Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
1999. június 22.
Budapest XV. kerülete Önkormányzatának Pedagógiai Központja idén is megszervezi augusztus 22-27-e között - immár harmadszor - 15 romániai történelemszakos tanár számára a szakmai továbbképzést. Az előadók között vannak: dr. Závodszky Géza, dr. Estók János, dr. Salamon Konrád, dr. Romsics Ignác (az ELTE professzorai). Az előadások az 1711 utáni korszakból merítik témájukat. Jelentkezni lehet a maroshévízi Kemény János Alapítványnál. /Komán János, a Kemény János Alapítvány elnöke: Történelemszakos tanárok továbbképzése. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 22./
1999. június 23.
Jún. 19-én Gyulafehérváron, a Római Katolikus Hittudományi Főiskolán dr. Jakubinyi György érsek hét ötödéves kispapot szentelt diakónussá: Bartos Csabát, Kádár Miklóst, Kovács Pétert, Márton Istvánt, Márton Józsefet, Szurkos Csabát és Veress Sándort. 20-án pedig nyolc végzőst áldozópappá. Az újmisések - Kelemen Ervin, Keresztes Zoltán, Kopácsi Ferenc, Kovács Attila, Nagy László Örs, Pál Ferenc, Simó Gáspár és Vass Nimród - megkapták segédlelkészi kinevezésüket. Az elkövetkező napokban szülőfalujukban-városukban mutatják be első ünnepélyes szentmiséjüket rokonaik, barátaik, ismerőseik körében, majd augusztus elsején megkezdik papi szolgálatukat a főegyházmegye különböző plébániáin. /Bereczki Szilvia: Papszentelés Gyulafehérváron. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 23./
1999. június 23.
Tordán a magyar tannyelvű szakiskolai osztályba (autószerelő szakra) csak hárman jelentkeztek, ez a tavaly beindult (a megyében egyetlen) magyar tannyelvű szakiskola. Legközelebb az Elektrotechnikai Líceum /Kolozsvár/ magyar tannyelvű szaklíceumi osztálya áll a beinduláshoz: csak öt nyolcadikos hiányzik. - Még van egy utolsó lehetőség: az augusztusi pót-képességvizsgát sikerrel letevő nyolcadikosok jöhetnek számításba. /Szabó Csaba: Sok hely üresen maradt a magyar szakiskolai és szaklíceumi osztályokban. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 23./
1999. június 23.
Az RMDSZ Arad megyei szervezetének elnöksége június 15-i ülésén elemezte az anyanyelvű oktatás helyzetét, ezen belül a meglévő oktatási hálózat szinten tartási, illetve bővítési lehetőségeit. A megyei szervezet oktatási bizottsága nyolc pontból álló munkatervet dolgozott ki, melyet Király András, az RMDSZ Arad megyei szervezetének oktatási alelnökét, a Romániai Magyar Pedagógusszövetség Arad megyei elnöke ismertetett. Egyre kevesebb gyermek jár magyar iskolába, fogynak a szakképzett pedagógusok, ezért ötéves időszakra történő felmérést készítenek. Vidéken több helyen ingyenes lakás várja a pedagógusokat, mégsem jönnek. Szorgalmazzák a szülői munkaközösségek megalakítását. /Anyanyelvű oktatásunk munkaterve. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 23./
1999. június 23.
"Jún. 18-20-a között Nagyenyeden rendezték meg a Mustármag - Kairos (kegyelmi idő) nevű gyermektalálkozót, melyet Papp László plébános és elkötelezett kis csapata szervezett. Száz 8?12 éves gyermek és 25 pedagógus gyűlt össze az ország 12 településéről. A kis meghívottak azok a "kovász-gyermekcsoportok" voltak, melyek fogékonyaknak bizonyultak a közösségi hitélmény iránt, az enyedi evangelizációs program után pedig az otthoni közösség keresztény lelkiséget sugárzó magvai lesznek majd. A kísérő pedagógusok zöme Nagyenyeden végzett, s a Bethlen-kollégium szellemi öröksége mellett vitte magával a katolikus plébánián kialakított közös otthonban, illetve a Mustármag ifjúsági csoportban magába épített mély, keresztény hivatástudatot. Gitáros éneklés, evangéliumi tanítás, rajzos feladat, szabadtéri, közös ünneplés és szentmise volt a programban. A rohamosan morzsolódó szórványból, Vulkányból, Lónyáról vagy Csernakeresztúrról érkezők számára a találkozó legfőbb üzenete a biztatást nyújtó közösségi élmény volt. /Zsigmond Emese: Mustármag. Katolikus gyermektalálkozó Nagyenyeden. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 23./"
1999. június 24.
A Nemzeti Kisebbségek Tanácsa június 23-án Bukarestben tartotta meg soros negyedévi plenáris ülését. A Tanügyi és Ifjúsági Bizottság elnöke tájékoztatott azokról a kiszállásokról, amelyek során a bizottság tagjai Temes, Máramaros, Hargita, Krassó- Szörény, Suceava és Arad megyében, valamint Bukarestben a helyszínen tájékozódtak a kisebbségi oktatás helyzetéről. A bizottság tagjai kisebbségi nyelven oktató iskolákat látogattak meg. Megállapíthatták a kisebbségi iskolák tankönyvellátásának megoldatlanságát. A résztvevők elhatározták, hogy ezt a kérdést a következő plenáris ülés napirendjére tűzik. A Kisebbségek Tanácsa a sajtóban megjelenő kisebbségellenes, idegengyűlölő, antiszemita megnyilatkozásokról nyilatkozatot adott ki, amelyben felhívta a figyelmet a jelenség káros voltára, felszólítva minden illetékes intézményt, hogy határozottan foglaljon állást ezekkel a jelenségekkel szemben, illetve alkalmazza a Büntetőtörvénykönyv nemzetiségellenes, uszítást tiltó és büntető paragrafusait. Egy másik nyilatkozat szerint a Kisebbségek Tanácsa támogatja mind a Helyhatósági Törvény, mind a Tanügyi Törvény módosítását. A Kisebbségvédelmi Hivatal ismertették a tavaly létrehozott Kisebbségi Tárcaközi Bizottság és annak Roma Albizottsága eddigi tevékenységét. Az ülésen javasolták a kisebbségi művelődési központ és a kisebbségi vállalkozókat tömörítő gazdasági egyesület létrehozását, továbbá a kisebbségi szervezetek vezetői közvetlen tanácskozásának intézményesítését. Eckstein-Kovács Péter kisebbségügyi miniszter bejelentette, hogy kezdeményezte a kormányprogramban szereplő Kisebbségkutató Intézet mihamarabbi létrehozását. /Bartunek István: Tájékoztató - Nemzeti Kisebbségvédelmi Hivatal -Közönség- és sajtókapcsolatok főosztálya. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 26./ A Nemzeti Kisebbségek Tanácsa jún. 23-i ülésén nyilatkozatot fogadott el, amelyben a tanács képviselői aggodalmuknak adtak hangot a szélsőséges megnyilvánulásoknak nagy teret engedő kiadványok rohamos növekedése miatt. A dokumentumban felszólították a sajtószerveket, hogy a nemzeti kisebbségekkel kapcsolatos sajtóközleményekben a lehető legobjektívebben tükrözzék az eseményeket. Továbbá megjegyezték: az illetékes állami hatóságoknak jobban oda kellene figyelniük a jelenségre, és felelősségre kellene vonniuk a vétkes személyeket. /Tiltakozik a Nemzeti Kisebbségek Tanácsa. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 24./
1999. június 24.
