Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
névmutató
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
intézmény
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
helyszín
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
Gușă, Ana Maria
57182 tétel
1999. május 3.
Máj. 1-jén Kolozsváron tartották RMDSZ-politika és értelmiségi felelősség címmel a Kolozs megyei RMDSZ rendezte értelmiségi fórumot, amely az Alsócsernátonban elkezdett polgári fórumok folytatása volt. A fórumon Erdély legtöbb régiója képviseltette magát. Az előző fórumoktól eltérően ezúttal az RMDSZ hivatalos csúcsvezetősége is jelen volt Takács Csaba ügyvezető elnök, Péter Pál gazdasági alelnök, Kötő József ügyvezető alelnök és államtitkár személyében. Jelen voltak az RMDSZ-megújulási rendezvénysorozat szervezői, kezdeményezői, így Tőkés László, Somai József, Pillich László, Czirják Árpád, Kincses Előd, Toró T. Tibor, Katona Ádám, Vekov Károly, Patrubány Miklós, Csapó I. József, Borbély Imre, Szilágyi Zsolt és sokan mások, akik a közelgő RMDSZ-kongresszus figyelmébe egész sor módosító javaslatot ajánlottak. Tőkés László, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke mondotta el vitaindító beszédét, amelyben hangsúlyozta: az RMDSZ szavazóbázisának drasztikus csökkenése egyenes következménye a mai hivatalos RMDSZ-politizálásnak. Az RMDSZ-t alapjaiban kell megújítani, ami azt is jelenti, hogy az eredeti célkitűzésekhez kell visszatérni! Tőkés László kiemelte: a jugoszláviai eseményeket követően többé már nem beszélhetünk úgy kisebbségi ügyekről, mint ahogyan addig tettük. Pillich László a legtöbb beszélőhöz hasonlóan a Küldöttek Országos Tanácsa által 1992-ben elfogadott történelmi állásfoglaláshoz tért vissza, jelezve: akik akkoriban vehemensen ellenezték az önrendelkezés gondolatát, azóta komoly pénzügyi és képviseleti, sőt kormányzati karriert futottak be. Kincses Előd keresztmetszetét nyújtotta az RMDSZ kormányzati sikertelenségének. Kincses szerint Washingtonban egyértelművé vált: a NATO számára nagy fontossággal bír a kisebbségi ügyek rendezése. Ez Románia számára is kötelező. Kötő József az értelmiség politikában történő részvételének fontosságáról szólva elmondotta: az értelmiség hátat fordított a politikának. Az értelmiség egyik alapvető célkitűzése a kulturális autonómia és az ehhez szükséges intézményrendszer kiépítése. Ehhez pedig abban a keretben kell cselekednünk, ami rendelkezésünkre áll. Toró T. Tibor az önkormányzati modell kiépítésének fontosságát hangsúlyozta, Erdély-központú politikát kért. Katona Ádám leszögezte: az értékek általános devalválódásának korában alternatíva a keresztény szellemiség, amihez elengedhetetlen az átvilágítás, a múlt feltárása. Szilágyi Zsolt javaslata szerint az RMDSZ-kongresszusnak Erdély regionális érdekeivel is kell foglalkoznia. Vekov Károly figyelmeztetett: túl sokat várnak az RMDSZ-kongresszustól, holott az eddigi tapasztalatok szerint a két nap vajmi kevés gondjaink tisztázására. Buchwald Péter szerint a fórum célja az alternatívák keresése kellene hogy legyen. Geszner Jenő a kolozsvári értelmiség, az egyetemi oktatók távolmaradására figyelmeztetett, feltéve a szónoki kérdést: mikortól lesz rájuk szükség? Takács Csaba az RMDSZ-vezetés szempontjából igyekezett tisztázni a vádakat, jelezve, hogy csalódottan távozik. Mint mondotta, nem hiszi azt, hogy politikusaink kötelesek minden hibáért felelősséget vállalni. Hangsúlyozta: egyetért az Erdély-centrikus politizálással, de nem szabad azt sem elfeledni, hogy kéréseink törvényes elfogadásának útja a bukaresti parlament. /Makkay József: RMDSZ-kongresszus előtti polgári fórum. Megújulás nélkül nincs jövő! = Szabadság (Kolozsvár), máj. 3./
1999. május 3.
Ápr. 15-i határozatában az oktatásügyi minisztérium elfogadta a kolozsvári Báthory István alapította iskola ismételt kérését, hogy a tanintézményt az alapítójáról nevezzék el. Az iskola hivatalos neve: Báthory István Elméleti Líceum. Az új elnevezést tartalmazó névtáblát az iskola 420. születésnapját ünneplő tanárok és meghívottak május 1-jén, leplezték le. Mások mellett ünnepi beszédet mondott Eckstein-Kovács Péter kisebbségügyi miniszter, az iskola volt diákja. Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke, aki ugyancsak diákja volt az iskolának, egyetértett viszont azzal, hogy akarni kell, s akkor az eredmények megsokszorozódhatnak. A püspök reményét fejezte ki, hogy valamikor a jövőben a szemben lévő egyetem épületén is táblaavatásra kerülhet sor. Tőkés László az iskolákat a várakhoz hasonlította. Azoknak a megvédésével tudtak megmaradni. Hozzátette: arra kell vigyáznunk, hogy ezek az intézmények ne exportra termeljenek. /Balló Áron: Most már hivatalosan is Báthory István Líceum. Tőkés László: Iskoláink ne exportra termeljenek! = Szabadság (Kolozsvár), máj. 3./
1999. május 3.
Az 1992-es januári népszámlálás szerint a 26 363 összlakosságú Nagykárolyban a 40,93% román és 51,72% magyar anyanyelvű lakosból az áprilisban újságra előfizetők száma a következő: Szatmári Friss Újság 1070 példány, Romániai Magyar Szó 93, Gazeta de Nord-Vest 200, Informatia Zilei 150, Adevarul 70, Evenimentul Zilei 30. Az arányokat tekintve, fölösleges a kommentár. Igaz, hogy csak postai megrendelésekről van szó. Mert például a Nagykároly és Vidéke hetilap példányszáma 2000, ami a nagykárolyi olvasói igény kielégítését tekintve fölényesen lepipálja valamennyi más sajtóterméket. /Kétszer annyi. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 3./
1999. május 4.
