Magyar műemlék nem műemlék
Dukrét Gézának a munkáját méltatta Péter I Zoltán helytörténész
Csütörtök délután a nagyvárad-rogériuszi református templomban Épített örökségünk Bihar megyében címmel nyílt fotókiállítás Dukrét Géza műemlékvédő felvételeiből.
A nagyvárad-rogériuszi református templom előcsarnokában kiállított felvételeket illetve azok készítőjének, Dukrét Gézának a munkáját méltatta Péter I Zoltán helytörténész. Péter I. Zoltán elmondta, hogy tavaly jelent meg az Épített örökségünk Bihar megyében című könyv második kiadása és a templomban kiállított fotók ebből a tudományos munkából valók. A helytörténész a dokumentumfotók fontosságáról beszélt, elmondva, hogy bár a Dukrét Géza által megörökített épületek zömében több száz éves épületek, de mivel minden kor rajtuk hagyja maga nyomát, ezért ötven-száz év múlva tanulságos lesz látni, hogy néztek ki a mi korunkban ezek az építmények. Péter I. Zoltán kiemelte, hogy a fotók dokumentumértékén kívül nagyra értékelendő Dukrét Géza munkája, aki végigjárta az egész megyét, összegyűjtötte az épületekhez kapcsolódó információkat, megadva ezen ingatlanok pontos topográfiáját is.
Az államnak nem érték
 Ezt követően a felvételek szerzője, Dukrét Géza Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság (PBMET) elnöke részletezte a Bihar megyei műemlékek összeírásnak előzményeit. Megtudtuk, hogy az összeírás projektje 1991-ig nyúlik vissza, amikor Dukrét Géza Péter I. Zoltánnal közösen megkezdte a megye műemlékeinek felmérését és tanulmányozását. A 90-es évek második felében Budapesten létrejött a Kárpát-medencei Műemlékvédelmi Koordinációs Bizottság, amelynek Dukrét Géza is tagja lett. Ez a testület elhatározta, hogy elvégzi a műemlékek leltározását az egész Kárpát medencében. A második lépés az volt, amikor a 2000-es évek elején az RMDSZ országos vezetése elrendelte azt, hogy minden megyében írják össze a műemlékeket, illetve azokat az épületeket is, amelyek műemlékek ugyan, de nincsenek rajta a műemlék listán. Bihar megyében Dukrét Géza irányította ezt a munkát, amellyel azóta szinte teljes mértékben elkészült. A leltározás eredménye döbbenetes: Bihar megyében a műemlékek kilencven százaléka nincs rajta a műemléklistán, a síteri Árpád kori templomot említette kirívó példaként Dukrét Géza, mely épület egyedülálló az egész Kárpát-medencében. Ezt követően az általa készített kiadványról beszélt, mely 103 Bihar megyei magyar település műemlékeinek leírását tartalmazza. Hozzátette: több település az idők folyamán színrománná vált, de az ott található értékes ingatlanok magyar műemlékek. Több mint háromszáz építmény leírása szerepel a kötetben, de ez a lista nem teljes. Dukrét Géza elmondta, hogy a Bihar megyei műemlékeket négy kategóriába csoportosította: templomok, kastélyok, kúriák, valamint a népi építkezés ingatlanaira (lakóházak, pincesorok), majd a templomban kiállított felvételeken ábrázolt épületeket mutatta be részletesen. A csütörtökön megnyílt kiállítás a tervek szerint augusztusig lesz látható a rogériuszi templomban.
Pap István
erdon.ro

„Tőkés-párt” – felfüggesztve
Felfüggesztették az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) bejegyzéséről szóló bírósági tárgyalást tegnap a bukaresti törvényszéken, mivel a párt megalakulását kifogásoló két szervezet a tárgyalást vezető bírónő visszahívását kérvényezi.
Toró T. Tibor, az új romániai magyar párt létrehozását kezdeményező, Tőkés László vezette Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) ügyvezető elnöke kijelentette: a bejegyzés ellen óvást benyújtó két párt – a Demokrata Párt és a Néppárt – tudatta, hogy kérvényt nyújt be a törvényszék elnökéhez, s szorgalmazza a bírónő visszahívását, akit elfogultsággal vádolnak. Nehezményezik, hogy a bírónő az EMNP bejegyzése elleni óvások legnagyobb részét elutasította.
A jövő héten várhatóan egy bírói testület dönt majd arról, hogy helyt adnak-e a visszahívási kérelemnek. Mint arról hírt adtunk, a „Tőkés-párt” bejegyzése ellen két jogi – a Jobb Társadalomért Párt és a Néppárt – és egy magánszemély – Adrian Drăghici ügyvéd – emelt óvást, ezekhez tegnap csatlakozott egy újabb jogi személy, a Demokrata Párt, amely kifogásolta többek közt az alakulat elnevezését. A magánszemély szerint az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzését támogató aláírások között hamisak is vannak.
Új Magyar Szó (Bukarest)

Nyílt levél
Markó Attila államtitkárhoz, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának vezetőjéhez
Tisztelt Államtitkár úr!
Miközben az egész ország régióátszervezési lázban ég, reméljük, a kormányapparátusnak, illetve az illetékes állami intézményeknek jut ideje és energiája arra, hogy az ősszel esedékes népszámlálást minél jobban előkészítsék és megszervezzék. Erdélyi magyarságunk számára roppant fontos az őszi népszámlálás. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a végeredmények nagy mértékben meghatározhatják jövőbeli kilátásainkat. Hivatkozva az RMDSZ-nek e témában az idei kongresszusán elfogadott határozatára, illetve az Önt személy szerint is helyzetbe hozó kormánypárttól kapott “házi feladatokra” (lásd A népszámlálás küszöbén - Tudatosítási kampány: célcsoportok beazonosítva, Transindex, 2011. március 30.), tisztelettel felkérem, hogy erdélyi magyar közösségünk nyilvánossága előtt szíveskedjék választ adni a következő kérdésekre: - Többnyelvűek lesznek-e a népszámlálási űrlapok (mint Magyarországon, Szlovákiában és Európa megannyi országában)? - A hivatalos népszámlálási kampány, vagyis a népszámlálásról tájékoztató szórólapok, a rádió-, tévé és újsághirdetések, s a plakátok a 20%-ban egy kisebbség által lakott településeken két- vagy többnyelvűek lesznek-e? - Milyen módon biztosítják, hogy a magyar anyanyelvű polgárokat magyarul értő kérdezőbiztosok keressék fel? Mielőbbi megnyugtató válaszainak reményében sikeres munkát kívánok - tisztelettel: Nagyvárad, 2011. június 17.
Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke,
az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke

Kényes egyensúly
Néhány hete Németh Zsolt magyar külügyminisztériumi államtitkár – egyebekben a romániai és az erdélyi helyzet egyik legjobb magyar ismerője – kijelentette, hogy százötven esztendeje nem volt ilyen jó a magyar–román viszony, ennyire felhőtlen a két ország kapcsolata. Kiderült, kár az ördögöt a falra festeni, mert megjelenik.
Azóta ugyanis történt egy és más, a Dâmboviţa partján fortyogni kezdtek a levantei politika boszorkányüstjei. Először az uniós székelyföldi iroda megnyitásával kezdődtek a jellegzetes román hazaféltés vádaskodásokkal vegyes sirámai, aztán a nyolc mamutmegye létrehozásának a terve, s az a tény, hogy az RMDSZ ezt nem támogatta, nehéz helyzetbe hozva koalíciós partnerét, végképp kiverte a biztosítékot. Újra felharsant a magyarellenes népdalkórus, amihez fogható az első Har-Kov-jelentések óta televíziókban nem hangzott el, az ember csak kapkodta a fejét: valóban, különben normális, jó képességű román politikusok és hírmagyarázók, politológusok ténylegesen el is hiszik, amit állítanak, hogy a székelyföldi autonómia egyre inkább az illúziók ködébe vesző terve befolyásolhatja a magyar–román országközi kapcsolatokat, és Románia megcsonkításához vezethet?! Minden vád, amit az elmúlt évtizedekben nemzetféltő történészek és politikusok kiejtettek a szájukon, ismét elhangzott, az ellenérvekre nem voltak kíváncsiak, ahogy mondani szokás, fáradhatatlanul fújták a magukét, mutatva, hogy a kívülről néhány hete még felhőtlennek tűnő magyar–román viszonyt milyen kényes egyensúly jellemzi, s hogy a magyarság puszta jelenléte, a székelyföldi autonómia puszta terve mennyire idegesíti a haza féltőit. Pedig amúgy lenne Romániában a magyar galuskán – ami állandóan egyesek torkán akad –, az ország területi újraelosztásán s az alkotmány megváltoztatásán kívül éppen elég baj, ami azt illeti. Az ország népessége csökken, a lakosság nagy része elszegényedik, az infláció elszabadulóban, az árak emelkednek, a kormány képtelen kezelni a növekedő korrupciót... Soroljuk még? De ez mind nem számít, a lényeg most az, hogy fújni kell a veszély trombitáit, hiszen a magyarok soha nem mondtak le Nagy-Magyarországról, és Erdély újra veszélyben van. “Murim, luptăm, Ardealul nu cedăm” – skandálták a tüntetők jó húsz esztendeje, bár akkor is kérdéses volt, ha előbb meghalnak, hogyan harcolnak. Azt hittük, az ilyesmi már végképp a múlté. Hát nem. A fantomok feléledtek megint. Sárkány alszik velünk...
Bogdán László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Ősztől tanítják a székelység történetét
Jövő tanévtől választható alternatív tantárgy lesz hatodik és hetedik osztályosoknak a székelység története, ugyanis az új tanügyi törvény lehetővé teszi helyi érdekű tantárgyak bevezetését.
Ezt kihasználva kezdeményezte a Hargita Megyei Tanács a székelyek történetét bemutató tankönyv kidolgozását, s ebben támogatja a megyei tanfelügyelőség és a háromszéki önkormányzat. A tananyag összeállításával megbízott munkacsoport háromszéki szakértői: Kádár Gyula, Sztáncsuj Sándor és Nagy Balázs.
Hermann Gusztáv Mihály egyetemi oktató, a testület koordinátora hangsúlyozza, politikai megkeresésre kezdték a tankönyvet kidolgozni, de kizárólag szakmai alapon. Az anyag a kezdetektől a legújabb korig bemutatja a székelység történetét. A tankönyv nagyrészt összeállt, szakemberekkel véleményeztetik, majd kiegészítik, elvégzik a korrekciókat, hogy ősszel már a diákok kezébe kerülhessen.
Szekeres Attila
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Visszalépés a kisebbségi törvénynél – Egyezséget szegett Boc pártja
Két héten belül el kellene fogadni a kisebbségi törvényt a parlamentben, de ennek egyre csökken az esélye: a képviselőház emberjogi, vallási és kisebbségi bizottságának csütörtök este véget ért ülésén sem sikerült megtárgyalni a jogszabály minden cikkelyét és a hozzá benyújtott módosítási indítványokat, sőt, visszalépés történt: Varga Attila, a bizottság egyetlen RMDSZ-es tagjának közlése szerint a magyar közösség számára kedvezőtlen módosításokat is jóváhagytak.
Az egyik ilyen döntés az volt, hogy a tervezet vitáját nem onnan folytatták, ahol évekkel ezelőtt – még az előző parlamenti ciklusban – abbamaradt, hanem egészen az első cikkelytől kezdve. Emiatt csütörtökön csupán a 18. cikkelyig jutottak el a 78 cikkelyes tervezetben. Nem csupán az ellenzék, de a koalíciós partner Demokrata Liberális Párt részéről is érkeztek olyan szövegváltozatok, amelyek kedvezőtlenek a kisebbségek számára. A 14. cikkely az eredeti változat szerint megtiltotta volna a kisebbségek által lakott régiók határainak olyan módosítását, amely megváltoztatná az etnikai arányokat – a csütörtökön megszavazott szövegben azonban az szerepel, hogy az államnak joga van megváltoztatni a határokat, ha az nem csorbítja a kisebbségi polgárok jogait. Vagyis az arányok megváltoztatásának tilalma kimaradt. Varga Attila szerint a bizottság megfogalmazása „jogi szempontból nem megfelelő, és megszegi a kisebbségvédelmi keretegyezményt”.
Marius Dugulescu bizottsági alelnök azonban úgy véli, az eredeti javaslat sérti az alkotmányt, mert lehetetlenné teszi az ország átszervezését.
Az RMDSZ a koalícióban maradás feltételéül szabta, hogy a kisebbségek jogállását szabályozó törvényt a parlamenti ülésszak lezárásáig, azaz június végéig fogadja el a parlament. „Ha nem készül el jövő héten a bizottsági jelentés, a jogszabály elfogadására nincs esély az ülésszak végéig. Ha ez így lesz, akkor a kormány bejelentheti, hogy a parlamenti vita megkerülésével, azaz felelősségvállalással terjeszti be a tervezetet. Ez esetben júliusban rendkívüli parlamenti ülésszakon kerül sor a felelősségvállalásra” – jelentette ki Varga, aki azonban nem sok esélyt lát arra, hogy akár ebben a formában is sikerül elfogadtatni a jogszabályt. A bizottsági vitát tegnap kellett volna folytatni, de az ülésen egyetlen honatya sem jelent meg, így a további munkálatokat hétfőre halasztották. Közben az RMDSZ koalíciós tárgyalásokat kért, mert elégedetlen a fejleményekkel. Márton Árpád háromszéki képviselőtől megtudtuk, hogy a döntő szót ugyan a képviselőháznak kell kimondania, de a kisebbségi törvény sorsa akkor is bizonytalan, ha sikerül elfogadtatni: utána ugyanis megtámadható az alkotmánybíróságon, és ennek döntése a nyári szünet miatt nagyon eltolódhat, végül pedig az államfőnek is alá kell írnia ahhoz, hogy életbe lépjen, de akár vissza is küldheti a parlamentnek.
Demeter J. Ildikó
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kisharang a rétyi iskolában
A több évtizedes megvalósításokat, a hátrahagyott értéket, a közösség erejét hirdette tegnap az első alkalommal megszólaló iskolaharang a rétyi Antos János Általános Iskolában. A kapu- és harangavatóval egybekötött évzárón utoljára mondott ünnepi beszédet az ősztől nyugdíjba vonuló igazgató, Kelemen Antal, az erdélyi fúvószene mentora.
A rétyi iskola százharminchárom diákja tanulmányi eredményeit és a különböző megyei vetélkedőkön elért díjait sorolva a tanítók és tanárok elégedetten beszéltek diákjaikról, de nem rejtették véka alá, sok gondot okoz, hogy olykor a szülők tanév közben viszik el gyermekeiket külföldre (főként Magyarországra), ilyen esetekben nem lehet őket lezárni, a visszaút pedig nehéz, mert románból nem hoznak jegyet magukkal, utólag kell itthon vizsgáztatni a tanulókat. Kelemen Antal igazgató nem méltatta saját zenei tevékenységét, pedig tehette volna, hisz keze alatt ezrek lelték örömüket a zenélésben, és Erdély-szerte érezhető karnagyi, szervezői munkája, de azt nem hallgatta el, hogy huszonhét éves igazgatása alatt a cigány gyermekek kilencven százalékának sikerült integrálódnia, az iskolában e téren nincs megkülönböztetés, ami a roma gyermekek eredményeiben is látszik.
A sok szellemi és tárgyi érték mellett tegnaptól egy székely kapuba illesztett iskolaharang is emlékeztet majd Kelemen Antal munkásságára. Kezdeményezésére és a harminckilenc évnyi tanítói hivatás után ősztől szintén nyugdíjba vonuló feleségével együtt adományozott résztámogatásával készítette Már Dénes helyi faragómester azt a kaput, amelynek felső építményébe helyezték el Lázár Imre székelyudvarhelyi harangöntő mester kisharangját. Kisgyörgy Zoltán harangkutató, lapunk munkatársa ismertette a harangok mindenkori jelentőségét, és méltatta Kelemen Antal karnagyi tevékenységét. Az iskola diákjai zenés, verses, táncos műsorral tették színessé az ünnepséget, az iskolaudvar új díszét Deák Botond helyi református lelkész áldotta meg.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Nyílt levél Markó Attilához a népszámlálás ügyében
Nyílt levélben fordult tegnap Markó Attila államtitkárhoz, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának vezetőjéhez Tőkés László. Az Európai Parlament (EP) alelnöke kifejezte reményét, hogy miközben az egész ország régióátszervezési lázban ég, a kormányapparátusnak, illetve az illetékes állami intézményeknek jut ideje és energiája arra, hogy az ősszel esedékes népszámlálást minél jobban előkészítsék és megszervezzék. „Erdélyi magyarságunk számára roppant fontos az őszi népszámlálás. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a végeredmények nagymértékben meghatározhatják jövőbeli kilátásainkat” – véli az EMNT elnöke. Ezért Tőkés László felkéri a hivatal vezetőjét, hogy nyilvánosan válaszoljon a következő kérdésekre: többnyelvűek lesznek-e a népszámlálási űrlapok, mint Magyarországon, Szlovákiában és Európa megannyi országában?; a hivatalos népszámlálási kampány, vagyis a népszámlálásról tájékoztató szórólapok, a rádió-, tévé és újsághirdetések, illetve a plakátok a 20%-ban egy kisebbség által lakott településeken két- vagy többnyelvűek lesznek-e?; milyen módon biztosítják, hogy a magyar anyanyelvű polgárokat magyarul értő kérdezőbiztosok keressék fel?
Szabadság (Kolozsvár)