"Július hónapban jelenik meg Vincze Gábor tanulmánykötete /Illúziók és csalódások. Fejezetek a romániai magyarság második világháború utáni történetéből, Status Kiadó, Csíkszereda/, melyben 350 oldalon az alábbi témákat mélyíti el: Határkérdés, kisebbségi kérdés. Tervezetek, javaslatok az "erdélyi kérdés" megoldására 1945-46-ban; Illúziók kora. Az "észak-erdélyi respublika" négy hónapja; A nemzeti kisebbségtől a "magyar nemzetiségű románok"-ig. Negyvenöt év romániai magyarságpolitikájának vázlata (1944-1989); Magyar vagyon román kézen. A második világháború utáni magyar-román vagyonjogi vita, különös tekintettel a magyar vállalatok, pénzintézetek kérdésére; Magyar föld román kézen. Az 1945-ös erdélyi földreform; A magyar szövetkezetek küzdelme önállóságuk megőrzéséért; A magyar tanügy helyzete 1944 és 1989 között; Fejezetek a Bolyai egyetem történetéből; A Magyar Népi Szövetség válsága; Csángósors a II. világháború után; Magyar egyházak a "népi demokrácia" éveiben.(1945-55); "Gúzsba kötve?" Gondolatok az 1945 utáni évek magyar nyelvű sajtónyilvánosságáról. A könyv egyik tanulmányt a Romániai Magyar Szó folytatásokban fogja közölni. Ebben a szerző arra tett kísérletet, hogy az eddig megismert magyarországi levéltári források, és romániai szakirodalom alapján felvázolja, mi is történt Észak-Erdélyben 1944 szeptemberétől 1945 márciusáig. /Illúziók kora. Az "észak-erdélyi respublika" négy hónapja. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 24./"
1999. június 24.
Antal Béla, Fehér megye kisebbségi tanfelügyelője számszerűsítette a megye magyar tanügyi helyzetét: iskolák és tagozatok száma 46, osztályok száma 140, a diákoké 2400, kiknek oktatásával-nevelésével 150 magyar tanerő foglalkozik naponta. Idén magyar óvodáscsoport indult Felsőújváron, valamint Kötő József államtitkár közbenjárására Csombordon is. Marosnagylakon viszont a szülők - engedve a helyi nyomásnak - a román tagozatra íratták be csemetéiket. Küküllőváron, a kevés magyar gyerek miatt heti négy órában zajlik a magyar nyelv és irodalom tanítása. Türben megszűnt az elemi osztályokban a magyar oktatás. Egy másik nehézség a szakképzett pedagógusok faluszerte tapasztalható hiánya. Az elemi iskolák hálózata a következőképpen fest: Marosújvár, Felsőújvár, Székelykocsárd, Felvinc, Marosdécse, Miriszló, Felenyed, Csombord, Marosgombás, Tövis, Magyarlapád, Magyarbece, Torockó, Torockószentgyörgy, Balázsfalva, Búzásbocsárd, Magyarpéterfalva, Bethlenszentmiklós, Küküllővár, Boldogfalva, Gyulafehérvár és Vajasd. V?VIII. osztályos magyar iskolák, illetve tagozatok működnek Marosújváron, Székelykocsárdon, Felvincen, Magyarlapádon, Magyarbecében, Torockón, Balázsfalván, Bethlenszentmiklóson, Gyulafehérváron és, természetesen, az enyedi Bethlen Gábor Kollégiumban, mely a gimnázium mellett elemi, valamint líceumi osztályokat is működtet. Ugyanitt ősztől felsőfokú tanítóképző tagozattal bővül a magyar oktatás. /Fehér megye: magyar tanügy . = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 24./
1999. június 24.
Székelyudvarhely új társulata, a tavaly alakult Tomcsa Sándor Színház 1998. nov. 6-án tartotta megnyitó előadását Móricz Nem élhetek muzsikaszó nélkül című vígjátékával. Az elmúlt szezon előévadnak volt tekinthető, hiszen a vendégművészek folyamatos foglalkoztatására az anyaszínházi elfoglaltságuk miatt nem volt lehetőség. Csupán az említett előadást láthatta a közönség, valamint a más színházakkal kialakult együttműködés jegyében kapott produkciókat. 1999 júniusától viszont minden tekintetben állandó színházi tevékenység kezdődik. Tizenkét főállású színész alkotja az udvarhelyi társulat magját: Boér Orsolya, Csiki Csengele, Csurulya Csongor, Deme Róbert, Dunkler Róbert, Fincziski Andrea, Gábor László, Lőrincz András, Pető Nóra, Sarkadi Zoltán Gábor, Sütő Udvari András. Mellettük olyan nagyszerű művészek segítik az együttes munkáját, mint Molnár Gizella, Vitályos Ildikó, Balázs Éva, Krizsovánszky Szidónia. A művészeti vezető Merő Béla mellett rendezni fog Lohinszky Loránd, Nagy István, Gáspár Tibor, tárgyalások folynak egy fiatal romániai végzős rendező szerződtetéséről is. Látható lesz meseelőadás, zenés bohózat, magyar darab, klasszikus vígjáték, történelmi dráma, kabaré és kísérleti stúdióelőadás. A helyi előadások mellett nagy hangsúlyt fektetnek a tájelőadásokra is. /Tájékoztató a Székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színházról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 24./
1999. június 25.
Jún. 23-án megkezdődtek a harmadszor megrendezett Marosvásárhelyi Napok. A Kultúrpalotában fogadták a külföldi vendégeket, a testvérvárosok küldöttségeit Budapestről, a német Ilmenauból, Kisinyovból, Kecskemétről, Szegedről, Zalaegerszegről és egy török településről. Átadták a Város Díszpolgára és a Pro Urbe díjakat. Előbb - post mortem - azok a személyek kaptak diszpolgári címet, akik marosvásárhelyiek ugyan, de az 1989-es forradalom idején az ország más településein áldozták életüket a demokratikus átalakulásért. Most Adrian Mare, Puczi András, Szentkovics Erika, Takács László és Toma Calin kapott díszpolgári címet. Majd négy olyan marosvásárhelyi kimagasló személyiség vehette át a városi tanács által odaítélt diplomát és emlékérmet, akik munkásságukkal hozzájárultak a település hírnevének öregbítéséhez, lakói életének jobbításához, illetve életük példaértékű a vásárhelyiek számára: a 78 éves Fülöp György, aki évtizedekig a vásárhelyi Bolyai Farkas Líceum sportrészlegének igazgatója volt, Léstyán Ferenc érseki vikárius, aki a marosvásárhelyi katolikus plébánián 38 évig teljesített szolgálatot. Még hetvenéves korában is fáradhatatlanul járta kerékpárján a kórházakat, az otthon kezelt betegeket, öregeket, hogy lelki megbékülést vigyen a rászorulóknak. Ugyancsak e kitüntetésben részesültek Ioan Popa és Maximilian Liviu Sabau görög katolikus papok, akik a kommunista rendszer megbélyegzettei, üldözöttei voltak, mivel nem voltak hajlandók áttérni az ortodox vallásra. /Marosvásárhelyi Napok ?99. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 25./
1999. június 25.