Kijevben nemrég a román és ukrán aláírta az előegyezményt, amely utat nyit Csernovicban a multikulturális egyetem beindításának. A tervek szerint a létesülő egyetem tannyelve román, ukrán, német és héber lesz. Az anyagi támogatás Romániából, Németországból, a Moldvai Köztársaságból és Ukrajnából érkezne. Andrei Marga szerint ősztől beindítható az új egyetem. Ugyanakkor ellenzéki /Iliescu-párti/ szenátorok olyan törvénytervezetet nyújtottak be, amely megtiltaná etnikai jellegű felsőoktatási intézmények létesítését Romániában. /Bukarest két mércéje az oktatásban. = Új Kelet (Gyergyószentmiklós), máj. 4. - II. évf. 18. sz./
1999. május 4.
A PER a hét végén Poiana-Brassó üdülőhelyen szervezett zárt ajtók mögötti kerekasztal tanácskozást a koalíciós pártok vezetőinek részvételével annak megvitatására, hogy a kormányzati szerepvállalás milyen hatással volt a romániai magyar kisebbségre és a Romániai Magyar Demokrata Szövetségre. A kormánykoalíció rendkívül jól és ígéretesen kezdett 1996-ban, ám alig egy év alatt kiderült, hogy a nemzeti többség és a nemzeti kisebbségek kapcsolatai zsákutcába jutottak. A román politikában megerősödött a nacionalista áramlat - jelentette ki Dan Pavel politológus, az alapítvány bukaresti irodájának vezetője a román sajtóban megjelent nyilatkozatában. A konferencián az RMDSZ vezetői hasonlóan értékelték a helyzetet. Markó Béla, az RMDSZ elnöke ismételten leszögezte: a jelen pillanatban semmiképpen nem igaz az a megállapítás, hogy Romániát a kisebbségi kérdés megoldási modelljének lehetne tekinteni. /A kormányzati szerepvállalás hatása a romániai magyar kisebbségre és az RMDSZ-re. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 4./
1999. május 4.
Jó két évvel ezelőtt alakult meg Székelyudvarhelyen a Profán irodalmi kör és Alteregó irodalmi lap. A Farkas Wellmann Endre által szerkesztett lap és vezetett kör azonban megszűnt. Néhány hónapja a Kontakt egy ifjúsági alapítvány vállalta fel hasonló jellegű klub szervezését. Az alapítvány elnöke, ifj. Thamó Csaba elmondta hogy Székelyudvarhelyen hiányzott egy irodalmi klub, most ezt hozták létre. Minden héten volt rendezvényünk. Irodalmárokat hívtak meg, olyanokat, akik most jelentették meg köteteiket. Az Udvarhelyszéki Zeneklubnak a Kontakt ifjúsági alapítvány jogi kereteket biztosít. /Zene, irodalom, kapcsolatok. Fiatal alapítvány - fiatalokért. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), máj. 4./
1999. május 4.
"1991-ben indult Guguc címen a zilahi diáklap, amely közel egyéves szünet után 1999 áprilisában megjelentette 19. lapszámát. A régi szerkesztők helyét egy teljesen új csapat vette át, minek következtében a lap tartalmilag is nagymértékben átalakult. A Guguc, a zilahi magyar diákságot összefogó "abroncs" és a helyi diákélet hiteles "tükre" kíván lenni. /Kovács Zoltán Csongor: Zilahi diáklap. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), máj. 4./"
1999. május 6.
Máj. 5-én Bukaresten Markó Béla RMDSZ-szövetségi elnök és Frunda György szenátor, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének RMDSZ-képviselője, az ETPK jogi és emberjogi bizottságának alelnöke vett részt az RMDSZ-vezetés szokásos heti sajtóértekezletén. Markó Béla bevezetőjében a sajtóértekezlet fő témájaként a Frunda György szenátor által az ET Parlamenti Közgyűlésén Strasbourgban egyhangúlag elfogadott, a titkosszolgálatok működésére vonatkozó jelentését jelölte meg, tekintettel arra, hogy a sajtóban félremagyarázások láttak napvilágot e jelentéssel kapcsolatban. A máj. 4-i koalíciós tárgyalásokkal kapcsolatban a szövetségi elnök kijelentette, a találkozót az RMDSZ kérte, azzal a céllal, hogy koalíciós szinten tisztázzák az álláspontokat a parlament asztalán álló néhány fontos törvény nemzeti kisebbségeket érintő cikkelyeivel kapcsolatban. Ezúttal ismét ígéretet kaptak, hogy partnereink támogatni fogják a kisebbségi vonatkozású cikkelyek elfogadását. Az egyetemmel kapcsolatban az RMDSZ álláspontja változatlan: magyar nyelvű felsőfokú oktatási intézményekre van szükség. Frunda Györgynek a titkosszolgálatokról szóló jelentését az ETPK egyöntetűen elfogadta, ezzel az ET ajánlásává vált, és alkalmazását külön bizottság fogja monitorizálni az egyes országokban. A jelentés pontos előírásokat tartalmaz a titkosszolgálatok megszervezésére, hatáskörére és demokratikus ellenőrzésére vonatkozóan. A titkosszolgálatok nem használhatók fel elnyomó szervként a politikai pártok, etnikai vallási közösségek és más kisebbségi csoportok ellen. A jelentést Strasbourgban a román ellenzéki pártok képviselői is megszavazták, itthon viszont bírálják egyes - a nemzeti kisebbségeket érintő - kitételeit. /RMDSZ-sajtóértekezlet. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 6./
1999. május 6.
Folytatta munkáját az anyanyelvű felsőfokú intézmények létesítéséről dönteni hivatott egyeztető bizottság. Az egyeztető bizottság elfogadta a felekezeti oktatásra vonatkozó szakaszt. Ennek értelmében a vallásoktatás a kötelező tanterv részét képezi. Heves vita után a honatyák megszavazták: a felekezeteknek a teológiai oktatás mellett a magánoktatás szférájában joguk van bármilyen köz-, illetve felsőoktatási intézmény létrehozására és működtetésére. /Papp Annamária: Tovább tart a tanügyi egyeztetés. Iskolát és egyetemet alapíthatnak az egyházak. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 6./
1999. május 6.
Szamosújváron a Téka Alapítvány könyvtárának, a Téka-könyvtárnak tízezer kötete van, ebből helyszűke miatt csak hétezer található meg a polcokon. Emellett olvasható még kb. ötezer folyóirat is. A gyermekkönyvtár még eléggé hiányos, csupán hétszáz kötetből áll. A könyvtárnak a tavaly több mint négyszáz olvasója volt. A könyvállomány a Magyarországról, Kolozsvárról a Heltai Alapítványtól, a pedagógusok szövetségétől, Szamosújvár testvérvárosából, Abáról, az egyházaktól, valamint barátoktól, ismerősöktől érkezett adományokból gyűlt össze. /Nincs elég hely a Téka-könyvtárban. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 6./
1999. május 6.
