Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2012. december 26.
Németh Zsolt: komoly eredményeket ért el a kormány a nemzetpolitikában
Konszolidálódott az intézményrendszer, előbbre léptünk a határ menti térségek fejlesztésénél, az oktatáspolitikában, de nem szabad „hátradőlni" – fogalmazott az államtitkár.
A Külügyminisztérium parlamenti államtitkára szerint az elmúlt egy évben komoly eredményeket ért el a kormány a nemzetpolitikában, különösen az oktatáspolitikában, a határ menti térségek fejlesztésében, a temerini fiúk esetéhez hasonló szimbolikus kérdésekben és abban is, hogy konszolidálódott a nemzetpolitika intézményrendszere. Németh Zsolt adott évértékelő interjújában emlékeztetett, hogy az elmúlt évben valamennyi szomszédos országban, ahol számottevő magyar közösségek élnek, választások voltak. Az év így alapvető változásokat hozott, mindenhol új helyzet alakult ki, és ezek eltérő megközelítést igényelnek – tette hozzá.
Románia: az EMNP sem „elhanyagolható politikai tényező"
Hangsúlyozta, Romániában a december 9-ei parlamenti választások eredményeként stabil kormány jöhet létre. Remélhetőleg folytatódhat az elmúlt években látványos sikereket elérő kapcsolatépítés – közölte. Kijelentette, Magyarország „a közép-európai szolidaritás talaján áll", ennek azonban elengedhetetlen része a kölcsönös tisztelet. Kiemelt figyelmet fordítunk a magyar közösség jogainak biztosítására, különösen az oktatással, a közigazgatás átalakításával és a restitúcióval kapcsolatban – hangoztatta. A Romániai Magyar Demokrata Szövetségre nagy felelősség hárul, hogy parlamenti pártként érvényesítse a magyarok érdekeit, de az Erdélyi Magyar Néppárt sem „elhanyagolható politikai tényező" – mondta. A pártoknak ezért ki kell dolgozniuk a párbeszéd, az együttműködés lehetőségét – fűzte hozzá.
Szlovákia: elindult a párbeszéd
A határon túli magyar pártok együttműködésének jó példájaként említette az államtitkár a szlovákiai Magyar Közösség Pártja és a Most-Híd ősszel aláírt kisebbségi alapdokumentumát. Azt mondta: a határon túli magyar szervezetek a szomszédos országokban a magyar kormány kiemelt partnerei, ezért a nemzetpolitikai diplomáciai erőfeszítések megvitatásába igyekeznek bevonni őket. A kormány e szervezetek egységes fellépését, együttműködésük megerősítését támogatja – jelentette ki. A magyar-szlovák kapcsolatokról azt mondta, konkrét megállapodásokat kötöttek az elmúlt évben, és igyekeztek párbeszédet kialakítani a problémák megoldására. Ennek eredményei már láthatók – mutatott rá, kifejtve: a révkomáromi Selye János egyetem ügyében megértést tapasztaltak szlovák részről azzal kapcsolatban, hogy az intézmény teljesíti az egyetemi akkreditáció feltételeit. A még nyitott kérdésekben – például a kettős állampolgárság ügyében – pedig egyeztetés kezdődött, a külügyminiszteri megbízottak már tanácskoztak róla.
Ukrajna: a legutóbbi választás legitimitása vitatható
Ukrajnával kapcsolatban – több meghatározó nemzetközi szervezetre is hivatkozva – elmondta, sajnálatos, hogy a legutóbbi választás legitimitása vitatható. Magyarországot érzékenyen érintette, hogy a választásokon nem volt magyar körzet, amely lehetővé tette volna, hogy a kárpátaljai magyarok megválaszthassák parlamenti képviselőjüket, hanem három részre széttagolva voksolhattak. Hozzátette, remélik, hogy visszaáll a korábbi beregszászi magyar többségű választókörzet, amely 2006-ig létezett.
Szerbia: megalapozatlanok voltak az aggodalmak
Szerbia esetében üdvözölte, hogy a kormányváltással és az elnökválasztással kapcsolatos korábbi aggodalmak megalapozatlannak bizonyultak, és Tomislav Nikolic szerb államfő sikeres látogatást tett Budapesten. Kiemelte: két temerini fiú a közelmúltban elnöki kegyelmet kapott, és a szerb államfő nyitottnak mutatkozik arra, hogy fejet hajtson „az 1944-1945-ös magyarellenes vérengzések áldozatai" előtt. Ezáltal lehetőség nyílik arra, hogy a második világháborúban szerzett „történelmi traumákat meghaladjuk" – mondta. Hozzátette, a jövő év egyik kiemelt diplomáciai feladata lesz, hogy megoldást találjanak „az emlékezés kereteinek megteremtésére".
Nem szabad „hátradőlni"
A nemzetpolitikát illetően tehát a kormány összességében több eredményt is elért, de nem szabad „hátradőlni" – hangsúlyozta. Közölte, a népszámlálási eredmények azt mutatják, hogy a határon túli magyarok körében erősödött az elvándorlás és az asszimiláció, a választások pedig azt, hogy a magyar politikai erők vonzereje gyengült. Kitért arra is, hogy a szomszédos országok közül Ausztriában, Horvátországban és Szlovéniában csak kisebb létszámú magyar közösségek élnek ugyan, de a térségbeli együttműködésben ezek az államok is fontos partnerek. Ausztriának hagyományosan jelentős az érdekeltsége a térségben, és 2014-ben, az első világháború kitörésének centenáriuma alkalmából közös megemlékezéseket szervezhetnek – közölte. A magyar-szlovén kapcsolatok meghatározó eleme az infrastruktúrafejlesztés és a nyugat-balkáni régióért érzett felelősség – fejtette ki. Horvátországgal kapcsolatban pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy baráti államról van szó, amelyet történelmi sorsközösség köt össze Magyarországgal, és az energetikai biztonság megteremtésében is lényeges szerepet játszik.
A közép-európai együttműködés elengedhetetlen
Kiemelte, Magyarország fontosnak tartja, hogy fenntartsa a közép-európai együttműködést a térségben, és ne csak az országok összetartozását hangsúlyozza, hanem valódi tartalmat adjon ennek a kooperációnak. Ezért lényeges, hogy az elmúlt évben sikereket értek el a közlekedési és energetikai kapcsolatok fejlesztésében – mutatott rá. Az államtitkár szólt arról, hogy a határ menti infrastruktúra fejlesztését célzó megállapodásokat kötöttek, illetve kezdeményeztek a szomszédos országokkal. Szlovákiával és Szlovéniával ezeket már aláírták, a program keretében mintegy 50 határ-összeköttetési pont fejlesztéséről döntöttek – idézte fel. Közép-európai szempontból az is fontos, hogy jövőre Magyarország tölti be a Közép-európai Kezdeményezés és a visegrádi csoport (Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia) elnöki tisztét, ezzel kapcsolatban 2013-ban várhatóan ötven kiemelt rendezvényt szerveznek – mondta Németh Zsolt az MTI-nek adott interjúban. MTI
Erdély.ma
Konszolidálódott az intézményrendszer, előbbre léptünk a határ menti térségek fejlesztésénél, az oktatáspolitikában, de nem szabad „hátradőlni" – fogalmazott az államtitkár.
A Külügyminisztérium parlamenti államtitkára szerint az elmúlt egy évben komoly eredményeket ért el a kormány a nemzetpolitikában, különösen az oktatáspolitikában, a határ menti térségek fejlesztésében, a temerini fiúk esetéhez hasonló szimbolikus kérdésekben és abban is, hogy konszolidálódott a nemzetpolitika intézményrendszere. Németh Zsolt adott évértékelő interjújában emlékeztetett, hogy az elmúlt évben valamennyi szomszédos országban, ahol számottevő magyar közösségek élnek, választások voltak. Az év így alapvető változásokat hozott, mindenhol új helyzet alakult ki, és ezek eltérő megközelítést igényelnek – tette hozzá.
Románia: az EMNP sem „elhanyagolható politikai tényező"
Hangsúlyozta, Romániában a december 9-ei parlamenti választások eredményeként stabil kormány jöhet létre. Remélhetőleg folytatódhat az elmúlt években látványos sikereket elérő kapcsolatépítés – közölte. Kijelentette, Magyarország „a közép-európai szolidaritás talaján áll", ennek azonban elengedhetetlen része a kölcsönös tisztelet. Kiemelt figyelmet fordítunk a magyar közösség jogainak biztosítására, különösen az oktatással, a közigazgatás átalakításával és a restitúcióval kapcsolatban – hangoztatta. A Romániai Magyar Demokrata Szövetségre nagy felelősség hárul, hogy parlamenti pártként érvényesítse a magyarok érdekeit, de az Erdélyi Magyar Néppárt sem „elhanyagolható politikai tényező" – mondta. A pártoknak ezért ki kell dolgozniuk a párbeszéd, az együttműködés lehetőségét – fűzte hozzá.
Szlovákia: elindult a párbeszéd
A határon túli magyar pártok együttműködésének jó példájaként említette az államtitkár a szlovákiai Magyar Közösség Pártja és a Most-Híd ősszel aláírt kisebbségi alapdokumentumát. Azt mondta: a határon túli magyar szervezetek a szomszédos országokban a magyar kormány kiemelt partnerei, ezért a nemzetpolitikai diplomáciai erőfeszítések megvitatásába igyekeznek bevonni őket. A kormány e szervezetek egységes fellépését, együttműködésük megerősítését támogatja – jelentette ki. A magyar-szlovák kapcsolatokról azt mondta, konkrét megállapodásokat kötöttek az elmúlt évben, és igyekeztek párbeszédet kialakítani a problémák megoldására. Ennek eredményei már láthatók – mutatott rá, kifejtve: a révkomáromi Selye János egyetem ügyében megértést tapasztaltak szlovák részről azzal kapcsolatban, hogy az intézmény teljesíti az egyetemi akkreditáció feltételeit. A még nyitott kérdésekben – például a kettős állampolgárság ügyében – pedig egyeztetés kezdődött, a külügyminiszteri megbízottak már tanácskoztak róla.
Ukrajna: a legutóbbi választás legitimitása vitatható
Ukrajnával kapcsolatban – több meghatározó nemzetközi szervezetre is hivatkozva – elmondta, sajnálatos, hogy a legutóbbi választás legitimitása vitatható. Magyarországot érzékenyen érintette, hogy a választásokon nem volt magyar körzet, amely lehetővé tette volna, hogy a kárpátaljai magyarok megválaszthassák parlamenti képviselőjüket, hanem három részre széttagolva voksolhattak. Hozzátette, remélik, hogy visszaáll a korábbi beregszászi magyar többségű választókörzet, amely 2006-ig létezett.
Szerbia: megalapozatlanok voltak az aggodalmak
Szerbia esetében üdvözölte, hogy a kormányváltással és az elnökválasztással kapcsolatos korábbi aggodalmak megalapozatlannak bizonyultak, és Tomislav Nikolic szerb államfő sikeres látogatást tett Budapesten. Kiemelte: két temerini fiú a közelmúltban elnöki kegyelmet kapott, és a szerb államfő nyitottnak mutatkozik arra, hogy fejet hajtson „az 1944-1945-ös magyarellenes vérengzések áldozatai" előtt. Ezáltal lehetőség nyílik arra, hogy a második világháborúban szerzett „történelmi traumákat meghaladjuk" – mondta. Hozzátette, a jövő év egyik kiemelt diplomáciai feladata lesz, hogy megoldást találjanak „az emlékezés kereteinek megteremtésére".
Nem szabad „hátradőlni"
A nemzetpolitikát illetően tehát a kormány összességében több eredményt is elért, de nem szabad „hátradőlni" – hangsúlyozta. Közölte, a népszámlálási eredmények azt mutatják, hogy a határon túli magyarok körében erősödött az elvándorlás és az asszimiláció, a választások pedig azt, hogy a magyar politikai erők vonzereje gyengült. Kitért arra is, hogy a szomszédos országok közül Ausztriában, Horvátországban és Szlovéniában csak kisebb létszámú magyar közösségek élnek ugyan, de a térségbeli együttműködésben ezek az államok is fontos partnerek. Ausztriának hagyományosan jelentős az érdekeltsége a térségben, és 2014-ben, az első világháború kitörésének centenáriuma alkalmából közös megemlékezéseket szervezhetnek – közölte. A magyar-szlovén kapcsolatok meghatározó eleme az infrastruktúrafejlesztés és a nyugat-balkáni régióért érzett felelősség – fejtette ki. Horvátországgal kapcsolatban pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy baráti államról van szó, amelyet történelmi sorsközösség köt össze Magyarországgal, és az energetikai biztonság megteremtésében is lényeges szerepet játszik.
A közép-európai együttműködés elengedhetetlen
Kiemelte, Magyarország fontosnak tartja, hogy fenntartsa a közép-európai együttműködést a térségben, és ne csak az országok összetartozását hangsúlyozza, hanem valódi tartalmat adjon ennek a kooperációnak. Ezért lényeges, hogy az elmúlt évben sikereket értek el a közlekedési és energetikai kapcsolatok fejlesztésében – mutatott rá. Az államtitkár szólt arról, hogy a határ menti infrastruktúra fejlesztését célzó megállapodásokat kötöttek, illetve kezdeményeztek a szomszédos országokkal. Szlovákiával és Szlovéniával ezeket már aláírták, a program keretében mintegy 50 határ-összeköttetési pont fejlesztéséről döntöttek – idézte fel. Közép-európai szempontból az is fontos, hogy jövőre Magyarország tölti be a Közép-európai Kezdeményezés és a visegrádi csoport (Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia) elnöki tisztét, ezzel kapcsolatban 2013-ban várhatóan ötven kiemelt rendezvényt szerveznek – mondta Németh Zsolt az MTI-nek adott interjúban. MTI
Erdély.ma
2012. december 26.
Répás: az alapozás után 2012 a megvalósítás éve volt a nemzetpolitikában - Répás Zsuzsanna szerint a megvalósítás éve volt 2012 a nemzetpolitikában. A területért felelős helyettes államtitkár az MTI-nek adott évértékelő interjújában szólt arról is, hogy jövőre a nemzetpolitika mintegy 15,5 milliárd forintból gazdálkodhat, folytatódnak a Határtalanul! osztálykirándulások, és megkezdődik a kisiskolások éve program.
Répás Zsuzsanna azt mondta: a tavalyi alapozást idén a programok megvalósítása követte.
A 2011-ben elfogadott nemzetpolitikai stratégiai dokumentum alapján indították el az idei év legfontosabb programját, a külhoni magyar óvodák évét, amely rendkívül sikeres volt - emelte ki. Megjegyezte: ezt a területet korábban méltánytalanul elhanyagolták, ugyanakkor nagyon sok kérdés itt dől el. A mintegy 100 millió forintos programot megvalósítva olyan Kárpát-medencei helyszínekre jutottak el, ahová eddig senki, és közösséget tudtak kovácsolni a Kárpát-medencei óvodapedagógusok között.
A szakmai munkát szeretnék folytatni - jelezte, hozzátéve: januárban elindul a kisiskolások éve program, amelyet várhatóan szintén mintegy 100 millió forintos kerettel hirdetnek meg. Jelezte, hogy ez sokkal összetettebb, mint az óvodák éve volt, hiszen az egyes régiókban eltérőek a problémák és az ebből eredő feladatok. Ugyanakkor fontos megtalálni azt a közös pontot, amely a program gerincét adja: ez jövőre a közösségépítés lesz.
Általános igény van a tehetséggondozás, a differenciált oktatás legjobb módszereinek megismerésére is.
Folytatódik a Határtalanul! program, az ideihez hasonlóan 500 millió forintos kerettel, ami 15-17 ezer középiskolás diák utazását teszi lehetővé. Megjegyezte: szeretnék bővíteni a keretet, kizárólag a költségvetés és az általános gazdasági helyzet a korlátja ennek, de továbbra is az a cél, hogy minden magyarországi diák érettségiig egyszer részt vehessen határon túli tanulmányi kiránduláson.
Arra a felvetésre, hogy az oktatási-nevelési támogatás átalakításában, az összeg emelésében gondolkodnak-e, azt mondta: a növelés egyértelműen költségvetési kérdés. Tíz éve valóban ugyanakkora az összeg - jegyezte meg, hozzátéve: nagyon sok ötlet érkezett határon túlról, ezeket továbbra is várják. Elképzelhetőnek nevezte, hogy a Magyar Állandó Értekezlet következő ülésére javaslatot dolgoznak ki a hatékonyság növelésére. A támogatásra szükség és igény van, hiszen a Kárpát-medencében 250 ezer gyermek után igénylik - mutatott rá.
Répás Zsuzsanna elmondta: jövőre a nemzetpolitikai terület 15,5 milliárd forintból gazdálkodhat, kismértékben bővül az intézményi támogatás. A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem 2013-ban az elmaradt fejlesztéseire, illetve beruházásokra 1,38 milliárd forintos forrást kap.
A felvidéki Selye János Egyetem egyetemi rangjának megőrzéséről kiemelte: jog szerint a szlovák hatóságoknak igazuk van, de méltánytalan az, amit a felsőoktatási intézménytől elvártak. Egy négy éve működő intézménytől nem lehet doktori iskolát számon kérni - jegyezte meg, hozzátéve: azt kérik a szlovák kormánytól, várja meg a következő akkreditációs eljárást, és 2014-ben nézzék meg, adottak-e a feltételek. Erre a szlovák fél nyitottnak mutatkozott - mondta, hozzátéve: közös a cél, hogy jó minőségű legyen az oktatás.
Jövőre is 50 millió forintos keret áll rendelkezésre a magyarságot ért jogsérelmek orvoslását célzó tevékenységre - mondta. A helyettes államtitkár emlékeztetett, hogy idén megalakult a Kisebbségi Jogvédő Alapítvány és Intézet. Ezt a kérdést nem lehet kizárólag kormányzati alapon kezelni, szükség van a szakmai, egyetemi háttérre és a civil támogatásra egyaránt. A 2013-as összegből segítik az itthoni intézményi munkát és a külhoni jogsegéllyel foglalkozó civil szervezeteket, valamint a konkrét ügyeket vállaló ügyvédeket is - mondta.
Répás Zsuzsanna a környező országokra térve megállapította: Szlovákiában továbbra is a nyelvtörvény jelenti a fő problémát. "Elfogadhatatlan, hogy továbbra is pénzbüntetést lehet kiszabni azért, mert a polgárok bizonyos helyzetekben használják az anyanyelvüket" - mondta, és megjegyezte, hogy Malina Hedvig ügye még mindig nem zárult le. Romániában szintén nagyon súlyos esetek tapasztalhatók - tette hozzá -, példaként említve a Székely Mikó Kollégium ügyét. A Vajdaságban pedig az atrocitásoknak koránt sincs végük, több olyan eset történt, amikor fiatalokat magyarságuk miatt vertek meg, és nem lehet elfelejteni a temerini fiúk esetét sem - folytatta. Reményének adott hangot, hogy a még börtönben lévő három fiatal is hamarosan szabadul.
A szlovákiai állampolgársági törvényről azt mondta: úgy látja, a szlovák fél számára is egyre inkább világos lesz, milyen visszás helyzet alakult ki a jogszabály következtében. Eddig mintegy 300-an vesztették el emiatt az állampolgárságukat, közülük csak 30-an magyarok. Mint mondta, bízik abban, hogy a már megkezdődött szakértői tárgyalásokon meg tudják találni azt a megoldást, amely minden fél számára megfelelő.
A szomszédos országokban tartott választások tanulságait összegezve kiemelte: a demokrácia és a pluralizmus velejárója, hogy különböző értékrendek, politikai vélemények léteznek egy közösségen belül, és a demokrácia alapja, hogy ezek valamilyen szinten kifejeződjenek. Ez természetes - rögzítette, hozzátéve, egy közösség ugyanakkor úgy tudja minél jobban érvényesíteni az érdekeit, ha képes egységesen fellépni.
Fontos az egyensúly megtalálása: azaz, legyen mindenkinek lehetősége a világlátásának megfelelő politikai véleményét elmondani, és megvalósulhasson az összefogás és az egységes fellépés. Vannak erre jó példák, van lehetőség az összefogásra - hangsúlyozta Répás Zsuzsanna.
Azt remélik, hogy ez minden régióban megvalósulhat, a közösségen belüli demokráciával együtt. Csak így lehet igazán erős a magyar érdekképviselet a szomszédos országokban – mondta.
(MTI)
Répás Zsuzsanna azt mondta: a tavalyi alapozást idén a programok megvalósítása követte.
A 2011-ben elfogadott nemzetpolitikai stratégiai dokumentum alapján indították el az idei év legfontosabb programját, a külhoni magyar óvodák évét, amely rendkívül sikeres volt - emelte ki. Megjegyezte: ezt a területet korábban méltánytalanul elhanyagolták, ugyanakkor nagyon sok kérdés itt dől el. A mintegy 100 millió forintos programot megvalósítva olyan Kárpát-medencei helyszínekre jutottak el, ahová eddig senki, és közösséget tudtak kovácsolni a Kárpát-medencei óvodapedagógusok között.
A szakmai munkát szeretnék folytatni - jelezte, hozzátéve: januárban elindul a kisiskolások éve program, amelyet várhatóan szintén mintegy 100 millió forintos kerettel hirdetnek meg. Jelezte, hogy ez sokkal összetettebb, mint az óvodák éve volt, hiszen az egyes régiókban eltérőek a problémák és az ebből eredő feladatok. Ugyanakkor fontos megtalálni azt a közös pontot, amely a program gerincét adja: ez jövőre a közösségépítés lesz.
Általános igény van a tehetséggondozás, a differenciált oktatás legjobb módszereinek megismerésére is.
Folytatódik a Határtalanul! program, az ideihez hasonlóan 500 millió forintos kerettel, ami 15-17 ezer középiskolás diák utazását teszi lehetővé. Megjegyezte: szeretnék bővíteni a keretet, kizárólag a költségvetés és az általános gazdasági helyzet a korlátja ennek, de továbbra is az a cél, hogy minden magyarországi diák érettségiig egyszer részt vehessen határon túli tanulmányi kiránduláson.
Arra a felvetésre, hogy az oktatási-nevelési támogatás átalakításában, az összeg emelésében gondolkodnak-e, azt mondta: a növelés egyértelműen költségvetési kérdés. Tíz éve valóban ugyanakkora az összeg - jegyezte meg, hozzátéve: nagyon sok ötlet érkezett határon túlról, ezeket továbbra is várják. Elképzelhetőnek nevezte, hogy a Magyar Állandó Értekezlet következő ülésére javaslatot dolgoznak ki a hatékonyság növelésére. A támogatásra szükség és igény van, hiszen a Kárpát-medencében 250 ezer gyermek után igénylik - mutatott rá.
Répás Zsuzsanna elmondta: jövőre a nemzetpolitikai terület 15,5 milliárd forintból gazdálkodhat, kismértékben bővül az intézményi támogatás. A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem 2013-ban az elmaradt fejlesztéseire, illetve beruházásokra 1,38 milliárd forintos forrást kap.
A felvidéki Selye János Egyetem egyetemi rangjának megőrzéséről kiemelte: jog szerint a szlovák hatóságoknak igazuk van, de méltánytalan az, amit a felsőoktatási intézménytől elvártak. Egy négy éve működő intézménytől nem lehet doktori iskolát számon kérni - jegyezte meg, hozzátéve: azt kérik a szlovák kormánytól, várja meg a következő akkreditációs eljárást, és 2014-ben nézzék meg, adottak-e a feltételek. Erre a szlovák fél nyitottnak mutatkozott - mondta, hozzátéve: közös a cél, hogy jó minőségű legyen az oktatás.
Jövőre is 50 millió forintos keret áll rendelkezésre a magyarságot ért jogsérelmek orvoslását célzó tevékenységre - mondta. A helyettes államtitkár emlékeztetett, hogy idén megalakult a Kisebbségi Jogvédő Alapítvány és Intézet. Ezt a kérdést nem lehet kizárólag kormányzati alapon kezelni, szükség van a szakmai, egyetemi háttérre és a civil támogatásra egyaránt. A 2013-as összegből segítik az itthoni intézményi munkát és a külhoni jogsegéllyel foglalkozó civil szervezeteket, valamint a konkrét ügyeket vállaló ügyvédeket is - mondta.
Répás Zsuzsanna a környező országokra térve megállapította: Szlovákiában továbbra is a nyelvtörvény jelenti a fő problémát. "Elfogadhatatlan, hogy továbbra is pénzbüntetést lehet kiszabni azért, mert a polgárok bizonyos helyzetekben használják az anyanyelvüket" - mondta, és megjegyezte, hogy Malina Hedvig ügye még mindig nem zárult le. Romániában szintén nagyon súlyos esetek tapasztalhatók - tette hozzá -, példaként említve a Székely Mikó Kollégium ügyét. A Vajdaságban pedig az atrocitásoknak koránt sincs végük, több olyan eset történt, amikor fiatalokat magyarságuk miatt vertek meg, és nem lehet elfelejteni a temerini fiúk esetét sem - folytatta. Reményének adott hangot, hogy a még börtönben lévő három fiatal is hamarosan szabadul.
A szlovákiai állampolgársági törvényről azt mondta: úgy látja, a szlovák fél számára is egyre inkább világos lesz, milyen visszás helyzet alakult ki a jogszabály következtében. Eddig mintegy 300-an vesztették el emiatt az állampolgárságukat, közülük csak 30-an magyarok. Mint mondta, bízik abban, hogy a már megkezdődött szakértői tárgyalásokon meg tudják találni azt a megoldást, amely minden fél számára megfelelő.
A szomszédos országokban tartott választások tanulságait összegezve kiemelte: a demokrácia és a pluralizmus velejárója, hogy különböző értékrendek, politikai vélemények léteznek egy közösségen belül, és a demokrácia alapja, hogy ezek valamilyen szinten kifejeződjenek. Ez természetes - rögzítette, hozzátéve, egy közösség ugyanakkor úgy tudja minél jobban érvényesíteni az érdekeit, ha képes egységesen fellépni.
Fontos az egyensúly megtalálása: azaz, legyen mindenkinek lehetősége a világlátásának megfelelő politikai véleményét elmondani, és megvalósulhasson az összefogás és az egységes fellépés. Vannak erre jó példák, van lehetőség az összefogásra - hangsúlyozta Répás Zsuzsanna.
Azt remélik, hogy ez minden régióban megvalósulhat, a közösségen belüli demokráciával együtt. Csak így lehet igazán erős a magyar érdekképviselet a szomszédos országokban – mondta.
(MTI)
2012. december 27.
Huffington Post: Volt-e rendszerváltás Romániában?
Hamis volt-e a romániai rendszerváltás – teszi fel a kérdést az amerikai Huffington Post újságírója.
A szerző úgy véli, hogy 89 óta a kommunizmusból átigazolt hozzá nem értő szélhámosok társasága vezeti Romániát. Az újságíró szerint a lakosság elégedetlen, mert az elmúlt húsz évben még mindig kísért a szegénység és a kedvezőtlen gazdasági helyzet. A közelmúltban német lapok is bíráló hangú cikkeket jelentettek meg Románia vezetéséről.
A Deutsche Welle egyik karácsonyi cikkében Dâmboviţa menti abszurdról ír, és többek között megjegyzi, hogy a politikum miatt rossz a gazdasági helyzet és romlik az ország imázsa. Felemlegeti többek között Victor Ponta plágium-ügyét melyről leírja, hogy a nyilvánvaló szellemi lopást hatóságilag nyilvánították a kormányfő eredeti munkájának.
kolozsvariradio.ro
Erdély.ma
Hamis volt-e a romániai rendszerváltás – teszi fel a kérdést az amerikai Huffington Post újságírója.
A szerző úgy véli, hogy 89 óta a kommunizmusból átigazolt hozzá nem értő szélhámosok társasága vezeti Romániát. Az újságíró szerint a lakosság elégedetlen, mert az elmúlt húsz évben még mindig kísért a szegénység és a kedvezőtlen gazdasági helyzet. A közelmúltban német lapok is bíráló hangú cikkeket jelentettek meg Románia vezetéséről.
A Deutsche Welle egyik karácsonyi cikkében Dâmboviţa menti abszurdról ír, és többek között megjegyzi, hogy a politikum miatt rossz a gazdasági helyzet és romlik az ország imázsa. Felemlegeti többek között Victor Ponta plágium-ügyét melyről leírja, hogy a nyilvánvaló szellemi lopást hatóságilag nyilvánították a kormányfő eredeti munkájának.
kolozsvariradio.ro
Erdély.ma
2012. december 27.
Kisebbségi meg egyenjogú
Az új ukrán parlamenti elnök szerint a magyar kisebbségi nyelv, az orosz viszont egyenjogú az ukránnal.
Volodimir Ribak, az ukrán parlament új elnöke egyenjogúnak nevezte az orosz és az ukrán nyelvet, miközben a magyart és a románt kisebbséginek egy kedden megjelent interjújában.
A házelnök a Kommer-szant-Ukrajinának adott nyilatkozatában kijelentette, hogy noha az ukrán nyelv státusát az ország alkotmánya védi, ő maga az orosz nyelv egyenjogúsága mellett áll ki.
"Az alkotmány szerint az államnyelv az ukrán, és az alkotmányt be kell tartani. Nekem viszont, egy olyan embernek, aki orosz ajkú környezetből jön, kellemetlen, ha egyes parlamenti képviselők kisebbségi nyelvnek nevezik az oroszt" – mondta a donyecki származású politikus. Hozzátette, hogy a magyar nyelvet lehet kisebbséginek tekinteni Kárpátalján, a románt Csernyivci megyében, az orosz viszont véleménye szerint nem nevezhető annak, hiszen – mint fogalmazott – a fél ország ezen a nyelven beszél.
December 13-án, az októberi választások után létrejött új összetételű parlament második ülésnapján a törvényhozásba először bekerült nacionalista Szabadság párt képviselői felháborodásuknak adtak hangot amiatt, hogy több képviselő oroszul szólalt fel. Miután egy kormánypárti képviselő ezek után csak azért is oroszul mondta el beszédét, a nacionalisták megpróbálták belefojtani a szót, ami verekedésbe torkollott az elnöki emelvény környékén az ellenzéki és a kormánypárti képviselők között.
Ribakot a csetepaté után választották meg házelnöknek. Felszólalását oroszul kezdte, majd gyorsan ukránra váltott. Akkor ígéretet tett arra, hogy ezentúl a parlamentben csakis az állam hivatalos nyelvén szólal meg. Megjegyezte viszont, hogy semmi kivetnivalót nem talál abban, ha egy képviselő oroszul szólal fel a törvényhozásban.
Népújság (Marosvásárhely)
Az új ukrán parlamenti elnök szerint a magyar kisebbségi nyelv, az orosz viszont egyenjogú az ukránnal.
Volodimir Ribak, az ukrán parlament új elnöke egyenjogúnak nevezte az orosz és az ukrán nyelvet, miközben a magyart és a románt kisebbséginek egy kedden megjelent interjújában.
A házelnök a Kommer-szant-Ukrajinának adott nyilatkozatában kijelentette, hogy noha az ukrán nyelv státusát az ország alkotmánya védi, ő maga az orosz nyelv egyenjogúsága mellett áll ki.
