre az e rendezvényekbe jóval később bekapcsolódott szervezetek vagy személyek sajtótájékoztatón kürtölik ki, hogyan indították ők el, például a Magyar Kultúra Napját vagy más hasonló fontos rendezvényeket. A közös tevékenységek és eredmények következtében dr. Fleisz Jánost és Porkoláb Lajost felkérték, hogy a továbbiakban legyenek a határmenti megyék közművelődési szervezetei közötti kapcsolatok koordinátorai. A jó hangulatú rendezvényt Sajó Attila Magyar Népművelők Egyesülete elnöke előadása zárta le, ebben kifejtette, hogy a szeretnék a jövőben megerősíteni a hasonló együttműködéseket, amelyek hozzájárulnak a Kárpát-medencei magyar kulturális tér egyesítéséhez.

Tőkés László szerint az új romániai magyar egység kialakításához az RMDSZ-nek meg kell újulnia
Kolozsvár, 2015. március 23., hétfő (MTI) – Tőkés László szerint a pártegység helyett az erdélyi magyarság új, nemzeti egységére van szükség, ehhez viszont a Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek (RMDSZ) "rendet kell teremtenie a saját háza táján".
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke az MTI-hez eljuttatott hétfői nyilatkozatában úgy vélekedett, hogy az RMDSZ küszöbön álló kongresszusa jó alkalmat kínál arra, hogy a szövetség "elvégezze a maga revízióját, változtasson eddigi kudarcos politikai irányvonalán, megszabaduljon alkalmatlan vezetőitől, és új nemzeti egységpolitikába fogjon".
Úgy vélte, ehhez az szükséges, hogy a szövetség visszatérjen eredeti programjához, és a magyarság autonómiaigényét 1992-ben először megfogalmazó Kolozsvári Nyilatkozatból kiindulva saját rendszerét is gyökeresen megváltoztassa.
"Csak az ilyenképpen átalakuló és megújuló RMDSZ számíthat az erdélyi magyarság, valamint a többi magyar politikai és polgári erők szövetségére és támogatására" - jelentette ki Tőkés László, aki januárban az erdélyi magyar politikai szervezetek stratégiai partnerségét kezdeményezte.
Hétfői nyilatkozatában Tőkés László sérelmezte, hogy az RMDSZ - ahelyett hogy élen járna a korrupcióellenes küzdelemben - "a saját korruptjainak nyújt menedéket, akik összekeverednek az igaztalanul megvádolt gyanúsítottakkal". Az RMDSZ korruptnak vélt politikusait nem nevesítette, de jelezte, hogy az igaztalanul megvádolt RMDSZ-es politikusok közé sorolja Markó Attila parlamenti képviselőt, akit a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium törvénytelennek talált visszaszolgáltatása miatt ítélt felfüggesztett börtönbüntetésre a bíróság. Kolozsvár (MTI)

Nem találta illetékesnek magát az autonómiapárti határozatok ügyében az ET bizottsága
Az Európa Tanács (ET) keretében működő Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusának monitoring bizottsága nem találta illetékesnek magát abban, hogy a székelyföldi önkormányzatok autonómiapárti határozatairól döntsön, ezért az ügyet visszautalta a kongresszus állandó bizottságának. A bizottság keddi strasbourgi ülésről az eseményen jelen levő Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere tájékoztatta az MTI-t. Antal Árpád elmondta, a székelyföldiek nevében megszólaló Klárik Attila Kovászna megyei önkormányzati képviselő azt kérte, hogy az Európa Tanács monitorozza a romániai régiósítási folyamatot, mert a román kormány úgy akarja a régiókat kialakítani, hogy a magyar közösség mindenütt kisebbségbe kerüljön.
Pár nappal az ülés előtt Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke és Biró Zsolt, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke írt levelet a kongresszus elnökének, főtitkárának és a monitoring bizottság elnökének. Ebben a romániai régiósítási tervekre és az ukrajnai konfliktusra utalva kijelentették: nem szeretnék, ha a romániai magyar közösség megoldatlan problémái ürügyet szolgáltatnának az Európai Unión kívüli erőknek arra, hogy etnikai feszültséget és instabilitást szíthassanak a térségben. Egyben azt kezdeményezték, hogy a monitoring bizottság tartsa a székelyföldi Sepsiszentgyörgyön a 2016 eleji kihelyezett ülését.
Antal Árpád elmondta, a román delegációt vezető Ludmila Sfirloaga Prahova megyei önkormányzati képviselő tízperces válaszában arra hivatkozott, hogy amit a székelyföldi önkormányzatok kérnek, az a román törvények értelmében nem az önkormányzatok, hanem a román kormány kompetenciája. A Szociáldemokrata Párti (PSD) politikus arra is felhívta a figyelmet, hogy a székelyföldi magyarok etnikai alapon akarnak területi autonómiát, ami megítélése szerint ellentmond az ET elveinek.
Az egyórás vitában felszólaló képviselők többnyire amellett érveltek, hogy a régiósítás vitáját Románián belül, párbeszéd útján kell megoldani. „Többen is tanácsolták, hogy amikor megfogalmazzuk a törekvéseinket, ne területi autonómiáról, hanem a különleges státusú régiókról beszéljünk, mert az autonómia máshol is érzékeny téma" – magyarázta Antal Árpád.
A bizottság svájci elnöke, Philippe Receveur – a sepsiszentgyörgyi polgármester beszámolója szerint – úgy ítélte meg, hogy kényes kérdésben fordultak a székelyföldi önkormányzatok a bizottsághoz. Az elnök – úgy ítélvén meg, hogy a monitoring bizottság nem illetékes a döntésben – visszautalta az ügyet a kongresszus állandó bizottságának. Közölte azonban, hogy 2016-ban az Európa Tanács mindenképpen megvizsgálja: milyen mértékben teljesítette Románia az ET-dokumentumok ratifikálásával vállalt kötelezettségeit.