Limes címen jelent már meg folyóirat, a Limes 1989/1 - alcíme: Nemzetpolitikai szemle. Ennek nem volt folytatása. A tatabányai Limes 1987-ben indult, kezdetben megyei szemle volt. Az utóbbi években a tematikus számok kitekintése és a közölt tanulmányok színvonala révén a Limes a magyarországi történelmi-társadalmi folyóiratok élvonalában van. Ezek között van: Pozsony, mint magyar közéleti és művelődési központ /1995/3, 1996/1-2/, Erdély társadalom- és művelődéstörténete a 17. századtól /1996/3/. újkori államhatárok a Duna-medencében /1997/2/. A legutóbbi Limes, az 1998/4-es szám románok és magyarok viszonyát taglalja 329 oldalon. A 23 tanulmány a kapcsolatokat nyolc fejezetben mutatta be: magyar-román múlt, szociológia-szociográfia, nyelvészet-folklór-oktatásügy, eszmetörténet, pantheon, dokumentum, kincstár és szemle. A tanulmányok között van Vincze Gábornak az 1945 utáni romániai magyarságpolitikáról szóló összegzése. /Csortán Ferenc: Magyarok és románok - újból. = A Hét (Bukarest), máj. 6./
1999. május 7.
"A Bolyai Társaság az elmúlt időszakban nem volt kimondottan sikeres, szögezte le Beszélgetés Dezső Gábor egyetemi adjunktus, a BT titkára, nem sikerült létrehozni a magyar egyetemet. Eddig egyik fő tevékenységük a diákok Magyarországra történő "exportálása" volt. A BT szervezte a felvételit arra a 20 helyre, amelyet az Erdélyi Magyar Ösztöndíjtanács (EMÖT) jóváhagyásával minden évben betöltünk. Ebből a húsz diákból lehet, hogy 18 nem jön vissza, de az is lehet, hogy egy sem. Emellett az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) kiküld embereket posztgraduális, doktori, kutatói és második diploma megszerzését célzó képzésre, a KMDSZ pedig részképzésre. Az EME második diploma megszerzésére évente mintegy 25 személynek ad magyarországi ösztöndíjat, PhD-re és pót-PhD-re pedig évente körülbelül negyven-ötven személynek. Ezek közül is kevesen térnek haza. A mintegy száz kutatói ösztöndíjas visszatérési aránya jobb, mert ezek az ösztöndíjak csak néhány hónapra szólnak, és nem a legfiatalabbak kapják őket.- Megfelelőbb lenne a távoktatási formában történő tanulás. - A mostani romániai egyetemi oktatás nagy hiányossága, hogy nem választja külön a tudományos és didaktikai munkát. Tulajdonképpen csaknem mindegyik egyetemi tanárnak két teljes állása van. Ennek egyik oka, hogy olyan kevesen vagyunk, hogy szinte nincs ki tanítson a magyar tagozaton, s ez majdnem minden szakra érvényes. A tanárok Székelyföldről, Jászvásárról, Nagyváradról, Magyarországról ingáznak. Fontosak tehát az ingázó- és vendégtanár programok, amelyek lehetővé teszik, hogy egy bizonyos szakterületre meg lehessen hívni tanárokat. - Tanfolyamokat kellene szervezni, hogy a nem informatika szakos diákokat és kollégákat megtanítsák a számítógép kezelésére. Létre lehetne hozni diákokból álló, komplex kutatócsoportokat, mondjuk, a kisebbségkutatásra. - Jelenleg a vendégtanárprogrammal és az ösztöndíjak kiosztásával nagyjából ki is merül a Bolyai Társaság tevékenysége. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy egyesekben felmerül a kérdés: szükségünk van a továbbiakban a BT-re? - Az önálló egyetemről azonban nem szabad lemondani. /A Bolyai Társaságot meg kell erősíteni. Beszélgetés Dezső Gábor egyetemi adjunktussal, a BT titkárával. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 7./"
1999. május 7.
"Az RMDSZ-elnöki tisztség jelöltjeivel: Markó Béla szövetségi-elnökkel és Kincses Előd Maros megyei RMDSZ-elnökkel készített interjút a Szabadság. Markó kiemelte, hogy szükség van az RMDSZ önkormányzati struktúrájának megújítására, hiszen ily módon "a közéleti személyiségek, értelmiségiek, egyházi vezetők, akik nap mint nap nem politizálnak, a vitáinkban és döntéseinkben" is jelen lehetnek. "Az RMDSZ azért tudott egységben maradni, mert szövetség jellegű, sokszínű szervezet volt, amelyben minden tisztességes vélemény helyet kapott" - nyilatkozta Markó. Kérdésre válaszolva a szövetség elnöke elmondta: "amennyiben egységes szövetséget akarunk működtetni, az országos döntéshozatali fórumok döntéseinek a szervezet minden része alá kell hogy vesse magát". Markó Béla megemlítette, hogy a washingtoni NATO-csúcs nyilatkozatában a felvételre váró országokkal kapcsolatosan "szerepelnek politikai kritériumok, többek között az etnikai, kisebbségi kérdések megoldása. Ez azt jelenti, hogy erősítenünk kell a hangunkat ebben az irányban" - szögezte le az RMDSZ elnöke. Markó elmondta, hogy a kongresszuson "bizonyos stratégiai megfontolásokat kell újragondolnunk", a mostani geopolitikai helyzethez kapcsolódva. Kincses Előd elmondta: annak ellenére, hogy az 1990-es marosvásárhelyi események után hosszú ideig nem tartózkodott az országban, mindig részt vett az RMDSZ munkájában, állást foglalva olyan kérdésekben "amelyek a romániai magyarságot érintették". "Tehát egy pillanatig sem szakadtam el, a lehető legszorosabb kapcsolatot tartottam az itthoni emberekkel és eseményekkel" - nyilatkozta Kincses, majd kifogását fejezte ki azzal szemben, hogy "a kezdeti eufória után" az RMDSZ tagságán belül "nincs akarat az apró munkára", "nincs elszántság a mindennapi küzdelemre" és ez "megnehezíti az érdekérvényesítést". Kincses beszámolt arról, hogy jó kapcsolatban van az RMDSZ különböző mentalitású csoportjai között, ezért elő tudná segíteni az együttműködést. Kérdésre válaszolva a Maros megyei RMDSZ-elnök elmondta: "A radikális politika azt jelenti, hogy a demokratikus intézményrendszeren belül maradva a demokrácia és a törvény által biztosított elvi lehetőségeket határozottan szembesítsük a valósággal". /Szabó Piroska: Interjú. Beszélgetés az RMDSZ-elnöki tisztség jelöltjeivel. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 7./"
1999. május 7.