"Az alkotmány szerint az államnyelv az ukrán, és az alkotmányt be kell tartani. Nekem viszont, egy olyan embernek, aki orosz ajkú környezetből jön, kellemetlen, ha egyes parlamenti képviselők kisebbségi nyelvnek nevezik az oroszt" – mondta a donyecki származású politikus. Hozzátette, hogy a magyar nyelvet lehet kisebbséginek tekinteni Kárpátalján, a románt Csernyivci megyében, az orosz viszont véleménye szerint nem nevezhető annak, hiszen – mint fogalmazott – a fél ország ezen a nyelven beszél.
December 13-án, az októberi választások után létrejött új összetételű parlament második ülésnapján a törvényhozásba először bekerült nacionalista Szabadság párt képviselői felháborodásuknak adtak hangot amiatt, hogy több képviselő oroszul szólalt fel. Miután egy kormánypárti képviselő ezek után csak azért is oroszul mondta el beszédét, a nacionalisták megpróbálták belefojtani a szót, ami verekedésbe torkollott az elnöki emelvény környékén az ellenzéki és a kormánypárti képviselők között.
Ribakot a csetepaté után választották meg házelnöknek. Felszólalását oroszul kezdte, majd gyorsan ukránra váltott. Akkor ígéretet tett arra, hogy ezentúl a parlamentben csakis az állam hivatalos nyelvén szólal meg. Megjegyezte viszont, hogy semmi kivetnivalót nem talál abban, ha egy képviselő oroszul szólal fel a törvényhozásban.
Népújság (Marosvásárhely)
2012. december 27.
Harina – a mezőségi bazilika
A gyér reggeli ködből bomlott ki az ősz ezer árnyalatában pompázó mezőségi táj. A színpompás háttérből hófehéren magasodott utunk első állomása, a harinai evangélikus templom, az Erdély legkorábbi műemlékének számító román stílusú mezőségi bazilika. A többszintes, különleges formájú, "égbe nyúló" templomot bencés szerzetesek alapították. A tatárjárás pusztította el a települést, s sodorta el a bencéseket kolostorukkal együtt. A későbbiekben Harina volt püspöki és királyi birtok, Luxemburgi Zsigmond 1411-ben adományozta a Kacsics nemzetségből származó Farkas Tamásnak, aki évszázadokig birtokolta a települést, s nevét Harinai Farkasként használta. A reformációt követően került az evangélikus egyház birtokába, s 1834-ben földrengés rongálta meg. A nagyszebeni evangélikus konzisztórium többször kérte a helyreállítását, majd lebontották a megrongálódott épületrészeket, s hosszú huzavona után 1898-ra újították fel.
1995–99 között Hermann Fabini építész közreműködésével a besztercei Creative Group restaurálta a mezőségi tájban különlegesen ható gyönyörű templomot, amelyet András Péter besztercei református lelkész mutatott be. Kulcsát az egykori szász település vegyes házasságban élő utolsó evangélikus lakója őrzi. A kéttornyos, arányaival a gótikát idéző templom belsejét szép színes textilkiállítás tette hangulatossá.
Cegőtelke – földbe szúrt kard és pajzs
Harináról Cegőtelkére vezetett az út. A református temetőben 68 lépcsőfokon értünk fel a Lármafa találkozók emlékét idéző kopjafák között az emlékműhöz, amely a temetődomb legmagasabb pontján (504 méter) a cserhalmi csatát idézi. Kolozsi Tibor képzőművész alkotásának történetét Pásztor Loránd Zsolt református lelkész ismertette. A sok apró márványdarabból földbe szúrt kard és pajzs rajzolódik ki oldalán kereszttel s a legenda jeleneteit ábrázoló domborművel. Az emlékművet Beder Tibor, a Julianus Alapítvány vezetőjének kezdeményezésére a cegőtelki öregfiúk Cserhalom Művelődési Egyesülete állíttatta nagy nehézségek árán, s Erdély püspökei avatták fel 1998-ban. Tövéből a Kerlésen levő Cserhalomra látni, az egykori csatatérre, ahol a korábban ellenséges viszonyban levő Salamon király, Géza és László herceg összefogásával 1068-ban sikerült visszaverni a magyarságot veszélyeztető betörő pogányokat. A később szentté avatott László herceg hőstettéből, amelynek során a kun vezért legyőzve megmentette a magyar lányt, legenda született, s Vörösmarty Mihály, majd Juhász Gyula foglalta versbe a hajdani csata történetet. A legendák forrásától indul vagy zárul minden évben a Lármafa találkozó. Célja: összefogni azon települések lakóit Erdélytől a Felvidéken, Kárpátalján át, amelyek templomában freskók őrzik a határok védőszentjeként tisztelt Szent László király emlékét.
Árokalja – gázcsövekkel átszúrt címerek
Árokalján (Arcalia) különleges szépségében látható a gr. Bethlen Béla által a XIX. század végén mór-bizánci stílusban építtetett kastély, amely vörös gömbkupoláival, nyolcszögű sarokpavilonjaival az ezeregyéjszaka varázslatos hangulatát idézi. A birtok Bánffy Klárának a Bethlen Ádámmal kötött házassága révén került a Bethlen család tulajdonába, s gr. Bethlen János virágoztatta fel. A Sajót elterelte, az épület köré angolparkot varázsolt, nemes szőlő- és gyümölcsfákat telepített, virágházat épített, híres ménest tartott, aminek szépségét gazdatisztje, Iklandi György László versben örökítette meg (1811). 1803-ban az egész község leégett, s a házak újjáépítését, a szász evangélikus templom felújítását, a torony építését a gróf támogatta, s templomot építtetett a görög katolikusoknak. A bőkezű főúr és felesége, br. Wesselényi Zsuzsa síremléke a kastély kertjében látható. Az utolsó tulajdonost, gr. Bethlen (III.) Balázst 1949-ben telepítették kényszerlakhelyre. A kastély berendezését a környező falvak lakói hordták szét, a könyveket elégették, az egzotikus fák egy részét a helybeli romák tüzelték el. Üzlet, pionírtábor, mezőgazdasági gépállomás működött a kastélyban, 1963-tól kerül a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem használatába, majd 1999-től a tulajdonába, de egy Bethlen-leszármazott ma is pereli az egyetemtől és a polgármesteri hivataltól. Az egyetem, amely Regionális Frankofón Központot rendezett be a kastélyban, 1997-ben restauráltatta, így ma teljes szépségében látható az épület. Bár belépti díjat váltunk, a látogatót nem szívesen fogadják. Egy barátságtalan hölgy megtiltja, hogy a mellékhelyiségeket használjuk, s szigorúan csendre int, miközben a diákok esznek és sziesztáznak. Mivel a kastélyba sem léphetünk be, körbejárjuk az épületet. Így vesszük észre, hogy az oldalsó részen pontosan az egymás mellett levő, kőből faragott címereken keresztül vezették ki a központi fűtés kéményeit, s a kijövő égésterméktől, gőztől feketés penész lepi be azokat. Ez lenne a műemlékvédelem – változik meg a tulajdonosról és a Beszterce megyei műemlékvédőkről a bel- és külföldi vendégekből álló csoport véleménye, s az árokalji kastélyból rossz szájízzel távozunk.
Somkerék – Bölöni Sámuel átka
Mindenért kárpótol Somkerék. A Beszterce és Dés között fekvő falu református temploma arányos méreteivel, sarkain kövekkel kirakva, zsindellyel fedett tetőzetével és haranglábra emlékeztető, csúcsíves ablakú, erkélyes tornyával lélegzetelállítóan szép látvány. Ráadásul bőven van ideje csodálkozni a látogatónak, hisz az épületet megkerülve a délre nyíló csúcsos diadalíves ajtón jutunk be a templomhajóba. Történetét Felszegi Imre lelkipásztor mondja el, s minden látogató egy jól megszerkesztett ismertetőt kap ajándékba. A Szűz Mária tiszteletére emelt templom építésének pontos ideje homályba vész, először 1327-ben említik. 1553-ban Országgyűlés színhelye volt Dobó István részvételével. 1602-03-ban Basta hajdúi pusztították el a községgel együtt, 1661-ben a török-tatár hadak dúlták fel Somkeréket, az 1700-as években átvonulnak a kurucok, majd a labancok is, akik felgyújtották a falut. Ennyi viszontagság után gróf Árva Bánffy Mária 1744-ben minden néven nevezendő jövedelmét felajánlja, hogy a somkeréki templom mind kívülről, mind belülről tornyostól együtt újraépüljön, s "tisztességes székek" készüljenek abba. 1761-ben idős Umling Lőrinc festi a kazettás mennyezetet, a bútorokat, az úrasztalát, a szószékkoronát, az énekhirdetőt valamint a karzatot, amelyen a keltezés is olvasható. A lelkész, akire a templom építésének felügyeletét bízta az adakozó grófnő, Bölöni Sámuel, 63 évet szolgált Somkeréken. Mivel tapasztalnia kellett, hogy a török-tatár dúlás után vegyes lakosságúvá váló falu lakói kezdik elfelejteni anyanyelvüket, ünnepélyesen átkot mondott arra a magyarra minden időben, "ki a maga nemzetségét megutálja, s a maga nyelvét nem szereti". Somkeréken megmaradtak a hívek, s a mindenkori lelkipásztorok iránti tiszteletet jelzi, hogy a jótevőknek emelt emléktábla mellett az ő emléküket is kegyelettel őrzik.
Szentbenedek – a pusztulás világa
A Dés melletti Szentbenedeken csak a romok maradtak a Kornis grófoknak a II. világháborúig épen álló kastélyából. Jókai Mór 1877-ben ötletessége, tetőzetének játékos formái, belső díszeinek gazdagsága miatt nevezte "szembetűnően erdélyi alkotásnak". Ma a pálosok fekete madonnájától megfosztott kaputorony előtt álló két szomorú egyszarvú már csak a szemetet "őrzi", amit a várárokba illetve a beomlott pincékbe hordtak a település lakói, sőt még az árkádos fedett kútba is. A kaputorony mögötti épületből a boltozatos pincébe beomlott téglák, kövek maradtak. A Kornisok többször felújították, korszerűsítették a kastélyt. Az 1900-as évek elején III. Károly vizet és telefont vezettetett, s villanyerőművet építtetett, hogy árammal lássa el az épületet, s ő tette lakhatóvá az új kastélyt is. IV. Kornis Károlynak 1944-ben kellett elhagynia az épületet, s azt követően a kastélyt kifosztották, majd hagyták tönkremenni. A tiszafából faragott lépcsőket, a festett mennyezetet elégették, a bútorokat, a berendezést elhordták, a sok ezer könyvet a Szamosba dobták, s elpusztult Európa legnagyobb magánkézben levő madár- és madártojás-gyűjteménye is. Mára már beomlott az évekig iskolának használt új kastély fedélzete is, s a szép fekvésű telket az enyészet vette birtokába.
Bonchida – az újjáépítés jegyében
Késő délután érünk az erdélyi Versailles-nak tartott bonchidai Bánffy-kastély kapujához. Bár a II. világháború óta, amikor a visszavonuló németek felrobbantották, a 16. század közepétől négy évszázadon át épített kastélyegyüttesből csak a romok maradtak, megnyugtató látvány, hogy őrzik, környéke, udvara tiszta, rendezett, s az épületek restaurálása is folyamatban van. A reneszánsz és a barokk jegyeit magán viselő kastély megmaradt romjaiból, a már részben újrafedett, romantikus, neogótikus főépület még ablaktalan belső tereiből, a félkör alakban épült istállók falaiból, a kapuépületben kiállított szobormaradványokból egy kis fantáziával, no meg az olvasmányélményeket is hozzáadva következtetni lehet, hogy milyen értékek mentek tönkre. A gyönyörű berendezés mellett elpusztult a könyvtár, a képtár s Erdély legjelentősebb XVIII. századi szoborgyűjteménye. A Marokkóban élő Bánffy Katalintól a Transylvania Trust Alapítvány koncesszionálta 49 évre a kastélyt, és nemzetközi pályázatok révén elkezdődött a hosszú távú felújítás, amelynek alapját a Románia és Magyarország művelődési minisztériumai által aláírt egyezség képezi. A kívül- belül megújult Miklós-kastélyban Nemzetközi Épületfelújító Szakképző Központ működik az Egyesült Királyság Történeti Épületfelújítási Intézete támogatásával. A központban szakembereket készítenek fel a hagyományos módszerekkel, építőanyagokkal történő műemlék-felújításra, közben folyik a kastély helyreállítása, amely a világ legveszélyeztetettebb épületeinek listáján szerepel. 2008-ban pedig Europa Nostra díjjal ismerték el a központot működtetők munkáját.
Válaszút – az erdélyi gyönyörű gyűjtemény
Az utolsó állomás, Válaszút, a reménység helyszíne. Először is azért, mert az anyanyelvi oktatás lehetőségét biztosítja közel száz mezőségi kisgyermeknek, akik olyan falvakból származnak, ahol megszűnt a magyar iskola. A Kallós Alapítvány bentlakásos iskolájában nemcsak szóbeli és zenei anyanyelvünkre oktatják a gyermekeket, hanem az állami oktatásból hiányzó népművészeti ismeretekre is. Ehhez jelent kiváló szemléltetőeszközt a Kallós-kúriában berendezett néprajzi múzeum, amely a mezőségi, kalotaszegi, csángó népművészet legszebb darabjai mellett az erdélyi szászok sajátos népi alkotásait is bemutatja. A romos állapotban visszakapott egykori vadászkastély kívül-belül megújulva egyedi, különleges élményt jelent. A Kallós- archívum mellett az eredeti bútorokkal, népi kerámiákkal, viselettel és kézimunkákkal mintaszerűen berendezett szobák az erdélyi és különösképpen a mezőségi népművészet páratlan gazdagságát bizonyítják. Jó lenne hosszan elidőzni a nyolc helyiségben látható válaszúti, belső- mezőségi, széki, kalotaszegi, csángó gyűjtemény darabjai között (a nyolc helyiségben és a raktárakban nyolcezer tárgyat őriznek), de késő van, indulni kell. Ám Válaszútra annak, aki először látta Erdély egyik legszebb múzeumát, vissza kell térnie. Annak pedig, aki erdélyinek vallja magát, egyszer legalább el kell mennie oda.
Pozitív és negatív élmények kavarognak bennünk, amikor visszaindulunk Besztercére, s körülvesz a szépet és a rútat is beborító mezőségi éjszaka.
Ötvös József
Az EPMSZ Erdélyi Körének konferenciája a besztercei szász evangélikus templomban tartott vasárnap délelőtti istentisztelettel zárult, amelyen Ötvös József, a marosvásárhelyi Vártemplom lelkésze hirdette az igét.
Népújság (Marosvásárhely)
A gyér reggeli ködből bomlott ki az ősz ezer árnyalatában pompázó mezőségi táj. A színpompás háttérből hófehéren magasodott utunk első állomása, a harinai evangélikus templom, az Erdély legkorábbi műemlékének számító román stílusú mezőségi bazilika. A többszintes, különleges formájú, "égbe nyúló" templomot bencés szerzetesek alapították. A tatárjárás pusztította el a települést, s sodorta el a bencéseket kolostorukkal együtt. A későbbiekben Harina volt püspöki és királyi birtok, Luxemburgi Zsigmond 1411-ben adományozta a Kacsics nemzetségből származó Farkas Tamásnak, aki évszázadokig birtokolta a települést, s nevét Harinai Farkasként használta. A reformációt követően került az evangélikus egyház birtokába, s 1834-ben földrengés rongálta meg. A nagyszebeni evangélikus konzisztórium többször kérte a helyreállítását, majd lebontották a megrongálódott épületrészeket, s hosszú huzavona után 1898-ra újították fel.
1995–99 között Hermann Fabini építész közreműködésével a besztercei Creative Group restaurálta a mezőségi tájban különlegesen ható gyönyörű templomot, amelyet András Péter besztercei református lelkész mutatott be. Kulcsát az egykori szász település vegyes házasságban élő utolsó evangélikus lakója őrzi. A kéttornyos, arányaival a gótikát idéző templom belsejét szép színes textilkiállítás tette hangulatossá.
Cegőtelke – földbe szúrt kard és pajzs
Harináról Cegőtelkére vezetett az út. A református temetőben 68 lépcsőfokon értünk fel a Lármafa találkozók emlékét idéző kopjafák között az emlékműhöz, amely a temetődomb legmagasabb pontján (504 méter) a cserhalmi csatát idézi. Kolozsi Tibor képzőművész alkotásának történetét Pásztor Loránd Zsolt református lelkész ismertette. A sok apró márványdarabból földbe szúrt kard és pajzs rajzolódik ki oldalán kereszttel s a legenda jeleneteit ábrázoló domborművel. Az emlékművet Beder Tibor, a Julianus Alapítvány vezetőjének kezdeményezésére a cegőtelki öregfiúk Cserhalom Művelődési Egyesülete állíttatta nagy nehézségek árán, s Erdély püspökei avatták fel 1998-ban. Tövéből a Kerlésen levő Cserhalomra látni, az egykori csatatérre, ahol a korábban ellenséges viszonyban levő Salamon király, Géza és László herceg összefogásával 1068-ban sikerült visszaverni a magyarságot veszélyeztető betörő pogányokat. A később szentté avatott László herceg hőstettéből, amelynek során a kun vezért legyőzve megmentette a magyar lányt, legenda született, s Vörösmarty Mihály, majd Juhász Gyula foglalta versbe a hajdani csata történetet. A legendák forrásától indul vagy zárul minden évben a Lármafa találkozó. Célja: összefogni azon települések lakóit Erdélytől a Felvidéken, Kárpátalján át, amelyek templomában freskók őrzik a határok védőszentjeként tisztelt Szent László király emlékét.
Árokalja – gázcsövekkel átszúrt címerek
Árokalján (Arcalia) különleges szépségében látható a gr. Bethlen Béla által a XIX. század végén mór-bizánci stílusban építtetett kastély, amely vörös gömbkupoláival, nyolcszögű sarokpavilonjaival az ezeregyéjszaka varázslatos hangulatát idézi. A birtok Bánffy Klárának a Bethlen Ádámmal kötött házassága révén került a Bethlen család tulajdonába, s gr. Bethlen János virágoztatta fel. A Sajót elterelte, az épület köré angolparkot varázsolt, nemes szőlő- és gyümölcsfákat telepített, virágházat épített, híres ménest tartott, aminek szépségét gazdatisztje, Iklandi György László versben örökítette meg (1811). 1803-ban az egész község leégett, s a házak újjáépítését, a szász evangélikus templom felújítását, a torony építését a gróf támogatta, s templomot építtetett a görög katolikusoknak. A bőkezű főúr és felesége, br. Wesselényi Zsuzsa síremléke a kastély kertjében látható. Az utolsó tulajdonost, gr. Bethlen (III.) Balázst 1949-ben telepítették kényszerlakhelyre. A kastély berendezését a környező falvak lakói hordták szét, a könyveket elégették, az egzotikus fák egy részét a helybeli romák tüzelték el. Üzlet, pionírtábor, mezőgazdasági gépállomás működött a kastélyban, 1963-tól kerül a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem használatába, majd 1999-től a tulajdonába, de egy Bethlen-leszármazott ma is pereli az egyetemtől és a polgármesteri hivataltól. Az egyetem, amely Regionális Frankofón Központot rendezett be a kastélyban, 1997-ben restauráltatta, így ma teljes szépségében látható az épület. Bár belépti díjat váltunk, a látogatót nem szívesen fogadják. Egy barátságtalan hölgy megtiltja, hogy a mellékhelyiségeket használjuk, s szigorúan csendre int, miközben a diákok esznek és sziesztáznak. Mivel a kastélyba sem léphetünk be, körbejárjuk az épületet. Így vesszük észre, hogy az oldalsó részen pontosan az egymás mellett levő, kőből faragott címereken keresztül vezették ki a központi fűtés kéményeit, s a kijövő égésterméktől, gőztől feketés penész lepi be azokat. Ez lenne a műemlékvédelem – változik meg a tulajdonosról és a Beszterce megyei műemlékvédőkről a bel- és külföldi vendégekből álló csoport véleménye, s az árokalji kastélyból rossz szájízzel távozunk.
Somkerék – Bölöni Sámuel átka
Mindenért kárpótol Somkerék. A Beszterce és Dés között fekvő falu református temploma arányos méreteivel, sarkain kövekkel kirakva, zsindellyel fedett tetőzetével és haranglábra emlékeztető, csúcsíves ablakú, erkélyes tornyával lélegzetelállítóan szép látvány. Ráadásul bőven van ideje csodálkozni a látogatónak, hisz az épületet megkerülve a délre nyíló csúcsos diadalíves ajtón jutunk be a templomhajóba. Történetét Felszegi Imre lelkipásztor mondja el, s minden látogató egy jól megszerkesztett ismertetőt kap ajándékba. A Szűz Mária tiszteletére emelt templom építésének pontos ideje homályba vész, először 1327-ben említik. 1553-ban Országgyűlés színhelye volt Dobó István részvételével. 1602-03-ban Basta hajdúi pusztították el a községgel együtt, 1661-ben a török-tatár hadak dúlták fel Somkeréket, az 1700-as években átvonulnak a kurucok, majd a labancok is, akik felgyújtották a falut. Ennyi viszontagság után gróf Árva Bánffy Mária 1744-ben minden néven nevezendő jövedelmét felajánlja, hogy a somkeréki templom mind kívülről, mind belülről tornyostól együtt újraépüljön, s "tisztességes székek" készüljenek abba. 1761-ben idős Umling Lőrinc festi a kazettás mennyezetet, a bútorokat, az úrasztalát, a szószékkoronát, az énekhirdetőt valamint a karzatot, amelyen a keltezés is olvasható. A lelkész, akire a templom építésének felügyeletét bízta az adakozó grófnő, Bölöni Sámuel, 63 évet szolgált Somkeréken. Mivel tapasztalnia kellett, hogy a török-tatár dúlás után vegyes lakosságúvá váló falu lakói kezdik elfelejteni anyanyelvüket, ünnepélyesen átkot mondott arra a magyarra minden időben, "ki a maga nemzetségét megutálja, s a maga nyelvét nem szereti". Somkeréken megmaradtak a hívek, s a mindenkori lelkipásztorok iránti tiszteletet jelzi, hogy a jótevőknek emelt emléktábla mellett az ő emléküket is kegyelettel őrzik.
Szentbenedek – a pusztulás világa
A Dés melletti Szentbenedeken csak a romok maradtak a Kornis grófoknak a II. világháborúig épen álló kastélyából. Jókai Mór 1877-ben ötletessége, tetőzetének játékos formái, belső díszeinek gazdagsága miatt nevezte "szembetűnően erdélyi alkotásnak". Ma a pálosok fekete madonnájától megfosztott kaputorony előtt álló két szomorú egyszarvú már csak a szemetet "őrzi", amit a várárokba illetve a beomlott pincékbe hordtak a település lakói, sőt még az árkádos fedett kútba is. A kaputorony mögötti épületből a boltozatos pincébe beomlott téglák, kövek maradtak. A Kornisok többször felújították, korszerűsítették a kastélyt. Az 1900-as évek elején III. Károly vizet és telefont vezettetett, s villanyerőművet építtetett, hogy árammal lássa el az épületet, s ő tette lakhatóvá az új kastélyt is. IV. Kornis Károlynak 1944-ben kellett elhagynia az épületet, s azt követően a kastélyt kifosztották, majd hagyták tönkremenni. A tiszafából faragott lépcsőket, a festett mennyezetet elégették, a bútorokat, a berendezést elhordták, a sok ezer könyvet a Szamosba dobták, s elpusztult Európa legnagyobb magánkézben levő madár- és madártojás-gyűjteménye is. Mára már beomlott az évekig iskolának használt új kastély fedélzete is, s a szép fekvésű telket az enyészet vette birtokába.
Bonchida – az újjáépítés jegyében
Késő délután érünk az erdélyi Versailles-nak tartott bonchidai Bánffy-kastély kapujához. Bár a II. világháború óta, amikor a visszavonuló németek felrobbantották, a 16. század közepétől négy évszázadon át épített kastélyegyüttesből csak a romok maradtak, megnyugtató látvány, hogy őrzik, környéke, udvara tiszta, rendezett, s az épületek restaurálása is folyamatban van. A reneszánsz és a barokk jegyeit magán viselő kastély megmaradt romjaiból, a már részben újrafedett, romantikus, neogótikus főépület még ablaktalan belső tereiből, a félkör alakban épült istállók falaiból, a kapuépületben kiállított szobormaradványokból egy kis fantáziával, no meg az olvasmányélményeket is hozzáadva következtetni lehet, hogy milyen értékek mentek tönkre. A gyönyörű berendezés mellett elpusztult a könyvtár, a képtár s Erdély legjelentősebb XVIII. századi szoborgyűjteménye. A Marokkóban élő Bánffy Katalintól a Transylvania Trust Alapítvány koncesszionálta 49 évre a kastélyt, és nemzetközi pályázatok révén elkezdődött a hosszú távú felújítás, amelynek alapját a Románia és Magyarország művelődési minisztériumai által aláírt egyezség képezi. A kívül- belül megújult Miklós-kastélyban Nemzetközi Épületfelújító Szakképző Központ működik az Egyesült Királyság Történeti Épületfelújítási Intézete támogatásával. A központban szakembereket készítenek fel a hagyományos módszerekkel, építőanyagokkal történő műemlék-felújításra, közben folyik a kastély helyreállítása, amely a világ legveszélyeztetettebb épületeinek listáján szerepel. 2008-ban pedig Europa Nostra díjjal ismerték el a központot működtetők munkáját.
Válaszút – az erdélyi gyönyörű gyűjtemény
Az utolsó állomás, Válaszút, a reménység helyszíne. Először is azért, mert az anyanyelvi oktatás lehetőségét biztosítja közel száz mezőségi kisgyermeknek, akik olyan falvakból származnak, ahol megszűnt a magyar iskola. A Kallós Alapítvány bentlakásos iskolájában nemcsak szóbeli és zenei anyanyelvünkre oktatják a gyermekeket, hanem az állami oktatásból hiányzó népművészeti ismeretekre is. Ehhez jelent kiváló szemléltetőeszközt a Kallós-kúriában berendezett néprajzi múzeum, amely a mezőségi, kalotaszegi, csángó népművészet legszebb darabjai mellett az erdélyi szászok sajátos népi alkotásait is bemutatja. A romos állapotban visszakapott egykori vadászkastély kívül-belül megújulva egyedi, különleges élményt jelent. A Kallós- archívum mellett az eredeti bútorokkal, népi kerámiákkal, viselettel és kézimunkákkal mintaszerűen berendezett szobák az erdélyi és különösképpen a mezőségi népművészet páratlan gazdagságát bizonyítják. Jó lenne hosszan elidőzni a nyolc helyiségben látható válaszúti, belső- mezőségi, széki, kalotaszegi, csángó gyűjtemény darabjai között (a nyolc helyiségben és a raktárakban nyolcezer tárgyat őriznek), de késő van, indulni kell. Ám Válaszútra annak, aki először látta Erdély egyik legszebb múzeumát, vissza kell térnie. Annak pedig, aki erdélyinek vallja magát, egyszer legalább el kell mennie oda.
Pozitív és negatív élmények kavarognak bennünk, amikor visszaindulunk Besztercére, s körülvesz a szépet és a rútat is beborító mezőségi éjszaka.
Ötvös József
Az EPMSZ Erdélyi Körének konferenciája a besztercei szász evangélikus templomban tartott vasárnap délelőtti istentisztelettel zárult, amelyen Ötvös József, a marosvásárhelyi Vártemplom lelkésze hirdette az igét.
Népújság (Marosvásárhely)
2012. december 27.
CNCD: magyarul is fel kell tüntetni a rendőrség megnevezését Kézdivásárhelyen és Korondon
Diszkriminációnak számít, hogy a kézdivásárhelyi rendőrkapitányság és a korondi rendőrőrs megnevezése csak román nyelven van kifüggesztve – döntött az Országos Diszkrimináció-Ellenes Tanács (CNCD). A testület szerint a két településen – ahol a magyarok aránya meghaladja a 90 százalékot –, a helyi közigazgatási törvény előírásainak megfelelően a magyar nyelv használatát is biztosítani kell. A két intézményt, valamint a Kovászna megyei rendőr-főkapitányságot egy magánszemély panaszolta be a diszkrimináció-ellenes hivatalnál, amely a napokban kézbesítette az érintetteknek az október 29-én született határozatát.
A CNCD határozatában megállapította a diszkrimináció tényét, ugyanakkor azt javasolja a kézdivásárhelyi és a korondi rendőrségnek, hogy tegyék meg a szükséges lépéseket a helyzet orvoslására, a továbbiakban pedig vegyék figyelembe a 215 számú helyi közigazgatási törvény 19. cikkelyének előírásait. Az említett törvénycikkely szerint azokban a területi-közigazgatási egységekben, amelyekben a lakosság több mint 20 százaléka valamely nemzeti kisebbségekhez tartozik, a helyi közigazgatási hatóságoknak, alárendelt közintézményeiknek, valamint a dekoncentrált közszolgálatoknak biztosítaniuk kell az anyanyelv használatát is a velük fenntartott kapcsolatokban, az alkotmány, a helyi közigazgatási törvény, valamint a Románia által is aláírt nemzetközi szerződések előírásainak megfelelően.
A panaszos a helyi közigazgatási törvényre hivatkozva beadványában azt írta: a hatályos törvények szerint a rendőrség tevékenysége közszolgáltatásnak tekinthető, a helyi rendőrségek ugyanakkor dekoncentrált intézmények is. Ennek megfelelően kötelességük használni a magyar nyelvet is a magyar lakossággal való kapcsolattartásban, aminek az első lépése az intézménynek magyar nyelvű megnevezésének kifüggesztése is. A panaszos szerint ezt az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala is megerősíti, amely a 2011 október 7-én keltezett és a Kovászna megyei prefektúrához intézett beadványában azt írja: a helyi hatóságok vagy dekoncentrált intézményeknek kötelességük a kisebbségek nyelvén is feltüntetni az adott intézmény megnevezését. A panaszos úgy véli: azzal, hogy a rendőrségen nem létezik kétnyelvű feliratozás, azt üzenik a magyar lakosságnak, hogy ne is próbáljanak anyanyelvükön szólani, mert úgysem veszik figyelembe, ez pedig félelemkeltő hangulatot áraszt.
A kézdivásárhelyi és a korondi rendőrkapitányság nem küldött külön állásfoglalást a CNCD-hez, hanem a megyei rendőrparancsokságra továbbította a testület ez irányú kérését. A Kovászna megyei rendőr-főparancsnokság azonban állásfoglalásában azt írja: a rendőrség nem esik a helyi közigazgatási törvény hatálya alá. Ugyanakkor azt állítja: a regionális vagy kisebbségi nyelvek európai kartájának előírásai semmilyen kötelezettséget nem írnak elő, mindössze általános jellegű javaslatoknak tekinthetőek.
A CNCD-nek a panasszal foglalkozó tanácsának tagjai a helyi közigazgatási törvényre hivatkozva egyöntetűen úgy vélték: a csak a román nyelvű feliratozás diszkriminációnak tekinthető. A döntés szerint mivel Kézdivásárhely lakosságának 90,95, Korondnak pedig 95,4 százaléka magyar anyanyelvű, a magyar felirat hiánya hátrányos megkülönböztetésnek minősül. A testület pénzbírságot nem rótt ki sem a kézdivásárhelyi, sem pedig a korondi rendőrségre.