Az EP alelnökének közbenjárását kéri Sógor
Az Európai Parlament Állampolgári jogok, bel-és igazságügy szakbizottságának (LIBE) június 15-i ülésén történt sajnálatos incidensre hívta fel Jerzy Buzeknek, az Európai Parlament (EP) elnökének a figyelmét tegnapi levelében Sógor Csaba. Az EP-képviselő egyben azzal a kéréssel fordult az EP elnökéhez, hogy házelnöki minőségében az eljárási szabályzat 20., illetve 152. cikkeinek értelmében szíveskedjen intézkedni az ügyben. Sógor kifejezte reményét, hogy közbenjárásának köszönhetően a vele történtek nem fognak egyetlen kollégájával sem megismétlődni.
Nevezett ülésen, a magyar elnökségi beszámoló napirendi pontjánál Sógor Csaba felszólalása közben és után, szocialista képviselőtársa, Ioan Enciu mikrofon nélkül, román nyelven, hangosan rászólt: „Beszélj románul, hé!” . Az incidens ezzel koránt sem ért véget, mivel Ioan Enciu úr felállt, odament hozzá, és folytatta a kioktatást annak ellenére, hogy nyilvánvalóan zavarta az ülés menetét – tájékoztat Sógor Csaba.
Ugyanakkor Sógor leszögezi, hogy nagyra értékeli az ülésvezető elnök reagálását, és szóvá tette az ügyet, és megadta a válasz lehetőségét. „Anyanyelvem, a magyar, az Európai Unió egyik hivatalos nyelve. Használatának joga nem először sérül ebben a Házban. Szembesültem már rosszalló, akadályozó megnyilvánulásokkal, annak ellenére, hogy az Európai Parlament elvileg a legmesszebbmenő nyelvi szabadságjogokat biztosítja valamennyi uniós intézmény közül” – hangsúlyozza Sógor Csaba.
Szabadság (Kolozsvár)

Amit lehet a BBTE-n, nem lehet az orvosin
Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen megakadályozták a többségben lévő román oktatók azt, hogy az új felsőoktatási törvény szerint önálló intézeteket/főtanszékeket hozzon létre a magyar tagozat. Mint ismeretes, a felsőoktatási törvény megszünteti a korábbi tanszékeket, és a nagyobb hatáskörrel rendelkező intézeteket (románul: departament) jelöli meg az egyetemek alapegységeiként.
Magyari Tivadar, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) rektorhelyettese csütörtökön arról tájékoztatta lapunkat, hogy a kolozsvári egyetemen a kari tanácsok zöme elfogadta a magyar oktatóknak azt az igényét, hogy nyelvi oktatás szerint külön intézeteket hozzanak létre. A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) azonban az általános orvosi kar tanácsa megtagadta ezt a kérést. – Nagyon fáj a kollégák viszonyulása, s úgy érzem, hogy a legnagyobb pofon, amit rektorhelyettesként kaphattam, miután az egyetem vezetésében vállalt 12 évi tevékenységem során az egyensúly megtartására törekedtem – nyilatkozta a marosvásárhelyi Népújság című lapnak Nagy Örs egyetemi tanár, a MOGYE rektorhelyettese.
A rektorhelyettes azért csalódott, mert a kari tanács előtti egyeztetések során remélték, hogy a román kollégák is támogatják a magyar oktatók kérését, az ülésen azonban leszavazták javaslatukat.
Az általános orvosi kar dékánja azzal a javaslattal állt elő, hogy öt vegyes, szakáganként elkülönülő intézet alakuljon. Erre a javaslatra már a román többségű kari tanács „igen”-t mondott. A magyar oktatók tiltakozásképpen nem vettek részt a szenátus ülésén, amelynek meg kell erősítenie az egyetem új szerkezeti felépítését. A testület így döntésképtelen volt, ezért hétfőre halasztódott az ülés.
Szabadság (Kolozsvár)