Az idősebb nemzedékből ma is elég szép számmal él még olyan szatmári román, aki szinte úgy beszél magyarul, mint mi. Azok a tisztviselők, akik a közhivatalokban még a köszönésre se tudnak vagy nem akarnak magyarul válaszolni, többségükben nem itteni születésűek. A Mócvidékről, Moldovából, Olténiából hozta őket ide Ceausescu iparosítása és beolvasztó politikája. Amióta az RMDSZ kormányzati tényező, amióta Szatmár megyében magyar prefektus(Riedl Rudolf), magyar megyei önkormányzati alelnök (Szabó István), magyar alpolgármester (Ilyés Gyula) van, s néhány állami intézmény élén magyar igazgató vagy aligazgató áll, mint dr. György Ágoston az egészségügy, Bartos Bertalan a munkaügy és Székely Ernő a mezőgazdaság élén, ezekben az intézményekben, hivatalokban azóta gyakoribb a magyar szó, s mintha bátrabban is beszélnénk valamivel a mi nyelvünket, mint korábban. Szatmár megyében a statisztika szerint a lakosság 37 százaléka magyar, a köztisztviselők közt még 10 százaléknyi magyar sincs! A szatmárnémeti polgármesteri hivatalnál még az átlagnál is rosszabb a helyzet. Riedl Rudolf csak egy hosszabb folyamatban látja a javulást, erőltetni nem lehet, mert az feszültségeket kelt. /Sike Lajos. Száz köztisztviselő közül jó, ha nyolc-tíz magyar! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 7./
1999. május 7.
Jakabffy Elemér mint az ésszerű és gyakorlatias kisebbségi politizálás megtestesítője vonult be a mai romániai magyarság köztudatába - nem utolsósorban a Szatmárnémetiben megrendezett Jakabffy Napok révén. Az eddigi Jakabffy Napok - már témaválasztásukkal is - arra törekedtek, hogy Jakabffy Elemér gondolkodásának és magatartásának máig időszerű vonatkozásait állítsák előtérbe. Az európai nyitott társadalom és a kisebbség. Tradíciók a Kárpát-medence magyar közgondolkodásában (1993), Közösségi érdekvédelem és önkormányzat (1995), A nemzetiségi társadalom és intézményrendszere (1996), Az egyházak szerepvállalása a nemzeti közösségek önépítésében (1997) már címükkel, tematikus választásukkal jelezték, hogy mennyi jelenleg hasznosítható (sőt, sürgősen hasznosítandó!) eleme van Jakabffy erkölcsi példájának, szellemi örökségének. Ezek a rendezvények tudatosították azt is: Jakabffy mindenkor a dialógus, az együttműködés, az érdekek és az értékek egyeztetésének, kölcsönös tiszteletének a híve volt. /Kereskényi Sándor: Jakabffy Elemér örökségének időszerűsége. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), máj. 7./
1999. május 8.
Ünnep volt a hét végén Beszterce-Naszód megye egyik szórványtelepülésén: Óradnán. Az iskolájától 1965-ben végképpen megfosztott, közel 800, magát magyarnak valló római katolikus hívő egy népnevelő ház birtokosává vált. Az új épület falára emléktábla került Reményik Sándor nevével. Reményik Sándornak köze volt Óradnához. Ugyanis a közigazgatásilag ide tartozó Borbereken sok időt töltött nyaranként. Dávid Gyula, az EMKE elnöke, irodalomtörténész Reményik Sándor költészetét elemezte, különös tekintettel a Borbereken írott versekre. Az ünnepségen részt vettek a kolozsvári Heltai Alapítvány, a Reményik Sándor Alapítvány és a közelmúltban bejegyzett Reményik Sándor Jótékonysági és Művelődési Társaság képviselői. Ez utóbbi elnöke, Farkas Zoltán közölte: ősztől kezdve évenként ösztöndíjat biztosítanak egy magyar nyelven továbbtanulni akaró óradnai diáknak. A névadó és táblaavató rendezvényt megelőzte a 175 éves helybeli plébánia-templom megünneplése, és az Óradnán eltemetett gróf Zichy Domonkos veszprémi püspök sírjának megkoszorúzása, emléktábla leleplezése a templomban, 120 évvel halála után. /S. Muzsnay Magda: A szórványvidék ünnepe. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 4./ Háromnapos ünnepségsorozat keretében, máj. 4-én Óradnán Reményik Sándor Római Katolikus Kulturális és Népnevelő Házat avattak. A szentmisét Bálint Lajos érsek celebrálta. Az óradnai magyarságot törekvéseiben támogatta a Soproni Erdélyi Kör, a Salgótarjáni Erdélyi Kör és Máltai Szeretetszolgálat, az Illyés Közalapítvány, a Calgary Magyar Kultúregyesület, Toso Vincenzo Olaszországból, Tőkés László püspök, a kolozsvári Reményik Sándor Jótékonysági és Művelődési Egyesület, a Reményik Sándor Művészeti Stúdió Alapítvány, a Heltai Gáspár Alapítvány, a besztercei RMDSZ és EMKE, a Beszterce Művelődési Alapítvány és nem utolsósorban a helybeliek. /Guther M. Ilona: Küzdelem a megmaradásért. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 8./
1999. május 10.
"A pápalátogatás második napján, máj. 8-án a pápa meglátogatta a bukaresti Belu katolikus temetőt, majd a Szent József katedrálisban bizánci rítusú, görög katolikus szentmisét mutatott be a román görög katolikus egyház vezetőinek, a római katolikus püspököknek, mindkét rítushoz tartozó katolikus papoknak, szerzeteseknek és nagyszámú hívőnek az ortodox vezetőknek és az államelnöknek a jelenlétében. II. János Pál román nyelven elhangzott szentbeszéde arra bibliai igére épült, amely szerint az "igazság szabaddá tesz" (Jn 8,32). Megható jelenet volt Alexandru Todea bíboros, a betegsége miatt nyugalomba vonult görög katolikus érsek megjelenése, akit a templomi közösség tapssal ünnepelt. Ugyanígy hatalmas taps köszöntötte a pápa kivonulását. Délután Teoctist ortodox pátriárkával, valamint az Ortodox Egyház Szent Szinódusának tagjaival találkozott a katolikus egyházfő. A pápa kiemelte, hogy már évek óta készül egy ilyen jellegű találkozásra az ortodoxiával. /Találkozás egy valódi karizmatikus vezetővel. II. János Pál befejezte háromnapos bukaresti látogatását. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 10./"
1999. május 10.