Csíkszeredában jún. 24-én leleplezték Mailáth Gusztáv Károly püspök mellszobrát a Márton Áron Gimnázium előtt. Az egykori csíksomlyói gimnázium Csíkszeredába költöztetésének gondolata a néhai püspöktől származik. A szobor Bodó Levente szentegyházi képzőművész alkotása, és az Ausztriában élő Ambrus Zoltán és felesége adományából készült. /Szobor az Alma Maternak. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 25./
1999. június 25.
A IX. osztályosok hétvégén lezajlott felvételi vizsgáján nagyon kevés olyan jelentkező volt, aki valamelyik Szatmár megyei szakközépiskolában szeretett volna továbbtanulni. Az iskolaigazgatók a 7-es számú Élelmiszeripari Líceumban, jún. 26-án kezdődő átirányítástól várják legkorábban a magyar nyelvű osztályok beindításához szükséges, legalább 16 fős létszám elérését. - A Kölcsey Ferenc Kollégiumban /Szatmárnémeti/ 241-en felvételiztek a 150 meghirdetett helyre, így innen várhatóan 91 tanuló fog megjelenni az átirányításon. A Hám János Katolikus Iskolaközpont /Szatmárnémeti/ matematika-fizika osztálya 25 helyére végül a vizsgák után 24 jutott be. A teológia szak 25 helyére pedig 23 tanuló. A Református Gimnáziumban /Szatmárnémeti/ teológiára 18, filológiára 13, kémia-biológiára pedig 17 diák iratkozott be. A Zene- és Képzőművészeti Líceumban /Szatmárnémeti/ egy - 22 fős -, magyar nyelvű osztály indul. A Tasnádi Iskolaközpont egyetlen magyar nyelvű osztályába 24 bejutott. Az autószerelő-iskolába viszont nem volt magyar jelentkező. Ugyancsak nem volt magyar jelentkező a Sárközújlaki Mezőgazdasági Líceumban sem. Az Erdődi Líceumban meghirdetett 25 helyre összesen két magyar gyermek jelentkezett, ugyanennyien voltak a Nagykárolyi Agráripari Iskolaközpontban. Ugyanilyen rossz a magyar nyelvű szakoktatás helyzete a Nagykárolyban, a Iuliu Maniu Iskolaközpontban: a 25 meghirdetett helyre 11 diák iratkozott be, míg a készruhagyártó képzésben 3 tanuló szeretett volna részt venni. Más iskolákban is ilyen rossz volt a helyzet. /Veszélyben a magyar nyelvű szakközépiskolai osztályok indulása. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), jún. 25./
1999. június 25.
Jún. 26-án rendhagyó országos tanácskozást tart a Magyarok Világszövetségének Erdélyi Társasága Kolozsváron. A VET idei második tanácskozását tartják, tájékoztatott Patrubány Miklóst, az MVSZ elnökhelyettese. Annyi elvégzendő feladat gyűlt össze, hogy rendhagyó ülést kell tartani. A jövő évben a VET és az MVSZ életében is igen jelentős események lesznek, így az MVSZ tisztújító közgyűlése, illetve az MVSZ V. világkongresszusa, amelyet elő kell készíteni. Értékelni fogják az MVSZ két hónapon át húzódó küldöttgyűlését is. A nyugati régió küldöttei bizalmatlansági indítványt terjesztettek be a szövetségi elnök ellen, amelynek tárgyalása elemésztette a küldöttgyűlés idejét, s ezért közel két hónap múltán újból össze kellett hívni az MVSZ ülését. A VET mindvégig távol tartotta magát az MVSZ-ben dúló ellentétektől és vitáktól. A szövetség működésében számtalan olyan tökéletlenség van, ami jobbításra szorul. Ezek nem szolgálhatnak ürügyül a szövetség elnöke puccsszerű eltávolítására, hiszen Csoóri Sándornak kétségbevonhatatlan érdemei vannak. Azt pedig, hogy a világszövetségben fasiszta hangok ütötték fel fejüket, határozottan elutasítja, hangsúlyozta Patrubány Miklós. - A VET tevékeny volt, ezt jelzi a kaliforniai út és szerződéskötések, a szlovákiai kapcsolatfelvételek, a párizsi szenátusszékházban tartott, az összmagyarság érdekeit és értékeit megjelenítő emlékgyűlés, de mindezek közül kiemelkedik a múlt heti ószandeci esemény, ahol II. János Pál pápa egymillió ember jelenlétében Árpád-házi Boldog Kingát szentté avatta. Ennek a magyar nemzet életében meghatározó eseménynek kellett volna lennie. Fél évvel a millenniumi év előtt, amikor a magyarság európai államiságának és a kereszténység felvételének 1000. évfordulóját ünnepli, nagy fokú rövidlátás kell ahhoz, hogy valaki ne érzékelje, egy Árpád-házi királylány most történő szentté avatása tulajdonképpen ennek az ezeréves keresztény államiságnak a legilletékesebb helyről érkező köszöntése. Erről a rendkívüli eseményről a magyar médiák hiányosan számoltak be. Ez az egész kérdéskör mondhatni nagyobb teret kapott az erdélyi, mint a magyarországi sajtóban. Különösen furcsa az, hogy a lengyel televízió felajánlotta a helyszíni közvetítés ingyenes lehetőségét, amivel például Szlovákia élt is. Élőben közvetítette azt az eseményt, amelyen minden szónok Magyarországgal kezdte és végezte, és beszédében a magyar értékekről és történelemről szólt. Kevés olyan külföldi megdicsőülése volt nemzetünknek, mint ez az egymillió zarándok előtt zajlott avatás. Ezt nem vette ezt át egyetlen magyar televízió sem. A VET ennek az eseménynek méltó emléket állított a Gelencén készült óriásméretű, gyönyörű székelykapu felállításával Ószandecen, annak a kolostornak a bejáratánál, amelyet éppen Árpád-házi Szent Kinga vezetett és alapított hétszáz évvel ezelőtt. A kaput a magyar nemzet ajándékának tekinti mindenki, maga a pápa is. Egy pillanatig sem titkoljuk, hogy minden tevékenységünkben összmagyar érdekeket tartunk szem előtt, fejtette ki Patrubány Miklós. A magyarországi helyzetről nem sok jót mondhat. A népesség számbeli csökkenése vészes méreteket ölt, hiszen már az idei első negyedévben is 18 000-rel apadt Magyarország lélekszáma, annak ellenére, hogy ennél sokkal többen költöznek be a környező országokból. Minden esztendőben egy 150 000 körüli nagyságrendű város tűnik el Magyarország térképéről. /Szabó Piroska: Rendhagyó országos tanácskozást tart a Magyarok Világszövetségének Erdélyi Társasága Beszélgetés Patrubány Miklóssal, az MVSZ elnökhelyettesével. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 25./
1999. június 25.