Krónika (Kolozsvár)
Diszkriminációnak számít, hogy a kézdivásárhelyi rendőrkapitányság és a korondi rendőrőrs megnevezése csak román nyelven van kifüggesztve – döntött az Országos Diszkrimináció-Ellenes Tanács (CNCD). A testület szerint a két településen – ahol a magyarok aránya meghaladja a 90 százalékot –, a helyi közigazgatási törvény előírásainak megfelelően a magyar nyelv használatát is biztosítani kell. A két intézményt, valamint a Kovászna megyei rendőr-főkapitányságot egy magánszemély panaszolta be a diszkrimináció-ellenes hivatalnál, amely a napokban kézbesítette az érintetteknek az október 29-én született határozatát.
A CNCD határozatában megállapította a diszkrimináció tényét, ugyanakkor azt javasolja a kézdivásárhelyi és a korondi rendőrségnek, hogy tegyék meg a szükséges lépéseket a helyzet orvoslására, a továbbiakban pedig vegyék figyelembe a 215 számú helyi közigazgatási törvény 19. cikkelyének előírásait. Az említett törvénycikkely szerint azokban a területi-közigazgatási egységekben, amelyekben a lakosság több mint 20 százaléka valamely nemzeti kisebbségekhez tartozik, a helyi közigazgatási hatóságoknak, alárendelt közintézményeiknek, valamint a dekoncentrált közszolgálatoknak biztosítaniuk kell az anyanyelv használatát is a velük fenntartott kapcsolatokban, az alkotmány, a helyi közigazgatási törvény, valamint a Románia által is aláírt nemzetközi szerződések előírásainak megfelelően.
A panaszos a helyi közigazgatási törvényre hivatkozva beadványában azt írta: a hatályos törvények szerint a rendőrség tevékenysége közszolgáltatásnak tekinthető, a helyi rendőrségek ugyanakkor dekoncentrált intézmények is. Ennek megfelelően kötelességük használni a magyar nyelvet is a magyar lakossággal való kapcsolattartásban, aminek az első lépése az intézménynek magyar nyelvű megnevezésének kifüggesztése is. A panaszos szerint ezt az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala is megerősíti, amely a 2011 október 7-én keltezett és a Kovászna megyei prefektúrához intézett beadványában azt írja: a helyi hatóságok vagy dekoncentrált intézményeknek kötelességük a kisebbségek nyelvén is feltüntetni az adott intézmény megnevezését. A panaszos úgy véli: azzal, hogy a rendőrségen nem létezik kétnyelvű feliratozás, azt üzenik a magyar lakosságnak, hogy ne is próbáljanak anyanyelvükön szólani, mert úgysem veszik figyelembe, ez pedig félelemkeltő hangulatot áraszt.
A kézdivásárhelyi és a korondi rendőrkapitányság nem küldött külön állásfoglalást a CNCD-hez, hanem a megyei rendőrparancsokságra továbbította a testület ez irányú kérését. A Kovászna megyei rendőr-főparancsnokság azonban állásfoglalásában azt írja: a rendőrség nem esik a helyi közigazgatási törvény hatálya alá. Ugyanakkor azt állítja: a regionális vagy kisebbségi nyelvek európai kartájának előírásai semmilyen kötelezettséget nem írnak elő, mindössze általános jellegű javaslatoknak tekinthetőek.
A CNCD-nek a panasszal foglalkozó tanácsának tagjai a helyi közigazgatási törvényre hivatkozva egyöntetűen úgy vélték: a csak a román nyelvű feliratozás diszkriminációnak tekinthető. A döntés szerint mivel Kézdivásárhely lakosságának 90,95, Korondnak pedig 95,4 százaléka magyar anyanyelvű, a magyar felirat hiánya hátrányos megkülönböztetésnek minősül. A testület pénzbírságot nem rótt ki sem a kézdivásárhelyi, sem pedig a korondi rendőrségre.
Krónika (Kolozsvár)
2012. december 27.
Temesváron lép fel a Zentai Magyar Kamaraszínház
Ěŕrsha Norman kortárs amerikai írónő nagy sikerű, Pulitzer-díjas Jóccakát, mama! című drámáját mutatja be a Zentai Magyar Kamaraszínház ma 18 órától a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház nagytermében.
A történet egy habókos anyáról, Thelmáról és életunt lányáról, Jessie-ről szól. „Amióta Jessie-t elhagyta a férje, mama és leánya újra együtt élnek. Egymás mellett tengődnek, egymás mellé beszélnek, süket füleik nem hallják a másikat. Egy este Jessie váratlan bejelentéssel fogadja hazaérkező anyját: öngyilkos lesz, ha törik, ha szakad. Ebből az alaphelyzetből kiindulva apránként tárul elénk a két nő jelene, múltja, világnézete és két ellentétes személyiség éles rajza” – áll a temesvári intézmény ajánlójában.
A zentai kamaraszínház László Sándor által rendezett előadásában a Mamát Banka Lívia, Jessie Catest Szilágyi Ágota, az Újvidéki Színház színésznői alakítják, a dramaturg Gyarmati Kata, a díszleteket és a jelmezt pedig Csík György készítette. Szilágyi Ágotát egyébként jól ismerheti a temesvári publikum, hiszen nemrég még a Csiky Gergely Állami Magyar Színház társulatának tagjaként olyan produkciókban lépett fel, mint az UNITER-díjas Rosencrantz és Guildenstern halott, Csehov Cseresznyéskertje vagy az Odüsszeusz hazatérése. Az érdeklődők az ünnepek miatt ma 16–19 óra között válthatnak jegyeket, de on-line is megvásárolhatják a belépőket.
Krónika (Kolozsvár)
Ěŕrsha Norman kortárs amerikai írónő nagy sikerű, Pulitzer-díjas Jóccakát, mama! című drámáját mutatja be a Zentai Magyar Kamaraszínház ma 18 órától a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház nagytermében.
A történet egy habókos anyáról, Thelmáról és életunt lányáról, Jessie-ről szól. „Amióta Jessie-t elhagyta a férje, mama és leánya újra együtt élnek. Egymás mellett tengődnek, egymás mellé beszélnek, süket füleik nem hallják a másikat. Egy este Jessie váratlan bejelentéssel fogadja hazaérkező anyját: öngyilkos lesz, ha törik, ha szakad. Ebből az alaphelyzetből kiindulva apránként tárul elénk a két nő jelene, múltja, világnézete és két ellentétes személyiség éles rajza” – áll a temesvári intézmény ajánlójában.
A zentai kamaraszínház László Sándor által rendezett előadásában a Mamát Banka Lívia, Jessie Catest Szilágyi Ágota, az Újvidéki Színház színésznői alakítják, a dramaturg Gyarmati Kata, a díszleteket és a jelmezt pedig Csík György készítette. Szilágyi Ágotát egyébként jól ismerheti a temesvári publikum, hiszen nemrég még a Csiky Gergely Állami Magyar Színház társulatának tagjaként olyan produkciókban lépett fel, mint az UNITER-díjas Rosencrantz és Guildenstern halott, Csehov Cseresznyéskertje vagy az Odüsszeusz hazatérése. Az érdeklődők az ünnepek miatt ma 16–19 óra között válthatnak jegyeket, de on-line is megvásárolhatják a belépőket.
Krónika (Kolozsvár)
2012. december 27.
Választások éve
Már csak néhány nap maradt hátra, és magunk mögött tudjuk a 2012. évet is. Persze ki-ki maga dönti el, milyen volt az óesztendő, mérlegre téve önmaga, családja, szűk és tágabb környezete sikereit, kudarcait, örömét és bánatát.
Jó lenne hinni, hogy valamennyiünk esetében a mérleg “örömteli” serpenyője billen lefelé, de hát tudjuk, ilyen csak a mesében van, a világról pedig manapság egyre kevésbé mondható el, hogy meseszerű. Annál is inkább, mivel a nemzetközi élet főszereplői idén sem tudtak megnyugtató válaszokat adni, reménnyel kecsegtető megoldással szolgálni a 2008-ban beköszöntött gazdasági-pénzügyi világválságra.
Ennek megfelelően a föld bármelyik pontján is éljen, a polgár nem dőlhet hátra a karosszékben, nem várhatja a szép, új világ eljövetelét, hiszen kiderült: az Egyesült Államokban, Ázsiában vagy Európában született – vagy éppenséggel halogatott – döntések kihatnak a glóbusz utolsó szegletére is. Ilyenformán pedig túl sok választási lehetőség nemigen akad.
Politikai téren amúgy mindenképpen a választás évének tekinthető az idei. Régi-új elnököt avattak a világ nagyhatalmának számító Egyesült Államokban, Franciaországban, Kínában és Oroszországban is. Jövőre talán arra is választ kapunk majd, miként sikerül együttműködniük, a globális gondokra hathatós megoldásokat találniuk, hogy egyenként a világ uraivá vagy közösen annak jó értelemben vett szolgáivá kívánnak-e válni.
A választások évét hagyjuk magunk mögött Romániában is. Már a júniusi helyhatósági megmérettetés sok mindent előrejelzett: beharangozta a román balliberálisok elsöprő fölényét, a decemberi parlamenti választáson kétharmadban kicsúcsosodó diadalát, no meg azt, hogy az erdélyi magyar politikai palettán is számolni kell az új színfoltok megjelenésével.
Ma még persze talány, mihez kezd majd a bukaresti hatalom a lényeges változások véghezvitelére alkalmas kétharmaddal, bár a májusi puccs után foganatosított intézkedések nem szolgáltatnak megnyugtató alappal. Nem kizárt, hogy a magyar pártoknak már jövőre összefogásra lesz szükségük ahhoz, hogy megvédjék a közösséget a balliberálisok esetleges további túlkapásaitól. Bemelegítésnek sem lenne rossz 2016-ra.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)
Már csak néhány nap maradt hátra, és magunk mögött tudjuk a 2012. évet is. Persze ki-ki maga dönti el, milyen volt az óesztendő, mérlegre téve önmaga, családja, szűk és tágabb környezete sikereit, kudarcait, örömét és bánatát.
Jó lenne hinni, hogy valamennyiünk esetében a mérleg “örömteli” serpenyője billen lefelé, de hát tudjuk, ilyen csak a mesében van, a világról pedig manapság egyre kevésbé mondható el, hogy meseszerű. Annál is inkább, mivel a nemzetközi élet főszereplői idén sem tudtak megnyugtató válaszokat adni, reménnyel kecsegtető megoldással szolgálni a 2008-ban beköszöntött gazdasági-pénzügyi világválságra.
Ennek megfelelően a föld bármelyik pontján is éljen, a polgár nem dőlhet hátra a karosszékben, nem várhatja a szép, új világ eljövetelét, hiszen kiderült: az Egyesült Államokban, Ázsiában vagy Európában született – vagy éppenséggel halogatott – döntések kihatnak a glóbusz utolsó szegletére is. Ilyenformán pedig túl sok választási lehetőség nemigen akad.
Politikai téren amúgy mindenképpen a választás évének tekinthető az idei. Régi-új elnököt avattak a világ nagyhatalmának számító Egyesült Államokban, Franciaországban, Kínában és Oroszországban is. Jövőre talán arra is választ kapunk majd, miként sikerül együttműködniük, a globális gondokra hathatós megoldásokat találniuk, hogy egyenként a világ uraivá vagy közösen annak jó értelemben vett szolgáivá kívánnak-e válni.
A választások évét hagyjuk magunk mögött Romániában is. Már a júniusi helyhatósági megmérettetés sok mindent előrejelzett: beharangozta a román balliberálisok elsöprő fölényét, a decemberi parlamenti választáson kétharmadban kicsúcsosodó diadalát, no meg azt, hogy az erdélyi magyar politikai palettán is számolni kell az új színfoltok megjelenésével.
Ma még persze talány, mihez kezd majd a bukaresti hatalom a lényeges változások véghezvitelére alkalmas kétharmaddal, bár a májusi puccs után foganatosított intézkedések nem szolgáltatnak megnyugtató alappal. Nem kizárt, hogy a magyar pártoknak már jövőre összefogásra lesz szükségük ahhoz, hogy megvédjék a közösséget a balliberálisok esetleges további túlkapásaitól. Bemelegítésnek sem lenne rossz 2016-ra.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)
2012. december 27.
Párhuzamos történelmek Nagyváradon
A párhuzamos történetírásnak tudható be, hogy Nagyvárad jövőre olyan 900 éves jubileumot ünnepel majd, aminek valós jelentősége alig van. Lakatos Attila történész azt mondja, a magyar, illetve a kommunizmus időszakában meggyökeresedett román történetírás között alig van átjárás, jobbára a fiatalabb román történészgeneráció tagjaival lehetséges a párbeszéd.
Kettős történelem. Különböző időpontokra teszi Nagyvárad alapítását a magyar, illetve román történetírás
Évzáró sajtótájékoztatóján jelentette be Ilie Bolojan nagyváradi polgármester, hogy 2013-ban Várad első írásbeli említésének 900. évfordulója lesz, és az alkalomra több rendezvényt is szervez majd az önkormányzat. Az évforduló jelentőségéről kérdeztük Lakatos Attilát, a Körösvidéki Múzeum munkatársát, aki érdekes aspektusokra mutatott rá a jubileummal kapcsolatban. Elmagyarázta: egy Könyves Kálmán által kiadott, 1113-as keltezésű oklevél említi Várad akkori püspökét, Syxtust, ebből tehát kiviláglik, hogy a város akkor már létezett. A bökkenő csak az, hogy egyébként történelmi forrásokból tudvalevő: Várad akkor már harminc éve erődített, egyházas hely volt, ráadásul első püspöke nem is Syxtus, hanem megkoronázásáig maga Könyves Kálmán volt. Szent László uralkodásának második felében, az 1080-as években már prépostságot, káptalani székhelyet hozott itt létre, emiatt tisztelik őt a váradiak a város alapítójaként. Magát Syxtust, a második ismert váradi püspököt ugyanakkor szintén nem a hivatkozott 1113-as dokumentum említi először, hanem 1003-ra és 1111-re vonatkozó források is, ám ezeknek eredeti változatai elvesztek, és már csak a szakirodalomból lehet tudni a létezésükről. Ráadásul Várad a 11. század végén nem légüres térben megszülető, új magyar közigazgatási központ volt. Ezt a szerepét az első bihari püspökség és az Árpád-ház trónörökösei számára fenntartott hercegi tartomány Szent István-i alapítású székhelyétől, a bihari ispánsági vártól vette át. Ezt azonban a román történetírás inkább csak a Béla király krónikásának képzeletében létező Ménmarót fejedelem 9. századi földváraként hajlamos nyilvántartani – fogalmazott a történész.
Szocialista törekvések
Lakatos Attila szerint épp a fentebb említett tény eredményezi, hogy a 70-es, 80-as évek szocialista román történetírása csak az 1113-as dokumentumot fogadja el hitelesként, és ezt tartja Várad város formájában való fennállása első bizonyítékának. Mint elmagyarázta, abban az időben a román történelmi kánonban olyan tendencia uralkodott, ami arra irányult, hogy a magyarok Erdélyben való jelenlétét minél későbbre tolja – vagyis azt szerették volna bebizonyítani, hogy a magyar hagyományokkal és a magyar történetírás tanúságaival ellentétben a magyarok nem a honfoglaláskor, hanem sokkal később jelentek meg itt. „Olyan dokumentumokat kerestek, amelyekkel minél későbbre datálhatják a magyar városok alapítását. Az 1113-as adat volt a legkésőbbi olyan, amit már nem tudtak letagadni, hiszen mai napig létezik. Ezért hagyták figyelmen kívül a korábbra mutató bizonyítékokat” – fejtette ki a szakember.
Kimaradt jubileum
Lakatos Attilát arról is kérdeztük, hogy amennyiben jövőre valóban jubileumi rendezvényeket szervez majd az önkormányzat, a magyar közösség számára ez milyen jelentőséggel bír majd. „Nem az évszám a lényeg, hanem az, hogy milyen tartalommal töltik majd meg a jubileumot. Erre a dokumentumra is lehetünk éppoly büszkék, mint bármelyik másikra, de ha csak egy vársáncbeli popkoncert jelzi majd az évfordulót, már nem érte meg” – fogalmazott a szakember. Hozzátette: biztos benne, hogy a polgármester nem szándékosan keresett álságos évfordulót, hiszen elég volt felütnie bármilyen román nyelvű történelemkönyvet, biztosan benne volt a dátum mint első említés. A történész ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet: épp a lassan véget érő 2012-es esztendőben ünnepelhetett volna Várad egy kevésbé kerek, ám a polgármester által említettnél sokkal jelentősebb évfordulót: 320 éve, 1692-ben szabadult fel a török hódoltság alól, ez az évszám tehát a modern Várad megalakulását jelzi.
Sárközi: más városnapot!
Sárközi Zoltán RMDSZ-es városi önkormányzati képviselőt, a kulturális bizottság tagját arról kérdeztük, ellenzékbe szorult frakciója milyen állásponton lesz a jövő évi rendezvényekkel kapcsolatban. Kijelentette: magyarként épp az RMDSZ a legérintettebb ebben a kérdésben, a városvezetőségnek tehát egyértelműen partnerként kell majd kezelnie a frakciót, amennyiben komolyan veszi az évfordulót, s ha ezt nem teszi meg, a jubileumi rendezvények „hiteltelen öntömjénezéssé” válnak. „Először is azt kellene elismerni, hogy Várad majd’ ezer éves település” – fogalmazott Sárközi. Hozzátette: amennyiben az önkormányzat valódi kapcsolatot szeretne létesíteni a város lakosságának negyedét kitevő magyar közösséggel, első lépésben a város napját kellene más dátumra helyezni, olyanra, ami senkit nem sért. Jelenleg ugyanis október 12-ét tartja a város ünnepének a váradi románság – ez a dátum a román és a szovjet hadsereg 1944-es váradi bevonulását jelzi, tehát a város magyar közössége számára egyértelműen nem ünnep. „Nem kell ezer évet visszamenni az időben, amíg a közelmúlt problémáit nem oldjuk meg” – jelentette ki a tanácsos.
Azt, hogy a jövő évi jubileumnak pontosan milyen programja lesz, egyelőre nem tudni, a polgármester csak annyit mondott, hogy egész évben szerveznek majd ehhez kapcsolódó rendezvényeket.
Nagy Orsolya
Krónika (Kolozsvár)
A párhuzamos történetírásnak tudható be, hogy Nagyvárad jövőre olyan 900 éves jubileumot ünnepel majd, aminek valós jelentősége alig van. Lakatos Attila történész azt mondja, a magyar, illetve a kommunizmus időszakában meggyökeresedett román történetírás között alig van átjárás, jobbára a fiatalabb román történészgeneráció tagjaival lehetséges a párbeszéd.
Kettős történelem. Különböző időpontokra teszi Nagyvárad alapítását a magyar, illetve román történetírás
Évzáró sajtótájékoztatóján jelentette be Ilie Bolojan nagyváradi polgármester, hogy 2013-ban Várad első írásbeli említésének 900. évfordulója lesz, és az alkalomra több rendezvényt is szervez majd az önkormányzat. Az évforduló jelentőségéről kérdeztük Lakatos Attilát, a Körösvidéki Múzeum munkatársát, aki érdekes aspektusokra mutatott rá a jubileummal kapcsolatban. Elmagyarázta: egy Könyves Kálmán által kiadott, 1113-as keltezésű oklevél említi Várad akkori püspökét, Syxtust, ebből tehát kiviláglik, hogy a város akkor már létezett. A bökkenő csak az, hogy egyébként történelmi forrásokból tudvalevő: Várad akkor már harminc éve erődített, egyházas hely volt, ráadásul első püspöke nem is Syxtus, hanem megkoronázásáig maga Könyves Kálmán volt. Szent László uralkodásának második felében, az 1080-as években már prépostságot, káptalani székhelyet hozott itt létre, emiatt tisztelik őt a váradiak a város alapítójaként. Magát Syxtust, a második ismert váradi püspököt ugyanakkor szintén nem a hivatkozott 1113-as dokumentum említi először, hanem 1003-ra és 1111-re vonatkozó források is, ám ezeknek eredeti változatai elvesztek, és már csak a szakirodalomból lehet tudni a létezésükről. Ráadásul Várad a 11. század végén nem légüres térben megszülető, új magyar közigazgatási központ volt. Ezt a szerepét az első bihari püspökség és az Árpád-ház trónörökösei számára fenntartott hercegi tartomány Szent István-i alapítású székhelyétől, a bihari ispánsági vártól vette át. Ezt azonban a román történetírás inkább csak a Béla király krónikásának képzeletében létező Ménmarót fejedelem 9. századi földváraként hajlamos nyilvántartani – fogalmazott a történész.
Szocialista törekvések
Lakatos Attila szerint épp a fentebb említett tény eredményezi, hogy a 70-es, 80-as évek szocialista román történetírása csak az 1113-as dokumentumot fogadja el hitelesként, és ezt tartja Várad város formájában való fennállása első bizonyítékának. Mint elmagyarázta, abban az időben a román történelmi kánonban olyan tendencia uralkodott, ami arra irányult, hogy a magyarok Erdélyben való jelenlétét minél későbbre tolja – vagyis azt szerették volna bebizonyítani, hogy a magyar hagyományokkal és a magyar történetírás tanúságaival ellentétben a magyarok nem a honfoglaláskor, hanem sokkal később jelentek meg itt. „Olyan dokumentumokat kerestek, amelyekkel minél későbbre datálhatják a magyar városok alapítását. Az 1113-as adat volt a legkésőbbi olyan, amit már nem tudtak letagadni, hiszen mai napig létezik. Ezért hagyták figyelmen kívül a korábbra mutató bizonyítékokat” – fejtette ki a szakember.
Kimaradt jubileum
Lakatos Attilát arról is kérdeztük, hogy amennyiben jövőre valóban jubileumi rendezvényeket szervez majd az önkormányzat, a magyar közösség számára ez milyen jelentőséggel bír majd. „Nem az évszám a lényeg, hanem az, hogy milyen tartalommal töltik majd meg a jubileumot. Erre a dokumentumra is lehetünk éppoly büszkék, mint bármelyik másikra, de ha csak egy vársáncbeli popkoncert jelzi majd az évfordulót, már nem érte meg” – fogalmazott a szakember. Hozzátette: biztos benne, hogy a polgármester nem szándékosan keresett álságos évfordulót, hiszen elég volt felütnie bármilyen román nyelvű történelemkönyvet, biztosan benne volt a dátum mint első említés. A történész ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet: épp a lassan véget érő 2012-es esztendőben ünnepelhetett volna Várad egy kevésbé kerek, ám a polgármester által említettnél sokkal jelentősebb évfordulót: 320 éve, 1692-ben szabadult fel a török hódoltság alól, ez az évszám tehát a modern Várad megalakulását jelzi.
Sárközi: más városnapot!
Sárközi Zoltán RMDSZ-es városi önkormányzati képviselőt, a kulturális bizottság tagját arról kérdeztük, ellenzékbe szorult frakciója milyen állásponton lesz a jövő évi rendezvényekkel kapcsolatban. Kijelentette: magyarként épp az RMDSZ a legérintettebb ebben a kérdésben, a városvezetőségnek tehát egyértelműen partnerként kell majd kezelnie a frakciót, amennyiben komolyan veszi az évfordulót, s ha ezt nem teszi meg, a jubileumi rendezvények „hiteltelen öntömjénezéssé” válnak. „Először is azt kellene elismerni, hogy Várad majd’ ezer éves település” – fogalmazott Sárközi. Hozzátette: amennyiben az önkormányzat valódi kapcsolatot szeretne létesíteni a város lakosságának negyedét kitevő magyar közösséggel, első lépésben a város napját kellene más dátumra helyezni, olyanra, ami senkit nem sért. Jelenleg ugyanis október 12-ét tartja a város ünnepének a váradi románság – ez a dátum a román és a szovjet hadsereg 1944-es váradi bevonulását jelzi, tehát a város magyar közössége számára egyértelműen nem ünnep. „Nem kell ezer évet visszamenni az időben, amíg a közelmúlt problémáit nem oldjuk meg” – jelentette ki a tanácsos.
Azt, hogy a jövő évi jubileumnak pontosan milyen programja lesz, egyelőre nem tudni, a polgármester csak annyit mondott, hogy egész évben szerveznek majd ehhez kapcsolódó rendezvényeket.
Nagy Orsolya
Krónika (Kolozsvár)
2012. december 27.
Székelyföldi diákigazolvány
Januártól még csak a Székely Nemzeti Múzeumban lesz használható, de a három székely megye után nemzetközi forgalomban is el kívánják ismertetni a sepsiszentgyörgyi városházán bemutatott Székelyföldi Diákigazolványt.
A romániai piacon elsőként létrehozott háromnyelvű (magyar, román, angol) kártyát iskolásoknak, egyetemistáknak szánják, 7-től 35 éves korig igényelhető, és különböző kedvezményekre jogosítja fel tulajdonosát: utazáskor, művelődési intézményekbe, sportlétesítményekbe, rendezvényekre való belépéskor, tanfolyamokon, szolgáltatásokban (egészségügy, szépségápolás), még üzletekben is – a hálózatot ugyanis folyamatosan bővíteni kívánja a kezdeményező Centrum Studiorum egyesület. Zsigmond József, az egyesület elnöke – az önkormányzat RMDSZ-frakciójának egyik fiatal tagja – elmondta: nálunk még csak a nagyvárosok egyetemi hallgatói rendelkeznek diákigazolvánnyal, és ezt is elég szűk körben lehet csak használni – a röviden Sic Card nevet viselő, vonalkódos kártyát azonban minél szélesebb körben szeretnék bevezetni, elsősorban a Székelyföldön, ezzel is erősítve a regionális öntudatot és a fiatalság kötődését. Az ötletet Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester és Tamás Sándor, illetve Borboly Csaba megyei tanácselnökök is felkarolták, és Maros megyében is van rá fogadókészség. Külföldön a diákigazolvány olyan kulcs, amely nagyon sok kaput megnyit, nemcsak a kedvezményes jegyárak miatt, hanem mert státust jelent a viselőjének – mondta el Tamás, aki arra is ígéretet tett, hogy a megye minden kulturális intézménye nyitni fog a diákok felé; Antal Árpád a városi buszokra, uszodára, sípályákra látja kiterjeszthetőnek a kedvezmények rendszerét. Az elképzelést egyébként több helyi vállalkozó is támogatja – a multikat csak akkor keresik fel, ha kikerülhetetlenek, például a benzinkutak esetében –, így néhány üzletben és szórakozóhelyen, sőt, már egy fogorvosi rendelőben is készek a fogadására. A diákbarát helyek és intézmények névsorát – az általuk nyújtott, legkevesebb 5, de akár 100 százalékos kedvezménnyel – a www.diakigazolvany.ro, illetve a www.siccard.ro honlapon is lehet majd követni, s ezek az ajtajukra ragasztható matricát is kapnak. Ugyanott a kártya használatával kapcsolatos hírek meg a diákokat érdeklő – korosztályok szerint lebontott – tudnivalók (programok, pályázatok, ösztöndíjak, diákmunka stb.) is napvilágot látnak. A 2013-tól érvényes Székelyföldi Diákigazolvány ingyenes, a kiadásával járó költségeket pályázatokból kívánják fedezni. A legkisebbek számára a szülők igényelhetik, a 14–18 éveseknek fel kell mutatniuk a szülői beleegyezést, 18 éven felül fényképet is kérnek. Zsigmond József azt is fontosnak tartotta közölni, hogy a „sic card projekt” megvalósításán kizárólag hazatelepedett székelyföldi fiatalok dolgoznak.
Demeter J. Ildikó
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Januártól még csak a Székely Nemzeti Múzeumban lesz használható, de a három székely megye után nemzetközi forgalomban is el kívánják ismertetni a sepsiszentgyörgyi városházán bemutatott Székelyföldi Diákigazolványt.
A romániai piacon elsőként létrehozott háromnyelvű (magyar, román, angol) kártyát iskolásoknak, egyetemistáknak szánják, 7-től 35 éves korig igényelhető, és különböző kedvezményekre jogosítja fel tulajdonosát: utazáskor, művelődési intézményekbe, sportlétesítményekbe, rendezvényekre való belépéskor, tanfolyamokon, szolgáltatásokban (egészségügy, szépségápolás), még üzletekben is – a hálózatot ugyanis folyamatosan bővíteni kívánja a kezdeményező Centrum Studiorum egyesület. Zsigmond József, az egyesület elnöke – az önkormányzat RMDSZ-frakciójának egyik fiatal tagja – elmondta: nálunk még csak a nagyvárosok egyetemi hallgatói rendelkeznek diákigazolvánnyal, és ezt is elég szűk körben lehet csak használni – a röviden Sic Card nevet viselő, vonalkódos kártyát azonban minél szélesebb körben szeretnék bevezetni, elsősorban a Székelyföldön, ezzel is erősítve a regionális öntudatot és a fiatalság kötődését. Az ötletet Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester és Tamás Sándor, illetve Borboly Csaba megyei tanácselnökök is felkarolták, és Maros megyében is van rá fogadókészség. Külföldön a diákigazolvány olyan kulcs, amely nagyon sok kaput megnyit, nemcsak a kedvezményes jegyárak miatt, hanem mert státust jelent a viselőjének – mondta el Tamás, aki arra is ígéretet tett, hogy a megye minden kulturális intézménye nyitni fog a diákok felé; Antal Árpád a városi buszokra, uszodára, sípályákra látja kiterjeszthetőnek a kedvezmények rendszerét. Az elképzelést egyébként több helyi vállalkozó is támogatja – a multikat csak akkor keresik fel, ha kikerülhetetlenek, például a benzinkutak esetében –, így néhány üzletben és szórakozóhelyen, sőt, már egy fogorvosi rendelőben is készek a fogadására. A diákbarát helyek és intézmények névsorát – az általuk nyújtott, legkevesebb 5, de akár 100 százalékos kedvezménnyel – a www.diakigazolvany.ro, illetve a www.siccard.ro honlapon is lehet majd követni, s ezek az ajtajukra ragasztható matricát is kapnak. Ugyanott a kártya használatával kapcsolatos hírek meg a diákokat érdeklő – korosztályok szerint lebontott – tudnivalók (programok, pályázatok, ösztöndíjak, diákmunka stb.) is napvilágot látnak. A 2013-tól érvényes Székelyföldi Diákigazolvány ingyenes, a kiadásával járó költségeket pályázatokból kívánják fedezni. A legkisebbek számára a szülők igényelhetik, a 14–18 éveseknek fel kell mutatniuk a szülői beleegyezést, 18 éven felül fényképet is kérnek. Zsigmond József azt is fontosnak tartotta közölni, hogy a „sic card projekt” megvalósításán kizárólag hazatelepedett székelyföldi fiatalok dolgoznak.
Demeter J. Ildikó
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2012. december 27.
Eredményes magyar nemzetpolitika (Németh Zsolt évértékelője)
Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára szerint az elmúlt egy évben komoly eredményeket ért el a kormány a nemzetpolitikában, különösen az oktatáspolitikában, a határ menti térségek fejlesztésében, a temerini fiúk esetéhez hasonló szimbolikus kérdésekben, és abban is, hogy konszolidálódott a nemzetpolitika intézményrendszere.