A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) kezdeményezésére eddig 50 székelyföldi önkormányzat fogadta el azt a határozatot, amelyben kinyilvánítják, hogy a Székelyföld nevű különálló közigazgatási egységbe akarnak tartozni, mely számára sarkalatos törvény szavatolná az autonómiát, és területén az állam nyelve mellett hivatalos nyelv lenne a magyar is. A dokumentumokat a román kormány mellett több nemzetközi szervezetnek, így a Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusának is elküldték.
A kormányt képviselő prefektusok valamennyi autonómiapárti önkormányzati határozatot megtámadtak a közigazgatási bíróságon. A határozatok egy részét már érvénytelenítette a bíróság. A román kormány 2013-ban olyan régiósítási elképzelést mutatott be, amely Székelyföldet egy nagy román többségű régióba olvasztaná be.
MTI
Erdély.ma

Strasbourgban az autonómiaügy
Két sikertelen nekifutás után kedden napirendre kerülhet a székelyföldi önkormányzatok autonómia-határozatainak ügye az Európa Tanács keretében működő Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusa strasbourgi ülésén. A dokumentum szerint több székelyföldi önkormányzat kinyilvánítja, hogy a Székelyföld nevű, különálló közigazgatási egységbe akar tartozni. Munkatársunk a helyszínen követi a fejleményeket.
Mint ismeretes, a testület monitoring bizottsága már többször elhalasztotta annak a dokumentumnak a vizsgálatát, amelyben több székelyföldi önkormányzat kinyilvánítja, hogy a Székelyföld nevű különálló közigazgatási egységbe akar tartozni. Tavaly júliusban, Chişinăuban a román delegáció vezetőjének, Ludmila Sfârloagănak sikerült megakadályoznia az ügy napirendre tűzését; az idei, februári lisszaboni ülésen viszont azért kellett elnapolni a vitát, mert a romániai delegációban nem volt magyar képviselő. Klárik Attila, a testület RMDSZ-es képviselője tagja ugyan a kongresszusnak, ám a monitoring bizottságnak nem, és mivel nem szavazhatott volna, nem utazott el a portugál fővárosba. Nem lehetett ott a Magyar Polgári Párt két polgármestere sem, akik 2014-ben, Chişinăuban lobbiztak az ügy érdekében. Makfalva polgármestere, Márton Zoltán az esemény előtt néhány nappal szenvedett halálos balesetet, Mezei János, Gyergyószentmiklós elöljárója az Országos Korrupciós Ügyészség vizsgálata miatt nem hagyhatta el a várost.
A negyvenhét tagállam helyi és regionális önkormányzatainak választott képviselői előtt a romániai magyarságot ma a testület tagja, Klárik Attila háromszéki önkormányzati testületi tag képviseli, de a plenáris ülésen jelen lesz póttagként Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester is. Ugyanakkor a Magyar Anna, a Csongrád megyei közgyűlés alelnöke által vezetett magyarországi delegáció támogatására is lehet számítani. Szintén itt van Strasbourgban és hatékony lobbimunkát igyekszik kifejteni a Magyar Polgári Párt három elöljárója is, élen Biró Zsolt pártelnökkel.
Az eseményt megelőzően az RMDSZ és az MPP vezetői közös levélben fordultak Jean-Claude Frécon kongresszuselnökhöz, Andreas Kiefer főtitkárhoz, valamint Philippe Receveurhez, a monitoring bizottság elnökéhez. Kelemen Hunor és Biró Zsolt két okból is az Európa Tanács segítségét igényli a romániai magyar közösség érdekében.
„Az egyik, hogy Románia egy nagyszabású közjogi átalakulás előtt áll, amelyben változni fog többek között az ország alkotmánya és közigazgatási rendszere, ez erőteljes hatást gyakorol az önkormányzatiság érvényesülésére általában is, és ezen változások alapvetően érintik közösségünk jogait. A másik ok, hogy Románia közvetlen szomszédságában, Ukrajnában olyan fegyveres konfliktus dúl, amelyben idegen erők beavatkozási ürügyként visszaélnek a nemzeti kisebbségek jogaira való hivatkozással. Mi nem szeretnénk, ha a romániai magyar közösség még megoldatlan problémái ürügyet szolgálnának Európai Unión kívüli erőknek arra, hogy etnikai feszültséget és instabilitást szíthassanak térségünkben. Mi azt szeretnénk, ha az Európa Tanács és az Európai Unió aktív támogatásával és a román politikai osztállyal való demokratikus és érdemi párbeszéd útján találnánk megoldást a romániai magyarság megoldásra váró ügyeiben” – olvasható a két erdélyi politikus által elküldött levélben.
Kelemen és Biró ugyanakkor arra kéri a monitoring bizottságot, hogy a testület a 2016 elején esedékes kihelyezett ülését tartsa Romániában, és legyenek Háromszék, illetve Sepsiszentgyörgy városának vendégei. A levélírók azt javasolják továbbá, hogy a romániai helyszíni ülést előkészítendő, 2015. november elsejéig az Európa Tanácsnak egy tényfeltáró bizottsága vizsgálja meg a közigazgatási szubszidiaritás elvének, valamint az önkormányzati jogoknak az érvényesülését a romániai magyar közösség körében – ide értve a települési és a megyei szintű önkormányzatokat is –, különös tekintettel a székelyföldi állapotokra.
A Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusa a helyi demokrácia védelmezőjeként fogalmazza meg hivatását. Figyelemmel kíséri a helyi és regionális demokrácia fejlődését, szorgalmazza a nemzeti kormányok és helyi közösségek párbeszédét, valamint segíti a határokon átnyúló együttműködés helyi és regionális megvalósítását.
Szucher Ervin
Székelyhon.ro

Majláth Gusztáv Károlyra emlékeztek
Koszorúkat helyeztek el szobrainál és felidézték Majláth Gusztáv Károly püspök alakját halálának 75. évfordulója alkalmával hétfőn reggel a csíkszeredai Segítő Mária Római Katolikus Gimnáziumban.
A csíkszeredai gimnázium dísztermében legalább 140 diák vett részt a hétfő reggeli szentmisén, amelynek kezdetén Tamás Levente, az iskola igazgatója az 1940. március 24-i Csíki Lapokban Majláth Gusztáv Károlyról megjelent nekrológból idézett, ismertetve a püspök életútját. „Büszkeséggel tölt el bennünket az a tudat, hogy itt, a katolikus Csíkban a legjobban kinyílt a szíve, bennünket szeretett legjobban. 1898-ban első főpásztori útja ide vezetett a csíksomlyói Mária lábaihoz s attól kezdve nem volt év, hogy néha többször is el ne jött volna hűséges csíki katolikusai közé" – írták a püspök 1940-ben, a nagyhét első napján bekövetkezett halála kapcsán a korabeli újságcikkben.
A diákok számára hétfőn tartott megemlékező szentmisén Tamás József segédpüspök prédikált, és szentbeszédében megemlékezett a Baranya megyében született Majláth Gusztáv Károlyról, aki 1897 és 1938 között látta el a gyulafehérvári főegyházmegye főpásztori tisztségét. Úgy vonult be a közösség tudatába, mint a „diákok püspöke” – mutatott rá Tamás József. Kifejtette, Majláth Gusztáv Károly püspöki működésének valóban legfőbb területe volt az ifjúság nevelése, emellett azzal is kiérdemelte ezt a megnevezést, hogy a főegyházmegye hét főgimnáziuma közül négyet ő építtetett: a gyulafehérvári, róla elnevezett tanintézetet, továbbá a brassói Áprily Lajos, a székelyudvarhelyi Tamási Áron és a csíkszeredai, jelenleg a Márton Áron és a Segítő Mária iskoláknak otthont adó gimnáziumokat. „A diákok püspöke címet kiérdemelte azzal is, hogy rengeteget látogatta az iskolákat, szeretett a diákok között lenni, akiket anyagilag is nagyon segített. Magán- és püspöki jövedelméből rengeteget áldozott erre a célra. Kiérdemelte ezt a címet azzal a küzdelmével is, amit iskoláink megmaradásáért vívott a két világháború között” – ismertette Tamás József. A Segítő Mária Gimnázium iskolaközössége a szentmise után koszorút, virágot helyezett el Majláth Gusztáv Károly emléktáblájánál a díszteremben, továbbá a gimnázium lépcsőházában és az épület előtt álló szobránál.
R. Kiss Edit
Székelyhon.ro

Akadémiai vitafórummal a magyar-román párbeszédért
A Vox populi különkiadására számíthatnak azok, akik ellátogatnak a csütörtökön Sepsiszentgyörgyön sorra kerülő vitafórum harmadik eseményére. A meghívott Szabó Csaba, a Fehér holló (Corbii albi) című internetes portál szerkesztője, koordinátora.
A márciusi vitafórum ezúttal A fehér holló – Egy nem szokványos gondolkodás kihívásai címet viseli. Cziprián-Kovács Lóránd, a vitafórum egyik kezdeményezője elmondta, a Fehér holló internetes portál a magyar-román kapcsolatokat fejtegeti, szerkesztőik között román és magyar anyanyelvű személyek is vannak, akik román nyelven írnak. Nevük a közismert „olyan ritka, mint a fehér holló” közmondásból származik, és provokatív jelleggel bír a két etnikum közti kapcsolatról való párbeszéd elindítását illetően. Mădălin Guruianu, a vitafórum másik kezdeményezője elmondta, ezúttal új helyszínen és új időpontban lesz a közéleti vitafórum. Ennek megfelelően tehát csütörtökön 16 órától magyar, míg 17 órától román nyelven fogják megtartani az eseményt a sepsiszentgyörgyi Kónya Ádám Művelődési Házban, amelyet a kolozsvári televízió (TVR Cluj) élőben közvetít majd.
Előreláthatólag a Plugor Sándor Művészeti Szakközépiskola Campanella kórusa, valamint a Snaps formáció is fellép a kétórás műsorban, valamint különböző szervezetek, és további érdekes meghívottak is megszólalnak benne. A Kónya Ádám Művelődési Ház Pinceklubjában 18 órától az említett portál által szerkesztett kötetek bemutatójára kerül sor csütörtökön. A szervezők elmondása alapján bár a könyvek közül csupán egy íródott román nyelven, a beszélgetések és a vitafórumok ezúttal is több nyelven zajlanak. Guruianu hangsúlyozta, az akadémiai jellegű viták nem lesznek politikamentesek, és azt sem tartják elképzelhetetlennek, hogy idővel politikusok is helyet kapjanak egy-egy felszólalás erejéig. Szándékuk szerint bármilyen téma megvitatható, így tabuk sincsenek, viszont a civilizált vitaformát igyekeznek támogatni.
A vitafórum felépítése a következő: az előadónak 15 perc áll rendelkezésére, hogy kifejtse véleményét az adott témával kapcsolatban. Az eseményen részt vevő közönség is felteheti kérdéseit legfeljebb egy percben. Az esemény zárásaként a meghívott előadó és vita partnerei néhány percben összegezhetik véleményüket az elhangzottakról. A belépés ezúttal is ingyenes.