"Mivel a történelmet nem lehet elfelejteni, ma az állampolgárok csak úgy ismerhetik fel egymásban a partnert, sőt a testvért, ha nagyon ragaszkodnak a kisebbségi jogok tiszteletben tartásához és a párbeszédhez a megbocsátás és a megbékélés szándékából táplálkozva - hangsúlyozta II. János Pál pápa Bukarestben, a cotroceni palotában tiszteletére rendezett fogadás során elmondott beszédében. "Fontos, hogy az együttélésre és a békére törekvő állam figyelemmel legyen kivétel nélkül minden emberre, aki a területén él. Egy nemzetnek az a kötelessége, hogy mindent megtegyen az összes lakos egyenlőségén alapuló nemzeti egység érvényesüléséért, függetlenül a lakosok származásától és felekezeti hovatartozásától, fejlesztenie kell a másság elfogadásának érzését" - szögezte le a katolikus egyházfő. "Kétségtelen, hogy a területi változások, amelyek nyomán különböző nemzetiségű és felekezetű népességek egyesítése történt, bonyolult társadalmi- vallási mozaik kialakulását eredményezték, különösképpen Erdélyben. A nemzeti és a vallási együttélésnek köszönhetően, türelemmel és főként azzal az akarattal, hogy megvalósuljon az együttélés művészete, az ellentétek és a félelmek leküzdhetők" - mondta a pápa, aki az Ut unum sint kezdetű enciklikájának azt a gondolatát idézte, hogy a szembenállás és a konfliktus álláspontjáról olyan szintre kell emelkedni, ahol az egyik és a másik fél kölcsönösen partnernek fogadja el egymást. A Cotroceni palotában elmondott beszédében II. János Pál különös hangsúllyal szólt a szolidaritás eszméjének fontosságáról, mind nemzetközi, mind társadalmi vonatkozásban. Arra szólította fel a románokat, hogy tegyenek tanúbizonyságot szolidaritásukról, s ezzel konkrét példáját adják annak, hogy azonos területen élve erős testvéri kapcsolatok alakulnak ki. II. János Pál pápa és Teoctist pátriárka közös nyilatkozatot adott ki a jugoszláviai konfliktusról. A párbeszéd felújítására és a fegyveres konfliktus beszüntetésére szólították fel a jugoszláv konfliktusban érdekelt feleket. Szolidaritásukról biztosították az otthonaikból és szülőföldjükről elüldözötteket, akik szeretteiktől elválasztva menekülni kényszerülnek, egyszersmind együttérzésüket fejezték ki a gyilkos bombázások áldozataival, a nyugalomtól és békétől megfosztott lakossággal. A pápa és a pátriárka felszólította mindazokat, "akik így vagy úgy felelősek a jelenlegi tragédiáért": legyen bátorságuk újrakezdeni a párbeszédet, találják meg az igazságos és tartós béke megteremtésének a feltételeit, hogy lehetővé váljék a menekültek hazatérése, véget érjen a Jugoszláviában élők szenvedése - legyenek azok szerbek, albánok vagy más nemzetiségűek - és lerakhassák a szövetségi Jugoszláviában élő valamennyi nép új együttélésének alapjait. A két egyházfő támogatásáról biztosította a lakosság szenvedéseinek enyhítésére törekvő humanitárius és különösen a keresztény szervezeteket. A közös nyilatkozat felkérte a konfliktusban részt vevő feleket, "rakják le végleg a fegyvert, hogy a Balkánon lehetővé váljék a testvériség és az együttélés tiszteletére épülő" élet. /II. János Pál: az ellentétek és félelmek leküzdhetők. A pápa és a román pátriárka nyilatkozata. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 10./ Máj. 9-én Bukaresten, az Unirea téren mintegy 30 ezer ortodox és katolikus hívő gyűlt össze a Teoctist pátriárka és az ortodox zsinat tagjai által celebrált szentmisén, amelyen jelen volt II. János Pál pápa is. Első ízben történt meg, hogy a pápa egy másik egyházvezető kíséretében foglalt helyet a pápai gépkocsiban. A szentmisét követő szónoklatában II. János Pál pápa aláhúzta, hogy a román nép a történelem legsötétebb korszakában sem vesztette el hitét Istenben. Ama reményének adott hangot, hogy a katolikus és ortodox egyház, illetve a görög katolikus és ortodox egyház viszonya egyre inkább letisztul bármely félelemtől és kételytől. Délután hatalmas tömeg előtt celebrált román nyelvű szentmisét a Szentatya az Izvor parkban, amely alkalommal magyar nyelvű leckeolvasás is volt. Az esti órákban a pápa visszarepült Rómába. /Véget ért II. János Pál pápa látogatása. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), máj. 10./"
1999. május 10.
Hetvenéves az erdélyi költészet élő klasszikusa Kányádi Sándor. Verseit egész nemzedékek ismerik, idézik, kedvelik. Irodalmi tevékenysége példás: az örök megújulás, nyitás, a hídépítés és tolerancia jegyében ma is tovább épül. Kossuth- és Herder-, valamint számos más irodalmi és egyéb díja elvitathatatlan érdemeit jutalmazzák. /A hetven éves Kányádi Sándor. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 10./
1999. május 10.