A forradalmár utóélete
A véletlen műve, hogy Tőkés László pártjának bejegyzéséről épp június 16-án, Nagy Imre és forradalmár társai újratemetésének napján tárgyalt/döntött a román bíróság. A tavalyi magyarországi kormányváltás óta nem fért kétség ahhoz, hogy lesz újabb erdélyi magyar párt, ami egy év elteltével meg is valósult.
Mindenki csak Tőkés-pártként emlegeti az Erdélyi Magyar Néppártot, mivel úgy tűnik, hogy neki és őérette született. Lehetne a Fidesz erdélyi tagozatának is nevezni, vagy Orbán Viktor erdélyi pártjának, de ez nem lenne elég, ahhoz, hogy gyökeret tudjon ereszteni az erdélyi politikai életben. Kell hozzá Tőkés neve, Tőkés arca, és nem utolsó sorban az ő politikai antitalentuma. Az egykori forradalmár megtépázott hírneve, megcsorbult feddhetetlensége dacára is Orbánék egyetlen esélye erdélyi térhódításuk biztosítására és az RMDSZ “megbüntetésére”. Kockázatos, de mindenképpen esély. Nézőpont kérdése megválaszolni a címben feltett kérdést, hogy sikeres lehet ez a párt. Attól függ, kinek mit jelent a siker. Arra elég lehet, hogy kiszorítsa a román parlamentből az RMDSZ-t, ahhoz viszont túl kevés, hogy átvegye helyét. Ha csak a bosszú a cél, tökéletes eszköz lehet - a párt is és Tőkés is.
Új párt régi arcokkal
Orbánék a 2002-es bukásuk óta próbálkoztak már kihelyezett erdélyi tagozattal az RMDSZ ellenében, de Orbán személyes kampányrészvétele sem volt elegendő a polgárinak nevezett belső ellenzék győzelméhez. Az elmúlt nyolc évben egyértelműen bebizonyosodott, hogy Tőkés személye nélkül nem lehet RMDSZ ellenzéket építeni Erdélyben. Orbán Viktor és Kövér László helyi potentátjai, Szász Jenő és párttársai, rendre alulmaradtak Markóval, az RMDSZ-el szemben, egyedül Tőkésnek, egyéni jelöltként sikerült felvennie a versenyt a 2007-es EP-választás során. Nem volt teljes a győzelem, mert az RMDSZ így is bejutott a brüsszeli parlamentbe, ám a Tőkés egyéni képviselői mandátuma is összejött. Három RMDSZ képviselő helyett ugyan csak kettő jutott be, de a romániai magyarság végül is három személyt delegálhatott az európai törvényhozásba. Késélen táncolt a helyzet, a szerencsés végkifejlethez kellett a rendkívül alacsony román részvétel, ellenkező esetben brüsszeli képviselet nélkül maradt volna a legnagyobb lélekszámú kisebbségi magyar közösség. Egy év múlva, 2008-ban a román helyhatósági választásokon a Szász Jenő vezette Magyar Polgári Párt (MPP) Tőkés és Orbán személyes kampánytámogatása dacára, ismételten csúfosan alulmaradt az RMDSZ-szel szemben. Talán az volt ez volt az a pillanat, amely mind Orbán, mind az RMDSZ számára egyértelművé tette a helyzetet. Markóék kiegyeztek Tőkéssel a 2009-es EP-választásra, odaadták neki a listavezető helyet, mert talán felmérték, hogy mégha kényelmetlen, kezelhetetlen útitársról is van szó, biztonságosabb őt újra a szövetségen belül tudni, mint egy esetlegesen egységesülő ellenzék élén, tényleges vezetőként viszontlátni. Tőkés számára pedig ez volt az egyetlen megoldás a politikai túlélésre: újabb püspöki mandátumért nem indulhatott, a polgári ellenzék megosztottsága és erőtlensége folytán nem tudott politikai jövőt biztosítani. Ő általában nem szokott számolni tettei-kijelentései politikai következményeivel, talán meg is kockáztatta volna az újbóli egyéni megmérettetést, még akkor is, ha ez a brüsszeli képviselet elvesztését eredményezheti. Esetében valószínűleg nem az, vagy nem csak az döntött az RMDSZ lista mellett, hogy nem bízott saját erejében, hanem inkább az a megaláztatás, amely 2007-ben Brüsszelben érte egyéni képviselőként. A temesvári forradalom hősének azzal kellett szembesülnie, hogy a Néppárt elutasította felvételi kérelmét, s többszöri nekifutással, a Fidesz és az ősellenség RMDSZ támogatásával sem sikerült elérnie, hogy a néppárti frakció tagja lehessen. Egyedül annak a Cohn Benditnek a zöld-radikális frakciója fogadta be, aki ellen a médiatörvény és Orbán kritikája miatt az idén már közleményben tiltakozott az egykori pártfogolt. A zöld-radikális püspök szerepét nem vállalhatta újra, akkor már inkább az örökösen lekommunistázott, lenemzetárulózott RMDSZ biztos listáján mentette át magát. Orbán is ekkor, 2008-ban, ismerhette fel, hogy sem saját személye, sem Tőkés kívülálló, pártok fölött lebegő személyként nyújtott támogatása nem elég ahhoz, hogy kiüsse az RMDSZ-t a nyeregből. Tőkést csak úgy lehet felhasználni, ha számára biztosítja a megkérdőjelezhetetlen első számú vezető szerepét, kizárólag rá épít. Ezután Orbán látványosan kivonult Szász és a polgári párt mögül, s fokozatosan Tőkés emberei is kiszálltak a pártból. Kövér László támogatottjai kegyvesztettek lettek Orbánnál, úgy tűnt, hogy a Fidesz Erdély politikájában kezd a kompromisszumra hajlamosabb, racionálisabb, ún. Németh Zsolt-vonal felülkerekedni. Erre engedett következtetni a Tőkés-RMDSZ kiegyezés a 2009-es EP választásokon, ám ezt cáfolták meg a tavalyi budapesti kormányváltás óta eltelt hónapok történései. Tőkés RMDSZ listavezetőként az RMDSZ leghangosabb és legvehemensebb bírálója lett, s a régi, RMDSZ-ből kiszorult, az MPP létrehozásánál is bábáskodó politikusokkal, a magyar kormány anyagi-erkölcsi-politikai támogatásával megszületett az új párt. Neve már van, Erdélyi Magyar Néppárt, elnöke viszont még nincs, ami azt jelzi, hogy valami nincs rendben a gépezetben, Budapest stratégiájában valami nem működik olajozottan. Orbánék egyértelműen Tőkésre építették ezt a pártot, de nem tudták elérni, hogy ő fel is vállalja annak elnökségét. Az előtérbe tolt arcok, a pártépítés nem egyszerű feladatát elvégző két politikus - Toró T. Tibor volt RMDSZ-es képviselő és Gergely Balázs, Tőkés unokaöccse, az MPP volt kolozsvári elnöke - nem elegendő ahhoz, hogy a püspök konkrét, tisztségben is nevesíthető részvétele nélkül sokkal többet tudjon nyújtani, mint egy kissé felturbózott MPP.
Tőkés pedig úgy tűnik, kivár az RMDSZ brüsszeli listavezetői biztonságában. Egyetlen dolgot vállalt, nevezetesen azt, hogy egyre harsányabban támadja az RMDSZ-t, és egyre szolgaibb módon védelmezi, dicsőíti Orbánt. Ha nem sikerül Tőkéssel felvállaltatni a pártvezetést, Budapest taktikája csődöt mondhat. A püspök nyilvánvalóan arra játszik, hogy kitölti brüsszeli mandátumát, és ha majd a jövő nyáron esedékes helyhatósági választásokon sikeres lesz pártja, akkor már trónkövetelőként ő tárgyalhat az RMDSZ-el az őszi parlamenti választási együttműködés feltételeiről. De az ő személyes implikálódása nélkül akár el is úszhat a helyhatósági választás, az RMDSZ ugyanis sokkal jobban beágyazódott a helyi közösségekben. Bár Tőkésnek már sokszor, sok mindent elnézett a közösség, az azért mégis visszatetszést, sőt visszautasítást válthat ki, ha névlegesen mások vezetik pártját, ő pedig továbbra is brüsszeli RMDSZ politikusként kampányol az ellen a szervezet ellen, amelyet Európa felé képvisel, nem kis fizetésért. A kecske is jól lakjon, a káposzta is megmaradjon megoldás nincs ebben az esetben. Tőkésnek rövidesen választania kell a kecske és a káposzta között, mint ahogy azt is aránylag el kell döntenie, hogy marad az erdélyi autonómia eszme “élharcosa”, vagy Orbán Viktor és a Fidesz erdélyi helytartója. Mert, hogy a kettő együtt nem megy, az kétségtelen. Ha az új párt nem fogalmazza meg saját, a Fideszétől jól elkülöníthető, az erdélyi valósággal legalább köszönő viszonyban lévő politikai álláspontját, esélye sincs a fennmaradásra, akkor sem, ha Orbán személyesen vállalja el a pártelnökséget. Erdélyben nemcsak az RMDSZ, hanem a transzilvanizmus is erős. A kettős állampolgárság biztosítása fölötti öröm sem lesz képes sokáig elfedni, hogy a Fidesszel szembeni politikai kiszolgáltatottság és alárendeltség logikailag ütközik az erdélyi magyar önrendelkezés-autonómia eszméjével, a transzilvanizmus lényegével. Fülkeforradalmárrá lett a temesvári forradalom hőse A forradalmár Tőkés László, a püspök-politikus sikere, népszerűsége, de maga a személyisége is talány. Egyelőre nem ártott meg neki sem nyilvánvaló politikai hozzánemértése, kompromisszumképtelensége, sem egyházi emberhez nem méltó állandó politikai bosszúvágya, sőt, még botrányos magánélete, nőügyei, válása sem törte össze “erkölcsi mérce” imidzsét. Tavalyi válása idején nyilvánosságra került nőügyei kapcsán az egyik erdélyi magyar portál összeállítást készített, amelyben politológusoktól érdeklődött arról, milyen hatással lehet mindez Tőkés politikai karrierjére, mennyire hitelteleníti azt az alapállását, miszerint ő “erkölcsi” alapon ostorozza az RMDSZ-t. Az azóta néppárttá vált nemzeti tanács mozgalom egyik legfontosabb ideológusa akkor úgy nyilatkozott, hogy el kell különíteni a magánerkölcsöt a politikai erkölcstől. Tőkés nyilvánvalóan a politikai erkölcs szószólója. Bár akkor nevetségesnek tűnt ez a meghatározás, úgy tűnik bevált. Igaz, hogy Európában minél keletebbre megyünk, annál kevésbé számít rossz pontnak némi félrelépés egy férfi politikus részéről, de az ő esetében az is bebizonyosodott, hogy még a püspökök számára is bocsánatos bűn lehet. Politikailag nagyon hosszú ideig kiszámíthatóan következetes volt. Adott helyzetben előre lehetett vetíteni az ő várható reakcióját, szinte már szavait is meg lehetett jósolni. Ebben a bizonyosságban-kiszámíthatóságban hozott kiszámíthatatlan változást a tavalyi magyar kormányváltás, s Orbán Viktor miniszterelnöksége. Tőkés, aki mindeddig sohasem viselte el, hogy bármi vagy bárki beárnyékolja, megkérdőjelezze az ő első számú vezetői szerepét, az elmúlt hónapokban, rá egyáltalán nem jellemző módon, nyíltan felvállalta a másodhegedűs szerepét, most már következetesen Orbán első és leghűségesebb fegyverhordozójaként jelenik meg. Ez a váltás több más, mondhatni személyiségbeli változást is eredményezett a volt püspöknél. Tőkés László a forradalmár, aki húsz éven át a demokrácia, a jogállamiság, a sajtó-és szólásszabadság szószólójaként viselkedett, aki 1989-ben Temesváron ezek megvalósulásáért (is) kockáztatta önmaga és családja biztonságát, a Ceausescu-rendszer nyelvezetét, stílusát és szellemiségét idéző közleményekben, látszólag önként áll ki Orbán Viktor védelmében mindannyiszor, amikor kritika éri a kormányfő fülkeforradalom utáni intézkedéseit. Megvédte már a magyar médiatörvényt, Orbánt is Cohn Bendittel és mindenkivel szemben, aki rossz szót szólt a nemzet miniszterelnöke ellen. Közleményei Orbánnal kezdődnek és Orbánnal végződnek, vagy legalábbis utalnak Orbán valamely megnyilvánulására, kijelentésére, pozitívan méltatják már nem csupán a nemzet újraegyesítésére tett erőfeszítéseit, hanem időnként belpolitikai döntéseit is. Annak, aki élt az elmúlt rendszerben, és főképp a Ceausescu-diktatúrában, akaratlanul is a korabeli közlemények, nyilatkozatok jutnak eszébe. Azok, amelyek mindig Ceausescu elvtárs hasznos útmutatásaival voltak tele és folyton-folyvást az ő nagyságát bizonygatták. A forradalmár püspök-politikus ma már teljesen kritikátlanul viszonyul olyan magyarországi, Orbán-Fidesz intézkedésekhez, amelyek a tekintélyelvűség, a szólás- és véleménynyilvánítási szabadság korlátozása, a jogbiztonság felszámolása irányába mutatnak. Gyakorlatilag nyilvánosan elkötelezte magát egy olyan eszmerendszer mellett, amely ellen oly sikeresen harcolt 1989-ben, aminek köszönhetően máig jelen van egy olyan porondon, - a politikai erőtérben - amelynek bár az alapszabályait sem volt hajlandó elsajátítani. Sikeres lehet a párt, van-e politikai jövője Tőkésnek? A válasz röviden: nem. Orbán óriásit tévedett, amikor bedarálta Tőkést, megfosztotta jellegzetes, ellentmondásos személyiségétől. Temesvár hősét sikerült a magyar belpolitika részévé tennie, besorolnia hűséges fegyverhordozói közé. Tőkés egy lett a sokból, olyannyira, hogy az erdélyi választók szemében is rövidesen megszűnhet erdélyi politikusnak lenni. Orbánnak sikerült az, ami sem a Securitaténak, sem az RMDSZ-nek, sem az egyháznak, sem a magánéletéről szóló pletykáknak nem sikerült: azzal, hogy kiiktatta Tőkés különvéleményét, fülkeforradalmárt csinált a forradalmárból, gyakorlatilag megpecsételte politikai jövőjét is. Ez a Tőkés addig létezik, míg Orbán Viktor életben tudja, vagy akarja tartani őt, erdélyi pártja pedig addig él, amíg választói erdélyinek tudják tekinteni őt. Orbán az RMDSZ-t akarja legyőzni, s ezért akár Tőkés Lászlót is feláldozza.
Gál Mária
Népszava