Az államtitkár évértékelő interjújában emlékeztetett, hogy az elmúlt évben választások voltak valamennyi szomszédos országban, ahol számottevő magyar közösségek élnek. Az év így alapvető változásokat hozott, mindenhol új helyzet alakult ki, és ezek eltérő megközelítést igényelnek – tette hozzá.
Az RMDSZ felelőssége
Hangsúlyozta, Romániában a december 9-i parlamenti választások eredményeként stabil kormány jöhet létre. Remélhetőleg folytatódhat az elmúlt években látványos sikereket elérő kapcsolatépítés – közölte. Kiemelt figyelmet fordítunk a magyar közösség jogainak biztosítására, különösen az oktatással, a közigazgatás átalakításával és a restitúcióval kapcsolatban – hangoztatta. Az RMDSZ-re nagy felelősség hárul, hogy parlamenti pártként érvényesítse a magyarok érdekeit, de az Erdélyi Magyar Néppárt sem elhanyagolható politikai tényező – mondta. A pártoknak ezért ki kell dolgozniuk a párbeszéd, az együttműködés lehetőségét – fűzte hozzá.
A szlovákiai példa
A határon túli magyar pártok együttműködésének jó példájaként említette az államtitkár a szlovákiai Magyar Közösség Pártja és a Most–Híd ősszel aláírt kisebbségi alapdokumentumát. Azt mondta: a határon túli magyar szervezetek a szomszédos országokban a magyar kormány kiemelt partnerei, ezért a nemzetpolitikai diplomáciai erőfeszítések megvitatásába igyekeznek bevonni őket. A kormány e szervezetek egységes fellépését, együttműködésük megerősítését támogatja – jelentette ki. A magyar–szlovák kapcsolatokról azt mondta, konkrét megállapodásokat kötöttek az elmúlt évben, és igyekeztek párbeszédet kialakítani a problémák megoldására. Ennek eredményei már láthatók – mutatott rá, kifejtve: a révkomáromi Selye János Egyetem ügyében megértést tapasztaltak szlovák részről. A még nyitott kérdésekben – például a kettős állampolgárság ügyében – pedig egyeztetés kezdődött, a külügyminiszteri megbízottak már tanácskoztak róla.
Vitatható választások
Ukrajnával kapcsolatban – több meghatározó nemzetközi szervezetre is hivatkozva – elmondta, sajnálatos, hogy a legutóbbi választás legitimitása vitatható. Magyarországot érzékenyen érintette, hogy a választásokon nem volt magyar körzet, amely lehetővé tette volna, hogy a kárpátaljai magyarok megválaszthassák parlamenti képviselőjüket, hanem három részre széttagolva voksolhattak. Hozzátette, remélik, hogy visszaáll a korábbi beregszászi magyar többségű választókörzet, amely 2006-ig létezett.
Remény Szerbiában
Szerbia esetében üdvözölte, hogy a kormányváltással és az elnökválasztással kapcsolatos korábbi aggodalmak megalapozatlannak bizonyultak, és Tomislav Nikolic szerb államfő sikeres látogatást tett Budapesten. Kiemelte: két temerini fiú a közelmúltban elnöki kegyelmet kapott, és a szerb államfő nyitottnak mutatkozik arra, hogy fejet hajtson az 1944–1945-ös magyarellenes vérengzések áldozatai előtt. Ezáltal lehetőség nyílik arra, hogy a második világháborúban szerzett történelmi traumákat meghaladjuk – mondta.
Nem szabad hátradőlni
A nemzetpolitikát illetően tehát a kormány összességében több eredményt is elért, de nem szabad hátradőlni – hangsúlyozta. Közölte, a népszámlálási eredmények azt mutatják, hogy a határon túli magyarok körében erősödött az elvándorlás és az asszimiláció, a választások pedig azt, hogy a magyar politikai erők vonzereje gyengült.
Répás Zsuzsanna: a megvalósítás éve volt
Répás Zsuzsanna szerint a megvalósítás éve volt 2012 a nemzetpolitikában. A területért felelős helyettes államtitkár évértékelő interjújában szólt arról is, hogy az idei év legfontosabb programja volt a külhoni magyar óvodák éve, és januárban elindul a kisiskolások éve program, amelyet várhatóan szintén mintegy 100 millió forintos kerettel hirdetnek meg. Folytatódik a Határtalanul! program az ideihez hasonlóan 500 millió forintos kerettel, ami 15–17 ezer középiskolás diák utazását teszi lehetővé. Arra a felvetésre, hogy az oktatási-nevelési támogatás átalakításáról, az összeg emeléséről gondolkodnak-e, azt mondta: a növelés egyértelműen költségvetési kérdés. A támogatásra szükség és igény van, hiszen a Kárpát-medencében 250 ezer gyermek után igénylik – mutatott rá. Répás Zsuzsanna elmondta: jövőre a nemzetpolitikai terület 15,5 milliárd forintból gazdálkodhat, kismértékben bővül az intézményi támogatás. A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem 2013-ban az elmaradt fejlesztéseire, illetve beruházásokra 1,38 milliárd forintos forrást kap.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára szerint az elmúlt egy évben komoly eredményeket ért el a kormány a nemzetpolitikában, különösen az oktatáspolitikában, a határ menti térségek fejlesztésében, a temerini fiúk esetéhez hasonló szimbolikus kérdésekben, és abban is, hogy konszolidálódott a nemzetpolitika intézményrendszere.
Az államtitkár évértékelő interjújában emlékeztetett, hogy az elmúlt évben választások voltak valamennyi szomszédos országban, ahol számottevő magyar közösségek élnek. Az év így alapvető változásokat hozott, mindenhol új helyzet alakult ki, és ezek eltérő megközelítést igényelnek – tette hozzá.
Az RMDSZ felelőssége
Hangsúlyozta, Romániában a december 9-i parlamenti választások eredményeként stabil kormány jöhet létre. Remélhetőleg folytatódhat az elmúlt években látványos sikereket elérő kapcsolatépítés – közölte. Kiemelt figyelmet fordítunk a magyar közösség jogainak biztosítására, különösen az oktatással, a közigazgatás átalakításával és a restitúcióval kapcsolatban – hangoztatta. Az RMDSZ-re nagy felelősség hárul, hogy parlamenti pártként érvényesítse a magyarok érdekeit, de az Erdélyi Magyar Néppárt sem elhanyagolható politikai tényező – mondta. A pártoknak ezért ki kell dolgozniuk a párbeszéd, az együttműködés lehetőségét – fűzte hozzá.
A szlovákiai példa
A határon túli magyar pártok együttműködésének jó példájaként említette az államtitkár a szlovákiai Magyar Közösség Pártja és a Most–Híd ősszel aláírt kisebbségi alapdokumentumát. Azt mondta: a határon túli magyar szervezetek a szomszédos országokban a magyar kormány kiemelt partnerei, ezért a nemzetpolitikai diplomáciai erőfeszítések megvitatásába igyekeznek bevonni őket. A kormány e szervezetek egységes fellépését, együttműködésük megerősítését támogatja – jelentette ki. A magyar–szlovák kapcsolatokról azt mondta, konkrét megállapodásokat kötöttek az elmúlt évben, és igyekeztek párbeszédet kialakítani a problémák megoldására. Ennek eredményei már láthatók – mutatott rá, kifejtve: a révkomáromi Selye János Egyetem ügyében megértést tapasztaltak szlovák részről. A még nyitott kérdésekben – például a kettős állampolgárság ügyében – pedig egyeztetés kezdődött, a külügyminiszteri megbízottak már tanácskoztak róla.
Vitatható választások
Ukrajnával kapcsolatban – több meghatározó nemzetközi szervezetre is hivatkozva – elmondta, sajnálatos, hogy a legutóbbi választás legitimitása vitatható. Magyarországot érzékenyen érintette, hogy a választásokon nem volt magyar körzet, amely lehetővé tette volna, hogy a kárpátaljai magyarok megválaszthassák parlamenti képviselőjüket, hanem három részre széttagolva voksolhattak. Hozzátette, remélik, hogy visszaáll a korábbi beregszászi magyar többségű választókörzet, amely 2006-ig létezett.
Remény Szerbiában
Szerbia esetében üdvözölte, hogy a kormányváltással és az elnökválasztással kapcsolatos korábbi aggodalmak megalapozatlannak bizonyultak, és Tomislav Nikolic szerb államfő sikeres látogatást tett Budapesten. Kiemelte: két temerini fiú a közelmúltban elnöki kegyelmet kapott, és a szerb államfő nyitottnak mutatkozik arra, hogy fejet hajtson az 1944–1945-ös magyarellenes vérengzések áldozatai előtt. Ezáltal lehetőség nyílik arra, hogy a második világháborúban szerzett történelmi traumákat meghaladjuk – mondta.
Nem szabad hátradőlni
A nemzetpolitikát illetően tehát a kormány összességében több eredményt is elért, de nem szabad hátradőlni – hangsúlyozta. Közölte, a népszámlálási eredmények azt mutatják, hogy a határon túli magyarok körében erősödött az elvándorlás és az asszimiláció, a választások pedig azt, hogy a magyar politikai erők vonzereje gyengült.
Répás Zsuzsanna: a megvalósítás éve volt
Répás Zsuzsanna szerint a megvalósítás éve volt 2012 a nemzetpolitikában. A területért felelős helyettes államtitkár évértékelő interjújában szólt arról is, hogy az idei év legfontosabb programja volt a külhoni magyar óvodák éve, és januárban elindul a kisiskolások éve program, amelyet várhatóan szintén mintegy 100 millió forintos kerettel hirdetnek meg. Folytatódik a Határtalanul! program az ideihez hasonlóan 500 millió forintos kerettel, ami 15–17 ezer középiskolás diák utazását teszi lehetővé. Arra a felvetésre, hogy az oktatási-nevelési támogatás átalakításáról, az összeg emeléséről gondolkodnak-e, azt mondta: a növelés egyértelműen költségvetési kérdés. A támogatásra szükség és igény van, hiszen a Kárpát-medencében 250 ezer gyermek után igénylik – mutatott rá. Répás Zsuzsanna elmondta: jövőre a nemzetpolitikai terület 15,5 milliárd forintból gazdálkodhat, kismértékben bővül az intézményi támogatás. A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem 2013-ban az elmaradt fejlesztéseire, illetve beruházásokra 1,38 milliárd forintos forrást kap.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2012. december 28.
Az új kormány részletekben fizetne kárpótlást az államosított ingatlanokért
Több éven keresztül, részletekben kárpótolná Románia a kommunizmus idején államosított ingatlanok tulajdonosait – közölte pénteken a Hotnews.ro hírportál Victor Ponta miniszterelnöknek egy televíziós interjúban elhangzott kijelentését idézve.
Ponta szerint diszkrimináció lenne, ha Románia a piaci érték 15 százalékára korlátozná az államosított ingatlanokért fizetendő kárpótlást, hiszen 2005-től mostanáig természetben adták vissza az elkobzott ingatlanokat, vagy teljes kárpótlást fizettek a volt tulajdonosoknak.
„Ez nem megoldás. Másrészt nagy hazugság lenne, ha azt állítanám, hogy ki tudunk fizetni idén 8 milliárd euró kárpótlást, mert nincs erre fedezet. Nincs más lehetőség, mint az, hogy jó néhány évre elosztva részletekben fizessük ki a kárpótlást, s hogy sok dossziét újra megvizsgáljunk, mert rengeteg visszaélés történt" – ismertette kormánya terveit a román miniszterelnök.
Ponta hozzátette, hogy Románia négymilliárd eurónyi értékű részvénnyel kárpótolta eddig az államosított ingatlanok tulajdonosait. A kárpótlást a stratégiai állami vállalatok részvénycsomagjaiból létrehozott Proprietatea Alap értékpapírjaival valósították meg.
Victor Ponta ezt a 2005-ös restitúciós törvény által előírt kárpótlási módszert a „legnagyobb rossznak" nevezte, amit Romániával tehettek, de elismerte, hogy nincs visszaút: „intelligens" alkalmazási módszert kell találni.
Románia 2013 április közepéig kapott újabb haladékot az Emberi Jogok Európai Bíróságától (EJEB) arra, hogy működőképessé tegye a kommunizmus idején elkobzott ingatlanokkal kapcsolatos jogorvoslati rendszert. Az országot több mint ezer – a visszaszolgáltatás ütemével és a megítélt kárpótlással elégedetlen – panaszos perelte be a strasbourgi bíróságon, amely 2010 végén precedensértékű ítéletet hozott Románia ellen. Az ilyen ítélet célja az, hogy modellként szolgáljon az összes hasonló esetre.
A strasbourgi bíróság – először másfél évre, majd újabb kilenc hónapra – felfüggesztette az azonos tartalmú ügyek tárgyalását, és felszólította Romániát a jogorvoslati rendszer átalakítására. Ha a tagország ennek nem tesz eleget, az EJEB az összes hasonló ügyben automatikusan ugyanazt az ítéletet hozza meg.
Áprilisban Mihai Razvan Ungureanu akkori román kormányfő azt mondta: 170 ezer ingatlan-visszaigénylési ügy vár megoldásra Romániában, és ha Strasbourgban „futószalagra kerülnek" az országot elmarasztaló ítéletek, akkor a román állam 16 milliárd eurós kártalanítási kötelezettséggel szembesül, aminek nem tud eleget tenni.
Az Ungureanu-kormány áprilisban olyan jogszabály-tervezetet dolgozott ki, amely szerint Románia leállítaná az államosított ingatlanok természetbeni visszaszolgáltatását, az értük fizetendő kárpótlást pedig a piaci érték 15 százalékára korlátozná. Ez a megoldás az akkori kormányban részt vevő Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) ellenállásán megbukott.
MTI
Erdély.ma
Több éven keresztül, részletekben kárpótolná Románia a kommunizmus idején államosított ingatlanok tulajdonosait – közölte pénteken a Hotnews.ro hírportál Victor Ponta miniszterelnöknek egy televíziós interjúban elhangzott kijelentését idézve.
Ponta szerint diszkrimináció lenne, ha Románia a piaci érték 15 százalékára korlátozná az államosított ingatlanokért fizetendő kárpótlást, hiszen 2005-től mostanáig természetben adták vissza az elkobzott ingatlanokat, vagy teljes kárpótlást fizettek a volt tulajdonosoknak.
„Ez nem megoldás. Másrészt nagy hazugság lenne, ha azt állítanám, hogy ki tudunk fizetni idén 8 milliárd euró kárpótlást, mert nincs erre fedezet. Nincs más lehetőség, mint az, hogy jó néhány évre elosztva részletekben fizessük ki a kárpótlást, s hogy sok dossziét újra megvizsgáljunk, mert rengeteg visszaélés történt" – ismertette kormánya terveit a román miniszterelnök.
Ponta hozzátette, hogy Románia négymilliárd eurónyi értékű részvénnyel kárpótolta eddig az államosított ingatlanok tulajdonosait. A kárpótlást a stratégiai állami vállalatok részvénycsomagjaiból létrehozott Proprietatea Alap értékpapírjaival valósították meg.
Victor Ponta ezt a 2005-ös restitúciós törvény által előírt kárpótlási módszert a „legnagyobb rossznak" nevezte, amit Romániával tehettek, de elismerte, hogy nincs visszaút: „intelligens" alkalmazási módszert kell találni.
Románia 2013 április közepéig kapott újabb haladékot az Emberi Jogok Európai Bíróságától (EJEB) arra, hogy működőképessé tegye a kommunizmus idején elkobzott ingatlanokkal kapcsolatos jogorvoslati rendszert. Az országot több mint ezer – a visszaszolgáltatás ütemével és a megítélt kárpótlással elégedetlen – panaszos perelte be a strasbourgi bíróságon, amely 2010 végén precedensértékű ítéletet hozott Románia ellen. Az ilyen ítélet célja az, hogy modellként szolgáljon az összes hasonló esetre.
A strasbourgi bíróság – először másfél évre, majd újabb kilenc hónapra – felfüggesztette az azonos tartalmú ügyek tárgyalását, és felszólította Romániát a jogorvoslati rendszer átalakítására. Ha a tagország ennek nem tesz eleget, az EJEB az összes hasonló ügyben automatikusan ugyanazt az ítéletet hozza meg.
Áprilisban Mihai Razvan Ungureanu akkori román kormányfő azt mondta: 170 ezer ingatlan-visszaigénylési ügy vár megoldásra Romániában, és ha Strasbourgban „futószalagra kerülnek" az országot elmarasztaló ítéletek, akkor a román állam 16 milliárd eurós kártalanítási kötelezettséggel szembesül, aminek nem tud eleget tenni.
Az Ungureanu-kormány áprilisban olyan jogszabály-tervezetet dolgozott ki, amely szerint Románia leállítaná az államosított ingatlanok természetbeni visszaszolgáltatását, az értük fizetendő kárpótlást pedig a piaci érték 15 százalékára korlátozná. Ez a megoldás az akkori kormányban részt vevő Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) ellenállásán megbukott.
MTI
Erdély.ma
2012. december 28.
Hét szatmári község pályázott, első lépésben, sikeresen
Az elmúlt három hónapban hét község pályázott sikeresen a Szatmár Környéki Közösségek Fejlesztési Szövetségén keresztül. A helyi akciócsoport további három pályázatot hagyott jóvá – a végső szó azonban a Halászati és Vidékfejlesztési Kifizetési Ügynökségé, amely május körül ad végső választ.
Minderről Tóga Judit, a fejlesztési szövetség helyi akciócsoportjának vezetője számolt be péntek délben a Mikolában megtartott sajtótájékoztatón. Az akciócsoport feladata, hogy első lépésben elbírálja a Szatmár Környéki Közösségek Fejlesztési Szövetsége 54 tagja (önkormányzatok, vállalkozók, a civil szféra képviselői) által elkészített és benyújtott projekteket. Az általuk elfogadott pályázatok a Halászati és Vidékfejlesztési Kifizetési Ügynökség elé kerülnek, ők mondják ki a döntő szót – kap-e támogatást a pályázó, vagy sem.
A tíz pályázati területből a falufejlesztés volt a legnépszerűbb: hét önkormányzat is első lépésben sikeres pályázatot adott le. Vetés hóekét, árokvájót és bozótvágót, Szatmárhegy traktort, Mikola fűnyíró kis traktort, professzionális mosó- és porszívógépet, Lázári hóekét, árokvájót, bozótvágót és légkondicionáló berendezést vásárolna, Szatmárpálfalva a polgármesteri hivatal épületét, a Máramaros megyei Bikácfalva a kultúrotthont újítaná fel, Szatmárudvari pedig a parkot bővítené. A pályázatok értéke egyenként 75.330 euró – ezen felül az önkormányzatoknak kell kigazdálkodniuk a beruházás további költségét.
Mezőgazdasági fejlesztések kategóriában a decebali Toth Ioan és a mikolai Mikó Róbert pályázatát is elfogadták: mindketten 17.000 eurót kaphatnak (előbbi traktor vásárlására, utóbbi különböző fejlesztésekre), amennyiben a második lépésben is zöld utat kapnak. A legnagyobb összegű támogatást Pusztadaróc pályázta meg: 400.000 euró értékben építene egy hűtőházat, erre pedig 100.000 eurót pályáz(hat)ott meg.
Tóga Judit elmondta továbbá, hogy két területen december 28-án kezdődött a pályázati időszak: a középvállalkozások létrehozásának és fejlesztésének a támogatása esetében 26.000, a turisztikai tevékenységek támogatása esetében pedig 85.000 eurós támogatást kaphat egy-egy pályázó.
A Batiz, Pusztadaróc, Vetés, Sárközújlak, Lázári, Szatmárudvari, Szatmárpálfalva, Szatmárhegy, Mikola, Szokond és Bikácfalva alkotta Szatmár Környéki Közösségek Fejlesztési Szövetsége 2012 elején alakult meg és szeptember 24-én kezdte el működését. Célja, hogy az Európai Unió LEADER-programján keresztül finanszírozott kistérségi fejlesztési pályázatokat koordonálja, támogassa. Jelenlegi költségvetése 2,5 millió euró, erre írhatott ki pályázatokat.
Szatmár megyében további két kistérség, a Dél-Nyugat Szatmári Kistérségi Társulat (Érendréd, Börvely, Kálmánd, Kaplony, Érkávás, Csaholy, Csomaköz, Mezőfény, Mezőpetri, Szilágypér, Piskolt, Szaniszló, Tasnádszántó, Érszakácsi, Sződemeter, Mezőterem, Csanálos, Tasnád és a Bihar megyei Szalacs) és az Avasi Kistérség (Nagytarna, Batarcs, Turc, Kányaháza, Kisgérce, Vámfalu, Avasújváros, Ráksa, Avasújfalu, Bikszád, Tarsolc, Komorzán és a Máramaros megyei Pálosremete) nyert még hasonló pályázatot. Augusztus elején mindhárom kistérség egyenként 150.000 lejes kölcsönt kapott a Megyei Tanácstól az önrész biztosítására.
Kocsis Zoltán
szatmar.ro
Erdély.ma
Az elmúlt három hónapban hét község pályázott sikeresen a Szatmár Környéki Közösségek Fejlesztési Szövetségén keresztül. A helyi akciócsoport további három pályázatot hagyott jóvá – a végső szó azonban a Halászati és Vidékfejlesztési Kifizetési Ügynökségé, amely május körül ad végső választ.
Minderről Tóga Judit, a fejlesztési szövetség helyi akciócsoportjának vezetője számolt be péntek délben a Mikolában megtartott sajtótájékoztatón. Az akciócsoport feladata, hogy első lépésben elbírálja a Szatmár Környéki Közösségek Fejlesztési Szövetsége 54 tagja (önkormányzatok, vállalkozók, a civil szféra képviselői) által elkészített és benyújtott projekteket. Az általuk elfogadott pályázatok a Halászati és Vidékfejlesztési Kifizetési Ügynökség elé kerülnek, ők mondják ki a döntő szót – kap-e támogatást a pályázó, vagy sem.
A tíz pályázati területből a falufejlesztés volt a legnépszerűbb: hét önkormányzat is első lépésben sikeres pályázatot adott le. Vetés hóekét, árokvájót és bozótvágót, Szatmárhegy traktort, Mikola fűnyíró kis traktort, professzionális mosó- és porszívógépet, Lázári hóekét, árokvájót, bozótvágót és légkondicionáló berendezést vásárolna, Szatmárpálfalva a polgármesteri hivatal épületét, a Máramaros megyei Bikácfalva a kultúrotthont újítaná fel, Szatmárudvari pedig a parkot bővítené. A pályázatok értéke egyenként 75.330 euró – ezen felül az önkormányzatoknak kell kigazdálkodniuk a beruházás további költségét.
Mezőgazdasági fejlesztések kategóriában a decebali Toth Ioan és a mikolai Mikó Róbert pályázatát is elfogadták: mindketten 17.000 eurót kaphatnak (előbbi traktor vásárlására, utóbbi különböző fejlesztésekre), amennyiben a második lépésben is zöld utat kapnak. A legnagyobb összegű támogatást Pusztadaróc pályázta meg: 400.000 euró értékben építene egy hűtőházat, erre pedig 100.000 eurót pályáz(hat)ott meg.
Tóga Judit elmondta továbbá, hogy két területen december 28-án kezdődött a pályázati időszak: a középvállalkozások létrehozásának és fejlesztésének a támogatása esetében 26.000, a turisztikai tevékenységek támogatása esetében pedig 85.000 eurós támogatást kaphat egy-egy pályázó.
A Batiz, Pusztadaróc, Vetés, Sárközújlak, Lázári, Szatmárudvari, Szatmárpálfalva, Szatmárhegy, Mikola, Szokond és Bikácfalva alkotta Szatmár Környéki Közösségek Fejlesztési Szövetsége 2012 elején alakult meg és szeptember 24-én kezdte el működését. Célja, hogy az Európai Unió LEADER-programján keresztül finanszírozott kistérségi fejlesztési pályázatokat koordonálja, támogassa. Jelenlegi költségvetése 2,5 millió euró, erre írhatott ki pályázatokat.
Szatmár megyében további két kistérség, a Dél-Nyugat Szatmári Kistérségi Társulat (Érendréd, Börvely, Kálmánd, Kaplony, Érkávás, Csaholy, Csomaköz, Mezőfény, Mezőpetri, Szilágypér, Piskolt, Szaniszló, Tasnádszántó, Érszakácsi, Sződemeter, Mezőterem, Csanálos, Tasnád és a Bihar megyei Szalacs) és az Avasi Kistérség (Nagytarna, Batarcs, Turc, Kányaháza, Kisgérce, Vámfalu, Avasújváros, Ráksa, Avasújfalu, Bikszád, Tarsolc, Komorzán és a Máramaros megyei Pálosremete) nyert még hasonló pályázatot. Augusztus elején mindhárom kistérség egyenként 150.000 lejes kölcsönt kapott a Megyei Tanácstól az önrész biztosítására.
Kocsis Zoltán
szatmar.ro
Erdély.ma
2012. december 28.
Munka nélkül maradhatnak a székelyföldi faiparban
A Gyergyói Arbor Vállalkozók Szövetségének vezetői arra figyelmeztetnek, hogy munka nélkül maradhatnak a székelyföldi faiparban, amennyiben továbbra is idegen cégek viszik el a kitermelt fát.
Az erdőtulajdonosoknak meg kell érteniük, hogy saját jövőjüket is tönkreteszik azzal, ha nem a helyi feldolgozóknak adják el a faanyagot. A faházgyártástól a bútorkészítésig csődbe mehet a faipar, mivel a fa árát két év alatt duplájára verte fel egy ausztriai székhelyű cég, amely nagy mennyiségben szállítja el a fenyőfát.
Bajkó Tibor, Gál Emil és Szilágyi Imre gyergyószéki faipari vállalkozók elmondták, hogy a helyzetet súlyosbítja, hogy a gazdasági válság miatt 20-30 százalékkal kevesebbért tudják eladni termékeiket, miközben az előállítási költségek emelkedtek. Hozzátették, hogy az osztrák cég többet fizet, mégsem keresnek többet az erdőtulajdonosok, mivel csak a legjobb minőséget viszi el, miközben a helyi cégek alacsonyabb áron, de mindent felvásárolnak és feldolgoznak.
Az Arbor közösen, más hazai szervezetekkel egy törvénytervezet megszületéséhez járulna hozzá, mely magasan megadózná az elszállított fát, ez csökkentené a nyersanyagexportot, ugyanakkor hatékonyabb megoldást lehetne helyben elérni, ha az erdőtulajdonosok belátnák, a székelyföldi jövőt csak az biztosíthatja, ha nem hagyjuk gyarmatosítani magunkat.
Vincze Csilla
Marosvásárhelyi Rádió
Erdély.ma
A Gyergyói Arbor Vállalkozók Szövetségének vezetői arra figyelmeztetnek, hogy munka nélkül maradhatnak a székelyföldi faiparban, amennyiben továbbra is idegen cégek viszik el a kitermelt fát.
Az erdőtulajdonosoknak meg kell érteniük, hogy saját jövőjüket is tönkreteszik azzal, ha nem a helyi feldolgozóknak adják el a faanyagot. A faházgyártástól a bútorkészítésig csődbe mehet a faipar, mivel a fa árát két év alatt duplájára verte fel egy ausztriai székhelyű cég, amely nagy mennyiségben szállítja el a fenyőfát.
Bajkó Tibor, Gál Emil és Szilágyi Imre gyergyószéki faipari vállalkozók elmondták, hogy a helyzetet súlyosbítja, hogy a gazdasági válság miatt 20-30 százalékkal kevesebbért tudják eladni termékeiket, miközben az előállítási költségek emelkedtek. Hozzátették, hogy az osztrák cég többet fizet, mégsem keresnek többet az erdőtulajdonosok, mivel csak a legjobb minőséget viszi el, miközben a helyi cégek alacsonyabb áron, de mindent felvásárolnak és feldolgoznak.
Az Arbor közösen, más hazai szervezetekkel egy törvénytervezet megszületéséhez járulna hozzá, mely magasan megadózná az elszállított fát, ez csökkentené a nyersanyagexportot, ugyanakkor hatékonyabb megoldást lehetne helyben elérni, ha az erdőtulajdonosok belátnák, a székelyföldi jövőt csak az biztosíthatja, ha nem hagyjuk gyarmatosítani magunkat.
Vincze Csilla
Marosvásárhelyi Rádió
Erdély.ma
2012. december 28.
„Nyugodt karácsony” – bulizó, alkoholkómás tinédzserekkel
Hiányos és elégtelen a kommunikáció a szülők és gyerekeik között
A karácsonyi szentestén Kolozsváron összesen 220-an igényeltek orvosi ellátást, zömében a túlzott alkoholfogyasztás miatt, december 25-én és 26-án pedig a mentők 450 esethez szálltak ki. Meggyűlt a bajuk a Kolozs Megyei Gyermekkórház Sürgősségi osztályán szolgálatot teljesítő orvosoknak is. Több tucat ittas fiatalt vittek hozzájuk. Egyesek összeverekedtek, mások kómába estek. A jelenség egyébként országos méretű: egyre inkább „divat”, hogy a tizen- és huszonévesek nem otthon, hanem klubokban vagy házibulikon „várják a Jézuskát”, miközben fel-felöntenek a garatra. Kalóz János pszichológus szerint a tinédzserek túlzott alkoholfogyasztása hosszú folyamat következménye, amelynek hátterében az állhat, hogy a szülő és a gyermeke(i) közötti őszinte, egyenes kommunikáció hiányzik vagy nem elégséges. Az ünnepek után nyilatkozó Mircea Duşa belügyminiszter szerint egyébként nyugodtan telt az országban a karácsony.
Mind a szakemberek, mind a közvélemény megdöbbenten áll a tény előtt: egyre gyakoribb a tinédzserek körében a túlzott alkoholfogyasztás, és egyre fiatalabbak azok, akiket nemhogy részegen, de alkoholkómában visznek orvoshoz. Ez az idén sem volt másképp: a hasonló esetekkel meggyűlt a bajuk a Kolozs Megyei Gyermekkórház Sürgősségi osztályán karácsonykor szolgálatot teljesítő orvosoknak is.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)
Hiányos és elégtelen a kommunikáció a szülők és gyerekeik között
A karácsonyi szentestén Kolozsváron összesen 220-an igényeltek orvosi ellátást, zömében a túlzott alkoholfogyasztás miatt, december 25-én és 26-án pedig a mentők 450 esethez szálltak ki. Meggyűlt a bajuk a Kolozs Megyei Gyermekkórház Sürgősségi osztályán szolgálatot teljesítő orvosoknak is. Több tucat ittas fiatalt vittek hozzájuk. Egyesek összeverekedtek, mások kómába estek. A jelenség egyébként országos méretű: egyre inkább „divat”, hogy a tizen- és huszonévesek nem otthon, hanem klubokban vagy házibulikon „várják a Jézuskát”, miközben fel-felöntenek a garatra. Kalóz János pszichológus szerint a tinédzserek túlzott alkoholfogyasztása hosszú folyamat következménye, amelynek hátterében az állhat, hogy a szülő és a gyermeke(i) közötti őszinte, egyenes kommunikáció hiányzik vagy nem elégséges. Az ünnepek után nyilatkozó Mircea Duşa belügyminiszter szerint egyébként nyugodtan telt az országban a karácsony.