"A magyar nyelv legkorábban lejegyzett és értelmezhető emlékére bukkantak a régészek a Somogy megyei bodrog-bűi ásatásokon. Magyar Kálmán, a kaposvári Rippl Rónai Múzeum főtanácsosa egy honfoglalás kori vasolvasztó-telep feltárásakor akadt arra az égetett agyag használati tárgyra, amelyen székely rovásírás található. A X. századból való nyelvemlék akár módosíthatja is a honfoglalásról alkotott teóriákat. Magyar Kálmán 20 éve kutatja a bodrog-bűi temetődűlőt, ahol a honfoglalás korabeli Bő nemzetség központját tárja fel. Előkerült itt már avarkori mintakincset is tartalmazó cserép, többek között kifejezetten honfoglalás kori égetett agyagbogrács, találtak a régészek gabona tárolására is alkalmas vastagfalú több tíz literes hombárt is. Nemrégiben kezdték el a központtól kicsit távolabb lévő vasolvasztó-telep feltárását, ahol ezidáig 32 kemencére leltek, de a jelek szerint jóval többet is rejt a partoldal. A maga nemében már ez a lelet is szenzáció: a legtöbb kemence került itt elő, amit egyhelyütt találtak Magyarországon, de különösen azért figyelemre méltó, mert az alig 70 centiméter magas kemencék többsége épségben került elő. A valódi különlegesség csak ezután következett, ugyanis rábukkantak egy szintén agyagból készített 4- 5 centiméteres fúvóka darabra, amelyhez hasonlót eddig sehol sem találtak. Az eszközt láthatóan díszítette készítője, sőt a szennyeződés lemosása után a kutatók megállapították, hogy négy rovásírás-jel található rajta. A X. századból származó székely-magyar szót Vékony Gábor egyetemi docens fejtette meg a kaposvári régész és konzulense Gömöri János, az MTA Iparrégészeti Bizottsága alelnöke kérésére. A jelek a "funak" szót rejtik, amely akár egy név is lehet, de sokkal inkább szómágiának tartják a kutatók. Annak érdekében használták a korabeli kézművesek, hogy a rontószellemek ne tehessenek kárt a fúvókában, illetve a vasolvasztóban. Az írás minden bizonnyal az eleddig talált legrégibb magyar leírt nyelvemlékünk. Magyar Kálmán felfedezése azonban másra is utal. A korábbi elképzelésekkel ellentétben azt mutatja, hogy a honfoglalás kori magyarságnak rétegzett volt a társadalma: nemcsak a katonáskodáshoz értettek, a nemzetségekhez tartozó kézművesek - éppen erre utal a lelet - nem szlávok vagy türkök, hanem magyarok voltak. Sőt az sem kizárt, hogy amikor Árpád vezér megérkezett a Kárpát-medencébe ezek a székely-magyar nyelven beszélő-író kézművesek már itt voltak Somogy megye területén is. Magyar Kálmán és két munkatársa a felfedezést május végén tette közzé először, a Hagyományok és újítások a korai középkori vaskohászatban című nemzetközi konferenciakötetben, ahol huszonöt neves hazai és külföldi kutató publikációja jelent meg. A lelet már eddig is rendkívüli érdeklődést váltott ki szerte Európában. Eddig különben senki sem kételkedett abban, hogy valóban a X. századból származó székely-magyar rovásírásra bukkant a Somogy megyei Bodrog-Bűben, ahol augusztusban tovább folytatják a kutatást. /Megtalálták a legrégebbi magyar nyelvemléket. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 25./"
1999. június 26.
"Július 1-11. között kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet református és evangélikus hallgatói és vallástanárképzős főiskolásai szórványgondozó gyülekezeti misszióban vesznek részt Dél-Erdély helységeiben. A részletekről Orbán Lajos V. éves református teológiai hallgató elmondta, hogy idén már negyedik éve folyik szervezett szórványmisszió. Az erdélyi teológusok és egyetemisták által végzett szórványgondozás több évtizedes. 1993-tól ismét rendszeressé vált a nagyobb méretű misszió a szórványvidéken. A teológián 1998 őszén hivatalosan is megalakították a Babos Sándor Kört, mely akkor már maga mögött tudta az 1996-os havasalföldi, az 1997-es moldvai és dobrudzsai, valamint az 1998-as bánsági és Zsil-völgyi missziókat. Idén Dél-Erdély gyülekezeteibe látogatnak, a hajdani Királyföld egy részére, Szeben és Brassó megyék magyar szórványaiba. Ez a misszió minden felekezetű szórványmagyarra egyformán tekint. - Vetési László kérésére indították el a "lélektől lélekig" missziót. Ennek lényege a szórványok keresztyén közösségépítése, a vallási, nyelvi, etnikai rehabilitáció. - A mostani alkalommal 42 fiatal érkezik kilenc településre. A Küküllő mentére két csapat érkezik. Az egyik Balázstelkére, onnan látogatnak Báznára és Pócstelkére. A másik Küküllőalmásra, Somogyommal összekapcsolva. Ide tartozik még Erzsébetváros környékén Riomfalva és Ernye is. Szentágotán nemrég szerveződött református anyaegyházközség, és ahol sikerült egy emeletes épületet vásárolni a központban. A kisváros 400 magyarján kívül innen kell felkeresni Bürköst, valamint Hégen, Pusztacelina és Nagysink kisszámú magyarságát is. Mihályfalva és Bólya környékén is sok a munka, mert Nagyselyk és Hidegvíz mellett a Nagy-Küküllő mentén: Kiskapuson, Mikeszászán és Csicsóholdvilágon is várják őket. Az Olt mentén, Románújfaluban már alig negyven magyar él, de Viktóriavárossal együtt ők is nagyon vágynak arra, hogy meglátogassák őket. Az egyik csoport átjár majd Dombosra és Kőhalomra is, a másik pedig Sárkányba és Fogarasra. A vízaknaiak a gyermekevangelizáció mellett bejárják a Nagyszeben környéki népes román falvakat is, ahol magyarok élnek. Nagyszeben az egyedüli helység, ahol nincs kimondottan gyülekezeti tevékenység. Itt a lakónegyedek magyarságát mérik fel, és Oltszakadát támogatásával a szebeni magyar evangélikusok lelkigondozását is végzik. A szórványgondozó csoport nemcsak felkeresi az elveszőfélben levő magyarokat, hanem a lelkigondozás mellett kultúra- és magyarságmegőrző munkát is végez. - Három településen regionális ifjúsági találkozót szerveznek. Vízaknára a város és a környék magyar fiataljait gyűjtik össze. Somogyomba a Küküllő mentieket, Nagymohába pedig a Kőhalom és Fogaras környékén élőket. - Orbán Lajos hozzátette: Erdély egyik legnagyobb szórványgondja a nagyvárosi magyarságé. Kolozsváron tavasszal a Monostori negyedben elindítottak egy egyházi felmérést, és igény van a többi lakónegyedben is hasonló munkára. /Varga Zoltán: Szászföldi szórványmisszió. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 26./"
1999. június 26.