"Máj. 8-án Budapesten megkezdődött a Fidesz - Magyar Polgári Párt XI. kétnapos tisztújító kongresszusa. Orbán Viktor pártelnök-kormányfő nem mondott beszédet, egyetlen elnökjelöltként a választás utánra tartogatta mondandóját. "Aggodalommal tölt el - mondta -, hogy az előző kormány tisztségviselői tűnnek fel olyan békemozgalmakban, amelyek nem tesznek különbséget a koszovói áldozatok és a bűn elkövetői között". Kövér László ügyvezető alelnök szerint a koszovói válság átfogó rendezésének keretében a vajdasági autonómiát is meg kell oldani. A kongresszuson meghívottként vesz részt - a határon túli magyarság képviselői közül - Bugár Béla, a Szlovákiai Magyar Koalíció Párjának elnöke, illetve Duray Miklós, a párt tiszteletbeli elnöke, Eckstein Kovács Péter, a román kormány kisebbségügyi minisztere, Jakab Sándor, a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségének alelnöke, Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke, Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke és Tőkés László, a szövetség tiszteletbeli elnöke, Papp Ferenc, a Vajdasági Magyarok Kereszténydemokrata Mozgalmának elnöke, Szabó Zsolt, a Holland Szabadság és Haladás Pártjának külügyi titkára, valamint Tomka György, a Muravidéki Magyar Nemzeti Önigazgatási Közösség elnöke. Ágoston András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) elnöke levélben köszöntötte a Fidesz kongresszusát. "A vajdasági magyarság fél, de nem veszítette el a fejét. Azt tapasztaljuk, hogy Magyarország NATO-tagsága és a kormány határozott, kiszámítható fellépése erősíti pozíciónkat". Tőkés László együttérzéséről biztosította a vajdasági magyarságot. Köszönetet mondott Kövér Lászlónak az autonómiával kapcsolatban a kongresszuson mondott szavaiért, mert - mint fogalmazott - az elvszerű, politikailag és erkölcsileg tiszta beszéd bátorítólag hat a kisebbségi sorban élő magyarokra. Aggodalmának adott hangot, hogy Romániában a magyarság a belső önrendelkezésen alapuló autonómiapolitikája a többségi hatalommal megalkuvó asszimiláns kisebbségi politikának eshet áldozatul. Markó Béla, az RMDSZ elnöke a kongresszust üdvözölve elmondta: azt a pártot köszönti, amely nem csupán Magyarország sorsáért, hanem közvetve az egész magyar nemzetért vállalt felelősséget. Azokért a magyar közösségekért, amelyek egymástól elszakítva is egymáshoz tartoznak, mert ugyanannak a nemzetnek vagyunk részei mindannyian - fogalmazott. Bugár Béla, a Szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának elnöke azt hangsúlyozta, hogy a Fidesz vezette kormány egyenrangú viszonyt teremtett a határon túl élő magyar kisebbségek számára, és intézményesülhetett kapcsolatrendszerük az anyaországgal. /Fidesz-kongresszus és vendégei. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 10./"
1999. május 11.
II. János Pál pápa látogatásának ökumenikus, illetve politikai jelentőségét hangsúlyozták a román lapok, melyeknek többsége rendkívül nagy terjedelemben számolt be a katolikus egyházfő bukaresti programjáról. A pápa romániai látogatása megváltoztatta a keresztény világ történelmének menetét - hangsúlyozta a Romania Libera. A Curierul National szerint Bukarestben lépték át a harmadik évezred keresztény egységére nyíló ajtó küszöbét. A román lapok beszámolói általában a délelőtti szentmisére helyezték a hangsúlyt, kiemelve azt, hogy katolikus egyházfő most volt először jelen ortodox liturgián. /János Pál bukaresti útjának sajtóvisszhangja. Ökumenikus és politikai jelentőségű tett. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 11./
1999. május 11.
"Temesváron megépítették a református gyülekezeti termet, amely a forradalom első áldozata, Újvárossy Ernő nevét viseli. Újvárossy Ernő építőmester volt, aki a gyülekezeti terem építése közben esett a szekuritáté áldozatául. 1989 szeptemberében, három hónappal a temesvári forradalom kitörése előtt találták meg holttestét egy Temesvár melletti erdőben, mondta Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke a vele készült beszélgetésben. Úgy tekintik, hogy Újvárossy a vallásszabadságért, a temesvári gyülekezetért halt meg. A most épülő templomot Új Ezredév Református Központnak nevezték el. A templom ökumenikus és forradalmi emlékhely is lesz, a terveket Makovecz Imre készíti el. "A temesvári Új Ezredév Református Központ regionális fontosságú találkozóhelyévé kíván válni nemcsak híveinknek, hanem testvéregyházainknak is az igaz és hiteles ökumenitás jegyében. Szellemi fellegvára kisebbségben élő, szétszóródott, identitását vesztett ifjúságnak, és szórványban élő magyarságunknak." /Sipos László: Arccal a jövőnek - beszélgetés Tőkés Lászlóval, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspökével. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 11./"
1999. május 11.
"A mostani RMDSZ-kongresszus súlyos tétje a tisztújítás és a miként tovább kérdése - állapította meg Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke. Az RMDSZ vezetőségének "szembe kell néznie a kormányzati szerepvállalás súlyos konzekvenciáival és az ezekért reá háruló felelősséggel." A kormányból való egyoldalú kilépésnek nem híve. A püspök az egész RMDSZ-politika kétéves mérlegét szeretné elkészíteni, "és számon kérni mindazt, ami egykor ígéretként elhangzott és ami azóta történt." Ezután lehet hozzálátni egy józan politikának a kialakításához. Most. "Koszovó után, olyan helyzet van kialakulóban, amely egy általános kisebbségügyi rendezés lehetőségét villantja fel. Véleményem szerint Koszovó után nem lehet úgy politizálni, mint Koszovó előtt. Váltig hangoztatom, hogy az autonómia stabilizáló szereppel bír, s úgy gondolom, Romániának jól felfogott érdeke, hogy az autonómiának polgárjogot adjon." /Gui Angéla: Koszovó után nem lehet úgy politizálni, mint Koszovó előtt. Interjú Tőkés Lászlóval, az RMDSZ tiszteletbeli elnökével. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), máj. 11./"
1999. május 11.
Marosvásárhelyen sok éve létezik a Dimitrie Cantemir ökológiai magánegyetem. Négy év alatt a városban, a Tudor lakónegyedben elkészül egy magánegyetemi campus. A Cantemir egyetem szeretné szélesre tárni kapuját a nemzetközi kooperáció számára. A jelen levő Bert Billie, belga professzor irányítja azt a programot, melynek keretében a flamand kormány anyagilag támogatja a romániai magánoktatást. Éspedig egy év leforgása alatt 5 millió belga frankkal kíván beszállni ebbe a programba. - Remélhetőleg a közeljövőben igen szoros kapcsolat alakulhat majd ki a marosvásárhelyi Dimitrie Cantemir Egyetem és a székesfehérvári Kodolányi János Főiskola között. Ezt az igényt mind Murgu prorektor, mind Darai Lajos Mihály, az intézmény főigazgató-helyettese megfogalmazta. A Kodolányi János Főiskola magánintézmény, az ott tanuló diákok állami támogatásban is részesülnek, és az ott szerzett diplomák az államiakkal egyenértékűek. Mintegy négyezer diák tanul évente a Kodolányi Főiskola különböző fakultásain: a közgazdasági, turisztikai, újságírói szakon. Darai Lajos Mihály reméli, hogy a lehető leghamarabb diákcserék, tananyagcserék mehetnek végbe a marosvásárhelyi és székesfehérvári főiskolák között. /Máthé Éva: Magánegyetemek kézfogása. Székesfehérvár jó példa lehet! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 11./
1999. május 11.