Apor Péter-szobrot és óriás kopjafát avattak (Torjai falunapok)
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke leplezte le tegnap Torján Apor Péter szobrát. A községben a hét végén nyolcadik alkalommal tartottak falunapot, melyen a magyarországi testvértelepülések közül Bálványos és Gádoros képviseltette magát. Tegnap Torján újabb “világrekordot” hirdettek, az óriáspuliszka és székely kapu után egy tizenöt méter magas kopjafát avattak.
Szombaton a magyar történelmi egyházak képviselői – Bakó Ferenc altorjai, Papp Antal feltorjai és Tifán Lajos futásfalvi római katolikus plébános, illetve Egyed László Levente feltorjai református lelkipásztor – áldásukat adták az életfánál a harminchárom újszülöttre és a huszonhat, idén nagykorúvá váló fiatalra, akiket a művelődési otthonban a község vezetői is megünnepeltek. Bemutatták Torja első, 150 oldalas képes albumát, majd átadták a Torjáért-díjat dr. Dobai Dénes nyugalmazott családorvosnak, Tifán Lajos ezüstmisés plébánosnak és Bardocz Lenke nyugdíjas postafőnöknek. A nagy érdeklődéssel követett nemzetközi szabadtéri főzőversenyre tizenhat – öt magyarországi, egy németországi és tíz, zömében háromszéki – csapat nevezett be. A Katrosa Vadászegyesület első alkalommal vett részt a versenyen, melyen pörköltfélék és hagyományos puliszkás ételek készültek. A zsűri elnöke Mioara Stoian Vişan, az országos falusiturizmus-szövetség alelnöke volt, értékelés után a számos érdeklődő percek alatt elfogyasztotta a finomabbnál finomabb falatokat. A szombati nap másik nagy attrakciója az ötven méter hosszú túrós puliszka volt, mely rekordidő alatt, alig négy-öt perc alatt fogyott el. A puliszka elkészítésénél, akárcsak előző években, Tamás Sándor megyeitanács-elnök is tevékenykedett.
Az idei falunapok legkiemelkedőbb, kettős eseményére június 19-én délelőtt az altorjai Szent Miklós római katolikus templomban celebrált ünnepi szentmise után az Árpád-parkban került sor. “Rá kell jönnöm arra, hogy jó torjai polgármesternek lenni, büszke vagyok arra, hogy a hétszáznégy éves Torja polgármestere lehetek” – mondotta Daragus Attila a 230 kg-os bronzszobor – Miholcsa József alkotása – avatóünnepségén, amikor köszönetet mondott mindazoknak, akik hozzájárultak a szobor elkészítéséhez. A szobrot Kelemen Hunor kulturális miniszter, az RMDSZ szövetségi elnöke leplezte le, majd a magyar történelmi egyházak képviselői áldották meg. Ezt követően ünnepi beszédet tartott Prokai Gábor, a Magyar Művelődési Intézet és Közművelődési Rektorátus művészeti osztályvezetője, aki az együvé tartozás fontosságát emelte ki. Végül a lelkészek a Vojna család által adományozott és Pethő Sándor által kifaragott, 15,15 méter magas juharfából készített kopjafát áldották meg, majd megkoszorúzták és közösen énekelték el a magyar és a székely himnuszt. A falunapok tegnap este Homonyik Sándor koncertjével és tűzijátékkal értek véget.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Etnikai csörte az orvosin: akadályozzák a magyar intézetek megalakulását
Az új tanügyi törvény és a sokat emlegetett multikulturalitás megsértését látják román kollégáik legutóbbi akcióiban a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar nemzetiségű szenátustagjai. A magyar tanárok és diákok – akik testületileg bojkottálták a hétvégi szenátusi ülést – szerkesztőségünknek is eljuttatott állásfoglalásban tiltakoznak többségi kollégáiknak a kari tanácsokban hozott döntései ellen.
Ezeken nem vették figyelembe, hogy a tavasz folyamán elfogadott új jogszabály értelmében a magukat multikulturálisnak meghatározó egyetemeken a nemzetiségek nyelvén történő oktatás tagozatokban vagy oktatási vonalak keretében történik. Ez strukturális változásokat is maga után von a karok szerkezetében. Ezzel szemben a múlt heti üléseken a kari tanácsok román többsége egyértelműen elutasított mindennemű szerkezeti változtatási tervet, ugyanakkor mereven elzárkózott a magyar nyelvű gyakorlati oktatás bevezetése elől is, amit az új oktatási törvény biztosít. „Álláspontunk szerint az általunk kért és a törvény által előírt módosítások feltétlenül szükségesek a magyar nyelvű oktatás fejlődése és fennmaradása érdekében” – írja a magyar fél, mely a szenátusi ülésről való távolmaradásával lehetetlenné tette a testület munkáját. A tiltakozás aláírói ugyanakkor cáfolják a román sajtóban megjelent álhíreket, miszerint az egyetem kettészakadására törekednének. „Jövőnket továbbra is közös egyetemen és közös karokon belül képzeljük el, fenntartva magunknak a jogot, hogy oktatási tevékenységünket mi magunk szervezzük” – áll a békés hangvételű levélben. „Nagyon fáj a kollégák viszonyulása, s úgy érzem, hogy a legnagyobb pofon, amit rektorhelyettesként kaphattam, miután az egyetem vezetésében vállalt tizenkét évi tevékenységem során az egyensúly megtartására törekedtem” – nyilatkozta a Népújságnak Nagy Örs professzor, az intézmény helyettes rektora.
A magyar tanárok a gyógyszerészeti és fogorvosi karon egy-egy önálló tanszéket szerettek volna alapítani, az általános orvosi karon pedig belementek román kollégáik javaslatába, miszerint öt román és három magyar főtanszéket hozzanak létre. Az eredeti egyezséget Leonard Azamfirei, az általános orvosi kar dékánja azonban felrúgta, és az öt vegyes tanszék megalakítását szavaztatta meg. A MOGYE falai között hetek óta folyik a magyarellenes diverzió. Ennek egyik fő szószólója Mihai Pavel, a román hallgatókat tömörítő Diákliga (LS) elnöke, aki az 1990 elején sokat hangoztatott etnikai szeparatizmus szlogenjét melegítette fel. Az LS vezetője – akárcsak húsz évvel ezelőtti elődei – azt nyilatkozta, hogy a magyar tanszékek alakulása az egyetem kettészakításához, továbbá pedig külön román, illetve magyar klinikák létrehozásához vezet.
Mint arról beszámoltunk, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetemen (BBTE) lehetővé vált a magyar intézetek létrehozása, egyedül a biológia karon ütközött ellenállásba a magyar tagozat önállósodásának terve. A kolozsvári felsőoktatási intézményben egy-egy karon két román, egy magyar és esetleg egy német intézet váltja a jelenlegi tanszékeket.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)

Ökomenikus áhítat a Házsongárdért
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és a történelmi egyházak kolozsvári képviselői jövő szombaton ökumenikus áhítatra és a sírkert bejárására invitálják mindazokat, akiket érdekel a magyarság nagyjainak nyugvóhelyet biztosító sírkert sorsa.
kolozsvári Házsongárdi temető UNESCO-listára való felvételét fogja javasolni Romániának a magyar kormány – jelentette be Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes. Eközben az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és a történelmi egyházak kolozsvári képviselői jövő szombaton ökumenikus áhítatra és a sírkert bejárására invitálják mindazokat, akiket érdekel a magyarság nagyjainak nyugvóhelyet biztosító sírkert sorsa.
Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes a jobbikos Szávay István írásbeli kérdésére válaszolva kifejtette: mivel a Házsongárdi temetőben található sírhelyek és egyéb kegyeleti helyek kiemelkedő történelmi és kulturális jelentőségűek, a magyar kormány a román fél számára javaslatot kíván tenni, hogy a Házsongárdi temető Románia UNESCO-listájára kerüljön. Mivel azonban az UNESCO által biztosított védelmi rendszer abból indul ki minden állam érdeke, hogy a területén található kulturális értékeket megőrizze, nem teszi lehetővé azt, hogy egy másik állam ebbe a folyamatba beavatkozzon. Ennek értelmében a nemzeti kisebbséghez tartozó kulturális érdekek védelmében beavatkozásra nem biztosít lehetőséget az egyezmény – áll az Országgyűlés honlapján közzétett dokumentumban.
A miniszterelnök-helyettes kifejtette: Magyarország kérését az Egyesült Nemzetek Oktatási, Tudományos és Kulturális Szervezete Általános Konferenciájának 1972. november 16-án elfogadott egyezményére alapozza, amely szerint „az egyezményben részes államok elismerik, hogy az ilyen örökség az egész világ örökségét jelenti, melynek megóvása az egész nemzetközi közösség együttműködésének feladata”.
Állandó a kapcsolat
A Házsongárdi temető védetté nyilvánításához külön-külön valamennyi sírhelyet védetté kell nyilvánítani, melyhez műholdas felmérés szükséges. Ennek megtervezése és megvalósítása már megkezdődött. Semjén Zsolt felidézte, hogy a román–magyar kisebbségi vegyes bizottság június elsején tartott ülésén a magyar fél ajánlásként fogalmazta meg a Házsongárdi temető kiemelt fontosságú ügyként való kezelését. Hozzátette: a kormány figyelemmel kíséri a Házsongárdi temetőben történő eseményeket, a síremlékek gondozását elvállaló Házsongárd Alapítvánnyal állandó kapcsolatban áll, és folyamatos az információcsere a Házsongárd Alapítvány, a Magyar Köztársaság Kolozsvári Főkonzulátusa, a Magyar Köztársaság Bukaresti Nagykövetsége, a külügyminisztérium és a nemzetpolitikai államtitkárság között is.
Áhítatra és sétára hívnak
Eközben az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és a történelmi egyházak kolozsvári képviselői felhívást tettek közzé, melyben ökumenikus áhítatra és a temető bejárására invitálják a sírkert sorsa iránt érdeklődőket. Emlékeztetnek, a Házsongárd több száz jelentős erdélyi személyiség nyugvóhelye, tudósok, politikusok, művészek, egyházfők síremlékei alkotják együtt az erdélyi nemzeti panteont. „Úgy tűnik, mára ez a kegyeleti hely már önmagát nem tudja megvédeni. Kihalófélben a hely szelleméhez igazodó kulturált viselkedés és kölcsönös tisztelet. Az évek óta tartó pusztításnak, rongálásnak mindeddig egyetlen városi hatóság sem volt képes véget vetni” – olvasható a felhívásban, melynek szerzői július 2-án, szombaton 18 órára a Házsongárdi temető bejáratához invitálják a kolozsváriakat. Mint kifejtik, ezzel szeretnék jelezni, hogy nem hagyják veszni a sírkertet, hozzátéve, a szombati akciót hasonlók követik majd, míg végre rendeződik ez az évek óta húzódó állapot. „Célunk, hogy az ökumenikus áhítat és a temető együttes bejárása által is jelezzük: nem hagyjuk tovább veszni a Házsongárdot!” – áll a dokumentumban, melyet az EMNT részéről Gergely Balázs és Csigi Levente, több kolozsvári református, római katolikus, unitárius és evangélikus lelkész, illetve az Erdélyi Ifjúsági Keresztyén Egyesület és az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet vezetői írtak alá.
Mint ismeretes, a Házsongárdi temetőben egyre gyakoribbak a sírgyalázások, pünkösdkor az iktári Bethlen család sírkertjében elhelyezett két 19. századi tumbát, valamint Nagy Gyula néhai erdélyi református püspök nemrég restaurált sírkövét öntötték le fáradt olajjal. Bár a műemlékvédők többször is felhívták a figyelmet a már-már mindennaposnak mondható sírgyalázásokra, a kolozsvári hatóságok nem hajlandók intézkedéseket hozni a sorozatos rongálások megakadályozásáért, valamint a vétkesek felelősségre vonásáért. Ez strukturális változásokat is maga után von a karok szerkezetében.
Krónika (Kolozsvár)

Hollóavatás és médiaklub Maroshévízen
Sarány István törékeny Székelyföld-tükre
Június 17-én, pénteken délután a Maroshévízi Kemény János Gimnázium dísztermében mintegy harminc érdeklődő jelenlétében bemutatásra került a Fehér Holló újságírósorozat tizenkettedik kötete: Sarány István Zászlópengetés című jegyzetfüzére. A bemutatót média-kerekasztal követte, melynek során a maroshévízi magyarság mindennapi gondjaival ismerkedett a kolozsvári Szórványtengely-mozgalom médiaklubja.
A nagycsaládias hangulatú könyvbemutatót eredetileg Csíkszeredába tervezte a kiadó – Sarány István ugyanis a Hargita Népénél dolgozott sokáig, s egy ideig ennek főszerkesztője is volt –, de a szerző szerette volna tiszteletben tartani a Fehér Holló sorozat erősen szórványbarát szóráspolitikáját, így szülővárosát, a háromnegyed részben románok által lakott Hargita megyei Maroshévizet jelölte meg avatása színhelyéül. A kisváros – mely szülővárosa is a szerzőnek – nagy szeretettel fogadta a Szórványtengely-mozgalmat, valamint magát a könyvet megjelentető kolozsvári Világhírnév Kiadót. Szabó Csaba (Kolozsvári TV) sorozatszerkesztő felsorolta az eddig megjelent „hollóköteteket” és szerzőiket (Mihály István – Kolozsvári Rádió, Szabó Csaba – Kolozsvári TV, Tamási Attila – Bányavidéki Új Szó, Ambrus Attila – Brassói Lapok, Balázs János – RTV Bukarest, Simon Ilona ex-Fiatal Fórum, Bodolai Gyöngyi – Népújság), majd magát a „fehér hollóságot” mint transzszilván állapotot határozta meg: „a médiapróza, mint olyan – találmány, teremtés-finalitás. Jó minőségű, füzérbe kötve összefüggő próza benyomását keltő műfajtalálmány. Otthonát a minőségi publicisztika és az irodalom közötti senkiföldjére teremtettük meg”.
A Zászlópengetés című kötet kapcsán abból a posztmodern recenziólevélből olvasott fel, amely a Caffé stockholmi világhálós kulturális folyóiratban jelent meg: „A régi világ magyar újságíróit juttattad eszembe, amikor rátalálni véltem arra az útra, amelyen rendszeresen – és egyéni lépésritmusban – haladsz a problémafelvetésben. Szerettem, hogy nem magadnak írsz, hogy közösségedet szolgálod, hogy nem magadért, hanem szűkebb hazádért aggódsz, és ezen aggodalmadat néha szorongásos jegyzetekben vezeted le. Szorongást konvertálsz médiaprózába, ami nem leányálom, hiszen a műfaj köt, és a hírlapírásban nincs pardonkodás, hogy püpü, most én nem a holnapi lapba írok, hanem… kötetbe.”
A hollóvá avatás ceremóniája Bodolai Gyöngyi (Népújság) pályatárs Vásárhely–Maroshévíz iskolapárhuzam, valamint László Edit (Marosvásárhelyi Rádió) szórvány- és élethelyzet gyorselemzésével folytatódott. A jövendőbeli fehér hollókat Ötvös József egyházi újságíró, generális direktor képviselte, aki ősszel megjelenő vizitációs riportkötetét próbálta térben és időben Sarány István könyvbemutatójához és természetesen ahhoz a Maroshévízhez kötni, amelynek léte szorosan összefügg a Bánffyakkal és Urmánczyakkal.
Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnökének – egyben a Fehér Holló újságírósorozat egyik kötete (Táltos erő) támogatójának – üdvözlő beszédét magának a szerzőnek a felszólalása követte. Sarány István Fogyjon a magyar című jegyzetét olvasta fel – megmosolyogtatva az egybegyűlteket.
A dedikálások után a Maros és Kolozs megyei újságírók elkezdték munkájukat: interjúk, riportok sora készült el a maroshévízi magyarság intézményeiről, és természetesen az Urmánczy-strandról, ahol az Urmánczyak utóda, Szabó Kálmán fogadta a médiaklubot.
Népújság (Marosvásárhely)