Mind a szakemberek, mind a közvélemény megdöbbenten áll a tény előtt: egyre gyakoribb a tinédzserek körében a túlzott alkoholfogyasztás, és egyre fiatalabbak azok, akiket nemhogy részegen, de alkoholkómában visznek orvoshoz. Ez az idén sem volt másképp: a hasonló esetekkel meggyűlt a bajuk a Kolozs Megyei Gyermekkórház Sürgősségi osztályán karácsonykor szolgálatot teljesítő orvosoknak is.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)
2012. december 28.
Könyvbemutatóval zárult a Bálint Tibor-emlékév
Jeles prózaírónk, Bálint Tibor születésének 80. évfordulója alkalmából látott napvilágot a Más térben című kötet, a Kolozsvár Társaság, a Bálint Tibor Baráti Társaság és a Korunk–Komp-Press közös kiadványa, amelyet karácsony előtt, múlt pénteken mutattak be a Belvárosi Unitárius Egyházközség kiállítótermében. Az ünnepre való ráhangolódásról Potyó István kántor-karnagy és barátai gondoskodtak, akik szép énekükkel nyitották meg a rendezvényt.
Kántor Lajos irodalomtörténész, a Kolozsvár Társaság elnöke elsőként Egyed Emese szerkesztőnek, Bálintné Kovács Júliának és Dávid Gyulának mondott köszönetet áldozatos munkájukért, valamint mindazoknak, akik írásaikkal, képzőművészeti alkotásaikkal hozzájárultak a kötet megjelentetéséhez, szebbé és igényesebbé tételéhez. Egyed Emese, a Bálint Tibor Baráti Társaság elnöke kiemelte: különleges évet tudhatunk magunk mögött, amelyben kiállításokkal, felolvasásokkal és prózaíró gálával tisztelegtek a 80 évvel ezelőtt született Bálint Tibor munkássága előtt. Tevékenységük egyfajta megkoronázásaként adták ki a Más térben című könyvet, amely az új kutatások eredményeként született anyagok révén árnyalja a Bálint Tiborról alkotott képet. Mint kiderült, többek között szépirodalmi művek (Kányádi Sándor egyik verse, Balázs Imre József és Láng Orsolya egy-egy költeménye), tanulmányok (Kántor Lajos), a Sánta angyalok utcája című színpadi műhöz kapcsolódó írások (Dávid Gyula, Kötő József), életrajzi mozzanatok, anekdoták, újságcikkek és nekrológok kaptak helyet a kötetben, emellett további kutatásokra nyújtanak lehetőséget az adattárban közölt információk.
Szabadság (Kolozsvár)
Jeles prózaírónk, Bálint Tibor születésének 80. évfordulója alkalmából látott napvilágot a Más térben című kötet, a Kolozsvár Társaság, a Bálint Tibor Baráti Társaság és a Korunk–Komp-Press közös kiadványa, amelyet karácsony előtt, múlt pénteken mutattak be a Belvárosi Unitárius Egyházközség kiállítótermében. Az ünnepre való ráhangolódásról Potyó István kántor-karnagy és barátai gondoskodtak, akik szép énekükkel nyitották meg a rendezvényt.
Kántor Lajos irodalomtörténész, a Kolozsvár Társaság elnöke elsőként Egyed Emese szerkesztőnek, Bálintné Kovács Júliának és Dávid Gyulának mondott köszönetet áldozatos munkájukért, valamint mindazoknak, akik írásaikkal, képzőművészeti alkotásaikkal hozzájárultak a kötet megjelentetéséhez, szebbé és igényesebbé tételéhez. Egyed Emese, a Bálint Tibor Baráti Társaság elnöke kiemelte: különleges évet tudhatunk magunk mögött, amelyben kiállításokkal, felolvasásokkal és prózaíró gálával tisztelegtek a 80 évvel ezelőtt született Bálint Tibor munkássága előtt. Tevékenységük egyfajta megkoronázásaként adták ki a Más térben című könyvet, amely az új kutatások eredményeként született anyagok révén árnyalja a Bálint Tiborról alkotott képet. Mint kiderült, többek között szépirodalmi művek (Kányádi Sándor egyik verse, Balázs Imre József és Láng Orsolya egy-egy költeménye), tanulmányok (Kántor Lajos), a Sánta angyalok utcája című színpadi műhöz kapcsolódó írások (Dávid Gyula, Kötő József), életrajzi mozzanatok, anekdoták, újságcikkek és nekrológok kaptak helyet a kötetben, emellett további kutatásokra nyújtanak lehetőséget az adattárban közölt információk.
Szabadság (Kolozsvár)
2012. december 28.
Újabb egy évre korlátozzák a béremelést a román állami vállalatoknál
Jövőre sem nőnek reálértékben a bérek a román állami vállalatoknál: legfeljebb - az inflációnak megfelelő - három százalékos béremelést adhatnak alkalmazottaiknak 2013-ban azok a cégek, amelyek idén nyereséget könyveltek el - döntötte el csütörtöki ülésén a múlt héten hivatalba lépett új bukaresti kormány.
A román állami vállalatok továbbra is kötelesek befizetni az állami költségvetésbe nyereségük 85 százalékát, és 2013-ra is érvényben marad az az előírás, amely szerint a vezérigazgatók bére nem haladhatja meg az államtitkárokét, vagyis 4800 lejt (mintegy 1070 eurót) havonta.
A többségi állami tulajdonban lévő romániai cégek vezérigazgatóinak 20-28 ezer lej körüli bérét 2009-ben faragta le a Boc-kormány, és azóta a minden évben meghosszabbították a 4800 lejes korlátozást, így azóta a vezérigazgató-helyettesek és igazgatók többet keresnek, mint a vállalatvezetők.
Az állami vállalatok (vasút, bányászat, vegyipar) egyes becslések szerint évente több mint egymilliárd eurós veszteséget "termelnek" Romániában, miközben alig három év alatt (2006 és 2009 között) a béralapjuk megduplázódott. 2010-ben - egy sor egyéb megszorító intézkedés mellett - a román kormány befagyasztotta a béreket a közszférában és behatárolta az állami vállalatok gazdálkodását.
A Nemzetközi Valutaalappal (IMF) kötött hitelszerződésekben Románia kötelezettséget vállalt a legnagyobb veszteséget termelő állami vállalatok fokozatos felszámolására, illetve privatizációjára.
MTI
Nyugati Jelen (Arad)
Jövőre sem nőnek reálértékben a bérek a román állami vállalatoknál: legfeljebb - az inflációnak megfelelő - három százalékos béremelést adhatnak alkalmazottaiknak 2013-ban azok a cégek, amelyek idén nyereséget könyveltek el - döntötte el csütörtöki ülésén a múlt héten hivatalba lépett új bukaresti kormány.
A román állami vállalatok továbbra is kötelesek befizetni az állami költségvetésbe nyereségük 85 százalékát, és 2013-ra is érvényben marad az az előírás, amely szerint a vezérigazgatók bére nem haladhatja meg az államtitkárokét, vagyis 4800 lejt (mintegy 1070 eurót) havonta.
A többségi állami tulajdonban lévő romániai cégek vezérigazgatóinak 20-28 ezer lej körüli bérét 2009-ben faragta le a Boc-kormány, és azóta a minden évben meghosszabbították a 4800 lejes korlátozást, így azóta a vezérigazgató-helyettesek és igazgatók többet keresnek, mint a vállalatvezetők.
Az állami vállalatok (vasút, bányászat, vegyipar) egyes becslések szerint évente több mint egymilliárd eurós veszteséget "termelnek" Romániában, miközben alig három év alatt (2006 és 2009 között) a béralapjuk megduplázódott. 2010-ben - egy sor egyéb megszorító intézkedés mellett - a román kormány befagyasztotta a béreket a közszférában és behatárolta az állami vállalatok gazdálkodását.
A Nemzetközi Valutaalappal (IMF) kötött hitelszerződésekben Románia kötelezettséget vállalt a legnagyobb veszteséget termelő állami vállalatok fokozatos felszámolására, illetve privatizációjára.
MTI
Nyugati Jelen (Arad)
2012. december 28.
Eltűnt egy fehér folt (Faluvilág)
Ha nem is a legnagyobb gyorsasággal, de sorakoznak mifelénk a falufüzetek, a kismonográfiák, mi több, a Megyei Művelődési Felügyelőség gondozásában új sorozat indul. Karácsony nagyhetére egy Lisznyóról írt kis kötettel ajándékozott meg Derzsi Eszter, a nagyborosnyói N. Bartha Károly-iskola történelem-földrajz szakos tanára. Ez az első részletesebb tanulmány a településről, melynek históriájából így eltűnt egy fehér folt.
Érthetetlen, hogy az Erdélyben századokig egymás mellett élő nemzetiségek közötti vitákat-ellentéteket még ma is sokszor tabuként kezelik, pedig azokra már több évtizedes fátylat borított a történelem – de ez nem jelenti azt, hogy bárki is elfeledte volna –, és bátran lehet úgy kezelni, mint a korabeli együttélés eseményeit. Nos, ilyen a háromszéki falvak majdnem mindenikében létezik, s miért hiányozna Lisznyó életéből. Éppen az teszi értékesebbé ezt a kiadványt, hogy a megszokott székely lustrák és kora középkori ismert tények mellett az interbellum eseményei is felszínre kerülnek: olyan adatok, amelyek jobbára egyházi jegyzőkönyvekben, peres okiratokban bukkannak fel, abban az időben a faluközösségek soros napi gondjaiként. Hogy ezekre rápillanthassunk – vagy nyomdafestéket is láthassanak –, csak az elmúlt két évtizedben vált lehetővé. Az ötvenes, de különösebben a hatvanas években pártmegrendelésre születtek olyan faluleírások, amelyekben az égadta világon mindenről volt szó, csak éppen az együtt élő népek között fennálló kényesebb kérdésekről nem. Ilyen monográfiát rendelt a valamikori pártos községvezetés egykoron Gáspár József lisznyói tanítótól, s így azt számítjuk, mint dokumentumot, e település első monográfiakísérletének. A többségben magyar lakosságú Lisznyóban akkor kezdődtek a nehézségek, amikor betiltották a magyar felekezeti oktatást. A helybeli egyház azzal a feltétellel adta át a tulajdonában lévő épületet a román állami iskolának – írja a kismonográfia szerzője, „ha abban a magyar oktatás biztosítva lesz. Azonban az új hatalom ezt nem tartotta tiszteletben. A református egyház 1931 végére új iskolaépületet építtetett. A falu, az egyházközség boldog volt, hogy gyermekeik végre tanulhatnak magyarul a református iskola új épületében. Azonban ez az állapot csak 1936-ig tart, amikor is a falu új tanítót kap az állami iskolába, Demian Constantin vasgárdista oktatót és feleségét, akik rémuralmat vezetnek be az iskolába. 1936. szeptember 15-én a tanító betöri a református iskola ajtaját, és az óvodát oda átköltözteti. Ezzel kezdetét veszi az évekig tartó konfliktus a református egyház és Demian Constantin állami tanító között. A református egyház levéltárában megtalálható az a levél, amelyet a lisznyóiak küldtek Miron Cristea pátriárkának és miniszterelnöknek. (...) A dokumentumot lefordították román nyelvre, és beadták a minisztériumhoz 1938. június 6-án. Válasz nem érkezett.”
A kismonográfia további érdeme, hogy összefoglalja a református műemlék templom építészeti értékeit, azoknak jelentőségét, helytörténeti adatokat közöl a helybeli görög katolikus ás görögkeleti templomokról, a lisznyói református dalárda és az 1921-ben alakult önkéntes tűzoltó alakulatról, amely hosszú időn keresztül a helyi műkedvelő színjátszás animátora volt, és ma is az. Ismerteti a kiadvány Lisznyó néhány jeles szülöttét is: Lisznyói (Kovács) Pál (1630–1695) református főiskolai tanárt és krónikaírót, kassai iskolamestert, az író, költő és jogász Lisznyai Damó Kálmánt (1823–1863), aki 1843-ban Pozsonyban ismerkedett meg Petőfi Sándorral, valamint a pedagógus szakírót, egyetemi tanszéki vezető professzort, Dáncsuly Andrást (1921–2012). A kiadvány szövegét jegyzetek és könyvészet kíséri. Előszavát Ráduly István, Uzon község polgármestere jegyzi, szerkesztette Györgyjakab Boróka. Megjelent a Zöld Nap Egyesület gondozásában. A kiadványt a Bethlen Gábor Alap és Uzon község polgármestere támogatta. (Beszerezhető a lisznyói református parókián, ára 10 lej.)
Kisgyörgy Zoltán
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Ha nem is a legnagyobb gyorsasággal, de sorakoznak mifelénk a falufüzetek, a kismonográfiák, mi több, a Megyei Művelődési Felügyelőség gondozásában új sorozat indul. Karácsony nagyhetére egy Lisznyóról írt kis kötettel ajándékozott meg Derzsi Eszter, a nagyborosnyói N. Bartha Károly-iskola történelem-földrajz szakos tanára. Ez az első részletesebb tanulmány a településről, melynek históriájából így eltűnt egy fehér folt.
Érthetetlen, hogy az Erdélyben századokig egymás mellett élő nemzetiségek közötti vitákat-ellentéteket még ma is sokszor tabuként kezelik, pedig azokra már több évtizedes fátylat borított a történelem – de ez nem jelenti azt, hogy bárki is elfeledte volna –, és bátran lehet úgy kezelni, mint a korabeli együttélés eseményeit. Nos, ilyen a háromszéki falvak majdnem mindenikében létezik, s miért hiányozna Lisznyó életéből. Éppen az teszi értékesebbé ezt a kiadványt, hogy a megszokott székely lustrák és kora középkori ismert tények mellett az interbellum eseményei is felszínre kerülnek: olyan adatok, amelyek jobbára egyházi jegyzőkönyvekben, peres okiratokban bukkannak fel, abban az időben a faluközösségek soros napi gondjaiként. Hogy ezekre rápillanthassunk – vagy nyomdafestéket is láthassanak –, csak az elmúlt két évtizedben vált lehetővé. Az ötvenes, de különösebben a hatvanas években pártmegrendelésre születtek olyan faluleírások, amelyekben az égadta világon mindenről volt szó, csak éppen az együtt élő népek között fennálló kényesebb kérdésekről nem. Ilyen monográfiát rendelt a valamikori pártos községvezetés egykoron Gáspár József lisznyói tanítótól, s így azt számítjuk, mint dokumentumot, e település első monográfiakísérletének. A többségben magyar lakosságú Lisznyóban akkor kezdődtek a nehézségek, amikor betiltották a magyar felekezeti oktatást. A helybeli egyház azzal a feltétellel adta át a tulajdonában lévő épületet a román állami iskolának – írja a kismonográfia szerzője, „ha abban a magyar oktatás biztosítva lesz. Azonban az új hatalom ezt nem tartotta tiszteletben. A református egyház 1931 végére új iskolaépületet építtetett. A falu, az egyházközség boldog volt, hogy gyermekeik végre tanulhatnak magyarul a református iskola új épületében. Azonban ez az állapot csak 1936-ig tart, amikor is a falu új tanítót kap az állami iskolába, Demian Constantin vasgárdista oktatót és feleségét, akik rémuralmat vezetnek be az iskolába. 1936. szeptember 15-én a tanító betöri a református iskola ajtaját, és az óvodát oda átköltözteti. Ezzel kezdetét veszi az évekig tartó konfliktus a református egyház és Demian Constantin állami tanító között. A református egyház levéltárában megtalálható az a levél, amelyet a lisznyóiak küldtek Miron Cristea pátriárkának és miniszterelnöknek. (...) A dokumentumot lefordították román nyelvre, és beadták a minisztériumhoz 1938. június 6-án. Válasz nem érkezett.”
A kismonográfia további érdeme, hogy összefoglalja a református műemlék templom építészeti értékeit, azoknak jelentőségét, helytörténeti adatokat közöl a helybeli görög katolikus ás görögkeleti templomokról, a lisznyói református dalárda és az 1921-ben alakult önkéntes tűzoltó alakulatról, amely hosszú időn keresztül a helyi műkedvelő színjátszás animátora volt, és ma is az. Ismerteti a kiadvány Lisznyó néhány jeles szülöttét is: Lisznyói (Kovács) Pál (1630–1695) református főiskolai tanárt és krónikaírót, kassai iskolamestert, az író, költő és jogász Lisznyai Damó Kálmánt (1823–1863), aki 1843-ban Pozsonyban ismerkedett meg Petőfi Sándorral, valamint a pedagógus szakírót, egyetemi tanszéki vezető professzort, Dáncsuly Andrást (1921–2012). A kiadvány szövegét jegyzetek és könyvészet kíséri. Előszavát Ráduly István, Uzon község polgármestere jegyzi, szerkesztette Györgyjakab Boróka. Megjelent a Zöld Nap Egyesület gondozásában. A kiadványt a Bethlen Gábor Alap és Uzon község polgármestere támogatta. (Beszerezhető a lisznyói református parókián, ára 10 lej.)
Kisgyörgy Zoltán
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2012. december 28.
Zűrzavaros esztendő
Az év tüntetésekkel kezdődött, január 12-től Raed Arafat menesztése ellen tiltakoztak az emberek országszerte. A megmozdulások radikalizálódtak, és Emil Boc, valamint Traian Băsescu menesztését követelték.
Február 6-án Emil Boc lemondott, de a február 9-én létrehozott, Mihai Răzvan Ungureanu vezette koalíciós kormány sem volt hosszú életű, vesztüket elsősorban az okozta, hogy a sajtó kiderítette: a minisztériumok vezetését a párt fontos embereinek inasai vették át. Április 27-én, alig 78 nap után a szoclibek bizalmatlansági indítványa megbuktatta a kormányt, s május 7-én a parlament megszavazta a Victor Ponta vezette kabinetet, hála Gabriel Oprea pártja átállásának. A SZLSZ fölényesen megnyerte a helyhatósági választásokat, közben folyamatosan romlott a kormány és a Cotroceni-palota viszonya, Pontának nem sikerült elérnie, hogy az Európai Bizottságban ne az államelnök, hanem ő képviselje Romániát, és kipattant plágiumbotránya is sokat rontott helyzetén. Sikerült egyetlen hét alatt leváltani a szenátus éléről Vasile Blagát, a képviselőház elnökét, Roberta Anastasét, s átvették a Hivatalos Közlöny kiadási jogát, kormányrendelettel megszüntették a népszavazás érvényességét szabályozó jelenléti határt, majd a SZLSZ, az Oprea-féle párt és az RMDSZ összefogása révén július 6-án felfüggesztették Traian Băsescut. Július 11-én az alkotmánybíróság úgy döntött, hogy az államelnök felfüggesztésére kiírt népszavazás csak akkor érvényes, ha azon megjelenik a választójoggal rendelkező állampolgárok fele plusz egy személy, így bár több mint 8,5 millió ember részt vett a népszavazáson, ez csak 46,24 százalékot jelentett, így Traian Băsescu augusztus végén visszatért a Cotroceni-palotába. Időközben az Európai Unió rátette a nyerget a Ponta-kormányra, az ugyan meghajolt akarata előtt, s vállalta, hogy a kormányzása alatt eleget tesz a Jose Manuel Barosso által közvetített tizenegy pontos elvárásnak, de így is fölényes többséggel megnyerte a parlamenti választásokat. A korábban fenyegetőző Traian Băsescunak sem volt más választása, mint Victor Pontát megbízni a kormányalakítással. Az RMDSZ ezúttal – állítólag a közvélemény nyomására – kimaradt a hatalomból. Pontáék – a nyugodt kormányzás érdekében – együttműködési szerződést írtak alá az államfővel, azóta Traian Băsescu telel és hallgat, a legnépesebb parlament beiktatta az ország legnagyobb kormányát, mely gyökeres változásokat ígér. 2013-ban kiderül, be tudja-e váltani ígéreteinek legalább egy részét. (Ziare.com/simó)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Az év tüntetésekkel kezdődött, január 12-től Raed Arafat menesztése ellen tiltakoztak az emberek országszerte. A megmozdulások radikalizálódtak, és Emil Boc, valamint Traian Băsescu menesztését követelték.
Február 6-án Emil Boc lemondott, de a február 9-én létrehozott, Mihai Răzvan Ungureanu vezette koalíciós kormány sem volt hosszú életű, vesztüket elsősorban az okozta, hogy a sajtó kiderítette: a minisztériumok vezetését a párt fontos embereinek inasai vették át. Április 27-én, alig 78 nap után a szoclibek bizalmatlansági indítványa megbuktatta a kormányt, s május 7-én a parlament megszavazta a Victor Ponta vezette kabinetet, hála Gabriel Oprea pártja átállásának. A SZLSZ fölényesen megnyerte a helyhatósági választásokat, közben folyamatosan romlott a kormány és a Cotroceni-palota viszonya, Pontának nem sikerült elérnie, hogy az Európai Bizottságban ne az államelnök, hanem ő képviselje Romániát, és kipattant plágiumbotránya is sokat rontott helyzetén. Sikerült egyetlen hét alatt leváltani a szenátus éléről Vasile Blagát, a képviselőház elnökét, Roberta Anastasét, s átvették a Hivatalos Közlöny kiadási jogát, kormányrendelettel megszüntették a népszavazás érvényességét szabályozó jelenléti határt, majd a SZLSZ, az Oprea-féle párt és az RMDSZ összefogása révén július 6-án felfüggesztették Traian Băsescut. Július 11-én az alkotmánybíróság úgy döntött, hogy az államelnök felfüggesztésére kiírt népszavazás csak akkor érvényes, ha azon megjelenik a választójoggal rendelkező állampolgárok fele plusz egy személy, így bár több mint 8,5 millió ember részt vett a népszavazáson, ez csak 46,24 százalékot jelentett, így Traian Băsescu augusztus végén visszatért a Cotroceni-palotába. Időközben az Európai Unió rátette a nyerget a Ponta-kormányra, az ugyan meghajolt akarata előtt, s vállalta, hogy a kormányzása alatt eleget tesz a Jose Manuel Barosso által közvetített tizenegy pontos elvárásnak, de így is fölényes többséggel megnyerte a parlamenti választásokat. A korábban fenyegetőző Traian Băsescunak sem volt más választása, mint Victor Pontát megbízni a kormányalakítással. Az RMDSZ ezúttal – állítólag a közvélemény nyomására – kimaradt a hatalomból. Pontáék – a nyugodt kormányzás érdekében – együttműködési szerződést írtak alá az államfővel, azóta Traian Băsescu telel és hallgat, a legnépesebb parlament beiktatta az ország legnagyobb kormányát, mely gyökeres változásokat ígér. 2013-ban kiderül, be tudja-e váltani ígéreteinek legalább egy részét. (Ziare.com/simó)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2012. december 28.
Négy kormány, három kormányfő, két választás
Politikai szempontból a kilencvenes évek eleje óta a legmozgalmasabb volt az idei esztendő, amelynek során négy kormány, három kormányfő váltotta egymást, két választást és egy referendumot tartottak.
Ötödik Boc után Ungureanu
Az év elején a gazdasági-társadalmi válság, de a rossz kormányzás által megkövetelt megszorító intézkedések következtében a Boc-kormány és vele együtt a kabinetért szinte kezességet vállaló Traian Băsescu népszerűsége meredeken zuhanni kezdett. Az utolsó döfést talán az év elején az államfő Raed Arafat elleni támadásai jelentették, amelynek következtében a romániai rohammentő-szolgálatot megalapító palesztin orvos lemondott az egészségügyi tárcánál betöltött államtitkár-helyettesi tisztségéről.
Az ennek nyomán beindult tüntetések alkalmával a résztvevők az elején még csak Arafat mellett álltak ki, néhány nappal később azonban már a Boc-kormány és Traian Băsescu ellen skandálták jelszavaikat, így aztán már a doktor államtitkár-helyettesi tisztségébe való visszahelyezése sem elégítette ki őket. Mindennek következtében Emil Boc február 6-án lemondott ötödik kormányfői tisztségéből.
A hatodik Boc-kormány kinevezését Traian Basescu úgy látszik, már nem tartotta lehetségesnek, ezért a Külső Hírszerző Szolgálat igazgatóját, Mihai Răzvan Ungureanut nevezte ki a kormány élére, akit február 9-én meg is szavazott a parlament.
Ungureanu – alighanem az államfőtől kapott utasítások szerint – megpróbálta „átkozmetikázni” a kormányt, igyekezett a Boc-kormányokban még nem szerepelt tárcavezetőket kinevezni. Kísérletét azonban a sajtó meghiúsította: az újságírók „kiszimatolták” ugyanis, hogy az új tárcavezetők a régi miniszterek kezes emberei voltak. Így nem csoda, hogy mindössze 78 napnyi országlás után Ungureanu kormánya csúfosat bukott a szociáldemokraták és a nemzeti liberálisok által benyújtott bizalmatlansági indítvány nyomán, amelyet megszavaztak a nem magyar kisebbségek, de a demokrata liberálisoktól az ellenfélhez átállt politikusok is.
Hatalomra került ellenzék
Mindezek után Traian Băsescu államfő már jónak látta azt, hogy ha a kormányalakításnál lemond a teljesen népszerűtlen demokrata liberálisokról, így az ellenzéki Szociál-Liberális Szövetség legnagyobb pártjának elnökét, a szociáldemokrata Victor Pontát bízta meg az újabb kabinet felállításával. Kormányát május 7-én szavazta meg a törvényhozás, a kabinetet mellé állt a korábban a demokrata liberálisokat és Traian Băsescut támogató Országos Szövetség Románia Haladásáért nevű tömörülés is.
Victor Ponta tisztában volt azzal, hogy Raed Arafat elmozdítása csak ürügy volt a tüntetésekhez, a lakosság ugyanis teljes mértékben elégedetlen volt Bockék egymást érő megszorító intézkedéseivel, ezért országlását a demokrata liberálisok által 25 százalékkal megkurtított bérek visszaállítását ígérve indította, az első lépésben nyomban 8 százalékos béremeléssel kezdve.
Ennek nem kevés serepe volt abban, hogy a Szociál-Liberális Szövetség a helyhatósági választásokat a szavazatok 50 százalékával, a legtöbb megyeitanácsi elnökséget és a legtöbb polgármesteri tisztséget megszerezve nyerte meg.
Egy hét, amely megrengette Romániát
Időközben tovább romlott Traian Basescu államfő és a Szociál-Liberális Szövetség vezetői közötti amúgy sem felhőtlen viszony, aminek nem használt az a körülmény sem, hogy Victor Ponta akarta képviselni Romániát az Európai Tanácsban az államfő helyett – az alkotmánybíróság azonban az államfőnek adott igazat.
Ezért a Szociál-Liberális Szövetség megkezdte Traian Băsescu államfői tisztségből történő újabb felfüggesztésének folyamatát, amelyet igyekezett a legrövidebbre szabni. Így alig egy hétre volt szükségük a szociálliberálisoknak ahhoz, hogy elmozdítsák a két ház demokrata liberális elnökét, Vasile Blagát és Roberta Anastasét, őket Crin Antonescuval és Valeriu Zgoneával helyettesítették. Az addig a parlament ellenőrzése alatt álló Hivatalos Közlönyt Victor Ponta kormányának felügyelete alá helyzeték, leváltották a népügyvédet, akinek joga volt felülbírálni a kabinet döntéseit. Emellett a kormány kiadott egy sürgősségi rendeletet, amelynek értelmében lecsökkentették a felfüggesztett államfő sorsáról döntő népszavazáson való részvételi arányt.
Mindezek után a parlament július 6-án felfüggesztette tisztségéből Traian Basescut.
Győztesek vereségei
Csakhogy a szociálliberálisok ezt követően néhány vereséget szenvedtek. Az Alkotmánybíróság döntése értelmében a népszavazás csakis akkor érvényes, ha az összes választók több mint a fele az urnákhoz járul. Így a referendum, bár a résztvevők hatalmas többsége, közel 83 százaléka szavazott Traian Basescu ellen, nem volt érvényes, mivel a részvétel mindössze 46,2 százalékos volt.
Ezt még romániai szempontból nézve is különös csatározás követte: a kormány amolyan „mini-népszámlálást” kívánt végrehajtani, amelynek nyomán megállapították volna, hogy a lakossági csökkenéssel arányosan visszaesett a szavazati joggal rendelkező állampolgárok száma is. Az alkotmánybírák azonban a kabinetnek ezt a szándékát is keresztülhúzták.
A választási listák módosítására tett sikertelen kísérletei nyomán lemondott tisztségéből a közigazgatási és belügyminiszter, Ioan Rus, valamint a tárca közigazgatási feladatokért felelős megbízott minisztere, Victor Paul Dobre.
Az alkotmánybírák mindezek után augusztus 12-én érvénytelennek mondták ki a népszavazást, így az államfő, 52 napig tartó felfüggesztés után visszatérhetett tisztségébe.
„Meg nem támadási” paktum
A Cotroceni palotába visszatérve Traian Băsescu novemberig kerülte a nyilvánosságot, a parlamenti választási kampány beindulásakor azonban már előtt több alkalommal is kikelt a szociál-liberálisok ellen, egyebek között azt is hangoztatva, hogy semmiképpen sem fogja majd kormányfőnek kinevezni Victor Pontát.
A nyugati kancelláriákat – akárcsak Traian Băsescu felfüggesztése idején az alkotmányosság és a jogállam kérdései – ez úttal az államfői intézmény, valamint a választások nyomán vélhetően kialakuló, szociálliberális többséget összesítő parlament és szociálliberálisok kormány közötti háborúzás aggasztotta.
A választások igazolták a papírformát: a szociálliberálisok 60 százalékkal győztek, a parlamenti mandátumok kétharmadát megszerezve. Traian Băsescu lehetősége teljes mértékben beszűkültek, így kénytelen volt másodjára is kormányfőé kinevezni Victor Pontát. Brüsszel és Washington megnyugtatására azonban a miniszterelnök és az államfő „békés egymás mellett élési” megállapodást írt alá. A dokumentum tisztázza az államfő és a kormányfő feladatait: előbbi felelősségébe tartoznak a külpolitikával, a biztonság- és védelmi politikával kapcsolatos feladatok, valamint az ország képviselete az Európai Tanácsban, míg utóbbi a gazdasági és társadalmi politikákkal, az ország kormányzásával, a napirenden lévő problémákkal foglalkozik. A felek azt is megfogadták, hogy kerülik az egymás elleni nyilvános támadásokat.
A második Ponta-kormányt pedig a parlament 402 igennel 120 nem ellenében beiktatta.
2012: politikai eseménynapló
Időpont Mi történt
01.12. Megindulnak a tüntetések Raed Arafat államtitkár-helyettesi tisztségéből történt elmozdítása ellen
02.06. Emil Boc lemond miniszterelnöki tisztségéből
02.09. Az Ungureanu-kormányt beiktatja a parlament
04.27. Az Ungureanu-kormányt megbukik a bizalmatlansági indítvány során
05.07. A parlament megszavazza Victor Ponta kormányát
06.10 A szociál-liberálisok 46,9 százalékos győzelme a helyhatósági választásokon
07.05. A Ponta-kormány csökkenti a referendumon való részvétel arányát
07.06. A parlament felfüggeszti államfői tisztségéből Traian Basescut
07.11. Az Alkotmánybíróság határozata szerint a szavazók több mint felének részvétele szükséges a referendum hitelesítéséhez.
07.29. Érvénytelennek mondják ki az államfő felfüggesztésére kiírt referendumot
08.29. Traian Basescu ismét elfoglalhatja helyét az államfői palotában
12.09.A szociál-liberálisok 60 százalékkal nyerik a parlamenti választásokat
12.21. A második Ponta-kormányt beiktatja a parlament
Maszol.ro
Politikai szempontból a kilencvenes évek eleje óta a legmozgalmasabb volt az idei esztendő, amelynek során négy kormány, három kormányfő váltotta egymást, két választást és egy referendumot tartottak.