Bencze Melinda
Székelyhon.ro

Hogyan és kiket nyomaszt a Fekete Március?
Vajon hogyan látja az operatőr, a történész és az író a vásárhelyi eseményeket egy negyedszázad múltán? Huszonöt esztendővel ezelőtt, ezekben a napokban, amikor még három hónap sem telt el azóta, hogy közelmúltunk történetének legsötétebb „aranykora” véget ért, ismét gyülekezni kezdtek a fellegek az erdélyi magyarság feje fölött. Alantas indulatok szabadultak el Marosvásárhelyen. Erre a történelminek nevezhető fordulópontra csak józanul, a tanulságok megjegyzésével szabad emlékezni és kell emlékeztetni.
A Ceauşescu-rezsim halálos szorításából az utolsó pillanatban és éppen csak megszabadult közösség fél évszázadnyi kényszerű várakozás után szerette volna minél hamarabb révbe érve látni mindazon természetes jogokat (anyanyelvű oktatás, anyanyelvhasználat a közéletben), amelyek hiányát oly sokáig sínylette. A sors azonban más forgatókönyvet tartogatott a számára. A négy évtizednyi elfojtás után nemcsak a szabadságvágy tört ki ellenállhatatlan erővel a romániai társadalomból. Így történhetett meg, hogy gyertyás-könyves tüntetésre fejszés-botos megnyilvánulások formájában érkezett válasz.
Szükségszerű volt-e ez a végkifejlet? Lehetett volna-e másként? Diogenész szerint Szolón, amikor megkérdezték tőle, hogy az emberek miként követhetnék el a legkevesebb jogtalanságot, a következőt felelte: "Ha azok, akiket nem ért jogtalanság, épp úgy sértve éreznék magukat miatta, mint akiket jogtalanság ért". Vajon miért bizonyult járhatatlannak ez az út? És ha már az indulatok előtt gyengéknek bizonyultunk, elég erősek voltunk-e ahhoz, hogy utólag józanul és olyan mércével ítéljük meg a történteket, amelyet – legalábbis emberi fogalmak szerint – igazságosnak nevezhetünk? Az átélt szenvedés megtisztulást hozott-e, vagy újabb és még igazságtalanabb szenvedéseket?
Olyan kínzó kérdések ezek, amelyekre – bár elemzések, tanulmányok tucatjai születtek azóta – még mindig keressük a választ. Azt mindenesetre leszögezhetjük, hogy a marosvásárhelyi etnikai konfliktusnak nem volt igazi nyertese. Megnyomorított és megkeseredett emberek százai, ezrei hordozzák azóta is mindkét fél részéről azt a lelki ballasztot, ami egy ilyen esemény hosszú évtizedekig kitörölhetetlen velejárója. Az már a sors kegyetlen iróniájának tudható be, hogy a fel- és megoldás eszközeivel is ellátott bennünket. De rövidlátók módjára nem vesszük észre és nem használjuk ezeket. Mintha valami titokzatos erő folyton megbénítaná a lábainkat, hogy ne tudjunk az egyetlen járható útra lépni. Hogy előtte kipróbáljuk az összes járhatatlant…
Marosvásárhely „fekete márciusának” 25. évfordulóján nemcsak érdemes, de egyenesen ajánlott lenne mindent újra átgondolni. és nem a legerősebb ösztönnek – az egymásra mutogatásnak – engedelmeskedve, hanem a józan mérlegelést részesítve előnyben. Így talán lenne rá mód, hogy becsületes emberekként újra egymás szemébe nézve és egymásnak kezet nyújtva megtaláljuk a mindannyiunk számára üdvözítő megoldást. Nem tévesztve szem elől azt, amit Pál apostol írt az efezusiaknak címzett levelében: „legyetek egymás iránt jóindulatúak, könyörületesek, és bocsássatok meg egymásnak, amint Isten is megbocsátott nektek Krisztusban”. Úgy gondolom, hogy e soroknak nemcsak az Égei-tenger kisázsiai partvidékén, de a keresztény Európában is érdemes lenne érvényt szerezni.
Lakatos Mihály
A Balassi Intézet sepsiszentgyörgyi Kulturális Központjának szervezésében a fenti téma kapcsán 2015. március 25-én 18 órától Marosvásárhelyen, a Kövesdombi Unitárius Egyházközség előadótermében, illetve március 27-én 18 órától a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum Bartók-termében kerül sor a „Fekete Március – 1990.” című rendezvényre. A rendezvényen Miholcsa Gyula filmrendező, Simó Márton író és László Márton történész beszélgetnek a negyedszázaddal ezelőtt lezajlott eseményekről. Miholcsa Gyula részleteket mutat be a 2010-ben készült „Marosvásárhely fekete márciusa” c. dokumentumfilmjéből, Simó Márton, aki feltehetőleg az első olyan író, aki szépirodalmi alkotásban is megörökítette az akkori eseményeket, a „bozgor” c. regénytrilógiájából olvas fel részleteket, míg László Márton, aki társszerzője a Novák Csaba Zoltán történésszel közösen 2012-ben a Pro Print Kiadónál megjelentetett „A szabadság terhe – Marosvásárhely, 1990. március 16-21.” c. kötetnek, a történész szemszögéből elemzi az eseményeket, azok következményeit és tanulságait.
Székelyhon.ro

„Közbiztonsági veszéllyé” válhat az autonómiakövetelés
A közbiztonsági veszélyforrások közé sorolná az etnikai autonómia követelését a 2015–2020-as román közrendvédelmi és közbiztonsági stratégia, amelynek tervezetét kedden bocsátotta közvitára a román belügyminisztérium.