Megnyílt Erdély első kastélyszállója
Teljes pompában a marosugrai Haller kastély
Négy évig tartott a marosugrai Haller kastély restaurálása, az épület pénteken délután teljes pompájában várta a meghívottakat. A kastély stílusát megtartották, ugyanakkor a mai kor igényeinek megfelelő komfortot biztosítanak az ide látogató vendégek számára.
A kastélyszállót működtető Abib Kft. igazgatója, Fóris Réka röviden beszélt a XVI-XVII. századi épületről, a Haller családról, majd elmondta, a szinte romos állapotban levő épületet európai uniós alapokból sikerült restaurálni. Nem volt könnyű elsősorban az épület műemlék jellege miatt, négy év kellett ahhoz, hogy visszanyerje a régi idők fényét, hangulatát. Megtartva az építési stílust, a Haller kastélyszálló konferenciatermekkel, antik bútorzatú, minden kényelmet biztosító szobákkal, lakosztályokkal és nem utolsósorban borpincével várja a minőségi borokért rajongó vendégeket. Kálmán Attila történésztől rendkívül érdekfeszítő előadást hallhattunk a Hallerkői gróf Haller család történetéről. A család néhány érdekes, a kastélyt építő-szépítő tagját ismerhettük meg. A Budára telepedő Haller Péter Erdélyben kezd birtokokat vásárolni és jelentős politikai szerepe lesz, Haller I. Istvánnak köszönhetően telepszik le a család Erdélyben, de beszélt az erdélyi fejedelemségek pártharcaiba keveredő Haller Jánosról, a családot az arisztokrácia közé emelő Haller II. Istvánról, Haller Jánosról és feleségéről, Daniel Zsófiáról, Haller Lászlóról és felesége Bethlen Katáról, Haller Gáborról és nejéről, Károlyi Kláráról, de a Haller IV. Gábor és felesége Grassalkovich Anna vagy Haller József és felesége Koháry Mária sem maradtak ki. A család rokonsága a belga, angol, portugál és bolgár királyi családok körében is jól ismert. Kálmán Attila azokról a Hallerekről is beszélt, akik a marosugrai kastély lakói voltak, utolsó birtokos Haller V. István volt. Hangsúlyozta, bár a Fóris család vállalta az épület restaurálását, e kastélyt nem Fóris-kastélynak hívják. „Hallerfüggő, történelemfüggő család és jól teszik ezt. Nehéz volt az elmúlt négy év számukra, de az ezt követő időszakban is nehéz, szép munka vár a Fóris családra” – mondta.
Keresztes Géza műépítész a marosugrai és a szentpáli Haller kastélyok homlokzatának hasonlóságát emelte ki, majd a barokk épületként indult, de klasszicista épületként befejezett kastélyról beszélt. Az épület leromlott állaga miatt számtalan szaktanulmányt kellett készíteni, majd a konszolidálás után a termek kialakítása, a pince rendbetétele következett. „A marosugrai az első erdélyi felújított kastély, de a szentpáli Haller-kastély is rettenetes állapotban van. Borzasztó, hogy engedték így leromlani, tönkretenni, elveszni számunkra” – mondta. Szavai talán meghallgatásra találnak…
A marosugrai, csodálatos park közepén elterülő kastélyszálló a hagyomány, stílus, elegancia jegyében nyitotta meg hétvégétől kapuit a vendégek előtt, éttermében és borospincéjében az erdélyi és nemzetközi konyha remekeit szolgálják fel, termei kongresszusok, konferenciák, esküvők, fogadások rendezésére kiválóan alkalmasak, 19 lakrészéből 2 szoba és két lakosztály korabeli stílusban berendezett.
Antalfi Imola
Népújság (Marosvásárhely)

Semmilyen autonómiában nem tudna megélni
Varujan Vosganian, a PNL alelnöke úgy véli, Kovászna és Hargita megye semmilyen autonómiában nem tudna megélni, mert a két megye a bukaresti alapoktól függ, gazdaságuk kizárólag fakitermelésre és borvízre alapszik.
Vosganian vasárnapi, kolozsvári sajtótájékoztatóján elmondta: nem érti egyes RMDSZ-es vezetők „büszkeségét”, hiszen Kovászna és Hargita megye a legszegényebb megyék köz tartozik Romániában.
„A külföldi beruházások nem jutottak túl a Kárpátokon, vannak szegény megyék, mint Vaslui vagy Botoşani, de Hargita és Kovászna is. Nem értem egyes RMDSZ-es vezetők büszkeségét, hiszen Hargita és Kovászna Románia legszegényebb megyéi közé tartozik. Ott a magyar hatóságok elűzték a külföldi befektetőket. Kovászna és Hargita megye kizárólag az erdőkből és a borvízből él. Nem lehet két megyét ebből működtetni. Szükségük van Románia fővárosára és a költségvetési alapokra még inkább, mint bármely más megyének. Kovászna és Hargita megye képtelen lenne bármilyen autonómia-formában létezni, mert teljes mértékben függnek a Bukarestből érkező pénzektől”, magyarázta Vosganian.
Varujan Vosganian szenátor, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) alelnöke szombaton és vasárnap Kolozsváron részt vett a Liberális nők segíthetik Romániát című politikai képzési program indításán, amelyet a Liberális Nők Szervezete (OFL) kezdeményezett.
(Mediafax)
Nyugati Jelen (Arad)

Bognár Zoltán a Szabadelvű Kör új elnöke
Szombaton tartották meg a Szabadelvű Kör 9. Országos Gyűlését, ahol új vezetőt választottak a küldöttek, mivel Eckstein-Kovács Péter már nem vállalt új elnöki mandátumot.
Az új elnök a 30 éves Bognár Zoltán politológus lett.
Bognár Aradon született, ott is érettségizett, majd a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetemen elvégezte a Politikatudományi Kart. Az elmúlt években politikai elemzőként több romániai és magyarországi sajtóorgánum kérte ki a véleményét. Létrehozta az első romániai magyar politikai elemző céget. 2008-tól tagja a Szabadelvű Körnek, ám eddig nem vett részt a vezetőség munkájában.
Bognár a sajtónak elmondta: elnökként az Eckstein-Kovács Péter által megkezdett úton halad; továbbá a szervezetépítésre, a fiatalság bevonására összpontosít. Fontos szerepet tulajdonít a pártokkal, a közvéleménnyel és a sajtóval való kommunikációra is.
Részben megújult a Szabadelvű Kör elnöksége is. Eckstein-Kovács Péter vállalta a pártkapcsolatokért felelős alelnöki tisztséget, az új ifjúsági alelnök Birtalan Csanád lett, Babóczi Imre pedig a területi csoportokért felelős alelnöki tisztséget gyakorolja.
A régi elnökség közül tisztségében maradt Czika Tihamér (szervezési alelnök), Magyari Nándor-László (külkapcsolati alelnök), Egyed Péter (oktatási alelnök), Péter Pál (gazdasági alelnök). A Szövetségi Képviselők Tanácsában a Szabadelvű Kört Bognár Zoltán és Hegedűs Csilla képviseli.
A Szabadelvű Kör gyűlésén módosították az alapszabályzatot is. Erre azért volt szükség, hogy az alapszabályzat összhangban legyen az RMDSZ-kongresszuson megváltoztatott alapdokumentummal. Három állásfoglalást fogalmaztak meg a gyűlésen: a romapolitikáról, a szélsőséges megnyilvánulások ellen és a kolozsvári multikulturális kérdésre vonatkozólag.
Eckstein-Kovács Péter a platform leköszönő elnökeként üdvözölte a résztvevőket, majd sorrendben Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke, Szabó Annamária, a Nők a Nőkért Platform elnöke, Gál Éva, a Szociál-Demokrata Platform elnöke és Kelemen Kálmán a Keresztény-Demokrata Platform elnöke köszöntötte az Országos Gyűlést.
Eckstein-Kovács Péter beszámolt az utóbbi két év tevékenységéről, eredményeiről, így a Szabadelvű Kerekasztalokról, a Szabadelvű Kör szerepléséről az RMDSZ Nagyváradi Kongresszusán, valamint a Szabadelvű Kör különböző egyéb politikai megnyilvánulásairól. A jelentést az Országos Gyűlés egyhangúlag elfogadta. Magyari Nándor alelnök a platform tagsága nevében megköszönte Eckstein-Kovács Péter 18 éves elnöki munkáját.
Az Országos Gyűlés elfogadta a platform új Programját. A program 6 fejezetre oszlik: gazdaságpolitikai kérdések; emberi jogok; közpolitikák és államszervezés; oktatás, tudomány, művelődés és médiapolitikák, illetve ifjúsági politikák és környezetvédelem.
Etnikai feszültségeket gerjeszt a Kolozsvári Városháza
Egyik állásfoglalásában a Szabadelvű Kör elítéli a Kolozsvári Városházának etnikai feszültségeket gerjesztő provokációit, így a Iorga-tábla illegális kiállítását és a nemrég kiállított többnyelvű üdvözlőtábla levételét, valamint a Házsongárdi temetőben folytatott rombolást. Kifejtik: „önkormányzatunk minden egyes döntését a törvényesség keretén belül kell meghoznia. Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy úgy helyeztek el egy a Mátyás király emlékét sértő táblát, hogy arra semmiféle engedély nem volt. Felszólítjuk Kolozsvár önkormányzatát, hogy távolítsa el ezt a táblát, az összes többi olyan táblával együtt, amelyeknek egyetlen célja a város két közössége egymás ellen való uszítása. Kolozsváron nincs helye olyan tábláknak, amelyek a történelem valós vagy vélt sérelmeiről szólnak, amelyek egyik vagy másik nemzetiség ellen uszítanak. Táblákat arról kell kihelyezni, ami összeköt minket.” –, áll a dokumentumban.
Egy másik állásfoglalásban a Szabadelvű Kör a romániai közéletben egyre jobban erősödő etnikai alapú provokációkra és a szaporodó szélső jobboldali megnyilvánulásokra hívja fel a figyelmet: „Aggasztó, hogy egyes önkormányzatok, egyházak és médiacsatornák teret és hitelt adnak a szélsőséges szervezetek megnyilvánulásainak, és az, hogy politikusok, pártok, sajtóorgánumok bejegyzett vagy be nem jegyzett szervezetekkel igyekeznek politikai tőkét kovácsolni a nacionalista indulatok gerjesztéséből. A provokációk és szélsőséges megnyilvánulások soha nem hoztak és nem hozhatnak eredményt. A Szabadelvű Kör mindezekért híven eddigi elveihez és gyakorlatához racionális hozzáállást vár el a politikai és társadalmi élet minden felelős szereplőjétől.”
A Szabadelvű Kör továbbá romapolitikai kérdéseket tárgyaló állásfoglalásában a nemrég Kolozsváron lezajlott roma-kitelepítésekre reagálva kifejti: „A Szabadelvű Kör többször hangsúlyozta: amit a közbeszéd „romakérdésnek” nevez, nem csak a romák, hanem az egész társadalom problémája. A gazdasági egyenlőtlenségek, a hátrányos megkülönböztetés, az előítéletes megbélyegzés, a rasszizmus által hajtott gyűlöletbeszéd és intézményes diszkrimináció halmozottan hátrányos helyzetet teremtenek az élet minden területén: lakás- és egészségügyben, foglalkoztatásban, oktatásban. A Szabadelvű Kör szolidaritását fejezi ki mindazokkal a marginalitásban élő roma etnikumú személyekkel szemben, akiket továbbra is veszélyeztet a kényszer-kilakoltatás. Felhívja az országos döntéshozó szerveket és helyi önkormányzatokat, hogy jogkörüknek megfelelően, felhasználva az ez irányú uniós támogatást, hozzanak azonnali konkrét intézkedéseket, amelyek intézményesen támogatják a romák társadalmi, kulturális és gazdasági beilleszkedési szándékát.”
Az Országos Gyűlés elfogadhatatlannak tartja a Demokrata-liberális Párt által javasolt közigazgatási átalakítás tervezetét. Úgy döntött, hogy e kérdésben egy kerekasztal-beszélgetés során fogja kialakítani saját álláspontját.
NAGY-HINTÓS DIANA 
Szabadság (Kolozsvár)

Színis és teatrológus diákok búcsúztak
Elballagtak tegnap délelőtt a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Színház és Televízió Karának színművészeti- és teatrológia szakos diákjai. A ballagásra a kar Farkas/Kogălniceanu utca 4. szám alatti székhelyén került sor, a másodéves színi- és teatrológia szakos diákok által szervezett ünnepségen szülők, rokonok, tanárok, és barátok vettek részt. A színiseket Köllő Csongor, a teatrológia szakosokat pedig Kelemen Kinga osztályvezetők búcsúztatták.
A végzősök névsora – Teatrológia: Biró Réka, Bogdán Zenkő, Derzsi Pálma, Lőrincz Ágnes, Majoros Csilla, Szabó Réka, Széman Emese Rózsa.
Színművészeti: Bereczki Enikő, Bodor Balázs, Hunyadi István, Kelenhegyi Olga, Molnár György, Orbán Levente, Pál Emőke, Sebők Maya, Szász Réka.
Sok sikert kívánunk mindenkinek!
Szabadság (Kolozsvár)