Ötödik Boc után Ungureanu
Az év elején a gazdasági-társadalmi válság, de a rossz kormányzás által megkövetelt megszorító intézkedések következtében a Boc-kormány és vele együtt a kabinetért szinte kezességet vállaló Traian Băsescu népszerűsége meredeken zuhanni kezdett. Az utolsó döfést talán az év elején az államfő Raed Arafat elleni támadásai jelentették, amelynek következtében a romániai rohammentő-szolgálatot megalapító palesztin orvos lemondott az egészségügyi tárcánál betöltött államtitkár-helyettesi tisztségéről.
Az ennek nyomán beindult tüntetések alkalmával a résztvevők az elején még csak Arafat mellett álltak ki, néhány nappal később azonban már a Boc-kormány és Traian Băsescu ellen skandálták jelszavaikat, így aztán már a doktor államtitkár-helyettesi tisztségébe való visszahelyezése sem elégítette ki őket. Mindennek következtében Emil Boc február 6-án lemondott ötödik kormányfői tisztségéből.
A hatodik Boc-kormány kinevezését Traian Basescu úgy látszik, már nem tartotta lehetségesnek, ezért a Külső Hírszerző Szolgálat igazgatóját, Mihai Răzvan Ungureanut nevezte ki a kormány élére, akit február 9-én meg is szavazott a parlament.
Ungureanu – alighanem az államfőtől kapott utasítások szerint – megpróbálta „átkozmetikázni” a kormányt, igyekezett a Boc-kormányokban még nem szerepelt tárcavezetőket kinevezni. Kísérletét azonban a sajtó meghiúsította: az újságírók „kiszimatolták” ugyanis, hogy az új tárcavezetők a régi miniszterek kezes emberei voltak. Így nem csoda, hogy mindössze 78 napnyi országlás után Ungureanu kormánya csúfosat bukott a szociáldemokraták és a nemzeti liberálisok által benyújtott bizalmatlansági indítvány nyomán, amelyet megszavaztak a nem magyar kisebbségek, de a demokrata liberálisoktól az ellenfélhez átállt politikusok is.
Hatalomra került ellenzék
Mindezek után Traian Băsescu államfő már jónak látta azt, hogy ha a kormányalakításnál lemond a teljesen népszerűtlen demokrata liberálisokról, így az ellenzéki Szociál-Liberális Szövetség legnagyobb pártjának elnökét, a szociáldemokrata Victor Pontát bízta meg az újabb kabinet felállításával. Kormányát május 7-én szavazta meg a törvényhozás, a kabinetet mellé állt a korábban a demokrata liberálisokat és Traian Băsescut támogató Országos Szövetség Románia Haladásáért nevű tömörülés is.
Victor Ponta tisztában volt azzal, hogy Raed Arafat elmozdítása csak ürügy volt a tüntetésekhez, a lakosság ugyanis teljes mértékben elégedetlen volt Bockék egymást érő megszorító intézkedéseivel, ezért országlását a demokrata liberálisok által 25 százalékkal megkurtított bérek visszaállítását ígérve indította, az első lépésben nyomban 8 százalékos béremeléssel kezdve.
Ennek nem kevés serepe volt abban, hogy a Szociál-Liberális Szövetség a helyhatósági választásokat a szavazatok 50 százalékával, a legtöbb megyeitanácsi elnökséget és a legtöbb polgármesteri tisztséget megszerezve nyerte meg.
Egy hét, amely megrengette Romániát
Időközben tovább romlott Traian Basescu államfő és a Szociál-Liberális Szövetség vezetői közötti amúgy sem felhőtlen viszony, aminek nem használt az a körülmény sem, hogy Victor Ponta akarta képviselni Romániát az Európai Tanácsban az államfő helyett – az alkotmánybíróság azonban az államfőnek adott igazat.
Ezért a Szociál-Liberális Szövetség megkezdte Traian Băsescu államfői tisztségből történő újabb felfüggesztésének folyamatát, amelyet igyekezett a legrövidebbre szabni. Így alig egy hétre volt szükségük a szociálliberálisoknak ahhoz, hogy elmozdítsák a két ház demokrata liberális elnökét, Vasile Blagát és Roberta Anastasét, őket Crin Antonescuval és Valeriu Zgoneával helyettesítették. Az addig a parlament ellenőrzése alatt álló Hivatalos Közlönyt Victor Ponta kormányának felügyelete alá helyzeték, leváltották a népügyvédet, akinek joga volt felülbírálni a kabinet döntéseit. Emellett a kormány kiadott egy sürgősségi rendeletet, amelynek értelmében lecsökkentették a felfüggesztett államfő sorsáról döntő népszavazáson való részvételi arányt.
Mindezek után a parlament július 6-án felfüggesztette tisztségéből Traian Basescut.
Győztesek vereségei
Csakhogy a szociálliberálisok ezt követően néhány vereséget szenvedtek. Az Alkotmánybíróság döntése értelmében a népszavazás csakis akkor érvényes, ha az összes választók több mint a fele az urnákhoz járul. Így a referendum, bár a résztvevők hatalmas többsége, közel 83 százaléka szavazott Traian Basescu ellen, nem volt érvényes, mivel a részvétel mindössze 46,2 százalékos volt.
Ezt még romániai szempontból nézve is különös csatározás követte: a kormány amolyan „mini-népszámlálást” kívánt végrehajtani, amelynek nyomán megállapították volna, hogy a lakossági csökkenéssel arányosan visszaesett a szavazati joggal rendelkező állampolgárok száma is. Az alkotmánybírák azonban a kabinetnek ezt a szándékát is keresztülhúzták.
A választási listák módosítására tett sikertelen kísérletei nyomán lemondott tisztségéből a közigazgatási és belügyminiszter, Ioan Rus, valamint a tárca közigazgatási feladatokért felelős megbízott minisztere, Victor Paul Dobre.
Az alkotmánybírák mindezek után augusztus 12-én érvénytelennek mondták ki a népszavazást, így az államfő, 52 napig tartó felfüggesztés után visszatérhetett tisztségébe.
„Meg nem támadási” paktum
A Cotroceni palotába visszatérve Traian Băsescu novemberig kerülte a nyilvánosságot, a parlamenti választási kampány beindulásakor azonban már előtt több alkalommal is kikelt a szociál-liberálisok ellen, egyebek között azt is hangoztatva, hogy semmiképpen sem fogja majd kormányfőnek kinevezni Victor Pontát.
A nyugati kancelláriákat – akárcsak Traian Băsescu felfüggesztése idején az alkotmányosság és a jogállam kérdései – ez úttal az államfői intézmény, valamint a választások nyomán vélhetően kialakuló, szociálliberális többséget összesítő parlament és szociálliberálisok kormány közötti háborúzás aggasztotta.
A választások igazolták a papírformát: a szociálliberálisok 60 százalékkal győztek, a parlamenti mandátumok kétharmadát megszerezve. Traian Băsescu lehetősége teljes mértékben beszűkültek, így kénytelen volt másodjára is kormányfőé kinevezni Victor Pontát. Brüsszel és Washington megnyugtatására azonban a miniszterelnök és az államfő „békés egymás mellett élési” megállapodást írt alá. A dokumentum tisztázza az államfő és a kormányfő feladatait: előbbi felelősségébe tartoznak a külpolitikával, a biztonság- és védelmi politikával kapcsolatos feladatok, valamint az ország képviselete az Európai Tanácsban, míg utóbbi a gazdasági és társadalmi politikákkal, az ország kormányzásával, a napirenden lévő problémákkal foglalkozik. A felek azt is megfogadták, hogy kerülik az egymás elleni nyilvános támadásokat.
A második Ponta-kormányt pedig a parlament 402 igennel 120 nem ellenében beiktatta.
2012: politikai eseménynapló
Időpont Mi történt
01.12. Megindulnak a tüntetések Raed Arafat államtitkár-helyettesi tisztségéből történt elmozdítása ellen
02.06. Emil Boc lemond miniszterelnöki tisztségéből
02.09. Az Ungureanu-kormányt beiktatja a parlament
04.27. Az Ungureanu-kormányt megbukik a bizalmatlansági indítvány során
05.07. A parlament megszavazza Victor Ponta kormányát
06.10 A szociál-liberálisok 46,9 százalékos győzelme a helyhatósági választásokon
07.05. A Ponta-kormány csökkenti a referendumon való részvétel arányát
07.06. A parlament felfüggeszti államfői tisztségéből Traian Basescut
07.11. Az Alkotmánybíróság határozata szerint a szavazók több mint felének részvétele szükséges a referendum hitelesítéséhez.
07.29. Érvénytelennek mondják ki az államfő felfüggesztésére kiírt referendumot
08.29. Traian Basescu ismét elfoglalhatja helyét az államfői palotában
12.09.A szociál-liberálisok 60 százalékkal nyerik a parlamenti választásokat
12.21. A második Ponta-kormányt beiktatja a parlament
Maszol.ro
2012. december 29.
Februárban ismét választ Románia
Időközi önkormányzati választásokat rendeznek február 3-án kilenc megüresedett polgármesteri és egy megyei tanácsi elnöki tisztség betöltésére – jelentette be Liviu Dragnea közigazgatásért felelős miniszterelnök-helyettes a bukaresti kormány csütörtöki ülése után.
A kormányülésen Victor Ponta miniszterelnök rámutatott: egyszerre kell lebonyolítani minden választást a foghíjassá vált önkormányzatokban, hogy legalább a 2013-as év ne a választási kampányok jegyében teljen.
„Elég volt a választásokból, jövőre már dolgoznunk kell, nem a választásokkal foglalkoznunk" – mondta a román miniszterelnök. A 2014-es román elnökválasztásra és európai parlamenti választásokra utalva Ponta hozzátette: jól jön egy év nyugalom a sok voksolás között.
2012-ben júniusban önkormányzati, decemberben parlamenti választásokat rendeztek Romániában, júliusban pedig népszavazást tartottak a tisztségéből felfüggesztett Traian Basescu államfő menesztéséről, de a referendum érvénytelennek bizonyult.
Victor Ponta kormányfő január 9-ig adott határidőt minisztereinek arra, hogy véglegesítsék a tárcák szerkezeti átalakítását és kidolgozzák költségvetés-tervezetüket. A miniszterelnök megerősítette, hogy január 7. és 10. között várható a Nemzetközi Valutaalap küldöttségének érkezése Bukarestbe, majd az ország hitelezőivel folytatott egyeztetés után az új kormány január közepén terjeszti a 2013-as költségvetés tervezetét a parlament elé.
MTI
Erdély.ma
Időközi önkormányzati választásokat rendeznek február 3-án kilenc megüresedett polgármesteri és egy megyei tanácsi elnöki tisztség betöltésére – jelentette be Liviu Dragnea közigazgatásért felelős miniszterelnök-helyettes a bukaresti kormány csütörtöki ülése után.
A kormányülésen Victor Ponta miniszterelnök rámutatott: egyszerre kell lebonyolítani minden választást a foghíjassá vált önkormányzatokban, hogy legalább a 2013-as év ne a választási kampányok jegyében teljen.
„Elég volt a választásokból, jövőre már dolgoznunk kell, nem a választásokkal foglalkoznunk" – mondta a román miniszterelnök. A 2014-es román elnökválasztásra és európai parlamenti választásokra utalva Ponta hozzátette: jól jön egy év nyugalom a sok voksolás között.
2012-ben júniusban önkormányzati, decemberben parlamenti választásokat rendeztek Romániában, júliusban pedig népszavazást tartottak a tisztségéből felfüggesztett Traian Basescu államfő menesztéséről, de a referendum érvénytelennek bizonyult.
Victor Ponta kormányfő január 9-ig adott határidőt minisztereinek arra, hogy véglegesítsék a tárcák szerkezeti átalakítását és kidolgozzák költségvetés-tervezetüket. A miniszterelnök megerősítette, hogy január 7. és 10. között várható a Nemzetközi Valutaalap küldöttségének érkezése Bukarestbe, majd az ország hitelezőivel folytatott egyeztetés után az új kormány január közepén terjeszti a 2013-as költségvetés tervezetét a parlament elé.
MTI
Erdély.ma
2012. december 29.
Rendületlenül: Márton Áron püspök filmes idézése
A Duna televízió december 27-én délután vetítette azt az egyórás filmet, amely Rendületlenül címmel Márton Áron püspök portréját rajzolja meg. A filmet Jakab Gábor pápai káplán, plébános forgatókönyve alapján Xantus Gábor forgatta az 1990-es évek elején, majd az újabb, többek között a CNSAS-beli (a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Bizottság, szerk. megj.) levéltári kutatások nyomán feltárt adatokkal Xantus Áron operatőr-rendező társalkotói közreműködésével 2012-ben kiegészítette.
A film néhány költői szépségű részlete (a havas táj fenyőkkel mint az útra bocsátó, megtartó szülőföld képe, a letartóztatás utáni éveket, az igaztalan vádakat, embert próbáló benti körülményeket sommázó drótkerítéssel szegélyezett máramarosszigeti börtönablakok, a letartóztatást megelőző eseményeket mesélő szállítási vállalkozó történetét kísérő képsorok a régi autó belsejéből filmezve, s az utat szegélyező fák egyenletes sora a fenyegető szürkeségbe veszően előrevetíti a közelgő, fenyegető eseményeket) művészfilmet ígér, miközben tulajdonképpen egy nagyon erős és jól összeválogatott anyagra épülő dokumentumfilm. Nem csak a ritkaság számba menő eredeti kép- és hangfelvétel (Bács Lajos egykori eredeti felvétele) miatt: már a film elején, majd mintegy a látottakat keretbe zárva a végén is magát Márton Áront halljuk, pátoszmentes, mély hitét kifejező szavait, mondatait. Nem is csak a korabeli újságoldalak, fotók és híradórészletek teremtik meg a korhangulatot. A filmben olyanok szólalnak meg s vallanak a főhősről, akik azóta már nincsenek az élők között: a püspök Anna nevű testvére Márton Áron hivatáskereséséről beszél, Csillag Pálné a csíksomlyói búcsú fehér lovának történetét idézi fel, Lakatos István mint a börtönévek utolsó élő tanúja a cellatársak és őrök viszonyulásáról mesél, Sztojka Ferenc a püspökkel való autózás emlékeit idézi, „kegyelmes úr”-nak nevezve Márton Áront: csupa olyan jó érzékkel jó időben felvett jelenet, ami ma már történelem. Mint ahogy dokumentumértékű, mert eredeti, élőben filmezett esemény az is, ahogyan Márton Áron korábbi titkára, később püspöki irodaigazgató, Csíki Dénes 1990-ben saját kezével feszíti fel a parkettet, hogy alóla a lehallgató berendezés drótjait kihúzza. Mindezt kiegészíti Nagy Mihály Zoltán történész beszámolója a Denisa Bodeanuval való közös kutatásról, amely a megfigyelési dossziék adataival szolgál: Márton Áron esetében nem is egy, hanem két ilyen létezett, az első 174 kötetnyi, közel 56 000 oldal, a második 62 kötetnyi, megközelítőleg 24 000 oldal anyaggal – ekkora adathalmaz még a szigorúan ellenőrzött titkosszolgálati alapember, Pacepa esetében sem gyűlt fel.
Mindezek az anyagok, amelyeket 1990 és 2012 között gyűjtött, válogatott és rendezett képi egységgé a Xantus Áron–Xantus Gábor szerzőpáros, kiegészülnek az időközben elhunyt László Gerő hangján szóló összekötő szöveggel és a megszólalók vallomásaival, valamint a Jakab Gábor által felolvasott Márton Áron-szövegekkel. Ezek együtt megrázó filmet alkotnak, múltidéző és jelenre figyelmeztető erővel hatottak a karácsonyi hangulatban. Az év végi számvetésre is felkészítettek a képsorok, hiszen úgy mutatták a múltat, hogy egy, a történelem viharait rendületlenül álló hőssel szembesítettek, aki a maga egyszerűségében, szerénységében olyan mély istenhitből fakadó, pózmentes helytállás példáját tárta elénk, amely a talmi sztárok világában az igazi értékek felé fordít.
BODÓ MÁRTA
Szabadság (Kolozsvár)
A Duna televízió december 27-én délután vetítette azt az egyórás filmet, amely Rendületlenül címmel Márton Áron püspök portréját rajzolja meg. A filmet Jakab Gábor pápai káplán, plébános forgatókönyve alapján Xantus Gábor forgatta az 1990-es évek elején, majd az újabb, többek között a CNSAS-beli (a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Bizottság, szerk. megj.) levéltári kutatások nyomán feltárt adatokkal Xantus Áron operatőr-rendező társalkotói közreműködésével 2012-ben kiegészítette.
A film néhány költői szépségű részlete (a havas táj fenyőkkel mint az útra bocsátó, megtartó szülőföld képe, a letartóztatás utáni éveket, az igaztalan vádakat, embert próbáló benti körülményeket sommázó drótkerítéssel szegélyezett máramarosszigeti börtönablakok, a letartóztatást megelőző eseményeket mesélő szállítási vállalkozó történetét kísérő képsorok a régi autó belsejéből filmezve, s az utat szegélyező fák egyenletes sora a fenyegető szürkeségbe veszően előrevetíti a közelgő, fenyegető eseményeket) művészfilmet ígér, miközben tulajdonképpen egy nagyon erős és jól összeválogatott anyagra épülő dokumentumfilm. Nem csak a ritkaság számba menő eredeti kép- és hangfelvétel (Bács Lajos egykori eredeti felvétele) miatt: már a film elején, majd mintegy a látottakat keretbe zárva a végén is magát Márton Áront halljuk, pátoszmentes, mély hitét kifejező szavait, mondatait. Nem is csak a korabeli újságoldalak, fotók és híradórészletek teremtik meg a korhangulatot. A filmben olyanok szólalnak meg s vallanak a főhősről, akik azóta már nincsenek az élők között: a püspök Anna nevű testvére Márton Áron hivatáskereséséről beszél, Csillag Pálné a csíksomlyói búcsú fehér lovának történetét idézi fel, Lakatos István mint a börtönévek utolsó élő tanúja a cellatársak és őrök viszonyulásáról mesél, Sztojka Ferenc a püspökkel való autózás emlékeit idézi, „kegyelmes úr”-nak nevezve Márton Áront: csupa olyan jó érzékkel jó időben felvett jelenet, ami ma már történelem. Mint ahogy dokumentumértékű, mert eredeti, élőben filmezett esemény az is, ahogyan Márton Áron korábbi titkára, később püspöki irodaigazgató, Csíki Dénes 1990-ben saját kezével feszíti fel a parkettet, hogy alóla a lehallgató berendezés drótjait kihúzza. Mindezt kiegészíti Nagy Mihály Zoltán történész beszámolója a Denisa Bodeanuval való közös kutatásról, amely a megfigyelési dossziék adataival szolgál: Márton Áron esetében nem is egy, hanem két ilyen létezett, az első 174 kötetnyi, közel 56 000 oldal, a második 62 kötetnyi, megközelítőleg 24 000 oldal anyaggal – ekkora adathalmaz még a szigorúan ellenőrzött titkosszolgálati alapember, Pacepa esetében sem gyűlt fel.
Mindezek az anyagok, amelyeket 1990 és 2012 között gyűjtött, válogatott és rendezett képi egységgé a Xantus Áron–Xantus Gábor szerzőpáros, kiegészülnek az időközben elhunyt László Gerő hangján szóló összekötő szöveggel és a megszólalók vallomásaival, valamint a Jakab Gábor által felolvasott Márton Áron-szövegekkel. Ezek együtt megrázó filmet alkotnak, múltidéző és jelenre figyelmeztető erővel hatottak a karácsonyi hangulatban. Az év végi számvetésre is felkészítettek a képsorok, hiszen úgy mutatták a múltat, hogy egy, a történelem viharait rendületlenül álló hőssel szembesítettek, aki a maga egyszerűségében, szerénységében olyan mély istenhitből fakadó, pózmentes helytállás példáját tárta elénk, amely a talmi sztárok világában az igazi értékek felé fordít.
BODÓ MÁRTA
Szabadság (Kolozsvár)
2012. december 29.
Erdély tájain – Raktárhelyiség lett Mátyás király gyerekszobájából
(Kolozsvár, szeptember 23.) A tanár úr összegyűjtötte az osztályt s egy szabad délután elvezette a gondjára bízott csemetéket a Mátyás-házba. Ez a pillanat élénk és heves erővel sütötte a fakadó lelkekbe a maga jelentőségének bélyegét és megremegtette a szívünk, mikor a régi köntösben sárgára meszelt ház előtt megállottunk. A tanár úr megkopogtatta az ajtót, amelyet lassan, nyikorogva nyitott ki egy öreg honvéd. Akkor még annyian éltek, hogy minden múzeumunkhoz jutott belőlük egy-egy eleven példány. Ma már a múzeumban sem találunk belőlük hírmondót. Az öreg honvéd sziluettje hozzátartozott elengedhetetlenül a Mátyás-ház hangulatához és amikor a kapu megnyílt, az öreges délcegséggel megjelenő egyenruhás kapuőr régi honvéd mentéje felvillanyozta a fantáziánkat. És mi szívszorongva léptünk be Hunyadi Mátyás szülőházának udvarába, amelyet egy szempillantás alatt benépesítettek az emlékek ködös alakjai. És a tanár úr komor szavakkal magyarázta el nekünk, az ámulók apró seregének Mátyás király gyermekéveit. Megmutatta a szobát, ahol született s a rekonstruált történelem jelenetei a képzelet szárnyán fantasztikus ütemben váltogatták egymást.
A gyermeklélek szomjasságával szívtuk magunkba a szavakat, melyek ebben a félvilágos miliőben úgy kopogtak, mint a história gongütése.
Nagyon sokféle látogatást tett az iskola abban az időben. De ez a mátyásházbeli jelenet egyetlen gyermek lelkét sem hagyta érintetlenül. Megrázta, átformálta, gondolatokkal töltötte meg a nagy király szülőházában, ahol még bölcsőjének a helyét is megmutatta az elmaradozó diákoknak az öreg honvéd. Ilyen látogatása sohasem volt az apró diákseregnek.
Vasárnap ismerősök kerestek fel. Vidéki emberek, vidéki gyermekek. Elmentünk a Mátyás-házba. Az udvar mélyéből nem rohantak felénk a fekete vitézek. Egy nyavalyás féldobermann kutya jött felénk hízelkedő farkcsóválással. A sarokban egy kisasszony regényt olvas. Amikor belépünk, átveszi a személyenként lefizetett hét lej látogatási díjat és azt mondja, hogy az emeletre lépcsőn kell felmenni.
Az első teremben néprajzi tárgyak, a másodikban éppen így; a harmadikban sem különbül. Majd a halászati és mezőgazdasági látnivalók következnek. Aztán az 1848–49-es ereklyemúzeum. Sehol semmi jele nincs annak, hogy Mathias Corvinus szülőházában járnánk. De mégis. Itt a folyosón egy keskeny négyszögre formált deszkaládán a piaci Mátyás-szobor mesterséges patinával bevont feje figyelmezteti a látogatót, hogy még más néznivaló is akad.
Lesietünk a földszintre, ahol az épület legérdekesebb része kapcsolódott a történelmi múltba.
A bejárattól balra eső egyik kis szobácskában született a nagy király. Visszafojtott lélegzettel léptünk át valamikor a szoba küszöbén s az emlékek ifjúkori újjáéledésének öröme vezet minket arrafelé ma is. A kisasszony elénk áll:
– Mit tetszik keresni?
Olyan furcsán és idegenszerűen hangzik ez a kérdés, mintha egy ismeretlen világ vadidegen emberei közé csöppentünk volna. De azért mégis csak szóhoz jutunk:
– Korvin Mátyás gyerekszobáját szeretnénk megnézni…
– Azt nem lehet kérem. Ott most raktárhelyiség van…
Szégyenkezve vezetem el a vidékieket. Raktárhelyiséggé lett Matia Corvin gyermekszobája. Limlomok, ha mindjárt történelmi becsűek is, de limlomok hevernek Mátyás király bölcsőjének helyén. Ócska tárgyak. Talán szúette parasztágyak, ködmönök, íjak és lóitató vedrek. Mindenesetre becsesek és értékesek, ha értékük és becsük színvonala kiszorította a látogatókat Mátyás király gyermekszobájából. Széttört kelevézek, csizmasarkok és sarkantyútörmelékek, képkeretek, gyűrűkövek és mosóteknők, vagy mit tudom én milyen más értékes és becses relikviák nemzeti és faji múltunk egy-egy fejezetével vallanak szoros kapcsolatot. Megemelem kalapomat. De csak mérsékelt tisztelettel, mert úgy érzem, a nagy király iránti kegyeletemet és tiszteletemet, a gyermekévek fellobbanó emlékeit korbácsolta meg az intézkedés, amellyel a Mátyás-ház karakterét megfosztották tulajdonképpeni jelentőségétől.
Aki ezt az intézkedést tette, az nem lehet jó román, mert nem viseltetik kellő tisztelettel a román származású Matia Corvin emléke iránt és nem lehet jó magyar, mert ezzel a durva és tapintatlan rendelkezéssel nem becsüli meg a nagy királyt tisztelő emberek pietását.
Nem kérdjük, ki tette ezt az intézkedést. De kérjük azt, akit az intézkedés joga illet, hogy hordassa ki a limlomot Mátyás király gyermekszobájából, amelynek zárt ajtója szégyenkezve kergeti el ma a látogatókat a Mátyás-ház tájékáról, ahol nincs már se öreg honvéd, se emlék, se tapintat…
sz. b.
Szabadság (Kolozsvár)
(Kolozsvár, szeptember 23.) A tanár úr összegyűjtötte az osztályt s egy szabad délután elvezette a gondjára bízott csemetéket a Mátyás-házba. Ez a pillanat élénk és heves erővel sütötte a fakadó lelkekbe a maga jelentőségének bélyegét és megremegtette a szívünk, mikor a régi köntösben sárgára meszelt ház előtt megállottunk. A tanár úr megkopogtatta az ajtót, amelyet lassan, nyikorogva nyitott ki egy öreg honvéd. Akkor még annyian éltek, hogy minden múzeumunkhoz jutott belőlük egy-egy eleven példány. Ma már a múzeumban sem találunk belőlük hírmondót. Az öreg honvéd sziluettje hozzátartozott elengedhetetlenül a Mátyás-ház hangulatához és amikor a kapu megnyílt, az öreges délcegséggel megjelenő egyenruhás kapuőr régi honvéd mentéje felvillanyozta a fantáziánkat. És mi szívszorongva léptünk be Hunyadi Mátyás szülőházának udvarába, amelyet egy szempillantás alatt benépesítettek az emlékek ködös alakjai. És a tanár úr komor szavakkal magyarázta el nekünk, az ámulók apró seregének Mátyás király gyermekéveit. Megmutatta a szobát, ahol született s a rekonstruált történelem jelenetei a képzelet szárnyán fantasztikus ütemben váltogatták egymást.
A gyermeklélek szomjasságával szívtuk magunkba a szavakat, melyek ebben a félvilágos miliőben úgy kopogtak, mint a história gongütése.
Nagyon sokféle látogatást tett az iskola abban az időben. De ez a mátyásházbeli jelenet egyetlen gyermek lelkét sem hagyta érintetlenül. Megrázta, átformálta, gondolatokkal töltötte meg a nagy király szülőházában, ahol még bölcsőjének a helyét is megmutatta az elmaradozó diákoknak az öreg honvéd. Ilyen látogatása sohasem volt az apró diákseregnek.
Vasárnap ismerősök kerestek fel. Vidéki emberek, vidéki gyermekek. Elmentünk a Mátyás-házba. Az udvar mélyéből nem rohantak felénk a fekete vitézek. Egy nyavalyás féldobermann kutya jött felénk hízelkedő farkcsóválással. A sarokban egy kisasszony regényt olvas. Amikor belépünk, átveszi a személyenként lefizetett hét lej látogatási díjat és azt mondja, hogy az emeletre lépcsőn kell felmenni.
Az első teremben néprajzi tárgyak, a másodikban éppen így; a harmadikban sem különbül. Majd a halászati és mezőgazdasági látnivalók következnek. Aztán az 1848–49-es ereklyemúzeum. Sehol semmi jele nincs annak, hogy Mathias Corvinus szülőházában járnánk. De mégis. Itt a folyosón egy keskeny négyszögre formált deszkaládán a piaci Mátyás-szobor mesterséges patinával bevont feje figyelmezteti a látogatót, hogy még más néznivaló is akad.
Lesietünk a földszintre, ahol az épület legérdekesebb része kapcsolódott a történelmi múltba.
A bejárattól balra eső egyik kis szobácskában született a nagy király. Visszafojtott lélegzettel léptünk át valamikor a szoba küszöbén s az emlékek ifjúkori újjáéledésének öröme vezet minket arrafelé ma is. A kisasszony elénk áll:
– Mit tetszik keresni?
Olyan furcsán és idegenszerűen hangzik ez a kérdés, mintha egy ismeretlen világ vadidegen emberei közé csöppentünk volna. De azért mégis csak szóhoz jutunk:
– Korvin Mátyás gyerekszobáját szeretnénk megnézni…
– Azt nem lehet kérem. Ott most raktárhelyiség van…
Szégyenkezve vezetem el a vidékieket. Raktárhelyiséggé lett Matia Corvin gyermekszobája. Limlomok, ha mindjárt történelmi becsűek is, de limlomok hevernek Mátyás király bölcsőjének helyén. Ócska tárgyak. Talán szúette parasztágyak, ködmönök, íjak és lóitató vedrek. Mindenesetre becsesek és értékesek, ha értékük és becsük színvonala kiszorította a látogatókat Mátyás király gyermekszobájából. Széttört kelevézek, csizmasarkok és sarkantyútörmelékek, képkeretek, gyűrűkövek és mosóteknők, vagy mit tudom én milyen más értékes és becses relikviák nemzeti és faji múltunk egy-egy fejezetével vallanak szoros kapcsolatot. Megemelem kalapomat. De csak mérsékelt tisztelettel, mert úgy érzem, a nagy király iránti kegyeletemet és tiszteletemet, a gyermekévek fellobbanó emlékeit korbácsolta meg az intézkedés, amellyel a Mátyás-ház karakterét megfosztották tulajdonképpeni jelentőségétől.
Aki ezt az intézkedést tette, az nem lehet jó román, mert nem viseltetik kellő tisztelettel a román származású Matia Corvin emléke iránt és nem lehet jó magyar, mert ezzel a durva és tapintatlan rendelkezéssel nem becsüli meg a nagy királyt tisztelő emberek pietását.
Nem kérdjük, ki tette ezt az intézkedést. De kérjük azt, akit az intézkedés joga illet, hogy hordassa ki a limlomot Mátyás király gyermekszobájából, amelynek zárt ajtója szégyenkezve kergeti el ma a látogatókat a Mátyás-ház tájékáról, ahol nincs már se öreg honvéd, se emlék, se tapintat…
sz. b.
Szabadság (Kolozsvár)
2012. december 29.