A tárca honlapján közzétett dokumentum a polgárok biztonságát fenyegető veszélyek között első helyen említi „a rasszizmust, idegengyűlöletet, szélsőségességet és az intolerancia minden más formáját, amely etnikai autonómia elérését célozza egyes térségek vagy régiók számára”.
A belügyminisztériumi tervezet szerint a bűnözés növekedése, a földrajzi térségek közti életszínvonalbeli különbségek, az esetleges európai vagy regionális gazdasági válságok és a tüntetések elfajulása is veszélyt jelenthet a közbiztonságra.
A dokumentumhoz csatolt indoklás szerint a hosszú távú közbiztonsági stratégia a közrendvédelem hatékonyságának növelését célozza olyan körülmények között, amikor az unión belüli utazási szabadság új lehetőségeket nyitott a bűnözők számára, és Románia közelében megsokszorozódtak az instabil térségek. A közbiztonsági stratégiát – a közvitát követően – a román kormány elé terjesztik elfogadásra.
A román hírszerzés is feladatának tekinti, hogy megakadályozza a területi autonómia megvalósulását Románia területén: ez a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) akkori igazgatójának, George Maiornak egy tavalyi sajtónyilatkozatából derült ki.
„Azon vagyunk, hogy ne lehessen kierőszakolni a területi autonómiát és más olyan dolgokat, amelyekre a szomszédainknak ez az új, nemzetinek nevezett politikája irányul” – jelentette ki Maior, a magyarságra és Magyarországra utalva.
Legutóbb március 10-én, a székely vértanúk kivégzésének évfordulón, a székely szabadság napján intéztek a Székelyföldnek területi autonómiát követelő petíciót a bukaresti kormányhoz a különböző erdélyi településeken utcára vonult tüntetők. A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) megannyi más alkalommal követelte a román hatóságoktól, hogy kezdjen tárgyalásokat a közösség választott képviselőivel Székelyföld státusáról, de beadványaira Bukarest nem válaszolt.
MTI
Székelyhon.ro

Takarítania kell az RMDSZ-nek (Tőkés László az egységről)
Az RMDSZ-nek vissza kell térnie eredeti programjához, és a magyarság autonómiaigényét 1992-ben először megfogalmazó Kolozsvári Nyilatkozatból kiindulva saját rendszerét is gyökeresen meg kell megváltoztatnia – üzente Tőkés László EP-képviselő a szövetségnek. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke szerint az erdélyi magyarság új, nemzeti egysége csak akkor megvalósítható, ha a szövetségnek sikerül rendet tennie saját háza táján.
Tőkés tegnapi nyilatkozatában úgy fogalmaz: az RMDSZ küszöbön álló kongresszusa jó alkalmat kínál arra, hogy a szövetség „elvégezze a maga revízióját, változtasson eddigi kudarcos politikai irányvonalán, megszabaduljon alkalmatlan vezetőitől, és új nemzeti egységpolitikába fogjon”. Úgy látja, elengedhetetlen, hogy a szövetség visszatérjen eredeti programjához, és a magyarság autonómiaigényét 1992-ben először megfogalmazó Kolozsvári Nyilatkozatból kiindulva saját rendszerét is gyökeresen megváltoztassa. „Csak az ilyenképpen átalakuló és megújuló RMDSZ számíthat az erdélyi magyarság, valamint a többi magyar politikai és polgári erők szövetségére és támogatására” – fogalmazott az EMNT vezetője. A nyilatkozatban foglaltakat Tőkés László tegnap Nagyváradon sajtótájékoztató keretében is ismertette, kemény kritikával illetve az RMDSZ-t, amely szerinte a rendszerváltást követő posztkommunista mesterkedés folyományaként lett pár éven belül egy minden elvet feladó romániai versenypárttá, olyannyira, hogy az egységdemagógia és hatalmi propaganda örve alatt a kettős beszéd bajnokává vált: miközben közös ünneplést követel március idusán, valójában csak a szavazatszerzés érdekében cselekszik. „Az igazi nemzeti egységnek azt kell jelentenie az erdélyi magyarság számára, hogy értékelvű politizálással folytatunk megalkuvás- és árulásmentes küzdelmet az autonómiáért és egyéb közösségi jogainkért, elbitorolt javaink restitúciójáért, a múlt bűneinek feltárásáért, az elszámoltatásért és felelősségre vonásért, a társadalmi igazságosságért, valamint az egész Romániát sújtó korrupció ellen” – sorolta Tőkés László. A korrupcióellenes harc kapcsán az elnök nyilatkozatában azt is sérelmezte, hogy az RMDSZ – ahelyett hogy élen járna a korrupcióellenes küzdelemben – „a saját korruptjainak nyújt menedéket, akik összekeverednek az igaztalanul megvádolt gyanúsítottakkal”. A szövetség korruptnak vélt politikusait nem nevesítette, de jelezte, hogy az igaztalanul megvádolt RMDSZ-es politikusok közé sorolja Markó Attila parlamenti képviselőt. Az EP-képviselő ugyanakkor úgy ítéli meg: „A kívánatos egység – amire az RMDSZ egyes korifeusai nyílt vagy burkolt üzenetekben mostanság ösztönzik a polgári oldalt és a civil szférát – azért késik, mert az erdélyi magyar társadalmat épp maga a szövetség osztotta meg végletesen azzal, ahogyan az utóbbi években politizált és működött, és még most sem hajlik az önrevízióra.”
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Boldogasszony-kápolna az Úz völgyében
Dicsértessék a Jézus Krisztus! Békesség Istentől! Isten áldja!