A Vacaroiu kormány idején már állt Magyardécse bejáratánál a kétnyelvű helységnévtábla, az egyiken Ciresoaia, a másikon Magyardécse felirattal. Köő Márton, Árpástó község polgármestere visszaemlékezett a tábla történetére. A második világháború után le kellett venni Magyardécse bejáratától is a magyar nyelvű helységnévtáblát. De már nem volt mit levenni, mert szőrén-szálán eltűnt. Fél évszázad múltán a tábla egyszer csak újra a régi helyén állt. Nem lehet tudni, hogy ki rejtegette annyi nehéz éven át. Még Vacaroiu idejében a községi tanács eldöntötte, hogy legalább Décsében ki kell tenni a kétnyelvű táblát, s egyszerre csak megjelent a tábla a falu bejáratánál. Aki annak idején titokban eltette, éppúgy titokban vissza is tette a román tábla alá. Sajnos, nem sokáig állt ott épen, mert valaki a táblát összekarcolta, megrongálta. S úgy maradt a tábla jó ideig. A választások után, miután polgármester lett, elrendelte a renoválását. El is ment Décsébe a román alpolgármester festékkel és amivel kellett, és segített a décseieknek, hogy helyrehozzák a táblát. Ez 1998 januárjában történt. Egy évvel később eltűnt a magyar nyelvű tábla. Vajon kinek állhatott útjában most, amikor már kezdnek elcsitulni a helységnévtábla-heccek? Köő Márton polgármester az esetet azonnal jelentette a rendőrségen. Március 13-án a polgármester elmondta: a rendőrségnek még nem sikerült kiderítenie, ki tüntette el újév táján a magyar nyelvű táblát. Megrendelték a kétnyelvű táblát. Egyelőre ki van írva ideiglenesen magyarul is, ráfestve a román táblára fekete festékkel. A kétnyelvű, helységnévtábla még nem készült el. /Guther M. Ilona: Helységnévtáblák sorsa. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 26./
1999. június 26.
"Kántor Lajos a vele készült beszélgetésben kifejtette, hogy 1989 után őszintén hittek abban, hogy "egyszerre majd mindent el lehet és el kell mondani - mindenféle cenzúra nélkül." Kialakul, a "polgári újságírás, amely az információt tekinti az elsődlegesnek, és ennek szolgálatában áll." Kántor szerint a romániai magyar sajtóm "még mindig nem képes az információt az egyéni véleménytől, kommentártól szétválasztani." "Ebben a tekintetben vannak a legnagyobb fenntartásaim, és meglátásom szerint ez a romániai magyar újságírás legnagyobb részére jellemző." Kántor Lajos reméli, hogy egy fiatalabb gárda, "amely más szakmai követelmények szerint nevelődött, fogja majd radikálisan megváltoztatni a romániai magyar sajtó minőségét". Csakis "a generációváltástól lehet remélni a romániai magyar sajtó professzionalizálódását, a provincializmus leküzdését." Kántor hangsúlyozta, hogy "hagyományőrzésünket, magyarságtudatunknak az ápolását tekintve messze öntudatosabbak vagyunk például a magyarországi magyaroknál, a romániai magyar társadalom - mondjuk ki nyíltan - beteg" - a bezárkózás veszélye fenyegeti. /Székely Kriszta: Szabadság - sajtószabadság Kritikus szemléletre, nem pedig "orvlövészekre" van szükségünk. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 26./"
1999. június 26.
"Magyari Tivadar élesen elítélte a jelenlegi erdélyi magyar újságírást. A következő fogalmakkal jellemezte a romániai magyar sajtót: monopolista diskurzus, aprofesszionalizmus, literaturizáltság, akommercializmus, kisebbségi neurózis. Mindegyik elmarasztaló minősítését megmagyarázta. A "monopolista diskurzus" egyik fő jegye a magyar közélet egészének igenlése. Az "aprofesszionalizmus" fogalma arra utal, hogy a romániai magyar sajtóban számos, máshol hatékonynak vagy értékesnek elfogadott szakmai követelményt nem ismernek, vagy nem tartanak fontosnak. A "literaturizáltság" szerinte abban mutatkozik meg, hogy az újságírásnak a (szép)irodalom vagy a filológia mindenképpen az elitkultúra - területéhez és hatáskörébe kellene tartoznia. Ez a tradíció nem tud mit kezdeni a nagy kiterjedésű közönséggel, nem ismeri a tömegkultúra jegyeit, nem érti a közönség számos tömeges megnyilvánulását (például a Nők Lapja sikere, az esztétikailag kétséges Európai Idő viszonylagos sikere, stb.). Az "akkomercializmus": az üzleti szellem hiánya. Mindennek egyik eredménye az, hogy a romániai magyar sajtó viszonylag kevésbé tölt be szórakoztató funkciót, csekély mértékben ér el egyes kiterjedt közönségrészeket. Holott a szórakozás alapvető motiválója a médiahasználatnak. Anyanyelvi sajtószórakoztatás hiányában a romániai magyarok a román vagy a magyarországi magyar sajtóhoz fordulnak. Azok piaci rést töltenek be. A kisebbségi neurózist azért említi, mert szerinte a sajtó dramatizálja a kisebbségi létet, az etnikai viszonyok problémás voltának érzetét fokozza. A sajtó funkcióján túli szerepet vállal a kisebbségi lét kezelésében: felveszi a jogvédő politikai vagy civil szervezet szerepét. /Magyari Tivadar média szakos szociológus: Szabadság - sajtószabadság. Médiánk identitása. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 23./ Magyari cikke felfogható egy támadássorozat részének, hiszen ugyanilyen elítélő hangon nyilatkozott, éppen a legjobb romániai magyar napilapban: - Cs. Gyimesi Éva /Székely Kriszta: Cenzúra nélkül. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 21./- és Kántor Lajos /Székely Kriszta: Szabadság - sajtószabadság Kritikus szemléletre, nem pedig "orvlövészekre" van szükségünk. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 26./"
1999. június 28.