Az etnikai konfliktustól az etnikai kompetícióig
A Mátyás szoborcsoport harmadik felavatása után mintha ismét a funári periódusra emlékeztető „hangulat” jellemezné a közéletet: mégis visszakerült a szobor elé a „Iorga-tábla” néven elhíresült felirat. Amilyen hamar kikerült, olyan gyorsan el is tűnt a város határát jelző háromnyelvű tábla, a magyar tanácsosok látványosan tiltakoznak, a polgármester pedig ugyanilyen látványosan továbbra is hallgat... A magyar nyelvű nyilvánosságban pedig a nacionalizmus kísértete lebeg.
Kétségtelen, hogy az elmúlt évek hangulatához mérten a politikai mezőben egyre markánsabban nyilvánul meg egyféle nacionalizmus, amire az egyébként is érzékeny magyar közösség természetszerűen reagál. Messzemenően értékelendő az RMDSZ-es politikusok fellépése, illetve teljesen egyetértek Kiss Olivér barátom pénteken megjelent írásában megfogalmazottakkal. Csupán néhány vonatkozást emelnék ki a pillanatnyi és a funari idők közötti párhuzam kapcsán.
Egyfelől, szociológiai tény, hogy a mindenkori válságok és a nacionalizmus (most beleértve a sovinizmust és a rasszizmust is) között szoros kapcsolat van. Amikor a közösségeknek nehéz a boldogulás, természetszerűen fogékonyabbak lesznek a bűnbakkeresésre, mások hibáztatására, valamint a „ősi múlt”-ban gyökerező hősiességbe, nagyságba kapaszkodni. Magyarán, ha baj van, akkor ellenség kell, mert ez erősíti a kollektív tudatot, csoportszolidaritást termel, aminek birtokában az emberek úgy érzik, hogy a problémáik is mintha könnyebben megoldhatóak lennének. A politikum erre reagál, de gerjeszti is. Ilyen tekintetben valóban funári jellegű a helyzet, de jóval kisebb skálán.
Másfelől, a kérdés elsősorban a magyar nyelvű médiában „téma”. A román nyelvű médiában, bár a Iorga-tábla szerepelt, a kommentekben jelen volt a nacionalizmus (a józanabb írások és megjegyzések mellett), de az nem képezte soha a fő napirendi pontot – a funári időkben pedig ez uralta a közbeszédet (lásd például tábla-, ásatás-, szobor-kérdések).
Aztán, kénytelenek vagyunk tudomásul venni, hogy a román–magyar kapcsolat témának (jelen esetben kiemelten a tábláknak) a közönsége beszűkült: a politikusok mellett egy kvázi-értelmiségi mezőben képez központi toposzt. A nagyközönség – legyen az magyar vagy román – időközben tömegesen elfordult a politikától, közélettől; kutatások bízonyítják, hogy a kilencvenes évekre jellemző kritikus állampolgári szerepből a bő többség egy kritikátlan fogyasztói szerepre váltott. Magyarán: tömegmozgalmakra alig hajlandó, magánszférába (családba) bezárkózó és az anyagiakra illetve a szórakozásra koncentráló „tipikus” egyénekké alakultak át, akik alig olvasnak újságot, magánbeszélgetésken pedig ritkán vitatnak meg olyan közéleti kérdéseket, amelyeknek nincsen anyagi vonzata.
Végül, a fentiek miatt (szűk közönség, kritikátlan attitűd, fogyasztás-centrikusság, politikával szembeni bizalmatlanság) a jelenlegi helyzetre leginkább a politikai eszközökkel vívott etnikai kompetíció és (szerencsére) nem az etnikai konfliktus illik a leginkább.
Ez azt jelenti, hogy a politikusokra és az értelmiségiekre sokkal nagyobb felelősség hárul, hiszen ennek az egyenletnek a tömegközönség hiányában ők lettek a főszereplői, potenciális aktív alakítói. Ugyanis az etnikai kompetíció (szemben a funári időszakra jellemző nyílt etnikai konfliktussal, ahol a tömegek aktív szereplők voltak) egy hallgatólagosan elfogadott szabályrendszer szerint alakul (szemben a funári totális háborúval, ahol semmilyen szabály nincsen), illetve már nem a mennyiségi ismérvek számítanak: az álláspontok intenzitása, a célok eléréséhez az optimális eszközválasztás, a hatékony kommunikáció és tárgyalási stratégia, eltökéltség sokkal fontosabb, mint a mennyiségi ismérv.
Mára már nem az számít, hányan mondják, hanemhogyan mondják(hiszen mindkét oldalon egy szűk réteg vitázik). Ebben a tekintetben a 80–20 százalékosdi felvetések nem csupán félrevezetőek, hanem a sikertelenség későbbi legitimációját is képezhetik.
PÉTER LÁSZLÓ 
Szabadság (Kolozsvár)

Könyv a 125 éves újvárosi énekkarról
Nagyvárad – A Nagyvárad-Újvárosi Református Egyházi Énekkar 125 éves jubileumi ünnepségsorozatának keretében szombaton tartották a Bihari Református Egyházmegye huszonegyedik kórustalálkozóját, amelynek egyik programpontja volt Orosz Otília Valéria karvezető, énektanár Erőm és énekem az Úr – 125 éves a Nagyvárad-Újvárosi Református Egyházi Énekkar című, legújabb kötetének bemutatója.
A Bihar Megyei Tanács és Tőkés László nagyváradi EP-irodájának támogatásával megjelenő kötetet Sándor Lajos lelkipásztor mutatta be. A szerző sokadik munkája ez a tudományos igénnyel megírt könyv, mely nem csak az újvárosi gyülekezet, hanem a történelem iránt érdeklődők számára is érdekes olvasmány lehet, mondta az újvárosi lelkipásztor. Az énekkart bemutató írásból a történelem viharainak az egyházi és társadalmi életre gyakorolt hatása is nyomon követhető. Szerzője a közösségért kifejtett munkájáért, és az értékőrzés jegyében írott köteteiért többet érdemel egy vállveregetésnél, mutatott rá a méltató. Minden énekkar kapott ajándékba egy-egy kötetet. Az érdeklődők a lelkészi hivatalban vásárolhatják majd meg. A Bihari Református Egyházmegye huszonegyedik kórustalálkozóján egyébként tizenhárom kórus vett részt: a nagyváradiak mellett érkeztek Belényesből, Borsról, Élesdről, Feketeerdőről, Köröstárkányból, Nagyszalontáról is.
erdon.ro

Tőkés László a regionális újraszervezésről
Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke szerint nyilvánvaló, hogy Basescu elnök vezényeli azt a politikai játszmát, amelyben összekapcsolják a területi újjászervezés kérdését a kisebbségi törvény elfogadásának a kérdésével, és egy „előkampányt” szerveznek a jövő évi országos választási kampányok előtt.
A másik eleme a vitának az, hogy az ország regionális újraszervezése kapcsán megpróbálják felosztani Székelyföldet, és beolvasztani, akárcsak a partiumi vagy a többi magyar részeket – véli a néppárti euroképviselő. „Ceausescu ahhoz képest nagyvonalú volt, mert mégiscsak meghagyta Hargita és Kovászna megyét két magyar többségű székely megyeként, és csak Marosszéket olvasztotta be Maros megyébe. Most a demokrácia örve alatt még kérlelhetetlenebbek és európai színekben akarják tovább folytatni azt az alattomos románosítási politikát, amit semmiképpen nem fogadhatunk el” – jelentette ki Tőkés László.
A helyi önkormányzatok európai chartája vagy a regionális és kisebbségi nyelvek chartája mind azt írja elő, hogy egyfelől meg kell kérdezni az embereket az adott régiókban, hogy mi a véleményük, másfelől, hogy mesterségesen nem szabad megváltoztatni egyetlen területnek sem az etnikai összetételét. Tehát a székelyekkel, a partiumiakkal együtt szilárdan ki kell állnunk, és az RMDSZ-nek semmilyen engedményt nem szabad tennie ebben a kérdésben, mert akkor az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács hiába áll ki, hogyha ők beadják a derekukat – figyelmeztetett.
„A székelyföldi régió képviseletének a brüsszeli megalakulása alkalmával tüzet okádtak a román politikusok reánk, de hadd nyugtassuk meg őket, hogy mi nagyon szívesen támogatjuk azt, hogy a Móc-vidék vagy Dobrudzsa is alakítson képviseleti irodát Brüsszelben, sőt most már azon gondolkodunk, hogy ne csak a Székelyföld, hanem a Partium határon inneni területei is egy önálló képviseleti irodát alakítsanak Európa fővárosában, a partiumi képviselet- és lobby irodát” – mondta Tőkés László.
Kossuth Rádió, Határok nélkül
Erdély.ma