A Csíki-havasokban, az Úz folyó felső folyása mentén a 19. század második felétől Csinód, Egerszék és Lesőd néven csángó magyar tanyavilág alakult ki. Jelenleg a havason 324-en élnek. Ez a száz családot számláló római katolikus közösség megélhetési viszonyok tekintetében talán Székelyföld leghátrányosabb helyzetben lévő magyar néprajzi csoportja. Mégis itt jelenleg is többen születnek, mint ahányan örökre távoznak az élők sorából. Ez példaértékű kell hogy legyen az egész magyarság számára!
A 2014. június 24-én történt balesetem (villámcsapás) után a jó Isten és Mária kegyelmének, a sok felém áramló szeretetnek meg az értem mondott imáknak köszönhetően viszonylag rövid idő alatt visszanyertem az emlékezetemet, és fizikailag is teljesen rendbe jöttem. Tavaly Nagyboldogasszony napján feleségemmel együtt megfogadtuk, hogy öthektáros kertünk délkeleti sarkába egy ökumenikus kápolnát emelünk fenyőfarönkökből, zöld (begyepesített) tetővel. Tervezője és építésének irányítója Bara Gergely rönkházépítő szakember, szentélyének berendezője Hajas László székelyudvarhelyi fafaragó művész.
A kör alakú, öt méter átmérőjű kápolna nyolc hatalmas rönkre épül. A közöket mintegy ezer darab karhosszúságú, kéregtelenített gömbfából rakjuk ki, amelyeket agyaggal fogunk össze. Az épület alját is agyaggal döngöljük le, amire az Úzból összegyűjtött lapos kövek kerülnek. Lesz benne egy 77 cm magas Mária-szobor, amely a Szűzanyát áldott állapotban, mosolygó arccal ábrázolja, és helyet kapnak a magyar protestáns történelmi egyházak jelképei is.
A kápolna ökumenikus jellege azt hirdeti, hogy a magyarság vallásfelekezeti sokszínűsége ne gyengítsen, hanem erősítsen bennünket. Máriát minden magyar magáénak érezheti, hiszen Szent István felajánlása óta az ő oltalma alatt áll Magyarország. Áldott állapotban való megjelenítésének fő üzenete, hogy a magyar anyák méhében van a nemzet jövője. Ha mosollyal az arcukon vállalják a második, harmadik és többedik gyermeket, akkor megállítható a rohamos népességfogyás, sőt, gyarapodó nemzetté válhatunk. Azzá kell válnunk!
Csinód példa arra, hogy nehéz körülmények között is képes egy közösség a gyarapodásra. Ha ez kicsiben működik, akkor nemzeti szinten is működnie kell, amennyiben képesek vagyunk hinni benne. Mi hiszünk és bízunk abban: egyre többen lesznek, akik hittel és cselekedettel is bizonyítani fogják, hogy a Kárpát-hazában van magyar jövendő.
A kápolna felszentelését 2015. augusztus 29-ére (szombat) tervezzük. Szentbeszédet mond Böjte Csaba testvér, a kápolnát a római katolikus szertartás után megáldja Szövérffi István református és Fekete Levente unitárius lelkész. Az avatóünnepségre meghívjuk azt a több száz embert, akik a tavalyi válságos helyzetünkben mellénk álltak, segítettek, imádkoztak értünk, mindazokat, akik részt vállalnak a kápolna építésében, és természetesen a tanyavilág népét.
Az építkezés május közepén kezdődik. Mi önerőből a faanyag beszerzését tudjuk vállalni. Többen jelentkeztek hétvégi kalákára. A kegyszoborra, oltárra és egyéb berendezési tárgyakra, a nyílászárókra, a tető vízhatlan szigetelésére még nincs meg a keret. Ezért segítséget kérünk mindazoktól, akiknek lehetőségük van rá, hogy járuljanak hozzá a kápolna kivitelezéséhez. A támogatók nevét megörökítjük a kápolna belső falfelületén, a bejárattól jobbra, a rönkkorongokon. Támogatási szándékot bioversum@gmail.com címen vagy a 0760 779 835-ös telefonszámon lehet bejelenteni. Amennyiben mégis teljesen önerőből kellene megépítenünk, a felszentelésre csak egy-két év múlva kerülhet sor. Jó volna, ha idén be tudnánk fejezni, hiszen éppen most félezer éves a Csíksomlyói Madonna.
Célunk nem csupán a felépülésem utáni hálaadás, hanem a közösségi jövőépítés is. Ide jöhet bárki imádkozni, hálát adni, megnyugodni, gyógyulni. A Mária-út mentén fekvő kertünkben eddig is sok ember érezte jól magát, sikerült feltöltődnie, közelebb kerülnie Istenhez. Éppen ezért a szeretet és megbocsátás kertjévé kívánjuk alakítani. Ebben segítségünkre lesz Herczeg Ágnes budapesti tájépítő mérnök, az Ars Topia Alapítvány vezetője. Kertünkben már történtek csodák, és hiszünk abban, hogy aki majd ide elzarándokol, az megerősödik a hitében és magyarságában. Azt is tudjuk, hogy mennyire fontos életünkben a megbocsátás, erre sokunknak szüksége van. Itt megszabadulhat bárki negatív érzéseitől, és helyet adhat szívében a szeretetnek. Abban is hiszünk, hogy az itt tartandó miséknek, istentiszteleteknek, egyéni és közösségi imádkozásoknak, beszélgetéseknek, az együttlétnek köszönhetően a magyarság lélekszámában is gyarapodni fog.