Beregszászon a napokban megalakult a LIMES társadalomkutató műhely, amely több szempontból elemzi majd a kárpátaljai magyarság helyzetét. A Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola mellett létrehozott intézet vezetője, Soós Kálmán, a történettudomány kandidátusa, főiskolai tanár elmondta: a műhely elsődleges céljaként az ukrajnai magyarok körében folyó humán kutatások megszervezését, az intézet köré csoportosuló kutatók munkájának összehangolását, publikációs tevékenységük elősegítését nevezte meg. Soós a LIMES tevékenységét négy fő irányban szeretné kibontakoztatni, amelyek kárpátaljai magyarsággal kapcsolatos oktatási, történelmi, nyelvi és szociológiai kérdések kutatását ölelnék fel. /Magyar kutatóintézet Beregszászon. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 11./
1999. május 12.
"Máj. 8-án Kolozsváron tartotta a Bolyai Társaság (BT) tisztújító közgyűlését. Jelentésében Horváth Andor docens, leköszönő elnök kijelentette: a BT tevékenysége, erőfeszítése akkor sem volt hiábavaló, ha az elmúlt időszakban a magyar egyetem nem született meg. Megállapította, hogy az oktatási törvény módosítása elkezdődött, ám mind a mai napig nem zárult le, ennek egyik oka az volt, hogy a román koalíciós partnerek "bőségesen átvették" a nacionalista ellenzék magyarellenes retorikáját, és "készségesen az RMDSZ indítványai ellen szavaztak". A kilátásba helyezett Petőfi-Schiller Egyetem pedig olyan pótmegoldás, amely nem fedi a BT által maga elé tűzött célt. Horváth Andor úgy látta, hogy a BT munkájába hangsúlyosabban kell bevonni a fiatal egyetemi oktatókat. Horváth Andor felolvasta azt a két levelet, amelyet a BT az RMDSZ csíkszeredai kongresszusához, illetve Andrei Marga tanügyminiszterhez intéz. Az előbbiben a BT sérelmezte, hogy a koalíció tagjaként az RMDSZ nem vitte előre az önálló magyar egyetem ügyét. A tanügyminiszterhez intézett levélben a társaság kijelentette, hogy kitart az önálló magyar egyetem gondolata mellett, és sajnálattal állapította meg, hogy annak létrehozásának egyik fő ellenzője éppen a korábban kolozsvári rektori tisztséget is betöltő Andrei Marga miniszter. Az egyetemi oktatói munka színvonalának csökkenésére Magyari András egyetemi tanár hívta fel a figyelmet. Szilágyi Pál egyetemi tanár, a Babes-Bolyai Tudományegyetem prorektora arról beszélt, hogy az egyetemen jelenleg mintegy 4000 magyar diák tanul, ami azt jelenti, hogy évente ezer magyar értelmiségit készítenek fel. Bejelentette: van kilátás arra, hogy az itthon doktoráló magyar fiatalok anyagi támogatásban részesüljenek. Vekov Károly szerint az elmúlt kilenc évben a magyar értelmiség és egyetemi elit nem produkált eredményt, minőséget, és ezért alul maradtak. Tonk Sándor egyetemi tanár figyelmeztetett: a magyarság kiszorult a kutatói területről is. Eckstein-Kovács Péter kisebbségügyi miniszter kijelentette: a Petőfi-Schiller egyetem ügye is holtvágányra került. A 2000-ben sorra kerülő választások előtt a koalíciós partnerek nem lesznek hajlandók ebben a kérdésben lépni. Elmondta: volt egy "szokásosan titkos PER-tárgyalás Brassó-Pojánán, ahol az egyetem kérdése is felvetődött". Ott is kiderült, hogy míg az amerikai kormányzat a megegyezést szorgalmazza, a koalíciós partnerek ezek életbe léptetésére nem sok hajlandóságot mutatnak. A közgyűlés titkos szavazással új, 11 tagú választmányt választott. A BT új elnöke Wanek Ferenc egyetemi tanár lett. A választmány tagjai: Tonk Sándor, Wanek Ferenc, Jung János, Kis Lóránd, Kovács Levente, Horváth Andor, Juhász Tamás, Lőrincz Ildikó, Péntek János, Neményi Ágnes és László Ferenc. A választmány első ülésén megválasztott tisztségviselők pedig a következők: Wanek Ferenc (elnök), Jung János és Neményi Ágnes (alelnökök), valamint Lőrincz Ildikó (titkár). /Tibori Szabó Zoltán: Beletörődtünk az állandósuló átmenetiségbe? Új vezetőket választott a Bolyai Társaság. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 10./ Tonk Sándor arra hívta fel a figyelmet, hogy a BT-nek ki kell alakítania azt a munkaprogramot, amely tényleg gyakorlati kérdésekkel foglalkozik. A magyarok tudományos pályáról mind jobban és jobban kiszorulnak, ma már levéltárban, könyvtárban, múzeumban lassan egyetlen magyar sincs. Olyan tudományos programokat kell elindítani összefogva meglevő intézményekkel, Erdélyi Múzeum-Egyesülettel, Műszaki Társasággal, Közgazdász Társasággal, melyek rövid távon tudományos munkára teremtenek lehetőséget. Két-hároméves programok kellenek, ezekkel szerződéseket lehetne kötni. Utána önmaguk újra tudják termelni szerződéseiket. /Csomafáy Ferenc: Hogyan tovább Bolyai Társaság? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 12./"
1999. május 12.
"Tempfli József nagyváradi római katolikus megyés püspök elmondta, hogy a pápa Bukaresten személyesen nyújtott át neki egy levelet, amelyben az egyházfő többek között azt írta: "Jóllehet a körülmények nem engedik meg, hogy eme egyházmegye nagyérdemű közösségét is meglátogassam, szeretném biztosítani Önt arról, hogy gondolataimmal és szívemmel az Ön lelkipásztori gondjaira bízott híveket mind átölelem Krisztusban, és remélem, hogy a legközelebbi alkalommal Nagyváradra is elmehetek." Tempfli József annak idején felvetette, hogy Nagyváradon interetnikus és felekezetközi pápai találkozót lehetne rendezni, mert a városban négy püspök van, két román és két magyar, illetve élnek itt más nemzetiségű hívek is. A püspök hozzátette: "ha a pápa erdélyi útja megvalósulna, három mártír püspökünk - Bogdánffy Szilárd, a szatmári Scheffer János és a görög katolikus Romzsa Teodor nagyváradi boldoggá avatására is sor kerülhetne." /Tempfli püspök a pápalátogatásról: Legközelebb Nagyváradra is? = Bihari Napló (Nagyvárad), 1999. május 12./"
1999. május 12.