Régiósításról Cotroceni-ben
Sok szempontból döntő tárgyalások zajlanak ma délben a Cotroceni-palotában: az államfő meghívására az ellenzéki és a koalíciós pártok az alkotmánymódosításról és a régiósításról egyeztetnek. Időközben folytatódott a régiósítási háború: Borboly Csaba levélben fordult Johannes Hahn európai biztoshoz, a romániai hírtelevíziók pedig Dan Manolăchescu, a Demokrata Liberális Párt Kovászna megyei szervezetének elnöke kijelentéseit rágták, amelyben a politikus kijelentette, nem hiszi, hogy az RMDSZ Koszovót szeretne Székelyföldön.
A koalíció a tét
A demokrata-liberálisok és az RMDSZ képviselői egyaránt cáfolták, hogy a koalíció tegnapi ülésén szó esett volna a régiósításról. Sorin Frunzăverde, a nagyobbik kormánypárt első alelnöke szerint a mai Cotroceni-palotai egyeztetések után beszélnek majd a közigazgatási átszervezésről a koalícióban. Kelemen Hunor RMDSZ-elnök tegnapi nyilatkozatában azt ecsetelte: az ország közigazgatási átszervezése nyolc mamutmegyébe hatalmas költségekkel járna, és a következménye az lenne, hogy Románia nem tudná tartani az államháztartási hiánycélt. Szerinte az átszervezést a fejlesztési régiók átrajzolásával kellene kezdeni. Hangsúlyozta: az RMDSZ nyugodtan, alaposan, részletesen szeretné megközelíteni a kérdést, szerinte ilyen horderejű reformot nem lehet egyik napról a másikra, hatástanulmányok nélkül megvalósítani. Leszögezte: a mamutmegyés változatot az RMDSZ nem fogadja el. “A koalícióról van szó, és meggyőződésem, hogy mindenki stabilitást akar, senkinek nem érdeke, hogy politikai instabilitás alakuljon ki. Mi nem akarjuk ezt, és nem rajtunk áll majd” – fűzte hozzá.
Levélben a biztoshoz
Közben Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke levélben fordult az EU regionális fejlesztési biztosához, tizenegy kérdést fogalmazva meg. Kezdeményezését azzal indokolta, hogy a régiósítást kezdeményezők az uniós alapok hatékonyabb lehívására hivatkoznak. Johannes Hahntól ezért többek között azt kérdi, mekkora területű és lakosságú fejlesztési régiók szolgálnák leginkább a térség felzárkóztatását, igaz-e, hogy az EU ajánlásai szerint hasonló népességű és gazdasági fejlettségű régiókat kell kialakítani, az uniós alapok felhasználása szerint hatékonyabbak-e a mesterségesen létrehozott régiók, mint azok, amelyek szoros történelmi, gazdasági, kulturális kapcsolatban álló egységeket foglalnak magukban. Azt is megkérdi, hogy az eddigi tapasztalat szerint miként alakulnak a régión belüli fejlettségi különbségek, ha egy fejletlenebb és fejlettebb térséget ugyanabba a közigazgatási egységbe vonnak össze.
Koszovó helyett
A régiósítás témájában nyilatkozott tegnap Dan Manolăchescu, a Demokrata Liberális Párt (DLP) Kovászna megyei szervezetének elnöke is. Kelemen Hunornak az utcai tüntetésekkel kapcsolatos nyilatkozatára utalva úgy vélte, az RMDSZ elnöke az ellenzék és egyes televíziók nacionalista retorikájának csapdájába esett. Szerinte az RMDSZ és Kelemen Hunor egy nyugodt és fejlődő térségért harcol. “Ha nem ez a céljuk, akkor gyakorlatilag egy eljövendő Koszovót akarnak, és akkor mondják meg az elejétől, hogy mindannyian tudjuk, mi a dolgunk: vagy mind fegyvert fogunk, vagy elmegyünk az ország vagy a világ más, nyugodtabb tájaira” – fejtette ki. Miután nyilatkozatát felkapták a hírtelevíziók, Manolăchescu közölte: arra akarta felhívni a figyelmet, hogy bizonyos politikai témákat Bukarestből passzolnak át Kovászna megyébe. Hangsúlyozta: nem szeretné, ha a megyében és a városban a politika “az utcára költözne”. Ugyancsak tegnap Mircea Geoană szociáldemokrata szenátusi elnök javaslatára a felsőház vezetése úgy döntött, bizottságot hoznak létre a régiósítás ügyében.
Mit akar a külügyminiszter?
A magyarországi hivatalosságoknak visszafogottságot, józanságot, jó regionális érzéket és jó szomszédságot kell kinyilvánítaniuk, hogy ne rontsuk el, amit építettünk – nyilatkozta tegnap Teodor Baconschi külügyminiszter. Utalva arra, hogy Semjén Zsolt magyarországi miniszterelnök-helyettes kijelentései után – miszerint a területi átszervezésről szóló tervezet az etnikai arányok tudatos és elfogadhatatlan megváltoztatását jelentené – a bukaresti magyar nagykövetet bekérették a külügyminisztériumba, elmondta: a gesztus jelent egyfajta feszültséget. Hangsúlyozta: nem akar “érzelmi reakciókat”.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Egy irodalomtörténész műhelyében
Mély meggyőződésem, hogy egy magyar irodalom volt és maradt, mint ahogy egy magyar nemzet van – hangsúlyozta Pomogáts Béla irodalomtörténész tegnap délután a Magyar irodalom Erdélyben című munkájának legújabb, 1968–1989 közötti időszakát bemutató, ötödik kötetének sepsiszentgyörgyi bemutatóján, melyen részt vett Füzes Oszkár bukaresti magyar nagykövet is.
A Bod Péter Megyei Könyvtárban tartott találkozón Kozma Mária, a csíkszeredai Pallas-Akadémia Könyvkiadó főszerkesztője úgy vélekedett, a szóban forgó többkötetes munka Pomogáts fő műve, a szerző jelenléte a magyar köz- és irodalmi életben folytonos, és ennek súlya van. Pomogáts Béla elmondta, 1969 óta folyamatosan foglalkozik erdélyi írókkal, műveikkel, a mostani a százegyedik saját könyve, mintegy harmincban erről a témáról írt. Erdély veszélyeztetett területe a magyar kultúrának, ám ennek ellenére Erdélyben sokkal komolyabban veszik a magyar kultúra ügyét, mint Magyarországon – vélekedett. Szólt továbbá a két Forrás-nemzedékről, az irodalomtörténész csoportosítási kényszeréről, noha “Nagy László és Kányádi Sándor azért a mélyben rokonok”. S bár létezik tájnyelv, székely mentalitás és irodalmi hagyomány, székely nyelv nincs, csak magyar nyelv – tette hozzá Pomogáts Béla.
Mózes László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Darabnyi Magyarország...
Két-három hete aggódva kaptuk fel fejünket a hírre: lakat kerül a Magyar Köztársaság Kulturális Koordinációs Központja sepsiszentgyörgyi irodájának ajtajára. Nem véglegesen, csak mintegy fél évnyire. Az ok Magyarország nem épp rózsás államháztartási állapota lett volna, hiszen néhány hónapnyi fizetés, lakbér is spórlás. De aztán megnyugtatott a mandátumát e hónap végén kitöltő intézetvezető, Hadnagy Miklós: legújabb információi szerint nem szakad meg az intézet működése, legfennebb egy hónapnyi kényszerszünet áll be tevékenységében. Utódjáról korai még beszélni – az elmúlt öt-hét évet azonban nem árt felidézni. Mert onnan nézvést sikertörténet az iroda tevékenysége, amennyiben a Székelyföld számos kiemelkedő kulturális rendezvényt fogadhatott az intézet működésének köszönhetően, de hogy ide elérhessen, rögös utat kellett bejárnia.
A zászló maradt
Magyarországi kulturális intézet Székelyföldre telepítésének ötlete nem Budapesten fogalmazódott meg, és ugyanvalóst sok tárgyalást, lobbizást igényelt, míg 2004 őszén bekövetkezett a hivatalos megnyitó – hogy majd két évre lakat kerüljön a Bod Péter Megyei Könyvtár épületében helyet kapó iroda ajtajára. A hivatalos megnyitó időpontjában ugyanis még nem volt Magyarország és Románia által ratifikált egyezmény, amely alapján működhetett volna az intézet, rá másfél évre, 2006 májusában bólintott rá a román parlament a kétoldalú egyezményre. Az év áprilisában már megérkezett Sepsiszentgyörgyre a kétfős “intézet”, Hadnagy Miklós az Illyés Közalapítványt, felesége, Portik Piroska a kulturális tárcát váltotta fel e küldetésre. Fél év előkészítés után végül 2006. november 29-én elkezdhette működését a központ – bár ezt megelőzően is volt még egy mélypont, a második Gyurcsány-kormány alakításakor olyan emberek kerültek pozícióba, akik nem igazán tudták, hová tenni ezt az intézményt. Terényi János akkori bukaresti magyar nagykövet magyarázta el a nemzetközi államtitkárnak, Bogyay Katalinnak, miért lényeges egy Erdélyben működő magyar kulturális intézet, amelynek szimbolikáját aztán az államtitkár az irodaavatáson értette meg igazán, ahol Markó Béla arról beszélt, az erkélyen van egy darab Magyarország, és ez az ország nekünk, erdélyi magyaroknak mennyire fontos. Az akkor kitűzött piros–fehér–zöld lobogó persze “téma” lett a romániai nacionalista közbeszédben, aztán ez is lecsengett, a zászló maradt (azóta a Gábor Áron utca sokak, főként idősebbek kedvelt sétálóhelyévé vált), az iroda megkezdhette működését.
Közel négyszáz rendezvény
Érdemes számokban is felidézni ez utóbbi öt évet: 390 program Erdély harmincegy településén, 117 helyszínen. Túlnyomóan a Székelyföldön, de juttattak a szórványba is kisebb jellegű rendezvényeket, többnyire kiállítást. A nagyobb lélegzetűeket pedig értelemszerűen Marosvásárhelyen, Csíkszeredában, Székelyudvarhelyen – és persze Sepsiszentgyörgyön szervezték. Ami a programok szórását illeti: képzőművészeti és zenei rendezvény a legtöbb, mindkettőből 110–120, irodalmi 50–60, közművelődési nagyjából ugyanannyi – a műfaji megosztás, nyilván, tükrözi a programszervezők érdeklődési körét, de partnereikét is. Hadnagy Miklósék ugyanis az iroda működésének első pillanatától a helyi művelődési intézményekkel kialakított kapcsolatukat az egyenrangúságra alapozták, azaz ha felmerült egy ötlet, hogy kit, milyen rendezvényt hívjanak meg, arról kikérték a helyiek véleményét is – no meg anyagi támogatásukat. Így érhették el, hogy minden esztendőben költségvetésükhöz még kétszer annyit hozzá tudtak tenni, ami természetesen a rendezvények számát is jócskán megemelte. Mert azt is tudni kell, a Magyar Köztársaság Kulturális Koordinációs Központja számára a bőségszaru szádát Budapesten mindig is szűkösen nyitogatták. A világszerte Magyarország által működtetett tizenkilenc kulturális intézetből öt Collegium Hungaricum, ezek mindig is kiemelt helyet foglaltak el a rangsorban, a Balassi Intézet – a kulturális intézetek felügyeleti szerve – ezekre figyel elsőként, másodsorban a nagyobb európai országokban működő központokra, a harmadik kategóriába tartozik a sepsiszentgyörgyi iroda, olyan intézetek társaságában, mint amelyek Tallinban, Helsinkiben, Delhiben találhatóak. Egyértelmű tehát: rivalizálni nem is tudott volna e “nagytestvérekkel” a szentgyörgyi iroda – de nem is akart. Már az elején, néhány hónap után rájöttek munkatársai: nem Budapestnek, a Balassi Intézetnek kell megfelelniük, hanem a helyi közönségnek. És, nyilván, a helyi művelődési intézmények szintúgy felismerték az iroda létében rejlő lehetőségeket, ez a magyarázata annak, hogy jól működő, nem csupán szervezési nehézségeket megosztó, de anyagi terheket is átvállaló partneri kapcsolatok alakultak ki. Mindezekért, vagy mindenek ellenére az intézetek 2009-es évértékelésekor a Balassi főigazgatója a szentgyörgyi iroda nevét legaláb annyiszor említette, mint a nagy intézetekét – ekkortól mondható, hogy kivívta létjogosultságát.
Egy korszak vége
Épp ezért hatott oly lesújtóan a hír, hogy anyagi meggondolásból “jegelnék” az iroda működését. Hadnagy Miklós azonban megkeresésünkre elmondta, legfrissebb értesülése szerint csupán adminisztratív akadálya van a folytonosságnak, utódja, Lakatos Mihály kettős – román és magyar – állampolgár, diplomáciai feladatkört csak akkor vállalhat, ha a románról lemond. Hogy mi lesz a jövője a Magyar Köztársaság Kulturális Koordinációs Központjának? Hadnagy Miklós szerint mindig is politikai döntés kérdése, hogy határon túli területen is működjék ilyen iroda, még ha nem is illeszkedik a klasszikus intézeti struktúrába. Bár – teszi hozzá – soha nem fog a klasszikus intézeti hálózaton belül kiemelkedő szerepet betölteni. De nem is ez a feladata. Idén, a második negyedévre, a sepsiszentgyörgyi kulturális intézet költségvetését rendkívül szűkösre szabták. Jószerint csupán egyetlen kiadvány megjelentetésére futotta belőle. Ez az Egy darab Magyarország Erdély szívében címet kapta, nyolcvan oldalon bőséges képillusztrációval a kulturális központ öt évét mutatja be. A könyv Hadnagy Miklós “hattyúdala”, egyféle köszönet is annak az Erdély-szerte mintegy száz partnernek, kikkel/melyekkel az elmúlt öt év során együtt dolgoztak. És ezzel le is zárult a Magyar Köztársaság Kulturális Koordinációs Központja létének első korszaka.
Váry O. Péter
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Nyilatkozatzárlat a MOGYE- n
Tegnap a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem szenátusa a magyar tagok (tanárok és a diákszervezet képviselői) nélkül ült újra össze. Ennek ellenére, amint dr. Brânzaniuc Klara helyettes rektor elmondta, döntöttek arról, hogy az egyetemen minden marad úgy, ahogy eddig volt, ami értelmezésünk szerint azt jelenti, hogy nem alakulhat meg az önálló magyar tagozat. Azt, hogy hányan szavaztak, hogy megvolt-e a kétharmados többség, hogy az új közoktatási törvény előírásai ellenére miért vetették el a magyar tagozat önállósulási törekvéseit, és ezek után hogyan képzelik el a további együttműködést, már nem volt aki megmondja, mert az egyetem vezetői nem vették fel, majd a nyilatkozatra vonatkozó ígéret ellenére kikapcsolták a telefonjukat. Holott, akinek volt bátorsága egy érvényben levő törvény előírásai ellen szavazni, annak kellene legyen bátorsága, hogy vállalja a döntését.
Mint korábban beszámoltunk, a kari tanácsok sorra elvetették az önálló magyar főtanszékek, intézetek (departament) létrehozását. Mondják, hogy a fogászaton, miután szerdán beleegyeztek, pénteken újra összehívták a kari tanácsot, és a román többség ott is a főtanszék létrehozása ellen szavazott. A történtek után az a 13 tanár és diák, akik az egyetem fő döntéshozó testületének a magyar tagságát alkotják, úgy döntött, hogy jelenlétükkel nem statuálnak egy törvénysértést. Mert hiába hivatkozik a rektor arra, hogy az oktatási törvény csak megengedi a magyar tagozat létrehozását, valójában a jogszabály úgy fogalmaz, hogy a magyar tagozatot alkotó főtanszékek megalakulnak (se constituie). A másik kérdés, amit a történtek felvetnek, hogy miképpen lehetett szavazatképes a 38 tagú szenátus 25 román nemzetiségű tagja, még akkor is, ha történetesen mindenki jelen volt a tegnapi szenátusi ülésen. Ha a 38-ból kivonunk 13-at, az mindenképpen csak 25, a kétharmados többséghez pedig 26 szavazat kellene. Ez lenne az a buzgó törvénytisztelet, amit a 65 évet betöltött professzorok nyugdíjazásakor alkalmaztak? Ha valóban sor került a szavazásra, ebből a helyzetből egyetemi tanárhoz, orvoshoz méltóan továbblépni kényes dolog. Elgondolkoztató továbbá, hogy a sokat emlegetett multikulturalitás egyesek értelmezésében mit is jelent, ha nem akadt a román szenátustagok között egy sem, aki kiállt volna a magyar kollégák mellett.
Ha a nyilatkozatzárlatot feloldják, remélhetőleg alkalmunk lesz a pontosabb tájékoztatásra is.
(bodolai)
Népújság (Marosvásárhely)