Szeretettel és köszönettel: Sepsiszéki Nagy Balázs
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kelemen Kálmán az RMKDM régi-új elnöke
A kereszténydemokrata értékek vállalása történelmi szükséglet, mert ezekről bebizonyosodott, hogy érdemes a politika alapjává tenni. Az RMKDM programjának középpontjában az ember egyedisége és megismételhetetlensége, becsületének megőrzése áll, amely jelentős kihívás egy olyan társadalomban, amelynek értékei felhígultak – jelentette ki a mozgalom múlt heti brassói tisztújító kongresszusán Kelemen Kálmán, akit újabb mandátummal bízott meg a testület.
25 év méltóság, becsület és hűség a közjó szolgálatában
A Redut Kulturális Központban magtartott kongresszuson, amely a román, magyar és székely himnusszal, illetve dr. Darvas-Kozma József pápai káplán és Incze Sándor nyugalmazott református lelkész közös imájával kezdődött, jelen volt és beszédet mondott Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke, Bíró Zsolt, az MPP elnöke, George Scripcaru, Brassó polgármestere, Claudiu Coman, a Brassó Megyei Tanács megbízott elnöke, Römer-Ambrus Sándor-Mihály alprefektus.
A kongresszust házigazdaként Kovács Attila, a Brassó megyei RMDSZ elnöke köszöntötte, Marius Obreja szenátor Alina Ghiorghiu és Vasile Blaga üdvözletét tolmácsolta. A tanácskozáson felolvasták Joseph Daul, az Európai Néppárt elnökének üzenetét, amelyben üdvözölte a kongresszus munkálatait, és a mozgalom eddigi eredményeit méltatta. Semjén Zsolt, Magyarország miniszterelnök-helyettese levelében támogatásáról biztosította a kereszténydemokrata elvek híveit, és az európai demokrácia jövőjének zálogaként emlegette a keresztény értékeket.
Jelen volt még Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára, Vincze Lóránt, a FUEN alelnöke, Fejér László, Moldován József, Erdélyi-Dolóczki István parlamenti képviselők, Szente László, az RMDSZ Brassó városi elnöke, az RMDSZ önkormányzati képviselői és polgármesterei.
A kongresszuson Wilfried Martens-emlékplakettet nyújtottak át olyan személyiségeknek, akik a mozgalom partnerei voltak az elmúlt időszakban.
A legbiztosabb, amire támaszkodni lehet, a keresztény értékek
Kérdésünkre Kelemen Hunor hangsúlyozta:
– Az RMKDM egyidős az RMDSZ-szel, a partnerség is 25 éves. A hazai magyar közéletben már a kezdetektől azokat az értékeket vállalta fel, amelyek Európát évszázadok alatt azzá tették, ami ma. Mert az európai kultúrát, civilizációt keresztény hagyományok nélkül el sem tudnánk képzelni. Ezek azok az értékek, amelyek világítótoronyként szolgáltak a morális és gazdasági válságok idején is, és amelyekhez együtt tettük hozzá idehaza a magyar közösség szolgálatát. Az, hogy a szövetség 25 évet megért, azoknak a hűséges embereknek köszönhető, akik kitartottak a szövetség és a kereszténydemokrata értékrend mellett. A választás már a ’90-es évek elején egyszerű volt: az RMDSZ jobbközép alakulat, amelynek vannak különböző platformjai, és amikor az európai politikai pártcsaládok között kellett választani, akkor is nagyon egyszerű volt a választás: a Kereszténydemokrata Unióban, majd az Európai Néppártban képviseljük az erdélyi magyar érdekeket. Azt hiszem, hogy most, amikor a térségben, de általában Európában sok helyen a különböző típusú válságokat élik meg a társadalmak, akkor a legbiztosabb, amire támaszkodni lehet: a keresztény értékek. Ilyen szempontból nagyon fontos az is, hogy erős kereszténydemokrata mozgalom legyen az erdélyi magyar társadalomban, meghatározó legyen akkor is, amikor közpolitikákról, akkor is, amikor társadalmi vagy akár morális értékekről beszélünk. Az RMDSZ ezt a partnerséget akarja erősíteni.
Közös cselekvés csak párbeszéddel lehetséges
Bíró Zsolt a Népújság kérdésére kijelentette:
– Nagy örömömre szolgál, hogy meghívást kaptunk erre a kongresszusra. Azt gondolom, ez a normalitás, nemcsak azért, mert a Kereszténydemokrata Mozgalom, korábban Kereszténydemokrata Párt akár testvérpártjának is tekintheti a Magyar Polgári Pártot. Ha csak a teremben kifüggesztett jelszavakat nézzük – nemzet, haza, család –, mind olyanok, amelyek az MPP programjából is visszaköszönnek. De az is normalitás Erdélyben a magyar politikai szervezetek között, hogy egymás rendezvényeit megtiszteljük, egymást meghívjuk, és próbálunk közös ügyekben közös hangot találni. És hogyan találjuk meg a közös cselekvés lehetőségét, ha nem tartunk fenn párbeszédet egymással? Végig kell gondolni bizonyos dolgokat, mérleget kell készíteni, és vannak dolgok, amiket újra kell gondolni, újra kell tervezni a következő 25 évre, a felelős politika jegyében meg kell találni azokat a válaszokat, amelyekre a közösségnek szüksége van.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Fehér könyv – dokumentum a jövőnek
Az 1990-es marosvásárhelyi események élő történelmünk szomorú fejezete. 25 év olyan távlat, ami már lehetővé teszi, hogy a történészek megpróbálják objektíven feltárni a valóságot, de még nem olyan nagy idő, hogy letisztuljanak az érzelmek. Egyéni, közösségi trauma volt, amely mind a magyarokon, mind a románokon igen hosszú ideig gyógyulósebet ejtett. Marosvásárhely fejlődésére mind a mai napig kihat. Mert nem tudunk eltekinteni az akkor történtektől. A Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány kötelességének tartotta megemlékezni a 25 évvel ezelőtti eseményekről. Március 20-án délelőtt közéleti személyiségek beszélgettek az előzményekről, következményekről, délután pedig az események helyszínén készült fotókból nyílt kiállítás. Bemutatták a Fehér könyv újabb kiadását és levetítették Miholcsa Gyula Marosvásárhely fekete márciusa című dokumentumfilmjének egy részletét.