Erdély tájain – Kolozsvár, nem ismerek rád…
Miért Restitutio, vagyis visszaszolgáltatás? Ebben a rovatban írásokat szolgáltatunk vissza az olvasókhoz. Általában olyan írásokat, melyek az egykori Erdélyi Kárpát-Egyesület (EKE) hajdani hírlapíróinak vagy a turistatársadalom más nagyjainak tollából születtek. De olyan hangulatos, fiatalok-idősek által ma is szívesen olvasott, egyesületünkhöz kapcsolódó írásokat is, amelyek az EKE egykori lapja, az Erdély hasábjaira kívánkoztak volna.
Egyesületünk talán egyik legjelentősebb alkotásának volt idén kerek évfordulója: 110 éve, 1902. október 12-én nagy fénnyel, „az egész nemzetet eggyé forrasztó ünnepet ült az Erdélyi Kárpát-Egyesület, mikor az igazságos nagy király méltó szobrának leleplezése napján felséges védőjének [József Ágost főherceg, az EKE fővédnöke] jelenlétében felszentelte zászlóját és feltárta Hollós Mátyás születési házában szervezett múzeumát.” (Erdély, 1902, 73 old.). A kaputól balra eső 2-es szobában született a hagyomány szerint Mátyás király. Itt kiállítást rendeztek be: történelmi értékű tárgyakból – Brandenburgi Katalin szoknyája, Apafi Mihály templomi széke, régi úrvacsorai ónkannák stb. –, valamint az EKE Erzsébet-zászlójából, a Mátyás király szoborpályázat makettjeiből, a szobor- és múzeumavatási ünnep fényképeiből. Rövid időn belül az EKE múzeuma, benne a Mátyás király emlékszobával, Kolozsvár egyik látványosságává vált.
Az impériumváltás után a helyzet változott, a hatóság már 1921. február végén elrendelte a Mátyás-ház régi Korvin-kódexek karaktereivel írt, vasból kovácsolt, aranyos betűs „EKE MUZEUMA” feliratának eltávolítását. Az EKE-múzeum akkori, húszas évekbeli „hanyatló korszakát” illusztrálja az alább közölt, sz. b. aláírással, a Vágóhíd című élclap 1926/39-es, szeptember 26-i számában megjelent írás.
Az akkori viszonyok jobb érthetősége kedvéért azonban szükségesnek tartjuk válaszolni a szerző „fel nem tett kérdésére” – nem is azért (nem) kérdezte, hisz tudta ő a jól a választ... –: ki tette ezt az intézkedést?
A kolozsvári Tornavivoda épületében 1892-ben alapított ’48-49-es Történelmi Ereklyemúzeumot 1925. szeptember 25-én a város feloszlatta, gyűjteményeit pedig – mintegy 1050 tárgy, Sándor József közbenjárására – letétbe a Mátyás-házba költöztette. Az amúgy is zsúfolt múzeumban, hogy ezt a gyűjteményt is elhelyezzék, meg kellett szüntetni az új rendszerben jelentőségét vesztett balneológiai osztályt. Szükséges volt jobbára majdnem az egész múzeumi anyag átrendezése. Ezt az állapotot írja le a szerző.
A továbbiakban a Mátyás-szoba újra látogathatóvá vált, de nem sokáig. Felsőbb rendeletre a ,,cluji” rendőrség a múzeumot 1934. augusztus végétől 1935. áprilisig tartó huzavona után hivatalosan és végleg bezáratta és az EKE irodájával egyetemben kilakoltatta a Mátyás-házból. Nem is nyitotta meg múzeumunk kapuit soha többé. Tegyük hozzá, Mátyás király emlékszoba nincs a mai napig sem. A néprajzi anyag nagy részét (2876 darab – Tötszegi) ma a Kolozsvári Néprajzi Múzeum (Muzeul Etnografic) kezeli. (Közli: Tóthpál Tamás)
Szabadság (Kolozsvár)
Miért Restitutio, vagyis visszaszolgáltatás? Ebben a rovatban írásokat szolgáltatunk vissza az olvasókhoz. Általában olyan írásokat, melyek az egykori Erdélyi Kárpát-Egyesület (EKE) hajdani hírlapíróinak vagy a turistatársadalom más nagyjainak tollából születtek. De olyan hangulatos, fiatalok-idősek által ma is szívesen olvasott, egyesületünkhöz kapcsolódó írásokat is, amelyek az EKE egykori lapja, az Erdély hasábjaira kívánkoztak volna.
Egyesületünk talán egyik legjelentősebb alkotásának volt idén kerek évfordulója: 110 éve, 1902. október 12-én nagy fénnyel, „az egész nemzetet eggyé forrasztó ünnepet ült az Erdélyi Kárpát-Egyesület, mikor az igazságos nagy király méltó szobrának leleplezése napján felséges védőjének [József Ágost főherceg, az EKE fővédnöke] jelenlétében felszentelte zászlóját és feltárta Hollós Mátyás születési házában szervezett múzeumát.” (Erdély, 1902, 73 old.). A kaputól balra eső 2-es szobában született a hagyomány szerint Mátyás király. Itt kiállítást rendeztek be: történelmi értékű tárgyakból – Brandenburgi Katalin szoknyája, Apafi Mihály templomi széke, régi úrvacsorai ónkannák stb. –, valamint az EKE Erzsébet-zászlójából, a Mátyás király szoborpályázat makettjeiből, a szobor- és múzeumavatási ünnep fényképeiből. Rövid időn belül az EKE múzeuma, benne a Mátyás király emlékszobával, Kolozsvár egyik látványosságává vált.
Az impériumváltás után a helyzet változott, a hatóság már 1921. február végén elrendelte a Mátyás-ház régi Korvin-kódexek karaktereivel írt, vasból kovácsolt, aranyos betűs „EKE MUZEUMA” feliratának eltávolítását. Az EKE-múzeum akkori, húszas évekbeli „hanyatló korszakát” illusztrálja az alább közölt, sz. b. aláírással, a Vágóhíd című élclap 1926/39-es, szeptember 26-i számában megjelent írás.
Az akkori viszonyok jobb érthetősége kedvéért azonban szükségesnek tartjuk válaszolni a szerző „fel nem tett kérdésére” – nem is azért (nem) kérdezte, hisz tudta ő a jól a választ... –: ki tette ezt az intézkedést?
A kolozsvári Tornavivoda épületében 1892-ben alapított ’48-49-es Történelmi Ereklyemúzeumot 1925. szeptember 25-én a város feloszlatta, gyűjteményeit pedig – mintegy 1050 tárgy, Sándor József közbenjárására – letétbe a Mátyás-házba költöztette. Az amúgy is zsúfolt múzeumban, hogy ezt a gyűjteményt is elhelyezzék, meg kellett szüntetni az új rendszerben jelentőségét vesztett balneológiai osztályt. Szükséges volt jobbára majdnem az egész múzeumi anyag átrendezése. Ezt az állapotot írja le a szerző.
A továbbiakban a Mátyás-szoba újra látogathatóvá vált, de nem sokáig. Felsőbb rendeletre a ,,cluji” rendőrség a múzeumot 1934. augusztus végétől 1935. áprilisig tartó huzavona után hivatalosan és végleg bezáratta és az EKE irodájával egyetemben kilakoltatta a Mátyás-házból. Nem is nyitotta meg múzeumunk kapuit soha többé. Tegyük hozzá, Mátyás király emlékszoba nincs a mai napig sem. A néprajzi anyag nagy részét (2876 darab – Tötszegi) ma a Kolozsvári Néprajzi Múzeum (Muzeul Etnografic) kezeli. (Közli: Tóthpál Tamás)
Szabadság (Kolozsvár)
2012. december 29.
Erdély tájain – In memoriam Deák József
Az idén kísértük utolsó útjára EKE-társunkat, Deák Józsefet. Jelentős EKE-tevékenysége a fotókör működésében mutatkozott meg. Hasznos tanácsaival elősegítette a kör hatékonyabb működését. Bőripari szakiskolát végzett, de szépérzéke három évig grafikai, további három éven át festőművészeti tanulmányokra indította, és ez fotóművészetére is jó hatást gyakorolt. Tagja volt a Romániai Fotóművészek Szövetségének. Az egykori kolozsvári Napoca fotóklub tagjaként többször zsűritag, vezetőségi tag, majd úgymond az utolsó fotóklub vezetője mindaddig, amíg a Napoca fotóklub véglegesen megszűnt. Ekkor lett a kolozsvári EKE-fotókör tagja. A Napoca fotóklubtól, hosszadalmas és hathatós tevékenységéért kiválósági oklevelet kapott, az EKE XX. Vándortábora alkalmából pedig a kolozsvári EKE-ben kifejtett fényképészeti tevékenysége elismeréséül Herrmann Antal díszoklevéllel tüntették ki. Deák József hosszadalmas szenvedés után, 70 éves korában, augusztus 5-én hunyt el. Nyugodjék békében.
Vas Géza
Szabadság (Kolozsvár)
Az idén kísértük utolsó útjára EKE-társunkat, Deák Józsefet. Jelentős EKE-tevékenysége a fotókör működésében mutatkozott meg. Hasznos tanácsaival elősegítette a kör hatékonyabb működését. Bőripari szakiskolát végzett, de szépérzéke három évig grafikai, további három éven át festőművészeti tanulmányokra indította, és ez fotóművészetére is jó hatást gyakorolt. Tagja volt a Romániai Fotóművészek Szövetségének. Az egykori kolozsvári Napoca fotóklub tagjaként többször zsűritag, vezetőségi tag, majd úgymond az utolsó fotóklub vezetője mindaddig, amíg a Napoca fotóklub véglegesen megszűnt. Ekkor lett a kolozsvári EKE-fotókör tagja. A Napoca fotóklubtól, hosszadalmas és hathatós tevékenységéért kiválósági oklevelet kapott, az EKE XX. Vándortábora alkalmából pedig a kolozsvári EKE-ben kifejtett fényképészeti tevékenysége elismeréséül Herrmann Antal díszoklevéllel tüntették ki. Deák József hosszadalmas szenvedés után, 70 éves korában, augusztus 5-én hunyt el. Nyugodjék békében.
Vas Géza
Szabadság (Kolozsvár)
2012. december 29.
Magyar államtitkára is van a kormánynak
Újabb államtitkári kinevezést kapott az oktatási minisztériumban Király András, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség politikusa, aki eddig is a kisebbségi nyelveken szervezett közoktatá- sért felelt a tárcánál – közölte pénteken az RMDSZ tisztségviselője.
Bár május óta nem vesz részt a bukaresti kormányban, az RMDSZ megállapodott a szociálliberális kormánytöbbséggel, hogy kisebbségi ügyekért felelős államtitkárai – Király András oktatási államtitkár és Markó Attila, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának államtitkári rangú vezetője – a helyükön maradnak.
Király András a decemberi választások nyomán hivatalba lépett új kormányban is oktatási államtitkárként dolgozik, és mint mondta: Victor Ponta miniszterelnök már aláírta kinevezését. Markó Attila képviselői mandátumot szerzett, utódjáról még nem született döntés.
"Romániában a közoktatásban részt vevő egymillió- hatszázezer diák közül csaknem 200 ezer tanul valamely kisebbségi nyelven, közülük 170 ezer magyarul. Az egyetemek és az óvodák eddig nem tartoztak hozzám, de ha az új kormányban valóban csak két-két államtitkár lesz minisztériumonként, akkor lehet, hogy besűrűsödik a hatásköröm" – mondta Király András.
Markó Attila nyolc éve folyamatosan vezeti a kormányfőtitkárság részeként működő, 25 fős Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalát, kinevezését még Calin Popescu Tariceanu liberális miniszterelnök írta alá.
"Az RMDSZ ragaszkodik ehhez a hivatalhoz – már amennyire az ellenzéki szerep ezt lehetővé teszi –, és amennyiben a miniszterelnök beleegyezik, továbbra is magyar lesz ennek az intézménynek a vezetője" – mondta Markó Attila. Hozzátette: a választásokon szerzett képviselői mandátuma összeférhetetlen az államtitkári tisztséggel, és az összeférhetetlenségről csütörtökön tájékoztatta a házbizottságot.
Markó Attila szerint a törvény egy hónapot biztosít arra, hogy valamelyik tisztségéről lemondjon, de úgy vélekedett, hogy hamarabb megszületik a döntés arról, ki veszi át az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának vezetését.
Népújság (Marosvásárhely)
Újabb államtitkári kinevezést kapott az oktatási minisztériumban Király András, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség politikusa, aki eddig is a kisebbségi nyelveken szervezett közoktatá- sért felelt a tárcánál – közölte pénteken az RMDSZ tisztségviselője.
Bár május óta nem vesz részt a bukaresti kormányban, az RMDSZ megállapodott a szociálliberális kormánytöbbséggel, hogy kisebbségi ügyekért felelős államtitkárai – Király András oktatási államtitkár és Markó Attila, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának államtitkári rangú vezetője – a helyükön maradnak.
Király András a decemberi választások nyomán hivatalba lépett új kormányban is oktatási államtitkárként dolgozik, és mint mondta: Victor Ponta miniszterelnök már aláírta kinevezését. Markó Attila képviselői mandátumot szerzett, utódjáról még nem született döntés.
"Romániában a közoktatásban részt vevő egymillió- hatszázezer diák közül csaknem 200 ezer tanul valamely kisebbségi nyelven, közülük 170 ezer magyarul. Az egyetemek és az óvodák eddig nem tartoztak hozzám, de ha az új kormányban valóban csak két-két államtitkár lesz minisztériumonként, akkor lehet, hogy besűrűsödik a hatásköröm" – mondta Király András.
Markó Attila nyolc éve folyamatosan vezeti a kormányfőtitkárság részeként működő, 25 fős Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalát, kinevezését még Calin Popescu Tariceanu liberális miniszterelnök írta alá.
"Az RMDSZ ragaszkodik ehhez a hivatalhoz – már amennyire az ellenzéki szerep ezt lehetővé teszi –, és amennyiben a miniszterelnök beleegyezik, továbbra is magyar lesz ennek az intézménynek a vezetője" – mondta Markó Attila. Hozzátette: a választásokon szerzett képviselői mandátuma összeférhetetlen az államtitkári tisztséggel, és az összeférhetetlenségről csütörtökön tájékoztatta a házbizottságot.
Markó Attila szerint a törvény egy hónapot biztosít arra, hogy valamelyik tisztségéről lemondjon, de úgy vélekedett, hogy hamarabb megszületik a döntés arról, ki veszi át az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának vezetését.
Népújság (Marosvásárhely)
2012. december 29.
Kettős könyvbemutató Déván
Középkori koncepciós pertől a szeretet győzelméig
Közvetlenül karácsony előtt adódott alkalma a dévai magyarságnak találkozni a marosvásárhelyi Mentor Kiadó vezetőjével és házi szerzőjével, Káli Király Istvánnal, illetve Sebestyén Mihállyal. Mindketten magukkal hozták legújabb kötetüket is: Bánffi Dienes elárultatását, illetve a Bíbor című regényt.
A Téglás Gábor Elméleti Líceumban megtartott bemutatón Káli Király István elsősorban a Látó folyóirat szerkesztőségére épült Mentor Kiadó történetét ismertette, illetve azt a folyamatot, ahogyan az évek folyamán lassan a tényirodalom irányába terelődött a kiadói munka. – Pillanatnyilag a teljes magyar nyelvterületen a Mentort tartják a legjelentősebb tényirodalmi kiadónak. Ez azért van, mert szembesülnünk kellett azzal a ténnyel, hogy a tudósaink sokkal szorgalmasabbak, az íróinknál. És szorgalmuk, nagy tudást és szellemi, fizikai erőfeszítést igénylő munkájuk nyomán olyan művek születtek és születnek folyamatosan, amelyeknek mindenképp biztosítani kell a kiadását. És ami örvendetes, hogy e téren egy egészen fiatal nemzedékről is beszélhetünk, akik odaadással kutatják a levéltárakat, könyvtárakat, feltárva Erdély történelmét. Úgy gondolom, ha nem támogatjuk munkáját e fiatal értelmiségi nemzedéknek, akkor saját magunk alatt vágjuk el a fát. Hiszen értelmiség nélkül egyetlen nemzet sem tud megmaradni. Egy nemzetrész sem! – fogalmazott Káli Király István. E helyzetből adódóan tehát a Mentor az utóbbi években történelmi, néprajzi kiadványok megjelentetésére koncentrált, három jelentősebb sorozatot indítva el, illetve tartva fenn.
Az 1997-ben indított Erdély emlékezete című sorozatot eredetileg 25-30 kötetesre tervezték, de ma már a hetvenedik köteten is túl vannak. Szintén gazdag termésűre sikeredett a Kriza János Néprajzi Társasággal közösen megjelentetett sorozat, melyet idéntől az Erdélyi Múzeum Egyesület vett át. És nemcsak lelket, szellemet, de szemet is gyönyörködtetők a különleges gonddal kivitelezett kötetek, melyek az Erdélyi ritkaságok sorozatban látnak napvilágot. E sorozat első kötetei 1939 és 1944 között jelentek meg Jancsó Elemér szerkesztésében. Akkor Bölöni Farkas Sándor kéziratának kiadásánal kényszerültek megszakítani a sorozatot.
A három jelentős sorozat mellett a Mentor Kiadó egyre tudatosabban fordul a helytörténeti kiadványok felé, szorgalmazva és támogatva az erdélyi települések monográfiájának megjelentetését. Káli Király István szerint ugyanis ebből állhatna össze Erdély igazi története, amely helyi szinten leellenőrzött, részletes és pontos leírásokra, adatokra épülhetne.
Mind történelmi, mind a helytörténeti írások terén fontos helyet foglalnak el a Teleki Téka nyugalmazott igazgatójának, Sebestyén Mihálynak írásai, illetve az általa szerkesztett dokumentumkiadványok, melyeknek sorát még a Téka-sorozatban napvilágot látott, Bethlen Gábor leveleit tartalmazó kötet nyitotta meg. Ennél ismertebbé vált azonban az immár negyedik kiadást is megért Erdélyi fejedelmek című kötet, amely igazi hiánypótló műnek bizonyult, s jó néhány példánya kelt el a dévai bemutató alkalmával is.
Sebestyén Mihály azonban ezúttal az Erdélyi Ritkaságok sorozatban megjelent legújabb kötetét is elhozta Dévára: Bánffi Dienes elárultatását. A XVII. században lejátszó történet gyakorlatilag az első ismert koncepciós per Erdélyben. Regényes formában maga Jókai is feldolgozta az Erdély aranykorában, ehhez azonban már a Cserei Mihály krónikájában fennmaradt legendás változat szolgált alapul. – Jómagam, a Teleki Téka igazgatójaként véletlenszerűen, teljesen más témában kutatva akadtam rá egy korabeli dokumentumra, amely Bánffi Dienes bűnlajstromát, illetve a vádlott válaszait tartalmazta. Aztán részben maguktól, részben nagyon is tudatos kutatás során kerültek elő további olyan dokumentumok, melyekből gyönyörűen kirajzolódott e pernek minden előzménye, a cselszövőket mozgató érdekek, Bánffi Dienes “bűne”, a per lefolyása. Ezekből a korabeli feljegyzésekből, levelekből állítottam össze a kötetet, amely nem csupán az eset történelmi hátterét világítja meg, de a maga valóságában tárja fel a korabeli társadalmi viszonyokat, főúri és nagyhatalmi érdekeket is – mesélt a kötet születéséről Sebestyén Mihály.
A tényirodalmi kiadványokról szinte észrevétlenül terelődött a szó a szépirodalomra, amint Sebestyén Mihály kezébe vette Káli Király István legújabb kötetét a Bíbor című regényt, jó néhány kulisszatitkot árulva el rögtön a szerzőről: – Elsősorban azt kell tudni Káli Király Istvánról, hogy mérnök ember és az ifjúsági futballválogatott tagja volt. Tehát olyan író, aki kívülről, a valós világot megjárva és ismerve érkezett az irodalom berkeibe, és ez mindenképp előnyt jelent számára azokkal szemben, akik csupán olvasmányaikból nyert élményekre támaszkodva alakítják írói világukat. Ezen túl azt is tudni kell, hogy a Bíbor szerzője mérnöki tudásának köszönhetően igen szkeptikusan tekint az informatizált világra és mai napig grafitceruzával, illetve töltőtollal, igazi papírra írja műveit. Efajta bekonferálás után, a hallgatóság nyilván még kíváncsibban várta, hogy kiderüljön, mit is rejt magában Bíbor. Erre maga a szerző adott tömör és világos választ. – A könyv alcíme: adalékok a megkésett szerelem monográfiájához. Ez a könyv tehát a szeretetről és annak hiányáról szól. Az ember elérkezik az életének egy olyan pillanatába, amikor számba veszi addigi életét és egyfajta tanulságot kénytelen levonni abból, megfogalmazza, hogy mit is tart az élet lényegének. Hát én is átestem ezen és számomra világossá vált, hogy az élet lényege a szeretet. És ezt szerettem volna valahogy át is adni. Ezért született e regény, ami szinte magától íródott meg, bő egy év alatt. Bíbor egy vidéki, sok szenvedést megélt lány, asszony, akinek soha nem adatik meg az igazi szerelem, de ennek ellenére egész életét a jóság és a szeretet hatja át. Vele szemben pedig ott van a halálos beteg, idős orvos, akinek mindene megvolt az életben, megkapta a sóvárgott szeretetet, mégis üres maradt a lelke. Cinikusan bírálja a szelíd ápolónő világát, de sóvárog annak jósága, szeretete után. Kettejük különleges kapcsolatára épül a regény, amely a róla elmondottak alapján megkapó olvasmánynak ígérkezik.
A bemutatót követően, mindkét szerző dedikált, majd az érdeklődők gazdag kínálatú könyvvásáron vehették kézbe, vásárolhatták meg a Mentor és számos magyarországi könyvkiadó legújabb kiadványait.
Gáspár-Barra Réka
Nyugati Jelen (Arad)
Középkori koncepciós pertől a szeretet győzelméig
Közvetlenül karácsony előtt adódott alkalma a dévai magyarságnak találkozni a marosvásárhelyi Mentor Kiadó vezetőjével és házi szerzőjével, Káli Király Istvánnal, illetve Sebestyén Mihállyal. Mindketten magukkal hozták legújabb kötetüket is: Bánffi Dienes elárultatását, illetve a Bíbor című regényt.
A Téglás Gábor Elméleti Líceumban megtartott bemutatón Káli Király István elsősorban a Látó folyóirat szerkesztőségére épült Mentor Kiadó történetét ismertette, illetve azt a folyamatot, ahogyan az évek folyamán lassan a tényirodalom irányába terelődött a kiadói munka. – Pillanatnyilag a teljes magyar nyelvterületen a Mentort tartják a legjelentősebb tényirodalmi kiadónak. Ez azért van, mert szembesülnünk kellett azzal a ténnyel, hogy a tudósaink sokkal szorgalmasabbak, az íróinknál. És szorgalmuk, nagy tudást és szellemi, fizikai erőfeszítést igénylő munkájuk nyomán olyan művek születtek és születnek folyamatosan, amelyeknek mindenképp biztosítani kell a kiadását. És ami örvendetes, hogy e téren egy egészen fiatal nemzedékről is beszélhetünk, akik odaadással kutatják a levéltárakat, könyvtárakat, feltárva Erdély történelmét. Úgy gondolom, ha nem támogatjuk munkáját e fiatal értelmiségi nemzedéknek, akkor saját magunk alatt vágjuk el a fát. Hiszen értelmiség nélkül egyetlen nemzet sem tud megmaradni. Egy nemzetrész sem! – fogalmazott Káli Király István. E helyzetből adódóan tehát a Mentor az utóbbi években történelmi, néprajzi kiadványok megjelentetésére koncentrált, három jelentősebb sorozatot indítva el, illetve tartva fenn.
Az 1997-ben indított Erdély emlékezete című sorozatot eredetileg 25-30 kötetesre tervezték, de ma már a hetvenedik köteten is túl vannak. Szintén gazdag termésűre sikeredett a Kriza János Néprajzi Társasággal közösen megjelentetett sorozat, melyet idéntől az Erdélyi Múzeum Egyesület vett át. És nemcsak lelket, szellemet, de szemet is gyönyörködtetők a különleges gonddal kivitelezett kötetek, melyek az Erdélyi ritkaságok sorozatban látnak napvilágot. E sorozat első kötetei 1939 és 1944 között jelentek meg Jancsó Elemér szerkesztésében. Akkor Bölöni Farkas Sándor kéziratának kiadásánal kényszerültek megszakítani a sorozatot.
A három jelentős sorozat mellett a Mentor Kiadó egyre tudatosabban fordul a helytörténeti kiadványok felé, szorgalmazva és támogatva az erdélyi települések monográfiájának megjelentetését. Káli Király István szerint ugyanis ebből állhatna össze Erdély igazi története, amely helyi szinten leellenőrzött, részletes és pontos leírásokra, adatokra épülhetne.
Mind történelmi, mind a helytörténeti írások terén fontos helyet foglalnak el a Teleki Téka nyugalmazott igazgatójának, Sebestyén Mihálynak írásai, illetve az általa szerkesztett dokumentumkiadványok, melyeknek sorát még a Téka-sorozatban napvilágot látott, Bethlen Gábor leveleit tartalmazó kötet nyitotta meg. Ennél ismertebbé vált azonban az immár negyedik kiadást is megért Erdélyi fejedelmek című kötet, amely igazi hiánypótló műnek bizonyult, s jó néhány példánya kelt el a dévai bemutató alkalmával is.
Sebestyén Mihály azonban ezúttal az Erdélyi Ritkaságok sorozatban megjelent legújabb kötetét is elhozta Dévára: Bánffi Dienes elárultatását. A XVII. században lejátszó történet gyakorlatilag az első ismert koncepciós per Erdélyben. Regényes formában maga Jókai is feldolgozta az Erdély aranykorában, ehhez azonban már a Cserei Mihály krónikájában fennmaradt legendás változat szolgált alapul. – Jómagam, a Teleki Téka igazgatójaként véletlenszerűen, teljesen más témában kutatva akadtam rá egy korabeli dokumentumra, amely Bánffi Dienes bűnlajstromát, illetve a vádlott válaszait tartalmazta. Aztán részben maguktól, részben nagyon is tudatos kutatás során kerültek elő további olyan dokumentumok, melyekből gyönyörűen kirajzolódott e pernek minden előzménye, a cselszövőket mozgató érdekek, Bánffi Dienes “bűne”, a per lefolyása. Ezekből a korabeli feljegyzésekből, levelekből állítottam össze a kötetet, amely nem csupán az eset történelmi hátterét világítja meg, de a maga valóságában tárja fel a korabeli társadalmi viszonyokat, főúri és nagyhatalmi érdekeket is – mesélt a kötet születéséről Sebestyén Mihály.
A tényirodalmi kiadványokról szinte észrevétlenül terelődött a szó a szépirodalomra, amint Sebestyén Mihály kezébe vette Káli Király István legújabb kötetét a Bíbor című regényt, jó néhány kulisszatitkot árulva el rögtön a szerzőről: – Elsősorban azt kell tudni Káli Király Istvánról, hogy mérnök ember és az ifjúsági futballválogatott tagja volt. Tehát olyan író, aki kívülről, a valós világot megjárva és ismerve érkezett az irodalom berkeibe, és ez mindenképp előnyt jelent számára azokkal szemben, akik csupán olvasmányaikból nyert élményekre támaszkodva alakítják írói világukat. Ezen túl azt is tudni kell, hogy a Bíbor szerzője mérnöki tudásának köszönhetően igen szkeptikusan tekint az informatizált világra és mai napig grafitceruzával, illetve töltőtollal, igazi papírra írja műveit. Efajta bekonferálás után, a hallgatóság nyilván még kíváncsibban várta, hogy kiderüljön, mit is rejt magában Bíbor. Erre maga a szerző adott tömör és világos választ. – A könyv alcíme: adalékok a megkésett szerelem monográfiájához. Ez a könyv tehát a szeretetről és annak hiányáról szól. Az ember elérkezik az életének egy olyan pillanatába, amikor számba veszi addigi életét és egyfajta tanulságot kénytelen levonni abból, megfogalmazza, hogy mit is tart az élet lényegének. Hát én is átestem ezen és számomra világossá vált, hogy az élet lényege a szeretet. És ezt szerettem volna valahogy át is adni. Ezért született e regény, ami szinte magától íródott meg, bő egy év alatt. Bíbor egy vidéki, sok szenvedést megélt lány, asszony, akinek soha nem adatik meg az igazi szerelem, de ennek ellenére egész életét a jóság és a szeretet hatja át. Vele szemben pedig ott van a halálos beteg, idős orvos, akinek mindene megvolt az életben, megkapta a sóvárgott szeretetet, mégis üres maradt a lelke. Cinikusan bírálja a szelíd ápolónő világát, de sóvárog annak jósága, szeretete után. Kettejük különleges kapcsolatára épül a regény, amely a róla elmondottak alapján megkapó olvasmánynak ígérkezik.
A bemutatót követően, mindkét szerző dedikált, majd az érdeklődők gazdag kínálatú könyvvásáron vehették kézbe, vásárolhatták meg a Mentor és számos magyarországi könyvkiadó legújabb kiadványait.
Gáspár-Barra Réka
Nyugati Jelen (Arad)
2012. december 29.
Otthonunk falán a helye (Székelyföld-térkép minden előfizetőnknek)
„A magyar bízzék magában! Segítséget senkitől se ne várjon, se ne kívánjon, hanem egyesüljön, merjen, s maga magán segítsen!” A Széchenyi István gróftól idézett gondolatok mottóként olvashatóak azon a térképen, amelyet január folyamán minden előfizetőnkhöz eljuttatunk.
Szerkesztőségünk meglepetésajándéka azért is fontos mindannyiunk számára, mert a rendszerváltás immár közel negyedszázados időszakában közös belső anyaországunk, Székelyföld még mindig elsősorban a szimbólumok, az ünnepek világában vagy – ne adj’ isten! – a politikai haszonszerzés gúszában, mintsem a mindennapok valóságában él. Pedig élő valóság az a mintegy tízezer négyzetkilométeres térség, amely mind földrajzi, mind kulturális, mind gazdasági értelemben egységként értelmezhető és értelmezendő. És csakis az önrendelkezés, a jelenlegi geopolitikai meghatározottságot tekintve, a belső önrendelkezés, vagyis az autonómia biztosíthatja számára és az itt lakók számára a megmaradást, a fenntartható fejlődés lehetőségét. Ezért is fontos, hogy lehetőleg minden otthonban a mindennapokban is jelen legyen Székelyföld jelenlegi térképe, amely a Székely Nemzeti Tanács által kidolgozott törvénytervezet szerint az autonóm Székelyföld közigazgatási térképének is tekinthető, és amelyet a Magyar Élettér Alapítvány készített. Az alkotókkal közösen azért nyújtjuk át ezt az ajándékot olvasóinknak, hogy naponta vethessünk egy pillantást a – némileg elvonatkoztatva – szívet formáló szűkebb pátriánk körvonalaira, naponta érezzük a szülőföld lüktetését s azt a legnagyobb magyar által is nyomatékosított elvet, hogy Székelyföld önrendelkező jövője s benne közösségünk megmaradása mindannyiunk felelőssége, sőt, kötelessége.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
„A magyar bízzék magában! Segítséget senkitől se ne várjon, se ne kívánjon, hanem egyesüljön, merjen, s maga magán segítsen!” A Széchenyi István gróftól idézett gondolatok mottóként olvashatóak azon a térképen, amelyet január folyamán minden előfizetőnkhöz eljuttatunk.