Jún. 26-án Budapesten a Magyarországon és Romániában kölcsönösen tanító lektorok számának növeléséről, a kisebbségi oktatás területén az ösztöndíjasok, diákok és pedagógusok cseréjének bővítéséről, illetve a felsőoktatási intézményekben újabb nyelvi lektorátusok létesítéséről szóló hároméves együttműködési megállapodást írt alá Pokorni Zoltán magyar és Andrei Marga román oktatási miniszter. Az Európai Oktatási Miniszterek Budapesten tartott konferenciáján Andrei Marga elmondta: a Babes-Bolyai Tudományegyetemen 38, kizárólag magyar tanrend alapján oktatást folytató szakon lehet majd diplomát szerezni. Két új magyar nyelvű szak is indul, politológia és ökológia. Marga hangsúlyozta: ez az első olyan oktatásra vonatkozó megállapodás, amely a magyar-román alapszerződéshez, illetve a diplomák kölcsönös elismeréséhez igazodik. /Magyar-román oktatási megállapodás született. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 28./
1999. június 28.
Jún. 21 és 25 között Frunda György szenátor részt vett Strassburgban az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének munkálatain. A múlt hét egyik legfontosabb eseménye a parlamenti közgyűlés főtitkárának megválasztása volt. A tisztséget végül az RMDSZ által is támogatott Walter Schwimmer, az Európai Néppárt jelöltje nyerte el. Az Európa Tanács megvitatta az Ukrajnáról szóló jelentést, és ennek következtében egy utolsó 6 hónapos határidőt szabott meg az ET által támasztott feltételek teljesítésére. Ha az említett időtartam alatt Ukrajna nem módosítja megfelelően törvényeit és nem teljesíti az ET-feltételeket, melyek között a nemzeti kisebbségek helyzetének javítása is szerepel, akkor fél év múlva felfüggesztik a parlamenti közgyűlés ukrán tagjainak a szavazati jogát. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), jún. 28. - 1502. sz./
1999. június 28.
"Jún. 22-én Temesváron Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke részvételével ülésezett az Új Ezredév Református Központ építési bizottsága. A munkálatokat irányító dr. Földváry Attila építészmérnök elmondta, hogy folyik a tervezés, illetve a kész tervek kivitelezése. Mintegy 110 000 dollárba került az előkészítő munkálatok és a tervek elkészítése. Tőkés László meglátogatta a most szerveződő Temesvár gyárvárosi református gyülekezet imaházát is, erről utóbb az alábbiakat nyilatkozta: "A templom ügyével szorosan összefügg az új gyülekezet szervezése, hiszen Temesváron ezrek kallódnak, akiknek az összegyűjtése és lelki templommá való felépítése legalább olyan fontos, mint a kőtemplom felépítése. Ezt az új lelkipásztor, az új gyülekezet, az új presbitérium fiatal tagjai végzik, és ez valóságos missziót és evangélizációt jelent a közeljövőben, amely nem annyira látványos, de mégis legalább annyira fontos, mint a templomépítés". Ezt követően az 1989-es temesvári felkelés tizedik évfordulóját előkészítő bizottság ülését tartották Tőkés László, Toró T. Tibor megyei elnök és más RMDSZ-vezetők részvételével. Terítékre került a temesvári református gyülekezet megosztása miatt felszínre került belső ellentét is. Tőkés László hangsúlyozta, hogy 1999 decemberéig ezeknek meg kell oldódniuk, hogy a temesvári gyülekezet "méltó legyen tíz évvel ezelőtti önmagához". /"Legyünk méltók tíz évvel ezelőtti önmagunkhoz" = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 28./"
1999. június 28.
A Magyar Emberi Jogok Alapítvány (Hungarian Human Rights Foundation) független nonprofit szervezetként 1976 óta azon fáradozik, hogy külső erőket mozgósítson a Kárpát- medencében kisebbségi sorsban élő mintegy 3,5 milliós magyarság megsegítésére, támogatására, emberjogi helyzetének javítására. A HHRF az elmúlt két évtizede folyamatosan tájékoztatja az Egyesült Államok és más nyugati országok kormányait, a fontosabb emberjogi szervezeteket és a kulturális, társadalmi és sajtóközvéleményét. Ez az alapítvány az egyedüli nyugaton működő és elfogadott hivatásos, a magyarság emberi jogaira összpontosító érdekképviseleti szervezet. A HHRF gyakornoki programja 1986 óta eddig 21, a világ különböző részéről érkező fiatalnak, közöttük 1989 óta hét Közép- és Kelet-Európában élő magyar kisebbségi ifjúnak biztosított lehetőséget, hogy a HHRF New York-i irodájában dolgozzanak. A sikeres pályázók először 1-2 hónapos próbaidőszak keretében budapesti irodánkban szereznek tapasztatokat az alapítvány tevékenységéről, és sajátítják el a szükséges ismereteket, amelyek növelik New York-i gyakornokságuk hatékonyságát. Ezután utaznak az Egyesült Államokba. Itt alkalmuk nyílik közvetlen mindennapos munkakapcsolatba kerülni azokkal az amerikai kormányzati és nem kormányzati intézményekkel és személyekkel, akik befolyással lehetnek közösségeik politikai törekvéseik megítélésében. Az eddigi tapasztalatok alapján a gyakornoki munka az általános irodai és szervezési teendőkön túl, figyelembe véve a gyakornok érdeklődési körét és képességeit, a következő feladatokból tevődik össze: Fordítások, tényfeltáró jelentések és kiadványok készítése nyugati kormányszervek, a sajtó és más emberjogi szervezetek számára. Angol nyelvű, rendszeresen megjelenő magyar kisebbségi figyelő - Hungarian Minorities Monitor - készítése, elektronikus és nyomtatott formában. (www.hhrf. org/monitor). - Amerikai és nemzetközi sajtófigyelés, számítógépes adatbázis fenntartása és Internet-oldalak rendszeres frissítése. Hírek és információk szolgáltatása a média és a különböző kormányzatok részéről folyamatosan érkező megkeresésekre. - Előadások szervezése kisebbségi magyar vezetők számára Romániából, Szlovákiából, a volt Jugoszlávia utódállamaiból, Ukrajnából és Magyarországról, valamint e vezetők számára személyes találkozók előkészítése az Egyesült Államok Kongresszusa, a Fehér Ház és a Külügyminisztérium magas rangú tisztviselőivel és döntéshozóival. - Aktív részvétel washingtoni találkozókon, meghallgatásokon és nemzetközi emberjogi konferenciákon. - Előadói körutak és szponzori rendezvények szervezése az Egyesült Államokban és Kanadában. Az amerikai magyar közösség mozgósítása egy-egy fontosabb nemzetközi, a Kárpát-medencében élő magyar kisebbségeket érintő esemény kapcsán. Segélyszállítmányok megszervezése és továbbítása Kelet-Közép-Európába. - A HHRF most ismét pályázatot hirdetett. /Pályázati felhívás. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 28./
1999. június 29.