Akik délután beléptek a Bernády Ház földszinti kiállítótermébe, újra felidézhették azokat a mozzanatokat, amelyek március 19–21. között történtek. Bálint Zsigmond, Both Gyula, Haragos Zoltán, Vajda György és "ismeretlen szerzők" fotói meséltek, főleg a csata utáni helyzetről, hiszen nem sokan tudtak az összetűzés alatt kattintani. A fényképek így is felkavaróak. S hogy ne csak a fotó, hanem az élő emlékezés is rögzüljön, nem sokkal a fekete márciust követően, 1991-ben jelent meg először a Püski Kiadó gondozásában a Fehér könyv, amely melegében összegyűjtötte a személyes emlékeket, helyszíni tudósításokat, rádió- és sajtódokumentumokat, fényképeket, amelyek azóta referenciaértékűek lettek a történészek számára. Az érdeklődés óriási volt, hiszen az összes városban lakót érintették a márciusi események, így a könyv már akkor, megjelenését követően hiánycikk lett. A 25. évforduló alkalmat teremtett arra, hogy újra kiadják. Ennek a kötetnek a bemutatójára került sor az alapítvány által szervezett rendezvényen. Először Borbély László, a Dr. Bernády György Alapítvány elnöke szólt a megjelentekhez. Elmondta, sok mindent beszélnek azóta, és sokféleképpen közelítik meg még ma is a történteket, az előzményeket mind a románok, mind a magyarok, de az biztos, hogy a marosvásárhelyi fekete március a régi hatalom kiszolgálóinak volt a szervezett akciója, amely a visszarendeződést szolgálta. Ma sem tudjuk, kik voltak a szervezők, a felbujtók, mert ezek még mindig a gazdasági, politikai elithez tartoznak, akik továbbra is többé-kevésbé a háttérből irányítják az ország dolgait. Ettől függetlenül nekünk kötelességünk emlékezni és emlékeztetni, minél több oldalról megvilágítani az eseményt, hogy a történészeknek legyen bőséges forrásuk ahhoz, hogy minél jobban megközelíthessék a valóságot – mondta többek között Borbély László, majd hozzátette, ezért vállalta fel a Bernády Alapítvány, hogy összegyűjti és megőrzi a fotókat, és támogatott két tehetséges fiatal történészt, Novák Zoltánt és László Mártont, aki kiadtak egy könyvet is.
Az újra megjelent Fehér könyvről Gálfalvi György nyugalmazott szerkesztő beszélt. Nehezen tudott megszólalni, mert sok személyes élmény fűzi elsősorban az első kötet megjelenéséhez. S bár bevallotta, nem volt itthon március 19–20-án, hiszen egy testvérvárosi kapcsolat ügyében jártak el Szegeden, a kötetbe kerültek mélyen megrázták. Bravúr volt az első kötet kiadása, hiszen alig kaptak Magyarországon is olyan könyvkiadót, amely felvállalta egy ilyen témájú könyv megjelentetését. Majd, az igazságkeresés buktatójaként, a kinyomtatott példányok behozatalának, terjesztésének kálváriájára is kitért. A második kötet szerkesztését is örömmel elvállalta, ugyanabból az indíttatásból, amiért az elsőt tette. A kötet az oral history élő tanúvallomása.
Káli Király István könyvkiadó sem tudott eltekinteni a személyes élményeitől, hiszen fiatal mérnökként már 1989 decemberétől az események közepében állt. Egyike volt azoknak, akik az RMDSZ volt székházának padlására szorultak a támadó románok elől. Akkor sem, most sem tud objektíven közelíteni mindahhoz, amit látott, hallott, átélt. S azt is elárulta, nagyon sok minden van, amit nem vetett papírra, mert úgy érzi, hogy nincs meg a kellő nyugalma, hogy távolságtartóan tudja leírni. Majd valamikor – ha a fennvaló is úgy akarja, mondta –, kiegészülhet a március 19–20-i történeti irodalom egy önvallomással, amiből még sok mindenre fény derül – mondta Káli Király István.
A bemutatót követően Miholcsa Gyula 11 órás dokumentumfilmjének mintegy másfél órás, rövidített változatát vetítették le, amely elsősorban az etnikai konfliktust kiváltó távoli és közeli okokra világított rá. A vetítést megelőzően többen – az 1990 márciusában padlásra szorultak közül – jelezték, van még mesélnivalójuk a történészeknek, s addig nem nyugszanak, ameddig nem derül ki, hogy kik voltak a szervezők. A történelmi kötet egyik szerzője, László Márton, több szemtanút is meghallgatott, és lejegyezte történeteiket, abban a reményben, hogy majd egyszer a sokféle megközelítés elvezet az események tisztázásához.
Miholcsa Gyula filmjét március 25-én délután 6 órától a marosvásárhelyi kövesdombi unitárius templomban láthatják újra az érdeklődők. Az emlékezés során beszélgetésre kerül sor az egykori marosvásárhelyi eseményekről Miholcsa Gyulávak, Simó Márton íróval, illetve László Márton történésszel. A filmvetítés mellett részletek hangzanak el Simó Márton Bozgor című regénytrilógiájából.
(erdélyi)
Népújság (Marosvásárhely)