Budapest megdöbbenéssel értesült a gyulafehérvári magyarellenes atrocitásokról
A Magyar Külügyminisztérium megdöbbenéssel értesült arról, hogy Gyulafehérváron magyarellenes atrocitások történtek. A tárca hétfői, az MTI-hez eljuttatott közleményében reményét fejezte ki, hogy elszigetelt esetről van szó.
minisztérium úgy tájékoztatott, hogy a városban megrongáltak több, a katolikus egyház intézményeinek helyt adó épületet, és barbár módon megverték a teológiai intézet rektorát, valamint egy másik magyar nemzetiségű embert.
„Annak ellenére, hogy az érintett intézményekben anyagi kár okozása már korábban is előfordult, személyek elleni támadásokra eddig még nem volt példa” - olvasható a külügyi közleményben.
A tárca kifejezi reményét, hogy „nem egy összehangolt magyarellenes hangulatkeltésnek vagyunk tanúi, mely élesen szemben állna a mindkét nemzet számára szimbolikus jelentőséggel bíró város szellemiségével”.
A külügyminisztérium szerint az eset ellentmond a magyar-román kapcsolatokban tapasztalt nyitottságnak és szoros együttműködésnek is, és olyan időszakot idéz fel, melyet mindkét nemzet már meghaladottnak vélt. A tárca üdvözölte, hogy a román rendőrségnek sikerült azonosítania az elkövetőket, és reméli, az esetet mihamarabb kivizsgálják és a tetteseket felelősségre vonják.
A Keresztalja című katolikus hetilap hétfőn arról számolt be honlapján, hogy román huligánok egy csoportja baseballütővel megverte Oláh Zoltánt, a gyulafehérvári római katolikus teológiai intézet rektorát. Az eset szombat este történt. A konfliktus abból adódott, hogy a rektor le szerette volna fényképezni a három román fiatalt, amint éppen kővel dobálták be az épület ablakait.
Az ittas állapotban levő fiatalok nekiestek a rektornak, szidalmazni kezdték magyarsága miatt, és a náluk levő baseballütővel két csapást mértek rá, egyet a hátára, egyet pedig a fejére. Információk szerint Oláh Zoltán elvesztette eszméletét, sebeit a sürgősségi részlegen varrták össze.
A rektor feljelentést tett a rendőrségen, a három támadóból kettőt elfogtak, ők szabadlábon védekezhetnek. Tettükért három hónaptól 20 évig terjedő szabadságvesztés róható ki. A katolikus lap szerunt Gyulafehérváron nem ritkák a magyarok elleni atrocitások, megfélemlítési kísérletek.
Krónika (Kolozsvár)

Késik az iskolák kétnyelvűsítése Marosvásárhelyen
Marosvásárhelyen szinte egyik érdekelt fél sem tűnik túlságosan derűlátónak azok után, hogy jelentős késéssel, de az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) elmarasztalta a kétnyelvűséget szabályozó hazai és nemzetközi rendelkezéseket, és ezáltal a magyar diákokat semmibe vevő iskolaigazgatókat.
Mind a magyar gyerekek szülei, mind az ügyet kirobbantó Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO), mind Maros megye magyar főtanfelügyelő-helyettese úgy érzi, hogy a CNCD amúgy teljesen egyértelmű válasza nem elegendő az iskolai diszkrimináció felszámolásához.
Mint ismeretes, a diszkriminációellenes testület tagjai azért látogattak meg négy marosvásárhelyi általános iskolát, mert a magyar szülők és az emberjogi szervezet a kétnyelvűség hiányát kifogásolta. A CNCD mind a négy tanintézet – a 2-es számú iskola, a Liviu Rebreanu, a Dacia és az Európa általános iskola – vezetőségét elmarasztalta, és kétnyelvű feliratok felszerelésére szólította fel. Közben az RMDSZ kezdeményezésére helyi tanácsi határozat is született, amiben a városatyák lényegében a 2001/215-ös törvénybe foglaltakat erősítették meg.
Bojkottra készülnek
„Eddig semmiféle előrelépés nem történt, sőt a tanév végén a kétnyelvű oklevelekért is meg kellett küzdeniük a szülőknek” – mondta el lapunknak Horváth Kovács Ádám, a CEMO elnöke, aki gyermekeit éppen az egyik inkriminált iskolákba járatja. Amennyiben a nyári szünidő alatt sem sikerül törvényes mederbe terelni a dolgokat, a magyar szülők eldöntötték: gyermekeik bojkottálni fogják az új tanévet. „Ha nem jelennek meg a magyar feliratok, egyszerűen nem fogjuk engedni gyermekeinket iskolába. Ez nem egy-két szülő partizánakciója lesz, felhívást intézünk a város valamennyi magyar szülőjéhez” – hangsúlyozta Horváth Kovács Ádám. A CEMO-elnök ugyan elégedett a diszkriminációellenes testület döntésével, azonban pesszimista a tanfelügyelőség, az iskolaigazgatók és az önkormányzat hozzáállását illetően.
Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettes szerint nem feltétlenül csak a román igazgatókban kell keresni a hibát. „A magyar aligazgatók is sokkal többet tehetnének. Pozitívumként a Dózsa György utcai 2-es iskola fiatal aligazgatóját említhetem, aki addig ragasztgatta a magyar feliratokat, amíg a román gyerekek megunták letépni azokat” – fejtette ki Illés Ildikó. Szerinte a magyar pedagógustársadalomnak éppen ezért érdeke megtalálni azokat a felelősséget vállaló személyeket, akik az augusztusi igazgatói és aligazgatói versenyvizsgák után nemcsak statisztaként állnak egy-egy vegyes tannyelvű iskola élén, hanem megküzdenek a magyar gyerekek jogaiért is.
Késik a kétnyelvű táblák kihelyezése
Annak ellenére, hogy a tíz évvel ezelőtt életbe lépett közigazgatási törvény leszögezi, hogy a homlokzati névtáblákról az önkormányzatnak kell gondoskodnia, Marosvásárhelyen ezen a téren sem történt előrelépés. A helyi tanács jogi szempontból teljesen fölöslegesen az elején ugyan megszavazta a kétnyelvű feliratok kifüggesztését, Dorin Florea polgármester azonban nem érzi elérkezettnek a pillanatot a törvény és a tanácsi határozat végrehajtásához. „Többször is tárgyaltam a polgármesterrel, ő meg is ígérte, hogy intézkedik, de ennél többre nem jutottunk” – számolt be a Krónikának Csegzi Sándor. A tanintézetekért felelős alpolgármester úgy érzi, a kisebbségi jogok biztosítása Vásárhelyen még mindig kedveskedésnek számít, és nem kötelességnek. Csegzi szerint az iskolák formai kétnyelvűsítése egyenértékű lenne a megbékélés kinyilvánításával, ez azonban a felettesét, Dorin Floreát támogató nacionalista körök számára elfogadhatatlan.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)

Bizonytalan a nagyváradi sajtókollégium jövője
Eltérően nyilatkozik a nagyváradi Ady Endre Sajtókollégium további működtetésének szükségességéről a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) és az oktatási intézet vezetője.
Míg a MÚRE legutóbbi, hétvégi közgyűlésén elhangzott, nincs többé szükség a sajtókollégium működtetésére, mivel az újságírói pálya iránt érdeklődők mára inkább egyetemekre jelentkeznek, Szűcs László igazgató szerint ősszel még biztosan szerveznek felvételit. Karácsonyi Zsigmond, a MÚRE elnöke a Krónikának elmondta, abban a formában, ahogy eddig működött, a váradi sajtókollégium túlhaladottá vált, ezért nem érdemes újabb évfolyamot indítani az új tanévben. Mint mondta: az utóbbi években egyre több újságírói vagy médiával kapcsolatos egyetemi szintű képzés indult az országban, és a szakmában egyre nagyobb követelmény a felsőfokú végzettség. Az elnök azt is hozzátette, a sajtókollégium indulásakor, a kilencvenes években még hasznos intézmény volt, hiszen sok olyan, már akkor újságíróként dolgozó, más szakon végzett kolléga tanult ott, aki mai napig a szakmában dolgozik.
Most azonban inkább az újságíró szakos egyetemi hallgatók számára gyakorlati útmutatással szolgáló mentori rendszer kialakítását tervezi a MÚRE, az elnök elképzelései szerint pedig ezek a továbbképzések szintén az egyetemi városokban működnének. Szűcs László igazgató szerint az iskolát mindenképpen tovább kell működtetni, immár saját forrásból, illetve pályázatok révén. Az újságíró a Krónikának elmagyarázta: akár jobb pályázati lehetőségek mellett is működhetne tovább a sajtókollégium, ha a MÚRE leveszi a kezét róla. Eddig ugyanis Marosvásárhelyen volt bejegyezve az intézmény, így például a Bihar Megyei Tanács kiírásaira nem is pályázhatott. Szűcs László úgy véli, a felsorolt szakmai okok mellett anyagi megfontolásból zárná be a kollégiumot a MÚRE, az utóbbi évben ugyanis a magyarországi pályázati forrásokból már nem kapott pénzt az iskola. Az egyesülettel ápolt szakmai kapcsolatot mindazonáltal nem szeretné megszakítani az igazgató: mint mondta, számít arra, hogy a szövetség képviselteti magát a záróvizsga-bizottságokban. Nagy Orsolya
Krónika (Kolozsvár)

„Ha az RMDSZ Koszovót akar, szóljon, s vagy fegyvert fogunk, vagy elmegyünk”
Dan Manolăchescu, a PDL Kovászna megyei elnöke úgy véli, ha az RMDSZ vezetői „eljövendő Koszovót” akarnak, „mondják meg első perctől, hogy ez a céljuk és akkor mindannyian tudjuk,, mit kell tennünk: vagy mind fegyvert fogunk, vagy elmegyünk, más nyugodtabb térségbe”.
Dan Manolăchescu hétfőn Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke nyilatkozatával kapcsolatosan mondta el, „aki nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a Hargita és Kovászna megyei lakosság az utcára vonuljon”, és hogy ez alkalommal az RMDSZ és különösképpen elnöke, Kelemen Hunor az ellenzék és egyes televíziók nacionalista retorikájának csapdájába estek.
„Kár, mert nem hiszem, hogy Kelemen elnök úr egy elkülönített, lebombázott, véres Székelyföldet akarna, úgy gondolom, egy nyugodt, csendes és minden szempontból virágzó Székelyföldet akar”, mondta a PDL helyi vezetője.
Manolăchescu kiemelte, ha az RMDSZ vezetői „egy eljövendő Koszovót” akarnak, akkor mondják meg nagyon tisztán az első perctől, hogy ez a céljuk.
„Én úgy gondolom az RMDSZ és Kelemen Hunor mégis inkább egy nyugodt és fejlődő térségért harcolnak. Ha nem ez a céljuk, akkor gyakorlatilag egy eljövendő Koszovót akarnak, és akkor mondják meg az elejétől, hogy mindannyian tudjuk, mi a dolgunk: vagy mind fegyvert fogunk, vagy elmegyünk az ország vagy a világ más nyugodtabb tájaira” – mondta.
A PDL Kovászna megyei elnöke szerint a magyarok és románok közös céljának kellene lennie egy olyan térség, régió, ország kiépítése, amelyben mindannyian jól és otthon érzik magukat.
„Nem szeretném, hogy az legyen az érzésem, elveszítettem valamit, mint ahogy a magyarok sem szeretnék, ha ez lenne az érzésük” – mondta Manolăchescu.
Kelemen Hunor RMDSZ-elnök nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a Hargita és Kovászna megyei lakosság az utcára vonuljon, és békésen tiltakozzon a területi-közigazgatási átszervezés ellen, szerinte a tiltakozás a véleménynyilvánítás demokratikus eszköze.
Kelemen Hunor vasárnap elmondta: az RMDSZ szándéka, hogy leállítsa a Demokrata Liberális Párt (PDL) által kezdeményezett átszervezést, és ehhez minden parlamenti, demokratikus, kormányzati vagy parlamenti eszközt felhasznál.
„Az a szándékunk, hogy leállítsuk ezt a kezdeményezést, ezt a közigazgatási reformot, és minden parlamenti, demokratikus eszközt, a párbeszédet, a kormányzati, parlamenti eszközöket is felhasználjuk, hogy ez ne történhessen meg. Amennyiben mégis erőltetnék a közigazgatási reformot, érzésem és információim szerint – márpedig politikai vezetőként tudnom kell, mit mondanak az emberek – nem zárható ki annak lehetősége, hogy utcára vonulnak az emberek, amint tették azt 1968-ban, amikor Ceauşescu próbálkozott egy közigazgatási reformmal, és végül létrejött a két megye. Az utcára vonulás a véleménynyilvánítás demokratikus eszköze, amelyet világszert alkalmaznak: ha valaki tiltakozni akar, utcára vonul, elmondja, mit gondol, mit szeretne” – fejtette ki Kelemen.
Az RMDSZ elnöke szerint ez a Kovászna és Hargita megyei közhangulat, politikai vezetőként ő nem tekinthet el ettől.
„Demokratikus eszközökről beszélünk. A békés tiltakozás a véleménynyilvánítás demokratikus eszköze. Az a szándékunk, hogy az átszervezési témát mielőbb vegyük le napirendről, ha nincs konszenzus a koalícióban, és inkább hagyjuk az egészet, majd visszatérünk rá egy év múlva, fél év múlva” – magyarázta Kelemen.
(Mediafax)
Nyugati Jelen (Arad)