Szerkesztőségünk meglepetésajándéka azért is fontos mindannyiunk számára, mert a rendszerváltás immár közel negyedszázados időszakában közös belső anyaországunk, Székelyföld még mindig elsősorban a szimbólumok, az ünnepek világában vagy – ne adj’ isten! – a politikai haszonszerzés gúszában, mintsem a mindennapok valóságában él. Pedig élő valóság az a mintegy tízezer négyzetkilométeres térség, amely mind földrajzi, mind kulturális, mind gazdasági értelemben egységként értelmezhető és értelmezendő. És csakis az önrendelkezés, a jelenlegi geopolitikai meghatározottságot tekintve, a belső önrendelkezés, vagyis az autonómia biztosíthatja számára és az itt lakók számára a megmaradást, a fenntartható fejlődés lehetőségét. Ezért is fontos, hogy lehetőleg minden otthonban a mindennapokban is jelen legyen Székelyföld jelenlegi térképe, amely a Székely Nemzeti Tanács által kidolgozott törvénytervezet szerint az autonóm Székelyföld közigazgatási térképének is tekinthető, és amelyet a Magyar Élettér Alapítvány készített. Az alkotókkal közösen azért nyújtjuk át ezt az ajándékot olvasóinknak, hogy naponta vethessünk egy pillantást a – némileg elvonatkoztatva – szívet formáló szűkebb pátriánk körvonalaira, naponta érezzük a szülőföld lüktetését s azt a legnagyobb magyar által is nyomatékosított elvet, hogy Székelyföld önrendelkező jövője s benne közösségünk megmaradása mindannyiunk felelőssége, sőt, kötelessége.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2012. december 29.
Tisztán tartani történelmi tudatunkat
Év végi beszélgetés Egyed Ákos történész-akadémikussal
Mosolygó szemek, irigylésre méltó vitalitás, közéleti naprakészség, magvas gondolatok: élmény beszélgetni a 82 éves Egyed Ákossal. Az elismert történész-akadémikus szerint a történetkutatás egyik legalapvetőbb feladata történelmi tudatunk kezelése, tisztán tartása.
– Leltárkészítéssel szokta zárni az évet, vagy úgy kezeli a kérdést, hogy ennyi fért bele?
– Minden év végén elgondolkodom, mi is történt velem, velünk az éppen befejeződő esztendőben. Elsősorban a családom életéről készítek magamban leltárt, karácsonykor vagy újév kezdetén rendszerint összegyűlünk, ilyenkor adódik alkalom a közös visszapillantásra. Közvetlenül e visszatekintés után pedig azt veszem számba, mi is történt velünk, magyarokkal, velünk, erdélyi magyarokkal. Ez a fajta gondolkodás azonban a mindennapjaimban is jelen van. Hol aggódom, hol reménykedem, legtöbbször azonban önmagamat szeretném biztatni, hogy mégiscsak vannak egy biztonságosabb jövő felé mutató jelek – bár nem állítom, hogy mindig meg tudom győzni magam. Elsősorban gazdasági szempontból, hiszen az ember naponta hall a megélhetési nehézségekről, ami sokakat űz el a szülőföldről. De természetesen ott szerepel ebben a gondolatkörben a művelődés, a tudomány is, illetve az, hogy mindebben hol is van az én helyem most, hogy az idő egyre inkább sürget. – Az idő sürgetése egyelőre nem látszik kedélyén, szellemi frissességén... – Sikerült valahogy elkerülnöm, hogy nyugdíjazásom után elhagyjam a szakmát, és szerencsére a szakma sem volt hűtlen hozzám. Főleg akkor dolgozom jó kedvvel, önmagamat is biztatva, ha van visszajelzés, ösztönzés, hogy ezt is, azt is várják még tőlem. Több évtizedes adósságom például szülőfalum, Bodos történetének megírása, és örömmel mondhatom, hogy két hónapja már ezen dolgozom. Az EME-től ugyan két esztendeje megváltam, miután két cikluson át az elnöke voltam, de visszajárok, meg-megszólítanak, jól érzem magam, ha ott dolgozhatok. A levéltárban is gyakori vendég vagyok, kutatok, akárcsak az egyetemi könyvtárban, ahol az unokámmal mint könyvtárossal találkozhatok. A kutatás továbbra is élmény, hiszen nem ritkán bukkanunk újat mondó forrásokra, dokumentumokra olyan kérdésekben is, amelyekről azt hittük, már mindent tudunk róluk. Ilyenkor az ember lelkesen újságolja el a családtagjainak, megosztja az élményt. Fontos ugyanis, hogy legyen valaki, aki meghallgat, és visszaigazolja annak a kutatásnak a fontosságát.
– Miért húzódott ilyen sokáig a bodosi kutatás? Azt gondolnánk, a helytörténeti kutatás könnyebb munka, hiszen a forrás szembejön az utcán.
– A helytörténet sok esetben nehezebben megragadható, az elbeszélt történelemről ugyanis ritkán születik írásos feljegyzés. Már 1972-ben megkezdtem az adatgyűjtést, 10-12 akkori idős emberrel elbeszélgettem, s bizony idén nyáron való ottjártamkor – amikor ilyen mértékben apad a népesség – érzékeltem igazán egyes akkori jelenségek fontosságát. Negyven évvel ezelőtt írtam egy cikket Égjen a világ az asszonyváró házakban címmel, amelyben egy olyan család életét igyekeztem körüljárni, ahol hét fiúgyermek született. De volt egy másik család is, ahol hét lányt neveltek. Ez a párhuzam is szerepel majd a bodosi falutörténetben. Érdekes volt látni, mi lett velük időközben, hiszen már akkor észrevettem, hogy nemigen nősülnek az emberek.
– Értékzavaros világunkban sok, a rendtartó székely falura vonatkozó utalás, hivatkozás hangzik el, miközben keveset tudunk az egészről. Mítosz ez vagy valóság?
– Sűrűn olvasom Tamásit, ő fogalmaz valahogy úgy: olyan a falu – Farkaslaka – életének folyama, mint a templomi ének. Annyira rendszeres, folyamatos, ritmusos, ciklusokra osztható. Tény, hogy minden falunak megvolt a maga törvénye, azonban a csíkiaké, illetve Háromszéken a zalániaké valamivel hamarabb készült el. A faluközösségeknek többnyire volt elegendő erejük, hogy betartassák a falvak belső rendjét szabályozó törvényeket. A 16. század végétől kezdődnek ezek a rendtartások, és a székelység már akkor felfigyelt például arra, hogy fogynak az erdők. Nem csak azért, mert a tüzelés és az építkezés anyagát szolgáltatták, hanem abból kifolyólag is, hogy legelő- és szántóterületet kellett foglalni a szaporodó népesség számára. Fontos fórum volt a faluszéke, ahol első fokú döntéseket hoztak a vitás kérdésekben. A társadalom akkoriban kis közösségekben, önszabályozó, önfenntartó rendszerben élt, amely az erkölcsi normákat is igyekezett megszabni és betartatni. Rengeteg előnye és erénye mellett azonban sok hiányossága is akadt. Az egyik legnagyobb gond a népességszaporodáshoz köthető: az így jelentkező igényekhez már képtelen volt rugalmasan alkalmazkodni, például azért, mert a faluhatár adott volt, nem lehetett újabb és újabb foglalásokat végezni. Hasonló „bomlasztó” tényezőnek számít a székelység katonáskodáshoz kötött előjogainak, szabadságjogainak megnyirbálása. Az 1848-as forradalom olyan rendszerváltó korszak kezdetét jelentette, amelyben a rendtartó közösség léte és lényege alapvetően átalakult. Nyomaiban és legfontosabb elemeiben a múlt század ötvenes éveiig még fellelhető, a kegyelemdöfést a kollektivizálás adta meg ennek a rendszernek.
– Történészként hogyan kezeli történelmi szimbólumaink egyre fokozódó használatát, megélését? – Annyi tiltás után természetszerűnek számít e robbanásszerű használat. Ne feledkezzünk meg arról, hogy eleink századokon keresztül rendi világban éltek, és minden rendnek megvolt a maga szimbólumrendszere. Ezen belül a székely autonómia olyan intézmény volt, amely össz-székely jelleget adott a népességnek. Igen ám, de az autonómiának székenként voltak sajátos jegyei, amelyek a pecsétekben, zászlókban, szimbólumokban jelentkeztek. Ezeket kezdik ma feleleveníteni, megjelenítésüknek pedig a technikai lehetőségek is kedveznek. A szimbólumok sokfélesége persze zavart is tud kelteni, de ez a sokféleség történelmi örökségünk. E tekintetben is fontos volna azonban egyfajta rendtartást megvalósítani, mert az egészen helyi szimbólumok általánosításával csak fokozzuk történelmi tudatunk zavarait. Márpedig a történetkutatás egyik legalapvetőbb feladata történelmi tudatunk kezelése, tisztán tartása.
– Fel-felbukkanó kérdés a rendszerváltás után is a hajdani szekuskollaboránsok ügye. Miután az azonnali teljes feltárás hajója elúszott, mit tart célravezetőnek: kizárólag történelmi kérdésként kezelni, vagy minden információt nyilvánosságra hozni?
– A jelenséget fel kell tárni, nem vitás, és ez jelentős mértékben történészi feladat is. Tudatában kell azonban lennünk, milyen nehéz volt elkerülni, hogy valamilyen kapcsolatba kerüljön az ember a Szekuritátéval. Annak idején ugyanis minden valamire való értelmiségit megkörnyékeztek, nagyon határozottnak – és részben szerencsésnek – kellett lennie annak, aki el akarta kerülni a beszervezést. Hozzánk is eljöttek, emlékszem, a feleségem úgy bevágta az ajtót, hogy magam is megrettentem. De a jelek szerint ők is, mert többször nem jöttek. A mostanában előkerült nevek többnyire nem „érdemtelenül” bukkantak fel. Nem tagadom, magam is kíváncsi vagyok, hogy a baráti társaságból ki jelentett rólunk, hiszen iratcsomónk tanúsága szerint nacionalista családnak számítottunk. De roppant fontos, hogy elkülönítsük a gyarló embert és az alkotót, hiszen a már átvilágítottak között bizony sokan vannak, akik jelentős szellemi örökséget hagytak ránk. Magam is bizonytalan vagyok ez ügyben, de mivel előbb-utóbb ezek az anyagok hozzáférhetők lesznek a levéltárakban, mindenkiről kiderülhet az igazság. És az igazság nagyon fontos, főleg a fiatalok szempontjából, akik számára az a világ egyre inkább a történelem részévé válik. Éppen közös történelmi tudatunk szempontjából tartom elengedhetetlennek.
– Az év másik visszhangos kérdése, a Mikó-ügy egyértelműbb?
– Mikós diák voltam, gróf Mikó Imréről könyvet írtam, tudom, mit és mennyit ajándékozott, adakozott a nevét viselő gimnázium javára. Foglalkoztam Csutak Vilmos igazgatóval is, aki megírta a Székely Mikó Kollégium történetét. Sok információval rendelkezem tehát az ügyről, és változatlan az elvi álláspontom: a Mikó egyházi tulajdon.
– Tudósként miként kezeli a magyar nemzetegységesítési törekvéseket? Van-e külön anyaországi, illetve határon túli tudományosság?
– Amikor megválasztottak az Erdélyi Múzeum Egyesület – Erdély kis akadémiája – elnökévé, kötelességemnek tartottam folytatni az erdélyi magyar tudományosság integrálását az összmagyar tudományosságba. A művelődést hordozó magyar nyelv ugyanis kétségtelenül egységes. A Trianon következtében kialakult külön tudományos szerkezetek közötti távolságot tovább növelték a kommunista rezsim kapcsolattartásra vonatkozó, egyre erőteljesebb tiltásai. Ezt örököltük meg 1990-ben. Az eredeti állapotok visszaállítása lehetetlen, de az sem tűnik ésszerűnek, hogy teljesen feladjuk az évtizedek alatt kialakított tudományszervezési struktúráinkat. Ezeknek ugyanis megvan a maguk feladata, és abban sem vagyok biztos, hogy a magyar kormányzat és tudományosság, értelmiség képviselői hasonló beleérzéssel viszonyulnak ezekhez az integrációs folyamatokhoz, mint mi. A Magyar Tudományos Akadémia külső tagja vagyok 1990 óta, de nem tudok eltekinteni attól, hogy amikor az akadémián szavazásra kerül sor, mi, külsősök egy másik teremben, csak televízión követhetjük a történéseket. De nem csak ezért nem tartom jónak lemondani transzszilvanizmusunkról – amelynek létét köreinkben is vitatják –, sajátos erdélyiségünkről, amelynek a kultúrában, a tudományban is van létjogosultsága. A jövő azonban minden valószínűség szerint az egységesülésé.
– Mit vár az új esztendőtől?
– A Bodosi történelemnek el kell készülnie, és meg kell jelennie. A Pallas-Akadémia kiadónál várakozik A székelység rövid története című, egészen az 1989 utáni időkig kiegészített munkám. De a személyes dolgaimon túl nagyon szeretném, ha a magyarság helyzete egy kicsit jobb lenne, ha megértenénk, hogy nem szabad feladnunk azt, ami ezer esztendőn át megtartott bennünket. Nagyon fáj, amikor Erdély-szerte azt látom, hogy egy faluhatár, mi több a háztáji kert fele megműveletlen, holott életerős emberek élnek ott. Mert ha egyszer megszakad a földdel való kapcsolat, az visszafordíthatatlan folyamatokat indíthat el.
Egyed Ákos
Történész, az erdővidéki Bodosban született 1929. november 25-én. Középiskoláit Sepsiszentgyörgyön végezte, egyetemi tanulmányait a Bolyai Tudományegyetemen. A kolozsvári Történeti Intézet kutatójaként dolgozott, az 1990-1994-es időszakban a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen, 1995 és 1997 között pedig az Eötvös Loránd Tudományegyetemen tanított meghívott előadóként. 1990 óta a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnöke 2010-ig. Kutatásai elsősorban az 1848-as erdélyi forradalomra és Erdély 1867-től 1914-ig terjedő történetére irányulnak.
Erdélyi Napló (Kolozsvár)
Év végi beszélgetés Egyed Ákos történész-akadémikussal
Mosolygó szemek, irigylésre méltó vitalitás, közéleti naprakészség, magvas gondolatok: élmény beszélgetni a 82 éves Egyed Ákossal. Az elismert történész-akadémikus szerint a történetkutatás egyik legalapvetőbb feladata történelmi tudatunk kezelése, tisztán tartása.
– Leltárkészítéssel szokta zárni az évet, vagy úgy kezeli a kérdést, hogy ennyi fért bele?
– Minden év végén elgondolkodom, mi is történt velem, velünk az éppen befejeződő esztendőben. Elsősorban a családom életéről készítek magamban leltárt, karácsonykor vagy újév kezdetén rendszerint összegyűlünk, ilyenkor adódik alkalom a közös visszapillantásra. Közvetlenül e visszatekintés után pedig azt veszem számba, mi is történt velünk, magyarokkal, velünk, erdélyi magyarokkal. Ez a fajta gondolkodás azonban a mindennapjaimban is jelen van. Hol aggódom, hol reménykedem, legtöbbször azonban önmagamat szeretném biztatni, hogy mégiscsak vannak egy biztonságosabb jövő felé mutató jelek – bár nem állítom, hogy mindig meg tudom győzni magam. Elsősorban gazdasági szempontból, hiszen az ember naponta hall a megélhetési nehézségekről, ami sokakat űz el a szülőföldről. De természetesen ott szerepel ebben a gondolatkörben a művelődés, a tudomány is, illetve az, hogy mindebben hol is van az én helyem most, hogy az idő egyre inkább sürget. – Az idő sürgetése egyelőre nem látszik kedélyén, szellemi frissességén... – Sikerült valahogy elkerülnöm, hogy nyugdíjazásom után elhagyjam a szakmát, és szerencsére a szakma sem volt hűtlen hozzám. Főleg akkor dolgozom jó kedvvel, önmagamat is biztatva, ha van visszajelzés, ösztönzés, hogy ezt is, azt is várják még tőlem. Több évtizedes adósságom például szülőfalum, Bodos történetének megírása, és örömmel mondhatom, hogy két hónapja már ezen dolgozom. Az EME-től ugyan két esztendeje megváltam, miután két cikluson át az elnöke voltam, de visszajárok, meg-megszólítanak, jól érzem magam, ha ott dolgozhatok. A levéltárban is gyakori vendég vagyok, kutatok, akárcsak az egyetemi könyvtárban, ahol az unokámmal mint könyvtárossal találkozhatok. A kutatás továbbra is élmény, hiszen nem ritkán bukkanunk újat mondó forrásokra, dokumentumokra olyan kérdésekben is, amelyekről azt hittük, már mindent tudunk róluk. Ilyenkor az ember lelkesen újságolja el a családtagjainak, megosztja az élményt. Fontos ugyanis, hogy legyen valaki, aki meghallgat, és visszaigazolja annak a kutatásnak a fontosságát.
– Miért húzódott ilyen sokáig a bodosi kutatás? Azt gondolnánk, a helytörténeti kutatás könnyebb munka, hiszen a forrás szembejön az utcán.
– A helytörténet sok esetben nehezebben megragadható, az elbeszélt történelemről ugyanis ritkán születik írásos feljegyzés. Már 1972-ben megkezdtem az adatgyűjtést, 10-12 akkori idős emberrel elbeszélgettem, s bizony idén nyáron való ottjártamkor – amikor ilyen mértékben apad a népesség – érzékeltem igazán egyes akkori jelenségek fontosságát. Negyven évvel ezelőtt írtam egy cikket Égjen a világ az asszonyváró házakban címmel, amelyben egy olyan család életét igyekeztem körüljárni, ahol hét fiúgyermek született. De volt egy másik család is, ahol hét lányt neveltek. Ez a párhuzam is szerepel majd a bodosi falutörténetben. Érdekes volt látni, mi lett velük időközben, hiszen már akkor észrevettem, hogy nemigen nősülnek az emberek.
– Értékzavaros világunkban sok, a rendtartó székely falura vonatkozó utalás, hivatkozás hangzik el, miközben keveset tudunk az egészről. Mítosz ez vagy valóság?
– Sűrűn olvasom Tamásit, ő fogalmaz valahogy úgy: olyan a falu – Farkaslaka – életének folyama, mint a templomi ének. Annyira rendszeres, folyamatos, ritmusos, ciklusokra osztható. Tény, hogy minden falunak megvolt a maga törvénye, azonban a csíkiaké, illetve Háromszéken a zalániaké valamivel hamarabb készült el. A faluközösségeknek többnyire volt elegendő erejük, hogy betartassák a falvak belső rendjét szabályozó törvényeket. A 16. század végétől kezdődnek ezek a rendtartások, és a székelység már akkor felfigyelt például arra, hogy fogynak az erdők. Nem csak azért, mert a tüzelés és az építkezés anyagát szolgáltatták, hanem abból kifolyólag is, hogy legelő- és szántóterületet kellett foglalni a szaporodó népesség számára. Fontos fórum volt a faluszéke, ahol első fokú döntéseket hoztak a vitás kérdésekben. A társadalom akkoriban kis közösségekben, önszabályozó, önfenntartó rendszerben élt, amely az erkölcsi normákat is igyekezett megszabni és betartatni. Rengeteg előnye és erénye mellett azonban sok hiányossága is akadt. Az egyik legnagyobb gond a népességszaporodáshoz köthető: az így jelentkező igényekhez már képtelen volt rugalmasan alkalmazkodni, például azért, mert a faluhatár adott volt, nem lehetett újabb és újabb foglalásokat végezni. Hasonló „bomlasztó” tényezőnek számít a székelység katonáskodáshoz kötött előjogainak, szabadságjogainak megnyirbálása. Az 1848-as forradalom olyan rendszerváltó korszak kezdetét jelentette, amelyben a rendtartó közösség léte és lényege alapvetően átalakult. Nyomaiban és legfontosabb elemeiben a múlt század ötvenes éveiig még fellelhető, a kegyelemdöfést a kollektivizálás adta meg ennek a rendszernek.
– Történészként hogyan kezeli történelmi szimbólumaink egyre fokozódó használatát, megélését? – Annyi tiltás után természetszerűnek számít e robbanásszerű használat. Ne feledkezzünk meg arról, hogy eleink századokon keresztül rendi világban éltek, és minden rendnek megvolt a maga szimbólumrendszere. Ezen belül a székely autonómia olyan intézmény volt, amely össz-székely jelleget adott a népességnek. Igen ám, de az autonómiának székenként voltak sajátos jegyei, amelyek a pecsétekben, zászlókban, szimbólumokban jelentkeztek. Ezeket kezdik ma feleleveníteni, megjelenítésüknek pedig a technikai lehetőségek is kedveznek. A szimbólumok sokfélesége persze zavart is tud kelteni, de ez a sokféleség történelmi örökségünk. E tekintetben is fontos volna azonban egyfajta rendtartást megvalósítani, mert az egészen helyi szimbólumok általánosításával csak fokozzuk történelmi tudatunk zavarait. Márpedig a történetkutatás egyik legalapvetőbb feladata történelmi tudatunk kezelése, tisztán tartása.
– Fel-felbukkanó kérdés a rendszerváltás után is a hajdani szekuskollaboránsok ügye. Miután az azonnali teljes feltárás hajója elúszott, mit tart célravezetőnek: kizárólag történelmi kérdésként kezelni, vagy minden információt nyilvánosságra hozni?
– A jelenséget fel kell tárni, nem vitás, és ez jelentős mértékben történészi feladat is. Tudatában kell azonban lennünk, milyen nehéz volt elkerülni, hogy valamilyen kapcsolatba kerüljön az ember a Szekuritátéval. Annak idején ugyanis minden valamire való értelmiségit megkörnyékeztek, nagyon határozottnak – és részben szerencsésnek – kellett lennie annak, aki el akarta kerülni a beszervezést. Hozzánk is eljöttek, emlékszem, a feleségem úgy bevágta az ajtót, hogy magam is megrettentem. De a jelek szerint ők is, mert többször nem jöttek. A mostanában előkerült nevek többnyire nem „érdemtelenül” bukkantak fel. Nem tagadom, magam is kíváncsi vagyok, hogy a baráti társaságból ki jelentett rólunk, hiszen iratcsomónk tanúsága szerint nacionalista családnak számítottunk. De roppant fontos, hogy elkülönítsük a gyarló embert és az alkotót, hiszen a már átvilágítottak között bizony sokan vannak, akik jelentős szellemi örökséget hagytak ránk. Magam is bizonytalan vagyok ez ügyben, de mivel előbb-utóbb ezek az anyagok hozzáférhetők lesznek a levéltárakban, mindenkiről kiderülhet az igazság. És az igazság nagyon fontos, főleg a fiatalok szempontjából, akik számára az a világ egyre inkább a történelem részévé válik. Éppen közös történelmi tudatunk szempontjából tartom elengedhetetlennek.
– Az év másik visszhangos kérdése, a Mikó-ügy egyértelműbb?
– Mikós diák voltam, gróf Mikó Imréről könyvet írtam, tudom, mit és mennyit ajándékozott, adakozott a nevét viselő gimnázium javára. Foglalkoztam Csutak Vilmos igazgatóval is, aki megírta a Székely Mikó Kollégium történetét. Sok információval rendelkezem tehát az ügyről, és változatlan az elvi álláspontom: a Mikó egyházi tulajdon.
– Tudósként miként kezeli a magyar nemzetegységesítési törekvéseket? Van-e külön anyaországi, illetve határon túli tudományosság?
– Amikor megválasztottak az Erdélyi Múzeum Egyesület – Erdély kis akadémiája – elnökévé, kötelességemnek tartottam folytatni az erdélyi magyar tudományosság integrálását az összmagyar tudományosságba. A művelődést hordozó magyar nyelv ugyanis kétségtelenül egységes. A Trianon következtében kialakult külön tudományos szerkezetek közötti távolságot tovább növelték a kommunista rezsim kapcsolattartásra vonatkozó, egyre erőteljesebb tiltásai. Ezt örököltük meg 1990-ben. Az eredeti állapotok visszaállítása lehetetlen, de az sem tűnik ésszerűnek, hogy teljesen feladjuk az évtizedek alatt kialakított tudományszervezési struktúráinkat. Ezeknek ugyanis megvan a maguk feladata, és abban sem vagyok biztos, hogy a magyar kormányzat és tudományosság, értelmiség képviselői hasonló beleérzéssel viszonyulnak ezekhez az integrációs folyamatokhoz, mint mi. A Magyar Tudományos Akadémia külső tagja vagyok 1990 óta, de nem tudok eltekinteni attól, hogy amikor az akadémián szavazásra kerül sor, mi, külsősök egy másik teremben, csak televízión követhetjük a történéseket. De nem csak ezért nem tartom jónak lemondani transzszilvanizmusunkról – amelynek létét köreinkben is vitatják –, sajátos erdélyiségünkről, amelynek a kultúrában, a tudományban is van létjogosultsága. A jövő azonban minden valószínűség szerint az egységesülésé.
– Mit vár az új esztendőtől?
– A Bodosi történelemnek el kell készülnie, és meg kell jelennie. A Pallas-Akadémia kiadónál várakozik A székelység rövid története című, egészen az 1989 utáni időkig kiegészített munkám. De a személyes dolgaimon túl nagyon szeretném, ha a magyarság helyzete egy kicsit jobb lenne, ha megértenénk, hogy nem szabad feladnunk azt, ami ezer esztendőn át megtartott bennünket. Nagyon fáj, amikor Erdély-szerte azt látom, hogy egy faluhatár, mi több a háztáji kert fele megműveletlen, holott életerős emberek élnek ott. Mert ha egyszer megszakad a földdel való kapcsolat, az visszafordíthatatlan folyamatokat indíthat el.
Egyed Ákos
Történész, az erdővidéki Bodosban született 1929. november 25-én. Középiskoláit Sepsiszentgyörgyön végezte, egyetemi tanulmányait a Bolyai Tudományegyetemen. A kolozsvári Történeti Intézet kutatójaként dolgozott, az 1990-1994-es időszakban a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen, 1995 és 1997 között pedig az Eötvös Loránd Tudományegyetemen tanított meghívott előadóként. 1990 óta a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnöke 2010-ig. Kutatásai elsősorban az 1848-as erdélyi forradalomra és Erdély 1867-től 1914-ig terjedő történetére irányulnak.
Erdélyi Napló (Kolozsvár)
2012. december 31.
Innen folytatjuk – 2013-ban
Minden bizonnyal ki-ki maga is mérlegre teszi a lecsengő 2012-es évet, nincs szüksége senkinek semmiféle fontoskodó magyarázatra, és pláne arra nem, hogy pro és kontra érveket felhozva másként láttassuk a jól-rosszul megtapasztalt valóságot. Lesznek olyanok számosan, akik elmondhatják: ez az év is jól telt, ez sem volt rosszabb az előzőnél, sőt tán még jobb is volt, kár, hogy egy kicsit öregebbek lettünk – bár az idő múlását sem érzi mindenki drámának, hiszen sokan a beteljesedés momentumai fölött örvendezhetnek ez idő tájt. Ám sajnos azok lesznek többségben, akiknek semmi okuk a megelégedettségre. Sem a nemzetnek, sem az erdélyi magyarságnak, sem a szűkebb közösségeinknek nem hozott oly sok szépet és jót ez az esztendő, hogy feledni tudnánk a rengeteg bajt, bút, nyűgöt, cirkuszt, szorongást, krízist, tragédiát, nélkülözést, stresszet, energiapocséklást, idegeskedést, lelki és szervi problémát, amit szinte mindannyiunknak kiosztott idén a sors ilyen vagy olyan mértékben. Még a legharmonikusabban élő családok sem vonhatják ki magukat a környezeti hatások alól, s a társadalmi-gazdasági-politikai környülállás bizony idén sem volt kedvező – akár közelre, akár távolabbra pillantunk. („Oh jaj! jaj! az eszem, mint éjtszakáim, felzavarva van a környülállások boldogtalan örvényin" – Katona József: Bánk bán.) Ha azt mondják erre egyesek: csak rosszabb ne legyen – ne kövezzük meg őket, mert például akinek a kísértő előjelek dacára nem romlott tovább az anyagi helyzete, munkaképessége, egészsége, nem roppant meg a hite és a bizakodása, nem veszett el minden esélye, az akár még le is kopoghatja: 2013 csak jobb lehet. Akik pedig tudatosan, elszántan, optimistán és sikerekre törve le merik fogadni, hogy jövőre minden másképp lesz és minden jó irányba mozdul el, azokat tisztelni, sőt segíteni kell, hátha náluk van minden kulcs minden megoldáshoz. Drukkoljunk, hogy ők nyerjék meg a fogadást a reménytelenséggel. És bízzunk önmagunkban, mert ez a legkevesebb, amit megtehetünk.
Dénes László
Székelyhon.ro
Minden bizonnyal ki-ki maga is mérlegre teszi a lecsengő 2012-es évet, nincs szüksége senkinek semmiféle fontoskodó magyarázatra, és pláne arra nem, hogy pro és kontra érveket felhozva másként láttassuk a jól-rosszul megtapasztalt valóságot. Lesznek olyanok számosan, akik elmondhatják: ez az év is jól telt, ez sem volt rosszabb az előzőnél, sőt tán még jobb is volt, kár, hogy egy kicsit öregebbek lettünk – bár az idő múlását sem érzi mindenki drámának, hiszen sokan a beteljesedés momentumai fölött örvendezhetnek ez idő tájt. Ám sajnos azok lesznek többségben, akiknek semmi okuk a megelégedettségre. Sem a nemzetnek, sem az erdélyi magyarságnak, sem a szűkebb közösségeinknek nem hozott oly sok szépet és jót ez az esztendő, hogy feledni tudnánk a rengeteg bajt, bút, nyűgöt, cirkuszt, szorongást, krízist, tragédiát, nélkülözést, stresszet, energiapocséklást, idegeskedést, lelki és szervi problémát, amit szinte mindannyiunknak kiosztott idén a sors ilyen vagy olyan mértékben. Még a legharmonikusabban élő családok sem vonhatják ki magukat a környezeti hatások alól, s a társadalmi-gazdasági-politikai környülállás bizony idén sem volt kedvező – akár közelre, akár távolabbra pillantunk. („Oh jaj! jaj! az eszem, mint éjtszakáim, felzavarva van a környülállások boldogtalan örvényin" – Katona József: Bánk bán.) Ha azt mondják erre egyesek: csak rosszabb ne legyen – ne kövezzük meg őket, mert például akinek a kísértő előjelek dacára nem romlott tovább az anyagi helyzete, munkaképessége, egészsége, nem roppant meg a hite és a bizakodása, nem veszett el minden esélye, az akár még le is kopoghatja: 2013 csak jobb lehet. Akik pedig tudatosan, elszántan, optimistán és sikerekre törve le merik fogadni, hogy jövőre minden másképp lesz és minden jó irányba mozdul el, azokat tisztelni, sőt segíteni kell, hátha náluk van minden kulcs minden megoldáshoz. Drukkoljunk, hogy ők nyerjék meg a fogadást a reménytelenséggel. És bízzunk önmagunkban, mert ez a legkevesebb, amit megtehetünk.
Dénes László
Székelyhon.ro