Jún. 26-án az egyházi sajtóval kapcsolatos megbeszélés helyszíne volt Nagyenyed. Papp László plébános kezdeményezésére az ország különböző részeiből érkeztek a sajtó képviselői a nagyenyedi római katolikus plébániára. Az egyházi sajtó részéről a Mégis című gyulafehérvári lap két teológus-hallgató munkatársa jött el a találkozóra. A megbeszélés három kérdéssel foglalkozott: vallási szakosztály létrehozása a MÚRE-n (Magyar Újságírók Romániai Egyesülete) belül, Romániai Katolikus Újságírók Szövetségének megalakítása, és annak eldöntése, miként lehet felekezeti médiaközpontokat létrehozni. A résztvevők között volt Kovács Sándor unitárius lelkész, valamint Kuszálik Péter sajtómonográfus, publicista. Ez utóbbi bemutatta a jelenlévőknek a több mint húsz magyar nyelvű felekezeti lapot. A tanácskozáson kiderült, hogy vallási szakosztály már létrejött a MÚRE keretében, de gyakorlati tevékenységet eddig még nem mutatott fel. Elhangzott, hogy szükség lenne a felekezeti lapok munkatársainak szakmai továbbképzésére, ehhez azonban az újságírás minden titkát feltáró kézikönyvre lenne szükség. A harmadik kérdéskört, a felekezeti médiaközpontokat minden résztvevő fontosnak találta, hiszen az ilyen irodák létrejötte után a különböző egyházak tagjai a sajtón keresztül is beszerezhetik a felekezetükkel kapcsolatos legfrissebb információkat. /Húsznál több felekezeti magyar lap Romániában. = Nyugati Jelen (Arad-Temesvár), jún. 29./
1999. június 29.
"Tusnádfürdőn tartotta 6. kongresszusát a Romániai Volt Politikai Foglyok Szövetsége(AFDPR). A testület megerősítette tisztségében Constantin Ticu Dumitrescu elnököt. A kongresszus döntése értelmében évente országos tanácskozást szerveznek a szövetség tagjai, azzal a céllal, hogy fenntartsák a kapcsolatokat az egyre fogyatkozó számú bajtársak között, és időről időre "felmérjék a nemzet állapotát", hisz politikai elítélt-múltjuk a román társadalom egyik alapvető erkölcsi támpontjává teszi őket. A testület eldöntötte azt is, hogy a szövetség tiszteletbeli tagjává fogadják mindazokat, akik a volt Szovjetunió lágereiben hunytak el, valamint azokat, akiket ítélet nélkül végeztek ki. Viták során a küldöttek úgy határoztak, hogy a Romániai Demokratikus Konvencióban maradnak, és továbbra is támogatják Emil Constantinescu államfőt, valamint a Vasile-kabinetet. A testület ugyanakkor kizárta a szövetség soraiból a parasztpárt székházában létrejött másik volt politikai fogoly-szövetség tagjait, köztük több magas rangú parasztpárti tisztségviselőt. Felkérték Constantinescu államfőt, hogy ne hirdesse ki a szekusdossziék törvényét a parlament által elfogadott megcsonkított formában. - Constantin Ticu Dumitrescu a Hargita Népe kérdéseire válaszolva a nevével jelzett törvénytervezetről elmondta: "Eredeti szándékom azt volt vele, hogy a volt politikai rendőrség szerepét ellátó szekuritátét leleplezzem.". "Az eredeti tervezet szavatolta minden állampolgárnak azon jogát, hogy megismerhesse saját iratcsomójának tartalmát, valamint minden állami tisztségviselő múltja ismertté váljék, ugyanakkor ismertté váljanak a politikai rendőrség által végrehajtott gyilkosságok. Szerettem volna elérni az állambiztonsági tisztek név szerinti leleplezését, valamint azt, hogy váljon nyilvánossá nemcsak a megtorló szervezet, hanem a parancsot kiadó pártszervek tevékenysége is. A volt állambiztonsági irattárakat ténylegesen át kellett volna vegye egy erre kijelölt testület. Sajnos, ezek az eredeti elképzelések háttérbe szorultak, a törvény nem az általam kitűzött célt követi." /Sarány István: Volt politikai foglyok kongresszusa. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 29./"
1999. június 29.
"A Bolyai Egyetem Barátainak Egyesülete és a Bolyai Egyetemért Alapítvány július 3-án, emlékülést rendez a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának támogatásával. A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem elüldözésének 80., a Bolyai Tudományegyetem megszüntetésének 40. évfordulóján rendezett emlékülésen Elekes Botond, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma nemzeti és etnikai kisebbségek főosztályának vezetője a kolozsvári Magyar Tudományegyetem szerepéről és jelentőségéről tart előadást, majd a Ferenc József Tudományegyetem kolozsvári felszámolásának történetéről, a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem létesítéséről, a Bolyai Tudományegyetem tudományos és oktatási eredményeiről a filozófia, társadalomtudományok, történettudományok, jog- és közgazdaságtudományok, irodalom- és nyelvészet, néprajz, nemzettudat építése, természettudományok, matematika, fizika és orvostudományok terén, a diák- és ifjúsági mozgalmakról, az egyetem utolsó évéről (1959), valamint a magyar nyelvű oktatás helyzetéről és távlatairól a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetemen témákról lesz szó. Az előadásokat jeles kolozsvári és magyarországi tudományos kutatók, egyetemi tanárok tartják: Antal Árpád irodalomtörténész (Kolozsvár); Faragó József etnográfus (Kolozsvár), a MTA tiszteletbeli tagja; Gábos Zoltán fizikus (Kolozsvár), a MTA külső tagja; Incze Miklós történész, akadémiai doktor, a Bolyai Egyetemért Alapítvány elnöke; Katona Szabó István író, a Bolyai Egyetem Barátainak Egyesülete elnöke; Maurer Gyula matematikus, egyetemi tanár; Maros Tibor orvos, egyetemi tanár, akadémiai doktor (MTA), a Román Orvostudományi Akadémia tagja (Debrecen); Sebestyén Kálmán történész, kandidátus; Szilágyi Pál matematikus, a Babes-Bolyai Tudományegyetem prorektora; Szögi László történész, a budapesti Egyetemi Könyvtár főigazgatója; Vincze Gábor kutató (Szeged); Wanek Ferenc geológus, egyetemi tanár, a kolozsvári Bolyai Társaság elnöke. /Emlékülés a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem elüldözésének 80., a Bolyai Tudományegyetem megszüntetésének 40. évfordulóján. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 29./"
1999. június 30.
Az Aradi Csiky Gergely Iskolacsoport (ez a legújabb hivatalos neve) hét és fél évtizedes hallgatás után újra kiadta Évkönyvét. Legutóbb 1923-ban adott ki hasonló rendeltetésű Évkönyvet az egykori Római Katolikus Főgimnázium. 1990 után újra talpra állt Arad egyetlen magyar középiskolája, egyre többet hallat magáról. /Újra van évkönyve az aradi magyar gimnáziumnak. = Nyugati Jelen (Arad-Temesvár), jún. 30./
1999. június 30.