"A szabad hitoktatás elvileg 1990-ben indult meg az iskolákban. Valójában azonban csak 1991-től van szervezett iskolai katekézis, amely megalapozta a mai iskolai hitoktatás gyakorlatát. 1993-ban jelent meg a vonatkozó tanügyi törvény, amely kategorizálta az I-IV. osztályban, majd az V-VIII-ban és a középiskolában fakultatív módon oktatható vallási ismeretek rendjét, státusát, óraszámát - tájékoztatott dr. Marton József, a Babes-Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológiai Fakultásának dékánja. 1999 őszétől a középiskolákban az igazgatók dönthetnek arról, hogy mit és miképpen oktatnak az iskolákban: a konkrét "hagyományos" hittant vagy valamely valláserkölcsi megközelítésre támaszkodó, esetleg filozófiai megalapozottságú erkölcsi tárgyat. - A hitoktatók között vannak olyan tanárok, akik teljesen betagozódtak a tantestületbe, mások helyettesítő munkakörben dolgoznak. A gyulafehérvári főegyházmegyében - de a többiben is - voltaképpen csak most kerülnek sorra a hitoktató tanszemélyzet körében a véglegesítő, majd fokozati vizsgák. Diplomán most már államilag elismert oklevelet értenek, olyat, amilyet a Babes-Bolyai Tudományegyetem ad ki, nem pedig olyant, amellyel a gyulafehérvári Római Katolikus Teológiai Főiskola Levelező Tagozata igazolta a képzést. - A levelező tagozat működése már 1990-ben megindult, eleinte csak egyfajta egyházmegyei szinten szervezett önképzés formájában, később célirányosan a hitoktatóképzésre koncentrálva. Azonban 1995-ben a levelező tagozatot az állami felsőoktatási rendszerben nem ismerték el. 1997-ben akkreditálták a szabályos pasztorálteológiai főiskolát (a gyulafehérvári teológiát) a lateráni hittudományi egyetemhez, de ebben a konstrukcióban nem találtak helyet a levelező tagozat számára. A levelező tagozaton végzettek diplomája csak akkor érvényes, ha Kolozsváron letették az úgynevezett szelekciós vizsgát, és megkapták a teljes jogú BBTE licenciátusi egyetemi diplomát. Ilyen diplomát eddig mintegy 80-at adtak ki. Körülbelül 70-80 százalékuk aktív hitoktató. Dr. Marton József elmondta, hogy a következő évtől egészen új módon kezdik a teológiai felnőttoktatást. Hároméves képzéseket indítanak. Képzést indítanak mindenhol, ahol legalább húsz fő jelentkezik egy évfolyamba. /Joó Kristóf: Intézmény és diplomagond. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 12./"
1999. május 12.
"Magyarhermány kéttagozatos iskolájában 178 gyermek tanul. A román tagozatra a falu pünkösdista cigánygyerekei járnak, a magyar tagozaton kevés a gyermek. A tavaly öten végeztek, az idén heten. Mindannyian továbbjutottak líceumba, szakiskolába. Tíz-tizenöt évvel ezelőtt még osztályonként tizenöt-húszas létszámmal dolgoztak. A tanítói-tanári kar igyekvését jelzi, hogy ketten a békéscsabai távoktatásban vesznek részt. Az iskolaépület falára háromnyelvű - magyar, román és német - bronztáblát szándékoznak elhelyezni, jelezvén, hogy Gábor Áron Magyarhermány területén, a bodvaji vashámorban öntötte az első ágyúkat. Toró Tibor, Temesváron élő, magyarhermányi származású fizikusprofesszor kerített pénzt az emlékjelekre. - 1880-tól 1950-ig 40-50 gyermek tanult a magyar tagozaton, 3-5 román cigány járt az akkor divatos betűvető tanfolyamra. 1950-ben az iskola átalakul I-VII. osztályos általános iskolává a magyar tagozaton, és I-IV. osztályos román tagozatot is létesítenek. 1970-ben a magyar tagozat VIII. osztállyal bővül, megalakul az V-VIII. osztállyal működő román tagozat is. 55-50 gyerekkel egy magyar óvodáscsoport és egy román-magyar vegyes csoport indul. A jelenlegi iskola elképesztő zsúfoltságú, nincs egy raktárhelyiség, a padlásra halmoztak össze mindent. A faluban még a községi tanács termét s a gyógyszertárat is tanteremként használják. Az egykori nagy tantermeket szekrényekkel, rögtönzött deszkafallal választották el, hogy a tagozatokat külön működtessék. Tulajdonképpen "lehallgató" tanítás folyik. - A falu ortodox templomát is a falu magyar gazdáival építtették föl, van tehát ortodox vallású hívek nélküli templom. - Magyarhermánynak magyarországi testvértelepülése is van: Mezőgyál. Minden évben kölcsönösen felkeresik, ajándékokkal kedveskednek egymásnak. /Lehallgatásos oktatás. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 12./"
1999. május 12.
"Emlékköny jelent meg Nagybánya Festőtábor címmel, az 1996-ban útjára indított magyarláposi nyári képzőművészeti alkotótábor rövid múltjáról. "1996 nyarán, az adottságok szerencsés egybeesése folytán, a bányavidéki Magyarláposon művészeti alkotótábor született" - írta Tőkés László püspök az emlékkönyv előszavában. A tábor célja a nagybányai festészet plein air hagyományainak ápolása és fejlesztése, a nagybányai művésztelep modellként való elismerése, valamint a Kárpát-medence magyar és más nemzetiségű művészeivel való kapcsolattartás. Az emlékkönyv tartalmazza a három eddigi tábor résztvevőinek, meghívott előadóinak névjegyzékét Budapesttől, Szabadkán át Sepsiszentgyörgyig, majd egy-egy oldalt szentelve mindegyik művésznek, bemutatja azok rövid életrajzi adatait, fényképeit és egy-egy, a táborban készült alkotását. A könyv Tiszakécskén jelent meg. /Díszkiadás a Nagybánya Festőtáborról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 12./"