Csípszépvíz népe tisztelettel ünnepelte június 27-ét, Szent László napját. A kun, besenyő és tatár betörés állandó veszélyt jelentett a székelyekre, különösen azokra, akik ezen a tájon laktak. A krónikák feljegyzése szerint a betörő pogányok óriási pusztítást végeztek, falvakat gyújtottak fel. A küzdelem végén - a monda szerint - Szent László király a Pogányhavasról bejövet Szépvíz környékén telepedett le pihenni, seregével együtt. Lovát a patak vizéből itatta meg, mondván: igyál, édes lovam, mert ez szép víz. - Szent László alakja körül számtalan legenda alakult ki. Csíkszépvíz temploma egyike azoknak, melyeket Szent László király tiszteletére szenteltek fel. A főoltáron teljes királyi díszben áll Szent László életnagyságú szobra. /Dr. Ördög Ferenc, Csíkszépvíz: Szent Lászlóra emlékezve. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 30./
1999. június folyamán
"A Korunk júniusi számát a színháznak szentelte. A folyóiratban sorakozó írások - Kántor Lajos főszerkesztő liberális felfogásának megfelelően - csak a modern színházi felfogás mellett állnak ki. Igazi színházi szemle akkor lett volna ez a szám, ha megszólalhatott volna például Szőcs István is, aki már többször figyelmeztetett arra, hogy ezzel az erőltetett modernkedéssel elveszítik a színházi közönséget. Sajnos, így történt. A kolozsvári színházba kevesen járnak. Tompa Gábor színházigazgató viszont párizsi bemutató sikerére hivatkozik. Ezért Szőcs István nem szerepel a lapban, nincs ellenvetés, nincs gond. Ebben a számban olvasható Hadházi András Úgy tűnik... című írása, amely így kezdődik: "Úgy tűnik, végre kezdünk megszabadulni attól a funkciótól, mely egyáltalán nem a Színház sajátja: a nemzeti-politikai missziótól, és visszatalálni azokhoz a kifejezési eszközökhöz, melyek csakis erre a művészeti ágra jellemzők." Bíró Béla /akinek írásait sokszor közölte a Magyar Hírlap/ posztmodern hitvallást tett a Korunkban Preposztmodern címmel. Moliere Don Juanjáról ír, aki az eget is kihívja maga ellen. "Mindez azonban számunkra, posztmodernek számára, lerágott csont ma már. Mi réges-régen leszámoltunk már az Éggel, a metafizikával, mindenfajta irracionális teljességekkel és univerzalizmusokkal, istenségből meg /ha lenne is efféle/ több tucatnyit ismerünk. Nemcsak választani lenne fárasztó közöttük, de a választási kényszert mint olyat sem vagyunk hajlandók elfogadni, hiszen tapasztalatból tudjuk: a választás a totalitarizmus szálláscsinálója. Mi a nyelvek, diskurzusok, alternatívák egyenértékűségében hiszünk. Persze egészen addig, amíg nem bőrünkre megy a játék..."-- "A ?nagy történet? a racionális és irracionális gyökerű metafizikai konstrukciók halálával maga is jobblétre szenderül. Örökre és visszavonhatatlanul lehetetlenné vált. Az irracionálist már régen kidobtuk a hajóból. Isten halott. A rációról "mára kiderült, hogy hamis istenség. Mi posztmodernek mégis bölcsebbek vagyunk minden elődünknél, hiszen mi már elfogulatlanul kimondhatjuk: minden ismeret ideológiai meghatározottságú konstrukció." "Egyetlen igazságunk van, hogy nincs igazság." /Korunk (Kolozsvár), jún./"
1999. július 1.
Dombay István egyetemi tanársegéd, a Babes-Bolyai Tudományegyetem Gyergyószentmiklóson levő idegenforgalmi földrajz főiskolájának igazgatóhelyettese elmondta, hogy jelenleg a két évfolyamon összesen 151 hallgatójuk van. A főiskola két évvel ezelőtt indult idegenforgalmi szakkal, tavaly térképészeti-földmérő szakkal bővült. Magyarul csak itt lehet e szakokat hallgatni. A hallgatók döntő többsége, 90 százaléka magyar anyanyelvű. Első éven a földmérés szakon 20 hallgató van a magyar és 5 a román tagozaton, idegenforgalmi szakon 53-an a magyar és 30-an a román tagozaton, míg a másodéves idegenforgalmi szakosok 30-an vannak a magyar és 13-an a román tagozaton. Ezenkívül vannak tandíjas és másoddiplomás hallgatók is. Õszre a földmérés szakra 20 helyet hirdettek a magyar tagozatra és 10-et a románra, az idegenforgalom szakon pedig 24-et a magyar és 12-t a román tagozatra. Ezeken kívül tandíjas, illetve másoddiplomás helyek is lesznek. A gyergyószentmiklósi főiskolán eddig három-négyszeres volt a túljelentkezés. - Jelenleg négy előadóteremmel, három laboratóriummal, egy 3000 kötetes könyvtárral rendelkeznek. A főiskola alapítóinak elképzelése kezd valóra válni: helyben biztosítani felsőfokú tanulási lehetőséget a székelyföldi fiataloknak. Ezt egészíti ki a Sepsiszentgyörgyön már működő gazdasági, meg az ősztől induló székelyudvarhelyi pedagógiai és egészségügyi főiskola. /Idegenforgalmi földrajz ? Eredményes tanévet zár a gyergyószentmiklósi főiskola. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 1./
1999. július 1.
A Magyar Egészségügyi Társaság és az Erdélyi Múzeum-Egyesület Orvostudományi Szakosztálya Légzőszervi betegségek címmel továbbképző konferenciát tartott Kolozsvárt, június 18-19-e között. A részvevők az előadások után megtekinthették a Szervátiusz Múzeumot, a Hintz-patikát (Gyógyszerészeti Múzeumot), amely a maga 600 évével a magyar nyelvterület egyik legrégibb működő gyógyszertára volt. Dr. Andrásofszky Barna, a Magyar Egészségügyi Társaság elnöke kifejtette, hogy a társaság történetében ez az ötödik ülés, amelyet Magyarország határain kívül rendeztek meg. Rendkívül jelentősnek tartja, hogy évenként összejönnek a Kárpát-medence magyar orvosai. - Dr. Andrásofszky Barnát szülőfaluja, Szilágynagyfalu díszpolgárává választotta. - Dr. Brassai Zoltán, a Marosvásárhelyi Orvostudományi Egyetem prodékánja, tanszékvezető egyetemi tanára, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja megállapította, hogy az utóbbi időben a magyar nemzetiségű orvostanhallgatók száma megnövekedett. Ma már 10 marosvásárhelyi magyar egyetemista tanul Oxfordban egy évet. Komoly támogatást kapnak az anyaországtól is. Dr. Brassai Zoltán szakképesítését nyugaton szerezte meg, és több évi ott-tartózkodás után hazatért. /Csomafáy Ferenc: Visszatekinteni és előrenézni. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 1./